MacLean Atok 05.szerelmi Alku - Karen Hawkins

Romantikus Regények
Karen Hawkins
SZERELMI
ALKU
General Press Kiadó

ALAPÍTVA 1988-BAN
A mű eredeti címe
The Laird Who Loved Me
Copyright © 2009 by Karen Hawkins
The originál edition was published by Pocket Books,
a Division of Simon and Schuster, Inc.
Hungarian translation © Balog Edina
© GENERAL PRESS KIADÓ
Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás.

A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban
részletekben közölt kiadás és közlés jogát is.
Fordította
BALOG EDINA
Szerkesztette
ÁRKOS ESZTER
A borítótervet
ZELENYIÁNSZK1 ZOLTÁN
Készítette
ISSN 1586-6777
ISBN 978 963 643 461 8
Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ

1138 Budapest, Viza utca 9-11. fszt. 2.
Telefon: 359-1241, 270-9201 Fax: 359-2026
www.generalpress.hu
generalpress@generalpress.hu
Felelős kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ

Irodalmi vezető K1SS-PÁLVÖLGY! LÍDIA
Művészeti vezető LANTOS KÁLMÁN
Felelős szerkesztő SZABÓ PIROSKA
Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben
Kiadói munkaszám 3619-13
Prológus
Ha élt valaha férfi, akinek egy lány kellett ahhoz, hogy megtudja,
milyen is az élet valójában, akkor az Alexander volt, a MacLean klán
feje.
AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM

KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.
Akkor ezt megbeszéltük – mondta a férfi elégedett hangon. –

Caitlyn Hurst végül megfizet a sérelemért, amelyet nekem és a
családomnak okozott.
Férfias, érzéki arcára leplezetlenül kiült az öröm, és Georgiana,
Roxburge hercegnéje boldog volt, hogy nem ő ennek a bosszúnak a
célpontja.
– Nem volt könnyű elérni, hogy eljöjjön ide, különösen
megnehezítette a dolgot a társaság, amelyet el kellett viselnem –
mondta a hercegné, és lebiggyesztette az ajkát, míg egy hosszú,
ezüstnyelű hajkefét húzott végig vörös fürtjein.
– Nem szeretek boltosok közé keveredni.
– Valóban? – húzódott halvány mosolyra a férfi ajka.
– Pedig mindig örömteli lehetőség rokonokkal találkozni…
A fésű megállt a levegőben, majd az asszony felcsattant.
– Nem tudom, miről beszélsz!
A férfi gúnyos tekintettel nézett rá.
Az asszony hosszú, egyenletes mozdulatokkal igyekezett tovább
fésülködni, pedig belül reszketett a haragtól és a félelemtől. Tudta,
hogy nincs min meglepődnie; Alexander, a MacLean klán feje
közismert volt éleslátásáról, és arról, hogy mindig kifürkész
KAREN HAWKINS 4 SZERELMI ALKU

mindenkiről mindent; nyilvánvalóan az ő történetét is pontosan
ismerte. Lehet, hogy most hercegné, de egyszer, régen…
Görcsbe rándult gyomorral figyelte szeme sarkából a férfit.
Alexander az ablak felé fordult, a halványuló délutáni fény
megvilágította arcát, zöld szemét, végigsimított orra határozott
vonalán és érzékien szigorú ajkain. Az asszony beleremegett, ahogy
a férfi ajkát nézte, és eszébe jutott, amint…
– Hát kezdődik a játék – fordult a nő felé. – Hogy sikerült
rávenned Mrs. Hurstöt, hogy elfogadja tőled a meghívást a lánya
számára?
A férfi figyelme valamelyest csillapította rosszkedvét, és
Georgiana duzzogva lebiggyesztette az ajkát.
– Két hetembe került, mire elértem, hogy az az asszony legalább
fogadjon engem, ráadásul meg kellett ígérnem, hogy úgy vigyázok a
drága kislányára, mintha a sajátom volna…
– Az elmúlt három hónapban lakat alatt őrizte Caitlynt. Képtelen
voltam annak az átkozott nőnek a közelébe kerülni. – Alexander
melegséggel nézett a hercegnére, amitől megremegett Georgiana
szíve. – Köszönöm a közreműködésedet, Georgiana. Meg fogom
hálálni.
Az asszony felállt, közben szétnyílt a köntöse, és kilátszott új,
francia neglizséje, amely olyan finom anyagból készült, hogy
átlátszott a mellbimbója. Bármely férfi kapva kapott volna az
alkalmon, ám MacLean hűvös maradt.
Alexander a szoba túloldalán lévő székben ült, nem mozdult,
hosszú, izmos lábait maga elé nyújtotta, jóképű arcán látszott, hogy
mélyen elgondolkozott. Szemét valami láthatatlan, távoli dologra
meresztette, határozott, mégis szép vonalú ajkán szórakozott mosoly
bujkált.
Georgianának nagyjából két évébe telt, mire nagy
körültekintéssel, ártatlan megjegyzésekkel az ágyába tudta csábítani
MacLeant, aki kevesebb mint három hónap alatt meg is unta az

egészet. Elvörösödött a gondolatra, és olyan hevesen szorította az
ezüstfésű nyelét, hogy begörcsöltek az ujjai.
– Mi a terved azzal a Hurst lánnyal? Még sosem mondtad el.
– Caitlyn Hurst sokkal tartozik nekem – hunyta le a szemét a férfi.
– Csúfot űzött a nevemből.
Elégedetten nyugtázva, hogy MacLean ajka elvékonyodott
dühében, Georgiana együtt érző hanggal palástolta diadalát.
– Mindenki arról beszélt, amikor az a kis Hurst liba kijelentette,
hogy így vagy úgy, de hozzád megy feleségül. Mindkettőtök nevét
szájára vette az egész előkelő társaság.
A férfi arca megkeményedett.
– Most majd mindenért megfizet. Mikor érkezik?
– Egy héten belül. Elküldöm érte a hintómat.
– Kitűnő – felelte a férfi, majd a szék magas támlájának
támasztotta a fejét, széles vállát felhúzta, kinyújtott lábát keresztbe
tette. – Caitlyn Hurst lobbanékony és meggondolatlan. Csak annyi a
dolgom, hogy belekényszerítsem valami illetlenségbe, és máris oda a
jó híre. De ezúttal sem a fivérem, sem az ő nővére nem lesznek elég
közel ahhoz, hogy megmentsék.
– Csak vigyázz, nehogy te ess bele a saját csapdádba, ahogy
Hugh.
Georgiana épp Alexanderrel volt azon az éjszakán, amikor a férfi
rájött, hogy Caitlyn milyen tervet eszelt ki, hogy rábírja őt a
lánykérésre. A lány elfogadhatatlan viselkedése indította Alexander
fivérét és Caitlyn nővérét arra, hogy megpróbálják megállítani a
lányt, melynek eredményeként végül ők maguk kényszerültek
összeházasodni.
Leírhatatlan volt Alexander tombolása, amikor tudomást szerzett a
dologról. Halálsápadt arccal, forrongó dühvel járkált a
könyvtárszobájában, mire az addig tiszta égbolt beborult, vad szél és
veszélyes vihar támadt. Georgiana még most, hónapokkal az eset
után is beleremegett az emlékbe. Már az előtt is hallott mindenféle
pletykát a MacLean-átokról, de addig nem hitt benne.

A férfi lebiggyesztette az ajkát.
– Előbb fogok feleségül venni egy mosogatólányt, mint azt a
némbert.
– Túlságosan okos vagy ahhoz, hogy észrevétlenül behálózzon az
a nő – dorombolta Georgiana. – Remélem, nem lesz nagyon kínos a
számomra, amikor megérkezik ez a lány. A többi vendég így is azon
fog gondolkodni, vajon miért hívtam meg egy ilyen egyszerű
teremtést.
– Nem kell aggódnod; Caitlyn már az előző szezonban lejáratta
magát. Még Brummell is megjegyezte.
– Hány éves Caitlyn? Húsz, ugye? – kérdezte Georgiana, mélyen
elrejtve aggodalmát.
– Huszonhárom.
– Milyen mókás. Ugyanakkora a korkülönbség köztetek, mint
Humbolt és fiatal hitvese között – mondta Georgiana, a pillái alól
figyelve MacLeant.
Alexander vonásai megkeményedtek, Georgiana pedig elfojtott
egy mosolyt. Humbolt vikomtja MacLean legjobb barátja volt.
Mindenki meglepetésére, negyvenkét évesen feleségül vett egy nála
majdnem húsz évvel fiatalabb nőt. Az anyja, aki azt hitte, hogy a fia
soha nem fog megnősülni, sugárzott a boldogságtól, ám Alexander
fenntartással fogadta a szokatlan frigyet. De Humbolt képtelen volt
bármilyen, a menyasszonyára vonatkozó negatív véleményt
meghallani.
A vikomt újsütetű boldogsága azonban rövid életűnek bizonyult.
Felesége olyan telhetetlen volt, hogy a hét év folyamán számtalan
nyilvános jelenetet rendezett, megalázó helyzetekbe hozva a férjét,
akit végül teljes anyagi csődbe juttatott.
Egy nap a vikomt intézője holtan találta az urát. A férfi kezében
füstölgő pisztoly, előtte, az asztalon pedig búcsúlevél. A levél elítélte
az asszonyt, de ez kevés vigaszt nyújtott azoknak, akik igazán
szerették őt.

MacLeant teljesen lesújtotta barátja halála. Még most, négy évvel
később is, az eset puszta említésétől is elfehéredett az ajka és
elsötétült a tekintete.
– Egyáltalán nem érdekel Caitlyn Hurst, ha erre akarsz célozni! –
csattant fel a férfi.
– Biztos vagyok benne, hogy így van – csitította Georgiana. –
Túlságosan finnyás vagy ahhoz, hogy egy lelkész lányával kezdj. Én
mindig is úgy gondoltam, hogy Clarisse túl fiatal és túl szép
Humboltnak; neki is rá kellett volna jönnie, hogy mi lesz a vége. A
nő csak a pénzét akarta, és amikor megkapta… Lépten-nyomon
gúnyt űzött belőle.
Alexander uralkodni próbált az arcizmain, de a szeme dühösen
csillogott.
– Talán.
Georgianának jólesett, hogy a férfi nem vitatkozott. MacLean
sosem flörtölt túl fiatal nőkkel, az asszonyt mégis aggodalommal
töltötte el, hogy Caitlyn Hursttel esetleg másképpen lesz. Bármit is
érzett a férfi korábban a lány iránt, annak most már biztosan vége
van. Legalábbis amióta a lány viselkedése miatt a férfiról beszélt
egész London.
Alexander türelmetlenül legyintett, majd felállt.
– Indulnom kell. Lovagolni megyek Linville hercegével, hogy
kipróbáljam az új lovát.
Georgiana végignézett a férfi széles vállán, kabátjának finom
szabásán, amely épp keskeny csípőjénél ért véget, ahol az izmos
combjai…
– Remélem, a nadrágom megfelel az ízlésednek?
Az asszony a férfi szemébe nézett, elpirult, majd – úgy remélte –
csábos mosollyal az arcán, megjegyezte:
– Nem hibáztathatsz a kellemes emlékek miatt.
– Egészen addig, amíg tartod magad ahhoz, hogy emlékek, és
semmi több – húzta össze a szemét, majd halkan hozzátette: –

Remélem az, hogy a segítségedet kértem, belefér a barátok közötti
szívességbe.
Az asszonynak sikerült egy halvány mosolyt kicsikarnia magából.
– Barátok vagyunk, és remélem, mindig azok is maradunk. –
Egyelőre, legalábbis.
A férfi meghajolt, szeme most melegebben csillogott, mint amikor
két nappal ezelőtt megérkezett.
– Szép napot, Georgiana. Vacsorára itt vagyok – mondta, majd
határozott léptekkel az ajtóhoz ment. Mozgása olyan ruganyosan
méltóságteljes volt, hogy az asszonynak elakadt a lélegzete.
A férfi távozása fájó űrt hagyott maga után.
Első fejezet
Ahhoz, hogy meghódítsunk egy MacLeant, különösen azt, amelyiknek

kőből van a szíve, olyan nőre van szükség, aki nem ismeri a nemet.
AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND

HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG
ÉJSZAKÁN.
Igazi, élő hercegné?

Caitlyn Hurst felnevetett húga felindultságán. – Igen, igazi, élő
hercegné, és nem igazi, halott hercegné.
– Ó, tudod, hogy értettem – vetette magát Mary a nővére ágyára,
amelyen ott heveit Caitlyn kopott utazótáskája, három báli ruha, egy
halom frissen hajtogatott intim holmi, és egy pár kitaposott báli cipő.
– Bárcsak én is elmehetnék egy igazi, élő hercegné házába, egy
háromhetes mulatságba!

Caitlyn egy pár foltozott harisnyát tett a padlón lévő kisebb
bőröndbe.
– Remélem, nem sajnálod tőlem ezt a kis mulatságot? Hónapok
óta nem voltam sehol.
– Nem, de bárcsak én is veled mehetnék! – mondta Mary, és
felkönyökölt. – A hercegné azt írja a levelében, hogy nagy séták
lesznek a parkban, lovaglás, íjászat, kártyajátékok…
– Anya nem örült neki.
– Nem, a papa viszont a zsebedbe csúsztatott egy guinea-t, ha
játszanál, úgyhogy nem lehet olyan rossz. Anya egyébként sem a
játékot, hanem a jelmezbált ellenezte. Tényleg azt hittem, nem is fog
elengedni, amikor azt olvasta a hercegné levelében, hogy szükséged
lesz egy jelmezre.
– Meg kellett ígérnem, hogy nem veszek álarcot, és úgy
viselkedem, amint az egy jól nevelt ifjú hölgytől elvárható.
– Képes leszel rá? – vonta fel Mary a szemöldökét.
– Az leszek – felelte Caitlyn hevesen, és komolyan is gondolta.
Mindig komolyan gondolta – a baj az volt, hogy amikor
elvesztette a fejét, már nem emlékezett rá. Nem égett a vágytól, hogy
megszegje a társadalmi szabályokat, ám amikor mérges volt vagy
provokálták, minden óvatosságot és józanságot kiölt belőle a
versenyszellem.
Caitlyn a szükségesnél erőteljesebb mozdulatokkal gyömöszölt
egy sálat a bőröndbe. Az ördögbe, bárcsak meg tudta volna őrizni a
hidegvérét három hónappal ezelőtt, és ne hagyta volna, hogy
Alexander MacLean annyira felbosszantsa, hogy olyasmit mondjon
és tegyen, amit nem lett volna szabad. Ám ezen most már nem lehet
változtatni – kivéve ha ezt a hihetetlenül váratlan meghívást
felhasználja arra, hogy visszaszerezze a társaság jóindulatát mind a
maga, mind a családja számára.
Mary kinyújtotta a kezét, és megérintette az egyik, ágyra terített új
ruhát, mielőtt selyempapírba tekerve az is eltűnt a csomagban.

– Biztos, hogy a hercegné házában senkinek sem lesznek ilyen
gyönyörű ruhái, mint ezek. Jobban varrsz, mint a legtöbb Bond
Street-i varrónő.
Caitlyn elmosolyodott.
– Köszönöm a bókot. Nagyon büszke vagyok az ezüst ruhára, azt
a jelmezbálra varrtam.
– Csodásan áll neked, annak ellenére, hogy anya feljebb varratta
veled a nyakkivágást – folytatta fintorogva Mary. – Ha rajta múlna,
tetőtől talpig krumpliszsákba öltözve mennél a jelmezbálba. Anya
túlságosan aggódik, mintha te… – pirult el Mary.
Caitlyn jókedve elszállt.
– Soha többé nem hagyom, hogy elmenjen az eszem. Ha nem
viselkedtem volna olyan szörnyen, Trionának nem kellett volna
utánam jönnie Londonba, és nem kényszerült volna férjhez menni,
és… – szorult el fájdalmasan Caitlyn torka.
Mary megfogta a nővére kezét.
– Végül minden jóra fordult. Triona beleszeretett a férjébe, és azt
mondta, csak neked köszönheti, hogy megismerkedett vele. És
nagymamát is boldoggá tetted. Olyan izgatott, mintha ő ment volna
férjhez!
– A nagymama szerint minden, ami a MacLeanekkel kapcsolatos,
csodás! Főleg ha dédunokája származhat a dologból.
– Ó, az annyira…
Hangos dörömbölésre lettek figyelmesek az előcsarnok felől,
mintha lódobogás lett volna. Később fürge kopogás hallatszott, majd
kinyílt az ajtó, és legidősebb bátyjuk, William tűnt fel, akit a
szokatlanul elegáns Robert és a túlságosan sovány Michael követett.
Mindegyikük magas volt, különösen William, aki már huszonegy
évesen elérte a figyelemre méltó majd' kétméteres magasságot és a
hozzá illő, arányosan széles vállakat.
Michael, aki nemrégiben épült fel egy újabb légzőszervi
megbetegedésből, tizenhat éves nyurgaságát a kandalló előtti székbe
vetette.

– Nos? – kérdezte a ruhákra, cipőkre és a szoba egész területét
borító mindenféle csecsebecsékre pillantva. – Azt hittem, már
bepakoltál.
Mary elmosolyodott.
– Caitlynnek csak két hete volt a csomagolásra, és tudod, hogy az
nem elég.
Caitlyn lesújtó pillantást vetett Michaelre.
– Azért jöttetek, hogy bosszantsatok? Biztosíthatlak, épp elég
dolgunk van anélkül is, hogy titeket szórakoztassunk.
Robert az ágyon lévő holmikra nézett a cvikkerén át, amelyet
mostanában kezdett hordani.
– Jóságos isten! Mennyi mindent viszel magaddal?!
Caitlyn szúrós szemmel nézett fivérére.
– Muszáj azt a nevetséges szemlencsét viselned?
– Ez a divat – felelte határozott hangon, bár kissé bizonytalannak
látszott.
– Egy rövidlátó Küklopsznak esetleg.
Mary kuncogott, Michael és William pedig felhorkant.
Robert zsebre tette a cvikkert, és gőgösen megjegyezte:
– Csak azért, mert te nem követed a divatot…
– De igen! – szakította félbe Mary. – Hisz láttad a ruhákat, amiket
varrt.
Caitlyn végigsimította az ágyon fekvő egyik kék ruhát.
– Ha hinni lehet a hercegné által összeállított listának, akkor még
kevesebb ruhám is van, mint amennyire szükségem lesz a különféle
alkalmakhoz, de ezek mind megteszik. Váltogathatom a cipőimet és
a kendőimet, és kis változtatásokkal mindig másképp fogok kinézni.
– Caitlyn még a régi lovaglóruháját is felújította – nyúlt Mary a
bőröndbe, megérintve a barna bársony lovaglóruhát. – Ha
visszajössz, segítesz majd nekem is készíteni egy ilyet?
– És hová akarod felvenni? – horkant fel Michael. – Csak a
földesúr öreg, kövér kancáján tudunk lovagolni.

– Az nem számít – szipogott Mary –, hogy a ló hogy néz ki, csak
a lovas számít.
– Képes lennél órákat tölteni egy lovaglóruha elkészítésével,
amikor havonta csak egyszer vagy kétszer tudod felvenni? – kérdezte
Michael, akit láthatóan szórakoztatott a gondolat.
– Ha jól fog állni, akkor igen.
– A hiúság bűn. Apa már ezerszer megmondta.
– Nem hiúság azt kívánni, hogy az ember jól nézzen ki; a hiúság
az, ha azt hiszed, olyan jól nézel ki, hogy mindegy, mit viselsz.
Ezzel komoly vita vette kezdetét Mary és Michael között, ami
elég terebélyesre sikeredett, mivel William és Robert is
bekapcsolódott.
Caitlyn nem figyelt rájuk, csak elrakott egy csillogó vállkendőt,
amelyet három hónappal ezelőtti, legutóbbi rövid londoni
tartózkodása alatt szerzett be. Már olyan régen volt? Az egész csak
egy halvány rémálomnak tűnt.
Már nem tudta felidézni a bálokat és a ruhákat, vagy a fényűző
vacsorákat, a város vonzerejét, ám tisztán emlékezett az Alexander
MacLeannel folytatott veszélyes flört minden pillanatára. Felidézte,
amikor megengedte a férfinak, hogy megtanítsa lovagolni. Bár a
látszat kedvéért mindig a közelében akart tudni egy lovászt,
MacLean gyorsan és könnyedén eltávolította a férfit: hol különböző
„leesett” kesztyűkért, hol egy szél által elragadott sál után küldte,
még olyan napon is, amikor egyáltalán nem fújt a szél.
Elpirult, amint eszébe jutott, ő milyen szerepet játszott a szolgák
megtévesztésében. Akkor csak arra tudott gondolni, mennyire
szeretné érezni MacLean erős karját, ahogy átöleli őt, mennyire
vágyik a férfi forró csókjaira, és… Elhessegette az emlékeket. Azok
az idők elmúltak, és nem is jelentenek többet, mint egy futó emlék.
Erőltetett mosollyal nézett Maryre.
– Varrok neked egy lovaglóruhát, ha visszatértem.
Felhasználhatjuk a régi, kék bársonyköpenyed anyagát és azt az
aranyszínű alkalmi köpenyt, amit anya a padláson lévő bőröndben

tart. A színek tökéletesek együtt, és ha teszünk a megkopott részekre
néhány selyemvirágot, senki sem fogja észrevenni. Ugyanezt
csináltam az egyik régebbi ruhám felújításakor.
Robert, pillanatnyilag megfeledkezve megcsömörlött világfi
szerepéről, felhorkant.
– Néhány okosan elhelyezett virággal akarod megtéveszteni a
társaság krémjét? Egy pillanat alatt lelepleznek!
Caitlyn egy mélykék sálat hajtott össze, és a bőröndbe helyezte.
– Ó, sosem fogják megtudni. Eddig sem vették észre – felelte,
azzal egy pár selyemcipellőt tett a többi mellé a bőröndbe. – Csak
három pár cipőm van. Bárcsak lenne még kettő!
Az ajtóban álló William felvonta a szemöldökét, szeme csillogott.
– Hány pár cipőre van szükség egy egyszerű, vidéki mulatsághoz?
– Egyáltalán nem egyszerű mulatság! – ellenkezett Mary. – Egy
igazi, élő hercegné kastélyában lesz!
– Minden ruhához legalább egy pár, megfelelő színű cipőre lenne
szükségem. De most ezekkel kell megoldanom – felelt az előbbi
kérdésre Caitlyn, miközben az utolsó ruhát is a bőröndbe tette,
óvatosan megnyomkodta, majd rázárta a bőrönd tetejét. – Még
mindig azt várom, hogy anya bejöjjön, és azt mondja, meggondolta
magát.
– Nem fogja – válaszolta Robert fölényesen.
– Honnan tudod? – nézett rá Caitlyn.
– Hallottam, amikor apával beszélgettek. Anya szerint jót fog
tenni neked ez a pár hét, és hogy máris sokat javult a viselkedésed.
Az utóbbi három hónapban teljesen megváltoztál. Ráadásul – tette
hozzá önelégült mosollyal – azt reméli, hátha találkozol egy
partiképes fiatalemberrel.
Caitlyn elpirult.
– Semmiféle partiképes akárkivel nem akarok megismerkedni.
Kizárólag arra vágyott, hogy visszaszerezze a család jó hírét, és
bebizonyítsa a szüleinek, hogy tanult a szörnyű hibáiból.

Valami azért nagyon bosszantotta az esettel kapcsolatban: úgy
tűnt, MacLeant egy cseppet sem hibáztatják, pedig ő is ugyanúgy
hibás volt Triona jó hírének megtiprásában, mint ő. Ha a férfi nem
bosszantotta volna szándékosan, Caitlyn soha nem figyelt volna fel
rá. Ám abban a pillanatban, amikor először találkoztak, a férfi gúnyt
űzött belőle, amivel azonnali megtorlásra ingerelte. Ennek
eredményeként Caitlyn rájött: nincs annyi önuralma, hogy semmibe
vegye a férfit.
Egy biztos: MacLean határozottan el volt szánva, hogy
megcsókolja őt. Caitlyn tudta ezt, mert a férfi elmondta neki, amikor
harmadszor találkoztak. Persze a lány erre valami olyasmi, nem
helyénvaló választ adott, mint például „Csak azt próbálja meg!”,
amivel aztán el is kezdődött az egész.
Volt valami félreérthetetlen vonzódás köztük, valami forrón
lángoló, amitől Caitlyn olyasmit érzett, amit korábban még soha nem
tapasztalt. Alexander MacLean egyetlen csókja forró vágytól remegő
masszává redukálta őt. Sőt, függőséget okozott, akár a csokoládé, és
Caitlyn egyszerre azon kapta magát, hogy egyre többet akar azokból
a csókokból, és egyre többet kockáztat, hogy fenntartsa a férfi
érdeklődését. Addig provokálta, és a férfi is addig provokálta őt,
amíg már veszélyesen közel jártak ahhoz, hogy átlépjék azt a
bizonyos határt.
Furcsa, de e csókok emlékével kellett a legtöbbet küzdenie.
Minden éjjel, valahányszor csak behunyta a szemét, erről álmodott –
forró, szenvedélyes, elszánt és…
Nem. Ez már elmúlt. Bezárta az utazótáskát, és a kisebb bőrönd
mellé tette.
– Kész vagyok! Becsomagoltam.
Michael a bőröndre nézett.
– Ruhák is vannak benne?
Mary a homlokát ráncolta.
– Nem gondolod, hogy az összes ruháját, meg még egy
lovaglóöltözéket is egyetlen bőröndbe csomagolta be, ugye? Most

pedig segíts kivinni a holmikat az előcsarnokba. A hercegné a saját
hintóját küldi Caitlynért, és bármelyik pillanatban itt lehet.
Robert megragadta az utazótáskát, és elindult kifelé.
– Lefogadom, hogy a lovak kiváló ménesből valók! – kiáltott
hátra a válla fölött.
William oly könnyedén kapta fel a bőröndöt, mint valami
semmiséget, és a vállára vette.
– A lovakra én is kíváncsi vagyok.
Michael mosolyogva lépkedett az ajtó felé.
– Caitlyn, megmondjam anyának, hogy hamarosan te is lejössz?
– Igen, kérlek. Csak körülnézek, hogy nem felejtettem-e el
valamit.
– Rendben – intett a fiú, majd távozott.
Mary megállt az ajtóban.
– Írsz majd, ugye?
– Háromnaponta.
– Remélem, elég lesz – sóhajtott Mary. – Annyira szeretnék veled
menni! – tette hozzá sóvárogva, majd ő is távozott.
Caitlyn felkapta kopottas gyapjúköpenyét és egy vastag sálat.
Ebben és a legkényelmesebb csizmájában fog utazni, és majd ha már
elég közel lesznek a Balloch-kastélyhoz, átveszi a sokkal divatosabb,
ám korántsem ilyen kényelmes és meleg köpenyt meg csizmát.
Még egyszer körülnézett a szobában. Majd elégedetten, hogy
semmiről sem feledkezett meg, kilépett a szobából, és becsukta maga
mögött az ajtót.
Második fejezet
Ó, kislányok, soha ne bízzatok meg abban a férfiban, aki azt mondja,

tud titkot tartani!

HÁROM K1SUNÓKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG
ÉJSZAKÁN.
Három nappal később Caitlyn félrehúzta a hintó ablakát takaró

bőrfüggönyt. Nyomban hideg levegő áramlott a járműbe, mire
borzongva még jobban befészkelte magát vastag gyapjúköpenyébe,
és megigazította maga körül a hintóban talált takarókat. A vastag
gyapjúnak és a lábmelegítőnek köszönhetően csak az arca és az orra
érzett valamit a hidegből.
Még sosem utazott ilyen luxuskörülmények között, bár az utazás
unalmasan hosszúra nyúlt. Ennek a jól felszerelt hintónak a lassú
haladás volt az ára.
Még egy utazással töltött napot talán lehet a hintó luxusával
ellensúlyozni, ám Caitlyn már gondolatban is sürgette a járművet.
Döcögve vánszorogtak a mély keréknyomokkal barázdált úton.
Minden útba eső fogadónál megálltak, és bár jólesett neki a felkínált
melegített limonádé, a sajt és a ropogós héjú kenyér, meg hogy a
szolgák mindig forró parazsat tettek a lábmelegítőbe, mégis szörnyen
belefáradt a szótlan ücsörgésbe. Nagyon szeretett volna már ott
lenni!
Útitársához, a hercegné által szolgálatára küldött szobalányhoz,
egyben jelenlegi társalkodónőjéhez fordult:
– Muiren, mennyi idő múlva érünk a Balloch-kastélyhoz?
Muiren, aki sovány, csontos nő volt, a szolgálók hagyományos
fekete öltözékébe és vastag köpenyébe burkolózva, kinyitotta a
szemét, és álmosan pislogva kinézett az ablakon.
– Már majdnem ott vagyunk, kisasszony. Egy óra, esetleg kettő
még.
– Ó, remélem – dörzsölgette Caitlyn a csípőjét. – Elfáradtam az
üléstől.

– Az lehet, hogy elfáradt, de örülhet, hogy lassabban jöttünk. Ha
nem így lenne, akkor összevissza rázva, lila foltokkal, farkaséhesen
és jéggé fagyva érkezett volna a Balloch-kastélyba!
– Igaza van. Csak olyan nyugtalan vagyok.
Muiren befészkelte magát a sarokba.
– Próbáljon szundítani egyet, kisasszony. Jobban fogja érezni
magát, amikor odaérünk – mondta, azzal behunyta a szemét, és
perceken belül horkolt.
A lány javaslata cseppet sem csendesítette le Caitlyn lelkét,
továbbra is vágyakozva bámult kifelé az ablakon. Az út most
egyenesen északnak tartott, a levegő is hidegebb lett, a táj pedig
sokkal vadregényesebb és szebb. Caitlyn megborzongott, és azt
kívánta, bárcsak ne vette volna át a divatosabb köpenyt és
csizmácskát a legutóbbi fogadóban.
Egy óra múlva az út meredekebb lett, és csak úgy szelte a
zöldesbarna dombokat, míg végül egy szép, ezüstös kövekkel
körülvett kis tó partjához ért. A víz ragyogóan kék volt, a körülötte
lévő dombokat sziklák és hangával tarkított mezők borították. Két
dombocska között egy kopár hegy magasodott, melynek hófödte
csúcsa visszatükröződött a tó vizében.
Caitlyn elmosolyodott, és valami mélységes nyugalom árasztotta
el. Meglepte ez az érzés, mintha hazaérkezett volna. Miért is ne,
hiszen a nagymamája alig félnapi lovaglásra lakott innen, a tó másik
oldalán. Gyerekkorában Caitlyn sok-sok napot töltött itt, a dombok
között kirándulva, miközben Trionával különféle történeteket találtak
ki a legendás MacLean családról.
Nagymamát elbűvölték a MacLeanek, ami egyrészt abból adódott,
hogy a házából látni lehet a MacLean-kastélyt, másrészt pedig a
MacLean-átok iránti kíváncsiságból. Caitlyn maga is kíváncsi volt –
legalábbis korábban mindenképpen, emlékeztette magát. Itt az ideje
elfelejteni végre azt az őrültséget; úgysem fogja többé viszontlátni a

komisz és szenvedélyes Alexander MacLeant, és ez így lesz a
legjobb.
Muiren megmozdult, majd kinyújtózott, és előrehajolva próbált
úrrá lenni ásításán, miközben Caitlyn válla fölött a mögötte elterülő
tájat fürkészte.
– Igen, mindjárt ott vagyunk.
– Kitűnő! Még sosem voltam igazi kastélyban!
– Valójában nem is kastély. Őméltósága azt mondja, hogy ez csak
„kastélyszerű urasági udvarház”, ami azt jelenti, hogy az udvarházat
mindenféle kőfaragványokkal meg ilyesmikkel csúfították el, mintha
kastély lenne. – Muiren a fejét rázta. – Mi mindent kitalálnak a
földesurak…
Caitlyn a távoli hegy felé mutatott.
– A nagymamám a közeiben lakik, a völgy túloldalán, pont a
MacLean-kastéllyal szemben. Ő ápolja a faluban a betegeket.
Muiren hirtelen elkapta Caitlyn karját, és ragyogó tekintettel
nézett rá.
– Kisasszony, csak nem azt állítja, hogy az idős Nora asszony a
nagymamája?!
– Igen, ő a nagymamám.
Muiren összecsapta a kezét.
– Megmentette a testvérem életét, amikor elkapta a lázat! Azt
hittük, meg fog halni, de jött az ön nagymamája, és valami szörnyű
italt adott be neki. – A szolgáló felhúzta az orrát. – A testvérem azt
mondta, szörnyen büdös volt, bizony, de hatott, mert meggyógyult,
és azóta nem is volt beteg.
Caitlyn bólintott.
– A nagymama nagyon érti a dolgát.
– Úgy bizony! Azt mondják, ennek a tónak a jéghideg vizéből
készíti a gyógyszereit, azért olyan hatásosak.
Caitlyn mosolyogva nézte az előttük elterülő, gyönyörű kék,
háborítatlan víztükrű tavat és a fölötte úszó fehér felhőpamacsokat.
– Mindenképpen meg kell látogatnom, amíg itt vagyok.

– Ha nekivág, örülnék, ha elkísérhetném.
A hintó imbolyogni kezdett, ahogy egy éles kanyarban letértek a
főútról.
– Ó, már a kastélyhoz vezető úton vagyunk!
– Végre! – pillantott Caitlyn a szolgálólányra, majd könnyedén
hozzátette: – Úgy hallottam, hogy a hercegné nagyon elegáns.
Muiren fújt egyet.
– Mondhatni. Az biztos, hogy nagyon fog tetszeni neki az ön
ruhája. Már a reggelinél felfigyeltem rá.
– Köszönöm. Egy Londonban látott ruha alapján készítettem.
Muiren pislogva nézett rá.
– Ön készítette? Úrilány létére?
Caitlyn kuncogva válaszolt.
– Egy lelkész lánya vagyok, és majdnem mindent saját kezűleg
készítettem, amit magammal hoztam. Legtöbbjüket az Ackermann-
féle divatlap alapján varrtam.
Muiren végignézett rajta.
– Ha nem bánja, hogy ilyet mondok, ön nagyon különbözik
őméltósága többi vendégétől. Őméltóságának nem szokása nála
fiatalabb és csinosabb hölgyeket meghívni.
Caitlyn elnevette magát.
– Még sosem találkoztam őméltóságával. Anyámmal ismerkedett
össze egy vacsorapartin, és a rá következő hetekben eléggé
összebarátkoztak. Őméltósága ragaszkodott hozzá, hogy anyám
elengedjen erre a partira, így itt vagyok.
Muiren elgondolkodott.
– Őméltósága csak ilyen egyszerűen fogta magát, és meghívta
önt? Ez nem úgy hangzik, mint ahogy ő… – hirtelen elhallgatott,
majd összeszedte magát, és erőltetetten elmosolyodott. – Persze az
nem számít, hogy én mit gondolok! Biztos vagyok benne,
kisasszony, hogy őméltósága örülni fog önnek!
Muiren felcsigázta Caitlyn kíváncsiságát. Viselkedéséből
nyilvánvalóvá vált, hogy őméltósága nem szokott ilyen ártatlanul

nagyvonalú lenni. Akkor meg miért hívta meg őt? Néhány hónap
bezártság után olyan csodás meglepetés volt ez a meghívás, hogy
Caitlyn nem sokat vesződött különféle kérdések megválaszolásával,
de most elgondolkodott. Anya talán nem tudja, hogy milyen önzők a
társasági hölgyek, Caitlyn viszont, aki nagynénje jóvoltából két
izgalmas hónapot töltött a londoni társaság felsőbb köreiben,
pontosan tudta, hogy ez így van. Őméltóságának talán van egy
hasonló korú lánya, vagy csak elhatározta, hogy új párokat hoz
össze?
Egy háziasszony általában pontosan ugyanannyi nőt és férfit hív
meg, hogy a vacsoránál páros számú résztvevő legyen. Így lehetséges
az, hogy alacsonyabb rangú hölgyek a közösségükön belül képesek
aktív társadalmi életet kialakítani maguk körül, dacára bizonyos
társadalmi különbségeknek. Nehéz lenne elhinni, de talán nincs elég
tiszteletre méltó hölgy a környéken, akit újként lehetne bemutatni
egy vacsorapartin?
Bármi legyen is az ok, Caitlyn a legjobbat fogja kihozni ebből a
lehetőségből.
Muiren az ablak felé intett a fejével.
– Ez lesz az utolsó kanyar a ház felé, kisasszony, ha szeretné
esetleg messzebbről is látni.
Caitlyn előrehajolt. Először csak egy vastag fákból álló fasort
látott, de aztán, ahogy a nap előbújt a felhők mögül, a fák
elmaradtak, előbukkant a Balloch-kastély.
– Gyönyörű, ugye, kisasszony?
Caitlyn csak bólintani tudott. A tornyos, szürke kőház, amely skót
bárói stílusban épült, s valóban kastélynak látszott, a dombtetőn állt.
A késő délutáni napfény, a hideg szél ellenére is, ragyogóan
felmelegítette a látványt.
– Új, bár réginek látszik. Őméltósága építtette. Ez egy nagy ház,
és itt van az egyik legjobb konyha Skóciában. Aztán, a keleti
szárnyban, ahol önt is elhelyezik majd, kisasszony, minden
vendégszobában vízöblítéses toalett van.

– Milyen modern! Mégis olyan ódon és romantikus – mosolygott
Caitlyn. – Szinte már látom, ahogy a kis manók kitáncolnak az ajtón,
hogy bevigyék a csomagjainkat!
Muiren felhorkant.
– Az egyedüli manók, akiket láthat majd, azok az inasok lesznek,
amúgy náluk lustább csoportot keresve sem találhatna, habár
kinézetre valóban makulátlanok. Őméltósága nem is engedné, hogy
másképp legyen. Elhatározta, olyan tökéletesen kell festenünk, akár a
Lunnon-ház, és ebben nem tűr ellenvetést.
– Nagyon határozott, ugye? Ha hercegné lennék, biztosan én is
ilyen lennék.
Muiren meglepődve nézett rá.
– Valóban, kisasszony?
– Ó, igen. Nem bírna elviselni. Megkövetelném, hogy állandóan
kiszolgáljanak, és a legjobbat várnám el mindenből. Persze ez csak
akkor lenne élvezet, ha a testvéreim is láthatnák.
A lány elmosolyodott.
– Csak meg kell hívnia őket, hogy látogassák meg, és nézzék,
hogyan uralkodik a kastélyban…
A hintó megrázkódott, amint a felhajtó köveire ért, majd a
kocsibeállóban megállt.
– Ó, megérkeztünk – mondta Muiren, és összeszedte a holmikat.
Caitlyn lesimította a szoknyáját, és ellenőrizte, begombolta-e a
kesztyűit. Hirtelen elbizonytalanodott. Egy lelket sem ismert, bár
biztosra vette, hogy még a hét vége előtt talál majd barátokat a
hölgytársaság tagjai között. Felvetette az állát. Ha nem így lesz,
akkor is élvezni fogja legalább a körülményeket. Kellemes lenne
felfedezni a környéket és a nagyszerű tavat.
A hintó ajtaja kinyílt, lehajtották a lépcsőket, és egy inas nyújtotta
feléje fehér kesztyűs kezét. Caitlyn pillanatokon belül a valaha látott
leggyönyörűbb előcsarnokban találta magát. A csillogó parkettával
borított padló mentén végig hatalmas, kétszárnyú ajtók sorakoztak. A
meleg faborítást csak még jobban kihangsúlyozta egy hatalmas,

aranykeretes tükör, alatta két óriási karosszék között álló, hosszú,
fehér-arany asztal. Fölöttük egy díszes, csillogó arany- és rézcsillár
szórta a fényt, bár messze volt még az este.
A folyosó túlsó végén kinyílt egy ajtó, és máris nagy nyüzsgés
támadt. Inasok siettek mindenfelé, karjukon lepedőkkel, kezükben
gyertyatartókkal. Egy szobalány frissen vágott virágokkal teli kosarat
hozott, hóna alatt üres váza.
Egy választékos öltözetű komornyik jött előre, és Caitlyn előtt
megállva, meghajolt.
– Miss…?
– Hurst.
Caitlyn kigombolta a kesztyűjét, és a köpenyével együtt az egyik
várakozó inasnak adta.
– Á, Miss Hurst. Már vártuk.
Egy lovászinas lépett be Caitlyn csomagjaival, Muiren pedig
szorosan a nyomában.
– Őméltósága néhány vendéggel a rózsaszín szalonban van.
Odakísérem Miss Hurstöt, mielőtt megmutatom a szobáját.
– Köszönöm, Mr. Hay – mondta Muiren, majd Caitlyn-hez
fordult. – Kisasszony, szeretne egy fürdőt venni vacsora előtt? Attól
kicsit felfrissülne a hosszú utazás után.
– Ó, igen, kérem.
– Akkor intézkedem. És arról is gondoskodom, hogy
csomagoljanak ki önnek, és vitetek fel teát is.
Caitlynnek már korgott a gyomra, és a Londonban töltött időből
emlékezett, hogy még órákig kell várni a vacsorára.
– Köszönöm, Muiren. Nagyon jól hangzik.
Muiren egy rövid pukedli után utasította az egyik inast, hogy
vigye fel Caitlyn csomagjait.
A komornyik a torkát köszörülte.
– Miss Hurst, ha szíveskedik velem jönni, övezetem
őméltóságához. Néhány vendéggel együtt épp most tértek vissza a

lovaglásból, a szalonban vannak, és a holnapi programról
beszélgetnek.
– Természetesen.
A komornyik az egyik széles, dupla ajtóhoz lépett, kinyitotta,
majd hivatalos hangon bejelentette:
– Méltóságos asszonyom, Miss Hurst megérkezett.
Aztán meghajolt, és félreállt Caitlyn útjából.
A szoba üvegekkel és tükrökkel volt tele, amitől háromszor olyan
hosszúnak és szélesnek látszott, mint amekkora volt, és a francia
ancien régime stílusának megfelelő bútorokkal rendezték be. Két
falon végig súlyos bojtokkal díszített, bronzszínű selyemfüggönyök
keretezték a pazar ablakokat, megszűrve a szobába áramló fényt. A
velük szemben lévő falakat szövevényes mintázatú tapéta borította,
finom rózsaszín, barna és fehér vonalakkal, időnként mennyezettől
földig érő tükrökkel megszakítva. Hatalmas, lazacrózsaszín kanapék
nyújtóztak a három kandallóból kettő előtt is, és egy vastag, puha,
lazacvöröses-barnás színű szőnyeg borította a padlót. E fényűzést
még három rézcsillár is fokozta, melyek közül az egyik majdnem
akkora volt, mint a kanapé.
Caitlyn megpróbálta leplezni lenyűgözöttségét, és az ajtóhoz
közelebb eső kanapén helyet foglaló kisebb csoportra koncentrált.
Egy feltűnően vörös hajú nő méregette őt kíváncsi, ám hideg
tekintettel. Zafírkék lovaglóruhát viselt, amely tökéletesen rásimult
szoborszerű testére, haját egy oldalra igazított, rikító kék kalap alá
tűzte. A fenséges szépség mellett egy magas, jóképű, nyugtalan kék
szemű férfi ült, és nyíltan bámulta Caitlynt. Velük szemben két hölgy
foglalt helyet – a fiatalabbnak barna haja, kék szeme és gyengéd
tekintete, míg az idősebbnek határozott arcéle és orra volt.
A vörös hajú hölgy tetőtől talpig végigmérte Caitlynt.
– Nocsak, nocsak – mondta vontatott, mély hangon, mintha
magában beszélne. – Tudhattam volna.
Caitlyn, aki közben feléjük sétált, megállt.
– Hogyan, kérem?

A nő arckifejezése zárkózott lett, száját keskeny mosolyra húzta.
– Miss Hurst, annyira örülök, hogy elfogadta a meghívásomat.
Szóval ő a hercegné. Egész kedves. Caitlyn megállt a kanapé
mellett, és térdet hajtott.
– Méltóságos asszonyom, nagyon kedves öntől, hogy meghívott.
A hercegné mellett ülő férfi Caitlyn közeledtére felállt. Meghajolt,
és tekintetével majd felfalta a lányt.
– Georgiana, azt hiszem, tartozik egy bemutatással.
A hercegné ajka elkeskenyedett, de elmosolyodott.
– Miss Hurst, ez itt Lord Dervishton. Figyelmeztetem, nagyon
rossz ember.
– Georgiana, kérem! – mondta Lord Dervishton, majd ragyogó
tekintettel fogta meg Caitlyn kezét, és meleg csókot lehelt a lány
ujjaira. – Miss Hurst, nagyon örülök. Ne hallgasson Georgianára.
Mérges rám, mert én győztem visszafelé a lovaglásban.
– Csalással – mondta a hercegné színtelen hangon.
Caitlyn elhúzta a kezét, és kurtán pukedlizett.
– Lord Dervishton, én is örülök, hogy megismerhetem.
A hercegné a másik két hölgy felé intett, akik szintén felállni
készültek.
– Kinloss vikomt felesége, nagyon kedves barátnőm.
A határozott arcél mosolyba fordult.
– Ó, Georgiana! Miket beszél! – állt fel az asszony, és túlságosan
is röviden pukedlizett. Ahogy felemelkedett, egy kicsi, sovány kutya
ugrott elő a szoknyája alól, nagy, pöttyös fülei között egy hatalmas,
rózsaszín szalag fogta össze a szőrt.
– Egy kutyus! Szabad…? – Caitlyn barátságosan a kutya felé
nyújtotta a kezét, de a kutya morgott, és vicsorogva ugrált a lány
körül. Ha Lord Dervishton nem lett volna olyan gyors, és nem lépett
volna gyorsan a lány és a kutya közé, a kis dög megharapta volna
Caitlynt.
Lady Kinloss a karjába kapta a kutyust.
– Ugyan, ugyan, Puszedli!

A kutya reszketett a dühtől, és kidülledt szemmel figyelte
Caitlynt.
– Sajnálom, ha megijesztettem.
Lady Kinloss szipogott.
– Nem szereti az idegeneket – felelte az asszony, megcsókolta a
kutya szalagos fejét, és halkan duruzsolta: – Ugye, Puszedli?
A hercegné harsányan, telt hangon nevetett.
– Miss Hurst, amint látja, egy erőszakos kiskutya irányít minket
itt, a Balloch-kastélyban. Remélem, nem érzi kellemetlenül magát
emiatt.
Caitlyn sokkal kevésbé érezte kényelmetlenül magát a neveletlen
kiskutya viselkedése miatt, mint meghívója fürkésző tekintetét látva.
A hercegné tökéletes lovaglóöltözéke miatt Caitlyn hirtelen
gyűröttnek és viseltesnek érezte magát, és arra gondolt, bárcsak
átöltözött volna a bemutatkozása előtt. Akkor nem lenne ennyire
bizonytalan. Egyvalamit megtanult Londonban: a gyengeség
legkisebb jelére a kegyetlenség céltáblájává válhat az ember.
Caitlyn érdeklődve fordult a csendesen álldogáló fiatalabb hölgy
felé.
A hercegné felvonta a szemöldökét.
– Ó, igen. A hölgy Miss… Oddwell.
Az ifjú hölgy elmosolyodott.
– Miss Hurst, a nevem Miss Ogilvie.
– Akkor Ogilvie – vonta meg a vállát a hercegné.
Caitlyn barátságosan az ifjú hölgyre mosolygott, aki őszinte
mosollyal válaszolt. Caitlyn megnyugodott; legalább van egy
potenciális szövetségese. Kicsit közelebb lépett Ogilvie
kisasszonyhoz.
Lady Kinloss megcsókolva a földre rakta a kutyát, aki azonnal a
szoknyája alá bújt, és onnan figyelte Caitlynt.
– Ugyan, Puszedli. Légy udvarias – szólt a Lady Kinloss a
kutyájának, és az ajtóra nézett. – Vajon hol lehetnek a többiek?

Hiszen csak a régi kastélyromhoz sétáltak le az ösvényen, így már
jóval előttünk vissza kellett volna érniük.
A hercegné elegánsan megvonta a vállát, s a mozdulat kiemelte
finom ívű nyakát és vállát.
– Lefogadom, hogy megálltak a kertnél. Treymont márkiné
imádja a rózsákat, és órákig képes áradozni róluk.
Caitlyn elkomorodott. Hogyan lehet, hogy az anyja, aki általában
jó emberismerettel rendelkezik, bizalmába fogadta ezt a rideg
asszonyt? Caitlyn szerint elhamarkodta a dolgot, hiszen alig volt
alkalma találkozni a nővel.
A hercegné újra a kanapé párnáiba süppedt, majd intett a
többieknek is, hogy kövessék a példáját.
– Ha megengedik – mondta Caitlyn –, szeretnék egy kicsit pihenni
vacsora előtt.
A hercegné bólintott.
– A vacsorát kilenckor tálalják – mosolygott önelégülten –, ami az
ön számára minden bizonnyal borzasztóan későnek tűnik – folytatta,
majd Lady Kinlossra nézett. – Miss Hurst az ország egyik szörnyen
elmaradott vidékéről származik. Alig egy hónapja jártam arra, és azt
hittem, belehalok az unalomba.
Mit merészel ez a nő?! Csípős ellenvetés tolult Caitlyn nyelvére,
de végül szó nélkül lenyelte a mondandóját. Megígértem anyának,
hogy nem csinálok jelenetet – de, aaah!
Lady Kinloss a szája elé tette a kezét, úgy kuncogott.
– Miss Hurst hatkor talán ehetne egy kis kenyeret meg sajtot,
kilenckor pedig jöhet majd az ürücomb és a homár!
Most már elég! Caitlyn mosolyt erőltetett az arcára.
– Ó, engem nem érdekel, mikor tálalják a vacsorát, mert
semmiképpen nem szeretnék lemaradni róla. Sosem hagynék ki egy
kínálkozó lehetőséget, hogy megkóstolhassam a pompás étkeket,
vagy kacaghassak a társaság tréfáin, vagy hogy tanúja lehessek a
legostobább megnyilatkozásoknak.

Lady Kinloss arcára fagyott a mosoly, Lord Dervishton pedig
felnevetett.
– Bravó, Miss Hurst! Micsoda frappáns válasz! Lady Kinloss
most elgondolkozhat rajta, vajon a három közül ön melyikre gondol a
ma estével kapcsolatban.
A hercegné összehúzta a szemöldökét.
– Elég, Dervishton, ne bátorítsa a lányt. Lobbanékonysága
közismert. Az édesanyja figyelmeztetett.
Caitlynnek az ajkába kellett harapnia, nehogy éles nyelvével
felkoncolja az egész társaságot.
– Méltóságos asszonyom, ha megengedi, egyáltalán nem vagyok
lobbanékony.
Lord Dervishton halkan nevetgélt.
– Bárki közülünk, aki az egész délutánt nyeregben töltötte, vagy –
hajtotta meg a fejét Caitlyn előtt – a hepehupás utakon zötykölődött,
kilenc órára már rendkívül éhes lehet.
– Így van – mondta Miss Ogilvie a maga vékony hangján. –
Semmitől sem éhezek meg jobban, mint az utazástól – mosolygott
Caitlynre. – Nyolc órámba került, hogy Ballochba érjek, és ha nem
lett volna éppen teaidő, amikor megérkeztem, talán még a hintó
egyik hevederét is megettem volna!
Caitlyn hálásan az ifjú hölgyre mosolygott.
– Örülök, hogy nem került sor erre.
– Én is! – felelte Miss Ogilvie csillogóan kék szemeivel. – Azt
hittem…
Kinyílt az ajtó, és két pár lépett be rajta, Puszedli morgásával és
vicsorgásával kísérve. Lord Dervishton sorban bemutatta őket: Lady
Elizabeth, Argyll hercegének lánya, kísérője Lord Dalfour of
Burleigh. Mindketten feltűnően divatos öltözéket viseltek, és
kedvesen üdvözölték Caitlynt. Szorosan mögöttük Treymont márki
és felesége lépkedett. Nagyon szimpatikus pár voltak, barátságosan
köszöntek, majd hamarosan élénk beszélgetésbe merültek egymással,
az egyik birtokukra tervezett új kert terveivel kapcsolatban.

A hercegné és Lady Kinloss jóval lelkesebben üdvözölték az
újonnan érkezőket, mint Caitlynt, de ez rendben is volt így. Caitlyn
semmi másra nem vágyott, csak hogy felmehessen a szobájába és
megfürödhessen. Vágyakozva nézett az ajtó felé.
– Szívesen elkísérem, ha szeretné.
Caitlyn a hang irányába fordult, és Miss Ogilvie-t találta maga
mellett, szégyenlősen mosolyogva.
– Nagyon kedves öntől, elfogadom, ha nem bánja.
– Álmos vagyok, szívesen pihennék én is vacsora előtt – felelte
Miss Ogilvie Caitlynbe karolva.
Caitlyn megkönnyebbülve felsóhajtott, és a hatalmas ajtó felé
indult az ifjú hölggyel.
– Nagyon köszönöm. Nem is tudom, merre induljak, olyan
hatalmas ez a ház.
– És gyönyörű! Majd meglátja a hálószobákat! Olyan kellemes
színűek! Az enyém smaragdzöld, barna rojtos függönyzsinórokkal
és… Na, majd meglátja. Lord Dervishton azt mondja, minden
szobában külön vízöblítéses toalett van, ami igazán bámulatos.
Már majdnem az ajtóhoz értek, amikor az kinyílt előttük, és egy
magas, sötét hajú férfi lépett be. Arca kemény volt és érzéki, szája
szép ívű, és a szeme olyan zöld, mint egy jéghideg patakban pihenő,
mohával borított kő.
Caitlyn ismerte ezt az arcot – álmai és megbánásai főszereplője
volt az utóbbi három hónapban.
– Alexander MacLean – suttogta, de hangja elveszett a hercegné
és a többiek hangos üdvözlései között.
MacLean a társaságra mosolygott, de ahogy feléjük indult,
tekintete Caitlynre villant, és egy ideig összekapcsolódott a lányéval.
Forró reszketés futott végig a lány testén, és abban a pillanatban
felidéződött benne az összes lopva elcsattant csók, minden érzéki
érintés, minden tiltott pillanat, amit abban a három, csodálatos hétben
egymással átéltek, hogy aztán a férfi arroganciája és Caitlyn
zabolátlan büszkesége majdnem a lány családjának bukását okozza.

Caitlyn egész testét mély, gyönyörteli izgalom öntötte el. Az
ördögbe! Már túl kellene lennem ezen!
A férfi egy pillanatig hunyorítva nézett rá, aztán – mintha Caitlyn
ott sem lenne – a szoba közepén lévő társaság felé indult.
– Micsoda udvariatlanság! – szipogott Miss Ogilvie. – Egy szót
sem szólt hozzánk.
De igen. Egyetlen hideg, nyugodt pillantással Caitlyn tudomására
hozta, hogy habár a lányt megérintheti Alexander jelenléte, ő semmi
ilyesmit nem érez vele kapcsolatban.
Caitlyn nem tudta levenni róla a szemét, ahogy a férfi átsétált a
vastag szőnyegen. Alexander kiválóan szabott lovaglóöltözéket
viselt, fekete csizmája csillogott, kabátja szabása pedig mesterien
kiemelte hatalmas izmait.
Miss Ogilvie közelebb hajolt Caitlynhez.
– Akármilyen goromba is, el kell ismernem, Lord MacLean
zavarbaejtően jóképű férfi.
Nem is tudja, mennyire az.
Miss Ogilvie MacLean arcát nézte, amint a férfi a hercegnéhez
beszélt.
– Az egyetlen ok, amiért az apám azt akarta, hogy eljöjjek a
hercegné partijára, az a reménye volt, hátha sikerül felkeltenem Lord
MacLean érdeklődését.
– Valóban? És sikerült?
– Ó, dehogy. Túl sokat foglalkozik… – Miss Ogilvie elpirult, és
bocsánatkérően nézett Caitlynre. – Nem lenne szabad pletykálnom.
Ó, ne, kérem! Pletykáljon még egy kicsit! Ám Ogilvie kisasszony
kifejező ajka egyetlen vonallá préselődött, és máris a csodás
vacsorákról beszélt, meg arról, hogy ezelőtt még soha nem evett
teknősbékalevest, és remélte, hogy ismét alkalma lesz rá.
Caitlyn csak fél füllel hallgatta, tekintetét szinte magához láncolta
a férfi, aki most már éppen Lord Dervishtonnal beszélgetett.
Furcsamód MacLean egyáltalán nem lepődött meg, hogy itt találta őt.

Talán a hercegné említette a férfinak, hogy őt is meghívta. Vagy
talán…
– Nem gondolja – szólalt meg Miss Ogilvie újra –, hogy Lord
MacLean hasonlít Lord Byronra?
– Feltételezem, ön még soha nem találkozott Lord Byronnal.
– Nem, de láttam róla egy festményt, amelyen olyan komornak és
veszélyesnek nézett ki… – felelte megborzongva Ogilvie kisasszony.
Caitlyn mosolyogni próbált.
– Byron egy felfuvalkodott, sápadt hólyag, aki saját magába
szerelmes.
Miss Ogilvie tágra nyílt szemmel hallgatott, majd kuncogni
kezdett.
– Tényleg?
– Sokszor találkoztam vele rövid londoni tartózkodásom alatt, és
őszintén mondhatom, hogy inkább kövér és sápadt, ráadásul selypít
is.
– Selypít? – hitetlenkedett Ogilvie kisasszony. – Egyáltalán nem
ilyennek képzeltem! Akkor Caroline Lamb valószínűleg megőrült, ha
egy ilyen emberrel folytat viszonyt.
– Mindketten őrültek. És faragatlanok. És közönségesek is.
Visszataszítóan mocskos kapcsolat, hogy mást ne mondjak.
Miss Ogilvie ajka megremegett.
– Ön igen egyenes és szókimondó.
– Ó, sajnálom, én csak…
– Ne szabadkozzon! Rendkívül üdítőnek találom. Kérem, ne fogja
vissza magát miattam. Már egy hete itt vagyok, és ez a legőszintébb
kijelentés, amit eddig itt hallottam.
– Sajnos, az őszinteség áldás és átok is egyszerre – felelte
mosolyogva Caitlyn. – Igazi megkönnyebbülés, hogy legalább
egyvalaki van, akivel őszinte lehetek – folytatta, míg Miss Ogilvie
válla fölött azt látta, hogy MacLean már nem Lord Dervishtonnal,
hanem ismét a hercegnével beszélget.

A vörös hajú szépség bágyadtan csókra nyújtotta a kezét.
MacLean meghajolt, sötét hajából egy tincs a homlokára hullott,
amint a háziasszonyra mosolygott.
A látványtól összeszorult Caitlyn gyomra. Ez a férfi egy két lábon
járó fenyegetés.
Ogilvie kisasszony is odanézett, majd cöcögni kezdett.
– Nem is gondolná, hogy őméltósága férjnél van, olyan hevesen
flörtöl. Egész délután a legilletlenebb megjegyzésekre késztette
Dervishtont. Remélem, Lord MacLean óvatosabb lesz.
– Ne aggódjon Lord MacLeanért, elég ördögi ő maga is. – Még
azt is el tudja hitetni egy nővel, még ha csak néhány csodálatos hét
erejéig is, hogy ő az egyetlen nő az egész világon. – Megyünk?
Tényleg nagyon fáradt vagyok.
– Természetesen! A hosszú utazást követően biztos szívesen
lepihenne vacsora előtt – válaszolt Miss Ogilvie, majd Caitlynbe
karolva elindult az ajtó felé.
Caitlyn ösztönösen érezte, hogy MacLean felé fordult, és
sötétzöld tekintetével addig követi, amíg kilép a szobából. Caitlyn
szinte elviselhetetlen vágyat érzett, hogy hátraforduljon, és a férfi
szemébe nézzen, így amikor végre kiléptek a folyosóra, fellélegzett.
Egy inas a szobáikba vezette őket, amelyek csak háromajtónyi
távolságra voltak egymástól. Az ifjú hölgy felajánlotta, hogy nyolc
harminckor várja Caitlynt a lépcső tetején, hogy együtt menjenek
vacsorázni.
– Legalább harminc percig tart, amíg megtaláljuk az étkezőt.
Caitlyn egyetértett, majd elköszönt, és belépett a szobájába, ahol
Muiren már kipakolta a kis bőröndöt és a nagy utazótáskát is.
Kedvesen a kandallóhoz kísérte Caitlynt, ahol tea és egy kis
sütemény várta. Biztosította, hogy hamarosan a fürdő is megérkezik.
A pattogó tűz előtt ücsörögve Caitlyn teával és süteménnyel
csillapította éhségét, a szolgálólány csivitelését hallgatva pedig azon
rágódott, vajon miért van itt MacLean. Kellemetlen velejárója lesz a
hercegné partijának. Ha létezik valaki, aki képes Caitlynt annyira

kihozni a sodrából, hogy ifjú hölgyhöz méltatlanul viselkedjen vagy
beszéljen, hát akkor ez a férfi az.
A megszokottnál sokkal határozottabban harapott a süteményébe.
Az ördögbe, nem hagyhatja, hogy a férfi ittléte befolyásolja a kedvét,
vagy felkavarja a lelki békéjét. Hadd tegye vagy mondja, amihez
csak kedve van, ezúttal ellenáll majd minden gúnyolódásának és
kötekedésének. Most ő irányítja majd a dolgokat, nem az áruló szíve.
És ezen egyetlen, veszélyesen jóképű, csípős nyelvű skót úriember
sem tud változtatni.
Harmadik fejezet
Ó, kislányok! Szomorú tény, hogy a férfi addig nem tudja, milyen

ereje van a nőnek, amíg fel nem dühíti, és szembe nem néz a
haragjával!

ÉJSZAKÁN.
Ez minden, uram?
Alexander az inasára nézett. MacCready minden tekintetben igazi
úriemberhez méltó úriember, egyetlen zavaró tulajdonságát kivéve –
hajlamos urának élő lelkiismereteként fellépni.
– Nem. Még nem végeztem – felelte Alexander, akit zavart ez a
lelkiismeret, mivel a sajátját is elhallgattatta már, évekkel ezelőtt. –
Van az a másik dolog, aminek kértem, hogy nézzen utána.

Az inas kinyitotta a szekrény ajtaját, és látszólag a tartalmát
tanulmányozta.
– Á. Ki kell fényesítenem a lovaglócsizmáját, és intézkedem,
hogy vasalják ki a burgundi vörös mellényét a holnapi vacsorához.
– Nem erről beszélek, és ezt maga is tudja.
MacCready szipogva csukta be a szekrényajtót.
– Feltételezem, hogy arról a feladatról érdeklődik, amivel
megbízott?
Alexander keresztbe tette a karját.
– Nos, rendben van. Meg kell tudnom, melyik szobát kapta Miss
Hurst – sóhajtott az inas.
– Ma este.
– Igen, igen. Még ma este. Nem lesz túl nehéz, mert Lord
Dervishton és Falkland vikomt inasa ugyanebben az ügyben
nyomoztak, amikor keményítőt kerestem az ön nyakkendőihez.
– Falkland mikor találkozott Miss Hursttel? A kisasszony csak
néhány órája érkezett, Falkland pedig az imént tért vissza a
lovaglásból.
– Nem találkoztak. Lord Dervishton mesélte, milyen gyönyörű a
kisasszony, és amint Falkland inasától hallottam, a vikomt valami
„stratégián” dolgozik.
Alexander a tükör felé fordult, és egy pillanatig a nyakkendőjével
bíbelődött. Szóval Dervishton és Falkland máris vérszemet kaptak?
Mindketten csalódni fognak. Caitlyn Hurst talán egy egzotikus
kurtizán érzéki bájával rendelkezik, de semmi más, csak egy
idegesítő kis fruska. Néhány hétre őt is a bűvkörébe vonta, mintha
mindig valami többel kecsegtetett volna, felcsigázta őt, majd az
utolsó pillanatban visszatáncolt, mindig a legtökéletesebb
bizonytalanságot okozva. Mint egy igazi zöldfülű, belebolondult a
lány látszólag buja ártatlanságába – de mostanra már kiismerte a
lányt, tudja, kiféle, és ez meg fogja óvni attól, hogy ugyanazt a hibát
megint elkövesse.

Ugyanakkor, Caitlyn a leggyönyörűbb nő, akivel valaha
találkozott. Apró termetű, formás alakú, telt keblű. Keskeny dereka
és kerek csípője szinte kiabálva rimánkodik férfikéz után. Selymes,
szőke haja és dús, barna szempillái sötét, titokzatos tekintetet
kölcsönöznek neki. Ez a furcsa kombináció – világos haj, krémszínű
bőr, amelyet kiemel az élénk, sötét szempár – valahogy megőrjíti a
férfiakat.
Még inkább a mozgásából áradó természetes szépség. Ma délután
is, amikor elhagyta a szobát, minden férfiszem rátapadt. A
mozgásában van valami kihívóan erotikus, valami veleszületett
kecsesség, minden mozdulata annyira… nőies.
Ezt a nőiességet használta Caitlyn akkor is, amikor egy olyan útra
csábította Alexandert, amely majdnem a teljes összeomlást okozta a
férfi számára, és amely végül a fivére szabadságába került.
Alexander a homlokát ráncolta. Minden fivére közül Hugh volt az,
akire leginkább számíthatott. Gregor, Dougal és Fiona sokkal
fiatalabbak voltak náluk, és kevésbé vonódtak be a családi ügyekbe.
Szüleik halála óta Alexander vállát nyomja a klán üzleti ügyeinek és
a testvérek iránt érzett felelősségnek a súlya. Hugh mindig mellette
állt, és csendesen támogatta, még a legsötétebb, Callum halála utáni
időkben is. Hugh állhatatos, rendíthetetlen és sok mindenhez ért, és
olykor sokkal többet tesz, mint amennyit kérnek tőle. Gyakran átlépi
a segítőkészség és beleavatkozás közötti halvány vonalat, aminek
eredményeképpen szépen bele is gabalyodott Caitlyn Hurst hálójába.
Alexander összevonta a szemöldökét. Hogyan is merészelt Caitlyn
ujjat húzni vele? A lány, isten bizony, megfizet az arcátlanságáért, ő
pedig minden pillanatát élvezni fogja. Megmutatja neki, milyen az
igazi csábítás – és amikor a lány már az ágyában lesz, szépen elsétál,
és otthagyja Caitlynt vágyakozva… éppúgy, ahogy minden
bizonnyal a lány is tervezte vele.
Édes lesz a bosszú. Nagyon édes. Túl egyszerű lenne csupán egy
drámai véget tervezni, közel sem lenne kielégítő. Nem, először kicsit
játszadozik az egérkével, kóstolgatja a vadat. Hogy mi történik majd

a lánnyal, miután ő a kedvét lelte benne, az már nem az ő dolga. Ő
megszerzi, amit akar.
Elfordult a tükörtől, és kemény pillantással nézett az inasára.
– Mostantól fogva mindent tudni akarok Miss Hurstről. Minden
aprócska információt, minden finom kis pletykát, mindent, amit a
kisasszonnyal kapcsolatban meghall.
– És ha semmi fontosat nem hallok?
– Azt majd én eldöntöm.
Az inas lebiggyesztette az ajkát.
– Mondjuk, csak a példa kedvéért…
– Na persze – mondta Alexander mogorván.
– …ha azt hallom a lenti szolgálólánytól, hogy Miss Hurst jobban
szereti a kandalló mellett szárítani a törülközőjét, mint az ablak
melletti zsinegen, mert az anyag úgy kevésbé marad puha. Ilyen
jelentéktelen dolgokról bizonyára nem kívánja, hogy beszámoljak,
ugye?
– Nem érdekel, hányszor hallotta tüsszenteni, vagy hogy üresen
jobban szereti-e a pirítóst, mint megvajazva, tudni akarom!
MacCready felsóhajtott.
– Értem, uram.
– Amit mondott, abból azt gondolom, hogy a kisasszony máris
beszédtéma a konyhában. Mit hallott még?
– Dervishton inasa azt mondta, hogy az ura szerint Miss Hurst egy
földre szállt angyal.
Egy földre szállt angyal.
Alexander zsebre dugta a kezét, és kihúzta nehéz ezüstóráját.
Megfordította, és elolvasta a hátoldalon lévő gravírozást.
Alexandernek. Etontól a túlvilágig! Charles.
Alexander szíve megkeményedett.
– Már hallottam ilyen beszédet korábban, egy hasonló ifjú
hölggyel kapcsolatban: fiatal volt, szép, és minden férfival flörtölt,
aki csak meg akarta kapni őt. Sehová nem vezetett, csak a
pusztuláshoz.

– Gondolom, Humbolt vikomtra utal, uram – felelte csendesen az
inas. – Mindnyájunknak hiányzik.
Alexander visszatette az órát a zsebébe, és arra gondolt, bárcsak a
szívét eltöltő szomorúsággal is ezt tehetné.
– Még valami?
MacCready a torkát köszörülte.
– Dervishton elkezdte „Páratlannak” nevezni. Sőt, úgy tűnik,
őlordsága azt hiszi, a hölgy könnyedén meghódítható.
– Ó! És miből gondolja ezt?
– Azt hiszem, valamiből, amit a hölgy ma korábban tett vagy
mondott – szipogott az inas. – Elhihetem, hogy a szóban forgó hölgy
egy kicsit… közönséges?
– Nem, nem az. Indulatos, igen. És esztelen, teljes mértékben. Ám
egyáltalán nem közönséges, ahhoz túlságosan összetett. Már az is,
ahogyan mozog… – Alexander a fejét rázta. – Nem érdekes. A hölgy
maga a zűrzavar.
– Ezt örömmel hallom – felelte MacCready kimérten.
– Aggódik, hogy elveszíthetem az ártatlanságomat? – vonta fel a
szemöldökét Alexander.
– Amennyire én tudom, uram, önnek sosem volt.
Alexander elmosolyodott.
– Kicsit azért nehéznek tűnik a helyzet… sok a kakas, de csak egy
tyúk van.
Alexander fuldoklott a nevetéstől.
– Lehet. Szerencsére engem nem érdekel ez a nő, csak annyiban,
hogy megtoroljam rajta, amit a családommal művelt.
MacCready megmerevedett.
– A hölgy ártott a MacLeaneknek?
– Igen. Az ő hibája, hogy a fivéremnek meg kellett házasodnia.
– De… – komorodott el MacCready –, uram, a fivére boldognak
tűnik a házasságában.
– Hugh csak a legjobbat hozta ki a helyzetből, ahogy mindig. De
nem is erről van szó – felelte Alexander. Hanem sokkal inkább arról,

hogy Caitlyn a bolondját akarta járatni vele. – Miss Hurstnek meg
kell fizetnie az arcátlanságáért! – csattant fel a férfi.
– Teljes mértékben, uram. Ha igaz, amit mond, akkor
természetesen mindent megteszek, amit csak kér tőlem.
– Miss Hurst nem átlagos ellenfél. Azokkal, akik most találkoztak
vele először, kedves, és az érzékiség és ártatlanság érzetét kelti
bennük.
MacCready felvonta a szemöldökét.
– Érzékiség és ártatlanság?
– Elég felkavaró kombináció. Fogadok, hogy Dervishton és a
többiek ezért vonzódnak hozzá – felelte Alexander. Meglepő, hogy
tapasztalt férfi létére még Dervishton is lépre ment. Caitlyn Hurst
hatalmas, barna szemével, sűrű szempilláival nyilván úgy nézett
szegény bolondra, hogy az rögtön azt hitte, elcsábíthatja a lányt, aki
később majd valami csípős megjegyzéssel halálra sebzi a férfit.
Alexander hagyta, hogy MacCready felsegítse rá a kabátot.
– Menjen le a személyzeti szintre, és a vacsora ideje alatt tudjon
meg mindent, amit csak lehet, Miss Hurstről.
– Örömmel, uram.
Az előtte álló feladatra koncentrálva, Alexander elhagyta a
szobáját. Meglepődött, amikor a lépcsőfordulónál Dervishtonba
botlott, aki a korlátnak dőlve, békésen lóbálta cvikkerét. Az ifjú lord
elmosolyodott, és biccentve üdvözölte Alexandert, majd az
előcsarnok felé pillantott.
Á! Hát erről van szó. Alexandert elöntötte a düh.
– Vár valakit, Dervishton?
A fiatalember lustán elmosolyodott.
– Nem ezt tesszük mindannyian? Apropó, azt hiszem, kedves
vendéglátónk izgatottan várja önt a szalonban.
– Kétlem. Georgianával már hónapokkal ezelőtt véget ért a
kapcsolatunk.

– Valóban? Nekem az a benyomásom, hogy ő… – folytatta
Dervishton, de amint elnézett Alexander mellett, tátva maradt a
szája.
A fiatalember reakciójából Alexander azonnal kitalálta, mi
történhetett.
Amint halk suhogást hallott, megfordult, és ahogy gondolta,
Caitlyn Hurst jött feléjük a maga átkozottul igéző módján. Apró,
fehér virágokkal tarkított, gyönyörű világoskék ruhát viselt, széles,
fehér selyemszalaggal a mellrész alatt. Szőke haját a feje tetejére
tűzte, fülében gyöngyök csillogtak; egész megjelenése ártatlan és
légies volt.
Caitlyn megállt, térdet hajtott, és lágyan elmosolyodott.
– Jó estét.
Dervishton – aki általában a nyugodt és finom modorú férfiakhoz
tartozott – előrelépett, és buzgón megszólalt:
– Miss Hurst, ha szabad megjegyeznem, ön elbűvölően néz ki ma
este! Egészen kiemelkedik a Balloch-kastély többi szépsége közül.
Az isten szerelmére, muszáj ennek a bolondnak így ömlengenie?
Caitlyn lopva Alexanderre pillantott, majd Dervishtonra
mosolygott.
– Köszönöm, uram.
Dervishton, saját esztelenségétől felbátorodva, megfogta a lány
kezét, és forrón megcsókolta.
– Megtisztelne, ha megengedné, hogy én kísérjem az ebédlőbe.
Zavarbaejtően hatalmas ez a ház, és kétlem, hogy a megérkezésekor
kapott volna térképet vagy útleírást.
– Valóban nem kaptam, örömmel elfogadom a segítségét.
– Semmi sem okozhatna nagyobb örömet számomra – felelte
Dervishton olyan mélyen meghajolva, mintha egy halom, frissen vert
aranypénzt kapott volna ajándékba. – Boldogan állok a szolgálatára.
Ráadásul ha egy ilyen gyönyörű hölggyel a karomon sétálok be az
ebédlőbe, társaságunk többi tagjának a szemében is javul a
megítélésem.

