Hatály: 2017.I.1.

Kommentár a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi

CLXXXIX. törvényhez

Fábián Adrián

Mötv. preambulumához:

1. A magyar helyi közigazgatás történeti vázlata

Magyarországon, akárcsak Európában bármerre, a helyi közigazgatás, az önkormányzati
(területi-települési) igazgatás középkori gyökerekre nyúlik vissza. Az első jelentősebb helyi
autonómiák, önálló települési közösségek a városokhoz köthetők, amelyek valamilyen úton-
módon az uralkodótól - a többi településhez képest - (adott esetben eltérő mértékű és minőségű)
többletjogokat, fokozottabb önállóságot vívtak, érdemeltek, vagy éppen harcoltak ki maguknak
(ld. kiváltságlevelek). [Bővebben: Mezey Barna (szerk.): A magyar jogtörténet forrásai.
Budapest, 2001.] A különféle kiváltságokkal (pl. szabad bíróválasztás, árumegállítási jog), és
királyi privilégiummal rendelkező városok saját (városi) jogot is alkothattak, a város élén pedig a
választott bíró és tanács állt. [Degré Alajos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Béli Gábor
(szerk.), Pécs 2009., 57. oldaltól]
Ahogy Werbőczy a Tripartitumban fogalmaz: „Tulajdonképpen pedig a város, házaknak és
utzáknak a szükséges falakkal és bástyákkal körülvett sokasága, a mely a jó és tisztességes
megélésre kiváltságolva van.” Egyébként Werbőczy is utal a következőkben a városok eltérő
jogállására. (vö. Tripartitum III. Rész 8. cím)
A XVII-XVIII. század központosító, abszolutista törekvései nem kedveztek a helyi közösségek
önállósodási törekvéseinek, a régi városi szabadság hanyatlásnak indult Európában, és
Magyarországon egyaránt, azzal a különbséggel, hogy a centralizációs törekvésekkel szembeni
ellenállásnak nálunk alkotmányvédő, nemzeti karaktere is volt. Az ezt követő modernizáció
hazánkban ígéretesen indult, de a kísérletek végső soron az 1848/49-es forradalom és
szabadságharc bukása miatt nem járhattak sikerrel, sőt a kiegyezésig lényegében az önállóság
minimumát sem biztosító osztrák közigazgatási jog uralma alá kerültek a magyar települések.
[Kajtár István: Az önkormányzatok története és kultúrtörténete. In: Kéki Zoltán (szerk.): Jogi
beszélgetések. Kaposvár, 1996, 26. o.]
Az első - európai összehasonlításban korszerűnek viszont aligha nevezhető - helyi
közigazgatást szabályozó jogszabályunk a községeknek belső igazgatásáról szóló 1836. évi IX.
törvénycikk volt. A község szervezetéről viszonylag keveset tudunk meg belőle, feladat- és
hatásköréről pedig szinte semmit. A törvénycikk szabályozta a községi bíró megválasztását,
illetve kimondta, hogy a „jegyzőt pedig, ki jó erkölcséről és ügyességéről ösmeretes, a Földes-
Úrnak jóváhagyása mellett az illető Község szabadon fogad”. (1836. évi IX. törvénycikk 1. §)
A 1848-49-es forradalom és szabadságharc törvényhozása lerakta a polgári közigazgatás
alapjait, de különösen, ami a helyi-területi közigazgatást illeti, a részletek kidolgozására, illetve a
megvalósításra már nem maradt idő. (Csizmadia Andor: Bürokrácia és közigazgatási reformok
Magyarhonban. Budapest, 1979. 13. o.) A szabad királyi városokról szóló 1848. évi XXIII.
törvénycikk is csak általános szabályokat tartalmazott: a város, mint önálló köztörvényhatóság,
közdolgait törvényes felsőbb felügyelés alatt, minden más törvényhatóságtól függetlenül, a
köztörvény szerint igazgatja. (1848. évi XXIII. törvénycikk 1. §)
Magyarországon a (nemesi) vármegyék voltak a meghatározó elemei az önkormányzati
közigazgatásnak, nem a települések, de a vármegye az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc
időszakáig jellemzően igazságszolgáltatási funkciókat látott el, illetve pl. a területén fekvő várak
megerősítése, vagy a megyébe vezényelt katonaság elszállásolása, élelmezése volt a feladata. (A
(fő)szolgabíró által vezetett járás a kezdetektől, XVI. század elejétől a vármegye irányítása alatt
álló, választott önkormányzati testülettel, autonómiával nem rendelkező területi egység volt,
amely közreműködött a vármegyei döntések végrehajtásában.) [Degré Alajos: A megyei
közigazgatás átalakulása a XVII. század elején. In: Mezey Barna (szerk.): Válogatott jogtörténeti
tanulmányok. Budapest, 2004, 218, 226. oldalak]
A kiegyezést követő törvényalkotás megerősítette a vármegyék vezető szerepét, a községek
(beleértve a városok döntő többségét is) lényegében a vármegyék alárendeltségében működtek, a
„vármegye hatósága alatt” álltak. (Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Budapest, 1942, 322.
o.)
A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk úgy fogalmazott, hogy
a köztörvényhatóságok (a vármegyék, illetve a törvény által meghatározott területi egységek, a
szabad királyi, valamint bizonyos városok), a törvény korlátai között gyakorolják:
a) az önkormányzatot,
b) az állami közigazgatás közvetítését,
c) ezeken felül a törvényhatóságok egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel is
foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással
és a kormánnyal közölhetik, és kérvény alakjában a képviselőházhoz közvetlenül felterjeszthetik.
Önkormányzati jogánál fogva a törvényhatóság saját belügyeiben önállóan intézkedett,
határozott és szabályrendeleteket (statútumokat) alkothatott; határozatait és szabályrendeleteit
saját közegei által végrehajthatta; tisztviselőit maga választotta; a kormánnyal pedig közvetlen
érintkezhetett. (vö. 1870. évi XLII. törvénycikk 1-2. §)
A törvényhatóságot a törvényhatósági bizottság képviselte, és - főszabályként - a hatósági
jogokat a törvényhatósága nevében a bizottság gyakorolja. A bizottság fele részben a
törvényhatóság területén legtöbb államadót fizető választójoggal rendelkező polgárokból állt
(virilizmus). (1870. évi XLII. törvénycikk 18-19. §)
A vármegyei igazgatás, így az egész magyar területi közigazgatás meghatározó alakja a
törvényhatósági bizottság (közgyűlés) elnöke, a főispán volt. (Részletesen: Vass György: A
megye közjogi helyzetének alakulása a királyi vármegyétől a modern területi önkormányzatig.
Magyar Közigazgatás 2006. 1. sz. 17. oldaltól)
A főispán a végrehajtó hatalom (a kormány) képviselője volt (nem a törvényhatóság szerve,
hanem az államé), a királytól (az államfőtől) nyerte el megbízatását; a törvény szerint „ellenőrzi
a törvényhatósági önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által közvetített állami
közigazgatás érdekei felett”. (1870. évi XLII. törvénycikk 53. §; Magyary Zoltán: Magyar
közigazgatás. 285. o.)
A törvényhatóságok mellett a községeket is átfogóan szabályozták a kiegyezést követően. A
községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk kimondta, hogy a községek:
a) városok, melyek ún. rendezett tanáccsal bírnak;
b) nagyközségek, melyek rendezett tanáccsal nem bírnak ugyan, de a törvény által rájuk
ruházott teendőket saját erejükből teljesíteni képesek;
c) kisközségek, melyek a törvény által a községekre ruházott teendőket korlátolt anyagi
viszonyaik miatt saját erejükből teljesíteni nem képesek és ezért más községekkel szövetkezniük
(mai fogalmaink szerint társulniuk) kell.
A község a törvény korlátai között önállóan intézte saját belügyeit, végrehajtotta a törvénynek
és a törvényhatóságnak az állami és a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó rendeleteit.
Közigazgatási (hatósági) ügyekben a községek fellebbviteli hatósága első fokon a
törvényhatóság, másodfokon a kormány volt. (1871. évi XVIII. törvénycikk 1-3 §)
A képviselő-testület határozatait és a törvényhatóság rendeleteit a községi elöljáróság hajtotta
végre. A községi elöljáróság tagjai - többek között - a bíró (rendezett tanácsú városokban: a
polgármester), a helyettese, a „tanácsbeliek”, a jegyző (főjegyző, körjegyző), a közgyám stb.
voltak. (1871. évi XVIII. törvénycikk 63-64. §)
1880-tól az ország gazdasági-társadalmi modernizációja, illetve Tisza Kálmán miniszterelnök
centralizációs politikája nem hagyta érintetlenül a helyi közigazgatást sem, de az új törvények a
szervezeten, illetve a feladat- és hatáskörökben, valamint a község és vármegye közötti
viszonyban kevés változást hoztak. (Csizmadia Andor: Bürokrácia és közigazgatási reformok
Magyarhonban. 15. o.)
A törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. törvénycikk szerint a belügyminiszter a
törvényhatóságoknak az önkormányzati hatáskörben követett közigazgatási eljárását, belső
ügyvitelét és pénzkezelését saját kiküldött közege által bármikor megvizsgáltathatta. (1886. évi
XXI. törvénycikk 1-4. §) Voltak olyan vármegyei határozatok, szabályrendeletek, amelyeket csak
előzetes miniszteri jóváhagyás (vagy bemutatás) után lehetett végrehajtani (1886. évi XXI.
törvénycikk 5. §), a vármegye költségvetési önállóságát később a kormány beavatkozási joga
korlátozta (1927. évi IV. törvénycikk), számottevő adóztatási joggal nem rendelkezett, a főispán
pedig felterjesztési (kifogásolási) jogával felfüggeszthette a döntések végrehajtását (1927. évi IV.
törvénycikk 57. §). Minderre tekintettel állapította meg Magyary Zoltán, hogy a „vármegyék e
rendelkezések révén öncélú és valódi önkormányzattal bíró testületek helyett a közigazgatásnak
a kormánytól függő szerveivé lettek”. (Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. 271. o.)
A községekről szóló 1886. évi XXII. törvénycikk lényegi változásokat a korábbiakhoz képest
szintén nem hozott, fenntartotta, hogy a községek rendezett tanácsú városok vagy kis-, illetve
nagyközségek. Utóbbiak között a jogállásbeli eltérés lényege a „jegyzőtartás képessége”
(nagyközség), illetve ennek hiánya (körjegyzőségbe szerveződő kisközségek). (Magyary Zoltán:
Magyar közigazgatás. 317. o.)
A község saját belügyeiben határozatokat és szabályrendeleteket (statútumokat) alkothatott;
határozatait és szabályrendeleteit saját elöljárói és közegei által hajthatta végre; rendelkezett a
község vagyona felett; községi adót vetett ki; gondoskodott a községi utakról és egyéb
közlekedési eszközökről; a községi iskolákról és más intézetekről; kezelte a mezei, a tűz- és
közrendőrséget, a szegényügyet; gyakorolta mindazon jogokat és mindazon kötelességeket,
amelyek a községeket törvény szerint megillették.
Rendezett tanácsú város a felsorolt jogokon felül kezelte a helyi igények szerint a piaci, hegyi,
vásári, építészeti és közegészségi rendőrséget; eljárt az ipar-, és a gazdák és cselédeik között a
szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben. (vö. 1886. évi XXII. törvénycikk 21-22. §)
Több községi határozat csak a törvényhatóság (vármegye) jóváhagyása után volt végrehajtható
(pl. községi adó megállapítására, kivetésére és behajtására, kölcsönfelvételre stb. vonatkozó). A
törvényhatóság határozata ellen 15 belül a község a belügyminiszterhez fellebbezést nyújthatott
be. (1886. évi XXII. törvénycikk 24. §)
A község szabályrendelete a törvénnyel, a kormány és törvényhatóság hatályban levő
szabályrendeleteivel nem lehetett ellentétes; a 30 napi fellebbezési határidő leteltével a
törvényhatósághoz fel kellett terjeszteni, és csak ennek nyilvános vagy hallgatólagos
jóváhagyása után volt végrehajtható. [1886. évi XXII. törvénycikk 27. §; Bővebben: Kajtár
István: Magyar városi önkormányzatok (1848-1918). Budapest 1992.]
A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. törvénycikk egyik célkitűzése volt az
önkormányzati testületek újjászervezése, de lényegi változásokat - legalábbis az önkormányzatok
szempontjából - nem hozott (pl. újraszabályozta a testületek tagjainak választását, megszüntette a
rendezett tanácsú város elnevezést). A második világháború befejezéséig több törvénytervezet is
született a községi igazgatás átfogó újraszabályozására, ezek azonban jogszabályi szintre
sohasem emelkedtek.
A második világháború befejezése után, a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló 14/1945.
ME sz. rendelet foglalkozott elsőként a magyar közigazgatás átszervezésével, kimondta, hogy a
helyi önkormányzatok önállóan és a maguk erejéből gondoskodjanak az igazgatási szervek
létrehozásáról és működésük biztosításáról. Az említett rendelet bizonyos demokratikus
reformokat is megvalósított (pl. eltörölte a virilizmust), így a régi önkormányzati formák (pl. a
vármegye) „új tartalommal telítődtek meg”. [Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és
fejlődése Magyarországon (1945-1960). Budapest, 1962, 97. o.]
A jogszabály kiegészítő rendelete szorgalmazta, hogy haladéktalanul alakuljanak meg a
törvényhatósági bizottságok, valamint a képviselő-testületek. (1030/1945. ME sz. rendelet 1. §)
A „széthullott” helyi államigazgatási szervek helyett, illetőleg mellettük az ország legtöbb
vidékén nemzeti bizottságok jöttek létre. [Varga József: A tanácsok központi irányítása. In:
Kovács Tibor (szerk.): A tanácsrendszer negyedszázada. Budapest, 1976, 148. o.]
1945-től 1950-ig a helyi közigazgatás szervezeti rendje mindezek ellenére lényegében
változatlan maradt, ebben az időszak voltak ugyan kísérletek polgári típusú közigazgatás
kialakítására (ERDEI-BIBÓ féle koncepció), de megvalósításukra - a jól ismert bel- és
külpolitikai okokból - nem kerülhetett sor.
Az 1949. augusztus 20-án hatályba lépett az 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban:
Alkotmány), Magyarország második írott Alkotmánya (az első a Tanácsköztársaság idején
született). Majd ezt követően, immáron szilárd alapokon megindult a helyi közigazgatás teljes
átalakítása, a szovjet típusú tanácsrendszer kiépítése.
A helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény (első tanácstörvény) abból indult ki, hogy „a
szocializmus útján haladó Magyar Népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a
dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában és az
államigazgatás munkájában, közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és
következetesen érvényesíti a szocialista törvényesség elveit.”
„A helyi tanácsok a dolgozó nép köréből a széleskörű demokrácia alapelvei szerint választott
és a demokratikus centralizmus elveinek megfelelően egymás alá és fölé rendelt szervek,
amelyek működési területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik, biztosítják a
tervszerűséget az állami élet minden vonatkozásában, ellátják a gazdasági, társadalmi és
kulturális vezetés feladatait, valamint általában az államigazgatás helyi tennivalóit.” (1950. évi I.
törvény 1. §)
Helyi tanácsot kellett alakítani minden megyében, minden járásban, minden városban,
valamint a minisztertanács által meghatározott városi kerületben és rendszerint minden olyan
községben, amelynek lakossága az 500 főt elérte. [1950. évi I. törvény 3. § (3) bek.]
A személyi kultusz visszaszorítására tett kísérlet, a „szocialista demokrácia” és „szocialista
törvényesség” érdeke, a túlzott centralizáció leépítésének elhatározása néhány év múlva újabb
tanácstörvény megalkotását eredményezte. (Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége
1953. június 28-án meghozott határozata) Az MDP III. kongresszusán (1954. március 24-30.)
elhangzott - többek között - az is, hogy „a bürokratizmus ellen, az államapparátus egyszerűbbé és
olcsóbbá tétele, valamint a tömegekhez való közelebb vitele érdekében folytatott harc pártunk és
állami vezetésünk különösen fontos feladata.”
1954-ben módosították az Alkotmányt, különösen annak a tanácsokkal foglalkozó V. fejezetét,
e módosítások célja elsősorban viszont nem a helyi önállóság fokozása, hanem az volt, hogy a
tanácstörvény előkészítése során átgondolt és „tiszta” hierarchikus rendet a tanácsok tekintetében
továbbra is biztosítsa. [Bihari Ottó: A tanácsok megjelenése a szocialista alkotmányokban; a
magyar tanácsok a hatályos alkotmányunkban. In: Kovács Tibor (szerk.), A tanácsrendszer
negyedszázada. Budapest, 1976, 119. o.]
A tanácsokról szóló 1954. évi X. törvény (második tanácstörvény) preambuluma úgy
fogalmazott, hogy „a tanácsok munkájának eddigi tanulságai, valamint a népi demokráciánk
fejlődése folytán előttünk álló megnövekedett feladatok szükségessé teszik, hogy
továbbfejlesszük a tanácsok szervezetét olyan új tanácstörvény alkotásával, amely biztosítja az
Alkotmány elveinek következetes megvalósulását.” Továbbá: „A tanácsoknak a Magyar
Dolgozók Pártja irányításával fokozott mértékben kell támaszkodniok államhatalmi és
államigazgatási munkájukban a lakosságra, a Hazafias Népfrontra és a dolgozók
tömegszervezeteire.”
Az „államhatalom helyi szervei” a megyei tanács, a járási tanács, a városi tanács, a községi
tanács, a városi kerületi tanács voltak. A helyi tanácsok tagjait az illető terület választópolgárai
négyévi időtartamra - az országgyűlési képviselők választására megállapított alapelvek szerint -
választották. [1954. évi X. törvény 30. § (1)-(2) bek.]
A helyi tanácsok működési körükben helyi rendeleteket hozhattak, amelyek nem lehettek
törvénnyel, törvényerejű rendelettel, a minisztertanács, a miniszterek vagy a felsőbb tanácsok
rendeleteivel ellentétesek.
A helyi tanácsok az alájuk tartozó tanácsoknak minden olyan rendeletét, határozatát vagy
intézkedését, amely az alkotmányba vagy alkotmányosan hozott jogszabályba ütközik,
megsemmisíthették, illetőleg megváltoztathatták. [1954. évi X. törvény 30. § (1)-(4) bek.] A
helyi tanácsok végrehajtó és intézkedő szervei a végrehajtó bizottságok voltak, amelyeket a
tanácsok tagjaik sorából választottak. [1954. évi X. törvény 33. § (1) bek.]
Bizonyos (szerény) demokratizálódás eredményeképpen a 70-es évek elején újraszabályozták a
tanácsi igazgatást, átütő változások azonban nem történtek. A tanácsokról szóló 1971. évi I.
törvény (harmadik tanácstörvény) már úgy határozta meg a tanácsokat, mint „demokratikus
alapelvek szerint választott és a demokratikus centralizmus alapján működő testületi szervek.
Működési területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik, ellátják a társadalmi,
gazdasági és kulturális vezetés feladatait”. [1971. évi I. törvény 1. § (2) bek.] Továbbá a tanácsok
„a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak, a demokratikus centralizmus alapján működő
népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei”. Tehát a definícióba bekerült az
önkormányzati jelző is. [1971. évi I. törvény 2. § (1) bek.]
Az 1971. évi tanácstörvény rendelkezéseit IVANCSICS összehasonlíthatatlannak nevezi az
1950-ben megalkotott jogi szabályozással, olyannyira történtek előremutató változások,
különösen a rendszerváltoztatást megelőző öt évben, hogy a harmadik tanácstörvény számos
rendelkezése a hatályos szabályozásban is fellelhető. [Ivancsics Imre: Az önkormányzatoktól az
önkormányzatokig, adalékok a helyi közigazgatás elmúlt száz évének történetéhez. In: Font
Márta - Kajtár István (szerk.): A magyar államiság első ezer éve. Pécs, 2000, 232. o.] Ilyen
előrelépések, akár csak a legcsekélyebbek is, nem következtek be 1945 előtt, sőt az akkori
struktúra éppen az ellenkező irányba, a centralizáció felé haladt, egészen felszámolásáig.
 2. Helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályok az Alkotmányban
A közigazgatást hagyományosan két részre, alrendszerre szokás bontani: államigazgatásra és
önkormányzati igazgatásra. Mindkettőben közös a rendeltetésük, az, hogy közigazgatási
feladatokat valósítanak meg: az államigazgatás általában a közigazgatási feladatoknak azon
körét, amelyek hatósági (közhatalmi) jellegűek, míg a helyi önkormányzatok a közvetlen lokális
kötődésű feladatokat, az ún. helyi közügyeket (többségében különféle közszolgáltatásokat)
valósítják meg. (Bővebben: Hoffman István: Önkormányzati közszolgáltatások szervezése és
igazgatása. Az elmélet és a gyakorlat tükrében. Budapest, 2009.)
Az államigazgatás - eltérően az önkormányzati igazgatástól - „felülről lefelé” szerveződik, az
államigazgatás szervezeti rendjére, működésére a Kormány meghatározó befolyást gyakorol (az
államigazgatás legfelső szintű irányítása), amely olyan jogosítványokban mutatkozik meg mint a
jogalkotási jogkör, vagy a szervezetalakítási jog. A központi (országos) közigazgatási szervek az
államigazgatási szervezetrendszer meghatározó, kiemelkedő jelentőségű elemei.
A központi államigazgatási szervek rendszere mindazonáltal nem nevezhető homogénnek, de
az ide tartozó szervek egységes rendszert alkotnak, amelyet a szervek közötti szerteágazó és
többféle közigazgatási jogviszonyok kapcsolnak össze. Az államigazgatási feladatokat ellátó
szerveket találunk az országos szint alatt területi és helyi szinteken is. Országos szinten a
Kormány mellett a minisztériumokat, és a nem minisztériumi jogállású központi szerveket
(kormányhivatal, központi hivatal, autonóm jogállású szerv, önálló szabályozó szerv) kell
megemlíteni.
Az államigazgatásban tipikus szervezési elv a hierarchia, amely szervek közötti alá-
fölérendeltségi (irányítási) jogviszonyt jelent. A szervezeti cselekvés lényegéhez tartozik az
irányító és a végrehajtó közötti szereposztás, amely az alá-fölérendeltség rendjén alapul. A
szervezet hatékony működése kerül veszélybe, ha az egyes szervezeti pozíciókhoz rendelt
hatalmi jogosítványok és felelősségek nem különülnek el világosan.
Az államigazgatási alrendszerben a hierarchia elvéhez a dekoncentráció elve szorosan
kapcsolódik, mivel ez által a kormányzat olyan államigazgatási egységekhez telepíthet feladat és
hatáskört, amelyek nem országos, hanem területi szinten működnek, és a központi szerveknek
alárendeltek. Területi (többségében megyei vagy regionális illetékességgel rendelkező)
államigazgatási szerveket dekoncentrált vagy centrális alárendeltségű szerveknek nevezzük. A
dekoncentrált szervek a központi államigazgatási szervek irányítása alatt állnak, fő tevékenységi
körük a hatósági jogalkalmazás. Települési szinten az államigazgatási (hatósági) feladatokat
részben a jegyző látja el, aki egyúttal megvalósít a helyi önkormányzat működéséhez kapcsolódó
feladatokat is.
Emellett az államigazgatási rendszeren belül számos relációban mellérendeltségi (kooperatív,
koordinatív) kapcsolatok állnak fenn. Az államigazgatási szerveknek tehát rendszerint vannak
hierarchikus, kooperatív és koordinatív kapcsolatai egyaránt. (Csepeli György: A szervezkedő
ember. Budapest, 2001, 74. o.)
Az önkormányzati közigazgatást tulajdonképpen az állami decentralizáció eredménye, és
közelebbről helyi-települési igazgatást jelenti, amelynek kulcseleme a széleskörű önállóság, a
helyi autonómia. Az önkormányzás a közigazgatásban tipikus jogintézmény, de
önkormányzatiság nem csak területi alapon szerveződhet, a helyi önkormányzatokon kívül
léteznek (létezhetnek) még:
a) szociális önkormányzatok,
b) kamarák (egyrészt megvalósítják a tagok érdekképviseletét, másrészt ellátnak igazgatási
feladatokat is),
 c) kulturális (intézményi) önkormányzatok (megállapítható, hogy a tudomány művelése
mindig valamiféle „kooperatív” önkormányzatiságot jelentett, ennek intézményesülései a
felsőoktatás önkormányzatai: egyetemek, főiskolák),
d) média-önkormányzatok (Nyugat-Európában elterjedt megoldás, hogy a közszolgálati
televízió és rádió a kormányzattól, politikától független szervezetek, amelyek döntéshozó
testületeiben különféle társadalmi szervezetek is képviseltetik magukat.),
e) egyesületi jog alapján létrejött önkormányzatok,
f) vallási közösségek (egyházak) önkormányzatai,
g) érdekképviseleti önkormányzatok (pl. szakszervezetek).
A modern (helyi) önkormányzatiság több elméleti kiindulási pontra is visszavezethető:
a) A francia felfogás szerint a helyi (önkormányzati) hatalom az államhatalom önálló része, a
központosítás (centralizáció) ellenpólusa.
b) A klasszikus német felfogás szerint az önkormányzatokban a közvetlenül választott
testületek útján a polgárokat be lehet vonni az államéletbe. Németországban a helyi
önkormányzatiság nyitányaként értékelik az 1808-as porosz (Stein-féle) városrendeletet,
melynek célja a polgárok aktivizálása, az igazgatással való együttműködésre „bírása” volt. [Karl
v. Stein városi törvényét a német városok Magna Chartájának is nevezik, melynek következtében
új társadalmi-szervezeti-jogi jelenség bontakozott ki önkormányzati keretek között. vö. Kajtár
István: Egyetemes állam- és jogtörténet I. Budapest-Pécs 1997. 90. o.]
c) Az angol „local government”-elmélet szerint nincs az államigazgatással
„szembehelyezkedő” önkormányzati igazgatás, hanem utóbbi egy köztes forma az állam és a
társadalom között, amely saját felelősséggel - a törvények keretei között - önállóan igazgat,
(helyben) kormányoz. (Stern, Klaus: Das Staatsrecht der Bundesrepublik Deutschland. Bd. 1.
398-399. o.)
Rudolf von Gneist kétféle önkormányzat (önkormányzás) fogalmat definiált: egyrészt olyan
(közjogi) jogi személy, melyet megillet az önkormányzás joga, másrészt az önkormányzás
sajátos határozatok (döntések) meghozatalának folyamatát is jelenti. A helyi önkormányzást a
fentiek alapján, összefoglalóan az alábbi ismérvekkel jellemezhetjük:
- Az önkormányzati igazgatás lényeges része a közigazgatásnak.
- Az önkormányzatiság a demokrácia, a jogállam elengedhetetlen tartozéka.
- Az önkormányzatoknak hatalomkorlátozó funkciójuk is van.
- Az önkormányzatok a decentralizáció megvalósulási formái.
- Az önkormányzatok erősítik a közösségi érzetet.
- A polgár érzi, hogy beleszólhat a közigazgatási egységek összetételébe, ezáltal könnyebben
azonosulhat velük. (ld. Thieme, Werner: Verwaltungslehre. München 1988. 89. o.)
A magyar önkormányzatiság klasszikus megközelítését jól szemlélteti Grünwald Béla
megállapítása: „Az önkormányzat a szabadság elvét képviseli a közigazgatásban azáltal, hogy az
állam megengedi, hogy egyes polgárai nemcsak a törvények alkotásában, hanem az állami
tevékenységben is részt vegyenek. Az önkormányzat a megye, a county, a department stb.,
községi testületek, egyletek alakjában a közigazgatás helyi jellegű feladatainak megvalósítására
van ugyan hivatva, de mégis nagyszerű megnyilvánulása az ember magasabb rendű erkölcsi
természetének, az emberi szabadságnak, midőn az egyes annyira át van hatva az általános
akarattól, hogy képes maga irányában végráhajtó orgánuma lenni az általános akaratnak. Az
önkormányzat a szabadság a közigazgatásban, az önkormányzat a szabad közigazgatás.”
[Grünwald Béla: Közigazgatásunk és a magyar nemzetiség. In: Lőrincz Lajos (szerk.): A magyar
közigazgatás-tudomány klasszikusai. 1874-1947. Budapest, 1988, 68. o.] Az önkormányzati
igazgatás szélsőségesen értékszempontú megközelítése a rendszerváltozás időszakában újjáéledt,
és nagyban befolyásolta a kialakuló magyar önkormányzati rendszer alkotmányi és törvényi
szabályozását. [vö. Nagy Marianna: Helyi értékek avagy „helyiértékek” a magyar
közigazgatásban. In: Csefkó Ferenc (szerk): A közigazgatási szervezetrendszer átalakítási
kísérletei. Pécs, 2009, 48. o.]
Magyary szerint az önkormányzat meghatározásakor az emberből kell kiindulni. Az emberek
területi alapon történő szerveződése hozza létre azt a közösséget, amely önkormányoz. (Magyary
Zoltán: Magyar közigazgatás. 113. o.) Az önkormányzatok működése átfogó jellegű, általános
igazgatást végeznek. Az önkormányzati rendszerben a közösséget megillető hatalomgyakorlás
kétféle formában valósulhat meg: közvetett (képviselők útján) és közvetlen módon. A helyi
önkormányzatok képviselő-testületei és a választópolgárok pedig sorsközösségben vannak,
hiszen a választott testület döntései a testület tagjaira is vonatkozhatnak. Az önkormányzati
igazgatás ugyanakkor nem szünteti meg a közigazgatás egységét, a helyi önkormányzatok -
sajátos formában ugyan, de - állami igazgatást végeznek. (Ivancsics Imre: Önkormányzati
közigazgatás. Pécs, 1997, 4-5. o.)
A helyi önkormányzatok belső szervezete - akárcsak pl. egy minisztériumé - erősen tagolt
struktúra: több szervezeti egység alkotja, és ennek megfelelően a törvényes, illetve eredményes
működés is e szervek összehangolt tevékenységének lehet az eredője. A jogi szabályozás
szempontjából természetesen elsődleges fontosságú ezeknek az önkormányzati szerveknek
(szervezeti egységeknek) az egymáshoz való viszonyát pontosan, ellentmondásoktól mentesen
kialakítani.
Az AB - korábbi gyakorlatában - értelmezve az önkormányzatok közjogi pozícióját,
hangsúlyozta annak meghatározó alkotmányos jelentőségét, hogy az Alkotmány az
önkormányzatokat kiemelte az államigazgatás rendszeréből és garanciákkal elválasztotta a
végrehajtó hatalomtól. Az Alkotmány azzal, hogy „IX. fejezetében oly módon szabályozza a
helyi önkormányzatok jogállását, hogy az önkormányzati autonómiát alkotmányos védelemben
részesíti a Kormánnyal és az államigazgatási szervekkel szemben, kiemeli a helyi
önkormányzatokat az államigazgatás szervezetétől. A helyi önkormányzást nem tekinti az
államigazgatás részének, kizárja azt, hogy a Kormány jogait a helyi önkormányzatok irányába
gyakorolja. A helyi önkormányzatok és az államigazgatás elválasztása tükröződik a polgármester
jogállásának alkotmányi szabályozásában is.” [vö. 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994,
302.]
1990-ben a helyi önkormányzatiság konstituálása óriási horderejű esemény volt Magyarország
történelmében: megváltozott az állami igazgatási rendszer fél évszázados elnevezése
(államigazgatásból közigazgatás), egységes rendszere kibővült egy új alrendszerrel (a helyi
önkormányzati igazgatási alrendszerrel), új szervezési elvek jelentek meg (pl. valódi
decentralizáció, autonómia) és bizonyos működési alapelvek vesztettek jelentőségükből (pl. az
állami irányítás), míg mások felértékelődtek (pl. a törvényesség elve).
„Ennek az esztendőnek, ezeknek a hónapoknak egyik legfontosabb törvényhozási feladata az
önkormányzati törvény megalkotása és a helyhatósági választások megtartása.”- mondta Antall
József, akkori miniszterelnök az Országgyűlésben 1990. május 22-én, és talán az elmúlt több
mint húsz év őt igazolta. [Antall József kormányprogramja, elhangzott az 1990-1994. évi
Országgyűlés 5. ülésén, 1990. május 22-én. Forrás: Magyar Kormányprogramok. Kiss Péter
(szerk.), 1867-2002. 2. kötet. 1945-2002. Budapest 2004. 1598. o.]
A helyi közösségek - Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény totális
revíziója nyomán - önállósághoz jutottak, megkapták azt az alapjogot, hogy a helyi közügyeket -
törvényi keretek között - önállóan szabályozzák és igazgassák. [Magyar Köztársaság
Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 44/A. § (1) bek. a) pont. Hatályos 2012. 01. 01-ig.]
Az autonómia megteremtette annak a lehetőségét, hogy a települési érdekek, sajátosságok jogilag
rendezett eljárás eredményeként felszínre kerüljenek, és az önkormányzatok önállóan lássák el
feladat- és hatáskörüket. (O’Toole Jr., Laurence J.: Local public administrative challenges in
post-socialist Hungary. International Rewiev of Administrative Sciences 1994/2. sz., 293. o.)
Mindehhez az Alkotmány által garantált gazdálkodási önállóság is társult. A rendszerváltó
Alkotmány rendelkezései alapján alapvetően liberális és - viszonylag - korszerű önkormányzati
intézményrendszer alakult ki:
a) érvényesültek a Helyi Önkormányzati Európai Chartájának alapelvei;
b) megvalósulhatott a demokratikus helyi hatalomgyakorlás;
c) a rendszer teret engedett az önszabályozó folyamatoknak, a helyi jogalkotásnak. [vö. Szabó
Lajos: Az önkormányzati igazgatás korszerűsítése a gyakorlati igények tükrében. In: Csefkó
Ferenc - Pálné Kovács Ilona (szerk.): Tények és vélemények a helyi önkormányzatokról. Pécs,
1993, 175. o.]
Kialakult egy olyan demokratikus mechanizmus, amelyben „az általános hatásúnak tekinthető
társadalmi célok érdekében központosság (centralizáció), s minden más közérdekű célok
érdekében partikuláris önkormányzás (autonómia) érvényesülhet”. (Tamás András: A
közigazgatási jog elmélete. Budapest, 1997, 157. o.) Az így létrejött magyar önkormányzati
rendszer sajátosságai több forrásból származnak: a magyar önkormányzati hagyományokból, a
korábbi szovjet típusú tanácsrendszer jogállami keretek között is szalonképes intézményeiből,
valamint a nyugat-európai (különösen dél-német) önkormányzati rendszerek megoldásaiból.
Ezek azok az alapok, amelyekből a modern magyar önkormányzati struktúra alapjai származnak.
A magyar helyi önkormányzatiság továbbra is lényegében két pilléren áll: a települési és a
megyei (területi) önkormányzatokon. Az önkormányzati feladatellátás (és finanszírozás) a
települési önkormányzatoknál összpontosul, a megyei önkormányzatok pedig lényegében 1990
óta keresik helyüket a magyar önkormányzati igazgatásban. (Korábbi változásokról ld. Szabó
Lajos: A középszint az önkormányzati törvény módosításának tükrében. Magyar Közigazgatás
1994/12. sz., 721. oldaltól)
Az önkormányzati feladatellátás ugyan kettős karakterű, találunk szolgáltató és hatósági
(közhatalmi) feladatokat is, de kétségtelen, hogy a helyi önkormányzatok lényegében bizonyos
helyi közszolgáltatások biztosítói, a helyi közhatalom gyakorlásában csak ritkán vesznek részt
önkormányzati szervek.
Az elmúlt két évtized egyrészt bebizonyította, hogy a helyi célok és szándékok, az összefogás,
a közös akarat, a lokálpatriotizmus és helyi identitás jelentős eredményekre, megújulásra és
értékek megtartására képes. Ugyanakkor a 2000-es évek végére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy
az önkormányzati rendszer belső ellentmondásokkal terhes, és a folyamatosan csökkenő állami
támogatás, valamint a gazdasági válság hatására mindenki számára láthatóvá vált, hogy a
kialakult rendszer fenntarthatatlan és - több szempontból is - súlyosan igazságtalan. [Zongor
Gábor: Húsz év után, változások előtt. In: Kákai László (szerk.): 20 évesek az önkormányzatok.
Születésnap, vagy halotti tor? Pécs, 2010, 149. o.]

3. Helyi Önkormányzatok Európai Chartája

„Az önkormányzatok jogi szabályozásának, fejlődésének jelentős állomása volt az Európa
Tanács 122. sz. egyezménye, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája. E Charta meghatározta
a helyi önkormányzás alapvető elveit, jogi tételeit, amelyeket általánosan alkalmaznak és
alkalmazni kell az Európai Tanács tagállamaiban. A Chartában foglaltak megfelelnek az
önkormányzatiság általánosan elfogadott jogelveinek.” [Berényi Sándor: Az európai
közigazgatási rendszerek intézményei. (Autonómiák és önkormányzatok.) Budapest 2003. 311.
o.]
A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló 1997. évi XV. törvény hirdette ki az 1985.
október 15-én, Strasbourgban kelt egyezményt. A Charta az Európa Tanács (ez a nemzetközi
szervezet nem azonos az EU-val, illetve az EU Tanácsával) égisze alatt jött létre, célja az volt,
hogy az Európa Tanács ma már közel ötven tagjának, a helyi önkormányzati rendszereik
kialakítására általánosan követendő (követhető), a jogállamiság és a demokrácia elemi
összetevőiből táplálkozó sztenderdeket fogalmazzon meg.
A Charta kimondja, hogy a helyi önkormányzás elvét a belső jogalkotásban, és amennyire
lehetséges, az alkotmányban is el kell ismerni. (2. cikk) A helyi önkormányzás fogalma:
a) A helyi önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, hogy -
jogszabályi keretek között - a közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és
igazgassák a helyi lakosság érdekében.
b) E jogot olyan testületek gyakorolják, amelyeknek tagjait egyenlő, közvetlen és általános
választójogon alapuló szabad és titkos szavazással választják, és amelyek nekik felelős
végrehajtó szervekkel is rendelkezhetnek. (3. cikk)
A helyi önkormányzatok alapvető hatáskörét és feladatait az alkotmány vagy törvény rendezi.
Azonban ez a rendelkezés nem akadályozhatja azt, hogy - jogszabályi keretek között - a helyi
önkormányzatokat speciális célból hatás- és feladatkörrel ruházzák fel.
A helyi önkormányzatok - jogszabályi keretek között - teljes döntési jogosultsággal
rendelkeznek minden olyan ügyben, amely nincs kivonva hatáskörükből és bármely más
közigazgatási szerv hatáskörébe sincs utalva.
A közfeladatokat általában elsősorban az állampolgárokhoz legközelebb álló közigazgatási
szervnek kell megvalósítania. A feladatoknak más közigazgatási szervre történő átruházása a
feladat természetétől és nagyságától, valamint hatékonysági és gazdaságossági követelményektől
függ (szubszidiaritás elve). [A helyi önkormányzatok által ellátott kötelező feladatok köre - e
rendező elv ellenére is - országonként jelentős eltéréseket mutat. Ausztriában pl. a bölcsőde és az
óvoda fenntartása tartományi (állami) hatáskörében van, a felső tagozatos oktatás Angliában,
Belgiumban, Norvégiában szintén nem önkormányzati, hanem állami feladat. A szociális jellegű
feladatokat - ellentétben hazánkkal - Franciaországban megyei önkormányzat látja el, míg az
alapfokú egészségügyi ellátás ugyanitt nem önkormányzati, hanem állami feladat. Bővebben:
Finta István: Az önkormányzati jogállás és a településközi kapcsolatok aktuális kérdései.
Közigazgatási Szemle 2008/3-4. sz., 62. o.]
A helyi önkormányzatok hatásköre általában teljes és kizárólagos. Ezt más központi vagy
regionális (területi) közigazgatási szerv nem vonhatja el, és nem korlátozhatja, kivéve, ha ezt
törvény lehetővé teszi. Ha a helyi önkormányzatokra központi vagy regionális közigazgatási
szerv hatáskört ruház át, a helyi önkormányzatok az átruházott hatáskört - amennyiben
lehetséges - a helyi körülményekhez igazítva gyakorolhatják.
Lehetőség szerint a tervezési és döntéshozatali eljárás során, megfelelő időben és formában, ki
kell kérni minden olyan ügyben a helyi önkormányzat véleményét, amely őket közvetlenül érinti.
(4. cikk) Nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett közösségekkel
való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás
nélkül. (5. cikk)
A helyi önkormányzatok - törvény keretei között - a helyi szükségletekhez való alkalmazkodás
és a hatékonyabb igazgatás érdekében maguk határozhatják meg belső igazgatási felépítésüket. A
helyi önkormányzatoknál az alkalmazási feltételeknek olyanoknak kell lenniük, hogy lehetővé
tegyék magasan képzett személyi állománynak a teljesítmény és a szakértelem alapján történő
alkalmazását. E célból megfelelő képzési lehetőségeket, díjazást és előléptetési rendszert kell
kialakítani. (6. cikk)
A választott helyi képviselők jogosultak a hivataluk gyakorlása közben felmerült kiadásoknak
megfelelő anyagi ellenszolgáltatásra, és ahol ez felmerülhet, a jövedelemkiesés és az elvégzett
munka megtérítésére, valamint megfelelő szociális juttatásokra. (7. cikk)
A helyi önkormányzatok tevékenységének állami (államigazgatási) felügyelete a következő
elemeket foglalja magában:
a) A helyi önkormányzatok államigazgatási felügyeletét csak az alkotmányban vagy
törvényben meghatározott esetekben és eljárás szerint lehet gyakorolni.
b) A helyi önkormányzat tevékenységének államigazgatási felügyelete általában csak e
tevékenység törvényességének és az alkotmányos elvekkel való összhangjának vizsgálatára
irányulhat. Mindazonáltal magasabb szintű államigazgatási szervek célszerűségi felügyeletet
gyakorolhatnak azon feladatok vonatkozásában, amelyeknek végrehajtását a helyi
önkormányzatokra ruházták át.
c) A helyi önkormányzatok államigazgatási felügyeletét olyan módon kell gyakorolni, hogy a
felügyeletet gyakorló szerv beavatkozása arányban legyen a védeni szándékozott érdekek
fontosságával. (8. cikk)
A helyi önkormányzatok a nemzeti gazdaságpolitika keretein belül megfelelő saját pénzügyi
forrásokra jogosultak, amelyekkel hatáskörük keretein belül szabadon rendelkeznek. A helyi
önkormányzat pénzügyi forrásainak az alkotmányban és jogszabályokban meghatározott
feladataikkal arányban kell állnia.
A helyi önkormányzatok pénzügyi forrásainak legalább egy részét olyan helyi adók és
díjbevételek teszik ki, amelyek mértékének meghatározására - jogszabályi keretek között - e
szerveknek van hatáskörük. Azon pénzügyi rendszerek, amelyeken a helyi önkormányzatok
pénzügyi forrásai alapulnak, legyenek eléggé sokrétűek és rugalmasak ahhoz, hogy lehetővé
tegyék - amennyiben ez a gyakorlatban lehetséges - a feladatok megvalósításához szükséges
költségek tényleges alakulásával való lépéstartást.
A pénzügyileg gyengébb helyi önkormányzatok védelme szükségessé teszi olyan pénzügyi
kiegyenlítési eljárások, illetőleg ezekkel egyenértékű intézkedések intézményesítését, amelyek
célja a számításba jövő pénzügyi források egyenlőtlen elosztása, valamint a teljesítendő pénzügyi
terhek által okozott hatások korrekciója.
A források rájuk eső részének meghatározása során megfelelő formában ki kell kérni a helyi
önkormányzatok véleményét. A lehetőségekhez mérten a helyi önkormányzatoknak juttatott
támogatás nem köthető meghatározott feladatok finanszírozásához. A támogatások juttatása nem
korlátozhatja a helyi önkormányzatoknak a hatáskörükön belüli önálló döntéshozatali jogát. (9.
cikk)
A helyi önkormányzat egyesülési (társulási) jogával kapcsolatosan a Charta a következőket
fogalmazza meg. A helyi önkormányzatok jogosultak arra, hogy hatáskörük gyakorlása körében
közös érdekeltségű feladatok megoldása érdekében együttműködjenek, és törvényi keretek
között más helyi önkormányzatokkal társulást hozzanak létre.
Az állam elismeri a helyi önkormányzatoknak azt a jogát, hogy közös érdekeik védelmére és
előmozdítására alakult szövetségnek, illetve a helyi önkormányzatok nemzetközi szövetségének
tagjai legyenek. A helyi önkormányzatok - törvény által előírt feltételekkel - jogosultak
együttműködni más államokban működő önkormányzatokkal. (10. cikk)
 A helyi önkormányzatok jogosultak jogorvoslatot igénybe venni hatáskörük szabad gyakorlása
és az önkormányzás olyan elveinek tiszteletben tartása érdekében, amelyet az Alkotmány vagy
belső törvényhozás szentesít. (11. cikk)
A Charta rendelkezéseinek érvényesülését az Európa Tanács ún. monitoring eljárás keretében a
részes tagállamokban rendszeresen vizsgálja, megállapításait pedig monitoring jelentésben
foglalja össze. Az Európa Tanács mindazonáltal nem rendelkezik szankciókkal, amelyekkel
esetleg kikényszeríthetné az érintett részes országokban az előírások betartását. (Szente Zoltán:
Az Európai Önkormányzati Charta végrehajtásának monitoringja az Európa Tanács
gyakorlatában. Új Magyar Közigazgatás, 2014./1. sz., 24. oldaltól)

4. Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának a helyi közéletben való részvételről szóló

kiegészítő jegyzőkönyve
A 2010. évi XXVI. törvény hirdette ki a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló,
Strasbourgban, 1985. október 15-én kelt egyezménynek a helyi közéletben való részvételről
szóló kiegészítő jegyzőkönyvét, amely 2012. június 1-jén lépett hatályba.
A helyi közügyekben való részvétel joga a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörei
gyakorlásának meghatározására és befolyásolására való jogot jelenti. E jog gyakorlásának
elősegítésére törvénynek kell eszközöket biztosítania. Bármely személy vagy csoport hátrányos
megkülönböztetése nélkül törvény eltérő rendelkezéseket tartalmazhat a személyek bizonyos
körülményeire vagy csoportjaira vonatkozóan, törvény kizárólag a választópolgárokra
korlátozódó sajátos rendelkezéseket is tartalmazhat.
A jegyzőkönyvet aláíró országok elismerik állampolgárainak a lakóhelyük szerinti helyi
önkormányzat testülete vagy közgyűlése tagjainak megválasztásában - szavazóként vagy
jelöltként - való részvétel jogát.
Törvény szintén elismerheti más személyek jogát is az ilyen részvételre, amennyiben a
jegyzőkönyvet aláíró ország (Fél) saját alkotmányos rendjével összhangban így dönt, vagy
amennyiben ez megfelel a Fél nemzetközi jogi kötelezettségeinek.
A helyi közügyekben való részvétel jogának gyakorlására vonatkozó bármely alaki
követelményeket, feltételeket és korlátozásokat törvény rendeli el és azok meg kell, hogy
feleljenek a fél nemzetközi jogi kötelezettségeinek. Törvény csak olyan alaki követelményeket,
feltételeket és korlátozásokat írhat elő, melyek annak biztosításához szükségesek, hogy a helyi
önkormányzatok feladat- és hatáskörei etikus gyakorlását és átláthatóságát ne veszélyeztesse a
részvételi jog gyakorlása.
Minden egyéb alaki követelmény, feltétel és korlátozás a hatékony politikai demokrácia
működése, a demokratikus társadalom közbiztonságának fenntartása, illetve a Fél nemzetközi
jogi kötelezettségei által támasztott kívánalmaknak való megfelelés szükségessége alapján állhat
fenn.
A Felek minden olyan intézkedést megtesznek, mely szükséges a helyi közügyekben való
részvétel jogának érvényesüléséhez. A részvételi jog gyakorlásához szükséges intézkedések
magukban foglalják:
a) a helyi önkormányzatok felhatalmazását arra, hogy lehetővé tegyék, ösztönözzék és segítsék
a jelen Jegyzőkönyvben megállapított részvételi jog gyakorlását;
b) az alábbiak létrehozásának biztosítását:
- a személyek bevonására szolgáló eljárások, melyek magukba foglalhatnak konzultációs
eljárásokat, helyi népszavazásokat és népi kezdeményezéseket, továbbá - ahol a helyi
önkormányzat magas lakosságszámmal bír és/vagy nagy földrajzi területen helyezkedik el -
intézkedéseket annak érdekében, hogy az emberek a hozzájuk legközelebb eső szinten kerüljenek
bevonására;
- a helyi önkormányzatok kezelésében lévő hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférésre
vonatkozó eljárások, a Fél alkotmányos rendjével és nemzetközi jogi kötelezettségeivel
összhangban;
- intézkedések, amelyek a részvételben akadályozott személyek csoportjai igényeinek
megfelelnek; és
- mechanizmusok és eljárások a helyi önkormányzatok és a helyi közszolgáltatások
működésével kapcsolatos panaszok és javaslatok kezelésére és megválaszolására;
c) informatikai és a kommunikációs technológiák használatának ösztönzése a jelen
Jegyzőkönyvben meghatározott részvételi jog előmozdítása és gyakorlása érdekében.
Az eljárások, intézkedések és mechanizmusok a helyi önkormányzatok eltérő típusai számára -
méretükre valamint feladat- és hatásköreikre tekintettel - eltérőek lehetnek. A helyi közügyekben
való részvételre vonatkozó jog érvényesítése érdekében hozott intézkedésekre vonatkozó
tervezési és döntéshozatali folyamatok során a helyi önkormányzatokkal a lehetőségekhez
mérten, a kellő időben és a megfelelő módon konzultációt kell folytatni.

