Di Filippo Luna 11. A.

Nagyhatalmi konfliktusok 1618-1820 között

A harmincéves háború
(1618-1648)
A Habsburgok helyzete a XVI. században
A Habsburg-dinasztia tagjai töltötték be a császári tisztséget. V. Károly egyszerre volt Német-
római császár és a Spanyol királysághoz tartozó összes térség uralkodója, de 1526 után
magyar és a cseh trónt öccse, I. Ferdinánd, vette át. A török ellenes harc a magyar trón
megszerzésével áthárultak a Habsburgokra, ez persze óriási anyagi terhet jelentett a számukra
egészen a XVII. század végéig. V. Károly 1556-os lemondásakor a hatalmas területet,
amelyen uralkodott ketté osztotta; a császári címet és a keleti részeket öccse, a spanyol részt
pedig fia II. Fülöp kapta meg. Így a Habsburg-ház kettészakadt spanyol és osztrák ágra, de az
újra egyesítésről nem mondtak le, amire persze később nem került sor. Ferdinánd feladatát
megnehezítette, hogy eléggé nagy és ezzel együtt mindenhol különböző adottságú és
jogrendszerű országok alkották a birodalmat. A hatalomgyakorlást nehezítette továbbá az,
hogy ezeken a területeken kialakult már a rendiség meghatározott kérdésekben, ami miatt az
uralkodó nem tehetett semmit. Ferdinánd leszármazottjai törekedtem az abszolutizmus
kiépítésére, ami a rendek heves ellenállását váltotta ki. Egy másik ok a vallás volt, mivel a
Habsburgok katolikusok voltak, felléptek a védelmére, emiatt támogatták az ellenreformációt.
A háború kitörése
A háború kitörésének két oka tehát a vallási vita és az abszolutizmus ellen fellépő rendek. A
harmadik ok pedig a Habsburg-dinasztia és a Német-római Császárság meggyengítése sok
európai országnak is érdekében állt. Vallásháborúként robbant ki a konfliktus, de szerepet
játszottak benne a nagyhatalmi ellentétek is.
Csehországban tört ki a háború, megtagadták a protestáns csehek II. Ferdinánd
megkoronázását 1617-ben, ellenállásuk zálogaként 1618-ban a prágai vár ablakából kilökték a
három császári tanácsost.
A háborút több szakaszra lehet osztani.
Cseh szakasz
(1618-1623)
A csehek bevezették a rendi kormányzást. A kedvező helyzetet kihasználva, Bethlen Gábor
szövetségre lépett a cseh rendekkel és belépett a háborúba. A császárt a pápa és
Spanyolország is támogatta. A csehek vereséget szenvedtek 1620-ban, ezután Ferdinánd a
rendi jogokat felszámolta.
Dán szakasz
(1625-1629)
A németek oldalán becsatlakozott IV. Keresztély dán király, ő lett a protestáns hatalmak
vezetője. Wallenstein volt a Habsburgok hadvezére, visszaszorította a dánokat a Balti-
tengerig.
Svéd szakasz
(1630-1635)
 Di Filippo Luna 11. A.

