Dis manibus patris

© Hoffmann Zsuzsanna 2005

© Lectum Kiadó 2005
í^9
c i L.

LUCIUS IUNIUS MODERATUS COLUMELLA

A MEZOGAZDASAGROL

F o r d ít o t t a , a je g y z e t e k e t és a z u t ó s z ó t ír t a :

H o ffm a n n Z su z sa n n a

Csorba Győző
Megyei Könyvtár

0 " 006303 11 273097

L e c tu m K ia d ó
Szeged, 2005
A FORDÍTÁS VlLELMUS LUNDSTRÖM: L. IUNI MODERATI COLUMELLAE
OPERA QUAE EXSTANT (UPSALA, 1897-68) CÍMŰ KIADÁSA ALAPJÁN
KÉSZÜLT.

A FORDÍTÁST AZ EREDETIVEL EGYBEVETETTE: HORVÁTH ANDREA

A TIZEDIK KÖNYV VERSES RÉSZÉNEK FORDÍTÁSÁT NAGYILLÉS JÁ N O S
KÉSZÍTETTE.

K É SZ Ü L T A KAPO SVÁRI EG YETEM D IA G N O SZ T IK A I ÉS

O N K O R A D IO LÓ G IA I IN T É Z ET E T IZ E N Ö T ÉVES
JU B ILEU M Á R A

A kiadvány megjelenését tám ogatta:

Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézete

Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi K ara

 TARTALOM

ELSŐ K Ö N Y V ...............................................................................................................................11

Tanácsok a leendő gazdálkodóknak — Milyen fekvésű birtok a legjobb —

Mire kell különösképpen ügyelni a birtokvásárlás előtt —A vidék egészséges
voltáról —A vízről —Az épület tájolása —A gazda feladatai —A nyájról
és a főpásztorról —Milyen testalkatú rabszolgákra milyen munkát bízzunk

MÁSODIK K Ö N Y V ..................................................................................................... 43
Nem öregszik és nem merül ki a talaj ha trágyázod —Hány fa jta talaj van
—Hány alfaja van ezeknek a fajtáknak —Melyik talaj a legjobb —Hogyan
műveljük az erdős területet és hogyan tegyük szántóvá —Hogyan lehet felis­
merni a zsíros gabonaföldet —Mire kell ügyelni és mi kerülendő szántáskor
—Hogyan kell gondozni a munka után kifogott ökröket —Mikor kell először
és mikor másodszor szántani az egyes talajfajtákat - Hogyan kell trágyázni
a gabonaföldet — A vetőmagfajtákról —A vetések idejéről — Melyik vető­
magból mennyi szükséges egy iugerum területre —Hogyan javítható meg a
sós és vizes ta laj —Hogyan kell kiválogatni a vetnivaló gabonát —Hogyan
kell gondozni vetés után a gabonaföldet —A kapálásról —A gyomlálásról —
Melyik talaj melyik hüvelyes számára megfelelő —Hogyan és hány munkás­
sal művelhető meg egy-egy iugerum gabonával és hüvelyessel bevetett terület
—Milyen vetésterületre hány munkás szükséges —Mely hüvelyesek használ­
nak és melyek ártanak a földnek —A trágyafajtákról — Mikor kell trá­
gyázni a földet —Hogyan lesz a szántóföldből rét —Hogyan kell gondozni
a rétet — Hogyan kell kezelni és tárolni a levágott szénát — A szérű
létesítéséről — Az aratásról — Hogyan kell csépelni — Milyen munkákat
szabad és mit tilos végezni ütinepnapokon

HARMADIK KÖ N YV...................................................................................................85
Éghajlat és talajfajták szérint melyik a megfelelő szőlőfajta —Milyen szőlő­
fajták at kell telepíteni a város közelében lévő birtokon étkezési célra —
Milyen fajtájú szőlőt kell telepíteni ha bort akarunk — A nemesebb vagy
 kevésbéjó borok tulajdonságai —Annak kifejtése, hogy a földműves számára
a szőlő a legjövedelmezőbb —Mennyi tennést várhat a földműves az elültetett
szőlőtől — Mennyi bor terem egy iugerumon — Hány iugerumot kell meg-
munkálni egy kapásnak — Milyen talajon és hogyan létesítsünk szőlőül­
tetvényt —A tőke melyik részéről és milyen vesszőt válasszunk ki szaporítás­
ra — Hogyan lehet megbizonyosodni a szőlő termékenységéről — Hogyan
tehető termékennyé az Aminea szőlőfajta —Milyen tulajdonságokat kell te­
kintetbe venni ott, ahová a szőlőültetvényt szánjuk —Hogyan kell felásni a
földet —Hányféle módon ültetik a szőlőt a tartományokban vagy Itáliában
— Előnyösebb a szőlőt felásott földbe telepítetii mint barázdákba vagy
gödrökbe, korábban nem művelt földbe —Milyen mélyen kell felásni a földet
a szőlő szám ára —Mikor és hogyan telepítsük a szőlőt —Mire ügyeljen az,
aki szőlőt telepít — Ellentétben lulius Atticus tanácsával, aki visszahajlít­
va helyezi le a vesszőt —Milyen hosszú legyen a bujtóvessző —Hányféle szőlőt
ültessünk — Vajon a szőlőskertben több fa jta vagy pedig egyféle szőlőt kell
ültetni

NEGYEDIK K Ö N Y V ................................................................................................125
Ellentétben Atticus és Celsus véleményével nem elegendő a szőlő szám ára két
láb mélyen felásni a földet — Egy szőlővesszőhöz nem szükséges két karót
tenni, de egyet minden egyes tőkéhez kell —Az újonnan ültetett szőlő állandó
gondozás nélkül gyorsan tönkremeg)' —A szőlővesszőt a gödrökben le kellfek­
tetni és visszahajtani egészen a gödör aljától és kiegyenesítve nádhoz kötni
—A z új telepítésű szőlőt minden hónapban gondosan kell kapálni — Nem
engedhető meg, hogy az új telepítésű szőlőben gaz nőjön — A gyökeres
szőlővesszőnek le kell szedni a lombját, úgy hogy csak a fá ja maradjon —
Ugyanezt kell tenni a bujtványokkal is —A kacsot idejében kell leszedni,
amíg még zsenge és u jjal könnyedén eltávolítható —Nyáron nem kell a lo?n-
bot sarlóval levágni —Az új telepítésű szőlőt ősszel legalább az első öt évben
meg kell tisztítani, és a tél beállta előtt a tőkék körül újra elegyengetni —
Hogyan kell levágni a nyári gyökereket a kitisztított szőlőben —Hogyan kell
metszeni a fia ta l szőlőt — Mikor a legmegfelelőbb az idő a metszésre —
Hogyan kell a bújtóvesszőt visszavágni — Hogyan kell karózni a szőlőt —
Milyen magasra kell helyezni a lécrácsot —Hogyan kell kötözni a szőlőt —
Hogyan kell a szőlőt „igára” futtatni —Hogyan szaporítsuk a fia ta l szőlőt,
és hogyan neveljük a bújtóvesszőt —Mikor és milyen korában ültessük át a
6
 gyökeres vesszőt — Hogyan készítsünk nádból „igát” — Hogyan osszuk kis
parcellákra a szőlőültetvé?iyt —Hogyan újítsuk meg az elöregedett szőlőül­
tetvényt —Hogyan metsszük ugyanezt —A már beállított szőlőültetvényen
mit kell kerülni és mit kell követni a jó vincellérnek —Hogyan kell a szőlőül­
tetvényt a lombjától megszabadítani —Hányszor kell kapálni —A z oltásról
és a beoltott szőlő védelméről —A füzes létesítése —A rekettyésről —A nádas­
ról —A gesztenyésről

ÖTÖDIK K Ö N Y V ..................................................................................................... 159

Hogyan kell felosztani a rendelkezésre álló földterületet — Hány tőre van
szükség egy iugerum területen, háromtól tíz lábig terjedő tötávolság mellett
—Szőlőművelés a tartományokban —Szilfaültetvény létesítése —Gyümölcsös­
szőlőskert létesítése és gondozása — Olajfa-iskola létesítése —A z olajfa gon­
dozása —Gyümölcsfák - A fák oltása - A zanót

HATODIK K Ö N Y V ...................................................................................................193
Az ökrök hasznáról —A z ökrök háziasítása —Gondozásuk és etetésük —Az
ökrök betegségei és gyógyításuk — A bikákról —A tehenekről — A z ökrök
ivartalanítása —A lovakról —A lovak gyógykezelése —A z öszvérekről —Az
öszvérek gyógykezelése

HETEDIK KÖNYV..................................................................................................... 227

A kisebb szamárról —A juhok beszerzése és tartása —A kosok kiválasztása
—A „betakart” juhok —A juhok gyógyítása —A pásztorok feladatai —A
kecskékről — A kecskék gyógyítása — A sajtkészítés — A sertésekről — A
sertések gyógyítása —Ivartalanításukról —A kutyákról —Gyógyításuk

NYOLCADIK K Ö N Y V ............................................................................................. 255

A házityúkok etetése és a tyúkól létesítése —A tojások eltartása —A tyúkok
hizlalása —A vadgalamb és a házigalamb hizlalása —Galambdúc létesítése
—A gerlék —A rigó —A páva —A numídiai és a falu si tyúkok —A liba
—A kacsa —A halastó létesítése és a halak etetése

7
KILENCEDIK KÖNYV............................................................................................. 287
Vadaskert létesítése és a vadállatok befogása —A méhek —Hány méhfaj van
és melyik a legjobb —Milyenek legyenek a méhlegelök, és azok fekvése —A
méhek helyének a kiválasztása — Milyen legyen a méhkas felszerelése —
Hogyan kell elhelyezni a méhkast —A méhek beszerzése —Hogyan fogják be
az erdei méheket —Hogyan kell a kirajzó házi méheket befogni és kasokba
terelni —M it kell tenni azokkal a kasokkal, amelyekben kevés méhraj van
—A beteg méhek bajának orvosságai —Mikor mit csinálnak a méhek, és mi
a teendője a gondozójuknak az év folyamán — A mézkészítésről, továbbá
arról mikor kell üríteni a kasokat —A viasz készítése

TIZEDIK K Ö N Y V .....................................................................................................315
A kertészetről (versben)

TIZENEGYEDIK KÖNYV........................................................................................335
A kertészetről (prózában) —A felügyelő feladatai —Munkanaptár

TIZENKETTEDIK KÖNYV..................................................................................... 375

A felügyelő feleségének feladatai: Általános házkörüli teendők, parancsok,
amelyeket a vilicának követnie kell —Hogyan kell kezelni az élelmiszerkész­
leteket — Milyen edényeket kell előkészíteni az éléskamra felügyelőjétiek a
sózással tartósított termékek elkészítéséhez — Hogyan kell a romlott borból
ecetet készíteni — Hogyan lesz erős a sós lé — A négy évszak gyógyfüvei,
hogyan kell ezeket eltenni —Hogyan készül az aludttej —A körte, alma és
a többi gyümölcs tárolása —A tengervíz és az édesvíz felforralása —A bor
tárolásának módozatai —A bor kezelése —A mézes víz és a méhser készítése
— Sajt készítése és tárolása házi szükségletre —Aszalt körte és alma —A
szárított füge —Az aszú szőlő készítése —A savanyii (fanyar) füge —M it
kell előkészíteni a szürethez —A bor feljavításának többféle módja —Az
aszú készítése —A szőlőíz (sápa) készítése —A sünire főzött must (defrutum)
készítése —így kell a sűrű mustból Neopolitanwnot készíteni —Hogyan kell
a gyenge újborból óbort készíteni —A gyenge bor feljavítása —Hogyan kell
kezelni a bort, ha valamilyen állat beleesett —Hogyan készül a csillás bor —
Hogyan készül a savanyú csillás bor — Hogyan készíts ürmös bort —Az
 ürmös és az izsópos bor készítése — Hogyan készíts mirtuszbort — Hogyan
készül a lőre (csigér) —Hogyan tárolható újborban a sajt —Hogyan tedd el
fazékban a szőlőt —Hogyan tárold a gránátalm át —A kerek alma, a ces-
tiana, a mézalma és a többi alm afajta tárolása —Az örvénygyökér tárolása
—A fehér és a fekete olajbogyó tárolása —Hogyan készül az olajbogyóhús —
Hogyan készül az olaj — Hogyan kell musttal kevert olajat készíteni —
Hogyan készíthetsz olajból kenőcsöt —Hogyan tedd el a gyökérgumót (rapa)
és a karórépát —Hogyan készíts mustárt —Hogyan tedd el a feketegyökeret
és a murokgyökeret — Hogyan készíthetsz moretumot (kerti zöldségekből
készült étel) —Hogyan készíts emésztést könnyítő szert (Oxyporum)

T IZ E N H A R M A D IK K Ö N Y V .............................................................................................. 4 35

A fákról —A gyümölcsfák és a szőlő telepítése és gondozása röviden

u tó szó ........................................................................................................................................4 65

KÉPM ELLÉKLET 483

 ELSŐ KÖNYV

Tanácsok a leendő gazdálkodóknak - Milyen fekvésű birtok a legjobb -

Mire kell különösképpen ügyelni a birtokvásárlás előtt —A vidék egészséges
voltáról —A vízről —Az épület tájolása —A gazda feladatai —A nyájról
és a főpásztorról —Milyen testalkatú rabszolgákra milyen munkát bízzunk

E lő szó
Gyakorta hallom, hogy államunk vezetői hol a földek terméketlen­
ségére panaszkodnak, hol arra, hogy a kedvezőtlen időjárás már régóta
károsítja a termést, az említett panaszokat jónak tűnő magyarázatokkal
enyhítik, ugyanis úgy gondolják, hogy a korábbi évek túlságos ter­
mékenysége m iatt elfáradt és kimerült termőföld nem képes a korábbi
bőséggel nyújtani a táplálékot az embereknek.1 2. Jóm agam , P. Silvinus,2
meg vagyok győződve, hogy ezek az érvek távol állnak az igazságtól, nem
helyes ugyanis úgy vélekedni, hogy a természet, amelyet a világ teremtője
állandó term ékenységgel ajándékozott m eg, m integy valam iféle
betegségtől sújtva terméketlenné vált, és ostobaság azt gondolni, hogy a
termőföld, ami isteni és örök ifjúsággal van megáldva, és mindenek közös
szülője, mivel mindent és mindig ő hozott létre, és a következőkben is ő
fog létrehozni, - az emberekhez hasonlóan, m egöregedett. 3. M eggyő­
ződésem továbbá, hogy mindebben nem a kedvezőtlen éghajlat, hanem
inkább mi vagyunk a vétkesek, akik a leghitványabb rabszolgákra bízzuk,
mint hóhérokra büntetés céljából, a föld művelését, azt, amit őseink közül
a legkiválóbbak a legkiválóbb módon végeztek. N em győzök eléggé
csodálkozni, hogy azok az emberek, akik ékesszólást kívánnak tanulni,
kiválasztanak egy olyan embert, akinek ékesszólását utánozzák, akik a
m értékek és szám ok szabályait kutatják, csatlakoznak a választott
tudományterület mestereihez, igen gondosan választanak m aguknak
hangképző és énekmestert, nem kevésbé tánctanárt, akik zenét és táncot

1 Epikuros, görög filozófus elmélete.

2 Columella barátja és birtokszomszédja, neki dedikálta munkáját.
11
akarnak tanulni. 4. Csakúgy, mint akik építkezni kívánnak, m esterem­
bereket és építészeket hívnak, akik hajóikat tengerre kívánják bocsátani,
tapasztalt kormányosokat keresnek, akik háborúra készülnek, fegyverfor­
gatásban és hadászatban jártas embereket. S hogy ne szaporítsam a
példákat tovább, —ki-ki annak a foglalatosságnak, amit művelni kíván, a
legtapasztaltabb művelőjéhez fordul, végül mindenki megkeresi m agának
a bölcsek közül szellemének alakítóját, erényeinek tanítóját: egyedül csak
a földművelés az, amely kétségtelenül igen közel áll a bölcsességhez, m int­
egy vérrokonok, mind a tanulókat, mind pedig a tanítókat nélkülözi. 5.
Eddig nemcsak hallottam, hanem m agam is láttam - ahogyan már m ond­
tam —léteznek rétoriskolák, a geometria és a zene iskolái szintén, sőt ami
m ég inkább csodálni való, a legmegvetendőbb vétkek műhelyei, a
különösen ínyenc módon fűszerezett ételek és a nagyon fényűzően összeál­
lított fogások számára, meg a hajzat bodorítói: azonban sem a földművelés
tanítóiról, sem pedig tanulóiról nem hallottam. 6. H a ugyanis az említett
mesterségek művelőit nélkülözné az állam —mégis, ahogyan őseink idején
is, virágozni tudna — ugyanis színpadi művészetek nélkül és ügyvédek
nélkül is eléggé boldogok voltak egykor, és lesznek a jövőben is az álla­
mok: ellenben nyilvánvaló, hogy a földművelők nélkül az emberiség nem
képes sem létezni, sem pedig táplálékhoz jutni. 7. Annál m egdöbbentőbb,
hogy egy olyan foglalkozás, amely létünk és életünk szám ára
nélkülözhetetlen, egészen a mi korunkig a legcsekélyebb kiteljesedést sem
érte el, és hogy a vagyon gyarapításának és átörökítésének legfontosabb
módja, ami a bűntől mentes, lenézett legyen. A többi különböző és
egymással ellentétes megélhetési mód távol áll az igazságosságtól, kivéve,
ha nem értékeljük méltányosabban a katonai zsákmányt, ami számunkra
nem hoz hasznot vér nélkül, mások számára pedig romlást jelent.
8. Vajon a háború a viharos tengeren, vagy a kereskedelem kockázata
kívánatosabb-e, hogy az ember m egszegve a term észet törvényét,
szárazföldi lényként a tenger és a szelek haragjának kitéve, a hullámoktól
függjön, és minduntalan, madarak módjára, távoli part vándoraként, ide­
gen földre törekedjen? Vajon az uzsora helyeslendőbb, amit azok is gyűlöl­
nek, akiknek úgy tűnt, hogy segít rajtuk? 9. N em különb azonban az a
kutyákra jellemző acsarkodás sem, ahogyan a régiek nevezték, csaholni a
tehetősebbekre, s az a zsiványság, amit őseink megvetettek, mi pedig
m egengedjük a városban, sőt még a forumon is. Vajon tiszteletreméltóbb­

12
nak tartsam-e a fizetett salutator3 képm utató hízelgését, aki az előkelők
kapujában sündörög, és a zajok alapján próbálja kitalálni, vajon ura alszik-e?
Akit válaszra sem m éltatnak a rabszolgák, amikor arról érdeklődik, mi
történik odabent? 10. Vajon szerencsésebbnek kell-e tartanom azt, akit a
megláncolt kapuőr elkergetett, és gyakran késő éjszaka gyűlölt kapuk
körül lődörög, és nyomorúságos megalázkodással, szégyenletesen vásárolja
meg a vesszőnyalábokat, a dicsőséget és a parancsnoki hatalm at, és atyai
birtokát mégis elveszíti? N em csupán önkéntes szolgasággal, hanem
ajándékokkal is fizet a tisztségért. Ezek m aguk, valamint a hozzájuk
hasonlók, kerülendők a becsületes polgárok számára, van m ég ugyanis
egyetlen - ahogyan már említettem - tisztes és szabad emberhez méltó
módszer a családi vagyon gyarapítására, ez pedig a földművelésből szár­
mazik. 11. H a ezeket a tudnivalókat, átgondolatlanul, akár felkészületlen
emberek, de mégis földbirtokosok, hagyományos módon végeznék, kisebb
veszteségeket szenvedne a m ezőgazdaság: a gazda szorgalma ugyanis a
tudatlanságból eredő károkat nagyban kiegyenlítené, és bár azok, akinek
az érdekei forognak kockán, nem óhajtanának egész életükben dolgukhoz
nem hozzáértőknek bizonyulni, ezért nagy tudásszomjjal igyekeznének a
földművelés ismeretének az elsajátítására. 12. Mi most már resteiljük a
saját birtokainkat m agunk művelni, és nem tulajdonítunk jelentőséget
annak, hogy a leghozzáértőbb embereket tegyük m eg a gazdaság
irányítójának (ivilicus),4 vagy ha már tudatlant helyeztünk oda, akkor
legalább egy eleveneszű személyt válasszunk ki, hogy az minél gyorsabban
m egtanulja azt, amit nem tud. De akár egy gazdag ember, amikor birtokot
vásárolt, az inasok és gyaloghintóvivők tömegéből a legkorosabb és legroz­
zantabb személyeket küldi ki a földjére, - habár ez a tevékenység nem
csupán hozzáértést, hanem viruló életkort is kíván testi erővel az
elvégzendő munkához akár pedig egy közepesen tehetős gazda a nap­
számosai közül választ ki valakit, - aki a ráosztott napi feladatot már kel­
letlenül végzi, mert nem hoz neki hasznot —, s teszi meg felügyelőnek, aki
nem ért ahhoz, amit irányítania kellene.
13. Amikor ezeket a dolgokat fontolgatom m agam ban, és arról

5 Az előkelő patrónusok hajnali köszöntésére érkező cliensek megnevezése.

4 Jo g i státusát tekintve rabszolga, ő irányítja a birtokot a gazda távollétében.

13
elmélkedem, miféle csúf egyetértés alapján szorult háttérbe a m ezőgaz­
daság ismerete, attól tartok, netán az egykor tiszteletreméltó tevékenység
szégyenletes és szabad emberhez méltatlan lett. Számos szerző munkája
figyelmeztet azonban engem arra, hogy őseinknél dicsőség volt a föld­
művelés: Quinctius Cincinnatust,5 egy körülzárt consi/l, és a hadsereg meg-
mentőjét, innen az eke szarva mellől szólították el, és lett clictator, majd
hivatala letétele után, amit, mint győztes gyorsabban adott vissza, mint
ahogyan a fővezérséget elvállalta, visszatért ugyanazon ökreihez, és őseitől
örökölt, négy iugerumos6 földjéhez. 14. Hasonlóképpen Gaius Fabricius7 és
Curius D entatus,8 közülük az első Pyrrhos9 Itália határaitól való elűzése, a
másik a szabinok legyőzése után, az elfoglalt területen fejenként kiosztott
hét iugerumot, nem csekélyebb buzgalommal művelte, mint amilyen
bátran fegyverrel megszerezte. Most, nehogy feleslegesen soroljam az
egyes eseteket, amikor meggondolom, hogy az olyan számos emlékezésre
méltó római hadvezér, mindig kitűnt ezzel a kettős buzgalommal, a
megszerzett ősi föld védelmezésével és művelésével, akkor megértem, hogy
a mi fényűzésünk és élvhajhászásunk számára az ősi morál és férfias életvi­
tel elfogadhatatlan. 15. Mi gazdák ugyanis valamennyien, ahogyan M.
V arró10 már nagyapáink korában is felpanaszolta, cserbenhagyva a sarlót és
az ekét, beköltöztünk a városba, és kezünket inkább a színházban és a
cirkuszban akarjuk koptatni, mintsem a gabonaföldeken és a szőlőül­
tetvényeken, elbűvölten csodáljuk a nőies taglejtéseket, amit a természet a
férfinemtől m egtagadott, asszonyos mozdulatokkal megtévesztve, becsap­
va a nézőket. 16. Ezután, hogy felkészülten menjünk tivornyázni, kiizzad­
juk a napi gyomortúlterhelést a gőzfürdőben, és verejtékünket kiizzadva
fokozzuk a szomjúságot, az éjszakákat élvezkedéssel és részegeskedéssel, a

5 A hagyomány szerint Kr. e. 458-ban az eke szarva mellől szólították el, és tették meg
fővezérnek az aequusok elleni háborúban.
6 földterület mérték 2520 m2.
7 Constil Kr. e. 282-ben és 278-ban.
8 Consul Kr. e. 290-ben és 275-ben.
Epirus királya, a tarentumi háborúban (280-275) Róma ellenfele.
10 Római polihisztor, a hivatkozás A mezőgazdaságról szóló munkája II. könyv, praefatio
3- pontjára vonatkozik.
nappalt játékkal és alvással töltjük el, és szerencsésnek m ondjuk
m agunkat, mert sem a felkelő, sem a lenyugvó napot nem láttuk. 17. így
ezt a léha életmódot követi a betegség. Az ifjak teste ugyanis annyira
gyenge és erőtlen, hogy a halál, úgy tűnik semmit sem változtat rajta.
De Herkulesre, Romulusnak folytonos vadászatokkal, nem kevésbé
földműves munkákkal edzett, méltó sarja kim agaslott testi erejével, és
könnyedén vállalta a katonai szolgálatot, ha a helyzet úgy kívánta, béke­
időben munkában edződött, s mindig többre tartották a falusi népet a
városinál. Úgy ahogyan azokat, akik a w/Z^-gazdaságokban11 a kerítéseken
belül tartózkodtak, mindig lustábbaknak tartották, mint azokat, akik kint
a földeken tevékenykedtek, úgyszintén restebbeknek tekintették azokat,
akik az árnyas városokban, a falakon belül tétlenül henyélnek, mint
azokat, akik művelik a földeket, és a mezei munkát végzik. 18. N yil­
vánvaló, hogy a vásárnapok12 összejövetelei miatt szervezték úgy, hogy
minden kilencedik napon intézték városi ügyeiket, a fennmaradó napokat
a földművelésnek szentelték. Ezekben a napokban a városi előkelők is
vidéken tartózkodtak, és amikor közös tanácskozásra volt szükség, a villa-
gazdaságból hívták el őket a senatusba, ezért azokat, akik értesítették
őket, hírnököknek (viator) nevezték. 19. Amíg megőrizték ezt az életmó­
dot, és rendíthetetlen buzgalommal művelték földjüket, a régi szabin
parasztok és római ősapáink, bár fegyver, tűz és ellenséges támadások
feldúlták termésüket, mégis bővebben takarítottak be, mint mi, akiknek a
hosszantartó béke lehetőséget ad a földművelés kiterjesztésére.
20. így azután itt Latiumban, és a saturnusi13 földön, ahol az istenek
ismertették meg sarjaikat a föld terméseivel, itt most árverést tartunk,
hogy a tengerentúlról szállítsanak hozzánk gabonát, nehogy éhezzünk,
szőlőt a Kyklad-szigetekről14 hozunk, továbbá Baetica15 vidékéről és
G alliából.16 N em csoda, hogy már általánosan elfogadott és m eggyö­

11 A gazdaság jellemző típusa az ókori Itáliában (vő. majorság).

12 Minden más teendőt, így a hét nyolc napos beosztását is a mezőgazdasági munkához
igazították.
n Saturnus ősi isten, az ő uralkodásához köti a hagyomány Latium aranykorát.
14 Ötvenhat szigetből álló görög szigetcsoport, amelyek köralakban helyezkednek el.
15 Tartomány az Ibér félsziget déli részén, a mai Andalúzia.
16 Római tartomány a mai Franciaország területén.
keresedett az a vélemény, hogy a földművelés piszkos munka, olyan
foglalkozás, amelynek semmiféle vezetőre és oktatóra nincsen szüksége.
21. Én m agam azonban, amikor az egész művelet nagyságát, mintegy
valamely test hatalm asságát, vagy az egyes testrészeket aprólékosan vizs­
gálom , félek, hogy előbb ér el engem a halál, mintsem a földművelés
tudományát egészében megismerhetem.
22. Aki ugyanis tökéletességre vágyik ebben a tudományban, annak
járatosnak kell lennie a természettudományban is, ismernie kell a föld
égtájait, hogy tudja, melyik vidéknek mi felel meg, és mit utasít el. Tartsa
észben a csillagok feljöttét és lenyugvását, nehogy a záporok és szelek
közeledtére fogjon munkához. 23. Figyelnie kell az éghajlat és a folyó év
jellemzőit, ugyanis csaknem mindig azonos módon, mintegy előírás szerint
működnek, és nem m utat mindig ugyanolyan arculatot a tél és a nyár,
nem mindig esős a tavasz, és nyirkos az ősz, nem hinném, hogy ezeket
bárki előre tudná, éleselméjűség és alapos képzettség nélkül. Már m aga a
talaj sokfélesége, és az hogy melyik föld mit ígér, és mit nem, kevesen
tudják megítélni. 24. Ugyan hány ember lenne képes áttekinteni ennek a
tudományterületnek minden ágazatát, vagy hogy értse a szántás és vetés
gyakorlatát, ismerje a földek sokféle és különböző fajtáját? Közülük egye­
sek színükkel tévesztenek meg: bizonyos vidékeken pl. fekete a föld, amit
pulla-nak hívnak, mint pl. Campaniában, ez ajánlott; m ásutt a zsíros,
sikamlós föld jobb termést hoz: így pl. Afrikában és Num ídiában a
porhanyós föveny termékenységével felülmúlja a legerősebb talajt is,
Ázsiában és M ysiában17 a sűrű és ragadós talaj a legtermékenyebb. 25. S
mindenütt pontosan tudni kell mi az, ami a dombos vidéknek nem felel
meg, mi a síkságnak, mi az erdős talajnak, a régóta művelt és a frissen fel­
szántott földnek, mi a nedves és füves területnek, mi a száraz és kiélt föld­
nek. Ismerni kell a telepítés és a gondozás helyes módját a fák és a szőlőül­
tetvény esetében, amelyekből számtalan változat létezik, meg az állatok
beszerzésének és tartásának a módját, ugyanis az állattartást is a mezőgaz­
daság részének tekintjük, bár, miért is lenne a földműveléstől különálló
tudomány az állattartás ismerete? 26. S ez sem egyszerű, mivel a lovak

17 Tartomány a Márvány-tengertől délre, ma török partvidék.

16
tartása mást kíván mint a szarvasmarháké, mást a juhoké, és ezen belül
más az eljárás a tarentum i18 és a gyapjas juhok esetében, más a kecskéknél,
ezenkívül más a gondozás a szarvnélkülieknél és a ritkaszőrűeknél, megint
más azoknál, amelyeknek van szarvuk és sörtések, amilyen Ciliciában19
tenyészik. Más a dolga a sertéstenyésztőnek, és megint más a disznópász­
tornak, eltérő az állatok takarmányozási módja, nem ugyanolyan klímát,
nevelést és gondozást kíván a csupaszbőrű ill. a sűrűszőrű sertés. 27. De
hogy végezzek az állattartással —ahová a házi szárnyasok és a méhek gon­
dozása is tartozik —ki lehet akkora tudású, hogy mindezeken felül, amiket
elsoroltam, a metszésnek és az oltásnak megannyi módozatát ismerné,
annyiféle módját gyakorolná a gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, és
annyi gondot fordítana a fügefajták és a rózsa metszésének, bár többen
mellőzik ezeket a fontos tevékenységeket, jóllehet ezek sokaknak nem
csekély bevételt hoznak. 28. A rét, a füzes, a rekettyés és a nádas, bár
csekély gondozást kívánnak, valamennyi buzgalmat mégis igényelnek.
Az ennyire összetett és sokszínű témának a kifejtése után, jól tudom, ha
amikor azok elé, akik a mezőgazdasággal akarnak foglalkozni, olyan példát
állítunk, amilyennek lennie kell, és ahogyan leírtam a gazdálkodót: ettől a
tanulni vágyók buzgalma lelohad, és elriadnak attól, hogy az ilyen sokrétű
és szerteágazó tudományban próbára tegyék m agukat, s nem bíznak
benne, hogy ezt képesek teljesíteni. 29. Azonban, ahogyan Marcus Tullius,
a Szónok című munkájában már helyesen megmondta, hogy akik az
emberi nem számára a leghasznosabb dolgokat kívánják felkutatni, és
amire rájöttek, s amint megoldották, azt tovább akarják adni az utókor­
nak, azoknak mindent meg kell próbálniuk. H a hiányzik a kimagasló
tehetség ereje, és a kiváló szakma felszereltsége, akkor nem kell azonnal
nyugalomba és tétlenségbe vonulnunk, hanem amiben megfontoltan
reménykedtünk, azt következetesen végig kell vinnünk. H a m agasabb
csúcsot céloztunk is meg, elegendő dicsőség számunkra a második helyre­

18 Híres fajta Dél-Itáliában, ennek a gyapját védték bőrtakaróval.

19 Római tartomány Kisázsiában.

17
 "1

kerülni. 30. N em de a latiumi Múzsák, szentélyükbe nem csupán Acciust20

és Vergiliust21 engedték be, hanem az utánuk következőket is, sőt még
olyanokat is, akik sokkal utánuk álltak, befogadták a szent helyre? Cicero
tündöklése sem riasztotta el a szónoki tevékenységtől Brutust vagy
Coeliust, Polliót, Messalát vagy Calvust.22 M aga Cicero sem hátrált meg
Démosthenés23 és Platón24 dörgedelmeitől, és az ékesszólás atyja, az isteni
M aeonius,25 szavainak áradó folyamával nem nyomta el követőinek
igyekezetét. 31. Vajon látjuk-e, hogy azok a kevésbé híres mesterek, akik
Protagenést, és Apellést Parrhasiusszal együtt csodálták, annyi évszázad
alatt felhagytak volna saját m unkájukkal?26 Bár Pheidiás27 olymposi
Juppiterének és Minervájának szépsége döbbenetet váltott ki a következő
korban, mégse restellte megpróbálni Bryaxis, Lysippus, Praxitelés és
Polykleitos,28 hogy mire képesek és meddig tudnak előrehaladni. A
tudomány minden ágában a legnagyobbaknak csodálat és tisztelet, a
szerényebbeknek a megérdemelt dicséret jut osztályrészül. 32. Hozzájön
ehhez m ég egy dolog: hogy annak, akit mi tökéletes földművesnek tekin­
tünk, ha nem is teljes a tudása, és a világegyetemben nem képes
Démokritos vagy Pythagoras2<; éleselméjűségét utolérni, a szelek és csil­
lagok m ozgása tekintetében Meton és Eudoxus30 előrelátását, az állatok

211 Kr. e. 2. századi tragédiaköltő.

21 Híres római költő Augustus császár korában.
22 Neves római szónokok, Cicero fiatalabb kortársai.
23 Ismert híres görög szónok, Kr. e. 4. század.
24 Klasszikus görög filozófus, Kr. e. 427-347.
25 Homéros
26 A Kr. e. 4. század 3 ünnepelt görög festője.
27 Klasszikus görög szobrász.
28 Polykleitos 5. századi a többiek 4. századi híres görög szobrászok.
29 Pythagoras 6. századi, Démokritos 5. századi görög filozófus.
30 5-4 századi görög asztronómusok.
gondozásában Chiron és M elam pus31 tudását, a földek és a talaj m eg­
munkálásában Triptolemus32 és Aristeus33 okosságát, mégis sokat elért, ha
a gyakorlatban utoléri a mi Tremeliusunkat, Sasernánkat és Stolónkat.34
N em lehetséges ugyanis a földet művelni csupán elméleti tudással, vagy
ahogyan mondják „elhízott Minervával”. Távol áll ugyanis az igazságtól az,
amit sokan hisznek, hogy a földművelés rendkívül könnyű, nem kíván éles­
elméjűséget. Erről a nézetről nincs értelme általánosságban tovább
vitatkozni, mivel ennek minden részlete kifejtésre kerül további könyveim­
ben, ezeket végül megfelelő rendben sorra fogom venni, miután mindezt
előrebocsátottam, amiről úgy vélem, hogy egészében a tudományunk
lényegéhez tartozik.

K ö v eten d ő t a n á c so k leen d ő g a z d á lk o d ó k n a k

1.1. Annak, aki gazdálkodásra szánta el m agát, tudnia kell, hogy ehhez
mindenekelőtt szakértelem, befektetés és munkakedv szükséges. Ahogyan
Tremelius vallja, annak lesz a legjobban művelt birtoka, aki ért a
műveléséhez, képes rá, és akarja. Senkinek a számára nem elég a hozzáértés
és a munkakedv, a munkálatokhoz szükséges befektetés nélkül. 2. Sem
pedig a munkakedv nem elegendő beruházási készség és szakértelem
nélkül, mert minden tevékenységnél az a legfontosabb, hogy tudjuk, mit
kell tenni, és a legnagyobb mértékben a földművelésben, ahol a jóindulat
és a befektetés, hozzáértés nélkül gyakran jelentős kárt okoz a gazdának,
ugyanis a szakértelem nélkül végzett munka miatt kárba vész a ráfordítás.
3. Ilyen módon a derék családfőnek, akinek az a szándéka, hogy biztos
módon gyarapítsa családi vagyonát földművelés révén, nagy gonddal kell
ügyelnie arra, hogy kora leghozzáértőbb földműveseinek tanácsait minden
dologban figyelembe vegye, a régiek közléseit gondosan tanulmányozza és
mérlegelje, hogy közülük ki hogyan vélekedik, és mit ajánl, vajon mindaz,

51 A görög mitológia szerinc Chiron sokféle mesterségben járatos kentaur, Melampus

pedig híres kutató és orvos.
52 A földművelés és a szántás mitikus feltalálója.
53 Apollo és Cyrene nimpha gyermeke, ő tanította meg az embereket a méhészkedés
mesterségére.
54 Mezőgazdasági szakírók, gyakran idézik őket Varró és Columella is.

19
am it az ősök ránk hagyom ányoztak, m egfelel-e a jelenkor köve­
telményeinek, vagy némelyek különböznek ettől. 4. M egtudtam ugyanis,
hogy számos jelentős szerző meg van győződve arról, hogy a korok m úlásá­
val változik az éghajlat és az időjárás. így a legnagyobb tudású csillagász,
Hipparchus’5 szerint el fog jönni az az idő, amikor a világ pólusai elmoz­
dulnak a helyükről, s úgy tűnik ezt a véleményt a tekintélyes mezőgaz­
dasági szakíró, Saserna is elfogadta. 5. A mezőgazdaságról írott és hátra­
hagyott művében az éghajlati viszonyok megváltozására következtet, mert
olyan vidékeken, ahol korábban a hosszú, szigorú tél alatt az elültetett
szőlő és olajcsemete nem volt képes életben maradni; ott, miután a koráb­
bi hideg mérséklődött és enyhült, most igen gazdag a szőlő és olajtermés.
H ogy ez a m agyarázat igaz vagy hamis, hagyjuk a csillagászat
tudományára. 6. Egyébként a gazdálkodóink nem hagyhatják figyelmen
kívül azokat a földművelésre vonatkozó útm utatásokat, amelyeket nagy
számban hagytak ránk a karthágói szerzők Afrikából, amelyekből azonban
sokat tévedésnek nyilvánítottak a mi gazdálkodóink, miként Tremelius
Scrofa felpanaszolja, mégis elismeri, hogy Itália és Afrika talaja és éghajla­
ta különböző jellegű, ezért termékeik sem lehetnek azonosak. Azonban
bármennyire is különböznek a gazdálkodás módszerei a mi korunkban
őseink felfogásától, ez ne riassza el a tanulni vágyó olvasót. A régieknél
ugyanis több az, ami számunkra is elfogadható, mint az, ami elvetendő.
7. Sokan vannak a mezőgazdaságról író görögök, közülük az első az
ünnepelt boiótiai költő, Hésiodos,36 aki sokat tett szakmánk érdekében.
Mégis eredményesebbek azok, akik a bölcselet forrásából m erítettek,3'
mint az abderai Démokritos, Sókratés tanítványa, Xenophón, a tarentumi
Architus, a peripatetikus Aristotelés és Theophrastos, a mester és
tanítványa. 8. A szicíliaiak is, Hierón és Epikharmos, akinek a tanítványa
Philométór és Attalus, nem csekély buzgalmat fejtettek ki az ügy
érdekében. Athén valóban sok írót adott, közülük a legkiválóbbak
Khaireas, Aristandros, Amphilokhos, Khresthos; - Euphronios, aki m aga

55 Híres görög asztronómus és matematikus, a trigonometria feltalálója.

36 Kr. e. 7. századi boiótiai parasztköltő.
37 A következőkben felsorolt nevek ismert ill. ismeretlen görög tudósok, vitatott a
szöveghagyományozás.

20
is figyelemreméltó gazdálkodó, nem amphipolisi, ahogyan sokan gondol­
ják, hanem az attikai föld szülöttje. 9. A témával a szigeteken is foglalkoz­
tak, ahogyan tanú erre a rhodosi Epigenés, a khiosi Agathoklés, a thasosi
Euagon és Anaxipolis. A hét bölcs egyikének, Biasnak a földije, Manedros
és Diodoros tettek szert a földművelésben kiváló szakértelemre. N em
marad el m ögöttük a milétosi Bacchius és Mnaseas, a cuméi Antigonos, és
a pergamoni Apollonios, a kolophoni Dión, és a Maronea-beli Hegesias.
10. A bithyniai Diophanés pedig hat könyvben összefoglalta ennek az uti-
cai Dionysosnak a teljes művét, aki lefordította a pun M ago nagyszámú
könyvet felölelő alkotását. De más, kevésbé ismert szerzők, akiknek a szár­
m azását nem tudom , hozzáadtak valam it a tém ánkhoz. Ilyenek:
A ndration, Aiskrion, Aristom enés, A thenagoras, K ratés, D adias,
Dionysios, Euphryton és Euphorion. 11. N em kevésbé megbízhatóan
járult hozzá témánkhoz, tehetsége szerint Lysimakhos, és Eubolos,
Menestratos és Plentiphanés, Perris és Theophilos. 12. És hogy végül római
polgárjoggal ajándékozzuk meg a földművelést (ugyanis az eddig említett
szerzők görög nemzetiségűek voltak), hadd említsem meg először azt a M.
Porcius Cato Censoriust, aki elsőként tanította meg latinul beszélni, utána
a két Sasernát, apát és fiát, akik behatóan foglalkoztak vele, ezután Scrofa
Tremeliust, aki ékesszólóan tárgyalta, és M. Terentiust, aki továbbcsi­
szolta, majd Vergiliust, aki költészetre alkalmassá tette. 13. Végül nem
feledkezhetünk m eg Iulius Hyginusnak,38 mintegy a földművelés tanítójá­
nak a megemlítéséről, azonban leginkább mégis a karthágói M agót
tiszteljük mint a földművelés atyját, az ő híres huszonnyolc könyvét sena-
tusi határozat alapján lefordították latinra. 14. N em kevesebb elismerés
illeti kortársainkat, Cornelius Celsust39 és Iulius Atticust: az előbbi egész
szaktudományunkat öt kötetben foglalta össze, az utóbbi kiadott egy
könyvet egy sajátos ágazatról, a szőlőm űvelésről. M integy az ő
tanítványaként Iulius Graecinus40 két kötetet írt hasonló tanácsokkal a
szőlőművelésről, és gondja volt rá, hogy kicsiszoltabb, elmélyültebb fogal­
mazásban hagyja az utókorra.

,8 Augustus császár idején híres tudós könyvtáros.

3y Tiberius császár kortársa, tudós enciklopédista.
40 Iulius Agricola apja.

21
 15. Tehát P. Silvinus, mielőtt földműveléshez fognál, ezekhez fordulj
tanácsért, mégis ne kövesd utasításaikat, ugyanis az ilyen szerzők inkább
eligazítást adnak, mintsem mesterré tesznek. 16. Minden mesterségnél a
gyakorlat és a tapasztalat a döntő, és az olyan elmélet, amelyben nem a
tévedések révén lehet tanulni. Ugyanis, amikor helytelenül fogtunk hozzá
valamihez, és az balul végződött, később elkerüljük azt, ami a kudarc oka
volt, s a tanítómester m egvilágítja a helyes utat. 17. Ezért tanácsaink nem
ígérnek teljes tudást, hanem csak segítséget ennek elérésére. Ezeket a
tanácsokat olvasva, nem lesz valaki rögtön szakember a földművelésben,
csak ha ki is akarja próbálni, és van is rá módja. Ezért ezeket mintegy segít­
ségül ajánljuk a tanulni vágyóknak, amelyek csupán m agukban nem vezet­
hetnek eredményre, hanem másokkal együtt.
18. Azonban sem ezek a tanácsok, ahogyan elmondtam, sem a kemény
munka, sem a felügyelő jártassága, sem a beruházási készség és lehetőség
nem érnek annyit, mint a gazda jelenléte egymagában. H a ő nincs gyakor­
ta jelen a munkálatoknál, miként a hadseregben a hadvezér távollétében,
minden feladatot elhanyagolnak. Úgy gondolom mindezt leginkább a pun
M ago, munkája bevezetőjének ezekkel a mondataival teszi világossá: aki
földet vásárolt, adja el a házát, hogy ne akarjon inkább városi, mint falusi
házi isteneket tisztelni; akinek inkább szívügye a városi háztartása, annak
nem való vidéki birtok. 19. Ezért ha ez korunkban betartható lenne, én
nem változtatnám m eg ezt az előírást. Most azonban közülünk többeket
elszólít a politikai becsvágy, és azután gyakrabban hosszabban visszatartja,
következésképpen az a véleményem, hogy a város közelében fekvő birtok
a legmegfelelőbb, ahová az elfoglalt polgár naponta könnyedén eljuthat
fórumi tevékenysége végeztével. 20. Akik ugyanis távoli, hogy ne m ond­
jam tengerentúli földeket vásárolnak, mintegy örökségbe hagyva va­
gyonukat, vagy ami még súlyosabb, még életükben rabszolgáknak
engedik át, ezek annak következtében, hogy gazdájuk nagyon távol
tartózkodik, egyrészt elzüllenek, korrumpálódnak, másrészt megrontva az
elkövetett m ulasztások miatt, az utódokra várakozva, inkább a rablá­
sokkal, mintsem a munkájukkal törődnek.

M il y e n a l e g k e d v e z ő b b f e k v é s ű b ir t o k

II. 1. Azt javaslom tehát, hogy földet a közelben vásároljunk, a gazda

gyakran menjen oda, s még gyakrabban jelentse, hogy készül odamenni,
22
mint valójában odamegy. Ebben a fenyegetettségben ugyanis mind a felü­
gyelő mind a háznép teszi majd a dolgát. Amikor csak alkalom adódik rá
tartózkodjon vidéken, és ne töltse az időt tétlenül az árnyékban. A derék
gazdához úgy illik ugyanis, hogy földjének minden részét az év minden
időszakában gyakran járja körül, mind lombfakadás és fűsarjadás idején,
mind pedig a termés betakarításakor, hogy jobban megismerje a talaj ter­
mészetét, és m egtudja mi termelhető ott a legsikeresebben. 2. Cato régi
mondása szerint: az árt legtöbbet a birtoknak, aki nem mondja meg a felü­
gyelőnek, hogy mi ott a teendője, hanem ezt tőle várja. Ezért akár őseitől
örökölt földje van valakinek, akár vásárolni készül, különös gondot kell
fordítania arra, hogy m egtudja milyen fekvésű a legkedvezőbb, hogy az
értéktelenen túladjon, vagy értékeset vásároljon. 3. H a a sors kegyes hoz­
zánk, birtokunk egészséges éghajlatú vidéken lesz, talaja termékeny,
részben sík területen, részben dombos, keletre vagy délre néző enyhe
lejtőn, egyes részei dombon, mások műveletlen erdőterületen, nem messze
a tengertől vagy hajózható folyótól, amelyen a termés elszállítható, és a
vásárolt áruk ideszállíthatók. A sík terület a gazdasági épület előtt terüljön
el, legelőre, szántóra, füzesre és nádasra legyen osztva. Egyes dombokon ne
legyenek fák, hogy csak gabonavetésre szolgáljanak, amelyek azonban a
mérsékelten száraz és zsíros földeken jobban tenyésznek mint a meredek
lejtőn, ezért a m agasabban fekvő gabonaföldeken is legyenek sík területek
és minél enyhébb lejtésűek, és nagyon hasonlóak a síkságon fekvőkhöz.
Más dom bok olajjal, szőlővel, és azok számára a jövőben szükséges karó­
nak valóval legyenek betelepítve, mások fát és követ adhatnak, ha az eset­
leg építkezéshez szükséges, nem kevésbé alkalmasak lehetnek az állatok
számára legelőnek. Legyenek rajtuk völgybefutó patakok, amelyek a rét, a
kert és a füzes öntözésére szolgálnak, és az épületbe forrásvizet árasztanak
és szállítanak. 5. N e hiányozzanak a szarvasmarhák és más négylábúak
csordái, amelyek a parlagföldeken és a bozótosban legelhetnek. Egy ilyen
helyen fekvő birtok azonban, amit kívánatosnak tartok, nehezen besz­
erezhető és ritka, keveseknek jut osztályrészül, legközelebb áll ehhez az,
amelyben az elmondott feltételekből a legtöbb megvan, elfogadható az,
amelyikben nem túl kevés van meg.

23
M ir e ü g y e l j ü n k k ü l ö n ö s k é p p e n b ir t o k v á s á r l á s n á l

III. 1. Porcius Cato azt tanácsolta, hogy a birtok megtekintésekor

különösképpen két dologra kell ügyelni, az éghajlat kedvező voltára és a
talaj termékenységére: ha ezek egyike hiányzik, és valaki ennek ellenére
művelni akarja, az nem ép elméjű, gondnokság alá kell helyezni. 2. Senki,
aki épeszű, nem fordít költséget terméketlen talaj művelésére. Szintén nem
hoz hasznot a gazdának az egészségtelen vidéken fekvő, jóllehet igen ter­
mékeny és zsíros föld. Ugyanis ahol pusztulás fenyeget, ott nem csupán a
termelésnek a hozama, hanem a gazda élete is kétséges, vagy biztosabb a
halál, mint a haszon. 3. Ezután a két alapkövetelményhez hozzátette még
ezeket a nem kevésbé megfontolandókat: az út, a víz, és a szomszédság.
Sokat számít a birtok hasznára a megfelelő út, először mert a legfontosabb
a gazda jelenléte, aki szívesebben vállalkozik az utazásra, ha nem tart az út
gyötrelmeitől; azután a szükséges dolgok oda- és elszállítása szempont­
jából, ez növeli a betakarított termés értékét, csökkenti a beszállítási költ­
ségeket, mert olcsóbban lehet odaszállítani, ahová kisebb fáradsággal el
lehet jutni. 4. N em lényegtelen, hogy olcsón utazz, ha bérelt fogattal
közlekedsz, ami előnyösebb mint sajátot használni, és a rabszolgák is, akik
gazdájukat kísérik, nem bosszankodva teszik meg gyalogosan az utat. A
víz fontossága nyilvánvaló mindenki számára, így erről nem szükséges töb­
bet beszélni. 5. Ki kételkedne abban, hogy ez a legfontosabb, ami nélkül
senki, akár beteg, akár egészséges, nem tud élni? A szomszédság előnyeiről
nem lehet biztosat mondani, mivel ezt gyakran változtatják számunkra a
halál és különféle egyéb okok. Ezért is utasítják el egyesek Cato
véleményét, ezek azonban szerintem nagyon tévednek. Ugyanis miként a
bölcs sajátja a kedvezőtlen körülményeket bátor lélekkel tűrni, úgy az
esztelené, hogy saját m agára szerencsétlenséget hozzon: ezt teszi az, aki
értelmetlenül, saját pénzével hitvány szomszédot vesz, jóllehet ha szabad
szülőktől származik, a bölcsőtől kezdve hallhatta: „Egyetlen ökör sem
veszne el, ha a szomszéd nem lenne gazem ber”41 6. Ez valójában nemcsak
az ökrökre vonatkozik, hanem a családi vagyon minden részére, annyira,
hogy sokan inkább vállalták a hontalanságot, és a szomszéd jogtalansága
m iatt elmenekültek lakóhelyükről. H acsak nem gondoljuk azt, hogy egész

41 Hésiodos: Munkák és napok 348.

24
népek más okból hagyták el ősi földjüket, és távoli lakóhelyet kerestek,
mint az akhájok, az ibérek, albaiak, szicíliaiak, és hogy a saját korai
történelmünket említsem, a pelasgok, az aboriginek, az arkádiaiak, mivel
képtelenek voltak elviselni gonosz szomszédaikat. 7. És hogy ne csak egész
népekről és csapásokról beszéljek, a hagyomány egyes emberek eseteit is
megőrizte, görög területeken és magában Hesperiában42 is voltak elátko­
zott szomszédok. H a ugyan ez. a bizonyos Autolychus4’ bárki számára
elviselhető szomszéd tudott volna lenni, vagy az Aventinus hegyén lakó
Cacus44 bármi örömöt okozott volna palatinusi szomszédainak. Jo b b m últ­
beli, mint jelenlegi dolgokat említeni, hogy ne nevezzem meg saját szom­
szédomat, aki nem tűr meg egyetlen, az én területemről átnyúló fát, nem
hagyja sértetlenül a faiskolámat, sem a szőlő rögzítésére szolgáló karókat,
és nem engedi az állatokat szabadban legelni. Véleményem szerint joggal
tanácsolta Cato az ilyen veszély kerülését, és előre figyelmeztette a jövendő
földműveseit, nehogy önként belekerüljenek ebbe a helyzetbe.
8. A többi tanácshoz annyit teszek hozzá, amit a hét bölcs egyike örök
érvénnyel fogalmazott meg az utókor számára: mértéket és határt szabni a
dolgoknak. Ez nem csupán azokra vonatkozik, akik valami másra vál­
lalkoznak, hanem azokra is, akik földet szándékoznak vásárolni, hogy ne
akarjanak többet venni, mint amit vagyoni helyzetük megenged. Erre
vonatkozik költőnk híres verse: „Dicsérjétek a hatalmas földeket, de a kicsit
ynűveljétek”45 9. Az a véleményem, hogy az igen művelt férfiú egy régről
hagyományozott tanácsot foglalt versbe, feltehetően az igen éles eszű
nemzet, a punok azt tartották, hogy a földnek gyengébbnek kell lennie,
mint a földművesnek, mert különben amikor küszködik vele, felül­
kerekedne rajta a föld, ha az volna az erősebb. Nem kétséges, hogy a
helytelenül művelt, hatalmas földterület kevesebbet jövedelmez, mint a
kitűnően megművelt kicsi föld.46

42 Nyugati ország, Itália, Hispánia.

43 Hermés isten fia, híres rabló.
44 Vulcanus fia, itáliai útonálló, akit Héraklés megöl, lásd Vergilius: Aeneis 8, 193-267.
45 Vergilius: Georgica 2, 412-413-
46 Ugyanez Palladius véleménye is (1, 6, 8.).
 10. Ezért van az, hogy a királyok elűzése után az a hét iugerum,4' amit
a Lex Licinia alapján a néptribunus osztott fejenként, nagyobb termést
hozott a régieknek, mint hoznak most nekünk a hatalmas ugarok. M ’
Curius Dentatus, akit kevéssel előbb említettem, miután sikeres had­
vezetéssel győzelmet aratott, és kiváló vitézségéért a nép ötven iugerum
földet ajánlott fel neki, úgy ítélte meg, hogy ekkora birtok túlságosan nagy
egy volt comul és triumphator számára, s az állami ajándékot visszautasítot­
ta, és beérte a köznépet megillető mértékkel. 11. Később amikor
győzelmeink, és az ellenség megsemmisítése révén mérhetetlenül gyara­
podtak földjeink, mégis bűnéül rótták fel annak a senatornak, akinek
ötven iugerumnil többje volt. És C. Liciniust48 elítélték saját törvénye
alapján — amit hivatali ideje alatt, tribunusként ő terjesztett be —mivel a
föld m egengedett mértékét mérhetetlen birtoklási vágyában túllépte, nem
annyira azért, mert gőgösnek tartották, amiért ekkora földet akart bir­
tokolni, hanem inkább azért tartották bűnösnek, hogy az ellenség elűzése
folytán műveletlenül m aradt földeken, új szokás szerint egy római polgár
ekkora területet birtokoljon, amit nem tud megművelni. 12. Ahogyan
minden másban, a földszerzésben is mértéket kell tartani. Ugyanis annyit
kell szerezni, amennyi szükséges, hogy lássák, annyit vásároltunk, ameny-
nyit képesek vagyunk megművelni, nem pedig annyit, amivel m egter­
heljük m agunkat, másoktól viszont elvesszük a felhasználás lehetőségét,
hatalm asok módjára, akiknek akkora birodalmuk van, amit még körüljárni
sem képesek, üresen hagyják, hogy a barmok letapossák, vadállatok dúlják
és pusztítsák, vagy eladósodott polgárok49 és rabszolgák révén tartják fenn.
A mérték kinek-kinek a saját szándéka és képessége lesz. 13. N em ele­
gendő ugyanis, ahogyan már az előbb mondtam, a birtoklás szándéka, ha
nem vagy képes birtokodat megművelni.50

47 Az első római agrártörvény, amelynek értelmében Romulus minden polgárnak 2

iugerum földet osztott, ez a királyok elűzése után 7-re növekedett, a Licinius-Sextius
féle törvényt Kr. e. 367-ben hozták, ezzel az állami földből való bérletet maximálták.
48 A Kr.e. 367-es agrártörvény egyik beterjesztője.
49 Utalás a korai időkben még meglevő adósrabszolgaság intézményére.
5n Az ókori Rómában az elhanyagolt, műveletlenül hagyott föld birtokosát is büntette a
törvény.
 IV. 1. Ezután következik Caesonius tanácsa, amit Marcus Cato is elfo­
gadott, eszerint a földet, amit meg akarsz venni, többször újból meg kell
nézni. Az első megtekintésnél ugyanis sem a hibái, sem pedig a rejtett
előnyei nem mutatkoznak meg, ezek az újbóli megtekintésnél majd köny-
nyebben kiderülnek. A megszemlélés egy módját, ami a föld zsírosságának
és termékenységének vizsgálatára vonatkozik, ránk hagyományozták
őseink, erre a sajátosságra a megfelelő helyen fogok kitérni, amikor a talaj­
fajtákról lesz szó. 2. Általánosságban mégis mintegy tanúsítandónak és
gyakran elmondandónak gondolom, amit állítólag már az első pun háború
híres hadvezére, M. Atilius Regulus51 mondott: nem szabad birtokot
vásárolni még a termékenyebb területen sem, ha az egészségtelen, úgy­
szintén gyenge talajon sem, legyen bár a vidék a legegészségesebb. Atilius
kora földműveseinek nagyobb hitelességgel ajánlotta a m aga tapasztalatai
alapján, a történeti hagyom ány szerint ugyanis Pupiniában52 volt
egészségtelen, egyszersmind gyenge talajú birtoka. 3. Ezért a bölcs ember
nem vásárol birtokot akárhol, és nem téveszti meg a csábító termékenység
vagy a szépség varázsa: a szorgalmas családfőnek pedig az a kötelessége,
hogy bármit vásárolt vagy örökölt, azt tegye termővé és jövedelmezővé,
minthogy őseink többféle módszert hagytak ránk a rossz klíma ellen, ame­
lyekkel enyhíthetők az ártalmas hatások, és a gyenge minőségű talajon a
földműves okossága és szorgalma győzedelmeskedhet a föld terméketlen­
ségén. 4. Elérjük ezt, ha a legmegbízhatóbb költőben, mintegy jövendölés­
ben bízunk, amikor ezt mondja:

„Tudd meg a széljárást, éghajlat váltakozását,

És a talajnak mily természete van, hogy ápold,
Végre teremni vajon vetemény mi tud és mi nem rajta .”5i

Mégsem elégszünk meg a régi vagy a kortárs földművesek szak-

véleményével, kialakítunk saját módszereket is, és kipróbálunk új eljárá­
sokat. 5. Jóllehet ez részletében néha költséges, egészében mégis előnyös,
mert minden művelési mód jövedelmező, ha a tulajdonos sok kísérletezés­

51 Consul Kr. e. 257 és 250-ben.

52 Vidék Laciumban közel Tusculumhoz.
55 Vergilius: Georgica 1, 51-53-

27
sel eléri, hogy olyanná alakítsa a birtokot, ahogyan gyümölcsöző. Ily
módon a legtermékenyebb földeket is hasznosabbakká teszi. így sohasem
szabad elvetni a sokféle próbálkozást, még a zsíros földön is többre kell vál­
lalkozni, mert sem a fáradozás, sem a költségráfordítás nem lesz ered­
ménytelen. 6. Hanem ami a lényeg, milyen a föld és hogyan kell művelni,
hogyan kell épületet ráépíteni, és azt hogyan kell célszerűen berendezni. A
hagyomány szerint ugyanis ebben a vonatkozásban sokan tévedtek,
ahogyan az igen jeles férfiak, L. Lucullus54 és Q. Scaevola:55 közülük az
egyik nagyobb, a másik kisebb méretű épületet emelt, mint amekkorát a
birtok mérete megkívánt, mivel mindkettő káros a birtokra nézve. 7. A
tágasabb épületnek nem csupán az építése kerül többe, hanem a fenn­
tartásuk is nagyobb ráfordítást jelent; ha ellenben kisebbek, mint amekko­
rát a birtok igényel, tönkremegy a termés. Ugyanis a föld lédús és száraz
terményei könnyen károsodnak, ha egyáltalán nincsenek épületek, vagy
szűkös voltuk miatt nem megfelelőek. 8. A gazdának, lehetőségeihez
mérten a legkényelmesebben kell laknia, hogy szívesebben menjen a bir­
tokára, és hogy kellemesebben időzzön ott. H a pedig elkíséri a felesége is,
akinek, miként a neme, a lelkivilága is érzékenyebb, bizonyos kényelem­
mel kell megnyerni, hogy türelmesebben időzzön ott férjével. A földműves
építkezzen tehát ízlésesen, de ne építkezzen megszállottan, és csak akkora
területet vegyen igénybe, ahogyan Cato mondja, amennyi nem hiányzik a
gazdaságnak, és amekkora épületet a gazdaság igényel. Alább kifejtem,
hogy általában milyeneknek kell lenniük a körülményeknek.

A V ID É K E G É SZ SÉ G E S V O LTÁ R Ó L

9. Ahogy mindenképpen egészséges vidéken, úgy annak is a leg­

egészségesebb részén kell építkezni. Ugyanis a bennünket körülvevő rossz
levegő igen sok kárt okoz nekünk. Vannak helyek, amelyek nyáron kevés­
bé melegszenek fel, azonban a téli fagyok miatt elviselhetetlenül hidegek,
így tartják a boiótiai Thébáról; vannak továbbá amelyek télen enyhék, de
nyáron igen kegyetlenül melegek, ahogyan az eubóiai Chalcisról mondják.
A mérsékelten meleg és hideg levegőjű helyet keressük: ilyen van a

54 Consul Kr. e. 74-ben, a Michridátés elleni háború hadvezére, híres ínyenc.

55 Neves római jogász, Lucullus kortársa.

28
közepesen m agas dombokon, mivel télen nem dermednek m eg a fagyok­
tól, mint a mélyen fekvő völgy, nyáron sem tikkasztja a hőség, és nem
szenved az év minden szakában az örökös széltől és esőzéstől, mint a
hegytetők levegője. Ez a helyzet tehát a közepesen m agas dombokon a
legjobb, mégis ahol egy kevéssé kiemelkedik, nehogy az esőzésektől m eg­
duzzadt hegyi patak, amikor lezúdul a csúcsról, kimossa az alapokat.

A V ÍZ R Ő L

V. 1. Legyen a birtokon belül vagy kívülről odavezetve kiapadhatatlan

hegyi forrás, és a közelben fa és takarmány. H a nincsen folyóvíz, keressünk
kutat a közelben, ahonnan nem kell mélyről vezetni a vizet, és sem nem
keserű, sem nem sós az íze. 2. H a ez nincs, akkor az esővíz szűkös
reményében építsünk terjedelm es ciszternákat az em bereknek, és
víztározókat az állatoknak, ez az esővíz a legegészségesebb, de mégis úgy
tartják kiválónak, ha cserép csöveken, fedett ciszternába vezetik. Ezután
következik a folyóvíz, amely a hegyekben ered, de meredeken folyik le a
kövek között, ahogyan a campaniai Gauranus hegységben. Harmadikként
a talajvíz következik, amely vagy dombokon, vagy nem mély völgyekben
található.
3. A legrosszabb a mocsár vize, amely lomhán folydogál, és egészségte­
len, ha mindig minden megtelepszik a posványban. Azonban ez a ned­
vesség, habár ártalmas természetű, a téli csapadékkal megszelídítve
megenyhül, ebből érthető, hogy az esővíz a leginkább egészséges, amely a
mérgező folyadék ártalmát is kimossa. Ivásra ez a legalkalm asabb, ahogyan
már m ondtam . 4. Egyébként nyáron a hőség enyhítésére és a hely
kellemességének a fokozására, — ha a hely természete megengedi -
édesvizű, csörgedező patakokat javaslok mindenfelől átvezetni a birtokon.

A Z É P Ü L E T E LH EL Y E Z K E D É SÉ R Ő L

H a a dom boktól távolabb lévő folyó, a hely egészséges volta és a folyó

m agasabb partja lehetővé teszi, az épületet a folyó fölé építsük: ügyelni
kell azonban arra, hogy az épület homlokzata a folyó felől jövő ellenséges
szelektől elfordulva, ezeknek háttal, a kedvezőekkel szembefordulva álljon,
mivel a folyók többsége nyáron a párától, télen a hideg ködtől homályba
borul, és ez, ha az erősebb szélfújás szét nem oszlatja, veszélyes emberre és

29
állatra. 5. Amint már mondtam, a legjobb az, ha egészséges vidéken délre
vagy keletre, egészségtelenen pedig északra néz az épület. Ugyanígy ha
tengerre néz, helyes, ha sohasem a parton, hanem ettől kissé beljebb áll,
ugyanis a hullámok csapkodása összefröcsköli. 6. Előnyösebb a tengertől
inkább nagy távolságra mintsem közel helyezni, mivel a közbeeső területen
kellemetlenebb a párolgás. Az épület szomszédságában ne legyen mocsár,
és ne haladjon el mellette országút. Az előbbi ugyanis nyáron ártalmas
bűzt bocsát ki, és ellenséges fullánkokkal rendelkező élőlényeket hoz létre,
amelyek sűrű rajokban lepnek el bennünket, és ezen kívül úszó és mászó
férgek jönnek elő a visszamaradt posványból, trágyával és erjedt iszappal
mérgezetten, amelyek gyakran felismerhetetlen betegségek okozói, ame­
lyeknek okát az orvosok sem tudják megállapítani. A rozsda és a nedvesség
pedig egész évben tönkreteszik a gazdasági eszközöket és a felszerelést,
valamint a szabadban álló egybehordott termést. 7. Az országút az arra
elhaladó utazók rongálásaival, és az állandóan betérő vendégek révén
károsítja birtokot. Ezért javaslom az efféle kellemetlenséget oly módon el­
kerülni, hogy épületet ne út mellé, és ne is az úttól távoli kiemelkedő
helyre építsük, ám úgy, hogy az épület éppen keletre nézzen. 8. Ez a
helyzet ugyanis a téli és nyári szelek szempontjából egy közepesen
mérsékelt arányt jelent. Minél jobban lejt kelet felé az épület, annál jobban
érik nyáron a fuvalmak, és annál kevésbé fenyegetik télen a viharok, és
napkeltekor fel tud melegedni úgy, hogy a megdermedt harmat felenged,
mivel ezt egészségtelennek tartják, ha a naptól és meleg széláramtól elfor­
dulva, elérhetetlenül helyezkedik el. H a ugyanis ezek hiányoznak, sem ­
miféle más erő nem képes az éjszakai deret, és ami szenny és mocsok csak
lerakódik, felszárítani és letörölni. És ez nem csupán az emberekre hoz
pusztulást, hanem az állatokra, növényekre és a termésekre is. 9- Azonban
aki lejtős területen szándékozik építkezni, annak mindig az alacsonyabban
fekvő részen kell kezdeni, mivel az olyan alapok, amelyeket az alacsonyabb
részen kezdtek, nem csupán a saját épületüket tartják meg könnyedén,
hanem a jövőben támaszépületként szolgálnak azoknak is, amelyeket
majd, ha netán bővíteni kívánják az épületet, a m agasabban fekvő részen
hozzátoldanak, mivel az alul már elkészült építmények erőteljesebben
tartják azokat, amelyek később, föléjük helyezve rájuk támaszkodnak. 10.
H a ellenben a domb felső részén megalapozott épület tartja a saját súlyát,
később bármit építesz hozzá az alsó részen, meghasad és elreped. Amikor
ugyanis a régi épülethez újat toldanak, az mintegy küszködve a növekvő
terheléssel, enged, és mert a korábban épített rész felülről nyomja az újab­
bat, lassanként elnehezedve saját súlyától, előredől. Az efféle építési hibát,
már az alapok lerakásánál ki kell küszöbölni.
VI. 1. Az épületrészek szám a56 és mérete igazodjék a gazdaság
egészéhez, és három részre legyen osztva, így a gazda lakórésze, a rabszol­
ganép, az állatok szálláshelyei, és a gazdasági épületek. A lakórész két
további, nyári és téli részből álljon, oly módon, hogy a téli hálórész, a téli
kelő nap irányába, az ebédlő pedig pontosan nyugatra nézzen. 2. A nyári
hálórész dél felé, ugyanakkor az ebédlő keletre nézzen. A fürdő nyugatra
nézzen, hogy délután, egészen estig világos legyen. A sétányok déli irány­
ban helyezkedjenek el úgy, hogy télen minél több, nyáron viszont minél
kevesebb napot kapjanak. 3. A gazdasági részen kell elhelyezni a tágas és
m agas konyhát úgy, hogy a gerendázata ne legyen tűzveszélyes, és hogy a
szolganép az év bármely szakában kényelmesen ott tartózkodhasson. A
legjobb az, ha a szabadon mozgó rabszolgák fülkéi délre néznek, a láncra
vertek pedig minél egészségesebb földalatti ergastulumokban (dologházak­
ban) tartózkodjanak, ezek kis ablakokon át kapjanak világosságot, és olyan
m agasságban legyenek a föld felett, hogy kézzel ne legyenek elérhetők.
4. Az állatok számára olyan istállók készüljenek, amelyek hidegtől és
melegtől védettek. Az igásállatok számára két helyiség szükséges, nyári és
téli. A többi jószág számára, amelyeknek a majorságon belül van a helye,
részben fedett szín, részben egy fedetlen, m agas kerítéssel körülvett hely
kell, hogy télen és nyáron ott tartózkodhassanak anélkül, hogy a vadálla­
tok veszélyeztetnék őket. 5. Valamennyi istállót úgy kell megépíteni, hogy
a víz be ne folyhasson, és hogy az ott összegyűlt nedvesség, amilyen gyor­
san lehet elfolyjon, hogy ne rongálja meg az állatok körmeit, s ne károsít­
sa a falak alapjait sem. 6. A marhaistállók tíz, de legkevesebb kilenc láb
szélesek legyenek, hogy állatoknak helyet biztosítsanak a lefekvésre, és

56 Virruvius Pollio, Augustus császár kortársa, híres építész, Az építészetről c. alapvető

munkájában a villa épületét és a hozzátartozó gazdasági építményeket is tárgyalja, vő.
még Varró: A mezőgazdaságról 1, 11-13.

31
hogy gondozóiknak is elegendő helyük legyen feladatuk elvégzéséhez.57 Az
a jó, ha a jászol olyan m agas, hogy a marhák és az igásállatok kényelmesen
állva tudnak enni. 7. A vilicus (felügyelő) szállása a kapu mellett legyen,
hogy szemmel tarthassa a ki és bejövöket, a procuratoré58 a kapu fölött
ugyanezen okból, vagyis hogy a közelből tudja figyelni a felügyelőt. Ezek
közelében legyen a pajta, minden gazdasági felszerelést oda hordjanak
össze, és fölötte egy zárt helyiség legyen a vasszerszámok tárolására. 8. A
gulyások és pásztorok szállása nyájaik közelében legyen, ez alkalmas azok
gondozására. Ezek egymáshoz is közel lakjanak, nehogy túlságosan
megosztódjék a vilicus figyelme a különböző területek felügyelete miatt, és
hogy egymás buzgalmának és hanyagságának is tanúi legyenek.
9. A tároló rész a következő helyiségekből áll: olajtároló és sajtoló, bor­
sajtoló és mustérlelő, szénapajta, boros raktár, csűr, m égpedig úgy, hogy a
folyékony terményeket, mint az eladásra szánt bor és olaj, a földszinten
raktározzuk, és védjék a nedvességtől a szabadon tárolt terményeket. A
száraz terményeket deszkapadláson helyezzük el, így a gabonaféléket,
szénát, lombot és a többi takarmányt. 10. Ahogyan már m ondtam , a
gabonapadlásra létrával lehessen feljárni, és kicsi ablakai legyenek azért,
hogy átjárja az északi szél. Ez az égtáj ugyanis a leghűvösebb és a legkevés­
bé nyirkos, és ez a kettő biztosítja a gabona eltarthatóságát. 11. Ugyanez
a megfontolás érvényes a földön álló boros cellák esetében, ezeknek távol
kell lenniük a fürdőktől, a kemencétől, a trágyától valamint a többi szeny-
nyező, undorító szagot árasztó helytől, nem kevésbé a szökőkutaktól, ame­
lyek nedvességet árasztanak, ez pedig tönkreteszi a bort.
12. Tudom , hogy a gabonafélék számára többek megfelelőbbnek
tartják a fedett csűrt, amelynek a földjét, mielőtt a padlózata elkészülne,
fel kell ásni, friss, sótlan olajhabbal átitatni, és a signinumihoz59 hasonlóan,

57 Vicruvius 6, 6, 2 beszél az istállók méreteiről, ezeknek Palladius véleménye szerint is

(1, 21) tágasaknak kell lenniük, legalább 9 láb széles és 15 láb hosszú hely szükséges
minden ökörpárnak.
58 A gazdaság felügyelője, a gazda teljhatalmú megbízottja, gyakran felszabadított rab­
szolga.
5y Egy padlózatfajta amely mésszel kevert összetört cserépből készült, amit alaposan
ledöngöltek, nevét Signia (ma: Segni) latiumi várostól kapta.

32
sulykolóval ledöngölni. 13. Miután teljesen m egszáradt, hasonlóan a
cseréppadozathoz, amelynél mésszel és homokkal elkevert olajhabot
használunk víz helyett, ezt szétterítjük rajta, és erős döngöléssel lesimítjuk,
a padlózat és a fal között lévő valamennyi rést téglaporral eltömítjük, ha
ugyanis az épületnek ezeken a részein rések vannak, azok a föld alatt élő
állatoknak üregeket és búvóhelyet kínálnak. A gabonapadlás további
részekre oszlik, hogy a hüvelyes terményeket külön-külön lehessen elhe­
lyezni. 14. A falakat olajhabbal elkevert sárral tapasszuk be, és polyva
helyett száraz vadolajfa, vagy ha az már nincs, akkor szelíd olajfalevelet
használjunk. Ezután mikor az említett falborítás megszáradt, újra hintsük
meg olajhabbal, és ha ez megszáradt, berakható a gabona. 15. Feltehetően
ez a megoldás védi a legbiztosabban a tárolt gabonát a zsizsikektől és
hasonló férgektől: ezek ugyanis, ha nem raktározzuk gondosan a termést,
hamarosan felfalják. Azonban azt a fajta csűrt, amit leírtam, ha nem az
épület száraz részében van, jóllehet a m ag igen egészséges, tönkreteszi a
penész. H a ilyen veszély nem volna, akkor elásva is tárolhatnánk a
gabonát, mint bizonyos tengerentúli tartományokban, ahol úgy mint a
kútásásnál, kiemelik a földet, és az ismét m agába fogadja az általa m egter­
m ett gabonát, ezeket a gödröket silónak (sirus) nevezik. 16. A mi
vidékünkön azonban, ahol bőséges a talajvíz, a lábakra állított csűr az aján­
latos, és a padlózatnak és a falaknak az említett módon való elkészítése,
mivel, ahogyan már mondtam, ha a csűr padlózatát és oldalait így
megerősítjük, ez távol tartja a zsizsiket. Sokan azt tartják, hogy ha ez a
kártevő megjelenik, úgy távolítható el, hogy a m egrágott gabonát a csűr­
ben átforgatjuk, mintegy újra lehűtjük. 17. Ez azonban alapvető tévedés,
ugyanis ily módon nem lehet ezeket az állatokat kiűzni, sőt így beleke­
veredik az egész gabonába. Ezek ugyanis, ha nem bolygatjuk meg őket,
csak a tetején károsítják a gabonát, ugyanis a zsizsik egy tenyérnyinél
mélyebben nem kel ki, és sokkal jobb ha csak annyi, ami már megfer­
tőződött, mintha az egész mennyiség kerül veszélybe. Amikor ugyanis
szükséges, a tetejéről könnyen eltávolítható, ami tönkrement, és az alatta
lévő épen m aradt rész felhasználható. Ez jóllehet máshova tartozik, úgy
gondolom nem volt felesleges ehelyütt szóbahozni.
18. Az olajsajtolónak, és különösképpen az olajtárolónak is melegnek
kell lennie, mivel valamennyi folyadék könnyebben folyik melegben,
hidegben viszont megdermed. Az olaj, ha m egfagy, ami ritka eset,

33
megavasodik. Ám ahogy természetes melegre van szükség, amit az égtáj és
a klíma biztosít, így nincs szükség tűzre és lángokra, ugyanis a füst és a
korom árt az olaj aromájának. Ezért az olajsajtolónak dél felől kell vilá­
gosságot kapnia, hogy ne kelljen tüzet és fáklyát használni, amikor az ola­
jat sajtoljuk.
19. Az üstkamra, ahol a sűrűre főzött must készül, ne legyen szűk és
sötét, hogy kényelmesen mozoghasson a szolga, aki a mustsűrítményt főzi.
A füstölő kamra, ahol azt a faanyagot, amit nem régen vágtak, sietve
m egszárítják, a gazdasági részben legyen, a rabszolgák fürdői közelében.
Olyan fürdőknek is kell lennie ugyanis, ahol a szolganép tisztálkodik, de
csak ünnepnapokon: a testi erőnlétnek ugyanis nem tesz jót a gyakori
fürdés. 20. A boros raktárnak olyan hely fölött kell lennie, ahonnan
gyakran jön ki füst, mivel gyorsabban testesedik az a bor, amelyik előzete­
sen a füsttől egy bizonyos érettséget kap. Ezért lennie kell egy másik he­
lyiségnek is, ahová átrakják a bort, nehogy túlságosan megfüstölődjön és
ártson a zamatának.
21. A gazd asági épület {villa) elhelyezkedéséről, beosztásáról,
tájolásáról elég szó esett. Az épület közelében a következőknek kell lennie:
kemence és őrlő malom, a majdani napszámosok számának megfelelően,
legalább két tó is legyen, egyik a ludak és különféle állatok számára, a
másik azért, hogy abban babot, szilfakérget és vesszőt, valamint más fel­
használható anyagot m egáztassunk. Két trágyadom b is legyen, egyik,
ahova a friss trágya kerül, és ott állhat egy évig, a másik, ahonnan érett trá­
gyát lehessen kihordani, azonban mindkettő a tóhoz hasonlóan enyhén
lejtős legyen, továbbá letéglázott, szilárd alapra rakjuk, hogy a nedvességet
ne engedje át. Fontos, hogy ne száradjon ki nagyon, hogy a trágya m eg­
tartsa erejét, és hogy állandó nedvesség érlelje, hogy a szalma és a polyva
közé került fű- és tövismagvak elpusztuljanak, nehogy a mezőre kihordva
a vetéseket elgyomosítsák. Ezért a tapasztalt földművesek, mindent, amit
a juhakolból és az istállóból kihordanak, rárakott vesszőkkel betakarva
védenek, hogy a nap ne szárítsa ki, és ne is égesse meg.
23. A szérűt úgy kell elhelyezni, hogy vagy a gazda, vagy legalább a
gazdaság vezetője (procurator) ráláthasson. A legjobb az alját kemény kővel
megteríteni, így a gabona gyorsan kicsépelhető, mivel a talaj nem enged a
paták és a cséplőszekér ütéseinek. Az így kicsépelt m ag tisztább lesz, nem
lesznek benne kavicsok és földdarabok, amelyek a cséplésnél gyakran

34
kipattognak a döngölt padlózatból. 24. Szükség van ehhez egy fedett
színre is, különösen Itáliában, a bizonytalan éghajlat m iatt, amely az össze­
hordott, félig kicsépelt gabonát megvédi és betakarja, ha netán eső jönne.
Bizonyos tengerentúli vidékeken azonban, ahol nyáron nem esik eső, ez
szükségtelen. A gyümölcsöst és a szőlőskertet sövénnyel kell körülkeríteni,
és az épület közelében kell lennie egy olyan helynek, ahová összefolyik az
összes szennyvíz az istállókból és a fürdőkből, valamint az olajból kisajtolt
olajhab üledéke. A fa és a kert ugyanis élvezi az efféle tápanyagot.

A G A Z D A FE LA D A T A IR Ó L

V II.l. Miután mindezeket átvettük és elrendeztük, a továbbiakban

főként a gazda kötelességeit vizsgáljuk, különösképpen az emberekkel való
bánásmód vonatkozásában. Ezek pedig bérlők vagy rabszolgák, szabadok
vagy m egbilincseltek. A bérlőkkel legyen barátságos, m utatkozzon
készségesnek, inkább a munkát szorgalmazza mint a bérletfizetést, ez
kevéssé okoz bosszúságot, egészében mégis hasznosabb. H a ugyanis szor­
galm asan művelik a földet, több lesz a haszon is, semmiféle kár nem
adódik, kivéve az elemi csapás és a rablás eseteit, és ezért a bérlő sem mer
bérletkönnyítést kérni. 2. A gazdának sem kell mindenben makacsul
ragaszkodnia jogaihoz azokban a dolgokban, amelyek a bérlőit kötelezik,
pl. a fizetési határidők, a fa és a többi apró járandóság vonatkozásában,
ezek teljesítése a bérlőknek több bosszúságot jelent mint terhet. N em okos
mindent megkövetelni, ami módunkban áll, ugyanis a régiek úgy tartot­
ták, hogy a túl nagy jogosultság egyben a legnagyobb jogtalanság. Ú gy­
szintén nem kell mindent elnézni sem, ugyanis a legbiztosabb tartozások
is bizonytalanokká válnak, ha nem hívjuk fel rájuk a figyelmet, ahogyan
elismerten joggal állapította meg Alfius, az uzsorás. 3. Ellenben m agam
hallottam a mi időnkben egy öreg, volt consultól, az igen gazdag P.
Volusiustól, hogy szerinte az a legjövedelmezőbb bérlet, amelynek helybe­
li bérlői vannak, akik mintha egy atyai földön születtek volna, már szinte
a bölcsőtől fogva tartós ragaszkodással kötődnek hozzá. Ilyen módon az a
véleményem, hogy nem jó a bérlők gyakori váltogatása, de még rosszabb
a városi bérlő, aki rabszolgákkal akarja műveltetni a földet, ahelyett, hogy
ő m aga dolgozna. 4. Az efféle emberről szokta mondogatni Saserna, hogy
fizetés helyett csak a pert hozza. Arra kell törekedni tehát, hogy tartsunk
helybeli és állandó bérlőket, vagy ha nincs módunkban, hogy m agunk
35
gazdálkodjunk, vagy nem érdemes saját rabszolgákkal, mint azokon a
vidékeken, amelyeket az egészségtelen éghajlat és a föld terméketlensége
pusztává tesz. 5. H a az éghajlat és a föld minősége m ég elfogadható,
mindig több jövedelmet hoz a birtok a gazdának, ha m aga gazdálkodik,
mintha a bérlők, vagy akár a vilicus, hacsak nem veszélyezteti mindezt
annak a rabszolgának a nagyfokú hanyagsága vagy kapzsisága. K ét­
ségtelen, hogy többnyire a gazda hibája, ha ezt a két bűnt elkövetik, vagy
ha mód nyílik rá, neki ugyanis lehetősége van megakadályozni, hogy az
irányítást ilyen emberre bízzák, vagy módjában áll tenni róla, hogy
elmozdítsák a helyéről, ha már rábízták. 6. Mégis a távoli birtokon, ahová
nem könnyen jut el a gazda, mindenfajta földet jobb szabad bérlőkre, mint
felügyelő rabszolgákra bízni, különösképpen a gabonaföldet, a bérlő azt
tudja legkevésbé tönkretenni, ellentétben a szőlőültetvénnyel vagy a
gyümölcsössel, amit viszont a rabszolgák teljesen megsemmisítenek. Bérbe
adják az ökröket, rosszul gondozzák a többi állatot, nem kellő gonddal
szántják fel a földet, sokkal több vetőmagot számolnak fel, mint ameny-
nyit valójában elvetnek, nem törődnek vele, hogy amit elvetettek az jól
fejlődjék, és amikor a gabonát összehordják a szérűre, a csépléskor a m ag
napról-napra kevesebb lesz, lopás vagy gondatlanság miatt. 7. Ellopják ők
m aguk is, vagy nem védelmezik a többi tolvajtól sem, valamint amit
betakarítottak, arról sem hitelesen adnak számot. Ezért van az, hogy mind
az intéző mind pedig a rabszolgák csalnak, és mégis gyakran a földet
hibáztatják. Ezért az ilyen birtokokat, ha a gazda jelenléte nem m egold­
ható, - ahogyan már mondtam - , javaslom bérbe adni.

A B É R L Ő K R Ő L , R A B SZ O L G Á K R Ó L ÉS FE L A D A T A IK R Ó L

VIII. 1. A rabszolgákra vonatkozóan a következő kérdés az, hogy kit

milyen feladattal célszerű megbízni, és kiket kell a különböző feladatokra
kijelölni. Óva intek tehát attól, hogy a tetszetős külsejű rabszolgák közül
válasszuk ki a felügyelőt, sem pedig azok sorából, akik elpuhult és városias
jellegű foglalkozásokat űztek. 2. Az efféle szolga rest és aluszékony, hoz­
zászokott a tétlenséghez, a sétatérhez, a cirkuszhoz, a színházhoz, a koc-
kázáshoz, a kocsmázáshoz, a bordélyházakhoz, és állandóan efféle haszon-
talanságokon ábrándozik. Ezeket magával viszi a birtokra is, és a gazda
károsodik, nem annyira magában a rabszolga személyében, mint inkább
egész gazdaságában. Olyat kell kiválasztani, aki gyermekkorától kezdve
36
falusi munkában edződött, és tapasztaltsága bebizonyosodott. H a ilyen
mégsem akadna, olyat kell a vezetéssel megbízni, aki m ögött munkával
teljes szolgaság van. 3. Olyat, aki kora ifjúságán már túl van, de m ég nem
érte el az öregkort, ugyanis az előbbinek nincs tekintélye a parancsolásra:
—az idősebbek ugyanis elutasítanák az ifjúnak való engedelmeskedést —az
utóbbi viszont nem képes megfelelni a m egerőltetőbb feladatnak.
Középkorú legyen tehát, erős alkatú, mezőgazdasági munkában járatos,
vagy legalábbis igen nagy buzgalommal törekedjék azt minél gyorsabban
megtanulni. Ugyanis a mi tevékenységünkkel nem illik össze az, hogy az
egyik parancsol, a másik pedig emezt irányítja. N em képes ugyanis
hatékony m unkát végezni az, akinek az alárendeltje m ondja m eg, hogy
mit hogyan kell csinálni. Jó l elvezeti a gazdaságot írástudatlan személy is,
de legyen kitűnő emlékezőtehetsége. Az ilyen felügyelőről m ondja
Cornelius Celsus, hogy gyakrabban fogadja a gazdát pénzzel, mint szám ­
adáskönyvekkel, minthogy a betűket nem ismeri, m aga nem igen képes a
kimutatások meghamisítására, mást bevonni pedig bűntudatból nem mer.
5. A felügyelő számára élettársat kell kijelölni,60 aki rendben tartja, és
bizonyos dolgokban segíti, persze ki kell oktatni a felügyelőt, hogy ne cim-
boráljon egy házbeli rabszolgával, még kevésbé egy idegennel. N éha
ünnepnapon, kitüntetésképpen hívjon meg asztalához a felügyelő valakit,
aki a rábízott feladatok végzésében szorgalmasnak és kitartónak bizonyult.
Áldozatot ne mutasson be, kivéve a gazda parancsára. 6. Béljósokat, jós­
nőket ne fogadjon be,61 ez mindkét fajta, értelmetlen babonasággal
pazarlásra bírja a tapasztalatlan embert, és ezen túl gazságokra sarkallja.
N e ismerje a várost és semmiféle piaci napokat, kivéve, ha vásárolni vagy
eladni akar valamit, ami a feladata. 7. A felügyelő ugyanis, ahogyan Cato
mondja, ne legyen tekergő, a birtokot ne hagyja el, kivéve azért, hogy vala­
mi más művelési módot megtanuljon, de, csak ha közel van, és még aznap
érjen haza. A birtokon ne engedjen meg új ösvényeket és csapásokat a
földeken kitaposni, látogatót ne fogadjon, kivéve a gazda barátait és
rokonságát. 8. Ezektől a dolgoktól távol tartva buzdítsuk a felszerelés és a
vasszerszámok rendben tartására, hogy ezekből kétszer annyi legyen

60 Vö. Varró véleményével 1, 17, 5.

61 Hasonló tanácsokkal szolgálnak más agrárszakírók is pl. Cato és Varró.

37
készenlétben és raktáron, mint amit a rabszolgák száma megkövetel,
nehogy valamit a szomszédból kelljen kérni, mivel a rabszolgák m unkájá­
nak értéke nagyobb, mint az efféle szerszámok vételára.
9. A rabszolgák öltözködésénél az a lényeges, hogy inkább a célnak
megfelelő legyen, mintsem tetszetős, jól védjen a széltől, fagytól, esőtől:
mindezek ellen jó védelmet nyújtanak a hosszú ujjú bőrruhák, a rongyok­
ból varrt öltözékek és a csuklyás köpenyek. H a ez így van, nem lehet olyan
elviselhetetlen az időjárás, hogy aznap ne végezhessen valamiféle m unkát a
szabadban. 10. N e csupán a földműveléshez értsen, hanem szellemi
képességekkel is rendelkezzen (ti. a felügyelő), — már amennyire ezt rab­
szolga mivolta m egengedi - nehogy hanyagul, de ne is úr m ódjára paran­
csoljon: a legjobbak közül mindig kedvezzen néhánynak, mégis a kevésbé
jókkal is legyen kíméletes úgy, hogy inkább szigorúságától féljenek,
mintsem kegyetlenségét átkozzák. így elérheti, ha ügyel rá, hogy aláren­
deltjeit ne hibáztassa inkább, mintsem elmulassza a kötelességét, s ezért
kelljen megbüntetnie a vétkeseket. 11. Nincs ugyanis a legsemmirekellőbb
ember őrizetére hatásosabb módszer, mint a m unka behajtása, hogy
elvégezze, ami a feladata, és a felügyelő mindig jelen legyen. Ilyen módon
az egyes munkálatok irányítói gondosan végzik feladatukat, és a többiek a
fárasztó m unka után inkább pihenni vagy aludni, mintsem szórakozni
kívánnak. 12. Bárcsak érvényben lennének azok a régi, de jó szokások,
amelyek most már feledésbe merültek, hogy a felügyelő rabszolgatársa
szolgálatát csak gazdája érdekében vegye igénybe, élelmiszeradagját csakis
a többi rabszolga jelenlétében vegye át, és hogy ne kapjon m ást, mint azok.
így ugyanis gondja lesz rá, hogy a kenyeret gondosan süssék meg, és egye­
beket is fogyaszthatóan készítsenek. Senkit ne engedjen eltávozni a bir­
tokról, kivéve, ha ő m aga küldte, de ő m aga se küldjön senkit, kivéve, ha
szükség kényszeríti.
13. A felügyelő ne kereskedjen önállóan, és urának a pénzét ne adja ki
állatokra vagy más áruféleségekre; ez a tevékenység ugyanis elvonja a felü­
gyelő figyelmét, és a számítása sohasem fog egyezni uráéval, ám amikor el
kell számolnia, pénz helyett beszerzéseket tud felmutatni. Általánosságban
mégis leginkább azt követeljük meg a felügyelőtől, hogy ne gondolja, hogy
tudja azt, amit nem tud, és hogy buzgón törekedjen megtanulni azt, amit
még nem ismer. 14. Ugyanis amennyire hasznos az, ha hozzáértően jár el,
annál nagyobb kárt okoz, ha hibásan cselekszik. A földművelésben az az

38
egy dolog mérvadó, hogy amit a földművelés ésszerűsége megkíván azt
egyszer végezzük el, ugyanis ha a tudatlanságot és hanyagságot később
korrigáljuk, a birtok m aga már károsodott, és a későbbiekben sem
jövedelmez annyit, hogy a veszteség helyrehozható legyen, és hogy a
korábban kiesett hasznot bepótolja.
15. A többi rabszolga esetében általánosságban a következőkre kell
ügyelni — én m agam sem bántam meg, hogy ezeket megszívleltem. A
falusi rabszolgákat — akik viselkedésükkel nem okoznak gondot, célszerű
barátságosan megszólítani, gyakrabban, mint a városiakat. S amikor én
észrevettem , hogy a gazdának ez a közvetlensége enyhíti örökös
gyötrelmüket, alkalomadtán m agam is tréfálkoztam, és nekik is többet
engedtem meg a tréfában. Már azt is gyakorta megteszem, hogy egy-egy
új m unkát, mintegy hozzáértőbbekkel, velük beszélem m eg, eközben
megismerem jellemüket, és hogy ki-ki mennyire értelmes. Látom azt is,
hogy szívesebben fognak bele az olyan munkába, amit megbeszéltek
velük, és úgy érzik, hogy azt a tanácsaik szerint végzik.
16. Valam ennyi körültekintő gazda szám ára m egszívlelendők a
következő tanácsok: nézzen utána az ergastulum rabszolgáinak, ellenőrizze,
hogy gondosan kötözték-e meg őket, vajon m aguk a szálláshelyek bizton­
ságosan vannak-e zárva, nem veretett-e láncra a felügyelő valakit, vagy
nem oldoztatott-e el a gazda tudta nélkül. Igen nagy gonddal kell ügyelni
ugyanis mindkettőre, hogy akit a gazda ilyen büntetéssel sújtott, a felü­
gyelő ne engedje szabadon, kivéve, akit ő m aga önként kötöztetett meg,
ne oldoztassa el, mielőtt a gazda erről tudomást szerezne. Annyival is gon­
dosabban kell az efféle rabszolgák helyzetét ellenőrizni, nehogy a ruházat
kiosztásánál vagy egyéb járandóság kapcsán jogtalanul járjanak el velük
szemben. Annál inkább mivel ezek egyrészt többeknek vannak aláren­
delve, úgy mint: a felügyelőknek, a munkavezetőknek, a foglároknak,
másrészt azért, mert kegyetlenkedéssel és jogtalansággal megsértve még
inkább félni kell tőlük.
18. A gondos gazda tehát mind a láncra vert, mind a szabadon mozgó
rabszolgáktól - akikben jobban meg lehet bízni — megkérdezi, vajon
megkapják-e ami utasítása szerint joggal megilleti őket. Ételük és italuk
minőségét ellenőrizendő saját m aga is m egkóstolja azokat, megnézi a
ruházatukat, ujjasukat és lábbelijüket. Gyakran ad nekik lehetőséget arra
is, hogy bepanaszolják azokat, akik kegyetlenkedtek velük, vagy

39
megrövidítették őket. Végre igazságot szolgáltathatunk azoknak, akik
joggal panaszkodnak, és megbüntethetjük azokat, akik lázadást szítanak a
rabszolgák soraiban, akik rágalmazzák a munkavezetőket, m egjutal­
m azhatjuk azokat, akik állhatatosak és szorgalmasak. 19- A termékenyebb
anyákat is, akiket gyermekeik számának megfelelően bizonyos ked­
vezmény illet, — m unka alóli mentességgel, és olykor szabadsággal jutal­
mazzuk, miután több gyermeket felneveltek. Ugyanis azok, akiknek
három gyermekük van, mentességet kapnak a munkavégzés alól, akiknek
ennél több, azok a szabadságot is elnyerhetik. A gazdának ez az igazságos
és gondos eljárása jelentősen elősegíti a birtok gyarapodását.
20. Gondoljon azonban arra is, hogy amikor a városból visszatér,
fohászkodjon a házi istenekhez, azután ha lehetősége van rá azonnal, ha
nincs, akkor a következő napon, nézzen körül személyesen a birtokon,
annak minden részét keresse fel, és mérje fel, hogy vajon távollétében a
fegyelem és a felügyelet nem lazult-e, nem hiányzik-e egy szőlőtő, fa, vala­
mi termés, ellenőrizze a nyájat, a rabszolga állományt, a birtok fel­
szerelését, és a ház berendezését is. H a mindezt több éven át folytatja, öreg
korára is m eg fogja tartani a szükséges fegyelmet. Sohasem fogják úgy
megtörni az évek, amikor a rabszolgák előtt nem lesz tekintélye.

M il y e n a l k a t ú r a b s z o l g á t m il y e n m u n k á r a a l k a l m a z z u n k

IX . 1. Szólnunk kell arról is, hogy az egyes feladatok ellátásához, milyen

testalkatú és milyen jellemű rabszolga kívánatos. A nyájak őrzését a
legszorgalm asabb, legderekabb rabszolgákra bízzuk. Ennél a feladatnál ez
a két tulajdonság fontosabb, mint a termet és a testi erő, minthogy az álla­
tok őrzésének ellátása állandó éberséget kíván. 2. Az ökörhajcsár számára
jóllehet szükséges, azonban nem elégséges a szellemi képesség, ha az álla­
tok előtt nem teszi félelmetessé harsány hangja és termete. Ám mérsékel­
je erejét a szelídség, inkább félelmetesnek, mint kegyetlennek kell lennie,
hogy engedelmeskedjenek parancsainak, és az ökrök tovább kitartsanak, és
ne merüljenek ki a munka és ütlegelés gyötrelmei miatt. H ogy melyek a
pásztorok és melyek az ökörhajcsárok teendői, azt majd a m aga helyén
fogom előadni. 3. Most elegendő, ha felhívom a figyelmet arra, hogy az
előbbieknél az erő és a testalkat semmit, az utóbbiaknál nagyon is sokat
számít. A szántáshoz —mint már mondtam —a legm agasabbakat válasszuk
ki, azon okból amit már fentebb is mondtam, továbbá azért mert a
40
m ezőgazdasági m unka a m agas embert fárasztja a legkevésbé, mivel az eke
szarvára nyújtott karral tud rátámaszkodni. A mindenes lehet bármilyen
testalkatú, csak alkalmas legyen a kitartó munkára.
4. A szőlőművelésre nem annyira a magas mint inkább a széles, erőtel­
jes rabszolga alkalmas, mert ez az alkat a legmegfelelőbb az ásáshoz, és a
metszéshez, valamint a szőlőművelés egyéb teendőihez. A földművelésnek
ez az ága kevésbé igényli a buzgalmat mint a többi, mivel részben csopor­
tosan, részben a munkavezető irányításával kell dolgozni, és egyébként a
gonosz emberek többnyire fürgébb észjárásúak, ennek a m unkának a jel­
lege pedig éppenséggel ezt kívánja meg. Ugyanis a szőlőültetvényeken
nemcsak az erőteljes, hanem az eleveneszű m unkásokra is szükség van,
ezért ezeket többnyire láncravert rabszolgákkal műveltetik. Mindenesetre
jobban dolgozik egy hasonlóan mozgékony rendes ember, mint egy sem­
mirekellő.
5. Ezt csupán azért vetettem közbe, nehogy valaki azt higgye, hogy
nekem az a meggyőződésem, hogy helyesebb ha gonosztevők dolgoznak a
földeken, mintha becsületes, rendes emberek. Azt tanácsolom azonban,
hogy a rabszolgák feladatait ne keverjék össze úgy, hogy mindegyik min­
dent csináljon. 6. Ez ugyanis a gazda szempontjából a legkevésbé sem
előnyös, akár azért mert majd mindenki úgy gondolja, hogy neki nincsen
saját feladata, akár azért, mert ha hozzáfogott, nem a saját, hanem a töb­
biek munkája halad előre, ezért arra törekszik, hogy egyre inkább kivonja
m agát a m unka alól, továbbá azért a mulasztásért, amit többen követtek
el, nem vonható felelősségre személy szerint senki. Éppen ezért a szán­
tóvetőket külön kell választani a szőlőmunkásoktól, a szőlőmunkásokat a
szántóvetőktől, és mindkettőt a mindenesektől. 7. Tíz főnél nagyobb
munkacsoportokat nem szabad összeállítani, ezeket a régiek decuriának
nevezték, és a legjobbnak ezt tartották, mert ekkora létszám m unka
közben szemmel tartható, és az elől haladó munkavezető figyelmét nem
osztja meg túlságosan a tömeg.
8. H a azonban a birtok nagyobb kiterjedésű, akkor minden területre
külön csoportot kell vezényelni, és a munkát úgy kell szervezni, hogy ne
egyenként vagy párosával dolgozzanak, mert nehezebb rájuk felügyelni, ha
szétszélednek. Tíznél többen azonban ne legyenek együtt, mert ha túl
nagy a töm eg, akkor egyik sem tartja a munkát saját feladatának. Ez a
verseny nem csupán versengésre ösztönöz, hanem a lustákat is leleplezi. A

41
vetélkedés ugyanis részben fokozza a teljesítményt, másrészt a lemaradók
ellen, kétségtelenül jogos, és nem kifogásolható büntetést lehet alkal­
mazni.
9. Én azonban mindenesetre leírom a jövendő földművese számára,
hogy mire kell különösképpen ügyelnie, így: a vidék egészséges voltára, az
útra, a szomszédra, a vízre, az épület tájolására, a birtok méretére, a bérlők
és rabszolgák fajtáira, miközben a feladataik és a m unkák elosztásáról
szólok, eljutok a tulajdonképpeni témámhoz, a föld műveléséhez, amelyről
bővebben a következő könyvben fogok írni.

42
 MÁSODIK KÖNYV

Nem öregszik és nem merül ki a talaj ha trágyázod —Hány fa jta talaj van
—Hány alfaja van ezeknek a fajtáknak - Melyik talaj a legjobb - Hogyan
műveljük az erdős területet és hogyan tegyük szántóvá —Hogyan lehet felis­
merni a zsíros gabonaföldet —Mire kell ügyelni és mi kerülendő szántáskor
—Hogyan kell gondozni a munka után kifogott ökröket —Mikor kell először
és mikor másodszor szántani az egyes talajfajtákat —Hogyan kell trágyázni
a gabonaföldet — A vetőmagfajtákról —A vetések idejéről — Melyik vető­
magból mennyi szükséges egy iugerum területre — Hogyan javítható meg a
sós és vizes ta laj —Hogyan kell kiválogatni a vetnivaló gabonát —Hogyan
kell gondozni vetés után a gabonaföldet —A kapálásról —A gyomlálásról —
Melyik talaj melyik hüvelyes számára megfelelő —Hogyan és hány munkás­
sal művelhető meg egy-egy iugerum gabonával és hüvelyessel bevetett terület
—Milyen vetésterületre hány munkás szükséges —Mely hüvelyesek használ­
nak és melyek ártanak a földnek —A trágyafajtákról — Mikor kell trá­
gyázni a földet —Hogyan lesz a szántóföldből rét —Hogyan kell gondozni
a rétet — Hogyan kell kezelni és tárolni a levágott szénát — A szérű
létesítéséről — A z aratásról — Hogyan kell csépelni — Milyen munkákat
szabad és mit tilos végezni ünnepnapon —Ne?n öregszik és nem merül ki a
ta laj ha trágyázod

1.1. Azt kérdezed tőlem, P. Silvinus, és én habozás nélkül megadom a

választ, hogy első könyvemben azt a régi és szinte általános nézetet, ame­
lyet a földművelésre vonatkozóan hangoztatnak, miért utasítottam vissza
eleve, és vetettem el azt a hamis álláspontot, miszerint az idő múlásával, és
a hosszú időn át tartó műveléstől elfáradt és kimerült föld elöregedett. 2.
Tudom , hogy te tiszteletben tartod más kiváló szerzők véleményét —
különösképpen Tremelius tekintélyét — aki igen sok tanácsot hagyom á­
nyozott ránk a földművelésre vonatkozóan, mégpedig jó stílusban és hoz­
záértően. Nyilvánvalóan túlzott tisztelettel a hasonló témáról értekező
régiek iránt, tévesen úgy vélte, hogy mindannyiunk szülőanyja a föld is,
ahogyan a női nem, idős korára kimerül, és utódok létrehozására már nem
képes. Ezt én m agam elismerem, ha egyáltalán nem hozna semmiféle ter­

43
mést. 3. Ugyanis az emberek esetében sem akkor beszélünk terméketlen
idős korról, amikor már egyáltalán nem képesek utódot világra hozni,
hanem akkor, amikor a nő már nem szül kettős vagy hármas ikreket. így
miután elm últak a fiatal évek, ha utána még hosszú élet következik is,
szülés már nem lehetséges, mivel a természet ezektől az évektől m egtagad­
ta azt. Éppen ellenkezőleg van ez a föld esetében, ugyanis a szándékosan
vagy véletlen okból elhanyagolt föld, amikor újból művelés alá veszik,
nagy haszonnal kárpótolja a földművest. 4. A silány termésnek tehát nem
a föld kora az oka, ugyanis ha egyszer meglepi az öregség, nincs visszaút,
nem képes újraéledni és megifjodni; de a föld elfáradása m égsem csökken­
ti a földműves hasznát. 5. Értelmes ember nem jut ugyanis arra a
következtetésre, hogy miként az embernél a túlzott testi megerőltetés
vagy igénybevétel, ugyanúgy a föld művelése és használata kimerülést
eredményez. Hogyan van akkor az - kérdezed - amit Tremelius állít, m i­
szerint az erdei szűzföld, amikor elkezdik művelni, gazdag terméssel, majd
később már nem így viszonozza a földműves fáradozását? Tremelius két­
ségtelenül felismeri, hogy mi van, de nem látja át, hogy miért. N em
tarthatjuk termékenyebbnek a műveletlen erdei talajból lett szántót azért,
mert az pihentebb vagy fiatalabb, hanem azért, mert számos éven át, a
lomboktól és füvektől, - amelyeket a m aga természete révén hozott létre
— mintegy bőségesebb tápláléktól hizlalva, jobban megfelel a növények
hajtatására és nevelésére. 6. Amikor azonban az erdei növények gyökereit
kapákkal és ekékkel szétroncsolják, vasszerszámokkal elvágják, az erdők
megszűnnek az anyaföldet lombjukkal táplálni, amelyek ősszel a fákról és
cserjékről lehullva beborították, majd mikor az ekevassal m egforgatták, a
silányabb alsó réteggel összekeverték, elerőtlenedik, ennek következtében
a föld korábbi táplálékától megfosztva sovánnyá válik. 7. A föld tehát nem
a kimerülés m iatt - ahogyan sokan gondolták - és nem az öregségtől,
hanem a mi tunyaságunk miatt lesz irántunk kevésbé jóindulatú. Több
lehet a termés, ha a földet gyakoribb, megfelelő időben történő, célszerű
trágyázással feljavítjuk. A föld műveléséről most fogok szólni, ahogyan azt
előző könyvemben már megígértem.

44

1
H á n y f a jt a f ö l d b ir t o k v a n

II.l. A földművelésben legjártasabb gazdák, Silvinus, azt mondták,

hogy háromféle földbirtok van, sík, domboldali és hegyvidéki.1 A legjobb­
nak azt tartották,2 ha a síkvidéki föld nem egyenletesen lejtős, és nem is
teljesen vízszintes, hanem egy kissé lejtős, a dombvidéki szelíden és enyhén
emelkedő, a hegyvidéki m agasba nyúló, egyenetlen, de bozótos és
növényzettel borított.
2. Hány alfaja van a fentieknek? Ezeket a változatokat egyenként hat
alfajra osztották, úgymint zsíros és sovány, laza és kötött, nedves és száraz,
ezek a jellegzetességek egymással keveredve és egymással kölcsönhatásban,
a földeknek számos változatát adják. Mindezeket nem feladata számba
venni a földművesnek, ugyanis nem tartozik a mesterségéhez, hogy bele­
bonyolódjon a számtalan változatba, hanem rátérni fajtánként arra, ami
gondolatban és szóban játszi könnyedséggel összefoglalható.

M e l y ik a l e g jo b b t a l a j

3. Utalnunk kell tehát az egymással ellentétes tulajdonságok bizonyos

kapcsolatára, amit görög szóval szükszügiász enantiotétiosznzk., mi talán
helyesen az ellentétek kapcsolatának neveznénk. Ki kell mondani, hogy
mindabból amit a föld terem, több kedveli a síkságot, mint a dombot, több
a zsíros földeket, mint a soványakat. 4. Nem sorolom fel a nedvességet és
a szárazságot kedvelőket, mert mindazok száma egyaránt szinte végtelen,
amelyek a száraz és amelyek a vizenyős talajt kedvelik. Ám közülük min­
degyik jobban fejlődik laza, mint kötött talajon. A mi Vergiliusunk,
amikor a termékeny föld egyéb jó tulajdonságait felsorolta, hozzátette:
„Fenn az ekétől színe laza, (s szántván ez a célunk).’* Földet művelni nem mást
jelent, mint fellazítani és porhanyítani a talajt, ezért a legnagyobb hasznot
hajtja a zsíros és laza termőföld, mivel mikor a legtöbbet adja viszsza, a
legkevesebb ráfordítást igényli, és amit követel, az kevés munkával és
ráfordítással m egoldható. Az ilyen talajt tehát jo ggal szokták a

1 Hasonló olvasható Varró mezőgazdaságról írott munkájában, 1, 6, 2.

2 Vő. Palladius véleményével 1, 5, 5.
5 Vergilius: Georgica 2, 204.

45
legkiválóbbnak tartani. Rögtön ezután a zsíros, töm ött talaj következik,
amely a földműves ráfordított költségét és fáradozását gazdag terméssel
viszonozza. 6. A harmadik helyen áll a nedves talaj, mivel ráfordítás nélkül
is hozhat hasznot. Cato ezt elsőnek mondta, és a rét haszna m iatt messze a
többi elé helyezte,4 azonban most nem a föld fekvéséről, hanem a fel-
használásáról beszélünk. 7. Egyetlen fajta sem minősül silányabbnak
annál, amelyik egyszerre száraz, tömött és sovány, egyrészt mivel nehezen
művelhető, másrészt ha műveljük, nem hálálja meg, és ha parlagon hever,
akkor sem hoz számottetvő hasznot sem rétként, sem pedig legelőként,
így tehát ez az a talajfajta, amelyik akár művelik, akár parlagon hagyják,
csak bosszúságot okoz a földművelőknek, és ugyanúgy kerülendő, mint az
egészségtelen vidék. Az egészségtelen vidék ugyanis pusztulást hoz, ez a
legrosszabb talajfajta pedig a halál legiszonyúbb kísérőjét, az éhséget, ha
hitelt adunk a görög Múzsák panaszának: „A legsiralmasabb az éhhalál. ”5

H o g y a n lesz eg y b o z ó t o s er d ő t er ü let b ő l m ű v elh ető szá n ­

tó

8. Beszéljünk most inkább a termékenyebb talajról, amelynek kétféle

hasznosítását kell ismertetni, aszerint, hogy megművelt föld, vagy pedig
erdő. Először az erdős terület szántóvá tételéről fogok beszélni, mivel a
szántóföldet először m eg kell teremteni, és azután lehet művelni.
Vizsgáljuk meg tehát a nem művelt földet, hogy száraz vagy vizenyős,
erdős-fás, vagy egyenetlen-köves, káka és fű borítja, vagy páfrány és egyéb
cserje tenyészik rajta. H a vizenyős, akkor előbb a felesleges nedvességet
árkokkal6 el kell vezetni. 9. Ezeknek két változatát ismerjük, van fedett és
nyitott. A tüskés, agyagos vidékeken nyitva hagyják, ellenben ott, ahol a
talaj lazább, egyeseket nyitva hagynak, másokat lefednek olymódon , hogy
ezek a nyitott árkok oldalába torkolljanak. A felső részen szélesebben nyi­
tottak, és kiképzésük rézsútos legyen, alul szűkebbre, az esőlevezető
csatornákhoz hasonlóan célszerű kialakítani. Azokat ugyanis, amelyeknek

4 Cato 1, 7
5 Homéros: Oclysseia 12, 342.
6 A vízelvezetésről lásd még Cato 43,1; Plinius: A természet históriája 47., Palladius 6, 3.

46
a falai függőlegesek, könnyebben kivájja a víz, és így a felső részek beomol­
va, betemetik az árkot. 10. A fedett vízlefolyókat továbbá be kell takarni
olymódon, hogy mellette ássunk ki három láb mélyen árkot, azt félig tölt­
sük meg felaprózott kövekkel és tiszta kaviccsal, a kiásott földet visszarak­
va a tetejére, egyengessük el. H a sem kő sem kavics nincsen, kötözzünk
össze vesszőt úgy, mint kötélkészítésnél, olyan vastagságban, amely a szűk
árok nyílásába belefér, éppen illik bele és stabilan kitölti. 11. Ezután ezt a
köteget alul terítsük ki úgy, hogy a tetejére fenyő vagy cipruslombot, ha
az nincs, akkor más lombot tegyünk, tapossuk bele, majd fedjük be föld­
del. A vízelvezető árok elejénél és végénél helyezzünk egymásra két-két
követ úgy mint a hídépítésnél, majd erre tegyünk egy m ásikat úgy, hogy
ez az építmény m eggátolja az árok peremének beomlását, hogy a víz be és
kifolyása ne tömődjön el. Az erdős, cserjés területen kétféle módon lehet
eljárni, vagy gyökerestül ki kell irtani és eltávolítani a fákat, vagy a ritkás
cserjésnél elegendő levágni, leégetni és beszántani. 12. A köves talajt köny-
nyen rendbe lehet hozni a kövek összegyűjtésével: ha túlságosan sok van
belőlük, akkor a föld egyik végében rakjuk össze halomba, így a többi rész
mentes lesz a kövektől, vagy pedig mély árkot ásva, temessük el a köveket.
Ezt akkor kell így elvégezni, ha az olcsó munkaerő lehetővé teszi. 13. A
káka és fű ismételt felásással kiirtható, a haraszt gyakori gyomlálással vagy
akár szántással is, gyakori átforgatással két éven belül kipusztul.
H am arabb is elérhető ez, ha megtrágyázzuk és ugyanakkor farkasbabot
vagy rendes babot vetünk, hogy a gyomirtás valami haszonnal is járjon.
Ismert dolog, hogy a gyom trágyázással és vetéssel gyorsabban kiirtható.
Ám ha a sarjadó gyom ot nyomban levágjuk sarlóval, - ezt akár egy gyer­
mek is elvégezheti —, a fent említett időn belül elveszíti életerejét. 14. Most
annak az ismertetése következik, hogy a korábban műveletlen területen
lévő földet hogyan tegyük termővé, elmondom, hogy erre vonatkozóan
mit tanácsolok, miután előbb előadtam amit még a földművelés ked­
velőinek tudniuk kell.

M ir ő l is m e r jü k f e l a z s ír o s é s t e r m é k e n y t a l a jt ?

Emlékszem rá, hogy a régiek közül legtöbben, akik a mezőgazdaságról

írtak, a zsíros és termékeny föld ismert és kétségtelen jellemzőjének az édes
ízt, a gaz és a fafélék burjánzását és a fekete vagy hamuszínt tartották. 15.
A többi jellemzőről nem kívánok vitatkozni, a színeket illetően viszont
47
nem tudok eleget csodálkozni, mivel többek között Cornelius Celsus, aki
nemcsak a földművelés, hanem az egyetemes természet ismerője, ekkorát
tévedett az ítéletében és a megfigyelésében, hogy az ő szemében a sok
mocsár és sok sós ízű talaj észrevétlen maradt; ezeknek ugyanis az említett
színeket tulajdonítják. 16. Aligha látunk ugyanis egyáltalán olyan talajt,
amelyik állóvizet tartalmaz és az nem fekete vagy hamuszínű, hacsak
abban nem csalódom, miszerint nem hiszem el, hogy lehetséges bőséges
gabonaterm és iszapos, mocsári talajon, keserű, vizenyős vagy sós tenger­
parton. A régiek tévedése azonban ebben a kérdésben nyilvánvalóbb annál,
mintsem egyéb érvekkel kellene szembesíteni. Ugyanis nem annyira
egyértelmű bizonyítéka a jó talajnak a meghatározott szín. 17. Ezért a
gabonaföldet, amelynek zsírosnak kell lennie, inkább más jellemzők
alapján kell megítélni. Ahogyan a legerőteljesebb szarvasmarhákat a szinte
m egszám lálhatatlanul sok szín jellemzi, úgy a legtermékenyebb földek is
sokfélék és különböző színűek. Ezért ellenőrizni kell, hogy a színe alapján
m egítélt föld valóban zsíros-e. 18. A szín m agában kevés, ha az íze nem
édes. Ez a két jellemző elegendő számunkra ahhoz, hogy a kérdéses
minőségről döntsünk. H a ugyanis egy egészen kicsi földdarabot m egned­
vesítünk és azt kézzel összenyomjuk, ha az édes, akármilyen enyhén
nyomjuk is összetapad, ahogyan Vergilius7 mondja: „Sőt ahogyan próbálod,
mint szurok izzad az ujjon.” Ugyanezt ha földre dobjuk, nem morzsolódik
szét, mindez bizonyítja, hogy az ilyen talajban természetes nedvesség és
zsírosság van. 19. H a azonban a gödrökből kiásott földet visszarakod és
ledöngölöd, ha az mintegy trágyától megduzzad, akkor biztosan édes; ha
nem tölti ki a gödröt, akkor sovány föld, ha éppen egy szintben van, akkor
közepes minőségű. Ámbár mindez amit elmondtam, nem annyira tűnik
valósnak a sötétbarna8 színű talaj esetében, amit ezért jobb a gabonatermés
alapján ellenőrizni. 20. A talaj ízét a következő módon lehet megállapítani:
a földnek arról a részéről amelyik a legkevésbé nyerte meg a tetszésünket,
emeljünk ki egy földdarabot, azt agyag edénybe téve édes vízzel m egáztat­

7 Georgica 2, 250; hasonló a véleménye Palladiusnak is (1, 5, 3-), Plinius azonban m eg­
jegyzi, hogy a tapadósság nem megbízható ismérv a talaj vizsgálatánál (Naturalis
História 17, 27.). (A továbbiakban: Plinius)
8 Latin neve pulla, lásd még a bevezetés 24. pontját.

48
va keverjük össze és úgy mint a bor ülepítésekor, gondosan szűrjük le.
Majd kóstoljuk meg. Ugyanis amilyen ízűvé válik tőle a víz, olyan a talaj
íze9 is. Ezen a kísérleten kívül több olyan növény van, amelyik az édes, a
gabona számára megfelelő talajt jelzi, úgy mint a káka, a nád, a fű, a
lóhere, a földi bodza, szeder, erdei som, és sok más, amelyek a vizet
kutatók számára ism ertek,10 ezek csakis az édesvizű talajon tenyésznek. 21.
N em kell első látásra, csupán a talaj felszíne alapján megelégednünk, gon­
dosan meg kell vizsgálni az alsóbb rétegek minőségét is, hogy vajon a talaj
mélyebben is föld-e. A gabonának elegendő azonban ha két láb mélyen jó
föld van, a fák 11 számára négy lábnyi mélyen bőven elég. Miután min­
dezekről m eggyőződtünk, készítsük elő a talajt vetésre. H a gondosan és
hozzáértéssel művelik, bőségesen fog teremni. Ezért az a legfontosabb,
hogy elmondjam ennek a munkának a legrégibb módszerét, amit a föld­
művelőknek a szántásnál, mintegy kiszabott törvényként kell követniük.

M l A T E E N D Ő ÉS MI K E R Ü L E N D Ő A TA LA J F E L SZ Á N T Á SA K O R

22. Szántáskor célszerű az ökröket a járomba szorosan befogni, hogy

egyenesebben, m agasan feltartott fejjel járjanak, és a nyakukat kevésbé
hajtsák le, így jobban fekszik a nyakukon a járom. Ez a járom ba fogási mód
a legmegfelelőbb. Azt az eljárást ugyanis, amit bizonyos tartományokban
alkalmaznak, nevezetesen, hogy a jármot az ökrök szarvára rögzítik, -
mindenki, aki a földművelésről írt —joggal elveti. 23. Az ökrök ugyanis a
nyakukkal és a szügyükkel jobban tudnak húzni, mint a szarvukkal,12
ennél a módszernél teljes testsúlyukkal feszülnek neki az egész tehernek, a
másiknál ellenben hátrahúzott, hátrafeszített fejjel kínlódnak, és az ekevas­
sal csupán a föld felső részét karcolják meg. Ezért kisebb ekékkel is szán­
tanak, mert nincs akkora erejük, hogy az ugart mélyen feltörve megfor­
gassák. Ez pedig minden növény számára igen fontos, ugyanis a mélyen

9 Ugyanerről ír Columella A fákról című művében (3, 6.)

10 Vitruvius: De architectiira 8, 1. és 5, 6.: a vízvezetékek és a kutak elhelyzéséről.
11 Vő. Palladius 1, 6, 11.
12 Vő. Palladius 2, 3, 1. Plinius Columellával ért egyet (18, 177.) említi az alpesi
népeknek azt a szokását is, hogy a jármot az állat fejére teszik.

49
felszántott földön a vetések és a fák fiatal hajtásai jobban növekszenek. 24.
Ebben a kérdésben tehát nem adok igazat Celsusnak, aki megriadva a költ­
ségtől, ami az erősebb igásállat esetében nyilvánvalóan nagyobb, azt a
tanácsot adja, hogy a kisebb ekevassal és eketalppal m unkálják meg a
földet, amihez kisebb termetű ökör is megfelel. N em tudta, hogy a bő ter­
mésben több megtérül, mint a ráfordított költség. H a nagyobb termetű
ökröket vásárolunk, különösképpen Itáliában, ahol a gyüm ölcsösként13 és
olaj ültetvényként használt földet, mélyebben kell meglazítani és felszán­
tani, hogy az ekevas a szőlő és az olaj felső gyökereit elvágja, mert ha ezek
benne m aradnak a földben, károsítják az új növényt. A földben, mélyen a
felszín alatt lévő gyökerek pedig könnyen felszívják a tápláló nedvességet.
25. Lehetséges, hogy Celsus véleménye helytálló N um ídia vagy Egyiptom
esetében, ahol többnyire olyan helyen vetik a gabonát, ahol nincs fa, és ez
a zsíros, fövenyes talaj olyan porhanyó, mint a puha hamu, és elegendő fel­
lazítani a legkisebb ekével. Az ökörhajcsárnak pedig a felszántott
barázdában kell mennie, váltakozva egyszer rézsutosan tartva az ekét,
azután ismét egyenesre állítva, a teljes ekevassal szántani úgy, hogy rögös,
m egforgatatlan föld sehol ne maradjon, amit a földművesek padnak14
neveznek. 26. Amikor az ökrök egy fához érnek, erősen tartva vissza kell
fogni őket, nehogy az ekét teljes erővel nekihúzzák a gyökérnek, m egrán­
duljon a nyakuk, vagy akár az ökör szarva erősebben nekiütközzön a fának,
vagy a járom vége felsértse a fa törzsét, avagy letörje az ágát. Az ökröket
inkább kiáltással mintsem ütlegeléssel kell visszatartani, csak végső eset­
ben alkalmazzunk ütleget, ha nem engedelmeskedik. Fiatal ökröknél ne
használjunk ösztökét, mert ettől ingerlékeny és rugós lesz, olykor ostorral
mégis figyelmeztethetjük.
27. N e engedjünk az ökröknek pihenést a barázda közepén, csak a
végén, mert akkor a pihenés reményében még gyorsabban teszik meg a
hátralévő távolságot. A 120 lábnál hosszabb barázda hátrányos az ökörnek,
mert ezen a távolságon túlzottan kimerül. 28. Amikor a szántással for­
dulóhoz érkezünk, toljuk előre a jármot, hogy az ökrök kifújhassák

13 Latin neve arbustum, szőlős-gyümölcsöskert.

14 Hiba a szántásnál, a földdel betemetett, megszántatlanul maradt részt jelenti (scam-
mim).
m agukat, hogy lehűthessék a nyakukat, amely könnyen begyullad, és a
tartós erőlködéstől daganat és fekély keletkezik rajta. Az ökörhajcsárnak
éppen annyira szüksége van a csákányra és a fejszére is, mint az ekére, a
letörött ágakat és felszínen lévő gyökereket, amelyekkel tele van a fákkal
benőtt föld, kutassa fel és ássa ki.

H ogyan kell g o n d o zn i a m unka u tá n k if o g o t t ö k r ö k e t

III. 1. Amikor az ökröket a szántás befejeztével kifogta az ökörhajtó,

csutakolja meg őket, nyomkodja meg a hátukat, mozgassa meg a bőrüket,
hogy ne tapadjon oda a húsukhoz, mivel a betegségnek13 ez a fajtája az
ökrökre igen ártalmas. 2. Gyúrja meg a nyakukat, torkukat öntözze meg
színborral, ha felhevültek: mindegyiknek elegendő két-két sextarius. N em
jó az ökröket előbb odakötni a jászol elé, mint abbahagyták a verejtékezést
és a zihálást. M ajd ezután megfelelő időben ehetnek, ne sok és ne az egész
takarmányt adjuk oda, hanem célszerű részletekben, apránként adagolni.
Azután kell őket a vízhez hajtani, hogy a takarmányt megették, és
fütyüléssel csalogatni, hogy szívesebben igyanak. Ezután visszahajtva kell
nekik bőségesen enni adni. Eddig részletesen szóltunk az ökörhajtó fela­
datáról, a továbbiakban rátérek a szántás idejére.

M e l y ik t a l a jt m ik o r s z á n t s u k f e l , és m ik o r s z á n t s u k ú jr a

IV. 1. A zsíros földeket, amelyek a nedvességet tovább m egtartják,

akkor szántsuk fel, amikor már felmelegszik az idő, amikor már minden
gyom kikelt, de még m agot nem érlelt. Azonban olyan sok és sűrű
barázdát kell szántani, hogy alig legyen felismerhető, hogy merre haladt el
az eke, mivel így a gyom oknak valamennyi gyökerét szétzúzva,
elpusztítjuk azokat. 2. Többszöri újraszántással az u g a r16 annyira
porhanyóvá tehető, hogy boronálni egyáltalán nem, vagy csak alig kell. A
régi rómaiak azt szokták mondani, hogy rosszul megm unkált az olyan
föld, amit a vetés után még boronálni kell. 3. A gazdának gyakran kell

15 A coriago nevű betegség, említi még a 6, 13, 2-ben is. Foglalkozott ezzel a kórral
Vegetius is, az állatgyógyászatról írott munkájában (4, 12, 1.).
16 Varró szerint (1, 44, 2.) az ugar (ivervactum) az, amit néha pihentetnek, a minden évben
bevetett föld pedig a restibilis.

51
ellenőriznie, hogy a föld jól meg lett-e szántva, de nem csupán úgy, hogy
megnézi, ez ugyanis megtévesztő lehet, mivel a földben elrejtve mindig
vannak meg nem szántott részek (padok), hanem tapintással is, ez kevés­
bé csalós. H a egy erős, egyenes rudat odatéve, beleszúrunk a barázdába, s
ha ez minden ellenállás nélkül belemegy, akkor nyilvánvaló, hogy az egész
talaj mélyebben is laza; ha ellenben a leszúrt rúdnak egy keményebb föld­
réteg ellenáll, ez felszántatlan ugarra17 utal. Efféle ellenőrzéseket tapasztal­
va, a rabszolgák nem hagynak megszántatlan részeket. A nedves talajt
tehát április közepe18 táján kell szántani. 4. H a a szántás ebben az időpont­
ban történt, akkor hetven napot közbeiktatva, a nyári napforduló táján,
ami június huszonharmadikára és huszonnegyedikére esik, ismételten fel
kell szántani a földet, majd ezt követően szeptember elején harmadszorra.
Ám bár a földműveléshez értők szerint a nyári napfordulótól kezdve még
nem jó szántani - kivéve, ahogyan gyakran megtörténik - hogy a hirtelen
jött esőzések, mintegy téli csapadékkal átáztatják a talajt. 5. Ebben az eset­
ben semmi akadálya nincsen, hogy a földet már júliusban újra felszántsuk.
A szántásnál azonban mindenkor ügyelni kell arra, nehogy sáros vagy
gyenge esőtől félig m egázott földet szántsunk, ezt a földet a földművesek
darabosnak és ragadósnak19 mondják. Ilyen akkor fordul elő, amikor
hosszú időn át tartó szárazság után a könnyű zápor a föld felső rétegét
m egáztatja, de az alsó részébe nem jut el. H a ugyanis sáros földet forgat fel
az eke, egész évben nem lehet rendesen megmunkálni, sem vetni, sem
boronálni, sem kapálni. Ellenben az a föld, amelyik darabosan lett felszánt­
va, a következő három évben terméketlen20 lesz. 6. A föld felszántásánál
tehát leginkább a középutat kövessük, ne legyen a talaj híján a ned­
vességnek, de ne is bővelkedjen benne, ugyanis a túlzottan sok nedvesség
- ahogyan már mondtam is - sárossá és lucskossá teszi a földet, ha
kiszáradt földet szántunk, akkor nem tudjuk jól megmunkálni. Mivel vagy
a föld keménysége áll ellen az ekevasnak, vagy ha valamelyik részen már
belement, nem felaprózva szántja a földet, hanem hatalmas gyeptéglákat

17 Ugyanezt az ellenőrzési módot említi Palladius is (2, 3, 2.).

18 Április tizenharmadika után, vő. Palladius 5 ,2 ,4.
19 Varia et cariosa, vö. Cato 5, 6. és Plinius 17, 34-35.
20 Vö. Palladius 2, 3, 2-3.

32
forgat össze, és ha ezek az útban hevernek, akadályozzák az újraszántást, a
földdarabok tömegétől, mint valamiféle falmaradvány m iatt, az eke kifor­
dul a barázdából. Ennek az lesz az eredménye, hogy az újraszántásnál is fel-
szántatlan részek maradnak, és az ökröket az egyenetlen terhelés roppant
módon fárasztja. 7. Ehhez járul még, hogy az egész föld jóllehet igen ter­
mékeny, a mélyebben fekvő részei mégis terméketlenek, amit a hatalmas
kiforgatott rögök a felszínre hoznak. A kevésbé termékeny talajréteg
pedig, összekeveredve a zsíros földdel, kevésbé gazdag termést fog hozni,
és a m unka előrehaladásának a lassúsága miatt, a földműves számítása nem
a várakozás szerint alakul. H a a föld megkeményedik, nem lehet rendesen
megművelni. 8. Ezért azt tanácsolom, hogy az olyan földet, amit már
szárazon felszántottak, szántsuk újra, de várjuk meg az esőt, mert a m egá­
zott föld könnyebben munkálható. Az ilyen földből egy iugerum m eg­
műveléséhez négy napi m unka szükséges. K ét nap alatt kényelmesen fel­
szántható, további egy nap alatt újra fel lehet szántani, a harmadszori fel­
szántáshoz háromnegyed nap kell, a fennmaradó negyed nap elég a
bevetett barázda betakarásához. Ugyanezeket a barázdaközöket, a föld­
művesek porcanak21 nevezik, amikor úgy szántanak, hogy a két barázda
köze szélesebb, és a közben felhalmozott föld száraz helyet nyújt a gabona
számára. 9. A zsíros talajú dombokat a háromhónapos tenyészidejű gabona
számára márciusban, ha a langyos az időjárás, és a hely szárazsága alapján
ajánlatos, akkor már februárban szántsuk fel: ezután április közepét
követően, a nyári napforduló táján másodszor, szeptember körül, az őszi
napforduló táján, harm adszor. Ebből a földből egy iugerum m eg­
műveléséhez ugyanannyi munkanap szükséges, mint a nedves talaj
esetében.
10. A szántásnál leginkább arra kell ügyelni, hogy a dombon mindig
keresztbe szántsunk. Ilymódon ugyanis az emelkedő okozta nehézség
csökken, az ember és az állat munkája könnyebb lesz. Mégis valahányszor
újraszántjuk a lejtőt, az eredeti barázdát egyszer alulról, másszor felülről
keresztezzük ferdén, hogy mindkét részen meg legyen szántva a föld, és az
eke ne ugyanazon a nyomon haladjon újból. 11. A sovány, sík területet,
amely nedvességben bővelkedik, először augusztus végén szántsuk, majd

21 „Bakhát” a neve, mert ez a föld adja (porricit) a gabonát.

33
szeptemberben újra, előkészítve a napforduló körüli vetéshez. Az ilyen
talajon könnyebb a munka, kevesebb munkanapot kell ráfordítani, egy
iugerumiz. három nap elegendő. A sovány talajú lejtőket ne nyáron
szántsuk, hanem szeptember elején, ha ugyanis ennél korábban szántjuk, a
nyári nap kiégeti a kimerült földet, és nem marad benne semmi táperő.
Ilyen módon legjobb szeptember első felében szántani, ezt követően
újraszántani, hogy az első őszi záporok átjárhassák a talajt: az ilyen földön
nem a két barázda közötti m agasabb részbe, hanem mélyen lent a barázdá­
ba vetünk.

H ogyan tr á g y á zzu k a gabo nafö ldet

V .l. A sovány földet célszerű megtrágyázni az újraszántás előtt, ettől

ugyanis, miként a tápláléktól, megerősödik. A sík területen ritkábban, a
dombon sűrűbben rakjunk le öt modiusny'v mennyiségű trágyakupacokat,
sík területen egymástól minden irányban nyolc láb távolságra, a dombon
ennél kettővel kevesebb elegendő. Ezt fogyó hold idején jó végezni, ez
ugyanis m egszabadítja a vetéseket a gaztól. 2. Egy iugerumnyi területre
sűrűbben trágyázott földnél huszonnégy, ritkábban trágyázottnál tizen­
nyolc szekérnyi22 trágya szükséges. Szétterítve a trágyát, jó ha azonnal
beleszántjuk és földdel betakarjuk, nehogy a nap hevétől elveszítse erejét,
és hogy a földdel összekeveredve, az előbb említett tápanyagként gazdagít­
sa a talajt. így miután kiraktuk a földre a trágyakupacokat, egyszerre csak
annyit terítsünk szét, amennyit az ökörhajcsárok még aznap bele tudnak
dolgozni a földbe.

A V ETŐ M A G FA JT Á IR Ó L

VI. 1. Miután ismertettem hogyan kell a talajt előkészíteni a vetésre,

rátérek a vetőm ag fajtáira. Az emberek szempontjából az első és leg­
fontosabb gabona a búza és a tönköly.23 A búzának több fajtáját ismerjük,
amelyik közülük vetésre leginkább ajánlatos a robusmk nevezett fajta, ez a
súlya és a fénye tekintetében az első helyen áll. 2. A második gabona az

22 Egy szekérnyi mennyiség (vehes) nyolc modiusx. tesz ki.

23 Triticum és adorettm, de ezeket az elnevezéseket nem mindig következetesen használják.

~
őszi, a siligo. Ebből szép kenyér24 készül, de a súlya könnyebb. A harmadik
helyen a háromhónapos tenyészidejű búza áll, ez a földművesek körében a
legkedveltebb, ugyanis ahol az esőzés, vagy valami egyéb ok miatt nem
tudtak idejében vetni, ott végső esetben ehhez a fajtához szoktak
folyamodni: ez különben az őszi búza egyik fajtája. A többi gabonafajta
haszontalan, hacsak nem a fajták sokszínű változatossága, és az értelmetlen
hivalkodás gyönyörködtet valakit. 3. A tönkölynek gyakorlatilag négy
fajtáját szokták vetni: az ún. Clusiumit,25 ez fehér színű és fényes, a vena-
culumot,26 ez lehet vörös és fehér színű, mindkét változata súlyosabb mint
a clusiumi, a háromhónapos tenyészidejű halicastrumot,2 ez súlyra és
minőségre kiváló. 4. Ezeket a búza és tönkölyfajtákat ezért figyelembe kell
venni a földműveseknek, mivel ritka eset, hogy a föld fekvése olyan, hogy
egyetlen fajtával beérhetnék, van ahol egy nedvesebb vagy szárazabb talaj­
rész akad a búza jobban nő a száraz talajon, a tönkölynek kevésbé árt a
nedvesség.
V I I.l. A hüvelyeseknek több fajtája van: emberi táplálkozásra
leginkább alkalmasak: a bab, a lencse, a borsó, a török bab, a csicseriborsó,
a kendermag, a köles, a kása köles, a szezám, a farkasbab, azután a lencse
és az árpa, mivel ebből árpagyöngy28 készül. 2. Igen jó takarmányfélék a
lucerna, lóhere, nem kevésbé a bükköny, ezt követi a csicseribükköny (led­
nek), a cicorlencse (erdei v. vadlednek), a takarmánydara, ami árpából
készül. Először azokról fogok beszélni, amelyeket számunkra, emberek
számára vetnek, emlékezve a régiek intelmeire, miszerint a hideg helyeken
vessünk a legkorábban, a mérsékelten meleg helyeken később, és a meleg
helyeken utoljára. A továbbiakban a mérsékelt klímájú helyekre vonatkozó
tanácsokat fogok adni.

24 Vö. 2, 9, 13- és Plinius 18, 86.

25 Clusium etruszk város ma: Chiusi.
26 A szó eredete nem ismert.
27 Isidorus az elnevezést az görög alicatz vezeti vissza.
28 Tisana, görög eredetű szó, jelentése hántolt árpából készült kása.

55
A V ET ÉS ID E JÉ R Ő L

VIII. 1. Költőnk szerint nem jó a búzát és a tönkölyt elvetni előbb, mint

lemegy a Fiastyúk. Ezt költeményében így fogalmazza meg:

„Am midőn learatni való gabonának, acélos

Búzaszemnek törsz fel ugart, s a kalász csak a go?idod,
Várd meg osonjanak el hajnalban az Atlas-lányok”2)

2. Ezért harminckét nappal az őszi napforduló után, ez kb. szeptember

huszonhárom, ami azt jelenti, hogy a gabona vetése negyvenhat nappal a
Fiastyúk lemenetele után, ez október huszonharmadika, innen kezdve a
téli napfordulóig30 történik. A tapasztalt földművesek úgy tartják, hogy
tizenöt nappal a téli napforduló előtt,31 és utána ugyanannyival nem
szabad szántani, és sem szőlőt sem fát metszeni. 3. N em tagadom , hogy a
mérsékelt klímájú, igen kevéssé nedves talajon így kell vetni (ti. ebben az
időben), egyébként a nedves, a sovány, vagy hideg, vagy árnyékos földön
többnyire október eleje táján célszerű vetni.

„Addig ameddig a felhők csak függnek, s ugarod por”i2

H ogy a gabona gyökerei hamarabb megerősödjenek, mielőtt a téli

esőzés beáll vagy m egfogja a jeges zúzmara. Ámbár idejében történjék a
vetés, ügyeljünk mégis arra, hogy nyitott barázdákat és számos vízlefolyót
hagyjunk - ezeket néhányan vízlecsapolónak nevezik - hogy az összes ned­
vességet a vízgyűjtőgödrökbe33 vezessük el ezek révén a földön kívülre. 4.
Jó l tudom, hogy bizonyos régi szerzők azt ajánlják, hogy a földet csakis
akkor vessük be, ha az esőzés jól m egáztatta: nem kétlem, hogy ez helyes,
ha idejében érkezik az eső. H a azonban — ami néha előfordul - hogy az

2y Vergilius: Georgica 1, 219- skk., a Plejádok Adás lányai.

311 Varró szerint (1, 28.) az őszi napéjegyenlőségtől a Fiastyúk lenyugvásáig 32 nap van,
ettől a téli napfordulóig 57 nap telik el.
51 Columella naptára helyenként kissé zavaros, hol Hipparchus, hol Eudoxus, hol pedig
Metón görög csillagász szisztémáját követi.
32 Vergilius: Georgica 1, 214.
33 Vő. Plinius 18, 179.

36
esőzés későn jön, ámbár helyes elvetni a m agot a száraz földön —ahogyan
bizonyos tartományokban teszik, amelyeknek az éghajlata ilyen. Ugyanis
amit a száraz földbe elvetettünk és beleboronáltunk, az ott nem megy
tönkre úgy mintha a csűrben tárolnánk, és amint megjön az eső, a több
napja elvetett m ag egyszerre34 kihajt. 5. Tremelius állítja, hogy az esőzés
beállta előtt a m adarak és a hangyák nem bántják a vetést, mivel a föld a
nyári hőségtől kiszárad; ezt jóm agam is többször tapasztaltam , mindene­
setre az ilyen föld inkább megfelel a tönkölybúza mint a tisztabúza
vetésére, mivel a külső héja kemény és szívós, és a nedvességnek hosszú
időn át ellenáll.

M e l y ik m a g f a jt á b ó l m e n n y i s z ü k s é g e s e g y iu g e r u m r a

IX. 1. Egy iugerum zsíros földre általában négy modius gabona szükséges,
a közepes minőségű földön öt modius, tönkölybúzából termékeny vidéken
kilenc modius, közepes talajon pedig tíz. Jóllehet a mennyiséget illetően a
szerzők véleménye nem egyezik, mégis a mi gyakorlatunk szerint ez
bizonyult a leginkább megfelelőnek. H a valaki nem akarja ezt elfogadni,
fogadja m eg azoknak a tanácsait, akik a termékeny talajon minden
iugerumta. nyolc modius búzát vagy tönkölyt ajánlanak, és ezt a mennyiséget
javasolják a közepes minőségű talajon is. 2. Én sem tartom m agam min­
den esetben ahhoz a mennyiséghez, amit ajánlottam , mivel ezt a
körülmények változtatják, így a hely, vagy az idő, vagy az éghajlat. A
helyet illetően lehet a vetés sík területen vagy dombon, és a föld lehet
kövér, közepes, vagy sovány. Az idejét illetően történhet a vetés ősszel vagy
a tél kezdetekor, az első vetést ritkábbra, a másodikat sűrűbbre kell vetni.
Az éghajlat lehet esős vagy száraz, az előbbinél ugyanolyan mennyiségben
szükséges vetni mint a korábbinál, az utóbbinál mint a későbbi vetés
esetében. 3. Minden gabona legjobban a nyílt mezőt kedveli, amelyik nap­
sütötte és a talaja eléggé laza. A dombokon néha jóllehet erősebb m agvú a
gabona, viszont kevesebbet terem. A kötött, agyagos, nedves talaj, a
faj búzát (siligo) és a tönkölybúzát elég megfelelően táplálja. Az árpa csakis
a laza, száraz talajt tűri. 4. Az előbbi fajta minél termékenyebb földet
kíván, amely váltakozva egyik évben pihen a másikban művelik. Az árpa

34 Vö. Plinius 18, 203.

51
nem szereti a közepes talajt, ezért vagy nagyon zsíros, vagy sovány földbe
vetik. Az előbbi, ámbár tartós esőzés után, — ha a szükség úgy hozza — ,
iszapos, átázott talajba vetetted, kiállja a viszontagságot, az árpa viszont,
ha vizenyős földbe vetjük, elpusztul.
5. A fajbúza és az őszi búza, ha a föld közepesen agyagos és nedves,
inkább több vetőm agot igényel a fent említett öt modiusni.1. H a azonban a
hely száraz és laza, akkor csak négy modius, úgyszintén négy akár kövér a
talaj, akár sovány, mert a sovány föld is ugyanannyi vetőm agot igényel,
azonban ha ritkára vetjük, kicsi és üres kalászt hoz. 6. H a viszont egy m ag­
ból több kalász is kinő, attól sűrű lesz a ritkás vetés. Többek között nem
szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ötödrésszel több vetőm ag kell a
fákkal beültetett területre, mint az üres, fa nélküli helyekre.
7. Eddig az őszi vetésről volt szó, ugyanis ezt tartjuk a legm egfelelőbb­
nek. Azonban van egy másik fajta is, amit a szükség hívott életre, és amit
a földművesek háromhónaposnak mondanak. Ez jól alkalmazható az igen
hideg, havas vidékeken, ahol a nyár esős és nem meleg, egyébként m ásutt
ritkán válik be. Mégis ezt a fajtát időben mindenképpen a tavaszi napéje­
gyenlőség előtt kell elvetni. H a a hely és az éghajlat lehetővé teszi, minél
korábban vetjük el, annál dúsabb lesz a vetés. 8. Nincs ugyanis olyan fajta,
amely, — ahogyan sokan gondolják - természettől fogva háromhónapos
tenyészidejű, mert ha ősszel vetik el, még jobban terem. M indamellett
vannak olyan fajták, amelyek másoknál alkalm asabbak, mert tűrik a
tavaszi meleget, úgy mint a fajbúza, a galatiai árpa, a nyári tönkölybúza,
valamint a marsus bab. A többi erős gabonafajtát mindig a tél előtt kell
elvetni a mérsékelt klímájú vidékeken.

/
H o g y a n ja v ít s u k m e g a s ó s é s p o sv á n y o s t a l a jt

N éha előfordul, hogy a föld sós és keserű nedvességet választ ki

m agából, amely, jóllehet a vetés már megerősödött, — ártalmas nedvével
tönkreteszi azt és a meleg éghajlatú vidékeken egyáltalán nem hajtanak ki
a magvak. 9. Az ilyen földet meg kell jelölni, hogy megfelelőképpen
orvosolhassuk ezt a hibát. Ahol ugyanis a nedvesség vagy valami más
ártalom kiöli a vetést, ott galam btrágyát, vagy ha az nincs, cipruslevelet
kell szétszórni a földön és azt beleszántani. A legfontosabb eljárás barázdát
készíteni és ezzel minden nedvességet el kell vezetni a földről, enélkül
ugyanis az említett megoldás hatástalan. Néhányan azt a három modiusos
58
edényt, amit a vetéshez használnak, beburkolják hiénabőrrel,35 és miután
a m ag egy kis ideig ebben állt, azután vetik el, nem kételkedem benne,
hogy amit így vetnek el, ki fog hajtani. 10. Vannak bizonyos földalatti
kártevők, amelyek elpusztítják a vetést olymódon, hogy a gyökereket alul­
ról elrágják. H ogy ez ne történjen meg, erre a következő a gyógym ód:
vizet keverjünk össze egy bizonyos fű levével, amit a földművesek sedtmi-
nak36 (fülfű) mondanak, ebben kell áztatni a m agot egy éjszaka, és azután
vessük el. Egyesek a kígyóuborka37 kinyomott levét és elmorzsolt gyökerét
vízzel összekeverik, ezzel locsolják meg a gabona gyökerét, és hasonló
módon beáztatva vetik el a m agot a földbe. Mások ugyanilyen vízzel, vagy
sótlan olajhabbal öntözik meg a barázdákat, amikor nőni kezd a vetés, és
így pusztítják el a kártevőket.

H o g y a n v á l o g a s s u k k i a v e t n iv a l ó g a b o n á t

Ezután arra hívnám fel a figyelmet, hogy a gabona aratása után, már a
szérűn gondoskodni kell a jövőbeni vetőmagról. 11. Ugyanis ahogyan
Celsus mondja, ha a termés közepes, a legjobb kalászokat kell kiválogatni,
és ezek m agvait a többitől elkülönítve tárolni, és amikor viszont bőséges a
termés, szórólapáttal m eg kell tisztítani a m agot, és mindig azt hagyjuk
meg vetőm agnak, amelyik nagyságánál és súlyánál fogva legalul marad. Ez
ugyanis nagyon fontos, mert a nedves talajon gyorsabban, de a szárazon is
elfajzik a gabona, ha ilyen módon nem gondoskodnak róla előre. 12. N em
kétséges, hogy a nagy szemekből is szaporodhatnak kisebbek, nyilvánvaló
azonban, hogy amelyik kisebből nő, az sohasem lesz életerős: ezért
Vergilius, amikor többek között a vetésekről beszél, így vélekedik:

„M áskor a mag, láttam, szemelik bár hosszan, ügyelnek

rá szorosan, fa ju l el mégis, hacsak emberi munka
Évenként a nagyobb szemeket meg nem szedi, minthogy
Romlik az életben minden, hátrálni törekszik”38

35 Mago közvetítecce afrikai hiedelem, vö. Palladius 10, 3-

56 Kövirózsa.
37 Lásd Varró 1, 2, 25. a poloskák elleni hatásos szerként ajánlja.
38 Vergilius: Georgica 1, 197. skk.

39
 13. H a a gabona aranysárga, és széthasítva belsejében ugyanazt a színt
találjuk, nem kételkedünk benne, hogy egészséges, ami kívülről fehér és
belülről is fehéres a színe, az könnyű és értéktelen. Bár a földművesek
számára igen kedvelt a fajbúza, ám megtévesztő, ugyanis ennek a búzafaj­
tának van egy hibája, hogy színét tekintve első helyen áll, súlyára nézve
azonban nem. Valójában nedves éghajlatú vidéken terem jól, ezért az
erősen vizes helyeken inkább alkalmas fajta. Nem kell azonban hosszas és
súlyos nehézség árán beszereznünk, ugyanis valamennyi búzafajta nedves
talajon a harmadik vetés után átváltozik fajbúzává (siligo).
14. A gabonafajták mellett az árpa a legkedveltebb táplálék, amit a
földművesek hatsorosnak vagy heréit árpának39 mondanak, ugyanis vala­
mennyi állat, amelyeket falun tartanak, jobban szereti mint a búzát,40 és az
ember számára is táplálóbb, mint a rosszfajta búza, és ínséges időben
semmi más nem védhet meg az éhezéstől inkább, mint az árpa. Vethető
laza és száraz talajon, vagy nagyon tápdús, vagy sovány földön, mivel az
árpa köztudottan kiéli a földet, ezért a nagyon zsíros földnek, amelynek
igen nagy a tápereje, nem tud ártani, a sovány föld pedig semmi másra
nem alkalmas. 15. Minden második szántást követően vessük, a napéje­
gyenlőség után, mégpedig a vetési szezon közepén, ha a föld zsíros, ha
sovány, akkor korábban. Egy iugerumtz. öt viodius vetőm ag szükséges.
Mihelyt az árpa valamennyire megérett, gyorsan, minden más gabonánál
előbb le kell aratni. A szára ugyanis gyenge, a m agot nem védi semmiféle
burok, ezért a szem gyorsan lehullik róla, ugyanezen okból kevesebb csép-
lést igényel, mint más gabonafélék. Az árpa learatása után legjobb a földet
egy évig pihenni hagyni, vagy pedig alaposan megtrágyázni, és minden
fertőzést, ami még benne van a földben, eltávolítani. 16. Van egy másik
árpafajta, amit egyesek duplasorosnak, néhányan galatának neveznek,
súlyát és színét tekintve kiváló, olyannyira, hogy őszi búzával keverve,
kitűnő táplálékot nyújt a háznépnek.41 Hideg vidéken, a lehető legzsíros­
abb földbe, március közepe körül vetik, jobban nő, —ha az enyhe tél enge-

w Más néven „lóárpa” vö. Varró 2, 7, 15.

411 A búza neve triticum, a fajbúzáé pedig siligo.
41 Ti. a rabszolgáknak.
tél engedi —már január közepén elvetik: egy iugerumta. hat ?nodiusny\. vető­
m ag szükséges.
17. A gabonák közé lehet számítani a kása kölest, és a rendes kölest,
ámbár én ezeket a hüvelyesekhez sorolnám, ugyanis vannak olyan vidékek,
ahol a földművesek ezekből készült élelmiszerekkel táplálkoznak.42 A köles
a könnyű, laza talajt kedveli, viszont nemcsak homokos talajon nő, hanem
a fövenyen is, ha az éghajlat esős és a talaj nedves: a száraz, agyagos talajt
nem szereti. 18. A tavasz beállta előtt nem lehet elvetni, mert nagyon ked­
veli az enyhe időjárást, a legjobb mégis március végén vetni. N em jelent a
termelőnek súlyos költséget, mivel egy sextarius majdnem négy iugerumta.
elegendő.

A K A PÁ LÁ SR Ó L ÉS A GYO M LÁLÁ SRÓ L

Viszont gyakori gyom lálást és kapálást igényel, hogy megmeneküljön

a gaztól. Mihelyt kihányta a kalászát, még mielőtt a m agok a melegtől
kiperegnek, kézzel szedjük le, s a napon megszárítva tegyük el és így tárol­
va eltartható csakúgy, mint minden más. 19. A kölesből kenyér készíthető,
ami mielőtt kihűl, jól fogyasztható. Korpától m egtisztított, őrölt kása
kölesből és rendes kölesből is lehet kását készíteni, amit leginkább tejjel
célszerű főzni, hogy ne unjuk meg, ha nagyobb mennyiséget fogyasztunk
belőle.

M e l y ik h ü v e l y e s n ö v é n y n e k m il y e n t a l a j a m e g f e l e l ő

X . l . Miután a gabonafélékről bőségesen esett szó, a továbbiakban

rátérek a hüvelyesekre. Elsősorban a farkasbabról fogok szólni, amelyik a
legkevesebb m unkát igényli, a legolcsóbban beszerezhető, és ennek a
vetése használ leginkább a földnek. Ugyanis kitűnő trágyát ad a kimerült
szőlőskerteknek és szántóföldeknek, jót tesz az elerőtlenedett földnek is, a
gabonapadláson raktározva sokáig eláll. Télen megfőzve, m egpuhítva jó
takarmány az ökröknek, emberi táplálkozásra is megfelel, ha terméketlen
esztendők jönnek. 2. Mindjárt a szérűről vessük, nincs szükség, mint más

42 Plinius (18, 100.) szerint a szarmaták fő eledele az árpakása, az etiópok nem ismertek
más gabonafélét, mint a köles és az árpa, a gallok és Aquitania lakói kenyeret készítet­
tek belőle, ill. Itáliában a Pó vidék lakói, szintén nagyra tartották Pontusban is.

61
hüvelyeseknél a szérűn való tárolásra, akár szeptemberben, a napforduló
előtt, akár október elején veted elmunkálatlan földbe, tetszés szerint
takard be, nem igényel gondozást. Kedveli azonban az enyhe őszt, hogy
gyorsan erőre kapjon, ha ugyanis nem erősödik m eg a tél beállta előtt, a
hideg árt neki. 3. A m egm aradt m agot deszkapadláson lehet jól tárolni,
amit átjár a füst, mert ha behatol a nedvesség, megjelenik benne a zsizsik
és ha ezek m egrágják a farkasbab gödröcskéit, a m egm aradt rész már nem
tud kihajtani. Ahogyan mondtam, a farkasbab a sovány talajt kedveli,
különösen a vöröset, az agyagosra érzékeny, az ingoványoson pedig nem
hajt ki. 4. Egy iugerumzz. tíz moclius vetőmag kell. A farkasbab után a kar­
dos paszulyt {faselus) kell vetni vagy ugarföldbe, vagy inkább zsíros vagy
folyamatosan művelt földbe. Egy iugerumon ne vessünk el négy modiusn&.\
több m agot. Hasonló az eljárás a borsónál is, amely azonban a könnyű, laza
talajt szereti, az enyhe csapadékos éghajlatú vidéket. Elegendő ugyanannyi
vetőm ag, mint a kardos paszulynál egy iugerumta., esetleg egy modiusszal
kevesebb: a vetési idő kezdetén, az őszi napfordulót követően lehet vetni.
5. A babot nagyon zsíros vagy trágyázott földbe vessük, vagy ha van
völgyben lévő olyan ugar, amelyik a nedvességet fentről kapja. Előbb szór­
juk el a m agot, azután szántsuk fel a földet, a felszántott földet
egyengessük el és boronáljuk meg, hogy a m agok minél mélyebben
legyenek, és bőven takarja azokat föld. Nagyon sokat számít ugyanis, hogy
a kicsírázott m agok gyökerei mélyen a földben legyenek. 6. H a viszont
éppen frissen learatott földet szántunk fel a babnak, akkor vágjuk le a
szalmát, és iugerumonként huszonnégy szekér trágyát hordjunk a földre és
azt egyenletesen terítsük szét. Miután a m agot szétszórtuk a műveletlen
földön, szántsuk fel, s egyenletesen boronáljuk meg. Vannak akik azt
állítják, hogy a hideg éghajlatú vidéken nem szabad boronálni a babot,
mert a kiálló rögök a m ég zsenge növényt védik a fagytól és némi enyhet
nyújtanak neki a hideg ellen. 7. Vannak akik úgy tartják, hogy a földeken
a bab a trágya szerepét tölti be.43 Én ezt úgy értelmezem, hogy a bab
vetésétől nem válik a föld zsírossá, hanem hogy a bab kevéssé gyengíti a
földet, mint a többi növény. Biztosan tudom ugyanis, hogy a gabona
számára jobb az olyan föld, amely az előző évben inkább semmit, mintha

45 Lásd Varró 1, 23, 3.

62
ilyen hüvelyest termett. 8. Egy iugerum területre, Tremelius véleménye
szerint négy, szerintem hat módim bab kell ha a föld zsíros, ha közepes,
akkor valamivel több. A bab nem tűri sem a sovány, sem a párás helyet, a
sűrű talajon többnyire jó termést hoz. A bab egy részét a vetési időszak
közepén, egy részét pedig a végén kell vetni, ezt Septimontium4q-vetésnek
mondják. Gyakrabban a korai, néha azonban a késői vetés a jobb. 9.
Kevésbé célszerű a téli napforduló után vetni, a legrosszabb azonban
tavasszal. Van egy háromhónapos tenyészidejű bab, amit februárban vet­
nek, egyötödrésszel több m agot hoz, mint a korai vetés, ám vékony szárat
növeszt, és nem sok hüvelyt. Gyakran hallom ezért, hogy a földművesek
azt mondják, többre tartják az őszi, mint a háromhónapos babot. 10.
Azonban az év bármely időszakában is vetik, ügyelni kell arra, hogy a
vetésre szánt mennyiséget újhold után, a tizenötödik napon vessük, azon a
napon a hold nem járja át a nap sugarait, ezt a görögök apokrusisnak mond­
ják. Különben vessük hasonló körülmények között a tizennegyedik napon,
amikor a hold m ég telik, és akkor is, ha nem tudjuk mindjárt az egész
vetést betakarni. Egyáltalán nem tesz kárt benne az éjszakai harmat, vagy
valami más dolog, miközben védve van a barmoktól és a m adaraktól. 11.
A régi földművesek, nem kevésbé Vergilius, azt tanácsolja, hogy a vetés
előtt a babot olajhabban, vagy lúgsóban kell megáztatni.