5. Az Alaptörvény helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályai

A Kormány 2011. március 14-én nyújtotta be az Országgyűlésnek Magyarország (új)
Alaptörvényét (a továbbiakban: Alaptörvény), amelyet az Országgyűlés 2011. április 18-i ülésén
fogadott el, a köztársasági elnök pedig április 25-én írt alá. Az Alaptörvény 2012. január 1-jén
lépett hatályba. (A modern európai alkotmányok közös sajátossága, hogy nagy figyelmet
fordítanak az alkotmányos intézmények érvényesülésének, illetve érvényesítésének a garanciáira,
az alkotmányvédelemre. Ha a kitűzött célok, feladatok és hatáskörök mellől hiányzik az
ellátásukhoz szükséges feltételek biztosítása, akkor a végrehajtás veszélybe kerül.)
A 2012. január 1-jéig hatályos Alkotmány - nemzetközi összehasonlításban - felettébb
részletesen foglalkozott a helyi önkormányzatokkal, ebben a vonatkozásban (is) hasonlít az új
Alaptörvényhez. (az Alaptörvényben mindösszesen öt cikk és huszonhárom bekezdés foglalkozik
a helyi önkormányzatokkal). Az Alaptörvény Alapvetés címet viselő részének F. cikkében
szerepel Magyarország területi tagozódása.
Az említett cikk két bekezdésből áll:
(1) Magyarország fővárosa Budapest.
(2) Magyarország területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. A
fővárosban és a városokban kerületek alakíthatók.
Lényegesebb változás a korábbiakhoz képest, hogy - az Alkotmány rendelkezéseitől eltérően -
az Alaptörvényben már nem esik szó a fővárosi kerületekről, mint (a helyi önkormányzás jogával
felruházott, speciális) településtípusról. Az Alaptörvény tehát megszüntette a fővárosi kerületi
önkormányzatok működésének alkotmányi garanciáját.
A helyi közhatalom cím alatt lelhetők fel a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályok. Az a
tény, hogy e fejezetben négyszer is történik utalás a helyi önkormányzatokra vonatkozó részletes
szabályokat tartalmazó, később megalkotandó, „alkotmányos erejű” ún. sarkalatos törvényre,
sejtetni engedi, hogy a részletszabályokban lényeges jogszabályi tartalmak jelennek meg. [„A
sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévő
országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” [Alaptörvény T. cikk (4) bek.]
Miután az Alaptörvényben az ország területi tagozódása és a helyi önkormányzatok szabályai
(szerkezetileg) „elszakadtak” egymástól, ezek alapján csak annyi olvasható ki biztonsággal, hogy
„Magyarországon a helyi közügyek intézése és közhatalom gyakorlása érdekében
önkormányzatok működnek”, és az alapvető szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
[Alaptörvény 31. cikk (1) bek.]
Az Alaptörvényben - ellentétben az Alkotmány rendelkezéseivel - nincs utalás a helyi
önkormányzás tartalmára, a helyi önállóságra (autonómiára), és a helyi önkormányzáshoz való, a
helyi választópolgárokat megillető alkotmányos alapjogra sem. A helyi választópolgárok
természetesen továbbra is részt vehetnek direkt és indirekt módon a helyi hatalomgyakorlásban.
A Szabadság és felelősség c. fejezetben ezzel kapcsolatban az szerepel: „Minden nagykorú
magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi
önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők
választásán választó és választható legyen.” [Alaptörvény XXIII. cikk (1) bek.]
Az Alaptörvény 32. cikk kimondja, hogy
„(1) A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között:
a) rendeletet alkot;
b) határozatot hoz;
c) önállóan igazgat;
d) meghatározza szervezeti és működési rendjét;
e) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat;
f) meghatározza költségvetését, ennek alapján önállóan gazdálkodik;
g) e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel, kötelező feladatai ellátásának
veszélyeztetése nélkül vállalkozást folytathat;
h) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;
i) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat;
j) a hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, véleményt
nyilváníthat;
k) szabadon társulhat más önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre,
feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával és tagja lehet nemzetközi
önkormányzati szervezetnek;
l) törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
(2) Feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi
társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján
önkormányzati rendeletet alkot.
(3) Az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
(4) A helyi önkormányzat az önkormányzati rendeletet a kihirdetését követően haladéktalanul
megküldi a fővárosi és megyei kormányhivatalnak. Ha a fővárosi és megyei kormányhivatal az
önkormányzati rendeletet vagy annak valamely rendelkezését jogszabálysértőnek találja,
kezdeményezheti a bíróságnál az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát.
(5) A fővárosi és a megyei kormányhivatal kezdeményezheti a bíróságnál a helyi
önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítását. Ha a
helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének a bíróság által a mulasztást megállapító
döntésben meghatározott időpontig nem tesz eleget, a bíróság a fővárosi és a megyei
kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy a mulasztás orvoslásához szükséges
önkormányzati rendeletet a helyi önkormányzat nevében a fővárosi és a megyei kormányhivatal
vezetője alkossa meg.
(6) A helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja.”
A korábbi alkotmányi szabályozáshoz képest a szöveg nagyobb részt minimálisan változott,
szinte alig észrevehetően. A legfontosabb változás a szakasz címében történt: a korábbi
önkormányzati alapjogok helyett az Alaptörvény a helyi önkormányzat feladat- és hatásköreinek
nevezi a fenti jogköröket, amely elnevezés - az alapjoghoz képest - kétségtelenül jobban illik a
helyi önkormányzatnak, mint közigazgatási szervnek a jellegéhez. [Bővebben: Temesi István:
Gondolatok az önkormányzati alapjogokról. In: Fábián Adrián (szerk.): 20 éves a magyar
önkormányzati rendszer. Pécs, 2011,. 47. oldaltól]
„A helyi önkormányzat az önkormányzati rendeletet a kihirdetését követően haladéktalanul
megküldi a fővárosi és megyei kormányhivatalnak. Ha a fővárosi és megyei kormányhivatal az
önkormányzati rendeletet vagy annak valamely rendelkezését jogszabálysértőnek találja,
kezdeményezheti a bíróságnál az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát.” [Alaptörvény 32.
cikk (4) bek.]
Az itt biztosított beavatkozási lehetőség viszonylag távol áll a helyi önkormányzatok által
megvalósított törvénysértések megelőzését szolgáló korszerűbb és célszerűbb felügyeleti
módszerektől (pl. konzultáció, felhívás). Az állami felügyeletnek ugyanis elsődleges célja a
törvényes önkormányzati működés biztosítása. Az állami szerveknek elő kell segíteniük az
önkormányzatok feladatainak az ellátását, miközben arra törekszenek, hogy érvényre juttassák a
közigazgatás törvényességének alkotmányos alapelvét is. Az állami felügyelet célja továbbá az
is, hogy tanácsadással segítsék a helyi önkormányzatokat feladataik ellátásában, támogassák,
védjék a helyi közösségeket, valamint növeljék az önkormányzati szervek felelősségérzetét.
Ugyancsak bírósági hatáskörbe került a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási
kötelezettségének megállapítása, illetve ez alapján annak elrendelése, hogy a megyei (fővárosi)
kormányhivatal a helyi önkormányzat nevében megalkossa a szükséges helyi rendeletet.
[Alaptörvény 32. cikk (5) bek.] A kormányhivatalnak ez az új „rendelet-pótlási” joga
kétségtelenül erős felügyeleti hatáskörnek tekinthető.
A helyi önkormányzat szerveiről [Alaptörvény 33. cikk] a következőket olvashatjuk:
„(1) A helyi önkormányzat feladat- és hatásköreit a képviselő-testület gyakorolja.
(2) A helyi képviselő-testületet a polgármester vezeti. A megyei képviselő-testület elnökét a
megyei képviselő-testület saját tagjai közül választja megbízatásának időtartamára.
(3) A képviselő-testület sarkalatos törvényben meghatározottak szerint bizottságot választhat és
hivatalt hozhat létre.”
Megállapítható, hogy a helyi önkormányzat szervezeti egységeiben, szerveiben semmilyen
lényeges változás nem történt a korábbiakhoz képest, leszámítva, hogy az Alaptörvény
szövegében - a korábbival ellentétében - már nem szerepel a jegyző, így ez az intézmény
elvesztette alkotmányos státuszát.
A magyar önkormányzat belső felépítése feltűnően tagolt, szinte leképezi - önkormányzati
keretek között - a „fékek és egyensúlyok” („checks and balances”) rendszerét. Ez azt jelenti,
hogy a jelenlegi törvényi szabályozás alapján az önkormányzati szervezet és működés
képzeletbeli középpontjában három szerv található (a képviselő-testület, a polgármester és a
jegyző), amelyek mindegyike a maga funkciói terén - a jogi szabályozás következtében -
kiválthatatlan, megkerülhetetlen és - jobb esetben - stabil.
A helyi önkormányzat működéséről [Alaptörvény 34. cikk] az alábbiakat mondja ki az
Alaptörvény:
„(1) A helyi önkormányzat és az állami szervek a közösségi célok elérése érdekében
együttműködnek. A helyi önkormányzat részére kötelező feladat- és hatáskört törvény állapíthat
meg. A helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló
költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult.
(2) Törvény elrendelheti a helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban történő
ellátását.
 (3) A polgármester és a megyei képviselő-testület elnöke önkormányzati feladatain kívül
törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen
államigazgatási feladat- és hatáskört is elláthat.
(4) A Kormány a fővárosi és megyei kormányhivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletét.
(5) Törvény a költségvetési egyensúly megőrzése érdekében a helyi önkormányzat törvényben
meghatározott mértékű kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a
Kormány hozzájárulásához kötheti.”
Teljesen egyértelmű, hogy a helyi önkormányzatok definiálásakor a klasszikus, természetjogi
jellegű megközelítésektől végleg búcsút kell venni. Abból kell kiindulni, hogy a modern (helyi)
önkormányzatok az államszervezet részét képezik, illetve az önkormányzatiság több elméleti
kiindulási pontra is visszavezethető.
A modern helyi önkormányzatok, annak ellenére is, hogy autonómiával rendelkeznek,
egyértelműen állami - az állam által létrehozott - önkormányzatok, nem függetlenek az
államszervezettől, működésük elengedhetetlen záloga a központi (államigazgatási) szervekkel
való valódi együttműködés, kooperáció, amelynek fontossága az Alaptörvény szabályai alapján
alkotmányi elismerésben részesül.
A magyar helyi önkormányzatok viszont olyan gazdasági helyzetbe kerültek, hogy kötelező
feladataik száma, nagyságrendje messze meghaladja bevételeiket, mindenekelőtt az állami
támogatást. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy az önkormányzatok
eladósodottsága olyan méreteket öltött, hogy tulajdonképpen senki sem ismeri pontosan ennek a
nagyságát, hiszen nem csak az önkormányzati költségvetések küzdenek adósságokkal (ami
látható), hanem önkormányzati vállalkozások is (ami nagyrészt láthatatlan). Itt tulajdonképpen
arról van szó, hogy a központi (állami) költségvetés saját hiányát úgy próbálja féken tartani,
hogy azt egyre nagyobb mértékben „rátolja” az önkormányzati rendszerre.
A szabályozás, amely szerint „a helyi önkormányzat a kötelező feladat- és hatásköreinek
ellátásához a feladat- és hatáskörökkel arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni
támogatásra jogosult”, lényegében konzerválja a jelenlegi állapotokat. Az „arányban állással”
nem az a legfőbb kifogás, hogy az ún. határozatlan jogi fogalmak közé tartozik, hanem az, hogy
a helyi önkormányzatok részére semmilyen érdemi garanciát nem biztosít. A torzuló arányok,
pontosabban önkormányzati szempontból az aránytalanságok az önkormányzatiság ellen hatnak,
„kikezdik” annak lényegét.
A kötelező önkormányzati társulás intézményesítése, törvényben történő elrendelésének
lehetővé tétele egyértelműen a korszerűsítést szolgálhatja: a korábbi (sok problémát felvető)
kormányzati gyakorlat - a hatékony feladatellátás érdekében - költségvetési-pénzügyi
eszközökkel próbálta közös feladatellátásra bírni a települési önkormányzatokat, az Alaptörvény
nyomán a jövőben ez törvényi rendelkezés alapján is megvalósítható lesz.
A helyi önkormányzatok állami ellenőrzése (felügyelete) sarkalatos kérdése volt az elmúlt húsz
évben a magyar önkormányzati rendszernek. A magyar önkormányzati rendszer sajátossága a
korrekciós, ellenőrző mechanizmusok sokasága, de egyúttal gyengesége, esetlegessége. Nem
arról van szó, hogy ne lenne elegendő - külső és belső - szerv (megyei kormányhivatal,
ügyészség, ÁSZ, önkormányzati bizottságok, jegyző, könyvvizsgáló stb.) az önkormányzatok
törvényes működésének kontrollállására, hanem arról, hogy ezeknek a szerveknek a korrekciós
hatalmuk elenyésző.
A szakirodalom döntő része időről-időre elméleti okokból, és az egyre bővülő gyakorlati
tapasztalatok alapján sürgette a törvényességi ellenőrzés megerősítését, törvényességi
felügyeletté való átalakítását. A „minimális” hatáskörbővítést a jogsértőnek vélt döntés
végrehajtásának ideiglenes megakadályozásában, valamint az elmulasztott döntés felügyeleti
szerv által történő pótlásával tekintette elérhetőnek. (Egyes szerzők ennél lényegesen nagyobb
mérvű felügyeleti jogkörbővítés mellett érveltek.)
Az Alaptörvényben szereplő másik felügyeleti jogosítvány vitatható: „Törvény a költségvetési
egyensúly megőrzése érdekében a helyi önkormányzat törvényben meghatározott mértékű
kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a Kormány
hozzájárulásához kötheti.” [Alaptörvény 34. cikk (5) bek.]
A fenti rendelkezés szintén újdonság a magyar alkotmányjogban. Célja könnyen megfejthető:
az állami felügyelet eszközével megakadályozni az önkormányzatok további eladósodását, amely
mára akkora méreteket öltött, amely az állami költségvetés egyensúlyát is veszélyezteti. (A
törvényi szabályozás 2012. január elseje előtt is korlátozta az önkormányzati hitelfelvétel
lehetőségét, ám ezek a korlátok könnyen megkerülhetők voltak, ezért sem válthatták be a
hozzájuk fűzött reményeket.)
Az önkormányzatok kölcsönfelvételei egyre kevésbé a beruházások, fejlesztések
finanszírozását szolgálják, sokkal inkább a működést, a kötelező feladatok ellátását.
Nyilvánvalóan tipikusan azért keletkezik hiány az önkormányzat költségvetésében, mert az
állami támogatások, illetve a saját bevételek nem elegendőek a kötelező feladatok, helyi
közszolgáltatások ellátásához.
Az Alaptörvény a finanszírozás kérdését nyilvánvalóan nem képes megoldani, kétes
eredményességű, a helyi gazdálkodási autonómiát erősen korlátozó eszközt intézményesít. Azt is
hozzá kell tenni, hogy ennek a szabálynak az eredményességét még inkább veszélyezteti
elkésettsége: a hitelintézetek - látva az önkormányzati vagyongazdálkodás és finanszírozás óriási
problémáit - egyre kevésbé hajlandóak a helyi önkormányzatok működését finanszírozni,
teljesen függetlenül attól, vajon hozzájárul-e a jövőben a Kormány a kölcsönfelvételhez, vagy
nem.
A helyi önkormányzat megbízatásáról [Alaptörvény 35. cikk] az alábbiakat tartalmazza az
Alaptörvény:
„(1) A helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és
egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad
kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.
(2) A helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a sarkalatos törvényben
meghatározottak szerint 5 évre választják.
(3) A képviselő-testület megbízatása az önkormányzati általános választás napjáig tart. Jelöltek
hiányában elmaradt választás esetén a képviselő-testület megbízatása meghosszabbodik az
időközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester megválasztásáig tart.
(4) A képviselőtestület - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - kimondhatja
feloszlását.
(5) Az Országgyűlés a Kormány - az Alkotmánybíróság véleményének kikérését követően
előterjesztett - indítványára feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő képviselőtestületet.
(6) A feloszlás és a feloszlatás a polgármester megbízatását is megszűnteti.”
A fenti rendelkezések eddig különböző törvényekben voltak szabályozva, alkotmányi szintre
emelésükkel azonban lényeges tartalmuk nem változott meg, kivéve, hogy a helyi önkormányzati
képviselők és a polgármesterek megbízatása a jelenlegi négyről öt évre emelkedik, illetve a
képviselő-testület feloszlatása a polgármester megbízatását is megszünteti.
A korábbi - az Alaptörvény hatályba lépését megelőző - alkotmányi szóhasználat az 1989-90-
es rendszerváltoztatás hangulatát, felfogását idézte: a települési tanácsok központi irányítását
felváltó helyi önkormányzatiságot, az önállóságot, a széleskörű helyi önrendelkezés szabadságát
juttatták kifejezésre, ez különösen abban nyilvánult meg, hogy az önkormányzatiságot a helyi
választópolgárok közösségét megillető kollektív alapjogként közelítette meg, és a helyi
képviselő-testületek funkcióit is önkormányzati alapjogokként határozta meg.
Az Alaptörvény szakít ezzel a megközelítéssel, és egyértelműen amellett foglal állást, hogy a
helyi önkormányzatok az államszervezeten belüli intézmények, helyi közigazgatási szervek,
amelyek nem állnak szemben az állammal, annak szerves részét képezik, erősítik a demokratikus
legitimációt, és működésük elsődleges célja bizonyos közigazgatási feladatok ellátása. A helyi
önkormányzat nem társadalmi alapon szerveződő intézmény, hanem a demokrácia, valamint a
vertikális funkció- és hatalommegosztás elve által legitimált, decentralizált és ezzel az államot
tehermentesítő, autonómiát közvetítő igazgatási forma, a közügyek saját felelősségre történő
intézésére. (vö. Klaus Stern: Das Staatsrecht der Bundesrepublik Deutschland. Bd. 1. 405. o.)
Az Alaptörvény ezzel a helyi önkormányzat lényegét már nem speciális alapjogok alanyaként,
a helyi népszuverenitás megvalósítójaként definiálja, hanem (nyugat-európai mintára) olyan
alkotmányos (intézményi, institucionális) garanciaként, amelynek alapján Magyarországon helyi
önkormányzatoknak lenniük, és működniük kell. Az ennek a garanciának a tényleges
megvalósulásához szükséges jogszabályi és anyagi feltételeket pedig a magyar államnak kell
biztosítani. Ez az alkotmányos alap jóval közelebb áll a nyugat-európai sztenderdekhez,
alkotmányos megoldásokhoz, mint a korábbi, de szakít az évszázados magyar közjogi
hagyományokkal.
Az Alaptörvény rendelkezései alapján megalkotott 2011. évi CLXXXIX. törvény (a
továbbiakban: Mötv.) alapvető célja modern, költségtakarékos, feladatorientált önkormányzati
rendszer kiépítése, amely lehetőséget biztosít a demokratikus és hatékony működésre,
ugyanakkor - a választópolgárok önkormányzáshoz való kollektív jogait érvényre juttató és
védendő módon - a korábbinál szigorúbb kereteket szab az önkormányzati autonómiának. Az új
önkormányzati törvény rendelkezései lehetőséget biztosítanak a megújult ágazati struktúrák
befogadására, működtetésére (pl. differenciált hatáskör-telepítés). Az Mötv. - a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényhez (a továbbiakban: Ötv.) képest - a következő
fontosabb, újdonságnak mondható elemeket tartalmazza:
a) a lakosság önszerveződő közösségeinek támogatása, a település önfenntartó képességének
erősítése,
b) az állami és önkormányzatok közötti új feladatmegosztás alapjainak meghatározása,
c) a megyei önkormányzatok feladatkörének változása a területfejlesztési, vidékfejlesztési,
területrendezési feladatok meghatározásával,
d) a polgármester státuszának, feladat- és hatáskörének megerősítése,
e) a jegyző kinevezési jogkörének polgármesterhez történő telepítése,
f) az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok egységesítése,
g) a társulásra vonatkozó szabályok egyszerűsítése,
h) a közös önkormányzati hivatal struktúrájának kialakítása,
i) a finanszírozásban új feladatalapú támogatási rendszer kialakítása,
j) a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalására vonatkozó szabályok új alapokra helyezése
az eladósodás megakadályozása érdekében,
k) a törvényességi felügyelet eszközrendszerének meghatározása. (vö. Bekényi József:
Megújult a magyar önkormányzati rendszer. Jegyző és Közigazgatás 2012/1. sz.)
 I. FEJEZET

A HELYI ÖNKORMÁNYZÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Értelmező rendelkezések

Mötv. 1. §-ához:

1. A helyi választójog, választópolgár

A választásra jogosultak körét, a választójogot elsősorban az Alaptörvény szabályozza, XXIII.
cikke értelmében minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az
országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az
európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.
Az EU más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező minden nagykorú
állampolgárának joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek,
valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.
Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert minden
nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek
választásán választó legyen. Sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét
magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.
A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a választópolgár lakóhelyén
vagy bejelentett tartózkodási helyén választhat. A választópolgár a szavazás jogát lakóhelyén
vagy bejelentett tartózkodási helyén gyakorolhatja.
Nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási
képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Nem választható az EU
más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgára, ha az állampolgársága
szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog
gyakorlásából.
A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény
(a továbbiakban: Kptv.) szerint a választópolgár a választójogát szabad elhatározása alapján
gyakorolja. A választópolgár lakóhelyén vagy - ha lakóhelye mellett legkésőbb a választás
kitűzését megelőző 30. napig tartózkodási helyet is létesített - bejelentett tartózkodási helyén
választhat. A választópolgár bármely választókerületben választható. A helyi önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásán nem választható, aki jogerős ítélet alapján
szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését
tölti. (Kptv. 1. §)
Mindenkinek joga van továbbá helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásán választó. A polgármester joga és kötelessége, hogy az
arra jogosulttól a törvényben meghatározott tárgykörökre vonatkozó helyi népszavazási
kezdeményezést átvegye. Joga és kötelessége viszont az is, hogy a kezdeményezésnek nem
minősülő beadványt visszautasítsa. Erre pedig akkor kerülhet sor, ha a kezdeményezést arra nem
jogosultak nyújtják be, amely esetekben már az aláírásgyűjtő ív hitelesítését meg kellett volna
tagadni. A polgármesternek a helyi népszavazásra irányuló, kezdeményezésnek nem minősülő
beadványt visszautasító döntése önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozatnak minősül,
amely ellen a képviselő-testülethez fellebbezést lehet benyújtani. [56/1992. (XI. 4.) AB
határozat]

2. A megyei (fővárosi) kormányhivatal

Az Alaptörvény szerint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a
fővárosi és megyei kormányhivatal. [Az előzményekről bővebben: Bércesi Ferenc: A területi
államigazgatás kalandos útja a rendszerváltástól napjainkig. In: Fábián Adrián (szerk.): 20 éves a
magyar önkormányzati rendszer. Pécs, 2011, 181. oldaltól]
A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok
kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi
CXXVI. törvény szerint a megyei (fővárosi) kormányhivatal a kormánymegbízott által
közvetlenül vezetett szervezeti egységekből és járási, illetve a fővárosban fővárosi kerületi
hivatalokból áll.
A járási hivatal a jogszabályban megállapított hatáskörét önállóan gyakorolja. A járási hivatal
által ellátandó egyedi ügyben a fővárosi és megyei kormányhivatal utasítási joggal nem
rendelkezik.
A fővárosi és megyei kormányhivatalt a Kormány a miniszter útján irányítja. A szakmai
irányító miniszter által irányított feladatok ellátásával összefüggő ágazati és szakpolitikai
kérdésekben a szakmai irányító miniszter egyedi utasítást adhat a kormánymegbízottnak.
A fővárosi és megyei kormányhivatalt kormánymegbízott vezeti. A kormánymegbízottat a
miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. A kormánymegbízott felett - a
kinevezés és a felmentés kivételével - a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. A
kormánymegbízott feladat- és hatáskörének gyakorlásáért a miniszterelnöknek politikai, a
szakmai irányító miniszternek szakmai felelősséggel tartozik.
A kormányhivatal hivatali szervezetét a főigazgató vezeti. A kormánymegbízottat távolléte
vagy akadályoztatása esetén a főigazgató helyettesíti. A főigazgatót a kormánymegbízott
javaslatára a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter nevezi ki és menti fel. Főigazgatói
munkakörbe az nevezhető ki, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább 5 év vezetői
gyakorlattal rendelkezik.
A főigazgató munkáját általános helyettesként az igazgató segíti. Az igazgatót a főigazgató
javaslatára a kormánymegbízott nevezi ki és menti fel. Igazgatói munkakörbe az nevezhető ki,
aki felsőfokú igazgatásszervezői, okleveles jogász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási
menedzser, illetve egyetemi vagy főiskolai szintű közgazdász szakképesítéssel, valamint jogi
vagy közigazgatási szakvizsgával és legalább 5 év közigazgatási szakmai gyakorlattal
rendelkezik.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek
megfelelően összehangolja és elősegíti a kormányzati feladatok területi végrehajtását. A központi
államigazgatási szervek területi szervei (a területi államigazgatási/dekoncentrált szervek),
valamint a rendvédelmi szervek feladataik ellátása során kötelesek egymással és a
kormányhivatallal együttműködni.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal feladatainak teljesítése érdekében jogosult a központi
államigazgatási szervek területi szervei vezetőitől - az egyedi ügyek kivételével - adatokat,
felvilágosítást kérni.
A területi államigazgatási szervek - a NAV kivételével - államigazgatási jogkörükben eljárva -
szervezeti és szakmai önállóságuk megtartásával - a megyei (fővárosi) kormányhivatal
koordinációs, valamint - a rendvédelmi szervek, valamint a NAV kivételével - ellenőrzési
jogkörébe tartoznak. A megyei (fővárosi) kormányhivatal a koordinációs feladat- és
hatáskörében különösen
a) gondoskodik a több ágazatot érintő kormányzati döntések végrehajtásának területi
összehangolásáról,
b) közreműködik a központi közszolgálati nyilvántartás működtetésével kapcsolatos feladatok
ellátásában,
c) közreműködik a közigazgatás korszerűsítésével, az e-közigazgatás kialakításával
kapcsolatos feladatok területi összehangolásában, szervezésében,
d) kezdeményezi a központi államigazgatási szervek területi szervei ügyfélfogadási,
ügyfélszolgálati rendszerének összehangolását, valamint
e) gondoskodik a területi elektronikus ügyfél-tájékoztatási rendszer koordinálásáról.
A megyei (fővárosi) államigazgatási kollégium a megyei (fővárosi) kormányhivatal
koordinációs feladatait elősegítő állandó fóruma.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal véleményezi - a rendvédelmi szervek, valamint a NAV
kivételével - a Kormánynak alárendelt szervek területi szervei
a) vezetőinek kinevezését és felmentését,
b) létrehozására, átszervezésére, valamint jogállásuk és illetékességi területük módosítására
vonatkozó előterjesztést,
c) foglalkoztatottjai létszámára és költségvetésének a megállapítására vonatkozó előterjesztést,
javaslatokat.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal - a rendvédelmi szervek, valamint a NAV kivételével - a
területi államigazgatási szervektől, valamint a polgármestertől és a jegyzőtől az általuk ellátott
államigazgatási feladatokat érintően bármely döntést bekérhet, a szerv intézkedéséről
tájékoztatást kérhet, illetve - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az iratokba betekinthet.
A kormányhivatal - törvénysértés észlelése esetén - egyeztető eljárást kezdeményez, ennek
eredménytelensége esetén a szerv felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez, ennek
eredménytelensége esetén a feladatkörrel rendelkező miniszter eljárását kezdeményezi.
A kormányhivatal a megtett intézkedések eredménytelensége esetén az érintett döntést hozó
szerv felügyeleti szerve és a feladatkörrel rendelkező miniszter egyidejű tájékoztatása mellett
kezdeményezi a közigazgatás-szervezésért felelős miniszternél további intézkedés megtételét.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal
a) döntés-előkészítő és javaslattevő szervként közreműködik a Kormánynak, illetve
miniszternek meghatározott feladatai ellátásában,
b) funkcionális (a működéshez szükséges igazgatási, szervezési, adminisztrációs, személyügyi
stb.) feladatokat lát el,
c) - a rendvédelmi szervek, valamint a NAV kivételével - ellenőrzési feladatokat lát el, különös
tekintettel a hatósági tevékenység jogszerűségének ellenőrzésére,
d) - a rendvédelmi szervek, valamint a NAV kivételével - gondoskodik a területi
államigazgatási szervek ellenőrzési tevékenységének összehangoltságáról,
e) közigazgatási informatikai közreműködői tevékenységet lát el,
f) ügyfélszolgálatot működtethet stb.
A megyei és fővárosi kormányhivatalokra vonatkozó részletes rendelkezéseket a fővárosi és
megyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról 66/2015. (III. 30.)
Korm. rendelet tartalmazza. E kormányrendelet 14. és 15. §-a értelmében a fővárosi és megyei
kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően részt vesz a
kormányzati célkitűzések területi megvalósításában. Ennek keretében koordinációs, ellenőrzési,
informatikai tevékenységet, valamint képzést, továbbképzést szervező, összehangoló feladatokat
lát el.
A járási hivatal a kormánymegbízott irányítása mellett közreműködik e feladatok ellátásában.
A járási hivatal a települési önkormányzatok közfoglalkoztatási feladatai végrehajtásának
elősegítése érdekében ellátja a települési, nemzetiségi önkormányzatok, azok társulásai, valamint
a hatóságok közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó együttműködéséhez szükséges koordinációs és
kommunikációs feladatokat.
Természetesen a megyei (fővárosi) kormányhivatal kiemelkedő jelentőségű, alkotmányi
feladata a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete (ld. Mötv. VII. fejezet), amely
szervezetileg és funkcionálisan is elkülönül a területi államigazgatási szervek ellenőrzésétől,
koordinációjától.

3. Normatív és egyedi ügyben hozott (konkrét) határozat

A normatív határozat nem jogszabály, hanem az ún. közjogi szervezetszabályozó eszközökhöz
tartozik. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 23. § (2)
bekezdése szerint normatív határozatban szabályozhatja a helyi önkormányzat képviselő-
testülete a saját és az általa irányított szervek tevékenységét és cselekvési programját, valamint
az általa irányított szervek szervezetét és működését. A közjogi szervezetszabályozó eszköz
jogszabállyal nem lehet ellentétes. A közjogi szervezetszabályozó eszközben jogszabály
rendelkezése nem ismételhető meg. [Jat. 24. § (1) bek.]
A normatív határozat nem jogszabály. A helyi önkormányzat képviselő-testülete normatív
határozattal kizárólag a szerveinek működését és szervezeti felépítését szabályozhatja, harmadik
személynek (természetes személynek, jogi személynek, egyéb szervezetnek) a normatív
határozattal jogot, illetve kötelezettséget nem állapíthat meg.
A határozat másik - külön jogszabályban nevesített - formája az olyan egyedi (hatósági)
határozat, amelyet a képviselő-testület közigazgatási (önkormányzati) hatósági ügyben, akár
első, akár másodfokon hoz, és amelyre a közigazgatási és hatósági eljárás általános szabályairól
szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései megfelelően irányadók. (vö.
Ket. 70-76. §)
Egyéb esetekben a képviselő-testület döntése sem normatív, sem hatósági határozat, hanem
„csak” határozat, ugyanis a képviselő-testület minden egyéb döntése is határozat elnevezéssel
kerül elfogadásra, tekintet nélkül arra, hogy milyen ügyben születik: határozattal választ a
képviselő-testület alpolgármestert, határozattal dönt tagja kizárásáról, szerződés megkötéséről,
társulás létrehozásáról, közterület elnevezéséről stb. Ezeket a döntéseket (határozatokat)
egymástól el kell választani tárgyuk szerint, ugyanis pl. a tulajdonosi jogkörben hozott
önkormányzati határozat nem minősül hatósági határozatnak. (LB Kfv. III. 25. 820/1999. sz.)

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2004. 176. Helyi önkormányzat képviselő-testületének az előterjesztett javaslatot
elutasító döntését is határozati formában kell meghoznia.
BH1993. 393. Az önkormányzat tulajdonában álló föld alapítványba utalásához a képviselő-
testület határozata szükséges.
BH1993. 117. Az önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben - ha
törvény eltérően nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni.
BH1992. 348. Önkormányzati képviselő-testület kinevezési hatáskörét nem ruházhatja át; e
kérdésben való döntéshez minősített többségre van szükség, ennek hiányában nincs határozat.

Kapcsolódó jogi szabályozás

 Alaptörvény 32-35. cikk
2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról 23. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról
2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról

Alapvető rendelkezések

Mötv. 2. §-ához:

A helyi önkormányzáshoz való jog

A helyi önkormányzás joga a közigazgatási egység választópolgárai közösségének törvény (de
nem az Alaptörvény) által biztosított joga. Ez a jog tartalmánál fogva az alapvető jogokhoz
hasonló védelemben részesül, s egyúttal az önkormányzati jogok anyajogát is jelenti. [18/1993.
(III. 19.) AB határozat] A helyi önkormányzás joga tartalmát tekintve a településen
választójoggal rendelkező választópolgárok közösségének a népszuverenitásból fakadó, olyan
jogosultsága, amely a helyi közhatalmat megtestesítő önkormányzás gyakorlására jogosítja fel az
alkotmányban megjelölt települési és területi egységek választópolgárait. A helyi önkormányzás
mindkét összetevőjének, tehát mind a képviselő-testület útján, mind pedig a helyi népszavazással
történő gyakorlására feljogosítja az érintett választópolgárokat. [vö. 22/1993. (IV. 2.) AB
határozat]
Jogállamban a jogok mellé kötelezettségek társulnak. Ezek azonban már az egyén szintjén is
értelmezhetőek. Az Mötv. ezért utal az állampolgári felelősségérzetre és az együttműködés
követelményére, figyelemmel Alaptörvény Alapvetés című fejezetének O) cikkére is: „Mindenki
felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok
ellátásához hozzájárulni”.
Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése szerint Magyarországon a helyi közügyek intézése és a
helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek. Az állampolgári
felelősségérzet érvényre juttatása, illetve a helyi közösségen belüli alkotó együttműködés
kibontakozása fontos összetevője a helyi önkormányzásnak. Ezáltal egyrészt az Mötv. is utal
arra, hogy a helyi önkormányzat a helyi lakosságtól, a választópolgárok közösségétől nem
elszigetelten működik, hanem azzal szoros kapcsolatban. Az állampolgári felelősségérzetnek ki
kell terjednie az önkormányzáshoz kötődő jogosítványok felelős gyakorlására (választójog, helyi
népszavazáson való szavazati jog), a helyi döntéshozatali mechanizmusokban, eljárásokban való
tevékeny és megfontolt részvételre, illetve ennek tudatára, összességében az egész település
(megye) kibontakozásának elősegítésére.
A helyi önkormányzat és a helyi lakosság közötti kapcsolatok nem szűkíthetők le a jogilag
szabályozott részvételi lehetőségekre. Az együttműködés ennél sokkal tágabb értelmű: a helyi
lakosságnak együtt kell működnie a helyi önkormányzatokkal az önkormányzati feladat- és
hatáskörök megvalósításában, ami magában foglalja adott esetben a valódi részvételt (pl.
pénzbeli hozzájárulás, munkavégzés formájában), de legalábbis a helyi lakosság nem
akadályozza, vagy nem nehezíti meg az önkormányzati feladat- és hatáskörök maradéktalan,
hatékony, de mindenekelőtt jogszerű ellátását.
 A helyi önkormányzat, helyi önkormányzat indoka és célja ugyanaz: a helyi közösség. Ebben
nem tér el a többi közigazgatási szervtől a helyi önkormányzat, legfeljebb abban, hogy a helyi
(emberi) közösséggel fennálló szoros kapcsolat közvetlenebbül és nyilvánvalóbban
kimutathatóbb, mint pl. az államigazgatási szerveknél.
Ha még tovább akarom pontosítani a helyi önkormányzat, illetve a helyi közösség fogalmának
lényegi tartalmát, akkor a helyi közösség részvételét, részvételi hajlandóságát kell hangsúlyozni.
Ebben a vonatkozásban a magyar helyi önkormányzatok nagyon rosszul állnak. A demokratikus
intézményrendszer rendelkezésre áll ugyan (hely népszavazás, közmeghallgatás, falugyűlés,
képviselői fogadóóra stb.) mégis kihasználtságuk foka végeredményben minimális. A magyar
helyi önkormányzati rendszerből épp a lényeg hiányzik: a helyi közösség (részvétele). [ld.
Csefkó Ferenc: A helyi önkormányzati rendszer. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 1997, 160-163.
o.; Bőhm Antal: Az önkormányzatok és a helyi társadalom. In: Kákai László (szerk.): 20 évesek
az önkormányzatok. Születésnap vagy halotti tor. PTE, Pécs, 2010, 27. oldaltól; Józsa Zoltán:
Önkormányzati szervezet, funkció, modernizáció. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2006, 58-64.
o.; Hajnal György: Hopes and Reality: First Decade of the Hungarian Local Government System
in the View of the Public. In: Pawel Swianiewicz (szerk.) Public Perception of Local
Governments. OSI/LGI, 2001, 152. oldaltól.]
„Összességében elmondható, hogy a megkérdezettek mindössze néhány százaléka vett részt
közgyűlésen, közmeghallgatáson, önkormányzati tájékoztatón vagy a helyi ügyeket érintő
demonstráción, ami azt jelenti, hogy a közvetlen lakossági vélemények megjelenítésének
fórumaitól a választópolgárok többnyire távol tartják magukat.” (Kákai László: Önkormányzunk
értetek, de nélkületek! Pártok és civil szervezetek a helyi társadalmakban. Századvég, Budapest,
2004, 142-143. o.)
A helyi közösség érdekében történő feladat-ellátás és a helyi közösség közreműködése a
feladat-ellátásban nem azonos kategóriák. Először is a helyi közösség érdekében történő feladat-
ellátás tulajdonképpen minimum-követelmény, ehhez képest a helyi közösség közreműködése
esszenciális jellegű, és minőséget jelez. Másrészt, tekintettel arra is, hogy a képviselő-testület és
a helyi közösség sorsközösségben vannak, és egyformán érdekeltek a helyi önkormányzat sikeres
megvalósításában, megvalósulásában, a helyi közösségi aktivitás előmozdítása érdekében a
választott testületeknek is tenni kell.
A helyi önkormányzat és a helyi közösség egymásra vannak utalva: a helyi közösség részvétele
a helyi önkormányzathoz elengedhetetlen. Ehhez a részvételhez kellenek jogi és nem jogi
mechanizmusok, amelyek a helyi közösség aktivitásának feltételeit hivatottak biztosítani. Ezeket
a mechanizmusokat viszont működtetni kell, ebben pedig már a helyi önkormányzatnak van
fontos, nélkülözhetetlen szerepe.
Az Mötv. a helyi önkormányzatot, a helyi önkormányzást alapvetően kétféle módon közelíti
meg. Először is, mint közösségi, kollektív jogot. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzáshoz való
jog - ellentétben a legtöbb alanyi, alkotmányos joggal - individuálisan, egyénileg nem, hanem
csak bizonyos közösség tagjaként gyakorolhatók. Másrészt az önkormányzás joga a
demokratikus állami működés elengedhetetlen része, amelynek során - széleskörű nyilvánosság
mellett - a helyi közösségben gyökerező közakarat valósulhat meg.
A nyilvánosság a helyi demokrácia működéséhez elengedhetetlen, a helyi társadalom és az
önkormányzati szervek közötti közvetítő rendszer, általa megvalósul a közérdekű információk
megismerése, hozzáférhetősége, terjesztése, összegzése, kritikája stb., azaz működik a közösségi
létezés egyik alapfeltétele és eszköze, a kommunikáció. A kommunikáció lehetőséget ad a
döntéshozó és a döntések érintettjei közötti párbeszédre. A helyi közhatalmat gyakorló
önkormányzati szervek tekintetében is megállapítható, hogy elemi szükségletük a helyi
társadalommal való állandó kapcsolat, a folyamatos kommunikáció, a kívülről érkező
impulzusok fogadása, feldolgozása, hasznosítása. [Csefkó Ferenc (szerk.): Önkormányzati
iránytű. Villány, 1999, 282-283. o.]
A nyilvánosság tehát nagyon fontos, de nem abszolút (korlátlan) összetevője a helyi
önkormányzat működésének, nem korlátlan garancia, hiszen az Mötv. is utal a nyilvánosság
korlátozásának különféle lehetőségeire [vö. Mötv. 46. § (2) bek.].
A széleskörű nyilvánosság biztosításának törvényi kereteit az Mötv. biztosítja ugyan, de az
önkormányzati döntéshozatal átláthatóságának helyi eszközeit, a civil szféra bevonásának egyes
módozatait a helyi önkormányzatnak kell intézményesítenie, helyi rendeleti szabályozás
megalkotásával.
A helyi nyilvánosság bevonásának az alábbi eszközeire kell elsősorban gondolnunk (az Mötv.
által biztosított intézményeken kívül): lakossági fórumok, ügyfélszolgálati charta, polgármesteri
(képviselői) fogadóóra, internetes vélemény-nyilvánítás, internetes szavazás stb. A nyilvánosság,
a helyi választópolgárok bevonása az önkormányzati döntési mechanizmusba elengedhetetlen
feltétele a demokratikus, kiegyensúlyozott helyi akaratformálásnak. Ezen a területen azonban
még nagyok a lemaradások. Ez azt jelenti, hogy a helyi választópolgárok alapvetően passzívak, a
helyi demokrácia intézményeivel szemben meglehetős apátia, rezignáltság, érdektelenség
mutatkozik. A választópolgárok mindössze néhány százaléka vesz (vett) részt településén
képviselő-testületi ülésen, közmeghallgatáson, önkormányzati tájékoztatón stb. Érdekes módon
kutatások azt bizonyítják, hogy a helyi választópolgárok kb. kétharmada úgy érzi, hogy
semmilyen beleszólási lehetősége nincs a helyi döntéshozatalba. Ugyancsak megfigyelhető, hogy
a civil szervezetek gyenge, (nagyobb településeken) legfeljebb közepes fokban képesek befolyást
gyakorolni - javarészt a bizottságokon keresztül - a helyi ügyek, döntések kialakításában.
(Bővebben: Kákai László: Önkormányzunk értetek, de nélkületek. Pártok és civil szervezetek a
helyi társadalmakban. Budapest 2004. 142-145., 243. o.)

