Szóképek (trópusok)

I. Metafora A. Szerkezet alapján

 Két dolog kapcsolatán alapul, ami lehet külső, belső a. Teljes metafora
vagy hangulati hasonlóság. b. Csonka metafora
 A metafora az azonosított elemet az azonosító elemmel B. Szófaj alapján
nem hasonlítja, hanem nyelvileg azonosítja egymást. a. Főnévi metafora
 „A szerelem sötét verem”  A szerelmet nem egy sötét b. Melléknévi metafora
veremhez hasonlítja, hanem azonosítja is vele. c. Igei metafora
I.A. Metaforák szerkezet alapján

I.A.a. Teljes metafora „Mikorra a patak vize tükörré lett.”

 Szerepel benne az azonosított és az azonosító is.
„A lélek tarka trópusi növény,”
„Börtönéből szabadúlt sas lelkem,”

I.A.b. Csonka metafora „Gyere ki galambom! gyere ki, gerlícém!”

 Egytagú, nem nevezi meg az azonosítottat.
„Vígan élem világom, ne ítélj meg virágom.”
„Csillagokat rúgott a szilaj paripája.”

I.B.a. Főnévi metafora

Kedves rózsám.
„… a fénye ég
Magára vonta szürke fátyolát…”
 „kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág”
I.B.b. Melléknévi metafora
Égető problémák állnak előttünk.
„Ragyoghat még a nap,
bennem már holtomig ez a
nyárölő alkonyat.”
„boldog, szomorú dal”
I.B.c Igei metafora
Majd’ felrobban a dühtől.
„Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült”
II. Megszemélyesítés „Beszél a fákkal a bús őszi szél,
 Élettelen dolgok, fogalmak élőre jellemző Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
tulajdonságokkal, szándékokkal, érzésekkel, Vajon mit mond nekik? beszédire
cselekvésekkel való felruházása vagy nem emberi A fák merengve rázzák fejöket.”
élőlények emberként történő ábrázolása.
„Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte”
„Meg kell tanulni itt a fák kimondhatatlan tetteit”
Mikor utójára megállt s visszanézett
A torony bámult rá…”
„Sziszeg a por”
„Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel

III. Szinesztézia
 Metaforával rokon szókép, amelyben különböző
érzékterületekhez tartozó fogalmak kapcsolódnak össze,
általában egy jelzős szerkezetben.
Hallás és látás  harsány narancssárga
Tapintás és hallás  kemény hangok
Tapintás és látás  hideg színek
Tapintás és ízlelés  selymes íz
IV. Metonímia
 Térbeli (pl. Siess már, az egész busz
 Időbeli
 Anyagbeli
 Ok-okozati
 Rész-egész  szinekdoché
 Nem-faj viszony  szinekdoché
Mélyen néz a kúrba s benne vizet kémel:”
„Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő;”
„S olajos rongyokban az égen
megáll, sóhajt az éj.”
„Itt a fehér csönd, a fehér lepel.”
„Sűrű csönd ropog a havas mezőben.”
 Siess már, az egész busz rád vár!
 a huszadik század tragédiája.
 Egy vasam sincs.
 Egy jó tollú író műve.
 azt beszéli a város (térbeli)
 dicső század (időbeli)
 nincs egy rongyom se (anyagbeli)
"Völgyben ül a gyáva kor"

