DANIELLE STEEL

CSODÁLATOS
KEGYELEM
 Első fejezet
S a r a h Sloane b e l é p e t t a S a n Franciscó-i Ritz-Carlton
b á l t e r m é b e , és á m u l v a n é z e t t körül. A k r é m s z í n ű d a -
m a s z t a b r o s s z a l leterített a s z t a l o k o n csillogva szórták a
f é n y t a z e z ü s t g y e r t y a t a r t ó k , e v ő e s z k ö z ö k é s kristá-
lyok. Egy k ü l s ő cég a d o m á n y k é n t sokkal k e d v e z ő b b
feltételekkel a d t a b é r b e ő k e t e r r e az estére, m i n t a szál-
loda. A t á n y é r o k p e r e m é n a r a n y s z e g é l y f u t o t t k ö r b e .
M i n d e n teríték mellé e z ü s t p a p í r b a csomagolt a j á n d é -
kot h e l y e z t e k el. A p r ó e z ü s t k e r e t b e illesztették az ele-
fántcsontszínű nyerspapírt, m e l y r e kalligrafikus betűk-
kel írták rá az é t r e n d e t . A pici a r a n y s z í n ű a n g y a l o k k a l
díszített n é v k á r t y á k is ott voltak, a h o v á S a r a h n a g y
g o n d d a l elkészített ültetési r e n d j e m e g k í v á n t a . Az
a r a n y s z p o n z o r o k asztalai h á r o m s o r b a n foglalták el a
t e r e m első részét, s u t á n u k k ö v e t k e z t e k az e z ü s t ö k és
a b r o n z o k asztalai. M i n d e n s z é k r e e g y csodálatosan
s z é p t á n c r e n d e t , v a l a m i n t egy árverési k a t a l ó g u s t é s
egy s z á m m a l ellátott táblácskát tettek.
S a r a h u g y a n a z z a l a m i n d e n részletre k i t e r j e d ő g o n -
d o s s á g g a l é s p o n t o s s á g g a l s z e r v e z t e m e g ezt a z ese-
m é n y t is, m i n t m i n d e n m á s t , é s p o n t o s a n u g y a n ú g y ,
a h o g y N e w Yorkban szokta lebonyolítani a z ilyen jóté-
k o n y célú r e n d e z v é n y e k e t . M i n d e n a p r ó részleten rajta
h a g y t a a k e z e n y o m á t , s a h o g y m o s t v é g i g n é z e t t az
asztalok arany- és ezüstszalagokkal díszített k r é m s z í n ű
rózsáin, a l á t v á n y sokkal i n k á b b e g y e s k ü v ő i , m i n t s e m
e g y j ó t é k o n y s á g i v a c s o r a b e n y o m á s á t k e l t e t t e . A ró-
z s á k a t a v á r o s legjobb v i r á g k e r e s k e d ő j é t ő l s z e r e z t e be
a r e n d e s á r h a r m a d á é r t . Saks d i v a t b e m u t a t ó v a l j ö n ,
Tiffany m o d e l l e k e t k ü l d , akik az ékszereit viselve vo-
n u l n a k m a j d át a v e n d é g e k k e l tele t e r m e n .
M é r e g d r á g a tételeket bocsátanak aukcióra: éksze-
reket, egzotikus utakat, sportfelszereléseket, híressé-
gekkel való találkozásokat, valamint a szálloda előtt
parkoló fekete, a tetején óriási arany szalagcsokorral
díszített Rangé Rovert. Valaki nagyon boldog lesz, ha
az est végén beülhet a kormány mögé, és ezzel mehet
haza. És m é g boldogabb lesz a kórház újszülöttosztá-
lya, amelynek a javára rendezik a jótékonysági estet.
Sarah második alkalommal szervezte m e g javukra a
Legkisebb Angyalok Bálját. Az első u t á n a belépőkből,
az aukcióból és az adományokból több mint kétmillió
dollárt kaptak tisztán. Sarah azt remélte, hogy a mai
estéből összejön a hárommillió.
A cél elérését magas színvonalú szórakoztató m ű -
sorral is igyekeztek elősegíteni. Tánczenekart szerződ-
tettek, amely egész éjszaka élőzenét fog szolgáltatni.
A bizottság egyik tagja egy hollywoodi zenei főfejes
lánya volt. A p a p a m e g n y e r t e e l ő a d ó n a k Melanie
Free-t, ami lehetővé tette, hogy drágán adják el a jegye-
ket, különösen a szponzorok asztalainál. Melanie há-
rom h ó n a p p a l ezelőtt nyert G r a m m y t , és a maihoz
hasonló egyszemélyes fellépéseiért általában másfél
milliót szokott kapni. Ezt a mai fellépését ajándékba
adja, csak a zenekar m e g a technikusok utazásának,
szállásának, étkezésének és egyebeknek a költségeit
kell megtéríteni. Ez is nagyjából háromszázezer dol-
lárjukba fog kerülni, ami természetesen nagyon olcsó
ár, tekintve a fellépő személyét és fantasztikus sikerű
előadásait.
Mindenki el volt ragadtatva, amikor megkapta a
meghívót, és meglátta, ki fog m ű s o r t a d n i . Jelenleg
Melanie Free volt a legtrendibb énekesnő az egész or-
szágban, nem beszélve káprázatos külsejéről. Soroza-
tos sikerei révén a ma is mindössze tizenkilenc éves
Melanie pályája az elmúlt két évben üstökösként ívelt
fel. A mostani Grammy már csak hab volt a tortán, és
Sarah őszinte hálát érzett azért, hogy mindezek elle-
nére hajlandó ingyen fellépni a jótékonysági estélyen.
Leginkább attól félt, hogy az utolsó pillanatban le fogja
mondani. Sok sztár és énekes tette meg, hogy a jóté-
kony célú rendezvényeken való közreműködést a
kezdés elótt pár órával visszamondta. Melanie ügy-
nöke azonban megesküdött, hogy ő ott lesz. Izgalmas
estének ígérkezett hát ez a mai, a sajtó is nagy erőkkel
vonult ki rá. A bizottság még azt is elérte, hogy n é h á n y
sztár átrepüljön Los Angelesből, és a helyi előkelő tár-
saság v a l a m e n n y i illusztris alakja is vásárolt jegyet.
Az elmúlt két év legjelentősebb és legtöbb hasznot hozó
jótékony célú r e n d e z v é n y e volt ez a mai itt, San Fran-
ciscóban - és a közvélemény egybehangzó állítása sze-
rint a legszórakoztatóbb is.
Sarah annak következtében kezdte támogatni az új-
szülöttosztályt, amit ő maga élt át három évvel ezelőtt,
a lánya születésekor. Molly, az első gyermeke, három
h ó n a p p a l korábban jött a világra. A terhessége alatt
minden a legnagyobb rendben volt, Sarah remekül
nézett ki, és úgy is érezte magát. Harminckét évesen
nem is feltételezte, hogy bármi baj lehet, egészen addig,
amíg egy esős éjszakán vajúdni n e m kezdett. Másnap
megszületett Molly. Két h ó n a p o t a kórház koraszülött-
osztályán, inkubátorban töltött, s ezalatt Sarah és a férje,
Seth jóformán el sem mozdultak mellőle. A kismama
beköltözött a kórházba, és végül sikerült is minden ká-
rosodás és születési rendellenesség nélkül, é p e n és
egészségesen kihoznia lányát a kórházból. A ma már
hároméves, vidám, cserfes Molly ősszel óvodába megy.
Második gyermeke, Olivér - Ollie - tavaly nyáron
született, szerencsére p r o b l é m a m e n t e s e n . Aranyos,
pufók, folyton nevető kilenc h ó n a p o s fiúcska. Sarah
és a férje életében a gyerekeik jelentették a legfőbb örö-
met és boldogságot. Sarah jelenleg főállású anya volt,
ezenkívül az egyetlen komoly m u n k á t az é v e n k é n t
egyszer megrendezett jótékony célú est jelentette szá-
mára.
Sarah és Seth hat évvel ezelőtt ismerték meg egy-
mást a Stanford Business Schoolban, ahová mindket-
ten N e w Yorkból érkeztek. A diploma megszerzése
után összeházasodtak, és San Franciscóban telepedtek
le. Seth a Szilikon völgy ben kapott állást, és amikor
Molly megszületett, elindította saját, néhány nagybe-
fektetőnek szánt árfolyam-fedezeti alapját. Sarah úgy
döntött, nem vállal munkát. Rögtön a nászéjszakáju-
kon terhes lett Mollyval, és otthon akart maradni a
gyerek mellett. Öt évig dolgozott elemzőként a N e w
York-i Wall Streeten, mielőtt megkezdte volna tanul-
mányait a s t a n f o r d i üzleti főiskolán. Most n é h á n y
évre ki akart szállni, hogy kiélvezhesse az anyaságot.
Sethnek minden képzeletet felülmúlóan bejött a szá-
mítása a vállalkozásával, így neki semmi oka nem volt
arra, hogy m u n k á b a álljon.
Seth harminchét évesen már tekintélyes vagyont
szerzett, és fényes csillagként ragyogott mind a San
Franciscó-i, mind a N e w York-i pénzügyi körök egén.
Pacific Heightsban vásároltak egy öbölre néző gyö-
nyörű, vörös téglás házat, melyet teleraktak a kortárs
képzőművészet nagyjainak - Calder, Ellsworth Kelly,
de Kooning, Jackson Pbllock és n é h á n y ígéretes isme-
retlen - műveivel. Sarah és Seth élvezték San Fran-
ciscó-i életüket. Az ideköltözésük nem ütközött sem-
miféle akadályba, mivel Seth pár éve elveszítette mind-
két szülőjét, Sarah szülei pedig Bermudára költöztek,
így rokoni szálak már alig kötötték őket New Yorkhoz.
Mindkét parton mindenki számára nyilvánvalóvá
vált, hogy Sarah és Seth végleg San Franciscóban akar-
nak letelepedni, emelve ezzel a város üzleti és társasági
életének fényét. Az egyik rivális üzleti vállalkozás m é g
állást is kínált Sarahnak, ám ő m i n d e n idejét Oliverrel
és Mollyval kívánta tölteni - és persze Sethszel, ha ép-
pen ő is szabad volt. A férje é p p most vett egy repü-
lőgépet, egy G5-öst, és gyakran repült vele Los Ange-
lesbe, Chicagóba, Bostonba és N e w Yorkba. Nagyszerű
életük volt, mely évről évre szépült és gazdagodott.
N o h a m i n d k e t t e n kényelmes k ö r ü l m é n y e k között
nőttek fel, korántsem éltek olyan pazar életet, mint
most. Sarah időnként aggódott is, h o g y talán túl sokat
költenek. Ott volt például a mesés házuk Tahoe-ban,
és most m é g a saját repülőgép is... De Seth állította,
hogy jól van ez így, azért keresi azt a rengeteg pénzt,
h o g y élvezzék az életet. És ő csakugyan élvezte is.
Ferrarival járt, Sarah pedig egy Mercedesszel, amely
kiválóan megfelelt neki és a gyerekeknek. De azért
m e g n é z t e a ma éjjel árverésre kerülő Rangé Rovert.
Említette is Sethnek, hogy milyen klassz. Nem beszélve
arról, hogy a pénz jó helyre kerülne, ami mindkettő-
jük szívügye volt. Elvégre az újszülöttosztály mentette
m e g Molly életét. Ha akkor egy kevésbé korszerűen
felszerelt kórházba mennek, ma nem lenne egy há-
roméves, imádnivaló lányuk. Sarah hálából kezdte el
m e g r e n d e z n i ezeket a jótékonysági célú vacsorákat.
A kiadások elszámolása után is óriási hasznot köny-
velhettek el. Seth egymaga kétszázezer dollárt fizetett
be kettőjük nevében. Sarah nagyon büszke volt rá.
Mindig is büszke volt a férjére, és ez a mai napig nem
változott. Ó volt életének vezérlő csillaga, s még négy-
évi házasság és két gyerek után is szerelmesek voltak
egymásba. Már megfordult a fejükben, hogy megpró-
bálkoznak egy harmadik gyerekkel. Sarah az elmúlt
három h ó n a p alatt m i n d e n szabad percében a jóté-
konysági est szervezésével volt elfoglalva, de augusz-
tusra már kibéreltek egy jachtot Görögországban, és
úgy gondolta, az tökéletes idő lenne arra, hogy újból
teherbe essen.
Lassan körbejárta az asztalokat a bálteremben, és a
saját listája alapján ellenőrizte a helykártyákon sze-
replő neveket. A Legkisebb Angyalok Bálja sikerét
részben a páratlanul elegáns szervezés magyarázta.
Mindent összevéve első osztályú társasági esemény
volt. Az ezüst-, majd az aranyasztalok felé haladva két
hibát talált, s nyomban ki is cserélte a névkártyákat.
Épp végzett az utolsó asztalok ellenőrzésével, s indult,
hogy megnézze az est végén átadásra kerülő ajándék-
csomagokat, melyeket a bizottság hat tagja készített
össze, amikor meglátta, hogy a terem túloldaláról a bi-
zottság alelnöke tart feléje izgatott arccal. A magas ter-
metű, szép szőke nő egy nagyvállalat vezérigazgatójá-
nak volt a felesége. Amolyan státusszimbólum. A hu-
szonkilenc éves egykori New York-i modellnek nem
voltak gyerekei, és nem is akart gyerekeket. Ambicio-
nálta, hogy b e n n e legyen a bizottságban, mivel ez egy
nagyszabású jótékonysági akció volt, mellesleg na-
gyon jó mulatság. Időközben kiderült, hogy remekül
kijönnek egymással, és így a két nő összebarátkozott.
Egy barna, egy szőke. Sarahnak hosszú, egyenes szálú,
sötétbarna haja, tejfehér bőre és hatalmas zöld szeme
volt. Még így, haját lófarokba kötve, festetlen arccal,
pólóban, farmerban és vietnami papucsban is gyönyö-
rű fiatal nő volt. N e m sokkal múlt déli egy óra; hat óra
múlva egyik nőre sem lehet majd ráismerni, de most
m é g keményen dolgoztak mindketten.
- Itt van! - súgta széles mosollyal Angéla.
- Ki? - kérdezte Sarah, felírótábláját a csípőjén meg-
támasztva.
- Tudod! Melanie! Most érkeztek. Felkísértem a szo-
bájába.
Sarah megkönnyebbült a hírtől, hogy megérkeztek
időben, azon a magángépen, amelyet a bizottság bé-
relt, hogy iderepítse Melanie-t és szűkebb környezetét
lx>s Angelesből. A zenekar és a technikusok kereske-
delmi géppel jöttek, és már két órája elfoglalták a szo-
báikat a szállodában. Melanie, a legjobb barátnője, a me-
nedzsere, az asszisztense, a fodrásza, a fiúja és az anyja
a magángéppel érkeztek.
Es m e g van elégedve? - kérdezte aggódva Sarah.
Kaptak egy előzetes listát, amelyen szerepelt Melanie
minden kívánsága, beleértve a Calistoga ásványvizet,
az alacsony zsírtartalmú joghurtot, tucatnyi különböző
természetes élelmiszert és egy karton Cristal pezsgőt.
A huszonhat oldalas lista tartalmazta Melanie vala-
mennyi személyes szükségletét, az anyja számára ké-
szítendő ételeket, de m é g a fiúja kedvenc sörmárkáját
is. És további negyven oldal szólt a zenekarról, vala-
mint az összes elektronikus és hangfelszerelésről, amire
csak szükségük lesz a színpadon. Éjfélkor állították be
azt a zongorát, amelyet Melanie a fellépéséhez kért.
Úgy tervezték, hogy kettőkor kezdenek próbálni. Ad-
digra m i n d e n k i n e k el kell tűnnie a bálteremből, ezért
fejezte be Sarah egy órára az ellenőrző körútját.
- Igen. A fiúja kicsit fura, a mamája m e g halálra ré-
mített. De a barátnője aranyos. És Melanie tényleg
gyönyörű, és nagyon kedves.
Sarahnak is ez volt a benyomása, amikor telefonon
beszélt vele. Ez csak egyszer fordult elő, a többi alka-
lommal a menedzserrel beszélt, de egyszer mindenkép-
pen személyesen akart köszönetet m o n d a n i Melanie-
nak, amiért elvállalta ezt a fellépést. És végre elérkezett
a nagy nap. Melanie n e m m o n d t a le egy másik fellé-
pés miatt, a gép nem z u h a n t le, mindenki időben
megérkezett. Még az idő is melegebb volt a szokottnál.
Valójában május derekán San Franciscóban ritkaság
volt ez a N e w York-i nyári n a p o k a t idéző p á r á s for-
róság. Sarah tudta, hogy n e m fog sokáig tartani, de a
meleg éjszakák m i n d i g afféle fesztiválhangulatot te-
remtettek a városban. Egyedül az érintette kellemetle-
nül, amikor valaki megjegyezte, hogy az ilyen napo-
kat tartják San Franciscóban „földrengéses időnek".
Az illető viccnek szánta, ám ő nem találta mulatsá-
gosnak a megjegyzést. Egyedül a földrengések aggasz-
tották, amióta a városba költöztek, de mindenki meg-
nyugtatta, hogy csak nagy ritkán fordulnak elő, és
azok is csak kisebbfajta földmozgások. A hat év alatt,
amióta az Öbölben laknak, m é g egyszer sem tapasz-
talt földrengést. így aztán nem foglalkozott tovább a
„földrengéses időjárással", anélkül is volt é p p elég
gondja. Mint például most a sztárénekesnő és övéinek
megérkezése.
- Szerinted fölmenjek hozzá? - kérdezte Angélától.
N e m szeretett volna sem tolakodónak, sem udvariat-
lanul közömbösnek látszani. - Úgy gondoltam, hogy
itt fogadom, amikor lejön a kétórai próbára.
 - Elég, ha bedugod a fejed az ajtón, és beköszönsz
neki.
Melanie és a barátai két nagy lakosztályt foglaltak
el, továbbá öt szobát a klubszinten. A zenekar és a
technikai személyzet egy alsóbb szinten lett elhe-
lyezve.
Sarah bólintott, a felírótáblát betette a táskájába, és
egy perc múlva már a liftben volt, útban a szálloda klub-
szintje felé. Nekik is ott volt egy szobájuk Sethszel,
úgyhogy a saját kulcsával nyitotta ki a liftet. Más úton-
m ó d o n nem lehetett feljutni arra a szintre. Úgy gon-
doltál Sethszel, h o g y e g y s z e r ű b b lesz a szállodában
átöltözniük, mint hazarohanni, majd vissza. Megálla-
p o d t a k a bébiszitterrel, h o g y ottmarad éjszakára a
gyerekek mellett, s így ők egy kellemes szabad este elé
nézhettek. Sarah már alig várta a másnapot, amikor
majd az ágyba rendelhetik a reggelit a szobaszerviz-
től, és n y u g o d t a n megbeszélhetik, mi minden történt
az éjszaka. De most m é g csak reménykedett, hogy
minden r e n d b e n megy majd.
A klubszint hatalmas halljában szállt ki a liftből. Már
ki voltak rakva a sütemények, szendvicsek, gyümöl-
csök, palackozott borok, és felállítottak egy kis bárt is.
Kényelmes karosszékekben ülve lehetett telefonálni,
mindenféle újságot lapozgatni, a hatalmas képernyőjű
televíziót nézni, s egy asztal mögött csak azért ült két
nő, hogy a v e n d é g e k rendelkezésére álljanak, ha azok
asztalt akarnak foglaltatni valahol, vagy a városról
szeretnének megtudni valamit, esetleg útbaigazítást,
manikűrt, masszázst vagy egyebet óhajtanak rendelni.
Sarah őket kérdezte meg, merre van Melanie szobája,
majd továbbment a hallban. Melanie, hogy elkerülje a
biztonságiak és a rajongók zaklatását, az a n y j a lány-
kori n e v é n , Hastings n é v e n regisztráltatta magát,
így tettek m i n d e n szállodában, akárcsak több más
sztár is, akik ritkán jelentkeztek be valahová a saját
nevükön.
Sarah óvatosan bekopogtatott a lakosztály ajtaján,
ahová a hallban ülő n ő k eligazították. Hallotta, hogy
odabent szól a zene, és kisvártatva egy n y a k p á n t o s
felsőt és farmert viselő alacsony, zömök nő kinyitotta
az ajtót. Sárga jegyzettömb volt a kezében, egy toll a
hajába tűzve, s a karján egy estélyi r u h a lógott. Sarah
sejtette, hogy Melanie asszisztense lehet, akivel szin-
tén beszélt már telefonon.
- Fam? - kérdezte, mire a nő elmosolyodott, és bó-
lintort. - Én Sarah Sloane vagyok. Csak be a k a r t a m
köszönni.
- Gyere be - felelte nyájasan a nő, és bevezette
Saraht a nappaliba, ahol teljes volt a felfordulás. Vagy
fél tucat nyitott bőrönd hevert a padlón, tartalmuk
szanaszét szórva a szobában. Az egyik telis-tele szo-
rosan testhez simuló holmikkal, a többiből cipők, csiz-
mák, farmernadrágok, táskák, topok, blúzok, egy kas-
mírstóla és egy játék mackó zúdult kifelé. Olyan volt
az egész, mintha egy egész női kórus ömlesztette volna
ki a padlóra a cuccait. És a holmik mellett egy tündér-
forma kis szőke lány csücsült. Fölpillantott Sarahra,
azután tovább turkált az egyik csomagban, láthatóan
egy bizonyos dolog u t á n kutatva. N e m tűnt könnyű
feladatnak megtalálni valamit a ruhakupacokban.
Sarah elbizonytalanodva nézett körül a szobában, s
ekkcr végre meglátta a heverőn edzóruhában elnyúló,
fejét a barátja vállára hajtva p i h e n ő Melanie Free-t.
A fiú, egyik kezében egy p o h á r pezsgővel, szorgosan
nyomkodta a tévé távirányítóját. Csinos fiú volt, Jake-
nek hívták. Sarah azt is tudta róla, hogy színész, aki a
közelmúltban drogproblémája miatt hagyta ott az egyik
sikeres tévéshow-t. H a l v á n y a n rémlett neki, hogy
most jött ki az elvonóról, és valóban j ó z a n n a k tűnt,
ahogy most rámosolygott. De a p e z s g ő s ü v e g ott volt
a lába mellett, a padlón. Melanie felállt, és odament
Sarahhoz, hogy köszöntse. így, smink nélkül, még fia-
talabbnak látszott, mint amennyi volt. Simán elment
volna egy hosszú aranyszőke h a j ú ü z e n hat évesnek.
A barátja koromfekete tüskés frizurát viselt, és mielőtt
Sarah egy szót is szólhatott volna bármelyikükhöz, ott
termett a semmiből Melanie anyja, és olyan erővel
rázta m e g Sarah kezét, hogy szinte fájt.
- Helló, Janet vagyok. Melanie mamija. Tetszik ne-
k ü n k ez a hely. Köszönjük, hogy mindent beszereztél,
amit felírtunk a listára. Az én kicsikém szereti, ha
családias környezet veszi körül, tudod, hogy van - ha-
darta széles, barátságos mosollyal. Csinos, jó negyvenes
nő volt, arca m é g nyomokban őrizte a régi szépségét,
de csípőben már alaposan megszélesedett. „Kicsikéje"
m i n d e d d i g egy szót sem szólt. De n e m is jutott volna
szóhoz csacsogó mamijától. Janet Hastings élénkpi-
rosra festett haja szinte bántotta a szemet, és különös
ellentétben állt lánya hamvasszőke hajával s már-már
gyerekes arcával.
- Szia - köszönt Melanie halkan. Egyáltalán nem tűnt
sztárnak, sokkal inkább keltette egy hétköznapi, he-
lyes tizenéves lány benyomását. Sarah mindkettőjük-
kel kezet fogott, s miközben a mama tovább csiripelt,
két másik nő sétált át a szobán. A fiú ekkor felállt, és
odaszólt, hogy lemegy a konditerembe.
- N e m szeretnék zavarni, h a d d helyezkedjetek el
n y u g o d t a n - szólt Sarah Melanie-hoz és az anyjához,
majd egyenesen a lánynak szegezte a kérdést: - To-
vábbra is kettőkor akartok próbálni?
Melanie bólintott, majd az asszisztensére nézett.
- A fiúk azt mondják, ők negyed háromra t u d n a k
felállni - közölte a menedzser az ajtóból. - Elég, ha
Melanie háromra megy le. Összesen egy órára lesz
szükségünk, hogy lássa, milyen a terem akusztikája.
- Jó lesz így - m o n d t a Sarah. Egy szobalány érke-
zett, hogy elvigye Melanie csupa tüll és flitter fel-
lépőruháját kivasalni. - A bálteremben foglak várni
benneteket, hogy lássam, m i n d e n megvan-e, amire
szükségetek lesz - tette még hozzá. Neki négyre kel-
lett a fodrászhoz érnie, hogy megcsinálják a haját és a
körmeit, majd hatra vissza a szállodába, hogy hétkor
már felöltözve jelenhessen meg a bálteremben, s egy
utolsó, gyors ellenőrzés után fogadhassa a vendége-
ket. - Tegnap este meghozták a zongorát. És ma reggel
fel is hangolták.
Melanie elmosolyodott, újból bólintott, majd ledobta
magát egy székre. A b ő r ö n d ö k mellett a földón üldö-
gélő barátnő diadalmasan rikkantott egyet. Sarah hal-
lotta, hogy valaki Ashleynek szólította; ugyanolyan
kislányos külseje volt, mint Melanie-nak.
- M e g v a n ! Fölvehetem ma este? - Egy testhezálló,
leopárdmintás ruhát mutatott fel ragyogó arccal. Mela-
nie biccentett, Ashley pedig újabb elégedett kuncogást
hallatott, amikor megtalálta a ruhához illó vastag talpú,
húszcentis sarkú cipőt. El is futott, hogy felpróbálja a
cuccokat, Melanie pedig szégyenlős mosollyal nézett
Sarahra.
- A s h l e y és én ötéves korunk óta együtt jártunk
óvodába és iskolába - magyarázta. - Ő a legjobb barát-
nőm. M i n d e n h o v á eljön velem. - Sarah akaratlanul is
arra gondolt, milyen furcsa dolog így élni. Mint egy
vándorcirkusz, hotelszobákban és a színfalak mögött.
A Ritz elegáns lakosztályában percek alatt fel tudták
idézni a kollégiumi diákszobák hangulatát. És attól
kezdve, hogy Jaké elvonult a konditerembe, már csak
nők maradtak a szobában. A fodrász egy sűrű vendég-
hajat próbált hozzá Melanie szőke hajához. Tökélete-
sen passzolt az igazihoz.
- Köszönöm, hogy elvállaltad - nézett Sarah moso-
lyogva Melanie szemébe. - Láttalak a Grammy díját-
adón, fantasztikus voltál. Most is el fogod énekelni a
„Ma este ne hagyj egyedül"-t?
- Igen, el fogja - válaszolta az anyja, miközben lá-
nya kezébe nyomott egy üveg Calistoga vizet. Úgy állt
be Melanie és Sarah közé, és úgy beszélt helyette,
mintha a szép szőke szupersztár nem is létezne. Ő
nem is szólt többet, hanem leült a kanapéra, fölkapta a
távirányítót, ivott egy nagy kortyot a vízből, és bekap-
csolta a t é v é t - Szeretjük azt a dalt - m o n d t a Janet
széles mosollyal.
 - Én is - felelte Sarah, kicsit megütközve a nő erő-
szakosságán. Úgy tűnt, ó irányítja a lánya életét, és
mintha önmagára is úgy tekintene, mint aki é p p ú g y
része lánya sztárságának, mint maga Melanie. A lá-
n y á n a k láthatóan nem volt ellenére a dolog, nyilván
már hozzászokott. Pár perc múlva újra bebillegett a
szobába leopárdmintás cipője sarkain, immár a köl-
c s ö n r u h á b a n a barátnő. Kicsit nagy volt rá. Rögtön
letelepedett gyerekkori barátnője mellé a kanapéra, és
most már együtt bámulták a tévét.
Lehetetlenség volt rájönni, ki ez a Melanie. Mintha
nem is lett volna saját személyisége, se hangja, kivéve,
ha énekelt.
- l u d o d , a n n a k idején showgirl voltam Las Vegas-
ban árulta el Janet Sarahnak, ő pedig megpróbált
olyan arcot vágni, mint akinek nagyon imponál a do-
log. Könnyen el is tudta hinni, tekintve hogy Janet
é p p az a típus volt, eltekintve a farmernadrágba pré-
selt d ú s idomoktól és a tekintélyes méretű keblektől,
amelyekről sejtette, hogy n e m az eredetiek - és igaza
volt. Melanie is feltűnő jelenség, de m é g elég fiatal,
h o g y ne szoruljon másra, mint saját karcsú, feszes,
szexi alakjára. Janet m á r túlvolt a fénykorán. Bőven.
Robusztus alakjához nagy h a n g és e h h e z illő szemé-
lyiség társult. Sarah n e m győzött mentségeket keresni,
hogy sürgősen elhagyhassa a szobát, miközben Melanie
és barátnője megbabonázva meredtek a képernyőre.
- Odalent találkozunk, és megnézzük, mindent rend-
ben előkészítettek-e a próbához - szólt Janethez, belát-
va, hogy Melanie civil életében ő m i n d e n n e k a tudója
és intézője. Gyorsan kiszámolta, hogy ha húsz percet
töltött velük, még időben el tud jutni a fodrászhoz.
Addigra m i n d e n egyéb készen lesz itt, és valójában
már készen is volt.
- Akkor ott találkozunk - felelte sugárzó mosollyal
Janet, Sarah pedig kisietett a lakosztályból, s elindult a
saját szobája felé.
Beérve pár percre leült, hogy megnézze a mobiltele-
fonjára érkezett üzeneteket. Melanie lakosztályában
kétszer is érezte a rezgőre állított mobil vibrálását, de
n e m akarta felvenni. Az egyik üzenet a virágüzletből
érkezett, s arról szólt, hogy négy órára megtöltik a
báltermen kívül felállított négy hatalmas padlóvázát.
A másikat a tánczenekar küldte, s ebben megerősítet-
ték, hogy este nyolckor kezdenek. Azután hazatele-
fonált, hogy m i n d e n r e n d b e n van-e a gyerekekkel,
mire a bébiszitter igenlően válaszolt. Parmani aranyos
nepáli nő volt, Molly születése óta dolgozott náluk.
Sarah nem akart bentlakó segítséget, mert élvezte, hogy
maga gondozhatja a gyerekeit, így Parmani csak nap-
palra jött, hogy segítsen neki, s ha Sarah és Seth elment
valahová, olyankor este is ottmaradt a gyerekekkel.
Ritkán kellett az éjszakát is náluk töltenie, de az ilyen
alkalmakkor, mint ez a mai is, boldogan kisegítette
Saraht. Tudta, milyen fontos neki a mai este, és hogy
hónapok óta keményen dolgozott azért, hogy sikerül-
jön. Sok szerencsét kívánt neki, mielőtt letették volna
a telefont. Sarah szeretett volna Mollynak is köszönni,
de a kicsi m é g nem ébredt föl a délutáni alvásból.

Mire befejezte a telefonálást, megnézett n é h á n y

jegyzetet a felírótábláján és átkefélte rémes állapotban
lévő haját, már mehetett is vissza a bálterembe, hogy
találkozzon Melanie-val és a próbára érkező stábjával.
Közölték vele, hogy Melanie a próba megkezdése után
már nem akar senkit sem látni a teremben. Most, hogy
találkozott velük, óhatatlanul is megfordult a fejében,
valójában n e m a mama adta-e ki a parancsot- Melanie
n e m olyan l á n y n a k tűnt, m i n t akit érdekel, h o g y ki
van körülötte. Ügy látszott, mintha teljesen mindegy
lenne neki, hogy mi történik, ki jön be, ki megy ki, és
ki mit csinál. Tálán éneklés közben másmilyen lesz,
gondolta Sarah. Mert most egy e n g e d e l m e s gyerek
közönyössége és passzivitása jellemezte - túl azon,
hogy elképesztő hangja volt. Sarah is, mint mindenki,
aki jegyet vett, alig várta, hogy hallja őt énekelni ma
éjszaka.
 Amikor belépett a bálterembe, a zenekar már ott
v o l t Körben állva beszélgettek, nevetgéltek, miköz-
ben a technikusok kirakodták és felállítgatták a felsze-
relést. Már nem sok kellett hozzá, h o g y elkészüljenek.
Végignézve a zenekar nyolc tagján Sarah emlékeztette
magát, hogy az a csinos szőke lány, aki odafönt az
emeleti lakosztályban a tévét nézte, pillanatnyilag a
világ egyik legnagyobb énekes sztárja. Ennek ellenére
egyáltalán nem voltak sztárallűrjei, és csöppet sem vi-
selkedett fölényesen. Egyedül a n é p e s udvartartása
volt árulkodó. N e m voltak a legtöbb sztárra jellemző
rossz szokásai, és nem viselkedett bántóan. A tavalyi
Legkisebb Angyalok Bálján fellépő énekes óriási patá-
liát rendezett valami hangosításprobléma miatt, hoz-
závágott egy vizespalackot a menedzseréhez, és azzal
fenyegetőzött hogy itthagyja őket. A problémát meg-
oldották, de Sarah halálra rémült, hogy a nő az utolsó
pillanatban képes lesz lemondani a fellépést. Melanie
jó természete hihetetlen megkönnyebbülést jelentett
számára, akármit követelt is a nevében az anyja.
Még várt tíz percet, s ezalatt a technikusok végeztek
a munkával. Kíváncsi volt, vajon el fog-e késni Melanie,
de megkérdezni nem merte. Diszkréten megérdek-
lődte, hogy a zenekar megkapott-e mindent, amire
szükségük volt, és amikor megtudta, hogy igen, leült
egy távolabbi asztalhoz, hogy ne legyen útban, és várta
Melanie megjelenését. Négy előtt tíz perccel lépett be
a terembe, és Sarah tudta, hogy el fog késni a fodrász-
tól. Aztán m e g majd rohanni fog, mint egy eszelős,
hogy időre elkészüljön. Ám első a kötelesség.
Melanie vietnami papucsban, szűk pólóban és levá-
gott szárú farmerban ballagott be, a haja hatalmas mű-
anyag csattal feltűzve egy csomóba a feje tetején, \fele
jött a barátnője, mögötte az anyja, az asszisztense, a
m e n e d z s e r e , s legvégül két marcona testőr. Jaké, a
barátja, nem jött velük. Ialán m é g a konditeremben
volt. Melanie tűnt a csapat legjelentéktelenebb tag-
jának, szinte észre sem lehetett venni őt. A d o b o s a
kezébe kapott egy dobozos kólát, fölpattintotta, meg-
húzta, m a j d fölugrott a színpadra, és h u n y o r o g v a
végignézett a t e r m e n . Azokhoz a helyekhez képest,
ahol koncertezni szokott, cz igencsak kicsinek tűnt.
Sarah gondoskodott róla, hogy a bálterem barátságos,
meghitt hangulatot árasszon, és még szebb lesz, ha
m a j d e l h o m á l y o s u l n a k a fények, és csak a gyertyák
világítanak. Most m é g teljes fényerővel égtek a lám-
pák, és miután Melanie körülnézett, hátrakiáltott az
egyik technikusnak.
- Kapcsold le a lámpákat!
Láthatóan kezdeti feléledni. Sarah tanúja volt annak,
ahogy m a g á h o z tért, és óvatosan közelebb ment, hogy
szót váltson vele. Melanie mosolyogva pillantott le rá.
- M i n d e n r e n d b e n ? - kérdezte Sarah, és közben
megint olyan érzése volt, mintha egy gyerekhez be-
szélne. Azután emlékeztette magát, hogy Melanie csak-
ugyan tinédzser, még akkor is, ha sztár.
- Király. Minden szuper - felelte Melanie olyan ara-
nyosan, h o g y Sarah egészen meghatódott.
- Köszönöm. A fiúk is m e g v a n n a k elégedve min-
dennel?
Melanie magabiztosan pillantott hátra a válla fölött.
Látszott rajta, h o g y a színpadon elemében van. Itt Ő
volt a legjobb. Ezt a világot ismerte, még ha sokkal
szebb volt is, mint azok a helyek, ahol általában fellé-
pett. létszett neki a lakosztály, és így volt vele Jaké is.
- Mindent megkaptatok, fiúk, amit kértetek? - szólt
hátra a zenekarnak. A fiúk bólogattak, m o n d t á k is,
hogy igen, mindent megkaptak, és már hangolták is a
hangszereiket. Melanie eközben megfeledkezett
Sarahról, és már a zenekarral egyeztetett az első szám-
ról, és hogy milyen sorrendben következzen a többi,
beleértve a legújabb, listavezető számát is.
Sarah rájött, hogy itt már nincs rá szükség, s végre
elindult. N é g y óra elmúlt öt perccel, tehát fél órát fog
késni a fodrásztól. Kérdés, hogy lesz-e ideje manikű-
röztetni is. N e m biztos.
 Épp kilépett a bálterem ajtaján, amikor megállította
az egyik bizottsági tag azzal, h o g y van egy kis gond
az előétellel. Nem érkeztek m e g a kért osztrigák, s
ami van, az n e m elég friss, valami mást kell kitalálni
helyette. Végre valami apróság; Sarah n a g y o b b prob-
lémára számított. Megkérte a nőt, döntse el ó, mi le-
gyen az osztriga helyett, csak ne kaviár vagy olyasmi,
ami felboríthatja a költségvetésüket, s azzal már ro-
hant is egyenesen be a liftbe, aztán át a szállódé elő-
csarnokán, hogy megkérdezze a portástól, hová tette
le a kocsiját. A reggeli busás borravaló m e g t e t t e a ma-
gáét, a kocsi egészen közel volt. Kihúzott a California
Streetre, és balra fordulva elindult felfelé a Nob Hillre.
Negyed óra múlva beesett a fodrászához, s n e m győ-
zött mentegetőzni, amiért így elkésett. Ekkor már
négy óra harmincöt volt, és legkésőbb hatkor indul-
nia kellett. Eddig abban bízott, hogy h á r o m n e g y e d r e
készen lesz, de erre már nem volt semmi esélye.
Gyorsan hoztak neki egy p o h á r ásványvizet, majd
egy csésze teát. Mihelyt megmosták a haját, a mani-
kűrös is m u n k á h o z látott.
- És milyen Melanie Free élőben? - kérdezte valami
zaftos pletykában r e m é n y k e d v e a fodrász. - Jaké is
vele van?
- Igen - válaszolta diszkréten Sarah. - És n a g y o n
helyes kislánynak látszik. Biztosan kitesz magáért ma
este.
Becsukta a szemét, és m i n d e n erejével azon volt,
hogy el t u d j o n lazulni. Hosszú és remélhetőleg sikeres
éjszakának néz elébe. Alig várta, hogy elkezdődjön.

Miközben Sarah hajából csillag formájú strasszokkal

teletűzdelt elegáns csavart kontyot fésültek, a szállo-
dába megérkezett Everett Carson. A montanai szár-
mazású, százkilencven centi magas, szikár férfi külsőre
ma is ugyanaz a cowboy volt, aki hajdan, fiatalkorá-
ban. Fésületlen haja a kelleténél kicsit hosszabb, far-
mernadrágjához fehér pólót és cowboycsizmát viselt,
melyről azt állította, hogy szerencsét h o z neki. A fekete
gyíkbőr csizma régi volt, viseltes és n a g y o n kényel-
mes. N a g y becsben tartotta, ezt akarta viselni a szmo-
kinghoz is, amelyet a magazin bérelt neki ma éjsza-
kára. A recepciónál m e g m u t a t t a az újságíró igazol-
ványát, mire mosolyogva közölték vele, h o g y már
várták. A Ritz-Carlton jóval fényűzőbb hely volt, mint
azok a szállodák, ahol Everett rendszerint megszállt.
Ez a fajta m u n k a , és a hollywoodi pletykalap, a Scoop,
új volt számára. Évekig az Associated Press haditudó-
sítójaként dolgozott, és miután otthagyta őket, egy évre
teljesen leállt. Végül valami m u n k á t kellett szereznie,
így került e h h e z a laphoz. Ennek é p p három hete. Ed-
dig három rockkoncertről, egy hollywoodi esküvőről
és egy jótékonysági rendezvényről tudósított. A mai
este lesz a második. N e m é p p e n az ó világa. Ezekben a
szmokingokban kezdte úgy érezni magát, mint valami
pincér. Kimondottan hiányoztak neki azok a nyomo-
rúságos körülmények, amelyekhez az AP tudósítója-
ként huszonkilenc év alatt hozzászokott és jól érezte
magát. N e m r é g töltötte be a negyvennyolcat, és tudta,
hogy értékelnie kellene a szépen berendezett kis szo-
bát, amelybe bevezették, és ahol ledobhatta ütött-ko-
pott útitáskáját, amely bejárta vele az egész világot.
Talán ha becsukja a szemét, azt képzelheti, hogy újra
Saigonban van, vagy Pakisztánban, Új-Delhiben...
Afganisztánban... Libanonban... a háború dúlta Bosz-
niában. Váltig kérdezgette magát, hogy egy magafajta
fickó hogy juthatott odáig, hogy jótékonysági rendez-
vényekre és hírességek esküvőjére járkáljon. Kegyet-
len és szokatlan büntetés volt ez számára.
- Köszönöm - mond ta az alkalmazottnak, aki a szo-
bájához kísérte. Az íróasztalon heverő brosúrára, mely
az újszülöttosztályt mutatta be, valamint a Legkisebb
Angyalok Báljának a sajtó számára összekészített pro-
móciós anyagára ügyet sem vetett. Ót azért küldték
ide, hogy képeket készítsen a hírességekről és Melanie
fellépéséről. A m u n k á j á t el fogja végezni. A szerkesztő
azt mondta, a lap számára ez nagy üzlet, tehát itt van,
és tenni fogja a dolgát.
Kivett egy üveg limonádét a minibár hűtőjéből, ki-
nyitotta és meghúzta. A tökéletes ízléssel és hihetetlen
eleganciával berendezett szobából a szemközti épület-
re lehetett látni. Sóvárogva gondolt azokra a koszos,
zajos és büdös patkányfészkekre, amelyekben harminc
éven át az éjszakákat töltötte, Új-Delhi sikátorainak
szegénységszagára, és mindazokra az egzotikus he-
lyekre, ahová pályájának három évtizede alatt elve-
tődött.
- Nyugalom, Ev - intette magát fennhangon. Bekap-
csolta a CNN-t, és az ágy végébe telepedve előhúzott
a zsebéből egy összehajtogatott papírlapot. Az inter-
netről nyomtatta ki indulás előtt, a Los Angeles-i szer-
kesztőségben. Szerencsés napja van, gondolta. Egy
sarokkal arrébb, a California Streeten lévő templom-
ban, az Old St. Marvben lesz egy összejövetel. Hatkor
kezdődik, eltart egy órát, hétre, amikor a jótékonysági
est elkezdődik, vissza is ér a szállodába. Ez azt jelenti,
hogy ha nem akar elkésni, szmokingban kell mennie
az összejövetelre. Nem szerette volna, ha valaki be-
mószerolja a szerkesztőknél. Még túl korai lenne le-
vágni a kanyarokat. Mindig is ezt csinálta, és rendsze-
rint megúszta a dolgot. De akkoriban m é g ivott. Azóta
új életet kezdett, és m é g nem akarta feszegetni a hatá-
rait. Jó fiú volt, lelkiismeretes és becsületes. Olyan ér-
zése volt, mintha újra óvodába járna. Azok után, hogy
lövészárkokban haldokló katonákat fényképezett,
miközben bombák potyogtak körülötte, meglehetősen
unalmasnak tűnt egy San Franciscó-i jótékonysági ren-
dezvényről tudósítani, még ha mások élveznék is a dol-
got. Ő sajnos n e m tartozott közéjük. Neki ez a m u n k a
inkább megpróbáltatást jelent.

Sóhajtott, kiitta a m a r a d é k limonádét, az üveget

behajította a papírkosárba, ledobálta a ruháit, és beállt
a z u h a n y alá.
Jólesett a testén végigfolyó víz. Los Angelesben for-
róság volt, itt fülledt meleg. A zuhanyozóból a légkon-
dicionált szobába lépve mindjárt jobban érezte magát;
rá is szólt magára, hogy fölösleges nyafognia. Felöltö-
zött, és ha már ilyen elit helyre került, megette az éjje-
liszekrényére odakészített csokit, sót még a minibár-
b a n lévő süteményekből is bekapott egyet. A tükör elé
állva megtűzte a csokornyakkendőjét, és felvette a
kölcsönzőből kivett szmokingkabátját.
- Ú r i s t e n , úgy nézel ki, mint egy zenész... vagy
mint egy gentleman vigyorgott a tükörképére. -
N e m is... mint egy pincér... Na jó, ebből elég.
Átkozottul jó fotós volt, egyszer m é g Pulitzert is ka-
pott. Több képe is felkerült a Time magazin címlapjára.
N e v e volt a szakmában, de az ivással egy időre min-
d e n t tönkretett. De legalább ezen változtatni tudott.
H a t h ó n a p o t töltött rehabon, majd m é g ötöt egy asram
meditációs központban, hogy rájöjjön, mit kezdjen az
életével. Mostanra úgy gondolta, hogy rájött. Az ivás-
sal egyszer s m i n d e n k o r r a felhagyott. Egyszerűen
n e m tehetett mást. Amikor elérte a gödör fenekét, kis
híján elpatkolt egy bangkoki turistaszállón. Az a nő,
akit felszedett, mentette m e g és tartotta életben, amíg
a mentősök megérkeztek. Azután egy újságíró kollé-
gája tette föl a repülőre vissza, az Államokba. Az AP
a z o n nyomban kirúgta, mivel már három hete n e m
dolgozott, s abban az évben vagy századszorra lépte
túl az összes lehetséges határidót. Ez v é g k é p p betette
nála a kaput, úgyhogy jobb meggyőződése ellenére
egy harmincnapos elvonöra ítélte magát. Csak ott, a
helyszínen d ö b b e n t rá, milyen rosszul áll a szénája.
Vagy a teljes absztinencia, vagy a halál. így aztán hat
h ó n a p i g maradt bent, és inkább az absztinenciát vá-
lasztotta, mintsem hogy a legközelebbi tivornyázásba
belehaljon.
Azóta felszedett pár kilót, majd kicsattant az egész-
ségtől, és naponta járt AA-összejövetelekre, olykor egy
n a p h á r o m r a is. Ezek a találkozók ma m á r nem azt
jelentették számára, mint kezdetben, de arra gondolt,
hogy ha rajta nem is segítenek mindig, az ottléte talán
segít valaki másnak. Vfolt egy pártfogója, de ő maga is
az volt, és immár valamivel több mint egy éve színjó-
zanul élt. A zsebében ott lapult az egyéves biléta, lábán
a szerencsecsizma, fésülködni meg elfelejtett. Felkapta
a szobakulcsot, és vállán a fotós felszerelésével, arcán
mosollyal, hat óra után három perccel elindult. Máris
jobban érezte magát, mint fél órával ezelőtt. Nem min-
den n a p érezte k ö n n y ű n e k az életet, de összehason-
líthatatlanul k ö n n y e b b volt, mint egy évvel ezelőtt.
Ahogy egyszer az AA összejövetelen m o n d t a neki
valaki: „Még mindig vannak rossz napjaim, de régen
rossz éveim voltak." Most, miközben kiballagott a
szállodából, jobbra ráfordult a California Streetre, és
lefelé baktatott a d o m b o n az egysaroknyira lévő Old
St. Mary t e m p l o m felé, az élet egész élhetőnek tűnt
számára. Jó érzésekkel nézett a találkozó elébe. Mint
oly sokszor, most is megérintette a zsebében lévő érmét,
hogy emlékeztesse magát, milyen messzire jutott el az
elmúlt egy év alatt.
- Rajta... - suttogta, és belépett a plébániára, hogy
megkeresse a csoportot. Ekkor pontosan nyolc perccel
múlt hat óra. És mint mindig, most is tudta, hogy el
fogja m o n d a n i a történetét a többieknek.

Épp amikor Everett belépett az Old St. Marybe, Sarah

kiugrott a kocsijából, és berontott a szállodába. Negy-
venöt perce maradt arra, hogy felöltözzön, és öt, hogy
a szobájából leérjen a földszintre. Frissen lakkozott
körmei közül kettőt elmázolt, amikor túl hamar nyúlt
be a táskájába, hogy kivegye a borravalóra szánt pénzt.
De így is nagyon klasszul néztek ki, és a hajával is m e g
volt elégedve. Ahogy átszaladt a földszinti halion,
papucsa csattogó hangot adott ki.
- Sok szerencsét ma estére! - szólt utána mosolyogva
a portás.
- Köszönöm - intett vissza neki, majd a kulcsával
kinyitotta a liftet. H á r o m perc múlva már a klubszin-
len lévő szobájában volt. Berohant a zuhanyozóba, és
kivette a ruháját a cipzáras nejlonhuzatból. Ezüstösen
csillámló fehér ruha volt, amely tökéletesen ki fogja
emelni az alakját. A kifejezetten erre az alkalomra vá-
sárolt ezüst Manolo Blahnik tűsarkú szandálban gyöt-
relem lesz járni, de fantasztikusan illett a ruhához.
Öt perc alatt lezuhanyozott, azután leült, hogy ki-
sminkelje magát. Épp a gyémánt fülbevalójával fogla-
latoskodott, amikor hét előtt húsz perccel belépett
Seth. Csütörtök volt, és a férje könyörgött, hogy hét
végén rendezzék ezt az alkalmat, ne kelljen másnap
hajnalban fölkelnie. De a szállodának is és Melanie-nak
is ez volt az egyetlen alkalmas időpont, így bele kellett
nyugodniuk a csütörtökbe.
Seth most is éppoly feszültnek látszott, mint az iro-
dából hazajövet mindig. Keményen dolgozott, és egy-
szerre mindig több vasat tartott a tűzben. Azt a fajta
sikert, amit ő elért, n e m adják ingyen. De Sarah azt
is észrevette rajta, hogy ma este különösen zaklatott
állapotban van. Seth leült a kád szélére, kezével bele-
túrt a hajába, majd odahajolt, hogy megcsókolja a fele-
ségét.
- K i m e r ü l t n e k látszol - szólt Sarah együttérzőn.
Remek párost alkottak ketten. Amióta csak megismer-
kedtek, nagyszerűen megértették egymást. A házas-
ságuk boldog volt, élvezték a közös életüket, és rajon-
gásig szerették a gyerekeiket. Seth az elmúlt években
fényűző életet biztosított Sarahnak. Ő pedig szerette
ezt az életet, de mindenekelőtt és elsősorban a férjét
szerette.
- Kimerült vagyok - ismerte el Seth. - Hogy állnak a
dolgok a mai estére? - Szívesen meghallgatta, miket
csinál a felesége. Ő volt Sarah leghűségesebb, legmeg-
bízhatóbb támogatója és legfőbb híve. Néha megfor-
dult a fejében, azzal, hogy Sarah otthon maradt, parla-
gon heverteti az üzleti tehetségét és az MBA fokozatát,
de közben hálás volt azért, hogy olyan odaadóan törő-
dik a gyerekeikkel és vele.
 - Fantasztikusan! - húzódott széles mosolyra Sarah
szája, miközben belebújt egy jóformán láthatatlanul
parányi, leheletfinom csipkés tangabugyiba, amely n e m
fog átlátszódni a r u h á j á n . Bátran fölvehette, hiszen
megvolt hozzá az alakja, és Sethnek elég volt látnia,
hogy máris megkívánja. A keze magától nyúlt ki, h o g y
végigsimítson az asszony combján. - El se kezdd, szí-
vem, különben elkésem - nevetett Sarah. - De neked
n e m kell sietned. Ha akarod, elég, ha csak a vacsorá-
hoz jössz le. Fél nyolcra.
A férfi az órájára pillantott, és bólintott. Tíz perc
múlva hét óra. S a r a h n a k öt perce m a r a d t arra, hogy
felöltözzön.
- Fél óra múlva én is lent leszek. Előbb m é g el kell
intéznem pár telefont.
Ez így m e n t mindig, a mai este sem volt kivétel.
Sarah megértette. Az árfolyam-fedezeti alap m ű k ö d -
tetése jóformán éjjel-nappal igénybe vette Seth idejét.
Saraht ez a régi, Wall Street-i időkre emlékeztette, ami-
kor tőzsdei bevezetéssel egybekötött részvénykibo-
csátással foglalkoztak. Seth életében mostanság állan-
dósult ez az állapot. Ez boldoggá és sikeressé tette, és
nem mellékesen biztosította a jelenlegi életszínvona-
lukat. Úgy éltek, mint a náluk kétszerte idősebb, dús-
gazdag emberek. Sarah hálás volt ezért Sethnek, és
egyáltalán n e m tartotta magától értetődőnek.
Megfordult, hogy a férfi felhúzhassa a hátán a cip-
zárat. A ruha csodálatosan állt rajta, Seth nem is állta
m e g szó nélkül.
- Hűha! Klasszul nézel ki, bébi!
- Köszönöm - mosolygott Sarah, majd megcsókol-
ták egymást. Sarah m é g berakott egyet-mást az ap-
rócska ezüst kézitáskájába, belebújt a szexi ezüstszan-
dálba, majd intett, és kiment a szobából. Seth ekkor
már a New Yorkban lévő legjobb barátjával beszélt a
mobilján, hogy megadja neki a másnapra szóló utasí-
tásait. Sarah nem akarta zavarni. Otthagyott neki egy
kis üveg skót whiskyt és egy p o h á r b a n jeget, s miköz-
ben becsukódott mögötte a lakosztály ajtaja, Seth hálá-
san töltött ki egy kevés italt magának.
Sarah beszállt a liftbe, és egyenesen a három szinttel
az előtér alatt lévő bálterembe ment, ahol mindent a
legnagyobb rendben talált. A vázákban hamvasfehér
rózsák pompáztak. A hosszú asztalok mögött estélyi
ruhába öltözött csinos fiatal n ő k ültek, várva az érke-
zőket, h o g y átadhassák nekik a belépőkártyáikat. Föl-
dig érő fekete ruhát és meseszép Tiffany-ékszereket
viselő modellek jöttek-mentek a teremben, ahol még
csak n é h á n y v e n d é g volt. Sarah körbejárt, h o g y lássa,
m i n d e n r e n d b e n van-e. Ekkor egy magas férfi balla-
gott be, vállán fotós felszereléssel. Őszbe vegyülő szőke
haja régen látott fésűt. Rámosolygott Sarahra, megcso-
dálta az alakját, és közölte, hogy a Scoop magazintól
jött. Sarah megörült. Minél több sajtós tudósít az esté-
ről, annál többen jönnek el jövőre, annál vonzóbbak
lesznek az előadóművészek körében, akik jótékony
céllal lépnek majd fel, és így egyre több bevételük lesz.
A sajtó jelenléte nagyon fontos volt.
- Everett Carson vagyok - mutatkozott be a fotós, és
mindjárt rá is csíptette sajtós azonosítóját szmoking-
kabátja felső zsebére. Egész viselkedése laza volt és
fesztelen.
- Én p e d i g Sarah Sloane, az alapítvány elnöke. Iszik
valamit? - ajánlotta, mire a férfi vigyorogva n e m e t
intett. Ma már minden alkalommal meglepődött
azon, hogy ez az első kérdés, amit az emberek a b e m u -
tatkozást követően feltesznek. „Iszik valamit?"
- Köszönöm, n e m , jól vagyok nélküle. Van valami,
amin különösen is szeretné, ha ma éjjel rajta tartanám
a szemem? Helyi hírességek, a város kedvencei m e g
ilyesmi?
Sarah elmondta, hogy itt lesznek Gettyék, Sean és
Robin Wright Penn, valamint Robin Williams, és m é g
jó n é h á n y helyi név, akiket Everett n e m ismert, de
Sarah megígérte, hogy megmutatja Őket, mihelyt meg-
érkeznek.
 Ezután visszament a hosszú asztalokhoz, hogy fo-
gadja az érkezőket, Everett Carson pedig a modelleket
kezdte fotózni. Ketten csakugyan szenzációsan festet-
tek magasra polcolt szilikonmellükkel és gyémántos
nyaklánccal feldobott dekoltázsukkal. A többieket túl
véznának találta. Azután visszajött, és Sarahról is ké-
szített egy képet, m é g mielőtt túlságosan is lefoglalta
volna a vendégsereg. Megállapította róla, hogy gyö-
nyörű fiatal nő, s remekül áll neki a felfelé fésült haj,
benne a csillogó kis csillagocskákkal, és hatalmas zöld
szeme mintha mindig mosolyogna.
- Köszönöm - szólt Sarah udvariasan, és szívélye-
sen rámosolygott. Arra gondolt, vajon csak elfelejtett
fésülködni, vagy ez hozzátartozott a megjelenéséhez.
Felfigyelt a viseltes fekete gyíkbőr cowboycsizmára is.
Egészében véve jellegzetes figurának látszott, és Sarah
biztos volt benne, hogy érdekes élete lehetett, m é g ha
neki nem volt is szerencséje ismerni. Beérte hát annyi-
val, hogy a Sooop magazin egyik alkalmazottja, aki er-
re az estére átjött ide Los Angelesből.
- Sok szerencsét kívánok a rendezvényhez - m o n d -
ta a fotós, és megint elballagott valamerre. Ebben a pil-
lanatban a liftekből egyszerre vagy h a r m i n c e m b e r
tódult ki, és Sarah számára kezdetét vette a Legkisebb
Angyalok Báljának éjszakája.

Második fejezet
A program csúszott, mert több időbe telt, míg a ven-
dégek bejutottak a terembe és elfoglalták a helyüket
az asztaloknál, mint gondolta. Az estet levezénylő
konferanszié, egy hollywoodi sztár, évekig vezetett
egy késő esti talk show-t a tévében, és a közelmúltban
vonult vissza. Sürgette a vendégeket, hogy foglalják el
a helyeiket, s közben bemutatta a Los Angelesből érke-
zett kiválóságokat, és persze a polgármestert és a helyi
hírességeket. Az est az előzetes terveknek megfelelően
zajlott.
Sarah megígérte, hogy csak minimális mennyiségű
beszéd és köszönetnyilvánítás fog elhangozni. Az új-
szülöttosztályt képviselő orvos rövid beszéde u t á n
levetítettek egy rövid filmet azokról a csodás gyógyí-
tásokról, melyeket az osztályon végeztek. Ezután Sarah
beszámolt a Mollyval kapcsolatos saját tapasztalatáról,
majd következett az aukció. A terem hangulata kez-
dett felforrósodni. Egy gyémánt Tiffany-nyaklánc száz-
ezer dollárért kelt el. A hírességek jelenléte meglepő
módon felsrófolta az árakat. Tízezer dollárt adtak egy
yorkshire terrier kölyköt ábrázoló bájos kis miniatű-
rért. A Rangé Rover pedig száztízezerért ment el. Seth
volt a másik licitáló, de végül kénytelen volt vissza-
kozni. Sarah odasúgta neki, hogy m i n d e n r e n d b e n ,
nagyon is m e g v a n elégedve a mostani kocsijával. Seth
mosolyogva nyugtázta, de zavartnak tűnt. Sarah újból
megállapította, hogy r e t t e n t ő e n feszült, bizonyára
nagyon fárasztó napja volt az irodában.
Az este folyamán egyszer-kétszer villanásnyi időre
megpillantotta Everett Carsont. Megadta neki a fontos
társasági emberek asztalszámát. Elküldte tudósítóját a
W, a Toion and Country, az Entertamment Weekly és az
Entcrtainment Tonight is. A tévékamerák Melanie érke-
zését várták. Az est még a vártnál is nagyobb siker
volt. Az aukcióból, hála a rámenős kikiáltónak, több
mint négyszázezer dollár folyt be. Alaposan besegített
az egyik helyi galéria két méregdrága festménye, és
árverésre bocsátottak jelentős tengeri és szárazföldi
utakat is. A belépők mellett eddig ezek jelentették a
legnagyobb bevételt, és a rendezvényt követő napok-
ban mindig érkeztek további adományokról szóló
csekkek is.
Sarah körbejárt az asztalok között, m e g k ö s z ö n t e a
vendégeknek, hogy eljöttek, és üdvözölte a barátokat.
A terem hátuljában lévő asztaloknál ültek a jótékony-
sági szervezetek, a helyi Vöröskereszt, egy öngyil-
kosság-megelőzésre elkötelezett alapítvány képviselői,
és a katolikus szeretetszolgálatok is fizettek egy aszta-
lért, amelynél olyan p a p o k és apácák ültek, akik az
újszülöttosztálynak helyet a d ó k ó r h á z b a n végeztek
szolgálatot. Sarah megfigyelte a papok jellegzetes fehér
körgallérját és a velük egy asztalnál ülő nők egyszerű,
sima kék vagy fekete kosztümjét. Mindössze egy apáca,
egy apró termetű, vörös hajával és világító kék szemé-
vei koboldra emlékeztető nő viselt habitust. Sarah rög-
tön felismerte M a r y Magdalen Kent nővért, a város
Teréz anyáját. Közismert volt a hajléktalanok között
végzett munkájáról és sokak által vitatott véleményé-
ről, mely szerint a város önkormányzata keveset tesz
ezekért az emberekért. Sarah szeretett volna ma este
vele is beszélgetni, de m i n d e n figyelmét lekötötte az
az ezernyi részlet, amelyen az est sikere érdekében
rajta kellett tartania a szemét. Az asztaluk mellett elsu-
hanva, mosolyogva odabólintott a p a p o k n a k és az
apácáknak, akik szemmel láthatóan nagyon jól érezték
magukat. Látva, milyen vidáman csevegnek és boroz-
nak, Sarah elégedetten nyugtázta, hogy ők is élvezik
az estét.
- Nem is hittem volna, hogy magával is találkozom
itt ma este, Maggie - nézett a nővérre széles mosollyal
a város ingyenkonyháját m ű k ö d t e t ő pap. Mary Mag-
dalen nővér a város utcáin nőstényoroszlánként állt ki
védencei mellett, társaságban azonban szürke kisegérré
változott. Az atya n e m emlékezett, látta-e őt valaha is
jótékonysági r e n d e z v é n y e n . Egy másik nővér, aki
rövidre nyírt hajat és takaros kék kosztümkabátja haj-
tókáján aranykeresztet viselt, a USF á p o l ó n ő k é p z ő
tanszékének volt a vezetője. A többi apáca már-már
világiasan divatos öltözékben ült az asztalnál, s élve-
zettel fogyasztotta az elegáns ételeket, italokat. Mary
Magdalen nővér, akit a barátai csak Maggie-nek hív-
tak, az est nagy részében meglehetősen feszélyezett-
nek tűnt. Láthatóan zavarban volt, ráadásul a főkötője
is folyton félrecsúszott rövid, világítóan vörös haján.
Leginkább a p á c á n a k öltözött mókás kis t ü n d é r n e k
látszott.
- Ez is csak véletlen - felelte halkan O'Casey atyá-
nak. - Ne kérdezze, miért, de valaki adott nekem egy
belépőt. Az egyik szociális munkás, akivel együtt dol-
gozom. Neki ma este a rózsafüzér társaságba kellett
mennie. Kértem, hogy adja másnak a belépőt, de há-
látlannak sem akartam mutatkozni. - Mentegetőzött,
amiért itt van, és n e m a város utcáit járja. Az ilyen ren-
dezvények csakugyan idegenek voltak az ó életstílu-
sától.
- Kapcsoljon ki ma estére, Maggie. Maga keményeb-
ben dclgozik, mint bárki, akit ismerek unszolta sze-
líden O'Casey atya. Évek óta ismerték egymást, és az
atya csodálta Maggie nővért végtelen jóindulatáért és
fáradhatatlanul végzett terepmunkájáért. - Mindazon-
által meglep, hogy habitusban látom - kuncogott, mi-
közben bort töltött a nővér poharába, amelyhez Maggie
hozzá sem nyúlt. Soha nem ivott és nem dohányzott,
még annak előtte sem, hogy huszonegy évesen belépett
a rendbe.
Maggie az öltözékére tett megjegyzést hallva elne-
vette magát.
- Ez az egyetlen r u h á m . Farmerban és melegítőfel-
sőben szoktam dolgozni. Ehhez a m u n k á h o z nincs
szükségem szép r u h á k r a . - Az asztalnál ülő másik
három apácára pillantott, akik sokkal inkább háziasz-
szonyokra vagy egyetemi tanárokra hasonlítottak, mint
apácákra - leszámítva a h a j t ó k á j u k r a tűzött arany-
keresztet.
- Jót tesz m a g á n a k ez a kis változatosság.
Azu:án az egyházpolitika került szóba, az érsek pap-
szentelésre vonatkozó közelmúltbeli, vitatható állás-
foglalása és Róma legutóbbi nyilatkozata. Maggie-t
különösképpen érdekelte egy, a felügyelőbizottság
által kiértékelt törvényjavaslat, mely közelről érintette
azokat az embereket, akikkel az utcán dolgozott. Véle-
ménye szerint a törvény korlátozott hatályú, igazság-
talán és védencci érdekeit sértő volt. Olyan okosan
érvelt, hogy pár perc múlva két másik p a p és az egyik
apáca is bekapcsolódott a vitába. Érdekelte őket, hogy
mit m o n d Maggie, aki e témában tájékozottabb volt
náluk.
- Túl szigorú vagy, Maggie - mondta Dominica nő-
vér, az ápolónőképző vezetője. - N e m t u d j u k egy füst
alatt megoldani mindenki problémáját.
- Én egyenként próbálok megbirkózni velük - felelte
Mary Magdalen nővér alázatosan. A két nőben volt
valami közös, miután Maggie nővér ápolónőként dip-
lomázott, mielőtt belépett volna a rendbe. Úgy tapasz-
talta, hogy jó hasznát veszi a szakképzettségének azok
között, akiken megpróbált segíteni. Miközben heve-
sen vitáztak egymással, a terem elsötétült. Az aukció
véget ért, már felszolgálták a desszertet, hamarosan
következett Melanie fellépése. A konferanszié bejelen-
tését követően a teremben lassan elcsitult a zsongás, s
a helyébe várakozásteljes csend támadt. - Ő kicsoda? -
suttogta Mary Magdalen n ő v é t mire az asztalt körbe-
ülő többiek elmosolyodtak.
- A legfelkapottabb fiatal énekesnő a világon. Most
lett Grammy-díjas - súgta vissza Joe atya, mire Maggie
n ő v é r bólintott. Hát ez csakugyan messze esett az ő
világától. Fáradt volt, nem bánta volna, ha már vége
lenne e n n e k az estének. A zenekar rázendített Melanie
szignáljára, majd hirtelen felerősödött a zene, kigyul-
ladtak a fények, a színek, és megjelent a színpadon
egy törékeny szépségű kislány, Melanie, és énekelni
kezdett.
Mary Magdalen nővér elbűvölten bámulta, mint min-
denki más a teremben. Mindenkit magával ragadott a
lány szépsége és hangjának meglepő zengése. Az övén
kívül m i n d e n más hang elnémult a teremben.
- Ez igen! - suttogta az első sorban ülő Seth, és meg-
veregette felesége kezét. Sarah tényleg fantasztikus
munkát végzett. A m i n d e d d i g csak félig odafigyelő és
a g g o d a l o m m a l teli férfi végre szerelmesen nézett a
feleségére. - A minderűt! Óriási ez a lány - tette hozzá
elismerően. Sarah eközben észrevette, hogy Everett
Carson a színpad széle alatt kuporogva fényképezi az
éneklő Melanie-t. A lány lélegzetelállítóan szép volt
ebben a szinte láthatatlan fellépőruhában, amely olyan
volt, mintha egyenesen a testére festették volna fel v a -
lami csillogó festékkel. Sarah a műsor megkezdése előtt
b e m e n t hozzá a színfalak mögé. Természetesen ott
találta az anyját és Jake-et, aki tisztán itta a gint, és
sikerült félig már kiütnie magát.
Melanie valósággal megbabonázta dalaival a közön-
séget. Az utolsó számot a színpad szélére leülve éne-
kelte, miközben szívettépóen kitárta feléjük a kezét.
A teremben ülő férfiak addigra már mind szerelmesek
voltak belé, a n ő k pedig a legszívesebben belebújtak
volna a bőrébe. Melanie ezerszer szebb volt, mint ami-
lyennek Sarah a lakosztályban látta. Színpadi jelen-
ségként felvillanyozta a közönséget, s aki egyszer hal-
lotta őt énekelni, többé n e m felejtette el. Sarah arcán a
teljes megelégedettség mosolyával dőlt hátra a széké-
ben. Az este m i n d e n szempontból tökéletesen alakult,
ami azzal kecsegtetett, hogy jövőre m é g drágábban
a d h a t j á k majd el a belépőket. Megállapíthatta, hogy jó
m u n k á t végzett. Seth odasúgta neki, hogy nagyon
büszke rá, s ettől, ha lehet, m é g elégedettebb volt saját
magával.
Látta, hogy Everett Carson még közelebb nyomul
Melanie-hoz, h o g y további közeliket készítsen róla.
O l y a n izgalom fogta el, hogy szinte beleszédült, s
u g y a n e b b e n a pillanatban érezte, h o g y a terem picikét
megbillen. De talán csak megszédült. Ösztönösen fel-
pillantott, s látta, hogy a csillárok himbálóznak. A meg-
magyarázhatatlan látvánnyal egy időben halk moraj
ütötte m e g a fülét, az egész termet betöltő ijesztő sóhaj.
Egy másodpercre mintha megállt volna m i n d e n , ami-
kor a fények vibrálni kezdtek, és a terem kilengett.
- Földrengés! - kiáltott fel valaki nem messze tőle,
és felpattant. A zene elhallgatott, s miközben hangos
csörömpöléssel asztalok borultak f e l kialudtak a fé-
nyek, és az emberek sikoltozni kezdtek. A teremre tel-
jes sötétség borult, a nyöszörgő morajlás mindjobban
fölerősödött, akárcsak az azt kísérő kiáltozás és sikol-
tozás, és a terem hullámzó mozgása rémítő, faltól falig
t á m a d ó rázkódásba m e n t át. Sarah és Seth akkor már
a földön voltak, és mielőtt az felborult volna, a férfi
behúzta feleségét az asztal alá.
- Jaj, istenem! - Sarah teljes erejéből belekapaszko-
dott a férjébe, aki szorosan átölelve tartotta őt. Egyre
csak a kicsik jártak az eszében, akik most otthon vol-
tak Parmanival. Rémületében, hogy mi lehet most
velük, és kétségbeesésében, hogy n e m m e h e t vissza
hozzájuk, sírni kezdett. És a terem egyre csak hullám-
zott, a recsegés-ropogásnak nem akart vége szakadni.
Percekig tartott, s amikor végre megállt a mozgás, újabb
robajlások és csattanások hallatszottak, majd kiáltozás
és lökdösődés és tülekedés kezdődött a kijáratoknál,
ahol kis időre kigyulladtak, m a j d újra elsötétültek az
exit feliratok.
- Pár percig ne mozdulj el innen - mondta Seth.
Sarah érezte öt, de látni nem látta a vaksötétben. -
Még összetaposnának a tömegben.
- Mi lesz, ha ránk omlik az egész épület? - kérdezte
sírva, egész testében remegve Sarah.
- A k k o r p e c h ü n k lesz - felelte nyersen a férje.
Ők is, mint a teremben mindenki más, tisztában
voltak azzal, hogy három emelettel a földfelszín alatt
vannak. Fogalmuk sem volt, hogyan, milyen úton-
m ó d o n juthatnának ki innen. Az egymásnak kiáltozó
emberek fülsiketítő zajában egyszer csak megjelentek
a kijáratoknál nagy teljesítményű elem lámpáikkal a
szálloda alkalmazottai. Valaki egy kézi hangszórón át
felszólította az embereket, hogy őrizzék m e g a nyu-
galmukat, és megfontoltan, pánikkeltés nélkül köze-
lítsék m e g a kijáratokat. A kinti hallból halvány fény
szűrődött be, miközben a bálteremben továbbra is tel-
jes sötétség uralkodott. Sarah soha életében n e m élt át
ennél félelmetesebb élményt. Seth megragadta, és a
karjánál fogva felhúzta, miközben ötszázhatvan em-
ber lódult m e g a kijáratok felé. Voltak, akik sírtak,
mások fájdalmasan nyöszörögtek, n é h á n y a n segítsé-
gért kiáltoztak, mert valaki a közelükben megsérült.
Maggie nővér m á r talpon volt, de a kijárat helyett
arrafelé igyekezett, amerre a leginkább összetorlódott
a tömeg.
- Mit csinál? - kiáltott utána Joe atya; ekkor már va-
lamelyest látni lehetett a hallból beszűrődő világosság
keltette félhomályban. A rózsákkal teli óriási padlóvá-
zák feldőlve hevertek a földön, s a bálteremben teljes
volt a káosz és a felfordulás. Joe atya azt hitte, Maggie
összezavarodott, azért tart a terem belseje felé.
- Odakint találkozunk! - kiáltott vissza az apáca,
mielőtt elhint volna a tömegben. A következő pilla-
n a t b a n már egy férfi mellett térdelt, aki attól félt,
hogy szívrohama van, de volt nitroglicerin a zsebében.
Maggie minden teketória nélkül belenyúlt a zsebébe,
kivette a gyógyszert, egy tablettát bedugott a férfi szá-
jába, és meghagyta neki, h o g y ne m o z d u l j o n . Biztos
volt benne, hamarosan megérkezik a segítség, hogy el-
lássák a sérülteket.
Rémült feleségére hagyva a férfit haladt tovább, ma-
gában visszasírva kényelmes magasszárúját a mostani
lapos sarkú papucscipő helyett. A bálterem valóságos
akadálypályává vált az oldalára vagy lapjára borult
asztaloktól. A padlót m i n d e n ü t t ételekkel teli tálak,
törött porcelán- és üvegcserepek borították, s a törme-
lékek között itt-ott emberek feküdtek. Maggie nővér
é p p ezeket az embereket kereste, akárcsak n é h á n y a n
mások, akik orvosnak m o n d t á k magukat. Sok orvos
váltott belépőt, de csak n é h á n y a n maradtak itt, hogy
segítsenek a sebesülteken. Egy vérző karú nő sírva
mondta, hogy úgy érzi, hamarosan vajúdni fog. Maggie
nővér azt felelte, ne is gondoljon ilyesmire, amíg ki
nem jut a szállodából, mire a várandós nő rámosoly-
gott. Maggie akkor felsegítette, s a nő férje karjába ka-
paszkodva megindult kifelé a bálteremből. Mindenki
egy utórengéstől rettegett, amely akár nagyobb is lehet,
mint az első rengés. Senki előtt nem volt kétséges,
hogy nagyobb lehetett a Richter-skálán mért hetes vagy
akár nyolcas erősségűnél, és amikor a földmozgás, ta-
lán csak átmenetileg, de lecsillapodott, a teremben
hangos nyögések hallatszottak.
Amikor a rengés kezdődött, Everett Carson a terem
első részében, Melanie közvetlen közelében tartózko-
dott. A bálterem megbillenésekor Melanie lecsúszott a
színpadról, egyenesen a férfi karjai közé, amitől mind-
ketten a földre zuhantak. A rengés megszűnésekor a
fotós felsegítette a lányt.
- Minden r e n d b e n ? - kérdezte. - N e m esett baja?
Egyébként fantasztikus volt - tette hozzá könnye-
dén. Amikor kinyitották a bálterem ajtajait, és a hall-
ból ide is eljutott némi fény, észrevette, hogy a lány
fellépőruhája elszakadt, és kilátszott alóla az egyik
melle. Gyorsan kibújt a szmokingkabátjából, és ráadta
Melanie-ra.
- Köszönöm - mondta a lány félig kábultan. - Mi
történt?
- Egy hetes vagy nyolcas erősségű földrengés, azt
hiszem - válaszolta Everett.
- Kurva jó. És most mit f o g u n k csinálni? - Melanie
rémültnek látszott, de nem esett pánikba.
Azt, amit m o n d a n a k . M e g p r ó b á l u n k valahogy
kikeveredni innen, úgy, hogy közben ne tiporjanak
agyon.
Everett a délkelet-ázsiai évek alatt átélt már földren-
géseket, cunamikat és egyéb katasztrófákat, de abban
is biztos volt, hogy ez nagy erejű rengés lehetett. Épp
száz év telt el az 1906-os San Franciscó-i nagy földren-
gés óta.
- Meg kellene keresnem anyut - nézett körül Mela-
nie. Sem ő, sem Jaké n e m mutatkozott, és a teremben
nem volt könnyű felismerni az egyes embereket. Ah-
hoz túl sötét volt, és a szüntelen kiáltozástól akkora
volt a ricsaj, h o g y csak azok szavát lehetett hallani és
érteni, akik közvetlenül az ember mellett álltak.
- Jobb lesz, ha odakint kezdi keresni - intette a lányt
Everett, látva, hogy vissza akar menni oda, ahol az
imént m é g a színpad állt. Azóta a zenekar teljes fel-
szerelése lecsúszott róla, de m é g a nagy zongora is
félig feldőlve állt. Még szerencse, hogy nem esett rá
senkire.
- Maga jól van? - nézett a férfira zavartan Melanie.
- Igen... jól vagyok. - Everett elindult a kijárat felé,
s m é g visszaszólt, hogy kicsit körülnéz a teremben.
Látni akarta, nincs-e valakinek szüksége a segítségére.
Pár perc múlva egy nőbe botlott, aki egy szívroha-
mot kapott férfin próbált segíteni. A nő elment, hogy
valaki m á s n a k segítsen, Everett pedig egy másik férfi-
val együtt, aki azt mondta magáról, hogy orvos, egy
székre ültette és felemelte a beteget. Miután kivitték,
még három emeletet kellett felvinniük őt. O d a k i n t
már ott voltak a mentősök és a tűzoltók, hogy ellássák
az apróbb sérülésekkel kimenekülóket, és h o g y meg-
tudják, vannak-e odabent is sérültek. Egy tűzoltó zász-
lóalj már megrohamozta a szállodát Tűznek ugyan
nem látták jelét, de a leszakadt villanyvezetékek körül
szikrák pattogtak, s ezért a tűzoltók kézi hangszóró-
kon keresztül utasították az embereket, hogy tartsák
tőlük távol magukat, és emeljenek barikádokat. Everett
rögtön észrevette, h o g y a városban körös-körül min-
denütt sötét van. Ösztönösen nyúlt a nyakában lógó
fényképezőgép után, és fényképezni kezdett, ügyelve
arra, hogy ne legyen tapintatlan a súlyos sérültekkel.
Körülötte mindenki félig kábult állapotban jött-ment.
A szívrohamon átesett férfit berakták az egyik mentő-
autóba, és egy törött lábú társával együtt már útban
volt a kórházba. Az utcán sebesülten fekvők közül a
legtöbben a szállodából kerültek ki, de voltak köztük
mások is. A forgalmi lámpák nem működtek, a forga-
lom leállt. A sarkon kisiklott egy villamos, a legalább
n e g y v e n sebesülthöz m e n t ő k e t és tűzoltókat vezé-
 nyeltek. Egy asszony meghalt, őt vízhatlan ponyvával
takarták le. Ijesztő látvány volt. Everett csak idekint
vette észre, hogy véres az inge, s hogy ő is megsebe-
sült az arcán. Sejtelnie sem volt, hogyan történt. Csak
a felületet súroló vágásnak tűnt, nem aggódott miatta.
Átvette a törülközőt, amit a hotel egyik alkalmazottja
nyújtott oda neki, és megtörölgette az arcát. Alkalma-
zottak tucatjai hordták a törülközőket, takarókat és
vizespalackokat a sokkos állapotban lévő embereknek.
Senki sem tudta, mit kezdjen magával. Csak álltak ott,
bámultak egymásra, és a történtekről beszéltek. Most,
hogy a szállodát kiürítették, ezerszám gyűltek össze
az utcán. Fél óra elmúltával a tűzoltók bejelentették,
hogy a bálteremben nem maradt senki. Everett ekkor
vette észre a férjével együtt mellette álló Sarah Sloane-t.
A nő ruhája elszakadt, csupa folt és pecsét volt, mert
amikor az asztaluk felborult, ráömlött a bor és a mara-
dék desszert.
- Nem esett baja? - kérdezte a nőt. Újra és újra ezt
kérdezték egymástól az emberek. Sarah sírt, és a férje
is elkeseredettnek látszott. Akárcsak mindenki más.
Körülöttük sírtak az emberek az átélt megrázkódtatás-
tól, a félelemtől és a megkönnyebbüléstől, valamint az
otthon maradottak iránti aggodalmukban. Sarah ko-
rábban eszelősen nyomkodta a telefonját, de az nem
működött. Seth is próbálkozott a sajátjával, de komor
arca mutatta az eredményt.
- Nagyon aggódom a gyerekeimért - felelte Sarah. -
O t t h o n v a n n a k a bébiszitterrel. Azt sem t u d o m , ho-
gyan fogunk hazajutni. Tartok tőle, hogy gyalog.
Valaki azt mondta, hogy a garázs, ahol mindannyiuk
autója parkolt, beomlott, és emberek is lent rekedtek.
Az autókhoz lehetetlen volt hozzáférni, s így mindenki,
akit a dolog érintett, kiszolgáltatott helyzetbe került.
Taxi nem létezett. San Francisco percek alatt kísértet-
várossá változott. Éjfél elmúlt, és a rengés egy órával
ezelőtt történt. A Ritz-Carlton alkalmazottai csodála-
tosan viselkedtek: a tömegben elvegyülve kérdezget-
ték az embereket, miben tudnának segítem. Sok teendő
ezekben a pillanatokban nem volt, leszámítva a men-
tősöket és a tűzoltókat, akik mindent megtettek, hogy
ellássák a sérülteket.
Pár perccel ezután a tűzoltók közölték az emberek-
kel, hogy két utcával arrébb van egy földrengésbiztos
óvóhely. Ellátták őket utasításokkal, és mindenkit fel-
szólítottak, hogy hagyják el az utcát, és vonuljanak le
az óvóhelyre. Tönkrementek az elektromos vezetékek,
és az utcákon heverő villanykábelek bárkit agyoncsap-
hatnak. Nagy ívben kerüljék ki ezeket, és ne próbálja-
nak hazamenni, igyekezzenek inkább az óvóhelyre
bejutni. Mindenki rettegett az esetleges utórengések-
től. Amikora tűzoltók megmondták a sokaságnak, mit
tegyenek, Everett is folytatta a fényképezést. Ezt a faj-
ta munkát szerette. Nem tekintette zsákmánynak az
emberek szenvedését, inkább józan körültekintésről
tett tanúságot, amikor időben megörökítette ezt a
rendkívüli pillanatot, amit már akkor történelmi jelen-
tőségűnek ismert fel.
Végre megmozdult a tömeg, és az emberek remegő
lábbal megindultak lefelé a dombon a földrengésbiztos
óvóhely felé. Egyre csak arról beszélgettek, hogy mi
történt, mire gondoltak az első pillanatokban, és hol
voltak éppen. Egy férfi épp a szállodai fürdőszobájá-
ban, a z u h a n y alatt állt, és először azt hitte, hogy va-
lami különlegességgel szerelték fel a zuhanyozót, az
okozza a vibrálást Semmi más, csak egy frottír fürdő-
köpeny volt rajta, s a lába is csupasz volt. Az egyiket el
is vágta egy üvegcserép, amely az utcán hevert. Egy
asszony azt mesélte, hogy amikor lecsúszott a földre,
azt hitte, leszakadt alatta az ágy, de aztán látta, hogy
az egész szoba táncot jár. Csak éppen a dolog egyálta-
lán nem volt mulatságos. A város történelme második
legnagyobb katasztrófáját élte át.
Everett elvett egy palack vizet az egyik éjjeli portás-
tól, aki a vizeket osztogatta. Kinyitotta, s csak amikor
jót húzott belőle, jött rá, mennyire kiszáradt a szája.
A szálloda épületéből nagy porfelhők szálltak fel, je-
lezve, hogy belül sorra törnek el és omlanak össze a
belső építmények. Egyetlen holttestet sem hoztak ki.
A tűzoltók az előcsarnokban fektették és takarták le
őket ponyvával. Eddig mintegy húsz halott volt, de a
szóbeszéd szerint többen is b e n t rekedtek. E hírre ki-
tört a pánik, sokan, akik eddig nem találták a barátaikat
vagy a rokonaikat, akikkel együtt laktak a szállodában,
vagy együtt jöttek el a jótékony célú estre, sírva fakad-
tak. Ez utóbbiakat k ö n n y ű volt felismerni szakadt, be-
szennyeződött estélyi öltözékükről. Úgy festettek, mint
a Titanic katasztrófájának túlélői. Ez volt az a pillanat,
amikor Everett meglátta Melanie-t és hisztérikusan
zokogó anyját. Melanie ébernek és n y u g o d t n a k lát-
szott, és m é g mindig rajta volt Everett kölcsönzőből
való szmokingkabátja.
- Jól van? - tette föl az ismerős kérdést, mire a lány
mosolyogva bólintott.
- Jól. De a m a m á m rendesen kiakadt. Szerinte per-
ceken belül lesz m é g egy, m é g nagyobb rengés. Adjam
vissza a kabátját? - Félig pucér lenne, ha visszaadná,
gondolta a férfi, és megrázta a fejét. - Magamra terít-
hetek egy takarót.
- Tartsa csak meg. Jól áll magának. Mindenki meg-
van a stábjából? - Tudta, milyen nagy sleppel érkezett
Melanie, és most csak az anyját látta mellette.
- Ashleynek, a barátnőmnek megsérült a bokája, a
mentősök kezelésbe vették. A barátom úgy kiütötte
magát, hogy a zenekarbeli fiúknak kellett kivinniük.
Valahol ott rókázik é p p e n - tett egy bizonytalan moz-
dulatot a kezével. - Mindenki más jól van. - Most,
hogy elhagyta a színpadot, megint úgy nézett ki, mint
egy tinédzser, de a fotós emlékezett a műsorára, és
hogy milyen fantasztikus volt. Ahogy a ma éjjel u t á n
mindenki más is emlékezni fog rá.
- Menjenek az óvóhelyre. Ott biztonságosabb - ta-
nácsolta m i n d k e t t ő j ü k n e k , és Janet H a s t i n g s máris
húzni kezdte a lányát arrafelé. Igazat adott Everettnek,
és nagyon n e m szeretett volna az utcán lenni, amikor
bekövetkezik a következő rengés.
- Én még itt m a r a d n é k egy ideig - szólt csendesen
Melanie, és megkérte az anyját, menjen tovább nélküle,
mire ő m é g keservesebb sírásra zendített. Melanie kö-
zölte vele, hogy itt akar maradni, hogy segíthessen,
amit Everett elismeréssel nyugtázott magában. És eb-
ben a pillanatban eszébe jutott, vajon nem esne-e jól egy
pohár ital, és örömmel állapította meg, hogy nem. Ez
először fordult elő vele. Még egy nagy erejű földrengés
ürügyén sem vágyott arra, hogy leigya magát. Amikor
ezt végiggondolta, széles vigyor ült ki az arcára. Köz-
ben Janet elindult az óvóhely felé, Melanie pedig elve-
gyült az emberek között.
- N e m esik baja - nyugtatta Everett Janetet. - Ha
újra összefutok vele, elküldöm maga után az óvóhelyre.
Menjen csak a többiekkel együtt.
Janeten látszott, hogy bizonytalan, de az óvóhely
felé vonuló sokaság látványa, valamint saját vágya,
hogy ő is ott lehessen, magával sodorta. Everett úgy
gondolta, akár megtalálja őt, akár n e m , Melanie-val
m i n d e n r e n d b e n lesz. A lány fiatal, fel fogja találni
magát, és a banda tagjai is ott lesznek mellette. És az,
h o g y segíteni akar a sebesülteknek, a férfi szemében
nem tűnt olyan rossz ötletnek. Sok emberre csak-
u g y a n ráfért valamiféle segítség, és a mentősök látha-
tóan n e m győzték a munkát.
Újra kattogtatni kezdte a gépét, és eközben ismét
meglátta azt a kis vörös h a j ú nőt, akit a szívrohamos
férfi körül látott segédkezni, majd továbbmenni. Most
egy gyereket kísért az egyik tűzoltóhoz, hogy segítsen
neki megkeresni az anyját. Everett több felvételt is
készített róla, majd amikor a nő elvált a kisgyerektől,
újra leengedte a fényképezőgépét.
- Maga orvos? - lépett a nő mellé. Megfigyelte, mi-
lyen szakszerűen látta el a szívrohamos férfit.
- Nem, ápolónő vagyok - felelte az. Ragyogó kék
szeme egy másodpercre találkozott a férfi tekintetével,
majd elmosolyodott. Everett m é g soha nem látott ilyen
hipnotikus erejű szempárt.
- Arra nagy szükség van ma éjjel. - Sokan szenved-
tek sérülést, ha nem is mindenki súlyosat. De akadt
é p p elég vágás, zúzódás, és ott voltak a sokkos állapot-
ba kerültek. Emlékezett rá, hogy látta ezt a nót az esté-
lyen, de sima fekete ruhája és lapos sarkú cipője sehogy
sem illett az alkalomhoz. Főkötője eltűnt a rengés utáni
kavarodásban, és a férfinak eszébe sem jutott, hogy
más is lehet, nem csak ápolónő. Kortalan, időtlen arcá-
ból nehéz lett volna következtetni az életkorára. A fotós
úgy vélte, n e g y v e n felé közeledhet, vagy talán már
van is annyi. Válójában negyvenkettő volt. Miközben
Everett a n y o m á b a n lépkedett, a nő megállt, hogy szót
váltson valakivel, m a j d h o g y elvegyen egy palack
vizet. M i n d n y á j a n m e g s z e n v e d t é k a szállodából to-
vábbra is felhőkben kiáramló por hatását.
- Elmegy az óvóhelyre? - kérdezte a fotós. - Lehet,
hogy ott is szükség lenne a segítségére. - Ekkorra már
eldobta a csokornyakkendőjét, s az arcát ért vágástól
véres volt az inge.
- O d a majd akkor megyek, ha itt már mindent elvé-
geztem, amit lehetett - rázta fejét a nő. - Úgy sejtem,
azon a környéken is elkelne a segítség, ahol lakom.
Hol lakik? - kérdezte kíváncsian a férfi, noha n e m
nagyon ismerte a várost. De volt valami ebben a nő-
ben, ami izgatta a fantáziáját. És az ember sohasem
tudhatja, még valami sztori is kikerekedhet a dolog-
ból. Elég volt r á n é z n i e erre a nőre, máris feléledt az
újságírói ösztöne.
- N e m messze innen, a Tenderloinban - mosolyo-
d o t t el a nő. De azt a helyet világok választották el
mindattól, ami itt volt. Azon a k ö r n y é k e n n é h á n y
h á z t ö m b n y i távolság óriási különbséget jelentett.
- Az eléggé rossz hírű környék, nem? - Everett kí-
váncsisága nőttön-nőtt. Már hallott a Tenderloinról,
amely tele volt drogosokkal, prostituáltakkal és min-
denféle züllött alakokkal.
 - Igen, az - válaszolta őszintén a nő. Ő azonban bol-
dog volt ott.
- Mégis ott lakik? - ámult el a férfi.
- Igen - mosolygott a nő. Vörös haja és arca csupa
piszok volt, de világító kék szeme huncutul nevetett
rá. - Szeretek ott lakni.
A férfi hatodik érzéke azt súgta, hogy itt egy sztori
rejtőzik, és ösztönösen tudta, hogy ez a nő lesz az éj-
szaka egyik főszereplője. Ha majd visszatér a Tender-
loinba, ő is vele akar menni. Biztos, h o g y ebből még
kikerekedik egy sztori.
- A nevem Everett. Magával tarthatok? - kérdezte
m i n d e n kertelés nélkül. A nő picit habozott, majd bó-
lintott.
- Akár veszélyes is lehet eljutni oda az utcákon heve-
rő villanykábelek miatt. És arrafelé nem törik magukat
az emberek, hogy segítsenek egymáson. A katasztró-
faelhárítás embereit mind ide, vagy a város más negye-
deibe vezényelték. Egyébként szólítson Maggie-nek.
Majd csak egy óra múlva hagyták el a Ritz előtti terü-
letet. Akkor már kevés híján hajnali három óra volt.
A legtöbben vagy elvonultak az óvóhelyre, vagy úgy
döntöttek, inkább hazamennek. Everett többé nem
látta Melanie-t, de nem aggódott miatta. A mentőautók
elvitték a súlyos sebesülteket, és a tűzoltók a jelek sze-
rint kézben tudták tartani a dolgokat. A távolból időn-
ként szirénázást lehetett hallani, és Everett arra gon-
dolt, hogy ott, ahol tűz lobbant fel, az eltört vízcsövek
miatt elég nehéz lesz megbirkózni a lángokkal. Kitar-
tóan baktatott a hazafelé tartó kis nő mellett. Végig-
gyalogoltak a California Streeten, aztán délnek tartva
le a N o b Hillról. Átvágtak a Union Square-en, majd
jobbra fordultak, és nyugat felé indultak az O'Farrellen.
M e g d ö b b e n v e látták, hogy a Union Square-en szinte
m i n d e n üzlet kirakata kitört, s az utcát üvegcserepek
borítják. És a St. Francis Hotel előtt is hasonló kép fo-
gadta őket, mint amit az imént hagytak m a g u k mögött
a Ritznél. A szállodákat kiürítették, az embereket az
óvóhelyekre irányították. Fél órába telt, mire eljutot-
tak oda, ahol a nő lakott.
Az utcán csoportokba verődtek az emberek. Egé-
szen másként néztek ki, mint akikkel eddig együtt vol-
tak. Kopott, viseltes ruha volt rajtuk, n é h á n y u k o n lát-
szott, hogy be v a n n a k lőve, mások rémülten nézték a
pusztítást. A kirakatok itt is be voltak törve, részegek
feküdtek a járdán, és n é h á n y utcalány kis csoportba
verődve álldogált. Everettnek feltűnt, hogy szinte min-
denki ismeri Maggie-t A nő meg-megállt, hogy szóljon
hozzájuk, megkérdezze, hogyan vészelték át, megse-
besült-e valaki, kaptak-e segítséget, hogyan boldogul-
n a k a k ö r n y é k lakói. Az emberek élénk taglejtések
kíséretében mesélték el viszontagságaikat, majd végül
mindketten letelepedtek az egyik kapubejárat kőpillé-
rére. Hajnali öt óra felé járt az idő, de Maggie-n nyoma
sem látszott a fáradtságnak.
- Kicsoda maga? - kérdezte a férfi, akit elbűvölt ez a
nő. - Olyan érzésem van, mintha egy különös filmben
lennék egy földre szállt angyallal együtt, akit csak én
látok, senki más.
A nő nagyot nevetett Everett személyleírásán, majd
emlékeztette rá, hogy senki m á s n a k nem okozott gon-
dot, h o g y őt lássa. Továbbá hogy az utca minden tol-
vaja és kurvája egyetértene azzal, hogy ő valódi, töké-
letesen látható, hús-vér ember.
- Talán a kicsoda helyett az l e n n e a válasz a kérdé-
sére, hogy micsoda vagyok - felelte jóindulatúan, mi-
közben azt kívánta, bárcsak levethetné csúnya, fekete
egyenruháját, és visszavehetné a farmernadrágját. In-
nen úgy látta, hogy a házukat megrázta a földrengés,
de n e m esett komolyabb baja, így m i n d e n további nél-
kül bemehet.
- N4it jelent ez? - kérdezte Everett zavartan. Maggie-
vel ellentétben ő n a g y o n is elfáradt. Hosszú volt az
éjszaka mindkettőjük számára, de a nő olyan friss és
ü d e volt, mint egy rózsaszál, és sokkal elevenebbnek
tűnt, mint korábban, a bálteremben.
 - A p á c a vagyok - felelte természetes egyszerűség-
gel a nő. - Ezek között az emberek között dolgozom,
rájuk viselek gondot. A m u n k á m jórészét az utcán
végzem. Illetve minden munkámat. M a j d n e m tíz éve,
hogy itt lakom.
- Maga apácai - nézett rá elképedve a férfi. - Miért
nem m o n d t a m e g nekem?
- N e m tudom - vont vállat a nő. Teljesen fesztelenül
beszélt a férfival, különösen itt, az utcán üldögélve. Ezt
a világot ismerte a legjobban, sokkal jobban, mint akár-
milyen báltermet. - N e m jutott eszembe. Számít ez?
- De még mennyire... vagyis nem - javította ki ma-
gát, majd tovább gondolkodott a dolgon. - Úgy értem,
igen... persze, hogy számít. Ezt tényleg fontos tudni
magáról. Maga nagyon érdekes ember, különösen,
hogy itt él. Zárdában lakik?
- N e m , a z á r d á m évekkel ezelőtt megszűnt. Az én
rendemből nem volt itt elég apáca ahhoz, hogy meg-
érje fenntartani a zárdát. Iskolát csináltak belőle. Az egy-
házkerület engedélyezte, hogy lakásokba költözzünk.
A nővértársaim általában kettesévei-hármasával élnek
egy lakásban, de senki sem akart itt élni velem. - Szé-
les mosollyal nézett a férfira. - Jobb környékre akartak
m e n n i . Engem a m u n k á m ideköt. Ez a missziós terü-
letem.
- Mi az igazi neve? - kérdezte olthatatlan kíváncsi-
sággal a férfi. - Úgy értem, a szerzetben viselt neve.
- Mary Magdalen nővér - válaszolta szelíd h a n g o n
Maggie.
- N e m térek m a g a m h o z - vallotta be a férfi, és elő-
húzott egy szál cigarettát a zsebéből. Az éjszaka folya-
m á n most először gyújtott rá, és a nőn nem látszott,
hogy rosszallaná. Annak ellenére, hogy apáca volt, tö-
kéletes otthonossággal mozgott a világban. Évek óta ő
volt az első apáca, akivel Everett szót váltott, és eggyel
sem beszélt ilyen szabadon. Azok után, amit együtt át-
éltek, úgy érezte, harcostársak lettek, és bizonyos érte-
lemben ez így is volt. - Jól érzi magát apácaként?
 A nő egy percig gondolkodott, azután bólintott, majd
feléje fordulva mondta:
- Szeretek apáca lenni. Életem legjobb döntése volt,
amikor beléptem a rendbe. Már gyerekként, és utána
is mindig tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Ahogy a
gyerekek eldöntik, hogy orvosok, ügyvédek vagy ba-
lett-táncosok akarnak lenni. Ezt nevezik korai elhiva-
tásnak. Ez a hivatás készen várt rám.
- Volt olyan pillanat, amikor m e g b á n t a , h o g y így
döntött?
- N e m - nézett boldog mosollyal a férfira Maggie. -
Soha. Nekem ez jelentette a tökéletes életet. Rögtön
beléptem, mihelyt végeztem az ápolónőképzőn. Chi-
cagóban nőttem fel, hét gyerek között a legidősebb-
ként. Mindig is tudtam, h o g y nekem ez az élet való.
- J á r t valaha fiúval? - Everett kíváncsian várta a
választ.
- Egyszer - vallotta be a legkisebb zavar nélkül a nő.
Már évek óta n e m gondolt a fiúra. - Amikor m é g az
ápolónőképzőre jártam.
- Mi történt? - A férfi biztos volt benne, hogy valami
romantikus tragédia kényszerítette be Maggie-t a
rendbe. Más okot el sem tudott képzelni. Ez az egész
téma tökéletesen idegen volt neki. Lutheránusként ne-
velkedett, és amíg el nem költözött hazulról, m é g csak
nem is látott apácát. N e m sok értelmét látta a szerze-
tességnek. De most itt volt ez a boldogságtól és elége-
dettségtől sugárzó kis nő, aki a legnagyobb komoly-
sággal, örömmel és lelki békességgel beszél a hajlékta-
lanok és drogosok között zajló életéről. Ez bámulatba,
egyszersmind zavarba ejtette.
- Másodéves voltam, amikor autóbalesetben meg-
halt. De ha életben marad, az sem változtatott volna
semmin. A kezdet kezdetén m e g m o n d t a m neki, hogy
apáca akarok lenni. Azt persze nem tudom, hogy el-
hitte-e. Utána már nem jártam senkivel, mert addigra
teljesen biztos voltam a dolgomban. Lehet, hogy már
vele sem jártam volna tovább. De mindketten fiatalok
voltunk, és az egész kapcsolat nagyon ártatlan és tiszta
volt. Mai szemmel nézve feltétlenül.
Everett ebből megértette, hogy a nő szűzen vonult
be a zárdába, és mind a mai napig megőrizte a szüzes-
ségét. Az egész dolog teljesen hihetetlen volt számára.
Egy ilyen csinos nő! Bedig csupa elevenség, csupa vib-
rálás!'
- Hihetetlen.
- Valójában n e m . Mások is megteszik u g y a n e z t a
lépést. - A nő láthatóan normálisnak tartotta azt, ami
az ó számára minden volt, csak n e m normális. - És
magával mi a helyzet? Házas? Elvált? Gyerekek? -
Maggie is érezte, hogy a férfinak van valami története,
és hogy szívesen megosztaná vele. Előtte k ö n n y ű volt
megnyílni, és Everett egyébként is élvezte a társasá-
gát. Most végre az is világossá vált számára, hogy a sima
fekete ruha valójában a szerzetesi öltözéke. Éz meg-
magyarázta, miért n e m viselt estélyi ruhát, mint min-
denki más a jótékonysági estélyen.
- Tizennyolc éves koromban teherbe ejtettem egy
lányt, és el kellett v e n n e m feleségül, mert az apja azt
mondta, megöl, ha n e m veszem el. Aztán egy év múlva
elváltunk. A házasság nem nekem való, legalábbis ak-
kor n e m volt az. Végül ő adta be a válókeresetet, és azt
hiszem, később újra férjhez ment. A válás után csak
egyszer láttam a fiamat, akkor hároméves volt. Egy-
szerűen n e m voltam kész arra, hogy apa legyek. Na-
gyon rossz érzésekkel hagytam ott őket, de még m a g a m
is kölyök voltam, és a dolog meghaladta az erőmet,
így aztán elmentem. N e m tudtam, mi egyebet tehet-
nék. A fiam egész életét és a sajátom nagy részét azzal
töltöttem, hogy keresztül-kasul rohangáltam a világ-
ban, hogy a hadszínterekről és a katasztrófák színhe-
lyeiről tudósítsam az AP-t. Őrült élet volt, de nekem
való. Szerettem. Azóta felnőttem, és felnőtt a fiam is.
Már nincs szüksége rám, az anyja pedig olyan d ü h ö s
volt rám, hogy utólag érvényteleníttette a házasságun-
kat az egyházzal, hogy újra férjhez mehessen. így aztán
hivatalosan n e m is léteztem soha - fejezte be Everett,
miközben Maggie feszült figyelemmel hallgatta.
- A szüléinkre mindig szükségünk van - m o n d t a
halkan. Egy percig mindketten hallgattak, miközben a
férfi elgondolkodott a nő szavain. - Az AP boldog lesz
azokkal a képekkel, amelyeket ma éjjel készített -
m o n d t a végül bátorítóan Maggie. A férfi nem említette
neki a Pulitzer-díját. Soha nem beszélt róla.
- Már nem dolgozom nekik - válaszolta. - Menet
közben rossz szokásokat vettem fel. Nagyjából egy
éve, amikor kis híján elpatkoltam alkoholmérgezésben
Bangkokban, és egy kurva mentette m e g az életemet,
végképp elegük lett belőlem. A nő kórházba vitetett,
a h o n n a n végül visszajöttem, és azóta nem iszom. Mi-
után az AP kirúgott, elmentem rehabra, ahol rendbe
hoztak. Már egy éve józan vagyok. Nagyon jó érzés.
Most kezdtem dolgozni egy magazinnál, ők küldtek ki
erre a jótékonysági rendezvényre. Nem az én esetem.
Pletykák a hírességek magánéletéről. Jobban fekszik
nekem, ha valami civilizálatlan világból kell tudósíta-
nom, és n e m mint ma éjjel, egy bálteremből, szmo-
kingban.
- Én is így vagyok vele - nevetett Maggie. - Ez a
világ tőlem is idegen. - Elmagyarázta, hogy kikkel ült
egy asztalnál, és hogy egy barátnőjétől kapta a belé-
pőt, s bár n e m akart elmenni, n e m hagyhatta kárba
veszni. - Jobban szeretek ezekkel az emberekkel dol-
gozni kint az utcán, mint bármi mást. De mi van a fiá-
val? Érdeklődött egyáltalán utána, akart vele talál-
kozni? H á n y éves most?
Maggie is kíváncsi volt Everettre, ezért hozta szóba
újból a fiát. Nagyon hitt abban, hogy az emberek éle-
tében rendkívül fontos szerepe van a családnak. És rit-
kán adódott alkalma, hogy olyasvalakivel beszélgessen,
mint ez a férfi. Akinek m é g furcsább volt, hogy egy
apácával beszélget.
- N é h á n y hét múlva betölti a harmincat. Néha gon-
dolok rá, de ezzel kicsit már elkéstem. Vagy nagyon. Az
ember nem léphet vissza egy harmincéves ember éle-
tébe, h o g y megkérdezze, hogy van. Valószínűleg gyű-
löl, amiért a n n a k idején leléptem.
- Maga gyűlöli ezért magát? - kérdezte a nő.
- Néha. N e m túl gyakran. A rehabon sokat gondol-
koztam ezen. De n e m lehet csak úgy beállítani valaki-
hez, aki időközben már felnőtt.
- Talán lehet - szólt csendesen Maggie. - Talán szí-
vesen venné, ha hallhatna magáról. Tudja, hogy hol él?
- Régen tudtam. Megpróbálhatnám kideríteni. Csak
nem tudom, meg kell-e tennem. Mit mondhatnék neki?
- Lehet, hogy varinak dolgok, amiket meg akar kér-
dezni magától. Rendes dolog lenne, ha ezt lehetővé
tenné számára. Ha megértetné vele, hogy neki semmi
szerepe n e m volt abban, hogy maga elment.
Okos nő, gondolta Everett, és bólintott.
N e m sokkal ezután rövid sétát tettek a környéken,
és meglepően jó állapotban találtak mindent. Voltak,
akik lementek az óvóhelyekre. Azt a kevés sebesültet
már kórházba szállították, a többiek, akiknek nem esett
baja, egyre csak a földrengés erejét taglalták egymás
között. N a g y volt, ebben m i n d n y á j a n egyetértettek.
Fél hétkor Maggie közölte, hogy most megpróbál
aludni e g y e t és pár óra múlva újra kijön az utcára,
hogy lássa, mi van a védenceivel. Everett azt felelte, ő
m e g keres valami buszt, vonatot vagy repülőt, hogy
mihelyt lehet, visszamehessen Los Angelesbe. Vagy ha
talál, inkább kocsit bérelne. Rengeteg felvételt készített.
Most úgy tervezte, mielőtt elutazik, m é g egy kicsit
körbejár a városban, hátha lát valamit, amit még lefény-
képezhet. N e m akart elmulasztani semmi fontosat, de
így is hatalmas anyaggal fog visszamenni. Erős kísér-
tést érzett, hogy maradjon m é g pár napig, de nem
tudta, mit szólna hozzá a kiadója. Ráadásul San Francis-
cóban és a k ö r n y é k é n pillanatnyilag m e g s z ű n t a te-
lefon-összeköttetés a külvilággal, ú g y h o g y m é g meg-
kérdezni sem tudta.
- Készítettem n é h á n y szép képet magáról az éjjel -
mondta, mielőtt a kapuban elváltak volna. Maggie egy
öreg házban lakott, amely éppoly siralmas állapotú-
nak nézett ki, mint amilyen vénnek, de a jelek szerint
ez ót egyáltalán nem zavarta. Mint mondta, évek óta
itt lakott, így régi bútordarabnak számított a környé-
ken. Everett felírta a dinét, azzal, hogy majd elküldi
neki a képek másolatát. Elkérte Maggie telefonszámát
is, ha netán egyszer megint a városban járna. - Akkor
elviszem vacsorázni - ígérte. - Jó volt beszélgetni ma-
gával.
- Nekem is magával - mosolygott fel rá a nő. - Sokáig
fog tartani, mire kitakarítjuk a várost. Remélem, nem
túl sokan haltak m e g az éjjel. - Látszott rajta, h o g y ag-
gódik. Ide nem jutottak el a hírek. Elektromosság és
mobiltelefonok híján el voltak vágva a világtól. Furcsa
érzés volt.
Épp kelőben volt a n a p , amikor Everett elbúcsúzott
Maggie-tól, miközben arra gondolt, vajon találkoz-
nak-e még az életben. Valószínűtlennek tűnt. Mind-
annyiuk számára különös, felejthetetlen éjszaka volt.
- Isten vele, Maggie - mondta, miközben a nő kinyi-
totta a kaput. Az előtér kőpadlóját vakolatdarabok bo-
rították, de mint a nő mosolyogva megjegyezte, a hely-
zet nem volt sokkal rosszabb, mint máskor - Vigyázzon
magára!
- Maga is - intett vissza Maggie, és becsukta a kaput.
A férfi orrát megcsapta a lépcsőházból kiáramló bűz,
és nem értette, hogyan képes valaki itt élni. Csak-
ugyan szent asszony lehet, gondolta, miközben elin-
dult. Egyszer csak halkan fölnevetett A San Franciscó-i
földrengés éjszakáját egy apácával töltötte. Aki sze-
rinte hős volt. Alig várta, hogy láthassa a róla készült
képeket. Ahogy Maggie házától távolodva visszafelé
tartott a Tenderloinon át, egyszer csak azon kapta ma-
gát, hogy a fia jár az eszében. Megjelent előtte a három-
éves Chad képe, és h u s z o n h é t év óta, amióta utoljára
látta, most először hiányzott neki a fiú. Talán majd föl-
keresi, ha m é g egyszer az életben Montanában jár, és
ha C h a d m é g m i n d i g ott lakik. M é g meggondolja.
Maggie szavai bogarat ültettek a fülébe, s most meg-
próbálta az egészet kiverni a fejéből. N e m akart bűn-
tudatot érezni a fia miatt. Ehhez már túl késő volt,
egyébként sem használna egyikőjüknek sem. Sze-
rencsét hozó csizmájában elbaktatott a járdán fekvő
részegek és hajléktalan csavargók mellett. Mire vissza-
ért a belvárosba, hogy körülnézzen, milyen nyomokat
hagyott a földrengés a város szívében, a felkelő n a p
fénye már elárasztotta az utcákat. Rengeteg téma várt
megörökítésre. Ki tudja, egy n a p o n még kinézhet be-
lőle egy újabb Pulitzer. Az elmúlt éjszaka megrázó ese-
ményei ellenére sokkal jobban érezte magát, mint az
elmúlt években bármikor. Újra nyeregben érezte magát,
hiszen tudósítóként vett részt az eseményekben, visz-
szatért az önbizalma, s úgy érezte, sokkal inkább ura
az életének, mint eddig bármikor