„Csalfa kalászokat így serkentve nagyobb szemet adni,

És hogy a gyér láng is gyorsan felfőzze puhára”4*

Én m agam is tapasztaltam , hogy az így kezelt bab miután megérett,

kevésbé lesz zsizsikes. Hanem amit ezután fogok elmondani, azt is tapasz­
talatból mondom. 12. Újholdkor,46 napkelte előtt kell kitépkedni a babot,
majd miután a szérűn kiszáradt, rögtön mielőtt a hold telni kezd, ki­
csépelve, lehűtve eltenni a gabonapadlásra. Azt a babot, amit így tárolnak,
nem bántja a zsizsik. A hüvelyesek közül leginkább a babot lehet a
következő módon kényelmesen az állatok nélkül kicsépelni és szél nélkül

Ősi római ünnep, a hét domb szövetségkötésének emlékére, minden évben december­
ben tartották.
45 Vergilius: Georgica 1. 195 skk.
46 Hasonló tanácsokat olvashatunk Palladiusnál is, 7. 3, 2.
megtisztítani. 13. A szérű szélén hordjuk össze kis nyalábokban, szétoldoz-
va, a szérű közepén, ahol a legnagyobb a tér, három vagy négy ember tolja
előre a lábával, botokkal és dorongokkal csépelje, azután, amikor a szérű
másik végéhez elérnek, rakják halomba a szalmát. 14. A kihullott m agok
a szérűn maradnak, és fölöttük apránként ugyanilyen módon ki lehet
csépelni a többi nyalábot. A legkeményebb hüvelyeket a cséplők így
elkülönítve visszadobják, a legapróbbakat pedig, amelyekben még vannak
babszemek, másként kell elkülöníteni. Amikor a polyvából és babból álló
halmokat vegyesen összekaparják és azután apránként szórólapáttal na­
gyobb távolságra átszórják, közben a polyva, mivel könnyebb, a közelben
lehullik a földre, és csak a bab kerül át távolabbra m egtisztítva, ahová a
tisztogató hajítja.
15. Lencsét csak félhold idejétől vessünk újhold után tizenkét napig,
sovány és laza, vagy zsíros de igen száraz földbe jó vetni, ugyanis amikor
virágzik, a burjánzás és a nedvesség könnyen tönkreteszi. H ogy gyorsab­
ban kihajtson és megerősödjön, a vetés előtt össze kell keverni száraz trá­
gyával, és így pihenjen négy vagy öt napot, azután vessük el. 16. Két vetési
időszak szokásos, az egyik a korai vetési szezon közepén, a másik, a későb­
bi, februárban. Egy iugerumta. kicsivel több, mint egy moclius m ag szük­
séges. H ogy a zsizsik ne pusztítsa el a lencsét - ugyanis am íg a hüvelyében
van, m egrágja, - ügyelni kell arra, hogy a cséplés után vízbe tegyük és az
üres szemektől, amelyek a víz tetején úsznak, el kell különíteni az épeket.
Ezután a napon m egszántva, tört aszatgyökérrel (.silphium)47 és ecettel
meghintve le kell dörgölni, majd ismét a napon megszárítva, lehűtve tárol­
ni: ha nagyobb mennyiség van belőle, a csűrben, ha kevesebb, olajos és sós
halnak szánt edényekben. Amikor az edény m egtelt, rögtön zárjuk le a
száját gipsszel, és amikor majd használatra elővesszük, épen fogjuk benne
találni a lencsét. Ilyen eljárás nélkül, hamuval összekeverve is kényelmesen
lehet tárolni.
17. Lent csak akkor vetünk,.ha nagy a hozama azon a területen, amit

47 Columella azonosítja a laserpitium nevű növénnyel, közelebbről meg nem határozható

növényfaj, főként Kyrénaikában, a mai Líbia keleti részén termett, az ókorban fontos
kereskedelmi cikk volt. Plinius (19, 38, 46.) hosszan ismerteti történetét és fel-
használását.

64
művelünk, és m agas árral kecsegtet, a földnek ugyanis különösképpen árt.
Nagyon zsíros, mérsékelten nedves helyet igényel. Október elején vetik a
sas csillagzat feljöttéig, ami december hetedikén van. Néhányan úgy
látják, hogy a lent sovány földbe vetik, mivel ha nagyon sűrű, finomabb
szálú lesz. H a ugyanezt februárban vetik zsíros földbe, akkor azt mondják
tíz moditis m ag szükséges egy iugerumta..
18. A szezámot, amit öntöznek korábban, ahol pedig hiányzik a ned­
vesség, ott az őszi napfordulótól kezdve kell vetni október közepéig.
Leginkább a porhanyó földet szereti, amit a campaniaiak pullusnak m on­
danak. N em nő rosszabbul a zsíros fövenyen vagy a laza talajon sem;
ugyanannyi m agot kell vetni, mint a kása vagy a rendes kölesből, néha két
sextariusszú többet. Ugyanezt a m agot Cilicia és Szíria vidékein - m agam
láttam — júniusban és júliusban vetik, és ősszel teljesen éretten
betakarítják.
19- A csicseriborsót, és a hozzá hasonló apró szemű borsót, januárban
vagy februárban kell vetni, kövér földbe, nedves éghajlatú vidéken, Itália
egyes részein mégis november eleje előtt vetik. Egy iugerumzz. három módim
vetőm ag szükséges. Egyetlen hüvelyes sem árt kevésbé a földnek, mint a
borsó, de ritkán váltja be a hozzáfűzött várakozásokat, mivel amikor
virágzik, nem tűri sem a szárazságot, sem a déli szelet. Ez a két
kellemetlenség az évnek abban a szakában szokott jönni, amikor a borsó
virágzik.
20. A csicseriborsó és ennek egyik fajtája a kosszarvú borsó (arietil-
lum),48 és a punicummk mondott fajta nedves éghajlatú vidéken, ha a föld
termékeny, egész márciusban vethető, ez egyébként árt a földnek, ezért a
tapasztalt földművesek nem becsülik. H a mégis szükséges ilyen fajtát
vetni, a vetés előtt meg kell áztatni, hogy hamarabb kikeljen. Egy iugerum-
ra három ?nodius vetőm ag bőven elegendő.
21. A kender zsíros, trágyázott és öntözött, vagy sík és nedves fellazí­
tott földet igényel. Egy négyzetlábnyi területre hat szem m agot kell vetni
az Arcturus (Ökörpásztor) csillagkép feljövetelekor, ami február végére esik,
a hónap huszonnegyedik vagy huszonötödik napjára, de ha a vidék esős,
hátrány nélkül vethető a tavaszi napfordulóig.

48 Plinius szerint (18, 124.) emlékeztet a kos fejére, innen származik a neve.
 22. Ezen hüvelyesek után a karórépáról és a petrezselyemgyökérről
fogok szólni, ugyanis mindkettő hasznot hajt a földműveseknek. Mégis
fontosabb a répa, mert nagyobbra nő, és nemcsak az emberek, hanem az
állatok is eszik, különösképpen Galliában, ahol az említett állatoknak a téli
takarmányt ez a zöldségféle adja. Mindkettő a porhanyó és laza talajt
szereti, a kötött talajon nem nő. 23. A répa a sík és nedves vidéket szereti,
a karórépa a lejtős, száraz és gyengébb talajt kedveli. így a köves, kavicsos
földön jobban megél. A hely sajátossága mindkettőt m egváltoztatja, mert
ha egymásután két éven át répát vetünk valamely földbe, az karórépává
lesz, a karórépa pedig a répa4y külsejét mutatja. Mindkettő jól vethető
nedves talajon, a nyári napforduló után, száraz helyen augusztus végén
vagy szeptember elején.50 Olyan földet kíván meg, amit ismételten több­
ször m egszántottak vagy m egkapáltak, és bőségesen m egtrágyáztak. 24.
Ez igen sokat számít, nem csak azért, hogy jobban nőjjön, hanem miután
ennek a termését betakarították, az így kezelt talaj igen dús gabonavetést
nevel. Egy iugerumta. nem kell négy sextariusnéd több m ag, a karórépából
egynegyed résszel több szükséges, mivel nem a hasára hízik, hanem lefelé
bocsát egy vékony gyökeret.
Ezeket a növényeket tanácslom termeszteni emberi fogyasztásra, az
állatok számára több fajtát, úgy mint a lucerna,51 bükköny, takarmány
rozs (farrago), az árpa és zab, a görögszéna, nem kevésbé az erdei lednek és
a csicseriborsó. A többit sem felsorolni sem vetni nem érdemes, kivéve a
zanótot,52 amit a cserjékről írott könyvemben tárgyaltam.
25. Ezek közül különösképpen a lucerna ajánlható, ezt egyszer kell
elvetni, és azután tíz éven keresztül évente négyszer, néha hatszor levágni,

49 Plinius szerint (18, 129.) a görögök valamint az orvosok megkülönböztettek női,

kerek, ill. hím, hosszúkás formájú répát vagy repcét, de eredeti nemét és természetét
a vetési sűrűség és a talaj minősége határozza meg.
511 Columella is említi (11, 3, 16. és 59.), hogy vetik tavasszal is, februárban, de az
augusztusi vetés a kedveltebb.
51 Latin neve medica, ami eredetére utal, ugyanis Plinius szerint (18, 114.) a médektől
került a görögökhöz a görög-perzsa háborúk idején, majd pedig onnan Itáliába.
52 Ennek a természetéről beszél még Columella az 5. könyv 12. pontjában is, ill. A fákról
szóló munkájában (28), ez egy mediterrán cserje, aranyeső (cytisns labumum, vagy
laburnum anagyroides).

66
ez trágyázza a földet, minden lesoványodott igásállat meghízik tőle, az
állatok számára orvosság, egy iugerum lucernaföldről három lónak egy évig
elegendő takarmány kerül. Vetni úgy kell, ahogyan elmondom. 26. A
lucerna számára kiszemelt helyet október elején kell felszántani, és egész
télen hagyni, hogy fellazuljon, ezután február elején ismét gondosan fel
kell szántani, minden követ kiszedni, és a rögöket felaprózni, majd március
körül harm adszor is fel kell szántani és elboronálni. M iután így
m egdolgoztátok a földet, úgy ahogyan a kertben, készítsetek tíz láb széles
és ötven láb hosszú ágyásokat, hogy keskeny ösvényeken lehessen öntözni,
és a gyom lálást végzők mindkét oldalon hozzáférjenek. Ezután érett trá­
gyával meg kell szórni, és így végül április elején kell elvetni, olyan sűrűre,
hogy minden tíz láb hosszú és öt láb széles területre egy cyathus m ag jus­
son. H a ezt elvégezted, fa gereblyével — ez nagyon sokat számít — az
elvetett m agot rögtön be kell takarni —a napon ugyanis gyorsan kiszárad.
A vetés után nem szabad a helyet vasszerszámmal érinteni, és ahogyan
tanácsoltam, fa gereblyével kell fellazítani, és gyakorta ajánlatos gyom lál­
ni, nehogy a gaz elnyomja a lucernát. 28. Később, amikor m agjai egy
részét már elhullajtotta, akkor kell első ízben levágni. Ezután tetszésed
szerint vághatod a zsenge lucernát, amikor már újranőtt, és takar­
mányként adhatod az állatoknak; de kezdetben óvatosan kell adagolni,
amíg hozzá nem szoknak, nehogy megártson nekik a szokatlan takarmány,
ugyanis felfújódnak tőle, továbbá erősen vérképző hatású. Miután levágtad
a lucernát, gyakran kell öntözni a következő napokban, és mihelyt hajtani
kezd, minden más növényt ki kell gyomlálni közüle. Ilyen művelés mellett
évente hatszor vágható, és tíz évig5? eltart.
29. A bükkönynek két vetési ideje van, először takarmány céljára, az
őszi napforduló táján, iugemmonV-énn hét modiusx. vetünk, másodízben hat
modiusx. januárban, vagy később, vetőmagnak. Mindkét esetben lehet
műveletlen földbe vetni, de jobb a felszántott, ez a fajta különösképpen
nem kedveli vetéskor a harmatot. 30. Ezért csak a nap második vagy har­
madik órája után vetik, amikorra a nap és a szél már minden nedvességet
felszárított. N em kell többet elvetni, mint amit aznap be lehet takarni,
ugyanis ha rájön az éjszaka, még mielőtt betakarnánk, az egészen kevés

53 Plinius véleménye szerint (18, 144.) harminc évnél is tovább elél.

67
harmat is tönkreteszi. Ügyelni kell továbbá arra, nehogy az újholdat
megelőző huszonöt napnál korábban elvessük, különben - tapasztalatból
tudom —kárt tesz benne a meztelen csiga.
31. Zöldtakarm ányt,54 rendszeresen művelt, erősen m egtrágyázott
helyre vessünk a második szántás után, a leghelyesebb iugerumonként tíz
modius vegyes árpát az őszi napforduló táján, de olyankor, amikor esőre van
kilátás, hogy az elvetett m ag az esőtől megöntözve, hamarabb kikeljen, és
m ég a tél beállta előtt megerősödjön. H a ugyanis tél idején a többi takar­
mány elfogyott, ez felaprítva nagyon jól adható az ökröknek és a többi álla­
toknak. H a gyakrabban akarod lelegeltetni, eltart egészen m ájusig. 32.
Abban az esetben ha vetőm agot is akarsz nyerni belőle, március elejétől
kezdve tarts tőle távol az állatokat, és óvjad mindenféle ártalomtól, hogy
termést hozhasson. Hasonló az eljárás a zabnál, amit ősszel vetnek, ezt
részben levágják száraztakarmánynak, vagy amíg zöld, zöldtakarmánynak,
részben m eghagyják vetőmagnak.
33. A görögszénát (szarvaskerep?), amit a földművesek siliqua55-ndk
mondanak, két különböző időben vetik, először szeptember hónapban,
amit takarmány céljára vetnek, a napforduló táján, ugyanakkor mint a
lóherét; másodízben január végén vagy február elején vetik, vetőmagnak.
Azonban az utóbbi vetésnél iugerumonként hat modius, az előbbinél hét
szükséges. Mindkét változat felszántatlan földben sem nő rosszul, csupán
arra kell ügyelni, hogy a föld sűrű barázdákkal, de mégse mélyen legyen
felszántva, ugyanis ha a m ag négy ujjnyi földnél többel van takarva,
nehezen hajt ki. Ezért néhányan mielőtt elvetik, a földet egészen kicsi
ekékkel szántják fel, úgy szórják bele a m agot, és azután kapával takarják
be.
34. A lednek szereti a sovány, nem vizes földet, mivel ha elburjánzik,
tönkremegy. Vethető ősszel, nem kevésbé január legvégén a téli napfor-

54 A neve farrago, Varró a következőképpen definiálja (1, 31, 5.): olyan vetésből szár­
mazik, ahol vegyesen vetnek árpát, bükkönyt és hüvelyeseket zöldtakarmány
céljából, vagy mivel vassal vágták le, ezért lett a neve ferrago, vagy pedig onnan jött
az elnevezés, hogy először tönkölyföldbe (far) kezdték vetni. Vö. Plinius 18, 142.
55 Pliniusnál (18, 140.) silicia, silica és sicilia alakban fordul elő, nála a siliqtta szent­
jánoskenyérfát jelent.

68
dúló után, és februárban egész hónapban, de még március eleje előtt. Erről
a hónapról általában azt tartják a földművesek, hogy nem kedvez ennek a
hüvelyesnek, mert amit ebben az időben vetettek, az árt az állatoknak,
különösképpen az ökröknek, megvadulnak56 tőle. 35. Iugerumonként öt
modiust kell vetni. Hispania Baetica57 tartományában, a lednek helyére
csicseriborsót vetnek az ökrök számára. H a ezt megemelt m alomkővel58
felaprítják, és kevés vízzel m egáztatva megpuhul, polyvával összekeverve
adható az állatoknak. Lednekből tizenkét font elegendő lesz egy iugerumtz,
csicseriborsóból tizenhat kell. Ugyanez nem haszontalan és nem
kellemetlen az emberek számára sem, az íze semmiben nem különbözik az
apró szemű borsóétól, mindössze a színében van eltérés, ez ugyanis
sötétebb, közel áll a feketéhez. Az első vagy a második szántás után vetik
március hónapban, a föld termékenységének megfelelően, iugerumonként
négy, néha három, de olykor kettő és fél modius is elegendő.

H á n y m u n k á sr a v a n sz ü k sé g a g a bo n a és a h ü v ely esek

M Ű V ELÉSÉH EZ

X I. 1. Miután elmondtam mit és mikor kell vetni, rátérek arra, hogy

minden egyes növény, amiről szó esett, hogyan és hány munkanappal
művelhető. A vetés után a kapálás következik, erre vonatkozóan eltér a
szerzők véleménye. Egyesek úgy vélik, hogy nem ér semmit a gabona
gyökereit kapával kitakarni, egy részüket el is vágják, s ha hideg jön rá
kapálás után, a fagy megöli a gabonát. Helyesebb időben kigazolni és
megtisztítani. 2. Többek mégis jónak tartják a kapálást, nem szabad azon­
ban mindenhol ugyanúgy és ugyanabban az időben elvégezni. A száraz és
napsütötte helyeken ugyanis rögtön el kell végezni a kapálást, amint lehet­
séges, és ott fellazított földkupacokkal be kell takarni a m agokat, hogy
meg tudjanak erősödni. Ennek még a tél beállta előtt m eg kell történnie,
a tél elmúltával pedig meg kell ismételni. A hideg és nedves helyeken
azonban rendszerint a tél elmúltával kell kapálni, és nem betakarni, hanem
sekély kapálással meglazítani a föld felszínét.

56 Vö. Plinius 18, 139.

57 Andalúzia, Columella szülőföldje.
58 Durván őrlő malom, inkább összezúzza, mint megőrli a magot.

69
 3. M agam tapasztaltam , hogy számos helyen célszerű a téli kapálás,
már amennyire a száraz éghajlat és az enyhe idő megengedi: de nem java­
soljuk ezt mindenhol, valójában az ott lakók gyakorlatát kell ebben követ­
ni. Minden vidéknek megvan ugyanis a saját természete, ahogyan pl.
Egyiptom ban vagy Afrikában a földműves a vetés és az aratás között nem
nyúl a növényhez, mivel az éghajlat és a talaj termékenysége olyan, hogy
alig nő másféle növény, mint amit vetettek, akár azért mert ritkán esik az
eső, akár azért mert a talaj minősége így kedvez a földműveseknek.59 4.
Azokon a helyeken ahol célszerű a kapálás, nem kell hamarabb az elvetett
növényhez nyúlni, - jóllehet az éghajlat megengedi — mint amikor a
növény lombozata már eltakarja a földet. Az őszi búzát és a tönkölybúzát
akkor kell kapálni, amikor négy levele van, az árpát amikor öt, a babot és
a többi hüvelyest, amikor négy ujjnyira kinőtt a földből. Kivétel a farkas-
bab, amely egyáltalán nem tűri a kapálást, ugyanis egyetlen gyökere van,
s ha ezt a kapa elvágja, vagy ha csak megsérti, az egész növény elpusztul.
5. H a nem így lenne, a kapálás akkor is felesleges volna, mivel ennek a
növénynek annyira nem árt a gyom, hogy a gazokat m aga öli ki. Bár egyes
növények nedvesen is kapálhatok, mégis jobb szárazon kapálni, mivel ha
így művelik, nem bántja a gabonarozsda. Az árpát kizárólag száraz állapot­
ban szabad kapálni. 6. Sokan úgy gondolják, hogy a babot egyáltalán nem
kell kapálni, mivel amikor megérett kézzel kiszedhető és elkülöníthető a
többi gaztól és a közötte nőtt egyéb növények használhatók. Cornelius
Celsusnak is ez a véleménye, aki ennek a hüvelyesnek egyéb előnyei közé
sorolja azt is, hogy a bab betakarítása után ugyanarról a helyről szénát is
lehet vágni. Szerintem azonban helytelenül jár el a földműves, ha eltűri,
hogy vetésében gyom nőjön. A kultúrnövénynek ugyanis sokat árt, ha
közötte gyom nő. 7. N em okos földműves az, akinek fontosabb az állatok
takarmánya, mint az emberek tápláléka, különösképpen akkor, ha a rét
művelésével ezt is biztosítani tudja. A bab kapálását pedig olyan m érték­
ben javaslom, hogy szerintem háromszor kell kapálni. Ugyanis tapaszta­
latom szerint az ilyen műveléssel nemcsak a termés mennyisége sok­
szorozható meg, hanem a hüvelyek súlya is csekély lesz, de m egdarálva és
m egtisztítva egy modius alig kevesebb mint azelőtt, mert a tömege alig

5y Vö. Plinius 18, 186.

70
csökken a hüvelyek eltávolítása után. 8. Azonban általában véve - ahogyan
már korábban is mondtam — a téli kapálás többet ér, derült, száraz
napokon, januárban a tél elmúltával, ha nincsen fagy. Továbbá ezt úgy kell
végezni, hogy a kapa a gyökereket ne sértse meg és hogy inkább földet
összehalmozva, kupacokkal takarjuk be, hogy a növény a földkupacban
annál szélesebben ágazhasson szét. 9. Ezt az első kapálásnál célszerű
elvégezni, a másodiknál már árt, mivel a növény, ha ismét betakarjuk,
amikor már hajtani kezdett, el fog rohadni. A második kapálásnál semmi
m ást nem kell tenni, mint a földet egyenletesen elhúzni a növény mellől:
ezt rögtön a tavaszi napforduló után következő húsz napban kell elvégezni,
mielőtt lombosodik, mivel a megkésett kapálástól, a rákövetkező hőségben
és szárazságban tönkremegy a növény. A kapálással együtt gyomlálni is
kell, nehogy akkor kelljen a növényhez nyúlni, amikor virágjában van,
hanem ezt vagy a virágzás előtt vagy az elvirágzás után kell megtenni.
10. Minden gabona és az árpa is, és végül valamennyi olyan növény,
amelyiknek nem két sziklevele van, a harmadik és a negyedik csomó
képződése között kalászt fejleszt, és amikor az egész kifejlődött, nyolc
napon belül elvirágzik, azután még gyarapodik, s negyven napot vesz
igénybe, mialatt a virágzás után beérik. Ellenben azok, amelyeknek két
sziklevelük van, úgy mint a bab, a borsó, a lencse, negyven napig
virágzanak, és ezzel egyidejűleg be is érnek.

M il y e n f ö l d r e , t e r je d e l m é t ő l f ü g g ő e n h á n y m u n k a n a p

SZ Ü K S É G E S

X II. 1. Már előre becsüljük meg, hány munkanap szükséges ahhoz,

hogy a bevetett földről a szérűre kerüljön a termés. N égy vagy öt modius
gabonához60 a szántónak négy napi munkája kell, egy nap a boronálás, két
nap az első, egy nap a második kapálás, gyomláláshoz egy, az aratáshoz
másfél nap. Ez összesen tíz és fél nap. Öt modius búzához ugyanennyi
munkanap szükséges. Kilenc vagy tíz modius tönkölyhöz ugyanannyi kell,
mint öt modius búzához. 2. Öt modius árpánál a szántó m unkája három nap,
a boronálás egy, a kapálás másfél, az aratás egy: összesen hat és fél. N égy
vagy hat modius bab szántása ugaron két nap, ellenben művelt földön egy,

60 Egy-egy iugerumnyi cerületre értendő.

71
a boronálás másfél nap, az első kapálás másfél, a második egy, és a har­
madik is egy: összesen nyolc vagy hét nap. 3. H at vagy hét modius
bükkönyhöz ugarföldön a szántó két napi munkája kell, művelt földön
egy, a boronálás egy, a lekaszálás egy, összesen négy nap. Ö t modius csi­
cseriborsóhoz ugyanannyi munkanap kell, a boronálás egy nap, egy-egy
nap a kapálás, gyomlálás és lekaszálás, összesen hat nap. H at vagy hét mo­
dius görögszénához ugyanannyi kell a szántásra, a lekaszálása egy nap.
N égy modius kardos paszulyhoz ugyanannyi munkanap kell szántásra, a
boronálás egy nap, a lekaszálás szintén egy. 4. N égy modius csicseriborsó
vagy apró szemű borsónál három nap a szántó munkája, egy a boronálás,
egy a gyom lálás, egy a feltépkedés: összesen hat nap. Másfél modius len
beszántása ugyanannyi, a boronálás egy nap, a kapálás kettő, a gyomlálás
egy, a nyűvés egy: összesen nyolc nap. Tíz modius csillagfürt beszántása egy
nap, boronálása szintén egy. N égy sextarius kölesnél és ugyanannyi kása
kölesnél négy nap a szántók munkája, három a boronálás, három a kapálás,
hogy a szedéshez mennyi idő kell, az bizonytalan. 5. Három modius csicseri­
borsó vetéséhez három nap szükséges, a boronáláshoz kettő, a kapáláshoz
egy, a gyomláláshoz egy, a feltépkedéshez három, összesen tizenegy nap.
Tíz vagy nyolc modius len négy nap alatt elvethető, három nap a
boronálása, a gyom lálása egy, kinyűvése három, ez összesen tizenegy nap.
H at sextarius szezám három nap alatt vethető el a szántás után, a
boronálása négy, az első kapálása négy, a második kapálása két nap, le­
vágása szintén kettő, összesen tizenöt nap. 6. A kendert úgy kell vetni,
ahogyan m ondtam ,61 az azonban bizonytalan, hogy mennyi ráfordítást és
gondozást igényel. A lucernát nem ekével kell beszántani — ahogyan már
m ondtam - hanem fakapával. Egy iugerum lucernaföld boronálásához két
ember, a kapálásához egy, levágásához szintén egy ember kell.
7. Ebből az összesítésből kiszámítható, hogy kétszáz iugerum nagyságú
földterület két ökörfogattal és ugyanannyi ökörhajcsárral és hat segítővel
m egm unkálható, feltéve ha nincsenek rajta fák. Ahol viszont fák vannak,
ugyanakkora területre, Saserna véleménye szerint még három ember kell
ahhoz, hogy megfelelően lehessen művelni. Ez a számítás azt m utatja,
hogy egy pár igásállat elegendő százhuszonöt modius gabona, ugyanannyi

61 Lásd 3- könyv 10, 21.

72
hüvelyes elvetéséhez úgy, hogy az őszi vetés kettőszázötven modiusx. tesz ki,
ezenfelül m ég nem kevesebb mint hetvenöt modius háromhónapos
tenyészidejű növény vethető. Erről így lehet meggyőződni. 8. Annak a
magmennyiségnek amelyet negyedik szántásnál huszonöt iugerumra vet­
nek, a beszántása száztizenöt munkanapot vesz igénybe. Ebből a földből
ugyanis - akkor is ha igen kemény — ötven munkanapon belül fel lehet
szántani, harmadjára felszántható és bevethető negyven napon belül. A
többi hüvelyes hatvan munkanapot vesz igénybe. Az esős és az ünnep­
napok — amikor nem szántanak — elvesznek további negyvenöt napot,
úgyszintén a vetés befejezése után harminc pihenőnap62 van. Ez összesen
nyolc hónapot és tíz napot tesz ki. Az évből m egm arad további három
hónap és huszonöt nap, ami igénybe vehető vagy a háromhónapos
tenyészidejű növények vetéséhez, vagy széna, takarmány, trágya és más, a
gazdaság számára szükséges dolgok szállítására.

M ely h ü v e l y e se k h a sz n á l n a k és m ely ek á r t a n a k a f ö l d n e k

X III. 1. Azon növények közül, amelyeket felsoroltam, ugyanazon

Saserna véleménye szerint egyesek trágyázzák és javítják a föld erejét,
mások ellenben kiégetik, kimerítik. Trágyázza a földet a csillagfürt, a bab,
a bükköny, az apró szemű borsó, a lencse, a csicseriborsó és a borsó. Nem
kétlem ezt a csillagfürt és a takarmány bükköny esetében, ha azonban
zölden vágják le, azonnal forgassa az eke, hogy amit a sarló m eghagyott -
még mielőtt kiszáradna — az ekevas szántsa fel és forgassa alá. Ez ugyanis
olyan mint a trágya. 2. H a a takarmány levágása után, annak visszamaradt
gyökerei kiszáradnak, elveszik a talajtól az összes nedvességet, és m egfoszt­
ják termőerejétől. Ugyanez van a bab és a többi hüvelyes esetében, ame­
lyekről úgy tűnik javítják a talajt, valószínű — hacsak nem szántják fel
rögtön a betakarítás után - a helyükre vetett növényeknek semmit sem
használnak. 3. Azokról a hüvelyesekről, am elyeket feltépkednek,
Tremelius azt mondja, hogy többnyire ártanak a talajnak. A csicseriborsó
és a len nedve káros a földnek, az egyik azért mert sós, a másik azért mert
perzselő hatású, ahogyan Vergilius jellemzi:

62 Tudniillik az ökrök számára.

73
 „Mert kizsarolja a len és kizsarolja a zab is televényed,
Am Léthé álmát árasztó mákod ugyancsak”6}

N em kétséges, hogy ezek a növények is ártanak a talajnak, mint pl. a

köles és a kása köles. Azonban minden olyan talajon, amely a felsorolt
növényektől kimerült, van egy kézenfekvő gyógym ód, hogy trágyával
erősítve, elveszett erejét ilymódon m integy táplálékkal visszaadd.
N em csak azon növények miatt, amelyeket ekével húzott barázdába vet­
nek, hanem a fák és a cserjék miatt is, amelyek így nagyobb mértékben
fejlődnek az ilyen tápláléktól. Ezért tehát, mivel a trágyázás a földművelők
számára nagyon hasznos —ahogyan mondják - úgy vélem alaposabban kell
ezt tárgyalni, mivel a régi szakírók,64 jóllehet nem mellőzték teljesen,
mégis nem kezelték kellő súllyal.

A TR Á G Y A FA JT Á K R Ó L

XIV . 1. Alapvetően háromféle trágya van, nevezetesen: a madaraktól,

emberektől és az állatoktól eredő. Az első helyen az a m adártrágya áll,
amely a galambdúcból kerül ki, utána következik az, amit a tyúkok és a
többi szárnyasok adnak, kivéve azonban a mocsári és vízi szárnyasokét, úgy
mint a kacsáké és a ludaké, ez ugyanis még ártalmas is. Tapasztalat alapján
főként a galam btrágyát ajánlom, amit ha megfelelő mennyiségben szórunk
ki a földre, porhanyóvá teszi azt. 2. Ezután következik az a trágya, ami
emberektől származik, ezt egyéb, a gazdaságból származó hulladék anyag­
gal összekeverjük, mert természeténél fogva meleg, és ezért égeti a talajt.
A cserjék számára a legmegfelelőbb mégis az emberi vizelet, amit hat
hónapig kell állni hagyni, ha szőlőre és gyümölcsfákra szánod: semmiféle
más trágya nem fokozza annyira a termékenységet, s nem csupán nagyobb
termésmennyiséget eredményez, hanem jobb ízű és illatú lesz a szőlő és a
gyümölcs. 3. Lehet használni régi olajhabot is, ha az nem sós, és ez
vizelethez keverve a gyüm ölcsterm ő fák, különösképpen az olajfa
öntözésére hasznos, ugyanis m agában alkalmazva is sokat segít. Mindkettő

63 Vergilius: Georgica 1, 77-78.

64 Cato 1, 36. Varró: A mezőgazdaságról 1, 38. ill. a későbbiek, Plinius: A természet
históriája 17, 50-57. és Palladius 1, 33-
alkalmazása leginkább télen és tavasszal, a nyári hőség beállta előtt cél­
szerű, a szőlő és a gyümölcsfák körülásásakor.65 4. Harm adik helyen a
négylábú állatok trágyája áll, de ebben is van különbség, ugyanis a
legjobbnak a szamár trágyáját tartják, mivel ez az állat igen hosszan rág,
ezért a táplálékot könnyebben megemészti, ilyen módon jól felaprózva, a
talaj számára azonnal hasznosítható trágyaként szolgál. Ezután a juh- és a
kecsketrágya következik, utána a különböző más igásállatoké; valamennyi
közül a sertéstrágyát tartják a legrosszabbnak. 5. Sőt a hamu és a pernye
is hasznos a vetésnek. Kiváló tápanyagot ad a talajnak a levágott csil­
lagfürt. Ismerek bizonyos vidéket, ahol sem igásállatokat sem pedig
szárnyasokat nem lehet tartani, ennek ellenére az ilyen vidékeken is, ha a
földről hiányzik a trágya, az a földműves lustaságára vall. 6. Összegyűjtheti
ugyanis a cserjékről a lombot, az utakról és válaszutakról a hulladékot, a
szomszéd m egkárosítása nélkül levághatja a harasztot, sőt ez kötelessége is,
s ezt összekeverve a gazdasági udvarban keletkező hulladékkal, bele lehet
rakni egy olyan gödörbe, amilyet első könyvemben ajánlottam 66 a trágya
számára. Össze lehet gyűjteni egy helyre a csatornák szennyét, az ágakat,
és egyéb kidobnivaló dolgokat. A gödör közepébe egy fa cölöpöt kell
ledöngölni, ez ugyanis megakadályozza, hogy a mérges kígyó6' elrejtőzzön
a trágyában. 7. Ez a módszer ott célszerű, ahol nem tartanak állatot. Ahol
ugyanis vannak négylábú állatok, bizonyos helyeket, mint a disznó és a
kecske ól, naponta, másokat, mint pl. az ököristálló és a juhakol, az esős
napokon kell kitakarítani. H a a birtok csak gabonaföldből áll, akkor
felesleges a trágyát fajtánként elkülöníteni; ha azonban fel van osztva faül­
tetvényre, gabonaföldre és rétre, akkor fajtánként kell tárolni a trágyát,
úgy mint kecske és szamártrágya. A többit ki kell hordani az említett
gödörbe, és állandóan nedvesen kell tartani, hogy a növényi m agvak
összekeveredve a többi hulladékkal, megrohadjanak. 8. A nyári hónapok­
ban, éppen úgy mint a földet kapáláskor, az egész trágyakupacot m eg kell
forgatni, hogy jobban összeérjen, és a talaj számára megfelelő legyen. Úgy

65 Korábban leírta már ezt a munkálatot (ablaqueatio) vö. Palladius 2,1; Isidorus: Origims
17, 5, 31.
66 1, 6 , 21-2 2 .
67 Ugyanezt tanácsolja Varró is, 1, 38, 3; vö. még Plinius 17, 57.
vélem az olyan gazdák kevéssé gondosak, akiknél egy kisebb állat harminc
nap alatt kevesebb mint egy szekér, hasonlóan a nagyobbak, tíz szekér trá­
gyát adnak,68 úgyszintén azokat az emberek is, akik nem csak a saját,
testükből kikerülő ürüléküket, hanem az udvarban és az épületben napon­
ta keletkező hulladékot is összegyűjthetnék és hasznosíthatnák. 9- Azt is
tudni kell, hogy valamennyi trágya, amit megfelelő időben tároltak és egy
évig érett, a leginkább hasznos a talajnak, ugyanis addig teljesen m egtart­
ja erejét, és nem terem benne gaz. Minél öregebb a trágya, annál keveseb­
bet használ, mivel már kevésbé erős. A rétre a legfrissebben kell kihordani
a trágyát, mert az megsokszorozza a fű növekedését. Ezt februárban,
növekvő holdfázisban kell elvégezni, mivel ez az időszak jelentősen fokoz­
za a szénatermést. A különféle trágyák felhasználásáról, hogy mikor milyet
kell alkalmazni, majd akkor beszélek, ha az egyes művelési ágakat sorra
veszem.

M ik o r k e l l t r á g y á z n i a f ö l d e t

XV. 1. Miközben valaki a gabona számára akarja előkészíteni a talajt,

ha ősszel akar vetni, akkor szeptemberben, ha tavasszal, akkor télen
közepes nagyságú trágyakupacokat rakjon ki fogyatkozó hold idején úgy,
hogy sík területen iugerumonként huszonkettő, dombos részen huszonnégy
szekér trágyát számítson, és ahogyan fent m ondtam ,69 ne terítsük szét a
trágyát előbb, mint vetni akarunk. 2. H a mégis valamely ok meghiúsítja a
megfelelő időben való tárgyázást, van még egy második lehetőség az, hogy
kapálás előtt, úgy mintha vetnénk, szárnyastrágya port hintsünk szét a
földön, ha ez nem lenne, akkor kecsketrágyát szórjunk szét kézzel, majd
azt kapáljuk bele, és vegyítsük el a földdel. Ez az eljárás termékennyé teszi
a földet. N em hiszem, hogy a földművesek ne tudnák, hogy a meg nem
trágyázott föld áthűl, és azt is tudniuk kell, hogyha túlságosan m egtrá­
gyázzák, akkor viszont kiég. A földművelők számára jobb a gyakori, mint
a mértéktelen trágyázás.
3. Kétségtelen, hogy a nedves föld több trágyát, a száraz kevesebbet
igényel, az első azért, mert az állandó nedvesség következtében hideg, és a

68 Vö. még Columella 11, 2, 86., egy szekérnyi mennyiség kb. húsz véka.
69 2, 5.
trágya hozzáadásával felmelegszik, a második azért, mert már magában
meleg, s a szárazság miatt nagyobb mennyiségű trágya hozzáadásával
kiszárad: ezért az ilyen vidékeken nem hiányozhat ez a tápanyag, de csak
hozzáértéssel szabad alkalmazni. 4. H a mégis semmiféle trágya nem állna
rendelkezésre, igen hasznos lehet az, —amit ahogyan emlékembe idézem —
az én nagyapám , Marcus Columella, - igen tapasztalt és nagyon gondos
gazda - gyakran cselekedett: homokos földön agyagot, agyagos, igen
kötött talajon homokot szórt szét: így nemcsak dússá tette a vetéseket,
hanem pom pás szőlőültetvényeket is létrehozott. 5. O ugyanis azt mond­
ta, hogy a szőlőnek nem tesz jót a trágya, mert tönkreteszi a lombozatát:
azt tanácsolta, hogy a szőlő termékenyebbé tételéhez jobb a bokrok
tövében, vagy bárhonnan összeszedett gally, vagy a valahonnan odaszállí­
tott humusz. Én a m agam részéről úgy gondolom, hogyha egy földműves­
nek minden egyéb hiányzik, rendelkezésére áll viszont segítségül a csil­
lagfürt, ha ezt sovány földbe szeptemberben elvetik, később, megfelelő
időben ekével vagy kapával aláforgatják, kitűnő minőségű trágya lesz
belőle. 6. Homokos vidéken a csillagfürtöt azonnal a második virágzás
után le kell szántani, vörös agyagon pedig a harmadik virágzás után.70
Azért kell aláforgatni, amíg zsenge, hogy a sovány földdel összevegyülve
gyorsabban megpuhuljon, amit ha már erősebb, hogy a keményebb
rögöket sokáig egyben tartja, hogy aztán a nyári hőség hatására szétpor­
ladjanak.

H o g ya n lesz a szá n tó fö ld bő l rét

X V I. 1. H a a földműves nem csak szántót akar, hanem bőségesen szénát

is, amellyel a földműveléshez elengedhetetlenül szükséges ökrök jobban
táplálhatok, akkor szükséges rétről is gondoskodnia. A régi rómaiak az első
helyre tették a földművelésben, a nevét is erről kapta, ugyanis mindig
elérhető {pratum)71 és nem igényel sok munkát. 2. Marcus Porcius is
említette,72 hogy ez nem függ az időjárástól, mint a birtok többi része, a

711 Plinius is beszél a csillagfürtről (18, 133.) és azt írja róla, hogy háromszor virágzik.
71 Lásd Varró 1 ,7 , 10.: az elnevezést a parata — jól előkészített szóból vezeti le, vö. még
Plinius 18, 29- Isidorus: Origines 15, 3-
72 Ez a rész Cato megmaradt munkájában hiányzik, valószínűleg később elveszett.

77
legkevésbé költséges, mégis egész évben hasznot hoz, és nem is csak egy­
szer, mivel zöldtakarmányként nem kevésbé használható, mint szénaként.
3. A rétnek két fajtája van: a nem öntözött és az öntözött.73 A jól termő,
zsíros mezőn nem szükséges a folyóvíz, és az olyan széna is jobb, ami a ter­
mészetes módon nyirkos mezőn sarjadt, mint az, amelyik vízzel öntözve
nő, de mégis szükség van erre is, ha a talaj szárazsága megkívánja. A
töm ött és laza talajon ugyanis, még ha sovány is, van lehetőség a széna
számára, ha lehet öntözni. 4. A rét azonban ne legyen sem mély völgyben,
sem pedig meredek dombon, az elsőnél ugyanis sokáig megáll rajta az
összegyűlt víz, a másodiknál pedig azonnal lefolyik. Lehetséges mégis rétet
kialakítani mérsékelten lejtős helyen, ha a föld zsíros vagy öntözött.
Leginkább az olyan sík mező ajánlatos, amelyik kissé lejtős, és nem áll meg
rajta hosszan az eső vagy a folyó vize, hanem minden nedvesség, ami csak
odajut, lassan felszívódik. Ezért ha valamelyik részen megáll a víz, és
posvány keletkezik, árokkal le kell vezetni, mivel a víz bősége és hiánya
egyaránt ártalmas a fű számára.

H o g y a n k e l l m ű v e l n i a k ia l a k ít o t t r é t e t

X V II. 1. A rét művelése inkább gondosságot mintsem munkát igényel.

Először is ne tűrjük el, hogy a fű között gyökerek, tüskés bokrok és erősebb
szárú növények legyenek: egy részüket ősszel, még a tél beállta előtt tépjük
ki, így a szederbokrokat, a cserjéket, kákát és egyebeket, mint a katáng és
nyári csipkebokor, sarlóval vágjuk le. N e legeltessünk a réten disznót, mert
orrával feltúrja a talajt, és kiforgatja a gyepet, sem pedig nagyobb álla­
tokat, kivéve ha a föld nagyon száraz, mert egyébként a nedves földbe
patájukkal belesüllyednek, és a fű gyökereit megsértik és kitapossák. 2. A
meredekebb, m agasan fekvő helyeket februárban holdtölte idején trágyáz­
zuk meg, minden követ és ami a sarló útjába kerül össze kell gyűjteni, és
messzire elhordani, majd előbb vagy később halomba rakni. Vannak
bizonyos elöregedett rétek, amelyeket a régi földművesek úgy szoktak fel­
javítani, hogy vagy letisztítják róla a mohát, és a szénapadlásról vett m ag­
gal újravetik, vagy pedig beterítik trágyával. Egyik eljárás sem olyan cél­
ravezető mint az, ha ismételten hamut szórnak rá, ez ugyanis kiöli a

75 Caco 1, 8, 1.

78
mohát. 3. Ezek a gyógymódok azonban lassúbbak, a leghatékonyabb az,
ha a földet újból felszántjuk. Ezeket a meglévő rét gondozásakor kell
végezni. H a ellenben újakat akarunk létesíteni, vagy pedig a régieket
megújítani, — ugyanis sok olyan van, ahogyan már m ondtam , amelyek
elhanyagoltság miatt tönkremennek és terméketlenné válnak. Ezeket
olykor megéri a gabona számára felszántani, mivel az ilyen hosszan pihent
föld igen jó termést hoz. 4. Azt a helyet tehát, amit rétnek szántunk,
nyáron fel kell szántani és el kell munkálni, ezután rögtön ősszel, répával,
karórépával vagy babbal bevetni, majd az ezután következő évben gaboná­
val, a harmadik évben gondosan felszántani, minden erősebb növényt,
bokrot, hajtást, amelyek közben kinőttek rajta, gyökerestül kiirtani, ha­
csak nem szól ez ellen a faültetvény. Ezután bükkönnyel összekevert
fűm agot vetünk bele, a földrögöket kapával aprózzuk fel, boronával
egyengessük el. A földgöröngyöket, amelyeket a borona forduláskor több­
nyire m agával húz, aprózzuk széjjel, nehogy szénakaszáláskor a kaszának
útjában legyen. 5. Az említett bükkönyt viszont nem jó hamarabb levág­
ni mint megérett és a magjai egy részét lehullatja a földre. Akkor kell a
kaszásokkal levágatni, majd ezután megöntözni, ha van víz, és ha kötöt-
tebb a talaj. A laza talajra nem célszerű ugyanis nagyobb mennyiségben
vizet vezetni, mielőtt a talaj megülepedik és a fűgyökerek nem fogják
össze, mert a víz sodrása kimossa a földet, lecsupaszítja a gyökereket, és
nem engedi, hogy megerősödjön rajta a gyep. 6. Ezért nem kell az álla­
tokat sem a zsenge rétre engedni, hanem valahányszor kisarjad a fű, le kell
sarlózni. Az állatok ugyanis - ahogyan már korábban mondtam - belemé-
lyesztik patájukat a puha földbe, és széttapossák a fűgyökereket, nem
engedik sem nőni sem pedig sűrűsödni. A következő évben a kisebb álla­
tokat szénakaszálás után mégis ráengedhetjük a rétre, ha a talaj szárazsá­
ga és a hely természete megengedi. 7. A harmadik évben, amikor a rét
keményebb és erősebb lesz, rámehetnek a nagyobb testű állatok is.
Általában ügyelni kell viszont arra, hogy az enyhe nyugati szél'4 feltá­
madásakor, február közepe táján a szénamagot trágyával keverve a
soványabb, m agasan fekvő helyeken vessük. Ugyanis a m agasabban fekvő
domb az alatta lévő területnek is nyújt tápanyagot, mivel a felülről jövő

74 Neve Favonitts vagy Zephyrus, a tavasz előhírnöke, február közepén kezdett fújni.
 1

záporok, vagy a mesterségesen létrehozott vízlefolyások, m agukkal viszik

a trágyalevet a mélyebben fekvő részre. Ezért a tapasztalt földművesek a
dombot jobban megtrágyázzák mint a völgyet, ugyanis — ahogyan már
mondtam —a záporok mindig leviszik a mélybe az összes tápanyagot.

H o g y a n k e ll k e z e ln i és tá r o ln i a lev á g o tt sz é n á t

X V III. 1. A szénát célszerű levágni, mielőtt elszárad, így ugyanis

bőségesebb lesz és az állatok szívesebben eszik. Lehet úgy szárítani, hogy
ne legyen túl száraz, és ne is maradjon nyers, egyébként ha minden ned­
vességtartalm át elveszíti, akkor már csak almozásra alkalmas, viszont ha
sok nedvesség marad vissza benne, akkor a deszkapadláson elbomlik,
bemelegszik, lángra kap és gyakran okoz tüzet. N éha szénakaszálás idején
eső jön: ha ez m egáztatja a szénát, nincs értelme nedvesen megforgatni,
jobb ha hagyjuk, hogy a nap megszárítsa a tetejét. 2. Akkor aztán forgas­
suk m eg, és ha mindkét oldalán megszáradt, rendekbe gyűjtve kötözzük
kévékbe. Egyáltalán ne késlekedjünk, hogy legalább tető alá kerüljön: ha
nem lehetséges, hogy hazaszállítsuk a gazdasági épületbe, vagy legalább
kévékbe kötözzük, akkor minden szénát, ami m egszáradt, gúla alakzat­
ban, egészen hegyes csúcsúra rakjunk össze. 3. A széna ilyen módon véd­
hető leginkább az esőtől, még ha nem is lesz eső mégis célszerű a szénát a
javasolt módon összerakni, hogyha még valami nedvesség visszamaradt
benne, kiszárad és elpárolog miközben halomban áll. Ezért a tapasztalt
földművesek, jóllehet a széna már tető alatt van, nem kötik kévékbe,
hanem lazán szétterítve hagyják néhány napig szikkadni és átszellőzni.

A SZ É R Ű L É T E SÍT É SÉ R Ő L

X IX . 1. A szénakaszálást az aratás követi, és ahhoz, hogy azt jól

elvégezhessük, elő kell készíteni hozzá a felszerelést, amivel a terményt
behordják. A szérűt, ha annak a talaja földes, hogy alkalmas legyen a csép-
lésre, előbb m eg kell tisztítani a gaztól, majd olyan polyvával kevert olaj­
habbal takarni, amelyben nincsen só. Ez az eljárás ugyanis védi a gabonát
a hangyák pusztításától. Ezután lesimítva döngölővel vagy malomkővel
ledöngölve, ismét szórjunk rá polyvát, tapossuk le és hagyjuk hogy a nap
kiszárítsa. 2. Vannak néhányan olyanok, akik a rétnek alacsonyabban
fekvő, nyugati széltől átjárt részét használják cséplésre. Erre rászórják a

80
feltépkedett babot, ugyanis az állatok miközben széttapossák a hüvelyeket,
kitapossák a füvet is, és ilyen módon lesimítva az alkalm assá válik a gabona
cséplésére.
XX. 1. Amikor a gabona beérett, lehetőleg gyorsan le kell vágni, még
mielőtt a nyári nap hevétől, ami a kutya csillagkép feljöttekor75 a leg­
pusztítóbb, teljesen kiszárad. A késlekedés veszteséget okoz, először is,
mert a gabona a madarak és a többi állat prédája lesz, azután ha a
gabonaszár és a kalászok megszáradnak, gyorsan lehullanak a m agok és
velük együtt a kalászok is. 2. H a pedig szelek és viharok jönnek, a m ag jó
része a földre hullik, ezért nem szabad halogatni, hanem amikor már elég
egyenletesen aranysárga, m ég mielőtt a szemek egészen megkeményednek
és vöröses színűek lesznek, le kell aratni, hogy inkább a szérűn halomban,
mintsem a mezőn súlyosbodjanak76 tovább a szemek. Köztudott, hogyha
megfelelő időben vágják le a gabonát, akkor később még növekszik.
3. Az aratásnak többféle módja van.77 Sokan nyeles, orrszerűen vagy
fogakkal kiképzett sarlóval vágják le a gabonát, m ások aratóvillákat
használnak, némelyek fésűszerű szerszámmal csak a kalászokat szedik le,
ezt a ritka vetésben könnyű, a sűrűben azonban nagyon nehéz végezni.

H o g y a n k e ll c sépeln i

4. Amikor a gabonát kaszával, részben szárastul levágtuk, rögtön

halomba kell rakni vagy a szín alá, és ha a napon m egszáradt, ki kell
csépelni. H a viszont csak a kalászokat vágják le, ezeket a csűrbe lehet hor­
dani, és azután télen bottal kiverni, vagy állatokkal kitapostatni. H a azon­
ban a gabonát a szérűn csépeljük, jobb ezt lovakkal mint ökrökkel
végeztetni, és ha kevés az igásállat, igénybe lehet venni a cséplődeszkát és
a cséplőszánt is, ezek mindegyike könnyedén felaprózza a szalmát is.
M agukat a kalászokat jobb botokkal kiverni és rostával megtisztítani. 5.
Ahol viszont a gabona közé polyva is keveredett, szórólapáttal lehet

75 Július 26.
76 Columella az olajbogyó kapcsán említi azt a téves hiedelmet (12, 52, 18.) hogy a
bogyók a tárolás ideje alatt még növekszenek, ezt ugyanolyan tévedésnek minősíti,
mint a gabona esetében.
77 Ezeket Varró is ismerteti, 1, 50. vö. még Plinius 18, 296.
szétválasztani. Ehhez a művelethez a nyugati szél a legmegfelelőbb, mert
könnyed, egyenletes, és a nyári hónapokban fúj. A földművesek vonakod­
nak ezt kivárni, mert várakozás közben gyakran lepi m eg őket a rossz idő.
Ezért a szérűn kicsépelt gabonát úgy kell összerakni, hogy bármilyen
széljárásnál meg lehessen tisztítani. H a több napon át teljes szélcsend van,
rostával kell megtisztítani a gabonát, nehogy az egész év munkája kárba
vesszen a túlságosan hosszantartó szélcsend után egy heves vihar miatt.
6. Ezután a tiszta gabonát, ha éveken át akarjuk tárolni, ismét m eg kell
tisztítani, mert minél tisztább, annál kevésbé rágja meg a zsizsik. H a
rögtön fel akarjuk használni, akkor fölösleges újra megtisztítani, elég
árnyékos helyen szikkadni hagyni, majd a csűrben eltenni. A hüvelyesek
sem igényelnek m ásfajta kezelést mint a többi gabonaféle, ugyanis ezeket
is vagy azonnal fogyasztják, vagy tárolják. A földműves számára a legna­
gyobb siker az, amikor az elvetett m agot betakarítja.

Ü N N E P N A P O K O N M ILYEN M U N K Á K V É G E Z H E T Ő K ÉS M ELY EK NEM

X X I. 1. Őseink úgy látták helyesnek, hogy ugyanúgy rendezni kell a

m unkára, mint a pihenésre fordított napokat.78 Én m agam is úgy vélem,
egyértelművé kell tenni a földművesek számára, hogy mely munkákat
lehet ünnepnapokon végezni és melyeket nem. Ahogyan a költő mondja:

„Sőt lehet és szabad egynémely munkán elidőznöd,

Ünnepen is, nem tilt egy vallás sem levezetni
Csermelyeket, se sövényfallal bekeríteni földünk,
Vagy felgyíijtani a gazt, állítani tőrt a madaraknak,
A bégő nyájaidat gyógyító vízbe vezetni”19

Á m bár a pontifexzk:8() azt mondják, hogy nem szabad vetéseket ünnep­

napokon bekeríteni, s tilalmasnak tartják a gyapjú m iatt a juhokat
megfürdetni, kivéve ha gyógykezelésről van szó. Ezért írja Vergilius, hogy
mivel szabad az állatokat ünnepnapokon a folyóban fürdetni, hozzáfűzve,

78 Cicero úgy tudja (Pro Plancio 27.), hogy ezt Cato mondta Origines című munkájában.
7y Vergilius: Georgica 1, 268. skk.
80 Papi testület az ókori Rómában, négy, nyolc, majd tizenöt taggal, ők felügyeltek
többek között a vallásos előírások betartására.
hogy gyógyító vízben megmártani, azaz gyógyítani. Vannak ugyanis olyan
betegségek, amelyek miatt hasznos az állatok fürdetése.81 3. Őseink vallás-
felfogása ünnepnapokon82 is megengedte a következőket: gabonát őrölni,
fáklyát faragni, gyertyát önteni, bérmunkában szőlőt gondozni, régi halas­
tavakat, tavakat, árkokat kotorni, kitisztítani, rétet tisztogatni,83 trágyát
rendbe tenni, szénát felhordani a padlásra, a bérbe adott olajtermést behor­
dani, almát, körtét, fügét aszalni, sajtot készíteni, az elültetésre szánt fákat
háton vagy teherhordó állattal a helyükre szállítani. 4. N em szabad azon­
ban fogattal szállítani, sem ha már odaszállították elültetni, sem a földet
felásni, sem fát kivágni,84 sem a vetést gondozni, szénát kaszálni, kévébe
kötözni, behordani, kivéve ha előtte kutyakölyköt áldoztál. A pontifexek
vallásos előírásai szerint ünnepnapokon nem szabad a szőlőt sem szüretel­
ni, sem a juhokat nyírni, kivéve ha előtte kutyakölyköt áldoztál. Szabad
ellenben gyümölcslé sűrítményt és bort készíteni. Lehet szedni eltevés
céljára szőlőszemeket és olajbogyót. A juhokat tilos bőrökbe beburkolni.85
A zöldséges kertben a termés érdekében mindenfajta m unkálat végezhető.
Állami ünnepeken halottat temetni tilos.
5. Marcus Porcius Cato úgy vélte, hogy az öszvérek, a lovak és a sza­
marak számára egyáltalán nincs ünnep, ugyanő azt mondja, hogy az
öszvéreket fa és termény hordására igénybe lehet venni ünnepnapokon. A
pontifexeknél azt olvassuk, hogy csak halotti ünnepeken nem szabad
öszvéreket befogni, a többin igen. Biztosan lesznek néhányan, akik —
miután az évenként ismétlődő ünnepeket felsoroltam, — a többi tisztító

81 Antik szerzők gyakran ajánlják a fürdetést a rühesség megelőzésére pl. a juhok

esetében.
82 Lásd Cato 2, 4.
85 Varró 1, 49, 2.: a rétek tisztítása (sicilire) a következő műveletet jelenti: „sarlóval utá­
navágni, amit a kaszálók meghagytak, amitől a terület göröngyös” Varró szerint ettől
az utólagos levágástól (sectio) származik az sicilire = levágni elnevezés.
84 Lényegében nem is a fa kivágásáról van szó, hanem a felesleges lomboktól való m eg­
szabadításáról, azért, hogy azok elegendő fényt kapjanak (conlucere).
85 Arra a juhfajtára vonatkozik, amelyiknek kivételesen finom gyapját ráborított
bőrökkel védték, ezek az ún. „bundás” vagy „felöltöztetett” juhok. Lásd még Varró
2, 2, 18. és Plinius 8, 47. ill. Columella 7, 4.

83
szertartás említését fogják hiányolni, amelyeket a régiek szokása szerint a
termés érdekében tartottak. Szándékomban áll szólni erről is, de elhalasz­
tóm arra a könyvre, amelyben a földművelők számára megszívlelendő
előírásokat kívánom összefoglalni. Befejezve a jelen értekezést, a folytatás­
ban azt fogom elmondani, amit a régi szakírók a szőlőművelésre és a
fametszésre vonatkozóan ránk hagytak, hozzátéve mindazt, amit én
m agam tapasztaltam .

84
 HARMADIK KÖNYV

Éghajlat és talajfajták szerint melyik a megfelelő szőlőfajta —Milyen szőlő­

fajtákat kell telepíteni a város közelében lévő birtokon étkezési célra —
Milyen fajtájú szőlőt kell telepíteni ha bort akarunk — A nemesebb vagy
kevésbéjó borok tulajdonságai —Annak kifejtése, hogy a földműves számára
a szőlő a legjövedelmezőbb —Mennyi termést várhat a földműves az elültetett
szőlőtől — Mennyi bor terem egy iugerumon — Hány iugerumot kell meg­
munkálni egy kapásnak — Milyen talajon és hogyan létesítsünk szőlőül­
tetvényt —A tőke melyik részéről és milyen vesszőt válasszunk ki szaporítás­
ra — Hogyan lehet megbizonyosodni a szőlő termékenységéről — Hogyan
tehető termékennyé az Aminea szőlőfajta —Milyen tulajdonságokat kell te­
kintetbe venni ott, ahová a szőlőültetvényt szánjuk —Hogyan kell felásni a
földet —Hányféle módon ültetik a szőlőt a tartományokban vagy Itáliában
— Előnyösebb a szőlőt felásott földbe telepíteni mint barázdákba vagy
gödrökbe, korábban nem művelt földbe —Milyen mélyen kell felásni a földet
a szőlő számára —Mikor és hogyan telepítsük a szőlőt —Mire ügyeljen az,
aki szőlőt telepít —Ellentétben lulius Atticus tanácsával, aki visszahajlít­
va helyezi le a vesszőt —Milyen hosszú legyen a bujtóvessző —Hányféle szőlőt
ültessünk

V a jo n a s z ő l ő s k e r t b e n t ö b b f a jt a v a g y p e d ig eg yféle sz ő lő t

K E LL Ü L T E T N I

1.1. „Ennyit a szántóföldek műveléséről” 1 — ahogyan a legkiválóbb

költő is mondja. Semmi sem gátol bennünket ugyanis, Publius Silvinus,
hogy miután ugyanazokról a dolgokról akarok írni, a hírneves költő
szavaival kezdjem. A fák gondozása következik, a m ezőgazdaságnak ez a
legfontosabb része. Ennek a fajtái sokfélék és különbözők. Ezek szerint szá­
mos fajta van, a költő szavaival élve:

1 Vergilius: Georgica 2, 1.

85
 melyet sose kell késztetni, magától,
Búvik elő ugyanis”2

Van ugyanis olyan növény, amely kezünk által elültetve növekedik. 2.

Vannak olyanok, amelyek emberi közreműködés nélkül jönnek létre, az
erdei fák, amelyek a fajtájukra valló termést vagy m agot hoznak, azonban
azok, amelyekre m unkát fordítanak, alkalm asabbak a gyüm ölcster­
mesztésre. Először tehát arról a fajtáról fogok szólni, amelyik nekünk
táplálékul szolgál. Ez három részre osztható: van olyan, hogy a dugvány­
ból vagy fa fejlődik, mint például az olajfa, vagy pedig bokor, mint a törpe
pálm a,3 vagy pedig egy harmadik, ami sem nem fa, sem nem bokor, ilyen
a szőlő. 3. Ezt mi joggal helyezzük a többi növény elé, nemcsak a gyüm öl­
csének édessége, hanem alkalmazkodóképessége miatt, amelynek révén a
világon mindenütt, minden éghajlaton —kivéve ha fagyos vagy túl forró —
viszonozza az emberi gondozást. Egyformán termékeny a sík vidéken és a
dombon, a kötött talajon nem kevésbé mint a laza szerkezetűn, de éppen
úgy a sovány mint a zsíros, a nedves és a száraz talajon. 4. Egyedül ez tűri
igen jól az időjárás viszontagságait, akár a hideget, akár a forróságot, akár
a viharokat. A hely természetét illetően mégis m eggondolandó, hogy
milyen fajtájú, milyen növésű szőlőt tanácsos odatelepíteni. Ugyanis nem
ugyanaz a művelésmódja minden talajon és minden éghajlaton, mert vala­
mennyi közül —s ennek a növénynek nemcsak egyetlen fajtája van - nem
könnyű megmondani, hogy melyik a legjobb, mivel minden vidéken m eg­
van az ott inkább vagy kevésbé megfelelő fajta a tapasztalat szerint. 5. A
gondos földműves megfigyelhette, hogy a sík területre az a szőlőfajta alka­
lmas, amelyik a ködöket és a fagyot károsodás nélkül tűri, dombos helyen
az, amelyik elviseli a szárazságot és a szeleket. Zsíros, nedves talajon egy
gyengébb, nem túl bőtermő fajtát, sovány földön bőséges hozamút, kötött
talajon erősebb növésű, dúsabb lombozatú fajtát, laza és termékeny földön
olyat ültessünk, amelyiknek kevés indája van. Tudnia kell, hogy nedves
talajon nem helyes vékony bőrű, nagy bogyójú fajtát telepíteni, hanem
olyat amelyiknek vastag a bőre, apró a bogyója és a m agja, száraz talajon
viszont m ásfajtákat célszerű telepíteni.

2 Vergilius: Georgica 2, 10-11.

3 Palma campestris

86
 6. Mindezek után a gondos földművesnek azt is tudnia kell, hogy még
fontosabb az éghajlat, hogy az hideg vagy meleg, száraz vagy harmatos,
jégeső és széljárta vagy enyhe, derült vagy felhős.
7. A hideg vagy felhős vidékre kétfajta szőlő alkalmas, vagy a korai
fajta, amelyiknek a gyümölcse a tél beállta előtt megérik, vagy az erős,
keménybőrű fajta, ez a felhős vidéken elvirágzik, majd a hideg és deres
időben —ahogyan m ások a melegben —megédesedik. Szeles, viharos éghaj­
latú vidéken nyugodtan ültetheted ezeket a kevésbé érzékeny, vastagbőrű
fajtákat, meleg vidéken viszont az érzékenyebb, termékenyebb fajtákat.
Száraz talajra olyan fajtát szánjunk, amelyik a záporoktól és az állandó har­
mattól elrohad, harmatos helyre olyat, amit a szárazság megvisel, hideg
vidékre olyat, amelyiknek széles és kemény levelei vannak, amelyek jól
betakarják a termést. Szélcsendes és derült vidéken minden fajta megfelel,
a legjobb mégis az, amelyikről a fürtök vagy a bogyók hamar levághatok.
8. H a valaki a kedve szerint választhatja a szőlő számára a helyet és az
éghajlatot —ahogyan nagyon helyesen mondja Celsus - a legjobb ha a talaj
nem nagyon kötött és nem is túlságosan laza, jó ha a lazához áll közelebb.
N e legyen sem sovány sem nagyon zsíros, mégis inkább ahhoz legyen
közelebb; ne legyen a terület sem sík sem meredek, mégis enyhén lejtős.
N e legyen száraz, és ne legyen nedves, mégis mérsékelten harmatos, ne
árasszák el források sem a föld felszínén sem a föld mélyén, hanem a gyö­
kerek közelében kapjon nedvességet. 9. Ez pedig ne legyen sem keserű sem
sós, nehogy elrontsa a bor zamatát, és ne akadályozza a növény gyara­
podását, ha hihetünk Vergilius szavainak:

„Végül a sós, vagy az úgynevezett keserű-szik ugarra,

Melyben a búza beteg, mely szántva se fog szelídülni,
Melyben bacchusi bor s a gyümölcs méltatlan e névre”A

10. A szőlő nem kedveli továbbá — ahogyan mondtam — sem a havas

sem a forró éghajlatot, mégis inkább meleg mint hidegkedvelő. A záporok
mégis inkább ártanak neki mint a derült idő, és inkább kedveli a száraz
talajt mint a túlságosan vizeset. Szereti a mérsékelt, enyhe szellőt, a viharos

4 Vergilius: Georgica 2, 238-240.

87
szelekre érzékeny. Ez tehát a leginkább kívánatos éghajlat és talajminőség
a szőlő számára.

M il y e n c é l b ó l k e l l s z ő l ő t t e l e p ít e n i v á r o s h o z k ö z e l i

TERÜ LETEN

II.l. A szőlőt vagy étkezés vagy borkészítés céljából telepítik. Akkor

ajánlatos étkezési célra szőlőt telepíteni, ha a birtok közel van egy
városhoz, és így megéri a leszedett termést friss gyümölcsként eladni a
kereskedőknek. Ilyen helyen leginkább a koránérő, kemény héjú fajta aján­
lott, továbbá a Purpurea (piros), a Bumastis5 (nagyszemű), a Dactylus
(datolya), a rhodoszi, a lybiai és cerauniai fajták. 2. S amelyeket nemcsak
levüknek kellemessége, hanem küllemük is ajánlja, mint Stephanitis,
Tripedanea, Unciaria, Cydonia, továbbá az olyan fajtákat, amelyeknek a
bogyója télen edényben éltévé kemény marad, mint a Vennucula, valamint
az erre a célra nemrégiben kipróbált Numisiana.
3. Ellenben ha a bor haszna a célunk, akkor válasszunk olyan fajtát,
amelyik bőtermő és a töve erős: az első a földműves jövedelme, a másik a
tőke élettartam a szempontjából igen fontos. 4. A szőlő akkor kiváló fajta,
ha nem túlságosan korán lombosodik, korán is virágzik el, és nem nagyon
lassan édesedik, sőt a deret, a ködöt, és a forróságot is jól tűri. Ugyancsak
nem rohad m eg a záporoktól és nem pusztítja el a szárazság.
5. Olyan fajtát válasszunk, amelyik közepesen termékeny, ha olyan
talajunk van, amelyen nemes és zamatos bort terem. H a nem ilyen, akkor
ízre szokványos és közepesen termékeny fajtát kell telepíteni ahhoz, hogy
a termés bőségével növelje a hasznot. 6. A szőlő szinte mindenütt
bővebben terem sík területen, de a bor zamata dombos vidéken jobb.
Mérsékelt éghajlaton mégis bővebb a termés északon, délen viszont neme­
sebb.
7. N em kétséges, hogy néhány szőlőfajtának megvan az a jel­
legzetessége, hogy a hely fekvése szerint a bor minősége hol jobb, hol pedig
gyengébb. Egyesek azt állítják az Aminea fajtákról6 —kivéve ha az éghajlat
nagyon hideg - bárhol legyenek is, akkor is ha elfajzanak is, önmagához

5 Plinius szerint ezt a nevet bőrének keménysége miatt kapta.

6 Ezt a fajtát valamennyi antik szerző igen nagyra becsüli.
viszonyítva jobb, vagy kevésbé jó aromájú bort adnak, de ízükkel minden
másik fajtát felülmúlnak. Bár azonos a nevük, külsőre m égsem mind egy­
formák. Kétféle változata ismert: közülük a kisebb hamarabb és jobban
elvirágzik, inkább fára futtatásra, mint keresztlécre alkalmas. O tt a zsíros
földet, itt a közepeset szereti, messze megelőzi a nagyobbat, mivel a
záporokat és a szeleket jobban tűri. 9. A nagyobb ugyanis virágzáskor kön­
nyen károsodik, és keresztlécen7 inkább terem, mint fára futtatva.8 Ezért
szőlőskertnek nem alkalmas, fára futtatásra is alig, még akkor sem ha
kövér és nedves a föld. Közepes talajon nem fejlődik, gyenge talajon még
sokkal kevésbé. Felismerhető a sok vesszőjéről és a leveléről, valamint a
fürtök és a bogyók nagyságáról. A bütykök (termőhajtás) közötti távolság
nagyobb, a termés bőségét illetően felülmúlja a kisebb fajtát, de az
aromájában nem. Ez mindkettő Aminea szőlőfajta.
10. Van másik két fajtája, az amit ikreknek neveznek: a nevüket arról
kapták, hogy egy szemből két fürtöt növesztenek. Bőrük fanyarabb, de
egyaránt eltarthatok egész évben. A kettő közül a kisebb általánosan na­
gyon ismert, mivel Campaniában a Vezúv híres lejtőin, és a sorrentói dom ­
bokon terem. Nyáron kedveli a nyugati szelet, a déli szél azonban árt neki.
11. Itália többi részén nem annyira szőlőskertbe, mint inkább fára futtatás­
ra alkalmas, mivel az előbb említett területeken igen jól vezethető
keresztlécre (iugum). A tőkét és a termést illetően, eltekintve a kettősségtől,
nem különbözik a kisebb növésű fajtától, ahogyan a nagyobb iker sem a
nagyobbtól. A kisebbik fajta annyiban jobb - ahogyan említettem —hogy
közepes talajon is termékenyebb, mert amaz hacsak nagyon zsíros földje
nincs, nem felel m eg a várakozásnak.
12. Többen a pelyhes Amineát becsülik legtöbbre, amelyik ezt az el­
nevezést nem azért kapta, mert az összes Aminea fajta közül egyedül csak
ez fehérük a pihéktől, hanem azért, mert ennek a levelei különösképpen
fehérlenek. Igen jó a bora, azonban gyengébb mint az előbbinek. Erősen

7 A keresztlécet Varró (1 ,8 , 1.) a következőképpen definiálja: „amin a szőlőt keresztbe

kötik a keresztjárom, innen a „jármozott” (iugum, iugatus), amíg a karó (pedamenta)
csak függőlegesen rögzíti.
8 Sajátos itáliai szőlőművelési mód, az ilyen ültetvény neve arbustum = gyümölcsös-
szőlőskert.
hajt, ezért lombozatának sűrűsége miatt gyakran korán elhullatja a
virágját, és amikor megérik a gyümölcse, hamar elrohad.
13. Az említettek számán felül van egy fajtája az Amineának, ame­
lyiknek a tőkéje és a levelei első ránézésre a nagyobb Germinához (iker)
hasonlóak, de borának zamatát tekintve jelentősen m ögötte marad, bár
közel áll a legnemesebbhez, és amelyet kiváló tulajdonságai miatt előbbre
kell sorolni. Ugyanis termékenyebb, korábban elvirágzik, sűrű, fehér
fürtöket és teltebb bogyókat növeszt, sovány talajon sem fajul el, és ezért
a legbővebben termő szőlőfajták közé sorolják.
14. A Nomentaned} bora nemesség tekintetében az Aminea után
következik, termékenységére nézve még meg is előzi. Igen nedvdús, és a
kifejlett fürtöket be is érleli. Azonban közülük is termékenyebb a
kisszemű, amelyiknek kevésbé csipkézett levelei vannak, és a kérge nem
annyira vörös, mint a nagyobb szeműé, erről a színről „vörös”-nek (rubellá)
is nevezik. Illetik faeciniae (seprős) névvel is, mert több a seprője mint más
fajtáknak. 15. Ezt a hátrányt ellensúlyozza a termés bőségével, amit
keresztlécen is, de fán még bővebben hoz. A szeleket és záporokat jól tűri.
Gyorsan elvirágzik, ezért gyorsan be is érik, minden kellemetlenséget jól
tűr, kivéve a meleget. Mivel apróbogyójú, keménybőrű szőlőt terem, ez a
hőségben összeaszalódik. Leginkább a zsíros talajt kedveli, ugyanis ez
bizonyos termékenységet biztosít a természeténél fogva gyengébb, kisebb
szemű szőlőfajtáknak is.
16. Az Eugéniáé fajták is jól tűrik a hideg és nedves talajt és éghajlatot,
am íg az albai dombokon vannak (helyváltoztatás után alig felelnek meg a
hírüknek). N em kevésbé az allobrogiak10 ennek a borának a zam ata is
megváltozik a vidék megváltoztatásával.
17. N agy előnyökkel ajánlják a három Apianae (méhszőlő) fajtát, min­
degyik termékeny, keresztlécre és fára futtatásra is alkalmas. Mégis ezek
egyike, a sima levelű, nemesebb fajta. A másik kettő ugyanis szőrös levelű
—ámbár lom bozatát és ágait tekintve ugyanúgy néz ki —boraik minősége
eltérő. Az egyik csak később kapja meg a régiség zamatát. 18. Zsíros tala­
jon teremnek a legjobban, közepesen is jól. Koránérő, ezért a hideg

9 Nomentum szabin város (ma: Montana) nevéről lett elnevezve.

10 Nem es származású, nagyon jó fajta szőlő.

90
helyekre ez a legmegfelelőbb. Bora édes, de a fejnek, az idegeknek és az
ereknek nem tesz jót. A záporok, a szelek és a méhek prédája lesz, hacsak
nem szedik le időben, emiatt a pusztítás miatt illetik ezzel az elnevezéssel.11
19. Az értékesebb zam atúak közül ezek a legism ertebb fajták.
Ajánlhatók más, kevésbé jó szőlőfajták is, növekedésük és termékenységük
alapján, ilyenek a Biturica, Balisca, közülük a kisebbet Coccolobisnak. hívják
a hispániaiak. Valamennyi fajta közül ez a kettő m agasan legközelebb áll
a legjobbakhoz. Ezeknek a bora ugyanis állja az időt, és az évek múltával
valamiféle különleges jó ízt kap. 20. Továbbá termékenység tekintetében
ezek valamennyi korábban említett fajtát megelőzik, éppen így ellenálló­
képesség vonatkozásában is. Ugyanis a viharokat és záporokat a legki­
tartóbban tűrik, bőven adnak mustot, és sovány talajon nem vesznek ki. A
hideget jobban elviselik mint a nedvességet, a nedvességet jobban bírják
mint a szárazságot, de még a hőségtől sem lankadnak el.
21. A Visulla és a kisebb Argitis,n valamint az ezek után következők, a
közepes minőségű talajt kedvelik. Ugyanis a zsíros földön erősen burján-
zanak, a sovány talajon gyengén növekszenek és hoznak termést. Jobban
nő keresztlécre futtatva mint fán. Azonban az Argitis a tetején is termékeny,
sok ágat hajt és bőven terem.
22. A Visulla számára legmegfelelőbb az egészen alacsony tartóléc, a
tőkéje kis növésű, kemény és széles levele van, ezek nagyságával jól védi a
termést a jégveréstől. H a nem szedik le rögtön, ahogyan megérett, lehul­
lik a földre. A nedvességtől elrohad még mielőtt lehullik.
23. A Helvolae,13 amit néhányan színesnek neveznek, ugyanis sem nem
piros, sem nem fekete, ha nem tévedek a méz színéről kapta a nevét. A
sötétebb színű jobb, mert több bort ad, de a másik a zam ata m iatt kereset­
tebb. A szőlőszemek színe egyiknél sem azonos. M indkettőnek a m ustja
világos színű: évenként váltakozva hol többet hol kevesebbet teremnek.
Jobban nő fára futtatva, de keresztlécen sem rosszul. Közepes talajon is ter­

11 Az apis a latinban a méh megnevezése, innen az apianae.

12 Vergilius: Geogica 2, 99-100.: „Argosi kisszeművel (Argitis minor) se nagyon veteked­
het azonban / Más mivel oly fölösen fizet és oly hosszan elállhat"
13 Helvus sárgás, mézszínű.
mékeny, ahogyan a kisebb és a nagyobb Precia (korai). Ezt mégis többre
tartják nemes bora miatt, sok ágat növeszt és gyorsan beérik.
24. Az albuelis - ahogyan Celsus mondja - jobban terem dombon mint
sík területen, fán mint keresztlécen, a fa tetején mint az alján; termékeny,
sok vesszőt és sok fürtöt nevel. Ugyanis a görög fajták, mint például a
Mareoticae, a Thasiae, Bsithiae, Sophortiae,u jó ízűek, azonban a mi
vidékeinken kevés mustot adnak a ritka fürtök és az apró bogyók miatt. A
fekete Inerticula15 mégis, amit a görögök Amargzonnak16 neveznek, mintegy
a második osztályba számítható, mivel jó a bora és nem ártalmas, erről
kapta a nevét: ugyanis a bora ízre egyáltalán nem gyenge, az idegeknek
viszont nem árt.17
25. A harmadik helyre Celsus azokat a fajtákat teszi, amelyeket
egyedül terméshozamuk ajánl, úgy mint a három Helvennae. Közülük a két
nagyobb semmiképpen sem ér fel a kisebbel ízében és mustja bőségében.
Ezek közül az egyik - amit Gallia lakói Maratsnak mondanak - közepes
minőségű bort ad. A másik — amit egyesek hosszúnak, mások fehérnek
mondanak —zavaros bort ad, és kevesebbet mint a szőlőfürtök mennyisége
alapján várhatnánk. A három közül a legkisebb és a legjobb a levele
alapján igen könnyen felismerhető. Ugyanis valamennyi közül ennek van­
nak a legkerekebb levelei, és arról nevezetes, hogy legjobban tűri a
szárazságot, elviseli a hideget is, ha az nem jár együtt esőkkel. Néhány
helyen ennek a borát tartósan állni hagyják edényekben, s főként ez az,
amelyik sovány földben is különösen termékeny. 27. Hasonló a Spionia,
bőségesen ad mustot, de inkább nagyobb szemű szőlőt, mint sok fürtöt
terem. Ahogyan a Horconia,ls Murgantina, úgyszintén a Pojnpeiana, mint a
Numisiana, a Vennuculae, úgyszintén a Scirpicula és a Rabucula, a fekete
Fregellana és a Mettica, a Raetica, valamennyi megismert szőlőfajta közül a

14 A felsoroltak görögországi helynevek.

15 „Józanka” —valószínűleg tréfás megnevezése lehetett ennek a borfajtának.
16 Amettisztosz = nem részegít, a név összefüggésben van az ametiszt nevű kő el­
nevezésével, erről ugyanis azt tartották, hogy gyógyszer részegség ellen, vö. Plin. 14,
31.
17 Iners = tétlen, hatástalan, vagyis nem száll az ember fejébe.
18 Plinius 14, 35.
legtermékenyebb a nagyobb Arcelaca,19 amelyet sokan tévesen A rgitism k
tartanak. 28. Az általam nemrégen megismert Pergulanát, Hirtioláx. és
Ferreolát említem, nem tudom pontosan megmondani hogyan kell rang­
sorolni. Jóllehet elég termékenynek tudom őket, m égsem tudok még a
borának m inőségéről véleményt mondani. Egy szám unkra eddig
ismeretlen, koránérő szőlőfajtát, mint hallom, görög szokás szerint Dracon-
//ownak20 neveznek, ezt termékenység tekintetében az Arcelacához a
Baliscához és Bituricához lehet hasonlítani, nemes borát tekintve pedig az
Amineához. 29. Ezenkívül sokfajta szőlő van, ezeknek sem a számát sem a
nevét nem tudom megbízhatóan, és nincs értelme előadni, ahogyan a költő
mondja:

„szükséges-e tartani számon;

Tudni ha kívánod, tudakold inkább Libyának,
Hány a kavics fövenyén, amelyet Zephyrus tovagörget’°A

30. Ugyanis minden vidéknek, s minden egyes részének megvan a

m aga saját szőlőfajtája, amit a helyi szokás szerint neveznek el. Ezen fajták
neve helyenként is különbözik. A hely megváltozása miatt —ahogyan fen­
tebb említettem — annyira megváltozik eredeti minőségük, hogy fel sem
ismerhetők. Ezért m agában Itáliában, — hogy ne beszéljek az egész
földkerekségről —különbözőképpen nevezik el őket.
31. Ezért egy okos tanító ilyenféle névfelsorolás hajhászásával — amit
úgy sem tudnak megjegyezni - nem terheli a tanítványait, hanem csak
általában, ahogyan Celsus és őelőtte Cato mondja: egyetlen szőlőfajtát sem
szabad telepíteni, kivéve amelyiknek híre van, és egyet sem szabad tovább
m egtartani, csakis ami a gyakorlatban bevált. O tt ahol a hely számos
előnye a nemes fajták telepítésére késztet —Iulius Graecinus tanácsa szerint
- nemes fajtát válasszunk; ahol semmi vagy kevés kecsegtető van, ott a ter­
mékenységet nézzük inkább, amely révén több hasznot hajt. 32. Azonban
erről a nézetről - jóllehet kevéssel előbb még én m agam is egyetértettem
vele —később a m aga helyén el fogom mondani, amit m agam ban gondo-

19 Más szerző ilyen néven nem említi.

20 Sárkányvér.
21 Vergilius: Georgica 2, 104-106.

93
 lók Célom az, hogy megtanítsam, milyen módon lehet a szőlőültetvényt
termékennyé, egyszersmind jó bort adóvá tenni.

A n n a k k if e jt é s e h o g y a g a z d á l k o d ó sz á m á r a se m m i se m

JÖ V E D E L M E Z Ő B B M IN T A SZŐ LŐ M ŰV ELÉS

III. 1. Most mielőtt rátérnék a szőlő telepítésére, nem felesleges, m int­

egy az elkövetkezendő fejtegetésre való alapvetésként mérlegelni és
tisztázni azt, hogy vajon a szőlőművelés egyáltalán jövedelmező-e a gazdá­
nak. Hiszen szinte teljesen felesleges addig a telepítésről értekezni, amíg
nem tisztázódott, ami előrébbvaló, hogy tudniillik egyáltalán kell-e, hogy
legyen szőlőültetvény, amíg többen kételkednek benne, hogy sokan
tartózkodnak és visszariadnak az ilyen boroktól, és előnyösebbnek tartják
a rétet, a legelőt és a vágnivaló erdőt. 2. Valóban nem csekély vita dúlt a
fás-szőlőskertről (<arbustum) a szakírók között. Saserna ellenezte ezt a műve­
lésmódot, Tremellius nagyon helyesnek tartotta. — Ezt a nézetet majd
később a m aga helyén fogom kiértékelni.
A mezőgazdaság iránt érdeklődőknek elsősorban azt kell m egm a­
gyarázni, hogy a szőlőművelés roppant jövedelmező. És hogy ne említsem
a földek22 egykori termékenységét, amiről korábban Cato, majd később
Terentius Varró tudósít, hogy egy iugerum szőlő 600 urna bort adott. —
Varró a mezőgazdaságról írott munkája első könyvében nagymértékben
megerősíti ezt. Nem csak egyetlen vidéken szokásos az ilyen termés, hanem
Faventinum23 vidékén és a galliain24 is, amely most Picenumhoz tartozik.
3. Még a mi korunkban is igen jó híre van Montana vidékének, különösen
ott, ahol a kiváló szellemű és művelt Seneca25 birtoka van. Ismert tény,
hogy az ő szőlőbirtokain iugerumonként általában nyolc culleus (tömlő)
terem. Az ami kettőnk között Caere-beli birtokainkon is megesett, szinte
csoda: az hogy nálad egy szőlőtőkén több mint kétezer szőlőszem termett,
nálam 80 elültetett szőlőtő két éven belül hét tömlő bort adott, hogy az
először termő szőlőültetvények iugerunzonként 100 amphorát értek el,

22 A római szakírók a szőlőt a fák közé sorolják, mint annak egy speciális változatát.
2i Ma Faenza.
24 Itália adriai partvidéke menti földekre vonatkozik.
25 Lucius Annaeus Seneca a filozófus (Kr. e. 4-Kr. u. 65).

94

I
miközben a rétek, legelők és erdők, ha iugerumonként 100 sestertiust hoz­
nak, úgy tekintik, hogy igen jól gondoskodnak a gazdáról. 4. Ugyanis alig
emlékszem olyan esetre - legalábbis Itália nagy részén — hogy a ter­
méshozam négyszeres lett volna. Akkor hát miért olyan rosszhírű a
szőlőültetvény? Ez nem a saját, hanem az emberek hibája - vélekedik
Graecinus. Először is azért, mert senki sem fordít gondot a dugványok
kiválasztására, és ezért a legsilányabb minőségű szőlőket telepítik. Azután
az elültetett szőlőt nem úgy gondozzák, hogy az előbb megerősödjön és
m egnőjön, mint kiszárad. És ha esetleg mégis megnőnének, akkor hanya­
gul művelik. 5. Már eleve nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy
hová telepítik, sőt a föld legsilányabb részét választják ki, mintha a szőlő
számára egyedül az lenne a leginkább alkalmas, ami semmi mást nem
terem. Azonban nincsen tapasztalatuk a telepítésben és ha van is, nem
használják. „Hozom ányt”26 is, azaz felszerelést ritkán készítenek elő a szőlő
számára, pedig ez a dolog, ha elhanyagolják, igen sok m unkát ad, és nem
kevésbé kimeríti a gazda pénzesládáját.
6. Sokan azonban arra törekszenek, hogy a jelenben érjék el a
leggazdagabb termést, és nem gondolnak a jövőre. Mintha csak a mának
élnének, olyan sokat követelnek a szőlőtőkétől, olyan sok ággal terhelik
meg, hogy nem törődnek a jövővel. H a mindezeket a hibákat, vagy ezek
közül sokat elkövetnek, azután mindenre hajlandók inkább, mint beis­
merni a saját tévedésüket. Panaszkodnak, hogy nem jövedelmez a szőlőül­
tetvény, amit vagy kapzsiságból, vagy tudatlanságból vagy hanyagságból
tönkretettek.
7. Ellenben ha valaki hozzáértéssel társítja a szorgalmat, nem ahogyan
én gondolom , 300 vagy 200 amphora fog nekik teremni, hanem Graecinus
becslése szerint, iugerumonként legkevesebb 200. Mindazokat, akik saját
szénájukat és zöldségüket sokra tartják, könnyen megelőzik a vagyon­
gyarapodásban. O ugyanis (ti. Graecinus) nem téved abban - mivel mint
gondos gazdálkodó az elkészített számvetésből tudja - hogy a vagyont a
földművelésnek ez az ága gyarapítja a leginkább. 8. Követelje bár a legm a­
gasabb költséget a szőlőművelés, mégsem kell hét iugeruvnz. egy vin­
cellérnél többnek a munkaereje. Ezt általában olcsónak tartják, s akár a

26 A kifejezés a házasságkötéskor szokásos hozományadás elnevezéséből származik.

95
gonosztevőt, „kőről”' 7 is be lehet szerezni. Én azonban többek véleményé­
vel szemben úgy gondolom, hogy egy vincellér igen értékes, legyen bár a
vételára hat vagy nyolcezer sestertius. Tételezzük fel, hogy m agát a hét
iugerum földet ugyanannyiért lehet megvásárolni, s a szőlő „hozománya”, a
felszerelés és a szőlővesszők iugerumónként kétezerbe kerülnek. Az így fel­
használt költség összesen csak 29 ezer sestertius. 9. Ehhez jön m ég a kölcsön
hatszázalékos kam ata, 3480 sestertius két évre, amíg a fiatal szőlő nem
terem. A teljes összeg, a befektetés kamattal együtt 32480 sestertius.
H a a földműves azt teszi a szőlőjével, mint amit a pénzkölcsönző az
adósával, — vagyis az összegnek a kam atát évi hat százalékban állapítja
meg állandóra — ebből évenként 1950 sestertius bevétele lesz. Ezzel a
számítással, hét iugerum hozadéka Graecinus kedvező véleménye szerint
m eghaladja a 32480 sestertiust. 10. Sőt, legyen bár silányabb fajta a szőlő,
mégis ha gondosan művelik, iugerumonként legalább egy tömlő bort ad.
M inthogy a negyven urna bor eladható 300 sestertiusért - ami a legala­
csonyabb piaci ár —a hét tömlő bor ára 2100 sestertius. Ez az összeg m egha­
ladja a hatszázalékos kamatot.
11. És ez a számítás, amit közöltem, Graecinus számításán alapszik.
N ekem azonban az a véleményem, hogy ki kell irtani azt a szőlőültetvényt,
amelyik iugerumonként kevesebb mint három tömlő bort ad. Eddig úgy
számoltunk, mintha egyetlen gyökeres vessző sem lenne, amely a frissen
telepített területen található, jóllehet ez az egyetlen tényező értékével
kiegyenlíti a föld önköltségét, persze ha itáliai és nem provinciabeli földről
van szó. 12. N e legyen senkinek a számára sem kétséges ez, aki átnézte az
én szám ításim at, valamint Iulius Atticusét. Én ugyanis húszezer bujtványt
ültetek el iugerumonként a szőlőben a sorok közé, amíg ő négyezernél
kevesebbet. Bárm elyik számítás helyes, nincs olyan föld - még a
legsilányabb sem - amelyik ne többet adna vissza, mint a ráfordított költ­
ség. 13. M ég akkor is így van, ha a művelő hanyagsága miatt hatezer
bujtvány tönkremegy, mégis a m egmaradt tízezer könnyedén és haszonnal
eladható háromezer sestertiusért. Ez az összeg egyharmaddal m agasabb
mint a kétezer sestertius, amennyire fentebb én egy iugerum szőlő telepítését

A rabszolgapiacra utal, ahol egy talapzatra (kőre) állítva lehetett megszemlélni az

„árut”.

96

______
tettem . Igyekezetem olyan eredményes, hogy vonakodás nélkül
megvesznek tőlem a gazdálkodók minden ezer bujtványt 600 sestertiusért.
14. Azonban más ezt aligha tudná megvalósítani: vagyis senki sem
hinné el nekem könnyen, hogy az én földemen olyan bőven terem a bor,
mint ahogyan, Silvinusom, te azt tudod. Ezért én mérsékelt, átlagos áron
kínálom a gyökeres vesszőket, annál gyorsabban és ellenkezés nélkül
tudom nézetemnek megnyerni azokat, akik tudatlanságból tartanak a
földművelésnek ettől az ágától. 15. Tehát, akár a telepített szőlő
jövedelme, akár a jövendő szüret reménye kell, hogy buzdítson bennünket
a szőlő telepítésére. Miután kimutattam , hogy megéri a telepítés, most a
gondozásról adok útm utatást.

H o g y a n k e l l s z ő l ő v e ss z ő t k é s z ít e n i

IV. 1. Akinek szívügye a szőlőtelepítés, különösen óvakodjon attól,

nehogy jobban bízzon másnak a gondosságában, mint a sajátjában. Sohase
vásároljon gyökeres vesszőt, hanem otthon ültesse el a legjobban bevált
vesszőket, készítsen szőlőiskolát, ebből telepíthet szőlőültetvényt. Ugyanis
a különböző, idegen vidékről hozott szőlővesszők kevésbé szoknak hozzá a
mi talajunkhoz, mint a hazaiak. Ezért mintegy idegenek, visszariadnak a
hely és az éghajlat m egváltozásától. 2. N em garantálják a kívánt
minőséget, mert nem biztos, hogy vajon gondosan megvizsgált, kipróbált
szőlőfajtát ültetett-e az, aki a vesszőt nevelte. Ezen okból legkevesebb
kétéves várakozási időt kell hagyni, mialatt a fiatal szőlő természete m egis­
merhető, mivel mindig - ahogyan mondtam - a legtöbbet az számít, hogy
kipróbált szőlőfajtát ültessünk. 3. Ezután a tulajdonosnak gondolnia kell
arra, hogy gondosan válassza ki a szőlőnek a helyet . Amikor erről döntött,
tudnia kell, hogy a talaj felásása a legnagyobb gondosságot igényli. H a ezt
elvégezte, nem kisebb gonddal kell elültetnie a szőlővesszőket, s ha elül­
tette, a legnagyobb szorgalommal kell gondoznia azokat. Ez ugyanis m int­
egy a kiindulása, az alappillére a befektetésnek. Ezen áll, hogy jól vagy
kevésbé jól fektette pénzét földbe a családfő, vagy jobb lett volna parlagon
hagyni. Előadok tehát minden egyes tervezett témát a m aga sorrendjében.

97
A B U JT V Á N Y O K Ü L T E T É SE ÉS A Z O LTÁ S

V. 1. Szőlőiskolát se sovány földön, se vizesen ne létesítsünk. Mégis

nedvdús és inkább közepes minőségű legyen mint zsíros, jóllehet szinte
valamennyi szerző a legtermékenyebb földet ajánlotta erre a célra. Ez, úgy
vélem, a legkevésbé sem szolgálja a földművelők érdekét. Ugyanis ámbár
a telepített vesszők az erős földben gyorsan megerednek és megnőnek,
mégis amikor gyökeres vesszők lesznek, ha rosszabb földbe ültetik át őket,
ez visszaveti azokat és nem lesznek képesek továbbfejlődni. 2. Az okos
földműves inkább a silányabb minőségű földből a jobb minőségűbe ülteti
át a növényt, mintsem a jobb minőségűből a silányabba. Ezért a
kiválasztásban leginkább a közepes minőség helyeselhető, mivel ez a jó és
a rossz között, a határon van. Mégis ha később a szükség követeli, hogy a
kész vesszőt sovány földbe ültessük át, a növény nem veszi észre a jelentős
különbséget, ha közepes talajból kerül át a soványabba, kövérebb földbe
telepítve viszont sokkal gyorsabban termővé válnak.
3. Másrészt nem ésszerű a szőlőiskolát nagyon sovány földön létesíteni,
mivel akkor a vesszők nagy része tönkremegy, és a m egm aradtak sokára
lesznek átültetésre alkalmasak. Tehát a szőlőiskola számára a közepes
minőségű, mérsékelten száraz talaj a legalkalmasabb. Ezt először kettős
ásóval fel kell ásni, az ásásmélység akkor megfelelő, ha a földet két és fél
láb mélyen forgatjuk meg. Ezután közöttük három és fél láb távolságot
kihagyva ültessük el a vesszőket, minden egyes sorban, amely 240 láb
hosszú, 600 vesszőt kell ültetnünk. 4. Ez a szám úigenmonként 24 ezer
vesszőt jelent. Ám ezt a munkálatot megelőzi a vesszők megkeresése és
kiválasztása. Ugyanis —ahogyan már gyakran mondtam —az említett vál­
lalkozásnak mintegy alapja a legjobb fajtájú vesszők ültetése.
VI. 1. A válogatásnál két dologra kell figyelni. N em elég ugyanis csak
az, hogy az anya termékeny, amelyikről származik a bujtvány, hanem gon­
dosan kell ügyelni arra, hogy a tőkének arról a részéről vegyük, amelyik
életképes és különösen termékeny. 2. Azt a termékeny tőkét, amelyikről
vesszőt szándékozunk vágni, nemcsak annak alapján kell megítélni, hogy
nagyszemű fürtöt terem, lehetséges ugyanis, hogy ez csak a tő vastagsága
és az ágak nagy száma miatt van. Mégsem tartom termékenynek az olyan
tőkét, amelyiknél az egyes ágakon egyes szőlőfürtök vannak. Akkor ellen­
ben igen, ha minden egyes ágon nagyobb mennyiségű szőlőfürt függ.
Abban az esetben is igaz, ha az egyes szemekből több term őág nő ki. És

-
végül akkor, ha a kemény fájából vesszőt nevel, s valamennyi szőlőfürtöt
hoz. H a m ég a mellékágakon is hoz termést, a bujtvány válogatásánál azt
kétségtelenül termékenynek kell ítélni.
3. A bujtvány pedig olyan új vessző, ami egy előző évi ágon nő, és a
nevét bizonyos hasonlóság után kapta. Azon a részen ugyanis, ahol a régi
tőkétől elvágják, mindkét oldalán kinyúlva kalapács formát m utat. Ezt az
ágat —véleményem szerint —mindig a legtermékenyebb tőkéről kell vágni,
amikor a szőlőt metszik. Miután ezt levágtuk, a föld felett három vagy
négy szemet kívül hagyva, gondosan temessük be mérsékelten nedves,
nem posványos földdel. Emellett nagyon fontos az, hogy annak a szőlőnek,
amelyikről a vesszőt vesszük, ne legyen bizonytalan a virágzási ideje,
nehogy nehezen érlelje be a termését, és ne hozzon korán vagy későn érő
gyümölcsöt se. Ugyanis az első esetben a madarak, a másikban pedig a téli
időjárás tesz benne kárt. 4. Továbbá ez a fajta nem bizonyít egyetlen
szürettel. Lehetséges ugyanis, hogy az évek múltával vagy más okokból is,
a természete szerint terméketlen szőlő egyszerre teremni kezd. H a azonban
mintegy többéves szolgálat során is megőrzi természetét, akkor nem két­
séges, hogy termékeny. Ez a kipróbálás mégse terjedjen tovább mint négy
év. Ennyi idő alatt ugyanis egészen nyilvánvalóvá lesz a növény milyen­
sége. Ezalatt a nap ugyanazokon a csillagképeken át, amelyeken kezdte a
pályáját, visszatér az állatöveknek ugyanarra a részére. Ezt az 1461 teljes
napos körpályát a csillagászok apokatasztasziszntk nevezik.
V II.l. Bizonyosra veszem Silvinus, hogy te m agadban már jó ideje
kérdezed, hogy melyik az a termékeny szőlőfajta azok közül, amelyeket
olyan gondosan leírtam, vajon azok valamelyike lehet az, amelyeket m a
általánosan a legtermékenyebbeknek tartanak. Sokan ugyanis a Bituricát,
sokan a Spioniát, a Baliscát, néhányan az Arcelacát dicsérik fel. Én ezektől a
fajtáktól sem tagadom meg az elismerésemet, ugyanis igen jól termő
szőlők. Azonban az a tanácsom, hogy olyan szőlőt kell ültetni, amelyek az
előbb említetteknél nem kevésbé bő termést hoznak és a boruk zamatos,
mint az Aminea, vagy legalábbis attól nem áll messze. Tudom , szinte vala­
mennyi földműves véleménye különbözik ettől a nézetemtől. Az Amineától
hosszú idő alatt m egerősödött az a régi előítélet, hogy valóságos
veleszületett terméketlenségtől szenved. 3. Annál inkább m eg kell
erősítenem azt a régről származó nézetet, számos példával alátámasztva,
amely a földművesek restsége és tunyasága miatt feledésbe merült, és

99
mintegy a tudatlanság homályával elsötétítette az igazság fényét. Itt most
időszerű rátérni arra, ami ezt az elterjedt tévedést helyrehozhatja.

M it k e l l f ig y e l e m b e v e n n i a z o ly a n t a l a j m in ő s é g é n é l ,

AH OVÁ A SZ Ő L Ő T SZ Á N O D

VIII. 1. Most tehát, Publius Silvinus, ha a dolgok természetét éles szem­

mel igyekszünk megérteni, észre fogjuk venni, hogy a termékenység
törvénye azonos a növények, az emberek és a többi élőlény számára. És
nem is egyes nemzetek és vidékek kapták saját adományként, hogy m ások­
tól egészében m egtagadják a hasonló ajándékokat. Egyes nemzeteknek
számos utód nemzésének a képességét adta, mint például az egyiptom iak­
nak és az afrikaiaknak, akiknél a családokban az ikerszülések szinte min­
dennaposak.28 Az itáliai népnél viszont rendkívüli termékenységűek az
albai Curiatius család anyái, a hármas ikrek szülőanyjai. 2. Germ aniát a
legm agasabb férfiakból álló hadsereggel tüntette ki, azonban a többi
nemzetet sem fosztotta meg a kivételes m agasságú férfiaktól. Ugyanis
Cicero tanúsítja, hogy egy római polgár, Naevius Pollio, a legm agasabb
férfinál is egy lábnyival m agasabb volt. Nemrégen m agam is láthattam a
cirkuszi játékok ünnepélyes felvonulásán egy júdeai származású férfiút, aki
m agasabb volt, mint a legm agasabb germán. 3. Áttérek az állatokra.
M evania29 a nagytestű marhákról ismert, Liguria a kicsikről: azonban
Mevaniában is látható alacsony ökör, néha pedig Liguriában hatalmas ter­
metű. Indiát a nagyméretű állatok miatt tartják mesésnek. Ki vitatná azt,
hogy Itáliában is jönnek világra ilyen hatalmas termetűek, ha a mi
falainkon belül született elefántokat nézzük.
4. Rátérek a növényfajtákra. Mysiát és Lybiát különösen bőséges
gabonaterm ő vidéknek tartják, mégsem hiányzik az apuliai és campaniai
földeken sem az igen bőséges termés. Thmolos30 és Corycos31 a sáfrány­
virág, Jú d ea és Arábia a drága illatszerek révén híresek. Azonban az
említett növények a mi városunkból sem hiányoznak. Ugyanis már a város

28 Hasonló példákat Plinius is említ, 7, 33-

2y Város Umbriában, ma Bevágná.
30 Hegység Phrygiában.
31 Város és hegyfok Ciliciában.

100
több pontján láthatunk zöldellő fahéjcserjét,32 tömjént, virágzó kerteket
mirrhával és sáfránnyal. 5. Ezek a példák fokozottan figyelmeztetnek arra,
hogy a halandók fáradozása iránt Itália a leginkább jóindulatú, amely
szinte az egész földkerekség valamennyi termését sikeresen megtermi a
földművesek szorgos igyekezete révén. Annál kevésbé szabad kételkedünk
abban a termésben, amely mintegy szülötte ennek a földnek, hozzátartozó­
ja és itt honos. N em kétséges ugyanis, hogy a massicusi, sorrentói, albai és
caecubusi szőlő33 valamennyi közül, amelyek a földön teremnek, a bor
nemességét illetően az elsők.
IX . 1. Talán nagyobb termékenységet várhatnánk ezektől a fajtáktól:
de ez is fokozható a földműves szorgalma révén. Ugyanis - ahogyan kevés­
sel előbb említettem — minden dolognak végtelenül bőkezű szülőanyja, a
természet, a földön minden nemzetet úgy tett gazdaggá ajándékaival,
hogy a többieket sem fosztotta meg egészen a hasonló adományoktól,
akkor miért kételkedünk benne, hogy az említett törvény a szőlőben is
megőrződött? Nevezetesen, jóllehet a természet úgy akarta, hogy bizonyos
szőlőfajták különösen termékenyek legyenek, úgy mint a Biturica vagy a
Balisca. M égsem tette az Amineát olyan terméketlenné, hogy a sok ezer
fajta közül ne lehetne néhány jól termőt találni, mint az itáliai emberek
között azok az albai nővérek.
2. Ez pedig önm agában is valószínű, igazságát pedig a tapasztalat be is
bizonyította. Az ardeai földön, amit m agam is birtokoltam hosszú időn át,
úgyszintén Carseoliban és Albában,34 volt az említett Aminea szőlőfajta.
N em volt belőle sok, azonban olyan termékeny, hogy iugerumonként
három urna bort adott, lécre futtatva pedig tíz amphorát. 3. N em szabad
valószínűtlenek tartanunk az Aminea ilyen mérvű termékenységét, mert
hogyan állíthatta volna Terentius Varró és őelőtte Marcus Cato, hogy a
szőlőültetvény minden egyes iugerumz 600 urna bort hozott a régi föld­
műveseknek, ha hiányzott az Aminea termékenysége, ugyanis a régiek
többnyire egyedül ezt ismerték. Hacsak nem gondoljuk azt, hogy ezek a
földművesek Bituricat és Baliscát termesztettek - amit nemrégen hoztak be

32 Egzotikus növény, babérkasszia (cinnamonum cassia).

33 A felsoroltak híres itáliai szőlő és bortermő vidékek.
34 Ardea, Carseoli és Álba régi latiumi városok.

101
távoli vidékről és vált ismertté nálunk — amíg mi az Amineát tekintjük a
legrégebbi szőlőfajtának.
4. H a valaki ezt az Aminea szőlőfajtát - amiről fentebb említettem,
hogy nekem is volt - miután több szüretnél is kipróbálta, megjelölte, hogy
azokból válassza a legtermékenyebb bujtóágakat, akkor az képes egyaránt
nemes és termékeny szőlőfajtákat létrehozni. Semmi kétség efelől, hogy
m aga a természet akarta, hogy az anyához hasonló legyen az utód,
ahogyan a pásztor mondja Bucolicábán:

„Mint kutyához a csöpp kölykét, gödölyéhez az anyját”^

5. Ezért őrzik gondos igyekezettel a szent versengések iránt rajongók a

leggyorsabb lovak utódait, s a nemes fajták tenyésztésével reménykednek
a jövendő győzelmekben. Mi is ilyen megfontolás alapján, ahogyan az
olympiai versenylovak, a legtermékenyebb Aminea szőlővesszők kiválo­
gatásával remélünk gazdag szüretet. Nincs rá ok, hogy valakit a hosszas
időtöltés elriasszon, mert a késedelmet a búj tóágak végigvizsgálása okoz­
za. 6. Egyébként miután a vessző termékenységét kipróbáltuk, oltással
igen gyorsan nagy számúra szaporítható. Ezt, te Silvinus, tanúsíthatod
nekünk, mivel nagyon jól emlékszel, hogy én két iugerum szőlőt, két éven
belül egyetlen fiatal tőkéről —ami a te Caere-beli birtokodról való - beül­
tettem oltással.
7. Mit gondolsz hát, hány tő szőlőt lehet nyerni ugyanennyi idő alatt
köztes növényként két iugerum szőlőültetvényről, ha már ez a két iugerum
is egy tőkéről származik. Ezért ahogyan mondtam, ha készek vagyunk
m unkát és gondot fordítani rá, az említett módon könnyen létrehozhatunk
olyan Aminea szőlőültetvényt, mint a Biturca vagy a Balisca. N agyon sokat
számít, hogy az átültetésnél biztosítsuk a szőlőnek a hasonló talajt és
klímát, mert a fiatal növény többnyire elfajzik, ha vagy a hely fekvése,
vagy a klíma idegen számára, vagy ha fáról keresztlécre kerül át.
8. így tehát hideg helyekről hidegekre, meleg helyekről melegekre,
szőlőskertből szőlőskertbe telepítsük át. A hideg helyről származó Aminea
anyanövény vesszője mégis inkább tűri ha melegre kerül hidegről, mint
melegről hidegre, mert minden szőlőfajta - az említett különösen - ter­

35 Vergilius: Ecloga 1, 22.

102
mészeténél fogva inkább kedveli a meleget mint a hideget. 9. Azonban a
talaj minősége igen sokat számít, ezért sovány vagy közepes talajból jobb
földbe telepítsük át. H a ugyanis zsíros földhöz szokott, semmiképpen sem
tűri a sovány talajt, kivéve akkor, ha gyakrabban trágyázzuk. A vesszők
kiválasztásának a gondjáról általában szóltam. Most különösképpen azt
tanácsolom, hogy ne csak a legtermékenyebb vesszőt vegyük, hanem a
tőkének is a legjobban termő részéről.
X . l . A legtermékenyebb bujtványok pedig nem a tőke felső részén
vannak, amit fejnek neveznek - ahogyan a régi szerzők gondolták - azaz a
legtetején lévő, legm agasabban lévő ágon. Ebben ugyanis tévednek a föld­
művesek, a tévedés oka az első benyomás, tudniillik a szőlőfürtök száma,
amelyek többnyire a legfelső ágon láthatók. N e tévesszen meg azonban
bennünket ez a dolog. Ugyanis ez nem az ágakban benne rejlő ter­
mékenységtől van, hanem a hely alkalm asságától, mivel a törzs többi
részén minden nedvesség és táplálék - amit a föld ad - átfut, hogy elérjen
a legfelsőhöz. 2. Ugyanis természetes hatásra a növény tápláléka, mint a
lélegzés, a növény belsején mintegy csövön — amit szívócsőnek (<diabétés)
mondanak a mechanikusok — szívódik fel a csúcsig, amikor oda elért, ott
megáll, és a növény felhasználja. Ezért az erősebb ágak vagy a tőke legtete­
jén vagy pedig az alján, a gyökerek közelében találhatók. 3. Azonban azok,
amelyek a kemény részből nőnek ki, terméketlenek, éspedig kettős okból
erősek: először mert nem termenek, másodszor mert a talaj közeléből friss
és teljes értékű tápanyagot kapnak. Az előbbiek erősek és termékenyek,
mivel a zsenge részből nőnek ki — és ahogyan fentebb mondtam — ami
tápanyag csak eljut hozzájuk, az hiánytalanul csak az övék. A középső ágak
a legsoványabbak, mert a tápanyag részben már m egcsappant, részben túl­
halad rajuk. 4. N em kell tehát a legfelső ágat - még ha a legtöbbet terem
is - termékenynek tartani, minthogy a m aga helyén a tápanyag bősége
kényszeríti teremni. Azonban minden ág, amelyik a tőke középső részén
helyezkedik el, nem válik terméketlenné a kedvezőtlen elhelyezkedés
miatt, és adakozó természetét bőséges terméssel bizonyítja. Az ilyen vessző
átültetve ritkábban fajzik el, mivel ez silányabb talajról jobb földbe kerül,
akár fel nem ásott földbe telepítik, akár fába oltják, bőségesebben van
táplálékkal ellátva mint korábban, a sovány földön. 5. Ilyen módon arra
ügyeljünk, hogy az említett helyekről - amelyeket a földművesek a
szőlőtőke „vállának” mondanak — vegyük a vesszőket, azonban csakis

103
olyanokat, amelyek megállapíthatóan már hoztak termést. H a ugyanis
nem termettek — jóllehet a tőke kedvező részén helyezkednek el — ter­
mékenységükre semmi biztosíték nincsen. Ezért igen hibás azoknak a föld­
műveseknek a vélekedése, akik azt hiszik, hogy az számít a legkevesebbet,
hogy veszőn mennyi szőlő van, ha termékeny tőkéről származik és abból a
kemény részből nő ki, amit a földművesek „fattyúnak” (pampinarius)
neveznek.36
6. Ez a vélemény a vesszők kiválasztásának nem ismeretéből ered, ami
először kevésbé termékeny, majd teljesen terméketlen szőlőtőkéket ered­
ményez. Egyáltalán ki tanította meg az évek hosszú során a vesszőket
választó földműveseket arra, amit nem sokkal ezelőtt m ondtam? Továbbá
ki az, aki ezt a munkát nem a legtudatlanabb, a semmi m ásra nem alkal­
mas emberre bízta. így ennek a szokásnak az alapján kerültek a legosto­
bábbak a legigényesebb munkára, továbbá a leggyengébbek is. A legrosz-
szabb azonban az —ahogyan már mondtam is —ha valaki egyáltalán sem ­
milyen munkára nem alkalmas, azt megbízni ezzel a feladattal.37 7.
Továbbá az, m ég ha rendelkezik is a vessző kiválasztásának némi
ismeretével, azt gyengeségből eltitkolja, mellőzi. Vagy azért, hogy tel­
jesíteni tudja a felügyelő által kiszabott mennyiséget, semmit sem intéz
gondosan és lelkiismeretesen, csak egyetlen célja van, vagyis, hogy a rábí­
zott munkamennyiséget elvégezze. Mégis, ha érti mi a feladata, és amit
tud, teszi is azt, és amit a felügyelő parancsolt meg neki, hogy a ter­
méketlen vesszőt ne vegye le, a többit pedig hagyja meg szaporító
vesszőnek.
8. Én pedig korábban azt a megfontolást követve, majd a hosszú időn
át megszerzett tapasztalathoz tartva m agam , nem választok ki másmilyen
bujtóágat és nem tartok termékenynek, csakis olyat, amelyik a jobb termő
részén már hozott termést. Ugyanis az a szőlőtőke, amelyik terméketlen
részén buja és erős növésű, termés nélkül is a termékenység hamis látsza­
tát kelti, és semmi termőerő nincsen benne. 9. Ez a kétségtelenül helyes
megfontolás arra figyelmeztet, ahogyan a testünkben minden egyes tag­
nak megvan a m aga saját funkciója, így a termést hozó növények egyes

56 Vö. Plinius 17, 181.

57 Vö. Bevezetés I, 9, 4-5-

104
részeinek is megvan a m aguk feladata. Látjuk, hogy az embereket lélek
hatja át, mint a tagok kormányzója és irányítója, ennek megfelelően van­
nak m egosztva az érzékek annak megkülönböztetésére, hogy mit kell ta­
pintással, orral, füllel és szemmel érzékelni. A lábak járásra, a karok fogás­
ra valók. Ez az eszmefuttatásom ne kalandozzon el minden érzékszervre:
semmit sem tehetnek a fülek, ami a szemek feladata, és semmit sem
tudnak megtenni a szemek, ami a fülek feladata. 10. A nemzés képessége
nem a karoknak és a lábaknak adatott meg. A mindenség tervezője a has­
ban rejtette el azokat a dolgokat, amelyekről azt akarta, hogy az emberek
előtt ismeretlenek maradjanak. H ogy a dolgok isteni értelemmel ren­
delkező örök alkotója, mintegy a testnek titkos részében eltakarva titok­
ban a léleknek azokat a szent elemeit földi ősanyagokkal38 elegyítette, és
ezzel egy élő gépezetet hozott létre. 11. Ezen törvény alapján hozta létre az
állatokat, ezen törvény alapján a növényeket is. így hozta létre a szőlő
különböző fajtáit. Ezzel ő m aga, egyben az anyja és atyja is, először lerak­
ta a gyökereket, mintegy az alapokat, hogy azok majd mintegy lábként
funkcionáljanak. Ezután ezek fölé a törzset helyezte, mintegy testeket.
M ajd ágakkal, mintegy karokkal szétterjesztette, ezeket szárakkal és hajtá­
sokkal tette teljessé, közülük egyeseket gyümölccsel ajándékozott meg,
m ásokat csak lombbal ruházott fel, hogy azzal takarják és védjék a ter­
mést. 12. H a tehát az ilyen szőlőtőkéről —ahogyan fentebb is mondtam —
nem a termőképes, a megtermékenyüléstől és a terméstől súlyos részeit,
hanem a betakaró és árnyékadó lombjait választjuk ki, amelyek nem hoz­
nak termést, akkor nem a szüretről, hanem az árnyékról gondoskodunk.
13. Miről is van szó? Miért ítélem a jövőben terméketlennek az olyan
vesszőt, amelyik nem a kemény részből, hanem a zsengéből nőtt ki, de még
nem termett? Eszmefuttatásomból éppen az nyilvánvaló, hogy minden
egyes testrésznek megvan a m aga saját feladata, ami rájutott. így a fiatal
ágban is kell lennie termőerőnek ha megfelelő helyen nőtt, m ég ha egyen­
lőre nem is termett. 14. N em tagadom , hogy ezt szándékozom bizonyítani.
Azonban határozottan állítom, hogy ha egy hajtás jóllehet termő részen
nőtt ki, de ha m aga termést nem hozott, nincsen benne termőerő. Ez nem
mond ellent a korábbi véleménynek, ugyanis közismert, hogy bizonyos

38 Vö. Cicero: Tusc. disp. 1, 18, 42.; 1, 20, 47.

105
emberek nem képesek nemzésre, ámbár minden testrészük épségben m eg­
van; ilyen módon nem lehet hihetetlen az sem, hogy ha a szőlővessző termő
helyen nőtt ki, de nem terem, az nem is fog teremni.
15. H ogy visszatérjek a földművesek szokására, az olyan vesszőket,
amelyek nem teremnek spadónak (heréit)39 nevezik, amit nem tennének, ha
nem feltételeznék azt, hogy ezek terméketlenek. M aga ez az elnevezés is
azt sugallja nekem, hogy szaporításra ne válasszak ilyen vesszőket, ámbár
a tőke kedvező helyén nőttek ki, ha termést nem hoznak, jóllehet ezekről
m agam is tudom, hogy nem teljes egészében terméketlenek. Bevallom
ugyanis, hogy ezek a lombhajtások, bár kemény részből nőttek ki, a
következő évben termőek lesznek, ezért meghagyom őket tartaléknak,
hogy teremni tudjanak. 16. Azonban megállapítom, hogy az ilyen termés
nem annyira a visszavágott ág, mint inkább az anyatőke érdeme. Ugyanis
ez az ág a természeténél fogva termékeny anyatőkén növekszik, és mindig
keveredik az anyatőke elemeivel, és a termékeny kútfőből merítve még,
mintegy a tápláló anyamellen nevelkedve lassanként m egtanulja azt, hogy
saját m aga is termést hozzon. Ellenben egy olyan vessző, amelyik egy
bizonyos érési idő előtt, még zsenge korában lett levágva az anyatőkéről, —
és vagy a földbe helyezik, vagy egy levágott tőkébe oltják, ahogyan a gyer­
mekkor, amely még nem képes sem közös egyesülésre, m ég kevésbé
fogamzásra, - termőerejét vagy egészen elveszíti, de részben bizonyosan.
17. Ezért az tanácsolom , hogy a szaporításra szánt vesszők
kiválasztásánál különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a tőke termő
részéről válasszuk azokat a vesszőket, amelyeknek a jövőbeli ter­
mékenysége, meghozott termésükkel már igazolódott. N e érjük be azon­
ban csak egy szőlőfürttel, olyanokat válasszunk, amelyeken nagyon sok
termés látható. Vajon nem fogjuk-e dicsérni azt a juhpásztort, amelyik
olyan anyától származó utódot választott szaporításra, amelyik ikreket
hozott világra? Vagy azt a kecskepásztort, amelyik olyan állat utódát
választotta tenyésztésre, amelyik hárm as ikreket hozott világra?
Nyilvánvalóan, mivel azt remélte, hogy az utódok éppen olyan ter­
mékenyek lesznek mint a szülők. 18. Én ezt a megfontolást követem a
szőlőnél is, annál is inkább, mert tapasztalatból tudom, hogy bizonyos ter­

39 Vö. Isidorus: Origines 17, 5, 6; Plinius: 13, 58.

106
mészetes rossz hajlam folytán, olykor a gondosan kipróbált vetőm ag is
elfajzik, ahogyan a költő —mintegy az igazságra süket embereknek - szó­
val sulykolja belénk:

„Máskor a mag, láttam, szemelik bár hosszan, ügyelnek

Rá szorosan, faju l el mégis, hacsak emberi munka
Évenként a nagyobb szemeket meg nem szedi, minthogy
Romlik az életben minden, hátrálni törekszik"40

19. Ez a megállapítás nem csupán a hüvelyes veteményekre, hanem a

m ezőgazdaság egészére is értendő. H a hosszú ideig tartó megfigyeléssel
állapítottuk m eg, —s valóban m egállapítottuk - hogy az a vessző, amelyik
négy szőlőfürtöt hozott, ha levágjuk és elültetjük a földbe, az eredeti ter­
mékenységétől annyira elmarad, hogy olykor eggyel, néha kettővel is
kevesebbet terem, mint korábban. 20. Akkor feltehetően milyen mérték­
ben fog elfajzani az, amelyik két vagy talán csak egy termést hozott,
amikor m ég az anyanövényen volt, amikor gyakorta a legtermékenyebbek
is megsínylik az átültetést? Ilyen módon szívesen vállalom, hogy ennek az
eljárásnak inkább vagyok az ismertetője, mintsem a feltalálója: nehogy
valaki azt gondolja, elvitatom őseim megérdemelt dicsőségét. N em két­
séges ugyanis, hogy m agát ezt a dolgot ők is észrevették, ámbár senki sem
foglalta írásba, kivéve a fentebb idézett Vergilius sorokat, azonban ott is
csak a hüvelyes veteményekről van szó. 21. Ugyan miért vetettek el egy
kemény részből (kéregből), vagy akár egy általad már kipróbált kemény
vesszőből levágott hajtást, ha érdektelennek tartották, hogy melyik részből
vegyenek dugványt? Mivel biztosak voltak abban, hogy a termőerő
bizonyos részekben benne van, ezért a lombozatot és a hajtást, mint sza­
porításra alkalmatlant, igen okosan elvetették. H a ez így van, akkor egyál­
talán nem kétséges, hogy ők sokkal inkább elvetették az olyan vesszőt,
amelyik termékeny részen nőtt ugyan, de m aga még nem hozott termést.
22. Ugyanis ha a „nyilat” (.sagitta)41 — ami az ág legvégén lévő hajtás —
kárhoztatták, jóllehet ez a termő dugványnak a része, mennyivel inkább
akár a szőlőtőke legkedvezőbb helyén kinőtt vesszőt, ami ennek ellenére

40 Vergilius: Georgica 1, 197-200.

41 Isidorus idézett munkájában (17, 5, 7.) definiálja a fogalmat.

107
terméketlen. H acsak nem azt gondolták —ami képtelenség —hogy az ami
az anyanövényen értéktelen volt, az termékeny lenne az anyatőkéről levág­
va, átültetve, az anyai tápláléktól megfosztva. Lehetséges, hogy bővebben
beszéltem erről a témáról, mint azt az igazság bizonyítása indokolná, de
mégis sokkal kevesebbet, mint amennyit megkövetel a földművesek rop­
pant téves és meggyökeresedett előítélete.

A T A LA J E L Ő K É SZ ÍT É SE

X I. 1. Most tervezett fejtegetésem még hátralévő részére térek vissza. A

szaporításra szánt vessző kiválasztása után a talaj előkészítése42 következik,
de már előtte meg kell ismerni a talaj minőségét. Egyáltalán nem kétséges
ugyanis, hogy a termés minősége és mennyisége szempontjából ez a leg­
fontosabb.

M il y e n t a l a jo n t e l e p ít s ü n k s z ő l ő t

Mielőtt m agát a talajt szemügyre vennénk, igen fontosnak tartom - ha

mód van rá — inkább ugarföldet válasszunk, mintsem olyan helyet, ahol
korábban vetés vagy faültetvény volt. 2. Valamennyi szakíró egyetért
abban, hogy a leghelytelenebb ha elöregedett szőlőültetvényt akarunk
újratelepíteni. Az ilyen talaj ugyanis mélyen lent gyökerekkel van átszőve,
mintegy behálózva, és eddig nem veszítette el a régiség veszélyét és
korhadtságát, ezektől, mint valamiféle mérgektől elcsigázva, kimerül a
talaj. 3. Ez okból az erdei talaj különösen jó, mert könnyű megtisztítani,
m ég ha bokrok és fák álltak is rajta, ugyanis a vadon nőtt növények nem
eresztik olyan mélyre a gyökereiket, hanem a föld felszíne körül terjesztik
szélesen. Ezeket a gyökereket vasszerszámmal el lehet vágni és kitépni, azt
a keveset pedig ami a talajban visszamaradt, ekével ki lehet forgatni,
elgereblyézni, majd trágyaként otthagyni. H a azonban nem állna ren­
delkezésre ugarföld, a következő legjobb a fától mentes talaj. H a ilyen sem
lenne, akkor az olyan, amelyiken kevés fa van, vagy pedig egy olajül­
tetvény, különösen az olyan régi olajültetvény jó, amelyikre nem volt szőlő
futtatva. 4. A legrosszabb azonban - ahogyan mondtam — a régi szőlő

42 A talaj speciális előkészítéséről (pastinatio) beszél Palladius is, 2, 10, 1.

108
újratelepítése.43 H a azonban a szükség erre kényszerít, a régi ottm aradt
szőlőt teljesen ki kell irtani. Ezután a talajt száraz trágyával, vagy ha nin­
csen, akkor másféle, egészen friss trágyával megtrágyázni, és így felásni.
Minden gyökeret igen gondosan a felszínre kell hozni, ki kell forgatni és
elégetni. Ezt követően a talajt ismét bőven meg kell szórni érett trágyával
—ugyanis azon nem nő gaz - vagy pedig csipkebokor alól vett humusszal.
5. Mihelyt a betelepítendő terület tiszta és fam entes, m ég az
előkészítést megelőzően tisztázni kell, hogy a talaj alkalmas-e a bujtványok
számára. Ez igen könnyen tisztázható, m égpedig az ott vadon növő
növények révén. Egyetlen talaj sem oly mértékben terméketlen ugyanis,
hogy valamilyen növényt ne nevelne, például vadkörtét, kökényt, vagy
legalább szedret. Ezek ugyan a tövisbokrok közé számítanak, mégis erős,
dús és gazdag termést szoktak hozni. 6. H a tehát azt láttuk, hogy ezek a
hajtások nem kiszáradtak és göcsörtösek, hanem szépek, fényesek és bő
term ésűek, abban az esetben azt a talajt a bujtványok szám ára
megfelelőnek kell tartanunk. Ez általánosságban igaz, azonban annak
eldöntésénél, hogy ez a talaj a szőlő számára megfelelő-e, különösképpen
figyelembe kell venni —mint fentebb mondottam — hogy a föld könnyen
m egm unkálható és mérsékelten kötött legyen. Az ilyen talajt - ahogyan
már mondtam —pulidnak (laza) nevezik, nem azért, mert csak ez alkalmas
a szőlő számára, hanem azért, mert ez a legmegfelelőbb.
7. M elyik, akárcsak középszerű földm űves ne tudná, hogy a
legkeményebb tufa vagy vörös homokos talaj is felaprózva, a viharoktól és
a fagytól, s a nyár hevétől porhanyóvá és morzsalékossá válik, s az ilyen
talaj hűti legjobban a szőlő gyökereit, és visszatartja benne a nedvességet,
a bujtvány nevelésénél ezen két dolog mindegyike igen fontos. —Hasonló
okból értékeljük a laza, kavicsos és köves talajt, valamint a kőtörmeléke­
set, abban az esetben, ha ez zsíros földdel keveredik, ugyanezek nélkül
soványnak tekintenénk. 8. Véleményem szerint viszont megfelelő a szőlő
számára a köves talaj is, ha némi föld takarja, mert ez hűvös, a nedvességet
jól viszszatartja, és a kutya csillagzat idején (kánikula) nem engedi
kiszáradni a gyökereket. Hyginus pedig Tremeliust követve úgy véli, hogy

43 Ebben az esetben Columella azt tanácsolja (A fákról 3, 5.), hogy tíz éven belül ugyan­
oda ne telepítsünk.

109
a hegyek lábánál összegyűlt, a tetőről lehordott humusz és a folyó iszap­
jából és áradásaiból keletkező hordalék különösképpen alkalmas a szőlő
számára; ezzel én m agam is egyetértek. 9. Az agyagos talajt jónak tartják
a szőlő számára, viszont a fehér agyag m agában — amit a fazekasok
használnak, amit néhányan argillának mondanak — igen káros, és nem
kevésbé a durva homok, és mindaz —ahogyan Iulius Atticus mondja —ami
kiszárítja a hajtást, ilyen pedig a pocsolyás vagy sós, keserű vagy vízhiányos
és a túl száraz talaj. Ellenben a fekete és vörös homok, ha tápdús humusz
vegyül hozzá, a régiek szerint jó. A vöröses mésztalaj, azt mondják, ha trá­
gyával nem segíted, silány szőlőt terem. 10. A vöröses talaj nehézkes, —
ahogyan ugyanaz az Atticus mondja - nem engedi könnyen növekedni a
gyökeret, de ha megeredt, akkor táplálja a szőlőt. Viszont az ilyen talajt
nehezebb megmunkálni, mivel sem nedvesen nem tudod ásni, mert na­
gyon ragad, sem nagyon szárazon, mivel túlságosan megkeményedik.
X II. 1. Most azonban nem kívánok elkalandozni a talajfajták fel­
sorolásával; itt az ideje Iulius Graecinus írását példaképpen megemlíteni,
ami a szőlőföld értékelésénél mérvadónak tekinthető. Ez a Graecinus
ugyanis azt mondja: lehet egy talaj meleg vagy hideg, nedves vagy száraz,
laza vagy kötött, könnyű vagy nehéz, zsíros vagy sovány; azonban a szőlő
nem tűri a nagyon meleg talajt, mert az kiégeti, sem pedig a nagyon
hideget, mivel a megmerevedett és átfagyott gyökereket, a túlzott hideg
akadályozza a fejlődésben. 2. Ezek végül csak akkor hajtanak ki, ha a
mérsékelt időjárás elősegíti. A föld túlságosan bőséges nedvessége
elrothasztja a növényt. A túlzott szárazság m egfosztja a növényt ter­
mészetes táplálékától, és vagy teljesen elpusztítja, vagy ráncossá és aszottá
teszi. A nagyon kötött talajba nem szívódik be az esővíz, és nehezen járja
át a levegő, igen könnyen törik, és repedések tám adnak rajta, ezen át a
növények gyökeréig hatol a nap és a szél, ugyanakkor mintegy összenyom­
ja és m egfojtja a bezárt és megnyomorított magvesszőket. 3. A túlságosan
laza szerkezetű talaj, mintegy tölcséren átengedi az esőket, a nap és a szél
mélyen kiszárítja és kiégeti. A nehéz talajjal a leggondosabb művelés is alig
tud megbirkózni, a könnyű talajon alig képes valamit megtermelni. A
nagyon zsíros és nagyon kövér talaj buja növényzettel dús, a sovány és
silány földet pedig terméketlenség sújtja. Graecinus úgy véli, hogy az
olyan jelentősen eltérő sajátosságok megfelelő arányt, mértéket kívánnak
m eg, miként így kívánatos és szükséges az emberi testben is fenntartani,

110
amelynek az egészsége a meleg és a hideg, a nedvesség és a szárazság, a
lazaság és a kötöttség határozott, mintegy bevált arányán alapszik. 4. Azt
mondja mégsem kell ennek az aránynak a szőlőnek szánt földön egyenlően
érvényesülnie, hanem eltérhet ez az egyik oldal javára, vagyis: inkább
melegebb legyen a föld mint hidegebb, szárazabb, mint nedvesebb, lazább,
mint kötöttebb, és aki szőlőt telepít, az az ezekhez hasonlóra irányítsa a
figyelmét.
5. Ú gy vélem mindezek még kedvezőbbek, ha az éghajlat megfelelő.
Régi vita ugyanis, hogy milyen fekvésű legyen a szőlőültetvény, Saserna a
keletit tartja a legjobbnak, ezután a délit, majd pedig a nyugatit.
Tremelius Scrofa szerint különösképpen a déli ajánlott. Vergilius határo­
zottan elutasítja a nyugati fekvésűt:

„Nap lepihente felé szőlővenyigéd sose nézzen ”44

Démokritos és M ago az északi égtájat dicsérik, mivel úgy gondolják,

hogy az ilyen fekvésű szőlők lesznek a legtermékenyebbek, bár ezeknek a
minősége nem a legjobb. 6. N ekem általában az tűnik a legjobbnak, hogy
hideg vidéken déli fekvésű legyen a szőlő, melegen keleti, ha a déli és keleti
szelek nem ártanak neki, mint Baetica tengerpartján. H a pedig a vidék az
említett szelek hatása alatt van, akkor jobb az északi és a nyugati fekvés,
ugyanis a forró éghajlatú tartományokban, mint Egyiptom és Num ídia,
kizárólag északi fekvésű szőlőt telepítenek.
Miután mindezt gondosan tisztáztuk, csak azután kezdjünk a talaj
előkészítéséhez.
X III. 1. Ezt az eljárást kell átadni a jövendő itáliai gazdálkodóknak, sőt
a tartománybelieknek is, mivel a nagyon távoli és félreeső területeken a
földnek ezt a fajta felszántását és m egmunkálását alig alkalmazzák, ellen­
ben a szőlőt többnyire gödrökbe vagy barázdákba telepítik.

A G Ö D R Ö K M ÉRETE

2. A gödrök a szőlő számára a következőképpen készülnek. Akinek az

a szándéka, hogy a szőlőt gödrökbe telepítse, ássa ki a földet majdnem
három láb hosszan, két láb mélyen, és olyan szélesen, amennyire az ásó

44 Vergilius: Georgica 2, 298.

111
m egengedi. A bujtványokat a gödör aljára helyezzük, mindkét felől az
oldala mellé, majd meghajlítjuk a vesszőket és egymással szemben állítjuk
a gödör falához. A föld felett két szem maradjon szabadon, a többit takar­
juk be földdel, és a felületet elegyengetjük. Ezt folytassuk ugyanabban a
sorban, közben ugyanannyi kihagyással, amíg a sor végére nem érünk. 3.
Ezután térközt hagyva, kinek-kinek szőlőművelési szokása szerint, ekével
vagy kettős kapával lehet a következő sort készíteni. H a a későbbiekben
csak ásóval szándékozunk művelni a szőlőt, akkor a sorok között legalább
öt láb távolság legyen, de legfeljebb hét láb. H a ökrökkel és ekével fogjuk
művelni, akkor a sorok közötti távolság legalább hét láb, de bőven ele­
gendő tíz láb. 4. Mégis néhányan minden irányban tíz láb távolságot
kihagyva, ^/«a/w x-form ában,45 hogy mint az ugaron, keresztben és
hosszában is lehessen szántani. Ez a fajta szőlőültetvény nem éri meg a
földművesnek, kivéve azt az esetet, amikor igen termékeny földön dúsan
fejlődik a szőlő.
Aki ellenben elriad a talajelőkészítési költségektől, de mégis valami
hasonló módon akarja művelni, az minden oldalon azonos helyet kihagy­
va, hat láb szélességben húzza meg a barázdát, majd ássa ki a földet három
láb mélyen, és a gödrök oldala mellé helyezze a gyökeres vesszőt vagy a
bujtványt. 5. Takarékosabban kettő és háromnegyed láb mélyre, és öt láb
szélesre készítik a gödröt, majd ezután háromszor nagyobb helyet üresen
hagyva készítik a következő barázdát. H a az egész szőlőnek szánt helyet
ilyen módon előkészítették, a barázdák oldalához gyökeres vagy szaporítás
céljából egész frissen levágott vesszőket helyeznek, a rendes szőlősorok
közé nagyobb számban telepítenek bujtványokat, amelyeket később,
amikor megerősödtek, át lehet ültetni a közbeeső gödrökbe, az előkészítés­
nél kihagyott földbe, és a szőlőtöveket egymástól azonos távolságban ren­
dezik el.
Azonban mindezt, amit a szőlőtelepítésről elmondtam, a hely sajátossá­
gainak és termékenységének függvényében kell megfogadnunk vagy elu­
tasítanunk. 6. Most pedig a talaj előkészítésének módját kívánom elmon­
dani.

45 Olyan alakzatot jelent, ahogyan a dobókockán az öt pont el van helyezve, vagyis

négyzetalakban, minden sarkon egy növény, az ötödik pedig középen.

112
A T A L A JT M EG K E LL T IS Z T ÍT A N I A G Y Ö K E R E K T Ő L ÉS C SA K A Z U T Á N
Ú JR A B E T E L E P ÍT E N I

Mindenekelőtt akár gyümölcsös akár erdős területet szánunk a szőlőül­

tetvénynek, minden cserjét és fát ki kell irtani és eltávolítani, nehogy
később akadályozzák az ásást, s nehogy a már m egm unkált talajt az ott
heverő farakás letömörítse, vagy az ágakat és fatörzseket kihordók letapos­
sák a földet. 7. N em keveset számít ugyanis, hogy az előkészített talaj
nagyon laza legyen, és ha lehetséges, ne tapossák le, hogy az egyenletesen
előkészített talajban a fiatal növény gyökerei bármely irányban akarnak is
kúszni, könnyedén megtehessék, és ne akadályozza növekedésüket kemény
föld, hanem mintegy puha tápláló ölként fogadja a növényt, az égi
záporokat engedje át, és továbbítsa a növényekhez, és minden része az új
növény fejlődését segítse.
8. Sík területen két és fél láb mélyen kell ásni, lejtős vidéken három láb-
nyira, meredek dombon legalább négy lábnyira, ugyanis mivel a m agasab­
ban fekvő helyről a föld lesodródik az alacsonyabbra, a visszamaradt talaj­
réteg alig elegendő felásásra, kivéve ha a gödör padozatát m agasabbra
készíted mint a sík területen. Nem ajánlatos továbbá az alacsonyan fekvő
völgyekben két lábnál kevésbé mélyre telepíteni a szőlőt — ugyanis jobb
egyáltalán nem telepíteni, mintsem a növényt a talaj felső rétegébe ültetni
- kivéve azonban, ha ezt megakadályozza a talajvíz, mint például Ravenna
vidékén, ami m eggátolja, hogy másfél lábnyinál mélyebbre lehessen ásni.
9. Az említett munkához nem olyan módon kezdünk hozzá, ahogyan
napjainkban a földművesek többsége teszi, vagyis, hogy apránként
mélyítik el a barázdát, és csak a második vagy harmadik lépésben érik el
az előkészítési mélységet. Hanem rögtön egyenes vonal mentén, füg­
gőleges falú árkot kell húzni, hátrafelé kiszórva a földet, majd addig
mélyíteni az árkot, amíg a kívánt mélységet eléri. 10. Az egész területen
egyenes vonal mentén kell árkot húzni, ügyelve arra, hogy az alján is m eg­
tartsuk azt a szélességet, amivel fent elkezdtük. Tapasztalt és éber felü­
gyelőre van szükség, aki ügyel rá, hogy fal függőleges legyen, a gödröt
kitisztíttatja, és a közbeeső nem művelt részen, a már korábban kiszórt
földet szétterítteti, ahogy azt az előbbi könyvemben ajánlottam , amikor a
szántás módjáról volt szó, figyelmeztetve arra, nehogy „pad” maradjon
valahol, és a m egm unkálatlan részt vékony földdel betakarják.
11. Ennek a munkának az elvégzésére őseink kitaláltak egy bizonyos
113
eszközt, és elkészítettek egy mérőpóznát, amelynek az egyik oldaláról kiáll
egy pálca, amely olyan hosszú, hogy eléri a gödör m egkívánt mélységét és
eléri az oldalfal tetejét. Ezt a mérőeszközt a vidékiek „gólyának” nevezik.
De ez is lehetővé tesz tévedéseket, mivel sokat számít, hogy ferdén vagy
vízszintesen helyezed-e el. Ezért ezt az eszközt egy részlettel kiegészítet­
tem, hogy a szembeálló felek véleménykülönbségét és vitáját m eg­
szüntessem. 12. Ugyanis két olyan széles lécet, amilyenre az ásató a gödröt
készíteni kívánja, a görög khi (X) betű alakjában összeillesztettem, azután
középen, ott ahol a két léc keresztezi egymást, beillesztettem a régi
„gólyát”46 úgy, hogy mint egy rögzített alapon, függőlegesen álljon.
Azután a pózna oldalára merőlegesen rögzített lécre elhelyeztem egy az
építkezésnél használt függő súlyt. Az így elkészített eszközt leállítottam a
gödör aljára, s ez vitathatatlanul eldöntötte a tulajdonos és a vállalkozó
vitáját. 13. Mert az a csillag, amely mint említettem a görög betű alakját
nyerte el, egyrészt méri a gödör mélységét és az oldala függőlegességét,
mert akár az egyik, akár a másik irányba dől, a szerkezet állása ezt lelep­
lezi: ugyanis az említett keresztlécre helyezett mérősúly mindkettőt
m utatja, és megakadályozza, hogy a munka megbízóját rászedjék.

M ik o r k e l l ú j ü l t e t v é n y t l é t r e h o z n i és s z ő l ő t t e l e p ít e n i

X IV . I. Következik a szőlőültetés munkálata, ami tavasszal vagy ősszel

történik. Jo b b tavasszal, ha az éghajlat nedves és hideg, vagy ha a föld
zsíros vagy sík, vagy vizenyős lapály. Ősszel viszont akkor jobb, ha vagy
száraz és meleg a levegő, ha a talaj könnyű és száraz, vagy sovány és mere­
dek. A tavaszi ültetés majdnem negyven nap február 13 és a tavaszi napéj­
egyenlőség között, ősszel október 15 és december elseje közé esik.
2. Az ültetésnek pedig két fajtája van, bujtóággal vagy gyökeres
vesszővel, a földművesek mindkét változatát alkalmazzák, a tartom ányok­
ban inkább a bujtóágat; ott ugyanis nem létesítenek növényiskolát, és nem
ismerik a gyökereztetés eljárását. Ezt az ültetési módot a földművesek
Itáliában többnyire joggal marasztalják el, ugyanis a gyökeres veszőnek
számos előnye van. 3. Kevésbé pusztul el, ugyanis a hideget, a meleget és
a többi időjárást jól tűri, mivel erős. Azután mert gyorsabban nő fel, így

46 Lacin neve ciconia, az ábrát lásd a köret végén.

114
lehetséges az, hogy gyorsabban fordul termőre. Kétségtelen továbbá az is,
hogy a gyakrabban átültetett szőlő jobb termést hoz. Lehetséges azonban
bujtóágat gyökeres vessző helyett ültetni, ahol a talaj laza és könnyű,
egyébként a sűrű és nehéz talaj mindig gyökeres vesszőt kíván.
XV. I. Az ültetésre tehát akkor kerül sor, miután előbb a m egm unkált
földet m egtisztítottuk, megboronáltuk és elegyengettük. Sovány talajon a
sorok közötti távolság öt láb, közepesen hat, zsíros talajon a sorok között
legalább hét láb távolságot kell hagyni, mert ahol nagyobbak a közök, ott
a számos hosszú ág jobban széjjel tud terülni.
A szőlő telepítése az ötös alakzatban (quincunx) igen egyszerű módon
történik. Egy kötelet, akkora térközökkel, mint amekkorát a sorok közöt­
ti távolságnak szántunk, piros vagy valamilyen más, jól látható színnel
megjelölve, feszítsünk ki a megmunkált talajba, és minden színes jelzés
mellé szúrjunk le egy nádszálat. Ilyen módon a sorokat egymástól egyenlő
távolságra vezetjük. Miután ez megvan, az ásó munkás következik, aki vál­
takozva minden második közt kihagyva, egyik nádszáltól a m ásikig kiássa
a gödröket, sík területen nem kevesebb mint két és fél láb mélyen, lejtőn
kettő és háromnegyed lábnyira, meredek területen három láb mélyen.
Miután a gödröket kiásta, helyezzen mindegyikbe két gyökeres vesszőt
úgy, hogy a gödör közepétől kifelé vezetve, egyenesen legyen lefektetve, a
két vessző egymással szemben, a gödör két fala mentén legyen egyenesen
felfelé vezetve, és a nádszálhoz hajlítva.
3. Az ültető feladata, hogy nagyon frissen - ha lehetséges abban a pil­
lanatban - amikor ültetni akarja, hozza át a növényt a faiskolából, gondo­
san és épségben kiemelve onnan, azután, ahogyan az öreg szőlőt, teljesen
vágja vissza, az egyetlen, legerősebb ágat meghagyva, a bütyköket és
hegesedéseket kenje be. H a a gyökerek megsérülnének — ettől leginkább
a kivételnél kell óvakodni - akkor ezeket le kell vágni. Ezután m eghajlít­
va úgy kell lehelyezni, hogy a két szőlőtő gyökerei ne gabalyodjanak össze.
Ezt könnyen el lehet kerülni olyan módon, hogy a gödör aljára a szemben
lévő falak mellé néhány követ helyezünk, ezek egyike se legyen öt fontnál
nagyobb súlyú. 4. Úgy tűnik ezek — ahogyan M ago tartja — a téli
csapadékot és a nyári nedvességet távol tartják a gyökerektől. Ehhez a
nézethez csatlakozva Vergilius a növények védelmére és erősítésére a
következőket tanácsolja:

115
 „Vagy szivacsos követ áss mellé, cserepes csigahéjat”
Kevéssel alább:

„sőt van, ki fölébök

Még kavicsot vet, avagy terhes téglát nyomatékül
Védi borágát ez vízöntő záporok ellen,
Védi a hév Ebtől, ha repeszti a szomju mezőket’* 1

5. Ugyanez a pun szerző, M ago azt tanácsolja, hogy a növény elül­

tetésekor trágyával kevert szőlőhéjat tegyünk a gödrökbe, mivel emez az
új gyökereket előcsalja és serkenti, amaz hideg és csapadékos télen enyhet
ad a szőlőnek a gödörben, a nyári forróságban táplálékot és nedvességet a
növények számára. H a pedig úgy látszik, hogy a föld - ahová a szőlőt szán­
tuk - sovány, az a javaslata, hogy távolabbról idehozott zsíros humuszt
tegyünk a gödrökbe; s hogy ez megéri-e, az a terméshozam és a munkaerő
költsége alapján derül ki.
X V I. 1. Ültetésre a felásott, kevéssé nedves talaj megfelelő. H a a
növénynek a gödör fölé m agasodó részén több bütyök van, akkor a tete­
jéről vágjuk le valamennyit, két szemet hagyva meg a gödör feletti részen,
majd a gödröt földdel töltsük fel. Ezután a felásott részt egyengessük el, és
a rendes sorok közé dugjuk le a bujtóágakat: erre elegendő a két szőlősor
között üresen m aradt részbe egy sort ültetni. 2. így ugyanis m aga a növény
is jobban erősödik, és a rendes sorok között is kimarad a művelés számára
egy bizonyos üres terület. Ezután ugyanabban a sorban, amelyben a gyö­
keres vesszőt ültettük, pótlás céljából lehet nevelni a kipusztult tövek
helyére: ilyen módon egy láb távolságban lehet öt bujtóágat leszúrni. Ezt
a lábat úgy kell venni, hogy a sorok között mindegyik szőlőtőtől egyenlő
távolságra legyen. 3. Az ilyen jellegű ültetésnél Iulius Atticus bőven ele­
gendőnek gondol 16 ezer bujtóágat. Én azonban 4 ezerrel többet ültetek,
ugyanis nagy részük a hanyag művelés folytán elpusztul, és ezek m egsem ­
misülésével a m egm aradt többi megritkul.
XV II. 1. A bujtóágak lerakásáról heves vita folyik a szakírók között.
Egyesek úgy tartották, hogy a teljes vessző — úgy ahogyan az anya-

47 Vergilius: Georgica 2, 348.; 350-353-

116
növényről levágták — alkalmas a dugványozásra, és azt ajánlották, hogy
több öt-hat szemes bujtóágacskára feldarabolva lehet ledugni. Én ezt a
legkevésbé sem helyeslem, m agam azokkal a szerzőkkel értek egyet, akik
azt mondják, hogy az ág felső része nem alkalmas terméshozásra, egyedül
csak azt tartják jónak, amelyik a régi tőkével szomszédos. Egyébként min­
den fiatal ágat (sagitta = nyíl) elvetnek.
2. Sagittának a földművesek az ág legvégét nevezik, vagy azért mert az
anyatőkétől messzire eltávolodik, és mintegy előpattan, előszökken, akár
pedig azért, mert a szóban forgó fegyver hegyére hasonlít. 3. A legtapasz­
taltabb földművesek azt mondják tehát erről, hogy nem alkalmas az elül­
tetésre, azonban ezen véleményüknek az indoklását nem közölték velünk.
Tudniillik számukra, akik sokat tudtak a mezőgazdaságról, ez nyilvánvaló
volt, és szinte a szemük előtt zajlott. Ugyanis minden termő szőlő csak az
ág ötödik-hatodik bütykén belül lévő részén terem bőven, jóllehet a fenn­
maradó rész bármilyen hosszú, az vagy egyáltalán nem terem, vagy nagyon
keveset. Ezért őseink az ág végét joggal tartották terméketlennek. A
dugványt ők úgy ültették, hogy a fiatal ágon rajta volt a réginek egy része,
azonban ez az eljárás a gyakorlatban helytelennek bizonyult. 4. Ugyanis
ami a régiből visszamaradt, amikor elültették és betemették, a nedvesség
hatására hamarosan elrothadt, és a saját pusztulásával a közelében és sar-
jadóban lévő gyökereit tönkretette, és miután ez m egtörtént, a növény föld
feletti része is elszáradt. Majd Iulius Atticus és Cornelius Celsus, korunk
legelismertebb szakírói, a két Sasernát, apát és fiát követve, azt ajánlották,
hogy mindent ami a régi növényből visszamaradt az összenövés helyén, hol
az új ág kihajt, le kell vágni, majd a vesszőt végével a földbe mélyíteni.
XV III. 1. Iulius Atticus viszont a szóban forgó növényt előrehajtott fej­
jel, m eghajlítva mélyítette a földbe, hogy a szerszám {pastinum) ki ne húzza.
Pastinumnak nevezik a földművesek azt a kétágú vasszerszámot, amivel a
növényt ültetik, ezért mondják, mikor a régi szőlőt újra felássák, hogy
„repastinare". Ez az ajánlatos megjelölése a m egújított szőlőskertnek.
Mostanában, a múltat nem ismerők szokása minden felásott, és szőlő
számára előkészített földet „repastinatum"-nak mondani. Térjünk azonban
vissza a tárgyra.
2. Véleményem szerint nem helyes Iulius Atticusnak ez az ültetési
módszere, miszerint lehajlított fejjel teszi le a növényt. Ez az eljárás több
okból kerülendő. Először is mert egyetlen olyan csemete sem fejlődik job-

117
bán, amelyik elültetés előtt megsérült és megtörött, mint az olyan, ame­
lyik épen, sértetlenül, ártalom nélkül került a földbe. Továbbá, mert mind­
egyik, amelyik visszahajlítva és felfelé nézve lett elültetve, amikor alkalmas
lesz a kivételre, horog módjára ellenáll a nekifeszülő ásónak, és mintegy
kampóként m egakadva a földben, széttörik mielőtt kivehető lenne.
Ugyanis a növényeknek az a része, ahol ültetéskor m egcsonkították,
törékeny, és emiatt gyökerei egy részét elveszíti. 3. Azonban, hogy ezeket
a kellemetlenségeket mellőzzem, azt semmiképpen nem titkolhatom el,
ami a legártalm asabb. Ugyanis kevéssel azelőtt, amikor a hajtásról volt szó,
amiről azt mondtam, hogy sagittának nevezik, utaltam rá, hogy az ötödik
és hatodik szem között —amelyek a régi növényhez a legközelebb vannak
—fejlődik a termés. 4. Tehát éppen ezt a termékeny részt áldozza fel az, aki
a bujtóvesszőt visszahajlítja, mivel éppen a meghajlított rész az, amelyiken
kettő vagy három szem van, a fennmaradó két-három termő szem teljesen
belekerül a földbe, és ott nem ágat, hanem gyökeret fejleszt. Ennek
következménye az, hogy amit el akartunk kerülni azzal, hogy sagittát nem
ültetünk, azt tesszük most az olyan vesszővel, amit hosszúra hagyunk, ha
lehajlítva akarjuk elültetni. Kétségtelen, hogy a csúcs közelében lévő, nem
termő rügyek maradnak meg rajta, amelyekből terméketlen, csekély
mértékben termékeny ágak fejlődnek: ezeket a földművesek „racemariusok”-
nak48 (terméketlen hajtás) nevezik.
5. A legfontosabb, hogy a bujtvány, amit leteszünk, azon a részen, ahol
az anyanövénytől elvágtuk, összeforrjon és gyorsan behegedjen. H a ugyan­
is ez nem történik meg, mintegy csövön át a szőlőtő nyitott belseje révén
nagyon sok nedvességet vesz fel, ami kivájja a tőkét, ez a hangyák és más
élőlények számára nyújt szállást, ezek pedig elkorhasztják a tőke alsó
részét. Ez történik a visszahajlított bujtványokkal, amikor is azoknak a
belső részeit a földből való kivétel során megtörik, így nyitott belsővel
kerülnek elültetésre, és a behatoló nedvességtől, valamint az említett
élőlényektől gyorsan elsatnyulnak.
6. A leghelyesebb ültetési mód tehát a vesszőt egyenesen, nem m eghaj­
lítva letenni, amelyiknek az alsó vége kétágú szőlőkapával való ültetésnél,

48 Az elnevezésben a racemo = böngészik a szőlőben jelentésű latin ige van, ill. a racemus
= kocsány, csutka (a szőlőben) jelentésű főnév.

118
a vasszerszám szűk nyílásában szilárdan megáll, és könnyedén lemélyít­
hető. Az így elültetett bujtvány gyorsabban megerősödik. Az alsó részén
ugyanis — ott ahol az anyanövénytől le lett választva — ott is fejleszt gyö­
kereket. M iután a gyökerek egyform án m egerősödtek, elfedik a
hegesedést, továbbá a lefelé néző vágási felület nem annyira veszi be a ned­
vességet, mint amelyik visszahajlítva, felfelé néző belsejébe engedi a
csapadékot, tölcsér módjára.

A B U JT Ó V E SSZ Ő H O SSZ A

X IX . 1. N em egészen egyértelmű, hogy milyen hosszú legyen a

bujtóvessző, ugyanis ha a szemek sűrűbben vannak rajta, rövidebbre kell
vágni, ha viszont ritkábban, akkor hosszabbra. Mégis ne legyen hosszabb
egy lábnál, sem rövidebb mint háromnegyed láb. Az utóbbi azért, hogy a
nyári forróság ne szikassza ki a talaj felső rétegében, az előbbi esetben vi­
szont nehogy mélyebbre ültetve, nehezen lehessen kivenni, amikor megnő.
Ez sík vidéken így megfelelő. Dombos területen viszont, ahol a talaj lejt,
lehet egy lábnyira és egy tenyérnyire ültetni. 2. Völgyekben és nedves sík­
ságon, ahol a fekvés megengedi, három szemet tartalmazó vesszőt is lehet
ültetni, ami kicsit rövidebb háromnegyed lábnál, de mindenesetre hosz-
szabb fél lábnál. N em azért mondják három szemesnek, mert általában
három szem van rajta, —mivel a vágás körül, ahol az anyatőkéről leválasz­
tották, tele van szemekkel —hanem azért, mert eltekintve ezektől a részek­
től, ahol sok van, a bujtóvessző felső részén három szakasz van és rajta
ugyanennyi szem.
M indezek között ajánlom azt is, hogy ügyeljünk rá, - akár
bújtóvesszőt, akár gyökeres vesszőt ültetünk —hogy a vesszők ki ne szárad­
janak, óvjuk az erős széltől és a naptól. Ez mindkettő különösebb fáradság
nélkül elkerülhető, ha lefedjük ezeket egy szövettel, vagy valamiféle
sűrűszövésű takaróval.
3. Mindenesetre ültetésre célszerű szélcsendes vagy enyhén szeles napot
választani, a nap ellen viszont árnyékolással lehet védekezni.
Szóba kell hoznom azonban, mielőtt eszmecserénket befejeznénk, amit
eddig nem mondtam, nevezetesen azt a kérdést, hogy egy avagy többfajta
legyen-e a szőlő? H a többfajta, akkor ezeket egymástól elkülönítve,
fajtánként, vagy együtt, vegyesen kell-e telepíteni? Először az első kérdést
fogom tárgyalni.
119
 XX. 1. Az okos földműves azt a szőlőfajtát, amit különösen becsül, úgy
ülteti, hogy egyetlen más fajtájú tő se kerüljön közéje, a lehető legtöbbet
telepíti belőle, és a mennyiséget folyamatosan növeli. Bölcs előrelátásra vall
a különböző fajták telepítése is, mert úgy tartják sohasem olyan enyhe és
kiegyensúlyozott az egész esztendő, hogy valamelyik szőlőfajta ne károsod­
na. H a az időjárás száraz, ez a nedvességet kedvelő fajtáknak árt, ha viszont
esős, akkor az azt szeretőknek. H a hideg és zúzmarás, az a hidegre érzé­
keny fajtának nem jó, ha forró, az a hőséget nem tűrőnek árt. 2. H add ne
soroljam fel most az időjárás ezernyi hátrányát, mindig akad ugyanis vala­
mi, ami árt a szőlőnek. H a tehát egy fajtát telepítünk, és az történik, ami
árt neki, akkor odavan az egész szüret. 3. Nincsen ugyanis semmi biz­
tosíték, amit a különböző fajtájú tövek nyújtanának. H a ellenben a
szőlőskertet különböző fajtákból létesítjük, akkor ezekből valami épségben
marad és termést hoz. Mégis ez az ok ne kényszerítsen bennünket külön­
böző fajták telepítésére, hanem az általunk legkiválóbbnak ítélt fajtát a
lehető legnagyobb mennyiségben telepítsük és azután azt, amit a második,
harmadik és negyedik helyre tettünk —ezzel a négyessel, miként az atléták
esetében, elégedettek lehetünk. Elegendő ugyanis négy, maximum ötfajta
szőlő a sikeres szüretben való bizakodáshoz.
4. A második kérdésről, amit felvetettem: semmi kétségem , hogy saját
kertben fajtánként kell ültetni a szőlőt, hosszanti és keresztutakkal
elválasztva egymástól. Egyébként én m agam sem tudtam ezt a saját ház­
népemmel elérni, vagy bárki előttem megvalósítani, bár ezt nagyon helye­
selték. Ez valamennyi mezőgazdasági munka között a legnehezebb, mivel
a vesszők kiválogatása a legnagyobb gondosságot igényli, és általában ezek
elkülönítéséhez igen nagy szerencse és szakértelem szükséges. Azonban,
ahogyan az isteni szerző, Platón mondja, gyakran a feladat szépsége vonz
bennünket olyasminek az elérésére, amit halandó természetünkből adódó
gyengeségünk folytán képtelenek vagyunk megvalósítani.
5. Mégis, ha elég sokáig élünk, s a hozzáértés és a készség akarattal is
társul, nem túl nagy nehézséggel megvalósítható. Bár nem kevés ideig kell
állhatatosnak maradni ahhoz, hogy nagyszámú szőlőfajtát több év során el
tudjunk különíteni, m ert nem minden évszak alkalm as ennek a
megítélésére: vannak bizonyos szőlőfajták, amelyek tőkéjük vagy ágaik
színének hasonlósága miatt nem különböztethetők meg egymástól, ha
nincsen lombjuk, ezeket érett termésük és levelük alapján lehet felismerni.

120
Mégis állíthatom, hogy ezt a gondosságot csakis a gazda tudja megvalósí­
tani. 6. Ezt könnyelműség lenne a felügyelőre vagy a vincellérre bízni, bár
ami m ég sokkal könnyebb, azt is nagyon kevés földművesnek sikerült
eddig általuk megvalósítani, azt, hogy ne tartsanak fekete szőlőt,49 jóllehet
azt a bogyó színe alapján a legostobább ember is felismeri.
X X I. 1. Számomra mégis az egyetlen megfelelő eljárás, és ezt igyekszem
megvalósítani, hogy a régi szőlőskertben fajtánként elkülönítve ültessük a
szőlővesszőket egy-egy faiskolába. így nem kétséges, hogy néhány év
múlva sok ezer gyökeres vesszőt nyerünk az oltóágakból, és ezeket a
vesszőket fajtánként, különböző helyekre lehet szétültetni. 2. Továbbá
ennek az elvégzésére a haszonvágy több okból késztethet bennünket.
Először is, hogy a kevésbé fontossal kezdjem, ami nem csak a földm ű­
velésre, hanem az élet minden területére vonatkozik, a bölcs ember inkább
leli örömét olyan dolgokban, amelyek tulajdonságaik szerint vannak
elkülönítve, mint amelyek válogatás nélkül, összedobálva, mintegy cso­
móban vannak összekeverve. 3. Továbbá ha valakinek a számára idegen a
falusi élet, ha egy szépen rendezett szőlőskertbe lép, a legnagyobb
gyönyörűséggel csodálja a természet bőkezűségét, itt Biturica szőlő bőséges
terméssel, ott Helvola szintúgy, emitt Arcelaca szőlő, amott a Spionia és
Balisca vetekednek egymással, a kegyes földanya ki nem merülő termőerő­
vel dús, és évről-évre édes m usttal teli emlőit nyújtja a halandóknak.
Eközben Liber atya50 segítségével termő ágakkal, fehér, aranysárga, vörös
vagy bíbor ragyogással tündökölve, sokszínű gyümölccsel m egrakottan
ragyog az ősz.
4. N oha a látvány igen gyönyörködtető, mégis lényegesebb a haszon.
Mert a családfő is annál szívesebben megy birtokát megszemlélni, minél
jövedelmezőbb az, és ahogyan a költő szól a szent istenségről:

„Merre körülnéz, csak tisztes-szép arccal az isten”51

így van ez nála is: ahol a gazda jelenléte és a felügyelet gyakori, ott

49 Nem a vörösbor készítésére való szőlőről van szó, hanem egy elfajzott változatról (vö.
4, 2, 4.)
50 Bacchus, a bor és a mámor római istene.
51 Vergilius: Georgica 2, 349.