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32-35. cikk
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról 19.
§, 26. §, 32. §

Mötv. 3. §-ához:

1. A települési és a megyei önkormányzatok

A helyi önkormányzás joga - tartalmát tekintve - a településen választójoggal rendelkező
választópolgárok közösségének a helyi népszuverenitásból fakadó, olyan jogosultsága, amely a
helyi közhatalmat megtestesítő önkormányzás gyakorlására jogosítja fel az alkotmányban
megjelölt települési és területi egységek választópolgárait. A helyi önkormányzás mindkét
összetevőjének, tehát mind a képviselő-testület útján, mind pedig a helyi népszavazással történő
gyakorlására feljogosítja az érintett választópolgárokat, a helyi közösség tagjait
A helyi önkormányzáshoz tartozó egyik lényeges fogalom a település. „A település az ember,
az emberi társadalom létformája, a természeti feltételek és adottságok, a társadalmi-gazdasági
jelenségek és folyamatok, valamint műszaki-építészeti elemek együttesének és egymásra
kölcsönösen ható tényezőinek történeti és térbeni koncentrációja.” (Ehleiter József:
Közigazgatási urbanisztika. Urbanisztika és regionalitás. Unió Lap- és Könyvkiadó, Budapest,
2007,. 77. o.)
 A helyi önkormányzás jogának gyakorlásában elsődleges a képviselet, a helyi népszavazás
csupán kiegészítő, helyettesítő jellegű. A népszuverenitás elsődlegesen az ország
választópolgárainak abban a jogában fejeződik ki, hogy választással létrehozzák a legfelsőbb
államhatalmi és népképviseleti szervet, és többségi szavazással döntsenek az országos
népszavazásra bocsátott kérdésekről. Az önkormányzáshoz való jog összefüggésben áll a
népszuverenitás elvével, de attól eltérő kategória.
A népszuverenitás alanya az ország választópolgárainak összessége, a helyi önkormányzás
joga pedig az egymástól közjogilag elkülönített települések és területi egységek
választópolgárainak közösségét illeti meg. Az önkormányzás helyi népszavazás útján történő
gyakorlásának joga azonban a tárgyi-tartalmi hasonlóság ellenére nem ennek az alapjognak,
hanem az önkormányzáshoz való jognak a nevesített összetevője. [vö. 22/1993. (IV. 2.) AB
határozat.]
A magyar önkormányzati rendszer egyik kiemelkedő értéke és sajátossága testesül meg abban,
hogy a helyi önkormányzati hatalom nem pusztán az államhatalom decentralizálásán, hanem a
választópolgárok meghatározott közösségeinek helyi önkormányzáshoz való jogán nyugszik.
[vö. 34/1993. (V. 28.) AB határozat]
Az Mötv. a magyar önkormányzati hagyományokra építve, figyelembe véve az Európai
Önkormányzati Charta elveit, azokat összhangba hozva a hazai sajátosságokkal meghatározza a
helyi önkormányzás alapvető fogalmi elemeit, megnevezi alanyát, tárgyát, tartalmát. Alapelvi
jelentőséggel bír, hogy a helyi önkormányzás alanya a helyi választópolgárok közössége, az
önkormányzati jogok tehát a közösséget - és nem testületeket, személyeket - illetik meg.
Magyarországon a helyi önkormányzatoknak tehát (alapvetően) kettő típusát tudjuk
megkülönböztetni: a települési és a megyei önkormányzatokat. A helyi önkormányzati rendszer
kialakítása, az önkormányzati szintek meghatározása elsősorban politikai, szakpolitikai kérdés.
Természetesen ennek a szakpolitikai kérdésnek közigazgatási földrajzi, gazdaság-földrajzi és
szociológiai oldalai is vannak, de törvényszerűségeket ezek alapján sem lehet egyértelműen
megfogalmazni. A Magyarországgal kb. hasonló területi kiterjedésű Ausztriában nincsenek
területi önkormányzatok, de Bajorországban két területi önkormányzati szint (járás, körzet)
található, míg a Magyarországnál lényegesen nagyobb Lengyelországban szintén két területi
önkormányzati típust (szintet) találunk.
Az önkormányzati rendszer szintenként való tagolásának az önkormányzati feladat- és
hatáskörök telepítésekor, illetve (közvetetten) azok gyakorlásában van különös jelentősége (vö.
Mötv. 10-13. §; 20. §; 23-27. §). A magyar önkormányzati rendszer lényegében azt a megoldást
követi, hogy az önkormányzati feladatellátás súlypontja egyértelműen a települési
önkormányzati szint, míg a megyei önkormányzatok kisegítő, helyettesítő (szubszidiárius
jellegű) [Mötv. 27. § (1) bek.] szereplői a helyi önkormányzati feladatok végrehajtásának.
Sem az egyes helyi önkormányzatok között, sem az önkormányzati szintek között nincs alá-
fölérendeltség, hierarchikus kapcsolat. Egyik önkormányzat (legyen az települési vagy területi)
sem adhat utasítást a másiknak, nem vonhat el tőle hatáskört, nem korlátozhatja működését, nem
semmisítheti meg döntését stb.
A helyi önkormányzatok viszonyát a mellérendeltséggel szokták jellemezni, amely kitétel némi
magyarázatra szorul. Az egyes helyi önkormányzatok között alapvetően (főszabályként)
semmilyen (jogilag értékelhető) kapcsolat nincsen, ebben az értelemben helytálló a
mellérendeltségi viszonyra hivatkozni. Másrészt viszont a helyi önkormányzatok között -
alapesetben - mellérendeltségi (koordinációs) jogviszony sincs. A mellérendeltségi jogviszony
olyan közigazgatási szervek közötti jogviszony, amely azt jelenti, hogy a jogviszonyban részt
vevők egyenrangú alanyok.
Fontos megjegyezni, hogy a jogviszonyok létrejötte mindig jogi tényhez kötött, tehát nem
automatikus, vagy magától értetődő, hogy közigazgatási szervek, helyi önkormányzatok (akár
közigazgatási, akár másmilyen) jogviszonyokban vesznek részt. Ez a kiváltó jogi tény lehet egy
jogszabályi rendelkezés (pl. területi államigazgatási szerv országos irányító szervét
meghatározza a jogszabály), lehet közigazgatási intézkedés (pl. ellenőrzés során a hatóság
szabálytalanságot talál egy építkezésen és megindítja az eljárást), lehet az alanyok közös akarata
(pl. helyi önkormányzatok társulást hoznak létre), de lehet más objektív körülmény is (pl.
időmúlás, vészhelyzet) stb. A közigazgatási jogviszony megszűnése szintén hasonló okok miatt
következhet be.

2. A települési önkormányzatok
A helyi önkormányzat szervezete alapvetően képviseleti jellegű, de megtalálhatóak benne a
bürokratikus szervezet sajátosságai is. Ez a szervezet komplex, összetett, laikus és hivatásos
elemeket egyaránt tartalmaz, illetve a kialakításában az érintettek viszonylag nagyfokú
önállóságot élveznek, mérete pedig - a lakosságszám és a település jogállása függvényében -
erősen változó. (Pálné Kovács Ilona: Helyi kormányzás Magyarországon. Budapest-Pécs, 2008,
54-55. o.)
A községekben, városokban és a fővárosi kerületekben települési önkormányzatok működnek,
a megyékben pedig területi önkormányzatok. A települési és a területi (megyei)
önkormányzatokat együttesen helyi önkormányzatoknak nevezzük. A helyi önkormányzáshoz
való jog az alábbi települési egységek választópolgárainak közösségét illeti meg:
a) község,
b) város,
c) járásszékhely város,
d) megyei jogú város,
e) fővárosi kerület.
Község és város közötti alapvető különbség közigazgatás-földrajzi értelemben az, hogy a város
nem csak saját lakossága, hanem a környezetében (vonzáskörzetében) lévő települések számára
is ellát bizonyos szolgáltatásokat (közszolgáltatások, munkahelyek, infrastruktúra,
igazságszolgáltatás, hitelintézeti tevékenység stb.), amelyet a város térségi kiemelkedő státusza,
általános fejlettsége, nagyobb lakosságszáma tesz lehetővé. Jogi értelemben egyszerűbb a község
és város közötti eltérést megfogalmazni, ebben az értelemben város a városi jogállással bíró
település. Természetesen ideális körülmények között az a település lesz városi jogállású,
amelynek térségi szerepe ezt indokolttá teszi.
A járásszékhely város új kategória a magyar önkormányzati rendszerben. 2013. január 1-vel
létrejövő járás olyan megyén belüli területi egység, amelynek választópolgárainak közössége
nem rendelkezik az önkormányzáshoz való joggal, de a székhelytelepülés a többi városhoz
képest eltérő, nagyobb számú feladat- és hatáskörrel rendelkezhet. A járás, mint közigazgatási
területi egység ennél fontosabb szerephez jut az államigazgatási (hatósági jellegű) feladatok
ellátásában, hiszen a 2013. január 1-én létrejövő járási hivatalok a megyei (fővárosi)
kormányhivataloknak kirendeltségeként (szervezeti egységeként) fogják feladat- és hatásköreiket
ellátni.
A járások kialakításáról szóló 1299/2011. (IX. 1.) Korm. határozat szerint a járás az állam
szervezetének legalacsonyabb szintű területi és szervezeti egysége, melynek kialakítása a
hatékonyabb, költségtakarékosabb és ügyfélközpontú területi közigazgatás megteremtése
érdekében történt. A járások területe a megyék határaihoz metszés nélkül igazodik. A járási
székhely olyan település, ahol már kiépült az államigazgatási infrastruktúra.
A járáson belül a székhelytől legtávolabb levő település lehetőség szerint nem lehet messzebb
30 kilométernél, a székhely kijelölésénél figyelembe kell venni a közlekedési infrastruktúra és a
közúti-vasúti megközelíthetőség szempontjait, a tömegközlekedési lehetőségeket. Az egymáshoz
közeli, megfelelő adottságú települések esetében a jelentősebb igazgatási infrastruktúrával
és/vagy központi elhelyezkedéssel rendelkező település a járás székhelye
A megyei jogú város az önkormányzati feladat- és hatáskörök teljes vertikumát ellátja, hiszen
olyan települési önkormányzat, amely - törvényben meghatározottak szerint, az abban foglalt
kivételekkel - azokat a közszolgáltatásokat is biztosítja, melyek saját területén túl a megye
egészére vagy nagy részére kiterjednek. (bővebben: Mötv. 21. §)
A következő települések tartoznak a megyei jogú városok közé:
Békéscsaba, Debrecen, Dunaújváros, Eger, Érd, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár,
Kecskemét, Miskolc, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pécs, Salgótarján, Sopron, Szeged,
Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg.
A fővárosi önkormányzat (ide nem értve a kerületi önkormányzatokat) települési és területi
önkormányzat is, amely meghatározás nehezen értelmezhető. Budapest ugyanis - kerületei
ellenére - egységes, szerves egészet alkotó település. E település egészét megjelenítő, képviselő
fővárosi önkormányzat csupán abban az értelemben lehet települési és területi önkormányzat,
hogy ellát olyan feladatokat, amelyet törvény a településekhez, illetve a megyei
önkormányzatokhoz telepít. Azonban ez a megállapítás is csak korlátozottan igaz, hiszen az
Mötv. a települési önkormányzati kötelező feladat- és hatásköröket megosztja a fővárosi
önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között.
Község és város közötti alapvető különbség közigazgatás-földrajzi értelemben az, hogy a város
nem csak saját lakossága, hanem a környezetében (vonzáskörzetében) lévő települések számára
is ellát bizonyos szolgáltatásokat (közszolgáltatások, munkahelyek, infrastruktúra,
igazságszolgáltatás, hitelintézeti tevékenység stb.), amelyet a város térségi kiemelkedő státusza,
általános fejlettsége, nagyobb lakosságszáma tesz lehetővé. Jogi értelemben egyszerűbb a község
és város közötti eltérést megfogalmazni, ebben az értelemben város a városi jogállással bíró
település. Természetesen ideális körülmények között az a település lesz városi jogállású,
amelynek térségi szerepe ezt indokolttá teszi.
A járásszékhely város új kategória a magyar önkormányzati rendszerben. 2013. január 1-vel
létrejövő járás olyan megyén belüli területi egység, amelynek választópolgárainak közössége
nem rendelkezik az önkormányzáshoz való joggal, de a székhelytelepülés a többi városhoz
képest eltérő, nagyobb számú feladat- és hatáskörrel rendelkezhet. A járás, mint közigazgatási
területi egység ennél fontosabb szerephez jut az államigazgatási (hatósági jellegű) feladatok
ellátásában, hiszen a 2013. január 1-én létrejövő járási hivatalok a megyei (fővárosi)
kormányhivataloknak kirendeltségeként (szervezeti egységeként) fogják feladat- és hatásköreiket
ellátni.
A járások kialakításáról szóló 1299/2011. (IX. 1.) Korm. határozat szerint a járás az állam
szervezetének legalacsonyabb szintű területi és szervezeti egysége, melynek kialakítása a
hatékonyabb, költségtakarékosabb és ügyfélközpontú területi közigazgatás megteremtése
érdekében történt. A járások területe a megyék határaihoz metszés nélkül igazodik. A járási
székhely olyan település, ahol már kiépült az államigazgatási infrastruktúra.
A járáson belül a székhelytől legtávolabb levő település lehetőség szerint nem lehet messzebb
30 kilométernél, a székhely kijelölésénél figyelembe kell venni a közlekedési infrastruktúra és a
közúti-vasúti megközelíthetőség szempontjait, a tömegközlekedési lehetőségeket. Az egymáshoz
közeli, megfelelő adottságú települések esetében a jelentősebb igazgatási infrastruktúrával
és/vagy központi elhelyezkedéssel rendelkező település a járás székhelye
A megyei jogú város az önkormányzati feladat- és hatáskörök teljes vertikumát ellátja, hiszen
olyan települési önkormányzat, amely - törvényben meghatározottak szerint, az abban foglalt
kivételekkel - azokat a közszolgáltatásokat is biztosítja, melyek saját területén túl a megye
egészére vagy nagy részére kiterjednek. (bővebben: Mötv. 21. §)
A következő települések tartoznak a megyei jogú városok közé:
Békéscsaba, Debrecen, Dunaújváros, Eger, Érd, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár,
Kecskemét, Miskolc, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pécs, Salgótarján, Sopron, Szeged,
Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg.
A fővárosi önkormányzat (ide nem értve a kerületi önkormányzatokat) települési és területi
önkormányzat is, amely meghatározás nehezen értelmezhető. Budapest ugyanis - kerületei
ellenére - egységes, szerves egészet alkotó település. E település egészét megjelenítő, képviselő
fővárosi önkormányzat csupán abban az értelemben lehet települési és területi önkormányzat,
hogy ellát olyan feladatokat, amelyet törvény a településekhez, illetve a megyei
önkormányzatokhoz telepít. Azonban ez a megállapítás is csak korlátozottan igaz, hiszen az
Mötv. a települési önkormányzati kötelező feladat- és hatásköröket megosztja a fővárosi
önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között.

3. A helyi önkormányzáshoz való jog gyakorlása

A helyi önkormányzáshoz való jogot a helyi közösségek kétféleképpen gyakorolhatják:
követetten, illetve közvetlenül. Az önkormányzáshoz való jog gyakorlása általában
(főszabályként) közvetve, választott képviselők útján történik. Ehhez képest kivételes, ha a
választópolgárok helyi népszavazáson, közvetlenül döntenek, vagy foglalnak állást a helyi
önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó, vagy azt érintő ügyben.
Az Mötv. az Alaptörvénnyel összhangban helyi szinten is elkülöníti a hatalomgyakorlás
közvetett (választott képviselők útján) és közvetlen (helyi népszavazással történő) formáit. A
demokratikus jogállam alapelveiből következően elsőbbséget élvez a képviseleti demokrácia, a
népszavazás a hatalomgyakorlás kivételes formája.
Az Alaptörvény 31. cikk (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe
tartozó ügyről törvényben meghatározottak szerint helyi népszavazást lehet tartani. Az Mötv. a
helyi népszavazásra részletes előírásokat nem tartalmaz, ezeket külön törvény állapítja meg. A
települések és területi egységek választópolgárainak közösségét megilleti a helyi
önkormányzáshoz való jognak mindkét összetevője, tehát mind a választott képviselő-testület
útján, mind pedig helyi népszavazással gyakorolható megnyilvánulása alapjognak minősül. A
magyar önkormányzati rendszer egyik kiemelkedő értéke és sajátosság testesül meg abban, hogy
a helyi önkormányzati hatalom nem pusztán az államhatalom decentralizálásán, hanem a
választópolgárok meghatározott közösségeinek helyi önkormányzáshoz való alapjogán nyugszik.
[34/1993. (V. 28.) AB határozat.]

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32-35. cikk
2013. évi CCXXXVIII. törvény a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári
kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról 36-50. §

Mötv. 4. §-ához:
 A helyi közügyek
A helyi közügyekben jelenik meg az önállóság legtöbb eleme. Ezért is fontos, hogy az Mötv.
meghatározza a helyi közügy alapvető fogalmi elemeit. Az önállósághoz való jog természetesen
nem jelenti a helyi önkormányzat függetlenségét. Az Országgyűlés által alkotott törvények
behatárolják a helyi önkormányzatot, és az állam törvényességi felügyeletet gyakorol a helyi
önkormányzatok felett. A demokratikus követelményekre utaló rendelkezések és az azokra épülő
gyakorlat kiszélesítik a közhatalom társadalmi alapjait, a helyi közakaratnak rendelik alá az
önkormányzathoz tartozó közszolgáltatásokat, széles körben biztosítják az állampolgárok
közügyekben való részvételét, ami legközvetlenebbül helyi szinten gyakorolható.
A helyi közügy elsődlegesen települési és településrészi érdekekkel függ össze, de
természetesen egy megye választópolgárai közösségének is lehet közös ügye, közös érdeke. Ez is
azt mutatja, hogy a helyi közügy differenciált megközelítést feltételező fogalom. A helyi
önkormányzat többféle módon is közelíthet a helyi közügyekhez: megjeleníti vagy megvalósítja
azokat, illetve támogatja vagy megszervezi azok ellátását. A helyi közügy és a helyi közérdek
fogalma tehát szorosan összefügg, azzal, hogy a helyi közérdek definiálásában részt vehetnek a
helyi lakosok, a helyi civil vagy politikai szervezetek is. [Ivancsics Imre: A helyi közérdek, a
helyi közügy. In: Szamel Katalin (szerk.): Közérdek és közigazgatás. Budapest, 2008, 80. o.]
A demokratikus legitimáció szélesítését szolgálják azok a rendelkezések, amelyek arra
kötelezik a helyi önkormányzatot, hogy feladatai ellátása során támogassa a lakosság
önszerveződő közösségeit, működjön együtt e közösségekkel, és biztosítsa a helyi közügyekben
való széles körű állampolgári részvételt.
A képviselő-testület felelőssége, hogy biztosítsa e követelmények teljesítésének szervezeti,
személyi, tárgyi és anyagi feltételeit. Fontos társadalmi érdek, hogy az Alaptörvény Alapvetés
című fejezetének O) cikkében foglalt követelmény a helyi önkormányzás gyakorlása során is
érvényre jusson. („Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az
állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.”)
A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét a helyi közügyek alkotják. A bajor
alkotmánybíróság megállapítása szerint a helyi közügyekhez tartozik „minden olyan igény,
amely a helyi közösségben gyökerezik, vagy azzal specifikus viszonyban áll, amelyek tehát a
közösség polgárait együttesen érintik.“ [Bayerischer Verfassungsgerichtshof (BVerfG) határozata
alapján. vö. BVerfG 79, 127.] Ehhez képest az Mötv. a helyi közügy fogalmát funkcionálisan
közelíti meg: a helyi közügyek legfontosabb részét az ún. helyi közszolgáltatások adják, ebből
egyenesen következik az is, hogy a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörének jelentős
részét nem közhatalmi (hatósági jellegű) feladat- és hatáskörök, hanem bizonyos
közszolgáltatások képezik.
A helyi önkormányzat és a (helyi) lakosság közötti együttműködés célja nem lehet más, mint a
helyi önkormányzat feladat- és hatásköreinek jogszerű, hatékony, maradéktalan, és minden
érintett számára lehetőleg azonos színvonalon történő ellátása. Ennek érdekében a meg kell
teremteni az együttműködés feltételrendszerét.
Praktikusan megközelítve a helyi közügyeket (és közvetve a helyi önkormányzatok feladat- és
hatáskörét) viszont azt mondhatjuk, hogy lényegében azt a kérdést, vajon mi tartozik a helyi
közügyek közé, és mi az, ami azon kívül marad, nos, ezt a kérdést a törvényhozó, az
Országgyűlés dönti el. Méghozzá úgy, hogy amennyiben törvény a helyi önkormányzat számára
kötelező feladatot határoz meg, ezzel állást is foglalt az Országgyűlés amellett, hogy az a feladat
helyi közügy.
Másrészt a helyi közügy fogalmi elemeinek vizsgálata a helyi önkormányzat részéről is
felmerülhet. Ugyanis a helyi önkormányzat kötelező feladatai mellett elláthat szabadon (önként)
vállalt feladatokat [ld. Mötv. 10. § (2) bek.] is, de ezeknél is követelmény, hogy helyi közügyként
lehessen kategorizálni őket. Ebben az esetben a helyi közügy fogalma alá tartozás kérdését a
képviselő-testület dönti el.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
EBH2002. 812. A helyi érdekű közügy a helyi önkormányzat ügyféli minőségét adott hatósági
eljárásban megalapozhatja.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.
BH2005. 231. A települési önkormányzat kereshetőségi joga megállapítható, ha a hatósági ügy
egyben helyi érdekű közügy és az önkormányzat feladatkörét közvetlenül érinti.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32-35. cikk

Mötv. 5. §-ához:

Az Alaptörvényben rögzített feladat- és hatáskörök jogszerű gyakorlásának

alkotmánybírósági és bírósági védelme
Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek
intézése körében törvény keretei között
a) rendeletet alkot;
b) határozatot hoz;
c) önállóan igazgat;
d) meghatározza szervezeti és működési rendjét;
e) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat;
f) meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik;
g) e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelező feladatai ellátásának
veszélyeztetése nélkül vállalkozást folytathat;
h) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;
i) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat;
j) a feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet,
véleményt nyilváníthat;
k) szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre,
feladat- és hatáskörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet
nemzetközi önkormányzati szervezetnek;
l) törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
Az Mötv. e §-a az önkormányzati jogok védelmére vonatkozó garanciális alapelv, amely az
önkormányzati rendszer és működés egészére nézve alapelvi szinten mondja ki, hogy az
önkormányzatok jogvédelme az igazságszolgáltatás, illetőleg az alkotmánybíráskodás feladata.
Viszont az alapelvből önmagában nem következik olyan eljárásjogi lehetőség, amely közvetlenül
e törvényi szabály alapján az AB eljárását és határozathozatalát vonja maga után. [vö. 37/1994.
(VI. 24.) AB határozat.]
Az Mötv. tehát garanciális jelleggel szögezi le, hogy „A helyi önkormányzatok által ellátott, az
Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében rögzített feladat- és hatáskörök jogszerű gyakorlása
alkotmánybírósági és bírósági védelemben részesül”. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy a helyi
önkormányzatok betölthessék alkotmányos szerepüket, jogaik sem jogalkotással, sem a
jogalkalmazás során ne sérülhessenek.
Az állam egyik legerősebb jogosítványa a közhatalom, a hatósági jellegű feladat- és
hatáskörök gyakorlása Ez a jog az államszervezet részeként a helyi önkormányzatokat is
megilleti. Ebből következik, hogy a demokratikus módon, széles körű nyilvánosság körülményei
között, jogszerűen kifejezett közakarat érvényre jutása a legális erőszak eszközeivel is
kikényszeríthető. Helyi szinten így teljesedik ki az az alkotmányos alapelv, amelyet az
Alaptörvény Alapelvek című fejezetének B) cikkében a (3) bekezdés így fogalmaz meg: „A
közhatalom forrása a nép”. A helyi önkormányzás tartalmi elemei között viszont hangsúlyosan
jelenik meg az önállóság fogalma. A helyi önállósághoz való jog a helyi szabadságot jelenti. Az
önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó önkormányzati ügyekben - törvény keretei között
- önállóan mérlegelhet. Tehát biztosítani kell egyrészt a közhatalom gyakorlásának
törvényességét, másrészt a helyi önkormányzati önállóságot, autonómiát.
A helyi önkormányzatok által ellátott feladat- és hatáskörök jogszerű gyakorlása
alkotmánybírósági és bírósági védelemben részesül. Ez a védelem azonban nem jelent sem külön
jogvédelmi eljárást, sem önálló - ilyen jogcímű - keresetindítási jogot. Itt mindössze arról van
szó, hogy az AB a normakontroll általános eszközén keresztül védi a helyi önkormányzatok
jogait, illetve az önkormányzatok a jogaikat sértő kormányzati (törvényességi felügyeleti)
döntések ellen bírósághoz fordulhatnak, valamint bizonyos önkormányzati jogkörök kizárólag
bírósági eszközökkel vonhatók el. [Bővebben: Patyi András: Helyi önkormányzatok és a bírói
jogvédelem. In: Fábián Adrián (szerk.): 20 éves a magyar önkormányzati rendszer. Pécs, 2011,
13. oldaltól; Tilk Péter: Az önkormányzatok bírósági és alkotmánybírósági védelme az
Alaptörvény és az új sarkalatos törvények tükrében. Kodifikáció és Közigazgatás, 2012/1. sz.]

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2011. 2359. Önkormányzat perindítási jogosultsága fennáll a fokozottan érzékeny
területen a csatornázás elmaradásával létesített építkezés kapcsán.
EBH2006. 1471. A helyi védelem alatt álló épület lebontásával kapcsolatban megállapítható az
önkormányzat közvetlen érintettsége, így az ügyféli és perindítási jogosultsága is.
EBH2005. 1265. Kereshetőségi jog illeti meg az önkormányzatot a parkolási rendszer kérdését
érintő építési ügyben.
KGD2010. 168. Az önkormányzat kereshetőségi jogát nem alapozza meg az a finanszírozási
szabály, hogy a rendszeres szociális ellátás 10%-át az önkormányzat fizeti meg.
KGD2008. 202. Települési önkormányzat ügyféli jogállásának vizsgálata építési ügyben; a
települési önkormányzat részére megküldött határozat nem alapozza meg az ügyféli jogállást.
KGD2006. 150. A helyi védelem alatt álló épület lebontásával kapcsolatban megállapítható a
települési önkormányzat közvetlen érintettsége, így az ügyféli és perindítási jogosultsága.
KGD2006. 52. Az önkormányzatot a kereshetőségi jog megilleti-e abban az ügyben, amely az
önkormányzat feladatkörébe tartozó - a város főterén kialakított - parkolási rendszer kérdését
érinti.
 KGD2005. 145. A települési önkormányzat kereshetőségi joga megállapítható, ha a hatósági
ügy egyben helyi érdekű közügy és az önkormányzat feladatkörét közvetlenül érinti.
KGD2002. 124. A keresetindítási határidő elmulasztását nem igazolhatja az a körülmény, hogy
a felperesi önkormányzat közgyűlése nem ülésezett, ha a keresetindításról a polgármester - mint
az önkormányzat törvényes képviselője - is dönthet.
BH2010. 287. Nem hatósági ügyben hozott önkormányzati határozatokat a polgármester nem
támadhatja meg bíróság előtt. A keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani.
BH2005. 231. A települési önkormányzat kereshetőségi joga megállapítható, ha a hatósági ügy
egyben helyi érdekű közügy és az önkormányzat feladatkörét közvetlenül érinti.
BH2002. 264. A polgári bíróság nem állapíthatja meg azt, hogy a jogalkotó a jogalkotás
sérelmezett elmulasztásával jogellenességet követett el.
BH2000. 503. Az önkormányzatok képviselő-testületei - jogi személyiség hiányában - perbeli
jogképességgel nem rendelkeznek, perben tehát félként nem vehetnek részt.
BH1998. 535. II. Nincs kereshetőségi joga ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés
érvénytelenségének megállapítására annak, aki az ingatlan tulajdonjogára nem tarthat igényt.
BH1995. 657. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel
rendelkező polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság előtt nem
érvényesítheti.
BH1994. 115. A perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek meg
és kötelezettségek terhelhetnek. Az önkormányzat képviselő-testülete nem jogi személy, nincs
perbeli jogképessége, ennek folytán perben félként nem vehet részt.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32. cikk
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §
2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról 34. §

Mötv. 6. §-ához:

A helyi önkormányzat feladat-ellátásához kapcsolódó egyéb tevékenységek

Az öngondoskodás, önfenntartás igénye két irányban is megjelenik. Részben az önkormányzat
és a központi források, részben az állampolgár és az önkormányzat viszonyában. Méltánylandó
igény és össznemzeti érdek, hogy a helyi önkormányzat mindent megtegyen a helyi lehetőségek
feltárása, kiaknázása terén. A helyi önkormányzat feladatellátása során közvetett, távolabbi célok
elérésére is törekszik:
a) Nem csak - általában a törvényekben intézményesített, az állampolgári részvételt biztosító -
lehetőségeket kell megteremteni, de elő kell segíteni, támogatni kell a helyi közösség tagjait,
hogy ezekkel a lehetőségekkel élni tudjanak. Ebben az összefüggésben fontos szerepet kaphatnak
a helyi lakosság önszerveződő közösségei, egyesületei, civil szervezetei, amelyeken keresztül
sokkal hatékonyabb lehet a helyi választópolgárok aktivizálása.
b) A feladatellátás önmagában nem tudja megakadályozni azokat a hátrányos folyamatokat,
amelyek a helyi közösség létét, fennmaradását veszélyeztetik (a település elöregedése, a lakosság
elvándorlása stb.). Ezeket a tendenciákat csak úgy lehet megelőzni, hátráltatni, vagy megállítani,
ha a helyi önkormányzat folyamatosan keresi azokat a helyi adottságokat, kitörési pontokat,
erősségeket, amelyek elősegíthetik a település nem csak hosszú távú fennmaradását, hanem
fejlődését is.
c) A helyi önkormányzatok feladatellátása javarészt helyi közszolgáltatások biztosítását jelenti.
A helyi közszolgáltatások biztosítása során a helyi körülmények indokolhatják, hogy a
közszolgáltatás igénybe vételének bizonyos speciális, lokális feltételeit a helyi önkormányzat
rendeletében állapítsa meg. Ilyen helyi jogszabályi előírásokat viszont csak akkor lehet
kibocsátani, ha erre a helyi önkormányzat képviselő-testületét bármely törvény felhatalmazza. A
c) pont lényegében a - felhatalmazásra történő - helyi jogalkotás potenciális tárgykörét határozza
meg.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.

Mötv. 7. §-ához:

Felterjesztési jog
Az Alaptörvény [32. cikk (1) bekezdés j) pontja] szerinti ún. felterjesztéssel (petícióval)
megkeresett szerv a helyi önkormányzat megkeresésére 30 napon belül érdemben köteles
válaszolni. Az Alaptörvény szerint a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében
törvény keretei között a feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést
kezdeményezhet, véleményt nyilváníthat.
E felterjesztési, petíciós jog lényegében eljárás-kezdeményezési jogot jelent, amelynek
keretében a képviselő-testületnek alanyi joga van - helyi közügyhez kapcsolódó ügy tekintetében
- formális eljárást megindítani, annál a (magyarországi) szervnél, amelynek az ügy feladat- és
hatáskörébe tartozik. A kezdeményezés annyi kötelező erővel bír, hogy a megkeresett szervnek
foglalkoznia kell az üggyel, arra 30 napon belül reagálnia kell, de nem köteles követni a
felterjesztésben foglaltakat, vagy annak megfelelő döntést hoznia. A petíciós eljárás alapján a
helyi önkormányzat kifejtheti - konkrét (egyedi) helyi közügy intézése során felmerült kérdésben
- a véleményét, álláspontját, felhívhatja a figyelmet visszásságokra, anomáliákra, amelyek
orvoslása kívül esik a hatáskörén, de a felterjesztési jog nem jogvédelmi eszköz a helyi
önkormányzat számára, nem alkalmas jogi jellegű igények érvényesítésére. [vö. Jakab András
(szerk.): Az Alkotmány kommentárja II. Budapest 2009. 1600. oldaltól]
Az más kérdés, hogy semmiféle (negatív) jogkövetkezménye nincs annak, ha a megkeresett
szerv nem válaszol érdemben 30 napon belül, vagy a megkeresést 8 napon belül nem teszi át a
hatáskörrel rendelkező szervhez [ld. (2) bek.]. (Patyi András - Varga Zs. András: Általános
közigazgatási jog. Budapest-Pécs 2009. 315. o.)
Előfordulhat, hogy a képviselő-testület (tévedésből) a felterjesztéssel nem a hatáskörrel
rendelkező szervhez fordul. Amennyiben a tájékoztatás, a válaszadás vagy az intézkedés nem a
megkeresett szerv hatáskörébe tartozik, az köteles a megkeresést 8 napon belül áttenni a
hatáskörrel rendelkező szervhez és erről a megkereső helyi önkormányzatot egyidejűleg
tájékoztatni.
Az önkormányzat a helyi közösséget érintő ügyekben eljárhat, kezdeményezéssel fordulhat a
döntésre jogosult szervhez és e feladatkörét érintő közigazgatási ügyekben az ügyfél jogai is
megilletik. Az önkormányzat az általa képviselt közösség érdekeit érintő ügyekben külön
törvényi felhatalmazás nélkül is felléphet. (LB Kfv. I. 25. 081/1994. sz.)
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 8. § (11) bekezdése
szerint, ha az önkormányzat képviselő-testülete felterjesztési jogával élve a rendőrség - külön
jogszabály rendelkezése alapján meg nem támadható - döntésével, intézkedésével vagy annak
elmulasztásával kapcsolatban indokolást tartalmazó észrevételt tesz, azt az illetékes rendőri szerv
15 napon belül megvizsgálja, és a vizsgálat eredményéről tájékoztatja az önkormányzatot. Ha az
illetékes rendőri szerv az észrevétellel nem ért egyet, a vizsgálat lezárását követően azt
haladéktalanul megküldi a felettes rendőri szervnek. A felettes rendőri szerv vezetője az
észrevételt megvizsgálja, és a vizsgálat eredményéről - 15 napon belül - az önkormányzatot
tájékoztatja.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés j) pont

Mötv. 8. §-ához:

A helyi közösség tagjainak kötelességei

A választópolgárok közösségének a helyi önkormányzáshoz való alapvető joga az
önkormányzati jogok anyajogát jelenti. A helyi önkormányzás joga tartalmánál fogva az alapvető
jogokhoz hasonló védelemben részesül. [vö. 18/1993. (III. 19.) AB határozat.] Az Mötv.
megfogalmazza a tervszerű öngondoskodás, a közösségre háruló terhek enyhítésének igényét és
azt, hogy a helyi választópolgár képességei szerint köteles hozzájárulni a közösségi feladatok
ellátásához. A helyi önkormányzás ugyan elsősorban jogosítványt jelent a helyi választópolgár
számára, de az Mötv. utal arra is, hogy ehhez a joghoz bizonyos kötelezettségek is kapcsolódnak:
a) A helyi közösség tagjának tudomásul kell vennie, hogy elsősorban önmagáért felelős
[Alaptörvény O) cikk], öngondoskodással tartozik saját maga irányába, a helyi közösséget ezzel
is tehermentesíti, és kiveszi a részét a helyi közfeladatok megvalósításának elősegítéséből. Az
öngondoskodás fontos eszköz, amely segítségével kifejeződésre juthat az állampolgári
felelősségérzet, valamint megvalósulhat a helyi közösségen belüli együttműködés is. [vö. Mötv.
2. § (1) bek.]
b) A közösségi együttélés alapvető szabályainak a betartása a harmonikus, kiegyensúlyozott,
jószomszédi együttélés legalapvetőbb feltétele. A b) pont (illetve az Mötv.) sajnos csak utal
ezekre az együttélési szabályokra, követelményekre, tartalmukra nézve semmilyen eligazítást
nem ad. Ebből pedig egyesen következik az, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete -
törvény keretei között - rendeletben határozhatja meg azokat a helyi előírásokat, amelyek
közigazgatási területén „a közösségi együttélés alapvető szabályainak” minősülnek, ebben a
körben arra is lehetősége van, hogy meghatározzon olyan tiltott (kirívóan) közösségellenes
magatartásokat, amelyek elkövetőjével szemben ötvenezer forintig terjedő helyszíni bírság,
illetve százötvenezer forintig terjedő közigazgatási bírság kiszabását rendelheti el. [ld. Mötv. 51.
§ (4) bek.; 143. § (4) bek. e) pont]
A törvény szövege arra is utal, hogy a helyi önkormányzás alanyai nem csak betartani, hanem
betartatni kötelesek a közösségi együttélés alapvető szabályait. Ez a kitétel nehezen
értelmezhető: vajon milyen lehetősége, eszköze lehet a helyi lakosnak, arra, hogy számon kérje a
másik helyi lakostól a közösségi együttélés szabályainak követését? A „kérem szépen!”-nél, a
hangos szónál több nemigen. E kitétel, különösen a szakasz (2) bekezdése alapján zavaros,
hiszen ez alapján e kötelezettség elmulasztásához is (hátrányos) jogkövetkezmények
kapcsolhatók.
Az emberi közösségek akkor életképesek, akkor élhető a település, ha megvannak és
működnek az együttélés alapvető íratlan és írott szabályai. Az ilyen normákat jelentős részben a
helyi sajátosságok alakítják, generális érvényű taxatív felsorolásuk lehetetlen. Arra azonban van
lehetőség, hogy a képviselő-testület - széles körű társadalmi támogatottsággal - a legalapvetőbb
szabályokat rendeletbe foglalja és megszegésüket - szigorúan alkotmányos keretek között -
szankcionálja.
Mivel az Mötv. sem az öngondoskodás fogalmára, sem a közösségi együttélés alapvető
szabályaira nem ad semmiféle tartalmi fogódzót, így a helyi önkormányzat képviselő-testülete
széleskörű jogalkotási autonómiával rendelkezik ebben a körben, azzal természetesen, hogy
törvény keretei között definiálhatja ezeket a fogalmakat, illetve határozhatja meg az
elmulasztásukra kilátásba helyezett jogkövetkezményeket. Itt tehát alapvetően arról van szó,
hogy a helyi közszolgáltatásokból való részesedést korlátozhatja, felfüggesztheti, vagy kizárhatja
a helyi önkormányzat rendelete, ha a helyi közösség tagja - a helyi rendeletben részletezett,
szabályozott - öngondoskodási kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tartja be - a szintén
helyi rendeletben előírt - alapvető együttélési szabályokat.
Ha nincs helyi szabályozás (szükségtelen, mert az öngondoskodás általános, a közösségi
együttélés alapvető szabályaival a helyi közösség egésze tisztában van, és azoknak eleget tesz
stb.), a helyi közösség tagja ebben az esetben is köteles öngondoskodással enyhíteni a
közösségre háruló terheket, képességei, lehetőségei szerint hozzájárulni a közösségi feladatok
ellátásához, illetve betartani, betartatni a közösségi együttélés alapvető szabályait, de hátrányos
jogkövetkezményre nem kell számítania (lex imperfecta).
Az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésében adott felhatalmazás alapján nyitva áll a lehetőség
arra, hogy ha a jogalkotó az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást szankcionálni
kívánja, akkor azt szabálysértéssé nyilvánítással vagy más közigazgatási szankció kilátásba
helyezésével tegye. Arra is nyitva áll a lehetőség, hogy ezt az Országgyűlés, vagy pedig az egyes
helyi önkormányzatok tegyék meg, azzal a korlátozással, hogy ez utóbbiak magatartást nem
nyilváníthatnak szabálysértéssé.
Az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértését ezen felhatalmazás adta
keretek között a törvényhozó végül szabálysértéssé nyilvánította, e magatartást a
szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló
2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 179/A. §-a szabályozza.
A Szabs. tv. meghatározza az elkövetési magatartást, a felelősségi szabályokat, illetve az
alkalmazható szankciók körét; e körben az önkormányzatok a törvényhozótól csak arra kaptak
felhatalmazást, hogy kijelöljék az életvitelszerű tartózkodás szempontjából tiltott közterületek
körét. A Szabs. tv. 179/A. § (2) bekezdése felhatalmazást tartalmaz: a „helyi önkormányzat, a
főváros tekintetében a fővárosi önkormányzat, rendeletében kijelölheti a közrend, a
közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében a közterület
meghatározott azon részeit, ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás
jogellenesnek minősül”.
Az önkormányzati jogalkalmazónak tekintettel kell lennie arra, hogy az életvitelszerűen
megvalósuló közterületi tartózkodás és az ennek tartalmát kitöltő egyes magatartások
szabálysértést valósíthatnak meg, vagyis a Szabs. tv. 179/A. § (2) bekezdése alapján kibocsátott
rendeleti előírásnak nem tulajdoníthat olyan tartalmat, amely magában foglalhat
szabálysértésként értékelhető magatartást. [3/2016. (II. 22.) AB határozat]

