Sipos József: A földkérdés1

A magyar földkérdés megoldása a XX. század első felében nemzeti sorskérdéssé vált. Ennek
egyik alapvető oka a nagybirtokrendszer fennmaradása, illetve a földnélküli szegényparasztok
magas aránya volt./1/ Közismert, hogy az első világháború előtti Magyarország lakosságának
közel kétharmada még agrárnépesség volt. A parasztság aránya az össznépességen belül 1900-ban
66, 1910-ben pedig 62 %-ra tehető. Ezen belül a birtokos parasztok 40, az agrárproletárok pedig
60 %-ot reprezentáltak./2/

Az I. világháború előtti évtizedben a parasztság életviszonyainak alakulása szempontjából kettős

tendencia érvényesült: a gazdag- és középparasztság felsőbb csoportjai - kihasználva a kedvező
értékesítési lehetőségeket - vagyonosodtak és polgárosodtak, a parasztság alsó rétegei pedig
nyomorogtak. Utóbbiakat, akik sem a mezőgazdaságban sem az egyébként dinamikusan fejlődő
iparban nem találtak elég munkalehetőséget, permanens munkanélküliség sújtotta.

Az ellentétes társadalmi tendenciáknak megfelelően a bontakozó parasztmozgalmak is jelentősen

eltértek egymástól. A 19. század végétől jelentkező agrárszocialista mozgalmak a
szegényparasztság politikai öntudatosodásának első jelei voltak. Leverésük után, 1905-1907-ben a
kivándorlás elérte csúcspontját. A kivándorlók háromnegyede a parasztságból, közel fele pedig az
agrárproletárokból és a cselédekből került ki. A szocialisztikus eszmék mindazonáltal gyökeret
vertek a szegényparasztság körében. 1905-1907-ben az MSZDP Földmunkásszövetségéhez kb.
700 szervezet tartozott, több mint 70 ezer taggal./3/

Az agrárszocialista mozgalmakra való visszahatásként is ugyanebben az időben aktivizálódtak a

nagy- és középbirtokosokat is. Az Országos Magyar Gazdasági Egylet mellett, (továbbiakban:
OMGE) 1896-ban megszervezték a Magyar Gazdaszövetséget, amely a földkérdésre és a
mezőgazdaság modernizálására újkonzervatív-agrárius válaszokat keresett. Szervezőmunkájuk
eredményeként a gazdakörök, illetve a hitel- tej- és fogyasztási szövetkezetek százait hozták létre.
Ezek segítették a parasztság termékeinek a piacra jutását és polgárosodását. 1914-ben már
legalább 1500 szövetkezeti csoporthoz mintegy 100.000 tag tartozott. Ennek helyi szervezeteit
többségében a gazdag-és középparasztok vezették. Ők - sikereik alapján - az újkonzervatív-
agrárius érdekképviseleti szervezetekkel együtt a magántulajdon szentségét vallották./4/

Ezt a nézetet vallotta az agráriusokkal egyébként vitázó gróf Tisza István is, aki az első
világháború előtti évtizedben a legjelentősebb magyar politikusnak tekinthető. Tisza tagadta, hogy
a parasztság mozgalmainak valami köze lenne a földkérdéshez. Egyik parlamenti beszédében
kijelentette: "nem lehetünk eléggé merevek és eléggé határozottak annak kijelentésében, hogy a
munkáskérdés soha, semmi körülmények között földosztási, telepítési elméletekkel megoldva
nem lesz."/5 /

Az agrárszocialista és az újkonzervatív-agrárius mozgalom mellett az 1905-1907-ben

megszerveződtek a közép- és gazdagparasztság első önálló pártjai is. Az 1906-ban alakult
Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot, amely minden paraszti réteg összefogására
törekedett, Áchim L. András vezette. Legfontosabb követelésük a tízezer, majd az ezer holdon
felüli valamennyi nagybirtok parasztok közötti felparcellázása volt. Áchim 1911. májusi
meggyilkolása után azonban a párt hanyatlásnak indult.

