A Szépművészeti M iízeum -
ban szeptember 9-iß látható
A Nap szolgálatában
Egy birodalom születése és hanyatlása
spanyol hódítást követő évtize­
A dekben papok, szerzetesek, írás­
tudó katonák jegyezték fel az
inka birodalom történetét, működését
és ideológiai rendszerét. A mai napig
alapvető forrásoknak számítanak ezek
a 16-17. századi krónikák. Ám a
szerzők ábrázolásmódját erősen befo­
lyásolta az európai látásmód. A régé­
szeti és antropológiai kutatásoknak kö­
szönhetően azonban egyre teljesebb
kép bontakozik ki az inkák múltjával
kapcsolatosan.
A hódító inkák
Az inkák legkorábbi megjelenése a
cuzcói fennsíkon 1200 körűire tehető,
ahová a Titicaca-tó környékéről ván­
doroltak. Megközelítőleg 1438-ig egy
lokális csoportot alkottak, utána váltak
az andesi felvidék (spanyol nevén az
Altiplano) uraivá, és hozták létre a
Tahuantinsuyut, azaz a „Négy rész”
birodalmát. A dinasztia kilencedik
uralkodója, Pachacuti Inka Yupanqui
( —1438-71) és fia, Túpac Inka Yupan­
qui (—1471-93) hódításai nyomán a
birodalom elérte a mai Peru és Ecua­
dor határát a tengerparton és a hegy­
vidéken, délen pedig a mai Bolívia és
Chile középső területéig, a Maule fo-
lyóig terjedt. Unokája, Huayna Capac
Az Inka Birodalom fénykorának uralkodói: Pachacuti Inka Yupanqui, Túpac Inka Yupanqui, Huayna Capac és Huascar.
64
(1493-1525) uralma alatt
a Quitói Királyság is a
birodalom részévé vált,
így az északi határ az
Ancashmayo folyó lett
(ma Ecuador és Kolum­
bia határa). 1532-ig, a
spanyolok érkezéséig lét­
rejött az amerikai kon­
tinens legnagyobb kiter­
jedésű, közel egymillió
km2-t felölelő birodalma.
Huayna Capac ugyan
nem növelte jelentősen a
területeket, ám feladata
nehéz volt: meg kellett
szilárdítania a szuverén,
központosított hatalmat
a birodalom legtávolabbi pontjaiban is,
meg kellett küzdenie a folyamatos
felkelésekkel és lázadásokkal. Korai
halála m iatt nem tu d ta hivatalosan
kinevezni az utódát; a legenda szerint
a birodalmat felosztotta a törvényes
nővér-feleségétől született fia, Huas-
car, és az egyik ágyasától született
kedvence, Atahualpa között. Az előb­
bire hagyta a birodalom nagyobbik
részét, az utóbbira pedig a Quitói Ki­
rályságot.
A két testvér között viszály támadt,
mert mindkettő magának követelte a
teljes hatalmat. A spanyolok színre
Marcos Chillitupa Chávez festménye, 1837
a z „ ...é s akkor meßérkeztek az
inkák” cím ű kiállítás, amely
a spanyol hódítás előtti Dél-
A m erika egyik legnagyobb
civilizációjával ism erteti meg
a látogatókat.
A lá b b a kiállítás kurátora
foglalja össze az inka civili­
záció főbb jellem zőit.
lépésével 1532-ben a kér­
dés azonban eldőli: a
foglyul esett Atahualpa
lázadástól és attól tartva,
hogy az idegenek Huas-
cart támogatják majd,
kivégeztette a bátyját. A
spanyoloktól legendás
váltságdíj fejében kívánt
szabadulni, amit Pizarro
ugyan elfogadott, de vé­
gül mégis kivégeztette
Atahualpát árulás és lá­
zadás szításának vádjá­
val.
Habár az Inka Biro­
dalom Atahualpa halálá­
val alapjaiban megingott,
ténylegesen az utolsó inka, a lázadó
Túpac Amaru halálával ért véget, akit
a spanyol alkirály, Francisco de Toledo
1572-ben lefejeztetett.