Harmadik fejezet
S e t h és Sarah gyalog indultak haza a Ritz-Carltonból.
Tűsarkú szandáljában Sarah alig tudott lépkedni, de
az üvegcserepek úgy ellepték az utcákat, hogy nem
merte levenni és mezítláb menni tovább. Minden lé-
pésnél érezte a vízhólyagokat. A leszakadt villanyve-
zetékek csupasz végei szikrákat szórtak, ezeket gon-
dosan kikerülték. Az utolsó tíz-tizenkét tömbnyi távol-
ságot már kocsival tették meg, ugyanis egy orvos, aki
hazafelé tartott a St. Mary Kórházból, fölvette őket.
Hajnali három óra volt. Az orvos azért m e n t be a kór-
házba, hogy megnézze, milyen állapotban vannak a
betegei a földrengés után. Elmondta nekik, hogy a kór-
házban nagyjából rendben m e n n e k a dolgok. Működ-
n e k a vészhelyzeti generátorok, és csak a földszinti
radiológiai laboratórium egy nagyon kis része ment
tönkre. Minden más sértetlenül megúszta a földren-
gést, ennek ellenére az események megviselték mind
a betegeket, mind a személyzetet.
A kórházban sem működtek a telefonok, de elemes
rádiókon és tévéken figyelemmel kísérték a híreket, s
innen értesültek arról, hogy a város mely pontjai szen-
vedték a legnagyobb károkat.
Azt is az orvostól tudták meg, hogy a Marinát ismét
súlyos csapás érte, akárcsak a 89-es kisebb földrengés
idején. Ez a kerület egy feltöltött földsávon épült, és itt
sok helyütt gyulladtak ki elolthatatlan tüzek. Foszto-
gatásokról is lehetett hallani a híradásokban. Mind a
Russian, mind a Nob Hill viszonylag jól vészelte át a
7,9-es erősségű földrengést, amit a Ritz-Carlton ven-
dégei és személyzete is tanúsíthatott. A város nyugati
részén akadtak komoly károkat szenvedett területek,
mint például a Noe Valley, a Castro és a Mission. És a
Pacific Fleights egyes részei is megszenvedték a ren-
gést. Itt tűzoltók próbálták kimenteni az épületekben
és liftekben rekedt embereket, és jelenleg is sokan bir-
kóztak a város sok részén fellobbanó tüzekkel, ami a
szinte mindenütt eltört vízcsövek miatt komoly gon-
dokat okozott.
Miközben jótevőjük hazafelé fuvarozta őket, a távol-
ból szirénázásokat lehetett hallani. A város mindkét
nagy lúdját, a Bay Bridge-et és a Golden Gate-et is per-
cekkel a földrengés után lezárták. A Golden Gate vadul
kilengett, és többen is súlyos sérüléseket szenvedtek
rajta. A Bay Bridge felső p á l y á j á n a k két szelvénye
rázuhant az alatta lévő pályán haladó autókra és a
b e n n ü k ülőkre. A segélyszolgálatnak még nem sikerült
megszervezni a mentést, és a beszámolók szerint az
autókban b e n t rekedtek halálsikolyait m é g hallani is
szörnyű volt. M i n d e d d i g meg sem lehetett becsülni a
halálos áldozatok számát, de biztos, hogy sokan meg-
haltak, s a sebesültek száma is több ezerre volt tehető.
Mialatt a kocsi óvatosan haladt az utcákon, mindhár-
man feszült figyelemmel hallgatták az autórádiót.
Sarah m e g m o n d t a az o r v o s n a k a címüket, s attól
kezdve csak magában imádkozott a gyerekeiért. Arra
nem volt lehetőségük, h o g y hazatelefonáljanak és
beszéljenek a bébiszitterrel. A telefonvezetékek elsza-
kadtak, a mobiltelefonok pedig nem működtek. Úgy
tűnt, a város kapcsolata megszűnt a külvilággal. Sarah
semmi mást nem akart tudni, csak hogy Olivér és
Molly jól vannak-e. Seth félig kábán bámult ki az autó
ablakán, és időnként megkísérelte működésre bírni a
mobilját. Végre megérkeztek a dombtetőre, a Divisa-
dero és a Broadway sarkán álló és az öbölre néző nagy,
vörös téglás ház elé. A ház sértetlennek tűnt. Megkö-
szönték a doktornak, hogy hazahozta őket, s m i n d e n
jót kívánva neki, kiszálltak a kocsiból. Sarah futva tette
meg az utat a bejáratig, Seth pedig elcsigázva igyeke-
zett lépést tartani vele.
Mire utolérte, Sarah már kinyitotta az ajtót. Gyorsan
lerúgta a hasznavehetetlen szandált, és végigrohant a
halion. Mivel nem volt villany, s az utcai lámpák sem
égtek, szokatlan sötétség uralkodott a házban. Sarah
elrohant a nappali mellett, hogy egyenesen fölszalad-
jon az emeletre, de akkor meglátta őket. A bébiszitter a
kanapén aludt, karjában a szunyókáló kisfiúval, s ott
szuszogott mellette Molly is. Az asztalon égő gyertya
állt. A nő Sarah közeledtére megmoccant.
- Ó . . . micsoda nagy földrengés volt... - tért magá-
hoz, de suttogott, h o g y ne ébressze föl a gyerekeket.
De amikor Seth is belépett a szobába, és a három fel-
nőtt beszélgetni kezdett egymással, a kicsik is moco-
rogni kezdtek. Sarah körülnézett, s látta, hogy a képek
ferdén lógnak a falon, két szobor eldőlt, és a kis kár-
tyaasztal m e g n é h á n y szék felborult. A padlón minde-
nütt könyvek és kisebb-nagyobb tárgyak hevertek, ami-
től szokatlanul r e n d e t l e n n e k t ű n t a szoba. De a gye-
rekek jól voltak, és csak ez számított. M i n d a n n y i a n
sértetlenül vészelték át a katasztrófát, s csak a m i k o r
Sarah szeme megszokta a félhomályt, vette észre a Par-
mani h o m l o k á n éktelenkedő jókora púpot. A bébiszit-
ter elmondta, hogy Olivér könyvespolca rádőlt, amikor
a rengés kezdetén odafutott, hogy kikapja a kisfiút a
kiságyból. Sarah n e m győzött hálát adni, hogy a nő
nem veszítette el az eszméletét, és sem a polc, sem a
könyvek és egyéb tárgyaik nem vágták agyon a fiát.
Az 1989-es földrengéskor így halt m e g egy kisbaba
innen n e m messze: egy polcról lecsúszott egy súlyos
tárgy, és eltalálta a kicsit a bölcsőjében. Sarah boldog
volt, hogy az ő fiával n e m ismétlődött meg ez a sze-
rencsétlenség.
A bébiszitter mellén fekvő Olivér m e g m o z d u l t ,
fölemelte a fejecskéjét, és meglátta az anyját. Sarah
fölkapta, és m a g á h o z ölelte. Molly összegömbölyöd-
ve aludt tovább a nő mellett. O l y a n volt, mint egy já-
ték baba, s a szülei boldog mosollyal g y ö n y ö r k ö d t e k
benne.
- Szia, picim, jót aludtál? - köszönt Sarah a kisfiú-
nak. A kicsi meglepődött azon, hogy ott látja őket,
m a j d kisvártatva legörbült a szája, és sírva fakadt.
Sarah fülének muzsika volt ez a hang, akárcsak azon
az éjszakán, amikor Olivér megszületett. Egész éjjel a
gyerekeiért rettegett, és semmi másra n e m vágyott,
csak arra, hogy hazafuthasson és m a g á h o z ölelhesse
őket. Lehajolt, és mintha m e g akarna bizonyosodni
róla, hogy ő is életben van, gyengéden megérintette
Molly lábát. - Milyen rémítő lehetett magának - szólt
együttérzőn Parmanihoz.
Seth közben átment a dolgozószobába, és fölemelte
a telefonkagylót. Süket volt. Az egész városban nem
működtek a telefonok. Seth hazafelé jövet ezerszer is
ellenőrizte a mobilját.
- Nevetséges - horkant fel, és visszajött a nappaliba. -
Legalább a mobilok m ű k ö d h e t n é n e k . Most mihez
kezdjünk? Egész héten el leszünk vágva a világtól?
Legalább holnapra megjavíthatnák a rendszert.
Sarah é p p ú g y tudta, mint ó, hogy erre vajmi kevés
az esély. Villanyuk sem volt, és Parmani bölcsen elzárta
a gázt, így aztán az egész h á z b a n hideg volt. Szeren-
csére meleg éjszaka volt, mert ha ez a mostani is a San
Franciscóban megszokott szeles éjszaka lett volna,
vacoghatnak m i n d n y á j a n .
- Egy időre a szabad ég alatt kellene táboroznunk -
jegyezte meg n y u g o d t a n Sarah. Most, hogy a kisfiát a
karjában tarthatta, a lányát pedig itt látta a kanapén,
boldogságát semmi sem kezdhette ki.
- Lehet, h o g y holnap kocsival elmegyek Stanfordba
vagy San Jóséba - m o n d t a Seth tétován. - N é h á n y
telefont el kell intéznem.
- A doktor azt mondta, a kórházban hallotta, hogy
lezárták az utakat. Azt hiszem, teljesen el vagyunk
vágva a külvilágtól.
- Az lehetetlen! - kiáltotta Seth rémülten, majd ráné-
zett órája világító számlapjára. - Talán legjobb lenne
most azonnal elindulnom. N e w Yorkban nemsokára
reggel hét óra lesz. Mire odaérek, a keleti parton az
emberek már az irodákban lesznek. Ma le kell bonyo-
lítanom egy tranzakciót.
- Nem vehetnél ki egy n a p szabadságot? - kérdezte
Sarah, de Seth válasz nélkül felrohant az emeletre. Öt
perc múlva farmerban, pulóverben és futócipőben jött
le. Feszült volt az arca, hozta az aktatáskáját is.
Mindkét autójuk a szálloda garázsában rekedt, talán
örökre. Semmi r e m é n y n e m volt, hogy bármelyiket is
ki t u d n á k hozni o n n a n , hiszen a garázs n a g y része
beomlott. De Seth r e m é n y k e d ő arccal Parmanihoz
fordult. Anyja ismerős melegét és hangját érzékelve
Ollie újra elaludt Sarah karjában.
- Kölcsönadná a kocsiját pár órára, Parmani? - mo-
solygott a nőre Seth. - Meg szeretném nézni, szabad-e
az út dél felé, és elintéznék pár telefont. Még az is lehet,
hogy odalent a mobilom is működik.
- Persze - válaszolta meglepett arccal a bébiszitter.
Furcsállotta a kérést, és Sarah még inkább így volt vele.
Miért akar valaki most San Jóséba menni? Az sem tűnt
számára helyénvalónak, hogy Seth e pillanatban olyan
fontosnak ítéli az üzletet, h o g y miatta képes magukra
hagyni őket a városban.
 - Nem kapcsolhatnál ki? Ma senki sem vár San
Franciscóból híreket senkiről. Ez esztelenség, Seth És
ha iön ecv újabb rengés? Vagy egy utórengés? Akkor
i t t m a r a d u n k e g y e d ü l , és lehet, hogy vissza sem tudsz
iönni Vagy ami még rosszabb, leszakadhat egy felül-
á r ó , é s m a g a alá temetheti. N e m akarta, hogy a férje
e l m e n j e n , ám ó elszántan elindult az ajtó felé. Parmani
u t á n a s z ó l t , hogy a slusszkulcs b e n t van a kocsiban, a
garázsban. Egy ütött-kopott H o n d a Accord volt, de
mindenhová elment, ahova kellett. Sarah n e m en-
gedte volna, h o g y a gyerekeket ezzel vigye ide-oda,
és azért sem lelkesedett, hogy Seth a Hondával keljen
úmak. A kocsiban már százötvenezer kilométernél is
több volt, nem volt b e n n e biztonsági felszerelés, s leg-
alább tizenöt éves lehetett.
- N e m kell izgulni, hölgyeim - nézett rájuk moso-
lyogva a férfi. - Visszajövök. - Azzal már kint is volt az
ajtón. Saraht az is idegesítette, hogy az utcákon n e m
égtek a lámpák, n e m működtek a közlekedési lámpák,
és az utakon kisebb-nagyobb torlaszok is képződhet-
tek. De tudta, hogy a férjét úgysem lehetne semmivel
megállítani. És már a m ú g y is elment. Parmani elindult
elemlámpát keresni, Sarah pedig leült, s a gyertya im-
bolygó fényénél Sethen gondolkodott. Lehet valaki
munkamániás, de akkor sem kellene órákkal egy ha-
talmas erejű földrengés után, feleséget és gyerekeket
magukra hagyva végigvágtatni a félszigeten. Ez az
egész ügy cseppet sem tette boldoggá. Irracionális, rög-
eszmés viselkedésnek tűnt számára.
M a j d n e m napkeltéig ültek csendesen beszélgetve
Parmanival a nappaliban. Sarah gondolkozott rajta,
h o g y fölmenjen-e az emeleti hálószobába, és maga
mellé fektesse-e a gyerekeket is, de biztonságosabbnak
érezte a földszintet, a h o n n a n hamarabb kijuthattak az
utcára, ha ú j a b b rengés következne be. Parmani el-
mondta, hogy a kertben kidőlt egy fa, és o d a f ö n t tele
van a padló mindenféle tárgyakkal, többek között egy
hatalmas tükör is leesett a falról és összetört, továbbá a
kertre néző ablakok közül is több kitört, s az üveg-
cserepek szétszóródtak lent a betonon. A konyhában
minden tele van a porcelánok és üvegek törmelékével,
és a polcokról lerepült és a földön kiborult az összes
fűszer. Gyümölcsleves dobozok és borosüvegek törtek
szét, és Sarah lélekben kezdett fölkészülni a nagytaka-
rításra. Parmani mentegetőzött, amiért m é g nem kez-
dett hozzá, de mint mondta, nagyon aggódott a gyere-
kekért, és n e m akarta olyan sok időre magukra hagyni
őket. Sarah megnyugtatta, hogy majd ő feltakarítja a
sok törmeléket, és miután visszafektette a mélyen alvó
Olivért a kanapéra, kiment a konyhába, hogy körül-
nézzen. Elszörnyedve szemlélte a pusztítást. A kony-
haszekrények ajtajai kinyíltak, és m i n d e n kizúdult
belőlük a földre. Úgy érezte, napok kellenek, mire újra
rend lesz a konyhában.
Amikor felkelt a n a p , Parmani kiment, hogy kávét
főzzön, de mindjárt eszébe is jutott, hogy nincs se vil-
lany, se gáz. A törmelékkupacokat és üvegcserepeket
kerülgetve egy csészébe meleg vizet engedett a csap-
ból, majd beíelógatott egy teafiltert. Éppen csak lan-
gyos volt, de azért bevitte Sarahnak; ez is több volt a
semminél. Parmani egy banánnal vigasztalódott. Sarah
kijelentette, hogy enni egyáltalán nem akar, ahhoz
még túlságosan zaklatott és ideges.
Épp megitta a teáját, amikor a férje lépett be komor
arccal az ajtón.
- Ez gyors volt - jegyezte m e g Sarah,
- Lezárták az utakat. Az összeset - fakadt ki Seth. -
N e m lehet ráhajtani a 101-esre, leomlott az egész fel-
hajtósáv. - Az alatta lévő szörnyű látványról n e m tett
említést. A rengeteg mentő- és rendőrautóról sem.
Az autópályán cirkáló járőrök szigorúan visszafordí-
tották, s közölték vele, hogy menjen haza és maradjon
otthon. Megpróbálkozott azzal, h o g y Palo Altóban
lakik, mire azt felelték, hogy kénytelen lesz a városban
maradni, amíg újra m e g n e m nyitják az utakat. Ami-
kor Seth megkérdezte, mikor lesz az, a parancsnok azt
felelte, n a p o k múlva, de tekintve a kár nagyságát, be-
letelhet akár egy hétbe is. - Próbálkoztam a Tizenki-
lencedik Sugárúton kijutni a 280-asra, de ott is ugyan-
az a helyzet. A parton végig földcsuszamlások keletkez-
tek. Mindent lezártak. A hidakat már m e g se n é z t e m ,
mert a rádión hallottuk, h o g y azokat is lezárták.
A francba, Sarah, csapdába estünk! - tört ki d ü h ö s e n .
Egy kis időre. N e m tudom, miért nem vagy képes
megnyugodni. Különben is é p p elég takarítanivalónk
van itthon. Senki sem várja el N e w Yorkban, h o g y
telefonálj. Ők többet t u d n a k arról, hogy itt mi történt,
mint mi magunk. Hidd el nekem, Seth, senkinek sem
fog hiányozni a te hívásod.
- Te ezt nem érted - morogta sötéten a férfi, azzal
fölrohant az emeletre, és bevágta maga után a hálószo-
bájuk ajtaját. Sarah a jelenetet mindvégig érdeklődve
figyelő Parmanira hagyta a gyerekeket, és fölment a
férje után. A férfi úgy járkált körbe-körbe a hálószobá-
ban, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Méghozzá egy
nagyon d ü h ö s oroszlán, aki fel akar falni valakit, és
más áldozat nem lévén, mindjárt ráveti magát Sarahra.
Ne h a r a g u d j , szívem - kezdte szelíden Sarah. -
Tudom, hogy egy üzlet kellős közepén vagy. De a ter-
mészeti katasztrófákat n e m tudod kézben tartani. Itt
most nincs mit tenni, pár napra fel kell függesztened
az üzletet.
- Szó sem lehet róla - vetette oda d ü h ö s e n a férfi. -
Vannak üzletkötések, amikkel nem lehet várni, és ez
most pont olyan. Csak egy nyavalyás telefon kellene,
semmi több. - Sarah boldogan előteremtett volna neki
egyet, de nem lehetett. Neki csak az volt a fontos, és
már ezért is hálás volt, hogy a gyerekeit biztonságban
tudhatta. Több mint különösnek érezte, hogy a férje
ilyen körülmények között is ennyire odavan azért, hogy
folytathassa a munkáját. Ugyanakkor rá kellett esz-
mélnie, hogy é p p e n ezért volt ilyen hihetetlenül sike-
res az üzleti életben. Seth sohasem állt le. Éjjel-nappal
a fülén volt a mobilja, és megállás nélkül üzleti ügyek-
kel foglalkozott. A telefon nélkül végképp és tökélete-
sen tehetetlennek érezte magát, mint akinek elvágták
a hangszalagjait és összekötözték a kezét. Ide volt sze-
gezve egy halott városban, amelynek megszűnt minden
összeköttetése a külvilággal. Sarah látta rajta, mekkora
katasztrófaként éli m e g a helyzetet, és nagyon szerette
volna rábírni, hogy n y u g o d j o n bele.
- Mit tehetek érted, Seth? - kérdezte, miközben
letelepedett az ágy szélére, és megveregette maga
mellett a helyet. Egy masszírozásra, egy f ü r d ő r e , va-
lami nyugtatóra, esetleg egy ölelésre vagy összebújásra
gondolt.
- H o g y mit tehetsz értem? Te viccelsz? Ez valami
tréfa? - A férfi szinte kiabált. A nap már fent járt az
égen, és fényével életre keltette a hálószoba gondosan
kiválasztott halványsárga és égszínkék kelméit. De
Seth ebből n e m látott semmit, amikor villámló szem-
mel meredt Sarahra.
- Komolyan gondoltam - felelte az asszony n y u -
godtan. - Mindent megteszek, amit csak tudok.
Seth ügy bámult rá, mintha Sarah megőrült volna.
- Sarah, neked fogalmad sincs arról, hogy mi van.
Halványlila gőzöd sincs róla.
- Azért csak tegyél egy próbát. Együtt jártunk egye-
temre. N e m vagyok idióta, ha nem t u d n á d .
- N e m , én vagyok az. - Seth leült az ágy szélére, és
egyik kezével beletúrt a hajába. Képtelen volt ránézni
Sarahra. - Ma délig hatvanmillió dollárt kell átutal-
nom a folyószámlánkról - m o n d t a kongó hangon.
- Ilyen nagy befektetésen dolgozol? - lepődött meg
Sarah. - Mit veszel? Árucikkeket? Ilyen mennyiségben
kockázatos lehet. - Az is igaz, h o g y ha beüt, akkor vi-
szont óriási haszonnal kecsegtet. Tudta, hogy Seth zse-
niálisan ért ahhoz, hogy mikor mibe kell befekteüii.
- N e m veszek semmit, Sarah - nézett rá Seth, de
m i n d j á r t el is kapta a tekintetét. - Csak próbálom fe-
dezni a kiadásaimat. Mindössze ennyit csinálok, és ha
nem sikerül, akkor kész vagyok... vagyunk... akkor
m i n d e n ü n k elúszik... akár m é g le is csukhatnak. - Mi-
alatt beszélt, a padlót nézte a lába alatt.
- Miről beszélsz? - rémült meg Sarah. Biztosan csak
ugratja. De az arcán látszott, hogy nem.
- A héten könyvvizsgálók jártak nálunk, hogy meg-
nézzék az új kockázati alapunkat. A befektetők küld-
ték őket ránk, hogy meggyőződjenek róla, csakugyan
van annyi az alapban, amennyit m o n d t u n k . A végén
természetesen meglesz, ez nem is kérdés. Már máskor
is megléptem ugyanezt, akkor Sully Markham tartotta
a hátát, ha jöttek a revizorok. Végül amikor a p é n -
z ü n k h ö z j u t u n k , rátesszük a számlára. De n é h a , az
elején, amikor még nincs a számlán a pénz, Sully ki
szokta egy kicsit vattázni olyankor, amikor a befekte-
tőknek eszébe jut számlaellenőrzést tartani.
- Egy kicsit? - bámult rá döbbenten Sarah. - Te kicsi-
nek nevezel hatvanmillió dollárt? Jézusom, Seth, mit
gondoltál? Rajta is kaphattak volna, vagy megeshetett
volna, hogy nem t u d o d összehozni a pénzt. - Csak
amikor m á r k i m o n d t a , d ö b b e n t rá, hogy pontosan
erről van most szó. Hogy ebben van most b e n n e Seth.
- Meg kell szereznem a pénzt, különben Sully le fog
bukni N e w Yorkban. Ma vissza kell tennie a pénzt a
számlájára. A bankok zárva vannak. Nincs egy nyava-
lyás használható mobilom, m é g csak fel sem t u d o m
hívni Sullyt, hogy fedezze valamivel a hiányt.
- Erre magától is rá kell jönnie. Most, hogy az egész
város a padlón van, nyilván tudja, n e m vagy abban a
helyzetben, hogy lépjél.
Sarah halottsápadt volt. Soha m é g csak m e g sem
fordult a fejében, hogy Seth nem becsületes. Es hat-
vanmillió nem afféle kis kisiklás. Az komoly sikkasz-
tás. Csalás, amit a törvény a legsúlyosabb büntetéssel
torol meg. Egy percig sem hitte volna, hogy a pénzsó-
várság ilyesmire csábíthatja a férjét. Ez a dolog meg-
kérdőjelezett közöttük mindent, az egész életüket, és
ami a legfőbb, azt, hogy ki is valójában a társa.
Tegnap kellett volna m e g l é p n e m - közölte mogor-
ván Seth. - Megígértem Sullynak, hogy zárásra meg-
csinálom. De a könyvvizsgálók m a j d n e m hat óráig ott
ültek a nyakamon. Ezért értem olyan későn oda a Ritz-
be. Azt hittem, ma reggel m é g elintézhetem ezt a
dolgot. Idegesített, de nem estem pánikba. Most vi-
szont pánikban vagyok. Óriási bajba kerültünk. Hét-
főn nála k e z d ő d i k számlaellenőrzés. Ezt m i n d e n -
k é p p e n el kell halasztatnia. Az itteni bankok addigra
még n e m fognak kinyitni. És m é g csak fel sem tudom
hívni, hogy figyelmeztessem. - Félő volt, hogy Seth
mindjárt sírva fakad, és Sarah döbbent hitetlenkedés-
sel bámult rá.
- Azóta már biztosan ellenőrizte, és láthatta, hogy
nem utaltad át a p é n z t - m o n d t a e n y h é n szédülő fej-
jel. Kicsit olyan érzése volt, mintha hullámvasúton ülne,
biztonsági öv nélkül, és kapaszkodni se nagyon tud.
És azt, h o g y Seth mit érezhet, el sem tudta képzelni.
A börtönt kockáztatja. És ha tényleg lecsukják, velük
mi lesz?
- Igen. Már tudja, hogy nem h a j t o t t a m végre az
átutalást. És mi következik ebből? Az átkozott földren-
gés miatt lezárták az egész várost, és már nem t u d o m
visszautalni neki a pénzt. Hatvanmilliós hiánya lesz,
amikor hétfőn reggel megjelennek nála a revizorok, és
r e m tehetek semmit.
Ő és Sully Markham államhatárokon átívelő csalá-
sokat és lopásokat követtek el. Sarah tudta, mint
ahogy Seth is tudta, amikor elkövette, hogy a lehető
legsúlyosabb szövetségi bűncselekményt követi el. Ez
egy percig sem volt kétséges. Megfordult vele a szoba,
amikor ránézett a férjére.
- Mit fogsz most tenni, Seth? - suttogta alig hallha-
tóan. Tökéletesen tisztában volt férje tettének hordere-
jével. Csak azt nem értette, hogy miért tette, és hogy
mikor vált bűnözővé. Hogy történhetett ez m e g velük?
- N e m t u d o m - felelte őszintén, egyenesen felesége
szemébe nézve a férfi. Rémültnek látszott, és az asz-
szony is az volt. - Ebbe belebukhatom, Sarah. Azelőtt
is csináltam ilyesmiket. És én is kisegítettem Sullyt.
Régi barátok vagyunk. Eddig m é g egyszer sem kaptak
el, és a magam oldalát eddig mindig egyenesbe tud-
tam hozni. De most kuty aszorítóba kerültem.
- Úristen - nyögte Sarah. - Mi lesz, ha vádat emelnek
ellened?
- N e m tudom. Ezt most nehéz lesz megúszni. N e m
hiszem, hogy Sully későbbre t u d n á tolni az auditálást.
Az időzítés a befektetői tetszésére van bízva, és ők
nem szoktak időt hagyni a könyvek cizellálására és
meghamisítására. Márpedig mi é p p e n ezt csináltuk.
De még mennyire hogy meghamisítottuk' N e m tudom,
megpróbálta-e elhalasztatni az ellenőrzést, amikor látta,
hogy földrengés volt nálunk, és nem utaltam vissza
neki a fedezetet. Hatvanmilliót elég nehéz elmismá-
solni. Ekkora hiányt azért már észre szoktak venni. És
ami m é g rosszabb, a nyomok egyenesen hozzám ve-
zetnek. Ha Sullynak nem sikerül hétfőig csodát ten-
nie, akkor n e k ü n k annyi.
- Ha a könyvvizsgálók kiszúrják a hiányt, ót percen
belül rám küldik az Értékpapír-felügyeletet - folytatta. -
És itt, ebben a lezárt városban a lehető legkönnyebb
célpont vagyok, hiszen m é g csak el sem szökhetek.
Történjen, aminek történnie kell. Szereznünk kell egy
fantasztikusan jó ügyvédet, és majd meglátjuk, m e g
tudunk-e állapodni a szövetségi államügyésszel. Más-
k ü l ö n b e n el kellene s z ö k n ö m Brazíliába, amit n e m
tennék m e g veled. Úgyhogy azt hiszem, szép csendben
m e g h ú z z u k m a g u n k a t itt, s ha majd elült a földrengés
porfelhője, beüt a következő m e n n y k ő . N e m r é g e n
néztem m e g újra a mobiltelefonom, de egy szikra élet
sincs benne. Úgyhogy kénytelenek vagyunk várni, és
majd meglátjuk, mi történik... Bocsáss meg, Sarah -
tette hozzá. N e m tudta, mit is m o n d h a t n a még, s ami-
kor az asszony ránézett, könnyek csillogtak a szemében.
Soha n e m gondolta volna, hogy a férje tisztességtelen
eszközökhöz nyúl, és a hír megsemmisítő erejú csa-
pásként érte.
 - H o g y tehettél ilyet? - kérdezte, miközben köny-
nyei végigperegtek az arcán. Csak ült mozdulatlanul,
m e r e v e n nézett a férjére, és n e m akart hinni a fülé-
nek. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy igazat mond.
A z e g e s z (>|ete e „ y p e r c i e f o r g á s a alatt horrorfilmmé
K
változott. *
- A z t h i t t e m / sohasem f o g u n k lebukni - vont vállat
Seth. Az ő S z á m á r a is hihetetlen tűnt a dolog, de más
okokból, H\j n { a m i ,'gy felzaklatta Saraht. Ő ezt észre
sem v e t t e . F 0 g a l m a sem volt, hogy a felesége az ő val-
l ó m b a h a l | a t á n ú g y érezte, elárulták.
- Még n e m buktattak is le benneteket, h o g y kö-
Ve
lí.' ilyen becstelenséget? Megszegtél min-
á e
" e , * é P * e l h e t ő törvényt azzal, hogy félrevezetted
a b e f e k t e t ő j e Mi van, ha elveszíted az összes pén-
züket?
- Ugy kalkuláltam, hogy képes leszek gondoskodni
a fedezetről Mindig is így csináltam. És mi bajod van
ezz€
' . ^d, milyen gyorsan felépítettem az iizlete-
v^+LT- h o n n a n van mindez? - mutatott
f wn S Z é l < ? S m o z d u l a t t a I a hálószobában, és Sarahnak
rá kellett döbbennie, hogy nem ismeri a férjét. Azt hitte,
i s m e
^ d e nem. Olyan érzése volt, mintha a z a Seth,
akit ő ism* r t f e g y S z e r i b e n eltűnt volna, és egy b ű n ö z ő
foglalta v o l n a e l a h e I y é t
hs mi mindezzel, ha téged börtönbe csuknak?
boha n e ^ gondolta volna, hogy Seth ilyen sikeres
üzletember lesz, de ma már el lehetett mondani, hogy
nagy l á b o n é U e k B e l v á r o s i h á Z / e g > r m á s i l c iahoe-ban,
saját repülőgép, autók, értékes ingóságok, ékszerek.
Seth egy egész kártyavárat épített fel, amely össze-
omlani k é S z ü l t / é s S a r a h akaratlanul i s kíváncsi lett,
milyen s u l y o s a ba = S e t h t e h á t o k k a , v o l t u feszü,t
és zavart.
elúszik - felelte a férfi egyszerűen. -
t8 i s h a n c m c s u k n a k Ie
' - Pénzbüntetésre ítél-
nek, es k a t y j a t o s t u ] v i s s z a kell fizetnem, amit kölcsön-
vettem.
 - N e m kölcsönvetted, h a n e m elvetted. És m é g csak
nem is Sullytól, h a n e m az ő befektetőitől. Úgy állapod-
tál meg a haveroddal, hogy hazudhass az embereknek.
Az egész, úgy ahogy van, egy nagy disznóság, Seth. -
Nem akarta, hogy elkapják, miatta és a család miatt is,
de tudta, hogy igazság szerint el kellene kapniuk.
- Kösz az erkölcsi prédikációt - vágott vissza kese-
rűen a férje. - Mindenesetre azt t u d o m válaszolni a
kérdésedre, hogy mindez valószínűleg elúszik, még-
hozzá elég gyorsan. Ráteszik a kezüket m i n d e n ü n k r e ,
vagy jó részükre, a házra, a repülőgépre és a többire.
Amit n e m vesznek el, azt eladhatjuk. - Már-már úgy
beszélt, mintha ez magától értetődő lenne. Az éjszakai
földrengés kitörésének pillanatában tudta, hogy neki
befellegzett.
- És miből f o g u n k élni?
- G o n d o l o m , baráti kölcsönökből. N e m t u d o m ,
Sarah. Majd akkor kitaláljuk. Most, ma m é g rendben
v a g y u n k . Egy földrengés m á s n a p j á n senki sem fog
elfogatóparanccsal jönni értem. Meg kell v á r n u n k , mi
történik a jövő héten.
De Sarah éppoly jól tudta, mint ó, hogy az egész éle-
tük összeomlóban van, és nincs rá m ó d , hogy elke-
rüljék a katasztrófát. Seth a lehető legvakmerőbb mó-
d o n kockára tette a család életét.
- Szerinted elvehetik a h á z u n k a t is? - nézett körül
rémülten Sarah. Ez volt az otthona. N e m volt ugyan
szüksége ilyen fényűző házra, de itt éltek, és ide szü-
lettek a gyerekeik is. A gondolatra, hogy mindent el-
veszíthetnek, páni félelem fogta el. Ha Sethet letartóz-
tatják és elitélik, egyik pillanatról a másikra nyomorba
juthatnak. Érezte, hogy kezd úrrá lenni rajta a kétség-
beesés. M u n k á t kell keresnie, és egy helyet, ahol ellak-
hatnak. És hol lesz Seth? Börtönben? Alig pár órával
ezelőtt m é g egyedül csak az foglalkoztatta, hogy a föld-
rengés után életben vannak-e, biztonságban vannak-e
a gyerekei, vajon nem omlott-e rájuk a ház. És most,
miután Seth elmondta ezt neki, m i n d e n ü k odaveszni
látszik, e g y e d ü l csak a gyerekeik megléte a biztos.
Azok után, amiket elmondott, már azt sem tudta, ki-
csoda Seth. Négy évvel ezelőtt feleségül m e n t egy ide-
g e n h e z , aki azóta az apja lett a gyerekeinek. Amikor
h o z z á m e n t , bízott b e n n e és szerette őt.
Mindezeket végiggondolva hangos zokogásban tört
ki, mire Seth közelebb húzódott hozzá, hogy átölelje,
de Sarah eltolta magától. N e m tudta, a férje a szövet-
ségese vagy az ellensége-e. Anélkül, h o g y gondolt
volna rá és a gyerekekre, m i n d n y á j u k a t veszélybe so-
dorta. Dühös volt rá, és mélyen lesújtotta az, amit tett.
- SzereÜek, bébi - mondta Seth halkan, mire Sarah
elképedve nézett rá.
- H o g y m o n d h a t o d ezt? Én is szeretlek, de nézd
m e g , mit tettél velünk, az egész családdal! Nemcsak
velünk, kettőnkkel, hanem a gyerekekkel is. Akár ut-
cára is kerülhetünk. Téged p e d i g börtönbe csukhat-
nak. - És m a j d n e m biztos, hogy le is csukják.
- N e m biztos, hogy ilyen súlyos a helyzet - próbálta
megnyugtatni a férfi, de Sarah nem hitt neki. Ilyen
s e m m i t m o n d ó , üres szólammal már nem téveszthette
meg, hiszen jól ismerte a szigorú üzleti szabályozáso-
kat. Sethet az a veszély fenyegette, hogy letartóztatják
és b ö r t ö n b e kerül. És akkor ennek a mostani életük-
nek egyszer s mindenkorra vége lesz.
- Mit tegyünk? - kérdezte boldogtalanul, és kifújta
az orrát egy papír zsebkendőbe. E pillanatban egyálta-
lán n e m hasonlított arra a ragyogó, fiatal társaságbeli
nőre, aki m é g t e g n a p éjjel is volt. Már csak egy halálra
rémült asszony volt, semmi más. Estélyi ruhájára puló-
vert h ú z o t t , és mezítláb, sírva ült az ágy szélén. Mint
egy tinédzser, aki úgy érzi, vége van a világnak. És
most csakugyan vége lett, köszönhetően a férjének.
Lebontotta tarkóján csavart kontyba feltűzött haját,
s a h o g y ott ült, vállára hulló sötét hajával, d ü h ö s sze-
meket meresztve a férjére, egészen ú g y nézett ki, mint
egy diáklány, és olyan becsapottnak érezte magát,
mint m é g soha. N e m a pénz- és életstílusbeli veszteség
miatt, habár az is számított. Eddig minden olyan biz-
tosnak tűnt, és ez nagyon is fontos volt számára, a gye-
rekeik miatt. Ráadásul Seth elrabolta tőlük azt a bol-
d o g életet, amelyet ő teremtett m e g nekik, s azt a biz-
tonságérzetet, amelyre Sarah mindeddig számíthatott.
Kockára tette m i n d a n n y i u k életét, amikor átutalta azt
a pénzt, amelyet Sully M a r k h a m kölcsönzött neki.
A sajátjával együtt az ó életét is kilőtte egy ágyúból.
- Azt hiszem, nem tehetünk mást, mint v á r u n k - fe-
lelte Seth csendesen, s a szobán átvágva az ablakhoz
ment. Alattuk tüzek égtek, s a reggeli n a p fényénél
látta, hogy a szomszédos házak is kárt szenvedtek. Fák
dőltek ki, erkélyek lógtak furcsa szögben, kémények
omlottak le. Emberek járkáltak az utcán félig kábultan,
de egyikőjük sem volt olyan rossz állapotban, mint
Sarah, aki egyre csak sírt. Már csak idő kérdése volt,
hogy ennek a mostani életüknek, s vele együtt talán a
házasságuknak is, vége legyen.

Negyedik fejezet
M e l a n i e azon az éjszakán sokáig maradt a Ritz-Carl-
ton előtt az utcán, hogy segítsen és mentőorvost pró-
báljon hívni a sebesültekhez. Két eltévedt kislányt
sikerült visszavezetnie az anyjukhoz, de túl sok min-
d e n t nem tudott tenni. Neki nem volt ápolónői képzett-
sége, mint Mary Magdalen nővérnek, mindazonáltal
némi vigaszt és biztonságérzetet tudott nyújtani má-
soknak. A zenekar egyik tagja egy darabig kitartott
mellette, de aztán ő is csatlakozott a többiekhez, akik
elmentek az óvóhelyTe. Úgy döntött, Melanie már
nagylány, tud magára vigyázni. A csapatból senki sem
maradt mellette. Azóta is a színpadi jelmezét és cipőjét
viselte, no m e g Everett Carson kölcsönzőből való szmo-
kingkabátját, amely már csupa kosz volt. De Melanie
jól érezte m a g á t o d a k i n t az utcán, és n o h a a levegő
tele volt a lehulló vakolat porával, ó hosszú idő óta
először érezte, hogy szabadon tud lélegezni.
A tűzoltóautó hátuljában ülve fánkot evett és kávét
ivott, és közben a tűzoltókkal beszélgetett az éjszaka
történtekről. Ők persze nem tudtak hová lenni a cso-
dálkozástól és az örömtől, hogy együtt kávéznak Mela-
nie Free-veL
- És milyen Melanie Free-nek lenni? - kérdezte az
egyik fiatalabb tűzoltó. San Franciscóban született, s a
Missionban nőtt fel. Apja zsaru volt, akárcsak két bátyja,
a másik kettő m e g tűzoltó lett, mint ő. A nővérei vala-
mennyien a középiskolából mentek férjhez. Melanie
Free olyan távol volt az ő életétől, amilyen távol csak
lehetett, noha ahogy így ette a fánkot és itta a kávéját,
egészen olyannak tűnt számára, mint akárki más.
- N é h a szórakoztató, néha m e g szívás - ismerte be
Melanie. - Rengeteg munka, óriási nyomás, különö-
sen a koncerteken. De a legrosszabb a média. - Ezen a
tűzoltók jót vigyorogtak, Melanie pedig kivett egy
újabb fánkot. Az, aki a kérdést feltette, huszonkét éves
volt, és már három gyerek apja. Úgy gondolta, Mela-
nie élete sokkal érdekesebb, mint az övé, habár szeret-
te a feleségét és a gyerekeit. - És te? - kérdezte vissza
Melanie. - Szereted, amit csinálsz?
- Igen. Legtöbbször. Különösen az ilyen éjszakákon,
mint ez a mostani. Ilyenkor úgy érzed, hogy múlik raj-
tad valami, hogy jót teszel. N e m úgy, mint amikor
m e g d o b á l n a k sörösüvegekkel, vagy lesből rád lőnek,
ha kimész a Bay View-ra, hogy eloltsd a tüzet, amit Ők
m a g u k , készakarva gyújtottak. De nem mindig van
így. Legtöbbször élvezem, hogy tűzoltó vagyok.
-A tűzoltók aranyosak - jegyezte m e g Melanie, és
kuncogott. N e m emlékezett rá, hogy mikor evett meg
utoljára egymás után két fánkot. Az anyja m e g is ölte
volna. Melanie az anyjával ellentétben, de az ő paran-
csára, örökös diétára volt fogva. Ez m é g a kisebb áldo-
zatok közé tartozott, amiket a hírnévért meg kellett
hoznia.
 - Maga is aranyos - m o n d t a az egyik idősebb tűz-
oltó, amikor elment mellette. Az imént töltött el négy
órát azzal, hogy kihozza egy liftből a bent rekedt em-
bereket. Egy nő elájult, de a többiek jól bírták. Hosszú
volt az éjszaka mindenkinek. Melanie integetett a két
kislánynak, akiket ő talált meg, és akik útban az óvó-
hely felé a közelben mentek el édesanyjukkal. Az anya
meglepett arcára rá volt írva, hogy csak most jött rá,
kicsoda valójában Melanie. így, összekócolódott hosz-
szú szőke hajjal és piszkos arccal is könnyű volt felis-
merni a sztárt.
- N e m unja, hogy az emberek lépten-nyomon felis-
merik? - kérdezte egy másik tűzoltó.
- De, nagyon. A barátom ki nem állhatja. Egyszer
leütött egy fotóst, fogdába is kerüli miatta. Őt nagyon
idegesíti ez.
- Elhiszem - mondta a tűzoltó, s azzal ment is vissza,
hogy tegye a dolgát. A többiek küldték Melanie-t is az
óvóhelyre, ahol nagyobb biztonságban lenne. A lány
egész éjjel a szálloda vendégei vagy akár idegen járó-
kelők körül segédkezett, de a hivatalos szervek jónak
látták, ha az emberek óvóhelyekre vonulnak vissza.
A lehulló törmelékek, vakolatdarabok, kitört ablaküve-
gek és hasonlók miatt csakugyan nem volt tanácsos az
utcán maradnia. N e m beszélve az állandó veszélyfor-
rást jelentő, áram alatt lévő villanyvezetékekről.
A legfiatalabb tűzoltó felajánlotta, hogy elkíséri a
két sarokkal távolabb lévő óvóhelyig, amit Melanie
kelletlenül elfogadott. Reggel hét óra volt, és tudta,
h o g y az a n y j a m á r halálra izgulta magát, hogy hol
l e h e t Útban a templom felé, melynek tágas hajójába
küldték az embereket, Melanie fesztelenül elbeszélge-
tett a fiatal tűzoltóval. Mint kiderült, a templom zsúfo-
lásig megtelt emberekkel, akiknek a Vöröskereszt ön-
kéntesei és az egyház tagjai osztottak reggelit. Amikor
Melanie meglátta a sokaságot, el sem tudta képzelni,
h o g y a n fogja megtalálni közöttük az anyját. A kapu-
ban m e g k ö s z ö n t e a fiatalembernek, hogy elkísérte
idáig, majd bevette magát a tömegbe, hátha meglát
egy ismerőst. Az emberek hangosan beszélgettek, sír-
tak, nevettek, idegeskedtek, és százával ültek a földön.
Végül megtalálta az anyját, aki Ashleyvel és Melanie
asszisztensével, P a m m e í ült együtt, és m á r órák óta
azon tanakodtak, hogy mi lehet vele. Janet felsikoltott,
amikor megpillantotta, és n y o m b a n magához ölelte.
Előbb majd összeroppantotta, azután meg mindenki
füle hallatára veszekedni kezdett vele, amiért egész
éjszakára n y o m a veszett.
- A z isten szerelmére, Mel, azt hittem, meghaltál,
agyonütött az áram, fejen talált egy háztetőről lezu-
hant cserép vagy kő!
- Nem, csak segítettem az embereknek - válaszolta
Melanie halkan. Rendszerint alig lehetett hallani a
hangját, amikor az anyja a közelben volt. És észrevette,
hogy Ashley olyan f e h é t m i n t a fal. Szegény lány
halálos rémületben élte át a földrengést, és azóta sem
téit magához. Egész éjjel Jaké mellett kuporgott, aki
ügyet sem vetett rá, és előzőleg annyit ivott és füstölt,
hogy átaludta az egész földrengést.
janet rikácsolására kinyitotta a szemét, és végigné-
zett Melanie-n. Amint kihívóan végigmérte a lányt, lát-
szott rajta, hogy igencsak másnapos. N e m emlékezett
a fellépésére, sőt arra sem, hogy ott volt-e egyáltalán,
de abban biztos volt, hogy a földrengésre emlékszik.
- Klassz a z a k ó d - n é z e t t h u n y o r o g v a a mocskos
szmokingkabátra. - Hol voltál egész éjjel? - Inkább
érdeklődőnek tűnt, mint aggódónak.
- Dolgom volt - válaszolta Melanie, de nem hajolt
oda, hogy megcsókolja a fiút. Nagyon visszataszító-
nak találta. Az éjjel a földön aludt, feje alatt összegön-
gyölt zakójával, s körülötte ott hevertek a slepp és a
zenekar még most is rendületlenül alvó tagjai.
- N e m féltél odakint az utcán? - kérdezte elször-
n y e d v e Ashley, mire Melanie megrázta a fejét.
- Nem. Sok embernek kellett segíteni. Gyerekeknek,
akik eltévedtek, sebesülteknek orvost hívni. Sokan
megsérültek a lehulló üvegdaraboktól. Csináltam, amit
tudtam.
- N e m vagy te ápolónő, az istenért! - rivallt rá az
anyja. - Te egy Grammy-díjas énekes vagy. Grammy-
díjasok nem rohangálnak ide-oda az emberek között,
hogy megtörölgessék az orrukat! - nézett rá villámló
szemmel. Ő nem ezt a szerepet szánta a lányának.
- Miért n e m , mami? Mi rossz van abban, ha segítek
másokon? Rengeteg halálra rémült ember volt oda-
kint, örültek, hogy van valaki, aki megteszi értük azt,
amit tud.
- Bízd az ilyesmit másokra - közölte az a n y j a , és
lefeküdt Jaké mellé. - Krisztusom, vajon m e d d i g kell
m é g itt dekkolnunk? Azt mondják, a repülőtér zárva
van, mert megsérült az. irányítótorony. Nagyon remé-
lem, hogy a m a g á n g é p p e l így is hazavisznek ben-
nünket. - Ezek a dolgok roppant sokat számítottak
nála. Nagyon értett hozzá, hogyan használja ki a felkí-
nált előnyöket. Minden ilyesmivel sokkal inkább törő-
dött, mint Melanie. Ő boldogan utazott volna akár
távolsági buszon is.
- Kit érdekel ez, mami? Bérelünk egy autót, és haza-
gurulunk. Lényeg, hogy végül hazaérjünk. Legköze-
lebb csak a jövő héten v a n fellépésem.
- Hát én a jövő hétig n e m fogok itt heverészni egy
templom kövén. Már most is iszonyúan fáj a hátam.
Keríteniük kell valami rendes helyet, ahová elmehe-
tünk.
- Minden szálloda zárva van, mami. N e m működ-
nek az áramfejlesztőik, a hűtőszekrényeik, és veszé-
lyessé váltak. - Melanie a tűzoltóktól hallotta mindezt. -
Itt legalább biztonságban vagyunk.
- Vissza akarok menni Los Angelesbe - nyűgöskö-
dött az anyja. Meghagyta Pamnek, hogy folyamatosan
érdeklődjön a repülőtérnél, mikor nyitnak ki újra, és
Pam meg is ígérte neki. Csodálta Melanie-t, amiért egész
éjjel másokért dolgozott. Ő azzal töltötte az éjszakát,
hogy takarót, cigarettát és kávét szerzett Janetnek. A ká-
vét a kantinban főzték gázpalackkal m ű k ö d ő tűzhe-
lyeken. Ashley úgy rettegett, hogy kétszer is hányt. Jaké
eszméletlenre itta magát. Szörnyű éjszaka volt, de leg-
alább mindnyájan éltek.
Melanie fodrásza és menedzsere a templomhajó
elülső részében szendvicset, s ü t e m é n y t és palackos
vizet osztogatott. A meleg étel gyorsan elfogyott a plé-
bánia hatalmas konyhájában, ahol rendszerint a hajlék-
talanokat látták el, u t á n a pulyka-, sonka- és m a r h a -
h ú s k o n z e r v e k e t a d t a k az e m b e r e k n e k . Azután az is
elfogyott. Melanie n e m bánta, nem volt éhes.
Délben közölték velük, hogy elviszik őket a Presidió-
ba, egy óvóhelyre. Buszokat küldenek majd értük,
amelyek több részletben elszállítják őket a templom-
ból. Kaptak takarókat, hálózsákokat, sőt még fogkefét
és f o g l a é m e t is, s ezeket a személyes holmijaikkal
együtt magukkal kell vinniük, mivel ide, a templomba
már n e m jönnek vissza.
Melanie és csapata csak délután három órakor tudott
felszállni egy buszra. Pár órát neki is sikerült aludnia,
és kifejezetten jól érezte magát, amikor segített anyjá-
nak fölgöngyöííteni a takaróit és fölrázni Jake-et.
- Gyerünk, Jaké, i n d u l u n k - m o n d t a , miközben
a z o n tűnődött, vajon miket szedhetett be a fiú az éjjel.
Egész n a p kiütve feküdt a földön, s m é g most sem volt
teljesen magánál. Nagyon jóképű fiú volt, de ahogy
most fölállt és körülnézett, kimondottan visszataszító
látványt nyújtott.
- Jézusom, de utálom ezt a mozit! Egészen olyan,
mintha valami katasztrófafilm díszlete lenne, én meg
valami statiszta benne. Mindjárt jön valaki, hogy vért
fessen az arcomra és pólyakötést rakjon a fejemre.
- Te még véresen és bekötött fejjel is istenien néznél
ki - nyugtatta m e g Melanie, miközben egyetlen copfba
fonta a saját haját.
A buszhoz menet anyja végig azon siránkozott, hogy
milyen felháborítóan b á n n a k velük, mintha senki sem
t u d n á , kikkel van d o l g u k Melanie biztosította, hogy
ez itt egyáltalán nem számit, ezzel itt nem törődik senki.
Ők is ugyanolyan emberek, mint a többiek, akik túlél-
ték a földrengést, és semmiben n e m különböznek má-
soktól.
- Te csak fogd be a szád, lányom! Egy sztár n e m
beszélhet így - szidta az anyja.
- Én itt n e m vagyok sztár, mami. A kutyát sem ér-
dekli, tudok-e énekelni. Az emberek fáradtak, éhesek,
félnek, és haza akarnak jutni, akárcsak mi. Ugyan-
olyanok vagyunk, mint ők.
- Nekik m o n d d ezt, Mellie - szólt oda neki a banda
egyik tagja, amikor a buszra szállva két tizenéves lány
felismerte, és vad visítozásba kezdett. Melanie mind-
kettőjüknek adott autogramot, de valahogy nevetsé-
gesnek érezte a dolgot. így félig felöltözve, koszosan,
egy férfi jobb napokat látott szmokingkabátjában, sza-
kadt fiitteres színpadi kosztümjében mindennek érezte
magát, csak sztárnak nem.
- Énekelj n e k ü n k valamit - rimánkodtak a lányok.
Melanie nevetve válaszolta, hogy szó sem lehet róla.
A tizennégy év körüli lányok a templom közelében
laktak, és egy buszon utaztak velük. Elmondták, hogy
a h á z u k félig leomlott, a rendőrség menekítette ki
őket, de senki sem sérült meg, csak a legfelső emeleten
lakó öreg néni, akinek eltört a lába. A lányok végigcsa-
csogták a húszperces utat.
Amikor megérkeztek a Presidióba, bevezették őket a
régi katonai hangárok egyikébe, ahol a Vöröskereszt
ágyakat állított fel, és berendezett egy kantint. Egy
másik hangárban tábori kórház működött, önkéntes
orvosokkal, ápolókkal, mentősökkel, valamint a helyi
templomi közösségek és a Vöröskereszt önkénteseivel.
- Talán innen ki t u d n a k vinni b e n n ü n k e t helikop-
terrel - kockáztatta m e g Janet, miközben leült a priccs
szélére, és elszörnyedve körülnézett a szálláson. Jaké
és Ashley elmentek valami ennivalót szerezni, Pam
pedig felajánlotta, hogy hoz egy- kis harapnivalót Janet-
nek, aki közölte, hogy mozdulni sem tud a fáradtság-
tói és az átélt borzalmaktól. A kora miatt m é g n e m kel-
lett volna ilyen gyámoltalannak lennie, de nem óhajtott
órákig sorba állni valami gusztustalan ételért. A zene-
kar tagjai és a technikusok odakint cigiztek, és miután
m i n d e n k i elment, Melanie fogta magát, és a sokasá-
gon átvágva egyenesen a terem elején lévő asztalhoz
ment. H a l k a n m o n d o t t valamit a Nemzetőrség tartalé-
kos őrmesterének, aki nő volt, és gyakorlóruhában,
katonai csizmában ült az asztalnál. A nő meglepetten
nézett rá. Rögtön felismerte.
- M a g a mit keres itt? - kérdezte kedves mosollyal.
N e m m o n d t a ki Melanie nevét. Nem volt rá szükség.
- E g y jótékonysági rendezvényen szerepeltem itt
tegnap éjjel - felelte Melanie halkan, és visszamosoly-
gott a katonai gyakorlóruhát viselő nőre. - Ittragadtam,
ahogy a többiek mind.
- Mit tehetek magáért? - Láthatóan izgalomba jött
attól, h o g y személyesen találkozott Melanie-val.
- S z e r e t n é m megkérdezni, h o g y miben segíthe-
tek. - Melanie úgy gondolta, ez csak jobb lehet, mint
üldögélni a priccsén, és hallgatni az anyja sirámait.
Van szükség önkéntesekre?
- Úgy tudom, van egy csapat a kantinban. Ott főzik
és osztják az ételt. A tábori kórház az utca végében
van, n e m tudom, nekik mire van szükségük. Ha akarja,
beoszthatom ide, adminisztrátori munkára. De ha az
emberek felismerik, könnyen lehet, hogy megroha-
mozzák.
Melanie bólintott. Erre maga is gondolt már.
- Először megpróbálnám a kórházat.
- Jónak hangzik. Jöjjön vissza hozzám, ha ott n e m
talált s e m m i m u n k á t . Itt hamarosan tömegjelenetek
lesznek, a h o g y mind több busz fut be. Ma éjjel újabb
ötvenezer emberre számítunk itt a Presidióban. Az
egész városból ide hozzák buszokkal az embereket.
- Kösz - mondta Melanie, és visszaindult, hogy meg-
keresse az anyját. Janet az ágyán feküdt, és egy gyü-
mölcsös jégkrémet nyalogatott, amelyet Pam hozott
neki a másik kezében lévő zacskó aprósüteménnyel
együtt.
- Hol voltál? - pillantott fel a lányára.
- K ö r ü l n é z t e m - felelte Melanie bizonytalanul. -
Mindjárt visszajövök - tette hozzá, és már indult is
vissza. Pam utánament. Melanie akkor megmondta az
asszisztensének, hogy ö n k é n t e s n e k akar jelentkezni
a tábori kórházba.
- Biztos vagy benne? - kérdezte aggodalmas arccal
Pam.
- Igen, biztos vagyok. Nem akarom tétlenül ücsö-
rögve hallgatni a mami nyafogását. Ezzel az erővel
hasznossá is tehetem magam.
- Úgy hallottam, jött elég önkéntes a Nemzeti Gár-
dától és a Vöröskereszttől.
- Lehet. De az is, hogy a kórházban m é g elkél a se-
gítség. Itt legföljebb vizet és ételt lehet osztani. N e m -
sokára visszajövök, vagy ha nem, akkor ott megtalálsz.
A tábori kórház az utca végében van.
Pam bólintott, és visszament Janethez, aki fejfájásra
panaszkodott, és aszpirint m e g vizet kért. Ezekért a
kantinba kellett menni. Sokan kaptak fejfájást a portól,
a stressztől és az átélt traumától. Pam maga is közéjük
tartozott, de őt nemcsak az éjszaka készítette ki, h a n e m
janet örökös követelőzése is.
Melanie csendben, észrevétlenül, leszegett fejjel,
kezét szmokingkabátja zsebébe süllyesztve hagyta el
az épületet. Meglepetésére egy érmét tapintott ki az
egyik zsebeben. Eddig észre sem vette. Menet közben
kivette, és megnézte. Az egyik oldalán egy római szám-
mal írt egyes, / állt rajta, mellette egymás mellett két
A betű, a másik oldalán pedig a lelki béke imája. Mela-
nie feltételezte, hogy az érme Everett Carsoné, a fotósé
lehet, aki kölcsönadta neki a zakót. Visszatette a zse-
bébe, és sóhajtva gondolt arra, bárcsak másik cipő lenne
rajta. Kínszenvedés volt a színpadon viselt papucsci-
pőben végigmennie a kavicsokkal teli betonon.
Öt perc sem kellett, hogy elérjen a tábori kórházig,
ahol nagy volt a nyüzsgés. G e n e r á t o r segítségével
világítottak, és meglepően sok berendezést halmoztak
itt fel, vagy küldtek át frissiben a közeli kórházakból.
Csupa fehér köpenyes, katonai e g y e n r u h á s és vörös-
keresztes karszalagot viselő embert látott, amitől egy
pillanatra elbizonytalanodott, és ostobának érezte ma-
gát, amiért önkéntesnek akar jelentkezni.
A bejáratnál felállítottak egy asztalt hogy ellenőriz-
ni tudják a bejövöket, és a hangárba belépve Melanie
mindjárt m e g is kérdezte az asztalnál ülő katonát,
hogy van-e szükségük segítségre.
- Mi az hogy! - húzódott fülig érő vigyorra a katona
szája. Feltűnően délies kiejtése volt, mosolygó szájában
pedig úgy sorakoztak a széles fogak, mint a zongora
billentyűi. Melanie megkönnyebbülten állapította meg,
hogy nem ismerte őt fel. A katona elment, hogy meg-
kérdezze valakitől, van-e szükség önkéntesekre.
- Mit gondol, tudna dolgozni hajléktalanokkal? -
jött vissza egy perc múlva. - Egész n a p buszokkal
hordták ide őket. - Eddig a legtöbb sebesültjük az utcán
élők közül került ki.
- Rendben - mosolygott vissza rá Melanie.
- Sokan a kapualjakban aludtak, úgy sérültek meg.
Órák óta próbáljuk összefoltozni ő k e t Mint minden-
ki mást.
A hajléktalan sebesültekkel volt a legtöbb baj, mert
már a földrengés előtt is rossz fizikai állapotban vol-
tak, és sokukkal zavart elmeállapotuk miatt is n e h é z
volt boldogulni. De Melanie-t n e m ijesztették el a ka-
tona szavai. A tábori kórházban többnyire a könnyebb
sérülteket látták el, igaz, az ilyenekből ezrével fordul-
tak meg itt.
Két vöröskeresztes önkéntesnél kellett a sérültek-
nek bejelentkezniük. Voltak ezenkívül szociális m u n -
kások is, akik azt vizsgálták, van-e valakinek szüksége
más jellegű segítségre is. Például felajánlották, hogy
elirányítják az illetőt a város hajléktalanok számára szer-
vezett programjaira, v a g y állandó szállást keresnek
neki, ha jogosult rá, és egyáltalán hajlandó igénybe
veirni. Ezek az emberek is azért voltak inost a Presi-
dióban, mert a többiekhez hasonlóan nem tudtak hová
meririi. És itt mindenkinek jutott fekhely és étel. Egy
egész csarnokot rendeztek be zuhanyozónak.
- Adhatunk neked valami más ruhát? - kérdezte
Melanie-tól az egyik önkéntes. - Ez nem é p p e n ide
való öltözék. A végén m é g infarktust kap valaki, ha
szétnyílik rajtad a zakó.
Vidám mosolyát látva Melanie elnevette magát, és
lepillantott mély dekoltázsára. Teljesen megfeledke-
zett róla.
- Egy másik r u h a tényleg jó lenne. És ha van, egy
másik cipőnek is Örülnék. Ez borzasztó kényelmetlen,
és nagyon nehéz b e n n e járni.
- Elhiszem - nézte Melanie balerinacipójét a nő. -
Tonnaszám v a n n a k vietnami papucsaink hátul a han-
gárban. Valaki hozta, hogy legyen mit felhúzniuk
azoknak, akik mezítláb futottak ki a házukból. Egész
n a p üvegszilánkokat szedegetünk ki az emberek tal-
pából. - Az e m b e r e k több m i n t felét ú g y hozták ide,
hogy nem volt rajta cipő. Melanie előre örült a papucs-
nak, és valaki a kezébe nyomott egy gyakorlónadrágot
és egy hozzá való pólót. A pólóra a „ H a r v e y ' s Bail
Bonds" feliratot nyomták, a n a d r á g m e g túl nagy volt.
Melanie talált egy d a r a b zsineget, amit a derekára
kötött, h o g y megtartsa vele a nadrágot. Belebújt a
papucsba, a régi cipőjét, a fellépődresszet és a szmo-
kingkabátot m e g eldobta. N e m gondolta, hogy az élet-
ben m é g egyszer találkozik Everett-tel, és bár sajnálta
a szmokingkabátot, de olyan koszos volt, hogy már n e m
volt érdemes megtartani. Az utolsó pillanatban eszébe
jutott az Anonim Alkoholisták érméje, és becsúsztatta
új katonanadrágja zsebébe. Afféle szerencsepénznek
tekintette, és ha mégis összefutna egyszer a fotóssal,
legalább ezt visszaadhatja neki a zakó helyett.
Öt perc múlva, kezében egy kapcsos felírótáblával,
regisztrálta az érkezőket, s beszélgetett az évek óta az
utcán élő, szesztől bűzlő férfiakkal, fogatlan, heroinista
nőkkel, sebesült gyerekekkel, akik a szüleikkel jöttek a
Marinából és a Pacific Heightsról. Fiatal párokkal, öre-
gekkel, olyanokkal, akiknek szemmel láthatóan volt
mit a tejbe aprítani, és olyanokkal, akik nyilvánvalóan
nélkülöztek. Mindenféle-fajta korú és állapotú ember
megfordult itt. Egyesek még sokkos állapotban jöttek-
mentek, s elmondták, hogy összedőlt a házuk, mások
törött vagy kificamodott bokával, lábbal bicegtek.
Melanie sok törött vállú és karú embert is látott. Órák
teltek el, és egy percre sem állt le, se enni, se leülni nem
tudott. Soha életében n e m volt m é g ilyen b o l d o g és
nem dolgozott ilyen keményen. M a j d n e m éjfél volt,
mire kicsit lassítani kezdett, s addigra már nyolc órája
dolgozott szünet nélkül. De egy csöppet sem bánta.
- Hé, szöszi! - kiáltott oda neki egy öregember, mire
megállt, hogy odaadja neki a botját, és rámosolyogjon. -
Mit keres itt egy olyan csinos kislány, mint maga?
Csak nem katona?
- Dehogy. Kölcsönkaptam a nadrágot. Mit tehetek
magáért, uram?
- Kéne egy kis segítség a mosdóban. Kerítene nekem
egy fiút?
- Persze. - Elment a Nemzeti Gárda egy tartalékosá-
hoz, aki aztán elsegítette a bottal járó öregembert hátra,
ahova a h o r d o z h a t ó vécéket állították be. Ezek u t á n
végre leülhetett, és n a g y ö r ö m m e l vette át a vizes-
paíackot, melyet egy vöröskeresztes önkéntes vitt oda
neki.
- Koszi - mosolygott fel a nőre hálásan. Már m a j d '
meghalt a szomjúságtól, de órák óta n e m jutott hozzá,
hegy igyon. Dél óta n e m evett egy falatot sem, még-
sem érzett éhséget. Túl fáradt volt. Élvezettel kortyolta
a vizet, mielőtt újra folytatta volna a munkát, amikor
egy apró termetű, vörös h a j ú nő száguldott el mellet-
te farmernadrágban, melegítőfelsőben és rózsaszínű,
magas szárú Converse cipőben. Meleg volt a tábori kór-
házban, és az élénkrózsaszínű melegítőfelsőn ez állt:
„Jézus jön. Sok dolga van." A nő csillogó kék szeme
megállapodott Melanie-n, majd arcára széles mosoly
terült.
- Tetszett a műsorod az éjjel - súgta oda.
- Komolyan? Ott voltál? - Nyilván, ha ezt m o n d j a .
Melanie m e g h a t ó d o t t . Mintha millió év telt volna el
a fellépés óta, és a földrengés óta, ami miatt abba kel-
lett hagynia az éneklést. - Köszönöm. N e m minden-
napi éjszaka volt, igaz? Minden baj nélkül kijutottál?
- A vörös hajú nő sértetlennek látszott, egy tálcát vitt a
kezében, iajta kötszerek, ragtapasz és egy sebészolló. -
A Vöröskereszttől vagy itt?
- Nem. Ápolónő vagyok. - Rózsaszínű felsőjében és
magas szárú tornacipőjében inkább táborozó gyerek-
nek látszott. A nyakában keresztet viselt, és Melanie-nak
mosolyognia kellett a melegítője felirata láttán. Kék sze-
me szinte világított az arcából, és láthatóan sok dolga
volt. - Te vöröskeresztes vagy? - kérdezte. Elkelt volna
nála egy kis segítség. Órák óta öltögette össze az apróbb
vágásokat, majd küldte vissza az embereket a szállá-
sukra aludni. Igyekeztek minél gyorsabban ellátni és
kibocsátani a kórházhangárba beözönlő sebesülteket.
A legsúlyosabb eseteket rohamkocsival vitték valame-
lyik kórházba, a többiek ide kerültek, hogy ne terheljék
le a városi kórházak sürgősségi osztályait. Ez a rend-
szer m i n d e d d i g bevált.
- N e m , csak itt voltam, és gondoltam, talán tudok
segíteni - magyarázta Melanie.
- Rendes lány vagy. Akarsz nekem segíteni? Nem
ájulsz el a vér látványától?
- Eddig még n e m fordult velem elő - válaszolta
Melanie. Tegnap éjszaka óta elég sok vért látott, de ed-
dig m é g n e m lett tőle rosszul, mint a barátnője,
Ashley, vagy Jaké és az anyja.
- Helyes. Akkor gyere velem, és segíts nekem!
Elvezette Melanie-t a hangár hátuljába, ahol beren-
dezett m a g á n a k egy kis sarkot a hevenyészett vizsgá-
lóasztallal és a steril felszerelésével. Az emberek sor-
ban állva várták, hogy sorra kerüljenek és ellássák a
sebeiket. A kis nő megmutatta Melanie-nak, hogyan
mossa m e g a kezét a fertőtlenítőoldattal, és adogassa
neki az eszközöket, miközben ő gondosan összeöltö-
geti a sebeket. A sérülések n é h á n y kivételtől eltekintve
többnyire k ö n n y ű e k voltak, s a vörös hajú kis nő egy
percre sem állt le. Délután két óra körül volt egy kis
pihenő. Akkor mindketten leültek egy-egy palack víz-
zel, és váltottak n é h á n y mondatot.
- Én t u d o m , hogy hívnak téged - mosolygott h u n -
cutul a pöttöm vörös hajú tündér -, de magam elfelej-
tettem bemutatkozni. Maggie vagyok. És apáca - tette
hozzá.
- Te? Apáca? - lepődött m e g Melanie. Egyáltalán
nem gondolta volna, hogy ez a kis rózsaszínbe öltö-
zött, lángvörös hajú t ü n e m é n y apáca lehet. Semmi jel
nem utalt rá, talán csak a nyakában lógó kereszt, de
hát üyet mindenki viselhet. - Egyáltalán n e m látszol
annak - nevetett. Gyerekkorában katolikus iskolába
járt, és ott is voltak belevaló nővérek, főleg a fiatalab-
bak között. Az általános vélemény szerint az idősebbek
meglehetősen sótlan teremtések voltak, de ezt n e m
említette Maggie-nek. Ó bezzeg csupa napfényes mo-
soly, csupa jókedv volt, és nagyon keményen tudott
dolgozni. Melanie azt is megfigyelte, hogy milyen ked-
ves az emberekhez.
- N a g y o n is látszik rajtam, hogy apáca vagyok -
erősködött Maggie. - Manapság így néznek ki a szer-
zetesnővérek.
- Iskoláskoromban nem így néztek ki - ellenkezett
Melanie. - Tetszik a felsőd.
- Ismerős gyerekektől kaptam. N e m hiszem, hogy a
p ü s p ö k n e k tetszene, de az emberek nevetnek, ha lát-
|ák rajtam. Gondoltam, ma ezt veszem fel. Ráfér az
emberekre egy kis mosolygás. Azt mondják, a város
megszenvedte a földrengést, állítólag sok ház kiégett.
Te hol laksz, Melanie? - kérdezte kíváncsian, de köz-
ben már föl is álltak.
 - Los Angelesben. Anyámmal.
- Ez kedves tőled. Amilyen sikeres vagy, lakhatnál
önállóan is, vagy élhetnél botrányos életet. Van ba-
rátod?
- Van - bólintott mosolyogva Melanie. - Ó is itt van.
Valószínűleg alszik a z o n a szálláson, ahová minket
beosztottak. Egy b a r á t n ő m e t is elhoztam a fellépé-
semre, és anyám is itt van. És persze a technikusaim és
a zenekarom tagjai.
- Egész népes csapat lehet. A barátod rendes hoz-
zád? - nézett rá fürkészve a ragyogó kék szempár, és
Melanie nem válaszolt rögtön.
Mary Magdalen nővér é r d e k l ő d v e figyelte ezt a
helyes és értelmes lányt, akinek a viselkedése egyál-
talán nem árulta el, hogy híres popsztár. Szerény volt
és az alázatosságig m e n ő e n igénytelen. Ez nagyon tet-
szett neki.
- N é h a nagyon rendes h o z z á m - felelte némi této-
vázás után Melanie. - Vannak dolgai, amik időnként
közbejönnek. - Maggie megértette a ki n e m mondott
szavakat, és kitalálta, h o g y a fiú valószínűleg túl so-
kat iszik vagy drogos. Ennél jobban meglepte, hogy
Melanie úgy nézett ki, mint aki nem él egyikkel sem,
és hogy saját jószántából jött dolgozni a kórházba.
Őszintén segíteni akart, és csakugyan hasznát lehetett
venni. Magában megállapította, hogy ez a lány két
lábbal a földön jár
- Nagy kár - jegyezte meg, Jake-re utalva, majd kö-
zölte Melanie-val, hogy mára eleget dolgozott. Ekkor
már csaknem tizenegy órája talpon volt, úgy, hogy az
éjszaka jóformán semmit sem aludt. Maggie kérte, hogy
m e n j e n vissza a szálláshelyére, és pihenjen, különben
m á s n a p teljesen használhatatlan lesz. Maggie a kór-
ház egy elkülönített részén, az önkéntesek és a kórházi
dolgozók számára felállított priccsek egyikén akart
aludni. Eredetileg úgy tervezték, hogy az ó számukra
egy teljesen különálló szállást r e n d e z n e k be, de ez
eddig m é g nem történt meg.
 - V i s s z a j ö j j e k h o l n a p ? - kérdezte r e m é n y k e d v e
Melanie. Jól érezte itt magát, ahol láthatóan hasznos
m u r k á t végezhetett, s ettől érdekesebbé vált és gyor-
sabban is telt az az idő, amit a hazautazásukig kényte-
lenek itt eltölteni.
- Gyere csak, mihelyt fölébredtél. A kantinban meg-
reggelizhetsz. Én itt leszek, jöhetsz bármikor - felelte a
nővér kedvesen.
- K ö s z ö n ö m - mondta Melanie udvariasan. Még
mos: is alig akarta elhinni, hogy Maggie szerzetesnő-
vér. - Viszontlátásra holnap, nővér.
- Jó éjszakát, Melanie - mosolygott hálásan Maggie. -
Köszönöm a segítséget.
Melanie visszaintett elmenőben, és Maggie nézte,
amint elmegy. Milyen csinos lány, gondolta, ugyanak-
kor maga sem tudta, miért, de volt egy olyan érzése,
mintha Melanie keresne valamit, mintha hiányozna
valami fontos dolog az életéből. Nehéz volt elhinni ezt
egy ilyen külsővel és hanggal megáldott lányról, aki
ekkora sikereket tudhatott a magáénak. De akármi volt
is, amit keresett, Maggie remélte, hogy hamarosan meg
fogjí találni.
Ezután maga is elment aludni, Melanie pedig moso-
lyogva ballagott vissza oda, ahol a többieket hagyta.
Élvezte a m u n k á t Maggie-vel, s azóta sem tudott napi-
rendre térni afölött, hogy egy ilyen energikus, jó kedé-
lyű .iő apáca lehet. Akaratlanul is arra gondolt, bár
ilyen melegszívű, bölcs, mások iránt részvétteli anyja
lett volna, s n e m olyan, aki mindig hajtotta, és aki kisa-
játította az életét. Nagyon jól tudta, hogy anyja maga
is sztár akart lenni, és úgy gondolta, hogy mivel a lányá-
nak sikerült sztárrá válnia, hát ő is az. Olykor súlyos
tehernek érezte, hogy anyja álmát kell valóra váltania
a sajátja helyett. De m é g azt sem tudta igazán, hogy
mi lenne az ő álma. Csak annyit tudott biztosan, hogy
a San Franciscó-i földrengést követő éjszakán pár órára
sokkal közelebb érezte álma megvalósulását, mint a
színoadon valaha is.
 Ötödik fejezet
M á s n a p reggel kilenc órakor újra megjelent a tábori
kórházban. Korábban is odaért volna, de útközben
megállt, hogy meghallgassa a hangszórón át közvetí-
tett bejelentést. Emberek százai verődtek össze, hogy
hallják, milyen állapotok uralkodnak a városban. Ad-
digra az ezret is meghaladta a halottak száma, és azt
mondták, legalább egy hét, mire helyreáll az áram-
szolgáltatás. Felsorolták, a város mely részei szenved-
ték a legsúlyosabb károkat, és közölték, semmi esély
nincs rá, hogy a mobiltelefonok tíz n a p o n belül újra
üzemelhetnek. Elmondták, hogy az ország m i n d e n
részéből érkeznek segélyszállítmányok, és előző n a p o n
megérkezett az elnök is, hogy megnézze, milyen károk
keletkeztek a városban. Mielőtt visszarepült volna
Washingtonba, ígéretet tett szövetségi segítségre, to-
vábbá elismerését fejezte ki a város lakóinak bátorsá-
gukért és e g y m á s iránt tanúsított szolidaritásukért.
Ismertették a Presidio ideiglenes lakóival, hogy az ál-
latvédők külön telephelyet rendeztek be az elkóborolt
állatok számára, ahol reményeik szerint a tulajdono-
sok rátalálhatnak kedvenceikre. Bejelentették azt is,
hogy szereztek mandarin és spanyol nyelvű tolmácso-
kat, majd a közleményt felolvasó személy mindenkinek
köszönetet m o n d o t t az együttműködésért és a tábor
szabályainak betartásáért. Elhangzott, h o g y immár
több mint nyolcvanezer ember zsúfolódott Össze a
Presidióban, és a z n a p két újabb kantint nyitottak meg.
ígéretet tettek, hogy a jövőben mindenkit tájékoztat-
nak a további fejleményekről, s végül mindenkinek
kellemes napot kívántak.
Amikor Melanie megérkezett a kórházba, Maggie
é p p azt panaszolta valakinek, hogy az elnök helikop-
terrel tett n é h á n y kört a Presidio felett, de nem járt a
kórházban. A polgármester az előző n a p o n tett egy rö-
vid látogatást, délutánra pedig a kormányzót várják a
Presidióba. Természetesen a sajtó is szép számban
képviseltette magát. Amolyan városmodellé váltak a
nagyobbik v á r o s o n belül, amely két n a p p a l ezelőtt
súlyos földrengést élt át. Ahhoz képest, hogy milyen
súlyos csapás érte őket, a helyi hatóságokra mély be-
nyomást gyakorolt a szervezettségük és a San Fran-
ciscó-iak sportszerű viselkedése. Az egész táborban a jó-
indulat és az együttérzés légköre uralkodott, az a fajta
bajtársiasság, melyet a háborús övezetekben lehet ta-
pasztalni a katonák között.
- Friss vagy - m o n d t a elismerően Maggie. Melanie
s z é p volt, fiatal és tiszta, noha ugyanazt a ruhát viselte,
amit tegnap. Más ruhája ugyanis nem volt, de reggel
hétkor fölkelt, hogy beálljon a zuhanyozásra várók so-
rába. Csodálatos érzés volt hajat mosni és jó meleg
vízzel lezuhanyozni. Utána zabpelyhet és üres pirítóst
reggelizett a kantinban.
Szerencsére a generátorok hidegen tartották az élel-
miszereket. Ellenkező esetben ugyanis tartani kellett
volna az ételmérgezésektől és a járványos hasmenés-
től. De eddig a legnagyobb gondokat a sérülések jelen-
tették, és nem a betegségek, habár előbb-utóbb ez is
problémákat okozhatott.
- A l u d t á l az éjjel? - tudakolta Maggie. A trauma
egyik legfőbb tünete a kialvatlanság volt; sokan keres-
ték fel őket azzal, hogy két napja egy szemhunyást
sem aludtak. Egy elküiönített helyen önkéntes pszi-
chiáterek foglalkoztak ezekkel az emberekkel. Maggie
sok beteget irányított el hozzájuk; különösen az öre-
gek és a gyerekek sínylették m e g a nagy ijedtséget és
megrázkódtatást.
Melanie-t most arra kérte, írja fel az érkező betegek
panaszait, tüneteit és személyes adatait. Ehhez persze
n e m voltak űrlapok, sem számlázási rendszer, és min-
d e n adminisztrációt, p a p í r m u n k á t önkéntesek végez-
tek. Melanie boldog volt, hogy ott lehet. A földrengés
éjszakája szörnyű volt, de életében először érezte azt,
h o g y fontos m u n k á t végez, ahelyett, hogy színfalak
mögött, h a n g s t ú d i ó k b a n töltené az időt, és persze
énekelne. Itt legalább valami jót tesz az emberekkel.
És Maggie nagyon m e g volt elégedve a munkájával.
Más szerzetesrendből való nővérek és helyi papok
is tevékenykedtek a Presidióban. Lelkészek vegyültek
el az emberek között, hogy beszélgessenek velük, és
külön irodákat rendeztek be, ahol tanácsadásra lehe-
tett jelentkezni. Minden felekezetből való egyházi sze-
mélyek látogatták a sebesülteket és a betegeket. Közü-
lük csak nagyon keveset lehetett felismerni a római
katolikus p a p o k inggallérjáról vagy reverendájáról,
vagy bármilyen más felekezet kellékeiről. Egyszerűen
megmondták, hogy kik ők, és készséggel szóba ele-
gyedtek bárkivel. Még olyanok is voltak közöttük,
akik felszolgáltak a kantinban. Maggie sok papot és
nővért ismert. Valójában úgy tűnt, hogy mindegyiket
ismeri. Melanie szóvá is tette ezt a délelőtti pihenő
alatt, mire Maggie nevetve válaszolta:
- Jó ideje itt élek m á r
- Szereted azt, hogy apáca vagy? - kérdezte Maggie
kíváncsian. Élete közel húsz esztendeje alatt még nem
találkozott ilyen kedves, bölcs, mély érzésű, együtt-
érző emberrel. N e m beszélt róla, hanem önmagát állít-
va példaként élte a hitét. Olyan kedvesség, olyan lelki
béke sugárzott belőle, ami m i n d e n k i t megérintett.
A kórház egy másik önkéntese úgy fejezte ezt ki, hogy
Maggie-ból csodálatos kegyelem árad. A kifejezés mo-
solyra késztette Melanie-t. Szerette és maga is gyakran
énekelte a Csodálatos kegyelem című Istent dicsőítő éne-
ket. Tudta, hogy mostantól mindig Maggie fog az eszébe
jutni róla. Rajta volt a legelső cédéjén; ezen az éneken
mutathatta m e g először, mit tud a hangjával.
- Szeretek apáca lenni - felelte Maggie. - Mindig is
szerettem. Soha egy percre sem bántam meg. Nekem
tökéletesen megfelel. Boldog vagyok, hogy Krisztus
menyasszonya lehetek.
Szavai és boldogságtól sugárzó arca mély benyo-
mást gyakoroltak ifjú barátnőjére. Amikor rápillantott
a Maggie kezén lévő vékony fehérarany jegygyűrűre,
a nővér elmondta, hogy tíz éve kapta, amikor letette
az örök fogadalmat. Sokáig várt erre a gyűrűre, amely
ai általa mindennél jobban szeretett életet és m u n k á t
jelképezte, és amelyre nagyon büszke volt.
- Nehéz lehet apácának lenni - m o n d t a megille-
tődve Melanie.
- Nehéz bárminek lenni ebben az életben - felelte
Maggie bölcsen. - Az sem k ö n n y ű , amit te csinálsz.
- D e h o g y n e m - ellenkezett Melanie. - Legalábbis
nekem az. Énekelni k ö n n y ű . Szeretem, azért csinálom.
A turnék néha nehezek, mert sok utazással járnak, és
minden n a p színpadra kell lépni. Régebben egy nagy
busszal szoktunk menni. Végigutaztuk a napot, mi-
helyt megérkeztünk valahová, rögtön próbáltunk, este
meg koncert volt. Amióta repülünk, sokkal könnyebb. -
A hatalmas sikerekkel végre jobb idők köszöntöttek rá.
- Az édesanyád minden turnédra elkísér? - kérdez-
te kíváncsian Maggie. Tudta, hogy az énekesek népes
csapattal szoktak turnézni, de úgy vélte, hogy az anya
jelenléte meglehetősen szokatlan egy csaknem húsz-
esztendős popsztár koncertjén.
- I g e n . O szervezi az életemet - felelte sóhajtva
Melanie. - Az a n y u k á m fiatalkorában n a g y o n szere-
tett volna énekesnő lenni. Revügörl volt Vegasban, és
borzasztóan boldog, hogy az én életem ilyen sikeresen
alakult. N é h a kicsit túlzásba is viszi - tette hozzá mo-
solyogva. - Kezdettől fogva kemény m u n k á r a fogott.
- Az n e m rossz, amíg nem erőlteti túl a dolgot - vé-
lekedett Maggie nővén - Te mit gondolsz erről?
- Néha túl soknak érzem - vallotta be Melanie. -
Bizonyos döntéseket szeretnék magam m e g h o z n i .
Mami úgy gondolja, ő mindent jobban tud.
- És jól gondolja?
- Nem t u d o m . Azt hiszem, m i n d e n b e n úgy dönt,
mintha saját magáról lenne szó. N e m mindig vagyok
biztos abban, hogy én is úgy döntenék. Majd elájult,
amikor megnyertem a G r a m m y t - m o n d t a nevetve.
 - Az nagy pillanat lehetett - nézett rá csillogó szem-
mel Maggie. - Az addigi kemény m u n k a gyümölcse.
Komoly kitüntetés! - Alig ismerte a lányt, de máris
büszke volt rá.
- Anyámnak adtam - jegyezte meg halkan Melanie. -
Úgy éreztem, ő nyerte m e g nekem. Nélküle n e m jutot-
tam volna el idáig.
Volt valami abban, ahogy ezt m o n d t a , amitől a ta-
pasztalt nővérben felmerült a gondolat, hogy Melanie
talán n e m is vágyott erre a sztárságra, inkább csak az
anyjának akart örömet szerezni vele.
- Sok bölcsesség és bátorság kell ahhoz, hogy tud-
juk, melyik az az út, amelyen járni akarunk, és melyik
az, amelyiket azért választjuk, hogy másoknak örömet
szerezzünk. Az, ahogy Maggie e mondatot m o n d t a ,
gondolkodóba ejtette Melanie-t.
- A családod akarta, hogy apáca legyél? Vagy hara-
g u d t a k érte?
- Nagyon örültek neki. Az én családomban ez nagy
dolognak számított. A szüleim szívesebben vették, ha
a gyerekeikből inkább p a p lesz vagy apáca, mintsem
hogy m e g h á z a s o d j a n a k Manapság ez kicsit őrültség-
nek hangzik Húsz évvel ezelőtt a katolikus családokban
a szülők egyenesen elhencegtek vele. Az egyik fivérem
p a p volt.
- \folt? - kérdezte Melanie, mire Maggie nővér el-
mosolyodott.
- Tíz év u t á n otthagyta a hivatását, és megházaso-
dott. Azt hittem, anyám bele fog halni. Az a p á m akkor
már nem élt, különben ő biztosan belepusztult volna.
Az én családomban ha valaki egyszer fogadalmat tett,
többé nem hagyta el a papi rendet. Hogy őszinte legyek
magam is csalódtam b e n n e kissé. Amúgy nagyszerű
fickó, és n e m hiszem, hogy megbánta, amit tett. Hat
gyerekük született, és n a g y o n b o l d o g o k Úgyhogy
arra gondolok, mégiscsak ez volt az ő igazi hivatása, és
nem az egyház.
- Te nem szeretnéd, ha lettek volna gyerekeid? - kér-
dezte Melanie. Maggie élete szomorúnak tűnt számá-
ra, hiszen távol volt a családjától, soha nem ment férj-
hez, az utcán, idegenek között dolgozott, és egész élete
szegénységben telt. De ez az élet minden jel szerint
tökéletesen megfelel neki. Látni lehetett a tekintetén.
Boldog, kiegyensúlyozott nőnek tűnt, mint aki szem-
mel lá thatóan elégedett az életével.
- Mindenki, akivel találkozom, a gyerekem. Azok,
akiket az utcán ismerek meg, és évről évre látogatom
őket, azok, akiknek segítek, hogy ne kelljen az utcán
élniük. Azután vannak különleges emberek, mint pél-
dául te, Melanie, akik csak úgy felbukkannak az éle-
temben, és megérintik a szívemet. Boldog vagyok, hogy
találkoztam veled. - Azzal megölelte Melanie-t, amit a
lány lelkesen viszonzott.
- Én is örülök, hogy megismertelek. Felnőttkorom-
ban olyan szeretnék lenni, mint te - nevetett.
- Apáca? Ó, nem hinném, hogy a mamád örülne
neki. Tudod, a rendben nincsenek sztárok. A szerzetes
élete csupa alázatból és örömteli lemondásból áll.
- N e m , én arra gondoltam, hogy én is segíteni sze-
retnék az embereknek. Bárcsak én is tehetnék valami
olyat, mint te!
- Ha akarsz, tehetsz. Ahhoz nem kell egy szerzetes-
rend tagjának lenned. Elég, ha felgyűröd az inged
ujját, és munkához látsz. Mindenütt, még a gazdagok
között is élnek olyanok, akik szükséget szenvednek.
A péruz és a siker nem mindig teszik boldoggá az em-
bereket.
Melanie felismerte, hogy ez üzenet a számára, és
ami m é g fontosabb, az anyja számára.
- Soha sincs időm önkéntes munkát végezni - pa-
naszolta. - És anyám nem akarja, hogy betegekkel
érintkezzem. Azt mondja, ha megbetegszem, el kell
halasztanom koncerteket vagy turnékat.
- T a l á n majd egyszer mindkettőre lesz időd. Talán
ha idősebb leszel. - És majd amikor az anyja lazábbra
e n g e d i a gyeplőt, ha lesz ilyen egyáltalán. Melanie
szavaiból Maggie azt olvasta ki, hogy az anyja a lá-
n y á n keresztül a saját álmait valósítja meg. Szerencsé-
jére Melanie sztár lett. A kék szemű szerzetesnővérnek
különleges érzéke volt az emberekhez, s most is meg-
érezte, hogy Melanie-t az anyja túszul ejtette, s hogy a
lány a lelke mélyén, anélkül, hogy tudatában volna, a
szabadulásáért küzd.
Ezt követően Maggie betegeivel voltak elfoglalva.
Egész álló n a p megállás nélkül jöttek az ellátásra szo-
rulók; legtöbbjük sérülését egy nővér is elláthatta, nem
kellett hozzá orvos. A többieket eleve máshová irá-
nyították, ahogy az már eddig is bevált. Melanie-ból
ügyes kis asszisztens lett, gyakran kapott dicséretet
Maggie növértóL
Délután tartottak egy rövid ebédszünetet. Miköz-
ben ették a meglepően jóízű pulykás szendvicset, ki-
ültek a napra. N é h á n y derék szakács önként vállalta
az ellátásukat, s így távolabbról, n e m r i t k á n más álla-
mokból, más városok költségén, légi úton hozták nekik
az ennivalót. Az orvosi felszereléseket, gyógyszere-
ket, ruha- és á g y n e m ű t hozó helikopterek sokszor a
Presidio területén szálltak le. Több ezer ember élt itt
úgy, mint valami háborús övezetben, ahol éjjel-nap-
pal, jóformán szünet nélkül dübörögtek a magasban
a helikopterek. Sok idős ember panaszkodott, hogy
n e m tud tőlük aludni. A fiatalabbak h a m a r megszok-
ták, és n e m törődtek a zajjal. A helikopterek valami-
k é p p e n az átélt megrázó élményeket jelképezték a
táborlakók számára.
Épp végeztek a szendvicsükkel, amikor Melanie meg-
látta a közelükben elhaladó Everettet. Mint sokan má-
sok, rajta is ugyanaz a fekete szmokingnadrág és fehér
frakking volt, amit a földrengés éjszakáján viselt. Nya-
kában a fényképezőgépével, a válláról lelógó tokkal
m e n t el mellettük, de n e m vette észre őket. Melanie
utánakiáltott, mire megfordult, és tekintete meglepet-
ten állt meg rajtuk. Gyorsan o d a m e n t , és letelepedett
melléjük a gerendára, amelyen ültek.
 - Maguk mit csinálnak itt? Méghozzá együtt? Hogy
jöttek össze?
Itt dolgozom a tábori kórházban - világosította fel
Maggie nővén
- Én m e g az asszisztense vagyok. Ö n k é n t jelentkez-
tem, amikor a templomból ide hoztak bennünket.
Ápolónő leszek - büszkélkedett Melanie.
- De még milyen kiváló! - tette hozzá Maggie. - És
maga mit csinál itt, Everett? Fényképez, vagy maga is
itt van elszállásolva?
N e m látta a férfit a földrengést követő reggel óta,
azután, hogy Everett elment megnézni, mi történik a
városban. O maga n e m járt azóta o t t h o n , ha n e t á n a
férfi megpróbálta volna megkeresni, amiben erősen ké-
telkedett.
- M o s t a n t ó l akár itt is lehetek. Eddig a városban
voltam egy óvóhelyen, de azt n e m r é g be kellett zárni,
mert a szomszédos ház megroggyant. Ott mondták,
hogy jöjjünk ide. Azt hittem, mostanára már nem le-
szek a városban, de nincs semmiféle közlekedés San
Franciscóból kifelé, úgyhogy m i n d n y á j a n ittragad-
tunk. Ennél rosszabbat is el t u d o k képzelni - m o n d t a
mosolyogva. - A m ú g y készítettem n é h á n y klassz ké-
pet. - Azzal célba vette gépével a két nőt, s lekapta
őket, amint a napsütésben mosolyognak. A körülmé-
nyek ellenére mindketten boldognak és kipihentnek
tűntek. N e m csoda, hiszen hasznos m u n k á t végeztek,
és látszott az arcukon, a tekintetükön, h o g y élvezik. -
Senki sem fogja elhinni, hogy a képen Melanie Free, a
világhírű szupersztár látható katonai gyakorlóruhá-
ban, gumipapucsban, amint egy g e r e n d á n üldögélve
piheni ki fáradalmait, mivel a földrengést követően ki-
segítő személyzetként dolgozik egy ideiglenesen felál-
lított tábori kórházban. Történelmi jelentőségű felvé-
tel lesz.
És Maggie-ről is készített pár képet még az első éjsza-
kán. Alig várta, h o g y Los Angelesbe visszatérve lát-
hassa őket. Abban is biztos volt, hogy az újságnál el
lesznek ragadtatva a földrengéstől sújtott városban ké-
szített fotóitól. Amelyeket nem jelentetnek meg, azo-
kat el fogja tudni adni máshol. Könnyen lehet, hogy
újabb díjat is nyer velük. Ösztönösen érezte, hogy ez a
mostani anyag nagyon jól sikerült. N e m beszélve arról,
hogy történelmi jelentőségű képek lesznek. Száz év
óta nem történt ilyesmi ezen a vidéken, és k ö n n y e n
lehet, hogy újabb száz évig nem is fog. Reménykedett
benne. De az óriási erejű rengés ellenére mind a város,
mind a lakói meglepően jól állták a sarat.
- Mit fognak most csinálni? - kérdezte. - Vissza-
m e n n e k dolgozni, vagy tartanak egy kis szünetet?
Visszamegyünk - válaszolta mindkettőjük nevé-
ben Maggie. - És maga?
- Arra gondoltam, bejelentkezem, és kérek egy fek-
helyet. Utána esetleg visszajövök, és megkeresem ma-
gukat. Készítenék pár felvételt magukról m u n k a köz-
ben, ha a betegeik megengedik.
- Meg kell k é r d e z n ü n k tőlük - vágta rá nyomban
Maggie, aki mindig megadta a tiszteletet a betegek-
nek, bárkik voltak is.
Melanie-nak ebben a pillanatban eszébe jutott a
szmokingkabát.
- Ó, ne h a r a g u d j o n ! Rettenetesen koszos volt, ezért
eldobtam a zakóját. N e m gondoltam, h o g y az életben
m é g egyszer találkozni fogok magával.
- Ne aggódjon - nevetett a férfi, látva a lány bűnbánó
arcát. - Kölcsönzői zakó volt. Majd azt m o n d o m nekik,
hogy a földrengéskor leszakadt rólam. N e m valószínű,
hogy m e g akarják majd fizettetni velem. És biztosan
n e m vennék vissza, amilyen állapotban volt. Higgye
el, Melanie, n e m nagy veszteség, kár lenne idegesked-
nie miatta.
A lánynak ekkor eszébe jutott az érme; benyúlt a nad-
rágzsebébe, előhúzta, és odaadta a férfinak. Everett
szeme felcsillant, amikor meglátta egyéves józanságá-
nak jutalmát.
- Látja, ez tényleg fontos nekem. Ez a szerencse-
pénzem! - Úgy simogatta meg, mintha varázserejű
p é n z volna, és az ő szemében az is volt. Az elmúlt két
n a p b a n nem ment el összejövetelre, és most, hogy
visszakapta az érmét, úgy érezte, ismét összekapcso-
lódott azzal, ami egy évvel ezelőtt megmentette az
életét. Megcsókolta, és becsúsztatta a n a d r á g j a zse-
bébe. A kölcsönzői s z m o k i n g n a d r á g szintén olyan
állapotban volt, hogy már n e m adhatta vissza, ki kell
dobnia, ha majd hazaér. - Köszönöm, hogy megőrizte
nekem - m o n d t a hálásan. Nagyon hiányoztak az AA
összejövetelek, melyek segíthettek volna a stressz le-
küzdésében, de inni továbbra sem akart. Csak kime-
rült a mögöttük lévő hosszú, embert próbáló és egyesek
számára tragédiát hozó két n a p b a n .
Maggie és Melanie visszamentek a kórházba, Everett
p e d i g elindult, hogy bejelentkezzen a mai éjszakára.
A Presidio egykori, évekkel ezelőtt bezárt katonai tá-
m a s z p o n t j á n annyi épület volt, hogy n e m kellett attól
tartani, valakinek nem jut hely. George Lucas itt, a bá-
zis egykori kórházában építette föl legendás stúdióját.
- M a j d m é g megkeresem magukat. Később vissza-
jövök - ígérte a két nőnek.
A z n a p délután, é p p egy rövid pihenő idején jelent
meg Sarah Sloane két kisgyermekével és a nepáli da-
dussal. A kisebbik gyereknek láza volt, köhögött és a
füléhez kapkodott. Sarah a lányát is elhozta, mert mint
m o n d t a , n e m akarta otthon hagyni. A csütörtök éjsza-
kai e s e m é n y e k után már egy percre sem akart elsza-
k a d n i tőlük. Ő is, mint m i n d e n k i más, tartott egy
ú j a b b rengéstől, és együtt akart lenni a gyerekeivel.
Seth, aki azóta is u g y a n o l y a n zaklatott idegállapot-
ban volt, mint csütörtök éjjel, otthon maradt egyedül.
A helyzet annyiban rosszabbodott is, hogy tudta, semmi
r e m é n y e arra, hogy a bankok kinyissanak, vagy hogy
a közeljövőben kapcsolatot t u d j o n teremteni a külvi-
lággal, s eltussolhassa azt, amit művelt. Elbúcsúzhat a
karrierjétől, s talán az évek során kialakított életmód-
jától is. És Sarahtól. O közben a gyerekeik miatt aggó-
dott, az i d ő p o n t tehát n e m volt alkalmas arra, hogy ő
is beteg legyen. Sarah elment a gyerekekkel a legkö-
zelebbi kórházi ügyeletre, de ott jelenleg csak a súlyos
sérülteket fogadták. Őket a Presidio területén m ű k ö -
dő tábori kórházba küldték tovább, így aztán mind-
nyájan beültek Parmani kocsijába. Melanie felismerte,
és m e g m o n d t a Maggie-nek, kicsoda ez a nő. Együtt
mentek oda Sarahhoz, és Maggie percek alatt felvidí-
totta és megnevettette a kisfiút, aki pedig m é g akkor
is oda-odakapott a füléhez. Az anyja elmondta, miért
jöttek.
- Mindjárt keresek egy orvost - ígérte Maggie, és el-
ment. Pár perc múlva újra megjelent, és intett Sarah-
nak, aki é p p Melanie-val beszélgetett. Akkor az egész
csapat felkerekedett, és elindultak Maggie után az or-
voshoz. Sarah attól félt, hogy a baba fertőző fülgyulla-
dást kapott. A langyos májusi levegőn valamelyest csök-
kent a láza, és a doktor megállapította, hogy piros a
torka. Adott Sarahnak abból az antibiotikumból, ame-
lyet Olivér már korábban is kapott, Mollynak pedig
adott egy nyalókát, és megsimogatta a haját. Az orvos
nagyon kedves volt a gyerekekhez, pedig a földrengés
óta jóformán szünet nélkül dolgozott. Mindenki em-
berfeletti erőfeszítéssel állt helyt, kiváltképpen Maggie,
de Melanie sem sokban maradt el tőle.
Éppen elhagyták a fülkét, ahol az orvos rendelt, ami-
kor Sarah megpillantotta a belépő Everettet. A férfi
úgy nézett körül, mint aki keres valakit. Melanie és
Maggie egyszerre kezdtek integetni neki, mire Everett
o d a m e n t hozzájuk. Sarah látta, hogy becses cowboy-
csizmája szerencsésen túlélte a földrengést.
- Mi történik itt? Jótékonysági összejövetelt tarta-
nak? - ugratta a fotós Saraht. - Nagyszerű estet szer-
vezett. A vége n e m egészen úgy sült el, ahogy számí-
tottunk rá, de a d d i g minden nagyon klassz volt.
Sarah megköszönte az elismerést, de Maggie látta
rajta, hogy nagyon zaklatott állapotban van. Már az ér-
kezésükkor is észrevette, de azt hitte, Olivér lázas fülfá-
jása miatt szorong. De azóta az orvos megnyugtatta, s
így Maggie arra gondolt, talán valami más is van.
Megkérte a dadust, vegye át a kicsit, és tartsa maga
mellett Mollyt is, h a d d váltson az a n y j á v a l pár szót.
Melanie és Everett é p p élénk társalgásba merültek.
Maggie arrébb vonult Sarahval, ahol a többiek már
nem hallhatták őket.
- Minden rendben? - kérdezte. - Zaklatottnak lát-
szik- Tudok valamiben segíteni? - Látta, hogy Sarah
szemében könnyek gyülekeznek. Tehát nem tévedett,
amikor kérdezgetni kezdte.
- N e m . . . én tényleg... jól vagyok... illetve igen...
v a n egy problémám, de abban nem tud segíteni. -
Mái-már megnyílt Maggie előtt, de tudta, hogy nem
teheti. Túl veszélyes lenne Seth számára. Még mindig
azért imádkozott, pedig tudta, semmi értelme, hogy
senki se tudja meg, mit tett a férje. Hatvanmillió dollárt
n e m lehet észrevétlenül és büntetlenül olyan címre
utalni, hogy végül törvénytelenül a saját kezében kös-
sön ki. Valahányszor erre gondolt, rosszullét környé-
kezte, és ez látszott is rajta. - A férjemről van szó... de
nem részletezhetem. - Megtörölte a szemét, és hálásan
nézett a nővérre. - Köszönöm, hogy megkérdezte.
- M i n d e n e s e t r e tudja, hol talál meg, legalábbis
most. - Maggie fogott egy tollat és egy papirt, és leírta
a mobiltelefonja számát. - Mihelyt helyreáll a mobil-
szolgáltatás, ezen a számon f e l h í v h a t Addig meg itt
leszek. Néha segít, ha az ember beszélhet valakivel,
csak mint egy baráttal. N e m szeretnék tolakodni, ezért
hívjon, ha úgy gondolja, h o g y segíthetek valamiben.
- Köszönöm - felelte Sarah hálásan. Emlékezett rá,
hogy a jótékonysági partin Maggie volt az egyik szer-
zetesnővér. És ő is, akárcsak Melanie és Everett, arra
gondolt, hogy Maggie-ben igazán nincs semmi apácás,
főleg ebben a farmernadrágban és rózsaszínű Converse
magasszárújában. Nagyon helyesnek és meglepően
fiatalnak látszott. De a tekintete sokat tapasztalt, érett
nőre vallott. A szeme egyáltalán nem volt fiatal. - Föl
fogom hívni - ígérte, és n e m sokkal ezután vissza-
mentek a többiekhez. Útközben Sarah megint megtö-
rölte a szemét. Everett is észrevett valamit, de nem szólt.
Inkább újfent elismerését fejezte ki az esttel és az össze-
gyűlt pénzzel kapcsolatban. Dicséretre méltó akció-
nak nevezte, és külön gratulált Melanie részvételéhez.
Everett mindenkinek mondott valami kedveset.
- Bár segíthetnék itt is! - mutatott körbe Sarah.
- Magának otthon kell lennie a gyerekei mellett -
felelte Maggie. - Szükségük van magára. - És azt is
érezte, hogy most Sarahnak is szüksége van a gyere-
keire. Akármi gond lehet is a férjével, láthatóan na-
gyon megviseli őt.
- Többé n e m válok el tőlük - jelentette ki Sarah, és
megborzongott. - Csütörtök éjjel majd' megőrültem,
amíg haza n e m értünk, de szerencsére nem esett sem-
mi bajuk. - És Parmani homlokán is lelohadt a dudor.
Most is velük jött, hiszen nem volt rá mód, hogy haza-
mehessen. Az egész környékük romhalmazzá vált,
senkit sem engedtek be a kordon mögé. Elautóztak
arra, hogy megnézzék. A rendőrök n e m engedték be
Parmanit a házba, ahol lakott, mert a tető egy része
beomlott.
A város kereskedelme és szolgáltatása szünetelt.
Az üzleti negyed zárva volt, oda be sem lehetett lépni.
N e m volt áramszolgáltatás, zárva voltak az üzletek, a
benzinkutak, n e m m ű k ö d t e k a telefonok, így aztán
senki sem tudott dolgozni.
N é h á n y perc múlva Sarah a dadussal és a gyerekei-
vel együtt elment. Beszálltak Parmani öreg autójába, s
miután Sarah m é g egyszer köszönetet mondott a se-
gítségért, elhajtottak. Ő is megadta Maggie-nek a tele-
fonszámát, a címét és a mobilszámát, s közben arra
gondolt, vajon m e d d i g lesz ott, s hogy é p e n találje-e
majd a házukat. Remélte, hogy m é g egy ideig ott lesz-
nek, és hogy Seth végül m e g tud állapodni a tulajdo-
nosokkal. Mielőtt elmentek, elköszönt Melanie-tól és
Everett-től is. Nem tartotta valószínűnek, hogy m é g
egyszer az életben összefut velük, lévén hogy mind-
ketten Los Angelesből jöttek. Rokonszenvesnek találta
Melanie-t, és nagyon tetszett neki a műsora, akárcsak
Everettnek. A szörnyű véget leszámítva m i n d e n k i t
elbűvölt a lány fellépése.
Miután Sarah elment, Maggie elküldte Melanie-t
újabb sebészeti anyagokért, maga pedig beszélgetni
kezdett a fotóssal. Tudta, hogy a készletraktár elég mesz-
sze van, úgyhogy Melanie n e m fog egyhamar vissza-
érni. Valójában cselből csinálta az egészet, mindenből,
de különösen sebészeti cérnából volt elég a készletük-
ben. Akárhány orvossal dolgozott, mind megdicsérte,
hogy milyen szépek az öltései. N e m csoda, hiszen
éveken át állandóan h í m e z t e k a zárdában. Amikor
fiatalabb volt, esténként, vacsora után összegyűltek
beszélgetni. Amióta egyedül lakott a lakásában, csak
ritkán, vagy inkább sohasem kézimunkázott. De az öl-
tései máig szépek maradtak.
- Rendes nőnek látszik - jegyezte m e g Everett,
Sarahra utalva. - Csakugyan rémítő éjszaka volt.
Elismerően beszélt Sarahról, noha már elment. És
bár sokkal hagyományosabb felfogású nő volt, m i n t az
ő alkalmi nőismerősei, rokonszenvesnek találta. Volt
b e n n e valami finomság és megközelíthetetlenség, ami
átragyogott a konzervatív külső burkán.
- Vicces, hogy emberek útjai olykor többször is ke-
resztezik egymást - m o n d t a Everett. - A sors csodákra
képes. Összefutottam magával a Ritz előtt, azután
egész éjjel követtem m i n d e n h o v á , ahová ment, m é g
az utcákon is. És most itt, egy menedékszálláson is
összefutok magával. Melanie-val is találkoztam azon
az éjszakán, és nekiadtam a zakómat. Azután ő és maga
összeismerkedtek itt, én m e g újra belebotlottam ma-
gukba. Akkor megjelent itt, a tábori kórházban a fül-
fájós gyerekével a jótékonysági est szervezője, aki
m i n d a n n y i u n k a t összehozott, és tessék, megint itt
vagyunk. Egy ekkora városban kész csoda, hogy két
ember másodszorra is egymásba botoljon, mi m e g
napok óta mást sem teszünk. De legalább ismerős arco-
kat látunk, és az olyan megnyugtató. Ezt nagyon sze-
retem. - És rámosolygott Maggie-re.
- Én is - mosolygott vissza rá a nő. Annyi idegennel
találkozott már életében, hogy kimondottan élvezte,
ha barátokat láthat.
Addig beszélgettek, amíg végül Melanie visszaérke-
zett. Elégedett arcán látszott, hogy sikerült meghoznia
azokat a dolgokat, amiket Maggie kért, pedig a lista
elég hosszú volt.
- Néha arra gondolok, hogy maga inkább ápolónő,
mint szerzetes. Amilyen sokat segít a sebesülteknek -
jegyezte meg Everett. Maggie bólintott, de nem adott
teljesen igazat neki.
- Igyekszem testi-lelki segítséget nyújtani a sebesül-
teknek - felelte nyugodtan. - És csak azért gondolja,
hogy inkább ápolónő vagyok, mint apáca, mert ezt va-
lószínűleg normálisabb dolognak tartja. Valójában sok-
kal inkább apáca vagyok, mint bármi más. Ne hagyja
magát megtéveszteni a rózsaszín tornacipótól. Ezt
jókedvemből csinálom. De szerzetesnek menni komoly
dolog, s az én életemben a legfontosabb. „A vitézség
legfőbb kelléke az óvatosság."* Mindig tetszett nekem
ez az idézet, bár fogalmam sincs, ki mondta, de szerin-
tem igaza van. Az emberek kényelmetlenül érzik ma-
gukat, ha közlóm velük, hogy apáca vagyok.
- Vajon miért? - csodálkozott Everett.
- Azt hiszem, félnek az apácáktól - jelentette ki gya-
korlatiasan Maggie. - Ezért olyan jó, hogy már n e m
muszáj habitusban járnunk. Az mindig visszariasztot-
ta az embereket.
- N e k e m n a g y o n tetszettek. Fiatalabb k o r o m b a n
lenyűgöztek az apácák. Olyan gyönyörűek voltak,
legalábbis némelyik. Manapság már nem látni olyan
fiatal apácákat, mint régen. Lehet, hogy ez jó is.