V. Szinekdoché V.1. A rész és az egész viszonya

 A rész-egész, nem-faj viszony, egyes és többes szám, V.2. A nem és a fajta felcserélése
határozott és határozatlan számnév felcserélésére épülő V.3. Az egyes és többesszám felcserélése
metonímiát szinekdochének nevezik. V.4. A határozott és határozatlan számnév viszonyán alapuló
 Szükségünk van néhány erős kézre. szinekdoché
 Rengeteg éhes szájat kell etetnie.
 Jó bőr a csaj.
V.1. Rész és az egész viszonya
Két keréken tette meg a több száz kilométeres utat.
„Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt”
„Véle jün haragos ötször ötven szablya.”
„Nem a tenger lámpatornya,
Mely felé küzd száz vitrola”
V.2. A nem és a fajta viszonya
„Addig rá sem értek szólni a kutyának.
Volt pedig a hídnál hat erős szelindek,
„A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél.”
„Öklének csapásit sűrűn osztogatja:
Ömlik a vér a száján és orrán a vadnak,”
V.3. Az egyes és többes szám felcserélésén alapuló szinekdoché
„Mentek-e tatárra, mentek-e törökre,
Nekik jóéjszakát mondani örökre?
„Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.
V.4. Határozott és a határozatlan számnév viszonya
„És kiverte szépen koporsószegével:
Fényes csillagoknak milljom-ezerével;
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.
VI. Hasonlat „Arany már a fák színe, arany, mint a méz.”
 Két dolog a hasonlított és a hasonló összevetése vagy
„Elváltak egymástól, mint ágtól a levél”
hasonlóságának állítása valamely közös tulajdonságuk
alapján. „Mint komor bikáé, olyan a járása”
 Általában összetett mondatban jelenik meg, amelynek
„Ha kell szívós leszek, mint fán a kéreg”
két tagmondatát hasonlítást kifejező kötőszók (mint,
ahogy, akár, miként, -ként stb.) kapcsolják össze. „Ha eldobod egykor az örvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,”