Társadalmi és politikai berendezkedés
Az inkák birodalma, a Tahuantinsuyu
négy nagy tartományra (suyu) oszlott.
A birodalom középpontjában Cuzco, a
főváros állt, amelyet az inkák a „világ
köldökének” tartottak. A tartományok
kisebb egységekre tagolódtak, amelyek
sokszor megfeleltek az inka hódítás
előtti etnikai területhatároknak.
 A piramisszerű társadalmi tait pedig ünnepségekkel, rítu­
szervezet élén a Sapa Inka sokkal, a curacák és egyéb elöl­
állt, akit a Nap fiának és telj­ járók hűségét pedig gazdag
hatalmú képviselőjének tartot­ ajándékokkal viszonozta. Az
tak. (Az inka szó eredetileg „adó” fogalma is másképpen
elsősorban magára az uralko­ értelm ezendő az ősi Andok­
dóra vonatkozott, de később a ban: az inka kizárólagosan
használatát kiterjesztették az robotmunkát követelt az alatt­
uralkodó leszármazottaira is.) valóitól.
Az inka közeli férfi hozzátar­ Az aylluk tagjait is viszonos­
tozói közül kerültek ki a biro­ sági kapcsolatok tartották egy­
dalom négy tartományának be: a mindennapi tevékenysé­
legmagasabb rangú tisztviselői gekben kölcsönösen segítették
(suyoyoc apu), akiknek négy­ egymást (ayni), de közösen dol­
tagú tanácsán keresztül irányí­ goztak az ayllu érdekében is
totta az uralkodó az országot. (.minca). Ezen felül minden
Az inkák a meghódított és egyes közembernek kötelessége
szövetséges területeket ideoló­ volt még az állam földterüle­
giailag, politikailag és gazda­ tein is dolgozni, amelyeknek a
Cuzco, az inka főváros - európai szemmel.
ságilag ugyan beleolvasztották Utcái nem voltak ennyire szimmetrikusak és városfal sem övezte. javait az inka és a nemesség
a birodalomba, de meghagy­ A Civitates Orbis Terrarum című térképsorozat részlete, 1576 tagjai élvezték, vagy a biroda­
ták a helyi vezetőket, a cura- lom különböző pontjain elhe­
cdkat, akiket rokoni szálakkal kötöttek teinek kielégítésére szolgált. A harma­ lyezett, elsősorban hadműveletek során
a cuzcói uralkodói nemzetségekhez, a dik rész, amely az ún. „Nap b irto k ai­ igénybe vett raktárakba (co/ca) kerül­
panacákhoz.* ból állt, a vallás igényeit szolgálta. tek. Művelniük kellett a Nap birtokait
A hierarchikus társadalomszerkezet is, hogy a vallás, így az áldozatok, vala­
szigorúan szabályozott volt, az egyén­ Gazdasági modell mint a Nap szolgálatában álló papok
től kezdve a családon át a lokális egy­ és kiválasztott asszonyok, az acllacuna
ségekig, az ayllukig mindenkinek meg­ Az ősi Peru népei számára ismeretlen szükségleteit fedezni tudják.