*Falstaff mondja; Shakespeare: IV Henrik - a ford.

100
 - Talán igaza van. Ma már nem lépnek be a rendbe
oLyan fiatalon. Hozzánk két negyvenes nő és egy öt-
venéves özveg> r állt be tavaly. Változnak az idők, de
ők legalább már tudják, mire vállalkoznak, amikor
szerzetesnek állnak. Az én időmben sok olyan lány is
zárdába vonult, akinek nem kellett volna. Ez n e m
k ö n n y ű élet -- vallotta be őszintén. - És nagyon nagy
váltást jelent, akármilyen életet élt is a n n a k előtte va-
laki. A közösségi élet mindig kihívás elé állítja az embert.
Bevallom, nekem a mai napig hiányzik. De csak olyan-
kor tartózkodom a lakásomban, amikor alszom.
Everett emlékezett a házra abban a szörnyű negyed-
b e n , de csak kívülről látta.
Újabb betegek jöttek kisebb-nagyobb sérülésekkel,
és a két n ő n e k újra m u n k á h o z kellett látnia. Everett
m é g megbeszélte velük, hogy este a kantinban talál-
koznak, ha el t u d n a k szabadulni. Előző este egyikük
sem ért rá vacsorázni. És mint kiderült, ma is kénytele-
n e k voltak lemondani róla. Hoztak egy sürgős esetet,
és Maggie-nek szüksége volt Melanie segítségére, hogy
össze t u d j a varrni a nő sebét. Melanie sok m i n d e n t
tanult Maggie-től, volt miről gondolkodnia hát a z n a p
este, amikor visszament a társaságához a szálláshe-
lyükre. A többiek a semmittevéstől unatkozva gub-
basztottak. Melanie már többször is javasolta Jake-nek
és Ashleynek, hogy ők is jelentkezzenek önkéntes m u n -
kára, mert a ma reggeli jelentések szerűit lehet, hogy
legalább m é g egy hétre ittragadnak. A repülőtér irá-
nyítótornya összedőlt, a hazautazásra nem volt lehe-
tőség. A repülőteret bezárták, az utakat lezárták.
- Miért töltesz ennyi időt a kórházban? - méltatlan-
kodott Janet. - Még a végén elkapsz valakitől valami
nyavalyát.
Melanie megrázta a fejét, és egyenesen anyja sze-
mébe nézett:
- Mami, azt hiszem, ápolónő szeretnék lenni - m o n d -
ta mosolyogva, félig ugratni, félig bosszantani akarva
az anyját. De közben boldog volt, hogy kisegíthet a
kórházban. Szeretett Maggie mellett dolgozni, és ren-
geteg új dolgot tanult tőle.
- Megőrültél? - nézett rá felháborodva az anyja. -
Ápolónő? Mindazok után, amiket a karriered érdeké-
ben tettem? Hogy mersz ilyet m o n d a n i nekem? Azt
hiszed, azért dolgoztam halálra magam, hogy belőled
sztárt csináljak, hogy a végén ágytálakat ürítgess?
Janet legalább annyira rémült volt, mint amennyire
sértődött a puszta gondolattól, h o g y Melanie világ-
hírű sztár létére más pályát is választhat.
- Még egyetlen ágytálat sem ürítettem ki - szögezte
le Melanie.
- Fogsz, nekem elhiheted. Többé szóba se hozd ne-
kem ezt a dolgot!
Melanie nem válaszolt. Inkább a többiekkel beszélge-
tett; egy darabig vicceket meséltek egymásnak Ashley-
vel és Jake-kel, azután, úgy, ahogy volt, pólóban és ka-
tonai gyakorlónadrágban végigfeküdt a priccsén, és
már aludt is. Teljesen kimerült. Es amikor már mélyen
aludt, azt álmodta, hogy elszökött, és belépett a had-
seregbe. De rögtön kiderült, hogy az őt éjjel-nappal
egzecíroztató szigorú őrmester n e m más, mint az any-
ja. Reggel visszaemlékezett az álmára, és eltűnődött,
hogy vajon rémálom volt-e, vagy a valóságos élete.

Hatodik fejezet
Vasárnap reggel arról tájékoztatták a Presidióba me-
nekítetteket, h o g y az egész városban sok embert men-
tettek ki szorult helyzetéből - liftekből, házak romjai
vagy leomlott építmények alól. Az 1989-es földrengés
óta szigorítottak az építési szabályokon, így kevesebb
volt a kár, mint gondolták, de ez a mostani földrengés
olyan hatalmas volt, hogy rettenetes pusztítást oko-
zott, s az ismert halálos áldozatok száma meghaladta a
négyezret. És sok helyet még föl sem tártak. A katasztró-
faelhárítás emberei szünet nélkül kutattak a romok
között és a leszakadt felüljárók alatt túlélők után. Még
csak h a t v a n óra telt el a csütörtök éjszakai földrengés
óta, így reménykedtek, hogy sok ember életét meg-
menthetik.
A hírek egyszerre voltak ijesztőek és bátorítóak, s az
emberek komor arccal vonultak el arról a füves térség-
ről ahol ezeket a naponta bejelentett híreket meghall-
gatták. Legtöbbjük innen a kantinba m e n t reggelizni.
Már azt is közölték velük, hogy valószínűleg hetekbe
fog telni, mire hazatérhetnek otthonaikba. Továbbra is
zárva voltak a hidak, az autópályák, a repülőterek és a
belváros több negyede. És azt sem lehetett tudni, mikor
áll helyre az áramszolgáltatás, nem beszélve arról, hogy
az élet mikor folyhat tovább a régi mederben.
Melanie ma reggel együtt reggelizett az anyjával, az
asszisztensével, Ashleyvel, Jake-kel és a b a n d a több
tagjával. Mindnyájan egyre türelmetlenebbül várták,
mikor térhetnek vissza végre Los Angelesbe, de erre
egyelőre semmi esély n e m volt. így hát csak ültek tét-
lenül egy kupacban, és várták, hogy mi lesz. Addigra
híre m e n t a táborban, hogy Melanie Free is itt van. Lát-
ták is őt a kantinban a barátaival, s az anyja is eldicse-
kedett vele fűnek-fának. A kórházban viszont senki
sem figyelt rá különösebben. Ha felismerték, csak rámo-
solyogtak, és mentek tovább. Látható volt, hogy önkén-
tes, és m i n t ilyen, k e m é n y e n dolgozik. Már Pam is
jelentkezett m u n k á r a a tábor bejáratánál felállított
„recepción", mert egyre többen jöttek a városból, ahol
kifogyott az élelem, és az emberek a Presidióban keres-
tek menedéket.
Amikor Melanie reggeli után megérkezett a kór-
házba, ott találta Everettet halk beszélgetésbe merülve
Maggie nővérrel.
- Szia, kislány - köszöntötte a férfi m i n d e n ceremó-
riát mellőzve, Melanie pedig jókedvűen visszamo-
solygott rá. Az egyik ruhaosztó asztalnál kapott egy új
pólót és egy hatalmas, itt-ott lyukas férfipulóvert, ami-
ben úgy nézett ki, mint egy árva gyerek. A katonai
gyakorlónadrágja és a vietnami papucsa megmaradt.
Maggie nővér is átöltözött. Amikor önkéntes munkára
jelentkezett, hozott magával n é h á n y holmit. Ma egy
olyan póló volt rajta, amelyre ezt írták: „Jézus a have-
rom". Everett harsány nevetésben tört ki, amikor meg-
látta.
- Ez valami új szerzetesi öltözék?
Maggie e h h e z ma egy piros magas szárú edzőcipőt
viselt, amitől m e g i n t ú g y nézett ki, m i n t egy nyári
tábor sportfelelőse. Aprócska termete miatt pedig a ko-
ránál sokkal fiatalabbnak látszott. Elment volna har-
mincévesnek is, holott é p p egy tucatnyi évvel volt
idősebb, s a jóval öregebbnek látszó Everettnél mind-
össze hat évvel fiatalabb. Everett külsőre akár az apja
is lehetett volna. Csak amikor szóba elegyedett Mag-
gie-vel, jött rá, hogy milyen érett, sőt bölcs nővel van
dolga.
Everett elment, hogy fényképeket készítsen a Presi-
dio aznapi életéről, és elmondta, hogy át akar menni a
Marinába és a Pacific Heightsra, hogy lássa, mi törté-
nik arrafelé. Nyomatékosan felkérték az embereket,
tartsák távol magukat az üzleti negyedtől és a belvá-
rostól, ahol magasabbak, ennélfogva veszélyesebbek
voltak az épületek, s a károk is kiterjedtebbek voltak.
A rendőrség továbbra is attól félt, hogy az épületekről
súlyos darabok potyoghatnak le. Könnyebb volt bejut-
ni a lakónegyedekbe, habár ezek közül is sokat lezárt a
r e n d ő r s é g és a katasztrófavédelem. Helikopterek jár-
őröztek szünet nélkül a város felett, rendszerint olyan
alacsonyan, hogy m é g a pilóták arcát is látni lehetett.
Időnként leszálltak a Presidióban, a Crissy Fielden, és
a pilóták eltársalogtak azokkal, akik odagyűltek, hogy
m e g t u d j á k , mi a helyzet a városban és k ö r n y é k é n . A
presidiói menedékszállás lakói közül sokan East Bay-
ben, a félszigeten és Marinban laktak, és mivel a hida-
kat és az autópályákat lezárták, egyelőre nem mehet-
tek haza. Kevés megbízható hír jutott el hozzájuk, így
lábra kaptak az ellenőrizhetetlen híresztelések a város
más helyein történt rombolásokról és vérontásokról.
Megnyugtató volt hát olyan emberek szájából hallani
a híreket, akik ismerték a valódi helyzetet, és a heli-
kopterpilóták a legmegbízhatóbb hírforrásnak számí-
tottak.
Melanie az elmúlt két naphoz hasonlóan ezt a napot
is végigdolgozta Maggie mellett. Továbbra is érkeztek,
ha n e m is folyamatosan, sebesültek, mert a környék-
beli kórházak ügyeletei a tábori kórházba továbbították
őket. Délután egy nagyobb légi szállítmánnyal újabb
gyógyszerek és élelmiszerek érkeztele A kantinokban
bőségesen volt ennivaló, és meglepően jóravaló, ötlet-
g a z d a g szakácsok dolgoztak a konyhán. Az egyik leg-
jobb belvárosi étterem tulajdonosa és főszakácsa az
egyik hangárban húzta m e g magát családostul, s min-
denki nagy megelégedésére ő lett a főnök a legna-
gyobb kantinban. A koszt kifejezetten jó volt, de Mela-
rűe-nak és Maggie-nek nem n a g y o n jutott ideje az
evésre. Ebédidőben például a tábor orvosaival együtt
ók is kimentek, hogy fogadják és behordják a szállít-
mányt.
Melanie é p p egy hatalmas dobozzal vesződött, s mi-
előtt az egészet elejtette volna, odaugrott egy szakadt
farmeros, rongyos pulóveres fiú, és elkapta a dobozt.
Mivel rajta volt a jelzés, hogy „törékeny", Melanie há-
lásan megköszönte a fiúnak, hogy segített elkerülni a
katasztrófát. Inzulinampullák és fecskendők voltak a
dobozban, mert a táborban nagyon sok volt a cukor-
beteg. Őket már az érkezésükkor nyilvántartásba vet-
ték, s egy Washington állambeli kórház minden szük-
séges dolgot elküldött számukra.
- Kösz - szusszantott egyet Melanie. - M a j d n e m el-
ejtettem.
- N a g y o b b a doboz, mint te - vigyorgott a gáláns
lovag. - Láttalak már a táborban - folytatta kedvesen,
miközben a dobozt cipelve lépkedett Melanie mellett
a kórház felé. - Olyan ismerős vagy nekem. Találkoz-
tunk már valahol? Én Berkeleyben vagyok utolsóéves
mérnökhallgató, a mellékszakom m e g a h a r m a d i k
világbeli országok. Te is a Berkeleyre jársz?
Melanie csak mosolygott.
- Nem, én Los Angelesből érkeztem. - A fiú magas
volt, kék szemű, és ugyanolyan szőke, mint ő maga.
Egészséges, normális fiúnak látszott. - Úgy volt, hogy
csak egy estére jövök - tette hozzá magyarázólag. A srác
m é g így, fésületlenül, festetlen arccal, kétes tisztaságú
ruhában is olyan szépnek találta, hogy hirtelen a tor-
kára forrt a szó, és csak mosolyogni tudott. Mindnyá-
jan úgy néztek ki, mint a hajótöröttek. Őrajta is más-
valakinek az edzőcipője volt, miután az éjszakát egy
városbeli barátjánál töltötte, és egy szál bokszeralsóban,
mezítláb futott ki az utcára, percekkel azelőtt, hogy a
ház összeomlott volna. Szerencsére a lakók közül min-
denki életben maradt.
- Én pasadenai vagyok - mondta, amikor összeszed-
te magát. - A UCLA-ra jártam, de tavaly átköltöztem
ide. Itt jól érzem magam. Vagy legalábbis mostanáig
jól éreztem magam. - Elvigyorodott. - De Los Ange-
lesben is vannak földrengések. - Bevitte a dobozt, és
Maggie megmondta, hová tegye le. Addigra a fiú eldön-
tötte, m é g marad, hogy tovább beszélgethessen Mela-
nie-val. A lány eddig m é g semmit sem m o n d o t t magá-
ról, pedig ő kíváncsi volt, melyik egyetemre jár - Engem
l o m n a k hívnak. Tom Jenkinsnek.
- Én Melanie vagyok - felelte a lány halkan, de a
vezetéknevét nem árulta el. Maggie mosolyogva hagyta
m a g u k r a őket. Látható volt, h o g y a f i ú n a k fogalma
sincs, kicsoda Melanie, és Maggie úgy gondolta, ez csak
jó lehet a lány számára. Végre van valaki, aki normális
emberi lényként beszél vele, és nem azért, mert sztár.
- É n a kantinban dolgozom - folytatta Tom. - Látom,
itt nálatok eléggé nagy lehet a hajtás.
- Az - felelte k ö n n y e d é n Melanie, miközben társa
segítségével felnyitotta a dobozt.
- Az a gyanúm, hogy m é g egy darabig itt leszel. Meg
mi is, mindannyian. Úgy hallottam, a repülőtér irányí-
tótornya összedőlt, m i n t e g y kártyavár.
- Igen, én is azt hiszem, hogy egyhamar nem me-
gyünk el innen.
- Már csak két h e t ü n k volt hátra. N e m hiszem, hogy
vissza h i d u n k menni. És azt sem, hogy meglesz a dip-
lomaosztás. Biztosan postán küldik m a j d el a diplomá-
kat. Úgy volt, hogy itt töltöm a nyarat. A város adott
volna munkát, de az az érzésem, hogy ebből most már
n e m lesz semmi. Ámbár még az is lehet, hogy szüksé-
g ü k lesz mérnökökre. Azért mihelyt lehet, visszame-
gyek Los Angelesbe.
- Én is - felelte Melanie. Közben hozzáláttak, hogy
kirakják a doboz tartalmát. Tom nem sietett visszamenni
a kantinba. Élvezte, h o g y beszélgethet a lánnyal, aki
szelídnek és t a r t ó z k o d ó n a k tűnt, és igazán n a g y o n
helyes volt.
- Van gyakorlatod az egészségügyben? - kérdezte
kíváncsian.
- Mostanáig nem volt. Itt szereztem az első tapasz-
talatokat.
- És elsőrangú orvosasszisztens lett belőle - mondta
elismerően Maggie, aki most jött vissza, hogy megnéz-
ze., mi volt a dobozban. Látva, hogy minden megjött,
amit ígértek, nagyon megkönnyebbült. Az az inzulin,
amit induláskor a helyi kórházaktól és a hadseregtől
kaptak, h a m a r elfogyott. - És ápolónőnek is nagysze-
rű - tette hozzá mosolyogva, miközben elvitte a doboz
tartalmát oda, ahol a készleteket tárolták.
- A z öcsém orvostanhallgató Syracusában - árulta
el Tom. Már csak az időt húzta, és Melanie mosolygó
tekintete hosszan elidőzött rajta.
- Én is szívesen beiratkoznék ápolónőképzőbe -
vallotta be. - De anyám megölne miatta. Neki más ter-
vei vannak.
- Micsoda? - A fiú mindmostanáig nem tudta hová
tenni az ismerős arcot. Bizonyos szempontból Melanie
olyan volt, mint akit úgy szoktak emlegetni, mint „a
lány a szomszédból", csak szebb. Mellesleg az ő szom-
szédjukban egyáltalán nem lakott olyan lány, aki ha-
sonlított volna Melanie-ra.
- Bonyolult. Sok álma van, amit nekem kellene meg-
valósítanom számára. A szokásos hülye anya-lánya
játék. Egy szem gyerek vagyok, úgyhogy minden vá-
gyát nekem kellene teljesítenem. - Jólesett panaszkod-
nia a fiúnak, m é g ha nem is ismerte őt. Rokonszenves
srác volt, és tényleg odafigyelt rá. Ez egyszer azt érez-
hette, valakinek fontos az, hogy ő mit gondol.
- Az a p á m odáig volt azért, hogy belőlem ügyvéd
legyen. Rengeteget győzködött miatta. Szerinte mér-
nöknek lenni unalmas dolog, és rendszeresen közli
velem, hogy sohasem fogok rendesen keresni, ha va-
lami szegény országba megyek dolgozni. Van igazság
abban, amit m o n d , de egy mérnöki diplomával később
m é g mindig átválthatok egy másik szakterületre. A jogi
egyetemet utáltam volna. Apám azt akarta, hogy legyen
egy orvos és egy ügyvéd a családban. A n ő v é r e m n e k
fizikából van PhD-fokozata, ő a MIT-en tanít, Camb-
ridge-ben. A szüleimnek a tanulás a mániájuk. Pedig
attól, hogy valakinek diplomája van, még n e m biztos,
hogy rendes ember. Én több szeretnék lenni, mint
pusztán tanult ember. A szüleim számára az iskolá-
zottság m é g a pénznél is fontosabb.
Nyilvánvalóan az egész család tanult emberekből
állt, és Melanie nem mondhatta el neki, hogy az ő anyja
viszont sztárt akart csinálni belőle, semmi mást. Ő
m é g m i n d i g á l m o d o z o t t arról, h o g y egyszer m a j d
egyetemre megy, de a lemezfelvételekés a koncerttur-
nék m i n d e n idejét lefoglalták, és ha így megy tovább,
akkor a jövőben sem lesz ilyesmire ideje. Kárpótlásul
sokat olvasott, és így legalább a világ dolgaiban eléggé
tájékozott volt. Az az élet, amit a showbiznisz nyújtott,
e d d i g sem elégítette ki.
- Most jobb, ha visszamegyek a kantinba - m o n d t a
végül a fiú. - Segítenem kell a levesfőzésnél. Elég
gyenge szakács vagyok, de eddig senki sem vette észre
- tette hozzá nevetve, majd megjegyezte, reméli, hogy
látja m é g Melanie-t a táborban. A lány erre azt felelte,
jöjjön vissza, ha megsebesül, habár reméli, nem fog, és
intett a távozó Tom után.
- Helyes fiú - mondta csillogó szemmel, mosolyog-
va az é p p arra bóklászó Maggie nóvér, mire Melanie
cseppet sem világhírű sztárhoz illően, csak úgy tiné-
dzser módjára, aíd valójában volt, kuncogni kezdett.
- Aha, az. És rendes. Most fog végezni a Berkeleyn.
M é r n ö k lesz. Pasadenából való.
Egész más volt, mint Jaké, a ravasz oldalpillantásai-
val, a színészi ambícióival m e g a gyakori látogatásaival
az elvonón. Igaz, hogy egy ideig szerelmes volt belé,
de é p p a n a p o k b a n panaszolta Ashleynek, hogy Jaké
milyen hihetetlenül önző. És m é g arról sem volt telje-
sen meggyőződve, hogy hú hozzá. Tom abszolút becsü-
letes, normális, rendes fiúnak látszott. És majd elme-
séli Ashleynek, hogy milyen jó fej. Tetszik neki. Jól néz
ki. És m é g esze is van. És a mosolya...!
- Hátha egyszer összefuttok Los Angelesben - m o n d -
ta Maggie reménykedve. Szerette, amikor két helyes
fiatal egymásba szeretett. Melanie mostani barátjától
egyáltalán n e m volt elragadtatva. Mindössze egyszer
d u g t a ide az orrát, hogy megnézze Melanie-t, közölte,
h o g y rettenetesen b ü d ö s van, és visszament a hangár-
ba tovább heverészni. Egyetlen munkára sem jelent-
kezett, amit mások ajánlottak neki, és nevetségesnek
tartotta, hogy egy olyan f o r m á t u m ú valaki, mint Mela-
nie, ápolónőt játsszék. Ugyanolyan nézeteket hangoz-
tatott, mint Melanie anyja, akit komolyan idegesített,
amit a lánya csinált, és ezt minden este szóvá is tette
neki, amikor visszament és holtfáradtan végigdőlt az
ágyán.
Maggie és Melanie ezek után serényen m u n k á h o z
láttak, Tom p e d i g csatlakozott a k a n t i n b a n a h h o z a
barátjához, akinél a földrengés éjszakáján megszállt,
és aki a San Franciscó-i Egyetem végzős hallgatója
volt.
 - Láttam, kivel beszélgettél - mondta a barátja ra-
vaszkás mosollyal. - Ügyes fickó vagy, hogy így m e g
tudtad csípni.
- Aha - vörösödött fülig Tom. Helyes lány. És ked-
ves. Los Angeles-i.
- Na ne m o n d d ! - nevetett a barátja, miközben ha-
talmas fazekakban feltették a répalevest főni a N e m -
zeti Gárdától kapott, butángázzal m ű k ö d ő óriási tűz-
helyre. - Mégis mit gondoltál, hol lakik? A Marson?
- Hogy érted ezt? Lakhatna é p p e n itt is.
- Hé, te nem olvasod a hollywoodi pletykákat?
Naná, hogy egy ilyen sztár csakis Los Angelesben lak-
hat. Te nem tudod, öregem, hogy a csaj most nyert egy
Grammyt?
- Komolyan? - nézett rá megrökönyödve Tom. -
Melanie-nak hívják... - És ebben a pillanatban elször-
n y e d v e jött rá, mit csinált, és hogy ki ez a lány. - Ó, a
francba, most biztosan szerencsétlen idiótának gon-
dol... N e m ismertem fel. Úristen... Én csak egy helyes
kis szőke csajt láttam, aki mindjárt elejti azt a nagy do-
bozt. De tényleg helyes volt - nézett vigyorogva a ba-
rátjára. De ami m é g ennél is jobb, hogy rendes lány-
nak látszott, abszolút szerénynek, olyannak, aki egy-
általán nincs elszállva magától. Abból, amit az anyja
vele kapcsolatos ambícióiról m o n d o t t , rájöhetett vol-
na. - Azt m o n d t a , szívesen beiratkozna egy ápolónő-
képzőbe, de az anyja nem engedné.
- Azt elhiszem! Amikor ennyi lóvét össze tud énekel-
ni. Ha én lennék a mamája, én se engedném semmiféle
ápolónőképzőbe. Milliókat kaszálhat a lemezeivel.
- Na és? - húzta fel magát erre Tom. - N e m minden
a pénz.
- Dehogynem. Legalábbis az ó szakmájában - szö-
gezte le tárgyilagosan a USF végzős diákja. - Később,
ha már egy csomó pénzt összeszedett, csinálhat, amit
csak akar De azért ápolónóként nem tudom elképzelni.
- Látszik rajta, hogy szereti, amit csinál, és az ön-
kéntes, aki mellett dolgozik, azt m o n d j a , hogy jól csi-
nálja. Jó érzés lehet neki, hogy senki n e m ismeri fel.
- Hirtelen megint zavarba jött. - Vagy én vagyok az
egyetlen ember a világon, aki nem tudta, hogy ki ő?
- Szerintem igen. Én is hallottam, hogy itt van a tá-
borban, de ma reggel láttam először, amikor beszélget-
tél vele. N e m is vitás, nagyon vonzó lány. Szerencsés
fickó vagy, öregem. Jó ízlésed van.
- Na igen. Most biztosan azt gondolja rólam, hogy én
vagyok a legnagyobb idióta az egész táborban. Jó esély-
lyel az egyetlen, akinek nem esett le, hogy kicsoda ő.
- Lehet, hogy nagyon élvezte a helyzetet - igyeke-
zett megvigasztalni a barátja.
- M o n d t a m neki, hogy nagyon ismerős, és megkér-
deztem, n e m találkoztunk-e már valahol - kesergett
Tom. - Arra gondoltam, talán ő is a Berkeleyre jár
- N e m - vigyorgott fülig érő szájjal a barátja. - Sok-
kal jobb helyekre jár. Visszamész m é g hozzá? - Remél-
te, hogy igen. Ő maga is szeretett volna találkozni
Melanie-val. Csak egyszer, hogy utána elmondhassa,
személyesen ismeri őt.
- L e h e t . Ha túl tudom tenni magam azon, hogy
ilyen hülye voltam.
- Felejtsd el! Ezért a lányért érdemes. Különben is,
még egy ilyen esélyed nem lesz az életben, hogy ösz-
szejöjj egy vüágsztárral.
- Egyáltalán nem úgy viselkedik. Teljesen normális
lány - jegyezte m e g Tom. Éppen ez volt az egyik, ami
miatt úgy megtetszett neki Melanie. És persze az is jó
volt benne, hogy olyan értelmes és kedves. És hogy
olyan szorgalmasan és keményen dolgozott.
- Akkor meg ne rinyálj azon, hogy müyen hülyén
viselkedtél. Menj, és látogasd m e g újra!
- Jó. Talán - felelte n e m túl nagy meggyőződéssel
Ibm, aztán elhallgatott, és n é m á n kavargatta a levest.
Az járt a fejében, hogy Melanie vajon átjön-e ebédelni
a kantinba.

*
Everett késő délután tért vissza a Pacific Heightson tett
sétájából. Lefotózta, a h o g y egy asszonyt kiásnak egy
összedőlt ház alól. Az asszony elvesztette az egyik lá-
bát, de élt. Az a pillanat, amikor kihúzták a romok alól,
olyan megrendítő volt, hogy m é g Everett is megköny-
nvezte. A h á b o r ú s övezetekben szerzett tapasztalatai
ellenére sok olyasmit látott a táborban, amitől össze-
szorult a szíve. Ezt el is m o n d t a Maggic-nek, amikor a
nővér végre tartott egy kis pihenőt, az elsőt a n a p fo-
lyamán, és kiültek kicsit a szabadba. Ezalatt odabent
Melanie osztotta az inzulint és az injekciós fecskendő-
ket azoknak, akik eljöttek érte, miután a hangosbeszé-
lőn hallották a tájékoztatást.
- Tudja, sajnálni fogom, ha majd vissza kell m e n n e m
Los Angelesbe - nézett mosolyogva a fotós Maggie-
re. - Nagyon jól érzem magam itt.
- Én mindig is szerettem itt lakni - felelte Maggie. -
Amikor megérkeztem Chicagóból, rögtön beleszeret-
tem a városba. Azért jöttem, hogy belépjek a karmeli-
tákhoz, de végül egy másik rendben kötöttem ki. Min-
dig is szerettem a hajléktalanok között dolgozni.
- A mi kis Teréz anyánk - csúfolódott a férfi, mit
sem sejtve arról, hogy Maggie-t milyen sokszor hason-
lítják a szentnek tartott szerzetesnőhöz. Ugyanaz az
alázat, energikusság és végtelen részvét munkált őben-
ne is, mely egyedül a hitéből és a jó természetéből táp-
lálkozott. Valami belső fény sugárzott a lényéből.
- A z az érzésem, a karmeliták élete túl e g y h a n g ú
lett volna nekem. Sok-sok imádkozás, és kevés kétkezi
m u n k a . Az én rendem inkább megfelel az én termé-
szetemnek - m o n d t a csendes, békés h a n g o n Maggie.
Meleg volt, az évszakhoz képest nagyon is meleg,
ezért mindketten s ű r ű n kortyoltak a vizespalackjuk-
ból. San Franciscóban eddig sohasem tapasztalt forró-
ság uralkodott, de ez a késő délutáni n a p jólesőn me-
lengette az arcukat.
- Volt, hogy elege lett belőle, vagy hogy megkérdő-
jelezte a hivatását? - tudakolta kíváncsian a férfi. Már
barátoknak tekintették magukat, és ó el volt bűvölve
Maggie-től.
- Miért kérdőjeleztem volna meg? - lepődött m e g a
nővér.
- Mert legtöbben bizonyos pillanatokban feltesszük
m a g u n k n a k a kérdést, hogy mit csinálunk az életünk-
kel, vagy h o g y jó irányba tartunk-e. Én sokszor meg-
kérdeztem ezt magamtól - vallotta be, és a nővér bó-
lintott.
- Maga n e h e z e b b választások előtt állt - m o n d t a
szelíden. - Tizennyolc évesen megházasodott, elvált,
elhagyta a fiát, otthagyta Montanát, olyan szakmát
választott, amely nem annyira m u n k a , mint inkább
hivatás. Annyiban hasonlít a miénkhez, hogy fel kell
áldozni érte a magánéletet. Aztán abbahagyta a m u n -
kát, és abbahagyta az ivást. Ezek mind-mind komoly
döntések voltak, nehéz lehetett meghozni őket. Nekem
mindig sokkal könnyebb dolgom volt. O d a megyek,
ahová küldenek, és azt teszem, amit mondanak. Enge-
delmesség. Nagyon egyszerűvé teszi az életet - magya-
rázta derűs, magabiztos hangon.
- Tényleg ilyen egyszerű lenne? Soha nem ellenke-
zik a feljebbvalóival? Soha nem akar valamit a maga
m ó d j á n csinálni?
- A z én feljebbvalóm Isten - felelte egyszerűen a
nővér - Végső soron Neki dolgozom. És igen - folytatta,
szavait gondosan megválogatva -, van, h o g y butaság,
vagy rövidlátásra, esetleg túl idejétmúlt felfogásra vall
az, amit a főnökasszony akar, vagy amit a p ü s p ö k
m o n d . A legtöbben kifejezetten radikálisnak tartanak,
de azért engedik, hogy azt tegyem, amit akarok. Tud-
ják, hogy nem fogom kínos helyzetbe hozni őket, és
nem nyilatkozom túlságosan szókimondóan a helyi
politikával kapcsolatban. Attól mindenki kiborul, kü-
lönösen ha m é g igazam is van - fejezte be széles mo-
sollyal.
- N e m bánja, hogy nincs saját élete? - Everett szá-
mára ez teljesen felfoghatatlan volt. Ő túlságosan füg-
getlen volt, nem tudott volna úgy élni, hogy mindig
engedelmeskedjen valakinek, különösen egy egyház-
nak, vagy az azt képviselő embereknek. A nő életének
viszont é p p e n ez volt a lényege.
- Ez az én saját életem. És szeretem. Nem számít,
hogy itt, a Presidióban teszem a dolgomat, vagy a
Tenderlóinban, prostituáltakkal vagy drogosokkal. Itt
vagyok, hogy segítsek, miközben Istent szolgálom.
Olyasmi ez, mint a katonai szolgálat. Teljesítem a pa-
rancsokat. Nincs szükség arra, hogy én állítsam fel a
szabályokat.
Everettnek mindig gondja volt a szabályok és a tekin-
tély elfogadásával, ezért is ivott életének egy szaka-
szában. Ezzel játszotta ki a szabályokat, és szökött
m e g a rá nehezedő nyomás elől, amit olyankor érzett,
amikor mások akarták m e g m o n d a n i neki, hogy mit
csináljon. Maggie ilyen szempontból sokkal alkalmaz-
kodóbb volt nála, m é g most is, amikor pedig már nem
is ivott. A tekintélytisztelet ma sem volt az erőssége,
habár sokkal jobban elviselte, mint régen. A korral éret-
tebb lett, és a józan élet is sokat segített.
- A maga szájából hallva végtelenül egyszerűnek tű-
nik - sóhajtotta, majd maradék vizét felhajtva alapo-
sabban megnézte magának Maggie-t. Gyönyörű nőnek
találta, de olyannak, aki mindig a háttérbe húzódik, és
kerüli, hogy nőként teremtsen személyes kapcsolatot
másokkal. Jó volt ránézni, de a férfinak az volt az ér-
zése, mintha Maggie egy láthatatlan falat emelt volna
kettőjük közé, s ez erósebb gátat jelentett, mint a habi-
tus, melyet nem viselt. Akár látták rajta mások, akár
nem, Maggie mindig tökéletesen tudatában volt annak,
hogy ő apáca, és ezen nem is akart változtatni.
- Egyszerű is, Everett - mondta kedvesen a n ő v é r -
Én az Atyától k a p o m az útbaigazítást, és a n n a k meg-
felelően járok el, ami ott és akkor helyesnek tűnik.
Szolgálni jöttem ide, nem pedig azért, hogy m e g m o n d -
jam, mit kell csinálni, vagy másnak hogy kellene élni.
Ez nem az én dolgom.
 - A z enyém sem, a legtöbb dologról mégis határo-
zott véleményem van - válaszolta elgondolkodva a
férfi. - N e m vágyik arra, h o g y legyen egy saját ott-
h o n a , családja, férje, gyerekei?
Maggie megrázta a fejét.
- Igazából erről m é g sohasem gondolkodtam. Soha-
sem tartottam ezt az én utamnak. Ha férjnél lennék, és
gyerekeim lennének, csak velük törődnék. így viszont
sokkal több emberrel törődhetek - jelentette ki látható
elégedettséggel.
- É s mi a helyzet magával? Nem szeretne ennél töb-
bet? Saját maga számára?
- N e m - nézett rá gyermeki mosollyal Maggie. -
N e m szeretnék. Az életem így tökéletes, ilyennek sze-
retem. Ezt nevezik hivatásnak. Hivatást kaptam arra,
h o g y ezt csináljam, és én ezt akarom csinálni. Olyasmi
ez, mint amikor valakit egy különleges célra kiválasz-
tanak. Megtiszteltetés, l ü d o m , hogy maga áldozatnak
tartja, de én n e m érzem annak. Semmit sem a d t a m fel
miatta, de sokkal többet kaptam, mint valaha is álmod-
tam róla, vagy amit kapni szerettem volna. N e m is
kérhetnék többet.
- Szerencsés ember - m o n d t a egy pillanatra elszo-
morodva a férfi. Nyilvánvaló volt számára, hogy Mag-
gie n e m akar semmit önmaga számára, nincsenek olyan
igényei, amelyeket akár csak gondolatban is melen-
g e t n e magában, n e m akarja az előtérbe tolni magát, és
nem akar semmit sem elérni. Tökéletesen boldog és
elégedett azzal, hogy életét Istennek szenteli. - Én
mindig szeretnék valamit, amim még sohasem volt,
mert izgat, hogy vajon milyen lehet. Megosztani az
életemet valakivel, családot, gyerekeket, hogy lássam,
amint felnőnek, ahelyett, akit sohasem ismertem. Vbla-
kit, akivel együtt örülhetek az életnek. Bizonyos ko-
ron túl n e m jó mindent egyedül csinálni. Ö n z ő n e k és
üresnek érzem magam tőle. Mi értelme van az élet-
nek, ha nem oszthatom m e g valakivel, akit szeretek?
És mi lesz, ha végül majd egyedül kell meghalnom?
Valahogy sohasem jutott idom arra, hogy éljek. Örö-
kösen a hadszíntereket jártam. De az is lehet, hogy mi-
után gyerekfejjel belekényszerítenek egy házasságba,
féltem az ilyesfajta elköteleződéstől. Számomra sokkal
kevésbé tűnt ijesztőnek, hogy lelőnek, mint házasnak
maradni.
- Meg kellene próbálnia megkeresni a fiát - szólt
halkan Maggie, és szelíden megérintette a férfi karját.
- Lehet, hogy szüksége van magára, Everett. Nagy
a j á n d é k lehetne számára, ha maga előkerülne. És ő is
betölthetne egy űrt a maga életében.
Maggie látta, milyen magányos ez az ember, s úgy
gondolta, ahelyett, hogy a még rá váró üres jövőbe
tekintene, jobb lenne visszafordulnia, legalábbis egy
kis időre, amíg megtalálja a fiát.
- Elképzelhető - felelte némi gondolkodás után a
férfi, majd témát váltott. Kicsit megrémítette a gondo-
lat, hogy keresse meg a fiát. Olyan régen volt ez az
egész, és Chad talán m e g is gyűlölte, amiért a n n a k
idején elhagyta és n e m is tartotta vele a kapcsolatot.
Akkor Everett is mindössze huszonegy éves volt, nem
sokat jelentett neki az a szó, hogy felelősség. Lelépett,
és aztán végigvedelte a következő huszonhat évet.
Pénzt ugyan küldött a fiú támogatására, míg be n e m
töltötte a tizennyolcadik évét, de ennek is már tizen-
két éve. - Hiányoznak az összejövetelek - kezdte. -
Mindig szarul érzem magam, ha nem jutok el az AA-ra.
Igyekszem naponta kétszer elmenni. Néha többször
is. - És már három napja egyetlenegyen sem volt. A
romba dőlt városban egy összejövetelt sem tartottak,
és ő sem tett semmit azért, hogy a táborban létrejöjjön
egy AA-gyűlés.
- K e z d e m é n y e z z e n egyet itt - biztatta Maggie. -
Lehet, hogy m é g egy hétig, vagy tovább is itt leszünk.
Ez túl hosszú idő összejövetel nélkül, és lehetnek itt
mások is, akik ugyanebben a cipóben járnak. Oly sok
ember él itt egy tömegben, hogy fogadni mernék,
meglepő választ kapna a kezdeményezésére.
 - Lehet, hogy megpróbálom - mosolygott rá a férfi.
Mindig jobban érezte magát, ha beszélgethetett Mag-
gie-vel. Minden szempontból rendkívüli nő volt. - Azt
hiszem, szeretem magát, Maggie. Úgy értem, megen-
gedhető m ó d o n - sietett hozzátenni. - Soha életem-
ben n e m ismertem m a g á h o z hasonló embert. Olyan
nekem, mintha a sosem volt húgom lenne. Bár lett
volna...
- Köszönöm - mosolygott vissza rá a nővér, és fel-
állt. - Maga továbbra is az egyik fivéremre emlékeztet
e n g e m . Arra, aki p a p volt. Komolyan azt gondolom,
hogy p a p n a k kellene mennie - ugratta a férfit. - Sok
tapasztalatát oszthatná meg a hívekkel. És micsoda
gyón ásókat hallhatna!
- Még csak az kéne! - forgatta a szemét Everett. Mi-
után elvált Maggie-től, megkereste azt a vöröskeresz-
tes önkéntest, aki a tábor vezetésével volt megbízva.
A z u t á n visszament a szállására, hogy készítsen egy
„Bili W barátai" feliratú táblát. Az AA tagjai tudni fog-
ják, hogy mit jelent. Az alapító nevével szokták jelezni,
ha az Anonim Alkoholisták összejövetelt tartottak
valahol.
Ebben a melegben akár a szabadban, a forgalmasabb
helyektói kissé távolabb is megtarthatják. Látott is egy
csendes kis ligetet, amikor körülsétálta a tábort. Az pél-
dául tökéletes hely lenne az összejövetelre. A tábor-
v e z e t ő megígérte, h o g y m á s n a p reggel b e m o n d j a a
hangosbeszélőn. A földrengés ezrével terelte össze őket
itt, ahová mindenki magával hozta a problémáit, az
életét. Immár valóságos kis várost alkotnak a városon
belül.
Maggie-nek megint igaza volt. Most, hogy elhatároz-
ta, megszervez egy AA összejövetelt a táborban, máris
jobban érezte magát. Újra eszébe jutott a nővér, és
hogy milyen jó hatással van rá. Az ő szemében Maggie
nemcsak nő volt, mégcsak nem is apáca, h a n e m egye-
n e s e n varázsló.
 Hetedik fejezet
T o m zavartan, szégyenkezve kereste m e g m á s n a p
Melanie-t a kórházban. A lány é p p hátra igyekezett
egy barakkba, ahol gázpalackkal működtetett mosó-
gépben mosták a ruhákat. Mindkét karja tele volt, s kis
híján megbotlott, amikor meglátta a fiút. Tom segített
berakodni a holmit a mosógépbe, s közben bocsánatot
kért, amiért olyan ostobán viselkedett.
- Ne haragudj, Melanie! Általában n e m vagyok ilyen
idióta. Egyszerűen nem ugrott be. Valószínűleg nem
számítottam rá, hogy itt látlak.
Melanie mosolygó tekintetén látszott, egyáltalán
nem zavarja, hogy a fiú eddig n e m ismerte fel. Sót, tet-
szett neki.
- Jótékonysági koncertet a d t a m itt csütörtök éjjel -
felelte.
- Szeretem a számaidat, és a hangodat is. Tudtam,
hogy ismerlek valahonnan - nevetett végre felszaba-
dultan a fiú. - Csak azt hittem, az egyetemről.
- Bár úgy lenne! - mosolygott szélesen Melanie, mi-
közben kiléptek a barakkból. - De nekem tetszett,
hogy nem tudtad, ki vagyok. Néha nagyon rossz, hogy
mindenki tudja, ki vagyok, és hízelegnek a szemembe.
Visszamentek a hangárok közötti térségre, s miután
egy kézikocsiból kivettek egy-egy palack vizet, letele-
pedtek az egyik gerendára. Innen látni lehetett a tá-
voli Golden Gate Hidat és az öböl n a p f é n y b e n csillogó
vizét.
- Szereted azt, amit csinálsz, ugye? - kérdezte Tom.
- Igen. De néha nagyon nehéz. A mami állandóan
hajt. Hálásnak kéne lennem neki. Ő csinált belőlem
sztárt, neki köszönhetem a sikereimet. Meg is kapom
tőle mindig. De az az igazság, hogy neki jobban kell ez
az egész, mint nekem. Én csak szeretek énekelni, sze-
retem a zenét. Jó bejárni a világot a csapattal a turné-
kon. De néha ez is túl sok. És nem te választod meg,
mit, hol és hogyan. Vagy csinálod az egészet, elejétől a
végéig, vagy nem csinálod egyáltalán. Olyan nincs,
hogy csak félig csinálod.
- Tartottál valaha pihenőt? Szünetet?
- Ugyan - rázta nevelve a fejét Melanie. - A m a m i
nem engedi. Azt m o n d j a , az egyet jelentene a szakmai
öngyilkossággal. Szerinte az én koromban még n e m
kell szünetet tartani. Szerettem volna egyetemre menni,
de amellett, amit én csinálok, nem lehet. A középisko-
la utolsó évében kezdődtek az igazi nagy sikereim,
úgyhogy abbahagytam a sulit, magántanuló lettem, és
leérettségiztem. N e m vicceltem, tényleg szeretnék ápo-
lónőképzőbe járni, de anyám sohase e n g e d n é meg.
Még az ő fülének is úgy hangzott ez az egész, m i n t
„A szegény kis gazdag lány" története. De Tómban
együttérző barátra lelt, aki megértette, milyen n y o m á s
n e h e z e d h e t e t t rá. Bármit g o n d o l h a t t a k mások, ő
egyáltalán nem tartotta szórakoztatónak ezt a fajta
életet. Melanie olyan szomorúan beszélt az életéről,
mintha elvesztett volna valamit az ifjúságából, és ez
így is volt. Tom megérezte ezt, és nagyon sajnálta érte.
- Egyszer majd szeretnélek megnézni a színpadon
is - m o n d t a elgondolkodva. - Úgy értem, most, h o g y
már ismerlek.
- J ú n i u s b a n lesz egy koncertem Los Angelesben.
Utána i n d u l u n k turnézni. Vegasban kezdjük, és kör-
beutazzuk az egész országot. Július, augusztus, és
részben szeptember. Júniusban talán el tudsz jönni. -
Tetszett neki a gondolat, akárcsak Tómnak, noha m é g
csak most ismerték m e g egymást.
Lassan visszaballagtak a kórházba, s az ajtóban elbú-
csúzva Tom megígérte, hogy később m é g megkeresi.
Meg sem kérdezte, jár-e valakivel, Melanie pedig elfe-
lejtette megemlíteni neki Jake-et. A fiú kifejezetten
u n d o k u l viselkedett, amióta itt voltak, és örökké pa-
naszkodott valami miatt. Haza akart menni. Ugyanígy
volt vele nyolcvanezer másik ember is, de a többség
igyekezett megbékélni a helyzettel. M i n d n y á j a n meg-
szenvedték a kényelmetlenségeket, melyeket nem az
ó bosszantásukra találtak ki. Melanie előző este m e g is
jegyezte Ashleynek, hogy Jaké gyerekesen viselkedik.
Unta, hogy külön foglalkoznia kell vele. Éretlennek és
önzőnek tartotta. És amikor visszament Maggie-hez
dolgozni, tökéletesen megfeledkezett róla, de m é g
Tömről is.

Everett a z n a p esti AA összejövetele a táborban óriási

siker volt. N a g y meglepetésére m a j d n e m száz ember
jött el, akiket fellelkesített a hír, hogy itt is lesz összejö-
vetel. A „Bili W barátai" tábla a jólértesülteket és be-
avatottakat vonzotta, és a reggeli, hangosbemondón át
történő tájékoztatásból mindenki megtudhatta, hol tart-
ják a gyűlést. Két órán keresztül voltak együtt. Everett
újjászületett e m b e r n e k érezte magát, amikor fél ki-
lenckor belépett a kórházba, hogy beszámoljon Maggie-
nek. Látta a nővéren a nagy-nagy fáradtságot.
- Igaza lett! Fantasztikus volt! - kiáltotta csillogó
szemmel, majd beszámolt a találkozó sikeréről. Maggie
örömmel hallgatta. A férfi m é g egy órát elidőzött a
kórházban, s Maggie időközben hazaküldte Melanie-t
a szállására. Amikor minden elcsendesedett, ő és
Everett leültek, és sokáig beszélgettek.
Végül együtt mentek el, amikor Maggie szolgálata
letelt, és a férfi elkísérte arra a szállásra, ahol az egy-
házak önkéntesei laktak. Voltak a táborban apácák,
papok, lelkészek, szerzetesek, n é h á n y rabbi és két
narancssárga lepelbe öltözött buddhista pap. Jöttek-
mentek körülöttük, mialatt ők a bejárati lépcsőn ülve
beszélgettek. Maggie élvezte az Everett-tel folytatott
beszélgetéseket, aki viszont nem győzött hálálkodni
neki az összejövetel gondolatáért.
- Köszönöm, Maggie. Maga igazi jó barát - köszönte
m e g újra, amikor végül felállt, hogy elbúcsúzzon.
Maga is, Everett - mosolygott rá a nővér. - Örülök,
hogy sikerült. - Volt egy pillanat, amikor megijedt,
hogy mi lesz, ha senki n e m megy el. De a csoport úgy
döntött, ezentúl m i n d e n n a p összejönnek ugyaneb-
ben az időben, és Maggie-nek volt egy olyan érzése,
hogv a létszám m é g növekedni is fog. Az e m b e r e k
n a g y o n n e h é z n a p o k a t éltek át, s ezt Ő is megérezte.
A szálláshelyükön a p a p o k minden reggel miséztek,
ami éppoly jót tett neki, mint Everettnek a maga ösz-
szejövetele. És Maggie m i n d e n éjjel, mielőtt elaludt
volna, legalább egy órát, vagy a m e d d i g ébren bírta,
imádkozott.
- Holnap találkozunk - ígérte a férfi, és elment. Mag-
gie beballagott a szállásra. Az előtérben akkumulátor-
ról m ű k ö d ő lámpák égtek. Fölment a lépcsőn, majd
belépett a szobába, melyet hat másik apácával osztott
meg, akiket szintén itteni önkéntes m u n k á r a válogat-
tak ki. Évek óta először érzett távolságot ö n m a g a és a
többi szerzetesnővér között. Egyikük már két napja
azon siránkozott, hogy nem viselheti a habitusát. Ott-
maradt a házban, amely kigyulladt egy szivárgó gáz-
vezetéktől, és mindenkinek azonnal ki kellett mene-
külnie. Ő emiatt papucsban és f ü r d ő k ö p e n y b e n érke-
zett a Presidióba, és mint m o n d t a , a rendi r u h á j a
nélkül meztelennek érzi magát. Maggie évek óta nem
viselte már a magáét, csak a jótékonysági estre vette
föl, oda is csak azért, mert n e m volt saját ruhája azon-
kívül, amit az utcai m u n k á j á h o z viselt.
Életében először m a g á n y o s n a k érezte magát a többi
apáca között. N e m értette, miért, de valahogy kicsi-
nyes gondolkodásúnak látta őket, és akaratlanul is
eszébe jutott az, amikor arról beszélgettek Everett-tel,
hogy mennyire szeret apáca lenni. Valóban szeretett,
de néha az idegeire ment egyik-másik nővértársa, vagy
akár pap. Erről olykor megfeledkezett. Neki Istennel
és azokkal az elveszett lelkekkel volt kapcsolata, akik
között dolgozott. Az egyházi embereket néha idegesí-
tőnek találta, különösen ha önelégültséget vagy szűk-
látókörűséget tapasztalt náluk.
Most a z o n b a n a g g o d a l o m m a l töltötték el a saját
érzései. Everett megkérdezte, megkérdőjelezte-e vala-
ha is a hivatását. N e m , soha. Most sem. De hirtelen
hiányozni kezdett a vele való beszélgetés, a filozófiai
eszmefuttatásaik, Everett mulatságos kiszólásai. Aggo-
dalommal töltötte el, hogy mennyit gondol a férfira.
Egyetlen emberhez sem akart túlságosan kötödni.
Eszébe jutott, vajon nincs-e igaza nóvértársának. Le-
het, hogy az apácáknak azért van szükségük a rendi
ruhára, hogy az emlékeztesse a többi embert, kivel
van dolguk, és távolságtartásra késztesse őket. Ő és
Everett nem tartották be a három lépés távolságot. E
szokatlan körülmények hatására a tábor lakói között
erős barátságok szövődtek, eltéphetetlen kötelékek
létesültek, sőt bimbózó szerelmek is kibontakoztak.
Maggie nagyon is akarta Everett barátságát, de persze
semmi többet. Ezt le is szögezte magában, mialatt hi-
deg vízzel megmosta az arcát, majd lefeküdt az ágyára,
és imádkozni kezdett, mint mindig. N e m engedte, hogy
Everett betolakodjon az imáiba, de hiába, valahogy
minduntalan rajtakapta magát, hogy őt látja, és olyan-
kor tudatos erőfeszítéssel kellett kizárnia a gondolatai-
ból. Ez a tény évek óta először emlékeztette arra, hogy
ő Krisztus menyasszonya, senki másé. Hogy senki
máshoz nem tartozik, csakis Őhozzá. így volt, így van,
és mindig is így lesz. És miközben b u z g ó n imádkozott,
lassanként sikerült kiszorítania Everett képét a gondo-
lataiból, s a helyét egyedül Krisztuséval betöltenie.
Amikor befejezte az imát, hosszan, mélyen felsóhaj-
tott, lehunyta a szemét, és békésen elaludt.

Melanie a z n a p este elcsigázottan ment vissza a szállás-

helyükre. Harmadik napja dolgozott már a tábori kór-
házban, és noha szerette ezt a kemény m u n k á t , egy
pillanatra be kellett vallania magának, hogy bizony
n a g y o n jólesne egy forró f ü r d ő után elfészkelnie
magát a saját, kényelmes ágyában, és a tévét nézve el-
aludnia. Ehelyett több száz emberrel kell együtt aludnia
egy óriási, mindig zajos, zsúfolt, b ü d ö s teremben, egy
kemény fekhelyen. És tudta, hogy ez m é g napokig így
lesz. A belváros továbbra is le volt zárva, és el sem lehe-
tett m e n n i i n n e n . M e g kell próbálniuk m i n d e n n e k
megkeresni a jó oldalát. Jake-nek is mindig ezt magya-
rázta, amikor a fiú panaszkodott neki. Csalódással kel-
lett megtapasztalnia, m e n n y i t siránkozik, és persze
többnyire rajta töltötte ki a bosszúságát. És Ashley
sem volt jobb nála. Ő folyton sírt; azt állította, hogy
poszttraumás stressz szindrómában szenved, és haza
akart menni. Janet sem szeretett itt lenni, de ő legalább
barátkozott másokkal, akiknek folyton a lányáról be-
szélt, h o g y tudassa mindenkivel, milyen fontos és
különleges e m b e r ó. Melanie n e m bánta. Már meg-
szokta. Bárhová mentek, az anyja m i n d e n ü t t ezt csi-
nálta. És a zenekar tagjai m e g a többiek egy csomó
emberrel összebarátkoztak. Ki-kilógtak a táborból, és
sokat pókereztek. Csak ó és Pam vállaltak m u n k á t , így
Melanie újabban aÜg találkozott a többiekkel.
Befelé menet elvett egy szénsavas meggylét. Az akku-
mulátorról m ű k ö d ó lámpák éjszaka csak a terem szé-
lein a d t a k valami világosságot, s ha az ember n e m fi-
gyelt, k ö n n y e n belebotolhatott vagy keresztüleshetett
azokon, akik hálózsákban feküdtek az ágyak közötti
átjárókban. Az egész éjjel hallatszó gyereksírások miatt
is olyan volt ez a szállás, mint egy óceánjáró harmadik
osztálya, vagy egy menekülttábor - és voltaképpen az
is volt. Melanie egyenesen o d a m e n t , ahol az ő cso-
portja aludt. Több mint tucatnyi ágy állt itt szorosan
egymás mellett, ezenkívül néhány rajongója hálózsák-
ban a l u d t a földön. Jaké priccse közvetlenül az ö v é
mellett volt.
Leült a fiú ágya szélére, és megpaskolta a hálózsák-
ból kilátszó meztelen vállát. Jaké háttal feléje feküdt.
- Szia, bébi - suttogta Melanie a félsötétben. A terem
már elcsendesedett. Itt korán nyugovóra tértek az em-
berek, mert az átélt izgalmak és félelmek meg\ r iselték
őket, és éjszaka a m ú g y sem lehetett mit csinálni. Jaké
nem m o z d u l t Melanie arra gondolt, biztosan alszik,
és már készült, h o g y átüljön a saját ágyára. Anyja
n e m volt a helyén, nyilván elment valamerre. Ahogy
Melanie nyúlt a saját hálózsákjáért, hirtelen mocorgás
támadt Jaké hálózsákjában, a h o n n a n egyszerre két fej
bukkant elő ijedten és szégyenkezve. A rábámuló két
arc közül az egyik Ashleyé volt, a másik a barátjáé.
- Mi a fene van? - mordult rá mérgesen és megle-
p ő d v e Jake.
- J ö t t e m lefeküdni - felelte Melanie, aki az első pil-
lanatban fel sem fogta, amit látott, de a következőben
már nagyon is megértette. - Hát ez szép - szólt Ash-
leyhez, aki nagyon régóta a legjobb barátnője volt. -
Gyönyörű. Szemétség, amit műveltek, ugye tudjátok?
- Halkan beszélt, hogy a többiek ne hallják meg. Ash-
ley és Jake addigra már felültek. Melanie látta, hogy
egyikőjükön sincs ruha. Ashley n é h á n y a p r ó torna-
gyakorlat elvégzése után pólóban és tangabugyiban
evickélt ki a hálózsákból, Melanie ráismert a saját bu-
gyijára. - Szemét alak v a g y - s z ó l t oda Jake-nek, és elfor-
dult, hogy elmegy o n n a n . A fiú elkapta a karját, és ki-
mászott a hálózsákból. Csak egy alsónadrág volt rajta.
- Az ég szerelmére, bébi! Csak hülyéskedtünk. N e m
nagy ügy.
Lassan mások is kezdtek felfigyelni r á j u k S ami
m é g rosszabb, tudták, hogy kicsoda Melanie. Az anyja
gondoskodott róla.
- Nekem nagy ügynek tűnik - felelte Melanie, és
megfordulva előbb Ashleyhez intézte a szavait. - Azt
még nem bánom, hogy ellopod a bugyimat, Ash, de az
már kicsit sok, hogy lenyúlod a barátomat is, nem
gondolod?
- Ne haragudj, Mel - hajtotta le a fejét Ashley, és kö-
vér könnycseppek gördültek le az arcán. - Én sem
értem... olyan félelmetes itt... Kiborultam. Pánikroha-
m o m volt ma... Jake csak megpróbált felvidítani...
Én... ez nem volt... - Már zokogott, Melanie pedig már
a látásától is rosszul érezte magát.
- Kímélj meg! Én n e m tettem volna ilyet veled. És
talán ha n e m meresztettétek volna itt a seggeteket,
h a n e m megpróbáltátok volna hasznosítani magato-
kat, akkor n e m kellett volna azzal szórakoznotok, hogy
a távollétemben lefeküsztök egymással. Hányingerem
van tőletek - hadarta egy szuszra, r e m e g ő h a n g o n
Melanie.
- Ne legyél már ilyen kurvára önelégült! - vágta
oda megvetően Jake, aki úgy döntött, legjobb védeke-
zés a támadás. De nem jött be a számítása.
- Menj a francba! - rivallt a fiúra, é p p amikor az any-
ja megérkezett. Látta, hogy veszekednek, de fogalma
sem volt, hogy miért. Kártyázni volt az új barátnőivel
és két jóképű pasival.
- Te m e n j a francba, és nehogy azt hidd, h o g y olyan
bombajó csaj vagy, mint képzeled! - ütött vissza Jake,
mire Melanie elindult kifelé.
- Mi történt? - futott utána gondterhelt arccal az
anyja.
- N e m akarok beszélni róla - felelte Melanie, és
ment. hogy egy kis friss levegőt szívjon odakint.
- Melanie! Hová mész? - kiáltott utána az anyja.
Többen felébredtek, és értetlenül bámultak rá.
- Ki. Ne izgulj. N e m megyek vissza Los Angelesbe. -
Kirobogott az ajtón, Janet pedig visszament a helyükre,
ahol ott találta a zokogó Ashleyt és a hisztériás d ü h -
r o h a m á b a n m i n d e n f é l e tárgyakkal dobálózó Jake-et.
A szomszédos ágyakon fekvők rászóltak, hogy álljon
le, különben szétrúgják a zrityóját. N e m örvendett túl
n a g y népszerűségnek a szállásnak ebben a körletében.
M i n d e n k i h e z meglehetősen g o r o m b a volt, és hiába
tudták róla, hogy tévésztár, cseppet sem találták elbű-
völőnek. Janeten látszott, hogy nagyon aggódik, és m e g
is kérte a zenekar egyik tagját, hogy beszéljen vele és
állítsa le.
- Gyűlölöm ezt a helyet! - kiáltotta magából kikelve
Jake, és kiment. Ashley utánaszaladt. Ostobaság volt,
amit tettek, ő is nagyon jól tudta. Ismerte Melanie-t,
tudta, hogy a hűség és a tisztesség mindennél fonto-
sabb számára. Félt, hogy sohasem fog megbocsátani
neki, és ezt meg is mondta Jake-nek, amikor leültek
kint, mezítláb, takaróba csavarva. Ashley körülnézett,
de sehol sem látta Melanie-t.
- Ó, hát kit érdekel? - fakadt ki Jake. - Mikor fognak
végre kiengedni erről a kurva helyről? - Egyszer már
megkérte az egyik helikopterpilótát, hogy vigye visz-
sza őket Los Angelesbe. A pilóta úgy nézett rá, mintha
Jake megőrült volna. A kormány szolgálatában álltak,
nem lehetett csak úgy bérbe venni őket.
- Soha nem fog megbocsátani nekem - sírdogált
Ashley.
- Na és? Mit törődsz vele? - Jake mélyet szívott a
h ű s éjszakai levegőből. Unalmukban é p p csak elszóra-
koztak egy kicsit Ashleyvel, Melanie m e g játssza itt a
tüsténkedő Florence Nightingale-t. Ő m e g m o n d t a
m a g á n a k is és Ashleynek is, hogy ha Melanie itt lenne,
erre sohasem került volna sor. Melanie tehet az egész-
ről, nem ők. - lé kétszer olyan jó nő vagy, mint ő -
mondta Ashleynek, aki persze bedőlt neki, és odabújt
hozzá.
- Komolyan m o n d o d ? - kérdezte reménykedve és
jóval kevesebb bűntudattal, mint m é g n é h á n y perccel
ezelőtt is.
- Hát persze, bébi, persze - felelte a fiú, és pár perc
múlva visszamentek a hangárba. Ashley Jake háló-
zsákjában töltötte az éjszakát, hiszen Melanie a m ú g y
sem volt ott. Janet úgy tett, mintha semmit sem látna,
de tökéletesen értette, hogy mi történik. Egyébként
sem szerette Jake-et soha. N e m tartotta elég nagy sztár-
nak a lányához, és a drogos múltja miatt sem látott
b e n n e nagy fantáziát.
Melanie visszament a tábori kórházba, és az új bete-
gek részére beállított üres priccsek egyikén aludt. Meg-
ígérte a szolgálatos nővérnek, hogy ha egy betegnek
szüksége lesz rá, átengedi neki.
- Emiatt ne fájjon a fejed - nyugtatta meg kedvesen
a nővér. - Aludj csak! Látom rajtad, elég rendesen ki
vagy borulva.
- Igaz - sóhajtotta Melanie, aztán csak feküdt órá-
kon át ébren, s egyre csak Ashley és Jake hálózsákból
előbukkanó arcát látta maga előtt. Attól, hogy Jake ezt
tette, n e m volt teljesen meglepve, ámbár d ü h ö s volt
rá, és aljasságnak tartotta, hogy é p p a legjobb barátnő-
jével csalta meg. De a legjobban Ashley árulása fájt ne-
ki. Mindketten gyenge jellemű, önző alakok, akik szé-
gyentelenül kihasználták öt. Tudta, hogy ezt a helyzet
hozza magával, és nem ez volt az első árulás, amit meg
kellett tapasztalnia. De nagyon megviselte az a sok
csalódás, ami a sztársága miatt érte. Mi lett a szerelem-
mel, a tisztességgel, a becsülettel, a hűséggel, az igaz
barátsággal?
Amikor m á s n a p reggel Maggie megérkezett, mély
álomba merülve találta Melanie-t a kórházi ágyon. Óva-
tosan betakarta. N e m tudta, mi történt, de akármi volt
is, annyit ösztönösen megérzett, hogy nem lehetett jó
az, ami Melanie-t idehozta. Hagyta, h a d d aludjon,
ameddig csak tud, és hozzákezdett a napi munkához.
Volt belőle bőven.