Alexander karba tett kézzel a korláthoz dőlt.
– Dervishton, semmi szükség Miss Hurstöt a szépségéről
győzködni. Olyan magától értetődő a számára, mint tolvaj számára
az álkulcs.
Caitlyn megdermedve nézett a férfira, szemében szikrázott a düh.
Hosszan nézték egymást. Alexandernek sokkal intimebb
pillanatok jutottak eszébe – olyanok, amelyek során ész nélkül
hagyta magát elcsábítani, amikor a lány nyögdécselése közben annak
édes ajkát ízlelgette, olyanok, amikor a lány buja idomainak
simogatásakor megérezte Caitlyn remegő vágyát, olyanok, amikor
kis híján elveszítette a fejét, karjában a vágytól nyugtalanul vergődő
Caitlynnel, akit csak néhány réteg selyem és szatén választott el tőle.
Összeszorította a fogát. Ez volt a múlt, a dolgok azóta
megváltoztak. Soha többé nem fog hinni Caitlynnek.
Alexander, arcán kegyetlen mosollyal, elállta az utat, és
szemtelenül tetőtől talpig végigmérte a lányt. Tekintete illetlenül
hosszan időzött el néhány helyen, és örömmel nyugtázta, hogy
Caitlyn elpirulva arra készült, hogy valami éles nyelvű
megjegyzéssel rendre utasítsa, de aztán meggondolva magát,
mégsem szólt semmit.
Alexandert elégedettség töltötte el. Ó, igen, Hurst. Most már
pontosan tudom, mivel foglak rákényszeríteni, hogy valami
meggondolatlanságot kövess el.
Dervishton bizonytalanul nézett egyikről a másikra, majd
előrelépett.
– Úgy látom, önök már korábban is találkoztak.
– Lord MacLean fivére – sziszegte Caitlyn – a nővéremet vette
feleségül.
– Micsoda? – komorodott el Dervishton. – Á, igen. Nem olyan
pletykákat hallottam, hogy…? – Dervishton Alexanderre pillantott,
majd elbizonytalanodva Caitlynre mosolygott. – Én… biztos vagyok
benne, hogy mindez már a múlté.

– Nem is hinné, mennyire – felelte Caitlyn hűvösen, Dervishton
karjára tette a kezét, majd rámosolygott. Ez a mosoly olyan volt,
hogy Alexander állkapcsába belenyilallt a fájdalom. – Lord
Dervishton, odakísérne, kérem, ahol a vacsorát tálalják? Úgy volt,
hogy Miss Ogilvie-vel megyek, de sajnos elszakadt a ruhája, és
vissza kellett térnie a szobájába. Megkért, tájékoztassam a hercegnét,
hogy amilyen hamar csak tud, csatlakozni fog hozzánk.
– Szegény Miss Ogilvie! Nos, akkor rögvest tájékoztassuk
Georgianát; biztos vagyok benne, hogy már vár ránk. – Dervishton a
lány kezére tette a sajátját. – Engedje meg. A lépcső elég meredek.
Alexander felvont szemöldökkel nézte a széles, kanyargó
lépcsősort. Határozottan nagy volt, ám cseppet sem tűnt meredeknek.
– Miss Hurst, kérem, kapaszkodjon Dervishton karjába. Tudom,
mennyire bizonytalanná válik a járása, ha túl sok sherryt iszik.
– Sherryt? – pislogott Dervishton. – Miss Hurst, én nem vettem
észre, hogy ön…
– Nem ittam – csattant fel Caitlyn Alexanderre bámulva. – Egy
csepp sherryt sem ittam. Egyetlenegyet sem.
– Emlékszem egy estére – folytatta vontatottan Alexander –,
amikor nagyon, nagyon sokat ivott, és azt mondta nekem, hogy
mindig szeretett volna…
– Lord Dervishton, mehetünk? – szakította félbe sietve Caitlyn. –
Miss Ogilvie számít rá, hogy átadom az üzenetét.
Dervishton csalódott pillantással vette tudomásul, hogy ezúttal
nem ismeri meg Alexander történetét.
– Természetesen.
Caitlyn szikrázó tekintettel nézett Alexanderre, majd királynőhöz
méltó módon suhant el mellette.
Alexander elmosolyodott. Lingerfeltsék vacsorapartiján voltak,
ami rettenetesen fullasztó és levegőtlen volt, a limonádé pedig – az
egyetlen, ifjú hölgyek számára elérhető ital – hamar elfogyott. A
táncolástól kitikkadva, Caitlyn számos aprócska pohár sherryt
megivott. Mielőtt véget ért az este, Caitlyn megbotlott a bálteremből

az ebédlőbe vezető hosszú lépcsősor tetején, Alexander pedig az
utolsó pillanatban kapta el, nehogy leessen.
Ahogy megtartotta, a lány melle Alexander mellkasához
nyomódott, amitől azonnal fellobbant benne a vágy, hogy megízlelje
Caithlynt. A lány hasonlóképpen izgatott volt, és bizonytalan hangon
a férfi fülébe súgta, hogy semmit sem szeretne jobban, mint hogy
megcsókolja – szenvedélyesen.
Az évek során Alexandernek sok tapasztalt kurtizánnal volt
szexuális kapcsolata. Ahogy más nőkkel is – legtöbbjük férjes
asszony –, akik vad vágyaikat akarták kiélni, s ő szívesen segített
rajtuk. De még soha nem kért tőle egy nő sem ilyen rekedt,
szenvedélyes hangon egy ennyire egyszerű dolgot, mint egy csók,
amivel olyan lángra lobbantotta a férfit, amilyenre még soha senki.
Azon nyomban egy hosszú, selyemfüggönnyel eltakart alkóvba
vitte a lányt, és könyörtelenül megcsókolta. A lány szenvedélyesen
visszacsókolta, és ezzel felkorbácsolta a férfi vágyát, felforrósította a
vérét. Az volt az első alkalom, hogy rájött, a barátja, Charles miért
gabalyodott bele egy csinos, ám kőszívű lány hálójába, akit aztán
feleségül is vett. A legrosszabb fajta őrület volt ez: szenvedéllyel,
izgalommal és vak vággyal táplált, egy csipetnyi balga hittel
fűszerezve, hogy mindez irányítható – nem csoda, hogy Charles
belebukott.
Az a csók volt az Alexander és Caitlyn közötti veszélyes találkák
nyitánya. Minden bizalmas együttlét egy lépéssel tovább vitte őket a
Caitlyn által tökéletesen eltervezett úton. Alexander csak sokkal, de
sokkal később vette észre, hogy az orránál fogva vezették.
Az ördögbe, rá kellett volna jönnöm, hiszen nem vagyok már
zöldfülű! Valahogyan mégis befurakodott az életembe, és én… én
hagytam neki.
Lassú, remegő düh árasztotta el a férfi testét, mire válaszképpen
halk mennydörgést vélt hallani a távolból.
– Miss Hurst – kiáltott le Alexander a lépcső tetejéről –, hadd
figyelmeztessem! Roxburge pincéi széles választékukról híresek.

Talán limonádét kellene rendelnie a vacsorához, nehogy egy
komolyabb ital hatására végül valakinek a karjába omoljon.
Caitlyn barna szeme szikrázott a dühtől, arca elkomorult.
– Köszönöm, Lord MacLean, hogy aggódik a biztonságom miatt,
de nem iszom többet, mint amennyit illendő. Soha.
– Soha? – kérdezett vissza halkan a férfi.
Caitlyn és Alexander egymást nézték, miközben a férfi
legteljesebb megrökönyödésére lassan, csendesen, egyre inkább
elöntötte testét a forróság, ahogy a lány melle minden
lélegzetvételkor megemelkedett és lesüllyedt, a finom selyemruha
kivágásához nyomódva. Sok nő nem szép, ha mérges. Alexander
valahogy elfelejtette, hogy Caitlyn milyen érzékien gyönyörű tud
lenni ilyenkor, így most kissé zavarba ejtő volt szembesülni vele. A
férfi testét minden másnak lehetett nevezni, csak a lány látványára
immúnisnak nem.
Dervishton a torkát köszörülte.
– Miss Hurst, akarja, hogy…
Caitlyn levette a szemét Alexanderről, és káprázatos mosollyal a
fiatalemberre nézett.
– Menjünk tovább, kérem, a hercegné és a többi vendég már
várnak.
– Természetesen – motyogta Dervishton, kíváncsian felpillantva
Alexanderre.
Alexander nézte, ahogy távolodnak, és olyan erővel szorította a
lépcsőkorlátot, hogy ujjai teljesen elgémberedtek. Ahogy Caitlyn
leért a lépcső aljára, egy pillanatra visszafordult. Szeme dühtől
csillogott. Alexandernek az a benyomása támadt, ha tovább
piszkálná, talán ököllel esne neki.
Elérte hát, amit akart. A felismerés megnyugtatta. Egyszerűen
csak arra van szükség, hogy visszavonuljon, és harcra készen várjon.
Már ismerte a lány gyengéjét: hiúság. Csak annyit kell tennie, hogy
nyomás alatt tartja, szünet nélkül gúnyt űz belőle, a többit pedig

nyugodtan rábízhatja. Istenem, mennyire élvezi majd ezt a harcot!
Élvezet lesz hadban állni vele, és megízlelni a győzelem örömét.
Mégis az volt a pillanatnyi érzése, hogy valami megváltozott az
utóbbi három hónapban, amióta utoljára látta a lányt. Ha a lány
korábban nem lett volna olyan nyilvánvalóan arcátlan, kedvesebb
bánásmódban lenne része. Caitlyn szenvedélyes természete volt az,
amitől azonnal vonzódni kezdett hozzá. Oly sok a londoni íztelen-
limonádé-és-poshadt-sütemény kisasszony; Caitlyn Hurst viszont
fűszeres bor és gazdagon ízesített, finom pástétom.
Alexander nézte, ahogy Caitlyn a szalon felé tart Dervishton
karján, csípője finoman ring a ruha alatt. Átlagos megfigyelő
számára talán úgy tűnhetett, semmilyen hatással nem volt rá az
iménti szóváltás, de Alexander jobban ismerte annál. Tudta, hogy
feldúlt, mert amint Dervishton a szalon felé kísérte, válla
előreroskadt, mozgása pedig sokat veszített született eleganciájából.
Ahogy eltűntek a szeme elől, Alexander eltolta magát a korláttól,
és folytatta útját a lépcsőn lefelé. Caitlyn Hurst számára a vacsora
hosszú, nagyon hosszú lesz ma este.
Egek, annyira kimerültem! Alig tudom emelni a lábam!

Miss Ogilvie Caitlyn karjába fűzte az övét, ahogy elértek a
lépcsőhöz.
– Nem csoda, hogy elfáradt; már elmúlt éjfél, ön pedig szinte
egész nap utazott.
– Ráadásul már virradat előtt úton voltunk. Így a vacsora egy
örökkévalóságnak tűnt.
– Legalább tíz fogást tálaltak.
– Tizenkettőt! Megszámoltam.
És mindegyik kitűnő volt. Az étel, amit a lelkészlakban készít a
szakácsnő, vidéki viszonylatban jónak és bőségesnek számít,
legalábbis még soha senki nem maradt éhes utána, de azok az ételek,
amelyeket ma este, a hercegné asztalánál szolgáltak fel, különlegesek

voltak. Caitlyn első dolga lesz reggel, hogy megírja ezt Marynek, és
egyúttal megossza vele a Balloch-kastélyban töltött este minden
részletét. A fényűző ételek, a pazar teríték és az előkelő társaság
közül bármi szórakoztató olvasmányt nyújthat a családja számára
erről az estéről.
Alexander MacLeanről vagy a hercegnéről természetesen nem
tesz említést. Vannak dolgok, amiket nem lehet papírra vetni.
Elhessegetve ezeket a gondolatokat, Caitlyn fáradtan Miss Ogilvie-re
mosolygott.
– Sosem hittem volna, hogy valaha részem lesz ilyen pompás
vacsorában. Az ételek… mmm! – Nem is talált megfelelő szavakat a
roston sült lazac, a finoman párolt hal, a töltött fürjmell vagy a többi
elképesztő, asztalra halmozott finomság méltatására.
Miss Ogilvie elmosolyodott, sápadt, elszórt szeplőkkel tarkított
arca nagyon kedves volt.
– A homár fenséges volt. Az a kedvenc ételem.
– Én is vettem volna még, de elfogyott.
– Lord MacLean szóvá is tette, amikor ön másodszor is szedett
magának – küldött Caitlyn felé egy ravasz mosolyt Miss Ogilvie.
– Igen, így volt, ugye? – A goromba fráter. Hangosan
megjegyezte, amiért teleszedte a tányérját, aztán újra észrevételezte,
amikor kiürült. A társaság többi tagjának gyengéd évődésnek tűntek
a szavai, de Caitlyn pontosan érezte, mi húzódik a szavak és a
hozzájuk kapcsolódó sötét tekintet mögött.
Caitlyn felszisszent. Nem akarta engedni, hogy MacLean elrontsa
az estéjét.
– Meglehet, hogy túlságosan is ízlett a homár, Lady Elizabethet
viszont a krémes bűvölte el.
– Legalább ötöt megevett! Jó étvágya van!
– Azt mondják, Lord Dalfour szerette volna elvenni, de a hölgy
édesapja nem járult hozzá, ő viszont azóta minden más férfit elutasít.
– Ez annyira szomorú – sóhajtott Miss Ogilvie. – De annak
ellenére, hogy az apja mit gondol az ehhez hasonló házi

mulatságokról, ilyenkor mindig együtt vannak. Nagyon romantikus,
bár az igazi romantikát ma este Treymonték jelentették számomra.
– A márki és a felesége teljesen elmerültek egymásban. A saját
szüleimre emlékeztetnek – felelte Caitlyn, aki arra vágyott, hogy
egyszer majd neki is ilyen kapcsolatban legyen része.
Miss Ogilvie az előttük haladó inasra nézett, majd Caitlynhez
hajolva suttogni kezdett.
– Miss Hurst… nem gondolja, hogy a herceg egy kicsit furcsa?
Caitlyn bólintott.
– Egész vacsora alatt alig szólt egy szót. Mi volt az a tárgy, amit
egész este babrált?
– A tubákosszelencéje. Azt hiszem, mindennél jobban szereti.
– Szerintem én is így érezném magam, ha az én feleségem
flörtölne úgy a szemem láttára, ahogy az övé teszi.
– Ugye, hogy az egész vacsora alatt szörnyen viselkedett?
– Nem is tudom, ki tetszett neki jobban, Lord MacLean, Lord
Dervishton vagy a levest felszolgáló inas!
Miss Ogilvie elmosolyodott, majd újra elkomorodott.
– És amiket az ön hajáról mondott! Még hogy nem természetes
árnyalat! Mintha azt akarta volna sugallni, hogy ön… Hát, én még
sosem voltam ennyire dühös egész életemben!
– Én sem. Szerencsére bosszút álltam rajta – mosolygott Caitlyn.
– Kettőt is ettem a cukorfigurákból, így neki már nem maradt.
– Akkor örülök, hogy ön nem rám haragudott ma este – felelte
kuncogva Miss Ogilvie.
Az inas megállt Caitlyn szobájának ajtaja előtt.
– Köszönjük, innen már mindent megtalálunk – bocsátotta el az
inast Ogilvie kisasszony.
A férfi rövid meghajlás után távozott. Miss Ogilvie várt, amíg a
férfi eltűnt a szeme elől, majd folytatta:
– Miss Hurst, remélem, nem tart tolakodónak, hiszen még csak
ma találkoztunk először, de én úgy érzem, mintha már sokkal
régebbről ismerném önt, és…

– Szólítson Caitlynnek, és tegeződjünk, kérem.
– Te pedig hívj Sallynek – felelte felragyogva Miss Ogilvie.
– örömmel.
– Remek! Meg kell mondanom, hogy a vacsora alatt azon
gondolkodtam, hogy Lord MacLean talán vonzódik hozzád egy
kicsit.
– Miből gondolod? – kérdezte Caitlyn tágra nyílt szemmel.
– Nem tudta levenni rólad a szemét egész este.
– Csak azért, mert rá akart jönni, hogyan bosszanthatna fel.
– Sikerült neki? – kérdezte pislogva Sally.
– Igen. Elég sokszor. Ártalmatlannak tűnhet, amiket mond,
pedig… – biggyesztette le az ajkát Caitlyn.
– Miért tenne ilyet? – kérdezte a fejét rázva Sally. – A férfiak
néha olyan zavarbaejtőek.
– Nem mindegyik.
Némelyek szándéka teljesen világos. Alexander nyilvánvalóan
igyekszik annyira felbosszantani őt, hogy rábírja valami illetlenségre.
De vajon miért? Mit szeretne elérni? Holnap ki kell deríteni.
Valamiben biztos lehetett. Abban, hogy Alexander egy…
– Caitlyn, kérdezhetek valamit?
Caitlyn nehezen tudott visszazökkenni.
– Persze.
– Mi a véleményed Caithness grófjáról?
– Kiről?
Sally elpirult.
– Talán azért nem vetted őt észre, mert nagyon csendes. Az asztal
másik végén ült, Dumfries grófné mellett.
– Ó, igen. Nagyon kedves férfinak látszik.
Sally arca felderült.
– Szerintem is.
Azzal a beszélgetés újra a vacsorára és a többi hölgy által viselt
ruhákra terelődött, és mivel Sally már nem tudta elrejteni ásítását, jó
éjszakát kívántak egymásnak.

Ahogy Caitlyn a szobájába lépett, Muiren köszöntötte.
– Ó, kisasszony, milyen volt az este?
– Kellemes.
Caitlyn kioldotta a szalagokat, és hagyta, hogy Muiren lesegítse
róla a ruhákat, és feladja rá a hálóingét.
A lány egy kendőt borított Caitlyn vállára.
– Kisasszony, üljön a fésülködőasztalhoz, kibontom a haját.
Caitlyn úgy is tett, és a tükörből nézte, amint Muiren egymás után
kihúzza a hajtűket, majd gyengéden fésülni kezdi a haját.
– Jól érezte magát a vacsoránál? – kérdezte mosolyogva a lány.
A hajkefe ritmikus mozgásától kellemesen ellazulva, Caitlyn
álmosan válaszolt.
– Az ételek kitűnőek voltak, és majdnem mindenki kedves volt.
– Majdnem?
– Mindenki, kivéve Lord MacLeant és a hercegnét, aki… –
Caitlyn elkapta a tükörben Muiren tekintetét. – Úgy értem…
– Ó, nincs ebben semmi meglepő – mondta Muiren, miközben
végighúzta Caitlyn haján a kefét. – Lefogadom, hogy őméltósága
látta, ahogy MacLean magára nézett, hisz olyan bájos meg minden,
márpedig őméltósága azt az egyet nem tudja elviselni, ha a kedvese
valaki másra is felfigyel.
– A kedvese? – kérdezte elkomorodva Caitlyn.
– Hát, most már nem. Tavaly még együtt voltak, de aztán az úr
nem jött többet. És nem hiszem, hogy a hercegné örült neki, mert
igazi hárpia lett belőle, amíg az úr néhány hónapja vissza nem jött.
Most ugyan itt van, de… – Muiren az ajtó felé pillantott, mielőtt
közelebb hajolt, és suttogva folytatta – még egyszer sem töltötte a
hercegné szobájában az éjszakát, pedig azelőtt úgy szokta.
– El tudom képzelni, mit szól ehhez a herceg!
– Nem hiszem, hogy érdekli. A hercegné a ház ékessége, és
biztosítja a megfelelő társasági életet, de a herceg nem foglalkozik
vele. Azt hiszem, sok főúri családnál ez a helyzet, ami elég szomorú,
ha engem kérdez.

Caitlyn felidézte magában, hogy nézett a hercegné a vacsora alatt
MacLeanre, amikor azt hitte, senki sem látja, és hogyan lett idővel
egyre rosszabb a kedve.
– Szóval az úr vetett véget a kapcsolatnak?
– Igen, bár őméltósága szobalánya azt mondta mg reggel, a
hercegné abban bízik, hogy visszaszerzi az urat.
Caitlyn észrevette, hogy a kezét tördeli, így gyorsan lazítani
próbált. Nem számít, kivel bújik ágyba MacLean. Számára csak egy
idegesítő alak, semmi más.
– Nehezen tudom elhinni, hogy a herceget nem érdeklik a
hercegné… erkölcstelen hajlamai.
– Ugyan, kisasszony! Látta a herceget ma a vacsoránál?
– Igen, de…
– Ébren volt egyáltalán?
– Részt vett a vacsorán.
– És észrevette, kisasszony, hogy a herceg legalább harminc évvel
idősebb őméltóságánál? A hercegné még gyerek volt, amikor először
találkoztak, majd összeházasodtak – mondta Muiren, majd suttogóra
vette. – Őméltósága komornája múlt nyáron becsípett az eperbortól,
és akkor mesélte nekem, hogy a hercegné nem is született úrilány.
– Pedig annak látszik.
– Igen, és elég beképzelt is miatta. Pedig csak egy volt a hercegi
birtokra dolgozó szövőlányok közül. Amikor a herceg meglátta,
nyomban meg akarta kapni. De őméltósága már lány korában is okos
teremtés volt, így elvetette magát.
Amikor összeházasodtak, a herceg mindenféle tanítókat fogadott
mellé, meg varrónőket, táncmestereket, egy seregnyi embert, akik
beszélni és viselkedni tanították.
– Jóságos isten! És… mindenki tud erről?
– Csak néhányan. Én onnan tudom, hogy igaz, mert másnap a
hercegné komornája mindent megpróbált, hogy meggyőzzön róla,
nem mondta komolyan, amit mondott.

Caitlyn nem tudta elképzelni másként ezt az elegáns, mindenkivel
lenézően viselkedő, az asztalfőn helyet foglaló hölgyet, csak
hercegnéként.
Muiren a pipereasztalra fektette az ezüsthátú hajkefét.
– Kisasszony, lefekszik? Már biztosan nagyon fáradt, késő van.
Caitlyn bebújt az ágyba, elhelyezkedett az előmelegített takarók
között, és hallgatta, ahogy Muiren eloltja a lámpásokat és igazgatja a
tüzet.
– Jó éjt, Muiren.
– Önnek is, kisasszony. Aludjon jól – felelte a lány, majd halkan
becsukva az ajtót maga mögött, elhagyta a szobát.
Caitlyn ásítva próbált elhelyezkedni a takarók alatt, miközben
fáradt elméjében egymást kergették a gondolatok: a hercegné mint
egyszerű szövőlány és Alexander MacLean mint a hercegné
szeretője. A gyönyörű, vörös hajú nőt MacLeannel együtt
elképzelni… ez felkavarta Caitlyn gyomrát. Párnáját megpaskolva
igyekezett valami egész másra gondolni… de sajnos nem sikerült.
Nem azért, mert MacLeant valamiféle szerzetesnek hitte – hiszen a
férfi sosem mutatta másmilyennek magát, mint aki szereti az érzéki
örömöket. Sokkal inkább azért, mert képtelen volt szabadulni a
gondolattól. Amikor behunyta a szemét, látta, amint MacLean feje a
hercegné halvány, gyönyörű arca felé hajol, és…
Ó, a pokolba! – bosszankodott Caitlyn, azzal felült, és ököllel a
párnájába csapott. Az ágy túlságosan göröngyös volt ahhoz, hogy jót
lehessen aludni benne. Visszahuppant a párnájára, és nyitott szemmel
bámult a sötétbe. Azt kívánta, bárcsak ki tudná törölni a zavaró
képeket a fejéből. A legkevésbé sem támasztott igényt MacLean
figyelmére – és nem is akart! Egyszerűen csak túlzottan fáradt volt.
Igen, ez a baj, túlságosan fáradt, és az, hogy MacLeant itt találta,
még tovább feszítette az idegeit.
Felsóhajtott. Milyen kár, hogy nem hozott magával egy könyvet
apja könyvtárából! Bármilyen fáradt volt is, még nagyon sokáig nem
tudott elaludni.

Negyedik fejezet
Vigyázzatok magatokra, drágáim! Mert ha nem uraljátok a

viselkedéseteket, az fog uralkodni rajtatok!

ÉJSZAKÁN.
Caitlyn kinyitotta a szemét a besötétített szobában. Ragyogó

napfény szűrődött be a vastag függönyök között. Az órára pillantott,
és azonnal fel is ült, egy pillanat alatt kiverte a szeméből az álmot.
Mindjárt tíz óra! Jó ég! Milyen sokáig aludt!
Ahogy felült, feltűnt neki, milyen csendes a ház. Mosolyogva
visszafeküdt, és befészkelte magát a takarók közé. Muiren már járt
itt, mert a tűz vidáman pattogott a kandallóban. Annyira kimerült
volt már, mire elaludt, hogy teljesen átaludta a szobalány reggeli
látogatását.
Minden annyira más volt, mint a lelkészlakban, ahol a vékony
függönyökön áthatoló napsugarak már hajnalok hajnalán
serénykedésre késztették az ott lakókat. Pazar érzés volt most, a
hűvös délelőtt közepén egy barátságosan meleg szobában, nehéz
takarók közt feküdni az ágyban. Mosolyogva az álláig húzta a súlyos
tolldunyhát. Könnyen hozzá tudna szokni ehhez. Nagyon is könnyen.
Ásítva oldalra fordult, álla alá tette a kezét, és nézte a függönyök
között beszűrődő napsugár aranyos csillogását. Három hónappal

ezelőtt egy hasonlóan fényűző ágyban feküdt Londonban, a nénikéje
házában. Épp a MacLeannel alakuló viszony közepén tartottak, és a
férfival kapcsolatos gondolatai teljesen lefoglalták. Attól félt, hogy
beleszeretett, és azon gondolkodott, vajon MacLean is hasonlóan
érez-e? A férfi mindenütt őt kereste, és nem tudta elfelejteni, milyen
csillogó szemekkel nézett rá, amikor csak besétált egy helyiségbe.
Most azonban csak kellemetlenséget jelent a számára, semmi
mást. Hála istennek, nem csinált bolondot magából, nem árulta el a
férfinak az érzéseit; bizonyára szörnyű nevetésre fakadt volna.
Megrándult az arca. A tudat, hogy a férfi haragszik rá,
fájdalommal töltötte el. Csak nem őt okolja egyedül a Londonban
történtekért, meg az utána kirobbant botrány miatt? Caitlyn nagyon is
jól tudta, mi volt az ő vétke: őrülten meggondolatlan volt, ahogy
MacLean is. Mindketten hagyták, hogy sürgető szenvedélyük
elfeledtesse velük családjaik iránti kötelességüket, így mindketten
egyformán hibásak.
Kár, hogy nem maradt idő megbeszélni mindezt, amikor zajlottak
az események, de Caitlyn szülei olyan hamar el akarták távolítani
lányukat Londonból, hogy már nem volt lehetősége beszélni a
férfival. Miután három, rémesen hosszú hónapot töltött a
lelkészlakban, nem maradt más, csak az emlékei, és valami furcsa
hiányérzet.
MacLean mámorító jelenlététől távol, Caitlyn meggyőzte magát,
hogy a férfi iránt érzett forró vonzalma csupán élénk képzeletének
játéka.
Ám amikor a férfi besétált a hercegné szalonjába, Caitlyn azonnal
tudta, csak ámította magát. MacLean most is pont olyan hatással volt
rá, mint annak idején Londonban.
Megrohanták az emlékek, és vágyakozva gondolt arra, amikor
MacLean forrón megcsókolta, megérintette a mellét, a csípőjét, forró
lehelete pedig a nyakát simogatta… Mély lélegzetet véve,
elhessegette a feltoluló emlékeket.

Azelőtt, amikor feltámadt köztük a vonzalom, hagyta, hogy
elborítsa a hév, és teljesen átadta magát az érzéseinek. Most nem
engedheti meg magának ezt a luxust. Talán jobb is, hogy MacLean
túl van ezen a vad flörtölésen. Ezt saját magáról sajnos nem
mondhatta el.
Nyögve feltápászkodott.
– Ki kell vernem a fejemből! Amire nekem szükségem van, az
mindössze egy kis harapnivaló, semmi több.
Félrehajtotta a takarót, és az ágy szélén ülve a kandalló előtti
kisasztalon lévő tálcára esett a pillantása. Sajnos nem készítettek
süteményt a tea mellé; így kénytelen lesz korgó gyomorral
megjelenni a reggelinél.
Felkelt, és meghúzta a kandalló melletti csengőzsinórt, majd leült,
és töltött magának egy csésze teát.
Meztelen lábát a tűz felé tartotta, és ahogy ujjait a meleg
teáscsészére szorította, az otthonára gondolt. Ott már mindenki
órákkal korábban felkelt. Apa már Robertet és Michaelt tanítja
ógörögre, Mary pedig, akire ráparancsoltak, hogy bújjon ki végre a
könyvből, amit olvas, anyának segít a ruhák javításában.
Caitlyn felsóhajtott. Hiányzott neki a zaj, a lépcsők recsegése, az
ajtócsapódások, a nevetés hangjai. Még a harmadik emeleti
szobájából is tisztán hallotta a földszinti szalonban folytatott
beszélgetéseket, amikor anya tyúkanyó módjára maga köré gyűjtötte
a csibéit. Vagy amikor apa azt mondta, hogy amikor anya maga köré
gyűjti a „csibéit”, sokkal inkább egy parancsokat osztogató
tábornokra hasonlít, mint egy tollas csirkére. Erre anya mindig
nevetve ellenkezni kezdett, hogy nem kellene tábornokként
viselkednie, ha a csibéi kevésbé lennének engedetlenek.
Caitlyn vágyakozva elmosolyodott. Azt szeretné, ha egyszer majd
neki is a szüleiéhez hasonló, tiszteletre és szeretetre épülő kapcsolata
lehetne. Remélte, hogy a nővére, Triona megtalálta ezt a férjével,
Hugh-val. A leveleiből legalábbis erre lehet következtetni. Caitlyn
irigykedve gondolt a testvérére. Vajon talál valaha egy olyan férfit,

akit tisztelhet és szerethet annyira, hogy feleségül menjen hozzá? Az
egyetlen férfi, aki iránt igazi vonzalmat érzett, az este legnagyobb
részét azzal töltötte, hogy megmutassa, mennyire semmibe veszi őt.
Kinyílt az ajtó, Muiren lépett be rajta, s Caitlyn hamarosan
elkészült a reggelihez.
Amíg várta, hogy Muiren megtalálja a kék sálját, megint azon
töprengett, vajon miért hívta meg őt MacLean egykori szeretője.
Minél többet gondolkodott látogatása körülményein, annál
különösebbnek tűntek. Nemcsak különösnek tűnnek – hanem azok is.
Caitlynnek mindkettőjükkel óvatosnak kell lennie, hisz abban, hogy
őt és MacLeant ugyanarra a partira hívták meg, túl sok a furcsa
egybeesés. Valami készülőben van ellene, de bármi legyen is az, rá
fog jönni, és meg fogja akadályozni.
Muiren megtalálta a sálat, így Caitlyn elindulhatott reggelizni.
Meg fogja enni azt? – kérdezte Roxburge.

Alexander az asztalnál ült, hanyagul lóbálta a lornyonját, míg
Caitlyn megjelenésére várt.
– Azt kérdeztem – szólalt meg újra, nyafogva és még közelebbről
a herceg –, meg fogja-e enni azt?
Alexander kelletlenül szembefordult az idősödő herceggel, aki
alig fél méterre állt tőle, egyik kezében az elmaradhatatlan
tubákosszelencéjével. Alexander felemelte a cvikkert, és a hercegre
nézett.
– Elnézését kérem, de mit fogok megenni?
A herceg Alexander tányérjára mutatott.
– Azt a körtét. Fahéjas szószban van, tudja. Egyike a néhány
darabnak, amit sikerült leszednünk a fáról.
Alexander a körtére pillantott. Csodás fehér húsú körte volt,
csillogott rajta a fahéjas szirup.
– Igen, meg fogom enni.

A herceg csalódottan nézett rá, de egy pillanat múlva felragyogott
az arca.
– Esetleg megfelezhetnénk, és…
– Roxburge! – jelent meg Georgiana a férje mögött dühösen. –
Mit képzel, mit művel?
A herceg remegő ujjal Alexander tányérjára mutatott, és
siránkozva folytatta:
– MacLean kivette az utolsó körtét, így megkérdeztem, megfelezi-
e velem.
Georgiana arcát elöntötte a pulykaméreg.
– Nem kérhet tőle ilyesmit!
Roxburge hüvelykujjával a tubákosszelencét dörzsölgette.
– Én… ez az én házam és az én körtém.
– Ha a körte már MacLean tányérján van, akkor onnantól kezdve
az övé – kapta el a herceg karját Georgiana, és dühtől remegő
ajkakkal elvonszolta onnan a férjét. – Üljön az asztalfőn lévő
helyére, és hagyja békén a vendégeinket.
Roxburge hagyta magát, bár tovább panaszkodott:
– Csak a körtét akartam! Az volt az utolsó darab, és…
Georgiana úgy leintette a férjét, mint egy kétéves gyereket szokás.
A herceg sértődött arccal a helyére huppant, tubákosszelencéjét a
tányérja mellé tette, és felszólította az egyik szolgát, hogy keressen a
konyhában még körtét.
Az asztal másik oldalán Dervishton kuncogott.
– Mint a Szépség és a Szörnyeteg. Kíváncsi lennék, Georgiana mit
lát a férjében.
– A vagyonát, azt hiszem – felelte Alexander.
– Gyönyörű asszony; bárkit megkaphat.
Most már igen. De az elején Roxburge volt az, aki szívességet tett
neki. Alexander véletlenül bukkant erre a kis információra. Az
istállóknál járt, amikor hallotta, amint a komornyik az egyik inas
jelenlétében – Georgianának a herceg unokaöccsével szembeni

fölényes viselkedése miatt – elég mérgesen és kendőzetlen stílusban
épp a munkaadója származását taglalta.
Elképesztő, mennyi mindent megtudhat az ember, ha csendben
figyel. Némi gondolkodás után Alexander könnyen felismerte a
jeleket, amelyek arra utaltak, hogy Georgiana nem született arra a
szerepre, amelyet játszik. Például sokkal nagyobb utálatnak örvendett
a szolgák körében, mint más nemes hölgyek. Olyasvalakire
emlékeztetett, aki túlságosan erőlködve és nehézkesen beszél egy
idegen nyelvet.
Falkland vikomt bámult be az étkezőbe, majd bejött, és megállt
Dervishton széke mellett.
– Jó reggelt! Mi a reggeli?
Dervishton vigyorogva válaszolt:
– Körtét ne kérjen. MacLeannél van az utolsó, házigazdánk
legnagyobb bánatára.
Falkland az asztalfő felé nézett, és látta, amint Georgiana epret
pakol a herceg tányérjára, majd elfoglalja a helyét az asztal másik
végén.
– Az már majdhogynem bűn, ha ez a szépség ágyba bújik ezzel az
aszott vénemberrel.
– Ó, én biztos vagyok benne, hogy Georgiana évek óta nem járt
abban az ágyban – felelte szárazon Dervishton.
A vikomt kövér, gyermeki arca felderült.
– Hála istennek. Azt hiszem, a herceg a feleségénél egyébként is
többre becsüli a tubákosszelencéjét. Soha nem teszi le, és azt
mondják, még a párnája alá is beteszi éjszakára.
– Szegény Georgiana – motyogta Dervishton.
– Ne sajnálkozzon feleslegesen – mondta Alexander. – Georgiana
nem szenved. Ön éppen az egyik vigaszdíján ül. Roxburge
nyolcvanezer fontot fizetett ezért a házért.
Dervishton halkan füttyentett, Falkland arca pedig megrándult.
– Valamit legalább ő is nyert – mondta a vikomt, majd a tálalóra
nézett. – Jobb lesz, ha eszem valamit, mielőtt megérkeznek a

hölgyek. Tegnap későn értem le reggelizni, mert a nyakkendőmmel
bíbelődtem, és mire ideértem, már csak egyetlen tojás maradt.
Dervishton a vikomt nyakkendőjére nézett.
– Igen, látjuk, hogy ma inkább a tojások mellett döntött…
– Mi a baj a nyakkend… – nézett tátott szájjal az ajtó felé
Falkland, majd sietve megigazította kabátja hajtókáját, és lesimította
a mellényét.
Alexander követte a testes fiatalember pillantását, és látta, amint
Caitlyn, Ogilvie kisasszonnyal az oldalán, belép a szobába. Nagyon
csinosak voltak, és Alexander fogadott volna rá, hogy tudatában is
voltak ennek.
– Jóságos isten, olyan, mint… – krákogott Falkland elpirulva. –
Olyan, mint egy angyal. Egy igazi angyal! – mondta, és elkerekedett
szemmel csodálta Caitlynt.
– Lazítson, maga bolond – morogta Dervishton. –
Mindannyiunkat zavarba hoz – folytatta, majd mélyen meghajolt. –
Jó reggelt! Remélem, jól aludtak.
– Igen, én mindenképpen – mondta Miss Ogilvie.
– Én is. Majdnem tízig aludtam – tette hozzá Miss Hurst a maga
dallamos, mély hangján.
Falkland láthatóan beleremegett, Alexander pedig csak annyit
tehetett, hogy nem szidta össze a bolondos fiatalembert. Az ifjú
hölgyek elbűvölőek voltak, és Dervishton Caitlynre vetett
pillantásából ítélve, ő sem volt jobb állapotban, mint Falkland.
Jóisten, rajta kívül minden férfi őrülten beleszeret ebbe a csitribe?
Átkozottul idegesítő helyzet.
Falkland fürgén előrehajolt.
– Miss Hurst, odakísérhetem az asztalhoz, és…
– Meg ne próbálja – karolt Caitlynbe Dervishton. – Miss Hurstnek
biztos kézre van szüksége.
Falkland megmerevedett.
– Nekem is biztos a kezem, és én is tudok…

– Az isten szerelmére! – csattant fel Alexander a következő
pillanatban. – Hagyják már békén! Össze tudja szedni egyedül is azt
az átkozott reggelit.
Falkland elvörösödött.
– Én csak…
– Kolbász! – nézett a férfi mellett Caitlyn a tálalóasztalra. – Már
csak egy maradt, és én mindenképpen magamnak szeretném. Ha
megbocsát egy pillanatra, kérem – folytatta Caitlyn, majd kihúzta a
karját Dervishtonéból, megkerülte, és a férfiakról tudomást sem
véve, elkezdte megpakolni a tányérját.
– Elnézést kérek! – sietett Falkland Caitlyn után.
Miss Ogilvie kuncogva követte a férfit.
Dervishton visszaült a helyére.
– Nahát! Még sosem utasítottak vissza egy adag kolbász miatt.
Alexandernek el kellett rejtenie mosolyát. Bosszankodhatott
volna, de humorérzéke erősebb volt. Nézte, ahogy Caitlyn élénken
cseveg Falklanddal a gazdag kínálatról, miközben telerakja a férfi
által kötelességtudóan tartott tányért. Előző este Caitlyn ugyanilyen
lelkes volt a vacsora miatt, reakciói közvetlenek és eredetiek voltak.
Előző kapcsolatuk annyira gyors, annyira heves volt, hogy nem nyílt
alkalma megtudni, hogy a lány mit szeret és mit nem. Nem mintha
számítana, mondta magának, elhessegetve valami halvány rossz
érzést. Ismeri a lány jellemét, és ez minden, amit tudnia kell.
– Falkland bolond – törte meg a csendet Dervishton. – Errefelé
kíséri a bájos Miss Hurstöt? Én az asztal másik oldalára ültetném, az
ellenlábasoktól messzire.
Alexander nézte, ahogy a keskeny arcú vikomt nem messzire tőle,
az asztal túloldalára ülteti Caitlynt. A lány kuncogva nevetett
valamin, a vikomt pedig olyan csodálattal nézte, amitől
Alexandernek hányingere támadt.
Amikor Alexander Dervishtonhoz fordult, azt látta, hogy a
fiatalember tekintete is Caitlynre tapad.
– Nézze csak – motyogta a fiatalember. – Ennek örülni fog, nézze.

– Mit nézzek?
Dervishtont szinte hipnotizálta a látvány, így nem is válaszolt.
Alexander motyogva káromkodott egyet, majd Caitlyn felé
fordult. A reggeli nap fénye megvilágította a lányt, végigsimított
halvány bőrén, beragyogta szőke haját. Hosszú, sűrű szempillái
beárnyékolták barna szemét, amitől tekintete még sötétebben izzott.
Olyan üdének és kedvesnek látszott, pont olyannak, mint amilyennek
Alexander várta.
Alexander bosszankodva megrántotta a vállát.
– Nos?
– Ön elég türelmetlen típus, ugyebár – villantotta rá a tekintetét
Dervishton, majd újra Caitlyn felé fordult. – Várjon egy pillanatot, és
meglátja.
Alexander összevonta a szemöldökét, miközben Caitlyn a tányérja
fölé hajolt, behunyta a szemét, és igazi gyönyör kifejezése ült ki az
arcára. Olyan volt, mint egy szerelmes, érzéki vágyakozás.
Alexandernek hirtelen elszorult a torka, és hatalmasat dobbant a
szíve.
– Mi az ördögöt művel?
– Azt hiszem, egy falat sonkát ízlelget – felelte Dervishton,
szokatlanul mély hangon.
Alexander biztos volt benne, hogy az ő hangja is megváltozott,
miközben nézte, ahogyan Caitlyn a reggelijét élvezi.
A lány mosolyogva felemelte a villáját… és megnyalta a száját.
– Jóisten – suttogta Dervishton rekedten.
Alexander testét elöntötte a forróság, és egy őrült pillanatig arra
gondolt, hogy akarja ezt a pillantást – magának akarja, birtokolni
akarja, azt akarja, hogy csak rá irányuljon ez a pillantás, senki másra.
Caitlyn egy falat sonkát szúrt a villájára, és az ajkához emelte.
Ha korábban azt gondolta, hogy a lány arckifejezése csupán
elragadtatott, akkor tévedett. A lány égbekiáltóan érzéki
arckifejezése most már leírhatatlan volt.
– Még soha nem evett?

– Azt hiszem – felelte csendesen Dervishton –, azt élvezi, hogy
ilyen különlegesen ízletes ételt ehet.
– Sonkás tojást?
– Egy kis snidlinggel, vajjal és egy parányi kakukkfűvel.
Roxburge-nek kiváló a konyhája. Ritkán lehet részem… – Caitlyn
egy villányi tojást csúsztatott az ajkai közé. – A mindenit! – sóhajtott
Dervishton, amint Caitlyn behunyta a szemét, majd nedvesen
csillogó ajkai lassan mozogni kezdtek.
A mindenit! Valóban. A lánynak van tehetsége ahhoz, hogy
magára vonja a figyelmet. De ez azért már sok! Alexander látta,
ahogy a jelen lévő összes férfi Caitlyn táplálkozását bámulja – még
Roxburge halvány arcán is úrrá lett a mohóság.
Alexander szinte a fogát csikorgatta. Majd előrehajolt, és tisztán,
hangosan megszólalt:
– Miss Hurst, még sosem láttam hölgyet ilyen élvezettel enni.
Caitlyn letette a villáját.
– Kétlem, hogy jobban élvezném az előttem lévő ételt, mint bárki
más – felelte, majd az épp helyet foglaló Ogilvie kisasszony felé
fordult. – Nem gondolod, hogy igazam van, Sally?
– Ó, mindnyájunknak megvan a maga gyengesége – válaszolta
kurtán Ogilvie kisasszony. – Nálam jobban például senki sem szereti
a csokoládétortát.
Caithness grófja elmosolyodott mellette.
– Én pedig odavagyok a szarvasgombáért.
– Ne hagyja, hogy MacLean gúnyt űzzön magából – tette hozzá
Dervishton huncut pillantással. – Majdnem ölre ment a
házigazdánkkal az utolsó körte miatt.
– Volt körte? – pislogott Caitlyn, majd előrehajolt, és hosszú,
vágyakozó pillantással nézte Alexander tányérját.
Alexander összeszorította a fogát, mintha belefúródott volna az
irigység kellemetlen fullánkja. Jóisten! Egy átkozott körtére vagyok
féltékeny! A nevetséges gondolat még inkább felbosszantotta. Ádáz
elhatározással megszólalt:

– Igen, nálam van az utolsó körte. – Azzal levágott egy darabot, és
látványosan bekapta. – Hm. Fahéjas. Kitűnő.
Caitlyn hunyorítva nézte, ajkát összeszorította, amitől a körte még
jobban ízlett Alexandernek.
Georgiana éles hangja törte meg a pillanat varázsát.
– Lord Dervishton, ön azt mondta tegnap este, hogy szívesen
lovagolna ma délután.
Dervishton bólintott, majd újra Caitlynt nézte.
– Elég hűvös, szeles ma az idő, de előkészíttetem a lovakat –
mondta Georgiana, és lágy pillantással nézett Alexanderre. – Úgy
emlékszem, ön kedvtelésből nem lovagol.
Alexander vállat vont.
– Lóháton járom be a birtokaimat. Alapvetően nem tekintem a
lovaglást kellemes kikapcsolódásnak.
Lady Kinloss, aki Georgiana balján ült, tapsikolva lelkendezett.
– Igazán kellemes lenne egy kis lovaglás! Még akkor is, ha
őméltósága és még néhányan – itt Alexanderre nézett – nem is
rajonganak túlzottan érte, biztos vagyok benne, hogy mi, többiek
nagyon élveznénk. Még talán a Snaidet is megnézhetnénk.
Miss Ogilvie felpillantott a Caithness-szel folytatott halk
beszélgetéséből.
– A Snaidet? Az egy kastély?
– Ugyan! – felelte vihorászva Lady Kinloss. – A Snaid
tulajdonképpen a helyiek által Inversnaidnek nevezett aprócska falu.
Van ott egy kivételesen jó konyhájú fogadó is, és hihetetlenül szép a
panoráma. A közelben magasodik egy szép kis hegy is, a Ben. Ma
délután ellovagolhatnánk arra, teázhatnánk, és még időben haza is
érnénk, hogy el tudjunk készülni vacsorára.
– Miss Hurst, ön lovagol? – kérdezte Dervishton.
– Valamennyire. Londonban tanultam, amikor… – Alexanderre
pillantott, de ahogy elkapta a férfi hirtelen ráemelt tekintetét, elpirult.
– Természetesen tudok lovagolni.

Alexander felvonta a szemöldökét, és jót mulatott a lány
pirulásán. Tudta, hogy amíg a lány a parkbéli lovaglásaikról beszél,
az azt követő csókolózásokra gondol. Ahogy ő is.
Örült neki, hogy a lányt még mindig felkavarják azok a pillanatok,
így hagyta, hogy a tekintete végigpásztázza a lány ajkát.
– Miss Hurst kiváló… lovas.
Caitlyn elpirult, és igyekezett elkerülni a férfi tekintetét.
– Köszönöm, Lord MacLean, de nem nevezném kiváló lovasnak
magamat.
– Ó, ugyan már. Ne legyen már olyan szerény a tehetségét
illetően.
Minden szem Caitlynre tapadt. A lány hűvös pillantást küldött a
férfi felé.
– Nos, tudok lovagolni, de nem ismerem őméltósága lovait, és…
– Természetes, hogy aggódik amiatt, hogy esetleg nem lesz önnek
megfelelő ló – felelt vontatott hangon Alexander. – Mivel láttam,
hogy lovagol, teljesen megértem az aggodalmát.
– Önök már lovagoltak együtt? – vonta fel a szemöldökét
Dervishton.
– Engem ért a megtiszteltetés, hogy taníthattam Miss Hurstöt
lovagolni, amikor az előző szezont Londonban töltötte.
Egy időre abbamaradt a beszélgetés.
Caitlyn ennél jobban már nem pirulhatott volna el.
– Szerencsére azóta alkalmam nyílt további oktatásban részesülni.
Alexander jókedve oda lett. Mi az ördögre akar célozni ezzel? A
lovaglásról beszél, vagy a csókolózásról? Az ördögbe, az elmúlt
három hónapban teljesen eltűnt vidéken! Lehet, hogy valami vidéki
bugris vette a bátorságot, hogy megérintse?
Alexandernek felforrt a vére a gondolattól, hogy Caitlyn
csodálatos, rózsaszín lénye egy durva férfikézbe került.
– Méltóságos asszonyom – szólalt meg Miss Ogilvie –, attól
tartok, az én lovaglótudományom elég csekély. Szelíd lóra lesz
szükségem.

Georgiana jól mulatott ezen az egyszerű őszinteségen.
– Ne aggódjon, Miss Ogilvie. Tartok az istállóimban számtalan
kisebb, szelídebb lovat is, éppen ebből a célból.
– Köszönöm szépen, méltóságos asszonyom – sóhajtott fel
megkönnyebbülve Miss Ogilvie.
– Szívesen – felelte Georgiana, és a szeme sarkából Alexanderre
pillantott, majd hanyagul megjegyezte: – Amíg önök lovagolnak, én
maradok, és a leveleimmel foglalkozom. Azzal is lehet kellemesen
tölteni a délutánt.
Alexander azt kívánta, Georgiana bárcsak finomabban
próbálkozott volna, bár rájött, hogy valószínűleg nem lett volna
képes rá. Hogy érdektelenségét mutassa, visszafordult a tányérjához,
ám ahogy felemelte a villáját, észrevette, hogy a körte eltűnt.
Caitlyn éppen az utolsó falatot emelte a szájához az asztal
túloldalán. Az a kis fruska ellopta a körtét a tányérjáról!
A lány mosolyogva kapta be a körtét, és szemmel látható
élvezettel rágni kezdte. A szeme pajkosan csillogott, mire a férfi
szája sarkában is felbukkant egy kis mosoly, amit aztán azonnal le is
törölt az ábrázatáról.
Egy pillanatra majdnem elfelejtette, miért is van itt a lány. Az
ördögbe, vigyáznia kell, nehogy őt is ugyanúgy elbűvölje, mint a
jelen lévő férfiak többségét. Dervishtonhoz fordult.
– Északi szél fúj. Hideg lovaglásban lesz részük ma délután.
Dervishton Caitlynre nézett.
– Azt sem bánom, ha havazik; a világért sem hagynám ki ezt a
lovaglást.
Alexandert elöntötte a düh, és irigykedve nézte a fiatalembert.
Pontosan tudta, mi fog történni: Dervishton és Falkland az egész
Snaidig tartó lovaglást azzal fogják tölteni, hogy kiüssék egymást a
nyeregből, ami végtelenül legyezgeti majd Caitlyn Hurst hiúságát.
Kár, hogy nem lesz ott. Ha van valaki, aki ezt a két fafejű fiatalt
nyeregben tudja tartani, az ő.

Hm… talán mégis el kellene mennie. Mindent végiggondolt,
hogyan tudná a végsőkig kínozni a lányt a lovaglás alatt, amikor a
legkönnyebb magánbeszélgetéseket folytatni. Nem is szólva arról,
hogy ő tisztában van a lány igazi lovaglótudományával, ami nem a
legjobb. Egy dolog a Hyde Park sima ösvényein, és egész más egy
ismeretlen vidék keskeny ösvényein lovagolni.
– Azt hiszem, én is elmegyek erre a lovaglásra.
Georgiana felkapta a fejét, és kemény kék tekintetével úgy nézett
a férfira, hogy Alexander attól tartott, menten kibuggyan belőle
valami neveletlen tapintatlanság. Egy pillanat múlva Georgiana
összeszedte magát, és bizonytalanul felnevetett.
– Alexander, igazán! Sosem gondoltam volna, hogy ön is
csatlakozik egy ilyen halandóknak való időtöltéshez.
– Úgy döntöttem – vonta meg a vállát Alexander –, hogy átadom
magam a friss levegőnek.
Georgiana arcán a nemtetszés jelei váltak láthatóvá.
– Mivel ön nem lesz itt… Lord Dervishton, talán ön lesz olyan
kedves, és itt marad velem. Nagyon örülnék a társaságának.
Lord Dervishton csalódottnak tűnt, de gyorsan elrejtette érzéseit.
– Természetesen, méltóságos asszonyom. Részemről a szerencse.
Caitlynt némi elégedettség töltötte el, ahogy a hercegné
Alexanderre nézett. Muiren információi a hercegnéről és MacLeanről
nyilvánvalóan igazak. Caitlyn a hercegre nézett, aki boldogan
fényesítgette a tubákosszelencéjét. Mivel a herceg nem tűnt
bosszúsnak, talán neki sem kell annak lennie. Ráadásul ő nem is tart
igényt MacLeanre.
Persze, ha MacLean az ő férje lenne, nem lenne a híve ilyen
képtelenségeknek. Ha férjhez megy, el fogja érni, hogy a férje
tisztelje a kapcsolatukat és őt is, ahogy ezt a szüleinél látta.
Ahogy eszébe jutott az édesanyja, Caitlyn elgondolkodott. Máris
hagyta, hogy MacLean ugyanarra az útra csábítsa, ami a korábbi bajt
is okozta – az ó-igen-én-megtehetem-és-maga-nem-tud-megállítani

útra, ami ismét meggondolatlansághoz vezetett. A férfi évődése miatt
elhallgatta a lovaglásbéli járatlanságát, ráadásul azzal kérkedett, hogy
most már jobban tud lovagolni, ami ugyebár égbekiáltó hazugság.
Egyszerűen nem adhat lehetőséget a férfinak, hogy civakodni
kezdjen vele.
Volt valami felettébb sértő abban, ahogy a férfi ránézett, mintha
magától értetődőnek tartaná a lány magatartásbeli hiányosságát.
Pillantásának ereje olyan meggondolatlan viselkedésre sarkallta, mint
például a férfi körtéjének ellopása. Az a felfuvalkodott hólyag olyan
leereszkedően bánt vele, hogy vissza kellett vágnia. Szerencsére csak
Caithness grófja volt a lopás szemtanúja, aki csak vigyorgott, majd
újra a saját reggelijére koncentrált.
Caitlyn rájött, hogy Miss Ogilvie miért tartja érdekes férfinak
Caithness grófját. Rendíthetetlen nyugalmat árasztott. Caitlyn
azonban az ilyen férfiakat nem találta érdekesnek, hanem
változatlanul a titokzatos, kevésbé kiszámíthatóakhoz vonzódott.
A szeme sarkából figyelte MacLeant, és azt kívánta, bárcsak ne
lenne ennyire jóképű. Úgy nézett ki, mint egy regényhős, bár a
cselekedetei nem voltak regényhőshöz méltóak. Azon gondolkodott,
vajon mik lehetnek a szándékai. Nyilvánvalóan zavarba akarja hozni
őt, de vajon miért? Mit akar elérni?
Lovaglás közben talán sikerül kiderítenie. Meg fogja találni a
módját, hogy négyszemközt beszélhessen vele, és aztán…
A hercegné előrehajolt, hogy halkan mondjon valamit dőlt,
hogyan tudná a végsőkig kínozni a lányt a lovaglás alatt, amikor a
legkönnyebb magánbeszélgetéseket folytatni. Nem is szólva arról,
hogy ő tisztában van a lány igazi lovaglótudományával, ami nem a
legjobb. Egy dolog a Hyde Park sima ösvényein, és egész más egy
ismeretlen vidék keskeny ösvényein lovagolni.
– Azt hiszem, én is elmegyek erre a lovaglásra.
Georgiana felkapta a fejét, és kemény kék tekintetével úgy nézett
a férfira, hogy Alexander attól tartott, menten kibuggyan belőle

valami neveletlen tapintatlanság. Egy pillanat múlva Georgiana
összeszedte magát, és bizonytalanul felnevetett.
– Alexander, igazán! Sosem gondoltam volna, hogy ön is
csatlakozik egy ilyen halandóknak való időtöltéshez.
– Úgy döntöttem – vonta meg a vállát Alexander –, hogy átadom
magam a friss levegőnek
Georgiana arcán a nemtetszés jelei váltak láthatóvá.
– Mivel ön nem lesz itt… Lord Dervishton, talán ön lesz olyan
kedves, és itt marad velem. Nagyon örülnék a társaságának.
Lord Dervishton csalódottnak tűnt, de gyorsan elrejtette érzéseit.
– Természetesen, méltóságos asszonyom. Részemről a szerencse.
Caitlynt némi elégedettség töltötte el, ahogy a hercegné
Alexanderre nézett. Muiren információi a hercegnéről és MacLeanről
nyilvánvalóan igazak. Caitlyn a hercegre nézett, aki boldogan
fényesítgette a tubákosszelencéjét. Mivel a herceg nem tűnt
bosszúsnak, talán neki sem kell annak lennie. Ráadásul ő nem is tart
igényt MacLeanre.
Persze, ha MacLean az ő férje lenne, nem lenne a híve ilyen
képtelenségeknek. Ha férjhez megy, el fogja érni, hogy a férje
tisztelje a kapcsolatukat és őt is, ahogy ezt a szüleinél látta.
Ahogy eszébe jutott az édesanyja, Caitlyn elgondolkodott. Máris
hagyta, hogy MacLean ugyanarra az útra csábítsa, ami a korábbi bajt
is okozta – az ó-igen-én-megtehetem-és-maga-nem-tud-megállítani
útra, ami ismét meggondolatlansághoz vezetett. A férfi évődése miatt
elhallgatta a lovaglásbéli járatlanságát, ráadásul azzal kérkedett, hogy
most már jobban tud lovagolni, ami ugyebár égbekiáltó hazugság.
Egyszerűen nem adhat lehetőséget a férfinak, hogy civakodni
kezdjen vele.
Volt valami felettébb sértő abban, ahogy a férfi ránézett, mintha
magától értetődőnek tartaná a lány magatartásbeli hiányosságát.
Pillantásának ereje olyan meggondolatlan viselkedésre sarkallta, mint
például a férfi körtéjének ellopása. Az a felfuvalkodott hólyag olyan
leereszkedően bánt vele, hogy vissza kellett vágnia. Szerencsére csak

Caithness grófja volt a lopás szemtanúja, aki csak vigyorgott, majd
újra a saját reggelijére koncentrált.
Caitlyn rájött, hogy Miss Ogilvie miért tartja érdekes férfinak
Caithness grófját. Rendíthetetlen nyugalmat árasztott. Caitlyn
azonban az ilyen férfiakat nem találta érdekesnek, hanem
változatlanul a titokzatos, kevésbé kiszámíthatóakhoz vonzódott.
A szeme sarkából figyelte MacLeant, és azt kívánta, bárcsak ne
lenne ennyire jóképű. Úgy nézett ki, mint egy regényhős, bár a
cselekedetei nem voltak regényhőshöz méltóak. Azon gondolkodott,
vajon mik lehetnek a szándékai. Nyilvánvalóan zavarba akarja hozni
őt, de vajon miért? Mit akar elérni?
Lovaglás közben talán sikerül kiderítenie. Meg fogja találni a
módját, hogy négyszemközt beszélhessen vele, és aztán…
A hercegné előrehajolt, hogy halkan mondjon valamit
MacLeannek. A férfi hallgatta, majd vállat vonva elfordult tőle. A
hercegné mérgesnek tűnt, MacLean viszont csak unottnak.
Halvány öröm futott át Caitlyn szívén.
Sally áthajolt az asztalon.
– Caitlyn, lovaglás helyett én talán itt maradok, és megnézem a
festményeket – mondta, majd a herceg felé pillantott, és suttogva
folytatta: – Megszámolom, hánynak volt ilyen szerencsétlen
Roxburge-álla.
– Nem, nem! Lovagolnod kell! – felelte Caitlyn nevetve.
– Ó, igen – szólt közbe Lord Falkland. – Nem szabad kihagynia a
látványt. Kilométereken keresztül nincs semmi hozzá fogható.
– Ha úgy gondolják, akkor mennem kell… – felelte Sally
bizonytalanul.
– Majd a leglassúbb, legkövérebb lovakat kérjük – bólintott
Caitlyn –, és mindketten rendben leszünk. Ha van pónijuk is, azokkal
megyünk.
Sally felnevetett.
– Nekem kiválóan megfelel egy póni, de neked biztosan nem, bár
tényleg nagyon kedves vagy, hogy felajánlottad.

Caitlyn elengedte a füle mellett a kijelentést, és örült, amikor a
hercegné felállt. Mivel mindnyájan befejezték a reggelit, Lady
Kinloss azt javasolta, hogy egy óra múlva találkozzanak az
előcsarnokban. Mindenki egyetértett, és a szobáikba indultak, hogy
felvegyék a lovaglóöltözéküket. Caitlyn Dervishton és Falkland
kíséretében hagyta el a helyiséget, míg Alexander a helyén maradt,
és sötét tekintettel nézett Caitlyn után.
Georgiana figyelte, amint Miss Hurst, aki a férfiak figyelmének
kizárólagos célpontja lett, két partiképes fiatalemberrel a karján
távozik. Milyen szánalmas. A férfiak annyira gyengék, túlságosan
könnyedén hagyják magukat egy fiatal szépség által megtéveszteni.
A tudat, hogy mindannyian bolondok, nem csökkentette a
fájdalmát. Georgiana nem volt hozzászokva, hogy a férfiak
figyelmének akár egyetlen morzsácskáján is osztozkodnia kelljen
valakivel. Az még elfogadható, hogy Caithness grófja Miss Ogilvie-t
tünteti ki a figyelmével, hiszen mindenki tudja, éppen jóravaló
feleséget keres magának. Az viszont nagyon is bosszantotta, hogy
egy olyan jóképű, kifinomult úriember, mint Lord Dervishton, olyan
sápkóros, egyszerű lánynak csapja a szelet, mint Miss Hurst. Ám
ennél is jobban zavarta MacLean tekintete, amellyel a lány minden
mozdulatát követte, ahogy zöld szemével figyelte… méregette… sőt,
érdeklődve nézte.
Lady Kinloss felkapott egy szalvétát, és belecsomagolt egy szelet
sonkát.
– Puszedli imádja a sonkát. Bár nem adhatok neki túl sokat, mert
rosszul lesz tőle. Olyan érzékeny a gyomra! Sosem panaszkodik, de
pontosan meg tudom mondani, mikor…
– Diane, ha nem bánja, magunkra hagyna minket Lord
MacLeannel pár percre? Meg kell kérdeznem a véleményét arról a
néhány szürkéről, amelyeket nemrég szereztem be. Az egyik
lesántult, és nem tudom, megtartsam-e vagy elaltassam.
Diane idegesen vihogva ugrott fel.
– Ó! Természetesen!

Georgiana megvárta, amíg Diane eltűnik az ajtó mögött, majd
közelebb lépett Alexanderhez, aki még mindig az ajtót nézte, mintha
elmerült volna a gondolataiban.
A férfi mögötti székre ülve, Georgiana követte tekintetével a
férfiét, aki az előcsarnokban Lord Dervishtonnal komoly beszélgetést
folytató Miss Hurstöt bámulta. Georgiana ajka legörbült. A buta
kislány nem ismerte Dervishton állhatatlan természetét, Georgiana
számára viszont hasznos volt MacLean féltékenységének
felébresztésében. Dervishton elég vonzó, de semmi sincs benne a
Georgiana előtt ülő férfi hamisítatlanul férfias erejéből és
érzékiségéből.
Georgiana lesütött szeme sarkából figyelte MacLeant, és valami
kellemetlenül fájdalmas vágyakozás remegtette meg a szívét. A
társaság legtöbb tagja számára ő Roxburge hercegnéje, a legszebb és
leggazdagabb nő egész Skóciában, és talán még Angliában is. Csak ő
és öreg férje tudták, hogy amikor a herceg először meglátta őt, akkor
még csak tizennégy éves volt, és egy szövődében dolgozott,
rongyokban, piszkosan és mezítláb, egy kurtizán törvénytelen
gyermekeként.
Roxburge megcsömörlött főrend volt, megfáradva az élettől és a
város szeszélyességétől. Az idők folyamán a jól értesültek
félkegyelműnek bélyegezték, mert kicsit selypített, és azonnal
elpirult, ha valaki csak ránézett. Ám Roxburge nem volt bolond, és
mélyen tisztelte, nagyra értékelte a szépséget, annak bármilyen
megnyilvánulását – akár egy mezítlábas, rongyokba öltözött lányban
is.
Még aznap magához vette Georgianát, és amilyen hamar lehetett,
szerzett neki egy hamis születési anyakönyvi kivonatot, és feleségül
vette. Így „született meg” Roxburge hercegnéje. Az első két évben a
herceg a legészakabbra lévő birtokain rejtegette a lányt, ahol
mosdatták, tanították, csiszolták, amíg végül már majdnem
elfelejtette, honnan származik. A házasságuk nélkülözött minden
szenvedélyt, hisz egyikőjük sem szerette a másikat. Egyszerű,

kényelmi frigy volt az övék. Roxburge szerzett egy fiatal és
gyönyörű feleséget, akit irigyeltek is tőle sokan a főrendek között.
Georgiana pedig címet kapott és tetemes havi járandóságot. Az
egészséges, bal könyökén a családi anyajeggyel születő, jóképű fiú
pedig szentesítette az üzletet.
Amikor eljött az ideje, a herceg bemutatta kedves feleségét a
londoni társaságnak, amely, a várakozásának megfelelően, egy
csapásra behódolt Georgianának. Amikor valaki Georgiana
származásáról érdeklődött – és néhányan megtették –, akkor a herceg
elmesélte, hogy a felesége egy ősrégi, gazdag, észak-skóciai nemesi
családból származik, és egyenes ági rokonságban áll a tragikus véget
ért gyönyörű Máriával, Skócia királynőjével.
Georgiana a társaság összes ingoványos területén szilárd léptekkel
haladt végig, szépségét és a kíváncsiskodók távoltartására
kifejlesztett fölényes viselkedését is üdvösnek tartották. Ez a
fondorlatos kombináció sokkal több ajtót nyitott meg előtte, mint
amennyit férje származása és pénze valaha is képes lett volna.
Gyorsan rájött ennek az előnyére, és arra is, hogyan válasszon
magának okosan szeretőket, kialakított egy diszkrét hírnevet, és csak
a legkülönb férfiak közül választott. Így élt, és hamarosan a társaság
egyik meghatározó egyénisége lett.
Mindene megvolt, amit akart, sőt még annál is több, és ő élvezte
is. De később valahogy kezdte azt érezni, mindez nem az igazi.
Szépsége halványulni látszott, a férjéből pedig egy totyogó vén
bolond lett, aki a szolgálólányokat nézegette, és tátott szájjal elaludt
az asztalnál.
Georgianán nyugtalan idegesség lett úrrá, többre vágyott,
valamire, amiben még soha nem volt része – az igaz szerelemre.
Nem lehetett biztos benne, de úgy hitte, Alexander MacLeanben,
ebben a titokzatos, őrjítőén jóképű és átkozottul meghatározhatatlan
skót nemesben végre megtalálta-, egy fekete hajú és még feketébb
lelkű, sötétzöld szemű férfiban, akinek a tekintete mögött igazi
szenvedély és hideg szívtelenség keveréke rejtőzött.

Mintha értené az asszony gondolatait, Alexander elfordította
tekintetét az előcsarnok történéseiről, és Georgiana felé fordult.
– Igen?
A hangjában csak unalom érződött. A férfi érdektelenségétől
máris megbántott Georgianában feltámadt az élet.
– Miss Hurstöt és hódolóját nézed? Vagy azt kívánod, bárcsak te
lennél ott?
MacLean szeme összeszűkült, tekintete jéghideg volt.
– Mennyire más vagy, MacLean. Sosem gondoltam volna rólad,
hogy iskolás lányok érdekelnek. Azt hittem, Humbolt esete jó lecke
volt.
– Mi a baj, Georgiana – húzódott hideg mosolyra Alexander szája
féltékeny vagy, amiért Dervishton nem a te oltárodnál imádkozik?
A férfi hideg tekintetétől lehűtve, Georgiana inkább lenyelte
válaszát.
Alexander tekintete máris visszatért az előcsarnokba. Odakint
Caitlyn Hurstöt látta, aki határozottan elbűvölő volt, ahogy
Dervishtonon nevetett. A lány ruhája megtévesztően egyszerű volt,
és rögtön látszott rajta, hogy a legújabb divat szerint készült. Honnan
a csudából vannak ilyen ruhái?
Georgiana az asztalon dobolt az ujjaival.
– MacLean, azt mondtad, megleckézteted Caitlyn Hurstöt.
A férfi unottan nézett rá.
– Bármit teszek vagy nem teszek, az nem a te dolgod.
– De az, ha nekem kellett dolgoznom azon, hogy meghívjam ezt a
lányt az én házamba, aztán azt kell látnom, hogy semmi egyéb nem
történik, csak téged is ugyanúgy levesz a lábadról, mint a többi férfit.
Belehabarodtál! Ismerd be!
A férfi szeme lángolt, szája elfehéredett a dühtől. Odakint egy
szélroham csapódott a háznak, a napot hirtelen gomolygó felhők
takarták el.
Georgiana megremegett, feltámadt benne a félelem. Egy ilyen
férfit birtokolni… Hogyan is engedhette el? Olyan pompás, olyan

hihetetlenül férfias, szinte feloldódott az erejében. Megérintette
Alexander karját, és közelebb hajolt, kék ruhájának kivágása
kihívóan mély volt.
– Alexander, kérlek… Nem akartalak feldühíteni. Csak kíváncsi
vagyok, mi a terved. És jogom van megtudni, hiszen én hívtam meg
őt ide.
A férfi hosszan nézte a nőt. Odakint lassan elült a szél; a felhők
eloszlottak, bár nem tűntek el.
– Csak játszom vele. Ó sem egy pillanat alatt tette tönkre a
fivéremet, egy darabig szembe kellett néznie a sorsával. Én is ezt
akarom tenni vele. Tudja, hogy tervezek valamit, de azt nem tudja,
hogy mit. Kíváncsi és nyugtalan, látom az arcán – mondta a férfi
halvány mosollyal az ajkán. – Ha eljön az ideje, megtudja majd, mi
vár rá. Addig elég, ha csak tipródik.
Georgiana megkönnyebbült.
– Kínozod őt! Kezdtem aggódni, hogy te is megadtad magad, mint
az a bolond Falkland meg a többiek. De hogy fogod megbüntetni,
amikor folyton körülveszik a csodálói? Valami fondorlatra lesz
szükséged.
– Akkor úgy lesz – állt fel Alexander, arra kényszerítve
Georgianát, hogy levegye róla a kezét. – Most azt akarom, hogy
bizonytalanságban égjen. El fogom kapni előbb-utóbb, és ő már
kezdi sejteni. Egyelőre ennyit kell tudnod.
Georgiana ellenkezni akart, de a férfi éles pillantással megelőzte.
– Át kell öltöznöm a lovagláshoz.
Tehát ez minden, ami neki jut. Georgiana is felállt.
– Természetesen. Tájékoztatom a szolgákat, hány hátaslóra lesz
szükség. És, Alexander?
– Igen?
– Ha visszatértetek, szeretném megtudni, hogy mentek a dolgok –
mondta, majd visszatartotta a lélegzetét. Kockáztatott, olyasmit kért,
ráadásul olyan hangsúllyal, amiből egyértelműen kiderült, hogy a
férfi válasza csak igen lehet.

Az asszony megkönnyebbülésére Alexander csak egy
vállrándítással válaszolt.
– Megállok majd a lakosztályodnál, ha visszatértem.
Az asszony szíve repesett az örömtől. Ha a férfi visszatér, a
beszélgetésnél többre is rá fogja bírni. Sikerült elrejtenie diadalittas
örömét.
– Akkor majd beszélünk.
A férfi meghajolt, majd azzal a nyers kecsességgel távozott, amibe
Georgiana beleremegett. Addig nézett a férfi után, amíg az eltűnt a
lépcsőkön felfelé, aztán az ablak felé fordult, és kinézett. A
viharfelhők még mindig a látóhatár szélén gyülekeztek, és még
mindig esőszag érződött.
Borzongva megdörzsölte a karját. Alexander MacLean igazi
kihívás: édes, élvezetes és nehéz kihívás. Ő pedig nem egy átlagos
társaságbéli hölgy, hanem annál sokkal, de sokkal több. És ő, talán
mindenkitől különbözve, nem ismerte azt a szót, hogy feladni. Meg
fogja találni a módját, hogy megszerezze a férfit. Így vagy úgy, de
végül az övé lesz.
Állát felvetve ő is elhagyta az étkezőt.
Ötödik fejezet
Ha valami gondotok van, lángok, ne tegyetek úgy, mintha nem lenne.

Amint hátat fordítotok neki, mögétek kerül, és az ülepetekbe mar.

ÉJSZAKÁN.

Egy óra múlva Caitlyn két kézzel kapaszkodott a lova hátán, és
azon gondolkodott, hogy kerülhetett ilyen kínos helyzetbe.
Valójában pontosan tudta, hogyan: annak a közel két méter
magas, önelégülten mosolygó férfinak köszönhette, aki egy fekete
csődörön ült másfél méterre tőle, és minden alkalommal felnevetett,
amikor Caitlyn lova – egy ágaskodó pej kanca, aki éppolyan
csökönyös volt, mint ő – úgy döntött, megijed valami képzelt
veszélytől. Eddig Caitlyn még tartotta magát, de pusztán csak
akaraterőből. A gyeplőt markolva irigykedve nézte Sallyt, aki
csinosan üldögélt egy alacsony, kövér kancán, amely a
poroszkáláson kívül semmi egyébre nem volt hajlandó. Ennek
következtében Sally alkalmi beszélgetésbe elegyedhet Lord
Caithness-szel, amikor csak kedve tartja, míg Caitlyn legfeljebb
mosolyogni tud majd Lord Falklandra, aki már abban a pillanatban
mellé szegődött, amikor a lány az előcsarnokba lépett. Caitlyn alig
mert megszólalni, mivel minden erejére és figyelmére szüksége volt
ahhoz, hogy meg tudja fékezni a lovát, ha csak egyetlen falevél is
megrezdült a fákon.
– Az ott egy nyúl? – kiáltott Falkland, és ostorával a távoli mező
felé mutatott.
Caitlyn lova – akit a lány egy ideje már csak Ördögnek hívott –
megijedt a hirtelen mozdulattól. Caitlyn görcsösen szorította térdével
a lovat, kissé összehúzta magát, és megrántotta a gyeplőt.
Amatőr mozdulat volt, ám kétségkívül hatásos. A ló foggal-
körömmel tiltakozott, de visszarántása meghozta a kívánt eredményt,
és elterelte ördög figyelmét Falkland ostoráról.
Az ördögbe, miért is nem mondtam meg a lovásznak, hogy nekem
is olyan nyugodt lovat adjon, mint Sallynek? – kérdezte magától
ezredszer. Ám pontosan tudta, miért nem: nem akart meghátrálni a
MacLean szeméből áradó kihívás elöl. A férfi hallótávolságban állt a
lovásztól, és úgy nézett, mint aki számít arra, hogy Caitlyn egy
megbízhatóbb lovat fog kérni, így magától értetődően ez lett volna az

utolsó dolog, amit Caitlyn tett volna. A büszkeségem egyszer még a
halálomat fogja okozni. Lehet, hogy épp ma.
Bosszús pillantást küldött MacLean felé. A férfi, szokás szerint,
nem törődött vele, és Lady Kinloss felé hajolt, hogy hallja, amit a
hölgy mond. MacLean oldalra fordította az arcát, Caitlyn pedig
megcsodálta határozott vonalú állát, érzéki ajka finom ívét, fekete
haját. Az arcbőre sokkal sötétebb volt, mint úriembereknél szokás. A
sápadt és divatos Lord Dervishton-hoz képest MacLean
civilizálatlannak és kicsit vadnak látszott, mintha skót ősei
csatamezőkről vagy kovácsműhelyekből, nem pedig ősi kastélyokból
származnának.
Mégis volt valami arisztokratikus vonás álla határozott vonalában,
méretes, szép metszésű orrában. Nem átlagos férfi ő, hanem nagy
erővel és komoly múlttal rendelkező ember. Olyan, aki tökéletesen
otthonosan mozog a legnagyobb, legdíszesebb házban, amit Caitlyn
valaha is látott, a hatalmas, fényesre csiszolt mahagónibútorok
között, és aki most egy szilaj, frissen betört fekete csődör hátán ül, és
aki mégis leginkább egy ősi felföldi harcosnak látszik.
Miközben a lovával foglalkozott, s a hátasa olyannyira
kezelhetetlennek tűnt, hogy Caitlyn a magáét inkább csak
„udvariatlannak” láthatta, még akkor is olyan elegancia volt a
viselkedésében, amit egyetlen másik férfi sem lett volna képes
felülmúlni.
Caitlyn lopva Falkland vikomt felé pillantott, aki arról a rengeteg
lóról fecsegett, amelyről korábban leesett. A fiatalember nagyon
divatos öltözéke magas ingnyakával és kabátja túlméretezett
gallérjával, fodros ingujjával és fényes csizmájával nyilvánvalóan és
kétségbeesetten elismerésért kiáltozott. Kár érte, gondolta Caitlyn, és
újra MacLeanre nézett. Ahogy a férfi is a lány felé fordult, mélyen
izzó zöld tekintete a lányéba fúródott.
Abban a pillanatban, amikor összekapcsolódott a tekintetük, a
lányt tetőtől talpig elöntötte a vágy. A férfi arcán ugyanez
tükröződött – puszta, forró vágy.