volt a maga szerepe. Az ayllu volt az fogalom volt a piac és a pénz. A gazda­ A területi egységek élén álló cura-
andesi társadalmak alapegysége: egy ság alapját az újraelosztás, valamint a cák feleltek azért, hogy a felügyeletük
közös őstől származó, tíz vagy akár viszonosság elve határozta meg. Az alá tartozó közösségek tagjai megfele­
száz családból álló csoportot jelölt,2 állam rendelkezett a javak jelentős lően lássák el a munkájukat és teljesít­
amely közösen osztozott a természeti része felett. A termények egy bizonyos sék a kötelező robotmunkát (m it’a ),
forrásokon. Az aylluk által megművelt részét az uralkodó felhalmozta, majd amely a földek művelésén felül egyéb
közösségi földek nem alkottak össze­ újra elosztotta, és ezáltal társadalmi és tevékenységekre is kiterjedt, így köz­
függő területi egységet: az Andok politikai kontrollt gyakorolt a termelés munkák végzésére (utak, középületek
szintkülönbségeihez alkalmazkodva a felett. A köznép (hatun rima) szolgála­ építésére, öntözőrendszerek karban­
csoportok tagjai különböző ökológiai tartására) és hadviselésre is. Az ural­
fülkéket aknáztak ki, és biztosították Földet művelő indiánok. kodó mindezekért cserébe gondosko­
Ábrázolás a Perui Képes Krónikából, 1615
ezáltal a csoport tagjainak megélheté­ dott a közösségekről, és garantálta
sét. Emellett az állam fenntartott számukra azokat a javakat, amelyek­
magának minden kerületben egy föld­ ben hiányt szenvedhettek, ünnepeket
területet, amely a birodalom szükségle­ szervezett, a curacáknak pedig a bi­
rodalom más területeiről származó
1 Ha az inka meghalt, a legidősebb fia, vagy az, luxustárgyakkal, szolgákkal és ágya­
amelyik a leginkább alkalmasnak mutatkozott a sokkal kedveskedett.
kormányzásra, átvette a helyét. A többi fiú pedig
egy panacát alkotott, amelynek közös őse az
Az állam nem csak a földek felett
elhunyt uralkodó lett. A panacák feladata volt gyakorolt felügyeletet. Az inka rendel­
többek közt az, hogy őrizzék az elhunyt uralkodó kezett az arany- és ezüstbányák felett,
emlékét, javait és az életében megkötött szövet­ amelyeknek a kiaknázását egy jelentős
ségeket, valamint hogy áldozatokat mutassanak
be a tiszteletére.
hányad fejében átengedte a helyi veze­
2 A lakosság csoportszervezése ezen felül a tőknek. A fém- és más kézművesek is
tízes számrendszerben történő felosztáson ala­ szolgálattal tartoztak az uralkodónak,
pult. A felnőtt férfi lakosságot 10-es, 100-as, ám ők a közmunkák helyett ötvös-,
500-as, 1000-es és 10000-es csoportokra osztot­
fazekas és egyéb tárgyakkal rótták le
ták, és minden csoportnak megvolt a maga főnö­
ke, aki elszámolással tartozott a hierarchiában az adójukat, cserébe részesedtek a
soron következő főnöknek. létfenntartásukhoz szükséges javakból.

65
 Az Andok népei számára a szőttes különleges szereppel bírt:
a társadalmi rang megjelölésére szolgált, s rituális szerepe is volt.
Indián zenész Pisac romjai előtt, ősi motívumokat őrző szőttesben
A gazdasági erőforrások hatékonnyá
tétele érdekében az inkák bizonyos
csoportokat - köztük kiemelkedő
ötvösöket, fazekasokat vagy szövő­
mestereket - teljes egészében új terü­
letre költöztették (ún. mitima rend­
szer3). Egyes feltevések szerint a biro­
dalom lakosságának negyede-egyhar-
mada elkerülhetett az eredeti lakhelyé­
től száz, vagy akár ezer kilométeres
távolságra is. Az inkák így érték el azt,
hogy az egyes közösségek kiemelkedő
művészeti és egyéb technikai ismere­
teit beolvasszák a saját egységes biro­
dalmi kultúrájukba.
Az inkák nyilvántartották az adott
területeken élő lakosokat is. A nyilván­
tartást erre specializált szakemberek, a
quipucamayoc végezték, akik adatok
rögzítésére szolgáló zsinórkötegeken,
az ún. quipukon csomók segítségével
jegyezték fel nemcsak a népesség,
hanem többek közt a hadra fogható
férfiak és a jószágok számát, valamint
a raktárakban felhalmozott termények
mennyiségét is.