Nyolcadik fejezet
S e t h és Sarah Divisaderón lévő házában hétfő reggel
nyomasztóan tapinthatóvá vált a feszültség. Mint a
földrengés óta folyamatosan, Seth sorra próbálta a ház
összes telefonját, a mobiljaikat, az autótelefonokat, de
mindhiába. San Francisco továbbra is teljesen el volt
vágva a külvilágtól. A fejük fölött szünet nélkül dübö-
rögtek az alacsonyan cirkáló helikopterek, keresték-
kutatták az embereket, és küldték a jelentéseiket a ka-
tasztrófavédelemnek. Még mindig lehetett szirénázá-
sokat hallani a város legkülönbözőbb pontjairól. Aki
tehette, otthon maradt. Az utcák olyanok voltak, mint
egy kísértetváros utcái. A házaspár otthonában érezni
lehetett a küszöbönálló katasztrófa fenyegetését Sarah
távol tartotta magát Sethtől, s inkább a gyerekekkel
foglalkozott. A n a p o k látszólag a megszokott rendben
teltek, csak éppen alig szóltak egymáshoz. A férfi val-
lomása olyan megrázkódtatást jelentett az asszonynak,
hogy valósággal megnémult.
Megreggeliztette a gyerekeket, azután kivitte őket a
kertbe játszani, hintázni. Molly nevetett, amikor meg-
látta, hogy a fa kidőlt. Olivér köhögése és fülfájása so-
kat javult a kapott antibiotikumoktól. Mindkét gyerek
jókedvű volt; a szülőkről ugyanezt már nem leheteti
elmondani. Sarah és Parmani mogyoróvajas és dzse-
mes szendvicset, hozzá felkarikázott banánt készítettek
nekik ebédre, a z u t á n lefektették őket aludni. A ház
elcsendesedett, s akkor Sarah végre b e m e n t Sethhez a
dolgozószobába. A férfi feldúlt arccal, üres tekintettel
bámulta a szemközti falat.
- Jól vagy? - kérdezte Sarah, de Seth n e m is vála-
szolt, csak feléje fordította a fejét, és ránézett. Megtört
tekintete, sápadt arca kétségbeesésről árulkodott. Min-
den, amit fölépített számukra, összeomlással fenyege-
tett. - Akarsz ebédelni? - A kérdésre Seth csak meg-
rázta a fejét, s egy sóhajjal Sarahra nézett.
- Érted, ugye, hogy mi fog történni?
- N e m igazán - válaszolta h a l k a n az asszony, és
leült. - Tudom, elmondtad, hogy ellenőrizni fogják
Sully könyvelését, és rá fognak jönni, hogy eltűnt a
befektetők pénze, és amikor elkezdik keresni, hogy
hová lett, a te számláidon fogják megtalálni.
- Ezt ú g y hívják, hogy lopás és biztosítási csalás.
Szövetségi büntetést von maga után. N e m beszélve
azokról a perekről, amiket Sully befektetői, de m é g az
enyéim is indítani fognak. Óriási botrány lesz, Sarah.
És lehet, hogy nagyon sokáig el fog húzódni. - Semmi
másra nem tudott gondolni csütörtök éjjel óta, mint
ahogy péntek reggel óta Sarah sem.
- Mit jelent ez? Mit értesz azon, hogy botrány? - kér-
dezte szomorúan, mert arra gondolt, nem is árt, ha
tudja, mi következik. Hiszen őt is érinteni fogja.
- Valószínűleg vád alá helyeznek. Esküdtbírósági
vádindítványt nyújtanak be. Lesz bírósági tárgyalás.
Minden valószínűség szerint el fognak ítélni, és bör-
tönbe fognak csukni. - Az. órájára pillantott. New
Yorkban négy óra volt, pontosan négy órával később,
mint amikor a könyvvizsgálat szempontjából még
időben visszaküldhette volna a pénzt Sullynak. Pech,
hogy kinek-kinek a maga számlaellenőrzése időben
ilyen közel volt egymáshoz, és m é g nagyobb pech,
hogy a San Franciscó-i földrengés miatt megszűnt min-
den kommunikációs kapcsolat, és zárva maradtak a
bankok a városban. Itt kell vesztegelnie tétlenül, és
nincs rá mód, hogy eltüntethesse a nyomokat. Azóta
Sully már lebukott, valamikor a héten a szövetségiek
is vizsgálni kezdik a könyvelését, és mihelyt a város-
ban újra megindul az élet, az enyémet is. Egy csónak-
ban ü l ü n k Sullyval. A részvényesek polgári pert fog-
nak indítani a befektetett tőkéjük hűtlen kezelése, sik-
kasztás és csalás címén. - Majd, mintha ez meg nem
lenne elég, hozzátette: - Nagy valószínűséggel el fog-
juk veszíteni a házunkat, és mindent, amink csak van.
- És mi lesz aztán? - suttogta rekedten Sarah. Attól
kevésbé volt elszörnyedve, hogy elveszítik mindenü-
ket, m i n t attól, hogy Sethről kiderült, hogy becstelen
ember. Csaló és szélhámos. Hat éve ismerte és szerette,
és m o s t kellett megtudnia, hogy mégsem ismerte.
Akkor sem döbbent volna meg jobban, ha itt a szeme
előtt változott volna farkasemberré. - Mi lesz velem és
a gyerekekkel?
- N e m tudom, Sarah - felelte őszintén a férfi. - Le-
het, hogy állásba kell menned.
Az asszony bólintott. Ennél rosszabb sorsra is jutot-
tak már emberek. Persze hogy dolgozni fog, ha ezzel
segíthet magukon. De mi lesz az életükkel, a házassá-
gukkal, ha Sethet elítélik? Mi lesz, ha börtönbe csuk-
ják? És vajon mennyi időre? Szavakat sem talált arra,
h o g y ezt megkérdezze, így csak ült szótlanul, a fejét
rázva, és könnyei lassan végiggördültek az arcán.
Rémülten figyelte, hogy a férje ebben az egész törté-
netben csak magára gondol, és rájuk nem. Mi lesz vele
és a gyerekekkel, ha neki börtönbe kell vonulnia?
- Gondolod, hogy mihelyt újra beindul az üzleti élet,
meg fog jelenni nálad a rendőrség? - Sarah elképzelni
sem tudta, mi fog történni. Rosszabb volt ez, mint egy
rémálom.
- N e m tudom. Gyanítom, hogy a szövetségiek nyo-
mozást fognak kezdeményezni. De nagyon rövid idő
alatt súlyossá válhat a dolog. Mihelyt kinyitnak a ban-
kok, ott lesz a pénz, és nekem annyi.
Sarah bólintott; igyekezett felfogni és megjegyezni
férje szavait.
- Azt m o n d t a d , már máskor is megcsináltátok ezt
Sullvval. Sokszor? - Tekintete űzött volt, hangja rekedt
suttogássá halkult. Seth nemcsak egyszer kezelte hűt-
lenül a befektetők pénzét, h a n e m talán évek óta ezt
csinálta.
- Párszor - válaszolta feszülten a férje.
- Mégis hányszor?
- Számít az? - Sarah látta, hogy férje állán megfe-
szül egy izom. - Háromszor... talán négyszer. Sully
segített lebonyolítani. Először rögtön az indulás után
csináltam, hogy k a p j u n k egy kis lökést, és felkeltsük a
befektetők érdeklődését. Kis szemfényvesztés, önfé-
nyezés, hogy jó benyomást keltsünk. Bejött... úgyhogy
megint megcsináltam. És behozta a nagy befektetőket,
akik azt hitték, ennyi bankfedezet áll mögöttünk. -
Szóval becsapta, megcsalta őket, s z e m é r m e t l e n ü l
hazudott nekik. Sarah számára ez az egész felfogha-
tatlan dolog, ugyanakkor érthetővé tette férje gyors és
bámulatos üzleti sikereit. Hogy csodálta, hogy tapsolt
neki mindenki, közben csak hazug, csaló, közönséges
szélhámos volt. És ami a legszörnyűbb, ez az e m b e r
a férje. Őt is becsapta. Pedig ó sohasem vágyott arra a
fényűző életre, amit Seth megteremtett számukra.
N e m volt rá szüksége. Eleinte m é g nyugtalanította is,
de Seth váltig állította, hogy ha már az üzlet ilyen ren-
geteg pénzt hoz, akkor igenis megérdemli, hogy gond-
talanul és fényűzően éljen. És meg is volt m i n d e n ü k :
házak, ékszerek, csodás autók, repülőgép. És lám, csa-
lárdul szerzett vagyonra építette föl az egészet. És
most lebukott, hamarosan elkapják, és minden, amiért
dolgozott, semmivé válik, eltűnik az ó életéből is.
- B a j b a kerülünk az adóhivatalnál is? - kérdezte
rémülten Sarah. Ha igen, az öt is érinteni fogja, mivel
közös jövedelembevallást töltöttek ki. Mi lesz a gyere-
keikkel, ha őt is börtönbe zárják? A puszta gondolat
halálra rémítette.
- Nem - nyugtatta m e g a férje. - Az adóbevallásunk
patyolattiszta. Ilyet nem tennék veled.
- Miért nem? kérdezte Sarah, s újból kibuggyanó
könnyei végigfolytak az arcán. Össze volt törve. A vá-
rost elérő földrengés semmiség volt ahhoz, ami velük
f o g :örténni. - Minden mást elkövettél. Veszélybe so-
dortad magad, és ezzel együtt minket is. - El sem tudta
képzelni, mit fog m o n d a n i a szüleinek. Micsoda ka-
tasztrófa és szégyen lesz nekik, ha ez a hír megjelenik
a sajtóban. Mert az ilyesmit nem lehet eltussolni. Szinte
biztos volt benne, hogy az újságok vezető helyen fog-
ják lehozni a sztorit, főleg, ha Sethet elítélik és börtönbe
csukják. Nagy n a p lesz ez a lapok számára. Mert minél
magasabbra kapaszkodik valaki, annál n a g y o b b a t
p u f f a n , amikor leesik. így lesz, ez már most előre lát-
ható, gondolta, miközben felállt, és körbejárta a szo-
bát. - Ügyvédre lesz szükségünk, Seth, méghozzá na-
gyon jó ügyvédre.
- Gondom lesz rá - felelte a férfi, és nézte a felesé-
gét, aki megállt az ablaknál, és kinézett rajta. A szom-
széd virágládái lezuhantak az ablakból, és a járdán m é g
mindig ott hevert a kizúdult föld és a virágok. A szom-
szédok beköltöztek a presidiói menedékhelyre, ami-
kor a k é m é n y ü k átszakította a tetőt, s így nem volt
senki, aki feltakarította volna a piszkot. Sok takaríta-
nivaló lesz a városban. De mi lesz az a h h o z képest,
amivel neki kell megbirkóznia. - N a g y o n sajnálom,
Sarah - suttogta.
 - Én is - felelte az asszony, és visszafordult felé. -
N e m tudom, jelent-e ez neked bármit is, de szeretlek.
Az első pillanattól kezdve, amióta csak megismertelek,
szerettelek. És még most is, m é g ezek után is. Csak azt
nem tudom, hová fogunk menni innen. Vagy hogy
megyünk-e egyáltalán. - Ezt már nem m o n d t a el neki,
de n e m tudta, képes lesz-e valaha is megbocsátani,
hogy ilyen becstelen volt, és hogy ennyire nem tudott
jellemes lenni. Szörnyű volt erre a felismerésre jutni
arról a férfiról, akit szeretett. Ha csakugyan ennyire
más volt, mint akinek hitte, akkor valójában ki az, akit
szeretett? E pillanatban Seth idegennek tűnt a számára,
és voltaképpen az is volt.
- Én is szeretlek - felelte összetörten a férfi. - Any-
nyira sajnálom. N e m gondoltam volna, hogy ez lesz
belőle. N e m hittem, hogy rajtacsíphetnek b e n n ü n k e t .
- Úgy mondta, mintha egy almát csent volna el a ládá-
ból, vagy mintha elmulasztott volna visszavinni egy
könyvet a könyvtárba. Sarah kezdett kételkedni ben-
ne, hogy teljes mértékben felfogja tette súlyát.
- N e m ez a lényeg. N e m csak arról van szó, hogy
rajtacsípnek-e, vagy sem. Itt arról van szó, hogy ki vol-
tál és mit gondoltál, amikor ezeket csináltad. A kocká-
zatról, amit vállaltál. A hazugságról, amellyel együtt
éltél. Az emberekről, akiket megsértettél, akiknek
hazudtál. Nemcsak a befektetőidről beszélek, h a n e m
magamról és a gyerekekről. Ez őket is tönkre fogja
tenni. Ha te börtönbe mész, ez a tudat és hogy mit tet-
tél, egész életükben elkíséri őket. Hogy nézzenek föl
rád, ha majd felnőnek? Mit m o n d majd nekik ez a tör-
ténet rólad?
- Azt, hogy ember vagyok, és elkövettem egy nagy
hibát - felelte szomorúan a férfi. - Ha szeretnek, meg-
bocsátják nekem, és te is meg fogsz bocsátani.
- N e m biztos, hogy ez Uyen egyszerű. N e m tudom,
hogy fogsz, hogy fogunk visszajönni egy ilyen hely-
zetből. Hogyan lehet elfelejteni, hogy valakiről, aki-
ben tökéletesen megbíztál, kiderül, hogy hazug, csaló,
szélhámos, tolvaj... Hogyan bízzak, meg benned ezek
után?
A férfi nem szólt, csak ült, és n é m á n nézett rá. Há-
rom napja nem közeledett a feleségéhez. N e m lehetett.
Sarah tíz méter magas falat emelt kettőjük közé. Még
éjjel, az ágyukban is, mindketten hátat fordítottak a
másiknak, jókora helyet hagyva középen üresen. A
férfi hozzá sem ért az asszonyhoz, ő pedig n e m tudta
rávenni magát, hogy kinyújtsa felé a kezét. Seth sze-
rette volna, ha Sarah megbocsát neki, ha megérti és
támogatja őt, de az asszony nem tudta, képes lesz-e,
hajlandó lesz-e rá valaha is. Túl nagy volt a seb, túl fáj-
dalmas a csalódás, az illúzióvesztés.
M a j d h o g y n e m hálás volt, amiért a város üzleti ne-
gyede le volt zárva. Időre volt szüksége, hogy meg-
eméssze a történteket, mielőtt rájuk szakad a tető. Es
belegondolt, hogy ha a város nem esik a földrengés
áldozatául, mindez nem történik meg. Seth visszautalta
volna a pénzt Sullynak, hogy ő is r e n d b e tehesse a
könyvelését. És később, egy n a p o n megint eljátszották
volna ugyanezt, és talán akkor buktak volna le. Előbb
vagy utóbb, de megtörtént volna. Senki sem olyan
dörzsölt, h o g y m i n d e n alkalommal m e g ú s s z o n egy
ilyen nagyságrendű csalást. Szánalmasan egyszerű kép-
iét volt, és akkora erkölcstelenség, hogy bele kellett
bolondulni.
- El akarsz hagyni, Sarah? - Ez végképp betette vol-
na neki a kaput. Seth azt szerette volna, ha a felesége
kiáll mellette, de most nem úgy nézett ki, mintha ez
lenne a s z á n d é k a . Sarah n a g y o n szigorú elveket val-
lott a becsületességről és a feddhetetlenségről. Rend-
kívül magasra tette a mércét mind önmaga, mind min-
denki más elé. És ő m i n d e n szabályt megszegett. Még
a családjukat is veszélybe sodorta. Gyanította, hogy
ezzel végképp betelt a pohár. Sarah számára a család
szent volt. Ő azok szerint az elvek szerint élt, ame-
lyekben hitt. Kényesen ügyelt a becsületére, és ugyan-
ezt elvárta tőle, hitte róla is.
 - N e m tudom - felelte őszintén Sarah. - Fogalmam
sincs, mit tegyek. Egyelőre még el sem akarom hinni.
Amit tettél, olyan szörnyű, olyan hihetetlen, h o g y
talán fel sem t u d t a m m é g fogni. - Semmi, ami a föld-
rengés idején történt, nem rázta m e g ennyire. Mintha
az egész világ omlott volna rá és a gyerekeire.
- Remélem, nem hagysz el - m o n d t a Seth szomorú-
an és gyámoltalanul. - Szeretném, ha maradnál. -
Szüksége volt rá. N e m hitte, hogy egymaga szembe
tud nézni azzal, ami rá vár. De megértette, hogy ez
bekövetkezhet, és bizonyos fokig elismerte, hogy mind-
erről ó tehet.
- Maradni akarok - felelte Sarah, és újból sírva fa-
kadt. Soha nem volt m é g ennyire kétségbe esve, kivé-
ve amikor azt hitték, hogy a kisbabájuk meg fog halni.
Mollvt hál' istennek megmentették, de azt el sem tudta
képzelni, hogy mi m e n t h e t n é m e g Sethet. Még ha si-
kerülne is valami nagyszerű ügyvédet találniuk, akkor
sem valószínű, hogy felmentik, amikor a bank kezében
van a bizonyíték. - De nem tudom, maradhatok-e. Vár-
juk meg, mi történik, ha helyreáll a kapcsolatunk a vi-
lággal. Szerintem pillanatok alatt híre megy a dolognak.
A férfi bólintott. Mindketten tudták, hogy a világtól
való elzártságuknak köszönhetően kaptak egy kis ha-
ladékot. Se cselekedni, se reagálni nem állt módjukban.
N e m tehettek mást, mint ültek és vártak. Ez tovább fo-
kozta a földrengést követő n a p o k feszültségét, Sarah
mégis hálás volt, amiért időt kapott arra, hogy gondol-
kozzon. Sethnek már n e m jött ennyire jól a haladék;
ketrecbe zárt oroszlánként jött-ment a házban, s egyre
azon emésztette magát, hogy mi fog történni vele. Bor-
zasztóan szeretett volna már Sullyval beszélni, hogy
megtudja, hogyan alakultak a dolgok N e w Yorkban.
Újra m e g újra kipróbálta a mobilját, életre kelt-e m á t
De a készülék éppoly halott volt, mint minden egyéb,
beleértve talán m é g a házasságukat is.
Éjjel, akárcsak a három megelőző éjszakán, egymás-
tól jó távol feküdtek a hitvesi ágyban. Seth szívesen
szeretkezett volna, csak hogy megvigasztalódjék, és
megbizonyosodjék arról, hogy Sarah továbbra is sze-
reti, de nem mert közeledni hozzá, és nem is hibáztatta
Őt azért, mert így érez. Sokáig feküdt ébren az oldalára
fordulva azután is, hogy Sarah már elaludt.
Az éjszaka közepén Olivér felébredt, és megint sírva
kapkodott a füléhez. Jött a foga, és Sarah nem tudta el-
dönteni, a foga vagy a füle fáj-e. Sokáig ringatta a kar-
jában a dolgozószobában lévő nagy, kényelmes hinta-
székben, míg végül Olivér újra elaludt. N e m is tette
vissza a kiságyába, csak ült tovább a hintaszékben, kar-
jában az alvó kicsivel, n é z t e a holdat, és hallgatta az
éjszakai város felett cirkáló helikopterek zúgását. Mint-
ha valami h á b o r ú s övezetben lenne, gondolta, és a
következő pillanatban rádöbbent, hogy valóban ott
van. Tudta, hogy rettenetes időszak előtt állnak. Nincs
rá mód, hogy elkerüljék, hogy megváltoztassák, sem
hogy visszaforgassák az idő kerekét, m e g n e m történt-
té téve, ami megtörtént. Ahogy a várost alapjaiban
rázta meg a földrengés, é p p ú g y az ő életük is össze-
omlással fenyegetett.
Reggelig ült a hintaszékben, karjában Ollie-val. N e m
tudta rászánni magát, hogy visszafeküdjön az ágyba,
Seth mellé. Lehet, hogy soha többé nem tud egy ágy-
ban feküdni vele. Másnap kiköltözött a hálószobájuk-
ból a vendégszobába.

Kilencedik fejezet
P é n t e k e n , a földrengést követő nyolcadik n a p o n kö-
zölték a presidiói menekülttábor lakóival, hogy más-
nap megnyitják az autópályákat és a repülőteret, ahol
felállítottak egy ideiglenes irányítótornyot. A régi újjá-
építése ugyanis hónapokba is beletelik. A 280-as és a
101-es autópálya megnyitása azt jelentette, hogy déli
irányba szabaddá vált az út, de mivel a Golden Gate
híd megnyitására pár napot még várni kell, közvetle-
nül észak felé továbbra sem lehetett elindulni. Közöl-
ték velük azt is, hogy az Öbölhíd még hónapokig le
lesz zárva, amíg teljesen helyre nem állítják. Ez azt
jelentette, hogy az East Bay ingázóinak a Richmondon
és a Golden Gate-en keresztül át kell utazniuk a váro-
son, vagy ha dél felé akarnak menni, akkor a Dumbar-
ton vagy a San Mateo hídon kellett átmenniük. Az in-
gázás így rémálommá vált, mert a forgalom várhatóan
nagyon le fog lassulni. És egyelőre csak a félszigeten
lakók mehetnek haza szombaton.
A környező negyedek közül többet újra megnyitot-
tak, és egyes emberek elmehettek, hogy megnézzék,
milyen állapotban van a házuk. Másokriak rendőrök
és sárga szalagok állták útjukat, ha a lakóhelyük túlon-
túl veszélyes övezetbe esett. A belváros üzleti n e g y e d e
továbbra is tiltott terület maradt mindenki számára, és
ez azzal járt, hogy számos üzleti vállalkozás nem tudott
újraindulni. És a hétvégén a városnak csak egy kis
részén állt helyre az áramszolgáltatás. Elterjedt a híre,
hogy talán majd csak két h ó n a p múlva, vagy ha sze-
rencséjük van, egy h ó n a p múlva áll helyre teljes mér-
tékben. A város tehát térdre kényszerült, de legalább
már megmozdult. Az elmúlt nyolc n a p teljes m o z d u -
latlansága után végre megjelentek rajta az első életje-
lek, de h ó n a p o k b a is beletelhet, mire San Francisco
újra a lábára áll. Sokan arról beszéltek a táborban, hogy
elköltöznek a városból. Évek óta éltek már itt a föld-
rengés fenyegetésével a fejük felett, s most, hogy való-
ban bekövetkezett, túlságosan nagy megrázkódtatás-
ként érte őket. De sokan m é g ezek után sem akartak
elmenni innen. Az öregek úgy gondolták, már úgy-
sem élnek addig, amíg egy újabb katasztrófa bekövet-
kezik, úgyhogy nekik mindegy. A fiatalok alig várták,
hogy r e n d b e h o z z á k az o t t h o n u k a t és ú j r a k e z d j é k az
életet. De sok középkorú azt m o n d t a , neki elege volt a
városból. A veszteségük is, az ijedtségük is túl nagy
volt. Most mindenki a várható jövőről beszélt a háló-
termekben, a kantinban, útban az egyik helyről a má-
sikra, de m é g a Crissy Fielddel határos tengerparton
sétálgatva is. Nappal, amikor sütött a nap, az emberek
könnyebben elfelejtették, hogy mi történt velük. De
éjszaka m i n d e n k i t hatalmába kerített a félelem. A vá-
ros óriási megrázkódtatást élt át, és még nem értek a
végére.
Melanie és Tom is hallották, h o g y m á s n a p meg-
nyitják a repülőteret. A tengerparton ültek, a h o n n a n
kiláttak az öbölre, és beszélgettek. Minden n a p kijöt-
tek ide. Melanie elmesélte a fiúnak, mit csinált Jake és
Ashley, és hogy azóta a körházban tölti az éjszakáit.
Már nagyon szeretett volna hazamenni, hogy meg-
szabaduljon tőlük, ugyanakkor örült, hogy egyre job-
ban megismerheti Tomot.
- Mit fogsz most csinálni? - kérdezte a fiútól. Na-
gyon jó volt itt ülni csendben, és nyugodtan, fesztele-
nül beszélgetni vele. Jó volt együtt lenni valakivel, aki
kívül volt azon a világon, amelyben ó mozgott, akinek
n e m volt semmi köze a showbizniszhez. Már nagyon
elege volt a színészekből, énekesekből, zenészekből,
az összes őrültből, akikkel n a p mint n a p találkozott.
Jó néhányukkal együtt járt már, de m i n d e n kapcsolata
úgy végződött, mint most Jake-kel, vagy m é g rosszab-
bul. Csupa önimádó, drogos, szeszélyes, vagy egysze-
r ű e n csak modortalan fickó volt, akik mind ki akarták
használni őt. Olyannak ismerte m e g őket, akiknek sem-
mit sem jelent a lelkiismeret, az erkölcs, akik mindig
azt teszik, ami abban a pillanatban jólesik nekik. Ő en-
nél valami jobbat szeretett volna az élettől. N o h a csak
tizenkilenc éves volt, sokkal kiegyensúlyozottabb éle-
tet élt, mint ők. Sem most, sem a múltban n e m hasz-
nált drogokat, nem csalt m e g senkit, nem hazudott,
nem volt odáig önmagától, s m i n d e n erejével igyeke-
zett normális, rendes, tisztességes ember maradni. Ezt
várta a másiktól is. Az elmúlt n a p o k b a n sokat beszél-
gettek Tómmal az ő karrierjéről, és arról, hogy mit sze-
relne m é g elérni. N e m akart kiszállni, csak a maga
kezébe szerette volna venni a karrierje irányítását. A
legkevésbé sem volt valószínű, hogy az anyja bele-
megy ebbe. Elmondta Tómnak, mennyire belefáradt,
hogy mások hajszolják, irányítsák és használják. A fiút
meglepte, milyen logikusan, értelmesen és bölcsen
fogja fel a helyzetét.
- Vissza kell m e n n e m Berkeleybe, és ki kell költöz-
n ö m a lakásomból - felelte Tom. - De úgy látszik, erre
még egy kicsit várnom kell. Legalább a Golden Gate-et
és a Richmond hidat m e g kell nyitniuk, hogy vissza-
juthassak az East Baybe. Utána m e g majd visszame-
gyek Rasadenába. A nyarat ott töltöm. Ősszel itt vár
egy állás, ámbár most minden megváltozhat, attól füg-
gően, hogy milyen hamar indul be újra az üzleti élet.
Még az is lehet, hogy valami más után kell n é z n e m itt.
- Melanie-hoz hasonlóan ő is gyakorlatiasan és józa-
nul gondolkodott, mint aki tisztában van a céljaival.
Huszonkét éves volt, néhány évet dolgozni akart,
hogy utána elkezdjen gazdaságtant tanulni, talán a
Kaliforniai Egyetemen, Los Angelesben. - És veled mi
van? Hogy néznek ki az elkövetkező heteid?
Erról a témáról eddig nem beszélgettek Töm tudta,
hogy Melanie júliusban, a Las \fegas-i koncertet köve-
tően turnéra indul. Melanie elmondta, mennyire utálja
azt a helyet, de tudja, hogy számára nagyon is fontos.
A nagyszabású turné után, szeptemberben vissza akar
jönni Los Angelesbe. Mindeddig Tom számára nem de-
rült ki, mit tervez a lány júniusra. Még csak május volt.
- Jövő h é t e n lemezfelvételem lesz. Egy új cédét
készítünk, és a turné anyagából is válogatunk rá szá-
mokat. Jó kis bemelegítő lesz. Ettől eltekintve a június
végi Los Angeles-i koncertig szabad vagyok. Visszajössz
addigra Pasadenából? Meghívnálak erre a koncertemre.
Amikor dolgozom, kész őrültekháza van körülöttem,
de neked biztosan szórakoztató lenne. Ha akarod, el-
hozhatod n é h á n y barátodat is.
- A húgom odáig lenne örömében - mosolygott rá
Tom. - És júniusban már ó is otthon lesz.
 - H o z d el ót is - lelkesedett Melanie, majd hangját
lehalkítva hozzátette: - Remélem, felhívsz, ha vissza-
jöttél.
- Fölhívhatlak? - kérdezte aggodalmas arccal Tom.
A Presidio határain kívül, ha majd visszatérnek a való
életbe, Melanie újra popsztárrá változik. Mit akarhat
akkor majd tóle, aki csupán egy kezdő mérnök? Mela-
nie vüágában ő rajta sincs a radarernyőn. De úgy lát-
szik, mindketten élvezik egymás társaságát.
- Há t persze! Remélem is, hogy felhívsz. - Melanie
leírta Tómnak a mobilszámát. San Francisco térségében
továbbra sem m ű k ö d t e k a mobiltelefonok, és ugyanez
volt a helyzet a számítógépekkel és az egyéb telefon-
szolgáltatókkal is. Úgy hírlett, m é g egy hétbe is belete-
lik, m i r e újraindítják ezeket a szolgáltatásokat.
- Ha most turnézni indulsz, egy darabig m é g nem
fogsz jelentkezni ápolónőképzőbe - ugratta a fiú, mi-
közben elindultak vissza a kórházba.
- Igaz. Soha az életben - sóhajtotta Melanie. Tegnap
bemutatta Tomot az anyjának, aki n e m volt elragad-
tatva. Janet felfogása szerint Tom még kölyök volt, a
mérnöki diplomája pedig semmit sem jelentett neki.
Ő azt akarta, hogy Melanie producerekkel, igazgatók-
kal, sztárénekesekkel és ismert színészekkel járjon,
bárkivel, akit a média kitüntet a figyelmével, és aki
valami módon segíti Melanie-t a pályáján. Minden
gyarlósága ellenére Jake brancsbeli volt, a sajtó nagyon
is odafigyelt rá. Tom sohasem fogja magára vonni a
média figyelmét. Az unalmas, egészséges, művelt pasa-
denai családja m e g egyáltalán nem érdekelte Janetet.
De n e m aggódott miatta, úgy gondolta, mihelyt el-
u t a z n a k San Franci scóból, és többé n e m találkoznak,
Melanie el fogja felejteni a fiút. Nem sejtette, hogy ők
ketten már eltervezték, hogy Los Angelesben újra talál-
kozni fognak.
Melanie egész n a p , sőt az estébe nyúlóan dolgozott
a kórházban Maggie mellett. Azt a pizzát ették ketten,
amelyet Tom hozott át nekik este a kantinból. A koszt,
a helikopterrel folyamatosan érkező friss hús- és zöld-
ségszállítmánynak, valamint a fantáziadús és gyakor-
lott szakácsoknak köszönhetően, továbbra is megle-
pően jó volt.
Az utolsó AA összejövetel után Everett is csatlako-
zott hozzájuk. Elmondta, hogy átadta a titkári meg-
bízatást egy nőnek, akinek a marinai háza teljesen
elpusztult, és ezért valószínűleg még hónapokig a Presi-
dióban kell maradnia. Az elmúlt pár n a p alatt jócskán
megnőtt a csoport létszáma, és ez nagyon komoly tá-
maszt jelentett Everettnek. Újra megköszönte Maggie-
nek, hogy bátorította az összejövetel megszervezésére.
A nővér kedvesen megnyugtatta, hogy előbb-utóbb
magától is m e g s z e r v e z t e volna. Azután ők tovább
beszélgettek, a fiatalok pedig elmentek, hogy utolsó
közös estéjükön sétáljanak m é g egyet. Mindnyájan
tudták, hogy sokáig emlékezni fognak életüknek erre
az időszakára.
- Rossz, hogy holnap vissza kell m e n n e m Los Ange-
lesbe - vallotta be Everett, miután Tom és Melanie el-
mentek. Bár megígérték, hogy m é g visszajönnek elbú-
csúzni, de mivel a Los Angeles-i kontingens m á s n a p
kora reggel készült elhagyiű a tábort, Melanie már
nem jöhetett vissza dolgozni. - Magának jó lesz itt? -
kérdezte aggodalmasan. A nővér ugyan csupa tűz és
energia volt, de Everett észrevette a sebezhetőségét is,
és ezt nagyon szerette benne.
- Ftersze hogy jó lesz. Ne butáskodjon! Ennél sokkal
rosszabb helyeken is megfordultam már. Például Ott,
ahol lakom.
- Én is - mondta mosolyogva a férfi. - De itt jó volt
nekem magával, Maggie.
- Magának Maggie nővér vagyok - emlékeztette a
nő, m a j d elnevette magát. Volt valami köztük, ami
néha nyugtalanította. A férfi kezdte úgy kezelni, mint
nőt, és nem mint apácát. Védelmezőként viselkedett
vele szemben, és Maggie-nek emlékeztetnie kellett
arra, hogy az apácák nem olyanok, mint a többi nő, ók
Isién védelme alatt állnak. - Az én férjem a Teremtőm
- idézte neki a Bibliát. - Ő gondot visel rám. N e m lesz
semmi bajom itt. És biztos lehet benne, hogy magának
sem esik semmi baja Los Angelesben. - Továbbra is bí-
zett benne, hogy Everett a n a p o k b a n el fog menni
Montanába, hogy megkeresse a fiát, jóllehet tudta,
hogy lélekben m é g nem készült fel rá. De egyszer-két-
szer már beszéltek róla, és ő váltig bátorította, hogy
gondolkozzon a dologról.
- El leszek foglalva az itt készített fotók megjelente-
tésével. A kiadóm örömtáncot fog lejteni. Majd kül-
dök másolatokat azokból a képekből, amelyeket ma-
gáról készítettem.
- Örülnék neki - mosolygott a nővér Különleges idő-
szak volt ez m i n d a n n y i u k életében - egyesek számára
tragikus, másoknál jó irányban sorsfordító. Ezt el-
mondta Melanie-nak is a z n a p délután. Remélte, hogy
a lány fog m é g önkéntes m u n k á t végezni, hiszen
olyan jól csinálta, és kedvességével, jóindulatával oly
sok embert tudott megvigasztalni. - Nagyon jó ápoló-
nő lenne Melanie-ból - m o n d t a Everettnek.
- Ne reménykedjen! - nevetett a fotós. - Ezt a lányt
nem fogja beszervezni. Meg is ölné az anyja. - Csak
egyszer találkozott Janettel, de nagyon ellenszenves-
nek - hangosnak, erőszakosnak nyomulósnak, sznob-
nak és tapintatlannak - találta. Úgy kezelte Melanie-t,
mint egy ötéves gyereket, s közben szemérmetlenül
kihasználta, hogy a lánya ilyen sikeres.
- J a v a s o l t a m neki, hogy keressen Los Angelesben
valami katolikus szervezetet. Nagyszerű munkát tudna
végezni hajléktalanok között. Elmondta nekem, hogy
egyszer abba szeremé hagyni azt, amit most csinál, és
fél évre elmenni külföldre, ahol szegények között dol-
gozna. Ennél furcsább dolgok is megestek már az élet-
ben. Lehet, hogy nagyon is a javára válna, ü r ü l t világ
az, amiben most dolgozik. Lehet, hogy egy n a p o n ügy
fogja érezni, kicsit ki szeretne szállni belőle.
- Lehet, de én nem hiszem, hogy erre sor kerül. Egy
ilyen anya mellett, és amíg pia ti na lemezeket csinál
m e g Grammyket nyer. Az m é g odébb lesz, mire ilyes-
mit megengedhet magának. Ha egyáltalán sor kerül-
het rá.
- Ki tudja? - felelte Maggie. Megadta Melanie-nak
egy Los Angeles-i p a p nevét, aki törődött a hajléktala-
nokkal, és évente több hónapot töltött Mexikóban, hogy
ott is segítse a szegényeket.
- És magával mi van? - tudakolta Everett. - Mit fog
ezután csinálni? Mihelyt lehet, visszamegy a Tender-
loinba? - Ki n e m állhatta azt a környéket, ahol Maggie
lakott. Borzasztóan veszélyes volt, akár tudomást vett
róla a nővér, akár nem.
- Azt hiszem, egy ideig m é g itt maradok. A többi
nővér is maradni akar, és páran a p a p o k közül is. A tá-
borban sok e m b e r n e k nincs hová mennie, így legalább
hat hónapig tovább fogják működtetni a tábort. To-
vábbra is a kórházban fogok dolgozni, de időnként
m a j d h a z a m e g y e k , h o g y ott is körülnézzek. De az az
érzésem, hogy a közeljövőben itt több lesz a tenniva-
lóm. És az ápolónői képzettségemnek is hasznát ve-
szem.
- Mikor láthatom újra, Maggie? - Everettet jó érzés-
sel töltötte el, hogy n a p mint n a p találkozhat vele, és
most félt, hogy a nővér örökre eltűnik az életéből.
- N e m t u d o m - vallotta be egy pillanatra elszomo-
rodva Maggie, de aztán újra elmosolyodott, mert
eszébe jutott, amit már n a p o k óta el akart m o n d a n i a
férfinak. - Tudja, Everett, maga emlékeztet engem egy
filmre, amit még gyerekkoromban láttam. Már akkor
is régi film volt, Róbert Mitchum és Deborah Kerr ját-
szott benne. Egy apáca és egy tengerész elvetődik egy
lakatlan szigetre. M a j d n e m egymásba szeretnek, de
aztán mégse. Vagy legalábbis van annyi józan eszük,
hogy ne engedjék, hogy a dolog megtörténjen, és vé-
gül barátok lesznek. A férfi eleinte nagyon rosszul visel-
kedik, ami megdöbbenti a nőt. Rengeteget iszik, és úgy
rémlik, hogy a nő eldugja az italt. Valahogy sikerül
megváltoztatnia a férfit, aki a z u t á n szépen g o n d j á t
viseli. És persze a nó is gondoskodik a férfiról. Amíg a
szigeten vannak, bujkálnak a japánok elől. A történet
a m á s o d i k világháború alatt játszódik. A végén meg-
m e n t i k őket. A férfi visszamegy a flottához, a nő pedig
a kolostorba. Megható film volt, nagyon tetszett nekem.
Deborah Kerr csodálatosan alakította b e n n e az apácát.
- Ahogy maga is - jegyezte m e g a férfi szomorúan. -
N a g y o n fog hiányozni nekem, Maggie. Olyan jó volt
m i n d e n n a p beszélgetni magával.
- Felhívhat, ha majd újra m ű k ö d n e k a mobiltelefo-
nok, habár nem hiszem, hogy ez mostanában lesz.
Imádkozni fogok magáért, Everett - mondta egyene-
sen a férfi szemébe nézve.
- Lehet, hogy én is fogok imádkozni magáért - fe-
lelte Everett. - Mi van azzal a résszel a filmben, amikor
m a j d n e m egymásba szeretnek, de végül barátok lesz-
nek? Ez történt velünk is?
Maggie arcán látszott, hogy elgondolkodik a kérdé-
sen, majd hosszú hallgatás után megszólalt:
- Azt hiszem, mindketten okosabbak és realistábbak
v a g y u n k ennél. A szerzetesnók nem lesznek szerel-
mesek.
- Mi van, ha mégis? - erősködött a férfi, aki jobb vá-
laszra számított.
- N e m lesznek. N e m lehetnek szerelmesek. Már el-
jegyezték magukat Istennel.
- Ne akarja ezt beadni nekem. Vannak kiugrott apá-
cák. Még olyanok is, akik férjhez m e n n e k . A maga
bátyja is levette a reverendát. Maggie...
- Everett, ne - vágott a szavába a nő, mielőtt olyasmit
m o n d h a t o t t volna, amit mindketten bánnának. N e m
lehet a barátja, ha a férfi nem tartja tiszteletben és átlépi
az általa húzott világos határvonalat. - A barátja va-
gyok, és ú g y g o n d o l o m , maga a barátom. L e g y ü n k
hálásak ezért.
- És ha én többet akarok?
- Ne a k a r j o n többet - mosolygott a férfira á t h a t ó
kék szemével a nő. - Olyasmit akar, amit nem kaphat
meg. Vagy csak képzeli, hogy akarja. A világ tele van
emberekkel, akiket még nem ismer.
- Egyik sem olyan, mint maga. Soha nem találkoz-
tam ilyen remek emberrel.
- Ez akár nagyon jó is lehet - nevetett Maggie. -
Egy n a p o n m é g hálás lehet érte.
- Hálás vagyok, hogy megismerhettem - válaszolta
komolyan a fotós.
- Én is. Maga nagyszerű ember; és büszke vagyok
rá, hogy ismerhetem. Fogadok, hogy az itteni képeiért
nyer egy újabb Pulitzert. - Everett az egyik hosszú
beszélgetésükkor, amikor az életéről és a munkájáról
mesélt, kicsit szégyenkezve megemlítette Maggie-nek
a díját. - Vagy egy másikat! Alig várom, hogy az újsá-
gokban lássam a képeit. - így terelgette biztonságosabb
vizekre a férfit, aki nagyon is észrevette Maggie szán-
dékát. Megértette, hogy kár próbálkoznia, a nővér n e m
nyit m e g előtte egy másik ajtót.
Tíz óra volt, mire Melanie és Tom visszajöttek, hogy
elbúcsúzzanak. Everett, látva bimbózó szerelmük új-
donságának varázsától megmámorosodott tekintetü-
ket, irigyelte őket. Számukra m é g csak most kezdődik
az élet, mely, legalábbis a legjobb része, most zárul be
előtte örökre. M é g akkor is, ha az alkoholból való ki-
gyógyulása megváltoztatta és sokkal gazdagabbá tette
az életét. De megunta a munkáját, és visszavágyott az
egykori háborús övezetekbe. A San Franciscó-i föld-
rengés fellobbantotta a r e m é n y egy kis szikráját, és
bízott benne, hogy a képek nagyon jól sikerültek. De
azt is tudta, hogy ebben a mostani állásában kevés kihí-
vással fog találkozni, hogy itt nincs szükség az ó tudá-
sára és tapasztalatára. Az ivás juttatta ide, m é g mielőtt
sikerült volna úrrá lennie rajta.
Melanie búcsúzóul m é g egy jóéjszakát-puszit adott
Maggie-nek, majd Tómmal együtt elmentek. Everett is
Melanie-val és a sleppjével szándékozott elutazni más-
nap. Az elsők között voltak, akik elhagyják San Fran-
ciscót azzal a busszal, amelyik reggel nyolcra jön majd
értük. Ezt a Vöröskereszt intézte el. A n a p folyamán
mások is készültek elutazni különböző úti célok felé.
Őket már figyelmeztették, hogy valószínűleg mellék-
utcákon és kerülőutakon tudnak csak eljutni a repülő-
térre, mert az autópályán annyi az elterelés, hogy az
út két órába is beletelhet, ha nem többe.
Ezek után Everett is elbúcsúzott Maggie-től. Nagy
b ú s a n átölelte, és közben belecsúsztatott valamit a
n ő v é r tenyerébe. Maggie csak akkor nézte meg, ami-
kor a férfi már elment: az egyéves AA-érme volt, amit
Everett a talizmánjának nevezett. Maggie mosolyogva
nézte, s miközben könnyek szöktek a szemébe, a zse-
bébe csúsztatta a „szerencsepénzt".
Tom visszakísérte Melanie-t a hangárhoz. A lány az
utolsó éjszakát a régi ágyában akarta tölteni. Most elő-
ször m e n t vissza a Jake-kel és Ashleyvel történt inci-
d e n s óta. Az u d v a r o n találkozott velük, de a m ú g y
kerülte őket. Ashley többször is elment a kórházba,
hogy beszéljen vele, de Melanie úgy tett, mint akinek
rengeteg dolga van, vagy egyszerűen kiszökött a hátsó
ajlón, és megkérte Maggie-t, hogy foglalkozzon vele.
N e m akarta végighallgatni a hazugságokat, mentege-
tőzéseket vagy m e s é k e t Az volt a véleménye, hogy
megérdemlik egymást. Ő sokkal boldogabb volt, ami-
óta Tómmal töltötte az időt. A fiú komolysága és ked-
vessége nagyon is illett az ő lelki alkatához.
- Mihelyt lehet, felhívlak, Melanie - ígérte Tom. Ma-
darat lehetett volna fogatni vele a tudattól, hogy Mela-
nie szívesen veszi a telefonját. Úgy érezte magát, mint-
ha megnyerte volna a lottó főnyereményt, s m é g min-
dig n e m hitte el, hogy ekkora szerencséje van. N e m
érdekelte, ki ez a lány a világ számára, neld a legara-
n y o s a b b lány volt, akit valaha ismert. És Melanie
ugyanígy érzett őiránta.
- Hiányozni fogsz - felelte.
- Te is nekem. Sok szerencsét a lemezfelvételhez!
- K ö n n y ű m u n k a , és néha n a g y o n szórakoztató -
vont vállat a lány. Persze csak akkor, ha jól megy. Ha
visszamentünk, rengeteget kell majd próbálnunk. Már
a gondolattól is berekedek.
- A z t nehéz elképzelnem. Én a helyedben n e m ag-
gódnék miatta.
- Majd rád gondolok - ígérte Melanie, de rögtön el
is nevette magát. - Sohasem hittem volna, hogy egy-
szer honvágyam lesz egy San Franciscó-i menekülttá-
bor után.
Tom együtt nevetett vele, aztán egyszer csak magá-
hoz húzta, és megcsókolta. Melanie-t váratlanul érte a
csók, de jólesett neki. Eddigi közös sétáik, együttléteik
alatt Tom egyszer sem csókolta meg. Mindeddig bará-
tok voltak, és remélhetőleg ezután is azok maradnak,
csak mostantól több is lesz közöttük puszta barát-
ságnál.
Vigyázz magadra, Melanie - mondta halkan a fiú. -
És aludj jól. Reggel találkozunk.
A kantinban élelmiszercsomagot készítettek azok-
nak, akik reggel elutaznak. N e m lehetett tudni, med-
dig kell várniuk majd a reptéren, sem azt, hogy lehet-e
ott ennivalót kapni. N e m látszott valószínűnek, ezért
a tábor konyhája úgy számolt, hogy a csomaggal átvé-
szeljék a nehéz időszakot.
Melanie, arcán üdvözült mosollyal belibbent a han-
gárba, ahol a szokott helyen megtalálta az övéit. Észre-
vette, hogy Ashley az éjszaka külön ágyon aludt egy-
maga, de már n e m érdekelte. Anyja mélyen aludt.
Iétőtól talpig fel volt öltözve, és horkolt. Az utolsó éj-
szakájuk lesz ez a táborban. Másnap, ha visszatérnek
Los Angeles-i kényelmes életükhöz, az egész olyan-
nak fog tűnni, mintha álmodták volna. De Melanie
tudta, hogy élete végéig emlékezni fog erre a hétre.
Látta, hogy Ashley ébren van, de nem törődött vele.
Jake hátat fordítva feküdt, és jöttére sem mozdult, ami
megkönnyebbülést jelentett Melarűe-nak. Nem vágyott
a látására, s az sem tette boldoggá, hogy másnap együtt
fognak utazni. De nem volt más választásuk. Egy gé-
pen kellett utazniuk a tábor másik ötven lakójával
együtt.
Bebújt a takaró alá.
- Mel... Mel... bocsáss meg - hallotta Ashley sutto-
gását.
- O k é , Ash... ne izgasd maga miatta - felelte, és
Tómra gondolt. Hátat fordított árulóvá vált gyerekkori
barátnőjének, és öt perc múlva már az igazak álmát
aludta. Ashley egész éjjel ébren forgolódott; tudta,
hogy örökre elvesztette a legjobb barátnőjét. És már
azt is tudta, hogy Jake nem ért ennyit.

Tizedik fejezet
T o m és Maggie m á s n a p elkísérte az elutazókat. Két
iskolabusz jött értük. Mindenki tudta, hogy hosszú út
vár rájuk, amíg kiérnek a repülőtérre. Tom és még jó
n é h á n y a n reggel hat órára végeztek az élelmiszercso-
magok összeállításával. De végül m i n d e n és mindenki
készen állt az indulásra.
Nagy meglepetésre sokan könnyes szemmel búcsúz-
tak a tábortól. Mindenki azt várta, hogy a távozókat
felvillanyozza a hazatérés gondolata, ehelyett láthatóan
megviselte őket, hogy el kell válniuk új barátaiktól,
ígéretek hangzottak el, hogy majd írnak, telefonálnak,
sőt elmennek látogatóba. A Presidióban összezsúfoló-
dott emberek sok közös gyászt, félelmet és traumát él-
tek át, s ez egy életre egymáshoz kapcsolta őket.
Tom halkan beszélt Melanie-hoz, miközben Jake,
Ashley és a többiek sorra fölszálltak a buszra. Janet
odaszólt neki, hogy siessen; ó még annyi fáradságot
sem vett, hogy elköszönjön a fiútól, mindössze a két
n ő n e k integetett, akik kikísérték. Mások is szerettek
volna hazamenni, ámbár sokan elveszítették az ottho-
nukat, s így nem volt hová menniük. A Los Angeles-i
kontingens szerencsés volt, hogy elhagyhatta a térséget,
és visszatérhetett a normális életbe. Ahhoz még sok
időnek kell eltelnie, mire San Franciscóban is vissza-
zökken minden a régi kerékvágásba.
- Vigyázz magadra, Melanie - suttogta Tom, és gyön-
géden m a g á h o z ölelve újra megcsókolta. A lány nem
tudta, vajon Jake figyeli-e őket, de azok után, amit
tett, már nem is érdekelte. Az ő kapcsolatuknak vége
volt, és ami azt illeti, már régen véget kellett volna
vetnie. Biztos volt benne, hogy mihelyt visszamen-
nek Los Angelesbe, Jake újra hozzá fog nyúlni a szer-
hez. A táborban legalább kénytelen volt tartózkodni
tőle. Vagy az is lehet, h o g y szerzett valahonnan. De
m á r ez sem érdekelte. - Felhívlak, mihelyt Pasadená-
ban leszek.
- T e is vigyázz magadra - súgta vissza Melanie, s
egy k ö n n y ű csókot lehelt Tom szájára. Aztán felugrott
a buszra a többiek után. Jake vasvillaszemeket meresz-
tett rá, amikor elment mellette.
A felszállásra várakozók sorában Everett állt Mela-
nie mögött. Amikor búcsút vett Maggie-től, a nővér
mutatta neki, hogy az é r m e most is a zsebében lapul.
- Taxisa meg, Maggie - mondta Everett. - Szeren-
csét fog hozni magának.
- N e k e m mindig szerencsém van - mosolygott az
apáca. - Akkor is szerencsém volt, amikor magát meg-
ismertem.
- Én voltam a szerencsésebb. Kívánom, hogy ma-
radjon m e g épségben, és legyen óvatos. Keresni fogom
- ígérte, majd csókot n y o m o t t a nővér arcára, utoljára
m é g egyszer belenézett a k é k s z e m p á r feneketlen ta-
vába, azután ő is felszállt a buszra. A helyéhez érve
lehúzta az ablakot, és miközben a busz elindult, inte-
getett Maggie-nek.
A nővér és Tom m é g sokáig álltak ott és n é z t e k a
busz után, s végül visszamentek ki-ki a maga m u n k á -
ját végezni. Maggie szomorúan, hallgatagon lépett be
a kórházba. Azon töprengett, vajon látja-e m é g az élet-
ben Everettet; tudta, ha n e m , akkor az Isten akarata
lesz. Érezte, hogy nincs joga e pillanatban többet kérni.
Lehet, hogy többé nem találkoznak, de volt egy fon-
tos, különleges h é t az életükben, amelyet együtt éltek
át. Egy pülanatra megérintette a zsebében lapuló
AA-érmet, a z u t á n teljes lendülettel folytatta a m u n -
káját, hogy ne gondoljon tovább a férfira. Tudta, hogy
ezt n e m engedheti m e g magának. Everett visszatér a
saját életéhez, s ő is a magáéhoz.

A repülőtérig tartó utazás még annál is hosszabbra si-

keredett, mint azt bárki előre láthatta volna. Az út tele
volt akadályokkal, torlaszokkal, felüljárók omlottak le,
épületek dőltek össze, és így a két sofőr kénytelen volt
hosszú kerülőket tenni. M a j d n e m dél volt, mire oda-
értek, és láthatták, milyen súlyos károkat szenvedtek a
terminálok is. A kilenc nappal ezelőtt még épségben
álló irányítótorony mára teljesen eltűnt. Mindössze
maroknyi utas lézengett a reptéren, ahová csak n é h á n y
gép szállt le, de az övék ott várakozott. A menetrend
szerint egy órakor kellett felszállnia. Mint valami sze-
dett-vedett csürhe álltak oda a pulthoz, h o g y bejelent-
kezzenek. A hitelkártyáik elvesztek, s csak alig pár em-
bernél volt készpénz. Azoknak, akiknek szükséges
volt, a Vöröskereszt fizette az utat. Pamnél megvoltak
Melanie hitelkártyái, ő fizette ki valamennyiük jegyét.
Ő is sok barátot hagyott a Presidióban, miután kemé-
nyen végigdolgozta az egész hetet. És amikor fizetésre
került sor, Janet kikötötte, hogy ő és a lánya az első
osztályon utazzanak.
- Ne csináljuk ezt, m a m i - kérte csendesen Mela-
nie. - Szívesebben ülnék ott, ahol a többiek.
- Azok után, amiken keresztülmentünk? Igazság
szerint n e k ü n k kellene a d n i u k a gépet.
Janet a jelek szerint elfelejtette, hogy a többiek ugyan-
azokon a megpróbáltatásokon mentek keresztül. Eve-
rett, aki szintén ki tudta fizetni a jegye árát a magazin
hitelkártyájával, amelyet megőrzött, ott állt mellettük,
és rápillantott Melanie-ra. A lány mosolyogva forgatta
a szemét. E pillanatban Ashley m e n t el mellettük Jake-
kel. Látszott, hogy halálosan szégyelli magát.
- Krisztusom, alig várom, hogy újra Los Angelesben
legyünk - morogta mélységes undorral az arcán Jake.
- Mi meg mit meg n e m t e n n é n k azért, hogy ittma-
radhassunk! - csipkelődött vele Everett. Melanie han-
gosan felnevetett, jóllehet ez kettőjük esetében igaz
volt. Mindketten otthagylak valakit a táborban, aki ked-
ves volt a szívüknek.
A repülőgép személyzete, pontosan tudva, mit éltek
át, nemcsak Melanie-t, de mindannyiukat úgy kezelte
mint különlegesen fontos személyiségeket. A zenekar és
a technikusok is velük együtt repültek haza. Elvben ezt
az utat is a jótékony célú rendezvény állta, de azok a
jegyek odavesztek a szállodában. Pam m a j d utólag el-
rendezi velük. Egyelőre mindenki csak azzal törődött,
hogy mielőbb hazajussanak. A földrengés óta még a csa-
ládjukat is csak a rendkívül segítőkész Vöröskereszt
révén tudták megnyugtatni, hogy jól vannak.
Ki-ki elfoglalta helyét a gépen, és felszálláskor a pi-
lóta köszöntötte őket. Amikor h a n g o t a d o t t a remé-
nyének, hogy az elmúlt kilenc n a p nem viselte m e g
őket túlságosan, többen elsírták magukat. Everett m é g
utoljára készített pár képet Melanie-ról és a csapatáról.
Hát nem egészen úgy néztek ki, mint amikor megér-
keztek. Melanie-n egy újabb katonai gyakorlónadrág
volt, derekán kötéllel megkötve, s egy olyan pólóval,
amely egy nála legalább tízszer nagyobb fiúé lehetett,
lanet azt a ruháját viselte, legalábbis részben, amit a
jótékonysági esten, a színfalak mögött. A műszálas nad-
rágja jó szolgálatot tett, de idővel ő is, mint mindenki
más, rákényszerült azokra a pulóverekre, amelyek
jótékony szervezetektől érkeztek a táborba. Az övé
több számmal kisebb volt a méreténél, így erősen feszült
rajta. N e m mondhatni, hogy különösebben csinos volt
a műszálas nadrághoz viselt tűsarkú cipőjében, de nem
volt h a j l a n d ó a többiek példáját követve vietnami
papucsra váltani. Pam tetőtől talpig a Nemzeti Gárdá-
tói kapott e g y e n r u h á b a volt öltözve. A technikusok
és a zenekar tagjai úgy festettek egyforma kezeslába-
sukban, mint a fegyencek. Egyszóval, ahogy Everett
megjegyezte, gyönyörű csoportképet lehetett volna
készíteni róluk. Olyat, amit a Scoop> biztosan kitenne a
címlapjára, mintegy ellenpárjaként azoknak a fotók-
nak, amelyeket az estélyen készített ugyanezekről az
emberekről, estélyi öltözékben. Melanie közölte, hogy
olyan a lába, mint egy parasztlányé. Tény, hogy mi-
közben g u m i p a p u c s á b a n ide-oda futkosott a tábor
poros, kavicsos útjain, az elegáns Los Angeles-i pedi-
kűrszalon m u n k á j á n a k nyoma sem maradt a lábujjain.
Everett lábán viszont most is az elmaradhatatlan fekete
cowboycsizma pompázott.
A repülőn pezsgőt, sós mogyorót és sós aprósüte-
m é n y t szolgáltak fel, s n e m egészen egy óra múlva
hangos csatakiáltások, sikolyok, füttyögés és könnyek
között leszálltak a LAX-on. Embert próbáló kilenc n a p
volt a h á t u k mögött. Egyeseknek jobb körülmények
jutottak, mint másoknak, de m é g nekik is nagy meg-
próbáltatást jelentett az elmúlt időszak. Tele voltak jó
és rossz élményekkel, se vége, se hossza n e m volt a
megmenekülésről, a túlélésről, a sebesülésekről és az
átélt félelemről szóló történeteknek. Melanie több olyan
embert is felfedezett a gépen, akiknek a sebét Maggie
öltötte össze. Voltak olyan napok, amikor úgy érezte, a
fél tábort nekik kell összevarrniuk. Elég volt Maggie-re
gondolnia, máris hiányzott neki. El is határozta, hogy
mihelyt lehet, felhívja a mobiltelefonján.
A gép egészen a terminálig gurult, ahol már várták
őket az újságírók. Ők voltak a San Franciscó-i földren-
gés első túlélői, akik megérkeztek Los Angelesbe. Mi-
helyt Melanie kilépett a kapun, a tévékamerák nyom-
ban rászegeződtek. Anyja m é g a gépen m o n d t a , hogy
a biztonság kedvéért fésülködjön meg, ám ő rá se he-
derített. Egyszerűen nem érdekelte. Boldog volt, hogy
hazaérkezett, n o h a a táborban nem sokat gondolt az
otthonára. Talán mert túlságosan elfoglalt volt.
 A fotósok Jake-et is kiszúrták, s róla is készítettek
pár képet. Ő azonban szó nélkül elment Melanie mel-
lett, egyenesen az utca felé tartva. Az egyik közelben
állónak odaszólt, hogy ha soha többé n e m látja Mela-
nie-t, azzal is elkésett volna. Szerencsére a lányt fény-
képező fotósok egyike sem hallotta meg a megjegyzést.
- M e l a n i e ! . . . Melanie!... Ide... itt vagyok!... Milyen
volt?... Féltél?... Megsebesültél?... Na, mosolyogj
már... Remekül nézel ki!
Everett akaratlanul is arra gondolt, ugyan ki ne néz-
ne ki remekül tizenkilenc évesen. Ashleyt m é g csak
m e g se látták a tömegben. Janettel és Pammel együtt ő
is hátramaradt, mint már ezerszer a múltban. A tehni-
kusok és a zenekar tagjai elbúcsúztak Melanie-tól és
az anyjától, s m e n t ki-ki a maga útjára. A fiúk még
odaszóltak Melanie-nak, hogy várják a jövő heti pró-
bán, mire Pam közölte velük, hogy majd telefonon
megbeszélik. Melanie következő lemezfelvételéig már
egy hét sem volt hátra.
Fél órába telt, mire Everett h a t h a t ó s segítségével
átevickéltek a fotósok és riporterek gyűrűjén. A fotós
ezután elkísérte őket a járda mellett várakozó taxik-
hoz. Évek óta először fordult elő, hogy nem várta őket
limuzin. De Melanie most csak arra vágyott, hogy
végre megszabadulhasson az őt szabályosan üldöző
sajtósoktól. Everett becsapta mögötte a taxi ajtaját,
intett, s nézte, amint elrobognak. N e h é z volt elhinnie,
h o g y itt a rendes kerékvágásban megy az élet. Felfog-
hatatlan volt, hogy míg San Franciscóban kis híján
vége lett a világnak, itt minden a szokott rendben m e n t
tovább.
Ezek után ő is taxiba szállt, és megadta a sofőrnek
kedvenc AA gyűlése helyszínének címét. Előbb oda
akart elmenni, s csak utána haza, a lakására. És a talál-
kozó fantasztikusan jól sikerült. Amikor rákerült a sor,
mesélt a többieknek a földrengésről, arról az összejö-
vetelről, melyet ő szervezett a Presidióban, s legvégül
nem állta meg, h o g y ki ne kottyantsa, beleszeretett
egy apácába. Mivel a közbeszólás ezeken a tizenkét
lépésből álló programokon n e m volt megengedve, a
többiek n e m tettek megjegyzést. Csak utána, amikor
már felállt, és mások is o d a m e n t e k hozzá, hogy a föld-
rengésről kérdezgessék, kérdezte m e g az egyik férfi:
- Hogy lesz az a dolog az apácával, öreg?
- Sehogy - felelte Everett nyugodtan.
- Ott fogja hagyni a zárdát miattad?
- N e m , n e m fogja. Szeret apáca lenni.
- És veled mi lesz?
Everett egy kicsit gondolkozott, aztán azt válaszolta:
- Élem tovább az életemet. Eljárok a gyűlésekre. És
amíg élek, szeremi fogom őt.
- Fog ez m e n n i neked? - faggatta tovább aggodal-
mas arccal a csoporttársa.
- Muszáj, h o g y m e n j e n - felelte Everett, majd nyu-
godtan kiballagott a teremből, leintett egy taxit, és ha-
zament.

Tizenegyed ik fejezet
M e l a n i e azt tervezte, hogy a hétvégét kivételesen
Hollywood Hills-i háza kerti medencéje mellett, pihe-
néssel tölti. Ez tökéletes gyógyír lesz a kilencnapos
stresszre és traumára. Azt is tudta, hogy őt ez a kilenc
n a p jóval kevésbé viselte meg, mint sokakat, akik
megsebesültek, elveszítették valamelyik szerettüket,
az otthonukat. Hozzájuk képest neki nagyon jó dolga
volt, és m é g h a s z n o s n a k is érezhette m a g á t azáltal,
hogy a tábor k ó r h á z á b a n dolgozott. És megismerke-
dett Tómmal.
Mint az megjósolható volt, nagy megkönnyebbülé-
sére Jake egyszer sem hívta fel, amióta hazaérkeztek.
Ashley többször is próbálkozott, s az anyjával beszélt
is, de Melanie n e m fogadta a hívásait. Meg is m o n d t a
az anyjának, hogy végzett Ashleyvel.
- N e m gondolod, hogy túl szigorú vagy hozzá? -
kérdezte anyja szombat délután, miközben Melanie a
medence partján manikűröztetett. Csodálatos idő volt.
Pam a z n a p késő délutánra foglalt neki időpontot masz-
szírozásra. Melanie bűntudatot érzett ennyi kényezte-
tés miatt, visszavágyott Maggie-hez, a tábor kórházába,
és nagyon szerette volna látni Tomot is. Remélte, hogy
hamarosan találkozhatnak. Legalább volt valami, amire
örömmel várakozhatott most, hogy visszatért ismerős
Los Angeles-i világába. Mind a ketten nagyon hiányoz-
tak neki.
- L e f e k ü d t a barátommal, mami - emlékeztette
anyját.
- N e m gondolod, hogy erről inkább te tehettél, és
nem ő? - Janet szerette Ashleyt, és megígérte neki,
hogy ha hazaérnek, beszél a lányával, és minden rend-
be fog jönni. Melanie részéről azonban korántsem volt
rendben minden.
- Jake nem erőszakolta m e g őt. Ashley beleegyezé-
sével történt. Ha kicsit is törődött volna velem vagy a
barátságunkkal, nem tette volna meg. De nem törő-
dött. És most én sem törődöm vele.
- Ne gyerekeskedj! Hároméves korod óta barátnők
vagytok.
- M e g m o n d t a m , mami - szólt Melanie hűvösen. -
Szerintem a barátságunk megért volna ennyi hűséget.
De úgy látszik, ő nem így gondolta. Ö v é lehet Jake. Én
kiszállok. Végeztem vele egyszer s mindenkorra. Sze-
métség volt, amit csinált. Nyilván neki nem jelentett
annyit a barátságunk, mint nekem. Jó ezt tudni.
- Megígértem neki, hogy beszélek veled, és m i n d e n
rendben lesz. Ugye nem akarod, hogy hülyét csináljak
magamból? Vagy hazugot?
Anyja mesterkedése és beavatkozása csak még eltö-
kéltebbé tette Melanie-t. A feddhetetlenség és a h ű s é g
nagyon sokat jelentett neki. Különösen mivel őt, ha
csak lehetett, mindenki ki akarta használni. Ez együtt
járt a sikerrel és a sztársággal. Számított is rá a kívülál-
lók, de akár még Jake részéről is, akiről kiderült, hogy
milyen szemét alak. De a legjobb barátnőjétől nem
várta és nem is fogadta el. Dühös volt az anyjára, amiért
győzködni próbálta.
- M e g m o n d t a m , mami, végeztem vele. Nem változ-
tatom m e g a d ö n t é s e m e t . Ha találkozunk, udvarias
leszek vele, de ennél többre ne számítson.
- Nagyon kemény büntetés ez neki - mondta janet
együttérzőn, de hiába igyekezett. Melanie-nak egyálta-
lán nem tetszett, hogy anyja védelmébe veszi Ashleyt.
- Azelőtt kellett volna meggondolnia a dolgot, mi-
előtt bemászott Jake hálózsákjába. És, g o n d o l o m , ezt
csinálta egész héten.
Janet egy percig megjegyzés nélkül hagyta az el-
hangzottakat, azután újra próbálkozott.
- Azt hiszem, m é g gondolkodnod kéne a dolgon.
- Gondolkodtam. Beszéljünk másról.
Janet rosszkedvűen hagyta magára a lányát. Meg-
ígérte Ashleynek, h o g y felhívja, és most n e m tudta,
mit is m o n d j o n . Rossz volt rágondolnia, h o g y meg-
mondja neki, Melanie többé nem akar szóba állni vele,
de lényegében erről volt szó. Melanie részéről ez a
barátság véget ért. Tizenhat évi barátság szakadt m e g
ezzel végérvényesen. És anyja tudta, ha Melanie úgy
érzi, elárulták, s ezért véget vet a n n a k a kapcsolatnak,
akkor a döntése végleges. Átélt már ilyet más vonatko-
zásokban. Jake előtt is volt már egy fiú, aki megcsalta,
és volt egy menedzsere, akiben megbízott, s az illető
meglopta. Melanie-t csak egy határig lehetett átverni,
és a határvonalat ő húzta meg.
Janet a z n a p délután felhívta Ashleyt, és azt taná-
csolta neki, a d j o n m é g egy kis időt Melanie-nak, h a d d
higgadjon le, mert egyelőre m é g nagyon m e g van sér-
tődve. Ashley azt felelte, megérti, és zokogásban tört
ki. Janet megígérte, hogy hamarosan újra telefonálni
fog. Szinte második lányának érezte Ashleyt, aki azon-
ban nem viselkedett testvérhez illően, amikor lefeküdt
Jake-kel. És ismerhette már annyira a barátnőjét, hogy
tudja, ezt n e m fogja megbocsátani neki.
 Amikor a manikűrös végzett a körmeivel, Melanie
beugrott a medencébe. Egy darabig ide-oda úszott
benne, azután hat órára megérkezett az edzője. Ezt is
Pam intézte el, a z u t á n h a z a m e n t . Miután az e d z ő el-
ment, Janet telefonon rendelt valami kínait, Melanie
pedig két lágy tojást evett. Azt m o n d t a , nem éhes, kü-
lönben is fogynia kell kicsit. A táborban túlságosan jó
és túl hizlaló volt a koszt. Ideje volt komolyan vennie a
dolgokat, hiszen pár hét múlva újabb fellépése lesz.
Amikor arra gondolt, hogy Tom is eljön a húgával, el-
mosolyodott. Még nem szólt róluk az anyjának. Úgy
gondolta, ráés elég, ha akkor szól, amikor Tom már itt
lesz. Egy ideig m é g San Franciscóban marad, s nem le-
hetett tudni, mikor jöhet át Los Angelesbe.
Anyja, mintha olvasott volna a gondolataiban, rákér-
dezett, mialatt Melanie a lágy tojását ette. Janet nagy
híve volt a kínai k o n y h á n a k , anü elmondása szerint
nagyon hiányzott neki az elmúlt kilenc napban. Ez nyil-
vánvalóan nem volt igaz. Valahányszor Melanie látta
őt, mindig vagy fánkot, vagy pálcikás gyümölcsjégkré-
met, vagy valami csipszet evett. Látszott is rajta, hogy
az elmúlt héten felszedett pár kilót.
- Ugye n e m akarsz mindent felborítani amiatt a fiú
miatt, akivel a táborban megismerkedtél? Aki Berke-
leyben végez a mérnökin?
Melanie-t meglepte, hogy anyja így emlékszik Tómra.
Annak idején olyan kevésre becsülte őt, hogy alig
akarta elhinni, m é g arra is emlékszik, hol és mit tanul.
De lám, n a g y o n is megjegyezte, kicsoda Tom.
- Emiatt ne izgasd magad, mami! - felelte színlelt
könnyedséggel, s magában arra gondolt, az egész ügy
nem tartozik az anyjára. Két hét múlva betölti a husza-
dik évét, elég nagy már, hogy maga döntse el, kivel jár.
Sokat tanult azokból a hibáiból, amiket azzal követett
el, hogy együtt volt Jake-kel. Tom egészen más, az ő
élete sokkal normálisabb, sokkal egészségesebb és tel-
jesebb, mint amit Jake él.
- Mit jelent ez? - kérdezte anyja nyugtalanul.
 - A z t jelenti, hogy ő helyes, rendes fiú, én m e g
nagylány vagyok, és hogy igen, valószínűleg találkozni
fogok m é g vele. Remélem. Ha felhív.
- Fel fog hívni. Látszott, hogy beléd van esve. És
végtére is te Melanie Free vagy.
- Mit számít az? - nézett rá zavartan Melanie.
- Nagyon is sokat. Legalábbis rajtad kívül a világon
mindenkinek - emlékeztette Janet. - N e m gondolod,
hogy kicsit túlzásba viszed az alázatosságot? Hidd el,
egyetlen férfi sem tud elvonatkoztatni attól, hogy
sztár vagy. Hiányzik a génjeikből ez a képesség. Biztos
vagyok benne, hogy ez a fiú is é p p ú g y el van ájulva
tőled, mint mindenki más. Ki akar egy névtelen senki-
vel járni, ha egy sztárral is járhat? Dicsekedhetne veled
fűnek-fának.
- N e m h i n n é m , hogy erre hajtana. Komoly dolgok
érdeklik, és jó srác.
- Rém unalmas lehet - fintorgott az anyja.
- N e m unalmas. Okos - bizonygatta Melanie. - És
én szeretem az okos srácokat. - Ez n e m mentegetőzés
volt, h a n e m tényközlés.
- Akkor jó, hogy dobtad Jake-et. Az elmúlt kilenc
nap alatt az idegeimre ment. Egyfolytában nyafogott.
- Azt hittem, kedveled ót - lepődött m e g Melanie.
- Én is azt hittem, de mire eljöttünk, halálosan meg-
u n t a m - vallotta be Janet. - Vannak, akikkel krízishely-
zetekben nagyon rossz együtt lenni. Ő is ilyen. Mindig
csak magáról tudott beszélni.
- Ezek szerint Ashley is azok közé tartozik, akikkel
nem jó ilyenkor együtt lenni. Különösen, hogy lefek-
szik az ember barátjával. Most megkaphatja. Úgyis
e.egem volt ebből az ö n i m á d ó pasiból.
- Lehet, hogy igazad van. De azért kár lenne vele
együtt Ashleyvel is szakítanod.
Melanie n e m válaszolt. Már elmondta, amit el akart
mondani.
Korán fölment a szobájába. Anyja tervezte meg a
csupa rózsaszín és fehér selyembe öltöztetett szobát,
a rózsaszín és fehér prémes takaróval az ágyon. Olyan
volt, mintha egy Las Vegas-i revügirl hálószobája vol-
na - és voltaképpen Janet a szíve mélyén az is maradt
mindmáig. A legapróbb részletekig közölte a lakberen-
dezővel, mit hogyan szeretne megvalósítani Melanie
szobájában, és teljesen figyelmen kívül hagyta azokat
az egyszeríí megoldásokat, amelyeket a lánya javasolt.
A szobának ilyennek kellett lennie, és kész. De legalább
kényelmes, ismerte el magában Melanie, miközben vé-
gigfeküdt az ágyon. Mennyei érzés volt, hogy újra
élvezheti a kényeztetést, m é g ha volt is miatta kis b ű n -
t u d a t a , ha a San Franciscó-i m e n e k ü l t t á b o r lakóira
gondolt. Közülük sokan talán h ó n a p o k r a a táborban
rekednek, miközben ő élvezheti fényűző otthona min-
den kényelmét. Még ha mindaz, ami körülveszi, nem
is az ő, hanem az anyja ízlését tükrözi. Ez napról napra
egyre világosabb lett számára.
Késő éjszakáig nézte a tévét az ágyán fekve. Megné-
zett egy régi filmet, azután meg a híreket. Hiába a sok
új és érdekes élmény, mégiscsak nagyszerű érzés volt
otthon lenni.

