HA ÉSZREVENNE…

SZISZI: Itt szemben énvelem áll egy angyal és néz

JETTI: Kis bíztató jelet küldenél, de még félsz
SZISZI: Igen, engem néz, de hát én is bámulom őt
JETTI: Felém lép
SZISZI: Talán nem vagyok neki lúzer
JETTI: Hallgat és megért
SZISZI: Nem fog szólni, hogy húzz el
JETTI + SZISZI: Hisz csak új esélyt kérsz
SZISZI: Nem jó így, egyedül nem jó már, valami fáj
JETTI: Túl nagy súly, az amit hurcoltál, de valami vár
SZISZI: Legyen egy út
JETTI: Legyen idő
SZISZI: Legyen egy társ
JETTI+SZISZI: Talán ő
JETTI: Most mi járhat az édes buksijában?
SZISZI: Ha engem néz, vajon hogy kell visszanéznem?
JETTI: Ha engem néz, vajon mennyit sejt belőlem?
SZISZI: Ha engem néz, vajon mennyit ért belőlem?
JETTI: Ha engem néz, csupán
JETTI+ SZISZI: Annyit lát- e, mint más?
SZISZI: Talán ő, (Jetti: Talán ő) ahogy senki eddig úgy lát majd
JETTI: Ő majd rám hajt
SZISZI: Szóba áll velem
JETTI: Látom két szemében, hogy mától már nincs miért várnom
SZISZI: Két szemében azt látom, nem kell többet várnom
JETTI: Nem jó így, egyedül nem jó már, valami fáj
SZISZI: Túl nagy súly az, amit hurcoltál, de valami vár
JETTI: Más út nincs, eleget bőgtél már, lépni muszáj
SZISZI: Legyen idő
JETTI+ SZISZI: Legyen egy társ
JETTI+ SZISZI : Lepihenne nálam és én mindig karjaimban tartanám
Amivel a lélek meg tud nyílni, nála van a kulcs talán
SZISZI: Lepihenne nálam és én mindig karjaimban tartanám
(Jetti: Nem jut más, csak a magány)
Tudom, hogy a lelkem meg tud nyílni, éppen csak egy kulcsra vár
(Jetti: Mit is vártál?)

TRIXI: Hogy mondjon…Igazat hogy mondjon, az, aki fél?

ERVIN IVÁN: Nincs sorsom… És akinek nincs sorsa, sohasem él…
NATASA: Sohasem élsz…
LAJOS: Sohasem élsz
NATASA: Sose remélsz
LAJOS: Sose remélsz
NATASA: Sose remélsz
LAJOS: Tudod-e miért
NATASA: Miért félsz?
TRIXI: Szerepeket játszom, nincs mit tenni
Hazugság az életem
ERVIN IVÁN: Keresem a múltat, mégsincs semmi…Üres térbe érkezem
LAJOS: Hogy lehetne néha félretenni valahogy az énemet?
NATASA: Mindig van egy út, csak meg kell lelni
Hogy lehet, hogy mégse megy?
TRIXI: Szerepeket játszom, nincs mit tenni
Hazugság az életem
(Jetti+Sziszi: Nem jut más, csak a magány)
ERVIN IVÁN: Keresem a múltat, mégsincs semmi…Üres térbe érkezem
(Jetti+Sziszi: Mit is vártál?)
LAJOS: Hogy lehetne néha félretenni valahogy az énemet?
(Jetti+Sziszi: Nem jut más, csak a magány)
NATASA: Mindig van egy út, csak meg kell lelni
(Jetti+Sziszi: Mit is vártál?)
Hogy lehet, hogy mégse megy?

JETTI: Ha észrevenne egy srác, én benne lennék

SZISZI: Ha észrevenne egy lány, én férfi lennék
(Natasa+Lajos: Én gyáva lenni már tényleg nem szeretnék)
(Trixi+Ervin Iván: Szerepeket játszol, nincs mit tenni)
JETTI: Most azt hiszem, talán boldog így lehetnék
SZISZI: S bár trendi nem, de tán boldog így lehetnék
(Natasa+Lajos: De nem tudom, vajon boldog hogy lehetnék)
(Trixi+ Ervin Iván: Keresed a múltat, mégsincs semmi)
JETTI+SZISZI: De túl nehéz, hiszen annyi félelem * bánt
NATASA+ LAJOS: Ez túl nehéz, hiszen annyi félelem bánt
(Trixi+ Ervin Iván: Úgy szeretnék néha boldog lenni)
JETTI+SZISZI: És persze félek mert szívem oly sokat fájt
NATASA+ LAJOS: Meg persze félek, mert szívem oly sokat fájt
MINDENKI: És nem vagy képes egy szóra… Félszegen állsz, mit is vársz
De hát nézz magadra és lásd be, bárki félretol…
Semmit nem teszel érte, min csodálkozol hát?

Min csodálkozol? (4x)

Mindig van egy út, csak meg kell lelni

Hogy lehet, hogy mégse megy? (4x)
(Jetti a második után befejezi az éneklést, besokallt már teljesen)

Itt szemben énvelem áll egy ember és néz…

JETTI: (szöveg) Állj! Kérlek.. Én… Azt hiszem én most rögtön
hazamegyek.