A parasztpártok közül a legjelentősebb az 1909-ben megalakult Országos Függetlenségi és 48-as

Gazdapárt lett. Vezetője Nagyatádi Szabó István középparaszt volt. Programjának lényege a
nagybirtok állami megváltás útján történő kisajátítása. E területeket a gazdálkodni tudó, de elég
1
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_foldkerdes/
1
földdel nem rendelkező kis- és középparasztság között kívánták felosztani. Követelték az
általános és titkos választójogot, a mezőgazdasági dolgozók társadalombiztosítását, a
nagybirtokosok kötelezését a rendszeres munkaalkalmak teremtésére. /6/

Az elhúzódó háború és a nagy emberveszteségek növelték a parasztságban körében mutatkozó

feszültségeket. Ezek csillapítására a Gazdaszövetség 1916-os közgyűlésén a keresztényszocialista
Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök javasolta, hogy a "hitbizományok, egyházi javak és
közalapítványi birtokok 10.000 holdon felüli" szántóföldjeit állami örökbérletbe adják. E
területeken az állam 15-35 holdas kisbérleteket alakított volna a parasztság számára. E javaslatot a
nagybirtokosok -- köztük Csernoch János hercegprímás - túlzottnak találták. A Gazdaszövetség
birtokpolitikai bizottsága, - amelynek egyébként tagja volt gróf Bethlen István is - többször
egyeztetett a különböző agrár-érdekképviseletekkel, de azok elzárkóztak az állami kisajátítás
gondolatától. Az első világháború előtti és alatti években Bethlen még elsősorban erdélyi politikus
volt. Maga is az OMGE és a Gazdaszövetség tagja, aki a földbirtokosok érdekeit védve hallani
sem akart a földreformról. Erdély etnikai arányainak a javítása érdekében is csak az állami
telepítést szorgalmazta./7/ Tisza István ugyancsak elutasított "minden földreformra és telepítésre
irányuló törekvést." Mindettől Prohászka elkedvetlenedett./8/ Nagyatádi Szabó és pártja pedig
radikalizálódott /9/

A polgári demokratikus forradalom földreformja

Közismert, hogy 1918. október végén megalakult Károlyi-kormány, - a hazaözönlő

parasztkatonák megnyugtatására is - széleskörű földreformot hirdetett. Elveinek megvitatására
Búza Barna, földművelésügyi miniszter november 20-29.-e között földbirtokpolitikai ankétet
szervezett. Az ankéton az OMGE és a Magyar Gazdaszövetség vezetői, - köztük Rubinek Gyula -
védték a nagybirtokosok érdekeit: csak az 1000 hold feletti nagybirtok állami kisajátítását
tartották elképzelhetőnek. Ezzel a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as Párt jobbszárnya
is egyetértett.

Velük szemben Nagyatádi Szabó a falvak határában lévő minden 100 kat. holdnál nagyobb
földbirtokok állami kisajátítását, valamint a szegény- és kisparasztok alacsony megváltási ár
ellenében történő földhöz juttatását követelte. Az MSZDP ugyanakkor a földbirtokosoktól és az
egyházaktól kisajátítandó földek állami tulajdonba vételét szorgalmazta, és örökbérleti vagy
szövetkezeti formában kívánta megműveltetni. Lényegében ezt akarta a Jászi Oszkár által vezetett
Polgári Radikális Párt is.

A kormány december közepén tárgyalta a Búza Barna által elkészített demokratikus földreform
törvénytervezetet. Ez - Jászi Oszkár javaslatára - már minden 500 hold feletti nagybirtok
kisajátítását lehetővé tette. Ezt a nagybirtokosok szervezeti elfogadhatatlannak tartották, a
Kisgazdapárt viszont támogatta. Ezért Károlyi bevonta Nagyatádit az 1919. január 19.-én alakult
Berinkey-kormányba és az véglegesítette a tervezetet.

