Jogszociológia

Készítette:
 A jogszociológia XIX. századi tudományág, amely a jog területére alkalmazott
empirikus szociológia kutatási módszereivel, statisztikai adatok elemzésével, kérdőívekkel
adatokat szolgáltat a többi tudománynak. A jogszociológia tudománya a jogról való
gondolkodás egyik elméleti irányzataként is felfogható. A szociológia egyik
tudományágaként van nyilvántartva. Egyesek úgy tekintenek a jogszociológiára, hogy a
szociológia területéhez tartoznak, mások azonban inkább a jog és a szociológia
tudományterületei közötti kutatási területnek tartják. Viszont egyesek nem tekintik sem a
szociológia egyik tudományágának, sem pedig a jogtudomány egyik ágának, hanem a tágabb
társadalomtudományi hagyományon belül önálló kutatási területnek tekintik. A
jogszociológusok számára a jog lényege a társadalmi magatartásokban rejlik és érdeklődési
területe a nem hatósági jogalkalmazásra is kiterjed.
Függetlenül attól, hogy a jogszociológiát a szociológia aldiszciplinájaként, a jogi
tanulmányokon belüli megközelítésként vagy önálló kutatási területként definiálják-e,
intellektuálisan továbbra is függ a mainstream szociológia hagyományaitól, módszereitől és
elméleteitől, valamint egy kisebb mértékben más társadalomtudományok, például a
társadalomantropológia , a politikatudomány , a szociálpolitika , a kriminológia , a
pszichológia és a földrajz területén.
A jogszociológia alapkérdése, hogy milyen kapcsolat létezik a társadalom és jog
között. A jogszociológia a kezdetektől fogva feltételezte egyrészt azt, hogy a társadalom
valamiképpen hat a jog alakulására, másrészt ez a feltevés azt eredményezte, hogy a jogot
működésében vizsgálják.
A jogszociológia központi kérdése, hogy:
 hogyan alakul a jog a társadalmi keretek között,
 milyenek a társadalom és a jog kapcsolatai,
 a társadalom mennyiben határozza meg a jogot és fordítva,
 az érvényes jog miképpen hat a társadalomra.
A jogszociológia szerteágazó témái három nagyobb kérdéskör köré
csoportosulnak:
1. A társadalmi rendszerek és a jog kapcsolatait taglaló jogszociológia
Arra a kérdésre kíván választ adni, hogy miként alakul a jog a különböző társadalmak keretei
között, milyen társadalmi feltételek, milyen jogi megoldásokkal járnak együtt. Ide sorolható
pl. Maine munkássága, aki a társadalmak fejlődését jogias kategóriákban ragadta meg. Ilyen
elmélet még Marx a prekapitalista és kapitalista társadalomtípushoz kötődő elmélete a
jogegyenlőtlenségről és a formális jogegyenlőségről, Durkheim tipológiája a represszív és
restitutív szankciók alkalmazásáról, Weber jogszociológiájának fontos részei, valamint
Luhmann és Parsons elméletei.
2. A jog belső szerkezetével foglalkozó jogszociológia
Szoros kapcsolatban van a jogelmélettel, amikor a jogrendszert, annak szerkezetét, a jog
szabályait elemzi. Ide tartozik többek között az amerikai kritikai realista iskola, valamint
Eugen Ehrlich munkássága.
 3. Az empirikus jogszociológia
A jog területére alkalmazott szociológia. Nem lát mást a jogban, mint a társadalmi élet egy
részét, amely empirikus módszerekkel kutatható Fő kutatási területüknek a jog elfogadottsága,
ismertsége és társadalmi hatásai tekinthetők.
A jogszociológia tudományterülete két határozott elméleti forrásból táplálkozik, a
szociológiai jogelméletekből és a társadalom- és szociológia elméletek jogra vonatkozó
értelmezéseiből.
A jogszociológia előfutárai:
Montesquieu a jogszociológia első előfutárának nevezhető. Fő műve, A törvények
szelleme módszertanilag megfelel mindazon követelményeknek, amelyeket a szociológia
mind a mai napig magáénak vall. ez inkább államelméleti munka, mint szigorúan vett jogi
értekezés. A montesquieu-i tradíció folytatójának tekinthető a jogtudomány területén
Savigny . Az ő munkásságának ismertetésénél vissza kell nyúlni a felvilágosodás és a
liberalizmus jogszemléletéhez. Savigny annyiban kétségkívül a jogszociológia előfutárának
tekinthető, hogy a jog forrását a társadalomban látja.