Caitlyn soha semmit nem akart ennél jobban. A férfi annyira közel
volt, és mégis, nem lehetett volna ennél nagyobb a köztük lévő
távolság. Kettejük ideje lejárt, és nem maradt más, csak a férfi dühe
és Caitlyn fájdalmasan mély vágyakozása.
Caitlyn kényszerítette magát, hogy másfelé nézzen, de végig
érezte a férfi jelenlétét. Amikor végre képes volt megszólalni, azt
mondta:
– Éhes vagyok.
Falkland először pislogott, de hamar válaszolt.
– Én is. Már két óra is eltelt a reggeli óta – tette hozzá, zsebórájára
pillantva.
– Szeretnék teázni – mondta Caitlyn. Ha megehetne annyi
teasüteményt, ahány kilót nyom, részben talán elégedett is lenne.
– Én is szívesen teáznék egyet – kapcsolódott be a beszélgetésbe
Sally, majd Caithnessre nézett. – És ön…
– Hihetetlenül ki vagyok tikkadva – felelte a férfi határozottan.
Ahogy Sally a fiatal grófra mosolygott, Caitlynbe belehasított a
fájdalom. Hirtelen nyugtalanság lett úrrá rajta, úgy érezte, bárcsak
elvágtathatna innen.
– Közel vagyunk Snaidhez? – fordult Lady Kinlosshoz.
Lady Kinloss nem tűnt valami boldognak, hogy félbeszakították a
MacLeannel folytatott bizalmas beszélgetését.
– Még vagy nyolc kilométer.
Jóságos isten, addig éhen halok.
– Gondolom, nincs rövidebb út.
Lady Kinloss összeszorította az ajkát, és a jobbra lévő sziklás
mező felé pillantott.
– Azt hiszem, a mezőn át tud kelni…
– Kitűnő! – felelte Caitlyn, és gyorsított.
– Várjon, maga őrült! – csattant fel MacLean, sötét tekintettel
vizsgálva a mezőt. – Erre tele van kövekkel, gödrökkel, buckákkal,
nyúlüregekkel, és legalább két kerítést is látok.

Caitlyn görcsösen markolta a gyeplőt. A kövek miatt nem
aggódott, és abban is biztos volt, hogy bármilyen nyúlüregen
könnyedén át tud jutni. De kerítések?
Lord Falkland buzgó pillantással nézte a lányt.
– Ha a rövidebb úton akar menni, én önnel tartok!
Alexander nézte, ahogy Caitlyn figyelmesen vizsgálja a mezőt,
miközben azon igyekszik, hogy irányítása alatt tudja tartani a lovát.
Lehetetlen, hogy a lány komolyan gondolja…
Káprázatos mosolyt küldött Falkland felé, amitől a fiatalember
elvörösödött.
– Ha nem bánja, a rövidebb úton mennék. Nem lesz olyan hosszú,
és…
– Nem – ugratott előre Alexander. – Nem megy.
– Miért nem? – kérdezte Caitlyn dühtől szikrázó szemmel.
– Ilyen durva terepen lovagolni, kerítéseken átugratni egy olyan
lóval, amelyet alig képes irányítani, hihetetlen esztelenség! Le fog
esni, és kitöri a nyakát.
Falkland összevonta a szemöldökét.
– Ha Miss Hurst arra akar menni, akkor hadd menjen.
– Átugratott valaha egyetlen kerítést is? – nézett a lányra
mérgesen Alexander.
Caitlyn felvetette az állát, és a férfi látta, hogy már teljesen
feldühítette a lányt.
– Hát persze – felelte.
Alexander elkomorodott.
Ez megőrült! Ilyesmiket hazudni arról, amit…
– Látja? Miss Hurst tudja, mit csinál – nézett Falkland mohón
Caitlynre. – Ha át akarja ugratni a kerítéseket, önnel tartok. Talán
meg is tudom mutatni a saját, kiváló technikámat, ha mondhatok
magamra ilyesmit.
Alexander felnevetett.
– Ahhoz, hogy megtanítsa Miss Hurstnek a technikáját, előbb
rendelkeznie kell vele.

– Miss Hurst, személyesen garantálom a biztonságát? –
makacsolta meg magát Falkland.
– Ne legyen bolond! – vágott vissza Alexander. – Ha a hölgy
leesik, akkor maga már átkozottul nem tud mit tenni.
– Falkland Miss Hurst alá vetheti magát, hogy a hölgy puhára
érkezzen – kuncogott Lady Kinloss, és ravasz pillantást küldött
Falkland felé. – Persze az is lehet, hogy épp ebben reménykedik.
A vikomt elvörösödött.
– Önök alábecsülik Miss Hurst képességeit – nézett Caitlynre
lágyan mosolyogva. – Én azonban nagyra értékelem őket.
Lady Kinloss önelégülten mosolygott.
– Miss Hurst, tökéletesen megbízom a lovaglótudományában.
Csodálom a bátorságát.
Alexander pontosan látta, melyik pillanatban hagyta el Caitlynt a
józan esze. Felegyenesedve, lángoló tekintettel megragadta a
gyeplőt, amitől a lova máris idegesen megugrott.
Jóságos isten, ez a nő önveszélyes! Egyetlen rossz szó, és máris
elszántan megteszi, amit kigondolt, bármi legyen is az ára.
Caitlyn felvetette az állát.
– Lady Kinloss, nagyra értékelem a törődését, de azt hiszem,
megbirkózom a kerítésekkel – mondta hűvösen. – Nem látszanak
olyan magasnak.
– Ó? – felelte Lady Kinloss udvariasan, bár hitetlenkedés látszott
az arcán.
Alexander meg tudta volna fojtani a lányt. Caitlyn a mező felé
fordította a lovát. A kanca, ahogy meglátta a széles teret,
nekiiramodott.
Mielőtt Alexander elkaphatta volna a kantárt, már ott se voltak.
– Jóisten, azt hittem, ő… – pislogott Falkland.
Alexander Caitlyn után vetette magát, aki előrehajolva úgy
markolta a gyeplőt és a ló sörényét, mintha az élete múlna rajta. A
mezőt tarkító, kegyetlenül kiálló sziklákat elnézve, talán így is volt.
Jóisten, még megöli magát, ha hagyja így vágtatni.

Összeszorított foggal, a lova nyakára simulva igyekezett annyira
felgyorsulni, hogy lépést tudjon tartani a lánnyal. Caitlyn lova
megvadult tekintettel irányt változtatott, és a tisztást szegélyező
keskeny erdősáv felé vette az útját. Alexander követte őket, de a fák
túl közel voltak ahhoz, hogy a lány mellé érhessen.
– Kapaszkodjon, a mindenit magának! – préselte ki a fogai közt.
Caitlyn, közvetlenül előtte, kétségbeesetten kapaszkodott a lóba.
A kalapját már régen elhagyta, szőke haja kibomlott. Alexander le
sem tudta venni a szemét a ragyogó, arany fürtökről.
– Tartson ki! – kiáltotta rekedten, de nem volt biztos benne, hogy
a lány meghallotta.
A fák ritkultak, egy mohával és száraz ágakkal borított, alacsony
kőfal bukkant elő a semmiből. A másik oldalon egy kis patak
csobogott, hangja kitöltötte a paták dobogása és Alexander zihálása
közötti csendet.
Ha a ló átugrik a falon, Caitlyn le fog esni. És az nem puha,
hanem szörnyű, letört ágak, hideg és kemény sziklák közé való
zuhanás lesz.
Alexander előrehajolva gyorsított, Istenem, fohászkodott halkan,
segíts!
Lassan egyre közelebb ért. Néhány méterrel a fal előtt sikerült
elkapnia a lány megvadult lovának kantárját.
Az utolsó pillanatban sikerült elfordítania a hangosan nyerítő
lovat. Néhány szívszorító pillanatig nem volt biztos benne, hogy a ló
tartja-e az iramot, de egy hatalmas, veszélyesen mélyre hajtott fejjel
elkövetett botlás után a ló felegyenesedett, és könnyed ügetésbe
váltott mellette.
Caitlyn a ló sörényébe kapaszkodva, a nyakát átölelve gubbasztott
a nyeregben.
Amikor Alexander rájött, hogy a lány jól van, hihetetlen düh
támadt fel benne. Ez a kis bolond majdnem megölte magát! Mi az
ördögért ült fel egy ilyen ló hátára? Ha már megfogalmazta magában
a kérdést, meg is kellett válaszolnia: az ő gúnyolódásai miatt. Ő tette,

egy olyan nőt akart megszégyeníteni, aki nem hagyja magát, és lám,
ez lett az eredménye.
Az ördögbe, csak nem fogok bűntudatot érezni a makacssága
miatti
Alexander egy kis domb felé fordította a lovakat. A kanca
megrántotta a gyeplőt és meghúzta, megpróbált felágaskodni, de a
férfi szorosan tartotta. Alexander a fák között végül ráakadt egy
tisztásra, megállt, és lovát szembefordította Caitlynével.
A lány felegyenesedett, de még mindig nagyon sápadtnak látszott.
A fák között szürkén és homályosan szűrődött át a délutáni fény,
mégis megcsillant a lány szőke haján. A férfi hatalmas szeme most a
szokásosnál is sötétebb volt. A fák nyirkos homállyal vették körül
őket, majd néhány esőcsepp hullott rájuk a levelek között. A cseppek
gyémántgyöngyként ültek Caitlyn hajára, amitől a férfi torka
érthetetlen módon elszorult. A kép, hogy a lány csodás teste
összetörve fekszik a kőfal lábánál…
Caitlyn lassan ráébredt, hogy hajszálon múlt az élete, és
bizonytalan hangon megszólalt:
– Köszönöm, hogy… – hunyta be a szemét, és vett egy nagy
levegőt, mielőtt folytatta. – Most már elengedheti a lovamat.
– Ha megteszem, újra megbokrosodik.
– Nem fogom hagyni.
– Az ördögbe, mindenen vitatkoznia kell, amit mondok? –
Alexander éppolyan mérges volt magára, mint a lányra, de nem
hagyhatta, hogy a lány ezt észrevegye rajta. – A lova egyenesen a
kőfalnak tartott! Tisztában van vele, hogy milyen szerencsés, amiért
itt voltam, és megállítottam?
A lány felvetette az állát, és égő tekintettel, kipirult arccal
válaszolt:
– Talán átugrattam volna a falon!
– És kitörte volna azt az átkozott nyakát! – felelte ordítva a férfi,
de ez nem érdekelte. A szél belekapott a fák lombjába, megrázta az
ágakat, és hatalmas esőcseppek hullottak a nyakukba.

Elege volt. Leszállt a lóról, egy alacsony ágra hurkolta a maga és
Caitlyn lovának a kantárját, majd átölelve a lány derekát, lesegítette a
nyeregből, és keményen talpra állította.
– Ó! Nem akartam leszállni a lóról!
– Elég baj. Mert így, ha esetleg újra megbokrosodik, már nem lesz
veszélyben.
A lány ökölbe szorította a kezét maga mellett, és felemelte az
állát.
– Nézze, MacLean, én…
A férfi elkapta a lányt, és megcsókolta. Elege volt már a
fölösleges szavakból és a jelentéktelen gesztusokból. Meg akarta
mutatni neki, mire gondol, éreztetni akarta vele a haragját. Ám abban
a pillanatban, ahogy összeért az ajkuk, valami megváltozott. Elszállt
a düh, és olyan forró szenvedély vette át a helyét, amely majdnem
felemésztette őket.
A lány nem ellenkezett. Ahogy a férfi ajka megérintette az övét,
nyomban átölelte a férfi nyakát, és egészen hozzásimult. A lány
olyan könnyű volt, hogy amikor a MacLean átölelte a derekát, és
megemelte, a lába el is hagyta a talajt, így a férfi teljesen magához
tudta szorítani.
Forró és eszeveszett csókolózásba kezdtek, ami hosszú ölelésben
folytatódott, és még messzebbre akart vezetni. Caitlyn lágy ajka
mámorító volt, és amikor nyelvével végigsimította a férfi száját,
Alexander felnyögött, és tökéletesen elborította a szenvedély.
Minél forróbb lett a csók, annál hangosabban zakatolt benne a
hang, hogy hagyja abba, engedje el a lányt, és távozzon. Ez okozta
Charles végzetét is. Így kezdődött. Ez a gondolat aztán lehűtötte, de
még így is minden erejére, fegyelmezettségére szükség volt, hogy
végül letegye a lányt, elengedje, és hátralépjen.
Caitlyn ugyan elengedte a férfi nyakát, de nem tette le a karját.
Csak tágra nyílt szemmel bámult rá, ajka dagadt volt, arca kábult.
Alexander pontosan tudta, mit érez.

Mi van ebben a nőben, ami ennyire felkorbácsolja benne a
szenvedélyt? Nem csupán a szépsége – hiszen egy csomó gyönyörű
nővel volt már dolga, bár egyik sem volt ennyire szédítően szép. De
itt többről van szó. Olyan, mintha valami láthatatlan tűz izzana
közöttük, ami egyetlen érintéstől fellobban.
Mintha egyszeriben ráébredt volna, hogy a férfi elengedte, Caitlyn
hirtelen hátralépett, és mint egy egyedül hagyott gyermek, átölelte
magát.
Alexander első gondolata az volt, hogy újra magához öleli, de
letett róla. Vajon Charles is így érzett, amikor először találkozott
azzal a némberrel, aki aztán a felesége lett? Vajon őt is ilyen
szenvedély kerítette hatalmába? Végül ellazította összeszorított ajkát,
és megszólalt:
– Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
– Nem – felelte a lány remegő hangon, mintha maga sem hitte
volna, amit mond.
– Ön feldühített engem és… – Alexander vállat vont. – Így
reagáltam.
Caitlyn mély lélegzetet vett.
– Önnek… igaza van. Nem a csókkal, hanem… a lóval
kapcsolatban. Meg kellett volna mondanom a lovásznak, hogy nincs
elég tapasztalatom egy ilyen lóhoz.
Az eső, ahogy csepegni kezdett az ágak között, az erdő talaját
áztatva, a száraz levelekre hullva, betöltötte a csendet. Alexander
nem tudta, mit mondjon. Életében először teljesen tanácstalan volt.
– Nem gondolkodtam, és hagytam, hogy az érzéseim elsöpörjék a
józanságomat. Nem lett volna szabad hagynom, hogy ez
megtörténjen.
Alexander megérezte a lány őszinteségét a szavak mögött, és
tudta, hogy ennyi elég is lenne. Viszont azzal is tisztában volt, hogy
részben ő is felelős a történtekért. Mégis többet akart hallani. A lány
többel tartozik neki.

– Ön azt hiszi, bármit megtehet, ami az eszébe jut, aztán
egyszerűen csak bocsánatot kér, és azzal el is van intézve.
A lány arcát elöntötte a pír, majd elsimított egy vizes hajtincset az
arcáról.
– Nem, az csak a kezdet. Ön nem kér bocsánatot, ha valami
rosszat tett?
A férfi azt kívánta, bárcsak ne lenne olyan imádnivalón zavarodott
a lány. Olyan volt, mint aki csak arra vágyik, hogy szeressék. És ez
így is van. Férfiassága már a lány ölelésének emlékére is lüktetni
kezdett, hát még arra, ahogy telt mellével hozzásimult, ahogy
megnyitotta ajkát a férfi csókja előtt…
Alig tudta megállni, nehogy felnyögjön, amint testét forró
hullámokban újra elárasztotta a vágy. Dühösebb lett.
– Mielőtt döntést hozok, gondolkodom. Ezért sosincs szükség
arra, hogy bocsánatot kérjek a döntéseim miatt.
– Ó! Ön kiállhatatlan! És még azt hittem, én vagyok túlságosan
büszke! Vigyázzon, MacLean: az efféle kijelentéseket megbosszulja
a sors, megleckézteti magát!
A férfinak mosolyognia kellett, majd vállat vont.
– Csak az igazat mondom, Hurst. Ha megáll, és gondolkodik,
mielőtt cselekszik, nem kell annyiszor bocsánatot kérnie. Nem
lovagolt azóta, hogy elhagyta Londont, igaz?
– De igen. A földesúr egyik lován.
– Ó? És az fürge? Olyan élénk, mint Hófehér?
– Hófehér?
– Ez a lova neve, ha figyelt volna a lovászra, tudná.
A lány a legelésző ló felé pillantott.
– Az uraság lova talán nem annyira eleven, mint Hófehér.
Alexander felvonta a szemöldökét.
– Ó, rendben van! – nézett rá hatalmas szemekkel a lány. –
Tökéletesen lusta volt, nem akart ügetni sem, vágtatni meg még
annyira sem. Tessék. Most boldog?
– Igen, ha ez az igazság.

– MacLean, én nem hazudok – húzta ki magát.
– Nem. Ön olyasvalaki, aki hajlandó bármit megtenni vagy
kimondani, bármibe is kerüljön, csak hogy elérje, amit akar.
A lány még jobban elpirult.
– Egyáltalán nem olyan vagyok!
– Még soha nem láttam önt más okból cselekedni, mint
önfejűségből! Meg is sérülhetett volna.
A lány elkomorodott.
– Tudom, ahogy megsérülhetett volna a ló is, épp ezért soha többé
nem teszek ilyen őrültséget. Abbahagyná, kérem, a kioktatásomat?
Pont úgy beszél, mint az apám!
– Az apja? – pislogott Alexander. – A lelkész?
A lány bólintott, és szemében hirtelen pajkosság csillant meg.
– Pontosan úgy beszél, mint ő. „Caitlyn, ne hajolj ki annyira az
ablakon, mert ki fogsz esni!” – utánozta az apját. – „Caitlyn, ne
rohangálj a házban, mert leversz valamit!” Apám egy drága ember,
de néha kicsit régimódi.
Régimódi! Alexander nem tudta, mit mondjon. Még soha senki
nem hasonlította őt egy apához vagy egy idős lelkészhez. Az
emberek inkább veszélyesnek nevezték őt!
– Ön átkozottul pimasz!
A lány félresimította a haját.
– Apa ugyanezt mondta volna… kivéve hogy átkozottul. Nem
használ ilyen szavakat.
– Átkozottul vagy nem átkozottul, bárki más is ugyanezt mondta
volna! – felelte Alexander éles hangon. A szél feltámadt, megrázta a
fákat, és leszórta az elszáradt leveleket.
Caitlyn lepöckölt a válláról egy nagy, nyirkos levelet.
– MacLean, maga nem azért mérges rám, mert olyan lovat
választottam, amelynek a lovaglásához nem volt elég tapasztalatom.
Ön a három hónappal ezelőtti, londoni eset miatt haragszik.
A férfi megmerevedett.

– Az ön viselkedése miatt, és azért, mert magát és a lovat is
veszélybe sodorta.
– Nem állt szándékomban senkit sem veszélybe sodorni – felelte
komoran Caitlyn –, sem most, és különösen nem három hónappal
ezelőtt. MacLean, én…
– Ezt nem most fogjuk megvitatni. Ha nem vette volna észre, esni
fog. Ezek az apró esőcseppek jelentik a kezdetét.
A lány a fák koronája között az égre pillantott.
– Ön keltette ezt a vihart.
A férfi nem válaszolt, de fürkészve nézte a lányt, várta, hogy
szokás szerint majd felvillan az ő szemében is a félelem vagy
ilyesmi. Ám csak nyugodt magabiztosságot látott. Bátor, ez tetszik.
– A viharok ilyenek. Kezdetben kicsik, aztán megnőnek. Ez is jó
esős lesz.
– Nem félek egy kis víztől – felelt a lány. – MacLean, bármilyen
hibát követtünk is el Londonban, már rég elmúlt. Három hónapja
történt!
A férfi összevonta a szemöldökét.
– Igen, de Hugh és az ön testvére fizetik meg az árát.
Caitlyn felsóhajtott.
– Egymásba szerettek. Meggondolatlanságom abba a
szerencsétlen helyzetbe taszította őket, hogy össze kellett
házasodniuk, de most már boldogok, és csak ez számít.
– Nem, nem csak ez számít. Ön csapdát állított nekem, hogy
megkérjem a kezét.
A lány szája elkeskenyedett.
– MacLean, soha nem akartam feleségül menni önhöz! Csak el
akartam bújni a hintójában, amikor elhagyta a várost, hogy felfedjem
magam, amikor már túl késő visszatérni.
– Ami miatt arra kényszerültem volna, hogy megkérjem a kezét.
– Igen – vonta meg a vállát Caitlyn –, de visszautasítottam volna.

Az eső komolyan rákezdett, de Alexander túlságosan megdöbbent,
hogy észrevegye.
– Ön… arra készült, hogy visszautasít engem?
Caitlyn bólintott.
– De mi a csudáért akarta, hogy megkérjem, ha nemet akart
mondani?
– Azért, mert ön azt mondta, hogy soha nem fog megkérni –
felelte kissé elbizonytalanodva. – Ugye emlékszik, hogy ezt mondta?
Alexander összevonta a szemöldökét. Vajon ő… Ó, istenem! Nem
is tudta. Olyan esztelen vággyal csókolta a lányt, hogy már-már
szerencsétlenül ostobának érezte magát. Biztos, hogy tett ilyen
arrogáns kijelentést.
A lány elsimította arcából rakoncátlan tincseit, bőrén esőcseppek
csillogtak.
– Azt terveztem, hogy visszautasítom, és kiélvezem a helyzet
minden pillanatát. Azt hittem, viccesnek tartja majd, ha rájön, hogy
nem gondoltam komolyan – mondta, és az ajkába harapott. –
Feltételezem, túl naiv voltam.
A lány igazat mondott. Alexander olyan biztos volt benne, mintha
a homlokára lett volna írva. Majdnem sikerült is a terve. A férfi
összeszorította az állkapcsát, ahogy az indulattól felébredt átok
végigsöpört az erein, felforrósította a vérét. Az érzés egyszerre volt
maga az életöröm, és – mivel már tudta, milyen pusztítást tud
véghezvinni – egyben fenyegetés is. Amikor fiatal volt, szerette ezt
az érzést, dédelgette. Ám ahogy idősebb lett, és látta az átok okozta
pusztulást, megtanulta, hogyan uralkodjon rajta. Egyetlen érzés
hasonlítható ahhoz a tiszta életörömhöz – egy asszony forró ajkának
érintése. És az ő életében még soha senki nem volt rá ilyen hatással,
csak Caitlyn.
A szél belekapott a lány szoknyájába, és arcába fújta szőke haját.
Az ördögbe, mi van ebben a nőben? Elég csak ránézni, ahogy itt áll
az erdőben, nedves hajjal, egyszerű, túlságosan is illendő, sötétbarna

lovaglóruhájában, máris felforr tőle a vére. Ahogy felpillantott az
esőfelhőkkel terhes égboltra, telt ajkain megcsillant a fény.
És most végre Alexander megértette, milyen kísértést érezhetett
Charles, amikor szembenézett azzal, ami a végső összeomláshoz
vezetett: egy tökéletesen érzéki, de feleségnek teljesen alkalmatlan
asszony vonzerejével. Alexander fogcsikorgatva elfordult, és a
lovakhoz lépett. Ez az a nő, aki bajt hozott a fivére nyakára, és ő
mégis olyan vágyat érez iránta, mint egy tejfelesszájú kamasz.
Magától megundorodva, elkapta a lovak kantárját.
– Indulunk.
– De én…
Alexander felkapta a lányt, és erősen tartva a kantárt, felültette a
nyeregbe. Caitlyn tekintete szikrázott a dühtől, térdét a
nyeregkápához szorítva úgy igazította a szoknyáját, hogy ne érjen a
ló oldalához. Mozdulataiból hiányzott a megszokott könnyedség, ami
Alexandert megelégedettséggel töltötte el, mert tudta, a lány
éppannyira feldúlt, mint ő.
Felült a lovára, és arra fordította a lovakat, amerről jöttek.
Kemény ügetésre sarkallta a saját hátasát, maga után húzva a lányét.
Caitlynnek kapaszkodnia kellett. Mivel a férfi úgy indult neki,
hogy a lány lába még nem volt a kengyelben, így semmilyen
lehetősége nem volt, hogy a nyeregben maradjon. Ennek
eredményeként, szinte pattogott a kemény bőrnyeregben.
– M-M-MacLean, á-álljon m-meg! – mondta, fogai szinte az
agyában csattogtak.
MacLean tovább lovagolt, észre sem vette, vagy nem is érdekelte,
hogyan próbál a nyeregben maradni a lány. A vad zötykölődés elég
fájdalmas volt, a heves iramtól pedig még jobban kibomlott a haja.
Nem merte elengedni a nyerget, hogy megigazítsa a haját, amíg egy
huncut tincs az orrát csiklandozva, a szemét eltakarva az arcába nem
hullott. Végül egyik kezével elengedte a nyerget.

Ám amint felemelte egyik kezét, a másik szorítása is meglazult,
Caitlyn pedig lecsúszott. Abban a pillanatban két hatalmas kéz
biztonságba helyezte.
Alexander teljesen elveszett saját, sötét gondolatainak sűrűjében,
és inkább csak érezte, mint látta, ahogy Caitlyn lecsúszik, ösztönösen
megállította a lovát, hátrahajolt, elkapta a lány karját, és átemelte
magához.
A lovaglóruha szoknyája vadul lobogott, ahogy Caitlyn
megpróbált felülni. Alexander káromkodva elkapta a lány derekát,
felemelte, és az ölébe ültette. Teste azonnal reagált, ahogy a lány
feneke az ágyékához ért. Átkozódni kezdett, mire az eső rendesen
rákezdett, bőrig áztatva őket.
A lány hozzásimult, s a férfi vállába fúrta az arcát, lehelete
melegítette a férfi nyakát. Alexander teste szinte fájt, ahogy életre
kelt a lány érintésétől. Egy rövid mennydörgés ráébresztette, hogy
nem az eső az egyetlen, rájuk leselkedő veszély.
Gyorsan hátrahajolt, és Caitlyn lovát a saját nyergéhez kötötte, és
így vezette át a lovakat a kis csalitoson, miközben az eső csak
szakadt. Beleremegett, ahogy a ló lépteire Caitlyn meleg feneke meg-
megmozdult az ölében. A lány nedves hajának rózsaillata a friss
esőszaggal keveredve az orrát csiklandozta, és hasztalan igyekezett
leküzdeni a vágyat, hogy a lányt úgy magához szorítsa, hogy telt
keble a mellkasához nyomódjon. Erős, forró vágy lett úrrá a testén,
és hirtelen szorosan magához ölelte a lányt.
Caitlyn testén finom remegés futott át, mire a férfi azonnal
elengedte. Alexander igyekezett lecsillapodni. De még a hideg,
zuhogó eső sem bírta lehűteni felindultságát.
Caitlyn olyan átkozottul kívánatos volt, lassan kibírhatatlan kínná
változott, hogy a karjában tartja őt. Amint elértek a csalitos
túloldalára, az eső csendes szitálásra váltott. Alexander megállította
hatalmas lovát, és leengedte Caitlynt a földre. Elszorult a torka,
ahogy a lány melle a combjához ért.

– Vissza kell ülnie a lovára – mondta, majd leszállt, és eloldozta
Caitlyn lovát. – Szűk és csúszós az ösvény, és biztonságosabb, ha
külön lovon folytatjuk az utat.
Caitlyn megemelte lovaglóruhája hosszú uszályát, és a szitáló
esőben pislogva a férfira emelte csodás, barna szemét.
– Remélem, hamarosan elérjük a fogadót, nagyon fázom.
– Nem a fogadóba megyünk.
– De… a többiek is oda mentek, és…
– A ház közelebb van, és nem szeretnék megfázni – felelte a férfi,
majd a derekánál fogva felemelte a lányt, és a lóra ültette. Caitlyn
átemelte a lábát a nyeregkápán, a férfi pedig beleillesztette a lábát a
kengyelbe, és várt, amíg megbizonyosodott róla, hogy a lány
szilárdan ül a nyeregben.
Alexander felpattant a lovára, majd megfogta Caitlyn lovának
kantárját, és elindultak. A férfi óvatosan vezette a lovakat, nem akart
túl gyorsan menni, mert az esőben minden levéllel borított szikla
veszélyforrást jelenthetett. A következő húsz percben szó nélkül
haladtak a szűk, fákkal szegélyezett ösvényen, míg végre feltűnt
előttük a ház. Ahogy a felhajtóhoz értek, szolgák siettek a
segítségükre. Hay hatalmas esernyővel érkezett, amelyet rögtön
Caitlyn ázott feje fölé tartott.
Mielőtt beléptek a házba, Caitlyn megállt, összefogta a haját, és
megcsavarta, hogy kifolyjon belőle a víz, majd követte Hayt a házba.
Mögötte Alexander lépkedett, aki próbálta megállni, nehogy a lányra
nézzen, de nem sikerült. Szőke haját hátrasimította, ruhája
visszafogott szabása kiemelte csodás alakját, rózsaszínes fehér bőrét,
telt ajka csillogását. Ázott, barna lovaglóruhája a testére tapadt,
szinte körberajzolva minden porcikáját. Vállának finom vonalát, a
mellek domborulatát, lapos hasát, mindenét szinte átlátszó tokba
zárta az átázott anyag. Egyetlen nő sem mutatott még ilyen csodásan
elázva.
Caitlyn reszketve összefonta maga előtt a karját, megakadályozva
ezzel, hogy Alexander a mellét bámulja. Ez hasznosnak tűnt, mivel

Alexander biztos volt benne, hogy nemcsak ő, hanem valamennyi
jelen lévő inas is Caitlyn ágaskodó mellbimbóit nézi.
– Kisasszony, kegyed fázik – állapította meg Mr. Hay. –Gyorsan
valami szárazat kell kerítenünk önnek.
Vagy csak le kellene venni róla a vizes ruhát, és berakni őt egy
nagy, meleg ágyba – lehetőleg az enyémbe.
Mr. Hay ráparancsolt az egyik inasra, aki hamarosan egy vörös
hajú lánnyal tért vissza, karján egy vastag gyapjútakaróval. A lány
folyamatosan beszélt, de közben becsavarta Caitlynt a takaróba, majd
elindultak a lépcsőn felfelé, vizes csíkot húzva maguk után.
– Jóságos isten!
Alexander megfordult, Dervishton jött felé a szalonból. Tiszta
csodálattal az arcán, csak bámult a távolodó Caitlyn után.
Alexandert elöntötte a méreg. Kibújt vizes kabátjából, és az egyik
várakozó inas kezébe adta.
– Kérek egy forró fürdőt a szobámba.
– Természetesen, uram – hajolt meg Mr. Hay.
Dervishton Alexander felé fordult.
– Miss Hurst haja kibomlott. Látta, milyen csodálatos…
– Igen – felelte Alexander, majd ellépett Dervishton mellett, és
kettesével véve a fokokat, elindult felfelé a lépcsőn, csizmájából
minden lépésnél kellemetlenül spriccelt ki a víz.
Dervishton Alexander után iramodott, míg utol nem érte.
– Lord MacLean, milyen volt a lovaglás? Ha megkérdezhetem?
Alexander megállt a szobája előtt.
– Amint látja, vizes.
– És hol vannak a többiek?
– Miss Hurst lova megbokrosodott, neki kellett segítenem.
Dervishton szemében sötét huncutság bukkant fel.
– Ápolónőt játszani, MacLean, hm? Ez nem vall önre.
– Nem szeretem végignézni, ha egy jó ló megsérül a lovas hozzá
nem értése miatt – felelte Alexander csípősen, és azt kívánta, bárcsak

eltűnne végre ez a bolond. Hideg víz folyt végig a nyakán, és ez
felettébb idegesítő volt.
– Még sosem láttam nőt, aki olyan pompásan fest elázva, mint
Miss Hurst – mondta Dervishton, miközben mohón a hölgyek
hálószobái felé nézett. – Örülök, hogy ön nem érdeklődik a hölgy
iránt, mert nekem szándékomban áll közelebbről is megismerkedni
vele.
Alexander letörölte arcáról a vizet.
– Azt hittem, ön a hercegné iránt érdeklődik.
– Úgy volt, de ma délután a hercegné felajánlotta magát, és… –
Dervishton vállat vont. – Oda a varázs. Mert amit én igazán
kedvelek, az a kihívás. Azt hiszem, Miss Hurst megfelelő lesz.
– Ó, ő valóban kihívás. Ha minden alkalommal kaptam volna egy
pennyt, amikor meg akartam fojtani azt a nőt… – ahogy épp most is
kaphatna, amiért Dervishtonnal ilyen fájdalmas beszélgetést kell
folytatnia miatta. Az elmúlt néhány napban Alexander azt gondolta,
Dervishton nyugodt, intelligens férfi. Most viszont nyilvánvalóvá
váltak a fickó jellembéli hiányosságai.
Dervishton felvonta a szemöldökét.
– Most már igazán ki vele, vallja be, hogy érdeklődik Miss Hurst
iránt.
– Ha így lenne, békén hagyná? – kérdezett vissza nyíltan
Alexander.
Dervishton tekintete elsötétült, és sejtelmesen elmosolyodott.
– Nem.
– Akkor mit számítok én? – vonta meg a vállát Alexander.
– Csak átláthatóbb lenne a játéktér. De tegyen, amit jónak lát. Ön
úgyis mindig úgy tesz – mondta, és legyintett. – Ahogy én is. – Azzal
meghajolt, és megfordult, hogy távozzon.
– Dervishton?
A fiatalember megállt, és visszanézett.
– Igen?
– Én nem bonyolódnék túlzottan bele Miss Hurst üldözésébe.

Dervishton meghökkent.
– Bár egyetértek azzal, hogy gyönyörű…
– Kivételes szépség.
Alexander bólintott.
– Semmije sincs, és valószínűleg nem is lesz soha.
Dervishton halkan felnevetett.
– Nem áll szándékomban feleségül venni. Ahogy ön sem akarta,
amikor az a kis flörtjük volt az előző szezonban.
Alexander összeszorította a fogát.
– Látom, nem vesztegette az idejét ma délután.
– Igen, Georgiana elmagyarázta, micsoda galibát okozott Miss
Hurst az ön családjának. Óvatosnak kell lennem, nehogy én is
ugyanabba a csapdába essek – felelte mosolyogva Dervishton. – Meg
kell mondanom, hogy nagyon érdekesnek találom. Egy lelkész lánya,
annak egyszerűségével és az illemről vallott bosszantó nézeteivel, és
mégis… van valami vad bujaság a szemérmessége és a mozdulatai
mögött. – Mohó vágy csillant fel Dervishton szemében. – Amint
láthatja, ő lett a kedvenc időtöltésem.
Alexander zsebre dugta a kezét, nehogy a fiatalember arcába
csapjon. Caitlyn valóban izgató, és árad belőle a természetes
érzékiség, aminek a kombinációja veszélyes lehet, ha egy
lelkiismeretlen férfi kezei közé kerül.
Mintha olvasna Alexander gondolataiban, Dervishton hozzátette:
– Bárki szerzi is meg magának, ha a nő elég bátor lesz élni az
adottságaival, annak a férfinak a legvadabb álmai is teljesülni
fognak.
– A hölgy házasságra vágyna…
– Meg is érné elvenni – mondta Dervishton, miközben elkapta
Alexander tekintetét. – Nem gondolja?
Alexander homlokában egyre erősebb lett a nyomás, dühe elérte a
kritikus pontot. Hirtelen feltámadt a szél, és a tetőnek rontott,

zörgette a zsindelyt, a kitartó, csendes esőből dühöngő, fékezhetetlen
felhőszakadás lett.
Dervishton arcáról eltűnt a mosoly, és kemény pillantással nézett
Alexanderre.
– Legyen óvatos, MacLean. Biztosan nem akarja vízzel
elárasztani Georgiana vadonatúj kandallóit. Bár talán ő azt hiszi,
hogy ezt a házat nem fenyegeti a MacLean-átok, de nyilvánvalóan
téved.
– Önnek fogalma sincs róla, mire képes az átok.
– De igen. Láttam, mi történt, amikor Callum meghalt. Alexander
szíve legmélyéig hatoltak e szavak. Callum volt a legfiatalabb
fivérük, a hatalmas család legféltettebb kincse. Egy ostoba, gyanús
körülmények között kirobbant kocsmai verekedés áldozata lett. A
kétségbeesett és megdühödött testvérek szabadjára engedték az átkot.
Az eredmény pusztító volt. A kastély alatti völgyet elmosta a víz, a
villámlás házakat és pajtákat gyújtott fel, öklömnyi jég verte el a
termést és a földeket. Ha tombolni kezdett, az átkot nem lehetett
megállítani. Vagy legalábbis úgy hitték akkoriban.
– Jól van – mordult fel Alexander. – Akkor tudja, hogy jobban
teszi, ha nem provokál engem.
– Azzal, hogy nem mondom azt, milyen gyönyörűnek és
izgalmasnak találom Miss Hurstöt?
A zsindelyek egyre vadabbul zörögtek, és valahol a távolban
becsapódott egy ajtó.
Dervishton szeme meg se rebbent.
– Tehát ön mégis érdekelt – mondta, és felemelte a kezét, de
hamis mosoly bujkált a szája sarkában. – Ha maga akarja
megszerezni a lányt, akkor visszalépek – folytatta, és elengedte a
kezét. – Egyelőre.
Alexander összevonta a szemöldökét.
– Egyelőre?

– Amikor ön már megunta, akkor újra kivetem rá a hálómat. Kész
vagyok kivárni a soromat. Amint mondtam, a nő megéri – felelte
Dervishton, és elfordult. – Csak tudassa, ha már unja. Kivárom.
Alexander a szobájába lépett, odakint pedig süvítve örvénylett a
szél. A kérlelhetetlenül szakadó eső hangosan és gyorsan kopogott a
tetőn.
Behunyta a szemét, ökölbe szorította a kezét maga mellett, és
igyekezett a dühét lecsillapítani… még… még… és még jobban.
Egészen lecsendesíteni, amíg teljesen el nem múlik. Lassan
megnyugodott. Az eső nem változott, mert a vihar még tartott, és ki
akarta tombolni magát a dombok és a hegyek felett. De legalább az ő
érzései már nem táplálják tovább.
Felsóhajtott, majd átszelte a szobát, és a kandallóhoz lépett.
Ahogy a lángokba bámult, csak egyet tudott: talán ő nem akarja
Caitlyn Hurstöt magának, de azt átkozottul nem akarja, hogy a lány
Dervishtoné vagy bárki másé legyen.
Hatodik fejezet
Azt mondják, a MacLean-átok képes alapjaiban megrengetni a

földet, ha a MacLeanek elég mérgesek. Olyan hatalom az, amit jobb,
ha nem látsz, de még jobb, ha nem is tudsz róla.

ÉJSZAKÁN.

Ahogy Caitlyn lehajolt, hogy megigazítsa a ruhája alját,
fájdalmasan megrándult az arca.
– A lovaglástól megfájdult az ülepe, kisasszony? – kérdezte
Muiren, ahogy leguggolt, hogy kisimítsa az összegabalyodott
szoknyát.
Caitlyn hálás volt neki, és felegyenesedett.
– Az egész hátsóm összetört. Még a forró fürdő sem tud mindent
rendbe hozni.
– Sajnálom, kisasszony. Mire visszatér a vacsorából, megnézem,
hátha találok egy kis kenőcsöt önnek – mondta Muiren, majd felállt,
és hátralépett, hogy megnézze Caitlyn ruháját.
– Ó, ön olyan szép, mint egy angyal! Még sosem láttam ilyen
gyönyörű ruhát!
– Köszönöm! Arra vagyok a leginkább büszke, ahogyan készült.
A ruha világosbarna selyemből készült, alatta gyönyörű, csillogó,
krémszínű alsószoknya. A két vállát krémszínű selyem rátét
borította, amely széles, szintén krémszínű selyemövben végződött,
amelyet a mellrész alatt kellett megkötni. Divatos volt és elegáns. A
legtöbb szőke hölgy úgy gondolja, nem állnak jól neki a
pasztellszínek, ám Caitlyn úgy találta, a meleg színek sötétebb tónust
kölcsönöznek a szemének, és ragyogóbb fényt adnak a hajának.
Végighúzta a kezét a szoknyán, és a tükörben csodálta a művét. A
ruha hátulja kicsit hosszabb volt, mint az eleje, amitől járás közben
kissé szét fog nyílni az elején lévő hasíték, és kivillan a krémszínű
selyem alsószoknya.
– Szépen redőzik, ugye?
Muiren összecsapta a kezét.
– Ó, kisasszony, ez a legcsinosabb ruha, amit valaha láttam, és
azért elég sokat láttam. A hercegnét elfogja majd a sárga irigység, ha
ön megjelenik a vacsoránál, majd meglátja!
– Köszönöm. Az igazi elégtétel lenne – felelte Caitlyn, majd
felkapott egy kicsi, krémszínű legyezőt, és a kesztyűje fölé hurkolta.

A lába is éppúgy sajgott, mint az ülepe, és tudta, hogy ki a hibás
ezért. – Valamikor ma este, remélem, tudok beszélni Lord
MacLeannel.
Muiren felvonta a szemöldökét.
– Ó, most nagyon komolynak látszik.
– Egész délután ezen gondolkoztam, miután visszatértünk a
lovaglásból. Nem lehet puszta véletlen, hogy a hercegné, MacLean
régi szeretője, összebarátkozik anyámmal, és rábeszéli, hogy
engedjen el ugyanarra a partira, amire ő is meghívást kapott. Amióta
megérkeztem, folyton bámul rám, mintha… szinte fenyegetően…
Nem is igazán tudom szavakba önteni.
Mintha pillanatról pillanatra változott volna. Egyszer úgy bámult
rá, mintha menten össze akarná törni a csontjait, a következő
pillanatban meg olyan eszeveszetten csókolta, mintha… Hirtelen
elpirult. Mintha nagyon kedvelné őt, de egyáltalán nem örülne ennek
a ténynek.
– Miért bámulná önt őlordsága?
– Úgy gondolja, valami olyat tettem, amivel ártottam a fivérének
– felelte Caitlyn, de ahogy Muirenre nézett, sietve hozzátette: – Azaz
árthattam volna, de nem úgy lett. Valójában a fivére, Lord Hugh igen
boldog házasságban él az ikertestvéremmel.
– Ne mondja!
– De igen. És MacLean még mindig haragszik, én pedig kezdem
azt hinni, ő intézte el, hogy idejöjjek, és annak valami oka van.
Caitlyn meglepetésére Muiren így válaszolt:
– Magam is csodálkoztam ezen, kisasszony. Nem vall a
hercegnére, hogy fiatalabb és sokkal szebb hölgyet hívjon meg a
házába, hacsak nem épp azért, mert ő is besegít.
– Most, hogy már én is találkoztam vele, ugyanezt gondolom.
– Igen, és mindent megtesz, csak hogy segíthessen, ami fura, mert
őméltósága ritkán tesz másokért bármit is – felelte Muiren, majd
elkomorodott. – Ha MacLean szerint ön ártott a fivérének, és ezért
most ő is ártani akar önnek, akkor nem lehetett nehéz rábeszélnie

őméltóságát, hogy hívja meg önt ide. MacLean mindent megtesz a
családjáért. Ahogy a testvérei is.
– Tudom… csak egy őszinte tévedés volt, és senkinek sem
ártottam. Kész vagyok bocsánatot kérni, viszont nem szeretném
alázatosan tűrni, hogy valami őrültségbe kergessen – mondta Caitlyn,
és elkomorodott. – Azt hiszem, abban reménykedik, hogy valami
olyat teszek, amivel tönkreteszem magam.
– Nem hagyhatja, hogy ilyesmit műveljen magával!
– Már majdnem megtettem. Soha nem ültem volna fel arra a lóra,
ha nem idegesít fel. Ma este megmondom neki, hogy
elfogadhatatlannak tartom a szurkálódásait.
– Az inasától hallottam, hogy őlordsága szívesen iszik egy pohár
bort étkezés előtt vagy után. Talán ha kicsit korábban megy le a
vacsorához, megtalálja őt a könyvtárban.
– Az tökéletes lenne. Anélkül beszélhetnénk, hogy valaki
félbeszakítana.
– Csak legyen óvatos, kisasszony. A MacLeanek el vannak
átkozva. Ha feldühíti őlordságát…
– Tudom, tudom. Felhők tornyosulnak fölénk, az ég dörög és
villámlik, az eső pedig elmossa a földet. A nagyanyámnak
köszönhetően kívülről fújom a MacLean-átkot.
– Az idős Nora mindent tud, amit a MacLeanekről érdemes tudni.
– De csak azért, mert van egy távcsöve, és a háza a MacLeanek
híres kastélyával szemközti völgy túloldalán áll.
– Ne! Bekukucskált az ablakukon?
– Egész idő alatt – felelte Caitlyn kuncogva. – Csodálkozom is,
miért nincs a szeme körül egy karika, ha már olyan sokat néz abba a
távcsőbe.
Muiren kacagott.
– Lefogadom, még őlordsága anyajegyeit is ismeri.
– Ó, nincs neki – mondta Caitlyn, majd Muiren csodálkozó arcára
nézve elpirult. – Biztos vagyok benne, hogy ha lenne, nagymama

említette volna – folytatta, majd néhány hajtűt adott a lánynak. – Ha
most segít feltűzni a hajamat, akkor el tudom csípni MacLeant,
mielőtt a többiek lejönnek vacsorázni.
Bár Muiren úgy tűnt, mondana még valamit, végül mégis
munkához látott, és elegáns loknikba tűzte fel Caitlyn haját.
Figyelemreméltóan rövid idő múlva hátralépett, és elégedetten
megjegyezte:
– Kész van, kisasszony.
– Köszönöm, Muiren. Tökéletes! – mondta Caitlyn. A
megtévesztően egyszerű stílusba rendezett frizura hagyott néhány
leomló tincset, amelyek szépen keretezték Caitlyn bájos arcát, és
megnagyobbították a szemeit is. – Én soha nem tudtam volna így
megcsinálni.
– A legtöbb hölgynek nincsenek ilyen pompás fürtjei.
– A legtöbb hölgynek nem ön az öltöztetője, és ez az igazi
különbség – felelte Caitlyn, majd felállt, és fürgén megölelte a lányt.
Muiren elpirult.
– Köszönöm, kisasszony!
Caitlyn elmosolyodott, majd gyorsan elköszönt, és lesietett a
lépcsőn, gondolatban már MacLeannél járt. Világosan beszélj, és
őrizd meg a hidegvéred. Ha nem így lesz, akkor az az elviselhetetlen
férfi felidegesíti, és nem fogja tudni lebeszélni a szándékáról. És ha
újra megcsókolja, mint ma délután…
Hirtelen megállt a könyvtár ajtaja előtt, a mellkasára szorította a
kezét. Szíve vadul kalapált. Egész este még csak gondolni sem mert
arra az ölelésre, nehogy éles szemű szobalánya észrevegye, milyen
hatással volt rá az a csók. Óriási hatással! Még most is, a puszta
gondolat is felzaklatta. Ahogy felemelte, és magához szorította őt,
ahogy a száját az övére tapasztotta, ahogy a kezével…
Vett egy erőtlen lélegzetet. Ezúttal tartanom kell a MacLean és
köztem lévő távolságot! Szenvedélyes énje azonban azt súgta a
fülébe, no igen, de képzeld csak el, milyen lenne, ha újra
megcsókolna, méghozzá úgy!

Ám Caitlyn úgy döntött, soha többé nem hallgat énjének arra a
felére, különösen nem olyankor, amikor Alexander MacLeanről van
szó. Még egy pillantást vetett magára az egyik tükörben, és ruhája
krémszínű szalagját csavargatva, belépett a könyvtár ajtaján.
A helyiség üres volt, így csalódottan lépkedett a vastag
szőnyegen, miközben élénken figyelt, nem hall-e valakit lefelé jönni
a lépcsőn. Ahogy a nagy tölgyfa asztalhoz ért, megállt, és felvette az
asztalon lévő, kis alakú, nyitott könyvet. A könyvben Artúr királyról
és az unokatestvéréről, Culhwchről szóló történeteket talált, és arra
gondolt, édesapja biztos nagyon élvezné őket. Édesapja sok
szempontból éppoly romantikus volt, mint édesanyja.
Visszatette a könyvet az asztalra, aztán a teraszajtó felé sétált, és
nézte, ahogy a hold fénye átszűrődik a sötét égen húzódó viharfelhők
között.
Minél többet gondolt MacLeanre, annál inkább érezte, hogy
milyen kevéssé ismeri. A Londonban együtt töltött idő alatt nem
sikerült túl sokat megtudnia róla. Amikor kezdte azt hinni, hogy
kiismerte a férfit, az mindig meglepte őt. Ahogy épp ma is, amikor
MacLean utolérte a megvadult lovat, és ezzel megmentette attól,
hogy őrült büszkesége a halálát okozza.
Ha nem reagál olyan gyorsan, meg is történhetett volna. Ugyan
nem hagyta, hogy a férfi észrevegye rajta, de szörnyen megijedt.
Keresztbe fonta maga előtt a karját, és a teraszajtónak dőlt, a
hűvös üveg a vállához simult.
Ha nem vigyáz, a büszkesége egyszer még megöli. Szinte fizikai
fájdalmat okozott neki, ha be kellett ismernie, hogy nem képes
valaminek a megtételére, főleg olyasvalaki előtt, aki kezdettől
pontosan erre számított. MacLean rájött erre, és felhasználta ellene.
Úgy nézett rá, mintha tudná, hogy minden szava hazugság.
A férfi lovalta bele abba, hogy azt a nyugtalan lovat válassza
magának, ő pedig hagyta. Majdnem halálos árat fizetett ezért a kis
esztelenségért. Sóhajtva megtapogatta a fenekét…
– Feltörte a nyereg? – kérdezte egy mély, elégedett hang.

A lány leejtette a karját, és gyorsan szembefordult MacLeannel.
A férfi az ajtóban állt, könyörtelen, fekete esti öltözetében,
melynek komorságát csak egy hófehér, egyszerűen megkötött fehér
kravátli oldotta, vakítóan csillogó, gyönyörű, smaragdzöld tűvel a
közepén.
Amikor először látta, Caitlynt meglepte a smaragd, mert nem
gondolta a férfiról, hogy ilyesmit viselne. Ám jól állt neki, a színe
összecsengett szeme jéghideg zöldjével.
MacLean felvillantotta gonosz mosolyát.
– Sajgó hátsója miatt talán megtanulja, hogy a jövőben ne legyen
ilyen vakmerő – mondta, és tekintetét végigjártatta a lány ruháján,
majd a szemébe nézett.
Caitlyn elnyomta a férfi pillantására a gerincén végigfutó
remegést, és ökölbe szorította a kezét.
– Uram, örülök, hogy látom. Reméltem, vacsora előtt betér ide.
– Hogy elmondhassa, mennyire fáj az ülepe?
– Nem azért jöttem, hogy a sérüléseimről csevegjek.
A férfi arcáról lehervadt a mosoly.
– Sérülései? Máshol is…
– Nem, nem! Azt kellett volna mondanom, hogy nem a fájó
fenekemről akartam beszélni önnel, de az egy kicsit vulgárisnak tűnt.
A férfiból meglepett nevetés tört elő, meleg hangjától megnőtt a
lány önbizalma.
– MacLean, kérdezni szeretnék valamit.
– Ha arra akar kérni – felelte nevetve a férfi –, hogy lovaglóórákat
adjak önnek, a válaszom nem. De fogadok, hogy Dervishton
boldogan megteszi, hiszen a fickó egy igazi talpnyaló.
– Ilyesmiről szó sincs. Csak azt akarom tudni, minek hozott ide.
A férfi elkomorodott.
– A hercegné hívta meg ide, nem én.
A lány hitetlenkedve vonta fel a szemöldökét.

A férfi egy pillanatig nézte a lányt, majd a pohárszékhez lépett, és
töltött magának egy italt. Aztán visszajött az asztalhoz, és a lábát
keresztbe téve nekidőlt, majd belekortyolt a szép metszésű pohárba.
– Nos? – kérdezte a lány, miközben a kanapé mellé lépve a szeme
sarkából figyelte a férfit. MacLean annyira távolinak tűnt, mintha
jégfallal vette volna körül magát. Ám a lány tudta, hogyan törheti
meg a jeget. – Ön mérges.
A férfi csak kortyolt egyet, de a szemében ott csillogott az
elnyomott düh.
– Ahogy gondoltam – folytatta a lány. – Remélem, nem a Lord
Hugh és a nővérem között történtek miatt. Mert ha igen, akkor ön,
uram, ostoba.
A férfi ajka elfehéredett mérgében, szeme szikrázott az ádáz
dühtől. Odakint hatalmasat villámlott, vakító fehér fénnyel árasztva
el a szobát. Mély, dübörgő mennydörgés követte, még a föld is
rengett tőle. Caitlyn kinézett, és látta, hogy újra feltámadt a vihar, és
hatalmas, gomolygó fekete felhők borítják az eget.
Megremegett, és nem csupán a vihar erejétől, hanem annak
gyorsaságától. Micsoda erő. Micsoda nemtörődöm eleganciával
viselt, hatalmas erő. Óriási teher lehet a számára.
MacLean felé fordult, és nézte a férfi szája körül futó vonalakat,
bőre sápadtságát, kemény tekintetét, szeme csillogását. Korábban azt
gondolta, ezek a düh jelei, ám most úgy látta, sokkal inkább az átok
súlyának jelei – némán megállapította, hogy a férfi soha, de soha
nem engedheti teljesen szabadon az érzéseit.
A gondolat megrázó volt. Micsoda szörnyű átok! Caitlyn szívét
valami új, ismeretlen fájdalom járta át. Nem sajnálatot érzett – Isten
látja a lelkét, mert a férfi nem ilyen egyszerű érzelmet ébresztett
benne –, hanem egy váratlan és szokatlanul erős együttérzés támadt
fel benne. Nagymamája, egész eddigi életében, végtelenül hosszú
történeteket mesélt a MacLean-átokról. Most, hogy maga is
szembekerült vele, Caitlyn egy pillanatra belelátott.

Ezzel londoni viselkedése még elítélendőbbé vált, mert
kíváncsisága miatt megpróbálta MacLeant annyira kihozni a
sodrából, hogy elveszítse önuralmát, és megmutassa az átok
hatalmát. Anélkül tette ezt, hogy egyszer is belegondolt volna, mit
okoz ezzel a férfinak, és ez megbocsáthatatlan.
– MacLean, ez már elég régi történet. Nem bánthatjuk egymást
tovább. Beszélnünk kell. Olyan sok dolgot szeretnék elmagyarázni,
és…
A férfi nehéz pohara koppant az asztalon, ahogy letette, majd
sarkon fordult, és az ajtóhoz ment.
Elmegy? De hát Caitlyn csak lehetőséget kért, hogy
elmagyarázzon dolgokat, ő pedig fogja magát, és…
A férfi becsukta az előcsarnok felőli ajtót, és be is zárta, a retesz
hangosan csattant.
Caitlyn nem kapott levegőt. Egyedül voltak. Az egyetlen másik,
lehetséges bejárat a terasz felőli ajtón át lett volna, de ilyen szörnyű
időben senki nem fog abból az irányból próbálkozni.
Caitlyn agyán végigfutott a gondolat, hogy nem kellene-e
ragaszkodnia ahhoz, hogy nyitva maradjon az ajtó, de ahogy elkapta
MacLean tekintetét, rájött, a férfi pontosan ezt várja tőle.
– Köszönöm, örülök, hogy becsukta az ajtót; így legalább senki
sem zavar meg minket.
A férfi arcán meglepődés látszott, így a lány elmosolyodott.
Kelletlen félmosoly volt a válasz.
– Ön vakmerő teremtés, annyi szent – mondta a férfi, majd az
asztalhoz lépett, és újra kezébe vette a poharát. – Beszéljen, Hurst.
Ez az egyetlen lehetőség, amit kap tőlem.
Ha! Majd meglátjuk!
– Amióta megérkeztem, maga folyamatosan gyötör engem.
A férfi csak somolygott a borospohár fölött, a szeme szinte
feketének látszott.
– Még hozzá sem kezdtem igazán.
– MacLean, ha a londoni viselkedésünk miatt…

– Viselkedésünk? Talán az ön viselkedése miatt.
– Mindketten vétettünk a társadalmi illendőség ellen, ön
éppannyira, mint én. Mindketten kivettük a részünket azon
eseményekből, amelyeknek eredményeképpen a fivérének feleségül
kellett vennie a nővéremet.
– Ez nem igaz – felelte a férfi, a poharában lévő bort lötyögtetve,
miközben tekintete egyre hűvösebb lett. – Én mindössze annyit
tettem, hogy belementem egy ártatlan flörtbe, amelyet ön
nyilvánvalóan sokkal többre értékelt.
– Szó sincs róla! Ha rajtakaptak volna minket…
– Nem kaptak volna rajta, hacsak nem az ön viselkedése miatt –
szólt közbe türelmetlenül a férfi. – Mindketten felnőttek vagyunk.
Már elég régóta kinőtt az iskolapadból, tisztában van azzal, hogy egy
nyilvános bejelentés…
– Hogy érti azt, hogy elég régóta kinőttem az iskolapadból? Még
nem vagyok olyan idős!
– Pedig egyesek talán úgy gondolják, már benne van a korban –
vágott vissza sértően a férfi.
– Ó! Maga… – markolt a szoknyájába Caitlyn, és az asztal szélén
ülő férfihoz ment. – Csak megpróbál eltéríteni az eredeti témától.
Egyformán hibásak vagyunk a Londonban történtek miatt, és ezt
maga is tudja!
A férfi feldühödött.
– A fivérem pokoli kínokat élt át, amikor rájött, hogy egy olyan
nőt kell feleségül vennie, akit még csak nem is ismer.
– Nem az ön fivére volt az egyetlen, aki megszenvedte a dolgot!
Mit gondol, a nővérem mit érzett? – csattant fel Caitlyn.
– Mindannyian a maga meggondolatlansága miatt szenvedtünk.
Nyilvánosan azzal kérkedett, rá fog kényszeríteni engem, hogy
megkérjem a kezét, és az egész londoni elit erről pletykált.
A lány elvörösödött. Valóban ezzel kérkedett, és ez volt az a
meggondolatlan kijelentés, ami a nővérét Londonba hozta: le akarta
állítani a pletykát.

– MacLean, én nem…
– Ha a testvéreink nem házasodtak volna össze, hatalmas botrány
tört volna ki. Hetekig is eltartott, mire a társaság talált valami új
beszédtémát, de addigra az én nevemet már meghurcolták! – A szél
újra nekirontott a ház összes ablakának, mintha be akart volna törni.
– Á! – hunyorított Caitlyn. – Tehát egyáltalán nem a fivére miatt
dühös. Azért haragszik, mert a város előkelősége önön köszörülte a
nyelvét!
Hatalmas villám hasította át az eget, és az utána következő
mennydörgés nyomán összekoccantak az ezüsttálcán lévő poharak.
MacLean leszállt az asztalról, mozdulatai olyan halálosan elszántak
voltak, hogy Caitlynnek földbe gyökerezett a lába.
A férfi megragadta a lány vállát, és olyan közel húzta magához,
hogy csak néhány centire volt egymástól az arcuk.
– Nem hagyom, hogy egy magafajta fruska bolondot csináljon
belőlem – mondta fogcsikorgatva. – Nem hagyom. Soha.
Mégis mit képzel ez a férfi?!
– Á! Ha ennyi elég, hogy bolondot csináljon magából, akkor
legjobb lesz felkészülnie, hogy ez bármikor újra megtörténhet,
mégpedig hamarosan!
Hatalmas villámlás vakította el a lányt, amikor a férfi levette
meleg kezét a válláról, és a nyakára szorította. Caitlyn levegő után
kapkodott, ahogy a férfi ujjai a verőérre tapadtak.
A lány egyenesen a férfi zöld szemébe nézett. Ha akárki más fogta
volna így a nyakát, félt volna. Most azonban furcsa izgatottságot
érzett, és küzdenie kellett, nehogy közelebb hajoljon. MacLean nem
olyan férfi, aki bántana egy nőt, sőt, megveti azokat, akik ilyet
tennének. A veszélyt a férfi érintésére reagáló teste jelentette.
Caitlyn kínlódva érezte minden porcikájában a férfi jelenlétét,
magasságát, válla szélességét, orra ívét, szeme szokatlan csillogását,
homlokába hulló hajtincsét. A férfi minden porcikája látható és
érezhető volt, még kezének szantálfaszappan-illata is.

Elkapta a férfi csuklóját, és közelebb lépett, egyenesen a férfi
karjaiba. MacLean akaratlanul a lány nyakszirtjére csúsztatta a kezét,
meleg ujjai finoman végigsimították a lány bőrét.
Caitlyn beleremegett az érintésbe, libabőrös lett, mellbimbói
megkeményedtek, és elakadt a lélegzete. Gondolkodni próbált. Be
kellett hunynia a szemét, és vennie kellett egy mély lélegzetet, hogy
meg tudjon szólalni.
– MacLean, miért hívatott meg a hercegnével erre a partira?
A férfi olyan közel hajolt a lány füléhez, hogy borszagú lehelete
szinte égette a lány bőrét.
– Azért hozattam ide magát Georgianával, hogy megbüntessem
azért, amit velem és a családommal művelt.
– Megbüntessen? – kérdezte Caitlyn tágra nyílt szemmel.
– Tönkre fogom tenni magát, és ezúttal a nővére nem fogja tudni
megmenteni.
Caitlyn hátrahúzódott, és a férfira bámult. MacLean halálosan
komoly volt. Komolyan gondolta, amit mondott, sőt… meg is teheti.
Caitlyn a bezárt ajtóra pillantott, a férfi pedig felnevetett.
– Pontosan.
Miért, ó, miért is hagyta, hogy MacLean bezárja az ajtót? Annyira
igyekezett fenntartani a látszatot, mintha ő uralná ezt a helyzetet –
amit épp a férfinak köszönhetett. Az ördög vigye el lázadó
természetemet!
Csak akkor hághatja át valaki a társadalmi elvárásokat, ha elég
magas a rangja, de nyilvánosan akkor sem, soha. Nem mintha a
férfinak szüksége lett volna a bezárt ajtó segítségére. A szomorú
igazság az, hogy egy nő számára elég egy meggondolatlan kijelentés
vagy ölelés is ahhoz – még ha akaratlan is –, hogy foltot ejtsen a
nevén, és a családjával együtt kivesse magából az előkelő társaság.
És, hacsak nem a legmagasabb körökből származik a hölgy, nincs
több esély.
– Az ördögbe, MacLean, le kell tennie erről az esztelen
bosszúvágyról.

– Esztelen?
A férfi hangja lágy volt, mégis fenyegető, és olyan meleg, mint a
keze. Caitlyn újra libabőrös lett, megremegett, és a férfi érzéki
szájára meredt. Nem akarta többé érezni az ajkát. Ám ahogy
elképzelte, milyen, amikor a szájára tapad, szélsőséges érzés kerítette
hatalmába. Hirtelen úgy érezte, a végére kell járnia… most.
– Mit művel?
Caitlyn a férfihoz hajolt, a derekára csúsztatta a kezét, és
hozzásimult.
– Arra gondoltam… – csakhogy egyáltalán nem gondolkodott,
hanem máris akcióba lendült. Még szorosabban a férfihoz simult és
megcsókolta, mert képtelen volt ellenállni a finoman ívelt, forró, túl
közel lévő, túlságosan izgató ajkak csábításának.
A férfi keményen magához szorította.
A lány felnyögött, és ahogy átengedte ajkát a férfinak, egész teste
lángra lobbant. Istenem, mennyire szerette magán érezni a férfi
kezét, a ruhán át is érezhető melegségét. MacLean egyik kezét a lány
mellére csúsztatta, hüvelykujját végighúzta a lány mellbimbóján,
érezve, ahogy a ruha alatt megkeményedik. Caitlyn elkapta a férfi
kabátját, és még közelebb húzta, hogy a köztük lévő távolság teljesen
eltűnjön, mintha…
– Nem.
A férfi megfogta a lány csuklóját, lefejtette a kezét a kabátjáról, és
olyan erősen zihálva, mint a lány, csak állt, és nézte Caitlynt.
A lány gondolkodni próbált, és igyekezett levenni a szemét
MacLean keskeny vonallá keményedett ajkáról.
– Mit nem?
Hogyan is akarhat abbahagyni valamit, ami ennyire jó?
MacLean átkozódva elfordult, és az asztalhoz lépett, felkapta a
poharát, és mérgesen belekortyolt.
Caitlyn fázósan a karját dörzsölgette.
– MacLean, én…

A férfi úgy odacsapta a poharat az asztalra, hogy kilöttyent, és
mérgesen nézett a lányra.
– Ami Londonban történt, az tévedés volt, és nem fog újra
megtörténni, akárhogy is próbál rávenni. Ha nem lett volna olyan
kihívó…
– Kihívó? – merevedett meg Caitlyn.
– Miért, mit gondol, Falkland és Dervishton miért vannak folyton
a nyomában? Természetesen az ilyen flörtök ritkán tartanak sokáig.
Ön nem elég érett nő ahhoz, hogy megtartsa egy igazi férfi
érdeklődését.
Caitlyn igyekezett leküzdeni dühét.
– Én élveztem a londoni kapcsolatunkat. És ha én kihívó voltam,
akkor ön is az volt, uram. Bármilyen bűnt követtem is el, ön
ugyanazt tette.
– Én soha nem próbáltam fondorlatos trükkel rávenni, hogy
házassági ajánlatot tegyen.
– Nem, de provokált, hogy megtegyem, így ön éppúgy felelős a
történtekért.
– Egy frászt tettem ilyet!
A lány csípőre tette a kezét.
– Mondta, vagy nem mondta, hogy soha az életben nem fogja
megkérni a kezem?
A férfi elkomorodott.
– Én nem…
– Ó! – mondta Caitlyn, mint aki nem hisz a fülének. – A
következő szavakat használta: „Hurst, soha a büdös életben nem
fogom megkérni a kezét, és nincs semmi, amivel rávehetne.”
– Én… – mondta dermedten a férfi, és összevont szemöldökkel
eszmélt szavai súlyára.
A lány önelégülten bólintott.
– A Manderley-estélyen, a teraszon.
– Nem kihívásnak szántam.

– És ugyan minek vette volna, ha valaki önnek mondta volna
ugyanezt?
MacLean haragosan nézett, és válaszra nyitotta a száját, de a lány
felemelt kézzel leállította.
– Őszintén… ön mit tett volna?
A férfi türelmetlenül legyintett.
– Bármit is tettem volna, diszkréten tettem volna, nem pedig a
nyilvánosság szeme láttára… és az ön tette épp emiatt
megbocsáthatatlan!
– Diszkréten? Mint amikor a Devonshire-ház várótermében
megcsókolt, a herceg meg épp besétált?
A férfi feldühödött.
– Az rossz döntés volt, de egy eset nem…
– És Treveshamék vacsorapartiján, amikor magával húzott egy
üres szalonba, ahol a komornyik belépésekor a kanapé alá bújva
kellett megvárnunk, hogy összeszedje, amiért jött, és távozzon,
miután Lady Trevesham belépett…
– Elég! – kiáltotta a férfi, majd összeszorította az ajkát. A szél
vadul tombolt odakint, csaknem kiszakítva az ablaktáblákat a
helyükből. – Azokat nem róhatja fel. Ön könyörtelenül elcsábított
engem, és…
– Én csábítottam el önt? Maga, maga, maga…! – mondta ökölbe
szorított kézzel, és közvetlenül a férfi elé lépett. – Bárcsak sikerült
volna a tervem! Bárcsak feleségül kellett volna kérnie, és akkor
meglett volna az örömöm, hogy visszautasítsam!
A férfi összeszorította az állkapcsát, és eső kezdte verni a
teraszajtót.
– Ó, fogja vissza azt az átkozott szelet meg esőt, mert egy cseppet
sem félek tőlük! Szerencsés lenne, ha feleségül mennék magához, és
ezt ön is tudja!
A férfi ajka elfehéredett a dühtől, szeme keményen, zölden
csillogott, sértett büszkesége kiült arcára. Mérgesen és fenyegetően
tornyosult a lány fölé.

– Nincs a világon annyi portói, amitől úgy le tudnék részegedni,
hogy feleségül kérjem magát, tekintet nélkül arra, hogy tönkrement-e
a jó híre vagy sem.
– Ez… ó, ön… ó! – topogott Caitlyn. – MacLean, ha akarnám, rá
tudnám venni, hogy feleségül vegyen!
– Fenéket! – Egy hűvös mosolynak látszó vonal ívelt a férfi szája
sarkában, majd lehajolt, amíg egy magasságba került a szemük. – Én
viszont bármikor rá tudom venni, hogy ön készségesen az ágyamba
jöjjön, ráadásul a házasság fenyegető árnya nélkül.
– Soha az életben! Erre semmi esély… a… a… a pokolba! – Majd
beletört a nyelve, de végül kimondta.
MacLean felvonta a szemöldökét, majd vaskos, mély nevetésben
tört ki, amivel mindkettejüket meglepte.
Odakint kicsit alábbhagyott a szél, Caitlyn pedig dühösen
felsóhajtott.
– Örülök, hogy viccesnek találja, pedig nem az.
A férfi sötéten és huncutul elmosolyodott.
– Hurst, ön néha igazi lelkészlányként viselkedik – mondta, majd
mohón nézett a lányra. – Mit szólna egy fogadáshoz? Ha én nyerek,
ön ágyba bújik velem.
A lány lelki szemei előtt azonnal megjelent a kép, ahogy
meztelenül fekszik a férfi ágyában, aki hatalmas kezével simogatja
őt. Gyomra azonnal elszorult, mellbimbói megkeményedtek, mintha
a férfi épp most tapasztotta volna a kezét a mellére.
Ha behunyná a szemét, maga előtt látná a férfit is. Egy aprócska
pillanatig elgondolkodott rajta, vajon annyira rossz lenne-e
veszíteni… Aztán a férfi szemébe nézett, aki szörnyen fensőbbséges
pillantást vetett rá.
Nem hiszi, hogy volna esélyem! Maga az ördög!
– És ha én nyerek – csattant fel ingerülten –, akkor ön az egész
itteni társaság előtt letérdel, és megkéri a kezemet. Mindenki előtt,
MacLean.
MacLean vállat vont.

– Rendben. Nem számít, miben fogad, legyek átkozott, ha nyerni
hagyom.
– Mintha meg tudná akadályozni. – El tudom képzelni, amint
előttem térdel, megkéri a kezemet, a háttérben pedig ott figyel a
hercegné. Túlságosan csábító kép. – Figyelmeztetnem kell: lehet,
hogy igent mondok az ajánlatára, de csak azért, hogy bosszantsam.
Akkor mi lenne?
– Akkor egy rettenetesen mérges férjet szerezne magának.
– Ha ön mérges lenne – mosolyodott el a lány –, akkor önnek egy
nagyon boldog felesége lenne.
A férfi ökölbe szorította a kezét, és Caitlyn egy pillanatra azt hitte,
MacLean újra megszorongatja, ám a férfi csak jéghideg hangon
megszólalt:
– Megtettük a téteket. Nevezze meg a feltételeket.
Feltételeket? Jóságos isten – hogyan lehetne egy ilyen fogadás
mellé feltételeket állítani? A tét a férfi szabadsága, szemben az ő
szüzességével. A lány nyelt egyet. Az iszonyatos terv hűvös ködként
ereszkedett rá. Az ördögbe, mi van ebben a férfiban, ami folyton
elfeledteti vele az esküjét, hogy nyugodt marad, és nem hagyja magát
megzavarni?
Bármi is az, ennek most egyszer és mindenkorra véget fog vetni.
Olyan feltételeket fog szabni, amelyek az ő számára lesznek
előnyösek, nem pedig ennek a hihetetlenül elképesztő fajankónak,
aki minden elképzelhető módon kihozza őt a sodrából. De mi legyen
az? Körbepillantott a helyiségben, hátha eszébe jut valami, de
semmit sem találtamig az asztalon fekvő nyitott könyvre nem tévedt
a tekintete, amit a könyvtárba lépve már megnézett. Hirtelen eszébe
jutott valami.
Elfordult MacLeantől, és a könyvért nyúlt.
– Pontosan tudom, mit fogunk tenni.
– Éspedig? – kérdezte a férfi kicsit finomabb, ám gyanakvó
hangon.
A lány könnyedén pörgette a könyv lapjait.

– Követni fogjuk Olwen és Culhwch történetét.
– Kiét?
A lány majdnem felnevetett. A férfi nem ismeri a mesét, ő pedig
igen, ami szintén előnynek számít. Gyorsan újra átpörgette a lapokat,
és lenyűgözte a gondolat, hogy ez a büszke, arrogáns férfi a lába előtt
fog heverni.
– Apám nagyon szereti ezt a mesét, gyerekkorunkban gyakran
felolvasta nekünk.
– Micsoda szerencse – felelte a férfi szárazon.
Caitlyn meg sem hallotta.
– Olwen és Culhwch története egy Artúr korabeli legenda.
Culhwch, Artúr király unokaöccse a gonosz mostohájától származó
átok miatt csak egyetlen nőbe, Olwenbe szerethet bele. A baj csak az,
hogy Olwen apja egy hatalmas, mérges óriás. Hogy elnyerje Olwen
kezét, és bizonyítsa rátermettségét, Culhwchnak számtalan próbát
kell kiállnia – mondta, és ujjával a szövegre mutatott. – Ez a régi
mítosz lesz az alapja a fogadásunknak.
– Ez nevetséges.
A lány felvonta a szemöldökét.
– Ön mondta, hogy szabjam meg a feltételeket, nem? –kérdezte
hűvösen.
– Feltételezem, igen.
– Culhwch próbái elég egyszerűek voltak: meg kellett találnia az
évszak legédesebb mézét, meg kellett szereznie egy borotvát, egy
ollót, egy fésűt és egy tükröt egy szörnyű vadkan fülei közül és így
tovább.
– Megszerezni egy tükröt egy vadkan fülei közül egyszerű? –
kérdezte a férfi, majd megfogta a könyvet, és belenézett. – Ez egy
nevetséges ötlet.
– Nem, nem az. A méz kérdése egyszerű, nem kell magyarázni. A
vadkan fejéről megszerzendő dolgok lehetnének… – Az ajkába
harapott, majd felragyogott. – Megvan! Az lehetne Lady Kinloss
kutyájának a szalagja.

