Isten hozott Hollandiában!

írta: Emily Perl Kingsley

Gyakran kérnek arra, hogy próbáljam meg leírni,

milyen is felnevelni egy sérült gyermeket – azért, hogy
segítsünk megérteni ezt az egyedülálló tapasztalatot
azoknak, akik nem osztoznak benne, hogy el tudják
képzelni milyen érzés ez. Nos, ilyen:
Amikor babát várunk, az ahhoz hasonlít, mint amikor
egy csodálatos vakációt tervezünk, mondjuk
Olaszországba. Megveszünk sok-sok útikönyvet és
eltervezzük az egész gyönyörű utat. A Kolosszeum,
Michelangelo Dávidja, Velence gondolái, stb. Még talán
néhány hasznos olasz kifejezést is megtanulunk. Mindez
nagyon, nagyon izgalmas.
Több hónap vágyakozással teli várakozás után végre
eljön a nagy nap. Becsomagoljuk a bőrőndjeinket és
elindulunk. Néhány órával később, a repülőgép leszáll. A
légikísérő odajön, és mosolyogva közli: Isten hozta
Önöket Hollandiában!
Hollandia?!? – nézünk értetlenkedve. Hogy érti, hogy
Hollandia? Mi Olaszországba vettünk jegyet! Nekünk
Olaszországban kellene lennünk! Egész életünkben arról
álmodtunk, hogy Olaszországba megyünk!
 Sajnos változás történt a menetrendben – közli. Ez a
gép Hollandiában szállt le és nem is megy tovább.
Önöknek itt kell maradniuk!
Nagyon fontos – bármennyire is csalódottak vagyunk
– hogy a gép nem egy borzasztó, förtelmes, mocskos
helyre vitt minket, ami dögvésszel, éhinséggel, leprával
teli. Nem, ez egyszerűen csak egy másik hely a
tervezetthez képest.
Szóval most neki kell látnunk, és el kell indulnunk új
útikönyveket venni. És meg kell tanulnunk egy egészen új
nyelvet. És találkozni fogunk az emberek egy teljesen új
csoportjával, olyanokkal, akikkel előzőleg még sosem
találkoztunk.
Ez csak egy másik hely! Talán lassabb iramú, mint
Olaszország, esetleg kevésbé mutatós. Azonban egy kis
idő múltán, amikor már újra levegőhöz jutunk,
körülnézünk … és elkezdjük felismerni, hogy
Hollandiában vannak szélmalmok, vannak tulipánok is.
Sőt még Rembrandt képeket is találunk.
De minden ismerősünk Olaszországba jár és folyton
azzal kérkedik, hogy milyen csodálatos volt ott! És egész
hátralevő életünkben azt fogjuk mondani: Igen, ide
szerettünk volna mi is eljutni! Ez az, amit eredetileg
terveztünk!
És az efölött érzett fájdalmunk soha, de soha nem fog
elmúlni, mert ennek az álomnak az elvesztése egy
nagyon-nagyon jelentős veszteség!
 Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogyha
egész életünkben amiatt bánkódunk, hogy sosem
jutottunk el Olaszországba, akkor sohasem leszünk
képesek felszabadultan élvezni Hollandia rengeteg,
nagyon különleges, igazán szeretni való szépségét.