II. Gusztáv Adolf svéd király is becsatlakozott a Habsburgok elleni háborúba. Parasztokból
toborzott hadsereget és legyőzte a császári csapatokat, de a svéd király elesett az ütközetben.
Ezután a svédek vereséget szenvedtek.
Francia szakasz
(1635-1648)
A protestánsok kiszálltak a harcból. A háború e szakaszán nyilvánvalóvá vált, hogy
ténylegesen hatalmi konfliktusról van szó. A franciák területeket akartak szerezni a Rajna
mentén, kihasználva a Habsburgok meggyengülését. A Német-római Császárság
széttagolásában volt érdekelt Franciaország, mert így esélye lehetett az európai vezető szerep
megszerzésére.
A háború lezárása
A háborút a vesztfáliai béke zárta le 1648-ban, amelyet több részletben kötöttek meg. A
területi változásokat ismerték el benne, valamint a Német-római Császárság fejedelmi jogokat
kapott az önálló külpolitikára. Viszont a császár külpolitikai döntéseit egy birodalmi gyűlés
szabályozta, amiben a körülbelül 200 állandó főnek kellett egyhangúan döntenie, ezzel a
birodalmi gyűlést döntésképtelenné tették. A vesztfáliai békében az augsburgi békét is
megerősítették, és a reformátusokra is kiterjesztették az „Akié a föld azé a vallás”-t.
Következmények
Az államkasszák kimerültek a háborúban, mivel zsoldos seregek vívták a csatákat és ez óriási
összegeket emésztett fel. Ha esetleg a zsold nem érkezett időben, akkor a katonák elkezdték
fosztogatni a környékbeli falvakat, amikben iszonyatos pusztításokat csináltak. A Császárság
széttagoltsága megmaradt, de nem szenvedett teljes vereséget a Habsburg-dinasztia.
Felszámolta a rendiséget a cseh és osztrák területeken, ez lehetőséget teremtett az
abszolutizmus kiépítésére.
A nyertes Franciaország megszerezte az európai hegemóniát és XIV. Lajos uralkodása alatt a
Rajna felé terjeszkedtek tovább.

Spanyol örökösödési háború

(1701-1714)
Előzmények
XIV. Lajos törekvései a 17. század második felében folytonos csatározásokhoz vezettek. A
Habsburg helyzete nehezítette a török elleni harcok. A franciák és a törökök között létrejött
egy Habsburg ellenes szövetség, de végül a dinasztia kiűzte a meggyengült törököket így nem
számíthattak a franciák már további török segítségre.
Kirobbanás
1701-ben meghalt II. Károly, ez a Habsburg spanyol ág kihalását is eredményezte.
Végrendeletében XIV. Lajos unokájára hagyta a trónt, viszont arra igényt tartottak a
Habsburgok éppúgy, mint a Bourbonok. A francia jelölt V. Fülöp, I. Lipót pedig kisebbik
fiának szánta a trónt, Károly főhercegnek. A francia trónigény bejelentésekor mondta ki XIV.
Lajos azt a jellegzetes mondatot, hogy „nincsenek többé Pireneusok”.
 Di Filippo Luna 11. A.

A spanyol és francia egyesülésnek a lehetősége, vagyis annak, hogy a franciák hegemóniára

törnek, egyre nagyobb esélye volt. Azonban az Anglia, Hollandia, Savoya és Portugália,
valamint Poroszország is a Habsburgok mellé állt. Bajorország viszont Franciaország
szövetségese lett. Szóval a háború szinte egész Európára kiterjedő háborúnak ígérkezett.
Események
A harc helyszínei Spanyolország, a spanyol Németalföld, maga a Német-római Birodalom és
Észak-Itália volt. Először a franciák voltak előnyben a bajorokkal kötött szövetség miatt,
továbbá nehezítette a Habsburgok helyzetét a Magyarországon kitört, XIV. Lajos által
támogatott, Rákóczi-szabadságharc.
A kezdeti francia fölény megszűnt a höchstadti csata (1704) miatt, mivel az angol
csapatoknak sikerült jelentős győzelmeket aratniuk. A háború elhúzódott és ez a franciák
kimerüléséhez vezetett. A malplaqueti csata (1709) győzelmet hozott az angol-osztrák
seregeknek, így egészen Párizsig vissza tudták szorítani a francia csapatokat.
Magának a francia összeomlásnak több oka is volt, nem csak kifejezetten a háború. XIV.
Lajos nagyon sokat háborúskodott az utóbbi időkben és így meggyengült és kimerültek a
francia tartalékok és nem bírták az újabb háború terheit, valamint az ellenfelek megerősödtek.
Lezárás
I. Lipót császár meghalt 1705-ben és fia I. József örökölte a császári trónt. Váratlan fordulatot
hozott, hogy ő 1711-ben életét vesztette. 1712-ben megkezdődtek a béketárgyalások, 1713-
ban megkötötték az utrechti békét, az európai hatalmak elismerték Fülöpöt a spanyol
királynak, de Spanyolországot nem egyesíthette Franciaországgal. Franciaország pedig át kell,
hogy adja Gibraltárt és az amerikai gyarmatok egy részét, valamint a rabszolga kereskedelem
monopólium jogát. Ebben a békében már látszódtak Anglia hatalmi érdekei. Károly lett a
Német-római császár és egyben magyar király. Ausztria megkapta kárpótlásként Spanyol-
Németalföldet, Milánót és Nápolyt, Franciaország viszont megtarthatta Strassburgot és
Elzászt. Elismerték a brandenburgi választófejedelem királyi rangját, így létrejött a
meghatározó Porosz Királyság.