Az andesi népek kultúrájának alaku­
lásában fontos szerepet kaptak a teve­
félék, azaz a háziasított láma és az
alpaka, valamint a vadon élő vikunya
3 A mitima rendszert más szempontból is alkal­
mazták: az inka nemességből kikerülő privilegi­
zált mitimákat azért költöztették el az újonnan
meghódított területekre, hogy az adott területek
adminisztrációjában részt vegyenek, valamint
hogy átadják a helyiek számára a birodalmi nyel­
vet, a kecsuát, és megismertessék velük az inka
szokásrendet. Ezzel együtt a mitimát akkor is
alkalmazták, ha egy adott népcsoport hajlamos
volt a lázongásr - ilyenkor kevésbé népes kerü­
letekre költöztették át őket.
66
A Cuzco környéki szent helyek egyike: Tambomachay faragott,
élőnek tekintett kövekből épített falai egy szent forrás vizét zárják körül.
A négy fülke a barlangokból előbukkant mitikus négy fivér-ősre utal
és a guanakó. A láma- és alpakanyájak
szigorú állami kontroll alatt álltak, az
inka limitálta az egy háztartási egy­
ségre jutó állatok számát. A földekhez
hasonlóan a nyájak jelentős hányada is
az uralkodó és a vallás szükségleteinek
kielégítését szolgálta, így a háziasított
alpaka és a vikunya gyapjának felhasz­
nálása szigorú szabályokhoz volt kötve.
Az alpaka szőréből készítették a hét­
köznapi szőtteseket, míg a vikunyáéből
a finomabb, különleges szövésű ruha­
darabokat, melyek felett egyedül az
uralkodó rendelkezett, és az engedély
nélküli hordásuk halálos bűnnek szá­
mított.
Az andoki népek számára a szőttes
- amelyet a tengerparton gyapotból, a
hegyvidéken pedig főleg gyapjúból ké­
szítettek - különleges társadalmi-poli­
tikai szereppel bírt, amely túlment az
egyszerű használati és esztétikai funk­
ción. A rítusok során feláldozták, a
legkülönfélébb alkalmakkor a társadal­
mi rang és hovatartozás megjelölésére
szolgált, sőt fontos sírmelléklet is volt.
Semmiféle politikai, hadi, társadalmi
vagy vallási esemény nem zajlott le
anélkül, hogy ne áldoztak volna fel,
cseréltek vagy ajándékoztak volna
szőtteseket. Minden háztartás köteles­
sége volt tehát heszolgáltatni az állam
számára meghatározott számú szőttest,
amelynek egy részét az állam később
jutalom ként osztott ki, vagy a biro­
dalom stratégiai pontjain található
colcákba helyezte őket, hogy a hadjá­
ratok során a katonák ne szenvedjenek
hiányt a szőttesekben, ruházatban.
Vallás és társadalom
Az Andok népei számtalan istenséget,
köztük a hatalmat és az erőt megtes­
tesítő természeti jelenségeket (huaca):
forrásokat, sziklákat, barlangokat, he­
gyeket, azaz szent helyeket és az ősei­
ket imádták. Az inkák tiszteletben tar­
tották a meghódított népek helyi isten­
ségeit, mindazonáltal egyfajta ideoló­
giai egységet teremtettek a birodalom­
ban azzal, hogy föléjük helyezték az
általuk legfontosabbnak tartott Inti-
Viracochát, a teremtő Napistent. Az
inka panteonban helyet kaptak még
más istenek is, mint a Hold, a Villám­
lás, a Mennydörgés és Pachamama, a
Földanya.
Az inkák számára a vallás a min­
dennapi élet szerves részét képezte,
nem is lehet a társadalom felépítését
és működését, a kulturális sajátosságai­
kat a vallástól függetlenül értelmezni.
Az erősen hierarchikus társadalom a
vallás által meghatározott és legitimált
funkciók mentén épült fel. A piramis
csúcsát az istenként tisztelt uralkodó, a
Nap fia, földi helytartója, az inka
foglalta el. Minden alattvalónak feltét­
lenül szolgálnia kellett az inkát.