A "földművelő nép földhöz juttatásáról" szóló, XVIII. néptörvényt a kormány 1919. február 2.-án
fogadta el. Ez minden 500 holdon felüli világi és 200 holdon felüli egyházi birtok kártalanítás
ellenében történő kisajátítását lehetővé tette. Az igényjogosultak között első helyen a
hadirokkantak álltak, majd a hadiözvegyek, a katonai szolgálatot teljesítő nincstelenek és
szegényparasztok.

A földreform végrehajtását február 23.-án Károlyi kérésére a kápolnai birtokán kezdték. Nem csak
demonstratív módon, ahogy az eddigi szakirodalom állítja. Ugyanis e napokban az Országos
Birtokrendező Tanács vezetése alatt 1500 erre a célra felkészített földmérnök, jogász és gazdatiszt
kezdte meg az országban a földosztást. E háromtagú birtokrendező bizottságok március elején
2
már 188 járásban, illetőleg ezeken belül 570 felosztási körzetben tevékenykedtek. Tehát e
földreform végrehajtása nem "lassan és bürokratikusan" haladt - mint azt az eddigi szakirodalom
többsége állítja - hanem gyorsan és demokratikusan. A földreform végrehajtásának megkezdése
volt az alapja a Károlyi-párt és az Országos Kisgazdapárt február 24.-én létrejött választási
szövetségének. /11/

A széleskörű és demokratikus földreformot tehát nem a polgári demokratikus kormányzat, hanem

a Tanácsköztársaság kormánya nem hajtotta végre. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. április
3.-i rendelete minden 100 hold feletti nagy- és középbirtokot köztulajdonba vett. Április elején
leállították a helyi földigénylő bizottságok és kiküldött birtokrendező bizottságok munkáját. Az
egyházi és a világi nagybirtokokat nem szétosztották, hanem szocializálták, és azokon állami
gazdaságokat és termelőszövetkezeteket hoztak létre. A szegényparasztság többsége ezért egy idő
után elfordult a proletárdiktatúrától. Igazat adhatunk Jászi Oszkárnak, aki Magyar kálvária -
magyar feltámadás című visszaemlékezésében írta: "A magyar feudalizmus örökké hálás lehet a
magyar bolsevizmusnak. Ő volt az, mely az októberi forradalom földosztó politikáját
diszkreditálta, és a nagybirtokot pusztán vörösre kente és megmentette."/12/

A nagyatádi-féle földreform előkészítése

Az ellenforradalom győzelme után az 1919. augusztus 15.-én megalakult második Friedrich

kormányban Nagyatádi Szabó megkapta a földművelésügyi miniszteri tárcát. Még ekkor is kiállt a
földművelő nép földhöz juttatásáról szóló XVIII. néptörvény végrehajtása mellett. Ezért a
nagybirtokosok érdekvédelmi szervezetei, - az OMGE és a Gazdaszövetség - valamint az
Egyesült Kisgazda- és Földmívespártban szervezkedő újkonzervatív-agrárius politikai
exponenseik, - mint például Rubinek Gyula - élesen támadták. Ezért Friedrich kihagyta a
parasztpolitikust az augusztus 28.-án megalakult harmadik kormányából, és Rubinek Gyulát
nevezte ki földművelésügyi miniszternek.

