. Lipót (németül: Leopold, latinul: Leopoldus I; Bécs, Habsburg Birodalom, 1640. június 9.

– Bécs, Habsburg Birodalom,

1705. május 5.), Habsburg-házból származó osztrák uralkodó főherceg és német-római császár 1658-tól,
valamint német, magyar és cseh király 1657-től 1705-ben bekövetkezett haláláig. III. Ferdinánd császár és Ausztriai
Mária Anna másodszülött fia volt, 1654-ben, fivére, Ferdinánd halálát követően vált a Német-római
Birodalom örökösévé. Közel negyvenhét éven át tartó regnálásával a Habsburg-ház leghosszabb ideig uralkodó
monarchája.

Lipót uralkodása idejére tehető az Oszmán Birodalommal vívott Szent Liga háborúja (1683–1700). Állandóan
viszálykodott a Francia Királysággal, azaz első unokatestvérével, XIV. Lajossal. Több mint egy évtizedes hadviselés
eredmányeként Savoyai Jenő hadvezér tehetségének köszönhetően visszaszorította az oszmánokat a keleti
területeken, az 1699-es karlócai békével visszaszerezte a Magyar Királyság nagy részét is.

Franciaországgal háromszor került szembe:

 a francia–holland háborúban,

 a kilencéves háborúban és
 a spanyol örökösödési háborúban. Ez utóbbinál ifjabbik fiának, Károlynak kívánta megszerezni a Spanyol
Birodalom trónját, figyelmen kívül hagyva elhunyt rokona, II. Károly spanyol király végakaratát. A örökösödési
háború jóval Lipót halála után, 1714-ben francia győzelemmel zárult.
Hosszú regnálása alatt vált a Habsburgok osztrák ágának belső ellentétekkel küzdő birodalma Európa-szerte számon
tartott nagyhatalommá. I. Lipót alatt született meg a dunai Habsburg-állam állandó hadserege.[* 1] Ekkor
lett Bécsből kulturális főváros, és erre az időre tehető a barokk uralkodói reprezentáció megjelenése.[1]