ÖSSZETETT KÖLTŐI KÉPEK

I. Allegória Toldi: A pillangó
 Több metaforából álló összetett szókép; egy eszme,
„A bánat? egy nagy oceán.
elvont fogalom vagy jelenség elemeinek következetes
S az öröm?
megfeleltetése egy kép elemivel. Az irodalmi mű
Az oceán ki gyöngye. Talán,
egészén vagy egy nagyobb részén végigvonul.
Mire fölhozom, össze is töröm.”
II. Szimbólum (jelkép) fehér: ártatlanság,
 Bonyolultabb, mint az allegória. fekete- gyász,
 Elvont tartalmakat, titkos összefüggéseket és tél: elmúlás
hangulatokat sejtet.
„Létem, ha végleg lemerűlt
 Konvencióra, hagyományra épít, tudás, tanulás
ki rettenti a keselyűt!
szükséges az értelmezéshez.
S ki viszi át fogában tartva
A Szerelmet a túlsó partra!”
„Fényesebb a láncnál a kard”
„Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetéseihez”
 Alakzatok
I. Ellipszis (kihagyás) Arany János – Ágnes asszony: A gyilkosság egyértelmű a
 A szavak, mondatrészek hiánya, szándékos elhagyásán cselekményben, de a részleteit elhallgatja.
alapuló alakzat. „Híves, borongó őszi nap;
 A hiány a kontextus alapján kitölthető Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán…?
„Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek
Csak azt tudom, hogy mint a gondolat
Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély
Csak azt tudom, hogy búsak az utak…”
II. Ismétlésen alapuló alakzatok II.1. Alliteráció
 Az ismétlés több alakzattípusra is jellemző. II.2. Figura etymologica
 Nyomatékosításra, erősítésre, az érzelmek II.3. Refrén
intenzitásának jelölésére használjuk, de régi korok
szövegeinek megidézésére is alkalmas.
II.1. Alliteráció „Kiirthatatlan vággyal, amig él,
 A szókezdő hangok ismétlését jelenti. Túr, és tünődik, tudni, tenni, tör;”
"Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok."
„Szerte nézett, s nem lelé
honját a hazában.”
II.2. Figura etymologica „A vágyva vágyott ideál se szép,
 Különbözően toldalékolt azonos szótövek ismétlésén csak ő a szép, a zsenge Júlia”
alapuló alakzat. „Világ világa,
Virágnak virága!
„Napos napot napok napolnak, -
hol a türelem?”
„virágos fák tollával tollas a kalapom”
II.3 Refrén „Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
 A verssorok vagy akár a teljes versszakok egyszeri vagy Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
többszöri megismétlését jelenti. Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.”
III. Párhuzamok III.1 Párhuzam
III.2. Gondolatritmus
III.1. Párhuzam „Elhull a virág, eliramlik az élet”
 Két egymással összefüggő gondolat hasonló szerkezetű „A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát; nem azért,
megfogalmazását jelenti hogy szaggassa, hanem hogy oltalmazza. Az atyák dorgálása
efféle tövis: oltalmazza, nem hervasztja a fiakat.”
III.2. Gondolatritmus „Számomra asztalt terítettél,
 Tartalmi párhuzam: nem tagmondatok vagy mondatok, [...]
hanem a mű nagyobb egységeinek szintjén érvényesül. Fejemet megkented olajjal,
Pl. Énekek éneke s a poharam színültig töltötted.”
„Mindig vissza kell térjen a reggel? Sosem ér véget földi
hatalma? Boldogtalan sürgés-forgás emészti el a szárnyas
 Éjszaka mennyei jöttét. Sosem fog örökkön égni a Szerelem
titkos áldozata?”
IV. Felsorolás, halmozás, fokozás IV.1. Felsorolás
IV.2. Halmozás
IV.3. Fokozás
IV.1. Felsorolás „Nincsen apám, se anyám,
 Nem rokon értelű szavak azonos mondatrészi szerepben se istenem, se hazám,
való, egymásnak mondattanilag mellérendelt se bölcsőm, se szemfedőm,
használatát jelenti. se csókom, se szeretőm.”
„Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk, elmúlt a rosszaság és
elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta
valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a
sértegetésekből füst és pára.”
„S erény vagy bűn, öröm
vagy bánat miben élt,
Sírjánál írva lesz,
A népitéleten.”
IV.2. Halmozás „Tanulj dalt a zengő zivatartól,
 Egymás után álló, eltérő hangalakú nyelvi egységek Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl”
azonos jelentésmezőbe tartoznak, szinonimák. „Füstösek, furcsák, búsak, bíborak...”
„És gyúltak bennem álmok és csaták,
hitek próbái, pörök, kritikák,
szedtem magamban okal, oktalan,
ami jött...”
IV.3. Fokozás „dalolj velem hörögve
 Azonos mondatrészi szerepű, rokon értelmű szavak és zúgva és dörögve
mellérendelt használatát jelenti, azonban az előző tízmillió, százmillió torok!”
elemekhez képest a következők érzelmi, értelmi „Ah, úgy van, úgy lesz, úgy kell lennie!”
többletet hordoznak.
„Tovább nem ámítom magam,
nincsen ki megsegítsen,