121
bőségesebb lesz a termés, mellőzöm azonban, mi a fajtánként ültetett
szőlőnél is előfordulhat, azzal a fajtával foglalkozom, amelyikre leginkább
kell ügyelni. 5. A különböző fajtájú vesszők nem egy időben virágoznak,
és nem is egyszerre érnek. Ez okból szükségszerűen más kellemetlensége is
adódik annak, akinek a szőlőskertjében nem fajtánként van elkülönítve a
szőlő. Előfordulhat, hogy a későn érő termést a még éretlennel együtt szedi
le, emiatt az később megsavanyodik, vagy ha a késői fajta érését is bevár­
ja, a korábbi termését elveszíti, ami a különböző madárrajoknak, az
esőknek és a szeleknek esik áldozatul.
6. H a a termést szakaszosan szüreteli le, a szüretelők hanyagságának
teszi ki m agát, ugyanis nem tud minden szüretelő mellé egy felügyelőt állí­
tani, akik gondoskodnak róla, nehogy a bogyókat savanyúan szedjék le.
M ásodszor ha elérkezett a szőlő érési ideje - s ha a bogyók különböző
fajtájúak - a jobb ízűeket elrontják a silányabbak és az egész egybeöm-
lesztve, elveszíti aromájának tartósságát. A szükség úgy kívánja, hogy a
földműves tájékozott legyen a must mindenkori vételáráról, hogy (még)
abban az évben eladja, bár sokkal drágább lenne ha az eladást el tudná
halasztani egy évvel, vagy legalább a jövő nyárig.
7. A szőlőnek a fajtánként valói elkülönítése igen nagy előny, mert a
vincellér könnyebben végzi el az egyes fajták megfelelő metszését, ha
ismeri a fajtákat, amit metsz. A vegyesen telepített szőlőskertben nehéz
erre ügyelni, ugyanis a metszés zömmel olyan időszakra esik, amikor a
szőlőnek nincsen se ismertetőjele se lombja, ami alapján fel lehet ismerni.
Nagyon sokat számít, hogy a vincellér - az adott fajta természetének
megfelelően — több vagy kevesebb ágat hagy-e meg, és hogy hosszan
meghagyja-e a vesszőket, vagy pedig rövidre vágja. 8. Igen nagy jelen­
tősége van annak is, hogy melyik égtáj felé néz a vegyes fajtákkal
betelepített szőlőskert, ugyanis nem mindegyik fajta kedveli a meleget,
úgyszintén a hideget sem, hanem minden fiatal növénynek megvan a sajá­
tos természete. Egyesek a déli fekvés mellett erősödnek, mert jól tűrik a
meleget, mások az északi fekvésnél, mert árt nekik a hőség, m egint mások
a keleti vagy a nyugati fekvést, mert a mérsékelt klímát szeretik. 9. Ezekre
a fekvésből és tájolásból adódó különbözőségekre legyen tekintettel az, aki
kertjében fajtánként elkülönítve telepíti a szőlőt. N em kevés előnyt jelent
ez, mert kevesebb munkát és költséget kell fordítania a szüretre. Ugyanis
mihelyt ezek elkezdenek beérni, megfelelő időben szüretelnek, a m ég nem

722
érett bogyókat minden veszteség nélkül későbbre lehet hagyni. 10. N em
egyformán sietteti a szüretet a régebbi és a már megérett termés, és
kényszerít még több munkaerőt alkalmazni bármi áron is. Már az nagy
érték, hogy a különböző fajtájú borokat nem összekeverve, hanem teljesen
tisztán tegyük el, mindegyiket külön, legyen az akár Bituricus, Baliscus
avagy Spionius. Ezek a fajták így elkülönítve — mivel semmi idegen és
fajtájukkal összeférhetetlen nem jön hozzá - hosszan tárolhatók és értéke­
sebbé válnak. Amikor tizenöt év múlva előveszik, vagy még néhány évvel
később, semmilyen romlást nem lehet észrevenni rajta, mivel szinte min­
den tiszta bornak megvan az a sajátossága, hogy az idővel javul a
minősége.
11. Ez — amit bizonyítani akartam — a leghasznosabb a fajták
elkülönítése, ha ezt mégsem lehet megvalósítani, a másik lehetőség az,
hogy különböző, de mégis olyan fajtákat telepítsünk, amelyeknek az íze
hasonló, és az érési ideje azonos. Megteheted azt is, ha a gyümölcs érdekel,
hogy a szőlőskert északi oldalán, az utolsó sorokban — hogy ne vessenek
árnyékot, ha m egnőttek - füge-, körte- és almacsemetéket telepítesz:
ezeket két éven belül beolthatod, átültetheted, ha nemes fajták, akkor
később, amikor megnőttek. Ennyit a szőlőskert telepítéséről. Hátravan
még a legfontosabb rész, hogy ezeknek a gondozásáról essék szó; erről a
következő könyvemben fogok szólni.

123
 NEGYEDIK KÖNYV

Ellentétben Atticus és Celsus véleményével nem elegendő a szőlő számára két

láb ?nélyen felásni a földet — Egy szőlővesszőhöz nem szükséges két karót
tenni, de egyet minden egyes tőkéhez kell —Az újonnan ültetett szőlő állandó
gondozás nélkül gyorsan tönkremegy —A szőlővesszőt a gödrökben le kellfek­
tetni és visszahajtani egészen a gödör aljától és kiegyenesítve nádhoz kötni
— Az új telepítésű szőlőt ?ninden hónapban gondosan kell kapálni — Nem
engedhető meg, hogy az új telepítésű szőlőben gaz nőjön — A gyökeres
szőlővesszőnek le kell szedni a lombját, úgy hogy csak a fá ja maradjon —
Ugyanezt kell tenni a bujtványokkal is —A kacsot idejében kell leszedni,
amíg még zsenge és ujjal könnyedén eltávolítható —Nyáron nem kell a lom­
bot sarlóval levágni —Az új telepítésű szőlőt ősszel legalább az első öt évben
meg kell tisztítani, és a tél beállta előtt a tőkék körül újra elegyengetni —
Hogyan kell levágni a nyári gyökereket a kitisztított szőlőbe?i —Hogyan kell
metszeni a fia ta l szőlőt — Mikor a legmegfelelőbb az idő a metszésre —
Hogyan kell a bujtóvesszőt visszavágni — Hogyan kell karózni a szőlőt —
Milyen magasra kell helyezni a lécrácsot —Hogyan kell kötözni a szőlőt —
Hogyan kell a szőlőt „igára” futtatni - Hogyan szaporítsuk a fia ta l szőlőt,
és hogyan neveljük a bujtóvesszőt —Mikor és milyen korában ültessük át a
gyökeres vesszőt — Hogyan készítsünk nádból „igát” — Hogyan osszuk kis
parcellákra a szőlőültetvényt — Hogyan újítsuk meg az elöregedett szőlőül­
tetvényt — Hogyan metsszük ugyanezt —A már beállított szőlőültetvényen
mit kell kerülni és mit kell követni a jó vincellérnek —Hogyan kell a szőlőül­
tetvényt a lombjától megszabadítani —Hányszor kell kapálni —Az oltás­
ról és a beoltott szőlő védelméről —A füzes létesítése —A rekettyésről — A
nádasról —A gesztenyésről

1.1. Tudom , Publius Silvinus, hogy miután te a szőlőtelepítésről írott

m unkámat többeknek felolvasnád, - akik érdeklődnek a m ezőgazdaság
iránt — némelyek szinte valamennyi tanácsomat dicsérnék, egyet-kettőt
azonban elmarasztalnának. Én ugyanis a szőlővesszők számára a két láb
mélységű gödörhöz, —amit Atticus és Celsus ajánlottak —javasoltam még
háromnegyed lábnyit hozzáadni. N em tartom ésszerűnek továbbá minden

125
egyes gyökeres vesszőhöz saját karót állítani, — az említett szerzők is
m egengedik — kevesebb költséggel is jár, hogy egy növénynek a két
ellenkező irányban vezetett ága, a sorban egymásután következő karókra
kerüljön. Mindkét vélemény inkább vitatható mintsem ésszerű. 2. Hogy
m agam cáfoljam meg, amit korábban javasoltam, a jövőben be fogjuk érni
két láb mélységű gödörrel, miért ajánljunk akkor mélyebbet ásni, ha a
szőlőt ilyen csekély mélységre akarjuk ültetni? Azt vethetné valaki ellen,
hogy alatta laza földréteg legyen, ami nem akadályozza, és keménységével
nem kényszeríti visszafelé fordulni a növekvő új gyökereket. 3. Megeshetik
akkor is, ha a földet ásóval lazítjuk meg, és frissen m egm unkált földben
készítünk gödröket, amelyek több mint két és fél láb mélyen meg vannak
munkálva. Ugyanis a sík területen kiásott és visszatöltött föld m agasabban
lesz mint a m egmunkálatlan talaj szintje.
4. Általában nem kívánja meg a növény, hogy mélyen m egm unkált
ágyba ültessük, valójában bőven elegendő a szőlőt két láb mélyen fellazí­
tott földbe ültetni, amely mintegy barátságos anyai ölként fogadja be a
fiatal növényt. Példát vehetünk a gyümölcsösről, ahol mikor gödröket
készítünk, a facsemeték alá vékony, porhanyós földréteget teszünk. 5. A
mélyebb ültetésnek a valósabb oka az, hogy az „igás” szőlő jobban nő ha
mélyebb gödrökbe lett ültetve. A tartományokban alig ajánlhatók a föld­
művelőknek a két lábnál mélyebb gödrök, náluk ugyanis általában a talaj
közvetlen közelében tartják az alacsony növésű szőlőt. Amikor a szőlőt
„igára” szánják, akkor mélyebb alapozást kell készíteni, ugyanis minél
m agasabbra nő a szőlő, annál több tápanyagot kíván a talajtól. 6. Ezért a
fára futtatott szőlő számára senki sem készít három lábnál kevésbé mély
gödröket. Kevésbé megfelelők a földművesek törekvése szempontjából
azok a különös előnyök, amelyek az alacsony ültetésből származnak,
nevezetesen, hogy gyorsan nőnek azok a vesszők, amelyeket nem nyom a
föld súlya, és termékenyebbek lesznek, ha azok csak lazán vannak
felfüggesztve.
Iulius Atticus mindkét nézete igazolódik a gyümölcsössel való összeha­
sonlításban, ami tudniillik sokkal erősebb és termékenyebb sarjat nevel,
amit nem tenne, ha nem kerülne elég mélyre a csemete. Hogyan? 7. A
felásott föld ugyanis amíg friss, laza és átszellőzött, mintegy m egtrágyáz­
va, felduzzad. Azután nem túl sokáig áll, letömődve leülepedik, és a kúszó

126
szőlőgyökereket mintegy a talaj felső rétegében hagyja.1 Ez a mi ültetési
módszerünknél kevésbé történik meg, mivel mélyebbre ültetjük a szőlőt.
Úgy tartják ugyanis, hogy a mélyre ültetett szőlőt nem bántja a fagy, ezt
én sem vitatom. Azonban kettő és háromnegyed láb mélységnél nem
érvényesül ugyanez a hatás, ugyanis ahogyan fentebb m ondtam , a
mélyebbre ültetett, fára futtatott szőlőnél nincs meg ez a kellemetlenség.
I I.l. A m ásik vélemény, - hogyha egy magvessző hajtásaihoz két karó
kerül, az kevésbé költséges - teljesen téves. Ugyanis, ha m aga a tőke pusz­
tul el, a két karó üresen marad, majd ugyanennyi gyökeres vesszőt kell a
helyébe ültetni, amelyek mind a gazda költségét növelik. Akár, — ami
gyakran elő szokott fordulni - a tőke elvékonyodik, fekete vagy kevésbé
termékeny fajta lesz belőle, ebben az esetben nem egy, hanem több karón
is pang a termés. Jóllehet a hozzáértőbb földművesek a nemes szőlőfajtáról
is azt tartják, hogy két karóhoz kötve kevésbé termékeny, mert túl sok
vesszőt hajt. 2. Ezért az elöregedett szőlőt inkább bujtóvesszővel kell sza­
porítani, mintsem teljes egészében lefektetni, ahogyan Atticus tanácsolta,
mivel a bujtóvesszők könnyen meggyökeresednek, és ily módon minden
vessző a saját gyökereire, mintegy saját alapjaira támaszkodik. Amelyiket
teljes egészében lefektetik, miután a talajt mintegy átszőtte és behálózta
gyökereket növesztve, számos gyökérrel összefonódottan és túl sok
vesszővel megterhelve elpusztul. 3. Ezért mindenesetre azt ajánlom, hogy
inkább kettő mintsem egy vesszővel próbálkozzunk, és ne a haszonra
törekedjünk, mert az mindkét részről messze nagyobb kárt okozhat.2 Előző
könyvemben elkezdett témám azonban megköveteli, hogy rátérjek a
m egígért bevezetésre.
III. 1. M indenfajta befektetésnél, - ahogyan Graecinus véli — az
emberek többsége merészen új dolgokba kezd ahelyett, hogy folytatná a
már elkezdetteket. „Néhányan” - mondja ő - „az alapkőtől elkezdve
felépítik a házat, viszont a már felépítetteket nem tartják karban.” Mások
hajókat fabrikálnak szorgalmasan, és amikor azok készen vannak, nem
látják el őket sem felszereléssel sem pedig legénységgel. Néhányan vásár­

1 Ezeket a gyökereket le szokták vágni (léggyökerek), hogy a talajban lévők erősöd­

jenek, vö. Quintilianus 10, 7, 28.
2 Akár megmarad, akár elpusztul a szőlő, kevesebb lesz a bor.

127
lási szenvedélyüket igásállatok és rabszolgák beszerzésében élik ki, viszont
azok tartására egyáltalán nem fordítanak gondot. 2. Sokan barátaik javára
jótéteményeket gyakorolnak, de ugyanakkor meg is semmisítik azokat.
N em szabad ezen csodálkoznunk, Silvinus, ugyanis sokan saját gyer­
mekeiket — akik m iatt házasságot kötöttek, és akiket m aguk akartak —
fösvény módon nevelik, nem taníttatják őket, és egyéb testi szükség­
leteikről sem gondoskodnak. Mi következik ebből? Az, hogy a föld­
művesek gyakran hasonló módon vétkeznek, amikor is a leggondosabban
telepített szőlőtöveket, mielőtt még megerősödnének, különböző okok
folytán hagyják tönkremenni. 3. Mások az évi ráfordítástól visszariadva, az
első hasznot tartják a legbiztosabbnak és nem hajlandók többet ráfordí­
tani, mintha éppen azért kellene szőlőt telepíteni, hogy majd később
fösvénységből elhanyagolják. Néhányan inkább a nagyméretű, mint a jól
gondozott szőlőültetvény birtoklását tartják szép dolognak. Ismertem
többeket, akik elhitették m agukkal, hogy a földet — jól-rosszul — csupán
művelni kell. 4. Ellenben én úgy gondolom, hogy valamennyi föld csakis
akkor hozhat hasznot, ha azt gondos szorgalommal, hozzáértően művelik,
legfőképpen a szőlőre áll ez. A szőlő ugyanis érzékeny, nem ellenálló, a
szakszerűtlen bánásmódot egyáltalán nem tűri. A nagyon bő termés is
megviseli, ha nem tartasz mértéket, saját termékenysége emészti fel.
Amikor már valamennyire megerősödött, mintegy ifjúi erőre kapott, túléli
a hanyagságot. 5. H a viszont az újtelepítésű szőlő, am íg meg nem
erősödik, nem kap meg mindent, amire szüksége van, akkor egészen elsat-
nyul és annyira tönkremegy, hogy később semmilyen ráfordítással sem
hozható helyre. Igen nagy gonddal kell tehát művelni, mintegy m ega­
lapozni, ahogyan a csecsemő tagjait születése napjától kezdve kell alakí­
tani, mert ha ezt elmulasztottuk, a teljes ráfordítás kárbaveszett, az ide­
jében el nem végzett munka később nem hozható be. Hidd el, Silvinus,
tapasztalatból tudom, hogy a helyesen telepített, jó fajtájú, jól gondozott
szőlő mindig kam atostul fizet. 6. Graecinus a szőlőművelésről írott
könyvében be is bizonyítja ezt nekünk, nem csupán érveléssel, hanem
gyakorlati példával is. Elmondja, hogy gyakran hallotta apjától mesélni,
hogy a szomszédjának, egy bizonyos Papinius Veternensisnek volt két
lánya és egy szőlővel betelepített birtoka. Amikor idősebb lánya férjhez
ment, neki adta hozományul a birtok egyharmad részét, s ugyanennek a
birtoknak a m egm aradt kétharmada semmivel sem jövedelmezett keveseb­

128
bet, mint azelőtt. A fiatalabb lány férjhez menetelekor a m egm aradt bir­
tok felét neki adta hozományul, és mégsem csökkent a korábbi ter­
méshozam. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a birtok m egm aradt harmadát gon­
dosabban művelte, mint korábban az egészet.

A Z Ú J T E L E P ÍT É S Ű SZ Ő L Ő M Ű V ELÉSÉRŐ L
IV. 1. Tehát mi is, Publius, nagy lelkesedéssel telepítsünk szőlőt, és még
nagyobb buzgalommal gondozzuk. Ezek telepítésének egyedüli és legjobb
m ódja az, amit előző könyvemben ismertettem. Az előkészített földön
ássunk gödröt, és a szőlővesszőt a gödör közepétől a gödör fala irányába
fektessük le, és vezessük a fal mentén egészen fel, és a gödör szájánál
kössük nádhoz. Különösképpen arra kell ügyelni, hogy a gödör ne olyan
legyen mint a folyóteknő, hanem határozott szögletekkel függőlegesen
menjenek a falai. 2. Ugyanis a gödörbe, hanyatt, mintegy teknőbe lefek­
tetett szőlő ki van téve annak, hogy később a körülkapálásnál megsértjük.
A ferdén lehelyezett szőlőt ugyanis, a kapáló munkás miközben a gödröt
igyekszik mélyíteni, többnyire megsérti és sokszor el is vágja. Ügyeljünk
tehát rá, hogy a vessző egészen a gödör aljától függőlegesen menjen a
támasztékhoz, és így vezessük egészen fel. Egyebekben úgy kell eljárni,
ahogyan azt az előbbi könyvemben tanácsoltam. Fent két szemet szabadon
hagyva egyengessük el a földet. Miután a szőlővesszőket elhelyeztük a
sorokban, gyakori kapálással lazítsuk és porhanyítsuk a talajt. 3. így fejlőd­
nek ugyanis legjobban a gyökeres szőlővesszők, valamint a többi vessző,
amelyeket leraktunk. H a a talaj laza és porhanyós, semmiféle gyom nem
akadályozza, hogy a nedvesség a gyökerekhez jusson, sem a talaj
keménysége nem sanyargatja az új növényt, mint valami szoros kötelék.
V .l. H ogy milyen gyakran kell a földet kettőskapával megmunkálni —az
igazat megvallva —nincsen meghatározva, de minél sűrűbben, annál jobb.
Mivel azonban a kiadások ésszerűsége mértéket követel, többeknek ele­
gendőnek látszik március elseje és október elseje között, harminc
naponként megkapálni az újonnan telepített szőlőt. Minden gyom ot el kell
távolítani, különösképpen a füvet. A fű ugyanis, hacsak nem tépkedjük ki
kézzel, és dobáljuk a föld tetejére, bármilyen kicsi része kerül is a föld alá,
újból megered, és a fiatal szőlőtöveket oly mértékben kiégeti, hogy azok
elsorvadnak és elszáradnak. VI. 1. Továbbá akár bujtóvesszőket, akár gyök­
eres vesszőket ültetünk, legjobb kezdettől fogva úgy alakítani, hogy
129
gyakran távolítsuk el a felesleges hajtásokat,3 és ne hagyjuk, hogy az erők
és az összes tápanyag egynél több ágra jussanak. Először mégis meg lehet
hagyni két hajtást, az egyiket tartaléknak, ha netán a másik tönkremegy.
2. Azután ha egy kicsit megkérgesedtek a vesszők, az egyiket távolítsuk el.
H ogy a m egm aradtakat nehogy kitépje a viharos szél, célszerű puha és laza
kötelékkel rögzíteni a felfelé kúszókat addig, amíg saját kacsaikkal, m int­
egy kezekkel, m egfogják a karókat. 3. H a a napszámosok hiánya m eg­
akadályoz abban, hogy ezt a bujtóvesszőkön elvégezd, amelyeknél én
tanácsolom a kacsolást, feltétlenül kívánatos viszont a rendes szőlőtöveknél
elvégezni, hogy azok —kivéve ha a jövőbeni bujtóvesszőkről akarsz gondos­
kodni —a sok vessző miatt el ne satnyuljanak, hanem csak egy tövet táplál­
janak, amelyeknek a megerősödését segíteniük kell. H osszabb karóval kell
m egtám asztani, amelyen annyira előrekúszhat, hogy túlér a következő évre
szánt keresztlécen, és meg lehet hagyni termőnek. 4. Mihelyt elérte ezt a
hosszúságot, le kell törni a csúcsát, hogy inkább vastagodjon, mintsem túl­
ságosan hosszúra előrenyúljon. Azt a vesszőt, amelyből tőkét szán­
dékozunk nevelni, egészen az aljától kezdve három és fél láb m agasan min­
den hajtásától meg kell szabadítani és ezen a távon belül minden kinőtt
hajtást gyakran el kell távolítani. 5. Ami ezen a részen felül nő, azt érin­
tetlenül m eg kell hagyni. Jo b b azonban a felső részt a következő ősszel
metszőkéssel eltávolítani, mintsem a kacsokat nyáron leszedni, mert azon
a helyen, ahonnan a hajtást eltávolítottad, rögtön egy másik fog kisarjad­
ni, és miután ez kijön, egyetlen szem sem mard vissza a tőkén, amelyikből
a következő évben a termőág fejlődhetne. V II.l. Minden hajtás el­
távolításának addig van az ideje, amíg a veszők annyira hajlékonyak, hogy
könnyed m ozdulattal, ujjal letörhetők. H a ugyanis azok jobban
megkeményedtek, vagy nagyobb erőfeszítéssel távolíthatók el, vagy pedig
metszőkéssel kell levágni őket, ez mindkettő kerülendő. Az előbbi azért,
mert megviseli a tőkét, ha megpróbálod letépni, az utóbbi azért, mert
sebet hagy, és az a zöld és még fejletlen hajtásnak árt. 2. A metszőkés
okozta sebhely ugyanis nemcsak addig terjed, ameddig a metszőkés
nyoma, hanem a nyári hőségben a mélyen bevágott sérülés környékét is
kiszárítja, és ezzel az anyanövénynek nem csekély részét elpusztítja. Ezért
ha a vessző már megkeményedett (fás), metszőkéssel kell eltávolítani,

3 Hasonló tanácsot ad Palladius is (6, 2.).

130
akkor az anyanövénytől kissé távolabb kell elvágni, és csonkokat kell hagy­
ni, amelyek a hőséget elfogják attól a résztől, ahol az oldalhajtások nőnek,
nem terjed ugyanis ennél tovább a forróság ereje. 3. A bujtóvesszőnél
hasonló az eljárás a hajtások eltávolítását illetően. A vessző hosszát úgy kell
növeszteni, ha egyéves vesszőt akarunk, ahogyan m agam is gyakran tet­
tem. H a az a szándékunk, hogy mindenképpen visszavágjuk, és hogy két
éven túl fogjuk felhasználni, miután egy vesszőre már visszavágtuk, és már
elérte az egy láb hosszúságot, célszerű levágni a végét, hogy „nyakban”
erősödjön és vastagabb legyen. Az újonnan elültetett növénynél ez az első
teendő.

AZ Ú J T E L E P ÍT É S Ű SZ Ő LŐ K Ö R Ü LK A PÁ LÁ SA
VIII. 1. A szőlő, az ezután következő időszakban, - ahogyan Celsus és
Atticus írta, akiket korunk joggal dicsér — október közepe után is több
munkát igényel. Ezután ugyanis, mielőtt a fagyok beállnának, körül kell
kapálni a szőlőt. Ez a munkálat felszínre hozza a nyári gyökereket, ezeket
a tapasztalt földműves szerszámmal elvágja. H a ugyanis hagyja azokat
megerősödni, az alattuk lévő gyökerek elsatnyulnak és megtörténhet, hogy
a szőlő csak a talaj felső rétegében fejleszt gyökeret. Ezeket aztán a fagy
megviseli, a meleg nagy mértékben meggyötri és a kutya csillagkép feljöt­
tekor (kánikula) erősen szomjazva kiszárad az anyanövény. 2. Ezért min­
dent, ami másfél láb mélységben nőtt, a körülkapáláskor el kell vágni. Ez
a metszés azonban nem azonos a szőlő felső részén alkalmazott eljárással.
Ugyanis semmiképpen nem szabad sebet okozni, legkevésbé szabad m agát
az anyanövényt szerszámmal megérinteni. H a ugyanis a törzs közelében
vágod el a gyökeret, a forradásból vagy még több gyökér hajt ki, vagy
pedig télen, a körülkapálásnál keletkezett mélyedésekben megáll a víz, ez
a fagyban felhasítja a friss vágásokat, sőt rajtuk keresztül bejut a növény
belsejébe is. H ogy ez ne történjen meg, a gyökeret a törzstől egy ujjnyi
távolságra célszerű elvágni, amelyek így eltávolítva nem hajtanak tovább
és védik a tőkét a többi ártalomtól. 3. Miután ezt a munkát elvégeztük, ha
azon a vidéken enyhe a tél, a szőlőtőkét nyitva hagyhatjuk. H a ellenben
zordabb a klíma, akkor ezt nem lehet megtenni, és az említett gödröket
december tizenharmadika előtt be kell kapálni. H a különösen hideg
vidékkel kell számolni, akkor a szőlő gyökerei fölé tegyünk valamilyen trá­
gyát, mielőtt betakarnánk, vagy ha az kényelmesebb akkor galam btrá­
131
gyát, vagy hat sextarius erre a célra félretett állott vizeletet. 4. A szőlőt az
első öt évben minden ősszel körül kell kapálni, amíg meg nem erősödik.
Mihelyt a tőkéje megerősödött, azután ezt a műveletet elég három
évenként elvégezni. Ugyanis kevésbé sérti meg a szerszám a szőlőtőke
„lábát” és ha a gyökerek héja megerősödik, nem sarjadnak olyan gyorsan a
kis gyökerek sem. IX . 1. A körülkapálást azután egy olyan jellegű metszés
követi, ami a régi szerzők útmutatásai alapján, a szőlőnek egy ágra való
visszavágását jelenti, két szemet meghagyva a föld felett. N e közvetlenül a
bütyök mellett vágjuk el, nehogy a szemet hátráltassuk a fejlődésben,
hanem a szemek között középen, ferdén húzott metszőkéssel, ne egyene­
sen keresztbe, nehogy az odahulló csapadék összegyűljön benne. 2. A vágás
ne azon oldal felé lejtsen, ahol a szem van, hanem mögéje, úgy, hogy
inkább a földre, mintsem a szemre könnyezzen. A ráhulló nedvesség
megöli ugyanis a szemet, és nem engedi, hogy kihajtson.4 X .l . A m et­
széshez két évszak is megfelelő, jobb — ahogyan M ago is tanácsolja —
tavasszal, mielőtt a vessző hajt. Nedvességgel telve ugyanis könnyen,
simán és egyenletesen fogadja a vágást, és nem áll ellen a késnek. Ebben
Celsus és Atticus is M agót követte. Én m agam úgy ítélem, nem kell a
szőlőt szigorú metszéssel rövidre vágni —kivéve ha meglehetősen fejletlen
- , sem pedig mindenáron tavasszal metszeni. 2. Az első évben viszont,
amikor telepítettük, minden hónapban, amíg lom bosodik, gyakran
kapáljuk, és távolítsuk el róla a hajtásokat, így segítsük hozzá, hogy erőre
kapjon és csak egyetlen ágat tápláljon. H a ez kifejlődött, azt javaslom,
hogy ősszel vagy tavasszal metsszük a szőlőt — amikor alkalm asabb —,
szabadítsuk meg a fiatal hajtásoktól, amelyeket a kacsoló a tőke felső
részén m eghagyott, majd így helyezzük keresztlécre. Ezt könnyű és helyes
megtenni annál a szőlőnél, amelyik nem gyökeres és amelyik vesszőjével
már az első évben az iga fölé nőtt. Ez azonban csak ritkán, és néhány föld­
művesnél történik így, azért ajánlják az említett szerzők, hogy a szőlő első
hajtásait vágjuk vissza. 3. Mindenesetre nem minden vidéken jobb a
tavaszi metszés. Ahol ugyanis hideg az éghajlat, ott kétségtelenül ezt kell
választani: ahol azonban sok a napsütés, és enyhék a telek, a legjobb és
leginkább természetes az őszi metszés, amikor mintegy a természet örök

4 Vö. Plinius: 17, 192.

132
törvénye szerint, a növények a lombjukkal együtt termésüket is levetik.
X I. 1. Ezt ajánlom, akár gyökeres vesszőt, akár bujtóvesszőt ültettél. A
gyakorlat ugyanis megcáfolta azt a régi vélekedést, miszerint az egyéves
bujtóvesszőket nem szabad szerszámmal érinteni, mivel azok ezt nem
tűrik. Ugyanis Vergilius és olyan szerzők, mint Saserna, a Stolók, és C ato,5
ok nélkül tartottak ettől. Ok azonban nem csupán abban tévedtek, hogy
az első évben szerszámmal nem érintették a növények finom gyökereit,
hanem abban is, hogy két év után, amikor vissza kellett vágni a gyökeres
vesszőt, akkor a teljes felső részét levágták, éppen az íz mellett azért, hogy
a fás részéből hajtson. 2. Bennünket a mesterségek mestere, a gyakorlat
tanított, hogy az első évben alakítani kell a vessző hajtásait, nem szabad
eltűrni, hogy a szőlőnek túlságosan sok lombja legyen és elvaduljon.
Másrészt nem helyes annyira megnyirbálni, — ahogyan a régiek kívánták,
hogy tudniillik az egész föld feletti részét levágjuk. 3. Ez ugyanis nagyon
ártalmas. Először is azért, mert amikor a földig levágod, a növény mintegy
kiheverhetetlen sérülést szenvedve, többnyire elpusztul. Továbbá akad
néhány olyan szőlő, amelyik ezt makacsul túléli, de kevéssé termékeny
ágakat hajt. Minden, ami a fás részből hajt ki, - többek bevallása szerint -
lombot ugyan hoz, egyébként viszont nagyon gyakran terméketlen. 4. A
középutat kell választani tehát, vagyis ne vágjuk vissza tövig a vesszőt, és
ne is hagyjuk az ágakat hosszúra nőni, megjegyezve az előző évi metszés
helyét, két-három szemet hagyjunk meg azon rész felett, ahol az előző évi
csapból hajt, hogy majd onnan el tudjon ágazni.

AZ Ú J T E L E P ÍT É S Ű SZ Ő L Ő G O N D O Z Á SA
X II. 1. A metszés után a szőlő karózásának m unkálata következik.
Valójában az első évben még nem kíván erős karót vagy támaszt. M agam
is megfigyeltem ugyanis, hogy a gyenge szőlőtő jobban támaszkodik
általában a kisebb, mint a nagyobb karóra. Ezért vagy kössünk minden
egyes szőlő mellé két öreg nádszálat (hogy a frissek ne hajtsanak gyö­
kereket), vagy pedig ha a hely adottsága lehetővé teszi, tüskebokor ágakat
szúrjunk le, és ezekhez rögzítsünk keresztben pálcákat a sor egyik részére.

5 Vergilius: Georgica: 2, 362-370. Cato: A mezőgazdaságról, 33, 2.

133
2. Ezt az „iga”-félét a földművelők catheriusnak (kantározott)6 nevezik. A
legfontosabb, hogy egy kicsivel a görbület alatt, a szőlő növekvő hajtása
azonnal m eg tudjon kapaszkodni, és hogy inkább vízszintes irányban,
mintsem függőlegesen terjeszkedjen, így a karóra tám aszkodva kön­
nyebben tűri a szeleket. Ezt a támasztékot célszerű négy láb m agasságig
felemelni, amíg a szőlő erőre kap. XIII. 1. A karózás után a kötöző munkás
következik, akinek az a feladata, hogy az egyenes szőlővesszőt rávezesse az
„igára” . Akár közvetlenül a szőlőtő mellett van a karó — ahogyan ezt
néhány szerző javasolta — a kötözést végzőnek ügyelnie kell rá, nehogy a
karó hajlását kövesse a kötözésnél, ez ugyanis m agát a szőlőt is elgörbíti.
Akár mivel — ahogyan Atticus és néhány más gazdálkodó ajánlotta - a
szőlő és a karó között távolságot kell hagyni —ez szerintem sem rossz —a
bujtvány mellé egyenes nádszálat helyezzünk és azt többszörösen rögzítve
vezessük a szőlőt keresztlécre. 2. N agyon sokat számít, hogy milyen a
kötözőanyag, amivel a szőlőt kötözzük. Ugyanis amíg a szőlő fiatal, a
lehető legpuhább anyaggal kell kötözni, mert ha fűzfa vagy szilfavesszővel
kötözöd, ahogyan növekszik a szőlő, elvágja a kötelék. Legjobb tehát
rekettyével, mocsári náddal vagy gyékénnyel kötözni, nem a legrosszabb
erre a célra az árnyékban szikkasztott nádlevél sem. X IV . 1. Hasonló­
képpen kell gondozni a bujtóvesszőt is. Ősszel vagy tavasszal két-két szem­
re visszavágva, mielőtt hajtana, fel kell kötözni keresztlécre. Ezekhez,
ahogyan m ár m ondtam , lécrácsot (cantberius) kell tenni, éspedig ala­
csonyabbra mint a rendes szőlőhöz. N em szükséges, hogy egy lábnál m a­
gasabban legyen, hogy a még zsenge szőlőhajtások kacsaikkal át tudják
fogni, nehogy a szelek kitépjék azokat. Ezután a kapáló munkás
következik, aki kétfogú kapával egyenletesen finomra aprózza a földet. 2.
Ezt az egyenletes talajm egm unkálást ajánlom leginkább. Felesleges ugya­
nis az, amit Hispániában „téli ásásnak” neveznek, vagyis amikor a földet
elhúzzák a tőkék mellől, és a sorok közötti részen halmozzák fel. Ilyenkor
ugyanis az őszi (tisztító) kikapálás már megvolt, amely a felső gyökereket
kitakarta és lehetővé tette, hogy a mélyebben lévőkhöz odajusson a téli
csapadék. A kapálások száma vagy ugyanannyi legyen mint az előző évben
vagy pedig eggyel kevesebb. Ugyanis a földet gyakran kell fellazítani

6 Vö. Plinius: 18, 115.

134
mindaddig, amíg a szőlő annyira meg nem nő, hogy beárnyékolja a talajt
és nem engedi, hogy alatta nőjön a gyom. 3. A kacsozást ugyanúgy kell
végezni ebben az évben is mint az előzőben. Ugyanis a fiatal növényt kor­
látozni kell, hogy ne neveljen több mint egyetlen ágat, annál is inkább,
mert zsenge kora nem bírja el, hogy egyszerre teremjen és tőkéjét is
növessze. X V . 1. Hanem amikor egy év és hat hónap múlva elérkezik a
szüret, rögtön a termés leszedése után bujtóvesszőket kell ültetni után­
pótlásként, amelyeket erre a célra tettünk félre. Vagy ha ilyenek nin­
csenek, akkor a rendes tőkéről kell a másik karóhoz bujtóvesszőt lehajlí­
tani. Mert nagyon hasznos, hogy az új ültetéssel telepített vesszővel min­
den karó ki legyen használva, és nem majd akkor utána ültetni, amikor ter­
mést akarunk.

A B U JT Á S R Ó L

2. A bujtás az, amikor a szőlővesszőt saját karója mellett lehajlítjuk, és

a mély gödörben a földfelszín alatt átvezetjük egy üres karóhoz. Ilyenkor a
görbületből erőteljesen kezd új ágat hajtani, amelyet aztán rögtön a saját
karójához kötnek és keresztlécre vezetnek. 3. Ezután a következő évben
vágjuk be a görbület felső részét egészen a belsejéig, nehogy a növekvő
vessző az anyanövény minden erejét m agába szívja, és hogy lassanként
szokjon hozzá, hogy táplálékát a saját gyökereivel vegye fel. Ezt követően
két év múlva levágják a mellette lévő ágat, amelyik a görbületből hajtott
ki és amelyik az anyanövénytől elvágva távolabb esik. Ezt késlekedés
nélkül mélyen körülássák, lyukat készítenek és egészen mélyen a talajban
vágják el az ágat, majd földdel betakarják, hogy az mélyen lent hajtson
gyökereket és ne a földfelszín közelében, ugyanis a föld felett hanyagul
elvágva továbbhajt. 4. Nincs erre megfelelőbb időpont, mint október
tizenötödike és november tizenharmadika között, hogy a téli hónapokban
gyökereit m eg tudja erősíteni a növény. H a ugyanis mindezt tavasszal
végezzük, amikor az ágak rügyezni kezdenek, az anyai tápláléktól hirtelen
m egfosztva ellankad a növény. X V I. 1. Ugyanez az eljárás a gyökeres
vessző átültetésénél. A második őszön, ha az éghajlat és talajviszonyok
megengedik, a legjobb október tizenötödike után kivenni a földből és átül­
tetni. H a azonban a helynek valamiféle kellemetlensége, vagy az időjárás
megakadályozza, akkor ezt az időpontot a következő tavaszra kell halasz­
tani. H osszabb ideig nem szabad a szőlőskertben hagyni, nehogy kiélje a
135
földet, vagy ártson a rendes magvesszőnek, azok ugyanis annál gyorsabban
megerősödnek, minél gyorsabban megszabadulnak a gyökeres vesszők tár­
saságától. Ellenben a három vagy négyéves vesszőket, tetejüket levágva
vagy rövidre visszavágva meg lehet tartani a faiskolában, mivel ennél nem
kell a szüretre gondolni. 2. H a az elültetett vessző túlhaladta a harmin­
cadik hónapot — ez a harmadik őszön van - azonnal meg kell támasztani
erősebb karókkal, ezt pedig nem ötletszerűen, vagy alkalomadtán kell
elvégezni. H a a karót a tőke mellé tesszük, egy lábnyi távolságot ki kell
hagyni, nehogy a gyökereket nyomja vagy megsértse és hogy a kapáló
munkás a tőkét minden oldalról körül tudja kapálni. 3. M agát a karót úgy
kell lehelyezni, hogy felfogja a fagyok és a szelek erejét, és védje a szőlőt.
Amennyiben a sorok közé verjük le a karót, vagy ássunk vagy előzetesen
cövekkel fúrjunk neki lyukat, mert minél mélyebben verjük le, annál köny-
nyebben tartja majd a keresztlécet és a termést. Ugyanis minél közelebb áll
a karó a tőkéhez, könnyedén leverve is stabilabb, mert a tőkével összekötve
kölcsönösen tartják egymást. 4. Ezután a karóhoz erősebb „igát” kell
kötni, ezeket vagy fűzfaágakból vagy több nádszálból kell nyalábszerűen
m egkötni, hogy kibírják a terhelést és ne nyúljanak meg a termés súlyától.
Minden egyes tőkén ugyanis két ágat kell nőni hagyni, kivéve ha egy gyen-
genövésű tőkét rövidebbre kell visszavágni. Az ilyen tőkén egy ágat
hagyjunk, a rajta lévő kevés szemmel.
X V II. 1. A karókból készült tartószerkezet stabilabb és kevésbé
munkaigényes. N ádból sok munkát jelent összekötözni, mivel több helyen
kell rögzíteni és ellenkező végeikkel egymásnak fordítva összekötözni,
hogy az egész tartószerkezet vastagsága egyenletes legyen. H a ugyanis a
nádcsúcsok kerülnek egymás mellé, ez a rész olyan gyenge lesz, hogy
megterhelve a már érett gyümölcs lehúzza a földre, s az a kutyák és vadak
prédája lesz. 2. H a ellenben a köteg egymásnak ellenkező végeikkel fordí­
tott nádszálakból készült, az kb. öt évig használható. A metszés és egyéb
m unkálatok terén ugyanaz az eljárás mint az előző két évben. Gondosan el
kell végezni az őszi felkapálást, és az üresen m aradt karók mellé
bujtóvesszőket kell tenni. Ezt a munkát nem lehet elmulasztani, sőt min­
den évben m eg kell ismételni. 3. Ugyanis az általunk elültetett növények
nem lehetnek örök életűek. M égis úgy gondoskodhatunk azok
folytonosságáról, hogy az elpusztult növények helyébe m ásikat ültetünk, s
éveken át tartó hanyagsággal nem hagyjuk odáig fajulni a dolgot, hogy az

136
egész faj elpusztuljon. Gyakran kell kapálni a szőlőt, jóllehet elegendő az
előző évinél eggyel kevesebbszer. Sűrűn el kell távolítani a kacsokat, nem
elég egyszer vagy kétszer leszedni a felesleges lombot az egész nyár
folyamán. 4. Leginkább eltávolítandó minden hajtás a tőke legfelső részén
(a „fején”). Ilyen módon az egyes szemek a keresztléc alatt két ágat haj­
tanak, ámbár mindkettő gazdag termést ígér, le kell róluk vágni minden
vesszőt, hogy annál jobban erősödjenek a m egm aradtak, és hogy annál job­
ban fejlődjenek és neveljék a rajtuk lévő termést. A negyvenkettedik hónap
után, a szüretet követően úgy kell a metszést végezni, hogy több ágat
hagyjunk m eg és azokat csillag alakzatban rendezzük el. 5. A metszőnek
a feladata azonban az, hogy a tőkét a keresztléc körül egy láb mértéken
belül tartsa, hogy a „fejéből” hajtson ki ami zsenge a „karjai” révén, a
keresztlécen át lehajlítva annyira engedje le, hogy ne érjen a földig. 6.
Semmi értelme nincsen a keresztlécet csillag alakzatban készíteni és szét­
terjeszteni, hacsak nem kötik hozzá az ágakat is. Ezt a formát azonban nem
minden földműves helyesli, ugyanis sokan elégedettek az egyszerű sorral.
Valójában stabilabb az ágak súlyának és a termésnek a tartásában az olyan
szőlőültetvény, amelyik mindkét oldalon keresztlécre van kötve, és ezáltal
egyforma terheléssel, mintegy bizonyosfajta horgonnyal, egyensúlyban
van. Ilyenkor a tőke több ágra oszlik szét, és könnyebben fejleszti azokat
mindenfelől alátámasztva, mint az olyan, amelyik sok vesszővel m egter­
helve, egyszerű lécrácson nyomorog. 7. Lehetséges mégis, hogy elegendő
egyetlen „iga”, ha a szőlőtőke nem terjedelmes, vagy nem bőtermő, és ha
az éghajlat nem viharos és szeles. Ahol ugyanis nagyerejű és heves esők és
viharok vannak, ahol gyakran veri a szőlőtőkét eső, ahol meredek dombon,
mintegy függve, több védelmet igényel, ott négyszög alakzattal kell
megerősíteni. 8. M elegebb és szárazabb helyeken az „igát” minden irány­
ban ki kell terjeszteni, hogy a mindenünnen előtörő vesszők meg legyenek
kötve és sűrű lugassal beárnyékolják a szomjazó talajt. Ellenben az esős,
hideg, zúzmarás vidékeken a szőlőt egyszerű sorokba kell telepíteni, így
ugyanis jobban éri a talajt a nap, a gyümölcs tökéletesen beérik és
egészségesebben átszellőzik. A kapások szabadabban és kényelmesebben
tudnak mozogni a kettős kapával, a felügyelők jobban szemmel tudják tar­
tani a termést és kényelmesebb a szüretelés. XV III. 1. Azonban bárhogyan
is látjuk jónak elrendezni a szőlőültetvényt, minden egyes kertben száz
tövenként különítsük el a szőlőt ösvényekkel — vagy ahogyan néhányan

137
ajánlják — az egész kertet osszuk fel fél iugerumos egységekre. Ennek a
felosztásnak az előnye kényelmes voltán túl az, hogy több napot és leveg­
őt nyújt a szőlőnek, és a gazda könnyebben oda tud menni, hogy
ellenőrizze. Igen célszerű továbbá amiatt, hogy világos áttekintése legyen
az ott elvégzendő munkákról. N em ér bennünket csalódás, ha minden
iugerumot azonos méretű részekre osztunk fel. 2. Sőt m aga a kert elren­
dezése, minél kisebb részekre van felosztva, annál kevesebb fáradtsággal
jár, és sietségre ösztönzi az ott dolgozókat. A lélekre ugyanis nyomasztóan
hat az olyan munka, amelyiknek nem látjuk a végét. N em előnytelen
ugyanis a szőlőskert minden részének életerejét és előrehaladását m egis­
merni, hogy mérlegelni tudjuk, melyikkel kell többet vagy kevesebbet
törődni. Az ilyen köztes utak alkalm as m ozgásteret nyújtanak a
szüretelőknek és azoknak akik az „igát” és a karókat rendbehozzák, mivel
ezeken tudják szállítani a termést és a karónak valót. X IX . 1. A keresztléc
helyzetéről, hogy a földtől mennyire legyen távol, bőven elég annyit m on­
dani, hogy a legalacsonyabban négylábnyira, legm agasabban hétlábnyira
legyen. Az újonnan telepített szőlőnél kerüljük ennek az alkalmazását.
Nem rögtön a telepítésnél kell így elrendezni a szőlőt, hanem annak évek
hosszú során át kell elérnie ezt a m agasságot. 2. Egyébként minél ned­
vesebb a talaj és az éghajlat, minél csendesebbek a szelek, annál m agasabb­
ra kell helyezni a tartólécet, ugyanis a dúsan növő szőlő eltűri, hogy m a­
gasabbra futtassák. A termés a földtől távolabb tartva kevésbé rohad meg,
és csak ezen az egy módon éri a szél, amely gyorsan felszárítja a ködöt és
az ártalmas harmatot, továbbá sokat számít az elvirágzásánál, valamint a
bor aromája szempontjából. 3. Másrészt ha a talaj sovány, lejtős és hőség
gyötri, vagy ha szokásosak a heves szélviharok, akkor alacsonyabb „iga”
szükséges. Ellenben, ha minden kívánságunk szerint van, a szőlőnél a
tartóléc megfelelő m agassága öt láb. Kétségtelen, hogy minél m agasabb a
keresztléc, annál jobb aromájú lesz a must. X X . 1. Miután a szőlőt lekaróz-
tuk és keresztlécre helyeztük, a kötözés következik. Ahogyan már fentebb
mondtam, ez a legfontosabb munkálat, amelynek célja, hogy a vesszőt
egyenesen tartsa, hogy az ne kövesse a karó görbületét, nehogy a szőlőtőke
is a támasztókaró görbeségéhez hasonló formát vegyen fel. Ez nem csupán
a külső formája miatt nagyon fontos, hanem a szőlőtő erőssége, ter­
mékenysége és élettartam a szempontjából is. 2. Az egyenes növésű
tőkének ugyanis hasonló a belseje is, amelyen át mintegy kanyarmentes,

138
akadálynélküli úton, könnyebben haladnak az anyaföld tápláló nedvei, és
jutnak el a növény csúcsáig. H a ellenben görbék, a tápanyag az útjában
lévő csom ók m iatt nem halad egyenletesen és a táplálék útját a
görbeséggel, mintegy zátonnyal késlelteti. 3. Ezért amikor az egyenes
szőlőtő felért a kar tetejéig, ott kötelékkel rögzítik, hogy a termés súlya ne
húzza le, és ne görbüljön meg. Arról a helyről viszont, ahol a keresztléc
közelében rögzítették, az ágakat („karokat”) különböző irányokba vezetik,
a vesszőket pedig a keresztléc fölött ívben meghajlítják. Az a rész, amelyik
a keresztlécen van, tele lesz terméssel, a visszahajlított rész pedig a kötés
mellett újabb vesszőt fog hajtani. 4. Egyesek a lehajlított részt kiterjesztik,
az „iga” fölé húzzák, és ott több fűzfavesszővel rögzítik. Ezt én egyáltalán
nem tartom helyesnek. Ugyanis a függő ágaknak sem a záporok, sem a
dér, sem a jég nem árt annyit, mint azoknak, amelyeket megkötözve, az
időjárás viszontagságainak teszünk ki. Ezeket az ágakat meg kell kötözni,
még mielőtt a termés érik, amíg még változtatja a színét és savanyú, hogy
annál kevésbé rohadjon meg a harmattól, és ne pusztítsák el a szelek és a
vadállatok. 5. A hosszanti és keresztutaknál befelé kell hajlítani az ágakat,
hogy a mellette elhaladók kárt ne tegyenek bennük. Ilyen módon helyez­
zük keresztlécre a kifejlett szőlőt. Amelyik gyenge és rövid, azt két szem­
re vissza kell vágni, hogy annál erőteljesebb vesszőt hozzon, amelyik azon­
nal feléri a keresztlécet.

H o g y a n k e l l m e t sz e n i a z ú j t e l e p ít é s ű s z ő l ő t

X X I. 1. Az első öt évben a szőlő metszésének a célja úgy alakítani a for­

m áját, ahogyan azt fentebb elmondtam, nehogy túlnőjön, hanem a tőke
csúcsa, kb. egy lábnyira a keresztléc alatt legyen, és onnan négy ággal —
amelyet néhányan dtiramentának (fás vessző) mondanak — ugyanannyi
irányba kell osztani. Am íg a tőke kellőképpen meg nem erősödik, elegendő
a termés kedvéért minden tövön ennyi ágat meghagyni. Majd néhány év
múlva, amikor mintegy ifjúkorába lép, bizonytalan, hogy hány ágat kell
hagyni. 2. A kövér talaj ugyanis többet, a silány kevesebbet kíván, a buján
növő szőlő —kivéve ha terméssel megfékezzük - rosszul virágzik, kiveszi az
erejét a tőkéje és a lombja, továbbá gyenge és megterhelve kimerül. Ilyen
módon megengedhető, hogy a kövér talajon minden egyes ágon két vessző
maradjon, mégsem szabad túlterhelni, egy tőke nyolc vesszőnél többet ne
tápláljon, kivéve ha a talaj különleges termékenysége m iatt többet kíván.
139
Am elyik ágaival jobban szétterjeszkedik, annak inkább szőlőlugas,
mintsem szőlőtőke formája lesz. 3. N em szabad megengedni, hogy az ágak
erősebbek legyenek mint a tőke, mindig, amikor az oldalából hagyjuk ágat
növeszteni, le kell vágni a felette található elfásult vesszőket, hogy ne
nőjenek fel a keresztléc fölé, hanem a szőlő állandóan új vesszőkkel fris­
süljön fel, amelyeket ha eléggé megnőttek, helyezzünk rá a keresztlécre.
H a ezek közül valamelyik törött, vagy nem eléggé sudár, és olyan alkalmas
helyen van, ahonnan a következő évben m egújítható a szőlő, csapra kell
vágni, ezt egyesek őrnek (custos), mások újhajtásnak (resex), néhányan tar­
taléknak (praesidium) nevezik. Ez valójában egy ág két-három szemmel, s
amikor ebből a termővesszők kinőnek, mindent vágjunk le, ami a régi ág
felett van, így a szőlőtő az új ágból fog hajtani. Ezt az eljárást a helyesen
művelt szőlőnél mindig be kell tartani.

A R O S S Z U L A L A K ÍT O T T SZ Ő LŐ H ELYREH O ZÁ SA

X X II. 1. H a viszont másként alakított szőlőhöz jutunk, ami éveken át

tartó hanyagság következtében túlnőtt a keresztlécen, azt kell m egvizsgál­
ni, milyen hosszúak az elfásult vesszők, amelyek az említett mértéken túl­
nőttek. H a ugyanis két láb hosszúságúak, vagy ennél kicsit hosszabbak,
akkor még keresztléc alá helyezhető a szőlőtő, feltéve, ha a tőke karóhoz
van rögzítve. 2. Ilyenkor vegyük ki a karót a tőke mellől, és verjük le a két
sor közötti üres részre, ezután a szőlőt keresztbe vezessük oda a karóhoz, és
így a keresztléc alá kerül. H a viszont az elfásult vesszők hosszabbra nőttek,
olyannyira, hogy már a negyedik vagy ötödik karóig elérnek, ilyenkor
többe kerül a helyreállítás. Ebben az esetben én a dugványt látom a
legjobbnak, amit ha ledugunk, igen gyorsan megnő. 3. H a a tőke felső
része elöregedett és kiélt, akkor ez az eljárás több, ha ellenben erőteljes és
ép, akkor kevesebb munkát igényel. A téli kikapáláskor trágyázzák meg és
vágják rövidre, a földtől számított három és négy láb távolság közötti
részen, ahol a kéreg elevenebb, éles vaskéssel bevágják. Ezt követően
gyakori kapálással forgatják meg a földet, hogy a szőlőt főként azon a
helyen serkentsék hajtani, ahol megsebesítették. 4. A hajtás többnyire a
forradásból nő ki, ha hosszabbra nő, akkor szálvessző lesz belőle, ha
rövidebb, akkor csap (tartalék), ha egészen rövid, akkor mellékhajtás (faty-
tyú). Ilyen a legkisebb hajtásból is nyerhető. Mihelyt egy vagy két vessző
a fás részből levelesen előbújik, csak egyszer érjen be, a következő
140
tavasszal, ha nem törték, vagy nem vágták le, erőteljes ágat fejleszt.
Amikor ez megerősödött, mintegy „karrá” lett, akkor a túlságosan
hosszúra nőtt, elfásodott részt le kell vágni, és az így m egm aradt részt az
„igára” helyezni. 5. Sokan, akik el akarják kerülni az időveszteséget, az
ilyen ágakat négy láb m agasság felett levágják, mit sem aggódva az efféle
visszavágás m iatt, mivel a tőkék többsége természeténél fogva úgy segít
m agán, hogy a forradás mellett új ágakkal ismét kihajt. Nekem azonban
ez az eljárása legkevésbé tetszik, mert ha nagyobb a seb, hacsak nincsen
felette erős vessző, amelyik védi, kiszárad a naptól, majd ezután a harm at­
tól, és az esőktől elrohad. 6. És ha mégis mindenképpen szükséges vissza­
vágni a szőlőt, először ki kell tisztítani, azután kevéssel a föld felszíne alatt
elvágni, hogy a föléje rakott föld távoltartsa a nap hevét, és a gyökerekből
új hajtásokat és ágakat növesszen. Ezek azután vagy saját támasztékot
kaphatnak, vagy a közelben üresen álló karókhoz rögzíthetők. 7. Ezt azon­
ban csak akkor lehet megtenni, hogyha a szőlőtövek viszonylag mélyen
vannak ültetve, és nincsenek a felszínen futó gyökereik, és ha nemes
fajtájúak. M ásként ugyanis kárba veszik a munka, mivel az elfajzott
egyedek m egújítva is m egtartják eredeti természetüket. Azok viszont,
amelyek a föld felső rétegében csak alig kapaszkodnak, m ég mielőtt
megerősödnének, elpusztulnak. 8. Egyik esetben jobb a szőlőt termékeny
oltóágakkal beoltani, a másikban teljesen kiirtva újra kell telepíteni, ha a
talaj minősége lehetővé teszi. Amelyik szőlő a talaj hibája miatt öregedett
el, azt semmiképpen sem tanácsolom megújítani. A talaj fogyatékosságai,
amelyek következtében a szőlőültetvény teljesen elpusztul, a következők:
a föld soványsága és terméketlensége, sós vagy keserű posvány, meredek,
m agas fekvés, a nagyon árnyékos, naptól elfordult völgy, fövenyes, kavi­
csos talaj, m ég inkább a tápanyagban szűkölködő, nem kevésbé az a
terület, ahol hiányzik a termőréteg, és puszta rögök vannak, az ilyen és
hasonló természetű talaj nem táplálja a szőlőt. 9. Egyébként ha a talajnak
ilyen és ehhez hasonló hiányosságai nincsenek, ott m eg lehet újtani a szőlőt
oly módon, ahogyan azt az előző könyvemben előadtam. Továbbá minden
rossz fajtájú szőlőültetvény, amelyik ugyan dúsan nő, de terméketlensége
m iatt gyümölcsöt nem hoz, oltással hozható helyre - ahogyan már mond­
tam — erről a m aga helyén fogok szólni, amikor ahhoz a témához érek.
X X III. 1. Most, mivel úgy tűnik, a szőlő metszéséről kevés szó esett, ter­

141
vezett m unkám nak ezt a különösen fontos részét fogom alaposabban kifej­
teni.

A SZ Ő L Ő M E T SZ É SÉ R Ő L

Helyesnek tartom, ha a vidéknek — amit művelünk — enyhe és

mérsékelt klímája megengedi, a szüretet követően, október tizenötödike
után el kell kezdeni a metszést, feltéve ha az őszi esőzések m ár elmúltak,
és a vesszők kellőképpen érettek. Ugyanis a száraz időjárás lehetővé teszi a
későbbi metszést. 2. H a ellenben a hideg és havas éghajlat kemény telet
sejtet, halasszuk el ezt a munkát február tizenharmadika utánra. Ezt abban
az esetben lehet megtenni, ha a birtok nem túl nagy. Ahol viszont
nagyméretű a birtok, ez nem ad lehetőséget az időpont megválasztására,
ajánlatos a szőlőültetvény erőteljesebb részét télen, a gyengébbet tavasszal
vagy ősszel megmetszeni. Mindenesetre a déli részen fekvő szőlőültetvényt
télen, az északi részen lévőt ősszel ajánlatos metszeni. 3. N em kétséges,
hogy ennek a növénynek az a sajátossága, hogy minél korábban metszették
meg őket, annál több vesszőt, minél később, annál több termést hoznak.
X X IV . 1. Bármikor szánja rá m agát a vincellér erre a munkára, a következő
három dologra kell ügyelnie: először, hogy a lehető legm agasabb ter­
méshozamra törekedjék. Másodszor, hogy már most innen válassza ki a
jövő évre a legerősebb vesszőket. Harmadszor érje el, hogy a szőlőtőke élet­
tartam a a lehető leghosszabb legyen. Ezek közül bármelyik elmulasztása
kárára van a gazdának. 2. Miután a szőlőtőke négy részre van osztva, ezek
a négy égtáj felé néznek. Mivel ezek az irányok egymástól eltérő ter­
mészetűek, mindegyik a szőlőtőkén elfoglalt helyének megfelelően, eltérő
bánásmódot igényel. Ilyen módon az északra nyúló ágakon a lehető
legkevesebb sebet szabad ejteni, különösen ha a fagy beálltakor metsszük,
ami az ilyen hegeket kiszárítja. 3. Ezért csak egy vesszőt kell nőni hagyni
a keresztléc mellett, és egyet alatta tartaléknak, ez a következő évben
m egújíthatja a tőkét. Ellenben a délre néző oldalon több vesszőt hagy­
hatunk, ezek a nyári hőségben beárnyékolják a megterhelt tőkét, és nem
engedik, hogy a termés a beérés előtt kiszáradjon. A keleti és nyugati oldal
metszésében lényeges eltérés nincsen, mivel mindkét oldalról ugyanannyi
napos órát kap a növény. 4. A m eghagyott vesszők szám a függ a talaj
minőségétől, és m agának a növénynek a termékenységétől. Ennyit
általánosságban, amazt részleteiben kell tekintetbe venni. H ogy a tőke alsó
142
részétől, mintegy az alapoktól kezdjem, a lábtól kis kapával húzzuk el a
földet, és ha a gyökereken hajtások vannak - amit a földművesek venyige­
hajtásnak (juffrago) neveznek - ezeket gondosan távolítsuk el, helyét késsel
simítsuk el, hogy a vágási felület a téli csapadékot ne vegye magába.
Előnyösebb ugyanis később a vágási felületből kinőtt hajtást eltávolítani,
mintsem csomós, érdes sebhelyet meghagyni a tövön. Az első esetben
ugyanis a sebhely gyorsan beforr, a másodikban a tőke üregessé válik és
elkorhad. 5. Miután a „lábfejek” teljesen rendbejöttek, a „lábszárakat” és
m agát a törzset kell megvizsgálni, nehogy azon leveles vessző vagy
szemölcsszerű kidudorodás (fattyú) maradjon, kivéve ha az „igára” tett
szőlő azt kívánja, hogy alulról újítsák meg. H a viszont a tőkének az iga
felett elvágott része a naptól kiszáradva elöregedett, vagy a belsejét ártal­
mas nedvek és élőlények lepték el, emiatt üregessé vált a tőke, az elhalt
részeket célszerű kis szerszámmal eltávolítani, azután kertészkéssel egészen
az élő részig lekaparni, hogy az eleven kéreg hegedjen be. 6. Nem lesz
nehéz később az elegyengetett sebhelyet földdel bevonni, amit előzőleg
olajhabbal kentünk meg, ez ugyanis elriasztja a szút és a hangyát. Az ilyen
bekenés távol tartja a napot és az esőket is, ezért gyorsabban összeforr, és
életben tartja a törzset. A száraz és behasadt kérget, ami a tőke külső
részén függ, egészen le kell hántani, mert a szőlő így, mintegy a szennytől
m egszabadulva, jobban erősödik, és így kevesebb seprő kerül a borba. A
moha viszont kötelék módjára átfonja a szőlőtőke „lábait”, elöregedetté és
satnyává teszi, ezt késsel kell lehúzni és lekaparni. 7. Ennyit a tőke alsó
részéről. Ezután az következik amire a tőke felső részén kell ügyelni. A
vágásokat a tőke fás részén ferdére és kerekre kell készíteni, így ugyanis
gyorsabban megerősödnek, és könnyebben engedik lefolyni a vizet, amíg
be nem hegesednek, a keresztbe vágottak több nedvességet vesznek fel és
tartanak m agukban. Ez a hiba a vincellér számára különösen kerülendő. A
szélesen elterülő, az elöregedett, a rosszul nőtt, m egcsavarodott, lefelé néző
venyigéket vagdaljátok le, hagyjátok meg viszont az újakat, a termőket, és
az egyenes növésűeket. A zsenge, friss oldalhajtásokat tartsd meg, a
szárazakat és öregeket kertészkéssel vagdald le. Az egyéves tartalék
vesszők elszáradt felső részét (a szem felett) vágd le. 8. H a a szőlőtő kb.
négylábnyira m agasodik a föld fölé, ugyanannyi ággal engedjétek
szétágazni, ezek mindegyike az „iga” egy-egy keresztlécének az irányába
nézzen. Azután ha a szőlő kevésbé termékeny, minden egyes ágon egy

143
vesszőt, ha erősebb, kettőt hagyj meg, és ezeket keresztléc fölé helyezve
lefelé ereszd. 9. Ügyelni kell azonban arra, nehogy egy oldalon, ugyanazon
vonalban kettő vagy több vesszőt hagyjunk az ágon, ez ugyanis
különösképpen árt a szőlőnek. Ahol az ágak igénybevétele nem egyforma,
és nem ugyanannyi tápanyagot szállít a hajtásaihoz, hanem az egyik
oldaltól elszívja, akkor fordul elő az, hogy az a tápanyagcsatorna, amelyik­
től az összes tápanyagot elszívják, mintha villámcsapás érte volna, kiszárad.
10. Torokvesszőnek (focaneus palmes) nevezik az olyan vesszőt, amelyik két
másik vessző között szokott kinőni. Azért jelölik a földművesek az említett
szóval, mert két ág között, ahol a szőlő szétágazik, nő ki, mintegy a
torokrészt foglalja el, mindkétfelől elszívja a táplálékot a fás részből. Ezt
mintegy riválist tehát jogosan el kell távolítani, és elsimítani a helyét, még
mielőtt megerősödne. H a mégis annyira megerősödött, hogy a két vessző
valamelyikét tönkretette, akkor a gyengébb vesszőt távolítsuk el, és
helyette a torokvessző maradjon meg. 11. Miután az egyik vesszőt ilyen
módon levágtuk, az anyanövény mindkét oldalt egyformán fogja táplálni.
A szőlőtőke „feje” tehát a keresztléc alatt egy lábnyira legyen, és innen —
ahogyan már mondtam - ágazzon szét négy ággal, amelyekkel évenként
m egújul a tőke úgy, hogy levágjuk a régi ágakat, és m eghagyjuk az újakat,
amelyeket gondosan kell kiválasztani. Ott ahol bőven van vessző, a m et­
szőnek arra kell ügyelnie, nehogy azokat a vesszőket hagyja meg, amelyek
közvetlenül a fás részen, tudniillik a tőke törzsén a „fején” vannak, sem
pedig a legszélsőket. Az előbbiek ugyanis rendkívül keveset adnak a
szürethez, mivel gyér termést hoznak, hasonlóan a fattyú vesszőkhöz. Az
utóbbiak pedig kiélik a szőlőt, mivel túlságosan sok terméssel terhelik
meg, és kiterjeszkednek egészen a második és harmadik karóig, amiről fen­
tebb m ondtam , hogy nagyon ártalmas. 12. Ezért a legcélszerűbb az ág
középső részén lévő vesszőket meghagyni, amelyek nem okoznak csalódást
a szüret iránti reménykedésben, és nem is merítik ki a szőlőtőkét. Egyes, a
termést illetően nagyon mohó földművesek, a szélső és a középső vesszőket
is m eghagyják, nem kevésbé a törzshöz közelebb lévő vesszőt, mint tar­
talékot. Ezt az eljárást a legkevésbé sem tanácsolom, kivéve, ha a talaj és a
szőlőtőke ereje megengedi. Ilyen módon ugyanis a tőke annyira megterhe­
li m agát, hogyha a talaj nem elég jó, és a tőke teherbírása nem megfelelő,
nem tudja beérlelni a termést. 13. N em kell csapra visszavágni a pótlásra,
úgyszintén a tartaléknak szánt vesszőt, ha az ágak, amelyekből a

144
következő évi termés remélhető, megfelelő helyen vannak. Ugyanis m i­
helyt felkötözted ezeket, és úgy hajlítottad, hogy a föld felé nézzenek, a
növekedést a kötelék alá szorítod. 14. H a ellenben egy szőlőtő, hosszabban
emelkedik ki „fejétől” - mint ahogyan a földműves kívánja - és „karjaival”,
a másik „iga” négyszögletes léceire kúszik, a törzshöz legközelebb eső, jól
fejlett vesszőt hagyjuk meg tartaléknak, két vagy három szemmel. A
következő évben ebből, mintegy csapból kinövő hajtásból, új ágat kell for­
málni, így a visszavágott és megújított szőlő az „iga” alatt tartható. 15. A
tartalék meghagyásánál azonban különösen a következőkre kell ügyelni.
Először is a vágási felület ne fel az égre, hanem ferdén, le a föld felé nézzen,
—így ugyanis védi m agát a fagyoktól, és árnyékban lesz a naptól. Azután
a vágás ne legyen hasonló sem a nyílhegyhez sem pedig a patához, - az
előbbi ugyanis gyorsabban és nagyobb részen elpusztul, emez pedig
később és kisebb részen hajt ki újra. Tapasztalatom szerint leginkább
kerülendő egy másik, nagyon helytelen szokás. A szőlősgazdák ugyanis
miközben a külső szépségre törekszenek, a bütyök mellett vágják el, hogy
a tartalék vessző rövidebb legyen, és a csaphoz hasonló. 16. Ez pedig na­
gyon hátrányos, mivel a vágás mellett lévő szemnek árt a dér, a fagy, és
majd a hőség. Legjobb tehát két bütyök között, középen elvágni a tartalék
ágat, és ferde vágást készítsen a szem m ögött, nehogy - ahogyan már
korábban mondtam —a metszés után nedvezzen, és a fakadó szemet m eg­
vakítsa. 17. H a tartalék vesszőre nincs lehetőség, akkor a mellékhajtást
(tolvajvessző) kell megvizsgálni, ámbár ezt nagyon rövidre vágjuk, kidu-
dorodásszerűen, hogy majd tavasszal ágat hajtson, és akkor ezt hagyjuk
meg főágnak vagy termőágnak. H a ilyen sem akad, késsel vágjuk meg a
szőlőt azon a helyen, és csináljunk sebet rajta ott, ahol ágat akarjuk, hogy
hajtson. Feltétlenül azon a véleményen vagyok, hogy nagyon hasznos
azokat az ágakat, amelyeket termőnek szánunk, már tavasszal m eg­
szabadítani a kacsoktól és a hónaljhajtásoktól. 18. Ezeket azonban
másként kell metszeni mint azokat, amelyek a törzsből hajtottak ki.
Ugyanis mindent, ami a kemény részből nőtt ki, a kertészkés legerőtelje­
sebb igénybevételével kell kivágni, és megtisztítani, hogy annál gyorsab­
ban behegedjen. Viszont azt, ami a zsenge részből hajtott ki, miként a mel­
lékhajtást, kíméletesebben kell metszeni, mivel oldalról egészen közel van
a szemhez, amit nem tanácsos késsel megsérteni. H a úgy metszed, hogy a
kést erőteljesen rányomod, akkor vagy egészen kifordul (ti. a szem) vagy

14.5
pedig megsérül, és az ág, ami belőle rügyezéskor kihajt, gyenge és keveset
termő lesz, s jobban ki lesz szolgáltatva a szeleknek, az ilyen ág ugyanis
gyenge, mivel forradásból hajtott ki. 19. M agának a meghagyandó
vesszőnek a hosszúságát nehéz meghatározni. Többen olyan hosszúra
hagyják, hogy meghajlítva és a keresztlécre helyezve ne érhessen le a
földig. Az én véleményem az, hogy ennél a következő szempontokat kell
alaposabban mérlegelni. Először is a szőlőtőke állapotát, —ha ugyanis erős,
hosszabb vesszőt is elbír. Ezután a talaj zsírosságát, ha ez hiányzik, ámbár
a tőke igen életerős, gyorsan elpusztítjuk azáltal, hogy túl hosszú
vesszőkkel kimerítjük. 20. A vesszők hosszát azonban nem azok kiter­
jedése, hanem a rajtuk levő szemek száma alapján kell megítélni. Ahol
ugyanis a bütykök között nagyobbak a távolságok, olyan hosszúra lehet
hagyni, hogy majdnem a földet érje, mégis kevés lombot fog hozni. Ahol
ellenben a bütykök közötti távolság kicsi, a szemek sűrűn vannak, jóllehet
az ág m aga rövid, mégis sok vesszőt fog hajtani, és bőséges termést ígér.
Különösképpen ügyelni kell az ilyen ág hosszára, nehogy a hosszúra ha­
gyott term őágakkal megterheljük a tőkét. A vincellérnek gondja legyen
arra is, hogy az előző évben gazdag volt-e a szüret vagy sem. 21. Bőséges
szüret után ugyanis kímélni kell a szőlőt, ezért rövidre kell vágni, ha vi­
szont keveset termett, akkor kényszerítsük, hogy több termést hozzon.
Ezeken túlmenően ajánlom azt is, hogy ezt az egész m unkát kemény,
nagyon finom és éles szerszámmal végezzük. A tom pa, életlen, és lágy
metszőkés ugyanis hátráltatja a metszést, és a metsző munkája annál
kevésbé hatékony, viszont egyre több gondot okoz a vincellérnek. Ugyanis
vagy elgörbül a kés, az akkor történik meg ha lágy, vagy lassabban hatol
be, ami a tom pa vastag szerszámmal szokott előfordulni, ilyenkor nagyobb
erőfeszítésre van szükség. A durva és egyenetlen vágások ártanak a
szőlőnek. Gyakran nem sikerül az ágat egyszerre átvágni, hanem újra kell
próbálkozni. 22. Többnyire az szokott történni, hogy eltörik, amit vágni
kellene, és ilyenkor a m egtörött, és felsértett tőke elkorhad a nedvességtől,
és nem hegednek be a vágások. Ezért különösképpen inteni kell a metszőt,
hogy élezze m eg a szerszámát, s az lehetőleg borotvaéles legyen. Tudnia
kell továbbá, hogy a késnek melyik részét kell használni. Többekről tudok,
akiknek efféle tudatlanság miatt tönkrement a szőlőültetvénye. X X V . 1. A
vincellér metszőkésének a alakja a következő legyen: a nyeléhez közelebb
eső része, ahol az egyenes éle van, mivel a késhez hasonló cultomak nevezik,

146
a következő rész, ahol elgörbül, ezt sinusnak (öböl) mondják, a görbülettől
tovább folytatódó része a scalprum (tollkés), az utána következő horgos rész
a rostrum (orr), és az efölött lévő félhold alakú rész a securis (bárd), az utána
következő előreálló hegyes rész neve pedig mucro (szablya). Ezen részek
mindegyikét rendeltetésének megfelelően lehet használni, ha a vincellér
ismeri a funkciójukat. 2. H a pl. valamit úgy kell levágni, hogy azt
ellenkező irányba (m agától távolítva) tolja a kezével, akkor a kés részt kell
használni. H a valamit visszafelé húzva kell vágni, akkor a sinust, ha valamit
kaparni kell, akkor a tolikést, ha szoros helyre kell nyúlni, akkor az orrot,
ha ütéssel kell valamit levágni a bárdot, ha szűk helyet kell kitisztítani,
akkor a tőrt kell használni. Az ilyen munkák zömét a szőlőben a metszőkés
húzásával, és nem a vele való vágással kell elintézni, így ugyanis a
keletkezett sérülést egyidejűleg el is simítják. Előbb ráteszi a metszőkést a
növényre, és csak azután vágja elképzelése szerint. 3. Aki vágással kezeli a
szőlőjét, és ha (netán) nem találja el —ami gyakran elő szokott fordulni —
akkor ismételt csapásokkal megsebzi a növényt. Biztonságosabb és ész­
szerűbb az olyan metszés —ahogyan már mondtam —amit a kés húzásával
és nem a késsel való csapással végzünk.

A SZ Ő L Ő FE L K Ö T Ö Z É SE

X X V I. 1. Ezek elvégzése után — ahogyan már említettem — a szőlő

felkarózása és kötözése következik.' A szőlő rögzítésére jobb a szögletes,
mint a göm bölyű karó, de nem akármilyen fából. Erre a célra különöskép­
pen megfelel az ékkel hasított olajfa, azután a tölgy és a paratölgy,
valamint a hasonlóan erős fák. Harm adik helyen a sima, kerek támaszték
áll, ez a legjobb borókafenyőből, azután következik a babér és a ciprus.
Felhasználható erre a célra karóként az erdei ciprusfenyő és a bodza is. Az
ezekhez hasonló anyagú karókat a metszés után ellenőrizni kell, és ezek
elkorhadt részeit lefaragni és kihegyezni. 2. Amelyek épek, azokat forgas­
suk meg, azokat pedig, amelyek korhadtak vagy a kelleténél rövidebbek,
selejtezzük ki, és a helyükre tegyünk megfelelő másikat. A kidőlt karókat
újra fel kell állítani, és a megdőlteket ki kell egyenesíteni. H a nem lesz

7 Ezzel a témával foglalkozik Varró a mezőgazdaságról írott munkájában (1, 8.), továb­
bá Plinius: 17, 168.

147
szükség új „igára”, akkor a kereszteződésnél új kötelékkel meg kell
erősíteni. H a viszont úgy tűnik, hogy ki kell cserélni, akkor m ég mielőtt
karóhoz kötöznénk, rudakkal vagy náddal kössük össze, és azután végül
kötözzük fel a szőlőt úgy, ahogyan az újonnan telepített ültetvénynél java­
soltam. A szőlőt a tetejénél és az oldalágak alatt kötözzük a karóhoz. N e
ugyanazon a helyen kössük meg minden évben, nehogy belevágjon a
kötelék és kidörzsölje a törzset.
3. Ezután az ágakat négyfelé osztva helyezzük fel azokat csillag alakzat­
ban, és kötözzük a fiatal ágakat az „iga” fölé. Semmi természetükkel
ellenkezőt ne tegyünk, könnyedén hajlítsuk arra, amerre az ág engedi,
nehogy meggörbítve eltörjön, és a duzzadó szemeket ledörzsöljük róla.
Ahol az „iga” egyik lécére két ág jut, ott kerüljön középre tartóléc, a
szétválasztott vesszők az „igák” lécein fussanak, és mintegy csúcsaikkal
alámerülve, a föld felé nézzenek. 4. Azért, hogy mindez szakszerűen
történjék, a kötöző munkásnak ügyelnie kell arra, hogy az ágat ne csavar­
ja meg, csak hajlítsa és rögzítse, és hogy minden vessző, — amennyire le
lehet ereszteni —az „igán” fölül legyen elhelyezve, hogy inkább a tartólécre
támaszkodjon, mintsem a kötelék által tartva lógjon lefelé. Gyakran
tapasztaltam , hogy a földművesek tudatlanságuk folytán az „iga” alá
lelógó ágat úgy rögzítik, hogy az csak magán a köteléken függjön. Az ilyen
tőke később a lomb és a fürtök súlya alatt letörik.
X X V II. 1. Ezután az így rendbe hozott szőlőskertet igyekezzünk
megtisztítani a vadhajtásoktól, és szabaddá tenni az elszáradt ágaktól.
Ezeket akkor kell összegyűjteni, amikor a talaj száraz, nehogy a sáros földet
letaposva nehezítsük a kapás munkáját. Mindezt pedig gyorsan kell
elvégezni, amíg a szőlőültetvény még „alszik” (hallgat). H a ugyanis akkor
engeded oda a kapást, amikor már fakadni és rügyezni kezdett, azok a ter­
més nagy részét leverik. Tehát mielőtt rügyeznének, a tél és a tavasz
határán, minél mélyebben kell megkapálni a szőlőt, hogy annál dúsabban
és jobban sarjadjon. H a a tőkék már kihajtottak, a még zsenge hajtásokat
addig kell megfékezni, amíg meg nem erősödtek. 2. Ugyanaz a vincellér,
aki korábban szerszámmal tette, most kézzel ritkítsa meg a tőkét, korlá­
tozza az árnyékot, és távolítsa el a felesleges lombot. N agyon sokat számít,
hogy ezt hozzáértéssel végezzük, ugyanis a szőlőnek m ég fontosabb a ka­
csolás mint a metszés. A metszés, jóllehet sokat segít, de meg is sebzi, és
megcsonkítja a tőkét, a kacsolás kíméletesebben és sebzés nélkül használ
neki, és megkönnyíti a következő évi metszést. A tőke kevésbé marad
utána forradásos, mivel az a hely, ahonnan még friss és zsenge korában
távolítottunk el valamit, hamarosan begyógyul. Mindezeken felül azok a
vesszők, amelyeken termés van, jobban erősödnek, a bogyókat pedig több
napsütés érleli.
4. Ezért az okos és különösen tapasztalt vincellér feladata megvizsgálni
és mérlegelni, hogy a következő évre melyik helyeken kell nőni hagyni a
vesszőket, és nem csupán a terméketlen, hanem a termő ágakat is el kell
távolítani, ha azoknak a száma meghaladja a kívánatos mértéket. H a elő­
fordul, hogy egy szemből három vessző fejlődik, abból kettőt le kell vágni,
hogy annál jobban tudja fejleszteni a megm aradt egyet. 5. Mert a hoz­
záértő földműves mérlegelni tudja, nem terhelte-e m agát a tőke több ter­
méssel, mint amennyit képes beérlelni. így nem csak a felesleges lombot
távolítja el — amit mindig meg kell tennie - hanem néha a termés egy
részét is, hogy a gyümölcstől túlterhelt tőkén könnyítsen. Ezt a gondos
kacsoló különböző okokból fogja elvégezni, akkor is, ha nem is lesz több
termés, mint amennyit be tudna érlelni. 6. H a pedig a tőke az utóbbi évek­
ben bőven termett, célszerű az ilyen tőkét, kötözés nélkül nyugalomban
pihenni hagyni, ha gondoskodni akarunk a jövő évi vesszőkről. Az ágak
végeit törjük le, hogy ne burjánozzék túlságosan, a tőke fás részén kinőtt
vesszőket távolítsuk el, kivéve azt az egy-kettőt, amit a tőke m egújítása
céljából hagyunk meg. Mindent el kell távolítani továbbá, ami a tetején és
az ágak között nőtt ki, mindazokat a terméketlen (vad) hajtásokat, ame­
lyek feleslegesen beárnyékolják az anyanövényt. Ezeket a m unkálatokat
akár egy gyerek is el tudja végezni.
X X V III. 1. A kacsolás idejét a szőlő virágzása előttre célszerű tenni, de
ugyanaz utána is elvégezhető. Ennek az időszaknak a közepén, amikor a
bogyók képződnek, tilos a szőlőskertbe mennünk, mivel a virágzásban lévő
növényt nem szabad háborgatni. H a ellenben felserdült, és mintegy felnőtt
korába lép, célszerű felkötözni és minden kacsától megszabadítani, azután
gyakori kapálással gondozni. A fellazításoktól ugyanis termékenyebb lesz.
2. N em tagadom , előttem több agrárszakíró elegendőnek tartotta a
háromszori kapálást,8 közülük Graecinus így nyilatkozik: „Egy rendezett

8 Plinius: 17, 188-189.

149
szőlőültetvényt elegendőnek tűnhet háromszor kapálni” . Celsus és Atticus
egyetértenek abban, hogy a szőlőnél, vagy inkább minden fás növénynél
három fejlődési szakasz van: az első, amelyben fakad, a második, amikor
virágzik, a harmadik pedig az, amikor érik. Azt tanácsolják, hogy ezeket a
szakaszokat felásással ösztönözzük. A természet nem végzi el m aradékta­
lanul amit akar, hacsak nem segíted szorgos munkával. A szőlőültetvény
művelésének munkálatai a szürettel érnek véget.
X X IX . 1. Visszatérek értekezésemnek azon részére, amelyben taná­
csokat ígértem a szőlő oltásához és az oltványok védelméhez.

M ik o r k e l l o l t a n i

Az oltás idejére vonatkozóan Iulius Atticus a november elsejétől június

elsejéig terjedő időszakot ajánlotta, eddig az időpontig lehet ugyanis úgy
megőrizni a vesszőt, hogy ne hajtson. Ez úgy értendő, hogy az év egyetlen
időszaka sem kivétel, ha van még ki nem hajtott szőlővesszőnk. Elfogadom
továbbá, hogy más fafajtáknál, amelyeknek erősebb és nedvdúsabb a
háncsrésze, ez lehetséges. 2. Felelőtlen lennék azonban, ha elhallgatnám,
hogy a szőlőnél túlzott könnyelműség annyi hónapon át megengedni a
földműveseknek az oltást, nem azért mintha nem tudnám, hogy néha a
télen beoltott szőlő is megeredt. N em szabad azonban kezdőknek olyasmit
ajánlani, ami egy vagy két esetben bevált, hanem csakis biztosan cél­
ravezető, kipróbált módszert. Mindenesetre, ha kisszámú szőlőtőkére
vonatkozik a próbálkozás (ti. csak kevéssel kísérletezünk), és a kockázatot
ellensúlyozza a nagyobb gondosság, akkor bizonyos mértékig egyetértek.
3. A töménytelen munka azonban a leggondosabb földműves figyelmét
is m egosztja, ezért miden bizonytalanságot el kell kerülni. Atticus előírása
ellentmondásos: ő ugyanis tagadja, hogy helyes a szőlőt télen metszeni. A
téli metszés ugyanis jóllehet kevésbé sebzi meg a szőlőt, mégis joggal
kerülendő, mert télen minden vessző megmerevedik a hidegtől, és a fagyok
m iatt nem fejlődik a kérge, hogy a hegesedés begyógyuljon. 4. Ugyanez az
Atticus viszont nem tiltotta ugyanebben az időben az oltást, amit ilyenkor
az egész tőke m egcsonkításával és a metszés behasításával ajánl.
Helytállóbb vélekedés szerint az oltásra a tél elmúltával, az enyhébb
napokon kerüljön sor, mikor a rügy és a kéreg természetes módon m agától
megmozdul, és nem lepi meg a fagy, az ugyanis a beoltott szemet,
valamint a hasítás okozta sebet kiégetheti. 5. Ám oltson ősszel akinek
150
sietős, az őszi és a tavaszi időjárás ugyanis nem különbözik egymástól.
Viszont bármikor is kívánja valaki elvégezni az oltást, gondja legyen rá,
hogy az oltóvesszőt úgy válassza, mint ahogyan azt előző könyvemben —
amikor az oltóvesszők kiválogatásáról volt szó — tanácsoltam. Olyan
vesszőt kell venni, amelyik nemes fajtájú, termékeny, és a lehető legfejlet­
tebb, továbbá az oltásra enyhe, szélcsendes napot kell kiválasztani. 6.
Azután arra ügyeljünk, hogy az oltóág sima, erős fájú, nem likacsos belse-
jű legyen, és sűrűn legyenek rajta a szemek, és a bütykök között kicsi
legyen a távolság. Az a legfontosabb, hogy a vessző, amit oltunk, ne legyen
hosszú, továbbá, hogy sok szem legyen rajta, amelyekből hajtani tud. H a
a bütykök közötti távolságok hosszúak, akkor egy vagy legfeljebb két
szemig vissza kell vágni a vesszőt, nehogy m agasabb legyen annál, mint
ahogyan az időjárást, szeleket és záporokat háborítatlanul el tudja tűrni.
7. A szőlőt vagy visszavágva, vagy pedig fúróval átfúrva oltják. Az
előbbi eljárás gyakoribb és minden földműves számára ismert oltási mód,
az utóbbi ritkább, és kevesebben alkalmazzák. Előbb tehát arról fogok
szólni, amelyik elterjedtebb.

A SZ Ő L Ő O LT Á SÁ R Ó L

8. A szőlőt rendszerint a föld felett vágjuk el, néha a felszín alatt, ahol
a fa erősebb és csomómentes. H a a föld közelében oltunk, akkor a vesszőt
betakarjuk egészen a tetejéig. H a ellenben a hasíték a földtől feljebb van,
gondosan bekenik m egdagasztott sárral, mohát tesznek rá és bekötözik,
hogy a meleget és a csapadékot távol tartsa. A vesszőket úgy készítik elő,
hogy az írónádhoz legyen hasonló, és illeszkedjen a hasítékba. A hasíték
alatt, a vesszőn legyen bütyök, ez mintegy megköti a hasítékot, nehogy a
repedés túl mélyre menjen. 9. H a ez a bütyök a vágás helyétől négyujjnyi­
ra van, célszerű a hasítás előtt megkötözni, nehogy amikor metszőkéssel
utat készítenek az oltóágnak, a kívántnál nagyobb vágást nyisson. Az
oltóágat nem kell háromujjnyinál hosszabban elsimítani azon a helyen,
ahol m egfaragták. Ezt a lehántást úgy kell végezni, hogy egyik felől a
belsejét érje, a másikkal kevéssel a kéreg alá érjen, a vessző ék alakú legyen,
az alsó részén kihegyezve, egyik oldala vékonyabb a másik vastagabb
legyen. A keskenyebb végével kell betolni, és a vastagabbal beszorítani,
hogy mindkét részével a behasított fába passzoljon. Ugyanis hacsak nem

151
illeszkedik a kéreg a kéreghez úgy, hogy ne lehessen átlátni alatta, nem tud
összenőni.
10. Az oltásnál használatos kötöző anyag nem egyféle. Egyesek
vesszőkkel fűzik össze, néhányan hánccsal tekerik körül a hasítékot, a
legtöbben kákával kötöznek, ez a legmegfelelőbb. A vessző ugyanis,
amikor m egszárad, belevág, és elmetszi a kérget. Em iatt inkább a lágyabb
kötözőszereket ajánlom, ezeket, miután körülvették a törzset, aláhelyezett,
nádból készült, kicsi ékekkel tesszük szorossá. A legfontosabb az, hogy
ezen m unkák előtt tisztítsuk ki a tőkét, a felszínen található gyökereket, és
az oldalágakat vágjuk le, majd az oltás után a tőkét ismét takarjuk be föld­
del. H a megered, további gondozást igényel.
11. Amikor hajt, gyakrabban kell kacsolni, többször leszedni róla a
hajtásokat, amelyek a tőke oldalán, vagy a gyökereken nőnek ki. Mindent,
ami az oltványból kihajt, fel kell kötözni, nehogy a szél ledöntse, vagy a
zsenge növényt a talajból kitépje. Amikor az új vessző megerősödött, meg
kell szabadítani az oldalhajtásoktól, kivéve, ha a hely szegényessége és
kopársága m iatt, szaporítás okából tartják ezeket. Ezután az ősz, a kifejlett
hajtások számára elhozza a metszőkést. A beoltott vesszők metszésénél
ügyelni kell arra, hogy ahol nincs szükség szaporító ágra, ott egyetlen ágat
vezessünk az „igára”. A másikat úgy kell levágni, hogy a vágási felület a
törzs felszínével egy szintben legyen, nehogy a fás részről valamit
ledörzsöljünk. 12. A lombtalanítás úgy történik, mint az újtelepítésű
gyökeres vesszőnél. Metszeni egészen a negyedik évig kíméletesebben kell,
amíg a sebhely be nem gyógyul.
13. A hasíték oltásnál így kell eljárni, az átfúrásosnál pedig az alábbi
módon. Először is keressük meg a közvetlen közelében lévő, igen termé­
keny ágat, és onnan az anyatőkén még rajtalévő ágat átvezetve húzd oda,
és a furaton vezesd át. Ez jobb és megbízhatóbb oltási mód, mivel jóllehet
a következő tavaszon még nem fog hajtani, de a rákövetkezőn biztosan.
Amikor m egerősödött, fel kell kötözni. Ezután vágjuk el az anyanövénytől,
és a beoltott vessző felső részét, egészen a beletett oltóágig le kell vágni.
14. H a ilyen átvezetésre nincsen lehetőség, akkor válasszunk a tőkéről egy
nagyon friss vesszőt, és könnyedén körülvakarva, valamennyire húzzuk le
a kérgét, illesszük a kifúrt lyukba, kenjük be sárral, a tőkét vágjuk vissza
annyira, hogy az egész törzs az idegen vesszőt táplálja. Az átvezetéses oltás­

152
nál nem így történik, ezt ugyanis az anyai termékenység m indaddig fenn­
tartja, amíg össze nem nőnek.
15. Más azonban az a fúró, amivel őseink fúrták át a szőlőt,9 és más az,
amit én nem régen, - mint alkalmasabbat és megfelelőbbet - gyakorlat­
ban kipróbáltam. A hagyományos fúró ugyanis - amit őseink egyedül
ismertek - fúrásport csinált, és ez kiégette azt a helyet, amelyet átfúrt. Ez
az elhalt rész ritkán éledt újra, és eredt meg a belehelyezett oltóág. A fúrás
nyomán keletkezett port sohasem lehet úgy kiszedni, hogy valami ne
maradjon a lyukban, az pedig az oltóág és a tőke teste közé kerülve akadá­
lyozta azok összenövését. 16. Én kipróbáltam erre az oltásra egy fúrót -
amit galliainak neveznek — és azt tapasztaltam , hogy messze használ­
hatóbb és alkalmasabb. Ez ugyanis úgy vájja ki a törzset, hogy nem égeti
ki a lyukat, mert a fúrás nyomán nem por, hanem forgács keletkezik. Ezt
a lyukból eltávolítva, sima fúrási felület marad vissza, ami könnyedén
körülveszi az oltóágat, és nem kerül közéjük fapor, ami a hagyományos
fúró nyomán keletkezik.
17. Tehát a szőlő oltását a tavaszi napéjegyenlőség után tartsátok
legjobbnak, száraz és esőtlen vidéken a feketét, nedvesen fehér szőlőt olt­
satok. Magvesszőről való szaporításra nincsen szükség, ha a tőke olyan
közepesen dús, hogy a beletett oltóág növekedése a sebhelyet be tudja töl­
teni, hacsak nem kell az elhalt tőke helyére új szőlő. H a ez az eset áll fenn,
akkor a két oltóvessző egyikét le kell mélyíteni a földbe, a m ásikat az
„igára” felhelyezve nevelni és termőre hagyni. A lehajlított vessző hajlatán
kinövő hajtásokat célszerű megnevelni, és majd később, ha úgy adódik,
ezeket szaporításra használni vagy termőnek hagyni.
XXX. 1. Miután mindent előadtam, amit a szőlő telepítése és művelése
szempontjából hasznosnak tartok, áttérek a támasztékok, a keresztlécek,
valamint a kötöző anyagok előállítására. Erről ugyanis, mintegy a szőlő
„hozományáról”, előre kell gondoskodni. H a ezek nem állnak a földműves
rendelkezésére, nem indokolt, hogy szőlőt termeljen, mivel mindent, ami
szükséges, a birtokon kívülről kell beszereznie. Ahogyan Atticus véli, a bir­
tokos költségvetését nemcsak a vételár terheli meg, hanem az utánajárás is
igen nehézkes. 2. Mindezeket a legkeményebb téli időben kell összehor­

9 Cato: A földművelésről 41, 3-4.

153
dani. Ezért elsősorban kötözésre használható fűzeseket, nádasokat, rendes
erdőket és közönséges gesztenyéseket kell létesíteni. Atticus számításai
szerint egy iugerum füzes huszonöt iugerum szőlő felkötözéséhez elegendő,
egy iugerum nádas húsz iugerum szőlőtámasztékhoz elég. Egy iugerum
gesztenyés ugyanannyi szőlő felkarózásához elég, mint amennyinek a
felkorlátozásához egy iugerum nádas.
3. Füzesnek legjobb a posványos talaj, vagy amelyik vizenyős. Nem
rossz viszont a füzes számára a sík és zsíros talaj, amit előzőleg kettős kapá­
val meg kell forgatni. A régiek javaslata szerint a füzesnek szánt földet két
és fél láb mélyen kell megforgatni. Nincs jelentősége, hogy milyen fajtájú
a vessző, csak nagyon hajlékony legyen. 4. Három fajtát tartanak
különösen értékesnek: a görögöt, a galliait és a szabint, ezt többnyire ame-
riainak10 mondják. A görög sárgás színű, a galliai halvány bíborszínű és
vékony vesszőjű, az ameriai fűz vékony és vöröses vesszőjű, ezt csúcshajtás­
sal, vagy levágott ággal szaporítjuk. H a a csúcshajtások közepesen erősek,
a vastagságuk nem megy túl egy két asos pénzérmén, akkor a leghelyesebb
olyan mélyen ültetni, amíg elérik a kemény réteget. 5. Az ágdugványokat
másfél láb mélyen kell a földbe süllyeszteni, és egy kissé be kell takarni.
Nedves talajon nagyobb térközt kíván, elég ha ötös alakzatban hat lábnyi
területet foglal el. Száraz vidéken sűrűbbre ültessük, de mégis úgy, hogy a
művelők számára könnyen megközelíthető legyen. A sorok között bőven
elegendő ötlábnyi távolság, a tövek minden egyes sorban két láb távolság­
ra legyenek egymástól. 6. Addig kell ültetni, mielőtt hajtana, amíg „hall­
gatn ak” a vesszők, mert az ágakat ajánlatos szárazon eltávolítani. H a ugya­
nis nedvesen vágod le, akkor nem erednek meg olyan jól, ezért a füzes
vágásakor kerülendők az esős napok. A füzest az első három évben
gyakrabban kell kapálni, éppen úgy mint az újtelepítésű szőlőültetvényt.
Miután megerősödött, elegendő a háromszori kapálás. 7. H a nem így
művelik, hamarosan tönkremegy. Jóllehet megfelelő gondot fordítanak rá,
sok fűzfa kipusztul. Ezek helyébe a közelből kell bujtóvesszőt átvezetni, az
ághegyek lehajlításával és földbemélyítésével, az elpusztult tövek ezekkel

10 Ameria Umbriában található város, ennek a nevéből származik az Amerinus jelző; a

város ma: Amelia.

154
pótolhatók. Ezután az egyéves vesszőt tőről le kell vágni — hogy ahogyan
a szőlő —saját gyökereivel tudjon táplálkozni.

R e k e t t y é s t e l e p ít é s e

X X X I. 1. A túlságosan száraz helyekre, amelyek más, kötözésre

használható vessző számára nem alkalmasak, rekettyét kell ültetni. Ez
kötöző anyagként nem csupán elég erős, hanem igen hajlékony is.
Szaporítják m agról, s miután az kibújt, kétéves vesszőként át lehet ültetni,
vagy pedig a helyén maradhat. Az idő múlásával évről-évre dúsabb lesz, a
föld felett le lehet vágni. A többi kötöző anyag, mint pl. a szederfavessző,
több munkát igényel, azonban a sovány talajon rákényszeríthet a szükség.
2. A karónak való füzes ugyanolyan talajt kíván, mint a kötöző vesszőnek
való, mégis jobban fejlődik nedves talajon. Bujtóággal kell szaporítani,
miután kihajtott, egy ágat kell meghagyni rajta, gyakran kell kapálni és
gyomlálni, az oldalágait ugyanúgy le kell szedni mint a szőlőnek, hogy
inkább hosszúságra, mintsem vastagságra növekedjen. Ilyen gondozás
mellett a negyedik éven vágható. Amit kötöző anyagnak szánunk, azt
egyéves korában, két és fél lábnyira a föld felett le lehet vágni, hogy tőből
hajtson és úgy ágazzon szét mint az alacsonyan növő szőlő. Száraz talajon
inkább két év után vágjuk.

A N Á D A S T E L E P ÍT É SE

X X X II. 1. A nádat kevéssé mélyen kell kapálni, ültetni mégis jobb ket­
tős ásóval. Mivel igen életerős, bármilyen talaj megfelel neki, mégis jobban
nő a laza, mint a töm ött földön, a nedvesen, mint a szárazon, a völgyben
mint a dombon. Előnyösebb telepíteni folyópartokon, szántóföldek szélein,
és sövényként inkább, mintsem mező közepébe. Szaporítható gyökér­
gumóval és szárával is, nem kevésbé az egész növénynek a földre terítésé­
vel. A gyökérgum óknak egymástól három és fél láb távolságra kell a földbe
kerülniük, és egy éven belül érett (nád)szálat fognak adni. A szárával és a
földre terítéssel való szaporításnál hosszabb ideig tart a kifejlődése.
Azonban akár egy levágott, két és fél láb hosszú szár, akár az egész növény
földre terítésével szaporítjuk, csúcsaik maradjanak szabadon, mert ha
ezeket is betakarjuk, elrohadnak.
3. A nádas művelése az első három évben nem más mint a többié.

155
Amikor elöregedett, újra fel kell ásni a földet. Akkor számít öregnek,
amikor az éveken át tartó gondatlanság miatt kiszáradt, vagy annyira
elsűrűsödött, hogy vékony, pálcikaszerű nádat ad. 4. Az első esetben telje­
sen ki kell ásni, a másodikban lehet részben kivágni és megritkítani, a föld­
művesek ezt az eljárást „kasztrálásnak” nevezik. Azonban a nádas felújítása
vaktában történik, mivel a földben nem lehet látni, hogy mit kell eltávolí­
tani és mit kell meghagyni. A vágás előtt mégis jobb a növény számára a
„kasztrálás”, mert a nádszálak mintegy útmutatóként jelzik, hogy mit kell
eltávolítani. 5. A felkapálás és a telepítés ideje akkor van, amikor még nem
hajtottak ki a rügyek. Ezt a tél közepét követően kell vágni, ugyanis
egészen addig nő. Miután a téli fagytól megdermedt, akkor vágjuk vissza.
Annyiszor kapáljuk mint a szőlőt. H a sovány, hamuval vagy valami más
trágyával segítsük, ezért szokták a nádast vágás után leégetni.

A G E SZ T E N Y É S T E L E P ÍT É SE

X X X III. 1. A gesztenye nagyon hasonló a tölgyfához, ezért alkalmas a

szőlő mellé támasztéknak. A felásott földbe került gesztenye hamar kihajt,
és öt év múlva levágva, a füzeshez hasonlóan megújul. Karónak vágva
egészen a következő vágásig megmarad. A gesztenyés fekete, laza talajt
igényel. Elbírja a nedves homokot és a tufatörmeléket is, kedveli az
árnyékos, északi lejtőt, nem szereti viszont a töm ött talajt és a vörös
agyagot. 2. Vethető november hónaptól kezdve egész télen át száraz,
felkapált talajba, két és fél láb mélyen. A sorban a gesztenyék egymástól
féllábnyira legyenek, a sorok között öt láb távolságot kell hagyni.
A facsemetét barázdába, háromnegyed láb mélyen ültessük. Az így
telepített gesztenyésnél mielőtt elegyengetjük a talajt, szúrjunk le a
gesztenyék mellé egy rövid nádszálat, ezzel jelezve a vetés helyét; így biz­
tonságosabban lehet kapálni és gyomlálni. 3. Mihelyt szárba szökkennek a
m agok, már két év után átültethetők. Köztük kétlábnyi helyet hagyjunk
ki, nehogy a tövek sűrűsége ártson nekik. Különböző okokból lehet
sűrűbbre is vetni: előfordulhat ugyanis, hogy közben, m ég mielőtt kihajt,
a szárazság miatt kiszárad a gesztenye, vagy a nedvességtől elrohad. N éha
a föld alatt élő állatok, pl. az egér és a vakond tesznek kárt benne. Ezek
m iatt az új telepítésű gesztenyés gyakran megritkul. H a sűríteni kell, cél­
szerűbb a közvetlen közelből, bujtóág módjára lehajlítani, mintsem a föld­
ből kiemelve újból elültetni. 4. Először is, mert amelyik háborítatlanul a
156
helyén marad, jobban hajt, másrészt ha gyökerestül kivesszük, és újra elül­
tetjük, ez legalább két évvel visszaveti. Ezért az a tapasztalat, hogy
kényelmesebb gesztenyével, mint gyökeres vesszővel gesztenyést létesíteni.
A fent említett távolság mellett az ilyen telepítésnél egy iugerumia 2880
gesztenye kell. Atticus számításai szerint ebből a mennyiségből iugeru-
wonként 12000 karó nyerhető. A gyökere közelében levágva általában a tő
négyfelé hasítható, ugyanannak a fának a következő (ti. a fölötte levő)
darabja két karót ad; az ilyen módon elhasított karó élettartam a hosszabb
mint a göm bölyű karóé.
Az ilyen ültetvényt úgy kell gondozni mint a szőlőt. Két év múlva kell
először, három év múlva másodszor megmetszeni. Kétszer kell tavasz ele­
jén a vágást megismételni ahhoz, hogy sudár növésre serkentsük. Hasonló
módon lehet telepíteni tölgyfát is, csak azt két évvel később lehet vágni
mint a gesztenyefát. A hasznosság szempontja inkább az időkihasználás
mellett szól, kivéve, ha tüskés, köves hegyvidékről, vagy olyan helyről van
szó, amit fentebb említettem, ami inkább makkot mint gesztenyét kíván.
6. Úgy gondolom nem haszontalanul és hosszadalmasan fejtettem ki a
véleményemet az itáliai szőlőtermesztésről, és azok felszereléséről. A továb­
biakban a tartományokban folyó szőlőművelésről, valamint az itáliai és
galliai gyümölcstermesztésről szólok.

157
 ÖTÖ DIK KÖNYV
e

Hogyan kell felosztani a rendelkezésre álló földterületet — Hány tőre van

f a
szükség egy iugerum területen, háromtól tíz lábig terjedő tőtávolság mellett
£
—Szőlőművelés a tartományokban —Szilfaültetvény létesítése —Gyi'mölcsös-
szőlőskert létesítése és gondozása — Olajfa-iskola létesítése —Az olajfa gon­
dozása —Gyümölcsfák —A fák oltása —A zanót

1.1. Előző könyveimben, Silvinusom, amelyeket számodra a szőlőskert

létesítéséről és gondozásáról írtam, azt mondtad nincsen benne minden,
amit a gondos földművelők elvárnak. Nem tagadom , bár körültekintően
vizsgálódtam, mégis elkerülhette valami a figyelmemet, amit korunk föld­
művesei, valamint a régiek írásban ránk hagyományoztak. Amikor a föld­
művelés alapelveiről való értekezésre vállalkoztam — ha nem csalódom —
határozottan állítottam, hogy nem mindent fogok tárgyalni, ami a
témához tartozik, hanem a lehető legtöbbet, ugyanis egyetlen emberi elme
nem képes mindent átfogni. 2. Nincsen egyetlen olyan tudományterület,
sem pedig mesterség, amit egyetlen elme át tudna fogni. Ezért úgy járok
el, mint a jó vadász a hatalmas erdőben, aki üldözi a vadat, és az a célja,
hogy minél többet elejtsen, és senki sem róhatja fel neki, hogy nem vala­
mennyit. így az én feladatom, hogy az oly gazdag anyagot kimerítően,
amennyire tőlem telik, a legnagyobb részében átadni, és ne kérjék tőlem
számon azokat, amelyeket, mint a témához szorosan nem tartozókat, mel­
lőztem.
Nem régiben a mi Marcus Trebelliusunk arról kérdezett engem, hogyan
kell megkapálni a földet, majd azután kimérni a m egkapált földet, és
ezeket a kérdéseket szorosan összetartozóknak gondolta. 3. Nekem az a
véleményem, hogy ez nem a földműves, hanem a földmérő feladata,
ahogyan például az építésznek is ismernie kell az eljárást, és nem rangon
aluli a számára, hogy az általa megtervezett épület méreteit kikalkulálja,
de valójában más az ő feladatuk, és más azoké is, akik a tervezés nyomán
kimérik, és a m egadott kalkuláció szerint elvégzik az elkészült m unka szá­
madását. M eglátásom szerint annál inkább elnézőnek kell lenni a mi

159
tudományunk iránt, amelynek az a feladata, hogy m egm ondja hogyan kell
valamit elvégezni, nem pedig az, hogy az elvégzett munka mennyi legyen.
4. Silvinusom, mivel te is türelmesen kérdezel engem a mérés m ód­
szereiről, engedelmeskedem neked, mivel nem vonod kétségbe, hogy ez
inkább a földmérő, mintsem a földműves feladata. Továbbá elnézed
nekem, ha olyan ismeretanyag vonatkozásában tévednék, amihez nem
értek.
Azonban, hogy visszatérjek témámhoz, minden földterület mértékét
lábban fejezzük ki, ami 16 ujjnak {digitus) felel meg. A láb többszöröse a
passus (lépés), az actus, a clima, iugerum, stádium és a centuria, majd ezután
következnek a nagyobb területmértékek. Egy lépés 5 láb. A legkisebb actus
(ahogyan Varró mondja) 4 láb széles és 120 láb hosszú. A clima minden
irányban 60 láb. 5. Az actus quadratus minden irányban 120 láb. Ennek a
duplája a iugerum,l a neve onnan van, hogy egybe van kapcsolva. Ezt az
actust a földművelők Baetica tartományban acnuának mondják, ugyanúgy
a 30 láb széles és 180 láb hosszúságú területet pedig porcának. 6. A gallok
candetumnak nevezik a 100 láb méretű városi területet, ami vidéken 150
láb. A fél iugerumnyi terület neve arrapennis. Tehát ahogyan már mondtam,
két actus tesz ki egy iugerumot, amelynek hossza 240 láb, szélessége 120
láb, ez a kettő egymással összeszorozva 28800 négyzetláb. Következő a
stádium, ez 125 lépés, ami 625 láb, ennek a nyolcszorosa 1000 lépés, ami
5000 lábat tesz ki. 7. A 200 iugerum méretű területet centuriának nevezik,
(ugyanígy mondja Varró is). Valamikor a 100 iugerum neve volt a centuria,
később m egduplázva is m egtartotta a nevét, ahogyan a tribus megnevezés
is az emberek három csoportra való osztásához kötődik, amely most m eg­
sokszorozva is m egtartotta eredeti elnevezését.
8. Mindezt röviden előre kellett bocsátanom, mivel ez a rendszer nem
áll távol attól a számítási szisztémától, amit m agam is követni kívánok.
Most visszatérek eredeti célomhoz. N em beszéltem a iugerum valamennyi
(kisebb) részéről, csakis azokról, amelyek az adott munka szempontjából
fontosak. Felesleges volt kitérni a legkisebbekre, amelyektől egyáltalán

1 A római mértékekről lásd a mellékelt táblázatot. A iugerum elnevezést a ingere

(összekötni) igéből vezetik le, mivel egy iugerumb&n két actus van összekapcsolva, vö.
még Plinius: 18, 3, 3.

160
nem függ a bevétel. A iugerum1 tehát, ahogyan m ondtam , 28800
négyzetláb, ezen lábak száma kitesz (egyenlő) 288 scripulumot. 9- H ogy a
legkisebb résznél kezdjem, a fél scripulum a iugerum 588-ad része, azaz 50
láb, ez a iugerum fél scripuluma. A iugerum 288-ad része, azaz 100 láb, ez egy
scripulum. A 144-ed része, azaz 200 láb, 2 scripulumnak felel m eg. A 72-ed
része, ami 400 láb, ez a sextula, ami egyenlő 4 scripulummA. A 48-ad része,
azaz 600 láb, a sicilicus, ami 6 scripulum. 10. A 24-ed része, ami 1200 láb,
egy semiuncia, ez 12 scripulum. A iugerum 12-ed része, ami 2400 láb, az egy
uncia, ami 24 scripulumnzk felel meg. A 6-od része a it/gerumnak 4800 láb,
ez egy sextans, vagyis 48 scripulum. A iugerum negyedrésze, 7200 láb, a
quaclrans, ez 72 scripulum. 11. A iugerum harmadrésze 9600 láb, a triens, ami
egyenlő 96 scripulummzl. A iugerum egyharmad része, hozzáadva még az
egy tizenketted részt, ami 12000 láb, a quincunx, ami megfelel 120 scripu-
lumndk. A fél iugerum, 14400 láb, ennek a neve semis, 144 scripulummzX
egyenlő. Egy fél iugerum, hozzáadva az egy tizenketted részt, 16800 láb, a
septunx, 168 scripnlufnmk felel meg. A iugerum kétharmada, ami 19200 láb,
ez a bes, ebben 192 scripulum van. A iugerum háromnegyed része, ami 21600
láb, ez a dodrans, vagyis 216 scripulum. 12. Fél iugerum hozzáadva egyhar­
mad iugerumot, ami 24000 láb, ez a dextans, megfelel 240 scripulummk.
Kétharm ad plusz egynegyed iugerum, ami 26400 láb, ez a cleunx, egyenlő
264 scripulummú. Egy iugerum 28800 láb, ez más néven as, ami 288 scri-
pulumnak. felel meg.
13. H a a iugerum minden mérés esetében négyszögletes lenne, akkor
hossza 240 láb, szélessége 120 láb, így igen egyszerű lenne a kalkuláció.
Mivel azonban különféle alakú földterületekről van szó, bizonyos általános
formulákat veszünk alapul.
II.l. Valamennyi földterület vagy négyszögletes vagy hosszúkás, ék
alakú, háromszögletű, kerek, félkör vagy kör alakú, ill. sokszögletű. A leg­
egyszerűbb a négyszögletesnek a mérése, mivel minden oldala ugyanannyi
láb, a két oldalt megszorozzuk egymással, és amit a szorzat kiad, azt
mondjuk, hogy annyi négyzetláb. Vegyük példának azt a helyet, ahol min­
degyik oldal 100 láb, ezeket egymással összeszorozva 100X 100, azaz 10

2 A iugerunmí.\ kisebb területmértékek esetében megtartottuk a latin elnevezést, mivel

ezeknek pontos magyar megfelelője nincsen.

161
ezer, tehát ez a terület 10 ezer négyzetláb, ami megfelel a iugerum egy tri-
ensénok hozzáadva egy sextuláx.. Ezt a kalkulációt a ráfordítandó munka
m iatt szükséges elvégezni.

100 100

3. H a ellenben hosszabb a föld, mint amilyen széles, pl. olyan a iugerum

alakja, hogy a hosszúsága 240 láb, a szélessége 120 láb, akkor - ahogyan
az előbb mondtam — a hosszúságot kitevő lábak számát megszorozzuk a
szélességével, vagyis 240x120, azaz 28800, tehát a iugerum ennyi
négyzetláb. Hasonló az eljárás minden más esetben, vagyis a hosszúságot
m eg kell szorozni a szélességgel.
240

120

4. H a viszont földterület ék alakú, tegyük fel a hosszúsága 100 láb, szé­

lessége egyik oldalon 20, a másikon 10 láb, a két oldal hosszát összeadjuk,
ez 30, ennek vegyük a felét, ami 15, ezzel megszorozzuk a hosszúságot, az
eredmény 1500, tehát ez az ék alakú terület 1500 négyzetláb, ami
megfelel a iugerum egy semiunciájának és három scripulumimk.

162
 5. H a ellenben egy egyenlő oldalú háromszög alakú földterületet kell
felmérnünk, a következő módon kell eljárnunk. Tegyük fel, hogy az
oldalak hossza mindenfelől 300 láb, ezt szorozd meg önmagával, az ered­
mény 90000. Vedd ezen összeg harmadát, ami 30000, majd a tizedét, ami
9000, a kettőt add össze, ez 39000. Tehát ez a terület 39000 négyzetláb,
ami a iugerum egy trienst plusz egy sicilicum.

6. H a a földterület nem egyenlő oldalú háromszög - ahogyan az aláb­

bi ábra m utatja - hanem olyan, amelyiknek egyik szöge derékszög, akkor
a következő módon számoljunk. Legyen az egyik oldal 50 láb, a másik
100, szorozzuk össze egymással, az eredmény 5000. Ennek az összegnek a
fele 2500, ami megfelel egy unciának és egy scripulumnak a iugerumból.

7. H a a föld kerek alakú, körformát mutat, így számold a lábakat.

Legyen a terület olyan kör, amelyiknek átmérője, azaz a szélessége 70 láb,
ezt az összeget szorozzuk meg önmagával, 70x70, ez 4900. Majd ezt
szorozzuk m eg 11 -gyei, az eredmény 53900. Vegyük ennek az összegnek
a 14-ed részét, ez 3850, a kör területe tehát ennyi négyzetláb, ami megfelel
a iugerum egy semiunciá]á.nak és kettő és fél scripulumának.

163
 8. H a félkör alakú a terület, átmérője 140 láb, a sugara 70 láb, akkor
az átmérőt meg kell szorozni a sugárral, azaz 140x70, ez egyenlő 9800-al.
Ezt megszorozzuk 11-gyel, az eredmény 107800, ezen összeg egy 14-ed
része 7700, ennyi négyzetláb a félkör területe, ami megfelel a iugerum egy
quaransának és öt scripulumnak.

9. H a a földterület egy lapos félkör (körszelet) alakú, akkor a következő

módon mérjük fel. Tegyük fel, hogy az átmérője 16 láb, a szélessége pedig
4 láb. A kettőt egymással összeadjuk, ez 20. Ezt négyszer vesszük, ami 80,
ennek a fele 40, ugyanígy az átmérő 16, a fele 8, ezt önmagával
megszorozva 64-et kapunk, ennek vegyük az egy 14-ed részét, az kicsivel
több mint 4. Ezt add hozzá a 40-hez, tehát a végösszeg 44. Ennyi
négyzetláb a lapos félkör alakú föld, ez megfelel a iugerum fél scripulumá.nak
egy 25-öd rész híján.
 10. H a hatszögletű földterület van, így számoljuk ki a területét.
Tegyük fel, hogy a hat oldal mindegyike 30 láb. Szorozd meg egyik oldalt
a másikkal, 30x30, az 900. Ennek az összegnek a harmada 300, ennek a
tizede 90, összeadva 390. Ezt hatszor kell venni, mivel 6 oldala van, ami
összesen 2340, tehát a területe ennyi négyzetláb. Ez megfelel a iugerum egy
unciajának és egy tized (scripulum) híján fél scnputűmnek.

30

III. 1. Ezekkel tehát, mint előzetes módszerekkel élve, a földterület

nagyságát könnyedén meghatározhatjuk. Valamennyi változatot sorra
venni hosszadalmas és nehézkes lenne. Az elmondottakhoz hozzáteszek
még két módszert, amit a földművesek gyakran alkalmaznak a növények
ültetésénél. Tegyük fel, hogy a földterület hossza 1200 láb, a szélessége
pedig 120. A szőlőtöveket úgy akarjuk telepíteni rajta, hogy a sorok közöt­
ti távolság 5 láb legyen. Kérdezem én hány szőlőtőre van szükség, ha a
tövek között szintén 5 láb távolság kívánatos. 2. A hosszúságot felosztom
5 részre, ez 240, és a szélességet is 5-re, ez 24. Mindkét összeghez mindig
hozzáadunk egyet, ami a szélső sorokat adja, amit angularisnzk neveznek.
Az egyik szám ilyen módon tehát 241, a másik 25, a kettőt összeszorozzuk
egymással, az összeg 6025. Azt mondhatjuk tehát, hogy a szükséges tövek
száma ennyi.

A szükséges tövek
120 száma: 5 láb tőtávol­
ságánál: 6025

1200

165
 3. Hasonló az eljárás, ha a töveket 6 lábnyira akarod ültetni: oszd el a
hosszúságot, ami 1200, 6 részre, az 200, a szélességet szintén, ez 20. Ezen
összegekhez egyet hozzáadva, ez az angularis, ez annyi mint 201 és 21. A
kettőt egymással összeszorozva 4221-et kapunk, tehát ennyi tőre lesz
szükség.

A szükséges tövek
200 száma 6 láb tőtávol­
ságnál: 4221

1200

4. Hasonlóképpen ha 7 láb tőtávolságot akarsz, oszd fel a hosszúságot

és a szélességet is 7 részre, adjál hozzá mindegyikhez egyet, ugyanazon
módon és sorrendben meg fogod kapni a szükséges tövek számát. Az
általános szabály az, hogy ahány láb tőtávolságot akarsz, annyi részre kell
felosztani a hosszúságot és a szélességet, és az említett egyet mindig hoz­
záadni. 5. Minthogy ez az általános szabály, vegyünk egy iugerum földet,
amelynek hosszúsága 240, a szélessége 120, a tövek távolsága legyen 3 láb
(ez a legkisebb távolság, ami szőlő esetében megfelelő). Hosszában a tövek
száma 81, székében, 5 láb tőtávolság mellett 25. Ezeket egymással össze­
szorozva m egkapjuk a szükséges tövek számát, ami 2025.
6. H a úgy akarod telepíteni a szőlőt, hogy a tövek közötti távolság
minden irányban 4 láb legyen, akkor hosszában 61, székében 31, ami egy
iugerum esetében 1891-et tesz ki. H a a távolság hosszában 4 láb, székében
(sortávolság) 5 láb, akkor hosszában 61, székében 25 növénytő szükséges,
amelyek száma egymással összeszorozva 1525. 7. H a hosszában 5 láb
távolságra akarod ültetni, akkor hosszában 49, székében 25 tőre lesz szük­
ség. A kettő szorzata 1225-öt ad. H a pedig úgy döntöttél, hogy ugyanezen
területen a tőtávolság 6 láb legyen, egyértelmű, hogy hosszában 41,
székében 21 tő szükséges. A két összeg szorzata 861. 8. H a az ültetvényt
7 láb tőtávolsággal akarod telepíteni, hosszanti irányban 35, székében 18
növénytő szükséges. A két szám szorzata 630, ez az a szám, ahány tőre
szükség van. H a a töveket 8 lábnyira kívánod ültetni egymástól, akkor
hosszában 31, székében pedig 16 a növények száma, ez egymással össze­
szorozva 496-ot ad ki. H a viszont a távolság 9 láb, akkor hosszában 27,
székében 14 tő kell, ezek szorzata 378-at tesz ki. 9. H a 10 láb a távolság,
akkor hosszában 25, székében 13 növény szükséges, ezen számok szorzata
325. És hogy ne folytassam végtelenül eszmefuttatásomat, ugyanezt a
számítási módot kell alkalmazni, bármekkora területre keressük a szük­
séges növénytövek számát.
Miután bőségesen esett már szó a földterületek méreteiről és a
növények számáról, visszatérek eredeti sorrendemhez.

S ző lő m űvelés a ta rto m á nyokban

IV. 1. Tudom ásom szerint a tartományokban többféle szőlőművelési

mód ismeretes, de ezek közül azt tartom a legjobbnak —amit jóm agam is
m egismertem - amelyik rövid törzzsel, fa módjára, támaszték nélkül
m agában áll. Ezután következik a karóra támaszkodó, külön-külön
keresztlécre helyezett változat, amit a földművelők „karfás"-nak neveznek.
M ajd jön a rögzítő nádakkal körülvett változat, amelyik körbe és ívbe van
visszahajlítva, a nádszálak támasztékain, fa karókon körbe, koszorúba
rögzítve, ezt némelyek „karikásán ak mondják. 2. Végül az utolsó a lefek­
tetett szőlő, amelyik rögtön, kihajtva a tőkéből, elterül a földön. A
telepítés m ódja szinte minden esetben ugyanaz. A vesszőt ugyanis akár
gödörbe, akár árokba telepítjük — az ottani földművesek ugyanis nem
járatosak a kapálásban —ami valójában felesleges is az olyan helyeken, ahol
a talaj porhanyós, és eleve nem kötött, ugyanis lényegében ezt érjük el a
szántással — ahogyan Vergilius mondja — ezt pótolja a kapálás. 3. Ilyen
értelemben példát vehetne tőlünk a velünk szomszédos Campania, ahol
nem alkalmazzák a talajlazítást, minthogy az ottani talaj kevesebb
művelést kíván. Ahol viszont tömöttebb a talaj a tartományokban, ott
nagyobb ráfordítást igényel, amit mi kapálással érünk el, ők pedig árkok
készítésével, ugyanis erre van szükség ahhoz, hogy a növényt lazább talaj­
ba telepíthessék.
V .l. H ogy sorra vegyem az említett szőlőművelési m ódokat, az előbbi
sorrendemet követem.
Azt a szőlőt, amelyik karó nélkül, saját erejéből megáll, lazább talaj
esetén ültetőgödrökbe, kötött talajnál árkokba telepítsük. A legered­
ményesebb az, ha az ültetőgödröket és az árkokat — mérsékelt éghajlatú
vidéken, ahol a nyár nem túlságosan forró — a telepítést megelőző évben
167
készítjük el. A talaj minőségéről előre tájékozódni kell: ugyanis ha sovány
és silány földbe telepítjük a szőlőt, ez esetben az ültetőgödröket valamint
az árkokat ültetéskor kell elkészíteni. 2. H a a telepítést megelőző évben
készítjük el, akkor a gödrök hosszát és mélységét bőven elegendő 3 lábnyi-
ra ásni, a szélességét pedig 2-re. H a a sorok között 4 láb távolságot
akarunk hagyni, megfelelőek az ekkora ültetőgödrök, mégis ne legyen
több, mint 3 láb mély. Egyébként ha a töveket a négy sarokra telepítjük,
akkor úgy kell visszatölteni a gödröt, hogy alulra kerüljön az apróbb föld.
3. A sorok távolságára vonatkozóan tanácsosnak tartjuk, hogy a föld­
művesek ügyeljenek rá, ha ekével művelik a szőlőültetvényt, akkor széle­
sebb közöket ajánlatos hagyni, ha kapával, akkor szűkebbeket, de semmi
esetre sem többet mint 10, és nem kevesebbet mint 4 láb. Sokan mégis
úgy készítik a sorokat, hogy hosszanti irányban 2 lábnyit, mint legtöbbet,
a tövek között pedig 3-at hagynak, keresztirányban szűkösek a közök, ahol
az ásóknak és a kapásoknak mozogniuk kell.
4. A telepítés módja pedig nem más, mint ahogyan a harmadik
könyvemben előadtam, egyetlen dolgot fűz még hozzá az ültetéshez a
karthágói M ago, azt, hogy a vesszőket úgy kell elültetni, hogy a gödrökbe
ne töltsük vissza azonnal az összes földet, hanem kb. a felét apránként a
következő évben, ezzel úgy gondolja, rákényszeríti a vesszőt, hogy lefelé
eresszen gyökeret. Én azt nem vitatom, hogy ez száraz helyeken beválik,
de ahol vizes a talaj, vagy csapadékos az éghajlat, ott a legkevésbé sem
javaslom, ugyanis a félig töltött gödrökben túlságosan sok nedvesség gyű­
lik össze, és a növény elpusztul még mielőtt megerősödne. 5. Ezért
hasznosabbnak tartom a vessző elültetése után visszatölteni a gödröket, de
miután azok meggyökeresedtek, rögtön az őszi napéjegyenlőség után,
körbe mélyen ki kell kapálni, és elvagdosni azokat a gyökereket, amelyek
a felszínre jöttek, majd ezután néhány nap múlva be kell kapálni. így el­
kerülhetjük mind azt a kellemetlenséget, hogy a gyökerek a föld felszínére
törnek, továbbá pedig azt, hogy a túl sok csapadék a még gyenge növényt
megviselje. 6. Amikor már megerősödtek, semmi kétség, jót tesz nekik a
csapadék. Azokon a helyeken, ahol az éghajlat lehetővé teszi, a kinyitott
szőlőtöveket egész télen nyitva lehet hagyni, ez jót tesz nekik.
A szakírók között nincsen egyetértés a szőlővesszők milyenségét
illetően, egyesek szerint akkor jobb a szőlő, ha a dugványt azonnal elül­
tetjük, m ások szerint viszont jobb meggyökereztetve. H ogy nekem mi a

168
véleményem erről a kérdésről, azt fentebb már kifejtettem. 7. Most csupán
annyit teszek hozzá, hogy vannak olyan földek, amelyekben nem olyan jó
az átültetett vessző, mint amelyik a helyén maradt, de ez nagyon ritkán
fordul elő. Megjegyzendő, hogy ezt előre gondosan ki kell puhatolni, mi az
amit egy vidék megterem, és mi az amit nem. Az elültetett vesszőt, akár
dugvány, akár gyökeres, úgy kell alakítani, hogy a szőlő tám aszték nélkül
(is) m egálljon. Ezt azonban nem lehet egyszerre elérni. 8. H a ugyanis a
gyenge és erőtlen vessző mellé nem teszel támasztékot, miután kihajtott,
elterül a földön. Ezért a bujtvány mellé nádat kötnek, hogy sarjat
védelmezze és nevelje, és olyan nagyságot érjen el, amekkorát a gazda
jónak lát. N em szabad m egengedni azonban, hogy m ásfél lábnál
m agasabbra nőjjön. 9. Amikor azután erőre kapott, már megáll támaszték
nélkül is, erős, elkezd lombosodni vagy a tetején vagy pedig az oldalán.
Ennek a művelésnek két változata van: egyesek a „fejes” m ások a „karos”
tőkéket tartják jobbnak. Akinek az a szándéka, hogy a szőlőt „karokra”
erősítse, helyes ha a tetején, ahonnan az új hajtást eltávolította — amit a
forradás helyén hajtott - négy ágat, egy láb hosszúságúakat megtartson, és
azt olyan módon szétosztani, hogy minden égtáj felé nézzen egy. 10.
Ezeket az oldalágakat azonban rögtön az első évben ne hagyjuk hosszúra
nőni, nehogy lehúzzák a vékony vesszőt, hanem több metszéssel ajánlatos
méretre formálni. Ezután az oldalágakból a m integy szarvszerűen
kiemelkedő hajtásokat meg kell hagyni, és ilyen módon az egész tőkét
minden oldalról kerek alakúra formálni.
11. A metszés m ódja azonos a keresztlécre futtatott szőlőével, egy
különbség azonban van; a hosszabb fás ágak helyett csapokat kell hagyni
4-5 szemmel, a tartalék (őrvessző) helyett pedig két szemre visszavágott
rövid ágakat. Abban a szőlőben amit „fejesnek” mondunk, egészen az
anyatőkéig vágju k vissza, csupán 1-2 szem et hagyjunk m eg az
anyanövényen. 12. Ez öntözött és kövér földön lehetséges, ahol a termőföld
mind a gyümölcsöt, mind pedig a vesszőket képes táplálni. Főként azok
alakítják így a szőlőskertjüket, akik ekével művelik, amikor is a metszés
alapelve az, hogy m aga a fej, kiálló ágak nélkül, ne akadályozza sem a föld­
művest, sem pedig az ökröket. Az oldalágakkal rendelkező szőlőnél
(„karos”) az szokott történni, hogy a fiatal hajtásokat az ökrök lábukkal
vagy szarvukkal letörik, vagy pedig az eke szarva, miközben a gondos
gazda arra törekszik, hogy a tőkéhez minél közelebb szántson. 13. Ezt a

169
m unkálatot, mind a „fejes” mind pedig a „karos” szőlőnél a rügyfakadás
előtt kell elvégezni. Amikor rügyezik (fakad) akkor jön a kapálás a kettős
kapával, aki azokat a részeket lazítja fel, amelyekhez az eke nem fért hozzá.
Majd mihelyt a szőlő vesszőket hajtott, következik a kacsozó, aki eltávolít­
ja a felesleges lombot, hogy a gyümölcstermő ágak növekedhessenek, és
miután ezek megerősödtek, mintegy koszorúba kötik azokat. Ennek két
oka van: egyik az, hogy szabadon növekedve ne burjánozzék el túlságosan,
és a levelek ne szívjanak el minden tápanyagot. A másik pedig az, hogy a
m egkötözött szőlő szabad mozgást enged mind az ökröknek mind pedig a
földművesnek.
14. A kacsozás módja a következő: a kövér talajú, nedves éghajlatú
vidéken, ahol a nyár hűvös, a szőlőt mintegy lemeztelenítik, m egszabadít­
va az ágakat a felesleges levelektől, hogy a termés érni tudjon, és ne
rothadjon m eg idő előtt. A száraz éghajlatú, meleg, napfényes helyeken
viszont az ágak takarják a szőlőszemeket, és ha a szőlőtő kevéssé lombos,
akkor odahordott levelekkel és szalmával védik a termést. 15. A nagybá­
tyám, Marcus Columella, híres, tudományokban járatos férfiú, Baetica tar­
tomány legszorgosabb gazdálkodója, a kutya csillagkép3 feljöttekor, le­
velekkel betakarva árnyékolta a szőlőt, mivel az említett csillagzat
feltűnésével (kánikula idején), ennek a vidéknek bizonyos részeit gyakran
annyira égette a keleti szél —amit a földművesek Voltzmiusnzk. neveznek —,
hogyha nem védik a szőlőt takarással, a termés a forró levegőtől szinte
lesül.
Ez tehát a tetejére ill. az oldalára nevelt szőlő művelése. Az, amelyiket
keresztléc fölé helyeznek, vagy amelyiket a vesszők csúcsánál támasztékkal
karikába kötnek, szinte ugyanezt a gondozást kívánja mint a keresztléces.
16. M egfigyelhető, hogy néhányan a karós szőlőművelésnél, de főként a
helveticus fajtánál a hosszú vesszőket, mint a hajtásokat a föld felszínén
betakarják, majd ezután ismét nád mellé igazítják, és teremni engedik, ezt
a gallok candosoccusnzk., a mi földműveseink mergusnok (bujtás) nevezik. Ezt
egyszerűen azért teszik, mivel úgy gondolják, hogy így a föld több tápa­

’ A legfényesebb állócsillag az égen, feltűnésével július 18-án kezdetét veszi a legfor­

róbb évszak, a kánikula. A név a latin canis (kutya) szóból származik, ennek a ki-
csinyítőképzős alakja (kiskutya).

170
nyagot tud nyújtani a gyümölcstermő ágaknak. így ezeket a szüret után,
mintegy feleslegeseket levágják, és a tőkéről eltávolítják. Az én tanácsom
az, hogy ezeket a vesszőket miután az anyanövényről levágtuk, ahol a
sorokban hiány van az elpusztult tövek miatt, vagy ha új szőlőt akarunk
telepíteni, gyökeres vesszőként ültessük el. A vesszőknek a betakart részein
ugyanis elég sok gyökér van, amelyek ültetőgödörbe helyezve, azonnal haj­
tani kezdenek.
17. H átra van még a földön elterülő szőlő művelése, amit csakis igen
kedvezőtlen éghajlat esetén javaslok; ugyanis nagyon nehéz m unkát jelent
a földművesnek, ugyanakkor sohasem ad nemes aromájú bort. Ahol azon­
ban a vidék adottsága csupán ezt az egyetlen művelési módot teszi
lehetővé, ott a bujtóvesszőt két láb mély gödörbe helyezzük le. Amikor ez
kihajt, egy vesszőre vegyük vissza, az első évben két szemre metsszük visz-
sza, azután a következő évben, amikor vesszőket hozott, vegyük vissza
egyre, a többit pedig vágjuk le. Viszont azt, amit meghagytunk, miután
letermett, vágjuk olyan hosszúságúra, hogy a földön fekve a sorok közén
ne érjen túl.
18. A fekvő és az álló szőlő metszése között nincsen lényeges eltérés,
csupán annyi, hogy a fekvőnél rövidebbre kell hagyni a vesszőt, valamint a
bütykök közötti távolságot szűkebbre kell venni. A metszés után, amit az
ilyen művelésű szőlőben ősszel kell elvégezni, az egész tőkét le kell hajlí­
tani a m ásik sorközbe, és így az eddig művelt részt fel kell ásni vagy szán­
tani, miután ezt megműveltük, ugyanez a szőlőtő visszakerül, hogy a
másik rész is művelhető legyen. 19. Az ilyen művelésű szőlő lelevelezéséről
kevés szó esik a szakíróknál, egyesek tagadják, hogy le kellene lombozni,
mert így jobban védi a termést a viharok és a vadállatok károsításától.
M ások jónak látják a mérsékelt lelevelezést azért, hogy a szőlőt ne terhel­
je a felesleges lomb, a termés mégis takarva és védve legyen. N ekem az
utóbbi nézet jobban tetszik.

S Z IL F A Ü L T E T V É N Y L É T E SÍT É SE

VI. 1. Elég szó esett már a szőlőről, rátérek a fákra. H a valaki gyümöl-
csös-szőlőskertet akar létesíteni egyenlő távolságra ültetett gyüm ölcs­
fákkal, annak arra kell ügyelnie, nehogy a kipusztult fák m iatt
megritkuljon az ültetvénye. Rögtön, amint észreveszi, hogy valamelyik fa
a kora vagy az időjárás miatt megviselődött, távolítsa el, és ültessen
171
helyette új csemetét. Ez könnyedén megvalósítható, ha szilfa ültetvényt
telepít, nem vagyok rest elmondani, hogyan és milyen fajtával kell ezt
tenni.
2. A szilfának két fajtája ajánlatos, a galliai és a hazai, az előbbit
Atinának,Aemezt a mienknek mondják. Az atinairól Tremellius Scrofa5 azt
állítja, hogy nem hoz termést (sarmenta), ami ennek a fának a m agja, én ezt
tévedésnek tartom. Ugyanis kétségtelenül ritkán teszi, ezért többek ter­
méketlennek vélik, a m agok a levelek között rejtőznek, amit az első
virágzáskor hoz. Ezért senki nem szaporítja m agról, hanem csak
dugványról. 3. Ez a szilfa messze dúsabb és nemesebb mint a hazai, lom b­
ját jobban szeretik az ökrök, ha folyamatosan ezzel eteted őket, és később
másik fajtának a lombját akarod adni nekik, m egutálják (nem eszik meg).
4. így, ha lehetséges az egész földterületet ezzel az egy atinai fajtával
ültessük be, ha nem, akkor arra törekedjünk, hogy a beültetett sorokban
azonos számú atinai és hazai fajta legyen, így folyamatosan keverve
használhatjuk a lombot, így mintegy ehhez az ízhez szoknak az ökrök, és
jobban beérik a szokásos élelmükkel.
A szőlőhöz viszont legm egfelelőbbnek a nyárfa tűnik, ezután
következik a szilfa, utána pedig a kőrisfa. 5. A nyárfa azért ritka, mert az
ökröknek nem jó a levele, ezért legtöbben elutasítják. A kőrist — mivel a
juhok és kecskék nagyon kedvelik, és nem haszontalan az ökröknek sem —
meredek, hegyes vidékeken - amely kevésbé felel meg a szilfának —ültetik.
A szilfát, mivel nagyon alkalmas a szőlőhöz, továbbá takarmányként na­
gyon kedvelik az ökrök, megél a különböző talajokon, ezért előnyben
részesítik (kedvelik). így, aki fára futtatott szőlőskertet kíván létesíteni,
annak szil vagy kőrisfa ültetvényt kell létrehoznia olyan módon, ahogyan
azt az alábbiakban ismertetem. A nyárfa esetében előnyösebb, ha a fás-
szőlőskertben mindjárt dugvánnyal telepítjük.
6. A zsíros, mérsékelten nedves talajt kettős kapával kapáljuk fel, a
gondosan megboronált és fellazított földet tavasszal rendezzük ágyásokba,
és a szilfa m agját, amely már vöröses színű, tegyük ki a napsütésre két
napra úgy, hogy valamennyi nedvességet és nyirkosságot megtartson.

4 Az elnevezés a galliai Atina város nevéből származik.

5 Agrárszakíró, M. Terenrius Varró korcársa (Kr. e. I. sz.)

172
Majd vessük bele az ágyásokba, és az egészet a m agokkal együtt tömörít-
sük le, takarjuk be, és rostáljunk rá ujjnyi vastagon porhanyós földet,
mérsékelten öntözzük, és fedjük be szalmával, nehogy a madarak kiegyék
a csírázó m agvakat. 7. Mihelyt a növények kihajtottak, gyűjtsük össze a
szalmát, és kézzel szedjük ki a gazt, óvatosan és gonddal végezzük ezt a
munkát, nehogy a még zsenge rövid szilfa gyökerecskéket kitépjük. Ezeket
az ágyásokat olyan keskenyre készítsük, hogy a gyomlálok könnyedén
elérjék a középső részét is. H a ugyanis szélesebbek lennének, rámennének
a veteményre, és letaposva kárt tennének.
8. Nyáron napkelte előtt vagy pedig este, permetezzük meg a szilfa
iskolát, de ne olyan erősen, mintha locsolnánk. Amikor a csemeték három
láb hosszúságúak, át lehet ültetni őket másik helyre. A gyökereik ne men­
jenek olyan mélyre, mert ez később a kivételnél komoly gondot okoz.
Amikor a növényeket egy másik ültetvénybe visszük át, ne ássunk nekik
túlságosan nagy gödröket, egymás közötti távolságuk másfél láb. A gyö­
kereket, ha rövidek, csomóba vagy koszorú alakba, ha hosszúak, m eghaj­
lítva, ökörtrágyával bekenve, a gödör aljához illesztve helyezzük le, és gon­
dosan tapossuk körül. 9. Lehetséges ugyanilyen módon összefogott, gyö­
keres növényeket együtt elültetni, amire az atinai esetében nincs szükség,
mivel ezt nem vetik magról. Ezt a fajta szilfát jobb ősszel telepíteni mint
tavasszal, az első két évben nem szabad vasszerszámmal érinteni, ezért az
ágacskáit óvatosan, kézzel csavarjuk le. Végül a harmadik évben éles kés­
sel nyessük meg. Amikor már alkalmas az átültetésre, ősszel, amikor a
földet m egáztatják a záporok, egészen tavaszig, mielőtt a szilfa gyökere a
kivételnél megsérülne, lehet telepíteni. 10. Laza talajban készítsünk min­
den irányban három láb távolságra gödröket —kötött talajban ugyanolyan
széles és mély árkokat —, amelyekbe beletesszük az előkészített csemetéket.
Harm atos, ködös területen úgy telepítsük a szilfát, hogy az ágai kelet és
nyugat felé nézzenek, annál jobban éri a nap a fa középső részét, amelyekre
támaszkodik a rávezetett és odakötözött szőlő. 11. H a ugyanoda gabonát
is akarsz vetni, kövér talajon 40 lábnyira telepítsd egymástól a fákat,
soványon, ahol nem vetsz semmit, a távolság 20 láb. Amint hajtani kez­
denek, késsel alakítsuk, és a vesszőket egymás felett elhelyezkedő szin­
tekbe rendezzük, ezt nevezik a földművesek tabulatusnzk. Vagyis a vissza­
vágott ágak növekvő sorát, amelyeket szerszámmal vagy rövidre vágnak,
vagy pedig hosszabbra hagynak, hogy a szőlő kényelmesen ráfuthasson, ez

173
dúsabb talajon jobb, az előbbi pedig a soványon. 12. A szintek {tabulata)
ne legyenek egymástól három lábnyinál távolabb, és úgy alakítsuk azokat,
nehogy egy fentebb lévő ág ugyanabban a vonalban legyen mint az alatta
lévő, ugyanis leeresztve az abból kinövő hajtást, eléri az alsót és leveri róla
a termést.
Bármilyen fát telepítesz, azt a következő két évben nem kell metszeni.
Ezután ha a szilfa növekedni kezd, tavasszal, mielőtt lehámlik a kérge, le
kell vágni a tetejét azon ágacska mellett, amelyik a legegészségesebbnek
látszik, úgy, hogy a törzsén egy arasznyira (clodrans) hagyd meg az ágat,
amelyhez vezetve és ott rögzítve az ág lesz a csonkolt fa csúcsa. 13. Egy év
múlva a tönköt le kell vágni, és a vágás helyét elsimítani. H a a fának nin­
csen megfelelő ága, elég a föld felett 9 lábnyit meghagyni, és a felette lévő
részt levágni, hogy az új vesszők, - amiket hajt - biztonságban legyenek
az állatoktól. H a mód van rá, egyetlen vágással vágjuk le a fát, ha nincs,
akkor fűrésszel, és a vágás helyét késsel simítsuk el, a felületét kenjük be
polyvás sárral, hogy a nap és az eső ne tegyen kárt benne. 14. Egy-két év
múlva, amikor a kinőtt fák megerősödtek, a feleslegeseket nyessük le, az
alkalm asakat hozzuk rendbe. Az elültetéstől kezdve jól fejlődő szilfának a
felső ágait késsel le kell vágni. Ellenben ha a kicsi ágak életerősek, akkor
vasszerszámmal vágjuk le úgy, hogy a törzsön maradjon m eg egy kicsi,
kiálló csonk. Amikor ezután a fa megerősödött, amit késsel el lehet érni, le
kell nyesni és megritkítani, de anélkül, hogy az anyanövényt m eg­
sértenénk.
15. A fiatal szilfát a következő módon lehet alakítani. Zsíros talajon a
földtől nyolc lábnyit hagyjunk meg ágak nélkül, sovány földön hetet. A
m egadott mérték felett az ágakat három részre kell osztani, mindhárom
irányba egy-egy ágat nőni hagyni, ez fogja majd képezni az első szintet
{tabulata). 16. M ajd három lábnyival feljebb vezessünk két ágat ugyanúgy,
de ezek ne ugyanabban a vonalban legyenek, mint az alsók. Ugyanezzel a
módszerrel rendezzük el az ágakat egészen a fa tetejéig. A nyesésnél arra
ügyeljünk, hogy ne legyenek kiálló csonkok, amelyek a vesszők levágása
után visszamaradtak, simítsuk el anélkül, hogy m aga a törzs megsérüljön
vagy a kérge lejöjjön, ugyanis a szilfa nem kedveli ha lecsupaszítják.
Kerülendő az, hogy két sebből egy legyen, mivel az ilyen hegesedést a fa
nehezen növi el.
17. A fát nem elég azonban gondosan elültetni, megkívánja a folya­

174
matos gondozást is. A tövét körül kell kapálni és felesleges ágakat minden
második évben késsel le kell vágni, vagy pedig ritkítani, nehogy a túlzott
árnyék tönkretegye a szőlőt. Amikor a fa kiöregedett, a föld közelében be
kell vágni egészen a velejéig, hogy a felső részében összegyűlt nedvét le­
eresszük. Célszerű a szőlőt még azelőtt elültetni, mielőtt a fa egészen
megerősödne. 18. H a azonban fiatal szilfát társítunk szőlővel, nem fogja a
terhet elbírni, ha öreg szilfa mellé tesszük a szőlőt, az megöli a társát.
Ajánlatos hasonló korú, életerős fákat társítani szőlővel. A fának szőlővel
való társítása céljából két láb széles, laza szerkezetű talaj esetén ugyanolyan
mély gödröt kell ásni a gyökeres vesszőnek, ha viszont a talaj sűrű, akkor
kettő és háromnegyed lábnyit, a hossza hat, de legalább öt láb legyen. A
tövek közötti távolság legalább másfél láb legyen, ha ugyanis a szőlő
szorosan a szilfa gyökeréhez kerül, rosszul fejlődik, elcsökevényesedik,
majd pedig a fa növekedése megfojtja. 19. Ezt a gödröt, ha lehetőség van
rá, ősszel készítsük el, hogy az esőzések és a fagy megpuhítsák. Ezután
tavasz felé, a napéjegyenlőség idején, kettő szőlővesszőt helyezzünk el
egymástól két láb távolságra lévő gödörbe, ezek gyorsan befutják a szilfát,
ne érje azonban északi szél vagy nedvesség, hanem szárazon kell elültetni.
20. Ezt az óvatosságot nemcsak a szőlő, hanem a szilfa és a többi fa
telepítése esetében is ajánlom. Amint kiemeltük őket a faiskolából, egyik
oldalát vörös színnel meg kell jelölni emlékeztetőül, nehogy másként
ültessük el, mint ahogyan eredetileg álltak. Nagyon sokat számít ugyanis,
hogy abba az irányba nézzenek, amit zsenge koruk óta m egszoktak. Jo b b
a fákat és a szőlőt ősszel, a napéjegyenlőség után elültetni napos helyeken,
ahol az éghajlat nem túlságosan hideg, és nem is nagyon csapadékos. 21.
Azonban úgy ültessük el ezeket, hogy föld felső részét — amit ekével alá­
forgattunk - fél láb mélyen terítsük alá, valamennyi gyökeret terjesszük
széjjel és trágyázzuk meg, úgy gondolom ha elég jól takartuk be, ezzel
mintegy körülmelegítjük a kikelt növény tövét.
A szőlővesszőket a gödör távolabbi részébe helyezzük, ágait igazítsuk a
gödör fala mellé, majd ezután vezessük a fához, az állatoktól sövénykerítés­
sel védjük. 22. A túlságosan forró éghajlatú helyeken a vesszőt a északi
oldalához ültessük, hideg helyeken dél felől, mérsékelt éghajlaton keletről
vagy nyugatról. Celsus úgy véli, hogy a legközelebbi metszésnél kerülendő
a kés használata, m agukat a szőlőindákat körkörös formában vezessük a fa
körül, hogy a hajlítás vesszőket hozzon, közülük a legerősebből készítjük a

175
következő évben a szőlő „fejét”. 23. Engem a hosszú gyakorlat m egtanított
arra, hogy sokkal előnyösebb az első időben késsel ritkítani a szőlőt, így a
felesleges vesszőktől nem vadul el. Tanácsolom azonban, hogy a vesszőket,
amelyeket először hagytunk szabadon növekedni, vágjuk vissza egészen a
második vagy harmadik szemig, hogy annál erősebb ágakat hozzanak.
Miután ezek odailleszkednek az első szinthez, az első metszésnél osszuk
szét több irányba, ezt minden esztendőben tegyük meg, különben felnő a
felette lévő szinthez. Egy erős ágat hagyjunk meg, amelyik a fa törzséhez
rögzítve a csúcsa felé nézzen.
24. A földművesek a már végleges helyére ültetett szőlőnek bizonyos
„törvényt” állítanak. Többségük vesszőkkel tölti m eg a fa alsó szintjét,
ezeknek a célja a bőségesebb termés, valamint a könnyű művelés. Ellenben
azok, akik minőségi bort szeretnének, a szőlőt a fa tetejére futtatják úgy,
hogy ha van alkalmas vessző, felengedik a legm agasabb ágra, hogy a szőlő
elérje a fa csúcsát. Két külső vesszőt a fa törzséhez kell rögzíteni, ezek
annak a csúcsa felé nézzenek, és aszerint, ahogyan ezek megerősödnek,
hagyjanak rajta vesszőt is. 25. A vastagabb ágakon több vesszőt hagyjunk,
egymástól különválasztva helyezzük fel, a vékonyabbakra kevesebbet, az új
szőlővesszőt három helyen kössük a fához. Először a fa aljánál, négy lábnyi-
ra a föld felett, azután úgy, hogy a szőlővessző nagy részét befogja a kötés,
harmadszor pedig a szőlővessző közepénél. Legalulra nem szükséges kötés,
mert elveszi a szőlő erejét. Időközben mégis szükség lehet rá, vagy akkor
ha a fa ágait megnyessük, vagy pedig azért, mert a szőlő túlságosan bur­
jánzik. 26. A többi metszésnél az a cél, hogy a régi ágakat, amelyek az
előző évben letermettek, vágjuk le, az újakat — miután a körülöttük lévő
oldalhajtásokat, valamint a belőlük kinőtt „unokákat” minden oldalról
eltávolítottuk — hagyjuk növekedni. H a a szőlő dús, a leghosszabb
vesszőket engedjük az ágak csúcsán át lefelé, ha sovány, akkor a törzshöz
közeli ágakat, ha közepes, akkor a középsőket, mivel a legfelső ágak hoz­
zák a legtöbb termést, a legközelebbiek pedig a legkevesebbet, és ettől a
szőlő kimerül és elsatnyul.
27. N agyon jót tesz a szőlőnek, ha minden évben kioldjuk a kötéseket,
így ugyanis kényelmesebben szabadíthatjuk meg a bütyköktől, és fel is
frissül, mivel a kötés másik helyre kerül, kevésbé sérül m eg, és jobban
erősödik. M agukat a vesszőket tanácsosabb úgy a szintekre helyezni, hogy
a harmadik és negyedik szemnél megkötve függjenek, de ne szorítsuk meg

176
nagyon, nehogy a kötelék belevágjon a vékony ágba. 28. H a a szint olyan
távol van, hogy a fás ág nehezen vezethető oda, akkor a harmadik szem
fölött a tőkéhez m egkötött szőlővesszőt oldjuk el. Ezt azért javasoljuk,
mert amelyik része az ágnak felfelé hajlik, azon lesz termés, amelyiket fogja
a kötelék, az felfelé kúszik, és az a következő évben fog vesszőt fejleszteni.
29. A szőlővesszőknek két változata van: egyik, amelyik a fás részből
nő ki, és mivel az első esztendőben csak lombot hoz termés nélkül, ezért
pampinariusnak (lombhozó) nevezik. A másik fajtája az egyéves vesszőből
hajt ki, és mert rögtön terem is, frmnentariusnzk (gyümölcshozó) mondják.
Ezt a vesszőt, - hogy mindig bőtermő legyen a szőlő - a harmadik szemig
kössük el, hogy a kötésen belül növesszen vesszőket. 30. Az ezután
következő években, amikorra a szőlő megerősödik, vezesd át a legközeleb­
bi fára, ahová szántad, majd ezeket két év múlva vágd le, és célszerű más,
fiatalabbakat átvezetni, mert a régiek kimerítik a szőlőt. Néha, mikor a
szőlő nem képes befutni az egész fát, hasznos annak egy részét lehajlítva
földbe mélyeszteni, és újra két-három hajtást vezetni ugyanehhez a fához,
minél több szőlőt futtatunk rá, annál gyorsabban beborítják.
31. Az új szőlőtőkén ne hagyjuk szabadon nőni a fattyúvesszőket,
kivéve ha olyan helyen nőtt, ahol szükség van rá, hogy társítsuk a lecsu­
paszított ággal. A régi tőkéken a megfelelő helyen kinőtt fattyúágak
hasznosak, és többnyire a harmadik szemig visszavágva kiválóan növeked­
nek, a következő évben ugyanis vesszőket hajtanak. 32. H a valaki a
megfelelő helyen nőtt vesszőt metszéskor vagy kötözéskor megtörte, ha
van rajta valamiféle szem, akkor nem kell egészen eltávolítani, mivel a
következő évben ebből az egyből erősebb vesszőt fog hozni.
33. Leeresztett vesszőknek mondják azokat, amelyek az idei vesszőből
nőttek, és a keményfás részen kötődnek meg. Ezek többnyire hoznak ter­
mést, viszont az anyatőkének a legtöbbet is ártanak. így, kivéve a legszél­
ső ágakat, vagy azt az esetet, hogy a szőlő túlnőtt a fa csúcsán, nem kell
lehajlítani az ágakat. 34. H a mégis valaki a termés m iatt m eg akar hagy­
ni ilyen ágat, csavarja m eg, azután kösse meg, majd hajlítsa lefelé. Azon
hely felett ugyanis, ahol megcsavartad, eleven vesszőt fog hajtani, és lefelé
hajlítva kevésbé szívja magához a tápanyagot, jóllehet bőségesen terem.
Egy évnél tovább azonban nem kell lefelé hajlítva hagyni. 35. A szőlőhaj­
tás másik változata az új vesszőből sarjad ki, és a tőke zsenge részén függ,
ennek a neve venyige, ez mind termést, mind pedig vesszőt bőven hoz. H a

177
viszont egy fejből két vesszőt hagyunk kinőni, akkor is mindkettőt
vesszőnek nevezzük. Fentebb elmondtam ugyanis, hogy a lombhozó meny­
nyire életerős. A focaneus („füles”) az, amelyik két ág között, villaszerűén nő
ki, ezt a hajtást a legártalm asabbnak ismertem m eg, mert termést sem hoz,
továbbá azt a két ágat, amelyek között kinő, elnyomja, tehát távolítsuk el.
36. Többen tévesen úgy tartják, hogy az erős és dúslombú szőlő ter­
mékenyebb, valójában ha több ágat hagyunk meg rajta, kimerítjük a
tőkét. Több vesszőből ugyanis több szőlőinda fog kinőni, és mivel sok
lombbal borítja be m agát, gyengébben virágzik, tovább m agában tartja a
párát és a harmatot, és az összes szőlőszemet tönkreteszi. A jól fejlett
szőlőtőkét több ágra javaslom szétosztani, átvezetőkkel szétteríteni,
elágaztatni, és bizonyos hajtásokat lefelé hajlítani. H a nem burjánzik na­
gyon, hagyjuk szabadon a vesszőket, ettől termékenyebb lesz a szőlő.
37. A sűrű fás-szőlőskert javasolt mind a termés, mind pedig a látvány
szempontjából, ha ellenben az idő múlásával megritkul, egyszerre lesz ha­
szontalan és csúnya is. Hogy ez ne történjen meg, a szorgos gazda ügyel­
jen rá, hogy rögtön, amint az elöregedett fát kivágta, ültessen helyette
újat, ne élő gyökereset —jóllehet volna rá lehetőség - hanem, ami sokkal
jobb, ágaztasson át ide a közelből. Mindkét eljárás ahhoz hasonló, amiről
már beszéltem. Ezzel eleget mondtam az itáliai fás-szőlőskertekről.
VII. 1. Galliában van egy másik fajta fás-szőlőskert is, amit rumpotinus-
nak6 neveznek: ez a módszer alacsony termetű, nem lombos fát kíván.
Leginkább alkalmas erre a juharfa, ami hasonló a somhoz. A somot, a gyer­
tyánfát, a kőrist, és néha a fűzfát is sokan ültetik ezzel a céllal. Füzet vi­
szont - kivéve a mocsaras helyeket, ahol más fák nem élnek meg — ne
ültessünk, mert rontja a bor aromáját. Erre a célra telepíthető szilfa is úgy,
hogy a fiatal fa tetejét levágjuk, hogy ne legyen 15 lábnál m agasabb. 2. Az
így telepített „törpe” fás-szőlőskertnél legyünk tekintettel arra, hogy
száraz és dombos helyen 8 láb legyen a távolság, sík és nedves vidéken 12
lábnyira helyezzük egymástól a szinteket. Általában háromfelé ágaztatjuk

6 Az elnevezést Varró (1, 8, 4.) a rumpus = inda szóból eredezteti. „Törpe” fára futta­
tott szőlőskert, valójában a fák törzsét mesterségesen alakítják úgy, hogy alacsonyak
legyenek, így nem igazán törpe fákról van szó, az egész ültetvény lényegében vala­
miféle „csalitos” benyomását kelti az indákkal sűrűn benőtt alacsonytörzsű fák miatt.

178
ezeket a fákat, ezeken mindenfelől több oldalágat hagyjunk növekedni, és
metszéskor szinte valamennyi vesszőt levágjuk, hogy ne árnyékolják a
szőlőt.
3. H a a „törpe” fás-szőlőskertben nem szándékozunk gabonát vetni,
akkor mindkét irányban 20 láb legyen a tőtávolság, ha vetésnek szántuk,
akkor egyik irányban 40, a másikban 20 lábat hagyjunk. Egyebekben
hasonló a művelés mint az itáliai fás-szőlőskertekben. A szőlővesszőket
hosszú árkokba ültetik, ugyanúgy gondosan művelik, ágakra vezetik, és
minden évben új átvezetéseket létesítenek a legközelebbi fákról, a régieket
pedig levágják. 4. H a az átvezetett ág nem éri el a m ásikat, középen
összekötik egy ággal, amikor aztán a termés súlya lehúzza, alulról alátá­
masztják. Ez a fajta fás-szőlőskert, ahogyan a többi fafajta is, minél
mélyebben szántják fel és ássák körül, annál bővebben fog teremni. Hogy
a gazdának megéri-e, ezt a bevétel fogja igazolni.
VIII. 1. Az olajfa gondozása egyszerűbb, mint a szőlőé, messze valameny-
nyi közül ez igényli a legkevesebb ráfordítást, ugyanakkor az összes fa
közül az első. 2. Jóllehet nem terem minden évben folyamatosan, csak
minden másodikban, gondozása könnyű, nem terheli meg m agát termés­
sel, és alig igényel ráfordítást. H a ellenben valamennyit áldozunk rá,
időről-időre megsokszorozza a termést. Több éven át elhanyagolva sem
pusztul el, —úgy mint a szőlő —ezen idő alatt is hoz némi hasznot a gazdá­
nak, és ha újra gondozásba veszik, egy éven belül rendbe jön. 3. Ezért erről
a fafajtáról gondos eligazítást fogok adni.
Az olajfának —csakúgy mint a szőlőnek - úgy vélem több fajtája van,
én m agam tízfélét ismertem meg, amelyek a következők: Posia, Licinia,
Sergia, Nevia, Culminia, Orchis, Regia, Radius, Cercitis és a Murtea.7 4. Ezek
közül legkellemesebb a Posia bogyója, a Regia m utatósabb, mindkettő
alkalm asabb közvetlen fogyasztásra, mint olajkészítésre. A Posia olaja
mégis kiváló, amíg zöld, de egy éven belül elromlik. Az Orchis és a Radius
is jobb közvetlen fogyasztásra, mint olajkészítésre. A Licinia adja a legjobb
olajat, a legtöbbet a Sergia, és szinte mindegyik fajta alkalm asabb
fogyasztásra, mint olajkészítésre. 5. Ezek közül egyik fajta sem viseli el a

7 A nevek - hasonlóan a hazai gyakorlachoz - származási helyre, érési időre, alakra,

esetleg személyekre uralnak.

179
túlságosan forró vagy hideg éghajlatot. Ilyen módon meleg vidékeken az
északi domboldalt kedveli, hidegen pedig a délit. N em szereti sem a
mélyen fekvő, sem a meredek helyeket, inkább a mérsékelten lejtőseket,
ilyen például Itáliában a szabinok földje, vagy Baetica8 tartomány egész
területe.
Erről a fáról sokan azt tartják, hogy a tengertől 60 mérföldnél távolabb
nem képes megélni és termést hozni, ellenben bizonyos helyeken egészen
jól megél. 6. A nedvességet legjobban a Posta tűri, a hideget pedig a Sergia.
Az olajfa számára az a legmegfelelőbb talajfajta, amelyiknek az alján kavics
van, fölötte pedig homokkal kevert fehér agyag. N em kevésbé megfelelő
talaj az is, ahol kövér homok van, ha ellenben sűrűbb a talaj, de nedves és
termékeny, megfelel ennek a fának. A fehér agyag teljes egészében
kerülendő, inkább jó az ingoványos, ahol mindig áll a víz. N em jó neki a
sovány, homokos talaj, valamint a csupasz kavics. 7. Még ha nem is pusz­
tul ki az ilyen talajon, sohasem erősödik meg. Telepíthető gabonaföldön is,
ahol korábban szőlős-gyümölcsöskert vagy tövises tölgy állt, a hagyo­
mányos tölgy viszont, miután kivágták, ártalmas az olajfának, mert gyö­
kereiben olyan élősködő tenyészik, amelyik megöli az olajfát.
Ennyit általánosságban erről a fafajtáról, most rátérek a részletes
művelésére.