Nagyatádi és hívei ennek ellenére újjászervezték az Országos Kisgazdapártot és október 12.-én

Kaposvárott tízezres nagygyűlésen újra liberális-agrárdemokrata programot hirdettek. Ennek
birtokpolitikai fejezetében követelték az "állam részére a kisajátítás jogának törvénybe iktatását az
egyházi, a pénzintézeti, a városi, a községi, és az összes többi kötött birtokra nézve. Ezen kívül az
500 holdon felüli magánbirtokokra, valamint a háború alatt szerzett kétszáz holdon felüli
magánbirtokra is." Követelték, hogy "elsősorban a háborúban tényleg részt vett földmíves és
földmunkás katonák és azok árvái és özvegyei jussanak földhöz, azután a kis- és törpebirtokosok,
a földmíves munkások, a gazdasági cselédek kapjanak tisztességes megélhetésükre elégséges
földet. Kedvező, megfelelő gazdasági felszerelési vételár és kedvező fizetési feltételek
mellett."/13/

A választási esélyek növelése érdekében 1919. november 29.-én Nagyatádi beleegyezett, hogy
pártja egyesüljön a Rubinek Gyula által vezetett újkonzervatív- agrárius Földmívespárttal. Ebből
viszont az következett, hogy az 1920 januári választások után Nagyatádi és hívei folyamatosan
kompromisszumokra kényszerültek. Az 1920. március 15.-én megalakult Simonyi-Semadam
kormányban a parasztpolitikus a közélelmezési miniszterség nehéz feladatát kapta. A
földművelődési miniszter pedig továbbra is a nagybirtokosok érdekeit jól védő Rubinek Gyula
maradt. Az ő feladata volt a földreform törvénytervezet elkészítése. Az május közepére készült el
és - a földbirtokosok javára megváltozott belpolitikai erőviszonyoknak megfelelően - már sokkal
mérsékeltebb lett, mint Nagyatádi és hívei szerették volna. Ezért e földreformtervezetről, a két
politikus és híveik között ádáz vita bontakozott ki, már a párt kettészakadása is szóba került. A
kompromisszummal, amit július 25.-én kötöttek Nagyatádi nagyobb engedményekre kényszerült.
Viszont az első Teleki kormányban ő lett a földművelésügyi miniszter. Így augusztus közepén ő
terjeszthette be a nemzetgyűlésben a földreformtörvény tervezetét.
3
A földreform elfogadása

A Rubinekkel kötött kompromisszumnak gyors eredménye is lett: a házhelyek és

kishaszonbérletek alakításáról szóló 1920. évi XXIX. törvény szeptember 24.-i elfogadása. Erről a
történészek gyakran elfeledkeznek. Pedig ez hozzájárult a falusi nincstelenek és szegények
gazdasági és szociális helyzetének némi javulásához. E törvény alapján a 20-as évek első felében
több mint 260.000-en kaptak 600 négyszögöles építési telket, ahová felépíthették szoba, konyhás
házukat. E törvény hozzájárult ahhoz, hogy a háború és a forradalmak alatt öntudatára ébredt
szegényparasztság lecsendesedett, s az új rendszer passzív elfogadójává lett.

Magát a földreform-törvényt a nemzetgyűlés november 13.-án fogadta el Annak végrehajtásáért

azonban - mint látni fogjuk - még sokat kellett az agrár-demokratáknak küzdeniük. Ugyanis e
törvény az 1919-es néptörvénnyel szemben semmiféle birtokmaximumot nem állapított meg.
Ugyanakkor kimondta a kártalanítással egybekötött állami kisajátítás jogát. A szétosztandó földek
többségét azonban vásárlásokkal kívánta biztosítani, illetve - mint látni fogjuk - a nagybirtokra
kivetendő vagyonváltságból. Az igényjogosultak között itt is első helyen a hadirokkantak,
hadiözvegyek és a felnőtt hadiárvák álltak. Ők, ha sem házuk, sem földjük nem volt családonként
egy 600 négyszögöles házhelyet és 3 kat. hold földet is kaphattak. Ugyanezt igényelhették a
háborút megjárt föld nélküli mezőgazdasági munkások. Harmadik helyen álltak azok a törpe - és
kisparasztok, akik 15 kat. holdig egészíthették ki saját földjüket. Legfeljebb 1 kat. holdat
igényelhettek még a föld nélküli közalkalmazottak, kisiparosok és ipari munkások. A
forradalmakban szerepet vállalt parasztokat kizárták a juttatásokból.