Az Osztrák örökösödési háború

(1740-1748)
Előzmények
A Hohenzollern-dinasztia alapította a porosz fejedelemséget, a területi terjeszkedésük a 15.
századtól indult meg. A vesztfáliai béke után a Brandenburgi választófejedelemnek elismerték
a királyi rangját, és a fejedelemség az addig szerzett területeket a Porosz Királysággá
alakította.
A porosz uralkodók protestáns létükre a vallási tolerancia mellett álltak, így a
Franciaországból elűzött hugenottákat befogadták, ők segítettek fellendíteni az ipart és a
hadseregben is kiemelkedő szerepet játszottak. Hatalmas összegeket költöttek a hadsereg
modernizálására és annak regulárissá tételére. A porosz királyok az abszolutizmus jegyében
uralkodtak, visszaszorították a rendek befolyását, sőt a nemességet is megadóztatta I. Frigyes
Vilmos.
 Di Filippo Luna 11. A.

Felvilágosult abszolutizmusban uralkodott II. Nagy Frigyes (1740-1786). A reformokkal az

volt a célja, hogy modernizálja az országát. A Habsburgokkal a területszerző külpolitikája
miatt került szembe.
A Habsburg Birodalom helyzete a 18. században.
A Rákóczi-szabadságharc, a török kiűzése és a spanyol örökösödési háború következtében a
hatalmi központ a Habsburgoknak a dunai monarchia lett. III. Károly (VI. Károly császárként)
kormányzati reformokat hozott, bevezette az abszolutista kormányzást, de ezt Magyarországra
nem tudta kiterjeszteni.
Az uralkodó azonban problémákkal nézett szembe, nem volt fiú utódja. Kiadta a Pragmatica
Sanctiot, A nőági örökösödést az örökös tartományokban rendelet formájában hirdették ki,
Magyarországon 1723-ban fogadta el az országgyűlés.
Az örökösödési háború
(1740-1748)
A Pragmatica Sanctiot III. Károly még életében próbálta elfogadtatni az érintettekkel,
azonban halála után (1740) mégis kitört a háború, azért, hogy ki örökölje a trónt, mert Európa
nagy része nem fogadta el Mária Terézia trónra lépését 1740.ben. A trónigényt először a bajor
választófejedelem jelentette be, majd V. Fülöp spanyol király és végül II. Frigyes porosz
uralkodó.
Ebben az évben decemberben a porosz uralkodó betört Sziléziába és el is foglalta azt. Ennek
nyomán az osztrákok ellen szövetségek alakultak ki porosz, spanyol, francia, szász és bajor
együttessel. Mária Teréziát az angolok támogatták, mert meg akarták akadályoznia
Franciaország tovább erősödését. A Habsburgok pénzügyi és katonai gondokkal küzdöttek,
ezért a pozsonyi országgyűlésben (1741) kiálltak az uralkodó mellett, így lehetőség volt
tovább folytatni a harcot. A rendek egy 35 ezer fős hadsereget adtak, persze több feltétellel.
(„Vitam et sanguinem!”).
Poroszországgal átmeneti békét kötött Ausztria, bár ezzel elvesztette végleg Sziléziát, de így a
legerősebb hadsereg kiesett a koalícióból. Sikerült kiverni a bajor és francia alakulatokat
Csehországból, majd az osztrákok lerohanták a bajorok országát. A porosz uralkodó
túlságosan félt Ausztria megerősödésétől így ismét belépett a háborúba. A harcokat végül az
aacheni béke (1748) zárta le, Szilézia a poroszoké maradt, de vissza kapta Ausztria a
Németalföldet. Mária Terézia megtartotta a trónt, férjéé lett a császári cím.
A hétéves háború
(1756-1763)
Mária Terézia megpróbálta visszaszerezni Sziléziát a hétéves háború folyamán.
Bekapcsolódtak az európai nagyhatalmak is, Ausztria mellé állt Franciaország, Oroszország
és Lengyelország. Poroszország mellé állt Nagy-Britannia. Végül az orosz cár kilépett a
háborúból, így lehetőség adódott a békekötésre. Szilézia porosz kézen maradt, az angolok
pedig a brit-francia békében megszerezte a franciák kanadai birtokait és indiai kikötőit.