MacLean a fejét rázta, bár halványan elmosolyodott.
– Lady Kinloss kutyája valóban elég vad kan.
Caitlyn elnyomta a mosolyát.
– Elég szegényes szójáték.
– A legtöbb az – felelte MacLean, és átlapozta a könyvet. –
Hogyan tervezi tehát véghezvinni ezt, Hurst?
– Mindkettőnknek három, a történeten alapuló próbát kell
végrehajtania.
– Igazságosnak hangzik. Ki határozza meg a próbákat?
– Mi. Egymást tesszük próbára. Továbbá nem akarom a többi
vendéget bevonni, és azt hiszem, ön sem.
– Semmiképpen.
Caitlyn fejével a könyv felé intett.
– Lát benne olyan próbatételt, ami felkeltette az érdeklődését?
A férfi gyanakodva nézett, de ennek ellenére belelapozott a
könyvbe.
– Talán.
– Akkor beleegyezik, hogy kövessük a leírtakat, és
megegyezhetünk ebben egyszer és mindenkorra?
Alexander becsukta a könyvet, és a tenyeréhez ütögette, miközben
nézte a lányt. Be kellett ismernie, a lány csábítóvá tette a játékot, és
nem egyszerűen csak a legyőzése miatt, hanem azért, mert a saját
játékával fogja elbírni.
Mégis, nem lenne jó túl gyorsan beleegyezni, így megvonta a
vállát.
– Nem tudom, Hurst. Amikor azt mondtam, ön szabja meg a
feltételeket, arra gondoltam, sokkal megszokottabb dolgokat fog
mondani, mint például egy kártyaparti vagy valami ilyesmi.
A lány felvetette az állát, és a férfi felé lépett. Barna szemében
huncutság ült.
– Mi a baj, MacLean? Megijedt egy kis versengéstől?
Alexander teste azonnal reagált a lány közelségére.

– Rengeteg bajjal fog járni, de… – mondta, miközben
sokatmondóan legeltette a szemét a lány mellén és csípőjén – nem jut
eszembe semmi, amit jobban élveznék, mint hogy veszíteni lássam,
és még édesebbé teszi majd számomra a dolgot, hogy látom, amint
végigkínlódja az általam állított próbákat.
– Majd meglátjuk, ki fog veszíteni – felelte a lány, és azzal az
átkozottul titokzatos, nőies mosollyal nézett a férfira, amitől
MacLean összes érzéke kigyúlt. Majd elfordult, és ujjait végighúzta a
kisasztalon, szórakozottan végigsimítva egy ezüstözött cukortartón.
Alexander nézte, és azon gondolkodott, vajon milyen lenne a
hímtagján érezni ezt a finom érintést, amely még mindig mereven
ágaskodott a lány után vágyódva. Az ördögbe, teljesen felizgat!
A lány hátrafordult, és egy pillanatra gyönyörűen kirajzolódott a
profilja a sötét teraszajtó előtt.
– Jót fog tenni önnek, ha olyasvalakivel szállhat szembe, aki nem
fél öntől.
– Az emberek nem félnek tőlem.
– Ó? – nézett hátra a válla fölött a bibliai Éva kihívó tekintetével
Caitlyn. – Azt hiszi? Mindenkit halálra rémiszt a mennydörgő
villámaival, aztán úgy tesz, mintha senkit sem érdekelne az átok –
mondta Caitlyn, és a kert felé intett, ahol, a férfi tudta, letört ágak
szóródtak szét. – Hogyne félnének?
– Ön nem fél.
A lány türelmetlen pillantást vetett rá.
– Mert az átokról és az ön klánjáról szóló meséken nőttem fel.
Azóta tudok az átokról, amióta elég nagy lettem hozzá, hogy
felmásszak a nagymamám ölébe.
– Á, igen. Az idős Nora asszony az ön nagymamája. Hugh
említette, amikor legutóbb találkoztunk – felelte a férfi. Alexander
jól ismerte az idős Nora asszonyt, és nem állhatta a falusi gyógyítót.
Igazi boszorkánynak tartotta, bár rajta kívül senki másra nem bízta
volna az életét szükség esetén. Ám azt is tudta, hogy az asszony egy

minden lében kanál pletykafészek, aki túl sok időt tölt az ő családi
ügyeinek elemzésével.
Caitlyn szembefordult a férfival, és csípőre tett kézzel, elbűvölő
mosollyal nézte.
– Nos, MacLean? Megegyeztünk? A mese szolgáltatja a
próbákhoz az alapot. És a többi vendég bevonása tilos.
Elég volt a lányra néznie, ahogy elegánsan és átkozottul csábítóan
állt vele szemben, máris felforrt a vére. Megdöbbent, hogy milyen
sürgetést érez magában, hogy beleegyezzen, és bármi mást is
odaadjon, amit a lány csak akar tőle. Az ördögbe, mi a baj velem?
Nem vagyok egy öleb, aki hagyja, hogy egy ilyen fiatal csitri, aki
szinte még iskoláskorúnak látszik, az orránál fogva vezesse!
Alexander az asztalra tette a könyvet.
– Nem vagyok olyan férfi, aki belemegy egy ilyen őrült játékba…
más, szokványosabb megoldást kell találnunk.
A lány szánakozva nézett rá.
– Talán igaza van. Ön túlságosan megfontolt, hogy belevágjon
valami igazán élvezetes és vicces dologba. Azt hiszem, jobb, ha egy,
az ön korában lévő férfi megőrzi a méltóságát.
Az ön korában lévő férfi? Talán túl öregnek tartja? Túl öregnek,
hogy részt vegyen egy ilyen buta játékban, túl öregnek, hogy
megfeleljen a lány által állított próbáknak? A lányhoz túl öregnek.
Alexander nem mozdult, de ellenkezésében ereiben száguldott a vér,
a vihar pedig felerősödött odakint.
A legzavaróbb az volt az egészben, hogy a lány a férfi saját
szavaival vágott vissza, hiszen Alexander maga mondta, ő nem elég
érett egy igazi férfi számára. Caitlyn ügyesen sütötte el visszafelé a
fegyvert.
Alexander az asztalra csapott.
A lány ijedten hátraugrott.
A férfi előrehajolt.
– Beleegyezem.

Egy hosszú másodpercig csak nézett rá a lány, aztán elégedettség
költözött a tekintetébe. Az asztalhoz lépett, méghozzá olyan fenséges
tartással, hogy a férfinak szinte fájt ránéznie, majd a szemközti
oldalon ő is az asztalra tette a kezét, és előrehajolt, míg izgatóan
közel nem ért.
– Akkor megegyeztünk, MacLean. Mondjuk, háromból eldöntjük?
Szemtől szemben voltak most egymással, harcos pózban. A férfi
első gondolata az volt, hogy átnyúl az asztalon, és a derekánál fogva
magához húzza a lányt. Aztán belekóstol az édességébe, csókjaival
lángra lobbantja, és megmutatja neki, mire képes, tekintet nélkül a
korára.
De emiatt romlottak el a dolgok legutóbb is. A lány elcsábította, ő
pedig, mint valami tapasztalatlan ifjú, lépre ment. Ezúttal viszont
nem ő lesz, aki zihálni fog a vágytól. Ezúttal a lány lesz az.
Alexander előrehajolt, amíg ajka csupán néhány centire volt a
lányétól. Caitlyn barna szeme szinte beleolvadt az övébe, hibátlan
bőre selymesnek látszott.
– Kész vagyok bármilyen próbára, amit meg mer nevezni.
– Bármire?
A férfi arcátlanul méregette a lányt. Annyira közel voltak
egymáshoz, hogy MacLean érezte a lány bőrének melegét.
– Elfogadom a feltételeit, de jegyezze meg: ha veszítek, én a
szabadságomat kockáztatom, amivel ön, saját bevallása szerint,
kedvére visszaélhet. Így tehát, ha én nyerek, többet akarok öntől,
mint csupán egyetlen hancúrozást az ágyamban.
A lány gyanakvóan nézett rá.
– Mi lenne az a több?
A férfi elmosolyodott, ahogy meghallotta a lány hangjában
bujkáló aggodalmat.
– Ha én nyerek, nem csupán ágyba bújik velem, hanem két teljes
hétig a szeretőm lesz – mégpedig nyilvánosan.

Alexander látta a lány finom nyakán, milyen vadul zakatol a
szíve. Caitlyn nyelni próbált, de nem tudott. Végül sikerült
kimondania:
– Rendben.
– Ha én nyerek, azt is sajnálni fogja, hogy valaha rám nézett.
Caitlyn felvetette az állát, hangjában viccelődést nem, csak
őszinte sajnálatot lehetett hallani:
– Ehhez már túl késő, uram. Túlságosan késő.
Caitlyn sarkon fordult, és ringó csípővel elsétált.
Kinyitotta az ajtót, és visszanézett.
– Holnap, reggeli után megbeszéljük a részleteket. Addig van idő
kigondolni az első próbatételeket.
A férfi bólintott, testében olyan magasra csapott a vágy, hogy nem
mert megszólalni. Szédítő csalódottsággal vegyes, ám igazi
megkönnyebbüléssel nézte, ahogy a lány kilép az ajtón, és eltűnik a
látómezejéből.
Alexander megfordult, és poharát markolva az asztalnak
támaszkodott. Hatalmasat kortyolt a portóiból, aztán még egyet.
Szentségtörés volt így inni egy ilyen különleges bort, de nem
érdekelte. Egy-két héten belül Caitlyn Hurst ki lesz szolgáltatva az ő
kénye-kedvének. Az övé lesz.
Elmosolyodott, előre élvezte a diadalát. Olyan ruhákba fogja
öltöztetni a lányt, amelyek mindenki számára láthatóvá teszik majd
csodás alakját. Mindenhová magával viszi majd Londonban, beülteti
nyitott kocsijába, és végighajt vele a St. James Streeten, a White's
üvegablaka előtt, amit egy előkelő hölgy sohasem tenne meg. Aztán
elkíséri majd a Vauxhall Gardensbe, és egy helyre ülteti a többi
nőcskével. Úgy meg fogja alázni, hogy nincs az a fivér vagy nővér,
vagy bárki, aki az utolsó pillanatban meg tudná menteni.
Két hétig a lánynak mindent meg kell tennie, amit csak kíván tőle,
az ágyában és azon kívül is. És, ó, mennyire fogja élvezni ezt!

Az előcsarnok felől meghallotta Dervishton hangját, amint
üdvözölte Caitlynt, amikor a lány csatlakozott a többi, vacsorára váró
vendéghez.
Alexander megitta a maradék portóit, és elhagyta a könyvtárat.
Hamarosan beteljesedik a bosszú, és Caitlyn Hurst olyan megalázó
leckét fog kapni, amit soha nem fog elfelejteni.
Hetedik fejezet
Mindig becsületesen harcoljatok. Azok, akik becstelenül harcolnak,

rá fognak jönni, hogy a kezükre tapadó sár miatt ellenségeik folyton
kicsúsznak a kezükből.

ÉJSZAKÁN.
Alexander csukott szemmel nyúlt a törülközőért.

– Megtudott valami újat Miss Hurstről?
– Ó, igen – felelte MacCready, miközben tiszta törülközőt adott
Alexander kezébe, és megvárta, amíg megtörölte az arcát. –
Tulajdonképpen számtalan dolgot vettem észre az ifjú hölggyel
kapcsolatban. Lord Falkland arra készül, hogy piknikezni hívja
reggeli után. A hölgy szobalányától hallotta, hogy Miss Hurst
különösen kedveli a roston sült marhahúst és az epret, így
megpróbálta rávenni a szakácsnőt, hogy szerezzen epret.
Alexander az inas kezébe adta a nedves törülközőt.
– A bolond. Még valami?

– Miss Hurst kétségkívül nem valami jó levélíró. Már vagy négy
levélhez hozzákezdett, de még egyet sem fejezett be.
Alexander maga sem volt oda a levélírásért. Az olvasás, persze,
teljesen más. Ritkán távozott otthonról jó könyvek társasága nélkül.
Eszébe jutott, hogyan lapozta át a kis, bőrkötésű könyvet Caitlyn
előző este, milyen magától értetődő természetességgel tartotta a
kezében; ez csak olyasvalakire jellemző, akit körülvesznek a
könyvek. A lány tehát nyilvánvalóan szeret olvasni.
A férfi a tükörbe nézett, és meglepődve vette észre, hogy
elégedetten elmosolyodott. Rémülten összevonta a szemöldökét. Az
ördögbe, hát mit számít, hogy a lány olvas-e vagy sem? Hugh
házasságkötése óta Alexander olyan sokat gondolt Caitlynre, hogy
úgy érezte, szinte már ismeri, értékítélete mégis a legsötétebb,
legsértőbb volt.
Most, hogy szemtől szembe került a lánnyal, és nem csak önző
manipulációiban vergődött, kénytelen-kelletlen be kellett ismernie a
lány minden megnyerő és csábító vonását, amelyek miatt oly nagyon
vonzódik hozzá.
Persze, ettől még nem lett kevésbé könyörtelen a már előzőleg
kialakított véleménye: Caitlyn valódi természete nyilvánvalóan
ösztönös és énközpontú. Ám most valami azt súgta, hogy talán… de
csak talán… ő éppannyira hibás, mint a lány.
Igyekezett kiverni a fejéből ezeket a zavaró gondolatokat.
– Mit derített még ki?
– Lord Dervishton élénken tudakozódott a hölgy lakosztálya
felől… – folytatta az inas, majd Alexander metsző pillantását látva,
ékesszólóan hozzátette: – Ahogy ön is, két nappal ezelőtt.
Így volt, bár kételkedett benne, hogy ugyanabból az okból
kifolyólag. Ő csak azt akarta tudni, hová helyezték el az ellenségét.
Dervishton motivációi kevésbé voltak tisztességesek.
A pokolba Dervishtonnal.
– Nem bízom abban a fickóban. Szóljon az inasoknak, hogy
tartsák rajta a szemüket.

– Uram, ez nem a mi házunk. Nem tehetem…
– Rendben van. Szólok Georgianának. Még valami?
MacCready szája zavarában elkeskenyedett, de csak ennyit
mondott:
– A szobalányok folyton lelkendeznek Miss Hurst ruhatára miatt,
és egyes pletykák szerint ő maga varrta mindet. Az inasok fele
szerelmes belé, ami viszályt szít a személyzet bizonyos tagjai közt,
képzelheti. Az egyik olyan messzire ment, hogy kétszer annyi fát tett
a kisasszony kandallójába, aminek eredményeképpen egy hatalmas
hasáb tönkretette a padlót, felriasztva Miss Hurstöt, és megijesztve
Lord Caithnesst.
Alexander MacCready felé fordult.
– Együtt voltak? – kérdezte sötét és félelmetes hangon.
MacCready felvonta a szemöldökét.
– Nem, uram. Lord Caithness szobája pontosan Miss Hurst
szobája alatt van.
Alexander rájött, hogy mérgesen mered az inasára.
Az ördögbe, le kell higgadnom! Minél előbb lezárjuk a dolgot
Caitlynnel, annál jobb.
MacCready egy frissen vasalt inget tartott elé.
– Lord Caithness inasa arról számolt be ma reggel, hogy amikor
őlordsága kiugrott az ágyból, beütötte a fejét az ágyába, ami,
képzelheti, uram, milyen nagy felfordulást okozott.
– Amíg a fickó a saját szobájában van, az sem érdekel, ha
széthasítja a fejét.
– Bocsásson meg, uram, de halvány féltékenységet vélek
felfedezni a hangjában. Azt hittem, nem kedveljük Miss Hurstöt.
– Így van – felelte Alexander. De ő az enyém, és átkozott legyek,
ha hagyom, hogy Georgiana partijának bármely fajankója előttem
tegye rá a kezét. Alexander magára húzta az inget. – Mást is
megtudott Miss Hurstről?
– Igen. A marhasült és az eper mellett a kisasszony nagyon
kedveli a mogyorót és a lekvárt.

– És a körtét is szereti – motyogta Alexander.
– Hogy mondta, uram?
– Csak hangosan gondolkodtam.
– Hm. Folytassam a haszontalan információk gyűjtését, vagy
ennyivel sikerült kielégítenem a kíváncsiságát?
– Csak folytassa.
– De nem tudom, mit keresek.
– Biztos vagyok benne, hogy itt-ott hallani fog valamit – felelte
Alexander. Valamit, ami hasznos lehet a teljesítendő feladatok
kitalálásakor.
El sem tudta képzelni, hogyan hagyhatta rábeszélni magát Caitlyn
buta játékára, de isten tudja, élvezetes gondolat Caitlynt az ágyában
tudni, sőt, az, hogy két hétig a szeretője lesz, kiváltképp csábító.
Egész testét melegség járta át e gondolatra.
Talán így a legjobb. Ha akarná, Caitlyn könnyedén körülvehetne
magát a Georgiana partiján részt vevő, csúszómászó idiótákkal. A
hercegné általában sokkal intelligensebben állítja össze a vendégek
listáját.
Alexander befejezte az öltözködést, és a reggelizőhelyiség felé
vette az útját, de az onnan áradó csönd arról tanúskodott, hogy
borzasztóan korán érkezett.
Sarkon fordult, belépett a könyvtárba, és a teraszajtóhoz ment. A
vihar elvonult, a fű világosbarna, a levelek narancsszínben
pompáztak. Itt-ott kidőlt egy fa, a pázsiton letört ágak és száraz
levelek hevertek, de ezenkívül nem sok kár keletkezett. Állát
dörzsölgetve szemlélte a környéket, és örült, hogy nem hagyta
túlságosan feldúlni magát. Fiatalkorában nem volt képes uralkodni
magán. Amikor pedig idősebb lett, és Callum meghalt… Behunyta a
szemét, nem akart emlékezni. Legfiatalabb öccse tele volt élettel és
vidámsággal. Mosolya bevilágított minden sötét zugot, leleményes és
fürge volt. Ő számított a család középpontjának, amíg tizenkilenc
éves korában meg nem ölték.

Abban az időben a Kincaid családot okolták, és Alexander, az
összes fivérével együtt, vérbosszút akart állni. Szerencsére a
nővérük, Fiona közbelépett. Feleségül vetette magát a semmirekellő
Jack Kincaiddel, így elejét vette a kitörni készülő családi viszálynak.
Alexander gyanította, így lett a legjobb. Minden korábbi hibája
ellenére Jack jó férjnek és odaadó apának bizonyult. Persze lehet,
hogy csak azért, mert tudta, ha valaha is eszébe jutna meglépni,
Fiona négy fivére bármilyen rejtekhelyről előkerítené. A fickó biztos
tudta, jobb, ha…
– MacLean?
Alexander megfordult, és Caitlynt látta bejönni. Krémszínű ruha
volt rajta, amelynek magasan záródó nyakát szalagcsokor és
gyöngyök díszítették. Ennek ellenére a szalagok csak még inkább
kihangsúlyozták a lány idomait.
Caitlyn megállt a férfi mellett, és összecsapta a kezét.
– Örülök, hogy egyedül találom. Gondolkodott a próbatételeken?
A férfi mogorván nézte a lányt, idegesítette, hogy ilyen átkozottul
csábítóan néz ki. Ráadásul, míg más hölgyek szeme reggel püffedt és
vörös volt, az övé ragyogott, tele izgalommal. Kár, hogy egy ilyen
szépség ennyire kétes jellemet takar.
– Úgy látom, ön nagyon izgatott.
– Jobban, mint gondolná. Szeretek győzni.
A bestia.
– Én még csak egy vagy két próbát találtam ki.
– Én is – mondta csillogó szemmel, rózsás arccal, és komolyan
gesztikulálva közel hajolt. – Kitaláltam az első próbáját, elég
egyszerű lesz.
– Meg kell találnom egy fésűt az egyik disznó fülei közt?
– Azt későbbre tartogatom. Van egy méhkas a házhoz vezető
úton. Hozzon belőle egy darabka lépet.
– Ennyi az egész?
A lány önelégülten elmosolyodott.
– Azt hiszem, pont jó lesz. Nagyon magasan van, fenn a fán.

Ez elképesztően könnyű lesz.
– Rendben.
A férfi a lány szőke haját csodálta, majd a csokoládébarna szemek
körüli, hihetetlenül hosszú szempillákat… Nyugtalanul megmozdult,
állkapcsát összeszorította. Alexander egész életében szépséggel vette
körül magát – gyönyörű kastélya, divatos londoni háza, finom ruhái
és csodálatos lovai voltak. Nem mindig ott találta meg a szépséget,
ahol mások, így ritkán volt vetélytársa, bármit is akart.
Most azonban ezt a kivételes szépséget akarta. Caitlyn buja, érzéki
szépségét akarta az ágyában a kezébe fogni, meztelen testéhez vonni.
Meg akarta ízlelni, élvezni, birtokolni. Mégpedig most, ebben a szent
pillanatban.
Nézte a lányt a teraszajtó előtt állva, ahogy a reggeli nap fénye
felmelegítette a bőrét, és a látvány a legősibb vágyat ébresztette
benne. Elég volt, hogy Caitlyn a szeme sarkából Alexanderre nézett,
annak férfiassága máris vigyázzban állt, mintha csak valami
kiskatona tisztelegne a tábornok előtt.
A lány mosolyogva Alexanderre nézett.
– Kigondolta az én próbatételemet?
Ki hát, de izgatottsága miatt vállat vonva csak elfordult.
– Nem emlékszem elég jól a történetre, hogy…
– Akkor lássuk a történetet – felelte a lány, azzal a kisasztalhoz
lépett, és a szélére telepedve kézbe vette a könyvet. – Apám igazi
irodalmár, és kivételesnek tartja a walesi tündérmeséket, így ezt
kívülről tudom.
– Ó? – Sokkal inkább a maga szórakoztatására, semmint az Artúr
korabeli történetek iránti érdeklődése miatt, követte a lányt az
asztalhoz, és leült egy székre, ahonnan remek rálátása nyílt
ellenfelére.
– Apám meg van győződve róla, hogy Artúr walesi származású.
Azt…
A lány csicseregve folytatta, ám Alexander egyetlen szavát sem
hallotta. Minden figyelmét lekötötte a lány kerek feneke, ami szinte

egy karnyújtásnyira volt tőle, szemmagasságban. A kerekséget alig
takarta egy vékony kis muszlin, az is szorosan az egyik buja
gömbölyűség alá szorult.
A férfi begörbítette a kezét, és elképzelte, hogy magához húzza a
lányt. Ahogy nézte, a lány felemelkedett az asztalról, mintha túl
kemény lett volna puha kis fenekének. Az a fenék puhább helyet
érdemel. Például ha az ölébe ülne, bár pillanatnyilag az is minden
volt, csak nem puha. Valójában olyan kemény volt a férfiassága,
hogy…
– …gondolja?
Alexander pislogva igyekezett a lány arcára emelni a tekintetét, de
képtelen volt elszakadni a csábító gömbölyűségtől.
– Hogy mondja?
A lány türelmetlenül összevonta a szemöldökét.
– Éppen egy próbatételt javasoltam.
A férfi azon gondolkodott, milyen melegek lehetnek azok a kerek
halmocskák az alatt a muszlin alatt. Ha kinyújtaná a kezét, el is érné
őket, és…
– MacLean! – kiáltotta a lány, és követte a férfi tekintetét… – A
mindenit! – kiáltotta, majd eldobta a könyvet, és édesen elpirulva,
leugrott az asztalról. – Maga a hátsómat bámulta!
A férfi elmosolyodott, hátradőlt a székben, és a tarkójára emelte a
kezét.
– Igen.
A lány csípőre tette a kezét.
– Hogy érti azt, hogy „igen”?
– Mi mást kellene mondanom?
– Bocsánatot kellene kérnie az arcátlanságáért.
– Ha jól emlékszem, ön sem volt az illendőség szobra Londonban.
Sőt, emlékszem, hogy egyszer, egy bálban a függöny mögé húzott, és
nagyon is illetlenül megcsókolt.
A lány elpirult, de állta a férfi tekintetét.

– A kapcsolatunk még csak kialakulóban volt, és ellen kellett
volna állnom – felelte Caitlyn, és megrázta a fejét. – De nem tettem.
– Ön soha nem mondott nemet, bármit javasoltam. Az volt a
benyomásom, bármit mondok, ön beleegyezik.
– Ön folyamatosan provokált engem, és ez a gyengém, amint
tudja. De ez mind ezelőtt volt, most pedig most van. Vigyázni
fogunk, hogy bele ne bonyolódjunk valami illetlenségbe.
Alexander felvonta a szemöldökét, szórakozottan, és furcsa
nyugtalansággal a lány vallomása miatt.
– Fogunk?
Igazi sajnálkozás volt a hangjában, amikor folytatta:
– Muszáj, mert megígértem anyámnak.
– Bocsánat, mit mondott?
– Megígértem neki, hogy csak helyes dolgokat teszek, és nem
kezdek semmi meggondolatlanságba.
– Meggondolatlanságba? Mint például a fogadásunk?
– Az nem meggondolatlanság – mondta Caitlyn, szinte túl
élénken. – Pontosan tudom, mit csinálok.
Alexander megdörzsölte a száját, hogy elrejtse meglepett
mosolyát. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a nővel. Egyik pillanatban,
elragadó bájával és finom tekintetével, elbűvöli őt és minden más
férfit is tíz kilométeres körzetben, a másik pillanatban pedig olyan
ártatlan, mint egy kisgyerek, kiprovokálva, hogy Alexander valami
olyasmi butaságot műveljen, mint amilyen egy fa tetején lévő
méhkasból kivenni egy darabka lépet.
Olyan ártatlan, mint egy kisgyerek… Ez mindent elárul. A férfi
arcáról lehervadt a mosoly. Georgianának igaza volt, Caitlyn Hurst
túl fiatal hozzá. A társaság tele van felemás és rosszul átgondolt
házasságokkal, mint amilyen Charles esete is. ilyen felemás
házasságok mindig úgy kezdődnek, hogy a férfiak irányítanak, és
úgy végződnek, hogy az asszonyok az orruknál fogva vezetik
idősödő, legyőzött férjeiket, amíg azok büszkeségének utolsó
morzsája is elszáll.

– Milyen próba elé állít? – kérdezte Caitlyn, majd felkapta a kis,
bőrkötésű könyvet, és kinyitotta.
A férfi felállt, és elvette a könyvet.
– Magam is találok egyet, köszönöm. Valami olyasmit szeretnék,
ami megfelel az ön által kiszabott próba nehézségi fokának. Most
pedig maradjon csendben, amíg keresgélek.
Majdnem húsz percig képes volt szótlanul ülni a lány, később
hangosan sóhajtozott, karba tette a kezét, majd leengedte. Alexander
pontosan tudta, mennyi ideig bírta a lány, mert nézte az órát. Tényleg
képtelen nyugodtan ülni? Alexander végül leengedte a könyvet. –
Hm.
– Tessék?
Alexander vállat vont, majd újra felemelte a könyvet.
Caitlyn ezúttal tíz percig volt képes csendben maradni.
– MacLean! Már biztos eldöntötte, hogy mit…
A férfi becsukta a könyvet.
– Szerezze meg nekem a bűvös fazekat: Roxburge arany
tubákosszelencéjét.
Caitlyn megpróbálta elrejteni arca rándulását, de nem sikerült.
– Nehéz lesz – kuncogott a férfi. – A herceg éjjel-nappal magánál
tartja azt a tubákosszelencét. Pokolian nehéz lesz megszereznie,
különösen amiatt, hogy a többiek nem tudhatják meg – folytatta
Alexander, majd az asztalra tette a könyvet. – Szóval, nekem
mindössze annyit kell tennem, hogy hozok egy darabka lépet abból a
kivételes méhkasból.
Caitlyn huncut mosollyal küzdött. Az egyik inas szerint a méhkas
egy nagyon magas fán volt.
– Arra találja, ahol idefelé le kell térni a főútról.
– Rendben.
– Nem lesz annyira könnyű. Jócskán fent van a fa tetején –
mondta a lány a férfi ruháját vizsgálgatva. – Lefogadom, rendesen
össze fogja koszolni magát.

– Majd meglátjuk, nem igaz? – felelte a férfi, és karba tette a
kezét. – Nem lehet túl nehéz, mert, hacsak nem mézgyűjtő méhek, a
kas üres lesz.
Caitlyn arcáról lefagyott a mosoly.
– Tessék?
A férfi vidáman nézett rá.
– A királynő téli álmot alszik, néhány here van csak körülötte,
ilyenkor a méhek nagyobb része elpusztul.
A lány összevonta a szemöldökét.
– Ó.
– Nem tudta?
– Nem. Azt hittem, hogy… Ó, a mindenit. Na, nem baj.
Természetesen nem azt akarta, hogy a férfi megsérüljön, csak meg
akarta nehezíteni a dolgát. Ehhez képest egy nevetségesen könnyű
feladatot adott neki, míg a férfi kivételesen nehéz próba elé állította
őt.
Lord Roxburge közismerten ragaszkodott a tubákosszelencéjéhez,
neki pedig meg kell szereznie, meg kell mutatnia MacLeannek, majd
vissza is kell tennie, mielőtt még a herceg észrevenné az eltűnését.
Nos, csak óvatosnak és okosnak kell lennie.
– Remélem, holnapra meglesz a szelence.
– Én biztosan megszerzem önnek azt a darabka lépet. Megtenném
ma is, de megígértem a hercegnének, hogy segítek lovat választani a
holnapi lovagláshoz – mondta a férfi, majd lebiggyesztette az ajkát. –
Őméltósága lovaglótudománya épp csak egy hajszállal jobb, mint az
öné.
A lány legszívesebben lepofozta volna a férfi arcáról azt az
önelégült mosolyt. Ám inkább türtőztette magát, és lazán vállat vont.
– A következő próbatétele sokkal nehezebb lesz.
MacLean vigyorogva az ajtó felé fordult.
– Csak rajta, Hurst. De ne feledje, én ugyanazt fogom tenni. Most
pedig, ha megbocsát, megreggelizem.

Caitlyn nézte, ahogy a férfi kimegy a szobából, és átszeli az
előcsarnokot a reggelizőhelyiség felé. Amikor kikerült a
látómezejéből, a legközelebbi székbe vetette magát, és gondolkodni
kezdett, hogy az ördögbe fogja elemelni a herceg tubákosszelencéjét
anélkül, hogy kiabálásba torkollna a dolog.
Úgy kell gondolkodnia, ahogy MacLean teszi, aki tudja, hogyan
kell egy alsóbb osztályból származó lánnyal kacérkodni, könnyedén,
a társaság szeme láttára. Ő tudja, mikor kell félreállítani valakit,
mikor kell összehúzni a függönyt, mikor kell elosonni, hogy senki se
vegye észre – és mikor nem kell.
Bólogatott. Kölcsönveszi az ő módszereinek kézikönyvét, ami
csak tetézni fogja az örömét, ha megnyeri a fogadást. Lehet, hogy
Londonban a férfi csatát nyert, de ha ő megnyeri a fogadást, az egész
háborút megnyerte.
Azonnal felvillanyozódott a gondolatra, felállt, és elindult
megkeresni Muirent, hogy segítsen kitalálni valamit a herceg
szelencéjének megszerzésére.
Nyolcadik fejezet
Leányok, ha elnyomjátok magatokban a kíváncsiságot, a

félelmeiteket és a vágyaitokat, akkor sosem fogtok igazán élni.

ÉJSZAKÁN.
Ó, kisasszony! Biztos vagyok benne, rá fog jönni, hogyan szerezze

meg a herceg dobozkáját!

– Kénytelen leszek.
Caitlyn nem akart beszámolni Muirennek a helyzetéről, de a mese
kicsúszott a száján, amikor a lányt a herceg tubákosszelencéjéhez
való elvarázsolt ragaszkodásáról kérdezte. De végül is a fogadás
feltételeiről csak a többi vendég nem szerezhet tudomást, a szolgákra
nem vonatkozik a kikötés. Ez segített Caitlynnek, mert Muiren
információi hasznosak voltak, még ha aggasztóan hangzottak is.
Muiren szerint Roxburge különös ragaszkodással bír a szelence
iránt, amióta tizenkét évvel ezelőtt megszerezte, majdnem mindig a
kezében tartotta, vagy legalábbis szem előtt. Kész őrület. Előző este
például, egész vacsora alatt a herceg tányérja mellett hevert. Persze,
amíg evett, levette róla a kezét, de abban a pillanatban, amikor
befejezte az étkezést, szinte idegesen kapott utána, újra és újra
kinyitotta, majd becsukta. Caitlyn nem is értette, a hercegné hogy
bírja elviselni.
A hátralévő időben a dobozka Roxburge zsebében lapult, hacsak a
férfi épp nem a kézelőjével fényesítgette a tetejét. Caitlyn egyetlen
reménye az volt, hogy Roxburge esetleg elég hosszú ideig leveszi
róla a szemét, és lesz lehetősége a saját zsebébe csúsztatni.
Reménykedve várva a lehetőségre, Caitlyn elszántan a herceg körül
maradt egész nap. Amikor a többi vendég kikocsizott piknikezni a
Loch Lomond fölötti, festői hegyoldalra épített szaletlihez, Caitlyn
fejfájásra panaszkodott, mondván, hogy szeretne inkább csendben
üldögélve olvasni. MacLean jót mulatott rajta, majd a karjába
csimpaszkodó hercegnével az oldalán ő is a többi vendéggel tartott.
Míg odakint vidáman telt az idő, Caitlyn a könyvtárban ült, és
nézte a vele szemben lévő karosszékben szunyókáló herceget –
zsebében a tubákosszelencével. Szerencsére a szintén odabent maradt
Lord Falkland kellemes társaságot biztosított, különben Caitlyn
meghalt volna az unalomtól.
Egyetlen esélyre volt csak szüksége – mindössze néhány
másodpercre –, hogy megszerezze a dobozkát. Muiren szerencsére

egy csomó ötlettel állt elő. Legtöbbjük ugyan teljesen
megvalósíthatatlan volt, de Caitlyn legalább nem csüggedt.
A szobalány Caitlyn kezébe nyomott egy tükröt, így meg tudta
nézni a füle mögé tűzött vörös rózsát.
– Mi van, ha felbuktatja őméltóságát, és megszerezi a dobozkát?
Caitlyn visszatette a tükröt az öltözőasztalkára, és szorosabbra
húzta a ruháján lévő selyemszalagot.
– Nem buktathatom fel a herceget! Hiszen öreg és gyenge.
– Ó, azt hiszem, igaza van – felelte sajnálkozva a lány. – Nem
okozhat fájdalmat neki – folytatta, majd egy hajtűvel bíbelődve, egy
pillanatig csendben maradt. – Olyan rossz, hogy nem veheti csak úgy
el az asztalról ma este.
– De akkor magyarázkodnom kellene a többi vendégnek, és akkor
megtudnák, hogy mit művelünk MacLeannel.
– Nem csoda, hogy ilyen nehéz. Ezek a szabályok! – sóhajtott a
lány.
Caitlyn összevonta a szemöldökét.
– Valahogy csak meg lehet szerezni azt a nyavalyás szelencét!
Tegnap meg sem tudtam közelíteni, és ma sem volt másképp.
MacLean mindjárt a kezembe nyomja azt a darabka lépet, és én
semmit sem fogok tudni felmutatni!
– Bizony, és a herceg még alváskor is a párnája alatt tartja azt a
dobozt. Épp ma reggel kérdeztem meg az inasát. Ma este kell
megszereznie, a vacsora alatt. Nincs más lehetőség.
Caitlyn a fésülködőasztalra könyökölt, és a kezére támasztotta az
állát.
– Kell, hogy legyen valami megoldás…
Kopogtak az ajtón, és a házvezetőnő lépett be, karján Caitlyn zöld
színű estélyi ruhájával. Mrs. Pruitt alacsony és kerekded asszony
volt, dupla tokával és szigorú, barátságtalan arccal, amitől házsártos
asszonyhoz hasonló lett a megjelenése.
Muiren sietve pukedlizett.
– Ó, Mrs. Pruitt!

– Elnézést a zavarásért, kisasszony – mondta Caitlyn-nek Mrs.
Pruitt. – Meghoztam a ruháját. Muiren kivasaltatta önnek a fodrokat.
– Ó, köszönöm szépen!
Caitlyn különösen büszke volt erre a ruhára. Zöld szövetből
készült ruha volt, alatta fehér szatén alsóruhával, az alján
csipkefodrokkal díszítve, rózsa és harangvirág alakú csokorfüzérrel
körbefuttatva. Majdnem két hétig tartott, amíg a fodrokat rendesen
egymásra fektette, majd hosszas gondolkodás után extra csipkét tett a
felső szoknya aljára, így járás közben a szoknyát finoman maga után
húzta, és ettől kissé drámai lett a hatás. A ruha tökéletesre sikerült, és
minden alkalommal elmosolyodott, amikor meglátta.
Mrs. Pruitt óvatosan az ágyra fektette a ruhát, és megigazította a
szoknyarészt.
– Bocsásson meg, kisasszony, de ez a ruha párizsi modell?
– Ó, nem – sietett Muiren a válasszal, mielőtt Caitlyn szóhoz
juthatott volna. – Miss Hurst maga készítette!
– Neee! – hajolt le Mrs. Pruitt, hogy közelebbről is megvizsgálja
az öltéseket. – Nagyon szép, akár ön készítette, kisasszony, akár
nem, ha nem bánja, hogy ezt mondom. És a csipke is nagyon finom
darab.
– Az belga csipkeverőtől származik, és eltartott egy darabig, amíg
összeszedtem rá a pénzt, mert igen drága – felelte Caitlyn. Majdnem
egy évig, és ha nem taníthatta volna a földesúr bamba fiát latinra,
nem is engedhette volna meg magának.
Mrs. Pruitt ámult-bámult.
– Őméltóságának több ruhája van, mint égen a csillag, de soha
nem láttam köztük ehhez foghatót.
– Köszönöm.
A házvezetőnő közelebb jött, hogy megnézze Caitlyn frizuráját.
– Ó, ez nagyon csinos, Muiren.
Muiren ragyogott.
– Nagyon tehetséges – mondta Caitlyn.

– Bizony – bólintott elismerően Mrs. Pruitt. – Kisasszony,
csodásan néz ki. Már az előtt kivarázsolja Roxburge zsebéből azt a
dobozkát, mielőtt észrevenné.
Caitlyn pislogott.
Muiren bocsánatkérő pillantást küldött felé.
– Attól tartok, elszóltam magam Mrs. Pruitt előtt a fogadásról.
– Igen, és szorítok önért. Lord MacLean könnyedén megaláz
bárkit, ha nem bánja, hogy ezt mondom – közölte sötéten a
házvezetőnő. – Lehet, hogy önhibáján kívül, de túlságosan jóképű
szerintem.
– Megígérem, hogy mindent megteszek.
A házvezetőnő térdet hajtott.
– Legjobb lesz, ha visszamegyek őméltósága öltözőszobájába.
Valami baj van a ruhájával. Úgy tűnik, felszedett pár kilót, mióta
legutóbb felvette, de persze azt fogja mondani, hogy összement a
mosásban.
Muiren cöcögött.
– Nehéz lehet a hercegnével.
– Őméltósága lobbanékony természetű, az tény. Sok szerencsét a
szelence megszerzéséhez, kisasszony – mondta Mrs. Pruitt, és az
ajtóhoz lépett. – Nyitva tartom a szemem, hátha segíthetek valamit.
Sose tudhatja, mikor kínálkozik kedvező alkalom – folytatta, majd
meghajolva távozott.
Muiren reménykedve nézte Caitlynt.
– Ha van valaki, aki tudja a módját, hogyan lehetne megszerezni
azt a szelencét, az Mrs. Pruitt. Egy lépést sem lehet tenni ebben a
házban anélkül, hogy ne tudna róla.
– Mindjárt gondoltam – nevetett Caitlyn. – Most pedig segítsen
felvenni azt a ruhát. Esélyem sincs rátenni a kezem arra a dobozkára,
ha nem hagyom el ezt a szobát.
Muiren mosolyogva kézbe vette a ruhát. Caitlyn felállt,
elszántsága egyre nőtt. Csak egy kis esélyre volt szüksége. Ő készen
áll, ha eljön.

Alexander, tényleg abba kell hagynod! – mondta Georgiana,
miközben suhogó ruhájában a férfi mellé lépett. Vacsora után volt
már, borozás után a férfiak is visszatértek a szalonba, és folytatódott
a parti; volt, aki kártyázott, néhányan beszélgettek.
Alexander Georgianához fordult.
– Mit kell abbahagynom?
– Miss Hurst bámulását. Úgy nézel rá a szoba túlsó végéből,
mintha az apja lennél, ő meg egy rossz magaviseletű gyerek.
Georgiana mosolyából Alexander arra következtetett, hogy a nő
biztos benne, hogy betalált. Az utóbbi két napban többször is
megemlítette a férfi és Caitlyn közötti korkülönbséget. Végül már
unalmassá vált.
Alexander Caitlyn felé nézett, aki most Roxburge mellett állt.
– A helyedben én inkább a férjed miatt aggódnék. Úgy tűnik,
horogra akadt.
Georgiana vállat vont.
– Ha őt akarja, megkaphatja. A neve az enyém, és ez volt a
legjobb benne – mondta, és nézte, ahogy a férje Caitlynnek csapja a
szelet. – Egyszer, régebben, talán zavart volna, ha Roxburge-öt
flörtölni látom. De most már csak szánalmasnak találom, ahogy őt is.
Alexander meg sem hallotta. Érdekes két napot tudhatnak maguk
mögött: értékelni kezdte Caitlyn elszántságát. Szórakoztató volt
nézni, ahogy a lány megpróbálta rávenni a herceget, hogy vegye elő
az értékes dobozkát. Gyorsan kell, hogy vágjon az esze, hogy
megszerezhesse a dobozt, ha a közelébe ér. Alexander elmosolyodott
a gondolatra, és egy kényelmes helyet talált a kandalló mellett,
ahonnan nyugodtan figyelhetett.
Caitlyn Roxburge mellett ült, és hízelegve próbálta elérni, hogy az
idős férfi megmutassa neki legféltettebb kincsét.

Kacér pillantással nézett a hercegre, és úgy mosolygott rá, mintha
ő lenne Adonisz. Élénk figyelemmel hallgatta a herceg zavaros
történeteit. Nevetett, amikor az öreg elmosolyodott, és úgy általában:
szemérmetlenül flörtölt vele. Roxburge hajlott kora miatt senki sem
gondolt semmi rosszra, Caitlyn pedig csodásan kihasználta az ebben
rejlő lehetőséget. Mindeddig azonban összesen egyetlen pillantást
sikerült vetnie a tubákosszelencére. Amikor Caitlyn kinyújtotta a
kezét, és kedvesen kérte, hadd vegye kézbe, vidám és határozott
visszautasításban lett része. Alexandernek mosolyognia kellett.
Mintha képes lett volna olvasni a férfi gondolataiban, Caitlyn
sértődött pillantással nézett rá. Alexander csak meghajolt, ezzel
tudatva, hogy tetszik neki a műsor.
Caitlyn elpirult, és újult erővel vetette magát a hercegre.
Alexander azon gondolkodott, vajon Roxburge látása elég jó-e
ahhoz, hogy észrevegye a lány bőrének finom árnyalatát,
csalódottságában lefelé görbülő ajkát.
A herceg mondott valamit Caitlynnek, amitől elpirult, és másfelé
nézett – Alexander felé. Ajka elkeskenyedett, és egy „meg-ne-
merjen-szólalni” pillantás után újra a herceg felé fordult. Bár
Alexander egy hetyke és provokatív vállrándításon kívül mást nem
látott, biztos volt benne, a lánynak minden erejére szüksége van
ahhoz, hogy mosolyogni tudjon. Halkan kuncogni kezdett.
– Mi olyan mulatságos? – kérdezte Georgiana.
– Lefogadom, hogy Roxburge szeme sokat romlott az utóbbi
években.
A nő közömbösen nézett a férjére.
– Sosem látott jól, már az első találkozásunkkor sem.
– Ez sok mindent megmagyaráz – mondta Alexander egyszerűen.
Georgiana szúrós szemmel nézett rá.
A szoba túloldalán Ogilvie kisasszony egy könnyű darabot játszott
a zongorán, Lady Elizabeth legnagyobb örömére. Sajnos, a
barátságtalan hölgy hangja nem volt valami jó, így dallamtalan
zajongásával tönkretette a produkciót.

Georgiana ajkát biggyesztve megszólalt:
– Több tehetséges embert kell meghívnom legközelebb. Épp
mondtam Dervishtonnak, mennyire szeretem a jó színdarabokat, mire
azt javasolta, tartsunk egy olvasópróbát délután.
Georgiana tovább beszélt, de Alexander meg se hallotta. Újabban
sokat emlegette Dervishton nevét, és ha azért tette, mert Alexandert
akarta féltékennyé tenni, csak az idejét vesztegette. Alexandert nem
igazán érdekelte, ráadásul – bár Georgiana talán még nem vette észre
– a fiatal férfi első számú célpontja nem ő volt.
Dervishton most épp Lady Kinloss mellett állt, mégis mohó
tekintettel figyelte Caitlynt. Annyira szembetűnő volt, hogy Lady
Kinloss nem tehetett mást, mint egyikről a másikra nézett, és majd
meghalt a kíváncsiságtól, hogy megtudjon valamit.
Alexander összevont tekintettel újra Caitlynre figyelt, aki most
már ökölbe szorított kézzel ült. Le kellett küzdenie a mosolyát. Míg
Caitlyn ismerte az Artúr korabeli történeteket, Alexander ismerte a
partin részt vevő embereket, és ki is használta ennek előnyeit.
Caitlyn nem tudta, milyen fanatikusan rajong a herceg a
tubákosszelencéjéért, és hogy óvja, félti. Roxburge félelmetes őre
volt annak a kis aranyszelencének.
Georgiana szipogott.
– Miss Hurst jól teszi, ha vigyáz magára. Roxburge néha egészen
kifordul magából.
Alexander röviden felnevetett.
– Nehezen hinném el, hogy Roxburge veszélyes lehet.
– Pedig az tud lenni – motyogta Georgiana, ahogy nézte a férjét. –
Kéjsóvár vénember.
– Hisz nem is lát – gúnyolódott Alexander.
– Épp ezért egyetlen szolgáló sincs biztonságban, lehet fiatal vagy
öreg, csinos vagy csúnyácska.
A herceg arckifejezése hirtelen kissé élénkebb lett, kevésbé
szánalomra méltó.
Ahogy Alexander figyelte, a herceg előrehajolt, és…

– Az ördögbe, majd felfalja a szemével!
– Rajong a mellekért – bólintott Georgiana.
– Hisz alig lát!
– Ezért kell olyan nagyon, nagyon közel hajolnia – mondta
Georgiana kárörvendően. – Folyton figyelmeztetnem kell, hogy ha
nem vigyáz, orra fog bukni.
Alexander tett egy lépést előre, de Georgiana komoly arccal
megragadta a karját.
– Mit akarsz tenni? Minden nővel ezt csinálja. Amellett… –
pillantott ellenségesen Caitlyn felé –, amennyire Roxburge ki tud
fordulni magából, fogadok, hogy a mi kis hercegnőnk viszont meg
tudja védeni magát.
Valóban, Caitlyn mondott valamit Roxburge-nek, amitől az idős
férfi elvörösödött, és hangosan hepciáskodott. Ahogy Caitlyn
keresztbe fonta maga előtt a karját, látszott rajta, hogy nem valami
boldog.
– Látod? – kérdezte Georgiana egyszerűen. – Tudtam, hogy a lány
tudja kezelni az öreg kecskét. Figyelembe véve a társadalmi
helyzetét, lefogadom, hogy rosszabbakkal is volt már dolga.
Alexander elkomorodott. Még sosem gondolt erre eddig, de
Georgianának igaza volt – Caitlyn nem élvezett olyan védettséget,
mint azok az ifjú hölgyek, akiknek az apja címmel és vagyonnal
rendelkezett, épp emiatt volt olyan könnyen megközelíthető
Londonban. Alexandernek nem tetszett a gondolat, hogy egy sokkal
lelkiismeretlenebb férfinak micsoda lehetőség ez.
Habár, Caitlynnel kapcsolatban, ő is elég lelkiismeretlen volt.
Elkomorodott, zavarba jött. Soha, egyetlen nőt sem használt ki, és
bosszantó volt, hogy Caitlyn ennek épp az ellenkezőjét is hiheti. A
lánynak tetszett az ő közeledése, és éppolyan szívesen enyelgett vele,
mint ő a lánnyal.
Mégis… Mi van, ha a lány valóban sokkal ártatlanabb volt, mint
gondolta? Talán épp neki, a kora és tapasztaltsága miatt, kellett volna
a kapcsolatukért nagyobb felelősséget vállalnia?

Furcsa nyomás nehezedett a mellkasára. A pokolba, nem is olyan
volt a kapcsolatuk. Georgiana megjegyzései beárnyékolták az
emlékeit.
Figyelte, ahogy Caitlyn eltávolodik a hercegtől. Az idős férfi
határozottan barátságtalanul nézett, a lány pedig gyorsan térdet
hajtva, nyilvánvaló nehezteléssel, távozott.
Mielőtt Alexander kimenthette volna magát Georgianá-nál,
Dervishton gyorsan Caitlyn mellé szegődött.
Georgiana kuncogott.
– Cseberből vederbe. Szegény lány, egy pillanatra sem tud
egyedül maradni. Előre látom, hogy ez némi nehézséget fog okozni a
terved kivitelezésében.
Az biztos, ahogy erre Caitlyn maga is rámutatott. De most ők
ketten, Caitlynnel, sokkal élvezetesebb játékot játszanak. A gondolat
újabb mosolyt csalt az ajkára.
Dervishton megfogta Caitlyn karját, és Roxburge egyik, a
kandalló fölött lógó, hatalmas portréja elé vonszolta.
Alexander figyelt, és a lány kecsessége újra lenyűgözte. Minden
mozdulata ösztönösen érzéki volt. Nem értette, miért, de le sem tudta
venni a szemét a lányról, mint ahogy a szobában lévő többi férfi sem.
Georgiana lebiggyesztette ajkát.
– Igazi előadást kreál magából, nem igaz?
– Csak átment a szobán – vonta meg a vállát Alexander.
– Csatlakozunk Treymontékhoz? – kérdezte hűvösen Georgiana. –
Nemrég tértek vissza egy aukcióról, ahol egy egyiptomi szarkofágra
tettek szert.
– Persze.
Treymonték csak néhány méterre voltak Caitlyntől és
Dervishtontól. Alexander talán meghallhatja, miről beszélgetnek, és
megbizonyosodhat arról, hogy a lány nem akarja a fiatalember
segítségét kérni.
Georgiana belekarolt a férfiba, és így sétáltak a kandallóhoz, ahol
a márki és felesége a vidáman pattogó tűz előtt beszélgetett.

Alexander úgy találta, hogy Treymonték meglepően sokat tudtak az
antik dolgokról. Nem egészen öt percen belül Alexander észrevette,
hogy Caitlyn és Dervishton már nincsenek a közelben.
Körülnézett a szobában. A zongoránál Falkland és Caithness
grófja vitatkozott egy bizonyos vadászatról, míg Lady Elizabeth és
Ogilvie kisasszony nevetve figyelték a férfiak szemérmetlen
túlzásait. Dervishton egy italt töltött magának a pohárszéknél, míg a
herceg láthatóan eléggé fáradt volt már. Ritkán szokott egy óránál
többet fent maradni a portói után.
Alexander valami mozgásra lett figyelmes, és végül meglátta
Caitlynt, aki furcsa módon, a dupla ajtó mellett álló, két hatalmas
pálma mögé rejtőzött. A lány mozdulataiból arra lehetett
következtetni, hogy élénk beszélgetést folytat valakivel.
Milyen furcsa. Alexander kicsit oldalra lépett, és látta, hogy a
pálma másik oldala mögül kilátszik egy merev, fekete szoknya. Még
egy lépést oldalra lépett, és innen már látta a vörös fürtöket és a
szeplős arcot is, és felismerte Caitlyn szobalányát.
A nő izgatottan suttogott, Caitlyn pedig figyelmesen, bólogatva
hallgatta. Nemsokára a szobalány távozott. Caitlyn körülnézett, és
Alexander alig tudott időben visszafordulni a márki felé. Caitlyn,
láthatóan elégedetten, hogy senki sem vette észre, kilépett a
szobából.
Alexander, figyelmen kívül hagyva Georgiana nemtetszését,
kimentette magát. A legjobb lovaglócsizmájába fogadott volna, hogy
Caitlyn távozásának köze van a teljesítendő feladathoz.
Már majdnem az ajtóhoz ért, amikor Lady Elizabeth megállította.
– MacLean, döntse el a fogadást köztem és Falkland között. Tud
valamit a British Museum kiállításairól?
– Korábban két évig az igazgatótanács tagja voltam, de…
– Remek! Itt magyarázom Lord Falklandnak, hogy számtalan
cikket olvastam a nemrégiben idehozott antikvitásokról, amelyek
Egyiptomból…
– Ahogy én is – csattant fel Falkland.

– Igen, de nyilvánvalóan nem a megfelelő cikkeket – mondta
Lady Elizabeth, egy herceg lányának minden önbizalmával. –
MacLean, magyarázza el Falklandnak, hogy az egyiptomi
gyűjtemény…
– Szívesen maradnék, hogy segítsek, de azt hiszem, nekem…
– Ugyan, MacLean! – hepciáskodott Falkland. – Csak egy pillanat
az egész. Nem tudom elhinni, hogy Lady Elizabeth hitelt ad egy
ilyen ostobaságnak!
További öt percébe került, mire Alexander elszabadult a
civakodóktól, és mire az előcsarnokba ért, Caitlyn eltűnt. A lépcsők
teteje felé kémlelt, és azon töprengett, vajon a szobájába ment-e a
lány. Sajnos egyetlen inas sem volt az előcsarnokban, akitől
megkérdezhette volna, így Alexander kelletlenül visszament a
társaságba. Előbb vagy utóbb, de ki fogja deríteni, mit csinál a lány.
Efelől semmi kétsége.
Kilencedik fejezet
Ha tudtok kompromisszumot kötni, akkor ti nyertek. Az életben

gyakran függ az egyik ember a másiktól.

HÁROM K1SUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG
ÉJSZAKÁN.
Caitlyn az előcsarnokban találkozott Muirennel és Mrs. Pruitt-tal.

A házvezetőnő szokásos fekete öltözékében volt, fején fehér főkötő.
Muiren izgatottan beszélt hozzá.

– Mrs. Pruitt észrevette, hogy a herceg elaludt a könyvtárban! Úgy
látszik, lefekvés előtt még egy pohár portóit akart inni.
– Őméltósága úgy aludt el, hogy a tubákosszelence a térdén van –
mondta ravasz mosollyal a házvezetőnő.
Caitlyn megkönnyebbült.
– Mrs. Pruitt, ez a legjobb hír ezen a héten!
– Nem segítenék önnek, ha nem gondolnám, hogy Lord
MacLeannek nem árt egy kis lecke – felelte Mrs. Pruitt tömören. –
Jót fog tenni neki, annyi szent. A jóképű férfiakat időnként le kell
szállítani a magas lóról.
Caitlyn pislogva hallgatta, teljesen meglepődött az asszony
hangjában megbúvó hévtől.
Mrs. Pruitt felvetette az állát, és nagyon határozottan folytatta.
– Épp elég bánatot okoztak már nekem a hozzá hasonló
gazemberek.
– Mrs. Pruitt szerint minden felsőbb osztálybeli férfi címeres
gazember – mondta halkan Muiren.
– Mind? – kérdezte Caitlyn, miközben azon gondolkodott, vajon
egy ilyen incidens okozhatta Mrs. Pruitt keserűségét?
– Igen – felelte Mrs. Pruitt, majd megfordult, és a könyvtár felé
lépkedett. Mielőtt elérte az ajtót, megállt. – Még valamit.
– Igen?
– Hamar visszaadja a szelencét őméltóságának? Nem szeretném,
ha a dolognak a személyzet látná kárát.
– Csak megmutatom Lord MacLeannek, aztán azonnal
visszaadom a hercegnek. Nem is fogja megtudni, hogy elvittem.
– Rendben van – felelte Mrs. Pruitt, majd körbekémlelt, és intett
Caitlynnek, hogy kövesse.
Caitlyn az ajtóhoz óvatoskodott. Csak a herceg kopasz fejét tudta
kivenni az egyik hatalmas, a kandalló előtt álló karosszék támlája
fölött.
– Innen nem látszik – suttogta Mrs. Pruitt –, de abban a kezében
van, amelyik a térdén nyugszik.

Caitlyn szinte ugrált örömében.
– Tökéletes!
– Azért nem annyira, mint hiszi – intette Caitlynt a házvezetőnő. –
A herceg szinte süket, és nem is alszik valami jól. Néha felriad, és
ordítva követeli a takarítónőtől, hogy csend legyen, amikor nincs is
bent a szobában.
Intett Caitlynnek, hogy lépjen be.
– Menjen! – suttogta Mrs. Pruitt. – Muirennel majd őrködünk a
folyosón.
Caitlyn bólintva belépett, lépteinek zaját elnyelte a vastag
szőnyeg. Roxburge hangosan horkolt, feje a mellkasára bukott.
Rendes esti viseletben volt: térdnadrág, mellény, kabát, fekete
cipője tyúklábmintás. Egyik májfoltos, eres keze a térdén feküdt,
ujjai közt megvillant az aranyszelence széle.
Ott van! Olyan, de olyan közel. Csak meg kell mozdítani a herceg
kezét…
Lélegzetét visszatartva, egyik ujját belecsúsztatta a herceg
kézelőjébe, és lassan megemelte. Az idős férfi keze lassan… nagyon
lassan… felemelkedett, ujjait ösztönösen a dobozkára szorította, és a
kezével együtt azt is felemelkedett.
A mindenit! Caitlyn óvatosan visszaengedte a herceg kezét. Az
óra hangosan ketyegett, ahogy teltek a másodpercek. Végül, Caitlyn
megkönnyebbülésére, lassan lazulni kezdett a dobozkán a hercegi
ujjak szorítása.
Talán az egész kézfej felemelése helyett elég lenne az egyik ujját
megemelni, és a doboz máris kicsúszhatna.
Caitlyn a herceg arcára pillantott, és elégedetten látta, hogy még
mindig alszik, így óvatosan megpróbálta megemelni az egyik ujját.
A horkolás abbamaradt. Caitlynnek földbe gyökerezett a lába,
amint a herceg, álmában homlokát összeráncolva, motyogott valamit.
Caitlyn, torkában dobogó szívvel, lélegzet-visszafojtva várt. Végül a
herceg, hangosan horkolva, újra álomba süllyedt.

Caitlyn kiengedte a levegőt, vadul kalapáló szívvel elengedte a
herceg csuklóját, és hátralépett. Körülnézett, a márványtetejű asztalt
díszítő csecsebecséket nézegette, és végül megtalálta, amit keresett:
egy kis, elefántcsontból készült dobozkát, amely majdnem
ugyanakkora volt, mint a tubákosszelence.
Csendesen Roxburge székéhez vitte a dobozkát, és egy pillanatra
összehasonlította. Elég jó lesz.
Felkészülésként úgy lazította ujjait, mintha egy mágikus trükköt
akarna bemutatni. Egyszer látott egy utcai művészt, aki egy
megterített asztalról rántotta ki a terítőt az ezüst evőeszközök,
tányérok, gyertyatartó, üvegpoharak alól. Caitlyn célja az volt, hogy
elvegye a szelencét, és helyére tegye a másik dobozkát, mindezt
olyan gyorsan, hogy a herceg ne vegye észre a cserét.
Az idős férfi karjáért nyúlt, és már épp fel akarta emelni, amikor
az ajtó felől valami mozgásra lett figyelmes. Szíve máris majd
kiugrott a helyéről.
Odafordult, és Mrs. Pruitt bocsánatkérő topogása közben meglátta
az ajtónyílásban álló MacLeant.
A mindenit a gazembernek! Szétvetett lábbal, karba tett kézzel áll
ott, mint egy hajóskapitány, érzéki szája mosolyra húzódott.
Caitlyn összeráncolta a homlokát. Az előtte álló feladat már így is
elég nehéz, semmi szükség kritikus közönségre.
Mintha olvasna a gondolataiban, a férfi leengedte a karját,
szertartásosan meghajolt, és intett a lánynak, hogy folytassa.
A mozdulat kihívó, egyszersmind leereszkedő is volt.
Caitlyn megsemmisítő pillantást küldött a férfi felé, majd
visszafordult a herceghez. Lazításul megmozgatta ujjait, és pontosan
végiggondolta, mit fog csinálni. Ha csak két ujjat felemel, és a
herceg tenyerébe csúsztatja az elefántcsont dobozkát, azzal talán
megszerezheti a tubákosszelencét.
Nyugtalanul zakatoló szívvel, óvatosan felemelte a herceg ujjait.
Éppúgy vigyázva, betolta az elefántcsont dobozkát, és ezzel a másik
oldalon kinyomta a szelencét.

A herceg megmozdult, horkolása megakadt, mialatt megtapogatta
az elefántcsont dobozkát. Nyugtalan mozdulatai lelökték térdéről a
tubákosszelencét, amely csendesen a vastag szőnyegre esett.
Caitlyn azonnal felkapta, ám karjával hozzáért a herceg lábához.
Roxburge motyogott valamit álmában, és szorosan megmarkolta az
elefántcsont dobozkát.
Caitlyn egy hosszú pillanatig mozdulatlan maradt, várta, hogy
felhangozzék a herceg egyenletes horkolása. Végül, egy
örökkévalóságnak tűnő idő után, az idős férfi szája kicsit szétnyílt, és
hangos horkolása újra betöltötte a szobát.
Caitlyn megkönnyebbülve felsóhajtott, megfordult, hogy
megmutassa MacLeannek a dobozt… de a férfi már nem állt az
ajtóban. Gondterhelt arccal körülnézett, és meglátta, amint a kertre
néző ablak előtt, a hatalmas íróasztal mellett állt. Nekidőlve az
asztalnak, hanyag mozdulatokkal dobálta a papírnehezéket. Szeme
sötéten csillogott, szemmel láthatóan jól érezte magát.
Caitlynnek elakadt a lélegzete. Vajon mire készül?
A férfi lassan az asztal fölé emelte a nehezéket, és tartotta.
Ó, ne! Ha leejti…
– Ne! – suttogta Caitlyn. De aztán – puff! – a nehezék az asztalra
esett.
Roxburge riadtan felült, szemét Caitlynre meresztette.
– Átkozott takarítónő! – ordította.
Caitlyn megdermedt. Most mit csináljak?
Roxburge szeme megrebbent.
Kérlek, aludj el újra.
A herceg lassan hátradőlt a székében.
Kérlek, kérlek, aludj el megint.
Roxburge szeme végül lecsukódott, és horkolni kezdett.
Caitlyn zakatoló szívére szorította a kezét. Majdnem lebukott.
MacLeanre nézett, aki csalódással vegyes csodálattal nézett rá.
Győzedelmesen felemelve a tubákosszelencét, Caitlyn el akart
lépni onnan, de nem tudott. Értetlenkedve hátranézett, és észrevette,

hogy szoknyájának csipkés széle Roxburge cipője alá szorult. Sőt,
úgy tűnt, hogy beakadt a sarka alá. Ahogy lehajolt, nem látott más
lehetőséget, mint őméltósága lábát felemelni, vagy letépni a drága
fodrot.
Elkeseredve felállt – és addigra MacLean már mellette volt, olyan
közel, hogy mellével végigsimította a férfi combját, ahogy
felemelkedett. Olyan közel, hogy ha a szoknyája nem akadt volna be,
könnyedén lábujjhegyre állhatott volna, karját a férfi nyaka köré
vonhatta volna, hogy megcsókolja.
Erre a gondolatra a szíve majd kiugrott a helyéből, és úgy tűnt, a
levegő is felforrósodott. Ahogy Caitlyn megborzongott, a férfi
elmosolyodott. Istenem, mennyire szerette ezt a szájat. Határozott
vonalú, mégis érzéki, meleg, követelőző és…
– Ha nem hagyja azonnal abba ezt a nézést – suttogott a fülébe
MacLean –, nem vállalok felelősséget azért, ami történi fog.
Olyan erős vágy fogta el, hogy Caitlyn térde remegni kezdett.
A férfi újra lehajolt, és a fülébe súgott.
– Kiszabadítsam a szoknyáját Roxburge cipője alól?
Caitlyn beleborzongott MacLean forró leheletébe. Mi van ebben a
férfiban, ami olyan hatással van rá, mint eddig még soha semmi?
Olyan volt, mintha valami belső tűz forrósította volna fel a férfi körül
a levegőt, ami aztán beszivárgott Caitlynbe, és feloldotta a kontrollt
benne.
Igyekezett megtalálni a hangját.
– Én… én segítség nélkül is meg tudom oldani, köszönöm.
– Attól fél, hogy nem ismerem el a kincs megszerzését, ha nem
tud kimenni innen?
A lány bólintott.
– Így is van – mondta komisz mosollyal a férfi.
Caitlyn lepillantott beszorult ruhájára, és koncentrálni próbált
kínos helyzetére, de semmi másra nem tudott gondolni, csak arra,
hogy MacLean csípője az övéhez nyomódik, és hogy milyen
csodálatos érzés, amikor megérinti őt.

Elég ebből! Azon gondolkodj, hogyan fogsz kiszabadulni.
Semmi nem jutott eszébe. Nagy igyekezetében, nehogy MacLean
szemébe nézzen, mindenfelé forgatta a szemét, míg végül a férfi
kabátja alatti pompás izmok ragadták meg a figyelmét, ahogy alkarja
ingujjának feszült, mintha harcolni készülne a rátapadó anyaggal.
Caitlyn megborzongott, és megkockáztatta, hogy egy pillantást
vessen a férfi arcára. Földbe gyökerezett a lába, elakadt a lélegzete,
ahogy a férfi lassan végigfuttatta rajta a tekintetét, élvezettel elidőzve
ajkán, állán, majd a nyakán és ruhája kivágásán.
A lányt egyszerre rázta a hideg és kiverte a víz, alig kapott
levegőt, miközben megállapította, hogy a férfinak van a
leggyönyörűbb szája – határozott vonalú, ám mégis könyörtelenül
érzéki.
És ez a száj most önelégült mosolyra húzódott.
– Mi a baj, Hurst?
A férfi mély hangja megdobogtatta a szívét és el is szorította,
majd ahogy közelebb hajolt, combjával megsimította a lány csípőjét.
Caitlyn visszatartotta a lélegzetét, megpróbált kicsit
megnyugodni.
– Semmi baj – felelte suttogva. – Csak azon gondolkodom,
hogyan szabadulhatnék ki innen.
– Hm. Talán nem tud, és be kell ismernie a vereségét.
– Az tetszene magának – suttogott a lány. – De nem adom fel!
– Nem? – simította végig ujjaival a lány selymes bőrét a ruha
nyakkivágása fölött.
Caitlyn megrándult, mintha égetné valami, mire a férfi huncutul
elmosolyodott.
– Fél, Hurst?
– Kellene?
– Ó, igen – felelte a férfi, és végigsimította a lányt, a ruha vonala
fölött, a mellektől a vállakig, majd vissza.
Caitlyn megpróbálta visszatartani a testét elárasztó remegés
hullámait, de képtelen volt.

A férfi ujjai folytatták útjukat a lány bőrén. Majd egyszer csak
megálltak a ruhakivágás legmélyebb pontján… és ott maradtak.
Caitlyn lélegzete elakadt. Kezét ökölbe szorította maga mellett, és
megpróbált valami egész másra koncentrálni…
Aztán feladta, átölelte a férfit, és kétségbeesetten megcsókolta.
Tizedik fejezet
Ha valaha is úgy adódna az életben, hogy egy nagy ember lyukat

találna beszélni a hasatokba, ne szakítsátok meg szavaitok súlyával.
Csak hallgassátok kedvesen, majd mondjátok el a magatok részét, s
jól cselekedtetek.

ÉJSZAKÁN.
Alexander számított arra, hogy Caitlyn dühös lesz, és megszidja,

amiért incselkedik vele. Amire viszont egyáltalán nem számított, az
épp egy forró, szenvedélyes roham volt.
A lány ajka megnyílt a férfi ajka alatt, és nyelvével forrón és
követelőzőn végigsimította a férfi ajkát. Alexander ágyéka
megkeményedett, közelebb lépett, és végigsimította a lány hátát,
keskeny derekát, kerek csípőjét.
Caitlyn szorosabban ölelte a férfi nyakát, és még közelebb
nyomult. Puha, telt melle a férfi mellkasához nyomódott, és a férfi
érezte, amint a lány egyik keze végigsiklik a tarkóján, lefelé, majd

megragadta a férfi kravátliját, míg másik karjával még mindig a férfi
nyakát ölelte, és úgy szorította, mintha képtelen lenne elengedni.
Istenem, annyira buja ez a lány, ajka olyan forró, teste meleg és
érzékien fogékony. Emiatt kockáztattak annyiszor, és emiatt flörtöl
vele, egy olyan növel, aki egyáltalán nem hasonlít az általa eddig
kedvelt és megszokott nőtípusra.
A köztük lévő szenvedély forró, azonnali, és egyre ragyogóbb.
Még egyetlen szeretője sem korbácsolta fel így az érzékeit. Talán épp
ezért haragudott rá annyira, amikor rájött a kis cselszövésére.
Ez az emlék lecsendesítette elméjét. Le kell állítania ezt, most
rögtön – ha nem teszi meg, biztos lehet benne, hogy soha többé nem
lesz rá képes. Minden önuralmára és erejére szüksége volt, de végül
megtörte a csókot, és két bizonytalan lépést tett hátra. Egész teste
fájt, tiltakozott a megvont élvezet miatt.
Amíg a nyakkendőjét igazgatta, a lány megfogta a karját.
– Mi… miért…?
Megpróbálta felvonni a szemöldökét, és olyan hűvösen válaszolni,
ahogy csak sikerült neki.
– Ennek már vége.
Ha egy kicsit jobban ismerte volna a férfit, felfedezte volna a
halvány remegést a hangjában, és észrevette volna, hogy ökölbe
szorította a kezét. Caitlyn elpirult, és elengedte a férfit.
– Értem – felelte keményen, majd felvetette az állát, és
határozottan folytatta. – Rendben van. Akkor menjen.
Roxburge összerezzent, mint aki felébredt.
Caitlyn megdermedt, de nem nézett a herceg felé.
Alexander tudta, most indulnia kellene, de nem tudott szabadulni
attól az érzéstől, hogy valami félbemaradt.
– Caitlyn, én…
A lány elkapta Alexander egyik kezét, és valamit belecsúsztatott.
Gyorsan lehajolt, megfogta a ruhája szélét, és kihúzta Roxburge lába
alól.

A herceg hirtelen kiáltással ébredt, amiről Caitlyn, ahogy felemelt
fejjel kisétált az ajtón, már nem vett tudomást. Kisuhogott a
szobából, és becsapta maga mögött az ajtót.
– A pokolba! – dörzsölte meg remegő kézzel a szemét a herceg. –
Az ember már a saját házában sem alhat nyugodtan?
Alexander majdnem válaszolt, amikor rájött, hogy Caitlyn, mielőtt
távozott, a tubákosszelencét csúsztatta a kezébe.
– MacLean? – pislogott ásítva a herceg. – Mi az ördög volt ez?
Miss Hurst elég bosszúsnak látszott.
– Miből gondolja? Abból, hogy majdnem felborította önt
székestől, vagy abból, hogy becsapta az ajtót?
– Valóban? A kutyafáját! És vajon miért?
– Azt gondolom, rám volt mérges, ön csak útban volt.
– Amíg aludtam?
– Kétségkívül. Mielőtt azonban folytatná a szundikálást, vissza
kell adnom ezt önnek.
Alexander átadta a szelencét az álomittas hercegnek, aki eközben
zavartan nézegette a kezében szorongatott elefántcsont dobozkát.
– Azt hittem, ez a… Hogyan került ez ide? És hogy került
magához az én…
– Szívesen maradnék, és elmagyaráznám, de sürgősen fel kell
másznom egy fára – felelte Alexander rövid meghajlással, és az ajtó
felé indult.
– Az ördögbe, MacLean, magának elment az esze! Mi a
nyavalyáért akar fára mászni?
– Mézért, természetesen – felelte az keserű mosollyal.
Legközelebb valami igazán nehéz feladatot kell találnia a lánynak,
amiben a szolgák nem tudnak segíteni neki.
Meglepődött, amikor meglátta a könyvtár előtt az őrködő
házvezetőnőt és a szobalányt. Caitlyn Hurst kiváló érzékkel gyűjt
csodálókat maga köré, legyenek azok férfiak vagy nők.
Nos, többé már nem. Mostantól csak olyan feladatot fog kapni,
amelyet egyedül kell megoldania. És ha Caitlyn a következő próbán

elbukik, minden pillanatot duplán kiélvez majd, amit a lány az
ágyában tölt. Két hét nem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy
kellőképpen kiélvezhesse a nehezen elnyert jutalmat. Bárcsak két
hónapot követelt volna – vagy talán még többet. Nos, ha a lány is
élvezni fogja – márpedig efelől teljesen biztos volt –, talán bele is
egyezik majd, hogy meghosszabbítsák az időt. Talán elmehetnének
Olaszországba, ahol nem annyira kíváncsiak az emberek. Szívesen
megmutatná neki az összes műkincset, a művészetet, építészetet.
Velence az egyik legkedvesebb tartózkodási helye. Talán még egy
palotát is kibérelne, egy olyat, ami illene Caitlyn ragyogó
szépségéhez, és együtt élvezhetnék az olasz tél kellemes enyheségét.
Felélénkült a gondolattól. Tökéletesen birtokolni fogja a lányt,
szenvedélyével alaposan megperzseli. Teste képtelen volt
lecsendesedni a Caitlynnel való együttlét után, most is teljes
készültségben állt. Fájdalmasan kívánta a lányt, elképzelte, ahogy a
lány alatta fekve, bódultan a nevét kiáltja, amint…
Bár a hercegnek mást mondott, holnapnál hamarabb nem tud sor
kerülni a lép megszerzésére. Kár, de már túl sötét volt.
Addig is, belenéz abba az átkozott kelta meséskönyvbe, és kitalál
egy átkozottul lehetetlen feladatot Caitlyn számára.
Tizenegyedik fejezet
Egy régi mondás szerint: „ha harcolnod kell, csináld becsülettel, ne

légy becstelen”.