E törvény kiemelt feladatának tekintette a Horthy által 1920 augusztusában kezdeményezett

Vitézi Rend földigényeinek biztosítását. Vitézek azok lehettek, akik a háborúban kitűntek
hősiességükkel és a fennálló társadalmi rendet védték. Tisztek esetében általában 50, a legénység
esetében átlagosan 12 kat. hold vitézi telket adományoztak. E földeket - a hitbizományokhoz
hasonlóan - eladni nem, s örökölni is csak egyben lehetett./14/

1921 tavaszán a földreform végrehajtása mellett Nagyatádi és hívei a mezőgazdasági termények

szabad forgalmának helyreállítását is követelték. Április 19.-i programbeszédében ezeket Bethlen
megígérte. A rekvirálásokat beszüntették és a szabad forgalmat helyre is állították. Az ugyanis a
földbirtokosoknak is érdeke volt. A földreform végrehajtásának azonban minden lépéséért
Nagyatádinak és híveinek meg kellett küzdeniük Bethlennel és a földbirtokosokkal. Így tudták
elérni, hogy június 14.-én végre megjelent a földreformtörvény végrehajtási utasítása. 20.-án
pedig az Országos Földbirtokrendező Bíróság is megkezdte munkáját. Igaz, csak rendkívül lassan
és vontatottan intézte a földreform konkrét ügyeit./15/

Augusztusban Nagyatádi és Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter összefogása eredményeként

sikerült elfogadtatniuk a nemzetgyűléssel a vagyonváltságról szóló törvényt. Ez előírta az 1.000
kat. hold fölötti nagybirtokok 15-20 %-os, progresszíven emelkedő megadóztatását, amelyet
földben kellett leadniuk. Eszerint a nagybirtokosok több mint 400 ezer kat. holdat kényszerülnek
majd leadni az államnak a földreform céljaira./16/

Ezért augusztus végén a földbirtokosok a vármegyék országos gyűlésén, támadást indítottak

Nagyatádi és hívei ellen. Szeptember elején pedig a legitimista politikusok kirobbantották az un.
Esküdt-féle panamát. Esküdt Lajos Nagyatádi személyi titkára volt a Földművelésügyi
Minisztériumban, akit azzal vádoltak, hogy a külföldre történő állatkiviteli engedélyekért
pénzeket fogadott el. Az ügyet Bethlen arra használta fel, hogy politikai defenzívába szorítsa
miniszterét. Október 12.-én azonban Nagyatádinak még sikerült a Kisgazdapárton belül többséget
teremtenie. Így az agrár-demokrata szárny újra megfogalmazta demokratikus követeléseit: köztük
a földreform- és a házhelytörvény gyorsabb végrehajtását./17/
4
Az egységes párt és a földreform

Nagyatádi és hívei földreformtörvény végrehajtásának további sürgetését nem adták fel a

Kisgazdapárt kormánypárttá bővítésének folyamatában sem. Az ezt lehetővé tevő 1922. január 25.
-i állásfoglalásukban is sürgették a "földbirtokreform becsületes" végrehajtását.

Az Egységes Párt 1922 tavaszán elkészült programjában is ragaszkodtak a földreform gyorsabb

végrehajtásához. Ezt Nagyatádi és hívei a választási kampányban is képviselték./18/ Tehát ezen az
alapon jött létre a nevezetes Bethlen-Nagyatádi kézfogás!