Vasárnap délután, mialatt Melanie és a többiek útra kel-

tek Los Angeles felé, Seth Sloane a nappalijában ült, és
üres tekintettel bámult maga elé a levegőbe. Kilenc
n a p telt el a földrengés óta, és ók m é g mindig el voltak
vágva a világtól. Seth már abban sem volt biztos, hogy
ez áldás-e, vagy átok. N e m jutottak el hozzá N e w
Yorkból a hírek. Egy árva szó sem. Semmi.
Ennélfogva gyötrelmesen feszült légkörben telt a hét-
végéje. Kétségbeesésében végül megpróbált egyálta-
lán n e m foglalkozni a gondjaival, ehelyett inkább a
gyerekeivel játszott. Sarah napok óta nem szólt hozzá.
Alig látta ót, esténként pedig, mihelyt lefektette a gye-
rekeket, bevonult a vendégszobába. Seth n e m tette
szóvá a dolgot. N e m merte.
Hétfő reggel, tizenegy nappal a földrengés után, Seth
a konyhában itta a kávéját, amikor a maga mellé, az
asztalra kitett mobilja váratlanul életre kelt. Most elő-
ször végre alkalma nyílt, hogy kapcsolatot teremtsen a
külvilággal, és ő megragadta az alkalmat. Azonnal kül-
dött egy sms-t Sullynak, amelyben megkérdezte, mi
történt. Két perc múlva megérkezett a válasz.
„A szövetségiek rám szálltak. Te leszel a következő.
Tudják. Minden adatot megkaptak a banktól. Sok sze-
rencsét."
A francba, morogta Seth, és újabb sms-t küldött
Sullynak.
„Őrizetbe vettek?"
„Még nem. Jövő héten vádesküdtszék. Megcsíptek,
öreg. Szarban vagyunk."
Fbntosan ettől félt több mint egy hete. Az üzenet
olvastán mégis összeszorult a gyomra. A „szarban
vagyunk" még n e m is mondott eleget, különösen ha
megkapták az adatokat Sully bankjától. Seth bankja
még zárva volt, de már nem sokáig.
Másnap kinyitott, de az ügyvédje azt tanácsolta, ne
tegyen semmit. Seth elgyalogolt az ügyvéd lakásáig,
hogy beszélhessen vele, mert telefonon képtelen volt
elérni ót. Mostantól bármit tesz, felhozható lesz ellene,
különösen mivel Sully ellen már megindították a nyo-
mozást. Seth ügyvédjének a háza félig leomlott a föld-
rengésben, így csak péntekre tudott időpontot adni
neki. Az FBI azonban a dolgok elébe vágott. Péntek reg-
gel, két héttel a földrengés után, az FBI két különleges
ügynöke jelent m e g a házuknál. Sarah engedte be őket.
Sethet keresték. Sarah bevezette a két férfit a nappaliba,
majd elment a férjéért. Az emeleti dolgozószobájában
talált rá, ahol két hete gubbasztott már rémülten. Elkez-
dődött hát, és csak az Isten tudja, hol ér véget.
Az FBI különleges ügynökei két órán át kérdezgették
Sethet Sullyról. Seth egyetlen saját magára vonatkozó
kérdésre sem volt hajlandó válaszolni az ügyvédje tá-
vollétében, és Sullyról is a lehető legkevesebbet m o n d -
ta el. Az ügynökök megfenyegették, hogy ott helyben
letartóztatják az igazságszolgáltatás akadályozásáért,
ha nem hajlandó válaszolni a barátjára vonatkozó kér-
désekre. Seth arca hamuszürke volt, amikor elmentek.
De legalább nem tartóztatták le. Meg volt győződve ró-
la, hogy hamarosan erre is sor kerül.
- Mit mondtak? - kérdezte Sarah idegesen, amikor
elmentek.
- Sullyról faggattak. N e m sokat m o n d t a m , vagyis a
lehető legkevesebbet.
- R ó l a d mit m o n d t a k ? - tudakolta n y u g t a l a n u l
Sarah.
- M e g m o n d t a m nekik, hogy csak az ü g y v é d e m je-
lenlétében vagyok hajlandó beszélni, s erre azt felel-
ték, hogy m é g visszajönnek. Mérget vehetsz rá, hogy
tényleg vissza fognak jönni.
- És most mit csinálunk? - Seth megkönnyebbült,
hallva, hogy Sarah többes szám első személyt használ.
De n e m tudta, vajon nem csak megszokásból használ-
ja-e. Megkérdezni persze nem merte. Sarah egész héten
nem szólt hozzá, és n e m akart egy újabb hetet meg-
kockáztatni.
- H e n r y Jacobs ide jön ma délután.
Végre két hét némaság után ismét m ű k ö d t e k a tele-
fonjaik. De Seth rettegett attól, hogy bárkivel is beszél-
nie kelljen. Amaz egyetlen, Sullyval folytatott szűk-
szavú üzenetváltás óta senkivel nem beszélt. Ha az
FBI n y o m o z utána, akkor valószínűleg lehallgatják a
telefonjait is, és nem akart tovább rontani a már a m ú g y
is eléggé szorult helyzetükön.
Az ügyvéd megérkezett, és m a j d n e m négy órát töl-
tött el Sethszel a dolgozószobában. Seth beszámolt
mindenről, és amikor az ügyvéd már m i n d e n részletet
ismert, kijelentette, hogy nem sok jóval biztathatja.
Azt mondta, ha megkapják az adatait a banktól, lehet,
hogy esküdtbíróság elé állítják, s vádat emelnek ellene.
És hamarosan letartóztatják. M a j d n e m teljesen biztos
volt benne, hogy Sethnek bíróság elé kell állnia. Azt
nem tudta, mi történhet még, de az FBI ügynökök elő-
zetes látogatása n e m sok jót jelentett.
 Seth és Sarah számára olyan volt ez a hétvége, mint
egy rémálom. Az üzleti negyed, ahol m é g mindig
nem volt se víz, se villany, továbbra is zárva volt, így
Seth n e m juthatott el a belvárosba. Csak ült o t t h o n , s
várta, mikor üt be a mennykő. Ez a pillanat hétfő reg-
gel következett be. A helyi FBI iroda főnöke a mo-
bilján hívta fel. Elmondta, hogy az irodáik m é g zárva
tartanak, és arra kérte, m á s n a p d é l u t á n az ü g y v é d j é -
vel e g y ü t t fogadja őket a saját lakásán. Emlékeztette,
hogy n e m h a g y h a t j a el a város területét, és közölte,
hogy m i u t á n a részvényesek szövetségi tanácsa érte-
sítette az FBI-t, megindították ellene a nyomozást.
Elmondta még, hogy a hét folyamán Sully megjelent
a N e w York-i esküdtbíróság előtt, de erről Seth már
tudott.
Saraht a konyhában találta, épp Ollie-t etette. A baba
arca csupa maszat volt az almapürétől. Sarah neki és
Moilynak mesélt valamit, miközben a háttérben a Sze-
zám utca m e n t a tévében. A hét végén újra lett áramuk,
n e m úgy, mint a város sok más részében. De náluk is
hol elment, hol m e g visszajött. Ők így is a szerencsés
kevesek közé tartoztak, talán a környék miatt. N é h á n y
sarokra tőlük lakott a polgármester, ami biztosan nem
volt hátrány. Az áramszolgáltatás körzetenként állt
helyre, és ők szerencséjükre az első körzetbe tartoztak.
N é h á n y üzlet is kinyitott, elsősorban a szupermarke-
tek, az élelmiszerláncok üzletei és a bankok.
Sarah arcán rémület jelent meg, amikor Seth elmond-
ta neki, hogy m á s n a p el fognak jönni hozzájuk az FBI
emberei. Számára az jelentette az egyetlen jó hírt,
h o g y mint feleség visszautasíthatta, hogy tanúskod-
jék Seth ellen. De egyébként sem tudott semmit az
ügyről. Seth sohasem beszélt neki az illegális tranzak-
cióiról. Mint derült égből a villámcsapás érte ót ez a
dolog.
- Mit fogsz csinálni? - kérdezte elfúló hangon.
- H o l n a p H e n r y jelenlétében találkozom velük.
Nincs más választásom. Ha elutasítom őket, csak rontok
a helyzetemen, és akár bírósági végzéssel is kénysze-
ríthetnek. Henry átjön ma délután, hogy felkészítsen. -
Abban a pillanatban, amikor az FBI hívása után letette
a kagylót, máris telefonált az ügyvédjének, hogy azon-
nal jöjjön el hozzá.
Henry Jacobs komor arccal állított be. Sarah nyitott
neki ajtót, és felvezette az emeleti dolgozószobába,
ahol már várta őt Seth. Idegesen firkálgatott az aszta-
lánál, és időről időre zavaros tekintettel kibámult az
ablakon. Egész n a p gondolataiba mélyedve ült a szo-
bájában, és a feleségével folytatott rövid beszélgetést
leszámítva, magára csukta az ajtót. Sarah halkan beko-
pogtatott, és b e e n g e d t e H e n r y t
Seth felállva üdvözölte, majd intett, hogy üljön le.
- Köszönöm, hogy eljöttél, H e n r y - mondta nagy
sóhajjal. - Remélem, varázspálcát is hoztál az aktatás-
kádban, mert ebből a slamasztikából csak egy varázsló
h ú z h a t ki engem. - Fél kézzel beleszántott a hajába,
miközben a komor tekintetű ügyvéd helyet foglalt vele
szemben.
- Az könnyen lehet - jegyezte m e g H e n r y diploma-
tikusan. Ötvenegynéhány éves volt, és korábban is fog-
lalkozott már hasonló ügyekkel. Seth többször konzul-
tált vele, persze ellenkező előjellel, amikor részletes
információkat kért tőle arról, hogy még mielőtt végre-
hajtaná őket, hogyan biztosíthatná kétes ügyleteit.
Az ü g y v é d b e n föl sem merült a gyanú, hogy m e g is
akarja valósítani a dolgot. Azt hitte, mindez csak elmé-
letben érdekli, illetve azért, hogy m é g véletlenül se
kövessen el valami törvénytelenséget. Csodálta, amiért
ilyen gondos és körültekintő, és csak most döbbent rá,
mire is ment ki az egész. Egyetlen rosszalló szót sem
mondott, de egy percig sem volt számára kérdéses,
hogy Seth komoly bajban van, aminek akár katasztro-
fális következményei is lehetnek.
- F e l t é t e l e z e m , hogy korábban is megtetted már
ugyanezt - jegyezte meg, miután m é g egyszer végig-
beszélték a történteket. Seth eljárásmódja első próbál-
kozásnak túl gyakorlottnak, túl tökéletesnek és túl ala-
posnak tűnt.
Seth bólintott.
- Hányszor? - kérdezte I lenry, aki okos volt, és ér-
tett ahhoz, amit csinált.
- Négyszer.
- Más is részt vett benne?
- Nem. Csak az a New York-i barátom. Középiskolás
korunk óta barátok vagyunk. Tökéletesen megbízom
benne. De azt hiszem, most n e m ez a lényeg - tette
hozzá elkeseredett mosollyal, és d ü h ö d t e n elhajította
a kezében lévő ceruzát. - Ha nincs ez a kurva földren-
gés, ebből sem lett volna semmi baj. Ki gondolhatott
ilyesmire? Pechünkre mindkettőnknél gyors egymás-
utánban tartottak befektetői könyvvizsgálatot. Simán
kijöttünk volna belőle, ha a földrengés miatt n e m zár
be minden. - A p é n z ott dekkolt befagyasztva a ban-
kokban, ami lehetővé tette, hogy rájöjjenek a mester-
kedésükre.
Seth keze teljes két hétig m e g volt kötve, miközben
Sully befektetőinek a pénze az ő számláin szerepelt.
Mindkét befektetői csoportnak hazudtak: azt az illú-
ziót keltették, hogy hatalmas tőke halmozódott fel a
számláikon, és most lelepleződtek. Henryt a dolog nem
rendítette meg - az volt a dolga, hogy védje a Seth-
féléket -, de n e m is tanúsított megértést a földrengés
okozta probléma iránt. Seth a szeméből kiolvasta ezt.
- Mire számíthatunk? - kérdezte őszintén, m i n d e n
kertelés nélkül. Arcáról lerítt a rémület. Tudta, hogy
nem fog tetszeni neki a válasz, de tudni akarta. Már
nem bírta elviselni az állandó félelmet. Az esküdtbíró-
ság azon a héten ült össze New Yorkban, hogy a szö-
vetségi államügyész külön kérésére vádat emeljenek
Sully ellen. Abból, amit az FBI elmondott neki, Seth
tudta, hogy hamarosan rá is sor kerül.
- Reálisan szemlélve a helyzetet, a bizonyítékok
egyértelműen ellened szólnak, Seth - válaszolta hig-
gadtan Henry. Semmi értelme nem volt, hogy ostyába
 csomagolva adja be neki. - Megcáfolhatatlan bizonyí-
tékaik v a n n a k ellened: a bankszámláid. - H e n r y már
akkor m e g m o n d t a neki, amikor felhívta telefonon,
hogy ne nyúljon a pénzhez. Amúgy sem tette volna,
hiszen sehová sem mehetett volna vele. Sully számláit
N e w Yorkban már befagyasztották. És egyébként sem
vehetett volna ki csak úgy hatvanmillió dollárt kész-
pénzben, hogy egy bőröndben az ágya alatt rejtegesse.
Az a p é n z egyelőre a bankban dekkolt. - Az FBI nyo-
mozói minőségben jár el itt az Értékpapír-felügyelet
érdekében. Miután kihallgattak téged, és elküldték az
erről szóló jelentésüket, feltételezhetően esküdtbíró-
sági tárgyalást fognak tartani itt is. Ha kellően megala-
pozott bizonyítékok lesznek a kezükben ellened, lehet,
hogy téged nem is kérnek fel, hogy jelenj m e g a tár-
gyaláson. Amennyiben az esküdtbíróság vádemelési
javaslatot tesz, egykettőre vád alá helyeznek, akár le is
tartóztathatnak, és indítványozzák a b ű n v á d i eljárás
lefolytatását. Ami ezután következik, az már tőlem
függ. De mindössze ennyi az, amit tehetünk. Lehet,
hogy a n n a k sincs értelme, hogy a bíróságig vigyük a
dolgot. Ha kőkemény bizonyítékok v a n n a k ellened,
talán jobb, ha megegyezel velük, és beismerő vallo-
mást teszel. Ha bűnösnek vallod magad, talán t u d u n k
nekik annyi információval szolgálni, hogy az ügyet
egyedül a N e w York-i barátod ellen folytassák le. Ha
ez megfelel a SEC-nek, és szükségük van ránk, lehet,
hogy rövidebb börtönnel megúszod. De nem szeret-
nélek félrevezetni. Ha mindaz, amit elmondtál, igaz,
és rád is tudják bizonyítani, azt hiszem, börtönbe kell
m e n n e d , Seth. Kemény m e n e t lesz, vagy m é g annál
is keményebb, hogy megpróbáljalak kihozni ebből.
Fényesen kivilágított nyomot hagytál magad után. És
itt n e m valami csip-csup aprópénzről van szó. Egy hat-
vanmilliós csalás n e m kis dolog a kormány szemében.
Ezt nem fogják annyiban hagyni. - Hirtelen valami más
jutott az eszébe. - Az adóbevallásod rendben van? -
Ez megint egy borzasztóan kényes terület volt, nem
véletlen, hogy Sarah is feltette u g y a n e z t a kérdést a
férjének. Ha adócsalást is elkövetett, akkor nagyon, de
nagyon hosszú időre kivonják a forgalomból.
-Teljesen - felelte sértődött képpel Seth. - Soha
nem csaltam az adóbevallásnál.
Csak a befektetőidet csaptad be. Zsiványbecsület,
gondolta Henry.
- Ez jó hír - jegyezte m e g szárazon.
- M i r e számíthatok, Henry? - vágott a szavába
Seth. - Ha m i n d e n rosszul sül el, hány évet kaphatok?
- Legrosszabb esetben? - H e n r y gondolatban szám-
ba vett minden szempontot és tényezőt, legalábbis
amit így hirtelenjében össze tudott szedni. - N e h é z
ezt igv megmondani. A törvény és a SEC nem jó szem-
mel nézi a befektetők megkárosítását... N e m t u d o m .
Beismerő vallomás vagy a büntetés mérséklése nélkül
huszonöt vagy akár harminc év is lehet. De erre n e m
fog sor kerülni, Seth - igyekezett megnyugtatni ügyfe-
lét. - Bizonyos dolgokat be t u d u n k tenni a mérleg másik
serpenyőjébe is. A legrosszabb esetben öt-tíz évet kap-
hatsz. Ha szerencsénk van, kettő és öt között. Sze-
rintem ebben az esetben ez a legjobb, amire számítha-
tunk. Remélem, valami ilyesmit el t u d u n k érni.
- Valamelyik szövetségi börtönben? N e m gondolod,
hogy beérik elektronikus házi őrizettel? Azt sokkal
könnyebben el t u d n á m viselni, mintha börtönbe kéne
vonulnom mondta Seth megrettenve. - Feleségem
és gyerekeim vannak.
Henry nem mondta ki, hogy előbb kellett volna g o n -
dolnia erre, de megfordult a fejében. Seth harminchét
éves volt, s most pusztán mohóságtól és tisztességte-
lenségtől vezérelve tönkretette az ő életüket is a saját-
jával együtt. Nem lesz sima ügy, és n e m akarta azt a
hamis benyomást kelteni Sethben, hogy m e g t u d j a
menteni attól, hogy megfizessen azért, amit a társaság
ellen elkövetett. A szövetségiek nem tréfáltak az ilyes-
mivel. Gyűlölték a Seth-féle alakokat, akiket csak a
pénzsóvárság és az önimádat mozgatott, és azt hitték,
rájuk nem vonatkozik a törvény. A banktörvények és
a hozzájuk hasonló intézmények é p p arra születtek,
hogy megvédjék tőlük a befektetőket. Az árfolyam-fe-
dezeti alapokra vonatkozó törvényekben akadtak per-
sze kibúvók, de n e m egy ilyen kaliberű bűncselek-
ményre. H e n r y n e k azonban az volt a dolga, hogy jó-
ban-rosszban védelmezze Sethet. Ebben az esetben
valószínűleg a rosszban. Kár lett volna tagadni, hogy
nehéz ügy lesz. Legjobb esetben is.
- Nem liiszek a házi őrizet realitásában - felelte őszin-
tén. N e m akart hazudni Sethnek. Túlzottan megijesz-
teni sem szerette volna, de m e g kellett neki mondania,
hogy szerinte mire számíthat. - Talán azt el tudom érni,
hogy mihamarabb feltételesen szabadlábra helyezze-
nek. De n e m az elején. Seth, azt hiszem, szembe kell
nézned azzal, hogy egy időre börtönbe kerülsz. Re-
mélhetőleg nem túl hosszú időre. De akkora pénztö-
meget passzolgattatok Sullyval, hogy azért már ko-
moly büntetést kaphattok, hacsak nem t u d u n k előállni
valami olyasmivel, ami végül megállapodásra készteti
őket. De még ebben az esetben sem úszhatod meg
büntetés nélkül.
Nagyjából ezt mondta Seth is Sarahnak a földrengést
követő reggelen. Abban a pillanatban, amikor ez be-
következett, és a telefonjaik használhatatlanná váltak,
már tudta, hogy kutyaszorítóban van. Sarah is tudta.
H e n r y ezt most csak m é g világosabbá tette számára.
Újra végigmentek műiden apró részleten, és Seth sem-
mit sem titkolt el Henry elől. Nem tehette. Szüksége volt
a segítségére, és Henry megígérte, hogy ő is jelen lesz
m á s n a p délután az FBI-jal való tárgyaláson. Fbntosan
ugyanebben az időben ül majd össze N e w Yorkban a
Sully ügyét tárgyaló esküdtbíróság is. Hat óra volt, mire
H e n r y elment, és Seth kimerülten kiléphetett a dolgo-
zószobája ajtaján.
Lement a konyhába, ahol Sarah é p p a gyerekeket
etette. Parmani mosott. Sarah aggódó arccal nézett a
belépő férjére.
 - Mit m o n d o t t ? - Akárcsak Seth, ő is a csodában
reménykedett. Mindketten tudták, hogy itt csak a cso-
ca segíthet. A férfi nehézkesen leült egy konyhaszékre,
elkeseredetten nézett a gyerekeire, majd visszafordult
Sarahhoz. Molly mutatni akart neki valamit, de ő nem
figyelt rá. Túlságosan tele volt a feje.
- Nagyjából azt, amire én is gondoltam. - Úgy dön-
tött, először a legrosszabbat m o n d j a el a feleségének. -
Azt m o n d t a , akár harminc év börtönt is kaphatok. 1 la
szerencsém lesz, és egyezséget akarnak kötni velem,
talán kettő-öt év lehet belőle. Az egészet Sully nyakába
kellene varrnom, amihez nem nagyon fűlik a fogam. -
Sóhajtott, és olyat m o n d o t t , amivel megint elárult
valanút magáról Sarahnak. - De lehet, hogy ezt is meg
kell lépnem. A n y a k a m o n a kés.
- Ahogy az övén is. - Sarah sohasem kedvelte Sullyt.
Jellemtelennek tartotta, ráadásul a férfi mindig leeresz-
k e d j e n b á n t vele. És lám, igaza volt. Sully sötét alak.
De Seth is az. És most képes l e n n e elárulni a barátját,
ami csak még rosszabb fényt vet rá. - Mi van, ha ő mó-
szerol be téged előbb? - Seth erre n e m is gondolt.
Sully már előbbre tartott ebben az ügyben, mint ó. Na-
gyon is elképzelhető, hogy é p p most, ebben a pilla-
natban k ö p a SEC-nek és az FBI-nak. Kitelik tőle. És
S?th maga is kész lenne rá. Már el is döntötte, azok
után, amiket az ü g y v é d j e mondott. N e m óhajt har-
minc évet lehúzni a börtönben, ezért mindent, amit
csak lehet, megtesz, hogy megússza. Ha kell, a barat-
ját is feláldozza. Sarah látta az arcán, s felkavarodott a
gyomra. N e m az, hogy Seth képes lenne elárulni Sullyt,
aki v é l e m é n y e szerint meg is érdemelné, h a n e m h o g y
semmi sem szent előtte, sem a befektetői, sem a bűn-
társa, de m é g a felesége és a gyerekei sem. Ez ráéb-
resztette a saját helyzetére és arra, hogy kicsoda való-
jában a férje.
- És te? Mi a véleményed erről az egészről? - kér-
dezte aggodalmas arccal Seth, miután Parmani fölvitte
a gyerekeket az emeletre fürdetni. A kínos beszélgetés
 m i n d v é g i g Molly feje fölött zajlott, Olly p e d i g m é g
kisbaba volt.
- N e m t u d o m - válaszolta Sarah elgondolkodva.
Henry megmondta Sethnek, hogy fontos lenne, ha a
felesége jelen lenne a kihallgatásokon és a tárgyaláson.
Most minden lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy
Seth tiszteletre méltó személy benyomását keltse.
-A bírósági tárgyalás alatt végig szükségem lesz
rád. És utána m é g inkább - mondta őszintén a férfi. -
Lehet, hogy sokáig távol leszek. - Az asszony szeme
megtelt könnyel. Felállt, hogy kisfia tányérját és kana-
lát berakja a mosogatóba. Nem akarta, hogy a gyerekei
vagy akár a férje meglássák, hogy sír. De Seth utána-
ment. - Ne hagyj el, Sarrie! Szeretlek. A feleségem
vagy. Most nem hagyhatsz el. - Már könyörgött.
- Miért nem előbb gondoltál erre? - suttogta az asz-
szony, és könnyei legördültek az arcán. Ott állt a gyö-
nyörű konyhában, de nem az bántotta, hogyan fogják
megtartani a házat, amelyet annyira szeretett, s az élet-
színvonalukat, hanem hogy egy olyan emberhez ment
feleségül, aki tisztességtelenségében és becstelenségé-
ben tönkretette az életüket és a jövőjüket, s azt mondja,
hogy most szüksége van rá. Mi van azzal, amire őneki
lenne szüksége tőle? És a gyerekeiknek? Mi lesz, ha
harminc évre börtönbe csukják? Velük akkor mi lesz?
Milyen élete lesz neki és a gyerekeinek?
Valamit felépítettem magunknak - magyarázta Seth
csüggedten. - Frted tettem, Sarah. Értük - intett této-
ván az emelet felé, a gyerekeik után. - Azt hiszem, túl
gyorsan akartam csinálni, és most az egész a fejemre
szakadt. - Lehorgasztotta a fejét, mint aki szégyenke-
zik. De Sarah látta, hogy ezzel ót akarja manipulálni,
és ahogy kész volt elárulni a barátját, ú g y most is, ez-
zel is csak magára gondol. A többiek m e g kínlódjanak.
- T i s z t e s s é g t e l e n eszközökhöz nyúltál. így azért
más - emlékeztette Sarah. - Ez nem arról szólt, hogy
felépíts n e k ü n k valamit. Ez az egész rólad szólt. Jó fej
vagy, nyerő vagy, kerül, amibe kerül, m é g ha mások-
nak, m é g ha a gyerekeknek kel1 is megfizetni az árát.
Ha harminc évre lecsuknak, n e m is fognak ismerni.
Néha majd láthatnak, ha b e m e n n e k hozzád láthatásra.
Az ég szerelmére, ezzel az erővel halott is lehetnél! -
kiáltotta végül d ü h ö s e n , túllépve minden szívfájdal-
m á n és félelmén.
- Kösz szépen - mondta Seth, és valami gonosz fény
gyúlt ki a szemében. - Ne számíts rá! Az utolsó fillérig
m i n d e n p é n z e m e t a legjobb ügyvédekre fogom költe-
ni, akiket csak megszerezhetek, és ha kell, a végsőkig
fellebbezni fogok. - De m i n d k e t t e n tudták, h o g y
előbb-utóbb mindenért fizetniük kell, amit Seth elkö-
vetett. Ez az utolsó eset elvezet m i n d e n korábbihoz.
Együtt buknak Sullyval, méghozzá nagyot, és Sarah
n e m akarta, hogy Seth magával rántsa őt és a gyereke-
iket. - És mi lesz a „jóban-rosszban" fogadalommal?
- N e m hiszem, hogy az az értékpapírcsalásokra és
harmincévi börtönbüntetésre is vonatkozna - felelte
r e m e g ő h a n g o n Sarah.
- A fogadalom arról szólt, hogy akkor is kitartasz a
férjed mellett, ha az nyakig ül a szarban. Jó életet akar-
tam teremteni a m a g u n k számára, Sarah. Nagyon jó
életet. Fényűző életet. N e m hallottam, hogy panasz-
kodtál, amikor megvettem ezt a házat, és lehetővé tet-
tem, h o g y megtöltsd művészi tárgyakkal és régiségek-
kel. N e m tiltakoztál a halom ékszer ellen, amit vettem
neked, sem a drága r u h á k , a tahoe-i ház vagy a repülő-
gép ellen. N e m hallottam, hogy azt m o n d t a d volna, ez
már túl s o k
Sarah n e m akart hinni a fülének. Csak hallgatta a
férjét, és egyre rosszabbul érezte magát.
- M o n d t a m neked, hogy túl drágának tartom, és ag-
gódtam is - emlékeztette őt. - Olyan gyorsan csináltál
mindent. - De most már azt is tudták, hogyan. Becste-
lenül szerzett nyereségből, azt a tévhitet keltve a be-
fektetőkben, h o g y a valóságosnál több p é n z e van,
azért, h o g y m é g többet fizessenek neki kockázatos
befektetésekre. Es amennyire ő tudta, a legelónyöseb-
beket magának fölözte le. Most már biztos volt benne.
Mindenáron a csúcsra akart érni, s a bukás most annál
végzetesebb lesz. És miután tönkretette a közös életü-
ket, lehet, hogy ő sem fog tudni többé talpra állni.
- N e m láttam, hogy bármit is visszaadtál volna be-
lőle, vagy megpróbáltál volna leállítani - vágott vissza
szemrehányóan a férfi, mire Sarah egyenesen a sze-
mébe nézve felelte:
- Le tudtalak volna állítani? N e m hiszem, Seth. Sze-
rintem a saját mohóságod és nagyravágyásod vitt rá
arra, hogy a következményekkel nem törődve tedd,
amit tettél. Műiden határt áthágtál, és most mindany-
nyian fizethetjük az árát.
- Én ülök majd a börtönben, n e m te, Sarah.
- Mire számítottál, amikor ilyen aljas dolgot művel-
tél? Te nem hős vagy, Seth, h a n e m szélhámos! Az vagy!
Megint elsírta magát, a férje pedig kiviharzott a kony-
hából, és becsapta maga után az ajtót. Nem ezt akarta
hallani tőle, hanem hogy történjék bármi, ki fog tartani
mellette. Sokat kért, de úgy érezte, megérdemü.
Hosszú, gyötrelmes éjszaka következett mindkettő-
jük számára. Seth hajnali négyig a dolgozószobájában
maradt bezárkózva, Sarah pedig a vendégszobában
töltötte az éjszakát. Seth végül öt órakor lefeküdt az
ágyukba, és déüg aludt. Amikor fölkelt, é p p csak any-
nyi ideje volt, hogy felöltözzön az ügyvedjével és az
FBl-jal megbeszélt találkozóra. Sarah m á r kivitte a
gyerekeket a parkba. Azóta sem volt kocsija, amióta a
földrengés óta elvesztették mindkét autójukat, de Par-
maninak megvolt az öreg Hondája, s most ezt hasz-
nálták a napi bevásárlásra. Sarah m é g a h h o z is túl zak-
latott volt, hogy kocsit béreljen, Seth pedig n e m járt
sehová, így ő sem bérelt. Bezárkózott a házba, s a jövő-
től való félelmében ki sem dugta az orrát.
Épp visszafelé tartottak a parkból, amikor Sarahnak
támadt egy ötlete, és megkérdezte Parmanitól, nem
adná-e kölcsön a kocsiját, hogy elintézzen valamit. Meg-
kérte, vigye haza a gyerekeket, és fektesse le őket a
délutáni alváshoz. Az áldott jó természetű nepáli nő
természetesen beleegyezett. Tudta, hogy valami baj
v a n , és félt, hogy valami rossz dolog történt velük, de
fogalma sem volt, mi lehet az, megkérdezni meg nem
merte. Arra gondolt, talán Sethnek viszonya van vala-
kivel, vagy gond van a házasságukkal. Elképzelhetet-
len lett volna számára, hogy Seth ellen nemsokára vá-
dat emelnek, és talán börtönbe is csukják, vagy akár
m é g a házukat is elveszíthetik. Az ő szemében fiatal,
gazdag és megbízható házaspár voltak, aminek Sarah
is hitte magukat két és fél héttel ezelőttig. Ő most már
tudta, hogy erről szó sincs. Fiatalnak fiatal, de a gaz-
dagságot és a megbízhatóságot maga alá temette az
életüket feldúló földrengés. Sarah megértette, hogy
Sethet előbb-utóbb m i n d e n k é p p e n rajtakapták volna.
Az, amit tett, megengedhetetlen, és egyszer minden-
k é p p e n kiderült volna. Elkerülhetetlen volt, csak ép-
p e n ő nem tudott róla.
Parmani Hondájával legurult a dombról észak felé
a Divisaderón. A Marina Boulevard-on balra fordult,
m a j d aCrissy Field mellett elhaladva behajtott a Presi-
dióba. Próbálta hívni Maggie-t a mobilján, de ki volt
kapcsciva. Azt sem tudta, a tábori kórházban van-e
még, de valakivel feltétlenül beszélnie kellett, és senki
másra nem tudott gondolni. Az szóba sem jött, hogy a
szüleinek beszéljen a Seth okozta katasztrófáról. Anyja
hisztérikus d ü h r o h a m o t kapott volna, apja őrjöngött
volna Seth miatt. És ha a helyzet olyan rosszra fordul,
a h o g y tart tőle, egyébként is hamarosan olvashatnak
róla a lapokban. Sarah tudta, hogy még azelőtt beszél-
nie kell velük, hogy a sajtó megszimatolja a dolgot, de
m é g halogatta. Most egy józan, értelmes emberrel kell
beszélnie, akinek kiöntheti a szívét, akivel megoszt-
hatja a bánatát. Ösztönösen érezte, hogy Maggie a meg-
felelő ember.
A tábori kórház előtt kiszállt az ütött-kopott kis Hon-
dából, és bement. Éppen kérdezősködni akart, hogy
M a r y Magdalen szerzetesnővér itt dolgozik-e még,
amikor meglátta őt, amint egy óriási halom sebészeti
kendőt és törülközőt cipelve, sietős léptekkel tart a he-
lyiség hátulsó része felé. Elindult utána. Amikor Mag-
gie meglátta, csodálkozva nézett föl rá.
- De jó, hogy látom, Sarah! Mi járatban nálunk? Csak
nem beteg?
A város valamennyi kórházában újra teljes kapaci-
tással üzemeltek a sürgősségi osztályok, de ezzel
együtt a Presidio kórháza tovább működött. Igaz, már
korántsem volt annyi m u n k á j u k , mint akár csak na-
pokkal ezelőtt is.
- N e m . . . jól vagyok... Én... bocsásson meg... van
ideje egy kis beszélgetésre?
Maggie látta az asszony tekintetét, és n y o m b a n le-
tette a tiszta ruhákat az egyik üres ágyra.
- Menjünk. Mi lenne, ha pár percre leülnénk a par-
ton? Jót tenne mindkettőnknek. Reggel hat óra óta itt
vagyok.
- Köszönöm - m o n d t a Sarah halkan, és követte
Maggie-t ki a kórházból. Elmentek az úton a parti sé-
tányig, s közben semleges dolgokról folyt köztük a
szó. Maggie megkérdezte, h o g y van Ollie füle, mire
Sarah megnyugtatta, hogy jól. Végül leértek a partra,
és leültek a homokba. Farmernadrágban voltak mind-
ketten. Az öböl vize tükörsimán csillámlott a napfény-
ben. Gyönyörű idő volt. Sarah n e m is emlékezett ilyen
szép májusra, n o h a az ő számára elsötétült a világ.
Legalábbis az ő és a férje világa.
- Mi történt? - kérdezte Maggie szelíden, a nála fia-
talabb nő arcát fürkészve. Feldúltnak látta, s a tekintete
mélységesen mély fájdalomról tanúskodott. Maggie
arra gondolt, talán a házasságával van valami baj. Sarah
célzott is valamire, amikor elhozta hozzá a fülfájós kis-
fiút. Akármi volt is, a nő zaklatott lelkiállapotából arra
következtetett, hogy a baj komolyra fordult.
- N e m is tudom, hol kezdjem. - Maggie várta, hogy
Sarah megtalálja a szavakat. Miközben kereste, köny-
nyei kicsordultak a szeméből, és végigperegtek az
arcán. Egy mozdulatot sem tett azért, hogy letörölje
őket, s ezalatt az apáca n é m á n imádkozott, hogy m e g
tudjon szabadulni a szívére n e h e z e d ő súlyos tehertől.
- S e t h r ő l van szó... - kezdett hozzá végül Sarah, és
Maggie egyáltalán n e m lepődött meg. - Szörnyű do-
log történt... nem... ő követett el egy rettenetes dol-
got... n a g y o n rossz dolgot... és kitudódott. Maggie
meg sem próbálta elképzelni, mi lehetett az. Talán
viszonya volt valakivel, és a felesége most tudta meg?
Vagy m é g csak most fogott gyanút?
- Ő maga m o n d t a el? - kérdezte óvatosan.
- Igen. A földrengés éjszakáján, amikor hazaértünk.
És m á s n a p reggel. Maggie szemét kutatta, mielőtt
belekezdett volna az egész ügy elmesélésébe, de enél-
kúl is tudta, hogy megbízhat benne. A nővér megőrizte
mindenki titkát, és csak Istennel osztotta m e g őket,
amikor imádkozott. - Törvénytelenséget követett el...
olyan pénzeket utalt át a saját kockázati alapjába,
amelyeket nem lett volna szabad... Ki akarta helyezni,
de közbejött a földrengés, a bankok bezártak, és így a
pénz ottragadt a bankban. lüdta, hogy rá fognak jönni,
mielőtt a bank újra kinyitna.
Maggie n e m szólt, de m e g volt döbbenve. Ez sokkal
nagyobb probléma volt, mint amire számított.
- És rájöttek?
- Igen - bólintott kétségbeesett arccal Sarah. - Rá-
jöttek. N e w Yorkban. A földrengést követő hétfőn.
Jelentették az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnek, Ők
meg értesítették az itteni FBI-t. Vizsgálatot indítanak,
és nagy valószínűséggel esküdtbírósági vádemelés és
tárgyalás lesz - mondta egy szuszra. - Ha elítélik, akár
harmincévi börtönt is kaphat. A legrosszabb esetben.
Talán kevesebb lesz. És most arról beszél, hogy elárulja
a barátját, aki ebben a segítségére volt. Ellene m á r fo-
lyik a vizsgálat New Yorkban. - Keserves sírásra fakadt,
és a nővér keze u t á n tapogatózott. - Maggie... én n e m
is tudom, ki ez az ember. N e m az, akinek hittem. Csaló
és szélhámos. H o g y tehette ezt velünk?
 - Sejtett valamit a dologból? - Maggie-n látszott,
hogy aggódik érte. Ez csakugyan rémes dolog volt.
- Soha. Semmit. Tisztességes, becsületes embernek
hittem, aki nagyon ügyes és sikeres. Úgy gondoltam,
túl sok pénzt költünk, de 6 mindig azt mondogatta,
azért van, hogy költsük. Most pedig még azt sem tu-
dom, hogy valójában a mi p é n z ü n k volt-e, vagy sem.
Csak az Isten tudja, mit művelt még. És hogy most mi
fog történni. Lehet, hogy elveszítjük a házunkat... de
ami még rosszabb, őt már elveszítettem. Ő már egy
megbélyegzett ember. Ebből soha többé n e m fog tudni
kijönni. És azt akarja, hogy álljak ki mellette és marad-
jak vele. Azt m o n d j a , esküt tettem rá, hogy „jóban -
rosszban"... De mi lesz velem és a kicsikkel, ha őt bör-
tönbe zárják?
Maggie tudta, hogy Sarah fiatal, és bármi történjék
is, újrakezdheti az életét. Ám az egy percig sem volt
vitás, hogy szörnyű lenne így befejezni a kapcsolatát
Sethszel, ha erre kerülne a sor. Még neki is rettenetes-
nek tűnt, pedig ó nem tudhatott mindent.
- Ki akar tartani mellette, Sarah?
- N e m tudom. N e m tudom, mit akarok, sem azt,
hogy mit gondoljak. Szeretem ót, de most még azt sem
tudom igazán, hogy ki az, akit szeretek, hogy kihez
m e n t e m feleségül négy éve, ki az, akit két évvel ko-
rábban megismertem. Kiderült, hogy valójában csaló.
És mi van, ha nem leszek képes megbocsátani neki,
amit tett?
- Az megint más lapra tartozik - mondta Maggie
bölcsen. - Megbocsáthat neki, s mégis úgy dönthet,
hogy nem marad vele. Joga van eldönteni, kit, mit és
mennyi nehézséget vállal az életében. A megbocsátás
teljesen más dolog, biztos vagyok benne, hogy idővel
képes lesz rá. Ma m é g talán túl korai lenne d ö n t ő elha-
tározást tennie. Várjon még, h a d d tisztázza magában
az érzéseit. Lehet, hogy végül ú g y dönt, vele marad és
kitart mellette, de az is lehet, hogy nem. N e m kell most
rögtön elhatároznia magát.
 - Ő azt m o n d j a , ki kell tartanom mellette - folytatta
Sarah zavarodottan.
- Ezt nem neki kell megmondania. Ez egyedül ma-
gán múlik. Azok után, amit tett, borzasztóan sokat
kíván magától. Megkeresték már a hatóságok?
- Épp most vannak nála az FBI emberei. Nem tudom,
mi fog most történni.
- Meg kell várnia a fejleményeket.
- Nem tudom, mivel tartozom neki, h o g y mi a köte-
lességem a gyerekeimmel és magammal szemben. N e m
akarok vele együtt eltűnni a süllyesztőben, sem olyan
férfi felesége lenni, aki húsz-harminc évig, vagy akár
csak öt évig is börtönben üL N e m tudom, képes len-
nék-e rá. Lehet, hogy végül meggyűlölném érte.
- Remélem, nem, akárhogyan d ö n t is. Semmi szük-
ség rá, hogy meggyűlölje, azzal csak önmagát mér-
gezné. Joga van hozzá, h o g y részvétet és megbocsátást
várjon magától, de ahhoz nincs joga, hogy tönkrete-
gye a maga vagy a gyerekei életét.
- Tartozom neki ezzel, mert a felesége vagyok?
Annyi fájdalom, zavar és b ű n t u d a t volt a tekinteté-
ben, hogy Maggie borzasztóan megsajnálta. Ami azt
illeti, mindkettőjüket. Nagyon nagy bajban voltak, és
bármit követett is el a férfi, gyanította, hogy ő sem
lehet jobb állapotban a feleségénél és igaza volt.
- Megértéssel, szánalommal és részvéttel tartozik
neki, de az életével n e m , Sarah. Bármit csinál is, azt
n e m a d h a t j a oda neki. De akármit m o n d is a férje,
csak m a g á n múlik, hogy kitart-e mellette, vagy sem.
Ha úgy jobb magának és a gyerekeinek, joga van el-
hagyni őt. Most csak azzal tartozik neki, hogy meg-
bocsátja, amit tett. A többi magától függ. És a megbo-
csátással együtt jár a csodálatos kegyelem állapota. Ez
maga meghozza az áldást végül mindkettőjüknek.
Maggie gyakorlatias tanácsot igyekezett adni neki, de
amelyben b e n n e volt a maga könyörületességre, meg-
bocsátásra és szeretetre épülő erős hite. A feltámadt
Krisztus lelke.
 - Még sohasem voltam ilyen helyzetben - vallotta
be őszintén. - N e m szeretnék rossz tanácsot adni ma-
gának. Csak azt m o n d o m el, amit gondolok. Az már a
maga döntésén múlik, hogy mit tesz. Azt hiszem, m é g
túl korai lenne döntenie. Ha szereti őt, az már nagy
dolog. De hogy ez a szeretet végül hogyan nyilvánul
meg, hogyan tudja a t u d o m á s á r a hozni, azt maga
választja meg. Lehet, hogy jobb lesz magának és a gye-
rekeknek, ha végül hagyja őt elmenni. A férjének fizet-
nie kell mindazért, amit elkövetett, és az elmondot-
takból ítélve súlyos hibákat követett el. Magának nem
kell fizetnie. De bizonyos fokig m i n d e n k é p p e n fizetni
fog maga is. N e m lesz könnyű egyikőjüknek sem, akár-
milyen lépésre szánja is el magát.
- Már most sem az. Seth azt mondja, lehet, hogy rá-
megy a h á z u n k is. Lefoglalhatják, vagy az is lehet, hogv
el kell adnia, hogy kifizethesse az ügyvédeit.
- Hová m e n n e akkor? - kérdezte aggodalmas arccal
Maggie. Nyilvánvaló volt, hogy Sarah elveszettnek
érzi magát, ezért is jött el hozzá. - Vannak itt rokonai?
Sarah megrázta a fejét.
- A szüleim elköltöztek Bermudára. Hozzájuk n e m
mehetek, túl messze vannak. N e m akarom elszakítani
a gyerekeket Sethtől. És egyelőre még semmit sem
akarok elmondani a szüleimnek. Gondolom, ha elve-
szítjük a házunkat, kivennék egy kis lakást, és keresnék
m a g a m n a k valami állást. Amióta összeházasodtunk,
n e m dolgoztam, mert otthon akartam maradni a gye-
rekek mellett, és ez tényleg nagyon jó volt. De azt hi-
szem, nem lenne más választásom. Ha kell, találok ma-
g a m n a k valami állást. Van MBA diplomám. A Stan-
ford Business Schoolban ismerkedtem m e g Sethszel.
Maggie rámosolygott, s közben arra gondolt, hogy
Sarah férje visszaélt az ott megszerzett tudásával. De
lám, ezek szerint Sarahnak is megvolt a képzettsége
ahhoz, hogy egy jó állást kapjon, és ha kell, eltartsa ma-
gát és a gyerekeit. N e m is ez volt itt a lényeg. A nagy
kérdőjel a házasságuk és Seth jövője volt, amennyiben
vádat emelnek ellene, ami szinte biztosnak látszott.
Mint ahogy az is, hogy el fogják ítélni, ha igaz, amit
Sarah elmondott. És nagyon úgy hangzott.
- Szerintem a d j o n ennek a dolognak egy kis időt, és
várja meg, mit hoz a jövő. N e m vitás, hogy Seth óriási
hibát követett el. Azt csak maga tudhatja, megbocsát-e
neki, és továbbra is vele akar-e maradni. Imádkozzon,
Sarah - javasolta Maggie. - Az események előrehalad-
tával a válaszokat is m e g fogja kapni. Világosan fog
látni mindent, talán hamarabb is, mint gondolná. -
Vagy hamarabb, mint szeremé. Maggie visszaemléke-
zett, milyen gyakran fordult elő, hogy amikor tisztán-
látásért imádkozott egy adott helyzetben, a válasz sok-
kal nyersebb és kézenfekvőbb volt, mint amire várt,
különösen ha az a válasz cseppet sem volt ínyére. De
erről nem beszélt Sarahnak.
- Azt m o n d j a , szüksége van rá, hogy én is ott legyek
a tárgyaláson - m o n d t a elkeseredetten Sarah. - A ked-
véért elmegyek. Úgy érzem, ennyivel tartozom neki.
De olyan rettenetes lesz. Az újságok úgy beszélnek
majd róla, mint egy bűnözőről. - Es az is volt, mind-
ketten jól tudták. - Ez az egész annyira megalázó.
- Ne engedje, hogy a büszkeség diktálja a lépéseit,
Sarah - óvta Maggie. - Amikor dönt, a szeretet vezé-
relje. Ha így tesz, az áldást fog jelenteni mindenkinek.
Hiszen ez a célja. A helyes választ, a jó döntést, a tisz-
tességes jövőt akarja saját maga és a gyerekei számára,
Sethszel vagy nélküle. Akárhogy végződik számára ez
az ügy, a gyerekei mindig is a gyerekei maradnak, hi-
szen az apjuk. A kérdés az, hogy magát m e g tudja-e
tartani. És legfőképpen hogy maga meg akar-e maradni
mellette.
- N e m tudom. Azt sem t u d o m , valójában kicsoda ő.
Úgy érzem, az elmúlt hat évben egy elképzelt személyt
szerettem. És most kiderült, hogy nem ismerem. Soha
n e m hittem volna róla, hogy képes elkövetni egy ilyen
csalást.
- Az emberek különös dolgokra képesek - felelte
Maggie, és t ű n ő d v e bámulta az öböl vizét. - Még azok
is, akikről azt hisszük, ismerjük és szeretjük őket. Imád-
kozni fogok magáért - bátorította Saraht. - És maga is
imádkozzon, ha tud. Helyezze az egészet Isten kezé-
be. Engedje, hogy ő segítsen kitalálnia, mit tegyen.
Sarah bólintott.
- Köszönöm - m o n d t a bátortalan mosollyal. - Tud-
tam, hogy ha önnel beszélhetek, az segíteni fog. Még
nem tudom, mit fogok tenni, de máris jobban érzem
magam. Teljesen kiborulva jöttem el önhöz.
- J ö j j ö n bármikor, vagy hívjon fel telefonon! Még
egy ideig itt leszek. - Bőven volt mit tennie mindazo-
kért az emberekért, akiket a földrengés megfosztott az
otthonuktól, és m é g hónapokig kénytelenek lesznek a
Presidióban lakni. Szerzetesi hivatásához méltó m ó d o n
szeretetet, békességet és vigaszt n y ú j t o t t azoknak,
akikkel kapcsolatba került. - Legyen könyörületes -
tanácsolta végezetül Sarahnak. - A megbocsátásnak
n a g y o n fontos szerepe van az életünkben. Ez n e m azt
jelenti, hogy m i n d e n k é p p e n vele kell maradnia, vagy
hogy fel kell adnia érte a saját életét. De miután vagy
így, vagy úgy, de döntött, m e g kell bocsátania, és jóin-
dulattal kell viszonyulnia hozzá és saját magához. A
szeretet n e m abban nyilvánul meg, hogy mellette ma-
rad, h a n e m abban, h o g y részvéttel van iránta. Itt,
ezen a p o n t o n lép be a kegyelem. Ha majd átéli, ön is
tudni fogja.
- Köszönöm - mondta Sarah, és átölelte a nővért.
Már ott álltak a tábori kórház előtt. - Tartani fogom ön-
nel a kapcsolatot.
- Imádkozni fogok magáért - ígérte Maggie, és mo-
solyogva integetett Sarahnak, aki beszállt a H o n d á b a ,
és elhajtott. Ugy érezte, most é p p erre a Maggie-vel
eltöltött kis időre volt szüksége.
Végighajtott a Marina Boulevard-on, majd dél felé,
a Divisaderón, föl a dombra. É p p akkor ért a h á z elé,
amikor a két FBI ügynök kilépett a kapun. Megvárta,
míg elhajtanak, csak akkor m e n t be. H e n r y é p p össze-
foglalta Sethnek a helyzetet. Sarah megvárta, míg Ő is
elmegy, azután belépett a dolgozószobába.
- Hol voltál? - kérdezte a férje. Látszott rajta, hogy
halálosan kimerült.
- Friss levegőre volt szükségem. Milyen volt?
- Rémes - felelte Seth tömören. - Ezek nem lacafa-
cáznak. Jövő hétre kérik a vádindítvány beterjeszté-
sét. Ez nagyon d u r v a lesz, Sarah. Jó lett volna, ha te is
itt vagy ma - nézett rá szemrehányóan. Sarah m é g so-
hasem látta ilyen nyomorult állapotban. Eszébe jutot-
tak Maggie szavai, és megpróbálta felkelteni magában
a részvétet. Akármit követett is el közvetve ellene,
most nagyon nagy bajban volt, és sokkal jobban saj-
nálta emiatt, mint mielőtt elment Maggie-hez.
- Az FBI emberei velem is akartak volna találkoz-
ni? - kérdezte ijedten.
- N e m . Neked ebben az ügyben nincs semmi tenni-
valód. M e g m o n d t a m nekik, hogy semmiről sem tud-
tál. N e m nekem dolgozol. És a m ú g y sem kényszerít-
hetnek arra, hogy ellenem vallj, mert a feleségem
vagy. - Sarah láthatóan megnyugodott. - Csak szeret-
tem volna, ha itt vagy velem.
- Itt vagyok, Seth. - Legalábbis most. Ez volt a leg-
több, amire képes volt.
- Köszönöm - mondta halkan a férje.
Sarah kiment a szobából, föl az emeletre, a gyere-
kekhez. Seth nem is m o n d o t t neki semmit, s amikor
egyedül maradt, a tenyerébe temette az arcát, és elsírta
magát.

Tizenkettedik fejezet
A következő tíz n a p során Seth életében további fejle-
m é n y e k történtek. A szövetségi ügyész benyújtotta
vádemelési javaslatát az esküdtbíróságnak, amely
hozzájárult a vádemeléshez. Két nappal ezután meg-
jelentek a szövetségi ügynökök, és letartóztatták Sethet.
Miután ismertettek vele a jogait, magukkal vitték a
szövetségi bíróságra, lefényképezték, hivatalosan is
vád alá helyezték, és bent tartották. Az éjszakát a fog-
dában töltötte, majd m á s n a p reggel egy bíró megálla-
pította az óvadék összegét.
Azokat a pénzeket, melyeket csalárd m ó d o n letétbe
helyezett a bankban, bírói végzéssel visszautalták
N e w Yorkba, hogy fedezzék Sully befektetőinek vesz-
teségét. Sully befektetői tehát ki lettek elégítve, de
Seth befektetőinek olyan üzleti könyveket mutattak,
amelyek a valóságosnál hatvanmillió dollárral többről
szóltak. És ők ennek alapján invesztáltak az ő kocká-
zati alapjába. Seth bűncselekményének természete és
súlyossága arra indította a bírót, hogy az óvadék ösz-
szegét tízmillió dollárban szabja meg. És egymilliót
kellett fizetnie a kezesnek azért, hogy az óvadék elle-
nében szabadon bocsássák. Ez elvitte az összes kész-
pénzüket. Úgy ítélték meg, hogy esetében nem áll fenn
a szökés veszélye, és mivel az ügynek n e m volt halálos
áldozata, fizikai erőszak veszélye sem forgott fenn,
óvadék ellenében szabadon bocsátható. Itt egy sokkal
rafináltabb bűnüggyel álltak szemben.
N e m volt más választásuk, a házukat kellett biztosí-
tékul felajánlaniuk. A ház körülbelül tizenötmillió dol-
lárt ért, és a z n a p éjszaka, amikor kiengedték, Seth
közölte Sarahval, hogy el kell adniuk. A kezes meg-
tarthatna belőle tízmilliót biztosítékul, a maradék ötből
pedig kifizethetné az ügyvédeket. H e n r y már meg is
m o n d t a , hogy az ó honoráriumuk a végén nagyjából
hárommillióra fog rúgni- Ez ugyanis bonyolult ügy
lesz. Seth közölte Sarahval azt is, hogy a tahoe-i házal
is el kell adniuk. És m i n d e n egyebet, amit csak lehet.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Divisaderón
álló házuk teher- és adósságmentes. A tahoe-i házon
jelzálog volt, amit majd le kell vonniuk a vételárból, de
a különbséget felhasználhatják az ügyvédi és egyéb
költségek fedezésére.
- Eladom az ékszereimet is - m o n d t a kifejezéstelen
arccal Sarah. Az ékszereket n e m bánta, de az o t t h o n u k
elvesztése mélyen lesújtotta.
- Bérelhetünk egy lakást. - Seth már lemondott a
repülőgépéről. Még nem is volt teljesen kifizetve, és
kénytelen volt veszteséggel túladni rajta. A kockázati
alapját zárolták. Bevétele nem lesz, de rengeteg p é n z t
kell költeni a védelmére. Az a hatvanmillió dolláros
csíny m i n d e n bizonnyal elviszi mindenüket. Ameny-
nyiben elítélik, a várható börtönbüntetésen felül h a -
talmas pénzbírságot rónak ki rá. És a befektetői által
indított perek végképp két vállra fogják fektetni. Egyik
napról a másikra koldusbotra jutottak.
- N e k e m saját lakásom lesz - felelte n y u g o d t a n
Sarah. Előző éjszaka, mialatt Seth a f o g d á b a n volt,
eldöntötte ezt a dolgot. És Maggie-nek igaza volt. M é g
n e m tudta, mit fog lenni a jövőben, de az teljesen vilá-
gossá vált számára, hogy most nem akar együtt élni
Sethszel. Lehet, hogy később megint együtt lesznek,
de most külön lakásba akart költözni a gyerekekkel, és
állást akart szerezni magának.
- Elköltözöl? - rökönyödött meg Seth. - Mit fog
gondolni az FBI? - Most csak ez volt számára a fontos.
- Ami azt illeti, mindketten elköltözünk. És azt fog-
ják gondolni, hogy te egy szörnyű nagy hibát követtél
el, engem nagyon megrázott a dolog, és egy időre szü-
netet tartunk. - Ami szóról szóra igaz volt. Sarah n e m
adta be a válókeresetet, csak távol akart lenni ettől az
egésztől. N e m tudta volna elviselni, ha részt kell v e n -
nie abban, ami most következik az életükben, mivel
Seth a n n a k idején ú g y döntött, becsületes ember he-
lyett inkább szélhámos lesz. Rengeteget imádkozott
azóta, hogy Maggie-nél járt, és úgy érezte, helyesen
döntött. Szomorú volt, de nyugodt, ahogy Maggie előre
m e g m o n d t a . Ennyi most elég.
Másnap felhívta az ingatlanügynökséget, és közölte
velük, hogy eladó a házuk. Azután telefonált a kezes-
nek, és beszámolt neki arról, amit már eddig tettek,
hogy ne higgye azt, valami rosszban sántikálnak. A h á z -
ról szóló okirat a m ú g y is a kezében volt. A férfi elma-
gyarázta neki, hogy joga van jóváhagyni a ház eladását,
ragaszkodni a férje tízmillió dollárjához, és bármihez
azon túl és azon felül, amijük van. Megköszönte, hogy
Sarah felhívta, és bár nem mondta, érezni lehetett,
hogy sajnálja őt. Jellemtelen fickónak tartotta a férjét.
Seth m é g akkor is n a g y k é p ű e n , önmagával eltelve
viselkedett vele, amikor a fogdában felkereste. A kezes
n e m először találkozott ilyen alakokkal. Ezek mindig a
m a g u k feje u t á n mentek, s végül a családjuk és a fele-
ségük itta m e g a levét. Sok szerencsét kívánt neki a
ház eladásában.
Sarah a következő napokat azzal töltötte, hogy állást
keresve sorra felhívta a b a n k n e g y e d b e n és a Szilikon-
völgyben dolgozó ismerőseit. Szakmai önéletrajzot írt,
amelyben részletesen írt stanfordi MBA programjáról
és az egyik Wall Street-i befektetési banknál végzett
munkájáról. Bármit elvállalt volna - tőzsdét, pénzügyi
elemzést, bármit. H a j l a n d ó volt tőzsdeügynöki jogo-
sítványt szerezni, vagy bankban dolgozni. Megszerezte
az ezekhez szükséges képesítést, esze is volt, m á r csak
m u n k á t kellett találnia. És eközben mind puszta kíván-
csiságból, mind valódi vásárlási szándékkal jöttek-
mentek a házban a potenciális vevők.
Seth a Broadwayn szerzett magának az Összetört
Szívek Szállodája néven ismert m o d e r n lakóházban
egy tetőlakást. A ház kisméretű luxuslakásaiban első-
sorban olyan férfiak laktak, akik a közelmúltban men-
tek külön a feleségüktől. Sarah a Clay Streeten talált
egy kényelmes kis lakást egy viktoriánus stílusú ház-
ban. A két hálószoba egyike az övé, a másik a gyerekeké
lesz. Csak egy kocsi számára volt parkolóhely, s a lakás-
hoz egy parányi kert is tartozott. A földrengés óta drá-
maian csökkent a bérlakások kereslete, így nagyon jó
áron kapta meg a lakást, amelybe június elsejével be-
költözhetett.
Elment a Presidióba, hogy beszámoljon Maggie-nek.
Maggie m i n d e n sajnálata ellenére elismerően nyug-
tázta, hogy óvatos és bölcs döntéseivel már eddig is
milyen sokat haladt előre. Seth fogta magát és vett egy
új Porschét az elveszített Ferrari helyébe, ami feldühí-
tette az ügyvédjét. Meg is mondta Sethnek, hogy fel-
tűnósködés helyett most jobban vissza kéne fognia
magát. Az üzletelésével sok ember érdekeit megsértette,
és hivalkodásával nem fog túl jó benyomást kelteni a
bíróban. Sarah egy használt Volvo kombit vett a régi
Mercedes helyett, az ékszereit pedig elküldte Los An-
gelesbe eladásra. A szüleinek m é g nem szólt, akik
egyébként n e m t u d t á k volna segíteni, csak erkölcsi
támogatásukkal állhattak volna mellé. Valami csoda
folytán a média még nem szerzett tudomást arról,
hogy vádat emeltek Seth és Sully ellen, de Sarah tud-
ta, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani. És eljött a
pillanat, amikor kitört a botrány, és nem is akármilyen.

Everett a földrengést követő napokat fotózással töltötte.

A legjobban sikerült képeket átadta a Scoop magazin-
nak, amely egy egész sorozatot közölt a San Franciscó-i
földrengésről. És ahogy előre sejthető volt, a címol-
dalra Melanie képét tették, amelyen katonai gyakorló-
nadrágban volt látható. Maggie-ről csak egy képet kö-
zöltek, s a képaláírás annyit közölt róla, hogy apáca,
aki a földrengés óta önkéntesként dolgozik egy San
Franciscó-i tábori kórházban.
Everett eladott még képeket a USA Today-nek, az
AP-nek, egyet a The New York Times-nak, és jó néhányat
a Tmn-nak és a Newsiüeefr-nek. A Scoop hozzájárult e
felvételek eladásához, mivel ők is annyit kaptak, hogy
n e m is t u d t á k m i n d e t leközölni, de nem is akartak
olyan részletesen tudósítani a földrengésről. Jobban
szerették a hírességek képeit, ennélfogva hat teljes ol-
dalt szenteltek Melanie-nak, és mindössze hármat a
többinek. Everett a cikket is maga írta, s ebben nagy el-
ismeréssel szólt a városról és lakóiról. A magazin egy
példányát el akarta küldeni Maggie-nek. De ezenkívül
több tucatnyi csodálatos képe volt róla, olyanok, ame-
lyek a kórházban, a sebesültek között ábrázolták. Volt
egy, amelyiken síró kisgyermeket tart a karjában, mi-
közben egy bekötött fejű öregembert vigasztal. Több
olyan felvételt is készített róla, amelyen csak beszél-
getnek, s eközben világító kék szeme vidáman ráne-
vet... és egy olyat, amit akkor csinált, amikor a buszuk
már elindult, és Maggie olyan szomorúan n é z utánuk,
hogy a képet nézve kis híján ó is elsírta magát. A laká-
sában m i n d e n ü t t kirakta Maggie képeit, s így most a
nővér nézte, amint reggelenként megreggelizik, késő
este az íróasztalánál ül, vagy órákon át csak fekszik a
díványán, és őt bámulja. Végül úgy döntött, másolato-
kat készít neki a képekről. Meg is csinálta, csak n e m
tudta biztosan, hová küldje a képeket. Többször is hívta
Maggie-t a mobiltelefonján, de sohasem vette fel. Utá-
na ugyan kétszer is visszahívta, de akkor m e g ő nem
találta Everettet. így fogócskáztak egy darabig, de mi-
vel mindketten nagyon elfoglaltak voltak, végül az el-
válásuk óta egyszer sem sikerült beszélniük. A férfi-
nak rettenetesen hiányzott a nővér, és azt is szerette
volna, ha Maggie látja, milyen gyönyörű képeket ké-
szített róla, és persze szívesen mutatott volna neki
néhány másikat is.
Egy szombat este, otthoni magányában végre elha-
tározta, hogy fölruccan San Franciscóba, és megláto-
gatja Maggie-t. Pár napig nem volt semmi dolga, úgy-
hogy vasárnap hajnalban felkelt, kitaxizott a LAX-re,
és fölszállt egy San Franciscóba induló gépre. N e m
szólt előre Maggie-nek, s csak remélte, hogy ha semmi
n e m változott az elutazása óta eltelt hetek alatt, ott
találja őt a Presidióban.
A gép délelőtt tíz órakor szállt le San Franciscóban.
Everett beült a járda mellett sorakozó taxik egyikébe,
és megadta a címet a sofőrnek. A fotókkal teli dobozt a
hóna alatt szorongatta. M a j d n e m tizenegy óra volt,
mire megérkezett; látta, hogy a helikopterek most is
ott járőröznek a Presidio felett. Csak állt, és nézte a
tábori kórházat. Remélte, hogy Maggie odabent van.
Hidatában volt, hogy kicsit őrültség, amit most csinál.
De látnia kellett Maggie-t. Nagyon hiányzott, amióta
csak elment.
A recepcióban ülő önkéntestől megtudta, hogy Mag-
gie aznap szabadnapos. Vasárnap volt, és a nő, aki jól
ismerte a nővért, azt is közölte, hogy minden bizony-
nyal templomba ment. Everett megköszönte, és úgy
döntött, elmegy abba az épületbe, amelyben az ön-
kén:es m u n k á t végző szerzetesek és p a p o k laktak. Két
apáca és egy p a p álldogált a bejárati lépcsőn, és kérdé-
sére az egyik apáca felajánlotta, hogy bemegy, és kö-
rülnéz. Everett szíve elszorult. Úgy érezte, egy örök-
kévalóságig tart, míg várakoznia kell. Aztán egyszer
csak ott állt előtte Maggie frottír f ü r d ő k ö p e n y b e n , kék
szeme ragyogott, vörös haja csurom víz volt. Mondta
is, hogy é p p zuhanyozott. Mihelyt meglátta a férfit,
arca mosolyra derült, Everett pedig m a j d n e m sírva fa-
kadt a megkönnyebbüléstől. Félt, hogy n e m fogja meg-
találni, de lám, itt van. Boldogan ölelte magához, és
heves mozdulatától m a j d n e m elejtette a fényképekkel
teli dobozt. Aztán sugárzó arccal hátralépett, hogy
szemügyre vegye Maggie-t.
- Mit keres itt? - kérdezte a n ő v é r Eközben a többi
apáca és a p a p elment. A földrengést követő n a p o k -
ban m i n d a n n y i u k között mély barátságok szövődtek,
így semmi szokatlant nem találtak a fotós látogatásában,
sem abban, hogy ilyen kitörő ö r ö m m e l köszöntik egy-
mást. Az egyik szerzetesnővér emlékezett is Everettre.
Maggie u t á n u k szólt, hogy később majd csatlakozik
hozzájuk. Aznap már voltak templomban, s most a
kantin felé tartottak. Az egész hely kezdett olyan benyo-
mást kelteni, mint egy örökös nyári tábor felnőttek
számára. Everett idefelé jövet látta, hogy alig pár hét
alatt is sokat javult a helyzet a városban. De a Presidió-
ban létesített menekülttábor m é g teljes üzemmel mű-
ködött.
- Azért jött, mert cikket akar írni rólunk? - kérdezte
Maggie, aztán afeletti izgalmukban, hogy újra talál-
koztak, egymás szavába vágva kezdtek beszélni. - Ne
haragudjon, amiért soha n e m fogadtam a hívását. Ha
dolgozom, mindig kikapcsolom a telefonomat.
- T u d o m . . . bocsásson meg... Úgy örülök, hogy lá-
tom - tört ki a férfiból, és újra megölelte Maggie-t. -
Csak azért jöttem, hogy lássam. Sok képet szerettem
volna megmutatni magának, de nem tudtam, hová
küldjem, így inkább magam hoztam el őket. Minden-
ből, amit készítettem, hoztam egy teljes sorozatot.
- Hadd kapjak fel magamra valamit - felelte a növés
és széles mosollyal beletúrt rövidre nyírt vizes hajába.
Öt perc múlva már újra ott volt, farmerban, piros
Converse cipőjében, Barnum & Bailey Circus feliratú
pólóban, hátán egy tigris képével. Everett jót mulatott
az a p á c á h o z egyáltalán nem illő pólón, amelyet
Maggie az a d o m á n y k é n t beérkezett holmik közül ka-
pott ki. Elsétáltak egy padhoz, és leültek, hogy meg-
nézzék a képeket. A férfi remegő kézzel nyitotta ki a
dobozt, és miközben a nő sorra m e g n é z t e őket, hol a
megindultság, hol a nevetés csalt könnyeket a szemébe.
Mindketten jól emlékeztek azokra a pillanatokra, azok-
ra az arcokra, azokra a szívbe markoló időkre. Everett
lefényképezte azt az asszonyt, akit úgy ástak ki a háza
romjai alól, de előbb le kellett vágni az egyik lábát,
hogy ki t u d j á k szabadítani. És persze ott voltak a gye-
rekekről és a Melanie-ról készített fotók, de a legtöbb
kép Maggie-ről született. Az összes fotónak mintegy a
fele őt ábrázolta.
- Ó , erre emlékszem!... Istenem, ez a szegény ki-
csi... Emlékszik erre az aranyos öreg hölgyre? - kiál-
tott fel újra m e g újra Maggie a képek láttán. Everett
lefényképezett romba dőlt házakat is, ahogy a jóté-
konysági rendezvény éjszakáján, a földrengés utáni
első órákban látta. A képek mindkettőjük életének egy
félelmetes, de megindító időszakáról készült krónikává
álltak össze. - Ó, Everett, olyan gyönyörűek - nézett a
fotósra Maggie világító kék szemével. - Köszönöm,
h o g y elhozta m e g m u t a t n i őket. Sokszor g o n d o l t a m
magára, és reméltem, hogy jól m e n n e k a dolgai. -
A férfitól jött üzenetek biztatóak voltak, de a beszélge-
téseik neki is u g y a n ú g y hiányoztak, mint Everettnek.
- Hiányzott, Maggie - vallotta be őszintén Everett,
miután m i n d e n képet megnéztek. - Ha maga nincs a
közelemben, tulajdonképpen nincs kivel beszélget-
nem. - Amíg nem ismerte a nővért, majd nem kellett
elválnia tőle, n e m is tudta, milyen üres az élete.
- Maga is hiányzott nekem - ismerte be a nő. - Jár a
gyűlésekre? Az a társaság, amelyet maga hozott össze
itt, azóta is rendszeresen összejön.
- Én naponta kettőre jártam el. Van kedve a város-
ban ebédelni velem? - A Lombard Street gyorsétter-
meiből egyik-másik már kinyitott. Everett javasolta,
hogy vigyenek magukkal valami ennivalót, és ebben a
gyönyörű időben sétáljanak el a Marina Greenre. O n -
n a n kilátnak az öbölre, és figyelhetik a vizén h a l a d ó
csónakokat. Ezt éppen megtehették volna a Presidio
partjáról is, de Everett úgy vélte, jót fog tenni Maggie-
nek, ha kicsit kimozdul a táborból, sétál, jó levegőt
szív, és a változatosság kedvéért elhagyja a Presidio
területét.
- De még mennyire, hogy van kedvem!
Kocsi nélkül nem juthattak messzire, de a Lombard
gyalog is kényelmesen elérhető volt. Maggie vissza-
m e n t egy pulóverért. Bevitte a szobájába az ajándékba
kapott képeket, s pár perc múlva elindultak.
Egy darabig jóleső csendben ballagtak, azután arról
beszélgettek, hogy ki mit csinált az elmúlt időben.
Maggie a város újjáépítése közben zajlott eseményekről
és a kórházi munkájáról mesélt, Everett pedig beszá-
molt az azóta kapott megbízásairól. Hozott Maggie-nek
egy példányt a Scoop földrengéses számából is, b e n n e
a Melanie-ról készült képekkel, és e n n e k kapcsán
megbeszélték, milyen helyes lány volt. Az első gyors-
büfében vettek n é h á n y szendvicset, majd elindultak
az öböl felé. Amikor odaértek, letelepedtek a Marina
Green mellett elterülő széles, füves területre. Maggie
egy szóval sem beszélt Everettnek Sarah gondjairól,
hiszen ezeket a dolgokat bizalmasan kellett kezelnie.
Azóta a nő többször is jelentkezett nála, és Maggie
tudta, hogy a helyzet nem valami biztató. Sarah el-
mondta neki, hogy Sethet letartóztatták, m a j d óvadék
fejében szabadon bocsátották. És hogy árulják a házu-
kat. Szörnyű időszak volt ez Sarahnak, aki semmivel
sem szolgált rá, hogy mindez megtörténjen vele.
- Mit fog csinálni, ha kiköltözik a Presidióból? - kér-
dezte Everett. Miután megették a szendvicseket, leha-
saltak a f ű b e egymással szemben, m i n t két nyaraló
gyerek. Maggie-ről most végképp nem m o n d t a volna
m e g senki, hogy apáca. N é h a a fotós is megfeledke-
zett róla.
- N e m hinném, hogy erre egyhamar sor kerülne.
Lehet, hogy még hónapokig a táborban leszek. Sok
időbe fog telni, mire újra mindenkinek lesz hol laknia.
- Rengeteg épület romba dőlt a belvárosban. Egy évbe
is beletelik, míg mindet újjáépítik. - Utána, gondolom,
visszamegyek a Tenderloinba, és folytatom azt, amit
régen csináltam. - Amikor kimondta, hirtelen rádöb-
bent, milyen egyhangú az élete. Évek óta az utcán, a
hajléktalanok között dolgozott. De ez mindig is rend-
jén valónak tűnt a számára. Most valahogy úgy érezte,
többre vágyik, és újra élvezte a kórházi munkát.
- Nem akar ennél többet, Maggie? N e m akarja egy
n a p o n a saját életét élni?
- Ez az életem - felelte a nő szelíden, és rámosoly-
gott a férfira. - Ez a dolgom.
- H i d o m . Én is így vagyok vele. Magazinoknak és
újságoknak fotózom azért, hogy megéljek. De amióta
visszamentem Los Angelesbe, furcsán éreztem magam.
Valami felrázott, amikor itt voltam. És most mintha
hiányozna valami az életemből. - Ahogy ott feküdtek
a fűben, ránézett a nővérre, és halkan hozzátette: - Ta-
lán maga.
Maggie n e m tudta, mit m o n d j o n erre. Csak nézett a
férfira hosszan, szótlanul, aztán lesütötte a szemét.
 - Legyen óvatos, Everett - suttogta. Azt hiszem,
nem szabad e l m e n n ü n k idáig. - Már ó is többször gon-
dolt erre.
- Miért nem? - ütötte a vasat a férfi. - Mi van akkor,
ha egy n a p o n meggondolja magát, és többé nem akar
apáca lenni?
- Mi van akkor, ha nem? Szeretek apáca lenni. Ami-
óta elvégeztem az ápolónőképzőt, apáca vagyok. Már
gyerekkoromban is ez akartam lenni. Ez volt az ál-
mom, Everett. Hogy a d h a t n á m fel?
- És ha most váltani akar? Akkor is végezhetné
ugyanezt a munkát, ha kilép a rendből. Lehetne szociá-
lis m u n k á s , vagy hajléktalanokkal foglalkozó gyakorló
ápolónő. - Everett már m i n d e n szempontból végig-
gondolta a dolgot.
- Mindezek beletartoznak a m u n k á m b a , amit szer-
z e t e s n ő v é r k é n t végzek. N a g y o n jól t u d j a , h o g y a n
viszonyulok a hivatásomhoz.
Maggie-t megijesztették a férfi szavai, és szerette
volna leállítani, mielőtt túl messzire mennek, s végül
kénytelen lenne m e g m o n d a n i neki, hogy többé n e m
találkozhatnak. N e m szerette volna, ha ez bekövet-
keznék, m á r p e d i g könnyen ez lehet a vége, ha a fotós
nem hagyja abba. Neki tartania kell magát a fogadalmá-
hoz. Szerzetes volt, akár tetszik Kverettnek, akár nem.
- Akkor időnként kénytelen leszek eljönni és meg-
látogatni. Ez így megfelel magának? - próbált vissza-
vonulót fújni a férfi.
- Ö r ü l n é k neki, egészen addig, amíg nem csinálunk
semmi butaságot - felelte megkönnyebbülve Maggie.
- Mégis mire gondol? Mit ért butaság alatt? - A nő
kissé erőszakosnak érezte a kérdést, de már nagylány
volt, tudott vigyázni magára.
- Butaság lenne, ha maga vagy én megfeledkez-
n é n k arról, hogy szerzetesnővér vagyok. De erre n e m
fog sor kerülni - jelentette ki határozottan. - N e m így
van, Mr. Allison? - kérdezte a régi Deborah Kerr-Robert
Mitchum filmre utalva.
 - De, de, persze - emelte az égre tekintetét Everett. -
A végén visszamegyek a Tengerészeihez, maga m e g
apáca marad, ahogy a filmben. N e m tud olyan filmet,
amelyikben az apáca kilép a rendből?
- N e m nézek olyan filmeket - közölte affektálva
Maggie. - Csak olyanokat nézek meg, ahol az apácák
hűségesen megtartják a fogadalmukat.
- Ki nem állhatom az olyan filmeket - ugratta Eve-
rett. - Rém unalmasak.
- N e m , egyáltalán n e m azok. Inkább nemeslelkű-
ségre vallóak.
- Bár ne lenne ilyen nemeslelkű, Maggie, és ne tar-
taná magát ennyire a fogadalmához - sóhajtotta a férfi.
Többet nem mert m o n d a n i , és Maggie sem szólt rá
semmit.
Késő délutánig heverésztek a napsütötte gyepen.
Amikor a levegő kezdett kicsit lehűlni, visszasétáltak a
Presidióba, és Maggie meghívta a férfit a kantinba,
hogy egyen valamit, mielőtt visszaindulna. Közben
azt is elmondta, hogy Tom visszament Berkeleybe, hogy
lezárja a lakását. De Everett még most is sok ismerős
arcot látott a táborban.
Mindketten levest ettek, azután Everett visszakísérte
a nővért a házhoz, ahol lakott.
- Megint el fogok jönni - ígérte, miután Maggie
megköszönte neki a látogatást. Most is készített róla
pár képet, ahogy ott fekszik a fűben, és hozzá beszél.
A szeme ugyanolyan kék volt, mint felettük az ég.
- Vigyázzon magára - m o n d t a a nő, akárcsak annak
idején. - Imádkozni fogok magáért.
Everett bólintott, és arcon csókolta Maggie-t. Puha
volt a bőre, mint a bársony.
Maggie nézte, amint a távolodó férfi kilép a tábor
főkapuján. Már ismerős volt a járása, akárcsak fekete
gyíkbőrből készült cowboycsizmája. A kapuból m é g
visszaintett, majd a Lombard felé fordult, ahol majd
taxiba száll, és kiviteti magát a reptérre. Maggie föl-
ment a szobájába, hogy újra végignézze a fotókat. Gyö-
nyörűek voltak. Érződött rajtuk készítőjük különleges
tehetsége. De ezen túl is volt valami ennek az ember-
nek a lelkében, ami vonzotta őt. N e m akarta, mégis
rettenetesen vonzódott hozzá, nemcsak mint barát-
hoz, h a n e m mint férfihoz. Ez m é g sohasem fordult elő
vele, amióta belépett a rendbe. A fotós megérintett
b e n n e valamit, amiről n e m is tudta, hogy létezik, és
ami talán nem is létezett, amíg m e g nem ismerte őt. És
ez a lelke mélyéig felkavarta.
Becsukta a fényképekkel teü dobozt, és letette maga
mellé az ágyra. Azután lefeküdt, és lehunyta a szemét.
N e m akarta, hogy ez megtörténjen vele. N e m enged-
heti m e g magának, hogy beleszeressen. Ez lehetetlen.
N e m történhet meg.
Sokáig feküdt ott imádkozva, mielőtt nővértársai
megérkeztek volna közös szobájukba. Soha m é g ilyen
b u z g ó n n e m imádkozott. Kérlek, Istenem, ne engedd,
hogy beleszeressek, ismételte magában újra m e g újra.
Csak reménykedni tudott, hogy Isten meghallgatja.
Nem szabad, hogy ez bekövetkezzék, hiszen ő Isten-
hez tartozik.

Tizenharmadik fejezet
T o m egy héttel azután, hogy Melanie elhagyta San
Franciscót, hazautazott Pasadenába. Mihelyt megér-
kezett, rögtön felhívta Melanie-t. Két n a p alatt össze-
csomagolt, minden holmiját betette a furgonjába, amely
valami csoda folytán sértetlen maradt, és ú t n a k indult
dél felé. Alig várta, hogy viszontláthassa a lányt.
Az első estéjét otthon töltötte a szüleivel és a húgá-
val, akik betegre izgulták magukat miatta a földrengés
alatt. Mindent hallani akartak, Tom pedig részletesen
beszámolt nekik. N a g y o n kellemesen telt az estéjük,
l ö m elújságolta a húgának, hogy hamarosan elviszi ót
egy koncertre, és másnap, rögtön reggeli után Holly-
w o o d n a k vette az irányt. Induláskor szólt, hogy való-
színűleg csak éjszakára ér vissza. Legalábbis remény-
kedett benne. Melanie meghívta, töltse vele a napot,
és Tom azt tervezte, hogy utána elviszi őt vacsorázni.
Azok után, hogy a Presidióban minden további nélkül
tudott vele találkozgatni, rettenetesen hiányzott neki.
A legszívesebben m i n d e n percét Melanie-val töltötte
volna, főleg mivel tudta, hogy júliusban országos kon-
certturnéra indul. Ami ót magát illette, már kiderült,
hogy San Franciscóban nem kap állást A földrengés
következtében meglehetősen lelassult az élet a város-
ban, s ezért ú g y döntött, h o g y Los Angelesben n é z
m u n k a után.
Amikor megérkezett, Melanie már várta. Látta, amint
ráfordul a kocsifelhajtóra, és a távirányítóval kinyitot-
ta neki a kaput. Tom beállt a f u r g o n n a l , a lány p e d i g
boldog mosollyal futott ki elébe. Pam is észrevette,
amikor kinézett, és elmosolyodott, látva, h o g y csóko-
lóznak. Azután b e m e n t e k a házba, ahol Melanie kör-
bevezette a fiút. M e g m u t a t t a a földszinti torna- és já-
téktermet, b e n n e a biliárdasztallal, a tévészobát és a
hatalmas medencét. Előre szólt, hogy Tom hozzon ma-
gával fürdőnadrágot. De a fiút egyedül az érdekelte,
hogy végre láthatja őt.
- Annyira hiányoztál - vallotta be. - Nagyon rossz
volt a táborban, miután elmentél. Folyton a kórházban
tébláboltam Maggie körül. Ő is m o n d t a , h o g y meny-
nyire hiányzol neki.
- Fel kell hívnom őt - mondta Melanie. - Nekem is
hiányzik... És nélküled is rossz volt - súgta, de rögtön
utána elnevették magukat, mert a takarító személyzet
é p p akkor csörtetett le a lépcsőn. Azután fölmentek az
emeletre, és Melanie megmutatta Tómnak a szobáját.
A sok fehér és rózsaszín holmitól, amivel az a n y j a
berendezte, inkább gyerekszobára emlékeztette Tomot.
A falakon függő, jórészt ismert képek színészek, szí-
nésznők és énekesek társaságában mutatták a lányt. Az
egyik é p p abban a pillanatban készült, amikor átveszi
a Grammy-díjat. De voltak itt képek Melanie kedvenc
rappereiról és sztárjairól. Ezután a hátsó lépcsőn le-
mentek a konyhába, s egy-egy dobozos üdítővel kivo-
nultak a medence mellé.
- H o g y megy a lemezfelvétel? - érdeklődött Tom.
Elbűvölte az, amivel Melanie foglalkozott, ugyanak-
kor nem hatott rá túlságosan a lány sztár volta. A tábor-
ban normális embernek ismerte és szerette meg ót.
Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy azóta sem válto-
zott semmit, ugyanaz az édes lány volt, akibe San
Franciscóban beleszeretett. Ha lehet, most még jobban
szerették egymást.
Melanie-n most sort és ujjatlan top volt, lábán viet-
nami papucs helyett szandált viselt, de egyébként
ugyanúgy nézett ki, mint a táborban. Nem volt kifestve,
és nem viselkedett sztárként, egyszóval olyan volt,
mint amikor először meglátta őt. Ott ült mellette az
úszómedence szélén, és önfeledten harangozott a lá-
bával. Tom még most sem akarta elhinni, hogy ó az a
világhírű popsztár, pedig az eszével tudta, hogy igen,
ő az. De ez semmit sem jelentett számára. És Melanie
érezte ezt, ahogy megérezte San Franciscóban is. Tudta,
hogy Tom őszintén szereti, és eszébe sem jut, hogy mi-
lyen híres.
Épp a lemezfelvételéről mesélt, amikor anyja ráka-
nyarodott a kocsifelhajtóra, majd a medencénél meg-
állt, hogy lássa, mit csinál a lánya és kivel. A legkevésbé
sem látszott boldognak, amikor meglátta lomot. És a
köszöntése sem sikerült valami szívélyesre.
- Hát ti mit csináltok itt? - kérdezte nyersen. Mela-
nie zavarba jött, löm pedig felállt, hogy kezet fogjon a
lány anyjával. Janetet nem hatotta meg a gesztus.
- C s a k tegnap érkeztem vissza Pasadenából, gon-
doltam, beköszönök - magyarázta Tom.
Janet biccentett, és egy villámgyors tekintetet vetett
Melanie-ra. Remélte, hogy a fiú nem marad sokáig.
Ahhoz, hogy a lánya partnere lehessen, semmi vonzót
nem talált benne. Az ő számára n e m volt lényeges,
hogy Tom tanult fiú, hogy jó családi háttérrel rendel-
kezik, hogy vélhetőleg jó állást fog találni magának,
ha Los Angelesbe költözik, hogy kedves, jószívű fiú,
és szereti a lányát. N e m érdekelték holmi rendes pasa-
denai fiúk, és bár nem mondta ki, de egyértelműen
éreztette, nem helyesli, hogy eljött meglátogatni Mela-
nie-t. Két perccel azután, hogy megérkezett, bevonult
a házba, és bevágta maga után az ajtót.
- Azt hiszem, nem örül, h o g y itt lát engem - jegyez-
te m e g Tom zavartan, mire Melanie, mint már oly sok-
szor, mentegetni kezdte az anyját.
- Jobban örülne, ha valami kezdő, botrányos életű
filmsztár lennél, feltéve, hogy a képed hetente leg-
alább kétszer megjelenik a bulvárlapokban, és lehető-
leg nem fenyeget a veszély, hogy lecsuknak. Kivéve, ha
ettől m é g többször szerepelnél a médiában. - Mindezt
nevetve mondta, de Tom sejtette, hogy a jellemzés fáj-
dalmasan ülik az anyjára.
- Én m é g sohasem ültem börtönben, és a bulvárla-
pok sem írtak rólam - m o n d t a bocsánatkérően. - Biz-
tosan falusi tahónak tart.
- Én viszont nem - húzódott közelebb hozzá Mela-
nie. Ő mindent szeretett ebben a fiúban, de különösen
azt, hogy semmi köze ehhez a lehetetlen hollywoodi
vüághoz. Irtózott azoktól a problémáktól, amelyek
Jake mellett hozzátartoztak a mindennapjaihoz. Hogy
ivott, hogy elvonóra küldték, hogy közös képek jelen-
tek m e g róluk a bulvárlapokban, és egy ízben leütött
valakit egy bárban. Akkor egy pillanat alatt ott termet-
tek a paparazzók, és egyfolytában villogtatták az arcába
a vakuikat, miközben a rendőrök elvitték Jake-et. De
m é g ennél is jobban utálta, amit Ashleyvel művelt.
Szóba sem állt vele, amióta visszajöttek, és a jövőben
sem tervezte. Tom ezzel szemben tisztességes, rendes,
jóravaló, illemtudó srác volt, aki törődött vele. -
Akarsz úszni? - kérdezte, mire a fiú lelkesen bólintott.
Neki édes mindegy volt, mit csinál, a fő, hogy Melanie-
val lehessen. Huszonkét éves egészséges fiú volt, aki
hétköznapisága mellett sokkal helyesebb, okosabb és
jóképűbb volt, mint kortársai többsége. Melanie azt is
látta rajta, hogy van jövője. N e m az a fajta jövő, amit
az a n y j a szánt neki, hanem amit ő szeretett volna a
maga számára. Tom ugyanolyan reális, két lábbal a föl-
d ö n járó ember volt, mint ó. N e m volt b e n n e semmi
hamisság, semmi tettetés. Olyan messze volt Holly-
w o o d világától, amilyen messze csak lehet valaki.
Melanie elkísérte Tomot a medence túlsó végében
lévő p i h e n ő h á z h o z , és megmutatta a szobát, ahol le-
vetkőzhet. A fiú egy perc múlva megjelent haivaii stí-
lusú f ü r d ő n a d r á g j á b a n . Húsvétkor ugyanis Kauaiban
s z ö r f ö z ö t t a barátaival. Ekkor Melanie is b e m e n t a
szobába, a h o n n a n rózsaszínű bikiniben jött elő. Töké-
letes alakja volt, nemhiába dolgozott rajta minden ál-
dott n a p a személyi edzőjével. Ez is hozzátartozott a
szigorú napirendjéhez. A júniusi koncertre készülve
n e m c s a k próbákra járt, de naponta két órát töltött el
a t o r n a t e r e m b e n . A Hollywood Bowlban m e g r e n d e -
zésre kerülő koncertre elővételben elkelt minden jegy.
M i n d e n k é p p e n így lett volna, de miután a Scoop-ban
megjelent a cikk róla és a San Franciscó-i földrengés-
ről, m é g gyorsabban elkapkodták a jegyeket. Ma már
csak jegyüzérektől lehetett szerezni, darabját ötezer
dollárért. Melanie két olyan belépőt tett félre
Tómnak és a h ú g á n a k , amellyel a színfalak m ö g é is
beléphetnek.
Egy ideig úszkáltak, közben csókolóztak is a me-
dencében, aztán kifeküdtek egy nagyméretű gumi-
matracra, és csak lebegtek a víz felszínén, és süttették
m a g u k a t a nappal. Melanie vastagon bekente magát
n a p v é d ő tejjel. N e m volt szabad lesülnie - a színpadi
f é n y e k b e n túl sötétnek tűnt volna a bőre. Anyjának
jobban tetszett fehéren. De nagyon jó volt Tom mellett
heverészni a gumimatracon, szótlanul, egymás kezét
fogva. Volt ebben valami ártatlan barátság. Melanie tel-
jesen felszabadultnak érezte magát Tom mellett, ugyan-
úgy, mint korábban, a táborban.
 - Meglátod, szuper lesz - mondta, amikor a közelgő
koncert került szóba köztük. Mesélt a különleges szín-
padi effektusokról, és a dalokról is, amiket majd elő
fog adni. l o m ismerte mindet, és megint elmondta,
mennyire odáig lesz a boldogságtól a húga. Még nem
árulta el neki, kinek a koncertjére viszi el.
Amikor m e g u n t á k a napozást, bementek a házba, és
összedobtak valami ebédet. Janet is a konyhában volt;
cigarettázva telefonált é p p e n , s közben bele-belepil-
lantott egy pletykalapba. Csalódott volt, amiért n e m
látta b e n n e lánya képét. Hogy ne zavarják, Melanie és
Tom kivonultak a szendvicsükkel a medence közelé-
ben felállított egyik asztalhoz, mely fölé n a p e r n y ő t
feszítettek Később befeküdtek együtt egy függőágyba,
és Melanie suttogva elmesélte Tómnak, hogy egy ideje
már foglalkoztatja a gondolat, hogyan végezhetne a jö-
vőben is olyasféle önkéntes m u n k á t , mint a Presidió-
ban. Szeretne többet kezdeni az életével annál, mint
pusztán próbákra járni és énekelni.
- Van valami elképzelésed? - kérdezte szintén sut-
togva Tom.
- A mami semmit s e m engedne. Maggie nővér be-
szélt nekem egy katolikus missziót vezető papról.
Minden évben pár h ó n a p r a elmegy Mexikóba. Szeret-
ném felhívni, de nem hiszem, hogy valaha is dolgoz-
hatnék vele. Hamarosan el kell kezdenem a turnét, és
az ü g y n ö k ö m az év végéig teleírta az előjegyzési nap-
táramat. Nemsokára elkezdjük a jövő évi programok
egyeztetését. - Erezhető volt hangján á csalódottság.
Belefáradt a sok utazásba, és szeretett volna több időt
tölteni Tómmal.
- Gyakran leszel távol? - kérdezte aggódva a fiú.
Csak most találtak egymásra, és arra vágyott, hogy mi-
nél többet lehessenek együtt. Még rosszabb lesz, ha talál
magának munkát; attól kezdve mindketten nagyon el
lesznek foglalva.
- Évente körülbelül négy hónapot turnézok. Van,
hogy ö t ö t Egyébként repülővel jövök-megyek, ahogy
arra a San Franciscó-i jótékonysági estre m e n t e m . És
néha adódnak ilyen alkalmi fellépések, mint ez a vegasi.
- Mi lenne, ha repülőre ülnék, és m e g n é z n é l e k
Vegasban? És talán el t u d n é k jutni a turnéd egy-két iz-
galmasabb állomására is. Hová mész most?
löm semmiképpen sem akart szeptemberig várni,
amikor m a j d Melanie visszatér a turnéról. Törte a fe-
jét, hol és hogyan találkozhatnának a d d i g is. O l y a n
közel kerültek egymáshoz a San Franciscó-i földren-
gést követő hetekben, hogy érzelmeik is sokkal na-
gyobb sebességgel bontakoztak ki, mint talán m á s
körülmények között. Melanie tízhetes turnéja semmi-
vel sem volt hosszabb a szokottnál, most mégis e g y
egész örökkévalóságnak t ű n t mindkettejük számára.
És az ügynöke már egy japán turnét szervezett a jövő
évre. j a p á n b a n a külseje is, a hangja is n a g y o n n é p -
szerű volt, pillanatok alatt elkapkodták a cédéit.
Melanie elnevette magát, és kezdte felsorolni a t u r n é
állomásait. Tom számára kiderült, hogy gyakorlatilag
be fogja utazni az Államokat. Még szerencse, h o g y
bérelt repülővel m e n n e k . Régebben b u s z o z t a k , az
nagyon kimerítő volt. Sokszor egész éjszaka utaztak.
Sőt, legtöbbször így volt. Ma már sokkal civilizáltabbá
vált az élete, és persze a turnék is. Az i d ő p o n t o k a t
hallva Tom reménykedve jegyezte meg, h o g y egyszer-
kétszer talán el tud jutni hozzá a t u r n é alatt. Attól
függ, milyen hamar talál m u n k á t .
Azután megint bevetették magukat a vízbe, és a d d i g
úsztak, amíg bírták szusszal. Tom remek formában volt,
és nagyon jól tudott úszni. Blmesélte, hogy tagja volt az
egyetem úszócsapatának, és egy darabig futballozott is,
csak aztán megsérült a térde. Meg is mutatta Melanie-
nak az operációból visszamaradt apró kis heget. Mesélt
a kollégiumi éveiről, az azt megelőző gyerekkoráról és a
terveiről. El akart végezni m é g egy egyetemi tovább-
képzőt, de előbb néhány évig dolgozni szeretett volna.
Előre eltervezett mindent; tudta, mit akar elérni az élet-
ben, sokkal inkább, mint a legtöbb vele egyidős fiú.
 Rájöttek, hogy m i n d k e t t e n szeretnek síelni, teni-
szezni, szeretik a vízisportokat, az atlétika némely
ágát, csupa olyasmit, amire Melanie-nak gyakorlatilag
nem volt ideje. Elmagyarázta Tómnak, hogy m e g kell
ugyan őriznie az alakját, de a valódi sportolás n e m fér
bele a napirendjébe. Túl sok az elfoglaltsága, és az
a n y j a azt sem akarja, h o g y lesérüljön, és ne t u d j o n
turnézni. A turnékon Melanie egy vagyont keresett,
ezt azonban n e m árulta el Tómnak. N e m volt rá szük-
ség. Ma már hihetetlenül gazdag volt, s erről Tómnak
is lehetett némi sejtése. De Melanie tapintatból n e m
beszélt róla, csak Janet célozgatott rá előszeretettel,
hogy mennyi pénzt keres a lánya. Melanie-t mindmáig
zavarba hozta ez a téma, és már az ügynöke is figyel-
meztette Janetet, hogy kezelje ezt a témát diszkréten,
n e h o g y veszélybe sodorja a lányát. így is elég fejfájást
okozott a biztonság megszervezése, hiszen bizonyos
fokig a rajongóktól is védeni kellett Melanie-t. Ma már
kivétel nélkül minden nagy hollywoodi sztárnak gon-
dolnia kellett erre. Ha a lányával beszélt, Janet mindig
elbagatellizálta a veszélyt, n e h o g y túlságosan ráijesz-
szen, de maga is gyakran vett igénybe testőrt. Mintha
bizony a rajongók rá lettek volna kíváncsiak, n e m Me-
lanie-ra.
- Előfordul, hogy fenyegető levelet kapsz? - kér-
d e z t e Tom, m á r a m e d e n c e szélén szárítkozva. M é g
soha nem gondolt bele, hogy egy sztárt védelmezni
is kell. A Presidióban sokkal e g y s z e r ű b b volt az élet
Melanie számára, csak az n e m tartott sokáig. Arról
pedig Tómnak fogalma sem volt, hogy a sztár csapatá-
ban testőrök is voltak, akik m i n d e n útjára elkísérték.
- Néha - felelte határozatlanul a lány. - De csak bo-
londok írnak ilyen leveleket. N e m hiszem, hogy m e g
is tennék, amivel fenyegetnek. Van, aki évek óta irkál
nekem.
- Fenyegető leveleket? - szörnyedt el a fiú.
- Igen - nevetett a lány. Már megszokta. N é h a bör-
tönből is kapott ijesztően szenvedélyes rajongói leve-
leket. Soha nem válaszolt rájuk. Az ilyenekből kerültek
ki azok, akik kiszabadulásuk után titokban, lopva kö-
vették a sztárokat. Nagyon odafigyelt arra is, hogy ne
járkáljon egyedül nyilvános helyeken, csak testőri kí-
sérettel. Ha csak lehetett, Los Angelesben n e m vette
igény be őket, és mint mondta, vezetni is maga szeretett.
- Ezek soha nem vették el a bátorságodat? - kérdezte
Tom egyre növekvő aggodalommal. Szerette volna
megvédeni Melanie-t, de nem tudta, hogyan.
- Rendes körülmények között nem. Néha, attól füg-
gően, hogy a rendőrség mit mond az üyen hiénákról.
Engem is követtek már, de nem vagyok fenyegetettebb,
mint itt bárki más. Fiatalabb koromban nagyon megré-
mültem az ilyenektől, de már nem félek Ma már csak a
média hiénáitól félek. Ők képesek elevenen felfalni az
embert. Majd meglátod - figyelmeztette a fiút, aki nem
értette, hogyan érintheti ez őt valaha is. Még nem tud-
ta, milyen és mivel jár az az élet, amit egy popsztár él.
Úgy vélte, lehetnek bizonyos árnyoldalai, de így, a na-
pon heverészve és beszélgetve minden egyszerűnek
tűnt, és Melanie is egy lány volt, olyan, mint a többi.
Késő délután elmentek autózni. Fagylaltot ettek, és
Melanie megmutatta, hová járt iskolába, míg ki n e m
maradt. Elmondta, m é g n e m tett le arról, hogy főisko-
lára m e n j e n , de egyelőre ez csak álom marad, nincs
semmi realitása. Túl sokat van távol, de ezalatt min-
d é r t elolvas, ami a keze ügyébe kerül. Egy könyves-
boltnál is megálltak, és megállapították, hogy hasonló
az ízlésük, több olyan könyv van, ami mindkettőjük
kedvencei közé tartozik.
Ezután visszaautóztak, este pedig Tom elvitte Mela-
nie-t vacsorázni egy kis mexikói étterembe. Vacsora
után ismét hazamentek, és megnéztek egy filmet a föld-
szinti játékteremben lévő hatalmas képernyőjű plaz-
matévén. M a j d n e m olyan volt, mintha moziban ülné-
n e k Amikor Janet hazaért, meglepve látta, hogy Tom
még o t t van. N e m is titkolta bosszúságát, és ez ké-
nyelmetlen érzésekkel töltötte el a fiút. Tizenegy óra
volt, amikor elment. Melanie kikísérte a kocsifelhajtón
álló autójához, és m é g az ablakon keresztül is csóko-
lóztak. Csodálatos n a p volt mindkettőjük számára - az
illendőség határait tiszteletben tartó és élvezetes első
randi. Tom azzal búcsúzott, h o g y m á s n a p telefonál, de
alighogy kikanyarodott a kocsifelhajtóról, máris fel-
hívta. Melanie é p p csak belépett a házba, amikor a
zsebében megszólalt a mobiltelefonja.
- Máris hiányzol - szólalt m e g b e n n e Tom.
- Te is nekem - kuncogott Melanie. - Nagyon jól
éreztem m a g a m ma. Remélem, te sem unatkoztál,
amiért csak itt voltunk.
Néha n e h e z e n szánta rá magát, hogy kimozduljon.
Akárhova ment, m i n d e n ü t t felismerték. A fagylalto-
zásnál még r e n d b e n volt, de a könyvesboltban már
megbámulták, és miközben fizettek, hárman is kértek
tőle autogramot. Ezt mindig is utálta, ha é p p randin
volt. Erőszakosságnak tartotta, és a partnerét is feszé-
lyezte. Tom ezzel szemben csak mulatott rajta.
- Szuper n a p volt - jelentette ki mély meggyőző-
déssel. - H o l n a p újra felhívlak. Csinálhatnánk valamit
a hétvégén.
- É n nagyon szeretem Disneylandet - vallotta be
Melanie. Ott újra gyerek lehetek. De ebben az év-
szakban mindig nagyon sokan vannak. Jobb télen oda-
menni.
- Gyerek vagy, méghozzá egy aranyos kislány - ne-
vetett a fiú. - Jó éjszakát, Melanie.
- Jó éjt, Tom - válaszolta Melanie, és boldog mosoly-
lyal kilépett a vonalból. Anvja é p p ekkor jött ki a szo-
bájából.
Mi volt ez ma? - szólt oda neki mogorván. - Egész
n a p itt lógott. Ne kezdj vele semmit, Mel! Ő n e m a te
világodból való. Csak azért kellesz neki, mert az vagy,
aki: sztár
- Ez nem igaz, mami - háborodott fel Melanie. Tom
egyáltalán nem ilyen fiú volt. - Ő nagyon rendes, nor-
mális ember. Nem érdekli, hogy ki vagyok.
 - Csak hiszed - jegyezte meg Janet cinikusan. - És
ha vele jársz, sohasem fognak írni rólad az újságok, és
az n e m tesz jót a karrierednek.
- Elegem van abból, hogy mindig a karrieremről
kell hallanom, mami - mondta Melanie szomorúan.
Anyja csak erről tudott beszélni. - Más dolgok is van-
nak az életben.
- N e m , ha nagy sztár akarsz lenni.
- N a g y sztár vagyok, mami. Ezzel együtt arra is
szükségem van, hogy éljek. És Tom tényleg nagyon
rendes fiú. Sokkal rendesebb, mint azok a hollywoodi
fickók, akikkel eddig jártam.
- Mert m é g nem találkoztál a megfelelővel - közölte
az anyja, akit egyáltalán n e m hatottak meg a lánya
Tom iránti érzelmei.
- Van olyan? - vágott vissza Melanie. - N e k e m egyik
sem t ű n t annak.
- És ő annak tűnik? - kérdezte észrevehető aggoda-
lommal Janet. - N e m is ismered. Csak egy srác volt a
többi között abban az istenverte menekülttáborban.
Janet m é g mostanában is álmodott a táborról, és
ezek az álmok cseppet sem voltak kellemesek. Vala-
mennyire mindenkit megviselt az ottani élet, ő azon-
ban talán soha nem volt olyan boldog, mint amikor
végre újra a saját ágyában alhatott.
Melanie nem árulta el neki, hogy ő n e m érezte
olyan szörnyűnek a tábori életet. Egyedül az volt való-
ban szörnyű, amikor m e g t u d t a , hogy az állítólagos
barátja lefekszik az állítólagos legjobb barátnőjével.
Most viszont mindkettőtől megszabadult, anyja leg-
nagyobb bánatára. Ő azóta is napjában legalább egy-
szer beszélt Ashleyvel, amiről Melanie-nak sejtelme sem
volt. Neki egyáltalán n e m állt szándékában visszafo-
gadni Ashleyt. Sem Jake-et. Tom belépett az életébe, és
ez bőségesen kárpótolta őt az elvesztésükért.
Jó éjszakát kívánt anyjának, és a halion átvágva las-
san ballagott a szobája felé. Tom járt a fejében, ts hogy
milyen tökéletes volt az első randijük.
 Tizennegyedik fejezet
T o m többször is elment Melanie-hoz, ilyenkor Janet
nem titkolt rosszallásától kísérve vacsorázni vagy mo-
ziba mentek, illetve a medencénél időztek. Janet alig-
alig szólt l o m h o z , pedig a fiú rendkívül udvarias volt
vele. Egyszer elhozta magával a húgát is, s akkor hár-
masban sütöttek mindenféle finomságot a kerti me-
dence mellett, a szabadban, és remekül érezték magu-
kat. Tom húgára mély benyomást gyakorolt Melanie
egyszerűsége, nyitottsága, kedves közvetlensége, és
hogy egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy sztár.
Az meg különösen nagy izgalommal töltötte el, ami-
kor Melanie meghívta őket a júniusi koncertjére, a
Hollywood Bowlba.
Egyszer sem feküdtek le egymással. Megbeszélték,
hogy nem sietik el a dolgot, megvárják, mi történik, és
közben igyekeznek minél jobban megismerni egy-
mást. Melanie még nem tette túl magát teljesen Jake-en,
és l o m nem sürgette. Sőt, inkább m é g ó mondogatta,
hogy ráérnek, van idejük bőven. Mindig jól érezték
magukat egymással. A fiú elhozta a kedvenc filmjeit és
cédéit, és nem sokkal azután, hogy Melanie megis-
merte Nancyt, a húgát, Tom elvitte őt Pasadenába, a
családjához. Melanie úgy találta, hogy Tom szülei na-
gyon kedves, nyílt és barátságos emberek. Művelt, in-
telligens emberek lévén, jól lehetett velük beszélgetni.
Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást. Nagy tisztelet-
tel bántak vele, de nem csaptak hűhót körülötte, inkább
úgy fogadták, mint a gyerekeik egyik barátját.
Janet ezzel szemben továbbra is úgy kezelte Tomot,
mint valami betolakodót. Mindent elkövetett, hogy ki-
utálja a fiút, de ő azt m o n d t a Melanie-nak, hogy n e m
bánja. Megértette, hogv Janet fenyegetésnek érzi a
jelenlétét. Ügy gondolja, a lányának n e m üyen fiúval
kellene járnia, különösen ha azt akarja, hogy írjanak
róla a nagy példányszámú bulvárlapok. Melanie újra
meg újra mentegetőzni kényszerült az anyja miatt, s
ha é p p e n n e m kellett próbára mennie, egyre több időt
töltött Pasadenában.
Tom kétszer is elkísérte a próbára, és lenyűgözte
Melanie profizmusa. N e m véletlenül és n e m is a sors
kegye folytán jutott el idáig. Tökéletes technikával,
nagyon tudatosan énekelt, és hihetetlenül keményen
tudott dolgozni. N é h á n y dalát maga szerezte. Mind-
két próbának, melyeket a Hollywood Bowl-i fellépésre
készülve tartottak, hajnali két órakor lett vége, mert
Melanie csak akkor érezte úgy, h o g y r e n d b e n van.
Tom a technikusoktól megtudta, hogy ez mindig így
szokott lenni. \blt, hogy hajnali négyig-ötig is dolgoz-
tak, azután reggel kilenckor folytatták. Melanie kemé-
nyen kézben tartotta a csapatát, de ö n m a g á h o z m é g
szigorúbb volt. És a hangja olyan, mint egy angyalé,
gondolta Tom.
Melanie azt javasolta neki, hogy a koncert n a p j á n
jöjjenek korábban, és a kezdésig Nancyvel együtt le-
gyenek vele az öltözőben. Tom szaván fogta a lányt, és
amikor megérkeztek, ott találták az öltözőben Janetet,
aki szüntelenül a lánya körül keringett, és közben uta-
sításokat és tanácsokat osztogatott, majd kezében pezs-
gőspohárral hozzálátott a saját sminkje elkészítéséhez.
A fotósok néha őt is megkérték, hogy pózoljon nekik.
Janet a lehető legtovább igyekezett tudomást sem
venni Tómról és Nancyről, azután egyszer csak kivi-
harzott, azzal a felkiáltással, hogy megkeresi Melanie
fodrászát. A lány az ajtó előtt cigizett a banda néhány
tagja társaságában. Már m i n d n y á j a n ismerték, és jó
fejnek tartották Tomot.
Fél órával a kezdés előtt Tom és Nancy magára hagy-
ták Melanie-t, akinek m é g nem volt teljesen készen a
sminkje, és m é g föl kellett öltöznie. Tom meglepően
n y u g o d t n a k találta, a h h o z képest, hogy hamarosan
nyolcvanezer ember előtt kell fellépnie. De Melanie
é p p ebben volt a legjobb. Négy új számot készült elő-
adni; afféle közönség előtti próba volt ez a turné meg-
kezdése előtt. Tom megígérte, hogy amikor csak teheti,
ő is ott les/, noha júliusban már dolgozni fog. Izgatót-
tan várta, milyen lesz az új állás a Bechtelnél. A cégnél
azt az ígéretet kapta, hogy lesznek külföldi útjai is.
Úgy gondolta, legalább bőven lesz dolga Melanie távol-
létében, és ez az állás sokkal jobb volt, mint az, amire
San Franciscóban pályázott m é g a földrengés előtt.
Voltaképpen az ölébe pottyant az apja kapcsolatai
révén, nem beszélve arról, hogy a jövőjére nézve is tar-
togatott lehetőségeket. És ha meg lesznek elégedve a
munkájával, esetleg a továbbtanulását is finanszírozzák.
- Sok szerencsét, Mel! Fantasztikus leszel - súgta
oda búcsúzóul, mielőtt kimentek az öltözőből. Az első
sorba szólt a jegyük.
- Az egyik új dalt neked fogom énekelni - suttogta
Melanie, miközben Tom megcsókolta. - Rá fogsz jön-
ni, melyik az. Most írtam. Remélem, tetszeni fog.
- Szeretlek - mondta a fiú, mire Melanie elkerekedő
szemmel nézett rá. Tom először mondta ki ezt a szót.
- Én is szeretlek - válaszolta, s a következő pillanat-
ban Tom már kint volt az ajtón.
Ekkor Janet viharzott be az öltözőbe, azzal a felkiál-
tással, hogy m á r húsz perc sincs hátra a kezdésig, elég
az envelgésből, tessék készülni. A n y o m á b a n négy fo-
tós nyomult az ajtóig, várva, hogy felvételeket készít-
hessenek a popsztárról.
Melanie bebújt testhezálló vörös szaténselyem ruhá-
jába, még egyszer ellenőrizte a sminkjét és a haját, majd
felvette tűsarkú ezüstszínű szandálját. Az este folya-
mán hatszor fog átöltözni, és mindössze egy szünetet
fognak tartani. Kemény m u n k a lesz.
Anyja segített felhúzni a ruha cipzárját, s ezután Pám
b e e n g e d t e a fotósokat. Két felvételen Janet együtt
pózolt a lányával. Jóval nagyobb volt Melanie-nál, aki
valósággal eltörpült mellette. De akárhol jelent is meg,
egyéniségével az anyja egyébként is uralta a teret.
Eljött a perc, hogy Melanie-nak mennie kellett. Futva
indult a színfalak mögé, s míg kábeleken és felszere-
lési tárgyakon ugrált át, egy gyors hellót kiáltott oda a
bandának. Aztán egy takarásban megállt, lehunyta a
s z e m é t , és vett három lassú, mély lélegzetet. Amikor
f e l c s e n d ü l t a zenei szignál, a színpadot beborító füs-
tön át lassan beúszott a színpadra. Amikor a f ü s t ki-
tisztult, már o t t á l l t , és olyan szexi mosollyal, amilyet
Tom m é g sohasem látott az arcán, egy hellót suttogott
a közönségnek. Ez nem az a lány volt, akit a próbákon
látott, akit hazavitt bemutatni a szüleinek, Pasadenába.
Ez a Melanie, aki az egész csarnokot betöltő hangjával
levette a lábáról a közönségét, ízig-vérig sztár volt. A ref-
lektorok vakító fényében nem láthatta l o m o t és a húgát,
de a szívével érezte a fiú jelenlétét, és azon az estén
neki énekelt.
- Hú! - kapaszkodott N a n c y a bátyja karjába. - Cso-
dálatos!
- Az - felelte büszkén Tom. A szünetig le sem tudta
venni a tekintetét Melanie-ról, akkor pedig rohant hát-
ra, az öltözőbe, hogy lássa és megmondja neki, milyen
fantasztikus volt. Teljesen fel volt dobva, a m i é r t ott
lehet és hallhatja, láthatja őt a színpadon. N e m győ-
zött elég szépet és jót m o n d a n i róla és neki. Melanie
rájött, milyen más olyasvalakivel járni, aki nem a show-
bizniszben utazik. Tom sohasem volt féltékeny rá.
Gyorsan megcsókolták egymást, és a fiú visszament a
helyére. Melanie-nak újból át kellett öltöznie, és ehhez
szüksége volt Pam és Janet segítségére. Ez a színpadi
kosztüm m é g testhez simulóbb volt, mint az előző, és
fantasztikusan nézett ki benne, amikor a szünet után
először jelent m e g a színpadon.
Aznap este hét ráadást kellett adnia. Ezt m i n d i g tel-
jesítette, hogy örömet szerezzen a rajongóinak. És a
közönségnek tetszett az új dal is, amelyet Tonuiak írt.
Az „Amikor rád találtam" az első együtt töltött San
Franciscó-i napjaikról szólt. Szó volt b e n n e a hídról, a
tengerpartról és a szívében bekövetkezett földrengés-
ről. Tom elragadtatással, Nancy pedig könnyes szem-
mel hallgatta a dalt.
- Rólad szól? - kérdezte súgva. Tom bólintott, mire
Nancy ámulva ingatta a fejét. Akárhogy alakul is a jö-
vőben a kapcsolatuk, az indulás olyan volt, mint ami-
kor a rakétát fellövik az űrbe. És semmi jel nem muta-
tott arra, hogy le akarna lassulni.
Amikor a koncertnek vége lett, ők is bementek Mela-
nie öltözőjébe. Ott m á r r e n g e t e g e n nyüzsögtek: fo-
tósok, Melanie asszisztense, é d e s a n y j a , a barátai és
mindazok, akik valami módon be tudtak jutni, hogy
gratuláljanak. Amikor nagy sokára mindenki elment,
hármasban elindultak a Spagóba vacsorázni. Addigra
már nagyon késő volt, de maga Wolfgang Puck készí-
tette el a vacsorájukat.
Tom és Nancy még a z n a p éjjel vissza akartak menni
Pasadenába. Mielőtt elváltak volna, Tom megcsókolta
Melanie-t, és megígérte, hogy m á s n a p délelőtt vissza-
jön. A sztárt egy hófehér limuzin várta az étterem előtt.
Itt aztán szó sem volt diszkrécióról, Melanie-nak ezt a
nyilvánosság számára fenntartott énjét Tom eddig még
sohasem látta. Ő a civil Melanie-t szerette, de be kellett
vallania magának, hogy ez is tetszett neki.
Melanie é p p hazaért, amikor Tom már kereste a mo-
bilján, hogy m é g egyszer elmondja, milyen csodálatos
volt a koncertje. Egyetlen este alatt fanatikus rajongó-
jává vált, különösen attól a daltól, amit a lány neki írt.
Tom magában újabb Grammyt jósolt e n n e k a dalnak.
- Reggel indulok vissza - ígérte. Igyekeztek minél
több időt együtt tölteni, mivel Melanie egy hét múlva
indul Vegasba.
- Ha ideérsz, elolvassuk együtt a kritikákat. Ezt a
részét nagyon utálom. A kritikusok mindig találnak
valamit, ami n e m tetszett nekik.
- El sem tudom képzelni, most mit találhatnának.
- Fognak. Már csak irigységből is. - Ezt már a profi
mondatta a lánnyal. A rossz kritika mögött gyakran ez
állt, és nem a rossz előadás, de akkor is fájt. Es akkor is,
ha már hozzászokott. Anyja vagy Pam néha eldugta
előle a leggorombábbakat, mert olykor-olykor ilyenek
is akadtak.
 Amikor m á s n a p Tom megérkezett, a konyhaasztalt
beborították a szétnyitott újságok.
- Eddig jók - súgta oda a fiúnak Melanie. Anyja elé-
gedett arccal, egyenként adogatta neki a cikkeket.
- Tetszettek az új dalok - közölte Janet, és egy fa-
gyos mosolyt küldött Tom felé. Még ő is kénytelen volt
elismerni, hogy a neki szóló szám csakugyan jó.
M i n d e n t összevéve csupa jó kritikát kapott. A kon-
cert óriási siker volt, ami jó előjelnek számított a turné,
de m é g a vegasi fellépés szempontjából is, amire már
szintén elkeltek a jegyek, mint korábban a Hollywood
Bowl-i koncertre.
- Na és mit csináltok ma? - nézett rájuk Janet olyan
elégedetten, mintha ő lépett volna fel tegnap este. Most
először volt hajlandó Tomot is beleérteni a m o n d a n d ó -
jába. Melanie nem tudta, miért, de átestek egy krízisen.
Lehet, hogy a n y j a mindössze jó h a n g u l a t b a n volt,
vagy végre rájött, hogy Tom n e m akar Melanie karrier-
jének útjába állni. Látta, milyen boldogan figyeli az ese-
ményeket, és hogy mindenben támogatja a lányát.
- Én csak pihenni szeretnék - válaszolta Melanie.
M á s n a p újból stúdióba kellett vonulnia, s a rákövet-
kező n a p o n megkezdődnek a vegasi fellépés próbái. -
Te mit tervezel, mami?
- Vásárohü megyek a Rodeóra - felelte elégedett-
ségtől sugárzó arccal Janet. Akkor volt a legboldogabb,
ha a lánya nagyszabású, sikeres koncertjét követő na-
pon elismerő kritikákat olvashatott a lapokban.
Ezúttal, Tom nagy meglepetésére, sötét pillantások
és ajtócsapkodás nélkül hagyta magukra őket.
- Úgy látom, végre felvételt nyertél - jegyezte m e g
egy s ó h a j kíséretében Melanie. - Egyelőre legalábbis.
Valószínűleg úgy döntött, hogy n e m jelentesz fenye-
getést.
- Tényleg n e m , Mel. Szeretem, amit csinálsz. Hihe-
tetlen élmény volt látni téged a színpadon. El sem
akartam hinni, hogy ott ülök, és amikor azt a számot
énekelted, teljesen kész voltam.
 - Ö r ü l ö k , hogy tetszett. - Melanie odahajolt, és
megcsókolta. Fáradtnak látszott, de boldognak, Tom ta-
lán m é g sohasem látta ilyen szépnek. - N é h a nagyon
szívesen kiszállnék ebből az egészből egy időre. Ez az
életmód roppant fárasztó - vallotta be. Már korábban
is m o n d o t t ilyet Tómnak. Kellemes változatosságot
jelentett például az az időszak, amikor a földrengést
követően a tábori kórházban dolgozott.
- Talán nemsokára - próbálta biztatni a fiú, de Mela-
nie csak a fejét csóválta.
- A mami és az ü g y n ö k ö m sohasem e n g e d n é meg.
Ahhoz túl finomnak találják a siker illatát. Kiélvezik,
amíg csak élek. - Szomorú arcát látva, Tom átölelte és
megcsókolta. A tekintete é p p ú g y a szívéig hatolt, mint
tegnap a dal, amely neki szólt. Micsoda lány, gondolta,
és milyen szerencsés fickó is ő. A sors hihetetlen mó-
d o n nyúlt bele az életébe. A San Franciscó-i földrengés
kellett ahhoz, h o g y ók ketten találkozzanak. És ez a
n a p lett élete legszebb napja.