IX. AZ O LA JFA ISK O LA

1. Az olajfaiskolát szabad ég alatt létesítsünk, mérsékelten erős, nedves

talajon, ne legyen sem kötött, sem laza, mégis inkább porhanyós. Ez
általában fekete föld, amit miután három láb mélyen felszántottad, és mély
árkokkal körülvetted, hogy az állatok ne járhassanak át rajta, hagyd
porhanyósodni. 2. A legtermékenyebb ágakat és sima hajtásokat, ameny-
nyit kézzel össze lehet fogni, azaz egy maroknyi karvastagságút, vágj le a
fákról, a lehető legfrissebb bujtóágakat úgy vágd le, nehogy a kérge vagy
valamely része megsérüljön, amit fűrész érint. Ez könnyen megoldható, ha
előbb ágast {vara) készítesz, és azt a részt, amelyik fölött vágni akarod,
szénával vagy szalmával befeded, hogy könnyedén, a kérgének megsértése
nélkül vághasd le a ráhelyezett bujtóágakat. 3. Azután ezeket a bujtóá-

8 Hispánia déli része, Columella szülőföldje.

gakat vágjuk fűrésszel másfél láb hosszúságúra. A vágások helyét mindkét
oldalon késsel simítsuk el, és jelöljük meg vörös színnel, hogy milyen irány­
ban állt az ág a fán, arra az égtájra nézzen csúcsával elültetve is, ugyanis ha
másként helyezzük el, nehezebben ered m eg, és ha m ár megerősödött,
örökre terméketlen lesz. A bujtóágak felső és alsó részét hamuval kevert
trágyával m eg kell kenni, és úgy a földbe mélyeszteni, hogy a porhanyós
földből négy ujjnyira álljon ki. 4. Mindkét oldalon jelzőkaróval erősítsük
meg - ezek bármilyen fából lehetnek - közvetlenül melléjük tegyük és
kössük hozzájuk, nehogy kidőljenek. Ez hasznos a kapások figyelmetlen­
sége m iatt is, amikor kétágú vagy rendes kapával művelteted a faiskolát,
hogy ne sértsék meg az elültetett bujtóágakat.
Egyesek jobbnak tartják az olajfát magról nevelni, és a fentiekhez
hasonló módon kiültetni. Mindkét változatot tavasszal, a napéjegyenlőség
után kell ültetni, és a faiskolát az első évben minél gyakrabban kell
gyomlálni, a következő, és az azt követő években, amikor a gyökerek már
m egerősödtek, lehet fogas kapával. A metszést viszont két évig kerüljük.
A harmadik évben az egyes töveken hagyjunk meg két kicsi ágat, és aján­
latos a faiskolát gyakran gyomlálni. 6. A negyedik évben a két ág közül a
gyengébbiket vágjuk le, és az így nevelt ötéves, erős csemeték átültet-
hetők. Az olajfa ültetvényen a töveket száraz, agyagos helyen legjobb
ősszel kiültetni, zsíros, nedves talajon tavasszal, nem sokkal rügyezés előtt.
7. Az ültetőgödröket négy láb mélyre készítsük, egy évvel előbb. H a
nem volt idő előre elkészíteni, akkor mielőtt a csemetéket kiültetnénk,
szalmával és vesszővel töltsük meg a gödröket, és gyújtsuk m eg azért,
hogy a tűz tegye porhanyóvá, amit egyébként a napnak és a fagynak kel­
lett volna megtennie. Az olajfák közötti távolság zsíros talajon és
gabonaföldön egyik irányban 60 láb, a másikban 40, sovány, gabonának
nem alkalmas helyen 25 láb. Jó , ha a sorok nyugati irányban futnak, hogy
a nyári szél átjárva hűsíthesse azokat.
8. A csemetéket így kell elültetni: mielőtt az olajfacsemetét kiemeled,
egyik oldalát jelöld meg vörös festékkel, hogy melyik rész néz dél felé,
hogy ugyanolyan tájolással ültessük el, ahogyan a faiskolában állt. Ezután
körben a csemete körül hagyjunk meg egy lábnyi gyepet, és így a növényt
mintegy a saját pázsitjával együtt emeljük ki. Ez a gyepdarab a kivételnél
ne hulljon szét, a csemetét a földdarabbal együtt, összefogva kell kiemelni,
és összeillesztett fűzfavesszőkkel úgy körülfogni, hogy az összenyomott

181
földet mintegy bezárva tartsa. 9. Ezután ásóval alulról alányúlva, köny-
nyedén emeljük m eg a földlabdát, és így vigyük át a növényt. Mielőtt elül­
tetjük, a gödör földjét kettős kapával meg kell lazítani, ezután az ekével
m egszántott földet - ha a talaj felső rétege zsírosabb - beleszórni, és a
csemetéknek aláteríteni. H a a gödörben víz áll, akkor azt előzőleg ki kell
merni, mielőtt a csemetét elültetnénk. Ezt követően kisebb köveket, ka­
vicsokat, zsíros földdel összekeverve szórjunk bele a gödörbe. A csemete
belehelyezése után a gödör oldalait körül kell vagdalni, és tegyünk bele
valamennyi trágyát is.
10. H a viszont nem lehet a csemetét saját földjével együtt átültetni,
akkor legjobb az összes ágát leszedni, a törzset és a vágások helyét kenjük
be sárral kevert hamuval, és így helyezzük a gödörbe vagy barázdába.
Alkalm asabb átültetésre az az egyed, amelyiknek az ágai karvastagságúak.
Lehet nagyobbat és erősebbet is átültetni. Ezt úgy célszerű áthelyezni —ha
nincs veszélyeztetve az állatoktól, - hogy kevésbé emelkedjen a gödör fölé,
így ugyanis jobban lombosodik. H a ellenben nem kerülhető el az állatok
átjárása, akkor m agasabban legyen a törzse, hogy az állatok ne veszé­
lyeztessék. 11. A csemetéket szárazság esetén meg kell öntözni, és két éven
belül ne érintse azokat vasszerszám (nem szabad metszeni). Először úgy
kell megnyesni, hogy a törzs m agassága nagyobb legyen mint a legm a­
gasabb ököré, így a szántásnál nem dörzsöli az ökör oldalát vagy más
testrészét. Legjobb az elültetett csemetéket kerítéssel körülvenni, ezután a
betelepített, megerősödött, már termő olajültetvényt két részre kell osz­
tani, ezek váltakozva fognak teremni. Az olaj ugyanis nem minden, hanem
minden második évben terem bőven.
12. H a az olajültetvény talaját nem vetjük be, akkor a fa sarjhajtásokat
hoz, ha viszont bevetjük, akkor pedig terem, ilyen módon m egosztva az
olaj minden évben jövedelmez. N em kell kétszer szántani, és kettős ásóval
mélyen körülásni. A nyári napforduló után, amikor a talaj a hőségtől
megrepedezik, ügyelni kell rá, nehogy a napsugarak a repedéseken át
behatoljanak a fa gyökeréig. 13. Az őszi napéjegyenlőséget követően a
fákat olyan módon kell körülárkolni - ha a fa dombos helyen áll, —hogy a
víz fentről árkokban gyűljön össze, amelyek levezetik azt a fa gyökereihez.
Ezután a csemete törzsén kinövő valamennyi hajtást el kell távolítani min­
den évben, és az olajfát minden harmadik évben meg kell trágyázni. Az
olajültetvényt úgy kell trágyázni, ahogyan azt a második könyvemben

182
tanácsoltam, ez a gabonának is megfelelő. 14. H a csak fát akarsz, akkor
elegendő minden egyes fához 6 libra kecsketrágya, vagy egy modius száraz
trágya, vagy egy congius sótlan olajüledék. Trágyázni ősszel kell, hogy az a
talajba belekeveredve, télen melegítse az olajfa gyökerét. Az olajüledéket a
gyengébben fejlődő fákhoz öntsük, ugyanis ez télen a giliszták és egyéb
férgek ellen is hatásos.
15. Száraz és nedves helyeken is gyakran lepi el a fákat a moha, ha ezt
késsel le nem kaparod, nem hoz sem termést sem pedig lombot. Több év
elteltével az olajfát metszeni kell. Célszerű emlékezni arra a régi m ondás­
ra, miszerint: aki az olajültetvényt szántja, az termést kér tőle, aki trágyáz­
za, az könyörög neki, aki metszi, az teremni kényszeríti. Ezt elegendő
azonban nyolc évenként megtenni, nehogy a termő ágakat is levágjuk.
16. Megesik, hogy dús lombozatú fák nem hoznak termést. Ezeket
ajánlatos gall fúróval átfúrni, és a furatba vadolajfa élő hajtását belevezetni,
így a belemenő termékeny ágtól m aga a fa is mintegy megtermékenyül.
Ugyanezen lehet még segíteni körülárkolással is, sótlan olajüledéket kell
keverni állott sertés vagy emberi vizelettel. Mindkét eljárásnál óvatosnak
kell lenni, ugyanis a legnagyobb fához bőven elegendő egy urna, ugyanany-
nyi vízzel keverve.
Előfordul, hogy az olajfa a talaj hibájából nem terem. Ezen a következő
módon lehet segíteni. 17. Mélyen árkoljuk körül a fákat, majd ezután
nagyságukkal arányosan több-kevesebb mésszel rakjuk körül, a legkisebb
fához egy modius szükséges. H a ez az eljárás eredménytelen lenne, akkor az
oltás módszeréhez kell folyamodni. Később el fogom mondani hogyan kell
az olajfákat oltani. 18. N éha az olajfán az egyik ág valamivel dúsabb mint
a többi, ha ezt nem vágod le, elsatnyul az egész fa. Az olajültetvényről elég
ennyi, hátra van még a gyümölcstermő fák gondozása, most ezekre
vonatkozóan fogok tanácsokkal szolgálni.
X .l . Mielőtt gyümölcsöst telepítenénk, az a tanácsom vegyük körül a
területet fallal, kerítéssel vagy árokkal, nem csupán az állatok miatt,
hanem azért is, hogy az emberek ne járjanak át rajta. H a ugyanis a tete­
jüket gyakran tépdesik kézzel, vagy leharapdálják az állatok, növekedésük
véglegesen megreked. 2. A gyümölcsfákat fajtánként célszerű telepíteni,
főképpen azért, nehogy a terebélyesebbek elnyomják a gyengébbeket,
mivel a fák nem egyformán erősek és nagyok, eltérő mértékben és nem is
egy időben növekszenek.

183
 Az a talaj, amelyik megfelel a szőlőnek, alkalmas a gyümölcsfák
számára is. Az előző évben, mint telepíteni akarsz, ásd ki az ültetőgöd­
röket. így a nap és a záporok porhanyóssá teszik, és amit beleültetsz gyor­
san m eg fog kapaszkodni. 3. Ám ha ugyanabban az évben, amikor a
gödröket készítjük, el is akarjuk ültetni a csemetéket, legalább két hónap­
pal előbb ásd ki a gödröket, töltsd meg azokat szalmával és gyújtsd meg.
Minél szélesebb és tágasabb gödröket készítesz, annál gazdagabb és
bőségesebb lesz a termés. 4. A gödör olyan legyen mint egy clibanus,9
vagyis alul szélesebb mint fent, hogy a gyökerek szélesebben terjeszked­
hessenek, és a szűk nyíláson keresztül ne hatolhasson be a hideg, nyáron
pedig a hőség, aztán meg lejtős helyeken a belerakott földet sem mossák le
a záporok.
5. A fákat ritkán ültessük, hogy amint növekszenek, legyen helyük
ágaikat kiterjeszteni. H a ugyanis sűrűre telepítjük, nem tudunk közéjük
vetni semmit, és m aguk sem lesznek termékenyek, ha m eg nem ritkítjuk.
Ajánlatos ezért a sorok között negyven láb távolságot kihagyni, de
legkevesebb harmincat. 6. Olyan facsemetét válasszunk, amelyik legalább
kapanyél vastagságú, egyenes növésű, sima, sudár, épkérgű, az ilyenek jók
és gyorsan növekszenek. H a a szaporítóvesszőt régi fákról vesszük,
leginkább olyanokról kell választani, amelyek minden évben jó és bőséges
termést hoznak. A fának középm agasságban elhelyezkedő, keletre néző
ágait válasszuk ki és vágjuk le. H a viszont gyökeres csemetét ültetsz, észre
fogod venni, hogy ezek jobban növekszenek mint a többiek. Az oltott fák
termékenyebbek mint a nem oltottak, azaz mint az olyan, amelyet
dugványként vagy magoncként ültetnek.
7. Mielőtt a facsemetét átülteted, jelöld meg, hogy ugyanolyan
szélirányban ültesd el, ahogyan azelőtt állt. Ügyelj rá, hogy m agasabban
fekvő, szárazabb talajból nedvesebb földbe telepítsd át. Leginkább három­
felé ágazó csem etéket ültessünk, ezek legkevesebb három lábnyira
emelkedjenek a gödör fölé. H a ugyanabba a gödörbe két vagy három
csemetét akarsz ültetni, ügyelj rá, hogy ne érjenek egymáshoz, mert akkor
beléjük mennek a férgek. 8. Amikor a facsemetét lehelyezted, tőle balra és

9 A clibanus jelentése kemence, sütőforma. Eredetileg egy fedeles cserépedény, alul

szélesebb és körben lukacsos, főleg kenyérsütésre használták, de lehetett másra is.

184
jobbra, a gödör aljára állíts karvastagságú rőzseköteget úgy, hogy a föld­
ből kissé álljanak ki, ezek segítségével nyáron kevés fáradsággal vizet ju t­
tathatsz a gyökerekhez. A fácskákat vagy gyökeres dugványokat ősszel,
október közepe táján ültessük. 9. A bujtóágakat tavasszal ültessük, mielőtt
rügyezni kezdenének. Azért, hogy a férgek ne bántsák a facsemetéket, a
gödör aljára ásunk el mastix gyökeret, csúcsával lefelé fordítva.

A FÜGÉRŐL

H ideg időben fügefát ne ültessünk. Kedveli a napfényes, kavicsos,

köves, olykor sziklás helyeket, az ilyen talajon gyorsan megerősödik, ha
tágas és megfelelő gödröt készítesz. 10. Jóllehet a fügefajták zamatukban
és külsejükben különböznek, mégis egyféle módon, de a talaj sajátossá­
gainak figyelembevételével kell őket ültetni a különböző helyeken. A
hűvös, ősszel esős helyeken koránérő fajtákat telepíts, hogy a termést az
esőzések előtt leszedhesd, meleg vidéken ellenben a téli füge ajánlott. H a
viszont azt akarod elérni, hogy a füge télen teremjen - bár nem olyan fajta
- az első termést szedd le, amikor az éretlen fügék még aprók, így második
termést fog hozni, amelyiknek az érése késő télig elhúzódik. Ajánlatos
néha, amikor a fák lombosodni kezdenek, vasszerszámmal levágni a füge­
fa csúcsát, így azok erősebbek és termékenyebbek lesznek. Mindig hasznos,
mikor levelezni kezd a fügefa, vörös földet oldani olajüledékben, és ezt
emberi trágyával keverve a gyökerekre önteni. 11. Ettől a termés
gazdagabb, és a füge húsa tetszetősebb és teltebb lesz. Különösen a
következő fajták telepítése ajánlott: Licitiia, Africana, Chalcidicae, Fulca,
lydiai, Callistrutia, Astropia, rhodoszi, libyai, tiburi és minden olyan fügefaj­
ta, amelyik évente kétszer-háromszor terem.
12. A m andulát a vízöntő jegyében vessük, vagy február elseje körül,
mivel elsőként rügyezik. A meleg, kötött, száraz talajt kedveli, ha ugyanis
nem ilyen helyen telepítesz mandulát, hamar kirohad. Mielőtt a mandulát
elülteted, áztasd meg nem túl édes, mézes vízben, így kellemesebb zamatú
gyümölcsöt ad majd ha megnő, és addig is jobban fejlődik. 13. Három
magot tűzz le háromszög alakban, a hegyesebb végükkel lefelé, egyik mag
a másiktól legalább tenyérnyi távolságra legyen, a háromszög egyik csú­
csával nyugat felé nézzen. Minden m ag egy gyökeret ereszt, és felfelé egy
szárat hajt. Amikor a gyökere eléri a gödör alját, a föld keménységétől
kényszerítve visszagörbül, akkor fejleszt magából kiágazó másik gyökeret
185
is. 14. M andulát és tarentumi mogyorót a következő módon kell
telepíteni. A gödörbe, ahová a csonthéjas gyümölcsöt telepíteni akarod,
szórj fél láb m agasan elmorzsolt földet, és ebbe vess ferulaw m agot. Amikor
a husángfa megnő, hasítsuk be, és a belsejébe dugjunk egy burok nélküli
m andulát vagy mogyorót, és így takarjuk be földdel. Ezt március elseje
előtt végezzük, esetleg március hetedike és tizenötödike között,
ugyanebben az időben kell vetni a diót, a fenyőmagot és a gesztenyét is.

A G RÁ N Á TA LM A M EG JA V ÍTÁ SÁ RÓ L

15. A gránátalm át helyes tavasszal, még április elseje előtt elültetni. H a

savanyú vagy nem elég édes gyümölcsöt terem, a következő módon lehet
megjavítani. Öntözzük meg a gyökerét disznó- és emberi trágyával, és
állott emberi vizelettel, ez az eljárás visszaadja a fa termékenységét is, és az
első években a gyümölcsöt borízűvé, később pedig valóban édessé és m ag­
nélkülivé teszi. Én még egy kevés kyrénéi aszatot is oldottam borban, és
ezzel hintettem meg a fák csúcsait, ez is javított a gránátalm ák fa­
nyarságán. 16. Hogy az almák ne repedezzenek ki a fán, jó ellenszernek
látszik, ha a fa ültetésekor, közvetlenül a gyökerek mellé elhelyezünk
három követ. H a azonban már elültetett fánk van, tegyünk a földbe, a
gyökerek mellé egy tengeri hagymát. A másik módja az, hogy mikor az
almák megértek, csavarjuk meg a kocsányukat, amelyeken függenek, ilyen
módon azok egész évben épek maradnak.
17. Körtefát ősszel ültessünk, a téli napforduló előtt úgy, hogy a téli
napfordulóig még legalább 25 nap legyen hátra. Ássunk köréje mély
tányért annak érdekében, hogyha majd megnőnek, termékenyek legyenek.
Hasítsuk be a törzset közvetlenül a gyökerek fölött, a hasítékba szúrjunk
bele egy szurokfenyő éket, és hagyjuk benne, majd a kiásott tányért
temessük vissza, és a földre szórjunk hamut. 18. Ügyeljünk arra, hogy a
legnemesebb fajtákat telepítsük. Ezek: crustumina, regia, Signina, Tarentina,
amit Syriának neveznek, purpurea, superba, hordacea (árpa), Aniciana,
Naeviana, Favorina, Lateritana, Dolabelliana, Turraniana, volaetna, mulsa

n A mi husángfánkhoz hasonló, ernyős virágú mediterrán növény, belseje a bodza­

fáéhoz hasonló szivacsos-rostos szerkezetű.

186
(mézkörte), praecocia (korai), Veneria és mások, amelyeknek igen hosszú a
sora.11 19. Leginkább ajánlott almafajták: Scaucliana, Matiana, orbiculata,
Cestina, Pelusiana, Amerina, Syrica, melimala (mézalma), cydonea. Ez utób­
binak három fajtája van: struthia, chrysomelina és a mustica, mindezek nem
csupán élvezetesek, hanem egészségesek is.
20. A berkenye, az őszibarack és a körte igen kedvelt. Almát,
berkenyét, szilvát a tél közepe után ültessünk, még február 13-ig, a sze­
derfa esetében úgy jó, hogy február tizenharmadika és a tavaszi napéje­
gyenlőség között ültesd. A szentjánoskenyeret, amit egyesek kerationmk
mondanak, akárcsak az őszibarackot, az ősz folyamán, a téli napforduló
előtt ültessük el. H a a mandula nem elég termékeny, az átfúrt fájába
szorítsunk bele egy követ, és hagyjuk, hogy a kéreg benője.
21. Valamennyi szaporítóvessző esetében megfelelő, ha március elseje
körül rakjuk szét azokat az ágyásokba és a kertbe, ahol előtte alaposan
felástuk és m egtrágyáztuk a nedves földet. Ezután, am ikor már
megerősödtek, rá kell szánni a munkát, hogy amíg ágacskáik zsengék,
ritkítsuk meg a lombozatukat, és az első években csak egy ágra engedjük
őket növekedni. Amikor pedig eljön az ősz, ajánlatos lesz minden levelet
leszedni róluk, mielőtt a hideg megcsípné a tetejüket, olyan vastag nád­
szálat húzzunk rájuk - melyeknek az egyik végén ép a bütyök — ezzel
mintha csak csuklyájuk volna, védve a vesszőket a fagytól és hidegtől. 22.
Ezt követően 24 hónap múlva, akár széttelepíteni és a helyükre ültetni
akarod, akár oltani, mindkettő teljes biztonsággal végezhető.

AZ O LT Á SR Ó L
X I. Valamennyi fafélét mindenféle oltással lehet oltani, ha a kérge nem
különbözik azétól, amelyikbe oltani akarjuk. H a hasonló a termése és
ugyanabban az időben terem, minden aggodalom nélkül eredményesen
beolthatjuk.
A régiek az oltásnak háromféle módját hagyományozták ránk. Egyik,
amikor a fa visszametszve, behasítva fogadja m agába a beoltott ágat; a

11 Az elnevezések személyekről vettek, Favorinus, Dolabella, származási helyre utalnak,

mint Tarentum, Syria, érési időre pl. praecJcia (korai), hordacea, az árpával egyszerre
érő körte, vagy pedig ízre utalnak, mint pl. mézkörte.

187
másik, amikor a levágott vessző a kéreg és a fás rész köré kerül. Mindkét
említett változat tavasszal alkalmazható. A harmadik, amikor egy kicsiny
kéregdarabbal m agát a rügyet tesszük egy kéregtelenített részre: ezt
nevezik a földművesek beültetésnek vagy szemzésnek, ez nyáron végzendő
munka. 2. Miután bem utattam , hogy melyik oltásnak mi a módja, köz-
zéteszek egy olyan eljárást, amelyet én m agam fedeztem fel. Minden fát
növekvő holdnál oltsunk, mihelyt rügyezni kezdenek, az olajfát pedig a
tavaszi napéjegyenlőség táján, egészen április közepéig. 3. Ügyelj rá, hogy
amelyik fáról oltani akarsz — amelyikről oltóágat szándékozol venni — az
fiatal legyen és termékeny, rövid ág ízekkel: a keletre néző, egyéves,
egészséges ágakról válasszunk, amint duzzasztják az első rügyeket,
olyanokat, amelyek legalább egy ujjnyi vastagok, az oltóvesszők ágazzanak
kettő vagy háromfelé. A fát, amelyet oltani akarsz, fűrésszel gondosan
fűrészeld le olyan helyen, ahol teljesen sima, és nincsen rajta forradás,
nagyon ügyelj rá, hogy a kérgét meg ne sértsd. 4. Miután a törzset levág­
tad, éles szerszámmal simítsd el a vágás helyét. Ezután valami vas- vagy
csontéket csúsztass be a kéreg és a fa közé, legalább háromujjnyi mélyen,
de óvatosan, nehogy a kérget megsértsd, vagy megrepeszd. M ajd az oltóá­
gakat, amelyeket bele akarsz rakni, éles késsel faragd meg annyira, ami­
lyen mélységben az éket becsúsztattad, de úgy, hogy ne sértsd meg a
vessző belét, sem pedig a többi rész kérgét. 5. Amikor elkészültek az oltóá­
gaid, az éket húzd ki, és azonnal csúsztasd bele az ágat abba a résbe, ame­
lyet az ék befeszítésével készítettél, a kéreg és a fás rész között. Az oltóá­
gat azzal a végével dugd be, amelyiket m egfaragtad, m égpedig úgy, hogy
hatujjnyira álljanak ki a fából. Egy fába két ágat olts, ha a törzse
vastagabb, akkor többet is lehet úgy, hogy köztük mindig legalább négy­
ujjnyi távolság legyen, a fa nagyságának és a kéreg épségének a figyelem­
bevételével járj el. 6. Miután valamennyi oltóágat, amit a fa elbír, a helyére
illesztetted, szilfahánccsal vagy vesszőfonadékkal kötözd körül a fát.
Ezután jól eldolgozott polyvás sárral kend be a sebzett részt, valamint az
oltóágak közötti területet is annyira, hogy az oltványok legkevesebb
négyujjnyira álljanak ki belőle, a sár fölé pedig tegyél mohát, és úgy kötözd
be, hogy az eső le ne mossa. Egyesek jobbnak tartják, hogy a fa törzsén
fűrésszel nyissanak helyet az oltóágnak, ezután a bevágott részeket éles
szerszámmal megemelik, és így illesztik bele az oltóágat.
7. H a egészen kicsi fát akarsz oltani, lent vágd el úgy, hogy másfél láb-

188
nyira álljon ki a földből. Miután levágtad, a vágási felületet gondosan
simítsd el, és a törzset középen éles késsel hasítsd be úgy, hogy a hasíték
háromujjnyi legyen. Ezután ebbe feszítsd bele az éket, és csúsztasd bele az
oltóágat, amelyet mindkét oldalán úgy faragtál meg, hogy az oltóvessző
kérge egy szintben legyen a fa kérgével. 8. Miután az oltóágat gondosan
beleillesztetted, az éket húzd ki, a fát pedig a fent leírt módon kötözd meg.
Ezt követően földet kell felhalmozni a fa körül, egészen az oltás helyéig, ez
védi legjobban a széltől és a hőségtől.
Az oltás harmadik módja - mivel igen kényes — nem alkalmazható
valamennyi fafajta esetében, az ilyen oltóág ugyanis csak azokban a fákban
ered m eg, amelyeknek nedvdús és erős kérge van, mint például a füge. 9.
Ez ugyanis tejszerű nedvet termel, a kérge ellenálló, ezért kiválóan oltható
a következő módon.

A F Ü G E FA O LT Á SA

Keress fiatal, életerős ágakat arról a fáról, amelyikről oltani szándéko­

zol, ezeken aztán figyeld meg, hogy melyik az a rügy, amelyik jónak
m utatkozik és biztos hajtást ígér. Jelölj ki körülötte egy négyujjnyi
négyszöget úgy, hogy a rügy ennek a közepében legyen: éles késsel gon­
dosan hántsd le úgy, hogy a körülvágott rügy ne sérüljön meg. 10. Ezután
válaszd ki a legerőteljesebb ágat azon a fán, amelyet be akarsz oltani, és a
kérgét egy ugyanakkora területen vágd körül, és hántsd le a fás részről.
Ezután igazítsd a lecsupaszított részre a másik fáról vett szemet úgy, hogy
pontosan illeszkedjen a kivágott részre. 11. Amikor ezzel megvagy, jól
kösd körül a szemet anélkül, hogy megsértenéd. M ajd az illesztéseket és a
kötéseket kend be sárral, annyi helyet hagyva, hogy a rügy a köteléktől ne
sérüljön m eg. H a a beoltott fának oldalhajtása vagy m agasabban növő ága
volna, valamennyit vágd le, hogy semmi ne legyen, ami elvonja a ter­
mőerejét, vagy amit jobban táplálna, mint az oltványt. Huszonegy nap
múlva a beültetett részről távolítsd el a kötést. Ezzel a módszerrel ered­
ményesen oltható az olajfa is.

A F Á K O LTÁ SA

12. Az oltás negyedik módját már ismertettem, amikor a szőlőt tár­

gyaltam , így teljességgel felesleges lenne ezen a helyen megismételni a már

189
ismertetett furatos eljárást. Mivel azonban a régiek azt állították, hogy
nem lehetséges bármilyen oltóággal bármilyen fát beoltani, és a - hogy
úgy mondjam — korlátozást, amellyel egy kicsit korábban m agam is
előhozakodtam, áthághatatlannak tekintették, mint valami törvényt,
mintha csakis azok a vesszők volnának képesek megmaradni, amelyeknek
a kérge, háncsrésze és a termése is teljességgel hasonló azéhoz a fáéhoz,
amelyikbe beoltják őket. Ú gy gondolom ezt a téveszmét el kell oszlatnom.
Egyben tovább kell adnom az utókornak azt az eljárást, amellyel minden­
féle vessző, mindenféle fába beoltható. 13. Hogy ne fárasszam olvasóimat
hosszadalmas bevezetéssel, bemutatok egy olyan példát, amelyhez hasonló
módon ki-ki beolthat akármilyen fába amit csak akar.

A Z O LA JFA O LTÁ SA

Áss egy minden irányban négy láb gödröt az olajfa tövétől olyan távol­
ságra, hogy a fa legszélső ágai éppen addig elérjenek. Ebbe a gödörbe ül­
tess egy fügefa csemetét, és gondod legyen rá, hogy erőssé és egészségessé
fejlődjön. 14. K ét év múlva, amikor már eléggé terebélyes kezd lenni, az
olajfa egyik ágát - amelyik a legegészségesebbnek látszik - hajlítsd le és
rögzítsd a fügefa tövéhez, majd a többi ágát vágd le, és csak azokat az
ágvégeket hagyd meg, amelyeket oltani akarsz. Ezután vágd vissza a füge­
fát, simítsd el a vágás felületét, és középen hasítsd be egy ékkel. 15. Ezután
az olajfa ágvégeit faragd meg két oldalról úgy, hogy az anyanövénnyel
összeköttetésben maradjanak, így illeszd bele a fügefa hasítékába, ezután
távolítsd el az éket. Az ágacskákat gondosan kötözd meg, nehogy vala­
miféle erőszak kitépje azokat. Ilyen módon közéhelyezve a fügefa az olajfá­
val három év alatt összenő, és végül a negyedik évben, mikor már szépen
összeforrtak, az olajfa ágait - mint a bujtóágat - vágd le az anyáról. Ezzel
a módszerrel bármilyen fát lehet oltani bármilyen másik fával.
Mielőtt befejezném ezt a könyvet —mivel szinte valamennyi csemetefaj­
táról esett már szó az előző könyvemben —időszerű egy keveset a zanótról
is beszélni.
X II. 1. Zanótból jó, ha minél több van a szántóföldön, mert tyúkoknak,
méheknek, juhoknak, kecskéknek, ökröknek és mindenféle jószágnak
nagyon hasznos. Gyorsan híznak tőle, a juhok pedig bőségesen tejelnek,
nyolc hónapon át zöldtakarmányként, azután szárítva lehet használni.
Ráadásul valamennyi talajon gyorsan megnő, még a legsoványabbon is, és
190
károsodás nélkül tűri a viszontagságokat. 2. H a a nőknek nincsen elegendő
tejük, szárított zanótot áztassunk vízbe, s miután egy éjszaka benne állt,
másnap a kinyomott levéből három heminát keverjünk össze kevés borral,
és ezt itassuk velük. így ők m aguk is egészségesek lesznek, és a gyerekek
is megerősödnek a bőséges tejtől.
A zanót vetése egyébként ősszel, október közepe táján, vagy pedig
tavasszal történhet. 3. Miután a földet alaposan elmunkáltad, alakíts ki
ágyásokat, és abba őszi vetésként vesd el a zanót m agját úgy, mint a bazsa­
likomot. Tavasszal ültesd széjjel a palántákat úgy, hogy közöttük minden
irányban négy láb távolság maradjon ki. H a nem volt m ag, akkor tavasszal
a zanót hajtásait ültesd széjjel, és köréje halmozz fel m egtrágyázott földet.
4. H a nem jön közbe eső, a következő tizenöt napon öntözd, és amint
zöldellni kezd, gyomláld ki, három év múlva lehet vágni és adható az álla­
toknak. Egy lónak a zöldből 15 font elegendő, egy ökörnek 20, a többi
állatnak pedig mérete szerint adagoljuk. A zanót kényelmesen telepíthető
a vetés széle mentén, mivel könnyen megered, és elviseli a viszontagsá­
gokat. H a száraztakarmányként használod, kevesebbet adj, mert így
sokkal kiadósabb, előtte azonban áztasd meg vízben, majd ebből kivéve,
polyvával keverd össze. 5. A szárításra szánt zanótot szeptember elején -
amikor a m agja súlyosodni kezd —vágd le, néhány órára hagyd a napon,
amíg megfonnyad, ezután árnyékban szárítsd meg, és így tárold. Ennyi
elegendő a fákról, a következő könyvemben rátérek az állatok gondozására
és gyógykezelésére.

191
 HATODIK KÖNYV

Az ökrök hasznáról —Az ökrök háziasítása —Gondozásuk és etetésük —Az

ökrök betegségei és gyógyításuk — A bikákról —A tehefiekről — Az ökrök
ivartalanítása —A lovakról —A lovak gyógykezelése —Az öszvérekről —Az
öszvérek gyógykezelése

E lő szó

Tudom Silvinusom, hogy akadnak olyan művelt földművelők, akik

nagyon következetesen elutasítják az állatok gondozását, a pásztorok és
csordások tudományát, mint az ő foglalkozásukkal össze nem egyeztet-
hetőt, mint számukra gyűlöleteset.
1. N em vitatom, hogy akad néhány ok, amiért ezt teszik, azon az
alapon, hogy az (ti. a földműves) a legjobban felszántott és m egtisztított
földnek örül, ez a friss füvesnek (ti. a pásztor), az termést remél a földtől,
ez szaporulatot a nyájtól, ezért a földműves elátkozza, ezzel szemben a
pásztor kívánja a füvek növekedését. 2. Van azonban némi rokonság és
egység ezekben az egymással annyira ellentétes véleményekben. Először is
mezőről a takarmányt többnyire inkább a háziállatokkal szoktuk m egetet­
ni, mint mással, másodszor az állatoktól eredő bőséges trágya serkenti a
szántóföldi növények növekedését. 3. Továbbá nincsen olyan vidék, ahol
csak gabona terem, amelyet ne éppen úgy az emberek, mint az állatok
segítéségével művelnének. Innen ered m aga az elnevezés is, iwnenta
(teherhordó marha), és az armenta (igásmarha), mivel ezek a mi munkánkat
segítik, vagy a teherhordásban vagy a szántásban.
így én m agam is helyesnek tartom, amit a régi rómaiak tanítottak,
hogy mind az állatok, mind pedig a földek gondozását alaposan meg kell
ismerni. 4. A mezőgazdaságban a legrégebbi ágazat, egyben a leg­
jövedelmezőbb is az állattartás, éppen ezért a pénz elnevezése (pecunia) és a
birtok {peculium) az élő állat nevéből (pecus) származónak tűnik. A régieknek
ugyanis ez volt az egyetlen vagyonuk, és bizonyos népeknél napjainkig ez
a gazdagság egyetlen forrása. A mi földműveseinknél nincs más, ami ennél
jövedelmezőbb. Ez volt a véleménye Marcus Catónak is, aki amikor azt
kérdezte tőle valaki, hogy a földművelés melyik ágát művelje, hogy gyor­

193
san m eggazdagodjon, így válaszolt: az állattartást. Amikor valaki újra
megkérdezte, hogyan lehet bőséges jövedelemhez jutni, megerősítette,
hogy a közepesen jó állattartással. 5. Restellem az ilyen tudós emberről
elmondani — ahogyan bizonyos szerzők ránk hagyták — hogy ő, a tőle
ugyanazt kérdezőnek, hogy harmadszor mi adna a földművesnek hasznot,
azt állította, hogy még a rosszul táplált állatok is. H a ugyanis egy pásztor
lusta és tudatlan, több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt a gondos és
tapasztalt földműves. A második válasz alapján kétségtelen, hogy a pász­
tor középszerű hanyagságát felülmúlja az állattartás bevétele.
6. Ezért tehát Silvinusom, a mezőgazdaságnak ezt az ágát is, amennyire
tehetségemből futja —őseink tanácsait követve —átadom az utókornak. A
négylábúaknak két fajtája van, egyik, amelyik a mi munkánknak a részese,
úgy mint az ökör, öszvér, ló és szamár; a másik pedig amit kedvtelés, ha­
szon vagy védelmezés célzatával tartunk, úgy mint a juh, kecske, sertés és
a kutya. Először arról szólok, amelyik részt vesz a mi munkánkban. 7.
N em kétséges —ahogyan Varró is állítja —az ökörnek megbecsülésben meg
kell előznie a többi állatot, különösképpen Itáliában, amelynek a neve a
híradások szerint ebből ered, ugyanis a régi görögök a bikákat zfalóinak
mondták. Ebben a városban az alapítandó falak helyét, egy bikát és egy
tehenet eke elé fogva jelölték ki; vagy hogy még régebbit mondjak,
Attikában, Athénban Ceres és Triptolemus segítőjének tartották, és az
égen a legragyogóbb csillagok közé került. És végül a földművelésben az
ember legserényebb társa, amelynek akkora volt a megbecsültsége a
régieknél, hogy éppen olyan főbenjáró vétség volt egy ökör mint egy pol­
gár megölése. Kezdjük tehát a megígért munkát innen.

A Z Ö K R Ö K B E SZ E R Z É SE

1.1. N em könnyű megmondani, hogy mi ajánlatos és mi kerülendő az

ökrök vásárlásánál, ugyanis az állatok a vidék fekvése és éghajlata szerint
különbözőek, külsejüket, természetüket és a szőrük színét illetően. így
egészen különbözőek az ázsiaiak, a galliaiak, az epirusiak, de nemcsak a
különböző területek között, hanem magán Itálián belül is vidékről-vidékre
m utatkoznak eltérések. Campániában például fehér és karcsúbb alkatú
ökrök tenyésznek, munkára és a hazai föld művelésére mégsem alkalm at­
lanok. 2. Um briában nagyok, világos színűek és vörösek is, és természetre
és alkatilag ugyanúgy megfelelőek. Etruriában és Latiumban zömök
194
alkatúak és munkában erősek, a legkeményebbek az Appeninek, kibírnak
minden nehézséget, de küllemre nem tetszetősek. Minthogy ezek ennyire
sokfélék és különbözőek, a beszerzésüknél a földművesnek bizonyos
általános és állandó szabályokat kell figyelembe venni. Ezeket a karthágói
M ago a következőképpen hagyom ányozta ránk: 3. Az ökör, amit
megvásárolunk, legyen fiatal, termetes, nagy végtagokkal, szarva kiálló,
sötét és erős, homloka széles és göndörszőrű, bozontos fülű, szeme és szája
sötétszínű, orra széles és felfelé álló, nyaka hosszú és hajlékony, a nyakán a
lebernyege majdnem a térdéig érő, a szügye széles, erős vállú, széles és tel­
hetetlen hasú, elnyújtott vékonyú (oldalú), széles combú, egyenes sima
vagy behajló háta és kerek fara legyen, lábszára egyenes és izmos - de
inkább rövidebb, mint hosszabb - a térde ne legyen kicsi, körmei nagyok,
farka nagyon hosszú és szőrös, egész testén rövid, sűrű szőr, színe vörös
vagy sötét, teste tapintásra nagyon puha.

AZ Ö K R Ö K B E T A N ÍT Á SA
I I.l. Az ilyen fiatal ökröket, még fiatalon kell emberi kézhez szoktatni,
jászolhoz kötni, hogy a betörésük ne járjon különösebb fáradsággal és
kevésbé ártson nekik. N em jó a fiatal ökröket hároméves koruk előtt, sem
pedig ötéves koruk után betörni, mert addig még zsenge korúak, ezután
már érettek. Azokat tehát, amelyeket szilajon emeltünk ki a csordából, a
következőképpen kell betörni. 2. M indenekelőtt tágas istállót kell
készíteni, ahol a gondozójuk kényelmesen mozoghasson, és ahonnan baj
nélkül kimehessen. Az istálló előtt ne legyenek semmiféle szűk helyek,
hanem mező vagy széles út, hogy amikor a fiatal ökrök kijönnek, szabadon
futhassanak, nehogy megrémülve a fáktól, vagy valamiféle előttük levő
dologtól bajuk essék.
3. Az istállóban széles jászlak legyenek, és felettük járomszerűen,
keresztbe rudakat rögzítsünk, a földtől hét láb m agasságban, hogy a fiatal
ökröket ezekhez lehessen kötni. A napot, amikor a tanítást elkezded, úgy
válaszd meg, hogy reggel legyen, továbbá a nap vallásos tilalmaktól és
viharoktól mentes, a fiatal ökrök szarvát kenderkötéllel kötözd meg. A
köteléket azonban —amelyekkel m egkötjük - csavarjuk be gyapjas bőrrel,
nehogy a szarvuk alatt a gyenge homlokuk kidörzsölődjön. 4. Miután az
ökröket m egfogtad, vezesd be az istállóba, és kösd oda az oszlopokhoz úgy,
hogy legyen egy kis helyük, egymástól kis távolságra álljanak, nehogy
m
lökdösődésükkel kárt tegyenek egymásban. H a nagyon vadak, akkor
hagyd egy napot és egy éjszakát, hogy kidühöngjék m agukat. Mihelyt le­
csillapodtak, hajnalban ki kell őket vezetni a szabadba úgy, hogy hátulról
többen kövessék és kötelekkel fogják vissza őket, valaki, aki elől megy,
mérsékelten ösztökélje fűzfabotokkal, és fékezze azok szilajságát.
5. H a az ökrök nyugodtak és csendesek, akár ugyanazon a napon,
amikor befogtad, estefelé ki lehet vezetni és kezdeni a betanítást azzal,
hogy járjanak ezer lépést nyugodtan, félelem nélkül. Miután hazahajtot­
tad, szorosan az oszlopokhoz kell kötni úgy, hogy a fejüket ne tudják moz­
gatni. A m egkötött ökrökhöz sohasem szabad hátulról vagy oldalról
odamenni, hanem csakis szemből, valamilyen m egnyugtató szóval közelíts
úgy, hogy szokják meg az odajövő látványát, majd az orrát megdörgölni,
hogy megszokja az ember szagát. 6. Majd célszerű az egész hátát
megveregetni, borral meghinteni, ettől barátságosabbak lesznek a gondo­
zóhoz, ajánlatos kezünket a hasuk alá, a combjukhoz tenni, hogy a későb­
biekben ne ijedjenek meg az efféle mozdulatoktól, továbbá a kullancsokat
is — amelyek általában a combjukon szoktak m egtapadni - ki lehessen
szedni. Miközben a gondozó ezt teszi, oldalról álljon, hogy az állat meg ne
rúgja. 7. Ezután az állkapcsát szétfeszítve, húzzuk ki egészen a nyelvét, és
a nyitott száját dörzsöljük be sóval, és olvasztott sós hájat csúsztassunk le
a torkán, és egy szaru edényből öntsünk egy sextarius bort a torkába. Ilyen
kényeztetés után három napon belül megszelídülnek, és a negyedik napon
rájuk lehet tenni a jármot. A járomhoz egy vastag ág van odarögzítve, rúd-
ként keresztülszúrva rajta, és erre középen még nehezéket is szoktak tenni,
hogy a nagyobb igénybevétellel próbára tegyék az állat tűrőképességét. 8.
Ilyen próbálkozások után befogják üres szekérbe, és lassanként távolabbra
is mehetnek a teherrel. Az így megszelídítetteket később szántásra is lehet
fogni, de már m egszántott területen, nehogy a m unka nehézsége rögtön
visszariassza őket, vagy a még gyenge nyakukat megtörje a kemény föld
m egm unkálása. Az első könyvemben tanácsokat adtam arról, hogyan hajt­
sa az ökörhajcsár szántáskor az ökröt. Ügyelni kell arra, nehogy a
betanításnál az ökör megrúgjon vagy felökleljen valakit. H a erre nem
figyelünk idejében, később sohasem tudjuk leszoktatni róla, jóllehet
betanított.
9. Igazából akkor alkalmazhatók ezek a tanácsok, ha nem áll ren­
delkezésre öregebb állat, különben beváltabb és biztosabb módszere a

196
betanításnak, amit én a saját birtokomon alkalmazok. Miután a fiatal
ökröt hozzászoktattuk a szekérhez vagy a szántáshoz, a betanított ökrök
közül a legerősebbet, amelyik egyben a legnyugodtabb is, fogjuk be egy
betanítatlannal együtt. Ez visszafogja ha az előresiet, ösztönzi ha
lemaradozik. 10. H a nem restellünk jármot készíteni, amibe három állat
befogató, a következőképpen járjunk el azért, hogy a csökönyös ökrök ne
nagyon vonakodjanak a nehéz munkától. H a ugyanis két öreg ökör közé
fogjuk be a makacs fiatal ökröt, a m ögéjük beállított ekével kényszerülnek
szántani a földet, nem lesz módjuk dacoskodni. Akár ha megvadulva
előreugrik, a másik kettő visszatartja, vagy ha megáll, akarata ellenére is
kényszerül a másik kettő lépéseit követni, vagy ha megpróbál lefeküdni, az
erősebbek felemelve m agukkal vonszolják, ha mindkét oldalról kény­
szerítik, felhagy az akaratoskodással, és némi ütleggel rávehető a munka
tűrésére.
11. Létezik egy puhányabb ökörfajta, amelyik a betanítás után is lefek­
szik a barázdába, az tanácslom, hogy ezt a hibát ne kínzással, hanem
fortéllyal küszöböljük ki. Azok ugyanis, akik ösztökélésekkel, tűzzel vagy
egyéb kínzásokkal gondolják helyesnek orvosolni ezt a hibát, azok nem
tudják ennek az igazi okát: a hajthatatlan m akacsság ugyanis többnyire
kifárasztja a dühöngőt. Ezért célravezetőbb az így lefekvő ökröt, testi
kínzás nélkül, éheztetéssel vagy szomjaztatással megtörni, ugyanis a ter­
mészetes szükségletek jobban ösztönzik mint az ütlegek. 12. így ha az
ökör lefekszik, a legeredményesebb az, ha a lábait úgy összekötözzük, hogy
se felállni se elmenni, sem pedig legelni ne tudjon. H a így cselekszünk, az
éhségtől és szomjúságtól hajtva felhagy a lustálkodással, ami egyébként a
hazai fajtáknál igen ritka, és valamennyi itthoni fajta messze jobb az ide­
geneknél. Ezeket ugyanis nem befolyásolja sem a víz, sem a takarmány,
sem az éghajlatváltozás, nem zavarja a vidék fekvése, mint azt, amelyik
egyenes sík helyről hegyes, meredekre került, vagy hegyvidékről mezőre.
13. Ilymódon tehát ha arra kényszerülünk, hogy messziről szerezzünk be
ökröt, gondunk legyen rá, hogy a hazai vidékhez hasonlóra telepítsük át.
Óvakodjunk attól, hogy testalkat vagy erőnlét tekintetében külön­
bözőeket erősebekkel együtt fogjunk be. Mindkét eset végzetes lesz
ugyanis a gyengébbik számára.
14. Azoknak az ökröknek jó a természete, amelyek inkább nyugodtak,
mintsem idegesek, de nem lusták: amelyek félnek az ütlegeléstől és a

197
kiabálástól, de bízva erejükben nem riadnak meg ha láttak vagy hallottak
valamit, nem hőkölnek vissza a folyón vagy a hídon való átkeléstől, sok
takarmányt fogyasztanak, és lassabban rágják meg, így jobban m eg­
emésztik, ezek lesoványodás nélkül megőrzik testi erejüket, inkább mint
azok, amelyek kapkodva esznek. 15. Viszont éppen annyira hiba ha a gon­
dozó sovány, mintha kövér ökröt nevel: a haszonállatoknak termetre
mozgékonyaknak, küllemre telteknek kell lenniük, erős idegekkel és
izmokkal, ne legyen hájasan kövér, nehogy a munka nehézsége mellett a
saját súlya is terhelje. Miután előadtam, hogyan kell eljárni az ökrök be­
szerzésénél és betanításánál, rátérek a gondozásukra.

A Z Ö K R Ö K G O N D O Z Á SA ÉS ETETÉSE
III. 1. H a meleg van az ökröket szabadban kell tartani, ha hideg akkor
pedig tető alatt. A téli istállózáshoz almot kell előkészíteni a számukra,
amit augusztus hónapban harminc napon belül, a learatott földön levágva
csomóba kell rakni. Ennek a levágása mind az állatoknak mind pedig a
földeknek egyaránt hasznos: a föld megszabadul a tövisektől, amely meleg
időben, a kutya csillagkép feljötte idején levágva, általában gyökerestül
kipusztul, az állatoknál pedig alomként felhasználva több trágyát ad.
Miután ezeket így elrendeztük, azután gondoskodnunk kell mindenféle
takarmányról, ügyeljünk arra, hogy az állatok ne szenvedjenek a takar­
mány hiányától. Az ökrök etetésének több módja van. 2. H a ugyanis a
vidék termékenysége folytán rendelkezésre áll zöld takarmány, senki sem
vitatja, hogy az ezzel való etetés előnyösebb a többinél, ez csakis a nedves
vagy öntözött vidéken szokott megtörténni. Ilyen módon ezeken a
vidékeken az a legkényelmesebb, hogy egy munkaerő elegendő két igásál-
lathoz, amelyek ugyanaznap felváltva szántanak vagy legelnek. 3.
Szárazabb vidékeken az ökröket etetni kell az istállóban, ezeknek a vidék
adottságai szerint adagolják a takarmányt: senki sem vitatja, hogy a
legjobb a bükköny nyalábokba kötözve, a csicseri bükköny, úgyszintén a
réti széna. Kevésbé előnyös ha az ökröket polyvával etetik, ez általános, ám
bizonyos vidékeken az egyedüli. Legjobb a köles polyvája, ezután az árpáé,
majd a búzáé. Azonban az igásállatoknak, a végzett munka szerint ezen­
kívül árpát is kell adni.
4. Az ökrök takarmánya függ az évszaktól. Januárban célszerű minden
egyes állatnak négy sextarius megdarált és vízzel m egáztatott ledneket
198
adni, polyvával vegyesen, vagy egy modius darált csillagfürtöt, vagy fél mo­
dius csicseri bükkönyt, és ezek mellett még bőven polyvát. H a hüvelyes
takarmányból hiány van, lehet adni m egm osott és m egszárított szőlőhéjat
- ami a préselés után visszamaradt - polyvával keverve. 5. N em kétséges,
hogy messze jobb a héjával együtt adni, mielőtt kimosnák. így ugyanis
benne van mind az élelem mind pedig a bor ereje, fényes szőrű és kövér
állatok nevelkednek rajta. H a gabonát nem adunk, egy takarmányos véka
szárított falomb, húsz modius nyi, vagy harminc font széna, vagy zöld babér
és tölgyfalomb tetszés szerint. Ezekhez adható még - ha a vidék adottsá­
gai lehetővé teszik - makk, amit ha mértéktelenül adunk, rühességet okoz.
H a a kínálat megengedi az olcsó beszerzést, adható m ég fél modius őrölt
bab is. 6. Február hónapban a takarmány nagyjából ugyanaz. Márciusban
és áprilisban a széna mellé kell még adni takarmányt — ahol ilyenkor már
szántanak — elegendő minden egyes állatnak negyven font. Április
közepétől egészen június közepéig lehet zöldtakarmányt vágni: ez hűvös
helyeken július elsejéig folytatható. Ettől az időtől kezdve november else­
jéig, egész nyáron és ősszel lombbal etessünk, ez azonban nem jó azelőtt,
mint az esőktől és az állandó harmattól meg nem érik. Legjobb a szilfáé,
utána a kőris, ezután a nyár. 7. Legutolsó a tövises tölgy, a hagyományos
tölgy és a babér: viszont szükség van rájuk a nyár elmúltával, amikor a
többi elfogy. Lehet adni fügefalombot is, ha van belőle bőven, vagy nyírni
kell a fát. A tövises tölgynél jobb azonban a hagyományos, de csakis az a
fajta, amelyik nem tüskés, ugyanis ezt is, éppen úgy mint a borókafenyőt,
a tüskék miatt nem eszik m eg az állatok. 8. Novemberben és december­
ben, vetés idején, annyit kell adni, amennyit az állat kíván, általában min­
den állatnak elég egy modius makk, és annyi polyva, amennyivel jóllakik,
vagy egy modius vízben m egáztatott csillagfürt, hét sextarius vízzel és
polyvával elkevert lednek, vagy hasonló módon m egáztatott és polyvával
elkevert csicseri bükkönyből tizenkét sextarius, vagy mindegyiknek egy
modius törköly - ha, ahogyan fentebb tanácsoltam - bőven adsz nekik
mellé polyvát, vagy ha az említettek közül semmi nincs, akkor negyven
font szénát.

A Z Ö K R Ö K B E T E G SÉ G E I ÉS G Y Ó G Y ÍT Á SU K

IV. 1. Nincs értelme egyébként jól takarmányozni az állatokat, csakis

akkor, ha ügyelünk rá, hogy testileg egészségesek legyenek, és erőnlétüket
199
is megőrizzék. Mindkettőt biztosíthatjuk, ha három napon át bőven adjuk
nekik azt az orvosságot, ami egyenlő súlyú őrölt csillagfürtből, ciprusból,
és egy éjszaka a szabad ég alatt tartott vízből készül, ezt évente négyszer
kell adni, a tavasz, a nyár, az ősz és a tél utolsó napjaiban. 2. A levertség
és étvágytalanság megszüntethető, ha egy egész tyúktojást nyersen, éh­
gyom orra leeresztesz a torkán, és a következő napon a póréhagym a vagy
fokhagym a gerezdeket összetöröd, borral elkevered, és beleöntöd az
orrlyukaikba. N em csak ezek a gyógyszerek tehetik egészségessé. Sokan
erősen m egsózzák a takarmányt, sőt vannak akik pemetefüvet zúznak
össze borral és olajjal, mások póréhagyma gyökereit, ismét m ások tömjén­
szemeket, m egint mások szabin füvet és rutát megtörve színborba keverik
bele, és ezt itatják velük. 3. Sokan szőlőindával1 és lednek hüvelyével
gyógykezelik az ökröket; néhányan összetörik a kígyóbőrt és borral elke­
verik. Használatos gyógyszerként az édes borral összetört kakukkfű, és az
összevágott, vízben m egáztatott tengeri hagym a.2 Valamennyi említett
italból három napon át, minden állatnak három beminát adva, kitisztítja a
gyom rát, és a bajok megszűntével visszakapják erejüket. 4. A legered­
ményesebbnek mégis az olajhabot3 tartják, amit ha azonos mennyiségű
vízzel összekeversz, és hozzászoktatod az állatot — ezt ugyanis nem
közvetlenül kell adni, hanem először a takarmányt kell megszórni vele -
azután egy kis adagot vízzel, majd egyforma adagokban, a takarmányhoz
keverve adjuk.
V. 1. Az év egyetlen szakában sem tanácsos - de nyáron a legkevésbé
—futtatni az ökröket, ettől ugyanis vagy hasmenést kapnak, vagy gyakran
belázasodnak. Kerülendő továbbá az is, hogy az istállóba bemenjen a tyúk
vagy a disznó, ugyanis ezek ürüléke a takarmányba keveredve, megöli az
ökröket.

1 Valószínűleg nem a közönséges szőlőről van szó, hanem ez valamiféle indás,

kúszónövény, a bryonia-félék közül.
2 Sállá maritima, a Földközi tenger vidékén tenyésző, ma is ismert és használt, ernyős
virágzatú, hagymás gyógynövény.
3 Amurca, a sajtolásnál először kifolyt, vizes olaj, ill. olajeleje.

200
 A beteg disznó dögvészt4 is okozhat. Amikor ez megfertőzi a kondát,
azonnal éghajlatváltozásra van szükség, a kondát több részre szétosztva,
távoli vidékre kell elhajtani, ilyen módon elkülönítve a betegeket az
egészségesektől, nehogy egy is akadjon, amelyik megfertőzze a kórral a
többieket. 2. S miután így elkülönítettük őket, olyan helyre kell átterelni
azokat, ahol egyáltalán nincsen nyáj, nehogy odajöttükkel azokra is rához­
zák a betegséget. A pusztító betegségeket le kell győzni, és a megfelelő
gyógym ódot m egtalálva, el kell űzni. Ezért panax vagy szamártövis5 gyö­
kerét kell összekeverni köménymaggal, majd a kicsépelt és megőrölt
gabona lisztjét forró vízzel meghinteni, és a beteg állatot ezzel a gyógy­
szerrel nyálaztatni.6 3. Azután keverjünk össze azonos mennyiségű fahéjat,
mirrhát, tömjént, majd ugyanannyi tengeri teknősvért, adjunk hozzá
három sextarius régi bort, és ezt az orvosságot öntsük bele az orrába. Ez az
orvosság fél unciás egyenlő adagokra osztva, borral keverve három napon
át elég lesz. N em régen megismertünk egy gyökérben lévő orvosságot,
amit a pásztorok tüdőfűnek (consiligo)1 mondanak —ilyen sok terem a mar-
sus hegyekben — és valamennyi állat számára igen egészséges. Bal kézzel
ássák ki, napfelkelte előtt, azt tartják, hogy így nagyobb ereje van. 4. A
hagyomány szerint a következőképpen használják. Az állat fülcimpáján a
legszélesebb részen fém tűvel kört karcolnak, úgy, hogy a kiserkenő vér o
betű alakban folyjon. S m iután belül, a fülcimpa felső részén ez
m egtörtént, a leírt kis kör középső részét ugyanazzal a tűvel átszúrják, és
az említett gyökeret belehelyezik a résbe, és amikor a friss vágás beheged,
olyan szilárdan tartja, hogy nem tud kiesni. Ezután a betegség minden
ereje és a pusztító vírus, erre a fülcimpára gyűlik össze, végül a tűvel
körülkerített rész elhal és leválik, így a legkisebb rész feláldozása m egm en­

4 A pestilentia, pusztító járványos betegség, lehet pestis is, de nem feltétlenül, az ókor­
ban gyakran nevezték ezzel a kifejezéssel a járványokat, tehát inkább általános ér­
telemben volt használatos, a betegség pontosan nem azonosítható.
5 Panax vagy más néven ligusticum, egy ginseng fajta, a másik növény eryngium campestre,
mezei iringó, szamár vagy aranytövis.
6 A latin eredetiben szereplő ige a salivo, nyálfolyást, nyálazást jelent, ennek mesterséges
előidézését ajánlja Columella gyógymódként.
7 Pulmonaria officinalis, népiesen gálnafűnek is mondják.

201
ti a testet. 5. Cornelius Celsus ajánlja a fagyöngy leveleit borral összetörve
az állat orrába önteni. Az utóbbi eljárás akkor alkalmazható, ha az állatok
tömegesen betegszenek meg, az előbbi akkor ha csak egyesek.
VI. 1. A gyom or rossz emésztésének jelei a gyakori böfögés, a bélhan­
gok, étvágytalanság, az idegek feszültsége és a bágyadt szemek. Ezek miatt
az ökör nem kérődzik és nem tisztogatja m agát a nyelvével. Erre
orvosságként két congius meleg vizet kell adni, és harminc közepes,
megfőzött káposztatorzsát ecetesen, és egy napig koplaltatni kell. 2.
Bezárva kell tartani, hogy ne is legelhessen. Ezután törjünk össze vadolaj­
fa és m astixfa hajtásaiból négy fontot és egy librát, keverjük össze mézzel
és egy congius vízzel, ami egy éjszakát a szabadban állt, és öntsük a torká­
ba. Majd adjunk neki négy libra m egáztatott ledneket, és egy órán belül
mást ne kapjon inni. 3. Ezt három napon át kell folytatni, a levertség ettől
megszűnik. H a azonban az emésztési zavart elhanyagoljuk, akkor a has
felfúvódása és a belső részek erőteljesebb fájdalma fog következni, amitől
nem tud enni, nyögdécsel, nem hagyja egy helyben állni, gyakran le kell
feküdnie, a fejét tekergetni és a farkával csapkodni kényszeríti (ti. a fáj­
dalom). Kézenfekvő orvosság erre, a farkának a farához közeleső részét
kötelékkel szorosan lekötözni, egy sextarius bort egy hemina olajjal keverve
beleönteni a torkába, és azután így megindítva elhajtani 1500 lépésre. 4.
H a a fájdalom állandósul, rövidre vágott körömmel és bezsírozott kézzel fel
kell nyúlni a végbélnyílásába, eltávolítani az ürülékét, majd azután újból
m egjártatni. H a ez sem használ, törjünk össze három szárított vadfügét, és
ezt egy dodrans melegvízzel adjuk be neki. H a ez az orvosság nem segít,
törjünk porrá két libra erdei mirtuszlevelet, és keverjük össze ugyanannyi
sextarius melegvízzel, s fa edényből töltsük bele a torkába. Ezt követően az
állat farka alatt vért csapolnak, amikor már elég kifolyt, papiruszcsomóval
állítsuk el. Ezután hajtsuk az állatot egészen addig, amíg el nem fárad
(amíg nem liheg). 5. A vér lecsapolása előtt a következő az orvosság:
három hemina bor és egy triens fokhagyma összekeverve, s miután ezt
m egitta, fu ttassu k m eg, vagy törjünk össze egy sextans sót tíz
vöröshagymával, keverjük össze főzött mézzel, és vékony csővel beön­
tésként adjuk, majd azután az így m eghajtatott ökröt jártassuk meg.
V II.l. A has és a belső részek fájdalma csillapodik az úszó állat,
különösképpen a kacsa látványától, amit ha az olyan megpillant, akinek a
belső szervei fájnak, gyorsan megszabadul a kíntól. Ugyancsak a kacsa

202
látványával még eredményesebben gyógyítja az öszvéreket és a lovakat.
N éha azonban semmilyen gyógyszer nem használ, és bekövetkezik a
vérhas, ennek tünete a nyálkás-véres hasmenés. 2. Ennek gyógyszere:
tizenöt ciprustoboz és ugyanannyi tölgyfagubacs, a kettővel azonos meny-
nyiségű régi sajt, ezeket megtörve keverjük egybe és adjunk hozzá négy
sextarius fanyar bort, majd osszuk el négy részre és négy napon át adjuk be.
N e hiányozzon a mastix, a mirtusz és a vadolajfa hajtása sem. A vérhas
kiveszi az állat erejét, és alkalm atlanná teszi a m unkára. H a ez
bekövetkezik, két napig nem szabad innia, az első napon ennie sem. 3.
Majd azután vadolajfa és nád csúcsát, úgyszintén mastix és mirtuszbogyót
kell adni, és inni csak nagyon keveset lehet. Vannak, akik egy libra zsenge
babérlevelet és ugyanannyi ürmöt8 összetörnek és két sextarius meleg vízzel
beleöntik a torkába, s ugyanazt a takarmányt adják, ahogyan fentebb
elmondtam. 4. Ném elyek két libra szőlőhájat (törkölyt) megszárítanak,
majd összetörik ugyanannyi sextarius fanyar borral, és ezt adják gyógy­
szerként inni, minden más folyadékot megvonva, és adják továbbá a fent
említett fák hajtásait. H a viszont nem szűnik meg a hasmenés, sem a has
és a belek fájdalma, visszautasítja az ennivalót, elnehezült fejjel gyakran
hunyorog, könnyezik a szeme, folyik az orra, be kell égetni a homloka
közepét egészen a csontig, és késsel be kell vágni a füleit. A tűz okozta
sebet, amíg m eg nem gyógyul, marhavizelettel kell mosogatni, a vas vágta
sebhelyeket jobb kátrányos olajjal9 kezelni.
VIII. 1. Előfordulhat, hogy az étvágytalanság oka egy a nyelven talál­
ható veszélyes kelés, amit az állatorvosok „békának” neveznek. Ezt késsel
levágják, a sebet sóval és összetört fokhagymával addig dörzsölik, amíg
váladékozik. Azután az állat száját borral kiöblítik, majd egy óra elteltével
zöld füvet vagy lombot adnak neki, amíg az okozott sebek behegednek. 2.
H a nem „béka” és nem is hasmenés volt az ok, és továbbra sem akar enni,
használ ha az orrába olajjal kevert fokhagymalevet öntünk, vagy a torkát

8 Abrotonum ceraticum, valószínűleg az Artetnisia abrotonum, mondják abrutának és isten­

fának is.
9 A sebek kezelésére az állatgyógyászatban ma is használatos a kátrányos sebolaj,
ugyanez a szaga miatt alkalmas például a legyek távoltartására is.

203
 bedörzsöljük sóval és vadmajoránnával.10 Vagy ugyanezt a részt kenjük
meg fokhagymával és hallével,11 de az csak étvágytalanság esetén használ­
ható.
IX . 1. H a az ökrök lázasak, célszerű egy napig koplaltatni őket, ezután
amíg koplal, egy kevés vért csapolni a farka alatt. Ezután egy óra múlva
adjunk neki közepes méretű káposztából harminc levelet olajjal és hallével
megfőzve, orvosságként lecsúsztatva a torkán, ezt kapja éhgyomorra öt
napon át. Ezenkívül mastix és olajfahajtásokat, vagy zsenge lombot, vagy
szőlőlevelet, ezután a száját egy szivaccsal töröljük le, és naponta három­
szor kapjon inni friss vizet. 2. A gyógykezelés alatt bent kell tartani, és a
gyógyulás előtt nem mehet ki. A hideglelés jelei: könnycsorgás, elnehezülő
fej, beesett szemek, nyálazó száj, elnyújtott, olykor akadozó légzés, közben
nyögések.
X .l . Az újonnan fellépő köhögés kitűnően gyógyítható ha árpaliszttel12
nyálaztatjuk. N éha hatásosabb az összevágott fű őrölt babbal keverve.
Használ ha a hüvelyéből kivett apróra őrölt lencséből két sextariust meleg
vízzel elkeverünk, és ezt m egitatjuk vele szarutölcsérből. Krónikus köhö­
gésre hatásos két libra izsóp m egáztatva három sextarius vízzel. Törjük
össze ezt az orvosságot, amelyhez hozzáadunk négy sextarius apróra tört
lencsét — ahogyan fentebb elmondtam a nyálaztatás kapcsán - majd
ezután adjuk be neki az izsópos vizet szarutölcsérből. 2. Gyógyszer még a
póréhagym a leve olajjal, vagy m agának a növénynek az összetört szára
árpaliszttel, m eggyógyítja az elhúzódó köhögést ugyanennek a növénynek
a gyökere, gondosan megmosva, búzaliszttel apróra törve, és éhgyomorra
beadva. Ugyanezt a hatást el lehet érni ugyanannyi hüvelynélküli ledneket
pirított árpával összetörve, és folyadékként a torkába öntve.
X I. 1. A kelést jobb késsel kivágni, mint gyógyszerrel kezelni. Miután
kinyomták belőle a gennyet, a mélyedést (ti. a helyét) ahol ez volt,
kimossák langyos marhavizelettel, bekenik folyékony kátránnyal és olajjal,
majd bekötik. H a nem lehet bekötni, tiszta fémlemezzel kecske- vagy
m arhafaggyút csepegtetnek rá. 2. Vannak, akik miután a beteg részt

10 Latin neve cnnila, ami az oregánónak egy fajtája.

11 Alleciila — gurum: különböző tengeri halakból készített halsűrítmény, erősítő halié.
12 Sózott árpalisztet szoktak használni a lerakódott váladék kitisztítására, valószínűleg
erre vonatkozik a nyálaztatás.

204

m
kiégették, állott emberi vizelettel mossák ki, és azután ugyanolyan súlyú
főzött, folyékony kátrány és régi disznózsír keverékével kenik be.
X II. 1. H a vér összegyűlt az állat lábában, ez sántaságot eredményez, ha
ez történne, az első dolog, hogy nézzük meg a körmét. Az megérintve
melegnek m utatkozik, és az állat nem tűri, hogy a beteg részt erősebben
megnyomjuk. H a viszont a vér a körmök felett, a lábszárakban van,
állandó dörzsöléssel kihajtható onnan, ha ez nem használ, akkor a bőr
megkarcolásával kell kiengedni. H a azonban már a patákban van, a két
köröm között, kis késsel könnyedén nyisd meg. 2. M ajd ezután sóval,
ecettel átitatott vásznat tegyünk rá, majd kákából font talpsarut (védőt),
és különös gonddal ügyeljünk arra, hogy az állat ne tegye a lábát vízbe, és
hogy száraz helyen álljon. H a innen nem eresztjük le a vért, akkor m eggyű­
lik és elgenynyesedik, így nehezen gyógyul meg. Ezt először is késsel körül
kell vágni, kitisztítani, ezután ecettel, sóval és olajjal átitatott posztódarab­
bal nyom kodjuk m eg, m ajd régi disznózsír és ugyanolyan súlyú
bakkecskefagygyú főzött keverékével kezeljük. 3. H a a vér a paták alsó
részében van, le kell vágni a körmök elszarusodott külső részeit, egészen az
élő részig, és így kiereszteni a vért, majd a lábat vászonnal betekerve, talp­
saruval védeni. N em ajánlatos a pata középső részét alulról megnyitni,
csakis akkor, ha ezen a helyen meggyűlt. H a az állat izomfájdalom miatt
sántít, olajjal és sóval dörzsöljük a térdét, térdhajlatát és lábszárait, amíg
meg nem gyógyul.
4. H a az állat térdei m egdagadnak, borogassuk meleg ecettel, és
tegyünk rá mézes vízben m egáztatott lenmagot vagy kölest összetörve. Jó t
tesz forró vízbe m ártott és kinyomott szivacsot, mézzel megkenve a
térdekre tenni és vesszővel körülkötni. H a a dagadt részben meggyűlik
valami folyadék, akkor kovásszal vagy aszúborba áztatott árpaliszttel kell
borogatni, amíg a kelés meg nem érik, ezután fel kell vágni, kitisztítani és
fentebb ismertetett módon bekötözni.
5. Cornelius Celsus szerint a vágott sebet lehet kezelni liliomgyökérrel,
sós tengeri hagymával vagy vérfűvel,13 — amit a görögök poligonosnak
neveznek —vagy késsel felvágott pemetefűvel. Szinte valamennyi testi fáj­

13 Larin neve herba sang/imalis, talán a vérehulló fecskefű {chelidonium maius), csak
Columella más nevet használ, vagy esetleg vérpipacs (sanginaria). Népies elnevezése
nálunk tatárka, ami nem azonosítható meggyőző pontossággal.
dalom - ha seb nincsen - korai fázisban, melegítéssel megszüntethető, ha
régi akkor kiégetéssel, és vajat vagy kecskefaggyút csepegtetnek rá.
X III. 1. Megszűnik a rühesség ha bedörzsölik összezúzott fokhagym á­
val, ugyanezzel kezelhető a veszett kutya és a farkas harapása is, mégis
ugyanolyan jól javul ha a sebre régi sózott hallevet tesznek. A rühességre
elérhetőbb orvosság ez: vadmajoránnát és ként törnek össze, kevernek
hozzá olajhabot, olajat és ecetet, összefőzik, amikor kihűlt, összetört tim-
sót szórnak bele. Ez a szer tűző napon alkalmazva használ leginkább. 2.
Gyógyszer a fekélyekre az összetört tölgyfagubacs, nem kevésbé a pemete­
fű leve korommal. A marhacsorda számára pusztító kór, amit a pásztorok
coriagónak14 neveznek, amikor a bőr úgy m egtapad a háton, hogy kézzel
m egragadva sem választható el a bordáktól. Ez nem következik be
másként, mint ha az állat valamilyen betegség következtében lesoványo­
dik, vagy munkában megizzadva hideg éri, vagy ha miközben terhet cipel,
megázik. 3. Mivel ez veszélyes, vigyázni kell rá, hogy amikor az ökrök visz-
szajöttek a munkából, amíg lihegnek és fújtatnak, meg kell őket locsolni
borral, és egy falat hájat lecsúsztatni a torkukon. H a az említett betegség
bekövetkezik, ajánlatos babérlevelet megfőzni, és azzal melegen borogatni
a hátukat, rögtön azután bőséges olajjal és borral átdörzsölni, majd min­
den részét megmarkolva, megmozgatni a bőrét, ezt tűző napon a legjobb
végezni. Egyesek a seprőt borral és faggyúval keverik össze, ezt az eljárást
az említett borogatás után alkalmazzák.
X IV . 1. Súlyos betegség az is, ha a tüdő elfekélyesedik. Ezután köhögés,
lesoványodás, és végül sorvadás következik. H ogy az állat el ne pusztuljon
- a fentebb ismertetett módon - tüdőfű gyökeret kell húzni a kilyukasz­
tott fülébe, és egy hemina hagymalevet, elkeverve ugyanannyi olajjal, és
egy sextarius borral adjunk neki inni több napon keresztül. 2. N éha az
ínyének duzzanata miatt utasítja el az ennivalót, sűrűn kapkodja a levegőt,
és úgy látszik, hogy lelóg (lefittyed) a szája. Hasznos az ínyét kissé megny­
itni késsel, hogy a vér kifolyjon, és hüvelyétől m egtisztított ledneket,
vízben m egáztatva, vagy zöld lombot, vagy más puha takarmányt adjunk
neki enni, amíg meg nem gyógyul.
3. H a a munkavégzés során feldörzsölődött a nyaka, leghatásosabb

14 Bőrbetegség a szarvasmarháknál, népiesen aszkórnak is mondják.

206
eljárás vért venni a füléből, vagy ha azt nem lehet, akkor az aggófűnek
{senecio) nevezett gyógyfüvet törjük össze sóval, és ezt tegyük rá. H a a nyak
valamelyik irányba kificamodott és megmerevedett, figyeljük meg merre
hajlik el, és az ezzel ellentétes oldali füléből kell vért venni. Amelyik véna
a legerősebbnek látszik a fülben, azt előbb egy ágacskával m eg kell ütöget-
ni, azután mikor az ütögetéstől megduzzad, kiskéssel megnyitni, majd
másnap ismét ugyanerről a helyről kell vért venni, és hagyjuk az állatot két
napig pihenni. A harmadik napon könnyű munkára befogni, majd
fokozatosan álljunk vissza a rendes munkára. 4. H a a nyak nem mozdult
ki semmilyen irányba, hanem középen m egdagadt, akkor mindkét fülből
kell vért venni. H a a vérvétel nem történik meg három napon belül, onnan
számítva, hogy a betegség jelentkezett, az állat nyaka m egduzzad, idegei
megfeszülnek, és az ezért keletkezett keménység miatt nem tűri a jármot.
5. M egtaláltuk a megfelelő gyógyszert erre a betegségre, ez folyékony
kátrány, marhavelő, kecskefaggyú, régi disznózsír és régi olaj azonos meny-
nyiségben, összekeverve és együtt megfőzve. Ezt a keveréket a követ­
kezőképpen kell alkalmazni: amikor abbahagyták a m unkát, — ugyanab­
ból a tóból, amelyikből inni szokott - a nyakán lévő duzzanatot meg kell
nedvesíteni, megszárítani és bekenni az említett orvossággal. H a az állat
feldörzsölt nyaka miatt egyáltalán nem tűri a jármot, néhány nap pihenőt
kell adni neki a munkából, azután hideg vízzel locsoljuk m eg a nyakát, és
be kell kenni ezüsthabbal.15 Celsus a feldörzsölt nyakra a már említett
aviának16 nevezett füvet ajánlja, ezt kell összezúzva rátenni.
N em jelentenek komoly betegséget a szinte csak a nyakon keletkezett
kelések, ezek könnyen gyógyíthatók az égő lámpásból rájuk cseppentett
olajjal. 7. Hatékonyabb azonban a megelőzés, hogy ilyenek ne kelet­
kezzenek, és ne csupaszítsák le a nyakat, ami akkor történik m eg, ha
munka közben a nyak izzadságtól vagy esőtől átnedvesedik. H a ilyen elő­
fordul, régi téglaporral szórjuk be az állat nyakát, mielőtt kifogjuk, és
azután mikor m egszáradt, olajozzuk be.
XV. 1. H a a bokáját vagy a patáját felsértette az ekevas, tegyünk rá
kemény szurkot, disznózsírt, frissen nyírott gyapjúba göngyölt ként, és

15 Ez valószínűleg ezüstnitrát lehetett, ami ma is használatos sebek lezárására.

16 Senecio vagy avia (aggófű).

207
tüzes vassal a seb felett égessük bele. Ugyanez az eljárás nagyon jót tesz
szálka eltávolítása után, vagy ha véletlenül tüskébe lépett, vagy éles cserép
vagy kő sértette fel a talpát. H a mégis súlyosabban sérülne m eg, késsel
mélyebben körülvágják, és úgy égetik ki, ahogyan fentebb elmondtam, és
ezután három napon át kákasaruval kell védeni és ecettel kimosni. 2.
Ugyanúgy kell eljárni, ha az ekevas a lábszárát sebesítette m eg, tengeri
salátát —amit a görögök tithymallumnak17 neveznek —sóval törjünk össze,
és ezt tegyük rá. A feltörött lábakat m egmossák langyos marhavizelettel,
ezután szalmaköteget meggyújtva, amikor az már elhamvadt, az állatot a
forró ham uba állítják, majd a szarvait folyékony szurokkal, olajjal vagy
disznózsírral kenik meg. Kevésbé fognak sántítani a szarvasmarhák, ha
miután kifogták őket, bőséges hideg vízzel m egm ossák a lábukat, ezután
az inaikat, lábkoronájukat18 és a köztes részt, ami a körmeiket elválasztja,
régi disznózsírral kenik meg.
X V I. 1. Gyakran megesik, hogy megerőlteti m agát vagy meghúzza a
vállait egy hosszabb út nehézségétől, vagy a szántásnál a föld keménysége,
vagy az előtte lévő gyökér miatt. H a ez történik, az első lábszárakból kell
csapolni vért, ha a jobb válla sérült, akkor a balból, ha a bal, akkor a job­
ból, ha mindkettő erősen megsérült, akkor a hátsó lábakon kell ereket
megnyitni. 2. H a eltörik a szarva, ecettel, sóval és olajjal átitatott vásznat
tesznek rá, bekötik, és három napon keresztül ugyanezekkel a szerekkel
locsolják. A negyedik napon, azonos súlyú disznózsírt, folyékony kátrányt
és lucfenyőkérget tesznek rá. Végül, mikor már kezd beforrni, meghintik
korommal. Előfordul, hogy az elhanyagolt sebek elférgesednek, ha ezeket
reggel leöntik hideg vízzel, a hidegtől összehúzódnak és kihullnak. Vagy
ha így nem távolíthatók el, pemetefüvet vagy póréhagymát törjünk össze
sóval, és ezt tegyük rá, ez gyorsan elpusztítja az említett élőlényeket. 3.
Azonban miután a sebeket kitisztítottuk, azonnal tegyünk rá olajat, majd
régi disznózsírral és kátránnyal átitatott vásznat, ugyanezzel a környékét is
kenjük be, hogy ne lepjék a legyek, ugyanis mihelyt azok rászállnak,
elférgesedik.

17 Euphorbia paralitis, ez egy afrikai kutyarejfajta.

18 A latin corona szó sokjelentésű, ebben az esetben a köröm feletti, szőrös, kör alakú
részt jelenti.

208
 X V II. 1. Pusztulást okoz a kígyómarás is, és bizonyos apró állatok ártal­
mas váladéka. Ugyanis mind a vipera mind a gyík,19 amikor a mezőn az
ökör gyakran óvatlanul rájuk feküdt, a súlytól ingerelve belemar. Továbbá
a cickány —amit a görögök mygalénak neveznek - bár a fogai aprók, nagy
kárt okoz. A viperamérget semlegesíti a késsel ejtett vágás után az a fű,
amit personantiának (bojtorján) hívnak, sóval összetörve, rátéve. 2.
H atásosabb ugyanennek a növénynek az összetört gyökere, vagy ha
háromlevelű hegyi lóhere kerül, ami sziklás vidéken tenyészik legjobban,
nehéz szagú, hasonló a kátrányhoz, ezért a görögök asphalteminak mond­
ják. Mi az alakja miatt, „hegyes lóherének” {acutum trifolium) nevezzük,
ugyanis hosszú és érdes leveleket hajt, és erősebb szárat mint a réti.
3. Ennek a fűnek a levelét borral összekeverve kell az állat torkába
önteni, m aguk a levelek sóval összetörve, puhító (dunszt) kötésként hasz­
nálhatók. H a ilyen növény az évszak miatt nincsen zölden, ennek össze­
gyűjtött, porrátört m agját adják inni borral keverve, gyökerét szárával
együtt összetörve, árpaliszttel és sóval elegyítve, mézes vízben teszik a
sebre borogatásként. 4. Kézenfekvő orvosság az is, ha kőrisfa összetört
hajtásából öt librát és ugyanannyi bort, két sextarius olajat, és ennek ki­
nyomott levét a torkába öntöd. Úgyszintén ugyanennek a fának a hajtásait
sóval összetörve teszed a sérült részre.
A gyík harapása duzzanatot és kelést okoz, ugyanezt teszi a cickányé is.
Ezt azonban m eg lehet gyógyítani, ha a marás helyét fémtűvel körül-
szurkálod, és megkened ecetbe áztatott cimoliai20 mésszel. 5. Az okozott
kárért a cickány saját testével bűnhődik, mert ezt az állatot olajba fojtják,
s amikor teteme szétbomlik, összetörik, és ezzel a gyógyszerrel kenik be a
cickányharapást. Vagy ha ez nincs, és a duzzanaton harapás nyoma látszik,
köményt törnek össze, ehhez folyékony kátrányt és disznózsírt adnak, hogy
puhító hatású legyen, s rátéve ez megszünteti a bajt. 6. H a viszont a duz­
zanat, mielőtt felszívódna, elgennyesedik, a legjobb módszer megtüzesített
késsel felvágni, s ami csak fertőzött van benne, kiégetni, azután kátrányos
olajjal megkenni. Szokták még az élő cickányt fehér agyagba (creta)

19 Latin neve caecilia, egy mérges gyíkfajta.

20 Cimolus a Kyklad szigetek egyike, ma: Cimoli.

209
beletenni, és amikor kiszáradt, a szarvasmarhák nyakába akasztani, ez a
dolog megvédi állatot a közönséges cickány harapásától.
7. A szembetegségeket általában mézzel gyógyítják. Akár m egdagadt,
mézes vízzel átitatott búzaliszttel borogatják, akár fehér folt van a szem­
ben, hispániai hegyi só, vagy ammoniai21 vagy kappadókiai, apróra törve
és mézzel keverve, m eggyógyítja a bajt. Ugyanígy hat a tintahal összetört
héja, ha naponta háromszor, kis csövecskével a szembe juttatják. Ugyanez
a hatása a görögök által silpbionnak. nevezett növény gyökerének is, amit
mi szóhasználatunkban általánosan laserpitiumnak22 mondanak. 8. Ennek
tetszés szerinti mennyiségéhez hozzáadva tízrésznyi Ammón-sót, egyen­
letesen összetörve, egyformán kell a két szembe juttatni. Vagy ugyanezt a
gyökeret, összetörve mastix olajjal, és ezzel bekenve, m eggyógyul a be­
tegség. A könnyezést (váladékozást) megszünteti a mézes vízben m egázta­
tott árpadara, borogatásként a szemöldök és a szemhéj fölé helyezve. A
mezei paszternák m agja és a torma leve mézzel elkeverve csillapítja a szem­
fájást. 9. Azonban valahányszor gyógyszerként mézet és más folyadékot
használunk, a szemet körül kell kenni folyékony kátrányos olajjal, hogy a
legyek ne bántsák. Ugyanis a méz és egyéb orvosságok édessége és illata
odacsalogatja nem csak ezeket, hanem a méheket is.
X V III. 1. N agy veszélyt jelent olykor az ökrök számára a vízzel lenyelt
pióca. Ez az állat torkán m egtapadva, szívja annak a vérét, és növekedésé­
vel elzárja a táplálék útját. H a olyan eldugott helyen van, hogy kézzel nem
lehet kivenni, csövet vagy nádszálat dugj le, és ezen át meleg olajat önts rá,
ezzel érintkezve ugyanis az állat azonnal leesik. 2. Lehet a csövön át égetett
poloska füstjét is leengedni, a poloska amint a tűz fölé helyezik füstölni
kezd, és ezt a füstöt csövön át leviszi egészen a piócáig, és ez a szag le­
választja a letapadt férget. H a ellenben a gyomorban vagy a belső részek­
ben van, a szarutölcsérrel ráöntött meleg ecet megöli. Ezeket az orvossá­
gokat elsősorban az ökröknek ajánlom, de kétségtelenül valamennyi na­
gyobb testű állatnál alkalmazhatók.
X IX . 1. Készíteni kell egy olyan eszközt, amelybe bezárva a szarvas­

21 A lybiai sivatagban található Ammonból való.

22 Pontosan nem azonosítható növényfaj, talán a bordamag, ami főként az ókori
Kyrénaika, a mai Líbia keleti részén termett, és az ókori kereskedelem egyik fontos
árucikke volt.

210
marhák és az ökrök gyógykezelhetők, hogy akik gyógyítják őket közelebb
mehessenek hozzájuk, és, hogy a kezelés során a négylábúak vagdalkozá-
sukkal ne tudják ellökni az orvosságot. Ez a szerkezet a következőképpen
néz ki: erős fákkal közrefognak egy akkora helyet, amelynek hosszúsága
kilenc láb, szélessége elöl két és fél láb, hátul négy láb. 2. Erre hét láb
hosszú egyenes karókat rögzítenek, mindkét oldalon négyet-négyet.
Ezeket a négy saroknál rögzítve, hat keresztirányú rúddal kerítésszerűen
összekötik úgy, hogy hátul, ahol szélesebb, mintegy ketrecbe lehessen
bevezetni az állatokat, és a másik oldalon, az előttük lévő rudaktól korlá­
tozva ne tudjanak kimenni. Elől a két oszlopra erős jármot helyeznek el,
amihez az állatokat hozzákötik, vagy pedig a szarvukat odarögzítik. Lehet
készíteni kalodát is, hogy belefuzve a fejét, a lyukon átvezetett tolóka
(tolószeg) bilincsbe fogja az állat nyakát. 3. Egyébként a kalodába fogott
és rudakhoz rögzített testet megkötik, és így mozdulatlanul rendelkezésére
áll a kezelést végzőnek. Ez a szerkezet minden nagyobb négylábú állat
számára általános.

A B IK Á K ÉS A T E H E N E K

X X . 1. Miután eleget beszéltem az ökrökről, ideje a bikákról és

tehenekről szólnom. A bikákat illetően a széles végtagokkal rendelkező,
nyugodt természetű, középkorú egyedek beszerzését ajánlom. Egyébként
ezeknél szinte ugyanazokra kell figyelni, mint az ökrök esetében. A jó bika
nem különbözik másban ivartalanított változatától, csakis abban, hogy
ennek vadabb a külseje, elevenebb a tekintete, rövidebbek a szarvai, nyaka
izmosabb, és így olyan nagy, hogy ez testének legterjedelmesebb része;
hasa alulról kevésbé kidomborodó, és így a tehenek meghágásánál nem
akadályozza.
X X I. 1. A tehenek esetében is m agas testű, hosszú, igen nagy tőgyű,
széles homlokú, nagyon szélesre nyílt fekete szemű, sima, fekete szarvú,
szőrös fülű, lapos szájú, leghosszabb lebernyegű és farkú, nem nagykörmű,
kis lábú az ajánlatos. Egyebekben szinte ugyanazok az elvárások a
nőstényeknél mint a hímeknél, főképpen az, hogy fiatalok legyenek, mivel
tízéves koruk felett már terméketlenek lesznek. 2. Ezenkívül kétévesnél
fiatalabb korukban nem kell meghágatni őket. H a mégis m egfogantak, el
kell venni tőlük az utódot, és három napon át ki kell fejni a tőgyüket,
nehogy begyulladjon, azután a fejést abba kell hagyni.
211
 X X II. 1. Minden esztendőben egyformán gondoskodni kell róla, hogy
közöttük is, mint más csordákban, elvégezzük a selejtezést. Ugyanis
azokat, amelyek már ellettek, öregek —mivel már nem termékenyek — el
kell távolítani; a meddőket ugyancsak — amelyek elfoglalják a termé­
kenyek helyét — el kell adni, vagy pedig betanítani szántásra; ugyanis a
m unkát — méhük terméketlensége miatt — nem kevésbé jól tűrik mint a
növendékek. 2. Az ilyen csorda télen tengerhez közeli, napfényes helyet
kíván, nyáron árnyékos berkeket, hegyes-magas vidékeket, inkább mint
lapos legelőket. Jo b b neki ugyanis a füves berkekben és cserjésekben a
sásos részeken legelni, mivel a száraz, köves helyeken megkeményedik a
körmük. N em kedveli annyira a folyó és patakvizet, mint a kézzel ásott
tavat, - mivel a folyóvíz hidegebb és vetélést okoz — amíg az esővíz
kellemesebb. A tehén viszont jobban tűri a kinti hideget mint a ménes,
ezért könnyebb szabadban teleltetni.
X X III. 1. Az istállót (karám?) azonban tágas helyen kell kialakítani,
nehogy a szűk tér miatt, egyik a másiknak vetélést okozzon, és hogy a
gyengébb az erősebb tám adását ki tudja kerülni. A legjobb a kővel vagy
kaviccsal m egterített istálló, megfelel a homokos is, az előbbi azért, mert
nem szívja be az esővizet, az utóbbi azért, mert gyorsan beszívja és
átereszti. Azonban mindkettő lejtős legyen, hogy a víz lefolyhasson, dél
felé nézzen, hogy könnyen kiszáradjon, és ne legyen kitéve az ártalmas
szeleknek. 2. N em jelent különösebb gondot a legelő rendben tartása.
Annak érdekében ugyanis, hogy dúsabban sarjadjon a fű, a nyár legvégén
leégetik. Ettől a gyengébb legelő megerősödik, az erősebb tövisek le-
égetése a m agasba törő cserjéket is megfékezi. M agukra az állatokra nézve
egészséges, ha a karámok mellé a kövekre és a vályúkba sót szórunk,
amelyre takarmánnyal jóllakottan szívesen mennek vissza, amikor hívja
őket a pásztorkürt. 3. Ennek mindig alkonyattájt kell lenni, mert a csorda
a pásztorkürt hangjára —ha netán valamelyik elmaradt volna az erdőben -
m egszokja a visszatérést a karámba. Mert csak itt lehet azonosítani és
számba venni a csordát, ha mintegy katonás fegyelemből következően, visz-
szatérnek a „karám táborába.” A bikákon azonban nem lehet ugyanígy
uralkodni, ezek bízva erejükben, kóborolnak a berkeken keresztül,
szabadon jönnek-mennek, nem is hívják vissza őket, csakis a tehenek
m eghágása okából.
X X IV . 1. A bikák esetében négy évesnél fiatalabbat és a tizenkét éves­

212
nél idősebbet nem kell pároztatni: azokat mintegy fiatalkoruk (gyer­
mekkoruk) miatt a csorda szaporítására kevéssé tartják alkalmasnak, ezek
viszont az öregség miatt magtalanok. Általában július hónapban kell a
teheneket a bikákkal összeengedni, hogy az akkor m egfogantak, a
következő tavasszal jöjjenek világra, amikorra megnő a fű. A tehenek
ugyanis tíz hónapig vemhesek, és nem a pásztor akaratából, hanem önként
fogadják el a hímet. És erre —ahogyan mondtam —az idő és a természetes
ösztön (vágyakozás) indítja őket, mivel eltelve a tavaszi takarmánnyal, fel­
frissülve m egindulnak a párosodásra. H a a tehén vonakodik, vagy a bika
nem kívánja, ugyanúgy kell eljárni, ahogyan a lovak vonakodása esetén a
későbbiekben tanácsolni fogom, vagyis a hajlandóságát a nemzőszervek
szagát az orrába juttatva kell felszítani. 3. A hágatás időszakában viszont
el kell vonni a takarm ányt a tehenektől, nehogy testük túlságos
elzsírosodása miatt meddők legyenek, a bikáknak viszont többet kell adni,
hogy annál jobban hágjanak. Tizenöt tehénhez bőven elég egy bika.
Mihelyt a bika m eghágja az üszőt, biztos jelekből lehet tudni, milyen nemű
utódot nemzett. H a ugyanis jobb felé ugrik le, akkor hím (bika), ha balra,
akkor nőstény (üsző). H ogy ez igaz, nem derül ki másként, minthogy egy
hágatás után a tehén nem engedi magához a bikát, ami ritkán történik
meg. 4. Jóllehet már m egfogant, vágya nem telt be: ennyire hatnak az
élvezet kellemes csábításai az állatokban is, a természetes határokon túl.
N em kétséges azonban, hogy ahol bőven van takarmány, ott minden
évben lehet utódot nevelni, ahol viszont ínség van, ott ez minden m ásodik­
ban engedhető m eg. Leginkább a munkára használt szarvasmarháknál jó
úgy lennie, hogy a borjak az esztendő során23 tejjel táplálkozhassanak, és a
tehenet ne terhelje egyszerre a szoptatás és a munka. Amelyik, amikor
megellett, hacsak nem táplálják jobban, - ámbár jó anya — a munkától
megviselve borjától vonja el a táplálékot. 5. Ezért a megellett tehénnek
adjunk zöld zanótot, szárított árpát, m egáztatott ledneket, a gyenge borjú
pedig kapjon pirított és m egtört kölest tejjel elkeverve. Erre a célra jobb az
altinar * tehenek beszerzése, amelyeket annak a vidéknek a lakói emunak25
neveznek. Ezek alacsony termetűek, bőtejelők, ezért elvéve tőlük a saját

25 Vagyis egyéves korukig.

24 Város a venétek földjén, ma: Altino.
25 Az aprótermerű tehén elnevezése.

213
borjaikat, ezt a nemes fajtát más tehenekkel tápláltatják. Vagy ha nincs
ilyen lehetőség, megfelel nekik a törött bab borral, ennek főként a na­
gyobb csordáknál kell így lennie.
X X V . 1. Ártalm asak a borjak számára a bérférgek is, amelyek a rossz
emésztéskor keletkeznek. Ezért gondunk legyen rá, hogy jól emésszenek,
vagy ha már szenvednek ettől a bajtól, törjünk meg félig nyers csil­
lagfürtöt, és gombócokban, mint a nyálaztatásnál, tegyük a torkukba.
Lehet m ég ürömmel összetört aszalt fügét és ledneket gom bócokká for­
málva, mint a nyálaztatásnál, beadni. Ugyanezt a hatást lehet elérni egy
rész régi disznózsír és három rész izsóp keverékével. Bélférgek
elpusztítására hatásos a pemetefű és a hagyma leve is.

A B O R JA K IV A R TA LA N ÍTÁ SA

X X V I. 1. M ago addig tanácsolja a borjak ivartalanítását, amíg azok

fiatalok, nem késsel kell ezt végezni, hanem a heréjüket vékony ággal (fe-
rula) kell összeszorítani, és fokozatosan szétmorzsolni. Ezt tartja az ivarta-
lanítás legjobb módjának, mivel fiatal korban történik és seb nélkül. 2. H a
ugyanis már érettebb (ti. az állat), akkor jobb kettő mint egyéves korban
ivartalanítani, ennek elvégzését tavasszal vagy ősszel ajánlja, fogyó holdnál.
A borjút egy szerkezetben (machina)26 kell rögzíteni: ezután, mielőtt a kést
használod, két szorosan álló facsipesszel — ollók módjára — össze kell
nyomni a herék ereit, amelyeket a görögök kremasztérasznak (függők)
neveznek, mert az ivarszervek ezeken függenek. Azután késsel fel kell nyit­
ni a herezacskót és ki kell nyomni, majd úgy visszaigazítani, hogy azok
függő vége az említett erekhez tapadjon. 3. Ezzel az eljárással nincsen
veszélyeztetve a fiatal állat a vérveszteség miatt, és a hím jellegétől m eg­
fosztva nem válik egészen elpuhulttá, s hím form áját m egtartja
nemzőképességének elvesztése után is, amit mégis nem azonnal veszít el.
H a ugyanis az ivartalanítás után tüstént engeded, hogy m eghágja a
tehenet, bizonyosan képes lesz nemzésre. Ezt azonban a legkevésbé sem
szabad megengedni, nehogy a vérfolyás miatt elpusztuljon. Sebét rőzse-
hamuval kevert ezüsthabbal kell bekenni, aznap ne kapjon inni, és enni is
keveset. A következő három napban fahajtásokkal és zöld takarmánnyal

26 A fentebb már ismertetett kalodaszerű szerkezet.

214
etessük, mintha beteg volna, és ne sokat igyon. Három nap múlva a
sebeket be lehet kenni folyékony kátrány, hamu és kevés olaj keverékével,
hogy gyorsabban bevarasodjanak, és a legyek se bántsák. Az ökrökről
ennyi elég is.

A LO V A K

X X V II. 1. Akinek szívügye a nemes lovak tenyésztése, annak leginkább

lelkiismeretes gondozóról és bőséges takarmányról kell gondoskodnia: más
állatok esetében mindkét tényező lehet középszerű. A lótenyésztés a leg­
nagyobb gondosságot és bőséges takarmányt kíván. Három részre oszlik:
egyik a nemes lovak tenyésztése; ezeket használják a cirkuszban és a kul­
tikus játékokon; a másik a teherhordóké, fajtájának értékére nézve hason­
ló a nemes lovakéhoz; a harmadik a közönséges lovaké; ez középszerű
méneket és kancákat nevel. 2. Aszerint, hogy melyik értékesebb, tartják
gazdagabb legelőn. A ménes számára tágas, nedves és hegyi legelőt kell
választani, vizes legyen és sohasem száraz, inkább tisztás mintsem sűrű
bokrokkal benőtt (akadályozott), inkább lágyszárú, sem m int fás
növényekkel dús. 3. A közönséges lovak esetében megengedhető a
csődörök és kancák szabadon való legeltetése, a pároztatásnak ugyanis
nincsen m eghatározott ideje. A nemes fajta esetében tavasszal a napéj­
egyenlőség táján történik a pároztatás, hogy egy év múlva, ugyanabban az
évszakban, amikor fogantak, a már dús füves mezőkön, nehézség nélkül
nevelhessék utódukat. A ló ugyanis tizenkét hónap m úlva ellik.
Különösképpen ügyelni kell arra, hogy az év említett szakában, mind a
kancáknak, mind a csődöröknek amelyek párosodásra készek, (hajlandók)
legyen lehetőségük erre, mert ha megakadályozod - ezt az állatfajt
különösképpen — ösztönzi (hajtja) a vágyakozás őrülete. Innen származik
egy méreg elnevezése „ló őrület” (hippomanész), amely a halandókban a ló
vágyakozásához hasonló szenvedélyt szít fel. 4. N em kétséges, hogy né­
mely vidékeken annyira hajtja a kancákat a párosodás vágya, hogyha nin­
csenek csődörök, a folytonos és nagyon erős vágyakozás m iatt „képzeletük­
ben” m aguk párosodnak, és a háziszárnyasok módjára a széltől is m egfo­
gannak. N em véletlenül mondja ugyanis a költő:

215
 „ Ascanius27 zuhogó folyamárján, Gangara28 bércén,
Halmokon és habon át ez a vágy viszi-röpteti őket.
S ott, a velőkbe ható sóvár lángokra tavasszal
Keblük elönti a tűz (heve fűti tavasszal a csontot),
Ok meg a hegy magasán, fejüket fúrván a zefirek
Szélözönébe, beszívja szügyük puha-könnyű fuvalmát,
S ím, csuda mondani, mén nélkül mind megfogan attól’’29

7. N agyon közismert továbbá az is, hogy Hispániában a szent hegyen,

amely az óceántól nyugatra fekszik, gyakran párosodás (coitus) nélkül
vemhesek lesznek és utódot hoznak világra, ez mégis hiábavaló, mivel a
harmadik évben, mielőtt felnőnének, elpusztulnak. Ezért — ahogyan
mondtam - ügyeljünk rá, nehogy tavasszal, a napforduló táján, gyötörje a
kancákat a természetes vágy. 8. A nemes fajtájú lovakat az esztendő többi
részében külön kell tartani a kancáktól, nehogy kedvük szerint hágják meg
azokat, vagy ha ezt megakadályozták, a kínzó vágy kárt tegyen bennük,
így a csődört vagy távoli réteken kell legeltetni, vagy pedig karámban tar­
tani abban az időszakban, amikor a kancák hívják őket. Bőséges takar­
mányozással fel kell erősíteni azokat, a tavasz közeledtével jól tartani árpá­
val és lednekkel, hogy alkalmas legyen a hágásra, minél tüzesebben hág,
annál életerősebb m agvakat ad tovább jövendő utódának. 9. Némelyek
szerint ugyanúgy kell őket a hágatásra feltáplálni mint az öszvéreket, hogy
ebből a felerősítésből következően több kancát tudjon megtermékenyíteni.
Valójában mégis nem kevesebb mint tizenöt, és nem több mint húsz
kancára elég egy csődör, és ez többnyire három éves korától húsz éves
koráig alkalmas a megtermékenyítésre. 10. H a a csődör lusta a párosodás-
ra, szaggal kell ösztönözni, szivaccsal letörölni a kanca ivarszerveit, és ezt a
csődör orra alá tenni. H a viszont a kanca nem tűri a csődört, összezúzott
tengeri hagym ával30 kell megkenni az ivarszerveit, ez a dolog felszítja a
vágyát. N éha a nem nemes fajta, közönséges ló is meghozza a kedvet a

27 Bythiniai folyó, lásd Strabón: Geographica 14, 681.

28 A krétai Ida hegység legmagasabb csúcsa.
2y Vergilius: Gtorgica 3, 269-275. A lovaknak erről a különös fogantatásáról már
Homéros is tudott, lásd llias 16, 150.
50 Ugyanezt a növényt Columella másutt sállá maritima néven említi.

216
párosodára. Amint odavezetik, rögtön m egpróbálja a kanca hajlandóságát,
ezután a kancát elvezetik, és már készségesebb lévén, nemesebb csődört
engednek hozzá.
Ezután a vemhes kancákra nagyobb gondot kell fordítani és kövér le­
gelőn felerősíteni. 11. Mert ha a téli hideg miatt nem lesz fű, istállóba kell
tartani, sem munkával sem pedig futtatással nem terhelni, ne tegyék ki
hidegnek, szűk helyen se legyenek, nehogy az egyik a másiknak vetélést
okozzon: mert mindezek kedvezőtlenül hatnak a magzatra. H a mégis az
elléstől vagy a vetéléstől beteg lesz a ló, orvossága: meleg vízzel elkevert,
összezúzott édesgyökerű páfrány szarutölcséren át beadva. 12. H a azonban
a helyzet szerencsésen alakul, a legkevésbé sem szabad a csikót kézzel
megérinteni, ugyanis a legóvatosabb érintéstől is megsérül. Arra kell
csupán ügyelni, hogy anyjával együtt tágas és meleg helyen legyen,
nehogy a gyenge csikónak megártson a hideg, vagy a szűk helyen össze­
nyomja az anyja. Ezután fokozatosan kell kivezetni (kihozni az istállóból),
és ügyelni kell rá, nehogy a patáját kimarja (kiégesse) a trágyalé. Majd
ahogy egyre erősebb lesz, ki kell engedni ugyanarra a legelőre, ahol az
anyja van, nehogy a kanca szenvedjen a csikója utáni vágyakozástól. 13.
Ugyanis különösen ennek az állatnak az utódok iránti vágyakozása - ha
nem lehet vele (elzárják tőle) - ártalmára van. A közönséges fajtájú kancák
szokásosan minden évben hozhatnak utódot, a nemesebb fajtát minden
második évben vissza kell tartani ettől, hogy a csikó az anya tejétől a ver­
senyküzdelmekre annál erősebb legyen.
X X V III. 1. A csődörről úgy tartják, hogy három évesnél fiatalabban
nem alkalmas a pároztatásra, továbbá, hogy a huszadik évéig képes
megtermékenyítésre. Helyes viszont ha a kétéves kanca m egfogan, hogy a
harmadik esztendő után világra hozva nevelje utódát. Tízéves kora után
erre már nem alkalmas, mert a koros anyától visszamaradt, életképtelen
utód származik. Akár csődört, akár kancát fogannak, az én véleményemet
megerősíti Démokritosé is, aki azt ajánlja, hogyha hím utódot szeretnénk,
akkor az apaállat baloldali heréjét kell elkötni len m adzaggal, vagy valami
m ással; ha nőneműt, akkor pedig a jobboldalit. Ugyanezt szinte minden
állatnál javasolja megtenni.
X X IX . 1. Amikor megszületik a csikó, rögtön m eg lehet becsülni a ter­
mészetét: ha vidám, nem félénk, nem riad meg az ismeretlen látványtól
vagy hangtól, a ménes előtt fut, pajkosságban és elevenségben megelőzi a

217
vele egykorúakat, verseny esetén futásban, az árkon m egtorpanás nélkül
ugrik át, átmegy a hídon és a folyón, ezek a nemes fajta bizonyítékai.
2. Testalkata: kicsi fejű, fekete szemű, széles orrlyukú, fülei rövidek és
egyenesen állók, nyaka puha, széles és nem hosszú, sörénye sűrű és jobb­
oldalra simuló, melle széles és erősen izmos, szügye széles és erős, oldala
ívelt, kettős gerincű, feszes hasú, heréi egyformák és kicsik, horpasza széles
és lefelé ereszkedő; 3. farka hosszú és sűrű szőrzetű, lábszárai lágyívelésűek,
hosszúak és egyenesek, térde kicsi, gömbölyű és nem befelé görbülő, fara
göm bölyű, izmos és erős combú, patája kemény, m agas és kerekkörmű,
amelyek felett közepes szőrkoszorú van. Testalkatuk általában erőteljes,
m agas és egyenes legyen, virgonctekintetű, és amennyire a formája enge­
di, hosszúkásán kerekded. 4. A szokásai (természete) azoknak dicséretesek,
amelyek izgalomba hozhatók, és az ingerlés után a legnyugodtabbak. Ezek
ugyanis az engedelmességre hajlandók, küzdelmekre és munkára a legal­
kalm asabbak. A kétéves ló jól betanítható háztáji munkára, versenyre
három évet betöltve alkalmas, és végül négyéves kora után lehet munkára
fogni.
5. Az életkor jelei a testtel együtt változnak. Két és féléves korukban a
lovak elveszítik középső fogaikat felül és alul. Amikor a negyedik élet­
évükbe lépnek, kiesnek azok, amelyeket „kutyafogaknak”}l neveznek, ezek
kihullása után újak nőnek. A hatodik éven belül kiesnek a felső és alsó őrlő­
fogak, a hatodik évben kinőnek azok, amelyeket először váltott, hétéves
korukban minden foguk egyformán kiegészül, de marad néhány hézag, és
ezután a fogak alapján nem lehet biztonsággal megállapítani az életko­
rukat. A tizedik életévében gödrösödni kezd a halántéka, néha őszül a
szemöldöke, fogai előreállók. Úgy vélem ezzel eleget beszéltem természete,
szokásai, testalkata és életkora vonatkozásában. Most a helyes gondozását
és néhány szóban a gyógyítását fogom bemutatni.

A LO V A K G Y Ó G Y K E Z E L ÉSE

XXX. 1. H a a ló egészséges, de sovány, gyorsabban fel lehet javítani

szárított búzával mint árpával, de kapjon inni bort is, majd azután
fokozatosan el kell vonni az efféle táplálékot, és árpával kevert korpát adni,

31 Canines.

218
amíg hozzá nem szokik a babbal és tiszta árpával való etetéshez. N em
kevésbé igényli az állatok, mint az emberek teste a mindennapos vakar-
gatást, és gyakran többet ér a lónak ha kézzel végignyom kodjuk a ge­
rincét, mintha igen bőséges takarmányt adnánk neki. 2. A lovak alá
polyvát kell teríteni. Nagyon sokat számít ugyanis testi erejüknek és
patájuk épségének a megóvása. Ezek mindegyikét megóvjuk, ha megfelelő
időben jászolhoz, vízhez és futtatásra visszük az állatot, gondolni kell arra
is, hogy száraz helyen álljanak, ne ázzon vízben a patájuk. Ezt könnyen el­
kerülhetjük, ha az istállót erős kőpadlóval borítjuk, gondosan tisztán-
tartjuk, s az alját polyvával szórjuk meg.
3. Az állatok többnyire a kimerültségtől és a hőségtől betegszenek
m eg, néha a hidegtől, és amikor nem ürítenek vizeletet a m aga idejében,
vagy ha megizzadnak és a hajtás után azonnal isznak, vagy amikor hosszan
álltak és hirtelen futásra ösztönzik őket. A kimerültség orvossága a pihenés
úgy, hogy olajat vagy borral kevert zsírt kell leönteni a torkán. A hideg
enyhíthető borogatással, és langyos olajjal kell megöntözni a lágyékát, fejét
és szőrét kenjük meg langyos zsírral vagy kenőccsel. 4. H a elakadt a
vizelete, arra az orvosság szinte ugyanez. A borral kevert olajat ugyanis a
lágyékára és a veséjére öntik, és ha ez nem használ, főzött mézből és sóból
készült híg kenőcsöt32 töltenek azokba a lyukakba, ahol elakadt a vizelet,
vagy élő legyet vagy egy tömjénszemcsét, vagy kátrányos kenőcsöt tesznek
a természetes testnyílásokba. Ugyanezeket a gyógym ódokat kell alkal­
mazni, ha az ivarszerveket kicsípte a vizelet. 5. Fejfájásra utalnak a köny-
nyező szemek, a lelógó fülek, és az elnehezült fejtől lefelé lógó nyak.
Ilyenkor azt az eret kell felvágni, amelyik a szem alatt van, meleggel boro­
gatni az ábrázatát,33 és egy napig ne kapjon enni. M ásnap kapjon inni
langyos vizet éhgyomorra, zöldtakarmányt, azután régi szénát vagy puha
szalmát terítenek alá, este újra kap vizet és egy kis árpát bükkönnyel, hogy
a kevés élelemmel visszaszoktassák a rendes etetéshez.
6. H a a lónak az állkapcsa fáj, meleg ecettel kell borogatni és régi háj­
jal bedörzsölni, ugyanezt a gyógymódot kell alkalmazni a dagadásokra is.
H a megsérültek a vállai vagy vért veszített, mindkét lábszárán középen

32 Collyrium, görögül kollyrion, eredeti jelentése szemkenőcs.

33 A latin os jelentése száj, arc, ábrázat, tehát az állat fejének az elülső részét jelenti.

219
eret kell nyitni, és tömjénporral összekeverve a kiömlő vért, m eg kell kenni
a vállát. Hogy ne veszítsen a szükségesnél több vért, m agának az állatnak
a trágyáját tegyük a vérző érre, és vesszőköteggel rögzítsük oda. Másnap
ugyanazokról a helyekről kell vért venni, és ugyanúgy ellátni, és az árpától
m egtartóztatva egy kevés szénát adni neki. 7. Ezután a harmadik naptól
egészen a hatodikig, három cyathusnyi hagymalevet egy hemina olajjal elke­
verve, öntsünk bele a torkába szarutölcsérrel. A hatodik nap után óvatosan
jártassuk meg, és miután sétált, ajánlatos beküldeni a tóba, hogy ússzon,
és a kiadósabb takarm ánnyal felerősítve, fokozatosan visszatérni a
megszokotthoz. 8. H a viszont az állatnak az epéje betegszik m eg, a hasa
felpuffad, nem tudnak távozni a szelek, bezsírozott kézzel fel kell nyúlni a
végbélnyílásán, meg kell nyitni az eltömődött természetes utakat. Miután
eltávolítottuk a salakot, törjünk össze sóval vadmajoránnát és kakastaréjt,
főzzük össze, adjunk hozzá mézet, ezt beöntésként alkalmazva, m egm oz­
gatja a beleket és minden epe kiürül. 9. Néhányan egy quadrans mirrhát
egy hemina borral keverve beleöntenek a torkába, a végbélnyílását pedig
m egkenik folyékony kátránnyal, m ások a végbélnyílást tengervízzel
m ossák m eg, megint m ások friss sós lével.
Férgek és giliszták is szokták károsítani a belső részeket, ennek jelei,
hogy állatok a gyakori fájdalomtól tekergetik m agukat, fejüket a hasukhoz
hajtják, sűrűn csapkodnak a farkukkal. 10. Kézenfekvő orvosság az —
ahogyan fentebb leírtam — kézzel felnyúlni és az ürüléket eltávolítani,
ezután a hasát tengervízzel vagy erős sós lével kell megmosni. M ajd kapor­
nak cserje gyökerét összetörni egy sextarius ecettel és a torkába önteni:
ugyanis az említett élősködőket így el lehet pusztítani.
X X X I. 1. Minden beteg állatnak vastagon alá kell almozni, hogy annál
puhábban feküdjön. A nem régi kehesség gyorsan gyógyítható hüvelyétől
m egtisztított, megszárított és apróra őrölt lencsével. Am it miután így
előkészítettük (ti. a lencsét), egy sextarius meleg vizet keverjünk el ugyan­
annyi lencsével, és öntsük bele a torkába, ugyanezt tegyük három napon
keresztül, friss fűvel és fák hajtásaival erősítsük a beteg jószágot. A régi
kehesség esetén keverjünk össze három cyathus hagymalevet egy hemina
olajjal, és ezt adjuk neki több napon át a torkán leöntve, és úgy etessük,
ahogyan fentebb elmondtam.
2. A rühességet vagy egyéb bőrbetegséget ecettel és timsóval kell
bedörzsölni. Akkor, ha ez tartós, azonos súlyú salétromot és m egtört tim-

220
sót keverjünk össze ecettel, és ezzel kenjük meg. A kipattogzást a legfor­
róbb napon vakarával addig kell ledörzsölni, amíg kiserken a vér. Azután
keverjünk össze azonos súlyú közönséges borostyángyökeret, ként,
folyékony kátrányt és timsót, az említett bőrbetegségek ezzel a szerrel gyó­
gyíthatók.
X X X II. 1. A feltörést naponta kétszer mossuk le meleg vízzel, majd
dörzsöljük szétmorzsolt, megfőzött, sózott zsírral egészen addig, amíg
vérzik. A rühesség végzetes lehet ennek a négylábúnak a számára, ha nem
kezeljük gyorsan. H a nem súlyos, perzselő napon kenjük m eg cédrus- vagy
mastixolajjal, vagy olajjal összetört csalánmaggal, vagy bálnazsírral, amit a
megsózott tintahal a tálban magából kiereszt. 2. Ezt a bajt leginkább
mégis a tengeriborjú sózott zsírja gyógyítja. H a már súlyosabbá vált,
hatékonyabb gyógyszerekre van szükség, ezért keverjünk össze szurkot,
ként és hunyort azonos mennyiségű folyékony kátránnyal és avas
sertészsírral, főzzük össze és ezzel a keverékkel kezeljük, de előzőleg késsel
kaparjuk le a fertőzött bőrfelületet és vizelettel mossuk le. 3. Gyakran
használt ha a rühességet késsel egészen az eleven részig lekaparták és
kivágták, és az így keletkezett sebeket folyékony kátrányos olajjal
kezelték, mivel ezek tisztítják és befedik a sebet. Mikor ezek behegedtek,
- hogy gyorsabban varasodjanak és visszanőjön a szőr - legjobb vasfazékról
szedett korommal megszórni a sebet.
X X X III. 1. A legyeket is távol lehet tartani - amelyek bántják a
sebeket - kátrányos olajat vagy kenőcsöt öntve rájuk, többeket jól lehet
kezelni lednekliszttel. A szemek keléseit (árpa) éhgyomorra vett sózott
nyállal kenjük be, vagy ásványi sót34 összetörve tintahal hájjal, vagy pedig
mezei paszternák m agját megtörve, vászonba tekerve tegyük a szemre. 2.
Minden szemfájás gyorsan enyhül ha útifű levét füstöletlen mézzel
összekeverve tesszük rá, vagy ha ez nincs, a kakukkfű leve ugyanolyan jó.
Olykor veszélyt jelent az orrvérzés is, ezt megszüntethetjük, ha az orrukba
zöld koriander levét csepegtetjük.
X X X IV . 1. N éha a ló étvágytalanság miatt gyengül le. Ennek az
orvossága egy m ag, amit g/>nek35 neveznek, ebből két cyathust kell

34 Sál fossilis - a szöveg semmilyen további információval nem szolgál arra vonatkozóan,
hogy miféle sóról van szó.
35 Nigella sativa, fekete kömény.

221
megtörni három cyathus olajjal keverve, és egy sextarius borral vegyítve a
torkába kell önteni. Elmúlik a csömör is, ha összetörsz egy fokhagymafejet
és ezt egy hemina borban gyakran adod inni. A kelést jobb tüzes fémle­
mezzel, mintsem hideg vasszerszámmal felnyitni, kinomyni, azután vá­
szonnal be kell kötni. 2. Létezik egy olyan pusztító kór is, hogy a kancák
néhány napon belül hirtelen lesoványodnak, majd azután elpusztulnak.
Amikor ez előfordul, használ az orrlyukaikba négy sextarius garumot
(halmártás) önteni ha kisebb termetűek, ha nagyobbak, akkor egy congiust.
Ez az eljárás minden váladékot kihajt az orron keresztül, és kitisztítja az
állatot.
X X X V . 1. Ritka ugyan, de ismert őrületük a kancáknak az is, hogy
amikor a vízben saját tükörképüket m eglátják, egy hiú vágyakozás keríti
hatalm ába őket, és emiatt megfeledkezve az élelemről, belepusztulnak a
kínzó vágyba. Az efféle őrület jelei, mikor úgy nyargalásznak a legelőn
mintha űznék őket, hirtelen úgy tűnik mintha körülnézve keresnének és
kívánnának valam it. M egszűnik ez a téboly ha a kanca sörényét
egyenetlenül levágod, és leviszed a vízhez. 2. Akkor végre m eglátva saját
eltorzulását, elfelejti régi tükörképét. Ezzel eleget beszéltem a közönséges
lovakról. A továbbiakban főképpen azoknak kell tanáccsal szolgálni, akik
öszvércsordákat akarnak nevelni.

A Z Ö SZ V É R E K

X X X V I. 1. Az öszvérek tartásánál a legrégebbi szabály az, hogy gondo­

san kell felkutatni és megvizsgálni a jövendő utód szülőanyját és apját,
mert ha ezeknek valamelyike nem alkalmas, akkor a kettőjük utóda is
korcs lesz. 2. Anyakancát olyat kell választani, amelyik négy és tíz év
közötti korú, nagytestű, szép formájú, végtagjai erősek és a legkitűnőbb
munkabírású, hogy könnyedén befogadja és kihordja egy idegen fajta tőle
különböző utódát, és az ivadékára a testi adottságokon kívül természetét is
átörökítse. Mert mikor az ivarszervekbe bejuttatott m agvak nehezen
elevenednek meg, akkor a m egfogantak hosszabb ideig érnek m eg a
születésre, és így egy év elteltével a tizenharmadik hónapban nehezen jön­
nek világra, és az utódban több lesz az apa nehézkességéből mint az anya
elevenségéből. 3. Mégis az említett célra kevésbé nehéz kancákat találni, a
nagyobb gond az apaállat kiválasztása, mivel a helyes döntést gyakran
m egcáfolja a tapasztalat. Számos csődör, amelyek fajtájukra nézve
222
csodálatosak, silány formájú és nemű utódokat nemz. Ugyanis akár
kistestű kancák születnek, akár tetszetős küllemű és nagyszámú csődör jön
a világra, a családfő jövedelme csökkeni fog. Ellenben bizonyos lenézett
fajták az értékesebbek magvainak látásától termékenyek. Némelyek
olykor saját nemességüket az utódoknak továbbörökítik, de azok tompák
az élvezetre és legritkábban ösztönözhetők a párosodásra. 4. Az ilyeneknek
a hajlandóságát fokozzák a tenyésztők hasonló fajtájú kanca odavezetésé-
vel, mivel a hasonlókat a hasonlók iránt készségesebbekké tette a ter­
mészet, és így mikor az elévitt szamárkancára ráugorva, a vágytól
feltüzelve és elvakulva megtévesztik, elvezetve azt, amelyiket megkívánta,
m eghágják az elutasított kancákat.
X X X V II. 1. Létezik a vágyra felgerjedt csődörnek egy m ásik fajtája is,
amelyik hacsak fortéllyal meg nem fékezik, veszélyes a ménesre. A
csődörök ugyanis gyakran kötelékeiket szétszakítva rárontanak a vemhes
kancákra, és ha odaengedik, a kancák nyakát és hátát összeharapdálják.
Ezt elkerülendő, egy ideig malomban alkalmazva, csillapítsa a vágy
hevességét a munka, és így nyugodtabban bocsátják párosodásra. 2. N em
lehet másként hágatásra bocsájtani a mérsékeltebb hevességűt sem, mivel
nagyon sokat számít, hogy az állat felszított kedve egy kis természetes
gyakorlással csökkenjen, és serkenjen, és a felindult csődört a kancához
engedni úgy, hogy m aguk a m agvak mintegy titkos erővel, elevenebb ele­
mek által formáltassanak ki.
3. Öszvér pedig nemcsak ló kancától és szamár csődörtől, hanem sza­
már kancától és ló csődörtől, ugyancsak vadszamár csődörtől és ló kancától
is származhat. Néhány figyelemre méltó szerző, mint Marcus Varró36 és
előtte D ionysius és M ago írja, Afrika bizonyos vidékein annyira
m egszokott, hogy az öszvérkancának utóda van, hogy az ottani lakosok
számára ez éppen olyan mindennapos, mint számunkra a ló kancák ellése.
4. Nincs azonban m égsem ebben az állatban a természetét és külsejét
illetően kiválóbb, mint az, amelyiket szamárcsődör nemzett. Ám bár vala­
mennyire hasonlítható hozzá az, amelyiknek vadszamár az apja, kivéve
hogy megszelídíthetetlen, a szolgálatra makacs, nem őrzi apja eredeti
szokásait. Az efféle pároztatás (keresztezés) inkább az unokákban mintsem

56 A mezőgazdaságról, 2, 1, 27.

223
a fíakban előnyösebb. H a ugyanis szamárkanca és vadszamárcsődör utóda
párosodik ló kancával, fokozatosan megtörik a vadság, és az ezen
keresztezésből származó utód m egtartja apja szelíd természetét és külsejét,
a nagyapa bátorságát és gyorsaságát. 5. Amelyek ló csődörtől és sza­
márkancától származnak - ámbár nevüket apjuktól kapják, mert hinniV. =
félvér öszvérek lesznek — de mindenben inkább anyjukhoz hasonlítanak.
Ezért legelőnyösebb az öszvérek szaporítására olyan szamárcsődört válasz­
tani, amelyiknek a fajtája —ahogyan mondtam —a tapasztalat szerint jobb.
6. Mégis ránézésre nem tűnik másért előnyösnek, minthogy legnagyobb
testű, erős nyakú, izmos, széles oldalú, nagy és izmos szügyű, vaskos
combú, köpcös lábszárú, sötét vagy foltos színű. Mivel a szamár esetében
általános a szürke szín, tehát nem a legjobban jönne ki az öszvérben. 7. Ne
tévesszen meg azonban bennünket a négylábúak általános fajtája, hogy azt
helyeseljük, amit látunk. Ugyanis ahogyan a kosok nyelve és ínye is foltos,
többnyire ez a bárányok gyapján is jelentkezik: így ha a szamárnak eltérő
színű a szőre a szeme fölött és a fülén, akkor többnyire az utóda is tarka
(különböző színű). Ez m aga is, jóllehet igen gondosan m egvizsgálták a
pároztatásnál, mégis gyakran megcsalja a gazdát. Időközben ugyanis, a
fent említett jelektől különböző öszvérek születnek. Ú gy vélem ez nem
történhetett meg másként, mint hogy a nagyapa színe, keveredve a koráb­
bi m agvakkal, jön elő az unokákban.
8. Ezért tehát az általam leírt szamárcsikót, amint megszületett, azon­
nal el kell venni az anyjától, és egy azt nem ismerő ló kancához kell vinni.
Ezt leginkább sötétben lehet megtenni: ha sötét helyen hozta világra és
azonnal elvitték mellőle, az említett szamárcsikót sajátjaként fogja táplál­
ni. Miután ehhez tíz napon keresztül hozzászokott a ló kanca, mindig neki
nyújtja emlőit, ha az akarja. Az így táplált szamárcsődör m egtanulja
szeretni a ló kancákat. Időközben, jóllehet anyatejen nevelkedett, zsenge
korától fogva lovak között mozogva, szívesen keresi a velük való együtt-
létet. 9. Ennek azonban hároméves koránál előbb nem szabad m egenged­
ni a párosodási. Vagy ha ezt mégis megengedik, célszerű tavasszal vágott
zöldtakarmánnyal és bőséges árpával felerősíteni, néha sót is adni.
Mindenesetre gyenge kancával mégsem szabad összeereszteni. Kivéve
ugyanis, hogy ha az már előtte ismert csődört, a ráugró csődört rúgásokkal
elűzi, és igazságtalanul elhajtva gyűlöletes lesz a többi kanca előtt is. Hogy
ez ne történjen meg: hozzunk oda elfajzott és közönséges szamárcsődört,

224
amelyik felszítja a kanca hajlandóságát, de nem szabad engedni, hogy
m eghágja. H a azonban a kanca már hajlandó a párosodásra, azonnal el kell
vezetni a hitványabbat és m eghágatni az értékesebb csődörrel. 10. Az erre
a célra létrehozott helyet a gazdák „hágatónak” (machiná) nevezik, ez két
fal egy kis dombbal szemben építve, amelyek kis távolságra állnak
egymástól, hogy a kanca ne tudjon ugrándozni, és a ráugró csődörtől elfor­
dulni. Mindkét oldalról be lehet menni, de az alacsonyabb részen korlá­
tokkal (rácsokkal) van megerősítve: ehhez kötelékkel rögzítve a kancát a
domb alá állítják, előrehajlottan állva, a bejutó m agot jobban fel tudja
fogni, és hogy a kisebb állat számára is könnyebb legyen a hátára való fel­
ugrás a m agasabb helyről. Mikor a szamártól megtermékenyítve m egel­
lett, a következő évben a csikóját üresen táplálja. Ez ugyanis előnyösebb,
mint amit némelyek tesznek, hogy ha az éppen csak megellett kancához
csődört eresztenek és megtermékenyítik. 11. Az egyéves öszvért helyes
elválasztani az anyjától, és eltávolítva hegyes és vad legelőkön legeltetni,
hogy a körmei megkeményedjenek, és így alkalmas legyen hosszú útra.
Teherhordásra ugyanis alkalmasabb az öszvércsődör, a kanca ugyanis
mozgékonyabb, de mindkét nem jól használható útra, és jól lehet vele
szántani, hacsak ennek a négylábúnk az ára nem terheli meg a földműves
költségvetését, vagy a nagyon göröngyös föld ökör erejét kívánja.
X X X V III. 1. Ennek az állatnak a gyógykezelését többnyire már előad­
tam más állatoknál, nem mellőzök azonban bizonyos betegségeiket, ame­
lyeknek az orvosságait leírom. A hideglelős öröknek nyers káposztát
adnak. A fulladón eret vágnak, majd összekevernek egy sextarius bort, ola­
jat és fél uncia tömjént, pemetefű levét, a keverék mennyisége kb. egy he-
mina legyen, és beletöltik a torkába. 2. H a a horgas ina fáj árpalisztet
tesznek rá, a kelést késsel meg kell nyitni, vászonnal bekötni, vagy egy sex­
tarius kitűnő garumot, egy libra olajjal keverve, a bal orrlyukába, hozzáad­
va még ehhez három-négy tojás fehérjét, sárgájától különválasztva. 3. A
combját néha fel szokták vágni és kiégetni. H a a lábukba lemegy a vér,
ugyanúgy ki kell engedni mint a lovaknál, vagy ha van olyan gyógyfű,
amit a fölművesek zászpának37 neveznek, ezt adjuk takarmányként. Van

,7 Veratrum egy hunyorféle.

225
még a beléndek,38 m agját borral összetörve és beadva, m eggyógyítja az
említett betegséget.
A soványság és bágyadtság m egszüntethető gyakrabban adott
innivalóval, ami álljon fél uncia kénből, egy nyers tojásból és egy denarius
súlyú mirrhából. Ezeket összetörve, keverjük el borral, és ezt kell a torká­
ba önteni. 4. Ugyanezzel a szerrel gyógyítható a kehesség és a hasfájás is.
A soványság esetén semmi sem olyan hatékony mint a lucerna. Ez a takar­
mány zölden gyorsabban, szárazon, szénaként, lassabban javítja fel az igás-
m arhákat: mértékkel adjuk, nehogy az állat a vérbőség miatt elpusztuljon.
H a a jószág kimerült és melege van, tegyünk a torkába egy darab hájat, és
öntsünk rá bort. Egyebekben az öszvérek esetében is úgy kell eljárni,
ahogyan előző könyvemben a szarvasmarhák és lovak vonatkozásában
elmondtam.

i8 Hüosküamos, vagy medicago sativa.

226
 HETEDIK KÖNYV

A kisebb szamárról —A juhok beszerzése és tartása —A kosok kiválasztása

— A „betakart” juhok — A juhok gyógyítása —A pásztorok feladatai —
A kecskékről — A kecskék gyógyítása — A sajtkészítés — A sertésekről —
A sertések gyógyítása —Ivartalanításukról —A kutyákról —Gyógyításuk

A K IS E B B T E S T Ű SZAM ÁR

1.1. A kisebb testű állatokról fogok szólni, P. Silvinus, első témám az

értéktelen, közönséges szamár, amely Árkádia vidékéről származik, ezekről
a mezőgazdasági szakírók többsége úgy vélekedik, hogy beszerzésükben és
gondozásukban különleges figyelmet kell tanúsítani. Igazuk van, ugyanis
ezt még az olyan vidéken is lehet tartani, ahol kevés a legelő, bármilyen
szűkös élelemmel is beéri. Sőt lehet etetni falevelekkel, tövisekkel, cser­
jékkel, vagy az elébe vetett venyigékkel. A polyvától pedig — ami min­
denütt bőven akad - meg is hízik. 2. Jó l viseli a nehézkes pásztor dur­
vaságát és hanyagságát, igen jól tűri a verést és a koplaltatást, ezért lassab­
ban is pusztul el mint bármely más állat. Mivel a munkát és az éhezést a
legjobban tűri, ritkán betegszik meg. Ez az állat szerény gondozással beéri,
ezzel szemben, az elvártnál több és nélkülözhetetlen munkát végez el. Az
olyan silány földet, mint Baetica1és az egész Libya, könnyű ekével felszánt­
ja, és elhúzza szekéren a nem túlságosan súlyos terhet. 3. Gyakran, aho­
gyan a jól ismert költő is mondja:

„így rak a kordés is gyakran csökönyös szamarára

Gyatra gyümölcsterhet s olajat, faragott követ aztán
Hogyha kiléptet a városból, és éjsürü szurkot”2

Ennek az állatnak már szinte megszokott feladata a malom hajtása, és

a gabona őrlése. Minden vidéken szükség van a szamárra, mint legszük­
ségesebb munkaeszközre —s ahogyan mondtam - a szükséges eszközöket

1 Hispania déli része, Columella szülőföldje.

2 Vergilius: Georgica. 1, 273-274.

227
kényelmesen lehet nyakán és hátán szállítani a városba, valamint onnan
vissza. Fentebbi könyvemben eleget beszéltem már a fajtáról és a leg­
megfelelőbb gondozásról, amikor az értékes állatokról esett szó.

A JU H O K B E SZ E R Z É SE ÉS G O N D O Z Á SA

I I .l. Ezen négylábúak után, a második helyen a juhok állnak, ami, ha

a bevétel nagyságát nézed, az első hely. Mert leginkább ez védelmez ben­
nünket a hideg ellen, s adja a legpuhább takarókat testünk befedésére. A
tej és a sajt bőségével nem csupán a földműveseket tartja jól, hanem sok­
féle kellemes étellel ékesíti az előkelők asztalait is. 2. Bizonyos népeknek,
—ahol nincs gabona —táplálékul szolgál, ezért nevezik „tejivóknak” (galak-
topótai), a nomádok és a géták3 legtöbbjét. Ez az állat tehát — ahogyan
nagyon bölcsen m egállapítja Celsus - ámbár a leggyengébb, egészsége a
legm egbízhatóbb, és legkevésbé szenved a fertőző betegségtől. Azonban
mégis a hely természetének megfelelően kell kiválasztani, amit nem
csupán ebben kell figyelembe venni, hanem a m ezőgazdaság valamennyi
ágazatában, erre figyelmeztet Vergilius is, amikor a következőt javasolja:

„AIbiden fa j minden földön nem nöfel azonban”4

3. A zsíros, sík területen a magas termetű juh tenyészik, a dombos,

sovány helyeken a tömzsi alkatú, amíg az erdős, hegyes vidékeken a kis
testű. A „betakart”5 juh legjobban sík mezőkön és ugarokon legeltethető,
ami azonban nem csupán a fajták, hanem a színek miatt is nagyon sokat
számít. Kiváló fajtának tartják nálunk a calabriait, az apuliait és a milé-
toszit (Milesius), közülük legjobb a tarentumi. M ostanában a galliai
juhokat tartják jobbnak, különösképpen az Altinum-belit, valamint
azokat, amelyek a Parma és Mutina6 körüli sovány legelőkön élnek.

3 A Dunától északra lakó trák néptörzs.

4 Vergilius: Georgica, 2, 109-
5 Ezt a fajtát, gyapjának különleges finomsága miatt, bőrökkel fedték be, mintegy
„felöltöztették” Kun Jó zsef Varró fordításában „bundás” juhoknak nevezte őket.
6 Mindkét említett város, Parma és Mutina (a mai Modena) Gallia Cisalpina római tar­
tomány területén volt.

228
 4. A legkiválóbb szín a fehér, ez azért is a legelőnyösebb, mivel ebből
lehet a legtöbb más színt előállítani, ez pedig másból nem lesz. Létezik
továbbá a természetes barna és fekete, ami az árát tekintve ajánlható, ilyet
ad Itáliában Pollentia, Baeticában Corduba, nem kevésbé Ázsiában a
vöröses árnyalatú, amit erythreainak neveznek. Más változatok előál­
lítására, ezen állatfaj esetében is a tapasztalat tanított meg. Amikor Gades
városába a szomszédos Afrikából, a többi vadállattal együtt- csodálatos
színű erdei és vad kosokat hoztak ajándékozásra, nagybátyám , M.
Columella, — gyors észjárású férfiú és híres gazdálkodó — megvásárolt
néhányat és elvitte a saját földjére, majd megszelídítve azokat összeengedte
a „betakart juhokkal. 5. Először ezek durvagyapjas, de az apjukkal azonos
színű bárányokat ellettek. Majd ezek később, keresztezve a tarentumi
fajtával, finomgyapjas kosokat nemzettek. Az általuk nemzettek (ezek utó­
dai) örökölték anyjuk gyapjának puhaságát, valamint az apa és a nagyapa
színét. Ilyen módon, szokta mondani Columella: a fajta bármely jellemző­
je, ami benne volt a vadban, a vadság szelídülésével az unokákban újra
előjön. Visszatérek azonban a témámhoz.

A K O S O K K IV Á LA SZT Á SA

III. 1. A juhoknak két fajtája van, a finomgyapjas és a durva szőrű.

Mindkettőnek a beszerzését és gondozását illetően sok a közös, mégis a
nemes fajtánál vannak sajátosságok, amelyekre célszerű odafigyelni. A
juhok beszerzésénél általános szempontok a következők: ha a gyapjának
fehérsége nagyon tetszetős, ne válassz mást, csakis a legfehérebb kosokat,
mert a fehér juh gyakran ellik feketét. A vöröses vagy barna színű kos
sohasem nemz fehér bárányt.
Ilyen módon a kos beszerzésénél nem csupán azt az egy szempontot
kell figyelembe venni, ha fehér a gyapja, hanem azt is, hogy az ínye és a
nyelve is egyszínű legyen a gyapjával. H a ugyanis ezek a testrészek feketék
vagy foltosak, barna vagy sötét színű utód születik. Ragyogóan jellemezte
többek között ezt is, a fent említett költő következő soraival:

229
 „Kost pedig ott se tűrj, bármily makulátlan a gyapjú,
Nyelve ba gyászfeketén nyújtózik, nyálhabos ínyén,
Mert ivadékainak teli lesz foltokkal egyébként bolyba ”7

2. Ugyanez a szempont a vörös és fekete esetében is: ezeknél is hason­

lóan —ahogyan már mondtam - egyetlen részük se legyen elütő színű, még
kevésbé legyen az egész gyapjúk foltos. Ezért csakis gyapjas juhot kell
vásárolni, hogy minél jobban szembetűnjön a gyapjú egyenletes színe, ami
ha nem kivételes jellegzetesség a kosokban, az apai jegyek többsége az utó­
dokban is előjön.
3. Testalkatát illetően az a legmegfelelőbb, ha m agas és hosszúkás,
göm bölyű hasú, gyapjas, igen hosszú farkú, töm ött gyapjú, széles hom-
lokú, erős heréjű, csavart szarvú: nem azért mert hasznosabb, hanem mert
jobb a „suta” kos, mivel a csavart szarvak kevésbé ártanak, mint az egye­
nesen szétállók. Bizonyos vidékeken azonban, ahol az éghajlat nedves és
szeles, a legnagyobb szarvú kecskéket és kosokat szeretnénk, amelyek
m agasan felnyúlva a fejük nagy részét megvédik a viharoktól. 4. így ha
általában keményebb a tél, akkor válasszuk ezt a fajtát, ha enyhébb, akkor
rövidszarvú kost tartsuk jobbnak. A szarvasban (ti. kosban) ugyanis az a
kellemetlen, hogy az állat érzi, hogy a feje természetes fegyverrel van ellát­
va, és ezért gyakran megy bele küzdelembe, és a nőstényekkel szemben is
szilajabb. Vetélytársát - ámbár m aga egyedül nem elegendő a m egter­
mékenyítéshez — nekivadultan üldözi és nem tűri, hogy a másik idejében
m eghágja a nyájat, csakis akkor, ha ő m aga már kimerült a szenvedélytől.
5. Ellenben a rövidszarvú kos mintegy fegyvertelennek érezve m agát, nem
kapható a viaskodásra, és a hágásnál is szelídebb. Ezért a pásztorok az
öklelős bakkecskék és kosok durvaságát a következő fortéllyal hárítják el.
Egy láb hosszúságú, szögekkel kivert táblát rögzítenek a szarvaikra,
szögekkel a homlokuk felé, ez visszatartja az ökleléstől a veszekedős kost,
mivel nekivadulva, ökleléseivel saját m agát sebesíti meg. 6. A syracusai
Epicharmus - aki igen alapos munkát írt az állatgyógyászatról -
megerősíti, hogy az öklelős kost le lehet csillapítani, ha átfúrják a szarvát,
közel a füléhez, amitől az lefelé hajlik. Ez a négylábú, hároméves korában
a legalkalm asabb a nemzésre, és az marad egészen nyolcéves koráig. A

7 Vergilius: Georgica. 3, 387-389-

230
nőstényt kétéves korában kell pároztatni, és fiatalnak minősül ötéves
koráig, hétéves kora után viszont kiöregszik. 7. Tehát - ahogyan mondtam
—nyíratlan juhot vásárolj, és ne válaszd a tarkát vagy a szürkét, mert m eg­
bízhatatlan a színe. U tasítsd el a háromévesnél idősebb, meddő, kiálló
fogút: válaszd a kétéves nagytestű, nyúlánk nyakút, nem durva, hanem
finom gyapjas, telt tőgyűt. A kopasz és kicsi kerülendő.
8. A juhok beszerzésénél ezek szinte általános szem pontok.
Gondozásukban pedig a következők fontosak: alacsony akolt kell építeni,
inkább hosszú legyen, mintsem széles, hogy egyszersmind télen is melegek
legyenek, és a hely szűkössége miatt ne tegyenek kárt a kicsinyekben. Úgy
kell tájolni, hogy dél felé nézzen, jóllehet valamennyi állat között ez van
legjobban felöltöztetve, mégis a legérzékenyebb a téli hidegre, nem kevés­
bé a nyári hőségre. Ezért a bejárat elé magasan körülkerített kifutót kell
építeni, hogy biztonságban kimehessenek oda sütkérezni. Gondunk legyen
arra is, nehogy valami nedvesség megálljon ott, hogy az akol alja mindig
nagyon száraz haraszttal vagy szalmával legyen megterítve, ezáltal a vem­
hesek minél szárazabban és puhábban feküdjenek, az akiok legyenek na­
gyon tiszták, nehogy az egészségüknek, —amit nagyon kell óvni —m egárt­
son a nyirkosság.
9. Valamennyi juhot bőven kell takarmányozni, ha ugyanis jól tartják
őket, a csekély létszámú állomány nagyobb hasznot hoz, mint a legna­
gyobb nyáj, ha éheztetik. Nem csak füves mezőket kell keresni, hanem a
tüskéktől menteseket, az isteni ihletésű költőt idézve:

„Hogyha viszont vágyad gyapjú: tövises ligeterdő,

Bojtorján, súlyom és buja gyöp ne legyen közeledben”

10. Ugyanez a költő állítja, hogy ez rühességet okoz a juhoknak:

„ Vagy letapad hátán, miután megnyírtad, a szennyes

Izzadság, vagy a tüskebokor fölvérezi testét”s

N aponta csökken a gyapjúhozam, ugyanis minél hosszabbra nő az álla­

ton, annál többet ártanak neki a szederbokrok, amelyeken mintegy horgon
fennakadva, kiszakad a legelésző juhok irhájából.

8 Vergilius: Georgica 3, 384-385; 443-444.

231
 Ilyen módon az állat elveszti azt a puha takarót, ami befedi, és ez nem
kis költséggel hozható helyre.
11. Az agrárszakírók csaknem egyetértenek abban, hogy a pároztatás
ideje legkorábban tavasszal, a P a riiig ünnep ideje, ha a juh m egérett rá, ha
vemhes, akkor július hónap körül. Kétségtelenül megfelelőbb a korábbi
időpont, - hogy ahogyan az aratást a szüret, a szüret utáni gyüm ölcster­
mést a juh ellése kövesse, - hogy az egész ősz folyamán takarmánnyal
bőségesen ellátva, a kemény és ínséges tél beállta előtt, erősödjön meg a
bárány. Mert jobb az őszi bárány a tavaszinál, nagyon igaza van Celsusnak
amikor azt mondja: fontosabb, hogy inkább a nyár, mint a tél beállta előtt
megerősödjön, ugyanis valamennyi állat közül egyedül ez születhet télen is
gond nélkül. 12. H a a körülmények úgy kívánják, hogy több kos szü­
lessen, — A ristotelés,10 természettudományban igen járatos férfiú — azt
ajánlja, hogy a pároztatás idején a száraz napokon ügyelni kell az északi
szélre, hogy a nyájat a széllel szemben legeltessük, és arra nézve is pároz-
tassuk. H a ellenben nőstényeket akarunk, déli szelet kapjanak, és ugyan­
ilyen irányban történjék az anyák m eghágatása is. Mert amit a fentebbi
könyvemben tanítottam , hogy a hímnek vagy a jobb vagy a baloldali
heréjét kell elkötni, ez nagyobb nyáj esetében körülményes.
13. Az ellés után a juhpásztor távoli legelőre készülve, az utódok zömét
tartsa vissza a városhoz közeli legelőn, a zsenge bárányokat pedig a felü­
gyelő — amíg m ég a füvet nem ismerik — adja át a mészárosnak, mivel
ezeknek a szállítási költsége csekély, és túladva rajtuk jelentős haszon jön
be az anyaállatok tejéből. 14. A város közelében ajánlatos viszont minden
ötödik bárányt felnevelni, mivel a saját nevelésű állat sokkal értékesebb
mint az idegen. N em kell megengedni továbbá, hogy az egész állomány
elöregedése miatt meddővé váljon, és hiánya legyen a gazdának. A jó pász­
tornak minden évben legfőbb gondja legyen, hogy az elpusztult és m eg­
betegedett állatok helyett ugyanannyit, vagy többet pótoljon, ugyanis a
hideg, és a tél keménysége gyakran megcsalja a pásztort, és éppen azokat
az állatokat pusztítja el, amelyeken ősszel, —úgy gondolva, hogy kibírják
(ti. a telet) —nem adott túl. 15. Ezen esetek miatt még inkább csakis a leg­

9 Palesnek, a juhok és pásztorok védelmezőjének ünnepe, április 18-án.

10 De gén. anim. 766.

232
erősebb juhokat szabad átteleltetésre szánni, hogy új nemzetséggel töltsék
fel az állományt. Aki ezt fogja tenni, ügyeljen rá, hogy négy évesnél fiata­
labb és nyolc évesnél idősebb állat utódát ne hagyja meg. Egyik életkor
sem alkalmas ugyanis szaporításra: az, ami elöregedett anyától származik,
az többnyire m agával hozza a szülője gyengeségét, vagy meddő vagy sat­
nya lesz. 16. Az előhasi juhokra éppen úgy kell vigyázni, mint ahogyan a
bábaasszonyok teszik, ez az állat ugyanis úgy hozza világra utódát, mint az
asszony, és gyakran, - ámbár nem értelmes lény — nehezen ellik. Ezért
gondozójuknak járatosnak kell lennie az állatgyógyászatban is, hogyha a
helyzet úgy kívánja, épségben ki tudja húzni a m agzatot, ha az elakadna a
szülőcsatornában, vagy pedig darabolja szét késsel, és szedje ki az anya
veszélyeztetése nélkül, ezt nevezik a görögök a m agzat kihúzásának
(embruoulkein).
17. Amint a bárány világrájött, lábra kell állítani, és az emlőhöz tenni,
kifeszítve a száját, az anya tőgyéből kinyomott tejjel meg kell nedvesíteni,
hogy tanuljon meg anyatejet szopni.
Mielőtt erre sor kerülne, egy kevés tejet ki kell fejni, ezt a pásztorok
„előfejnek” 11 nevezik, mert ha ebből nem fejnek ki valamennyit, az árt a
báránynak. A bárányt születése utáni első két nap után össze kell zárni
anyjával, hogy az kényeztethesse szülöttjét. 18. M ajd ezt követően, amíg
még nem ugrándozik, sötét, homályos akolban kell tartani, azután amikor
játékos kezd lenni, a vele egykorúakkal együtt vesszőketrecbe kell zárni,
nehogy a túlzott gyerekes ficánkolás miatt lesoványodjon. Ügyelni kell rá,
hogy a gyengébbeket elkülönítsük az erősebbektől, mert az izmosabb el­
nyomja a gyámoltalant. 19. Elegendő reggel, mielőtt a nyáj kimenne a le­
gelőre, valamint alkonyatkor, amikor a juhok jóllakottan hazatérnek,
odaengedni hozzájuk a bárányokat. Amikor ezek kezdenek erősödni, etet­
ni kell őket az akolban zanóttal, lucernával vagy korpával, és ha a termés
bősége m egengedi, árpa vagy lednek lisztjével. Ezután, mihelyt
megerősödtek, déltájban, anyjukkal együtt ki kell hajtani a legelőre, vagy
a villához közeli mezőre, a kerítésből (karám) ki kell engedni a bárányokat,
hogy szokják a szabad legelést.
20. A takarm ányfajtákról már korábban is szóltam, m ost csak

11 Lacin szóval colostra, magyarul népiesen gulásztának, vagy feccscejnek is mondják.

233
emlékeztetek a kimaradottakra. A legízletesebb füvek azok, amelyek az
ekével felszántott földön, azután azok, amelyek a mocsártól mentes
réteken nőnek ki, legkevésbé alkalmasaknak a mocsaras és erdős helyeken
találhatókat tartják. Mégis nincsen egyetlen annyira kellemes takarmány
vagy ennivaló sem, hogy folyamatosan etetve, meg ne unnák, kivéve ha a
pásztor megelőzi azzal, hogy a juhoknak mintegy a víz és a takarmány
fűszereként, sót ad. Nyáron a favályúkra kirakva, mikor jönnek vissza a
legelőről a juhok, megnyalogatják, és ettől kedvet kapnak az evésre és az
ivásra. 21. A téli ínségen ellenben úgy segítenek, hogy az akolban takar­
mányt vetnek elébük. Igen jól lehet etetni kőris- vagy szilfalombbal, vagy
őszi szénával, amit „sarjúnak” neveznek. Ez ugyanis puhább, és ezért
kellemesebb, mint az érett széna. 22. Igen jól tarthatók zanóttal és
bükkönnyel is, de ha nincs más, felhasználható a hüvelyesek polyvája is.
M agában az árpa, vagy megőrölve csicseriborsóval együtt költségesebb
annál, minthogy a városhoz közeli birtokon mérsékelt áron be lehetne
szerezni, ha ellenben az olcsóság megengedi, kétségtelenül a legjobb. 23.
Az etetés, valamint a vízhez hajtás idejéről, megegyezik a véleményem
Maró tanácsával, miszerint:

„Akkor a Hajnali Csillaggal kell már, kora reggel,

—Míg a mező hűvös, míg csillog a gyep —kivonulnunk,
S míg a juhoknak oly édes zúz a selyem fúvón ott ül.
M ajd ha mutat már négyet a nap s elepednek a birkák, ...
Á llataid tüstént mély tó mellé vagy a kúthoz
Tölgyvályúra tereld”12

Délben azt tanácsolja ugyanez a költő, hogy a völgybe kell hajtani őket:

,Juppiter ősi, magas tölgyfái tövébe, a?nelyeknek

Roppant ág-karjuk fölnyúl, vagy sűrű magyalfák
Szent ligetébe, melyen szétbomlik barna homályuk”13

24. M ajd ezután, ha csillapodik a hőség, hajtsuk a nyájat a vízhez, ezt

tegyük egész nyáron - majd újra vissza a legelőre.

12 Vergilius: Georgica 3, 324-328.

15 Ugyanocc 332-334.

234
 „Napnyugovásig a nyáj, míg nem mérsékeli hűvös
Alkony a hőt s a pagonyt nemfürdeti harmat a holdból”'4

Nyáron figyelni kell a kutya csillagkép feljöttére, ilyenkor a nyájat

délelőtt nyugat felé nézve hajtsuk, és így legeltessük, délután pedig kelet
felé. N agyon sokat számít, hogy az állat feje ne legyen a nappal szemben,
ami az említett csillagkép feljöttekor különösen ártalmas a jószágnak.
25. Télen és tavasszal hajnalban, az akolban kell tartani őket, amíg a
nap fel nem szárítja a deret, mert a zúzmarás fű hurutot és hasmenést okoz.
Ezért az esztendő hűvös és nyirkos időszakában az állatoknak naponta
egyszer kell inni engedni.
26. Aki a nyájat kíséri, ügyeljen és vigyázzon rá - ez mindenkitől
elvárás, és minden négylábú állat pásztorától is — hogy türelmesen
foglalkozzon velük, és inkább barátságos legyen, az állatok kihajtásánál és
hazatérésnél hanggal és bottal figyelmeztesse őket, sohase hajítson utánuk
fegyvert, ne menjen tőlük távolabbra, ne üljön és ne is feküdjön le.
Ugyanis, hacsak nem megy, állnia kell, mivel a pásztor feladata m eg­
követeli, hogy m agasról mintegy őrtoronyból figyeljen. Sem a lassúbbakat
és vemheseket, miközben lemaradoznak, sem a fürgéket és a m egellet­
teket, miközben előreszaladoznak, ne engedje különválni a többiektől,
nehogy a tolvaj vagy a vadállat becsapja az elmélázó pásztort. Ezek szinte
valamennyi juhnyáj esetében közösek, most rátérek a nemesebbek sajá­
tosságaira.

A „B E T A K A R T ” JU H O K R Ó L

IV. 1. Görög juhot, - amit többen tarentuminak neveznek - nem na­

gyon ajánlatos tartani, csakis akkor, ha a gazda állandóan jelen van, ugyan­
is több gondoskodást és takarmányt kíván. Általában a gyapjas jószág
minden más állatnál érzékenyebb, akkor a tarentumi valamennyi között a
legkényesebb, ez nem tűr el semmiféle mulasztást, sem a gazda sem a pász­
tor részéről, m ég kevésbé a spórolást, nem viseli el sem a hideget sem pedig
a hőséget. 2. Ritkán tartják szabadon, többnyire a gazdaságban, a leg­
falánkabb, és ha élelméből valamit elvon a felügyelő fortélyossága,

14 Ugyanott 3, 336-337.

233
betegség üt ki a nyájban. A tél folyamán, amikor a juhokat akolban
tartják, adagjuk fejenként három sextarius árpa, vagy hüvelyével együtt
összezúzott bab, vagy négy sextarius csicseriborsó úgy, hogy adsz mellé
száraz lombot, szárított vagy zöld lucernát vagy zanótot, hét font sar-
júszénát, vagy hüvelyesek polyváját bőven. 3. A bárányok eladásából igen
csekély haszon származik ennél a fajtánál, és a juhtejből nem térül meg
semmi. Ugyanis azok is, amelyeket születésük után néhány napos koruk­
ban el kell adni, éretlen korban levágják, és az utódaiktól megfosztott
anyák idegen kicsinynek nyújtják emlőiket. így minden egyes bárányt két
anya szoptat, a tejből nem ajánlatos bármit is elvenni, mivel a bőséges
tejtől gyorsan megerősödik a bárány, és így az anyához társulva a szoptatós
dajka kevésbé viselődik meg a saját szülöttje nevelésében. Ezért gondosan
kell figyelni arra, hogy a bárányok naponta odamenjenek saját anyjukhoz,
és az idegenekhez is (ti. a szoptatójukhoz), amelyek nem táplálnak irántuk
anyai érzéseket. 4. Az ilyen nyájban több kost kell m egtartani, mint a dur­
vaszőrű (hirtus) juhok között. A kosokat, mielőtt m eghághatnák az
anyákat, ivartalanítják, mikor a második évüket betöltötték, levágják, és a
bundájukat, a gyapjú szépsége miatt, m agas áron adják el a keres­
kedőknek. Említettem már, hogy a görög juhokat tiszta, szeder és tövistől
mentes helyeken legeltetik - nehogy, mint fentebb már mondtam —kisza­
kadjon a hátukon a gyapjú. 5. Mégsem kíván ez a fajta olyan figyelmes
gondozást a szabadban, — mivel nem hajtják ki naponta a legelőre — de
annál nagyobb odafigyelést igényel otthon a gazdaságban, mivel gyakran
le kell venni róla a takarót, és le kell hűteni, gyakrabban kell nyírni, m eg­
hinteni borral és olajjal. Időnként egészen meg kell mosni a gyapjúját, ezt
akkor kell tenni, ha lehetséges a napon megszárítani. Ez évente háromszor
elég. Az akolt gyakran ki kell söpörni és kitakarítani, el kell távolítani min­
den nedvességet és vizeletet. Szárazon tartásuknak legkényelmesebb
módja, az akol aljára lefektetni egy kilyuggatott deszkalapot, hogy a juhok
erre feküdjenek. 6. N em csupán a trágyától és a sártól kell óvni a
„betakart” juhot, hanem a veszélyes kígyóktól is, ami a következőképpen
lehetséges:

236
 „ Illatozó cédrust15 is gyújts aktodban időnként
S tudd: a gonosz siklót elkergeti gyantafa füstje.
Mert megfogni-tilos viperák bújnak meg a nyugvó
Jászlak alatt olykor, menekülve riadtan a fénytől
Vagy kalyibád árnyában más kígyó-faj”

Ezért ajánlja ugyanez a költő:

,,A kezedbe, juhász, a követ vagy a csépet!

S bár fenyeget, fölfújt nyaka bár nyúlik ki sziszegve”16

Ennek a veszélynek az elhárítására égess gyakran női hajat vagy

szarvasagancsot, ezeknek a szaga űzi el leginkább az akolból az említett
veszedelmet.
7. Az éves nyírások meghatározott időpontját lehetetlen minden
vidéken betartani, mert a nyár mindenhol sem nem későn, sem nem elég
hamar köszönt be. Ezért a leghelyesebb mód az időjárást figyelembe venni,
vagyis amikor a juh nem fázik, ha már lenyírtad, és nincs melege sem, ha
még nincs megnyírva. A juhokat miután m egnyírtad a következő
orvossággal kell bekenni: megfőzött csillagfürt leve, óbor seprője és olaj­
hab), azonos mennyiségben összekeverve, ezzel a folyadékkal kell átitatni a
megnyírt juh bőrét. 8. Mikor három nap alatt a bőre beitta az orvosságot,
a negyedik napon — ha van a közelben tenger — le kell vinni a partra és
megfürdetni, ha nincs, akkor esővizet kell erre a célra sóval, szabad ég alatt
megkeményíteni, kissé összefőzni, és a juhot ezzel megmosni. Celsus azt
állítja, hogy az így kezelt juh egész évben nem rühesedik meg, ez kétségte­
len, sőt ettől az eljárástól puhább és hosszabb gyapja nő.

A JU H O K G Y Ó G Y ÍT Á SA

V .l. Mivel az egészséges állatok tartását és gondozását már előadtuk,

most arra vonatkozóan fogok tanácsokkal szolgálni, hogyan kell a hibák­
tól és betegségtől szenvedőket meggyógyítani. Ámbár ezt a témát m ajd­

15 Vergilius: Georgica 3, 414-419- Az említett cédrus egy illatos, aromás, szíriai fajta,
amit egyébként illatszerek (olaj, kenőcs) készítésére használtak.
16 Vergilius: Georgica 3, 419-421.