ÉJSZAKÁN.

Hadd segítsek, kisasszony – kapta el Muiren a hosszú szárú kesztyű
végét.
Caitlyn beledugta a kezét az egyikbe, majd a másikba is.
– Köszönöm, Muiren.
– Szívesen, kisasszony – felelte az órára pillantva Muiren. –
Nyolc perce van leérni a kék szalonba.
– Tudom, tudom. Hol van a… Ó, ott van a selyemkendőm. Úgy
látszik, képtelen vagyok ma józanul gondolkodni. Azon tűnődöm,
vajon Lord MacLean lement-e már vacsorázni, és…
Muiren furcsán nézett rá.
– Igen? – vonta össze a szemöldökét Caitlyn.
– Érdekes, ahogy ezt a két mondatot kimondta egymás után –
mármint hogy nem tud koncentrálni, majd Lord MacLeanről
kérdezett. Ugye, nem gyengült el az ellenféltől?
Caitlyn elpirult.
– Szó sincs róla! Csak szétszórt vagyok. Talán az időjárás miatt –
felelte, anélkül hogy kinézett volna az ablakon, pedig akkor látta
volna, hogy az ég teljesen tiszta, csakúgy, mint ez előző napokban.
A probléma előző éjjel kezdődött. Amikor visszavonult éjszakára,
még lelkesítette a gondolat, hogy kiállta a próbát. Ám ahogy feküdt a
puha ágyban, egyre többször jutott eszébe MacLean arca, amikor a
kezébe nyomta a dobozkát, és elhagyta a könyvtárat. Caitlyn tudta,
hogy a férfi, amint túljutott kezdeti meglepettségén, csodálta őt az
erőfeszítéseiért. Alexander szerette a kihívásokat, ahogy ő is. Azt
kívánta, bárcsak bepillantást nyerhetne a férfi által viselt cinikus
maszk mögé, és megtudhatná, milyen is az igazi Alexander
MacLean.
Londoni találkozásuk alatt annyira lefoglalta őket őrült
versengésük, hogy sem idejük, sem lehetőségük nem volt egymást
jobban megismerni. Olyan magasra csaptak köztük a szenvedély
lángjai, hogy az elfogadható viselkedés határait feszegették,
képtelenek voltak leállni, és egyszerűen csak beszélgetni. Így

azoknak a vad időknek a végeztével egyikük sem ismerte a másikat.
Caitlyn nem tudta, mi szomorítja el és mi vidítja fel a férfit, szereti-e
a narancslekvárt, milyen a viszonya a testvéreihez, jobban szereti-e a
francianégyest, mint a skót ugrálóst. Nem is tudta, hogy a férfi
szeret-e egyáltalán táncolni, mert annyira lefoglalták őket a…
társadalmilag kevésbé elfogadható dolgaik.
Felsóhajtott, mert kételkedett abban, hogy lesz alkalmuk
egyszerűen csak beszélgetni. Most is, minden erejével azon van,
hogy megnyerje a fogadásukat. Ha ő nyer, a férfi túl mérges és
büszkeségében túlságosan sértett lesz ahhoz, hogy beszélgessen.
Valamiért nagyon elszomorodott ettől.
– Ó, nézze az órát! – igazgatta Muiren Caitlyn selyemkendőjét,
majd kinyitotta az ajtót. – Legjobb lesz, ha siet, különben lekési a
vacsorát. Tudja, őméltósága milyen, ha eljön a vacsoraidő.
Caitlyn kilépett a szobájából. Egyébként pedig, hol van MacLean?
Miért nem látta egyszer sem, egész nap?
A reggelinél nagyon várta, hogy lássa a férfit. Nem azért, mert
kárörvendően akart örülni a sikerének, hanem azért, mert ki akarta
élvezni. Ám MacLean nem adta meg az esélyt. Még csak le sem jött
reggelizni. Sőt, egész nap elkerülte őt.
Persze nem ő volt az egyetlen, aki hiányolta a férfit.
A hercegné számtalan megjegyzést tett a reggelinél, az ebédnél
pedig még fel is csattant, amikor a meglepett Lady Kinloss elkövette
azt a hibát, hogy MacLean holléte felől érdeklődött.
Caitlyn a délután nagy részét Lord Dervishton, Sally és Caithness
grófja társaságában, a régi kastély körüli sétával töltötte. Igyekezett
nem gondolni MacLeanre, de nem tudott. Hol lehetett?
Az egész olyan fura. Talán…
– Caitlyn!
Amikor megfordult, Sally Ogilvie jött felé. Az ifjú hölgy nagyon
csinos fehér kreppruhát viselt, szaténpöttyökkel tarkítva, alatta
világos selyem alsószoknyát. A ruha nyakát és ujjait fekete

selyemvirágfüzér díszítette. Barna fürtjei loknikba rendezve
keretezték arcát, és egy csinos, kínai selyemkendő volt a vállán.
Sally csodálattal nézte Caitlynt.
– Istenem, ez a ruha egyszerűen csodálatos!
– Köszönöm – felelte mosolyogva Caitlyn. Ez volt az egyik
kedvenc ruhája. Fehér, brit szövetből készült, alatta kék selyem
alsószoknya, alján vajszínű csipkével, a ruha nyakán és ujjain kék
szalagcsokrokkal.
Sally elgondolkodva csóválta a fejét.
– Őszintén mondom, ha Franciaországból kellett volna
idecsempészni ezt a ruhát, és egy rejtélyes, fekete köpenybe
burkolózó hölgytől kellett volna megszerezned a sötét éj leple alatt,
akkor sem csodálkoznék.
Caitlyn mosolyogva megölelte barátnőjét.
– Ez a legkedvesebb dolog, amit hallottam, amióta ideérkeztem.
– Ezzel semmi újat nem mondtál. A hercegné alig szólt hozzám
eddig, még a nevemre sem emlékszik.
– Némelyik hölgy pedig kissé félelmetes.
– Olyan kedvesen tudnak sértegetni, hogy sokszor nem is tudom,
hogyan fogadjam a szavaikat – felelte Sally.
– Tényleg elég zavarba ejtő. Hagyd figyelmen kívül a szavakat, és
fogadd el a tónust? Vagy utasítsd vissza a szavakat és hagyd
figyelmen kívül a tónust? Egyáltalán tehetünk ilyesmit, figyelembe
véve a társadalmi helyzetünket?
– Lady Kinloss nem olyan szörnyű; csak akkor szól hozzám, ha el
akarja kérni a sót. Egyébként pedig így néz rám – mutatta Sally
hátrahajolva, állát felemelve, miközben enyhén bandzsítva nézte az
orrát.
Sally élethű utánzását látva, Caitlynből kitört a nevetés.
– Ígérd meg, hogy mellém ülsz, ha kitalálóst játszunk.
– Örömmel – mosolygott Sally.

– Remek, én sosem voltam jó ebben. Mary húgom elég
tehetséges, és gyakran mondogatja, hogy szívesen játszana
színpadon, amitől anyámat persze kirázza a hideg.
– El sem tudom képzelni, hogy az én anyám másképp reagálna
ilyen ötletre.
Ahogy elérték az alsó lépcsőfordulót, meghallották a szalonban
gyülekező többi vendég hangját.
Sally a könyökénél megigazította a selyemkendőt, és lustán
megszólalt:
– Csodálkoznék, ha a balesete után Lord MacLean részt venne a
vacsorán.
– Balesete? – állt meg Caitlyn.
– Nem hallottad? Látom az arcodon, hogy nem.
– Súlyosak a sérülései?
– Dehogy! Láttam, amikor egy órával az után belépett a házba,
hogy mi hazaérkeztünk a sétáról.
Caitlyn a mellkasára szorította egyik kezét, szíve olyan erővel
kalapált, hogy érezte az ujjai alatt.
– Hála istennek – mondta erőtlenül. Vajon annak a darabka lépnek
a begyűjtése közben sérült meg? Biztos nem. – Tudod, mi történt?
– Igen. Elég fura. Valamilyen okból, megpróbált felmászni egy
fára.
Ó, ne!
– És? – kérdezte Caitlyn lélegzetét visszafogva.
– Megkérdeztem tőle, hogy miért mászott fel a fára, de elég
homályos dolgokat mondott, pedig a bicegése…
– Bicegett?
– Ó, igen. Szemmel láthatóan túl volt egy próbálkozáson, ugyanis
a ruhája teljesen átázott, és mindenhol sáros volt, meg levelek
borították. Az arca fel volt dagadva, és…
– Ó, egek!
– Azt mondta, minden azzal kezdődött, hogy megcsípték a méhek.

– De… a méhek ebben az évszakban már nem is élnek, vagy téli
álmot alszanak, nem? Ezt ő… – hallgatott el hirtelen Caitlyn, majd
folytatta: – Nos, én így hallottam.
– Igen, de most a megszokottnál melegebb volt. Lefogadom,
dühítette a méheket, hogy háborgatják őket.
Caitlyn a homlokát fogta.
– Azt hittem, viccesnek fogod találni – tűnt el a mosoly Sally
arcáról.
– Ó, az is! Csak megfájdult a fejem! – felelte Caitlyn. Az oka
pedig a lehető legrosszabb: egy százkilencven centi magas, fekete
hajú, zöld szemű férfi. – Amikor Lord MacLean visszatért, nagyon
feldúltnak látszott?
– Kifejezetten dühös volt – felelte Sally, és csillogó szemmel,
szélesen elmosolyodott. – A legjobbat még nem is hallottad. Amikor
MacLean pórul járva visszatért, Dervishton lován ült.
– Az meg hogy lehet?
– Amikor befejeztük a sétát, Dervishton még meg akarta járatni az
új lovát. Lord MacLean lova megbokrosodott, amikor a méhek
kirajzottak, és gyalog kellett visszajönnie a házhoz. Aztán, valahol
útközben, MacLean „kölcsönvette” Dervishton lovát.
– Azt gondolod, hogy MacLean elvette Dervishton lovát?
Sally csillogó szemmel folytatta.
– Dervishton nem sokkal később ért ide, és gyalog jött. Elég
dühösnek látszott.
Kit érdekel Dervishton?
– Mennyire sérült meg Lord MacLean?
– Rengeteg csípés volt rajta, amelyek már kezdtek fel is dagadni.
Az állapotát látva, Lord Caithness-szel természetesen felajánlottuk,
hogy szerzünk neki valami kenőcsöt a konyháról, de MacLean
gorombán visszautasított minden segítséget, az inasáért küldött, és
visszavonult a lakosztályába.
– Gondolom, sejtésed sincs, mennyire csipkedték össze a méhek?

– Ó, vagy egy tucat csípést kapott, és horzsolások meg karcolások
is voltak rajta. A legnagyobb sérülést az esés okozhatta, mert
folyamatosan a hátsóját dörzsölgette.
– Leesett a fáról?
– Fogalmam sincs. Amikor találkoztunk, nem volt beszédes
kedvében – felelte Sally elkomorodva. – Bár elgondolkodtam, hogy
vajon mitől lett olyan vizes. Úgy nézett ki mintha elkapta volna az
eső, pedig ma egész nap tiszta volt az ég.
Caitlyn azt kívánta, bárcsak további részleteket is tudna Sally.
– Biztos vagy benne, hogy nem súlyosak a sérülései?
– Azt mondanám, hogy a büszkesége sokkal súlyosabb sérülést
szenvedett, mint bármi más rajta.
Caitlyn ezt el tudta képzelni.
– Amilyen dühös lehetett, azon csodálkozom, hogy nem romlott el
az idő.
Ahogy kimondta ezeket a szavakat, Caitlyn máris azt kívánta, bár
ne tette volna. Sally felvont szemöldökkel, tágra nyílt szemmel nézett
rá, és megfogta Caitlyn kezét.
– Te tudsz a MacLean-átokról?
– Hallottam néhány történetet, de ki tudja, igazak-e?
– Lehet, hogy csak túlzás és pletyka, de néha nagyon
elgondolkodom – felelte Sally, és Caitlynbe karolt. – Jobb lesz sietni,
különben lekéssük a vacsorát.
A hercegné máris komoran nézett rájuk, amikor beléptek, és még
sötétebb lett az arca, amikor Dervishton, aki addig mellette állt,
Caitlynt meglátva otthagyta őt.
– Ó, istenem – mondta az orra alatt Sally –, őméltósága valami
miatt mérgesnek látszik.
Dervishton és Lord Falkland egyszerre értek eléjük. Mindketten
meghajoltak, majd Falkland sietve megszólalt.
– Miss Hurst! Annyira sajnálom, hogy lemaradtam a mai sétáról!
– Lemaradt? Lord Dervishton azt mondta, ön döntött úgy, hogy
nem jön.

– Tudtam! – pillantott Falkland mérgesen Dervishtonra.
Dervishton hanyagul vállat vont.
– Jól van, Falkland, jól van.
– Semmi sincs jól. Maga tisztességtelen. Meg kellene… – Az ajtó
felől hirtelen valami mozgásra lett figyelmes. Odafordult, mozdulatát
minden szempár követte.
Bár MacLean szokásos, elegáns esti öltözékben érkezett, alsó ajka
feldagadt, arca egyik oldalán hosszú, vörös seb húzódott. Ahogy
besétált a helyiségbe, szemmel láthatóan bicegett, arca minden
lépésnél megrándult.
Caitlyn önkéntelenül elindult a férfi felé, ám a hercegné gyorsabb
volt. Amint odasuhogott, felszólította az egyik inast, hogy hozzon
széket, de MacLean kurtán visszautasította. Lady Kinloss és Lady
Elizabeth a hercegné nyomában, tanácsokat osztogattak, és temérdek
kérdéssel ostromolták a férfit.
Mindnyájuk feje fölött MacLean szúrósan Caitlynre nézett.
Nem volt mit tenni. Caitlyn elmosolyodott. Amint megfordult,
hogy elfoglalja a helyét Sally mellett, észrevette, Dervishton figyeli.
A férfi elgondolkodva nézett először MacLeanre, majd a lányra.
Caitlyn elpirult, majd sietve megjegyezte:
– Azt hallottam, hogy a sós vizes borogatás segít méhcsípés
esetén.
Dervishton vállat vont.
– MacLean inasa készített valami gyógyírt, de őlordsága igazi
sérüléseit a bogáncsok okozták.
– Bogáncsok?
A vikomt felvonta szemöldökét, és szeme jókedvűen csillogott.
– Nem hallotta, mi történt?
– Elmeséltem, amit tudtam – szólt közbe Sally –, de az elég kevés
volt.
– Valóban? – küldött Dervishton kárörvendő pillantást MacLean
felé, mielőtt gúnyosan mesélni kezdett. – Akkor mindent meg kell
tudnia. Ismeretlen okból, MacLean felmászott egy fára, hogy

megkíséreljen belenyúlni egy méhkasba, amikor a méhek kirajzottak,
és összecsípték. Leesett a földre, és…
– Leesett a fáról? Ezért van az, hogy…
– Nem, nem akkor sérült meg. Nem olyan egyszerű a történet.
MacLean a lovához sietett, ám a nemes állat megbokrosodott a
rengeteg méh látványától, és emiatt hősünknek nem maradt más
választása, mint a tóhoz rohanni.
– Pontosan. Beleugrott a jéghideg vízbe, és vagy egy fél órát
kellett félig víz alatt töltenie, mire a méhek békén hagyták. Amikor
végül kijött a vízből, le kellett vennie a csizmáját, hogy kiöntse
belőle a vizet. Amikor levette, rájött, hogy nem tudja visszahúzni az
elázott csizmát, így beledobta a vízbe.
– Micsoda könnyelműség! – mondta Sally.
– Drága Miss Ogilvie, egy olyan csizmát, mint amilyet MacLean
hord, az után, hogy elmerült a vízben, már nem lehet csak úgy
kivenni, megszárítani, és újra felvenni. Teljesen tönkrementek,
megértem MacLean felindultságát. Az viszont nem jutott eszébe,
hogy a csizmák még így is megvédték volna a talpát – mondta szinte
édes mosollyal az arcán Dervishton – a bogáncsoktól.
Caitlyn arca összerándult. Skóciában a bogáncs rendkívül
elterjedt, és szörnyen tüskés.
– Nem csoda, hogy sántít.
– Bárcsak láthattam volna! – kuncogott Falkland.
Caitlyn gyilkos tekintetet küldött a fiatalember felé.
Már épp válaszolni akart, amikor Caithness grófja is csatlakozott
kis csoportjukhoz, miközben tekintetét le sem vette MacLeanről.
Végül a hallgatag férfi megszólalt.
– MacLean! – mondta Caithness grófja. – Üdv a nap hősének!
Vegye le a csizmáját, és mutassa meg a hölgyeknek a lábát! –
mondta, majd kuncogva Sallyhez fordult. – Teljesen fel van
hasogatva.

MacLean feléjük fordult, sötétzöld tekintetével végignézett
mindnyájukon, majd megállapodott Caitlynen.
A lány elpirult, de kihívóan felemelte az állát.
Az öreg herceg, aki Caithness kiabálásáig a kandalló melletti
székben aludt, kuncogva felült.
– Á, MacLean! Hallom, hogy harcba bocsátkozott, és vesztett egy
csapat feldühödött méh ellen!
Jóságos isten, most minden férfi örömtáncot fog járni, mert
egyikük elbukott? Az ő fivérei bezzeg… – gondolta
Caitlyn, majd hirtelen elkomorodott. Valójában ők is ugyanezt
tennék. Férfiak!
– Úgy hallom, frissítő fürdőt is vett – kuncogott Caithness.
MacLean dühtől elkeskenyedett szájjal nézett Dervishtonra.
– El sem tudom képzelni, honnan hallotta.
– Nem tudtam ellenállni, hogy elmeséljem a történetet –
mosolygott kegyesen Dervishton. – Olyan tragikus volt, ahogy
megsemmisülve visszatért a házba, és…
– Csípésekkel és horzsolásokkal, de nem megsemmisülve – felelte
MacLean, miközben Caitlynre nézett, és kigyúlt szemében a láng,
ahogy a zsebébe nyúlva egy kis, szürke valamit húzott ki belőle. –
Sőt, igazából tökéletes győzelemmel érkeztem.
Ezekre az egyszerű szavakra Caitlyn is elmosolyodott, és egy
pillanatra úgy tűnt, mintha rajtuk kívül senki sem lenne a szobában.
A lány szívét melegség öntötte el, és eldöntötte, hogy bár
semmiképp sem akarja, hogy a férfi győzzön, a következő feladatát
úgy fogja meghatározni, hogy ne legyen veszélyes.
– Miféle győzelemről beszél, MacLean? – kérdezte sunyi
mosollyal Dervishton. – Az az érzésem, Miss Hurst tudja.
Caitlyn könnyedén vállat vont.
– Biztosíthatom, soha nem kérném arra MacLeant, hogy mezítláb
keljen át egy bogáncsokkal övezett sétányon, vagy ússzon át egy
tavat.

MacLean szeme önkéntelenül felcsillant a lány ügyes kitérő
válaszától.
Dervishton összezavarodott, de mielőtt bármit mondhatott volna,
odalépett a hercegné, és MacLean karjára tette a kezét.
– Vacsoraidő van. Mehetünk?
Hamarosan mindenki az asztalnál ült. Caitlyn helye az utóbbi pár
napban a hercegnétől egyre távolabb, a herceghez viszont egyre
közelebb került. Most közvetlenül a herceg bal oldalán kapott helyet,
aki, mivel végigaludta a vacsorát, nem volt valami ideális társaság.
Hála istennek, Sally legalább közel volt. Egész vacsora alatt
beszélgettek, többek között arról, milyen szép, milyen szokatlanul
meleg nap volt, remélhetőleg így is marad. Amikor azt javasolta,
hogy ha másnap is szép idő marad, gyepbiliárdozhatnának, a hölgyek
és Lord Falkland örömmel fogadták az ötletet.
Amikor véget ért a vacsora, az urak követték a herceget a
könyvtárba egy kis portóira. A hölgyek kényelembe helyezték
magukat a kék szalonban, és beszélgetve, mandula-likőrt
kortyolgatva várták vissza a férfiakat. Lady Kinloss magával hozta
neveletlen kutyáját, mondván, milyen beteg volt a „szegény pára”, és
csak most „támadt kedve a társasághoz”.
Caitlyn utálattal nézte a kutyát. Nagy fülei közt egy aprócska
szőrcsomóba hatalmas szalagot kötöttek. Szemei fátyolosak és
bandzsák voltak, a legtöbb foga is kihullott már, a maradék néhány
pedig furcsán előreállt. Lady Kinlosson kívül veszettül morgott
mindenkire.
Ez volt a legrondább kutya, amit Caitlyn eddig látott, Lady
Kinloss mégis úgy viselkedett vele, mintha a világ legelragadóbb
lénye lenne, „Édeském”-nek szólította, és folyton csókolgatta, ami
azért is fura volt, mert a kutya, minden előzetes figyelmeztetés
nélkül, folyamatosan tüsszögött.
Lady Elizabeth megkérte Sallyt, hogy zongorázzon, amit a lány
vonakodva meg is tett. Caitlyn azt gondolta, Sally szívesebben
maradt volna a kandalló körül üldögélő hölgyek között, hogy

magának tudhassa Lord Caithness figyelmét, amikor a férfiak
visszatérnek. Ám nem volt mit tenni, kegyesen elfoglalta helyét a
zongoránál, és belekezdett egy könnyű kis darabba. Amíg Lady
Kinloss bőségesen ontotta a hercegnének a Puszedli vitéz
bátorságáról szóló történeteket, Caitlyn a kandalló mellé állt, hogy
megmelegítse lábujjait.
Lady Treymont hamarosan csatlakozott hozzá. A magas,
gyönyörű arcú, határozott orrú hölgy kicsit mindig félelmetesnek
látszott, de meleg mosolya Caitlynt is mosolygásra késztette.
– Nagyon remélem, hogy az a kutya nem fertőz meg minket.
Általában nem vagyok fogékony a betegségekre, de azt gondolom,
annak a kutyának kifejezetten ragályos a náthája.
– Én jobban félek attól, hogy megharap.
– Szörnyű természete van.
– Mint a gazdájának – mondta Caitlyn már megint hamarabb, mint
végiggondolta volna, így a szája elé kapta a kezét.
– Teljesen egyetértek – kuncogott Lady Treymont. –Szegény
Lady Kinloss annyira ragaszkodik ahhoz a kis jószághoz. Nem
vagyok biztos benne, hogy megérdemli ezt a túláradó rajongást, de a
hölgy boldognak látszik tőle.
– Lady Treymont…
– Kérem, szólítson Honoriának.
– És ön Caitlynnek.
– Köszönöm. Az egyik húgomra emlékeztet – mondta bánatos
mosollyal Honoria. – Bár az ön viselkedése nem annyira féktelen.
Egyikőjük leghőbb vágya például, hogy tengerész legyen.
– Nekem is vannak lánytestvéreim – kuncogott Caitlyn –, bár
egyikük sem futott még ki a tengerre.
– Népes családból származik?
– Két lány, és három fiútestvérem van.
– Nekem is van mindkettő – felelte Honoria, és oldalra billentette
a fejét. – Úgy tűnik, sok a hasonlóság köztünk. Szívesen
beszélgetnék még önnel később.

– Egy ilyen partin elég nehéz mindenkit megismerni.
– Ez még nem is olyan nagy, és nincs is mentség a
figyelmetlenségemre. Hacsak az nem, hogy a férjemmel egy egész
hónapig távol voltunk egymástól, mielőtt idejöttünk. Annyira
örültem a visszatértének, hogy mindenki mást figyelmen kívül
hagytam.
– Bocsásson meg, ha tolakodó vagyok – mosolygott Caitlyn –, de
úgy tűnik, nagyon szeretik egymást.
– Milyen ódivatú, nem igaz? – felelte Honoria álmodozó
tekintettel, amitől arcvonásai lágyabbak lettek.
Caitlyn felismerte azt a tekintetet; a szülei szemében is ezt látta,
amikor egymásról beszéltek. Elnehezült a szíve, és hirtelen olyan
egyedül érezte magát. Ilyen kapcsolatra vágyott: ahol a felek az
életük minden területét megosztják egymással. Amikor az együtt
töltött idő boldog megelégedettséggel telik, és belülről melegíti őket.
Annyira egyszerű kívánság volt, mégis olyan távolinak, sőt
megvalósíthatatlannak látszott.
A lakáj kinyitotta az ajtót, és a férfiak beléptek. Honoria
felragyogott, ahogy meglátta a férjét, elnézést kért, és nyomban
csatlakozott is hozzá. Lord Falkland egyenesen a büfé felé tartott,
ahol további portóik sorakoztak, míg Dervishton és Caithness a
hercegnéhez léptek. A herceg Lady Elizabeth-hez csatlakozott,
miközben messziről kikerülte Lady Kinloss kutyáját.
MacLean, aki sérüléseivel még ragyogóbban festett, körülnézett a
szobában, és Caitlyn felé vette az irányt. Könnyű sántításától kicsit
olyan volt, mint egy kalóz.
A lány ujjai szorosan a likőröspohárra tapadtak, ahogy a
tekintetük találkozott. Furcsa izgalom lett úrrá rajta, ahogy a férfi
közeledett, és…
– Alexander! – szólt szinte dorombolva a hercegné, és MacLean
karjára tette a kezét. – Jöjjön, és beszéljen Lord Caithnessnek a
legújabb egyiptomi leletekről. Ő úgy gondolja, hogy mind

hamisítvány, csak hogy minél több belépőjegyet lehessen eladni a
British Museumba.
MacLean legfeljebb jelenetet rendezhetett volna. Caitlyn is
próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné, ami Lord Dervishton
jelenléte nélkül is elég nehéz volt. A fiatalember egyre többször
akaszkodott rá, Caitlynt pedig egyre inkább fárasztotta. Nem arról
van szó, hogy ne kedvelte volna, de Dervishton és Falkland mindig
lesben álltak, és így nehéz volt megfelelő pillanatot találni a
MacLeannel való beszélgetésre.
Dervishton és Falkland most is azon vitatkoztak, vajon ki hozzon
neki egy újabb pohárka mandulalikőrt.
Zajongásuk ellenére, fél füllel azért hallotta, amint MacLean
kifejti a véleményét az egyiptomi antikvitásokról, és azt is, hogy a
nap eseményeiről is kikérdezték. Valahol, útközben a férfi rátalált
elveszettnek hitt humorérzékére, és olyan ékesszólóan mesélte el a
történteket, hogy hallgatósága hol nevetett, hol szörnyülködött.
Caitlyn kénytelen volt az ajkába harapva lenyelni kuncogását,
amikor MacLean azt mesélte őméltóságának, hogy azért mászott
fára, mert „valami vad nimfától származó őrült sugallat” arra
késztette. Tényleg maradt egy kis humorérzéke és…
– …így hát végiglovagoltam elefántháton az egész Vauxhall
Gardenst.
– Hogy mondja? – pislogott Dervishtonra, miközben rájött, hogy a
fickó nyilván elküldte Falklandot a mandulalikőrért.
Dervishton szeme felcsillant.
– Á, hát visszajött.
– Sehová sem mentem el.
A fiatalember jelentőségteljesen MacLean felé nézett.
– Nem? Megesküdnék az ellenkezőjére.
A lány megmerevedett, és távozni készült, de Dervishton elkapta a
csuklóját.
– Elnézést – mondta hirtelen bűnbánóan.
Caitlyn a csuklójára nézett, és a férfi elengedte.

– Miss Hurst… Caitlyn… Kérem. Tényleg sajnálom. Nem
gondoltam komolyan.
– Szerintem viszont igen – vonta fel a szemöldökét Caitlyn.
– Talán egy kicsit. Szerintem őlordsága azért üldögélt csendesen a
vacsora alatt, mert közben kigondolta, hogyan tudná szórakoztatóan
elmesélni a kis kalandját.
Caitlyn, akarata ellenére, elmosolyodott.
– Bárcsak nekünk is lenne egy ilyen érdekes, mesélni való
történetünk! De mi csak sétáltunk.
– Egészen üdítő volt – ellenkezett Dervishton. – És még inkább az
lett volna, ha Caithness és Miss Ogilvie nem kanyarogtak volna
annyit.
Caitlynt elfogta a nevetés. Dervishton persze bátorításnak vette, és
a következő fél órát a társaság azon tagjairól szóló vicces és enyhén
sikamlós történetek elmesélésével töltötte, akik nevét Caitlyn londoni
tartózkodása alatt megismerte.
Bár kellemesen szórakozott, Caitlyn mindenképpen szeretett volna
néhány szót váltani MacLeannel. Ám ez, Dervishton figyelme és a
MacLean karjába csimpaszkodó hercegné miatt, elég lehetetlennek
látszott.
Végül MacLean, a kalandos délután okozta fáradtságára
hivatkozva, kimentette magát a hercegné és annak barátai előtt.
Kifelé menet megállt Caitlyn előtt.
– Dervishton, Miss Hurst – hajtott fejet MacLean.
Ilyen közelről sem látszottak méhcsípések az arcán, horzsolások
viszont annál inkább. A látványtól Caitlyn arca megrándult.
– Miss Hurstre nagy hatással vannak a sérülései, MacLean –
kuncogott Dervishton. – Legközelebb talán tegyen rájuk kötést, ha
társaságba megy.
MacLean hűvösen elmosolyodott.
– Meg akartam köszönni önnek, hogy kölcsönadta a lovát.
Remélem, nem volt nagyon fárasztó visszagyalogolnia a házhoz,

utólag hallottam, hogy épp az előtt tért vissza egy hosszú sétáról,
amikor kölcsönvettem a hátast. Ha tudtam volna!
Dervishton elvörösödött.
– Csak néhányszor megjárattam a bekötőúton, hogy formában
tartsam. Nemrég törték be, és, gondolom, észrevette, még elég szilaj.
– Nekem nagyon kezes volt – felelte MacLean egyszerűen. – Csak
lassú, mint a csiga. Remélem, nem fizetett túl sokat érte.
Dervishton összeszorította a fogát, Caitlyn pedig gyorsan
megjegyezte:
– Lord MacLean, sajnálattal hallottam a szerencsétlenségéről.
A férfi nyilvánvaló hitetlenkedéssel vonta fel a szemöldökét, de
meghajolt.
– Köszönöm, de semmiség; itt-ott egy-egy vágás, néhány
horzsolás. A fivéreimmel való verekedésekben sokkal több sérülést
szoktam szerezni.
Caitlyn felkapta a fejét.
– Ön verekszik a fivéreivel? Még most is?
A férfi szemében vidámság csillant.
– Csak amikor emlékeztetem őket, hogy ki az idősebb.
Caitlyn ezt szívesen megnézte volna.
– Miss Ogilvie mondta, hogy önt összecsipkedték a méhek. Nem
értem, hogyan lehetséges ez, hiszen ősz van. Valakitől azt hallottam,
hogy a méhek ilyenkor már téli álmot alszanak.
– Meleg volt az ősz – vonta meg a vállát Dervishton. – Nyilván
ezek még nem hagyták el a fészket.
– Nyilvánvalóan nem – felelte MacLean szárazon. – Szerencsére
elég lomhák voltak már, különben nagy bajba kerültem volna.
Dervishton a fejét csóválta.
– Tulajdonképpen miért akarta megnézni a méhkast?
MacLean egy pillantást vetett Caitlynre.
– Szeretem a kihívásokat.
– Soha életemben nem másztam fára puszta kíváncsiságból.

– Talán attól félt, hogy elveszíti a csizmáját? – gúnyolódott
MacLean.
Dervishton szeme összeszűkült.
– Nem vagyok olyan tehetséges előadó, mint ön. Bárcsak láthattuk
volna, ahogy fut a méhek elől, mert az biztos nagyon mulatságos
volt.
– Az volt – felelte MacLean egyszerűen. – De az ön lován
hazajönni, még inkább az volt – veregette meg Dervishton vállát,
méghozzá olyan erővel, hogy a fiatalember levegő után kapkodott. –
Jóisten, Dervishton, maga úgy veszi a levegőt, mintha
tüdőgyulladása lenne. Javaslom, próbálja ki a fára mászást, nagyon
egészséges.
Caitlyn megpróbált nem mosolyogni, amint Dervishton igyekezett
úgy tenni, mintha simán tudna lélegezni.
MacLean megfordult, elkapta Caitlyn kezét, és meleg csókot
lehelt az ujjaira.
– Jó éjt, Miss Hurst. Holnap találkozunk.
Caitlyn beleremegett a férfi ígéretesen mély hangjába.
Dervishton gyanakodva figyelte, ahogy MacLean meghajolva
távozik.
Ahogy a férfi elindult kifelé, Caitlyn rájött, hogy valamit a
tenyerébe csempészett. Azonnal összezárta ujjait az apró, érdes
tapintású valami fölött, és rögtön tudta, mi az: egy darabka lép.
Mosolyogva zsebre dugta, és gyorsan azzal terelte el Dervishton
figyelmét, hogy az új lováról kérdezte.
Holnap kezdődik MacLeannel a második felvonás, és ezúttal nem
lesz döntetlen. Erről gondoskodni fog.

Tizenkettedik fejezet
Ó, az dajkamese, hogy a nők akkor gondolják meg magukat, amikor

csak kedvük szottyan rá. A nők akkor gondolják meg magukat,
amikor szükségük van rá, és kész.

ÉJSZAKÁN.
MacCready a ruhásszekrény előtt állt.

– Melyik legyen az, uram? Reggeli, lovagló- vagy fára mászós
öltözet?
– Ne pimaszkodjon.
– Uram, sose mernék olyat tenni. Nem vágyom én arra, hogy
megnyissa az eget, és nyakon öntsön esővel.
Alexander felvonta a szemöldökét.
– Már rég elküldhettem volna, maga is tudja. Találnék magánál
fiatalabb, kevésbé szellemes fickót, aki kifényesítené a csizmámat,
kivasalná a nyakkendőmet meg miegymás.
MacCready sértődötten nézett.
– Az a miegymás a legnagyobb teher.
Alexander felnevetett. Olyan energikusnak érezte magát ma
reggel. Minél több időt tölt Caitlynnel, annál határozottabban le
akarta győzni a lányt ebben a játékban. Előző este hatalmas
elégedettséget érzett, amikor átadta Caitlynnek azt az átkozott
darabka lépet, tekintet nélkül arra, milyen árat fizetett érte.
MacCready köhintett.
– Megtudtam, hogy Miss Hurst elnyerte a szobalánya és a
házvezetőnő, Mrs. Pruitt segítségét.

– Tudom. Az előcsarnokban őrködtek, amíg Miss Hurst
megszerezte nekem a herceg tubákosszelencéjét.
– Ön visszaadta neki?
– Igen, és azóta sem említette.
– Ez kitűnő hír, uram. Remélhetem, hogy a Miss Hurst elé
állítandó próbák tisztességesek lesznek, csak kicsit nehezítve?
– A kellemetlen kis Miss Hurstre váró következő feladat nem
annyira lopás, mint igazi bátorságpróba.
– Pompás, uram! És azt is remélem, hogy az ön feladata is
kevésbé lesz embert próbáló. A nadrágját kénytelen voltam tűzre
vetni. Csodákra vagyok képes, de még én sem tudtam megfoltozni a
szakadásokat azon a rongyon.
– Cseppet sem érdekel az a vacak nadrág; tiszta szerencse, hogy
nem törtem ki a nyakam.
– A jövőbeni erőpróbákban igénybe veszi egy, mondjuk úgy –
biggyesztette le az ajkát MacCready –, fürgébb, ügyesebb személy
segítségét is?
– Elég fürge vagyok én magam is – morogta Alexander. A
pokolba, hát miért kell mindenkinek folyton arra emlékeztetni, hogy
öregszik? – Alig voltam két méter magasban. Épp csak elkezdtem,
amikor a méhek kijöttek a kasból.
– Természetesen, uram. Valóban meglepő dolog méheket találni
egy méhkasban. Arra készteti az embert, hogy elgondolkodjon, talán
madarak vannak a madárfészkekben, lovak az istállókban, rókák a
rókalyukakban…
Alexander a szeme sarkából figyelte.
Az inas felsóhajtott.
– Uram, ígérje meg, hogy a jövőben, ha valami olyasmivel kell
megbirkóznia, ami magasabb önnél, segítséget kér.
– Nincs szükségem segítségre.
– Pedig az ellenfele, Miss Hurst, úgy tűnik, gondol rá.
Tulajdonképpen a személyzet összes nőtagja hűséget esküdött neki,
és az ő oldalán áll.

– Az ő oldalán? Mi ez, háború?
– Úgy tűnik. Mrs. Pruitt és az emeleti szolgáló összeverbuválták
őket, és ez igen aláássa az ön megítélését. Ez valamiféle felkelés. Mr.
Hay és jómagam, megtettük, amit tudtunk, hogy elfojtsuk, de
határozottan megmondták, hogy mi az ellenség oldalán állunk.
– Visszautasítom, hogy belekeverjenek az alagsor ügyeibe.
– Nagyon helytelen, uram, mert ők gondoskodnak az ön
kényelméről – felelte MacCready, és a kandalló előtti asztalon lévő
tálcához lépett. – Normális esetben, ha a szobájában kíván reggelizni,
akkor tojást, sonkát, pirítóst, friss gyümölcsöt és kávét kap –
folytatta, és felemelte a fedőt. – Itt viszont csak két darab égett
pirítós, egy darab zsíros sonka és egy csésze langyos tea van.
– Az ördögbe! Akkor le kellett volna mennem reggelizni. Ha nem
akartam volna fürdővel enyhíteni sajgó hátsómat, úgy is tettem
volna.
– Uram, van más is. Bár a csizmáit magam tartom rendben a saját,
pezsgős keverékemmel, de a többi cipőjét nem én szoktam.
Észrevette, milyen állapotban vannak a lábbelik ma reggel?
– Nem néztem meg.
MacCready megborzongott.
– Könyörgöm, ne is tegye. Viszont a frissen keményített
nyakkendőit nézze meg – a mosónő és a lánya végezték ezt a
munkát.
– Gyűrötten hagyták?
– Ó, nem, uram. Ők jól képzett személyzet.
MacCready a fiókos szekrényhez lépett, ahol egy halom tiszta
nyakkendő hevert. Levette a legfölsőt, és feltartotta.
– Jó ég, olyan kemény, mint egy darab fa!
– Pontosan. Ha a nyakába akarja kötni, kalapácsra lesz szüksége.
– Ördög és pokol! Még a napját is meg fogom bánni, amikor
hagytam, hogy az a nő rábeszéljen erre a próbasorozatra!

– Ó, ne tegye, uram. Bár elég nehéz a helyzet, sokkal jobb, mint
tisztességes próbák nélkül tönkretenni az ifjú hölgyet.
– Nincs szüksége tisztességes eljárásra, már tudom, mit tett.
– Uram, csak egy fiatal lány…
– Nem kisiskolás. Már huszonhárom éves.
MacCready elnézően mosolygott.
– Nekem csak egy fiatal lány.
– Nekem viszont tüske a szememben – motyogta Alexander.
– Mrs. Pruitt mesélte, hogy a kisasszony egy lelkész lánya.
– Igen.
– És visszavonultan élt vidéken, egész életében.
– Sosem gondolná róla, ha meglátná a dolgozószobában, amint
elhárítja a hódolóit.
– Elhárítja őket; pontosan, uram – felelte MacCready, majd
összeszedte a túlkeményített nyakkendőket, és az ajtó melletti
kisasztalra tette őket. – Uram, a mi korunkbeli férfiak tudják, hogy a
tettek többet mondanak, mint a szavak. – Az inas egy pillanatra
megállt, majd folytatta: – Azon gondolkodom, vajon nem ezt az
üzenetet próbálja átadni az ifjú hölgy?
– Az egyetlen üzenet, amit Caitlyn Hurst át akar adni, az az, hogy
vissza kívánja állítani a jó hírét annak érdekében, hogy
visszatérhessen Londonba, és végre találjon valakit, aki feleségül
kéri.
– A házasság nem egy gyalázatos cél, uram.
– Az, ha csellel kényszerítik ki.
– Abból, amit hallottam, nem hiszem, hogy Miss Hurst az a fajta
nő lenne. De ön jobban ismeri.
– Átkozottul igaza van, jobban ismerem – felelte Alexander, és
elmesélte MacCreadynek a Caitlynnel kötött egyezséget, bár azt nem
említette, milyen árat fog fizetni Caitlyn, ha veszít. Vannak dolgok,
amikről a személyzetnek nem kell tudnia. – MacCready, hogyan
tudom elfojtani a szolgák lázadását? Nem szeretném, ha
kikeményítenék az alsóneműimet.

– Mr. Hay szerencsére a mi oldalunkon áll, aminek következtében
Mrs. Pruitt „nyikorgó, zörgő csontú, vén szatyornak” nevezte, egy
különösen feszült pillanatban ma reggel.
– Ez a szerencsénk. Mihez fogunk kezdeni?
– A saját oldalunkra is toborzunk. Bár nem tudom lecsillapítani a
felkelőket, meg tudom erősíteni a bástyát.
– Rendben. Ha a következő próbában egy vagy két inas a
segítségemre tudna lenni, az kitűnő lenne.
Majd ők másznak fel a fára.
– Rendben van, uram. Egyetlen dologra van még szükségem. Meg
kell bizonyosodnom róla, hogy ön tisztességesen viselkedik a
kisasszonnyal szemben.
Alexander hűvös pillantással nézett az inasra.
– A viselkedésem csak rám tartozik.
MacCready összekulcsolta a kezét a háta mögött, és a csillárra
bámult.
Alexander összeszorította állkapcsát. Merő bosszúság, hogy
magyarázkodnia kell, meg is keseredett a szája íze.
– Éppannyira leszek tisztességes, mint maga a hölgy. Ez milyen?
MacCready felragyogott.
– Ez megfelel, uram. Egész jó. Tényleg.
– Jól van. Most viszont öltöznöm kell, mert találkozóm van az ifjú
hölggyel, és nem akarok elkésni.
Odalent Caitlyn visszautasította, hogy lovagolni menjen a

többiekkel. Normális esetben a tó túlsó partján tartott piknik
tökéletesen élvezetes szórakozás lett volna a számára, de MacLean
üzent neki, hogy rövid találkozóra várja. Tucatnyi pikniket is
szívesen feláldozott volna, hogy kitűzhessék a következő
próbafeladatot.

Ébredés után is ez volt az első gondolata. Különös izgalommal
várta a MacLeannel való találkozást, de a férfi nem jelent meg a
reggelinél.
Caitlyn alig tudta elrejteni csalódottságát, őméltóságáról nem is
beszélve. Ahogy múltak a percek, és MacLean még mindig nem
jelent meg, a hercegné nevetése egyre idegesebb, hangulata egyre
feszültebb lett. Mintha azt gyanította volna, hogy MacLean valami
titkos rejtekhelyről figyeli őket, a hercegné teljes erőből produkálta
magát, szervezte a lovaglást, és hevesen flörtölt az udvarias, ám
unottnak látszó Dervishtonnal.
Caitlyn úgy gondolta, tudja, MacLean miért nem jött le reggelizni.
Ha ő maga esett volna le egy fáról, másnap az egész délelőttöt egy
kád meleg vízben töltötte volna. Ám MacLean nem az a fajta férfi
volt, aki beismerte volna, hogy nem érzi tökéletesen jól magát, még
akkor sem, ha az egész testét sajgó sebek borították.
Ásítva dőlt a könyvtár ablakának, szemei majd leragadtak. Alig
tudott aludni éjszaka. Minden alkalommal, amikor behunyta a
szemét, az előző nap eseményei kavarogtak benne – MacLean
csókjától zakatoló szíve, a férfi balesetben lehorzsolt arca, feldagadt
ajka, és az a lángoló tekintet, amikor elhagyta a szalont.
Elfordult az ablaktól, és céltalanul sétálgatott a szobában.
Megcsodálta a pompás bútorokat, végighúzta a kezét az alacsony
faasztalkán heverő, régi könyvek borítóin. Némelyikük elég régi
szöveget tartalmazott, tintával készített, aprólékosan kidolgozott,
művészien megformált betűkkel. Az egyik vékony, lapos, fémveretes
könyv zavaros térképeket tartalmazott a világ minden tájáról, az
ezernégyszázas évek végéről.
– Csodálatos – motyogta magában, ahogy végigfuttatta ujjait a
metszeteken. A kézi munka egyszerűen lenyűgözte.
A kisasztaltól a hatalmas, tölgyfa asztalhoz lépett, leült,
végighúzta a kezét a fényes felületen, és csodálta annak melegségét,
ami látszólag a többrétegű asztallap viaszolásának volt köszönhető.

Furcsa lesz hazamenni innen. Mosolyogva gondolt apja meghitt és
zsúfolt könyvtárszobájára, amely annyira kicsi, hogy ebből a tucatnyi
szőnyegből egy is teljesen beborítaná a padlóját. Íróasztala is kicsi és
egyszerű, fiókjai könnyen beragadnak, lapján pedig hatalmas
karcolás húzódik, amelyet egy méretes filckönyöklővel igyekszik
eltakarni.
Mosolya megremegett, és hirtelen honvágya támadt. Apa most
épp görögórát tart Robertnek és Marynek. A jóval szellemesebb
Williamet és Michaelt külön tanítja, mert szerinte „több ismétlésre”
van szükségük. Erre a gondolatra, sajgó szíve ellenére, kuncogás
fogta el.
Felkapta a kisméretű, Artúr korabeli legendákat tartalmazó
könyvecskét, hogy vissza tudja szorítani a könnyeit. A kanapéhoz
vitte, és elhelyezkedett a párnák között. Már tudta, mi lesz MacLean
következő próbatétele, és csak átlapozta a könyvet, hátha talál valami
ötletet az utolsó próbához. Nem kell sok előkészület egy igazi
kihíváshoz. Mosolyogva idézte fel magában, milyen viccesen nézett
ki MacLean előző este, elegánsan vacsorához öltözve, tele
karcolásokkal és horzsolásokkal. Nem mintha bármi is kisebbíthetne
a férfi elképesztően jó kinézetén, vagy azon a sötét, töprengő
megjelenésén. Sőt, sérülései csak fokozták mindezeket.
Bezzeg a férfiak! A nők nincsenek megáldva azzal a képességgel,
hogy ziláltan is jól nézzenek ki. Az élet olyan igazságtalan.
A kalandjairól és Dervishton hátasának eltulajdonításáról szóló
előadása vicces volt ugyan, Caitlyn mégsem nevetett, mert megtudta,
hogy a férfi megsérült. Egy kétségbeejtő pillanatig rettegés fogta el.
Mintha MacLean elvesztésével valami fontosat veszítene el. Arra a
gondolatra, hogy MacLean súlyosan megsérült, vagy még rosszabb,
még most is szaporábban kezdett verni a szíve. Ez nevetséges!
Egyáltalán nem is érdekel az a férfi! Ám a következő megmérettetés
– Lady Kinloss komisz kutyája szalagjának megszerzése –
semmiképpen nem veszélyes. Talán a kutya megharapja az ujját, de
semmi több.

Megigazította a háta mögött lévő párnákat, és olvasni kezdett. A
könyv bőrborítása puhán simult a kezébe, a bőr és a régi papír dohos
illata finoman csiklandozta az orrát. Óvatosan forgatta a finom
lapokat, míg rátalált egy érdekes fejezetre. Azonnal belemélyedt a
bátor Culhwch történetébe, aki a gyönyörű Olwen szerelmének
elnyeréséért egymás után állta ki a legkülönbözőbb próbatételeket.
Reménnyel és ígérettel teli, romantikus történet volt. Olvasás
közben Caitlyn kilépett a papucsából, harisnyás lábát oldalt a
szoknyája alá húzta, a könyökére támaszkodott, hogy a napfény
megvilágítsa a lapokat.
Így talált rá Alexander, amikor egy órával később a könyvtárba
lépett. Caitlyn összegömbölyödve ült a kanapén, egy ismerős,
kisméretű könyvbe mélyedve. A nap sugarai a válla fölött hullottak a
könyvlapokra, visszatükröződtek az arcán.
Nem tehetett róla, de Alexandernek rögtön eszébe jutott saját
kastélyának kétszintes könyvtára, amely a kedvenc tartózkodási
helye volt. Nézve az elmerülten olvasó Caitlynt, ahogy a szoknyája
alól kilátszottak harisnyába bújtatott lábujjai, arra gondolt, vajon mit
szólna a lány az ő könyvtárához. Felkucorodhatna a csodás kárpittal
borított ablakfülkébe, a téli napsugarak a vállát melegítenék, míg
kedvére olvasgatna.
Elkomorodott. Jóságos isten, legközelebb meg majd azon fogok
gondolkodni, mennyire tetszene neki a kert!
Caitlyn lapozott, ajka könnyedén, alig láthatóan mozgott olvasás
közben. Alexander legszívesebben rátapasztotta volna hirtelen a
magáét Caitlyn ajkaira, hogy heves, mohó csókjaival, érzéki
ölelésével elterelje a lány figyelmét az olvasásról. Mégis, a kínálkozó
lehetőség ellenére, csak tétovázott.
Nem az a fajta férfi volt, aki minden szembejövő szoknya láttán
bizonyítani akarta a férfiasságát. Azokat a nőket szerette, akik tudják,
mit akarnak, akik elég műveltek, és ismerik a játékszabályokat, akik
a kölcsönös örömszerzésen kívül nem várnak viszonzásként semmi
egyebet. Az olyan nőket, mint Georgiana.

Mégis, akaratlanul kezdte értékelni Caitlyn tüzes függetlenségét
és gondolkodásmódját. Egyszerűen csak élvezte az életet,
megingathatatlan lelkesedéssel vetette bele magát minden eléje
kerülő kihívásba éppúgy, mint amilyen odaadással élvezte a
Georgiana konyhája által kínált ízletes ételeket. Caitlyn féktelen
öröme, még ha a legegyszerűbb dolgokra gondolunk is, átkozottul
rokonszenves lett számára.
Sajnos azonban éppoly nyilvánvalóvá vált az is, hogy Caitlyn nem
olyan nő, aki a félmegoldásokkal megelégszik – barátság esetén sem,
és bármilyen, egyéb kapcsolat esetén sem. Londoni flörtölésükből
kiderült, hogy a lány a „mindent vagy semmit” elvet követi. Ha
egyszer elkezd valamit, azt végigviszi, tekintet nélkül arra, jó vagy
rossz következményekkel jár.
Bármennyire is nehezére esett beismerni, egy hajszál választotta el
attól, hogy tiszta, forró vágy ébredjen benne az illedelmes Caitlyn
kisasszony iránt. Elgondolkodott rajta, vajon nem történt-e meg
máris.
A lány kicsit feljebb emelkedett a kanapén, és a mozdulattól
csinos lába egészen a bokájáig kibukkant a szoknya alól. Alexander
nem kevés női bokát látott már életében, de Caitlyn Hurstből ennél
többet még nem látott. A ruhái, bár divatosak, mégis kínosan
konzervatív szabásúak voltak. Míg más nők inkább mélyítették
ruhájuk nyakkivágását, hogy közszemlére bocsássák kebleik
domborulatát, addig Caitlyn csipkékkel és szalagokkal mindig
illedelmesen eltakarta őket. A lány bokájának puszta látványa olyan
tűzbe hozta Alexander testét, mintha a lány legalábbis meztelen lett
volna.
Az ördögbe, miért nem érez ilyen tüzet soha idősebb, bölcsebb,
kevésbé… kevésbé szűzies nőkkel szemben?
Azelőtt biztosra vette, hogy a lányt körüllengő ártatlanság csak
álca, aminek ő bedőlt. Most, hogy már eltöltött egy kis időt
Caitlynnel, belátta tévedését. A lány minden mozdulatát átjárta az
ártatlanság, minden elbűvölő kijelentését, minden óvatlan

ajakbiggyesztését. Minden mozdulata őszinte volt – amivel nem is
lenne semmi baj, ha nem keltene benne azonnal őrült vágyat.
Hová vezethet ez, ha majd megnyeri a fogadást? Tényleg képes
lenne a szeretőjévé tenni egy ártatlan lányt? A karcsú, kecses,
selyemharisnyába burkolt lábat elnézve, attól tartott, képes lenne.
Caitlyn lapozott, majd egyik ujjával követte a szöveget. A
napsugarak az arcát és a nyakát simogatták. Alexander torka
elszorult, amikor arra gondolt, hogy ajkaival végigsimítja ugyanazt a
vonalat, megízleli a lány édes bőrét, és…
A pokolba, hát miért csak áll és képzelődik? Hisz itt vannak,
teljesen egyedül. Mindkettejük érdekében a legjobb lesz, ha
felvilágosítja a kis tökéletes Hurst kisasszonyt, milyen veszélyes is
valójában. Minél hamarabb rájön erre, és minél kevésbé akar majd
kettesben maradni vele, annál jobb lesz mindkettejüknek.
Előrébb lépett, amíg oda nem ért a kanapé legszéléhez. A lány
még mindig a könyvet nézte, tekintetével követve a szöveget.
Alexander arra várt, hogy a lány ugyanúgy megérezze a jelenlétét,
ahogyan ő érezte Caitlynét. Szinte tapintható az a testi vonzás, amely
ezer forró szállal köti össze őket, egyre szorosabban, minél több időt
töltenek kettesben.
Caitlyn egy kicsit megemelte a fejét, majd lassan pislantott egyet.
Aztán elpirulva odafordult, és a férfi szemébe nézett.
Alexander kész volt csípős megjegyzést tenni, ám ahogy
összetalálkozott a tekintetük, elakadt a szava. A lányon kívül minden
más eltűnt. Lágy ajkaival, hatalmas, barna szemeivel olyan gyönyörű
volt, hogy bármely férfi könnyedén belebolondulna.
A lány lágyan elpirult, amitől Alexander a tenyerébe mélyesztette
az ujjait, nehogy hozzáérjen. A férfi teste olyan erősen bizsergett a
lány jelenlétében, hogy az már fájt. Caitlyn is érzett valamit, mert
csinos kék ruhája alatt, gyorsuló lélegzetének megfelelően, telt keblei
is veszettül emelkedtek és süllyedtek.
Alexander kinyitotta a kezét, és rájött, hogy ujjaival könnyedén
átérné a lány csuklóját. Ha végre az övé lesz, a lány kerek csípőjére

fogja tenni a kezét. Ujjai begörbültek, ahogy arra gondolt, milyen
érzés lesz majd a ruhán keresztül elkapni a lány formás fenekét.
Alexander teste gyorsan reagált, férfiassága teljesen
megmerevedett.
Caitlyn ajkai szétnyíltak, ahogy figyelt, úgy tűnt, mintha nem
kapna levegőt. Tekintete végigpásztázta a férfi ajkát, vállát, majd a
lovaglónadrágjára vándorolt. Alexander tudta, hogy állapota teljesen
nyilvánvaló, és azt várta, hogy a lány majd elkapja a tekintetét, vagy
felháborodott kifejezés ül az arcára, ami segítene megmenteni őket
attól a vágytól, ami egyre sürgetőbben lobog mindkettejükben.
Ám a lány nem nézett félre. Buja elragadtatástól tágra nyílt
szemmel bámult.
Alexander nem bírta tovább, lerogyott a kanapéra.
Caitlyn szeme felcsillant, ajka szétnyílt, összecsukta, majd
kiejtette kezéből a könyvet, és hagyta leesni, ahogy a férfi felé
nyújtózkodott.
Tizenharmadik fejezet
Ne higgyétek el, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út.

A férfiak nem azzal a szervükkel gondolkodnak.
AZ IDŐS NORA OF LÓCH LOMOND

ÉJSZAKÁN.
Caitlyn egy pillanat alatt elkapta a férfi hajtókáját, térdelő

helyzetbe húzta magát, és Alexander szájára tapasztotta az övét.

A férfi beszélni akart a lánnyal, de Caitlyn Hursttel nem lehetett
beszélni. Most nem. A döbbenettől kábultan, egyszerűen csak
fogadta a lány ölelését, miközben annak forró ajkai sürgetően
várakoztak. Végül karjával átölelte a lányt, és minden
szenvedélyével és addigra feléledt vágyával visszacsókolta.
A lány megnyitotta ajkát a férfinak, és nyelvével végigsimította
Alexander ajkát. A férfi felnyögött, és még hevesebben csókolta a
lányt, majd szorosan magához ölelve az ölébe emelte. Caitlyn
szorosabban ölelte a férfi nyakát, aki végigsimította a lány hátának
finom ívét, csípője lágy vonalát és a feneke gömbölyűségét, ahogyan
pont beleillett a kezébe.
A férfi szinte lángolt, testét fájdalmasan feszítette a vágy, ahogy
ölében tartotta a lányt.
Azok az átkozott párnák útban voltak. Alexander a lányt
felemelve felállt, miközben őrülten, szenvedélyesen csókolóztak,
kifulladásig. Csókolóztak már így – ezek a csókok olyannyira
tiltottak voltak, mint amilyen váratlanul törtek rájuk.
A lány szinte öntudatlan mozdulatokkal nyomta a férfi öléhez a
csípőjét, amitől forró hullámok árasztották el a férfi testét. Alexander
beszippantotta a lány alsó ajkát, mielőtt újból csókjai ostroma alá
vette a száját. Nem tudott betelni ezekkel az édes, ártatlan
szenvedélyességgel, bőkezűen adott csókokkal.
Az ördögbe – de ez a lány maga volt a forró, türelmetlen
játékosság és elragadóan édes sürgetés. Alexander kezei felkúsztak a
lány oldalán, majd hüvelykujjaival simogatni kezdte a lány
mellbimbóit. Caitlyn újra Alexander ajkai után kapott, és hevesen,
forró szenvedéllyel simult a férfihoz.
Alexander tenyerébe fogta Caitlyn telt melleit, majd egyik
hüvelyujjával újra a mellbimbója körül körözött. A lány remegett a
férfi karjaiban, lélegzete elakadt, ahogy Alexander növelte a
nyomást. Szeme lecsukódott, és felnyögött, ahogy nyilvánvaló
élvezettel még erősebben a férfihoz simult. Elkapta Alexander vállát,
és csípőjét élvezettel a férfihoz szorította, a végletekig kínozva ezzel.

Alexander nem bírta tovább, felemelte a lányt, és a néhány
lépésnyire lévő, nehéz, vitrines asztalhoz vitte. A nyitott könyvek
tetejére ültette, így távol tarthatta magát a lány izgató hullámzásaitól,
és attól, hogy végleg elveszítse az önuralmát. Semmire sem tudott
gondolni, csak azt érezte, szüksége van arra, hogy a karjában
tarthassa a lányt, két keze közé fogta a lány arcát, és újra
megcsókolta.
Caitlyn, kezével a férfi derekába, egyik sarkával a lábába
kapaszkodva, közelebb húzta.
Alexander dermedten állt, és egyenesen Caitlyn tágra nyílt, barna
szemébe nézett. A lány lassan, megfontoltan felemelte a másik lábát
is, és sarkát a férfi másik lábába akasztotta, amíg csak az
elképzelhető lehető legintimebb pózba nem kerültek: Caitlyn
szoknyája a derekáig felcsúszva, széttárt lábai közt Alexander
csípője.
Alexander soha nem gondolta magáról, hogy vágyat érezhet egy
ártatlan, szűzies, túlságosan makacsul csak magára gondoló nő iránt.
Caitlyn ilyen nő volt, pedig úgy festett, mint egy iskolás lány. Egy
lány viszont ijedten vihogna, ha csak ránéz egy férfi. Caitlyn Hurst
viszont nem ijedt még meg – soha.
Még akkor sem, amikor egy szemérmes hölgynek illene
megijednie. Nyugodtan fogadta Dervishton tüzes pillantásait,
Falkland ártatlan hízelgését, még az erkölcsi tisztasága ellen irányuló
támadásokat is kivédte. Alexander pedig ezen a ponton jelentette a
legnagyobb veszélyt, és ha Caitlynnek egy csepp esze is van, akkor
fél. Nagyon fél. Caitlynnek semmiképpen nem lenne szabad a
könyvtár vitrines asztalkáján, lábait a férfi derekára kulcsolva
pózolnia.
Alexander nem szokott kitérni az effajta kísértések elől, a lány
pedig nem képes kontrollálni a tetteit. Nem tűnt úgy, mintha Caitlyn
tudatában lenne annak, hogy minél több időt tölt a férfival, ő is és az
átkozott erényessége is egyre nagyobb veszélynek van kitéve.

De számít ez? Számít bármi is azonkívül, milyen érzés a karjában
tartani a lányt?
Hirtelen elege lett abból, hogy a lány tetteit értelmezze,
megmarkolta a szoknyáját, és annyira felhúzta, hogy a vékony
alsóingen keresztül meg tudja érinteni a lány meleg bőrét, és…
Odakintről egy csapat lovas érkezésének hangfoszlányai
keveredtek a szenvedély ködös homályába. Visszatértek a többiek.
Alexander a lány homlokához szorította a sajátját, és szilárdan
tartotta a lányt, míg lassan kezdett kitisztulni a feje. A pokolba, hát
mit gondoltak? Abba kell hagyniuk, le kell küzdeniük ezt. Ám ahogy
belenézett Caitlyn szenvedélytől kábult tekintetébe, Alexander tudta,
hogy csak rajta múlik minden. Bár fizikai fájdalommal járt, elengedte
a lányt, és hátralépett.
– MacLean, mi…
– Nem – csak ennyit tudott mondani. Szíve vadul kalapált, bőre
égett, mintha a lány érintése megperzselte volna, férfiassága fájt a
kielégületlenségtől.
Caitlyn olyan gyorsan pislogott, mintha valami mély álomból
ébredt volna, majd lecsusszant az asztalról.
– MacLean, mi…
– Visszatértek a többiek. Hallottam a lovakat, ahogy az istálló felé
lovagoltak.
Caitlyn az arcára szorította a kezét.
– Én nem is hallottam őket. Én… Jóságos isten, nem is tudom, mit
gondoltam.
– Egyikünk sem tudta – felelte a férfi. Nem bírta elviselni Caitlyn
sebzett pillantását. – Ez a szenvedély már olyan sok problémát
okozott nekünk. És újra el fog sodorni bennünket, ha nem vigyázunk.
Caitlyn elsápadva bólintott. Aztán elfordította a tekintetét, a falon
lévő tükörhöz sétált, és remegő kézzel megpróbálta megigazítani a
haját.
Hosszú csend következett. Alexander megdörzsölte az arcát.
Olyan közel állt hozzá, hogy elveszítse az önuralmát, pedig vele sose

történik ilyesmi. Az egy olyan luxus, amilyet egy MacLean nem
engedhet meg magának. Callum halála óta Alexander
egyetlenegyszer sem hagyta, hogy elborítsák az érzelmei.
A mai napig.
Néhány nagyszerű, káprázatosan tökéletes pillanatig egyáltalán
nem volt tudatában semminek. Végigsimította az arcát. Jóságos
isten, mit hagytam majdnem megtörténni?
Caitlyn visszatért a kanapéhoz, és felvette a földön heverő
könyvecskét.
– Hát, ez igen kellemes közjáték volt.
– Kellemes? – vonta fel a szemöldökét Alexander.
– Több mint kellemes – felelte még mindig kipirulva Caitlyn. –
Beszélni akartunk egymással, most pedig megfelelő a pillanat,
mielőtt a többiek visszatérnek a házba. Eldöntötte, hogy mi legyen a
következő feladatom? Én kigondoltam az önét.
Alexander nem tudta, mit mondjon. Biztos volt benne, hogy a
lány a fejéhez fogja vágni, hogy megpróbálta elcsábítani; ehelyett
azonban nyugodtan vállalta a felelősség rá eső részét, és
továbblépett.
Észrevette, hogy Caitlyn, kérdő tekintettel, még mindig őt nézi,
így igyekezett összeszedni magát.
– Culhwch egyik próbatétele az volt, amikor meg kellett győznie
egy vonakodó látogatót, hogy jöjjön el egy vacsorapartira. Emlékszik
erre a részre?
Caitlyn vékony ujjaival dobolt a könyvön.
– Igen… azt a vendéget kellett meggyőznie, aki kijelentette, hogy
soha nem fogja átlépni a kastély küszöbét, valami ilyesmi, ugye?
– Amit Culhwch úgy ért el, hogy elvégzett egy megbízást a
vendég számára, ami a jelenlegi esetben valószínűleg nem fog
működni.
Caitlyn a szeme sarkából nézett MacLeanre.
– Szóval meg kell győznöm…
– Lord Dingwallt – mosolygott a férfi, egyáltalán nem kedvesen.

– Az ki?
– A szomszéd birtokos.
– Tehát meg kell hívnom vacsorára Lord Dingwallt ide, a Balloch-
kastélyba.
Alexander bólintott.
Caitlyn felvonta a szemöldökét.
– Feltételezem, nem kedveli a hercegnét…
– Miért nem a herceget?
– A herceg túlságosan magának való ahhoz, hogy haragban legyen
bárkivel is. A hercegné viszont szereti az efféle csetepatékat.
MacLean lebiggyesztette az ajkát.
– Ráhibázott.
– Ha rábeszélem ezt a Lord Dingwallt, hogy eljöjjön, honnan
tudhatom, hogy a hercegné be fogja engedni?
Alexander arrogáns magabiztossággal megvonta a vállát.
– Ha kérem, megteszi. Jól ismeri az urat. Dingwall birtoka a
nyugati oldalon határos a hercegné birtokával, a háza szinte
idelátszik a behajtón lévő legnagyobb kanyarból.
– És nem kedvelik egymást.
– Inkább úgy mondanám: utálják egymást. Georgianát Dingwall
egyszer „üresfejű, felcicomázott tyúknak” nevezte, mire ő azzal
viszonozta a szívességet, hogy „fellengzős matuzsálemnek” nevezte
Dingwallt.
Ez kedves, gondolta Caitlyn. Szárazdajkát kell játszania két
civakodó felnőtt mellett.
– Miért vesztek össze?
Alexander zöld szemébe vidámság költözött.
– Georgiana biztos mondta, de nem figyeltem oda – felelte.
– Ki kell derítenem, mi történt közöttük – szipogott Caitlyn. –
Talán el is simíthatom a dolgokat.
– Mi az én próbatételem?
– Könnyebb lesz, mint leesni a fáról – mosolygott Caitlyn.
– Kitűnő. A hátsómnak még meg kell gyógyulnia.

– Megígérem, hogy ezúttal biztonságban lesz a hátsója. Esetleg az
ujjai…
Az előcsarnokból hangok hallatszottak. Az első vendégek
visszatértek az istállóból, és Caitlyn hallotta, amint Dervishton a
nevét emlegeti. Most már nemsokára félbeszakítják őket.
Caitlyn gyorsan folytatta:
– A történet szerint Culhwchnak egyszer egy fésűt és egy tükröt
kellett megszereznie egy vadkan fülei közül. MacLean, magának
Lady Kinloss kutyájának a szalagját kell megszereznie.
Alexander kiegyenesedett.
– Annak a szörnyetegnek?
– Annak az öreg, szinte fogatlan szörnyetegnek. Amelyik folyton
morog, ha a közelébe mennek – felelte Caitlyn, és az asztalra tette a
könyvet.
– Rendben van – mondta MacLean a vitrines asztalka mellett állva
– amelyen épp az előbb ölelkeztek –, elegánsan és vészjóslóan.
Ehhez különleges tehetsége volt. A lány gyanította, hogy a
legtöbb férfi szeretne ilyennek látszani, de csak nagyon kevesek
képesek rá. MacLean számára viszont ez olyan természetes volt, mint
a levegővétel.
Az előcsarnokban egyre nagyobb lett a nyüzsgés, ahogy sorban
csatlakoztak egymáshoz a vendégek, a hercegné hangja tisztán
kihallatszott a többi közül.
MacLean grimaszolva a teraszajtó felé lépett, hogy olyan messze
legyen az előcsarnoktól, amennyire csak lehet.
Dervishton jelent meg a könyvtár ajtajában, éles pillantással
felmérve a benti helyzetet.
– Á, Miss Hurst, hát itt van! – lépett be az ajtón, és hűvösen
MacLean felé bólintott. – Drága Miss Hurst, jól döntött a lovaglással
kapcsolatban. Őméltósága szerint az ösvény túl csatakos volt, a nap
erőtlen, a szél viszont brutális, a társaság pedig nem volt elég vidám.
– Kellemesen hangzik – felelte Caitlyn, miközben a szeme
sarkából MacLean felé pillantott, de ő csak bámult kifelé, figyelmét

szemmel láthatóan valami más kötötte le. – Lord Dervishton, ön
egyszer említette, hogy elég jól ismeri ezt a környéket.
A fiatalember elégedettnek látszott. Lehúzta lovaglókesztyűjét, és
anélkül hogy odanézett volna, a vitrines asztalkára dobta.
– Anyám családja erről a vidékről való. Gyerekkorom legtöbb
nyarát itt töltöttem, egy közeli kúrián.
– Akkor minden környékbeli embert ismer.
MacLean újra a lányra figyelt.
– Természetesen – bólintott Dervishton. – Néhányukat nagyon is
jól. Miért?
– Nagy szívességet szeretnék kérni – felelte Caitlyn, édesen
mosolyogva.
Dervishton nem is lehetett volna ennél izgatottabb.
– Igen?
– Ha nem nagyon fáradt, és ad nekem néhány percet, felveszem a
lovaglóruhámat, és lovagolhatnánk egyet, közben mesélhetne nekem
a kastély történetéről… és a környező birtokokról – mondta, és
higgadt tekintettel nézett MacLeanre, aki már feléjük fordulva állt. A
férfi figyelmesen nézte a lányt.
– Ezer örömmel! – felelte Dervishton, és felkapta a kesztyűjét. –
Végiglovagolhatunk a… – kezdte, majd tágra nyílt szemmel bámult a
vitrines asztalra.
Arckifejezése annyira döbbent volt, hogy Caitlyn, aki néhány
méterrel távolabb állt, közelebb lépett, hogy lássa, mit néz
Dervishton. Belenyomódva az antik térkép vékony fémlapjába,
tökéletesen kivehető volt egy női fenék. Az ő feneke.
Istenem, ne! Arcát elöntötte a pír, és ösztönösen MacLean felé
fordult.
Könyörgő pillantására a férfi odajött.
Dervishton elkomorodott.
– Olyan, mint egy… – mondta, és zavartan Caitlynre nézett.
A lány mosolyogni próbált.

– Csak néhány bemélyedést látok. Nem tudom, mi mást kellene
látnom.
– Olyan, mintha… – kezdte újra fagyos arckifejezéssel, és
Caitlynről MacLeanre nézett, majd újra az asztalon lévő térképre.
Caitlyn vakon bámulta a térképbe nyomódott farpofák rajzolatát.
Nem csupán az volt fájdalmasan nyilvánvaló, hogy mi az, hanem
mivel MacLean úgy felizgatta, hogy vonaglott a karjaiban, a
lenyomatok tökéletesen kivehetőek voltak, és nagyobbak is lettek,
mint kellett volna.
Legalábbis remélte, hogy az ő hátsója nem ilyen széles. Alig tudta
megállni, hogy a válla fölött hátra ne pillantson, és meg ne nézze.
– Bocsásson meg – morogta egy selymesen mély hang a fülébe.
MacLean a lány válla fölött áthajolva, cvikkerén keresztül
vizsgálgatta a benyomódásokat. – Á – mondta kis idő múlva. –
Lenyűgöző.
Dervishton arca elsötétült.
– Így is lehet mondani.
MacLean felegyenesedett.
– Biztos vagyok benne, Georgiana, akarom mondani, őméltósága,
azt akarná, hogy eltávolítsuk innen ezt a térképet.
– Igen, de…
– Dervishton – mondta MacLean sokat sejtető hangon –,
őméltósága azt szeretné.
– Igen, hallottam… – Dervishton szeme elkerekedett. – Ó! –
mondta, és ismét a bemélyedésekre nézett. – Úgy érti…
MacLean újra a bemélyedésekre irányította a cvikkerét.
– Biztos vagyok benne – mondta, és a bemélyedések mellé tette a
kezét, mintha méregetné őket. – Igen. Őméltósága nagyon boldog
lenne, ha látná, hogy eltávolítottuk ezt a térképet.
– Természetesen – bólintott Dervishton. – Értem. Őméltósága… –
Óvatosan összecsukta a térképet, és egy másik könyv alá csúsztatta.
– Köszönöm – mondta Alexander komoran, és a zsebébe
csúsztatta cvikkerét.

Caitlynnek vissza kellett tartani a lélegzetét, nehogy kitörjön
belőle a nevetés. Összenéztek MacLeannel, és egy pillanatig vidám
melegséggel a szemükben nézték egymást.
Caitlyn megköszörülte a torkát.
– Át kell vennem a lovaglóruhámat.
Dervishton meghajolt.
– Az előcsarnokban várom.
– Sietek.
Ahogy Caitlyn távozás előtt térdet hajtott MacLean előtt, némán
azt mondta: Köszönöm. A férfi tekintete ellágyult, szája mosolyra
húzódott, ahogy viszonzásképpen meghajolt.
A férfi tekintetétől Caitlynt tetőtől talpig melegség töltötte el, és
könnyű szívvel sietett fel átöltözni, hogy kiderítsen mindent, amit
csak tud, a rejtélyes Lord Dingwallról.
Tizennegyedik fejezet
Egy nap talán annyira fogsz vágyni valamit, hogy bármire képes
lennél, csak hogy megszerezd. Amikor ez történik, légy nagyon,
nagyon óvatos, mert abban a pillanatban az ördög kopogtat az
ajtódon.

ÉJSZAKÁN.
Hogy mit kell tennie? – kérdezte hitetlenkedve Muiren, Caitlyn

bronzszínű sétálóöltözékét keresve a szekrényben.

Mrs. Pruitt, aki épp most hozta fel a szépen kivasalt alsóneműket,
elképedve pillantott fel a fiókos szekrény mellől.
– Nem mondhatja komolyan!
A késő délutáni napsütés csillogó aranyba öltöztette a szobát.
Caitlyn készen állt a gyepbiliárdozásra, hogy a többi vendéggel
együtt élvezze az enyhe időt.
– Teljesen komolyan mondom: a következő feladatom, hogy
rávegyem Lord Dingwallt őméltósága meglátogatására.
Muiren és Mrs. Pruitt egymásra néztek.
– Kisasszony, sajnálom, de nem hiszem, hogy sikerülni fog –
mondta Muiren.
– Miért nem?
Mrs. Pruitt nagyot sóhajtott.
– Lord Dingwall nem valami kedves ember.
– Szörnyű, vén törpe, úgy bizony! – mondta Muiren.
Mrs. Pruitt bólintott.
– Az bizony. És sok minden miatt utálja őméltóságát, de
különösen azért, amiért ilyen partikat tart, ahol az emberek oda-
vissza járkálnak az ösvényeken. Ezt egyáltalán nem szereti.
– Valójában viszont azért haragszik őméltóságára, mert a behajtó
nagyon közel van a birtokához. Rohamot kapott, amikor őméltósága
kivágatta a fákat – mondta Muiren.
– Idejött kiabálni a házba, és azt ordította, hogy a hercegné
behatolt a birtokára.
– És ez csak egy volt a sok közül.
– Igen – erősítette meg Mrs. Pruitt. – Őméltósága azt követelte,
hogy Dingwall töltesse fel az utat a háza előtt, mert kész tó lesz
belőle, amikor esik az eső. Őméltósága nem szereti, ha sáros az új
hintója.
Muiren nyomatékosan bólogatott.
– Dingwall hallani sem akart róla, habár majdnem rohamot kapott.
Azt hitte, őméltósága arra kéri, fizesse ki az új utat, meg egy házat
vagy kettőt.