Miközben Janet Hollywoodban Melanie koncertjének

kritikáit olvasta a lapokban, Sarah és Seth Sloane is az
újságot bújták. A hír végre eljutott a San Franciscó-i
lapokhoz, és egyikőjük sem értette, mi tartott ilyen so-
káig. Hetek teltek el azóta, hogy Sethet letartóztatták,
és valahogy senki sem harapott rá a dologra. De végül
mégiscsak robbant, mint a július negyedikei tűzijáték
petárdái. Ráadásul az AP jelentette a hírt. Sarahnak az
volt az érzése, hogy a Sully korábbi letartóztatásáról és
közelgő bírósági tárgyalásáról tudósító újságírók meg-
sejttették a San Franciscó-i sajtó munkatársaival, hogy
ideát nyugaton volt egy bűntársa. Seth sztorija egészen
a d d i g csak itt-ott b u k k a n t fel, de most címlapsztori
lett. A Chronicle m i n d e n zaftos részletet leközölt, és
mellékelt egy képet is, m e l y e n Seth és Sarah volt lát-
ható egy minapi jótékonysági rendezvényen. A cikk
meglehetősen kíméletlen volt. Közölték a vádindít-
vány szövegét, beszámoltak m i n d e n részletről, ami-
hez csak hozzá lehetett jutni, megírták az árfolyam-
fedezeti alap nevét és azokat a körülményeket, ame-
lyek Seth letartóztatásához vezettek. Megírták, hogy
eladó a házuk, és írtak a tahoe-i házról m e g a repülő-
gépről is. És minderről úgy, mintha mindenét ebül
szerzett pénzből vette volna. A cikkben Seth úgy je-
lent meg, mint a város legelvetemültebb szélhámosa
és b ű n ö z ő j e . Az ő számára mélységesen megalázó,
Sarahnak pedig még gyötrelmes is volt. N e m voltak
kétségei afelől, hogy a szülei is olvashatnak a dolog-
ról, hiszen az AP tudósításai Bermudára is eljutnak.
Tudta, hogy fel kell hívnia őket. Kis szerencsével ő
lesz az, aki elmagyarázza nekik a helyzetet. Annál in-
kább m e g lesznek döbbenve, mert kezdettől fogva
n a g y o n szerették Sethet.
- N e m valami szép történet, igaz? - pillantott rá a
férje. Mindketten lefogytak, Seth kimondottan sovány
volt, Sarah inkább kimerültnek látszott.
- N e m sok mindennel tudtak volna szépíteni rajta -
felelte Sarah őszintén.
Ezek voltak együttélésük utolsó közös napjai. Meg-
egyeztek, hogy a gyerekek kedvéért a Divisaderón lévő
h á z b a n maradnak, amíg el nem kel, s csak azután köl-
töznek szét. Azon a héten több ajánlatot is kaptak.
Látnivaló volt, hogy már n e m tart sokáig ez az állapot.
Sarah tudta, hogy szomorú lesz, ha elkel a ház, de sok-
kal inkább feldúlta a házassága és a férje sorsa, mint a
házé, amely alig pár éve volt az övék. Már árulták a
tahoe-i házat is m i n d e n berendezésével együtt, bele-
értve a konyhaedényeket, a tévét és az á g y n e m ű t is.
Könnyebb volt így eladni olyasvalakinek, aki síeléshez
keres házat, és nem akar festéssel, tapétázással, beren-
dezéssel vesződni. A városi házukat üresen akarták el-
adni. A régiségeiket és a m o d e r n festményeiket árve-
résre bocsátották a Christie's-nél. Az asszony ékszereit
m á r kezdték eladogatni Los Angelesben.
Sarah továbbra is állást keresett, de még nem sike-
rült találnia. Megtartotta Parmanit a gyerekek mellett,
mert tudta, hogy mihelyt sikerül elhelyezkednie, szük-
sége lesz valakire, aki vigyáz rájuk. Riasztónak találta
a gondolatot, hogy óvodába adja őket, noha tudta,
hogy mások is megtették már. Igazából arra vágyott,
hogy továbbra is azt tehesse, amit eddig, hogy otthon
maradhasson velük, ahogy az elmúlt három évben.
De e n n e k vége volt. Most, hogy Seth minden pénzü-
ket a védelmét ellátó ügyvédekre és valószínűleg bír-
ságra fogja költeni, neki is dolgoznia kell, és nemcsak
azért, hogy hozzájáruljon a költségeikhez, de egy pon-
ton túl azért, hogy eltartsa a gyerekeit és önmagát, mert
a férjétől nem fog segítséget kapni. Ha a bíróság min-
denüket elárverezteti, ha m i n d e n p é n z ü k rámegy a
pereskedésre és a védőügyvédekre, és végül a férjét
börtönbe csukják, ki fog segíteni rajtuk? Csak magára
támaszkodhat.
Seth megdöbbentő és ijesztő árulása után már csak
magában bízhatott, senki másban. Többé nem számít-
hat a férjére. És tudta, hogy soha többé nem fog bízni
benne. Ezt ő is kiolvashatta a szeméből, valahányszor
találkozott a pillantásuk. Sethnek fogalma sem volt,
hogyan tehetné jóvá, amit elkövetett, s hogy jóváte-
heti-e egyáltalán valaha is. Mindazok ismeretében, ami-
ket Sarah mondott, kételkedett benne. Az asszony nem
bocsátott m e g neki, és félő volt, hogy soha nem is fog
megbocsátani. És nem is tudta, hibáztassa-e emiatt.
Mélységes bűntudatot érzett, amiért ilyen helyzetbe
hozta. Mindkettőjük élete romokban hevert.
A cikk olvastán megdöbbent. Az írás ízekre szedte
őt és Sullyt, és úgy állította be őket mint közönséges
bűnözőket. A legcsekélyebb rokonszenvet vagy rész-
vétet sem tanúsította irántuk. Két gonosztevő, akik
csalárd ügyleteikkel félrevezették pénzügyi támoga-
tóikat, és pénzt csaltak ki jóhiszemű emberektől. Mi
mást írhattak volna? Ez volt az úgynevezett perbeli
tényállítás, és ahogy maga Seth is beismerte a felesé-
gének és az ügyvédjének, az ellenük felhozott vádak
egytől egyig igazak voltak.
 Az egész hétvége alatt megint alig szóltak egymás-
hoz. Sarah n e m mondott sértő vagy szidalmazó szava-
kat. Semmi értelme nem lett volna. Inkább hallgatott.
Túl mély volt a seb, amit kapott. Seth kiirtotta mindazt
a hitet és bizalmat, amit valaha táplált iránta, és azzal,
h o g y méltatlannak bizonyult rá, minden hozzá fűzött
reményét kihajította az ablakon. Kockára tette a gyere-
keik jövőjét, és alaposan megnehezítette az övét. Töb-
bé-kevésbé valóra váltotta azt, ami eddig Sarah legfé-
lelmetesebb rémálmaiban jött csak elő.
- Ne nézz így rám, Sarah - szólt rá végül Seth az új-
ság fölött. A The New York Times vasárnapi számában
egy ennél is terjedelmesebb és rosszindulatúbb cikk
jelent meg, s abban is szó volt Sethről. Amilyen fontos
szerepet töltöttek be eddig a saját közösségükben, olyan
n a g y volt most a szégyenük. S jóllehet Sarah nem kö-
vetett el semmit, és a földrengés éjszakájáig mit sem
tudott férje illegális tevékenységéről, ő is ugyanolyan
piszkosnak érezte magát. N a p o k óta szüntelenül csen-
gett a telefonjuk, amelyet Sarah az üzenetrögzítőre
kapcsolt. Sem mondani, sem hallani n e m akart sem-
mit. Az együttérző szavak tőrdöfésként járták volna át
a szívét, s az irigyek alig leplezett diadalmas kuncogá-
sát p e d i g v é g k é p p nem akarta hallani. Biztos volt
b e n n e , hogy rengeteg ilyet hallana. Aznap csak a szü-
leivel beszélt, senki mással. A hír megdöbbentette és
kétségbe ejtette őket, és é p p ú g y nem értették, mi tör-
tént Sethszel, ahogy ő. Végső soron m i n d e n n e k a jel-
lemtelenség és a mérhetetlen kapzsiság volt az oka.
- N e m próbálnál m e g legalább együttérző lenni? -
kérdezte Seth szemrehányóan. - Értesz hozzá, hogy
m é g jobban megnehezítsd a dolgokat.
- Szerintem erről te magad gondoskodtál, Seth.
Miután leszedte az asztalt, a férje utánament, és a
mosogatónál találta sírva.
- Sarah, n e . . . - Vad rémület és gyilkos d ü h volt a
tekintetében.
- Mit vársz tőlem? - fordult hozzá kétségbeesetten
Sarah. - Annyira félek, Seth... mi lesz velünk? Szeret-
lek. N e m akarom, hogy börtönbe csukjanak. Nem
akarom, hogy ilyesmik történjenek velünk... Azt aka-
rom, hogy m e n j vissza, és tedd meg nem történtté ezt
a dolgot... tudom, nem teheted... Engem a pénz nem
érdekel. N e m akarlak elveszíteni... szeretlek... és te az
egész életünket kihajítottad az ablakon. Most akkor
mit kellene csinálnom?
A férfi nem bírta elviselni a kínt, melyet felesége
szemében látott, és ahelyett, hogy átölelte volna, amire
az asszony mindennél jobban vágyott, sarkon fordult
és elment. Ő maga is gyötrődött és rettegett, annyira,
hogy n e m maradt semmije, amit a másiknak adhatott
volna. Ő is szerette a feleségét, de most úgy elhatal-
masodott rajta a saját sorsa feletti félelem, hogy n e m
tudott segíteni rajta és a gyerekeken. Úgy érezte, mint-
ha magára hagyatva fuldokolna a tengerben.
Sarah el sem tudta képzelni, hogy ennél nagyobb
szerencséüenség bekövetkezhetne az életükben, leszá-
mítva azt, amikor a koraszülött kislányuk m a j d n e m
meghalt. Az ő életét megmentették a koraszülöttosz-
tályon, de Sethet nem lehetett m e g m e n t e n i . A bűn,
amelyet elkövetett, túl n a g y volt és túl botrányos. Még
az FBI ügynökei sem tudták teljesen elleplezni a meg-
vetésüket, kivált amikor meglátták a gyerekeket. Sarah
még senkijét sem vesztette el szerencsétlenség követ-
keztében. Mindkét nagyszülőjét a kor vitte el, és nem
valami súlyos betegség, m é g mielőtt ő megszületett
volna. Azok az emberek, akiket szeretett, egész életé-
ben hűségesen kitartottak mellette. Gyermekkora za-
vartalan boldogságban telt, szülei megbízható, komoly
polgárok voltak. A fiúk, akikkel járt, egytől egyig ren-
desek voltak. Seth pedig m i n d i g is csodálatosan bánt
vele. A gyerekei g y ö n y ö r ű e k és egészségesek. Soha
egyetlen barátját sem veszítette el autóbalesetben vagy
rák miatt. Élete eddigi harmincöt évét sértetlenül élte
végig, és most váratlanul atombomba-találat érte. És a
bombát az az ember ejtette rá, akit szeretett: a férje.
Akkora megrázkódtatás érte, hogy egyszerűen n e m
tudta, mit mondjon, és főleg hogy mit mondjon neki.
Keni tudta, hol, mit javíthatna a helyzetükön. És Seth
éppúgy nem tudta, mint ő. Valójában nem tehettek
semmit. Az ügyvédeknek minden tudásukat latba kell
vetniük, és a végén Sethnek m i n d e n k é p p e n le kell
nyelnie a keserű pirulát. És neki is, holott ő semmivel
sem szolgált rá. De megfogadta, hogy „jóban-rossz-
ban", ezért együtt kell bűnhődnie a férjével.
Vasárnap este felhívta Maggie-t a mobilján. Ő is ol-
vasta az újságcikkeket a tábor társalgójában, és nagyon
sajnálta Saraht, de még Sethet is. Nagy árat kell fizet-
niük a bűnökért, amiket elkövetett. Es sajnálta a gye-
rekeket is. Imádkozzon, tanácsolta Sarahnak, és ő is
imádkozni fog értük.
- Talán elnézőek lesznek vele - mondta remény-
kedve.
- Seth ügyvédje szerint két évtől öt évig terjedő bör-
tönt fog kapni. A legsúlyosabb ítélet ebben a kategóriá-
ban harminc év. - De ezt már korábban is mondta neki.
- Ne szaladjon ennyire előre! Csak higgyen, és végez-
ze tovább a dolgát. Néha ez a legtöbb, amit tehetünk.
Sarah elköszönt Maggie-től, letette a telefont, m a j d
férje dolgozószobája mellett elhaladva fölment az eme-
letre, hogy megfürdesse a kicsiket. Seth játszott velük
éppen, és az anya átvette tőle a gyerekeket. Újabban
mindent felváltva csináltak, és ritkán tartózkodtak egy-
szerre mindketten egy helyen. Még egymás közelsége
is fájdalmassá vált. Sarah akaratlanul is eltöprengett
azon, hogy vajon jobb vagy rosszabb lesz-e, ha külön-
költöznek. Valószínűleg mindkettő.

Everett is felhívta azon az estén Maggie-t, hogy meg-

beszélje vele, amit Sethről olvasott a Los Angeles-i
újságokban. A történet addigra már bejárta az egész
országot. Everettet megdöbbentette a dolog, különö-
sen mivel az ő szemében Seth és Sarah a tökéletes fiatal
házaspárt testesítette meg. Az eset újra eszébe juttatta,
amit már évek óta tudott: sohasem tudhatjuk, miféle
gonoszság rejtőzik mások szívében. Ő is, mint min-
denki más, aki olvasott róla, sajnálta Saraht és a gyere-
keiket, s a legkevésbé sem sajnálta Sethet. Ha a vádak
igazak, márpedig nagyon úgy fest a dolog, hogy iga-
zak, m e g fogja kapni, amit megérdemel.
- Micsoda szörnyű helyzetbe került! Láttam őt a jó-
tékonysági esten, kellemes nőnek tűnt. De persze a
férje is rokonszenves v o l t Ki gondolta volna? - A fotós
a tábori kórházban is találkozott egy rövid időre
Sarahval, de nem sokat beszélgettek. Az asszony zak-
latottnak látszott, és most már azt is tudta, miért. - Ha
találkozik vele valahol, mondja meg neki, hogy nagyon
sajnálom őt - m o n d t a őszintén.
Maggie erre nem m o n d o t t se igent, se nemet. Kitar-
tott Sarah és a kettőjük kapcsolata mellett, és megőrizte
a titkait. Még arról sem beszélt, hogy találkoztak egy-
mással.
Everett még elmondta, hogy jól van, és Maggie is
erről számolt be neki. A nővér nagyon örült, hogy hal-
lott felőle, de mint mindig, most is zavarban volt, ami-
kor letette a telefont. Elég volt hallania a hangját, hogy
belesajduljon a szíve. A beszélgetés után imádkozott,
és alkonyatkor hosszú sétát tett a tengerparton. Azon
tűnődött, mi lenne, ha a jövőben nem fogadná a férfi
hívásait, illetve nem hívná ót vissza. De végül meg-
győzte magát, hogy m e g tud birkózni a helyzettel. Vég-
tére is Everett csak egy férfi. Ő p e d i g Isten menyasz-
szonya. Ki az a férfi, aki Vele versenyre tud kelni?

Tizenötödik fejezet
iVíelanie Las Vegas-i koncertje hatalmas sikert aratott.
Tom is odarepült, és Melanie újra elénekelte neki a
dalt. A vegasi show több speciális effektussal és min-
d e n t összevéve nagyobb felhajtással lett színpadra
állítva, noha a közönség és maga a helyszín is jóval ki-
sebb volt, mint a Los Angeles-i. A közönség tombolva
ünnepelte Melanie-t. A ráadásokat már a színpad szé-
lén ölve énekelte, úgyhogy Töm az első sorból kinyúl-
va el is érte őt. A rajongók úgy megrohanták, hogy a
biztonságiak alig győzték visszaszorítani őket. A fény-
játékkal kísért finálé, melyet Melanie egy mind följebb
és feljebb emelkedő emelvényen állva énekelt az egész
teret betöltő, zengő hangon, felejthetetlen volt. Töm le-
nyűgözve nézte, de közben ijedten látta, hogy az emel-
vényről leugró Melanie megrándította a bokáját. Ó is
tudta, hogy másnap a lánynak két újabb fellépése lesz.
A show természetesen m á s n a p sem maradhatott el,
m é g ha duplájára dagadt is Melanie bokája. A máso-
dik fellépés után Tom elvitte ót az ügyeletre, ahol be-
adtak neki egy kortizoninjekciót, hogy másnap megint
színpadra t u d j o n állni. A három utolsó vegasi n a p már
kisebb fellépésekkel telt el. A nyitókoncert volt a leg-
nagyobb szabású, és a hét végén, amikor Tom elment,
Melanie már mankóval járt.
- Vigyázz magadra, Mel! Túlhajtod magad - m o n d -
ta a fiú aggódva, jó volt együtt tölteni a hétvégét, m é g
akkcr is, ha Melanie-t lefoglalták a próbák és a fellépé-
sek. Az első éjszakán azért sikerült eljutniuk az egyik
kaszinóba. Melanie lakosztálya különlegesen szép volt,
ahol a másik hálószobában Tómnak is jutott hely. Az
első két éjszakán m é g megtartóztatták magukat, de az
utolsón m á r e n g e d t e k a természet ellenállhatatlan
sürgetésének és az egymás iránti heves vágyuknak.
Elég sokáig vártak egymásra, és ez így is volt r e n d j é n .
Mos:, hogy Tom készült elmenni, Melanie még köze-
lebb érezte őt magához. - Ha nem lassítasz le, a végén
tönkreteszed a bokádat.
- H o l n a p megint k a p o k egy kortizoninjekciót. -
Melanie hozzászokott már a színpadi sérülésekhez,
nem először fordult elő vele hasonló. De akármi tör-
tént is, mindig folytatta a műsort. Soha nem m o n d o t t
le fellépést. Profi volt.
 - Kérlek, Mellie, vigyázz magadra! N e m adathatod
be m a g a d n a k nyakra-főre a kortizonokat. N e m vagy
te futballista. - Tom látta, hogy Melanie fájlalja a boká-
ját, és a tegnapi injekció ellenére sem lohadt le róla a
dagadás. Csak arra volt jó, hogy Melanie visszaéljen
az egészségével, és újra színpadra lépjen a tűsarkú
szandáljában. - Ma este légy szíves és pihenj! - A fiú
tudta, hogy Melanie reggel továbbindul Phoenixbe,
ahol szintén fel fog lépni.
- Köszi - mosolygott fel rá a lány. - Soha senki nem
aggódik értem úgy, mint te. Elvárják, hogy akár félhol-
tan is álljak színpadra és énekeljek. Éreztem, amikor
fölléptem rá, hogy az az emelvény elég rozoga. Ami-
kor leléptem, a kötél elszakadt. Ezért történt ez a dolog
a bokámmal. - Mindketten tudták, hogy ha a kötél ko-
rábban szakad el, Melanie lezuhanhatott volna, és talán
meg is hal. - Legalább most látod a szórakoztatóipar
árnyoldalait is.
Egymás mellett állva várták Tom gépét. Melanie a
hófehér limuzinnal vitte ki őt a reptérre, amelyet a szál-
loda bocsátott rendelkezésére, amíg ott lakott náluk.
Az efféle mellékjuttatásokban Las Vegas utolérhetet-
len volt. Az országos t u r n é n már n e m lesz ilyen jó dol-
ga. Tíz hétig lesz úton, és csak szeptember elején jön
vissza Los Angelesbe. Töm megígérte, hogy lesznek
hétvégék, amikor repülőre száll, és csatlakozik hozzá.
Mindketten előre örültek ezeknek a hétvégéknek.
- Feltétlenül mutasd m e g m é g egyszer az orvosnak,
mielőtt elindultok - kötötte a lelkére Tom. Ebben a pil-
lanatban közölték, hogy megérkezett a gépe. Indulnia
kellett. Magához ölelte és megcsókolta Melanie-t, de
óvatosan, mert a lány most is mankókra támaszkodva
állt. - Szeretlek, Mellie súgta halkan. - Ne felejtsd el,
amíg úton leszel.
- Nem fogom elfelejteni. Én is szeretlek. - Már több
mint egy hónapja jártak együtt. Ez n e m volt hosszú
idő, de oly sok m i n d e n e n mentek keresztül együtt San
Franciscóban, hogy szerelmük gyors iramban bonta-
kozott ki. Melanie még nem találkozott olyan helyes,
r e n d e s fiúval, mint Tom. - Viszlát nemsokára!
- Úgy legyen! - Még egyszer, utoljára megcsókolták
egymást, azután utolsóként Tom is beszállt a gépbe.
Melanie visszabicegett a terminálon át a járdaszél mel-
lett parkoló limuzinhoz. Őrülten fájt a bokája, de nem
akarta bevallani Tómnak.
Amikor visszaért a Paris Hotelban lévő lakosztályába,
jeges borogatást rakott rá, ami n e m sokat segített rajta,
és bevett egy Motrint, h o g y lelohadjon a dagadás.
Éjiéikor a nappali heverőjén fekve talált rá az anyja, s
akkor bevallotta neki, hogy szörnyen fáj a bokája.
- Holnap folytatnod kell Phoenixben - figyelmez-
tette Janet. - Ott is elkelt m i n d e n jegy. Elintézzük,
h o g y reggel megint kapj egy injekciót. N e m m o n d h a -
tod le a fellépést, Mel.
- T a l á n megcsinálhatnám ülve - kockáztatta m e g
Melanie, és hozzáért a bokájához, de fel is szisszent
mindjárt.
- Hogy fog kinézni a ruhád, ha végig ülsz? - mondta
e r r e Janet. Melanie m é g soha n e m m o n d t a le egyetlen
fellépését sem, és anyja n e m szerette volna, ha most
elkezdi. Az ilyesminek futótűzként terjed el a híre, és
k ö n n y e n tönkreteheti egy sztár jó hírét. De most lát-
nia kellett, hogy a lányának csakugyan erős fájdalmai
v a n n a k . Eddig mindig jól tűrte a sérüléseit, soha nem
panaszkodott, de ez most komolyabbnak látszott.
Tom felhívta, mielőtt Melanie aludni ment volna, és
h o g y ne a g g ó d j o n annyira, a lány azt h a z u d t a neki,
h o g y javult a bokája. Amikor lefeküdt, kitette a fiú ké-
p é t az ágya mellé.
Reggelre még jobban megdagadt a bokája, Pam
ezért elvitte a kórházba. A sürgősségi osztály főorvosa
rögtön megismerte, és mivel nem tetszett neki, amit
látott, azt m o n d t a , szeretné megröntgenezni. Az első
orvos, aki látta, azt m o n d t a , csak megrándította, de a
f ő o r v o s n e m volt m e g g y ő z ő d v e erről. És neki volt
igaza. Megnézte a röntgenfelvételt, és Melanie-nak is
megmutatta rajta a kis hajszálrepedést. Közölte vele,
hogy négy hétig gipszben kell járnia, és a m e n n y i r e
lehet, kímélnie kell a lábát.
- H á t ez jó - nevette el magát Melanie, de nyomban
fel is nyögött. Minden mozdulat fájt. Kínszenvedés
lesz az esti koncert, ha fel tud lépni egyáltalán. - Nyolc
órakor teltházas koncertem lesz Phoenixben - magya-
rázta. - És m é g el is kell jutnom oda. Nem azért fizet-
tek, h o g y azt nézzék, amint begipszelt lábbal bicegek a
s z í n p a d o n . - Már m a j d n e m sírt.
- Mi lenne, ha gyógycsizmát húzna? - javasolta az
orvos. N e m Melanie volt az első előadóművész, akit
kezelt, s akadt köztük olyan is, aki leesett a színpadról.
- Eszébe ne jusson tűsarkú t húzni a lábára! - Jól Ismerte
ezt az embertípust, és nem kerülte el a figyelmét a
Melanie arcán megjelenő bűntudat.
- De hogy fogok kinézni fellépőruhában és gyógy-
csizmában?
- Tolószékben sokkal rosszabbul nézne ki. És a szín-
p a d o n kívül használja a mankót is.
Melanie belátta, hogy nincs más választása. R>ko-
lian fájt a bokája, arról szó sem lehetett, hogy ránehe-
zedjen.
- R e n d b e n van, megpróbálcm a csizmát - adta be a
derekát.
A fényesfekete műanyagból készült csizma a térdéig
ért, és tépőzárral kellett rögzíteni b e n n e a lábát. Ami-
kor ráállt, nagy megkönnyebbülésére sokkal kevésbé
fájt a lába. Két mankójával a hóna alatt, a csizmában
kisántikált a rendelőből, Pam pedig kifizette a számlát.
- Csinos vagy b e n n e - mondta Janet vidáman, mi-
közben besegítette a lányát a limuzinba. Épp csak annyi
idejük maradt, hogy összecsomagoljanak, találkozza-
nak a többiekkel, és már indultak is a reptérre, hogy
e l r e p ü l j e n e k Phoenixbe. Melanie tudta, h o g y innen-
től k e z d v e nincs megállás, a turné elkezdődött, és tíz
héten át az Államok városait fcgja járni.
A g é p e n ülve föltette a lábát egy párnára. A fiúk pó-
kereztek kockával m e g kártyával, és Janet is beállt kö-
zéjük. Egyszer-kétszer ránézett a lányára, és igyekezett
valamivel kényelmesebbé tenni számára a körülmé-
nyeket. Melanie végül bevett két fájdalomcsillapítót,
és elaludt. Amikor megérkeztek Phoenixbe, Pam föl-
ébresztette, az egyik fiú p e d i g lecipelte a lépcsőn. Al-
mosnaklátszott, és egy kicsit sápadtnak.
- N e m vagy jól? - kérdezte Janet, miközben beszáll-
tak egy másik, szintén hófehér limuzinba. Minden vá-
rosban, ahová csak mentek, szállodai lakosztályokban
szálltak meg, és limuzin várta őket.
- Jól vagyok, mami - nyugtatta m e g Melanie. Ami-
kor megérkeztek a szállodába, Pam ebédet rendelt
mindannyiójuknak, Melanie pedig felhívta Tomot.
- Megérkeztünk - mondta, jóval élénkebben, mint
a h o g y valójában érezte magát. A fájdalomcsillapítók-
tól m é g kicsit kóválygott a feje, de a csizma érezhetően
megkönnyítette számára a járást. A mankók nélkül vi-
szont mozdulni sem tudott volna.
- Hogy van a bokád? - kérdezte aggodalmas han-
gon a fiú.
- Még fáj. Kaptam egy levehető gyógycsizmát Vegas-
ban, mislőtt eljöttünk. Úgy nézek ki benne, mint egy
Darth Vaderbe oltott Frankenstein. De tényleg sokkal
jobb benne járni. A színpadon persze le fogom venni.
- Bölcs dolog lesz az? - igyekezett Tom hangot adni
kételyének.
- Fogom bírni.
N e m volt más választása. Megfogadta a doktor ta-
nácsát, és a z n a p este lapos sarkú cipőben lépett fel.
A magasba emelkedő dobogót kivették a show-ból,
mert Melanie félt, hogy le talál esni róla, és újból meg-
sérül. Mindig is m o n d t a , h o g y úgy érzi m a g á t rajta,
m i n t h a a Flying Wallendas légtornászcsoport tagja
lenne, és igazság szerint hálót kellene feszíteni alá. Már
kétszer leesett róla, de most először sérült meg. Fájt,
de rosszabbul is járhatott volna.
Este mankóval bicegett be a színpadra, de aztán
letette. Beállítottak neki egy magas széket, és ö vicce-
sen előadta, hogy szexelés közben sérült le, amin a kö-
zönség persze jót derült. És mihelyt énekelni kezdett,
mindenki elfeledkezett e szokatlan megjelenésről. Az-
n a p este jóformán végig ülve énekelt, de ezt a jelek
szerint senki sem bánta. Forrónadrágban, neccharis-
nyában és piros flitterekkel kivarrt melltartóban lépett
fel. És m é g lapos sarkú cipóben is őrjítőén szexi volt.
A ráadásokat mindenesetre rövidre fogta. Minden
vágya az volt, hogy mielőbb visszatérhessen a szobá-
jába, és bevehessen egy fájdalomcsillapítót. Amikor ez
megtörtént, rögtön lefeküdt aludni, m é g mielőtt fel-
hívta volna lomot, hogy elmesélje, hogy sikerült a fellé-
pés. Tudta, a fiú Los Angelesbe vitte a húgát vacsorázni,
és ő sem telefonált neki. De a m ú g y rendszeresen hív-
ták egymást a mobiljukon.
Két napot töltöttek Phoenixben, majd Dallasba és
Fort Worthbe repültek tovább. Mindkét városban két
koncertet adtak, egyet Austinban és egy másikat a
houstoni Astrodomban. A színpadon kívül Melanie
hűségesen viselte a csizmát, és a lába határozottan
javult. Ezután két szabadnapot töltöttek Oklahoma
Cityben, ami maga volt a mennyország. Beutazták az
egész országot, és Melanie keményen helytállt. A sé-
rülése csak egy dolog volt a sok közül, amikkel m e g
kellett birkóznia koncertezés közben. Az egyik techni-
kusa eltörte a karját, a hangosítójuk elejtette az egyik
súlyos berendezési tárgyat - de bármi történt is, mind-
n y á j a n tudták, hogy a s h o w - n a k menni kell tovább.
A turnékon n e m volt könnyű az élet. Kimerítették
őket a feszített tempójú fellépések, melyek után barát-
ságtalan hotelszobák várták őket. Amikor csak lehe-
tett, lakosztályokban szálltak meg. Minden reptéren
hatalmas limuzin várta őket, de a koncert helyszínét
és a szállodát leszámítva, nem volt hová menniük vele.
Sokszor stadionokban léptek fel. Egy idő után már
m i n d e n hely egyformának tűnt, és el is felejtették, hol
járnak éppen.
 - Istenem, de jó lenne egy kicsit kiszállni ebból! -
mondta az anyjának egy különösen forró estén Kansas
Cityben. A koncert nagyon jól sikerült, de amikor lebi-
cegett a színpadról, kifordult a fájós bokája, és m o s t
jobban fájt, mint valaha. - Fáradt vagyok, mami - val-
lotta be, mire anyja idegesen rápillantott.
- Ha platinalemezt akarsz, folytatnod kell a t u m é -
zást - jelentette ki gyakorlatiasan. Sok mindent tudott
az üzletről, és Melanie belátta, hogy igaza van.
- Tudom, mami.
Nem vitatkozott az anyjával, de a fáradtságtól elgyö-
törten ért vissza a szállodába. Alig várta, hogy egy for-
ró f ü r d ő után végre ágyba kerüljön. Amit a n y j á n a k
mondott, komolyan gondolta. Borzasztóan vágyott egy
kis szabadságra. Azt tervezték, hogy Chicagóban az
egész csapat k a p egy szabad hétvégét. Tom úgy ter-
vezte, ó is odarepül. Melanie már alig várta, hogy talál-
kozzanak.
- Fáradtnak látszik - jegyezte m e g Pam Janetnek. -
N e m lehet nagy öröm ezzel a bokával fellépni.
Minden városban széket tettek föl neki a színpadra,
de nyilvánvaló volt, hogy a bokája nem gyógyul, és
nagy fájdalmai vannak. Színpadon kívül állandóan
mankózott, és rajta volt a fekete csizma is. Ebben kicsit
könnyebben érezte magát, de n e m eléggé. És a bokája
továbbra is dagadt volt. Ha n e m lett volna saját repü-
lőgépük, még sokkal rosszabb lett volna a helyzete. í g y
legalább m i n d e n repülőúton lefekhetett. A rengeteg
felszereléssel a m ú g y is szinte lehetetlen lett volna ke-
reskedelmi gépen utazniuk, és a csomagok órákig tartó
ellenőrzése, berakodása mindenkit az őrületbe kerge-
tett volna. így viszont csak bepakoltak, és már indul-
hattak is.
Amikor Tom megérkezett Chicagóba, m e g d ö b b e n v e
látta, milyen kimerült és sápadt Melanie. A szállodá-
ban várt rá, mert a társaság később szállt le a reptéren,
s amikor meglátta, felkapta, és úgy, ahogy volt, csiz-
mástól körbeforgatta. A z u t á n g y e n g é d e n letette e g y
karosszékbe a fülig érő szájjal mosolygó lányt. Tom
fél órája jelentkezett be a lakosztályukba, amely az
átlagosnál hatalmasabb volt. Melanie azonban már ha-
lálosan unta a szobaszolgálatokat, az autogramok osz-
togatását, és azt, hogy fájdalmai ellenére estéről estére
föl kell lépnie. Tom elképedt, amikor megpillantotta
fájó, duzzadt bokáját.
A következő koncertjüket kedden adták. És a z n a p
m é g csak szombat este volt. Tómnak hétfő reggel kel-
lett visszautaznia Los Angelesbe dolgozni. Jól érezte
magát az új állásában, és a beígért utazás teljesen fel-
dobta. Egy várostervező mérnökkel fog utazni, és bár
a legtöbb megbízással p é n z t akartak keresni, több
projektjük volt folyamatban fejlődő országokban, me-
lyeket ingyen ajánlottak fel az ottani kormányoknak.
Tomot é p p e n ez a dolog érdekelte. Melanie boldog
volt, hogy rátalált erre az állásra, és büszkeséggel töl-
tötte el a fiú humanitárius felfogása. Tom aggódott,
hogy majd nem talál állást, ha visszamegy Pasadenába.
Még azt sem bánta, hogy ingáznia kell Los Angelesbe.
A San Franciscó-i földrengés után boldog volt, hogy
visszajöhet. És ez az állás a tökéletes lehetőséget jelen-
tette számára.
Aznap este elmentek vacsorázni. Melanie megevett
egy óriási hamburgert sült hagyma karikákkal. Vacsora
után visszamentek a szállodába, és sokáig beszélgettek.
Melanie mesélt a városokról, amelyekben jártak, és az
útközben történt kalandokról.
Ezek a turnék kicsit hasonlítottak a gyerekek nyári
táboraira, vagy amikor az újonc katonák kihajóznak.
Az ő életük is az ideiglenesség érzetét keltette attól,
hogy m i n d u n t a l a n tábort kellett bontaniuk, és tovább
kellett állniuk. Néha szórakoztató volt ez a változatos-
ság, de m i n d e n k é p p e n fárasztó. A technikusok és a
zenekar tagjai időnként, ha é p p szabadok voltak, ala-
posan kirúgtak a hámból: legfőképpen a topless- és
sztriptízbárokat látogatták, vagy valahol jól leitták
magukat. Tom élvezte a társaságukat, és jó fejeknek
tartotta őket, de leginkább Melanie-val akart együtt
lenni. A lány egyre jobban hiányzott neki, amikor tá-
vol voltak egymástól. Melanie pedig bizalmasan beval-
lotta Pamnek, hogy fülig bele van esve Tómba, akinél
helyesebb sráccal m é g nem találkozott, és szerencsés-
nek érzi magát, amiért vele járhat. Pam emlékeztette
rá, hogy pillanatnyilag ő a világ egyik leghíresebb pop-
sztárja., és Tom is szerencsésnek tarthatja magát. Kü-
lönben is, Melanie nagyon aranyos lány. Pam tizenhat
éves kora óta ismerte őt, és az egyik legkedvesebb em-
b e r n e k tartotta azok közül, akiket valaha ismert - nem
úgy, m i n t az anyját, aki néha nagyon goromba tudott
lenni. Pam úgy gondolta, Tom és Melanie jól összeille-
n e k Hasonló volt a természetük: mindketten kedvesek,
barátságosak és intelligensek voltak, és Töm nem adta
jelét, h o g y féltékeny lenne Melanie sztárságára vagy
foglalkozására, ami hihetetlen ritkaságnak számított
ezekben a körökben. Pam szerint nem sok hozzájuk
hasonló ember élt a földgolyón, és hála Melanie-nak,
n a g y o n élvezte a munkáját.
Tom és Melanie fantasztikusan jól érezték magukat
Chicagóban. Moziba, múzeumba, étterembe, vásárolni
jártak, és sok időt töltöttek az ágyban. Házon kívül
Melanie mindig mankóval, fájós lábán az ormótlan
fekete csizmával járt. löm így akarta. Csodás hétvégé-
jük volt, és attól, hogy ezután is láthatja őt, és rengeteg
közös élménnyel fognak gazdagodni, Melanie elvisel-
hetőbbnek érezte a turnét. A terv szerint ezután a ke-
leti part következik föl egészen Vermontig és Maine-ig.
Providence-ben és Martha's Vineyardban a d n a k újabb
koncertet. Tom megígérte, hogy a m i a m i és a N e w
York-i fellépésre megint megpróbál eljönni.
A hétvége gyorsan elrepült, és Tómnak vissza kellett
utaznia. Melanie kikísérte a szálloda elé, ahol Töm le-
intett egy taxit. Jó volt ez a kis pihenő, a gyógycsizma
is jót tett, így mire Tom elutazott, Melanie fájdalma is
csillapodott.
*
San Franciscóban Seth és Sarah elfogadták a házukra
tett első, meglepően előnyös ajánlatot. A vevők N e w
Yorkból költöztek a városba, és sürgette őket az idő.
Valamivel többet fizettek az irányárnál, és ragaszkod-
tak a gyors szerződéskötéshez. Sarahban rossz érzé-
seket keltett, hogy a ház ilyen gyorsan elkelt, ugyan-
akkor mindketten meg is könnyebbültek. Mindjárt m e g
is kötötték az előszerződést, és Sarah elszállíttatta az
eladásra szánt dolgokat Christie's-hez. A hálószoba-
berendezést, n é h á n y dolgot a nappaliból, a gyerekek
ruháit és a szobáikból n é h á n y bútordarabot elküldött
a Clay Streeten lévő új lakásába. Mostantól a két kicsi
egy szobában fog lakni, így nem lesz szükségük annyi
bútorra. Seth dolgozószobájától m i n d e n iratot átszál-
lítottak a Broadwayre, az Összetört Szívek Szállodájá-
ba. A konyha felszerelést elfelezték. Sarah egy kanapét
és két klubfotelt elvitetett Sethnek, a többi bútor egy
raktárba került. A képeket N e w Yorkba küldték, ahol
majd árverésre kerülnek. Sarah szomorúan nézte, mi-
lyen gyors iramban esik darabjaira az otthonuk. Akár-
csak az életük. A ház napok alatt kiürült, kifosztottá,
elhagyatottá vált. Képe emlékeztette őt a házasságuk
sorsára. Meglepően kevés dolog kellett ahhoz, hogy
tönkremenjen. Az utolsó n a p j u k o n nyomott hangu-
latban járta végig m é g egyszer, utoljára a házat. Sethet
a dolgozószobájában találta; ó is hasonlóan rosszked-
v ű n e k látszott. Sarah a gyerekek szobáiból jött le, hogy
megnézze, m i n d e n t felpakoltak-e az autóra. Parmani
már elvitte a kicsiket éjszakára magához, hogy Sarah
mindent el t u d j o n rendezni a Clay Streeten.
- Rossz elmenni - m o n d t a Sarah, és a férjére nézett.
Ő bólintott, majd fájdalmas pillantással egyenesen a
szemébe nézve m o n d t a :
- N a g y o n sajnálom, Sarah... Sohasem hittem volna,
hogy ez megtörténhet velünk.
Sarah felfigyelt rá, hogy most először nem magáról,
h a n e m kettőjükről beszélt.
- Talán még rendbe jön minden. - Nem tudta, mi
egyebet m o n d h a t n a , és nem tudta a férfi sem. Sarah
odalépett hozzá, és átölelte. Seth egy hosszú percig
csak állt mozdulatlanul, lecsüngő karral, aztán ő is át-
ölelte a nőt. - Gyere bármikor, ha látni akarod a gyere-
keket - mondta az asszony nagylelkűen. N e m járt vá-
lóperes ügyvédnél. Erre m é g ráértek, és egyébként is
ott kellett lennie vele a tárgyaláson. H e n r y Jacobs azt
m o n d t a , a jelenléte ki n e m m o n d o t t , de döntő fontos-
ságú tényezőként fog szerepelni a férje védelmében.
Rajta kívül m é g két védőügyvédet kellett fogadniuk.
Ők teamként fognak együtt dolgozni Henryvel.
Sethnek m i n d e n létező segítséget m e g kellett ragad-
nia. N e m állt valami jól a szénája.
- Bírni fogod? - kérdezte gondterhelten Seth. Hosz-
szú idő óta először adta jelét, hogy önmagán kívül más-
sal is törődik. Sarahval való kapcsolatában ez volt az
első alkalom, és az asszonynak ez nagyon sokat jelen-
tett. Eletük nagyon nehéz korszakát élték át.
- Bírni fogom - válaszolta Sarah.
- Hívj föl, ha bármikor bármiben szükséged lesz
r á m - m o n d t a gyászos h a n g o n Seth. Ezek után ki-
mentek a házból. Közös életük ezennel véget ért, az
otthonuk megszűnt. Seth véget vetett annak az életnek,
amelyet e d d i g a sajátjuknak hittek. Sarah m é g egyszer
visszanézett a vörös téglás házra, melyet annyira sze-
retett, és sírva fakadt. N e m a házat siratta, h a n e m a
házasságukat, a füstbe ment terveiket. Seth csak nézte,
és majd megszakadt a szíve érte. - Holnap beugrom
hozzátok, és elviszem a gyerekeket sétálni - tette hozzá
rekedten.
Sarah elfordulva bólintott, majd beült a kocsijába, és
elindult a Clay felé. Mostantól elkezdődik az új élete.
A visszapillantó tükörben látta, h o g y Seth beszáll
v a d o n a t ú j ezüstszínű Porschéjába, amely m é g ki sem
volt fizetve, és elhajt. Összeszoruló szívvel nézett utána.
Olyan érzése volt, mintha a férfi, akit szeretett, aki a
férje volt, akitől a két g y e r m e k e született, most halt
volna meg.
 Tizenhatodik fejezet
Sarah új lakása a Clay Streeten, egy nemrégiben fel-
újított, frissen festett kis viktoriánus házban volt. A két-
szintes lakás sem elegánsnak, sem szépnek nem volt
mondható, de Sarah tudta, ha már minden a helyére
került benne, jobban fog neki tetszeni. A gyerekek
szobájában kezdte a berendezkedést. Azt akarta, hogy
másnap, amikor megérkeznek, mindjárt otthon érez-
zék magukat. Ráérősen, sok szeretettel rakosgatta ki
kedvenc tárgyaikat, melyek közül szerencsére semmi
sem tört össze a dobozokban. Eddig minden simán
ment. Órákig tartott, amíg kicsomagolta a könyveket,
és két óra hosszáig, míg elrendezte az ágyakat és az
ágyneműt. Olyan sok mindentől megszabadultak, hogy
a helyzetük egyszeriben nagyon szűkösnek tűnt. Még
mindig nehéz volt elhinni, hogy Seth elképesztő csa-
lárdsága miatt az életük m i n d e n szempontból teljesen
megváltozott. A helyi és az országos sajtóban továbbra
is rendre megjelenő cikkek m i n d e n képzeletet felül-
múlóan megalázók voltak. De akár megalázók voltak,
akár nem, legfőképpen arra volt szüksége, hogy m u n -
kát találjon. Már fel is hívta n é h á n y ismerősét, de az
elkövetkező napokban teljes erőbedobással kell küz-
denie a cél eléréséért.
És akkor, miközben a jótékonysági r e n d e z v é n y
papírjait lapozgatta, támadt egy ötlete. A m u n k á h o z
távolról sem kellett az ő képzettsége, de e pillanatban
bármilyen állást szívesen elfogadott volna. Szerda dél-
után, miközben a két gyerek aludt, felhívta az újszü-
löttosztály vezetőjét. Amennyire lehetett, lerövidítette
Parmani munkaidejét, s úgy tervezte, hogy ha sikerül
állást vállalnia, majd megint hosszabb időre veszi igény-
be. A kedves nepáli asszony nagyon megértő volt vele.
Fájt a szíve Sarahért és a gyerekekért, és m i n d e n tőle
telhetőt megtett volna, hogy segítsen rajtuk. Azóta
már ő is olvasta az újságokban megjelent cikkeket.
Az újszülöttosztály intenzív részlegének vezetője
megadta Sarahnak a kért nevet, és megígérte, hogy
szólni fog az érdekében. Sarah várt m á s n a p reggelig,
amikor is üzenetet kapott a férfitól, hogy elintézte a
telefont. A nőt Karén Johnsonnak hívták. Ő volt a kór-
ház fejlesztési osztályának vezetője, fő feladata a pénz-
szerzés és a kórház m i n d e n n e m ű beruházásának fel-
ügyelete volt. N e m é p p e n a Wall Street, de Sarah úgy
gondolta, érdekes m u n k a lehelne, ha találnának neki
valami helyet az osztályon. Felhívta hát, és Karén pén-
tek délutánra adott időpontot. N a g y o n kedvesen és
barátságosan megköszönte azt a hatalmas támogatást,
amellyel Sarah jótékonysági rendezvénye segítette a
kórház újszülöttosztályát. Több mint kétmillió dollár
folyt be az estből, ami ugyan kevesebb volt, mint re-
mélte, de így is sokat fog javítani az előző évi helyze-
tükön.
Péntek délután Parmani eljött, és kivitte a gyereke-
ket a parkba, hogy Sarah elmehessen a megbeszélésre.
Tíz év óta először kellett állásinterjúra mennie, s ezért
meglehetősen ideges volt. Utoljára a Wall Streeten volt
ilyenben része, mielőtt megkezdte volna tanulmányait
a kereskedelmi iskolában, ahol aztán megismerkedett
Sethszel. Átírta az önéletrajzát, amelybe beleírta a kór-
ház javára szervezett jótékonysági akcióit is. De tudta,
hogy n e h é z lesz állást kapnia, mivel az iskola befeje-
zése óta nem dolgozott. Azóta, hogy feleségül m e n t
Sethhez és nevelte a gyerekeit. így persze kiesett az
üzleti élet forgatagából.
Karén Johnson magas, szikár, kellemes megjelenésű,
jellegzetes louisianai kiejtéssel beszélő nő volt. Az in-
terjú alatt mindvégig érdeklődve hallgatta Saraht, aki
őszintén beszámolt az ót ért csapásokról, a Seth elleni
vádról, arról, hogy jelenleg külön élnek, és hogy neki
érthető okokból állást kell vállalnia. De ami a legfonto-
sabb, megvolt a képzettsége ehhez a munkához.
Minden nehézség nélkül képes volt kezelni a kórház
értékpapír-állományát, ám ekkor hirtelen páni félelem
fogta el, hátha róla is azt feltételezik, hogy ugyanolyan
becstelen, mint a férje. Ijedt és szégyenkező tekintetét
látva Karén kitalálta, mi járhat a fejében, és hogy meg-
nyugtassa, együttérzéséről biztosította mindazok miatt,
amiket át kellett élniük.
- Nagyon nehéz volt - ismerte be Sarah. - Rettene-
tes megrázkódtatást jelentett nekem... A földrengés
utáni napig sejtelmem sem volt az egészről.
Nem akart itt és most belemenni a részletekbe, de
hát az újságok már úgyis megírtak mindent. Senki
előtt n e m volt titok, hogy Sethet bíróság elé fogják állí-
tani csalásért, és hogy jelenleg óvadék ellenében sza-
badlábon van. Mindenki, aki olvasta a lapokat vagy
hallgatta a híreket, tudta, mit követett el.
Karén elmondta, hogy az egyik munkatársa nemré-
giben Los Angelesbe költözött, s így most van egy üre-
sedés a fejlesztési osztályon. De azt is hozzátette gyor-
san, hogy a kórházak nem arról híresek, hogy túlzottan
jól fizetnék a dolgozóikat. Az összeg, amit megneve-
zett, Saraht boldogsággal töltötte el. Elég szerény ösz-
szeg volt, de biztos jövedelem. A m u n k a i d ő pedig ki-
lenctől háromig tartott. Ez azt jelentette, hogy mire a
gyerekek fölébrednek a délutáni alvásból, ő már ott-
hon lehet, és még mindig övék a délutánok és az esték.
És persze a hétvégék. Karén kérésére Sarah otthagyott
három példányt az önéletrajzából, Karén pedig meg-
ígérte, hogy egy hét múlva keresni fogja.
Sarah izgatottan lépett ki az épület kapuján. Tétszett
neki a vezető, és tetszett a m u n k a k ö r is. A kórház
a m ú g y is szívügye volt, és az a fajta értékpapír-port-
fólió, amelyet Karén ismertetett vele, kedvére valónak
látszott. A pénzszerzés lehetősége is fellelkesítette.
Már csak reménykednie kell, hogy megkapja az állást.
Még a hely is tökéletes lenne, mivel a kórház gyalog is
kényelmesen elérhető az új lakásától. A m u n k a i d ő pe-
dig lehetőséget adna arra, hogy sok időt tölthessen a
gyerekeivel. Csak a fizetés volt elég gyenge, de üsse
kő. Hazafelé m e n e t támadt egy öüete.
Elautózott a Presidióba, és megkereste Maggie nővért
a tábori kórházban. Elmesélte neki, hogy most jön a
kórházból egy állásinterjúról.
- Ez fantasztikus, Sarah! - csapta össze a kezét
Maggie. Csodálta őt a bátorságáért, amellyel vállalni
tudta mindazt, amin keresztülment. Csak pár napja
tudta m e g tőle, hogy eladták a házukat, k ü l ö n m e n t e k
a férjével, és ő a gyerekeivel egy Clay Street-i lakásba
költözött. Úgy látszik, meglódultak az események.
- Még csak reménykedem, hogy m e g k a p o m az ál-
lást. Nagyon ránk férne az a pénz. - Két h ó n a p p a l
ezelőttig ilyen szavak sohasem hagyták el a száját. El-
képzelhetetlen lett volna akár az ő, akár Seth számá-
ra. Lám, milyen gyorsan megváltozott m i n d e n az éle-
tükben. - Szeretem azt a kórházat. Ók m e n t e t t é k m e g
Molly életét. Ezért szerveztem a jótékonysági akció-
kat is nekik.
Maggie emlékezett Sarah beszédére és Melanie mű-
sorára közvetlenül a földrengés kitörése előtt.
- És milyen a viszonyuk Sethszel? - kérdezte, mi-
közben elindultak a kantinba, hogy megigyanadc egy
csésze teát. Ezekben a napokban már valamelyest lelas-
sult az élet a Presidióban. Sokan haza tudtak m e n n i ,
mert a város egyre több részében helyreállt a víz- és
áramszolgáltatás.
- N e m túl jó - vallotta be nyíltan Sarah. - Mielőtt
eladtuk a házat, alig szóltunk egymáshoz. Ő m o s t a
Broadwayn lakik, és amióta csak beköltöztünk az új
lakásba, Molly egyre azt kérdezgeti, hol van apa.
- És mit m o n d neki? - kérdezte csöndesen Maggie,
miközben a teájukkal letelepedtek egy asztalhoz. Szí-
vesen beszélgetett Sarahval. Jólelkű n ő n e k tartotta, és
noha csak nemrégen ismerték egymást, jólesett neki a
barátsága. Sarah az első pillanattól a bizalmába fogadta,
és tökéletesen megbízott Maggie-ben.
- Amennyire tudtam, e l m o n d t a m neki az igazságot.
Hogy apa most n e m lakik együtt velünk. Úgy láttam,
ezzel megelégedett. A hét végén Seth eljön, és elviszi
őket. Molly éjszakára is nála marad. Olivér m é g túl
kicsi. - Felsóhajtott. - Megígértem Sethnek, hogy elme-
gyek vele a tárgyalásra.
- Mikor lesz?
- Márciusban. - Addig m é g kilenc hónapnak kell el-
telnie. Azalatt kihordhatná a harmadik babát, akiben
reménykedett, de aki már nem fog megfoganni. N e m
tudta elképzelni, hogy valaha rendbe jöhet még a há-
zasságuk. Egyelőre semmiképp.
- Ez erősen nyomaszthatja mindkettőjüket - nézett
rá részvevőn Maggie. - Amúgy könnyen vagy nehezen
tud megbocsátani? Tudom, nem könnyű, különösen
egy ilyen nagy horderejű dologban.
- Ez igaz - felelte Sarah. - Hogy őszinte legyek, nem
hiszem, hogy nálam olyan könnyen m e n n e a megbo-
csátás. Néha nagyon d ü h ö s vagyok rá, és borzasztóan
sértőnek találom a helyzetet. Hogy tehette? Hiszen
olyan gyönyörűen éltünk. Szeretem ót, de nem tudom
megérteni, hogy tehetett ilyet, hogy tudott ennyire
becstelen lenni. Ez jellemtelenségre vall.
- Valami csúnyán félresiklott nála. Cserbenhagyta a
józan ítélőképessége. És úgy tűnik, nagyon nagy árat
kell fizetnie érte. Talán ez elég súlyos büntetés lesz neki.
A d ö n t ő csapást nyilván az ön és a gyerekek elvesz-
tése jelenti.
Sarah bólintott. Csak az volt a baj, hogy az árát neki
is fizetnie kell. Elveszítette a férjét, a gyerekei pedig az
apjukat. De ami még ennél is rosszabb, minden tiszte-
letét elveszítette iránta, és abban is kételkedett, hogy
tud-e m é g valaha bízni benne. Seth jól tudta ezt, s
ezért az utóbbi n a p o k b a n alig-alig mert a szemébe
nézni. Sarah arca mindent elárult neki.
- N e m akarok kegyetlen lenni hozzá. Csak olyan
szörnyű ez az egész. Feldúlta az egész életünket.
Maggie elgondolkodva nézett rá. Valóban nehéz
volt megérteni, miért tette. Valószínűleg mohóságból.
És hogy m é g többnek mutassa magát, mint aki való-
jában volt. Olvan ez, mintha valami csúf jellemhibája
a felszínre emelkedve hatalmas hullámként magával
sodort volna mindenkit. Ezzel együtt Saraht jobb álla-
potban látta, m i n t gondolta volna. Kis híja volt, hogy
nem kezdett el beszélni neki a saját problémájáról. De
a m ú g y sem tudta volna, hol kezdjen hozzá. Amikor
Sarah tekintete találkozott a nagy kék szempár pillan-
tásával, olyan gondterheltnek látta, hogy meg kellett
kérdeznie:
- Jól van?
- Többé-kevésbé - bólintott Maggie. - Néha nekem
is fel van adva a lecke. - Elmosolyodott. - Még az apá-
cáknak is vannak dilis gondolataik, és ók is csinálnak
hülyeségeket. Néha megfeledkezem arról, hogy ugyan-
olyan esendóek vagyunk, mint a többi ember. Csak
amikor azt képzelem, velem nem történhet semmi
kiszámíthatatlan, és azt gondolom, hogy közvetlen
kapcsolatom van Istenhez, ó leveszi a hangot, én meg
ilyenkor nem tudom, mit tegyek, de m é g azt sem, hogy
hol vagyok. Ez emlékeztet a gyarlóságomra, és meg-
alázkodom előtte. - E rejtélyes szavak után elnevette
magát. - Bocsásson meg! N e m is tudom, miről beszé-
lek. - Újabban rémesen zavarodott és zaklatott volt,
de n e m akarta a saját problémáival terhelni Saraht.
Épp elég neki a maga baja. És egyébként sem lehetett
mit kezdeni azzal, ami őt nyugtalanította. Tisztában
volt vele. Egyszerűen el kellett hessegetnie a gondola-
taiból. Megígérte Istennek és önmagának, hogy nem
gondol rá.
Visszaballagtak a tábori kórházba, majd Sarah az-
zal az ígérettel búcsúzott el, hogy nemsokára megint
eljön.
- S z ó l j o n , ha megkapta az állást! - kiáltotta még
utána Maggie. Sarah is kíváncsi volt, csakugyan meg-
kapja-e. A képesítése megvolt, de a szerencsével mosta-
nában hadilábon állt. Talán majd most. Szüksége volt
erre az állásra. Még senkitől sem jött válasz azokra az
önéletrajzokra, amelyeket szétküldött arra az esetre,
ha a kórházi állás n e m jönne össze. De nagyon remény-
kedett benne.
 Visszaautózott a Clay Streetre, és amikor belépett a
lakásba, örömmel látta, hogy Parmani már hazaérke-
zett a gyerekekkel a parkból. Molly örömében visongva
futott hozzá, Olivér pedig arcán széles mosollyal má-
szott felé a padlón. Fölkapta és feldobta a levegőbe,
majd ölében a kisfiúval letelepedett a kanapéra. Molly
odakuporodott mellé, és Sarah megint arra gondolt,
hogy bármi történt is, ók jelentik a legnagyobb áldást
az életében. És amikor hozzáfogott a vacsora készí-
téséhez, akkor m e g az járt a fejében, hogy miiven jól
tette, hogy délután meglátogatta Maggie-t. Egy pilla-
natra átfutott az agyán, hogy vajon mi lehet az a prob-
léma, amire célzott. Akármi is, remélte, h o g y n e m
komoly. Hiszen Maggie olyan kedves és olyan n e m
m i n d e n n a p i nő volt, hogy el sem tudta képzelni, létez-
het-e olyan probléma, amit ne tudna megoldani. Az ő
gondjai megoldásában is tudott segíteni. Néha elég,
ha az ember megértő fülekre és egy jó szívre talál, de
Maggie nővér ennél sokkal többet nyújtott neki. Böl-
csességet, szeretetet és humort.

Melanie bokája m é g akkor sem volt teljesen rendben,

amikor szeptember elején visszaérkezett Los Angelesbe.
A turné két hónapja alatt mindvégig erős fájdalmai
voltak. N e w Orleansban orvoshoz is elment, azután
egy másikhoz N e w Yorkban, mialatt Tom is ott volt.
Mindkét ortopéd orvos azt m o n d t a , idő kell a gyógyu-
láshoz. Az ő korában a sebek gyorsan g y ó g y u l n a k , d e
ez a két hónapos utazgatás, le-föl rohangálás a színpa-
d o n n e m könnyítette m e g a csont összeforrását. Los
Angelesben azután felkereste a saját orvosát, aki kö-
zölte vele, hogy n e m gyógyul olyan szépen, mint kel-
lene. Túl sokat dolgozik, közölte vele, de ezzel semmi
újat nem mondott. Melanie elmesélte neki, hogyan
zajlott a turné, és mi mindentt kellett csinálnia. Az or-
vos elszörnyedt. Melanie m é g mindig viselte a fekete
csizmát, amely valamelyest megkönnyítette a járást, és
némi védelmet is nyújtott a további sérülések ellen.
A színpadon továbbra is minden lépés kínszenvedést
jelentett.
Hazafelé menet Tom felhívta.
- Mit mondott az orvos? - kérdezte aggódva.
- Hogy m e n j e k el nyaralni, vagy vonuljak vissza -
ugratta Melanie. Szerette, hogy Tom ilyen figyelmes.
Jake bezzeg rá se rántott, ha valami baja volt. - Igazá-
ból azt m o n d t a , hogy az a hajszálrepedés most is ott
van, és ha nem vigyázok, könnyen a sebészeten köt-
hetek ki, ahol megszögelik a lábamat. Azt hiszem, in-
kább vigyázni fogok, most úgy sincs sok dolgom.
- Mióta nincs neked sok dolgod? - nevetett Tom.
Amióta ismerte, Melanie mindig tele volt tennivalóval.
Anyja is ugyanezt kérdezte tőle a bokájáról, amikor
hazaért. Melanie azt felelte, a doktor szerint nincs nagy
baj, csak ne m e n j e n újabb turnéra, mert akkor lesz.
- Kezd nagyon úgy festeni, hogy elég nagy a baj -
jegyezte m e g erre az anyja. - Valahányszor megné-
zem, mindig d a g a d t a bokád. Ezt m e g m o n d t a d az or-
vosnak? Tűsarkú cipőt föl sem tudsz venni.
- Elfelejtettem - nézett rá b ű n t u d a t o s a n Melanie.
- Az ember azt hinné, hogy egy húszéves lány már
felnőtt - sóhajtotta Janet. Melanie-nak n e m kellett tel-
jesen felnőnie; bizonyos értelemben még gyerek volt.
Ez hozzátartozott személyisége varázsához. És egy
sereg ember nyüzsgött körülötte, akiknek az volt a dol-
guk, hogy törődjenek vele. Más szempontból viszont
a sokéves kemény m u n k a és fegyelmezett karrierépí-
tés miatt sokkal idősebb és érettebb volt a koránáL
Egyszerre volt nagyvilági nő és elbűvölő kislány. Anyja
mindenáron arról szerette volna meggyőzni, hogy
még kisgyerek. Ettől m i n d e n hatalom az ő kezébe ke-
rült volna, de lúába volt minden erőfeszítése, Melanie
lassanként felnőtt és maga is nővé vált.
Megpróbált vigyázni a bokájára: eljárt fizikoterápiára,
szorgalmasan elvégezte az előírt gyakorlatokat, és es-
ténként áztatta a lábát. Valamit javult is, de magas sarkú
cipót továbbra sem mert fölvenni, és ha a próbán sokat
kellett állnia, akkor megint m e g f á j d u l t . O l y a n volt,
mintha a lába szüntelenül figyelmeztetni akarná, hogy
müven árat kell fizetnie azért a munkáért, amit csinál,
és hogy ez a m u n k a korántsem olyan k ö n n y ű , mint
amilyennek látszik. A pénz, a hírnév, a csillogás n e m
jön magától. Végig kellett dolgoznia a nyarat ezzel a
csúnya sérüléssel, s míg e s t é n k é n t a s z í n p a d o n éne-
kelt, úgy kellett tennie, mintha minden mesébe illően
szép, de legalábbis rendben lévő lenne, noha nem volt
az. Egyik éjszaka, amikor ébren feküdt az ágyában,
ezen gondolkodott, és reggel felhívott egy telefonszá-
mot. A név és a szám azóta a tárcájában lapult, amióta
májusban elhagyta a Presidiót. Másnap délutánra ta-
lálkozót beszélt meg, amire egyedül ment el, úgy, hogy
nem szólt róla senkinek.
A férfi, akihez ment, kicsi volt, gömbölyded és ko-
pasz, s annyi kedvesség sugárzott a tekintetéből, mint
Maggie-én kívül talán m é g senkiéből. Hosszan beszél-
gettek, és amikor Melanie hazafelé vezetett, potyog-
tak a könnyei: a szeretet, az öröm és a megkönnyeb-
bülés könnyei. Választ kellett kapnia bizonyos kérdé-
sekre, és a férfi nagyon jó tanácsokat adott neki. Azok
a kérdések pedig, amelyeket ő tett fel Melanie életével
kapcsolatban, még mélyebb gondolatokat ébresztet-
tek benne. Aznap mindössze egyetlen döntést hozott
meg. N e m tudta, megteheti-e, de megígérte a férfinak
és önmagának, hogy megpróbálja.
- Valami baj van, Mel? - kérdezte Tom este, amikor
érte m e n t . Egy m i n d k e t t ő j ü k által n a g y o n kedvelt
szusiétterembe m e n t e k vacsorázni. A megszokott ja-
pán derűt árasztó csendes kis hely volt, és a konyhája
kitűnő.
- N e m , azt hiszem, inkább jó - felelte mosolyogva
Melanie. Elmesélte aznapi, Callaghan atyánál tett láto-
gatását. Elmondta, hogy annak idején Maggie adta
meg neki az atya nevet, amikor szóba hozta, hogy sze-
retne önkéntes munkát végezni. Az atya két árvahá-
zat működtetett Los Angelesben, és egy missziót veze-
tett Mexikóban, így idejének csak egy részét töltötte L.
A.-ben. Melanie-nak szerencséje volt, mert Callaghan
atya másnapra tervezte az elutazását.
Elmondta Tómnak, hogy az atya legfőképpen elha-
gyott gyerekekkel, bordélyházakból kimentett fiatal
lányokkal, hét-nyolc éves koruk óta drogterjesztésbe
bevont fiúkkal foglalkozik. Otthont, ennivalót és sze-
retetet ad nekik, és más irányba tereli az életüket. Bán-
talmazott n ő k n e k nyújt menedéket, és közreműködik
egy AIDS-es kórház megépítésében is. Több mint har-
minc éve dolgozik ezeken a területeken itt, Los Ange-
lesben is, de elsősorban Mexikóban.
Melanie megkérdezte tőle, miben tudna ő segíteni.
Los Angelesben szeretett volna dolgozni önkéntesként,
és arra gondolt, az atya talán megkéri, töltsön ki egy
csekket a mexikói misszió javára is. Ő ehelyett rámo-
solygott, és meghívta, látogasson el oda, és m é g azt is
hozzátette, hogy szerinte Melanie sok jót fog kapni
ettől a látogatástól. Választ kaphat a saját életével kap-
csolatban felmerülő sok kérdésére. Melanie ugyanis
beszélt az atyának arról, hogy m i n d e n t megkapott,
amiért hálás lehet: sikert, hírnevet, pénzt, barátokat, ra-
jongókat, anyját, aki mindent megtesz érte, akár akarja,
akár nem, és azt a fiút, aki csodálatosan bánik vele, aki
n a g y o n jó ember, és akit szeret.
- Miért vagyok mégis ilyen boldogtalan? - kérdezte
a papot, de akkor már patakzott a szeméből a könny. -
N é h a gyűlölöm, amit csinálok. Úgy érzem, mintha
mindenki rendelkezne velem, csak én nem, és a kedvü-
kért m i n d e n t m e g kell tennem, amit elvárnak tőlem...
és ettől a hülye bokámtól már három hónapja szenve-
dek. Végigdolgoztam vele a nyarat, és most sem javul.
Anyám d ü h ö s rám, mert nem tudok tűsarkút viselni a
színpadon, és szerinte így ronda vagyok. - Szinte ma-
guktól szakadtak ki belőle a mondatok, miközben a
könnyeivel küszködött. A pap n é h á n y papír zsebken-
dőt nyújtott neki, és Melanie kifújta az orrát.
- Maga mit szeretne, Melanie? - kérdezte szelíden
Callaghan atya. - Most ne gondoljon azzal, h o g y mit
akarnak a többiek. Az édesanyja, az ügynöke, a barátja.
Mit akar Melanie?
- Kiskoromban ápolónő szerettem volna lenni - jöt-
tek maguktól a szavak Melanie ajkára.
- Én tűzoltó akartam lenni, s a végén p a p lettem.
Van, hogy más utakra térünk, mint eredetileg gondol-
t u k - Elmesélte, hogy mielőtt papi pályára lépett volna,
építésznek tanult, aminek nagy hasznát vette később,
amikor a mexikói falvakban házakat építettek. Azt nem
árulta el, hogy klinikai pszichológiából PhD-fokozatot
szerzett, és e n n e k m é g több hasznát vette, például a
vele folytatott beszélgetésben is. Ferences szerzetes volt,
de újabban erősen foglalkoztatta, hogy átlép a jezsui-
tákhoz. Tetszett neki a jezsuita testvérek intellektuális
beállítottsága, és nagyon élvezte, ha alkalmanként he-
ves vitákat folytathatott velük. - Magának csodálatos
hivatása van, Melanie. Maga óriási tehetséggel van
megáldva, és az az érzésem, hogy élvezi is, amit csinál,
legalábbis ha n e m törött bokával kell állnia a színpa-
d o n , és ha senki sem akarja kihasználni. - A maga
m ó d j á n ő sem volt más, mint azok a lányok, akiket
mexikói nyilvánosházakból hozott ki. Őt is túl sok em-
ber használta. Csak jobban fizették érte, és a fellépő-
ruhái is jóval drágábbak. A p a p megérezte, hogy min-
denki, még az anyja is, az utolsó cseppig ki akarják
használni a tehetségét. A legutóbbi koncertturnén
már nagyon meg kellett erőltetnie magát, s most csak
arra vágyott, hogy elszökhessen valahová, ahol elbújhat
előlük. Segíteni szeretett volna másokon, megint átélni
azt, amit a földrengés után, a Presidióban tapasztalt.
A felismerés és az átalakulás időszaka volt az a számá-
ra, és aztán megint vissza kellett térnie a való életbe.
- Mi lenne, ha megpróbálná mindkettőt csinálni?
A m u n k á j á n a k azt a részét, amit szeret, ha az nem túl-
ságosan megterhelő. Lehet, hogy nem ártana kissé
függetlenítenie magát a többiektől. Szánjon rá időt, és
gondolkodjon el ezen. És szánjon időt az életéből arra.
hogy segítsen másokon, olyanokon, akiknek szüksé-
g ü k van a segítségére, mint amikor a földrengés u t á n
Maggie nővérrel együtt segített másokon. Akkor talán
helyrebillen az egyensúly az életében. Maga sokat t u d
adni az embereknek, Melanie. És meg fog lepődni, ha
megtapasztalja, hogy milyen sokat kap tőlük cserébe.
- Arra gondol, hogy dolgozzak maga mellett itt, Los
Angelesben, vagy a mexikói missziójában?
Melanie elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyesmire
időt t u d j o n szakítani. Anyjának állandóan volt valami
programja a számára: interjú, próba, lemezfelvétel,
koncert, a d o m á n y g y ű j t ő rendezvény, rendkívüli fellé-
pés. N e m ó rendelkezett az életével és az idejével.
- Lehet szó róla. Ha ezt akarja. Ne azért tegye, h o g y
nekem örömet szerezzen. így is sok embert tesz bol-
doggá a zenéjével. Szeretném, ha elgondolkozna azon,
hogy mi teszi boldoggá. Most magán a sor, Melanie.
Csak annyit kell tennie, hogy beáll a sorba, és a p é n z -
tárnál megveszi a jegyét. Csak magára vár. Senki n e m
veheti el magától. N e m kell felszállnia arra a kocsira,
ahová mások akarják feltuszkolni. Vegye m e g a jegyét
maga, válassza ki, hová akar menni, és érezze kicsit jól
magát a változatosság kedvéért. Az élet sokkal több
örömet tartogat, mint amennyit m e g e n g e d magának.
És ezt a jegyet senkinek sem szabad elvemii magá tól.
Most n e m ők következnek, Melanie, h a n e m m a g a -
m o n d t a mosolyogva, és Melanie megértette.
- El szeretnék menni magával Mexikóba - m o n d t a
alig hallhatóan. Tudta, hogy a következő három hétben
nincsenek fontos programjai. N é h á n y interjú, egy
fotózás valamelyik divatlap számára. Szeptemberben
és októberben lemezfelvétel, és valamikor utána egy
jótékonysági hangverseny. De egyik sem olyan, ami-
nek az időpontját ne lehetne megváltoztatni, vagy amit
ne lehetne lemondani. Hirtelen ráébredt, hogy el akar
szökni, és m é g a bokájának is használna, ha most egy
időre leállna a munkával, ahelyett, hogy tűsarkúban
bukdácsolna csak azért, hogy anyját boldoggá tegye.
Most, egyik percről a másikra úgy érezte, túl sok volt
ez az egész. És az atya most felio'nált neki egy mene-
külési lehetőséget. Soha életében nem azt csinálta, amit
akart, hanem amit az anyja mondott, és amit minden-
ki elvárt tőle. Mindig szófogadó, jó kislány volt, de eb-
ből mára elege lett. Húszévesen végre valami olyasmit
szeretett volna csinálni, ami sokat jelentett számára.
Úgy érezte, ez az. - Eltölthetek valamennyi időt az
egyik missziójában? - kérdezte reménykedve.
A p a p bólintott.
- Éllakhat a tizenéves lányok számára alapított ott-
h o n u n k b a n . Többségük prostituált és kábítószerfüggő
volt. Ránézésre nem m o n d a n á m e g róluk, most úgy
néznek ki, mint az angyalok. De lehet, hogy az ottlété-
vel nagyon jót tenne velük. És magának is.
Ha már ott lesz, hogyan tudok kapcsolatba lépni
önnel? - kérdezte kicsit félve Melanie. Ha meg meri
tenni, anyja megöli. Ámbár ki hídja, lehet, hogy fan-
tasztikus médialehetőséget lát majd benne. Janet min-
dig megragadta az ilyen alkalmakat.
- A mobilomon mindig elérhető vagyok, és meg-
adok magának n é h á n y más számot is - felelte az atya,
és leírta a telefonszámokat. - Ha mégsem sikerülne
most eljönnie, talán pár h ó n a p múlva, m o n d j u k jövő
tavasszal könnyebben elszabadul. Az ön életstflusa
valószínűleg nem enged m e g ilyen gyors változtatáso-
kat. Én karácsony utánig ott leszek, úgyhogy jöhet,
amikor csak akar, és addig maradhat, amíg jólesik.
Akármikor jön is, egy fekhelyünk mindig lesz a maga
számára, Melanie.
- Jövök - felelte elszánt arccal a lány, mint aki tudja,
hogy ideje változtatni a dolgokon. Örökké nem boldo-
gíthatja az anyját. Neki is m e g kell hoznia a saját d ö n -
téseit. Elege volt abból, hogy anyja álmait váltsa valóra,
vagy hogy ő legyen anyja álma. N e m akart lemondani
a saját álmairól. És ez jó kezdetnek tűnt.
Callaghan atya búcsúzóul megölelte, majd hüvelyk-
ujjával a kereszt jelét rajzolta a homlokára.
 - Vigyázzon magára, Melanie! Remélem, találkozunk
Mexikóban. Ma nem, akkor megkeresem, majd ha visz-
szajöttem. Addig is tartsuk a kapcsolatot!
Melanie hazafelé m e n e t végig kettejük beszélgeté-
sén töprengett. Tudta, mit akar csinálni, csak azt nem
tudta, hogyan valósítsa meg, akár csak pár napra is.
Ráadásul hosszabb időre akart elmenni. Akár néhány
hónapra.
Minderről beszámolt Tómnak a szusivacsora felett.
A fiú meglepődött, de imponált is neki a dolog. Majd
hirtelen elkomorodott.
- De ugye nem akarsz belépni egy apácarendbe? -
kérdezte riadtan, mire a lány nevetve rázta m e g a fejét.
- Dehogy. Ehhez nem vagyok eléggé jó ember. Kü-
lönben is, nagyon hiányoznál. - Átnyúlt az asztal fe-
lett, és megfogta a fiú kezét. - Csak egy ideig szeretném
ezt csinálni, egyrészt hogy segítsek másokon, másrészt
hogy kitisztuljon a fejem, és hogy megszabaduljak a
kötelezettségeim okozta nyomástól. Nem tudom, lehe-
tővé teszik-e a dolgot számomra, de anyám biztosan
idegrohamot fog kapni. Érzem, hogy el kell most men-
n e m , hogy rájöjjek, az éneklésen és rajtad kívül mi a
fontos nekem. Callaghan atya azt mondja, nem kell ah-
hoz feladnom a karrieremet, hogy segítsek másokon,
azt m o n d j a , a zenémmel reményt és örömet nyújtok
az embereknek. De én most egy ideig valami kézzel-
foghatóbbat szeretnék csinálni, úgy, mint a Presidióban.
- Én nagyszerű ötletnek tartom - állt mellé Tom.
Amióta Melanie visszatért a koncertturnéról, kime-
rültnek látszott, és azt is tudta róla, hogy m é g mindig
sokat fáj a bokája. Nem is csoda azok után, hogy három
h ó n a p o n keresztül jött-ment, táncolt a színpadon, és
éjszakánként fájdalomcsillapítókat szedett és kortizon-
injekciókat kapott, mint a futballisták, akik így csapják
be a testüket, ha lesérültek, h o g y t u d j a n a k játszani.
Tom már tudta, micsoda n y o m á s alatt él, és milyen
k e m é n y munkával kell kiérdemelnie a hírnevet. Ügy
gondolta, most n a g y o n jót t e n n e Melanie testének-
lelkének, ha elutazna Mexikóba. Más kérdés, hogy az
anyja mit fog szólni hozzá. Már elég jól ismerte Janetet,
és jól látta, mennyire az ellenőrzése alatt tartja Mela-
nie-t. Őt egyelőre eltűrte, időnként még kedvelte is,
de a lányát továbbra is nagyon rövid pórázon tartotta.
Azt szerette volna, ha mint egy marionettbábut, ó
mozgathatná kedve szerint. És ha ebben valami meg-
akadályozta, attól kíméletlenül megszabadult. Tom
vigyázott rá, hogy ne szálljon szembe vele, és ne is kér-
dőjelezze meg, hogy joga van-e ilyen fokon beavat-
kozni Melanie életébe. De azt is tudta, hogy ha Mela-
nie most ellenszegülne neki, Janet őrjöngeni kezdene.
A maga jószántából senkinek sem volt hajlandó átadni
a hatalmát, a legkevésbé magának Melanie-nak. És ez-
zel a lánya is tisztában volt.
- Azt hiszem, előbb m i n d e n t megszervezek, és csak
utána szólok neki. így nem fog tudni megakadályozni
benne. A háta mögött kell megbeszélnem a dolgot az
ügynökömmel és a menedzseremmel. A mami azt sze-
remé, ha mindig olyasmit csinálnék, ami miatt folya-
matosan szerepelnék a lapokban és a bulvárlapok cím-
oldalai hoznák a képemet. Jót akar, csak azt nem érti
meg, hogy néha túl sok nekem. N e m szabad panasz-
k o d n o m rá, tényleg az ő érdeme, hogy karriert csinál-
tam. Már akkor a fejébe vette, amikor m é g kisgyerek
voltam. Csak az a baj, hogy én az egészet nem akarom
annyira, amennyire ő. Szeretném megválogatni, hogy
mit vállalok, hogy ne borítson el a fejem búbjáig a sok
hülyeség, amit velem csináltat. Ha t u d n á d , mi min-
dent kell csinálnom!
Tom tudta, hogy Melanie igazat m o n d . Elég közelről
látta május óta. Bár ő csak figyelte, de már attól kifá-
radt. És neki nem kellett törött bokával fellépnie Las
Vegasban. Melanie valóban kimerültnek látszott, de
most, hogy beszélt azzal a szerzetespappal, valósággal
újjászületett.
- Ha elmennék, meglátogatnál Mexikóban? - kér-
dezte Melanie, és Tom mosolyogva bólintott.
 - Hát persze. Nagyon büszke vagyok rád, Mellie.
Szerintem, ha sikerül m e g s z e r v e z n e d , n a g y o n fogod
szeretni azt a munkát.
Mindketten tudták, hogy Janet félelmetes ellenfél,
aki fenyegetésnek éli m e g azokat a jeleket, melyek a
lánya önállóságra törekvésére utalnak. Melanie-nak
n e m lesz k ö n n y ű dolga. Ez lesz az első önálló döntése
egy nagy horderejű kérdésben. Ráadásul olyan kér-
désben, aminek semmi köze az énekesi karrierjéhez.
Ez még jobban m e g fogja rémíteni Janetet, aki nem
akarta, hogy Melanie-t bármi is eltérítse a céljától, vagy
m é g inkább az ő céljától. N e m számolt azzal a lehető-
séggel, hogy a lányának is lehetnek álmai. Most majd
kiderül, hogy vannak. Ettől alaposan m e g fog ijedni.
De é p p ideje.
Hazafelé m e n e t is erről beszélgettek. Janetet nem
találták otthon, így diszkréten bevonultak Melanie
szobájába, és magukra zárták az ajtót. Szeretkezés után
összebújva feküdtek az ágyban, és egy filmet néztek a
tévében. Janet n e m bánta, ha Tom időnként náluk töl-
tötte az éjszakát, csak azt nem akarta, hogy bárki is
odaköltözzön akár hozzá, akár a lányához. Amíg egy
fiú nem szemtelenedett el túlságosan, vagy n e m gya-
korolt túl erős befolyást Melanie-ra, Janet hajlandó
volt elviselni a jelenlétét. Tom elég okos volt, hogy
ügyeljen a diszkrécióra, és sohase kezdjen ki vele.
Végül hajnali kettő körül úgy döntött, hazamegy,
h o g y m á s n a p korán munkába t u d j o n indulni. Melanie
a l u d t , amikor elment, de amikor indulás előtt Tom
megcsókolta, álmában elmosolyodott. M á s n a p reggel
ő is korán felkelt, és több telefonhívást lebonyolított.
Titoktartást fogadtatott az ügynökével és a menedzse-
rével, akik megígérték, hogy utánanéznek, mit tehet-
n e k a már megbeszélt programok törlése érdekében.
Mindketten figyelmeztették, hogy anyja nemsokára
így is, úgy is megtudja, mire készül. Melanie megnyug-
tatta őket, hogy beszélni fog vele, de csak ha már le-
m o n d t a a programjait, hogy Janet ne tehessen semmit.
A menedzsere felhívta a figyelmét, hogy mexikói tar-
tózkodása a média szempontjából nagy lehetőséget rejt
számára, ha hajlandó kicsit is kihasználni ezt az utat.
- Nem! - közölte Melanie határozottan. - Épp erről
van szó. El akarok szakadni egy időre mindentől, ami
itt van. Időre van szükségem, hogy rájöjjek, ki vagyok
és mit akarok csinálni.
- Jézusom, csak ezt ne! Ugye nem akarsz visszavo-
nulni? - kiáltotta ijedten az ügynöke. Ha ez megtörté-
nik, Janet megöli mindnyájukat. A szíve mélyén ren-
des nő, csak é p p e n azt akarja, hogy Jézus születése óta
a lánya karrierje legyen a legnagyobb durranás. Szereti
Melanie-t, csak é p p e n benne, az ő életén keresztül éli
ki magát. Az ü g y n ö k arra gondolt, Melanie jól teszi,
hogy megpróbálja elvágni a köldökzsinórt. Az ilyes-
minek előbb-utóbb be kell következnie, ha valaki egész-
séges akar maradni. Ő már látta e n n e k jeleit a lánynál.
A baj az volt, hogy Janet nem látta. Ó erre a kötelékre
tette fel az egész életét. Más ebbe n e m avatkozhatott
bele. Ehhez egyedül csak Melanie-nak volt joga. És
mennyi időt gondolsz?
- M o n d j u k karácsonyig. Tudom, szilveszterkor a
Madison Square Gardenban lépünk fel. Azt nem aka-
rom lemondani.
- Hála istennek - sóhajtotta megkönnyebbülten a
férfi. - Akkor akár fölvághattam volna az ereimet is.
Addig csak apróságok vannak. Igyekszem elintézni -
ígérte.
Két n a p múlva mind az ügynöke, mind a menedzsere
jelentette, hogy elintézték, amire kérte őket. Melanie
tehát szabad volt a hálaadást követő második hétig.
Egyes programjait át kellett ütemezni, másokat min-
den további nélkül le lehetett mondani, vagy eltolni
valami távoli időpontra. N e m is volt olyan nehéz, lé-
vén meglehetős holt szezon a szakmában. Legföljebb
egyes partikról és jótékonysági eseményekről fog hiá-
nyozni a sajtónak, de ezeket úgysem lehetett előre látni.
Janet azt szerette, ha Melanie minden ilyen eseményen
megjelenik, és ő eleget is tett anyja kívánságának.
Mostanáig.
Ahogy az várható volt, két nappal azután, hogy
m i n d e n programját törölték, Janet megjelent Melanie
szobájában. Eddig még senki sem szólt neki, és Melanie
előre m e g m o n d t a Tómnak, hogy a z n a p este fogja el-
m o n d a n i az anyjának. A következő hétfőre tervezte
az elutazását, és már a repülőjegyet is lefoglalta. Az
utolsó hétvégét Tómmal akarta eltölteni, aki m i n d e n -
ben támogatta, és úgy tervezte, hogy amikor csak tudja,
meglátogatja. Izgalommal töltötte el Melanie vállalko-
zása, és ő is vágyott rá, hogy egyszer majd önkéntes
m u n k á t végezhessen. Őszintén hitt a humanitárius
hagyományok folytatásában, és a hivatása mellett ezen
a területen is szerette volna elkötelezni magát.
Három hónapi távollét n e m nagy idő, de Tom beval-
lotta, hogy nagyon fog neki hiányozni Melanie. Kapcso-
latuk szilárd alapokon nyugodott, várható volt hát,
hogy ki fogja bírni a kötelezettségeikből eredő elszaka-
dást. Néha maguk is hihetetlen szerencsének gondol-
ták, hogy rátaláltak egymásra. Sok tekintetben nagyon
hasonlítottak, és érezhetően jó hatással voltak egymás-
ra. Tom már azon gondolkodott, hogy ha a munkahelye
megengedné, ő is kivenne egy-két hét szabadságot, és
beállna az önkéntesek közé abba a mexikói misszióba,
ahová Melanie megy. Gyerekként arról álmodozott,
hogy felnőttkorában a Békehadtest tagja lesz, de később
mégis más pályát választott. Most azonban nagy kedvet
érzett ahhoz a munkához, amit majd Melanie végez, és
vágyott rá, hogy ő is eltölthessen három hónapot, pél-
dául gyerekek között, egy mexikói árvaházban.
- Ez fura - motyogta félig magának Janet a kezében
lévő papírokra pillantva. - Most kaptam egy faxot, hogy
törölték az interjúdat a Teen Vogue-gal. Hogyhogy? -
Bosszúsan rázta a fejét, majd a lányára nézve folytatta:
- Reggel m e g j ö t t egy e-mail a vastagbélrák alapítvány-
tól, amelyben az áll, hogy remélik, jövőre majd a ren-
delkezésükre tudsz állni. Az a fellépés két hét múlva
lett volna. Úgy látszik, valaki mást kértek föl helyet-
ted. Azt mondták, Sharon Osbourne fogja megcsinálni.
Talán úgy gondolták, te túl fiatal vagy. Mindenesetre
nem ártana, ha elmennél hozzájuk, és megmutatnád
magad. Tudod, mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy
kezdenek elfelejteni, pedig alig több mint két hónapig
voltál úton. Ideje, hogy egy-két kép megjelenjen rólad
a lapokban. - És rámosolygott a lányára, aki az ágyán
fekve tévét nézett.
Melanie épp azon gondolkodott, mit vigyen magá-
val Mexikóba. Nem sokat. Az ágyán tornyosuló fél
tucat Mexikóról szóló könyv valami csoda folytán elke-
rülte anyja figyelmét. Fölpillantott Janetre; vajon ez az
a pillanat, amikor elmondhatja neki? Tudta, hogy akár
most mondja el, akár máskon n e m lesz könnyű. Ami
azt illeti, botrány lesz.
- Izé... mami - szólalt meg, amikor az anyja ki akart
lépni az ajtón. - Én mondtam le azt a két dolgot... és
másokat is... Kicsit elfáradtam... Gondoltam, eluta-
zom pár hétre. - Még nem döntötte el, előre közölje-e
anyjával, hogy m e n n y i időre megy el, vagy hagyja,
hogy az idő múlásával maga jöjjön rá. Mindenesetre
valamit mondania kellett, mielőtt elmegy.
Janet megtorpant, és szemöldökét összehúzva né-
zett vissza az ágyon fekvő Melanie-ra.
- Mi akar ez lenni, Mel? Hogy érted azt, hogy eluta-
zol pár hétre? - És úgy nézett rá, mintha a lánya azt
közölte volna vele, hogy szarvakat vagy szárnyakat
növesztett.
- H á t , tudod... a bokám... tényleg nagyon rossz
volt... Csak arra gondoltam... tudod... talán jó lenne
kicsit elmenni.
- Lemondtál programokat anélkül, hogy engem
megkérdeztél volna? - Melanie veszélyt szimatolt. A
botrány már a levegőben lógott.
- Szólni akartam róla, mami, de nem akartalak há-
borgatni vele. Az orvos azt mondta, kímélnem kell a
lábamat.
 - Ez az egész Tom ötlete? - nézett rá anyja villámló
szemmel. Látnivaló volt, hogy azt kutatja, miféle ör-
dögi befolyás vette rá Melanie-t, hogy lemondja két
megbeszélt programját anélkül, hogy vele megtanács-
kozta volna. Súlyos, jogosulatlan beavatkozás szagát
érezte a levegőben.
- N e m , mami, szó sincs róla. Én akarom. Kimerített
a turné. N e m akartam megcsinálni ezt a jótékonysági
fellépést, a Teen Vogiie interjút m e g bármikor megcsi-
nálhatom. Folyamatosan felkérnek rá bennünket.
- N e m erről van szó, Melanie - felelte anyja, és d ü h -
től szikrázó szemmel közeledett az ágy felé. - Té nem
m o n d h a t o d le a programjaidat. N e k e m kell szólnod,
és majd én lépek. És nem tűnhetsz el csak úgy a föld
színéről, mert fáradt vagy. N e k e d akkor is a nyilvános-
ság előtt kell m a r a d n o d .
- Ott van az arcom millió cédéborítón, mami. Senki
sem fog elfelejteni, ha pár hétre elmegyek, vagy ha
nem lépek fel a vastagbélrák alapítvány rendezvényén.
Szükségem van rá, h o g y egy kicsit m a g a m b a n legyek.
- Mi az ördög ez az egész? Ez csakis Tom m ű v e lehet.
Láttam én, hogy töri valamiben a fejét. Lehet, hogy
teljesen ki akar sajátítani magának. Féltékeny rád.
N e m fogja fel, és úgy látszik, te sem, mi kell ahhoz,
hogy valaki szupersztár legyen, és ahhoz, hogy m e g is
maradjon a csúcson. N e m heverészhetsz itt tévét nézve
vagy egy halom könyvet bújva. Nyüzsögnöd kell, Mel!
És n e m t u d o m , hol gondoltad eltölteni azt a pár hetet,
de jobb ha most rögtön leteszcl róla. Majd én szólok,
ha úgy látom, hogy szükséged van pihenésre. Most jól
vagy. És most kapd össze magad, eleget nyafogtál a
bokád miatt. Csak egy kis repedés, az ég szerelmére!
És annak is már négy hónapja. Kelj föl és készülj, Mel!
Telefonálok a Teen Vogue-nak, és megcsináljuk azt az
interjút. A fellépést hagyom a csudába, n e m akarom
összerúgni a port Sharonnal. De soha többé ne m o n d d
le semmilyen programodat, megértetted? - kiáltotta a
dühtől remegve.
 A lánya ugyanakkor a félelemtől remegett. A rosz-
szullét környékezte, mialatt anyját hallgatta. Hát
igen, pontosan erről volt szó. Janet úgy gondolta, ő
rendelkezik vele. Mindegy, hogy jó vagy rossz szán-
dék vezette, Melanie tudta, hogy ha továbbra is aláveti
neki magát, anyja állandó kontrollja tönkre fogja tenni
az életét.
- Értem, mami - mondta csendesen és sajnálom,
hogy így gondolod. De ezt most m i n d e n k é p p e n m e g
kell t e n n e m magamért. - Erőt vett magán, és nagy me-
részen kimondta: - Mexikóba utazom, és csak hála-
adás után jövök vissza. Hétfőn indulok. - Sikerült vé-
gigmondania. Ez a pillanat volt a legnehezebb, noha
előfordultak már közöttük komoly összecsapások,
valahányszor önállóan próbált dönteni, vagy függet-
leníteni akarta magát az anyjától.
- Tessék?! Megőrültél? Millió dolog szerepel a d d i g
az előjegyzési naptáradban! N e m mész sehová, Mela-
nie, hacsak én nem m o n d o m neked. Ne merd nekem
megmondani, hogy mit csinálj! Ne felejtsd el, ki jutta-
tott téged idáig!
A hangja - az anyja segítségével -, de ezt kegyet-
lenség lett volna kimondani. Ez volt az első alkalom,
hogy ilyen nyíltan szembe mert szállni az anyjával.
És n e m volt jó érzés. A legszívesebben bebújt volna
sírni a takarója alá, de nem tette. N e m engedett. Tudta,
h o g y nem hátrálhat meg. És azt is tudta, hogy n e m
csinál rosszat. N e m engedte, hogy anyja b ű n t u d a t o t
keltsen b e n n e , amiért egy kis időre s z a b a d d á akarja
tenni magát.
- A többi előjegyzésemet is töröltem, mami - val-
lotta be nyíltan.
- Ki tette?
- Én. - N e m akarta bajba sodorni az ügynökét és a
menedzserét, inkább magára vállalta a felelősséget.
Különben is az ő kérésére tették. - Szükségem van rá,
hogy egy ideig távol legyek, mami. Sajnálom, ha ez
rosszulesik neked, de nekem nagyon fontos.
 - Ki megy veled? - Janet egyre a bűnöst kereste, azt,
aki megfosztotta ót a hatalmától. R?dig egyedül az időt
vádolhatta. Melanie felnőtt, és részt kért a saját élete
irányításából. Már régóta b e n n e volt ez a levegőben.
Tom szerelme valószínűleg segítette a folyamat kibon-
takozását.
- S e n k i . Egyedül megyek, mami. Egy gyerekeket
g o n d o z ó katolikus misszióban fogok dolgozni. Ez is
olyasmi, amit én szeretnék csinálni. ígérem, ha haza-
jövök, teljes gőzzel folytatom a munkát. Csak e n g e d d ,
hogy ezt megcsináljam, és ne Őrülj bele!
- É n nem fogok beleőrülni. Te vagy az őrült! - kiál-
tott rá Janet. Melanie, anyja iránti tiszteletből, egyszer
sem emelte föl a hangját. - Ha csak pár napig akarnád
csinálni, még sajtóreklámnak se lenne rossz - folytatta
reménykedve. - De az isten szerelmére, Melanie, hogy
képzeled, hogy három h ó n a p r a eltűnsz Mexikóban? -
Ekkor megint eszébe jutott valami. - Az a kis San Fran-
ciscó-i apáca áll emögött? Alattomos kis jószágnak
látszott. Vigyázz az ilyenekkel, Melanie! Legközelebb
majd arra akar rávenni, hogy vonulj te is zárdába. De
m e g m o n d h a t o d neki, ha ezt forgatja a fejében, belép-
hetsz, de csak a holttestemen át!
Maggie elmosolyodott azon, hogy anyja milyennek
látja Maggie-t.
- N e m , egy itteni pappal beszéltem. - Azt már nem
árulta el, hogy Maggie irányította a paphoz. - Ő en-
nek a mexikói missziónak a vezetője. Csak el akarok
m e n n i oda, megnyugszom, pihenek, azután visszajö-
vök, és dolgozom tovább, olyan iramban, ahogy aka-
rod. ígérem.
- Ú g y beszélsz, mintha én halálra hajszolnálak -
m o n d t a a könnyeivel küszködve az anyja. Leült az
ágyra, és Melanie átölelte.
- Szeretlek, mami. Tudom, mennyi mindent tettél a
karrierem érdekében. Csak ma már ennél többet sze-
retnék kezdeni az életemmel.
- A földrengés miatt van - zokogta Janet. - Poszt-
traumás sokkot kaptál. Istenem, micsoda s/tori lenne
ebből a People magazinban!
Melanie hangos nevetésben tört ki. Anyja csak-
u g y a n önmaga karikatúrája volt. Még ha a szíve a he-
lyén volt is, a gondolatai egyre a lánya karrierje körül
forogtak, és hogy mi m ó d o n tudná őt m é g magasabbra
juttatni - ami azért elég n e h é z lett volna. Melanie min-
d e n t elért, amit célként kitűzött elé, anyja mégsem
engedte el. Saját élete nem lévén, ő is Melanie-ét akarta
élni, itt volt a baj gyökere.
- N e k e d is el kellene m e n n e d valahová, mami. Va-
lami fürdőhelyre, vagy ilyesmi. Egy barátnőddel Lon-
d o n b a vagy Párizsba. N e m foglalkozhatsz örökké csak
velem. N e m egészséges. Egyikünknek sem.
- SzereÜek - jajdult fel Janet. - Te n e m tudod, miről
m o n d t a m le érted... Én is csinálhattam volna karriert,
de feláldoztam miattad... Mindig mindent azért tettem,
mert úgy gondoltam, hogy neked az lesz a legjobb.
Melanie már nagyon sokszor hallotta ezt a rendsze-
rint kétórás monológot, és most megpróbálta már az
elején megakasztani.
- Tudom, mami. Én is szeretlek. Csak most e n g e d d
m e g ezt nekem. Utána jó leszek, megígérem. De meg
kell e n g e d n e d , hogy m a g a m jöjjek rá dolgokra, és ma-
gam dönthessek. Már n e m vagyok gyerek. Húszéves
vagyok.
- Te m é g kicsi vagy - vágott vissza Janet dühösen;
lánya szavaiban halálos fenyegetést érzett.
- Felnőtt vagyok - jelentette ki Melanie határozottan.
Janet a következő öt n a p b a n felváltva sírt, panasz-
kodott és vádaskodott. Hol búskomor volt, hol m e g
d ü h ö n g ö t t . Érezte, hogy közeleg az idő, amikor kicsú-
szik a hatalom a kezéből, és ez megrémítette. Még Tóm-
nál is megpróbálta elérni, hogy beszélje le Melanie-t a
tervéről, ő azonban diplomatikusan elhárította, m o n d -
ván, szerinte ez az út jót fog tenni Melanie-nak, és
n e m e s gondolkodásra vall. Tom válasza m é g jobban
feldühítette Janetet. Olyan paprikássá vált a hangulat
a házukban, hogy Melanie alig várta a hétfőt, az indu-
lás napját. Az utolsó éjszakát Tom lakásában töltötte,
h o g y távol legyen anyjától, és csak hajnali háromkor
m e n t haza, hogy m é g a l u d j o n p á r órát, mielőtt reggel
tíz órakor elindul a reptérre. Tom aznapra szabadságot
vett ki, hogy kivihesse. Melanie n e m akart feltűnést
kelteni a hófehér limuzinnal, amihez anyja, ha rajta mú-
lik, feltétlenül ragaszkodott volna. Talán m é g a médiát
is értesítette volna. De m é g az is lehet, hogy megtette.
Az indulásnál lejátszódó jelenet beillett volna egy
silány szappanoperába is: anyja sírva kapaszkodott
belé, és azzal próbálta visszatartani, hogy mire vissza-
jön, ő talán már m e g is hal, mert amióta m e g m o n d t a
neki, hogy elmegy, mellkasi fájdalmak kínozzák. Mela-
nie megnyugtatta, hogy n e m lesz semmi baja, meg-
ígérte. hogy gyakran felhívja telefonon, meghagyta
neki az összes ottani telefonszámot, majd, hátán a há-
tizsákjával, kezében útitáskájával kirohant a kocsihoz,
melyben löm várt rá. Úgy ült be a fiú mellé, mintha
börtönből szabadult volna.
- Indíts! - kiáltott rá. - Indíts! Gyorsan! Mielőtt kiro-
h a n , c's ráveti magát a motorháztetőre!
Töm rálépett a gázra, és amikor elérték az első lámpát,
mindketten hangos nevetésben törtek ki. Úgy érezték,
mintha megmenekültek volna, és Melanie-t szülte má-
moros öröm fogta el a gondolatra, hogy hamarosan el-
utazik, és Mexikóban valami egészen más munka várja.
Tom a reptéren csókkal búcsúzott tőle, és Melanie
megígérte, hogy mihelyt megérkezik, félhívja. A fiú úgy
tervezte, hogy két vagy három hét múlva csatlakozik
hozzá. Melanie tudta, hogy a d d i g m é g sok új kaland-
ban lesz része. Az orvos pontosan ezt a három hónapos
szabadságot javasolta neki.
Már a gépen ült, de m é g n e m csukták be az ajtókat,
amikor úgy döntött, felhívja az anyját. Elérte, amit
akart,és tudta, mennyire megviseli Janetet ez az egész.
Tudta, úgy éli meg, mintha valami óriási veszteség érte
volna, és nagyon sajnálta érte.
 Az otthoni telefonon hívta, és amikor Janet bele-
szólt, a hangján végtelen szomorúság érződött. De
rögtön felderült, amikor meghallotta a lánya hangját.
- Meggondoltad magad? - kérdezte reménykedve.
- N e m - válaszolta mosolyogva Melanie. - A gépen
ülök. Csak puszit akartam küldeni neked. Mihelyt
tudlak, felhívlak Mexikóból.
Ebben a pillanatban felszólították az utasokat, hogy
kapcsolják ki a mobiltelefonjukat, és Melanie is közölte
anyjával, hogy abba kell hagynia a telefonálást.
- Még most sem értem, miért teszed ezt - m o n d t a
Janet sírós hangon.
- Egyszerűen szükségem van rá, mami. Hamarosan
visszajövök. Vigyázz magadra! Szeretlek. De most be
kell fejeznem.
- Én is szeretlek, Mel - felelte sietősen Janet, és m é g
egy csókot küldött a telefonon keresztül.
Melanie kikapcsolta a mobüját. Örült, hogy felhívta
anyját. Nem az volt a célja ezzel az úttal, hogy őt bánt-
sa. Magának tartozott vele. Rá kellett jönnie, kicsoda
ő, és hogy képes-e önálló életre.