nem vált meg semmi szenvedés
nem véd meg semmi isten.”
V. Ellentétre épülő alakzatok V.1. Ellentét
V.2. Paradoxon
V.3. Oximoron
V.1. Ellentét „Vár állott, most kőhalom,
 Értelmi vagy érzelmi nyomatékosítás erős eszköze. Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.”
„Tízezer út zuhog ki belőlem
Tízezer út suhan össze bennem”
„Nyugat csapatjának keleti zászlója”
V.2. Paradoxon  Akinek sok barátja van, nincs egy barátja sem.
 Két ellentétes jelentésű dolog összekapcsolása úgy, „Nem mondhatom el senkinek
hogy az ellentét feloldható. Elmondom hát mindenkinek”
„Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.”
„Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmisem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
 a lelkem szikla, a testem végtelen.”
V.3. Oximoron  Élő halott, rettentő jó.
 Olyan, egymást kizáró, egymásnak ellentmondó „Egy hangszer voltam az Isten kezében
fogalmakat kapcsol össze, amelyek ellentéte nem Ki játszott rajtam néhány dallamot,
oldható fel. Ábrándjait a boldog szenvedésnek...”
„hogy szeretlek, te édes mostoha!”
„Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak”
VI. Enjambement (áthajlás) „Sovány vagyok, csak kenyeret
 Versmondattani alakzat, amelyben egy szintaktikai eszem néha, e léha, locska
egységet kettévág egy verssor vagy versszak vége. lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.”
„Jöjj, nézd ezt a heget a mellen. Érzed
a puha csomók rózsakoszorúját?”
VII. Eufenizmus  öreg, vén  idős, koros
 Az eufenizmus szépítő, enyhítő megfogalmazást jelent.  meghalt  elhunyt
„És ha láttál szépen nőtt virágot
Elhajolni belső baj miatt,
Úgy hajolt el, félvén a világot,
Szép Ilonka titkos bú alatt.[...] Hervadása liliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté.”
„Tarka s vidám az életem;
S ha majd eggyszer tsendre térek,
Nem forgok többé...”
„Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?”
VIII. Kakofemizmus  Mekkora szemét vagy!
 A kakofemizmus durva, sértő, illetlen szavak „Mit ugattok, mit haraptok
használata. Engemet, hitvány ebek!
 Negatív érzelmek kifejezésére használatos eszköz. Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.”
„Barmoknál oktalanbak, akik gyermekeket jól nem nevelik...
mert a gyermek, amint a majmocskák, amit látnak, hallanak,
azt ábrázzák, követik,... a derék oka, amiért az ifjak ily
feslettek, a szülék feslettsége...”
IX. Túlzás, gúny, irónia  IX.1. Túlzás
 IX.2. Gúny
 IX.3. Irónia
IX.1. Túlzás (hiperbola) „Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
 A témához való erős érzelmi viszonyulás mellet az a Legeljünk rajta? s léha tudománytól
törekvés motiválja, hogy a hallgatóra gyakorolt hatás Zabáltan elhenyéljünk a napot?”
mélyebb, erősebb legyen. „Kinek magassága az eget föléri
Kinek szélessége Tisza-partját éri.”
„Ennél nem szülhetett anya merészebbet,
Erős testtel biró sem termetesebbet,
Azt tudnád, hogy Márs jár, mikor látod őtet,
Sokszor szemeivel törököt kerget”
IX.2. Gúny Annyi az eszed, mint egy hintalónak.
 Túlzáson alapul. „Intelme gyorsan nyersen ért
 Egy tárgy, jelenség, személy hibáit, ellenszenves a „Nincsen apám” versemért,
vonásait a valóságtól eltérő súllyal, erősen felnagyítva, a hont
 akár a képtelenségig eltúlozva mutatja be. kivont
 A gúny legerősebb formáját szarkazmusnak (maró szablyával óvta ellenem.
gúny) nevezik. Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.”
„...engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?”
Hamlet: S mi volt szerepe?
Polonius: Julius Caesar; megöltek a Capitoliumon; Brutus
ölt meg.
Hamlet: Na, ugyan brutális szerep volt tőle, megölni egy ily
capitális borjút.
IX.3. Irónia  Képzeld, annyira borzalmas hangja volt az énekesnőnek!
 Nem a valóságnak megfelelően nevez meg egy dolgot, Olyan hamis volt, hogy szinte már fájt. Ez volt életem
tárgyat, személyt, tulajdonságot, eseményt, hanem legjobb koncertje.
olyasmit állít, aminek a szituáció ellentmond.
„Én is éltem...vagy nem élet
 Nem feltétlenül negatív. Születésen kezdeni,
 A hallgató a kontextus alapján, azon belül elsősorban a És egynehány tized évet
beszélő nézőpontjának figyelembevételével értelmezi a Jól-rosszúl leküzdeni?”
megnyilatkozást ironikusként, és nem szó szerint.
X. Inverzió (megfordítás) „ettem életemet én, nyomorult pőre,
 Leginkább a szórend felcserélését jelenti. Néha Dózsa Györgyre, néha csak egy nőre”
„De jó messze volt még szép Magyarországtól,
Mert Franciaország esik tőle távol.”
„Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak.”