Mrs. Pruitt fészkelődött.
– Értem én, hogy őméltósága időnként érthetetlen dolgokat művel,
de akkor sem kellett volna azt mondani rá, hogy – a házvezetőnő itt
gyorsan körülnézett, majd hangosan suttogva folytatta – „ringyó”!
– Ne! – Caitlyn már értette, hogy Georgiana miért lett mérges; a
hercegné nagyon kényes a rangjára. – Lord Dervishton édesanyja a
közelben lakik, és az ifjú lord tegnap mesélt néhány dolgot
Dingwallról. Remélem, többet is megtudok ma őlordságától.
Dingwall tényleg ellopta őméltósága kedvenc kutyáját?
– Igen, ellopta – felelte Mrs. Pruitt. – De csak az után, hogy a
hercegné kiszedette az embereivel a jelzőkarókat.
– Milyen jelzőkarókat?
– Amelyek Dingwall birtokának határát jelzik. Azzal kezdődött az
igazi harc. Azelőtt csak szidták egymást. Azután komolyan
elkezdődött a háború.
– Mit akart a hercegné a karókkal?
– Őméltósága azt akarta, hogy az új házhoz vezető útban, a park
másik oldalán, legyen egy kanyar, és nem lehetett lebeszélni róla,
még akkor sem, amikor megmondták neki, hogy az új út átszelné
Dingwall birtokát. Ennyi elég is volt.
– Nem tudom elhinni, hogy csak úgy eltávolíttatta a karókat! Nem
csoda, hogy Lord Dingwall bedühödött. Bíróság elé cipelhette volna
őméltóságát.
Muiren a fejét rázta.
– Amikor a herceg az egyetlen, aki kinevezheti a bíróság tagjait?
Nem hinném.
– Igen, Lord Dingwall nem menne fejjel a falnak. Borzasztó
mérges lett, amikor kiderült, hogy a bíró nem fog neki lehetőséget
adni egy fair meghallgatásra. Egyszer felbukkant őméltósága egyik
partiján, és azt kiabálta, hogy a herceg és a hercegné becsapták őt, és
hogy ő ezt nem fogja ennyiben hagyni. Akkor őméltósága kidobatta
egy inassal, és elrendelte, hogy soha többé ne engedjék be a házba.
Muiren itt közbeszólt:

– Ekkor vitte el őméltósága értékes pudliját. Ellopta, amikor az
inas sétálni vitte, és megtagadta, hogy visszaadja. Most, hogy
bosszantsa őméltóságát, folyton a kerítés mellett sétáltatja a kutyát.
Ha meglátja a hercegnét, szélesen integet, a kutyára mutat, és
ugrabugrál, mint egy törpe.
– És ez beválik?
– Ó – mondta Mrs. Pruitt –, látnia kellene őméltóságát! Az egész
épp az előtt történt, mielőtt ön megérkezett. Őméltósága mérges volt
és zaklatott. A hintó ablakából kihajolva úgy üvöltözött, mint egy
piaci kofa.
– Bizony – mondta Muiren elkerekedett szemekkel. – Nem
tudtam, hogy így is tud beszélni! Szerintem legszívesebben
lelövetné, ha tehetné.
Caitlyn egy pillanatig sem kételkedett ebben. A hercegnében van
valami keménység, amit nem lehet nem észrevenni, valami ridegség,
ami áthatja a beszédét, és amikor zaklatott, olyan érdessé teszi a
nevetését, mint a szamár bőgése. Caitlyn nem lenne képes felzaklatni
olyasvalakit, aki ilyen sikeresen és briliánsán tudja bosszantani
őméltóságát. Időnként Caitlyn maga is megtenné ugyanezt,
különösen a tegnap este után.
A tegnapi lovaglás Dervishtonnal rengeteg hasznos információval
szolgált Lord Dingwallról. Egészen tíz évvel ezelőttig, amikor Lord
Dingwall lánya valamilyen, a tüdejét megtámadó fertőzéstől meghalt,
az idősödő férfi egész barátságos volt a szomszédjaival. Azóta szinte
remeteéletet él, és alig szól egy jó szót valakihez.
Caitlyn nagyon megsajnálta a férfit. A saját tragédiája idején a
herceg és a hercegné belefogott egy új ház építésébe. Caitlyn már
rájött, hogy a hercegné és a férje érzéketlenek mindenki más
problémájával szemben. Nem csoda, hogy Dingwall, a hercegné
minden egyéb kérésével együtt, hajthatatlanul visszautasította, hogy
az út egy darabon az ő földjén haladhasson át. Emiatt aggasztóan
nehéz feladat lesz elérni, hogy szándékosan látogatóba jöjjön a
hercegnéhez.

– Biztos benne, hogy teljesíteni akarja ezt a próbát? – kérdezte
Mrs. Pruitt kétkedve.
– Természetesen! Nem vagyok olyan, akinek némi nehézségtől
máris megremeg a térde – felelte Caitlyn. Egy heves csóktól… attól
talán megremegne egy kicsit. Egy egyszerű kis problémától viszont
nem.
– Ha elszánta magát, kisasszony, mi segítünk – mondta Muiren
határozottan. – Azt még nem tudom, hogyan, de segítünk.
– Csak egyféleképpen lehetséges – jelentette ki Mrs. Pruitt, és
jelentőségteljesen nézett Muirenre.
– Ó, Mrs. Pruitt, most nem tudnék!
– Dehogynem tudnál. Ez már háború, leányom! Mi, asszonyok,
tartsunk össze!
– Miről beszélnek? – kérdezte Caitlyn elkomorodva.
– A kedvesemről, Seanról – sóhajtott Muiren.
– Nahát, Muiren, egyszer sem említette!
Muiren szégyenlősen mosolygott, Mrs. Pruitt pedig hümmögött.
– Azért, mert ő inas, és Muirennek nem kellett volna
összekevernie a segítő szándékot valami egészen mással.
– Mrs. Pruitt, már mondtam magának, hogy nem akartam
szerelembe esni! Lesben állt a hátam mögött, aztán egyszer csak
váratlanul jól fejbekólintott – felelte Muiren, majd Caitlynhez
fordult. – Ez igazi szerelem, kisasszony. Az egyik percben még az
ágyneműket számoltuk, a másikban meg… – folytatta a lány, és nem
is tudott volna jobban elpirulni.
– Pontosan tudom, hogy érti – fújt egyet Caitlyn, majd Muiren és
Mrs. Pruitt csodálkozó tekintetét látva, sietve hozzátette: – Sok
könyvben olvastam már, hogy tud valakire váratlanul rátörni a
szerelem.
– Merem állítani, hogy többkötetnyi anyag van róla – helyeselt
Mrs. Pruitt. – Muiren, mondd el Miss Hurstnek, hogyan lehetnétek a
segítségére Seannal.

– Sean unokatestvérének a sógornője Lord Dingwallnál dolgozik.
Nem tudom, amíg nem beszéltem vele, de lehet, hogy ő be tudja
engedni önt a házba. Az biztos, ha a főbejáraton akarna bemenni,
nem engednék. Az úr még a lelkészt sem engedi be.
– Ó, Muiren, az nagy segítség lenne! Akkor már csak arra lesz
szükség, hogy meggyőzzem, látogassa meg a hercegnét!
– Nagy mutatvány lenne, az biztos! – bólintott Mrs. Pruitt.
Milyen kellemetlen feladat! Ehhez képest a tubákosszelence
gyerekjáték volt, a mindenit MacLeannek és az ördögien gonosz
elképzeléseinek.
Caitlyn gondolataiba merülve készülődött tovább, hogy
csatlakozzon a többi vendéghez a vérpezsdítő gyepbiliárdra. Annál is
inkább vérpezsdítő lesz számára a játék, mert nemcsak további
információkat fog majd szerezni Lord Dervishtontól, de Lord
Dingwall házára is jobb rálátás nyílik a gyepről.
Lépésről lépésre, mondta magának. Lépésről lépésre fogja
megnyerni a fogadást. Fogta a bronzszínű szalagcsokrot, és a hajába
tette, egy oldalra igazítva a rakoncátlan szalagokat. Egész jó
hangulatban hagyta el a szobáját, hogy a hadszíntérre lépjen.
Georgiana a hátsó teraszon, az inasok által kihordott, egyik tágas,

kárpitozott székben ült, az ölében egy vékony takaróval. Szemét a
fák koronája óvta a kellemetlen fénytől.
A gyep túloldalán Miss Hurst állt ragyogóan csinos, kék szalagos
bronzszínű ruhájában, és a két fiatal lorddal, Falklanddal és
Dervishtonnal ütögetett.
Amint Georgiana nézte, Caitlyn nevetni kezdett az egyik
fiatalember megjegyzésén, és vidám hangja végiggurult a gyepen.
Alexander épp Diane-nel beszélgetett, udvariasan érdeklődve az
asszony neveletlen kutyája iránt, de Caitlyn nevetését hallva
felpillantott. A nap fénye arannyal vonta be a férfi arcát, ahogy a

napsütésben a két elegánsan öltözött fiatalemberrel sétálgató Caitlyn
után nézett.
Georgiana gyanakvó tekintettel figyelte Alexandert. Mivel a férfi
arckifejezése nem változott, így a rajongás vagy csodálat
leghalványabb árnyalatát sem sikerült felfedeznie. A kíváncsian
vizsgálódó tekintet azonban feltűnt neki.
Összeszorította a fogát, és alig tudta leküzdeni úrinőhöz méltatlan
vágyát, hogy összekarmolja Miss Hurst szemtelen kis arcát. Az
elmúlt héten Alexander egyre jobban eltávolodott Georgianától,
miközben mérhetetlenül sok időt töltött Caitlyn Hursttel. Amikor
pedig nem vele volt, akkor is őt nézte.
Georgiana megvárta, hogy Diane befejezze annak taglalását, miért
tud a kiskutyája csak finomra darált májat és tojást enni, majd
egyszerűen megjegyezte:
– Lady Kinloss, nem hiszem, hogy Alexandert érdeklik szegény
Puszedli diétás kínlódásai.
– Ó, de érdekel – felelte Alexander, majd Georgiana legnagyobb
meglepetésére lehajolt, mintha közelebbről is meg akarná vizsgálni a
kiskutyát.
Puszedli kimutatta csonka, görbe és hiányos fogait, görbe hátán
felborzolódott a szőr, szeme kidülledt.
Alexander hunyorítva nézte.
– Olyan, mintha mindjárt dührohamot kapna.
– Ó, dehogy! Csak nagyon védelmező – felelte büszkén Lady
Kinloss.
– Mit véd?
– Engem!
– Badarság – felelte Georgiana, és azt kívánta, bárcsak
abbamaradna végre a beszélgetés erről az átkozott kutyáról. – Pont
úgy morog, mint amikor el akarja venni valaki a labdáját, vagy mint
amikor valakinél olyasmi van, amitől fél, vagy…

– Komolyan, Georgiana! – mondta Diane, arcára fagyott
mosollyal. – Puszedli közel sem morog olyan hangosan, amikor a
labdáját védi, mint amikor engem.
Georgiana felvont szemöldökkel vállat vont.
Alexander néhány pillanatig nézte a kutyát, de az csak folytatta a
morgást. Alexander lassan felegyenesedett.
– Harap a kutyája?
– Ó, nem! – felelte Diane. – Nos, kivéve az istállófiút és Lady
Charley unokaöccsét.
– És Lord Burgdorfot – tette hozzá Georgiana ordító unalommal –
, és ki ne felejtsük a sorból Mr. Meltont és Sir Rolandét. Különösen
Sir Rolandét, akit még össze is kellett varrni.
– Jóságos isten! – rándult meg Alexander arca.
– Sir Roland megérdemelte – mondta Diane némi büszkeséggel a
hangjában. – Puszedli nagyon jól ismeri az embereket.
Alexander karba font kézzel csak bámulta a nevetséges bóbitával
és a fülei között ugyanolyan nevetséges szalaggal elcsúfított kutyát.
– Csodálkozom, hogy még senki sem lőtte le.
Mintha tudta volna, hogy őt szidják, Puszedli újra a fogát
vicsorította.
– Lehet, hogy ön érdeklődik Puszedli iránt, de ő nem érdeklődik
ön iránt – nevetett Georgiana.
Alexander nem tűnt vidámnak.
– Lady Kinloss, van még önön kívül bárki, akit Puszedli kedvel?
– Nincs – vonta meg a vállát az asszony, és a gyep felé nézett. –
Éjjel az ágyamon alszik, és egyetlen szolgálómnak sem engedi meg,
hogy hozzáérjen.
– Lord Kinloss akkor bizonyára szereti Puszedlit – dörmögte
Alexander az orra alatt.
– Hogy mondja?
– Semmi – legyintett a férfi. – Csak hangosan gondolkodtam.
Újabb gyöngyöző nevetés hallatszott a gyep felől, ezúttal Ogilvie
kisasszonyé, aki épp most koccantotta meg Lord Caithness

labdájával Lord Dervishtonét. A két férfi a lökő dákókat kardként
használva, épp bolondot csinált magából.
Georgiana nyugtalanul mocorgott.
– Szegény Miss Hurst kiszeplősödik, ha még sokáig a napon
marad.
Diane szipogott.
– Miss Hurst viselkedése nem helyénvaló – mondta, majd
Georgianára pillantva Alexanderhez fordult. – MacLean, nem
gondolja, hogy Miss Hurst sajnálatos módon egyre illetlenebből
viselkedik?
– Kétségkívül – felelte a férfi kellően gyorsan.
Georgiana képtelen volt elrejteni mosolyát. Ez ígéretesnek
hangzott. Az utóbbi néhány napban számtalanszor gondolta, hogy a
lány iránt halvány, ám őszinte érdeklődést vél felfedezni MacLean
viselkedésében. Nehéz volt megmondani, mert MacLean olyan
zárkózott volt, mint egy osztriga. Nagyon, nagyon közelről kellene
figyelnie őt.
Georgiana elkapta Diane kérdő tekintetét, és bólintott.
Diane arca még elszántabbnak látszott.
– Drága Georgiana, nem is tudom, miért hívtál meg egy ilyen
közönséges lányt erre a partira. Egyáltalán nem való ide.
– Úgy tűnik, megtalálta a helyét – vont vállat Alexander. – Csak
kérdezze meg Dervishtont vagy akár Falklandot.
– Kétlem, hogy tisztességesek a szándékaik, bár jó lenne, ha Miss
Hurst nem bátorítaná őket. Bolondot csinál magából.
– Senkit sem bátorít. Ellenkezőleg, könyörtelen zaklatásnak van
kitéve, és Dervishton csak örülhet, hogy Miss Hurst egyetlen
férfirokona sincs jelen, hogy megleckéztesse, és udvariasságra
tanítsa.
Jóisten, úgy érzi, meg kell védenie a lányt! Georgiana kezei szinte
kifehéredtek, úgy szorították a kárpitozott szék karfáit. Mi történt az
eddigi halálos gyűlölettel?

Ezek szerint helyesek voltak a megérzései, Alexander érdeklődik
a Hurst lány iránt. Georgiana legszívesebben sikított és ordított
volna, de az ember nem ronthat ajtóstól a házba. Ha ezt tenné,
MacLean egyszerűen elmenne. Meg kell találnia a módját, hogy
kiszakítsa őt a lány bűvköréből, és megmutassa nyilvánvaló
jellembéli hiányosságait, mindezt ráadásul úgy, hogy a férfi azt
higgye, saját maga döntött így.
Georgiana mély lélegzetet vett, és egykedvűen megjegyezte:
– Jó, hogy az ifjúság talált magának valami szórakozást.
– Ifjúság? – hervadt le MacLean arcáról a halvány mosoly.
– Dervishton és Falkland jó tíz évvel fiatalabbak nálunk, Miss
Hurst korára nem is emlékszem. Olyan gyerekesen viselkedik, hogy
én annak is tekintem.
Diane sunyin nézett Alexanderre.
– Miss Hurst és Miss Ogilvie valóban nagyon fiatalok. Ugyanezt
mondtam a hercegnek a reggelinél. Harmincévesen úgy érzem
magam, mint egy nevelőnő, amikor ők jelen vannak, és vihorásznak,
mint két iskolás lány.
– Pontosan – búgta Georgiana. – Biztos vagyok benne, hogy
öregnek tartanak bennünket.
– Lord MacLean, tekintve, hogy ön kilenc évvel idősebb nálam,
bizonyára igazi matuzsálemnek érzi magát közöttük!
Alexander nem felelt, komor arccal, karba tett kézzel nézte a
játékot.
Á, gondolta Georgiana. Ez fájt, igaz? Elkapta Diane pillantását, és
a teraszajtó felé intett.
Diane felkapta a kutyát.
– Gyere, Puszedli. Méltóságos asszonyom, ha megbocsát,
megkeresem Mrs. Pruittot. A lánnyal leküldettem a ruhámat
vasalásra, és meg akarok bizonyosodni róla, hogy időben kész lesz
vacsora előtt – azzal, hóna alá csapva a kutyát, eltűnt.
Georgiana elengedte a szék karfáját. A szél belekapott és
meglebbentette MacLean homlokába hulló fekete haját. Végre

egyedül voltak, és ez Georgiana eszébe juttatta azokat az időket,
amikor igazán egyedül voltak. Nagyon vágyott azokra a pillanatokra,
mert akkor még fontos volt számukra egymás érintése.
Szerette a férfit, de úgy tűnt, ezt Alexander nem vette észre.
Amióta megszabadult szörnyű gyerekkorától, mindene megvolt, amit
csak akart. Most Alexander MacLeant akarta – kizárólagossággal,
örökre.
A férfi a gyepen lévő pályára szögezte tekintetét, profilja élesen
kirajzolódott a napfényben. Georgiana mohón bámulta, iszonyúan
vágyott az érintésére.
Alexander szája alig láthatóan mosolyra húzódott, pillantása
ellágyult. Georgiana megdermedt. Még soha nem látta ilyennek
Alexander arcát. Mi lehetett ez? Gyengédség?
Követte a férfi tekintetét, és mintha kő nehezedett volna a szívére.
A Hurst lány egy bokorba gurította Dervishton labdáját, és szívből
nevetett. Aranyló hajtincseit simogatta a nap, a szellő pedig játékosan
mozgatta szoknyáját. Dervishton pedig, a dákót katonás tartásban
hordozva, elindult, hogy visszaszerezze a labdát.
– Helyes párt alkotnak, nemde? – kérdezte hunyorítva.
– Párt? – tűnt el a mosoly Alexander arcáról.
– Nos, talán nem ezt a szót kellene használnom, hiszen Dervishton
csak szórakozik. Nagyon el van szánva, hogy bejut az alá a szoknya
alá, és lefogadom, sikerrel fog járni.
Alexander jéghideg pillantással válaszolt.
– Óvatosan, kedvesem. A származásod megmutatkozik.
Georgiana szíve kihagyott egyet.
– Hogy érted ezt?
– Nagyon közönséges volt ez a kijelentésed – felelte a férfi mély,
lágy, szinte doromboló hangon. – De ezt te is nagyon jól tudod, nem
igaz, Georgiana? Hiszen Roxburge gondosan megtaníttatta neked az
összes társasági szabályt, vagy nem?

Georgiana megfeszítette az állkapcsát, aztán maró hangon
megkérdezte: – Mi történt a Hursttel kapcsolatos terveiddel,
Alexander? Miért nem teszed egyszerűen csak tönkre, és kész?
– Már elmagyaráztam. Ki akarom élvezni a pillanatot.
És őt is?
– Azt hiszem, a varázsa alá kerültél.
A férfi lassan megfordult, zöld szeme lángolt. Keménynek és
férfiasnak látszott, Georgianának a torkában dobogott a szíve.
– Senkinek nem kerültem a varázsa alá, a tiédet is beleértve.
Georgiana elvörösödött. Fel kellene adnia, tudta, ez lenne a
helyes, de képtelen volt. Kívülről hallotta magát, amint azt mondta:
– Amikor megérkezett, elszántan bosszút akartál állni, de valami
megváltozott. Tegnap este, a vacsoránál, tulajdonképpen megvédted,
amikor Diane tökéletesen ártalmatlan megjegyzést tett a
viselkedésére.
– Lady Kinloss pont olyan harapós, mint a kutyája, és te is
pontosan tudod, hogy amit mondott, egyáltalán nem ártalmatlan
megjegyzés volt.
Georgiana nem emlékezett pontosan, mit mondott Diane, ám az
Alexander tekintetében fellobbanó megvetésre igen, ami hirtelen
véget vetett a Hurst lány kárára folytatott viccelődésnek.
– Alexander, megváltoztak a terveid – mondta, majd előrehajolt. –
Ismerd be.
– Nem változtak meg a terveim.
– Még mindig eltökélten látni akarod a lány bukását?
A férfi sötét tekintete újra a pályára irányult.
– A legvégén, igen. De először… – Kapzsi mosoly ült ki az
arcára. – Először teljesítenem kell a feladataimat.
Vajon hogy érti ezt? Georgiana azt kívánta, bárcsak meg merné
kérdezni.
Alexander újra a gyep felé nézett.
– Minden jól halad. Nemsokára meglátod. Caitlyn bebizonyította,
hogy sokkal értékesebb ellenfél, mint gondoltam.

A férfi félreérthetetlen csodálata megszólaltatta Georgiana hatodik
érzékét. A pokolba, a lány sokkal intelligensebb, mint gondoltam.
Játszik Alexanderrel, ő pedig, elvakítva a látszólagos
ártatlanságától, beveszi ezt a színjátékot, mint egy bolond.
– Te hagyod, hogy ez a… ez a senki föléd kerekedjen. Intézd el,
és kész.
MacLean megdermedt, és a napos, tiszta égbolt ellenére, a
távolból mennydörgés moraja visszhangzott.
A biliárdozók megálltak, és Caitlynen kívül mindenki meglepetten
tekingetett az égre, míg ő a terasz felé fordult.
Alexander Georgiana felé lépett, és lenézett rá.
– Csak egyszer mondom el: úgy kezelem ezt az ügyet, ahogy
jónak látom. Amikor elérkezettnek látom az időt Caitlyn Hurst sárba
tiprásának, maga az ördög sem fog tudni megállítani. De amíg ez az
idő eljön, hagyj békén minket, és a véleményedet tartsd magadban.
Megértetted?
Georgiana bólintott. Megkönnyebbülve, ugyanakkor némi
veszteségérzettel nézte, ahogy a férfi elfordul tőle, és a terasz széle
felé indul. Georgiana visszanyelte a könnyeit. Istenemre mondom, ha
nem lehetsz az enyém, senkié se légy.
Ő maga fogja tönkretenni a lányt, ha MacLean nem képes rá. Ami
nem is lesz túl nehéz. Na, nézd csak, hogy adja az ártatlant, pedig
szégyentelenül flörtöl, kijátssza Dervishtont Falkland ellen, mintha
tényleg lenne valaki!
Alexander tekintete újra a lányra szegeződött, nézte, ahogy a szél
lekapja a főkötőjét, és végigpörgeti a zöld gyepen. Minden játékos
férfi azon nyomban eldobta a dákót, és utánaeredt. Caitlyn nevetett,
ahogy Falkland és Caithness lökdösődve harcoltak a jogért, hogy
megszerezzék, és jogos tulajdonosának visszajuttassák az elszabadult
főkötőt.
Miss Ogilvie közelebb lépett, és Caitlyn derekát átkarolva, együtt
nevettek a férfiak gáláns vetélkedésén.

Georgianát undor fogta el. Szóval ez a kis bolond élvezi, hogy a
figyelem középpontjában van, ugye? Na, majd meglátjuk!
Georgiana észrevette, hogy Alexander ajka elkeskenyedett a
dühtől, amiért Dervishton tért vissza győztesen. Színpadiasan adta át
a főkötőt, s mikor Caitlyn a fejére tette, a fiatalember felajánlotta,
hogy megköti neki, Caitlyn pedig megengedte.
– Ha megbocsátasz, Georgiana, hagyom, hogy nyugodtan élvezd a
teraszodat – mondta Alexander.
Georgiana alig tudott nyelni.
– Talán lovagolhatnánk egyet. Ha van kedved, átöltözöm, és…
– Nem, köszönöm – mosolygott hideg csillogással a szemében. –
Azt hiszem, inkább én is gyepbiliárdozom. Gyerekkorom óta nem
játszottam.
Meghajolt, megfordult, és lement a teraszról. Néhány pillanattal
később csatlakozott a gyepen játszó kis csapathoz.
Georgiana eleget látott. Félredobta a takarót, beviharzott, és az
első szembe jövő szolgán kitöltötte a dühét.
Itt az ideje, hogy a kezébe vegye a dolgokat. Caitlyn Hurstnek
nincs esélye.
Tizenötödik fejezet
Ha valamit megígértetek, tegyétek is meg, és a világ kedvesebb lesz

hozzátok, mintha nem tennétek meg.

ÉJSZAKÁN.

Caitlyn egy sor dolog miatt – a közeledő kihívás, de leginkább
Alexander MacLean miatt – zaklatottan indult vacsorázni aznap este.
A férfi meglepte azzal, hogy csatlakozott a gyepen játszó
társasághoz. Egészen addig nyerésre állt, amíg MacLean fel nem
bukkant, átvette a fekete dákót, és megmutatta, hogyan is játsszák ezt
a játékot. Halálos precizitásával lehagyta őt, Sallyt, majd a játék
hátralévő részében folyton beütötte Dervishton és Falkland labdáit a
csalitosba, amíg a két fiatalember hevesen ellenkezni nem kezdett.
Nagyon szórakoztató időtöltés volt, és Caitlyn nem is tudta, mikor
nevetett ilyen jót utoljára. MacLean olyan oldalát ismerte meg, amit
sosem hitt volna. Eddig nem tudta elképzelni a férfit játékosan, pedig
olyan humorérzékkel rendelkezik, hogy még Sally is tágra nyílt
szemmel bámulta.
A többiek nem voltak ilyen szerencsések. A játék végén
Dervishton duzzogott, Falkland pedig Caithness-szel ellenkezett,
aki, miután belelökte a golyót egy kis vízfolyásba, inkább a játék
bírájának ajánlkozott.
Caitlyn eredetileg azért akart részt venni a játékban, hogy további
információkat szerezzen Dervishtontól Lord Dingwall jelenlegi
helyzetét illetően. Ám hamar rájött, hogy a fiatalember már nem tud
többet, mivel a családja túl régóta nem lakik a környéken. Bár
csalódott volt, nem hagyta, hogy ez elrontsa a kedvét.
Egyedül MacLean látványa zavarta, aki a mellette ülő hercegné
társaságában, a teraszról figyelte a játékot. Bár Caitlyn odalentről
keveset látott a hercegné arckifejezéséből, az volt az érzése, hogy
őméltósága elég gúnyos hangulatban van. Később úgy tűnt, a
hercegné nem is tudja elrejteni Caitlyn iránti rosszallását. Sőt, egyre
jobban igyekezett kisajátítani magának MacLeant.
Caitlyn végül elkészült a vacsorához, lement, és megállt az alsó
lépcsőfordulóban. Megigazította hosszú kesztyűit, vetett magára egy
pillantást a folyosói tükrökben, hogy megbizonyosodjon róla,
rózsaszín-fehér ruhájával minden rendben. A hercegnének talán van

min gúnyolódnia, Caitlyn ruhatárára azonban egyetlen rossz szót sem
szólhat.
A lépcső teteje felől hangokat hallott, így odafordult, és Treymont
márkit látta lefelé jönni csinos felesége társaságában. Honoria
gyönyörű vörös loknijait elegáns kontyba fésülte, és már messziről
mosolygott Caitlynre.
– Miss Hurst! Jó estét!
– Asszonyom. Uram – köszönt ő is finom térdhajlítással.
– Úgy látom, ma egy kicsit megsütötte a nap – mondta Treymont.
Caitlyn bűnbánóan mosolygott.
– Sosem voltam divatosan sápadt, nem tudok ellenállni a
napsütésnek.
– Ó, én is így vagyok vele, csakhogy olyan vörös leszek tőle, mint
a rák. De mégsem tudok meglenni lovaglás nélkül.
– Mindketten gyönyörűek – felelte csillogó szemmel a márki,
sötét haja alól szinte világító kék szemekkel.
– Milyen igaz mondás, uram – kuncogott Caitlyn.
– Briliáns! – értett egyet Honoria, és vidám, szerelmes pillantással
nézett a férjére. – Le vagyok nyűgözve.
– Helyes – felelte tömören a férfi. – Miss Hurst, milyen volt a
biliárd? Épp csatlakozni akartunk, de végül mégis a lovaglás mellett
döntöttünk, és megnéztük a tavat ebben a gyönyörű időben.
– Remek játékról maradtak le!
– Mindenki játszott?
– Ó, dehogy. Lady Elizabeth fejfájásra panaszkodott, Lord
Dalfour lepihent, Lord Roxburge gyengélkedett…
– Azaz a kedvenc székében szunyókált a könyvtárban – felelte
mosolyogva Treymont.
– Pontosan. Lady Kinloss alapvetően nem volt valami lelkes, így
távol maradt, csakúgy, mint őméltósága.
– Őméltósága – szisszent fel Honoria.
Caitlyn kérdőn nézett rá.
– Honoria – csendesítette a férje.

– Sajnálom, de szörnyű, ahogy az a nő szegény Lord Dingwall-lal
bánt.
– Önök ismerik Lord Dingwallt? – kérdezte Caitlyn.
– Ő a feleségem egyik távoli unokatestvére – felelte Treymont –,
így hajlamos a védelmére kelni, akár rászolgált Dingwall, akár nem.
– Szegény, szerencsétlen ember – sóhajtott Honoria.
– Átérzem a tragédiáját, de azért még nem kell ránk uszítani a
kutyákat – rázta meg a fejét Treymont. – Dingwall utálatos egy alak.
– Önökre uszította a kutyáit?
– Igen, négy harapós szörnyeteget – felelte Honoria. –
Csak egy esetet tudok felidézni, még évekkel ezelőttről, amikor
Dingwall kedves volt hozzánk.
– Emlékszem. Épp Dingwall-lal beszélgettünk, amikor megláttam
a hercegnét a város felé lovagolni – húzta el a száját a márki. – Volt
valami ügyem vele, ami annyira kihozott a sodromból, hogy azt
mondtam…
– Valami olyat, amit nem kellett volna – nézett figyelmeztetően a
férjére Honoria. – Dingwall nyomban felragyogott, és megdicsérte
Treymont kabátját. Ez az egyetlen alkalom, amikor bármelyikünkhöz
is kedves volt. Olyan, mintha a közös ellenség összehozott volna
minket.
Caitlyn meg tudta érteni. Máris közelebb érezte magához a
márkinét.
Honoria Caitlynre mosolygott.
– Miért érdeklődik Dingwall iránt?
– Merő kíváncsiságból. Csatlakozunk a többiekhez?
Mindhárman beléptek az ebédlőbe.
Odabent Caitlyn olyan élvezettel hallgatta, amint Sally évődve
kötekedik Caithness-szel a délután elveszett labdák miatt, hogy alig
vette észre a sült kacsát. De később nagyon is felkeltették a különféle
fogások a figyelmét, különösen egy édes csokoládékrém.
Olyan ízletes volt, és annyira krémes, hogy teljesen megnyugtatta
feszült idegeit. Mosolyogva kapta be a kanalat, és hagyta, hadd

olvadjon szét a krém lágyan a nyelvén. Beleremegett az élvezetbe.
Épp az utolsó kanál krémnél tartott, amikor észrevette, hogy Lord
Dervishton kitartóan bámulja. A fiatalember Caitlyn ajkára szögezte
a tekintetét, arcán mohó vágy tükröződött.
Caitlyn, tekintetét gyorsan elkapva Dervishtonról, elpirulva
fejezte be a desszertet.
Ahogy a másik irányba nézett, hirtelen MacLean tekintetébe
ütközött. A férfi felvont szemöldökkel, gúnyos mosollyal a szemében
pillantott Dervishton felé. Caitlyn visszamosolygott a férfira, és
anélkül hogy egyetlen szót is szóltak volna, megértették egymást –
micsoda bolond ez a Dervishton.
Aztán Georgiana mondott valamit hangosan, amire MacLeantől
várt választ, így a férfi kelletlenül elfordította a tekintetét Caitlynről.
A hercegné különösen kitett magáért ma este.– vörös haja
bonyolult csigákban, smaragdzöld hajtűkkel volt feltűzve, kék szeme
ragyogott. Csapott ujjú, sárga selyemruhát viselt, míg a vállaira
illesztett smaragdzöld szalagcsokor kecses eleganciát kölcsönzött
öltözékének.
A mindenit!
Ahogy Caitlyn nézte a hercegnét, Georgiana előrehajolt, és rátette
a kezét MacLean tányérja mellett nyugvó kezére. Aztán mesterkélt
mosollyal nézett a lányra, és halkan motyogott valamit MacLeannek.
A férfi gyorsan a lány felé pillantott, és összevonta a szemöldökét,
amikor a lány tekintetét még mindig magán érezte. Caitlyn zavarában
újra a tányérjára meredt, de még látta, amint Georgiana halkan
mondott valamit MacLeannek, amire a férfi komiszan elmosolyodott.
A hercegné gúnyolódott rajta, MacLean pedig kinevette. Caitlyn
dühös lett, és alig tudta megállni, hogy a vizespoharának tartalmát a
hercegné ruhájára ne öntse. Ám egy ilyen viselkedéssel több kárt
okozna magának és a családjának, mint a hercegnének.
A mindenit, milyen igazságtalan az élet! Legjobb lenne, ha…
Valami megragadta Caitlyn figyelmét. Mrs. Pruitt az ebédlőajtó
előtt állt, és erőteljes mozdulatokkal törölgetett egy vázát.

Caitlyn elgondolkodott. Mrs. Pruitt, a házvezetőnő hatalmas
személyzetet vezet, márpedig egy házvezetőnő nem törölget vázákat,
legkevésbé nem az előcsarnokban, vacsora közben.
Valami történik. Vajon mire készül?
Nem kellett sokáig várnia. Egy libériás inas lépett az
előcsarnokba. Körülnézett, és mivel nem látott senkit, kényelmesen
Mrs. Pruitt felé lépkedett. Amikor odaért hozzá, anélkül hogy
ránézett volna, valamit a földre ejtett, majd továbbment.
Mrs. Pruitt alig várta, hogy az inas eltávolodjon, felkapta az
összehajtogatott papírdarabot, és zsebre dugta. Amint a személyzeti
bejárat felé fordult, tekintete találkozott Caitly-nével.
Mrs. Pruitt előbb jobbra, majd balra pillantott, kihúzta az üzenetet
a zsebéből, jelentőségteljesen meglengette, és érthetetlenül tátogva,
közölni próbált valamit. Caitlyn összevonta a szemöldökét. Mrs.
Pruitt még határozottabb mozdulatokkal megismételte az előbbieket,
ami most még értelmetlenebbnek tűnt.
Caitlyn a fejét rázta, mire Mrs. Pruitt felsóhajtott, és a lépcső felé
mutatott. Ezt már értette Caitlyn, és bólintott. Mrs. Pruitt
felragyogott, majd elindult a lépcsőn felfelé.
Caitlyn borzasztóan kíváncsi volt, vajon mi lehet az üzenet. Vajon
köze van Lord Dingwallhoz?
– Ez furcsa – hallatszott MacLean mély hangja.
Caitlyn visszatartotta a lélegzetét. Vajon észrevette?
– Mi furcsa? – kérdezte Georgiana.
MacLean Caitlynt nézte, úgy felelt Georgianának.
– Mintha valamit láttam volna az előcsarnokban.
Georgiana megfordult, hogy megnézze, majd vállat vonva azt
mondta:
– Bármi is volt, már nincs ott.
Caitlyn tízig számolt, nehogy elárulja magát ennek az undok
gazembernek, akinek jelenleg tartotta a férfit, különösen amiért úgy
mosolygott, mintha remekül szórakozna.
Caitlyn megvárta, amíg ellaposodott a beszélgetés.

– Azt hiszem, megfájdult a fejem – jelentette ki. – Remélem,
megbocsátják, ha visszavonulok a szobámba?
Sally elsőként kívánt jobbulást, Dervishton pedig felajánlotta,
hogy az ajtóhoz kíséri. Caitlyn azzal szerelte le, hogy azt mondta,
nemcsak a feje fáj, hanem a gyomra is.
Ettől kihunyt a férfi szemében fellobbant tűz, és a lány egyedül
hagyhatta el a szobát. Ahogy kikerült a többiek látómezejéből,
felkapta a szoknyáját, és felrohant a szobájába.
Nem fog tetszeni önnek, amire rájöttünk – mondta Muiren

bosszankodva.
– Bizony – folytatta Mrs. Pruitt, a nyelvével csettintve. – Nem jó
hír.
– Nagyon nem jó – tette hozzá Mrs. Sterling borongósan.
Caitlyn meglepődött, amikor Muiren és Mrs. Pruitt társaságában a
varrónőt is a szobájában találta.
Mrs. Pruitt szerint az idősebb asszony nagy segítségükre lehet.
Szokatlanul magas, esetlen, széles vállú, kampós orrú asszony volt
Mrs. Sterling, ősz haját egyszerű kontyba kötötte, megjelenése
tiszteletet parancsolt.
– Szóval, mire jöttek rá? – kérdezte Caitlyn.
– Ha rendes vendégként, a bejáraton keresztül érkezik, soha nem
engedik be – mondta Mrs. Sterling. – Dingwall meghagyta a
komornyikjának, hogy bárkit, aki kopogtatni mer, lökje az utcára.
Persze emiatt addig nem kell aggódnia, amíg szembe nem kerül a
szúrós kerítéssel és a tüskés bozóttal…
– Kerítés, tüskék? – dörzsölte a homlokát Caitlyn, miközben
elképzelte a goromba komornyikot és a tüskés bozótot. – Jóisten, ez
elég nehéz lesz.
– Bizony – értett egyet Muiren. – Ezért hoztuk ide Mrs. Sterlinget.
– Ő tud segíteni nekünk – mondta Mrs. Pruitt.
– Tud egy utat a házba?

Muiren felragyogott.
– Ó, dehogy, sokkal jobb annál: Lord Dingwall komornyikja az ő
fia.
Mrs. Sterling melle dagadt a büszkeségtől.
– Bizony, kisasszony. A kis Angus az öreg Dingwall
komornyikja. Magával megyek, és biztosra veszem, hogy beengedi.
Hiszen a saját édesanyját nem fogja elkergetni.
– Van még valami, kisasszony – tette hozzá büszkén Mrs. Pruitt. –
Mrs. Sterling ismeri őlordsága hasát is. A szakácsnő összekészített
egy kosár finomságot, amit magával vihet majd reggel.
– Ez nagyon kedves tőle! Meg fogom köszönni neki.
– Ó, kisasszony, mindannyian magának szurkolunk – mondta
Mrs. Pruitt, Mrs. Sterling pedig bólintott. – Az emeleti szolgálók, a
lenti mosogatók… a ház összes nőtagja ön mögött áll!
– Még Sean is – mondta Muiren komolyan, miközben elpirult,
mert Mrs. Pruitt sötét pillantást küldött felé. – Akkor is! Kerített
magának egy alaprajzot Dingwall házáról.
– Muiren Seanja – mondta Mrs. Pruitt kimérten –, lerajzoltatta az
unokatestvére feleségével, hogyan lehet bejutni Dingwall házába…
– …és – folytatta Muiren – még egy elnagyolt rajzot is hozott a
házról, hátha szüksége lesz rá.
– Nagyon kedves tőle!
– Az – mondta Mrs. Pruitt, bár rosszallóan nézte Muirent, amíg
folytatta. – Nehogy azt hidd, hogy csak azért, mert vészhelyzet van,
felrúghatod a ház szabályait, és udvaroltathatsz magadnak egy
inassal.
Muiren úgy nézett, mint aki legszívesebben vitatkozna, de Mrs.
Sterling feltartotta hatalmas kezét.
– Ó, Muiren, ne félj. Én már több mint negyven éve ismerem
Brianna Pruitt asszonyt, és a romantika a gyengéje, különösen ha
saját magáról van szó!
Mrs. Pruitt elpirult.
– Nem tudom, miről beszélsz.

– Ó? És az inas, amikor Carlyle hercegénél szolgáltál?
– Az nem volt…
– És Lord Coldburg lakája? És a lovászfiú a…
– Alyce fia Sterling! Ennyi épp elég volt, köszönjük? –kiáltotta
Mrs. Pruitt, és lángoló arccal Caitlynhez fordult. – Ahogy mondtam
ez előtt a sok butaság előtt, tökéletesen felfegyverezve akarjuk önt
csatába küldeni.
– Fegyverekre van szüksége – bólintott Muiren –, ha el akarja
kapni az ördögi Dingwallt.
Caitlyn elmosolyodott ezen.
– Abból, amit eddig hallottam róla, tetszeni fog neki ez a név.
– Rá is szolgált, hiszen az egész világra tüzet okád – felelte
Muiren.
Mrs. Pruitt a zsebébe nyúlt, és kihúzta a kis papírost, amit Caitlyn
korábban látott.
– Tessék, kisasszonyka… a térkép, ami segít odatalálnia.
– Ez nagy segítség. Nem láttam a házat a gyepről, még azt sem
tudtam, merre induljak el.
– Így már biztosan megtalálja. De rossz hír is van a jó mellé: Lord
Dingwall egy csomó mérges kutyát tart, akik bárkit megkergetnek,
akire csontos ujjával rámutat.
– Hallottam a kutyáiról.
– Ó, legendák keringenek róluk!
Mrs. Sterling a torkát köszörülte.
– De nem a kutyák a legrosszabbak. A harapós ló az!
– A-azt mondta – pislogott Caitlyn –, „harapós ló”?
– Bizony. Dingwall kerítést rakott a birtoka elé, majd odaállított
egy éktelen nagy, alattomos kancát. Akkora falatot ki tud harapni
önből, amekkora a keze. Öreg ló már, így, szokás szerint, alattomos.
Caitlyn elkeseredett.
– Azt hittem, ennek a próbának a legnehezebb része az lesz, hogy
rábeszéljem Lord Dingwallt a hercegné meglátogatására. Most már
kezdem azt hinni, hogy az a legkönnyebb része! Erre itt van egy

harapós ló, rám támadó kutyák, egy férfi, akinek senkit sem szabad
beengednie a házba… ki tudja, mi minden jöhet még ez után!
Mrs. Sterling elmosolyodott.
– Igazi kaland lesz. Vannak fegyverei, térképe, és itt vagyok én,
kísérőnek. Már csak erős szívre van szüksége.
Mrs. Sterling bátorító mosolyától felmelegedve, Caitlyn sürgető
vágyat érzett.
– Én készen állok, ha maguk is!
Tizenhatodik fejezet
Ahogy akarsz, úgy teszel. Csak rajtad áll.

ÉJSZAKÁN.
Caitlyn beigazította haját az egyszerű főkötő alá, majd megkötötte

az álla alatt.
– Mrs. Sterling az istállóknál vár rám?
– Igen, kisasszony – felelte Muiren.
– Kitűnő. Akkor hozom a kosarat a konyhából, és máris indulok
Lord Dingwallhoz. Kívánjon szerencsét.
– Ó, többről van itt szó, kisasszony! Ön a kastélyban lévő összes
nő megbecsüléséért száll harcba!
Caitlyn nevetett.

– És el is nyerem magunknak. Minden szempontból
meglepetéstámadást indítok: Dingwall nem tudja, hogy rárontok,
MacLean pedig azt hiszi, feladom.
Semmi sem okozhatna nagyobb örömet a számára, mint látni Lord
Rendíthetetlen arcának megrándulását. Biztos volt benne, hogy a
fegyelmezett külső alatt – nos, lehet, hogy nem arany, akkor talán
egy edzett vas- vagy bronzszív dobog, még ez is elképzelhető.
Valami olyasmi, ami megállítja azt, aki közelebb akar férkőzni
hozzá.
Muiren tetőtől talpig végignézte Caitlynt.
– Kisasszony, jó ötletnek tartja, hogy ilyen egyszerű öltözékben
látogatja meg őlordságát? Még talán félreérti, és tejeslánynak vagy
ilyesminek nézi.
Caitlyn végignézett egyszerű, szürke ruháján, régi, barna
csizmáján, amit a Balloch-kastélyba idefelé jövet viselt.
– Igen. Abból, amit hallottam, Lord Dingwall utálja a hercegnét és
a vendégeit is, ezért amennyire csak lehet, szeretnék a vendégektől
eltérően kinézni.
– Nagyon okos, kisasszony – mosolygott csodálattal Muiren. –
Lemegyek magával a konyhába a kosárért. Milyen izgalmas kaland!
Minden jót!
Mindenképpen kaland lesz. Caitlyn csak abban reménykedett,
hogy anélkül térhet majd haza, hogy a ló megharapta, vagy a kutyák
megkergették volna.
Szóval ide igyekezett.

Alexander felpillantott, és Dervishtont látta közeledni az
ösvényen. El akart menekülni a ház közeléből – Georgiana éles
megjegyzései elől –, és kijött ide, élvezettel elszívni egy vaníliás
szivart. Beleszippantott még egyet, majd eldobta, és a köves
ösvényen a sarkával eltaposta.

– Hello, Dervishton. Feltételezem, ön is feladta, hogy úgy tegyen,
mintha érdekelné Georgiana áradozása az operákról meg a
színházról.
Dervishton nevetve jött tovább a kis csalitos felé. Ez a hely a
mindig leleményes Georgiana által kialakított hatalmas kertben, az
egyike volt a sok, kellemesen elkülönített résznek. Georgiana
megkülönböztetett szeretettel rendezte be a kertet: számtalan szaletli
rejtőzött benne, amelyeknek gyönyörűen megmunkált padjait
díszpárnák tetté élvezetessé, sőt, némelyik még behúzható
függönnyel is rendelkezett. Georgiana kertje a buja kényelem
mintapéldája volt.
Egy szolgáló hagyta el a házat, és az istállók felé tartott.
Alexander lustán nézett a nő után, akinek hatalmas köpeny takarta el
az alakját, s feltett csuklyája az arcát. Egy istállófiú, aki épp vele
szemben haladt, rápillantott és tátva maradt a szája, úgy bámulta, míg
orra nem bukott a saját lábában.
Alexander önelégülten mosolygott. A bolond. Hogy lehet ennyire
nyilvánvalóvá tenni a tetszését. Alexander biztosra vette, a lány
kineveti a fiút, és többé nem fogja férfiként tisztelni.
– MacLean, kérdezni szeretnék valamit.
Alexander nem nézett a fiatalemberre.
– Georgiana arra utalt, hogy Miss Hurst nem jó családból
származik.
A pokolba Georgianával!
– A hercegné téved. Miss Hurst édesapja lelkész. Ráadásul rokoni
szálak fűzik Lord Gallowayhez, aki nem akárki.
– De Georgiana azt állítja, hogy Miss Hurst… elérhető. És ha elég
kitartóan próbálkozom, akkor…
– Nem.
A szó úgy reccsent a levegőbe, mintha épp vihar készülne. Utána
baljós csend következett.

Szóval Georgiana nem elégedett azzal, ahogyan ő a saját ügyeit
kezeli? Lesz hozzá egy-két szava. Caitlyn Hurst az övé: az ő prédája,
akit ő kínoz, ő gyötör és ő büntet meg.
Dervishton erőltetetten mosolygott.
– Nézze, MacLean, én…
– Felejtse el. Nem a maga hibája – felelte Alexander, és hogy
uralkodni tudjon haragján, újra az istállófiú felé nézett. A fiú már
újra talpon volt, és úgy hajlongott, mintha a szolgáló maga a királynő
lett volna.
Alexander összevonta a szemöldökét. Talán nem is szolgálólány.
A nő intett a fiúnak, és elsietett, léptei nyomán egyszerű, szürke
szoknyája kecsesen ringott, és egy aranyszőke hajtincs kiszabadult a
csuklya alól…
Alexander elképedve nézte.
– Bocsásson meg, Dervishton. A lovászom szeretné, ha ebéd előtt
még benéznék az istállóba.
– Igen, de Georgianával kapcsolatban…
– Teljes hozzájárulásomat élvezi ebben a kérdésben, de Miss
Hursttel kapcsolatban nem – felelte Alexander, és előresietett az
ösvényen.
– De MacLean, nem… – kiáltott utána Dervishton.
Alexander azonban nem válaszolt, csak követte az előtte ringó
szürke szoknyát. Ellépett az istállófiú mellett, aki még mindig az
ösvény közepén állva bámult a nő után. Mérgesen nézett
Alexanderre, majd nyomban elvörösödött, amint rájött, ki volt az.
– Uram, én…
– Tegye a dolgát! – felelte Alexander, és ment a lány után. A
főkötője éppoly egyszerű szürke volt, mint a ruhája, sötét karimáján
a halvány virágokkal a Covent Garden-i virágárusok emlékét idézték
fel a férfiban, akik kiabálva árulják a portékájukat. A kedves kis
Hurst kisasszony észrevétlenül próbál távozni. Vajon mire készül?
Alexander akkor érte utol a lányt, amikor ő már ráfordult a kertből
kivezető ösvényre.

– Megy valahová, Hurst?
A lány megállt, a hátán is látszott, hogy mérges. Lassan
szembefordult a férfival. Arcát a főkötő szépen keretezte, barna
szemében gyanakvás. Nehéz, kendővel gondosan letakart kosarat
cipelt.
Alexander mosolygott.
– Ha el akar rejtőzni, rendesen el kell takarnia a hátsóját. A kert
másik oldaláról is felismertem.
A lány ajka elkeskenyedett dühében.
– Legközelebb majd gondolok rá, ha álruhába bújok.
– Megkérdezhetem, hová tart?
– Nem.
Alexander keresztbe tette a karját.
– Semmi köze hozzá – folytatta a lány mérgesen.
– Ó, én azt hiszem, nagyon is van – mondta Alexander, és a
kosárra pillantott. – Mi van benne?
– Semmi köze…
A férfi kivette a lány kezéből a kosarat, és felhajtotta a kendőt.
– Zselé, lekvárok, frissen sütött kenyér, és… mi van a csuporban?
– kérdezte a férfi, majd lehajolva megszaglászta. – Leves?
A lány visszavette a kosarat, megigazította a vászonkendőt a
tetején.
– Amit csinálok, az nem tartozik magára. Most pedig, ha
megbocsát, teljesítenem kell a küldetést.
– Küldetést? – nézett gyanakodva a férfi, majd leesett neki. – Lord
Dingwall jóindulatát akarja megnyerni ezzel a kosárnyi finomsággal.
Alexander tudta, hogy eltalálta, mert a lány felvetette az állát, és
zárkózott lett az arca.
Elégedettség futott át rajta. Valójában semmire nem vágyott
annyira, mint hogy a nőt saját játékában győzze le.
Mosolyogva hallgatta, amint Caitlyn hetykén válaszolt:

– Biztos vagyok benne, hogy semmi kifogása nem lehet ellene.
Minekutána épp ön mondta, nem számít, mivel próbálkozom, Lord
Dingwall úgysem fog kötélnek állni.
Alexander mosolyogva nézte a lányt, és karba tett kézzel hintázott
a sarkán.
– Ön csak a büszkeségét mentheti meg, ismerje be, hogy veszített,
és jöjjön az ágyamba most azonnal.
Caitlyn még ebben az egyszerű ruhában is elragadó volt, semmi
sem takarhatta el a szépségét. Alexandernek különösen a főkötő
tetszett, amely ívesen körülvette a lány arcát, és még nagyobbá tette a
szemeit.
Caitlyn határozott tekintettel nézte a férfit.
– Én fogom megnyerni ezt, és ön, uram, térdepelni fog előttem,
várjon csak, és majd meglátja!
Alexander vállat vont.
– Nem fog sikerülni. Dingwall utálja a hercegnét.
– Nos, ha veszítek, amit nem hiszek, legalább nem azért, mert
meg se próbáltam.
Alexander szerette, amikor a lány így felvetette az állát.
– Néhány szelet friss kenyér és egy kis leves nem fogja megtörni a
régi viszályt.
– Az, hogy miként járok el, nem tartozik önre. Ma este
találkozunk, MacLean. Lord Dingwall-lal együtt.
Azzal sarkon fordult, és a kosarat megragadva távozott.
Alexander megvárta, amíg eltűnt az istállók mögött, majd követte.
Hirtelen hangos női üdvözlések egész kórusa ütötte meg a fülét, és
késztette megtorpanásra az istállók sarkánál. Óvatosan kinézett.
Úgy tűnt, a személyzet összes nőtagja összegyűlt, és úgy
köszöntötték Caitlynt, mintha egy klasszikus görög tragédia hősnője
lenne. Jóságos isten, MacCreadynek igaza volt: minden nő Caitlyn
mellé állt.

Caitlyn egy magas, nagy főkötős, ősz hajú, kontyos nővel beszélt,
aki majdnem kétszer akkora volt, mint Caitlyn, és olyan széles
lehetett a válla, mint egy férfinak.
Elköszöntek a csoporttól, aztán a Lord Dingwall birtokát
körülvevő kerítés felé indultak. A többiek addig néztek utánuk, amíg
a konyha ajtajából felhangzó kiáltás a dolgukra nem szólította őket.
Alexander tovább követte Caitlynt a kerítés felé, hosszú léptei
nyomán gyorsan csökkent köztük a távolság.
Caitlyn a válla fölött hátrapillantott, és meglátta MacLeant, akinek
sötét hajába bele-belekapott a szellő, és aki csillogó zöld szemmel,
erőteljes léptekkel közeledett. Nem tehetett róla, de izgalom futott
végig a gerincén, majd intett Mrs. Sterlingnek, hogy folytassák
útjukat. Az asszony MacLeanre pillantott, ahogy fújtatva a kerítéshez
közeledett.
– Mit akar? – kérdezte Caitlyn türelmetlenül.
– Csak néhány tanácsot adni.
Caitlyn tétovázott. Nem igazán bízott a férfiban, de mégis úgy
döntött, semmilyen fontos információt nem kellene elszalasztania.
– Eddig sem volt valami segítőkész.
– Ezúttal azonban teljesen biztos vagyok benne, hogy semmiképp
sem járhat sikerrel, így megkockáztatom a nagyvonalúságot. Lord
Dingwall minden délután háromszor megy sétálni. Ha nem jutnának
be a házba, talán így összefuthatnak vele.
– Ó, biztosan bejutunk a házba. De köszönöm a tanácsot. Majd
elmesélem, ha esetleg hasznunkra volt.
– És van egy kis gond a lóval is.
– Már tudom, harap.
A férfi elmosolyodott, szeme riasztóan vonzón csillogott.
– Minden lóról tud?
Caitlyn az üresnek látszó mező felé pillantott. Csak fűtengert
látott, a túlsó végén egy hatalmas házzal egy dombocska tetején.

– Nem vágyom arra látványra, hogy az ön gyönyörű bőrét
horzsolások csúfítsák el – mondta a férfi, és végighúzta borzongató
ujját a lány orcáján.
Caitlyn elhúzódott.
– Köszönöm a tájékoztatást. Harapással vagy a nélkül, de ön
sosem fogja látni a csupasz bőrömet.
A kerítés mellől Mrs. Sterling bátorító hümmögést hallatott.
MacLean összehúzta a szemét.
– Majd meglátjuk.
A manóba! Minden alkalommal, amikor lehetőség nyílik arra,
hogy a férfi egy csókkal vagy érintéssel összezavarja, meg is teszi.
Na, majd megmutatja neki!
A kerítéshez ment, átemelte a kosarat a túloldalra, és fürgén
átmászott. Amíg várt, hogy Mrs. Sterling is megtegye ugyanezt,
lesütött pillái alól figyelte a férfit. MacLean felvont szemöldökkel
állt, és meglepődve – elismerőleg? – nézett a lányra. Nos, még szép,
hogy elismeréssel nézi! Caitlyn vidéken született és nevelkedett, így
ha van valami, amiről pontosan tudja, hogyan kell csinálni, az a
kerítésen való átmászás.
Amikor Mrs. Sterling újra mellette állt, Caitlyn megfogta a
kosarat, és a ház felé indult. Majdnem húsz percig tartott az út,
jórészt emelkedőn kellett menniük, de még csak az árnyékát se látta
annak a harapós lónak.
– Hát persze, hogy nem – mormolta maga elé, amíg Mrs. Sterling
széles háta mögött baktatott, és a csaholó kutyák után kémlelt. – Várj
csak, MacLean. Ma este teljesítem a feladatomat, te meg még el sem
kezdted a tiédet.
Másfél órával vacsora előtt Alexander megszólalt: – MacCready,

szedje össze a seregemet. Az inas, aki épp friss törülközőt tett a
szoba sarkában álló mosdóállványra, Alexander felé fordult.
– A seregét, uram?

– Igen, maga mondta, hogy talált néhány segítőt. Hol vannak?
Miss Hurstöt egy egész szakaszra való asszony kísérte el a Lord
Dingwall háza felé vezető útig.
– Ó, az a sereg. Nos, uram, nem volt olyan egyszerű meggyőzni a
férfiakat, hogy csatlakozzanak önhöz, mint gondoltam. Le kellett
fizetnem őket.
– Tessék?
– A férfiak nem mernek nyíltan kiállni ön mellett, mert félnek a
másik oldal megtorlásától.
– A bolondok. Mit tudnak tenni a nők a túl keményített
nyakkendőkön kívül?
– Uram, valójában már eddig is sokkal többet tettek ennél – felelte
MacCready, és a ruhásszekrényt kinyitva, kivett egy kupac, vasalóval
megégetett inget, két mellényt, amelyekről leszaggatták a gombokat,
és elővette a csizmákat is, amelyeket mintha szénporral kentek volna
be.
– Pontosan, uram. És nem csak a háztartásunkból ki- és
visszaérkező tételeket kell megvizsgálnom, uram, hanem az ételébe
és az italába elrejtetteket is…
– Az italomban? – Alexander az asztalkán lévő üvegre pillantott,
és elkomorodott. – A portói kitűnő.
– Az a portói valóban kitűnő, mivel azt magam hoztam fel a
könyvtárban lévő pohárszékből. A fekete tea viszont, amit
„portóiként” küldtek fel, egyáltalán nem volt az.
Alexandernek be kellett látnia, hogy Caitlyn érdekessé tette ezt a
kisjátékot. Sosem lehetett tudni, mi lesz a következő lépés.
– Akkor nincs segítségünk?
– Csak két embert találtam, uram.
– Csalódott vagyok az itteni férfiak belevalóságát illetően. Nos,
szedje össze azt a két embert, és hozza ide őket. Miss Hurst üres
kézzel fog visszaérkezni vacsorára, de akkorra én már teljesíteni
akarom a küldetésemet. Egy ember nem lesz elég, hogy

megszerezzük annak a szörnyetegnek a szalagját, akit Lady Kinloss
Puszedlinek nevez.
– Igen, uram. Máris idehozom őket – felelte MacCready, majd
meghajolt, és távozott.
Alexander befejezte a nyakkendője megkötését, és azon
gondolkodott, vajon Caitlyn hogy boldogul. Halvány aggodalom
szaladt át az agyán. Caitlyn jól van. Egy hatalmas termetű asszony
vigyáz rá. Egyébként is, mi a legrosszabb, ami történhet vele?
Hát… megtámadhatják a kutyák vagy az a szörnyű ló. És ha
Dingwall valóban őrült, és jogos haragja nem csak Georgianára
terjed ki?
Alexander nyugtalanul az ablakhoz lépett, és kinézett. Semmi
mozgást nem látott, ahogy a nap lebukott a tó fölötti domb mögé.
Egy ló sem jött vagy ment, az istállók csendesek voltak.
A pokolba! Elfordult, és a kellemesen pattogó kandallóhoz lépett.
Megragadta a piszkafát, hogy megigazítsa a rönköket, de a nyélből
kicsúszott a fej, és hangos csilingeléssel a márványpadlóra esett.
Káromkodva lehajolt, felkapta a vasat, ami azonnal kicsúszott a
kezéből. Mi az ördög…? – nézett a kezére. Fekete kenőcs borította a
tenyerét és az ujjait.
Fogcsikorgatva eldobta a nyelet, és a mosdóállványhoz lépett. A
tiszta kezével megemelte a kancsót, és megdöntötte, hogy vizet
öntsön a tálba, amikor – csatt! – a kancsó a földre esett, ezer darabra
tört, és barna folyadék borított mindent.
Portói illata ütötte meg az orrát. Szóval ide dugták.
Alexander homlokát ráncolva nézte a kezében maradt kancsófület,
az ingére és nadrágjára ráfröccsent bort, az üvegszilánkokat és a
portóit, ami beterítette a földet, s a másik kezét, amelyet fekete
kenőcs borított. Mérgesen felhorkant, és ahogy el akarta dobni a
kancsófület, rájött, hogy az egyik találékony némber bekente valami
ragadós anyaggal.
Teljesen kinyitotta a tenyerét, és addig rázta, amíg a fül bele nem
esett a mosdótálba.

Az ördögbe, micsoda zűrzavar! Nézte a kezét, majd úgy döntött, a
mosdótálba került bor is megteszi. Ahogy elkezdte mosni a kezét,
örömmel tapasztalta, hogy a bor is éppolyan hatékonyan tisztít, mint
a víz.
Kinyílt az ajtó, belépett MacCready, és földbe gyökerezett a lába a
látványtól.
– Istenem! Uram, annyira sajnálom a történteket! Ha leveszi az
ingét és a mellényét, majd…
– Nem, köszönöm, MacCready. Vacsoráig ebben maradok. Lehet,
hogy még ennél is jobban összepiszkolom magam azzal a kutyával.
– Értettem, uram. Meghoztam a csapatot az első bevetésre –
mondta, majd az ajtóhoz ment, és kinézett. – Erre, kérem. Jöjjenek
be!
Becsoszogott egy idősebb férfi és egy himlőhelyes arcú
fiatalember, megdöbbentően narancssárga színű hajjal. Hát ezek azok
a férfiak, akik nem félnek az asszonyok bosszújától. Nem csoda:
úgysincs semmi esélyük, hogy felkeltsék bármelyikük érdeklődését.
MacCready az idős férfira mutatott.
– Ez itt Rob McNabb, a fiatalember pedig Hamrick Hannaday. Ők
alkotják a csapatát, uram.
Az idős férfi gyorsan tisztelgett, míg a fiatalabb csak zavartan
nézelődött.
Alexander fogott egy törülközőt, és megtörölte a kezét.
– Örvendek, uraim. Nagyra értékelem a segítségüket a kis
megbízatásom teljesítésében.
Alexander az ágyhoz lépett, és lehúzta az egyik párnáról a
huzatot, majd Hamricknek adta.
– Fogja meg.
A kandallóhoz lépve Alexander egy használt takarót dobott a
piszkavasra, hogy letörölje róla a kenőcsöt.
Majd visszakérte az üres huzatot Hamricktől, ráakasztotta a vas
végére, és a vállára dobta mindkettőt.
– Jöjjenek, uraim. Vadászni megyünk.

Egy órával később Alexander katonáival visszatért a szobájába.
– Jóságos isten! – kiáltott fel MacCready. – Mi történt? Alexander
Hamrick felé intett a fejével, aki felemelte a párnahuzatot, aminek a
belsejében egy morgó, kavargó, kutyának látszó halom volt.
– Hát elkapták!
– Igen – vigyorgott Alexander. – Végül el. Nem tudom, hogyan,
de a dög látta, hogy jövünk.
– Bizony – mondta széles mosollyal Hamrick. – Megfuttatott
minket a pénzünkért, az biztos. Körben, a könyvtárban, és kint is a…
– Kint?
– Végig, a tóig – dobott egy hasábot a tűzre Alexander.
– Akkor ez a magyarázat a sárra.
– Beugrottam a kis gazfickóért, és majdnem meg is fogtam.
– Mi történt a kezével? – nézett MacCready az idős Bobra. – Vagy
ne is kérdezzem?
– Az az őrült vadállat megharapott, amikor meg akartam etetni
egy kis darabka májjal.
– Úgy. És végül hogy kapták el azt a vad szörnyeteget?
– Egy rongyot bekentünk pástétommal, és amikor odajött
megszagolni, mindannyian rávetettük magunkat – felelte Alexander
elégedett mosollyal.
– Bizony – mondta az öreg Rob. – Igazi kis szörnyeteg. Több
ember segítsége is elkelt volna.
Hamrick bólogatott, narancssárga haja csak úgy libegett a füle
mellett.
– Én fogtam a lábát, az öreg Rob meg a fülét. Lord MacLean
ráhúzta a huzatot, és már meg is volt!
MacCready nem volt lenyűgözve.
– Értem. És mit akarnak tenni vele?
Alexander a nyakát dörzsölgette. Törődött volt, piszkos, és a teste
tele horzsolásokkal.

– Csak arra az átkozott szalagra van szükségünk, de mintha bele
lenne ragadva a szőrébe. Az egész üldözés és birkózás alatt még csak
ki sem bomlott.
Hamrick feltartotta a párnahuzatot, és Puszedli morogva rögtön
nekiugrott a huzat oldalának.
– Én bele nem nyúlok, hogy levegyem a szalagot, bármennyit is
ígérnek érte!
– Én se! – emelte fel arcrándulásokkal kísérve bekötött kezét az
öreg Rob. – Sőt, ha őlordságának már nincs rám szüksége, inkább
lemennék a konyhába, és utána beköttetem a kezemet.
MacCready kinyitotta az ajtót, és távozás közben beletett egy kis
pénzt a férfi ép tenyerébe.
Hamrick sietve Alexander kezébe nyomta a párnahuzatot, majd
ahogy ő is megkapta a pénzét, elment, MacCready pedig becsukta az
ajtót.
– Egyik sem kap enni ma – jövendölte MacCready. – Csatlakoztak
az ellenséghez, és megkapják a jutalmukat!
Alexander mogorván nézte a párnahuzatot.
– Most hogy fogom megszerezni a szalagot? Talán meg kellene
ráznom a huzatot, és…
– Uram, kérem, adja ide a kutyát.
Alexander boldogan adta át a párnahuzatot.
– Mit akar tenni? Ez a próba halálosan veszélyes. Az egy harapós,
hidegvérű és neveletlen kutya, aki…
– A szalag, uram.
Alexander csak. pislogott. Puszedli rózsaszínű szalagja ott feküdt
MacCready kezében, míg a kutya biztonságosan befészkelte magát
az inas karjába, hangosan lihegve, és képtelenül megelégedve
magával.
– Hogy a pokolba csinálta?
– A nagybátyámnak rat terrier kutyafarmja volt. Közöttük nőttem
fel, így tudok néhány trükköt.
– Egy rat terrier farmer?

– Azt hiszem, tenyésztőnek mondják, de én nem szeretem annak a
szónak a közönségességét.
– Értem. Szóval, maga tud egy-két trükköt, mégsem ajánlotta fel,
hogy segít.
– Ön nem kérdezte – felelte MacCready, majd kinyitotta az ajtót,
és a földre tette a kutyát. – Szaladj a gazdihoz, te kis ördögfajzat. És
ne vizelj le semmit útközben – rendelkezett a lakáj. – Ne gondold,
hogy nem ismerem azt a trükköt!
Puszedli őrülten csóválta a farkát, majd egy vakkantással kiszaladt
a szobából, körmei csak úgy csattogtak az előcsarnok fapadlóján.
MacCready becsukta az ajtót.
– Hozatok önnek egy fürdőt, uram. Van még harminc perce
vacsoráig.
Alexander homlokát ráncolva felemelkedett.
– Hallotta?
– Mit kellett volna…
– A hintót.
MacCready oldalra billentette a fejét. Egy pillanat múlva tágra
nyílt szemmel figyelt.
– Uram! Csak nem gondolja, hogy…
Alexander abban a pillanatban az ablaknál termett. Odakint egy
régi hintó hajtott fel a Balloch-kastély elé. Ahogy Alexander
vigyorogva bámult kifelé, szolgák ugrottak elő, hogy segítsenek.
Bár nem ismerte fel az öregurat, akit kisegítettek a hintóból,
Caitlyn Hurstöt felismerte.
– Az ördögbe! Megcsinálta! Elhozta Lord Dingwallt vacsorára.

Tizenhetedik fejezet
Micsoda öröm nyerni – de még annál is nagyobb öröm, hogy nem te

vagy az, aki veszít!

ÉJSZAKÁN.
Caitlyn valóban elhozta Lord Dingwallt, aki szatén térdnadrágot

viselt, harisnyakötős sárga harisnyával, és szürkésrózsaszín
szaténzsakettet. öltözéke nagyjából a húsz évvel ezelőtti divatot
tükrözte, és ma már színpadi jelmeznek hatott.
De Dingwall viselkedése még annál is meglepőbb volt, ugyanis
lenyűgöző udvariassága sziporkázó jókedvéből fakadt. Caitlyn
ragyogva állt mellette, olyan izgatott és boldog volt, hogy
lelkesedése átragadt a vendégek nagy részére. Dervishton és Falkland
egymással versengve, szinte bolondot csináltak magukból, amint
üdvözölték az idős férfit. Treymonték távoli rokonságban álltak vele,
meleg fogadtatásuk szinte családiassá tette a hangulatot, ami jócskán
elősegítette az idős férfi szíveslátását.
Az asztalnál Alexander, tudomást sem véve Georgianáról, a borát
kortyolgatta. A hercegné magában füstölögve, rosszkedvűen,
láthatatlan felhőbe burkolózva üldögélt. Kisebb szóváltásba került
kicsikarni belőle az ígéretet, hogy elfogadja Dingwall jelenlétét. Sőt,
valójában hosszas veszekedésbe került. Alexander tudta, hogy végül
csak azért egyezett bele, mert még mindig abban a tévhitben élt,
hogy valamikor, hamarosan még egyszer kisajátíthatja MacLean
ágyát. Természetesen nem fogja, és ezt a férfi a tudomására is hozta,
ám Georgiana még mindig azt hitte, hogy a férfi meg fogja gondolni
magát.

Alexander rápillantott, és észrevette, hogy a nő gyűlölettel figyel
valamit. Követte a tekintetét, és azt várta, bizonyára Dingwallt nézi,
ám Georgiana haragja nyíltan és közvetlenül Caitlynre irányult.
Valami kellemetlen érzés fészkelte be magát a férfi mellkasába.
Georgiana nem volt gonosz, de nagyon bántó tudott lenni. Alexander
kezdett már rájönni Caitlyn egyik legnagyobb hibájára – nem elég,
hogy fájdalmasan lobbanékony és makacs, mint egy öszvér, tárt
karokkal és tiszta szívvel fogad mindent, ami sebezhetővé teszi, bár
ezt az utolsó leheletéig tagadná. Pontosan ez a tulajdonsága teszi
különösen sérülékennyé a Georgiana által alkalmazott trükkökkel
szemben.
Alexander aggódva figyelte a Georgiana szemében tükröződő
gyűlöletet. Vajon ő okozta ezt, a Caitlynnel szembeni
kíméletlenségével? Vagy azért alakult ki, mert Georgiana ezúttal egy
fiatalabb, szebb és kívánatosabb nővel került szembe? Bármi is
ébresztette fel, a düh már tombolt benne.
A túloldalon kitörő nevetés elvonta Alexander figyelmét.
Dingwallt az asztal végére ültették, ahol folyamatosan szórakoztatta
a társaságot, és ezzel éles kontrasztot támasztott a Georgiana körüli
baljós csenddel. Amint Alexander fülelt, Dingwall mondott valamit,
amire Caitlyn kuncogni kezdett, aztán csillogó szemmel válaszolt.
Lord Dervishton, aki valamilyen trükkel rávette Falklandot, hogy
cseréljen vele helyet, lendületesen előrehajolt, hogy hallja, mit mond
a lány.
Alexander összevonta szemöldökét.
Dervishton tovább folytatta az előrenyomulást, és ez
felbosszantotta Alexandert. Itt az ideje, hogy elmagyarázza
Dervishtonnak, miért hiábavalóak az erőfeszítései.
Egy hideg kéz érintette meg a karját, és amint felnézett, Georgiana
fagyos és követelőző tekintetével találkozott.
– Nem kevesebb, mint három megjegyzést címeztem neked –
mondta dühtől remegő hangon –, de egyikre sem reagáltál.

– Sajnálom, teljesen megzavarodtam Lord Dingwall rózsaszínű
kabátjától.
Georgiana ajka elkeskenyedett.
– Ó? Azon gondolkodsz, talán beszerzel egyet?
– Nem. Csak megzavarodtam, de nem őrültem meg.
Georgiana az asztal túlsó vége felé pillantott, majd újra a férfira
nézett.
– Csodálkozom.
Alexander nem ment lépre.
– Dingwall lett ma este a parti középpontja.
– Hát persze – felelte Georgiana élesen. – Abban a házban van,
amibe sohasem gondolta, hogy valaha is meghívják. Mi az ördögért
kértél meg arra, hogy beengedjem ide?
Lady Kinloss idegesen mocorgott, tekintete csak úgy cikázott
Alexander és a hercegné között.
– Bár Lord MacLean kérte, hogy bejöhessen, de Miss Hurst hozta
ide. Nagyon furcsának találom!
Georgiana ajka még jobban elkeskenyedett.
– Bárcsak sose hívtam volna meg ide azt a nőt!
– Hát valóban nem olyan, mint akiket egyébként meg szoktál
hívni. Egyáltalán nem!
Alexander a nyelvébe harapott, nehogy valami bántót mondjon,
mert azzal csak még több bajt hozna Caitlyn fejére.
– Lady Kinloss, hallottam, hogy a kutyája eltűnt ma egy időre –
szólt végül Diane-hez.
– Ó, istenem! Annyira aggódtam! Majdnem egy órára eltűnt!
– Hol volt?
– Nem tudom, de elvesztette a szalagját, és felettébb különösen
viselkedik, amióta visszatért.
– Hogyan?
– Hát, megnyalta a szolgáló kezét, amikor tejet öntött neki!
– Elképesztő.