Tizenhetedik fejezet
M i u t á n megérkezett Mexikóba, Melanie jelentkezett
Maggie-nél. Elmondta neki, hogy tetszik a hely, gyö-
nyörűnek találja, a lányok aranyosak, Callaghan atya
pedig egyszerűen fantasztikus. Elújságolta, hogy ta-
lán m é g sohasem volt üyen boldog, és megköszönte a
nővérnek, hogy elirányította őt az atyához.
Sarah is beszámolt Maggie-nek arról, hogy megkap-
ta az állást a kórházban. Sok a dolga, de boldog. Még
jócskán van mivel megbirkóznia az új életében, de már
kezdi megszokni, és ebben a sok elfoglaltság is segít.
Maggie tudta, mint ahogy Sarah is, hogy lesznek m é g
nagyon nehéz időszakai, különösen ha majd Sethet
bíróság elé állítják. És azután meg kell hoznia pár n a g y
horderejű döntést. Megígérte a férjének és az ü g y v é -
deinek, hogy a tárgyaláson mellette fog állni. De idő-
közben tisztáznia kell magában, hogy el akar-e válni,
vagy sem. A kérdést az fogja eldönteni, hogy meg tud-e
bocsátani Sethnek, vagy sem. M é g n e m t u d o t t eTre
választ adni. Maggie azt tanácsolta, hogy imádkozzon
sokat, és m e g fogja kapni a választ. Eddig m é g n e m
kapott, és másra sem tudott gondolni, csak hogy milyen
szörnyű dolgot követett el Seth azzal, hogy elárult és
becsapott mindenkit, beleértve saját magát is. Férje
b ű n e megbocsáthatatlannak tűnt számára.
Maggie m é g m m d i g a Presidio tábori kórházában
volt. Négy hónapi m ű k ö d é s után a katasztrófavéde-
lem azt fontolgatta, hogy egy h ó n a p múlva, októberben
bezárja a tábort. Még laktak ugyan emberek a lakó-
épületekben, hangárokban és a régi téglabarakkokban,
de korántsam annyian, mint korábban. A legtöbben m á r
hazaköltöztek, vagy más megoldást találtak. Maggi e is
azt tervezte, hogy a h ó n a p vége felé visszatér a Ten-
derloinban lévő lakásába. Tudta, hogy hiányozni fog-
nak azok az emberek, akikkel együtt élt a táborban.
Furcsa m ó d o n jól érezte magát itt. És innen n é z v e az
aprócska lakás a Tenderloinban nagyon magányos hely-
nek látszott. Mondogatta ugyan magának, hogy ott
legalább több ideje lesz imádkozni, de tudta, h o g y
hiányozni fog a tábor. Nagyszerű új barátokra lelt itt.
Szeptember végén, a hazaköltözése előtt pár n a p p a l
Everett hívta fel telefonon. Elújságolta neki, San Fran-
ciscóba jön, hogy interjút készítsen Sean Penn-nel, és
azt m o n d t a , el szeremé vinni Maggie-t vacsorázni.
A nővér habozott, és már mondta volna, hogy sajnos
nem lehet, de hiába kutatott valami kifogás u t á n ,
semmi hihető nem jutott eszébe. így elfogadta a meg-
hívást, de utólag n a g y o n kínosan érezte magát. Az-
n a p este azért imádkozott, hogy ne t á m a d j o n b e n n e
zavar; csak hálát érezzen a férfi barátságáért, és sem-
miképpen se akarjon többet.
 De amikor megpillantotta, nagyot dobbant a szíve.
Ahogy látta feléje közeledni a kórház előtti sétányon,
nyurga lábán a jellegzetes csizmájával, még inkább,
mint valaha, úgy nézett ki, mint egy cowboy. Maggie
láttán felragyogott arcán a mosoly, és ettől a n ő v é r
maga is önkéntelenül elmosolyodott. Mindkettőjüket
boldoggá tette a másik látása. Everett átnyalábolta
Maggie-t, m a j d hátralépett, hogy egyetlen pillantással
befogadja a nő képét.
- Csodásan néz ki, Maggie - m o n d t a örömtől ra-
gyogva. Egyenesen a repülőtérről érkezett, az interjút
csak m á s n a p akarta elkészíteni. A mai este csak az
övék volt.
Everett a Union Streeten lévő egyik kis francia étte-
r e m b e vitte Maggie-t. A város élete m á r visszatért a
rendes kerékvágásba. A törmelékeket eltakarították,
és m i n d e n ü t t építkezések zajlottak. Közel öt hónappal
a földrengés után újra lakható volt m i n d e n negyed,
kivéve azokat a helyeket, amelyek a legsúlyosabb ká-
rokat szenvedték. Ezeket nem lehetett megmenteni,
inkább lebontották őket.
- Jövő héten visszaköltözöm a lakásomba - mondta
Maggie szomorúan. - Nagyon rossz lesz, hogy n e m
lakhatom tovább együtt a nővértársaimmal. Lehet,
hogy egy zárdában mégiscsak boldogabb lennék, mint
egyedül.
Halat rendelt, míg Everett egy hatalmas marhasze-
lettel kelt birokra. Vacsora közben változatlan lendület-
tel folyt köztük a szó millió dologról, mígnem egy-
szere Everett megemlítette Seth Sloane közelgő tárgya-
lását. Maggie-nek elég volt, ha csak hallott vagy olvasott
róla, mindjárt elszomorodott. Különösen Saraht saj-
nálta. Müyen kár ezért az emberért és a családjáért!
Olyan bolond volt, és annyi e m b e r n e k okozott fájdal-
mat! - Gondolja, hogy majd tudósíthat a tárgyalás-
ról? - kérdezte kíváncsian.
- Szeretnék. N e m t u d o m , m e n n y i r e fogja érdekel-
ni a sztori a Scoop-ot. Ámbár n e m m i n d e n n a p o s sztori-
ról van szó. Találkozott mostanában Sarahval? Mi van
szegénnyel?
- J ó l van - válaszolta Maggie. - Néha beszélünk
egymással. Most a kórházban dolgozik, a fejlesztési osz-
tályon. Neki se lesz k ö n n y ű . A férje sok embert magá-
val rántott.
- Az ilyenek, mint ő, mindig ezt csinálják - jegyezte
meg minden együttérzés nélkül Everett. Ö egyedül
Saraht sajnálta, és persze Seth gyerekeit, akik sohasem
fogják igazán megismerni az apjukat, ha az a követ-
kező húsz-harminc évet börtönben tölti el. Erről újból
eszébe jutott a saját fia. Valami okból ha Maggie-vel
volt, mindig eszébe jutott Chad, mintha ezt a két em-
bert valami láthatatlan szál kötné egymáshoz. - Sarah
el akar válni tőle?
- N e m t u d o m - felelte Maggie határozatlanul. Ezt
még Sarah sem tudta, de Maggie nem gondolta, hogy
ezt Everett-tel kellene megvitatnia. A beszélgetés tehát
más t é m á k felé kanyarodott.
Sokáig ültek a francia étterem asztalánál. A hely ké-
nyelmes és barátságos volt, és a pincér magukra hagyta
őket, h a d d beszélgessenek.
- Azt hallottam, hogy Melanie Mexikóban van - je-
gyezte m e g Everett, mire Maggie elmosolyodott. - Ma-
gának van ehhez valami köze? - A férfi a nővér kezét
szimatolta a dologban, ő pedig elnevette magát.
- Csak közvetve. Van egy nagyszerű p a p , aki egy
missziót vezet ott. Gondoltam, jól m e g fogják érteni
egymást. Azt hiszem, majdnem karácsonyig ott marad,
ámbár hivatalosan n e m közölte senkivel, h o g y hová
ment. Pár h ó n a p i g normális civilként szeretne élni.
Nagyon aranyos lány.
- Fogadni mernék, hogy az anyja kiborult ettől. Nyil-
ván n e m úgy képzeli a lánya karrierjét, hogy fogja ma-
gát, és elmegy dolgozni egy mexikói misszióba. Ugye
nem akarja azt mondani, hogy ő is vele ment?
- Nem, dehogy! - rázta a fejét nevetve Maggie. -
Azt hiszem, é p p arról van szó, hogy Melanie kicsit füg-
getleníteni szeretné magát az édesanyjától. Szerintem
nagyon jót fog tenni neki. Sőt, az édesanyjának is.
Néha nagyon nehéz elvágni ezeket a kötelékeket, \fen-
nak, akiknek több g o n d o t okoz, mint másoknak.
- Másrészt v a n n a k olyan pasik, mint én, akiknél ez
a kötelék teljesen hiányzik - mondta a férfi búsan.
- Tett már lépéseket, hogy felkutassa a fiát? - nézett
rá figyelmesen a nővén Soha, így most sem akart túlsá-
gosan erőszakos lenni, Everettet is inkább gyengéden
noszogatta.
- Nem, de a n a p o k b a n lépni fogok az ügyben. Azt
hiszem, é p p ideje. De fel kell készülnöm rá.
Fizetett, a z u t á n gyalog m e n t e k tovább a Union
Streeten. Itt már nem utalt semmi a földrengésre. A vá-
ros tiszta volt és gyönyörű. Az idei szeptember sok
napsütéses, meleg napot hozott, de már érezni lehetett
a levegőben az ősz hűvös leheletét. Maggie séta közben
fesztelenül belekarolt a férfiba, és így folytatták a be-
szélgetést. N e m határozták el előre, hogy gyalog men-
nek vissza a Presidióba, de végül így alakult. Valamivel
több időt tölthettek így együtt, és vízszintes terepen
haladhattak, ami ritkaság volt San Franciscóban.
Everett elkísérte Maggie-t egészen addig az épüle-
tig, amelyben lakott. Tizenegy óra volt, ilyen későn
már senki sem járt odakint. Eltelt az idő a vacsorával,
és mint mindig, most is az volt az érzésük, mintha gon-
dolkozásukat és felfogásukat tekintve úgy illenének
egymáshoz, mint egy kerek egészt kitevő két fél.
- Köszönöm ezt a szép estét - m o n d t a Maggie, és
most úgy érezte, butaság volt, hogy kerülni akarta a
férfit. A legutóbbi találkozásuk u t á n kicsit összezava-
rodott. Akkor n a g y o n erős vonzódást érzett a férfi
iránt, míg most csak a meleg barátság és valami mélysé-
ges gyengédség maradt benne. Számára m i n d e z így
volt tökéletes.
- Jó volt látnom magát, Maggie - nézett le rá Everett,
és tekintetéből kiolvasható volt az iránta érzett szere-
tet és csodálat. - Köszönöm, hogy eljött velem vacso-
 ázni. Holnap, mielőtt elutazom, felhívom. Ha tehe-
:em, még beugrom, de attól tartok, hogy az interjú el fog
l ú z ó d n i , és majd r o h a n n o m kell, hogy elérjem az
jtolsó gépet. Ha nem, akkor benézek egy csésze kávéra.
Maggie bólintott, majd fölnézett a fotósra. Minden
Dlyan tökéletesnek látszott rajta és benne. Az arca. A
»zeme, amelynek mélyén ott volt az egész lelke, a régi
szenvedések, de az újjászületés és a gyógyulás fénye
s. Everett megjárta a poklot, és visszatért belőle, és ez
:ette őt azzá, aki volt. Nézte ezt a másik arcot, amely
assan közelített az ő arcához. Azt várta, hogy kap egy
gyengéd puszit az arcára, de a következő pillanatban
ÍZ a j k á n érezte a férfi száját. És csókolóztak Az ápoló-
nőképzőben csókolózott utoljára, de m é g akkor is csak
ritkán. És most hirtelen a szíve, a lelke, egész valója
Hlenállhatatlan erővel húzta a másik felé, m í g n e m
lényük egy magasabb szinten egymásba olvadt. Egyet-
len csók elég volt, hogy a két e m b e r egy pillanatra
eggyé váljon. Amikor vége lett, Maggie-t szédülés fog-
ta el. N e m úgy volt, hogy a férfi megcsókolta, h a n e m
úgy, hogy ó m e g viszonozta. És most rémülten bámult
rá. Megtörtént az, ami elképzelhetetlen volt. Pedig
mennyit imádkozott azért, hogy ne történjen meg.
- Ó, Istenem... Everett!... ne! - Riadtan hátrált egy
lépést, mire a férfi m e g r a g a d t a a karját, és szelíden
visszahúzta magához. Fejét lecsüggesztve tartotta a
nőt a karjában.
- Maggie, n e . . . n e m akartam... N e m t u d o m , mi tör-
tént... Olyan volt, mintha egy ellenállhatatlan erő von-
zott volna egymáshoz bennünket. Tudom, hogy ennek
n e m lett volna szabad megtörténnie, és szeretném, ha
tudná, nem terveztem el előre... De őszintének kell len-
n e m magához. Én így érzek, méghozzá azóta, amióta
m e g i s m e r t e m . Szeretem, Maggie... n e m t u d o m , je-
lent-e ez magának valamit, vagy sem... de é n . . . bár-
mit megteszek, amit csak kíván. N e m akarom meg-
bántani. Ahhoz túlságosan szeretem.
Maggie fölnézett a férfi szemébe, és tiszta, kendó-
zetlen, őszinte szerelmet látott benne. Everett tekin-
tete visszatükrözte mindazt, ami az ő szemében volt.
- Többé n e m találkozhatunk - m o n d t a , és látszott
rajta, hogy vérzik a szíve. - N e m tudom, mi történt. -
És ekkor ugyanazzal az őszinteséggel, amivel a férfi az
imént megajándékozta ót, hozzátette: - Én is szeretem
magát. De n e m tehetem... Everett, többet ne telefo-
náljon.
A férfi bólintott. Mindkét kezét, lábát odaadta volna,
ha Maggie azt kéri tőle. A szívét már úgyis nekiadta.
- Bocsásson meg!
- Maga is nekem - felelte Maggie szomorúan, majd
elfordult, és szó nélkül b e m e n t a házba.
A férfi nézte, amint becsukódik a kapu, s úgy érezte,
a szíve is ott van a kapu mögött. Két kezét zsebre dug-
va megfordult, és visszaballagott a szállodájába, a N o b
Hillre.
Maggie feküdt az ágyában, a sötétben. A világnak,
amelyet a magáénak tudott, vége lett. A felismerés fel-
dúlta, valósággal elkábította, annyira, hogy m é g imád-
kozni sem tudott. Csak feküdt, és az a perc járt az
eszében, amikor csókolóztak.

Tizen nyolcadik fejezet

.Melanie mexikói útja minden várakozását beteljesí-
tette. Szerette a gyerekeket, akikkel dolgozott, ők is
szerették, és a legapróbb törődésért is hálásak voltak.
Tizenegy-tizenöt éves lányok voltak a gondjaira bízva,
akik korábban mind prostituáltként működtek, sokan
drogokkal éltek, és Melanie tudta, hogy h á r m a n közü-
lük AIDS-esek.
A felnőtté válás és a megkomolyodás időszaka volt ez
számára. löm kétszer is meglátogatta egy-egy hosszú
hétvégére, és meglepődött, látva, hogy mit csinál. Mela-
nie elmondta, hogy bár hiányzik neki az éneklés és a
színpad, de hazatérése után dolgozni és bizonyos dol-
gokon változtatni szeretne. S legfőképpen maga szeret-
ne dönteni a saját ügyeiben. Egyetértettek abban, hogy
ennek eljött az ideje, de Melanie tudta, hogy anyja ebbe
nehezen fog belenyugodni. Elmesélte Tómnak, hogy
Janet az ő távollétében is elfoglalja magát. Meglátogatta
a N e w York-i, sőt a londoni barátnőit is, a hálaadási ün-
nepet pedig Los Angelesben töltötte a barátaival. Mela-
nie hálaadásra is Mexikóban maradt, és szándékában
állt a következő évben is visszajönni ugyanide. Az út
tehát minden szempontból sikeresnek bizonyult.
A tervezettnél egy héttel tovább maradt, és csak a
karácsonyt megelőző héten érkezett m e g a LAX-re.
A repülőteret szépen feldíszítették, és Melanie tudta,
hogy már a Rodeo Drive is teljes karácsonyi díszben
ragyog. Tom m e n t ki érte. Melanie n a p b a r n í t o t t a n ,
örömtől ragyogva szállt ki a gépből: három h ó n a p
alatt kislányból nővé változott. Anyja nem jött ki elé,
de otthon meglepetéspartival várta, melyen megjelent
mindenki, aki fontos volt Melanie-nak. Egymás nya-
kába borultak, és mindketten sírtak a viszontlátás örö-
métől. Melanie megértette, anyja megbocsátotta neki,
hogy elszökött, és sikerült többé-kevésbé feldolgoznia
és elfogadnia a történteket. Mindezzel együtt a parti
során beszámolt Melanie-nak azokról a programokról,
amelyeket előjegyzett a számára. Melanie már tiltako-
zott volna, de akkor észbe kaptak, és mindketten elne-
vették magukat. Hiába, a régi beidegződésektől nehéz
megszabadulni.
- O k é , mami. Most az egyszer még beleegyezem.
De legközelebb e n g e m is kérdezz meg.
- Megígérem - felelte e n y h e bűntudattal Janet. Ez
komoly változást fog hozni mindkettőjük életében.
Melanie-nak mostantól felelősséget kell vállabiia a saját
életéért, anyjának pedig le kell mondania a felelősség-
ről a lánya javára. N e m kis mutatvány egyikójüktől
sem, de az egymástól távol töltött idő segített abban,
hogy megtehessék ezt a lépést.
 Tom velük töltötte a karácsony első napját, és eljegy-
zési gyűrűvel lepte meg Melanie-t. A húga segített ki-
választani a gyémántokkal kirakott vékony aranykari-
kát. Melanie-nak nagyon tetszett, fel is húzta nyomban
a jobb keze gyűrűsujjára.
- Szeretlek, Mel - súgta Tom, s mintegy vezényszóra
megjelent Janet piros-zöld flitterekkel kivarrt karácso-
nyi kötényben, egy tálca tojáslikórrel. N é h á n y barátjuk
is eljött az e s e m é n y r e , és Janet, aki elfoglaltabbnak
tűnt, mint valaha, nagyon jó hangulatban volt.
A visszatérése óta eltelt hetet Melanie az újévi, Ma-
dison Square Garden-i koncertjére készülve, a próba-
teremben töltötte. Nagy felhajtás volt a visszatérése
körül, és a kezdet cseppet sem ígérkezett visszafogott-
nak. Úgy tervezték, hogy a koncert előtt két nappal
Tom is elkíséri N e w Yorkba. Melanie bokája tökéletesen
meggyógyult; három hónapig csak szandált hordott.
- En is szeretlek - suttogta Mel Tómnak, aki a tőle
kapott Cartier órát viselte a csuklóján.
Csodálatos évet hagytak m a g u k mögött a San Fran-
ciscó-i földrengéstől egészen karácsonyig.

Sarah karácsony első napján letette a gyerekeket Seth-

nél. A férje ugyan felajánlotta, hogy eljön, de ő nem
akarta. Kényeímeüenül érezte magát, ha Seth eljött
hozzá, a lakására. M é g mindig n e m tudta, h á n y a d á n
áll vele. Többször is beszélt a dologról Maggie-vei, aki
emlékeztette, hogy a megbocsátás kegyelmi állapot,
de akármit csinált is, Sarah n e m jutott el ebbe az álla-
potba. Mindmáig hitt a „jóban-rosszban" érvényessé-
gében, de m á r n e m tudta, mit érez Seth iránt. N e m
sikerült feldolgoznia a történteket. Valami fásultság
lett úrrá rajta.
Tegnap, karácsony estéjén, együtt ünnepelt a gyere-
kekkel, és ma reggel lázasan kutatták át a zoknijaikat,
s nyitogatták az ajándékaikat. Olivér élvezettel tép-
te-szaggatta a csomagolópapírt, Molly pedig m i n d e n
ajándékának e g y f o r m á n örült. Megnézték és látták,
hogy a Mikulás m a j d n e m az összes tejet megitta, az
összes süteményt megette, Rudolf pedig, a piros o r r ú
rénszarvas megrágta az összes répát, kettőt pedig tel-
jesen eltüntetett.
Sarahnak fajt, hogy egyedül kell továbbadnia a gye-
rekeknek a családi hagyományokat, de Seth azt mon d-
ta, megérti. Pszichiáterhez járt, és gyógyszert szedett,
mert újabban pánikrohamai voltak. Sarah emiatt is ré-
mesen érezte magát. Arra gondolt, ott kellene lennie a
férje mellett, hogy megnyugtassa. De Seth idegen volt
most a számára, még ha valaha szerette is, és m é g ma
is szerette. Furcsa, fájdalmas érzés volt.
Seth elmosolyodott, amikor meglátta őket az ajtaja
előtt. Saraht is hívta, hogy m e n j e n be, de ő azt felelte,
nem tud, várják a barátai. Valójában mindössze Maggie-
vel beszélte meg, hogy megisznak egy teát a St. Fran-
cisban. Ö hívta oda Maggie-t, mivel n e m volt messze
a nővér lakásától, jóllehet szellemiségében egy egész
világ választotta el a két helyet egymástól.
- Hogy vagy? - kérdezte Seth, miközben Olivér be-
totyogott az ajtón. Már járt. Molly is berontott, ho-gy
megnézze, mi van a fa alatt. Egy rózsaszín háromkere-
kű biciklit kapott az apjától, m e g egy akkora babát,
mint ő maga, és m é g egy halom más ajándékot. Seth
anyagi helyzete ugyanolyan volt, mint a feleségéé, de
ő mindig is többet költött, mint Sarah, aki most külö-
nösen odafigyelt, hogy mire adja ki a fizetését és azt a
pénzt, amit a férjétől kapott a gyerekek után. Saraht a
szülei is segítették, sőt a szünidőkre is meghívták őket
Bermudára, de nem akart menni. Itt akart maradni,
hogy a gyerekek közel legyenek az apjukhoz. Ameny-
nyire tudni lehetett, m i n d e n bizonnyal hosszú időre
ez lesz Seth utolsó szabadlábon töltött karácsonya, és
nem akarta megfosztani őt a gyerekeitől, se a gyereke-
ket tőle.
- Jól vagyok - felelte a karácsony kedvéért moso-
lyogva, de mindketten tudták, hogy túl sok rom és tör-
melék rakódott le kettőjük között. A tekintetük csaló-
dottságról és bánatról árulkodott, és a férfi árulása
olyan pusztítást végzett Sarah lelkében, mintha bom-
batalálat érte volna. Mind a mai napig n e m fogta fel
teljesen, hogy mi történt velük és miért. Megint rá kel-
lett jönnie, hogy férje személyiségének van egy olyan
része, amelyet nem ismert, amely inkább a Sully-félék-
kel tartott rokonságot, s tőle teljesen idegen volt. Ez
volt az egészben a legijesztőbb. Mindvégig egy idegen
emberrel élt egy fedél alatt. És ez az idegen tönkretette
az életét. Most majd csendben, n y u g o d t a n felépíti újra,
egyedül. Az utóbbi időben ketten is randevúra hívták,
de mindkettőjüket visszautasította. Úgy gondolta, még
férjnél van, s m i n d a d d i g így is marad, amíg m á s k é p p
nem döntenek. A döntést a maga részéről elhalasztotta
a tárgyalás utánra, hacsak egy hirtelen megvilágoso-
dás hatására n e m jut dűlőre addig. Továbbra is viselte
a jegygyűrűjét, mint ahogy Seth is. Egyelőre m é g férj
és feleség voltak, csak külön éltek.
Mielőtt elment, Seth átnyújtott neki egy karácsonyi
ajándékot, és persze Sarah is hozott neki. Egy kasmir-
zakót és n é h á n y pulóvert vett Sethnek, ő pedig egy
csodaszép kis vidraszőr kabátkát kapott tőle. Sötét-
barna színűt, pontosan olyat, ami a legjobban tetszett
neki. Rögtön föl is vette, és megcsókolta a férfit.
- Köszönöm, Seth. N e m kellett volna.
- De igen - felelte a férfi szomorúan. - Ennél sokkal
többet érdemelsz. - Azelőtt valami n a g y o n értékes
ékszert kapott volna Tiffanytól vagy Cartier-től, idén
azonban erről szó sem lehetett, és a jövőben sem. Min-
den ékszerétől m e g kellett válnia. Egy hónapja keltek
el aukción, és az értük befolyt összeget befagyasztot-
ták a többi behajthatatlan követeléssel együtt, mint-
hogy a perköltségek csillagászati összegre fognak rúgni.
Seth számára borzasztó volt ez a tudat.
Sarah éjszakára is otthagyta a gyerekeket. Seth vett
egy hordozható kiságyat Ollie-nak, Molly pedig vele
fog aludni, mivel a kis lakásban mindössze egy háló-
szoba volt.
 Sarah csókkal búcsúzott a férjétói, és n e h é z szívvel
fiit vissza az autójába. A terhek, melyeken most osz-
tozniuk kellett, már-már elviselhetetlenül nehezek
voltak. De vinniük kellett tovább.

Karácsony délelőttjén Everett egy AA-gyülésre ment.

Vállalta, hogy vendégként ő fog beszélni, elmondja a
történetét a többieknek. Szerette ezeket a népes össze-
jöveteleket, ahol sok fiatal volt, k ö z t ü k n é h á n y elég
riasztó külsejű is, továbbá maroknyi j ó m ó d ú holly-
woodi és egy-két hajléktalan, akik csak úgy betévedtek.
Élvezte ezt a valóságot híven tükröző vegyes társasá-
got. Hollywoodban és Beverly Hülsben részt vett már
olyan gyűléseken, amelyeken az ő ízlésének kicsit túl
válogatott, túl finom társaság gyűlt össze. Jobban érezte
magát az ilven vegyes összetételű, kevéssé előkelő cso-
portokban. Itt mindig ilyen társaság gyűlt össze.
A szabályoknak megfelelően bemutatkozott, és el-
mondta, hogy alkoholista volt, mire a teremben ötven
ember kiáltotta egyszerre, hogy „Szevasz, Everett!".
Ettől m é g most, m a j d n e m két év elmúltával is meleg-
séget érzett a szíve tájékán, és az otthoniasság érzése
töltötte el. Sohasem m o n d o t t begyakorolt vagy előre
elpróbált beszédet. Azt m o n d t a , ami é p p akkor az
eszébe jutott, vagv ami már egy ideje nyugtalanította.
Ezúttal Maggje-ről beszélt, arról, hogy szerelmes belé,
és hogy Maggie apáca. Elmondta, hogy a nővér is sze-
reti őt, de hű marad a fogadalmához, és arra kérte, ne
hívja fel őt többé, és ő szót fogad neki. Az elmúlt há-
rom h ó n a p b a n nagyon megviselte, h o g y n e m beszél-
hetett vele, de tiszteletben kell tartania Maggie kíván-
ságát.
Amikor az összejövetel után beült a kocsijába, el-
gondolkodott azon, amit elmondott. Hogy szereti ezt
a nőt, ahogy soha senki mást nem szeretett még, se
apácát, se más nőt. Ez azért már jelentett valamit. Hir-
telen elbizonytalanodott: jól tette-e, amit tett, vagy
inkább harcolnia kellett volna érte. Ez így még sohasem
vetődött fel benne. Már hazafelé tartott, de ekkor egy
éles kanyarral egyenesen a repülőtér felé vette az útját.
Karácsony napja, délelőtt tizenegy óra volt, gyér for-
galomban autózott. Tudta, m é g eléri az egyórás San
Franciscó-i járatot, és háromra a városban lesz. Ekkor
már semmi sem állíthatta volna meg.
Megvette a jegyét, felszállt a gépre, aztán csak bá-
multa az ablakon át a felhőket, az alatta elterülő tájat és
a tájban f u t ó utakat. N e m volt senki más, akivel eltölt-
hette volna a karácsonyt, így akkor sem veszít sokat, ha
Maggie nem lesz h a j l a n d ó találkozni vele. Csak némi
időt és az oda-vissza repülőjegy árát. Egy próbát meg-
ért. Az elmúlt három hónapban elviselhetetlenül hiány-
zott neki Maggie. A bölcs megjegyzései, a megfonto-
lásra érdemes tanácsai, a hangja, kéken csillogó szeme.
Alig várta, hogy újra láthassa. Számára ó volt a leg-
szebb, az egyetlen karácsonyi ajándék. És ő sem adha-
tott Maggie-nek semmit, csak a szerelmét.
A gép tíz perccel korábban, é p p két óra előtt ért föl-
det, és a taxi húsz perccel három óra előtt ért be vele a
városközpontba. Everett olyan izgatott volt, mint egy
randevúra igyekvő diák, és csak a Tenderloinba érve
kezdett el félni, hogy mi lesz, ha Maggie n e m engedi
be. Ha meglátja, hogy ő áll a kapuban, és azt m o n d j a ,
hogy m e n j e n el? Mégis m e g kellett próbálnia. N e m
hagyhatta, hogy csak úgy eltűnjön az életéből. A sze-
relem ritka Idncs, és túl fontos, semhogy az ember csak
úgy eldobja magától. És ő m é g soha senkit nem szere-
tett úgy, mint Maggie-t. Szentnek tartotta őt. És mások
is így beszéltek róla.
A ház elé érve kifizette a taxist, és idegesen elindult
a kapuhoz vezető lépcső felé. Az ütött-kopott, kicsor-
bult lépcsőn két részeg ült egy közös üveg pia társasá-
gában. Az utcán öt-hat lány sétált föl-alá, várva, hogy
valaki leszólítsa őket. Karácsony ide vagy oda, itt ugyan-
úgy zajlott az élet, mint máskor.
Everett megnyomta a csengőt, de válasz n e m jött.
Arra gondolt, hogy felhívja a mobüján, de meggon-
dolta magát: nem akarta előre figyelmeztetni. Inkább
leült a legfelső lépcsőre. Farmernadrág és vastag pu-
lóver volt rajta. Hideg volt, de sütött a n a p , és egészé-
ben szép idő volt. Akármilyen sokáig tart, megvárja.
Tudta, előbb-utóbb jönni fog. Talán karácsonyi ebédet
vagy vacsorát oszt a szegényeknek valamelyik ingyen-
konyhán.
Az alatta lévő lépcsőfokon ülő két részeg egymás-
nak adogatta az üveget, majd az egyik fölpillantott rá,
és odakínálta neki is. A legolcsóbb pálinka volt, amit
m e g tudtak venni, a legkisebb kiszerelésben. Mind-
ketten koszosak voltak, büdösek, és fogatlan szájukkal
felmosolyogtak rá.
- Iszol? - kérdezte egyikük nehezen forgó nyelvvel.
A másik részegebb volt, és félig már aludni látszott.
- Még sohasem jutott eszetekbe, hogy elmenjetek
az Anonim Alkoholistákhoz? - kérdezett vissza nyája-
san Everett, elhárítva az üveget, mire az, aki odakínálta,
undorral végigmérte, és elfordult. Megbökte a társát,
fölmutatott Everettre, majd szó nélkül mindketten föl-
tápászkodtak, és elbaktattak egy másik lépcsőre. Ott
leültek, és folytatták az ivást. - En is csak Isten kegyel-
méből járok hozzájuk - suttogta maga elé Everett, és
tovább várakozott Maggie-re. Úgy gondolta, annál
jobban, mint hogy várja a szerelmét, nem is tölthetné
a karácsony napját.

Maggie és Sarah a St. Francis Hotelban teáztak. Itt igazi

angol módra, gyümölcsös és egyéb süteményekkel és
apró szendvicsekkel együtt szolgálták fel a teát. Mi-
közben az Earl Grayt kortyolgatták, kellemesen elbe-
szélgettek. Maggie szomorúnak látta Saraht, de nem
faggatta. Ő maga is elég nyomott hangulatban volt.
Rossz volt, h o g y nem beszélhetett, n e m nevethetett
jókat Everett-tel, de azok után, ami legutóbb történt
köztük, tudta, h o g y többé n e m találkozhat, n e m be-
szélhet vele. Ha látná, nem tudna ellenállni neki. Már
meggyónta, és azóta még jobban eltökélte magát. Ettől
azonban m é g hiányzott neki a férfi. Kincset érő bará-
tot veszített el benne.
Sarah arról beszélt, h o g y mennyire hiányzik neki
Seth, és mesélt az egykori közös életük szép napjairól.
Soha n e m hitte volna, hogy egyszer m i n d e n n e k vége
lesz. Soha még csak m e g sem fordult a fejében.
Elmondta, hogy tetszik neki a munkája, és sok rokon-
szenves emberrel találkozik. De mindmostanáig elzár-
kózott mindenféle társasági élettől. Még túlságosan
feszélyezte, hogy házon kívül m u t a t k o z z o n , vagy
találkozzon a régi barátaival. Tudta, hogy a város m é g
tele van a róluk szóló pletykákkal, és ez csak rosszabb
lesz, ha majd márciusban megkezdődik a bírósági tár-
gyalás. Hosszú viták folytak arról, hogy időhúzással
próbálják-e késleltetni az eljárást, vagy mielőbbi tár-
gyalást szorgalmazzanak. Seth úgy döntött, mielőbb
szeretne túlesni rajta. És azóta minden n a p egyre ide-
gesebb lett. Sarah nagyon aggódott emiatt is.
A beszélgetés hol erre, hol arra kanyarodott - a vá-
rosban történt eseményekről a Diótörő-re, amelyre
Sarah nemrég vitte el Mollyt, az előző napi ökumenikus
éjféli misére a Grace-katedrálisban, ahol Maggie mi-
nistrált. Két barátnő csevegett itt meghitten egy-egy
csésze tea mellett. Mindkettőjük számára a j á n d é k volt
ez a barátság, amit váratlan áldásként kaptak a májusi
földrengés következményeképpen.
Öt órakor mentek el a St. Francisból. Sarah az utcája
sarkán kitette Maggie-t, és továbbindult kifelé a város-
ból. Arra gondolt, talán elmegy moziba. Maggie-t is
hívta, de ő azt mondta, fáradt, inkább hazamenne. A fil-
met is, melyet Sarah m e g akart nézni, túl n y o m a s z -
tónakgondolta, így most intett az elrobogó Sarah után,
és lassan elindult a h á z u k felé. Rámosolygott két utca-
lányra, akikkel egy házban lakott. Az egyik egy csinos
mexikói lány volt, a másik egy kansasi transzvesztita,
aki mindig nagyon kedves volt hozzá, és rendkívül
tisztelte, amiért apáca.
Épp megindult volna felfelé a lépcsőn, amikor felte-
kintett, és meglátta a férfit. Megtorpant, Everett pedig
lemosolygott rá. Már két órája ücsörgött ott, és kezdett
átfázni. De azt sem bánta volna, ha halálra kell fagy-
nia, úgysem mozdult volna el, amíg Maggie haza nem
jön. És lám, egyszer csak ott volt.
Ott állt, nézett föl rá, mint aki nem hisz a szemének,
és a férfi lassan lelépdelt hozzá a lépcső aljába.
- Boldog karácsonyt, Maggie - m o n d t a szelíden.
- Hogy kerül ide? - meresztett rá nagy szemeket a nő.
- Egy gyűlésen voltam ma reggel... magáról beszél-
tem a többieknek... aztán iderepültem, hogy szemé-
lyesen is boldog karácsonyt kívánjak magának.
Maggie bólintott. Ez hihető volt. Nagyon is el tudta
képzelni, hogy Everett szóról szóra így tett mindent.
Ilyet érte m é g soha senki nem csinált. A legszíveseb-
ben kinyújtotta volna a kezét, hogy megtapogassa, va-
lóságos-e, de nem merte.
- Köszönöm - felelte szívdobogva, halkan. - Akarja,
hogy megigyunk valahol egy kávét? A lakásom kész
szemétdomb. - És abban sem volt biztos, hogy illő do-
log lenne-e, ha fel vinné. Az egyszobás garzonban a leg-
hangsúlyosabb bútordarab az ágya volt. Ami be sem
volt vetve.
- Az jó lenne - nevetett a férfi. - Három óra óta fa-
gyasztom a hátsómat a lépcsőjén, de szó szerint. - Le-
porolta a fenekén a farmerját, majd átballagtak az utca
túloldalán lévő kávézóba. Lepukkant hely volt, de ég-
tek benne a lámpák, és az ételek is tűrhetően néztek ki.
Maggie néha beugrott ide hazafelé menet valami va-
csorát venni. A húsos szendvicsük és a rántottájuk
egészen ehető volt. És mindig kedvesen bántak vele,
csak mert apáca.
Egyikőjük sem szólt, amíg le nem ültek egy asztal-
hoz, és m e g nem rendelték a kávét. Everett kért hozzá
egy pulykás szendvicset is, de Maggie dugig ette ma-
gát a St Francisban.
- És hogy van? - kérdezte elsőként Everett.
- Jól. - Maggie életében először nem találta a szava-
kat, de aztán sikerült kicsit megnyugodnia, és többé-
kevésbé magára találnia. - Nahát, ez tényleg nagyon
kedves volt magától, Everett. Iderepült csak azért, hogy
boldog karácsonyt kívánjon nekem. Köszönöm -
m o n d t a ünnepélyes komolysággal.
- Hiányzott. Nagyon. Ezért vagyok ma itt. Hirtelen
hülyeségnek éreztem, hogy többé ne beszélgethes-
sünk egymással. Azt hiszem, bocsánatot kell kérnem
azért, ami legutóbb történt, de azt is m e g kell m o n d a -
n o m , hogy nem bántam meg. Ennél jobb dolog soha
életemben nem történt velem.
Meg kell hagyni, Everett mindig őszinte volt hozzá.
- Velem sem - vágta rá gondolkodás nélkül Maggie,
de aztán bűntudatosan hozzátette: - Azóta sem tudom,
hogy történhetett meg.
- N e m tudja? Én tudom. Azt hiszem, szeretjük egy-
mást. Legalábbis én szeretem magát. És az az érzésem,
hogy maga is szeret engem. Vagy legalább remélem. -
Everett n e m akarta, hogy Maggie szenvedjen, amiért
így érez iránta, de lehetetlen volt n e m reménykednie
abban, hogy mindketten szerelmesek egymásba, s
nem csak ő szereti Maggie-t. - N e m tudom, mit tehet-
n é n k ellene, vagy hogy tehetnénk-e bármit is. De ez
már egy másik történet. Azt akartam, hogy tudja, ho-
gyan érzek maga iránt.
- Én is szeretem - felelte a nővér szomorúan. Az
egyeden súlyos bűn volt ez, amit valaha elkövetett az
egyház ellen, a legnagyobb kihívás a szerzetesi foga-
dalma ellen, de e2 volt az igazság. Úgy érezte, Everett-
nek joga van tudni.
- Hát ez jó hír - m o n d t a a férfi, és beleharapott a
szendvicsébe. Miután megrágta és lenyelte, a hallot-
taktól megkönnyebbülve rámosolygott Maggie-re.
- Nem, egyáltalán nem az - ellenkezett a nő. - Én
nem szeghetem m e g a fogadalmamat. Ez az életem. -
De most bizonyos értelemben már Everett is hozzátar-
tozott az életéhez. - N e m t u d o m , mit tegyek.
- Mi lenne, ha most csak jól éreznénk magunkat, és
gondolkoznánk ezen a dolgon? Biztosan van valami
megengedett módja annak, hogy egy másfajta életet
válasszon. Például ha becsületesen feloldozást kér a
fogadalma alól.
Maggie elmosolyodott ezen.
- Nem adnak feloldozást annak, aki kdlép a rendból.
Tudom, hogy vannak, akik kilépnek, a bátyám is meg-
tette, de én ilyet sohasem tudtam elképzelni magamról.
- Akkor lehet, hogy nem fog kilépni - mondta erre a
férfi. - Akkor így maradunk. De legalább tudjuk, hogy
szeretjük egymást. N e m azért jöttem ide, hogy m e g -
kérjem, szökjön el velem, habár szeretném, ha megten-
né. Miért n e m gondolja végig anélkül, hogy kínozná
magát? Adjon nénú időt magának, hogy rájöjjön, mit
érez valójában.
Maggie-nek tetszett a férfi józan érvelése.
- Félek - vallotta be becsületesen.
- Én is - mondta erre Everett, és megfogta a nővér
kezét. - Ez nagyon ijesztő helyzet. Nem is tudom, vol-
tam-e már szerelmes életemben. Nagyjából harminc
éven keresztül túl részeg voltam ahhoz, hogy kicsit is
törődjek bárkivel, magamat is beleértve. Most föléb-
redtem, és itt van maga.
Én sohasem voltam szerelmes - felelte Maggie,
akinek jólestek a férfi szavai. - Maga az első. Sohasem
hittem volna, hogy ez megtörténhet velem.
- Lehet, hogy Isten úgy gondolta, itt az ideje.
Vagy felülvizsgálja a hivatásomat. Árvának fogom
erezni magam, ha elhagyom az egyházat.
- Akkor majd én örökbe fogadom. Ez is egy lehető-
ség. Apácákat örökbe lehet fogadni? - A nő nagyot ne-
vetett. - Úgy örülök, hogy látom, Maggie!
Maggie végre kezdett feloldódni, és már úgy beszél-
gettek, mint régen. A nővér a mostani munkájáról me-
sélt, Everett az eseményekről, amelyekről tudósított,
és megbeszélték Seth közelgő bírósági tárgyalását. Eve-
rett elmondta, hogy részletesen megtárgyalták az ügyet
a szerkesztőjével, és lehet, hogy ő fogja tudósítani róla
a Scoop-ot. Ha igen, akkor márciustól kezdve hetekig
San Franciscóban fog lakni. Maggie-t örömmel töltötte
el a férfi közelségének gondolata, és az is, hogy Everett
n e m sürgeti. Már úgy léptek ki a kávézóból, mint ré-
gen, jó barátokként. Everett megfogta a kezét, amikor
átvágtak az úttesten. Este nyolc óra volt, ideje indul-
nia, hogy elérje az utolsó gépet vissza, Los Angelesbe.
Maggie nem hívta fel a lakására, csak álltak egy
hosszú percig a ház előtt.
- Ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka - mo-
solygott a nővér a férfira.
- Nekem is. - Everett gyöngéden homlokon csókolta.
N e m akarta megijeszteni, és a környéken tudták, hogy
Maggie apáca. Tudta, milyen rosszat t e n n e a hírének,
ha úgy csókolná m e g mint nőt. És Maggie a m ú g y sem
állt m é g készen rá. Még gondolkodnia kellett. - Majd
felhívom, és meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. -
Ekkor észbe kapott, és elakadó lélegzettel kérdezte: -
Csakugyan, Maggie, hajlandó gondolkozni a dolgon?
Tudom, milyen nagy jelentőségű döntés ez a maga
életében. Nincs is nagyobb ennél. De szeretem magát,
és itt leszek magának, és ha kellőképpen elveszti a józan
eszét, akkor megtiszteltetésnek veszem, ha felesegül
jön hozzám. Csak hogy tudja, a szándékaim tisztessé-
gesek.
- Ennél kevesebbet n e m is vártam magától, Eve-
rett - válaszolta kimérten Maggie, azután boldogságtól
sugárzó arccal mondta: - Ha jól meggondolom, nekem
m é g soha senki nem kérte m e g a kezemet. - Azzal
lábujjhegyre állt, és egy gyors csókot nyomott a férfi
arcára.
- Élhet együtt boldogan egy gyógyult alkoholista és
egy apáca? - kérdezte nevetve, és hirtelen, maga sem
tudta, h o n n a n jött a gondolat, de az jutott eszébe, hogy
Maggie még elég fiatal, hogy gyereke lehessen, talán
n e m is egy, ha elég hamar hozzáfognak. A gondolat
még jobban felvidította, de nem szólt róla a nővérnek.
Enélkül is van min töprengenie.
 - Köszönöm, Everett. Majd gondolkozom rajta. Meg-
ígérem.
Maggie a kulcsával kinyitotta a kaput, a férfi pedig
füttyentett egy elhaladó taxinak.
- Ameddig csak akar - m o n d t a még. - Én n e m sie-
tek. A világért sem szeretném sürgetni.
- Meglátjuk, mit szól m i n d e h h e z Isten - mosolygott
Maggie.
- Oké. Kérdezze m e g tőle. Addig én elkezdem meg-
gyújtani a gyertyákat. - Gyerekként is mindig nagyon
szerette ezt.
Maggie intett, majd eltűnt a házban. Everett leszaladt
a lépcsőn a várakozó taxihoz. Amikor elindultak, és m é g
egyszer fölnézett a házra, arra gondolt, hogy nagy való-
színűséggel ez volt élete legszebb napja, \tolt szerelme,
és volt reménysége. És ami a fő, övé volt Maggie...
majdnem. Az viszont holtbiztos, hogy ő Maggie-é.

Tizenkilenced ik fejezet
A karácsonyt követő n a p o n Everett, aki Maggie látá-
sától új erőre kapott, leült a számítógépe elé, fölment
az internetre, és m u n k á h o z látott. Tudta, hogy vannak
különleges keresőoldalak. Beírt bizonyos információt,
mire megjelent a monitorán egy kérdőív. Gondosan
megválaszolta az összes kérdést, jóllehet nem sok adat
állt a rendelkezésére. Név, születési idő és hely, szülők
neve, utolsó ismert lakcím. Ennyiből kellett kiindulnia.
Sem a jelenlegi lakcímet, sem a társadalombiztosítási
számot, sem más jellegű adatot nem ismert. Mindezt
az információt Montana államra vetítve adta meg. Ha
ott n e m talál semmit, akkor sorra veszi a többi államot.
Most hát ült a számítógép előtt, és várta a választ. Pil-
lanatokon belül egy név és egy lakcím jelent m e g a
monitoron. Ilyen egyszerűen és ilyen gyorsan. Huszon-
hét év után csak úgy ott volt. Charles Lewis Carson.
Chad. És egy cím a montanai Butte-ban. Huszonhét
évébe telt, hogy megkeresse, de most megtalálta. Ott
volt egy telefonszám és egy e-mail cím is.
Gondolkozott rajta, hogy e-mailt küldjön-e neki, de
úgy döntött, nem. Egy papírra kimásolt minden adatot,
majd töprengve járkált egy darabig föl-alá a lakásban,
s végül vett egy nagy lélegzetet, fölhívta a légiforgalmi
társaságot, és foglaltatott egy repülőjegyet. Aznap dél-
után négy órakor indult egy járat. Úgy döntött, elre-
pül vele. Akkor is felhívhatja, ha már ott lesz, vagy csak
elhajt a ház előtt, és megnézi, milyen. Chad harminc-
éves, és m é g egy fényképet sem látott róla az eltelt évek
alatt. A volt feleségével teljesen megszakadt a kapcso-
lata, amióta Chad betöltötte a tizennyolcat, és többet
n e m küldött neki pénzt. Addig is mindössze ezek a
havonta elküldött csekkek jelentették az egyetlen kap-
csolatot közöttük, melyeknek hátoldalán az asszony
az aláírásával igazolta az átvételt. Chad négyéves ko-
rában hagyták abba a levelezést, és ő azóta egyetlen
fényképet sem kapott róla, igaz, n e m is kért.
Everett semmit sem tudott a fiáról: megnősült-e vagy
egyedül él, végzett-e főiskolát vagy egyetemet, mivel
foglalkozik. Akkor támadt egy újabb gondolata, és
ugyanezeket a kérdéseket föltette Susanra vonatkozóan
is, őt azonban n e m találta meg. Talán másik államba
költözött, vagy újra férjhez ment. Sok oka lehetett an-
nak, hogy miért nem jelent m e g a monitoron. De iga-
zából csak Chadet szerette volna látni. Még abban sem
volt biztos, akar-e találkozni vele. Egy pillantást akart
vetni rá, és a többit eldönti, ha már ott lesz. N e h é z
d ö n t é s volt ez számára, és tudta, h o g y Maggie-nek is
és a saját gyógyulásának is nagy szerepe volt benne.
Korábban nem lett volna bátorsága megtenni ezt a lé-
pést. Szembe kellett néznie azzal, hogy milyen kudar-
cok érték ebben a dologban: hogy képtelen volt kap-
csolatot teremteni vagy elkötelezni magát, de m é g arra
is, h o g y megpróbáljon apává válni. Tizennyolc éves
volt, amikor fia született, maga is gyerek még. Ma már
Chad is jóval idősebb, mint ő, amikor a fia megszüle-
tett. H u s z o n e g y éves volt, amikor utoljára látta őt,
azután elment, hogy mint valami szerencselovag, fotós-
ként körbecsavarogja a világot. De akárhogy' szépítette
vagy próbálta romantikus köntösbe öltöztetni, tulaj-
d o n k é p p e n , és Chad szempontjából, elhagyta őt, és
eltűnt az életéből. Everett szégyellte, hogy ezt tette vele,
és nagyon is lehetségesnek tartotta, hogy Chad gyűlöli.
M i n d e n joga megvan hozzá. De most végre, ennyi év
után mégis szembe akart nézni vele. Maggie adta meg
hozzá a szükséges lökést.
N é m á n , magába mélyedve ült az autóban a repülő-
térre menet, a Starbucksban vett egy kávét, amit ma-
gával vitt a gépre, s miközben iszogatta, kibámult az
ablakon. Ez másfajta utazás volt, mint előző nap, amikor
San Franciscóba ment, hogy találkozzon Maggie-vel.
Még amikor Maggie haragudott is, vagy kerülte őt,
volt köztük valami kapcsolat, és szinte m i n d e n közös
emlékük szép volt. De C h a d n a k és neki n e m volt min
osztozniuk, kivéve Everett teljes alkalmatlanságát az
apaságra. N e m volt miből meríteni, mire építeni. Hu-
szonhét esztendő óta n e m volt köztük semmiféle kap-
csolat, nem vezetett híd kettőjük között. A génjeiket
leszámítva tökéletesen idegenek voltak.
A g é p leszállt Butte-ban, és Everett megkért egy taxist,
hajtson el az internetről levett dm előtt. Olcsó anya-
gokból épült takaros kis ház volt a város egyik családi
házas negyedében. N e m valami előkelő környék, de
nem is szegénynegyed. A szokásos kispolgári, de kel-
lemes környezet. A ház előtt kicsi, de szépen gondo-
zott gyep terült el.
Miután látta, Everett megkérte a sofőrt, vigye el a
legközelebbi motelba. A Ramada Inn egyik motelja
volt. A legkisebb, legolcsóbb szobát kérte, azután vett
egy üdítőt az automatából, és visszavonult vele a szo-
bájába. Sokáig ült ott a telefonra szegezett tekintettel;
szerette volna feltárcsázni a számot, de félt is tőle. Végül
összeszedte a bátorságát. Úgy érezte, most el kellene
mennie egy összejövetelre. Tudta, hogy végül megte-
heti ezt is, de előbb Chadot akarta felhívni. Később bár-
mikor beszámolhat erről a többieknek, és valószínűleg
meg is teszi.
A második csengetésre fölvették a telefont. A női
hang hallatán Everett egy pillanatig azt hitte, rossz
számot hívott. Márpedig akkor nem lesz könnyű dolga.
Charles Carson nem valami szokatlan név, sok lehet
belőle a telefonkönyvben.
- Mr. Carson otthon van? - kérdezte udvarias nyá-
jassággal. Érezte, hogy r e m e g a hangja, de a nő nem
ismerte, így nem vette észre.
- N e m , nincs itthon. Fél óra múlva kell megérkez-
nie - közölte készségesen a nő. - Adjak át neki egy
üzenetet?
- É n . . . n e m . . . k h m . . . majd visszahívom - felelte
Everett gyorsan, és letette a kagylót, mielőtt a nő bár-
mit is kérdezhetett volna. Vajon & lehetett, töprengett.
Feleség? Húg? Barátnő?
Végigfeküdt az ágyon, bekapcsolta a tévét, és el-
szundított. Nyolc óra volt, amikor felriadt, és megint
rámeredt a telefonra. Átgördült az ágyon, és tárcsázta
a számot. Ezúttal egy erős, tiszta férfihang szólt bele.
- Charles Carsonnal beszélek? - kérdezte Everett a
vonal túlsó végén lévő férfitól, majd lélegzet-vissza-
fojtva várt. Az volt az érzése, hogy igen, és ettől kicsit
megszédült. Ez sokkal nehezebb volt, mint gondolta.
És ha már m e g m o n d t a a nevét, akkor mi lesz? Lehet,
högy Chad nem akar találkozni vele. Miért is akarna?
- C h a d Carson vagyok - javította ki a hang. - Kivel
beszélek? - Kis gyanakvást lehetett érezni a hangján.
Abból, hogy az illető a hivatalos nevét használta, arra
következtetett, hogy idegen.
- É n . . . nos... m m m . . . tudom, hogy hülyén hang-
zik, de nem is tudom, hol kezdjem. - Aztán egyszer csak
kiszaladt a száján: - A nevem Everett Carson. Az apád
vagyok. - Süket csend lett a vonal túlsó végén. Everett
könnyen el tudta képzelni, miféle dolgokat m o n d h a t
m a j d neki a fia, s ezek közül m é g a „felejts el" volt a
legfinomabb. - N e m tudom, mit m o n d h a t n é k neked,
C h a d . Azt hiszem, a bocsánatkérés a legelső, még ha
n e m teszi is jóvá az eltelt huszonhét évet. Azt hiszem,
azért már semmi sem kárpótol téged. És azt is megér-
tem, ha nem akarsz beszélni velem.
Továbbra is csend volt, és Everett arra gondolt, talán
n e m is kéne beszélni többet, jobb lenne tapintatosan
letenni a kagylót. Úgy döntött, vár m é g pár pillanatig,
a z t á n végleg feladja. Huszonhét évébe telt, hogy ki-
nyújtsa a kezét a fia után és kibékülést kezdeményez-
z e n . C h a d n a k ezzel szemben fogalma sem volt arról,
h o g y mi történik, és a döbbenettől megnémult.
- Hol vagy? - Mindössze ennyit kérdezett, és Everett
n e m tudta, vajon mire gondol. Rémítő helyzet volt.
- Butte-ban. - Ma is úgy m o n d t a ezt, mint egy ide-
valósi, holott sok más helyen élt már. Kicsit még érezni
lehetett a beszédén a montanai kiejtést.
- Komolyan? - lepődött m e g Chad. - Mi dolgod
v a n itt?
- Él itt egy fiam - válaszolta minden köntörfalazás
nélkül Everett. - Hosszú ideje nem láttam. Nem tudom,
akarsz-e találkozni velem, Chad. Nem hibáztatlak, ha
n e m akarsz. Régóta fontolgattam már ezt a lépésemet.
De azt teszem, amit te akarsz. Azért jöttem, hogy talál-
kozzam veled, de te d ö n t ő d el, hogy akarsz-e látni. Ha
n e m , azt is megértem. N e m tartozol nekem semmivel.
Én tartozom neked bocsánatkéréssel az elmúlt hu-
szonhét évért. - Csend fogadta a szavait, miközben a
fiú, akit nem ismert, emésztette a hallottakat. - Azért
jöttem, hogy jóvátegyem, amit lehet.
- Jársz AA-összejövetelekre? - kérdezte Chad óva-
tosan. Ismerősek voltak a szavak.
- Igen, járok. Húsz hónapja. A legjobb dolog, amit
valaha csináltam. Ezért vagyok itt.
- Én is járok - mondta Chad kis habozás után. Hir-
telen támadt egy ötlete. - Akarsz eljönni egy gyűlésre?
- Igen, akarok. - Everett vett egv mély lélegzetet.
 - Kilenc órakor kezdődik egy - mondta Chad. - Hol
vagy most?
- A Ramada Inn motelban.
- Érted megyek. Egy fekete Ford furgonnal leszek.
Kettőt dudálok. Tíz perc, és ott vagyok. - Mindennek
ellenére ő é p p ú g y látni akarta az apját, ahogy az őt.
Everett kis hideg vizet lötykölt az arcára, megfésül-
ködött, és megnézte magát a tükörben. Egy negyven-
nyolc éves férfit látott b e n n e , aki a n n a k idején sok
göröngyös utat bejárt, és huszonegy éves korában el-
hagyta a hároméves kisfiát. Nem volt rá büszke. Sok
minden kísértette a múltból, s ez is közéjük tartozott.
Nem sok embert bántott meg élete során, de a fiát igen,
ráadásul őt a legjobban. Már nem tehette jóvá, nem
adhatta vissza neki az éveket, amelyeket apa nélkül élt
át, de legalább most eljött.
Farmerban és vastag dzsekiben állt a motel előtt,
amikor Chad megérkezett. Everett nézte a magas, iz-
mos, jóképű, szőke, kék szemű fiút, ahogy kiszáll a kis-
teherautóból, és jellegzetes montanai járással megindul
felé. Amikor odaért, megállt előtte, hosszan, keményen
farkasszemet nézett vele, aztán kinyújtotta a kezét,
h o g y megrázza az apjáét. Szótlanul néztek e g y m á s
szemébe, és Everettnek vissza kellett fojtania a köny-
nyeit. N e m akarta zavarba hozni ezt a férfit, aki töké-
letesen ismeretlen volt számára, de jó embernek lát-
szott, olyannak, akire m i n d e n apa büszke lenne. Kezet
fogtak, és Chad bólintott köszönésképpen. Kevés szavú
fiú volt.
- Köszönöm, hogy eljöttél értem - m o n d t a Everett,
miközben beszállt a furgonba. - A gyerekeid? - nézett
meglepetten a két kislányról és egy kisfiúról készült
fotókra. Meg sem fordult a fejében, hogy C h a d n a k is
lehetnek gyerekei.
- És már útban van a következő - bólintott moso-
lyogva Chad. - Helyes kölykök.
- Mennyi idősek?
- Jimmy hét-, Billy öt-, Amanda hároméves. Azt hit-
tem, ezzel vége, de hat hónapja jött az újabb megle-
petés. Egy újabb kislány.
- Szép család - mosolygott Everett, aztán elnevette
magát. - Szent Kleofás, öt perce kaptam vissza a fia-
mat, és máris négyszeres nagypapa vagyok! De m e g is
érdemlem. Korán kezdted.
Erre már Chad is elmosolyodott.
- Akárcsak te.
- Kicsit korábban is, mint terveztem. - Egy pilla-
natra elbizonytalanodott, meg merje-e kérdezni, de
aztán elszánta magát: - Hogy van a m a m á d ?
- Jól. Újra férjhez ment, de nem lett több gyereke.
Most is itt él.
Everett bólintott. Sejtette, hogy vele is fog találkozni.
Kurta kamaszházasságuk keserű ízt hagyott a szájában,
és úgy gondolta, talán az övében is. Keserves h á r o m
évet töltöttek együtt, mely végül messzire űzte őt. Any-
nyira nem illettek egymáshoz, hogy a házasságu k kez-
dettől fogva egy rémálom volt. A felesége egyszer
megfenyegette, hogy lepuffantja az apja puskájával.
Everett rá egy hónapra faképnél hagyta. Úgy gondolta,
ha nem lép le, megöli őt vagy magát. H á r o m évig egy-
folytában veszekedtek. Akkor kezdett k e m é n y e n inni,
és ivott huszonhat éven keresztül.
- Mit dolgozol? - kérdezte kíváncsian. Feltűnően
jóképű fiú volt, sokkal vonzóbb, mint ő volt C h a d ko-
rában. Markáns arcú, erős fickónak látszott, termetre
m é g nála is magasabb és jóval izmosabb, mint aki kint
dolgozik a szabadban.
- Csoportvezető-helyettes vagyok a TBar7Ranchon.
Kint van, a várostól harminc kilométerre. Lovak és te-
henek. - Valóban tökéletes cowboynak látszott.
- Jártál főiskolára?
- A kétéves előkészítőre. Estin. Mama azt akarta,
hogy járjak jogra. - Elmosolyodott. - N e m az én ese-
tem. A főiskola oké volt, de egy ló hátán százszor jobban
érzem magam, mint egy íróasztal mellett. Igaz, hogy
ma már csomó papírmunkát is végzek. De nem m o n d -
hatnám, hogy szeretem. Debbie, a feleségem, iskolában
tanít. Negyedikeseket. Istenien lovagol. Minden nyá-
ron részt vesz a rodeón. - Lám, a tökéletes cowboy és
a felesége, gondolta Everett. N e m tudta, miért, de úgy
érezte, jó a házasságuk. Chad olyasfajta fickónak lát-
szott, akinek való a házasság. - És te? - nézett rá kí-
váncsian a fia. - Megnősültél?
- Nem. Meggyógyultam. - Mindketten nevettek. -
Ezek alatt az évek alatt bejártam a világot, míg végül
húsz hónappal ezelőtt bevonultam rehabra, és végre-
valahára leszoktam a piáról. Addig túl elfoglalt és rend-
szerint túl részeg voltam ahhoz, hogy egy rendes nő
kezdeni akarjon velem bármit is. Újságíró fotós va-
gyok - tette hozzá magyarázólag.
- Tudom - vigyorgott Chad. - Mama néha m e g m u -
tatja a képeidet. Mindig is mutogatta. Van n é h á n y
nagyon klassz m u n k á d , főleg háborúsak. Sok érdekes
helyen járhattál.
- Igen - hagyta rá Everett. Csak most jött rá, hogy
amióta a fiával beszélget, maga is átváltott a montanai
beszédstílusra. Rövid mondatok, elharapott szóvégek,
mindenből a lehető legkevesebb. Errefelé mindennel
spóroltak, akárcsak a zord, szaggatott földterülettel.
Hihetetlenül gyönyörű vidék volt, és Everett elmeren-
gett azon, hogy a fia nem m e n t el innen, mint az apja,
aki a lehető legmesszebb távolodott el a gyökereitől,
így itt már nem éltek rokonai, az a kevés ember, aki
volt, már meghalt. N e m is jött vissza többé, csak most,
a fia miatt.
Odaértek a kis templomhoz, ahol az összejövetelt
tartották, és miközben Everett leballagott Chad mögött
a lépcsőn az alagsorba, rádöbbent, mekkora szeren-
cséje van, hogy megtalálta ót, és hogy a fia egyáltalán
hajlandó volt találkozni vele. Amikor belépett a terem-
be, magában köszönetet m o n d o t t Maggie-nek. Egye-
dül az ó szelíd, de kitartó meggyőzésének köszönhe-
tő, hogy eljött. Már a legelső találkozásukkor rákérde-
zett a fiára.
 Meglepve látta, hogy harmincan vannak a teremben,
többségük férfi, és néhány nő. Ő és Chad egymás mellé
telepedtek le egy-egy összecsukható székre. A gyűlés
é p p most k e z d ő d ö t t , és a szokásos m e n e t r e n d e t kö-
vette. Everett is megszólalt, amikor megkérték az újon-
n a n jötteket vagy látogatókat, hogy mutatkozzanak be.
Elmondta, hogy Everettnek hívják, alkoholista volt, és
m á r húsz hónapja n e m iszik. A többiek f e n n h a n g o n
üdvözölték a csoportban, és a foglalkozás folytatódott.
Aznap este elmondta a történetét, és Chad is elmond-
ta a magáét. Elsőként Everett mesélt alkoholizmusának
kezdeti időszakáról, szerencsétlen kényszerházasságá-
ról, arról, hogyan hagyta el Montanát és a kisfiát. El-
m o n d t a , hogy ezt bánja legjobban az életében, és most
azért jött, hogy ha lehet, jóvátegye, eltakarítsa a múlt-
beli rombolás törmelékeit, és nagyon hálás, hogy most
itt lehet. Míg apja beszélt, Chad végig a csizmája orrát
n é z t e . Viseltes cowboycsizma volt, olyasmi, mint az
a p j á é - kicsit sáros, sötétbarna, meglehetősen elnyűtt.
Everetten természetesen a kedvenc fekete gyíkbőr csiz-
ma volt A teremben egyébként minden férfi cowboy-
csizmát viselt, de m é g egy-két nő is. És a férfiak ölében
széles karimájú nemezkalap hevert.
Chad elmondta, hogy nyolc éve hagyta abba az
ivást, amióta megházasodott. Ez érdekes információ
volt Everett számára. Beszámolt róla, hogy a z n a p
megint összetűzött a csoportvezetővel, és nagyon sze-
r e t n é otthagyni az állását, de n e m teheti, ráadásul a
tavasszal megszülető baba miatt még nagyobb nyomás
alatt van. Bevallotta, néha megijed attól, hogy milyen
n a g y felelősség van a vállán. De azt is elmondta, hogy
n a g y o n szereti a gyerekeit és a feleségét, és reméli,
m a j d c s a k kialakulnak a dolgok. EÜsmerte a z o n b a n ,
h o g y a születendő gyerek m é g inkább odaláncolja a
m u n k a h e l y é h e z , és emiatt időnként haragot érez. Az-
t á n apjára pillantva megjegyezte, milyen furcsa volt
találkozni egy apával, akit nem ismert, de most őrül,
h o g y visszajött, ha nem siette is el túlságosan.
 Később, miután az egész csoport felemelt kézzel
elmondta a lelki béke imáját, mindketten elvegyültek
a többiek között. Most, hogy túlvoltak az összejövetel
formális részén, az emberek sorra odamentek és üd-
vözölték Everettet, és szót váltottak Chaddal. Itt min-
denki ismerte egymást. Everetten kívül nem voltak
idegenek közöttük. A nők, akik közül az egyik a gyű-
lés titkára volt, kávét és süteményt hoztak. Everettnek
tetszettek a felszólalások, és elmondta, hogy szerinte
ez nagyon jól sikerült összejövetel. Chad bemutatta
őt a párfogójának, egy medvcszerű, szakállas, nevető
szemű öreg cowboynak, és két, nagyjából vele egy-
korú pártfogolnának. Elmondta, hogy már m a j d n e m
hét éve tevékenykedik pártfogóként az Anonim Alko-
holistáknál.
- Már jó ideje tiszta vagy - jegyezte meg Everett,
amikor elköszöntek a többiektől. - Köszönöm, hogy ma
este eljöhettem veled. Már szükségem volt rá.
- M i l y e n gyakran jársz? - kérdezte Chad. Tetszett
neki az apja részvétele a beszélgetésben. Nyíltnak,
becsületesnek és őszintének tűnt.
- Ha Los Angelesben vagyok, naponta kétszer. Ha
úton vagyok, akkor egyszer. És te?
- Háromszor egy héten.
- Ez komoly elfoglaltság négy gyerek mellett. - Na-
gyon tisztelte a fiát. Valahogy abban a tudatban élt, hogy
Chad életében megállt az idő, s ő megmaradt gyerek-
nek, ehelyett itt volt egy felnőtt férfi, feleséggel, csa-
láddal. Bizonyos értelemben többet hozott ki az életé-
ből, mint az apja, gondolta Everett. - Mi van azzal a
főnökkel?
- Egy hülye - morogta Chad, és hirtelen sértődött
kölyökké változott. - Folyton cseszeget. Begyepesedett
alak. Ugyanúgy vezeü a ranchot, mint negyven éve.
De jövőre nyugdíjba megy.
- És mit gondolsz, te kerülsz a helyére? - kérdezte
Everett aggodalmasan, mire Chad nevetve kanyaro-
dott a szálló elé.
 - Egy órája jöttél vissza, és máris a munkahelyem
miatt aggódsz? Kösz, apa. Igen, ajánlom, hogy én ke-
rüljek a helyére, különben begorombulok. Tíz éve dol-
gozom már itt, és nagyon jó kis melóhely. - Everett arca
felderült, amikor C h a d kimondta azt a szót, hogy
„apa". Jó érzés volt, és olyan tisztesség, amelyre nem
szolgált rá. - Meddig leszel itt?
- Ez csak tőled f ü g g - válaszolta Everett őszintén. -
Szerinted?
- Mi lenne, ha holnap eljönnél hozzánk vacsorára?
Ne számíts semmi különlegesre. Én szoktam főzni.
Debbie sokszor érzi rosszul magát. Mindig így van,
amikor babát vár, egészen az utolsó napig.
- Rendes tőle, hogy ilyen gyakran vállalkozik rá. És
te is az vagy. N e m lehet k ö n n y ű ennyi gyerekkel.
- De megéri. Majd meglátod, ha megismered őket.
Ami azt illeti - nézett rá Chad összehúzott szemmel -,
Billy hasonlít rád. - Ő n e m rá, inkább az anyjára és az
ő bátyjaira hasonlított. A család két nemzedékkel ko-
rábban költözött föl a Középnyugatról Montanába,
annak előtte m e g Svédországból települtek át. - Hol-
nap, munkából jövet, fél hatkor érted jövök. Amíg fő-
zök, megismerkedhetsz a gyerekekkel. Debbie-vel m e g
legyél elnéző. Nagyon szarul érzi magát.
Everett bólintott, és megköszönte a meghívást. Chad
h i h e t e t l e n ü l jól fogadta, sokkal kedvesebben, m i n t
ahogy Everett szerint megérdemelte volna. De rend-
kívül hálás volt, hogy ennyi év után is ilyen készsége-
sen beengedi Őt az életébe. Apja túl hosszú ideig ha-
gyott ű r t maga után.
Intettek egymásnak, majd Chad elrobogott, Everett
pedig sietve b e m e n t a szobájába. Hideg volt, a tócsák
befagy tak a földön. Mosolyogva letelepedett az ágyára,
és fölhívta Maggie-t.
- Köszönöm, hogy tegnap eljött - mondta Maggie,
aki m á r az első csengetésre felvette a telefont. - Nagyon
szép este volt.
- Igen, az volt. Valamit el kell m o n d a n o m . Lehet,
hogy meglepődik rajta. - A nőt idegesség fogta el a
férfi szavaitól. Csak nem akar m é g nagyobb nyomást
gyakorolni rá, mint a/, előző este? - Nagypapa vagyok.
- 'lessék? - nevetett a nővér. Viccel ez az ember? -
Tegnap óta? Ez gyorsan ment.
- A jelek szerint azért nem olyan gyorsan. Hét-, öt-
és háromévesek. Két fiú, egy lány. És útban van egy
újabb. - Ragyogott az arca, míg mindezt elmondta. Jó
érzés volt arra gondolnia, hogy van családja, még ha
az unokák lététől öregapónak érezte is magát. Na és?
- Várjon csak egy percet! N e m tudtam követni. Ki-
maradtam volna valamiből? Egyáltalán hol van most?
- Butte-ban - vágta ki büszkén Everett. Hála Maggie-
nek. Ezt is neki köszönheti, sok más egyéb között.
- Montanában?
- Igenis, asszonyom. Ma érkeztem repülővel. Remek
fickó a fiú. N e m is fiú, férfi. Egy itteni ranchon dolgo-
zik, a főnök helyettese, v a n három gyereke, és most jön
a negyedik. Velük még nem találkoztam, de holnap meg
vagyok híva hozzájuk vacsorára. Még főzni is tud.
- Ó, Everett, olyan boldog vagyok! - kiáltotta izga-
tottan Maggie. - Hogy sikerült a találkozás Chaddal?
Megbékélt azokkal a dolgokkal... magával...?
- N e m e s lelkű fiú. Nem tudom, milyen volt a gye-
rekkora, sem azt, hogy mit gondol róla. De úgy láttam,
örül nekem. Talán már mindketten m e g é r t ü n k rá. Ő is
tagja az AA-nak, már nyolc éve. Ma este elmentünk
egy összejövetelre. Nagyon megbízható, komoly fiú.
Sokkal felnőttebb, mint én voltam az ő korában, vagy
akár még ma is.
- Mindent nagyon jól csinál. Úgy örülök, hogy meg-
tette ezt! Mindig is bíztam benne, hogy így lesz.
- Maga nélkül sohasem tettem volna meg. Köszö-
nöm, Maggie.
- De igen, megtette volna. És örülök, hogy felhívott
és elmondta. Meddig marad?
- Pár napig. Nem maradhatok túl sokáig. Szilvesz-
terkor N e w Yorkban kell lennem, hogy tudósítsak
Melanie koncertjéről. De nagyon jól érzem itt magam.
Bárcsak maga is el tudna jönni velem N e w Yorkba!
Tudom, hogy élvezné a koncertet. Melanie hihetetlen
dolgokra képes a színpadon.
- Lehet, hogy el tudok menni. Szeretnék.
- Májusban Los Angelesben is fellép. O d a m i n d e n -
képpen meghívom. - És ha csak egy kis szerencséje
lesz, addigra talán rászánja magát, hogy kilép a rend-
ből. Ez volt Everett leghőbb kívánsága, de erről nem
beszélt. Óriási h o r d e r e j ű d ö n t é s lenne ez, és tudta,
Maggie-nek idő kell, hogy végiggondolja a dolgot. Meg-
ígérte, hogy nem sürgeti. Most is csak azért hívta fel,
hogy beszámoljon Chadról és a gyerekekről, és meg-
köszönje, hogy a maga szelíd módján elérte, hogy el-
jöjjön ide.
- Érezze magát jól holnap a gyerekekkel, Everett.
Hívjon fel, és mesélje el, hogy sikerült!
- Megígérem. Jó éjszakát, Maggie... és köszönöm...
- Ne nekem köszönje, Everett - mosolygott a nő-
vér. - Köszönje Istennek.
És mielőtt a férfi elaludt volna, megköszönte neki.