Kapcsolódó joggyakorlat
3/2016. (II. 22.) AB határozat Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának a közösségi
együttélés alapvető szabályairól szóló 7/2013. (III. 4.) önkormányzati rendeletének 7. § (3)
bekezdése vonatkozásában az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos
követelmény, hogy a rendelet a hatálya alá tartozó területen tartózkodó hajléktalan személyekre
nem alkalmazható.
Köf. 5047/2016/2. Törvénysértő és az Alaptörvénnyel is ellentétes az az önkormányzati
szabályozás, amely a közösségi együttélés alapvető szabályaiba ütköző magatartásnak minősíti
annak lakhatását, akire nem jut 6 m2 lakrész.
Köf. 5052/2015/2. Az Mötv.-ben kapott, a közösségi együttélés szabályainak megsértése
kapcsán megalkotott önkormányzati rendelet kerete és korlátja az Alaptörvény I. cikk (3)
bekezdése.
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 31-35. cikk
2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési
nyilvántartási rendszerről 179/A. §
2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról 2. § (1) bekezdés, 3. §

Mötv. 9. §-ához:

Önkormányzati joggyakorlás alapelvei

Az Mötv. olyan etikai és jogi értékeket emel az alapelvi rendelkezések szintjére, mint az
öngondoskodás, az önfenntartó képesség erősítése, az együttműködés, a rendeltetésszerű
joggyakorlás kötelezettsége, a joggal való visszaélés tilalma. A rendeltetésszerű joggyakorlás
elve, a joggal való visszaélés tilalma, az együttműködés követelménye a magánjogban régóta
létező, részletesen kidolgozott jogintézmény. Indokolt, hogy ezek a követelmények a közjogi
rendszerekben is minél szélesebb körben érvényre jussanak. Annak, hogy az Mötv. ezeket a
törvényi alapelv szintjére emelte, jelentős gyakorlati következménye is van. Az ezekkel
ellentétes magatartás törvényességi felügyeleti, illetőleg bírósági eljárás keretében is értékelhető.
A jóhiszeműség követelménye szintén polgári jogi eredetű, etikai vonatkozású alapelv,
melynek jelentéstartalma kapcsolódik a jó erkölcs, a tisztesség, a megbízhatóság és az ésszerűség
fogalmához. [vö. Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Budapest-
Pécs 1997. 135. o.; Lamm Vanda (főszerk.): Jogi lexikon. Budapest 1999. 362. o.]
A kölcsönösség, a kölcsönös együttműködés elve kifejezésre juttatja, hogy a helyi közösség
tagjai sorsközösségben élnek, alapvetően nem ellenérdekű, sőt egymásra utalt tagjai a helyi
társadalomnak, akiket az önkormányzáshoz való kollektív jog szervez ugyanabba a (jogi)
közösségbe. A rendeltetésszerű joggyakorlás a törvényben meghatározott feladat- és hatáskörök
társadalmi céljának megfelelő ellátását jelenti: tilos a joggal, hatalommal, hatáskörrel való
visszaélés.
 A jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog
által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog
által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között
fejtik ki a tevékenységüket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat] A jogállamiság elvéből is
következik az alkotmányos szerveknek az a kötelessége, hogy alkotmányos jelentőségű
hatásköreiket jóhiszeműen, feladataik teljesítését kölcsönösen segítve, együttműködve
gyakorolják. [8/1992. (I. 30.) AB határozat]
A képviselő-testület példának okáért rendeletalkotási hatáskörével is visszaélhet. Az
Alaptörvény helyi közügyek intézése érdekében és a helyi közügyek körében általános érvényű
szabályozást igénylő társadalmi viszonyok szabályozása érdekében ruházza fel a képviselő-
testületet rendeletalkotási jogkörrel. A helyi közügyek intézése körében az önkormányzatot
megillető közhatalom nem biztosít az önkormányzat számára hatalmi pozíciót konkrét magánjogi
jogviszonyokban. A magánjogi jogviszonyokban az önkormányzat ugyanolyan jogi helyzetben
van, mint más jogalanyok. A rendeletalkotási hatáskörrel, a közhatalommal való visszaélést
jelent az, ha a képviselő-testület egyedi magánjogi jogvitában a saját jogi álláspontja
érvényesítése érdekében alkot rendeletet. [vö. 69/1995. (XII. 12.) AB határozat]
Az AB továbbá rámutatott: alkotmányellenes az olyan rendelkezés is, amely amiatt ütközik az
említett tilalomba, mert a jogalkotó valamely jogintézményt nem annak jogrendszeren belüli
rendeltetése szerint célra használt fel”. [31/1998. (VI. 25.) AB határozat] A jogot, a jogalkotási
hatáskört ezek szerint rendeltetésszerűen kell használni, és hozzátehetnénk azt is, hogy
jóhiszeműen.
A joggal való visszaélés tilalma ezek szerint nem csak a magánjogban, hanem a közjogban (az
önkormányzati igazgatásban) is érvényesül, ahol e tilalom egyaránt irányadó a jogalkotó, a
jogalkalmazó szervek, illetőleg az ügyfelek magatartására. Az AB a jogalkotói hatalommal való
visszaélésnek minősítette azt, amikor a képviselő-testület úgy játszotta ki a helyi adókra
vonatkozó rendelet év közbeni módosításának tilalmát, hogy korábbi adóügyi rendeletét év
közben hatályon kívül helyezte, egyidejűleg azonban szigorúbb adótételt tartalmazó új rendeletet
léptetett hatályba. Ez ugyan formai szempontból nem tekinthető módosításnak, ám eredményét
tekintve épp úgy a törvényi tilalomba ütközik, mint a módosítás. [55/1993. (X. 15.) AB
határozat] Voltak ezen kívül is olyan alkotmánybírósági döntések, amelyekben a bírói testület
nem mindig hivatkozott ugyan expressis verbis a jogalkotói hatalommal való visszaélésre, de
egyértelműen megállapítható, hogy a megsemmisítő döntés valójában ezen az indokon alapult.
(pl. 1531/B/1991. AB határozat)

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 31. cikk

II. FEJEZET

FELADAT- ÉS HATÁSKÖRÖK

Önkormányzati feladat- és hatáskörök

Mötv. 10. §-ához:

 A helyi önkormányzat feladat- és hatásköre
A helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét alapvetően két csoportra oszthatjuk: kötelező és
önként (szabadon) vállalt feladatokra. Az Mötv. szerint a helyi közügyek körébe elsődlegesen
azok a közszolgáltatások tartoznak, amelyeket a lakossági igényekre és a helyi sajátosságokra
figyelemmel az önkormányzatok hatékonyan tudnak ellátni. Annak érdekében, hogy a helyi
önkormányzatok feladatrendszere azonos szempontok alapján legyen kialakítható, az Mötv.
meghatározza a feladatok típusait és a feladat-telepítés elveit. Ennek keretében rögzíti, hogy az
önkormányzati feladat-és hatásköröknek két alaptípusát különböztethetjük meg: a kötelező és az
önként vállalt feladatokat. Garanciális szabály, hogy a helyi önkormányzatnak törvény állapíthat
meg kötelező feladat- és hatáskört. Az Alaptörvény szerint a feladat-ellátáshoz biztosítani kell az
„arányos” (de nem a szükséges!) költségvetési, illetve más vagyoni támogatást.
Az Mötv. lehetőséget biztosít a helyi önkormányzatnak, hogy figyelembe vegye a lakossági
igényeket, és a hatáskörébe utalt kötelező feladatain túl önként vállalja a helyi képviselő-testület,
vagy a helyi népszavazás döntésével bármely olyan helyi közügy (ld. Mötv. 4. §) önálló
megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe.
Elsődleges azonban a kötelező feladatok biztosítása, ezért az Mötv. rögzíti, hogy az önként
vállalt feladatok megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt önkormányzati
feladat- és hatáskörök ellátását. További korlát, hogy a fakultatív feladatok finanszírozása a saját
bevételek, illetve az erre a célra biztosított külön források (pl. pályázaton nyert támogatás)
terhére lehetséges.
A törvény alapelvként rögzíti, hogy a helyi önkormányzatoknak egymástól eltérő feladat- és
hatáskörei lehetnek. Fontos eleme az új szabályozásnak, hogy a kötelező feladat- és hatáskört
differenciáltan, a helyi önkormányzatok eltérő adottságaira - gazdasági teljesítőképességére,
lakosságszámra - figyelemmel kell megállapítani. Garanciális jelentősége van annak a
rendelkezésnek, hogy a hatáskör telepítésével egyidejűleg - az ágazati jogszabályokban - meg
kell határozni a feladat- és hatáskörellátás minimális szakmai, személyi, tárgyi és gazdasági
feltételeit, valamint módját.
A helyi önkormányzat által kötelezően ellátandó feladatokat az Országgyűlés törvényekben
határozza meg, tehát végső soron a törvényhozó dönti el, hogy adott feladat helyi közügy-e, vagy
pedig nem az. (Ha a helyi önkormányzat kötelező feladatai közé kerül, akkor helyi közügyről
van szó, hiszen a helyi önkormányzatok - a törvény szerint - csak helyi közügyekben járhatnak
el.) A szabadon vállalható feladatok esetében szintén helyi közügyek ellátásáról van szó, de ezek
megvalósítása nem kötelező, hanem - bizonyos keretek között - a helyi önkormányzat döntési
jogkörébe tartozik. [bővebben: Ivancsics Imre: Az önkormányzati rendszer korszerűsítése.
(Különös tekintettel a feladat-és hatáskör-telepítésre.) In: Fábián Adrián (szerk.): 20 éves a
magyar önkormányzati rendszer. Pécs, 2011, 169. oldaltól]
A szabadon vállalható feladat ellátásának törvényi feltételei a következők:
a) a helyi önkormányzat önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását,
amelyet jogszabály nem utal kizárólagosan más szerv hatáskörébe (másképp fogalmazva: a
szabadon vállalt feladat ellátása nem valósíthat meg hatáskörelvonást);
b) önkéntes feladatvállalásról, helyi közügy megoldásáról a képviselő-testület, vagy
közvetlenül a választópolgárok közössége helyi népszavazással dönthet;
c) az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt
nem sért (ugyanakkor ez a tilalom nyilvánvalóan a kötelező feladat teljesítésénél is fennáll);
d) az önként vállalt feladat megoldásához szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételeket
az önkormányzatnak - főszabályként - saját magának, saját bevételeiből kell biztosítania.
 Törvény azonban nem csak kötelező feladatot állapíthat meg a helyi önkormányzat számára,
hanem lehetőséget biztosíthat, ajánlást tehet önként vállalható feladat ellátására is, ilyenek - sok
másik között - az alábbiak is:
a) A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény 3. §
szerint a települési önkormányzat települési értéktárat, illetve Települési Értéktár Bizottságot
hozhat létre, amely - az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint -
szervezi a településen fellelhető nemzeti értékek azonosítását, létrehozza a településen fellelhető
nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjteményt és megküldi azt a megyei értéktárba.
b) A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi
LXVI. törvény 20. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat a testülete, hivatalai és
intézményei, valamint ezek jogelődei levéltári anyagára kiterjedő illetékességgel közlevéltárat
létesíthet, a levéltár a fenntartó önkormányzat közvetlen felügyelete és irányítása alatt működik.
(Települési önkormányzat levéltárának létesítéséhez a kultúráért felelős miniszter előzetes
hozzájárulása szükséges.)
Az LB korábbi ítéletében rámutatott arra, hogy egy törvényben nem kötelezően, hanem
választhatóan (fakultatíve), a költségvetési forrásoktól függően teljesítendő feladatként
szabályozott önkormányzati közfeladat egyedi hatósági kötelezés útján (azaz államigazgatási
aktussal, döntéssel) nem tehető kötelező feladattá. Egy nem kötelező önkormányzati feladatot
kötelező feladattá csak az Országgyűlés tehet. (Kfv. IV.37.569/2009/8. sz.)
Az Mötv. lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzat - kivételesen - a helyi közügyek mellett
állami feladatot is megvalósítson. Ilyenkor a helyi önkormányzat - törvényben meghatározott
esetekben - az állammal kötött külön megállapodás alapján láthat el állami feladatokat. A
megállapodásnak csupán egyetlen tartalmi elemére utal az Mötv: rendelkezni kell a feladatellátás
finanszírozásáról.
Nyilvánvalóan az állami feladat önkormányzati ellátásának további fontos részleteit szintén
törvényben, de legalábbis a megállapodásban tisztázni kell. Többek között azt, hogy ki felelős a
feladat ellátásáért (előfordulhat, hogy a helyi önkormányzat látja el a feladatot, de az ellátás
folyamatosságáért, biztonságáért, színvonaláért stb. továbbra is az állami, államigazgatási szerv a
felelős), illetve a feladat-ellátási kötelezettség elmulasztásának melyek a jogkövetkezményei,
milyen körülmények között vehető vissza a feladatellátás, a helyi önkormányzat továbbadhatja-e
az átadott feladatot stb.
A helyi önkormányzatok olyan - speciális közigazgatási szervek, amelyek rendeltetése
bizonyos - törvényben megjelölt - közigazgatási feladatok ellátása. A helyi önkormányzat mint
közigazgatási szerv kizárólag a feladat- és hatáskörében járhat el: törvényben kötelezően
megállapított és szabadon vállalt feladatait hajtja végre (döntéseket hoz, jogviszonyokat létesít,
szolgáltatásokat biztosít, foglalkoztat, pénzt költ stb.)
A szabadon vállalható feladatok körét a felsőbírósági gyakorlat szélesen értelmezi. Példának
okáért a „Kúria megítélése szerint nincs olyan elvi alap, amely alapján a helyi önkormányzatok
nem, de a Kormány, civil szervezetek, egyházak, parlamenti és nem parlamenti pártok, az az
mindenki más - kivéve a természeténél fogva semleges állami szerveket, mint az
igazságszolgáltatás, Magyar Nemzeti Bank, önálló szabályozó szervek, autonóm jogállású
államigazgatási szervek, ügyészség stb. - kampánytevékenységet folytathatnak. Sőt a
népszavazás intézményének rendeltetésszerű működéséhez - amennyiben azt a Kormány
kezdeményezte - szükséges is lehet annak ismerete, hogy helyi önkormányzatok többsége a
Kormánnyal egyetért-e, a más véleményekkel versengő kormányzati álláspont a közhatalmat
gyakorló állam egységes, vagy éppenséggel nagyon is megosztott álláspontja.”
(Kvk.III.37.891/2016/3.)

Mötv. 11. §-ához:

Differenciált feladat- és hatáskör-telepítés

A községnek, a városnak, a járásszékhely városnak, a megyei jogú városnak, a fővárosnak és
kerületeinek, valamint a megyei önkormányzatnak egymástól eltérő feladat- és hatáskörei
lehetnek. Törvény (pontosabban a törvényhozó) a kötelező feladat- és hatáskör megállapításánál
más szempontok alapján is differenciálni köteles, figyelembe véve a feladat- és hatáskör jellegét,
a helyi önkormányzatok eltérő adottságait, különösen
a) a gazdasági teljesítőképességet;
b) a lakosságszámot;
c) a közigazgatási terület nagyságát.
A kötelező feladat- és hatásköröket (bizonyos rendező elvek, szempontok alapján) törvények
határozzák meg, de a feladatok megvalósításakor a törvénynél alacsonyabb szintű jogforrásokat
is figyelembe kell venni. Ugyanis bármely jogszabály a hatáskör telepítésével egyidejűleg
meghatározhatja a feladat- és hatáskörellátáshoz szükséges minimális szakmai, személyi, tárgyi
és gazdasági feltételeket.
A fentiek alapján tehát a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköre egymástól eltérő: törvény
eltérő mennyiségű, és minőségű kötelező feladatokat állapíthat meg [ún. differenciált feladat- és
hatáskör-telepítés rendszere; ld. Csefkó Ferenc: A települések differenciált hatásköri rendje
kialakításának elvi alapjai. Magyar Közigazgatás 2000. 2. sz.; Kéki Zoltán: A települések
differenciált hatásköri rendje kialakításának elvi alapjai (II. rész). Magyar Közigazgatás 2000. 3.
sz.], az alábbi szempontok figyelembe vételével:
a) települési vagy területi önkormányzatról van-e szó;
b) milyen a település jogállása (pl. község vagy város);
c) objektív körülmények (lakosságszám, gazdasági teljesítőképesség, közigazgatási terület
nagysága).
Mindezek mellett a helyi önkormányzat - általában a saját bevételei terhére - önként elláthat
szabadon vállalható feladatokat [Mötv. 10. § (2) bek.], illetve a települési önkormányzat
átvállalhat más települési önkormányzattól feladatokat (Mötv. 12. § (2) bek.). (bővebben:
Ivancsics Imre: A helyi önkormányzatok feladat- és hatásköre. Magyar Közigazgatás, 1991/5. sz.
430. o.)
Az (1) bekezdés lehetőségként beszél a differenciált feladat- és hatáskörökről, illetve
(közvetetten) a differenciált feladat- és hatáskör-telepítési rendszerről: a községnek, a városnak, a
járásszékhely városnak, a megyei jogú városnak, a fővárosnak és kerületeinek, valamint a
megyei önkormányzatnak egymástól eltérő feladat- és hatáskörei lehetnek. Ezzel szemben a (2)
bekezdés egyértelmű utasításnak tűnik a törvényhozótól a későbbi törvényhozónak, miszerint
köteles differenciálni a feladat- és hatáskör-telepítés során. (Az más kérdés, hogy a törvényhozót
semmilyen retorzió, hátrányos jogkövetkezmény nem fenyegeti arra az esetre, ha ennek az
utasításnak, üzenetnek nem tenne eleget.)
A differenciálás során a helyi önkormányzatok adottságait kell figyelembe venni, ezek közül az
Mötv. csupán hármat említ (gazdasági teljesítőképesség, lakosságszám, közigazgatási terület
nagysága), de nyilvánvalóan számos egyéb fontos körülmény alapján is lehet egymástól eltérő
feladat- és hatásköröket meghatározni: helyi lakosság korösszetétele; helyi nemzetiség(ek)
magas aránya; a településnek az országban, térségben elfoglalt kiemelkedő pozíciója; földrajzi
elhelyezkedése; történelmi jelentősége; kulturális öröksége stb. alapján.
 Sajnálatos, hogy az Mötv. nem értelmezi a nagyobb gazdasági teljesítőképesség fogalmát,
holott ennek a kategóriának a pontos meghatározásának a más összefüggésben jelentősége van.
[ld. Mötv. 12. § (1) bek.]
A lakosságszám megállapítása során a költségvetési törvényben meghatározott lakosságszám
az irányadó [Mötv. 146. § (3) bek.].
A (3) bekezdés arra utal, hogy a (kötelező) feladat- és hatáskört ugyan minden esetben törvény
határozza meg, de a feladatellátás színvonalát, minőségét szolgáló részletszabályokat már nem
törvények, hanem alacsonyabb szintű jogszabályok tartalmazzák. Ebben a körben szinte
kizárólagosan kormányrendeletekre és miniszteri rendeletekre kell gondolnunk. E
jogszabályoknak pedig azt a szabályozási technikát kell követniük, hogy egyfajta feladat-ellátási
sztenderdet, minimumkövetelmény-rendszert kell meghatározniuk, amelyet a feladatot
végrehajtó helyi önkormányzat meg is haladhat, szolgáltatási többletet is nyújthat. [A feladat-
ellátási kötelezettség elmulasztásáról ld. az Mötv. 140. §-át.]
Ez a szolgáltatási többlet, a jogszabályi minimumok feletti feladatellátás viszont már szabadon
vállalt feladat-ellátásnak minősíthető, azaz végrehajtása nem veszélyeztetheti a törvény által
kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását, finanszírozása pedig a saját
bevételek, vagy az erre a célra biztosított külön források terhére lehetséges. [vö. Mötv. 10. § (2)
bek.]

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32. cikk

Mötv. 12. §-ához:

Önkéntes feladat-átvállalás
A szabályozás lehetővé teszi, hogy a nagyobb teljesítőképességű, lakosságszámú települési
önkormányzat számára előírt kötelező feladatot más települési önkormányzat önállóan vagy
társulásban átvállalhassa. Az átvállalás alapfeltétele a feladat törvényi címzettjének egyetértése.
Ennek garanciális jelentősége van, hiszen az átadással nem szűnik meg a feladat eredeti
címzettjének ellátási felelőssége, a szolgáltatás-nyújtási kötelezettség „feléled”, ha az átvállaló
felhagy a feladat ellátásával. Ezért az ellátási kapacitások optimális kihasználása érdekében
szükséges a törvényességi felügyeleti vizsgálat, ami nem jelent egyetértési jogot. A törvény a
feladatátvállalás egyéb feltételeit is meghatározza, amelyek a feladatellátás szakmai
színvonalának, költséghatékonyságának követelményét hivatottak biztosítani.
Abból kell kiindulni, hogy az egyes adottságok szerinti differenciált feladat- és hatáskör-
telepítésnek [Mötv. 11. § (2) bek.] két esetét (nagyobb gazdasági teljesítőképesség, illetve
nagyobb lakosságszám) külön szabályozza az Mötv. a feladatellátás átvállalása, átengedése
szempontjából. Azaz nagyobb gazdasági teljesítőképességű (a fogalom pontos meghatározását
nem végzi el az Mötv., meghatározható lehet pl. a helyi adóbevételek alapján) és nagyobb
lakosságszámú település átadhatja kisebb gazdasági teljesítőképességű és lakosságszámú
település vagy társulása számára a feladatot, ha azt a lakossági igények indokolják,
gazdaságosabban és legalább változatlan szakmai színvonalon és többlet állami támogatás
igénybevétele nélkül képes ellátni.
E § (1) bekezdése alkalmazása során Kptv.-ben meghatározott lakosságszámot kell figyelembe
venni [Mötv. 146. § (3) bek.]. A Kptv. 2. § szerint lakosságszám azon személyek száma, akiknek
a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartásban szereplő lakóhelye, lakóhely
hiányában tartózkodási helye az adott település (fővárosi kerület), a főváros, a megye
közigazgatási területén található, vagy akiknek a lakóhelye csak az adott település (fővárosi
kerület) megnevezését tartalmazza.
A feladatellátás átengedésének tárgyában - törvény eltérő rendelkezésének hiányában -
határozattal dönt nagyobb gazdasági teljesítőképességű, nagyobb lakosságszámú település
képviselő-testülete, míg az átvállaló helyi önkormányzat rendeletet bocsát ki. Amennyiben
társulás (Mötv. IV. fejezet) fogja a feladatot ellátni, erről a társulási tanács hoz határozatot, a
feladatátvállalás tervezett időpontját megelőzően legalább 3 hónappal korábban.
Az érintett önkormányzatoknak megállapodást is kell kötni a feladatellátás átadásáról, illetve
átvállalásáról, amelyben a felek rendezik
a) feladatellátás kezdő időpontját (ennek hiányában az átvevő döntését követő év január 1-je),
esetleges időtartamát;
b) feladatellátás módját, tartalmát;
c) az esetleges térítési díjak mértékét;
d) az átadott vagyontárgyak használatával, hasznosításával összefüggő kérdéseket;
e) munkavállalók továbbfoglalkoztatásának lehetőségét stb.
Azt, hogy a tervezett feladatátadást, illetve feladatátvállalást valóban a lakossági igények
indokolják, illetve az átvállaló települési önkormányzat (társulás) valóban gazdaságosabban és
legalább változatlan szakmai színvonalon és többlet állami támogatás igénybevétele nélkül képes
ellátni a feladatot, a megyei (fővárosi) kormányhivatal (esetleg más szervek bevonásával)
vizsgálja.
A kormányhivatal engedélye, jóváhagyása azonban nem szükséges a feladatellátás átadásához-
átvételéhez, így amennyiben a kormányhivatal a vizsgálata során a törvényi feltételek hiányát
állapítja meg, az átadással kapcsolatos döntésekkel (önkormányzati rendelet, társulási tanácsi
határozat) kapcsolatban törvényességi felhívással élhet, illetve ennek eredménytelensége esetén
rendelet esetében a Kúriához (esetleg az AB-hoz), társulási tanácsi határozat esetében a
közigazgatási és munkaügyi bírósághoz fordulhat. (ld. Mötv. 134. §; 136. §; 139. §) (Arról, hogy
melyik kormányhivatal az illetékes a törvényességi vizsgálatra pl. abban az esetben, ha a
feladatot átadó és a feladatot átvevő önkormányzat különböző megyében fekszik, nem
rendelkezik az Mötv.)
E § [hasonlóan az Mötv. 10. § (3) bekezdéséhez] nem szabályozza, vajon végső soron ki
felelős a feladat ellátásáért? Az ellátás folyamatosságáért, biztonságáért, színvonaláért stb.
továbbra is az átadó települési önkormányzat a felelős, hiszen törvény a feladatot ráruházta, az
átvevő települési önkormányzat rendeletének hatályba lépésével az átvett feladat nem került az
átvevő önkormányzat kötelező feladat- és hatáskörébe. [ld. Mötv. 11. § (1) bek.] Nem olvasható
ki a törvény szövegéből, hogy a feladat-ellátási kötelezettség elmulasztásának melyek a
jogkövetkezményei, milyen körülmények között vehető vissza a feladatellátás, a helyi
önkormányzat továbbadhatja-e az átadott feladatot stb. [vö. Mötv. 10. § (3) bek.], így ezeket a
körülményeket is célszerű a megállapodásban rendezni.
Ha a feladatellátás átvállalása megtörtént (a megállapodás, a feladat átvételéről szóló rendelet
hatályba lépett), akkor a továbbiakban a feladat ellátásáért biztosított állami támogatást az átvevő
települési önkormányzat igényelheti. Bár a törvényszöveg a társulás általi feladatellátást -
érdekes módon - nem említi, feltételezhető, hogy ebben az esetben is ugyanúgy kell eljárni.

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.
 BH2011. 15. Amennyiben a települési és a megyei önkormányzat közötti jogvita kizárólag a
közoktatási feladatok megyei működtetésbe adására vonatkozik, ennek elbírálásánál az
önkormányzatokra vonatkozó anyagi jogi jogszabályok az irányadók. Amennyiben azonban a
jogvita abból a megállapodásból ered, amelyet a felek a feladatátadáshoz kapcsolódó
vagyonátadás és használat körében kötöttek, az 1959. évi IV. törvény szabályait kell alkalmazni.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32. cikk
2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról

Mötv. 13. §-ához:

1. Helyi önkormányzatok kötelező feladatai

A magyar helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörét túlnyomórészt (de nem kizárólagosan)
a helyi közszolgáltatások adják, amelyek közül is az ún. alapvető kommunális és humán
közszolgáltatások jelentik a legnagyobb kört (egészségügyi és szociális feladatok), de fontos
terület a településüzemeltetés is. Az Mötv. felsorolja a települési önkormányzat ellátandó
feladatait. A felsorolás nem kimerítő, tételes feladat- és hatáskör-telepítés. Ez az ágazati, szakmai
törvények feladata, amelyek az adott társadalmi viszony átfogó szabályozásának részeként
határozzák meg többek között az állam és a helyi önkormányzatok közötti feladatmegosztást a
törvényben rögzített elvek szerint (például kötelező differenciálás).
A helyi önkormányzatok olyan - speciális közigazgatási szervek, amelyek rendeltetése
bizonyos - törvényben megjelölt - közigazgatási feladatok ellátása. A helyi önkormányzat mint
közigazgatási szerv kizárólag a feladat- és hatáskörében járhat el: törvényben kötelezően
megállapított és szabadon vállalt feladatait hajtja végre (döntéseket hoz, jogviszonyokat létesít,
szolgáltatásokat biztosít, foglalkoztat, pénzt költ stb.).

2. Településfejlesztés, településrendezés
A településfejlesztés és a településrendezés célja a lakosság életminőségének és a település
versenyképességének javítása érdekében a fenntartható fejlődést szolgáló településszerkezet és a
jó minőségű környezet kialakítása, a közérdek érvényesítése az országos, a térségi, a települési és
a jogos magánérdekek összhangjának biztosításával, a természeti, táji és építészeti értékek
gyarapítása és védelme, valamint az erőforrások kíméletes és környezetbarát hasznosításának
elősegítése. A településfejlesztés és a településrendezés során biztosítani kell a területek
közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel.
A településrendezés eszközei:
a) a településfejlesztési koncepció, amely a település környezeti, társadalmi, gazdasági
adottságaira alapozó, a település egészére készített, a változások irányait és a fejlesztési célokat
hosszú távra meghatározó dokumentum [az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 27. pont];
b) a helyi építési szabályzat az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító
és biztosító települési (fővárosban a kerületi) önkormányzati rendelet (Étv. 2. § 11. pont, 6. §).
Az Étv. alkalmazásában:
a) településfejlesztési koncepció: hosszú távra rendszerbe foglalja az önkormányzat
településfejlesztési szándékait, ennek keretében a területi adottságok és összefüggések
figyelembevételével meghatározza a település jövőképét, javaslatot tesz a helyi környezet,
társadalom, gazdaság és az infrastruktúra átfogó fejlesztésére, a műszaki, az intézményi,
valamint a táji, természeti és ökológiai adottságok fenntartható hasznosítására. A
településfejlesztési koncepcióban foglaltakat a települési önkormányzat döntéseiben érvényesíti;
b) településszerkezeti terv: a településfejlesztési koncepcióban foglalt célok megvalósítását
biztosító, a település szerkezetét, a területfelhasználást és a műszaki infrastruktúra-hálózatok
elrendezését meghatározó terv.
A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és
fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település
működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó
térbeli kialakítását és elrendezését, az országos és térségi érdek, a szomszédos vagy a más módon
érdekelt többi település alapvető jogainak és rendezési terveinek figyelembevételével a környezet
állapotának javítása vagy legalább szinten tartása mellett [Étv. 10. § (1) bek.].
Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos
szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási
területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített
értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és
kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania. [Étv. 13. § (1) bek.].
A településkép védelme a települési önkormányzat kötelező feladata. A településkép védelme
település vagy településrész jellegzetes, értékes, illetve hagyományt őrző építészeti arculatának
és szerkezetének - az építészeti, táji érték és az örökségvédelem figyelembevételével történő -
megőrzését vagy kialakítását jelenti. A települési önkormányzat, a főváros esetében a kerületi
önkormányzat, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a
fővárosi önkormányzat a településkép védelmét önkormányzati rendeletben
a) településképi követelmények meghatározásával,
b) településképi önkormányzati támogatási és ösztönző rendszer alkalmazásával,
c) önkormányzati településkép-érvényesítési eszközök szabályozásával biztosítja [2016. évi
LXXIV. törvény a településkép védelméről 2. § (1)-(2) bek.].

3. Településüzemeltetés
A településüzemeltetés a közösségi és a magánszféra határán helyezkedik el. Ide tartoznak a
településgazdálkodási, a kommunális, közüzemi feladatok, illetve a helyi lakosság közművekkel
(helyi infrastruktúrával) való ellátása is. [Vö. Vigvári András (szerk.): A családi ezüst.
Tanulmányok az önkormányzati vagyongazdálkodás köréből. Budapest 2007. 126. o.]
a) Köztemetők kialakítása és fenntartása. A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi
XLIII. törvény 4. és 5. §-ai szerint a temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az
egyház, a helyi és országos nemzetiségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet és közhasznú
szervezet lehet. A temető fenntartója a temető tulajdonosa, illetve az, aki kezelői joggal
rendelkezik. Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a fővárosi
önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetőleg
együttműködés útján is gondoskodhatnak.
Az üzemeltetéssel összefüggésben megállapítható díjak körét az 1999. évi XLIII. törvény
törvény rögzíti, három díjcsoportot különböztetve meg: a sírhelydíjat, a temető-fenntartási
hozzájárulás díját és a létesítmények igénybevételi díját. E nevesített díjfajtákon belül a
köztemetőkre vonatkozó díjak mértékét az önkormányzat állapítja meg. A temetőkről és a
temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 145/1999. (X. 1.) Korm.
rendelet azt is rögzíti, hogy a temető üzemeltetője a szabályzatban megállapítottakon felül más
díjat nem állapíthat meg, így nem szedhető pénz a temetőlátogatásért, a temetői utak
használatáért és a temetési hely gondozásához igénybe vett vízért. Az 1999. évi XLIII. törvény
felhatalmazza az önkormányzatot, hogy rendeletben állapítsa meg a kegyeleti közszolgáltatások
feltételeit, a temetési hely megváltási díját, a temető-fenntartási hozzájárulás díját, illetve a
létesítmények vállalkozói igénybevételének díját. A képviselő-testület erről önkormányzati
rendeletet alkothat, a felhatalmazás kereteinek túllépésére azonban már nincs joga. [AJB-
262/2012.]
b) Közvilágításról való gondoskodás. A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény
34. § (1) bekezdése értelmében a külön jogszabályban közvilágításra kötelezett, továbbá e
kötelezettséget átvállaló személy jogosult közvilágítási berendezést, az elosztó hálózat
tartószerkezetén és létesítményeiben elhelyezni és üzemben tartani. Az elosztó hálózati
engedélyesek kötelesek ezt tűrni és a közvilágításra kötelezettel együttműködni. Az elosztói
engedélyes az e rendelkezés szerinti tűrésért és együttműködésért a közvilágítási elosztási díjon
felül külön ellenszolgáltatásra nem jogosult.
A közvilágítási elosztó hálózat használata után közvilágítási elosztási díjat kell fizetni, amely
fedezetet nyújt az elosztónak a közvilágítási elosztó hálózattal összefüggésben keletkezett
költségeire. A közvilágítással összefüggésben fizetendő rendszerhasználati díjak számítása
tekintetében a települési önkormányzat területét a csatlakozási és elszámolási pontok számától
függetlenül egy csatlakozási ponton keresztül ellátott felhasználási helynek kell tekinteni.
A közvilágítási berendezéseknek az elosztó hálózat tartószerkezetein és létesítményeiben
történő elhelyezésével, üzemeltetésével összefüggő kérdéseket az elosztó hálózati engedélyes és
a közvilágításra kötelezett között létrejött szerződésben kell rendezni. Az elosztó hálózati
engedélyes a szerződés lényeges tartalmi elemeinek meghatározása során nem alkalmazhat
megkülönböztető szerződéses feltételeket aszerint, hogy a közvilágításra kötelezett melyik
kereskedelmi engedélyestől vásárolja a villamos energiát.
Az elosztó tulajdonába nem kerülő közvilágítási berendezések elhelyezésével és üzemben
tartásával kapcsolatosan a tűrésen és az együttműködésen kívül - a felek eltérő megállapodása
hiányában - az elosztó más tevékenységet nem végezhet. Az elosztó feladata a közvilágítási
elosztó hálózat üzemeltetése, karbantartása és fejlesztése.
c) A kéményseprő-ipari közszolgáltatás. A települési önkormányzatok a kéményseprő-ipari
közszolgáltatás ellátása körében bizonyos jogalkotási hatáskörökkel rendelkeznek, viszont e
helyi közszolgáltatás tényleges megvalósítása a Kormány által kijelölt szervezet hatáskörébe
tartozik [a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény 2. §, 10. §].
d) A helyi közutak és tartozékainak, valamint a közparkok és egyéb közterületek kialakítása és
fenntartása. A közterület-használati engedély beszerzése kötelezettségének, valamint a
közterület-használati díj mértékének és fizetési módozatának rendeletben történő
megállapításakor a települési önkormányzat közhatalmi (önkormányzati hatósági) jogosítványát
gyakorolja. E közjogi jogosítványt alkotmányos indok nélkül korlátozná, ha a közterület-
használati díjak egyes fajtáira vagy tételeire nem a jogszabályi előírások, hanem az engedélyt
kérők és az önkormányzatok között külön kötendő polgári jogi megállapodásokban kialkudott
díjösszegek lennének az irányadóak. Természetesen az önkormányzat a rendeletében ilyen
lehetőséget is megengedhet, feljogosíthatja az eseti engedélyeket kiadó hatóságát a képviselő-
testület arra, hogy a közterület-használati díj fizetésének kötelezettsége alól - kérelemre - részben
vagy egészben felmentést adjon [Vö. 46/1993. (VII. 2.) AB határozat.].
A közterület a köz területe. Ezért az önkormányzatok a közterületek használatba adása során
nem léphetnek fel valamiféle elkülönült tulajdonosi szerepkörben, mert ez ellentétes lenne az
általuk képviselt közösség érdekeivel. A közösségi terület használatba adásáról hatósági
eljárásban kell dönteni, amivel szemben biztosítani kell a közösség érintett tagjainak jogorvoslati
jogát [OBH 5372/2008.].
Az AB a 41/2000. (XI. 8.) AB határozatában megállapította, hogy „a közterület-használati
hozzájárulás iránti kérelem elbírálására önkormányzati hatósági eljárásban kerül sor.”
(ABH2000. 327.), majd a 19/2010. (II. 18.) AB határozat ezt megerősítette: az AB az Ötv. és a
Ket. szabályai alapján megállapította, hogy a közterület-használat engedélyezése tárgyában
meghozott polgármesteri döntés megfelel a Ket.-ben szabályozott, önkormányzati hatósági
ügyben hozott döntés törvényi kritériumainak (Hivatkozza: Köf. 5004/2012/7.).
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I.. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 34. és 35. §-a szerint
a közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva -
köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen
környezete esztétikus és kulturált legyen. A közút megrongálódását a közút kezelője - az
országos és a helyi közutak kezeléséről szóló jogszabályok szerint eljárva - köteles kijavítani, és
a közút forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig és a
veszélyhelyzet elhárításáig köteles a forgalomban résztvevőket a veszélyre figyelmeztetni,
szükség esetén sebesség- vagy súlykorlátozást elrendelni, illetőleg a közutat lezárni.
A közút tisztántartásáról, a hó eltakarításáról, továbbá az út síkossága elleni védekezésről a
közút kezelője gondoskodik. Az út kezelője a kezelői kötelezettségének megszegésével okozott
kárt a polgári jog általános szabályai szerint köteles megtéríteni. A kártérítési követelést a kár
keletkezését követően haladéktalanul kell a közút kezelőjéhez bejelenteni.
e) Gépjárművek parkolásának biztosítása. A Kkt. 48. § (5) bekezdése alapján felhatalmazást
kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete - fővárosban a fővárosi közgyűlés -, hogy
rendeletben állapítsa meg a várakozási területek tekintetében az egyes díjköteles várakozási
területeket, valamint azok kategóriáját; várakozási területenként vagy kategóriánként a díjköteles
várakozási időszakot; a fizetendő várakozási díj mértékét; a díjköteles várakozás megengedett
leghosszabb időtartamát; a díjfizetés alól mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra
jogosultak körét, a kedvezményes várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes
várakozásra jogosultak körének bővítésére a kerületi képviselő-testület jogosult. [Részletekről ld.
a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet.]

4. A közterületek, valamint az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése

Az Mötv. 143. § (3) bekezdése alapján felhatalmazást kap a települési önkormányzat, hogy
rendeletben állapítsa meg a közterületek elnevezésének, valamint az elnevezésük
megváltoztatására irányuló kezdeményezés és a házszám-megállapítás szabályait.

5. Egészségügyi alapellátás, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások

A települések, épületek, létesítmények, műtárgyak tervezése, létesítése, rendezése, használata,
üzemeltetése, átalakítása, felújítása és megszüntetése, illetve berendezéseinek működtetése,
valamint a közlekedési eszközök gyártása és használata során érvényesíteni és ellenőrizni kell a
közegészségügyi előírásokat. A települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás körében
gondoskodik:
a) a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról,
b) a fogorvosi alapellátásról,
c) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról,
d) a védőnői ellátásról,
e) az iskola-egészségügyi ellátásról [az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a
továbbiakban: Egtv.) 152. § (1) bek.].
A települési önkormányzat a környezet- és település-egészségügyi feladatok körében
 a) gondoskodik a köztisztasági és településtisztasági feladatok ellátásáról,
b) biztosítja a külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtását,
c) folyamatosan figyelemmel kíséri a település környezet-egészségügyi helyzetének alakulását
és ennek esetleges romlása esetén - lehetőségeihez képest - saját hatáskörben intézkedik, vagy a
hatáskörrel rendelkező és illetékes hatóságnál kezdeményezi a szükséges intézkedések
meghozatalát,
d) együttműködik a lakosságra, közösségekre, családi, munkahelyi, iskolai színterekre irányuló
egészségfejlesztési tevékenységekben, valamint támogatja és aktívan kezdeményezi ezeket
[Egtv. 153. § (1) bek.].

6. Környezet-egészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása,

rovar- és rágcsálóirtás)
A települési önkormányzat a környezet- és település-egészségügyi feladatok körében
a) gondoskodik a köztisztasági és településtisztasági feladatok ellátásáról,
b) biztosítja a külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtását,
c) folyamatosan figyelemmel kíséri a település környezet-egészségügyi helyzetének alakulását
és ennek esetleges romlása esetén - lehetőségeihez képest - saját hatáskörben intézkedik, vagy a
hatáskörrel rendelkező és illetékes hatóságnál kezdeményezi a szükséges intézkedések
meghozatalát,
d) együttműködik a lakosságra, közösségekre, családi, munkahelyi, iskolai színterekre irányuló
egészségfejlesztési tevékenységekben, valamint támogatja és aktívan kezdeményezi ezeket
[Egtv. 153. § (1) bek.].

7. Óvodai ellátás
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 49. § (3) bekezdése szerint a települési
önkormányzat közzéteszi az óvoda felvételi körzetét, valamint az óvoda nyitva tartásának
rendjét. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha
lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található. A törvény 74. § (1)
bekezdése szerint az állam gondoskodik - többek között az óvoda kivételével - az alapfeladatok
ellátásáról.
Az óvodai étkeztetésért fizetni kell, de a törvényben rögzített ingyenes ellátásokért nem
kérhető térítés a szülőktől. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint csak a
mindennapi neveléshez nem tartozó többletszolgáltatásokat szabad megfizettetni. [OBH.
2365/2008.]