Egy másik szociológiai jellegű jogtudományi Eugen Ehrilch, jelentőségét pedig mi
sem mutatja meg jobban, mint, hogy szinte nincs olyan jogszociológiai történeti munka, mely
ne foglalkozna Ehrlich tevékenységével, s végső soron őt tartják a jogszociológia „atyjának".
Ehrlich a jogszociológia olyan klasszikusa, akinek elmélete az élő jogról kis szótájékkal éve
ma is élő, az általa felvetett problémák ma is érvényes kérdések és az általa adott
magyarázatok jelenleg is használhatóak. Munkásságának megértéséhez meg kell ismerni
azokat a körülményeket, amelyek között dolgozott. Ehrlich Bukovinában volt professzor a
XX. század elején. Bukovina az Osztrák-Magyar Monarchia fejletlenebb része volt, és
polgárjogi viszonyait az osztrák polgári törvénykönyv szabályozta. Ehrilchnek feltűnt, hogy a
ténylegesen ható helyi jog nagymértékben eltér attól, amelyet a polgári törvénykönyv elírt. A
könyvek joga és az élő jog közötti eltérés Ehrlich központi problémája, erre az eltérésre
próbál magyarázatot keresni. Ehrlich kétfajta normát különböztet meg, a döntésnormát és a
szervezeti normát. A döntésnorma lényegében utasítás arra nézve, hogy a bíró vagy a
hivatalnok hogyan döntsön a vitában.
Ehrlich a jogban egy folytonosan alakuló és változó rendszert látott, amit a kodifikált,
illetve az állami jog szükségtelenül megmerevít. Az állami jog azért merev, mert elszakad az
élettől, nem elég rugalmas. Ehrlich azonban nem feltétlenül kodifikáció-ellenes, hiszen a jog
forrása számára többé-kevésbé közömbös, hiszen a hangsúly azon van, hogy milyen a joghoz
való közelítés.
A jogszociológia gyökerei az előző századforduló szociológusainak és jogászainak
munkáira vezethetők vissza. A törvény és a társadalom kapcsolatát szociológiailag feltárták
Max Weber és Émile Durkheim alapvető munkái . Ezeknek a klasszikus szociológusoknak a
jogról szóló írásai ma az egész jogszociológián alapulnak.
A jogszociologia fogalmat es targyat Max Weber a szociologiarol, mint a tarsadalmi
cselekvest ertelmezően megertő tudomanyrol szolo koncepciojaval osszhangban hatarozta
meg. A szociologia a tarsadalmi cselekves ertelmező megertesere iranyul, ennek megfelelően
a jogszociologia a jogi jelensegeken es kepződmenyeken csupan egyes emberek tenyleges,
vagy lehetségesként megkonstruált társadalmi cselekvésenek meghatarozott termeszetű
folyamatát érti. Weber értelmezésében tehát a jogszociológia tárgya a jogi jelenségek,
folyamatok és kepződmények empirikus érvenyességű társadalmisága.
Ahogyan a német jogszociológia fejlődeseben Max Weber a meghatarozó, úgy a
francia jogszociológia elválaszthatatlan Emile Durkheim munkásságátol. Durkheim
kidolgozza a mechanikus és az organikus szolidaritas elméletét.
A mechanikus szolidaritas az egyenlők szolidaritasa, — a tarsadalomban - amely azon
a kollektiv meggyőződesen alapszik, hogy a tarsadalom tagjai egymasra utaltak es olyan
mertekben kotődnek es fuggenek egymastol, hogy mindenfajta elterő magatartas szigoruan
büntetendő.
Az organikus szolidaritas olyan munkamegosztasbol fakad, ahol a társadalom minden
tagja mint individuum rendelkezik bizonyos funkcióval, es ezt nemi szabadsagfokkal
teljesitheti. Eppen ezert szukseg van egyfajta szabalyozasra, amely lehetőve teszi a javak
cserejet. A tarsadalmi szolidaritas a jogban fejeződik ki, igy bizonyos értelemben a jogban
érzekelhető különbségekben lelhető fel a tarsadalmi szolidaritás tipusa is.
A jogszociologusok között elsőkent Durkheim vállalkozott a büntetőjog társadalmi
funkciójának vizsgálatára. Alaptétele szerint a primitiv társadalomban a szolidaritása
uralkodik. Ennek kifejeződese a nagy tarsadalmi homogenitas, a tradiciok feltétlen uralma
Dürkheim szerint a törvények a nép kollektív érzését munkamegosztas kisfokú, ennek
megfelelően a mechanikus szolidaritas elve, tehat az egyenlők hivatottak védeni, és minthogy
a bűnözés társadalmi termék, ezért a büntetési cél nem lehet a megtorlás, vagy az elrettentés,
hanem a törvények sérthetetlenségének demonstrálása.