– Igen, és azt is mondta a lány, hogy látta, amikor az ön lakájának
hízelgett a konyhában. Puszedli nem is szereti a férfiakat. Nagyon
furcsállom.
– Én is.
– Puszedliből lassan öleb lesz – pufogott Georgiana. – Ha arra
lenne szükség, megkérhetjük Dervishtont, kiválóan ért a
behízelgéshez.
– Vagy Lord Falklandot! – kuncogott Lady Kinloss. – Nem
Dervishton az egyetlen, aki Miss Hurst hálójába akadt.
Alexander érezte, Georgiana kíváncsian nézi őt, hogyan reagál,
így bölcsen elrejtette kisstílű gúnyolódásuk miatti bosszúságát. Talán
sok mindenért hibáztatja Caitlynt, de egyszer sem látta, hogy a lány
bátorította volna Falklandot vagy Dervishtont. A probléma sokkal
inkább abból származik, amit nem tett. Nem kérte, hogy hagyják
békén, és nem is szólt rájuk, hacsak nem mentek már túlságosan
messzire.
Lord Dingwall hangja áthallatszott a túloldalról. Alexander arca
megrándult, ahogy a férfi tréfás hangon bíráló megjegyzéseket tett a
házra és az ételekre. Alexander biztos volt benne, hogy fel akarja
bosszantani Georgianát, ami sikerült is neki.
Alexander megkönnyebbült, amikor véget ért a vacsora. A nők a
nagy szalonba mentek, a férfiak pedig a könyvtárba vonultak, hogy
megigyanak egy pohár portóit.
Ahogy Dingwall kikerült a hölgyek figyelő tekintete alól, régi
történeteket idézett fel a hercegnével folytatott korábbi
csatározásaiból, kétségkívül úgy színezve ki azokat, hogy az ő tettei
tűnjenek szellemesebbnek. Dervishton, Falkland és Caithness
perceken belül gurult a nevetéstől.
Ha Georgiana hallotta volna, még inkább megdühödik.
A csoport lassan feloszlott. Roxburge élénk beszélgetésbe kezdett
Caithness-szel a különböző, forró vizű gyógyforrásokban való
fürdőzés előnyeiről, míg Dervishton, Falkland és Treymont

vadászkalandjaikat mesélték egymásnak, és arról vitatkoztak, vajon
az itteni vidék mely részén lehet a legjobban rókára vadászni.
Dingwall lehajtott még egy pohár portóit, hangosan cuppantott és
böfögött, majd derűs mosollyal megszólalt:
– Pardon.
– Kér még? – kérdezte Alexander.
Dingwall azonnal megemelte a poharát.
– Nem bánom.
Alexander intett az egyik inasnak, aki máris odasietett, hogy
újratöltse a poharat.
Dingwall hozzáértőén belekortyolt, majd felsóhajtott.
– Ez a legjobb portói, amit valaha ittam.
– Valóban kitűnő. Mondja, Dingwall, milyen varázslattal érte el
Miss Hurst, hogy átjött ma este?
Az idős férfi elmosolyodott, arca csupa ránc lett.
– Ismeri Miss Hurstöt?
– Igen.
– Miért nem udvarol neki? Elnéztem ezeket a fiatalokat, de még
nem elég érett férfiak ahhoz, hogy megfelelően tudjanak bánni egy
ilyen nővel.
Alexander egyre izgatottabb lett.
– Megfenyegette önt Miss Hurst? Megzsarolta valamivel? Vagy
pisztolyt tartott a fejéhez?
Dingwall röviden felnevetett.
– Talán. Elmondhatatlan, hogy mik voltak a kosarában. A harapós
lovamnak almát dobott, aki a lelkes majszolás közben elmulasztotta
megharapni őt.
Alexandernek be kellett látnia, hogy ez briliáns ötlet volt.
– A kutyákat pedig disznócsonttal csendesítette le, amit az út
túloldalán szórt szét odafelé menet. Mivel a kutyákat lefoglalták a
csontok, a bejárat őrizetlenül maradt.
– Jól kitervelte.

Nyilván sokkal több minden volt abban a kosárban, mint amennyit
Alexander látott belőle.
– Még a felét se hallotta. Igazi ostrom alá vett! Egy aprócska lány
egy hatalmas asszony kíséretében, aki még ott is szőrös, ahol nem
kellene. Az asszony nem átallotta azt mondani nekem, hogy ha nem
hallgatom meg a lányt, elviszi a komornyikomat.
– Feltételezem, hogy meghallgatta.
Dingwall a térdét csapkodva nevetett.
– Meg bizony, meghallgattam. Meg kellett hallgatnom. Az a
komornyik annyi aranyat ér, amennyit nyom… és ha tudná, milyen
súlyos, ön is megbecsülné.
– Mondja már el, mit mondott Miss Hurst!
– Nem kerülgette a forró kását. Egyenesen a fejemhez vágta, hogy
tudja, milyen komisz voltam.
– Tessék?
– Én is ezt gondoltam. Ez a csepp leányka! Mit tudhat ő? De aztán
a szemembe nézett, és így szólt: „Tudom, mivel tudná ma este úgy
feldühíteni Roxburge hercegnét, hogy beleőszüljön.”
Alexandernek mosolyognia kellett.
– Nem is értem, hogy tudott ellenállni egy ilyen kísértésnek?
– Nem tudtam! És hadd mondjam el, még annál is jobban
megérte! Akkor sem láttam ilyen mérgesnek a hercegnét, amikor
elloptam a pudliját.
A pokolba, Caitlyn váratlanul kemény ellenfélnek bizonyult.
Leleményes és kreatív, és megvan az a képessége, hogy bárkit úgy
táncoltasson, ahogy ő fütyül.
– Hallottam arról a pudliról.
– Jó kutya, bizony – itta ki a poharát Dingwall. – Akkor sem
adnám vissza, ha tudnám. Az ágyam mellett alszik. „Kecsesről”
„Gyilkosra” változtattam a nevét – horkantott a férfi. – Jó, hogy
magamhoz vettem, mert az az ostoba név tönkretette volna.
Dingwall a régi kutyáiról kezdett mesélni, és Alexander úgy tett,
mintha figyelne, de magában azon elmélkedett, hogy Caitlyn milyen

csodásan kiállta a próbát. Kezdett rájönni, bármilyen feladatot is
adna neki, a lány megtalálná a módját, hogy teljesítse.
A Caitlyn iránti csodálat felmelegítette a lelkét. Jóisten, milyen
kivételes nő. El sem tudta képzelni, hogy valaha unatkozzon
mellette, még ha vele is kellene töltenie az egész életét.
Hirtelen jeges kéz markolta meg a torkát. Az egész életemet? Mi
jut eszembe? Caitlyn gyönyörű, intelligens és különleges, de
majdnem húsz évvel fiatalabb nálam.
Egy hang a fejében suttogva visszakérdezett: Hát aztán? Sok
olyan pár van, akik között még ennél is nagyobb a korkülönbség.
Ez igaz. Ott van Roxburge és Georgiana. Alexander a herceg felé
fordult, aki fejét a mellkasára ejtve, a karosszékében aludt, és nyála a
nyakkendőjére folyt. Alexander arra az undorra gondolt, ami
Georgiana szemében látszik, amikor a férjéről beszél, és szívében
erős elhatározás született. Ha valaha megnősül, gondoskodni fog
róla, hogy az ő felesége soha ne nézzen rá ilyen tiszteletlenül.
Talán épp emiatt gondolta a barátja, Charles, hogy az egyedüli
megoldás az lehet a problémájára, ha kioltja az életét. Ha egy férfi
elveszíti a büszkeségét, nem sok mindene marad.
Alexander megkeményítette a szívét. Bármilyen jövő vár is
Caitlyn Hurstre, az biztos, hogy nem közös jövő lesz.
Amilyen hamar lehetett, kimentette magát, és kilépett a teraszra.
A hűvös levegő végigsuhant az úton, megrezegtette a bokrokat,
megsuhogtatta a fák lombját, fenyőillatot hozott, és összeborzolta a
füvet. Alexander zsebre dugta a kezét, felemelte a fejét, és mélyen
beszívta a tiszta, hideg levegőt. A nyomasztó érzés lassan
feloldódott, és furcsa üresség vette át a helyét, mintha elveszített
volna valamit, csak nem tudta, mit.
Mi van velem? Átkozott marhaság. Sarkon fordult, és visszatért a
könyvtárba. Caitlyn Hurst nem neki való, és ez soha nem is volt
másképp.

Georgiana, légy óvatos – intette Diane.
– Elegem van abból a csitriből meg a trükkjeiből! A házamba
hozta Dingwallt, hogy…
– Igen, igen – csitította Diane, és sietve a zongora felé nézett, ahol
Caitlyn Hurst Ogilvie kisasszonnyal beszélgetett, és kedvesen
nevetgélt. – Idehozta, de te mondtad, hogy megteheti.
– Én egy szót se szóltam ahhoz a… ahhoz a… – Georgiana a
tenyerébe mélyesztette az ujjait, körmei egészen belefúródtak a
bőrébe. – Alexander a hibás! Eddig nem akartam elhinni, de ez az
igazság: MacLean akarja a lányt? – mondta, és a szavak íze olyan
volt, mintha hamut szórtak volna a nyelvére. MacLean hozzá
tartozik, nem pedig egy neveletlen, vidéki fruskához.
Diane idegesen felnevetett.
– Tényleg azt hiszed, hogy MacLean akarja őt?
– Biztos vagyok benne. Látom, ahogy ránéz.
– Pedig nem is kerülgeti úgy, mint Dervishton.
– Dervishton csak szórakozik. Az anyagi helyzete miatt neki
gazdag feleséget kell találnia, vagy inkább egy gazdag pártfogó
hölgyet, aki megfizeti a szolgálatait.
– Tényleg? Nem is gondoltam!
– Mit gondolsz, miért hívtam meg?
– Úgy tűnt, őszintén érdeklődik irántad, amíg… – Diane
Georgianára pillantott. – Mármint, elég jóképű férfi, bár nem
annyira, mint MacLean.
Igen, Georgiana Dervishton odaadó figyelmének elvesztése miatt
is Caitlynt okolta. Nem is beszélve arról, hogy a parti egész más
irányt kezdett venni, mint ahogy tervezte.
– Mit akarsz tenni? – kérdezte Diane.
– Segítek MacLeannek az eredeti játékszabályok szerint, és
tönkreteszem Caitlyn Hurst jó hírét.

– Hogyan? Nem tudod nyilvánosan megszégyeníteni, jó barátokra
lelt itt. A márki és a felesége kedvesnek tartják. Szóbeszédre adnál
okot, és rosszabbul jönnél ki belőle, mint ő.
Georgiana gyomra elszorult a gondolatra. Keményen megharcolt a
pozíciójáért, és meg is fogja tartani. Senkit nem engedett még olyan
közel magához, hogy rájöjjön a kis titkaira… kivéve Alexander
MacLeant.
Most pedig úgy tűnik, könnyen elveszítheti a pozícióját, ráadásul
kivel szemben? Egy naiv lelkészlánnyal szemben. Georgiana a
legszívesebben megszabadult volna Caitlyn Hursttől, de semmiképp
sem azon az áron, hogy a saját pozíciójával fizessen érte. Előbb halna
meg, mint hogy feladja.
– Kitalálok valamit – mondta végül Diane-nek.
Nem egy átlagos, társadalmi konvenciók által beszabályozott nő
volt. Alexander, akár tudja, akár nem, az övé. Csak egy kis időre
veszítette el, mert a férfit elvakították a vidéki csitri trükkjei, akinek
cseppet sem kékebb a vére, mint az övé.
– Diane, figyeld az ajtót. A férfiak hamarosan visszajönnek, de
addig beszélnem kell ifjú vendégünkkel.
– Mit akarsz mondani neki?
– Elég. Csak figyeld az ajtót, és szólj, ha jönnek a férfiak.
Azzal Georgiana a szalon másik oldalán lévő zongorához ment.
Szerencsére, Ogilvie kisasszony épp elindult, hogy egy újabb
pohárka sherryt szerezzen, így Caitlyn egyedül maradt.
Georgiana a zongora fölé hajolt.
– Fogadni mernék, hogy úgy gondolja, igazi hőstettet hajtott
végre.
Caitlyn felpillantott, miközben nyugodtan tovább játszott egy
gyerekdalt.
– Nem hiszem, méltóságos asszonyom, hogy egy gyerekdal
eljátszása hőstettnek minősülne. Ha Mozartot játszottam volna,
örömmel fogadnám elismerő szavait.

– Drágám, nincs valami jó humora – biggyesztette le ajkát
Georgiana.
– Méltóságos asszonyom, valami… baj van? – kérdezte Caitlyn
óvatos tekintettel.
– Nincs. Csak sajnálom önt, ennyi az egész.
– Miért?
– Mert ha majd itt hagy bennünket a Balloch-kastélyban, vissza
kell mennie a… – intett egyet a kezével – oda, ahonnan jött.
Caitlyn arca megkeményedett, de kedvesen válaszolt.
– A Wythburn-plébániáról jöttem.
– Mindenesetre elég szomorú, hogy vissza kell mennie. Tudom,
nagyon nehéz lesz. De hát ez a baj a jótékonysággal, nem igaz?
Végül a kedvezményezett visszakerül oda, ahonnan jött.
– Már várom, hogy hazatérjek – felelte Caitlyn közömbösen, bár
arca lángolt, ujjai pedig görcsbe merevedtek a zongora fölött. –
Biztos vagyok benne, hogy üdítő lesz számomra, végre friss levegő
ennyi áporodottság után.
Georgiana felszisszent, és közben tetőtől talpig elöntötte a düh.
Meg akarta fojtani a lányt, el akarta kapni a nyakát, és addig
szorítani, amíg sikítani nem kezd. Végül azonban nyugodt hangon
megkérdezte:
– Áporodottság? Szóljak egy inasnak, hogy nyisson ablakot?
Persze, ez szintén olyasmi, amivel otthon nem rendelkeznek,
mármint az inasokra meg ilyesmire gondolok. Kétségkívül saját
maguk mosogatják el az edényeiket is, nem igaz?
Caitlyn szeme megrebbent, de Georgiana csak folytatta.
– Egyetlenegy oka van annak, hogy beengedtem önt a házamba:
azért, mert Alexander meg akarja alázni.
– Tudom. Elmondta nekem. De azt hiszem, talán már
meggondolta magát.
Georgianának minden erejére szüksége volt, hogy dermedt
arcizmait mosolyra kényszerítse.
– Szegény gyermek, valóban azt hiszi? Hogy meggondolta magát?

Caitlyn barna szemén bizonytalanság suhant át.
– Igen, azt hiszem, így van.
Georgiana nevetett, és lány elbizonytalanodását látva, új erőre
kapott.
– Kedvesem, ön igen naiv, igaz? Alexander a bolondját járatja
önnel, és minden pillanatát rendkívül élvezi. Ha eljön az utolsó nap,
lejáratja majd magát, amint azt előre eltervezte. Tegnap este is,
amikor az ágyban beszélgettünk… – itt nevetve megállt. – Azt
hiszem, az nem számít, ha megtudja, hogy alkalmanként az ágyamba
engedem őt.
– Hallottam már róla – felelte Caitlyn állát felvetve, arca gyanúsan
sápadt volt.
– Nos, tegnap éjjel Lord Dingwall volt a nevetés tárgya, és az,
vajon hogyan sikerül őt meghívnia ide.
– Elmesélte önnek? – kérdezte Caitlyn elkomorodva.
Tehát mégiscsak van itt valami!
– Természetesen. Mindent elmesél nekem.
– Mindent? – vörösödött el a lány.
– Természetesen – kuncogott Georgiana. – Meg kell, mondjam,
ön nagyon sok szórakozásra ad okot nekünk.
Caitlyn vakon meredt a zongorára. Ölébe ejtett kezét ökölbe
szorította, úgy ült, mintha nyársat nyelt volna. A hercegné szavai
keserűen mardosták a lelkét.
– Ó, nézze – mondta szinte dorombolva a nő. – Már itt is van.
Bocsásson meg, Miss Hurst. Máshol várnak.
Caitlyn igyekezett ellazítani az ujjait, és hozzáfogott egy másik,
egyszerű darab eljátszásához. Igaz lehet? Alexander csak azért
egyezett bele a próbákba, mert gúnyolódni akart rajta a szeretőjével?
Bolonddá tették?
Elöntötte a düh. Meg fogja kérdezni Alexandert, bár félt az
igazságtól. Ám a hercegné csak úgy tudhat a próbatételről, ha
Alexander elmesélte neki.

Öt perccel ezelőtt még boldog volt. Nemcsak hogy rábeszélte
Dingwallt a látogatásra, de a hintóban még azt is kigondolta, mi lesz
MacLean következő feladata. Az előbb még duruzsolt benne a
jókedv, ám a hercegnével töltött néhány perc teljesen feldühítette és
végtelenül feldúlta.
Dervishton és Falkland hangosan vitatkozva közeledtek feléje.
Tovább játszott, és fellélegzett, amikor Caithness odakísérte Sallyt,
így megkérhette barátnőjét, hogy vegye át a helyét. Sally fürgén
beleegyezett, és a szobát hamarosan betöltötte egy tökéletesen
eljátszott olasz dallam.
Caitlyn Alexandert kereste, és meg is találta, amint a kandalló
egyik oldalánál állt, és fejét oldalra billentve, figyelmesen hallgatta
Georgiana szavait.
Caitlyn az ajkába harapott, és próbálta visszafogni magát, nehogy
odamenjen hozzájuk, és… Mit tehetne? Egy pofon túl kedves húzás
lenne, egy ütés túl gyors, a verbális csapás pedig túlságosan
erélytelen. Életében először valóban fájdalmat akart okozni
valakinek.
Ez a felismerés azonnal lehűtötte. Bármilyen indulatos volt is
időnként, soha nem vetemedett erőszakra. Mégsem tudta
lecsillapítani a bensőjében tomboló dühöt. Vajon Georgiana
rosszindulatú megjegyzései miatt lett ilyen mérges?
Vagy ennél sokkal többről van szó? MacLeanben van valami, ami
miatt többre vágyik?
A férfi lebillentette a fejét, hogy hallja Georgiana szavait,
miközben egy hajtincs a homlokába hullott. Caitlyn a férfit nézte, és
amikor Alexander felpillantott, a tekintetük találkozott.
Mélyen legbelül valami melegség öntötte el, ami aztán elárasztotta
egész testét. Olyan volt, mintha a férfi, ezzel az egyetlen pillantással,
megérintette volna.
Felgyorsult a lélegzete, mellbimbói megkeményedtek, és mély
fájdalom hasított belé. Jóságos isten, kívánja a férfit! Megrohanták a

könyvtárban történt szenvedélyes percek emlékei, és forró vágy
öntötte el a testét.
Caitlyn érzései nyilván tökéletesen kiolvashatóak voltak a
szeméből, mert a férfi tekintete is kigyúlt, arca félreérthetetlen
vágyról árulkodott. Ahogy a lány tett felé egy lépést, a férfi hirtelen
összehúzta a szemét, és a tűz egy pillanat alatt kihunyt.
Caitlyn tétovázott, de a férfi lesütötte a szemét, és hideg, szinte
gőgös kifejezés ült az arcára. Mondott valamit Georgianának, és az
asszony a válla fölött Caitlynre nézve felnevetett.
Caitlynen csalódottság lett úrrá. Összezavarodott, kellemetlen
érzések és gondolatok kavarogtak benne. Keményen az ajkába
harapott, hogy azzal állja útját a feltoluló könnyeknek.
Elmeneküljön, és vonuljon vissza a szobájába, mielőtt elsírja magát?
Ám mielőtt mozdulni tudott volna, MacLean elnézést kért
Georgianától, és Caitlyn fel: indult.
Jóságos ég! Idejön! Mit akarhat? Lehet, hogy itt az ideje
megkérdezni, miért rúgta fel a megállapodásunkat? De… tényleg
tudni akarom?
A férfi semmitmondóan meghajolt, ahogy odaért.
Valami megváltozott, érzem. Caitlyn kelletlenül térdet hajtott.
Amikor felegyenesedett, a férfi hideg tekintettel vizsgálgatta.
– Meglepődtem, hogy sikerült elhoznia a vacsorára Lord
Dingwallt.
– Mondtam önnek, hogy megteszem. Megszerezte Puszedli
szalagját?
– Természetesen. A szobámban van. Holnap lehozom a
reggelihez.
Minden szava hideg és metsző volt. Caitlyn érezte, amint egy
hatalmas kő nehezedik a szívére, de azért halványan elmosolyodott.
– Rendben. És… nem esett valami baja?
A férfi vállat vont.
– Természetesen nem. Végül is csak egy kiskutyáról van szó.
A mindenit! Nehéznek kellett volna lennie.

MacLean mintha meghallotta volna a lány gondolatait, hűvösen
elmosolyodott.
– Szerencsére az inasom igazi kutyahipnotizőrnek tűnik.
– Az igazságtalan előnynek számít.
– Amikor maga mögött ott áll az egész női személyzet? Kötve
hiszem – felelte, és keresztbe tett karral, hűvösen nézett a lányra. –
Még egy próba hátravan, és azzal végeztünk. Ugye?
– Igen.
– Akkor kezdje ön.
– A történetben a hős kosztümbe bújik, és besurran egy
vacsorapartira, hogy megszerezzen egy bűvös hárfát.
– Tehát akkor egy „bűvös hárfát” kell megszereznem… melyik is
lenne az?
– A bálon lesz egy igazi hárfa a zenekarban, Lady Kinloss beszélt
róla nekem.
A férfi gyanakvása egyre nőtt.
– Ez minden?
– Csak vigyázzon, hogy ne lépjen a szoknyájára.
A férfi nem mozdult, még az arca is megdermedt.
– A szoknyámra?
– A próbához tartozik. A hős kosztümbe bújt, esetünkben női
ruhába. Szoknyában kell érkeznie a jelmezbálba.
A férfi hunyorítva nézett a lányra.
– Bolondot akar csinálni belőlem.
– És ön nem ugyanebben mesterkedett, amikor Lord Dingwallhoz
küldött engem? Azt akarta, hogy sárosan térjek vissza, hogy
megharapjon egy ló, és…
– Rendben – vágott közbe a férfi tömören. – Az ön utolsó próbája
is éppilyen nehéz lesz. Fantáziadús történetének egyik pontján Olwen
levetkőzik, és beugrik a szökőkútba, hogy elvonja a martalócok
figyelmét, akik fogva tartják a szerelmét, ön ezt fogja megtenni
nekem.
– A bálon?! Azzal odalenne a jó hírem!

– Nem azt mondtam, hogy a bálon, bár csábító a gondolat. Nem,
ez a próbatétel csak nekem szól egyedül. Ha már úgyis a szeretőm
lesz, látni akarom előtte.
Caitlyn beleremegett, ahogy a férfi végignézett rajta, mintha máris
meztelen lenne.
– Én… még meg is fázhatok.
– Maga javasolta, hogy abból az átkozott könyvből vegyük a
próbatételeket. Nos, én mindent megtettem. Vagy úszik előttem
meztelenül, vagy én nyertem.
Caitlyn ökölbe szorította a kezét, a vére a fülében lüktetett, ahogy
a férfi kíméletlen hangját hallgatta.
– Rendben van! Megteszem! – Komolyan is gondolta. Nem lesz
olyan szörnyű, ha senki nem szerez tudomást róla. – Késő éjszaka.
Éjfél után.
A férfi vállat vont.
– Akkor csinálja, amikor akarja, csak tegye meg. Ön úgyis
szívesen tesz úgy, mintha sokkal bátrabb volna annál, amilyen. Majd
meglátjuk, nem igaz?
– Én legalább tartom a szavam, nem úgy, mint ön.
– Miről beszél? – kérdezte ridegen a férfi.
– Arról, hogy megegyeztünk, nem beszélünk a többi vendégnek a
fogadásunkról, ön pedig elmondta a hercegnének!
– Nem mondtam el.
– Ő az ellenkezőjét állítja, pedig biztos nem én mondtam el neki.
– Én sem. Nem tudom, hogy jött rá, de nem tőlem tudja, az biztos.
Caitlyn nyíltan nézte a férfit.
– Csak ismerje be. Tudom, hogy maguk ketten… – képtelen volt
kimondani.
– A magánügyeim nem tartoznak önre.
Ó, még csak nem is tagadja!
– Alig várom, hogy egyszer véget érjenek a próbák, és soha többé
ne lássam önt!

– Ha vége lesz ennek az egésznek, sokat fog látni! Ugyanis
ragaszkodom hozzá, hogy két hétig az ágyamban maradjon, kivéve
amikor ledér öltözetben kell majd a barátaim előtt megjelennie.
Caitlyn levegő után kapkodott.
– Ön nem tenne ilyet!
– Nem? Ön két hétig az enyém lesz, testestül-lelkestül – felelte a
férfi olyan mély és meleg hangon, hogy szinte már dorombolásnak
tűnt. – De talán igaza van, nem engedném, hogy felvonuljon a
barátaim előtt. Igazából arra sem kapna engedélyt, hogy felkeljen az
ágyamból.
Caitlyn felvetette az állát, egyenesen a férfi szemébe nézett, és
meglepő módon, izgatott várakozás öntötte el a testét. Többet akart
MacLeantől, de nem így.
– Amikor majd és ha egyáltalán úgy döntök, hogy a mi… hogy a
testiség terén továbblépünk, azt a saját ritmusom szerint fogom
megtenni, és nem valaki más parancsára.
A férfi összeszorította állkapcsát, és Caitlyn távoli mennydörgés
moraját hallva, tudta, hogy érzékeny pontra tapintott.
– Ön borzasztóan téved, ha azt hiszi, bármi beleszólása is lesz
ebbe a dologba – csattant fel a férfi, teste minden porcikájában izzó
dühvel. Odakint az ablaktáblák a háznak csapódtak, és baljós erejű
szél támadt.
Caitlyn a hercegné felé pillantott, és látta, hogy az asszony
elégedett mosollyal nézi őket. Caitlyn visszamosolygott. A hercegné
vigyoroghat, ahogy akar, MacLean most nem vele van. A férfi őrá
figyelt, minden idegszálával, még ha mérges is volt. Caitlyn szerette,
ha a férfi csak rá figyelt, sőt, nagyon szerette.
Ahogy teltek a napok, szinte észrevétlenül, de meggondolta magát
azzal kapcsolatban, hogy mit is akar MacLean-től. Nem akart már
bebizonyítani semmit, azt akarta, hogy MacLean tisztelje és csodálja
őt. De hogyan érheti ezt el, ha az utolsó próba – hogy meztelenül
ússzon a férfi előtt – megfosztja ennek a lehetőségétől? Hogyan
nyerheti meg a háborút, ha elveszíti az igazi díjat, a férfi tiszteletét?

MacLean jeges tekintettel meghajolt.
– Lehozom a szalagot reggel. Az utolsó próbában pedig
megegyeztünk. Egyetért?
– Nem értek egyet a próbával, amit kiválasztott számomra.
– Tudom – mosolygott sötéten a férfi. Azzal megfordult, és
távozott.
A mindenit, meg kell találnia a módját, hogy úgy teljesíthesse a
feladatot, hogy közben megőrzi a méltóságát. De hogyan?
Georgiana figyelő tekintetétől kísérve, Caitlyn megfordult, és
csatlakozott a többiekhez.
Tizennyolcadik fejezet
Életünk során előfordul, hogy nemet kell mondanunk magunknak,

hiába is vágyunk valamire az életünknél is jobban. Ilyen, amikor egy
anyának el kell válnia gyermekeitől.

ÉJSZAKÁN.
Ahogy Caitlyn átkelt a szobán, Lady Elizabeth lépett hozzá, és

Lord Dingwall harapós lováról kérdezte. Úgy tűnt, a férfi
történeteket mesélt a szoba túloldalán lévő kanapén ülve arról,
hogyan jutott be Caitlyn a házába, miközben Sally és Honoria
nevetve hallgatták.
Caitlynnek sikerült megválaszolnia Lady Elizabeth kérdéseit, de
még közel fél órának kellett eltelnie, mire el tudott menekülni. A

délután átélt kalandok miatti fáradtságra hivatkozva, elbúcsúzott
Lord Dingwalltól. Az idős férfi hangos, cuppanó csókot nyomott
Caitlyn arcára, amivel meglepte a lányt, majd megígértette vele,
hogy hamarosan meglátogatja. A lány örömmel tett eleget a
kérésnek, mire az idős férfi kedves mosollyal búcsút vett tőle.
Caitlyn végre el tudta hagyni a szobát. Épp elérte a lépcsőfordulót,
amikor a háta mögül lépéseket hallott, és megállt. Lehet, hogy
Alexander akar magyarázattal szolgálni ma esti hűvös viselkedésére?
Vagy…
– Ó, Lord Dervishton.
Dervishton gyanakodva húzta össze a szemét.
– Valaki másra számított?
– Nem, nem. Senkire sem számítottam. Ön is visszavonul?
– Csak láttam, hogy távozik, és nem akartam kíséret nélkül
elengedni – felelte a férfi, és Caitlyn kezét megfogva, ujjait csillogó
szemmel a szájához emelte. – Kissé reményvesztettnek látszott ma
este. feltételezem, hogy MacLean végül megmutatta igazi jellemét?
Caitlyn megdermedt.
– Nem kívánok önnel semmit megbeszélni MacLean-ről, uram.
– Persze hogy nem, de kérem, hallgasson meg – mondta a
fiatalember, még mindig meleg ujjai közt tartva Caitlyn kezét. – Miss
Hurst… Caitlyn… ha bármiben a szolgálatára lehetek, kérem,
szóljon. Van egy hintóm, és ha szeretné, a lehető legkönnyebben el
tudom repíteni innen.
Caitlyn összevonta a szemöldökét.
– Lord Dervishton, nagyon illetlen dolog ilyesmit felajánlania.
A férfi nevetve vonta meg a vállát.
– Ki mondhatja meg, mi az illetlen és mi nem az? Láttam az arcát,
amikor MacLean visszautasította önt, és azonnal fel akartam ajánlani
a védelmemet.
– A… védelmét?
A férfi a szívére tette a keze, szeme melegen csillogott.

– Caitlyn, észre kellett vennie, hogy érzek ön iránt. Szerelmes
vagyok. Teljesen beleszerettem magába.
– Lord Dervishton, kérem.
Halálosan fájdalmas volt a férfi szájából azokat a szavakat
hallgatni, amelyekre egy másik férfitól vágyott kétségbeesetten. A
felismeréstől még nehezebb lett a szíve. Ő Alexander MacLeantől
akarta hallani ezt a vallomást. Az ő szerelmét akarta, senki másét.
Jóisten, hogyan történhetett ez?
A lány hallgatásától új erőre kapva, Dervishton előretört.
– Caitlyn, én nem vagyok gazdag. Valójában azért jöttem erre a
partira, hogy gazda feleséget találjak magamnak. De aztán megláttam
önt, e… – újabb forró csókot nyomott Caitlyn ujjaira.
Caitlyn kiszabadította az ujjait.
– Lord Dervishton, kérem! Én… méltányolom az érzéseit, de…
A férfi megcsókolta. Az egyik pillanatban még a lépcsőfordulóban
beszélgettek, a következőben pedig Dervishton átölelte és a falhoz
szorította, míg végül alig kapott levegőt.
Caitlyn szabadulni próbált, kezével a fiatalember mellkasának
támaszkodott, elfordította a fejét, hogy a férfi ne érhesse el.
– Engedjen… el! – mondta Caitlyn, és levegő után kapkodott,
hogy sikíthasson, hogy segítséget hívhasson, hogy tehessen valamit.
Dervishton még erőszakosabban próbálkozott, és a lány szájába
morogta: – Az enyém lesz. Úgyis az…
Ekkor hatalmas mennydörgés rázta meg a házat. Árnyék takarta el
a fényt, aztán Caitlyn olyan hirtelen szabadult ki, mint amilyen
hirtelen csapdába esett.
Alexander arcát düh torzította el, miközben még hangosabban és
még közelebbről, mint az előbb, újabb mennydörgés rázta meg a
földet.
Dervishton dühösen nézett MacLeanre, amiért az félrelökte.
– Nincs joga beleavatkozni!
MacLean megvető pillantást vetett rá, majd Caitlynhez fordult.
– Menjen a szobájába.

– De én…
A férfi szeme szokatlan lánggal égett, zöldje szinte örvénylett.
Újabb mennydörgés rázta meg a házat, minden ablak megremegett.
Villám vakította el a lányt, ahogy a szél nekirontott a háznak, és az
ablaktáblákat csapkodta.
A lépcső aljáról felhangzott Georgiana követelőző kiáltása, amint
MacLeant kereste.
– A pokolba, Caitlyn! – csattant fel a férfi. – Úgy néz ki, mint egy
utcalány. Menjen a szobájába.
Utcalány? Milyen férfi az, aki ilyet mond… Aztán meglátta
magát a lépcsőfordulóban lévő tükörben. Haja kibomlott, ajka
lehorzsolódott, és feldagadt. Ha Georgiana vagy valaki más
meglátná…
A férfi újra ráemelte lángoló tekintetét.
– Menjen! Most!
Caitlyn felkapta a szoknyáját, és rohant felfelé. Ahogy elérte a
szobáját, a vihar teljes erejéből tombolni kezdett.
Eső és jég verte az ablakokat, a villámok pedig kék-fehér fénnyel
világították meg a szobát. Ehhez képest az ágy melletti gyertyatartó
és a tűz fénye csak homályos derengést nyújtott. Az előcsarnokból
dulakodás hallatszott, tompa kiáltás, majd hatalmas robaj. A vihar
egyre hangosabb lett, lassan minden egyéb zajt elnyomott, így
Caitlyn már nem hallott semmit. Azt hitte, ismeri az átok erejét, de
ennek a viharnak az erejéhez semmi sem volt fogható.
Remegve lépett a csengőzsinórhoz, hogy Muirent hívassa, de
amikor megfogta, az ajtót durván feltépve, belépett MacLean.
A lánynak elakadt a lélegzete. A férfi nyakkendője foszlányokban,
egyik kabátujja vállból kiszakítva, a szeme alatti sérülésből és az
ajkából is folyt a vér. Tekintete férfias önbizalomtól csillogott, és
elégedett mosolyra húzódott a szája. Becsukta az ajtót, és az üres
kulcslyukra mutatott.
– Hol a kulcs?
– Muiren az öltözőasztalka legfelső fiókjába tette. Sose…

A férfi átkelt a szobán, elővette a kulcsot, és a lány kezébe ejtette.
– Mostantól be fogja zárni azt az ajtót. Megértette? Dervishton
nem megbízható.
A lány bólintott, majd megborzongott.
– Soha nem gondoltam volna róla, hogy…
– Valaki azt mondta neki, önt csak egy hajszál választja el attól,
hogy éjszakai pillangó legyen – mondta MacLean egyszerűen.
– Á. Őméltósága.
MacLean végigfuttatta rajta a szemét.
– Megsérült?
– Nem, szerencsére épp időben érkezett. Ön viszont kapott néhány
ütést.
– Dervishton tett néhány kósza kísérletet. A harcot viszont nem ő
nyerte meg.
– Jóisten. Ha ön nyert, és így néz ki, ő vajon hogy néz ki?
– Mint egy véres kupac – mondta MacLean, és elkomolyodott. –
Biztos, hogy nem sérült meg?
– Úgy nézek ki, mint aki megsérült? – mosolygott a lány.
– Nem. Ön… pompásan fest – felelte a férfi, forró pillantással
nézve a lányt, miközben a levegő egyre súlyosabb lett közöttük.
Mintha millió érzés és gondolat terhét viselné, amelyek túl kuszák
ahhoz, hogy logikus gondolatokat alkothassanak.
– Üljön le, hadd tisztítsam ki azokat a sebeket – rendelkezett a
lány rekedten, és a kandalló melletti ülőkére mutatott. A
mosdóállványhoz ment, és benedvesített egy kéztörlőt. Légy észnél,
Hurst. Csak azért, mert kettesben vagy vele, pánikra semmi ok. Nem
is pánikról volt szó. Valami sokkal veszélyesebb dolog lobbantotta
fel a vérét, és remegtette meg a kezét.
Ahogy visszafordult a mosdóállványtól, mosolyt erőltetett
magára.
– Három fivérem van, úgyhogy elég jártas vagyok felrepedt ajkak
és bevert szemek kezelésében.
A férfi karba tette a kezét.

– Nincs szükségem ápolónőre.
– Akkor jó, mert én nem vagyok az. Csak letörlöm a vért, és
megbizonyosodom róla, hogy nem kell összevarrni, utána átadom az
inasának. Ő majd ápolja magát – felelte a lány, azzal az ajtóhoz
lépett, és elfordította a kulcsot a zárban.
– Mit csinál?
– Nem akarom, hogy valaki ránk törjön, amíg letisztogatom
magát.
– Csak adja ide a törülközőt.
– Nem. Maga nem látja, hol a sérülés, én viszont igen.
– Rendben van, az ördögbe! – felelte a férfi, és haragos tekintettel
leült. – Csinálja gyorsan.
Ahogy a férfi lábai közé lépett, Caitlyn fájdalmasan érezte a férfi
közelségét. MacLean álla alá tette a kezét, és megemelte kicsit az
arcát. A férfi meleg, borostás bőre csiklandozta az ujjait.
Végignyomogatta a törülközővel MacLean ajkát, mire megrándult a
férfi arca.
– Ott fáj?
A férfi tekintete sötéten és lágyan izzott a homályban, ahogy a
lány szemébe nézett.
– Nem – felelte halkan, a szokásosnál mélyebb hangon.
Caitlyn gyengéden letörölte a vért a férfi álláról, majd lassan a
szeme alatti részhez nyúlt. Néhány finom mozdulattal eltávolította a
vért, és máris meglátta, hogy kicsi a seb.
– Nem mély, de a szeme be fog kékülni reggelre.
A férfiból áradó meleg egyre jobban vonzotta a lányt. Nekidőlt a
lábának, és úgy tett, mintha közelebbről akarná megvizsgálni a sebet.
Valójában azonban MacLean férfias ajkát csodálta. Miért kell, hogy
ilyen csodálatos, csókolni való szája legyen?
Odakint tombolt a vihar, az eső engesztelhetetlenül verte az
ablakot. A szobában, a tűz melegében, MacLean arcán villódzott a
fény. Olyan volt az egész, mintha csak ők ketten lennének a világon.

– Caitlyn – suttogta rekedten a férfi.
A lány a földre ejtette a törülközőt, és Alexander nyaka köré
csúsztatta a kezét.
– Csókoljon meg.
MacLean magához húzta a lányt, és ahogy ajkuk összeért,
hatalmas mennydörgés rázta meg a házat. Semmi gyengédség nem
volt ebben a csókban, semmi óvatosság. Egyszerűen forró és sürgető
volt.
Caitlyn megborzongott, ahogy Alexander keze bejárta a testét,
melegen, simogatva, egyre közelebb csábítva magához, egyre több
merészségre bátorítva. A lány beletúrt a férfi sűrű, fekete hajába,
kezét beletemette a lágy hullámokba. Csókjaival szinte felfalta a
férfit, nyelvével sürgetve, hogy legyen szemtelenebb, vegyen el
többet…
MacLean eltolta magától a lányt.
– Caitlyn, nem lehet. Ha megnyerem a fogadást, az ágyamba jön,
de addig nem.
A mindenit annak a fránya fogadásnak! MacLean most akar
hirtelen tisztességes lenni? Caitlyn ezt nem tudta felfogni, sem
elfogadni, bár a férfi büszkesége kitartónak bizonyult. Aztán hirtelen
eszébe jutott valami.
– Ha veszítek, az ön ágyába kell mennem. Igaz?
– Igen.
– Akkor nem látok problémát. Ez nem az ön ágya.
A férfi ajka megrándult.
– Ön határozottan elszánta magát?
A lány kezébe fogta a férfi arcát, és a magáéhoz emelte.
– Kérem, MacLean. Az utóbbi néhány hétben semmi másra nem
tudok gondolni. Egyszerűen csak azt akarom, hogy…
Alexander megcsókolta. Akkor sem tudott volna nemet mondani,
ha akart volna. Lábaik összegabalyodtak, a lány telt mellei a
mellkasához nyomódtak, meleg bőrének érzetébe majdnem beleőrült.

Szenvedélyesen, kétségbeesetten és őrülten kívánta a lányt. Aki
még ártatlan. Valóban képes lenne…
A lány néma esküvel válaszolt a kimondatlan kérdésre, ahogy
teljes valójával a férfihoz simult. Egyik sarkát a férfi vádlijába
akasztotta, és mindent beleadva, megcsókolta.
Alexander abban a pillanatban elveszett. Magával küzdhetett,
csitíthatta a vágyát, de a lányét nem – azt sohasem. Édes volt,
lobbanékony, élvezte az életet, és sokkal elevenebbé tette a férfi
életét, mint amilyen az valaha is volt.
Ajkát a lányéra tapasztotta, felizgatva őt, ahogyan őt is felizgatta a
lány. Végigsimított a testén, felemelte a szoknyáját, félrehúzta a
ruháját, és lovagló pózban az ölébe ültette. Caitlyn térde így két
oldalról a férfi csípője mellé került. Birtokba vette a lány testének
buja idomait, bőrének minden négyzetcentiméterét.
Kibontotta a ruháját, lehúzta a válláról, hogy kiszabadítsa
gyönyörű melleit. Ahogy a kezébe vette őket, csodálattal bámulta a
selymes bőrt, majd lehajolt, és a szájába véve addig nyalogatta a
mellbimbókat, amíg azok ágaskodni nem kezdtek.
Caitlyn felnyögött, és a férfihoz nyomta magát, ezzel jelezve,
hogy éhsége csillapíthatatlan, és még többre vágyik. Úgy élvezett
minden érintést, ahogy evés közben minden falatot. A férfi
végigcsókolta a lányt, édes ajkától válla lágy ívéig, ő pedig, némán
könyörögve a folytatásért, még közelebb préselte magát, csípőjét
nyughatatlanul a férfi merevedéséhez nyomva.
Istenem, milyen törékeny, mégis pontosan tudja, mit akar.
Semmiképpen nem lehet szűz. A férfin megkönnyebbülés futott át, és
teljesen elborította a szenvedély. Kibontotta a nadrágját,
kiszabadította férfiasságát, és felnyögött, amikor a lány, aki segíteni
akart, végigsimította. Akkor MacLean félrehúzta a lány alsóingét,
felemelte a lányt, amíg pontosan fölé nem helyezkedett.
Lehunyta a szemét, és hevesen zihálva a lány hüvelyéhez nyomta
a hímvesszőjét.

Egy hosszú pillanatig nézték egymást, majd a lány, MacLean
vállára téve a kezét, ereszkedni kezdett. A férfi zihálva becsusszant a
lány szűk nedvességébe, és tágra nyílt szemmel figyelte Caitlyn
arcát.
Caitlyn kipirult, bőre ragyogott, ajka vörös volt és duzzadt a férfi
csókjaitól. Hosszú, aranyszőke haja örvénylett körülötte, kibomlott
ruhája látni engedte csodás bőrét és pompás melleit. Annyira
elbódította a látvány, hogy kényszerítenie kellett magát, nehogy
elveszítse a fejét.
Caitlyn körözve még lejjebb engedte magát, hogy a férfi még
mélyebben belecsússzon. A lány bársonyos forróságához hasonlót
még soha nem tapasztalt. Szorosan fogta a lány derekát, de nem
segített neki – Caitlynnek kell irányítania, és átkozottul jól csinálta.
Centiről centire haladva engedte magát a férfira, aki majdnem
elélvezett a lány nedves, szűk szorításában. Testét verejték áztatta,
izmait megfeszítve próbálta visszatartani a gyönyört.
Caitlyn lejjebb engedte magát… aztán megállt, arca megrándult a
fájdalomtól.
Alexander döbbenten nézett a lány szemébe. Akkor ő mégis…
MacLean vállába kapaszkodva, Caitlyn teljesen magába fogadta a
férfit. Fájdalom futott át az arcán, amit hamarosan kéjes gyönyör
követett.
Alexander képtelen volt tovább gondolkodni. Kemény és gyors
ellentámadásba lendült, a lány mellét simogatva, kétségbeesetten
csókolva addig fokozta a tempót, amíg a lány zihálni kezdett, bőrét
kiverte a víz, és az erőfeszítéstől kipirult.
Olyan gyönyörű volt – és az övé.
Caitlyn hirtelen ívbe feszült, lábaival keményen szorította a férfi
csípőjét, hogy még erősebben érezzen. A férfi nevét zihálva
megremegett, elviselhetetlen erővel szorította magához, teste forrón
és nedvesen lüktetett.
MacLean magához ölelve a lányt, végül megadta magát, és őt is
elborították a gyönyör hullámai.

Istenem, micsoda vihar van! – mondta Muiren, Caitlyn haját
törölgetve fürdés után, és reszketett, ahogy egy villám vakító fehér
fénye megvilágította a szobát. – Nem is emlékszem, mikor volt
legutóbb ilyen villámlás.
Caitlyn nem válaszolt. Szíve túlságosan megtelt, gondolatai
túlságosan összekuszálódtak. Szerencsére Muiren nem várt választ,
hiszen tele volt új hírekkel.
A MacLean és Dervishton közti összecsapás azzal ért véget, hogy
Lord Dervishtont hevenyészett hordágyon kellett elvinni. Mivel Lord
MacLean röviddel az eset után eltűnt, senki sem tudta, neki vannak-e
sérülései, de Muiren látta egy pillanatra a szobájába menet, így
észrevette, hogy a szeme alatt megsérült. Caitlyn pontosan el tudta
volna mondani a lánynak, MacLean milyen semmi kis sebeket
szerzett, de bölcsen hallgatott.
– Ha látta volna Lord Dervishtont, azt mondom, pontos képet
kaphatott volna MacLean harci képességeiről!
– Ki gondolta volna – motyogta Caitlyn.
– Bizony, kisasszony! Senki sem tudja, miért verekedtek össze,
bár Lord MacLean inasa azt mondta, az urától úgy tudja, egy hölgy
tisztessége miatt – mondta Muiren miközben tovább fésülte Caitlyn
haját a tűz mellett. – Nyilvánvalóan őméltóságára gondolt.
Caitlyn boldog volt, amiért Muirent annyira lekötötte a saját
meséje, hogy nem várt választ. Caitlyn gondolatait túlságosan
lefoglalta Alexander, így csak homályos válaszokra lett volna képes.
– Őméltósága meg úgy állt ott, mint a macska, amelyik lenyelte a
kanárit, olyan büszke volt, hogy ölre mentek miatta – folytatta
Muiren.
Caitlyn meghökkent magán, amiért teljes lényével és gondolkodás
nélkül adta át magát a szenvedélynek. Rájött, hogy az Alexander
MacLeannel való találkozás első percétől kezdve, minden e felé a
pillanat felé terelte őket. Bizonyos tekintetben kész csoda, hogy
eddig még nem történt meg.

Milyen hihetetlen élmény. Semmi nem készítette fel arra, hogyan
működnek az érzékei, vagy milyen hosszúra nyúlik egy érintés
nyomán keletkező jó érzés. Borzongva dörzsölgette a karját.
– Kisasszony, maga fázik! – mondta Muiren, és kerített egy
takarót, amit Caitlyn vállára terített.
Caitlynnek sikerült rámosolyognia.
– Jól vagyok. Azt hiszem, a hajam is elég száraz már, úgyhogy le
is fekszem.
– Bizony, elég fáradt lehet. Nem csoda, a mai izgalmak után.
El sem tudja képzelni. De nem csupán a testi izgalmak miatt volt
annyira kimerülve, hanem az átélt érzelmek miatt is. Miután
Alexander olyan sokáig tartotta mozdulatlanul a karjában, arra
gondolt, a férfi talán elaludt. Ám abban a pillanatban, ahogy
megmoccant, a férfi elengedte őt, és olyan sötét, kifürkészhetetlen
tekintettel nézett rá, hogy beleremegett a lelke. Csodálkozás és
aggodalom, bizonytalanság és szomorúság tükröződött a szemében.
Vajon mit akart mondani azzal a nézéssel? Rejtélyesen csendes volt,
megtelt feszültséggel körülötte a légkör. Caitlyn próbálta felvidítani,
még viccelődött is, de a férfi nem reagált, csak komoly tekintettel
nézte őt. Aztán felöltözött, és mielőtt távozott, azt mondta, később
majd beszélnek.
Caitlyn annyira bódult volt a történtek miatt, hogy nem
ellenkezett, pedig elszomorodott, amikor a férfi oly csendesen
távozott. Még mindig fájt a szíve az ajtó hangjától, ahogy
becsukódott a férfi mögött.
– Mindannyian nagyon büszkék vagyunk önre, kisasszony –
mondta Muiren. – A legjobb úton halad, hogy megnyerje a fogadást.
– Maguk nélkül nem sikerült volna – mondta Caitlyn, és bebújt a
hatalmas ágyba, hálásan befészkelve magát a takarók közé.
– Gondolja, hogy a következő feladatát…
Halk kopogtatás hallatszott, mire Muiren felfújta az arcát.
– Ki lehet az ilyen későn? – kérdezte, majd sietve kinyitotta az
ajtót.

A tűz vadul táncolt, és hűvös levegő csapódott a csukott
ablakoknak.
Az ágyból Caitlyn nem láthatta a látogatót, és néhány rövid
mondat után Muiren már be is csukta az ajtót, és visszajött az
ágyhoz. Nagyon elégedettnek tűnt.
– Ki volt az?
– Mrs. Sterling unokahúga, az emeleti szolgáló. Ezt találta
korábban MacLean szobájában, és idehozta önnek – mondta Muiren,
és büszkén kinyújtotta a kezét. A tenyerében ott feküdt Puszedli
szalagja.
– Ó, Muiren, ne!
– Ne? – pislogott Muiren. – De ha MacLean nem tudja bemutatni
a szalagot, az azt jelenti, hogy ön nyert.
– Az csalás lenne. Teljesítette a feladatát, így joga van a ponthoz.
– Ha úgy gondolja, kisasszony – szomorodott el Muiren.
– Így gondolom. Vissza kell vinni ezt neki, amilyen gyorsan csak
lehet.
– De… – harapott az ajkába Muiren.
– De mi?
Muiren tétovázott, majd kibökte egy szuszra:
– Ha őlordsága rájött, hogy az egyik szolgáló elvitt valamit a
szobájából, akkor talán elmondja őméltóságának, és akkor… – A
lány gyámoltalanul legyintett.
– Erre nem is gondoltam – felelte Caitlyn, és a lehetőségeket
mérlegelte, végül bólintott. – Csak tegye a szalagot az
öltözőasztalkára, és ne aggódjon, én majd visszaviszem.
Nemcsak azért, hogy megóvja a személyzet tagját a
kellemetlenségektől, hanem azért is, mert akkor lehetősége nyílik
beszélni „őgőgösségével”. Még nem ért véget a fogadás, távolról
sem.
– Köszönöm, kisasszony! – felelte Muiren, letette a szalagot a
kisasztalra, lecsavarta a lámpákat, ellenőrizte, hogy Caitlyn rendesen
betakarózott-e, majd az ajtóhoz ment. – Jó éjt, kisasszony!

Miután becsukódott az ajtó, Caitlyn egy darabig csak feküdt a
sötétben, és hallgatta a tomboló vihart. A szél zúgva, nyögve
örvénylett, az eső hullámokban ömlött, ami már-már hipnotikusnak
hangzott. Hangos mennydörgés rázta meg a házat.
Caitlyn behunyta a szemét, bár teste olyan élénk volt, mint a
mennydörgéssel terhes levegő. Szóval, ilyen a szeretkezés. Milyen
csodálatos! Végre tudom, miről írnak a költők, miről álmodnak a
szerelmesek, és mi az, amire mindig vágytam. Még soha nem érezte
magát ilyen elbűvöltnek, ennyire élettelinek. De vajon MacLean is
hasonlóan érez?
A kérdés tisztán és fájón égette a szívét.
Villámlás fénye töltötte be a szobát, ő pedig felült, mivel az álom
még váratott magára. Reggel akarta visszavinni a szalagot MacLean
szobájába, de képtelen volt várni.
Egy pillanatra vágyódást érzett a lelkészlak csendes békéje után.
Távol ettől a drámai és problémás helytől.
Jaj, mennyire hiányzott neki Alexander! Bár igaz, megpróbált úgy
tenni, mintha nem hiányzott volna. Mindennap kiugrott az ágyból, és
sietett reggelizni. Minden porcikája életre kelt a gondolattól, hogy
találkozik a férfival, incselkedik vele, kicsikar egy mosolyt, vagy
éppen elkapja a férfi egyik híresen unott pillantását. Minden arcát
szerette a férfinak – kivéve azt a hideg arckifejezést, amivel ma este
nézett rá a nagy szalonban.
Caitlyn a szemére szorította a kezét. A mindenit, tényleg
belegabalyodhatott Georgianába? Caitlyn képtelen volt elfogadni
ezt a lehetőséget. Az az asszony olyan kemény, olyan unott,
mindemellett hideg, és csak személytelen bájait tudja felajánlani egy
olyan szenvedélyes, heves és független férfinak, mint Alexander.
Caitlyn tudta, nem szabadna féltékenynek lennie, hisz ő nem
támaszt igényt a férfira, és nem is akar. Mégis, annyira szerette volna
jobban megérteni. Talán… talán csak meg kellene kérdezni, hogyan
gondolja folytatni a kapcsolatot vele, és mit érez, ha érez egyáltalán
valamit a hercegné iránt. Egy merész asszony legalábbis ezt tenné.

Caitlyn félrelökte a takarókat, belebújt a papucsába, felkapta a
köpenyét, és megfogta a szalagot.
Csendesen elindult a folyosón. MacLean szobájának ajtaja alól
halvány fény szűrődött ki, de zaj nem hallatszott. Vagy mégis? Női
hangot hallott? Csak nincs vele a hercegné épp most!
A szíve a torkában dobogott, és megmarkolta a szalagot. Az ajtóra
szorította a fülét, de a vihar hangja minden mást elnyomott. A
mindenit, tudni akarom, hogy a hercegné bent van-e! Ha MacLean
azt hiszi, hogy Caitlyn ágyából a hercegné ágyába ugorhat, akkor
megnézheti magát. Caitlyn épp…
Az ajtó kinyílt, egy hatalmas kéz elkapta a csuklóját, és úgy
berántotta MacLean szobájába, hogy még a papucs is leesett a
lábáról.
MacLean összevont szemöldökkel nézett Caitlynre.

– Mi az ördögöt keresel itt?
A férfi épp lefekvéshez készülődött, ami elég hiábavalónak tűnt,
mivel csak a Caitlynnel való szeretkezésre tudott gondolni. A lány
betöltötte az érzékeit, erre még soha, egyetlen nő sem volt képes.
Pedig ez a nő még szűz volt, visszhangzott a fejében újra és újra.
Napokig úgy gondolta, hogy nem az, mert annyira magabiztosan
viselkedett, annyira őszintén akarta kettejük érintkezését. Akárhogy
is, a lány hihetetlenül mohó volt, olyan buján vetette bele magát a
szeretkezésükbe, olyan spontán és elképesztően lenyűgöző módon.
Mégis, ha bevallotta volna, hogy szűz, ő képes lett volna
uralkodni lüktető férfiasságán, bár dühös lett volna. Ám a
szeretkezésük olyan határozottan megérte, hogy csak egy kis
bosszúságot tudott érezni. De az akkor volt, most meg most van.
Amint a vér visszatért testének többi részébe is, rájött, mi történt.
Arra számított, hogy Caitlyn kiborul, vagy legalábbis ködös
tekintettel nézi a körülményeiben bekövetkezett hatalmas változást,

de mindössze egy álmos, érzéki mosolyt küldött felé, ami újra
felébresztette benne a vágyat.
Túlságosan össze volt zavarodva ahhoz, hogy beszéljenek, így
csak megmosakodott, felöltözött, és távozott, azzal az ígérettel, hogy
később találkoznak. Ahogy visszatért a szobájába, ott találta
sasszemű MacCreadyt, akitől, amilyen gyorsan csak lehetett,
igyekezett megszabadulni, majd őrülten járkált fel-alá, és azon
gondolkodott, mi az ördöghöz fog kezdeni most.
Vajon Caitlyn azt várja, hogy feleségül kérje? Ha igen,
retteneteset fog csalódni. Be kell fejeznie ezt a kapcsolatot, meg kell
állítania ezt az irányíthatatlan örvényt, ami mindig elragadja őt a lány
közelségétől. Van valami a lányban, ami lángra lobbantja a férfi
lázadó lelkét.
Minél jobban élvezte vele az együttlétet, annál elszántabban
próbálta távol tartani magát attól, hogy belegabalyodjon. A baj az
volt, hogy nem csupán élvezte a vele való együttlétet – hanem
vágyott rá, kívánta, sóvárgott utána. Ezt érezhette Charles is?
Kétségbeesetten akarta azt a lányt, tekintet nélkül arra, milyen árat
kell fizetnie?
Nos, ő biztos nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Le fogja
győzni ezt a sóvárgást. Egyszer minden hódítás újdonsága véget ér,
megnyugszik majd, és minden visszaáll az eredeti kerékvágásba.
Amikor eljött Caitlyntől, és visszavonult a szobájába, azt mondta
MacCreadynek, hogy készítsen a számára egy kancsónyi forró,
rumos italt. Bár három pohár ebből a halálos főzetből tetőtől talpig
átmelegítette, örvénylő gondolatait nem tudta megállítani.
Semmi sem tudná lecsillapítani őket, csak egy újabb óra
Caitlynnel, alámerülni a lágyságába, megfürödni a forróságában.
Erre a gondolatra újra merevedése lett, mintha nem is az imént
elégült volna ki. Jóisten, volt valaha olyan férfi, akit ennyire rabul
ejtett egy asszony érintése, mint őt, néhány rövid perc alatt?
Rengeteg nővel volt már dolga, de egyik sem tüzelte fel annyira,
mint Caitlyn.

Arra gondolt, hogy visszamegy a lányhoz, bármilyen őrültséget
követ is el. Ha rajtakapják őket, nem maradna más lehetőség, csak…
a házasság. Amikor bement a lány szobájába, dühös volt Dervishton
viselkedése miatt, és aggódott, vajon a lányt halálra rémisztették-e,
és nem is gondolt a következményekre. Most viszont tökéletesen
képes volt gondolkodni, és így rájött egy még zavarbaejtőbb tényre –
mégpedig arra, hogy átkozottul nem érdekli, mi lesz az ára a
viselkedésének. Caitlyn Hurstért megérte kockáztatni, megérte
baleseteket szenvedni, csak hadd merüljön el benne még… egy…
alkalommal.
Épp folytatni akarta a rumozgatást, hogy azzal tartsa vissza magát,
nehogy visszatérjen Caitlyn szobájába, amikor valami zajt hallott a
folyosóról.
Azt hitte, talán Georgiana küldte fel az egyik inast, hogy
hallgatózzon az ajtajánál, de azt sosem gondolta volna, hogy a kócos,
rózsás arcú Caitlyn Hurstöt fogja a szobájába rántani, akinek
aranyszőke haja a vállára omlik, köntöse lecsúszik az egyik válláról,
finom bőre pedig visszatükröződik az ő mohó tekintetében. Majd
felfalta a szemével, rummal átitatott teste újra életre kelt.
A szíve a torkában dobogott, és meg kellett köszörülnie, mielőtt
beszélni kezdett.
– Mit keresel itt?
A lány a földre mutatott.
Alexander odanézett, és meglátta a szalagot a lány lába mellett.
Elkomorodott.
– Hogy kerül ez ide?
– Az egyik szolgáló hozta el nekem.
– Micsoda? Ellopta a szobámból?
– Igen, és én megmondtam neki, hogy ez nem tisztességes. Nem
akartam, hogy a hercegné megbüntesse, így idehoztam…
Alexander magához húzta Caitlynt, és megcsókolta. Tudta, hogy
nem kellene, de nem érdekelte. Akarta ezt a nőt, kívánta most, és
ahogy nézte, hogyan gördülnek ki buja szájából a szavak, majdnem

megőrült. Egyetlen módot ismert csak, amivel megállíthatta: ha ész
nélkül csókolni kezdi. Egyszer már eggyé vált a lánnyal aznap este,
de még nem volt elég. Szeretkezésük csak követelőzőbbé tette,
kétségbeesetten vágyott egy újabb ölelésre. A felismerés még a forró
kéj ködén át is halálra rémítette.
Ám szenvedélyét csak tovább szította a fölöttük tomboló vihar
által keltett izgalom, és a lányt körülfonó csodás aranyszőke haj
tapintása. A lágy hajtincsek a mellére tapadtak, összegabalyodtak, és
semmi más nem látszott, mint az ágaskodó mellbimbó, amit csak a
vékony selyem hálóing takart el.
Itt volt a lány, az ő szobájában, az ő karjaiban. És ahogy összeért
az ajkuk, Alexander valami csodálatos dologra jött rá – a lány
éppannyira örül neki, mint ő a lánynak. A lelke életre kelt a
felismeréstől, ahogy egymásba olvadtak, nem állták útjukat a szavak,
nem távolították el őket egymástól a gondolatok.
Caitlyn szenvedélyesen megcsókolta, karjával átölelte Alexander
nyakát, és a hálóingén keresztül a férfi meztelen mellkasához nyomta
a mellét. Alexander szívét melegség járta át, a karjába vette a lányt,
és a kandallónál lévő kanapéhoz vitte.
A párnák közé helyezte, majd maga is mellé feküdt. A tűz fénye
megvilágította Caitlyn haját, sötét szeme titokzatosan csillogott, bőre
hamvas volt és meleg. Istenem, milyen gyönyörű!
Gyönyörű, visszhangzott a fejében, majd egy hang kimondta a
kérlelhetetlen igazságot: de nem neked.
A gondolat ledermesztette, szíve elnehezedett.
Caitlyn mosolya megrebbent, kezébe fogta a férfi arcát.
– Alexander? Mi a baj?
A férfi megfogta a kezét, és megcsókolta, behunyta a szemét, és
csak élvezte, ahogy ajka hozzáér a lány finom bőréhez. Soha nem
akart még az életében semmit ennyire, és borzasztó volt a tudat, hogy
bár a lány itt van, odaadó, neki mégis el kellene utasítania.
Miért is húztam be a szobámba? A pokolba azzal a rummal, hogy
elhomályosította az ítélőképességemet.

Caitlyn mocorgott, majd a másik kezét is a férfi arcára tette.
– Alexander – suttogta –, mi a baj? Hiszen mi már… ez már nem
számít. Nekünk…
A férfi kinyitotta a szemét, és a szíve olyan erősen dobogott a
torkában, hogy csak érdes suttogásra tellett.
– Ezt nem tehetjük.
– Miért?
– Caitlyn, nem számít, mi történt itt, nem veszlek feleségül. –
Inkább meghalok, mint hogy megérjem, hogyan fordul undorba a
szenvedélyed.
A lány értetlenül nézett.
– De hát nem is kértem.
Kellett egy kis idő, mire Alexander felfogta a szavakat.
A lány ajka átkozottul rejtélyes mosolyra húzódott.
– Azt hittem, legalább addig élvezhetjük egymást, amíg
lehetőségünk van rá.
Ez annyira csábító volt.
– És utána?
Szomorúság költözött a lány szemébe.
– Múltbéli ismerősök leszünk. Általában így működik, nem?
Valóban, de ez alkalommal nem tűnt így helyesnek. Alexander
kinyitotta a száját, hogy el is mondja, ám a lány, egyenesen a
szemébe nézve, a férfi köpenye alá csúsztatta a kezét. Meleg ujjait
rákulcsolta Alexander meredező férfiasságára, amivel azonnal kivert
minden más gondolatot a férfi fejéből.
Alexander nem kapott levegőt, és abban a pillanatban tudta, nem
számít – nem számít, a lány többet vagy kevesebbet akar-e tőle, vagy
hogy ez a pillanat akár a vesztüket is okozhatja.
Csak annyit tehetett, hogy úgy szerette a lányt, ahogy az kívánta.
Felettük dörgött és villámlott, Alexander MacLean pedig újfent
elmerült Caitlyn Hurst varázslatosságában.

Tizenkilencedik fejezet
Ne várjátok, hogy rátok találjon a szerelem, drágáim. Menjetek,

és találjátok meg magatok. Az élet rövid ahhoz, hogy várakozzatok.

ÉJSZAKÁN.
Jó reggelt, uram! Elég sokáig aludt ma.

Alexander mocorogni kezdett, fejfájása eszébe juttatta, hogy nem
kevés rumot ivott meg előző este. A teste többi része azonban egész
más dolgokról mesélt, ellazultan, jóllakottan. Á, Caitlyn. Hirtelen
feltolultak az előző éjszaka izgalmas és csodálatos emlékei. Caitlyn
elragadtatásában lehunyt szemmel fogadta a gyönyört, újra és újra.
Lábával Alexander csípőjébe kapaszkodva, zihálva ismételgette
századszor is a férfi nevét, hamvas bőre csillogott a verejtéktől.
Alexander újra megkeményedett, és erre teljesen kitisztult az agya.
Jóisten, még itt van a lány?
Alexander azonnal felült, és körülnézett. MacCready a tüzet
piszkálta. A kanapé melletti kisasztalon volt egy tálca. Alexander a
kanapét nézte. A párnák ugyan összekuszálódtak, ám senki sem
találta volna ki, mi történt ott. Körbejártatta a szemét, de Caitlynre
utaló jeleket sehol sem talált.
Kicsit lehangoló volt. A lány meglepte Alexandert a
lelkesedésével és kreativitásával, amitől csak még erőteljesebb lett a
hiánya.
Kiült az ágy szélére, és megdörzsölte az arcát. Jóisten, hogyan
engedhette ezt megtörténni? Mi az ördögöt művelt?
– Kissé másnapos, uram? – nézett MacCready az üres
rumosüvegre.

– Igen, de hamar elmúlik – felelte Alexander. Gondolkodni
próbált, de képtelen volt. Egyetlen dolgot tudott tenni: átkozta magát.
Nos, ha véget ér a fogadásuk, elhagyják ezt az átkozott házat, és
mindketten visszatérnek addigi életükhöz. Ő tovább vezeti a
MacLean klánt, Caitlyn pedig valószínűleg férjhez megy.
A szíve belesajdult ebbe a gondolatba. Például hozzám.
Megkérhetném, hogy jöjjön hozzám, hisz nekem adta magát. De mi
lenne azután? Egy-két év boldogság és szexuális kiteljesedés, míg ő
közben egyre idősebb lenne, és az egyre nyilvánvalóbb korkülönbség
egyre több problémát okozna. Caitlyn talán azt kívánná, bárcsak egy
fiatalabb férfihoz ment volna, és szeretőt tartana. És ugyan ki
hibáztathatná őt ezért?
– MacCready, öntsön mosdóvizet, és adja a ruháimat. Le akarok
menni reggelizni, amint lehet.
– Máris? De még kilenc óra sincs. Ön sosem mutatkozik tíz óra
előtt.
– Így több baconszalonna jut nekem.
– De uram, biztos…
– Most.
MacCready összeszorította a száját, és egy szó nélkül kikészítette
Alexander ruháit.
A reggelizőhelyiségből kiszűrődő hangokból ítélve már többen is

voltak odalent. Lehet, hogy Caitlyn is? Nem, ő valószínűleg még a
szobájában van, és próbálja rendbe hozni magát az elmúlt éjszaka
után. Alexander kissé kimerült volt, és minden bizonnyal a lány is az.
Csak reménykedhet benne, hogy Caitlyn nem bánta meg heves
szeretkezéseiket, miután felébredt.
Nehéz szívvel lépett a reggelizőhelyiségbe, és nyomban földbe
gyökerezett a lába.
Gyönyörűen, felfrissülve, a fürdéstől még kissé nedves hajjal, ott
ült Caitlyn ragyogva, rózsaszín szegélyű, zöld brokátban. Alexander

nem tudott megbizonyosodni a lány arckifejezéséről, mert nem merte
elég hosszan nézni. Lady Elizabeth és Lord Falkland között ült,
velük szemben Miss Ogilvie, elmélyült beszélgetést folytatva
Caithness grófjával.
Dervishtonnak nyoma sem volt, ami jó jel. Alexandernek eddig
eszébe sem jutott.
Motyogott valami üdvözlésfélét Falklandnak, de nem nézett
Caitlynre, adott neki időt, hogy összeszedje magát. Nem lehetett
könnyű a lánynak, és Alexander azt kívánta, bárcsak korábban
megnyugtathatta volna, hogy mindkettejüket megóvja. Na, majd
most diszkréten megnyugtatja egy könyörületes, nyugodt
pillantással.
Telerakta a tányérját valamivel, ami a legközelebb esett hozzá,
majd leült a lánnyal szemben, és lopva ránézett.
Legnagyobb meglepetésére, Caitlyn nem tűnt sápadtnak vagy
haloványnak, hanem sokkal inkább vidám nyugalom és kicsattanó
egészség sugárzott belőle, amint nevetett valamin, amit Falkland
mondott, és olyan lelkesen evett, mint egy tengerész, aki hathavi
kétszersült után először fogyaszt rendes ételt.
A látvány teljesen összezavarta a férfit, és elkomorodott.
Caitlyn vigyorogva nézett rá, szemében határozottan kaján
huncutsággal.
– Jó reggel, MacLean. Úgy látom, igen jó étvágya van ma reggel.
– Tessék?
– A tányérja.
Alexander lepillantott, és rádöbbent, hogy több mint tizenöt
kolbász sorakozik a tányérján, semmi egyéb.
– Ó. Igen, nos, meg akartam menteni őket Falkland elől.
– Én nem is szeretem a kolbászt! – ellenkezett Falkland. Majd
sorolni kezdte, milyen húst evett már, illetve nem evett még,
Alexander azt kívánta, bárcsak meg se említette volna a kolbászt.

Az étkezés végeérhetetlen lassúsággal telt, a hölgyek lelkesen
beszélgettek az aznap estére tervezett jelmezbálról. Falkland és
Caithness minden szavukkal egyetértett.
Alexander megkönnyebbült, amikor Caitlyn végül elnézést kérve
a szobájába indult, hogy átöltözzön a délelőtti sétához, amit Ogilvie
kisasszonnyal készült tenni a tó körül.
Alexander várt egy pillanatot, aztán ő is kimentette magát, és a
lány után sietett. A lépcsőknél érte utol.
– Caitlyn!
A lány megfordult, és elmosolyodott.
– Igen?
Őszintén örül, hogy lát. Alexander szíve megdobbant,
visszamosolygott, és élvezte a meleg fogadtatást.
Aztán összeszedte magát. Mi az ördögöt művelek? Caitlyn nem
nekem való.
Ahogy a férfi mosolya elhalványult, úgy Caitlyné is.
Bizonytalanság költözött a szemébe.
– Beszélni… akartál velem?
Alexander megacélozta magát.
– Igen. Én… én… én…
Jóisten, miért kellett így utána rohannia az előcsarnokba? Beszélni
akart vele, igen, de nem valami konkrét dologról. Egyszerűen csak…
látni akarta a lányt.
A felismerés villámcsapásként érte. Kezdek komolyan érdeklődni
iránta? Lehetetlen! Csak néhány hónapja ismerem, és abból is a
legtöbb időt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam utat találni az
ágyába.
Hirtelen kimerülve a nyakát dörzsölgette. Mit művelt?
Caitlyn, mintha megérezte volna Alexander elbizonytalanodását,
elmosolyodott.
– Örülök, hogy utánam jöttél. Szeretném, ha tudnád, hogy a múlt
éjszaka, szerintem – mondta elpirulva – nagyon szép volt.

Szép? A pokolba, hát sok minden volt, de szép az nem.
Csodálatos, fantasztikus… A férfi ágyéka még most is bizsergett
tőle. Ráadásul elviselhetetlenül bonyolulttá tette az életét.
– Sajnálom az egészet.
– Sajnálod? – kérdezett vissza a lány fura hangon. – Sajnálod?
A férfi kénytelen volt eltávolodni attól a veszélyes szakadéktól,
amelynek a szélén ott billegett a szíve. Ha nem teszi meg, az
mindkettejük számára csak fájdalmat fog okozni.
– Caitlyn, én…
– Nincs mit sajnálnod. Én döntöttem úgy, hogy élvezni akarom a
társaságodat, és így is tettem. Természetesen nem várom el, hogy
bocsánatot kérj, házasságot ajánlj, vagy…
– Akkor jó! – csattant fel a férfi. – Mert senkit sem kívánok
feleségül venni, soha.
Caitlyn elpirult, ajkát összeszorította.
– Nem, persze hogy nem. Bár vannak emberek, akik az effajta
intimitást az egyszerű barátságnál már mélyebb kötelék jeleként
értelmeznék – mondta állát felvetve, a férfi szemébe nézve. – A
szerelemről beszélek, MacLean, ha elveszítetted volna a fonalat. Ám
neked arról fogalmad sincs, ugye?
Alexanderben zűrzavaros érzések kavarogtak, de nem akarta
kideríteni, milyenek.
– Sem szerelmet, sem házasságot nem tudok ajánlani neked, így
jobb, ha nem is beszélünk róluk.
A lány erőltetetten felnevetett.
– Te csak arra a szörnyű fogadásra koncentrálsz.
– Te nem?
– Gondolom – vonta meg a vállát Caitlyn, szeméből majd
kibuggyantak a könnyek. – Rendben van, MacLean. Ezután csak a
fogadásra koncentrálunk. Semmi másra.
– Rendben.

Azzal Caitlyn megfordult, és felrohant a lépcsőn, valami furcsa,
reményvesztett érzéssel magára hagyva a férfit. Mi a bánatos ördög
van vele?
Vágyat mindenképpen érzett, és mélységesen kedvelte a lányt,
hiszen olyan rendkívüli nő volt. De szerelmes lenne? Talán már túl
késő?
Az nem lehet, azt ő nem engedheti.
Bosszúsan visszatért a szobájába, és MacCreadyért csengetett,
mivel úgy döntött, a nap hátralévő részét lóháton tölti. Az legalább
nem zavarja össze, és nem kelt benne megmagyarázhatatlan
hiányérzetet.
A hintó döcögve haladt a szűk úton felfelé, meg-megbillenve az

egyenetlen felületen.
Muiren kidugta a fejét a hintó ablakán, úgy nézte a sziklás
domboldalon álló házat.
– Ki gondolta volna, hogy az idős Nora királynőként él egy ilyen
hatalmas házban?
– Nagymamának mindene megvan, amire vágyott, ami rendkívüli,
figyelembe véve, hogy egykor semmije sem volt.
– A pénz miatt ment férjhez, ugye?
– Igen, bár a nagypapa mindig azt mondta, ő kötött jobb üzletet.
Nagymama szörnyen el van kényeztetve, mert a nagypapa megőrült
érte, és sosem tudott neki nemet mondani.
– Erős asszony. Én mondom.
– Az bizony.
Caitlynt boldoggá tette a tudat, hogy ő is örökölt valamennyit
ebből a teherbírásból. Az élet legtöbb területén erőt merített ebből,
ám siralmasan elgyengült, ha Alexander MacLeanről volt szó.
– Gondolja, hogy a nagymamája tud segíteni az utolsó próba
teljesítésében?