8. Kulturális szolgáltatás
A helyi önkormányzatok által ellátandó kulturális szolgáltatások körébe tartozik különösen a
nyilvános könyvtári ellátás biztosítása, a filmszínház és előadó-művészeti szervezet támogatása,
a kulturális örökség helyi védelme, valamint a helyi közművelődési tevékenység támogatása.
A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997.
évi CXL. törvény 64. § (1) bekezdése szerint a települési könyvtári ellátás biztosítása a helyi
önkormányzatok kötelező feladata. E feladatot a községi, városi, megyei jogú városi
önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával, vagy nyilvános könyvtár szolgáltatásának
megrendelésével teljesítheti, a fővárosi önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával teljesíti.
Az 1997. évi CXL. törvény 78. §-a értelmében a települési önkormányzat a közművelődési
tevékenységek folyamatos megvalósíthatósága érdekében közösségi színteret, illetve
közművelődési intézményt biztosít. Megyei jogú városban, városban, fővárosi kerületben az
önkormányzat az e feladat ellátása során közművelődési intézményt biztosít. Községekben az
önkormányzat közösségi színteret, illetve közművelődési intézményt biztosít.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 29. §-a szerint a műemléki
értékek védetté nyilvánítása a hatóságnál kezdeményezhető. A védetté nyilvánítás előkészítését a
hatóság folytatja le, ennek során értesíti - többek között - az ingatlan fekvése szerinti települési
és megyei (fővárosi) önkormányzatot. A védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű
területen, műemléki környezetben és történeti táj területén álló ingatlanok tulajdonosait a védetté
nyilvánítás előkészítésének megindításáról a hatóság megkeresésére az érintett ingatlan fekvése
szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.
Az 1094/2012. (IV. 3.) Korm. határozat értelmében a megyei könyvtárak és megyei
múzeumok, valamint kulturális és közgyűjteményi feladatokat ellátó alapítványok,
közalapítványok és gazdasági társaságok a megyeszékhely megyei jogú városok, a megyei
múzeumok tagintézményei pedig az illetékes települési önkormányzatok fenntartásába kerültek
át.

9. Gyermekjóléti és szociális szolgáltatások és ellátások

E körben a helyi önkormányzatok kötelező feladatait a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, illetve a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény részletesen (és terjedelmesen) szabályozzák, utóbbi
rendelkezik a bölcsődei ellátás biztosításáról is [94. § (3) bek.].

10. Lakás- és helyiséggazdálkodás

A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról
szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 34. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati lakások
lakbérének mértékét szociális helyzet alapján, vagy költségelven, vagy piaci alapon történő
bérbeadás figyelembevételével önkormányzati rendelet állapítja meg.

11. A területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a

hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása
E körben a helyi önkormányzatok kötelező feladatait a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 65/E-65/F. §-ai szabályozzák. Az utcai szociális munka
keretében biztosítani kell az utcán tartózkodó hajléktalan személy helyzetének,
életkörülményeinek figyelemmel kísérését, szükség esetén ellátásának kezdeményezését, illetve
az ellátás biztosításához kapcsolódó intézkedés megtételét.
A nappali ellátás hajléktalan személyek és elsősorban a saját otthonukban élő,
a) tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk vagy idős koruk miatt szociális és
mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek,
b) a törvény 93. § (4) bekezdése szerinti kivétellel a tizennyolcadik életévüket betöltött,
fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek,
c) harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes, de
felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek
részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az
alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére, továbbá igény szerint megszervezi az ellátottak -
ide nem értve az idős személyeket - napközbeni étkeztetését.
A fenntartó a szakmai programban meghatározhatja, hogy az intézmény a fentiek közül melyik
ellátotti csoportokat látja el. Ez a rendelkezés nem érinti a három-, tíz-, illetve harmincezer
állandó lakosú önkormányzatok ellátási kötelezettségét.
 Az 1993. évi III. törvény 72. § (1) bekezdése szerint a rehabilitációs intézmény a bentlakók
önálló életvezetési képességének kialakítását, illetve helyreállítását szolgálja. Az 1993. évi III.
törvény 74/A. §-a alapján a hajléktalanok rehabilitációs intézménye annak az aktív korú,
munkaképes hajléktalan személynek az elhelyezését szolgálja, akinek szociális ellátása ily
módon indokolt, és aki önként vállalja a rehabilitációs célú segítőprogramokban való részvételt.
Az 1993. évi III. törvény 84. §-a szerint az éjjeli menedékhely az önellátásra és a közösségi
együttélés szabályainak betartására képes hajléktalan személyek éjszakai pihenését, valamint
krízishelyzetben éjszakai szállás biztosítását lehetővé tevő szolgáltatás. A hajléktalan személyek
átmeneti szállása azoknak a hajléktalan személyeknek az elhelyezését biztosítja, akik az
életvitelszerű szálláshasználat és a szociális munka segítségével képesek az önellátásra. Az 1993.
évi III. törvény 115/A. § (1) bekezdése szerint térítésmentesen kell biztosítani a hajléktalan
személyek részére a nappali ellátást, illetve az éjjeli menedékhelyen biztosított ellátást.

12. Helyi környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 46. § (1)
bekezdése szerint a települési önkormányzat a környezet védelme érdekében
a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását, ellátja a hatáskörébe
utalt hatósági feladatokat;
b) önálló települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, amelyet képviselő-testülete
(közgyűlése) hagy jóvá;
c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetőleg
határozatot hoz;
d) együttműködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más
önkormányzatokkal, egyesületekkel;
e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról szükség szerint, de
legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot;
f) a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elősegíti a
környezeti állapot javítását.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 24. § (1) bekezdése szerint természeti
területet [15. § (1) bekezdés] és más - a törvény 22. §-a alapján - védelemre érdemes földterületet
helyi jelentőségű terület esetén rendeletben a települési - Budapesten a fővárosi - önkormányzat
nyilvánít védetté. Az 1996. évi LIII. törvény 36. § (1) bekezdés szerint természetvédelmi kezelési
módokat, korlátozásokat és tilalmakat, továbbá az egyéb kötelezettségeket (természetvédelmi
kezelési terv) a helyi jelentőségű védett természeti területre vonatkozóan a települési -
Budapesten a fővárosi - önkormányzat rendeletben állapítja meg. Az 1996. évi LIII. törvény 62-
63. §-ai szerint törvényben meghatározott esetekben természetvédelmi feladatokat települési
önkormányzatok is ellátnak. A helyi jelentőségű védett természeti terület fenntartásáról,
természeti állapotának fejlesztéséről, őrzéséről a védetté nyilvánító települési önkormányzat
köteles gondoskodni. A települési - fővárosban a fővárosi - önkormányzat képviselő-testülete
önkormányzati természetvédelmi őrszolgálatot működtethet.
A települési önkormányzat vízgazdálkodással kapcsolatos feladatait a vízgazdálkodásról szóló
1995. évi LVII. törvény 4. §-a részletesen szabályozza. [Ld. még 201/2001. (X. 25.) Korm.
rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről.]
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 4. §-a szerint a települési önkormányzat
feladata:
a) a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó - a vízgazdálkodás országos
koncepciójával és a jóváhagyott nemzeti programokkal összehangolt tervek kialakítása és
végrehajtása;
b) a közműves vízellátás körében a települési közműves vízszolgáltatás korlátozására
vonatkozó terv jóváhagyásáról és a vízfogyasztás rendjének megállapításáról való gondoskodás;
c) a vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatos önkormányzati hatósági feladatok ellátása;
d) a természetes vizek fürdésre alkalmas partszakaszainak és azzal összefüggő vízfelületének
kijelölése;
e) a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés.
A települési önkormányzat - a vízgazdálkodási tevékenységek, mint közfeladatok
(közszolgáltatások) körében - köteles gondoskodni:
a) a település nem közműves ivóvízellátásáról;
b) a 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás feletti szennyvíz-elvezetési
agglomerációt alkotó településeken a keletkező használt vizek (szennyvizek) szennyvízelvezető
művel való összegyűjtéséről, tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetéséről, illetőleg a más
módon összegyűjtött szennyvíz, továbbá a szennyvíziszap ártalommentes elhelyezésének
megszervezéséről;
c) a b) pontban meghatározott feladatok ellátásáról a lakosegyenértéktől függetlenül azokon a
területeken, amelyeket a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló
vízilétesítmények védelméről, továbbá a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel
összefüggő egyes feladatokról szóló jogszabályok határoznak meg;
d) a hulladékgazdálkodásról szóló törvény szerint nem közművel összegyűjtött szennyvizek
ártalommentes elhelyezésének szervezéséről és ellenőrzéséről.

13. Honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem, helyi közfoglalkoztatás

E körben a települési önkormányzat feladatait a honvédelemről és a Magyar Honvédségről,
valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény, a
katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi
CXXVIII. törvény, valamint a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó,
valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény részletesen szabályozzák.
[Ld. még Mötv. 15. §-hoz, illetve 18. §-hoz fűzött magyarázatot.]

14. Helyi adóval, gazdaságszervezéssel és a turizmussal kapcsolatos feladatok

Az 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1. §-a szerint e törvény felhatalmazása és
rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-
testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az
építményadót, a telekadót, a magánszemély kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a
kerületi önkormányzat, a helyi iparűzési adót a fővárosi önkormányzat jogosult bevezetni. A
kerületi önkormányzat által bevezethető adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi
önkormányzat akkor jogosult rendeletével bevezetni, ha ahhoz minden adóév tekintetében az
érintett kerületi önkormányzat képviselő-testülete előzetes beleegyezését adja.

15. A kistermelők, őstermelők számára - jogszabályban meghatározott - termékeik

értékesítési lehetőségeinek biztosítása
Az őstermelői tevékenységgel kapcsolatos fontosabb szabályokat a termőföld védelméről szóló
2007. évi CXXIX. törvény, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény,
valamint a vásárokról, a piacokról, és a bevásárlóközpontokról szóló 55/2009. (III. 13.) Korm.
rendelet szabályozzák.
 16. Sport és ifjúsági ügyek
A sportról szóló 2004. évi I. törvény 55. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat -
figyelemmel a sport hosszú távú fejlesztési koncepciójára -:
a) meghatározza a helyi sportfejlesztési koncepciót, és gondoskodik annak megvalósításáról,
b) célkitűzéseivel összhangban együttműködik a helyi sportszervezetekkel,
sportszövetségekkel,
c) fenntartja és működteti a tulajdonát képező sportlétesítményeket,
d) megteremti az önkormányzati iskolai testnevelés és sporttevékenység gyakorlásának
feltételeit.

17. Nemzetiségi ügyek

A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Njt.) 79. § (1)
bekezdése szerint a nemzetiségi önkormányzatok a nemzetiségi közügyek intézése érdekében
jogosultak az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami és önkormányzati szervek
eljárásának kezdeményezésére, azoktól tájékoztatást kérhetnek, részükre javaslatot tehetnek. A
kezdeményezés joga magában foglalja az állami, önkormányzati fenntartású (tulajdonban levő)
intézmények működésével kapcsolatos, a nemzetiségek jogait sértő gyakorlat megszüntetésének
jogszabály vagy egyedi döntés megváltoztatásának, visszavonásának kezdeményezését is. Az
Njt. 80. § (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat a helyi nemzetiségi önkormányzat
részére - annak székhelyén - biztosítja az önkormányzati működés személyi és tárgyi feltételeit,
továbbá gondoskodik a működéssel kapcsolatos végrehajtási feladatok ellátásáról.

18. Közreműködés a település közbiztonságának biztosításában

[Ld. Mötv. 17. §-ához fűzött magyarázatot.]

19. Helyi közösségi közlekedés biztosítása

A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 4. § (4) bekezdése
értelmében a települési önkormányzat, valamint önkormányzatok társulásának önként vállalt
feladata lehet:
a) a helyi személyszállítás fejlesztésére vonatkozó - az országos, a regionális és az elővárosi
közforgalmú személyszállítással, az épített és természeti környezet védelme érdekében
összehangolt, a fejlett információs és kommunikációs technológiák alkalmazására alapozott -
koncepciók jóváhagyása, valamint azok végrehajtásának megszervezése,
b) a gazdaság és a társadalom személyszállítási közszolgáltatások iránti igényének
megállapítása, nyomon követése,
c) a közszolgáltatások megszervezésével kapcsolatos intézményi és szabályozási keretek
kialakítása, a helyi személyszállítási közszolgáltatások megszervezése, a közlekedési szolgáltató
kiválasztása, a helyi személyszállítási közszolgáltatások - a személyszállítási közszolgáltatási
szerződések megkötésével történő - megrendelése,
d) a helyi közlekedés díjainak szerződés keretében történő megállapítása, a helyi
személyszállítási közszolgáltatások bevételekkel nem fedezett indokolt költségeinek megtérítése,
valamint a szolgáltatások teljesítésének ellenőrzése,
e) a település helyi közszolgáltatási személyszállítási szolgáltatásának ellátására vonatkozó
menetrendi koncepciók kidolgozása.
A helyi közlekedést önként vállalt feladatként ellátó önkormányzat feladatkörébe tartozik:
a) a közszolgáltatási feladatok és az azokkal összefüggő követelmények meghatározása adott
területre (területrészre, hálózatra, egy vagy több vonalra vagy járatra) és ezek érvényesítése a
szolgáltatóval szemben,
b) a helyi, valamint az országos, regionális és elővárosi személyszállítási közszolgáltatások
összehangolása,
c) a személyszállítási közszolgáltatásokat végző közlekedési szolgáltatók működésének
folyamatos nyomon követése, a szolgáltatók személyszállítási közszolgáltatási tevékenységének,
fejlesztéseinek, valamint fejlesztésnek nem minősülő beruházási tevékenységeinek
összehangolása, koordinálása,
d) a közszolgáltatási feladatok ellátására leginkább megfelelő, a legszínvonalasabb és a -
lakosság számára legkevésbé költséges szolgáltatást kínáló, az energetikai és környe-zeti hatások
figyelembevételével a legalkalmasabb szolgáltató kiválasztása és megbízása, a szolgáltató
tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérése és ellenőrzése, valamint
e) az utasok számára elektronikus formában egységesen megismerhető közszolgáltatási
menetrend és elektronikus utazásszervező működtetésére és fejlesztésére vonatkozó koncepció
készítése.

20. Hulladékgazdálkodás
Az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladatok ellátásának részletszabályait a
hulladékokról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény szabályozza. A települési önkormányzat az
önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat ellátását a közszolgáltatóval kötött
hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján biztosítja. A települési önkormányzat
képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
a) az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat tartalmát, a közszolgáltatási terület
határait az Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervben foglaltakkal összhangban;
b) a közszolgáltató tagjai, illetve az alvállalkozó által végzett hulladékgazdálkodási
tevékenységet, továbbá a tagoknak, illetve az alvállalkozónak a közszolgáltatás egészéhez
viszonyított arányát, ha a közszolgáltatást a közszolgáltató több tagja, illetve alvállalkozó végzi;
c) az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat ellátásának rendjét és módját, a
közszolgáltató és az ingatlanhasználó ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, valamint a
hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat igénybevételének miniszteri rendeletben
nem szabályozott módját és feltételeit;
e) az ingatlanhasználót terhelő, miniszteri rendeletben nem szabályozott díjfizetési
kötelezettséget, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények, továbbá az ingatlanhasználó
részéről történő szüneteltetés eseteit;
f) az üdülőingatlanokra vonatkozó sajátos szabályokat.
A települési önkormányzat gondoskodik az elkülönített hulladékgyűjtési rendszer helyi
feltételeinek megszervezéséről.
A települési szilárd hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezése és fenntartása a települési
önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata, a közszolgáltatás igénybevétele pedig az adott
településen élő, és hulladékot termelő természetes személyek számára kötelező. A település
ingatlantulajdonosai által választható gyűjtőedények, illetve gyűjtőeszközök felsorolását a helyi
rendeletek jelölik meg. A használathoz igazodó különböző méretű edényeknek a helyi
rendeletekben előírt választhatósága garanciális jelentőségű a szolgáltatás-ellenszolgáltatás
érvényesülése szempontjából, továbbá azt is, hogy az egy-két személyes háztartásokban, illetve a
kisebb településeken, „falusias környezetben” lakók - életmódjukból eredően, a háztáji
gazdálkodás, mezőgazdasági termelés, komposztálás stb. miatt - jelentősen kevesebb hulladékot
termelnek, ezért számukra a hulladék begyűjtéséhez biztosítani kell kisebb edények
igénybevételének lehetőségét. (AJB-1053/2012.)

21. Távhőszolgáltatás
A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 6. § (1) bekezdése szerint a területileg
illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat az engedélyes vagy
engedélyesek útján köteles biztosítani a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátását.

22. Víziközmű-szolgáltatás
Az Mötv. helyi feladatként jelöli meg a víziközmű-szolgáltatást, amely szabályból
következően az önkormányzatnak minden más személlyel szemben kizárólagos joga is egyben a
tevékenység megszervezése. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény az
önkormányzat mellett, az állam részére is biztosítja, hogy a helyi víziközmű-szolgáltatás
megszervezése érdekében eljárjon, ezért indokolt, hogy az önkormányzat víziközmű-szolgáltatás
tekintetében feladattal csak arra az esetre nézve legyen terhelve, amennyiben a víziközmű-
szolgáltatásról szóló törvény szerint az ellátásért felelősnek minősül.
A 2011. évi CCIX. törvény 2. § 24. pontja értelmében víziközmű-szolgáltatás a közműves
ivóvízellátás az ahhoz kapcsolódó tűzivíz biztosítással, továbbá a közműves szennyvízelvezetés
és -tisztítás, ide értve az egyesített rendszerű csapadékvíz-elvezetést is, mely tevékenységek által
megnyilvánuló szolgáltatások közül az egyiket, vagy mindkettőt a víziközmű-szolgáltató a
felhasználó részére közüzemi jogviszony keretében nyújtja (a továbbiakban együtt: víziközmű-
szolgáltatási ágazatok).
Víziközmű kizárólag az állam és települési önkormányzat tulajdonába tartozhat [2011. évi
CCIX. törvény 6. § (1) bekezdés]. Ha a víziközmű nem állami vagy önkormányzati
beruházásban jön létre, a beruházó a víziközmű tulajdonjogát a víziközmű üzembe helyezésének
időpontjában az ellátásért felelősre átruházza. Az átruházásról a felek szerződést kötnek. [2011.
évi CCIX. törvény 8. § (1) bekezdés]
A települési önkormányzat (az ellátásért felelős) közfeladatként megteremti a víziközmű-
szolgáltatás infrastrukturális előfeltételeit és az ellátási területen gondoskodik arról, hogy a
felhasználók a víziközmű-szolgáltatást az igényelt mennyiségben, minőségben és szolgáltatási
színvonalon igénybe vehessék.
Az infrastrukturális előfeltételek megteremtése körében az ellátásért felelős különösen a
következő tevékenységeket végzi:
a) víziközművet létesít és tart fenn, a nem önkormányzati vagy állami tulajdonban álló
víziközmű tulajdonjogát megszerzi,
b) nyilvántartja a tulajdonában álló víziközműveket,
c) víziközmű-fejlesztés útján gondoskodik a víziközmű-szolgáltatás folyamatos, az előírt
minőségi paraméterekkel történő biztosításáról,
d) végrehajtja a jogszabályokból és a hatósági határozatokból a rá háramló feladatokat.
A felhasználók víziközmű-szolgáltatással való ellátása körében az ellátásért felelős:
a) kiválasztja a víziközmű üzemeltetését ellátó víziközmű-szolgáltatót, és a víziközmű vagyon
üzemeltetésére üzemeltetési jogviszonyt létesít,
b) a víziközmű-szolgáltató útján gondoskodik a közműves ivóvízigények kielégítéséről, a
szennyvíz törzshálózatba bocsátott szennyvizek elvezetéséről, tisztításáról és környezetvédelmi
követelmények szerinti elhelyezéséről,
c) figyelemmel kíséri a víziközmű-szolgáltató üzemeltetési szerződésből és jogszabályból
fakadó víziközmű-üzemeltetési tevékenységét és az e célra rendelt pénzeszközök felhasználását
[2011. évi CCIX. törvény 5/F. § (1)-(4) bekezdés].
 23. Közszolgáltatások ellátása
Összességében megállapítható, hogy a helyi önkormányzatok igazgatási, szabályozási
autonómiája a helyi közszolgáltatások szervezésére, szervezeti formáinak kialakítására,
működési feltételei biztosítására, fejlesztésére terjed ki. A helyi közszolgáltatást nyújtó szervek -
más közszolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezetekhez hasonlóan - monopolhelyzetben lévő,
közfeladatot ellátó szolgáltató szervek, tevékenységük tekintetében erőteljesebb állami
szabályozás érvényesül, mint a versenyszférába tartozó gazdálkodó szervek irányába.
A közszolgáltatások ellátása során a szolgáltató és a fogyasztó között szerződéses kapcsolat,
polgári jogi jogviszony áll fenn, amelyre - a korábban kifejtetteknek megfelelően - a 2013. évi V.
törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadók, a
jogviszony tartalmát a Ptk. szabályainak megfelelően az állam központi szervei által alkotott
jogszabályok meghatározhatják.
A polgári jogviszony tartalmának szabályozása, a szerződéses viszonyokba való beavatkozás a
helyi közszolgáltatások tekintetében sem tekinthető olyan önkormányzati ügynek, amelynek
szabályozása a helyi önkormányzat autonóm joga. E közszolgáltatásokkal kapcsolatosan több
olyan érdek merül fel, amely állami beavatkozást tesz szükségessé, a szerződés tartalmi
elemeinek az állam központi szervei által alkotott jogszabályokkal való meghatározását igényli.
Ilyen például a víz- és csatornaszolgáltatással kapcsolatos közegészségügyi, műszaki, biztonsági
követelmények érvényesítése, illetőleg a monopolhelyzetben lévő szolgáltatóval szemben a
fogyasztók védelmének biztosítása [324/B/1991. AB határozat.].
Az Mötv. a helyi önkormányzati kötelező feladatoknak csak a minimumát, a leglényegesebb
elemeit, az önkormányzati feladatellátásnak a magját tartalmazza. Az Mötv. több helyen is utal
rá, hogy a kötelező feladatok körét bármely törvény, de kizárólag törvények tovább bővíthetik.

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5050/2016/4. A településképi bejelentési eljárás önkormányzati szabályozása
szükségképpen korlátozza a tulajdonhoz való jog részjogosítványainak gyakorlását.
Köm.5059/2015/4. A vízgazdálkodásról szóló törvényben kapott felhatalmazás alapján az
önkormányzat köteles rendeletet alkotni a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz
begyűjtésének szabályairól, amennyiben az adott településen találhatók szennyvízbekötéssel nem
rendelkező ingatlanok.
EBH2011. 2359. Önkormányzat perindítási jogosultsága fennáll a fokozottan érzékeny
területen a csatornázás elmaradásával létesített építkezés kapcsán.
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
EBH2009. 2009. A közcélú vízilétesítmény létesítéséhez szükséges vízvezetési szolgalom
kizárólag kérelemre alapítható.
EBH2005. 1234. I. Abban az esetben, ha a Magyar Állam tulajdonában volt
távhőszolgáltatásra létesült közmű a Megyei Vagyonátadó Bizottság hozzájárulásával az
önkormányzat által alapított egyszemélyes gazdasági társaság tulajdonába került, a vagyon
működtetésére a koncesszióról szóló törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.
KGD2010. 168. Az önkormányzat kereshetőségi jogát nem alapozza meg az a finanszírozási
szabály, hogy a rendszeres szociális ellátás 10%-át az önkormányzat fizeti meg.
KGD2007. 280. Az önkormányzat tulajdonosi jogkörében rendelkezik a fenntartásában lévő
telephelyre - a más településen székhellyel rendelkező vállalkozó által - szállított hulladék
díjáról.
BH2011. 295. Önkormányzat perindítási jogosultsága fennáll a fokozottan érzékeny területen a
csatornázás elmaradásával létesített építkezés kapcsán.
BH2010. 102. A közút síkossága miatt bekövetkezett baleset folytán felmerült ellátások és
járulékai megtérítésére a közút kezelője köteles.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.
BH2003. 498. Felróhatóság hiányában mentesül a települési önkormányzat a belvíz okozta kár
megtérítése alól, ha a csapadékvíz elvezetését szolgáló feladatának megfelelően eleget tett, és a
károsodást váratlan, előre nem látható körülmények idézték elő.
BH2002. 435. A polgármesteri hivatal a közúti forgalom szervezése, a jelzőtáblák, jelzőlámpák
elhelyezése során a közhatalom gyakorlása körében szervező, intézkedő tevékenységet lát el.
BH2000. 454. A helyi önkormányzatok jogszabályban előírt oktatási feladatai ellátási
kötelezettségének és e kötelezettség teljesítése során felmerülő költségek megosztásának
szempontjai több helyi önkormányzat vállalt - kétnyelvű - oktatási kötelezettsége esetén.
BH2000. 344. A helyi önkormányzat az anyagi lehetőségeitől függően maga határozza meg,
hogy egyes közszolgálati feladatait milyen mértékben és módon látja el. Külön megállapodás
hiányában nem kötelezhető a csatornarendszer átépítésére.
BH1998. 360. Az önkormányzat a kommunális feladatok ellátására külön költségvetési szervet
hozhat létre, de megoldásukról a polgármesteri hivatal által is gondoskodhat. A hivatalban e
feladatok ellátása körében községgazdaként alkalmazott köztisztviselő ügydöntő, illetve érdemi
feladatokat végez.
BH1997. 405. A helyi önkormányzatokról szótó törvényben meghatározott szolgáltatási
kötelezettség teljesítése a szolgáltatást igénybe vevők - ezek az adott szolgáltatás más
kötelezettjei is lehetnek - és a szolgáltató között polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, amelyben a
szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének elve érvényesül.
BH1997. 214. II. A helyi önkormányzat által létesített és működtetett költségvetési
intézmények közalkalmazottai tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynél a
közalkalmazott a munkáját ellátja, annak ellenére, hogy őt a helyi önkormányzat nevezte ki.
BH1996. 126. I. A helyi önkormányzat által létesített és működtetett költségvetési intézmények
vezetői és dolgozói tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynek keretei között a
feladataikat végzik.
BH1995. 549. Ha az önkormányzat egy adott művelődési intézményt költségvetési
intézményként tart fenn, csak az és nem az önkormányzat lehet a per alperese a felek között
keletkezett jogvita esetén. Ennek a megállapításától függ, hogy a közalkalmazott valóban az
ellen az alperes ellen indította-e meg a pert, amellyel szemben az igény érvényesíthető.
BH1995. 132. II. Annak vitatása esetén, hogy a fegyelmi eljárást nem a közalkalmazottak
jogállására, nem a köztisztviselőkre vonatkozó törvényben szabályozott előírások szerint kellett
volna lefolytatni, annak van döntő jelentősége, hogy az önkormányzat az egészségügyi
intézményét - az erre a célra elkülönített alapból - költségvetési szervként tartja-e fenn.
BH1993. 117. Az önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben, ha
törvény eltérően nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni.
BH2011. 295. Önkormányzat perindítási jogosultsága fennáll a fokozottan érzékeny területen a
csatornázás elmaradásával létesített építkezés kapcsán.
BDT2011. 2585. A bíróság hatásköre szempontjából azt, hogy államigazgatási tevékenység
képezi-e a kereset jogalapját, mindig a konkrét tevékenység, és nem az eljáró szerv minősége
dönti el; ezért az önkormányzat az általa a vízrendezés, a csapadékvíz-elvezetés, valamint a
csatornázás feladatai ellátása során okozott kárért nem mint közhatalom gyakorlása során
kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárért felel,
hanem az általános szabályok szerint.
BDT2004. 955. A díjköteles övezetben történő várakozás (parkolás) nem valamely szolgáltatás
igénybevételét, hanem a közlekedés szabadságához való jog meghatározott feltételek közötti
gyakorlását jelenti. A parkolási díj tehát nem ellenszolgáltatás, hanem forgalomszabályozási
eszköz, megfizetése a közlekedésben való részvétel adott módjának (a parkolásnak) a
közhatalom által meghatározott feltétele.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Magyarország Alaptörvénye 33. cikk
2016. évi LXXIV. törvény a településkép védelméről
2012. évi XLI. törvény a személyszállítási szolgáltatásokról 12. §, 42. §
2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékokról V. fejezet
2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról 6-7. §
2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól IV. fejezet
2011. évi CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges
jogrendben bevezethető intézkedésekről 66. §
2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint
egyéb törvények módosításáról
2008. évi LXVII. törvény a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről
2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról 34. §
2005. évi XVIII. törvény a távhőszolgáltatásról
2004. évi I. törvény a sportról 55. §
2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 5. §
1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről
1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról
4. § f) pont fc) alpont
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 6-6/B. §
1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a
közművelődésről VI. fejezet
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 152-153. §
1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 94. §
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 61-63. §
1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről
1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 4. §
1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól IV. fejezet
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre
vonatkozó egyes szabályokról
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 8. § (4)
bekezdés
 1990. évi C. törvény a helyi adókról
1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről 9-9/D. §
55/2009. (III. 13.) Korm. rendelet a vásárokról, a piacokról, és bevásárlóközpontokról
201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés
rendjéről 9. §
145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII.
törvény végrehajtásáról
5/2004. (I. 28.) GKM rendelet a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól

Mötv. 14. §-ához:

Feladatellátás részletes szabályai

E § lényegében az Mötv. 11. § (3) bekezdésének - részleges - megismétlése: törvény keretei
között alacsonyabb szintű jogszabályok (jellemzően kormányrendeletek és miniszteri rendeletek)
határozzák meg a helyi önkormányzatok feladatellátásának részletszabályait,
feltételrendszerének minimumkövetelményeit. [Vö. Mötv. 11. § (3) bekezdés]
A XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek lényegében a náci és a bolsevik
(kommunista, szocialista) önkényuralmi rendszerekkel azonosíthatók [vö. Alaptörvény Nemzeti
Hitvallás], azonban az Mötv. nem szűkíti le a Magyarországon létezett diktatúrákra a korlátozást,
ezért a külföldi önkényuralmi rendszerekkel kapcsolatba hozható személyek, kifejezések és
szervezetek is a törvényi tilalom alá esnek. (Tilos - többek között - Marx Károlyról, Ságvári
Endréről utcát elnevezni, de nem tilos pl. Wass )
Az AB korábbi döntéseiben a náci és a bolsevik önkényuralmi rendszereket, jelképeket vagy az
okozott sérelmeket egységesen kezelte [14/2000. (V. 12.) AB határozat; 28/1991. (VI. 3.) AB
határozat; 22/1996. (VI. 25.) AB határozat]. Abból azonban, hogy a náci és a bolsevik
önkényuralmi rendszerek, jelképek és az okozott sérelmek egységesen kezelendők, nem
következik az, hogy az MSZMP-ben és valamennyi elődpártjában már a betöltött tagság, az e
pártok tagjává válás ténye önmagában is azonos megítélés alá kell, hogy essen a Nyilaskeresztes
Pártban betöltött tagsággal. [31/2003. (VI. 4.) AB határozat]
A Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA) elnöke szabályzatot adott ki a XX.
századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmának megfelelési vizsgálatáról,
tekintettel arra, hogy a jogszabály az állásfoglalás kiadására semmilyen részletszabályt
(eljárásrendet) nem rögzít. Ez tartalmazza az előterjesztett kérelem formai és tartalmi szabályait,
valamint a kérelem elbírálásának rendjét. A tudományos (szakmai) vizsgálatot az MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpontja (MTA BTK) végzi el, a főigazgató által kijelölt szakmai
bizottság közreműködésével, eredményét az MTA Jogi és Igazgatási Főosztályvezetője
kiadmányozza. A Jogi és Igazgatási Főosztály csak a szükséges jogi ellenőrzést végzi el.
A vizsgálat tárgya tehát kizárólag az, hogy az érintett személy a XX. századi önkényuralmi
politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett-e; illetve hogy
az adott kifejezés vagy szervezet a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül
utal-e. Az MTA természetes személy esetén nem vizsgálja az érintett tudományos vagy
művészeti munkásságát, teljesítményét és jelentőségét, kizárólag abban a kérdésben foglal állást,
amelyre a törvény kötelezi.

Kapcsolódó európai uniós joggyakorlat

C-573/07. Nem ellentétes az EK 43. cikkel és az EK 49. cikkel, valamint az egyenlő bánásmód
elvével és az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával, továbbá az abból
fakadó átláthatóság követelményével a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési
szerződésnek egy teljes egészében köztőkével rendelkező részvénytársaság számára történő
közvetlen odaítélése, amennyiben az ajánlatkérőként eljáró önkormányzat e társaság felett a saját
szervei felett gyakorolthoz hasonló ellenőrzést gyakorol, és e társaság tevékenységének lényeges
részét a részvényeivel rendelkező önkormányzat vagy önkormányzatok részére végzi.
C-410/04. Az EK 43., EK 49. és EK 86. cikkel, valamint az egyenlő bánásmód elvével, az
állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmával és az átláthatóság elvével
nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az önkormányzat számára lehetővé teszi,
hogy valamely közszolgáltatást olyan társaságnak ítéljen oda közvetlenül, amelynek
részesedéseit teljes mértékben birtokolja, azzal a feltétellel, hogy az önkormányzat e társaságot a
saját szervei felett gyakorolt ellenőrzéssel megegyező módon ellenőrizze, és hogy a társaság a
tevékenységét alapvetően az őt fenntartó önkormányzattal végezze.

Mötv. 14/A. §-ához:

Közterületek elnevezése
A rendelkezés a címnyilvántartás törvényi szintű újraszabályozásával összefüggésben mondja
ki, hogy a közterületeknek adott településen belül ugyan lehet azonos elnevezése, de az azonos
nevű közterületeknek nem lehet azonos a jellege (pl. nem lehet a településben két Kossuth utca,
de lehet egy Kossuth utca és egy Kossuth tér).
Az Mötv. a tulajdonos - haladéktalan - kötelezettségévé teszi, hogy a tulajdonában álló
épületen feltüntesse házszámot. A Ket. 94/A. § (1a) bekezdése alapján a helyi önkormányzat e
kötelezettségét elmulasztó épület-tulajdonossal szemben - rendeletében - közigazgatási bírságot
helyezhet kilátásba.

Mötv. 15. §-ához:

Közfoglalkoztatottak bevonása a feladat-ellátásba

A közfoglalkoztatás céljának eléréséhez, társadalmi rendeltetése betöltéséhez nagymértékben
hozzájárul, ha a közfoglalkoztatás helyben történik, és a helyi közösség közvetlenül értékelheti a
munka eredményét. Közfoglalkoztatási jogviszony olyan munkára létesíthető, amely
a) a törvényben meghatározott feladat, továbbá törvény által előírt állami feladat vagy
b) a helyi önkormányzatokról szóló törvényben előírt kötelező vagy önként vállalt feladat,
vagy
c) a nemzetiségek jogairól szóló törvényben előírt kötelező vagy önként vállalt feladat, vagy
d) a helyi vagy azon túlmutató közösségi - így különösen - egészségmegőrzési, szociális,
nevelési, oktatási, kulturális, kulturális örökség megóvása, műemlékvédelmi, természet-,
környezet- és állatvédelemi, gyermek- és ifjúságvédelemi, a munkaviszonyban és a polgári jogi
jogviszony keretében megbízás alapján folytatott sporttevékenység kivételével sport, közrend és
közlekedésbiztonsági, ár- és belvízvédelemi célú, közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút
fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó szükségletek kielégítését szolgáló
feladat vagy
e) a Kormány által meghatározott közösségi célok megvalósítását elősegítő feladat ellátására
vagy a feladatellátás feltételeinek megteremtésére irányul, és annak ellátására törvény nem ír elő
közalkalmazotti, közszolgálati vagy kormányzati szolgálati jogviszonyt. [a közfoglalkoztatásról
és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi
CVI. törvény (a továbbiakban: Közftv.) 1. § (2) bek.]
 Közfoglalkoztatottként az a természetes személy foglalkoztatható, aki
a) a Mt. rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet, kivéve azt, aki tizenhatodik életévét
nem töltötte be, valamint
b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szerinti
álláskereső, vagy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények
módosításáról szóló törvény szerinti rehabilitációs ellátásban részesül. [Közftv. 1. § (4) bek.]
A közfoglalkoztatási jogviszonyra - a Közftv. eltérő rendelkezésének hiányában - az Mt.
szabályai alkalmazandók. Közfoglalkoztatási jogviszony csak határozott időre létesíthető. A
határozott idő nem lehet hosszabb, mint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló jogszabály
alapján nyújtott támogatásról szóló hatósági szerződésben előírt időtartam. [Közftv. 2. § (1)-(2)
bek.]

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint
egyéb törvények módosításáról
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 8. § (4)
bekezdés

Mötv. 16. §-ához:

Uniós kötelezettség teljesítése

Az EU tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti
identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos
berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az
alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend
fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes
tagállamok kizárólagos feladata marad.
Az EU nem felel a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási
szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak
kötelezettségeiért, és nem vállalja át azokat; ez nem sértheti a valamely meghatározott projekt
közös megvalósítására vonatkozó kölcsönös pénzügyi garanciákat. A tagállamok nem felelnek
egy másik tagállam központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek,
közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és
nem vállalják át azokat; ez nem sértheti a valamely meghatározott projekt közös megvalósítására
vonatkozó kölcsönös pénzügyi garanciákat. [Official Journal 2010/C 83/01; Az Európai Unióról
szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt
változata 4. cikk (2) bek.; 125. cikk (1) bek.]
Kiemelt érdek az EU, illetve más nemzetközi szervezetek felé fennálló kötelezettségek
teljesítése, amelyet nem veszélyeztethet a helyi önkormányzat jogsértő mulasztása. Ezért az
Mötv. lehetővé teszi, hogy a Kormány magához vonja a kötelezettséggel összefüggő beruházás
megvalósítását. Ez a - Ket. és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a
továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági - határozat
azonban a Fővárosi Törvényszéknél megtámadható.
Az Mötv. 16. §-a lehetővé teszi, hogy ha az Európai Unió vagy más nemzetközi szervezet felé
vállalt kötelezettség határideje eredménytelenül telt el, vagy a határidőben történő teljesítés
elmaradásának reális veszélye fennáll, a Kormány a kötelezettséggel összefüggő beruházás
megvalósításáról saját hatáskörben gondoskodjon. Az önkormányzat képviselő-testülete a
döntéssel szemben jogorvoslattal élhet. Az Mötv.-ben szereplő jogorvoslat során a Fővárosi
Törvényszék a Pp. közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezései alapján járjon el, a beruházás
határidőben történő megvalósításának érdekében a bíróság eljárását soron kívül folytatná le.
Az Mötv. a jogalkalmazási problémák elkerülése érdekében egyértelműen megjelöli a perben
eljáró feleket és azok képviselőit. A Kormány képviseletével kapcsolatos hatáskört a törvény
elsősorban helyi önkormányzatokért felelős miniszterhez telepíti azzal, hogy a ténylegesen eljáró
képviselő képviseleti jogának igazolását a Pp. 329. § (1) bekezdése szerint szabályozza. Mivel a
Pp. XX. fejezete több helyen rendelkezik az első fokon eljárt közigazgatási szervről, ezért a
törvény a Kormány képviselőjét határozza meg ekként. A Kormány határozatában képviselőként
más minisztert is megbízhat.
Az Európai Unió vagy más nemzetközi szervezet felé vállalt kötelezettséggel összefüggő
beruházás megvalósítása érdekében szükséges intézkedésekről szóló 170/2012. (VII. 23.) Korm.
rendelet értelmében a helyi önkormányzatokért felelős miniszter figyelemmel kíséri a helyi
önkormányzat által vállalt kötelezettségvállalások teljesítéséhez kapcsolódó beruházások
megvalósítását.
A miniszter a beruházás megvalósítása érdekében a támogatási konstrukció szakmai tartalma
tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszter, valamint más állami szervek, gazdasági
szervezetek bevonásával konzultációt kezdeményezhet, szakmai segítséget nyújthat a helyi
önkormányzat számára.
Ha a kötelezettség teljesítése veszélybe kerül - különösen, ha a vállalt kötelezettség határideje
eredménytelenül telt el, vagy a határidőben történő teljesítés elmaradásának reális veszélye
fennáll - a miniszter a helyi önkormányzattal folytatott egyeztetést követően a
fejlesztéspolitikáért felelős miniszterrel és az érintett miniszterrel előterjesztést készít a Kormány
részére a beruházásnak a Kormány saját hatáskörében történő megvalósításáról.
A támogató képviseletében eljáró szervezet a miniszter kérésére az adott önkormányzati
beruházás megvalósításának átvállalásával kapcsolatos állásfoglalást ad, amelyhez csatolja a
Magyar Államkincstárnak az érintett beruházásra rendelkezésre álló jövőbeni fedezet mértékéről
való tájékoztatását.
Az előterjesztés alapján, ha a kötelezettség teljesítése érdekében szükséges a Kormány -
indokolt esetben a beruházással érintett nemzetközi szervezet tájékoztatását követően -
indokolással ellátott egyedi határozatban dönt a beruházás saját hatáskörben történő
megvalósításáról. A Kormány kijelöli azt az állami szervet, amelynek gondoskodnia kell a
beruházás megvalósításáról. Ebben az esetben a szervezet a támogatási szerződésnek a Kormány
döntésében foglaltaknak megfelelő módosítását kezdeményezi. (Vö. 2-6. §)
A helyi önkormányzat egyébként - az EU kötelező jogi aktusából következő vagy nemzetközi
szervezet felé vállalt kötelezettségből eredő fejlesztést kivéve - nem indíthat új fejlesztést, ha
adósságot keletkeztető ügyletéhez kapcsolódó tárgyévi összes fizetési kötelezettsége eléri vagy
meghaladja adott évi saját bevételeinek 50%-át. [Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló
2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gstv.) 10. § (12) bek.]

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2011. 256. A közfeladatot ellátó szervnek a törvény által előírt eljárása, amellyel
meghatározza az európai uniós támogatásokhoz szükséges pályázati felhívások tartalmi és formai
követelményeit, nem tekinthető piaci magatartásnak akkor sem, ha ilyen hatása is lehet, ezért
eljárása nem vonható a versenyjog hatálya alá (1996. évi LVII. tv. 1-2. §).
 Kapcsolódó európai uniós joggyakorlat
C-289/05. Nem ellentétes a 2004. március 10-i 448/2004/EK bizottsági rendelettel módosított,
a strukturális alapok által társfinanszírozott tevékenységek kiadásainak támogathatósága
tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak
megállapításáról szóló, 2000. július 28-i 1685/2000/EK bizottsági rendelet melléklete 1.
szabályának 1.8. pontjával a strukturális alapok által társfinanszírozott projekt keretében
támogatható kiadásnak minősülő általános költségek számításának módszere kizárólag annál
fogva, hogy e módszer különösen a bérköltségek, illetve a munkaidő arányos részén, illetve
meghatározott százalékán alapul.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény E) cikk
170/2012. (VII. 23.) Korm. rendelet az Európai Unió vagy más nemzetközi szervezet felé
vállalt kötelezettséggel összefüggő beruházás megvalósítása érdekében szükséges
intézkedésekről
4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális
Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások
felhasználásának rendjéről

Mötv. 16/A. §-ához:

Várakozási (parkolási) közszolgáltatás ellátása

A parkolási közszolgáltatást a helyi önkormányzat, vagy kizárólag e közszolgáltatási feladat
ellátására alapított költségvetési szerv [ld. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény
(a továbbiakban: Áht.) 7. §], kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel
rendelkező gazdasági társaság, vagy e gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló jogi
személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, illetve önkormányzati társulás (ld. Mötv. IV.
fejezet) végezhet.
A helyi közutakon, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem
zárt magánutakon, tereken, parkokban és egyéb közterületeken járművel történő várakozás
biztosítását célzó közszolgáltatást a helyi önkormányzat, vagy e § szerinti szolgáltató látja el.
A járművek helyi közutakon, valamint helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől
el nem zárt magánutakon, tereken, parkokban és egyéb közterületeken történő várakozása a helyi
önkormányzat, vagy a szolgáltató és a várakozási terület igénybevevője közötti polgári jogi
jogviszony. A várakozási díj és a pótdíj megfizetéséért a jármű üzembentartója felel. A helyi
önkormányzat a 16/A. §-ban meghatározott gazdasági társasággal a közszolgáltatás ellátására
szerződést köthet.