237
nem teljesen kimerítettem a bevezetésben,17 amikor előző könyvemben a
nagyobb testű állatok gyógykezeléséről esett szó. Mivel majdnem azonos a
nagyobb és a kisebb testű négylábúak testének a természete, csupán
néhány kisebb eltérés található a betegségek és gyógym ódok között.
Bármennyire jelentéktelenek is ezek, nem fogom mellőzni.
2. H a a teljes állomány megbetegszik —ahogyan fentebb tanácsoltam,
most újból megerősítem, mivel a legegészségesebbnek tartom — ebben az
esetben a legkézenfekvőbb gyógymód, hogy változtassuk m eg a takar­
mányt, valamint az itatóhelyeket, és teljesen más vidéket keressünk.
Vegyük figyelembe az éghajlatot, ha a meleg és a hőség m iatt betegedtek
m eg, akkor árnyékos helyeket, ha viszont a hideg m iatt, akkor naposat
válasszunk. 3. Azonban nyugodtan, sietség nélkül kell terelni a nyájat,
nehogy azok gyengeségét a hosszú út is tetézze, azonban mégse lustán és
kényszeredetten hajtsuk őket. Mert ahogyan a betegségtől megviselt jószá­
gokat nem ajánlatos hajszolni és megerőltetni, célszerű azokat mértékkel
igénybe venni, a lemaradozókat ösztökélni, és nem hagyni, hogy az
erőtlenségtől elhagyva m agukat, elpusztuljanak. Amikor a nyáj m eg­
érkezik új szálláshelyére, kis csoportokra kell szétosztani a gazdák között,
mert külön-külön könnyebben felerősödnek, mint együtt. 4. Akár azért,
mert az adott betegség kevésbé fertőz kisebb létszámban, akár mert a
kevesebbet hatékonyabban lehet gyógykezelni. Tehát ezeket, és a többit -
amit előző könyvemben már elmondtam, nem ismétlem m eg — kell
figyelembe venni, ha mind betegek, amazokat pedig akkor, ha csak egye­
sek.
5. A juh minden más állatnál gyakrabban betegszik meg rühességben,
ez általában akkor következik be, ahogyan költőnk mondja:

„ mikor át dermeszti fagyával

Bőrig a zápor, a zord télnek pedig ősz hava hűti."18

Vagy a nyírás után, ha nem használod a fent említett orvosságot, ha a

nyári izzadtságot nem mosod le a tengerben vagy a folyóban, ha engeded,
hogy a megnyírt juhot az erdőkben a tövisek és tüskék m egszaggassák, ha

17 Lásd 6. könyv 6-10; 30-35-

18 Vergilius: Georgica III, 441-442.

238
olyan akolt használsz, ahol öszvérek, lovak vagy szamarak tartózkodtak.
Leginkább m égis a takarm ányhiány az, ami soványságot okoz, a
soványság19 pedig rühességet. 6. A következő jelekből lehet észrevenni,
hogy ez kialakulóban van: az állatok harapdálják a beteg részt, szarvukkal
vagy patájukkal döfködik, fához törleszkednek és falaknál tisztogatják
m agukat. H a észreveszed, hogy valami ilyet tesznek, meg kell fogni és
széthajtani rajta a gyapjút: alatta ugyanis megkérgesedett a bőr, és m int­
egy érdessé vált. Amint megjelenik, rögtön kezelni kell, nehogy az egész
állományt megfertőzze, m égpedig gyorsan, mivel veszélyezteti a többi álla­
tot is, de legfőképpen a juhokat. 7. Többféle orvosság is van erre, ame­
lyeket nem azért sorolok fel, mert valamennyire szükség van, hanem azért,
mert bizonyos vidékeken ezek valamelyike nem található m eg, és hogy a
többféléből lehessen valami gyógyszert találni. Először is jól használható az
a keverék, amit nem sokkal ezelőtt bem utattam , ha seprőhöz olajhabot,
megfőzött csillagfürt levét, és ugyanolyan mennyiségben porrá tört fehér
hunyort is adsz. 8. Megszüntethető a rühesség zöld bürök levével -
tavasszal, amikor már szárba szökkent, de még nem m agzik — felvágva
össze kell zúzni, kinyomni a levét, agyagedényben eltenni, két urna
folyadékhoz fél modius pörkölt sót keverve. Mihelyt ez megvan, az edényt
lezárva a trágyában kell elásni, egész évben érjen a trágya gőzében. Majd
előveszik és m eglangyosítva az orvosságot, bekenik vele a beteg testrészt,
amit előtte érdes téglával vagy habkővel ledörzsölnek. 9. Ugyanerre
gyógyszer az olajhab, kétharmadára lefőzve, úgyszintén az állott emberi
vizelet, tüzes cserepekkel felhevítve. Egyesek a vizeletet tűz fölé teszik és
egyötöd részét elpárologtatják, kevernek hozzá azonos menynyiségű zöld
büröklevet, majd ebből a folyadékból minden egyes urnához egy sextarius
törött sót adnak. 10. Használ még azonos mennyiségben a m egtört kén és
folyékony kátrány, gyenge tűzön hevítve. A Georgica című költemény
megerősíti, hogy nincs ennél jobb orvosság:

„Mint kimetélni a felpattogzott vart gyökerestől

Vas-késsel: ha vakargatjuk, tápot kap a tályog”20

19 A fizikailag legyengült állatoknál gyorsabban elhatalmasodik a kór, más gombás fer­

tőzésekhez hasonlóan.
20 3, 453-454.

239
 Ezért azt, hasonlóan a többi sebhez, fel kell nyitni, és orvossággal kezel­
ni. A költő igen bölcsen hozzáteszi, hogy a hideglelős juhoknak a csüdjük
fölötti, vagy a körme közötti részből kell vért csapolni.
Azt mondja, ez a leghatásosabb:

„Hasznos az egy-csupa-tűz lobot úgy zaboláznod ilyenkor,

Hogy belevágva, alul vért ugratsz csüdjük eréből’’21

11. Mi pedig a szemük alól, és a fülük feletti részből veszünk le vért. A

körömfájás (clodigo) is kétféleképpen viseli meg a juhot: akár mert tályog
és seb keletkezik a körmei között; akár mert azon a helyen egy kis daganat
tám ad, és ennek a közepéből egy, a kutyáéhoz hasonló szőrszál áll ki, ami
alatt kukac van. 12. A tályog és a seb kezelhető folyékony kátránnyal, vagy
timsóval és kénnel, ecettel összekeverve, vagy zsenge gránátalm a —mielőtt
még m agja lenne - timsóval összetörve, felöntve ecettel, majd erre rozsda­
port kell törni; vagy pedig elégetett tölgyfagubacsot vörös borral összeke­
verni, és ezt ráönteni a sebre. 13. A kelést, ami alatt a kukac van, igen
óvatosan kell körülvágni késsel, nehogy miközben vágjuk, alul az állatot is
m egsértsük. Mert amikor azt megsértik, mérges gennyet bocsát ki
m agából, ami szétszóródva, gyógyíthatatlanná teszi a sebet (elmérged)
úgy, hogy az egész lábat amputálni kell. Ellenben miután gondosan
körülvágtad a kelést, égő gyertyából forró faggyút csepegtess rá.
14. A tüdőbajt a juhoknál éppen úgy kell kezelni, mint a disznóknál, a
fülükbe kell fűzni az állatorvosok által tüdőfűnek22 nevezett gyógy­
növényt, erről volt már szó, amikor a nagyobb testű állatok gyógykezelését
tárgyaltuk.23 — Ezt a betegséget többnyire nyáron kapják m eg, amikor
nincsen elég víz, ezért a hőségben minden négylábú állat számára
bővebben kell lehetőséget adni az ivásra. 15. Celsus szerint, ha a tüdő
beteg, annyi erős ecetet kell adni az állatnak, amennyit el tud viselni, vagy
m egm elegített, állott emberi vizeletből úgy (kb.) három beminát szarutöl­
csérrel a bal orrlyukába tölteni, a torkába pedig egy sextans régi disznóhá-
jat kell tenni.

21 3, 459-460.
22 P/ilmonaria officinalis.
23 6. könyv 5, 3; 14, 1.

240
 16. A bőrgyulladás (sacer ignis) is gyógyíthatatlan — ezt a pásztorok
Orbánénak (pusula) nevezik, hacsak nem szüntetik meg azonnal, amint az
első juhnál jelentkezik, a ragály az egész nyájat leteríti. H a pedig sem
gyógyszerrel, sem késsel nem lehet segíteni rajta, ugyanis minden érin­
téstől begyullad, mégis egyedül a kecsketej borogatás enyhít rajta, ami
ráöntve, érintésével mintegy mérsékeli az égető fájdalmat, mégis inkább
elodázza, mintsem m eggátolja a nyáj pusztulását. 17. A híres egyiptomi
szerző, Bolus Mendesius,24 —akinek a kommentárja görögül a Kheirokméta
címet viseli —és tévesen Démokritos neve alatt m aradt fenn —azt ajánlja,
hogy emiatt a betegség miatt gyakrabban kell átvizsgálni az állatok hátát,
hogyha netán valami ilyesféle változást veszünk észre, azonnal ássunk
gödröt az akol küszöbén, és az élő állatot, amelyik orbáncos, hátára (hany­
att) fektetve temessük el, és az egész nyájat hajtsuk át az eltemetett állat
fölött, hogy ezzel elűzzük a kórt.23
18. N em a legjelentéktelenebb veszély nyáron a vérhas {bilis), ami
állott emberi vizelet itatásával elűzhető, ez a gyógyszere a sárgaságban
szenvedő állatnak is. H a ellenben gyötrő takonykór (pituita) jelentkezik,
akkor vadmajoránna és a vadmenta hajtását gyapjúba tekerve tegyük az
orrába, és addig forgassuk benne, amíg az állat nem prüszköl. A törött
lábat az állatoknál ugyanúgy kell kezelni mint az embereknél, borral és
olajjal átitatott gyapjúval be kell tekerni, majd vékony pálcákkal körülvéve
rögzíteni. 19- Igen veszélyes a vérfű (herba sanguinaria), amit ha lelegel a
juh, a hasa felfúvódik, összegörnyed, szája habzik, és valami bűzös
folyadékot hány ki. Azonnal vért kell tőle csapolni a farka alatt, a farához
közeli részen, és ugyancsak eret kell megnyitni a felső ajkán. A nehéz
légzéssel küszködő juhoknak késsel be kell vágni a fülét, és át kell vinni
másik vidékre, ahogyan minden betegség és fertőzés esetében ezt ajánlot­
tam cselekedni.
20. Segíteni kell a lázas, vagy más betegségtől gyötrődő bárányokon is.
Amikor ezek betegek, nem kell odaengedni az anyjukhoz, nehogy azokra
is átvigyék a bajt. Ezért a juhokat külön kell megfejni, és a tejhez

24 Említi Plinius (24, 102.) és Vitruvius is (9, 3.), ennek a munkának a címe:
Sziintpatheíon kai antípaíheion.
25 Tudós szerzők is gyakran elmondanak babonás népi hiedelmeket - ezt teszi több
helyen Columella is.

241
ugyanolyan m ennyiségű esővizet keverve, ezzel m egitatni a lázas
bárányokat. Sokan kecsketejjel gyógyítják ezeket, amit szarutölcsérrel
öntenek a torkukba. 21. Végzetes a szopós bárányokra a szájfájás (mentigo)
is, amit a pásztorok ostigónak mondanak. Ez többnyire abból ered, ha a
pásztorok hanyagsága folytán a bárányok és kecskék szétszélednek, és har­
matos füvet legelnek, amit a legkevésbé szabad megengedni. Amikor ez
m egtörtént, a szájukat és ajkukat mintegy orbánc (sacer ignis) lepi el,
csúnya sebekkel. 22. Orvosság erre az izsóp azonos mennyiségű sóval
összetörve. Ezzel a keverékkel az ínyét, nyelvét és az egész száját bedörzsö­
lik. Majd a beteg részt ecettel lemossák, azután megkenik folyékony
kátránnyal és sertészsírral. Egyesek három rész fémrozsdát összekevernek
két rész régi disznózsírral, és meglangyosítva orvosságként használják.
Néhányan összetört cipruslombot kevernek vízzel, és ezzel mossák meg a
sebes részt és az ínyt. Az ivartalanítás módját már ismertettem, ez ugyanis
a bárányok esetében sem történik másként, mint a nagyobb testű
négylábúaknái.

A K E C SK É K R Ő L

VI. 1. Mivel eleget beszéltem a juhokról, most rátérek a kecskékre. Ez

inkább a cserjés helyet, mintsem a nyílt mezőt kedveli, a sziklás, erdős
vidéken él meg a legjobban. N em zavarja a szeder-bokor, nem sebzi fel a
tövis, a legjobban a bokrokat és a cserjéket szereti, ilyenek a vadalma,
vadolajfa, mezei zanót, nem kevésbé a hagyományos és a tövisestölgy cser­
jék, amelyek nem nőnek meg magasra.
2. Azt a bakkecskét tartják a legjobbnak, amelyiknek a nyakán, az álla
alatt két kinövés (verrucula) lóg le, igen nagytestű, erős lábú, nyaka telt és
rövid, lelógó vastag fülű, kicsi fejű, szőre fekete, sűrű, fényes, és nagyon
hosszú —ezt ugyanis nyírják.

„ ... hadipokróc,
vagy nyomorult evezős népnek lesz takarója”26

3. Héthónapos korában már eléggé alkalmas szaporításra, mivel már

26 Vergilius: Georgica 3, 313-

242
akkor csillapíthatatlan a párzási kedve, m eghágja az anyját m ég szopós
korában, és ezért hatéves kora előtt gyorsan megöregszik. Mert az idő előt­
ti párzási vágy kora ifjúságában kimeríti, így az anya megtermékenyítésére
csak ötéves koráig alkalmas. 4. Nőstény kecskéből azt tartják a legjobb­
nak, amelyik nagyon hasonlít ahhoz a bakhoz —ahogyan már leírtam —ha
nagy tőgyű és igen bő tejelő is. N yugodt éghajlatú vidéken megcsonkított
(mutilus) szarvú kecskét szerezzünk be, viharos, esős helyeken olyat, ame­
lyiknek megvan a szarva. Azonban minden vidéken megcsonkított szarvú
bakkecskét kell tartani, mivel az, amelyiknek szarva van, veszélyesebb
támadó hajlama miatt. 5. Ebből a fajtából viszont nem ajánlatos száznál
többet tartani egy ólban, amíg juhot, akár ezret is kényelmesen lehet tar­
tani egy akolban. Amikor először vásárolnak kecskéket, jobb egy egész
nyájat megvenni, mint többet részletekben, nehogy a legelőn csoportokra
különüljenek el, és így a kecskeólban is nagyobb békességben, nyugodtan
legyenek. Ennek az állatnak árt a meleg, de még inkább a hideg,
különösen a várandósoknak, mert a keményebb tél kárt tesz a m agzatban.
Azonban nem egyedül ez okozhat vetélést, hanem az is, ha nem kap jól-
lakásig m akkot, így ha nem lehet bőven adni, inkább nem is kell
megengedni.
6. A hágatás idejéül, ősszel a december hónapot megelőző időszakot
ajánlom, hogy akkorra essen az ellés, mikor a tavasz közeledtével rügyezni
kezdenek a bokrok, és az erdők már friss lombot hajtanak. A kecskeólnak
természetes vagy kézzel kirakott köves helyet kell választani, mert ennek
az állatnak nem szoktak almozni, a gondos pásztor naponta söpörje ki az
ólat, ne tűrje, hogy trágya, nedvesség vagy sár legyen ott, ugyanis ezek
mindegyike árt a kecskéknek. 7. H a jó fajtájú a kecske, gyakran kettőt
ellik, néha hármat. A legrosszabb az ellés, amikor két anya három gödö­
lyét hoz a világra. Ezeket miután megszülettek, úgy nevelik, mint a
bárányokat, eltekintve attól, hogy a gödölyék játékosságát meg kell
fékezni, és jobban kordában kell tartani őket. A bőségesebb tej mellett kell
adni nekik szilfahajtást, zanótot, borostyánt, masztixfa hajtást, vagy más
zsenge lombot. Az ikrek közül egyeseket, amelyek erősebbeknek lát­
szanak, m egtartják a nyáj utánpótlásaként, a többit eladják a
kereskedőknek. 8. Az egy vagy kétéves kecskék alatt — ezek mindegyike
ellett már - nem kell megtartani a kiskecskét nevelésre, csak a hároméves
neveljen. Az egy esztendőstől azonnal el kell venni utódát, a kétévesnél

243
már otthagyható addig, amíg nem lesz eladó. Az anyákat sem kell m egtar­
tani nyolcéves korukon túl, mert a folyamatos elléstől kimerülve meddővé
válnak.
9. A nyáj pásztora pedig kemény, edzett, ügybuzgó, igen munkabíró,
éber és vakmerő legyen, könnyedén menjen át a kősziklákon, pusztasá­
gokon, tüskéken, ne utánuk menjen —ahogyan általában más állatok pász­
torai — hanem többnyire előzze meg a nyájat. Leginkább a nyáj előtt ha­
ladó anyakecske siet, ezért muszáj tartóztatni, hogy ne fusson előre, hanem
csendesen és nyugodtan legelésszen, hogy duzzadjanak emlői, és ne legyen
sovány.

A K E C S K É K G Y Ó G Y ÍT Á SA

V II.l. Más állatok, amikor betegség kínozza őket, először a kór és a

bágyadtság m iatt lesoványodnak, egyedül a kecskék azok, amelyek bár jól
tápláltak, virgoncok, hirtelen összeesnek, és mint valami csapástól,
tömegével hullnak el. Ez többnyire a takarmány bősége m iatt szokott
bekövetkezni, ezért, amíg csak néhányat tám adott meg a kór, vért kell
venni valamennyitől, és ne legeljenek egész nap, csak négy órát déltájban,
bekerített helyen. 2. H a már látszik rajtuk a levertség, nád és
galagonyagyökér itallal kell gyógyítani őket, amit fém mozsártörővel gon ­
dosan megtörünk, esővízzel összekeverünk, és csak ezt adjuk inni az állat­
nak. H a ez nem szüntetné meg a bajt, abban az esetben az állatokat vagy
el kell adni, vagy ha ez nem lehetséges, le kell vágni és lesózni. Majd
bizonyos idő elteltével lehet az állományt újra beállítani, de nem előbb,
mint elmúlik a betegséget hozó évszak, ha télen történt, akkor nyáron, ha
ősszel, akkor pedig tavasszal. 3. H a egyesek betegedtek m eg, ugyana­
zokkal a gyógyszerekkel kezeljük, amelyekkel a juhokat. H a a bőrük alatt
feltelik vízzel —ezt a betegséget a görögök büdrópának (vízkór) nevezik —a
szügyük alatti bőrt könnyedén bevágva, távozik a káros folyadék, a
keletkezett sebet folyékony kátránnyal kell kezelni. 4. Amikor ellés után
az ivarszervek m egdagadnak, vagy nem válik le a magzatburok, egy sexta-
rius sűrített mustot, vagy ha ez nincs, ugyanennyi óbort kell a torkába
önteni, ivarszerveikbe pedig folyékony viaszt kell csepegtetni. H ogy ne
vegyem sorra egyenként, úgy kell gyógyítani a kecskéket, ahogyan a juhok
esetében tanácsoltam.
A S A JT K É S Z ÍT É S

VIII. 1. N em elhanyagolható a sajtkészítés gondja a távoli vidékeken,

ahonnan nem lehet elszállítani a tejet. Továbbá ha a sajt sovány tejből
készült, igen gyorsan el kell adni, amíg még friss, m agában tartja a ned­
vességet, ha zsíros, kövér tejből készült, hosszabban eltartható. Ellenben a
tej legyen tiszta és nagyon friss, ha ugyanis állott vagy vízzel kevert, hamar
megsavanyodik. Többnyire bárány vagy kecske oltóanyagával készül,
ámbár lehet oltani vadbogáncs virágával, vadsáfrány m agjával, ugyanúgy
fügefa tejével, amit a fa akkor bocsát ki, ha zöld kérgét m egvágod. 2.
Valójában az a legjobb sajt, amelyik kevés mesterséges anyagot tartalmaz.
A tejhez sajtáronként legkevesebb egy ezüst denaritis súlyú oltóanyag szük­
séges. Kétségtelenül a fügefa tejével beoltott sajt igen kellemes aromájú. 3.
A sajtárt azonban, ha m eg van töltve tejjel, valamennyit melegíteni kell,
mégsem szabad a tűzhelyre tenni, - ahogyan ezt némelyek jónak látják —
hanem a tűztől távol kell elhelyezni, és rögtön amint m egaludt a folyadék,
kosarakba, vékákba vagy formákba kell önteni. A legfontosabb rögtön
átszűrni, és különválasztani a savót a szilárd anyagtól. 4. Ezért a föld­
művesek nem várják meg, amíg a savó lassanként m agától lecsöpög,
hanem azonnal, amint a sajt kissé megszilárdult, súlyokat tesznek rá, hogy
kinyomják belőle a savót. Azután kivéve az öntőformákból vagy vékákból,
árnyékos, hűvös helyre teszik, nehogy megromoljon. N agyon tiszta
deszkalapokra rakják, megszórják törött sóval, hogy a savó kimenjen
belőle, és mihelyt megkeményedett, nagyon erősen lenyomtatják, hogy
tömör legyen. Ezután újra megszórják száraz sóval, és újból tömörítik
súlyokkal. 5. Miután ez így tart kilenc napig, édesvízzel lemossák,
árnyékos helyen vesszőfonadékokat készítve, úgy helyezik el, hogy egyik
sajt ne érjen a másikhoz, és hogy lassan szikkadjon, azért, hogy minél zsen­
gébb maradjon, széltől mentes, zárt helyen érlelik több deszkalapon. így
nem lesz likacsos, sem sós, sem pedig száraz. Ezen hibák közül az első
akkor szokott előfordulni, ha nem nyomtatják le eléggé, a második akkor,
ha túlságosan m egsózzák, a harm adik pedig akkor, ha a napon
szikkasztják. 6. Az ilyenfajta sajt akár a tengeren túlra is elszállítható: a
frisset ugyanis, amelyiket néhány napon belül el kell fogyasztani, kevesebb
gonddal készítik, vagyis kivéve a kosarakból, sós lébe teszik, majd egy ki­
csit a napon szikkasztják. Egyesek mielőtt az anyakecskére rátennék a
nyaklóbilincset, friss fenyődiót szórnak a sajtárba, erre ráfejik a tejet, és
245
benne hagyják mindaddig, míg öntőformákba át nem teszik a m egaludt
anyagot. Ném elyek ezeket a zöld diókat összetörik, belekeverik a tejbe és
így altatják meg. 7. Vannak akik megtört és megszitált kakukkfüvet
adnak a tejhez, úgy altatják. így készítheted akármilyen ízűre, hozzáadva
a kiválasztott fűszert. Valamennyi sajtkészítési mód közül a legismertebb
az, amit „kézzel kinyomottnak” mondunk. A sajtárban kissé m egaludt
tejet, miközben megmelegítik, szétválasztják, forró vízzel leöntve vagy
kézzel formázzák, vagy puszpángfa formákba préselik. N em rossz ízű a sós
lével keményített, és azután alma vagy szilfa füstjével megszínezett sajt.
Térjünk azonban vissza oda, ahonnan elindultunk.27

A D IS Z N Ó K R Ó L

IX . 1. Minden négylábú állatnál gondosan kell megválasztani a hím

fajtáját, mert az utódok gyakrabban inkább hasonlítanak az apára, mint az
anyára. Ezért a disznókondában az olyan kanok ajánlatosak, amelyeknek
egész teste feltűnően nagy, de inkább szögletes, mintsem hosszúkás
alakúak, vagy pedig gömbölyűek, hasuk lelógó, nagy farúak, lábuk és kör­
mük nem hosszú, nyakuk vastag és izmos, orruk rövid és felálló, a leg­
fontosabb pedig az, hogy a megtermékenyítésre a legkészségesebbek
legyenek. 2. Egyéves koruktól megfelelően szaporíthatnak addig, amíg
négyévesek lesznek, bár félévesen már képes megtermékenyíteni a kocát.
Kocák esetében a nagyon hosszú testű ajánlatos, többi tagjaik a kanoknál
leírtakhoz hasonlók legyenek. H a a vidék hideg és fagyos, nagyon kemény,
sűrű, sötétszőrű fajtát kell választani, ha mérsékelt éghajlatú és napos,
akkor a kopasz, vagy a malmokban szokásos fehér színűt kell tartani. 3. A
kocát egészen hétéves koráig alkalmasnak tartják ellésre, amely minél ter­
mékenyebb, annál hamarabb öregszik meg. Az egyéves koca nem fogan
rosszul, de február hónapban kell meghágatni. A vemhesség időtartama
négy hónap, az ötödikben ellik, amikorra a füvek már erősebbek, hogy a
szopós malacoknak érett tej jusson. Miután elválasztották a malacokat,
egyenek gabonaszárat, továbbá hüvelyeseknek és más növényeknek lehul­
lott termését. 4. Ez távoli vidékeken szokott így történni, ahol nincs más,

27 A szerző úgy lácja, hogy a kisebb cestű állatok tárgyalásánál nem helyénvaló kitérni a
sajtkészítésre.

246
mint m egtartani azokat, mivel a város közelében el lehet adni a szopós
malacot; így az anya mentesülve a nevelés terheitől, hamarabb fogan újra
és ellik, ez tehát évente kétszer történik. A kanokat, vagy amikor először
m eghágták a féléveseket, vagy ha már többször szaporítottak, három vagy
négyéves korukban ivartalanítják, hogy meg lehessen hizlalni őket.
5. Az anyakocák méhét késsel kivágják és összevarrják, hogy ter­
méketlenné tegyék. N em értem ennek az eljárásnak mi az indítéka, hacsak
nem a takarmányhiány. Ahol ugyanis bőven van ennivaló, mindig megéri
felnevelni az utódot.
6. A sertés tartható továbbá mindenféle vidéken. Jó l megél ugyanis
hegyeken és mezőkön, mocsaras földeken jobban mint a szárazon. A legal­
kalm asabbak számukra az olyan ligetek, ahol a következő fafajták talál­
hatók: tölgy, paratölgy, bükk, cser, tövises tölgy, vadolajfa, tamariszkusz,
mogyoró, valamint erdei gyümölcstermő fák, úgy mint fehér galagonya,
szentjánoskenyérfa, boróka, zsidótövis (korallszilfa), vadszőlő, somfa,
erdeiszeder, vadszilva, téli magyal (Krisztus tövis) és vadkörte (vackor).
Ezek különböző időszakokban érnek, így majdnem egész esztendőben
ellátják a kondát. 7. Ellenben ahol kevés a fa, a föld termését hasznosítjuk,
a száraz vidék ellenében a vizenyősét részesítjük előnyben, hogy túrják a
mocsarat, ássák ki a gilisztákat, és fetrengjenek a sárban, mert ez jószág ezt
szereti legjobban. Hogy álljon rendelkezésükre víz, ez különösen nyáron
hasznos, mert jól ki lehet turkálni a mocsári erdő édes gyökereit, úgyszin­
tén a káka és a szittyó gyökerét, valamint az elkorcsosodott nádét, amit
népiesen cannának28 neveznek. 8. A művelt földterületen kövérebbek a dis­
znók, mivel füves és sokféle gyümölcsfával van betelepítve, hogy az év
különböző szakaiban adjon almát, szilvát, körtét, többféle diót és fügét.
M égse kíméljük ezek ellenére a csűröket, ugyanis gyakran kell a készletből
elővenni, ha kint kevés az ennivaló, ezért nagyon sok m akkot kell eltenni
a víztározókban vagy a füstös padlásokon. 9. Bőven kell etetni babot és
más hüvelyeseket, ha az olcsóság megengedi, különösen tavasszal, amikor
a friss takarmány túlságosan nyers (tejes), ami a sertéseknek többnyire árt.
Ezért hajnalban, mielőtt kimennek a legelőre, jól kell tartani őket az elrak­
tározott takarmányból, nehogy hasmenést kapjanak az éretlen fűtől, és

28 Magyarul a „csalit” szóval adható vissza a latin kifejezés értelme.

ettől a betegségtől az állat lesoványodjon. N em kell ezeket együtt bek­
eríteni, úgy mint a többi állatot, viszont a fal mentén ólakat kell készíteni
számukra, ahová a frissen ellett vagy a várandós kocák különrekeszthetők.
Ugyanis a disznók különösen akkor, amikor csapatostul és rendetlenül
össze vannak zárva, egymás hegyén-hátán fekszenek, és ezzel vetélést
okoznak. 10. Ezért —ahogyan már mondtam - az ólhoz csatlakozó falakat
kell építeni, négy láb m agasságúakat, hogy a disznó ne tudjon átugorni a
kerítésen. Befedni nem kell, hogy a gondozó felülről ellenőrizni tudja a
malacok számát, és ha valamelyiket lefeküdve összenyomná az anyja, ki
tudja húzni a fekvő alól. A disznópásztor legyen éber, dolgos, szorgalmas
és tevékeny: emlékezetében kell tartania a teljes állományt amit nevel, az
anyakocákat és a növendékeket, hogy mindegyiknek azonosítani tudja a
malacát. Kísérje figyelemmel a várandósokat, zárja be, hogy az ólban ell­
jen. 11. Azonnal jelölje meg, hogy hány és milyen malac született, és gond­
ja legyen rá, hogy ne kerüljenek másik anyához, ugyanis a malacok, ha
kiszabadulnak a ketrecből, nagyon könnyen összekeverednek, és az
anyakoca, miután lefeküdt, éppen úgy szoptatja az idegen malacot is mint
a sajátját. 12. Ezért a gondozó legfontosabb feladata az, hogy minden
egyes anyakocát a saját malacával zárjon be, ha nem jó az emlékező-
képessége, és kevésbé ismeri fel, hogy melyik melyiknek a malaca, akkor
folyékony kátránnyal tegyen az anyára és a malacára ugyanolyan jelet, akár
betűvel, akár más jellel jelöljön meg minden egyes malacot az anyjával
együtt. N agyobb létszámú állomány esetén többféle jelet kell használni,
nehogy azok összekeveredjenek a gondozó emlékezetében.
13. Mégis, mivel nehézkes ezt elvégezni nagyobb konda esetében, a
legmegfelelőbb a disznóólakat úgy megépíteni, hogy azok küszöbe olyan
m agasra emelkedjen, amelyen egy anyakoca képes átmenni, de a szopós
malac nem tudja átugorni. így nem hatol be idegen állat, és az ólban min­
den malac a saját anyját várja, amely ne neveljen nyolcnál több malacot, —
nem mintha nem ismerném az emsék termékenységének ennél nagyobb
mértékét — hanem mert amelyik többet nevel, gyorsan elöregszik.
Azoknak, amelyek alatt m eghagyják a malacokat, főtt árpát29 kell adni,
nehogy nagyon lesoványodjanak, és ebből következően valami más bajt

29 Az árpáról azt tartották, hogy fokozza a tejelválasztást.

248
kapjanak. 14. A szorgalmas gondozó gyakran söpörje ki a disznóólát, és
m ég gyakrabban a kifutót, az állat jóllehet igen csúnyán eszik, ennek
ellenére tiszta fekhelyet kíván. Általánosságban ilyen az egészségesen tar­
tott sertés gondozása: következik, hogy elmondjam, mi az eljárás a beteg
esetében.

A SE R T É SE K G Y Ó G Y K E Z E LÉSE

X .l . A láz jelei a következők: az összegörnyedt állatok oldalra hajtják

a fejüket, a legelőn mikor kissé előrefutottak, hirtelen megtorpannak,
majd váratlanul megszédülve, összerogynak. 2. M eg kell figyelni, hogy
melyik oldalra hajtják a fejüket, és a vele ellenkező oldali füléből kell vért
venni, hasonlóképpen a farka alól, két ujjnyira a faroktól, nyissuk meg az
eret, amelyik ott a legduzzadtabb, azt először kis ágacskával m eg kell
ütögetni,30 és miután ettől megduzzadt, késsel felnyitni, levenni a vért, és
azután fűzfa vagy szilfahánccsal bekötözni. 3. Miután ez m egtörtént, egy­
két napig ne menjen ki, kapjon inni langyos vizet, amennyit kíván, és
fejenként egy sextarius árpalisztet. H a a sertés golyvás, a nyelve alól kell
vért venni, és miután a vér kifolyt, az egész száját ajánlatos bedörzsölni tört
sóval és búzaliszttel. Néhányan hatékonyabb gyógym ódnak tartják, ha
minden egyes állatnak három cyathus halmártást (garum) adnak be,
szarutölcséren. Ezután elhasított husángfát (ferula) kötöznek össze len­
m adzaggal, és azt úgy függesztik a nyakába, hogy a golyva érintkezzen a
husángfával. 4. A csömörtől szenvedő sertéseket m eggyógyítja, ha ele­
fántcsont porát összetörve, felaprózott babbal és sóval keverve adják nekik
éhgyomorra, mielőtt kimennek a legelőre. Előfordul, hogy az egész konda
megbetegszik, elutasítják az ennivalót, a legelőre kihajtva lefekszenek a
mező közepén, valamiféle álomkórtól gyötörve, a tűző napon elnyomja
őket az álom. 5. H a ez történne, zárva kell tartani az egész kondát, és egy
napig ne kapjanak sem enni sem inni. Másnap kígyóuborka gyökerét
összetörve vízzel keverve adjuk nekik mikor szomjasak, miután ezt m egit­
ták, a csömörben szenvedők hányni fognak, kitisztulnak, az összes epe
kiürül, azután kapjanak csicseriborsót vagy babot, erős sós lével megszór­
va, majd langyos vizet inni, úgy mint az emberek.

30 Az esetlegesen pangó vér miatt.

249
 6. Ahogyan nyáron valamennyi négylábút megviseli a szom júság, a
sertésnek árt ez a leginkább. Ezért nem ajánlatos ezt az állatot, ahogyan a
kecskét és a juhot, kétszer hajtani a vízhez - hanem ha mód van rá - a
kutya csillagkép feljötte idején, folyó vagy állóvíz mellett kell tartani.
Mivel igen heves, nem elégszik meg a víz ivásával, hacsak nem m árthatja
bele és hűsítheti le kövér pocakját, és ennivalóktól dagadó hasát is, semmit
sem szeret jobban, mintha patakokban és sáros tavakban dagonyázhat. 7.
H a a vidék fekvése ezt nem teszi lehetővé, kútból kell merni vályúkba, és
bőven adni nekik inni, mert ha nem jutnak bőséges ivóvízhez, tüdőgyul­
ladást kapnak. Ezt a betegséget a fülükbe húzott tüdőfűvel lehet gyógyí­
tani, amelynek a gyökeréről már többször és részletesen beszéltem. 8.
Megtörténhet, hogy a beteg lép fájdalma kínozza őket, ez akkor szokott
előfordulni, amikor nagy a szárazság, ahogyan a Bucolica című költemény
mondja:

„... ágak alatt a gyümölcs szanaszéjjel a földön”31

A sertés telhetetlen jószág, hajtja mohó étvágya az édes eledel után,

ezért a nyár beköszöntével erősen szenvednek a lép m egdagadása miatt. Ez
elkerülhető, ha tam ariszkuszból és égerfából vályúkat készítenek,
m egtöltik vízzel, és a szomjazókat odahajtják, mivel ennek a fának a nedve
gyógyhatású, ha megisszák, megszünteti a belső daganatokat.

A SERTÉSEK IVARTALANÍTÁSA
X I. 1. Ennek az állatnak az ivartalanítása két időszakban történhet,
tavasszal és ősszel. Kétféle eljárás van: az egyik, amit már közreadtam az,
amikor két sebet kell ejteni, mindegyiken át egy-egy herezacskó tartalmát
kinyomni. A másik módszer tetszetősebb, de veszélyesebb, azonban
mégsem mellőzöm. 2. Miután késsel megnyitottad és kinyomtad az egyik
herezacskót, a nyitott seben át vezesd be a szikét, és a herék között lógó
bőrt vágd át, és behajlított ujjakkal ezen keresztül a másik herét is húzd ki.
így csak egy seb keletkezik, amit a korábban ismertetett gyógyszerekkel
kell kezelni. Ami viszont a gazda vallásos kötelezettségeit32 illeti, nem gon­

51 Vergilius: Eclogák 7, 54.

52 Figyelmeztetés a babonás gazdák számára.

250
dolom mellőzendőnek. 3. Vannak ugyanis olyan kocák, amelyek megeszik
a m alacaikat, és ha ez történik, nem kell előjelnek tartani. Minden állat
közül ugyanis a disznók tűrik legkevésbé az éhséget, és ha valamikor nincs
ennivalójuk, nemcsak a másikat (ha lehetséges), hanem a saját fiaikat is
felfalják.

A KUTYÁKRÓL

X II. 1. H a nem tévedek, elég gondosan szóltam m ár eddig az

igavonókról, a többi állatról és pásztoraikról, akik a négylábúak nyájait
emberi ügyességgel gondozzák és őrzik otthon és a szabadban. Most,
ahogyan korábbi bevezetőmben megígértem, a néma őrökről fogok szólni,
ámbár tévesen nevezik néma őrnek a kutyát. Mert melyik ember
figyelmezteti egyértelműbben és olyan hangerővel a vadállatot vagy a
tolvajt, mint ugatásával ez? Ki ragaszkodóbb szolgálója gazdájának? Ki
hűségesebb társa? Ki megvesztegethetetlenebb őr? K i bizonyulhat éberebb
vigyázónak? És végül ki lehet állhatatosabb bosszúálló és igazságtevő?
Elsősorban ezért kell a földművesnek kutyát beszerezni és tartani, mert ez
az állat őrzi a gazdaságot, a termést, a vagyont és a nyájat. Beszerzésének
és tartásának három módja van. 2. A kutyák egyik fajtáját az emberi csel­
vetések ellen veszik, ez őrzi a villát és a hozzátartozó épületeket. A másik
fajtát az emberek és vadállatok tám adásának elhárítására tartják, ez őrzi
otthon az istállót, a mezőn pedig a legelésző nyájat. A harmadikat vadásza­
ton alkalmazzák, ez nemcsak hogy nincsen segítségére a földművesnek,
hanem elvonva azt munkájától, dologtalanná teszi. 3. A házőrző és a pász­
torkutyáról szóljunk tehát: a vadászat ugyanis nem tartozik az én fog­
lalkozásomhoz.
A gazdaság {villa) őrzésére a legerősebb testalkatú, erős és harsány
hangon ugató kutyát kell választani, hogy a gonosztevőt először hangjával,
utána pedig látványával ijessze el, és félelmetes m orgása, látatlanul is űzze
el a behatolót. Legyen egyszínű, pásztorkutya esetében válasszuk a fehéret,
a gazdaság őrzésére pedig a feketét, a tarka színű egyik célra sem ajánlatos.
A pásztor a fehéret szereti, mivel az különbözik a vadállattól, nagy
eltérésre van szükség például a farkasok üldözésénél, sötét hajnalon vagy
szürkületkor, nehogy a farkas helyett a kutyát üsse. 4. Házőrző esetében —
amelyiknek a gonosz emberekkel kell szembeszállnia, —akár fényes nappal
jön a tolvaj — félelmetesnek tűnik a fekete szín, — akár éjjel — nem lehet
251
észrevenni a sötéthez való hasonlósága miatt, így a kutya fedezve a sötét­
ben, biztonságosabban megközelítheti a betolakodót.
Kedveltebb a négyszögletes,33 mint a hosszúkás vagy a rövidtestű
kutya, legyen olyan nagyfejű, hogy ez tűnjék legterjedelm esebb
testrészének, lekonyuló, lógó fülű, éles fényű, sugárzó, fekete vagy zöld­
szemű, széles bozontos mellkasú, szélesvállú, vastag, borzas lábszárú,
rövidfarkú, tenyeres-talpas, és minél hosszabb körmű, ezt a görögök
drakésuek nevezik. Ez a legkiválóbb házőrző fajta. 5. Természete ne legyen
sem túlságosan szelíd, de ne is vad és kegyetlen, mert az előbbiek a tolvaj­
nak is hízelegnek, az utóbbiak pedig a háziakra is rátámadnak. Elég ha
kemény és nem hízelkedő, olykor nézzen haragosan a m agafajtára, és
mindig dühösen az idegenekre. Leginkább az őrzésben kell ébereknek lát­
szaniuk és nem tévedőknek, de inkább kitartóak és óvatosak legyenek,
mintsem vakmerőek. Az előbbiek ugyanis nem jeleznek, csak akkor, ha
valami bizonyosat vettek észre, emezeket az üres lárma és alaptalan
gyanakodás is felingerli. 6. Azért gondoltam említendőnek, mert nem
csupán a természet, hanem a tanítás is formálja a szokásokat. Hogy amikor
lehetőség van beszerzésre, ilyeneket válasszunk, amikor viszont nálunk
születettet nevelünk, ilyenné formáljuk. 7. N em sokat számít, hogy a
házőrzők nagytestűek és kevésbé gyorsak legyenek: többet kell nekik
ugyanis közeire, lépésben, mint nagy távolságot futva megtenni. Mert
mindig az épület körül, és a kerítésen belül kell maradniuk, sőt nem is kell
távolabbra elmenniük, elég jól ellátják feladatukat, ha az odajövőt szagról
megérzik, ugatással megrémítik, nem engedik közelebb, vagy a kitartób­
ban közeledőre hevesen rátámadnak. Az első dolog ugyanis az, hogy ne
engedjen támadni, a második az, hogy a tám adást bátran és kitartóan
bosszulja meg. Ennyit a házőrző kutyákról. Következnek a pásztorkutyák.
8. A pásztorkutyának nem kell olyan szikárnak és gyorsnak lennie,
mint amelyik szarvasokat, dámvadakat, és más nagyon gyors állatokat
üldöz, sem olyan kövérnek és súlyosnak, mint a gazdaság és a csűr
őrizőjének, de nem kevésbé erőteljesnek, és valamennyire készségesnek és
szófogadónak, mivel viaskodásra és harcra, nem kevésbé futásra szánták. 9.

33 Columella leírását általában a Mastivo Neopoletano (nápolyi masztiff) fajtával

azonosítják.

252
El kell hárítania a farkas támadásait, üldözni a ragadozó vadállatot, a
menekülő szájából kiütni és elragadni a zsákmányt. Ezért ezekre a felada­
tokra a hosszabbtestű, vékonyabb alkatú kutyák alkalm asabbak inkább,
mint a rövid vagy négyszögletes formájúak, mivel ahogyan mondtam,
olykor a szükség arra kényszeríti, hogy gyorsaságával érje utol a vadat.
Többi testrészét tekintve az a jó, ha a házőrzőhöz hasonlít.
10. Mindkét fajtának majdnem ugyanazt az ennivalót kell adni. H a a
gazdaság olyan nagykiterjedésű, hogy nyájakat lehet rajta tartani, különb­
ség nélkül minden kutyának megfelelő élelem az árpadara savóval. H a
ellenben a terület csemetékkel van beültetve legelő nélkül, tönköly, vagy
búzakenyérrel kell etetni, kiegészítve főtt bab levével, de langyosan, mert
a forró veszettséget okoz.
11. Ezeknek a négylábúaknak, mind a nőstényeknek, m ind a
hímeknek, csak egyéves koruk után szabad megengedni a párosodási, ha
fiatalabb korban megengedik, elveszi testi erejét, és elfajzik a természete.
Az először kölykezőtől el kell venni kölykeit, mert a fiatal anya nem táplál­
ja helyesen, és az utódnevelés gátolja testi fejlődésében. A kanok egészen
tízéves korukig nemzőképesek, ezen a koron túl nem alkalm asak a
szukákkal való párosodásra, mivel az öregek lom hasága az utódokon is
m egm utatkozik. A szukák egészen kilencéves korukig fogannak, tízéves
koruk után erre alkalmatlanok. 12. A kutyakölyköket az első hat hónap­
ban, amíg meg nem erősödnek, nem szabad kiengedni, csakis az anyjukhoz
ugrándozni és játszani, ezután a kutyákat éjjel szabadon, nappal láncon
kell tartani. Soha ne engedjük meg, hogy idegen kutya szoptassa az olyan
kölyköt, amelyiket fajtisztaként akarunk megtartani, mivel az anyatej és az
anyai természet közelsége messze jobban befolyásolja a jellem alakulását és
a testi fejlődést. 13. H a az anyának nincsen teje, akkor legjobb kecsketejet
adni a kiskutyáknak négyhónapos korukig.
N em kell a kutyáknak hosszú neveket adni, hanem rövidet, hogy
hamarabb m eghallja ha hívják, de két szótagúnál m égsem rövidebbet.
Ahogyan a görögöknél például Skylaks, latinul Ferox, görögül Lakón, la­
tinul Celer, vagy a nőneműek, mint például a görög Spudé, Alké, Romé, la­
tinul: Lupa, Cerva, Tigris. 14. A kiskutyák farkát születésük után negyven
nappal a tanácsolt módon kell levágni. Van egy olyan ér, amelyik a hátge­
rincükből kiindulva végigfut az összes testrészen, egészen a farok végéig,
ezt egy fogóval m eg kell fogni, kissé kihúzni és elvágni, ennek ered­

253
ményeképpen nem nő a farok olyan hosszú lomposra, és amint a pásztorok
többsége állítja, távol marad a veszettség, ez a kutyákra végzetes kór.

A K U T Y Á K G Y Ó G Y SZ E R E I

X III. 1. A kutyák fülét szinte egész nyáron csípik a legyek, annyira,

hogy gyakran egészen elveszítik, hogy ez ne történjen meg, őrölt keserű
mandulával kell bekenni. H a már összemarták, jót tesz ha a sebekre főzött
disznózsírral kevert, folyékony kátrányt csepegtetünk. Ugyanettől a szertől
kihullanak a kullancsok is. Ezeket kézzel nem kell kiszedni, nehogy - mint
már fentebb mondtam — seb keletkezzen. 2. Jó szer bolhás kutyák
kezelésére, ha vízbe őrölt köményt és ugyanannyi hunyort teszünk, és ezzel
bekenjük, vagy kígyóuborka levével, vagy ha ezek nem lennének, egész
testét régi olajhabbal kell meghinteni. H a rühesség tám adja m eg, törjél
m eg gipszet, ugyanolyan mennyiségű szezámmal, ezt keverd össze
folyékony kátránnyal, és a beteg részt kend meg vele, használható
embernél is. H a ugyanez a betegség súlyosabb, akkor kend be cédrusolaj­
jal, egyéb betegségeket illetően azt tanácsolom, hogy kezeld a többi
állathoz hasonlóan.
3. Ennyit a kisebb testű állatokról, a most következő könyvemben a
w//tf-gazdaságról fogok beszélni, amibe beletartozik a szárnyasok, halak, és
az erdei vadak gondozása.

254
 NYOLCADIK KÖNYV

A házityúkok etetése és a tyúkól létesítése —A tojások eltartása —A tyúkok

hizlalása —A vadgalamb és a házigalamb hizlalása —Galambdúc létesítése
—A gerlék —A rigó —A páva —A numídiai és a falm i tyúkok —A liba
—A kacsa —A halastó létesítése és a halak etetése

1.1. Hét könyvben közreadtam, P. Silvinus, azt, ami a föld m eg­

művelésének ismeretét, valamint az állattartás módját illeti. Most ez a
könyv fogja kapni a következő számot, nem azért mert a tárgy - amiről
szólni fogok — közvetlen és különleges odafigyelést kívánna m eg a föld­
művesektől, hanem azért, mert sehol m ásutt, csakis a földeken és a gaz­
daságban kell folytatni. Ebből inkább a földműveseknek, mintsem a
városiaknak származik haszna. 2. A gazdaságban az aprójószágok, csak­
úgy, mint a nagyobb állatok tartása, nem csekély hasznot hoznak a gazdá­
nak, mivel a szárnyasok trágyájával feljavíthatok a sovány szőlőül­
tetvények, valamennyi csemete és a szántóföld, továbbá a családi konyhát
és asztalt értékes táplálékokkal gazdagítják, ezenkívül az eladott állatok
árával gyarapítják a gazdaság bevételét. Ezért úgy ítélem, a gazdaságnak
erről az ágáról is beszélni kell.
3. Ez általában vagy a gazdaságban {villa), vagy pedig annak kör­
nyezetében történik. A gazdaságban {villa) zajlik az, amit görögül ornei-
thónes (baromfiól) és peristereónes (galambdúc) névvel illetnek; amikor
lehetőség van vízre is, akkor szorgalmasan foglalkoznak az ikhtüotropheiá-
val (halastó). Mindezek —hogy saját nyelvünkön beszéljünk —a szárnyasok
óljai, mind pedig azoké, amelyeket bezárva hizlalnak, továbbá a vízi álla­
tok ketrecei.
4. A villa közelében találhatók továbbá a melissónes (méhkasok) és khéno-
boskia (libafarm), valamint a lagotropheia (nyúlketrecek), amelyekkel szintén
szorgalmasan foglalatoskodnak. Ezeket mi hasonlóképpen nevezzük meg,
a méhek helyét, méhesnek (apiaria), a vízi szárnyasokét, amelyek halas­
tavakban élnek, madártenyészetnek {aviaria) az erdei vadakét - ame­
lyekről említettem, hogy bezárva tartják őket —vadaskertnek (vivaria).

235
A K Ü LÖ N BÖ ZŐ TY Ú KFÉLÉK
II. 1. Először tehát azokról fogok szólni, amelyeket a villa kerítésén
belül tartanak: a többi esetben ugyanis nem egyértelmű, hogy kell-e tar­
tani ezeket a gazdálkodóknak, a tyúkok tartása viszont általános a föld­
műveseknél. Ezek fajtái: a házi, erdei és az afrikai.1 2. A házityúk az, ame­
lyik szinte valamennyi gazdaságban megtalálható; a mezei nem külön­
bözik a házitól, madarász fogja be, ilyen legnagyobb számban a Ligur
tenger egyik szigetén található, amit a hajósok a latin név alapján
Gallinariának2 neveztek el. Az afrikai, amit általában numídiainak mon­
danak, hasonló a ?neleagrish.oz azzal a különbséggel, hogy a fején vörös
bóbitát és tolldíszt visel, a meleagrisnál3 ez mindkettő kék.
3. Ezen három fajta mindegyikénél a nőnemű egyed neve tyúk, a hím­
neműé kakas, a heréké pedig kappan, ez utóbbi elnevezés onnan jön, hogy
a nemi vágy csökkentése okából kasztrálják. Azonban ez nemzőszerveik
elveszítésével sem szűnik meg, hacsak nem égetik le tüzes vassal a sarkan­
tyújukat. Miután ezeket a tűz megsemmisítette, seb keletkezik, amit
fazekas agyaggal kennek be, amíg meg nem gyógyul. 4. Az ilyenek
tenyésztéséből származó jövedelem nem lebecsülendő, ha szakértelemmel
történik, erről híresek a görögök, de legfőképpen a délosiak. S mivel ezek
m agas termetet és harcias természetet kívántak, különösképpen a tanag-
rai4 fajtát és a rhodosit értékelték, nem kevésbé a chalkisit5 és a médet,
amit a tudatlan tömeg mélosinak6 nevez, egy betű m egváltoztatásával. Mi
leginkább a saját nevelésűt méltányoljuk, mellőzve a görögöknek azt a
tudományát, akik minden nagyon vad szárnyast, küzdelemre és viadalra
képeztek ki. Mi azt tanácsoljuk, hogy a szorgos gazda bevételét gyarapít-
suk, nem pedig a kakasidomárét, akinek gyakran a teljes örökségét, —amit
kockára tett —elvitte a győztes kakas.

1 Ezeket a Columella által ismertetett fajtákat különböző módon azonosítják: pl. házi­
tyúk, nyírfajd, vörös szirti fájd, földi tyúk.
2 „Tyúksziget” az etrúriai partvidék közelében, ma: Isola d'Albengo.
5 Meleagris kalydóni király volt, akinek halálát nővérei - a monda szerint - addig sirat­
ták, amíg gyöngytyúkokká nem változtak, innen ered az elnevezés.
4 A fajta neve a boitiai Tanagra nevéből származik.
5 Eubóia szigetén található görög város.
6 A görög szigetvilágban található, a Kyklad szigetcsoport egyike.

256
 6. Akinek tetszik tehát követni a tanácsomat, először is azt kell m eg­
gondolnia, hogy hány és milyen fajtájú jércét szerezzen be. Azután azt,
hogy hogyan gondozza és tartsa azokat. M ajd pedig azt, hogy az esztendő
melyik szakában kell eltenni ezek tojásait. Végül ültesse azokat tojásokra,
költsék ki azokat, utoljára azon legyen, hogy a csibéket megfelelően
neveljék. Ezekben áll a házi szárnyasok gondozása és tartása, amit a
görögök ornithotrophiának hívnak.
7. Kétszáz darabot kell beszerezni, amire egy gondozó ügyeljen, mégis
egy szorgos anyókát vagy gyereket állítsanak oda őrizőnek a szabadon
lévők mellé, nehogy az emberek csapdái, vagy a leselkedő vadállatok elra­
gadják őket. Megvásárolni csakis a legtermékenyebb fajtát éri m eg Ezek
vöröses-barnás tollazatúak, fekete szárnyúak, —és ha mód van rá — mind
ilyet, vagy ehhez hasonló színűt kell választani. H a nem lehet, kerülendő a
fehér, ezek általában lusták, kevésbé elevenek, és nem könnyen akad
köztük termékeny, továbbá jellegzetes színük miatt szembetűnőek, ezért
az ölyvek és a sasok gyakran elragadják őket. 8. A jércék tehát legyenek
erős színűek, szögletes alkatúak, nagy mellűek, nagyfejűek, egyenes, vörös
taréjjal, fehér fülekkel, ezek minél szélesebbnek tűnjenek, és nem páros
körműek. Azokat tartják a legnemesebbeknek, amelyeknek öt ujjuk van,
de ne álljon ki a lábukon keresztben sarkantyú. Az a tyúk ugyanis, ame­
lyik ezt a hímekre jellemző sajátosságot m utatja, vonakodik magához
engedni a kakast, ritkán termékeny, és amikor kotlik, éles sarkantyújával
összetöri a tojásokat.
9. K akasokat csakis igen vérmeseket érdemes tartani. Ezek is, hason­
lóan a tyúkokhoz, ugyanolyan színűek legyenek, azonos számú ujjakkal, de
m agasabb testalkatúak, vérvörös, nem ferde taréjjal, szemük barna vagy
fekete, csőrük rövid és horgas, nagy és fehér fülekkel, sárgásvörösen csil­
logó szakállal, ami ősz szakállként lógjon lefelé. Nyaktollai tarkák vagy
aranysárgák, szétterülve nyakán, vállán és a hátán. 10. Széles, izmos melle
legyen, szárnyai karokhoz hasonlóan izmosak, m agas farka dupla sorú,
egyikből a másikba áthajló, felálló toliakkal. Erős combjai legyenek, és
gyakran borzolja félelmetesen a tollazatát, erőteljes, nem hosszú lábai, de
mintegy tám adásra készen, karmokkal felfegyverezve. 11. A kakasokat,
ámbár nem viadalra, és a győzelem dicsőségére szerezzük be, mégis
leginkább akkor tartják nemes fajtájúnak, ha büszke tartású, eleven, éber,
kész a gyakori kukorékolásra, nem ijed meg könnyen. Előfordul ugyanis,

257
hogy ellenállásra kényszerül, meg kell védenie a jércecsapatot, vagy meg
kell ölnie a fenyegető kígyót, vagy más veszélyes állatot.
12. Az ilyen kakasok mindegyikéhez öt tyúkot kell számítani. A rho-
dosi fajta, vagy a méd, súlyosságuk miatt nem aktívak a m egter­
mékenyítésben, és a tyúkok sem jó tojók, ezekből egy kakasra három
tyúkot számítanak. Mivel keveset tojnak, lusták azokon ülni, de leginkább
azokat kikölteni, továbbá utódaikat ritkán nevelik fel. Tehát, akik külseje
m iatt ezt a fajtát akarják tartani, összeszedve a legnemesebbek tojásait,
közönséges tyúkok alá teszik, hogy azok költsék ki és gondozzák a ki­
csinyeiket. 13. A tanagraiak általában azonos nagyságúak a méddel és a
rhodosival, természetük nem sokban különbözik a hazaiaktól, ugyanúgy,
mint a chalkisi. Valamennyi között mégis legjobbak a keverék (hibrid)
csirkék, amelyeket idegen kakasok nemzettek, és hazai tyúkoktól származ­
nak, megőrzik a hazai fajta párzási képességét és termékenységét. 14. A
törpe tyúkok esetében - eltekintve attól, hogy valakit ezek apró termete
gyönyörködtet — sem termékenysége, sem egyéb haszna m iatt nem taná­
csolom, éppen úgy mint a civakodó, veszekedős természetű hímet.
Általában ugyanis tám adja a többieket, és nem engedi m eghágni a
tyúkokat, miközben ő m aga nem győz többet 15. M eg kell fékezni ezek
harciasságát, egy bőrdarabot ki kell vágni kör formára, miután megvan a
kör alakú darab, középen ki kell hasítani, és a kivágásba belehúzni a kakas
lábát, ez mintegy béklyó, gátolja annak hevességét. Viszont, ahogyan
ígértem, az egész fajta tartásáról fogok útbaigazítást adni.

A TYÚKÓ LAKRÓ L

III. 1. Tyúkólat a gazdaság azon részén kell létesíteni, amelyik télen

keleti irányba néz, legyen összeköttetésben a kemencével vagy a konyhá­
val, hogy érje a füst a szárnyasokat, ami ennek a fajnak különösen
egészséges. Minden ólnak, ill. tyúkólnak, három egymás melletti cellát
építenek, amelyeknek, — ahogyan mondtam — az eleje mindig keletre
nézzen. 2. Az első részen egy szűk bejárat legyen, de csak a középső helyi­
ségbe, ez legyen a három közül a legkisebb, m agassága és szélessége hét láb
legyen. Ebben mindkét oldalon, jobbról és balról átjárás legyen a fal mel­
lett a másik két helyiségbe a bejövöknek, a szemben lévő falhoz csatlakoz­
tatva. Ehhez tűzhelyet kell építeni olyan távolságra, hogy az említett
átjárást ne akadályozza, viszont a füst menjen át mindkét helyiségbe: ezek
258

K.
hosszúsága és m agassága tizenkét láb legyen, szélessége nem több, mint a
középső helyiségé. 3. A m agasságot padlásokkal kell megosztani, felfelé
négy, lefelé hét láb szabad tér maradjon, mivel m aguk a padlások
egyenként egy lábnyit foglalnak el. Mindkét padlás a tyúkok hasznára
legyen, és ezek keletre néző, kicsi ablakokkal legyenek m egvilágítva, ame­
lyek reggel kijáratként szolgálhatnak a baromfiudvarra, este pedig
bejáratként. Gondoskodni kell róla, hogy éjszakára mindig be legyenek
zárva, hogy annál biztonságosabban legyenek a madarak. 4. A padozatok
felett nagyobb ablakokat kell nyitni, és azokat rácsokkal megerősíteni,
nehogy a nagyobb állatok bejöhessenek rajta, de mégis úgy, hogy a
helységek világosak legyenek, hogy annál kényelmesebben lakjon a gon­
dozó (aviarius), akinek figyelnie kell mind a kotlóknak mind a tojóknak a
tojásait. Ezeken a helyeken ugyanis olyan vastag falakat célszerű építeni,
hogy sorban kivésve, a tyúkok fészkei elférjenek rajtuk, amelyekben vagy
tojást rakjanak, vagy pedig csibéket költsenek. Ez egészségesebb és tet­
szetősebb, mint az, amit néhányan csinálnak, hogy a falakba nagy erővel
karókat vernek, és ezekre vesszőkosarakat aggatnak fel. 5. Akár kivésik a
falakat —ahogyan már mondtam —akár ilyen kosarakat akasztanak fel az
ólakban, szükséges kis feljárókat (tyúklétra) kialakítani, amelyeken a
tyúkok fel tudnak menni a fészekbe kotlani vagy pedig tojni. N em kell
ugyanis ezeknek rárepülni a fészekre, nehogy miközben becsusszannak,
lábukkal összetörjék a tojásokat. 6. Ezért mindkét ólban úgy készítenek
feljárót a padláshoz, hogy a falhoz deszkákat erősítenek, és azt létraszerűen
m egfogazzák, hogy az odarepülőknek ne legyenek csúszósak.
Hasonlóképpen kívülről, a baromfiudvar felől az említett kicsi ablakokhoz
létrát kell csatlakoztatni, hogy a szárnyasok éjszakai pihenőre ezekre
ülhessenek. Különös gonddal kell ügyelni arra, hogy a tyúkólak, valamint
a többi, —amelyekről később fogok szólni —kívül-belül be legyenek vakol­
va, nehogy a menyét vagy a kígyó becsúszhasson oda, és ez más, ártalmas
ellenségeket is távol tart.
7. N em célszerű, hogy a szárnyasok a földön m aradjanak amikor
alszanak, nehogy a saját trágyájuk ártson nekik, ami horgas ujjaikon m eg­
tapadva, köszvényt okoz. H ogy ezt elkerüljék, négyszögletes póznákat
faragnak ki, nehogy kerek sim asága miatt ne tudjanak rajta megállni a
rárepülő szárnyasok. Miután ezeket szögletesre formálták, a szemközti

259
falakba lyukakat vágnak, és azokban rögzítik úgy, hogy a földtől egy láb
m agasságra, egymástól pedig két láb távolságra legyenek.
8. Ilyen legyen a baromfiólak elhelyezése. Egyébként m aga az udvar,
ahol járnak, trágyától mentes legyen, de még inkább a nedvességtől. Mert
nagyon sokat számít, hogy ne legyen ott víz, kivéve azt az egy helyet, ahol
isznak, az is legyen nagyon tiszta, mert a piszkos víztől megtaknyosodnak.
A tisztaságát (ti. a vízét) nem tudod másként megőrizni, csakis úgy, ha erre
a célra külön edényt készítesz. Vannak olyan ólom vályúk, amelyeket
felváltva vízzel vagy ennivalóval töltenek meg, ezeknél azonban sokkal
jobbak azok, amelyek fából vagy cserépből készültek. Ezeket fedelekkel
lezárják és az oldalakon, fele m agasság fölött, tenyérnyi távolságra
egymástól akkora lyukakat fúrnak, hogy a madarak feje beleférjen. Mert
csakis a fedelek védik meg, különben lábukkal kiszórják, akármennyi étel
és ital legyen is benne. Vannak olyanok, akik a lyukakat m aguknak a
fedeleknek tetejére készítik, de ezt nem kell tenni, mert amikor a szárnya­
sok föléje repülnek, ürülékükkel beszennyezik az ételt és az italt.

A T Y Ú K O K TÁ PLÁ LÉK A I

IV. 1. Legjobb ennivalóként a tyúkoknak m egtört árpát és bükkönyt

adnak, nem kevésbé csicseriborsót, kölest, vagy kölesbúzát, de csakis
akkor, amikor a gabona olcsósága megengedi. Amikor drága, megfelel a
gabonából visszamaradt ocsú. M agában a gabona - még ha nagyon olcsó
is — nem jó, mert árt a szárnyasoknak. Lehet elébük vetni főtt vadócot
(angolperje), nem különben egy kevéssé kiszitált korpát, ha ugyanis egyál­
talán nincsen benne liszt, nem felel meg, és nem is nagyon eszik meg. 2.
Kitűnően megfelel a zanót7 levele és m agja, ez a fajta ezt szereti a legjob­
ban: nincs is olyan vidék, ahol ez a növény ne lenne bőven, vagy nagyon is
sok. A szőlőhéjat (törköly), ámbár tűrhetően (elég jól) megeszik, mégsem
kell adni nekik, kivéve az év azon időszakait, amikor nem tojnak, ettől
ugyanis kevesebb lesz a tojás és apróbb. 3. Amikor azonban az ősz elm últá­
val nem tojnak, lehet nekik ezt az ennivalót adni. Mégis bármivel etetjük

7 Cytisus mediterrán cserje, Kythnos, Egei tengeri szigetről terjedt el a Kykladokon.

Mindenféle időjárást jól tűr, még a fagyot is, a juhok és kecskék kedvelt tápláléka.
Hyginus szerint még a kártékony, farontó bogarak is elkerülik.

260
azokat, amelyek a baromfiudvarban szabadon vannak, kétfelé kell osztani
élelmüket, a nap kezdetén, és amikor kezd lenyugodni, hogy ne széled-
jenek el rögtön hajnalban, amint előjöttek az ólból, és az ennivaló
reményében, szürkületkor időben térjenek vissza, hogy többször meg
lehessen számolni őket, ugyanis a szárnyas jószág könnyedén kijátssza a
pásztor éberségét.
4. Ahol pedig baromfiudvarban vagy ólban tartják a szárnyasokat,
száraz port és hamut kell elhelyezni a falak mentén, hogy fürödhessenek
benne. Ezzel tisztítják ugyanis tollazatukat és szárnyukat. H a hihetünk az
ephesosi Hérakleitosnak,8 aki azt mondja, hogy a disznók a sárban mossák
m agukat, a házi szárnyasok pedig a porban és a hamuban.
5. A tyúkot hét óra után kell kiereszteni, és öt óra után be kell zárni, a
kijáró jószágok tartási módja - amiről beszéltem — ez. N em más a bezár-
také sem, csakis annyiban, hogy ezeket nem engedik ki sehová, és bent a
baromfiudvarban naponta háromszor jól tartják. N api adagjuk fejenként
négy cyathus, a szabadon járóknak napi kettő. 6. Lennie kell egy tágas
előtérnek, ahová kimehetnek és sütkérezhetnek, ezt a helyet hálóval kell
védeni, nehogy a sas vagy a héja lecsapjon oda. Ezen költségeket és gondo­
zást, csakis azokon a helyeken éri meg, ahol nem m agas ezen dolgok ára.
A legfontosabb itt is az —mint az egyéb állatok tartásánál —, hogy a gon­
dozó megbízható legyen, ha ugyanis nem hűséges a gazdához, egyetlen
baromfitenyészet bevétele sem múlja felül a ráfordítást.
Eleget beszéltem a gondozásról, most visszatérek abbahagyott sorren­
demhez.
V .l. Ezek a szárnyasok a téli napforduló után szoktak tojni. Azok, ame­
lyek a legtermékenyebbek, a melegebb helyeken január elseje körül kez­
denek tojni, a hideg vidékeken pedig ugyanennek a hónapnak a közepe
után (tizenharmadika után). 2. Ezek termékenységét megfelelő táplálékkal
kell fokozni, hogy hamarabb tojjanak. Legjobb félig főtt árpát adni nekik
jóllakásig, ettől ugyanis nagyobbak lesznek a tojások és gyakrabban toj­
nak. Ezekhez a táplálékokhoz, mintegy fűszerezve azokat, kell adni zanót
levelét és m agját, ezek mindegyikéről úgy tartják, hogy leginkább fokozza
a szárnyasok termékenységét. Az ennivaló mértéke - ahogyan mondtam -

8 Ismert ión természetfilozófus Kr.e. 544-483.

261
a kijáróknak két cyathus. Kell hozzá keverni viszont valamennyi zanótot,
vagy ha az nincs, bükkönyt vagy kölest.
3. A gondozónak figyelnie kell rá, hogy amikor a tyúkok tojni készül­
nek, a lehető legtisztább polyvával megszórt fészkeik legyenek, időről-
időre söpörje ki, és tegyen másik, nagyon friss almot. Ezek ugyanis m egtel­
nek bolhákkal és más hasonló élősködőkkel, amelyeket a m adár hoz m agá­
val, amikor visszatér a fészekbe. A gondozó legyen kitartó, és állandóan
figyelje a tojókat, mert a tyúkok, éles hangokkal kevert sűrű kotkodá-
csolással jelzik, hogy megtojtak. 4. Ezért ügyeljen rájuk miközben tojnak,
és azonnal járja körül a fészkeket, gyűjtse össze a tojásokat és jegyezze meg,
hogy melyiket melyik napon tojták. A legfrissebbeket rakja kotlós alá —így
nevezi ugyanis a népnyelv azokat a tyúkokat, amelyek költeni készülnek —
a többit raktározza el vagy pedig adja el pénzért.
Kiköltésre a legfrissebb tojások a legalkalmasabbak. Mégis lehet
alátenni korábbit is, de ne legyenek tíz napnál régebbiek. 5. Általában
amint a tyúkok az első tojást befejezték, január közepétől kezdve, költeni
akarnak, amit nem kell mindegyiknek megengedni, mivel a jércék
hasznosabbak tojónak, mint a tojások kiköltésére, költési vágyukat az
orrlyukaikba fűzött tollal lehet megakadályozni. 6. Tehát az öregebb
tyúkokat kell erre a célra kiválasztani, amelyek már többször költöttek, jól
kell ismerni azok természetét, mivel egyesek a csibék kiköltésére jobbak,
mások pedig a kikelt csibéket nevelik gondosabban. Ellenben egyesek (ti.
tyúkok) a saját és idegen tojásokat feltörik és megeszik, az ilyeneket cél­
szerű azonnal eltávolítani.
7. Két-három tyúk csibéit, miután kikeltek, amíg még gyengék, át kell
vinni egy másik anyához, amelyik jobb nevelő, de rögtön az első napon,
amikor az anya a hasonlóság miatt nem tudja megkülönböztetni a saját és
az idegen csirkéket. Mértéket kell tartani azonban, nem lehet nagyobb a
csibefalka harminc darabnál. Azt mondják, egy kotlós nem képes ennél
többet gondozni.
8. A tojások száma, amennyit alátesznek, nem mindig ugyanannyi
szokott lenni. Először ugyanis január hónapban, tizenötöt kell alátenni, és
sohasem többet. Márciusban csak kilencet, és nem kevesebbet. Áprilisiban
tizenegyet, azután egész nyáron, egészen október elsejéig tizenhármat.
Azután felesleges evvel a dologgal foglalkozni, mert a kikelt csirkék a
hideg miatt elpusztulnak. 9. Sokan mégis a nyári napforduló után sem

262
tartják jónak a csibekeltetést, mert attól az időtől fogva — bárha könnyű­
nek tartják is a nevelést — nem nőnek meg rendesen. A városhoz közeli
helyeken, ahol az anya mellől csekély áron el lehet adni a csirkéket, java­
solható a nyári keltetés. Mindig, amikor alárakják a tojásokat, figyelni kell,
hogy növekvő hold legyen, a hónap tizedikétől tizenötödikéig, ugyanis
általában ezekben a napokban legalkalmasabb az ültetés, és úgy kell
intézni, hogy akkor is növekvő hold legyen, amikor kikelnek.9
10. Arra, hogy a tojások fiasodjanak, és kialakuljanak bennük a kiscsi-
bék, a tyúkok esetében háromszor hét nap szükséges, a páváknál és a
libáknál valamivel több, háromszor kilenc. S ha valamikor ilyeneket
akarunk tyúkok alá tenni, akkor azokat előzőleg tíz napig idegen tojá­
sokon kell ültetni. Ezután a saját tojásukból elfogadnak négyet, de ötnél
nem többet költésre, de ezek a legnagyobbak legyenek, mert az apró tojá­
sokból nagyon kicsi madarak kelnek. 11. Amikor pedig valaki azt akarja,
hogy a lehető legtöbb kakas keljen, a leghosszabb és leghegyesebb tojá­
sokat rakja alá, aki ellenben jércéket akar, az a leggömbölyűbbeket.

A T O JÁ S O K ALÁ RAKÁ SA

A tojások alárakásában pedig azok, akik ezt aggályosabb10 módon

intézik, a hagyomány szerint a következő módon járnak el. Először is na­
gyon csendes fészket választanak, nehogy a kotlóstyúkot más szárnyasok
háborgassák. Azután mielőtt almot tennének bele, gondosan kitakarítják
a polyvát, amit alá fognak teríteni, fertőtlenítik kénnel, kátránnyal és égő
fáklyával, így m egtisztítva teszik bele a fészkekbe. A fészkek peremét m a­
gasabban alakítják ki, nehogy kiessenek a tojások, amikor a tyúk rárepül
vagy leszáll róluk. 12. Sokan fűcsomót vagy babérágat tesznek az alom alá,
úgyszintén fokhagymagerezdet vasszegekkel együtt, mindezeket elhárító
szereknek tartják mennydörgés ellen, - ami árt a tojásoknak —, elpusztul­
nak bennük a félig kialakult csibék, mielőtt teljesen kifejlődnének. 13.
Ügyeljen, aki a tojásokat alárakja, nehogy egyenként kézzel rendezze el a

9 Ismert és szokásos népi hiedelmek, amelyeket a tudós szerző - ha m aga nem is hisz
bennük - munkájában közöl.
1(1 A latin szövegben religioúus áll, a túlzott körülményességre, vallásos-babonás nézetek
figyelembevételére utal.

263
fészekben, hanem a teljes mennyiséget egy falapátra rakja össze, ezután az
egészet óvatosan csúsztassa át az előkészített fészekbe.
14. A fészken ülő tyúkoknak ennivalót kell odatenni, hogy jóllakottan,
buzgóbban időzzenek a fészken, nehogy hosszabban távol maradva, kihűl­
jenek a tojások. Ezeket jóllehet m aguk is forgatják a lábukkal, mégis a
gondozónak, amikor leszálltak róluk a kotlósok, körül kell járnia és kézzel
megforgatni azokat, hogy egyenletesen melegedjenek, és könnyebben
kikeljenek, sőt ha valamelyik a lábuktól megsérült vagy összetört, azokat
távolítsa el. M iután ez megtörtént, a tizennyolcadik-tizenkilencedik
napokon figyelnie kell nem kopogtatják-e a csirkék csőröcskéjükkel a tojá­
sokat, és hogy hallja, ha csipognak. Mert gyakorta a keménység miatt nem
tudják feltömi a héjat. 15. Az így bennrekedt csirkéket ugyanis kézzel kell
kihúzni, és az anya alá tenni, hogy melegítse. Három napnál tovább nem
kell várni, mert a huszonegy nap után nem mozduló tojásokban nincsen
élet, ezeket el kell távolítani, nehogy a kotlóst a hiú remény tovább tartsa
a fészken, miután kiköltött.
A csirkéket pedig nem kell egyenként kiszedni - ahogyan kelnek - , vi­
szont egy napig a fészekben kell hagyni az anyjával, és m egtartóztatni
ennivalótól és víztől, amíg valamennyit kikölti. 16. Másnap, amikor mind
kikelt, így helyezik el: a csirkéket bükköny vagy konkoly rostába teszik,
amit már használtak, és azután csombormenta ággal megfüstölik azokat.
Ú gy tűnik ez a dolog távol tartja a takonykórt (pituita), ami zsenge koruk­
ban gyakran elviszi őket.
17. Ezután anyjukkal együtt borítóba kell zárni őket, és mértékletesen
etetni vízben megfőzött árpadarával, vagy borral meglocsolt tönkölydará-
val. A túletetés (cruditas) ugyanis kerülendő. Három napig az anyjukkal
együtt a borítóban kell tartani, és mielőtt kiengednék őket a friss
ennivalóhoz, egyenként meg kell vizsgálni, nincs-e a begyükben az előző
napi ennivaló. H a ugyanis nem üres a begyük, az túletetést jelez, és addig
nem szabad enniük, amíg meg nem emésztenek.
18. N em szabad megengedni, hogy a gyenge csirkék messzire
elkóboroljanak, a ketrec11 körül együtt kell őket tartani, és árpadarával
etetni, amíg megerősödnek. Vigyázni kell továbbá, hogy a kígyók rájuk ne

11 A cavea bekerített helyet, sőt ketrecet is jelent, de lehet a nálunk is ismert borító.

264
fújjanak, mert azok lehelete annyira ártalmas, hogy valamennyien elpusz­
tulnak tőle. Ez elkerülhető gyakori szarvasagancs, galbanum, vagy női haj
égetésével, mindezek szaga általában távol tartja az említett bajt. 19.
Gondoskodni kell róla, hogy langyos helyen legyenek, mert sem a meleget,
sem pedig a hideget nem bírják. Legjobb a tyúkházon belül, az anyjukkal
együtt elkerítve tartani őket, és csak negyven nap múlva kiengedni.
Azonban az első napokban, mintegy gyermekségük idején, gyengéden kell
velük bánni, és a pelyhecskét a farkuk alatt le kell szedni, nehogy
ürüléküktől elszennyeződve megkeményedjen, és a természetes testnyílást
elzárja. 20. Ám bár vigyáznak rá, mégis gyakran megtörténik, hogy a vég­
bélnyílás elzáródik. Ilyenkor egy tollal megpiszkálva kell az ürüléknek utat
nyitni.
Gyakran a már megerősödötteket és m agukat az anyákat is óvni kell a
takonykór (pituita) veszélyétől. Hogy ez ne forduljon elő, az edényeik
legyenek nagyon tiszták, és a lehető legtisztább vizet adjuk nekik. N em
különben a tyúkházat mindig ki kell füstölni és a trágyát kisöpörve, attól
megszabadítani. 21. H a mégis előfordul ez a betegség, vannak akik
fokhagym át áztatnak langyos olajba, és ezt teszik a torkukba. Egyesek
langyos emberi vizelettel öntözik meg a szájukat, és addig nyomják össze
amíg a keserű íz kényszeríti, hogy a gennyes váladékot az orrukon át
kiürítsék. A vadszőlő, amit a görögök agria staphülének neveznek,
ennivalójukba keverve jót tesz, vagy ugyanez összetörve, az ivóvízbe adva.
22. Ezek az orvosságok akkor hatásosak, ha közepes mértékben
betegek. H a a takonykór már megfertőzte a szemüket is, és a szárnyas az
ennivalót is elutasítja, akkor késsel fel kell vágni a szemhéjukat, és a
szemük alatt összegyűlt gennyes váladékot mind ki kell nyomni. A sebet
meg kell szórni egy kevés törött sóval. 23. Továbbá ez a kór akkor támad
leginkább, amikor a hidegtől és az élelemhiánytól szenvednek a szárnya­
sok, és amikor nyáron a baromfiudvarban állott vizet isznak, továbbá
mikor fügét és éretlen vadszőlőt nem engednek nekik a jóllakásig enni,
ezektől az eledelektől ugyanis óvni kell a szárnyasokat. Ú gy lehet ezeket
m egutáltatni velük, hogy a bokrokról a vadszőlőt (uva labrusca), amikor
még éretlen, leszedik, és összetörve, búzadarával megfőzve, éhgyomorra
eléjük szórják, ennek az ízétől megundorodva, utálni fognak mindenfajta
szőlőt. Hasonló az eljárás a vadfüge esetében is, amit megfőzve az
ennivalóval együtt adnak a szárnyasoknak, ezzel elérhető, hogy m egutálják
a fügét.
24. Az a szokás ennél a jószágnál is —mint a többi állat esetében —hogy
m egtartásra a legjobbakat kell kiválogatni, a silányabbakat pedig eladni,
hogy minden évben ősszel, mikor azok haszna kevesebb lesz, csökkenjen a
számuk is. Távolítsuk el az öregeket — ezek a háromévesnél idősebbek
úgyszintén azokat, amelyek kevésbé termékenyek, valamint kevésbé jó
nevelők (anyák), különösképpen pedig azokat, amelyek megeszik a saját
vagy idegen tojásokat, nem kevésbé azokat, amelyek kakasként kezdenek
kukorékolni, továbbá a késői csirkéket, amelyek a napforduló után keltek
ki, és nem tudták elérni a megfelelő nagyságot. A kakasok esetében nem
ugyanaz az alapelv; hanem a nemes fajtájúakat addig kell megtartani,
am íg képesek a tyúkok megtermékenyítésére. Ezeknél a szárnyasoknál
ugyanis ritkább a jó kakas.
25. Abban az időben, amikor abbahagyják a tojást, — ez nagyjából
november közepe —el kell vonni tőlük a drágább takarmányt, és szőlőhéjat
(törköly) adni nekik —ezen elég jól megélnek —időnként búzakorpát adva
hozzá.

A T O JÁ S O K ELT A R T Á SA

VI. 1. Ettől a gondozástól nem idegen a tojások hosszabb ideig való

eltartásának módja sem: hogy ezek kényelmesen tárolhatók télen, ha poly-
va közé teszed, nyáron pedig, ha korpa közé. Egyesek előzőleg hat órára
befedik törött sóval, ezután lemossák, és így teszik polyva vagy korpa közé.
Néhányan egész, sokan összetört babbal fedik be, m ások egész (nem
törött) sóval, megint mások langyos sós lével (muria) tartósítják. 2.
Azonban minden só — valamilyen módon megóvja a romlástól —, így
csökkenti a tojások értékét, mivel nem engedi, hogy azok teljesek m arad­
janak, ez a dolog pedig elriasztja a vásárlót. Ilyen módon nem óvják meg
a tojások épségét azok, akik sós lébe teszik.

A T Y Ú K O K H ÍZ LA LÁ SA

V II.l. A tyúkok hizlalása jóllehet a tömő, és nem a földműves feladata,

mégis mivel nem nehéz dolog, úgy gondoltam (ezt is) tárgyalom. Erre a
célra leginkább meleg hely kívánatos, a legkevésbé legyen világos, ahol

266
külön-külön szűk ketrecekbe vagy kosarakba zárva függjenek a szárnya­
sok, olyan szorosan, hogy ne tudjanak forgolódni. 2. Mégis mindkétfelől
legyenek nyílások, egyik ahol a fejüket kidugják, a másik amerre a
farkukat és a hátuljukat, hogy felszedhessék az ennivalót, és hogy kiadhas­
sák, amit megemésztettek, hogy ne szennyeződjenek a trágyájuktól.
Alájuk igen tiszta szalmát vagy puha szénát kell teríteni alomként. H a
ugyanis keményen ülnek, nem könnyen híznak meg. El kell távolítani
valamennyi tollat a fejükről, szárnyuk alól és a hátuljukról, onnan azért,
nehogy m egtetvesedjenek, innen pedig nehogy a végbélnyílásuk
kisebesedjen.
3. Enni, vízben m egáztatott árpadarát kapjanak, összegyúrva, gom bó­
cokká formálva, ezekkel hizlalják a szárnyasokat. Az első napokban viszont
mértékletesebben kell adagolni, amíg hozzá nem szoknak, hogy többet
emésszenek. Leginkább kerülendő ugyanis a túletetés (cruditas), csak any-
nyit adjunk, amennyit képes megemészteni. N em kell addig újat adni,
amíg begyét m egtapogatva nyilvánvaló nem lesz, hogy semmi régi
ennivaló nem m aradt vissza benne. 4. Amikor a szárnyasok jóllaktak, a
fészekből kivéve egy kicsit szabadon kell engedni, de ne úgy, hogy szét­
széledjenek, hanem inkább ha van valami ami csipkedi vagy mardossa, azt
csőrével keresse meg. Ez az általános eljárás a hizlalásnál. Viszont akik nem
csupán kövér, hanem zsenge húsú szárnyast akarnak, azok friss mézes
vízzel szórják m eg az említett takarmányt, és így etessék meg. Néhányan
összekevernek három rész vizet egy rész jó borral, és ezzel m egáztatott
búzakenyérrel etetik a szárnyast, ha ezt újholdnál elkezdik (erre is ügyelni
kell ugyanis), húsz nap alatt meghízik. 5. H a viszont ráun az ennivalóra,
akkor csökkenteni kell ugyanannyi nappal, mint ahány napja tart a
hizlalás, azonban a hizlalás ideje ne haladja meg a huszonöt napot. Igen
régi szokás a legkövérebb szárnyast a legünnepibb lakomaasztalra szánni,
így a m unkát és a ráfordítást méltó elismerés koronázza.

A V A D G A LA M B ÉS A H Á ZIG A LA M B H ÍZLA LÁ SA

VIII. 1. Ugyanezzel a módszerrel lehet meghizlalni a ketrecben tartott

vadgalam bot és házigalambot is. Nincs viszont akkora haszon a vadgalam b
hizlalásában, mint a nevelésében. Mert ezek tartása nem riasztja el a gon­
dozástól a derék földműveseket. Ezeknek a tartása távolabbi vidékeken
kevesebb gonddal jár, ahol a madaraknak szabad kijárása van, mivel a leg­
267
m agasabb tornyokon és kiemelkedő épületeken kijelölt helyeket keresik
fel, a nyitott ablakokon át kirepülnek ennivalót keresni. 2. Az év két-
három hónapjában azonban elfogadják a nekik kitett eledelt, a többiben
megélnek mezei m agvakkal. Ezt viszont a városhoz közeli helyeken nem
tehetik meg, mert a madarászok változatos cselekkel befogják őket. Ezért
épületeken belül bezárva kell tartani azokat, nem is lapos és nem is hideg
részén a gazdaságnak, de a galambházat kiemelkedő helyre kell építeni,
amely télen dél felé nézzen. 3 Ennek falain — hogy ne ismételjem a már
elm ondottakat — ahogyan a madárháznál ajánlottam, sorban fészkek
legyenek kialakítva, vagy ha ez nem lehetséges, a falba erősített szögekre
deszkákat kell helyezni, ezek tartsák a fészkeket, amelyekben fészkelnek a
m adarak, vagy pedig az agyagból készült galambszállásokat (fictilia colum-
baria), előtereket kell készíteni elébük, amelyeken át a fészkekbe mehet­
nek.
Az egész helyet és m agukat a galam blakásokat is be kell vonni fehér
vakolattal, mivel ez a madárfaj különösen kedveli ezt a színt, nem kevésbé
le kell simítani a falfelületet kívülről is, leginkább az ablakok körül.
Nyílásokat úgy kell elhelyezni, hogy a téli napsütés nagyrészt érje, és csat­
lakozzon hozzá egy elég tágas, hálóval megerősített ketrec. Ez tartsa távol
az ölyveket, és fogadja be a sütkérezni kimenő galam bokat, nem különben
engedje ki a szabadba a tojásokon ülő, vagy fiókákat nevelő anyákat,
nehogy azok a folytonos őrködés terhétől elgyötörve megöregedjenek. 5.
Miután ugyanis egy keveset röpködtek az épületek körül, felüdülnek a friss
levegőtől, és vidám abban mennek vissza kicsinyeikhez, akik m iatt nem
próbálkoznak messzebbre elröpülni vagy elszökni. Az edények, amelyek­
ből inni kapnak, legyenek hasonlóak a tyúkokéhoz, amelyekhez odafér a
nyakuk, de szűk voltuk miatt a fürödni akarók ne férjenek bele. H a ugya­
nis ezt teszik, az sem a kikelendő tojásoknak, sem a fíókáknak nem jó.
6. Egyébként az ennivalójukat a fal mellé jó szórni, mert a galam bház­
nak csak abban a részében nincsen trágya. A legmegfelelőbb tápláléknak a
bükkönyt és a ledneket tartják, jó a lencse is, a köles és a vadóc, nem
különben a búzaocsú, és ahol vannak más hüvelyesek, amelyekkel a
tyúkokat is etetik. A helyüket pedig ki kell söpörni és kitisztítani, ugyanis
minél gondozottabb annál vidámabbnak látszik, ez a m adár olyan finnyás
ugyanis, hogy gyakorta megunva, elhagyja saját fészkét, ha alkalom
adódik a kirepülésre, ami azokon a vidékeken szokott gyakrabban m eges­

268
ni, ahol szabad kijárásuk van. 7. Hogy ez ne történjen m eg, Démokritos-
nak12 van erre egy régi tanácsa. Létezik egy héja fajta, amit a földművesek
vércsének (tinnunculus) mondanak: általában az épületekben rak fészket.
Ennek a fiókáit egyenként agyagedényekbe zárják, és amíg m ég pihegnek,
rájuk teszik a tetőt, és a gipsszel bekent edényeket a felakasztják a galam b­
ház sarkaiban. Ez a dolog annyira elmélyíti bennük a helyhez való
ragaszkodást, hogy azt soha el nem hagyják.
Tenyésztésre a nem öreg, nem is túlságosan fiatal, igen nagytestű
tojókat kell kiválasztani, és gondoskodni kell róla, hogyha lehet a
fiókáikkal együtt maradjanak, és sohase válasszák őket széjjel. Általában
ugyanis így párosítva több utódot fognak adni. 8. Egyébként nem jó ide­
gen fajtával társítani, mint az alexandriait és a campaniait. Kevésbé kedve­
lik ugyanis a m ásfajta társakat, ezért nem sokszor párosodnak, és nem lesz
gyakran utódjuk.
A tollazat színét tekintve nem ajánlható mindig mindenkinek ugyanaz,
ezért nem könnyű megmondani, melyik a legjobb. 9. A fehér mindenütt
általánosnak tűnik, némelyek nem nagyon dicsérik, mégsem kell mellőzni
azoknál, amelyeket zárva tartanak. A szabadon tartottaknál különösen
kerülendő, mert a héja ezt veszi észre legkönnyebben.
Termékenységük, ámbár messze elmarad a tyúkokétól, mégis nagyobb
bevételt hoz. H a ugyanis jó a tojó, évente nyolcszor nevel fiókákat, és ezek
ára m egtölti a háziasszony pénzesládáját, ahogyan a kitűnő szerző, M.
Varró megerősíti számunkra. O tudósít arról, hogy az akkori nehezebb
időkben, százezer sestertiusért adták párját. 10. Szégyenletes a mi generá­
ciónk számára, ha azt akarjuk hinni, hogy akad olyan, aki négyszáz num-
must fizet párjáért. Jóllehet még ezeket is elviselhetőbbnek gondolom, akik
súlyos pénzzel és ezüsttel fizetnek a tartás és a birtoklás élvezete okából,
mint azokat, akik kiirtják a madarakat Pontusban a Phasis folyó, és
Scythiában a Maeotis tó mellől, és most már részegen a Gangesz mellől és
Egyiptom ból hozott madarakat okádnak ki.
11. Lehet ebben a madártenyészetben is — ahogyan m ondtam —
hizlalást folytatni. H a ugyanis a terméketleneket, és a nem megfelelő
színűeket a tyúkokhoz hasonlóan meghizlalják. A fiókák könnyebben híz­
nak az anyjukkal együtt, ha már erősek, mielőtt repülnének, kitépsz

12 Atomelméletéről ismert klasszikus kori görög filozófus.

269
néhány tollat a szárnyukból és eltöröd a lábukat, hogy m aradjanak egy
helyben, és bőségesen adsz ennivalót a szülőknek, hogy azzal táplálják
m agukat és a fiaikat. 12. Egyesek lazán megkötik a lábukat, mert azt
hiszik, hogyha eltörik, az ezáltal okozott fájdalom miatt lesoványodnak. Ez
a dolog nem segíti a hízást. Ugyanis miközben próbálják elszaggatni
kötelékeiket, nem maradnak nyugton, és ettől, mintegy testgyakorlástól,
semmit sem híznak. A láb eltörése nem több, mint két három napig okoz
nekik fájdalmat, továbbá elveszi a menekülés reményét.

A G ERLÉK

IX . 1. A gerlék tartása értelmetlen, mivel ez a faj a madártenyészetben

nem rak tojást és nem is költ. Elevenen befogva hizlalásra szánják: köny-
nyebb tartani, mint a többi madarat, de nem minden időben. Télen, jólle­
het fáradoznak érte, nehezen gyarapszik, és mégis, mivel több a rigó, csök­
ken a gerlék értéke. 2. Nyáron ellenben magától hízik, amíg van ennivaló­
ja. Semmi mást nem tesznek, mint elébük vetik az ennivalót, leginkább a
kölest, nem azért, mert a búzától vagy más gabonafélétől kevésbé hízik,
hanem mert ennek a m agját szereti a legjobban. Télen a borban m egázta­
tott kenyérgombócok, csakúgy mint a galamboknál, könnyebben felhiz­
lalják őket, mint egyéb eledelek.
3. N em készülnek számukra olyan dúcok, vagy kivájt fészkek, mint a
galam boknak, hanem sorban a falba rögzített, és onnan kiálló kőtömbökre
(gerendafej), kenderfonadékokat helyeznek, ezekre hálókat borítanak,
amelyek megakadályozzák a repülést, mert ha ezt tennék, fogyasztanák a
testüket. Ezekben folyamatosan kölessel és búzával etetik őket, de ezeket
a m agvakat kizárólag szárazon kell adni, elegendő naponta fél jnoclius
százhúsz gerlének. Vizet mindig frisset és a lehető legtisztábbat kapjanak,
kicsi edényekben, mint a galam bok és a tyúkok. A takarókat tisztán kell
tartani, nehogy kiégesse a lábukat a trágya, amit egyébként gondosan el
kell tenni a földműveléshez és a gyümölcsösökhöz, úgy mint a többi
szárnyasét, a vízimadarakét kivéve. Ez a madár, ha öreg, nem annyira
alkalmas hizlalásra, mint a fiatal. Ezért aratás idején választják ki, amikor
a fiókák már megerősödtek.

270
A R IG Ó K

X .l . N agyobb fáradságot és költséget fordítanak a rigókra, ezek min­

denhol tarthatók, de a legegészségesebben ott, ahol befogták őket.
Nehezen telepíthető át ugyanis más vidékre, mivel kalitkába zárva leg­
többjük szárnyaszegetté válik, ezt teszik ugyanabban a pillanatban is,
amikor a madárhálóból a kalitkába átkerülnek. H ogy ez ne történjen m eg,
össze kell keverni a régiekkel, amelyeket a madarászok erre a célra fogtak
be, mintegy csalogatok legyenek a foglyok számára, és röpködésükkel eny­
hítsék azok szomorúságát. így a vad madarak hozzászoknak, hogy keressék
a vizet és az ennivalót, mivel látják, hogy a szelídek is ezt teszik. 2. Olyan
építésű és napfényes helyet kívánnak, mint a galam bok, de azokban, átfúr­
va a falakat, keresztben rudakat helyeznek el, amelyeken ülhetnek, amikor
ennivalóval jóllakottan pihenni akarnak. Ezek a póznák ne legyenek m a­
gasabban a föld felett, mint egy ember m agassága, hogy állva el lehessen
érni. Ennivalót általában arra a részre kell kitenni a madárházban, amely
fölött nincsen pózna, hogy tisztábbak maradjanak. Mindig száraz fügét
kell adni, gondosan összetörve és elkeverve finomliszttel, olyan bőven,
hogy maradjon is belőle. 4. Ezt egyesek megrágják, és úgy adják nekik.
Ellenben ezt nagyobb mennyiségnél aligha érdemes megtenni, mivel nem
kevésbe kerülnek akik megrágják, és valamennyit ezek is megesznek belőle
a kellemes íz miatt. Vannak, akik szerint változatos táplálékot kell adni,
nehogy egyre ráunjanak. Ez az amikor mirtusz és masztix m agvakat vet­
nek elébük, úgyszintén a vadolaj és a borostyán bogyója, nem kevésbé a
szeder. 5. Általában ezek a madarak a mezőkön is ezeket keresik, amelyek­
től a madárház fogságában is megszűnik az étvágytalanságuk, mohóbbak
lesznek, ami előnyös, mert a nagyobb mennyiségű ennivalótól gyorsabban
meghíznak. Mégis mindig kölessel m egtöltött kis vályúkat helyeznek ki
oda, ez a legkiadósabb táplálék, azokat, amelyeket fentebb említettem,
étvágykeltőnek adják. 6. Az edény, amiben a friss és nagyon tiszta vizet
kapják, nem különbözik a tyúkokétól. Ilyen ráfordítás és gondozás mellett,
állítja M. Terentius, darabonként három denariustrt lehetett eladni a
rigókat nagyapáink idejében azoknak, akik diadalmenetet tartottak, és
megvendégelték a népet. A mi korunkban azonban az általános fényűzés
annyira felveri az árakat, amiért a földműveseknek nem szabad lebecsül­
niük ezt a bevételt. Majdnem valamennyi fajt tárgyaltuk tehát, amelyeket

271
a gazdaság kerítésen belül tartanak. Most azokról fogok beszélni, ame­
lyeknek szabad kijárása van a mezőkre.

A PÁVA

X I. 1. A pávák tartása inkább egy városi gazda, mintsem egy komoly

földműves gondozását igényli. Mégsem idegen a tartása az olyan föld­
művelőtől, aki mindenhonnan örömöt akar szerezni, amelyekkel vidéki
m agányosságát enyhítse. Ezeknek a madaraknak a szépsége nem csupán az
idegeneket, hanem m agukat a gazdáikat is elbűvöli. Ez a madárfaj ligetes,
kicsi szigeteken, amilyenek Itália partjaival szemben találhatók, gond
nélkül tartható. Mivel sem magasra sem pedig távolra nem tud repülni,
nem kell attól tartani, hogy a tolvaj vagy pedig veszélyes állatok elragad­
ják, őrizet nélkül, biztonságban kószálhat, élelmének nagy részét m aga
megszerzi. 2. A tojók maguktól, mintegy m egszabadulva a rabságból,
gondosabban nevelik csibéiket. A gondozójuknak semmi más teendője
nincsen, mint a nap meghatározott órájában jelet adva, a villa mellett
összehívni a falkát, és az odagyülekezők elé egy kevés árpát szórni, hogy ne
éhezzenek, és hogy az odajövőket megszámolja.
3. Azonban ritkán van lehetőség ilyen birtokra. A mediterrán
vidékeken nagyobb odafigyeléssel tartható, a vele való bánásmód a
következő. Füves, erdős, sík területre van szükség, magas kerítéssel körül­
véve, ehhez három oldalról oszlopos tetőzet csatlakozzon, a negyediken két
helyiség legyen, egyik a gondozó tartózkodási helye, a másik a pávák ólja.
A tetőzet alatt sorban nádból készült rekeszek legyenek, ketrecszerűen,
ahogyan a galam bház padlásán szokott lenni. Ezek a rekeszek közéjük tett
nádráccsal legyenek elválasztva úgy, hogy mindegyikhez mindkét oldalon
legyen átjárás. 4. A pávák ólja ne legyen nyirkos, a padlón sorban rövid
cövekeket kell leverni, ezek felső végén kifaragott csapok legyenek, ame­
lyekbe a lyukakon átvezetve póznákat helyeznek. Továbbá a cövekek fölé,
négyszögletesre kifaragott lécek kerüljenek, hogy a madarak rajuk repül­
hessenek. Ezek azért levehetőek, hogyha szükség van rá, a cövekekről le­
véve szabad m ozgást engedjenek az ólat kiseprőnek.
5. Ez a madárfaj hároméves korát betöltve szaporodik a legjobban.
Ennél fiatalabb korban vagy terméketlen, vagy kevéssé termékeny. A hím
páva párzási kedve hasonló tyúkokéhoz, ezért öt tojóhoz kell egy kakas. H a

272
ugyanis közülük egy-két tojót gyakrabban m eghág, az árt a benne fejlődő
tojásoknak, és nem engedi azokat teljesen kifejlődni, hanem éretlenül fogja
m egtojni.
6. A tél végén mindkét nem párzási kedvét ennivalókkal is serkenteni
kell. Ennek érdekében leginkább hatásos, ha gyenge parázsnál m eg­
pörkölöd a babot, és ezt adod nekik öt napon át éhgyomorra. Mégis egy-
egy madárnak ne engedj hat cyatbusn&l többet. Ezt az ennivalót ne
ömlesztve szórd oda valamennyinek, hanem elkülönítve azokat, náddal
elválasztott rekeszekben - ahogyan ajánlottam —kiadagolva, egy kakasra
és öt tojóra rakd oda, és adjál nekik megfelelő ivóvizet is. 7. Miután ez
m egtörtént, a hímeket egyenként oda kell vinni a saját ketrecükbe, a
tojókkal együtt, és az egész falka együtt egyen. Ebben a fajtában vannak
ugyanis harcias kakasok, amelyek az evésnél és a hágásnál is elmarják a
gyengébbeket, hacsak nincsenek elkülönítve. Általában akkor kínozza a
párzási vágy napos vidéken a hímeket, amikor elkezdenek fújni a déli
szelek, február tizenharmadika után, március előtt. 8. Felindult állapotuk
jelei, hogy mintegy m agát csodálva, drágakőszínű farktollaival beborítja,
és amikor ezt teszi, azt mondják rá, hogy „sátorozik”. A párzás után
vigyázni kell az anyákra, nehogy másutt, mint az ólban tojjanak, gyakrab­
ban meg kell tapintani ujjunkkal a tojók hátsó felét, mert ahhoz közel van­
nak a tojások, amelyeknek közeledik már a megtojási ideje. Ezért a tojni
készülőket be kell zárni, nehogy a kerítésen kívül tojjanak.
9. Több almot kell felhalmozni a madárházban különösképpen akkor,
amikor tojnak, hogy a tojások biztosabban épek maradjanak. Mert a pávák
általában, amikor éjszakai pihenőre térnek, a fent említett cövekeken állva
ejtik ki tojásaikat, és ezek úgy őrzik meg épségüket, ha minél közelebbi és
minél puhább helyre pottyannak. Hajnalban, naponta körül kell járni a
madárházat összegyűjteni a tojásokat, amelyek minél frissebben kerülnek
a tyúkok alá, annál biztosabban kikelnek, ez leginkább így hasznos a
gazdának. 10. A pávatojók ugyanis, amelyek m aguk nem költenek, évente
háromszor raknak tojást, azok ellenben, amelyek tojásokat költenek, a tel­
jes termékeny időszakot a tojások költésével és a csibék nevelésével töltik.
Az első tojásnál általában ötöt, a másodiknál négyet, a harmadiknál két
vagy három tojást raknak. 11. Azért nem kell megengedni, hogy a rhodosi
pávák költsenek, mert ezek Fiókáikat nem gondozzák megfelelően. Hanem
a nagyobb testű, régi, hazai fajtájú tyúkokat kell kiválasztani, és ezeket

273
megültetni kilenc tojásra, a hold növekedésének kezdete utáni kilencedik
napon, ezekből öt páva, a többi tyúktojás legyen.
12. A tizedik napon el kell venni alóla a tyúktojásokat, és ugyanolyan
fajtából ugyanannyi frisset tenni helyette, hogy azok a pávatojásokkal
egyszerre keljenek ki a harmincadik napon, ami általában újhold. A gon­
dozó ügyeljen a fészekről leszálló tojóra, gyakran menjen oda a fészekhez,
és a pávatojásokat, amelyeket nagyságuk miatt a tyúk nehezebben tud
mozgatni, kézzel forgassa meg. Hogy ezt gondosabban végezze, a tojás
egyik oldalát meg kell jelölni fekete festékkel, ami jelezni fogja a gondozó­
nak, hogy a tyúk megforgatta-e.
13. Ahogyan már mondtam, erre a célra a lehető legnagyobb testű
tyúkokat kell tartani, ha közepesek, akkor nem kell több, mint három
páva, és hat tyúktojást alátenni. Amikor azután kikelnek a csibék, másik
tyúkhoz kell átvinni a tyúkcsibéket, és a kikelt pávacsibéket egy kotlós alá
összegyűjteni, amíg a falka létszáma huszonöt nem lesz.
14. Mikor kikeltek a csibék, ugyanúgy, mint tyúkoknál, az első napon
ne mozgassuk, m ásnap a kotlóssal együtt át kell vinni a borítóketrecbe. Az
első napokban borral meghintett árpadarát kapjanak, ezen kívül bármilyen
gabonából főzött és lehűtött kását. Pár nap elteltével kapjanak felaprított
tarentumi hagym át, és alaposan kinyomott, puha sajtot. A savó ugyanis
egyértelműen ártalmas a csirkéknek. 15. A sáskát is, ha kitépik a lábait,
hasznos eledelnek tartják a csirkék számára. Ezekkel lehet etetni a hatodik
hónapig, azután elegendő kézből árpát adni nekik. Kikelésüket követően,
harmincöt nap múlva biztonságban kivihetők a mezőre, a falka anyjaként
követi a kotyogó kotlóstyúkot. Azt pedig (ti. az anyát) a gondozó
ketrecben viszi ki a mezőre, és a lábát megkötözve elengedi, hosszú
madzagon tartva. A csirkék körülrepdesik, miután jóllaktak, visszaterelik
őket a gazdaságba, anyjuk kotyogását követve, ahogyan mondtam.
16. Eléggé egyetértenek a szakírók abban, hogy nem kell más
tyúkokat, —amelyek a saját csibéiket nevelik —ugyanazon a helyen legel­
tetni. Mert miután megpillantják a pávacsibét, nem szeretik többé a
sajátjukat, és neveletlen korukban, megunva őket, elhagyják, mivel sem
méretben sem pedig szépségben nem érnek fel a páváéval. Ugyanazok a
betegségek, amelyek a tyúkoknál szoktak előfordulni, betegítik meg
ezeket a m adarakat is, és nem mások az orvosságok sem, mint amelyeket
a tyúkoknál ajánlottam. Ugyanis a takonykór (pituita) és a rossz emésztés

274
(cruditas), vagy más bajok adódnak elő, ugyanazokat a gyógyszereket
használjuk, amelyeket javasoltam. 17. H a betöltötték a hetedik hónapot,
éjszakára be kell zárni az ólba a többiekkel együtt. Figyelni kell rá, nehogy
a földön m aradjanak, amelyik ugyanis így ül el, azt fel kell emelni és fel­
tenni a lécekre, nehogy megfázzon.

A N U M ÍD IA I13 ÉS A FALUSI TY Ú K O K
X II. 1. A numídiai tyúk tartása majdnem ugyanolyan mint a páváé.
Egyébként az erdei tyúkok (silvetres), ahogyan a földművelők nevezik,
fogságban nem tojnak, ezért ezekről nem beszélek, csak annyit, hogy jól-
lakásig kell etetni, annál alkalmasabb lesz a lakomaasztalra.

A LUDAKRÓL
X III. 1. M ost azokhoz a szárnyasokhoz érkezem, amelyeket a görögök
amphibiousnak (kétéltű) neveznek, mivel nemcsak a szárazföldön, hanem a
vízben is keresnek m aguknak táplálékot, és nem kevésbé szoktak hozzá a
szárazföldhöz, mint a vízhez. Ebből a fajtából különösen a lúd kedves a
földműveseknek, mivel nem igényel különösebb gondozást, ugyanakkor
éberebb őr, mint a kutya. 2. Ugyanis gágogással elárulja az alattomos
behatolót, ahogyan a hagyomány is megőrizte a Capitolium ostrom ánál14
amikor hangosan jelezték a gallok érkezését, miközben a kutyák hallgat­
tak. N em tartható azonban mindenütt, amint nagyon helytállóan ítéli meg
Celsus, aki ezt mondja: N em könnyű libát tartani sem víz sem pedig
bőséges legelő nélkül, nem célszerű továbbá megművelt területen sem,
ugyanis ami zöldet talál, mind lelegeli. 3. Ahol pedig folyó, tó és sok fű
van, továbbá nincsen a közelben vetés, ott lehet tartani ezt a fajtát. Én
ajánlom, de nem azért, mert nagy rajta a haszon, hanem mert csekély vele
a fáradság. Ad továbbá kislibát és tollat, ez utóbbi esetében nem úgy, mint
a juhok, hogy csak egyszer nyírják le, hanem évente kétszer, tavasszal és

15 A numídiai tyúk feltehetően a gyöngy tyúk lehet.

14 Ez az esemény Kr. e. 396-ban történt, Iuno istennő szent ludai jelezték az ellenség
közeledését, ehhez az esethez kapcsolja a hagyomány az istennő M oneta
(Figyelmeztető) jelzőjét, később az ő védnöksége alá helyezték az állami pénzver­
déket, a ma is használatos monetáris rendszer megnevezés eredete ez a Moneta jelző.

215
ősszel lehet tépni. Ezen okok miatt, ha a hely természete megengedi, akár
keveset is kell tartani. Minden egyes gúnárhoz három tojót kell számítani,
ugyanis nehézkessége miatt nem képes többet meghágni. Sőt a gazdaság
rejtett zugában kell nekik ólakat kialakítani, amelyekben fészkelhetnek, és
tojást rakhatnak.
XIV . 1. Akik pedig csapatostul akarnak vízi szárnyast tartani, úszkáló
helyeket (khenoboskia) hozzanak létre, ami akkor sikeres, ha a következő
módon rendezik be. Ezt az udvarrészt minden más állat elől el kell zárni,
kilenc láb m agas kerítéssel kell körülvenni, tartozzon hozzá fedett előtér is,
úgy, hogy valamelyik részen legyen a gondozó számára helyiség. Az előtér
alatt négyszögletes ólakat kell kialakítani durva kőből vagy téglából, elég
ha ezek egyenként minden irányban három láb méretűek, és van külön
bejáratuk erős kicsi ajtókkal felszerelve, mert a költés idején gondosan
zárni kell őket. 2. H a a gazdaságon kívül van a közelben folyó vagy tó,
akkor nem kell másik vizet keresni, egyébként mesterségesen kell csinálni
úsztatót vagy halastavat, hogy legyen ahol úszkálhassanak a szárnyasok.
Mert ilyen előfeltétel nélkül, csakúgy, mint szárazföld nélkül, nem tudnak
megfelelően élni. Mocsaras, de füves helyet kell szánni nekik, és más élel­
met is vetni, úgymint bükköny, lóhere, görögszéna, és különösképpen az a
fajta endívia,15 amit a görögök jeránek neveznek. Erre a célra leginkább
salátam agot kell vetni, mivel ez a legzsengébb zöldség, és a legszívesebben
eszik ezek a szárnyasok, továbbá a legmegfelelőbb eledel a kislibáknak.
3. Amikor ezek készen vannak, arra kell törekedni, hogy a legnagyobb
testű és fehér színű gúnarakat és tojókat válasszunk ki. Létezik ugyanis
m ásfajta tarka, amit a vadból megszelídítve háziasítottak. Az nem olyan
termékeny, és nem is olyan értékes, ezért a legkevésbé kell tenyészteni. A
ludak pároztatására a legmegfelelőbb időszak a tél, majd a tojásrakásra és
a költésre február vagy március elsejétől egészen a napfordulóig, ami június
végén van. Ezek nem úgy párzanak, mint a többi szárnyas, amelyekről szó
esett, a földön állva, hanem általában vagy a folyóban, vagy a tóban teszik
ezt. Minden tojó évente háromszor rak tojást, ha nem engedik meg neki,
hogy ezeket m aga költse ki, ami jobb is annál, mintha ezek m aguk ülnek
rajtuk. A tyúkok ugyanis messze jobban nevelnek, és így nagyobb létszám
is érhető el. Minden tojásnál így tojnak: először ötöt, másodszor négyet, és

15 Vad vagy kerti katáng, más néven cikória.

276
legutoljára hármat. Egyesek megengedik, hogy ezeket m aguk a tojók
neveljék, mivel az év hátralévő részében már nem fognak tojni. A legkevés­
bé szabad megengedni a tojóknak, hogy a kerítésen kívül rakják le a tojást,
hanem amikor úgy látszik, hogy keresi a fészket, meg kell fogni és m egta­
pogatni. H a ugyanis közeledik a megtojás ideje, ujjal érzékelhetők a tojá­
sok, amelyek az ivarszervek első részében vannak. 6. Ezt ketrecbe kell vinni
és bezárni, hogy megtojjon, elég ezt egyszer megtenni minden egyes tojó­
val, mert mindegyik visszatér oda, ahol először tojt. Viszont a legutolsó
tojásrakásnál, amikor meg akarjuk ültetni, meg kell jegyezni minde­
gyiknek a tojásrakását, hogy a saját anyja alá tegyük, mert a lúd nem költ
ki idegen tojásokat, csakis úgy, ha a sajátjából is tettek alá. Ilyen tojások­
ból annyit tesznek a tyúkok alá, mint a pávatojásból, a legtöbbet ötöt,
legkevesebb hármat, a ludaknak legkevesebb hetet, legtöbbet tizenötöt.
7. Ügyelni kell azonban rá, hogy a tojások alá tegyünk csalánlevelet -
ami mintegy gyógyszerként használatos — nehogy a kikelt kislibáknak
bajuk essen, ezeket ugyanis megöli a csalán, ha zsenge korukban megcsípi
őket. A kislibák kifejlődéséhez és kikeléséhez harminc napra van szükség,
ha hideg van, meleg időben elegendő huszonöt nap. Mégis gyakrabban kel
a kisliba harminc nap után.
8. Am íg kicsi, az első tíz napban az anyjával együtt tartják ketrecben.
Azután mikor az idő derültsége megengedi, kiviszik a rétre és a halastóhoz,
vigyázni kell rá, nehogy a csalán megszúrja, vagy éhesen menjen a legelőre,
hanem előtte lakjon jól összezúzott endíviával, vagy salátalevéllel. Mert
amíg nem elég erős, és éhesen megy ki a legelőre, annyira makacsul
küszködik a kórókkal és az erősebb füvekkel, hogy eltöri a nyakát. Jó adni
neki kölest is, vagy vízzel kevert búzát. S mihelyt egy kissé megerősödtek,
be lehet tenni a velük egykorúak falkájába, és árpával etethető. Ezt hasznos
adni az anyáknak is.
9. Kislibát nem jó egy-egy ólba húsznál többet tenni, továbbá egyál­
talán nem szabad összezárni a nagyobbakkal, mivel az erősebb megöli a
gyengébbet. A fészkeknek, amelyekben ülnek, igen száraznak kell lenniük,
polyvát kell alájuk teríteni, vagy ha az nincs, akkor közönséges szénát.
Egyébként ugyanazokat kell betartani, mint más fiókáknál, nehogy kígyó
vagy vipera, görény vagy menyét rajuk fújhasson, ez a veszedelem
általában megöli a gyenge libákat.

277
 10. Vannak, akik megtört árpát adnak enni a tojásokon ülőknek, és
nem engedik, hogy az anyák gyakrabban leszálljanak a fészekről. Ezután
az első öt napban a kikelt kislibáknak kását vagy m egáztatott darát adnak,
úgy, mint a páváknak. Néhányan felaprított zöld zsázsát adnak nekik
megvizezve, ez számukra a legkedvesebb eledel. M ajd miután négyhóna­
posak lettek, a legnagyobbakat kiválasztják hizlalásra, mivel erre a célra
zsenge korban a legalkalmasabbak. 11. Könnyű is ezeknek a szárnyasoknak
a hizlalása, ugyanis árpadarát és finomlisztet kell adni napjában háromszor,
és semmi m ást, csak innivalójuk legyen bőven, és ne tudjanak kószálni,
meleg és sötét helyen legyenek. Ez a háj növelése szempontjából sokat
számít. Ilyen módon két hónap alatt meghíznak a nagyobbak, a fiatalab­
bak gyakran negyven nap16 alatt lesznek kövérek.

A KACSÁKRÓL

XV. 1. A kacsák tenyésztése hasonló, de költségesebb. Mert a kacsákat,

gácsérokat, rucákat, szárcsákat és más hasonló szárnyasokat — amelyek a
tavakat és mocsarakat bújják —bezárva tartják. Sík terepet választanak ki,
azt körülkerítik tizenöt láb magas kerítéssel, rostélyokat fölérakva, nagy­
lyukú hálóval borítják be, nehogy a házi szárnyasok kirepüljenek, avagy a
sas vagy a héja berepülhessen. 2. Ezt az egész kerítést kívül-belül bevakol­
ják, nehogy a macska vagy a menyét behatolhasson. A kacsahizlaló köze­
pén két láb mélységű tavat kell ásni, hossza és szélessége akkora legyen,
amekkorát a hely megenged. 3. Hogy a tó partját ne pusztítsa le a vissza­
csapódó hullámok ereje - amelynek mindig bele kell folyni - apró kavics­
csal borítják, és nem kell lépcsőszerűen emelkednie, hanem fokozatosan
lejtsen lefelé, hogy a partról le lehessen menni a vízbe. A tó alját pedig,
mintegy kétharmad részben köröskörül kövekkel és vakolással borítják,
hogy ne nőjön ki benne a fű, és a vízi szárnyasok számára legyen szabad
vízfelület.
4. Továbbá középen maradjon egy szabad földes rész, hogy oda egyip­
tomi babot17 és más, vízkedvelő zöldségeket lehessen vetni, amelyek

16 Ezen a helyen romlott a szöveg: Palladiusnál (30) szinte ugyanez olvasható, de ő a

kisebbek hízására 30 napot ír.
17 Colocasia, a liliomfélék családjába tartozó vízinövény, amely Egyiptom tavaiban és
mocsaraiban tenyészik.

278
beárnyékolják a szárnyasok tartózkodási helyeit. Egyesek kedvüket lelik
benne, hogy kis tamariszkusz erdőkben, vagy pedig kákabokrok között
időzzenek. M égse foglalja el azért az összes helyet egy kicsi erdő —hanem
ahogyan m ondtam - , egy kör alakú rész maradjon üresen, hogy akadály
nélkül versenyezhessenek a gyors úszásban, mikor a verőfényben kedvük
támad rá. 5. Mert valamiképpen szeretnek ott lenni, ahol mászkálhatnak,
és ahol a m egbúvó vízi állatokra leselkedhetnek, úgy nem szeretik, ha nincs
szabad terük, amerre elússzanak. A tavon kívül minden irányban húsz láb
szélesen be kell füvesíteni a terepet, és ezen mező után, a fal mellett
legyenek kőből készült, simára vakolt, egy-egy lábnyi méretű, négy-
szögletes fészkek, amelyekben fészkelhetnek a szárnyasok. Takarják ezeket
a közben lévő bukszus és mirtuszbokrok, amelyek ne érjenek túl a kerítés
m agasságán. 6. Rögtön ezután egy hosszú, földbe mélyített kis csatornát
kell készíteni, ezen át naponta vízzel kevert ennivaló jusson le hozzájuk. Ez
a szárnyas fajta ugyanis így táplálkozik. Legkedveltebb táplálékuk a
szárazföldi hüvelyesek, a muhar és a köles, valamint az árpa. Ahol van
bőven, lehet adni makkot és szőlőhéjat is. H a van lehetőség vízi eledelre,
adható nekik rák, és apró tengeri hal, vagy ahol van, kisebb folyami
élőlények.
7. Párzási idejük általában ugyanaz, mint a többi vadonélő szárnyas
esetében, március és a következő hónap. Ezekben a napokban ágacskákat,
apró gallyakat kell a madárházban mindenfelé szétszórni, hogy a m adarak
ezeket összeszedhessék, és belőlük fészket készíthessenek. A legrégebbi
eljárás az, ha valaki kacsatenyészetet akar létesíteni, hogy az említett
szárnyasok tojásait a mocsarak körül - ahol többnyire költeni szoktak —
gyűjtse össze és tegye házityúkok alá. Az így kikelt és felnevelt fíókák le­
vetik vad természetüket, és bezárva a kacsaúsztatókban kétségkívül sza­
porodnak. H a viszont a befogott madarakat, amelyek m egszokták a
szabad életet, bezárva akarod tartani, nehezen szaporodnak rabságban.
Eleget beszéltünk azonban a vízi szárnyasok tartásáról.

A H A L T E N Y É SZ T É S

X V I.1. Miközben vízi állatokat emlegetünk, itt a megfelelő alkalom,

hogy áttérjünk a halak tenyésztésére, bár az ebből származó bevétel, úgy
vélem távol áll a földművesektől, - mi lehet ugyanis annyira ellentmondá­
sos, mint elárasztani a szántóföldet? — Mégsem hagyom ki, ugyanis ezek
279
tenyésztésének ismertetését őseink nagyon dicsérték, olyannyira, hogy édes
vízbe tengeri halakat telepítenének és ugyanolyan módon tenyésztenének
pérhalat (mugílus) és papagájhalat, mint most a murénát, vagy a tengeri
csukát. 2. N agyra értékelte Romulus és N um a ősi, földművelő nemzedéke,
hogy ha összehasonlítják a városi életet a falusival, semmi ne hiányozzon a
bőségből. Ezért nem csupán a m aguk létesítette halastavakat telepítették
be, hanem a természet által létrehozott tavakat is m egtöltötték odaszállí­
tott tengeri halak ivadékaival. Ezért van az, hogy a Velinus tó, a Sebatinus
tó, valamint a Volsini és Ciminius18 csukákat és auraiakat nevelnek, és más
édesvízi halfajok is megélnek. 3. Majd a következő korszak megszüntette
ezt a tartási módot, és a gazdagok fényűzése m agát a tengert és N eptunust
is elkerítette, és nagyapáink emlékezetében is élt Március Philippus19
legurbánusabb tette és beszéde, amely pedig fényűző volt. O ugyanis
vendégségben ebédelt Casinumban,20 és amikor m egkóstolta a közeli
folyóból származó, elébe tett csukát, kiköpte, és illetlen cselekedetét a
következő szavakkal kísérte: „Pusztuljak el, ha nem halnak gondoltam .” 4.
Ez a gúnyolódás sokak gusztusát még kifinomultabbá tette, és a finnyás,
kényes ízlés m egtanította őket undorodni a folyami csukától, hacsak nem
a Tiberis folyó ellenáramában fogták. így mondja Terentius Varró: „Nincs
korunkban” — úgymond - „egyetlen semmirekellő vagy divatmajmoló
sem, aki ne azt mondogatná, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy halastava
ilyen halakkal vagy éppen békákkal van tele.” 5. Mégis ugyanezekben az
időkben, amelyekről ezt a luxust említette Varró, különösképpen dicsérték
Cato takarékosságát, aki m aga Lucullus21 gyámjaként, súlyos pénz­
összegért, négyszázezer sestertiusén árulta, gyám fiának halastavait.
Akkoriban ugyanis már divatosak voltak az ínyenc ételek, és a halastavakat
a tengerhez vitték, és a legnagyobb ínyencek, mint N um antinus,22

18 Lago di Piedi di Lucco Umbriában; Lago di Bracciano, Rómától északnyugatra kb. 35

mérföldre; Lago di Bolseno, Rómától északnyugatra, kb. 70 mérföldre; Lago di Vico,
Viturbo közelében.
19 Ezt a példát Columella Varrótól kölcsönözte (3, 3, 9).
20 A modern Monté Cassino Campania északi részén.
21 A legismertebb római Ínyenc (Kr. e. az első században élt).
22 Numantinus a fiatal Scipio mellékneve volt, Isauricus pedig Servilius Vatiáé.

280
Isauricus, úgyszintén O rata23 és Licinius Murena24 büszkék voltak a befo­
gott halaikról kapott neveikre. 6. Mivel azonban az erkölcsök úgy elsat-
nyultak, hogy az emberek ezeket a dolgokat nem m egszokottaknak,
hanem leginkább dicséretesnek és tiszteletreméltónak tartották, hogy ne
tűnjek számos évszázad késői kritikusának, bemutatom a gazda számára
ezt a jövedelemforrást is.
Aki vagy szigeteket, vagy pedig tengermelléki földeket vesz, a talaj
silánysága m iatt —ami többnyire a partvidékkel szomszédos —, nem tudja
begyűjteni a föld termését, az igyekezzen a tengerből hasznot húzni. 7.
Ennek előfeltétele pedig a hely természetének kiismerése, ahol halastavat
kívánsz létesíteni. N em tartható ugyanis minden vízben valamennyi halfaj­
ta. Iszapos helyen az egyszerű halat tenyésztik, mint például a talphal
(solea), a rombuszhal, és a lepényhal ('passer), ugyanez a legalkalm asabb a
héjas állatok, a bíborcsigák és osztriga félék számára, a fésűskagyló, tengeri
kagyló és a tövises kagyló számara. 8. H a ellenben homokos a part, nem a
legrosszabb az olyan tengeri halak számára, mint például az aurata és a
tengeri fogas, a karthágói és a hazai pérhal (timbra), a kagylóknak való­
jában kevésbé felel meg. Megvannak továbbá a köves tengerpartok halfa­
jai is, amelyek kövek között élnek, sziklák között lakóknak (szirti hal)
mondják őket, mint a merula (tengeri rigó) és a turdus (ajakoshal), valamint
a fekete farok.25
9. Jó l kell ismerni a partok és tengeröblök különbözőségét is, nehogy
az ismeretlen halak megtévesszenek bennünket. N em minden tengerben
lehet ugyanis valamennyi halfajta, mint például a kardhal, amelyik a pam-
phyliai tengerben,26 és sehol m ásutt nem él, vagy, mint az Atlanti óceán­
ban élő aranyhal, amit a mi városunkban, Gadesben a legközönségesebb
halfajták közé számítanak, - régi szokás szerint Zeusznak nevezik —vagy
mint a papagájhal, amelyik egész Ázsiában, Görögországban, egészen a

21 Plinius szerint (9, 168) Sergius Orata létesítette az első osztriga telepet a Baiae-i öböl­
ben, Nápoly közelében.
24 Murenáról ugyancsak Plinius közli (9,170), hogy ő találta fel valamennyi halfajta
számára a mesterséges halastavat.
25 Oblata melantirus.
26 Kisázsia déli partvidéke mentén található.

281
szicíliai partokig igen gyakori, de soha nem fordul elő a Ligur tengerben.2'
Átússza a gall tengert,28 és eljut az Ibér tengerbe.29 10. Ilyen módon,
kivéve, ha befogva átszállították őket a mi halastavainkba, nem m aradhat­
nak tartósan a birtokunkban. A nagyon értékes halak közül egyedül a
muréna, —ámbár a tartéssosi és a Carpath tengerben,30 ami nagyon messze
van, őshonos faj —bármelyik tengerben, ami számára idegen, képes elvisel­
ni a szokatlan vizet. Most már azonban a halastó fekvéséről kell szólnom.

A HALASTÓ FEKVÉSÉRŐL
X V II. 1. A legjobb halastónak azt tartjuk, amelyik úgy helyezkedik el,
hogy a belefolyó tengerhullám kimossa onnan az előzőt, így nem engedi,
hogy az elkerített részen állott víz maradjon vissza. Ez ugyanis nagyon
hasonlít a tengerhez, mivel a széltől hajtva folyamatosan cserélődik benne
a víz, és nem tud felmelegedni, mivel a mélyből visszaáramlik a hideg hul­
lám a felszínre. Az ilyen tó vagy sziklába van vájva —amire ritkán adódik
alkalom —vagy a parton építik mészkőből. 2. Bárhogyan is létesítik azon­
ban, ha folytonosan mozgó hullámzás éri, kell hogy legyenek az alja
közelében üregek (barlangok), ezek közül némelyek egyszerűek és egyene­
sek, ahová elhúzódhatnak a héjas állatok, mások kanyargósak mint a csiga,
nem túl tágasak, ahová elrejtőzhetnek a murénák. Egyesek nem tartják
helyesnek, hogy ezek keveredjenek más halfajtákkal, mert ha m egdühöd­
nek, —ami ennél a fajtánál, hasonlóan a kutyákhoz, elő szokott fordulni —
igen gyakran üldözőbe veszik a héjas állatok rajait, és legtöbbjüket össze-
harapdálva felfalják. 3. Célszerű, ha lehetőség van rá, a halastóhoz minden
oldalról csatornát vezetni. így könnyebb leereszteni a régi vizet és amikor
az egyik oldalon beáramlik a víz, a szemközti részen megnyitni a zsilipet.
Ezeket a levezető csatornákat a fal alsó részén javaslom kialakítani —ha a
hely fekvése megengedi, —hogy a halastó fenekére lehelyezett vízmérő léc
hét lábbal m agasabbnak m utassa a tenger szintjét. A tavi halaknak az ilyen

27 Korzika és az olasz Riviéra közötri rész.

28 Az Alpokon inneni és túli Gallia (Cisalpina és Transalpina) partvidéke mentén talál­
ható.
29 Hispania és a Baleari szigetek közötti tengerszakasz.
Karpathos sziget az Égéi tengerben, Kréta és Rhodos között, innen származik a
Carpathius elnevezés.

282
vízmélység bőven elég. Kétségtelen, hogy minél mélyebbről jön a
tengervíz, annál hidegebb, ami a legmegfelelőbb az úszóknak. 4. H a az a
hely, ahová a halastavat létesíteni akarjuk, a tengerszinttel azonos m agas­
ságban van, akkor kilenclábnyira kell lemélyíteni a halastavat, és vízszint
alatt kétlábnyira, körbe befolyókat kell kialakítani, és gondoskodni kell
róla, hogy igen bőven jöjjön a víz. A tengerszint alatt lévő vízréteg ugyan­
is nem cserélődik ki másként, mintha nagyobb erővel tör be a friss víz.
5. Sokan úgy vélik, hogy az ilyen tavakban a halak számára hosszú
búvóhelyeket kell kialakítani, és az oldalakon kanyargós barlangokat
kiképezni, ahol árnyékosabb helyük legyen, amikor m elegük van. H a
ellenben nem jut át folyamatosan friss tengervíz a tóba, akkor ellent­
mondásos ilyet létesíteni. Az efféle tározókba ugyanis nem könnyű odajut­
tatni a friss vizet, továbbá nehéz leereszteni a régit. A halaknak többet árt
a poshadt víz, mint használ az árnyék. 6. Szükséges viszont a cellákhoz
hasonlóan kivájni a falakat, hogy legyen, ami elfedje a nap heve elöl
menekülőket, s ezekbe éppen olyan könnyen jusson be és áramoljon ki a
víz. N em szabad elfelejteni, hogy azon befolyók elé, amelyeken átfolyik a
víz a halastóba, aprólyukú fém zsilipeket kell helyezni, amelyek m egakadá­
lyozzák a halak szökését. H a pedig van hozzá hely, a tengerből sziklákat,
—amelyeket a csapkodó hullámok bevontak algával —, nem lesz szokatlan
helyenként lerakni a tóban, és amit az emberi leleményesség kitalálhat
arra, hogy utánozza a tengert, hogy a befogott halak kevésbé érezzék a
rabságot.
7. Vízi lakhelyüket ilyen módon berendezve, vigyük bele az állatokat.
A legfontosabb, hogy a vízi világnál is emlékezzünk rá, mi a szabály a
szárazföldinél: „melyik vidék mit terem” Még ha akarjuk is — ahogy
gyakran a tengerben láttuk —nem lehet a halastóban nagyszámú rózsaha­
lat tartani, mivel ez a legérzékenyebb fajta, és a legrosszabbul tűri a rabsá­
got. 8. Ritkán, a sok ezerből egy-kettő viseli el a bezártságot. Ellenben
gyakran megfigyelhettünk tengeri halakat bekerített helyeken, így a lusta
mtígílist és a ragadozó csukát. Ezért, ahogyan tanácsoltam, meg kell
ismerni a partvidék természetét, és ha sziklásnak tűnik, akkor ezt
válasszuk. A turdus különböző fajtái, a merulák, a falánk mmtela, a folt
nélküli, — ugyanis van foltos is — csukákat rekesszük el (zárjuk be).
Hasonlóképpen az orsóhalat, amit nagyon sokra tartanak, a murénakat, és
amely más ismert szirti halak vannak, amelyeknek m agas az ára. 9. Erték-

283

m
telent ugyanis sem befogni, sem pedig tenyészteni nem érdemes.
Ugyanezek tarthatók homokos partú tavakban is. Az iszapos és sárral borí­
tott hely — ahogyan már mondtam — inkább a kagylóféléknek és az egy
helyben tartózkodó (iszaplakó) állatoknak felel meg.
N em ugyanolyan fekvésű halastó a megfelelő a fenéklakó halaknak, és
nem ugyanott találják meg táplálékukat azok, amelyek m egbújnak az
iszapban, és amelyek fent járnak. A nyelvhal, a rombuszhal, és más hason­
ló élőlények, két láb mélyen befúrják magukat az iszapba azon a partsza­
kaszon, ahol a hullámok áramlása sohasem szünetel. 10. A széleken sűrű
rácsokat kell rögzíteni úgy, hogy ezek dagály idején is kiálljanak a vízből.
M ajd dobáljunk a mederbe köveket úgy, hogy egy tóhoz hasonló öblöt
fogjanak körül. így ugyanis megtörik a tenger ereje a kihelyezett kőgá­
takon, és nem háborgatja a saját helyükön nyugalomban lévő halakat, nem
borítja el élőhelyüket egy halom algával, amit a viharok idején kivetett a
tenger ereje. 11. A védőgátakat helyenként kicsi, keskeny átvágásokkal —
úgy, mint a M aeadros31 esetében - kell megtörni, amelyek —bármekkora
is legyen a tél kegyetlensége —hullámzás nélkül engedjék át a tengert.
Az iszaplakó (iacentes) halak táplálékának puhábbnak kell lenni, mint a
sziklák között élőkének. Mivel foguk nincsen, az ennivalót nyalogatják,
vagy egészben beszürcsölik (szívják), mivel megrágni nem tudják. 12.
Ezért célszerű adni nekik állott halié üledékét, sóban felpuhított heringet,
m egrothasztott szardíniát, gyíkok végtagjait, tintahal vagy gyíkhal belse­
jét, vagy makréla, cápa és orsóhal bármely belső részeit, — hogy ne sorol­
jam fel valamennyit —minden besózott hal maradékát, amit a halárusok a
boltokban eldobnak. Többfélét is felsoroltam, nem azért mert valamennyi
tengerparton minden fajta megtalálható, hanem, hogy közülük azt adjuk,
amelyik éppen van. 13. Friss gyümölcsök közül adható a füge szétvágva,
az érett és kézzel szétmorzsolt tengeri cseresznye, a berkenye, és bármi,
ami állagában közel áll a folyékony táplálékhoz, mint pl. a tejből készült
friss sajt, ha a hely adottsága lehetővé teszi, és a tej ára megengedi. Semmi
sem m egfelelőbb azonban, mint a fentebb említett sózott halaprólék,
mivel erősen szagos. 14. Valamennyi iszaplakó hal inkább szaglással, sem ­
mint látással keresi a táplálékát, ugyanis miközben mindig hanyatt fek­
szik, a fölötte lévőket látja meg, és nem könnyen veszi észre azokat, ame-

51 Folyó Ióniában, ma: Meinder, amely kanyargós folyásáról volt ismert.

284
lyek vele egy szinten (vízszintesen) tőle jobbra és balra vannak. így mikor
sózott halaprólékot vetnek elébe, a szagot követve jut el a táplálékához. A
többi halfaj, amelyek a sziklák között élnek, vagy a nyílt tengeren, szintén
táplálhatok ezzel (ti. halaprólékkal), de jobb nekik a friss eledel. A kifogott
apró halak, az apró rák, és végül valamennyi kis hal, a nagyobbaknak szol­
gál táplálékul. 15. H a a tél keménysége miatt ilyen táplálékot nem tudunk
adni, akkor a legsilányabb kenyérgalacsinokat, vagy bármilyen gyümölcsöt
összevágva, ami abban az időben van. Aszalt fügét mindig lehet adni, ha
különleges bőségben van, mint Baetica és Num ídia vidékén. N em szabad
viszont azt megengedni - amit sokan tesznek - , hogy nem adnak semmit,
olyan alapon, hogy bezárva sokáig kibírják. Hacsak nem eteti a gazda
halakat, amikor kikerülnek a halpiacra, soványságuk elárulja, hogy nem a
nyílt tengerben fogták őket, hanem bezárva tartották, emiatt értékéből
sokat veszít.
16. Ezzel vége jelen fejtegetésemnek a gazdaságban tartott állatokról,
nehogy a túlméretezett kötet elfárassza az olvasót. A következő könyvben
rátérünk az erdei állatok gondozására, valamint a méhek tartására.

285
 KILENCEDIK KÖNYV

Vadaskert létesítése és a vadállatok befogása —A méhek —Hány méhfaj van

és melyik a legjobb — Milyenek legyenek a méhlegelök, és azok fekvése —A
méhek helyének a kiválasztása — Milyen legyen a méhkas felszerelése —
Hogyan kell elhelyezni a méhkast —A méhek beszerzése —Hogyan fogják be
az erdei méheket —Hogyan kell a kirajzó házi méheket befogni és kasokba
terelni —M it kell tenni azokkal a kasokkal, amelyekben kevés méhraj van
—A beteg méhek bajának orvosságai —Mikor mit csinálnak a méhek, és mi
a teendője a gondozójuknak az év folyamán — A mézkészítésről, továbbá
arról, mikor kell üríteni a kasokat —A viasz készítése

P r a efa tio
Most rátérek az erdei állatok gondozására és a méhek tartására. Ezeket
is, Publius Silvinus, joggal mondtam a wV/^-gazdasághoz tartozóknak, ha
csakugyan a régi szokás szerint a vadaskertet, —ahol nyulakat, szarvasokat
és vaddisznókat tartottak - a villa közelében, a gazda lakrészei mellett
helyezték el, hogy a tulajdonos szemét gyönyörködtesse ezek bezárt helyen
történő vadászata, és ha a lakomához szükséges, mintegy éléskamrából
lehessen elővenni. 2. A méheknek is —emlékezetem szerint —vagy a villa
épület falában vájtak ki helyet, vagy az oszlopos előterekben, vagy a
gyümölcsösökben helyezték el. Miután megjelöltem a címet, adott a téma,
amiről szólni kívánok, vegyük sorra ezeket egyenként.

A V A D A SK E R T L É T E SÍT É SE ÉS A V A D Á LLA T O K BE FO G Á SA

1.1. A vadonélő állatok, mint a vadkecskék, zergék, továbbá a külön­

féle gazella, szarvas és vaddisznófajták, a gazdák kedvtelésére és
gyönyörködtetésére szolgálnak, máskor hasznot és bevételt is hoznak.
Azonban akik a vadászat élvezete okából fognak be vadállatokat, beérik
egy park létesítésével — megfelelő helyen a villa szomszédságában — ahol
mindig kézből etetik és itatják azokat. Akik viszont bevételre és haszonra
áhítoznak, ha van a gazdasághoz közel erdő (mert jó ha a gazda rálát),
habozás nélkül ezt választják az említett állatok számára. 2. H a nincsen

287
természetes víz, akkor folyóvizet vezetnek oda, vagy tavat ásnak, és azokat
bevakolják,1 hogy a lehullott esővizet összegyűjtsék.
Az erdőből ki-ki lehetőségei szerint foglal el, és ha a kő és a munkaerő
olcsósága megengedi, kétségtelenül bevakolt kőfallal kell körülvenni,
különben kiégetetlen téglából és sárból készült fal vegye körül. 3. H a
egyikre sincsen m ódja a gazdának, az ésszerűség úgy kívánja, hogy cölöp­
kerítéssel zárja körül őket, —így nevezik ugyanis ezt a kerítésfajtát — ami
erős tölgy vagy pedig cserfából készüljön, ritkán van lehetőség olajfára.
Erre a célra a vidék adottsága szerint választanak fát, végül is bármilyet,
ami az esőzések rongálásának legtovább ellenáll. Akár göm bölyű a fatörzs,
akár elhasítják aszerint, ahogyan a vastagsága kiadja, oldalt több helyen
átfúrják, majd a vadaskert körül egymástól egyenlő távolságban rögzítik a
földbe, ezután rudakat vezetnek át az oldalsó lyukakon, amelyek
megakadályozzák, hogy a vadállatok kimenjenek. 4. Elégséges a cölöpöket
egymástól nyolc láb távolságra leásni, és keresztbetett rudakkal oly módon
berácsozni, hogy a lyukak közötti távolságok mérete ne adjon lehetőséget
az állatnak a szökésre. Ilyen módon lehetséges egészen széles területeket,
és hegyes vidékeket körülzárni, mint pl. Galliában és némely más tar­
tományban, ahogyan a hely hatalmas mérete megengedi. O tt ugyanis
igen nagy bőségben áll rendelkezésre fa a kerítés készítéséhez, és bőven van
a többi ehhez szükséges dolog, tudniillik a vidék bővelkedik forrásokban,
ami az említett állatfajtáknak különösen hasznos. 5. Továbbá m agától is
igen bőven terem eledelt az állatok számára, előszeretettel választanak
erdős-hegyes területet, ahol bőven van mind az aljnövényzetnek, mind
pedig a fáknak termése. A fűre éppúgy szükség van, mint a tölgyfa ter­
mésére. Leginkább azokat a helyeket dicsérik, amelyek igen termékenyek
tölgy, tövises tölgy és cserfa makkban, valamint egyéb erdei gyüm ölcster­
mő fákban, amelyeket sorra vettem, amikor a házisertés tartásáról volt szó.
M ajdnem azonos ugyanis az erdei és a háziállatok tápláléka.
6. A szorgos gazdának mégsem kell megelégednie a természetadta
élelemmel, hanem az év azon szakaszaiban, amikor az erdőkben nincsen
ennivaló, akkor elraktározott takarmánnyal kell etetni a bezárt vadakat,
árpát, tönkölydarát, babot, és főként törkölyt adjon, végül is azt, ami a

1 Ennek a vakolatféleségnek a latin megnevezése Signia, apróra tört cserép és mész

keverékéből áll. Az elnevezése Signia, latiumi város nevéből ered, ma: Segni.

288
legolcsóbb. És hogy a vadak rájöjjenek, hogy az ennivaló számukra van
kirakva, célszerű odaengedni egy-két háznál (otthon) megszelídített vadat,
amelyek bejárva az egész vadaskertet, a félénk állatokat odavezessék a
kirakott takarmányhoz. 7. Ezt azonban nemcsak a téli ínség idején aján­
latos tenni, hanem akkor is, amikor utódokat hoznak a világra, hogy annál
jobban tudják táplálni kicsinyeiket. Ezért a vadaskert gondozójának
gyakran körül kell járnia, hogy ha már megellettek, kézből adott ennivaló­
val táplálják azokat.
N em szabad eltűni, hogy a vadkecske vagy vaddisznó, vagy egyéb más
vad négyévesnél idősebb legyen. Addig az életkorig ugyanis gyarapszanak,
azután pedig az öregség miatt lesoványodnak. Ezért amíg a virágzó életkor
testi szépségüket megőrzi, addig kell értékesíteni őket. 8. A szarvast mégis
meg lehet tartani több éven át. Sokáig birtokolható fiatalon, mivel hosz-
szabb élettartam jutott neki. A kisebb termetű vadak esetében, mint
például a nyúl, azt ajánlom, hogy az olyan vadaskertekben, amelyek körül
vannak kerítve, vegyes takarmány, zöldség, vad endivia és saláta m agot
kell szétszórni, a különböző távolságokban kialakított kis ágyásokban, így
karthágói és hazai fajtájú csicseriborsót, valamint árpát, csicseribükkönyt,
a raktárból elővéve, esővízzel m egáztatva adjuk nekik, mert a kisebb nyu-
lak szárazon nem igen szeretik. 9 Ezeket az állatokat, továbbá a hozzájuk
hasonlókat — ha nem is mondom, könnyen megérthető — nem ajánlatos
összeterelni egy olyan vadaskertben, amelyik cölöpökkel van körülkerítve:
testük kis mérete miatt ugyanis, átbújnak a karók között, és kijutva a
szabadba, igyekeznek elmenekülni.

A M ÉHEKRŐL

I I.l. Most rátérek a méhek gondozására, amelyekről nem lehet gondo­

sabban tanácsokat adni, mint ahogyan megtette már Hyginus, sem éke­
sebben, mint Vergilius, és választékosabban, mint Celsus. Hyginus a régi
szerzők különböző munkákban elrejtett nézeteit gondosan összegyűjtötte,
Vergilius költői díszekkel felékesítette, Celsus mindkét említett szerző
módszerét felhasználta. 2. Ezért nekem meg sem kellett volna próbál­
koznom az említett témáról való értekezéssel, ha elkezdett m unkám tel­
jessége nem kívánta volna meg, hogy ne tűnjön csonkának és befejezetlen­
nek, úgy mintha valamelyik testrészét levágták volna.
Azokat a méhek eredetéről megőrzött mondái hagyományokat, ame­
289
lyeket Hyginus nem mellőzött, én inkább átengedtem a költő szabadság­
nak, mint saját hitelességemnek. 3. N em igazán illik egy földművesnek azt
tudakolni, vajon létezett-e a csodálatos szépségű Melissa,2 akit Juppiter
méhecskévé változtatott, vagy ahogyan a költő Euhemerus3 mondja, a
lódarazsak és a nap hozták létre azokat a méheket, amelyeket azután a
Phryxion4 nimphák neveltek, majd a dictéi5 barlangban Juppiter táplálói
lettek, és isteni ajándékként kapták azt a táplálékot, amellyel ők m aguk
etették kicsi neveltjüket. Ámbár azok nem váltak a költő szégyenére,
mégis Vergilius, egy versikében könnyedén érintve ezt írja:

„T áplálták Dicté bércéti az egek fejedelmét”6

4. Az viszont nem tartozik a földművesekre, hogy ezek mikor és mely

vidéken születtek meg először, vajon Thessáliában Aristeaus7 idején, vagy
Ceos8 szigetén, — ahogyan Euhemerus írja —vagy Erechtheus9 korában a
H ym ettos10 hegyén —ahogyan Euphronius11 —vagy Krétán, Satum us ide­
jében, ahogyan N icander12 mondja. N em különben, hogy vajon a méhra­
jok — a többi állathoz hasonlóan —párosodás eredményeként jönnek létre,
vagy fajtájuk leszármazottjait virágokon szedik össze, ahogyan a mi
Marónk álltja. Vajon kihányják magukból a folyékony mézet, vagy más
részükön adják vissza. 5 Ezeket ugyanis, és az ezekhez hasonlókat, inkább

2 Melisseus lánya, aki testvérével, Amaltheiával együtt, kecsketejjel táplálta a gyermek

Juppitert.
3 G örög író, Kr. e. 300 körül, írt egy mitológiai témájú mesét, amit a római költő,
Ennius fordított le latinra.
4 Ismeretlen, másutt nem található említése a latin irodalomban.
5 Kréta szigetén található híres barlang, ott nevelkedett Juppiter, Vergilius: Georgica.
4, 152.
6 Georgica 4, 152.
7 Apollo és Cyrene fia, ő ültetett elsőként olajfát.
8 Cea vagy Ceos a Kyklad szigetek egyike.
9 Athén mitikus királya.
10 Attikai hegy, közel Athénhez.
11 Ezen a néven két agrárszakíró ismert, egyikük athéni a másik amphilosi, lásd Varró
1, 1, 18.
12 Kolophóni tudós, költő, grammatikus, Kr. e. 150 körül működött.

290
a természet titkait vizsgálóknak kell kinyomozniuk, mintsem a föld­
műveseknek. Inkább kedvükre van ez a nyugodt körülmények között
tudományos irodalmat böngészőknek, mint az elfoglalt földműveseknek,
ez nincs ugyanis hasznukra, sem a munkájukban, sem pedig a vagyon
gyarapodását illetően. Ezért inkább visszatérek azokra, amelyek a méhek
gondozóinak megfelelnek.

H á n y f a jt á ja v a n a m é h e k n e k é s m e l y ik e z e k k ö z ü l a l e g jo b b

III. 1. Aristotelés13 a peripatetikus iskola m egalapítója, azokban a

könyveiben, amelyeket az állatokról irt, a méheknek vagy rajoknak több
fajtáját bem utatja. Közülük egyesek nagytestűek és göm bölyűek,
ugyanakkor feketék és szőrösek, mások aprók, kerek formájúak, barnás
színűek és nagy szőrzetük van, ismét mások kisebbek és nem olyan göm ­
bölyűek, de vaskosak és szélesek, jobb a színük, némelyek nagyon aprók,
karcsúak, éles fullánkkal, keskeny arany csíkokkal, és inkább könnyűek.
Az ő tekintélyét tiszteletben tartva Vergilius leginkább az aprókat ajánlja,
amelyek hosszúkás alakúak, könnyedek és fényesek:

„Aranyos fényben tündöklik a többi,

Sárig arany sávok szövik át sugarakkal alakjuk”14

Ezek szelídebb természetűek. Ugyanis a méh minél nagyobb és

kerekebb, annál rosszabb fajta. A jobb fajtájú méhek tám adó természetét
könnyen meg lehet szüntetni oly módon, hogy a gondozójuk állandóan
köztük legyen. H a ugyanis gyakrabban foglalkoznak velük, gyorsabban
megszelídülnek, ha gondosan tartják őket, tíz évig is elélnek. N em lehet­
séges semmiféle rajjal túllépni ezt a kort, bár évenként újakkal töltik be az
elpusztultak helyét. Tíz évenként elpusztul és megsemmisül az egész
méhkas. 4. Azért, hogy ne így legyen, minden méhészetben állandóan sza­
porítani kell, és figyelni tavasszal, mikor rajzanak ki az újak, hogy be
lehessen fogni, és növekedjen a kasok száma. Gyakran m eg is betegszenek,
hogy hogyan és milyen gyógyszerekkel kell ezeket kezelni, a m aga helyén
el fogom mondani.

15 Hisí. anim. 5, 22 (5536 b, 22 skk.)

14 Georgica. 4, 99

291
M il y e n l e g y e n a m é h e k l e g e l ő je , v a l a m in t a l e g e l ő f e k v é s e

IV. 1. M iközben az em lített jegyek alapján kiválasztjuk a leg­

megfelelőbb fajtájú méheket, gondoskodni kell ezek számára legelőkről,
amelyeknek félreeső helyen kell lenniük - ahogyan a mi Marónk ajánlja -
állatoktól mentes, napos, száraz helyen:

„K ast és méhest kell kiszemelned először a méheknek,

Ott, hol a szél nem fú j (a szelek nehezítik a hordást),
Ott, hol a bárányok s a döfős kecskék a virágot
Össze nem ugrálják, s az üsző se bolyong a mezőre”15

2. Ugyanezen a vidéken dúsan legyenek alacsony cserjék, főleg mézfű

vagy vadmajoránna, borsfű vagy hazai oreganó, amit a földművesek bors­
fűnek (satureia) mondanak. Ezen kívül legyen sok nagyobb növésű bokor,
úgymint rozmaring és mind a kétféle zanót (van ugyanis vetett és vadon
növő), úgyszintén legyen örökzöld fenyő és kisebb tölgy, - a m agasabbat
senki sem tartja jónak —borostyán, nem is a minősége miatt, hanem mert
sok mézet ad. 3. A fák közül nagyon ajánlatosak a vörös és fehér jojoba,
nem kevésbé a tamariszkusz, a mandula, a barack, a körte, végül is vala­
mennyi gyümölcsfa, hogy ne töltsem az időt egyenkénti felsorolásukkal.
Az erdei fák közül legmegfelelőbb a makkhozó tölgy, a pisztácia (tere-
binthus), az előbbitől nem különböző mastix, az illatos cédrus, valamint a
hárs. Az erdei fák közül egyedül a tiszafa ártalmas, ez kerülendő.
4. Ezeken kívül ezerféle növény, amelyek vagy a műveletlen gyepen,
vagy a megművelt földön virulnak, és a méhek számára igen kedvelt virá­
gokat hoznak. Ilyen műveletlen földön a csillagvirág16 {amellus) csemeték,
a medvetalpfű (acanthinus)17 szárak, az ökörfarkfű (asphodelus), valamint a
nárcisz virága. A megművelt kertben pedig virítanak az ültetett fehér lilio­
mok, s a náluk nem alávalóbb fehér ibolyák (leuconia), a vörös (pun) és
sárga rózsák, a bíborszínű (Sarrana) violák, úgyszintén az égi ragyogású
jácint. Ültetik a corycumi18 és szicíliai sáfrányt, hogy megszínezze és

15 Georgica 4, 8-12.
16 Aster amellus.
17 Acanthus mollis.
18 Ciliciában, Kisázsia északnyugati részén volt honos ez a fajta.

292
illatosítsa a mézet. 5. Valójában számtalan, érdektelennek tűnő fajta sarjad
a művelt földeken és legelőkön, amelyek m egtöltik a viaszos lépeket,
úgymint a közönséges repce, az ezeknél nem értékesebb torma, mustárfű,
a vad endívia virága, a fekete mák virága, mezei paszternák, a hasonló nevű
kerti (ti. paszternák), amit a görögök staphülinosnak neveznek.
6. Valamennyi közül amit ajánlottam, és amelyeket kihagytam , kímél­
ni akartam ugyanis az időt (mert megszámlálhatatlanul sok van), a leg-
aromásabb mézet a mézfű (balzsamfű) adja. Közel olyan kitűnő ezután a
borsfű (csombor), a kakukkfű (vadcsombor), és a majoránna. Harm adik
helyen áll, de még jó minőségű a rozmaring és a hazai borsfű, amit satureiá-
nak m ondtam . Közepes aromájú a majoránna (amaracinus) és a jojoba
virágé, és a többi ennivaló, amit ajánlottam' 7. Silányabb minőségűnek
tartják az erdei mézet, ami rekettye és szederbokorról származik, a házi
(yillaticum) mézből pedig azt, amelyik konyhakerti növényekről való.
S mivel szóltam a legelő fekvéséről, és a takarmány fajtáiról, most
magukról a rajok tartózkodási helyeiről és a méhkasokról fogok beszélni.

A M É H E K T A R T Á SI H E L Y É N E K A K IV Á LA SZTÁ SA

V .l. A méhek szálláshelyét télen a nappal szemben kell kiválasztani,

távol a zajtól, emberek és állatok tömegétől, sem nem meleg, sem nem
hideg helyen, ugyanis mindkettő árt nekik. Ez a hely a völgy alján legyen,
hogy amikor a méhek üresen kirepülnek a mezőre, könnyebben repül­
hessenek a m agasabb helyre, és miután begyűjtötték, amit akartak, köny-
nyen szállhassanak teherrel a lejtőn lefelé. H a a villa fekvése olyan, ne
habozzunk a méhest közvetlenül az épület fala mellé tenni, és kerítéssel
körülvenni, de azon a részen helyezzük el, amelyik mentes az árnyékszék,
a trágyadom b és a fürdő kellemetlen szagától 2. H a nem ilyen az elhe­
lyezkedése, de mégis nem a legkedvezőtlenebb körülmények találkoznak,
akkor is ajánlatos úgy elhelyezni, hogy a méhes a gazda szeme előtt legyen.
H a pedig minden kedvezőtlen, akkor a közeli völgyet kell igénybe venni,
ahová nem terhes a gazdának gyakran lemenni. A méhek tartása ugyanis
igen nagy m egbízhatóságot kíván, s mivel ez igen ritka, biztosabb ha m aga
a gazda végzi. N em csak a meghízhatatlan gondozó káros, hanem a
piszkos, ápolatlan is gyűlöletes nekik. Egyformán ellenükre van ha nem
tisztán bánnak velük, és az is ha megbízhatatlanul.
3. Bárhol legyenek is a kasok, nem kell nagyon m agas fallal körülven­
293
ni. H a a rablóktól való félelem indokolja, elegendő három láb m agasság­
ban a föld felett, és kicsi ablakokon hagyjunk átjárást a méheknek, csat­
lakozzon ehhez egy kunyhó, ahol lakjanak az őrök, és ott tárolják a fel­
szerelést. Főként legyenek tele az új rajok számára előkészített kasokkal,
továbbá gyógyfüvek is legyenek ott, és ha valami másra is szüksége lenne
a betegeknek.

4■ ”És az előteret árnyékolják pálmafák, nagy olajfák

Hogyha az első raj kirepül kikeletkor a lépről
S már fia ta l vezetőikkel vigadoznak az ifjak,
Vendég lombjaival szemközt a fa nyújtson a nyártól védelmet ”19

H a lehetőség van rá, folyó vizet kell odavezetni, vagy kézzel felhúzva
(ti. kútból) kell adni nekik, mert enélkül sem a lépek, sem a méz, sem
pedig az utódok nem jöhetnek létre. 5. Akár - ahogyan mondtam - a
közelből folyó vizet, vagy kútvizet vezetünk oda vályúkban, vesszőket és
köveket kell belerakni a méhek számára.

„Szórd teli azt fűz-gallyal emezt nagy kő-darabokkal,

H add legyen ott híd, hol szárnyuk kiterítik a napnak,
Hogyha netán, míg múlatják magukat, rajtuk Eurus
Szétfújná vagy alávetné Neptunus ölére”20

6. Ezenkívül az egész méhes körül alacsony növésű bokrokat (fákat) kell

ültetni, leginkább az egészségesség okából. Mivel ezek gyógyszerként
használnak a gyengélkedőknek, mint a zanót, azután a vadfahéj, a fenyő és
a rozmaring, a vadmajoránna, a mézfű cserje, továbbá a viola, vagy bármi
más, aminek a telepítését a talaj minősége haszonnal megengedi. N em csak
a növényeket, hanem minden más, nehéz, undorító szagú dolgot távol kell
tartani, mint például azt a szagot, mikor a rák tűzben ég vagy a mocsári
bűzt. Úgyszintén kerülendők az üreges kövek, valamint a völgyek visz-
szhangja, amit a görögök t o j n a k (ekhó) mondanak.

19 Vergilius:. Georgica 4, 20 skk.

2" Vergilius:. Georgica 4, 27 skk.

294
A KASOK ANYAGÁNAK A MEGVÁLASZTÁSA
VI. 1. A helyük kijelölése után a kasokat kell elkészíteni a vidék
adottságai szerint. H a a terület parafában gazdag, kétségtelenül ennek a
kérgéből készíthetők a legmegfelelőbb kasok, mivel ezek télen nem
hidegek, és nyáron nem melegek. H a a vidéken husángfa (ferula)2‘ van
bőven, akkor abból éppen olyan megfelelőek a belőlük font tartók, mivel
kérgének a természete hasonló a parafáéhoz. H a a kettő közül egyik sem
lenne, akkor fűzfából kell fonni, ha ez sem lehetséges, akkor üreges fa­
anyagból, vagy pedig feldarabolt deszkából. 2. Legrosszabb a cserépből
készült méhlakás, mivel ezt a nyár heve felforrósítja, a tél hidege viszont
áthűti.
Hátravan m ég kétféle kas leírása, ezek egyike trágyából, a másik
téglából készül. Közülük az elsőt joggal vetette el Celsus, mivel különösen
tűzveszélyes. A másodikat, ámbár annak hátrányát nem hallgatta el -
vagyis nem helyezhető át ha szükség lenne rá — jónak tartotta. 3. Ilyen
módon nem értek egyet azzal, aki úgy véli, hogy mégis ilyeneknek kell
lenniük a kasoknak. Ez nem pusztán azért előnytelen a gazdának mert
nem mozgatható, amikor el akarja adni, vagy másik vidékre áttelepíteni
(ez ugyanis kizárólag a gazda költségvetését érinti), hanem mivel m aguk­
nak a méheknek is fontos másik helyre kerülni, — amikor betegség, vagy
terméketlenség, vagy a vidék silánysága miatt ínség következik be, — az
em lített okból következően nem m ozgathatók. Ez különösképpen
kerülendő. 4. Ilyen módon ámbár tiszteletben tartom a nagy tudású
szerzők tekintélyét, anélkül, hogy fölényes lennék, nem hallgatom el a
saját javaslatom at. Mert amitől leginkább tart Celsus, - hogy ne legyenek
a kasok kitéve a tűzvésznek és a tolvajoknak — elkerülhető, ha téglafallal
vesszük körül a méhest, hogy megakadályozza a tolvaj rablását, valamint
védelmezze a lángok ártalma ellen. Ugyanezeket, ha szükség van rá,
szerkezetük megbontásával át lehet helyezni. Mivel azonban többek
szerint ez túlságosan körülményes, bármilyen kasokat látunk jónak felállí­
tani, így kell elhelyezni.

21 A mi husángfánkal rokon (freula sadleriatia), magas, erős mediterrán növény.

295
H o gyan kell elh elyezn i a k a so k a t

V II.l. A méhes egész területén három láb m agasságú és ugyanolyan

vastagságú kőtalapzatot kell készíteni, majd ezt gondosan be kell vakolni,
nehogy a gyíkok, kígyók vagy valamiféle más veszélyes állatok behatolhas­
sanak. 2. Erre kell felállítani azután —ahogyan Celsus ajánlja —a téglából
készített kasokat, vagy - ahogyan én tanácsolom - a két oldalon körülfala­
zott kasokat. Vagy ahogyan általános gyakorlat azoknál, akik ezt a
tevékenységet gondosan végzik, a sorban elhelyezett kasokat, apró
téglából vagy durva kőből készült válaszfalakkal úgy összekötve, hogy
minden kast két keskeny válaszfal fogjon közre, és a homlokzata mindkét
oldalon szabad maradjon. N éha ugyanis ki kell nyitni, amerre kimennek,
de még gyakrabban a hátulját, ahonnan gondozzák őket. 3. H a a kasok
között nincsen válaszfal, akkor azokat úgy kell elhelyezni, hogy az egyik a
másiktól kissé távolabb legyen, hogy mindig amikor megnézik azokat, az,
amelyikkel éppen foglalkoznak, ne rázza meg a másikat, amelyik szorosan
mellette van, és ne rémítse meg a mellette lévőket, ugyanis érzékenyek a
mozgásra, annyira tartanak gyenge viaszépítményeik összeomlásától.
Bőven elég egymás fölé három sor kast rakni, a gondozó így is nehezen tud
belenézni a legfelsőbe.
4. A méhkas elülső része, amely a méheknek bejáratként szolgál,
lejtősebb legyen, mint a hátulja, hogy ne folyjon be az eső, és ha mégis be­
vert oda, ne álljon m eg ott, hanem a bejáraton át folyjon ki. Ezért ajánlatos
a kasokat előtetővel befedni, ha erre nincs lehetőség, akkor pun agyaggal
összetapasztott fonadékkal árnyékolni, ami tetőként szolgál a hideg és az
eső ellen, valamint távol tartja a meleget is. Mégis nem árt annyira ennek
a fajnak a nyári hőség mint a téli fagy. Ezért szükséges, hogy mindig
legyen épület a méhes m ögött, hogy az északi szél erejét felfogja, és a
méhkasoknak enyhet adjon. 5. M aguk a méhlakások, bár épület védi őket,
úgy legyenek elrendezve, hogy télen kelet felé nézzenek, hogy a méhek
napos hajnalban repülhessenek ki, és ettől fürgébbek legyenek A hideg
ugyanis lassúságot okoz. Ezért a nyílások, amelyek a méheknek ki-bejárás­
ra szolgálnak, nagyon szűkek legyenek, hogy a lehető legkevesebb hideg
jusson be. Elegendő ezeket akkorára kivágni, hogy ne legyenek nagyobbak
egy méh méreténél. így a mérges gekkó, sem a szkarabeusz vagy a pil­
langó, és a fénykerülő molyok - ahogyan Maró mondja - a szűk réseken át
ne tudják megdézsmálni a lépeket.
296
 6. A leghasznosabb — a kasok lakóinak számához viszonyítva — két-
három bejáratot kialakítani ugyanazon a kason, a gyík álnoksága miatt,
amely ott vár a bejáratnál, mint a kapuőr, lesve a kijövőkre, s megöli a
méheket. Kevesebb pusztul el közülük ha el tudják kerülni a rájuk
leselkedő veszedelmet, mivel egy másik kijáraton át ki tudnak repülni.