– Muszáj neki. Én teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom,
hogyan teljesíthetném anélkül, hogy elveszíteném a jó híremet.
Muiren elvörösödött.
– Nem tudom elhinni, hogy MacLean ilyet kért öntől! Nem
úriemberhez méltó azt kérni öntől, hogy meztelenül fürödjön a kerti
szökőkútban. Az sem érdekel, ha egy híres mítoszból lopta az ötletet!
– Egyáltalán nem úriember.
Ami egyáltalán nem meglepő, hiszen Alexander már az első
találkozásukkor megmondta neki. Ami viszont meglepő, hogy ő nem
volt úrihölgy. És ezt a kezdetektől gyanította. A nővére, Triona
mindig udvarias volt, mindig illendően és barátságosan viselkedett.
Caitlyn egész életét azzal töltötte, hogy próbáljon megfelelni az ő
szintjének, de nyomorúságosan elbukott. Ám eddig még soha nem
vetette bele magát ilyen hirtelen-hevesen ebbe az „úrinőtlen”
viselkedésbe, mint amilyet MacLeannel átélt.
És bár roppantul élvezte a kölcsönös szenvedély
megnyilvánulásait, valami megváltozott. Vagy a férfival, vagy vele,
ezt nem tudta, de reményvesztettnek érezte magát, és elszomorodott.
Alig evett valamit reggeli óta. Nagymama biztos tudja, hogyan kell
kezelni az effajta betegséget.
A hintó az utolsó kanyarban kapaszkodott felfelé, majd egy
gyönyörűen gondozott fasorra fordult rá, amely egy szögletes, kőből
épült házhoz vezetett. A ház tetejét sötétszürke palacserepek
borították, a falak a legsötétebb szürke folyami kőből készültek. Az
osztott ablaküvegeken megcsillant a napfény.
– A nagymamája nem úgy öltözködik, mintha itt élne.
– Tudom. A személyzete is folyton erre panaszkodik.
Ahogy a hintó megállt, a bejárati ajtó kinyílt, és egy formátlan
szürke köpenybe burkolózott idősebb asszony lépett a verandára,
hatalmas fedeles kosárral a karján. Ahogy meglátta a hintót, megállt,
és széles mosoly terült el az arcán, amint a kocsiból kihajolva,
Caitlyn elkiáltotta magát:
– Nagymama!

Túlságosan türelmetlen volt ahhoz, hogy megvárja az inast, így
Caitlyn kinyitotta a hintóajtót, és kiugrott. A nagymamájához szaladt,
és nyomban, szorosan megölelte. Bár nagymama nagyon vékonyka
volt, de hihetetlenül erős is.
– Ó, kislányom! Mit csinálsz te itt?
– A tanácsodért jöttem.
– Csak nem? – felelte Nora, és nem is tudott volna boldogabbnak
látszani. – Akkor a legjobb lesz, ha bejössz.
Caitlyn a nagymama kosarára nézett.
– Dolgod van?
– Igen, de várhat. Csak egy kis zselé meg ilyesmi, Robertséknek
meg a kisbabáiknak. Ikreik vannak, úgy bizony. Azt javasoltam,
hogy hívják őket Caitrionának és Caitlynnek, mint téged meg a
nővéredet, de nem fogadták meg a tanácsomat… talán azért, mert
fiaik születtek.
– Biztosan azért – nevetett Caitlyn.
Muiren, aki épp akkor ért oda a saját kosarával, mosolyogva térdet
hajtott a nagymama előtt.
– Hogy van?
Nora érdeklődéssel nézte a kosarat.
– Az mi?
Muiren felhajtotta a fedelet.
– Az unokája azt mondta, nem jöhetünk édesség nélkül
látogatóba. Mogyorós kenyér, lekvár, fánk és frissen köpült vaj van
benne, meg…
– Akkor mire várunk idekint? Nyissa ki az ajtót, és valaki vigye
nekem azt a kosarat a reggelizőhelyiségbe? – mondta a nagymama,
azzal megfordult, és Caitlynnel és Muirennel a nyomában belépett a
házba.
A házvezetőnő a konyhába kísérte Muirent, míg a hamisítatlan
komornyik megígérte Nórának, miszerint gondoskodik arról, hogy a
kosárban lévő finomságok kellő sietséggel a reggelizőhelyiségbe
kerüljenek.

Ezután az asszony karon fogta Caitlynt, és egy kicsi, meghitt
szobába vezette, majd becsukta maguk mögött az ajtót.
– Jól van, kislányom, most mondd el, miért jöttél látogatóba ilyen
sebtében.
– Nem sebtében jöttem.
Nora felvonta a szemöldökét.
– Nos, esetleg… egy kissé sebtiben – sóhajtott Caitlyn, majd
követte nagymamáját a kandalló melletti kisasztalhoz. Ahogy leült,
folytatta: – Sajnálom, hogy nem írtam olyan gyakran, mint kellett
volna.
– Ó, olyan vagy, mint én: nem érsz rá levelet írni. Amit akkor
írtál, amikor a nővéred megszökött Lord Hugh-val, szinte
kibetűzhetetlen volt.
– Össze voltam zavarodva.
– Az biztos. És most is össze vagy. Mi hozott ide hozzám,
kislányom?
– Teljes bizonytalanságban vagyok Alexander MacLean miatt.
– Alexander MacLean? – kérdezte nagymama tágra nyílt
szemmel. – Azt hittem, vidéki partin szórakozol a Balloch-
kastélyban.
– Igen, de… – babrált Caitlyn a kesztyűjével. – Nagymama,
MacLean is részt vesz a partin.
– Á. Nem is említetted a leveledben.
– Nem kellett volna, de először nem tűnt fontosnak, aztán meg…
– felelte a szavakat keresve Caitlyn. Aztán túl fontos lett ahhoz, hogy
csak úgy, mellesleg megemlítsem.
– Aztán mi? – kérdezte a nagymama türelmetlenül. –
Kibököd végre? Öregasszony vagyok már, nem bírom az ilyen
izgatott várakozást!
– Mindannyiunkat túl fogsz élni, nagymama.
– Remélem nem. De most már mondd meg végre, mitől vagy
ennyire zaklatott.

– Amikor megismerkedtem MacLeannel Londonban, akkor… Azt
hiszem, azt mondanád, flörtöltünk.
– Igen, azt mondanám, vagy nem?
– De.
– Tehát Londonban flörtöltetek, aztán a Balloch-kastélyban
véletlenül újra összetalálkoztatok?
– Nem véletlenül találkoztunk. MacLean bevallotta, hogy ő a
felelős az ottlétemért. Ő és a hercegné korábban… – Caitlyn még
mindig nem tudta kimondani azokat a szavakat.
– Hallottam róla – bólogatott nagymama –, de annak már
hónapokkal ezelőtt vége lett. Nem az a fajta férfi, aki sokáig kibírná
egy olyan nő mellett. Jobban mondva, bármilyen nő mellett.
Caitlyn arca megrándult.
– Ismered a hercegnét?
– De még mennyire – felelte Nora komor hangon. – Jobban is,
mint szeretné. Egykor a nagyapád egyik szövödéjében dolgozott.
– Egy szövődében dolgozott? Nem lehet ugyanaz a nő!
Nagymama felvonta a szemöldökét.
– Jóságos ég! – Caitlyn a fejét rázta. – Sosem hittem volna.
– Nyugodtan elhiheted, mert ez az igazság. Nem akarná, hogy
bárki is megtudja, de néhányan elég idősek vagyunk ahhoz, hogy
emlékezzünk rá – felelte nagymama, és az asztalon dobolva,
elgondolkodva hozzátette: – Szóval, MacLean felhasználta a
hercegnével való kapcsolatát, hogy odavitessen. Megmondta, miért
tette?
– Bosszúból. Azt tervezte, hogy tönkretesz engem, amiért Lord
Hugh-t és Trionát lehetetlen helyzetbe hoztam.
– De hiszen olyan boldogok, hogy na! Épp tegnap találkoztam
velük.
– Én is ezt mondtam, de ő még mindig nagyon haragszik. Habár
nem volt hatalmas botrány, az emberek mindenfélét beszéltek, és
mivel Hugh és Triona Skóciába mentek, én visszatértem
Wythburnbe, ő itta meg az egésznek a levét, mert Londonban maradt.

– Ó, szóval megsérült a büszkesége.
– Pontosan. Amikor megérkeztem a kastélyba, és rájöttem, mit
tervez, alkut kötöttem vele. Mindkettőnknek teljesítenie kell három
feladatot, és aki először elbukik, az veszít. Ha én nyerek, elfelejti azt
a kis incidenst, és lemond minden további elégtételről, ráadásul a
parti összes résztvevője előtt megkéri a kezem. Én pedig,
természetesen, visszautasítom.
Volt idő, amikor Caitlyn már akkor is mosolygott, amikor csak
szóba került ez az egész. Most azonban, valamiért, még csak
gondolatban sem érzett elégtételt. Sőt, valójában belesajdult a szíve.
Nagymama döbbenten nézett.
– Hogy egyezett bele?
– Ő is feltételeket szabott, arra az esetre, ha én veszítek.
– Mégpedig? – vonta fel a szemöldökét újra az idős asszony.
– Inkább nem mondanám el – vörösödött el Caitlyn.
– Hm. Értem.
Caitlyn továbbra is bölcsen hallgatott.
– Tehát, kislányom, hogyan tudlak kisegíteni ebből a zűrzavarból?
– Olwen ősi mítosza alapján tűztük ki a próbatételeket, és az én
utolsó feladatom… nehéz ügy. Emlékszel, amikor Olwen meztelenül
fürdött a szökőkútban, hogy elvonja az ellenség figyelmét?
Nagymama ledermedt.
– Az a gazember csak nem arra kért…?!
– Attól tartok, igen. Én pedig azt mondtam neki, hogy női ruhában
kell megjelennie. Nyilvánosan.
– Nem igaz! Mindazok után, hogy tudod, mit jelent számára a
büszkesége…
Kinyílt az ajtó, és a komornyik lépett be, kezében egy tálca, tele a
Muiren által hozott finomságokkal és egy kancsó, finoman gőzölgő
teával. Nagymama türelmetlenül nézte, ahogy a komornyik
felszolgálja a teát, aztán gyorsan kiküldte. Alig várta, hogy
becsukódjon mögötte az ajtó, majd Caitlynhez fordult.
– Kislányom, a tűzzel játszol, de gondolom, tisztában vagy vele.

– Igen, de… Nagymama, nem tudom, mi ez, de nem bírok
magammal! Amikor a közelemben van, muszáj addig provokálnom,
amíg reagál. És valahogy nem tudom leállítani.
– Ezt rosszul tetted, nem igaz, kislányom? – sóhajtott nagymama.
Caitlyn szíve elszorult, és sírva fakadt.
– Ó, ne sírj – mondta a nagymama, és egy zsebkendőt nyomott
Caitlyn kezébe. – Kitalálunk valamit – vigasztalgatta a lányt, majd
öntött egy kis teát maguknak, néhány süteményt rakott egy tányérra,
és homlokát összeráncolva gondolkodott. – Mesélj a többi feladatról,
azok hogyan alakultak.
Caitlyn úgy is tett, nagymama pedig elgondolkodva bólogatott,
ahogy hallgatta. Majd csendben, teájukat kortyolgatva ültek.
Nagymama felsóhajtott.
– Mit tegyünk, mit tegyünk… Meztelenül kell fürödnöd előtte, de
ha rajtakapnak, véged… és veled együtt a családodnak is.
– Pontosan.
– Hm. Akkor irányítanod kell a helyzetet. Irányítanod kell
MacLeant.
– Irányítani MacLeant? Hogy a csudába…
– Ó, a részleteket bízd rám, már rájöttem, mire lesz szükséged –
mondta nagymama, majd hirtelen megváltozott a tekintete. – A
kitűzött feladat megoldásában ugyan a segítségedre lehetek, az igazi
problémádon azonban nem segíthetek. Tudod, mi az, ugye,
kislányom?
Caitlyn csendesen visszatette a teáscsészét az asztalra.
– Igen. Szerelmes vagyok belé.
Nem is volt olyan nehéz hangosan kimondani, mint gondolta.
Nagymama bólintott.
– És ő hogy érez irántad?
– Csak a kihívást látja bennem. Tudom, hogy nem szeret engem.
– Biztos vagy benne?
– Igen. Ma reggel megkérdeztem, és… – Caitlyn keményen
küzdött a könnyeivel, a torka elszorult, képtelen volt nyelni. Szerette

a férfit, de ő csak egy rövid, testi kapcsolatot volt képes felajánlani.
Az, hogy engedtek a szenvedély csábításának, csak még jobban
megnehezítette a dolgot. Minden alkalommal, amikor együtt voltak,
ágyban vagy azon kívül, egyre inkább elmélyültek a férfi iránti
érzései. –Nem elégszem meg egy fél kapcsolattal, és ő csak ennyit
tud felajánlani.
Nagymama kék szemébe sötét aggodalom gyűlt.
– Ó, kislányom. Olyan szomorúnak látszol.
Az is volt. Minden porcikájára mázsás súly nehezedett, fájt a
mellkasa, égett a szeme. De ő nem az a fajta nő, aki meghátrálna.
Van még néhány nap, mielőtt végleg elhagyja a Balloch-kastélyt, és
biztos benne, hogy még nincs minden veszve.
Visszanyelte a könnyeit, felvetette állát, és nagymamája szemébe
nézett.
– Tehát, van ötleted, hogyan teljesíthetem az utolsó feladatomat?
Győztesként akarom elhagyni a Balloch-kastélyt.
Nagymama rámosolygott, majd felállt, és feltúrta a szoba egyik
sarkában álló kisasztalt.
– Megvan. Ez majd segít megoldani a problémát – mondta, és
valamit Caitlyn kezébe ejtett.
Caitlyn a pici, viharvert dugóval lezárt, apró üvegcsére nézett.
– De…
– Négy cseppet tegyél az italába, és akkor két, legfeljebb három
órán keresztül nem tud majd mozogni. Amíg te úszol a szökőkútban,
ő néz téged, de képtelen lesz egy hangot is kiadni, és a vesztedet
okozni – kuncogott nagymama. – Talán még pislogni sem.
– Veszélyes?
– Négy csepp semmiképp. Még nyolc sem. Ha tizenkettőt vagy
annál többet adnál neki, akkor aggódnék, de nincs annyi abban az
üvegben.
Caitlyn a tenyerébe rejtette az üvegcsét.
– Köszönöm, nagymama.
Az idős asszony felsóhajtott, és a kezét Caitlyn kezére tette.

– Kislányom, a legnagyobb problémádat nem oldottam meg, és
ezt te is tudod. Azt már egyedül kell lerendezned – mondta, és
megcsókolta Caitlyn homlokát. – De te okos vagy, és tudom, hogy
sikerülni fog. Csak ígérd meg nekem, hogy ha eljön az idő, a
szívedre hallgatsz majd. Az megmondja, mit tegyél.
– Megígérem, nagymama… de nem hiszem, hogy MacLeannek és
nekem lenne közös „időnk”. Nem lehet.
– Meglátjuk, kislányom. Meglátjuk.
Nagymama témát váltott, Caitlyn nővéréről, Trionáról kezdett
mesélni, és arról, hogy milyen jól boldogul a mostohalányaival, majd
áttért a Lord Hugh által tenyésztett lovakra.
Caitlyn hallgatta, mindig érdekelte, hogy mit csinál az
ikertestvére. Ám mélyen, a szívében, egy hang azt súgta, hogy a
fájdalom már a szíve kapujában toporog, készen arra, hogy rátörjön.
Huszadik fejezet
Bolond, aki a saját szívéhez vezető úton próbál töprengeni.
AZ IDŐS NÓRA OF LOCH LOMOND

ÉJSZAKÁN.
Uram, arra kérem, fontolja meg ezt a kosztümöt.

– Nem.
– Az emberek beszélni fognak.
– Hadd beszéljenek. Nekem tetszik. – Alexander a tükörben
nézegette magát. Térdig érő csizmát viselt, amelyet vastag

bőrszalagokkal csavart körül, és a térde alá érő kiltet. A derekán lévő
széles bőrövről bőrerszény lógott, amely nehezékül szolgált, ha egy
erős szél a kilt alá kapott volna. A kilt anyagából egy széles sáv
húzódott keresztben a mellkasán, és az egyik vállán átvetve, hátul
lefelé lógott.
– Uram, legalább egy inget vegyen fel a… – mondta MacCready
megborzongva – a szoknyájához.
– Georgiana jelmezbáljára a saját ősömnek, Duncan MacLeannek
öltözöm. Ő nem viselt holmi inget, és én sem fogok.
– Ő barbár hős volt, uram.
– Ma este én is az leszek. Nyissa ki az ajtót, MacCready.
Bosszúsan sóhajtva, a lakáj végül kinyitotta az ajtót.
Alexander az egész napot lovaglással töltötte, kíméletlen iramban
bejárta az egész Roxburge-birtokot. A lovaglástól kitisztult az agya,
de igazi válaszokra nem talált. Amikor Caitlyn elveszíti a fogadást,
mert el fogja veszíteni, két hétre a szeretőmmé lesz. Tényleg
kockáztassak, és bonyolítsam tovább ezt a helyzetet? De vajon ellen
tudok állni a lehetőségnek?
Nem hitte, hogy képes lenne rá. A gondolatba, hogy két érzéki
hétig a magáénak tudhatja majd a csodálatos idomokkal megáldott
Caitlynt, szinte belejajdult az egész teste. A pokolba, szörnyen
kívánta a lányt!
Valahol mélyen, belül, egy hang ezt suttogta: De vajon ez
minden? Egyszerű vágy? Vagy te is elgyengültél, mint Charles?
A legfelső lépcsőnél megállt, és végignézett a folyosón. Caitlyn
vajon merre lehet? Röviddel őutána a lány is elhagyta a házat, és
hintóba szállt, látta, amikor lovagolni indult.
Nézte, ahogy a hintó végigzötykölődött az úton, és legszívesebben
a nyomába szegődött volna, de végül letett erről az őrült gondolatról.
Inkább kíméletlen lovaglásba kezdett, hátha a komoly fizikai
terheléssel ki tud űzni legalább valamennyi vágyat. Amikor végül
visszatért a házba, mint megtudta, Caitlyn még nem érkezett meg, és
a többi vendég visszavonult, mert mindenki fürdőt vesz, és

készülődik a jelmezbálra. Georgiana számos helyi vendéget hívott
meg, ami – Alexander legnagyobb örömére – nyilvánvalóan
zsúfoltsággal jár majd. Minél nagyobb a nyüzsgés, annál könnyebb
lesz eltűnnie Caitlynnel egy kis privát beszélgetésre, miután végül
megnyerte a fogadást.
Amikor lesétált a lépcsőn, a bál már javában tartott. Elment
Treymont márkiné mellett, aki selyemvirágokkal díszített
halványzöld ruhájában valószínűleg a tavaszt akarta ábrázolni, ami
igazán kitűnő választás, ha valaki ennyire világos bőrrel és vöröses
hajjal van megáldva. A hölgy Alexander kiltjét bámulta, emiatt
megbotlott a lépcsőn. Mielőtt elkapta a tekintetét, elvörösödött, majd
elsietett.
Alexander szélesen elvigyorodott. Meg akarta döbbenteni az
embereket, meg akarta botránkoztatni az egész begyöpösödött
társaságot. Belefáradt már, hogy az udvarias vendég szerepét játssza,
de majd most beszédtémával szolgál. Ez a gondolat egészen
felvidította, és kicsit még hetykébben lépett a bálterembe.
Habár a terem tömve volt tavasztündérekkel, hercegnőkkel és
hótündérekkel, Caitlyn így is azonnal magához vonzotta a tekintetét.
Alexander megállt, és hirtelen földbe gyökerezett a lába. Olyan ruhát
viselt, amely mintha ezüstfátyolból készült volna. Az ezüst általában
nem áll jól a szőkéknek, de Caitlyn aranyló tincseivel, barna
szemével mintha ragyogott volna benne, az ő színeit
megfoghatatlanul felerősítette.
A ruha középkori stílusban készült, kerek nyakkivágással, hosszú
ujjai a lány kezének közepéig értek. Haját leengedte, és úgy fésülte
egy oldalra, hogy ezzel is a rég letűnt időket idézte. Ékszert nem
viselt, csak egy bonyolultan megtekert, fekete szalagot. Alexander
ágyéka már attól is megkeményedett, hogy elképzelte kibontva a
lány haját, ahogy lágyan újra beborítja őt és a párnáit.
El kellett hessegetnie ezt a képzetet – nem merte megengedni
magának, hogy reagáljon a teste, miközben kiltet visel. A közelében
Lady Elizabeth méregette őt és a kosztümjét. Úgy eltátotta a száját,

hogy a társaságában lévő hölgy is látni akarta, mitől csodálkozott el
annyira… csak bámultak rá, anélkül hogy elkapták volna a
tekintetüket.
Alexander gúnyosan meghajolt feléjük, majd beljebb nyomult a
terem közepe felé, tudomást sem véve az azonnali, heves és
meglepett suttogásokról. Sokkal jobban lefoglalta őt Caitlyn
tanulmányozása.
Azon gondolkodott, vajon minek öltözött a lány. Talán
Mariannek? Vagy… Á! A ruha övéről egy sor hímzett korong lógott,
az egyik egy ezüstfésűt, a másik egy pici, arany vadkant, a többi
pedig egyéb képeket ábrázolt a mítoszból.
Alexander kuncogott. A lány magát Olwent formálta meg, és
minden kis korongocska a próbák egyikét ábrázolta.
Caitlyn még nem vette őt észre, mivel elmélyült beszélgetést
folytatott Ogilvie kisasszonnyal, aki tejeslánynak öltözött. Caitlyn
hosszú copfja lágyan himbálózva súrolta csípőjét, amitől Alexander
úgy érezte, milyen jó lenne elkapni, és maga felé fordítani a lányt,
hogy nyomban megcsókolhassa.
Mindig úgy hitte, hogy azokat a nőket csodálja, akik tudatosabb
nőiességgel rendelkeznek, akik ismerik a női fortélyokat, és
könnyedén használják azokat. Most már kezdte azt hinni, azok a nők
túlzottan kiszámíthatóan, túl unalmasak.
Caitlyn őszinte lelkesedése viszont üdítően hatott rá. Nem volt
szégyenlős, sem visszahúzódó, ráadásul rendelkezett egy meglepően
e világi vonással, ami Alexandernek nagyon tetszett, amiben kedvét
lelte, és amire nagyon, nagyon intim módon reagált.
Nyilvánvalóan nem ő volt az egyetlen, aki így érzett. Gyorsan
körülpillantott a teremben, és máris meglátta Lord Dalfourt, aki csak
fél füllel hallgatta Georgianát, mert pillantása Caitlynre tapadt. Vagy
ott volt Lord Falkland, aki egyenesen tátott szájjal bámulta a lányt, és
még Caithness is, aki már nem titkolta, mennyire csodálja Ogilvie
kisasszonyt, elismerően nézte Caitlynt.

Ha nem siet, a lányt teljesen körbeveszik. Nem győzte kivárni,
hogy végre Caitlyn szájából hallja az olyannyira áhított kijelentést:
„Ön nyert.”
Valaki megfogta a karját, és ahogy odapillantott, látta, Georgiana
szegődött mellé.
– Alexander! Micsoda kellemes meglepetés – szólt, és jéghideg
kék szemével tetőtől talpig végigmérte a férfit. – A mindenit –
mondta vontatottan barbárnak öltöztél. Milyen találó.
– Az egyik ősöm, Duncan MacLean képébe bújtam – felelte a
férfi, és észrevette, hogy a nő is egy kék skót kockás anyagot visel
keresztben a vállán. Alexander elkomorodott. A nő a MacLean-
nagykendőt viselte, ami a kilthez tartozott.
– Tetszik? – kérdezte dorombolva a nő.
– Nem.
Némi döbbent csend után Georgiana halványan elmosolyodott.
– Alexander, kérlek! Merő véletlen az egész. Fogalmam sem volt
róla, hogy mit veszel fel.
Valóban? Semmi kétség, hogy az egyik szolgáló megemlítette
neki, látott egy ilyen kendőt Alexander szobájában.
– Hol van Roxburge?
– A puncsos tálnál – intett a fejével Georgiana elutasítóan az
egyik sarok felé.
A herceg bolondnak öltözött, szamárfüles sapkát és színes
körgallért viselt. Bár még csak este kilenc volt, már most úgy nézett
ki, mint aki menten aludni tér, és kéri a lefekvés előtti meleg
tejecskét. Életében először, Alexander sajnálatot érzett iránta.
– Bocsáss meg, Georgiana, azt hiszem, innom kell egy pohárka
puncsot a férjeddel.
– Roxburge-dzsel? Ugyan miért?
Alexander meghajolt, majd távozott. A herceg mellé lépett, és ott
várta ki a megfelelő alkalmat, hogy kiragadhassa Caitlynt az őt
körülvevő férfiak gyűrűjéből.

Végül megszólalt a vacsorához hívó csengő. Ahogy a férfiak
forgolódva a partnerüket keresgélték, Alexander Caitlyn felé indult,
aki mellett két úriember vitatkozott, kié legyen a jog, hogy a lányt a
vacsorához kísérje.
– A, Miss Hurst, hát itt van! Készen áll a vacsorára? – kérdezte
Alexander.
A két férfi abbahagyta a vitatkozást, és tágra nyílt szemmel
bámultak, amikor meglátták Alexander dagadó karizmait.
Caitlyn kicsit tétovázott, majd jéghideg ujjait Alexander meztelen
karjára kulcsolta.
– Természetesen. Úgyis ez lesz az utolsó vacsoránk együtt.
– Utolsó? Még itt van a holnap, és az után még két hét – felelte
mosolyogva, ahogy a tömeggel együtt az ebédlő felé indultak.
– Talán – felelte Caitlyn komolyan.
Alexander jókedve elszállt. Valahogy más volt most a lány, olyan
komor és… szomorú? Szorosan a karjába fűzte a lány kezét, majd
oldalra húzta, maguk elé engedve a többieket.
– Hogy érted ezt?
Caitlyn szemében remegő csillogás gyúlt, mintha a könnyeit
próbálta volna visszatartani.
– Csak úgy, hogy talán nem te leszel az, aki megnyeri ezt a
fogadást.
Az utolsó párok is elsétáltak mellettük, és kíváncsian nézték őket.
Ahogy a legutolsó pár eltűnt, Alexander a kék szalonba vezette
Caitlynt, és becsukta az ajtót mögöttük.
Caitlyn felemelte az állát.
– Észre fogják venni, hogy eltűntünk.
– A következő tíz percben még nem – felelte Alexander kaján
vigyorral. – Ismerd be, Hurst: én nyertem. Szoknyát vettem a partira.
Tényleg a szökőkútban való meztelen fürdőzéssel akarnád
szórakoztatni a népeket?
Caitlyn összeszorított fogakkal még feljebb emelte az állát.

– Ez a harc még nem ért véget. Még van időm teljesíteni a
feladatomat.
– Ó? Szóval meg akarod tenni? – nevetett hitetlenkedve. – Azzal
tönkretennéd a jó híredet, pedig kezdettől fogva ezt akartad elkerülni.
A lány végigfuttatta tekintetét a férfi arcán.
– Talán.
– Caitlyn, nem gondolhatod komolyan… – felelte Alexander.
Jóisten, halálosan komolynak tűnik. – Caitlyn, őrültség lenne ilyet
tenni, és ezt te is tudod.
– Meg kell nyernem ezt a fogadást. Nem hagyom, hogy az
ágyasoddá tegyél, és bármit megteszek, hogy ez soha ne
következhessen be.
A férfi a fogát csikorgatta.
– Odadobod még a jó híredet is?
– Találtam valamit, ami még a büszkeségemnél is jóval többet
jelent számomra.
– Mit?
A lány a férfi szemébe nézett, és Alexander azonnal tudta a
választ. Caitlyn szereti őt. Döbbenet és hitetlenség öntötte el. Caitlyn
nem egyszerűen csak szereti, hanem szerelmes belé. Olyan
egyértelműen látta az arcán, mintha hangosan is kimondta volna.
Nem. Azt nem teheti… Nem engedhetem. Ha ő szeret engem, akkor
én…
Alexander a lányra nézett… tényleg nézte. A halvány
gyertyafényben még fiatalabbnak látszott, tizennyolcnál semmivel se
többnek. A kandalló fölötti tükör viszont egy korosodó férfi arcát
tükrözte vissza, egy olyan férfiét, aki túl kemény életet élt, túl jól és
túl gyorsan. Még ha szereti is őt most Caitlyn, mi lesz később? El
tudnám viselni, ha később elveszíteném?
Lelke minden rezdülésével érezte a választ.
Nehéz, keserű szívvel végül gúnyosan elmosolyodott.
– Ne add itt nekem az érzelgőst, Hurst. A fogadásunkat egyetlen
dolog miatt kezdtük el: a londoni viselkedésed büntetéseként. Ma

este beismered, hogy vesztettél, és velem maradsz két hétig, ahogy
megígérted.
Ez lesz minden, amire emlékezni fog, ha a lány már nem lesz vele,
de ennyi legalább megmarad. Két rövid, ám annál értékesebb hét…
aztán sose látja többet. Furcsa nyomást érzett a mellkasában, mintha
egy fémszíj szorítaná ki a tüdejéből a levegőt, a szeme pedig égett a
füstös gyertyák között.
Két hét. Nem sok, de ha ennyit szánt neki a sors, akkor ő, a
mindenre elszánt lélek, el is veszi, ami jár neki.
– Nos, Hurst? Mit mondasz?
Azt várta, hogy a lány majd a szokásos szellemességével felel.
Ehelyett azonban csak hosszan, szomorúan nézte. Majd megfordult,
és otthagyta a férfit. Az ajtó halkan csukódott be a háta mögött.
Jóval később Caitlyn, vastag köpenybe burkolózva, a hűvös

szellőtől borzongva, a teraszon állt. Már hajnali négy is elmúlt, mire
az utolsó vendég is távozott. Alexandert kivéve már mindenki
lefeküdt. A férfi szokás szerint a könyvtárba ment, hogy lefekvés
előtt még igyon egy pohár bort.
– Biztos benne, kisasszony? – kérdezte Muiren.
– Igen – felelte Caitlyn, és felpillantott a kastély ablakaira. Már
csak kettő volt világos, de ahogy nézte őket, azok is elsötétültek.
Eljött az idő.
A könyvtár ablakán keresztül Alexandert figyelte, ahogy tölt
magának, és leül a kandalló előtti székre.
– Nem jó irányba néz – sziszegte Muiren.
– Tudom. Erre kell fordítanom. Nagymama azt mondta, a cseppek
gyorsan hatnak – felelte Caitlyn, és Muirenre nézett. – Mrs. Pruitt és
a többiek a helyükön vannak?
– Igen, Mrs. Pruitt bezárta az összes ajtót, és most a kertajtót
figyeli. Azon keresztül vezet az egyetlen út ide, a kertbe. A többiek is
készen állnak.

– Rendben. Máris jövök.
Caitlyn, tekintetét Alexanderre szegezve, a hideg rézgombra tette
a kezét. A férfi háttal ült neki. Sűrű, fekete haja a nyakába
kunkorodott, miközben a bort kortyolgatta. Caitlyn megvárta, hogy
az utolsó cseppig megigya az italát. Nagymama, kérlek, legyen
igazad a cseppekkel kapcsolatban. Nagyon óvatos volt, nehogy négy
cseppnél többet tegyen a pohárba.
Alexander az asztalra tette az üres poharat, és készen arra, hogy
visszavonuljon, felállt.
Caitlyn vett egy mély lélegzetet, elfordította a gombot, és belépett.
A férfi, szemöldökét felvonva, megfordult.
– Caitlyn, mit keresel itt?
A lány beljebb jött, köpenye szinte örvénylett körülötte.
– Azért jöttem, hogy teljesítsem a fogadás rám eső részét.
Alexander elkomorodott. Caitlyn tetőtől talpig köpenybe
burkolózva állt, a férfi figyelmét mégis az arckifejezése keltette fel
leginkább. Olyan szomorúnak látszott, mintha hűtlenül elhagyta
volna az egész világ.
A férfinak elszorult a szíve. Nem bírta tovább. Hazudna magának,
ha az ágyasává tudná tenni Caitlynt, akár csak egy órára is.
A fejét rázva, mély hangon megszólalt:
– Caitlyn… ne.
– Mit ne? Ne álljak itt, és hagyjalak nyerni? – mosolygott
szomorúan. – Nem tehetem.
Alexandert egy cseppet sem érdekelte a fogadás. Csak arra
vágyott, bárcsak kitörölhetné a lány szeméből a szomorúságot. Már a
látvány is letaglózta, igazi erőfeszítésbe került megszólalnia.
– Elfelejtem az utolsó próbatételt.
– Nincs szükségem a sajnálatodra – villant meg dühösen a lány
szeme.
Ám a férfi nem sajnálatot érzett. Szerelmes volt. Szavai elvesztek
abban a furcsa ködben, amely az elméjét borította. Meg akarta
mondani Caitlynnek, elmagyarázni neki, túlságosan szereti ahhoz,

hogy képes legyen elviselni, ha a lány megunja, mert alábbhagy az
érdeklődése, és emiatt elfordul tőle.
De nem tudta.
Úgy tűnt, Caitlyn észrevette a kínlódását, mert Alexander felé
indult, édes illata ott lebegett körülötte. A férfi előtt megállt, és
gyengéden a mögötte lévő székbe nyomta.
Le is kellett ülnie, bár eddig nem érezte. Térde és karja elnehezült,
ám elméje tiszta maradt, frissnek és ébernek érezte magát.
Elbizonytalanodva arra gondolt, talán aggódnia kellene, amiért a
végtagjai nem engedelmeskednek, de annyira örült, hogy a lány vele
volt.
Caitlyn lehajolt hozzá. Olyan közel, hogy mondanivalóját a fülébe
súghassa.
– Olyan nő vagyok, aki állja a szavát. Amit megfogadtam, azt
megteszem. Bárcsak másképp alakult volna az együtt töltött időnk –
súgta összetört szívétől elcsukló hangon –, de olyanok vagyunk,
amilyenek, a sors pedig nem teljesíti minden kívánságunkat.
A férfi megpróbálta beszívni a lány illatát, élvezni az arcát
végigsimító édes tincseket, ám a lány felemelkedett.
– Nézz meg jól, Alexander… mert most látsz utoljára az életben.
A teraszajtóhoz ment, kinyitotta, és kilépett a kertbe.
Ahogy a szökőkúthoz ért, Alexander látta, amint négy szolgáló
jelent meg. Széthajtottak egy hatalmas lepedőt, és feltartották, hogy a
felső ablakokból ne lehessen a szökőkútra látni. Aztán, anélkül hogy
elengedték volna a lepedőt, hátat fordítottak a szökőkútnak. Caitlyn a
szökőkút mellé lépett, ahol egy árnyalak csatlakozott hozzá, hogy a
segítségére legyen, amíg kilép a papucsából, és egy mozdulattal
ledobja magáról a köpenyt.
Teljesen meztelen volt, az ezüstös holdfény végigsimította lágy
idomait, kiemelve gyönyörű mellét, finom vállát, csillogóvá téve
hosszan leomló, szőke haját.
Alexandert megigézte a látvány, le sem tudta venni róla a szemét,
amint Caitlyn, levegő után kapkodva, a szökőkút fekete vizébe lépett.

Ahogy a víz elérte a melle alsó vonalát, a lány mellbimbói
megkeményedtek a hidegtől, egész testében reszketni kezdett.
Csendes csobogás töltötte meg a levegőt, amíg Caitlyn teljesen
megmerítette magát a vízben, aztán, a férfi felé fordulva, Vénusz
módjára kiemelkedett a vízből.
Alexander olyan erővel szorította a szék karfáját, hogy
begörcsöltek az ujjai.
A lány árnyszerű segítője odahozta a köpenyt, Caitlyn köré
csavarta, és belesegítette a papucsába. A lány rettenetesen fázott,
egész testét rázta a remegés.
Alexander agyában Caitlyn utolsó szavai zakatoltak: soha többé
nem látja őt. Csak nézte kétségbeesetten, ahogy a lány, segítői
társaságában, eltűnik a látómezejéből. A maga mögött hagyott hideg
levegő besurrant a teraszajtón, és csak az elhagyott szökőkút kínzó
csobogása maradt utána.
Egy kocsit? Most rögtön? – nézett a hercegné meglepődve.

Caitlyn, örülve, hogy egyedül találta a hercegnét, bólintott, és
próbálta lenyelni a könnyeit.
– Igen, kérem. Én… szeretnék haladéktalanul távozni. Én… most
kaptam egy levelet otthonról, és… nagyon fontos, hogy máris
hazainduljak.
A hercegné kék szemében elégedettség bujkált, és inkább nem
kérdőjelezte meg a valószínűtlennek látszó történetet.
– Természetesen. Máris hívatom a kocsit.
– Köszönöm.
– Ha össze akar pakolni…
– Muiren már elkezdte.
Georgiana eltöprengett, vajon mi az oka ennek a hirtelen
távozásnak, de úgy döntött, nem is érdekli igazán. Vagy összeveszett
végül MacLeannel, vagy csak feladta elkeseredett reményét, hogy
valamilyen kapcsolatba kényszerítse a férfit – nem számít. Csak az

számít, hogy elmegy. Természetesen ő szívesen beüti az utolsó
szögeket a kis fruska koporsójába, hátha megérti, hogyan is mennek
valójában a dolgok.
Georgiana édesen elmosolyodott.
– Szegény drágám, feldúltnak látszik. Megengedi… kedvesem,
tudom, nem volt sok lehetőségünk beszélgetni az ittléte alatt, de nem
bánná, ha az idősebb és tapasztaltabb jogán, adnék néhány tanácsot?
Caitlyn megdermedt, de Georgiana észre sem vette.
– Tudom, mi folyt ön és MacLean között, és teljesen természetes
is, ha egy olyan valaki, mint ön, ártatlan és vidéki lányként,
találkozik egy olyan előkelő és vonzó férfival, mint ő…
– Méltóságos asszonyom, nem tudom, mire gondol, de…
– Hallgasson ide. Mondok önnek valamit. MacLean ízlése
magában foglal mindenkit, a legkifinomultabbtól a legegyszerűbbig.
Természetes, hogy egy ilyen, mondjuk úgy, „nagy étvágyú” férfi,
szereti a változatosságot. Ezért tartok ilyen partikat. Hogy kiélhesse a
vágyait.
– Csak azért hívott meg, hogy ő…
– És másokat is már ön előtt, igen.
Caitlyn nem tudott volna merevebb háttal ülni és ennél jobban
elsápadni. Georgianát elégedettség töltötte el.
– Talán furcsának találja, tudván, hogy ő és én… – kuncogott. –
De megértjük és elfogadjuk egymást. Ezért, ha a herceg végül
meghal, Alexanderrel összeházasodunk.
– Ezt ő mondta önnek?
– Igen.
Caitlyn szívébe újra belehasított a fájdalom. Szaggatottan térdet
hajtott.
– Örülök, hogy megismerhettem, méltóságos asszonyom. Én…
azt hiszem, megjött a kocsi. Kinézek.
Caitlyn nemsokára Muiren mellett utazott a hajnali derengésben,
és hallgatta, ahogy a bőröndök minden döccenésre a hintó hátuljához
koppannak.

Nézte a szeme előtt elsuhanó tájat. Képtelen volt bármire is
odafigyelni, mert a fejében egyfelől a hercegné utolsó szavai
visszhangzottak, ugyanakkor ellenállhatatlan képek villantak fel
Alexanderről.
Behunyta a szemét, és látta, ahogy aznap este, korábban,
Alexander saját klánjának ősrégi öltözetét viseli. Széles mellkasától,
zavarbaejtően kidolgozott meztelen izmaitól, az összes sebhelyével
együtt, Caitlyn izgalomba jött. Keskeny csípőjén körbetekerve, egyik
széles vállán hosszában átvetve a skót gyapjúszövet. Prémes erszény
lógott a derekán körbefutó övről, hogy lenyomja a kilt elejét. Prémes
csizma, amelyet széles bőrszalagokkal rögzített a lábához, még
jobban kiemelve azok erőteljes izomzatát.
A lány egész teste bizsergett, a szíve a torkában dobogott, ahogy a
férfival folytatott szeretkezésekre gondolt. Bár nem sokkal ezelőtt
még majd megfagyott, most már nyirkos volt a bőre attól a hévtől,
amit MacLean emléke keltett benne: hatalmas keze, a szenvedélyes
csókjai és az a követelődző érzés, amikor a férfit a combjai között
tudhatta… minden, amit nem lett volna szabad megízlelnie, mégis
megtette.
Újra felvillant előtte a hercegné arca, és utolsó, méreggel átitatott
szavai. Caitlyn nem volt biztos abban, hogy hitt a nőnek, de nem
tudta figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, amit a szavai okoztak. Egy
része igaz volt, hisz Alexander maga is elmondta, hogy az ő kérésére
hívta meg a hercegné. A gondolat, hogy Alexander összejátszott
ezzel a hideg, felszínes nővel, fájdalmat okozott Caitlynnek. Hogyan
lehet bármilyen kapcsolata egy ilyen szörnyű nőszeméllyel?
Az egész látogatás másról sem szólt, csak egy őt provokáló
színjátékról. Kibuggyantak a könnyei, és miközben zsebkendője után
kutatott, örömmel látta, hogy Muiren alszik.
Szemét törölgetve úgy döntött, naiv volt, ha azt hitte, hogy meg
tudja változtatni Alexander róla alkotott véleményét, vagy bármi
mást.

A fogadás, az elejétől kezdve, nagy hiba volt. Szörnyű nagy hiba,
amely egyre közelebb és közelebb hozta őket, amikor épp az lett
volna a lényeg, hogy minél távolabb kerüljenek egymástól. A
mindenit, hát mindig azért kell szenvednie, mert képtelen azt tenni,
ami veszélytelen? Mindig a kockázatosabb úton kell járnia?
A hintó ablakából nézte az egyre távolodó házat. MacLean
hamarosan újra tud majd mozogni. Talán a hercegné szobájába
megy, és ott tölti a reggeliig hátralévő időt. Caitlynt fájdalmasan
érintette a gondolat, de tartotta magát. Muszáj volt ilyesmikre
gondolnia, hogy ne azon siránkozzon, mi lett volna, ha.
Könnybe lábadt a szeme. Miért nem tartozik Alexander azok közé
a férfiak közé, akik normális házasságra vágynak?
Este, amikor a tekintete találkozott Alexander forró pillantásával a
szalonban, a lelke legmélyén válaszul fellobbant a szikra, sürgető
vágyat érzett, hogy mindent feledve, a férfi karjába omoljon,
végigsimítsa a bőrét, megérintse izmos hasát, és forró, őrült csókokat
nyomjon a férfi állára, míg remegve magához nem öleli.
Csakhogy az már nem lenne elég. Mindent akart a férfitól, vagy
semmit. És ahogy bámult a hintóból kifelé, újból eleredtek a könnyei.
A semmit nyerte el, pontosan.
Huszonegyedik fejezet
Tégy, ahogy akarsz, a szerelem úgyis rád talál.

ÉJSZAKÁN.

Caitlyn hálószobájának hideg ablakához nyomta a homlokát. A ház
fényei visszatükröződtek a havon. Egész Angliát hó borította már, és
nem is tűnt úgy, mintha szűnni akarna a hóesés.
Mary kopogott az ajtón, majd belépett.
– Hoztam neked egy kis meleg tejet. Talán segít álomba
merülnöd.
– Köszönöm, jól vagyok.
– Nem, nem vagy jól. A szobám pontosan a tiéd alatt van, és
hallom, ahogy fel-alá járkálsz – felelte Mary, és átadta a gőzölgő
bögre tejet. – Idd meg.
Caitlyn engedelmesen úgy is tett, bár semmit nem érzett.
Mary megigazította a hálóinge fölötti kendőt, és a kandalló előtti
székhez lépett.
– Soha nem áll már el a havazás? Két napja mást se csinál.
– Jobb, mint a múlt heti eső. Mary vágott egy grimaszt.
– Eső, hó, már mindet unom.
Caitlyn felsóhajtott, lehelete párás foltot rajzolt az ablakra, és
tovább nézte a sűrű hóesést.
– Először még olyan szép volt.
– Most is szép, de már nem kellene több. Apa azt mondja, újra
lapátolnunk kell, ha továbbra is így marad – mondta Mary
borzongva. – Bárcsak ne kellene elutazniuk anyával ebben az időben,
de ki tudja, hátha Lavinia néni tényleg beleroskad ebbe a
szívdobogásba? Évek óta panaszkodik már miatta.
– Örülök, hogy már gyógyul. Anya nagyon szereti a nővérét.
– És mi is – felelte Mary.
Caitlyn megborzongott, ahogy a hideg szél az ablaknak feszült.
Félig összehúzta a függönyt, aztán a kandallóhoz lépett, és a
testvérével szemben lévő székbe kucorodott.
Mary elgondolkodva nézte Caitlynt.
– Befejezted az elkezdett retikült?
– Nem.

– Elolvastad az elrabolt örökösről szóló könyvet, amelyet William
adott neked?
– Nem.
Mary úgy bólogatott, mint aki egyáltalán nincs meglepve.
– Gondolom, nem is kézimunkáztál, hímeztél vagy…
– Ma semmit nem csináltam – szakította félbe röviden Caitlyn.
– Mindnyájan aggódunk érted.
– Miért?
– Azért, mert csak szomorkodsz egész nap. Alig ettél.
– Tökéletesen jól vagyok. Az időjárás az oka.
– Szerintem inkább MacLean az oka – vonta fel a szemöldökét
Mary.
Caitlyn behunyta a szemét, és azt kívánta, ezredszer, bárcsak ne
avatta volna be a testvérét, de hát valakivel beszélnie kellett róla.
Persze nem mondott el neki minden részletet, hiszen voltak
túlságosan intim és túl fájdalmas részek is, amelyeket nem lehetett
kimondani hangosan. Mary mégis eleget tudott, amit pedig nem
tudott, azt már magától is kitalálta.
– Mary, kérlek.
– Tudom, tudom – sóhajtotta Mary. – Csak… Caitlyn, kérlek,
most már légy teljesen őszinte magadhoz – folytatta komolyan. –
Nem kellene ennyire szomorúnak lenned, hacsak nem…
– Hacsak nem mi? – kérdezte Caitlyn kihívóan.
Mary rövid tétovázás után folytatta:
– Hacsak nem szereted őt.
Caitlyn szíve úgy tele volt, hogy szétfeszítette a mellkasát.
– Azt hittem… – sóhajtott Mary. – Sajnálom. Nem akartam
tolakodó lenni. Biztos vagyok benne, hogy idővel rájössz majd, mit
érzel. Talán akkor majd szívesebben beszélsz róla.
– Biztos így lesz. Köszönöm, Mary – felelte Caitlyn. Sírás
szorongatta a torkát, gyorsan belekortyolt a tejbe.
Mary felállt, és megölelte Caitlynt.
– Jól van. Aludj jól.

Ahogy halkan becsukódott mögötte az ajtó, Caitlynt megrohanták
az érzések, jók és rosszak egyaránt.
Szívből, szenvedélyesen, egész lényével szerette Alexandert. Sűrű
könnyek közepette, szinte alig látva ment az ágyáig, rávetette magát,
és kitört belőle a zokogás.
Amikor képes volt végül abbahagyni a sírást, felkelt, megmosta az
arcát, felvette a hálóingét, és lecsavarta a lámpákat. Bebújt az ágyba,
és hosszú ideig csak feküdt, feküdt. Azt kívánta, bárcsak megszűnne
gondolkodni, érezni.
Végül elaludt, és csak arra ébredt fel, hogy az ablaküveghez
koccant egy faág.
Álmosan összevonta a szemöldökét. Nem faág volt. Sokkal
inkább kavicsnak vagy apró kődarabnak hallatszott.
Csitt! Csatt! Csitt! Csatt!
Félredobta a takarókat, és az ágy szélére ült. Megint kizárták a
házból az egyik fivérét? Általában William földszinti ablakán
szoktak kopogtatni, de talán túl hangosan horkolt, hogy meghallja.
Felkapta a köntösét, és a papucsát kereste.
Csatt! Üvegcserepek hullottak a padlóra, és vad szél nyomult be a
résen.
– Az isten szerelmére… – húzta szorosabbra magán a köpenyt,
beleugrott a félcipőjébe, és az ablakhoz rohant. Talpa alatt recsegtek
a szilánkok, ahogy kinyitotta az ablakszárnyat, és kinézett.
A szél belekapott a hajába, és csavargatta az ablaka előtt álló fát.
Odalent a hó úgy fodrozódott, mint a hullámok az óceánban.
Közvetlenül alatta pedig, fekete köpenyében, csizmájában, széles
mellkasával, ott állt álmai férfija.
Caitlynnek a torkában dobogott a szíve, izzadt a tenyere. Vajon
azért jött, hogy vallomást tegyen? Talán rájött, milyen üres az élete
nélküle?
Alexander lassan odafordult, így láthatta az arcát. Ám a férfi nem
szerelmesen mosolygott, hanem… mérgesen nézett!
– Cipőben vagy?

– Pszt! – nézett hátra Caitlyn a válla fölött, nem jött-e be a
szobába Mary.
– Ne pisszegj! – vágott vissza a férfi, harsogó suttogásra halkítva
hangját. – Van rajtad cipő? Biztos van üvegszilánk a padlón, és…
– Igen, van rajtam cipő – harsogott vissza suttogva Caitlyn.
A férfi arca annyira szigorú volt, hangja olyan kellemetlen, hogy a
lány izgatott várakozása teljesen lelohadt.
Bármit akar is tőle most a férfi, annak semmi köze a szerelemhez.
Keserű csalódás lett úrrá rajta. Az előbb, egy röpke pillanatra újra
remény töltötte el. Minden porcikájával reménykedett. És ezzel a
tiszta reménnyel azt várta, hogy a férfi valamiféle drámai, szerelmes
gesztust tesz irányába. Ehhez képest olyasmiket suttog, mintha ő
teljesen őrült lenne, és mezítláb járkálna az üvegszilánkokon.
Micsoda alak!
De… miket is gondol? Hiszen ő nem egy normális férfi! Nem egy
a sok közül, aki szonetteket ír a lány szeméről, virágot visz neki,
vagy csinos, ezüstpapírba csomagolt ajándékokat küldözget.
Nem… ő olyan férfi, aki nem tud úgy bókolni, hogy közben ne
jegyezné meg, hogy kissé viseltes a papucsod. Olyan férfi, aki nem
tud a nő szemébe nézni, amikor vallomást tesz, de mást sem csinál,
amikor rávesz arra, hogy vedd le az alsóinged.
Akkor minden figyelme a tiéd: azokban a pillanatokban le sem
veszi rólad a szemét, hanem a végletekig gyötör. Akkor ő nem
sebezhető – te viszont igen.
Amikor azonban arra kerül a sor, hogy elmondja, miként, mit és
mennyire érez, olyan félszeg, mint egy kamasz.
Félszeg, mert… talán jobban szeret, mint életében eddig
bármikor?
Ahogy kikristályosodott Caitlynben ez a gondolat, újra feltámadt
benne a remény. Hát erről van szó? Egyszerűen csak azért képtelen
kifejezni magát, mert olyan nagyon szeret?
– Menj a másik ablakhoz – mutatott Alexander az ágy másik
oldalán lévő ablakra, majd el is mozdult abba az irányba.

– Nem.
A férfi megállt, és a lányra nézett.
– Hogy érted azt, hogy nem?
– Ha mondanivalód van, mondd most.
– Vagy?
– Vagy visszafekszem.
Caitlyn megérezte a férfi dühét, amikor a háznak rohant a szél.
Ám egy kicsit oldódott a szigorúsága, és vidámság csillant a
szemében.
– Még mindig parancsolgatsz?
– Még csak egy hét telt el.
– Nyolc nap, tizennégy óra és harminckét perc.
– Te… – harapott az ajkába Caitlyn –, te számolod a napokat?
Tovább dagadt a remény.
– Igen, most menj a másik ablakhoz! – rendelkezett a férfi.
Caitlyn feldühödött.
– Ha csak azért jöttél, hogy kitöltsd rajtam a dühödet, ne fáradj.
– Megállás nélkül lovagoltam ebben a szörnyű időben, és nem
fogok…
A lány úgy becsapta az ablaktáblát, hogy még több üvegcserép
hullott a padlóra. Az ágyhoz dobogott, lerúgta a cipőjét, és
visszamászott a takarók alá. Miért kínlódott ennyit, ha csak kiabál
vele? És mi a csuda tartott ilyen hosszú ideig?
Feltámadt a szél, és átsüvített a kitört ablakon. MacLean meg fog
fagyni, ha nem kerül fedél alá gyorsan. Arra gondolt, hogy lerúgja a
takarót, és kinéz az ablakon, de aztán nem mozdult.
Ha Alexander úgy dönt, hogy továbbra is egy szál köpenyben akar
ácsorogni a hidegben, és halálra akar fagyni, akkor ő mit tehet? Talán
ő szerelmes belé, de az egyértelmű, hogy a férfi nem szerelmes,
úgyhogy az lenne a legjobb, ha csak összeesne valahol és meghalna.
Megpróbálta elképzelni, ahogy Alexander legyengülve fekszik az
ágyban, köhögve, és a testvérei körbeállják. Halálra bosszantaná, ha

betegnek kellene lennie. De meg is érdemelné. Mégis, Caitlyn
könnye kicsordult, ahogy arra gondolt, Alexander nincs többé.
A mindenit, még csak jóleső utálatot sem tudott érezni a férfi
iránt, aki összetörte a…
Valami hangot hallott az ablak felől, mire felült, és a sötétbe
meredt. Egy sálba betekert kéz betolta a törött ablaktáblát,
körbetapogatott a kilincs után, megtalálta, majd kivágta a szárnyas
ablakot.
Aztán MacLean már a szobában is volt, köpenye csak úgy lebbent
utána, ahogy megfordult, bezárta az ablakot, és a törött ablakra
rácsukta a spalettát.
Ott állt fölé magasodva, félelmetesen.
– Pont a harmadik emeleten kell, hogy legyen a szobád, ugye? –
pillantott mohó tekintettel a lányra.
Caitlyn az álláig húzta a takarót, reszketett a hidegtől, ugyanakkor
kiverte a veríték.
Alexander vére forrt. Azt hitte, felkészült a lánnyal való
találkozásra, de tévedett. Semmi sem tudta felkészíteni a látványra,
ahogy Caitlyn kihajolt az ablakon, feje körül örvénylő hópihékkel,
ahogy szőke haja a vállára omlott, és ahogy tágra nyílt barna
szemében millió érzelem tükröződött – bosszúság, csodálkozás,
kíváncsiság, aggodalom.
– Mit akarsz? – kérdezte halk, remegő hangon, ami sokkal jobban
felmelegítette a férfit, mint a kandallóban lobogó vékonyka tűz.
– Hideg van itt – borzongott meg a férfi.
– Addig nem volt, amíg be nem törted az ablakomat. Mire volt jó,
hogy betörted?
– Nem akartam betörni – bosszankodott a férfi. – Csak azt
akartam, hogy nyisd ki.
– Már épp elindultam. Azt hittem, az egyik fivérem az. Néha
kiosonnak, és véletlenül kizárjuk őket.
Caitlyn megborzongott, a férfi pedig azonnal a kandallóhoz lépett,
és rádobott egy hasábot, majd addig piszkálta, amíg lángra nem

kapott. Aztán az ajtóhoz ment, és egy székkel kitámasztotta a
kilincset.
– Mit csinálsz?
– Biztosítok egy kis időt magunknak.
– Jó! Épp beszélni is akartam veled.
– Én viszont, kedvesem, nem akarok beszélni veled. Most
semmiképp.
– Hogy érted ezt? – komorodott el a lány.
Alexander a szekrényhez ment, és kinyitotta.
– Egy jó meleg köpenyre lesz szükséged. Itt van egy – mondta, és
az ágyhoz hozta.
– MacLean, én nem veszem fel a köpenyt.
– De igen – mosolygott a férfi.
Caitlyn most vette csak észre, milyen fáradt a férfi, a szája
mindkét oldalán mély ráncok húzódtak.
Ellágyult a szíve, majd gyorsan megkeményedett.
– Hurst, mi az ördögöt adtál be nekem, amitől mozdulatlanul
ültem két órán át?
– Nem tudom. Nagymama adta. Azt mondta, teljesen biztonságos,
ha nem adok be túl sokat belőle.
– A nagymamáddal még számolok, másnap iszonyú fejfájásom
volt.
Ahogy a lánynak is, csak neki a sírástól. A gondolat
megszilárdította az elhatározását.
– Hát te találtad ki azt a nyavalyás próbát, nem én.
– Igen, és már százszor megbántam – felelte a férfi, és
félrehajtotta a takarókat. – Vedd fel a köpenyt, és menjünk.
– Miért?
– Mert összeházasodunk.
Caitlynnek elállt a szívverése.
– Feleségül akarsz venni?
– Amilyen hamar csak lehet.
– Mert… – nézett a férfira szerelmesen.

– Mert szükségem van rád. Caitlyn, nélküled nem vagyok
önmagam. Amikor a közelemben vagy, én… – túrt bele vizes hajába,
arcán zavartság tükröződött. – Nem tudom elmagyarázni. Egyszerűen
csak… félember vagyok nélküled.
Újra szikrázó remény támadt Caitlyn szívében, de nem mutatta ki.
– És mi van Georgianával?
– Mi van vele?
– A szeretőd volt.
– Régen. Már majdnem egy éve hozzá sem értem.
– Azt mondta… – Caitlyn nem tudta befejezni.
– Az ördögbe, Caitlyn! Nem tudom, miket mondott neked, de az
igazság az, hogy hagytam magam az ágyába édesgetni, de nem tartott
sokáig.
Caitlyn megkönnyebbült.
– Szörnyű dolgokat mondott.
– Szörnyű nő. Ha már összeházasodtunk, megígérem, soha többé
nem kell beszélned vele. Keresztül is nézünk rajta, ha azt szeretnéd.
Ez nagyon tetszett Caitlynnek.
– Lord Dingwallt viszont sokszor meghívhatnánk. Georgiana
utálná.
– Van egy olyan érzésem, hogy én annyira nem fogom
megkedvelni, de ha neked örömet okoz, meghívjuk.
Caitlyn szíve repesett a boldogságtól. Alexander szemébe nézett,
és halkan megkérdezte.
– Alexander, miért jöttél el értem?
– Mert el kellett jönnöm. Te… – kereste a szavakat, és végül, az
orra alatt átkozódva, letérdelt, megfogta Caitlyn kezét, és a szívére
szorította. – Caitlyn, mindent rosszul csináltam, az első találkozásunk
óta. Őrülten kívántalak, és ez elvakított, nem láttam meg sok más,
jóval fontosabb dolgot.
– Mint például? – kérdezte lélegzet-visszafojtva.
– Szeretlek – felelte halványan remegő hangon.

Caitlyn szeme könnybe lábadt.
A férfi megcsókolta az ujjait.
– Caitlyn, már nem vagyok fiatalember. Már majdnem
negyvenéves vagyok. Te csak huszonhárom.
– Miért baj az?
– Amikor én ötven leszek, te harminchárom, és ugyanolyan
gyönyörű, mint most.
– MacLean, erről szólt ez az egész? Úgy gondolod, öreg vagy
hozzám?
– Most még nem. De attól félek, hogy később egyre nagyobb lesz
a távolság köztünk. Hogy látnom kell majd, ahogy egyre kevésbé
érdekellek, és végül elfordulsz tőlem.
– Az soha nem fog megtörténni – mosolygott lágyan a lány.
– Ha mégis, bármilyen fájdalmas lesz is majd, akkor is megérte,
mert legalább egy kis időt veled lehettem. Szeretlek, és sajnálom,
hogy magamnak sem vallottam be addig, amíg el nem mentél –
felelte a férfi, majd megfogta a lány állát, és felemelte a fejét. –
Szeretem a lobbanékonyságodat, szeretem, ahogy csillog a szemed,
amikor nevetsz. Szeretem, ahogy minden falat ételt élvezettel
fogyasztasz el. Még azt is szeretem, ahogy felcsattansz, amikor
idegesítelek. Szeretlek. Ilyen egyszerű.
Caitlyn torka annyira elszorult, hogy képtelen volt válaszolni.
Alexander szereti őt – valóban szereti. Bárcsak…
Kopp! Kopp! Mary hangja hallatszott az ajtó túloldaláról.
– Caitlyn, jól vagy? Hallottam, hogy eltört valami.
– Jól vagyok! – kiáltott Caitlyn. – Csak a bögrémet ejtettem el.
– És mintha férfihangot is hallottam volna!
– Á, nem – nézett Caitlyn cinkos tekintettel a férfira, majd
megragadta a köpönyegét, és magára kanyarította, miközben azt
suttogta: – Hagynom kell neki egy levelet.
– Nem, nem kell – suttogta vissza a férfi. Megtalálva Caitlyn
cipőjét az ágy előtt, folytatta: – Már gondoskodtam róla. A szüleid
reggel hazatérnek, ők tudják, hogy eljöttem érted.

– A szüleim? Hogyhogy?
Alexander halkan elnevette magát, és Caitlyn lábára húzta a cipőt.
– Én…
– Caitlyn? – rázta a kilincset Mary. – Mi van ezzel az ajtóval?
– Bezártam. Jó éjt, Mary!
MacLean kinyitotta az ablakszárnyat, és kimászott a legközelebbi
faágra, majd Caitlyn kezéért nyúlt.
A lány felhúzta a szoknyáját, és repeső szívvel követte a férfit.
Óvatosan lemásztak a fáról. Amikor földet értek, a férfi magához
vonta a lányt, és szenvedélyesen megcsókolta.
– Hová megyünk? – kérdezte mosolyogva Caitlyn.
– A nagymamádhoz. Már vár minket – felelte a férfi mosolyogva.
– Meglátogatott engem.
Caitlyn elképedve hallgatott.
– Rengeteg mondanivalója volt, de nem részletezem, mert
úriember vagyok.
– Éles a nyelve.
– Fogalmad sincs róla, mennyire. Amikor befejezte a
szapulásomat, azt mondtam neki, bármit is gondol arról, ahogy veled
viselkedtem, nem csupán egyetértek, hanem azt is bevallom, hogy
még annál is rosszabb voltam.
– Alexander, én sem viselkedtem megfelelően.
A férfi megfogta a lány kesztyűbe bújtatott kezét, és újra magához
húzta.
– De én vagyok az oka, amiért úgy viselkedtél. Ehhez nem volt
jogom. Az egyetlen mentségem, hogy bolond voltam, és ezért nem
hagytalak békén.
– Alexander, kérlek, ne…
– Caitlyn, hallgass végig. Nem bántam olyan tisztelettel veled,
mint amilyen megilletett volna. A nagymamádnak igaza van.
Sajnálom, és soha többé nem teszek ilyet.
– Nagymama szörnyen lehordott? – nézett a férfira.
Alexander kuncogva válaszolt.

– El sem tudod képzelni. Miután lenyugodott, kifejtettem az
érzéseimet, ö pedig azt követelte, hogy hozzam rendbe a dolgokat.
Meg is tettem. Idefelé megálltam Londonban, és meglátogattam a
szüleidet, és…
– Ne!
– De igen. A nagymamád megadta a címüket. Édesanyád kedves
volt, édesapád pedig, miután lenyugodott abbéli felindultságából,
amit a beszámolóm okozott, hogy miként szedtelek rá csellel a
fogadásra…
– Nem is szedtél rá.
– Valójában mindketten rászedtük egymást – csókolta meg a lány
orrát Alexander –, de nem számít. Ami számít, hogy mivel őszintén
bevallottam a bűneimet, a szüleid nem csupán megbocsátottak,
hanem még áldásukat is adták.
– Ők mondták, hogy az ablakon át szöktess meg? – pislogott
Caitlyn.
– Nem – nevetett a férfi –, talán meg is lepődnek majd miatta.
Csak annyit mondtam nekik, hogy eljövök érted, és elviszlek a
nagymamád házába, és majd ott megállapodunk. Két héten belül
úgyis jönnek az esküvőre a testvéreiddel együtt.
– Esküvőre? A mi esküvőnkre?
Alexander a karjába kapta a lányt, és nevetve forgott vele körbe.
– Ó, Caitlyn, szerelmem!
A lány szíve repesett az örömtől. Alexander szereti őt! Mindent
megért ez az egyetlen, gyönyörű pillanat!
MacLean megindultságában olyan szorosan szorította magához
Caitlynt, hogy a lánynak ellenkeznie kellett Alexander szenvedélyes
csókkal csitította el, és ez volt minden, amire Caitlyn vágyott
Ez még csak a kezdet Új feladatok, új kihívások, talán új
nehézségek is várnak rájuk. Ám mostantól kezdve együtt oldják meg
ezeket – kéz a kézben.

Epilógus
Ó, az volt minden álmom, hogy a térdemen lovagoltathassam az

unokáimat!

ÉJSZAKÁN.
Tiszta apja – csiklandozta meg nagymama a kisbaba gödrös állát. –

Nézd csak azokat a zöld szemeket!
Mary, a kandalló melletti hintaszékben ülve, magához ölelte a
babát.
– A kis Ronan olyan gyönyörű, Caitlyn.
– Akárcsak a kis Alexandra – felelte Triona, aki a másik apróságot
ringatta. Ujjával végigsimította a selymes arcocskát, és csodálkozva
nézett. – Annyira nagyszerű, hogy ikreid vannak, ráadásul egy fiú
meg egy lány!
Az ablak melletti kanapén Caitlyn mosolyogva igazgatta a takarót,
amit Alexander tett a lábára, mielőtt segíteni indult a fivérének,
Hugh-nak néhány új csikó dolgában.
– Honnan is tudhatnám, milyen csodálatosak a kisbabáim, ha csak
annyi időre tarthatom a karomban őket, amíg esznek.
Mary elmosolyodott.
– Anyával elmegyünk ma délután, úgyhogy lesz rá módod, épp
elég.
Triona megérintette Alexandra aranyszőke fürtjeit.
– Megkértem Hugh-t, hogy maradjunk még pár napig. Tudom,
hogy pihenned kell.
Caitlyn nézte a Triona szeméből áradó gyengédséget, ahogy a
kislányra nézett. Aggódó pillantást váltott a szoba túloldalán

üldögélő Maryvel. Triona és Hugh már évek óta szerettek volna
kisbabát, de eddig nem jártak sikerrel. Szívet tépő volt látni, milyen
szeretettel tartotta a karjában Alexandrát.
Mintha ismerte volna Caitlyn gondolatait, Triona nyugodt
mosollyal nézett rá.
– Még szerencse, hogy vannak mostohalányaim, akiket
megölelgethetek, különben el lennék keseredve!
Triona „anyai” címet örökölt ugyanis Hugh három lányával,
akiket akkor vett magához az apjuk, amikor a vér szerinti anyjuk
elhanyagolta őket, és rosszul bánt velük. A Triona szeméből áradó
melegség megnyugtatta Caitlynt, aki így szólt:
– És csodálatos lányok. Gyakran meg kell majd hívnom őket,
hogy segítsenek az unokatestvéreik körül.
– Imádni fogják – felelte Triona szeretettől csillogó szemekkel. –
Amikor rájöttünk, hogy talán nem is lehet közös gyerekünk Hugh-
val, úgy döntöttünk, hogy nem kesergünk azon, amink nincs, hanem
örülünk annak, amink van. A lányaink állnak az életünk
középpontjában, és nincs hiányérzetünk – mondta, majd megcsókolta
a baba orrocskáját.
Nagymama felhorkant.
– Azt hiszem, kicsit elhamarkodott dolog ilyen kijelentést tenni.
Triona vidám tekintettel nézett a nagymamára.
– A cseppek, amiket adtál, nem segítettek. Így van megírva.
– Ó, várjatok csak. Ezeknek a dolgoknak idő kell. A cseppjeim
használni fognak.
Caitlyn nézte, ahogy a testvérei és a nagymamája dajkálják a
kisbabáit, és újra meg újra meleg boldogság járta át. Alexanderrel
olyan volt a házassága, amilyenre mindig vágyott – társak voltak, a
szó legszorosabb értelmében. Még most is mosolyognia kellett, ha
eszébe jutott, amikor Alexander bejött a gyerekszobába, hogy
meggyőződjön róla, vajon Caitlynt a rendelkezései szerint helyezték-
e kényelembe, vagy ahogy megigazította a takarót körülötte,
mondván, hogy az ablak mellett hűvös lenne a nélkül ücsörögni.

Öt év elteltével már nem volt olyan keményszívű, és sokkal
gyakrabban nevetett. Mindenki megjegyezte, még a saját fivérei is,
amikor látogatóba jöttek.
A dolgok Wythburnben is megváltoztak. Apja kívánsága ellenére,
William beállt a tengerészethez, és elhajózott. Amikor látogatóba
jött, Caitlyn csodálkozva nézte, milyen magas, barna, széles vállú
fiatalember lett belőle. Robert Cambridge-be ment, ahol, a
jóslatoknak megfelelően, az ókori kultúrák iránt érdeklődő, kiváló
diák lett. Michael pedig végre elég egészséges lett ahhoz, hogy a
földesúr fiával együtt egyéves körutazást tegyen a római, görög és
afrikai antik romokhoz. Apa sárga volt az irigységtől Michael
szerencséjét illetően, és mindnyájan izgatottan várták a kalandjaikról
szóló leveleket.
Bár anya aggódott Michael gyenge tüdeje miatt, a melegebb
éghajlat megtette, amire a ködös Angliában a gyógyszerek nem
voltak képesek. Ha hihettek a leveleinek, hihetetlenül egészséges
volt.
Mary a kis Ronan homlokához dörgölte az arcát.
– Miért annyira imádnivalók a kisbabák?
– A Jóisten tette ilyenné őket, hogy megbocsáss nekik azért,
amiért bepiszkítják a pelenkájukat – felelte nagymama, miközben
végigsimította a baba fejecskéjét. – Erős kis fickó. És ez jó, mert egy
nap neki kell majd vezetnie a klánt.
Mary elkomorodott.
– Nagymama, mi van az átokkal? Vége van? Mindenki
végrehajtott valami jó tettet. Fiona azzal állította meg a klánok közti
háborút, hogy hozzáment Jackhez, Gregor és Venetia olyan sokat
jótékonykodnak, hogy fel sem tudnám sorolni; Hugh örökbe fogadott
három lányt, akiknek szerető otthont teremtett. Dougal megmentette
Trionát, amikor majdnem vízbe fulladt…
– Még többet is tett ennél – szólt közbe Triona. – Sophiával
lemondtak a MacGulloch-házról, és az egyháznak adományozták,

hogy árvaház legyen belőle. Mivel a jelenlegi árvaház már majdnem
összedől.
– Alexander pedig – bólintott Mary – minden rászorulóról
gondoskodik a birtokán.
– Bizony, sokkal többet megtesz, mint a legtöbb uraság – értett
egyet nagymama.
– Akkor véget ért az átok?
– Attól tartok, nem – felelte Caitlyn.
Minden szem rátapadt.
– Tegnap valami őrült miatt elszabadult Alexander díjnyertes
bikája, és végignyargalt a városon. Valakit majdnem eltaposott, de az
utolsó pillanatban megmentették. Alexander hihetetlenül dühös volt,
amikor kiderült.
– Akkor az okozta azt a kisebb vihart – mondta Triona.
– Igen – sóhajtott Caitlyn. – Én is reméltem, hogy megtört az
átok, de…
– Nos, ez a baj az átkokkal – mondta nagymama. – Mitikus
gyökereik vannak, és meglehet, hogy tévedünk velük kapcsolatban.
– Tévedünk? – pislogott Mary. – Akkor… a nagy jó
cselekedetekről szóló rész nem is igaz?
– Lehet – felelte nagymama. – Addig nem fogjuk megtudni, amíg
a kicsik fel nem nőnek.
– Tehát lehet, hogy megtört, de ez nem derül ki, amíg a következő
generáció elég idős nem lesz – összegezte Mary, majd felállt,
Caitlynhez vitte Ronant, és a karjába tette az édesen mosolygó
kisfiút.
Caitlyn orrával simította végig a baba arcocskáját.
– Átok ide vagy oda, ezek a gyerekek boldogok lesznek. Ennyit
tudok tenni egyelőre.
Nagymama elmosolyodott.
– Drágám, ez több is, mint elég. A szeretet hatalmas erő, sokkal
erősebb, mint akármilyen átok.

Caitlyn egyik ujját Ronan apró kezecskéjébe csúsztatta, és
mosolyogva figyelte, ahogy a kisfiú megszorította. Bizony, átok ide
vagy oda, a MacLean család erős, boldog és szerető család lesz.
Az ablakon át kipillantva látta, ahogy Alexander lovagol a lápon
át a kastély felé, fekete hajába belekapott a szél. Hugh mögötte
ügetett egy aranyszőrű lovon, a hajában lévő fehér csík messziről
csillogott.
Ha az ő generációjuknak nem is sikerült legyűrni az átkot, majd a
következő megteszi. A MacLeanek állhatatossága, intelligenciája és
a szeretetre való képességük határtalan. Azokkal együtt, akik szeretik
őket, minden maradék akadályt képesek lesznek legyőzni.
Caitlyn megcsókolta kisfia homlokát, és belemosolygott zöld
szemecskéjébe.
– Megígérem, hogy boldog, egészséges életed lesz, kisfiam.
Alexanderrel az oldalán ez nem is lehet másképp.

Nyomdai előkészítés TORDAS ÉS TÁRSA Kft.
Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatás
több mint négy évszázados hagyományait őrző
ALFÖLDI NYOMDA Zrt.–ben készült.
Felelős vezető György Géza vezérigazgató

MacLean Atok 05.szerelmi Alku - Karen Hawkins

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

MacLean Atok 05.szerelmi Alku - Karen Hawkins

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Romantikus Regények

General Press Kiadó

Hungarian translation © Balog Edina

© GENERAL PRESS KIADÓ

Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás.

Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ

Felelős kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ

AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM

Akkor ezt megbeszéltük – mondta a férfi elégedett hangon. –

KAREN HAWKINS 4 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 5 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 6 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 7 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 8 SZERELMI ALKU

Ahhoz, hogy meghódítsunk egy MacLeant, különösen azt, amelyiknek

AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND

Igazi, élő hercegné?

KAREN HAWKINS 9 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 10 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 11 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 12 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 13 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 14 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 15 SZERELMI ALKU

Ó, kislányok, soha ne bízzatok meg abban a férfiban, aki azt mondja,

KAREN HAWKINS 16 SZERELMI ALKU

Három nappal később Caitlyn félrehúzta a hintó ablakát takaró

KAREN HAWKINS 17 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 18 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 19 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 20 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 21 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 22 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 23 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 24 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 25 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 26 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 27 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 28 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 29 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 30 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 31 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 32 SZERELMI ALKU

Ó, kislányok! Szomorú tény, hogy a férfi addig nem tudja, milyen

AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND

KAREN HAWKINS 33 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 34 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 35 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 36 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 37 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 38 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 39 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 40 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 41 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 42 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 43 SZERELMI ALKU

Egek, annyira kimerültem! Alig tudom emelni a lábam!

KAREN HAWKINS 44 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 45 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 46 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 47 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 48 SZERELMI ALKU

KAREN HAWKINS 49 SZERELMI ALKU