Kapcsolódó jogi szabályozás

1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről

A helyi közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati feladatok

Mötv. 17. §-ához:

1. Helyi közbiztonság, helyi közrend

 A közbiztonság és a közrend egymással szorosan összefüggő fogalmak, és mindkettő szorosan
kapcsolódik a rendészet fogalmához. A rendészet pedig jogi kategória, ezért a jogilag
definiálható közrendet kell a rendészeti tevékenység központi elemének tekinteni, amely azonos
a jogi renddel, de nem egyezik meg a teljes jogrenddel. (Szamel Lajos: A modern
rendészetfogalom és következményei. Sudia Juridica Universitas Pécs Publicata, Pécs 1995. 261.
o.) A közrend azoknak a normáknak az összessége, amelyek követése elengedhetetlenül
szükséges az emberi együttéléshez, ezzel szemben a közbiztonság az élet, a becsület, a
szabadság, a vagyon és más javak védelmét jelenti.
A rendészeti tevékenység a közhatalom gyakorlásának egyik fajtája. Ebből következően két
vonulata létezik: a jogalkotás és a jogalkalmazás. A közbiztonság és a belső rend (közrend)
védelme nem csak hatósági (közhatalmi jellegű) fellépést igényel, de ha erre kerül sor, az csak
anyagi és eljárásjogi normák keretei között történhet.
A jogellenes magatartások, a bűnözés helyben jelentkezik, általában kisebb súlyú
bűncselekmények formájában, amelyek jelentősen rontják a helyi közösség biztonságérzetét, az
ezek ellen való hatékony fellépés a helyi erők összefogását is feltételezi, ugyanis egyre inkább
érzékelhető, hogy a központi irányítás alatt álló rendőrség nem tud megfelelő mértékben
alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, elvárásokhoz. A helyi önkormányzatok, a helyi közösség
bevonásával társadalmasítható a rendvédelmi, rendészeti tevékenység, közelíthető a polgári
közigazgatáshoz, ezáltal a közbiztonság érdekében tett erőfeszítések eredményesebbek lehetnek.
(Finszter Géza: A rendészet elmélete. Budapest 2003. 221-222. o.)
Az Mötv. e § (1) bekezdésében a helyi közbiztonsággal kapcsolatban megállapítja, hogy a
helyi önkormányzat a helyi közbiztonságról, vagyonának, más értékének védelméről kényszerítő
eszköz alkalmazására törvény alapján jogosult szervezet létrehozásával is gondoskodhat ugyan,
de továbbra is kérdéses, hogy ez a rendelkezés értelmezhető-e oly módon, hogy a helyi
önkormányzatok szabadon vállalt feladatként (saját bevételeik terhére) közreműködhetnek-e
önálló szervezet kialakításával és fenntartásával a bűnüldözésben, vagy akár a bűnmegelőzésben.
Az Mötv. vonatkozó rendelkezései ezt a kérdést alapvetően nyitva hagyják, a továbbiakban
megalkotandó törvényi szabályozásnak kell e kérdéseket is megválaszolnia. Az azonban már
önmagában is sokatmondó, hogy az Mötv. nem használja az „önkormányzati rendőrség” vagy a
„községi rendőrség” terminusokat. Az AB egyébként korábban ezzel kapcsolatbna
megállapította, hogy Magyarországon megfelelő törvényi szabályozás alapján nem kizárt a helyi
(települési) közbiztonság fokozására önkormányzati rendőrség létrehozása. [37/1991. (VI. 27.)
AB határozat]
A korábbi településőri rendszer kedvező tapasztalatai (ld. Nacsa János: Településőrök Pécsett.
Jegyző és Közigazgatás, 2010/1. sz. 41. o.; Kovács Tamásné: Összefogással a közös értékeinkért
Jegyző és Közigazgatás, 2010/6. sz.) is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az Mötv. a helyi
közbiztonsággal összefüggő feladatok ellátásában a helyi önkormányzatok helyét és szerepét
pontosította, megerősítette. A helyi közügyek között új, speciális (fakultatív) feladatkört alkotnak
a helyi közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati feladatok. Települési és a fővárosi
önkormányzat - lényegében önként vállalt feldataként - tehát olyan szervezetet hozhat létre,
amely a helyi közbiztonság, vagyon és más értékek védelmére jön létre, és feladatát
(együttműködési megállapodás alapján) a rendőrség szakmai felügyelete mellett végzi.
[önkormányzati rendészeti tevékenységről: Christián László: A rendészet alapvonalai,
önkormányzati rendőrség. Győr 2011. 185. oldaltól]
E szervezet alaptevékenységét a települési és a fővárosi önkormányzat területe szerint illetékes
megyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysággal kötött írásbeli együttműködési megállapodás alapján,
a rendőrség szakmai felügyeletével végzi.
A helyi közbiztonsággal kapcsolatos önkormányzati feladatokat ellátó szervezet által
végezhető feladatokat, az alkalmazható kényszerítő eszközöket, az együttműködési
megállapodásra, valamint a szervezet működésére vonatkozó szabályokat, továbbá az e
feladatokat ellátókkal szemben támasztott személyi feltételeket törvény határozza meg.
A település közbiztonsága másrészt a lakosok egyik legfontosabb közös ügye. Azokban a
településekben, ahol rendőri szerv nem működik, gyakorta tevékenykednek polgárőrök. Az ilyen
és hasonló civil szerveződések viszont az esetek döntő többségében nem jelentenek kielégítő
megoldást, elsődlegesen a szükséges hatáskörök hiánya miatt. A más településeken tevékenykedő
rendőrök pedig kellő helyismeret hiánya, az esetleges késedelem, leterheltség stb. miatt nem
mindig nyújtanak hatékony védelmet. A helyi biztonság fokozásának eszköze lehet ilyen
esetekben a községi rendőrség, amely jelenleg ismeretlen a magyar jogrendben, Nyugat-
Európában azonban találunk hasznosítható megoldásokat.
A bajor alkotmány (Verfassung für den Freistaat Bayern) 83. szakasz 1. bekezdése szerint a
helyi önkormányzáshoz való jog központi eleme a helyi rendőrség létesítésének a joga. A helyi
önkormányzat a saját hatáskörébe tartozó faladatok keretei között hozhat létre, a
veszélyelhárításra helyi rendőrséget. A bajor községi rendőrségről szóló törvény
(Gemeindepolizeigesetz, GemPolG) 7. szakasza kimondja, a községi rendőrség feladata, hogy a
helyi jog (a helyi önkormányzati rendeletek) sérelmét megakadályozza, vagy elhárítsa. Emellett
segítségére van az önkormányzatnak saját feladatkörébe tartozó közigazgatási feladatainak az
ellátásában. A helyi (önkormányzati) jogot sértő cselekmények elhárítása során a helyi rendőrség
ugyanazokat az eszközöket veheti igénybe, mint a tartományi. Egyébként anyagi okok miatt
Németországban sem jellemző a községi (önkormányzati) rendőrségek létrehozása, így a helyi
közbiztonsággal összefüggő feladatokat is a tartományi (állami) rendőrség látja el, ugyanis a
helyi jellegű jogsértések mennyisége általában nem indokolja a községi rendőrségek felállítását.
(Schmiedbauer, Wilhelm - Udo Steiner, Udo: Bayerische Polizeiaufgabengesetz und Bayerische
Polizeiorganisationgesetz. Kommentár. München 1999. 12. o.)
Belgiumban a rendfenntartás súlypontja viszont éppen az önkormányzati (községi)
rendőrségekre esik. Az önkormányzati testületek határozzák meg a községi törvény és a királyi
rendelkezések keretei között a községi rendőrségek létszámát, belső szervezetét, a rendőrök
illetményét, a magasabb kinevezési hatáskörbe nem tartozó dolgozók felvételi, kinevezési és
előléptetési rendjét. [Szikinger István. A belga önkormányzati rendőrség. Magyar Közigazgatás,
1990. 12. sz.] A helyi rendőrségek közbiztonsági és igazgatásrendészeti tevékenységének
irányításában jelentős jogosítvánnyal rendelkezik a polgármester. [Finszter Géza: Rendőrségek
Európában (Nyugat-európai modellek). In: Balogh Ágnes - Hornyák Szabolcs (szerk.):
Tanulmánykötet Erdősy Emil professzor 80. születésnapja tiszteletére. Pécs, 2005, 137. o.]
Nem csak külföldön, hanem a magyar önkormányzati múltban is találunk példákat. A
községekről szóló 1886. évi XXII. tc. 22. §-a a következőt tartalmazta: a rendezett tanácsú
városok „kezelik a helyi igények szerint a piaczi, hegyi, vásári, építészeti és közegészségi
rendőrséget”. Mindez jelzi, hogy a községi rendőrség sem teljesen idegen a magyar helyhatósági
rendszertől.

2. Közterület-felügyelet, mezőőri szolgálat, polgárőrség

Az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes
törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX.
törvény 3. §-a értelmében önkormányzati rendészeti szervet - a községi, a városi képviselő-
testület, a megyei jogú városi közgyűlés, a fővárosban a fővárosi kerületi képviselő-testület és a
közgyűlés - a polgármesteri (főpolgármesteri) hivatal az Mötv. 17. § (1) bekezdésében
meghatározott feladat ellátása érdekében belső szervezeti egységként, önálló költségvetési
szervként, költségvetési szerv belső szervezeti egységeként hozhat létre. Önkormányzati
rendészeti szervet több önkormányzat társulásos formában is működtethet. Az önkormányzati
rendészeti szerv tagjaként foglalkoztatható az önkormányzati természetvédelmi őr, a közterület-
felügyelő, a mezőőr, az erdészeti szakszemélyzet, a jogosult erdészeti szakszemélyzet és a
halászati őr.
A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 1. §-a szerint a közterületi rend és
tisztaság védelméről, a tömegközlekedési eszközök használati rendjének fenntartásáról, az
önkormányzati vagyon védelméről a települési önkormányzat közterület-felügyelet, illetőleg
közterület-felügyelő útján gondoskodhat.
Közterület-felügyeletet a községi, a városi képviselő-testület, a megyei jogú városi közgyűlés,
a fővárosban - a helyi önkormányzatokról szóló törvény keretei között - a fővárosi kerületi
képviselő-testület és a közgyűlés hozhat létre a polgármesteri (főpolgármesteri) hivatal belső
szervezeti egységeként, önálló költségvetési szervként vagy költségvetési szerv belső szervezeti
egységeként. Közterület-felügyeletet több önkormányzat társulásos formában is működtethet.
A közterület-felügyelet feladatait a polgármesteri, a főpolgármesteri hivatalban alkalmazott
egy vagy több közterület-felügyelő is elláthatja. A felügyelet feladata:
a) a közterületek jogszerű használatának, a közterületen folytatott engedélyhez, illetve
útkezelői hozzájáruláshoz kötött tevékenység szabályszerűségének ellenőrzése;
b) a közterület rendjére és tisztaságára vonatkozó jogszabály által tiltott tevékenység
megelőzése, megakadályozása, megszakítása, megszüntetése, illetve szankcionálása;
c) közreműködés a közterület, az épített és a természeti környezet védelmében;
d) közreműködés a társadalmi bűnmegelőzési feladatok megvalósításában, a közbiztonság és a
közrend védelmében;
e) közreműködés az önkormányzati vagyon védelmében;
f) közreműködés a köztisztaságra vonatkozó jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésében;
g) közreműködés állat-egészségügyi és ebrendészeti feladatok ellátásában.
A feladatkörében eljáró felügyelő hivatalos személy. A felügyelő közterület-felügyeletről szóló
törvényben meghatározott feladatkörében eljárva jogosult és köteles a közterületen ellenőrizni a
jogszabályban előírt kötelezettségek megtartását, jogszabálysértés esetén eljárást kezdeményezni
vagy az e törvényben meghatározott intézkedést megtenni. A felügyelőnek a közterület-
felügyeletről szóló törvényben meghatározott tevékenység folytatására, valamint intézkedésére
való jogosultságát a közterület-felügyelet szabályozásáért felelős miniszter által kiadott
szolgálati igazolvány igazolja.
A felügyeletnek, illetőleg a felügyelet részéről eljáró felügyelőnek feladatot - a törvény keretei
között - törvény, kormányrendelet, az önkormányzat rendelete állapíthat meg. Az önkormányzat
rendelete olyan feladatot állapíthat meg, melyet törvény vagy kormányrendelet nem utal más
szerv hatáskörébe. A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában, illetőleg - a
szabályzattal együtt elfogadott - hivatali ügyrendben határozhatja meg a felügyelet szervezeti
formáját, a felügyelet, illetőleg a felügyelő feladatait.
A felügyelő a közterület-felügyeletről szóló törvényben meghatározott feladatai ellátása során
az Mötv. 51. § (4) bekezdése szerinti önkormányzati rendeletben meghatározott helyszíni
bírságot szabhat ki.
A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi
CLIX. törvény (a továbbiakban: Febtv.) 16-19. §-ai értelmében a települési (községi, városi,
megyei jogú városi, fővárosi kerületi) önkormányzat a közigazgatási területéhez tartozó
termőföldek - ide nem értve az erdőt, a halastavat - őrzéséről mezei őrszolgálat létesítésével
gondoskodhat. Több települési önkormányzat közös mezei őrszolgálatot hozhat létre. A mezei
őrszolgálat létrehozását a mezőgazdasági igazgatási szervnek be kell jelenteni, amely az
őrszolgálatot nyilvántartásba veszi. A bejelentésnek tartalmaznia kell az őrszolgálat létszámát, az
őrzött terület mértékét és a földrészletek helyrajzi számát.
A mezei őrszolgálat a nyilvántartásba vett területen (működési terület) látja el tevékenységét.
Az őrszolgálat létszámát a működési területhez és a körzetben tevékenykedő egyéb közfeladatot
ellátó őrszolgálatok működéséhez mérten úgy kell megállapítani, hogy annak napi, rendszeres
ellenőrzése biztosítható legyen. A vegyes minősítésű területeken (erdő, mezőgazdasági terület,
halastó stb.) a mező-, hegy-, halászati őrök, hivatásos vadászok és az erdészeti szakszemélyzet az
egymás hatáskörébe tartozó feladatok ellátásával is megbízhatók.
Az önkormányzati mezei őrszolgálat megalakítási, fenntartási és működési költségeit a
földhasználó, ha ez ismeretlen, a tulajdonos által kifizetett mezőőri járulékból és a központi
költségvetés által biztosított hozzájárulásból kell fedezni. A mezőőri járulék mértékét és
megfizetésének módját a települési, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat, a mezei
őrszolgálat létesítéséről és működéséről szóló helyi önkormányzati rendeletében szabályozza.
A megalakítási, fenntartási és működési költségek felét, de legfeljebb a külön jogszabályban
meghatározott összeget a központi költségvetés biztosítja hozzájárulásként az agrárpolitikáért
felelős miniszter által vezetett minisztérium fejezetéből. Az önkormányzati mezei őrszolgálat
esetében, a mezőőri járulék adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Az eljárásra az
ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat jegyzője jogosult.
A helyi közbiztonság érdekében természetesen polgárőrség is közreműködhet. A
polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szóló 2011. évi CLXV. törvény 6. §-a
kimondja, hogy a polgárőr szervezet tevékenysége során együttműködik az általános rendőrségi
feladatok ellátására létrehozott szervvel, a hivatásos katasztrófavédelmi szervekkel, továbbá
együttműködhet az egyéb rendvédelmi szervekkel, az önkormányzati tűzoltóságokkal és az
önkéntes tűzoltó egyesületekkel, az állami és önkormányzati szervekkel, a NAV vámszervével, a
közlekedési hatósággal, a környezet- és természetvédelmi szervekkel, a mezei és
természetvédelmi őrszolgálatokkal, az erdészeti szakszemélyzettel, valamint a hivatásos
vadászokkal. Az együttműködés tartalmát a felek írásbeli együttműködési megállapodásban
rögzíthetik. Az együttműködés különösen a tevékenységek közös ellátását, a szakmai
tevékenység segítését, a kölcsönös tájékoztatást, a tevékenység összehangolását, a képzési
programokban való részvétel elősegítését, valamint az önkéntesen vállalt feladatok támogatását
jelenti.

3. Helyi önkormányzatok és a rendőrség kapcsolata

A helyi önkormányzatok és a rendőrség kapcsolatát az Rtv. szabályozza. Az Rtv. alapján a
rendőrkapitányság, a határrendészeti kirendeltség és a más helyi rendőri szerv létesítéséhez és
megszüntetéséhez előzetesen ki kell kérni az érintett települési, Budapesten a fővárosi kerületi
önkormányzat képviselő-testületének a véleményét.
A rendőrkapitányság, a határrendészeti kirendeltség és a más helyi rendőri szerv vezetőjének
kinevezését megelőzően a kinevezési jogkör gyakorlója kikéri az illetékességi területen működő
települési - Budapesten a fővárosi kerületi - önkormányzatok képviselő-testületének a
véleményét. Rendőrfőkapitány esetében a megyei (fővárosi) önkormányzat képviselő-
testületének véleményét kell kérni. A szükségessé váló felmentésről az illetékes
önkormányzatokat - az érintettel történő közléssel egyidejűleg - tájékoztatni kell.
 Ha a települési önkormányzatok többsége, illetve a megyei (fővárosi) önkormányzat a
kinevezéssel szemben foglal állást, és a kinevezési jogkör gyakorlója nem állít újabb jelöltet,
döntése szakmai indokairól az érintett önkormányzatokat állásfoglalásban tájékoztatja.
A rendőrkapitány vagy kijelölt helyettese évente beszámol a rendőrkapitányság illetékességi
területén működő települési önkormányzat képviselő-testületének a település közbiztonságának
helyzetéről, a közbiztonság érdekében tett intézkedésekről és az azzal kapcsolatos feladatokról. A
megyei (fővárosi) önkormányzat felkérésére évente a rendőrfőkapitány vagy kijelölt helyettese
számol be.
Ha a beszámolót a települési önkormányzatok többsége, illetőleg a megyei (fővárosi)
önkormányzat nem fogadja el, három hónapon belül újabb beszámolót kell tartani. Ismételt
elutasítás esetén a települési önkormányzatok többsége a megyei (fővárosi) rendőrfőkapitányhoz,
a megyei (fővárosi) önkormányzat közgyűlése az országos rendőrfőkapitányhoz fordulhat. A
megyei (fővárosi) rendőrfőkapitány, illetőleg az országos rendőrfőkapitány köteles az
önkormányzatok által meghatározott kérdésekre is kiterjedő átfogó vizsgálatot tartani, ennek
keretében a rendőri vezető felelősségét, illetőleg alkalmasságát megvizsgálni. A vizsgálat
eredményéről az önkormányzatokat tájékoztatni kell. A megyei (fővárosi) rendőrfőkapitány, az
országos rendőrfőkapitány köteles a közbiztonsági feladatok ellátása érdekében a vizsgálat
szerint szükséges szolgálatszervezési, szervezeti, személyi és belső irányítási intézkedéseket
megtenni.
A települési önkormányzat szerződést köthet a közigazgatási illetékességi területén működő
rendőrkapitányság, vagy határrendészeti kirendeltség vezetőjével - rendőrségi
kötelezettségvállalás esetén a rendőrfőkapitány előzetes egyetértésével - különösen a helyi
közbiztonságot érintő feladatok ellátása, a rendőrség és az önkormányzati szervek
tevékenységének összehangolása, valamint az illetékességi területén működő rendőri szerv
létesítésének, bővítésének és fejlesztésének elősegítése érdekében. A szerződés megkötésétől a
rendőrség elzárkózhat, ha az jogszabályt sért vagy ellentétes a felettes rendőri szerv vezetőjének
rendelkezésével, illetve, ha annak pénzügyi, anyagi fedezete nem biztosított vagy tartalma
szakmailag megalapozatlan. A szerződés teljesítéséről, a juttatott eszközök felhasználásáról a
rendőrség és az önkormányzat képviselő-testülete egymást kölcsönösen tájékoztatja. A
szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén az önkormányzat a felettes
rendőri szervhez fordulhat.
A rendőrkapitány, a megyék (főváros) tekintetében a rendőrfőkapitány és az illetékességi
területen működő önkormányzatok, a közbiztonsággal összefüggő feladatok ellátásának
társadalmi segítésére és ellenőrzésére - a közbiztonság fenntartásában érintett állami és
egyesületek bevonásával - bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságot hozhatnak létre. A
bizottság elnökét, tagjait együttesen bízzák meg az önkormányzat képviselő-testülete
megbízatásának időtartamára. Ha a települési önkormányzat képviselő-testülete a saját
szervezetén belül közbiztonsági ügyekkel foglalkozó bizottságot hoz létre, a rendőrkapitány, a
fővárosi önkormányzat esetében a rendőrfőkapitány, a bizottság munkáját - a titok- és az
adatvédelemre vonatkozó rendelkezések figyelembevételével - a feladatai ellátásához szükséges
tájékoztatás megadásával köteles elősegíteni. (vö. Rtv. 8-10. §)
A Rtv. szerint a közbiztonság és a belső rend védelme a rendőrség feladata. A közbiztonság
garantálása bizonyos szempontból közös feladat is, amit az egymásnak közvetlenül alá- és
fölérendeltség nélküli, szervezetileg elkülönült közigazgatási szervek hatékony
együttműködésével lehet megoldani. Az éves beszámolók a tájékoztatási és tájékozódási
lehetőségeket teremtik meg, azonban az ezek kapcsán hozott testületi döntések gyakran
formálisak (tudomásulvétel, köszönet stb.), kevés a kritika, a tartalmi elem, a konkrét feladat-
meghatározás.
A Rtv. lehetővé teszi a szerződéskötést az önkormányzat és a rendőrség között. Az
önkormányzatok jelentősen eltérő anyagi helyzete, többnyire forráshiánya miatt ez a forma nem
vált általános gyakorlattá, jóllehet a rendőrség igényelné a támogatást. Kisebb teherrel járó
megoldás a több helyen, elsősorban önkormányzati szerepvállalással létrehozott nyitott
(köz)alapítványi forma, a közrend-közbiztonság erősítése céljából. Az önkormányzatok és a
rendőrség együttműködésének alapcélja a megfelelő közbiztonság biztosítása azzal, hogy a
cselekvő végrehajtás (intézkedés), rendőri feladat, a támogatás (erkölcsi és anyagi)
önkormányzati (lakossági) érdek. (Nagy László: A rendőrség és az önkormányzatok. Jegyző és
Közigazgatás, 2000/1. sz.)

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi CXX. törvény az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről,
valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról
2011. évi CLXV. törvény a polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól
1999. évi LXIII. törvény a közterület-felügyeletről
1997. évi CLIX. törvény a fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei
őrszolgálatról
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 8-10. §

Államigazgatási feladat- és hatáskörök

Mötv. 18. §-ához:

1. Közigazgatási (államigazgatási és önkormányzati) hatósági ügy

Az Alaptörvény 34. cikk (3) bekezdésének módosítása az államigazgatási feladattal
felruházható személyek körét az önkormányzati szférában kiterjeszti a polgármester és a megyei
képviselő-testület elnöke mellett a képviselő-testület hivatalának vezetőjére (jegyző, megyei
jegyző) és annak ügyintézőjére (pl. anyakönyvvezető) is. Az Mötv. 18. §-a rendelkezik az
államigazgatási feladatok ellátásának kereteiről (utasításadási jog kizárása a képviselő-testület
részéről államigazgatási ügyekben, költségvetési finanszírozás kérdése).
A közigazgatás egyik legfontosabb és legjellemzőbb tevékenységi formája a jogalkalmazás,
vagyis az a tevékenység, amikor a közigazgatási szerv az absztrakt, általános jogi normát adott
konkrét ügyben (tényállás mellett) törekszik értelmezni, érvényre juttatni. Jogalkalmazást
lényegében minden közigazgatási szerv végez, végezhet. A közigazgatás jogalkalmazó
tevékenységén belül találjuk a hatósági jogalkalmazást, ami egyedi (kötelező erejű) ún.
közigazgatási aktus (döntés, határozat) kibocsátása a jogszabályok végrehajtása terén. A
közigazgatási aktus a közigazgatási szerv (a hatóság) minden olyan döntése, vagy intézkedése,
amelyet egyedi ügy rendezésére bocsát ki, és amely közvetlen jogi hatás kiváltására és a
közigazgatáson „kívülre” irányul.
A közigazgatási hatósági jogalkalmazás általános szabályait a Ket. tartalmazza. A Ket. nem
ismer különbségtételt államigazgatási és önkormányzati hatósági ügy között, kizárólag a
közigazgatási hatósági ügy fogalmát ismeri. Közigazgatási hatósági ügy:
a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy
kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet
vagy hatósági ellenőrzést végez,
b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való
törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését vagy
valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. [Ket. 12. § (1)
bek.]
A közigazgatási hatósági ügyek között - az Alaptörvény és az Mötv. rendelkezései okán -
különbség tehető önkormányzati és államigazgatási hatósági ügyek között:
a) önkormányzati hatósági ügyekben főszabályként a képviselő-testület, törvény rendelkezése
alapján a polgármester jár el; az önkormányzati hatósági ügyek is kötelező önkormányzati
feladatoknak tekintendők, így ezeket is törvény határozza meg [vö. Ket. 19. § (2) bek.]; az
önkormányzati hatósági jogkör gyakorlását képviselő-testület átruházhatja szerveire [ld. Mötv.
51. § (4) bek., 62. § (2) bek., 146/A. §]. Ha a képviselő-testület jár el első fokon, döntése
kizárólag bíróság előtt támadható meg [Ket. 100. § f) pont].
b) államigazgatási hatósági ügyben eljárhat a polgármester, illetve a jegyző törvény vagy
törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján; államigazgatási hatósági ügy
gyakorlását a polgármester az alpolgármesterre, a jegyzőre, a polgármesteri hivatal, a közös
önkormányzati hivatal ügyintézőjére átruházhatja [ld. Mötv. 67. c) pont]; a jegyző
államigazgatási hatósági jogkörét nem ruházhatja át. Államigazgatási hatósági ügyben hozott
határozat ellen - főszabályként - fellebbezésnek (Ket. 98-108. §) van helye.
Az Mötv. az államigazgatási hatáskörök telepítésének szabályait tartalmazza, amely szerint
törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a
főpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét, valamint a polgármesteri hivatal és a közös
önkormányzati hivatal ügyintézőjét államigazgatási hatáskörrel ruházhatja fel.
Országos államigazgatási feladatok - honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyek
- helyi irányításában és végrehajtásában törvény vagy törvény felhatalmazása alapján
kormányrendeletben előírtaknak megfelelően a polgármester, a főpolgármester, a megyei
közgyűlés elnöke vesz részt.
Garanciális szabály, hogy a törvényben meghatározott államigazgatási feladat, hatósági
hatáskör megállapításával egyidejűleg a központi költségvetésben biztosítani kell az ellátásukhoz
szükséges anyagi forrást. Továbbá, hogy a saját államigazgatási feladatkörben, illetve
hatáskörben eljáró hatáskör címzettjét a képviselő-testület nem utasíthatja, döntését nem
bírálhatja felül.
A helyi önkormányzat, illetve annak szervei elsődlegesen és főszabályként önkormányzati
feladatokat látnak el az Mötv. rendelkezési szerint. Azonban kivételesen a polgármester és a
jegyző államigazgatási (hatósági) hatásköröket is kaphat, amelyek ellátására, végrehajtásuk
felügyeletére egyéb jogszabályok a fentiektől eltérő rendelkezései az irányadóak.
Végeredményben azt, hogy egy (kötelező) feladat, amelyet a polgármester lát el,
önkormányzati, vagy államigazgatási, szintén a törvényhozó határozza meg. Törvényi
felhatalmazáson alapuló kormányrendelet csak államigazgatási feladatot határozhat meg,
önkormányzati kötelező feladatot nem. [bővebben: Balázs István: A helyi önkormányzatok
feladatellátásának rendszere, különös tekintettel részvételükre az államigazgatási feladat- és
hatáskörök gyakorlásában. In: Fábián Adrián (szerk.): 20 éves a magyar önkormányzati rendszer.
Pécs, 2011, 85. oldaltól]
Ha a képviselő-testület, a polgármester, a bizottság, a társulás (önkormányzati hatóság)
önkormányzati hatósági ügyben eljárási kötelezettségét elmulasztotta, a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletéért felelős szerv (megyei kormányhivatal) felhívja a mulasztó
tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül folytassa le
az eljárást.[Ket. 20. § (5) bek.]
A jegyző mint hatóság nem vehet részt annak a hatósági ügynek az elintézésében, amelyben az
őt foglalkoztató önkormányzat, a foglalkoztató önkormányzat társulása vagy az egyéb
munkáltatói jogokat gyakorló polgármester ellenérdekű ügyfél, illetve a határozattal az
önkormányzat, a társulás vagy a polgármester jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás
tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal. [Ket. 42. § (5) bek.]
Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott, továbbá a polgármester
törvény alapján önálló hatáskörben hozott önkormányzati hatósági döntésével szembeni
fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. Ha törvény vagy
kormányrendelet másként nem rendelkezik, a Kormány általános hatáskörű területi
államigazgatási szerve jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon államigazgatási hatósági
ügyekben a polgármester járt el. [Ket. 107. § (1)-(2) bek.]
Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott, továbbá a polgármester
törvény alapján önálló hatáskörben hozott önkormányzati hatósági döntésével szembeni
fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. Ha törvény vagy
kormányrendelet másként nem rendelkezik, a Kormány általános hatáskörű területi
államigazgatási szerve (megyei és fővárosi kormányhivatal) jogosult a fellebbezés elbírálására,
ha első fokon államigazgatási hatósági ügyekben a polgármester járt el. [Ket. 107. § (1)-(2) bek.]
Az AB álláspontja szerint a Kormány úgy köteles a jogalkotási kötelezettségét teljesíteni, hogy
a jegyzők számára meghatározott és kötelezően ellátandó államigazgatási feladat ellátásának az
anyagi feltétele, az ehhez szükséges (állami) költségvetési fedezet - és ezen keresztül az
önkormányzatok által megelőlegezett személyi, dologi és postaköltségek utólagos megtérítése -
biztosított legyen. [33/2005. (IX. 29.) AB határozat]

2. Polgármester államigazgatási hatósági feladatai

A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető
intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 29. §-a szerint a polgármester illetékességi
területén ellátja a honvédelmi felkészítéssel kapcsolatos, törvényben vagy kormányrendeletben
számára megállapított feladatokat, irányítja és összehangolja azok végrehajtását. A polgármester
a honvédelmi feladatok végrehajtása céljából
a) biztosítja a honvédelmi kötelezettségekkel összefüggő hatósági, vagy más közigazgatási
feladatok végrehajtásához szükséges feltételeket,
b) szervezi és irányítja a Honvédség hadkiegészítésével kapcsolatos közigazgatási feladatokra
való felkészülést és azok végrehajtását,
c) összehangolja a honvédelemben közreműködő települési szervek tevékenységét,
d) elrendeli a hatáskörébe utalt gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség teljesítését,
e) részt vesz a honvédelmi körzet honvédelmi feladataihoz szükséges tájékoztatási rendszer
működtetésében,
f) irányítja a rendkívüli intézkedésekből eredő feladatok végrehajtását,
g) béke, rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet valamint váratlan
támadás idején irányítja a hatáskörébe utalt, a fegyveres összeütközések időszakában
végrehajtandó polgári védelmi feladatok ellátását, és az azokra történő felkészülést,
h) közreműködik a gazdaságfelkészítés és -mozgósítás helyi feladatainak szervezésében és
ellátásában.
A polgármester a fenti feladatok teljesítése érdekében a helyi védelmi bizottság rendelkezései
szerint együttműködik más települések polgármestereivel. A polgármester a védelmi igazgatási
feladatait fővárosi kerületben, városban, községben a jegyző, valamint a polgármesteri hivatal
közreműködésével látja el. A honvédelmi feladatok ellátása érdekében, a szükséges mértékben,
munkaidő-korlátozás nélkül a polgármesteri hivatal minden köztisztviselője, közalkalmazottja,
munkavállalója rendkívüli túlmunkára kötelezhető.
A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi
CXXVIII. törvény 15. §-a szerint a polgármester (a fővárosban a főpolgármester) az illetékességi
területén irányítja és szervezi a felkészülés és a védekezés feladatait. E feladatok végrehajtására -
a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve egyetértésével - közfoglalkoztatási
támogatást igényelhet az erre a célra létrehozott költségvetési előirányzat terhére, a külön
jogszabályban meghatározottak szerint. A polgármester a felkészülés keretében:
a) felelős a települési (a fővárosban kerületi) veszélyelhárítási tervek elkészítéséért, valamint a
helyi lehetőségek figyelembevételével a védekezés feltételeinek a biztosításáért,
b) irányítja a védekezésre való felkészítést,
c) gyakorolja katasztrófavédelmi ügyekben az elsőfokú polgári védelmi hatósági jogkört, amit
jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe,
d) a polgári védelmi kötelezettség alatt álló állampolgárt a területi, települési, kerületi és
munkahelyi polgári védelmi szervezetbe kiképzésre és gyakorlatra osztja be,
e) felelős a polgári védelmi kötelezettségen alapuló települési polgári védelmi szervezet
megalakításáért,
f) gondoskodik az illetékességi területen élő vagy tartózkodó személyek részére a
katasztrófaveszélyekről szóló, a magatartási szabályokat is tartalmazó tájékoztatásról,
g) a gazdálkodó szervezetek részére határozattal elrendeli a polgári védelmi kötelezettségen
alapuló települési és munkahelyi polgári védelmi szervezetek megalakítását és az alkalmazás
feltételeinek biztosítását,
h) biztosítja a lakosság riasztására szolgáló és a közigazgatási területén lévő, rendelkezésre
bocsátott technikai berendezések működtetését,
i) részt vesz a feladatainak ellátása érdekében, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek által
szervezett felkészítéseken,
j) kijelöli a katasztrófák elleni védekezéssel összefüggő feladataiban közreműködő
közbiztonsági referenst.
A főpolgármester és a megyei közgyűlés elnöke szervezi és irányítja a fővárosi és a megyei
önkormányzat közfeladataihoz kapcsolódó katasztrófavédelmi tevékenységet. A 2011. évi
CXXVIII. törvény 16. §-a értelmében a polgármester a településen a védekezés során:
a) a 2011. évi CXXVIII. törvény 46. § (3) bekezdésében meghatározott kivétellel a hivatásos
katasztrófavédelmi szerv szakmai iránymutatása mellett irányítja a településen a helyi
katasztrófavédelmi tevékenységet,
b) halasztást nem tűrő esetben átmeneti jelleggel elrendeli az élet és az anyagi javak
védelméhez szükséges intézkedéseket, és erről haladéktalanul értesíti a település szerint illetékes
hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve vezetőjét és a megyei, fővárosi védelmi
bizottság elnökét,
c) a polgári védelmi kötelezettség alatt álló állampolgárt a katasztrófavédelem érdekében
határozattal polgári védelmi szolgálatra kötelezi,
d) szervezi és irányítja a lakosság védelmét, kitelepítését, kimenekítését, befogadását és
visszatelepítését,
e) szervezi és irányítja az anyagi javak védelmét, a lakosság létfenntartásához szükséges
anyagi javakkal történő ellátását,
 f) a megyei, fővárosi védelmi bizottság elnökének rendelkezése alapján - vagy halasztást nem
tűrő esetben annak utólagos tájékoztatásával - elrendeli a települési polgári védelmi szervezetek
alkalmazását,
g) együttműködik más települések polgármestereivel, a védekezésbe bevont más
szervezetekkel a katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásában.

3. Helyi államigazgatási jogkörök gyakorlása

A polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a jegyző, a polgármesteri
hivatal és a közös önkormányzati hivatal ügyintézője az államigazgatási (hatósági) jogkörét
önállóan, a képviselő-testület befolyásától mentesen köteles gyakorolni. A képviselő-testület
pedig köteles tartózkodni a hatáskörelvonástól (hatósági ügy magához vonása, az ügyet lezáró
érdemi határozat tartalmára vonatkozó utasítás adása stb.), az államigazgatási hatósági jogkörben
született döntéseket nem vizsgálhatja felül, azokat nem semmisítheti, illetve változtathatja meg.
A helyi önkormányzat szerveinek hatáskörébe utalt államigazgatási feladat- és hatáskörök
gyakorlása nem tartozik a helyi önkormányzás körébe. Az államigazgatási hatósági jogkörök
gyakorlása során a helyi önkormányzat szervei (a jegyző, főjegyző, a polgármester, a megyei
közgyűlés elnöke, illetőleg a polgármesteri (közös) hivatal hatáskörrel felruházott ügyintézője)
az állam központi szervei által alkotott jogszabályok érvényesítését szolgáló hatósági
jogalkalmazó tevékenységet végeznek. Az államigazgatási feladatok ellátása akkor is a Kormány
irányítása alatt áll, ha ellátásukat törvény vagy kormányrendelet a helyi önkormányzati szervek
feladat- és hatáskörébe utalja.
E hatáskörükben az önkormányzat szervei nincsenek alárendelve a képviselő-testületnek. A
képviselő-testület a hatáskörrel felruházott tisztségviselőjétől, köztisztviselőjétől a hatáskört nem
vonhatja el, e hatásköreik gyakorlására utasítást nem adhat, nem jogosult hatósági határozataik
felülvizsgálatára.
A képviselő-testület önkormányzati feladat- és hatáskörébe csak az e tevékenység
gyakorlásához szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételek biztosítása tartozik. Az
államigazgatási hatósági tevékenység során a jogalkalmazó nem települési érdekek,
településpolitikai mérlegelés, hanem a jogszabályok, jogszabályban meghatározott szakmai
szempontok szerint dönt. A jogalkalmazás szakszerűségének és a jogalkalmazási gyakorlat
egységességének biztosítása megkívánja, hogy jogszabályok a hatósági tevékenység szervezeti
és személyzeti feltételeivel kapcsolatos követelményeket is előírjanak. Így az államigazgatási
hatósági tevékenység feltételeinek biztosítása körében korlátozottabb a képviselő-testületek
önállósága is, mint a helyi önkormányzás körébe tartozó ügyek személyi és szervezeti
feltételeinek kialakításában. [vö. 56/1996. (XII. 12.) AB határozat.]

4. Járási hivatalok hatása a helyi önkormányzatok feladatellátására

A járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló 2012.
évi XCIII. törvény 2. §-a kimondja, hogy a települési önkormányzatok mindazon vagyona és
vagyoni értékű joga leltár szerint, amelyek a jogszabály által meghatározott, átvételre kerülő
államigazgatási feladatok ellátását biztosítják, 2013. január 1-jén a feladat ellátásának
időtartamára a Magyar Állam ingyenes használatába kerül. Az államigazgatási feladat ellátását
biztosító vagyon alatt az átvett államigazgatási feladathoz kapcsolódó valamennyi jogot és
kötelezettséget, valamint ingó- és ingatlan-vagyont is érteni kell.
Az ingyenes használati jog alapításához kapcsolódó feladatok végrehajtásának részletkérdéseit
a települési önkormányzatok polgármesterei, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok
kormánymegbízottai között megkötött megállapodás rendezi.
 Amennyiben az átvett államigazgatási feladat ellátására szolgáló ingó vagy ingatlan vagyon
nem a települési önkormányzat tulajdonában, hanem bérleti vagy más szerződés alapján a
használatában van, a Magyar Állam a használat időtartama alatt - a megállapodásban tett erre
irányuló nyilatkozata alapján - beléphet a bérleti szerződésbe a használat időtartamára a
települési önkormányzat helyébe.
A 2012. évi XCIII. törvény 7. §-a értelmében a fővárosi és megyei kormányhivatal
foglalkoztatotti állományába kerültek a települési önkormányzati hivataloknál az átvett
államigazgatási feladatokat ellátók álláshelyei, valamint az átkerülő államigazgatási feladatokkal
arányos számú, az átkerülő feladatokat ellátó köztisztviselők, amennyiben megfeleltek a
közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) és annak
végrehajtási rendeleteiben meghatározott képesítési feltételeknek. A képesítési feltételek
hiányában át nem vett foglalkoztatottak álláshelyei a fővárosi és megyei kormányhivatal
állományába kerülnek át.

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2010. 167. Nem elfogult a jegyző abban a hatósági ügyben, amelyben nincs ügyféli
jogállása.
BH2011. 178. II. Az önkormányzat hatósági ügyben másodfokon eljárt képviselő-testület
határozatának - a testület által megismert indokoláson és tényálláson nyugvó - írásba foglalása és
közlése során a polgármester nem hozhat önálló, külön határozatot.
BH2010. 311. Önkormányzati hatósági ügyben a polgármester csak akkor járhat el első fokon,
ha számára ezt a hatáskört a képviselő-testület rendeletben biztosította. A hatáskör nélkül eljáró
polgármester határozata elleni fellebbezés elbírálásával a képviselő-testület másodfokú
határozata is jogszabálysértő lesz, mert fellebbezés elbírálására irányuló hatáskör hiányában járt
el.
BH2005. 414. A polgármester az önkormányzati képviselő-testület döntési eljárásában akkor is
részt vehet, ha önkormányzati hatósági ügyben elsőfokú szervként járt el.
BH2004. 64. A helyi televízió alapítása nem minősül közhatalmi jellegű tevékenységnek.
BH2001. 385. II. Az önkormányzat az árhatósági jogkörét az általa is alapított vízszolgáltató
alapítóival kötött szindikátusi szerződésben nem korlátozhatja.
BH1998. 186. II. Államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításához
igénybe vett rendes jogorvoslati eljáráson nem az államigazgatási határozatok elleni bírósági
felülvizsgálati eljárás értendő.
BH1997. 149. A helyi késedelmi adópótlék elengedésére vonatkozó kérelmet méltányossági
eljárás keretében kell elbírálni.
BH1996. 394. Nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat,
amikor határozatával elfogadja egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak
vagyonáról.