Dürkheim megalkotta az anómia – normanélküliség —fogalmát. Lényege, hogy a
társadalmi válságok, erkölcsi válságok dezorganizációt, káoszt teremtenek, melyben az egyén
egyre inkább izolálódik, elhagyottá válik és így nagyobb eséllyel válik bűnözővé.
Megkülönböztetett represszív és restitutív szankciót:
A represszív jog elsősorban a büntetéseket preferálta, vagyis elsősorban a primitív
társadalmakra volt jellemző, ami a munkaszociológia világában elsősorban a durkheim-i
mechanikus szolidaritás dominanciájának volt megfelelő. A restitutív jog pedig „az eredeti
állapot helyreállítására" asszociálva inkább a munka differenciálódásából eredő társadalmi
organikus szolidaritás alapjaiból következik, és ennek legnyilvánvalóbb kifejeződése –
mintegy par exellence a szociális kooperáció jogi explikációja - a szerződés, illetve a kötelmi
jog.
Durkheim önálló tudománnyá tette a szociológiát. Kutatásának elsődleges tárgya a
társadalom integrációja volt Durkheim a jog tanulmányozásával a társadalmat akarja
pontosabban megérteni és megértetni. Egész életművében fontos szerepet játszik a
jogszociológia. A társadalmi tény meghatározása sokban hasonlít a jog meghatározásához: a
jog akárcsak a társadalmi tény, az egyénektől függetlenül létező dolog, amely kényszerítő
erővel bír. Durkheim a jogunk jellegzetességeivel igyekszik az egyes társadalomtípusokat
jellemezni.
 Durkheim a jog világát szabályok összességének tekinti, azaz úgy gondolkodik, mint
egy pozitivista jogfilozófus, és az igazán szociológiai téma, a jog szervezete, a jogrendszert
működtetők világa számára érdektelen marad.
Durkheim jogszociológiájának egyik jellegzetessége, hogy a társadalom életében a
kohéziót, az összhangot a szolidaritást tekinti alapvetőnek. Azt állítja, hogy a társadalmi
szolidaritást megbontó cselekedetek aránya egyrészt jellemzi a társadalom állapotát, másrészt
nem feltétlenül egészségtelen, káros jelenség a társadalom szempontjából.
Durkheim esetében a jog csupán egy metodológiai eszköz volt, egy „szem előtt lévő"
intézmény a társadalmi szolidaritás elemzéséhez; anélkül, hogy külön figyelmet fordított
volna a jog belső struktúrájára, megjelenésére, lokalizálására egy általános szociológia
keretében adott analízist a jogról.
A szociologia tudomanya hazankban a jogtudomany segitsegevel honosodott meg. Az
első szociologiaval is foglalkozo tarsadalomtudosok jogasz alapkepzettsegűek voltak A
Csemegi-Kodex (.a kodifikator igazsagugy-miniszterről elnevezett hires Csemegi-kodex)
megjelenese utan nehany evvel kezdtek begyűrűzni Magyarorszagra a mar előzőekben vazolt
kriminal- szociologiai es jogszociologiai iranyzatok.
A jogszociológia társadalmi jelentősége A tudományok haszna általában ritkán
kérdőjeleződik meg, mégis érdemes foglalkozni a tudományterületek társadalmi
jelentőségével. Ezzel a kérdéssel lehet közelebb kerülni a témák és megközelítések
kiválasztásához, a paradigmák és eszmék korhoz és térhez kötöttségéhez. A jogszociológia
jelentősége leginkább abban áll, hogy ellensúlyozza azt a felfogást és gyakorlatot, amely a
jogot hatalmi eszközként, annak társadalmi korlátaira tekintet nélkül, önmagában értelmezi.
Végső soron tehát minden szabályozás mögött a társadalom áll, még akkor is, ha ezek
a jogok az egyének jogaiként jelennek meg, ám ez a jog nem feltétlenül csak az egyén
boldogságát tarthatja szem előtt, hanem a társadalomét.

Felhasznált források, szakirodalom:

a. Börtönügyi szemle, 19.évf. 2 sz. (2000 június), Bereczki Zsolt: Szociológiai iskola:
hatása a magyar büntetőjog-alkotásra a XX. sz. első felében, 104-111 o.
b. Fleck Zoltán, Jog és társadalom, jogszociológia, Jogszociológiai előadások, ELTE
Eötvös Kiadó, 2014
c. H. Szilágyi István – Cserne Péter – Fekete Balázs, Társadalmi – jogi kutatások
(egyetemi jegyzet), Szent István Társulat Az Apostoli Szerntszék, Budapest 2012
d. Nagy Zsolt, A szociológia jogtudományosítása és a jog szociologizálása