A z o n m é h ek b e sz e r z é sé r ő l, a m ely ek et v á sá r o ln a k

VIII. 1. Eddig a méhek legelőiről, a kasokról, a méhes helyének a m eg­

választásáról bőven beszéltem, ezeket letudva, a méhrajokra kívánok
rátérni. Ezeket vagy pénzért vesszük, vagy pedig ajándékba kapjuk.
Amelyeket pénzért veszünk meg, azokon gondosabban tanulmányozzuk
az említett jellemzőket, és megnézzük mielőtt megvennénk, kinyitva a
kasokat, hogy mennyien vannak benne. 2. Vagy ha nincsen mód a
megtekintésre, azt bizonyosan meg lehet nézni, hogy a kas bejáratánál
többen vannak-e, hogy bentről a zümmögök élénk zaja hallatszik-e? H a
éppen valamennyien csendben pihennek a kason belül, meg tudjuk becsül­
ni a hirtelen tám adt zümmögésből, hogy sokan vagy kevesen vannak-e, ha
ajkunkat a bejárat nyílásához téve, hirtelen rájuk fújunk.
3. Különösen ügyelni kell arra, hogy inkább közeli, mintsem távoli
helyről hozzuk a méheket, mert az éghajlatváltozás meg szokta zavarni
őket. H a ez nem lehetséges és arra kényszerülünk, hogy hosszú úton szál­
lítsuk, gondoskodjunk róla, hogy az út göröngyössége ne zavarja meg
őket, legkedvezőbben éjszaka szállíthatók, vállon. N appal pihenőt kell
nekik adni, és kell kitölteni számukra olyan folyadékot, amit szeretnek,
amivel bezárva táplálkozhassanak. 4 Majd miután hazaértek, ha nappal
következik, sem kinyitni sem helyére tenni nem kell azokat, csakis este,
hogy a méhek hajnalban, az egész éjszakai nyugalom után, frissen repül­
hessenek ki. S csaknem három napig szemmel kell tartani őket, hogy vala­
mennyien kirepülnek-e? Amikor ezt teszik, készülnek elszökni. H ogy ezt
milyen módon lehet orvosolni, később elmondom.
5. Ellenben, amikor ajándékozás vagy befogás útján jutunk méhekhez,
kevésbé gondosan vizsgáljuk meg, ámbár én m agam így sem akarnék mást
birtokolni, csakis a legjobb fajtát, mert a gondozótól a jó és a rossz fajtájú
méh is ugyanazt a ráfordítást kívánja meg. Az a legfontosabb, hogy ne
legyenek közéjük keveredve elfajzottak, hogy ezek el ne rontsák a nemes

297
fajtájukat. H a ugyanis restebb fajták vegyülnek közéjük, kevesebb lesz a
méz.
6. Mégis mivel a vidék adottsága miatt közepes fajtájút is kell tartani
(rosszat semmiképpen ne!), a rajok kiválasztását ehhez kell igazítani.

H o g y a n f o g ju k b e a v a d m é h e k e t

7. Ahol megfelelő méztermő helyek vannak, ott semmit sem inkább,

mint a közeli forrásokat keresik a méhek, ahová járhassanak. Ezeket cél­
szerű tehát a nap második órájától kezdve szemmel tartani, és megfigyel­
ni, hogy mennyien mentek a vízhez. H a csupán kevesen röpködnek
körülötte, (kivéve, ha a folyó több ágára szóródtak széjjel), csekély szám uk­
ból arra lehet következtetni, hogy azért, mert a hely nem alkalmas méz­
gyűjtésre (nem méztermő). 8. H a viszont tömegesen jönnek, nagyobb
lehet a remény a rajok befogására, ami pedig a következő módon történik.
Először is azt kell kikémlelni, hogy milyen távol vannak, erre a célra
folyékony vörös festéket kell előkészíteni, és azt fűcsomóval ráspriccelni a
méhek hátára, mialatt azok isznak, majd várni ugyanazon a helyen, így
könnyen felismerheted a visszatérőket. H a rövidebb időn belül visszajön­
nek, ebből tudhatod, hogy a közelben laknak. H a később jönnek vissza,
ebből következtethetsz a hely távolságára. 9. Mikor észreveszed, hogy
gyorsan visszatérnek, nem lesz nehéz követni a repülők útját, és eljutsz a
rajok tartózkodási helyéhez.
Azok esetében viszont, amelyek távolabbra látszanak repülni, bonyo­
lultabb az eljárás, ez pedig a következő. Le kell vágni egy nádszál csomók
közötti részét, bütykökkel a két végén, ezt átfúrni vékony pálcával az
oldalán, majd ezen a furaton keresztül mézet vagy sűrű m ustot csepegtet­
ni bele, és letenni a víz mellett. Ezután mikor az édes folyadék illatára
többen meglepik, felveszik a nádszálat, ujjal befogják a lyukat, hogy ne
szabaduljon ki csak egy méh, amelyik aztán kijutott, m utatja az utat a
keresőnek, az pedig követi a repülőt, amíg bírja. 10 Amikor már nem látja
a méhet, akkor kienged egy másikat, és ha az ugyanazon égtáj irányába
repül, akkor ő is tartja az előbbi irányt. Majd engedjen ki másikat, és újból
másikat, és jegyezze meg az irányt, amerre azok repülnek, egészen addig,
am íg eljut a rajok rejtekhelyéhez. H a az egy rejtett barlangban van, ki kell
füstölni őket, és ha már kirepültek, fém csörgetésével kell visszatartani.

298
Rögtön ugyanis megrémülve a zajtól, bokron, vagy az erdő valami m aga­
sabb fáján megtelepszenek, és így az őket befogni akaró az előkészített
edénybe bezárja. 11. H a pedig fa odvában laknak, vagy annak egy kiálló
ágában, vagy m agában a fa törzsében, —ha a fa közepes mérete m egenge­
di —nagyon éles fűrésszel, amilyen gyorsan csak lehet, le kell vágni először
a felső részét, amelyen nincsenek méhek, utána az alsót, egészen addig,
míg lakottnak látszik. Miután ezt levágtuk, a két végét tiszta vászonnal be
kell fedni, — nagyon fontos — ha nyílások vannak rajta be kell sározni, és
elvinni a helyükre. Kis bejárati nyílásokat hagyva - ahogy azt m ár mond­
tam —a többi kashoz hasonlóan kell elhelyezni.
12. A rajok felkutatására a hajnali órákat ajánlatos választani, hogy a
nap folyamán legyen idő kikémlelni a méhek jövés-menését. Gyakran elő­
fordul ugyanis, hogy túl későn kezdik figyelni őket, és még ha a közelben
laknak is, a szokásos m unkájukat befejezve hazamennek, és nem mennek
vissza a vízhez, amiből az következik, hogy a kereső nem tudja milyen
messzire tanyáznak a forrástól. 13. Vannak olyanok, akik a tavasz kezde­
tén összegyűjtik a mézfüvet, ahogy a költő mondja: „Tört sárkánylaput és a
közönséges viaszünnöt” (<Georgica 4, 63) és más hasonló füveket gyűjtenek
össze, amelyeket ez az állatfaj kedvel, és ezzel bedörzsölik a kasokat, hogy
az illatos növény nedve átjárja azokat. Majd ezeket kitisztítva mézzel szór­
ják be, és kihelyezik a csalitosban, a forrástól nem messzire, ahol sok a méh,
aztán méhekkel megtelve hazaviszik.
14. Ezt csakis olyan helyen lehet sikerrel megtenni, ahol sok a méh.
Gyakran előfordul ugyanis, hogy akinek éppen arra visz az útja, magával
viszi az üres kast, és nem érdemes feláldozni több üreset egy-két teli ked­
véért. Ellenben ha sok tele kas van, bár többet elveszít, mégis többet nyer.
így kell tehát vadméheket befogni. Az itthon lévők m egtartásának a másik
módja ez.

H o g y a n k e l l a k ir a jz ó h á z i m é h e k e t b e f o g n i, és k a s o k b a

TERELN I

IX . 1. A gondozónak mindig szorgalmasan körül kell járni a kasokat és

figyelni. Nincs ugyanis olyan időszak, amikor nincs teendő, de m ég foko­
zottabb figyelmet igényelnek rajzáskor, s hacsak nem fogja be azonnal az
éber gondozó, elszöknek. A méheknek az a természete, hogy együtt szület­

299
nek a király(nővel)22 a dolgozók, és amikor már elég erejük van ahhoz,
hogy kirepüljenek, elutasítják az együttélést az idősebbekkel, de sokkal
inkább azok uralmát. Ahogyan az értelemmel bíró halandók esetében sem
tűrik az uralkodásban a társat, annyival inkább az oktalan állatok. 2. így
az új vezetők a fiataljaikkal együtt rajzanak ki, amelyek az első és második
napon m agában a méhkas előterében, egy csomóban maradva kirajzá­
sukkal jelzik, hogy saját otthonra vágynak. H a a gondozó azonnal jelöl ki
számukra otthont, azzal megelégszenek. H a viszont nincs jelen a méhész,
akkor mintha sérelem érte volna őket, másik helyet keresnek. 3. Hogy ezt
elkerüljük, a derék gondozó a tavaszi időszakban figyelje a kasokat délután
két óráig, ezután már nem repül ki váratlanul az új méhraj. Kísérje
figyelemmel ezek kirepülését, ugyanis némelyek hirtelen szoktak kijönni,
majd késlekedés nélkül elszállnak.
4. A gondozó kikémlelheti a kirajzási szándékot, ha az esti időszakban
a fülét az egyes kasokhoz illeszti. Kb. három nappal előtte, mint készülnek
kirepülni, kavargás és zümmögés támad, mint a katonai jeladásra történő
mozgósításnál. Ebből, nagyon helyesen mondja Vergilius:

„S látni lehet már távolról: hogy készül a köznép,

Keblük a harcvágytól hogy reszket, amíg viadalra,
Oly zúgás unszolja a rest rajokat, mely a rézkürt
Durva rekedten el-elfúló hangjára hasonlít”23

5. Ezért nagyon éberen kell figyelni azokat, amelyek ezt teszik, hogy
vajon a méhek harcra készülnek-e, - ugyanis m aguk között, mint a pol­
gárháborúban is, másokkal pedig, mintegy idegen nemzetekkel küzdenek
—akár a menekülés szándékával törnek elő, a gondozó mindkét eshetőség­
re legyen felkészülve. 6. A harc, akár egyesek viszálykodnak egymással,
akár viszálykodó rajokról van szó, könnyedén lecsendesíthető, ugyanis,
ahogyan szintén ő mondja: „hogyha marék homokot hintesz csak seregükre, ki­
lobban”24

22 Az ókorban nem ismerték pontosan a méhek nemét, és a szaporodásuk módját sem.

A XV II. századig nem volt ismert a királynő neme, ezért ennek megnevezése a latin­
ban a rex (király).
23 Georgica 4, 70 skk.
24 Georgica 4, 87 skk.

300
 Vagy ha mézes vízzel, aszúval, vagy valami más hasonló folyadékkal
m eghintjük őket, kellemes édességgel csillapítva a kegyetlenkedők
haragját. Ugyanettől csodálatos módon megnyugszanak az ellenségeskedő
király(nő)ok is. Egy méhcsaládnak ugyanis gyakran több vezére is van, és
mintegy a vezérek viszálykodása miatt a köznép pártokra szakad: ezt meg
kell előzni, mivel a belső háborúskodás egész nemzetségeket emészt fel. 7.
Ilyen módon ha egyetértés van a vezérek (királyok) között, marad a véron­
tás nélküli béke. H a ellenben azt veszed észre, hogy gyakrabban küzdenek
csapatostul, akkor gondoskodj a lázadás vezetőinek a megöléséről: a
veszekedők civódásai az említett gyógymóddal lecsendesíthetők. Ezután,
amikor a kirajzók csapata egy közeli fácska lombos ágán m egtelepedett,
figyeld meg, vajon az egész raj egyetlen szőlőfürtként függ-e, ez jelzi, hogy
egy király(nő) van köztük, vagy ha több is, barátságban összebékültek.
H agyd őket így addig, amíg saját otthonukba vissza nem repülnek. 8. H a
a raj kettő vagy több csoportra oszlott, biztos lehetsz benne, hogy több
vezér van, és azok dühösek egymásra. Azokban a csoportosulásokban kell
keresned a vezéreket, ahol leginkább gomolyogni látod a méheket. így az
említett füvek levével - ezek a mézfű és a citromfű - dörzsöld be a kezedet,
nehogy az érintésre szétszéledjenek, óvatosan tedd oda az ujjaidat, és
miután a méheket szétválasztottad egymástól, keress m indaddig, amíg a
küzdelem vezérét m eg nem találod.
X .l . Ezek a király(nő)ok egy kicsit nagyobbak, hosszabbak, mint a
többi méh, egyenesebb a lábuk, keskenyebb a szárnyuk, szép színűek,
fényesek, kecsesek, szőrtelenek, nincsen fullánkjuk, kivéve ha valaki annak
tartja azt az erősebb, szúrós szőrszálat, ami a potrohúkon van, ezt azonban
nem használják támadásra. Néhány barna színű és szőrös, ezeknek a ter­
mészetét külsejükből ítélheted meg.

2. „M ert két fa jta van: ég aranyos foltokkal az egyik,

Ez derekabb, mutatósabb is, tűzsárga jegyektől
Teste ragyog ...
S mint a királyok, a köznép is kétféle közöttük.
Némelyik undort kelt: ez a nyálas porra hasonlít,
Szomjíihozó vándor köp ilyent ki, ha nagy homok-orkán
D úl útján”

Ugyanő ezt mondja: „Potroha sem kecsesebb, épp hogy csak hordani bírja”
301
Valamennyi vezér rosszabb fajta: „Öld meg a vesztest, hogy jav ad at nefogyassza
hiába”25
3. Mégis meg kell fosztani ezt szárnyaitól, ha gyakrabban próbál kitömi
rajával, és igyekszik elszállni. Letépve a szárnyát, mint valami bilinccsel
visszatartjuk a bolyongó vezért, amely miután szökésre képtelen, nem meri
elhagyni birodalma határát, és a fennhatósága alatt álló népet sem engedi
messzebbre elkóborolni.
X I. 1. N éha azonban meg kell ölni a király(nő)t, amikor egy régi kas
állománya megfogyatkozik, és azok hiányát egy másik rajjal kell kiegé­
szíteni. így amikor tavasz elején abban a kasban létrejönnek az utódok, az
új király(nő)t m eg kell ölni, hogy a tömeg, viszálykodás nélkül éljen együtt
a saját szüleivel. H a egyáltalán nincsen rajzás a lépekben, két-három kas
méheit össze lehet rakni egybe, de előtte hintsd meg édes folyadékkal,
végül zárd be, odarakva az ennivalót, mintegy három napig tartsd őket
zárva, csupán kis levegőzést hagyva nekik, amíg hozzászoknak egymáshoz.

H ogyan k e l l b e n é p e s ít e n i a z o ly a n k a s o k a t , a m e l y e k b e n

KEV ÉS A MÉH

2. Egyesek inkább az öreg király(nő)t távolítják el, ami ellentmondás,

mivel az öregebb csoport, mint valami senatus, nem tanácsolja a fiatalab­
baknak való engedelm ességet, és az erősebbek uralm át m akacsul
m egvetve, büntetésekkel és halállal sújtják azokat. 3. M égis ez a
kellemetlenség a fiatalabb rajnál is be szokott következni: amikor a régi
méhek általunk m eghagyott királya (királynője) az öregség m iatt elpusz­
tul, és a családban mintegy az uralkodó halálával túlzott szabadosság
támad. Ez könnyen megelőzhető, ugyanis azokból a kasokból, amelyekben
több vezér van, egyet ki kell választani, és azt áthelyezve azokhoz, amelyek
uralkodó nélkül vannak, megtenni irányítójuknak.
Kevesebb bajjal is lehet pótolni a méhek számát azokban a kasokban,
ahol valamiféle betegség ütötte fel a fejét. 4. H a észleltük a bajt a kasban,
ha abban ilyen lépek vannak, meg kell vizsgálni: ezután a viaszból, amely­
ben az utódok m agvai vannak, ki kell vágni azt a részt amelyben a királyi
fajtájú utódok vannak. Ezt könnyű megismerni, mivel a viasz szélén jelenik

25 A fentebb idézett sorok, valamint ez az utóbbi egy sor, Vergiliusnál olvasható:

Georgica 4, 90-97.

302
meg, mintegy kiálló mellbimbó, kiemelkedőbb, szélesebb üreggel, mint a
többi lyuk, amelyekben közönséges fajtájú utódok vannak. 5. Celsus ugyan
azt állítja, hogy a szélső lépekben keresztben álló sejtek (cellák) találhatók,
ezek tartalmazzák a királyi utódokat. Hyginus a görög szerzők nyomán
tagadja, hogy a vezér petéből fejlődik, úgy mint a többi méh, hanem talál­
hatók a lépek kerületén, a közönséges méhekénél valamivel nagyobb, füg­
gőlegesen elhelyezkedő cellák, ezek vöröses színű masszával vannak tele,
ebből fejlődik ki egyszerre a szárnyas király(nő).
X II. 1. A háznál nevelt rajnak is megvan az a gondja, ha netán az
említett időszakban kirepülnek, ez azt jelzi, hogy megunva otthonukat,
távolabbi helyre vágyakoznak. Ennek előjele, mikor a méh úgy jön ki a kas
előterébe, hogy egyetlen egy sem megy oda vissza, hanem rögtön a m agas­
ba emelkedik. 2. A menekülésre készülő fiatal nemzedéket m eg lehet
ijeszteni fém, vagy cserép csörgetésével, és azok vagy megrémülve vissza­
térnek az anyai kasba és gom olyogva függenek a bejáraton, vagy egy közeli
fára telepszenek, akkor a gondozó azonnal dörzsölje be belülről az
előkészített kast az említett füvekkel. Majd a száját mézzel megkenve állít­
sa oda, és kézzel vagy merítőkanállal gyűjtse be a méheket, és rakja bele.
3. M ajd végezze el a szokásos teendőket szükség szerint, a gondosan
bekent kast hagyja ugyanazon a helyen estig. Szürkületkor azonnal vigye
a helyére, és állítsa a többi kas mellé. 4. A méhesekben üres kasoknak is
kell lenni kirakva. Vannak ugyanis olyan rajok, amelyek rögtön, amint
kirajzottak, nyomban lakhelyet keresnek m aguknak a közelben, és azt
foglalják el, amit üresen találnak. A méhek beszerzésének és tartásának ez
a módja.

O r v o s s á g o k a b e t e g e k b a já r a

X III. 1. Következik, hogy a betegségben és a járványban szenvedőknek

ajánljunk orvosságokat. A méheknél ritka a pusztító kór, mégis nem
tudom mi m ást lehetne ilyenkor tenni, mint amit a többi állat esetében is
ajánlottam, hogy a kasokat messzire el kell távolítani. A betegségek okait
viszont könnyebben fel lehet ismerni, és megtalálni az orvosságaikat.
2. A legnagyobb évi munkájuk tavasz kezdetén van, amikor virágozni
kezd a kutyatej, és amikor a szilfa kibontja keserű virágait. Ugyanis m int­
egy a friss terméstől, úgy ezektől az első virágoktól csábítva, olyan mohón
lakmároznak belőle a téli éhezés után, —ami nem lenne ártalm as, ha nem
303
ennék túl m agukat —s miután ezzel bőven teletömték m agukat, elpusztul­
nak a hasmenéstől,26 hacsak nem kapnak gyorsan segítséget. A kutyatej a
nagyobb testű állatoknak is hasmenést okoz, a méhek esetében ezt
leginkább a szilfa teszi. Ezért van az, hogy Itália azon vidékein, ahol ilyen
fafajta tenyészik, nagyszámú méh ritkán marad meg hosszabb ideig. 3. így
ha tavasz elején gyógyító eledelt adsz, ugyanezekkel az orvosságokkal
megelőzhető, hogy m egkapják a betegséget, és ha már m egkapták, gyó­
gyítani lehet. Azt az eljárást, amit Hyginus a régi szerzők nyomán ránk
hagyományozott, én m agam nem merem megerősíteni, mert nem próbál­
tam ki: mégis aki akarja, kipróbálhatja. 4. Ugyanő azt tanácsolja, ha a
méheket ilyen kór szállta meg, és a lépek alatt csomókban elpusztulva,
télen száraz helyen tartva őket, tavasszal a napéjegyenlőség idején —
amikor az idő enyhesége kedvez — kilenc óra után ki kell tenni őket a
napra, és beszórni fügefa hamujával. Azt állítja, hogy ettől két órán belül,
a meleg éltető fuvallatától (az éltető napsugarától) felélednek, erőre kap­
nak, és az odakészített kasba, ha elébük teszik, belemennek Én azt
javaslom inkább, hogy el ne pusztuljanak, azt az orvosságot kell adni a
beteg méheknek, amit ezután fogok mondani. Vagy összezúzott grá­
nátalm át Aminnea borral meghintve, vagy szíriai szömörcét ugyanannyi
aszú szőlővel megtörve, és fanyar vörösborral m egáztatva kell adni nekik.
Vagy ha ezek magukban hatástalanok, akkor ezeket az alkotóelemeket
együtt, azonos mennyiségben megtörve, cserépedényben, Aminea borral
felmelegítve, majd lehűtve, favályúba kell eléjük tenni. 6. Ném elyek roz­
maringot főznek mézes vízben, majd amikor kihűlt, cserépedényekbe
töltik ki a méheknek, hogy szívogassák. Mások - ahogyan Hyginus állítja
—ember vagy ökör vizeletét rakják ki a kasok elé.
7. Túlságosan is szembeötlő az a betegség, ami megborzasztva, össze­
húzva emészti őket, amikor egyesek tömegével hordják ki a kasból az
elpusztult tetemeket, mások a házon belül, mintegy közös gyászban, síri
csöndben révednek. Amikor ilyen fordul elő, nádból készült vályúkba kell
nekik folyékony ennivalót adni, főleg főzött mézet gubaccsal, vagy
m egtört, szárított rózsával. Ajánlatos gyantafát is m eggyújtani, hogy
annak az illatától m eggyógyuljanak, aszúborral és régi, sűrű m usttal kell
táplálni a betegeket. 8. Legjobb mégis a csillaghúr (amellus) gyökere,

2(' A betegség neve disenteria.

304
amelynek bokra aranysárga, virága bíborszínű, ezt régi Aminea borral
összefőzve ki kell nyomni, és azt a folyékony levet adni nekik. Hyginus a
méhekről szóló munkájában ezt írja: Aristomachus2' szerint a beteg
méheket a következő módon kell gyógyítani: először is el kell távolítani a
hibás lépeket, és friss táplálékot adni a méheknek, ezután m eg kell őket
füstölni (ti. a kasokat). 9. Hasznosnak tartja, hogy az öregségtől elsatnyult
méhekhez új rajt társítsunk. Ámbár megvan a veszélye annak, hogy a
viszálykodás feleméssze őket, mégis örülnek a megnövekedett létszámnak.
Viszont, hogy békességben maradjanak, azoknak a méheknek, amelyeket
másik kasból telepítenek át, mintegy idegen népnek, a király(nőit)ait is el
kell távolítani. N em kétséges viszont, hogy a legnépesebb rajok lépeit,
amelyekben már érett utódok vannak, át kell telepíteni, és kisebb lét­
számúakhoz kell társítani, hogy a kasok, mintegy új utódok befogadásával
erősödjenek meg. 10. Amikor ez történik, ügyelni kell rá, hogy azokat a
lépeket helyezzük át, amelyekben az utódok már felnyitották a saját sejt­
jeiket, és felemelve fejüket, a réseket befedő, odarakott viaszt szétrágták
H a ugyanis még éretlen utódokkal telepítjük át a lépeket, elpusztulnak az
utódok, mivel megszűnik a gondozásuk. 11. Gyakran abban a betegség­
ben pusztulnak el, amit a görögökphagedainánzk28 neveznek. A méheknek
ugyanis az a szokása, hogy először annyi sejtet építenek, amennyit gondol­
ják, hogy m eg tudnak tölteni. N éha megtörténik, hogy miután a viaszmű
(lép) építését befejezték, mialatt a raj mézgyűjtés okából messzire elkószál,
hirtelen záporoktól vagy viharoktól az erdőkben rekednek és a dolgozók
nagy része elpusztul. H a ilyen történik, a m egm aradt rész nem elegendő a
lép megtöltéséhez, és akkor az üresen maradt viaszrészek szétmállanak,
ami viszont fokozatosan terjed, a méz megromlik, és m aguk a méhek is
elpusztulnak. 12. H ogy ez ne történjen m eg, két rajt kell egyesíteni, ame­
lyek képesek lesznek megtölteni a lépeket. H a nincsen lehetőség más
rajokkal megtölteni a lépeket, akkor mielőtt elporladnának, nagyon éles
késsel ki kell vágni az üresen maradt részeket. H a ugyanis tom pa szerszá­
mot használunk, mivel nehezebben megy bele, előfordulhat, hogy erő­

27 Ciprusi görög szerző, aki a thasosi Philiscusszal együtt írt egy könyvet a méhekről,
lásd Plinius 9, 9.
28 Plinius (26, 1) kétféle értelemben is említi ezt a kifejezést, kínzó fekély, ill. csil­
lapíthatatlan falánkság.

303
sebben megnyomva a lépeket, azok kimozdulnak a saját helyükből, és ha
ez megtörténik, a méhek elhagyják a kast.
13. A pusztulásuknak az is egy oka, hogy az évek folyamán több virág
nyílik, és a méhek inkább több mézet akarnak gyűjteni, mint utódokról
gondoskodni. így némelyek, akik ezekben a dolgokban tudatlanok, örül­
nek a nagy hozamnak, és nem tudják, hogy pusztulás fenyegeti a méheket,
mivel túlságosan elgyötörve a munkától, sok elpusztul közülük, és nem
kerülnek a helyükre fiatal nemzedékek, utoljára a maradék is elveszik. 14.
Ezért, ha ilyen tavasz jön, amikor a rétek és a mezők tele vannak virá­
gokkal, nagyon ajánlatos minden harmadik napon - szűk réseket hagyva,
amelyeken át a méhek nem tudnak kimenni — elzárni a kasok kijáratait,
hogy a mézkészítés munkájától elvont méhek, mivel nem remélhetik, hogy
minden sejtet mézzel meg tudnak tölteni, utódokkal (petékkel) töltsék
m eg azokat. Általánosságban ezek a beteg méhek orvosságai.

M ik o r , m it t e s z n e k a m é h e k a z év fo ly a m á n , és m i a g o n d o z ó

T E E N D Ő JE

XIV . 1. Következik a méhek egész évi gondozása, ahogyan ugyanaz a

Hyginus igen kitűnően megírta. A tavaszi napéjegyenlőségtől, ami m ár­
cius huszonötödiké körül van, a Kos nyolcadik fokában, a Fiastyúk
(Plejádok) feljöttéig számított negyvennyolc napot tartják tavasznak.
Ebben az időszakban azt mondja, a méhek gondozásában első a kasok
kinyitása, hogy minden szemetet, ami a tél során felhalmozódott, eltávolít-
sunk, és kiszedve a pókokat, amelyek megrontják a lépeket, füstölni kell
ökör vagy marhatrágyával. Ez a legalkalmasabb a méhek számára, m int­
egy némi rokonságban állnak velük. 2. Az apró férgeket, amelyeket moly­
nak neveznek, valamint a lepkéket el kell pusztítani: ezek a férgek, ame­
lyek többnyire a lépekben tapadnak m eg, lehullnak ha trágyához
marhavelőt keversz, s ezeket m eggyújtva a közelükbe viszed a füstöt.
Ennek a gondozásnak a következtében, a rajok az említett időszakban
megerősödnek, és szorgalmasabban végzik a munkájukat.
3. A méhésznek, aki a méheket eteti, különös gonddal kell ügyelni,
hogy amikor a kasokhoz kell nyúlnia, az előző napon tartózkodjon a szexu­
ális élvezettől, ne legyen ittas, és csakis m egm osakodva menjen oda,
tartózkodjon az erős szagú élelmiszerektől, mint a sós halié, és minden

306
hasonló folyadéktól, a csípős hagyma fogyasztásától, és egyéb a hagymához
hasonló dolgoktól.
4. Negyvennyolc nappal a tavaszi napforduló után, amikor feljön a
Fiastyúk, m ájus nyolcadika körül, a rajok kezdenek erőben és létszámban
gyarapodni. Ugyanezekben a napokban el is pusztulnak azok a rajok, ame­
lyekben kevés és beteg méh van, és ugyanebben az időben fogantainak a
lépek szélső részein a többinél nagyobb testű méhek, néhányan ezeket gon­
dolják királyoknak. Néhány görög szerző ozstrousnak2í) nevezi ezeket, abból
következően, hogy ezek hajszolják a rajokat, és nem hagyják pihenni. Ezért
azt tanácsolják, hogy ezeket meg kell ölni.
5. A Plejádok30 (Fiastyúk) feljöttétől a nyári napfordulóig, ami június
végén van, a Rák nyolcadik fokában rajzanak általában a méhek. Ebben az
időben éberen kell figyelni őket, nehogy az új rajok szétszéledjenek. Mikor
elmúlt a napforduló, egészen a Kutya csillagkép (kánikula) feljöttéig, ez
egy harminc napos időszak, - mint a gabonaföldön - a méhkasokban is a
betakarítás zajlik. H ogy ez hogyan történik, később fogom elmondani,
amikor a mézkészítésről lesz szó. 6. Démokritos és M ago, úgyszintén
Vergilius szerint ugyanebben az időben lehet a méheket szaporítani egy
fiatal tinó megölésével. M ago azt állítja, hogy az ökör belső részeivel is meg
lehet ezt tenni. Ezt az eljárást feleslegesnek tartom alaposabban bem utat­
ni - egyetértve Celsusszal - aki igen bölcsen azt mondja, nem kell akkora
kárt okozva elpusztítani ezt az állatot, hogy ilyen módon azt nélkülözni
kelljen.
7. Ebben az időszakban, egészen az őszi napéjegyenlőségig, minden
tizedik napon ki kell nyitni a kasokat és kifüstölni. Ez kissé terhes a rajok
számara, azonban az egészség miatt ajánlatos. A megfüstölt és felhevített
méheket hűteni kell, megspriccelve a kaptár üres részeit, és nagyon friss
hideg vizet öntve oda: azután ha valamit nem lehetett kimosni, sas vagy
valami más nagy testű madár tollaival, amelyek eléggé merevek, kell
kitisztítani. 8. Ezen kívül ki kell söpörni a férgeket, és megölni a lepkéket,
amelyek többnyire a kasok között tartózkodva ártanak a méheknek.
Ugyanis m egrágják a viaszsejteket, és az ürülékükből tenyésznek ki azok a

29 Bögöly, lódarázs.
30 A dás és Pleioné hét leánya, akik csillagként felkerültek az égre, ismertebb néven
Fiastyúk ez a csillagzat.

307
férgek, amelyeket lépkukacnak nevezünk. 9- így amikor virágzik a mály­
va, akkor vannak ezek a legtöbben, ha este egy köcsöghöz hasonló alakú
ércedényt helyezünk a kasok közé, és annak az aljára valamiféle lám pást
teszünk, mindenünnen odagyűlnek a lepkék. S mialatt röpködnek a fény
körül, m egégnek, mivel a szűk edényből nem könnyű kiröpülni, továbbá
nem tudnak a tűztől messzire eltávolodni, mert az edény oldala akadályoz­
za őket, ezért a közeli hőségtől megsemmisülnek.
10. A Kutya csillagzat (kánikula) feljötte után mintegy ötven napra,
feljön az Ökörhajtó (Arcturus),il ebben az időszakban a méhek a mézet a
mézfű, majoránna és borsfű harmatos virágaiból készítik, ami az őszi napéj­
egyenlőség idején a legjobb minőségű, ami október elejére esik, mikor a
nap eléri a Mérleg nyolcadik fokát. Ellenben a Kutya csillagkép és az
Ökörhajtó feljötte között ügyelni kell, nehogy a méhek elpusztuljanak a
lódarazsak tám adása miatt, amelyek általában a kasok előtt leselkednek a
kijövőkre.
11. Az Ökörhajtó feljötte után, a Mérleg (Libra) napéjegyenlősége
körül - ahogyan mondtam —történik a kasok másodszori kiürítése. Ezután
a napéjegyenlőségtől - ami szeptember huszonnegyedikére esik - negyven
napig, a Fiastyúk lenyugvásáig, a tamariszkusz virágairól és erdei cserjékről
gyűjtött mézet elteszik téli táplálékul. Ebből nem szabad elvenni semmit,
nehogy a gyakori sérelemtől letörve, m integy elkeseredve m iatta,
elmeneküljenek.
12. A Fiastyúk lenyugvásától a téli napfordulóig, — ami december
huszonharmadikára esik, a Bak nyolcadik fokában - a rajok az elraktáro­
zott mézzel táplálkoznak, s ez egészen az Ökörhajtó feljöttéig tart. Én
m agam nem csalatkozom Hipparchus32 értelmezésében, aki azt mondja,
hogy a napforduló és a napéjegyenlőség, nem az állatöv jegyének a nyol­
cadik és nem az első fokára esik. M agam a m ezőgazdaságnak ebben a
tudományában, a régi asztrológusok, Eudoxus és M eto33 kalendáriumát
követem, amelyik a hivatalos ünnepekhez illeszkedik. Egyrészt ismerete­
sebb a földművesek számára ez a régi, elfogadott vélemény, másrészt nem
szükséges, — ahogyan mondják — Hipparchus alapossága a földművelők

51 Éjszakai csillag.
32 Görög matematikus és csillagász, Kr. e. 160 körül.
33 Lásd az I. könyv Praefatio.

308
gyakorlati mesterségéhez. 13. Tehát a Fiastyúk lenyugvásakor rögtön
ajánlatos felnyitni a kasokat, és kitakarítani ami szenny csak van benne,
alaposabban kell foglalkozni vele, mivel a tél folyamán nem célszerű moz­
gatni, vagy felnyitni a kasokat. Ezen okból, ami m ég hátravan az őszből, a
legverőfényesebb napon kitakarítva a kasokat, azoknak a fedeleit belül
egészen a lépekhez kell engedni, hogy semmi üres hely ne maradjon, annál
könnyebben felmelegszenek télen a kasok szűk helyiségei. Ezt mindig meg
kell tenni, azokban a kasokban is, amelyekben a dolgozók csekély száma
miatt kevesen vannak. 14. Bármiféle rés vagy lyuk csak van, sárral kevert
marhatrágyával be kell kenni kívülről, csak a bejáratot kell kihagyni, amin
át ki és bejárhatnak. És jóllehet a méhkasok tetővel védettek, mégis be kell
fedni szalmával és falombbal, amennyire lehet, megerősíteni a hideg és a
szelek ellen.
15. Ném elyek m egölt m adarakat, eltávolítva azok belső részeit, zárnak
be a kasokba, hogy ezek a téli hidegben, tollaikkal meleget adjanak a
közéjük bújó méheknek. Továbbá ha elfogyott az élelmük, kényelmesen
lakmározhatnak, ha éhesek, és csak azok csontjait hagyják meg. H a a
kasok megfelelően el vannak látva, a madarak érintetlenek maradnak, és
nem zavarják szagukkal a tisztaságot nagyon kedvelő méheket. Mégis
jobbnak tarjuk azonban téli időszakban az éhségtől szenvedőknek a bejára­
tokhoz kis vályúkban összetört és vízben áztatott szárított fügét, sűrű m us­
tot vagy aszút adni. Ezekbe a folyadékokba tiszta gyapjút kell beletenni,
hogy beleállva a méhek, mintegy szívócsövön átszívják fel a nedvességet.
16. Az aszúszőlőt miután megtörtük, fröcsköljük meg kissé vízzel, és
így jó nekik adni. Ezekkel az ennivalókkal nemcsak télen, hanem azokban
az időszakokban is —ahogyan már mondtam —amikor a kutyatej és a szil­
fa virágzik, lássuk el őket. 17. A tél beálltával, mintegy negyven napon át,
ami elraktározott méz csak van —kivéve, ha bővebben m aradt —mind el­
fogyasztják. S gyakran kiürítik a lépeket, és egészen az Ökörhajtó feljöt­
téig — ami február tizenharmadikára esik — kígyók módjára zsibbadtan,
éhezve hevernek a lépek mellett, és csak a nyugalom m iatt m aradnak élet­
ben. H ogy mégse vesszenek el, ha az éhség hosszabb ideig tartana, a
legjobb a kas bejáratához szívócsöveken édes folyadékot engedni, és ezt a
táplálkozási módot fenntartani azon idő alatt, amíg feljön az Ökörhajtó, és
a fecskék megérkezése kedvezőbb időjárást ígér a következő napokra. 18.
így ezen időszak után, amikor a derűs idő megengedi, ki mernek menni a
mezőre. A tavaszi napéjegyenlőségtől kezdve már kétségtelenül szerte­
kószálnak, és szedik a rajzáshoz alkalmas nektárt, és így hordják be a
kasokba.
Ezeket ajánlotta Hyginus az év során nagyon gondosan figyelembe
venni. Celsus a következőket tette hozzá: csupán néhány helyen annyira
kedvezőek a körülmények, hogy a méheknek másféle táplálékot adnak
télen és mást nyáron. 19. így amely helyeken a tavaszi időszak elmúltával
hiányoznak a megfelelő virágok, azt mondja, hogy nem kell egy helyben
tartani a kasokat, hanem a tavaszi legelők elfogyasztása után olyan helyre
kell átszállítani, amelyek a mézfű, a vadmajoránna és a borsfű kései virá­
gaival kedvezően táplálhatják a méheket. Ez szokott történni Achaia
vidékein, amikor átszállítják az attikai legelőkre; és Euboián, a Kyklad
szigeteken, mikor más helyekről átviszik Syracusába; Szicíliában, mikor
annak a többi részéről átviszik Hyblaiába. Ugyanő azt mondja, hogy a
viasz a virágokból, a méz pedig a hajnali harmatból lesz, amely annyival
jobb minőségű, amennyivel tisztább a viasz, amiből készül. Azt tanácsolja
azonban, hogy átszállítás előtt a kasokat gondosan át kell vizsgálni, és a
lépek közül el kell távolítani a régieket, a férgeseket és a hibásakat, csakis
keveset és a legjobbakat kell megtartani, hogy egyszersmind a legjobb
virágokból, a lehető legtöbb lépek legyenek. A kasokat, amelyeket valaki
át akar szállítani, csakis éjszaka vigye, éspedig anélkül, hogy összerázná.

A M ÉZKÉSZÍTÉSRŐL, ÉS ARRÓL, HOGY MIKOR KELL A KASOKAT

Ü RÍTEN I
XV. 1. M ajd a tavasz elmúltával következik - ahogyan mondtam - a
mézszüret, amiért az egész évi munka folyik. A méz elkészültére lehet
következtetni, amikor észrevesszük, hogy a heréket kiűzték a dolgozók és
elkergették. A herék nagyobb méretűek és hasonlóak a méhekhez, de
ahogyan Vergilius mondja: „nagy tunya tömeg, tétlenül hever a lépeken.”i4 2.
Ugyanis semmiféle élelmet nem gyűjtenek, és azt fogyasztják, amit mások
szereztek. Mégis úgy tartják azonban, hogy ezeknek a heréknek az utódok
létrehozásában van szerepük, ülnek a petéken, amelyekből kikelnek a
méhek. így az új utód ápolása és nevelése miatt tűrik el őket. Miután
kikeltek az utódok, kiűzik őket a kasokon kívülre, és ugyancsak Vergilius

34 Vergilius: Georgica: 4, 168.

310
elmondja: távol tartják az élelemtől. 3. Egyesek azt tanácsolják, hogy
ezeket teljesen ki kell pusztítani. Én m agam —egyetértve M agóval — nem
javaslom ezt tenni, hanem mértéket kell tartani a kegyetlenségben. N em
kell valamennyit megölni, nehogy a méhek lanyhábban dolgozzanak, ezek
ugyanis, mikor a herék élelmük valamely részét megeszik, bepótolandó a
veszteséget, m ég szorgalmasabbak lesznek. Viszont nem kell megengedni
azt sem, hogy a rablók sokasága elhatalmasodjon, és a teljes készletet a
herék ragadják el. 4. Tehát amikor gyakrabban észreveszed a herék és a
dolgozók veszekedését, nézd meg a kasokat belül, hogyha a lépek vagy
félig vannak, akkor máshova kell átvinni, vagy ha tele vannak mézzel, és a
tetejükön viasszal, mintegy fedővel bevonva, akkor ki kell vágni.
A méz kivételére („herélés”) a reggeli órát kell választani, mert a déli
hőségtől kimerült méheket nem tanácsos háborgatni. Erre a célra két
vasszerszám szükséges: mindegyik másfél lábnyi vagy egy kicsit nagyobb
méretű, az egyik hosszú kés, mindkét oldalon széles éllel, egyik végén
hajlított kaparóval. A másik az első részén sima és nagyon éles legyen,
hogy ezzel könnyebben lehessen vágni a lépeket, amazzal pedig kikaparni,
és ami szennyeződés lehullott, ki lehessen húzni. 5. S amikor a hátsó részen
semmiféle kinyitott bejárat (vestibulum) nincs, galbanumból, vagy szárított
trágyából származó füstöt kell odaengedni. Ezeket az anyagokat szénnel
összekeverve egy cserépedény aljára kell tenni, az edény legyen füles, a
szűk korsóhoz hasonló alakú, egyik részén szűkebb, hogy kis lyukon
szivárogjon a füst, a másikon szélesebb, kicsit nagyobb szájjal, amelyen
keresztül bele lehessen fújni. 6. Amikor ezt az edényt odatettük a kashoz,
levegőt fújva bele, füst szivárog a méhekhez, ezek nem tűrve a füstöt a kas
első részébe tódulnak, néha pedig a bejáraton kívülre. És mihelyt lehetőség
lesz jobban belenézni, ha két raj van benne, akkor kétféle lépet is találunk.
7. H a békesség van is, ki-ki m egtartja saját szokását a lépek készítésében.
Valamennyi lép mindig a kas tetejéhez és valamennyire az oldalához
tapadva függ, úgy hogy ne érjenek az aljához, mert ott van a rajoknak az
útja. Egyébként a lépeknek a formája olyan, mint a méhkasé: mert mind a
szögletes, a kerek, a hosszúkás saját alakjukat, mintegy saját formájukat
adják a lépeknek. Ezért nem mindig egyforma alakú lépeket találunk.
Legyenek ezek azonban bármilyen formájúak, nem szabad mindet kivenni.
Az első mézkivétel alkalmával, — amikor a mezők m ég bőven nyújtanak
táplálékot, —a méz egyötödét kell otthagyni, a későbbinél, mikor már a tél

311
közeleg, az egyharmadát. 9. Nincsen azonban ennek minden vidékre
m eghatározott mértéke, mivel a virágok mennyiségének és a táplálék
bőségének megfelelően kell gondoskodni a méhekről.
H a a függő viaszsejtek hosszanti irányban lógnak lefelé, akkor a kés­
szerű vasszerszámmal kell azokat levágni, azután a két kart aláhelyezve
kivenni és kiszedni. H a viszont kereszt irányban helyezkednek el a kasok
tetejéhez ragadva, akkor a kampós szerszámra van szükség, hogy a szem­
ben lévő rész ellenében vágjuk le. 10. A régi és hibás lépeket kell kivenni,
a nagyon egészségeseket és mézzel telteket kell meghagyni, és végül a raj
utánpótlása érdekében azokat, amelyekben peték vannak.
Ezután az összes lépet arra a helyre kell összehordani, ahol a mézet
akarjuk készíteni, a falak és ablakok réseit gondosan be kell kenni, nehogy
a méhek be tudjanak menni, amelyek mintegy elveszített kincseik után
dühösen kutatnak, és ha ráakadnak, megeszik. Ezért az említett anyagok­
ból a bejáratnál füstöt kell készíteni, hogy elűzze a behatolni akarókat. 11.
„Megherélve” ezután a kasokat, ha a bejáratnál keresztben álló lépek
voltak, ezeket m eg kell fordítani, hogy váltakozva a hátsó részeik legyenek
a bejáratnál. így a következő mézkivételnél inkább a régi - mint az új
lépeket fogjuk kivenni, és a viasz meg fog újulni, amely annál silányabb,
minél régebbi. H a véletlenül a méhkasok körül vannak építve és nem
m ozgathatók, gondunk legyen rá, hogy hol az első, hol pedig a hátsó
részből vegyük ki a mézet. Ezt a műveletet tizenegy óra előtt kell lebony­
olítani, ezután három óra után megismételni, vagy pedig m ásnap hajnal­
ban.
12. Hanem bármennyi lépet is vágtunk ki ugyanazon a napon, amíg
még langyosak, el kell készíteni a mézet. Fűzfavessző kosarat, vagy vékony
vesszőből ritkásra font zsákot, - egy megfordított kúphoz hasonló for­
májút, amilyennel a bort szűrik - , függesszünk fel egy sötét helyen, és
hordjuk bele részenként a lépeket. Ügyeljünk azonban arra, hogy
elkülönítsük a lépeknek azokat a részeit, amelyek vagy petéket tartalm az­
nak, vagy pedig vöröses szennyeződést. Ezek ugyanis rossz ízűek, és ned­
vükkel elrontják a mézet. 13. Azután, amint a szűrt méz lecsurog az aláhe­
lyezett teknőbe, át kell rakni egy cserépedénybe, amely maradjon nyitva
pár napig, amíg a mustízű méz letisztul (kiforr), gyakran kell tisztogatni
kanállal. M ajd ezután a lép letört darabjait, amelyek a zsákban m aradtak,
ki kell nyomni. Ebből másodosztályú méz csorog, amit a gondosabbak

312
külön tesznek, nehogy ez hozzáadva az első osztályúhoz, silányabbá tegye
azt.

A VIASZKÉSZÍTÉSRŐL
X V I. 1. A viasz hozama, ámbár csekély érték, mégsem elhanyagolható,
mivel annak használata sok mindenhez szükséges. A lépek kinyomott
maradékát, miután alaposan átmossák édesvízzel, fémedénybe kell rakni,
azután vizet adva hozzá, tűzön meg kell olvasztani. Miután ez m egtörtént,
a viaszt át kell szűrni szalm a vagy kákaszűrőn, m ajd ugyanúgy
továbbfőzni, ezután tetszés szerinti formákba kiönteni, amelyekbe előzőleg
vizet kell tölteni. Miután megszilárdult, könnyen kivehető, mert az alatta
lévő víz nem engedi az edényhez tapadni.
2. Befejezzük azonban már az értekezést a gazdaságban tartott álla­
tokról és tartásukról. H átra van még a m ezőgazdaságnak egy ága,
Silvinusom, a kertművelés, erről - ahogyan neked és a mi Gallio35 bará­
tunknak tetszett - versben fogok írni.

35 Az ifjabb Seneca testvére, a költő Lucanus nagybátyja.

313
 T IZ E D IK KÖNYV

1.1. Vedd, Silvinus, adósságom hátralévő részletét, amire kezességet

vállaltam neked, amikor erre kértél. Az előző kilenc könyvemben ezzel,
amit most törlesztek, kevesebbet adtam, most ezt is lerovom. Hátravan
még ugyanis a kertművelés, amit a régiek egykor vonakodva, hanyagul
végeztek, most azonban ez a legkedveltebb. Ámbár őseinknél szigorúbb
takarékosság volt, mégis bővebben táplálkoztak a szegények, mind a
tehetős mind az egyszerű emberek, éppúgy bőven fogyasztották a vad- és
háziállatok tejét és húsát, mint a vizet és a gabonát. 2. Később azután, és
különösen a mi élvhajhász korunkban, értéket nyertek a pazar lakomák, és
az evés már nem természetes szükségletet elégít ki, hanem a gazdagság
határozza m eg, a köznép a drágább ételektől elzárva, visszakényszerült az
egyszerűbbekhez. 3. Ebből következően, minthogy korunkban fokozot­
tabb az igény a kertművelésre, behatóbban kell tanítanom, mint ahogyan
őseink ránk hagyományozták. Az volt a szándékom, hogy prózában
csatolom m egkezdett munkámhoz, ha ismétlődő követelésed — ami arra
kötelezett, hogy költői versekben pótoljam a Georgicax meg nem írott rész­
leteit, amiről m aga Vergilius mondta, hogy meghagyja az utókornak -
nem húzta volna keresztül tervemet. A költő ezen akaratának mélységes
tisztelete nélkül hozzá sem mertem volna fogni, kinek mintegy szellemétől
ihletetten, természetesen a feladat súlya miatt vonakodva, mégsem a sike­
res kimenetel reménye nélkül, 4. fogtam bele ebbe a témába, ami annyira
szegényes, hogy az egész művet tekintve, talán annak egy részletének
számíthat, és csupán önmagában, mintegy saját keretei közé beszorítva,
semmiképpen sem tekinthető látványosnak. Ámbár, mintegy a témakörök
számosán vannak, amelyekről valamit el lehet mondani, mégis az egész
annyira vérszegény, ahogyan a görögök mondják, a homokszemből,
parányi volta miatt nem lehet kötelet fonni. 5. Ezért bármi legyen is az,
amit létrehoztunk, nem tulajdonítja annyira m agának az elismerést, mint
amennyire jó néven venné, ha nem válna szégyenére az általam már koráb­
ban kiadott munkáknak. De hagyjuk már a bevezetést.

1 4, 147-148: „Ámde dalom medrét immár szűkebbre szorítván, / Másra hagyom, hogy e tár­
gyat majd vegye versbe utánam. ”

315
 1. Kertészet lesz, Silvinus, mibe most beavatlak,
Vergilius, nem lévén már neki arra való tér,
M íg dús szántókat zengett, meg a bacchusi áldást,
És mi, Pales2 úrnő, a tiéd, meg a menyijei mézet,
5. N ékünk hagyta adósságként elmondani mindezt.
Kezdjük azon, hogy nagy kertnek kell lennie ott, hol
Zsíros a föld, és porlad a rög, s laza végig a felszín,
S hogyha felássák, szinte nem is föld: lágy föveny inkább.
Kertnek megfelelő talaj az lesz, hol buja pázsit
10. Sarjad, s roskadoz ott a vörös terméstől a bodza.
Szikkadt föld nem jó, j mi a sártól cuppog, a posvány,
S nem veri fel más, csak békák örökös brekegése.
Jó , ha magától termi a szilt dús lombkoronával,
Vadszőlő veszi el, s meredő ágakkal a vackor
15. Nőtte be, vagy csontmagvu kökény vastag takaróját
Hordja, s az alma, ha nem vetik is, bőven beborítja.
Mérges nedvü carbasumot,3 se hunyort ne teremjen,
Nem tűrhet tiszafát, se miből gyors mérgek erednek,
Ámbár tébolyitó félember-forma gyökérrel
20. Ontsa a feslő mandragorát,4 s gyászt hozni, a bürköt,
Kézrevaló ferulát5 ne teremjen, j térdedig érő
¥ öleli szedert s szúrós tövisekkel a téli magyalt se’.
Jó , ha folyók övezik, szívós kertész amelyekkel
Folyton szomjuhozó kertjét vízzel kisegíti.
25. Vagy forrás onthatja a könnyét, ámde ne mélyről,
Hogy ne nyilalljon lágyékába az abból ivóknak.
Hogyha a föld ilyen, egy fa lla l vagy sűrű sövénnyel
Kell elzárni, nehogy tolvaj jusson be vagy állat.

A nyájak és a pásztorok védelmezője.

Mérgező hatású növény, valamilyen vadlen féleség.
A burgonyafélék családjába tartozó növény, a Földközi tenger mellékén gyógynö
vényként tartják számon, gyökeréhez számos babona fűződik.
Ferula, husángfa: Columella több helyen is említi, sétabot és gyerekek fenyítéséra szol
gáló pálca is készült belőle.
 Műremek őrnek, Daedalusé6 mi lehetne, nem is kell,
30. Nincs szükség Phradmon,7 Agelades8 vagy Polyclitus9
Műgondjára, kitört vén fának a csonkja elég jó,
Épp csak megfaragod, s tiszteld őbenne Priapust,10
T agjával rettent, aki mindig a kert közepén áll,
S elrémít: ágyéka fiút, sarlója a tolvajt.
35. R ajta tehát, művelni mikor kell, s vetni a kertben,
Lássuk, j hogy gondozd a vetést, s mely csillag alatt lesz
Szinte virágtakaró, s bimbóznak a paestumi' 1 rózsák;
Bacchus sarja s egyéb fafajok termése mikor lesz
Érett, i roskadozik terhétől, annyi gyümölcse,
40. Píeridák,12 Múzsák, zengjétek el egyszerű dalban.
Oceanus habját amikor szomjas kutya issza,
És amikor T itán '3pályája az éjjel egyenlő,
S dúsan az ősz ringatja fejét, almák koszorúzzák
S musttól mocskos, míg a habos szőlőt kitapossa,
45. Akkor kell forgatni az ásóvassal az édes
Földet, hogyha esők áztatták és kimerült már.
M it nem törsz fel, a föld megszikkad a száraz időtől,
Árkokat áss ekkor, s már folyhat a víz le parancsra,
Forrásvízzel itasd földed, száz szája beteljen.
50. Hogyha sem ég, sem föld vizet adni ?ieked nem igyekszik,
Nincs sok eső, hol a kerted van, vagy Juppiter úgy dönt,

Mitikus szobrász és építész, a krétai labirintus építője.

Kevéssé ismert, Kr. e. 5. századi görög szobrász, aki Polykleitossal és Pheidiassal riva­
lizálva készített az ephesosiak számára egy amazon szobrot.
Argosi szobrász, Kr. e. ó.század második felében.
Klasszikus kori görög szobrász, Kr. e. 5. század.
A kertek, a mezei termékenység és általában a nemzőerő istene, szimbóluma a phal-
losz.
Itáliai város a salernói öböl közelében, híresek voltak a rózsái, amelyek évente kétszer
is nyíltak: biferi rosaria Paesti (Vergilius: Georgica 4, 119).
Pieria vidék Makedóniában.
Sol napsiten, Hyperion fia.
 Várd a telet ki, amíg mély kék tenger fedi Bacchus14
Knósszoszi fényét, ott, hol a mindenség köre fordul,
S szemközt félik a napkeltét Atlantida lányok, 75
55. És amikor Phoebus nem bízik már meg az égben,
S rettegi már Nepa16 ollóját és szörnyű fulánkját,
És a Crotus hátán amikor lovagol sietősen,
Ostoba nép, tévedsz: nem anyád ez, hát ne kiméld meg,
Mert a Prometheus gyúrta agyagnak más a szülője.
60. Minket más anya szült, amikor földünket a bősz úr,
Neptunus borította be mind, s megütötte a mélység
Legmélyét, hogy megremegett Lethe vize tőle.
Látta ez egyszer a Tartárus is, hogy a Styx ura retteg
H allva, a tenger súlya alatt hogy nyögnek a M ánok.17
65. Minket a létet adó kéz18formált, akkor a földön
Ember nem volt még, a hegyek tetejéről aláhullt
Deucalioni kövek szültek minket... De elég már:
H ív a kemény, szakadatlan munka, csak űzd el a renyhe
Almot most, és görbe fogával ekédnek a földed
70. Zöldellő fürtjét tépd már, s szaggasd a ruháját.
Üsse nehéz kapa át, álljon bár ellen, a hátát,
És a csoroszlyáddal zsigerét felmarni se késsél,
S tedd tetejére a gőzölgő gyeppel bekeverve,
És legyen ott, amikor fonnyasztja belepve ezüst dér,
75. M ajd Caurus19fagyos ütlegelt, rohamát ha kiállta,

14 Minós krétai király lánya, Ariadné férjhez ment Bacchushoz, aki megajándékozta egy
koszorúval, ennek a neve Corona Borealis, vagy Corona Cnosia, ami csillagként felkerült
az égre.
15 A Plejádok.
16 A Skorpió másik neve.
17 A halottak alvilági árnyai.
18 Columella arra inti a földműveseket, hogy ne féljenek felszántani a földet, attól tart­
va, hogy az mindannyiunk közös szülőanyja, mivel ez nem a prométheusi nemzedék­
ből való, hanem azokból a csontokból lett, amelyeket a mítosz szerint Deucalion és
Pyrrha dobáltak a hátuk mögé.
19 Andros szigetének a régi neve, ebben az esetben az északnyugati szelet jelöli.
 Kösse a bősz Boreas, s Eurus majd oldja meg újra.
Riphaeus20 tele zsibbasztó hidegét amikor m ajd
Oldja derűs Zephyrus2' napfénysugarazta fuvalm a,
S csillagos égen a Lant22 nincs fenn: tengerbe merült már,
80. És a tavasz jöttét fészkükben zengik a fecskék,
Vagy zsíros televény, vagy a száraz trágya —szamáré,
Vagy még marhaganéj is jó, táplálja a földet:
Hordja saját hátán telitömve kosárban a kertész,
Nem szégyen, ha ilyen tápot kap tőle az új föld,
85. S árnyékszék mit okád a csatornákból büdös árban.
Ügy ülepítse eső, édes földjének a színét
Eddze a fagy, s rontson neki úgy úíjfent kapaéllel.
M ajd a rögöt, s eleven fű még ha akadna a gyepben,
Verje horogkapa szét, vagy megtört élű, fogával,
90. Terfnékeny televény lesz így a mező, amely érett.
Akkor más kapa kell, vasa fényes, a föld lecsiszolta,
S vonjon előbb bosszant árkot, nem széleset éle,
M ajd tarkítsa haránt húzgálva megint a kis ösvényt.
Am amikor fésült színén már tiszta közökkel
95. Kéri a föld magvát: már fényes, kérge sehol sincs,
Hímezz rá m iriád csillagként tarka virágot,
R á a fehér ibolyát, peremérnek sárga világát,
Nárcisz fürtjeit és tátongó szörnyű oroszlán
Vad száját, halovány kelyhű viruló liliommal,
100. És jácintokat is, hószínűt vagy lilakelyhűt,
M ajd olyat is, mely aranylombbal bíborlik a földön,
Tégy violát bele, és rózsát, szűzin pirulát is.
Gyógyít könnye: panác23 magvát szórd el bele, s üdvös
Varjúmákét 24 és mi szökő álmot köt, a mákét,
105. S most, mi felajzza az asszony iránt, s ingerli a férfit,

20 Hegység a távoli északon, a föld legvégső északi vagy nyugati részén, félig mesés hely.
21 A nyugati szél.
22 Az északi félteke csillagkonstellációja.
2’ Panax, gyógynövény, amelynek általános gyógyhatást tulajdonítottak.
24 Chelidonium glaucium.

319
 Termékeny magvú hagymát ültess Megámból,25
És mit Sicca26 temet be getul földbe, j be mit ott gyűjt,
És mi gyümölcshordó Priapus közelébe’ terem, hogy
Gyújtsa Venus lángját lankadt férjekben, a mustárt.
110. Turbolya majd, a rövid-termő, s mi lohasztja a duzzadt
ínyt, a katáng, 7najd zsengén rostos lombu saláta,
S csípős illatot árasztó fokhagyma, s utána
Ulpica, s mit babbal bekeverve fogyaszt el a pórnép.
M ajd a siser27 s a gyökér, amely asszír magvaiból kel,
115. A prítják, s még nyers farkasbabbal keverik, hogy
Fusson a Pelusiwrr8 söre túl habjától a kelyhen.
Olcsó zöldséget szintén ültetnek ilyenkor,
És keserű kaprit s inulá t29 s dorgálni husángfát,
És kígyózva folyó indás mentát ugyanekkor.
120. M ajd aromás kaprot vetnek, morzsolva virágát
S Pallas-adta30 bogyó ízén mi jav ít, a rutát is,
És ami könnyre fakaszt, érj csak hozzája, a mustárt,
Meg gyökerét káposztának, s ríkatni a hagymát,
És a növényt, fűszernek amit beletesznek a tejbe,31
125. S mely a szökött szolgák jeleit képes letörölni
(Ezt a hatást a görög névvelfejezik ki ezért csak).
Akkortájt vetnek, mi virul mindenhol a földön,
S egyként nyújt eledelt köznépnek s büszke királynak,
Káposztát: télen feje van, bimbói tavasszal.

25 Megaris (városállam a korinthosi és a saroni öböl közötti földszoroson), fővárosa, ma:

Magara.
26 Város Numidiában, a mai Kef.
27 Siser, mézes bolonyik, más néven német murok.
28 Város Egyiptomban, a Nílus keleti torkolatánál.
2y Innia Helenitim: örvénygyökér.
30 Pallas Athénének szentelték az olajfát, mivel az ő ajándékának tekintették, innen
kapta a Palladius jelzőt.
31 Lepidiurn silvestre: tejaltató fű, ugyanennek a levével lehetett letörölni a szökött rab­
szolgák homlokára égetett bélyeget.
 130. Cumae32 már régen termette füves fövenyén ezt,
Marrucium33 meg Signia34 és a lepinusi ormok,
Termékeny Capua35 s Caudium36 kertjei szintén,
Csermelytől szeldelt Stabiae 31 s szántók a Vezúvnál,
Müveit Parthenope38 Sebethis39 ragyogó folyamánál,
135. Pompeii édes mocsara, s mellette a sós tó,
Herculesé,40 s a Siler,41 mely kristályos vizet áraszt,
Dúsan bimbózót termeszt a szabell, e kemény fa j,
És Turnus tava42 és a gyümölcsben dús Tibur43 is még,
Bruttium44 is, meg a hagyma hazája, A ricia43földje.
140. Hogyha elég laza már, j a magot rábíztad a földre,
Nem szűnhetsz viselös testét gondozni: csak ápold,
Hogy, ha aratsz, bőven, kamatokkal kapd meg a termést.

52 Az első görög gyarmatváros a calabriai partvidéken.

33 Latiumi vidék, Pescara környéke.
34 Latiumi város, ma: Segni. Innen kapta a nevét egy apróra tört cserépből és mészből
álló padlóburkoló anyag, az opus Signinttm.
35 Campania fővárosa.
36 Város Samniumban, a Via Appia mellett, ma: S. Maria di Goti. Kr. e. 321-ben, a
második samnis háború során (Kr. e. 328 vagy 326-304) itt szenvedtek súlyos
vereséget a rómaiak, ezután a legyőzötteknek megalázó körülmények között,
fegyvertelenül, „szégyeniga” alatt kellett átvonulniuk.
37 A Vezúv kitörésekor, 79-ben elpusztult délitáliai város, a mai Castellamare helyén.
38 Egy szirén neve, aki, mivel nem tudták Odysseust elcsábítani, a tengerbe ölte magát
azon a helyen, ahol a később Nápoly városát alapították, a név tehát átvitt értelem­
ben m agát a várost is jelenti, annak régi neve; a művelt (docta) jelzővel a filozófiai
iskoláira utal Columella.
39 Kis folyó a nápolyi öbölnél.
40 Pompeji és Herculaneum városok a nápolyi öbölben, az utóbbit szintén a Vezúv
említett kitörése pusztította el.
41 Folyó a salernói öbölben, ma: Sele.
42 Latiumban Iuturna-tó néven ismert, Iuturna, Turnus nővére, forrásnimpha.
43 A mai Tivoli, Rómától 15 km keleti irányban.
44 Itália legdélebbi csücske, a csizma orra.
45 Latiumi város, a mai Ariccia.

327
 Most legelébb intlek, hogy elég forrást odatéríts
Megfoganása után, félő: szomjazva kiéghet.
145. Hogyha a csíra kibújt, s ölelő héját levetette,
S anyja ölét virulón töri át az a zsenge palánta,
Hintse, ne lankadjon, buzgón vízzel be a kertész,
És kétágú kapája vasával já r ja a kertjét
Fésülgetve, s a fojtogató gazt irtsa ki azzal.
150. Am ha bozót fedi ott, hol a kert van rajta, a lankát,
S erdős bércéről lefelé patakok nem erednek,
Tégy töltést le elé, rögöket halmozz fel, emeld meg
Ott a talajt, száraz földhöz szokik így a palánta,
S így m ajd más helyen is bátran szomjat s meleget tűr.
155. M ajd kin Hellé nem, s Phrixus,46 Nubes fia átkelt,
Csillagképek s nyáj fejedelme, ha jő a habokból,
S tárul a dúsölii föld, immár követelve az érett
M agvakat, egybekelést óhajt a letett csemetékkel,
Virrassz, földművelő: az idő oly nesztelenül száll
160. Ekkortájt, s egy hang nélkül megfordul az év is.
M agzatokat követel, ki a legszelídebb, a szülőföld,
Megszüli gyermekeit, s máris táplálni akarja
Okét, s kiknek mostoha41 csak. Most add az anyának
Zálogait, mert itt az idő: viruló ivadékkal
165. Kárpótold, egy fonja haját, egy ossza a fürtjét.
Most viruló zellerlombból legyen üstök a földön,
Most hosszúfürtű póré zöldjéből omoljon
Szét haja, árnyékát paszternák vesse ölére.
Sáfránytermő Hybla48 szikán49 lankáiról is most

Athamas és Nephelé fia, nővérével Hellével együtt, mostohaanyja, Inó leselkedése elől
Cholchisba menekült egy aranygyapjas koson, útközben azonban Hellé beleesett a
tengerbe, a helyet, ahol ez történt, róla nevezték el Helléspontosnak. Az említett csil­
lag március elsején, a római év kezdetén jön fel.
A föld egyaránt táplálja az elvetett magokból sarjadó növényeket, valamint a vadon-
nőtteket is, ez utóbbira utal a „mostohagyermek” kitétel.
Virágokban és méhekben dús hegy Szicíliában.
Szicíliai.
 110. Szálljon a lá aromás fűszer behozott adományként.
M ajd a derűs Canopus lankáin nőtt majoránna,
És a te könnyeidet, Cinyras30 lánysarja, utánzó
M irha: de jobb az acháj annál, aminek neve „stakté”,
És ha?nisan megítélt szomorú véréből előtört,
115. Aiax-féle31 virág, s bársonyszép, meg ?ni sosem h al,52
Színeket, ezret, a dús természet mit maga szül meg,
Dugványozza a kertész szét, ha kikeltek a magból.
Bárha a szemnek nem tesz jót, jön most a coramblé33
S gyorsan utána saláta, az ízén érzed: ez üdvös,
180. Az, ki soká beteges, s megelégeli, ettől erőt nyer,
Egyik sűrűn hajt, rozsdás levelet hoz a másik,
Mindkettő neve Caeciliána (Metellus34 után ez).
Harmadik egy sűrű, takaros, halovány fejű fajta,
Cappadocia33 nevére utal neve, mert a hazája.
185. Otthon amit tartessusi36 Gades termel a parton,
Szinte fehér ragyogó levelén, s torzsája ugyancsak.
Cypros amit zsíros talajú Paphoson terem, éppúgy,
Bíborszín lombú, mi lenéz, s tejszínül a törzse.
Annyi vetési idő van, ahány fajtájú saláta.
190. Vízöntő37 veti caeciliát még év elején el,
M ajd a Lupercus38 cappaclokot gyászhó folyamán vet.

50 Cinyras lánya nymphává változott, lásd Ovidius: Átváltozások, 10, 298-502.

51 A mítosz szerint Aiax véréből jácintok sarjadtak.
52 Celosia cristata, bársonyvirág.
53 Talán a tengeri káposztának nevezett növény, amelyről azt tartották, hogy a szemet
gyengíti.
54 Caecilius Metellus, aki az első pun háború idején, Kr. e. 251-ben consuli tisztséget
viselt.
55 Római tartomány Kisázsiában, Cilicia északi részén.
56 Tartessus partvidéki város Hispania déli részén.
57 Januárban.
58 Februárban, akkor tartják a Lupercalia ünnepet, valamint a halottak tiszteletére szánt
megemlékezésül a Parentaliáz.

323
 S ültesd el, Mavors,59 te a tartésist, az elődön,
M ajd ültess, Paphié('{) paphosit, ha a hónapod indul.
Anyja után vágyik, s ez a vágy eltölti az anyját:
195. Szántó színe alatt képlékeny földje elomlik,
Vess bele most, ez az évszak a nemzésé a világon,
Egyesülés: ide vágtat a vágy, őrjöngve zihál a
Föld: óhajtja Venust; vágy-ösztöke-hajtva a sarját
Sóvárogja, s utódokkal megtölti utódát.
200. Mostan a tengeratya,61 s most minden víz ura62 szintén
Csábít: az Thetysét, s csábítja ez Amphitritét,
S mélykék férjének fiak at szül máris a két nő:
Tengerölük tárják, s úszó lénnyel teletöltik.
Istenek elseje meg, fortéllyal —nincs vele villám —
205. Úgy tesz, mint mikor Acrisionét63 vágyta szeretni,
S mint zuhogó zápor ju t erővel az anyja ölébe.
Es a szülőanya sem veti meg most gyermeke vágyát,
Hagyja ölelni magát, lobogó vágy perzseli Tellust.64
így tenger s a hegyek, s az egész föld végre tavaszt ült,
210. Es az a vágy, ami embert, állatot és madarat fűt,
S lángol a szívben a hév, szerelem fu t föl-le velőkben,
M íg Venus el nem telt, s nem tölti be áldva a testet,
S nem szül száz meg száz fia t és nem tölti be mindig
Földünk tij ivadék: a világ ki ne haljon enélkül.
215. Ámde ?niért hagyom én lovaim száguldani fetinen,
Én, a merész, s hogy felvigyenek, fel a csillagos égbe?
Zengje meg ezt, kit a delphi babér hajt, s istene oly nagy,
Hogy mindenségünk okait s a világnak a nagy szent

59 Mars, hónapja a március, a tartessusi salátát a hónap közepén ajánlja vetni.

60 Paphos királynője, vagyis Venus istennő, akinek egyik ismert kultuszhelye a ciprusi
Paphoson volt, az említett salátát áprilisban kell vetni.
61 Oceanus.
62 Neptunus.
65 Acrisius lánya, Danaé Iuppiter egyik szerelme volt, akit apja elzárt előle, ezért a
mítosz szerint aranyeső formájában szállt le hozzá, és egyesült vele.
64 Földisten.

324
 T itkait is feltárja, s az ég sokféle talányát,
220. S űzi ez isten a jóst Cybelé szent Dindyma-berkén,65
S á t a Cithaeronon, s Bacchusnak nysai66 ormán,
És Parnasszuson67 át, mi övé, és Píerián68 át,
(M úzsái csönd honol itt), Bacchus hangján teneked zeng,
Déloszi, itt pajánt, pajánt69 zeng s zúg evoékat.70
225. Engem Calliopém,71 mert ily nagy célom azért nincs,
Visszaterel, s kisebb köröket megfutni parancsol,
S hogy, mint ö, finomabb szálból szőjem dalomat meg,
M it m ajd munka alatt metsző zeng, M úzsa kiséri,
Csüngve a fákról alá, s zöldellő kertben a kertész.
230. Nos, mi következik itt? Több ágyást húzz, de ne távol,
S vess tormát, mi a testbe’ tenyészőférget elűzi,
Mérték nélkül evők rossz gyomra terem meg ilyesmit,
S szátorját, mely csombor- s ?nézfü-ízt is idézhet,
S gyönge uborkát és tököt is, nyaka karcsú-törékeny.
235. Tégy borzas cinarát,72 ez lacchusnak, ha iszik, jó t
Tesz, de mikor Phoebus dalt zeng, rossz már a hatása,
Gömbölyű lombja magas, bíborszín fu tja be kívül,
Üstöké mirtuszszín, ha virul, s vagy lóg le nyakáról,
S bokra nyitott, vagy, mint a fenyőtoboz, áll, s tetején szúr,
240. Vagy, ha kosáralakú, tövisekkel bökve ijesztget,

65 Phrygiai hegység, ahol nagy ciszceletben cartocták Cybeléc.

66 Nysia, Bacchus legendás szülőhelye, bár több hely is magának követeli ezt a kiváltsá­
got, így pl. Arábia vagy Caria.
67 Parnassus, hegy Delphoi közelében, Apollo, Bacchus és a Múzsák szent helye.
68 Az Olympos hegy lábánál elterülő vidék neve.
69 Az istenek orvosa, a név később átment Apollo jelölésébe, innen további jelentése
ünnepi ének Apollo tiszteletére.
70 Felkiáltás, örömujjongás kifejezése, amellyel a bakkhánsnők köszöntötték Bacchus
istent.
71 Az epikus költészet Múzsája.
72 Az articsókáról azt tartották, hogy jól illik a borhoz, a hangszálaknak azonban nem
tesz jót.

325
 Néha meg elsápad, s formáz tekeredve akantuszt.73
M ajd vérszínü virágleplét ha felölti a gránát-
Almafa, mely magván rőtszínű burkot is érlel,
Vesd el a sárkányfát, s híres koriander ilyenkor
245. Kel, karcsú a kömény, 74feketéllnek rajta a magvak,
Szökken a spárgabogyó tövises bokrát odahagyva,
S mályva, amely egyenes csúcsát fordítja a napnak,
S az, mi merész venyigéd mímelni, te nysai isten.
Tüskék? M it neki a z ? Rosszféle növénye! A csipkén
250. Kúszik fel: vackort s a vad égert fojtja a gó'nye75
Most az jön, mit a művelt iskolamester az első
Alfa-betű'( mellé másodszor vés a viaszba:
Vashegyü ásó nyomja eképp le a dús televénybe
Ezt a növényt, mi fehér gyökerű, s zöld lombja: a céklát.
255. Illatot ont a virágtáblád: jó lesz learatni,
Bíborszínü tavasz van, s boldog a jó anyaföld, hogy
Pompázik kikelet színárja fején koszorúként.
Bimbózó fáklyák: Phrygiában sarjad a lótusz,
S szunnyadozó szemüket violák szintén nyitogatják,
260. Á sít már az oroszlánszáj, s p ír önti a szende
Rózsát el, hogy szűz arcát kitakarta, s az égnek
Hódol: szentélyekbe’ vegyül vele sáb ai'7 tömjén.
Most, ó Pégasidákkal társ Acheloida-lányok,
Maenaluson7s lejtő dryasok, s nimphák ti, napaeák,
265. Amphrysus79 berkén lakozók, és thessali Tempén,

73 Acanthus mollis.
74 Melantkium, szűrös kandilla vagy fekete kömény.
75 Egy tengerparti, erősszárú kúszónövény (bryonia).
76 A görög abc második betűje a béta, tehát a répa vetésére utal.
77 A latin szövegben Sabaea áll, ez Arabia Félix, római tartomány egyik kerülete,
valószínűleg a földrajzi név átvitt értelemben a terület egy termékére (illatszer) utal.
78 Árkádiái hegy.
79 Folyó Thessália déli részén.

326

>
 Cylléné80 hegyein, s a Lyceus81 hűs mezején is,
S barlangbcm, mit a kasztali forrás harmata hűsít,
S mind, a Halesusnál82 kik csak szedték a virágot,
És a Ceres lányát karotok bűvölte el akkor,
270. S szedte a hetinai83 sík feslö liliom jait éppen,
Innen vitte le majdani férje, a léthei zsarnok,
Most örömét csillag nem: a bús éj, Tartaros, ég nem,
Ne?n Jtipiter, csak Dis, s nem az élet: a vége jelenti,
Proserpina ma ö, s az övé a h alál birodalma.
215. Szűnjön a gyász, üljön keserű félelmetek el most,
Finom talpatokat könnyen lépdelve tegyétek,
És töltsétek a föld fürtjét szentelt kosarakba.
Nymphák elleni csel nincs már, nincs már, ki rabolna,
Tiszta Fides84 itt becsben van, s szentként a Penates,85
280. Itt csupa jókedv van, gond nincs, csak nagy kacagások,
Omlik a bor, pompás lakomára terítve a pázsit.
Most oly langy a tavasz, s évszak nincs másik ilyen lágy,
Phoebus langyos, a langyos réten hív heverészni,
S jó zsongó réten szaladó csermelyre hajolva
285. Inni vizét, ha yiem oly hideg, és nem fű ti a nap fel.
M ár a Dioné-féle virág-ár ömlik a kerten.
Rózsabokor feslik: mi is ehhez a sarrai86 bíbor?
S űzze a fellegeket Boreas, Latonia Phoebe87
Ily bíborsugarú soha nincs, és Sirius így nem

7y Folyó Thessália déli részén.

8,1 Árkádiái hegy.
81 Egy Pan istennek szentelt árkádiai hegy.
82 Folyó Szicíliában az Etna vidékén.
85 Vagy Enna, város Szicília közepén.
84 A hűség, becsületesség és megbízhatóság római istennője.
85 A családot védelmező istenségek.
86 A bíborfestésről híres föníciai városnak (Tyros), Karthágó alapítójának másik neve.
87 A szövegben Latonia Phoebe áll, ez Dianának a megnevezése, aki Apollo húga és
ikertestvére, a hold, továbbá erdők, ligetek és a vadászat istennője.

327
 290. Tündöklik, s a veres Pyrois,88 s bár fénye cikázó,
Hesperus,89 épp amikor Lucifer 90 s jő vissza keletről,
Ennyire nem csillog Thaumantias91 íve ragyogva,
M int fénylő ivadékuktól mosolyognak a kertek.
R ajta, ha oszlik az éj, s hasad immár s izzik a hajnal,
295. Vagy fogatát ha ibér örvénybe92 meríti be Phoebus,
Hol majoránna von illatos árnyékot szövetül rá,
Tépjétek pomagránátróP3 s nárciszról a fürtöt.
S hogy Corydon94 kincsét le ne nézze Alexis, azért jö jj
E l magad is, N ais,95 csinos ifjúnál csinosabban,
300. Hozva kosár violát, éjszínü fagyait, s vele együtt
Balzsamot és a boroszlánt9( és fürtökben a sáfrányt.
Hintsd meg színborral, mert Bacchus az illatot őrzi.
S földművelők, edzett u jjal kik a zsenge virágot
Tépdesitek, halmozzátok majd kákakosárba,
305. Szője fehér fűz át, vasszín jácintjaitok fel.
Megsodrott szittyószövetet töltsön teli rózsa,
S lángszínű peremér-rakomány91 szaggassa a kast szét,
Dúskáljon tavasz áruiban Vortumnus,98 a gazdag,
Tétova lépte legyen, sok lacchustóP9 legyen ázott,
310. S visszafelé, mint egy hordár, rogyadozzon a pénztől.
Am ha aranylik már a vetés, a kalászai érnek,

88 Pyrois = a Mars bolygó.

89 Esthajnalcsillag.
90 Hajnalcsillag.
91 Thaumas lánya, Iris a szivárvány.
92 Az Ibér tenger neve.
93 Balaustium, vagy görögül balaustion.
94 Alexis kedvese, lásd Vergilius II. Eclogáját.
95 Egy nimpha.
96 Fahéj (i:asia).
97 A latin szövegben caltha áll, ez valószínűleg a kerti peremér, calendula officinalis.
98 Az évek és évszakok váltakozásának, valamint a különböző foglalkozásoknak és a
jövedelmeknek az istene.
99 Bacchus neve, itt a bort jelenti.

328
 S Titán már az ikercsillagnál nyújtjali)l) a nappalt,
S lernai R ák101 karját lángjával már eletnészti,
Tokhagymát s a vöröst, s a Ceres mákját a kaporral,
315. Kössétek meg azon frissen csokrokban eladni,
S Tors Tortuna102 dicsőségét hirdesse a himnusz
Árutok elkelvén, m ajd vígan vissza a kertbe!
M ajd boronáld, öntözd az ugart: bazsalikomot ültess,
Súlyos hengerrel tömörítsd, nyomd mélyre a földbe,
320. így a lazán omló talajon ki nem ég a vetésed,
S apró bolha se fér hozzá megrágni fogával,
S rabló hangya se tud dúlást rendezni a mag közt.
Gyenge növényt nem csak házába bebújt csiga rág meg,
S nem csak a borzas hernyó mer megtenni ilyesmit:
325. M ár amikor torzsája erős, j feje nő a fakózöld
Káposztának, s sápadt lombbal hajt ki a cékla,
Á ruja már megnőtt, nincs gond, így boldog a kertész,
S már meg is érett, és készül learatni kacorral,
Gyakran a bősz Jupiter veri el, s küld vad zivatart rá,
330. Szórja a jég köveit, min küzd ember s barom, elvész,
Máskor máshogy is árt: káros víz harmata száll rá,
S vonzza a Bacchusra s kékellő fűzre veszélyes
Szőlőmolyt, s araszolgat utána a kertben a hernyó,
S később is támad, rágcsál i pusztítja a termést,
335. M ár amikor szőr nincs a fején, s bőrét levetette,
Csonka, csupasz feje: holt, lett szörnyű méreg a veszte.
Töldmüvelő: te ne tűrd, sokféle tapasztalat is nyújt
Újabb módszereket, hogy a bajt küszöböld ki velük majd,
Küzdeni kell, s a gyakorlat mint mester maga oktat
340. M ajd ki, mezőgazdák, orkáyit múlasztani hogy kell,
És a vihart etruszk rítussal103 tartani távol;

A nap az Ikrek és Rák konscelláción halad ác, a napok hosszabbak lesznek.

A mitológia szerint egy sokfejű kígyó, ez próbálta meg lefogni Hercules lábait,
miközben az a lernai hydrával viaskodott.
Fon Fortuna, akinek a szentélye Róma közelében a Tiberis folyó partján állt.
A római vallás számos szertartását etruszk eredetre vezették vissza.
 Rubigo,104 e gálád, viruló földet le nem éget,
Engesztelve szopós kutya-vérrel meg -zsigerekkel.
Arcadiából vett csacsiföt nyúzott le —a hír ez —
345. És feltűzte Tages,105 ez a tirrén, földje határán,
Tarchon106 meg, hogy a nagy Jupiter villám ait űzze,
H áza körül sűrűn szúrt körbe’ fehér venyigéket,107
Es Amythaonius,108 Chiron109 kit jó l kitanított,
Ejimadár-tetemet tűzött ki keresztre: tetőn, fenn
350. Sírni el oly gyászos dalukat tiltotta eképpen.
Á llati károkozó ellen, mely rág a vetésben,
Olykor hasznosan orvoslod, ha, amíg mag, a zsíros
P állási seprővel,110 só nélkül, jó l telihinted,
Vagy ha sötét tűzhelyhamuval vonod át alapossan.
355. Hasznos ez is: pemetét áztass, keserű leve, öntsd ezt
R á a tövekre, avagy fülfű nedvével is illesd.
Am ha a romlást nincs méreg, mely messzire űzze,
Dardanus111 ott van még, s a varázs: egy nő, de mezítláb,
Kell, fiatal, s aki épp serdült kora szabta szabálynak
360. Enged, s szégyeneid folyik ocsmány vére"2 patakban,
Oldja övét is meg, s a haját is a gyász jeleképpen,
S háromszor já rjá k vele körbe a kertet, a földet.

104 Robigo, (gabona rozsda) római istennő, akihez ezen baj elhárítása okából imádkoztak,
és az ő tiszteletére rendezték április 25-én a Robigalia ünnepet.
105 Etruszk jósisten, a hagyomány szerint ő tanította meg a rómaiakat a jóslás tudomá­
nyára, bővebben lásd: Cicero: A jóslásról, 2, 23, 50.
in(í Etruszk hadvezér, aki segítette Aeneast a Turnus elleni küzdelemben (Vergilius:
Aeneis, 8, 122).
107 Bryonia dioica, közönséges bryonia, vagy tatnus communis, egy kúszónövény (folyondár,
gőnye).
108 Melamphus, híres jós és orvos.
109 Chiron híres kentaur, aki Apollóntól megtanulta a zenét, az orvoslást és a jóslást,
Dianától pedig a vadászatot, és ő m aga is sokféle dolognak a mestere lett.
110 Olajüledék
111 Dardanus ismert mágus volt.
112 Először menstruáló, fiatal szűzlányról van szó.
 Tisztító lépéseitől —csoda látni —akár egy
Ködfelhő, úgy záporozik, bár senki se rázza,
365. Gömbölyű almának meg a kérges makknak a fá já t,
És tekereg testét kicsavarva a földön a hernyó,
így siklott le a bűdaltól kábultan a kígyó
Phryxus gyapjúról hajdan: bámult csak Iolcos.113
S itt az idő a korán termő káposzta-szedésre,
370. Tartessus s a Paphus tirzussát tépni a földből,
Zellert és a metélnivaló hagymát kötegelni.
Termékeny kertben buja borsmustár kel ilyenkor,
Lórom, e hashajtó, meg a thamnus1,4 hajt ki magától,
S tengeri hagyma, egértövises, szúrós a sövény most,
375. És vadspárga kel ott, oly szálas, mint a szelíd fa j,
És a kövér porcsin tikkadt szőlősorokat véd,
És labodát bosszant a paszuly: terjengve fölénő,
Hol csak csüng a lugas tetején, kígyóra hasonlít
Máskor, nyári napon pázsit hűs árnyai mélyén
380. Kúszik uborka, az inda tekergőzik, s a sütőtök.
Két egyforma sehol. H a szivednek kedves a hosszabb,
Melynek lóg feje, karcsú nyak végén kerekedve,
Szedd m agját a kecses szárból. H a a gömbölyű testű,
És az olyan, melynek hasa roppant nagyra dagad fel,
385. Szedd ki a has közepét. M i belőle kikel, befogadja
N aryx113 kátrányát, Acténak hymettusi116 mézét,
Vízhordásra veder, j Bacchust beletölteni, bütykös,
És ugyanezzel jnegtanul úszni11' a gyermek a vízben.
M íg az uborka, amely zöld, s már viselős, s nem is érett,
390. Szúrós, s mint kígyót, a csomós pázsit betakarja,

Iolcos Thessáliában calálható, Iason hazája, aki Argó nevű hajóján elindult az arany­
gyapjú megszerzésére, amit Phrixus vitt el Cholcisba.
Pirító gyökér, meleg égövi növény, a burgonyához hasonló, ismert kerti és takar­
mánynövény változata is.
Naryx görög város, a dél-itáliai Lokroi nevű gyarmatváros metropolisza.
Hegység Athén közelében, mézéről és márványáról híres.
Mivel fennmaradt a víz tetején, lehetett használni „úszógumi" helyett.

331
 Feltekeredve hever, mindig gyűrűs az alakja,
S mindama bajt, mit a forró nyár heve vált ki, fokozza.
Bűzlik benne a lé, húsos mag tölti degeszre,
Am a lugas mélyén csorgó vízig folyik úgy is,
395. Sodrását követi, s folyton gyengíti e vágya,
Jó l kifehéredik és elló's kocacsecs sem olyan lágy,
S gyönge, akár a kosárba imént tett és megaludt tej,
Édes lesz és sárga: ha földjét öntözik, issza,
S van, hogy ez orvosság a halandónak, ha beteg lesz.
400. Erigone1,8 ebe hogyha tüzel, Hyperion119 oly izzó,
Termést hoznak a fák : a fehér kosaracska eperrel
Van teli és résén vérszínű nedve csöpög le.
Kétszer termőfá ja fügéit szórja először,
Örmény és viaszos szilva j a damaszkuszi fa jta
405. Tölt tele most kasokat, s a gyümölcs, mit Persis,120 e barbár
Föld küldött, s, mint hírlik, az ottani mérgeket itta.
Most már, bár kicsi híja, s halált még mindig okozhat,
Ambroziás nedvet termel, s már ártani nem tud.
M ás is van, mi nevet szintén nyert erről a népről:
410. Apró perzsa barack, mi korán érik meg ugyancsak.
Jó idejébe’ puhul meg a nagyszemű (G allia adja),
Van még ázsiai, s ez később, ősz fele érik.
Vészes Okörhajcsár kel már, hogy Livia fá ja
Termést hoz, s ugyanakkor a chiosi, chalcidicei,
415. És chelidoni vörös meg a dundi marisca-fiigék is,
És a ’verébfüge’ is rózsás hússal mosolyog ránk,
És a fehér (másik neve is van a szőke viaszról),
Metszett líbiai, s színes hátával a líd is.

Icarios lánya, Bacchus kedvese, aki apja halála miatti bánatában felakasztotta magát,
és vele együtt pusztult el hűséges kutyája is, ezután Bacchus mindkettőjüket felhe­
lyezte az égre, csillagként, ezek a Szűz és a Kutya csillagképek.
Hyperion, a görög mitológia szerint Hélios napisten apja, de jelenti m agát a napot is.
Szilvához hasonló gyümölcs (Pruinits), Persica vagy Persea, nevét perzsa eredetéről
kapta. Kr. u. az első században került be Itáliába a görögök közvetítésével. Feltehe­
tően ciántartalmú magja miatt tartották mérgezőnek.
 Lomhán já ró 121 ünnepeit már hogyha megülték,
420. S új felhőt hoz az ég, de eső nincs még, vetik akkor
M ár a kerekrépát (ezt híres N ursia122 termi),
És a karórépát, Amiternumm küldi le ezt meg.
Fürtjei érettek, sürget s aggódik ilyenkor
Euchios és müveit kertet már zárni parancsol.
425. Zárjuk már, megszívleljük szavadat, mi, parasztok,
És örömest szüreteljük a szőlőd, édes lachus,
Kísérnek pajkos satyrok, sok kétalakú Pán,124
K arjaikat hányják, óbortól mindjük elernyedt.
Maenaliusként és Bacchusként, /25 s mint a Lyaeust,
430. S mint Lenaeus atyát zengünk, j- házunkba behívunk,
Hogy forrjon csak a kád, s a falernum ival12( teletöltve
Csorduljon ki a hordókból sűrűn a habos must.
Silvinus, most ennyi elég is a kertművelésről,
Nyotndokain költőnknek, a csillagfényü Marónak,
435. H ajdani kútfőket ki először mert felidézni,
S zengte az ascrai127 dalt, hol csak van római város.

121 Vulcanus a tűz és kovácsmesterség istene, a görög Héphaistos római megfelelője, aki
köztudottan sánta volt, ünnepe augusztus hónapra esett.
122 Szabin város, Amiternum közelében, az utóbbi közelsége miatt lett híres a répája.
123 Város Campániában.
124 Emberalakú, de kecskelábú.
125 Maenalus árkádiai hegység.
126 Híres campániai borvidék.
12/ Askra boiótiai város, Hésiodos szülőföldje, aki elsőként írt tankölteményt a mezőgaz­
daságról, Erga kai hémerai, Munkák és napok címmel.

333
 TIZENEGYEDIK KÖNYV

1.1. Claudius A ugustalis,x - olyan nemes jellem, mint amilyen képzett

ifjú —több tudományterület, de legfőképpen a m ezőgazdaság kedvelőinek
rábeszélésétől indítatva arra ösztönzött engem, hogy írjam meg a kert­
művelést prózában. A végeredményt illetően sem volt kétségem , mert az
említett tém át versben már megírtam. 2. Azonban neked, Publius Silvi-
nus, aki kitartóan kértél a költeményre, nem tudtam nemet mondani. Úgy
gondoltam , hogy ezt majd azután fogom megírni, ha tetszett, amihez most
kezdek hozzá, vagyis hogy a kertész gondját hozzáadjam a vilicus feladatai­
hoz. Bár a m ezőgazdaságról írott munkám első könyvében már úgy tűnt
valamelyest érintettem, mégis mivel a mi Augustus-pap barátunk gyakor­
ta ostromolt kérésével, a könyvek számát - amit én mintegy lezártam -
növeltem, és ebben a tizenegyedikben megörökítettem a m ezőgazdaság
alapelveit.

A V IL IC U SR Ó L

3. A családi birtok élére ajánlatos olyan felügyelőt 0vilicus) állítani, aki

sem nem fiatal, sem nem öreg. A háznép éppen úgy lenézi a túl fiatalt mint
az öreget, mivel az egyik még nem ismeri a mezei munkát, a m ásik pedig
már nem tud lépést tartani vele; ezt a fiatalság teszi nemtörődömmé,
amazt pedig az öregség lassúvá. Tehát erre a feladatra legmegfelelőbb a
középkorú: lehet harmincöttől egészen hatvanötig, és ha testi bajok vélet­
lenül nem jönnek közbe, ezek eléggé erősek a földműves feladataihoz. 4.
Aki erre a feladatra szánta el m agát, annak tájékozottnak és erősnek kell
lennie, hogy tanítani tudja a beosztottakat, és m aga is megfelelően végezze
el, amit parancsol. Semmit sem lehet ugyanis helyesen tanítani vagy m eg­
tanulni példam utatás nélkül, és jobb ha felügyelő lesz a munkások
tanítómestere, mintsem a tanítványuk. Cato a régi szokás példája nyomán
a következőt m ondta a vilicustóh „Rosszul áll a helyzet a gazdával, ha a vili-

1 Az Augttstalisok papi testületét Tiberius császár hozta létre, Augustus császár

tiszteletére, az itt említett Claudius nem azonosítható pontosan, mivel az előneve
hiányzik.

335
cus tanítja őt.” 5. Xenophón, Oeconomicusáb&n (Gazdálkodó)2 —amit Cicero
fordított latinra —a kiváló athéni férfiú Ischomachus, amikor Sócratés azt
kérdezte tőle, vajon ha a gazdaság úgy kívánná, vásárolna-e felügyelőt,
ahogyan bármely mesterembert, vagy inkább ő m aga képezné ki, a követ­
kezőt válaszolta. „Én m agam tanítanám azt, aki távollétemben helyettesít
engem, és az én munkámban a helyemre áll, annak tudnia kell mindent,
amit én tudok.” Ezek azonban nagyon régiek, azokból az időkből valók,
amikor ugyanezen Ischomachus3 szerint nem akadt olyan, aki nem értett a
mezőgazdasághoz. 6. Mi azonban, ismerve tudatlanságunkat, a szellemileg
friss, testileg erős ifjakat ajánljuk a nagyon hozzáértő földműveseknek,
akiknek figyelmeztetéseiből, akár egy a sok közül (nehéz ugyanis valamen­
nyit kitanítani!), nemcsak a földművelés, hanem a parancsolás tudományát
is elsajátíthatja. Némelyek jóllehet a munkálatok legképzettebb mesterei,
a parancsolásban kevésbé járatosak, vagy keményebben, vagy pedig
engedékenyebben járnak el, károsítva ezzel a gazdák vagyonát. 7. Ezért
ahogyan mondtam, gyermekkoruktól kezdve tanítani kell őket, edzeni a
m ezőgazdasági munkákban, és előbb a leendő vilicus számos tapasztalatát
kell figyelembe venni. N em csupán az a fontos, hogy kitanulta-e a
mezőgazdasági tevékenységet, hanem, hogy a gazdája iránt becsületes­
séget és jóindulatot mutat. Ezek nélkül ugyanis a vilicus legnagyobb
tudománya nem ér semmit. Ebben a tisztségben az a legfontosabb, hogy
dönteni tudjon arról, kinek milyen feladatot és munkát kell adnia. Mert
még a legerősebb sem képes végrehajtani a parancsot, ha nem érti amit
csinál, sem a leghozzáértőbb, ha gyenge. Ilyen módon a feladatok milyen­
ségét kell figyelembe venni. 8. Néhány munka csupán testi erőt kíván,
mint pl. a terhek m ozgatása és szállítása, másokhoz erő és tudás együtte­
sen szükséges, mint a kapálás, szántás, a vetések és a rétek kaszálása.
M egint másokhoz kevesebb erő és több tudás kívánatos, mint a szőlő m et­
szése és oltása, a legtöbbet számít viszont a hozzáértés az olyan dolgokban,
mint az állatok etetése és gyógyítása. 9. Mindezen feladatoknak - ahogyan
már mondtam - nem lehet jó megítélője a vilicus, csakis akkor, ha képzett,
hogy ki tudja javítani, amit valaki rosszul csinált. N em elegendő ugyanis

2 Görög bölcs és cörcénetíró (Kr. e. 4. sz.), ez a munkája Cicero fordításában maradt

fenn.
’ Athéni férfiú, Xenophón: Gazdálkodó c. munkájának egyik szereplője.

336
elmarasztalni a vétkest, ha nem m utatja meg neki a helyes utat. Szívesen
mondom tehát ugyanazokat: a leendő felügyelőt éppen úgy kell tanítani,
mint a leendő fazekast vagy mesterembert. N em lenne könnyű m egm on­
dani, hogy vajon azok a mesterségek annyival könnyebben elsajátíthatók-
e, amennyivel kevésbé szerteágazóak. 10. A m ezőgazdaság ismeretanyaga
bőséges és sokrétű, ha csupán ennek a részterületeit akarjuk szám ba venni,
akkor is alig győzzük felsorolni. Ezért nem győzök eleget csodálkozni, amit
értekezésem bevezetőjében is joggal panaszoltam, hogy am íg a többi, az
élethez kevésbé szükséges mesterségnek vannak tanítói, addig a föld­
művelésnek sem tanítómesterei, sem pedig tanulói nem akadnak. Hacsak
nem a tudásanyag nagysága okozta ezt a tanulástól és tanítástól való
tartózkodást — egy szinte határtalan tudomány vonatkozásában —, de
m égsem kellett volna olyan megalázó lemondással hanyagolni. 11. N em
mellőzhető ugyanis sem a szónoki művészet azért, mert nem lehet
tökéletes szónokot találni, sem a filozófia, mert senkinek a bölcsessége nem
tökéletes, ezzel szemben többen rászánják m agukat, hogy ezeket valamely
részben elsajátítsák, noha az egészet nem képesek befogadni. Mégis miféle
érv szól a hallgatás mellett, mert nem képes tökéletes szónokká válni, vagy
tudatlanságba süllyedni azért, mert a bölcsesség elérése reménytelen? 12.
Bármilyen csekély is az, amit a jelentős dolgokból elsajátítottál, a dicsőség
nem csekély, ha valóban elsajátítottad. K i az tehát - mondod — aki taní­
tani fogja a leendő vilicusx., ha nem akad tanító? Én belátom, hogy nagyon
nehéz dolog a földművelés valamennyi előírását egyetlen mestertől m eg­
tanulni. Mégis mint átfogó tudományterületnek, alig akad szakértője,
találsz ellenben számos olyan mestert, akik az egyes ágazatok értői, akik­
től m egtudhatod milyennek kell lennie a tökéletes vilicusndk.. Lehet találni
ugyanis jó szántót, kitűnő ásót, olyat aki jól kaszálja a füvet, nem kevésbé
jó gyümölcskertészt vagy vincellért, jó állatgyógyászt és derék pásztort is,
ezek külön-külön nem utasítják el a saját tudományuk iránt érdeklődőket.
13. Aki tehát számos földműves mesterségét m egtanulta annak isme­
rőjétől, és felvállalta a felügyelő tisztségét, az elsősorban kerülje a háznép­
pel való lakomázást, s még sokkal inkább az idegenekkel. Az alvásban és
borivásban legyen nagyon mértéktartó, ez mindkettő igen nagy ellensége
a szorgalomnak. A részeg ember emlékezetével együtt elveszíti fela­
datainak gondját is, és az álmos ember figyelmét sok minden elkerüli. Mit
képes ugyanis m aga elvégezni vagy másoknak megparancsolni az, aki

337
alszik? 14. Tartózkodjon továbbá a szerelmi kapcsolatoktól, mert ha
ezekbe belemerül, nem tud semmi másra gondolni, mint arra amit szeret.
Az efféle bűnökre csábított lélek ugyanis még a jutalm at sem tartja
kellemesebbnek, mint a szenvedély élvezetét, sem pedig súlyosabbnak a
büntetést, mint a kielégítetlen vágyakozást. Mindenki közül elsőként kell­
jen fel tehát, az évszaknak megfelelő időben frissen vezesse ki munkára a
késlekedő rabszolgákat, és ő m aga serényen járjon elől. A legfontosabb
ugyanis az, hogy a munkások kora hajnalban fogjanak munkához, és nem
lustálkodva, tunyaságtól elnehezülten. 15. Az említett Ischomachus ezt
mondja: „Inkább akarom egy ember szorgos buzgalmát, mint tíznek a
hanyagságát és kényszeredett m unkáját.” 16. A legtöbb bajt az szüli, ha a
munkásoknak bujálkodásra van lehetősége. Ahogyan fél nappal előbb
érkezik meg az, aki serényen, késlekedés nélkül haladt, mint az, aki
ugyanakkor indult el, de közben élvezte a fák árnyékát, a források
kellemességét, és a szél hűvösét. így a mezőgazdasági m unka esetében alig
lehet megmondani, mennyivel előnyösebb a szorgalmas munkás a resttel
és késlekedővel szemben. 17. A felügyelőnek tehát ügyelnie kell rá, hogy
a háznép napkeltekor ne késlekedve, lustán menjen ki, hanem mint
valamiféle ütközetre, frissen és elszánt lélekkel, buzgón kövesse őt, az élen
haladót, mint vezérét. Serkentse munkára a dolgozókat különféle buzdítá­
sokkal, időnként, mintha segíteni akarna annak, aki elfáradt, vegye el tőle
kis időre a szerszámot, és m aga végezze el a munkáját, m egm utatva neki
hogyan kell, hogy az is hasonló buzgalommal végezze. 18. S amikor
elérkezett az alkony, senkit ne hagyjon m aga m ögött, hanem ő kövessen
mindenkit jó pásztor módjára, aki nem engedi, hogy nyájából egy is a
mezőn maradjon. Amikor pedig hazaérnek, ugyanezt tegye mint a szorgal­
mas pásztor: ne vonuljon vissza rögtön a saját lakhelyére, hanem messze­
menően gondoskodjon mindenkiről. H a például valakinek - ami gyakran
megtörténik — megsebesülve a munkában, baja esett, segítsen rajta, akár
ha más okból bágyadtabb, vezesse tüstént a gyengélkedőbe, és adjon
parancsot, hogy a további kezelést m egkapja. 19. N em kevésbé kell, hogy
gondja legyen az egészségesekre is, hogy ételüket és italukat hiánytalanul
kapják m eg az éléskamra felügyelőjétől. Szoktassa hozzá a birtokon dolgo­
zókat, hogy mindig a gazda házánál, otthon étkezzenek, ő m aga is hason­
lóan, a szemük előtt egyen, takarékossága szolgáljon példaképül. N e egyék
fekve, kivéve ünnepnapokon, a szent napokat úgy töltse, hogy a legbát­

338
rabbakat és legderekabbakat jutalmazza meg, néha engedje oda a háznépet
saját asztalához, és részesítse őket más elismerésben is.
20. Ünnepek idején szemlélje meg a birtok felszerelését, ami nélkül
nem lehet dolgozni, különösen gyakran vizsgálja m eg a vasszerszámokat.
Ezeket mindig duplán szerezze be, és ügyeljen rá, hogy időről-időre javít­
sák ki azokat, hogyha valamelyik munkaközben tönkremegy, nehogy a
szomszédtól kelljen kérni, ugyanis többe kerül a rabszolgának a munkától
való elvonása, mint amennyit ér az efféle szerszám. 21. A háznép öltözéke
és viselete legyen inkább célszerű, mintsem tetszetős, jól védjen a hideg és
a záporok ellen, ez mindkettő inkább hosszú ujjú bőr tunikákkal és lepel­
szerű köpenyekkel tartható távol, ha ilyen van, akkor szinte minden téli
napot munkával tölthetnek. Ezért a rabszolgák ruházatát — ahogyan
m ondtam —és a vasszerszámokat, minden hónapban kétszer felül kell vizs­
gálni. A gyakori ellenőrzés nem ad helyet sem a büntetlenségben való
reménykedésnek, sem a vétkezésnek. 22. A megláncolt rabszolgákat, akik
dologházban (ergastulum) vannak, naponta kell szólítani név szerint és
ellenőrizni, hogy gondosan legyenek lábbéklyókkal megkötve, továbbá,
hogy az őriző helyek biztonságban vannak-e, és jól megerősítették azokat,
és akit ura vagy ő m aga m egköttetett, azt a családfő parancsa nélkül ne
oldozzák el. Aldozatbem utatást - kivéve a gazda parancsára - tudtával ne
végezzenek, béljóst, jövendőmondót m agától ne vegyen igénybe, ez m ind­
kettő hiú babonákkal mételyezi meg a hiszékeny lelkeket.
23. N e járkáljon sem a városba, sem pedig a vásárokra, kivéve eladni
vagy a szükséges dolgok bevásárlása miatt. N em kell a birtok határain
túlra mennie, sem pedig távollétével lehetőséget adni a háznépnek a
munka abbahagyására vagy vétkezésre. Gyalogutakat és új határokat a
birtokon belül ne engedjen meg. Vendégeket —kivéve a gazda barátait —
a lehető legritkábban fogadjon. N e használja szolgatársait saját szol­
gálatára, és ne engedjen senkit a birtokon kívülre, kivéve ha égető szükség
kényszeríti rá. 24. A gazda pénzét ne fektesse be állatokba sem más
kereskedelmi ügyletekbe. Ez a tevékenység ugyanis elvonja a vilicus
figyelmét, és inkább kereskedővé teszi mintsem földművessé, és nem hagy­
ja a gazda elvárásainak megfelelően cselekedni, viszont amikor a pénzzel
kellene elszámolnia, pénz helyett az árut m utatja. Ilyen módon éppen úgy
kerülendő az, mint ahogyan a vadászat és a m adarászat, ezek a dolgok
ugyanis számos tevékenységtől elvonják.

339
 25. Figyelnie kell továbbá azokra az alapelvekre is, amelyek a m aga­
sabb szintű vezetésben is nehezen tarthatók be, tudniillik, hogy ne legyen
kegyetlenebb vagy engedékenyebb a neki alárendeltekkel: mindig ked­
vezzen a jóknak és a szorgalmasaknak, legyen kíméletes a kevésbé derék
emberekkel is. Tartson egyensúlyt, hogy ne féljenek jobban a szigo­
rúságától, mint amennyire kárhoztatják kegyetlenségét. Képes ügyelni
erre, ha inkább akarja, hogy ne hibázzon a munkás, mint azt, hogyha hibá­
zott, később bűnhődjön. A leghitványabb em bernek sem lehet
hatékonyabb felügyelete, mintha naponta m egkapja a feladatát. 26.
Helytálló ugyanis Catónak4 az a meglátása, hogy a semmittevésben rosszra
csábulnak az emberek. Ezért a felügyelőnek gondoskodnia kell róla, hogy
el legyenek foglalva. Ennek minden nehézség nélkül eleget tud tenni, ha
mindig jelen van. 27. így a különböző feladatkörök mesterei gondosan
végzik a saját feladataikat, és a háznép a munka elvégzése után fáradtan
inkább az étkezésre és a pihenésre fordítja figyelmét, mintsem a gazsá­
gokra.
A gazdálkodásban is —mint általában az életben —az a legértékesebb,
ha valaki képes felmérni, mit nem tud, és igénye van rá, hogy m egtanulja,
amit nem tud. 28. Ám bár a hozzáértés sokat számít, mégis többet árt a
tudatlanság és a hanyagság, legfőképpen a m ezőgazdaságban, mert ennek
a szakterületnek a lényege mindent idejében elvégezni, amit a gazdálkodás
ésszerűsége megkövetel. Jóllehet időközben kijavították a hozzá nem értés
és a hanyagság miatt rosszul elvégzett munkákat, ez a dolog mégis kárt
okozott a gazdának, és nem lesz annyira eredményes, hogy pótolja a
elszenvedett veszteséget, és mégis hasznot hozzon.
29. Ugyan ki kételkedne abban, hogy az elvesztegetett idő behozhatat­
lan? Erre emlékezve különösképpen óvakodjon mindig, nehogy a felsza­
porodott teendőket ne győzze elvégezni. A késedelmeskedő ember számára
nagyon m egtévesztő a földműves munka, amint ezt a nagyon régi költő,
Hésiodos kifejezően fogalmazta meg versében:

4 Hasonló elvárásokat fogalmaz meg munkájában Cato is a felügyelő kötelességeire

vonatkozóan, De agr. 7.
 „de súlyos gondokkal birkózik a lusta”*

Ezért azt az általános véleményét, amit a földművesek számára a faül­

tetésről m egfogalm azott: „ne késlekedj fát ültetni” — a felügyelőnek a
mezőgazdaság egészére kell vonatkoztatnia, és legyen meggyőződve róla,
hogyha nem végzi el a kiszabott munkát a megfelelő napon, akkor nem
tizenkét órát, hanem egy egész évet veszít el. 30. Minden m unkának meg
kell lennie a m aga idejében, ha ugyanis egy a szükségesnél későbbre
tolódik, akkor a többi utána következő mezőgazdasági teendő is későbbre
halasztódik, és a teljes munkarend felborulásával az egész évi várakozás
meghiúsul. Ezért indokolt a feladatok havonkénti előadása, hogy melyik
hónapban mi a teendő, amelyek az égbolt csillagainak állásától függenek.
Vergilius a következőt mondja:

„Am legalább úgy kell ismernünk .. .Arcturus csillagi képét

mint annak ki szökik habokon tépve a szelektől,
S Pontusból tör Abydus gyöngykagylós szorosába”6

N em tagadom , hogy ezeket a megfigyeléseket sokféle érvvel cáfoltam

azokban a könyveimben, amelyeket az asztrológusok ellen írtam .7 Ezekben
a vitákban azt fejtegettem , hogy a chaldeusok8 mennyire csalárd módon
ígérgetnek, ezek szerint mintegy bizonyos határoknak, úgy a napoknak is
m eghatározott légköri viszonyok felelnek meg. 32. Ebben a mezei
tudományban nem szükséges az efféle pontosság, de ahogyan mondják, a

5 Munkák és napok 413, az idézett részletet megelőző sorok (410-): „H át ne halaszd hol­
napra, vagy éppen holnaputánraj mert a henyélő ember meg nem tölti csűrét,! sem ki halasztja
a munkát; mert a sikert a gyakorlat hozza" (ford. Trencsényi Waldapfel Imre).
6 Georgica 1, 204-206.
7 Columella itt egy elveszett munkájára utal, amelyben az asztrológia különböző állítá­
sait cáfolta.
8 N épcsoport az ókori M ezopotámiában, akik olyan mértékben foglalkoztak
asztrológiával, hogy a tevékenységük szinte a nevükkel azonosult. Columella itt
tevékenységüknek arra a vonatkozására utal, miszerint bizonyos mezőgazdasági
munkálatok elvégzését, hivatkozva a csillagállásokra, meghatározott napokhoz kötöt­
ték, nagyon sok kárt okozva ezzel az álokoskodással.

341
józan paraszti ész (pinguis Minerva) által előre jelzett időjárás valamennyire
hasznára van a vilicusnak — ahogyan mondják — ha tudja, hogy a feljövő
vagy lenyugvó csillag hatása előbb, később vagy egy meghatározott napon
érvényesül. Mert elég elővigyázatos lesz az, aki több nappal előre tudja, így
védekezni tud a bizonytalan időjárás ellen.
I I .l. Ezért elő fogjuk adni, hogy melyik hónapban mit kell elvégezni, a
m ezőgazdasági m unkálatokat összehangolva oly módon, ahogyan az
időjárás lehetővé teszi. Ennek a változatosságát és sokféleségét, ha felü­
gyelő ennek a kommentárnak a figyelembevételével jár el, vagy egyáltalán
nem csalatkozik, vagy bizonyosan nem gyakran. H ogy ne pártoljunk el
kitűnő költőnktől, ahogyan ő mondja:

„Friss tavaszon kezdje el szántani a földet... ”9

2. Az új tavasz kezdetét nem úgy kell megfigyelnie a földművelőnek,

ahogyan az asztrológusnak, hogy várja azt a bizonyos napot, amelyiket a
tavasz kezdetének mondanak, hanem valamennyit el kell vennie a télből is,
mivel a tél vége felé már enyhül az idő, és az enyhébb nap lehetővé teszi a
m unkálatok megkezdését.
3. Jan uár 13-tól —hogy a római év első hónapját vegye figyelembe - el
lehet kezdeni a m ezőgazdasági munkát: ezek egy részét mint régről
elm aradottat végzi, a másik része pedig előkészület a továbbiakra. Ennek
elvégzésére elegendő lesz fél hónap, mivel az elsietett m unka sem tűnik túl
korainak tizenöt nappal előbb elvégezve, sem pedig túlságosan későinek
ugyanannyival utána.

É gi napok

4. Jan uár 13-án az időjárás szeles és bizonytalan.

Jan uár 15-én az időjárás bizonytalan.
Jan uár 16-án a N ap átmegy a Vízöntő jegyébe, reggel lenyugszik az
oroszlán, délnyugati, időnként déli szél fúj, ami esőt is hoz.
Jan uár 17-én egészen lenyugszik a Rák, hideg van.
Jan uár 18-án kezd eljönni a Vízöntő, a délnyugati szél változást jelez.
Jan uár 22-én este lemegy a Lant. 5. Az időjárás esős.

9 Vergilius: Georgica 1, 43-

 Jan uár 24-én az előbbi csillag lenyugvása szelet jelez, a szél néha meg
is jön.
Jan uár 27-én az Oroszlán mellén lévő fényes csillag eltűnik, néha ez
jelzi a tél felét.
Jan uár 28-án déli vagy délnyugati szél fúj, az idő télies, esős.
Jan uár 30-án kezd lenyugodni a Delfin, a Lant úgyszintén.
Jan uár 31-én a két említett csillag lenyugvása vihart okoz, olykor
csupán jelzi azt.
6. Ezt a fél hónapot tehát, és az utána következő változásokat azért
jegyeztük fel, hogy a felügyelő — ahogyan már mondtam — legyen
óvatosabb, vagy a munkától való tartózkodásban, vagy az azzal való sietés­
ben. Jan uár 13-tól, ami a tél közepétől a nyugati szél m egjöttéig tartó
időszakot jelenti, ha nagyobb területű a szőlő, vagy fás-szőlőskert van,
utána lehet igazítani ami az őszi metszésből m egm aradt, de úgy, hogy ne
sebezzük m eg a vesszőket hajnalban, mert az éjszakai dértől és fagytól
merev vessző nem tűri a metszőkést.
7. így amíg ezek felengednek és metszhetők lesznek, (délelőtt) nyolc-
kilenc óráig lehet ritkítani a töviseket, nehogy növekedésükkel elfoglalják
a helyet, a vetéseket megtisztítani, vesszőkupacokat csinálni, és végül
tűzrevaló fát készíteni, hogy azután a megenyhült időben lehessen m et­
szeni.
A napos, sovány és száraz helyeken lehet már tisztítani a réteket, és
védeni az állatoktól, hogy bőven legyen széna. 8. Ideje felszántani a száraz
és zsíros földeket. A vizes és közepes minőségű földeket nyáron kell
újraszántani. A legsoványabbakat és a szárazakat a nyár elmúltával, ősz
elején kell felszántani, és ezután bevetni. Egy iugerum területű zsíros földet
ebben az időszakban kényelmesen felszánt két munkás, mivel a téli
esőzések m iatt eddig átázott föld kényelmesen művelhető. 9- Ugyanebben
a hónapban, február elseje előtt meg kell fogasolni10 az őszi vetéseket, akár
tönkölybúzával vannak bevetve —amit egyesek hazai tönkölynek neveznek
— akár őszi búzával, ez a megfelelő idő, amikor a gabona négy levelet
hozott. A korai árpát, amelynek a munkálatai még hátra vannak, most kell
megfogasolni.

10 Ez a művelet egy többágú, kapaszerű eszközzel történik, részben gyomtalanítás,

részben pedig talajlazítás céljából.
 10. Ugyanezt a művelést kívánja a bab is, ha már a szárai négy ujjnyi
m agasságúra nőttek, ennél hamarabb nem ajánlatos m egkapálni, mert
nagyon zsenge. A ledneket jobb az előző hónapban vetni, de ebben sem
rossz, vagy a következőben sem. A földművesek szerint semmiképpen ne
vessük márciusban. 11. Most van az ideje a felkarózott és m egkötözött
szőlő kapálásának. Azokat az oltóágakat, amelyek előbb virágoznak,
rögtön a hónap közepén be kell oltani, így a cseresznye, a tuber alm a,11
mandula és az őszibarack. Alkalmas az idő szőlőkaró és egyéb támasztékok
elkészítésére, nem kevésbé épületfa vágására. Mindkettő jobb azonban
fogyó holdnál, húszadikától harmincadikáig, mert valamennyi fafajtáról
úgy tartják, hogy így vágva nem korhad el. 12. Egy napszámmal száz sima
karót vághatsz, és kihegyezheted a levágottakat, hasított tölgyfa vagy olaj­
fa karókat, elhasíthatsz és mindkét végén kihegyezhetsz hatvanat (ti. egy
napszámmal). Hasonlóképpen esti mécses világnál tíz sima karót, vagy
pedig öt hasítottat tud készíteni egy munkás, reggeli világításnál ugyan­
ennyit. 13. H a az épületfa anyaga tölgy, akkor egy munkás naponta húsz
lábat tud simára kifaragni, ez egy szekérnyi mennyiség. Fenyőből egy
munkás huszonöt lábat tud megmunkálni, ezt is egy szekérnyinek m ond­
ják. Ugyanígy szilfát és kőrisfát harminc lábat, ciprusból negyvenet,
jegenyefenyőből és nyárfából hatvanat tud kifaragni négyszögletesre egy
napszám m al, és ezt hasonlóképpen egy szekérnyinek nevezik. 14.
Ugyanezekben a napokban kell megbélyegezni a nagyobb bárányokat, és
a többi állat kicsinyeit, nem kevésbé más nagyobb testű négylábúakat.
Február 1-én kezd lenyugodni a Lant, a szél keletről, időnként délről
jön, jégesővel,
Február 3-án egészen lemegy a Lant, az Oroszlán pedig félig, a szél
északnyugati vagy északi, néha nyugati.
Február 5-én feljön a Vízöntő középső része, az időjárás szeles.
Február 7-én lemegy a Callisto'2 és nyugati szelek kezdenek fújni.
15. Február 11-én keleti szél fúj.
Ezekben a napokban a tenger közelében, a meleg és száraz helyeken
tisztítják a réteket és mezőket, előkészítve a szénához. 16. A szőlőskert

11 Plinius úgy tudja (15, 47), hogy ezt a gyümölcsöt Afrikából hozták be Augustus
császár idején.
12 Más néven Nagymedve.

344
többi részét, amelyek a tél vagy a hideg fagyok miatt elm aradtak, most
kell karózni és kötözni, nehogy később a fakadó rügyek megsérüljenek,
vagy a szemek ledörzsölődjenek. Szintén el kell végezni ezeken a helyeken
a szőlők kapálását, valamint a futtatott szőlőskert metszését és fel­
kötözését, bár ezeknek nincsen megszabott ideje. A hónap ötödiké és tizen-
harmadika között el kell készíteni a gyümölcsfa-iskolákat, és az érett
csemetéket a faiskolából át kell ültetni a gödrökbe. 17. A kapálást, ami
decemberben és januárban elkezdődött, most már le kell zárni, és a felka­
pált földet betelepíteni vesszőkkel. Ez pedig úgy történik, hogy egy
iugerum megm unkálására, ha a földet három láb mélyen forgatják meg,
akkor nyolcvan napszám, ha másfél láb mélyen, akkor ötven napszám,
vagy ha kettős kapával, ami két láb mélységet jelent, negyven napszám
szükséges. 18. Ez az utóbbi a legkisebb mélység száraz talajon a faül­
tetéshez. A zöldségféléknek elegendő ugyanis másfél láb mélység, ami
minden egyes iugerumon harminc napszámmal végezhető el.
Ebben az időszakban a trágya egy részét szét kell teríteni a réteken,
másik részét az olajfákhoz, a maradékot pedig a többi fákhoz kell rakni.
Sőt szorgalmasan kell elkészíteni a szőlőiskolát is, és szaporító vesszőkkel
nagyon gondosan beültetni. 19. Ebben az időszakban ajánlatos telepíteni a
nyárfákat, fűzfákat és a kőrisfákat, m ég mielőtt kihajtanak, szintén most
célszerű a szilfacsemetéket, vagy a már elültetetteket visszavágni, körülka­
pálni, valamint azok felső, nyári gyökereit elvagdalni. Ez az idő alkalmas
arra, hogy a szőlőből kihordjuk a gallyakat még kapálás előtt, továbbá a
fás-szőlőskertből és a vetésekből az ágakat, tüskéket és végül mindent, ami
szerte-széjjel heverve akadályozza a kapálást és a többi m unkát, ezeket
most kell kihordani és felhalmozni a kerítés mellett. Most van az ideje az
új rózsák telepítésének valamint a régiek gondozásának, most kell nádast
telepíteni, vagy a régit rendbe hozni, füzest ültetni, vagy levágni, gyom lál­
ni és kapálni. Ugyancsak most kell rekettyét magról vagy bujtványról sza­
porítani, és azt felkapált földbe vagy barázdába elültetni. 20. N em szokat­
lan ebben az időben a háromhónapos tenyészidejű búza vetése, ámbár a
melegebb vidékeken jobb ezt januárban elvetni.
Február 13-án este lenyugszik a Nyilas, az idő nagyon hideg.
Február 14-én este feljön a Serleg (Crater), a szél iránya változó.
Február 15-én a N ap átmegy a Halak jegyébe, az idő néha szeles.

345
 21. Február 16-án és 17-én déli és nyugati szél fúj, felhőkkel és jégeső­
vel.
Február 20-án egészen lemegy az Oroszlán, északi szelek fújnak, ame­
lyeket O rnithiánm kxi neveznek, rendszerint harminc napig tartanak, akkor
érkezik a fecske.
Február 21-én az éjszaka kezdetén feljön az Ökörhajtó (Arcturtis), az idő
hideg és szeles, északi és nyugati szél fúj, néha esik.
22. Február 22-én szürkületkor a Nyilas kezd feljönni, az időjárás vál­
tozékony, Alcyormzk14 nevezik a napokat, az Atlanti óceánon ilyenkor igen
nagy nyugalm at figyeltek meg.
Február 23-án az időjárás szeles, fecskét lehet látni. Ezekben a napok­
ban, hideg helyeken azokat a munkákat, amelyeket fentebb említettem,
lehet folytatni, melegebb vidékeken pedig, ámbár késő, mégis szükséges
elvégezni. Egyébként ez az idő a legmegfelelőbb a szaporító vessző,
valamint a gyökeres vessző elültetésére. 23. Mégsem rosszabb a következő
hónap elseje és tizenötödike közötti idő sem, különösen ha nem nagyon
forró éghajlatú a vidék, ha viszont hideg, akkor még jobb is. Meleg
helyeken kényelmesen végezhető ebben az időben a gyümölcsfák és a szőlő
oltása.
Március 1-én délnyugati, néha déli szél van jégesővel.
24. Március 2-án feljön a Szüretelő (Vindemiator), amelyet a görögök
Trygéténíek mondanak, a szél északi.
Március 4-én a szél nyugati, néha déli, az időjárás télies.
Március 7-én reggel feljön a Ló (Equus), északi szél fúj.
M árciusl3-án megszűnik feljönni a Halak csillagkép, északi szél fúj.
Március 14-én feljön az Argó hajó, a szél nyugati vagy déli, olykor észa­
ki. /
25. Ezekben a napokban jó művelni a kerteket, ezekről részletesebben
a m aga helyén fogok szólni, ne tűnjön úgy, hogy a bőség zavarában a
kertész feladatait hanyagabbul írom le, vagy hogy a még hátralévő témák
sorrendjét megtörjem. 26. Tehát március elsejétől huszonharmadikáig igen
megfelelő a szőlők metszése, ha a rügyek még nem mozdulnak. Most

15 Madárszelek, amelyek visszahozzák a költöző madarakat.

14 Az elnevezés az alcyon (jégmadár) szóból származik, amely a tengeren rak fészket, ami
csak hideg időszakban lehetséges.

346
nagyon jól kiválaszthatók az oltáshoz a még „hallgató” vesszők, továbbá
m aga az oltás, mind a szőlőké, mind pedig a gyümölcsfáké ilyenkor a
legjobb. Nedves és hűvös helyeken a szőlők ültetése most különösképpen
jó, de a már duzzadó fügefahajtások is igen előnyösen ültethetők. Kiválóan
alkalmas az idő a gabonafélék fogasolására. Egy napszámmal kigyom lál­
ható három modius. 27. Ideje van a legelők m egtisztításának, és az állatok­
tól való védelmezésének, a meleg és száraz helyeken január hónapban is -
ahogyan m ár m ondtam - meg lehet tenni, mert a hidegeken lehet hagyni
a Q uinquatria15 ünnep utánra is. 28. Valamennyi ültetőgödröt, amelyeket
ősszel kívánunk betelepíteni, most kell elkészíteni, ha a talaj megfelelő, egy
munkás naponta tizennégyet tud elkészíteni a minden irányban négy láb
méretűből, a minden irányban három láb méretűből pedig tizennyolcat.
Egyébként a szőlő ültetéséhez, valamint a nem terebélyes fákhoz százhúsz
láb hosszú és két láb széles árok szükséges, két és fél láb mélyen kell le­
helyezni, ez hasonlóképpen egy napszámmal elvégezhető. 29. Itt van az
ideje a késői rózsaágyás megkapálásának és gondozásának is. A megviselt
olajfák gyökeréhez ajánlatos sótlan olajhabot önteni. A nagyobbakhoz hat
congiarius, a közepes méretűekhez egy urna elegendő, a többieknél
arányosan kell adagolni. Mégis azok is, amelyeknek semmi baja nincsen, az
olajhabbal való öntözéstől dúsabban hajtanak. 30. Egyesek azt mondják,
hogy a faiskola létesítéséhez ez a legmegfelelőbb időszak. Ajánlják továb­
bá ebben az időben a babér és mirtuszbogyó, valamint a többi örökzöld
m agjának ágyásokba vetését. A repkényt, a borostyánt ugyanezek szerint
február 13-tól, vagy március elsejétől kell vetni.
Március 15-én kezd lemenni a Skorpió, szélvihar várható.
31. Március 16-án lenyugszik a Skorpió, az idő télies.
Március 17-én a N ap átmegy a Kos jegyébe, déli vagy nyugati szél fúj.
Március 21-én a Ló (Pegazus) hajnalban lemegy, északi szelek fújnak.
Március 23-án kezd feljönni a Kos, esős nap, néha havazik.
Március 24-én és 25-én van a tavaszi napéjegyenlőség, szél várható.
32. Ugyanennek a hónapnak a közepétől a fent említett m unkálatokat
el kell végezni. A nedves és zsíros talajú helyeken végre most a legjobb
szántani, és amit feltörtünk január hónapban, azokat most, március végén

15 Minerva ünnep, eredetét tekintve görög, március 19-23 között tartották, vö, Ovidius:
Fasti 809 skk.

347
újra fel kell szántani. És ha van nemes fajtájú, fára futtatott szőlőnk, vagy
amelyiket mezőkön, bokros helyeken, magányosan álló fákkal társítottak
és a metszésük elmaradt, április elsejétől meg kell metszeni, mert ezután a
nap után m egkésett, és az ilyen munka értelmetlen. 33. Ez az ideje a ren­
des köles és az itáliai köles (muhar) vetésének, amit április 13 körül kell
végezni. Mindkét m agból öt sextarius kell egy iugerumtz. Megfelelő ez az
idő a gyapjas állatok valamint a többi négylábú ivartalanítására. A meleg
vidékeken február 13-tól április 13-ig, hideg helyeken március 15-től
május 15-ig megfelelően lehet ivartalanítani valamennyi állatot.
34. Április 1-én hajnalban lenyugszik a Skorpió, ez szélvihart jelez.
Április 5-én nyugati vagy déli szél fúj jégesővel, néha ugyanez van az
előző napon is.
Április 6-án este eltűnik a Fiastyúk, az idő néha télies.
Április 7-én és 8-án a szél északi és északnyugati , szélvihart jelez.
Április 10-én napkeltekor kezd lemenni a Mérleg, ez olykor szélvihart
jelez.
35. Április 12-én eltűnik a Sucula (Hyadok), az idő télies. Ezekben a
napokban történik meg a hideg vidékeken a szőlő első kapálása, ezt be kell
fejezni tizenharmadika előtt, ezeket a munkálatokat márciusban a napéj­
egyenlőség elmúltával kell elvégezni, mert a lehető leggyorsabban be kell
fejezni. Eddig volt alkalmas az idő a füge és a szőlő ültetésére, lehet
gyomlálni a korábban létesített faiskolákat, és m ég eddig érdemes
m egkapálni. A tarentumi juhokat meg kell fürdetni szappanfű gyökeré­
vel,16 hogy előkészítsük a nyírásra.
Április 13-án a fentebb említett Mérleg lenyugszik, az idő télies.
36. Április 14-én az idő szeles, esős, de nem állandóan.
Április 17-én a N ap átmegy a Bika jegyébe, ez esőt jelez.
Április 18-án este eltűnnek a Hyadok, ez esőt hoz.
Április 21-e a tavasz fele, eső van, néha jég.
Április 22-én a N appal együtt feltűnik a Fiastyúk, a szél déli vagy dél­
nyugati, nyirkos nap.
Április 23-án kora éjszaka megjelenik a Lant (Fidicula), szélvihar jön.
Április 28-án állandóan fúj a szél, ez esőt ígér.
37. Április 29-én hajnalban feljön a Bak, déli szél fúj, néha esővel.

16 Saponaria officinalis

348
 Április 30-án eltűnik a Kutya csillagzat, szélvihar közeleg.
Ezekben a napokban azok a munkák végezhetők, amelyeket fentebb
elmondtam. Lehet oltani és szemezni az olajfákat, ha már lejön a kérgük,
a többi gyümölcstermő fát ugyanolyan szem oltással lehet oltani. 38. Itt
van az ideje a szőlő első kacsolásának, amikor az előjövő szemeket kézzel le
lehet törni. S amit a kapás a szőlőskertekben tönkretett vagy hanyagság­
ból elfelejtett, hozza helyre a gondos szőlősgazda. M eg kell vizsgálni az
eltörött keresztléceket és helyre kell állítani, vagy a szétszórt karókat a
helyükre kell rakni, de úgy, hogy ki ne tépje a zsenge növényt. Ebben az
időben kell a m ásodellésű17 (későn született) állatokat megjelölni.
39. Május elsején a N ap egy részt ural két napon át, a Sucula a N appal
együtt kel fel.
Május 2-án északi szelek fújnak.
Május 3-án teljes egészében látható a Centaurus, ez szélvihart jelez.
Május 5-én ugyanez a csillagkép esőt jelez.
Május 6-án a Skorpió középső része eltűnik, szélvihart jelez.
Május 7-én hajnalban feljön a Fiastyúk, nyugati szél fúj.
Május 9-e a nyár kezdte, a szél nyugati vagy északnyugati, néha eső
van.
40. Május 10-én teljes egészében látható a Fiastyúk (Plejádok), a szél
nyugati vagy északnyugati, néha esőt hoz.
Május 13-án hajnalban feljön a Lant (Fidis), szélvihar várható.
Ezekben a napokban kell gyomtalanítani a gabonavetéseket, és elkez­
deni a szénakaszálást. Egy jó munkás lekaszál egy iugerum rétet, és szintén
felköt 1200 kévét egy nap, amelyek egyenként négy libra súlyúak. Ideje
van a fák kitisztítás utáni körülkapálásának és betakarásának, egy munkás
körül tud kapálni egy nap alatt nyolcván fát, hatvanöt közepes méretűt és
ötven nagyot. 41. Ebben a hónapban gyakran meg kell kapálni vala­
mennyi faiskolát. Azonban március elsejétől egészen szeptember 13-ig
minden hónapban nem csak a faiskolákat, hanem az újtelepítésű
szőlőskerteket is meg kell kapálni. Ugyanezekben a napokban ott, ahol
nagyon hideg van, és az éghajlat csapadékos, az olajfákat is meg kell m et­
szeni és a mohától megtisztítani. Egyébként a meleg éghajlatú vidéken az
év során kétszer kell ezt megtenni, először október 15-től december 13-ig,

17 Az előző év második felében, nyár végén vagy ősszel született utódokra vonatkozik.

349

te -
másodszor pedig február 13-tól március 15-ig, ha még nem engedett fel a
fa kérge. 42. Ugyanez a hónap az utolsó időszak az olajcsemete telepítésére
a felkapált faiskolában. Miután elültetted, trágyával kevert hamuval szórd
meg, és rakjál föléje mohát, hogy ne szívja ki a nap, ezt a m unkát jobb
március hónap utolsó részében végezni, vagy pedig április elején. A többi
időben —ahogyan tanácsoltam —a faiskolákat be kell ültetni hajtásokkal és
búj tóágakkal.
43. Május 15-én hajnalban kel a Lant (Fidis), a szél déli vagy keleti,
néha a nap nyirkos.
Május 16-án ugyanaz jellemző mint az előző napon.
Május 17-én és 18-án keleti vagy déli szél fúj, esővel kísérve.
Május 19-én a N ap belemegy az Ikrek jegyébe.
Május 21-én feljönnek a Hyadok, a szél északi, néha déli, esővel.
Május 23-án és 24-én hajnalban lemegy az Ökörhajtó (Arcturus), szélvi­
har várható.
Május 25-én, 26-án és 27-én hajnalban eljön a Bak (Capra), északi
szelek fújnak.
44. Május 15-től egészen június elsejéig újra meg kell kapálni a régi
szőlőskertet, mielőtt virágozni kezd, és újra le kell kacsozni valamennyi
szőlőültetvényt. Amit ha gyakran megteszel, egy gyermekmunkás egy nap
alatt lekacsoz egy iugerum szőlőt. Bizonyos vidékeken ilyenkor nyírják a
juhokat, és szám ba veszik az állatállományban a szaporulatot és az elhul­
lást. Aki a talaj trágyázása okából csillagfürtöt vet, most forgatja alá eké­
vel.
45. Június 1-én és 2-án feljön a Sas (A quila), az idő szeles és néha esős.
Június 7-én lenyugszik az Ökörhajtó CArcturus), a szél nyugati vagy
északnyugati.
Június 10-én este feljön a Delfin, a szél nyugatról fúj, néha harmat hul­
lik.
46. Ezekben a napokban, ha elmaradtunk a munkával, azokat kell
elvégezni, amelyeket az előző hónapban (május) kellett. így minden
körülkapált gyümölcstermő fát feltölteni földdel, hogy ez a m unka még a
napforduló előtt befejeződjön. Sőt a vidék adottságának és éghajlatának
megfelelően fel kell törni vagy újraszántani a földet, ha az nehezen művel­
hető, három napszámmal végezhető el először, másodjára kettővel, a har­
madik szántás pedig eggyel. Két iugerumot lehet felszántani másodszorra

350
egy napszámmal. H a a talaj könnyen művelhető, akkor egy iugerum fel­
szántható előszörre két napszámmal, másodszorra pedig eggyel. Egy nap­
számmal be lehet boronálni négy iugerumot, amikor a felszántott földben
szélesebb barázdákat húznak. 47. Ebből a számításból már következtetni
lehet, hogy ősszel százötven modius búzát el lehet vetni egypár ökörrel, a
többi hüvelyesből pedig százat. Ezekben a napokban kell előkészíteni a
szérűt cséplésre, hogy amikor levágták a gabonát ide hordhassák. Azoknak
a szőlőskerteknek a gondozását, amelyek nagyobb területűek, ismét el kell
végezni a napforduló előtt. 48. Takarmányt kell adni az állatoknak - ha
van rá lehetőség - vagy most, vagy a megelőző tizenöt napban, amelyek
még hátra vannak június elsejéig. Június elsejétől pedig - ha már zöld fű
nincsen —, egészen az ősz végéig levágott falombot kell adni nekik.
49. Június 13-tól kezdődik a meleg.
Június 19-én a N ap belemegy a Rák (Cancer) jegyébe, szélvihar várható.
Június 21-én az Anguifer (Kigyótartó), amit a görögök ophioukhosndk
mondanak, hajnalban lemegy, ez vihart jelez.
Június 24-én, 25-én és 26-án van a napforduló, nyugati szél és hőség.
Június 29-én az időjárás szeles.
50. Ezekben a napokban azokat a teendőket kell elvégezni, amelyeket
fentebb említettem. Kell azonban vágni a ledneket takarmánynak, mielőtt
a hüvelyei megkeményednek, le kell aratni az árpát. Fel kell húzgálni a
kései babot, az érett babot kicsépelni, szalmáját gondosan eltenni, ki­
csépelni az árpát, és gondosan elraktározni a polyvát. Ki kell „herélni” a
méhkasokat, ezeket ellenőrizni és figyelni kell május elsejétől kezdve min­
den kilencedik és tizedik napon. H a tele vannak a lépek és viasszal fedet­
tek, akkor most kell kiüríteni, ha nagyrészt üresek, és nincsenek beborít­
va, ez azt jelzi, hogy még nem érettek. Tengerentúli tartományokban
egyesek ezekben a hónapokban vetik a szezámot.
51. Július elsején nyugati vagy délnyugati szél fúj, a levegő forró.
Július 4-én reggel lenyugszik a Koszorú (Corona).
Július 6-án lenyugszik a Rák (1Cancer) középső része, hőség van.
Július 8-án félig lemegy a Kecskeszarv (Capricornus).
Július 9-én este feljön a Cepheus, vihar várható.
Július 10-én előszelek kezdenek fújni.
52. Ezekben a napokban a fentebb említett feladatokat kell elvégezni.

351
Most a legjobb újból szántani az egyszer már feltört földet, és az erdei ta­
lajt előnyösebb fogyó holdnál kitisztítani.
Július 15-én hajnalban feljön a Procyon, 18 vihar várható.
Július 20-án a N ap átmegy az Oroszlán jegyébe, nyugati szél fúj.
Július 25-én a Vízöntő (Aquarius) kezd lemenni fényesen, a szél déli
vagy nyugati.
Július 26-án megjelenik a Kutya (<Canicula), rekkenő hőség.
53. Július 27-én feljön a Sas (Aquila).
Július 29-én az Oroszlán {Leó) mellén fényes csillagok tűnnek fel,
szélvihar várható.
Július 30-án lenyugszik a Sas, rossz idő várható.
54. Ezekben a napokban a mérsékelt éghajlatú, tengermelléki helyeken
befejeződik az aratás, és harminc napon belül, miután levágták, kazlakba
kell rakni a levágott gabonát. Egy napszámos lekaszál egy iugenm ot, amint
ezt elhordják onnan, mielőtt a forró nap kiégetné a földet, a vetésben vala­
mennyi fát körül kell kapálni, és a földjét elegyengetni. M ost kell a földet
másodszor szántani, és a nagy vetésre előkészíteni. 55. Az új telepítésű
szőlő, kapálásával és művelésével kapcsolatban már többször elmondtam,
hogy nem szabad kihagyni egyetlen hónapot sem, amíg az őszi napéj­
egyenlőség el nem érkezik. N em szabad elfelejteni, hogy ezekben az
augusztusi napokban kell vágni a falombot az állatok számára, hajnalban
és este. Bármilyen szőlőt művelünk is, a hőségben ne kapáljuk, hanem haj­
nalban, reggel kilenc óráig és délután négy órától sötétedésig. 56. Bizonyos
vidékeken, úgy mint Cilicia és Pamphylia, ebben a hónapban vetik a szezá-
mot: Itáliában a nedves területeken már június végén lehet vetni. Sőt itt
van az ideje a vadfügének a fügefára való felaggatásának, amit némelyek
szerint azért kell tenni, hogy a termés ne hulljon le, és hamarabb érjen.
57. Augusztus elsején passzát szelek (Etesiae) fújnak.
Augusztus 4-én feljön az Oroszlán középső része, vihar várható.
Augusztus 7-én lemegy a Vízöntő középső része, felhős meleg van.
Augusztus 12-én reggel lemegy a Lant (Fidis), elkezdődik az ősz.
Ezekben a napokban ugyanazok a teendők, amelyeket fentebb már
elmondtam. Néhány helyen viszont ilyenkor gyűjtik be a mézet: azokat a

18 Latinul Antecanis, Columella ezt a csillagképet megkülönbözteti a Caniculátói.

352
lépeket, amelyek nincsenek tele mézzel, sem pedig befedve viasszal, ott
kell hagyni az októberi gyűjtésig.
Augusztus 13-án a Delfin lenyugvása szelet jelez.
Augusztus 14-én ugyanennek a csillagképnek a reggeli lenyugvása
szelet jelez.
58. Augusztus 20-án a N ap átmegy a Szűz jegyébe, ezen és a következő
napon vihar várható. N éha dörög is. Ugyanezen a napon lemegy a Lant.
Augusztus 23-án többnyire ugyanebből a csillagállásból szél tám ad és
eső.
Augusztus 23-án reggel feljön a Szüretelő (Vindemiator), és kezd lemen­
ni a Vízöntő, néha esik.
Augusztus 30-án feltűnnek a Szűz vállai, megszűnnek a passzát szelek,
az idő néha hűvös.
Augusztus 31-én este feljön a Andromeda, néha hideg van.
59. Ezekben a napokban szemzik a fügefákat, ezt a szemzési módot
emplastratión-ak nevezik. Ezt kényelmesebben el lehet végezni az előző
hónapban, július tizenötödike után, néhányan ebben az időben szemzik a
többi fát is. 60. Bizonyos tengermelléki helyeken, mint pl. Baetica vagy
Africa, szüretelnek. Hűvösebb vidéken viszont pulveratiót végeznek, ezt a
földművesek porrátörésnek mondják, amikor a szőlőben minden rögöt
megtörnek és porrá zúznak. Ebben az időben — a szőlő földjének por-
rátörése előtt — ha a föld sovány, vagy a szőlőtőkék ritkák, három-négy
modius csillagfürtöt vetnek el minden iugerumon, ezt bele kell boronálni, és
miután nőni kezd, az első kapálásnál aláforgatva, kitűnő trágya a szőlőnek.
61. Sokan viszont, ha az éghajlat esős, mint pl. Itáliában, Róm a környékén,
lelevelezik a szőlőt, hogy a termés meg tudjon érni, és ne rothadjon meg
az esőtől. Ellenben meleg vidéken, mint a fent említett provinciákban,
szüret táján szalmával vagy valami más fedőanyaggal árnyékolják a szőlőt,
nehogy a szelektől és a hőségtől összeaszalódjon. 62. Ez az időszak az aszalt
füge és szőlő készítésének az ideje is, hogy ezekből hogyan kell aszút
készíteni, majd a m aga helyén el fogom mondani, amikor a felügyelő
feleségének {vilicd) feladatairól lesz szó. Ahol perje vagy sás tenyészik, ezt
augusztus hónapban ajánlatos gyökerestül kiirtani, mégis jobb azonban
július tizenötödike körül, a K utya csillagkép feljötte előtt.
Szeptember 1-én meleg van.
Szeptember 2-án megszűnik lenyugodni a déli Hal, meleg van.

353
 Szeptember 5-én feljön az Ökörhajtó (Arcturus), a szél nyugati vagy
északnyugati.
Szeptember 7-én kezd lenyugodni az északi H al, feljön a Bak (Capra),
szél várható.
Szeptember 11-én nyugati vagy déli a szél, feljön a Szűz csillagzat
középső része.
64. Ezekben a napokban a tengermelléki helyeken és a meleg
vidékeken a szüret és a többi fent említett tevékenység kényelmesen
elvégezhető. Be kell fejezni a másodszori szántást, ha a talaj későn lett
feltörve, ha viszont korábban, akkor ajánlatos harmadszor is felszántani.
Akik fűszerezni szokták a bort, ebben az időben készítik elő a tengervizet,
és odaszállítva felforralják, az előkészítés módját a felügyelő feleségének a
kötelességei között fogom elmondani.
Szeptember 13-án az előbbi csillagállás néha vihart jelez.
Szeptember 17-én feljön az Ökörhajtó {Arcturus), a szél nyugati vagy
déli, de olykor keleti, amit néhányan VulturnusmkV) neveznek.
Szeptember 18-án feljön a Szűz kalásza {Spica Virginis), a szél nyugati
vagy északnyugati.
Szeptember 19-én a N ap átmegy a Mérleg jegyébe, reggel feltűnik a
Serleg (Crater).
Szeptember 21-én reggel lemegy a H alak csillagzat, és szintén kezd
lenyugodni a Kos (Aries), a szél nyugati vagy északnyugati, néha déli,
záporokkal.
Szeptember 22-én lemegy az Argó hajó, szél várható és néha eső.
Szeptember 23-án reggel kezd feljönni a Kentaur (Centaurus), szél
várható, néha eső.
66. Szeptember 24-én, 25-én és 26-án van az őszi napéjegyenlőség, eső
várható.
Szeptember 27-én feljönnek a Kecskegidák (Haedi), nyugati szél fúj,
néha déli, esővel kísérve.
Szeptember 28-án megszűnik feljönni a Szűz, szél várható.
67. Több helyen is ezekben a napokban van a szüret, a szőlő érettségét
egyesek más-más módon állapítják meg. Némelyek úgy gondolják, hogy
itt a szüret ideje, miután azt látták, hogy a szőlőszemek valamely része

19 Hegység Apuliában, ma: Volcore, innen kapta a nevét egy délkeleti szél.

354
érett, mások akkor, amikor színes fényes szőlőszemeket vettek észre,
megint mások akkor, miután azt látták, hogy leszáradtak a levelek.
Mindezek azonban megtévesztők: mivel ugyanez mind előfordulhat az
éretlen szőlőkkel is, a heves nap, vagy pedig az évszak zordsága miatt. 68.
Ezért egyesek kóstolással vizsgálják meg az érettséget, ebből m eg tudják
ítélni, akár édes a szőlőszem leve, akár pedig fanyar. Azonban ez az eljárás
is okozhat tévedést, ugyanis bizonyos fanyar ízű szőlőfajták sohasem
lesznek édesek. 69. így a legjobb, amit tehetünk, hogy a természetes
érettséget nézzük. A természetes érettség pedig az, ha összenyomva a
szőlőszemet, a bogyóban található m agok sötét színűek, vagy néha szinte
feketék. Színt ugyanis semmi más nem tud adni a szőlőmagoknak, csakis
a természetes érettség, mert ezek annyira a szemek közepén vannak, védve
naptól és a szelektől, és a nedvesség sem engedi, hogy átmelegedjen vagy
m egsötétedjen, kivéve m agától a természettől. 70. Amikor a felügyelő
megvizsgálva, észrevette ezt, tudni fogja, hogy itt van a szüret ideje.
Mielőtt hozzáfog a termés betakarításához, mindent elő kell készíteni,
lehetőleg az előző hónapban, ha erre nincsen mód, akkor lehet tizenöt nap­
pal előbb. A hordókat meg kell kátrányozni, ki kell súrolni, alaposan
kimosni tengervízzel vagy sós vízzel, és jól kiszárítani. 71. Elő kell készíteni
a dugókat és a szűrőket, valamint a többi kelléket, amelyek a bor
készítésénél nélkülözhetetlenek. Továbbá elő kell venni a sajtolókat, a saj­
toló edényeket, gondosan kitisztítani és kimosni, s ha szükséges meg-
kátrányozni, legyen előkészítve fa is, amivel felfőzi a főzött és sűrített m us­
tot. Ezenkívül jó előre gondoskodni kell arról a sóról és fűszerekről, ame­
lyekkel a bort tartósítani szokták.
Ez az előkészület azonban mégse vonja el egészen a felügyelőt a többi
mezei munkától. Száraz vidékeken ezekben a napokban kell a karórépát és
a fehérrépát megfelelő száraz helyen elraktározni. Úgyszintén a jövő évi
takarmányt téli tartalékul az ökröknek, továbbá a földművesek által lep­
keszegnek (görögszéna) nevezett hüvelyest, és akkor vetik a takarmány
bükkönyt is. 72. Ez az ideje a csillagfürt sajátos vetésének is, amelyről
egyesek úgy tartják, hogy a szérűről egyenesen a földbe kell kerülnie.
Ebben az időben aratják a közönséges itáliai kölest és a muhart, az
étkezésre szánt babot {passióim), vetőmagként való felhasználásra jobb
október végén, november elején. Azért, hogy mindezen teendőket el tudja
végezni a mezőn, a gazdaságon belüli feladatokat rá lehet bízni a felügyelő

355
feleségére, de úgy, hogy m aga a vilicus ellenőrizze, hogy a gazdaságban
minden rendben van-e.
O któber elseje és másodika néha szelet jelez.
73. Október 4-én a Göncölszekér reggel lenyugszik, a Szűz megszűnik
lemenni, ez olykor rossz időt jelez.
O któber 5-én este kezd feljönni a Koszorú (Corona), rossz idő várható.
O któber 6-án este feljönnek a Gödölyék (Haedi), lemegy a Kos közép­
ső része, a szél északi.
Október 8-án feljön a Koszorú fényes csillaga.
Október 10-én este feljönnek a Plejádok (Fiastyúk), nyugati, néha dél­
nyugati szél fúj, esővel.
Október 13-án és 14-én reggel teljes egészében megjelenik a Koszorú,
viharos déli szél, néha eső.
Ezekben a napokban szokott lenni a hidegebb vidékeken a szüret, és a
többi fent leírt munka. Ugyanezekben a tartományokban vetik a korai
gabonát, főként a tönkölybúzát. A kevésbé napos helyeken ez a megfelelő
idő a fajbúza vetésére. Mivel szó esett a vetésről, időszerű beszélni arról,
hogy milyen m agból mennyi szükséges egy iugerum területre.
75. Egy iugerum föld bevetéséhez négy-öt modius fajbúza kell, tönköly-
búzából kilenc-tíz modius, árpából öt-hat, közönséges és itáliai kölesből
négy-öt sextarius, csillagfürtből nyolc-tíz modius, paszulyból iphaselus) négy
modius, borsóból három-négy modius, babból hat modius, lencséből egy mo­
dius, vagy kicsivel több, lenből nyolc-tíz modius, csicseriborsóból három­
négy modius, takarmánybükkönyből három-négy modius, szezámból négy­
öt sextarius, takarmánynak való lednekből hét-nyolc modius, vetőm agnak
való lednekből öt-hat modius, keserű lednekből hét-nyolc, vagy árpával
keverve hat modius, lucernából tíz láb hosszú és öt láb széles területű ágyás-
ba egy cyathust kell vetni, kenderből hat szem kell egy négyzetlábnyi
területre.
76. Október 15-én és a következő két napon rossz idő van, néha har­
m at hullik, este feljön az Orion (lugulae).
Október 20-án a N ap átmegy a Skorpió jegyébe.
77. Október 20-án és 21-én reggel kezd lenyugodni a Fiastyúk, rossz
idő várható.
Október 22-én a Bika (Taurus) farka lenyugszik, déli szél fúj, néha
esővel.

356
 Október 25-én reggel megszűnik feljönni a Kentaur, ez szelet jelez.
Október 26-án feljön a Nepa (Skorpió) homloka, szél várható.
Október 28-án lenyugszik a Fiastyúk, télies az idő, hideggel és faggyal.
Október 29-én lemegy az Ökörhajtó CArcturus), szeles nap.
Október 30-án és 31-én kezd lemenni a Cassiope,20 szeles idő várható.
79. Ezekben a napokban bármilyen növénynek megfelelő az idő, amit
át kell ültetni, továbbá valamennyi csemete számára. Jó l társítható a szilfa
a szőlővel, kedvezően telepíthetők a dugványok, mind a fás-szőlőskertben
mind pedig a szőlőültetvényen. Ez az ideje a faiskolában a gyom lálásnak és
a kapálásnak, a gyümölcsfák tisztító körülásásának, továbbá ilyenkor kell
a szőlőt visszavágni, és a fás-szőlőskertben szintén metszeni kell. Szükséges
visszavágni azokat a faiskolákat, amelyek nem lettek lekacsozva megfelelő
időben, továbbá a faiskolában lévő fügefa csemetéket egy ágra vissza kell
vágni, ezt jobb akkor megtenni, amikor m ég zsengék, a bim bók
leszedésével. A gazdálkodóknak minden munkát gonddal kell elvégezniük,
különösképpen a vetést. 80. A földműveseknek az a mondása, hogy a korai
vetés gyakran megcsal bennünket, a kései viszont soha, hacsak nem rossz.
Általánosságban azt tanácsolom, hogyha a vidék hideg éghajlatú, ott kell
vetni legkorábban, ahol viszont meleg, ott a legkésőbb. 81. Ú gy tartják,
hogy a lednek és a bab trágyázza a földet. A csillagfürt csakis akkor
hasznos trágya, ha virágzáskor leszántod. Más semmi olyan nincs, ami
munkamentes időben vethető és gyűjthető be. Ezt ugyanis legelőször, min­
den más vetés előtt elvetheted, és legutoljára, minden más után lehet
betakarítani. 82. Miután elvetetted, amit elszórtál meg kell boronálni. Két
iugerumot kényelmesen megboronál három napszámos, és kiássák a tönkre­
ment fákat, ámbár a régiek szerint egy iugerumot egy napszámosnak kell
kigyomlálnia és megboronálnia, én azonban ennek helytálló voltát nem
merném megerősíteni.
Ugyanebben az időben kell az árkokat és a patakokat kitisztítani,
lefolyásokat és vízlevezetőket létesíteni. 83. Ezekben a napokban —ha van
— jó adni az ökröknek kőrisfa-, ha az nincs, akkor vadkörte-, ha az sincs,
akkor tölgyfalom bot enni. Hasznos továbbá minden igavonó párosnak egy
modius m akkot adni, ne többet, nehogy m egbetegedjenek, és nem
kevesebb mint harminc napon át. H a ugyanis ennél kevesebb napig adjuk,

20 Cepheus felesége, Androméda anyja, később csillag formájában az égre került.

ahogyan Hyginus mondja, tavaszra az ökrök megrühesednek. A makkot
össze kell keverni polyvával, és így tenni az ökrök elé, ugyanakkor ha vala­
ki vegyes, vadon tenyésző erdőt kíván létesíteni, jó ha elveti a m akkot a
többi m aggal együtt. Ekkor kell az olajbogyót leszedni, amiből zöld olajat
akarsz nyerni, ami többféle bogyóból a legjobb akkor, amikor éppen kez­
denek feketedni. Fanyar olajat kizárólag fehér bogyóból lehet készíteni.
84. N ovem ber 1-én és a következő napon lenyugszik a Bika feje, eső
várható.
Novem ber 3-án reggel feljön a Lantocska (Fidicula), hideg van és eső.
N ovem ber 6-án ugyanez a csillag teljesen feljön, a szél déli vagy nyu­
gati, hideg van.
Novem ber 7-én rossz idő várható, télies hideg van.
Novem ber 8-án reggel lemegy a Fiastyúk, ez rossz időt jelez, télies
hideg.
Novem ber 9-én feljön a Skorpió, rossz idő várható, a szél délkeleti,
néha harmat hullik.
Novem ber 10-e a tél kezdete, déli vagy délkeleti szél, néha harmat hul­
lik.
85. Ezekben a napokban, egészen november 13-ig nyugodtan végezd
el, amit az előző hónapban nem tudtál befejezni. Különösen ügyelj azon­
ban arra, hogy a holdtöltét megelőző napon, ha ez nem lehetséges, akkor
a holdtölte napján, minden babot, amit vetni szándékozol, egy napon vesd
el, a m adaraktól és az állatoktól megvédve, később is be lehet takarni. H a
a hold járása lehetővé teszi, november 13-a előtt legyen megboronálva az,
amit nagyon zsíros és új földbe vetettél, ha nem lehet, akkor az, amit a
legtrágyásabba. 86. Elegendő minden egyes iugerumia 18 szekérrakomány
trágyát szórni. Egy szekérnyi trágya 80 modius, ez azt jelenti, hogy 5 modius
trágyát szórhatsz ki egy akkora területre, amelyik minden irányban 10 láb.
Ez a számítás igazolja, hogy az egész iugerumta. elegendő 1440 modius. 87.
Akkor ajánlatos körülkapálni az olajfákat is, és ha kevéssé termékenyek,
valamint ha a tetejükön leszáradt ágak vannak, akkor a nagy fák köré szór­
jál 4 modius kecsketrágyát, a többiekhez pedig nagyság szerint adagold.
Ugyanebben az időben a szőlő m egkapálása után minden tőke mellé egy
sextarius galam btrágyát, vagy egy congius emberi vizeletet, vagy 4 sextarius
m ásfajta trágyát tegyél. Egy iugerum szőlőültetvényt, ahol 6 láb a tövek
távolsága, két napszámos kitisztít (rendbe tesz).

358

■
 88. N ovem ber 13-án az időjárás bizonytalan, mégis gyakran csendes.
N ovem ber 16-án reggel feljön a Lant (Fidis), déli szél, néha erős északi
szél fúj.
N ovem ber 17-én a szél északkeletről fúj, olykor délről, esővel kísérve.
Novem ber 18-án a N ap belép a Nyilas jegyébe, hajnalban feljönnek a
Hyadok, rossz idő várható.
Novem ber 20-án a Bika szarvai este lenyugszanak, hideg északi szél fúj
és esik.
Novem ber 21-én reggel lenyugszanak a Hyadok, az idő télies.
Novem ber 22-én reggel lemegy a Nyúl (Lepus), szél várható.
N ovem ber 25-én napkeltekor lemegy a Kutya csillagzat, az időjárás
télies.
Novem ber 30-án egészen lenyugszanak a Hyadok, a szél nyugatról,
néha délről fúj, olykor esik is.
90. Ezekben a napokban be kell fejezni azokat a feladatokat, amelyeket
elmulasztottál a megelőző időszakban. H a nem nagyon sokat vetünk,
akkor a legkedvezőbb december elseje előtt vetni. Mivel azonban az éjsza­
kák hosszabbak, valamennyit hozzá kell adni a naphoz. Van ugyanis sok­
féle olyan tevékenység, amelyet mécses világánál is jól lehet végezni. H a
például szőlőültetvényed van, jól lehet faragni és hegyezni a sima és a hasí­
tott karót, vagy ha a vidék sok husángfát és paratölgyet nevel, lehet
kasokat készíteni a méhek számára, vagy ha sok a pálm afa vagy a
seprűzanót (.spartum), kosarak és vékák, vagy ha a vessző sok, akkor
vesszőkosarak készíthetők. 91. Azonban, hogy ne soroljak fel mindent,
minden vidéken adódik valami, ami mécses világnál végezhető. Mert a rest
földműves várja a rövid napot, különösen azokon a vidékeken, ahol a téli
napok kilenc órásak, amíg az éjszakák tizenöt órásak. 92. Lehet például az
előző nap levágott fűzfát világítás mellett megtisztítani és szőlőkötözéshez
előkészíteni. H a ez természeténél fogva nem eléggé hajlékony, akkor
tizenöt nappal előbb le kell vágni, és megtisztítva elásni a trágyában, hogy
puhuljon. H a viszont már korábban levágva kiszáradt, meg kell áztatni a
halastóban. Lehet mécses világa mellett élesíteni a vasszerszámokat, vagy
azokhoz nyeleket készíteni, erre a célra legjobb faanyag a tölgy, azután a
gyertyán, és ezek után a kőrisfa.
93. December 1-én a nap bizonytalan, többnyire csendes.
December 6-án lemegy a Nyilas közepe, szeles idő várható.