Formálisan Bethlen és hívei is kijelentették, hogy fontosnak tartják a földreform becsületes

végrehajtását. A valóságban azonban azt akadályozni igyekeztek. Bethlen márciusban a
minisztertanácsban utasította Kállay Tibor pénzügyminisztert, hogy egy rendelettel tegye lehetővé
a vagyonváltság törvény azon pontjának megváltoztatását, amely szerint az 1000 hold fölötti
nagybirtokos már földben köteles adózni. Az ő javaslatára ez csak a 1200 hold fölötti
földbirtokosokra vonatkozott volna. Ez ellen Nagyatádi és hívei fellázadtak, az egységes pártból
való kilépéssel fenyegetőztek. Ezért Bethlen meghátrált, de a módosított rendeletben is hagyott
néhány kiskaput az 1000-1200 holdas nagybirtokosok számára. Bethlen a kampánybeszédeiben
általában tartotta magát a "földreform becsületes végrehajtása" formulához. Ugyanakkor nem
titkolta: csak olyan földreformot támogat, amely nem gyengíti meg a földbirtokosokat.

Gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszterrel pedig olyan rendeletet csináltatott, amely a választási
kampányban szigorúan bűntette az un. földreform demagógiát. Vagyis azokat, akik az elfogadott
törvénynél szélesebb körű és demokratikusabb földreformot sürgettek. Az ilyen pártprogramokat
és röplapokat elkobozták. A képviselőjelöltek ilyen jellegű beszédeit a közigazgatási hatóság
jelenlévő emberei betiltották./19/

A vidéken ekkor újra bevezetett nyílt szavazás, a Bethlen és Klebelsberg által irányított
közigazgatási visszaélések és az úri középosztály revansvágya miatt Nagyatádi "csizmás
kisgazdái" közül többen nem lettek újra képviselők. Tehát Nagyatádi Szabó és agrárdemokrata
csoportja meggyengült. A május-júniusban megtartott választásokon a 245 mandátumból az
Egységes Párt 143-at szerzett. Ebből azonban a Nagyatádi-csoportjához csak kb. 40-45 képviselő
tartozott. Ő azonban ennek ellenére a június 16.-án megalakult Bethlen kormányban újra
földművelésügyi miniszter lett. Legfontosabb feladatának továbbra is a földreform végrehajtását,
a mezőgazdaság fejlesztését és a parasztság érdekeinek védelmét tartotta. A nagybirtokosok - a
dzsentri hivatalnokokra és a XXXVI. tc. nekik kedvező paragrafusaira támaszkodva - azonban
továbbra is szabotálták annak végrehajtását.

Ezért Nagyatádi és hívei a földreformtörvény megváltoztatását, demokratizálását szorgalmazták.

Az 1922. decemberében létrehozott ellenzéki Földreform Szövetséggel, majd 1923. tavaszán az
Egységes Párton belül elégedetlenkedő Gömbös csoporttal való taktikai együttműködésük miatt
Bethlen - az OMGE és a Gazdaszövetség tiltakozása ellenére - engedni kényszerült: április 11.-én
hozzájárult a földreformtörvény módosításához. Ezt Nagyatádi és hívei egy rövid törvényben, az
un. földreform-novellában képzelték el. Azt a miniszter 1923. májusára el is készíttetett és
Bethlen engedélye nélkül nyilvánosságra is hozta. A nagybirtokosok érdekvédelmi szervezetei
ismét élesen támadták a parasztpolitikust, és a novellát. Ezért a földreform-novella tervezetét
többször át kellett dolgozni. Így annak általános vitája csak 1924. február 20.-án fejeződhetett be.
Az 1924. évi VII.t.-c. azonban csak májusban jelent meg. A törvény végrehajtási utasítását pedig
Bethlen csak július közepén írta alá. Tehát Bethlen rendíthetetlen híve volt a magántulajdon
elvének. Szolnokon elmondott beszédében kijelentette: "földre igénye ott, ahol a magántulajdon
szent, senkinek sem lehet, mint ahogy senkinek sincs igénye az én kabátomra."/20/