Másnap Erevett elment, hogy vegyen n é h á n y játékot,

amit majd elvihet az unokáinak. Vett egy üveg par-
fümöt Debbie-nek, és egy jókora csokoládétortát desz-
szertnek a vacsora után. Bevásárlószatyrokkal megra-
kodva m e n t ki Chad furgonjához, és együtt bepakolták
a hátuljába. A fia elmondta, hogy sült csirkeszárny és
sajtos makaróni lesz vacsorára. Mostanában ő és a
gyerekek tervezik meg a menüt.
Jókedvűen érkeztek m e g a takaros kis házhoz, ame-
lyet Everett a kezdet kezdetén megnézett magának.
Meleg, barátságos otthon fogadta odabent, habár a
nappaliban szanaszét hevertek a játékok, m i n d e n ü t t
gyerekek nyüzsögtek, szólt a tévé, és egy csinos szőke
nő feküdt sápadtan a kanapén.
- Biztosan te vagy Debbie - szólalt meg elsőnek Eve-
rett, mire a fiatalasszony felállt, és kezet fogott vele.
 - Én vagyok. Chad nagyon boldog volt tegnap, hogy
találkoztatok. Az évek során sokat beszélgettünk ró-
lad. - Debbie úgy mondta ezt, mintha csupa jó dolgot
m o n d t a k volna róla, de Everett józan ésszel elképzel-
hetetlennek tartotta ezt. Chad legalábbis nyilván dü-
hösen vagy szomorúan emlegette őt.
Everett ekkor a gyerekek felé fordult. Meglepetten
látta, milyen szépek és békések. A kislány olyan volt,
mint egy kis angyal, a fiúk pedig mint két keménykö-
tésű kis cowboy. Készíthettek volna egy plakátot róluk
„Montanai család" felirattal. És miközben Chad a va-
csorát készítette, Debbie pedig, akin már látszott a ter-
hesség, visszafeküdt a kanapéra, Everett a gyerekekkel
játszott. Ö r ü l t e k az a j á n d é k b a hozott játékoknak, s
később kártyatrükköket mutatott a fiúknak, Amandát
pedig az ölébe ültette. Amikor elkészült a vacsora, se-
gített megteríteni és kitálalni az ételt a gyerekeknek.
Debbie oda sem tudott ülni az asztalhoz, úgy zavarta
az étel látványa és szaga, de a kanapéról ő is bekapcso-
lódott a beszélgetésbe.
Everett n a g y o n jól érezte magát, sajnálta, amikor
eljött az idő, h o g y C h a d visszavigye a motelba. Túl-
áradó hálával köszönte meg a szép e s t é t
Amikor a motel előtt megálltak, a fia o d a f o r d u l t
hozzá.
- N e m tudom, hogy vagy vele... akarsz találkozni
anyával? N e m baj, ha nem. Csak gondoltam, megkér-
dezem.
- Tudja, hogy itt vagyok? - kérdezte Everett idegesen.
- Ma reggel m e g m o n d t a m neki.
- És 6 akar velem találkozni? - El sem tudta képzel-
ni, hogy ennyi év után akarhat. Neki sem lehetnek
sokkal jobb emlékei, de lehet, hogy m é g rosszabbak...
- Bizonytalan volt. Szerintem kíváncsi. Lehet, hogy
mindkettőtöknek jót tenne. Valamiféle lezárás lehetne.
Azt m o n d t a , m i n d i g is hitt benne, hogy egyszer m é g
találkoztok, és hogy vissza fogsz jönni. Szerintem so-
káig haragudott, amiért soha nem jöttél. De már régen
túltette magát rajta. N e m sokat beszélt rólad. Azt
mondta, holnap reggel, amikor bejön a városba a fog-
orvoshoz, találkozhattok. Ö t v e n kilométerre lakik a
várostól, túl a ranchon.
- Talán nem is rossz ötlet - mondta elgondolkodva
Everett. - Segíthet mindkettőnknek fátylat borítani a
múltbeli dolgokra. - Ő sem gondolt sokat egykori fele-
ségére, de most, hogy találkozott Chaddal, már nem
tűnt olyan kínosnak, hogy őt is lássa, ha csak n é h á n y
percre, vagy amennyit el t u d n a k viselni egymás társa-
ságában. - Mi lenne, ha megkérdeznéd, mi a vélemé-
nye? Egész n a p a motelban leszek. Nincs semmi külö-
nösebb tennivalóm. - Másnapra meghívta a fiát és a
családját vacsorázni. Chad azt m o n d t a , m i n d a n n y i a n
szeretik a kínait, és van is egy jó kínai étterem a város-
ban. És a következő n a p o n meg már vissza akart re-
pülni Los Angelesbe, hogy m á s n a p N e w Yorkba repül-
jön Melanie koncertjére.
- M e g m o n d o m neki, hogy ha akar, jöjjön el ő is.
- Ahogy neki jó - felelte Everett, és bár igyekezett
könnyed hangot megütni, érzett némi feszültséget a
gondolattól, hogy újra látni fogja Susant. C h a d azt fe-
lelte, átadja neki az üzenetet, és m á s n a p este megint
eljön érte.
Everett beszámolt az eseményekről Maggie-nek, s
hogy milyen jól érezte magát, milyen g y ö n y ö r ű e k a
gyerekek, és milyen jól viselkedtek. De valami oknál
fogva nem említette, hogy m á s n a p valószínűleg talál-
kozni fog a volt feleségével is. Még maga sem emész-
tette m e g teljesen, és volt benne némi kis nyugtalanság
a dologgal kapcsolatban. Maggie-t a hírek még jobban
felvillanyozták, mint előző nap.
Susan m á s n a p délelőtt tíz órakor megjelent a motel-
ban. Everett é p p végzett a reggeli lekváros fánkjával
és kávéjával, amikor bekopogott az ajtaján. Kinyitotta,
aztán egy hosszú percig csak álltak, és bámultak egy-
másra szótlanul. Két szék volt a szobában, ú g y h o g y
Everett behívta Susant, aki egyszerre látszott m á s n a k
és u g y a n a n n a k , aki volt. Egykor magas, karcsú alakja
elnehezedett, de az arca ugyanaz maradt. Fürkésző
szeme figyelmesen nézett végig rajta. Everett úgy érez-
te, a múltja egy darabja elevenedik meg, egy hely, egy
ember, akit ismert, akire emlékezett, de aki iránt már
nem érez semmit. Arra sem emlékezett, hogy valaha
szerette, és feltámadt b e n n e a kíváncsiság, hogy csak-
ugyan szerette-e. Mindketten túl fiatalok voltak, s a
helyzet, amelybe kerültek, csak összezavarta és feldü-
hítette őket. Most itt ültek a motelszobában, ki-ki a
maga székén, nézték egymást, és keresgélték a szava-
kat. Everett ugyanazt érezte, mint akkor, hogy a vilá-
gon semmi közös nincs bennük, csak é p p e n akkoü fia-
talon, amikor a vágy és lelkesedés dolgozott benne,
ezt n e m vette észre. Elkezdtek randizni, és Susan te-
herbe esett. Emlékezett rá, hogy amikor az apja közölte,
márpedig el kell vennie a lányát, milyen kétségbeesett-
nek, sarokba szorítottnak érezte magát, és milyen si-
várnak tűnt számára a jövő. Az elkövetkező évek vég-
telen, magányos útként jelentek m e g lelki szemei előtt,
és ha csak rájuk gondolt, reménytelenség lett úrrá rajta.
Még most, visszagondolva is újra elakadt a lélegzete
tőle, és nagyon jól emlékezett az akkori lelkiállapotára,
ami miatt szökésre, és még azt megelőzően mértékte-
len ivásra adta a fejét. Az, hogy egy örökkévalóságig
vele kell élnie, kész öngyilkosságnak tűnt számára.
Biztos volt benne, hogy Susan jóravaló lány volt, csak
é p p e n nem hozzávaló. Most úgy kellett visszakény-
szcrítenie magát a jelenbe, és a másodperc egy töredék
kére megkívánt egy pohár italt. Persze n y o m b a n eszé-
be jutott, hol van, és hogy már megszabadult. Susan
többé nem ejtheti csapdába, de egyébként is, sokkal
inkább a körülmények ejtették csapdába, mint ő. Mind-
ketten saját sorsuk áldozataivá váltak, és Everett annak
idején nem akart közösséget vállalni Susannal. Soha,
még a fiuk kedvéért sem tudott hozzászokni a gondo-
lathoz, hogy örökre együtt maradjon vele.
- C h a d n a g y o n klassz srác - m o n d t a elismerően,
mire az asszony fagyos kis mosollyal bólintott. N e m
tűnt boldog embernek, de szerencsétlennek sem. Na-
gyon megszelídült. - És a gyerekei is. Igazán büszke
lehetsz rá. Klasszul fölnevelted, Susan. N e m udvarias-
ságból m o n d o m . Sajnálom, hogy így telt el ez a sok-
sok év. - Most elégtételt adhat neki, akármilyen rosz-
szul éltek is, amikor m é g együtt voltak. Most m é g éle-
sebben látta, milyen rossz férj, rossz apa volt akkor. De
hát ő maga is gyerek volt még.
Minden rendben - szólalt m e g tétován Susan, és
Everett arra gondolt, hogy idősebbnek látszik a korá-
nál. Nem lehetett könnyű élete itt, Montanában. Igaz,
az övé sem az a sok utazással. De érdekesebb volt,
mint Susané. Annyira más volt, mint Maggie, akiben
csak úgy pezsgett az életerő. Susantól m é g ma is vala-
hogy mintha elzsibbadt volna a lelke. Nehezére esett
felidéznie, amikor még csinos volt és fiatal. - Mindig is
jó gyerek volt. Szerettem volna, ha továbbtanul, de ó
mindennél jobban szeretett a szabadban, a lovak kö-
zött lenni. - Vállat vont. - Azt hiszem, boldog ott, ahol
van. - Everett látta, hogy e szavaknál meleg fény gyul-
lad ki az asszony szemében. Szereti a fiát, gondolta.
Hálás volt érte.
- Igen, a n n a k látszik.
Szülőkként beszélgettek egymással, ami furcsa volt
kettőjüktől. Meglehet, ez volt az első és utolsó ilyen
témájú beszélgetésük. Everett remélte, hogy az asszony
boldog, m é g akkor is, ha n e m t ű n t valami vidám,
extrovertált típusnak. Susan komoly arcán n e m lát-
szottak érzelmek. De hát ez a találkozás neki sem volt
k ö n n y ű . Most, ahogy ránézett, elégedettnek t ű n t ,
mintha ez a találkozás az ő számára is valamiféle meg-
nyugvást hozott volna. Annyira mások voltak, hogy
ha együtt maradnak, biztosan szerencsétlenné tették
volna egymást. És a látogatás végére mindketten tud-
ták, hogy ami történt, a n n a k úgy kellett történnie.
Az asszony csak rövid ideig m a r a d t , és mielőtt el-
indult volna a fogorvosához, Everett m é g egyszer
bocsánatot kért tőle. Azután sétált egyet, majd elment
az AA gyűlésre. Elmesélte, hogy találkozott Susannal,
és hogy a találkozás felidézte benne, milyen kétségbe-
esettnek, boldogtalannak és kelepcébe esettnek érezte
magát, amikor elvette feleségül. Most úgy érezte, mint-
ha végre rácsukta volna az ajtót a múltjára, és mintha
még a kulcsot is kétszer ráfordította volna. Az ő látása
felidézte benne mindazt, amiért elment innen. Ha vele
marad, azóta már nem élne, de most hálás, hogy meg-
találta a fiát és az unokáit. így végül mégiscsak van
valami jó, amin osztozhat Susannal. N e m véletlenül
történt mindez, és most már azt is látja, hogy miért.
Akkor nem tudhatta, hogy harminc év múlva m i n d e n
értelmet nyer; és hogy Chad m e g a gyerekei lesznek az
egyetlen családja. Susan tehát jót hozott az életébe, és
ezért hálával tartozik neki.
A vacsora a kínai étteremben fergeteges jókedv kö-
zepette zajlott. Everett és Chad megállás nélkül beszél-
tek, a gyerekek viháncoltak, és összevissza maszatoltak
mindent az étellel, Debbie pedig, aki szintén velük tar-
tott, hősiesen igyekezett elviselni a szagokat, és csak
egyszer m e n t ki a friss levegőre. És amikor a fia visz-
szavitte és kitette a motel előtt, nagy medveöleléssel
búcsúzott el tőle. Debbie és a gyerekek is sorra meg-
ölelgették, majd Chad m é g annyit mondott:
- Kösz, hogy találkoztál anyával. Azt hiszem, ez so-
kat jelent neki. Igazán sohasem érezte úgy, hogy elbú-
csúzott volna tőled. Mindig reménykedett, hogy visz-
sza fogsz jönni.
Everett már tudta, miért nem jött vissza soha, de ezt
n e m árulta el a fiának. Végtére is Susan az édesanyja
volt, s az egyetlen, aki m e g m a r a d t , hogy a g o n d j á t
viselje és szeresse ót. Lehet, hogy neki unalmas volt,
de a fiukat szépen fölnevelte, és ezért Everett csak
tisztelni tudta.
- Azt hiszem, mindkettőnknek jót tett, hogy talál-
k o z t u n k - válaszolta őszintén.
- Azt m o n d t a , kellemes találkozás volt.
 Everettnek ugyan nem ez volt a véleménye, de a
célját mindenesetre elérte, és azt is láthatta, hogy C h a d -
nak fontos volt ez a találkozás, és már csak emiatt is
megérte.
Megígérte, hogy újra el fog jönni, és hogy kapcso-
latban marad velük. Meghagyta a mobiltelefonja szá-
mát, és elmondta, hogy ha megbízzák valami m u n k á -
val, olyankor sokat utazik.
Amikor elmentek, mindenki integetett. A látogatás
tehát nagyon jól sikerült, és erről beszámolt Maggie-
nek is, amikor késő este felhívta.
Másnap reggel szomorúan utazott el Butte-ból. Kül-
detését teljesítette. Megtalálta a fiát, akire büszke le-
het, megismerte bájos feleségét és az egész népes csa-
ládot. És m é g a volt feleségéről is kiderült, h o g y n e m
valami szörnyeteg, csak n e m az a nő, akit el t u d o t t
volna képzelni maga mellett, és akivel együtt tudott
volna élni. A m o n t a n a i út sok-sok a j á n d é k o t h o z o t t
Everettnek. És mindezt Maggie tette lehetővé számá-
ra Milyen sok jó dolog származott tőle az életében!
A felszálló gép ablakából lenézett az alattuk lassan
elmozduló Montanára.
Mielőtt nyugat felé vették volna az irányt, köröztek
néhányat, és eközben elhúztak a hely fölött, a h o l a
ranchot tudta. N y u g o d t mosollyal szemlélte, a n n a k
biztos tudatában, hogy fia és unokái vannak, és többé
nem fogja elveszíteni őket. Most, hogy farkasszemet
nézett a démonaival és a kudarcaival, újra meg újra
visszamehet, hogy meglátogassa Chadöt és a családját.
Talán Maggie-t is elhozza magával. Tavasszal s z e r e m é
megnézni az új kisbabát.
Ez a látogatás, amelytől annyira rettegett, volt lényé-
nek az a darabja, amelynek évek óta, talán egész éle-
tében érezte a hiányát. Most megtalálta. A két legna-
gyobb ajándék, amelyet az élettől kapott, Maggie és
Chad volt.
 Huszadik fejezet
Everettet küldték a laptól, hogy tudósítson Melanie
szilveszteri New York-i koncertjéről. A Madison Square
Garden zsúfolásig megtelt a rajongóival, és mondhatni,
hogy Melanie nagy formában volt. A bokája meggyó-
gyult, a lelke békében volt, és Everett látta rajta, hogy
boldog és magabiztos. Pár percre megállt a színpad mö-
gött Tómmal, és csinált róluk egy közös képet Melanie-
val. Janet is ott volt, mint rendesen, parancsokat osz-
togatott mindenkinek, de kicsit visszafogottabban és
kevésbé ellenszenvesen, mint régebben. Látszott, hogyr
minden rendben van náluk.
Everett Maggie ideje szerint éjfélkor felhívta ót. Ott-
hon találta, é p p e n tévézett. N e w Yorkban véget ért a
koncert, és a férfi csak azért maradt ébren, hogy tele-
fonáljon neki. Maggie zavartan mondta, hogy éppen rá
gondolt.
- Jól van? - kérdezte Everett aggódva. Mindig félt,
hogy a nő, ha úgy ítéli meg, hogy ez a helyes lépés,
egyszer csak becsukja előtte az ajtót. Tudta, milyen
hűséges a fogadalmához, és hogy ő óriási kísértést, mi
több, fenyegetést jelent rá és mindarra, amiben hisz.
- Sok minden jár a fejemben - vallotta be Maggie.
Döntéseket kellett meghoznia, s e h h e z értékelnie kel-
lett az egész életét, a jövőjét és a férfi jövőjét is. - N a p o k
óta imádkozom.
- Ne vigye túlzásba az imádkozást! Lehet, hogy egy
kicsit hagynia kellene, történjenek a dolgok a m a g u k
természete szerint, és a válaszok m a j d m e g j ö n n e k ma-
guktól.
- Remélem - sóhajtotta a nővér. - Boldog új évet,
Everett! Remélem, nagyszerű éve lesz.
Szeretem, Maggie - mondta erre a férfi, és hirtelen
nagyon magányosnak érezte magát. Szerette volna, ha
együtt lehetne Maggie-vel, és nem tudta, hogyan ala-
kulnak majd a dolgaik. Türelemre kellett intenie magát,
és ezt tanácsolta Maggie-nek is.
 - É n is szeretem, Everett. Köszönöm, hogy felhí-
vott. Üdvözölje Melanie-t is a nevemben, ha újra talál-
kozna vele. Mondja m e g neki, hogy nagyon hiányzik.
- M e g m o n d o m . Jó éjszakát, Maggie! Boldog új
évet... Remélem, mindkettőnknek jó lesz... ha ez
egyáltalán lehetséges.
- Ahogy Isten akarja. - A nővér rábízta m a g á t Is-
tenre. Ez volt m i n d e n , amit tehetett, és aztán figyelni,
milyen választ k a p az imádságára.
Everett lekapcsolta a villanyt szállodai szobájában.
Minden gondolatát, egész szívét Maggie személye töl-
tötte be. Megígérte neki, hogy semmiféle nyomást nem
fog gyakorolni rá, de néha nagyon félt. Aznap éjjel,
mielőtt aludni tért volna, elmondta a lelki béke imáját.
„Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változ-
tatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget."
Most már csak annyit tehet, hogy vár és reményke-
dik, hogy minden jól fog alakulni mindkettőjük szá-
mára. Úgy aludt el, hogy Maggie-re gondolt, és arra,
hogy vajon mit hoz számukra a jövő.

Ezután két és fél hónapig nem találkoztak, jóllehet

gyakran beszélgettek egymással. Maggie azt m o n d t a ,
időre van szüksége, hogy gondolkozzon, és távol akar
lenni. De március közepén Everettet a Scoop San Fran-
ciscóba küldte, hogy tudósítson Seth tárgyalásáról.
Maggie tudott az érkezéséről, és arról is, hogy nagyon
el lesz foglalva. A tárgyalás kezdetét megelőző este
együtt vacsoráztak. M a j d n e m h á r o m h ó n a p j a nem
találkoztak. Everett elmondta, hogy Debbie, Chad fe-
lesége, az éjszaka megszülte a kislányát, akinek a Jade
nevet adták. Maggie kitörő örömmel fogadta a hírt.
K ö n n y ű vacsorát ettek, utána Everett hazavitte a
nővért. A lépcsőn állva Sarahról és Sethről beszélget-
tek. Maggie aggódott Sarahért. Tudni lehetett, hogy
mindkettőjükre nehéz időszak vác Remélték, hogy
Seth az utolsó pillanatban elismeri bűnösségét a szö-
vetségi államügyész előtt, ezáltal elkerülheti a bírósági
tárgyalást, de a jelek szerint ez n e m történt meg. így
kénytelen lesz esküdtbíróság elé állni. Nehéz volt elkép-
zelni, hogy ebből jól jöhet ki a végén. A nővér sokat
imádkozott érte.
Egyikük sem hozta szóba a saját helyzetüket, sem
azt, hogy Maggie milyen döntés felé hajlik. Everett
úgy gondolta, ha majd itt lesz az ideje, úgyis m e g fogja
mondani. Úgy látszik, m é g nem jött el az ideje. így
leginkább a tárgyalásról beszélgettek.

Sarah a z n a p este otthon volt, a Clay Street-i lakásban,

s mielőtt lefeküdt volna, felhívta Sethet.
- Csak szeretném, ha t u d n á d , hogy szeretlek, és azt
is, ha ez a dolog jól sülne el a számodra. N e m akarom,
hogy azt hidd, dühös vagyok rád. Nem vagyok az. Csak
nagyon félek, mindkettőnk miatt.
- Én is - vallotta be a férje. Az orvosa nyugtatókat
adott neki a tárgyalás idejére. N e m tudta, hogyan fog-
ja átvészelni, csak annyit tudott, hogy túl kell élnie,
és hálás volt, amiért a felesége felhívta. - Köszönöm,
Sarah.
- Reggel találkozunk. Jó éjszakát, Seth.
- Szeretlek, Sarah - felelte a férfi szomorúan.
- Tudom.
Sarah letette a telefont. Még n e m jutott el abba a
kegyelmi állapotba, amelyről Maggie-vel beszélget-
tek. Még csak együttérzéséről tudta biztosítani a férjét.
Többet kívánni tőle egyelőre túl sok lett volna.

Amikor m á s n a p Everett felkelt, első dolga volt, hogy

berakja a fényképezőgépét a válltáskájába. A tárgyaló-
teremben nem vehette elő, de mindazt, ami a termen
kívül zajlik, illetve az érkezőket és távozókat lefényké-
pezhette. Készített egy felvételt Sarahról, amint a férje
oldalán komoly arccal belép a terembe. Sötétszürke
kosztümjében még sápadtabbnak tűnt az arca. Seth na-
gyon rosszul nézett ki, amin aligha lehetett meglepődni.
Sarah nem látta Everettet. De később a fotós látta, h o g y
Maggie is megérkezik, és hátul keres egy széket, a h o n -
nan diszkréten végignézheti a tárgyalást. Sarah ked-
véért ott akart lenni, ha ez jelentett neki egyáltalán
bármi segítséget.
Később kiment, és pár percet csevegett Everett-tel.
A fotósnak sok dolga volt, Maggie-nek pedig egy szo-
ciális munkással kellett találkoznia, hogy egy hajlékta-
lan ismerősét bevigyék a szállóba. Mindketten pörgős
életet éltek, és szerették a munkájukat. Este, m i u t á n
Everett végzett a tárgyaláson, megint együtt vacsoráz-
tak. Most é p p az esküdtszék kiválasztásán dolgoztak,
s mindketten úgy vélekedtek, hogy a tárgyalás sokáig
el fog húzódni. A bíró figyelmeztette az esküdteket,
hogy eltarthat egy hónapig is, mivel részletesen át keLl
tanulmányozni az üzleti papírokat és az üggyel kap-
csolatos rengeteg írásos anyagot. Everett e l m o n d t a
Maggie-nek, hogy Seth egész délután rendkívül komoT
volt, alig szóltak e g y m á s h o z Sarahval, de legalább a
r.eje ott volt, és rendíthetetlenül kitartott mellette.
Két hétig tartott a tizenkét esküdt és a két p ó t t a g
kiválasztása. Nyolc nő és hat férfi. Az egész procedúra
gyötrelmesen lassúnak tűnt Seth és Sarah számára, de
végül az a n a p is elérkezett, amikor megkezdődhetett
a tárgyalás. A vád és a védelem képviselője megtartotta
nyitóbeszédét. Amikor a vád képviselője Seth erkölcs-
telen és törvénytelen magatartását emlegette, Sarah
összerándult. Seth rezzenéstelen, kővé vált arccal hall-
gatta, miközben az esküdtek árgus szemmel figyelték.
Sethnél hatottak a nyugtatók. Sarah n e m vett be sem-
mit. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy a védők felül
t u d n a k kerekedni ezen az érvelésen. A vád képvise-
lője minden n a p újabb bizonyítékokkal, újabb tanúk-
kal és szakértőkkel állt elő, s mind a vádlott bűnösségét
támasztotta alá.
A harmadik héten Seth már teljesen kimerültnek lát-
szott, Sarah pedig úgy ment haza esténként a gyere-
keihez, mintha jártányi ereje is alig maradt volna. Sza-
badságot kellett kivennie, hogy ott lehessen a férje mel-
lett, de Karén Johnson megnyugtatta, hogy emiatt ne
aggódjon. Nagyon sajnálta a nőt, akárcsak Maggie. Ó
minden este felhívta, hogy tudja, milyen lelkiállapot-
ban van. Sarah a hihetetlen nyomás ellenére kitartott.
A tárgyalás kínos hetei alatt Everett gyakran vacso-
rázott Maggje-vel. Áprilisban aztán egyszer szóba hozta
kettejük dolgát. Maggie azt felelte, nem akar beszélni
róla, m é g mindig imádkozik, beszéljenek inkább a tár-
gyalásról. Általában erről folyt köztük a szó, ha együtt
voltak. Az ügyész naponta eltemette Sethet, Everett
szerint felért egy öngyilkossággal, hogy Seth vállalta a
bírósági tárgyalást. A védelem mindent elkövetett, de
a szövetségi államügyész álláspontja olyannyira el-
ítélő volt, hogy a Seth ellen felhozott bizonyítékárada-
tot kevéssé tudták ellensúlyozni. Ahogy teltek-múltak
a hetek, Maggie valahányszor eljött, hogy jelenlétével
bátorítsa Saraht, látnia kellett, hogy egyre soványabb
és sápadtabb. De nem volt mit tenni, végig kellett csi-
nálni, ám az is igaz, hogy valódi tűzpróbát jelentett
mind az ő, mind a házasságuk számára. Seth hitele és
jó hírneve romokban hevert. Mindenkinek, aki szerette
őket, különösen Sarah személye miatt, nyomasztó volt
látni, hová vezet ez az egész. Mindenki számára vilá-
gossá vált, hogy Sethnek egy kisebb nagyságrendű
vád, illetve büntetés érdekében vállalnia kellett volna
a bűnösségét, ahelyett, hogy bíróság elé állt volna. Le-
hetetlennek látszott, hogy az ellene felhozott vádak és
az azokat alátámasztó tanúk és bizonyítékok ellenére
felmentsék. Sarah mindebben ártatlan volt, ó é p p ú g y
be lett csapva, mint a befektetők, de végül neki is épp-
oly nagy árat, vagy talán m é g nagyobbat kellett fizet-
nie mindenért. Maggie borzasztóan sajnálta.
Sarah szülei ideutaztak a tárgyalás első hetére, de
amikor látták, hogy hosszú hetekig el fog húzódni, apja
rossz szíve miatt anyja m é g a vádemelés szakaszában
úgy döntött, hogy hazautaznak.
A védelem óriási energiát fektetett Seth védésébe.
 -ienry Jacobs tökéletes modorú és komoly tehetség hí-
ében álló ügyvéd volt. A problémát az okozta, hogy
>eth nem sok konkrétumot tudott adni nekik, aminek
üapján dolgozhattak volna, s ez meglátszott a véde-
em munkáján.
Egyik este Everett és Maggie a nő lakásával szem-
közti kávézóban vacsorázott. Gyakran találkoztak itt,
lia végeztek a napi munkájukkal. Everett naponta tu-
dósította a Scoop-ot a tárgyalás eseményeiről, Maggie
pedig végezte a megszokott teendőit, s közben, ha csak
tehette, beült a tárgyalóterem közönsége közé. így
lépést tudott tartani az eseményekkel, s a szünetekben
alkalma nyílt pár szót váltani Everett-tel, és amikor
lehetett, egy-egy öleléssel biztatni, vagy csak valame-
lyest felderíteni Saraht.
- M i lesz vele, ha Sethet becsukják? - kérdezte
Everett, aki szintén aggódott Sarahért, látva, hogy min-
den áldott nap, ha soványan és összetörten is, de ott
van a férje mellett. Másokkal szemben megőrizte a
kedvességét és a nyugalmát, és megpróbált olyan bizal-
mat és hitet sugározni a férje felé, amiről csak Maggie
tudta, hogy nem belülről jön. Néha, késő éjszaka fel-
hívta őt telefonon. Ilyenkor Sarah sokszor csak hall-
gatta őt és zokogott, ú g y megviselte a szüntelenül
ránehezedő lelki teher. - Nem hiszem, hogy egy fikarc-
nyi reménye is van arra, hogy felmentik. - És azok
után, amiket az elmúlt hetek alatt a tárgyalóteremben
hallott, Everett nem tudta elképzelni azt sem, hogy az
esküdtek m á s k é p p g o n d o l n á k
- N e m tudom. Valahogy majdcsak boldogul - vála-
szolta Maggie. - Nincs más választása. Ott v a n n a k a
szülei. Habár távol élnek, segíthetnek valamennyire.
De persze jórészt magára lesz utalva. N e m hiszem,
hogy sok jó barátjuk lenne. A legtöbben cserbenhagy-
ták őket ebben a kínos helyzetben. Azt hiszem, Sarah
túl büszke és túlságosan szégyelli magát ahhoz, hogy
bárkitől is segítséget kéljen. O nagyon erős, de ha Sethet
lecsukják, teljesen magára marad. Nem tudom, túléli-e
ezt a házasságuk. Ezt a döntést Sarahnak kell majd
meghoznia.
- Minden elismerésem neki a kitartásáért. Én bizto-
san kitettem volna a szűrét aznap, amikor vádat emel-
tek ellene. Megérdemelte volna. Magával rántotta őt is.
Senkinek sincs joga merő kapzsiságból és becstelen-
ségből ezt művelni egy másik emberrel. Szerintem a
fickó aljas gazember.
- Sarah szereti ót, és igyekszik korrektül viselkedni
vele - mondta csendesen Maggie.
- Ez több mint korrektség. Á pasi tönkretette az éle-
tét, a saját érdekében feláldozta az ő és a gyerekei jö-
vőjét, ő mégis ott ül mellette hűségesen. Ez sokkal
több, mint amit a fickó megérdemel. Gondolja, hogy
megmarad a férje mellett akkor is, ha elítélik? - Everett
tudta, ő n e m lenne képes erre. Csodálta és mélysége-
sen sajnálta Saraht. Meg volt győződve róla, hogy
ugyanígy érez mindenki a tárgyalóteremben.
- N e m tudom - válaszolta őszintén Maggie. - Szerin-
tem m é g Sarah sem tudja. Azt akarja tenni, ami a he-
lyes. De harminchat éves. Joga van egy ennél jobb élet-
re, amennyiben Sethet börtönbe zárják. Ha elválnak,
újrakezdheti az életét. Ha nem, akkor hosszú éveket
fog eltölteni azzal, hogy látogatja férjét a börtönben,
és míg várja, hogy kiszabaduljon, közben elmúlik az
élete. N e m akarok és nem is tudok tanácsot adni neki.
Magam is vegyes érzelmekkel gondolok erre a hely-
zetre. Ezt meg is m o n d t a m neki. Bármi történjék is,
meg kell bocsátania, de ez n e m azt jelenti, hogy vég-
k é p p fel kell áldoznia a férjéért az életét, mert ő elkö-
vetett valamit.
- Sokat kell megbocsátania - jegyezte m e g Everett
komoran, és Maggie rábólintott.
- Igen. Én nem is tudom, képes lennék-e rá. Még az
is lehet, hogy nem - vallotta be őszintén. - Szeretném
azt gondolni, hogy nagylelkűbb vagyok ennél, ám
egyáltalán nem biztos. De egyedül csak Sarah döntheti
el, hogy mit akar. És n e m vagyok benne biztos, hogy
tudja, mit akar. Nincs sok választási lehetősége. Még
az is lehetséges, hogy vele marad, de sohasem bocsát
m e g neki, vagy hogy megbocsát, és mégis elhagyja őt.
A kegyelem néha különös m ó d o k o n nyilvánul meg.
Csak r e m é l h e t e m , h o g y megtalálja a neki megfelelő
választ
- Azt tudom, hogy mi lenne az én válaszom - jelen-
tette ki mogorván Everett. - Megölném azt a gazembert.
De a feleségén valószínűleg ez sem segítene. N e m
irigylem, amiért n a p mint n a p ott kell ülnie, és végig
kell hallgatnia, micsoda becstelen gazember a férje.
És e n n e k ellenére m i n d e n n a p együtt lép ki vele a bí-
róság épületének a kapuján, és csókkal búcsúzik el tőle,
mielőtt h a z a m e n n e a gyerekeikhez.
Miközben a desszertre várakoztak, a férfi úgy d ö n -
tött, ideje kellemesebb témára váltania. Karácsony más-
napján Maggie ígéretet tett, hogy gondolkozik a kettő-
jük dolgán. Ennek már csaknem négy hónapja, és ó
sem döntött még, akárcsak Sarah, sőt a témát is kerülte.
Everett már nagyon szenvedett ettől a bizonytalan-
ságtól. Tudta, hogy Maggie szereti őt, de n e m akar ki-
lépni a rendből. Hogy ez számára éppoly fájdalmas
döntéshelyzet, mint Sarahnak a sajátja. És ugyanúgy
keresi a válaszokat, várja a kegyelem eljövetelét ahhoz,
hogy végül fel tudja ismerni, mi a helyes lépés. Sarah
esetében minden válasz súlyos következményekkel jár,
és bizonyos értelemben Maggie-nél is ez a helyzet. Vagy
ki kell lépnie a rendből, hogy együtt élhessen Everett-
tel, vagy le kell mondania erről, és élete végéig hűsé-
gesnek kell maradnia a fogadalmához. Mindkét eset-
ben elveszít valamit, amit szeretett és amire vágyott, és
cserében megnyer valamit. De az egyiket fel kell áldoz-
nia a másikért, n e m tarthatja m e g m i n d k e t t ő t
Everett szelíden kutatta a nő tekintetét, vajon fel-
vetheti-e újra a témát. Megígérte, hogy nem fogja sür-
getni, annyi időt ad neki, amennyire szüksége van, de
voltak pillanatok, amikor szerette volna magához ölelni
és könyörögni neki, hogy szökjön el vele. De tudta,
hogy Maggie n e m tenné meg. Ha úgy döntene, hogy
őt választja, az n e m valami hebehurgyán elkapkodott,
h a n e m jól á t g o n d o l t és legfőképpen tiszta lelkiisme-
rettel, becsületesen meghozott döntés e r e d m é n y e
lenne.
- Na és mostanában mit gondol kettőnkről? - tuda-
kolta óvatosan.
Maggie ügy tett, mintha a kávéscsészéjét fürkészné,
de aztán fölnézett, s amikor tekintetük találkozott, meg-
rémült, látva a férfi szemében a szenvedés nyomait.
- N e m tudom, Everett - válaszolta egy sóhajjal. -
Szeretem magát, csak ennyit tudok. De azt már n e m ,
hogy most merrefelé kellene lépnem. Biztos akarok
lenni abban, hogy a jó utat választom. Azt, ami mind-
kettőnknek jó lesz. - Négy hónapja egyfolytában ezen
töprengett, sót, már az első csókjuk óta.
- Tudja, hogy én melyikre szavazok - rándult ide-
ges kis mosolyra a férfi szája. - Gondolom, bármit tesz,
Isten szeretni fogja, ahogy én is. De annyit m o n d h a -
tok, hogy nagyon szeretném, ha magával élhetnék,
Maggie. - És ha gyerekeink születnének, tette hozzá
gondolatban. De egyszerre elég egy életre szóló d ö n -
tés. Ha úgy alakul, sok más dolgot is megbeszélhetnek
később. É pillanatban egy roppant súlyos kérdésben
kell d ű l ő r e jutnia magával. - Talán beszélnie kellene
a bátyjával. Ő átélte ezt a helyzetet. Milyen érzései
voltak?
- Neki sohasem volt ilyen erős elhívása. És mihelyt
megismerte a feleségét, már kint is volt az ajtón. N e m
hiszem, hogy ót ennyire meggyötörte volna ez a do-
log. Azt m o n d t a , ha Isten ezt a n ő t az útjába hozta,
akkor célja volt vele. Bár én is ilyen biztos lennék a
dolgomban! Lehet, hogy ez valami különösen nagy
kísértés a számomra, de az is lehet, hogy a sors kopog-
tat az ajtómon.
Everett látta, mennyire megviseli Maggie-t ez az álla-
pot, és akaratlanul is arra gondolt, vajon elhatározásra
jut-e valaha is, vagy végül egyszerűen csak feladja.
 - Továbbra is u g y a n ú g y dolgozhat az utcán, a sze-
gények között. Gyakorolhatja az ápolónői hivatását,
lehet szociális munkás, vagy akár mindkettő. Azt csi-
nálhatja, amit csak akar, Maggie. N e m kell feladnia azt,
amivel most foglalkozik.
Ezt már korábban is elmondta. N e m is annyira a
m u n k á j a , mint inkább a fogadalma jelentett gondot
Maggie-nek, ezt mindketten pontosan tudták. Everett
csak azt n e m tudta, hogy Maggie már három hónap-
pal ezelőtt beszélt a rendtartományfónökkel, a főnök-
asszonyával, a gyóntatójával és azzal a pszichológus-
sal, akinek a szerzetesi közösségekben előforduló prob-
lémák a szakterülete. Mindent elkövetett hát, hogy ne
egyedül kelljen megbirkóznia a helyzettel, h a n e m böl-
csen t u d j o n dönteni. Everett biztatónak tartotta volna,
ha tud mindezekről, de Maggie nem akart hamis remé-
nyeket ébresztem benne, ha végül mégsem mellette
döntene.
- Kaphatnék m é g egy kis időt? - kérdezte búsan. Ő
júniusig adott határidőt magának, de a fenti okok miatt
ezt sem árulta el Everettnek.
- T e r m é s z e t e s e n - vágta rá a férfi, majd átkísérte
Maggie-t az utca túloldalára, ahol lakott. Már járt f ö n n
a n ő v é r lakásán, és e l s z ö r n y e d v e látta, milyen kicsi,
üres, nyomasztó. Maggie váltig állította, hogy őt ez nem
zavarja, és hogy mennyivel szebb cs tágasabb, mint
bármelyik zárdabeli ceíla. Éppoly komolyan vette a
szegénységi fogadalmát is, mint a többit. Everett nem
m o n d t a , de ő egyetlen napig sem tudott volna élni ab-
ban a lakásban. És a lakás egyetlen dísze a falon függő
egyszerű feszület volt. Ezenkívül az összes berende-
zés egy ágyból, egy fiókos szekrényből és egy, az utcán
talált törött székből állt.
Miután Maggie-től elvált, Everett egy összejövetelre
ment, majd onnan vissza a szállodába, ahol megírta az
aznapi tudósítását a tárgyalásról. A Scoop-uak tetszettek,
amiket küldött nekik. Jó volt a stílusa, nem is beszélve a
képekről, amelyeket a tárgyalótermen kívül készített.
 A védelemnek m a j d n e m egy teljes napra volt szük-
sége ahhoz, hogy kifejtse az álláspontját. Seth homlokát
ráncolva, látható idegességgel ülte végig, míg Sarah
többször is lehunyta a szemét, miközben minden ideg-
szálával összpontosítva hallgatta a beszédeket. Maggie
a terem hátuljában ült és imádkozott. Henry Jacobs és
a többi ügyvéd legjobb tudásuk szerint védték Sethet.
Az adott körülmények között derekas m u n k á t végez-
tek. De a körülmények nem voltak kedvezőek.
Másnap a bíró tájékoztatta az esküdteket, megkö-
szönte a tanúknak a tanúskodást, a jogi képviselőknek
a vádlott és a kormány érdekében végzett kitűnő m u n -
kájukat, majd az esküdtek visszavonultak, hogy eleget
tegyenek a feladatuknak. Ezek után a tárgyalást fel-
függesztették, amíg az esküdtek döntésre nem jutnak.
Sarah és Seth ügyvédeiktől körülvéve várakoztak.
Mindannyian tudták, hogy ez a helyzet akár napokig
is eltarthat. Everett kikísérte Maggie-t a teremből, aki
egy pillanatra megállt Sarah mellett, hogy pár szót
váltson vele. Sarah állította, hogy jól van, de nem úgy
nézett ki. Maggie ezek után kiment az utcára Everett-
tel, majd csakhamar elköszönt tőle azzal, hogy találko-
zója van valakivel. Nem m o n d t a el neki, hogy a tarto-
mányfőnökkel van újabb megbeszélése. A férfi vissza-
ment a terembe, hogy együtt várakozzon a többiekkel,
amíg az esküdtszék tanácskozik.
Sarah és Seth a tárgyalóterem hátuljában ültek egy-
más mellett. N é h á n y percig kint voltak, hogy szívjanak
egy kis friss levegőt, de igazából semmi sem segített.
A nó úgy érezte magát, mintha azt várná, mikor rob-
ban egy újabb bomba, hogy eltalálja őket. Mindketten
tudták, hogy közeledik a pillanat. Csak az volt a kér-
dés, hogy mekkorát fog robbanni és mekkora pusztí-
tást fog végezni.
- Bocsáss meg, Sarah - szólt Seth csendesen. - Na-
gyon sajnálom, hogy mindezt végig kell s z e n v e d n e d
miattam. Soha n e m g o n d o l t a m volna, h o g y ez lesz
belőle. - Pedig jó lett volna, ha előbb gondol rá, s nem
most, utólag, gondolta Sarah, de nem mondta. - Gyű-
lölsz miatta?
Férje fürkésző pillantására megrázta a fejét, és újból
elsírta magát. Már a teljes érzelmi tartalékát mozgósí-
totta, hogy ki tudjon állni a férje mellett, s úgy érezte,
fölemésztette minden vele kapcsolatos érzelmét.
- Nem, n e m gyűlöllek. Szeretlek Csak azt szeret-
ném, ha ez az egész nem történt volna meg.
- Én is. Bárcsak beismerő vallomást tettem volna,
hogy ne kelljen neked is végigszenvedned ezt! De azt
hittem, van esély rá, h o g y megnyerjük.
Sarah attól tartott, Seth ezzel is ugyanúgy áltatta
magát, mint amikor Sullyval együtt elkövette a csalást.
Végül mindketten kénytelenek voltak a vizsgálat során
föladni a másikat, és azzal, hogy kölcsönösen informá-
ciókat szolgáltattak egymásról, nemhogy fölmentették
volna magukat tettük következményei alól, vagy mér-
sékelték volna a b ü n t e t é s ü k e t , inkább bizonyítékot
szolgáltattak saját bűnösségükre. Sem a kaliforniai,
sem a N e w York-i államügyész nem kötött vádalkut
egyikőjükkel sem. Lehetőséget adtak Sethnek, h o g y a
kezdet kezdetén beismerő vallomást tegyen, m a j d
később visszavonták ezt. H e n r y figyelmeztette Sethet,
hogy ha bírósági tárgyalásig viszik az ügyet, valószí-
n ű l e g n e m ússza m e g súlyosabb büntetés nélkül, de
ügyfele, aki a szíve mélyén nagyobb szerencsejátékos
volt, mint azt bárki sejtette róla, vállalta a kockázatot, s
így most félhetett az eredménytől. Ha az esküdlek
meghozzák a döntésüket, egy hónapra rá a bíró kihir-
deti az ítéletet.
- Várjuk meg, hogyan döntenek - válaszolta Sarah
halkan. A sorsuk az esküdtek kezében volt.
- És te? - kérdezte Seth nyugtalanul. N e m akarta,
h o g y Sarah most hagyja el. Nagyon nagy szüksége volt
rá, akármibe kerül is ez a feleségének. - Te már döntöt-
tél kettőnkről?
Az asszony megrázta a fejét, és nem válaszolt. Már
így is túl sok mindennel kellett megküzdeniük, egy
válási procedúra végképp nem hiányzott a kupac tete-
jére. Mindenképpen m e g akarta várni, mit határoznak
az esküdtek, és Seth nem sürgette. Túlságosan félt,
hogy mi történne, ha nagyon erősködne. Látta, hogy
Sarah már egy ideje a tűréshatáron van. A tárgyaláson
való részvétel nagy áldozatot követelt tőle, de hűsége-
sen kitartott, ahogy ígérte. Szavatartó ember volt, amit
óróla n e m lehetett elmondani. Everett szemét alaknak
tartotta, és mások még rosszabbakat m o n d t a k róla, ha
nem is Sarah szemébe. Ennek a történetnek ő volt a
hőse és egyben az áldozata - Everett pedig egyenesen
szentnek látta.
Hat napig tartott, míg az esküdtek meghozták az
ítéletüket. A bizonyítás bonyolult volt, Sarah és Seth
megszenvedték a várakozást. Estéről estére külön-kü-
lön tértek haza saját otthonukba. Seth megkérdezte,
nem menne-e vele Sarah egyik este, nagyon fél egye-
dül, de Molly é p p beteg volt, és Sarah az igazat meg-
vallva, nem is akarta az éjszakát Sethszel tölteni. Túl
nagy megpróbáltatást jelentett volna neki. Igyekezett
valamelyest védeni magát, habár elszomorította, hogy
nemet mondott Sethnek Tudta, milyen mély sebet oko-
zott vele, de hát ő m a g a is m e g volt sebezve. A férje
egyedül m e n t haza, és jól leitta magát. Hajnali kettő-
kor aztán felhívta, és összefüggéstelenül eldadogta,
mennyire szereti. Másnap látványosan másnapos álla-
potban jelent m e g a tárgyaláson. Aznap késő délután
végre ismét megjelentek a teremben az e s k ü d t e k A hír-
re mindenki betódult a terembe.
A bíró ünnepélyes komolysággal megkérdezte az
esküdteket, hoztak-e ítéletet az Egyesült Államok kontra
Seth Sloane ügyben, mire az esküdtszék elnöke hason-
lóan ünnepélyes komolysággal felállt. A férfinak pizzé-
riája volt, járt egy évig egyetemre, és hatgyermekes
katolikus volt. Rendkívül komolyan vette a kötelessé-
gét, m i n d e n n a p öltönyben és nyakkendőben jelent
m e g a bíróságon.
- Igen, bíró úr - válaszolta a bíró kérdésére. Öt vád-
p o n t b a n találták b ű n ö s n e k Sethet, a bíró elsorolta
valamennyit, és az esküdtszék elnöke válaszolt arra a
kérdésre, hogy az esküdtek milyennek találták az adott
v á d p o n t b a n Sethet. A teremben ülők lélegzetvissza-
fojtva hallgatták a válaszait. Mind az öt v á d p o n t b a n
b ű n ö s n e k találták őt.
Egy pillanatra néma csönd lett a teremben, mialatt
a k ö z ö n s é g felfogta az elhangzottak értelmét, m a j d
óriási hangzavar támadt, annyira, hogy a bírónak eré-
lyesen kopogtatnia kellett a kalapácsával. Miután rend-
re intette a termet, megköszönte az esküdtszék m u n -
káját, és elbocsátotta az esküdteket A tárgyalás öt hétig
tartott, amit az esküdtszék tanácskozása egy újabb hét-
tel meghosszabbított. Mihelyt Sarah megértette, hogy
mi történt, Seth felé fordult. Az magába roskadva ült a
székében, és sírt. A következő pillanatban kétségbe-
esetten Sarahra nézett. H e n r y Jacobs szerint csak ak-
kor lehetett r e m é n y ü k a fellebezésre, ha új bizonyíték
kerül elő, vagy a tárgyalás lefolytatása során valami
szabálytalanságra derül fény. Meg is m o n d t a véden-
cének, h o g y hacsak n e m jön közbe előre n e m látható
későbbi fejlemény, a fellebbezésnek nincs semmi jog-
alapja. A dolog eldőlt. Bűnösnek találták. A bíróság
e g y h ó n a p o n belül kimondja rá az ítéletet. Börtönbe
fogják csukni. Sarah éppoly m e g r e n d ü l t n e k látszott,
m i n t a férje. Tudta, hogy ez fog történni, igyekezett jó
előre felkészülni rá, s n e m érte meglepetésként a do-
log. Csak é p p e n rettenetesen fájt a szíve Sethért, ön-
magáért és a gyerekeikért, akik úgy fognak felnőni,
h o g y az apjuk, akit jóformán nem is ismernek, bör-
t ö n b e n van.
- Sajnálom - súgta oda neki, majd az ügyvédeik
kikísérték őket a teremből.
Everett ekkor akcióba lendült, hogy elkészítse a képe-
ket, melyeket majd el kell küldenie a Scoop-nak. Nagyon
n e m szívesen zaklatta e pillanatban Saraht, de nem
tehetett mást, mihelyt kiléptek a tárgyalóterem ajtaján,
a többi fotóst és a tévéhíradók kameráit megelőzve
m e g kellett rohamoznia őket. Ez volt a munkája. Seth
fogcsikorgatva vágott utat magának a tömegben, Sarah
pedig úgy követte a kocsijukhoz, mintha bármelyik
percben elájulhatna. Egy bérelt autó várt rájuk sofőr-
rel a bíróság épülete előtt, s perceken belül kimenekí-
tette őket a tömegből.
Everett ekkor megpillantotta a lépcsőn lefelé lépke-
dő Maggie-t, aki nem jutott Sarah közelébe, hogy egy
szót tudjon váltani vele. A férfi intett neki, s Maggie a
lépcső alján megvárta, míg odaér hozzá. Az aggoda-
lomtól komor volt az arca, jóllehet az ítélet számára sem
volt meglepetés. És lehetett volna rosszabb is. Azt még
nem lehetett tudni, mennyi időt akaszt Seth nyakába
a bíró, de nagy valószínűséggel elég sokat. Különösen
mivel nem ismerte el a bűnösségét, hanem az adófize-
tők pénzét herdálva esküdtbíróság elé vitte az ügyet,
abban a reményben, hogy a drágán fizetett ügyvédei
majd kihúzzák a pácból. Ez nem jött be, és ráadásul
maga ellen hangolta a bírákat. Mindent megpróbált,
amit csak lehetett, és várható volt, hogy a bíró vissza
fog vágni. Maggie a legrosszabbtól tartott mind Seth,
mind a felesége számára.
- Annyira sajnálom Saraht - mondta Everettnek,
miközben a fotós bérelt kocsijához igyekeztek a ga-
rázsba. A Scoop fizette a férfi minden költségét. Ezen-
nel véget ért a munkája San Franciscóban. Az ítélethir-
detés napjára megint ide fog repülni, és készít n é h á n y
felvételt, amikor Sethet bekísérik az egyik szövetségi
börtönbe. Még harminc nap, és Seth számára minden-
nek vége lesz. Addig óvadék fejében szabadlábon le-
het. És mihelyt a kezes visszafizeti a pénzt, az egyene-
sen a védelmét szolgáló alapítványba kerül, ahhoz a
polgári perhez, amelyet a becsapott befektetők indí-
tottak ellene. A mostani elítélése volt a legjobb bizo-
nyíték arra, hogy jogos a követelésük. A pert m e g fog-
ják nyerni, és akkor a nejének és a gyerekeiknek sem-
mijük sem marad. Sarah tökéletesen tisztában volt
ezzel, akárcsak Everett és Maggie. Ő é p p ú g y be lett
csapva, mint a befektetők. Seth volt az, akit perbe fog-
hattak, megbüntethettek, ő pedig nem tehetett egye-
bet, mint hogy összeszedte saját és a gyerekei darabjaira
hullott életének a cserepeit. Maggie ezt végtelenül
igazságtalannak érezte, de az életben akadtak igazság-
talanságok. Rossz volt látnia, amikor jó emberekkel
történtek ilyen dolgok, és most nagyon nyomott han-
gulatban szállt be Everett autójába.
- Tudom, Maggie - szólt szelíden a férfi. - Nekem
sem tetszik ez az egész. De n e m úszhatta meg. - Csúf
történet volt, amely szomorú véget ért. Sarah n e m ezt
várta a Sethszel való házasságától, és senki, aki ismerte,
nem kívánta volna ezt neki.
- Sarah miatt utálom, ami történt.
- Én is - mondta Everett, és elindította a kocsit. In-
nen nem volt messze a Tenderloin, pár perc múlva már
m e g is álltak Maggie háza előtt.
- Ma este már vissza is repül? - kérdezte a nővér
szomorúan.
- Azt hiszem, igen. H o l n a p reggel várni fognak a
szerkesztőségben. Még meg kell n é z n e m a képeket, és
össze kell h o z n o m őket a szöveggel. Együnk valamit,
mielőtt elmegyek?
N e m szívesen vált m e g tőle, de már több mint egy
h ó n a p j a itt-tartózkodott San Franciscóban, és a Scoop-
nál már várták vissza.
- N e m hiszem, hogy t u d n é k enni - vallotta be őszin-
tén Maggie. Aztán szomorkás mosollyal hozzátette: -
Hiányozni fog, Everett. - Már annyira megszokta,
hogy n a p mint n a p találkozik vele a bíróságon, és utána
is. Jóformán m i n d e n este együtt vacsoráztak, s ha el-
megy, rettenetes űrt fog maga után hagyni. Azt is
megértette, hogy ez alkalmat n y ú j t h a t ahhoz, hogy
rájöjjön, hogyan érez iránta. Fontos döntéseket kellett
meghoznia, akárcsak Sarahnak. Neki nem volt mire
várakoznia, hacsak arra nem, hogy valamikor egyszer
majd kiengedik Sethet a börtönből. Holott m é g el sem
kezdte a büntetése letöltését, sőt még meg sem szabták
azt. De Sarah büntetése éppoly hosszú lesz, mint a fér-
jéé, s Maggie ezt kegyetlenségnek tartotta. A saját ese-
tében akárhogy dönt is, áldások és veszteségek is kísérik
majd a döntését. Lehetetlen volt különválasztani, hogy
mit fog nyerni és mit veszít majd, s é p p ez volt az,
amely úgy megnehezítette, hogy dűlőre jusson.
- Maga is hiányozni fog nekem - mosolygott vissza
rá a férfi. - Találkozunk, ha újra eljövök az ítélethirde-
tésre, vagy ha akarja, valamikor eltölthetek cg)' napot
a városban. Magától függ. Csak fel kell hívnia.
- Köszönöm - mondta erre halkan Maggie, és ami-
kor Everettre nézett, a férfi odahajolt és megcsókolta.
Maggie egy percre szorosan hozzábújt, és azt kérdez-
te magától, hogyan tudna erről valaha is lemondani.
De közben tudta, lehet, hogy a végén le kell mondania
róla. Úgy szállt ki a kocsiból, hogy egy szót sem szólt
Everetthez. A férfi tudta, hogy Maggie szereti, ahogy a
nővér is tudta róla ugyanezt. Egyelőre ennél többet
úgysem mondhattak volna egymásnak.

Huszonegyedik fejezet
S a r a h elkísérte Sethet a B r o a d w a y n lévő lakására,
hogy lássa, minden rendben van-e vele. Hol félig ká-
bult, hol d ü h ö s , hol m e g olyan volt, mint aki mindjárt
megint elsírja magát. N e m akart Sarah lakására menni,
nem akart találkozni a gyerekekkel. Tudta, megéreznék
rajta a kétségbeesést és reménytelenséget. Noha sem-
mit sem tudtak a tárgyalásról, nyilvánvaló volt, hogy
valami rettenetes dolog történt a szüleikkel. Valójában
a rettenetes dolog évekkel ezelőtt történt, akkor, ami-
kor Seth először károsította m e g a befektetőit, abban a
hitben, hogy sohasem fogják rajtacsípni. Tudta, hogy
Sully nemsokára bevonul a börtönbe N e w Yorkban. Es
most rá is ugyanez a sors vár.
Mihelyt hazaért, bevett két nyugtatót, és töltött ma-
gának egy fél p o h á r skót whiskyt. Nagyot kortyolt
belőle, és Sarahra nézett. Elviselhetetlennek érezte
felesége fájdalmas tekintetét.
- Sajnálom, kicsim - m o n d t a két korty között. N e m
ölelte át, nem vigasztalta a feleségét. Magával volt el-
foglalva. Mint mindig.
- Én is, Seth. Minden rendben lesz veled ma éjjel?
Akarod, hogy maradjak? - Ő maga n e m akart, de meg-
tette volna érte, különösen mert látta, hogy gyógyszert
szed és ráiszik. A végén képes véletlenül megölni ma-
gát. \alakinek mellette kellene lennie az ítélet okozta
megrázkódtatás miatt, és ha kell, ó hajlandó vállalni ezt
a feladatot. Elvégre Seth a férje, a gyerekei apja, m é g
ha nem is nagyon látszott rajta, hogy megérti, mit tett
vele. Nyüván úgy fogta fel, hogy ő megy börtönbe,
nem a felesége. De Sarah már most is börtönben volt,
köszönhetően Sethnek, méghozzá azóta, hogy tizen-
egy h ó n a p p a l ezelőtt, májusban, a földrengés éjszaká-
ján az életük is összeomlott.
- Jól leszek. Leiszom magam a sárga földig. Lehet,
hogy mostantól egy hónapig ki se fogok józanodni.
Egészen addig, amíg az a seggfej ki nem von a forga-
lomból száz évre. - A bíró a hibás, n e m ő, állapította
m e g magában Sarah. - M e n j haza n y u g o d t a n , Sarah.
N e m lesz semmi bajom. - N e m hangzott túl meggyő-
zően, a nő tehát aggódott. Annyiban viszont igaza volt
Sethnek, hogy neki kell börtönbe vonulnia, a feleségé-
nek nem. Joggal volt hát feldúlt, m é g akkor is, ha ó jut-
tatta ide magát. Sarah m é g most is elmehetett volna,
otthagyva csapot-papot. O ezt n e m tehette meg. És
egy h ó n a p múlva egy egészen másfajta élet fog elkez-
dődni számára. Sarah számára már elkezdődött. Seth
ezen az éjszakán n e m hozta szóba a válást. N e m bírta
volna elviselni, hogy az asszony szájából hallja a választ,
és ő sem tudta volna kiejteni előtte azokat a szavakat.
És Sarah m é g nem döntött, s a szavak sem álltak ké-
szen az agyában.
A téma végül egy héttel később került szóba, amikor
egy láthatás után Seth hazavitte a gyerekeket. Mind-
össze pár órára vitte el őket, ennél többre jelenleg n e m
volt képes. Rettenetesen feszült volt, és nagyon ápo-
latlannak látszott. Sarah is ijesztően lefogyott. Lógott
rajta m i n d e n ruha, vonásai kiélesedtek. A kórházban
Karén Johnson váltig kérlelte, hogy vizsgáltassa ki ma-
gát. De Sarah tudta, hogy nincs abban semmi rejtély,
ami vele történik. Az életük felbomlott, darabjaira hul-
lott, s a férje hosszú időre börtönbe kerül. Mindenüket
elvesztették, s hamarosan azt is elveszítik, ami m é g
megmaradt. Ö n m a g á n kívül n e m m a r a d t más, akire
támaszkodhatott. Ilyen egyszerű volt.
Amikor Seth hazavitte a gyerekeket, ránézett, és azt
kérdezte:
- Beszélgethetnénk arról, hogy mit kezdjünk a há-
zasságunkkal? Szeretném tudni, mielőtt bevonulok a
börtönbe. És ha együtt maradunk, talán ebben az utolsó
pár hétben együtt kellene élnünk. Lehet, hogy hosszú
ideig n e m lesz rá alkalmunk.
Seth tudta, hogy Sarah szeretne m é g egy kisbabát, ő
azonban jelenleg gondolni sem tudott erre. Lemon-
dott róla, mihelyt kiderült, hogy Seth bűncselekményt
követett el. Még csak az hiányzott volna, hogy most
teherbe essen! \ k l ó igaz, szeretett volna m é g egy gye-
reket, de n e m tőle és n e m most. Ebből maga is sok
mindent megértett. Seth javaslata, hogy az utolsó há-
rom hétre költözzenek össze, felzaklatta. N e m tudta
elképzelni, hogy újra együtt éljen vele, szeretkezzen
vele, s m é g jobban megerősítse a már a m ú g y is erős
köteléket kettőjük között, és azután e n g e d j e el, hogy
bevonulhasson a börtönbe. Nem t u d n á megtenni.
Szembe kellett néznie ezzel, és annyiban igaza van
Sethnek, hogy inkább most, mint később.
- N e m tudom megtenni, Seth - felelte elgyötörten,
miután Parmani fölvitte a gyerekeket az emeletre füröd-
ni. N e m akarta, hogy hallják, amit az apjuknak mond.
Nem akarta, hogy emlékezzenek erre a napra. Ha majd
elég idősek lesznek, meg kell tudniuk, mi történt, de
most még nem, és később sem valami visszataszító mó-
d o n . - Egyszeríien nem tehetem... Nem tudom vissza-
csinálni. Pedig nagyon szereméin. Bárcsak visszamehet-
n é n k a múltba, de nem lehet. Most is szeretlek, lehet,
hogy mindig is szeretni foglak, de nem hiszem, hogy az
életben még egyszer meg tudok bízni benned.
Fájdalmas, kínos, de kíméletlenül őszinte szavak
voltak. Seth csak állt földbe gyökerezett lábbal, nézett
ri szótlanul. Másra számított. Szüksége volt Sarahra,
és m é g inkább szüksége lesz rá, ha majd mennie kell.
- Értem - bólintott nagy sokára. Aztán eszébe jutott
valami. - Más lenne, ha felmentettek volna?
Sarah n é m á n megrázta a fejét. N e m , n e m t u d n á
újrakezdeni vele. Hónapok óta sejtette, s végül a tárgya-
lás utolsó napjaiban, m é g az ítélet kihirdetése előtt,
s z e m b e kellett néznie vele. Csak nem volt szíve meg-
m o n d a n i Sethnek, sőt a h h o z sem, hogy ö n m a g á n a k
bevallja. Most azonban n e m volt más választása, m e g
kellett mondania, hogy tudják, h á n y a d á n állnak.
- Azt hiszem, ilyen körülmények között rendes volt
tőled, hogy a tárgyaláson végig ott voltál mellettem. -
Seth ügyvédei megkérték rá, már csak a látszat ked-
véért is, de enélkül is megtette volna, szeretetből. - Ak-
kor b e a d o m a válókeresetet - folytatta a férfi csüg-

f edten, az asszony pedig könnyes szemmel bólintott.

lete egyik legnehezebb pillanatát élte át, amihez fog-

hatót csak akkor tapasztalt, amikor koraszülött kisba-
bája élete forgott veszélyben, és a földrengést követő
reggelen, amikor a férje bevallotta neki, hogy mit kö-
vetett el. Életük kártyavára azóta egyfolytában ingott
és düledezett, s most végképp összedőlt.
- Sajnálom, Seth.
A férfi bólintott, majd szó nélkül megfordult, és el-
ment. Vége volt.
Sarah pár n a p múlva felhívta Maggie-t, és m i n d e n t
elmondott neki.
- N e h é z döntés lehetett - felelte részvétteli h a n g o n
a nóvér. - Megbocsátott neki, Sarah?
 Hosszú hallgatás következett. Sarah a szíve mélyéig
leásott, hogy megtalálja a választ.
- N e m , m é g nem bocsátottam meg - vallotta be vé-
gül őszintén.
- Remélem, egy n a p o n m e g fog bocsátani. Ez nem
jelenti azt, hogy vissza is kell fogadnia.
- Tudom.
- De szabaddá válnának mindketten. Ugye nem
akarja örökké cipelni ezt a terhet, mintha egy kő nyom-
ná a szívét?
- M i n d e n k é p p e n cipelni fogom - válaszolta Sarah
szomorúan.

Seth felmondta a lakását, és a Ritz-Carltonban töltötte

az utolsó éjszakákat. Elmagyarázta a gyerekeknek,
hogy mi történt, és hogy most egy időre elmegy tőlük.
Molly sírt, de Seth megígérte neki, hogy meglátogat-
hatja, amitől láthatóan megnyugodott valamennyire.
Még csak négyéves volt, n e m igazán értette a dolgot.
Hogyan is érthette volna, hiszen még az ügyben érin-
tett felnőttek is nehezen fogták fel.
Seth megegyezett a kezesével, hogy a pénzt vissza-
fizeti a banknak, ahol letétbe helyezik a majdani pe-
rekre, amelyeket a befektetők fognak indítani ellene,
és egy kis részét Sarahnak utalják, hogy támogassák őt
és a gyerekeket. De ez n e m fog sokáig tartani, végül a
felesége csak a saját munkájára vagy esetleg m é g a szü-
leire támaszkodhat, akik n e m sokat tehettek értük,
mivel a nyugdíjukból éltek.
Seth nagyon sajnálta Saraht, de n e m tehetett érte
többet. Eladta az új Porschéját, és egy nagylelkű gesz-
tussal odaadta neki az érte kapott pénzt. De m i n d e n ,
m é g a legkisebb összeg is jól jött, ezért Seth minden
holmiját elhelyezte egy raktárban, azzal, hogy később
majd kitalálja, mi legyen vele. Sarah megígérte neki,
hogy megtesz bármit, amit az ügyvédei n e m t u d n a k
megtenni érte.
Az ítélet kihirdetésének hetében Seth beadta a váló-
keresetet. Fél év kell hozzá, hogy kimondják a válást
Sarah sírt, amikor megkapta az értesítést, de már nem
tudta elképzelni, hogy továbbra is Seth felesége ma-
rad. Már eldöntötte.
Miután megvizsgálta Seth pénzügyi helyzetét a bíró
kétmillió dolláros bírságot rótt ki rá, amely végképp
megfosztotta ót mindenétől, amije még maradt. Ezenkí-
vül tizenöt évi börtönt kapott, hármat-hármat mind az
öt vádpontért, amelyet rábizonyítottak. Kemény volt,
de mégsem harminc év. Míg hallgatta az ítélet felolvasá-
sát, Seth állán megfeszült egy izom, de ezúttal felkészült
a rossz hírre. Legutóbb, amikor az esküdtszék döntését
hallgatta, még r e m é n y k e d e t t hogy csoda történik, és el
fogják engedni. Most, az ítélet kihirdetésénél már nem
várt csodára. És rájött, Sarahnak igaza volt, hogy válni
akart. Ha le kell töltenie a teljes büntetését, ötvenhárom
évesen fog szabadulni, Sarah pedig ötvenegy lesz. Ő
most harmincnyolc, Sarah pedig harminchat éves v o l t
Ez nagyon hosszú idő. Ha szerencséje lesz, tizenkét év
múlva szabadulhat. De még ez is nagyon sok. Sarah ad-
digra negyvennyolc éves lesz, és mindvégig férj nélkül
kellene boldogulnia. Molly tizenkilenc, Olivér tizen-
hét lesz, mire kiszabadul a börtönből. Tökéletesen érthe-
tő, hogy a felesége válni akar Igaza van.
Bilincsben vezették ki a tárgyalóteremből, miköz-
ben Sarah zokogott. A n a p o k b a n majd átszállítják va-
lamelyik szövetségi börtönbe. Az ügyvédek kérték,
hogy ne valami szigorú börtönben kelljen letöltenie a
büntetését, amit megfontolás tárgyává tesznek. Sarah
megígérte, hogy a válás ellenére, amint lehet, megláto-
gatja. N e m akarta teljes mértékben kizárni az életéből,
mindössze a felesége n e m tudott lenni többé.
Miközben elvezették, Seth még egyszer visszafor-
dult, hogy ránézzen, és mielőtt rátették volna a bilin-
cset, odadobta neki a jegygyűrűjét. Reggel elfelejtette
ugyanis levenni és berakni az aranyórája mellé az ak-
tatáskájába, azzal a kéréssel, hogy Sarah vigye haza.
Arra kérte őt, hogy adja el a ruháit, az órát pedig tegye
el Ollie-nak. Kísérteties volt az egész, ahogy Sarah ott
állt zokogva, kezében Seth jegygyűrűjével. Everett és
Maggie kivezették a tárgyalóteremből, hazavitték, és
lefektették az ágyába.

Huszonkettedik fejezet
M a g g i e a háborús hősök emléknapjának hétvégéjén,
már Seth ítélethirdetése után repült el Los Angelesbe,
hogy ott legyen Melanie következő koncertjén. Pró-
bálta rávenni Saraht, hogy tartson vele, de nem sike-
rült. El akarta vinni a gyerekeket, hogy meglátogassák
Sethet új helyén a b ö r t ö n b e n . Először fogják látni,
amióta elment, és tudta, milyen megrázkódtatást fog
okozni ez az új helyzet mindannyiuknak.
Everett többször faggatta Maggie-t, szerinte hogy
boldogul Sarah, és a nővér azt felelte, technikailag jól.
Eljár dolgozni, gondot visel a gyerekeire, de érthetően
n a g y o n n y o m o t t h a n g u l a t b a n van. Időbe fog telni,
lehet, hogy hosszú időbe, amíg kiheveri a történteket.
Bombatalálat érte az életét, a házasságát. A válóper köz-
ben a tervek szerint zajlott.
Everett kiment Maggie-ért a repülőtérre, és elvitte
egy kis szállodába, ahol kivett neki egy szobát. Maggie-
nek a z n a p délután találkozója volt Callaghan atyával,
akit időtlen idők óta nem látott már. A koncert csak
másnapra volt meghirdetve. Everett kitette a szálloda
előtt, és ment, hogy megírja a cikket, amivel adós volt
a lapjának. A tárgyalásról küldött tudósításai olyan jól
sikerültek, hogy állásajánlatot kapott a Time-tói, és az
AP is vissza akarta venni. Két éve múlt, hogy kijött a
rehabról, és azóta keményen állta a sarat. Odaadta
Maggie-nek a kétéves józanságát igazoló érméjét, hogy
őrizze meg az elsővel együtt, és hozzon neki szeren-
csét. Maggie mindkettőnek nagyon örült, és szüntele-
nül magával hordta őket.
 Aznap este együtt vacsoráztak Melanie-val, Tómmal
és Janettel. A fiatalok elújságolták, hogy most ü n n e -
pelték az egyéves évfordulójukat, és Janet sokkal ol-
dottabb volt, mint Maggie várta. Megismerkedett egy
férfival, és nagyon jól érezte magát vele. Az illető a ze-
nei bizniszben tevékenykedett, sok közös vonásuk
v o l t És úgy tűnt, hogy amit Everett sohasem tartott
lehetségesnek, Janet alkalmazkodott ahhoz, hogy Mela-
nie maga dönt a dolgaiban. A lánv időközben betöltötte
a huszonegyedik évét, és nagykorúvá vált.
Azon a nyáron egy rövid, kilenc-tíz hét helyett négy-
hetes koncertturnéra indult, és csak a nagyvárosokban
lépett fel. Tom kivett két hét szabadságot, hogy vele
tarthasson. És Melanie megállapodott Callaghan atyá-
val, hogy szeptemberben visszatér Mexikóba, igaz, ez-
úttal összesen egy hónapra. N e m akart túl sokáig távol
lenni Tómtól. A két fiatal sugárzott a boldogságtól, és
Everett sorra készttette a fotókat, köztük egyet, ahol
Melanie az anyjával, egy másikat, amelyen Maggie-vel
együtt volt látható. A lány a nővérnek tulajdonította,
hogy megváltozott az élete, hogy segített felnőnie és
azzá válnia, aki lenni szeretett volna. Ezt m e g is m o n d -
ta neki, persze úgy, hogy Janet ne hallja. Eljött és el is
múlt a San Franciscó-i földrengés évfordulója. Olyan
esemény volt ez, amelyre m i n d n y á j a n félelemmel és
szeretettel gondoltak vissza. Jó dolgok s z á r m a z t a k
belőle, de az átélt t r a u m á t sem felejtették el. Maggie
elmondta, hogy idén is megrendezték a Legkisebb An-
gyalok Bálját, de nem Sarah szervezte, nem is jelent
meg rajta. Túlságosan lefoglalták Seth bírósági ügyei,
de Maggie reménykedett abban, hogy jövőre megint ő
szervezi majd. Mindnyájan egyetértettek, hogy a múlt-
kori gyönyörűen sikerült, egészen addig, amíg a föld-
rengés tönkre n e m tette.
Everett és Maggie tovább maradtak, mint szoktak a
Melanie-ék házában rendezett vacsorán. Jó hangulatú
este volt, vacsora után Everett és Tom biliárdoztak.
Tom közben elárulta a férfinak, Melanie-val azon gon-
dolkoznak, hogy összeköltöznek. Kicsit ugyanis ké-
nyelmetlen volt, hogy Melanie m é g az anyjával lakik
együtt, és n o h a Janet e n y h ü l t valamelyest az irányá-
ban, azért nem változott angyallá. Sokat ivott az este
folyamán, és a n n a k ellenére, hogy most már neki is
volt barátja, Everett érezte, hogy kikezdene vele, ha
Maggie n e m volna ott. Világos volt előtte, miért akar
Tom és Melanie különköltözni. Ideje volt, hogy végre
Janet is felnőttként viselkedjen, és ahelyett, hogy el-
bújik Melanie szoknyája és hírneve mögé, kialakítsa a
maga világát. Egyszóval eljött az ideje, h o g y m i n d -
nyájan felnőjenek.
A szállodába visszafelé menet kellemesen eltársa-
logtak. Szóba került az ifjú pár, és hogy mennyire örül-
nek, amiért így egymásra találtak. Mire odaértek,
Maggie már hatalmasakat ásított. Everett g y e n g é d e n
megcsókolta, és elkísérte a szobája ajtajáig.
- Egyébként milyen volt a megbeszélése Callaghan
atyával? - El is felejtette megkérdezni, pedig szeretett
naprakész lenni mindenben, amivel Maggie foglalko-
zott. - Remélem, n e m akar maga is Mexikóba m e n n i -
tette hozzá tréfásan, mire a nővér egy újabb ásítással
megrázta a fejét.
- Nem. Itt fogok dolgozni neki - felelte álmosan, és
lábujjhegyre ágaskodva odabújt a férfihoz, mielőtt be-
m e n t volna a szobájába.
- Itt? Los Angelesben? - jött zavarba Everett. - Vagy
San Franciscóra gondol?
- N e m , úgy értem, hogy itt. Szüksége van valakire,
aki elvezeti a missziót, amíg 6 Mexikóban lesz. Évente
négy-hat hónapról van szó. Azt m a j d még kitalálom,
hogy mit csinálok a fennmaradó időben. De lehet, hogy
közben is megtart, ha jó m u n k á t végzek.
- Várjon csak egy pillanatra! - nézett rá elképedve
Everett. - Magyarázza ezt meg nekem! Elvállal egy
m u n k á t Los Angelesben négy-hat hónapra? Mit szól
ehhez az egyházmegye? Egyáltalán m e g m o n d t a már
nekik? - Annyit Ő is tudott, hogy eléggé liberálisak
voltak, olyan értelemben, hogy engedték, hadd végez-
zen t e r e p m u n k á t ott, ahol akar.
- A h a . . . m e g m o n d t a m - d ü n n y ö g t e Maggie, és át-
ölelte a férfi derekát.
- És engedik, hogy idejöjjön és itt dolgozzon? -
Everett még nem tért magához a zavarából, de már
szélesen vigyorgott. Tetszett neki a dolog, és látta, hogy
Maggie-nek is tetszik. - Hát ez meglepő. N e m is gon-
doltam, hogy ilyen jó fejek, és csak úgy elengedik egy
másik városba.
- Többé nincs beleszólásuk - mondta Maggie halkan.
- Miről beszél, Maggie? - nézett fürkészve a szemébe
Everett.
A nő vett egy mély lélegzetet, és szorosan átölelte
a férfit. Élete legnehezebb döntését hozta meg. Még
senkinek sem beszélt róla az egyházon kívül. N e m
akarta, hogy bárki, legkevésbé Everett, befolyásolja a
választását. - Két nappal ezelőtt feloldottak a fogadal-
mam alól. N e m akartam semmit sem mondani, amíg
itt vagyok.
- M a g g i e ! . . . Maggie?... Maga már nem apáca? -
meredt rá hitetlenkedve a férfi, mire a nő szomorúan
megrázta a fejét.
- N e m vagyok az - felelte a könnyeit nyeldesve. -
Már magam sem tudom, mi vagyok. Önazonossági
válságba jutottam. Megkérdeztem Callaghan atyát a
m a n k a felől, úgyhogy eljöhetek ide, és dolgozhatom
itt ha kellek magának. Ha nem, akkor nem tudom, mit
tegyek. - A könnyein át elnevette magát. - Én vagyok
a bolygó legöregebb szűzlánya.
- Ó, Maggie... ó, istenem, hiszen maga szabad!
A nő bólintott, mire Everett megcsókolta. Már nem
éreztek b ű n t u d a t o t miatta. Mostantól szabad lesz fel-
fedezniük mindazt, amit egymás iránt éreznek. Ösz-
szeházasodhatnak és gyerekeik is lehetnek. Ha akar-
ják, Maggie feleségül megy Everetthez, vagy ha úgy
gondolják, akkor nem. Mindenben úgy tesznek, ahogy
ők akarják.
 - Köszönöm, Maggie - mondta boldogan a férfi. -
Teljes szívemből köszönöm. Nem hittem volna, hogy
meg tudja tenni, és nem akartam befolyásolni, de hó-
n a p o k óta halálra izgultam magam miatta.
- Én is. De előbb tisztázni akartam a dolgot. Nagyon
nehéz volt.
- Tudom - mondta Everett, és újra megcsókolta Mag-
gie-t. M é g most sem akarta lerohanni. Tudta, milyen
rettenetesen nehéz lesz megszoknia, hogy már n e m
apáca. Huszonegy éve, csaknem fél életén keresztül
egy szerzetesrend tagja volt. De nem tudta megállni,
hogy ne gondoljon a jövőre. És a jövőjük legszebb ré-
sze a jelen volt. - Mikor tud ideköltözni?
Amikor csak akarja. Havonta fizetem a lakbért.
- Akkor holnap - kiáltotta izgatottan Everett, de az-
tán észbe kapott. - Ha akarja, jövő héten segítek a köl-
tözködésben.
- Azt hiszem, két bőröndbe befér m i n d e n e m - ne-
vetett Maggie. - Különben pedig hol fogok lakni? -
Még körül sem nézett, annyira friss volt a dolog. Két
napja lépett ki a rendből, és csak a z n a p délután lett
állása. Még nem volt ideje új lakáson gondolkodni.
- H a j l a n d ó lenne nálam lakni? - kérdezte a férfi
óvatosan.
Maggie megrázta a fejét. Volt n é h á n y dolog, ami
szóba sem jöhetett nála.
- Nem, hacsak össze n e m házasodunk - válaszolta
csendesen. N e m akart nyomást gyakorolni a férfira, de
semmiképpen sem költözött volna össze vele házasság
nélkül. Ez ellenkezett volna mindennel, amiben hitt, és
az ízlésének sem felelt meg. Hivatalosan csak most lé-
pett ki a világba, és akármilyen boldog volt is, semmi
nem vehette volna rá, hogy bűnben éljen egy férfival.
- Lehet róla szó - szaladt fülig Everett szája. - Csak
arra vártam, hogy szabad legyen. Hűha! Maggie, hoz-
zám jön feleségül? - Elegánsabbra tervezte a lánykérést,
de nem tudott várni tovább. Már olyan régóta várt arra,
hogy a nővér elhatározza magát, és szabad legyen.
 Maggie arca felragyogott, bólintott, és kimondta azt a
>zót, amit a férfi már régóta szeretett volna hallani tőle.
- Igen.
Everett felkapta, körbeforgatta, megcsókolta, majd
/isszatette a földre. Még beszélgettek pár percig, aztán
Víaggie mosolyogva bevonult a szobájába, Everett pe-
i i g azzal az ígérettel m e n t el, hogy reggel első dolga
lesz telefonálni. Vagy, gondolta magában, mihelyt ha-
zaér. Kettőjük számára csak most kezdődik az élet.
Sohasem gondolta volna, hogy Maggie képes lesz erre
3 lépésre. És m é g hihetetlenebb volt, ha belegondolt,
hogy egy földrengés hozta össze őket. Milyen bátran
viselkedett ez a kis nő! Örökre hálás lesz azért, hogy
megkaphatta őt.

A másnapi koncert fantasztikus volt. Melanie hihetet-

len dolgot művelt. Maggie m é g sohasem látta őt ilyen
nagyszabású koncerten, hiszen a jótékonysági fellépés
sokkal kisebb helyen v o l t Everett mesélt neki a lány
koncertjeiről, és a cédéi is mind megvoltak, mert Mela-
nie időközben elküldte őket neki, de m é g így sem volt
felkészülve arra az élményre, hogy a színpadon lát-
hatja, és ilyen hatalmas helyen hallhatja énekelni.
Lenyűgözte az előadás, amely egyébként nagyszerűen
sikerült. Az első sorban ült Tómmal, mialatt Everett a
Scoop megbízásából a m u n k á j á t végezte. Már eldön-
tötte, hogy átmegy a T/we-hoz, de előbb m é g fel kellett
mondania a Scoop-nál. Hirtelen m i n d e n változásnak
indult az életében, és e változások csupa jót hoztak.
A koncert után együtt vacsoráztak Tómmal és Mela-
nie-val, és Everett egyre noszogatta Maggie-t, hogy
mesélje el nekik a nagy újságot. Maggie eleinte húzó-
dozott, de aztán elárulta, hogy össze fognak házasodni.
Az időpontot még nem tűzték ki, de az egész délutánt
tervezgetéssel töltötték. Maggie nem tudta elképzelni
magát egy nagy esküvőn, de még kicsin sem, inkább
azt javasolta, hogy mihelyt átköltözik Los Angelesbe,
menjenek el Callaghan atyához, és kérjék meg, hogy
szép csendben adja össze őket. Vőlt apácaként nem
érezte illendőnek, hogy nagy felhajtást rendezzen a
házasságkötése körül. Közölte, hogy a fehér menyasz-
szonyi r u h á h o z már túl öreg, és úgy érzi, a fogadalma
letételekor megkötötte az első házasságát. Az a fontos,
hogy össze akarnak házasodni, a hogyant és a mikort
sokkal kevésbé tartotta lényegesnek. A házasságot az
Everetthez való tartozása legfőbb jelképének, szent szö-
vetségnek tekintette, amelynek megkötéséhez csak a
férjére, az általa egész eletében szolgált Istenre és egy
papra volt szüksége.
Tom és Melanie üdvrivalgással fogadták a hírt, jólle-
het Melanie nagyon meglepődött.
- Már nem vagy apáca? - nézett rá elkerekedett
szemmel, s egy pillanatra m é g az is átvillant a fején,
hogy hátha csak viccelnek. De n y o m b a n rájött, hogy
nem. - Hűha! Mi történt? - Soha még csak nem is sej-
tette, hogy e két ember között van valami, de most lát-
hatta. És látta a boldogságukat is, a büszkeséget Everett
arcán, s a békességet Maggie-én. Új fejezet nyílt az éle-
tében, s a régi lassan lezárult. Ránézett Everettre, s mi-
közben Tom pezsgőt töltött a poharaikba, a férfi vissza-
nézett rá, és a mosolyától mintha új n a p kelt volna fel
Maggie világának egén.
- A San Franciscó-i földrengésre! - emelte a boldog
pár felé Tom a poharát. A földrengés hozta el neki
Melanie-t, és a jelek szerint másokkal is megtette ezt.
Voltak nyertesei és voltak vesztesei. Voltak, akik az éle-
tüket vesztették el. Mások elköltöztek. Az ő életük fel-
pezsdült, boldogság költözött belé, és örökre megvál-
tozott.

Huszonharmadik fejezet
Két hétbe telt, mire Maggie felszámolta a San Fran-
ciscó-i életét. Addigra Everett is felmondott a Scoop-
nál, és megállapodott a Time Los Angeles-i kiadójával.
hogy június végén megkezdi náluk a munkát. Úgy
tervezte, hogy a közbeeső két hetet Maggie-vel tölti.
Callaghan atya beleegyezett, hogy a Maggie odaköltö-
zését követő n a p o n összeadja őket, és most már fel-
hívhatta a családját, hogy elmondja nekik. Bátyja, az
egykori p a p különösen örült a hírnek, és sok boldog-
ságot kívánt neki.
Egy egyszerű fehér selyemkosztümöt vásárolt az
alkalomra, s hozzá elefántcsontszínű tűsarkú cipőt.
Mérföldekre volt ez a régi rendi ruhájától, és jól érzé-
keltette azt az új életet, ami várt rájuk.
Everett úgy tervezte, hogy La Jollába viszi őt nász-
útra, ahol ismert egy kis szállodát, és ahol nagy sétákat
lehetett tenni a tengerparton. Úgy beszélték meg,
hogy Maggie jüüusban kezdi a munkát Callaghan atya
missziójában, és hat hétig együtt fognak dolgozni, mi-
előtt az atya augusztus közepén elutazik Mexikóba.
Idén a szokottnál korábban fog elmenni, mivel tudni
fogja, hogy a Los Angeles-i misszió jó kezekben marad.
Maggie m á r alig várta, hogy elkezdhesse a m u n k á t .
Egyik izgalom a másik u t á n fog bekövetkezni az éle-
tében: esküvő, költözés, új m u n k a , v a d o n a t ú j élet.
Komoly megrázkódtatást jelentett viszont, amikor
rájött, hogy most már a saját n e v é t kell használnia. A
Mary Magdalen nevet akkor kapta, amikor belépett
a r e n d b e . Korábbi, civil életében Mary Margaretnek
hívták. Everett megnyugtatta, hogy ő ezután is min-
dig Maggie-nek fogja hívni. így gondolt rá, így ismerte
meg, az ő számára mindig Maggie lesz. Egyetértettek
abban, hogy illik rá ez a név, így elhatározta, hogy meg-
tartja. Az új neve Carson lesz. Mrs. Everett Carson. Újra
meg újra kimondta, miközben becsomagolta m i n d e n
holmiját, és m é g egyszer, utoljára körbenézett a kis
garzonlakásban. Nagyon is megfelelt neki a Tenderlom-
ban töltött évei során. Ennek a korszaknak most vége.
Már a feszületet is elrakta az egyetlen bőröndjébe. A
többi holmiját elajándékozta.
Leadta kulcsait a h á z t u l a j d o n o s n a k , m i n d e n jót
kívánt neki, és elköszönt a folyosókon jövő-menő isme-
rősöktől.
A transzvesztita, akit az idők során n a g y o n meg-
kedvelt, integetett, amikor beszállt a kocsiba. Két isme-
rős utcalány is meglátta a bőröndjével, s ők is integettek,
amikor elhajtott. Senkinek sem árulta el, hogy végképp
elmegy, azt sem, hogy miért, de mintha az emberek
t u d t á k volna, hogy nem fog visszajönni. Elmenőben
mondott értük egy imát.
Los Angelesben Everett várta a repülőtéren. A férfit
egy pillanatra elfogta a rémület: Mi van, ha Maggie
meggondolta magát? De akkor meglátta az égővörös
hajú, farmernadrágos kis nőt, amint rózsaszín magas
szárú tornacipőjében, „Szeretem Jézust" feliratú fehér
pólójában, arcán ellenállhatatlan mosollyal közeledik
feléje. Igen, erre a nőre várt egy életen keresztül. És
óriási szerencséje volt, hogy rátalált. S abból ítélve,
ahogy befúrta magát a karjai közé, ő is ugyanolyan
szerencsésnek tarthatta magát. Everett elvette tőle a
bőröndöt, és elindultak. Mindketten arra gondoltak,
hogy holnap lesz az esküvőjük.

A börtön, ahová Sethet vitték, egy nem túl szigorú

észak-kaliforniai intézmény volt, amelyben jó körül-
mények uralkodtak. A börtönnek volt egy erdészeti
részlege is, ahol a fogvatartottak erdőkerülőként ügyel-
tek a terület biztonságára, és ha kellett, oltották az erdő-
tüzeket. Seth abban reménykedett, hogy hamarosan
átkerülhet ehhez a részleghez.
Egyelőre, ügyvédei közreműködésének köszönhe-
tően, egyszemélyes cellába került. Kényelmes helye
volt, és n e m fenyegette semmiféle nagy veszély. A bör-
tön többi lakója is fehérgalléros bűnöző volt. Legtöbb-
jük az övéhez hasonló bűncselekményeket követett el,
csak sokkal kisebb kaliberűeket. Voltaképpen hősnek
tekintették. A házas embereket meglátogathatta a fele-
ségük, kaphattak csomagot, és a legtöbb fogoly olvasta
a Wall Street Journai-t A szövetségi börtönök között
afféle vidéki klubnak tartották ezt a helyet, de ezzel
együtt mégiscsak börtön volt. Sethnek nélkülöznie kel-
lett a szabadságot, a feleségét, a gyerekeit. Azt nem saj-
nálta, amit elkövetett, de azt nagyon, hogy elkapták.
Sarah m á r az első helyen, az Oaklandtől délkeletre
fekvő Dublinban meglátogatta a gyerekekkel, amikor
m é g zajlott a per Az nagyon kényelmetlen, ijesztő hely
volt, m i n d n y á j u k a t megviselte. Ez a mostani inkább
arra hasonlított, mintha kórházba vagy egy olcsó erdei
szállodába járnának látogatóba. Egy kisváros is tarto-
zott a börtönhöz, ahol Sarah és a gyerekek megszáll-
h a t t a k A nő házastársi látogatásra is jogosult lett volna,
mivel m é g n e m m o n d t á k ki a válást, de ő úgy fogta fel,
h o g y a házasságuknak már vége, amit Seth é p p ú g y
sajnált, mint azt, hogy milyen nagy bánatot okozott
neki. Legutóbb, amikor két hónapja eljött hozzá a gye-
rekekkel, tisztán látta ezt a szomorúságot a tekinteté-
ben. A nyár folyamán ez volt az első alkalom, hogy lát-
hatja őket. N e m volt k ö n n y ű idejutni, és n e m is voltak
itthon. Június óta az egész család Bermudán nyaralt
Sarah szüleinél.
Ezen a forró augusztusi reggelen ideges türelmet-
lenséggel várta őket. Kivasalta khakiszínű nadrágját
és ingét, és kifényesítette kincstári barna bőrcipőjét. Sok
minden más között a rendelésre készült angol cipói is
n a g y o n hiányoztak neki.
A látogatási idő kezdetekor lesétált a tábor előtti fü-
ves területre. A rabok gyerekei játszottak itt, miközben
a szülők beszélgettek, csókolóztak, s fogták egymás
kezét. Feszülten figyelte az utat, s egyszer csak meglátta
a közeledő autót. Sarah leparkolt, és kivett hátulról
egy piknikkosarat. A látogatók hozhattak ennivalót.
Olivér lépkedett mellette vigyázva, a szoknyáját fogva,
Molly pedig, hóna alatt egy babával, ott ugrándozott
mellettük. Seth érezte, hogy a szemét égetik a könnyek.
Sarah ebben a pillanatban meglátta, és intett neki. Az
ellenőrző pontnál átkutatták a kosarát, azután mind-
hármukat beengedték- Ahogy közeledtek hozzá, Sarah
rámosolygott. Seth látta, hogy valamicskét sikerült
magára szednie, kevésbé tűnt soványnak, mint tavasz-
szal, a tárgyalás után. Molly a nyakába ugrott, Olivér
azonban tétován toporgott, s csak kis gondolkodás
után indult el óvatosan felé. Sarah könnyedén arcon
csókolta, majd letette a kosarat. A gyerekek futkosni
kezdtek körülöttük.
- Jól nézel ki, Sarah.
- Te is, Seth - felelte az asszony kicsit félszegen. Ré-
gen találkoztak, és annyi minden megváltozott azóta.
Időnként Seth küldött neki egy e-mailt, amire válaszul
beszámolt a gyerekekről. A férfi szeretett volna többet
is mondani, de már nem mert. Sarah meghúzta a határ-
vonalat, amit tiszteletben kellett tartania. N e m mondta
el neki, mennyire hiányzik, pedig hiányzott. És Sarah
sem mondta el, milyen nehéz nélküle. A kapcsolatuk-
ban ezeknek a mondatoknak már nem volt helye. A ha-
rag elmúlt, és nem maradt utána más, csak szomorúság
és egyfajta békesség, amivel tovább folytathatta az éle-
tet. Nem maradt semmi, amiért neheztelt volna a fér-
jére, sem amiért sajnálta volna őt. Megtörtént. Túlvol-
tak rajta. Életük végéig itt lesznek a közös gyerekeik,
akiknek a dolgaiban közösen kell dönteniük, és közös
emlékeket fognak őrizni egy valamikori időből.
Az egyik asztalra kirakta a kosár tartalmát, Seth pe-
dig székeket hozott. A két gyerek felváltva telepedett
az ölébe. Sarah finom szendvicseket, gyümölcsöt és
sajtos kekszet vásárolt a helyi üzletben, azt a fajtát, ami-
ről tudta, hogy Seth szereti, sőt m é g arra is gondolt,
hogy a kedvenc csokoládéjával és egy szivarral ked-
veskedjen neki.
- Köszönöm, Sarah. Nagyon finom volt az ebéd. -
Seth kényelmesen hátradőlve rágyújtott a szivarra, a
gyerekek pedig elfutottak valamerre. Sarah látta, hogy
jó állapotban van, alkalmazkodott a helyhez, ahová a
sorsa vetette. Úgy látszott, elfogadja, különösen miután
H e n r y Jacobs megerősítette, hogy a fellebbezésnek
nincs semmi jogalapja. A tárgyalás korrektül zajlott, az
eljárás hibátlan volt. Seth nem tűnt elkeseredettnek,
mint ahogy Sarah sem. - Köszönöm, hogy elhoztad a
gyerekeket.
- Molly két hét múlva kezdi az iskolát. És nekem
vissza kell m e n n e m dolgozni.
Seth erre nem tudott mit mondani. Szerette volna
elmondani, mennyire sajnálja, hogy el kellett adni a
házat, hogy Sarahnak meg kellett válnia az ékszerei-
től, hogy mindent, amit közösen megteremtettek, elve-
szítettek, de n e m találta a szavakat. így hát csak ültek,
és nézték a gyerekeiket. A kényelmetlenné váló csen-
det Sarah törte m e g azzal, hogy elmesélte, mi újság a
családjában, Seth pedig beszámolt neki a börtönélet-
ről. A beszélgetésük n e m is annyira személytelen, in-
kább más volt. Voltak dolgok, amiket már n e m m o n d -
hattak ki, sem most, sem soha többé. Seth tudta, hogy
Sarah szereti, elárulta a kosár tartalma és a szeretet,
amellyel elkészítette, és az is, hogy elhozta magával a
gyerekeiket. És Sarah is tudta, hogy Seth a mai napig
szereti őt. Egy n a p o n ez is megváltozhat, de most m é g
maradt valamennyi a kettejüket egymás mellett tartó
ragasztóanyagból, amely idővel szét fog mállani. Ad-
dig, amíg valami vagy valaki nem jön közbe, amíg az
idő múlásával az emlékek n e m halványulnak el, bizo-
nyosan kitart. Ö a gyerekei apja, a férfi, akinek a fele-
sége lett, akit szeretett. Ez nem fog megváltozni.
Egészen a látogatási idő végéig maradtak. Füttyszó
figyelmeztette óket, hogy hamarosan búcsúzni kell,
ideje összeszedni a holmijaikat, megszabadulni a ma-
radékoktól. Sarah elrakosgatta, ami az ebédből meg-
maradt, s a piros kockás szalvétákat is visszatette a ko-
sárba. Otthonról hozta ezeket a holmikat, hogy vidám,
ünnepies hangulatot a d j o n az ebédjüknek.
Összeszedte a gyerekeket, s amikor m o n d t a , hogy
búcsúzzanak el a papától, Olivér bánatos képet vágott,
Molly pedig karját Seth dereka köré fonta.
- N e m akarok elmenni - m o n d t a panaszosan. - Itt
akarok maradni a papával! - Seth tudta, hogy ez is az
ő műve, de azt is tudta, hogy idővel ez is változni fog.
A gy erekek végül megszokják, hogy itt találkozhatnak
vele, sehol másutt.
- Hamarosan megint eljövünk - m o n d t a Sarah, és
türelmesen megvárta, míg Molly elengedte az apját.
Seth elkísérte őket addig, amíg szabad volt mennie, s
így tett a többi elítélt is.
- Még egyszer köszönöm, Sarah. Vigyázz magad-
ra! - Ezt úgy, azon az ismerős hangon mondta, amely
mögött ott volt az egész együtt eltöltött hét évük.
- Vigyázok. Te is. - Még akart m o n d a n i valamit, de
elbizonytalanodott, aztán mégis kimondta, miközben
a gyerekek kissé eltávolodtak tőlük. - Szeretlek, Seth.
Remélem, tudod. Már nem haragszom rád. Csak szo-
morú vagyok miattad és miatmnk. De jól vagyok.
Azt akarta, hogy Seth tudje, s azt is, hogy n e m kell
aggódnia érte, se b ű n t u d a t o t éreznie miatta. Sajnálhat
sok mindent, de ő maga a r.yáron rájött, hogy vele
minden rendben lesz. így alakult a sorsa, ezt vállalnia
kell, anélkül, hogy hátratekintgetne, vagy gyűlölné
Sethet. De m é g arra sem szabad gondolnia, hogy bár-
csak másképp alakultak volna a dolgok. N e m alakul-
hattak volna másképp. Ha nem értette is, ami történt,
akkor is megtörtént. Előbb-u:óbb m i n d e n k é p p e n ki-
derült volna. Ezt ma már tökáetesen megértette. Seth
sohasem volt az az ember, akinek hitte.
- Köszönöm, Sarah... hogy nem gyűlölsz azért, amit
tettem. - N e m próbált magyarázkodni. Régebben meg-
próbálta, és tudta, hogy Sarah sohasem értené meg.
Mindaz, ami akkoriban megfordult a fejében, tökéle-
tesen idegen volt Sarahtól.
- Minden rendben, Seth. Megtörtént. Szerencsések
vagyunk, hogy itt v a n n a k a gyerekeink.
Még mindig fájlalta, hogy nem lett harmadik gyere-
ke, de talán egyszer m é g lehet. A sorsa más kezekben
van, nem az övében. Ezt Maggie m o n d t a , amikor fel-
hívta, hogy elújságolja, hogy férjhez ment. Sarah rá
gondolt, és mosolyogva fordult Seth felé. Eddig n e m
jött rá, hogy n e m is kellett erőlködnie, mégis megbo-
csátott neki. Hatalmas súly esett le a szívéről és a vál-
láról. Anélkül, hogy akarta volna, megszabadult tőle.
Seth nézte, amint kimennek a kapun, vissza a par-
kolóba. A gyerekek integettek, Sarah pedig hátrafor-
dult, és hosszan, mosolyogva nézett rá. Még intett utá-
nuk, miközben elhajtottak, aztán lassan visszaballagott
a cellájába. Rájuk gondolt, a családjára, amelyet felál-
dozott és végül eldobott magától.
Ahogy Sarah kocsija alatt elkanyarodott az út, és
mögöttük elmaradt a börtön épülete, ránézett a gyere-
keire, elmosolyodott magában, és tudta, hogy megtör-
tént. Azt nem tudta, hogyan, mikor, de valahogy eljutott
ide. Ez volt az, amiről oly gyakran beszélt neki Maggie,
csak ő sehogy sem találta. De most megtalálta, vagy az
találta meg őt, s ettől oly k ö n n y ű n e k érezte magát,
mintha repülni tudna. Megbocsátott Sethnek, és elju-
tott abba a kegyelmi állapotba, amit eddig elképzelni
sem tudott. A végtelen idő egy kimerevített pillanatá-
ban megvalósuló teljesség... a csodálatos kegyelem!