359
 December 7-én reggel feljön a Sas (A quila), a szél délkeleti, néha déli,
időnként dér hullik.
December 11-én a szél északkeleti vagy északi, de néha déli, esővel
kísérve.
Ezekben a napokban az elmúlt hónapban elmulasztott teendőket kell
elvégezni, mérsékelt vagy meleg éghajlatú vidékeken, ugyanis hideg
területeken ilyenkor már semmit sem lehet csinálni.
December 13-án reggel teljes egészében feljön a Skorpió, az időjárás
télies.
94. December 17-én a N ap átmegy a Bak (Capricornus) jegyébe,
Hipparchus szerint ez a téli napforduló, amelyet gyakran szél jelez.
December 18-a jelzi a szél irányának a megváltozását.
December 23-án reggel lemegy a Kecske (Capra), szél várható.
December 24-én a chaldeusok megfigyelései szerint a téli napforduló.
December 27-én reggel kezd feljönni a Delfin (Delphinus), szél várható.
December 29-én a Sas (Aquila) este lenyugszik, télies az idő.
December 30-án a K utya (Canicula) este lemegy, rossz idő lesz.
95. Ezekben a napokban a legaggályosabb földművesek szerint, a földet
nem szabad vasszerszámmal érinteni, kivéve a szőlőt. így ezen kívül bár­
mit lehet végezni, mint pl. a következőket: olajbogyót begyűjteni és feldol­
gozni, szőlőt karózni és fent rögzíteni, hogy a keresztléceket felhelyezve
felkantározzák. 96. Egyébként kötözni, vagyis a vesszőket felkötni ebben
az időszakban nem ajánlatos, mert a fagy okozta merevségük folytán
gyakran eltörnek. Ezekben a napokban eredményesen lehet oltani a
cseresznyét, tuber almát, kajszibarackot, mandulát, valamint a többi korán
virágzó fákat. Egyesek ilyenkor vetik a hüvelyeseket.
97. Jan uár elsején az időjárás bizonytalan.
Jan uár 3-án lenyugszik a Rák (Cancer), az időjárás változékony.
Jan uár 4-e a tél közepe, sokat fúj a déli szél, néha esik.
Jan uár 5-én reggel feljön a Lant (Ficlis), az időjárás változékony.
Jan uár 8-án délről fúj a szél, de néha nyugatról.
Jan uár 9-én déli szél fúj, időnként esik.
Jan uár 12-én az időjárás bizonytalan.
98. Ezekben a napokban az aggályoskodó gazdálkodók tartózkodnak a
földműves tevékenységtől, kivéve, hogy január elsején a szerencsés kezdet

360
okából mindenfajta munkát elkezdenek. Egyébként szünetelnek a föld-
művelési m unkák egészen a következő hónap tizenharmadikáig.

A Z Ö K R Ö K TA K A R M Á N Y A AZ EGYES H Ó N A P O K B A N

A felügyelőnek tudnia kell, hogy egy pár igavonó ökörnek minden

egyes hónapban, naponta mit kell adnia. Ezért ennek a gondozásnak a
m ódját is ideiktatom.
99. Jan uár hónapban adjunk polyvát m egáztatott lednekkel, 6 sextari-
ust, vagy polyvát összezúzott csicseriborsóval, fél modiust, vagy takar-
mányos kosárban 20 módim falombot, vagy polyvát, amennyit megesznek,
és 20 font szénát, vagy bőségesen zöld lombot, tölgyet vagy babért, ami
mindebből a legjobb, száraz, árpás takarm ánygabona keveréket. Február
hónapban ugyanezt, márciusban szintén, vagy ha dolgozniuk kell, akkor
50 font szénát. 100. Áprilisban tölgy vagy nyárfalombot, elsejétől tizen­
harmadikáig, vagy polyvát, vagy 40 font szénát. Májusban adjunk takar­
mányt bőségesen, június elsejétől falombot, júliusban úgyszintén, augusz­
tusban ugyancsak, vagy pedig lednek polyvát 50 fontot. Szeptemberben
bőségesen kapjanak falombot, októberben lombot és fügefalevelet. 101.
Novemberben a hónap tizenharmadikáig falombot vagy fügefalevelet, egy
kosárnyit, tizenharmadika után egy modius m akkot polyvával összekeverve,
és egy modius m egáztatott csillagfürtöt polyvával keverve, vagy megérett
takarm ánygabona keveréket. Decemberben száraz falombot, vagy pedig
polyvát fél modius m egáztatott lednekkel összetörve, vagy fél modius csil­
lagfürtöt m egáztatva, vagy egy modius makkot, ahogyan fentebb m ond­
tam, vagy vegyes takarmánygabonát.

A K E R T M Ű V ELÉSE

III. 1. Miután áttekintettük azokat a feladatokat, amelyeket a felü­

gyelőnek az év bizonyos időszakaiban el kell végeznie, ígéretünkhöz híven
rátérünk a kertművelésre, amit úgy kell gondozni, hogy a mindennapi
élelem költségeit csökkentse, és hogy az odaérkező gazdának tudjon adni,
ahogyan a költő mondja, saját termésű, falusi ennivalót.21 2. Dem ocritus,22

21 Lásd Vergilius: Georgica 4, 133: „ Várta tömött asztal, nem pénzen vett vacsorával”.
22 Ismert abderai filozófus (Démokritos), Kr. e az 5. században élt.

361
Georgicon című könyvében azt írja, hogy azok az emberek nem túlságosan
bölcsen cselekszenek, akik erős védelemmel veszik körül kertjeiket, mert a
téglakerítés sem tart örökké, többnyire kikezdik az esők és az időjárás, és
az egész dolog nem éri meg a kövek költségét. H a valaki túlságosan magas
kerítést akar, ahhoz egy vagyon kell. Én m agam ajánlok egy m egoldást,
hogyan lehet nem sok munkával megóvni a kertet, az arra járó emberek­
től és állatoktól.

A K E R T V ÉD ELM ÉR Ő L ÉS M Ű V ELÉSÉRŐL

3. A legrégebbi szerzők élősövény kerítés létesítését jobbnak tartják az

építettnél, mivel ez nemcsak kisebb költséget kíván, hanem hosszabb élet­
tartam ú is. Ezért a tüskésbokrok ültetésével létesített kerítéssel kapcsolat­
ban a következő útm utatást adják nekünk. 4. A területet, amit be akarsz
keríteni — amint a föld az őszi napéjegyenlőség után átázik az esőktől —,
körül kell keríteni kettős barázdával, amelyeknek az egymástól való távol­
sága három láb. Azok mélységének bőven elég két láb, ezeket télen
hagyjuk üresen állni, előkészítve az oda szánt m agokat. Ezek pedig az igen
nagy tövisűek m agvai legyenek, mint a szeder, a téli magyal, amit a
görögök kynostahonndk (Krisztustövis) mondanak, mi pedig kutyatövis­
nek.23 Ezeknek a töviseknek a magvait a lehető megérettebben kell össze­
gyűjteni, és összekeverni megőrölt lednek lisztjével, amit vízben m egáztat­
tunk, és így fel kell kenni régi hajókötélre, vagy bármilyen más kötelékre.
Miután ezek m egszáradtak, a köteleket tegyük fel a padlásra. Majd
negyven nappal a tél elmúlta után, —kb. a fecskék érkezése táján, mikor
már feltámad a nyugati szél, február tizenharmadika után, - ha a tél
folyamán víz gyűlt össze a barázdákban, merjük ki, lazítsuk m eg a földet,
amit ősszel kiszórtunk, és töltsük meg vele a barázdát félig. 6. Ezután
előhozva a padlásról az említett kötelet, nyújtsuk ki, és mindkét barázdá­
ba hosszan belefektetve, úgy temessük be, hogy ne legyen túlságosan sok
föld a kötelek fölött, —amelyeknek a fonataiban a tövisek m agjai vannak,
- hogy ki tudjanak kelni. Ezek kb. harminc nap múlva előbújnak, és
ahogyan kezdenek növekedni, úgy kell alakítani, hogy befelé, a barázdák
közötti rész felé hajoljanak. 7. Középre vesszősövényt kell készíteni, ame­
lyet fent befutnak a tövisbokrok a kétoldali barázdából, és amelyeken

23 Palinurtis australis, illetve rosa semperviretis.

mintegy támasztékokon nyugszanak addig, amíg megerősödnek. Az ilyen
tövisgyepűt nem lehet kiirtani, csakis úgy, ha gyökerestül kiásod.
Egyébként kétségtelenül igaz, hogy a tűz pusztítása után is jobban kinő. A
régiek a kertnek leginkább ilyen módon való bekerítését ajánlják.

A K E R T FEK V ÉSE

8. Célszerű a helyet a villa közelében kiválasztani —ha a terület fekvése

megengedi — elsősorban zsíros földet, ahol patak is van, ha nincsen
folyóvíz, akkor ásott kútból lehet öntözni. A kutat - hogy az egész évben
biztosítson vizet — akkor kell ásni, amikor a N ap a Szűz csillagzat utolsó
részébe ér, ez szeptemberben van, az őszi napéjegyenlőség előtt. A legjobb
időszak a források vízhozamának felderítésére, amikor a föld már erősen
hiányolja az esővizet, a nyári hőség után. 9. Elővigyázatosnak kell lenni,
nehogy a kert a szérű közelében legyen, nehogy csépléskor a szél a port és
a polyvát ráhordja, mert ezek mindegyike árt a zöldségeknek. A föld elren­
dezésének és m egkapálásának két időszaka van, minthogy a zöldségek
vetésének is két időpontja lehet. A legtöbb növényt ugyanis ősszel és
tavasszal vetik, öntözött terülteken mégis jobb tavasszal, mivel az év enyhe
kezdete jót tesz a kikelő m agvaknak, a nyári szárazságot pedig enyhítik a
források. 10. Ahol ellenben a hely természetes adottsága nem teszi lehe­
tővé sem a természetes sem pedig a mesterséges öntözést, ott semmiféle
más segítség nincsen, mint a téli esőzések. A legszárazabb helyeken is biz­
tosítható az eredmény, ha mélyebben műveled meg a talajt, bőven elég
három láb mélyen leásni úgy, hogy amit feldobálsz, az négy lábnyira
m agasodjon.
11. Ahol bőven van lehetőség öntözésre, elég lesz kettős kapával két
lábnál nem mélyebben megforgatni a földet. Gondunk legyen rá azonban,
hogy a föld, amit tavasszal kell bevetni, ősszel, november elseje körül fel
legyen ásva, amit pedig később akarunk bevetni, azt május hónapban for­
gassuk meg, hogy vagy a téli fagyoktól, vagy a nyári hőségtől porladjanak
szét a göröngyök, és a gyom ok gyökerei elpusztuljanak. N em sokkal előtte
kell m egtrágyázni: hanem mikor közeleg a vetés ideje, azelőtt öt nappal
gyom talanítsuk a talajt, trágyázzuk meg, és gondosan ássuk fel újra, hogy
a föld összekeveredjen a trágyával. 12. A célnak leginkább a szamártrágya
felel meg, mivel ez növeli a legkevésbé a gyomot, a következő a szarvas-
marháé vagy a juhoké, ha már egy évig érett. Azt ami az emberektől szár­
363
mazik —ámbár a legjobbnak tartják —nem kell alkalmazni, kivéve csupasz
kavicsokon, vagy a gyenge, nagyon laza homokon, amikor nagyobb
táperőre van szükség. 13. Azt a talajt, amit tavasszal akarunk bevetni, az
ősz elmúltával hagyjuk felszántva heverni, a téli fagyoktól és esőzésektől
porladni, ellentétben a nyári hőséggel, a fagy ereje átérleli a földet, és
porhanyósabbá teszi. Ezért mikor elmúlik a tél, végre szétszórják a trágyát,
s január tizenharmadika körül újra felkapálják a földet és felosztják ágyá-
sokra. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy a gyomlálok keze könnyedén beér­
jen a fele szélességig, nehogy akik a gyomot keresik, kénytelenek legyenek
a növényeket letaposni, inkább haladjanak az ösvényeken, és az ágyásokat
kétfelől gyomtalanítsák.
14. Bőven esett szó azokról, amelyeket a vetés előtt kell elvégezni.
Most azt fogom előadni, mit és mikor kell megmunkálni vagy elvetni,
először azokat veszem sorra, amelyeket kétféle időben, ősszel és tavasszal is
lehet vetni. Ezek a következő magok: káposzta, saláta, articsóka, mustár,
zsázsa, koriander, turbolya, kapor, paszternák, siser24 és a mák, ezeket vagy
szeptember elseje körül, vagy még jobb, március elseje előtt, februárban
vetni.
15. Száraz és meleg vidékeken, amilyenek pl. Calabria és Apulia
tengerparti területei, január tizenharmadika körül földbe lehet rakni.
Másrészről azok a magok, amelyeket csak ősszel kell vetni, ha netalán
tengermelléki vagy napos földet lakunk, a következők: fokhagyma, aprófe­
jű hagym a (gyöngyhagyma), afrikai fokhagyma (ulpicum) és a mustár.
Vegyük azonban inkább sorra, hogy melyik hónapban mit célszerű vetni.
16. Tehát január elsején rögtön jó elvetni a kerti zsázsát. Február
hónapban vagy palántáról, vagy magról a rutát és a spárgát, továbbá a
vöröshagyma és a póréhagymamagot, úgyszintén - ha tavasszal és nyáron
termést akarsz - a szíriai gyökér, a répa és a karórépa m agját. Ez továbbá
a fokhagym a és az afrikai fokhagyma {ulpicum) vetésének utolsó ideje is. 17.
Március elseje körül, napos vidéken lehet szétültetni a póréhagym át — ha
elég nagy —, március végén pedig a paszternákot.25 Ezután április elseje
körül szintén a póréhagymát és az örvösgyökeret (inula) és a kései ruta­
palántát. Úgyszintén el kell vetni az uborkát, a tököt és a kaprot, hogy

24 Ehető édesgyökerű növény, mézes bolonyik, vagy másik nevén mézes murok.
25 Panax = pastineaea.

364
időben legyen. A cékla vetésére a legmegfelelőbb idő az, amikor a grá­
nátalma virágzik. 18. A póréhagymafejeket május tizenötödike körül lehet
gond nélkül átültetni. Ezután, minthogy közeledik a nyár, nem kell sem­
mit sem vetni, kivéve zellermagot - ha öntözöd - , akkor ugyanis jól
növekszik nyáron is. Egyébként augusztusban a Vulcanus26 ünnep táján
van a harmadik vetési szezon: ez a legjobb idő a retek vetésére és a répáéra,
úgyszintén a karórépa, a siser és feketekáposzta27 számára.
19- Ezek tehát a vetési időszakok. Most azonban azokról kívánok szól­
ni, amelyek különös gondozást igényelnek, amelyeket mellőzök, az azt
jelenti, hogy nincsen velük semmi különös teendő, eltekintve a gyom-
lálástól. Erről egyszer és mindenkorra annyit kell megjegyezni, hogy
gyom ok kiirtása minden időben javasolt.
20. Az ulpicumot, amit afrikai hagymának neveznek, a görögök pedig
afroskordo?inak,2X mondják, messze nagyobbra nő mint a fokhagyma, kb.
október elseje előtt ültetik, előzőleg a fejet gerezdekre szedik szét. Egy
hagymafej ugyanis több, összetapadó gerezdből áll, úgy mint a fokhagy­
ma. Miután ezeket szétszedik, bakhátakba kell ültetni, hogy a téli
csapadék kevésbé ártson neki. 21. A bakhát hasonló ahhoz a barázda­
közhöz, amit a földművesek a szántóföldi vetésnél azért készítenek, hogy
elkerüljék a víznek az ottani megállását. Ilyenekből a kertekben kisebbeket
kell kialakítani, és annak a tetején, vagyis a gerincén, tenyérnyi távolságra
kell rakni a fokhagym a és az afrikai hagymagerezdeket, ugyanis azt is
hasonló módon ültetik. A barázdák közötti mélyedések egymástól félláb-
nyi távolságra legyenek. Ezután amikor a fokhagymagerezdek már három
levelet hajtottak, ki kell gyomlálni. Minél gyakrabban teszik meg ezt,
annál jobban fognak nőni a hagymafejek. Ezután mielőtt szárba szökken­
nének, minden zöld levelet meg kell csavarni, ajánlatos továbbá a földre
teríteni, hogy a hagym ák nagyobbak legyenek. 22. H ideg vidékeken ezek
egyikét sem kell ősszel ültetni, mivel a téli időjárás tönkreteszi. Januárban
általában már enyhül az idő, ezért hideg területeken legjobb a fokhagymát
vagy afrikai hagymát az említett hónap tizenharmadika körül ültetni.
Azonban amikor ültetjük, vagy már éretten elraktározzuk a padláson,

26 Augusztus 23-
27 Smyrnium perfolium
28 A modern botanikai neve allitm sativurn.
ügyeljünk rá, hogy azokban az órákban, amikor ültetjük, vagy felszedjük,
a hold a horizont alatt álljon. így elültetve, és így raktározva ugyanis úgy
tartják nem lesz nagyon csípős, és a szaga sem annyira erős. 23. Sokan
mégis január elseje előtt, decemberben ültetik, a déli órákban, ha az enyhe
időjárás, és a föld fekvése lehetővé teszi.
A káposztát akkor kell kiültetni, amikor már hat levele van, úgy, hogy
a gyökerét előtte folyékony trágyával be kell kenni, és három tengeri
algaszállal körülkötve elültetni. Ez annyit tesz, hogy főzéskor gyorsabban
m egpuhul, és természetes sziksó nélkül is m egtartja zöld színét. 24. Hideg
és esős vidékeken ennek legjobb ültetési ideje április tizenharmadika után
van, és miután ennek elültetett palántái megerednek — amennyire a
kertész m unkája megengedi - ha gyakrabban kapálják és trágyázzák, job­
ban megerősödött és teltebb káposztafejet és hajtást (cyma) hoz. Némelyek
ugyanezt a növényt napos helyeken március elseje körül ültetik: de ezek
nagyobb része hajtást fejleszt, és később nem hoz téli káposztafejet, mivel
már levágták. A legnagyobb káposztafejeket kétszer is átültetheted, ha ezt
teszed, azt mondják több és nagyobb szemű m agokat hoz.
25. A salátát ugyanannyi levéllel kell kiültetni, mint a káposztát.
N apos, tengermelléki helyeken ősszel elültetve a legjobb, ellentétben a
mediterrán és hideg vidékekkel: télen nem egyformán jól tenyészik. Azon­
ban ennek a gyökerét is trágyával kell megkenni, bővebben igényel vizet,
s így zsengébb lesz e levele. 26. Több salátafajta van viszont, ezek minde­
gyikét a m aga idejében kell vetni: van fekete és bíborszínű közöttük, zöld
színű és fodros levelű, mint pl. a Caeciliana. Ezek jól vethetők január hó­
napban, ellenben a cappadókiai, amelyik halovány, hullámos és sűrű levél­
lel nő, február hónapban, azt a változatot pedig, amelyik fényes és nagyon
fodros levelű, -am ilyen Baetica tartományban és Gades városában talál­
ható, —március hónapban jó palántázni. 27. Ismeretes a ciprusi fajta, ame­
lyiknek a színe fehérből vörösbe hajló, sima és nagyon zsenge levelű,
kényelmesen ültethető egészen október tizenötödikéig. N apos éghajlatú
vidéken, mégis — ezeken a helyeken bőségesen van víz — majdnem egész
évben lehet salátát vetni. Azért, hogy később magozzon fel, amikor már
valamennyire m egnőtt, a közepébe egy kicsi cserepet tesznek, és attól,
mintegy súlytól kényszerítve, széjjel fog terülni. Ugyanez az eljárás a
cikória esetében is, mivel azonban ez jobban tűri a telet, ezért hideg
vidékeken is lehet vetni kora ősszel.

366
 28. Az articsóka palántát jobb az őszi napéjegyenlőség táján ültetni, a
m agját előnyösebb március elseje körül elvetni, a palántáját november el­
seje körül ültessük el, és hamuval trágyázzuk meg. A zöldségfélék számára
ezt a trágyafajtát tartják a legjobbnak. 29. Ugyanígy a mustár, koriander,
fehérmustár, valamint a bazsalikom, ahogyan elvetettük őket, úgy m arad­
nak a helyükön, nincs szükség ezek másféle gondozására, mint a trágyázás
és a gyom lálás. Vethető azonban tavasszal is, nemcsak ősszel. A m ustár­
palánta a tél elején átültetve több hajtást fog hozni tavasszal. A paszternák
ipanax) mindkét időszakban, könnyű és alaposan m egm unkált földbe
vethető, nagyon ritkára, hogy jobban növekedjen, a tavaszi vetés azonban
mégis jobb.
30. A póréhagym át, ha vágni akarod - a régiek szerint —sűrűbbre kell
vetni, és így hagyni, majd miután kihajtott, levágni. Azonban a hosszú
gyakorlat rávezetett bennünket arra, hogy jobb ha széjjelrakod, ugyanúgy
mint a nagyfejű hagym át, — a távolság négy ujjnyi - és amikor m egnőtt,
levágod. 31. Abban az esetben viszont, ha nagyfejű hagymát akarsz, arra
kell ügyelni, hogy átültetésnél, mielőtt belerakod a földbe, minden apró
gyökeret vágj le róla és a szárának a végeit nyirbáld meg, azután kis
cserépedényt vagy kagylót tégy mindegyik alá — mintegy lakhelyül — és
temesd be, így nagyobbak lesznek a fejek. 32. A fejes póréhagyma
művelése pedig az állandó kapálás és trágyázás, nem más a metélőhagymáé
sem, csupán annyiban, hogy annyiszor kell öntözni és trágyázni, ahányszor
levágtuk. Meleg vidékeken ennek a m agját január hónapban, hideg
helyeken februárban vetik; hogy nagyobbra nőjön, néhány szem m agot
ritkaszövésű lenvászonba fognak bele, és így teszik a földbe. Azokon a
helyeken, ahol nem áll rendelkezésre víz, a fiatal növényt az őszi napéj­
egyenlőség körül át kell ültetni, ellenben amelyiknek tudsz nedvességet
biztosítani, azt május hónapban ajánlatos átültetni.
33. Zellert szaporíthatsz palántáról, magról szintén, de különösképpen
kedveli a vizet, ezért legkedvezőbben forrás mellett vethető. H a valaki azt
szeretné, hogy nagylevelű legyen, ritka szövésű lenvászonba fogjon bele
annyi m agot, amennyit három ujjal össze tud fogni, és így rakja ágyások-
ba. H a valaki inkább azt akarja, hogy fodros legyen a levele, annak a
m agot mozsárban, fűzfa karóval kell megtörni, héjától megtisztítani, és
hasonló módon, lenvászonba rakva a földbe tenni. 34. Ilyen körül­
ményesség nélkül is lehet dús levélzetet elérni, ha miután kihajtott, egy

367
fölötte görgetett hengerrel korlátozod a növekedését. Ennek a vetése leg­
előnyösebb május tizenötödike után, egészen a nyári napfordulóig, ugyanis
kedveli a meleget.
A kerti bazsalikomot is általában ezekben a napokban vetik, amelynek
a m agja miután földbe került, döngölővel vagy hengerrel gondosan
letömörítik. H a ugyanis lazára hagyod rajta a földet, általában tönkre­
megy.
35. A paszternák, a siser és az örvénygyökér jól tenyésznek mélyen m eg­
munkált, trágyás földben, de a lehető legritkábbra kell vetni ahhoz, hogy
nagyobbra nőjön. Az örvénygyökeret három láb távolságra ajánlatos vetni,
mivel hatalmas hajtásokat növeszt, és gyökereivel úgy kúszik mint a nád
gyökérzete. N em más ezek művelése sem, csak annyiban, hogy kapával el
kell távolítani a gyomokat. Legeredményesebben szeptember első felében,
vagy pedig augusztus végén ültethetők.
36. A „fekete káposztát”, amit a görögök petrosilionmk neveznek,
némelyek pedig szmürnainak, jól megmunkált földbe, magról kell vetni,
főként kerítés mellé, mert kedveli az árnyékot. Bármilyen helyen megnő,
ha elveted, hacsak gyökerestül ki nem ásod, ha miden második évben
hagyod m agot hozni, így hosszasan eltart, és művelésként csupán kevés
kapálást igényel. Vethető Vulcanus ünnepétől29 egészen szeptember else­
jéig, de lehet január hónapban is.
37. A menta édesvizet igényel, ezért eredménnyel palántázható március
hónapban, forrás közelében. H a netán nincsen m ag, lehet menta hajtását
szedni, és ezt megfordítva, csúcsával lefelé elültetni, ez a dolog elveszi a
vadságát, és visszaadja a szelídebb ízét.
38. Az ősszel magról vetett rutát, március hónapban kell szétültetni
napos helyen, köréje hamut kell halmozni és addig gyomlálni, am íg meg
nem erősödik, nehogy a gyomok elnyomják. Kesztyűvel kell gyomlálni
azonban, mert ha nem véded a kezed, ártalmas fekélyeket okoz. H a tudat­
lanságból mégis puszta kézzel gyomlálod, és kiütés vagy duzzanat
keletkezik, azonnal kend be olajjal. A rutabokor éveken át sértetlenül m eg­
marad, kivéve ha egy asszony, aki éppen menstruál, hozzáér, mert ettől
elpusztul.

2y Augusztus 23.

368
 39. A m ézfű,30 a tengerentúli majoránna és a kakukkfű, ahogyan az
előző könyvemben már előadtam, ezeket inkább a méhészeknek, mintsem
a kertészeknek kell vetniük. Mi ezeket fűszerként — ugyanis bizonyos
ételekhez nagyon alkalmasak — jónak ítéljük a kertekben tartani. N em
kívánnak zsíros, sem pedig trágyás földet, de szeretik a napot, mivel ezek
a legsoványabb talajon, általában tengermelléki helyeken, vadon nőnek.
40. Ezeket m agról vagy palántáról telepítik a tavaszi napforduló körül. A
mézfű estében jobb új palántákat kiültetni. Miután ezeket beleültettük a
földbe, hogy hamarabb megeredjenek, szárított mézfű leveleket kell
összetörni, és így összezúzva az előző napon, mint használni akarod, vízben
meg kell áztatni — ami m agába veszi a fű erejét —, és az elültetett palán­
tákat ezzel kell megöntözni, hogy ettől megerősödjenek.
41. Egyébként a majoránna életerősebb, minthogy különösebben gon­
dozni kellene. A március elseje előtt elültetett kerti zsázsát úgy lehet vágni,
mint a metélőhagymát, de ritkábban. Novem ber elseje után nem kell
vágni, mert a fagytól megviselve elpusztul: két esztendőn át mégis m eg­
marad, ha gondosan kapálják és trágyázzák. Számos helyen tíz éven át is
m egtartja életképességét.
42. A céklát magról kell vetni a gránátalm a virágzásakor, és amikor öt
levele van nyáron, szét kell ültetni, úgy, mint a káposztát, ha a hely ned­
ves, ha ellenben száraz, akkor ősszel, amikor kezdődnek az esőzések. A tur-
bolyát, a kerti paréjt úgyszintén, amit a görögök andraphaxinwaXc31
neveznek, október elseje körül kell földbe rakni, nem a leghidegebb
helyen. H a ugyanis azon a vidéken kemény a tél, akkor február tizenhar-
madika körül kell vetni, és a helyén hagyni. A m ák és kapor esetében
ugyanazok a vetési feltételek, mint a turbolyánál és kerti paréjnál.
43. A vetett kerti spárga, amit a népnyelv corrudának (vadspárga)
nevez, két évet vesz igénybe. Ezt zsíros, m egtrágyázott földbe február
tizenharmadika után úgy kell elvetni, hogy amennyi m agot három ujjal
össze tudsz fogni, azt külön kis fészkekbe tedd le, általában negyven nap
után összefonódnak egymással, mintegy egységet alkotnak, az így össze­
kötődött, egybefonódott kis gyökereket a kertészek spongeának nevezik.

30 Thymns vulgáris, illatos növény, más néven balzsamfű, ismeretes másik változata a tby-
mus scirpyllum vagy serpyllum, kakukkfű vagy vadcsombor.
31 Artiplex hortensis.

369
Ezeket huszonnégy hónap múlva ajánlatos napos helyre, jól megöntözött
és m egtrágyázott földbe átültetni. 44. A sorok egymástól egy láb távolság­
ra legyenek, és nem több, mint háromnegyed láb mélyen, melyre úgy kell
rárakni a spárga gyökereket (spongea), hogy földdel könnyedén betakarva
hajtsanak. Azonban száraz helyeken a m agokat a barázda mélyebb részébe
kell belehelyezni úgy, hogy mintegy kis teknőben maradjanak. Ezzel szem­
ben vizenyős helyeken a barázda gerincén kell elhelyezni, nehogy a túlzott
nedvesség ártson nekik. 45. Az első évben ezután az így telepített spárgát,
miután kihajtott, le kell törni, mert ha alulról akarod felhúzni, a még zsen­
ge és erőtlen gyökerekkel együtt kijön az egész gyökérzet (spongiola). A
következő évben nem kell letörni, hanem gyökerestül kitépni. H a ugyanis
nem így teszünk, a hajtások letörése megsérti a gyökérbimbókat, mintegy
m egvakítja azokat, és nem engedi, hogy a spárga kihajtson. Egyébként
azokat a hajtásokat, amelyek ősszel újra jönnek rajta, nem kell leszedni,
hanem egy részét meg kell hagyni magnak. 46. Miután felm agzott és
kiválogattuk a m agokat, a szárakat úgy, ahogy vannak, a saját helyükön le
kell égetni, azután a barázdákat felkapálni és gyomtalanítani, majd ezt
követően trágyát és hamut szórni rá, hogy egész télen, az esőzésektől átjár­
va, a nedvesség eljusson a gyökereikhez. Tavasszal mielőtt hajtani kezd,
kétfogú irtókapával —ami egyfajta vasszerszám —, m ozgassuk meg a talajt,
hogy kinőjön a szára, és a fellazított földben vastagabb legyen a gyökér.
47. A retek jól vethető évente kétszer, februárban, amikor tavaszi zöld­
ségeket akarunk, és augusztusban, a Vulcanalia ünnep táján, kései zöld­
ségként. Ezt a vetést kétségtelenül jobbnak tartják. Gondozása abban áll,
hogy trágyázott és jól megm unkált földje legyen, és amikor már vala­
mennyit nőtt, földet kell köréje halmozni, mert ha kilátszik, kemény és fás
lesz. '
48. Az uborka és a tök, ahol bőven van víz, kevesebb gondozást
igényel, ugyanis leginkább a nedvesség használ neki. H a ellenben száraz
helyen kell vetni, ahol nem lehet öntözni, február hónapban fél láb mély
gödröt kell készíteni. Ezután március tizenharmadika után, a mélység har­
m ad részéig be kell fedni rárakott szalmával, majd m egtrágyázott földdel
feltölteni a gödör feléig, majd belerakva a m agokat, addig öntözni, amíg
ki nem hajtanak. Mihelyt kezdenek megerősödni, földet odarakva kell
segíteni a növekedésüket egészen addig, amíg a gödör be nem telik. Ilyen
művelés mellett egész nyáron, öntözés nélkül elég erősek lesznek, és

370
kellemesebb ízű termést fognak hozni, mint az öntözöttek. 49. Vizes
helyeken korán - március elsejénél azonban nem előbb - vessük el, hogy a
tavaszi napéjegyenlőség elmúltával ki lehessen ültetni. A m agot a tök
közepéből kell venni, és a csúcsával lefelé fordítva a földbe tenni, hogy
nagyobbra nőjön. Alkalm asak arra, hogy edényként használjuk azokat —
mint pl. az alexandriai tököt —miután kiszáradt. 50. H a ellenben étkezési
célra, eladásra termeszted, akkor a tök „nyakából” kell m agot venni, és
vízszintesen földbe tenni, a termése annál hosszabb és keskenyebb lesz, ez
ugyanis drágább. Ügyelni kell azonban rá, hogy arra a helyre, ahová tököt
vagy uborkát akarsz vetni, a legkevésbé se lépjen asszony. Ugyanis a
zöldellő növények ezeknek a puszta érintésétől is ellankadnak. H a pedig
éppen menstruáció ideje van, akkor már a pillantásuktól is elenyészik a
növény. 51. A zsenge uborka nagyon kellemes lesz, ha a m agját vetés előtt
tejben m egáztatod. Ném elyek azért, hogy édes legyen, mézes vízzel teszik
ugyanezt. Aki korai uborkát akar, a tél elmúltával trágyás földdel
m egtöltött kosárba vesse el, és mérsékelten öntözze. Amikor kikelnek a
magok, langyos és enyhe napokon állítsa ki az épület mellé a szabadba
úgy, hogy a széltől védve legyen. Hideg és rossz idő esetén vigye tető alá.
Tegye ezt m indaddig, amíg elmúlik a tavaszi napéjegyenlőség. Ezután az
egész kosarat mélyítse bele a földbe, így nagyon korán lesz termése. 52. H a
megéri a fáradságot, lehet nagyobb edények alá kerekeket szerelni, hogy
könnyebb legyen kivinni és vissza az épületbe. Mindenesetre lehet védeni
üveglappal is, hogy mind a hideg, mind a derűs napokon biztosan kap­
janak fényt. 53. Ezzel a módszerrel Tiberius császár szinte egész évben
uborkához jutott. Én m agam viszont azt olvastam, hogy Egyiptom ban, a
mendesi32 Bolus ezt egyszerűbb módon tette, aki azt ajánlotta, hogy trá­
gyázott helyen, váltogatva a sorokat, husángfát (ferula) és szederbokrot
ültessünk. M ajd a napéjegyenlőség elmúltával, kevéssel a föld felett vágjuk
le ezeket, és faszeggel lazítsuk meg a husángfa és a szederbokor belsejét,
tegyünk bele trágyát, és ebbe dugjuk bele az uborkam agot, így a husáng
és a szeder mintegy anyanövényként saját m agával együtt táplálni fogja,
így elvetve hideg időben is lesz uborkatermésünk. Az uborka második
vetésének ideje általában a Quinquatria ünnep33 idején van.

52 Egyiptomi város.
55 Minerva istennő tiszteletére rendezték március 19 és 23 között.

371
 54. A kapribogyó a legtöbb tartományban vadon terem. Ahol viszont
nincsen, ha vetik, száraz helyet igényel. Ezért körül kell venni kicsi
árkokkal, amit kövekkel és kavicsokkal vagy pedig karthágói agyaggal kell
megtölteni, hogy olyan legyen, mint valami páncél, hogy azt az említett
növény hajtásai ne tudják áttörni, ezek befutják az egész kertet, hacsak
nem gátolják m eg valamiféle akadállyal. Ez nem csupán haszontalan (ezért
lehet irtani), hanem ártalmas kórokozót is hordoz, nedvétől ugyanis ter­
méketlenné válik a talaj. Művelés nélkül vagy nagyon kevés műveléssel is
megelégszik, ahogyan elhagyott földeken, gondozás nélkül is nő. Mindkét
napéjegyenlőség idején vethető.
56. A hagym a inkább gyakran, mintsem mélyen m egm unkált földet
igényel. Ezért a talajt november elsejétől kell felszántani, hogy a téli fagyok
és a hideg porhanyóssá tegyék. Negyven nap elteltével újra kell szántani,
és huszonnégy nap után harmadszor, és rögtön meg kell trágyázni. Majd
kettős kapával egyenletesen fellazítva, ágyásokba osztani, minden gyöke­
ret kiirtva. 57. Ezt követően február elsején, derűs időben ajánlatos elvetni
a m agot, ehhez valamennyi borsfű m agot is ajánlatos tenni, hogy az is
legyen. Zölden ugyanis jó enni, szárítva pedig hasznos ételfűszer. A
hagym át gyakrabban kell kapálni, de legalább négyszer vagy még
gyakrabban. H a m agot akarsz hagyni belőle, a legnagyobb fejű ascaloni
hagym ákat - ez a legjobb - , február hónapban ültesd ki négy-ötujjnyi
távolságra, és miután hajtani kezdenek, legalább háromszor kapáld meg.
58. Amikor szárat hajtott, kisebb lécrácsokat helyezve közéjük tartsd egye­
nesen a hagymaszárakat. Hacsak nem teszel oda sűrűn keresztberakott
nádszálakat, a szél elfekteti, és az összes m ag kiszóródik belőle. N em kell
hamarabb leszedni, mint érni kezd, és a m agok fekete színűek nem
lesznek. N e hagyjuk azonban kiszáradni, vagy hogy a m ag kihulljon,
hanem ép szárral szedjük le, és a napon szikkasszuk meg.
59. A karórépa és a fehérrépa két időszakban vethető, művelése azonos
a retekével. Mégis jobb az augusztusi vetés. Ezekből négy sextarius m ag
szükséges egy iugerum földre, a szíriai gyökérből ezen a mértéken felül egy
heminánál valamivel több m ag kell. 60. Aki ezt nyáron veti, vigyázzon rá,
nehogy a szárazság m iatt a földi bolha a még zsenge, növekvő leveleket le­
egye. Ez úgy kerülhető el, hogy a kéményben található port, vagy a tűz­
hely tetején lévő kormot össze kell gyűjteni, ezután a vetés előtt összeke­
verni a m aggal, vízzel meghinteni, és állni hagyni egy éjszaka, hogy a ned­

372
vességet beszívja. M ajd így m egáztatva másnap jól el lehet vetni. 6 l . A
régi írók, mint pl. Démocritos, azt tanácsolják, hogy minden m agot egy
gyógyfű levével, am it W /m n a k 34neveznek, kell kezelni, ugyanezt
használják a kártevők elleni védekezésül, ennek hatékonyságáról m agam is
m eggyőződtem. Gyakrabban alkalmazzák a port és a kormot, mivel a
szóban forgó növény nem áll bőven rendelkezésre, a növények épségét
ezekkel eléggé eredményesen lehet óvni. 62. A fehérrépa magjáról
Hyginus azt ajánlja, hogy cséplés után, amikor a polyva még a szérűn van,
kell elszórni, mivel így nagyobbak lesznek a fejek, ugyanis a talaj
keménysége m iatt nem tudják a gyökereiket mélyen a földbe engedni. Én
ezt gyakran kipróbáltam, jobbnak tartom ezt, úgyszintén a retket és a
karórépát is alaposan megm unkált földbe kell vetni. A vallásos érzületű
emberek m áig megőrizték azt a régi szokást, miszerint könyörögnek
vetéskor azért, hogy teremjen mind nekik, mind pedig a szomszédjaiknak.
63. H ideg vidékeken, ahol félő, hogy a téli fagyok tönkreteszik az őszi
vetést, nádból alacsony állványzatot készítenek, föléje vesszőt és szal-
m aköteget helyeznek, így védve a m agot a fagyoktól. Ahol viszont napos
a vidék, az esők után káros élőlények lepik meg a növényt, ezeket mi
hernyóknak (eruca) mondjuk, a görögök pedig kampainak nevezik, ezeket
vagy kézzel kell leszedni, vagy pedig a kora reggeli időben meg kell rázni
a zöldségbokrok szárait. így ugyanis - amíg az éjszakai hidegtől der­
m edtek —ha leesnek, nem mennek fel többé a növényre. 64. Felesleges ezt
tenni, ha a m agot vetés előtt —ahogyan mondtam —a secltm nevű növény
levével m egáztattuk. Miután így megkezeltük, nem tesz bennük kárt a
hernyó. Démocritos azonban az Antipathón című művében azt állítja, hogy
elpusztítja ezeket az élőlényeket, ha egy éppen menstruáló asszony kibon­
tott hajjal, mezítláb, háromszor körbejár minden egyes ágyást, így ugyanis
minden hernyó lehullik és elpusztul.
65. Ennyit gondoltam elmondani a kertművelésről és a felügyelő köte­
lességeiről, akire vonatkozóan a bevezetőben azt javasoltam, hogy jártas­
nak és képzettnek kell lennie valamennyi mezőgazdasági munkában, mivel
azonban mégis előfordul, hogy az emlékezetünk cserbenhagy bennünket
olyan dolgokban, amit tanultunk, ezeket az ismereteket könyvekből
gyakran ajánlatos felfrissíteni. Ezért idecsatoltam valamennyi könyvemnek

34 Sempervivmn tectorum, fülfű, használatáról fentebb már esett szó.

373
a tartalomjegyzékét, hogyha szükség van rá, könnyen m eg lehessen talál­
ni, mit melyikben kell keresni, és mit hogyan kell végezni.35

35 Columella itt, a l l . könyv után hozza az egyes könyvek tartalommutatóját, amit én

a magyar fordításban logikusabbnak láttam az adott könyvek elé tenni.
 TIZEN K ETTED IK KÖNYV

Általános házkörüli teendők, parancsok, amelyeket a vilicának követnie kell

— Hogyan kell kezelni az élelmiszerkészleteket — Milyen edényeket kell
előkészíteni az éléskamra felügyelőjének a sózással tartósított termények
elkészítéséhez —Hogyan kell a romlott borból ecetet készíteni —Hogyan lesz
erős a sós lé — A négy évszak gyógyfüvei, hogyan kell ezeket eltenni —
Hogyan készül az aludttej —A körte, alma és a többi gyümölcs tárolása —
A tengervíz és az édesvíz felforralása —A bor tárolásának módozatai —A
bor kezelése —A mézes víz és a méhser készítése —Sajt készítése és tárolása
házi szükségletre —Aszalt körte és alma —A szárított füge —Az aszúszőlő
készítése —A savanyúi (fanyar) füge —Mit kell előkészíteni a szürethez —A
bor feljavításának többféle módja —Az aszú készítése — A szőlőíz (sápa)
készítése —A sűrűre főzött must (defrutum) készítése —így kell a sűrű must­
ból Neopolitanumot készíteni — Hogyan kell a gyenge újborból óbort
készíteni — A gyenge bor feljavítása — Hogyan kell kezelni a bort, ha
valamilyen állat beleesett —Hogyan készül a csillás bor —Hogyan készül a
savanyú csillás bor — Hogyan készíts ürmös bort —Az ürmös és az izsópos
bor készítése —Hogyan készíts mirtuszbort —Hogyan készül a lőre (csigér)
—Hogyan tárolható újborban a sajt —Hogyan tedd el fazékban a szőlőt —
Hogyan tárold a gránátalmát —A kerek alma, a cestiana, a mézalma és a
többi almafajta tárolása —Az örvénygyökér tárolása —A fehér és a fekete
olajbogyó tárolása — Hogyan készül az olajbogyóhús — Hogyan készül az
olaj — Hogyan kell musttal kevert olajat készíteni — Hogyan készíthetsz
olajból kenőcsöt — Hogyan tedd el a gyökérgumót (rapa) és a karórépát —
Hogyan készíts mustárt —Hogyan tedd el a feketegyökeret és a murokgyöke-
ret — Hogyan készíthetsz moretumot (kerti zöldségekből készült étel) —
Hogyan készíts emésztést könnyítő szert (Oxyporum)

1.1. Az athéni Xenophón, P. Silvinusom, a Gazdálkodó (Oeconomicus)

című könyvében az állítja, hogy a természet a házasságot úgy rendezte el,
hogy ne csupán a legkellemesebb, hanem a leghasznosabb életközösség is
legyen. Először is, ahogyan Cicero mondja, nehogy a hosszú idő alatt

375
kipusztuljon az emberiség, ezért a férfit összekötötte az asszonnyal, ezután
tette azt, hogy ugyanebből a közösségből szülessenek m eg a halandók
számára az öregkor védelmező támaszai. 2. Továbbá mert az emberi
táplálékot és ruházatot, nem úgy, mint a vadállatoknak az erdőben és a
szabadban, hanem házban és otthonra kell beszerezni, ezért szükség volt
arra, hogy a kettő közül az egyik, kint a szabadban, szorgalmas munkával
szerezze meg ezt, a m ásikat pedig arra rendelte, hogy mindezt otthon rak­
tározza el. Ilyen módon tehát földet kell művelni, vagy hajózni kell, vagy
más tevékenységet folytatni azért, hogy valami vagyont szerezzünk.
Miután a megszerzett javak össze vannak gyűjtve a házban, szükség van
egy másikra, aki az összehordottakat őrizze, és a szükséges otthoni
teendőket elvégezze. 3. A gabonának és a többi földadta élelemnek ugyan­
is fedél szükséges, a juhok és a többi állat utódai, valamint a gyümölcsök
bezárt helyen tartandók, hasonlóképpen a többi használati kellék, am e­
lyekkel az ember részben táplálkozik, részben pedig kiművelődik általuk.
4. Mivel mindazok, amelyekről beszéltem, fáradságot és odafigyelést
igényelnek, nem kis munka kint megszerezni azokat a javakat, amelyeket
otthon kell őrizni, ahogyan mondtam, joggal alkotta a természet az asz-
szonyt otthoni tevékenykedésre, a férfit pedig házon kívüli és közéleti
munkálkodásra. Az isten ezért adott a férfinak hideg és melegtűrő
képességet, tette alkalmassá az utazás, a háború és a béke m egpróbáltatá­
sainak elviselésére, ami lényegében a földművelés és a katonai szolgálat. 5.
Ezzel szemben az asszonyt minden olyan feladatra képessé tette, amelyeket
annak otthon kell elvégeznie. Mivel a nő az őrzés és a gondoskodás fela­
datát kapta, óvatosabbá és félénkebbé tette őt, mint a férfit. Az éber
őrködésnél ugyanis többet számít az elővigyázatosság. 6. Mivel azonban
olykor a közéletben, és néha kint a szabadban is szükség volt az élelmet
keresők erőszakosságának az elhárítására, ezért a férfit bátrabbá tette az
asszonynál. Mert a megszerzett javakhoz egyaránt szükség van emlé­
kezőtehetségre és éberségre, ezek birtoklását mind a férfinak mind az
asszonynak m egadta. A jóságos természet azonban nem akarva halmozni
az előnyös tulajdonságokat, inkább úgy rendezte, hogy egyik legyen ráu­
talva a másikra, és ami az egyikből hiányzik, az többnyire legyen meg a
másikban.

376
 7. Ezeket Xenophón a Gazdálkodóban, majd Cicero - aki lefordította
latinra1- nem feleslegesen tárgyalta. A görögöknél, majd később a római­
aknál, egészen atyáink koráig, a házi munka a feleségek feladata volt, a
családfő pedig, a közéleti tevékenység minden gondját letéve, mintegy
megnyugvásra, pihenni tért haza otthonába. A nagyon nagy tisztelethez
harmónia és figyelem társult, az asszony igen nemes versengésben égett,
igyekezve férje m unkáját eredményesebbé tenni, a m aga fokozottabb és
jobb hozzáállásával. 8. A házban semmi sem látszott m egosztottnak,
semmi, ami a férj vagy a feleség sajátja lenne jog szerint, hanem közösen
birtokolták mindketten úgy, hogy a közéleti tevékenység és az otthoni
szorgoskodás egyformán hasznos legyen. így nem volt nagy szükség a felü­
gyelőre (vilicus) és a feleségére (;vilica), amikor a gazdák feladataikat napon­
ta ellenőrizték és elrendezték. 9. Korunkban viszont, amikor a többség
fényűzésbe és tétlenségbe süllyedt, annyira, hogy a gyapjúfonást nem
tartják méltónak vállalni, megvetik a házi készítésű öltözéket, leginkább a
kificamodott ízlést kedvelik, amely súlyos pénzeket, szinte egész vagyo­
nokat emészt fel. Nincsen abban semmi meglepő, hogy ezek az asszonyok
terhesnek érzik a földművelést és a gazdasági felszerelés gondját, a leg­
piszkosabb tevékenységnek tartják néhány napot vidéken (a villában) eltöl­
teni.
10. Ezért a római és a szabin családanyák régi gyakorlata nem csupán
kiment a divatból, hanem teljességgel megsemmisült, most szükség­
szerűen a felügyelő feleségére (vilica) hárultak azok a gondok, amelyek
eddig a családanya kötelességei voltak. A gazdák helyére felügyelők (vili­
cus) léptek, akik egykor, a régi szokás szerint, nemcsak művelték a vidéki
birtokot, hanem ott is laktak. Nehogy úgy tűnjék rosszkor vállalkozom
korunk erkölcsei feletti bíráskodásra, most rátérek a felügyelő feleségének
a feladataira.

A V ILIC A K Ö T E L E SSÉ G E I ÉS FELAD ATAI

1. H ogy az első könyvemben megkezdett sorrendemhez tartsam

m agam , legyen fiatal, de ne túlságosan zsenge leány, ugyanazon okból,
amit már a felügyelő életkora kapcsán elmondtam. Ép és egészséges

1 Az említett munka latin fordítása nem maradt fenn.

377
legyen, ne rossz külsejű, és ne is feltűnően szép, ugyanis a virrasztáshoz és
egyéb munkákhoz kifogástalan erőnlét szükséges. A csúfság undorodóvá,
a rendkívüli szépség viszont naplopóvá teszi az élettársát. 2. Arra kell
ügyelni, hogy ne is legyen csavargó a felügyelőnk, sem nem olyan, aki ide­
genkedik az élettársától, de ne is henyéljen otthon, az asszony karjai
között.
A felügyelő felesége esetében azonban nem csupán az elmondottakra
kell figyelemmel lenni. 3. Mindenekelőtt azt kell fontolóra venni, hogy
tartózkodjon a bortól, a falánkságtól, a babonától, a lustálkodástól, és
különösen tartsa távol m agát a férfiaktól. Gondja legyen rá, hogy mire kell
emlékeznie, miről kell a jövőben gondoskodnia, és általában alkalm azkod­
jon azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket a felügyelő számára m eghatároz­
tunk. Ezek általában hasonlóak a férfi és az asszony esetében, éppen annyi­
ra kerülje a rosszat, mint amennyire reménykedik a jutalomban, ha helye­
sen cselekszik. Úgy dolgozzon, hogy a felügyelőre házon belül lehetőleg a
legkevesebb feladat háruljon, akinek kora hajnalban a háznéppel együtt
kell kimennie, és este, munkáját befejezve, fáradtan tér haza. 4. Mégis a
gazdaságért való felelősség gondja megmarad a felügyelőnek, a feleségét
munkája könnyítésére, segítségül adtuk melléje. A feladatokat egyébként,
amelyeket a gazdaságban kell elvégezni, nem szabad egészében az asszony
kötelességeinek tekinteni, hanem úgy kell rábízni, hogy ugyanazokat a
felügyelő is tartsa szemmel, így a felesége éberebb lesz, ha tudja, hogy ő —
akinek számadással tartozik - szintén ott van.
5. El kell hitetnie magával, hogy neki mindig, vagy a lehető legtöbbet
kell időznie otthon, küldje ki azokat a rabszolgákat, akiknek a mezőn van
munkája, tartsa otthon akikről úgy tűnik, hogy otthon van teendőjük, és
ügyeljen rájuk, nehogy a napi munkájuk helyett tétlenkedéssel töltsék az
időt. Gondosan szemmel kell tartania mindent, amit hazahordtak a házba,
nehogy megdézsm álják, és így megvizsgálva, miután hiánytalannak talál­
ta, el kell különíteni, mi a felhasználandó, mi a tartalék, nehogy az egész
évre szánt készlet egy hónap alatt elfogyjon. 6. S ha valaki a háznépből
betegeskedni kezd, gondoskodjon róla, hogy azt a legmegfelelőbb módon
lássák el, az efféle figyelmesség jóindulatot és készségességet eredményez.
Sőt még hűségesebben igyekeznek szolgálni azok, akik felgyógyulnak,
mivel betegként m egkapták a gondoskodást.
II. 1. Gondoskodnia kell továbbá arról is, hogy amiket behordtak,

378
azokat a megfelelő és egészséges helyeken raktározza el, hogy épségben
m egm aradjanak. Semmire sem kell nagyobb gondot fordítania, mint
annak előkészítésére, hogy mit hol tegyen le, hogy amikor szükség lesz rá,
elő lehessen venni. H ogy ezek a helyek milyenek legyenek, már elmond­
tam, amikor az első könyvemben a villától, és a X I. könyvemben a vilicus
feladatairól beszéltem. 2. Most sem restellem azonban röviden bemutatni.
A legm agasabb an elhelyezkedő szoba szükséges a legértékesebb
edényeknek és a ruházatnak, a gabona számára a szellős és száraz csűrt
tartják megfelelőnek, amelyik helyiség hideg, ott nagyon jól tárolható a
bor. Am elyik világos, az jó a törékeny eszközöknek, és az olyan
munkákhoz, amelyeknek sok fény szükséges. 3. Előkészítve tehát a tároló
helyiségeket, fajtánként és egyeseket külön, a saját helyükön kell elrakni
úgy, hogy ha szükség van rá, könnyen elő lehessen venni. Régi közmondás:
a legbiztosabb szegénység az, amikor szükséged van valamire, de nem
tudod használni, mert nem tudják hol van elhányva az, ami kell. Ilyen
módon több gondot okoz a gazdaságban a hanyagság, mint a gondosság.
4. Ki kételkedne abban, hogy az egész életvitelben nincsen szebb, mint
a rend és a szabályozottság? Gyakorta megfigyelhető ez nyilvános előadá­
sokon, amikor az énekesek kórusa nem igazodik az adott mértékhez, és
nem alkalmazkodik a karmester által vezényelt ütemhez, akkor a hall­
gatóságnak úgy tűnik, hogy az éneklés zavaros és disszonáns. H a ellenben
mindez az adott mérték szerint és ütemben történik, mintha összeesküdtek
volna, együtthangzik és összecseng. A hangoknak az ilyen harmóniája nem
csupán m aguknak az énekeseknek kellemes és élvezetes, hanem a nézőket
és a hallgatókat is a legörömtelibb élményben részesíti. 5. Ahogyan a had­
seregben is, rend és fegyelem hiányában sem a katona, sem pedig a had­
vezér nem képes parancsolni senkinek, ha össze van keveredve egymással
fegyveres és fegyvertelen, lovas és gyalogos, lovas katona és teherhordó
szekér. Az előkészületnek és a rendnek ugyanez a módszeressége a hajózás­
ban számít a legtöbbet. Amikor ugyanis vihar támad, és a hajón megfelelő
rend van, a legénység a m aga rendjében elhelyezett felszerelést, sietség és
kapkodás nélkül veszi elő, amikor a kormányos ezt kéri. 6. H a mindezek
érvényesek lehetnek a színházban, a hadseregben és a hajózásban, akkor
nem kétséges, hogy a felügyelő feleségének a kötelességei is megkívánják
a rendet és a pontosságot azon dolgok esetében, amelyeket ő raktároz el.
Bárm it könnyebben számon tart ugyanis, ha annak megvan a m aga helye,

379
és ha nincs ott, az üres hely felhívja a figyelmét rá, hogy keresse meg, ami
hiányzik. H a valamiről gondoskodni kell, vagy azt rendezni szükséges,
könnyebben áttekinthető, ha a saját helyén vehető számba. Ezekben a
kérdésekben M. Cicero, Xenophón véleményét követi, aki a Gazdálko­
dóban úgy vezeti elő, hogy Ischomachus válaszol a kérdezősködő Socra-
tésnek.
III. 1. „A megfelelő helyeket előkészítve, elkezdtük rendszerezni a fel­
szerelést és a berendezést. Először különraktuk azokat, amelyeket a vallási
szertartásokhoz szoktunk használni, azután a női öltözéket, ami ünnepre
kell, ezután a férfiak katonai öltözetét, úgyszintén azok ünnepi viseletét,
továbbá m indkét nem megfelelő lábbelijét. Ezután elhelyeztük a
fegyvereket és harci eszközöket, mellettük a másik oldalon a gyapjú­
fonáshoz szükséges kellékeket. 2. Ezek m ellett az ételkészítéshez
használatos edényeket helyeztük el, ezután azok következtek, amelyeket a
mosáshoz, tisztálkodáshoz, a mindennapi asztalhoz, és az étkezéshez tar­
toznak. Azután azok kerültek sorra, amelyeket mindennap használunk,
m ajd azok, amelyeket két havonként és évente, két részre osztottuk őket:
így ugyanis kevésbé megtévesztő, hogy alakul az eredmény jövőre. 3.
Miután mindezeket elkülönítettük, elraktuk azokat a saját helyükre.
Ezután azokat tettük el, amelyeket a rabszolgák naponta használnak, ame­
lyek a gyapjúfonáshoz kellenek, az ételek megfőzéséhez és elkészítéséhez,
ezeket rábíztuk azokra, akik ezeket használják, m egm utattuk hová tegyék,
és megparancsoltuk, hogy ügyeljenek azok épségére. 4. Amelyeket ünnep­
napokon, vagy vendég érkezésekor, vagy ritka tevékenységhez használunk,
rábíztuk a háztartás felügyelőjére, és m egm utattuk mindennek a helyét.
Mindent szám ba vettünk, a számba vetteket mi m agunk összeírtuk, őt
pedig figyelmeztettük, hogy bármire lenne szükség, neki tudnia kell hon­
nan adja elő. Emlékezzen rá és jegyezze meg, hogy mit, mikor és kinek
adott, amikor pedig visszakapta, mindent a m aga helyére tegyen vissza.”
5. A régiek tehát Ischomachus által ránk hagyom ányozták a
gazdálkodás és gondosság minden előírását, amelyeket most bemutattunk
a felügyelő feleségének. Neki azonban nem csupán az a dolga, hogy bezár­
va őrizze azokat, amelyeket összehordtak a házban, hanem figyelje és ellen­
őrizze, hogy a helyére tett felszerelés vagy ruhanemű nem károsodott-e az
állástól, vagy a gabona és más fontos élelmiszer nem ment-e tönkre az ő
hanyagsága avagy gondatlansága következtében.

380
 6. Esős napokon, vagy amikor a hideg és a fagyok m iatt az asszony nem
tud m ezőgazdasági m unkát végezni, foglalkozzon a gyapjúfonással, legyen
előkészítve és m egkártolva a gyapjú, hogy annál könnyebben tudja végezni
a m unkáját a fonásban, és másoktól is követelje meg. N em lesz kárára, ha
neki m agának, a személyzetnek, és a többi rabszolgának, otthon készített
öltözéke lesz, ezzel kevésbé terheli a családfő költségeit. 7. N eki állandóan
figyelnie kell, hogy azok közül, akiknek kinti mezőgazdasági m unkára kell
menniük, nézzen utána, - hogy amikor a háznép kiment a gazdaságból —,
nem maradt-e véletlenül, társa figyelmét kijátszva, valamelyikük otthon.
Tudja m eg a késlekedés okát, derítse ki, hogy vajon betegség m iatt maradt
hátra, vagy pedig a lustaság tartotta vissza. H a olyanra akadt, aki
betegséget színlel, habozás nélkül vezesse a gyengélkedőbe: jobb ugyanis a
munkától kimerültnek egy-két napnyi pihenést engedni őrizet mellett,
minthogy a túlzott munkától megerőltetve, valóban beteg legyen.
8. A lehető legkevesebbet tartózkodjon egy helyen, nem kell, hogy
helyhez kötött m unkája legyen, hanem oda kell mennie a szövőszékhez, és
ha valam it ő tud jobban, tanítsa meg, ha kevésbé, akkor ő tanulja meg
attól, aki jobban érti. M ajd azokhoz menjen, akik a háznép ennivalóját
készítik, látogassa meg a konyhát, az ököristállót, nem kevésbé gondos­
kodjon a jászlak kitakarításáról. A gyengélkedőt, ha nincsen benne beteg,
nyitássá ki, takarítassa ki, hogy ha szükség lesz rá, rendben és tisztán
bocsáthassa a betegek rendelkezésére. 9. Jelen kell lennie, amikor a kony­
ha vagy az éléskamra felügyelője valamit kimér, figyeljen oda; ugyanúgy a
pásztoroknál az istállóban, amikor hordják be a terményt, a juhok, vagy
más jószágok kicsinyeit etetik. O tt kell lennie továbbá, mikor nyírják a
juhokat, gondosan m eg kell vizsgálnia, és a juhok száma szerint számba
venni a gyapjút. Buzdítsa továbbá a szolgákat, hogy a felszerelést hozzák
ki, a fémeszközök kifényesítve ragyogjanak, ne legyenek rozsdásak, a töb­
bit, amelyek esetleg javításra szorulnak, adja át a mestereknek.
10. Végül mindezen teendőit elrendezve nem hinném, hogy a jövőben
bármiféle fennakadás lesz ha, - ahogyan mondtam - a felügyelő gyakrab­
ban, és időnként a gazda is, vagy a felesége odafigyel és ellenőrzi, hogy a
kialakított rendet betartsák. Ezt a jól szervezett államokban mindig is
m egtartották, hogy amelyeknek a vezetői és előkelői nem tartották ele­
gendőnek a helyes törvényeket, ha nem választottak nagyon éber pol­
gárokat őröknek, ezeket a görögök törvényőröknek (;nomophylakes) nevezik.

381
Ezeknek az volt a feladata, hogy akik engedelmeskedtek a törvényeknek,
azokat dicsérjék meg, és tartsák tisztségekre méltóknak, azokat ellenben,
akik m egszegik azokat, büntessék meg. Ezt most a tisztségviselők végzik,
folyamatos igazságszolgáltatással védelmezve a törvények érvényességét.
Ezeknek a teendőknek a lebonyolítására bőséges útm utatást adtunk.
IV. 1. Most egyéb dolgokról fogok tanácsot adni, amelyeket előbbi
könyvemben mellőztem, mivel ezek a felügyelő feleségének a kötelességei
között m aradtak fenn. Hogy valamiféle sorrendet betartsak, a tavaszi
időszaknál kezdem, mert általában akkorra esik a háromhónapos gabona
(trimestris) vetési ideje, és ezután adódik szabadidő azon feladatok
elvégzésére, amelyekről ezután fogok szólni.
2. A hagyomány szerint a karthágói és a görög szerzők, sőt a rómaiak
szintén figyelmet fordítottak a részletekre is. A karthágói M ago2 és
H am ilcar,3 akiket nem jelentéktelen görög szerzők, M naseas4 és
Phaxam us5 követtek, majd végül a mieink, akik, mikor éppen szünetelt a
háború, nem restelltek mintegy bizonyos adóval hozzájárulni az emberi
nem élelmezéséhez. Ilyenek voltak például Marcus Ambivius és Maecenas
Licinius,6 továbbá Caius Matius, akinél a téma a pék, a szakács és az
éléskamra felügyelőjének leírása volt. 3. Mindezek egyetértettek abban,
hogy annak, aki ezekre a feladatokra vállalkozik, tisztának és önm egtartóz­
tatónak kell lennie, mivel az a legfontosabb, hogy ne érintse az ételt és a
poharat más, csakis az, aki m aga is serdülő, vagy bizonyosan nagyon
tartózkodik a szexuális kapcsolatoktól. Az ilyen munkát végző férfinak és
nőnek is meg kell mosakodnia folyó vagy forrásvízben, mielőtt az élelmi­
szerhez nyúlna. Ezért ezekre a feladatokra gyerekeket vagy fiatal lányokat
kell alkalmazni, akik előhozzák azt, amire szükség van.
4. Ezután az alkalmas helyeket és az edényeket kell előkészíteni a télire
tárolandó élelmiszerek számára. Ez a hely legyen napsütéstől mentes, a
lehető leghűvösebb és legszárazabb, nehogy megpenészedjen az élelem. Az
edény pedig cserép vagy üveg legyen, és inkább több darab, mintsem

2 Ismert agrárszakíró, akiről nem tudjuk pontosan, hogy mikor élt.

3 Ilyen néven mezőgazdasági szakíróról nem tudunk.
4 Varró és az idősebb Plinius is említi, a lyciai Patarából való.
5 Ismeretlen szerző.
6 Más említés nem ismeretes róla.
nagyok, közülük néhányat be kell vonni kátránnyal, a többi maradjon ter­
mészetes állapotban, ahogyan a tárolni kívánt élelmiszer megkívánja.
Ezeknek az edényeknek funkciójukból következően széles szájúaknak kell
lenniük, és egészen az aljukig egyforma szélességűeknek, nem boroshordó
alakúaknak, hogy amikor felhasználásra élelmiszert veszünk ki belőlük, a
maradékot egyforma súllyal le lehessen nyomtatni egészen az aljáig. Az
óvja m eg ugyanis az élelmet a penésztől, ha nem fent a tetején úszkál,
hanem mindig ellepi a lé. Ez az öblös hordókban nehezen oldható meg,
annak egyenetlen formája miatt. A legfontosabb ehhez ecetet és erős sós
levet használni, m indkettőt a következő módon kell készíteni.

H o gyan lesz a ro m lo tt bo r bó l ecet

V .l. Vegyél negyvennyolc sextarius bort, és nyolc font erjesztő anyagot

(kovászt), negyed font szárított fügét, és egy sextarius sót, törd össze,
ezután adjál hozzá egy negyed font mézet, majd hígítsd ecettel, és tedd
bele az említett bormennyiségbe. Némelyek adnak hozzá négy sextarius
pörkölt árpát, és negyven darab pörkölt diót, fél font friss mentát, és ezt
ugyanannyi borhoz adják hozzá. 2. Mások vasat hevítenek úgy, hogy
amikor izzik, beleengedik ugyanakkora m ennyiségbe, m ajd öt-hat
fenyődiót héjából kivéve, m eggyújtva ugyanebbe beleteszik, m egint mások
égő fenyőtobozokat raknak bele.

A Z ERŐ S SÓ S LÉR Ő L

VI. 1. Erős, sós levet így készíts: széles szájú hordót helyezz el a gaz­
daság azon részében, amelyik a legtöbb napot kapja. Ezt a hordót töltsd
meg esővízzel — erre ugyanis ez a legjobb —, ha nem lenne esővíz, akkor
nagyon édesvizű forrásvízzel. Azután egy kákából vagy vesszőből font
kosarat tölts m eg fehér sóval, így a sós oldat fehérebb lesz. Ezt a sót,
néhány napig látni fogod oldódni, és ebből tudod, hogy a sós oldat még
nem érett. 2. így időről időre tegyél hozzá újabb sót m indaddig, amíg
feloldatlanul nem marad a kosár alján. Amikor ezt észreveszed, tudni
fogod, hogy a sós lé már készen van (telített). S ha másik sós levet is akarsz
készíteni, ezt öntsd bele egy megkátrányozott edénybe, és lefedve tedd ki
a napra, mert a nap ereje minden penészt eltüntet, és jó illata lesz. A sós lé
érettségét másképpen is meg lehet vizsgálni: ha ugyanis friss sajtot teszel

383
bele, és az lesüllyed az aljára, tudod, hogy még nem elég erős, ha úszik
benne (ti. a sajt), akkor már jó.

M il y e n z ö l d s é g e k e t k e l l e l t e n n i

V II.l. Miután ezeket előkészítettük, a tavaszi napéjegyenlőség körül

össze kell gyűjteni, és el kell tenni a kerti növényeket: kelbimbót,
káposztát, kaprot, zellergumót, rutát, feketekáposzta virágot a szárával
együtt — mielőtt kilevelezne —, úgyszintén husángfát (fernla) fejével, s a
még ki nem nyílott zsenge virágával együtt, vad és kerti paszternákot
gyökerével együtt, a fehér szőlőt, miután elvirágzott, spárgát, egértövist,
folyondárt (tamnus), fülfüvet (<iigitellum), csombormentát, csipkefittyet
(nepata), repcét (lapsana), tengeri ánizst (battis) és annak a szárát, amit
kányalábnak neveznek, továbbá zsenge kaporszárat is. 2. Mindezek ered­
ményesen tárolhatók egy tartósítási módszerrel, ez pedig az, ha összeke­
versz két rész ecetet és egy rész erős, sós levet. A fehérszőlőt, egértövist,
folyondárt, spárgát, repcét, paszternákot, csipkefittyet és tengeri ánizst,
fajtánként kell elrendezni a teknőben, majd sóval megszórva két napig
árnyékban kell tartani, amíg levet nem ereszt. H a enged annyi levet, hogy
a saját levében meg lehet mosni, akkor abban mossuk meg, 3. ha keveseb­
bet, akkor öntsünk rá erős, sós levet. Súllyal lenyomtatva tegyük saját
tároló edényébe, öntsük rá a fent említett levet, ez két rész ecet, és egy rész
erős, sós lé keveréke. Lezárásként tegyünk rá az előző évben, szüret táján
szedett édesköményt (foeniculum) úgy, hogy a zöldségeket nyomja le, és a lé
egészen az edény szájáig érjen.
4. Miután leszedted a feketekáposztát, a husángot és az édesköményt,
tedd tető alá, hogy szikkadjon, ezután a leveleket és valamennyi hajtást
szedd le a szárról. H a a szára vastagabb egy ujjnyinál, náddal kettévágva
felezd m eg, m agukat a virágokat is, nehogy túlságosan nagyok legyenek,
elfelezve, részekre kell szedni, és így beletenni az edénybe. Azután rá kell
önteni a levet - ahogyan fentebb mondtam - , lázergyökeret adni hozzá,
amit a görögök silphionndk. mondnak, és lezárásként szárított édeskö­
ménnyel úgy leszorítani, hogy a lé egészen lepje el. 5. A kelbimbót, a
káposztát, kaprot, varjúlábat, csombormentát és a fülfüvet, több napon át
tető alatt kell szikkasztani, amíg megfonnyad, majd ezután ugyanúgy kell
eltenni, mint a husángot.

384
R uta , bo r sfű é s a v a d m a jo r á n n a e l t e v é s e

Néhányan rutát csak erős sós lében, ecet nélkül teszik el, és ha szükség
van rá, vízzel vagy borral megmosva, olajjal leöntve használják. Jó l
tartósítható ugyanezzel a módszerrel a friss borsfű és a friss majoránna is.

VIII. 1. S a v a n y ú a l u d t t e j k é sz íté se

Aludttejet így készíts: végy egy új edényt, és fúrd ki az alja közelében,

ezután a rést, amit fúrtál, dugd be egy kicsi dugóval. Az edényt töltsd meg
a lehető legfrissebb juhtejjel, és adj hozzá zöld fűszereket összekötve:
majoránnát, mentát, hagymát és koriandert. Ezeket a fűszernövényeket
úgy tedd bele a tejbe, hogy azok kötései álljanak ki. 2. Öt nap múlva, a
kicsi ágat — amivel a lyukat bedugtad — vedd ki, és engedd le a savót.
Miután a tej kezd megaludni, a kis ággal újra dugd be a lyukat, és ezután
három nap múlva - úgy ahogyan fentebb mondtam - ismét engedd le a
savót, és a fűszereket vedd ki. Ezután morzsolj a tej tetejére egy kevés szárí­
tott kakukkfüvet és szárított majoránnát, adjál hozzá ízlés szerint, apróra
vágott hagym át és keverd össze. Két nap elteltével újra engedd le róla a
savót, és a lyukat bedugva szórd meg annyi tört sóval, amennyit elégnek
gondolsz és keverd össze. Ezután az edényt fedd le, a száját tapaszd be, és
nem szabad előbb kinyitni, mint szükség lesz rá.

U g y a n ez m á sk én t

3. Vannak, akik összegyűjtik a kerti vagy erdei zsázsát, árnyékban

m egszikkasztják, ezután annak a leveleit leszedik, szárát eldobva egy éjsza­
ka és egy nap áztatják sós lében, kinyomva belekeverik a tejbe, fűszerek
nélkül, annyit adnak hozzá, amennyit elégnek gondolnak, egyebekben úgy
járnak el, ahogyan fentebb elmondtam.

M á sk én t

Ném elyek friss zsázsaleveleket édes tejjel összekeverve edénybe raknak,

három nap múlva — ahogyan mondtuk — leeresztik róla a savót, azután
némi friss borsfüvet, szárított koriandermagot, kaprot, kakukkfüvet és
zellert adnak hozzá, jól összetörve, és erősen átfőzött és m egszitált sót ke­
vernek bele, egyebekben a fentiek szerint járnak el.

385
IX. 1. A SA LÁ TA ELTEV ÉSE

A salátafejekről eltávolítjuk a külső leveleket, egészen addig, amíg

zsengének tűnnek az alattuk lévő levelek, és hagyjuk sóban állni egy
teknőben, egy éjszaka és egy nap, amíg levet nem enged, ezután a levében
átm osva és kinyomva, vesszőfonadékra rakjuk száradni. M ajd terítsünk alá
száraz kaprot, köményt, rutát és valamennyi összevágott póréhagym át, és
ezekkel összekeverjük. A megszárított salátafejeket úgy rendezzük el, hogy
közéjük friss kardospaszulyt rakunk, ezeket előzőleg egy nap és egy éjsza­
ka erős sós lében kell áztatni. 2. Hasonlóképpen leszárítva a saláta­
levelekkel együtt kell eltenni, lével leönteni, ami két rész ecetből és egy
rész sós léből álljon. Utána száraz köményszárral le kell nyomtatni úgy,
hogy a lé ellepje. Azért, hogy ez így is maradjon, az, akinek ez a feladata,
gyakran töltsön utána levet, és ne engedje kiszáradni a sózott zöldségeket.
Az edényt kívülről tiszta szivaccsal törölgesse le, és a lehető legfrissebb for­
rásvízzel hűtse le.

A C IK Ó R IA

3. Hasonló eljárással lehet eltenni a cikóriát és a ruta hajtásait is, mint

a salátát, szintén kell hozzá kakukkfű, borsfű, majoránna és torma. A fent
ismertetett előkészületek mindegyikét tavasszal kell elvégezni.
X .l . Most azon terményekre vonatkozóan fogok tanácsokkal szolgálni,
amelyeket nyáron, aratás táján, vagy az aratás befejeztével kell begyűjteni
és eltenni.

A H AGYM A ELTEV ÉSE

A pom peji,7 ascaloni, vagy a közönséges marsus hagymából - , amit a

népnyelv //wionak mond —válogasd ki az olyat, amelyik nem bokrosodott
el, és nincsenek rajta sarjhagymák. Ezt előbb a napon szikkaszd meg,
azután árnyékban lehűtve tegyél alá kakukkfüvet vagy majoránnát, ren­
dezd el az edényben, öntsd le olyan lével, amelyik három rész ecetből és
egy rész sós léből áll. A tetejére tegyél majoránna ágakat úgy, hogy azok a

7 Városokról kapcák a nevüket, Pompeji, ill. a palesztinai Ascalon a névadók, a marsus

pedig egy latiumi népcsoport.

386
hagym ákat nyomják le, és amikor a levét elissza, az edényt ugyanolyan
lével utána kell tölteni.
Ugyanebben az időben kell eltenni a somot, az ónix-szilvát8 és a
kökényt, valamint a különböző alma és körtefajtákat.

A SO M ÉS A SZ ILV A ELTEV ÉSE

3. A somot, amit mi olajbogyó helyett használunk, a kökényt, valamint

a sárga (ónix) szilvát addig kell leszedni, amíg még kemény, és nem túl­
érett, de nem is nagyon éretlen. Ezután egy napig árnyékban kell hagyni
állni, majd egyenlő arányban össze kell keverni ecetet és sűrűre főzött m us­
tot (<defruturnf vagy szőlőízt (sapa), és ezt ráönteni. Valamennyi sót is kell
hozzáadni, nehogy a kukac vagy valami más féreg ki tudjon kelni benne.
Valójában jobban eltartható akkor, ha két rész mustot keverünk össze egy
rész ecettel.

A K Ö R T E , ALM A ÉS A T Ö B B I G Y Ü M Ö LC SFA JT A ELTEV ÉSE

4. Amikor az alábbi körtefajtákat: Dolabelliana, crustumiana, regia,

Veneria, volema, Naeviana, Laterisiana, Decimiana, laurea, myrapia, és a még
nem egészen érett, de nem is éretlen bársonyszilvát leszeded, gondosan
vizsgáld át, hogy épek legyenek, hibátlanok és nem férgesek. Ezután
kátrányozott cserépedényben rakd el, és az edényt aszúval vagy sűrűre
főzött m usttal töltsd fel úgy, hogy a gyümölcsöket egészen lepje le. Utána
az edény száját gipszeld be.10
5. Ú gy gondolom nem szükséges elmondani, hogy nincsen olyan
gyüm ölcsfajta, amit mézben ne lehetne eltenni. Mivel erre néha szükség

8 Príma onychina, sárgás, ónix színű szilvafajta.

9 A mustból italkülönlegességek készültek, ilyen volt a defrutum (mustpárlat), ehhez az
eredeti mennyiség egyharmadára főzték le, amíg a sapa (szőlőíz) az eredeti mennyiség
felére van besűrítve.
10 Az ókorban is tudták, hogy a tartósítás elengedhetetlen feltétele az, hogy a konzervá­
landó élelmiszert teljesen elzárják a levegőtől, ezért tapasztották be az edények száját
gipsszel, sárral, ill. kötötték le bőrrel vagy pedig olyan anyagban tették el a gyümöl­
csöket, amely meggátolja a rothadást és tartósít, pl. mézben, sűrű szőlőízben vagy
aszúban.

387

Z
van a betegek gyógyításához, azt tanácsolom, tegyünk el valamennyi
gyümölcsöt mézben, de fajtánként elkülönítve, mert ha összekevered,
egyik fajta tönkreteszi a másikat.

A M É H K A SO K K IÜ R ÍT É S E (H E R É LÉ SE )

6. Bár a m aga helyén beszéltünk a mézről, ugyanebben az időben kell

üríteni a kasokat, elkészíteni a mézet, a viaszt, amelyekről a kilencedik
könyvemben már szóltam. Most nem kívánunk a felügyelő feleségétől
másféle gondoskodást, mint azt, hogy legyen jelen ennél a munkálatnál, és
vigyázzon a haszonra.

A M ÉZES V ÍZ (M E L L A ) ÉS A M ÉH SER (M U L SA ) K É SZ ÍT É S E

Egyébként ugyanebben az időben kell eltenni a mézes vizet és a méh-

sert11 tartósításhoz, nem szabad elfeledkezni arról, hogy amikor a mézet a
lépekből másodszor kivettük, a viaszt azonnal szét kell darabolni, és forrás­
vagy esővízzel kissé felpuhítani. Ezután kinyomva belőle a vizet m eg kell
szűrni, és ólomedénybe téve felforralni, s a habbal együtt minden szennye­
ződést el kell távolítani belőle. Miután a főzés következtében már annyira
besűrűsödött, mint a sűrűre főzött must, hűtsük le, és jól megkátrányozott
korsókban tegyük el. Némelyek mézes vizet használnak a méhser helyett,
mások a sűrűre főzött must helyett használják, olajbogyó eltevésére,
ezekhez is megfelelőbbnek tartom, mivel az élelmiszerekhez hasonló
aromája van. Betegeknek nem használható méhser helyett, mert ha ezt
isszák, a has és a gyomor puffadását okozza.

11 A méz, mézes víz, méhser, ill. a mustból készült sűrítmények szolgáltak édesítő­
szerként, ugyanis a cukrot nem ismerték. Felhasználták ezeket a főzéshez is, pl.
mártásokhoz, ízesítették vele a bort, hogy növeljék az alkoholtartalmát, ill. készültek
belőle likőrszerű italok is. Télen a méheket defrutummú táplálták.
A M ÉHSERES12 V ÍZ KÉSZÍTÉSE

így elkülönítve kell tárolni és az eltevéshez használni, hogy a legjobb

mézből előállított méhserből készüljön a méhseres víz.
X II. 1. Ez többféle módon készül. Egyesek sok évvel korábban edény­
ben összegyűjtik az esővizet, egy ideig a szabad ég alatt hagyják állni a
napon. Ezután gyakran áttöltik másik edénybe, ezzel m eg is tisztítják,
ugyanis valahányszor hosszabb állás után átöntik a vizet, az edény alján
valami seprőszerű üledék marad vissza. Ebből az állott vízből egy sextariust
összekevernek egy font mézzel. 2. Mások ellenben — akik fanyarabb ízt
akarnak elérni - egy sextarius vízhez háromnegyed font mézet öntenek, és
ezzel a mennyiséggel megtöltve a korsót, begipszelik, és állni hagyják a
kutya csillagkép feljöttétől negyven napig. Ezt követően felteszik a padlás­
ra, hogy megfüstölődjön.

3 .M á sk én t .

Néhányan —akik nem bajlódnak az esővíz összegyűjtésével —friss vizet

használnak, és ezt teljesen elforralják a negyedére, azután amikor kihűlt,
ha édesebb méhsert akarnak, akkor két sextarius vízhez egy sextarius mézet
kevernek, vagy ha kevésbé édeset, akkor egy sextarius vízhez egy dodrans
mézet adnak, és ezeket az arányokat betartva korsókba töltik. Ezeket -
ahogyan fentebb már elmondtam —negyven napig a napon hagyják, utána
felteszik a padlásra, a füstre.

Sa jt e l t e v é se h á z i h a sz n á l a t r a

X III. 1. Ilyenkor a legalkalmasabb az idő a házi használatra szánt sajt

elkészítésére, mert a sajt (ilyenkor) nagyon kevés savót bocsát ki. A szezon
végén, amikor már kevés a tej, nem annyira előnyös piacon tölteni az időt
a termék odaszállításával, továbbá az, amit melegben szállítanak, gyakran
megsavanyodik. Ezért közvetlen fogyasztásra ebben az időben ajánlatos

12 Kétféle folyadékról van szó, egyik a mella (méhviaszos víz), ez a következő módon
készül: a friss méhviaszt vízben megáztatják, majd ezután felforralják; a másik a rnulsa
(méhser) vagy mézes víz, ez pedig úgy készül, hogy a vízhez különböző arányokban
mézet kevernek.

389
elkészíteni a sajtot, ez a pásztor feladata. A hetedik könyvben már elmond­
tam, hogyan kell eljárni ahhoz, hogy az a lehető legjobb legyen.

A K E R T I P O R C SIN ÉS A K E R T I Á N IZ S ELTEV ÉSE

2. Vannak bizonyos füvek, amelyeket a szüret közeledtekor tehetsz el,

ilyen a kerti porcsin (portacula), a kései zöldség, amit egyesek ánizsnak (<hat-
tis) m ondanak. Ezeket a növényeket gondosan m egtisztítják, majd
árnyékos helyre teszik ki. Ezután a negyedik napon cserépedény aljára sót
szórnak, és ezeket a növényeket egyenként elkülönítve elrendezik, ecettel
felöntik, majd újból sót szórnak rá, ezekhez ugyanis nem jó az erős sós lé.

A lm a és k ö r t e a sza lá sa n a p o n

X IV . 1. Ebben az időszakban, vagy augusztus hónap elején, kiválo­

gatják a legédesebb levű, közepesen érett almákat és körtéket, nád vagy
csontkéssel felvágják két-három darabra, kiteszik a napra, annyi időre,
amíg megaszalódik. H a sok van belőle, télen fontos táplálékul szolgál a
falusi embereknek. J ó kiegészítésként, éppen úgy, mint a füge, amit ha
m egaszalva eltesznek, télen segíti a parasztok élelmezését.

A F Ü G E M EGASZALÁSA

X V . 1. N e szedjünk összetöpörödött vagy éretlen fügét, továbbá olyan

helyen kell kitenni, ahol a napfény egész nap éri. Karókat vernek le a
földbe egymástól négylábnyi távolságra, majd ezeket rudakkal kötik össze.
Ezután föléje, erre a célra készített nádrácsot helyeznek el úgy, hogy a
földtől két láb m agasságban legyen, nehogy m agába szívja a föld által
kibocsátott éjszakai párát. Azután mikor rárakják a fügét, szalmából, sás­
ból vagy harasztból készült fonadékot tesznek a földre mindkét oldalon,
hogy amikor lemegy a nap, ezeket felemelve, egymáshoz lehessen tám asz­
tani kunyhószerűen, boltozatos formában, hogy az aszalódó fügét védjék a
harmattól és olykor a záportól: ugyanis ezek mindegyike tönkreteszi a
gyümölcsöt. 2. Mikor azután megaszalódott, a déli hőségben átm elegedett
fügét, jól megkátrányozott hordóba kell tenni, gondosan letaposni, szárí­
tott köményt szórva alája, s majd amikor megtelik az edény föléje is. Az
edényt ezután rögtön le kell fedni, ajánlatos letapasztani, és a legszárazabb
tároló helyiségbe eltenni, hogy a füge jobban elálljon.
390
U g ya n ez m á sk én t
3. Egyesek begyűjtve a fügét, leszedik a szárát, kiteszik a napra, majd
miután kissé megfonnyadt, mielőtt megkeményedne, cserép- vagy kőká­
dakba hordják össze, és m egm osott lábbal - úgy, mint a lisztet - m egta­
possák, tesznek hozzá pörkölt szezámot, egyiptomi ánizst, édesköményt és
rendes köményt. 4. Miután ezt jól m egtaposták, és az egész masszát
összekeverték felaprított fügével, közepes m éretű gom bócokat
belegöngyölnek fügefalevélbe, és ezeket káka vagy más növényi eredetű
anyaggal összekötözve, egy fonott szőnyegre rakják és hagyják száradni.
Azután, amikor m egszáradt, megkátrányozott edényekben teszik el.
Ném elyek m agát ezt a fügemasszát kátrányozatlan edényekbe teszik, és a
letapasztott edényeket tűzhelyen vagy kemencében m elegítik, hogy
gyorsabban távozzon belőle a nedvesség. így megszárítva felteszik a
padlásra, és amikor szükség van rá, letörik róla az edényt, ugyanis a
megkeményedett fügét másképpen nem lehet kivenni belőle.
5. Egyesek a legteltebb, még zöld fügéket gyűjtik össze, és náddal vagy
kézzel (ujjal) kettéválasztva szétterítik, majd hagyják aszalódni a napon.
Miután jól kiszáradtak, — a déli forróságtól átmelegedve, a nap hevétől
megpuhulnak —összegyűjtik, és ahogyan Afrikában és Hispániában szoká­
sos, egymással összefűzve, összepréselik csillag- vagy virágalakban, vagy
pedig kenyérformában. Ezután tovább aszalják a napon, és így rakják el
edényben.

XVI. 1. Az A SZ Ú SZ Ő L Ő

Hasonló eljárást kíván a szőlő is. A legédesebb levű, fehér, igen nagy
szemű, nem töm ött fürtű szőlőt kell összegyűjteni, derült, száraz időben,
fogyó holdnál, tizenegy óra után, és egy kis időre deszkán szétteríteni úgy,
hogy ne törjön össze. Ezt követően üstben vagy új, nagy cserépfazékban,
szőlővessző hamujával készített lúgot kell melegíteni, és amikor az forr,
hozzáadni egy keveset a legfinomabb olajból és összekeverni. Ezután
nagyság szerint két-három fürtöt összekötve, rövid időre a főzőedénybe
tenni, csak annyira, amíg elveszíti a színét, ne tovább, nehogy megfőjenek,
ehhez a művelethez óvatosság és odafigyelés szükséges. 2. Miután ebből
kivetted, vesszőfonadékon rendezd el úgy, hogy ne érjenek egymáshoz.
M ajd három óra elteltével, valamennyi fürtöt forgasd meg, és ne ugyanar­

391

______________ I
ra a helyre, az általa kieresztett lébe tedd vissza, nehogy elromoljon. Éjsza­
kára be kell fedni, ugyanúgy, mint a fügét, hogy a harmattól és az esőtől
biztonságban legyen. Mikor azután mérsékelten m egaszalódott, új,
kátrányozatlan edénybe lezárva, begipszelve, száraz helyre tedd el.

U g y a n ez m á sk én t

3. Egyesek az aszúszőlőt fügefalevélbe göngyölve aszalják, m ások szőlő­

levélbe, m egint mások platánlevélbe takarják az összeráncosodott bo­
gyókat, és így teszik el amphorákban. Akadnak olyanok, akik elégetik a
babszárat, és amikor elégett, a visszamaradt hamuból lúgot készítenek,
ezután a lúghoz tíz sextarius és három cyathus sót, és egy cyathus olajat
adnak, majd tűzre téve hevítik, egyebekben az ismert módon járnak el. H a
úgy látszik, hogy az edényben kevés az olaj, akkor adni kell hozzá annyit,
amennyitől az aszúszőlő teltebb és fényesebb lesz.

A BERKEN YE

4. Ugyanebben az időben rakd el a kézzel, gondosan leszedett

berkenyét kicsi, megkátrányozott csuprokban, m egkátrányozott fedőt
tegyél rá, és gipszeld be. Két láb mély gödrökbe tedd bele, száraz helyen,
tető alatt, a kis csuprokat úgy helyezd el, hogy azok letapasztott szája lefelé
nézzen, ezután halmozz rá földet, és felülről mérsékelten taposd le.
Célszerűbb több gödörbe, kevesebb edényt, egymástól elválasztva letenni:
mert ezek kivételénél, ha a helyén maradót megmozdítod, miközben a
m ásikat kiemeled, a berkenye gyorsan elromlik. 5. Egyesek sikeresen
tárolják ugyanezt a gyümölcsöt aszúban, mások sűrűre főzött mustban,
tetejére szárított édesköményszárat helyezve, amellyel lenyomtatják a
berkenyét, hogy a lé mindig fölötte legyen (ellepje). A megkátrányozott
fedeleket gondosan bekenik gipsszel, hogy légmentesek legyenek.

XVII. 1. A FÜ G E E C E T K É SZ ÍT É S E

Akadnak olyan vidékek, ahol mind borból, mind pedig ecetből hiány
van. Ezért ugyanabban az időben összegyűjtik a friss, nagyon érett fügéket,
még akkor is, ha már m egjöttek a záporok, és az eső m iatt lehullottak a
földre. Miután ezeket felszedték, hordóba vagy a?nphorákba teszik, és
hagyják megerjedni: amikor már megecetesedett és levet eresztett, ami
392
ecet kijött belőle, azt gondosan megszűrik, és jól megkátrányozott, jó illatú
edénybe töltik. Ez nagyon jó minőségű ecetként használható, nem romlik
meg, nem lesz dohos, ha nem tárolják nyirokos helyen. 2. Vannak olyanok,
akik mennyiségre, nem pedig minőségre törekszenek, ezért a fügét vízzel
keverik össze, és a túlérett fügéhez frisset adnak, hagyják saját levében
rothadni m indaddig, amíg a leve elég erős ecetté nem válik. Ezután kis
vesszőkosarakban vagy káka zsákokban megszűrik, és a folyékony ecetet
felforralják, miközben eltávolítják belőle az összes habot és szennyeződést.
Ezt követően adnak hozzá valamennyi pörkölt sót, ez megakadályozza,
hogy hernyók, vagy valamiféle férgek teremjenek meg benne.

XVIII. 1. M it k e ll e lő k é sz íte n i a sz ü r e th e z

Bár előző könyvemben, amely a vilicus kötelességeit tárgyalta, már

beszéltem a szüreti előkészületről, mégsem tartom feleslegesnek ugyan­
erről a dologról tanácsokat adni a vilicának is, hogy ő is megértse, köte­
lessége a házban mindent előkészíteni a szürethez, amire szükség van.
2. H a a birtok nagyobb, a szőlőültetvény vagy a gyümölcsös mérete­
sebb, jó előre el kell készíteni tíz és három modius űrtartalmú edényeket,
kiskosarakat fonni és megkátrányozni, úgyszintén kis sarlókat és vaskam ­
pókat, a lehető legtöbbet előkészíteni és megélezni, nehogy a szüretelő
kézzel tépje a fürtöket, és a termés nem csekély része, leverve a bogyókat,
lehulljon a földre. 3. A kosarakra és a három modiusos edényekre köteleket
és szíjakat kell erősíteni.13 A boros kádakat, a borsajtolót, és valamennyi
edényt, ha a közelben van tenger akkor tengervízzel, ha nincs akkor
édesvízzel ki kell mosni, kitisztítani és gondosan kiszárítani, nehogy ned­
vesség maradjon benne. A borospincét minden szeméttől m eg kell szabadí­
tani, kellemes illattal befüstölni, nehogy rossz szagú vagy dohos legyen. 4.
Libernek és Liberának14 valamint a borsajtoló edényeknek, a legáhítatosabb
és legtisztább módon kell bemutatni az áldozatot. A szüret ideje alatt a
szőlőpréselő helyiséget vagy a borospincét nem kell elhagyni, hogy akik a
m ustot készítik, mindent tisztán és gondosan végezzenek, továbbá nehogy
a tolvajnak alkalom nyíljék a termés megdézsmálására.

13 Fogantyúként, hogy az edényeket könnyebben lehessen vinni.

14 Ősi itáliai istenségek, akiket később Bacchusszal és Proserpinával azonosítottak.

393
 5. A hordókat, korsókat és a többi edényt negyven nappal a szüret előtt
kátránnyal kell kezelni, másként azokat, amelyeket földbe süllyesztve
tárolnak, és m egint másként a föld felett tartottakat. Azokat ugyanis,
amelyeket földbe süllyesztenek, égő vasfáklyákkal hevítik, és amikor a
kátrány lecsöpögött az edény aljára, elveszik a fáklyát, fából készült kaparó
eszközzel és hajlított vaskéssel leszedik az aljára lecsöpögött kátrányt,
valamint azt, ami az oldalára tapadt. Ezután kis ecsettel ledörzsölik, majd
nagyon forró kátrányt ráöntve egy másik kaparóval megkátrányozzák az
edényt. 6. Azokat ellenben, amelyeket a föld felett tárolnak, az előkészítés
előtt több napig a napon tartják, azután, mikor már eleget álltak a napon,
szájukkal lefelé fordítják, és három kisebb követ alátéve megemelik azokat.
Tüzet tesznek alá, és addig hevítik, amíg az edény alja olyan erősen
felmelegszik, hogy az odatett kéz már nem viseli el a forróságot. Ezután a
hordót a földre állítva15 oldalára fektetik, és nagyon forró kátrányt öntenek
rá, közben forgatják, hogy a kátrány a hordó minden részét befogja. 7.
Ennek a napnak azonban szélcsendesnek kell lennie, nehogy az alárakott
tűz, mikor belekap a szél, tönkretegye az edényt. 25 font kemény kátrány
elegendő egy öt és fél culleus űrtartalmú hordóhoz. Kétségtelen, hogy az
lesz a legjobb minden szüretnél, ha ötöd résznyi bruttium i16 kátrányt is
adsz a teljes felmelegített mennyiséghez.

XIX. 1. F ű sz e re z e tt b o r

Gondoskodni kell arról, hogy a kipréselt must tartós legyen, vagy az

eladásig biztosan elálljon, elmondom hogyan és milyen fűszerekkel érhető
ez el.
//
H ogyan f ő z ik a s z ő l ő íz t (sa p a )

Egyesek az ólomedénybe töltött mustot negyedére főzik le, mások a

harmadára. N em kétséges azonban, hogyha valaki a felére főzi le, jobb

15 Vagyis az alátetc kövekről leveszik.

16 Ezt a fajtát különösen jó minőségűnek tartották.

394
m ustot fog készíteni, ami használatra is jobb, olyannyira, hogy az ízesítés­
nél helyettesíteni lehet vele a régi, harmadára lefőzött m ustot (<defrutum).17

A S Ű R Ű R E F Ő Z Ö T T M U ST K É SZ ÍT É SE

2. A legjobbnak az olyan bort tartom, amelyik mindenféle ízesítés

nélkül hosszan eltartható, ezért azt javaslom, hogy egyáltalán semmit ne
keverjünk hozzá, ami a természetes arom áját18 rontaná. A legkiválóbb
ugyanis az, amelyik természetes ízével nyújt élvezetet. A m ustot egyébként
vagy a vidék hibája befolyásolja, vagy a szőlő új telepítése, ezért ha
lehetőség van rá, válasszuk az A m in e á t ,19 vagy ha nincs, akkor azt, amelyik
a legjobb bort adja, és amelyik nagyon régi telepítésű, és a legkevésbé m o­
csaras. 3. Figyeljük a hold fogyását, és amikor az a föld m ögött van, derűs,
száraz napon, nagyon éretten szedjük le a szőlőt, ebből kitaposva a mustot,
ami a préselés előtt lefolyt, tegyük át a kádból a mustfőző edénybe. Először
gyenge tűzzel, vékony fával —amit a földművesek rőzsének (crem ia ) mon­
danak —rakjuk m eg a kályhát, hogy a must lassan melegedjen. 4. Annak,
akit ezt a főzést irányítja, legyen előkészítve szűrő, nyers kákából vagy sás­
ból, vagyis ne megkeményített (m alleatu s = kalapáccsal kivert). Úgyszin­
tén legyen neki egy köteg, botokra kötözött köményszár, amellyel le tud
nyúlni az edény aljára, és meg tudja mozgatni az ott lerakódott üledéket,
és felhajtani a tetejére. A szűrővel minden odagyűlt habot szedjen le, és
folytassa ezt m indaddig, amíg csak azt nem látja, hogy a must minden
szennyeződéstől mentes. Akkor tehet hozzá néhány birsalmát, — amit
miután belefőtt, ki kell venni — vagy valami más kedvelt ízt, és keverje
tovább a köményköteggel, nehogy valami leülepedjen az aljára, ami
kilyukaszthatja a főzőedényt. 5. Azután, mikor már nagyobb tűzre lehet
tenni az edényt, — vagyis ha a must már valamennyire átfőtt és forr —,
tuskókat és nagyobb fadarabokat is lehet alá tenni (ti. a tűzre) de úgy,
hogy ne érjenek hozzá az edény aljához, ha erre nem ügyelnek, gyakran

17 Itt Columella egymás mellett említi a kétféle sűrítményt, a sapát és a defrutumoz, a

kettő közül az előbbit tartja jobbnak, a defrutum lényegében mustpárlat.
18 Az ókorban Görögországban és Rómában is sokféle módon ízesítették, sőt hamisítot­
ták is a borokat, ezzel szemben Columella a természetes aroma megőrzését javasolja,
ezt tartja ugyanis a legjobbnak.
19 Aminea Picenumban egy kiváló bortermő vidék neve.

395
kilyukad az edény, vagy ha ez nem is történik meg, a must biztosan leég,
keserű és ízesítésre alkalmatlan lesz. 6. Mielőtt a mustot beletöltenénk a
mustfőző edénybe, a rézedényt belülről nagyon finom olajjal be kell kenni
és ezt jól beledörzsölni, majd beleönteni a mustot. így a m ust nem fog
leégni.
XX. 1. A gondosan főzött must is, ahogyan olykor a bor is, m eg szokott
savanyodni. H a ez történne, jusson eszünkbe, hogy az előző évi m usttal, —
amelynek megfelelő voltát már m egtapasztaltuk —javítsuk meg, ugyanis a
rossz adalékanyagtól a már elkészült termék elromlik. M aga az edény,
amiben a szőlőszirupot vagy a mustot főzik, inkább ólom, mintsem más
fém legyen. 2. Főzés során ugyanis az edények rozsdát bocsátanak ki, ez
pedig elrontja az anyag aromáját. Illatosításra azok a fűszerek alkalmasak,
amelyek általában a mustpárlathoz megfelelnek, úgy, mint az írisz,
görögszéna (lepkeszeg), és a fenyérfű (schoenum). Ezek mindegyikéből egy
fontot kell beletenni a mustfőző edénybe, amelyben kilencven amphora
must van, amikor az felforrt és letisztult. H a a must természeténél fogva
gyenge, miután lefőztük az eredeti mennyiség egyharmadára, el kell oltani
alatta a tüzet, és a katlant azonnal le kell hűteni hideg vízzel. H a ezt
tesszük, az elforralt must nem sűrűsödik a harmadrészénél tovább. 3. Bár
van némi veszteség is, mégis megéri, ugyanis ha több párolog el belőle —
hacsak nem ég le —, jobb és sűrűbb lesz. Ebből a sűrű mustból pedig, amit
főztünk, elegendő minden amphora hoz egy sextariusx. keverni.

M á s f é l e e l já r á s a b o r íz e s ít é s é r e , a m it e g y e s e k n á p o l y in a k

(N e a p o l it a n a ) m ondanak

Mikor a mustfőző edényben lefőzöl kilencven amphora m ustot úgy,

hogy már majdnem készen van, (ami azt jelenti, hogy a harm adára lefőtt),
akkor add hozzá a fűszereket, amelyek vagy folyékonyak vagy gyanta-
szerűek. így tíz sextarius nemeturiai20 gyantát, miután előzőleg felforralt
tengervízzel gondosan átmostál másfél font terpentinfa m ézgát.21 4.
M iután ezeket hozzáadtad, az ólomüstöt m ozgasd, nehogy leégjen.
Azután, mikor harmadára lefőtt, vedd el alóla a tüzet és kevergesd, hogy a

20 A nemecurusok egy liguriai népcsoport, innen a gyanta elnevezése.

21 Indiai eredetű, illatos cserje, kenőcs készült belőle, lásd még Plinius 12, 41.

396
must és a fűszerek főjenek össze. Mikor úgy látszik, hogy a must közepe­
sen forró, a m egm aradt fűszert összetörve, megszitálva, apránként szórd
bele, fakanállal kevergesd, amit besűrítettél egészen addig, am íg ki nem
hűl. H a nem kevergeted - ahogyan tanácsoltam —, a fűszerek leülnek az
aljára és leégnek. 5. Az említett mennyiséghez a következő fűszerek szük­
ségesek: nárdus levél, illiriai írisz, galliai nárdus, costum,22 pálm a, palka
(icyperus), fenyérfű (schoenum), ezekből fél libra mennyiség elegendő. Szük­
séges továbbá egy quincunx mirrha, egy font nád (calamus),23 fél libra vad­
fahéj icasia), egy quadrans balzsamcserje, egy quincunx sáfrány és egy font
szőlőlevelű eripbeia,24 6. Ezeket — ahogyan mondtam — szárítva és m eg­
szitálva kell hozzáadni, kell keverni hozzá rasist is, ami a nyers szurok egy
fajtája. Annál jobbnak tartják, minél régebbi, ugyanis hosszú idő alatt
megkeményedik, és miután összetörik, por állagú lesz, és így keverik hozzá
az említett fűszerekhez. Az adott mennyiséghez elegendő belőle hat libra.
Bizonytalan, hogy ebből a keverékből mennyi kell negyvennyolc sexta­
rius musthoz, mert a bor minősége alapján kell megállapítani, hogy meny­
nyi szükséges. Kerülendő, hogy a fűszer íze kiérződjön, mert ez a vevőt
elriasztja. 7. Személy szerint én egy triens mennyiséget keverek két ampho-
ra musthoz, ha a szüret esős volt, ha ellenben száraz, akkor egy quadransox.
úgy, hogy a must mennyisége négy urna legyen, egy urna pedig huszon­
négy sextarius. Tudok arról, hogy bizonyos gazdák minden egyes amphorá-
hoz egy qtiadrans fűszerkeveréket adnak, és hogy ezek az olyan gyenge
minőségű bor m iatt kényszerülnek ezt tenni, ami alig harminc napig őrzi
meg a minőségét. 8. Mégis ezt a mustot —ha bőven van fa —jobb felfor­
ralni, és a habbal együtt minden szennyeződéstől megtisztítani, ennek
következtében tized része elveszik, de ami m egmarad, az eláll. H a azonban
nincsen fa, márvány vagy gipsz finom porát, amit „virágjának” neveznek,
ebből egy unciat, és a harmadára besűrített mustból pedig két sextariust

22 Indiából származó, aromás fűszernövény (saussurea lappa), főként a gyökerét

használták ételízesítésre, vö. Plinius: 12, 41.
23 A szövegben olvasható calamus kifejezés jelenti a nádat, és minden más fűfélét is,
elképzelhető, hogy a cukornádról van szó, amiről Columella korában Itáliában már
tudtak, Seneca úgy emlegeti, mint India mézét.
24 Más olvasatban crispa szerepel, ez egy ribizlihez hasonló bogyós növény, amelynek szá­
mos fajtája van, pontosabban nem sikerült azonosítanom.

397
kell keverni minden egyes amphorához. Ez a művelet, ha nem is teszi na­
gyon hosszan elállóvá, mégis a bor általában a következő szüretig megőrzi
aromáját.

M Á S ELJÁ RÁ S A RR A , H O G Y A N L EH ET M U ST T A L T A R T Ó S ÍT A N I A
GYENGE BO R T

X X I. 1. A legédesebb mustot be kell sűríteni a harmadára, és miután

elfőztük — ahogyan fentebb mondtam — m ustpárlat (<defrutum) a neve.
Miután ez kihűlt, edényekbe töltik és úgy teszik el, hogy egy esztendő
múlva használható legyen. Lehet kilenc nappal azután, mint kihűlt, hoz­
záadni a borhoz, de jobb ha (már) egy évig állt. Ebből a besűrített mustból
egy sextariust adnak két tirna dombon szüretelt musthoz, ha sík vidéken
szüretelték, akkor három hemina szükséges. 2. Miután a kádból kivettük a
m ustot, hagyjuk két napig forrni és letisztulni, a harmadik napon adjuk
hozzá a besűrített mustot. Ezután hagynak rá két napot, m ialatt a must a
besűrített m usttal együtt forr, letisztul, és így adnak két //rabhoz egy
púpozott kanál, vagy egy jó fél uncia párolt, m egtört sót. A lehető legfe­
hérebb sót használják, kátrányozatlan cserépedénybe teszik, mikor a
cserépkorsóban benne van a só, gondosan bekenik polyvás sárral, így teszik
oda a tűzhöz annyi időre, amíg hangot ad, ha kezd elcsendesedni, akkor
vége a főzésnek. Ezenkívül három napig áztatják óborban a görögszénát,25
azután kiveszik, kemencében vagy napon m egszárítják, és amikor
m egszárad, m egtörik. Ebből az őrleményből a m ustnak sóval való
összekeverése után egy púpozott kanálnyit, vagy hasonló méretű pohárnyit
— ami negyed cyatus — adnak hozzá két urnanyi mennyiséghez. Ezután
mikor a m ust tökéletesen kiforrt és megállapodott, annyi gipsz „virágot”
adunk hozzá, amennyi sót kevertünk bele, és másnap tisztítsuk ki a hordót,
töltsük bele a feljavított bort, és zárjuk le.
4. Columella, a nagybátyám, kiváló földműves, ezt a fűszerkeveréket
szokta használni azokon a birtokain, ahol a szőlője mocsaras helyen volt. A
dombvidéken termett szőlőjét, viszont ugyancsak ő úgy ízesítette, hogy só
helyett harmadára elforralt, sós vizet kevert hozzá. Ettől kétségkívül több
és illatosabb lett, megvan viszont annak a veszélye, hogy tönkremegy a

25 Másik ismert neve lepkeszeg, ma is használatos fűszernövény.

398
bor, ha a víz rosszul lett felforralva. Ezt a vizet - ahogyan már m ondtam -
a parttól a lehető legtávolabbi helyről kell meríteni, ugyanis annál tisztább
és áttetszőbb, minél mélyebbről való. 5. H a valaki ezt — ahogyan
Columella tette - elteszi, és három év múlva átfejti egy másik edénybe, ezt
követően újabb három év elteltével forralja el harmadára, akkor messze
jobb lesz a bor fűszerezése, továbbá semmi veszélye sem lesz annak, hogy
a bor elromlik. Elegendő egy sextarius sós vizet adni két urna musthoz,
jóllehet sokan kettőt kevernek hozzá, némelyek pedig hármat, én m agam
sem vonakodom ezt megtenni, ha a bor minősége annyira jó, hogy nem
érződik benne a sósvíz íze. 6. Ezért a szorgos házigazda, miután megvette
a földet, rögtön az első szüretkor kipróbál 2-4 féle ízesítést, ugyanannyi
amphora m usttal, hogy kitapasztalja, mennyi sós vizet bír el a bor anélkül,
hogy az aromája károsodna.

M Á S SZ E R M U S T F Ű SZ E R E Z É SÉ R E

X X II. 1. Egy metreta nemeturiai kátrányt tegyél egy dézsába vagy

teknőbe, és öntsél rá két congius rőzselúgot, majd fakanállal keverd össze,
miután leülepedett, szűrd le. Azután tegyél hozzá ugyanannyi hamulúgot,
keverd össze és szűrd le, majd ismételd meg ezt harmadszor is. A hamu
elveszi a kátrány szagát, és megköti a szennyeződést. 2. Ezután adj hozzá
nagyon tiszta bruttiumi kátrányt, ha ilyen nincsen, akkor m ásfajtát, de a
lehető legtisztábbat, tíz fontnyit, és öt libra tiszta, kemény gyantát, ezt
vágd apróra, és keverd hozzá a nemeturiaihoz. Utána öntsél bele két con­
gius tengervizet, ha lehet hosszú ideje állottat, ha ilyen nincs, akkor har­
m adára elforraltat. A dézsa maradjon nyitva a napon kánikula kezdetekor,
nagyon gyakran keverd falapáttal egészen addig, amíg azok az anyagok,
amelyeket beleraktál, fel nem oldódnak a kátrányban, és az állaga egy­
nemű nem lesz. Éjszakára le kell fedni a dézsát, nehogy a harmat bele­
hulljon. 3. Azután mikor úgy látszik, hogy a tengervíz, amit beletettél,
elpárolgott a napon, gondoskodj róla, hogy az edény tető alá kerüljön.
Egyesek ebből a keverékből negyedfontnyit szoktak tenni negyvennyolc
sextarius borhoz, és elégedettek ezzel az ízesítéssel. M ások három cyathusx.
adnak belőle ugyanennyi sextarius borhoz, amennyit fentebb említettem.

399
A B O R ÍZ E SÍT É SE K Á TR Á N Y O Z Á SSA L

X X III. 1. Héjas szurok (corticata) a neve annak a kátrányfajtának, amit

az allobroxok26 használnak a tartósításhoz. Úgy készítik, hogy kemény
legyen, és minél régebbi, annál jobb használatra; ugyanis minden rugal­
m asságát elveszítve, könnyen porrá törhető és megszitálható. Ezt tehát
össze kell törni, majd meg kell rostálni; mikor a must kétszer megforrt,
ami általában négy napon belül szokott bekövetkezni, azután, mint a kád­
ból kivették. U tána kézzel gondosan meg kell tisztítani, majd az említett
kátrányból egy sextarius és fél uncia mennyiséget adnak hozzá ötvenöt sex-
tariushoz, és azt fakanállal kevergetik. Ezután nem kell hozzányúlni, amíg
össze nem forr. 2. Ezt a tartósító anyag hozzáadásától számított tizennégy
napon túl nem kell hagyni, ennyi nap elteltével ugyanis a bort rögtön le
kell fejteni, és ami seprő visszamaradt az edény száján vagy az oldalán, le
kell dörzsölni és kaparni, majd azonnal lefedni és begipszelni. H a azonban
ezt az egész termést ezzel a kátrányozással akarod eltenni úgy, hogy a
kátrány íze ne érződjön a boron, elég lesz ebből a fajta kátrányból hat
scripulumot keverni negyvenöt sextarius borhoz, miután kiforrt és a seprőtől
m egtisztult. 3. Ugyanilyen mennyiségű musthoz fél uncia m egtört, párolt
sót kell adni. N em csak az ilyenfajta szőlőhöz kell sót adni, hanem ha lehet­
séges, minden vidéken, mindenfajta szőlőt ezzel a mennyiséggel kell
megsózni, ezzel ugyanis megelőzhető, hogy dohos legyen a bor.

A B O R F Ű SZ E R E Z É SE M Á SK É N T

X X IV . 1. A nemeturiai kátrány Liguriában készül. Ahhoz, hogy ez

tartósításra alkalmas legyen, tengervizet, — amit a parttól a lehető leg­
távolabb merítenek — felére elforralnak, és amikor annyira kihűlt, hogy
hozzáérve nem éget, annak valamely részét, amennyit elegendőnek gondo­
lunk, hozzákeverjük az említett kátrányhoz, és keverőlapáttal vagy kézzel
gondosan összekeverjük úgy, hogyha valami darabos van benne, oldódjon
fel. 2. Ezután hagyjuk ülepedni a kátrányt, és amikor letisztult, szűrjük le
a vizet. Ezután a víz m egm aradt részével kétszer-háromszor addig mossuk
és gyúrjuk, am íg vöröses színűvé nem válik. Utána megszűrve hagyjuk
állni a napon tizennégy napig, hogyha valami visszamaradt volna a vízből,

26 G allia Narbonensisben (ma: Savoy) élő ókori népcsoport.

400
az párologjon el. Éjszakára fedjük le az edényt, nehogy belehulljon a har­
mat. Miután így előkészítettük a kátrányt, a bor, amit el akarunk tenni
kiforrt, negyvennyolc sextarius borhoz két cyathust adunk az említett
kátrányból. 3. A tárolni kívánt mennyiségből ki kell venni két sextariust,
m ajd azután ebből a két sextariusnyi mennyiségből apránként öntögetni az
egy sextans kátrányhoz,27 kézzel keverjük úgy, mint a mézes bort, hogy job­
ban összekeveredjen. S amikor mind a két sextarius elvegyült a kátránnyal,
és mintegy egységes állagú lett, akkor ezeket öntsük vissza abba az
edénybe, ahonnan kivettük, ajánlatos fakanállal kevergetni, hogy a
tartósítószer elkeveredjen benne.

Íg y k é s z ít s ü n k é d e s v íz b ő l só s a t b o r t a r t ó s ít á s á r a

XXV. 1. Mivel némelyek - sőt a görögök szinte valamennyien — sós

vagy tengervízzel ízesítik a mustot, úgy vélem nem mellőzhetem ennek az
eljárásnak az említését sem. A szárazföldi területen, ahol nem könnyű
tengervízhez jutni, tartósításra sós vizet a következő módon készítenek. 2.
Erre a célra a legmegfelelőbb az esővíz, ha ez nincs, akkor a nagyon tiszta
forrásvíz. Ezek valamelyikét a lehető legtöbbet és a legjobb edényekben —
öt évvel korábban - tegyél ki a napra, azután mikor m egposhadt, még
addig hagyd ott, amíg vissza nem tér eredeti állapotába. H a ez m egtörtént,
végy egy másik edényt, és abba öntsd óvatosan addig, amíg az üledékhez
nem érsz, ugyanis az állott víznél valamennyi szennyeződés mindig vissza­
marad az edény alján. 3. Miután ez így megtörtént, úgy mint a sűrű m us­
tot, főzd el a harmadára. Ötven sextarius édes vízhez hat sextarius fehér sót
adnak, és egy sextariust a legkitűnőbb mézből. Ezeket egyenletesen át kell
főzni, és minden szennyeződéstől megtisztítani. Miután kihűlt, ugyan­
annyi m ustot kell beleönteni a boros amphorákba, mint amennyi ennek a
folyadéknak a mennyisége.

A TENGERVÍZ FELFORRALÁSA
4. H a tengermelléki birtokod van, szélcsendes időben, mélyről kell
vizet venni, amikor a legnyugodtabb a tenger, és ezt kell a harmadára

27 A kátrányt először kisebb mennyiségű borban kell elkeverni, hogy teljesen oldódjon
fel, és ezután ezt beleönteni a teljes mennyiségbe.
401
elforralni. Hozzáadva —ha jónak látszik —fűszereket azok közül, amelyeket
fentebb ajánlottam, hogy a bor a kezelés után illatosabb legyen. A mustot
pedig, mielőtt kivennéd a kádból, az edényt ki kell füstölni rozmaringgal,
babérral, mirtusszal, és jó bőven töltsd tele, hogy a forrással a bor jól
m egtisztítsa m agát, azután az edényeket fenyődióval dörzsöld be. 5.
Amelyik bort édesebbre akarod egy nappal később kell megfűszerezni
mint kivetted, ha szárazabbat akarsz, akkor az ötödik napon, majd így
betölteni és az edényt lezárni. Egyesek, miután az edényeket kifüstölték,
előbb a tartósítószert teszik bele, és csak utána töltik bele a mustot.

XXVI. H o g y a b o r m e g n e e c e t e s e d je n

1. Amely vidéken meg szokott savanyodni a bor, az a teendő, hogy

mikor leszedted a szőlőt és kitapostad, mielőtt kipréselnék, a m ustot öntsd
bele egy üstbe, és adj hozzá tizedrésznyi, ugyanarról a vidékről származó
édesvizet, és főzd addig, amíg a hozzáadott víz elpárolog. Ezt követően
amikor kihűlt, öntsd edénybe, tegyél rá fedőt és tapaszd be, így hosszab­
ban eláll, és nem lesz semmi baja. 2. Jo b b ha régi, több év óta tartott vizet
adsz hozzá, messze jobb ha semmi vizet nem teszel bele, és a m ust tizedét
elfőzöd, kihűlve edénybe teszed, és ha ötven sextarius musthoz egy hemina
gipszet keversz mikor a főzés után kihűlt. A m egm aradt m ustot, amit a
törkölyből kipréseltek, gyorsan fel kell használni, vagy pedig el kell adni.

XXVII. Az ÉDES BOR KÉSZÍTÉSE

1. Édes bort így kell készíteni: szedd le a szőlőt, három napra tedd ki a
napra, a negyediken déli időben az átmelegedett bogyókat taposd ki. Az
első m ustot, ami a préselés előtt keletkezik, ami egy borkádba folyik, vedd
el, és amikor kiforrt, adjál hozzá jól megtört íriszt, de ötven sextariushoz
nem többet egy uncianál, és a bort a seprőtől m egtisztítva töltsd ki. Az
ilyen bor édes lesz, erős, és a test számára egészséges.

XXVIII. É d e s b o r k é s z ít é se m á sk é n t

1. A lehető legfehérebb íriszt törd meg, óborban áztass meg görög­

szénát, azután tedd ki a napra vagy a kemencére, hogy száradjon meg,
majd nagyon apróra törd össze. Keverd össze az így m egtört aromás fű­
szereket, vagyis a m egrostált íriszből egy quincunx és egy triens, görögszé­
402
na egy quincunx és egy triens, és fenyérfű egy quincunx. Ezután minden
egyes edénybe, - amelyek hét amphora űrtartalmúak - tegyél egy uncia és
nyolc scripulum keveréket. 2. A gipszet, ha a szőlő mocsaras helyről szár­
mazik, minden egyes edényhez három heminát adjál, ha új telepítésű a
szőlő, egy sexatariust, ha régi és száraz helyről van, egy-egy hemináx. adj. A
harmadik napon, miután kitapostad a szőlőt, öntsd bele a fűszerkeveréket,
de mielőtt fűszerezed, valamennyi mustot tegyél át egyik edényből egy
másikba, nehogy a fűszereket beletéve forrjon és kifusson. 3. így elkészítve
a gipszet és a fűszerkeveréket egy tálban keverd össze, amennyi az egyes
edényekhez szükséges, és add ezt az anyagot a musthoz, és alaposan keverd
össze. Mihelyt kiforrt, rögtön töltsd tele (fel) és zárd le.
Valamennyi bort, amikor megfűszerezed, nem kell rögtön lefejteni,
hanem hagyd hordókban tisztulni. Azután, amikor nyílik a rózsa, lefejtve,
a lehető legtisztább állapotban, jól megkátrányozott és tiszta edényekbe
töltsd át. 4. H a óborként akarod eltartani, egy két um ás hordóba tegyél
egy sextariusnyi nagyon kitűnő bort, vagy jó újbor seprőjéből három sexta­
rius mennyiséget. Vagy ha üres edények vannak, amelyekből kivetted a
bort, azokban keverd össze. H a ezekből valamelyiket elkészíted, sokkal
jobb és erősebb lesz a bor. H a kellemes aromás anyagokat adsz hozzá, min­
den rossz szagot és ízt távol tarthatsz. Semmiféle más anyag nem vesz
gyorsabban m agába idegen szagot, mint éppen a bor.

X X IX . Az ÉDES MUST ELTARTÁSA ÚGY, HOGY NE VÁLTOZZÉK MEG

AZ ÍZE
1. H ogy a must mindig olyan édes maradjon, mintha friss lenne, ezt
tedd. Mielőtt a törköly a présbe kerülne, a kádból a lehető legfrissebb m us­
tot tedd egy új amphorába, gondosan kend be és kátrányozd meg, nehogy
bármi nedvesség belemehessen. Ezután az amphorát hideg, édes vizű
halastóba mélyeszd bele úgy, hogy semmi része ne álljon ki, negyven nap
múlva előveheted. így a must egy évig is édes marad.

X X X . A BOR KEZELÉSE
1. Attól kezdve, hogy a hordókat először lezárod, egészen a tavaszi
napéjegyenlőségig, elegendő a bort harminchat nap alatt egyszer lefejteni,
a tavaszi napéjegyenlőség után kétszer, vagy ha a bor virágozni (pimpósod-

403
ni) kezdene, akkor gyakrabban kell lefejteni, nehogy a virág belekerüljön
a borba és elrontsa az ízét. Minél nagyobb a hőség, annál gyakrabban kell
foglalkozni a borral, hűteni, levegőztetni, ugyanis addig nem romlik el,
amíg kellőképpen hideg. 2. A hordók száját (szélét) és torkát mindannyi­
szor be kell dörzsölni fenyődióval, ahányszor kezeljük a bort.

A GYENGE BOR FELJAVÍTÁSA

H a a bor fanyarabb lesz és kevésbé jó, az vagy a talaj hibája, vagy az
időjárás okozza. Vegyél jó bor seprőjét, csinálj belőle gom bócokat, szárítsd
m eg a napon, majd süssed tűzön, azután törd össze, és minden amphorába
morzsolj bele ebből egy negyed fontot, zárd le, jó borod lesz.

XX XI. H a v ala m i á lla t b e l e e se t t a b o r b a és e l p u s z t u l t

BENNE
1. H a kígyó, egér vagy cickány beleesett a m ustba, hogy ne legyen
rossz szagú a bor, a m egtalált tetemet égesd el, a hamuját, mikor kihűlt,
tedd bele abba az edénybe, amelyikbe beleesett, fakanállal keverd el, ez
orvosolni fogja a bajt.

XXXII. P e m e t e b o r
1. A pemetebort sokan hasznosnak tartják valamennyi belső bajra,
legfőképpen köhögésre. Amikor szüretelsz, a pemetefű zsenge csúcsait,
főként nem művelt földekről és sovány területekről gyújtsd össze, és napon
szárítsd meg. Ezután kis kötegeket készíts belőle, kösd össze pálmaháncs-
csal vagy kákával, és tedd bele a boroshordóba úgy, hogy a kötelék
kiálljon. Kétszáz sextarius édes musthoz nyolc libra pemetefüvet adjál, hogy
a borral együtt forrjon: azután a pemetefüvet vedd ki, és a m egszűrt bort
gondosan zárd le, tapaszd le.

XXXIII. C s il l á s bor

1. Csillás bort emésztésre, a test megerősítésére, krónikus köhögés ellen

és gyomorerősítésre így kell készíteni. Negyven nappal azelőtt, mint
szüretelni akarod a szőlőt, gyűjts tengeri hagymát, azt vágd fel nagyon
vékonyra, úgy mint a retek gyökerét, és a levágott szeletkéket akaszd fel

404
száradni árnyékban. Ezután mikor m egszáradtak, negyvennyolc sextarius
Aminea m ustba tegyél egy libra szárított tengeri hagymát, és hagyd benne
harminc napig, ezután vedd ki, és a megszűrt bort ép amphorákba töltsd
bele. 2. M ások azt írják, hogy negyvennyolc sexatariushoz egy libra és egy
quaclrans (1 és egy negyed libra) szárított tengeri hagym át kell tenni, ezt én
nem helyeslem.

X XXIV. CSILLÁS ECET

1. Akik csillás ecetet akarnak készíteni, a fent említett mennyiségű ten­
geri hagym át két urna ecetbe teszik bele, és benne hagyják negyven napig.

E m b a m m a t a (m á r t á s féle ség )

Három amphora m ustba tegyél egy congius erős ecetet, vagy ha nincsen
erős, akkor két congiust, és egy akkora fazékban, amelyben három amphora
elfér főzd el négy ujjnyira, ez a negyedét jelenti, vagy ha nem édes a must,
akkor a harmadára, habozd le, de a must tiszta legyen.

XXXV. Ü rm ös b o r és m ás k ü l ö n l e g e ss é g e k k é s z ít é s e

1. Abszintes, izsópos, ürmös, kakukkfű, kömény és mentabort így kell

készíteni. Pontuszi abszintet egy librát négy sextarius m usttal főzd el a
negyedére, ami marad, lehűtve tedd bele egy urna Aminea mustba.
Hasonlóképpen készítsétek a többi fent említett növényből is. Lehet szárí­
tott csombormentából három librát egy congius m usttal a harmadára
lefőzni, és amikor a folyadék kihűlt, kivéve a csombormentát, egy urna
musthoz lehet ezt hozzáadni. Ez majd télen köhögés ellen eredménnyel
adható, glechonitesnzk (csomborbor) nevezik.

X XXVI. H a s c s i k a r á s é s m i n d e n f a jt a h a s m e n é s e l l e n í g y

KÉSZÍTS ROZMARINGBORT
1. Utólagosan préselt m ust28 az, amit az első préselés után nyomtak ki
a présen körülvágott törkölyből. Ezt tedd bele egy új amphorába, és egészen

28 Mtistum tortivum vagy circumcidaneum ami a prés lécei közül kitüremkedő törkölyből
készül.
405
töltsd tele. Ezután adjál hozzá rozm aring ágakat m egszárítva és
összekötve, és hagyd ezeket együtt forrni hét napig. Azután az ágacska
köteget vedd ki, és a bort gondosan leszűrve gipszeld be. Két urna mennyi­
ségű musthoz elegendő másfél libra rozmaringot adni. Ezt a bort két hónap
múlva lehet orvosságként alkalmazni.

XXXVII. G ö r ö g je l l e g ű b o r g y o m o r n y u g t a t ó n a k

1. Korai, nagyon érett szőlőt szedjél le, ezt három napig érleld a napon,
a negyediken taposd ki, és a mustot, amiben ne legyen semmi sajtolt, tedd
boroshordóba és gondosan kezeld, hogy amikor forr, a seprőtől m egtisz­
tuljon. Ezután az ötödik napon, amikor megtisztult a must, párolt, m eg­
szitált sót, két sextariust, vagy ami a legkevesebb, negyvennyolc sextarius
musthoz, egy sextarius sót adjál hozzá. Egyesek egy sextarius, egyharmadára
besűrített m ustot kevernek hozzá, némelyek kettőt is hozzáadnak, ha úgy
vélik, hogy a bor nem elég erős.

XXXVIII. M i r t u s z b o r
1. M irtuszbort hascsikarásra, hasmenésre és gyenge gyomorra így
készíts. K étfajta mirtusz van, ezek közül az egyik fekete, a másik fehér. A
fekete fajta mirtusz bogyóját, amikor megérett, összegyűjtik, ezekből
kiszedik a m agot, és m ag nélkül szárítják m eg a napon, majd
agyagedénybe teszik és száraz helyen tárolják. 2. Ezután szüret idején, régi,
fára futtatott szőlőskertből, vagy ha ilyen nincsen, akkor nagyon régi
tőkékről, jól megérett Aminea szőlőt déltájban szedik le, és a belőle szár­
mazó m ustot boroshordókba teszik, és rögtön az első napon, mielőtt forr­
na, a mirtuszbogyót, amit eltettek, gondosan megtörik, és ebből az
összezúzott bogyóból annyi librát mérnek ki, ahány amphora bort el akar­
nak tenni. Ezután kivesznek a hordóból egy kevés mustot, amiből gyógy­
szert akarnak készíteni, az összezúzott, kimért mirtuszbogyót rászórják
mint a lisztet. Azután ebből a masszából több darab készül, amelyeket a
hordó oldalánál beleengednek a m ustba úgy, hogy ne kerüljön egyik darab
a másik fölé. 3. Utána mikor már kétszer kiforrt, és kétszer lefejtetted,
újból ugyanúgy és ugyanannyi mirtuszbogyót mint fentebb, összetörnek.
Most nem darabok lesznek — úgy mint az előbb —, hanem kis kádba
tesznek át mustot ugyanabból a hordóból, majd hozzákeverik az említett
mennyiséget, hogy sűrű folyadék legyen. Miután összekeverték, vissza­
teszik ugyanabba a hordóba, és fakanállal összekeverik. 4. Ezután kilenc
nap múlva, amint ez megtörtént, megtisztítják a bort, a hordót száraz mir­
tuszágakkal be kell dörzsölni, tetőt tenni rá, nehogy valami beleessen.
Miután ez megvan, hét nap múlva újból le kell fejteni a bort, és jól
megkátrányozott, jó illatú amphorakba. kell tölteni. Ügyelni kell azonban
arra, hogy amikor kiöntöd, seprő nélkül töltsd ki.

M ir t u s z b o r m á sk én t

5. Az attikai mézet háromszor forrald fel, és annyiszor szedd le a hab­

ját, vagy ha attikai nincsen, válaszd a lehető legjobb mézet, négyszer-
ötször habozd le, mert minél silányabb, annál több benne a szennyeződés.
Mikor a méz kihűlt, szedjél minél érettebb fehér mirtuszbogyót, zúzd
össze, de úgy, hogy a belsejében a m agok ne törjenek össze. 6. Vessző­
kosárba rakva préseld ki a levét, és hat sextariusnyi mennyiséghez keverj
egy sexatrius főzött, felforralt mézet, majd korsóba töltve sározd be. Ezt
december hónapban kell elkészíteni, általában akkor érnek meg a mirtusz­
magok, vigyázni kell azonban rá, hogy mielőtt a bogyókat összegyűjtjük,
ha lehet hét nappal előtte, ha nem, akkor legalább hárommal, derült idő
legyen, és biztosan ne essen, továbbá ügyeljünk arra, nehogy harmatosan
szedjük.

M ir t u sz b o r m á sk én t

7. Sokan a fekete vagy a fehér mirtuszbogyót amikor megérett,

leszedik, és két órára árnyékba teszik száradni, majd összetörik, lehetőleg
úgy, hogy a belsejében lévő m agok épen maradjanak. Ezután vászonzacs­
kóba teszik, amit megtörtek, kinyomják, majd kákaszűrőn keresztül a tisz­
ta folyadékot kátránnyal jól megkezelt korsókba töltik, nem keverve hozzá
sem mézet, és semmiféle más anyagot. Ez a folyadék nem annyira tartós,
de ameddig eláll, hatékonyabb gyógyszer, mint más mirtuszkészítmények.

M ir t u s z b o r m á skén t

8. Vannak, akik ezt a kinyomott levet, ha több van belőle, harmadára

lefőzik, és lehűtve megkátrányozott hordókban teszik el. így elkészítve

407
hosszabban eláll. Azonban az is, amit nem főzöl el, épségben eltartható két
évig, ha tisztán és gondosan kezeled.

X X X IX . H o g y a n k e l l a s z ú b o r t k é s z ít e n i

1. M ago szerint így lehet a legkitűnőbb aszúbort készíteni, én m agam

is így csinálom. Korai, jó érett szőlőt kell szedni, a rothadt és hibás szeme­
ket ki kell dobni. Egym ástól négy láb távolságra botokat vagy karókat, —
amelyek tartani fogják a nádat - kell rögzíteni a földbe, ezeket lécekkel
összekötni, föléje nádszőnyeget helyezni, és a napon kiteríteni a szőlőt.
Éjszakára be kell takarni, nehogy harmat érje. Azután, mikor megtöp-
pedtek, a bogyókat le kell szedni, és hordóba vagy boros edénybe dobálni,
m ajd felönteni a legjobb musttal úgy, hogy a szemeket teljesen ellepje.
Amikor beitták, a szőlőszemek feltöltődtek, a hatodik napon kis kosarak­
ba kell rakni, kipréselni és az aszút elvenni. 2. Ezután a szőlőhéjat ki kell
taposni, nagyon friss mustot adni hozzá, ami olyan szőlőből készült, ame­
lyik három napig volt napon, azután összekeverni, és ezt a vegyes szőlő­
törkölyt présbe tenni. A másodpréselésű aszút azonnal jól zárható edénybe
kell tenni, nehogy megsavanyodjon. Majd húsz nap múlva, mikor kiforrt,
át kell önteni másik edénybe, a fedelét rögtön begipszelni és bőrrel leköt­
ni.

A SZÚ MÁSKÉNT
3. Szedd le az egészséges méhszőlőt (apiana), a romlott szemektől
tisztítsd meg, és különítsd el, utána aggasd fel rudakra úgy, hogy azok
mindig a napon legyenek. Amikor a bogyók már eléggé összeaszalódtak,
vedd le és szárak nélkül rakd bele hordóba, majd alaposan taposd le.
Amikor egy sort leraktál, óborral öntsd le, azután újabb réteget tegyél rá,
ugyanúgy hintsd meg borral, tegyél rá harmadik réteget, taposd meg,
hintsd meg borral úgy, hogy felül ússzon (lepje el), és hagyd így öt napig.
Ezután lábbal taposd meg, majd a bogyókat új vesszőkosarakban préseld
ki.

U gya na z m á sk én t

4. Egyesek erre a célra régi esővizet készítenek elő, azt harmadára

elfőzik, ezután elkészítik az aszúszőlőt, ahogyan fentebb mondtam, bor
408
helyett felforralt vizet adnak hozzá, egyebekben ugyanúgy járnak el. Ahol
sok a fa, ott ez az eljárás nagyon gazdaságos, továbbá az ilyen aszú édesebb
mint a többi, fentebb említett változat.

XL. Í g y k e l l l ő r é t 29 k é s z í t e n i

1. Vedd az egy nap készült bormennyiség tized részét, és ahány metretát

ez kitesz, ugyanannyi metreta édesvizet adjál hozzá, majd ezt tedd rá az
aznap kipréselt szőlőtörkölyre. Ugyanebbe tegyél sűrűre főzött must
(defrutum) habját, vagy szőlőíz (sapa) habját, öntsd hozzá a kádból a seprőt,
keverd össze, majd hagyd a keveréket egy éjszaka összeérni. M ásnap láb­
bal taposd ki, és így tedd a keveréket présbe. Ami lefolyik belőle, hordók­
ban vagy amphorakban tedd el, és amikor kiforrt, dugaszold be, amphorák-
ban kényelmesebben tárolható. 2. Ezt a lőrét Marcus Columella állott
vízzel szokta készíteni, és néha két évnél is tovább eltartotta gond nélkül.

XLI. A LEGJOBB MÉZES BORT ÍGY KÉSZÍTSD

1. A préselés előtt lecsurgó mustot (mustum lixivum) a kádból vedd ki,
ez az, ami azelőtt csepegett le, mint a szőlőt erősen kitaposták volna. Ezt
fára futtatott tőkéről való szőlőből csináld, amit száraz időben szüreteltél.
Egy urna m ustba tegyél tíz font kitűnő mézet, gondosan keverd össze, tedd
korsóba, azt azonnal pecsételd le, és tetesd fel a padlásra. H a többet akarsz
csinálni, olyan mennyiségben, mint ahogyan fentebb mondtam, adjál
hozzá mézet, harmincegy nap múlva nyisd fel a korsót, a m ustot szűrd át
egy másik edénybe, pecsételd le és tedd a füstre.

XLII. K é s z í t m é n y h a s c s ik a r á s e l l e n , a m i t d i a o p ó r o s n a k
MONDANAK
1. Egy urna Aminea szőlőből készült mustot, — ami fára futtatott
szőlőből készült — főzzél új agyag vagy ólomedényben, tegyél bele húsz
nagy, m egtisztított birsalmát, ép, édes gránátalmát, - amit pun almának
neveznek —, nem túl érett berkenyét szétvágva, eltávolítva a m agját, a
gyümölcsök mennyisége három sextarius legyen. 2. Ezeket úgy főzik meg

29 Ez savanyú, értéktelen ital (bornak alig nevezhető), a rabszolgák számára készült, a jó

ivóvíz hiánya miatt kaptak a rabszolgák is „bort”, lásd Varró 1, 54.

409
együtt, hogy a gyümölcsök főjenek meg a mustban, legyen ott egy gyerek,
aki fakanállal vagy náddal kevergesse, hogy le ne égjenek. Azután mikor
megfőttek, és nem sok leve maradt, le kell hűteni, majd át kell törni. Azt
ami a szűrőedény alján visszamaradt, gondosan simára keverik, és a saját
levében, gyenge tűzön, faszénnel kell továbbfőzni, hogy le ne égjen,
egészen addig, amíg seprőszerűen be nem sűrűsödik. 3. Azelőtt, amint az
orvosságot a tűzről leveszik, mindezekhez hozzáadnak még három hemina
szíriai tömjént, megtörve, elmorzsolva, és kanállal keverik, hogy elve­
gyüljön a többi anyaggal. Amikor az orvosság kihűlt, megkátrányozott
cserépedénybe teszik és felakasztják, hogy el ne romoljon.

X L III. Így t e s s z ü k el a s a jt o t

1. Az előző évi juhsajtot vágd fel nagy darabokra és tedd bele

megkátrányozott edénybe: ezután töltsd fel kitűnő fajtájú m usttal úgy,
hogy egészen lepje el. Valamivel több legyen a folyadék, mert a sajt fel
fogja inni, és elromlik, hacsak nem lepi el mindig a must. Miután feltöltöt­
ted az edényt, azonnal gipszeld be. Ezután húsz nap múlva fel lehet nyit­
ni, és a szokásos fűszerek hozzáadásával használni, de m agában sem rossz.

X L IV . Így t e d d e l a s z ő l ő t , h o g y e g y é v ig f r i s s m a r a d jo n

1. Miután levágtad a tőkéről a nagyfürtű, vastaghéjú, piros szőlőt (pur-

pnreo), szárát azonnal kend be sűrű kátránnyal, azután új cserépedényt tölt-
sél meg nagyon száraz, megrostált polyvával, hogy pormentes legyen, és
így rakd bele a szőlőfürtöket, majd egy ugyanolyan másik edénnyel borítsd
le. Polyvás sárral kend be, és így helyezd el az edényt nagyon száraz padlá­
son, száraz polyvával betakarva. 2. Gond nélkül el lehet tenni valamennyi
szőlőfajtát, ha fogyó holdnál és derült időben, tíz óra után szüretelik le,
mikor már süt a nap, és nem kap harmatot. Legyen viszont a közelben tűz,
amellyel felmelegítik a kátrányt, amibe a szőlő szárát azonnal bele kell
mártani.

M á sk én t
Egy jól megkátrányozott hordóba önts egy amphora, sűrűre főzött m us­
tot, ezután tegyél bele keresztbe, egymás mellé szorosan botokat úgy,
hogy a musthoz ne érjenek hozzá, utána rakjál föléjük új cseréptálakat, és
410
a szőlőt ezekben olyan módon rakd szét, hogy ne érjenek egymáshoz.
Ezután tedd rá a tálakra a tetejüket, és sározd be. Ezt követően készíts
második és harmadik szintet is, ahogyan a hordó m agassága megengedi,
ugyanúgy egymás fölé, ugyanolyan módon rendezd el a szőlőt, majd tedd
rá a hordó megkátrányozott fedelét, bőven megöntözve sűrű m usttal, majd
hamuval tömítsd el. 3. Egyesek sűrűre főzött mustot hozzáadva m eg­
elégszenek azzal, hogy sűrűn botokat szorítanak bele, ezekre aggatják fel a
szőlőfürtöket úgy, hogy ne érjenek bele a mustba, majd a fedelét ráhe­
lyezve besározzák.

M á sk én t
'M ások miután a szőlőt leszedték, ahogyan fentebb elmondtam, a
kátrányozatlan kis hordókat napon szárítják, majd árnyékban kissé
lehűtik, ezután árpakorpát tesznek bele, és föléje aggatják a szőlőfürtöket
úgy, hogy egyik ne nyomja a másikat. Ezután ugyanilyen korpát öntenek
rá, és egy másik szőlőfürtsort raknak föléje ugyanolyan módon, teszik ezt
m indaddig, amíg a hordó - váltogatva a korpát és a szőlőt - meg nem
telik. Végül ráteszik a tetejét, besározzák, és a szőlőt nagyon száraz, na­
gyon hideg padláson helyezik el.

M á sk én t
4. Ném elyek száraz nyár- vagy jegenyefa fűrészporban tartják el a friss
szőlőt. Egyesek száraz gipsz virággal fedik be a szőlőfürtöket, amelyeket
nem túléretten szednek le a tőkéről. Mások, amikor leszedték a fürtöt, ha
hibás szemek voltak közötte, ollóval lemetélik, és így felakasztják a csűr­
ben, a lerakott gabona fölé. Ettől az eljárástól megráncosodnak a szemek,
és majdnem olyan édesek lesznek, mint az aszú.
5. A nagybátyám, Marcus Columella, ugyanabból a fehér agyagból,
amelyből az amphorák készülnek, tálszerű, széles edényeket készíttetett
erre a célra, és azokat kívül és belül vastagon bekátrányoztatta. Miután ez
elkészült, a piros (purpurea), a nagyfürtű Numisiana, valamint a vastaghéjú
(duracina) szőlőt leszedette, azok szárát nyomban forró kátrányba mártat-
ta, és az említett edényekbe fajtánként elkülönítve úgy rendeztette el,
hogy egymással ne érjenek össze. 6. Ezután rátetette a fedelét, vastag
gipsszel bekenette, és végül sűrű, vastag kátránnyal, — amit tűzön m eg­
olvasztottak — megkátrányoztatta, hogy semmi nedvesség ne mehessen
bele. Ezután az egész edényt forrás vagy víztározó vizében, súlyokat föléhe-
lyezve úgy belemélyíttette, hogy egyetlen része se álljon ki. így kitűnően
el lehet tartani a szőlőt, de amikor kiveszik, —ha nem fogyasztják el még
aznap —megsavanyodik.

M á sk én t
7. Mégis nincsen biztonságosabb eljárás, mint egy cserépedényt
készíteni, amelybe egyenként kényelmesen beleférnek a fürtök. Legyen
benne négy akasztó (fül), ezeken függjenek a fürtök, ennek a fedelét úgy
kell kialakítani, hogy középen legyen m egosztva, és m iután a
felfüggesztett edények az egyes szőlőfürtöket m agukba fogadják, a két
oldalon ráhelyezett fedelek középen záródjanak össze, és fedjék el a
fürtöket. Ezeket az edényeket, valamint a fedeleiket kívül-belül, gondosan
meg kell kátrányozni, s miután belekerült a szőlő, vastagon be kell vonni
polyvás sárral. Az akasztón függő fürtöket az edényben úgy kell elhelyezni,
hogy azok sehol ne érjenek hozzá az edényfalához. 8. Az időszak, amikor
ezeket el kell tenni, száraz és derült legyen, a bogyók pedig húsosak és szí­
nesek. Óva intek viszont attól, nehogy az almát és a szőlőt ugyanazon a
helyen, vagy egymáshoz közel tegyük el, ahonnan az alma illata odajut a
szőlőhöz, ugyanis az ilyen illat gyorsan tönkreteszi a bogyókat. Mégis a
gyümölcstárolásnak az a módja, amit ismertettünk, nem alkalmazható
minden vidéken, a hely természete, és a szőlő fajtája szerint, más-más
eljárás a megfelelő.

X L V . S ző lő eltev ése fa z é k b a n

1. A régiek az alábbi szőlőfajtákat edényben szokták eltenni: Scripula,

Venuncula, a nagy szemű Aminea és a galliai, ezek nagyobbak, ritka és
kemény bogyójúak. Most viszont a város környékén erre a célra, leginkább
a Numisianát tartják jónak. Ezt derült időben, mikor a nap már felszárítot­
ta a harmatot, tíz-tizenegy óra körül, ha a hold fogyóban van, és a föld
m ögött áll, közepesen éretten, nagyon frissen szedik. Szárát rögtön
megkátrányozzák, azután a vesszőfonadékon úgy helyezik el, hogy egyik a
másikhoz ne érjen hozzá. 2. Majd tető alá viszik, a beteg és hibás részeket
ollóval kivágják, s miután egy keveset állni hagyták, hármasával-négyesé-
vei, —az edény mérete szerint —fazekakba rakják, fedelét kátránnyal gon­
dosan lezárják, hogy a nedvességet ne engedje át. Miután alaposan ki­
préselték a törkölyt, szétterítik, a szárakat valamennyire elkülönítve össze­
zúzzák a szőlőhéjat, majd a hordó aljára szórják, a fazekakat a szájukkal
lefelé fordítva helyezik el, hogy egymástól távol legyenek, és a szőlőtör­
kölyt közéjük lehessen taposni. 3. Miután ezt gondosan letömörítették, ez
képezi az első réteget, egy másik fazekat ugyanilyen módon rendeznek el,
betöltve a második szintet. Ezután hasonló módon elrendezve a fazekakat
a hordóban, erősen letömörítve, m egtapossák. Végül egészen a hordó
szájáig legyen m egtömve a törköllyel, rögtön ráteszik a fedelét, és a gip ­
szeléshez hasonlóan hamuval lezárják az edényt. Figyelmeztetni kell azt,
aki az edényt beszerzi, nehogy olyat vegyen, amelyik felszívja (beissza) a
folyadékot, vagy rosszul lett kiégetve, ugyanis mindkét hiba miatt, —mert
átereszti a folyadékot —tönkreteszi a szőlőt. Miután használatra elővesszük
a fazekat, egy egész réteget ki kell venni, mert az összetömörített szőlőhéj,
ha egyszer m egbontották, gyorsan megsavanyodik, és tönkreteszi a szőlőt.

XLVI. E l t e v é s o k t ó b e r és n o v e m b e r h ó n a p b a n

1. A szüret után az őszi termények elrendezése következik, ez a felü­

gyelő feleségének a feladata. Jó l tudom, hogy több olyan tém a nem szere­
pel ebben a könyvben, amelyekkel Gaius Matius igen behatóan foglalko­
zott. Az ő célja ugyanis az volt, hogy a városi étkezésekhez, illetőleg a
lakomák megrendezéséhez adjon eligazítást. Három könyvet adott ki, cím
szerint: „Az éléskamra felügyelő”, „A szakács” és az „Az eltevő.” Nekünk
azonban bőséggel elegendőek azok, amelyek a falusi egyszerűségnek felel­
nek meg, és nem járnak nagy költséggel.

A GRÁNÁTALMA FRISSEN TARTÁSA

2. Egyesek a gránátalmaszárakat, ahogyan a fán függenek, m egcsavar­
ják, hogy az esők miatt ne repedjenek ki, és szétrepedve nehogy tönkre­
menjenek, továbbá odakötözik azokat a vastagabb ágakhoz, hogy ne
mozogjanak. Ezen túlmenően hálóval is körülfogják a fát, hogy a hollók,
varjak és más madarak ne csipkedjék a gyümölcsöt. Némelyek kis
cserépedényt illesztenek a lecsüngő almákhoz, és polyvás sárral bekenve
hagyják a fákon függeni. Ismét mások a gyümölcsöket egyenként bele­

413
göngyölik szénába vagy szalmába, efölé vastag polyvás sarat kennek, és így
kötözik oda a nagyobb ágakhoz, - ahogyan mondtam — hogy a szél ne
rázza azokat.
3. Mindezen műveleteket, — ahogyan már mondtam — derűs időben
kell végezni, amikor nincs harmat, vagy pedig egyáltalában nem is kell
tenni, mivel árt a kis fáknak, vagy legalább nem kell folyamatosan, évről-
évre alkalmazni, annál is inkább, mert el lehet tartani a fáról leszedett
almákat is. N agyon száraz helyen, tető alatt, kicsi, háromlábnyi gödröket
ásnak, ezekbe valamennyi szétmorzsolt földet tesznek, és ebbe kis bodzaá­
gakat tűzdelnek, azután derült időben, szárral együtt leszedik a gránát­
almákat, és beledugdossák a bodzaágakba. A bodzaág belseje ugyanis
olyan laza szerkezetű, hogy az alma szára könnyen belemegy. Ügyelni kall
azonban arra, hogy a gyümölcsök a földtől legalább négy ujjnyira legyenek,
és ne érjenek egymáshoz. Ezt követően a kis gödrökre ráteszik a tetőt,
polyvás sárral körülkenik, és felhalmozzák rajta a földet, amit kiszedtek.
Ugyanezt el lehet tenni hordóban is, ha valaki az edényt félig m egtölti apró
földdel, vagy amit egyesek jobban szeretnek, folyami fövennyel, egyebek­
ben az eljárás ugyanaz.

M á sk én t
5. A pun M ago azt ajánlja, hogy a tengervizet erősen meg kell mele­
gíteni, és a gránátalm ákat ebben fonal vagy madzag segítségével, egy kis
időre beleengedni, amíg elveszítik a színüket, majd ebből kivéve három
napig szikkadjon a napon, ezután hűvös helyen fel kell akasztani. Amikor
szükség van rá, előtte egy éjszaka és egy nap, egészen addig az óráig, amíg
fogyasztani akarják, hideg, édesvízben kell áztatni. Ugyanez a szerző azt
tanácsolja, hogy a friss gránátalmát alaposan m eggyúrt fehér agyaggal kell
bevonni, és amikor az agyag jól kiszáradt, hideg helyen felakasztani, majd
amikor szükség van rá, vízbe kell tenni és leoldani róla az agyagot. Ez az
eljárás tartja meg a gránátalm át a legfrissebben. 6. Ugyanez a M ago java­
solja, hogy tegyünk új cserépkorsóba nyár- vagy tölgyfa fűrészport, és a
gyümölcsöket úgy rendezzük el, hogy a fűrészport közéjük lehessen
tömöríteni. Ezután mikor egy sort elraktunk, szórjunk rá újabb fűrészpont,
és hasonló módon rakjuk az almákat, folytassuk ezt addig, amíg az edény
meg nem telik. Amikor tele lesz, tegyük rá a fedelét, és gondosan kenjük
meg vastag sárral. 7. Valamennyi gyümölcsöt, amit tárolni akarunk, szár­
414
ral kell leszedni, sőt ha a fa károsítása nélkül lehetséges, kis ággal együtt,
ugyanis az eltarthatóság szempontjából ez nagyon sokat számít.

H ogyan t a r t h a t ó e l a b ir s a l m a

Sokan kis ágakkal együtt szedik le a fáról az almákat, majd gondosan

bevonják fazekasagyaggal, napon megszárítják, ha az agyag megreped,
sárral bekenik, és megszárítva, hűvös helyen felakasztják.

XLVII. U g y a n a z m á skén t

1. Sokan ugyanolyan módon, ahogyan a gránátalm át, kis gödrökben

vagy hordókban teszik el a birsalmát. Némelyek fügefalevelekbe teszik,
azután a fazekasagyagot átitatják olajhabbal, és azzal kenik be az almákat,
miután m egszárították, padláson, hideg, száraz helyen teszik el. Egyesek
mindezeket új tálakban, száraz gipsszel bevonva rakják el úgy, hogy ne
érjenek egymáshoz.

M á sk én t
2. Semmi más jobbat és biztonságosabbat nem tapasztaltunk, mint­
hogy a nagyon érett, egészséges, hibátlan birsalmákat derűs időben, fogyó
holdnál szedjük le, és új korsóban, — amelyiknek nagyon széles a szája —
ledörzsölve az almákon lévő szőrt, lazán és tágasan úgy rendezzük el, hogy
egymást ne nyomják. Amikor az edény egészen megtelik, vesszőket hajlít­
sunk át felette úgy, hogy csak enyhén nyomják az almákat, és ne engedjék
feljönni azokat, miután levet öntünk rá. Azután a legjobb minőségű,
folyékony mézzel töltsük színig az edény úgy, hogy az alm ákat lepje el. 3.
Ez az eljárás nem csupán m agukat az almákat tartósítja, hanem mézes
aromát is ad a levének, ami gond nélkül adható lázas betegek ételébe, ezt
nevezik birsalma íznek (melomeli). Vigyázni kell azonban, nehogy azokat a
birsalmákat, amelyeket mézben akarsz tárolni, éretlenül tedd el, mivel ha
azokat éretlenül szedték le, úgy megkeményednek, hogy nem használ­
hatók.
4. Felesleges ellenben az, - amit sokan tesznek - , hogy csontkéssel ket­
tévágják a birsalmát, kiveszik a magházát, mert úgy tartják, hogy attól
megy tönkre a gyümölcs. Az a módszer, amit most ajánlottam, valóban
biztonságos, hogyha valami apró féreg van is benne, nem ronthatja tovább
415
az almát, amikor az említett folyadék rákerül, ugyanis a méznek az a tulaj­
donsága, hogy megakadályozza a romlást, és nem engedi továbbterjedni,
ugyanezért konzerválja több éven át az élettelen emberi testet is.

A C e s t ia n u s a lm a , a g ö m b ö ly ű a lm a , a m éza lm a és a
M a t ia n u s a lm a

5. Hasonló módon lehet más alm afajtákat is, — mint a gömbölyű, a

Cestiana, a mézalma és a Matiana — ebben a folyadékban eltenni. Mivel
azonban úgy tűnik, hogy a mézben eltett gyümölcsök édesebbek lesznek,
és a saját ízüket nem tartják meg, bükkfa vagy hársfa ládikákat — ami­
lyenekben a ruhaneműt tartják —kell készíteni erre a célra, egy kicsit na­
gyobb méretben, ezeket nagyon hideg és nagyon száraz padláson elhe­
lyezni, ahová nem jut el sem füst, sem kellemetlen szag. Ezután vékony
papírt leterítve úgy helyezzük el rajta az említett gyümölcsöket, hogy a
„köldökük” felfelé, száruk pedig lefelé nézzen, ahogyan a fán is, és egyik ne
érjen a másikhoz. 6. Úgyszintén ügyelni kell arra, hogy az egyes fajták
elkülönítve, a saját szekrénykéjükben legyenek elhelyezve, ha ugyanis a
különböző fajták egymással össze vannak zárva, ezek nem férnek össze, és
gyorsabban elromlanak. Ugyanezért kevésbé ellenálló a vegyes szőlő bora,
mintha egyszerű Amineát, méhszőlőt vagy faecinusn teszünk el. Valójában,
—ahogyan fentebb mondtam —miután gondosan elrendeztük az almákat,
tetővel fedjük a szekrénykéket, a tetőket polyvás sárral kenjük be, hogy
légmentesek legyenek.

/
M á sk én t
Ezeket néhányan, — ahogyan fentebb elmondtam — nyárfa, mások
fenyőfa fűrészporral veszik körül, így tartják el az almát: ezeket a gyüm öl­
csöket azonban nem éretten, hanem éretlen állapotban kell leszedni.

XLVIII. AZ ÖRVÉNYGYÖKÉR ELTEVÉSE

1. Amikor ezt a gyökeret október hónapban, amikor a legérettebb,
kiveszed a földből, durva lenvászonnal vagy pokróccal dörzsöld le a ráta­
padt földet, ezután a külsejét kapard meg nagyon éles késsel. Amelyik
gyökér nagyobb (teltebb), vastagsága szerint, kettő vagy több, ujjnyi
hosszúságú darabra vágd fel, azután fém üstben, ecetben, mérsékelten főzd
416
meg úgy, hogy a darabok félig nyersek maradjanak. Ezután hagyd állni
árnyékban három napig, és így tedd el megkátrányozott cserépfazékban.
Tegyél rá aszút vagy sűrű mustot úgy, hogy teljesen ellepje, lezárásként
oregánó szárat tegyél rá, és az edényt bőrrel kösd le.

N yers ö r v é n y g y ö k é r eltev ése m á sk é n t

2. Miután ezeket a gyökereket m egkapartad és felkockáztad, ahogyan

fentebb, tedd árnyékba három-négy napra, ezután megszárítva rakd
megkátrányozatlan edénybe, tegyél közéje oregánót, öntsél rá levet, ami
olyan összetételű legyen, hogy hat rész ecetet és egy rész szőlőízt (sapa)
keverj egy hemina párolt sóval. Ebben a lében ázzanak a gyökérkockák
addig, amíg a lehető legkevésbé lesz keserű az ízük. 3. Ezután kivéve, újból
száradjanak öt napig árnyékban, azután borseprő üledékét, s ha van, mézes
bort (mulsum) és egy negyedrésznyi jó fajtájú, sűrűre főzött m ustot (defru-
tum) adjál a másik két alkotórészhez a fazékba. Amikor ez a keverék fel­
forrt, tedd bele az örvénygyökér kockákat, és azonnal vedd le a tűzről,
fakanállal kevergesd mindaddig, amíg ki nem hűl. Ezután öntsd át egy
megkátrányozott cserépedénybe, tegyél rá fedőt, és bőrrel kösd le.

ÖRVÉNYGYÖKÉR MÁSKÉNT
4. Miután a gyökereket alaposan m egkapartad, apróra összevágva
addig áztasd erős sós lében, amíg elveszíti keserű ízét. Ezután öntsd le róla
a sós levet, és jó fajtájú, nagyon érett berkenyét, m agját kivéve, törjél meg,
és keverd hozzá az örvénygyökérhez. Adjál hozzá aszút, vagy kiváló főzött
m ustot, és az edényt dugaszold be.

M á sk én t
5. Egyesek, miután megfűszerezték az örvénygyökeret, sós lében
áztatják, m egszárítják, összekeverik összezúzott birsalmával, amit sűrű
mustban vagy mézben megfőztek, aszút vagy sűrű mustot öntenek rá,
majd az edényt bedugaszolva bőrrel kötik le.

XLIX. AZ OLAJBOGYÓ ELTEVÉSE

1. Szeptember vagy október hónapban, —amikor még tart a szüret —a

417
keserű posia olajbogyót zúzd össze, meleg vízben kissé m egáztatva, sajtold
ki. Köm énym agot, m astixmagot és egy kevés párolt sót hozzáadva tedd
korsóba, öntsél rá nagyon friss mustot. Ezután tegyél a tetejére friss
köménycsomót, hogy az olajbogyókat lenyomja, és a lé lepje el. Az így
eltett olajbogyót a harmadik napon fogyaszthatod.

M á sk én t
2. A fehér pauseát, orchitisx., radiolát vagy regiát, mielőtt összezúzod,
előtte m ártsd bele sós hidegvízbe, hogy ne veszítse el a színét. Amikor már
annyit előkészítettél, hogy tele lesz vele a korsó, az aljára tegyél száraz
köménycsomót, legyen friss köménymag és m astixm ag, elmorzsolva és
m egtisztítva kicsi csuporban, majd az olajbogyót kivéve a sós léből nyomd
ki, és az említett m agvakkal összekeverve tedd bele a korsóba. Amikor
m egtelik, tegyél a tetejére száraz köménycsomót, öntsél rá két rész friss
m ustot, egy rész sós lével keverve. Az így eltett olajbogyót egész évben
fogyaszthatod.

M á sk én t
3. Egyesek nem zúzzák össze az olajbogyót, hanem éles náddal
bevágják, ez m unkásabb, viszont jobb, mert ez az olajbogyó fehérebb, mint
az, amelyik a zúzástól kékes színt kap.

M á sk én t
Mások, akár összezúzták, akár bevágták az olajbogyót, kevés párolt
sóval keverik az említett m agvakat, azután szőlőízt vagy aszút, vagy ha
van, méhviaszos vizet öntenek rá. Hogy hogyan készül a méhviaszos víz,
kevéssel előbb, fentebbi könyvemben előadtam. Egyébként mindenben
hasonlóan kell eljárni.