5
E küzdelmet Nagyatádi úgy harcolta végig, hogy 1924 januárjától Bethlen a bírósággal újra
elővetette az un. Esküdt-panama ügyét. Azt a parasztpolitikus és hívei demokratikus
törekvéseinek megfékezésére igyekezett felhasználni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy november 1.-
én Nagyatádi Szabó István kétoldali agyvérzés következtében meghalt./21/

E földreform gazdasági és társadalmi következményei

Az ország 16,15 millió kat. hold területéből a földreform céljaira végül csak 1.120.000 holdat
vettek igénybe. Ez az ország termőterületének 8,5 % -át tette ki. Összességében mintegy 427.000
törpe-, illetve kisbirtokot létesítettek. Földjuttatásban 186.000 földnélküli mezőgazdasági munkás,
valamint 115.000 törpe-, és kisbirokos részesült. Földet kapott még mintegy 30.000 hadirokkant,
több mint 25.000 hadiözvegy és 1.000 felnőtt hadiárva, illetve mintegy 2.500 arany és ezüst
vitézségi érmes frontharcos és több mint 40.000 kisiparos és ipari munkás. Ez a családtagokkal
együtt legalább 1,5 millió ember, az egész parasztság 25 %-a volt./22/

A földreform tehát statisztikailag lényegesen átalakította a magyar agrártársadalmat, hiszen

mintegy 20 %-al növelte meg a törpebirtokos parasztok számát és - papíron - jelentősen
csökkentette a nincstelen agrárproletárokét. Ez azonban a valóságban nem sokat segített a
szegényparasztok helyzetén.

Figyelembe véve, hogy a több mint 427.000 személynek csak alig 700.000 kat. holdat osztottak
ki, akkor az egy főnek juttatott földmennyiség alig éri el az 1,7 holdat. Így a 20-as évek második
felében a gazdaságok száma ugyan 40 % - al nőtt, de e növekedés elsősorban az 1 kat. hold alatti,
részben pedig az 1 és 5 kat. hold közötti birtokokra terjedt ki. Ugyanezen idő alatt azonban az
élet- és versenyképes közép- és gazdagparaszti birtokok száma és földterület-állománya csökkent.
Az üzemstruktúra optimalizálása szempontjából tehát a reform nem hozott kedvező változást. Az
így kialakult nyomorparcellákon sem az intenzív kultúrák, sem a belterjes állattenyésztés nem
honosodhatott meg.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a 20-as évek földreformja, - éppen kompromisszumos

jellege miatt - csak részben érte el a célját. Egyrészt kistulajdonossá tett mintegy 200.000 föld
nélküli földmunkást. Másrész több mint 100.000 törpebirtokosnak is juttatott néhány hold földet.
Ezzel mindkét réteget megnyugtatta, leszerelte az elégedetlenségüket és megerősítette bennük a
tulajdon szentségének tudatát. Így elérte, hogy e társadalmi csoportok egy része elfogadta a
rendszert és abban saját helyét./23/

A Nagyatádi Szabó István és agrár-demokrata hívei által elképzelt célt, a nagybirtokrendszer

demokratikus felszámolását, illetve a szegény- és kisparasztság széles tömegeinek polgárosodását
azonban nem tudta biztosítani. Éppen ez a Bethlen-korszak egyik legnagyobb mulasztása: a
paraszt-polgárosodás kiszélesítésének elmaradása! Ez Bethlen István nagy politikai felelőssége is.
Láttuk, szinte mindig ellenezte a szélesebb körű és demokratikus földreformot. Mindig a
földbirtokosok érdekképviseleti szervezeteivel értett egyet. A földbirtokosok érdekeit
fontosabbnak tartotta a parasztság tömegeinek felemelésénél. A demokratikus földreform
kérdésénél sem Tisza István, sem Bethlen István nem tudta áttörni osztályának korlátjait. Ezért e
területen, - amely mint láttuk a nemzeti sorskérdések egyike volt - nem is alkottak államférfiúi
cselekedetet.