Az állam és a vallás összefonódásá­
ra a legjobb példát az acllacuna intéz­
ménye biztosította. Ide tartoztak azok
a nők, akiket kiemeltek a közösségük­
ből, hogy „kiválasztottként” az állam
meghatározott gazdasági és politikai
érdekeit szolgálják. Az öt-hat éves
korukban kiválasztott lányok szigorú
nevelést kaptak, amelynek során magas
szinten elsajátították a szövés-fonás és
a kukoricasör (chiclia) készítésének
fortélyait. Az állam célja ezzel három­
féle volt: egyrészt biztosították az állam
számára a nagy mennyiségű, különleges
kidolgozású szőtteseket (cumbi), vala­
mint az ajándékként adott és a rítusok­
hoz szükséges kukoricasör előállítását.
Harmadrészt pedig a kiválasztott nők
házából emelte ki az inka a maga szá­
mára az ágyasokat, vagy a fontosabb szertartási kerámiaedény
(pajcha), melynek segítségével
etnikumok elöljáróit tüntette ki a az áldozatra szánt kukoricasört
közülük odaítélt feleséggel. juttatták el a Földanyának,
1470-1532

A birodalom hanyatlása
Bár látszólagosan a birodalmat a két
testvér közötti harc gyengítette meg, a
mélyben húzódó társadalmi válság tet­
te igazán lehetővé azt, hogy a spanyo­
lok oly’ könnyen meghódítsák az Inka
Figurális polikróm kerámiaedény, 1400-1532
Birodalmat. Az egyik legjelentősebb
ok a nemzettudat hiánya volt, mivel a
Lábtámaszos ásót formázó
különböző etnikumok és csoportok
kerámiaedény,
közt nem létezett - a politikai egysé­ 1470-1532
gen és a lingua francaként használt
kecsuán kívül - semmiféle más össze­
tartó erő. Az inka nagyhatalmi érde­
kek nem szüntették meg a meghódított
népek elöljáróinak hatalmát, elegendő
volt, ha azok elismerték az inka ural­
kodó abszolút hatalmát, és a rendel­ A magas színvonalú inka
kezésére bocsátották az igényeinek fém- és ötvösművészet
remeke a félhold alakú
megfelelő munkaerőt.
pengével ellátott
Az, hogy ezért a curacák és egyéb ezüst szertartási kés.
elöljárók bőséges ajándékokat kaptak A quiput (színes, Tetején macskaféle ragadozó
csomózott zsinórok ábrázolása,
cserébe, nem kárpótolta őket a függet­ bonyolult rendszere) 1470-1532
lenségük elvesztéséért, ugyanígy a köz­ számok és
nép számára sem volt kedvező a miti- szövegek
rögzítésére
ma rendszer és a folyamatos harci
használták
kötelezettség teljesítése. A spanyolok
érkezése tehát megfelelő pillanatnak
Kettős testű festett kerámiaedény temetési jelenettel,
mutatkozott arra, hogy a főnökségek 1470-1532
és egyéb csoportok kilépjenek az Inka
Birodalom rendszeréből.
LANTOS ADRIÁNA
Ajánló irodalom
Garcilaso de la Vega: Inkák és konkisz-
tádorok: H áro m krónika / G arcilaso de la
Vega, az inka. Bp., 1964.
Gerol, H.: Inkák tündöklése és bukása.
Bp. 1965.
Guaman Poma de Ayala: P erui Képes
K rónika. Bp. 1990.
így látták. Indián és spanyol krónikák, Antropomorf fogadalmi
[szerk. B enyhe János] Bp. 1992. szobrocska, arany és ezüst,
kagylóberakással, 1470-1532.
Longhena, M.-Alva, W : A ősi Peru. Az
Templomok falába mélyített
A ndok kultúrái... Bp. 1999. fülkékben őrizték
Prescott, W: Mexikó és P eru m eghódítá­ és a mitikus ősökhöz
sa, Bp. 1967 kapcsolva tisztelték őket.

67