A napóleoni háború
A francia forradalom döntő változásokat hozott Európában, a régi rendszer követőit sértette a
felvilágosulás új eszmerendszere, így az európai hatalmak mindannyian összefogtak a
franciák ellen. 1792-ben került sor a hadüzenet kihirdetésére, a harcok változó sikerrel
 Di Filippo Luna 11. A.

zajlottak. Az európai erőegyensúlyt fenyegette a francia előretörés, így megszervezett egy

franciaellenes koalíciót, ebben volt benne Ausztria, Poroszország, Hollandia, Spanyolország
és Portugália (1793). A seregek többféle irányból törtek rá a franciákra és ezek sikereket is
arattak. Tovább radikalizálódott a forradalom a vereségek hatására. Az ujjászerveződés után
megállították az ellenséget a jakobinusok, 1793 végére a franciák már ellentámadásokba is
lendültek, de 1794-ben megbukott a jakobinusok hatalma, és az államhatalom válságba került,
emiatt megállt a francia hódítás.
Napóleon 1796-ban szerzett magának nevet katonaként, mikor átvette az Észak-Itáliában
harcoló francia seregek felett az irányítást és Milánóba bevonult és az osztrák sereget
legyőzte. Ausztriát a béke aláírására kényszerítették a gyors sikerek 1797-ben. Egyiptom
megszerzésére törekedett Napóleon, ezzel akarta elvágni az Indiába vezető utat, mivel
közvetlenül az angolokat nem támadhatta meg, így a kereskedelemben akart ezzel nagyobb
károkat végezni. Elfoglalta Kairót, de az angolok megsemmisítették a kikötőkben várakozó
francia hajókat 1798-ban. Az Angliai sikere láttán az osztrákok újra beléptek a háborúkba,
emiatt Napóleon kénytelen volt hazatérnie Franciaországba, ahol egy puccsot hajtott végre és
átvette a hatalmat 1799-ben.
Anglia megszervezte a második koalíciót az egyiptomi hadjárat után, és ezzel együtt újabb
szövetségeseket is bevont a háborúkba, pl. Oroszországot és az Oszmán Birodalmat is.
Azonban Napóleonnak kedvezett az orosz-osztrák ellentét. Legyőzet újból az osztrák
csapatokat, így Nagy-Britannia egyedül maradt és kénytelen volt megkötni az Amiensi békét
1802-ben.
Ugyanebben az évben örökös konzullá választották. Stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét,
1804-ben vezette be a Code Napóleon-t, ebben válassza el az államot az egyháztól.
Ugyanezen év december 2.-án VII. Piusz pápa jelenlétében császárrá koronáztatta magát.
1803-1805 között csak az erős flottával rendelkező Anglia tudott ellenállni Napóleonnak.
1805-ben Nelson admirális a trafalgári tengeri csatában vereséget mért a francia-spanyol
hajóhadra.
A szárazföldön 1805-ben Austerlitznél vereséget mért az osztrák-orosz seregre később Bécset
is elfoglalta. 1809-ben került sor a győri csatára, ahol legyőzte az osztrák-magyar csapatokat.
1812-ben támadást indított Oroszország ellen, és ebben az évben Borogyinónál szeptember 8.-
án döntő ütközetet vívtak. Kutuzov kiüríti Moszkvát, Napóleon 1812 szeptember 15.-én egy
égő városba vonul be. Októberben mivel Párizsban royalista lázadás tört ki, kénytelen volt
visszatérni, és a francia sereg október idusán indul haza Oroszországból. A visszatérő francia
sereget az oroszok pusztítják, és a Nyemen folyót nem több, mint csak 40 ezer katona lépi át.
A következő évben szinte egész Európa összefogott Napóleon ellen, és 1813-ban Lipcsénél a
népek csatájában súlyos vereségeket szenvedett. 1814 április 6.-án lemond fia javára a trónról
és elvonul a kijelölt Elba-szigetére ahonnan 1815-ben tér vissza Franciaországba, s még 100
napig átveszi az irányítást.
Már folyik Bécsben az úgynevezett Szent Szövetség tanácskozása, amikor a Napóleon által
szervezett sereg Waterloonál súlyos vereséget szenvedett 1815. június 18.-án.
Most már az Atlanti-óceán déli részén, Szent Ilona szigetén élt, ahol 1821. május 5.-én hal
meg.
 Di Filippo Luna 11. A.