Nagyatádi és hívei küzdelme azonban nem volt hiábavaló: politikai harcuk nélkül a földreform
még ilyen felemás eredményeket sem hozott volna. Sőt! A bethleni konszolidáció gazdasági-,
szociális-, társadalmi- és politikai tartalma is konzervatívabb lett volna, még kevesebb emberi- és
politikai szabadságjogot és paraszti érdeket szolgát volna. Igaz, hogy e küzdelem csak felemás
eredményeket hozott, ez azonban - mint láttuk - nem Nagyatádin és hívein múlott, hanem a
6
belpolitikai erőviszonyokon, elsősorban a földbirtokosok és az őket kiszolgáló köztisztviselők
nagybirtok-rendszert védő attitűdjén. Mindezek miatt a rendszerváltás után Nagyatádi Szabó
István szobra jogosan került vissza a Földművelésügyi Minisztérium épülete elé.

Források, jegyzetek

1. Kerék Mihály: A magyar földkérdés. Bp. 1939. 5. p.

2. Hanák Péter: Magyarország társadalma a századforduló idején. In. Magyarország története, 1890-1918. I. kötet. Főszerkesztő: Hanák
Péter. Bp.,1978. 480-507. p.
3. Varga Lajos: Az MSZDP és az agrárkérdés a századelőn. In. Parasztkérdés, 1890-1930. Szerkesztette. Juhász Antal, Sipos József.
Szeged, 1985. 69. p.
4. Romsics Ignác: A parasztság és a forradalmak kora. Valóság, 1989. 6.sz. 14-27. p.
5. Kerék, im.: 144. p.
6. Sipos József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig. In. Móra Ferenc Múzeum
Évkönyve. Történeti Tanulmányok. Studia Historica 9. Szeged, 2006. 63-82. p. Témánkhoz: 65. p.
7. Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Magyarságkutató Intézet. Bp. 1991. 23-29. p.
8. Kerék, im.:139-143. p.
9. Sipos, im.: 81. p.
10. Sipos József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén. MFMÉ. Történeti Tanulmányok. Studia Historica. 7. Szeged,
2004.157-179. p.
11. Sipos József: A pártok és a földreform 1918-1919-ben. Gondolat Kiadó. Bp.2009. 200-219. p.
12. Jászi Oszkár: Magyar kálvária - magyar feltámadás. Magyar Hírlap könyvek. 1989.
13. A párt programját lásd: Budapesti Újság, 1919. október 21. és 24. számaiban.
14. Nagy József: A Nagyatádi-féle földreform. Eger. 1993. 1-121. p.
15. Sipos József: A kisgazdapárt és a Bethlen-kormány kezdeti tevékenysége. Századok, 1984. 4. sz. 658-708. p.
16. Kerék, im.: 202. p.
17. Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a második Bethlen kormány megalakítása. In. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv
XV. Nyíregyháza, 2002. 155-185. p.
18. Népszava, 1922. I. 26. 3. p. és A Kisgazda, 1922. II. 5. 5. p. Lásd még: Sipos József: Az Egységes Párt 1922-es választási programja.
In. Aetas, 2012. 2. sz. 76-85. p.
19. Sipos József: A 48-as Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt megalakulása. MFMÉ. Történeti tanulmányok. Studia Historica 13.
Szeged, 2010. 135-146. p. Sipos József: Bethlen István 1922-es kampánykörútja és eredményei a Duna-Tisza közén. In. Acta Universitatis
Szegediensis. Acta Historica Tomus CXXXIII, Szeged, 2011. 71-92. p. Lásd még: Sipos József: Az Egységes Párt és az 1922-es
választások előkészítése. Kézirat. Megjelenik: Múltunk, 2013/4. számában.
20. Kerék, im.:194. p.
21. Nagy, im.:122-148. p.
22. Kerék, im.: 198-240. p.
23. Sipos József: A Nagyatádi-féle földreform. Rubicon, 2010/4-5.sz. 78-81. p.