F eh ér o l a jb o g y ó s ó s l é b e n

4. Posia vagy regia fajtájú olajbogyókat, amelyek hibátlanok és a legfe­

hérebbek, kézzel szedd le és válogasd meg. Majd száraz köményt terítve az
edény aljára rakd bele, keverj közéje m astixm agot, köménymagot úgy­
szintén, és amikor az edény a nyakáig m egtelt, erős sós levet öntsél rá.

418
Nádlevelekből dugaszt készítse nyomtasd le az olajbogyókat, hogy merül­
jenek el a lében, és ismét öntsél rá sós levet egészen addig, amíg az edény
egészen a szájáig megtelik (színültig lesz). 5. Az így eltett olajbogyó
m agában kevésbé kellemes, viszont azokhoz a készítményekhez, amelyeket
a lakomákon tálalnak fel, a legalkalmasabb,, ugyanis amikor szükség van
rá, előveszik az amphorából, összezúzva bármilyen készítményhez adható,
tetszés szerinti ízesítéssel. Többnyire metélőhagymát, rutát, zsenge zellert
és mentát kevernek az összetört olajbogyóhoz, ezután kevés borsos ecetet
és egy kis mézet, vagy méhsört adnak hozzá, meghintik zöld olívaolajjal,
és befedik friss zellerrel.

M á sk épp en , éd esen

6. Ném elyek az így szedett olajbogyó minden modiusá.hoz három hemi-

na sót kevernek, hozzáadva a m astixmagot, és köményt terítve alája, az
amphorát egészen a nyakáig m egtöltik olajbogyóval, ezután nem túl erős
ecetet öntenek rá, és amikor az amphora m ár m ajdnem tele van,
köményköteggel lenyomtatják a bogyót, és újból felöntik ecettel, egészen
színültig. Majd negyven nap múlva leöntik róla ezt a levet, és három rész
szőlőízt (sapa) vagy sűrű mustot (defrutum) összekeverve egy rész ecettel,
feltöltik az amphorát.

O l a jb o g y ó eltev ése éd esen

7. N agyon kedvelt eljárás az is, amikor a fehérposia olajbogyót erős sós

lében érlelik, m ajd az egész levet leöntve, összekevernek két rész sűrűre
főzött m ustot egy rész ecettel, és feltöltik az amphorát. Ugyanígy el lehet
tenni a regia és az onhitis fajtákat is.

„Ú S Z Ó ” FEHÉR OLAJBOGYÓ ( COLYMBADES) 30 MÁSKÉNT, ÉDESÍTÉS

NÉLKÜL
8. Egyesek összekevernek egy rész erős sós levet két rész ecettel, és
ebben a lében teszik el az „úszó” postát. H a valaki ezt m agában akarja

30 Az elnevezés szószerinti jelentése „úszók”, ami abból ered, hogy az ilyen bogyók a sós
lé felszínén lebegtek.
419
fogyasztani, kellemesnek fogja találni, úgyszintén kivéve a sós léből, bár­
milyen fűszerezés megfelelő hozzá.

F ekete o l a jb o g y ó

A posia olajbogyót, amikor már elveszítette a színét, de m ég nem

puhult meg, kis szárral együtt összegyűjtik, és a legjobb minőségű olíva­
olajban teszik el. Ez az eltevési mód őrzi meg leginkább a friss olajbogyó
ízét egy év múlva is. Egyesek, kivéve az olajból, megszórják törött sóval és
frissként tálalják.

O l a jb o g y ó b e f ő t t k é s z ít é se

9. Ezt az eltevési módot, amit többnyire görög városokban alkalmaz­

nak, epytrymnak nevezik. A posia vagy orchitis fajtájú olajbogyót, mielőtt
fehér színűből sárgássá változik, derűs időben kézzel leszedik, nádra
kiterítve egy napig árnyékban szikkasztják, és ha van rajta valami ágacska,
levél, hajtás, azt kézzel leszedik. Belerakva egy új kosárba m egrostálják,
majd prés alá teszik, és erősen kipréselik, hogy kijöjjön ami olajhab még
benne van. 10. N éha hagyják egy éjszaka és egy nap súly alatt préselődni
az olajbogyót, mintegy kilevezni, azután felnyitva a kosarak tetejét
kivesszük, és minden modius olajhoz egy sextarius őrölt, párolt sót adunk,
úgyszintén m astixm agot, rutát, köménylevelet, —amit árnyékban szárítot­
tunk - apróra vágva keverjünk hozzá annyit, amennyi elégnek tűnik, és
hagyjuk állni három órát, ameddig a bogyó valamennyire beissza a sót.
Ezután öntsünk rá jó ízű olajat úgy, hogy lepje el, és száraz kömény-
köteggel lenyomtatjuk, hogy a lé lepje el. 11. Ehhez a készítményhez új
kátrányozatlan cserépedényt készítenek, amelyek nem szívják m agukba az
olajat, hanem úgy, mint az olajos mérőedények, folyékony gyantába m árt­
va, meg vannak szárítva.

L. A FEKETE OLAJBOGYÓ ELTEVÉSE

1. Következik a téli hideg, amikor az olajbogyó szedése, ahogyan a
szüret is, m egkívánja a felügyelő feleségének a gondoskodását. Mivel már
belekezdtem az olajbogyó eltevésének ismertetésébe, ezt befejezve, azonnal
rátérek az olajkészítés tárgyalására.

420
A FEKTE OLAJBOGYÓBEFŐTT KÉSZÍTÉSE
A posia vagy orchitis bogyókat, némely vidéken a Naeviát is, lakom a asz­
talra készítik elő. Ezeket tehát, amikor megfeketednek, de m ég azelőtt,
mint túlérnének, derült időben, kézzel tanácsos leszedni, m egválogatva
megrostálni és elkülöníteni, amelyik foltos, hibás vagy kisebb méretűnek
látszik. 2. Ezután minden egyes modius olajbogyóhoz három hemina ter­
mészetes sót adunk, utána vesszőkosárba rakva, bőven tegyünk a tetejére
annyi sót, hogy olajbogyót fedje be. Negyven napig hagyjuk levesedni,
hogy izzadja ki m agából az összes olajhabot, azután teknőbe öntve tiszta
szivaccsal töröljük le sót, nehogy belemenjen. Ezután tegyük edénybe,
szőlőízt vagy sűrűre főzött mustot öntsünk rá, tetejére tegyünk száraz
köménycsomót, hogy nyomja le a bogyókat. 3. Legtöbben három rész
sűrűre főzött mustot, vagy mézet kevernek össze egy rész ecettel, mások
két rész mustot és egy rész ecetet, és ebben a lében teszik el.

M á sk én t
Vannak, akik, mikor a fekete olajbogyót összegyűjtik, ugyanolyan
arányban megsózzák, ahogyan fentebb leírtam, és úgy helyezik el a
kosarakban, hogy kevernek hozzá m astixmagot, egy sor olajbogyó, majd
ugyanannyi só, ismét olajbogyó, újból só, így rakják a tetejéig. Ezután
negyven nap múlva, amikor az olajbogyó már valamennyi olajhabot
kiengedett, teknőbe öntik, megrostálva elválasztják a m astixm agtól, szi­
vaccsal letörölgetik, hogy ne maradjon rajta a só. Amphorákba töltik,
sűrűre főzött m ustot adva hozzá, vagy ha bőven van szőlőízt, egyébként a
fentiekhez hasonlóan járnak el.

F ekete o l a jb o g y ó é d e s í t é s n é l k ü l

4. Minden modius olajbogyóhoz egy sextarius érett m astixm ag, és három

cyathus kömény szükséges, ha ez nincsen, akkor m agát a köményszárat
adjad hozzá összezúzva, amennyit elegendőnek gondolsz. Ezután minden
modius olajbogyóhoz három hemina párolt, de nem őrölt sót kell keverni, és
így belerakni amphorá kba, köményköteggel lefedni, és naponta görgetni a
földön, azután a harmadik-negyedik napon, ami olajhab benne van, kiön­
teni. 5. N egyven nap múlva teknőbe tenni, és a sótól csak annyira
elkülöníteni, hogy ne dörzsöljük le szivaccsal a bogyókat, hanem ahogyan
421
kivettük, a nagy só szemcsékkel együtt tegyük bele az amphorákba, és
tegyünk rá köménycsomót, és későbbi használatra tegyük el a kamrába.

A CILICIAI OLAJBOGYÓT ÍGY TEDD EL

A sóval eltett olajbogyót, miután összeérett, vedd ki a sós léből, és szi­
vaccsal töröld le, azután zöld náddal hasítsd be két-három helyen, és
három napig hagyd állni ecetben. A negyedik napon szivaccsal szárítsd le,
tedd edénybe — ez legyen új lábas vagy korsó — zellert és kevés rutát
alátéve. Ezt követően az olajbogyóval teli edényt színükig töltsd fel sűrűre
főzött m usttal, tegyél az edénybe babérágat, hogy az olajbogyót lenyomja,
húsz nap m úlva fogyaszthatod.

LI. H o g y a n k é s z ü l jö n a z o l a jb e f ő t t

1. A nagyon érett, fekete olajbogyót derűs időben kell leszedni, és egy

napra árnyékban, nádszőnyegre kiteríteni, ami hibás bogyó van közöttük,
azt elkülöníteni. így ha van rajta ág, levél vagy hajtás, ezeket ki kell szed­
ni közüle. M ásnap gondosan meg kell rostálni, hogyha még van közötte
valami szemét, hulljon ki. Ezután az ép bogyókat új kosárba rakják, és a
prés alá teszik úgy, hogy egész éjszaka nyomja a súly. 2. M ásnap mikor
nagyon tiszta, m agas (felemelt) állású présbe teszik, hogy a m agokat ne
törje össze, és amikor olajhús lesz belőle, akkor párolt, őrölt sót adnak
hozzá, kézzel belekeverve a többi szárított fűszerekkel együtt, ezek: vad­
kömény, édeskömény és egyiptomi ánizs. Elegendő ugyanannyi hemina sót
hozzáadni, ahány modius az olajhús, föléje olajat kell önteni, hogy ki ne
száradjon, ezt mindannyiszor meg kell ismételni, ahányszor kiszáradni lát­
szik. 3. Kétségtelenül a legjobb ízű az lesz, amelyik posia olajbogyóból
készült. Egyébként annak az íze két hónapon túl nem marad kifogástalan.
Ú gy tűnik más fajták inkább megfelelnek erre a célra, így a Licinia és a
Culminea. Mindazonáltal kiválónak tartják erre a célra a calabriai olajbo­
gyót is, amit a hasonlóság miatt vadolajfának (oleastellum) neveznek.

L I I . A Z OLAJKÉSZÍTÉS
1. Az olajszüret kezdete általában december hónap eleje: ugyanis az
ezen időszak előtt készült olaj keserű lesz, ezt hívják nyárinak (aestivum). E
hónap körül sajtolják a zöld olajat is, ezután az érett olajat, azonban keserű
422
olajat nem éri meg készíteni a gazdának, mivel kevés lesz belőle, kivéve
akkor, ha a vihar m iatt földre hullott az olajbogyó, és fel kell szedni,
nehogy a házi- és a vadállatok felegyék. 2. Leginkább a zöld olaj készítése
éri m eg, mivel sok lesz belőle, és az árával m egduplázza a gazda bevételét.
H a viszont nagy az olajültetvény, akkor annak egy részét m eg kell tartani
érett termésnek. Arról a helyről, ahol az olaj készül, korábbi könyvemben
már írtam ,31 mégis megemlítek néhány idetartozó dolgot, amelyeket
korábban kihagytam.
3. Szükséges egy olyan padlás, ahová az olajbogyót hordják, ámbár
előírás az, hogy minden egyes nap begyűjtött olajtermését azonnal tegyük
prés alá. Olykor azonban az olajbogyó mennyisége m eghaladja a munkaerő
teljesítőképességét, ezért szükség van felemelt32 tároló alkalm atosságra,
ahová szállítják a termést. Ez egy padláshoz hasonló m agtár, ahol annyi kis
kádnak kell lennie, amennyit az olajtermés mennyisége indokol, hogy
szortírozni lehessen, és minden nap sajtolása elkülöníthető legyen.33 4.
Ezeknek a kis kádaknak az alját kővel vagy téglával kell borítani és lejtősen
kiképezni, hogy a csöveken és csatornákon keresztül az összes folyadék
gyorsan lefolyjon. Az olajnak ugyanis az olajhab (amurca) árt a legtöbbet,
ami a bogyókban visszamarad, és elrontja az olaj aromáját. Amikor tároló
cellákat készítesz —ahogyan mondtam - úgy rendezd be, hogy egymástól
féllábnyi távolságra kis deszkákat tegyél le a földre, erre gondosan szőtt,
sűrű nádszőnyeget, hogy az olajbogyók ne hullhassanak le, de bírják el az
olaj súlyát. 5. Valamennyi cella mellett azon az oldalon, ahol lefolyik az
olajhab, m aguk a csövek alatt kis gödrök módjára, homorú padlózatot
vagy kőcsatornát kell kialakítani, ahol megáll, és ahonnan ki lehet merni
mindazt, ami lefolyik. Egyébként az épületben kádakat vagy hordókat kell
előkészítve tartani, amelyekbe minden olajhabot bele lehet tenni, akár azt,
ami tisztán azonnal lefolyik, akár a sózottat, ugyanis mindkettő számos
célra alkalmas.
6. Olajkészítésre a malmok (mola) alkalmasabbak, mint a sajtoló (trape-

51 Az olajbogyó termesztésről az ötödik könyvben volt szó, de az olajsajtolásról nem.

32 Olyan építményekre mondják, amelyeknek valamilyen okból megemelt alapzata van,
alatta üreges, pl. padló alatt kiépített fűtési rendszer miatt.
33 Az egyes napokon kisajtolt mennyiséget külön-külön kádakban lehessen elhelyezni.

423
tűm),34 az olajsajtoló viszont jobb, mint a canalis (vályú, csurgó) és a solea
(nyomó v. nyomtató talp).35 A malom nagyon könnyen kezelhető, ugyanis
a bogyók nagysága szerint lehet feljebb emelni, vagy lejjebb engedni, hogy
a m agokat ne törje össze, ami elrontja az olaj ízét. Az olajsajtoló több
munkát végez el és könnyebben, mint a canalis és a solea. 7. Van ugyanis
egy függőleges, cséplőszekérhez hasonló szerkezet, amit tudiculának (kis
kalapács)36 neveznek. Ez az eszköz elfogadhatóan működik, eltekintve
attól, hogy gyakran elromlik, ha ugyanis sok bogyót raknak bele,37 akkor
elakad. A lehetőség, illetőleg a vidék szokása szerint használják az említett
szerkezetet, a legjobb azonban a malom teljesítménye, utána következik az
olajsajtoló (trapetum).
Szükséges volt ezekről előzetesen szólnom, mielőtt áttérnék az olaj­
készítésre. 8. Most a tárgyra térek, bár sok olyan dolgot mellőztem, ame­
lyeket akárcsak a szőlőszüretelés előtt, az olajszürethez is elő kell készíteni,
így bőven kell lennie fának, amit már jóval korábban oda kell szállítani,
nehogy ennek hiánya miatt abba kelljen hagyni a munkát. Ezenkívül szük­
ség van létrákra, tíz és három modiusos kosarakra, vesszőkosarakra, ame­
lyekbe belerakják az olajbogyót, gyékénykosarakra, nád és kákakötelekre,
fémből készült meregetőkre, az olaj kiméréséhez. Fedőkre, amelyekkel
lefedik az olajos edényeket, nagyobb és kisebb korsókra, amelyekben az
olajat elviszik, nádra és kákára, amelyre kiterítik az olajbogyót, és ha van
még egyéb, amit itt most elfelejtettem. 9. Mindezekből sokkal többre van
szükség, mert a használat során tönkremennek és elfogynak; ha ezek közül
valamelyik éppen akkor nincs, amikor szükség van rá, abba kell hagyni a
munkát. M ost azonban rátérek arra, amit ígértem.

A ZÖLD OLAJ KÉSZÍTÉSE

Rögtön, amikor a bogyók színesedni kezdenek, és némelyik már fekete,
de a többség még fehér, derült időben, kézzel kell a bogyókat leszedni,

34 Cato (22, 1) leírja az olajprést, de meglehetősen nehezen követhető módon, vö. még
a Varrónál (1, 25) leírtakkal.
55 A két említett olajsajtoló szerkezet működése Columella ismertetése alapján nem
egészen világos, viszont más antik forrásokban sehol sem szerepel ezek leírása.
36 Az olajbogyó szétzúzására szolgáló, kalapácsszerű eszköz.
37 Egyszerre nagyobb mennyiséget, tehát túladagolják.
424
takarókat vagy nádat aláterítve megrostálni és megtisztítani. 10. Miután
gondosan m egtisztítottuk, azonnal a sajtolóba kell vinni, és m ég épen új
kosarakba rakni, prés alá tenni, hogy amennyire lehetséges, kissé kinyom­
ja. Azután, mikor a bőre m eghasadt és puha lett, minden modiushoz két
sextarius természetes sót kell adni, és sajtoló (prés) kosárban kell kipréselni
- ha azon a vidéken az a szokás - az olajhúst, vagy mindenképpen új
kosarakban. Ami ezután legelőször lefolyt a kerek kádba - ez ugyanis jobb,
mint a szögletes ólom vagy épített olajtartály - a töltögető azonnal merje
ki, és töltse az erre a célra készült cserépedényekbe.
11. Az olajpincében háromféle edénynek kell lennie, az egyiknek azért,
hogy az első sajtolású olajat tegyük bele, a másodiknak azért, hogy
második sajtolást, a harmadiknak pedig, a harmadik sajtolás számára. Az
számít a legtöbbet, hogy ne keverjük össze az elsőt a másodikkal, vagy
még kevésbé a harmadikkal, mert az első sajtolás messze jobb ízű, mivel
kisebb erővel nyomja a prés, így mintegy a préselés előtt folyik le. Ezután,
amint az olaj egy kicsit állt a kádban, a lefejtő munkás szűrje át a m ásodik­
ba, és azután sorban egészen az utolsóig. Utána, minél gyakrabban szel­
lőztetik áttöltéssel - mintegy m egm ozgatják - annál tisztább lesz, és
megszabadul az olajhabtól (amurca). 12. Elegendő minden sorban harminc
edényt elhelyezni, ha nem nagy az ültetvény, és nem indokol ennél na­
gyobb számot. Mert ha az olaj hideg időben a habjával m egfagy, akkor
valamivel több párolt sót kell hozzáadni. Ez felolvasztja az olajat, és kiold
belőle minden szennyeződést. N em kell tartani attól, hogy sós lesz; ugya­
nis bármennyi sót teszel is hozzá, annak az ízét egyáltalán nem veszi be az
olaj. Előfordulhat, hogy így nem lehet felolvasztani a m egdermedt olajat,
mert erős hideg állt be: akkor szódát (ínitrum) pörkölnek, megtörik,
beleszórva összekeverik, ez kiválasztja az üledéket.
13. Egyesek, ámbár szorgos olajtermelők, nem teszik prés alá az ép
bogyót, mert azt hiszik, hogy így az olajból valamennyi elvész. Amikor
ugyanis a présre rákerül a súly, nemcsak az olajhabot sajtolja ki, hanem
(vele együtt) valamennyi olajat is.
Általános tanácsként elmondom, hogy amíg a friss olaj ott van, se füst,
sem pedig gőz ne mehessen sem a sajtolóba, sem pedig a pincébe, ugyanis
mindkettő árt neki. A legtapasztaltabb olajkészítők egyetlen lám pást is
alig tűrnek meg, ezért mind az olajsajtolót, mind az olajpincét olyan

425
tájolással kell megépíteni, hogy a hideg szelektől legjobban védve legyen,
és hogy a lehető legkevesebb fűtésre legyen szükség.
14. A hordókról és a korsókról, amelyekben az olajat tárolják, nemcsak
akkor kell gondoskodni, amikor a termés miatt szükség van rájuk, hanem
rögtön amint a kereskedő kiürítette azokat. A felügyelő felesége tüstént
gondoskodjon róla, hogyha az edények alján valami söpredék vagy üledék
visszamaradt, azonnal tisztítsák ki, mossák ki egyszer, majd m ég egyszer,
a lúg ne legyen túlságosan forró, nehogy megolvassza viaszt, hanem
langyos vízzel óvatosan fröcsköljük be kézzel, és többször mossuk ki, majd
minden nedvességet itassunk fel szivaccsal. 15. V annak, akik a
fazekas agyagot — hasonlóan a folyékony seprőhöz - feloldják vízzel, és
miután kimosták az edényt, ezzel a folyadékkal belülről bekenik, és hagy­
ják rászáradni, majd amikor szükség van rá, vízzel kimossák. Némelyek
először olajhabbal, azután vízzel mossák át az edényt, majd megszárítják,
azután megvizsgálják a hordót, nincs-e szükség újbóli viaszozásra: a régiek
ugyanis úgy tartották, hogy általában minden hatodik évben kell viaszoz-
ni. 16. H ogy ez hogy van, nem értem. H a ugyanis az új edényeket hevítik,
könnyen m agukba veszik a folyékony viaszt, így nem hiszem, hogy a
régieket a olaj folyékonysága miatt viaszozni lehetne. Korunk földművesei
m agát a viaszozást elutasítják, úgy tartják elegendő az új hordókat
folyékony mézgával (gumi) átmosni, megszárítani és fehér viasszal kifüstöl­
ni, hogy ne legyenek dohosak és rossz szagúak. Ezt a füstölést mindannyi­
szor elvégzendőnek gondolják, ahányszor gondoskodnak régi és új
edényekről, és előkészítik azokat az olaj számára. 17. Sokan, miután egy­
szer bekenték sűrű gyantával az új hordókat és korsókat, örökre beérik az
egyszeri gyantabevonattal, sőt az az edény, amelyik egyszer átitatódott
olajjal, nem veszi már fel az újabb gyantát, az olaj zsírossága taszítja ugyan­
is az olyan anyagot, amilyen a gyanta.

H o g y a n l e s z a z é r e t t o l a jb o g y ó b ó l j ó í z ű o l a j

December hónap elmúltával, január elseje körül, ugyanolyan módon,

ahogyan fentebb elmondtam, le kell szedni az olajbogyót, és azonnal kisaj­
tolni. H a elteszik a padláson, gyorsan bemelegszik, mivel a téli esőzések
következtében több benne az olajhab, ami árt neki. 18. Ügyelni kell rá,
hogy az étkezésre szánt olaj ne ilyen legyen, ami egy módon kerülhető el,
ha a mezőről behozott olajbogyót azonnal összezúzzák és kisajtolják, a saj-
426
tolás utáni teendőket pedig úgy végzik el, ahogyan azt fentebb elmond­
tam. A földművelők többsége azt hiszi, hogyha az olajbogyót tető alatt
tárolja, az olajtartalom a padláson növekszik, ami éppen olyan tévedés,
mint az, hogy a szérűn nő gabona. Ezt a régi tévhitet m aga Marcus Porcius
Cato cáfolja. 19. Azt mondja ugyanis, hogy a padláson tárolt olajbogyó
összeráncosodik, ezért amikor a földműves elhelyezett egy mennyiséget a
padláson, és azt később sajtolni akarja —nem emlékezve a korábbi mennyi­
ségre, amit odavitt — egy másik ugyanúgy lerakott halomból pótolja a
hiányzó részt, s miután ezt tette, úgy találja, hogy sokkal több olajat nyert
az összetöppedtből, mint a friss bogyóból, mivel több modius jött ki belőle.
20. Azonban, m ég ha ez igaz is lenne, több bevétel származott a zöld olaj
árából, mint a nagyobb mennyiségű, gyengébb olajból. Cato azonban ezt
mondja: akármennyire is növekedjen az olaj mértéke, ha a feldolgozott
olajmennyiséget veszed figyelembe, kétségtelenül azt fogod látni, hogy
nem növekedés, hanem veszteség van. Ezért nem szabad haboznunk ebben
a kérdésben, hogy a leszedett olajbogyót, amint lehetőség van rá, tegyük a
prés alá, és nyomban préseljük ki.38

A Z ÉTKEZÉSI OLAJ KÉSZÍTÉSE

21. Jó l tudom, hogy étkezési célra is kell olajat készíteni: ugyanis m i­
helyt a féregrágta olajbogyók lehullanak a fáról, vagy a viharok és esőzések
miatt sárba potyognak, a meleg víz segítségéhez fordulnak. Az üstöt
melegíteni kell, hogy a sáros olajbogyók megtisztuljanak. A víz azonban ne
legyen forró, hanem mérsékelten meleg, hogy az olaj jobb aromájú legyen,
ha ugyanis megfő, akkor kiérződik belőle a férgek és egyéb szennyeződések
íze. Miután m egm ostuk a bogyókat, minden másban a fent leírtak szerint
kell eljárni. 22. A jobb minőségű, és az étkezési olajat nem ugyanolyan
kosarakban kell kipréselni. A régieket ugyanis a lehullott bogyókhoz, az
újakat pedig a rendes olajhoz kell használni, továbbá minden esetben,
miután kisajtoltuk, azonnal ki kell mosni a kosarakat forró vízzel kétszer-
háromszor, azután ha van a közelben folyóvíz, bele kell süllyeszteni, és

38 Nyilván a friss és a régi olaj ára közötti különbözetre utal ez a vélekedés, amelynek az
eredete bizonytalan, mivel Cato fennmaradt munkájában (A földművelésről) az
idézett részlet nem szerepel.
427
köveket beletenni, hogy azok súlya ott tartsa. H a folyóvíz nincsen, akkor
nagyon tiszta vizű tóba vagy halastóba, vesszővel meg kell csapkodni, hogy
a szennyeződés és az üledék lemenjen róla, majd újra kimosni, és m egszárí­
tani.

L ili. A MUST-OLAJ KÉSZÍTÉSE

1. Ám bár a must-olaj készítésének nem ez az ideje, mégis közbeik­
tatom könyvemnek ebben a részében, mert a borkészítésnél kevésbé
helyénvaló kitérni erre. A következő módon készül: egy olyan edényt kell
előkészíteni, amelyik a lehető legnagyobb, bizonyosan új és erős. Ezután
szüretkor a legjobb fajtájú, a lehető legfrissebb mustból, hatvan sextariinx.
össze kell önteni nyolcvan font olajjal. Ezt követően fűszereket, - amelyek
nincsenek megrostálva, és nincsenek nagyon apróra törve, csupán egy kissé
összezúzva - bele kell tenni káka vagy len hálóba, és így beleengedni az
említett mennyiségű olajba és mustba. 2. A mennyiségeket a fentebb
ismertetett módon mérjük ki: fenyérfű, kardamon, balzsamcserje, pál­
magyökér, óborban áztatott görögszéna (lepkeszeg) megszárítva és m eg­
pörkölve, kákagyökér, görög írisz, ugyanolyan súlyú egyiptomi ánizs,
vagyis egy és negyed font, ahogyan fentebb elmondtam. Ezeket hálóba
rakva tedd bele, és az edényt sározd be. Hét-nyolc nap múlva nyisd ki az
edényt, és ha valami szennyeződés vagy hab összegyűlt az edény nyakánál,
azt kézzel szedd ki és töröld le, majd szűrd meg az olajat, és új edényben
tedd el. 3. Később vedd ki a hálót és a fűszereket, nagyon tiszta mozsár­
ban törd m eg azokat, és ugyanabba az edénybe tedd vissza, ugyanannyi
olajat öntsél rá, mint az előbb, dugaszold be, és tedd a napra. A hetedik
napon merd ki az olajat, m egm aradt mustot pedig megkátrányozott
hordóban tedd el. H a nem savanyodik meg, gyógyszerként adható inni
beteg ökröknek és a többi állatnak. A nem kellemetlen szagú, m ásodosztá­
lyú olajat lehet alkalmazni izomfájdalmak ellen, naponkénti bedörzsölésre.

LIY. Í g y k é s z ít s o l a jb ó l k e n ő c s ö t

1. M ielőtt az olajbogyó megfeketedik, amikor kezd megváltozni a

színe, de m ég nem tarka, főként a Licinia, ha van ilyen, ha nincs, akkor a
Sergia, ha az sincs akkor a Culminia olajbogyót kézzel szedd le, és
m egtisztítva azonnal tedd a prés alá, és nyomd ki belőle az olajhabot.

428
Ezután felemelt (m agasállású) préssel törd meg az olajbogyót, léckosárban
vagy új kosárban tedd a sajtolóba, és úgy sajtold ki, hogy ne tekerd a saj-
tolót, hanem csak annyira engedd préselődni, amennyire önsúlyával nyom­
ja a prés. Ami így lefolyt, a töltögető (munkás) azonnal válassza külön az
olajhabtól, és ugyancsak ő óvatosan tegye át új edénybe, közben szűrje
meg. A visszamaradt olajat, ami ezután lett kipréselve, étkezésre lehet
használni, másikkal összekeverve, vagy egym agában is.
LV. Bőven elég ennyi az olajról, most kevésbé fontos dolgokra térek át.

SÓ Z O T T SERTÉSH Ú S KÉSZÍTÉSE
1. Valamennyi állatot, különösen a sertést, az előző napon, mint levág­
ják, meg kell tartóztatni az ivástól, hogy szárazabb legyen a húsa. H a
ugyanis ivott, a besózott húsban több lesz a víz. Tehát miután a szomjaz-
tatott sertést levágtad, alaposan csontozd ki, mert a csonttól kevésbé
értékes és kemény lesz a sózott hús. 2. Miután kicsontoztad, szórd meg
nem nagyon apró, felemelt állású malommal őrölt sóval, leginkább azokra
a részekre tegyél bőven sót, ahol még benne van a csont. Deszkára rakva
az oldalast és a húsdarabokat, tegyél rá nehéz súlyokat, hogy a levét
kiengedje. 3. A harmadik napon vedd le róla a súlyokat, és kézzel alaposan
dörzsöld bele a sót. Amikor el akarod tenni, hintsd meg apró, törött sóval,
és úgy tedd el. A besózott hús naponkénti bedörzsölését ne hagyd abba
m indaddig, amíg készen nem lesz. 3. Mert ha derült az idő a hús
bedörzsölésekor, akkor kilenc napig hagyd azt a sóban, ha viszont ködös és
esős, akkor a tizenegyedik-tizenkettedik napig le kell vinni a sózott húst a
tóhoz, először le kell rázni róla a sót, azután édesvízzel alaposan megmosni,
nehogy valahol megtapadjon rajta a só. Ezután kicsit megszárítva fel kell
akasztani a hústároló kamrában, ahová mérsékelten menjen füst, hogy a
még benne m aradt nedvességet kiszáríthassa. Ezt a besózott húst fogyó
hold idején, leginkább télen, február hónapban, tizenötödike előtt is lehet
készíteni.

M á sk é n t
4. Másféle sózott hús is létezik, olyan, amit meleg vidékeken az esz­
tendő minden szakában lehet készíteni. Miután a sertés nem kapott inni, a
következő napon levágják, és forró vízzel, vagy vékony rőzselánggal m eg­

429
perzselve m egkopasztják, —mindkét módszer a serte eltávolítására szolgál
— a húsát pedig felvagdalják fontnyi darabokra. Ezután az edény aljára
párolt, őrölt sót terítenek, és utána a húsdarabokat szorosan egymás mellé
rendezik, közben állandóan sózzák. Amikor pedig az edény nyakához
érnek, a fennmaradó részt sóval töltik ki, súlyokat ráhelyezve leszorítják.
Az ilyen hús mindig eláll, és sózott húsként m egm arad a saját levében.

LVI. A K EREK (RAPA) RÉPA ELTEVÉSE

1. Válaszd ki a legkerekebb répákat, ha sárosak, kapard m eg, és éles
késsel hámozd le a külső héjukat, ezután, ahogyan a télire való eltevésnél
szokás, keresztben (X alakban) vágd be görbe késsel, de vigyázz, nehogy
egészen átvágd a répákat. Ezután szórjál nem túlságosan apró sót a
bevágásokba, és a répákat teknőben vagy hordóban rendezd el, kicsivel
több sót rakják rá, és hagyd állni három napig, amíg levet ereszt. 2. A har­
m adik nap után kóstold meg a répa középső részét, hogy beitta-e a sót, ha
úgy találod, hogy eléggé sós, az egészet vedd ki, egyenként átm osva azokat
a saját levükben, vagy ha nincsen elég leve, akkor adjál hozzá erős sós levet,
és így mosd meg. Azután rakd azokat négyszögletes szüretelő ládába, ami
nem sűrű, hanem csak közepesen sűrű fonatú vesszőből van. Ezek után
helyezz rá egy megfelelő méretű deszkalapot úgy, hogy szükség esetén
egészen a földig le lehessen nyomtatni. 3. Miután ilyen módon elkészítet­
ted ezt a deszkát, nehéz súlyokat tegyél rá, és hagyd a répákat egy éjszaka
és egy nap szikkadni. Ezután tedd bele megkátrányozott cseréphordóba
vagy pedig üvegedénybe, és öntsd fel mustárral úgy, hogy a lé ellepje.

K a r ó r épa (n a p u s ) eltev ése

H a a karórépa apró, akkor egészben kell eltenni, ha nagyobb, akkor
felvágva tehető el, ugyanabban a lében, mint a répa. Vigyázni kell azon­
ban, hogy akkor tegyük el, amikor még zsenge, mielőtt szárat hajt és fel­
magzik.

M á sk én t
A kisebb karórépákat egészben, a nagyobbakat kettő, három, négy
darabra vágva tedd edénybe, öntsél rá ecetet, egy congius ecethez egy sex­
tarius párolt sót adva. Harminc nap múlva fogyasztható.
430
LVII. H o g y a n k é s z ít s m u st á r t
1. A mustár m agját gondosan tisztítsd meg és rostáld ki, azután hideg
vízzel mosd meg, miután alaposan m egm ostad, két órára hagyd benne a
vízben. Ezután vedd ki, kézzel kinyomva új, jól kitisztított m ozsárba rakd
bele, és mozsártörővel törd meg. Miután megtörted, az egész megtört
m asszát halmozd a mozsár közepére, és kézzel nyomd össze. Miután
összenyomtad, csinálj bele lyukat, és néhány élő szenet beletéve öntsél rá
salétromos vizet, hogy veszítse el a keserűségét és sárga színét. U tána
emeld fel a mozsarat úgy, hogy minden nedvesség folyjon ki belőle. Majd
adjál hozzá erős, fehér ecetet, mozsártörővel keverd össze, majd szűrd meg.
A répa eltevéséhez ez a lé a legjobb. 2. Egyébként, ha lakomához akarsz
m ustárt készíteni, miután összepréselted a m ustárm agot, adjál hozzá
fenyőmagot, a lehető legtisztábbat, mandulát, alaposan törd össze, és
öntsél rá ecetet. Egyebekben a fentiek szerint járj el. Ez a m ustár m ár­
táshoz nem csupán megfelelő, hanem látványos is: ha gondosan készítet­
ték, akkor feltűnően fehér.

L V I I I . H o g y a n t e d d e l a k e r t i f e k e t e k á p o s z t a -g y ö k e r e t
JA N U Á RBA N ÉS FEBRUÁRBAN

1. M ielőtt szárat hoz a kerti feketekáposzta,39 január és február hónap­

ban ásd ki a gyökerét, kapard meg, nehogy földes maradjon, és tedd bele
ecetbe és sóba. M ajd harminc nap múlva vedd ki, bőrét húzd le és dobd el.
A belsejét összevágva tedd bele üveg vagy új cserépedénybe, öntsél rá
levet, amit a következő módon kell elkészíteni. 2. Végy mentát, aszúszőlőt,
kevés szárított vöröshagymát, ezeket törd össze pörkölt darával, és egy
kevés mézzel. Miután alaposan összetörted, egy rész ecetet, elkeverve két
rész szőlőízzel vagy harmadára besűrített m usttal, öntsd hozzá az edénybe,
fedővel zárd le, és bőrrel kösd le. Amikor használni akarod, vedd ki az
összevágott gyökeret saját levével együtt, és öntsél rá olajat.

v; Másik nevén barna gyapor, latin megnevezése smymium olusatnun, többféle változata
is volt, gyökerét ill. a levelét használták, ez utóbbiból pl. koszorú is készült.

431

—— T
H o g y a n t e d d e l a s i s e r 40 g y ö k e r e t

3. Ebben az időszakban teheted el a siser gyökeret is, ugyanolyan

módon, mint fentebb, de amikor fogyasztani akarod, vedd ki az edényből,
öntsél rá mézes ecetet (oxymel) és egy kevés olajat.

L I X . H o g y a n k é s z í t s m o r e t u m o t 41

T egyél m ozsárba borsfüvet, m entát, rutát, koriandert, zellert,

metélőhagymát, vagy ha ez nincs, akkor zöldhagymát, salátalevelet,
m ustárkáposzta levelét, friss kakukkfüvet, csipkefittyet (nepata), zöld
csombort, friss, sózott sajtot, mindezeket egyenletesen törd m eg, keverj
bele egy kevés borsos ecetet, a keveréket tedd tányérra és öntsél rá olajat.

M á sk én t

2. Miután a friss zöldségeket, amelyeket felsoroltam, összetörted,

m egtisztított diót tetszés szerinti mennyiségben törjél hozzá, kevés borsos
ecetet belekeverve, öntsd le olajjal.

M á sk én t

Enyhén m egpörkölt szezámot törjél össze a fent felsorolt fűszerekkel,

ugyancsak keverj bele borsos ecetet, a tetejére öntsél olajat.

M á sk én t

3. A galliai sajtot vagy amilyet akarsz, vágd fel apróra, törd össze,
fenyőmagot, ha van bőven, ha nincs, akkor héjától m egtisztított mogyorót
vagy m andulát a fenti fűszerekkel egyenlő mennyiségben keverj össze,
tegyél rá kevés borsos ecetet, dolgozd össze, és a keverék tetejére öntsél
olajat.

40 Ehető gyökerű növény, mézes bolonyik, vagy másik nevén német murok.
41 Mozsárban készült egyszerű, falusi étel, különféle zöldségekből, ecettel, lásd Vergilius
hasonló címmel írott költeményét.

432
M á sk én t
4. H a friss fűszerek nincsenek, akkor szárított csombort, kakukkfüvet,
oregánót vagy szárított borsfüvet törjél össze sajttal, adjál hozzá borsos
ecetet és olajat. Lehetnek ezek szárítottak is, ha friss nincsen, és egyenként
is lehet keverni sajttal.

E m é s z t é s t k ö n n y ít ő s z e r (o x y p o r u m )
Fehér borsot, ha nincs, akkor feketét, három unciat, két uncia zeller­
m agot, lázergyökeret, amit a görögök silphiummk mondanak, másfél
unciát és egy sextans sajtot törjél össze, törd át, keverj bele mézet, majd új
fazékban tedd el. Amikor szükség van rá, amennyit jónak látsz, hígítsd fel
ecettel és halmártással (garum).

M á sk én t

5. Egy uncia lestyán 0ligusticum),42 egy sextans héj nélküli aszúszőlő, egy
sextans szárított menta, egy quadrans fehér vagy fekete bors, - ezeket, ha
kerülni akarod a további költségeket - mézzel lehet keverni, és így eltenni.
H a drágább emésztést könnyítő szert akarsz készíteni, ezeket a fenti arány­
ban keverd össze, és használatra tedd el. H a szíriai lázered is van, silphium
helyett, jobb ha abból adsz hozzá egy fél unciát.
Befejezett m unkám lezárását, Publius Silvinus, nem gondolom
másként, minthogy adok egy m utatót,43 ha lesznek olyanok, akik mindezt
megismerésre érdemesnek tartják. Számomra sem kétséges, hogy szinte
végtelen azon tém ák sora, amelyeket ebbe a műbe bele lehetett volna
iktatni, igazából csak azokat vettem bele, amelyeket mint legszüksége­
sebbeket, megörökítendőnek tartottam . A természet még az ősz öregem ­
bereknek sem adta meg minden tudásnak a birtoklását, a legbölcsebbek-
nek tartott halandók csupán sokat tudnak, de mindent nem.

42 Népies neve vesszős fagyai.

45 Az eredeti latin szövegben itt voltak azok a mutatók, amelyekben az egyes könyvek
tartalma szerepel, én ezt a fordításban — bízva a könnyebb használhatóságban — a
megfelelő könyvek elé tettem.

433
 A FÁKRÓL (XIII.)

I .l. Ú gy vélem, a földművelésről első könyvemben1 bőségesen szóltam:

ezért időszerű lesz rátérni a fák és cserjék gondozására, ezt ugyanis a
mezőgazdaság talán legfontosabb ágának tekintjük. Vergiliushoz2 hason­
lóan m agam is azon a véleményen vagyok, hogy a csemetéknek két
fajtájuk van: ezek egyike m agától sarjad, a másik emberi gondoskodás
eredményeképpen fejlődik. Az, amelyik emberi gondozás nélkül növek­
szik, inkább faanyagként hasznosítható, a másik, amelyik m unkát igényel,
az gyümölcstermesztésre alkalmas.3
2. Erről fogok tehát útm utatást adni. Ez a fajta m aga is három csoport­
ra osztható: a csemetéből ugyanis nőhet fa - mint például az olaj, a füge,
a körte, —vagy pedig bokor, —mint például a viola, a rózsa a nád, —vagy
pedig a harmadik változat, ami tulajdonképpen nem nevezhető sem fának,
sem bokornak, mint amilyen a szőlő.4
3. A fák és a bokrok gondozását később fogom tárgyalni, ha már a
szőlőről tájékoztatást adtam.

A SZŐLŐISKOLA LÉTESÍTÉSE

Aki szőlőskertet vagy gyüm ölcsöst5 kíván telepíteni, annak előbb

iskolát kell készítenie. Csak így tudhatja ugyanis, hogy milyen fajta a szőlő,
amit ültetni fog. Hiszen ha valaki vásárolt szőlővesszőt ültet el, a fajta
nemességét illetően nem lehet biztos, mivel az is kétséges, hogy az, aki a
vesszőt eladta, gondosan választotta-e. Olyankor meg, ha távoli vidékről

1 Ez a könyv elveszett.
2 Utalás a Georgica 2, 9-34 soraira.
5 Vö. ugyanott 426-453-
4 Az antik szerzők a szőlőt általábana fák közé sorolták, lásd pl. Theophrastos, Kist.
plánt. 1, 3, 1; Horatius, Ódák 1, 18, 1, Plinius 14, 9; Digesta 29, 2, 25, 4-5, 47, 7,
1, 3.
5 Az arbustum futtatott szőlőtermesztésre telepített, ill. arra használt faültetvény, eset­
leg vegyes gazdaság; vö. Maród Egon: A fundus suburbanus problémái Catónál, Antik
Tanulmányok 27 (1980) 232-239.

435
szerezzük be a vesszőt, az kevésbé érzi otthonosan m agát a mi talajunkban,
s emiatt a távoli területről származó jövevény nehezebben erősödik m eg.6
4. A legcélszerűbb tehát ugyanabban a földben létesíteni a szőlőiskolát,
ahová majd a szőlőskertet kívánjuk telepíteni, vagy legalábbis annak a
szomszédságában, e tekintetben a hely természetes adottsága igen sokat
számít. Abban az esetben, ha a szőlőskertet vagy gyüm ölcsöst dombra
kívánjuk telepíteni, ügyelnünk kell arra, hogy az iskola minél szárazabb
helyre kerüljön, és ily módon a vesszők már mintegy a bölcsőben szokjanak
hozzá a kevés nedvességhez. Máskülönben, ha nedves talajból szárazba
telepítjük át a szőlőt, az a korábbi táplálékától m egfosztva elpusztul.
5. Ellenben ha sík és nedves talajú földed van, hasznos a szőlőiskolát is
hasonló helyre telepíteni, és a vesszőt bőséges nedvességhez szoktatni. Az
a vessző ugyanis, amelyet száraz talajból nedvesbe telepítenek át,
bizonyosan elrothad. Azt a sík és nedves talajú területet, amelyet
szőlőiskolának szánunk, elegendő két ásónyom7 mélyen m egforgatni, ezt a
földművesek sestertiusnak nevezik. Az ilyen felásás mélysége másfél lábnál
több, kettőnél kevesebb. Egy ingert/m föld megforgatásához ötven napra
van szükség.
6. H a dombos, lejtős területen akarunk egy iugerum földet nem
kevesebb, mint két láb mélyen felásni, ahhoz hatvan napi m unka kell. H a
viszont azon a helyen kívánsz szőlőiskolát létesíteni, ahová a szőlőskertet
szánjuk, háromláb mélyen ássuk fel a földet, nyolcvan napi munkával, per­
sze csak úgy, ha nem szól közbe kő, tufa vagy valami más, nehezebb anyag,
mert akkor nemigen lehet megmondani, hogy mennyi munkát vesz
igénybe a dolog; én csak a termőföldről beszélek.

6 Columella 3, 4, 1-2 ehhez részletesebb útmutatásokat ad.

7 A bipalium tulajdonképpen olyan ásó, amelynek nyelén a vaslap felső széle fölött jó
tenyérnyivel egy keresztvasat rögzítettek: erre taposva a rendes ásónyomnyi
mélységnek közel a kétszeresét lehetett elérni. Átvitt értelemben jelenti a szó a két
ásónyom mélységet, ill. azt az eljárást, amellyel a kívánt 50-60 cm mélységet elérték.
Ábrázolásait, a rá vonatkozó írásos és tárgyi emlékek taglalását, és a fogalommal
kapcsolatos vitát ismerteti K. D. White: The Agricultural Implements of the Román
Word. Cambridge 1967, 20-24.

436
II. M il y e n d u g v á n y o k a t v á l a s s z u n k é s m ik o r ?
1. Amikor a föld felásását befejeztük, február hónapban vagy március
elején válasszuk ki a szőlődugványokat. A legjobb, ha ezeket megjelölt
tőkéről választjuk. Akinek szívügye, hogy jó szőlőiskolát készítsen, szüret
táján azokat a szőlőtőkéket, amelyek nagy és egészséges gyüm ölcsöt érlel­
tek, megjelöli vörös festékkel, amelyet ecettel kevert, hogy az eső le ne
mossa. Ezt nem csupán egyetlen évben teszi meg, hanem folyamatosan
három vagy m ég több esztendőn át figyeli ugyanazokat a tőkéket, vajon
megőrzik-e termékenységüket; így válik majd nyilvánvalóvá, hogy a szőlő
termékenysége nemes fajtájának, s nem az adott év bőségének az ered­
ménye.
2. H a a tőke több szüret idején is ugyanazt a hozamot m utatja, a róla
válogatott vesszők sok és jó bort fognak teremni. Ugyanis bármilyen fajta
szőlő, amelyik egészen a beérésig ép és egészséges marad, jóval ízletesebb
bort ad, mint az olyan, amelyiket a bőség vagy valamilyen más ok miatt
idő előtt le kellett szüretelni.

III. H o gya n v á la ssz u k k i a d u g v á n y o k a t?

1. Dugványokat nagy bogyójú, vékony héjú, kevés és apró m agvú, édes
levű fajtákból válasszunk. A legjobb a tőke aljáról8 levágott vessző, a
második legjobb a vállrészéből vett, harmadik a tetejéből vágott: bár az
ilyenek erednek meg a leggyorsabban, s igen bőven teremnek, de éppen
olyan gyorsan el is öregszenek. N em érdemes a levágott szőlőlombot elül­
tetni, mert terméketlen. Zsíros, sík, nedves talajba a korán érő szőlőfaj­
tákat ültessük, amelyek ritka szeműek, rövid ízületűek, gyenge növésűek,
mert ennek a szőlőfajtának ilyen talaj felel meg.
2. Szikkadt, sovány, száraz talajba későn érő, erőteljes, sűrű szemű
fajtát telepítsünk. H a ugyanis kövér földbe erőteljes növekedésű fajtákat
telepítünk, a lombozatuk még inkább elburjánzik, és bármilyen termést
hoznak is, nem tudják beérlelni. Másrészt viszont a gyenge szőlőfajták a
sovány talajon gyorsan tönkremennek, és silány termést hoznak. Minden

8 Szó szerint az „ágyékról”, azaz onnan, ahol a tő alul elágazik. A szőlőművelésben is

elterjedtek voltak az emberi testrészekről vett képes kifejezések (metonimiák).

437
egyes szőlőfajtát külön telepítsünk: ilyen módon mindegyiket a m aga ide­
jében metszhetjük és szüretelhetjük.
3. H a olyan dugványokat ültetünk el, amelyeken régi hajtások vannak,
azok gyorsan megfogannak, és erőteljesen fejlődnek, de gyorsan is
öregszenek. Azok ellenben, amelyeket friss hajtásokkal dugványozunk,
lassabban erősödnek meg, de lassabban is pusztulnak el. A szőlővesszőket
a lehető legrövidebb időn belül célszerű földbe tenni, ha mégis valami
késedelem adódik, ami miatt nem tudjuk azonnal elültetni, az egészet gon­
dosan be kell takarni olyan helyen, hogy sem eső, sem szél ne érhesse.
Ültetésre legjobb az újholdtól a tizedik napig terjedő idő, és a huszadik
m eg harmincadik nap között.9
4. Ez az utóbbi különösen jó a szőlőnek. Amikor ültetjük, kerüljük a
hideg szeleket.

A SZ Ő L Ő V E SSZ Ő K R Ő L

A szőlővesszőt a következőképpen ültessük el: a szőlőnek a vesszején ne

legyen hatnál több szem; ez mégis előfordul, ha a szemek túlságosan közel
vannak egymáshoz. A vessző alsó részét, amit a földbe akarunk tenni, jó
éles metszőkéssel vágjuk el a bütyök mellett úgy, hogy a szemet ne sért­
sük meg, a vágásfelület kör alakú legyen, és rögtön kenjük be marhatrá­
gyával. Ezután ültessük el a vesszőt jól megmunkált és m egtrágyázott
földbe függőlegesen10 úgy, hogy legalább négy szem a föld alá kerüljön.
5. Elegendő, ha dugványok között minden irányban egy-egy láb helyet
hagyunk.11 H a már meggyökerezett, rendszeresen ritkítsuk a lombját,
hogy a szükségesnél több hajtást ne neveljen. Amilyen gyakran csak lehet,
ássuk körül, de a szerszámmal ne érjünk hozzá. A huszonegyedik hónap­
ban vágjuk vissza, s a harminchatodik után ültessük át.

A S Z Ő L Ő S K E R T E K K IA LA K ÍTÁ SA

A szőlőt pihent földbe ültessük, mert ha olyan helyre, ahol már koráb-

9 A Geoponika szerint sem jó a 10. és 12. nap között dugványozni, mert az újhold árt a
növényeknek.
10 Lehetséges ferdén is letenni, ez jobban megered, Geoponika 4, 9, 6.
11 Ettől eltérő utasítások is vannak, ezt általában a föld minősége határozza meg.

438
bán is szőlő volt, tíz éven belül szőlőt telepítünk, az nehezebben ver gyö­
keret, és sohasem erősödik meg.
6. Mielőtt egy földterületre szőlőt telepítünk, tisztázzuk, milyen ízű a
talaj, ugyanis ezt az ízt adja a bornak is. Az íz pedig, amint azt az első
könyvemben ismertettem, úgy állapítható meg, ha a földet felöntjük
vízzel, és amikor leülepedett, akkor a vizet m egkóstoljuk. A szőlő számára
a legalkalm asabb a homokos talaj, amely alatt édesvíz van, hasonlóan jó az
a talaj, amely alatt tufa van; ugyanilyen hasznos a hegyről lehordott talaj
is, és megfelel a szőlőnek a durva homok is, amelyik alatt m árga rejlik. Ám
minden olyan talajfajta, amelyik nyáron megrepedezik, kedvezőtlen a
szőlőnek és a gyümölcsfáknak. A föld alsó rétege táplálja a szőlőt és a
gyüm ölcsfákat, a felszíne védelmezi.
7. A föld felszínén található kövek felsértik a szőlőt és a gyüm ölcsfákat,
a mélyen lévők felüdítik. A közepesen laza szerkezetű talaj a legjobb a
szőlő számára; kerülendő azonban az olyan talaj, amelyik az esővizet
átengedi, de az olyan is, amelyik a felszínén sokáig visszatartja. A leg­
megfelelőbb az olyan, amelyik a felső részében viszonylag laza, a gyökerek
körül letömörödött. A hegyeken és a dombokon nehezen erősödik meg a
szőlő, de a bornak kitűnő, erős zamata lesz. A nedves és sík területeken
dúsabb a szőlő, de gyengébb zamatú és kevésbé tárolható bort ad. És
miután a szaporítóanyagokról és a talaj természetéről már m egadtam az
útm utatást, m ost a szőlőskertek fajtáit fogom tárgyalni.

IV. A S Z Ő L Ő S K E R T E K FA JTÁ I

1. A szőlő igen kedveli a melléje ültetett fákat, mivel természeténél

fogva a m agasba törekszik; ebben az esetben több faanyagot ad, és
gyümölcsét is egyenletesebben érleli. Az ilyet hívjuk „fás szőlőskertnek,”
erről bővebben majd a m aga helyén szólok. A szőlőskertnek nagyjából
háromfajtája van szokásban: a magas művelésű, a földön elterülő, s végül
a harmadik, a punoknál elterjedt forma, amikor faszerűen m agában áll a
szőlő.12 Ez a forma amennyire hátrányos a m agas művelésű változathoz
képest, éppen annyira előnyös is.
2. A m agas művelésű több levegőt kap, és m agasabban van rajta a
gyümölcs, egyenletesebben is érik, de a gondozása nehezebb. Az utóbbi

12 Ezekről a különböző művelési formákról a 4. könyvben már esett szó.

439
viszont olyan elrendezésű, hogy közötte szántani lehet, és azáltal érhető el
a nagyobb haszon, hogy gyakrabban kisebb ráfordítással művelhető. Az a
fajta pedig, amely szétterül a földön, sok, de nem jó minőségű bort
terem .13 - A legkedvezőbb, ha a szőlőt frissen felásott földbe ültetik, néha,
bizonyos helyeken még jobb, ha barázdába rakják, máskor m eg gödrökbe
is ültetik. Azonban, — amint már mondtam — egy iugerum szőlőskertet
nyolcvan nap alatt lehet három láb mélységben felásni.
3. Egy láb mély és hetven láb hosszú barázda kiásása egy napi munka,
hármas gödrökből, azaz olyanokból, amelyek minden irányban három láb-
nyiak, tizennyolc készülhet egy napi munkával. H a pedig valaki ritkábban
akarja ültetni a tőkéket, négyes gödröket, tehát minden irányban négy láb
hosszúakat ás, tizenkettőt egy nap alatt; minden irányban kétlábnyi
gödröt viszont húszat ás ki naponta. Ügyelni kell azonban arra, hogy
száraz, dombos vidéken mélyebbre legyen ültetve a szőlő, mint nedves és
sík helyeken. M eg arra is, hogy ha gödrökbe vagy barázdákba akarjuk
ültetni a szőlőt, legjobb lesz a gödröket, illetőleg barázdákat az előző évben
elkészíteni.
4. H a a szőlőt nagyon sűrűre akarjuk ültetni, minden irányban öt láb
távolságot hagyjunk, ha nagyon ritkára, hét-nyolc lábnyit, ahhoz pedig,
hogy szántani is könnyen lehessen, tíz-tíz lábnyit. Az így telepített szőlő
kétségtelenül nagyobb területet foglal el, de nagyon egészséges és igen
bőven terem. M ielőtt a szőlővesszőt beletesszük, a gödör vagy barázda
fenekét kettős kapával14 még újra lazítsuk meg. Az elültetett vesszőt úgy
helyezzük el, hogy a karótól kelet felé nézzen, miután kikötöztük. A gödör
aljára rakjunk köveket, körülbelül ötfontnyit, úgy, hogy ezek a gyökerek
mellett legyenek, de ne nyomják a szőlőt.15

13 Olyan vidékeken szokásos, ahol a viharos szelek vagy a tűző nap nem tesz lehetővé
más formát, az ilyen szőlőt nehéz kezelni és a bora sem jó, Plinius szerint (14, 14) fa­
nyar és kesernyés ízű.
14 Jellegzetes kettős hegyű kapa, biclens.
15 Ennek a célja, hogy megakadályozza a szomszédos tövek gyökereinek az összegaba-
lyodását, és egyben azok szellőzését is segíti, Columella Magóra hivatkozik ennek a
tanácsnak a kapcsán, vö. 2, 15, 3.

440
 5. Ezután tegyünk bele még egy hemina szőlőbogyót16 is, fekete szőlő
esetén fehéret, fehér esetén feketét, majd a gödröt, illetőleg az árkot félig
töltsük m eg trágyázott földdel. A következő három évben fokozatosan
töltsük fel a gödröt vagy az árkot egészen: így a szőlővesszők hozzászok­
nak, hogy lefelé hajtsanak gyökeret.17 A kövek elegendő helyet biztosí­
tanak a gyökereknek, amerre kúszhatnak, télen elvezetik a vizet, nyáron
biztosítják a nedvességet; a szőlőmagvakkal a gyökerek növekedését ser­
kentik.
Miután előadtam, hogyan kell a szőlővesszőket elültetni, most a gon­
dozásukat fogom elmagyarázni.

V. A SZ Ő L Ő G O N D O Z Á SA

1. Új telepítésű szőlőnél minden szemet engedjünk kihajtani. Csak ha

már négyujjnyi a hajtása akkor ritkítsuk, s két vessző maradjon m eg: az
egyik, amelyiket a szőlő további fejlődése érdekében nevelünk, a másik tar­
taléknak, ha netán a rendes vessző tönkremenne; ez utóbbit hívják a föld­
művesek őrszemnek. Ezután a következő évben, amikor metsszük a szőlőt,
egy vesszőt hagyjunk meg, éspedig a legjobbat, a többit távolítsuk el. A
harmadik évben alakítsuk a szőlőt a kívánt formára, amíg még hajlékony.
2. H a szőlőt keresztlécre akarjuk futtatni, egy ágat hagyjunk meg,
m égpedig úgy, hogy azt a két szemet, amelyek a földhöz a legközelebb
vannak, éles késsel vágjuk le, hogy többé ne tudjanak kihajtani; a
következő hármat hagyjuk meg, a vessző többi részét pedig vágjuk le. H a
viszont azt akarjuk, hogy a szőlőtőke magában álljon, engedjük, hogy a fa
ágaihoz hasonlóan hajtson vesszőket, s arra ügyeljünk, hogy amennyire
lehetséges, kerek alakúra formálódjék, azon túl ugyanis, hogy így tetszetős
a formája, kevésbé is van igénybe véve, mivel ilyenkor minden oldalról
kiegyensúlyozva, mintegy önmagára támaszkodik. Amikor azonban az első
ágakat hajtja, elég lesz minden hajtáson egyetlen szemet meghagyni,
nehogy a súly hirtelen megterhelje.
3. Ez után a metszés után, mikor a vesszőket már kiválasztottuk, ket­

16 Ez a tanács szintén Magótól származik, más szerzők is hivatkoznak rá, úgyszintén az

ellentétes színű szőlők alkalmazására.
17 A tanács forrása Theophrastos, Causaplánt. 3, 4, 2.

441
tős kapával egyenletes mélységben kapáljuk fel a szőlőt, vagy szántsuk fel,
ha elég távol vannak egymástól. Október közepétől kezdjük el a tőkék
körül a tányérok kialakítását, ezzel a tél beállta előtt el kell készülni. Télen
a szőlővel ne csináljunk semmit, kivéve, ha az ásás közben felszínre került
gyökereket akarjuk eltávolítani; ezeket a leghelyesebb ilyenkor levágni, de
úgy, hogy a tövet ne sértsük meg, inkább hagyjuk meg ujjnyi hosszúság­
ban az anyától, s úgy vágjuk le a gyökeret. Ugyanis ha tőből vágjuk le
őket, nemcsak hogy seb keletkezik a szőlőn, —ami árt neki —de m agából
a sebhelyből még több gyökér is fog előtörni.
4. Ezért a legjobb egy kis részt meghagyni, és csak a felső részt lenyesni,
azt, amit a földművesek nyári gyökérnek neveznek. Azok, amelyeket így
visszanyestünk, elszáradnak, és többé nem ártanak a szőlőnek. A vadhajtá­
sokat is le lehet vágni télen, annál is inkább, mivel a hidegben eltávolított
hajtások kevésbé nőnek ki újra. A tőke körüli tányér felásásának a befe­
jeztével, m ég a téli napforduló előtt érdemes minden harmadik évben
legalább két-két sextarius érett trágyát szórni a szőlő gyökereihez; egyedül
a galam btrágya kivétel, mert ha abból egy heminanál többet teszünk, árt a
szőlőnek. A téli napforduló után a tányért köröskörül ássuk fel.
5. A tavaszi napéjegyenlőség előtt, ami március huszonötödikére esik,
töltsük fel a tányérokat. Április tizenharmadika után halmozzuk fel a
földet a szőlőtőke mellé. Nyáron aztán, amilyen gyakran csak lehet,
boronáljunk. Egy iugerum szőlőterületen öt nap alatt lehet a tányérokat
kialakítani, öt nap alatt ásható fel, a boronálás három nap. Egy iugerum
erős, már rendezett szőlő metszése négy napot, kötözése hat napot igényel.
6. A fára futtatott szőlő esetében nem lehet így előre meghatározni,
mivel a fák különbözősége miatt a szükséges m unkálatokat nem lehet előre
felbecsülni. Vannak, akik úgy látják jónak, ha az előző évben telepített
szőlőt nem metszik meg, hanem csak egy évvel később tisztítják m eg, s azt
az egy vesszőt, amelyiket tovább akarják növeszteni, három szemre vágják
vissza. A harmadik évben azután, ha a szőlő jól fejlődött, eggyel több
szemet hagynak, a negyedikben az előző évi metszéshez m ég két szemet
hagynak, s így végül az ötödik évben kötözik a szőlőt keresztlécre. Ezt a
művelési módot m agam is kipróbáltam, és jónak tartom.

442
VI. A R É G I SZ Ő L Ő V ISSZ A M E T SZ É SE ÉS SZ A P O R ÍTÁ SA

1. A régi telepítésű szőlőt, ha a gyökerei a föld felszínén vannak, ne

vágjuk vissza; annak az új szőlőnek, amit a régi visszavágásával nyerünk,
különben nincsen semmi haszna: ugyanis a föld felszínénél visszavágott
tövek nem is adnak bő termést, meg gyorsan el is öregszenek. Az ilyen
szőlőnek, ha a tövek nem száradtak ki, és hajlékonyak, készítsünk
barázdát, ebbe nagyon jól belehajlíthatók és így megújíthatók.
2. H a viszont annyira kiszáradt, hogy nem hajlítható, akkor az első
évben csak a felszínen —hogy a gyökereket ne túrjuk ki és ne sértsük meg
- , ássunk köréje tányért, s rakjuk meg trágyával, azután úgy metsszük
meg, hogy csak néhány rövid vesszőt hagyjunk, kapáljuk szorgalmasan, s
ritkítsuk gyakrabban, hogy felesleges hajtásokat egyáltalán ne neveljen.
3. így gondozva hosszú és erős hajtásokat hoz, amelyeket a következő
évben a sorok között készített gödrökbe bujtunk, majd a harmadik évben,
amikorra megerősödik, többször körülássuk, miközben m agát az anya­
tövet elhanyagoljuk, a jövőben egyáltalán nem viselvén gondját annak,
amelyet ki akarunk irtani. A következő évben az anyatőkét gyökerestül
kiemeljük, és így rendezzük az új telepítésű szőlőt.
4. H a azonban a régi szőlőnek - persze csak a nemes fajtának —olyan
mélyen vannak a gyökerei, hogy a tányér kiásásakor nem lehet látni őket,
az ilyen szőlőnek március elseje táján, —mielőtt visszametszenénk —készít­
sük el a tányérját, és rögtön, amint jó mély árokkal körülkerítettük, vágjuk
vissza. A gyökerek fölött mintegy négyujjnyit hagyjunk meg a tőkéből, és
ha lehet, egy bütyök közvetlen közelében vágjuk el a tövet, és a vágott
felületet igen éles késsel simítsuk le. Ezután elmorzsolt, közepesen m egtrá­
gyázott földet terítsünk rá úgy, hogy miután betemettük, legalább három­
ujjnyi föld legyen a vágás helye fölött.
5. Erre azért van szükség, hogy a napon ki ne száradjanak, és hogy a
földből felvett nedvesség révén jobban sarjadjon a hajtás. H a azonban a
szőlő rossz és terméketlen fajta, s a felső részei káka módra felnyurgultak
és elkorhadtak, de a gyökerei eléggé mélyen vannak, a legjobban úgy
olthatjuk majd át, ha a tányér kialakítása után szabaddá tesszük az alsó
részét, s közvetlenül a föld felszínénél vágjuk el úgy, hogy azután se
dudorodjék ki, amikor ráhalmozzuk a földet.

443
VII. A BUJTÁS
1.A bujtásnak leginkább háromféle módja terjedt el: egyik, amikor az
anyatőkén nőtt vesszőt egy barázdába, a másiknál m agát az anyát hajlítják
le, és úgy kötik külön karóhoz a vesszőit, s a harmadik, amikor két vagy
három részre hasítják a szőlőtövet, ha különböző sorokba akarják
telepíteni. Ez utóbbi eljárásnál erősödik meg a leglassabban, mivel a
szétvágott tő elveszíti a velejét.18 Miután ismertettük az egyes szaporítási
m ódokat, mindegyiknél bemutatjuk, hogyan kell őket alkalmazni.
2. H a az anyatőkéről akarunk vesszőt a földbe ledugni, készítsünk min­
den irányban négylábnyi gödröt úgy, hogy a másik tőkének a gyökere ne
sérthesse m eg a sarjat. Ezután a bujtóvesszőn négy szemet, — amelyek a
gödör aljára kerülnek - hagyjunk meg, hogy ezekből gyökerek ered­
hessenek; a többi részről, amely még összeköti az anyatőkével, szedjük le a
szemeket, hogy felesleges hajtásokat ne neveljen.
3. Az ellenkező részen, — amelyiknek ki kell állnia a földből — ne
hagyjunk m eg többet, mint két, legfeljebb három szemet. A többit, ami a
föld alá kerül — a négy alsó kivételével — távolítsuk el, hogy a felszín
közelében a szőlő ne hajtson gyökereket. Az ilyen módon szaporított szőlő
gyorsan megerősödik, és a harmadik évben le lehet választani az anyáról.
4. H a viszont m agát a tőkét akarjuk visszahajtani, ássuk körül a
gyökere mellett, ügyelve, hogy m agát a tövet meg ne sértsük, s úgy fek­
tessük el a tőkét, hogy a gyökerét le ne szakítsuk; amikor így kipróbáltuk,
és látjuk, hogy meddig ér, készítsünk egy olyan gödröt, amelybe majd az
egész tövet beleengedjük, azután ebből a gödörből mintegy elágazó
árkokat, amelyekbe úgy fektethető a vessző, ahogy megkívánja, azután
takarjuk be földdel.19
5. H a azonban a szőlőnek kicsi a fája, és különböző sorokba kell
széthúzni, de a karókat, amelyekhez el akarjuk vezetni, nem éri el, csak
úgy, ha kettéosztjuk, ügyeljünk rá, hogy a lehető legélesebb szerszámmal
hasítsuk szét onnantól, ahol kétfelé ágazik, és a vágási felületet ugyancsak

18 Az ókorban úgy gondolták, hogy a növény éltető eleme a „velő” , a vesszők belső, lágy
része; a lassúbb fejlődés oka valójában a háncsrész megsértése volt.
19 Ti. a lehajlított tövet, az elfektetett ágakat, ezt az eljárást Columella később elvetette
(4, 2, 2,).
444
éles késsel simítsuk el, ha valahol láthatóan nem egyenletesen a hasadna;
így kettébontva különböző sorokba lehet osztani.
6. N em hasznavehetetlen az a szaporítási mód sem, amelyet én m agam
fedeztem fel. Abban az esetben, ha a sorban hiányzik egy szőlőtő, és nin­
csen olyan hosszú vessző, amelyet ha lehajtunk a gödör mélyéig, akkor
vissza lehetne hajlítani, és így kilátszana a földből, ne aggasszon a rövid­
sége, hanem, bármelyiket, amelynek a csúcsa leér a gödör aljáig, nyomjuk
bele, és tem essük be. Ezután hagyjuk meg rajta azokat a szemeket, ame­
lyek az anyanövény felőli oldalon vannak, hogy ezen a felső részen hajtson
vesszőket. Három év elmúltával azután vágjuk le az anyáról, és azt a
részét, ahol az anyáról leválasztottuk, vigyük a saját karójához, s ebből
csináljuk az új tő indáját. A bujtás ültetőgödrének a betemetése legalább
három éven keresztül, apránként történjék, a felső gyökereket vágjuk le,
és gyakran kapáljuk.

VIII. AZ OLTÁS
1. H a szőlőt akarunk oltani, csak nagyon jófajta, bőtermő vesszőket
vágjuk az anyáról, déli szélben, olyankor, amikor a rügyek éppen kezdenek
hajtani.20 Az oltóvesszőt a tőke tetejéről vegyük, kerek legyen és
egészséges bütykökkel sűrűn teli; három hibátlan bütyköt hagyjunk meg
rajta. A harmadik rügytől kétujjnyira mindkét végét ék alakúra vágjuk,
nagyon éles késsel úgy, hogy a belseje ne sérüljön meg.
2. Ezután azt a vesszőt, amelyet be akarunk oltani, vágjuk vissza, a
metszés helyét simítsuk le, s így hasítsuk be; a hasítékba helyezzük bele az
előkészített oltóágat olyan mélyen, ameddig le van faragva, hogy az oltóág
héja és az alany héja egyenletesen érintkezzenek. Bárm it oltunk, gondosan
kötözzük körül fűzfa-, szilfahánccsal, a sebhelyet kenjük be polyvával ke­
vert sárral, és kötözzük be úgy, hogy se szél, se víz ne juthasson hozzá. A
sár fölé tegyünk mohát, és úgy kötözzük be: ez elegendő nedvességet biz­
tosít, és nem engedi kiszáradni.
3. Az oltás és a kötözés alatt éles késsel kétfelől könnyedén vágjunk
bele a szőlőbe, hogy a nedve inkább ezeken a bevágásokon távozzék,
mintsem m agát az oltványt duzzassza, mert a túl sok nedv ártalmas, és
gátolja, hogy a beoltott ágak megfoganjanak. A régiek közül néhányan azt

20 Cato erre a március 1-23 közötti napokat ajánlja (41, 1).

445
ajánlják, hogy fúrjuk ki a szőlőt, és így dugjuk bele a finoman m egfaragott
oltóágakat; én ugyanezt tettem, de egy még jobb módszerrel. A régi fúró
ugyanis fűrészporosán roncsol, ezáltal szinte m egégeti azt a részt, amit
átfúr; márpedig a megperzselt részben igencsak ritkán erednek meg az
oltványok.
4. Ezzel szemben én az úgynevezett gall fúrót21 alkalm aztam az ilyen
oltáshoz; ez kivájja a fát, de nem égeti, mivel nem fűrészport, hanem
forgácsot csinál; s miután az így kivájt furatot m egtisztítottam , a körül­
faragott oltóágakat belecsúsztattam, és úgy kötöztem körül. Az ilyen
oltvány igen könnyen megerősödik. A szőlő oltását pedig, a tavaszi napéj­
egyenlőség táján be kell fejezni. Nedves helyre fehér szőlőt telepítsünk,
szárazra pedig feketét.

H ogyan teg y ü k term éken n yé a term éketlen sz ő lő t ?

Az olyan szőlőtőkéket, amelyek gyéren teremnek, erős ecettel kevert

hamuval locsoljuk meg, és ugyanezzel a hamuval kenjük be a kérgüket is.22
5. Abban az esetben viszont, ha a megtermett gyümölcsüket nem
tudják beérlelni, és a szőlőszemek összeaszalódnak, mielőtt ehetővé válná­
nak, a következő módon segíthetünk. Amikor a szőlőbogyók lencse-
nagyságúak lesznek, vágjuk vissza a szőlőt egészen a gyökeréig, s a vágás
helyét kenjük be olyan földdel, amelyhez erős ecetnek és állott vizeletnek
egyenlő arányú keverékét adtuk, ugyanezzel a keverékkel locsoljuk m eg a
gyökereit is, és gyakran kapáljuk. így majd vesszőket hajt, és azok termést
hoznak.

IX. H o g y a n é r h e t ő e l, h o g y a s z ő l ő t ő k ü lö n b ö z ő f a jt á jú
SZ Ő L Ő SZ E M E K E T T E R E M JE N ?

1. Van az oltásnak olyan módja is, amely olyan szőlőtőkéket ered­

ményez, amelyeken különböző fajtájú és ízű szőlőszemek teremnek. Ez
pedig a következő módon érhető el. Vegyünk négy vagy öt, vagy ha tet­
szik m ég több, különböző fajtájú szőlővesszőt, gondosan és egyenletesen
elrendezve kötözzük össze őket; ezután húzzuk bele egy agyagcsőbe vagy

21 Erről részletesebben a 4, 29, 15-17-ben ír.

22 Hasonló tanácsot ad Plinius (17, 261) és Palladius is (12, 9).

446
szarvba szorosan úgy, hogy mindkét oldalon valamennyire álljanak ki, és
azokat a részeket, amelyek kiállnak, oldozzuk szét. Ezután tegyük
gödörbe, takarjuk be trágyázott földdel, és öntözzük, amíg rügyeket nem
hajt.
2. Miután a szőlővesszők egymással összetapadtak, két vagy három év
után, mikor már eggyé váltak, törjük szét a csövet, körülbelül közép tájon,
ahol láthatóan leginkább egyben vannak, fűrészeljük el, igazítsuk ki a
vágási felületet, és halmozzuk rá elmorzsolt földet oly módon, hogy
háromujjnyi m agasan fedje a metszést. Ezen a törzsön, amikor hajtásokat
hoz, a két legjobbat hagyjuk meg, a többit távolítsuk el: így olyan szőlő
fog teremni, amilyet ígértem.

M a g n é lk ü li sző lő
A bujtóágat hasítsuk fel oly módon, hogy a szemek ne sérüljenek meg,
kaparjuk ki a belét egészen, majd végül rendezzük vissza eredeti állapotá­
ba, és kössük m eg úgy, hogy ne sértsük meg a szemeket, ültessük el trá­
gyázott földbe és öntözzük. Amikor elkezd hajtani, gyakran és mélyen
ássuk fel. A kifejlett szőlőtőke ilyen magnélküli szőlőszemeket fog terem-

X . H o gyan m et ssz ü k a sző lő t?

1. A szüret befejeztével azonnal kezdjük el a metszést a lehető legjobb
és legélesebb szerszámmal. így a metszési felületek simák lesznek, s nem
tud megállni a szőlőn a víz, ami ha hosszú ideig ott marad, tönkreteszi a
szőlőt, ellepik a férgek24 és más kártevők, amelyek m egrágják a növényt.
Kerek sebet vágjunk, így ugyanis hamarabb begyógyul.
2. A szétálló, elöregedett, rosszul nőtt, elgörbült ágakat vágjuk le,
hagyjuk m eg viszont az újonnan nőtt, termést ígérő ágakat, olykor a m eg­
felelő mellékhajtást is, ha a növény felső része már nem elég erős, és tart­

23 Ezt az eljárást már Theophrastos is említi (Causaplánt. 1 ,2 1 ,1 ), ennek ellenére Plinius

újdonságként kezeli (17,162) és Columellának tulajdonítja, Palladius viszont ezt a
kezdeményezést a görögöktől származónak gondolja (3, 29).
24 A vermis általános megjelölése az apró férgeknek, rovaroknak, ezek között az ókorban
nem tettek különbséget.

447
suk meg az oldalágakat. Olyan gyorsan végezzünk a metszéssel, ahogy
csak tudunk. Az elöregedett, kiszáradt ágakat, amelyeket metszőkéssel
nem lehet levágni, éles fejszével távolítsuk el. Sovány, száraz talajon a sat­
nya szőlőt téli napforduló előtt metsszük meg: amit addig nem vágtunk le,
ahhoz február elején térjünk vissza. December közepe és január közepe
között nem helyes vágószerszámmal nyúlni a szőlőhöz és a fákhoz.
3. Amikor a szőlőt metsszük, két szem között vágjuk el, mert ha
közvetlenül a szem mellett vágjuk, azt megszenvedi, és majd nem fejleszt
hajtást. A vágott seb mindig lefelé nézzen, így sem az eső, sem a nap nem
bántja, és nedvességet is megfelelően fog kapni. A zsíros földön levő erőtel­
jes szőlőn több szemet és ágat hagyjunk meg, a silányon kevesebbet. H a a
szőlőn valahol oldalágat akarunk, azon a helyen éles késheggyel szúrjuk
m eg egyszer vagy kétszer, egy ujjnyi mélyen. Óvakodjunk attól, hogy az
oldalágat, bármilyen hosszú legyen is, egészében levágjuk, kivéve, ha tel­
jesen kiszáradt.

A Z Á R K O LÁ S

4. Az új telepítésű szőlőtő köré a téli napforduló előtt ássunk tányérfor­

m a mélyedést, hogy minden esővizet és csapadékot összegyűjtsön. A szőlő
is, a gyüm ölcsfák is annál erősebbek lesznek, minél korábban árkoltuk
körül őket. A dom bra telepített szőlőt pedig úgy ássuk körül, hogy felül­
ről a tő mellett kis medencék legyenek, alulról pedig emeljünk eléggé
ellenálló torlaszokat, hogy minél több vizet és iszapot gyűjtsenek össze.25
5. A régi szőlőültetvényt nem kell körülásni, nehogy a felső gyökerei
kiszáradjanak, és szántani sem kell, nehogy kitépjük a gyökereket.
K ettőságú kapával lazítsuk fel többször mélyen és egyenletesen, és trágyá­
val vagy polyvával szórjuk meg a földjét még a téli napforduló előtt, vagy
m agát a tőkét rakjuk körül trágyával, miután a felszínen körültányéroz-
tuk.

XI. A SZ Ő L Ő KA CSO ZÁ SA

1. Legalább olyan hasznos a szőlőt jól kacsozni, mint metszeni, ugyanis

25 Vö. 4, 9, 2. Ugyanezt ajánlja Columella a domboldalra telepített olajültetvény ese­

tében is, 5, 9, 13-

448
jobban megerősödnek a gyümölcstermő ágak, és a következő évi metszés
is könnyebb lesz. Továbbá így a szőlő is kevésbé lesz forradásos, mert ami
még zöld és zsenge, amikor letörik, az gyorsan begyógyul. H ogy ezen túl­
menően a fürtök is jobban érjenek, a szőlő virágzása előtt tíz nappal meg
kell történnie a kacsozásnak. Ami felesleges hajtás csak van, mind távolít­
suk el. Ami a csúcson, vagy az ágakon van, törjük le, persze csak azokat,
amelyeken nincsen szőlő. Az ágak csúcsairól is szedjük le a hajtásokat,
hogy ne legyen túlságosan buja. A keletre néző fürtöket, hogy meg ne
perzselődjenek, takarjuk be a szőlő saját lombjával.

XII. A KAPÁLÁS
1. Amint a szőlőszemek színesedni kezdenek, kapáljuk fel harmadszor,
majd amikor a szőlő már érni kezd, délelőtt, mielőtt m ég meleg lenne,
vagy délután, amikor már alábbhagy a hőség, a port felverve kapáljuk fel:
ez védi legjobban a fürtöket a naptól és az esőtől.26 A gyagos földet sem
szántani sem ásni nem szabad, mert nagyon megkeményedik és m egre­
pedezik.
2. Hasznosabb a földet kettős kapával megforgatni, mint ekével, a ket­
tős kapa ugyanis az egész földet egyenletesen m egforgatja, az eke viszont
padkát27 hagy, és ezenkívül még az ökrök is, —amelyek húzzák —letörik a
hajtásokat, néha az egész tőkét is. A kapálásnak soha nincs vége a szőlő­
ben, hiszen minél gyakrabban kapáljuk, annál gazdagabb lesz a termés.28

XIII. A LISZTHARM AT ELLENI VÉDEKEZÉS

Tavasszal a szőlősorok közé rakjunk polyva kupacokat. Amikor úgy
látjuk, hogy az évszakhoz viszonyítva szokatlanul hideg van, minden kupa­
cot gyújtsuk meg: így a füst eloszlatja a ködöt és a lisztharmatot is távol
tartja.

26 Vö. 4, 28, 1; pontosabban 11, 2, 60. Plinius (17, 49) is említi ezt a Theophrastosra
{Hist. plánt. 2, 7, 5) visszamenő hiedelmet, miszerint a por táplálja szőlőt, ezért a fiatal
töveket megszórják porral.
27 A scamnum tulajdonképpen a barázdák között megmaradt, felszántatlan sáv.
28 Vö. 5, 5, 1; hasonlóan vélekedik a kérdésről Vergilius is, Georgica 2, 397-400.

449
XIV. H o g y a h a n g y á k n e l e p jé k e l a s z ő l ő t

1. Törjünk össze farkasbabot, és keverjük el olajüledékkel,29 s ezzel

öntözzük meg a szőlő tövét, vagy főzzünk olajos szurkot, és azzal kenjük
be szőlőtövek alsó részét: így nem másznak rá a hangyák.

XV. H o g y a c ic k á n y o k n e e g y é k m eg a sz ő l ő t
1. Az olyan szőlőt, amelyik épület közelében van, veszélyeztetik a cic­
kányok és egerek. Ezek ellen úgy védekezhetünk, hogy figyeljük a telihol­
dat, mikor áll az oroszlán, a skorpió, a nyilas vagy a bika jegyében, és éjsza­
ka, holdfénynél metsszük meg a szőlőt.30

H o g y a l e v é l so d r ó h e r n y ó k n e k á r o s ít s á k a s z ő l ő t
Van egy állatfaj, amit levélsodrónak neveznek: ez szabályosan lerágja a
még zsenge hajtásokat és fürtöket. Hogy ezt elkerüljük, a kést, amellyel a
szőlőt metszük, a metszés befejezése után kenjük meg medvevérrel, vagy
pedig, ha van hódbőrünk, metszés közben, valahányszor megfenjük a kést,
mindig töröljük végig ezzel a bőrrel, és így kezdjük újra a m etszést.31
Miután eleget beszéltem a szőlőskertről, áttérek a fákra.

XVI. F a ü l t e t v é n y s z ő l ő sz á m á r a

1. A szőlőt legjobban a nyárfa neveli, azután a szilfa,32 majd pedig a

kőrisfa. A nyárfát legtöbben lebecsülik, mivel a lombozata nem megfelelő.
A szilfa viszont, —amit a földművesek atinainak neveznek —igen nemes és
dús, nagyon sűrű a lombja, ezért főként zsíros és közepes talajon érdemes
ültetni. H a azonban sivár és száraz talajra szándékozunk fákat telepíteni,

29 A római szakírók különféle eljárásokat ajánlanak a hangyák elleni védekezésre, Plin,

17, 266; Palladius 4, 10, 29; Geoponika 13, 10.
30 Részben hasonló utasítás olvasható Pliniusnál is (17, 215). A holdfázis antik felfogás
szerinti fontosságára lásd még Varró mezőgazdasági munkájának (1, 37) vonatkozó
tanácsait.
31 A receptet, fordított sorrendben Plinius is megismétli (17, 265).
32 Vö. 5, 6, 4. Különben részletes fejtegetései során a szilfát (ulmus) annyira megfelelőnek
tartja, hogy az arbuslumoz (fás-szőlőskert), ulmariumnd.V. (szilfás-szőlőskert) nevezi (5,
6 , 1).
450
akkor sem a nyárfa, sem a szilfa nem annyira alkalmas, mint a kőris.
M égpedig a vadkőris, amelynek levelei egy kicsivel nagyobbak, mint a ren­
des kőrisnek,33 és nem alkotnak gyérebb lombozatot a szilfáénál.
2. A kecskék és a juhok ezt a lombot még jobban kedvelik. Aki tehát
fára futtatott szőlőskertet kíván telepíteni, egy évvel előbb, mint ahogy a
fákat ültetni akarja, készítsen minden irányban négylábnyi kiterjedésű
gödröket.34 Azután a következő évben, március közepe táján ültessen
ezekbe a gödrökbe egy szilfát és egy nyárfát vagy kőrist úgy, hogy ha a szil­
fa elpusztulna, helyét a nyár vagy a kőris vegye át. H a viszont mindkettő
megeredt, az egyiket vegyük ki, és ültessük át másik helyre. Célszerű a
fákat egymástól negyvenlábnyira telepíteni, így ugyanis m aguk a fák, és a
melléjük telepített szőlőtövek is jobban megerősödnek, jobb termést hoz­
nak, és az ott lévő veteményeknek is kevesebbet árt az árnyék.
3. Az elültetett fát többször ássuk körül, hogy minél gyorsabban
növekedjék, és három éven át ne nyúljunk hozzá metszőszerszámmal. A
harminchatodik hónap elteltével alakítsuk a szőlő fogadására alkalmassá,
vágjuk le róla a felesleges ágakat, a többi ágat létrafokszerűen hagyjuk
meg, és kétévenként metsszük. A hatodik évben, amikor már erősnek lát­
szik, házasítsuk35 a következő módon. A fa tövétől egy láb távolságot
hagyva készítsünk négy láb hosszú, három láb mély, két és fél láb széles
barázdát, és legalább két hónapra tegyük ki az időjárás viszontagságainak.
4. Akkor végül március elseje körül36 a szőlőiskolából kivett, legalább
tíz láb m agas szőlőtövet ültessük el, támasszuk m eg, és kötözzük a fához.
A következő évben nem kell metszeni; a harmadik tavasszal vágjuk vissza
egy vesszőre, és csak néhány szemet hagyjunk m eg, nehogy a m agasba
kússzon, mielőtt megerősödne. Mikor azután kellőképpen megerősödött,

33 A kőris különféle vállfajairól lásd J . André: Lexique des termes de botanique en latin.
Paris 1956, 141 skk (fraxuuts).
34 Különben a faültetésnél napjainkban is szokásos eljárást Plinius szerint (17, 80) a
karthágói Mago ajánlotta.
35 A szőlő fára futtatásának elterjedt kifejezése volt a „házasítás" {maritaré), a szakiro­
dalomban itt találkozunk vele először, de használata már korábban elterjedt lehetett,
vö pl. Horatius, epod. 2, 10.
36 Az egyes szerzők a futtatott szőlőültetvény telepítésére más-más időpontot ajánlanak,
az adott terület éghajlati viszonyainak megfelelően.

451
osszuk szét az ágakat a fa valamennyi szintjére oly módon, hogy a szőlőt
ne terheljük túl,37 hanem csak a legígéretesebb és legerőteljesebb vesszőket
hagyjuk meg. A futtatott szőlőt egyaránt gondosan kell metszeni és
kötözni, ugyanis leginkább ettől függ a termés mennyisége; hosszabb életű
is lesz, ha erős kötelékekkel és a megfelelő helyeken van felkötve.
Ugyanilyen fontos, hogy minden évben kövesse a kötözés a metszést úgy,
hogy a kötelékeket újítsuk meg, és a szőlőt a megfelelő ágakon rendezzük
el.

XVII. AZ OLAJFA ÜLTETVÉNY

1. Az olajfa leginkább a száraz, agyagos dom boldalakat kedveli,38 míg

a nedves és kövér mezőkön dús lombot hajt, gyümölcs nélkül. Az olajfa­
ligetet jobb dugvánnyal telepíteni, mint csemetékkel. M ago véleménye
szerint az olajfát száraz helyre kell ültetni, ősszel, a napéjegyenlőség után,
a téli napforduló előtt; a mi korunk földművesei viszont többnyire kitar­
tanak a tavaszi, március39 elseje körüli időpont mellett.
2. Az olajfa számára minden irányban négylábnyi gödröt kell készíteni,
a gödör aljára m eg dobáljunk le követ és kavicsot, azután erre szórjunk
négyujjnyi földet; ekkor helyezzük el benne függőlegesen a fácskát úgy,
hogy a föld fölé magasodó része a gödör közepén legyen; a kis fát gondo­
san meg kell támasztani, hogy a viharoktól védve legyen, a földet pedig,
amely visszakerül a gödörbe, keverjük össze trágyával.
3. Az olajfákat célszerű egymástól hatvan láb távolságra ültetni, hogy
legyen helyük az oldalirányú növekedésre; ugyanis az olyan fák, amelyek
m agasra felnyúlnak, satnyák lesznek, és kevés gyümölcsöt teremnek. A
legjobb fajta olajnak a liciniana, étkezési célra pedig a posia\ a második
helyen olajnak a posia, enni pedig az orchita. Van azután még a regia és a
radius: ezek is tetszetősek, de sem olajként, sem pedig étkezési célra nem
olyan kedveltek, mint a fentebb említettek.40 H a olyan helyre telepítünk

5' Ti. azzal, hogy túlságosan sok ágat hagyunk meg rajta.
3S Ugyanígy vélekedik Vergilius is (Georgica, 2, 179), eltér ettől Cato véleménye (de agr.
6, 1), s őt követi Varró (1, 24) és Plinius (15, 20).
39 A kéziratok egy része, és egyes kiadások is májust adnak meg, ez azonban Itáliában
már inkább nyárnak számított.
40 Az olajbogyófajták értékelése, rangsorolása szerzőnként eltérő.

4^2
olajfát, ahonnan tölgyet távolítottunk el, ki fog pusztulni, mert egy
bizonyos féreg, amit ráncának41 neveznek, a tölgyfa gyökerében kel ki, és
ez különösen az olajfa dugványait pusztítja. H a az olajfán az egyik ág
valamivel erősebb mint a többi, az egész fa ki fog száradni, hacsak ezt visz-
sza nem vágjuk.
4. Mielőtt kiültetnénk, mindegyik fácskát célszerű megjelölni vörös fes­
tékkel, hogy amikor majd elültetjük, ugyanazon égtáj felé nézzen, mint
amerre a faiskolában volt fordulva, máskülönben megviseli a hideg vagy a
hőség azokat a részeiket, amelyek az új helyükön szokatlan irányba vannak
elhelyezve.42

XVIII. G y ü m ö lc sö s te le p íté s e

Mielőtt gyüm ölcsöst telepítenénk, az egész erre szánt területet kerítsük

körül fallal vagy árkokkal, hogy ott nemcsak az állatoknak, hanem az
embereknek se legyen átjárásuk —amíg a csemeték felnövekszenek —csakis
a kapun keresztül. H a ugyanis tetejüket minduntalan letöri egy kéz, vagy
lerágják az állatok, végképpen tönkremennek. A gyüm ölcsfákat ésszerű
fajtánként telepíteni, leginkább azért, hogy az erősebb ne nyomja el a
gyengébbet, ugyanis a fák nem egyformán erősek és nagyok, és nem is
egyformán növekednek. Az a talaj, amelyik megfelel a szőlőnek, alkalmas
a gyüm ölcsfák számra is.

XIX. AZ Ü LTETŐ G Ö D RÖ K KÉSZÍTÉSE

1. Az azt megelőző évben, hogy gyümölcsfát akarunk ültetni, ássuk ki
a gödröket, így a nap és a záporok porhanyóssá teszik, és amit beleül­
tetünk, gyorsan m eg fog kapaszkodni.43 Ám ha ugyanabban az évben,
amikor a gödröket készítjük, el is akarjuk ültetni a csemetéket, legalább
két hónappal korábban ássuk ki a gödröket, töltsük meg azokat szalmával,

41 Pontosabban nem azonosítható, Columella egyébként a tölgyfa gyökereiben képződő,

mérgező hatású nedveknek (piríts) tulajdonítja a pusztító hatást (5, 87), hasonlóan
gondolja Palladius is (2, 18, 4)
42 A javaslat Theophrastosra megy vissza (2, 5, 2), mások viszont (Vergilius, Plinius és
Columella is) felesleges óvatosságnak tartják.
43 Ebben a kérdésben is Theophrastos a forrás (3, 4, 1).

453
és gyújtsuk m eg. Minél szélesebb, tágasabb gödröket készítünk, annál
gazdagabb és bőségesebb lesz a termés.44
2. A gödör olyan legyen mint a clibanus,45 vagyis alul szélesebb, mint
fent, hogy a gyökerek tágasabban terjeszkedhessenek, s a szűk nyíláson
keresztül kevésbé hatolhasson be a hideg, és nyáron kevésbé a hőség, aztán
meg a lejtős helyeken a belerakott földet sem mossák el a záporok.
3. A fákat ritkásan ültessük, hogy amint növekszenek, legyen helyük az
ágaikat kiterjeszteni. H a ugyanis sűrűre telepítjük, sem közéjük nem
tudunk vetni semmit, sem pedig azok m aguk nem lesznek termékenyek,
hacsak nem ritkítjuk őket. Ezért ajánlatos a sorok között negyven láb
távolságot hagyni, vagy legalább harmincat.

X X . H o g y a n v á la ssz u k k i a fa c sem et ék et?

1. Olyan facsemetét válasszunk, amelyik legalább kapanyél vastagságú,

egyenes növésű, sima, sudár, forradásmentes, ép kérgű: az ilyenek növek­
szenek jól és gyorsan. H a a szaporítóvesszőt fáról vesszük, leginkább
olyanokról kell venni, amelyek minden esztendőben jó és bőséges termést
hoznak. A fának középm agasságban elhelyezkedő, keletre néző ágait
szemeljük ki, ezeket vágjuk le. H a azonban gyökeres csemetét ültetünk,
észre fogjuk venni, hogy ezek jobban növekszenek, mint a többiek.
2. Az oltott fa termékenyebb, mint a nem oltott, azaz mint az olyan,
amelyet dugványként vagy magoncként ültetnek. Mielőtt a facsemetét
átültetjük, vörös festékkel vagy bármilyen más módon jelöljük m eg, hogy
ugyanolyan szélirányba ültessük el, mint ahogyan a korábban állt, és
gondunk legyen rá, hogy m agasabban fekvő, szárazabb, soványabb talaj­
ból lapályosabbra, nedvesebbre és kövérebbre telepítsük át. Leginkább
háromfelé ágazó csemetéket ültessünk, és háromlábnyira emelkedjenek a
föld fölé. H a ugyanabba a gödörbe két vagy három csemetét akarunk
ültetni, ügyeljünk arra, hogy ne érjenek össze, mert úgy beléjük mennek a
férgek.
3. Amikor a facsemetét elhelyezzük, tőle jobbra és balra a gödör

44 A tanács értelme az, hogy a jól fellazított földben könnyebben tudnak terjeszkedni és
erősödni a gyökerek.
45 Ez egy, a mai virágcseréphez hasonló formájú edény volt, csak megfordítva, vagyis az
alul szélesebb, felfelé szűkülő forma.

454
fenekére, emberi kar vastagságú rőzseköteget helyezzünk el úgy, hogy
kissé álljanak ki a földből: ezek segítségével nyáron kevés fáradsággal ju t­
tathatunk vizet a gyökerekhez. A fácskákat vagy gyökeres dugványokat
ősszel, október közepe táján ültessük. A vesszőket és bujtóágakat tavasszal
ültessük el, mielőtt a fák rügyezni kezdenek.46 H ogy a férgek ne bántsák a
fügefacsemetéket, a gödör aljára ássunk el egy m asztixfagallyat úgy, hogy
a csúcsa lefelé nézzen.

XXI. M ik o r k e l l ü l t e t n i a f ü g é t ?
H ideg időben ne ültessünk fügefát. Kedveli a napfényes, kavicsos,
köves, ném elykor a sziklás helyeket is. Az ilyen talajon gyorsan
megerősödik, ha tágas és megfelelő gödröt készítünk. Jóllehet, a fügefajták
zamatukban és külsejükben különböznek, mégis egyféle módon, de a
különböző helyeken a talaj sajátosságainak megfelelően kell őket ültetni. A
hűvös, ősszel esős helyeken korán érő fajtákat telepítsünk, hogy a termést
az esőzések előtt leszedhessük; a meleg helyeken viszont téli fügét
ültessünk. H a azonban azt karjuk elérni, hogy a füge későn teremjen, —bár
nem olyan fajta —szedjük le a termést, amikor az éretlen fügék m ég aprók,
így második termést fog hozni, amelynek az érése télig elhúzódik.
2. Ajánlatos néha, amikor a fák lombosodni kezdenek, a fügefa legfel­
ső csúcsát nagyon éles szerszámmal levágni. így a fák erősebbek, ter­
mékenyebbek lesznek. Mindig hasznos, hogyha mihelyt a fügefa levelezni
kezd, vörös földet oldunk olajüledékben, s emberi trágyával együtt a
gyökerekre öntjük. Ettől a termés gazdagabb, és a füge húsa tetszetősebb
lesz.

XXII. E g y éb g y ü m ö lc sfá k r ó l

1. A m andulát47 a vízöntő jegyében vessük, vagy február elseje körül,

mivel elsőként rügyezik. A meleg, kötött, száraz talajt kedveli. H a ugyan­

46 Az ültetés idejére vonatkozóan is eltérőek a vélemények, abban viszont egyetértés van,

hogy a vidék éghajlatát tekintetbe kell venni.
47 A mandula már Catónál is szerepel (8, 2) mix Graeca (görög dió) néven, bár Plinius
kételkedik benne (15, 90), hogy Cato idejében már ismert lett volna Itáliában.
Columella elsőként említi a mandulát amygdala néven.

455
is nem efféle helyen ültetünk mandulát, gyorsan kirohad. Mielőtt elültet­
nénk a mandulát, nem túl édes, mézes vízben áztassuk m eg, ily módon
kellemesebb zamatú gyümölcsöt ad, majd ha megnő, és addig is jobban és
gyorsabban fejlődik.
2. Tűzzünk le három m agot, háromszög alakban, a hegyesebb végével
lefelé, mivel-innen fejleszt gyökereket; az egyik m ag a másiktól legalább
tenyérnyi távolságra legyen, a kettős éle48 nyugat felé nézzen. Minden m ag
egy gyökeret ereszt, és felfelé egyetlen szárat növeszt. Csak amikor a
gyökere eléri a gödör alját, s a föld keménységétől kényszerítve visszagör­
bül, akkor fejleszt elágazóan szétterjedve más gyökereket is. A mandulát
és mogyorót is, a tarentumi fajtákat a következőképpen kell telepíteni.
3. A gödörbe, amelybe a csonthéjas m agvakat szándékozunk ültetni,
rakjunk fél láb m agasan elmorzsolt földet, és ebbe szúrjunk le egy vessző­
dugványt; amikor a vessző megeredt, hasítsuk el, és a belsejébe dugjunk
egy burok nélküli mandulát vagy mogyorót, és így takarjuk be földdel. Ezt
március elseje előtt végezzük el, esetleg március hetedike és tizenötödike
között. Ugyanebben az időben kell vetni a diót is, m eg a fenyőt és a
gesztenyét.

XXIII. A GRÁ N Á TA LM A

1. A gránátalm át helyes tavasszal, még április elseje előtt elültetni. H a

savanyú vagy nem eléggé édes gyümölcsöt terem, a következőképpen
javítható meg. Öntözzük meg a gyökereket disznó- és emberi trágyával, és
állott emberi vizelettel; ez az eljárás visszaadja a fa termékenységét is, s az
első években a gyümölcsöt borízűvé, később pedig igazán édessé és m ag­
nélkülivé teszi. Én még egy kevés kyrénéi aszatot49 is oldottam fel borban,
és ezzel hintettem meg a facsúcsokat: ez is javított a gránátalm ák fanyar­
ságán.
2. H ogy az almák ne repedezzenek ki a fán, arra jó ellenszernek látszik,
hogy a fa ültetésekor, közvetlenül a gyökerek mellé, helyezzünk el három
követ. H a azonban már elültetett fánk van, egy tengeri hagym át50 tegyünk

48 Vö. Gargilius Martialis 3, 1 - problematikus, hogyan lehetett volna a függőlegesen

elhelyezett mandulaszem tetejét bármilyen irányba elfordítani, vagy megdönteni.
49 Az értelmezéshez lásd André i. m. 180, 294 (laser és silphium).
50 Mediterrán gyógynövény, sállá marititna.

456
a földbe a gyökerek mellé; a másik módja, hogyha az alm ák már megértek,
mielőtt kirepednének, csavarjuk meg a kocsányukat, amelyen függenek:
így egész éven át el lehet majd tartani őket.

XXIV. A K Ö RTEFA

1. Körtefát ősszel ültessünk, a téli napforduló előtt úgy, hogy a téli

napfordulóig még legalább huszonöt nap legyen hátra. Annak érdekében,
hogy majd ha már megnőttek, termékenyek legyenek, mély tányért
ássunk körülötte, és a törzset közvetlenül a gyökerek fölött hasítsuk be;
szúrjunk a hasítékba egy szurokfenyő éket, és hagyjuk ott; ezután a kiásott
tányért temessük vissza, majd hintsünk a földre hamut.

XX V. G y ü m ö lc sfá k ü lt e t é s e

1. A nyári almát, birset, berkenyét és a szilvát a tél közepe után

ültessük el, m ég február tizenharmadikáig; a szederfát úgy jó, ha február
tizenharmadika és a tavaszi napéjegyenlőség között ültetjük. A szent­
jánoskenyeret, amit egyesek ceratiumnak hívnak, akárcsak az őszibarackot,
az ősz folyamán, a téli napforduló előtt ültessük. H a pedig a m andula nem
elég termékeny, az átfúrt fába szorítsunk bele egy követ, s hagyjuk úgy,
hogy a kéreg benője.

2. F a isk o l a l é t e sít é s e

M indenfajta szaporítóvesszőnek megfelel az, ha március elseje körül

rakjuk szét az ágyások halmaiba a kertekben, ahol a föld jól fel van ásva és
meg van trágyázva. Ezután, mikor már meggyökeresedtek, rá kell szán­
nunk a m unkát, hogy amíg zsengék az ágacskáik, ritkítsuk például a
lombjaikat, és az első évben csak egy ágra engedjük őket növekedni.
Amikor pedig eljön az ősz, ajánlatos lesz minden levelet leszedni róluk,
mielőtt a hideg megcsípné a tetejüket, s mintha csak csuklyájuk volna,
olyan vastag nádszálakat húzni rájuk, amelyeknek egyik végén ép a
bütyök, és így védeni a még gyenge vesszőket a hidegtől és a fagyoktól.
Huszonnégy hónap múlva aztán akár áttelepíteni és a helyükre ültetni
akarjuk, akár beoltani, mindkettőt teljes biztonsággal tehetjük.

457
XXVI. Az O LT Á S

Oltani mindenféle oltóággal lehet, ha a kérge nem különbözik azétól a

fáétól, amelyikbe be akarjuk oltani, ha pedig ugyanabban az időben hoz
gyümölcsöt is, minden aggály nélkül igen jól beolthatjuk. A régiek az
oltásnak háromféle módját hagyományozták ránk: az egyik, amikor a fa
visszametszve és behasítva fogadja m agába a beoltott ágakat; a másik,
amikor a levágott vessző a kéreg és a fás rész közé kerül. M indkét említett
változat tavasszal alkalmazható. A harmadik, amikor egy kicsiny kéreg­
darabbal m agát a rügyet tesszük egy kéregtelenített részre: ezt nevezik a
földművesek szemzésnek,51 ez nyári munka.
2. Miután bem utattam , hogy melyik oltásnak mi a módja, ismertetek
egy olyan eljárást, amelyet m agam fedeztem fel. Minden fát növekvő hold­
nál oltsunk, mihelyt rügyezni kezdenek, olajfát pedig a tavaszi napéjegyen­
lőség táján, egészen április közepéig. Ügyeljünk arra, hogy amelyik fáról
oltani akarunk — amelyikről az oltóágat akarjuk venni — fiatal legyen és
termékeny, rövid ág-ízekkel; a keletre néző és egészséges, egyéves ágakról
válasszunk, amint az első rügyeket duzzasztják, olyanokat, amelyek
legalább egyujjnyi vastagok; az oltóvesszők ágazzanak ketté.
3. A fából, amelyet be akarunk oltani, fűrésszel gondosan vágjunk ki
egy darabkát olyan helyen, ahol teljesen sima, és nincsen rajta forradás,
nagyon vigyázzunk, hogy a kérgét ne sértsük meg. Mikor aztán vissza­
térünk a törzshöz, a vágott felületet igen éles szerszámmal egyengessük el,
m ajd valami vasból vagy csontból való ékfélét csúsztassunk a kéreg és a
faanyag közé, legalább három ujjnyira, de lassan, nehogy a kérget m egsért­
sük vagy megrepesszük.
4. Ezután a vesszőket, amelyekkel oltani akarunk, éles késsel faragjuk
meg az egyik oldalon olyan hosszan, amilyen mélységben az éket becsúsz­
tattuk, de úgy, hogy ne sértsük meg sem a vessző belét, sem a többi rész
kérgét. Amikor elkészültek az oltóágaink, húzzuk ki az éket, és azonnal
csúsztassuk be az ágat abba a résbe, amelyet az ék befeszítésével nyitot­
tunk a kéreg és a fás rész között. M égpedig azzal a végével dugjuk be az
oltóágat, amelyiket megfaragtunk, úgy, hogy hatujjnyira álljanak ki a
fából. Egy fába két vagy három ágat oltsunk úgy, hogy köztük mindig

51 Vö. 5, 11, 1 az inoculatio megnevezést is említi.

458
legalább négyujjnyi távolság legyen,; aszerint járjunk el, ahogy a fa
nagyságának és a kéreg épségének megfelelő.
5. Miután az összes oltóágat, amit a fa elbír, a helyére illesztettük, szil­
fahánccsal vagy vesszőfonadékkal kötözzük körül a fát. Ezután jól eldolgo­
zott polyvás sárral kenjük be az egész sebzett részt, és az oltóágak közötti
területet is, annyira, hogy az oltványok kétujjnyira álljanak ki belőle. A sár
fölé tegyünk mohát, és kötözzük oda úgy, hogy az eső le ne mossa.
6. H a egészen kicsi fát akarunk beoltani, a föld közelében vágjuk el
úgy, hogy másfél lábnyira álljon ki a földből. Miután levágtuk, a vágási
felületet gondosan simítsuk el, és a törzset középen éles késsel óvatosan
hasítsuk be úgy, hogy a hasadék háromujjnyi legyen. Ebbe feszítsünk bele
egy éket, amennyire csak engedi, és csúsztassunk bele egy oltóágat, ame­
lyet mindkét oldalán megfaragtunk úgy, hogy az oltóvessző kérge a fa
kérgével egy szintben legyen. Amikor az ágakat gondosan beleillesztettük,
húzzuk ki az éket, a fát pedig a fentebb leírt módon kötözzük meg és ken­
jük be. Ezt követően a fa körül, egészen az oltás helyéig halmozzuk fel a
földet; ez védi m eg legjobban a széltől és a hőségtől.
7. Az oltás harmadik módja - mivel igen kényes - nem alkalmazható
minden fafajta esetében, az ilyen oltvány jobbára azokban fogan meg, ame­
lyeknek nedvdús, leves és erős kérgük van, mint a fügefa; ez ugyanis igen
sok tejszerű nedvet termel, és ellenálló kérge van, ezért legcélszerűbb a
következő módon oltani.52
8. Amelyik fáról oltani szándékozunk, azon keressünk fiatal és életerős
ágakat, aztán ezeken figyeljük meg, hogy melyik az a rügy, amelyik jónak
m utatkozik, és biztos hajtást ígér. Jelöljünk ki körülötte egy kétujjnyi
négyszöget, —ennek a közepén legyen a rügy —éles késsel hántsuk le, gon­
dosan ügyelve, hogy a körülvágott rügyet meg ne sértsük. Ezután
válasszuk ki a legerőteljesebb ágat azon a fán, amelyet be akarunk oltani,
és ugyanakkor területen vágjuk körül a kérgét, és hántsuk le a fás részről.
Ezt követően a másik fáról vett szemet igazítsuk rá a lecsupaszított részre
úgy, hogy a kéregdarabka éppen beleilleszkedjen a kivágott részbe.53

52 Az ókorban nem tettek következetesen különbséget az oltás és a szemzés között.

53 Vö. ennek részletesebb leírását 5, 11, 8-11. Sommás, de meglehetősen elnagyolt leírás
olvasható Vergiliusnál, Georgica, 2, 74-77; Plinius 17, 118; rövid és világos Palladius
megfogalmazása, 7, 5, 3-4.

459
 9. Amikor ezzel megvagyunk, jól kötözzük körül a szemet anélkül,
hogy megsértenénk, majd az illesztéseket és a kötelékeket kenjük be sár­
ral, annyi helyet hagyva, ahol a rügy szabadon kibújhat. H a a beoltott
fának oldalhajtása vagy m agasabban nőtt ága volna, mindet vágjuk le,
hogy semmi ne legyen, ami a fa termőerejét elvonja, vagy amit jobban
tápláljon, mint az oltványt. Huszonegy nap múlva a beültetett részről
távolítsuk el a kötözést. Ezzel a módszerrel olajfát is kiválóan olthatunk.
Az oltás negyedik módjáról már volt szó, amikor a szőlőt tárgyaltam , így
teljesen felesleges ehelyütt megismételni a már ismertetett furatos eljárást.
X X V II. 1. Mivel azonban a régiek azt állították, hogy nem lehetséges
bármilyen oltóággal bármilyen fát beoltani, és, hogy úgy mondjam — a
korlátozást, amellyel egy kicsit korábban m agam is előhozakodtam, mint
valami törvényt, áthághatatlannak tekintették, — mintha csakis azok a
vesszők volnának képesek megeredni, amelyeknek a kérge, háncsrésze és
termése teljesen hasonló azéhoz a fáéhoz, amelyekbe beoltják őket. Úgy
gondoltam , hogy el kell oszlatnom ezt a téves felfogást, és tovább kell
adnom az utókornak azt az eljárást, amellyel mindenféle vessző mindenféle
fába beoltható.
2. H ogy olvasóimat ne fárasszam hosszasabb bevezetéssel, bem utatok
egy olyan példát, amelyhez hasonló módon, bármilyen fába ki-ki azt olthat
be, amit csak akar.

O l a jf a o l t á s a f ü g é b e

Az olajfa tövétől olyan távolságra, hogy a fa legszélső ágai éppen elér­

jenek odáig, ássunk egy minden irányban négy-négy lábnyi gödröt. Ebbe
a gödörbe ültessünk egy fügecsemetét, s gondunk legyen rá, hogy erőtel­
jessé és egészségessé váljék.
3. Három -öt év múlva - amikor már eléggé terebélyes kezd lenni - az
olajfának egyik ágát, amelyik a legegészségesebbnek látszik, hajlítsuk le, és
rögzítsük a fügefa tövéhez, majd vágjuk le a többi gallyat, s csak azokat az
ágvégeket hagyjuk meg, amelyekkel később oltani akarunk. Ezután a
fügefát vágjuk tőből vissza, simítsuk le a vágás helyét, és középen egy
ékkel hasítsuk be.
4. Ezt követően az olajfa ágvégeit két oldalról faragjuk m eg, de úgy,
hogy az anyanövénnyel való összeköttetésük is meglegyen, így illesszük be
a fügefa hasítékába, azután távolítsuk el az éket, és gondosan kötözzük
460
össze úgy, hogy semmiféle külső erő ki ne téphesse. így közéje rakva három
év alatt összenő a füge az olajfával; azután végül a negyedik évben, amikor­
ra már szépen összeforrt, az olajfa ágait - mintha bujtóágak lennének —
vágjuk le az anyáról. Ezzel a módszerrel bármilyen fa beoltható bármilyen
fával.

XXVIII. A ZANÓT

1. Zanótból (amit görögül hol „zea”-nak, hol „camicis"-nak, hol

Jriph aris"-nak neveznek)54 jó, ha minél több van, mert a tyúkoknak,
méheknek, juhoknak, kecskéknek, ökröknek és mindenféle jószágnak
nagyon hasznos, mivel gyorsan híznak, a juhok pedig igen bőségesen tejel­
nek tőle. Nyolc hónapon át zöldtakarmányként, azután szárítva használ­
hatjuk fel. Ráadásul minden talajon gyorsan megnő, még a legsoványab­
bon is, és károsodás nélkül tűri a viszontagságokat.
2. H a a nőknek nincsen elég tejük, szárított zanótot kell vízbe áztatni,
s miután egész éjszaka benne állt, másnap a kinyomott levéből három
heminát összekeverni egy kevés borral, és ezt kell velük itatni. így ők
m aguk is egészségesek lesznek, és a gyerekek és megerősödnek a bőséges
tejen. A zanót vetése egyébként ősszel, október közepe táján, vagy pedig
tavasszal történhet.
3. Miután a földet jól m egm unkáltuk, a zöldségekhez hasonló ágyá-
sokat alakítsunk ki, és ebbe vessük el a zanót m agját ősszel, úgy, mint a
bazsalikomot. A palántákat aztán tavasszal úgy ültessük szét, hogy közöt­
tük négy-négy láb távolság legyen. H a nem volt m agunk, akkor tavasszal
a zanót hajtásait ültessük széjjel, és halmozzunk köréje m egtrágyázott
földet. H a nem jön közbe eső, a következő tizenöt nap öntöznünk kell, s
amint új lombot kezd hajtani, kapáljuk meg. Három év múlva vághatjuk,
és adhatjuk a jószágnak.
4. Egy lónak a zöldből elegendő tizenöt font, egy ökörnek húsz, a többi
állatnak termetük szerint kell adni. A zanót kényelmesen telepíthető a

54 A latin cytisus ebben az esetben a lucernának egy bokorrá terebélyesedő fajtájára

(Cytisus Laburnim) vonatkozik. Vö. Plinius. 13, 130 (frutex); lásd még André i. m.
113- A szöveg görög azonosításai problematikusak, a zeia = tönköly; (friticum spelta),
a carnicis és a tripharis másutt nem fordul elő, vö. még ugyanehhez: Columella 5 ,1 2 .
vetés széle mentén — ha elég a föld — mivel könnyen megered, és tűri a
viszontagságokat. H a száraztakarmányként adjuk, kevesebbet adjunk,
mert így sokkal kiadósabb, előbb azonban áztassuk be vízbe, majd ebből
kivéve keverjük össze polyvával. A szárításra szánt zanótot szeptember
táján vágjuk le, amikor a m agja súlyosodni kezd; ezután néhány órán át
hagyjuk a napon, amíg megfonnyad, aztán árnyékban szárítsuk meg, és
így tegyük el.

X X IX . A F Ű Z ÉS A R E K E T T Y E

1. Füzet és rekettyét tavasszal, március elseje körül, növekvő hold ide­

jén telepítsünk; a fűzfa a nedves talajt kedveli, a rekettye a szárazat is, de
mindkettő legnagyobb haszonnal a szőlőskert körül telepíthető, mert a
szőlőhöz alkalmas kötözőanyagot szolgáltatnak.

A NÁDAS

A nád leginkább gyökereivel szaporítható, amelyeket egyesek hagym á­

nak (<bulbus), m ások szemnek (oculus) neveznek. Miután a földet két ásó-
nyomnyi mélységben felástuk, a nád éles sarlóval levágott gyökerét akkor
ültessük el, amikor eső közeledik.
2. Vannak, akik az egészséges nádszálakat elfektetik a földön, mivel így
valamennyi Ízületéből új hajtásokat növeszt. Ez a módszer azonban több­
nyire jelentéktelen, hitvány, alacsony nádat eredményez. Jo b b tehát nádat
úgy telepíteni, ahogy az imént ismertettük. Miután a nádat levágtuk, aján­
latos a helyét minden évben mélyen és egyenletesen felásni és ezután
megöntözni.

XXX. A V IO LA

1. Aki violát szándékozik telepíteni, a m egtrágyázott, és legalább egy

láb mélyen felásott földből képezzen ágyásokat, készítsen egy lábnyi
méretű gödröcskéket, és úgy ültesse el az egyéves palántákat, március else­
je előtt. A viola m agját a zöldségekéhez hasonlóan ágyásokba vetjük, két­
féle időpontban: vagy tavasszal, vagy ősszel. Gondozni is ugyanúgy kell,
mint a zöldségeket, vagyis hogy gyomláljuk, kapáljuk és időnként m egön­
tözzük.

462
A R Ó Z SA 55

A rózsát terméséről vagy vesszőiről szaporíthatjuk a legjobban, egyláb-

nyi barázdákba ültetve, ugyanabban az időben mint a violát. Ellenben
minden évben körül kell kapálni, és március elseje előtt meg kell metszeni.
Ilyen gondozás mellett hosszú évekig megmarad.

55 Külön megjelölés nélkül piros rózsát jelent (Rosa Gallica), ami a Földközi tenger észa­
ki partvidékein vadon is termett, vö. Plinius 21, 14.

463
 UTÓSZÓ

Az Augustus császár nevével fémjelzett korszak a római kultúra

aranykora, amelyre többek között jellemző a tudományos érdeklődés foko­
zott megélénkülése is. Az általános kulturális fellendülést igazolja például
az a tény, hogy ebben az időszakban három nyilvános könyvtár is
m űködött Rómában, közülük a Bibliotheca Falatina vezetésével a tudós C.
Iulius H yginust bízta meg a princeps. Az aranykort követő ezüstkorban
különösen nagy tekintélyt élveztek a tudományok, ezeket már rendszerbe
is kezdték foglalni, egyik ilyen neves rendszerező, az „enciklopédista”
Aulus Cornelius Celsus volt.
Lucius Iunius Moderatus Columella az ezüstkori tudományos élet egyik
rangos szakírója, aki a két Seneca, Martialis és Lucanus mellett egyike
azoknak a hispániai származású szerzőknek, akik jelentős szerepet játszot­
tak a császárkor első századának irodalmi életében.
A szerző életéről kevés adatunk van. Születési helye a dél-hispániai
Baetica tartomány, Gades (ma: Gadiz) municipiumi rangú városa volt,
amit fennmaradt munkájában többször is említ. A város közelében feküdt
nagybátyjának, a képzett és rendkívül gondos gazdálkodónak Marcus
Columellának a birtoka is, akire szintén többször hivatkozik, és akinek
ösztönzésére és példájára kezdett el m aga is foglalkozni a m ezőgazdaság­
gal. Pályafutásának, irodalmi tevékenységének felvázolásához lényegében
csak közvetett adatok állnak rendelkezésünkre. N em tudjuk a pontos
születési dátum át sem. Egy Tarentumban előkerült felirat szerint, a VI.
Ferrata Legio katonai tribunusaként tünteti fel, erről viszont a történetíró
T acitus1 közléséből tudjuk, hogy a Kr. u. I. század közepén Syriába
vezényelt négy római legio2 egyike volt. Munkájában hivatkozik is erre a
syriai tartózkodásra, m égpedig a szezám termesztése kapcsán, amikoris
megjegyzi, hogy Syriában és Ciliciában június-július hónapokban vetik, és

1 Évkönyvek, 2, 79.
2 A légiók melléknevének a feltüntetése Claudius császár uralkodásától (41-54) vált
szokásossá, a névből következően ez egy páncélos alakulat lehetett.
őszre érik be.3 Columella tehát viszonylag hosszabban időzött a keleti tar­
tományokban. Ugyancsak Tacitustól tudjuk,4 hogy 36-ban, egy római
vazallus-uralkodó, Archelaus ellen kitört lázadás leverésére syriai csapa­
tokat küldtek Cilicia Tracheiába. Feltehetően ennek az egységnek volt a
tagja Columella is, Tacitus információja szerint a vállalkozás eléggé elhúzó­
dott, ami lehetőséget adott szerzőnknek arra, hogy a mezőgazdaságra
irányuló érdeklődését újabb megfigyelésekkel gazdagítsa.5 Tacitustól azt is
m egtudjuk, hogy az említett csapategységet M. Trebellius vezette, m aga
Columella viszont azt közli, hogy volt egy ilyen nevű barátja, aki
ösztönözte őt m ezőgazdasági munkája megírására. A két személy felte­
hetően azonos, a barátság alapja valószínűleg a közös katonáskodás lehe­
tett. További életrajzi adalék a szerzőről, hogy munkájában — a kivételes
szőlőtermés kapcsán — megemlíti Seneca nomentumi birtokát, amelyről
Plinius6 azt közli, hogy ezt a földet Seneca 61 táján vehette. Ebből arra
lehet következtetni, hogy Columella műve harmadik könyvét (ott ol­
vasható a hivatkozás) 61 és 65 között írhatta, mivel élő személyként beszél
Senecáról, akiről viszont tudjuk, hogy 65-ben halt meg. M unkája végén
Columella azt is közli, hogy idős korára készült el vele, de homályban
marad az, hogy meddig dolgozott rajta, és ő m aga milyen kort ért meg.

M űvei

A szerző irodalmi munkásságából teljes egészében csak terjedelmes

főműve, a Rei rusticae libri X II, ill. egy kisebb terjedelmű írás a Liber de
arboribus, vagy röviden De arboribt/s maradt fenn. O m aga említést tesz két
másik (később elveszett) és egy tervezett művéről is, ez utóbbiról nem
tudjuk, hogy egyáltalán elkészült-e.
Hivatkozik egy munkájára, amit a csillagjósok ellen (Adversus astrologos)
írt, azzal összefüggésben hozza szóba, hogy azok csalárd módon,

5 A vetés és érés ideje ilyen módon korábbra esik mint Itáliában.

4 Évkönyvek, 6, 41.
5 Hasonló esettel találkozhatunk egy másik szakíró, M. Porcius Cato hispániai
tartózkodása kapcsán is, ami egyben igazolja azt is, hogy a rómaiak mennyire érdek­
lődtek általában a gazdasági, különös tekintettel viszont a mezőgazdasági kérdések
iránt.
6 14, 49.

466
„naprakész” időjárási előrejelzéseket ígérnek. Többes számot használ,
könyveket említ, tehát legalább két könyvből kellett állnia. Valószínűleg
azon kártékony beavatkozások ellen akarta védeni gazdálkodótársait, ame­
lyeket ezeknek a jósoknak a gazdálkodás menetébe való beavatkozása
jelentett. Két helyen is felháborodottan beszél ezen jósok ellen,7 és a gaz­
daságot irányító rabszolga, a vilicus számára m egtiltja, hogy szolgálataikat
igénybe vegye.
A Liber singularis ad Eprit/m Marcellwn című, másik elveszett munkájá­
nak a tartalmáról semmi közelebbit nem tudunk, de hasonlóan a szerző
többi írásához, ennek a témája is a mezőgazdaság lehetett. Tervezett
munkája — szintén a gazdálkodáshoz kapcsolódva — a bő termés biz­
tosításához kívánt hozzájárulni, a különböző, tradicionális engesztelő szer­
tartások és áldozatbemutatások ismertetésével.

R ei r u s t ic a e l ib r i

Columella főműve, a Rei rusticae libri X II, az ókorból fennmaradt

legterjedelmesebb m ezőgazdasági szakmunka. Eredetileg tíz könyvre ter­
vezte, végül még kettőt hozzátett, így lett tizenkettő. Az egész munka jól
átgondolt, logikus rendszerű, világos stílusú, jól áttekinthető, sőt még
olvasmányos is.
Az első könyv általános bevezetés a legalapvetőbb gazdasági
ismeretekről, a birtok megvásárlásáról, berendezéséről, és a hozzátartozó
rabszolga állományról. A második a földművelési tudnivalókat tárgyalja, a
harmadik és negyedik a szőlőművelési és fanevelési ismereteket taglalja, a
hatodiktól a kilencedikig az állattenyésztésről szól, a tizedik a kertészetről
verses formában, a tizenegyedik a kertészetről prózában és a vilicus (felü­
gyelő) feladatairól, a tizenkettedik pedig a vilica (gazdasszony) teendőiről
számol be.
Columella munkáját, Caere melletti birtokszomszédjának, P. Silvinus-
nak ajánlotta, sőt a X . könyv információja szerint a hexameteres formát is
az ő biztatására választotta. A munkát egy bizonyos Claudius Augustalis
unszolására toldotta meg további két könyvvel.

7 1, 8, 6; 11, 1, 22. Előzményként megemlíthető, hogy ezeknek a jósoknak a

működését már Cato is tilalommal kívánta korlátozni, lásd, Marón Egon: A jósokra
vonatkozó tilalom Catónál, Antik Tanulmányok 3 (1956) 83-91.

467
 A bevezetés tanúsága szerint Columellát az késztette műve megírására,
hogy korában elhanyagolták a mezőgazdaság szakszerű, elméleti tanul­
mányozását, kétségbe vonták, sőt tagadták, ennek az ősi itáliai gazdasági
ágnak a jövedelmező voltát. Ezt az elméleti hiányosságot akarta pótolni, az
elterjedt, téves nézetet megcáfolni a saját tudományos ismeretei, gyakor­
lati tapasztalatai, valamint nagybátyja bölcs tanácsai segítségével.
Columella m unkája három szempontból is kiemelkedő darabja a fenn­
m aradt szakirodalomnak. Először is azért, mert a klasszikus görög-római
kultúrában nincsen még egy olyan mű, amelyik ennyire szakszerűen és
rendszeresen tárgyalná az adott kor gazdasági és m ezőgazdasági ismereteit.
Másodszor: Columella műve a legátfogóbb tankönyv, amit egységes
témáról Rómában valaha is írtak, egyszersmind a latin prózairodalom
egyik leghosszabb alkotása. A tartalom és az előadásmód egyaránt m agas
színvonalú, a munka tehát nem csupán tanulságos, hanem olvasmányos és
szórakoztató is anélkül, hogy tárgyától eltérne, vagy a szórakoztató iro­
dalom bevett fordulataival élne. Végig a mezőgazdaságnál marad, írása
világos és életszerű, a témája iránti lelkesedése sugárzik a m unka
egészéből, ami az olvasót is magával ragadja.
A bevezetésben szinte a téma megszállottjának tűnik Columella,
amikor egy szabályos tanulmányt ad elő arról, hogy a Iulius-Claudius
dinasztia (Kr. e. 27 - Kr. u. 68) császárai alatt méltatlanul lebecsülték a
m ezőgazdaságot. Sürgeti, hogy a gazdaságnak ezen ága kapja vissza azt a
régi megbecsülést, amit az idősebb Cato idejében (Kr. e. 234-149) élve­
zett. Sérelmezi, hogy jóllehet a földművelők minden tudásukat latba vetve
d olgozn ak / hogy a természettől kikényszerítsék m indazt, amire az
emberiségnek szüksége van, a kortársak mégis közömbösek munkájuk
iránt. Minden haszontalanságra rengeteg pénzt pazarolnak el, de az ősi
kultúra alapját lebecsülik, a birtokot tudatlan, hozzá nem értő, felelőtlen
emberekre bízzák, ahelyett, hogy m aguk a tulajdonosok kezelnék.
Columella szerint azért tudta Róma megszerezni a világuralmat, mert pol­
gárai mindig szorosan kötődtek a földjükhöz. Az említett Cato a következő
gondolatot fogalmazza meg a kérdés kapcsán: „Amikor pedig őseink egy
embert dicsértek, így dicsérték: derék földműves, derék gazda” Majd így
folytatja: „Viszont a földművesek közül kerülnek ki mind a legedzettebb
férfiak, mind a legkitartóbb katonák, övék a legtisztesebb, legállandóbb, a
legkevésbé irigyelt foglalkozás, s a legkevésbé helytelen gondolkodásúak

468
azok, akik ezt a foglalkozást űzik.”8 Az idézett részletből nyilvánvaló, hogy
a földműves mintegy erkölcsi példakép is, továbbá egyértelmű, mit hiányol
kortársaiból Columella. A szerző felrója kortársainak azt is, hogy a föld­
művelés elhanyagolásával együtt elindultak az erkölcsi hanyatlás lejtőjén
is, de azt nem mondja ki, hogy ez hová vezet, csupán sejteti. A szerző
vélekedése szerint a földm űvesek m estersége m egérdem li, hogy
tudománynak minősítsék, ugyanis nagyon m agas követelményeknek kell
megfelelniük azoknak, akik komolyan kívánnak foglalkozni vele. Sőt, ha
alaposabban belegondolunk, nem is csupán tudomány, hanem egész
tudományos rendszer. Szinte a természettudományok középpontjában áll:
kezdve a csillagaszattól, a meteorológián, talajtanon, botanikán, zoológián
át az ültetés, termelés, értékesítés tudományáig hatalmas ismeretanyagot
ölel fel. Egy ember nem is képes mindezt átfogni, így a mezőgazdaság
legalábbis egyenrangú a többi, ókorban művelt tudománnyal.
Columella nem elbizonytalanítani, és nem is tudóssá akarja tenni az
embereket, hanem gyakorlati ismereteket kíván közölni. Hasznos tudni­
valókat, gyakorlati tanácsokat óhajt adni mindazoknak, akik akarnak
valamit kezdeni a földjükkel. H a nem is érhetjük el a tökéleteset, töreked­
ni kell a legjobbra, biztat Columella a műve végén: „A természet még az
ősz öregembereknek sem adta meg minden tudásnak a birtoklását, a leg-
bölcsebbnek tartott halandók csupán sokat tudnak, de mindent nem .”9
A szerző munkáját logikus elrendezésben és megfelelő tagoltsággal
kívánta előadni, mindezt nagyjából szimmetrikus elrendezésben, az elsőtől
az ötödik könyvig földművelés; a hatodiktól a kilencedikig állattenyésztés.
Hasonlóan tagolták műveiket Columellát megelőzően Varró és Vergilius
is. Logikus rendet követ a szerző a belső elrendezésben is, a földművelésnél
a talajtól halad felfelé, gabona, zöldségek, bokrok, fák; m íg az állattartás­
nál éppen fordítva, a nagyobbaktól indul, ökör, szamár ló, és halad a
kisebbek felé. Kitér néhány különleges ágazatra és újdonságra is, halastó,
vadaskert, vízi szárnyasok, méhek. Úgy értékeli, hogy mind a vadak, mind
pedig a méhek, élelmiszertartalékot biztosítanak az ember számára, a
vadakat mégis kevesebbre becsüli.
Columella arra törekszik, hogy minden témának külön könyvet szen-

8 M. Porcius Cato: A földművelésről, Bp. 1966, előszó 2-4; ford. Kun József.
9 12, 59, 5.

469
teljen, ez alól a harmadik, a negyedik, és az ötödik könyv eleje kivétel, ezek
a szőlővel foglalkoznak. A szőlőművelésről eredetileg két könyvet ter­
vezett, mivel ennek sokféle részterülete van, továbbá mert erről tudta a
legtöbbet, számos személyes tapasztalat és újítás birtokában, kimerítően
kívánta taglalni a kérdést. Hogy az ötödik könyv elején újra visszatér a
szőlőhöz, annak az a magyarázata, hogy olvasói, többek között Silvinus is
- akiknek m egm utatta a készülő munka részleteit — kérdéseket tettek fel
neki, amelyekre válaszolnia kellett.
A kertészetről szóló könyvet a munka végére tervezte a szerző, ehhez a
verses formát —saját bevallása szerint - Vergilius ihlette, amikor ezt írta:

„Ámde dalom medrét immár szűkebbre szorítván,

Másra hagyom, hogy e tárgyat majd vegye versbe utánam”10

Valószínűleg nem volt könnyű ezt az „örökséget” felvállalni, mivel ez

verses formára is kötelezett, viszont a költői tehetség bem utatására is alkal­
m at kínált. Ez a tény egyben a kertészetről szóló könyv helyét is
meghatározta, mivel Vergilius is a méhek után tért a kertművelésre, így az
őt követő Columella ugyanezt tette, továbbá a versnek a próza után kellett
kerülnie, mivel az m agasabb irodalmi színvonalat is képvisel. Columella
Vergiliushoz hasonlóan szám os m itikus vonatkozást is szobához,
ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy mennyivel m agasabb szintet
képvisel Vergilius.
A m unka azonban nem zárult le a tizedik könyvvel, mert Columellának
folytatnia kellett, ahogyan azt már előre m egm ondta. Egy technikai
kérdésekben is jártas olvasó ugyanis elolvasta a kertészetről szóló könyvet,
és hiányolta belőle a technikai kérdéseket. Arra kérte a szerzőt, hogy írjon
ebből egy valódi tankönyvet, továbbá kiegészítendőnek találta az első
könyvnek a vilicus feladataival foglalkozó részét is. Ez az érdeklődő olvasó
rávette a szerzőt, hogy még egy könyvet csatoljon művéhez, a tizen­
egyediket. Ez három részből áll: első, a felügyelő kötelességeiről szól; a
második a mezei munkák naptára — hogy a felügyelő időben tudja
elvégezni teendőit; a harmadik pedig a kertészetet tárgyalja, most már
prózában. A szerző ezzel akarta befejezni munkáját.
A tizenegyedik könyv után azonban újabb folytatás került, ennek az

10 Georgica 4, 147-148.

470
 okáról azonban nem tudunk meg semmit. A tizenkettedik könyv tar­
talmát tekintve a tizenegyedik kiegészítése. Ésszerűnek látszik, hogy
ahogyan a felügyelő m egkapta a m aga feladatait munkanaptárral együtt,
ennek élettársa, a vilica (gazdasszony) is részesüljön ugyanebben, így tehát
kapott listát a házi munkákról és receptgyűjteményt is. Ezekkel a változ­
tatásokkal a verses könyv elveszítette az egész művet lezáró funkcióját, és
csorbát szenvedett az egész alkotás egysége is, lényegében úgy m aradt egy­
ben, hogy a tizenkettedik könyv végére Columella egy rövid, záró ösz-
szegzést írt. A jelen fordítás végére került tizenharmadikként, a fákról
szóló (külön megjelent) rövidebb írás is.

C o lu m ella fo r r á sa i

A mű keletkezése kapcsán számos megválaszolatlan kérdés vetődik fel,

annyi mindenesetre biztosan állítható (főleg az utolsó könyvek alapján),
hogy a szerző gyakorlati használatra szolgáló szakmunkát akart írni.
Természetes, hogy egy ilyen komplex munka források alapján készül,
hiszen — hasonlóan más antik szerzőkhöz —Columella sem érthetett min­
den kérdéshez. Bár ő a források felhasználását illetően az ókor legbecsülete­
sebb szerzői közé tartozik, mégsem könnyű megválaszolni azt a kérdést,
hogy kire tám aszkodott, mivel előfordul nála, hogy hosszú részeken át
senkire sem hivatkozik.
A római mezőgazdasági szerzők általában három forrásból merítették
ismereteiket: 1. a korábbi és kortárs szakirodalomból; 2. más gyakorló
gazdák tapasztalataiból; 3. saját gazdálkodói gyakorlatukból. így tette ezt
Cato, Varró és nyilvánvalóan Colum ella is. M űvelt és tapasztalt
gazdálkodó, ismerte a szakirodalmat, nyitott és fogékony minden új
ismeret iránt, nagyban hatott rá nagybátyja példája, hasznosította annak
tanácsait, és jól kam atoztatta saját termelői tapasztalatait is. A gyakorlatot
többre tartotta az elméletnél, sikerrel próbálkozott bizonyos agrotechnikai
eszközök tökéletesítésével — amint ezt tőle magától m egtudhatjuk - és
gyakran osztja meg olvasóival a személyes tapasztalatokra alapozott eltérő
véleményét.
Bőségesen adódott alkalma gyakorlati ismeretek szerzésére, hiszen
Itáliában több helyen is volt birtoka —ahogyan pl. Varrónak is —amelyek
felvirágoztatásával személyesen m aga foglalkozott. Osztja ugyanis a
karthágói M agónak azt a véleményét, hogy aki birtokot akar vásárolni,
471

P " I N u 1— i h m u i " , I - ,', <\ i »l -lllj- l),i | W ,IH U . in m i i | | \a H ^ U ü L a t j^ » T > . y , ------ >
annak le kell mondani a városi életről, és mindig ott kell tartózkodnia, ha
ezt nem tudja megvalósítani, akkor mondjon le a gazdálkodásról. M aga
Columella közli, hogy volt földje Caere mellett, Ardea közelében, Carseoli
és Alburnum m ellett.11 Különösen rutinos volt a szőlészet és borászat
területén, ahogyan ezt munkája is igazolja, ugyanis erről a témáról írt a
legrészletesebben. M unkája előszavában felsorol számos görög és római
szerzőt, akik már előtte írtak a földművelésről. Feltehetően ő ezek munkáit
ismerte, azonban miden forrást kritikával kezel, senkitől nem vesz át szol­
gai módon információkat, minden esetben mérlegel és értékel. Érdemes
elgondolkodni azon, hogyan viszonyul Columella az olyan ismert és el­
ismert szaktekintélyhez, mint például Marcus Porcius Cato? Összesen
hússzor hivatkozik rá, ami eléggé csekély szám, ezek között olyanok is van­
nak, amikor csak mint régi szaktekintélyt hozza szóba, avagy olyan
általános bölcsességeket és információkat említ vele kapcsolatban, amelyek
a számunkra ismert Cato munkában nincsenek benne. Valójában csak öt
olyan hivatkozás található nála, amelyek egyértelműen Catótól valók, ezek
mindegyike a birtokvásárlás és berendezés témaköréhez kapcsolódik, tehát
valójában nem igazán aknázta ki ezt a régi tekintélyes szakírót. Hasonló a
helyzet a két Saserna vonatkozásában is, akiket későbbi hivatkozások
alapján idéz, de csak az első négy könyvben szerepelnek. Feltehetően Iulius
Atticustól vehette át a vonatkozó részleteket.
N em ilyen egyszerű a helyzet Tremellius Scrofa esetében, ő volt ugyan­
is Róma első „agrármérnöke”, aki tudományos alapon bírálta a hagyo­
mányos gyakorlatot. Columella foglalkozott Tremellius nézeteivel, elég
sokat átvett tőle, hivatkozott rá, sőt ellenvéleményének is hangot adott.
Feltehetően Hyginus közvetítésével is vett át Tremelliustól bizonyos infor­
mációkat.
M ég inkább meglepő Columella viszonyulása a másik nagy szaktekin­
tély, M. Terentius Varró mezőgazdaságról szóló munkájához. Alig hivat­
kozik rá, de néhány részlet alapján arra lehet következtetni, hogy ismerte,
de például a hatodik könyvben, a szarvasmarháknak az itáliai mezőgaz­
daságban betöltött szerepe kapcsán névvel is említi. Előfordul, hogy ket­
tőjük nézetei megegyeznek, de Columella sehol sem követi egyértelműen
Varrót. Ahol többször is hivatkozik rá, és hosszabb gondolatsort elemez

11 3, 3, 3; 3 ,9 , 2.

472
végig, az a nyolcadik könyv háziállatokkal kapcsolatos fejtegetése, való­
színűleg erről nem állt rendelkezésre más forrás. Tehát a nyolcadik könyv
főforrása Varró lehetett. A harmadik és negyedik könyv esetében feltehe­
tően Iulius Atticus és Iulius Graecinus, a méhekről szóló rész esetében
Hyginus, amíg a villa felépítése és berendezése kapcsán az építész
Vitruvius.12
Egyértelműen Cornelius Celsus az a szerző, akinek a munkáját
Columella komolyan felhasználta, és természetesen hivatkozott is rá, ami
annál inkább meglepő, mert ő nem szakíró, hanem egy enciklopédikus jel­
legű írás összeállítója. Szinte minden könyvében vesz át tőle, de megfigyel­
hető, hogy nem egyszerűen újramondja annak anyagát, hanem csupán
kiegészítésként alkalmazza. Sehol nem állapítható meg egyértelműen,
hogy az anyagot Celsustól vette volna át, lényegében egy „m ásodlagos”
forrásnak tűnik, ami kiegészít egy főforrást. Aulus Cornelius Celsus életé­
ről keveset tudunk, valószínűleg Tiberius császár uralkodása idején tevé­
kenykedett. Artes címen írt egy enciklopédiát, ebben az első öt könyv a
m ezőgazdasággal foglalkozott (De agri cultura)\ a hatodik az orvostudo­
mányról szólt (De medicina); ezt követte később egy hadtudománnyal, majd
a retorikával, filozófiával és a jogtudománnyal foglalkozó könyv. Bár
ezeket egységes kiadásban is közreadta, és valószínűleg használták is, csak
a medicináról szóló rész maradt fenn. Nehezen képzelhető el azonban,
hogy Columella a m aga tizenkét könyvének anyagát különböző források­
ból szedegette volna össze. Kérdés azonban az, mi lehetett az az általános
jellegű szakmunka, ami számára a minta lehetett? Columella korából nem
ismerünk olyan tankönyvszerű feldolgozást, ami az átfogó igényeknek
megfelelhetett volna, sőt görög nyelven sem ismert ilyen tárgyú írás. Van
azonban egy korábbi szerző, akiről igen nagy elismeréssel szól, ez pedig a
karthágói M ago. Életéről nem maradt ránk hiteles adat, azt sem tudjuk
pontosan mikor élt. M unkásságát viszont rendkívül jelentősnek tartották,
mind a görögök mind a rómaiak. Varrónál (1 ,1 , 10) a következő olvasható
róla: „Mindezeket felülmúlta hírnévben a karthágói M ago, aki a sokrétű
témát pun nyelven foglalta össze huszonnyolc könyvben; ezeket az uticai

12 De architectura (Az építészetről) című, rendkívül fontos, alapvető jelentőségű,

építészeti munka szerzője, amely egyben az aranykori kultúrának is kitűnő reprezen­
tánsa, teljes egészében fennmaradt, tíz könyvből áll, Kr. e. 27-23 között keletkezett.

473
Cassius Dionysius lefordította húsz könyvben, és görög nyelven elküldte
Sextilius praetornak; e kötetekbe azoknak a görög nyelvű könyveiből,
akiket felsoroltam, beledolgozott nem is keveset, és Magótól kivonatolt
nyolc könyvre valót. Ezeket célszerűen lerövidítette hat könyvre
Bithyniában Diophanés, és elküldte Deiotarus királynak”. M ajd Varró
azzal folytatja, hogy ő ehhez viszonyítva még rövidebben, három könyvben
kívánja összefoglalni a témát. Az idősebb Plinius a következőket írja
Magóról: „A földművelésre vonatkozólag oktatásokat adni a külföldi
íróknál is elsőrangú feladat volt, mivel megtette ezt Hierón, Philométór,
Attalos, Archelaos király, s hadvezérek, mint Xenophón, sőt még a pun
M ago is; lám őt Karthágó elfoglalása után akkora megtiszteltetésben
részesítette senatusunk, hogy míg a könyvtárakat odaajándékozta Afrika
törzsfőnökeinek, egyedül az ő huszonnyolc könyvét tartotta méltónak
lefordítani latinra, noha Cato adott már szabályokat; a m unkát a pun
nyelvben jártas személyekre bízta, ebben mindenkit felülmúlt egy igen
nevezetes családból származó férfiú, D. Silanus” 13 Columella a következőt
írja róla: „A legnagyobb elismeréssel kell illetnünk a karthágói M agót, a
gazdálkodás atyját, mert az ő híres huszonnyolc kötetét senatusi határozat
alapján fordították le latin nyelvre” 14 Természetesen a technikai fejlődés
következtében a szakirodalom is elavul, Columella is kiemeli a régi és új
nézetek ellentétéből adódó vitákat,15 azonban úgy véli: „A földművelőknek
nem szabad mellőznie azokat a m ezőgazdaságra vonatkozó előírásokat,
amelyeket nagy mennyiségben hagytak ránk az Afrikából származó pun
írók, bár a mi gazdáink azzal vádolják őket, hogy sok mindent helytelenül
adtak elő; így Tremellius Scrofa panaszkodva emiatt, mégis felhozza
mentségükre, hogy Itália meg Afrika talaja és éghajlata eltérő, teljesen
ugyanazt a terméshozamot nem adhatja.” 16 M ago m unkáját a Kr. u. első
századig csak részben, néhány alapvető természettudományos kérdésben
egészítették ki. Miután rendelkezésre állt a hivatalos latin fordítás és két

15 18, 5, 22. A fordító, Cassius Dionysius maga is karthágói (Utica városából való), a
nevezett praetor Kr. e. 88-ban tartózkodott Afrikában.
14 1, 1, 13.
15 1, 1 ,6 .
,rt 1, 1, 6. A kérdéshez lásd még Kun József: Karthágói hatások a római mezőgazdaság­
ban című dolgozatát, Antik Tanulmányok 15 (1968) 64-68.

474
görög, Columellának módjában állt ezt alapul venni, illetőleg római vi­
szonyokra alkalmazni. Az a tény, hogy nem hivatkozik rá lépten-nyomon
nem meglepő, ezt gyakran m egtették forrásaikkal a római szerzők.
Mindenesetre tudom ásunk szerint a lehetséges minták között a legát­
fogóbb m unka Magóé volt.
Hátravan még két olyan terület, ahol feltehetően Columellának még
inkább szüksége volt forrásra, ez pedig a botanika és az állatgyógyászat.
Kifejezetten botanikával foglalkozó fejezet nem szerepel ugyan
Columellánál, de számos helyen érzékelhető, hogy a szerző figyelemmel
volt ezen speciális ismeretekre is. Közismert tény, hogy a hellenisztikus
kortól kezdve ebben a kérdésben Thephrastos számított szaktekintélynek,
így feltételezhető, hogy ő volt a forrás. Még sajátosabb a helyzet az állator­
voslás vonatkozásában, ugyanis erről a kérdésről összefüggően Columella
írt először. Szakszerűsége és m agabiztossága arra enged következtetni,
hogy ebben is volt forrása, függetlenül attól, hogy nem tudjuk azonosítani.
Vehetett át Celsustól is, de akkor honnan vette Celsus? Árulkodó továbbá
ebben a témakörben, hogy Columella számos görög szakkifejezést használ,
tehát valószínűleg görög lehetett a mintája. Természetesen az egyik forrás
lehetett M ago görög fordítása, ő ugyanis részletesen írt ezekről a
kérdésekről is, amint ezt Cassius Dionysius fordítása tanúsítja, természete­
sen mellette lehettek mások is. Hogy mekkora tekintélynek örvendtek
M ago könyvei, igazolja az a tény, hogy a későantik Corpus Hippiatricorum
Graecorum17 című gyűjtemény is — mint legrégibb forráshoz — hozzá nyúl
vissza, rá hivatkozik a 4. századi Pelagonius is, amikor nem talál más for­
rást. Bár Columella nem hivatkozik M agóra az állatorvoslás kapcsán, fel­
tehetően ő volt a forrása. Tehát a két legfontosabb forrás Celsus és M ago
voltak, persze m ásokat is felhasznált, akik közül számosat meg is nevez. Az

17 Ezt a görög állatorvoslásról szóló gyűjteményt Konstantinos Pophyrogenétos

(Bíborbanszületett Konstantinos), 10. századi bizánci uralkodó állíttatta össze, mint­
egy 15 állatorvos leírásait tartalmazza, illetve az egyes betegségekről vallott
nézeteiket. Újabb elemzések rámutatnak, hogy az ókori görögöknél viszonylag magas
szinten állt ez a tudomány, alapos bonctani ismeretekkel is rendelkeztek, gyógyítani
tudták nemcsak a különböző végtagsérüléseket, hanem a belső szervek bizonyos
elváltozásait is. A kérdéshez bővebben lásd Szabó Árpád-Kádár Zoltán: Antik ter­
mészettudomány. Budapest 1984, 346 skk.

475
bizonyos, hogy szerzőnk gondos előtanulmányokat végzett, forrásait
körültekintően és kritikusan használta.
Jo g g a l felvetődhet az a kérdés, hogy a műben mennyi az önálló
Columella? N em tudjuk pontosan mennyi volt a forrásokban, de anyagát
sajátosan római viszonyokhoz alkalmazza, ebből világosan kitűnik, hogy
nem szolgai módon másol, hanem önálló véleménnyel rendelkező, gondol­
kodó, olykor vitatkozó tudós-tanítómester.
Columella műve tehát több forrásra épül, de valamennyi könyve
egységes anyagot közöl világosan, érthetően, de mégis olvasmányosan.
Büszkén vállalva iktatja közbe saját tapasztalatait, „találm ányait” és szá­
mos babonás-vallásos hiedelmet is közread. Különös figyelemmel van a
m ezőgazdaság szókincsére, egy-egy elnevezés kapcsán helyenként vari­
ánsokat is ismertet, de nem vonzódik a szavak etimológiájának vizs­
gálatához, ahogyan például a polihisztor Varró ezt nagyon is szívesen teszi.
Többször használ görög kifejezéseket is - ő m aga is kitűnően tudott
görögül - de ezek beiktatása nem öncélú, inkább érdekesség, helyenként
pedig a pontosság okán teszi. Az egész írás sokoldalú megfigyelésről, elmé­
lyült gondolkodásról és szellemi függetlenségről tanúskodik. Mindig
törekszik a szerző arra, hogy egyértelmű és világos legyen, főként akkor,
ha vitás kérdés kerül szóba, még azon könyvek esetében is állást foglal,
amikor átvételről van szó, pl. a gazdasszony teendőiről szóló fejezet forrása
Xenophón volt. Valóban egyedi vállalkozásról van szó, mivel Columella
előtt ilyen széleskörű összefoglaló munka bizonyosan nem volt, amiről vi­
szont rendelkezésére állt korábbi írás, ott pedig nagyon is okosan és m ega­
lapozottan válogat, pl. a szőlőtermesztés vonatkozásában, ahol majdnem
hatvan fajtát ismertet, m égpedig nagyon alaposan (termelési hely,
minőség, felhasználás stb.), nem pusztán neveket sorol, hanem azokról a
fajtákról beszél —ahogyan egyik példaképe, Vergilius is tette —amelyekről
hiteles mondanivalója van. Számára fontos a tanítás elméleti megalapozása,
az oktatás célja azonban a gyakorlat. Mindent észrevesz ami érdekes és
különleges, azonban nem ragaszkodik annyira a haszonhoz, ahogyan
például Cato.
Különös értéket ad Columella munkájának, hogy kijavítja a korábbi
szakírók hibáit, a mezőgazdaság egészére tekintettel van, úgyszintén a
földművesek lelkivilágára és nyelvére, a legimponálóbb azonban — a
Vergiliustól örökölt vagy őt követő — a természet iránti fokozott

476
érzékenysége, és fegyelmezett, racionális gondolkodásmódja. Saját tanítá­
sait, illetőleg az elődök útm utatásait is észérvekkel szembesíti, óvakodik a
túlzott részletezéstől, hiszen az a munka gyakorlati felhasználhatóságának
rovására menne. Az általánosan elterjedt, hibás nézetekkel szemben azon­
ban tudományos érveléshez folyamodik, ilyenkor a m egrögzött hibás
gyakorlat m egváltoztatása a célja, például az oltóvessző kiválasztása
kérdésében.
Columella munkájának célja, értelme, megírásának oka is - ahogyan a
bevezetésből m egtudjuk, - hogy a mezőgazdaság hanyatlásának okait
feltárja, és utat mutasson ezek orvoslására. Számos panasz hangzik el a
földek terméketlenségére, az időjárás mostoha voltára, pedig a valódi ok
nem ez, hanem a hozzá nem értés, a hanyagság és ennek a munkának a
lebecsülése. A földbirtokok valódi tulajdonosai rabszolgákra bízzák a gaz­
daság vezetését, miközben m aguk a városi élettől nem tudnak elszakadni,
színházakban, kocsmákban, fürdőkben léhaságokkal töltik el az értékes
időt. Az eredmény látványos: külföldről kell behozni élelmiszert, gabonát,
miközben Itália-szerte bőségesen állnak rendelkezésre term őföldek.
Columella rámutat arra, hogy ezen a szemléleten kell változtatni, a
m ezőgazdaságnak újra m eg kell kapnia méltó helyét, ugyanis véleménye
szerint az valóban tudomány, és munkának vissza kell nyernie hajdani
megbecsülését. A siker záloga tehát három alapvető dologban van, ezek a
következők: a hozzáértés, a tőke a befektetésekhez, valamint a dolgozni
akarás (Praefatio 1 ,1 ).

C o l u m e l l a m ű v e in e k sz ö v e g h a g y o m á n y o z á sa

A szöveg két alapvető kézirata a codex Sangermanenis (S) és a codex

Ambrosianus (A). Az előbbit Corbie-ban írták a 9. század első felében,
Adalhard idejében, 830 előtt. A kézirat 138 negyedrét hajtott pergamen
lap, a Karoling minuscula egyik legrégebbi példánya. 1638-ban több másik
kézirattal együtt Saint-Germain Prés-be került, ahonnan 1791-ben ellop­
ták. Ezt követően a kézirat, nem tisztázható módon az orosz követség
titkárának, Peter Dubrowskinak a birtokába jutott, tőle pedig az akkori
szentpétervári cári könyvtárba. — A másik (A) kézirat valamivel később
készült a fuldai kolostorban. írása az angolszász minuscula kontinentális
változata, nem igazán gondos munka. A 15. század közepén Itáliába
került, Vincenzo Pinelli padovai humanista birtokába, onnan pedig a
milánói Ambrosianába.
Más előzményekre mennek vissza a későbbi, nagyrészt 15. századi
másolatok, a recentiores (R). A korai kiadások a recentiores alapján készültek:
így az editio princeps is, amelyet G. Merula adott ki 1472-ben Velencében,
Nicolas Jam sonnál. Fontos további kiadása a veronai Jucundusé, 1514-ben
szintén Velencében, Aldus Manutiusnál, valamint 1537-ben P. Victorinus
kiadása. Az első olyan kiadás, amely a két alapvetőnek tekinthető régi
kézirat alapján készült a Gesner-Ernesti féle (Leipzig, 1715). N apjainkban
mérvadó és általánosan elfogadott kritikai kiadás-sorozatot V. Lundström
indította el 1897-ben a Rei rusticae első könyvének, a Liber de arboribus-nak
a kiadásával.
Az antik mezőgazdasági szakírók munkáit felhasználták többek között
a középkori kolostorok gazdaságai is, különösképpen Nursiai Benedek
(480-547) Regulája m utat közeli rokonságot Columella m egfogalm azá­
saival.18 A kolostori gazdaságok is gazdasági egységek, ilyen értelemben jó
példaképül szolgálhatott számukra az antik villa rustica. Nyilvánvaló tehát,
hogy az antik római agrotechnika vívmányainak középkori tovább­
élésében, nyugat- és kelet-európai elterjedésében jelentős érdemei vannak
a különböző szerzetesrendeknek, közöttük is elsősorban a Benedek rend­
nek. A munka megszervezéséhez szükségük volt arra, hogy az antik római
agrárszakirodalm at legalább közvetett módon ism erjék. Ebben a
közvetítésben fontos szerepe volt Cassiodorusnak (487-580) és a sevillai
Isidorusnak (570-636). A korai keresztény irodalom tehát több szállal is
kötődik az antik m ezőgazdasági szakirodalomhoz, ill. általában a pogány
római irodalomhoz, jól tükrözi ezt a kötődést kifejezetten Columellára
vonatkozóan Isidorus Regulája, aki nagyon is buzgón ténykedett antik
szerzők kivonat olásában és továbbadásában.
Érdekességként megjegyzem, hogy m ezőgazdaságtudomány első m a­
gyar egyetemi tanszékének vezetőjét, Mitterpracher Lajost (1734-1814)
m agyar Columellaként em legették.19 Mellette igen aktív szerepet és szá­
mos áldozatot vállalt a hazai agrártudomány elméleti és gyakorlati fel­

18 Bővebben lásd: Maróti Egon: Columella kora-középkori továbbéléséhez. Acta

Antiqua et Archaeologica Supplementum II. Szeged, 1979, 33-41.
19 Lásd: Éber Ernő: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962, 39.

478
lendítésében többek között N agyváthy János (1755-1819), valamint
Kisszántói Pethe Ferenc (1763-1832), akiknek szerepe volt a keszthelyi
Georgikon létrehozásában és munkájában, és akik elméleti munkáik tar­
talmában, rendszerében, sőt még címválasztásában is követték az antik
elődeiket, m ottóként is választották azok gondolatait, és több helyen
hivatkoztak Catóra, Varróra, Vergiliusra, Columellára és Palladiusra.20

A fordítás alapjául szolgáló szöveg a Vilelmus Lundström féle

Columella kiadás:
L. Iuni Moderati Columellae opera quae exstant, Uppsaliae, 1897-
1968.
Ahol szövegromlás, vagy eltérő variánsok szerepeltek ott figyelembe
vettem az angol kiadású Loeb sorozat megfelelő köteteit (Lucius Junius
Moderatus Columella on agriculture, London, 1960.), ill. a Kari Ahrens
német kiadását: Columella über Landwirtschaft, Berlin, 1972.

20 Mitcerpracher munkájának címe: Elmentet rei rusticae (3 kötet, 1777 és 1794 között
jelentek meg), és latin nyelven írta; Nagyváthy művei: A szorgalmatos mezei gazda
(1791), Magyar házi gazdasszony (1820), Magyarpracticus termesztő (1821), Magyar gaz­
datiszt (1821), Magyar practicus tenyésztő (1822), Pethe Ferenc 1814-ben adta közre A
pallérozott mezei gazdaság című munkájának első kötetét, majd 1814-ig még két újabb
kötettel toldotta meg, és az így eredetileg tankönyvnek szánt írás, több mint kétezer
oldalas monografikus művé duzzadt.

479
 RÓMAI MÉRTÉKEGYSÉGEK

H o ssz m ér ték ek

Digitus (ujj) = 1,85 cm

Pes (láb) = 26,60 cm
Passus (lépés) = 148 cm
Miile passus (ezer lépés) = 1,48 km

T erü letm értékek

Scripulum = 8,75 m 2
Uncia ( = 2 4 scripulum) 210 m 2
lugerum ( = 2 unciáé) 2520 m 2
Actus minimus ( = 120X 4 láb) 32 m2
Actus quadratus ( = 120X 120 láb) 1290 m 2
Actus quadratus duplicatus = 2500 m 2

Ű rm értékek

Cyathus = 0,046 1
Quartarius ( = 3 cyathi) 0,137 1
Sextarius ( = 4 quartarii = 1 2 cyathi) 0,545 1
Congius ( = 6 sextarii) 3,407 1
Urna ( = 4 congii = 24 sextarii) 13,6 1
Amphora ( = 2 urna = 8 congii) 27,2 1
Metreta ( = 12 congii) 40,9 1
Culleus ( = 2 0 amphorae) 528 1
Modius = 8,7333 1

SÚ LY O K

Scripulum = 1,3 gr
£/»í7,2 ( = 24 scripula) = 27,3 gr
( = 12 uncia) — 320 gr
Semis (fél libra) — 160 gr

481
Idő
A napot és az éjszakát is kezdetben 4-4 szakaszra osztották, később
tértek át a 12 órás beosztásra. A nappalt azonban tizenkettő, nem egyfor­
ma hosszú órára osztották, ezeknek a hosszúsága az évszakok fü gg­
vényében változott. Az órákat a mi szisztémánktól eltérően, nem tő-,
hanem sorszámnévvel jelölték, első, második, harmadik stb. óra. A nap
első órája például június 21-én 4 óra 27 perckor kezdődött, december 21-
én viszont 7 óra 35-kor.

482
 KEPMELLEKLET

M ez ő g a z d a sá g ba n és h á z ta r t á sba n h a sz n á la to s e sz k ö z ö k

I Ciconia

Groma

Bidens

483

r ..... ....
 Rastrum

Furca

Cylindrus

Cuellus {Tömlő) Scripea (Kas)

484
 Trahea

Cratis

Tribulum (Cséplőszán)

Aratrum

Eke

485
 Falx vinitoria
(Szölömetszőkés)

Dolum
Alvus
Calathus
S ző lő m ű v elési m ó d o z a t o k
489