Bécsi kongresszus
(1814-1815)
A Napóleon felett aratott lipcsei győzelmet és a császár lemondását követően 1814 végén
összeült a győztesek kongresszusa Bécsben. Oroszország politikai súlya megnőtt a háborúk
alatt, hiszen az orosz hadjárat során nem hódolt be Napóleonnak, sőt katonailag a háborút
követően is jelen volt Európában. I. Sándor cár a lengyelek rovására fogalmazott meg területi
igényeket, valamint támogatta Németország széttagoltságát. A Castlereagh vezette brit
diplomácia célja a kontinentális egyensúly kialakítása volt. Metternich Ausztria hatalmi súlyát
kívánta növelni, területi igényeket Észak-Itália kapcsán fogalmazott meg. A Talleyrand által
képviselt Franciaország célja az adott helyzetben nem lehetett más, mint a befolyásukat minél
inkább átmenteni, és lehetőleg a forradalom előtti területi viszonyokat biztosítani. A
kongresszus célja alapvetően a győzelem utáni hatalmi viszonyok tisztázása volt, s a
döntéseket az angol egyensúlypolitika (kontinentális egyensúly) szellemében hozták meg.
Egyrészt igyekeztek az orosz térnyerést visszafogni, Ausztriát és Poroszországot annyira
megerősíteni, hogy ellensúlyt képezhessenek mind az oroszok, mind a franciák ellenében. Az
egyensúlypolitika értelmében Franciaországot is csak mérsékelten gyöngítették meg.
Területi döntések:
- Franciaországban a forradalom előtti határokat állítják vissza;
- Nagy-Britannia megszerezte Ceylont, Helgolandot, a Jón-szigeteket és Máltát, valamint
Jóreménység-fok feletti ellenőrzést. Ezeknek a változásoknak köszönhetően tovább növelte
tengeri hatalmát;
- Oroszország megkapta Svédországtól Finnországot, Törökországtól Besszarábiát, valamint
kimondták, hogy a Lengyel Királyság Oroszország része;
- Poroszország a Rajna-vidéken és Szászországban kapott területeket, ami hozzájárult a
megerősödéséhez;
- Ausztria megtartotta Salzburgot, Velencét és megkapta Lombardiát;
- A Szárd Királysághoz került Genova;
- Hollandia megkapta Belgiumot és létrejött az Egyesült Németalföldi Királyság.

A bécsi kongresszussal egy időben alakult meg a Szent Szövetség Párizsban (1815). Célja a
konzervatív szolidaritás és a dinasztikus elv biztosítása, a forradalmak, társadalmi változások
megakadályozása. Ezen elvek támogatására az uralkodók szövetséget kötöttek, ami lehetővé
tette a fegyveres beavatkozást (intervenció) is egymás meg- segítésére. Az alapítók I. Sándor
orosz cár, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár voltak, de Nagy-
Britannia, a Pápai Állam és az Oszmán-török Birodalom kivételével Európa államai
csatlakoztak. Rendszeresen összeülő kongresszusokon döntöttek a beavatkozásokról, az
együttműködés kereteiről. A Szent Szövetség keretében avatkozott be a magyar
szabadságharc ellen 1849-ben Oroszország. Az együttműködés az 1853-ban kirobbanó krími
háborúval szűnt meg.