Kapcsolódó európai uniós joggyakorlat

C-53/10. A 2003. december 16-i 2003/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel
módosított, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzésről
szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell
értelmezni, hogy a tagállamok annak biztosítására irányuló kötelezettsége, hogy hosszú távon
figyelembe vegyék az egyrészről az említett irányelv hatálya alá tartozó üzemek, másrészről
pedig a nyilvánosság által látogatott épületek közötti megfelelő távolságok megtartásának
szükségességét a Darmstadt (Németország) városi önkormányzathoz hasonló, az építési
engedélyek megadásáért felelős hatóságra még akkor is vonatkozik, ha ezt a jogosultságot
mérlegelést nem engedő hatáskör alapján gyakorolja.
C-470/11. Az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban
szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely a helyi hatóságokra széles mérlegelési
jogkört ruház azzal, hogy lehetővé teszi számukra kaszinók, játéktermek, illetve bingótermek
megnyitására vonatkozó engedélynek „az állam és az érintett közigazgatási terület lakói
érdekeinek lényeges sérelme” alapján történő megtagadását, amennyiben e szabályozásnak
valóban az a célja, hogy csökkentse a szerencsejátékban való részvétel lehetőségeit, és koherens
és szisztematikus módon korlátozza az e területen folytatott tevékenységeket, illetve biztosítsa a
közrendet, továbbá amennyiben az illetékes hatóságok a mérlegelési jogkörüket az engedélyezési
eljárások pártatlanságának ellenőrzését lehetővé téve, átlátható módon gyakorolják, aminek
ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 31. cikk
2012. évi XCIII. törvény a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények
módosításáról
2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények
módosításáról 16. §
2011. évi CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges
jogrendben bevezethető intézkedésekről 66. §
2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
12. §

III. FEJEZET

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK, SZERVEIK ÉS MŰKÖDÉSÜK

Értelmező rendelkezés

Mötv. 19. §-ához:

Munkáltatói jogok
A képviselő-testület (megyei jogú város közgyűlése) az alábbi személyeket választja, illetve
nevezi ki: alpolgármester, intézményvezető, bizottságok elnöke és tagjai, illetve településrészi
önkormányzat elnöke és tagjai. Az a) pont értelmében e személyek felmentése - törvény keretei
között [ld. Mötv. 76. § d) pont] - is jogában áll a képviselő-testületnek. A megyei önkormányzat
közgyűlése hasonló jogköröket gyakorol, azzal, hogy a megyei közgyűlés elnökének
megbízatását nem vonhatja vissza. Polgármester nevezi ki a jegyzőt és az aljegyzőt, vonja vissza
e tisztségviselők vezetői megbízását, illetve jogosult a jegyzőt, aljegyzőt köztisztviselői
jogviszonyából is felmenteni, a Kttv.-ben meghatározott feltételekkel (ld. felmentési okok).
Az egyéb munkáltatói jogok azok, amelyek nem érintik a közszolgálati, alkalmazotti, vagy a
munkajogi jogviszony fennállását. Így nem tartozik - az Mötv. III. fejezetének alkalmazásában -
az egyéb munkáltatói jogok közé a kinevezés (1), vezetői megbízás (2), felmentés (3), vezetői
megbízás visszavonása (4), az összeférhetetlenség megállapítása (5), fegyelmi eljárás
megindítása (6), a fegyelmi büntetés kiszabása (7). Ezek szerint az Mötv. alkalmazásában egyéb
munkáltatói jog például a szabadság kiadása, az illetmény-eltérítés, a jutalmazás, a minősítés, a
teljesítményértékelés stb.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 35. cikk
2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről X. fejezet

A települési önkormányzatok

Mötv. 20. §-ához:

Helyi közügyek
A községi önkormányzat számára az Mötv. olyan feladatokat határoz meg, amelyek alapvető,
lényeges társadalmi igényeket elégítenek ki, a helyi közösség széles körét érintik, tehát szükség
van arra, hogy ezeket a helyi közösség tagjai helyben, közvetlenül elérjék.
A nagyközség csupán (kitüntető) megnevezés, közjogi titulus, cím, tradicionális megjelölés. A
nagyközség nem önálló települési kategória (ld. LB Kfv. II. 28. 084/1996. sz.), nem jelent
jogállásbeli, szervezeti, feladat- és hatáskörbeli stb. különbséget a községi jogálláshoz képest.
Közjogi, közigazgatási jelentőségét 2013. január 1-ig az adta a nagyközségi címnek, hogy
kizárólag nagyközségi címmel rendelkező települési önkormányzat kezdeményezhette várossá
nyilvánítását.
A nagyközségi cím „felvétele” nem igényel területszervezési döntést, a község képviselő-
testülete dönt róla, amennyiben a település területén - a legutóbbi népszámlálás adatai alapján -
legalább 3.000 lakos él. Ha a döntést követően azonban a település lakosságszáma 3.000 lakos
alá csökken, ez nem érinti a nagyközségi cím használatát. Természetesen azok a települések,
amelyek 2013. január 1-t megelőzően döntöttek a nagyközségi cím felvételéről, a címet továbbra
is használhatják.
E § bekezdése alkalmazása során a Kptv.-ben meghatározott lakosságszámot és időpontot kell
figyelembe venni [Mötv. 146. § (3) bek.]. A Kptv. 2. § szerint lakosságszám azon személyek
száma, akiknek a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartásban szereplő
lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási helye az adott település (fővárosi kerület), a főváros,
a megye közigazgatási területén található, vagy akiknek a lakóhelye csak az adott település
(fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.
 Mötv. 21. §-ához:

A járásszékhely városi, valamint a városi önkormányzat feladat-ellátása

E § (2)-(4) bekezdései 2012. január 1-jén léptek hatályba, (1) bekezdése 2013. január 1-jén
lépett hatályba.
A járások kialakításáról szóló 1299/2011. (IX. 1.) Korm. határozat szerint a járás az állam
szervezetének legalacsonyabb szintű területi és szervezeti egysége, melynek kialakítása a
hatékonyabb, költségtakarékosabb és ügyfélközpontú területi közigazgatás megteremtése
érdekében történt. A járások területe a megyék határaihoz metszés nélkül igazodik. A járási
székhely olyan település, ahol már kiépült az államigazgatási infrastruktúra.
A járáson belül a székhelytől legtávolabb levő település lehetőség szerint nem lehet messzebb
30 kilométernél, a székhely kijelölésénél figyelembe kell venni a közlekedési infrastruktúra és a
közúti-vasúti megközelíthetőség szempontjait, a tömegközlekedési lehetőségeket.
Az egymáshoz közeli, megfelelő adottságú települések esetében a jelentősebb igazgatási
infrastruktúrával és/vagy központi elhelyezkedéssel rendelkező település a járás székhelye. A
járásokban - előreláthatólag - járási hivatalok, a fővárosban kerületi járási hivatalok működnek
majd, amelyek a fővárosi és megyei kormányhivatalok kirendeltségei.
Az Mötv. a megyei önkormányzat feladat- és hatáskörének újraszabályozásával a megyei
önkormányzat és a megyei jogú városi önkormányzat közötti korábbi viszonyrendszer (pl.
egyeztető bizottság) megszűnt. Az Mötv. az egyes településtípusokra vonatkozóan a feladat-
telepítés meghatározó elveit tartalmazza, az önkormányzati feladatellátás részletes szabályainak
kidolgozását az ágazati törvények hatáskörébe utalja. A szabályozás az önkormányzatok
teherbíró képességére figyelemmel a differenciált hatáskör telepítés elvén alapul. A megyei jogú
város önkormányzata sajátos státusszal rendelkezik. Egyrészt biztosítja a megye egészére, illetve
nagy részére kiterjedő közszolgáltatásokat, valamint területén ellátja a megyei önkormányzat
feladat-és hatásköreit is [Mötv. 27. § (1) bek.].
A megyei jogú város a települési igazgatásban azért is fontos kategória, mert államigazgatási
és önkormányzati feladatokat széleskörűen ellátó, egységes hivatalokat tartanak fenn, és
működtetnek. Feladataikat - a kisebb települések önkormányzataihoz képest - magasabb szintű
szakértelem, szakmai felkészültség és infrastrukturális háttér biztosításával látják el. Éppen ezért
költséghatékonyan a szervezetrendszer keretein belül látják el mindazon feladatokat, amelyek a
nagyvárosban és a nagyvároson kívül, a környező települések lakosságának ellátását is jelentős
mértékben érintik.
A megyei jogú városok szerepe kiemelkedő abból a szempontból is, hogy az ország
lakosságának közel egynegyed része ezeken a településeken él, többségében megyeszékhely
települések központi elhelyezkedéssel rendelkeznek, közlekedési, igazságszolgáltatási
centrumok, a gazdasági élet (ipar, kereskedelem) központjai, centrumai a felsőoktatásnak, az
egészségügyi szakellátásnak, a tudományos, kulturális, művészeti életnek és a sportnak.
A megyei jogú városok más városokéhoz nem hasonlítható módon hatnak a vonáskörzetükben
lévő települések és a környezetükben élők mindennapjaira. Az általuk nyújtott szolgáltatások és
fenntartott intézmények révén alapjaiban meghatározzák nemcsak a saját közigazgatási
területükön élők, hanem a környező községekben, városokban élők életét is. Az Mötv. viszont
újabb városok megyei jogú várossá nyilvánítására nem ad lehetőséget. [Szekeres Antal: A
megyei jogú városok lehetséges helye a megújításra szoruló helyi önkormányzatok rendszerében.
Jegyző és Közigazgatás, 2011/4. sz.; Csiszár Miklós: Megyei (jogú) város múltja jelene, jövője.
Jegyző és Közigazgatás, 2011/5. sz. 9. o.]
A városok (és különösen a nagyvárosok) a térségi, a körzeti ellátási kötelezettség területén
pozitív és negatív következményekkel egyaránt számolhatnak. A város fejlődése csak a
vonzáskörzeti funkciók bővülésével valósulhat meg, ami megköveteli a közszolgáltatási
kapacitások szükséges és elégséges méretezését, ha szükséges, bővítését. Amennyiben viszont a
körzeti ellátórendszer „túlcsordul”, a közszolgáltatások meg nem térített költségei olyan
méreteket érnek el, amelyeket a város egyéb forrásainak átcsoportosításával tud csak
előteremteni. Nyilvánvalóan utóbbi helyzet a városi fejlődés ellen hat. [vö. Vígvári András
(szerk.): A családi ezüst. Tanulmányok az önkormányzati vagyongazdálkodás köréből. Budapest
2007. 257. o.]

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.

Kapcsolódó jogi szabályozás

1999. évi XLI. törvény a területszervezési eljárásról
1299/2011. (IX. 1.) Korm. határozat a járások kialakításáról

A főváros és kerületei

Általános rendelkezések

Mötv. 22. §-ához:

Budapest kétszintű önkormányzata

Budapest több szempontból is kiemelkedik Magyarország településszerkezetéből:
lakosságszáma alapján, gazdasági potenciálja, infrastrukturális ellátottsága, agglomerációs
környezete miatt stb. (bővebben: Kőszegfalvi György: Magyarország településszerkezete.
Történelmi vázlat a településszerkezetünkről. Pécs 2004. 134. oldaltól)
Természetesen ezeket a speciális körülményeket a vonatkozó törvényi szabályozás sem
hagyhatja figyelmen kívül, tehát a fővárosra nézve - a többi települési önkormányzathoz
viszonyítva - eltérő önkormányzati struktúrát találunk, amely alapvetően alig tér el az Ötv.
korábbi szabályozásától. Az Mötv. nem változtat Budapest - Európában is ritkaságszámba menő -
mellérendelt szintekre épülő, végletekig decentralizált önkormányzati rendszerén. (Szabó Lajos:
Törvények a helyi önkormányzatokról - Összevetés 1990, 2011. Kodifikáció és Közigazgatás,
2012/1. sz. 13. o.)
Az Mötv. szerint - hasonlóan a korábbi rendszerhez - a főváros kétszintű önkormányzata a
fővárosi és a kerületi szintű települési önkormányzatokból áll, ugyanakkor - a kodifikációs
célkitűzések szerint - hatékonyabb eszközöket biztosít a fővárosi képviselő-testületnek a főváros
jelenleginél gazdaságosabb és hatékonyabb működtetéséhez.
A fővárosi képviselő-testület a főváros egészét érintő települési önkormányzati feladatokat,
továbbá mindazokat a terület- és településfejlesztési, valamint területrendezési és
településüzemeltetési feladatokat látja el, amelyek a szomszédos területi önkormányzattal történő
együttműködéshez, illetve a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez
kapcsolódnak.
A fővárosi kerületi önkormányzatok önállóan gyakorolják a települési önkormányzatokat
megillető valamennyi feladat- és hatáskört, amelyeket törvény nem utal a fővárosi önkormányzat
feladat- és hatáskörébe, továbbá ellátják mindazokat az önként vállalt önkormányzati feladatokat,
amelyek kizárólag egy kerületet érintenek. Helyi adó bevezetésére és működtetésére a fővárosi
és a fővárosi kerületi önkormányzat is jogosult, azzal, hogy a részletes szabályokat külön törvény
tartalmazza.
Az Mötv. fogalomhasználata a (2) bekezdésben viszont nem következetes, hiszen a helyi
önkormányzatoknak 2012. január elsejéig voltak (alkotmányos) alapjogaik Magyarországon (ld.
Alkotmány 44/A. §), az Alaptörvény értelmében a helyi önkormányzatoknak alapvető feladat- és
hatásköreik vannak. E bekezdés tehát úgy értelmezhető, hogy a fővárosi és a fővárosi kerületi
önkormányzatok alapvető - Alaptörvényben rögzített - feladat- és hatásköreik megegyeznek
ugyan, de ettől függetlenül egymástól eltérő feladat- és hatásköreik lehetnek, tekintettel a
differenciált feladat- és hatáskör-telepítési rendszerre. [Mötv. 11. § (1)-(2) bek.]
Az Mötv. megteremti annak a lehetőségét, hogy a fővárosi önkormányzat saját területén -
elláthassa a megyei és a települési önkormányzat feladat- és hatáskörét is. Ez azonban nem jelent
kizárólagosságot, hiszen a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörébe tartozó egyes
funkciók ellátásának kötelezettségét az Mötv. (és egyéb törvények) szétosztották - bizonyos
szempontok alapján - a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatok között.
A főváros képviselő-testülete a közgyűlés, amelyre így vonatkoznak az Mötv. képviselő-
testület működésére és szervezetére vonatkozó szabályai, azokkal az eltérésekkel, amelyet az
Mötv. meghatároz. Az a kitétel, amely szerint a közgyűlést a főpolgármester képviseli [ld. még
Mötv. 65. § második mondata], a főpolgármestert egyaránt felruházza a fővárosi önkormányzat
polgári jogi és közjogi képviseletének jogával.
A kétféle képviseleti jog a közös vonások mellett természetesen több tekintetben különbözik
egymástól. Mindkét képviselet lényeges, közös vonása abból a megállapításából ered, miszerint a
polgármester a képviselő-testület egyik szerve [Mötv. 41. § (2) bek.]. A (fő)polgármester tehát
mint egyszemélyes önkormányzati szerv törvényi előírás alapján jogosult képviselni az
önkormányzati jogok elsődleges letéteményesét, a több választott tagból álló, tehát kollegiális
jellegű képviselő-testületet.
Budapest főváros közigazgatási területével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló
2013. évi CXXVIII. törvény meghatározza a Fővárosi Önkormányzat közvetlen irányítása alá
kerülő közigazgatási területeket meghatározza. A Budapest főváros közigazgatási területéről és
kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Bptv.) alapján Budapest
közigazgatási területe 23 kerületre tagozódik. A Bptv. hatályos 1. és 2. számú melléklete
határozza meg az egyes kerületekhez tartozó területeket az adott kerület határvonalainak a
megjelölésével.
Mindezek alapján a Főváros egész közigazgatási területe jelenleg a kerületi önkormányzatok
közvetlen igazgatása (rendelkezési joga) alá tartozik. A Margitsziget viszont mint egységes
közigazgatási terület a Fővárosi Önkormányzat közvetlen igazgatása alatt áll. Minderre azért van
szükség, mert ez a terület kiemelt idegenforgalmi jelentőséggel bír. A fejlesztése túlmutat egy
kerületi önkormányzat stratégiai tervezésében rejlő lehetőségekkel. A Margitsziget a Fővárosban
található azon területek egyike, amely az ország nemzetközi turisztikai megítélése szempontjából
fókuszpontnak minősül. A fejlesztése ezen okokból, gazdasági szempontból is komplex
szemléletet igényel, amely felvonultatja a városfejlesztés minden eszközét, szem előtt tartja az
erőforrások ésszerű felhasználását, és tükrözi a Fővárost érintő valamennyi rövid- és hosszútávú
tervet. Ezzel biztosíthatóvá válik, hogy a Margitszigetet érintő fejlesztések szervesen
illeszkedjenek a Budapestet érintő nagyszabású koncepciókba.
Az Mötv. mindazonáltal csak korlátozottan veszi figyelembe Budapest sajátosságait. Többek
között azt, hogy a főváros (minden sajátosságával együttesen is) egységes település, kiterjedt
agglomerációval, amely egész rendszerként kezelendő, valamint azt a tényt, hogy az egyes
kerületek között egyre nagyobb - tényleges - társadalmi és gazdasági különbségeket lehet
felfedezni.
Az elnevezésbeli sajátosságokat leszámítva (fővárosi önkormányzat: fővárosi közgyűlés,
főpolgármester, főjegyző, főpolgármesteri hivatal; kerületi önkormányzat: képviselő-testület,
polgármester, jegyző, polgármesteri hivatal), további eltérés, hogy az Mötv. lehetővé teszi (de
nem kötelezővé), hogy a főpolgármester, illetve a kerületi polgármester több aljegyzőt is
kinevezzen [ld. Mötv. 82. § (1) bek.]. A törvény viszont nem korlátozza a kinevezhető aljegyzők
számát, így azt lehet mondani, hogy az aljegyzők számának minden esetben arányban kell állnia
az ellátandó feladatokkal. Több aljegyző kinevezése esetén a jegyzőnek rendelkeznie kell arról,
hogy akadályoztatása esetén az aljegyzők milyen módon helyettesíthetik, gyakorolhatják feladat-
és hatásköreit.
A főpolgármester is elláthat - törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott
kormányrendeletben meghatározott - államigazgatási (hatósági) feladat- és hatásköröket [vö.
Mötv. 18. § (1)-(2) bek.]. Ezeket a feladat- és hatásköröket a főpolgármester Budapest egész
területén gyakorolhatja.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 35. cikk
1994. évi XLIII. törvény Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról

Feladat- és hatásköri szabályok

Mötv. 23. §-ához:

1. A fővárosi önkormányzat feladatai

Az Mötv. szerint - hasonlóan a korábbi rendszerhez - a főváros kétszintű önkormányzata a
fővárosi és a kerületi szintű települési önkormányzatokból áll, ugyanakkor - a kodifikációs
célkitűzések szerint - hatékonyabb eszközöket biztosít a fővárosi képviselő-testületnek a főváros
jelenleginél gazdaságosabb és hatékonyabb működtetéséhez.
A fővárosi képviselő-testület a főváros egészét érintő települési önkormányzati feladatokat,
továbbá mindazokat a terület- és településfejlesztési, valamint területrendezési és
településüzemeltetési feladatokat látja el, amelyek a szomszédos területi önkormányzattal történő
együttműködéshez, illetve a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez
kapcsolódnak. A fővárosi kerületi önkormányzatok önállóan gyakorolják a települési
önkormányzatokat megillető valamennyi feladat- és hatáskört, amelyeket törvény nem utal a
fővárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe, továbbá ellátják mindazokat az önként vállalt
önkormányzati feladatokat, amelyek kizárólag egy kerületet érintenek. Helyi adó bevezetésére és
működtetésére a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzat is jogosult, azzal, hogy a részletes
szabályokat külön törvény tartalmazza.
A Bptv. a Margitszigetet a főváros azon közigazgatási területeként nevesíti, amelyet a Fővárosi
Önkormányzat közvetlenül igazgat. Ennek megfelelően módosulnak a XIII. kerület határára
vonatkozó kijelölések. Egyebekben a Bptv. általánosan szabályozza a Fővárosi Önkormányzat
által közvetlenül igazgatott területek esetében a külön törvényekben meghatározott egyes feladat-
és hatáskörök tekintetében eljárni jogosult hatóság. Az önkormányzati feladatok esetében az
eljárni jogosult szerv a Fővárosi Önkormányzat, a kerületi önkormányzat polgármesterének és
jegyzőjének meghatározott feladatok tekintetében a főpolgármester és a főjegyző, az
államigazgatási feladatokat ellátó szervek közül pedig az lesz jogosult eljárni, amely a XIII.
kerület tekintetében eljárni jogosult.
Az Mötv. a feladatmegosztásra vonatkozóan még egy fontos alapelvet alkalmaz, ez pedig a
települési önkormányzati feladatellátás tekintetében a kerületi önkormányzati feladatellátás
elsődlegessége. Azaz, főszabályként a fővárosi kerületi önkormányzatok önállóan gyakorolják a
települési önkormányzatokat megillető valamennyi feladat- és hatáskört, kivéve azokat,
amelyeket törvény a fővárosi önkormányzat kizárólagos feladat- és hatáskörébe utal.
Az Mötv. rendelkezései alapján a feladat- és hatásköröknek a fővárosi önkormányzat és a
kerületi önkormányzatok közötti megosztása alapvetően eltér a települési önkormányzatok és a
megyei önkormányzatok közötti feladat- és hatáskörmegosztástól, ebből következően a fővárosi
és kerületi önkormányzatok jogállása is különbözik más helyi önkormányzatok jogállásától. Ez a
jogállásbeli különbségtétel a fővárosnak az országban betöltött különleges helyzetéből, valamint
abból a tényből következik, hogy a főváros egésze alkot egy természetes földrajzi egységet, egy
települést. A fővárosi és a kerületi kötelező önkormányzati feladatok elhatárolási pontjai az
alábbiakban foglalhatók össze:
a) feladatok súlya;
b) kerületi határok, ingatlantulajdoni viszonyok;
c) munkaszervezési lehetőségek;
d) végrehajthatóság szempontja;
e) általános szabályozás fővárosi feladat, az üzemeltetés kerületi. (Szabó Lajos: Törvények a
helyi önkormányzatokról - Összevetés 1990, 2011. 14. o.)
A települési önkormányzati feladatok közül az Mötv. - az egységes városvezetés jegyében - a
fővárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe helyezi a várostervezés- és fejlesztés
egységesítését, általában az utak és a közterületek tulajdonosi és fenntartási jogának, az egységes
közlekedési és parkolási rendszer megszervezésének, főszabályként a helyi adók bevezetésének
és beszedésének, valamint a források főváros és kerületei közötti - külön törvényben
meghatározottak szerinti - feladatarányos elosztásának a jogát. (Szegvári Péter. A főváros
kétszintű szabályozási modellje. Magyar Közigazgatás 2012. 1. sz. 37. o.)
A főváros egy település, amelyen belül - a település nagyságára, funkcióira tekintettel - több
önkormányzat, kétszintű önkormányzati rendszer működik, amelyre a települési és megyei
önkormányzatok közötti feladat- és hatáskörmegosztás elveit analóg módon alkalmazni nem
lehet. Vannak ugyanis olyan települési önkormányzati feladat- és hatáskörök, amelyek amiatt,
mert a főváros egészét, illetőleg több kerületet érintenek, nem utalhatók a kerületi
önkormányzatok feladat- és hatáskörébe, ezért a törvény a más települések esetén a települési
önkormányzatot megillető feladat- és hatásköröket is meg kell, hogy ossza a főváros és a
kerületek önkormányzatai között. A fővárosi kerületi önkormányzatok jogállása eltér más
települési önkormányzatokétól, más települési önkormányzatnál korlátozottabb feladat- és
hatáskörökkel rendelkeznek. A helyi önkormányzás körébe tartozó feladat- és hatásköröknek a
főváros kétszintű települési önkormányzati rendszeréből következő sajátos megosztása mellett, a
fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok önálló feladat- és hatáskörű
önkormányzatok. [Vö. 56/1996. (XII. 12.) AB határozat, ABH 1996, 204.]
Összességében megállapítható, hogy a közszolgáltatások ellátása során a szolgáltató és a
fogyasztó között szerződéses kapcsolat, polgári jogi jogviszony áll fenn, amelyre - a korábban
kifejtetteknek megfelelően - a Ptk. rendelkezései az irányadók, a jogviszony tartalmát a Ptk.
szabályainak megfelelően az állam központi szervei által alkotott jogszabályok
meghatározhatják.
A polgári jogviszony tartalmának szabályozása, a szerződéses viszonyokba való beavatkozás a
helyi közszolgáltatások tekintetében sem tekinthető olyan önkormányzati ügynek, amelynek
szabályozása a helyi önkormányzat autonóm joga. E közszolgáltatásokkal kap-csolatosan több
olyan érdek merül fel, amely állami beavatkozást tesz szükségessé, a szerződés tartalmi
elemeinek az állam központi szervei által alkotott jogszabályokkal való meg-határozását igényli.
Ilyen például a víz- és csatornaszolgáltatással kapcsolatos közegészségügyi, műszaki, biztonsági
követelmények érvényesítése, illetőleg a monopolhelyzetben lévő szolgáltatóval szemben a
fogyasztók védelmének biztosítása. (324/B/1991. AB határozat.) Az Mötv. példálózó jelleggel, és
nem kimerítően sorolja fel a fővárosi önkormányzat feladat- és hatásköreit (tehát egyéb
törvények e kört bővíthetik).

2. Törvény vagy kormányrendelet által erre kijelölt kiemelt forgalmú, fontosságú

közutakkal, közterületekkel kapcsolatos feladat- és hatáskörök, forgalomszervezés
Budapest területén
A Kkt. 34. és 35. §-a szerint a közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló
jogszabályok szerint eljárva - köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos
közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen. A közút
megrongálódását a közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló
jogszabályok szerint eljárva - köteles kijavítani, és a közút forgalmának biztonságát
veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig és a veszélyhelyzet elhárításáig köteles a
forgalomban résztvevőket a veszélyre figyelmeztetni, szükség esetén sebesség- vagy
súlykorlátozást elrendelni, -illetőleg a közutat lezárni.
A közút tisztántartásáról, a hó eltakarításáról, továbbá az út síkossága elleni védekezésről a
közút kezelője gondoskodik. Az út kezelője a kezelői kötelezettségének megszegésével okozott
kárt a polgári jog általános szabályai szerint köteles megtéríteni. A kártérítési követelést a kár
keletkezését követően haladéktalanul kell a közút kezelőjéhez bejelenteni.
A Kkt. 48. § (5) bekezdése alapján felhatalmazást kap a fővárosban a fővárosi közgyűlés, hogy
rendeletben állapítsa meg a várakozási területek tekintetében az egyes díjköteles várakozási
területeket, valamint azok kategóriáját; várakozási területenként vagy kategóriánként a díjköteles
várakozási időszakot; a fizetendő várakozási díj mértékét; a díjköteles várakozás megengedett
leghosszabb időtartamát; a díjfizetés alól mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra
jogosultak körét, a kedvezményes várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes
várakozásra jogosultak körének bővítésére a kerületi képviselő-testület jogosult. [Részletekről ld.
a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet, illetve a
Fővárosi Önkormányzat kezelésében lévő főútvonalak, közutak és közterületek kijelöléséről
szóló 432/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet.]
A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 1. §-a szerint a közterületi rend és
tisztaság védelméről, a tömegközlekedési eszközök használati rendjének fenntartásáról, az
önkormányzati vagyon védelméről a települési önkormányzat közterület-felügyelet, illetőleg
közterület-felügyelő útján gondoskodhat.
Közterület-felügyeletet a községi, a városi képviselő-testület, a megyei jogú városi közgyűlés,
a fővárosban - a helyi önkormányzatokról szóló törvény keretei között - a fővárosi kerületi
képviselő-testület és a közgyűlés hozhat létre a polgármesteri (főpolgármesteri) hivatal belső
szervezeti egységeként, önálló költségvetési szervként vagy költségvetési szerv belső szervezeti
egységeként. Közterület-felügyeletet több önkormányzat társulásos formában is működtethet.
(Bővebben ld. az Mötv. 17. §-hoz fűzött magyarázatot.)

3. A kerületek határain átnyúló településrendezés, terület- és településfejlesztés

A településfejlesztés és a településrendezés célja a lakosság életminőségének és a település
versenyképességének javítása érdekében a fenntartható fejlődést szolgáló településszerkezet és a
jó minőségű környezet kialakítása, a közérdek érvényesítése az országos, a térségi, a települési és
a jogos magánérdekek összhangjának biztosításával, a természeti, táji és építészeti értékek
gyarapítása és védelme, valamint az erőforrások kíméletes és környezetbarát hasznosításának
elősegítése. A településfejlesztés és a településrendezés során biztosítani kell a területek
közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel.
A településrendezés eszközei:
a) a településfejlesztési koncepció, amely a település környezeti, társadalmi, gazdasági
adottságaira alapozó, a település egészére készített, a változások irányait és a fejlesztési célokat
hosszú távra meghatározó dokumentum (Étv. 2. § 27. pont);
b) a helyi építési szabályzat az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító
és biztosító települési (fővárosban a kerületi) önkormányzati rendelet. (Étv. 2. § 11. pont, 7. §)
Az Étv. alkalmazásában:
a) településfejlesztési koncepció: hosszú távra rendszerbe foglalja az önkormányzat
településfejlesztési szándékait, ennek keretében a területi adottságok és összefüggések
figyelembevételével meghatározza a település jövőképét, javaslatot tesz a helyi környezet,
társadalom, gazdaság és az infrastruktúra átfogó fejlesztésére, a műszaki, az intézményi,
valamint a táji, természeti és ökológiai adottságok fenntartható hasznosítására. A
településfejlesztési koncepcióban foglaltakat a települési önkormányzat döntéseiben érvényesíti.
b) településszerkezeti terv: a településfejlesztési koncepcióban foglalt célok megvalósítását
biztosító, a település szerkezetét, a területfelhasználást és a műszaki infrastruktúra-hálózatok
elrendezését meghatározó terv.
A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és
fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település
működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó
térbeli kialakítását és elrendezését, az országos és térségi érdek, a szomszédos vagy a más módon
érdekelt többi település alapvető jogainak és rendezési terveinek figyelembevételével a környezet
állapotának javítása vagy legalább szinten tartása mellett [Étv. 10. § (1) bekezdés].
Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos
szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási
területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített
értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és
kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania. [Étv. 13. § (1) bekezdés].
A településkép védelme a települési önkormányzat kötelező feladata. A településkép védelme
település vagy településrész jellegzetes, értékes, illetve hagyományt őrző építészeti arculatának
és szerkezetének - az építészeti, táji érték és az örökségvédelem figyelembevételével történő -
megőrzését vagy kialakítását jelenti. A települési önkormányzat, a főváros esetében a kerületi
önkormányzat, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a
fővárosi önkormányzat a településkép védelmét önkormányzati rendeletben
a) településképi követelmények meghatározásával,
b) településképi önkormányzati támogatási és ösztönző rendszer alkalmazásával,
c) önkormányzati településkép-érvényesítési eszközök szabályozásával biztosítja [2016. évi
LXXIV. törvény a településkép védelméről 2. § (1)-(2) bekezdés].

4. Településtisztaság (közutak locsolása, síkosságmentesítés)

A települési önkormányzat közterület tisztán tartási feladatait - jogszabályi keretek között -
települési önkormányzati rendeletben köteles megállapítani (a helyi önkormányzatok és szerveik,
a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és
hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 21. §). E kötelező feladat keretei között értelmezhető a
közutak locsolása. A síkosságmentesítés (téli üzemeltetési feladat, amely a közút gépjármű-
közlekedésre szolgáló felületének síkosság elleni védekezését és a hó eltakarítását foglalja
magába) a települési önkormányzatot, Budapesten a Fővárosi Önkormányzatot mint a közút
kezelőjét terhelő kötelezettség. [Kkt. 34. § (5) bekezdés, 47. § 31. pont]

5. Szociális ellátások biztosítása

E körben a helyi önkormányzatok kötelező feladatait a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény részletesen (és terjedelmesen) szabályozza.

6. Állat-egészségügyi feladatok
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény szerint állat-
egészségügy az állattartással, az állatok tenyésztésével, szaporításával, levágásával, állatok
etetésére szánt takarmány szállításával és forgalomba hozatalával összefüggő járványügyi,
gyógyászati, állathigiéniai, állatvédelmi, szaporodásbiológiai és takarmányhigiéniai feladatok,
állati eredetű élelmiszerrel, állati eredetű szaporító anyaggal, állati eredetű melléktermékkel, a
zoonózisokkal és állatgyógyászati termékekkel kapcsolatos járványügyi és higiéniai feladatok,
valamint az ezekkel kapcsolatos igazgatás, irányítás, szervezés, ellenőrzés, eszközellátás,
továbbá az e feladatokkal összefüggő kutatást, képzést is magában foglaló tevékenységek
összessége. (A 2012. IX. 1-jén hatályos szabályozás szerint a fővárosi önkormányzatnak
nincsenek állat-egészségügyi feladatai.)

7. Az érintett kerületek véleményének kikérésével közutak, közparkok, közterek

elnevezése
Az Mötv. 143. § (3) bekezdése alapján felhatalmazást kap a fővárosban a fővárosi
önkormányzat, hogy rendeletben állapítsa meg a közterületek elnevezésének, valamint az
elnevezésük megváltoztatására irányuló kezdeményezés és a házszám-megállapítás szabályait.

8. Saját tulajdonú lakás- és helyiséggazdálkodás

A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról
szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 34. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati lakások
lakbérének mértékét szociális helyzet alapján, vagy költségelven, vagy piaci alapon történő
bérbeadás figyelembevételével önkormányzati rendelet állapítja meg.
 9. Fővárosi szintű sport és szabadidősport
A sportról szóló 2004. évi I. törvény 55. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat -
figyelemmel a sport hosszú távú fejlesztési koncepciójára -:
a) meghatározza a helyi sportfejlesztési koncepciót, és gondoskodik annak megvalósításáról,
b) célkitűzéseivel összhangban együttműködik a helyi sportszervezetekkel,
sportszövetségekkel,
c) fenntartja és működteti a tulajdonát képező sportlétesítményeket,
d) megteremti az önkormányzati iskolai testnevelés és sporttevékenység gyakorlásának
feltételeit.

10. Közvilágítás biztosítása, köztemetők fenntartása.

A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 34. § (1) bekezdése értelmében a
külön jogszabályban közvilágításra kötelezett, továbbá ezen kötelezettséget átvállaló személy
jogosult közvilágítási berendezést, az elosztó hálózat tartószerkezetén és létesítményeiben
elhelyezni és üzemben tartani. Az elosztó hálózati engedélyesek kötelesek ezt tűrni és a
közvilágításra kötelezettel együttműködni. Az elosztói engedélyes az e rendelkezés szerinti
tűrésért és együttműködésért a közvilágítási elosztási díjon felül külön ellenszolgáltatásra nem
jogosult.
A közvilágítási elosztó hálózat használata után közvilágítási elosztási díjat kell fizetni, amely
fedezetet nyújt az elosztónak a közvilágítási elosztó hálózattal összefüggésben keletkezett
költségeire. A közvilágítással összefüggésben fizetendő rendszerhasználati díjak számítása
tekintetében a települési önkormányzat területét a csatlakozási és elszámolási pontok számától
függetlenül egy csatlakozási ponton keresztül ellátott felhasználási helynek kell tekinteni.
A közvilágítási berendezéseknek az elosztó hálózat tartószerkezetein és létesítményeiben
történő elhelyezésével, üzemeltetésével összefüggő kérdéseket az elosztó hálózati engedélyes és
a közvilágításra kötelezett között létrejött szerződésben kell rendezni. Az elosztó hálózati
engedélyes a szerződés lényeges tartalmi elemeinek meghatározása során nem alkalmazhat
megkülönböztető szerződéses feltételeket aszerint, hogy a közvilágításra kötelezett melyik
kereskedelmi engedélyestől vásárolja a villamos energiát.
Az elosztó tulajdonába nem kerülő közvilágítási berendezések elhelyezésével és üzemben
tartásával kapcsolatosan a tűrésen és az együttműködésen kívül - a felek eltérő megállapodása
hiányában - az elosztó más tevékenységet nem végezhet. Az elosztó feladata a közvilágítási
elosztó hálózat üzemeltetése, karbantartása és fejlesztése.
A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 4. és 5. §-ai szerint a temető
tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos nemzetiségi
önkormányzat, gazdálkodó szervezet és közhasznú szervezet lehet. A temető fenntartója a temető
tulajdonosa, illetve az, aki kezelői joggal rendelkezik. Köztemető fenntartója a fővárosban a
fővárosi önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetőleg
együttműködés útján is gondoskodhatnak.

11. Helyi közösségi közlekedés biztosítása és működtetése, valamint a főváros területén a

parkolás feltételrendszerének kialakítása
A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 4. § (4) bekezdése
értelmében a Fővárosban a Fővárosi Önkormányzat kötelező feladata:
a) a helyi személyszállítás fejlesztésére vonatkozó - az országos, a regionális és az elővárosi
közforgalmú személyszállítással, az épített és természeti környezet védelme érdekében
összehangolt, a fejlett információs és kommunikációs technológiák alkalmazására alapozott -
koncepciók jóváhagyása, valamint azok végrehajtásának megszervezése,
b) a gazdaság és a társadalom személyszállítási közszolgáltatások iránti igényének
megállapítása, nyomon követése,
c) a közszolgáltatások megszervezésével kapcsolatos intézményi és szabályozási keretek
kialakítása, a helyi személyszállítási közszolgáltatások megszervezése, a közlekedési szolgáltató
kiválasztása, a helyi személyszállítási közszolgáltatások - a személyszállítási közszolgáltatási
szerződések megkötésével történő - megrendelése,
d) a helyi közlekedés díjainak szerződés keretében történő megállapítása, a helyi
személyszállítási közszolgáltatások bevételekkel nem fedezett indokolt költségeinek megtérítése,
valamint a szolgáltatások teljesítésének ellenőrzése,
e) a település helyi közszolgáltatási személyszállítási szolgáltatásának ellátására vonatkozó
menetrendi koncepciók kidolgozása.
Fővárosi Önkormányzat feladatkörébe tartozik:
a) a közszolgáltatási feladatok és az azokkal összefüggő követelmények meghatározása adott
területre (területrészre, hálózatra, egy vagy több vonalra vagy járatra) és ezek érvényesítése a
szolgáltatóval szemben,
b) a helyi, valamint az országos, regionális és elővárosi személyszállítási közszolgáltatások
összehangolása,
c) a személyszállítási közszolgáltatásokat végző közlekedési szolgáltatók működésének
folyamatos nyomon követése, a szolgáltatók személyszállítási közszolgáltatási tevékenységének,
fejlesztéseinek, valamint fejlesztésnek nem minősülő beruházási tevékenységeinek
összehangolása, koordinálása,
d) a közszolgáltatási feladatok ellátására leginkább megfelelő, a legszínvonalasabb és a
lakosság számára legkevésbé költséges szolgáltatást kínáló, az energetikai és környe-zeti hatások
figyelembevételével a legalkalmasabb szolgáltató kiválasztása és megbízása, a szolgáltató
tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérése és ellenőrzése, valamint
e) az utasok számára elektronikus formában egységesen megismerhető közszolgáltatási
menetrend és elektronikus utazásszervező működtetésére és fejlesztésére vonatkozó koncepció
készítése.
A Kkt. 33. § (1) bekezdése szerint az út kezelői a helyi közutak tekintetében a helyi
önkormányzat, vagy a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre
alapított költségvetési szerv, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amelyben a helyi önkormányzat
100%-os részesedéssel rendelkezik. A Kkt. 48. § (5) bekezdése alapján felhatalmazást kap a
fővárosban a fővárosi közgyűlés, hogy rendeletben állapítsa meg a várakozási területek
tekintetében az egyes díjköteles várakozási területeket, valamint azok kategóriáját; várakozási
területenként vagy kategóriánként a díjköteles várakozási időszakot; a fizetendő várakozási díj
mértékét; a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartamát; a díjfizetés alól
mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra jogosultak körét, a kedvezményes
várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes várakozásra jogosultak körének bővítésére
a kerületi képviselő-testület jogosult. [Részletekről ld. a helyi közutak kezelésének szakmai
szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendeletet.]

12. Távhőszolgáltatás, ivóvíz-ellátás, szennyvízelvezetés, -kezelés és -ártalmatlanítás

(csatornaszolgáltatás), hulladékgazdálkodás
A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 6. § (1) bekezdése szerint a fővárosban a
fővárosi önkormányzat az engedélyes vagy engedélyesek útján köteles biztosítani a
távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátását.
 A helyi önkormányzatok igazgatási, szabályozási autonómiája a helyi közszolgáltatások
szervezésére, szervezeti formáinak kialakítására, működési feltételei biztosítására, fejlesztésére
terjed ki. A helyi közszolgáltatást nyújtó szervek - más közszolgáltatást nyújtó gazdálkodó
szervezetekhez hasonlóan - monopolhelyzetben lévő, közfeladatot ellátó szolgáltató szervek,
tevékenységük tekintetében erőteljesebb állami szabályozás érvényesül, mint a versenyszférába
tartozó gazdálkodó szervek irányába.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 4. §-a szerint a fővárosban a fővárosi
önkormányzat feladata:
a) a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó - a vízgazdálkodás országos
koncepciójával és a jóváhagyott nemzeti programokkal összehangolt tervek kialakítása és
végrehajtása;
b) a közműves vízellátás körében a települési közműves vízszolgáltatás korlátozására
vonatkozó terv jóváhagyásáról és a vízfogyasztás rendjének megállapításáról való gondoskodás;
c) a vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatos önkormányzati hatósági feladatok ellátása;
d) a természetes vizek fürdésre alkalmas partszakaszainak és azzal összefüggő vízfelületének
kijelölése;
e) a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés.
A fővárosi önkormányzat - a vízgazdálkodási tevékenységek, mint közfeladatok
(közszolgáltatások) körében - köteles gondoskodni:
a) a nem közműves ivóvízellátásról;
b) a 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás feletti szennyvíz-elvezetési
agglomerációt alkotó településeken a keletkező használt vizek (szennyvizek) szennyvízelvezető
művel való összegyűjtéséről, tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetéséről, -illetőleg a más
módon összegyűjtött szennyvíz, továbbá a szennyvíziszap ártalommentes elhelyezésének
megszervezéséről;
c) a b) pontban meghatározott feladatok ellátásáról a lakosegyenértéktől függetlenül azokon a
területeken, amelyeket a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló
vízilétesítmények védelméről, továbbá a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel
összefüggő egyes feladatokról szóló jogszabályok határoznak meg;
d) a hulladékról szóló 2012. évi CXXXL. törvény rendelkezései szerint ellátja az
önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladatokat.
A fővárosi önkormányzat (az ellátásért felelős) közfeladatként megteremti a víziközmű-
szolgáltatás infrastrukturális előfeltételeit és az ellátási területen gondoskodik arról, hogy a
felhasználók a víziközmű-szolgáltatást az igényelt mennyiségben, minőségben és szolgáltatási
színvonalon igénybe vehessék.
Az infrastrukturális előfeltételek megteremtése körében az ellátásért felelős különösen a
következő tevékenységeket végzi:
a) víziközművet létesít és tart fenn, a nem önkormányzati vagy állami tulajdonban álló
víziközmű tulajdonjogát megszerzi,
b) nyilvántartja a tulajdonában álló víziközműveket,
c) víziközmű-fejlesztés útján gondoskodik a víziközmű-szolgáltatás folyamatos, az előírt
minőségi paraméterekkel történő biztosításáról,
d) végrehajtja a jogszabályokból és a hatósági határozatokból a rá háramló feladatokat.
A felhasználók víziközmű-szolgáltatással való ellátása körében az ellátásért felelős:
a) kiválasztja a víziközmű üzemeltetését ellátó víziközmű-szolgáltatót, és a víziközmű vagyon
üzemeltetésére üzemeltetési jogviszonyt létesít,
 b) a víziközmű-szolgáltató útján gondoskodik a közműves ivóvízigények kielégítéséről, a
szennyvíz törzshálózatba bocsátott szennyvizek elvezetéséről, tisztításáról és környezetvédelmi
követelmények szerinti elhelyezéséről,
c) figyelemmel kíséri a víziközmű-szolgáltató üzemeltetési szerződésből és jogszabályból
fakadó víziközmű-üzemeltetési tevékenységét és az e célra rendelt pénzeszközök felhasználását.
[A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 5/F. § (1)-(4) bekezdés]
Az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladatok ellátásának részletszabályait a
hulladékokról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény szabályozza. Budapesten a fővárosi
önkormányzat az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat ellátását a közszolgáltatóval
kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján biztosítja. A fővárosi önkormányzat
képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
a) az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat tartalmát, a közszolgáltatási terület
határait az Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervben foglaltakkal összhangban;
b) a közszolgáltató tagjai, illetve az alvállalkozó által végzett hulladékgazdálkodási
tevékenységet, továbbá a tagoknak, illetve az alvállalkozónak a közszolgáltatás egészéhez
viszonyított arányát, ha a közszolgáltatást a közszolgáltató több tagja, illetve alvállalkozó végzi;
c) az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat ellátásának rendjét és módját, a
közszolgáltató és az ingatlanhasználó ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, valamint a
hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) az önkormányzati hulladékgazdálkodási közfeladat igénybevételének miniszteri rendeletben
nem szabályozott módját és feltételeit;
e) az ingatlanhasználót terhelő, miniszteri rendeletben nem szabályozott díjfizetési
kötelezettséget, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények, továbbá az ingatlanhasználó
részéről történő szüneteltetés eseteit;
f) az üdülőingatlanokra vonatkozó sajátos szabályokat.
Budapesten a fővárosi önkormányzat gondoskodik az elkülönített hulladékgyűjtési rendszer
helyi feltételeinek megszervezéséről.
A települési szilárd hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezése és fenntartása a települési
önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata, a közszolgáltatás igénybevétele pedig az adott
településen élő, és hulladékot termelő természetes személyek számára kötelező. A település
ingatlantulajdonosai által választható gyűjtőedények, illetve gyűjtőeszközök felsorolását a helyi
rendeletek jelölik meg. A használathoz igazodó különböző méretű edényeknek a helyi
rendeletekben előírt választhatósága garanciális jelentőségű a szolgáltatás-ellenszolgáltatás
érvényesülése szempontjából, továbbá az is, hogy az egy-két személyes háztartásokban, illetve a
kisebb településeken, „falusias környezetben” lakók - életmódjukból eredően, a háztáji
gazdálkodás, mezőgazdasági termelés, komposztálás stb. miatt - jelentősen kevesebb hulladékot
termelnek, ezért számukra a hulladék begyűjtéséhez biztosítani kell kisebb edények
igénybevételének lehetőségét. (AJB-1053/2012.)

13. Környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 46. § (1)
bekezdése szerint Budapesten a Fővárosi Önkormányzat a környezet védelme érdekében
a) biztosítja a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtását, ellátja a hatáskörébe
utalt hatósági feladatokat;
b) önálló települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, amelyet képviselő-testülete
(közgyűlése) hagy jóvá;
c) a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki, illetőleg
határozatot hoz;
d) együttműködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más
önkormányzatokkal, egyesületekkel;
e) elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról szükség szerint, de
legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot;
f) a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elősegíti a
környezeti állapot javítását.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 24. § (1) bekezdése szerint természeti
területet [15. § (1) bekezdés] és más - a törvény 22. §-a alapján - védelemre érdemes földterületet
helyi jelentőségű terület esetén rendeletben a Budapesten a fővárosi önkormányzat nyilvánít
védetté. A törvény 36. § (1) bekezdése szerint természetvédelmi kezelési módokat,
korlátozásokat és tilalmakat, továbbá az egyéb kötelezettségeket (természetvédelmi kezelési terv)
a helyi jelentőségű védett természeti területre vonatkozóan Budapesten a fővárosi önkormányzat
rendeletben állapítja meg. Az 1996. évi LIII. törvény 62-63. §-ai szerint törvényben
meghatározott esetekben természetvédelmi feladatokat települési önkormányzatok is ellátnak. A
helyi jelentőségű védett természeti terület fenntartásáról, természeti állapotának fejlesztéséről,
őrzéséről a védetté nyilvánító települési önkormányzat köteles gondoskodni. A fővárosban a
fővárosi önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati természetvédelmi őrszolgálatot
működtethet.
A települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi önkormányzat) vízgazdálkodással
kapcsolatos feladatait a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 4. §-a részletesen
szabályozza. [Ld. még 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről
és az ellenőrzés rendjéről.]

14. Honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem

E körben a települési önkormányzat feladatait a honvédelemről és a Magyar Honvédségről,
valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény, a
katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi
CXXVIII. törvény, valamint a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó,
valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény részletesen szabályozzák.
[Ld. még az Mötv. 15. §-ához, illetve a 18. §-ához fűzött magyarázatot.]

15. Fővárosi helyi adóval kapcsolatos feladatok

A Htv. 1. §-a szerint e törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi,
városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi
területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az építményadót, a telekadót, a
magánszemély kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a kerületi önkormányzat, a helyi
iparűzési adót a fővárosi önkormányzat jogosult bevezetni. A kerületi önkormányzat által
bevezethető adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi önkormányzat akkor jogosult
rendeletével bevezetni, ha ahhoz minden adóév tekintetében az érintett kerületi önkormányzat
képviselő-testülete előzetes beleegyezését adja.

16. Gazdaságszervezés és -fejlesztés, turizmussal kapcsolatos feladatok

A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális
alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 66. §-a szerint a
fővárosi önkormányzat közgyűlése
a) összehangolja - a kiemelt üdülőkörzetek kivételével - az idegenforgalom területi érde-keit az
országos érdekekkel, gondoskodik az idegenforgalmi értékek feltárásáról, bemutatásáról,
propagálásáról;
b) véleményt nyilvánít a kiemelt üdülőkörzetek fejlesztési koncepciójáról, programjáról;
c) összehangolja az idegenforgalom helyi fejlesztését, és elemzi a terület idegenforgalmának
alakulását.

17. Az országos szerepkörrel összefüggő kulturális szolgáltatás

A fővárosi önkormányzat által ellátandó, országos szerepkörrel összefüggő kulturális
szolgáltatások körébe tartozik különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítása, a
közművelődési tevékenység támogatása, valamint a filmszínház és előadó-művészeti szervezet
támogatása.
A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997.
évi CXL. törvény 64. § (1) bekezdése szerint a települési könyvtári ellátás biztosítása a helyi
önkormányzatok kötelező feladata. E feladatot a községi, városi, megyei jogú városi
önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával, vagy nyilvános könyvtár szolgáltatásának
megrendelésével teljesítheti, a fővárosi önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával teljesíti.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 29. §-a szerint a műemléki
értékek védetté nyilvánítása a hatóságnál kezdeményezhető. A védetté nyilvánítás előkészítését a
hatóság folytatja le, ennek során értesíti - többek között - az ingatlan fekvése szerinti települési
és megyei (fővárosi) önkormányzatot. A védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű
területen, műemléki környezetben és történeti táj területén álló ingatlanok tulajdonosait a védetté
nyilvánítás előkészítésének megindításáról a hatóság megkeresésére az érintett ingatlan fekvése
szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.
Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló
2008. évi XCIX. törvény 3. §-a szerint az Alaptörvényben biztosított művelődéshez való jog
érvényre juttatásának elősegítése érdekében az állam a központi költségvetésből előadó-
művészeti szervezeteket tart fenn és - az e törvényben foglalt feltételek szerint - hozzájárul
ahhoz, hogy a helyi, valamint a települési és területi nemzetiségi önkormányzatok az önként
vállalt helyi közszolgáltatási feladatellátás, illetve a nemzetiségi közszolgáltatási feladatellátás
körében megteremthessék az előadó-művészeti tevékenység feltételeit, továbbá pályázat útján
támogatja és közszolgáltatási szerződés szerint elősegíti az egyéb, az előadó-művészeti
tevékenység megújítását és sokszínűségét szolgáló előadó-művészeti szervezetek törekvé-seit.
Az önkormányzatok e feladatellátást előadó-művészeti szervezet fenntartásával vagy annak
közszolgáltatási szerződés alapján történő támogatásával valósíthatják meg.

18. A kiemelt kulturális örökség védelme

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény szabályozza a helyi
önkormányzatok örökségvédelmi feladatait (ld. védetté nyilvánítás), de e törvény a kiemelt
kulturális örökség fogalmát nem ismeri.

19. A hajléktalan-ellátás
E körben a helyi önkormányzatok kötelező feladatait a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 65/E-65/F. §-ai szabályozzák. Az utcai szociális munka
keretében biztosítani kell az utcán tartózkodó hajléktalan személy helyzetének,
életkörülményeinek figyelemmel kísérését, szükség esetén ellátásának kezdeményezését, illetve
az ellátás biztosításához kapcsolódó intézkedés megtételét.
A nappali ellátás hajléktalan személyek és elsősorban a saját otthonukban élő,
 a) tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk vagy idős koruk miatt szociális és
mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek,
b) az 1993. évi III. törvény 93. § (4) bekezdése szerinti kivétellel a tizennyolcadik életévüket
betöltött, fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő pszichiátriai betegek, illetve
szenvedélybe-tegek,
c) harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes, de
felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek
részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az
alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére, továbbá igény szerint megszervezi az ellátottak -
ide nem értve az idős személyeket - napközbeni étkeztetését.
A fenntartó a szakmai programban meghatározhatja, hogy az intézmény a fentiek közül melyik
ellátotti csoportokat látja el. Ez a rendelkezés nem érinti a három-, tíz-, illetve harmincezer
állandó lakosú önkormányzatok ellátási kötelezettségét.
Az 1993. évi III. törvény 72. § (1) bekezdése szerint a rehabilitációs intézmény a bentlakók
önálló életvezetési képességének kialakítását, illetve helyreállítását szolgálja. A 74/A. § alapján a
hajléktalanok rehabilitációs intézménye annak az aktív korú, munkaképes hajléktalan
személynek az elhelyezését szolgálja, akinek szociális ellátása ily módon indokolt, és aki önként
vállalja a rehabilitációs célú segítőprogramokban való részvételt.
Az 1993. évi III. törvény 84. §-a szerint az éjjeli menedékhely az önellátásra és a közösségi
együttélés szabályainak betartására képes hajléktalan személyek éjszakai pihenését, valamint
krízishelyzetben éjszakai szállás biztosítását lehetővé tevő szolgáltatás. A hajléktalan személyek
átmeneti szállása azoknak a hajléktalan személyeknek az elhelyezését biztosítja, akik az
életvitelszerű szálláshasználat és a szociális munka segítségével képesek az önellátásra. Az 1993.
évi III. törvény 115/A. § (1) bekezdése szerint térítésmentesen kell biztosítani a hajléktalan
személyek részére a nappali ellátást, illetve az éjjeli menedékhelyen biztosított ellátást.

20. A tulajdonában álló közterületek használatára vonatkozó szabályok és díjak

megállapítása
A közterület-használati engedély beszerzése kötelezettségének, valamint a közterület-
használati díj mértékének és fizetési módozatának rendeletben történő megállapításakor a
települési önkormányzat közhatalmi (önkormányzati hatósági) jogosítványát gyakorolja. E
közjogi jogosítványt alkotmányos indok nélkül korlátozná, ha a közterület-használati díjak egyes
fajtáira vagy tételeire nem a jogszabályi előírások, hanem az engedélyt kérők és az
önkormányzatok között külön kötendő polgári jogi megállapodásokban kialkudott díjösszegek
lennének az irányadóak. Természetesen az önkormányzat a rendeletében ilyen lehetőséget is
megengedhet, feljogosíthatja az eseti engedélyeket kiadó hatóságát a képviselő-testület arra,
hogy a közterület-használati díj fizetésének kötelezettsége alól - kérelemre - részben vagy
egészben felmentést adjon. [Vö. 46/1993. (VII. 2.) AB határozat.]
Az AB a 41/2000. (XI. 8.) AB határozatában megállapította, hogy „a közterület-használati
hozzájárulás iránti kérelem elbírálására önkormányzati hatósági eljárásban kerül sor.” (ABH
2000, 327.), majd a 19/2010. (II. 18.) AB határozat ezt megerősítette: az AB az Ötv. és a Ket.
szabályai alapján megállapította, hogy a közterület-használat engedélyezése tárgyában meghozott
polgármesteri döntés megfelel a Ket.-ben szabályozott, önkormányzati hatósági ügyben hozott
döntés törvényi kritériumainak. (Hivatkozza: Kúria Önkormányzati Tanács Köf. 5004/2012/7.)

21. Kerületi önkormányzatok kötelező feladatai

Az Mötv. szintén példálózó jelleggel, és nem kimerítően sorolja fel a fővárosi önkormányzat
feladat- és hatásköreit (tehát egyéb törvények e kört bővíthetik).

22. Helyi közutak, közterek és parkok kezelése, fejlesztése és üzemeltetése

A Kkt. 34. és 35. §-a szerint a közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló
jogszabályok szerint eljárva - köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos
közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen. A közút
megrongálódását a közút kezelője - az országos és a helyi közutak kezeléséről szóló
jogszabályok szerint eljárva - köteles kijavítani, és a közút forgalmának biztonságát
veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig és a veszélyhelyzet elhárításáig köteles a
forgalomban résztvevőket a veszélyre figyelmeztetni, szükség esetén sebesség- vagy
súlykorlátozást elrendelni, illetőleg a közutat lezárni.
A közút tisztántartásáról, a hó eltakarításáról, továbbá az út síkossága elleni védekezésről a
közút kezelője gondoskodik. Az út kezelője a kezelői kötelezettségének megszegésével okozott
kárt a polgári jog általános szabályai szerint köteles megtéríteni. A kártérítési követelést a kár
keletkezését követően haladéktalanul kell a közút kezelőjéhez bejelenteni. [Részletekről ld. a
helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet.]

23. A parkolás-üzemeltetés
A Kkt. 33. § (1) bekezdése szerint az út kezelői a helyi közutak tekintetében a helyi
önkormányzat, vagy a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre
alapított költségvetési szerv, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amelyben a helyi önkormányzat
100%-os részesedéssel rendelkezik. A Kkt. 48. § (5) bekezdése alapján felhatalmazást kap a
fővárosban a fővárosi közgyűlés, hogy rendeletben állapítsa meg a várakozási területek
tekintetében az egyes díjköteles várakozási területeket, valamint azok kategóriáját; várakozási
területenként vagy kategóriánként a díjköteles várakozási időszakot; a fizetendő várakozási díj
mértékét; a díjköteles várakozás megengedett leghosszabb időtartamát; a díjfizetés alól
mentesítettek, valamint a kedvezményes várakozásra jogosultak körét, a kedvezményes
várakozási díj mértékét, azzal, hogy a kedvezményes várakozásra jogosultak körének bővítésére
a kerületi képviselő-testület jogosult.

24. Általános közterület-felügyeleti hatáskör a kerület közigazgatási határán belül, ide

nem értve a (4) bekezdés 1. pontjában meghatározott területet
A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 1. §-a szerint a közterületi rend és
tisztaság védelméről, a tömegközlekedési eszközök használati rendjének fenntartásáról, az
önkormányzati vagyon védelméről a települési önkormányzat közterület-felügyelet, illetőleg
közterület-felügyelő útján gondoskodhat.
Közterület-felügyeletet a fővárosban - az Mötv. keretei között - a fővárosi kerületi képviselő-
testület és a közgyűlés hozhat létre a polgármesteri (főpolgármesteri) hivatal belső szervezeti
egységeként, önálló költségvetési szervként vagy költségvetési szerv belső szervezeti
egységeként. Közterület-felügyeletet több önkormányzat társulásos formában is működtethet.
(Bővebben: ld. az Mötv. 17. §-hoz fűzött magyarázatot.)
A kerületi önkormányzat közterület-felügyeleti hatásköre nem terjed ki törvényben vagy
kormányrendeletben meghatározott kiemelt forgalmú vagy országos közúti közlekedésben fontos
szerepet játszó főútvonalak, sugár- és gyűrűirányú közutak, kiemelt tömegközlekedési
csomópontok, kiemelt közparkok és közterek területére.

25. Helyi településrendezés, településfejlesztés

 A településrendezés célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának
kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített
értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos
magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása,
valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése. A településrendezés feladata,
hogy a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok
kialakításával:
a) meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit;
b) a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse annak
működőképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett;
c) biztosítsa a település (településrészek) megőrzésre érdemes jellegzetes, értékes
szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának védelmét.
A településfejlesztés és a településrendezés célja a lakosság életminőségének és a település
versenyképességének javítása érdekében a fenntartható fejlődést szolgáló településszerkezet és a
jó minőségű környezet kialakítása, a közérdek érvényesítése az országos, a térségi, a települési és
a jogos magánérdekek összhangjának biztosításával, a természeti, táji és építészeti értékek
gyarapítása és védelme, valamint az erőforrások kíméletes és környezetbarát hasznosításának
elősegítése. A településfejlesztés és a településrendezés során biztosítani kell a területek
közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel.
A településrendezés eszközei:
a) a településfejlesztési koncepció, amely a település környezeti, társadalmi, gazdasági
adottságaira alapozó, a település egészére készített, a változások irányait és a fejlesztési célokat
hosszú távra meghatározó dokumentum (Étv. 2. § 27. pont);
b) a helyi építési szabályzat az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító
és biztosító települési (fővárosban a kerületi) önkormányzati rendelet. (Étv. 2. § 11. pont, 7. §).
Az Étv. alkalmazásában:
a) településfejlesztési koncepció: hosszú távra rendszerbe foglalja az önkormányzat
településfejlesztési szándékait, ennek keretében a területi adottságok és összefüggések
figyelembevételével meghatározza a település jövőképét, javaslatot tesz a helyi környezet,
társadalom, gazdaság és az infrastruktúra átfogó fejlesztésére, a műszaki, az intézményi,
valamint a táji, természeti és ökológiai adottságok fenntartható hasznosítására. A
településfejlesztési koncepcióban foglaltakat a települési önkormányzat döntéseiben érvényesíti.
b) településszerkezeti terv: a településfejlesztési koncepcióban foglalt célok megvalósítását
biztosító, a település szerkezetét, a területfelhasználást és a műszaki infrastruktúra-hálózatok
elrendezését meghatározó terv.
A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és
fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település
működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó
térbeli kialakítását és elrendezését, az országos és térségi érdek, a szomszédos vagy a más módon
érdekelt többi település alapvető jogainak és rendezési terveinek figyelembevételével a környezet
állapotának javítása vagy legalább szinten tartása mellett [Étv. 10. § (1) bekezdés].
Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos
szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási
területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített
értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és
kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania. [Étv. 13. § (1) bekezdés].
 A településkép védelme a települési önkormányzat kötelező feladata. A településkép védelme
település vagy településrész jellegzetes, értékes, illetve hagyományt őrző építészeti arculatának
és szerkezetének - az építészeti, táji érték és az örökségvédelem figyelembevételével történő -
megőrzését vagy kialakítását jelenti. A települési önkormányzat, a főváros esetében a kerületi
önkormányzat, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a
fővárosi önkormányzat a településkép védelmét önkormányzati rendeletben
a) településképi követelmények meghatározásával,
b) településképi önkormányzati támogatási és ösztönző rendszer alkalmazásával,
c) önkormányzati településkép-érvényesítési eszközök szabályozásával biztosítja. [2016. évi
LXXIV. törvény a településkép védelméről 2. § (1)-(2) bekezdés]

26. Turizmussal kapcsolatos feladatok ellátása

A turizmussal kapcsolatos önkormányzati feladatokat nem részletezi a törvény, a turizmus
fejlesztése egyébként a turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló 2016. évi
CLVI. törvény értelmében állami feladat.

27. Ipari és kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos szabályozási jogkörök

A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 6. § (4) bekezdése alapján Budapesten a
kerületi önkormányzat képviselő-testülete a helyi sajátosságok figyelembevételével az üzletek
éjszakai (22 óra és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét rendeletben szabályozhatja.

28. Egészségügyi alapellátás, az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások

A települések, épületek, létesítmények, műtárgyak tervezése, létesítése, rendezése, használata,
üzemeltetése, átalakítása, felújítása és megszüntetése, illetve berendezéseinek működtetése,
valamint a közlekedési eszközök gyártása és használata során érvényesíteni és ellenőrizni kell a
közegészségügyi előírásokat. A települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás körében
gondoskodik:
a) háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról,
b) fogorvosi alapellátásról,
c) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról,
d) védőnői ellátásról,
e) az iskola-egészségügyi ellátásról [Egtv. 152. § (1) bekezdés].
A települési önkormányzat a környezet- és település-egészségügyi feladatok körében
a) gondoskodik a köztisztasági és településtisztasági feladatok ellátásáról,
b) biztosítja a külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtását,
c) folyamatosan figyelemmel kíséri a település környezet-egészségügyi helyzetének alakulását
és ennek esetleges romlása esetén - lehetőségeihez képest - saját hatáskörben intézkedik, vagy a
hatáskörrel rendelkező és illetékes hatóságnál kezdeményezi a szükséges intézkedések
meghozatalát,
d) együttműködik a lakosságra, közösségekre, családi, munkahelyi, iskolai színterekre irányuló
egészségfejlesztési tevékenységekben, valamint támogatja és aktívan kezdeményezi ezeket
[Egtv. 153. § (1) bekezdés].
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 42/B. § (1) bekezdése
szerint a tartás helye szerint illetékes (fővárosban a kerületi önkormányzat) ebrendészeti
feladatainak elvégzése érdekében, illetve a veszettség elleni oltás járványvédelmi vonatkozásaira
való tekintettel három évente legalább egy alkalommal ebösszeírást végez.
 29. Óvodai ellátás
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 49. § (3) bekezdése szerint a települési
önkormányzat közzéteszi az óvoda felvételi körzetét, valamint az óvoda nyitva tartásának
rendjét. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha
lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található. A törvény 74. § (1)
bekezdése szerint az állam gondoskodik - többek között az óvoda kivételével - az alapfeladatok
ellátásáról.

30. Gyermekjóléti és szociális szolgáltatások és ellátások;

E körben a helyi önkormányzatok kötelező feladatait a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, illetve a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény részletesen (és terjedelmesen) szabályozzák, utóbbi
rendelkezik a bölcsődei ellátás biztosításáról is [94. § (3) bekezdés].

31. A területén hajléktalanná vált személyek ellátásának és rehabilitációjának, valamint a

hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása
Budapesten azoknak a hajléktalan személyeknek az ellátása, akik adott kerület területén váltak
hajléktalanná (utolsó lakhelye vagy tartózkodási helye a kerületben volt), a kerületi
önkormányzat kötelező feladata, a többi hajléktalan személyről való gondoskodás (ld. fent) a
fővárosi önkormányzat kötelező feladata.

32. A helyi közművelődési tevékenység támogatása, a kulturális örökség helyi védelme

A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997.
évi CXL. törvény 64. § (1) bekezdése szerint a települési könyvtári ellátás biztosítása a helyi
önkormányzatok kötelező feladata. E feladatot a községi, városi, megyei jogú városi
önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával, vagy nyilvános könyvtár szolgáltatásának
megrendelésével teljesítheti, a fővárosi önkormányzat nyilvános könyvtár fenntartásával teljesíti.
A törvény 78. §-a értelmében a települési önkormányzat a közművelődési tevékenységek
folyamatos megvalósíthatósága érdekében közösségi színteret, illetve közművelődési intézményt
biztosít. Megyei jogú városban, városban, fővárosi kerületben az önkormányzat az e feladat
ellátása során közművelődési intézményt biztosít.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 29. §-a szerint a műemléki
értékek védetté nyilvánítása a hatóságnál kezdeményezhető. A védetté nyilvánítás előkészítését a
hatóság folytatja le, ennek során értesíti - többek között - az ingatlan fekvése szerinti települési
és megyei (fővárosi) önkormányzatot. A védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű
területen, műemléki környezetben és történeti táj területén álló ingatlanok tulajdonosait a védetté
nyilvánítás előkészítésének megindításáról a hatóság megkeresésére az érintett ingatlan fekvése
szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti.

33. Saját tulajdonú lakás- és helyiséggazdálkodás

A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról
szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 34. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati lakások
lakbérének mértékét szociális helyzet alapján, vagy költségelven, vagy piaci alapon történő
bérbeadás figyelembevételével önkormányzati rendelet állapítja meg.

34. Helyi adóval kapcsolatos feladatok

A Htv. 1. §-a szerint e törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi,
városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi
területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az építményadót, a telekadót, a
magánszemély kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a kerületi önkormányzat, a helyi
iparűzési adót a fővárosi önkormányzat jogosult bevezetni. A kerületi önkormányzat által
bevezethető adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi önkormányzat akkor jogosult
rendeletével bevezetni, ha ahhoz minden adóév tekintetében az érintett kerületi önkormányzat
képviselő-testülete előzetes beleegyezését adja.

35. A kistermelők, őstermelők számára - jogszabályban meghatározott termékeik -

értékesítési lehetőségeinek biztosítása
Az őstermelői tevékenységgel kapcsolatos fontosabb szabályokat a termőföld védelméről szóló
2007. évi CXXIX. törvény, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény,
valamint a vásárokról, a piacokról, és a bevásárlóközpontokról szóló 55/2009. (III. 13.) Korm.
rendelet szabályozzák.

36. Kerületi sport és szabadidősport támogatása, ifjúsági ügyek

A sportról szóló 2004. évi I. törvény 55. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat -
figyelemmel a sport hosszú távú fejlesztési koncepciójára -:
a) meghatározza a helyi sportfejlesztési koncepciót, és gondoskodik annak megvalósításáról,
b) célkitűzéseivel összhangban együttműködik a helyi sportszervezetekkel,
sportszövetségekkel,
c) fenntartja és működteti a tulajdonát képező sportlétesítményeket,
d) megteremti az önkormányzati iskolai testnevelés és sporttevékenység gyakorlásának
feltételeit.

37. Közreműködés a helyi közbiztonság biztosításában

(Ld. az Mötv. 17. §-ához fűzött magyarázatot.)

38. Nemzetiségi ügyek

Az Njt. 79. § (1) bekezdése szerint a nemzetiségi önkormányzatok a nemzetiségi közügyek
intézése érdekében jogosultak az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami és
önkormányzati szervek eljárásának kezdeményezésére, azoktól tájékoztatást kérhetnek, részükre
javaslatot tehetnek. A kezdeményezés joga magában foglalja az állami, önkormányzati
fenntartású (tulajdonban levő) intézmények működésével kapcsolatos, a nemzetiségek jogait
sértő gyakorlat megszüntetésének jogszabály vagy egyedi döntés megváltoztatásának,
visszavonásának kezdeményezését is. A törvény 80. § (1) bekezdése értelmében a helyi
önkormányzat a helyi nemzetiségi önkormányzat részére - annak székhelyén - biztosítja az
önkormányzati működés személyi és tárgyi feltételeit, továbbá gondoskodik a működéssel
kapcsolatos végrehajtási feladatok ellátásáról.
E § (6) bekezdése lényegében az Mötv. 11. § (3) bekezdésének, illetve 14. §-ának - részleges -
megismétlése: törvény keretei között alacsonyabb szintű jogszabályok (jellemzően
kormányrendeletek és miniszteri rendeletek) határozzák meg a helyi önkormányzatok
feladatellátásának részletszabályait, feltételrendszerének minimumkövetelményeit. [Vö. Mötv.
11. § (3) bekezdés, 14. §]
Az Mötv. [e § (7) bekezdése] fővárosi és kerületi önkormányzatok között a feladatátadásnak
kizárólag az egyik irányát engedélyezi: a fővárosi önkormányzattól a kerületi önkormányzathoz
kerülhet a feladat. Ez ebben a formában az izolált feladatellátásnak enged utat, az integrált,
egységes (esetleg hatékonyabb, gazdaságosabb stb.) feladatellátás irányát pedig kizárja. [Szabó
Lajos: Törvények a helyi önkormányzatokról - Összevetés 1990. 2011., 14. o.]

Kapcsolódó joggyakorlat
Köm. 5001/2016/3. A helyi önkormányzat a hulladékgazdálkodás szabályozása során
valamennyi felhatalmazó rendelkezésnek köteles eleget tenni a felhatalmazás kereteinek
betartásával.
EBH2011. 2359. Önkormányzat perindítási jogosultsága fennáll a fokozottan érzékeny
területen a csatornázás elmaradásával létesített építkezés kapcsán.
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
EBH2009. 2009. A közcélú vízilétesítmény létesítéséhez szükséges vízvezetési szolgalom
kizárólag kérelemre alapítható.
EBH2005. 1234. I. Abban az esetben, ha a Magyar Állam tulajdonában volt
távhőszolgáltatásra létesült közmű a Megyei Vagyonátadó Bizottság hozzájárulásával az
önkormányzat által alapított egyszemélyes gazdasági társaság tulajdonába került, a vagyon
működtetésére a koncesszióról szóló törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.
KGD2007. 280. Az önkormányzat tulajdonosi jogkörében rendelkezik a fenntartásában lévő
telephelyre - a más településen székhellyel rendelkező vállalkozó által - szállított hulladék
díjáról.
KGD2004. 130. A Fővárosi Önkormányzat üzemeltetésébe - a tulajdonában lévő közutakon túl
- csak a területi önkormányzatok tulajdonában lévő tömegközlekedés által igénybe vett utak
tartoznak.
BH2011. 295. Önkormányzat perindítási jogosultsága fennáll a fokozottan érzékeny területen a
csatornázás elmaradásával létesített építkezés kapcsán.
BH2010. 102. A közút síkossága miatt bekövetkezett baleset folytán felmerült ellátások és
járulékai megtérítésére a közút kezelője köteles.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.
BH2003. 498. Felróhatóság hiányában mentesül a települési önkormányzat a belvíz okozta kár
megtérítése alól, ha a csapadékvíz elvezetését szolgáló feladatának megfelelően eleget tett, és a
károsodást váratlan, előre nem látható körülmények idézték elő.
BH2002. 435. A polgármesteri hivatal a közúti forgalom szervezése, a jelzőtáblák, jelzőlámpák
elhelyezése során a közhatalom gyakorlása körében szervező, intézkedő tevékenységet lát el.
BH2000. 454. A helyi önkormányzatok jogszabályban előírt oktatási feladatai ellátási
kötelezettségének és e kötelezettség teljesítése során felmerülő költségek megosztásának
szempontjai több helyi önkormányzat vállalt - kétnyelvű - oktatási kötelezettsége esetén.
BH2000. 344. A helyi önkormányzat az anyagi lehetőségeitől függően maga határozza meg,
hogy egyes közszolgálati feladatait milyen mértékben és módon látja el. Külön megállapodás
hiányában nem kötelezhető a csatornarendszer átépítésére.
BH1998. 360. Az önkormányzat a kommunális feladatok ellátására külön költségvetési szervet
hozhat létre, de megoldásukról a polgármesteri hivatal által is gondoskodhat. A hivatalban e
feladatok ellátása körében községgazdaként alkalmazott köztisztviselő ügydöntő, illetve érdemi
feladatokat végez.
BH1997. 405. A helyi önkormányzatokról szótó törvényben meghatározott szolgáltatási
kötelezettség teljesítése a szolgáltatást igénybe vevők - ezek az adott szolgáltatás más
kötelezettjei is lehetnek - és a szolgáltató között polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, amelyben a
szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének elve érvényesül.
BH1997. 214. I. A helyi önkormányzat által létesített és működtetett költségvetési intézmények
közalkalmazottai tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynél a közalkalmazott a
munkáját ellátja, annak ellenére, hogy őt a helyi önkormányzat nevezte ki.
BH1996. 126. I. A helyi önkormányzat által létesített és működtetett költségvetési intézmények
vezetői és dolgozói tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynek keretei között a
feladataikat végzik.
BH1995. 549. Ha az önkormányzat egy adott művelődési intézményt költségvetési
intézményként tart fenn, csak az és nem az önkormányzat lehet a per alperese a felek között
keletkezett jogvita esetén. Ennek a megállapításától függ, hogy a közalkalmazott valóban az
ellen az alperes ellen indította-e meg a pert, amellyel szemben az igény érvényesíthető.
BH1995. 132. II. Annak vitatása esetén, hogy a fegyelmi eljárást nem a közalkalmazottak
jogállására, nem a köztisztviselőkre vonatkozó törvényben szabályozott előírások szerint kellett
volna lefolytatni, annak van döntő jelentősége, hogy az önkormányzat az egészségügyi
intézményét - az erre a célra elkülönített alapból - költségvetési szervként tartja-e fenn.
BH1993. 117. Az önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben, ha
törvény eltérően nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni.
BDT2011. 2585. A bíróság hatásköre szempontjából azt, hogy államigazgatási tevékenység
képezi-e a kereset jogalapját, mindig a konkrét tevékenység, és nem az eljáró szerv minősége
dönti el; ezért az önkormányzat az általa a vízrendezés, a csapadékvíz-elvezetés, valamint a
csatornázás feladatai ellátása során okozott kárért nem mint, közhatalom gyakorlása során
kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárért felel,
hanem az általános szabályok szerint.
BDT2004. 955. A díjköteles övezetben történő várakozás (parkolás) nem valamely szolgáltatás
igénybevételét, hanem a közlekedés szabadságához való jog meghatározott feltételek közötti
gyakorlását jelenti. A parkolási díj tehát nem ellenszolgáltatás, hanem forgalomszabályozási
eszköz, megfizetése a közlekedésben való részvétel adott módjának (a parkolásnak) a
közhatalom által meghatározott feltétele.

Kapcsolódó európai uniós joggyakorlat

C-416/02. A Spanyol Királyság, mivel nem gondoskodott a verai agglomeráció települési
szennyvizeinek a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-ei 91/271/EGK tanácsi
irányelv 5. cikkének (2) bekezdése szerinti, azaz ezen irányelv 4. cikke szerintinél szigorúbb
kezeléséről, és mivel a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről
szóló, 1991. december 12-ei 91/676/EGK irányelv 3. cikkének (1), (2) és (4) bekezdését
megsértve nem jelölte ki veszélyeztetett területként a Rambla de Mojácart, nem teljesítette az
említett irányelvekből eredő kötelezettségeit.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Magyarország Alaptörvénye 33. cikk
2016. évi LXXIV. törvény a településkép védelméről
2012. évi XLI. törvény a személyszállítási szolgáltatásokról 12. §, 42. §
 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékokról V. fejezet
2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról 6-7. §
2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól IV. fejezet
2011. évi CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges
jogrendben bevezethető intézkedésekről 66. §
2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint
egyéb törvények módosításáról
2008. évi LXVII. törvény a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről
2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról 34. §
2005. évi XVIII. törvény a távhőszolgáltatásról
2004. évi I. törvény a sportról 55. §
2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 5. §
1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről
1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról
4. § f) pont fc) alpont
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 6-6/B. §
1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a
közművelődésről VI. fejezet
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 152-153. §
1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 94. §
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 61-63. §
1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről
1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 4. §
1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól IV. fejezet
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre
vonatkozó egyes szabályokról
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 8. § (4)
bekezdés
1990. évi C. törvény a helyi adókról
1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről 9-9/D. §
55/2009. (III. 13.) Korm. rendelet a vásárokról, a piacokról, és bevásárlóközpontokról
201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés
rendjéről 9. §
145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII.
törvény végrehajtásáról
5/2004. (I. 28.) GKM rendelet a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól

Mötv. 24. §-ához:

Fővárosi településfejlesztési stratégia

Mivel ez a § 2013. január 1-jén lép hatályba, és a következő önkormányzati általános
választások - nagy valószínűséggel - 2014 őszén (október) lesznek, és mivel a fővárosi közgyűlés
a megalakulását követő egy éven belül dönt a településfejlesztési stratégiájáról, ezért e döntés
legkorábban a 2015-2020 közötti időszakra készülhet. (Szabó Lajos: Törvények a helyi
önkormányzatokról - Összevetés 1990, 2011. Kodifikáció és Közigazgatás, 2012/1. sz., 14. o.)
 A főváros és kerületei rendeletalkotása

Mötv. 25. §-ához:

A fővárosi és a kerületi önkormányzatok rendeletei

Az AB megállapította, hogy ha a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatok alapvető jogai
egyenlőek, kapcsolataik és jogszabályaik sem lehetnek közhatalmi értelemben vett fölé, illetve
alárendeltségi jellegűek. Ennek folytán nem lehet a fővárosi közgyűlés rendeleteit a kerületi
képviselő-testületek rendeleteihez képest magasabb szintű jogszabályoknak tekinteni.
Ütközés természetesen lehet a fővárosi és a kerületi önkormányzatok rendeletei között. Az
ellentét azonban nem a nem létező hierarchikus kapcsolatok megsértéséből vezethető le. Az
ellentét elvileg abból eredhet, ha az egyik vagy a másik szintű önkormányzat a feladat- vagy
hatáskörét megszabó valamely törvényi előírást megszegi. [vö. 44/1992. (VII. 23.) AB határozat]
Tehát ebben az esetben rendeletalkotásával jogellenesen túllépi törvényben megállapított
(feladat- és hatásköréhez kapcsolódó) jogalkotási hatáskörét.

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.
BH1997. 233. A fűtési díjak megállapításáról szóló önkormányzati normatív rendelet
felülvizsgálata nem tartozik a bíróság hatáskörébe.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32. cikk
2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról

A főváros és a kerületi önkormányzatok gazdálkodása

Mötv. 26. §-ához:

Helyi adókivetés a főváros és kerületei esetében

Az önkormányzatokat a helyi adóztatás joga a törvény keretei között illeti meg. E szabályból
következően az önkormányzatok a helyi adókra vonatkozó jogalkotó hatáskörüket nem
gyakorolhatják szabad belátásuk szerint, hanem csak törvényi korlátok között, törvény által
meghatározott körben, mértékben és módon élhetnek adómegállapítási jogukkal.
A Htv. 1. §-a szerint e törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi,
városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi
területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az építményadót, a telekadót, a
magánszemély kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a kerületi önkormányzat, a helyi
iparűzési adót a fővárosi önkormányzat jogosult bevezetni. A kerületi önkormányzat által
bevezethető adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi önkormányzat akkor jogosult
rendeletével bevezetni, ha ahhoz minden adóév tekintetében az érintett kerületi önkormányzat
képviselő-testülete előzetes beleegyezését adja.
A helyi önkormányzatok adóztatási joga az önkormányzatok gazdasági autonómiájának
tradicionális és a fejlett önkormányzati rendszerrel rendelkező országokban általános alkalmazott
garanciális intézménye. A hazai megoldás e tekintetben megfelel annak az európai standardnak,
amelyet a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája 9. cikkének (3) bekezdésében úgy rögzít,
hogy „a helyi hatóságok pénzügyi forrásainak egy részét az olyan helyi adók és díjak tegyék ki,
amelyek mértékének meghatározására - törvényes keretek között - ezen hatóságoknak
lehetőségük van.”
A helyi adó lényegéhez tartozik, annak önkormányzatonkénti különbözősége. A helyi
önkormányzatok eltérő települési feltételek között látják el feladataikat, eltérő az egyes
települések fejlettsége, közszolgáltatásokkal való ellátottsága, a közszolgáltatások színvonala, és
eltérő a lakosságnak a közösségi szolgáltatások iránti igénye. Ennek megfelelően különbözően
alakulnak a települési önkormányzatok önkormányzati feladatai, és e különböző feladatok
ellátásához eltérő gazdasági feltételek szükségesek.
A helyi adó intézményének lényege a helyi közszolgáltatások szervezése során felmerülő
kiadásokhoz, azaz a helyi közterhekhez való hozzájárulás, a települési önkormányzatok eltérő
feladatai, az eltérő közösségi igények szükségszerűen azt eredményezik, hogy az
önkormányzatok élve az alkotmányi felhatalmazással, a törvény keretei között egymástól
eltérően döntenek, s ezzel a polgárok, vállalkozók között - területi alapon - különbségek
alakulnak ki. [ld. 67/1991. (XII. 21.) AB határozat] (A fővárosi önkormányzat és a kerületi
önkormányzatok közötti forrásmegosztást egyébként a 2006. évi CXXXIII. törvény
szabályozza.)

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32. cikk
1990. évi C. törvény a helyi adókról

Megyei önkormányzat

Mötv. 27. §-ához:

E § (1) bekezdése 2012. január 1-jén lépett hatályba, (3)-(4) bekezdései 2013. január 1-jén
léptek hatályba, (2) bekezdése a 2014. évi általános önkormányzati választások napján lépett
hatályba.

1. Megyei önkormányzat helye és szerepe az új önkormányzati struktúrában

A „megyerendszer” alapjait korábban az Alkotmány tartalmazta, illetve 2012. január 1-jétől az
Alaptörvény tartalmazza. Az Alaptörvény több szabálya ugyanis továbbra is tartalmaz a
megyére, a „megyerendszer”-re vonatkozó rendelkezést. Az Alaptörvény kimondja, hogy
Magyarország területe megyékre, városokra és községekre tagozódik [Alaptörvény F. cikk (2)
bek.; vö. 75/2006. (XII. 20.) AB határozat.], illetve több helyen utal a megyei
kormányhivatalokra is.
A megyei önkormányzat területi önkormányzat. A megyei önkormányzat szerepének
átalakítása eredményeként az Mötv. a megyei önkormányzat kötelező feladataként a
területfejlesztést, vidékfejlesztést és a területrendezést határozza meg. (ld. a megyei
önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi
Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény
preambulumát: „Az Országgyűlés a Jó Állam kialakítása érdekében, a törvényesen és átláthatóan
működő, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító Állam működési feltételeinek a
megteremtése, valamint a területi és helyi közigazgatási rendszer megújítása, alacsony
hatékonyságának orvoslása és a struktúrájának átláthatóbbá tétele, az ellátási színvonal emelése,
egységessége, valamint a hatékonyabb, költségtakarékosabb intézményfenntartás érdekében a
következő törvényt alkotja.”)
Ennek során a megyei önkormányzat koncepcionálja a megyei gazdaságfejlesztést és
foglalkoztatás-politikát, továbbá együttműködik - különösen - a megyei jogú városok
önkormányzataival a területrendezési tervek összehangolása érdekében, illetve együttműködik a
megye gazdasági szereplőivel. [Hargitainé Solymosi Beatrix: A Baranya Megyei Önkormányzat
terület- illetve településfejlesztésben betöltött szerepének gyakorlati kérdései. In: Kákai László
(szerk.): 20 évesek az önkormányzatok. Pécs, 2010, 351. o.]
A Mötv. a megyei önkormányzat elnökének megválasztására vonatkozó szabályokat is
tartalmazza. Az elnök gyakorolja a megyei jegyző (aljegyző) tekintetében a munkáltatói jogokat.
A megyei önkormányzat képviselő-testületére vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza a
rendelkezés, figyelemmel arra, hogy egyebekben a helyi önkormányzat működésére vonatkozó
rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

2. Megyei önkormányzat feladat- és hatásköre a területfejlesztésben

A megyei önkormányzat területi önkormányzat, amely törvényben meghatározottak szerint
területfejlesztési, vidékfejlesztési, területrendezési, valamint koordinációs feladatokat lát el. A
megyei önkormányzatok feladat- és hatásköre a településekéhez képest - hasonlóan a
korábbiakhoz - szubszidiárius (helyettesítő), kisegítő jellegű. (Vass Géza: A középszintű
önkormányzás. Magyar Közigazgatás, 1993/9. sz., 538. o.) A megyei önkormányzat feladatai a
területfejlesztés körében:
a) a megye területére vagy térségére az Országgyűlés által elfogadott tervekkel összhangban
területrendezési tervet készít;
b) területileg összehangolja a fejlesztéspolitikai és a területi szerepéből, továbbá a nemzetközi
és határon átnyúló együttműködésből adódó feladatait, biztosítja azok összhangját a megyei
gazdaságfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai koncepciókkal;
c) koordinálja a megye települési önkormányzatai felkérése alapján a települések fejlesztési
tevékenységét;
d) együttműködik a megyei jogú város önkormányzatával és az érintett települések
önkormányzataival a településrendezési tervek összehangolása érdekében;
e) együttműködik a megye gazdasági szereplőivel;
f) részt vesz a KSH-val és más területi adatgyűjtő szervezetekkel együttműködve a területi
információs rendszer kialakításában és működtetésében, információkat biztosít a területi tervek
készítéséhez;
g) a települési önkormányzatok felkérése alapján elősegíti a helyi önkormányzatok
területfejlesztési társulásainak szerveződését;
h) gondoskodik a településrendezési terveknek a megyei területrendezési tervekkel való
összhangjáról;
i) együttműködik a többi érintett megyei önkormányzattal nem az Országgyűlés által
meghatározott kiemelt térségek összehangolt tervezése érdekében.
A megyei önkormányzat a megye területén összehangolja a kormányzat, az önkormányzatok és
a gazdasági szervezetek fejlesztési elképzeléseit, ennek keretében:
a) vizsgálja és értékeli a megye társadalmi és gazdasági helyzetét, környezeti állapotát,
adottságait, a vizsgálatok során felhasznált információkat és a vizsgálatok eredményeit a területi
információs rendszer rendelkezésére bocsátja;
b) a megyei jogú város önkormányzata bevonásával kidolgozza és elfogadja - az országos
területfejlesztési koncepcióval összhangban - a megye hosszú távú területfejlesztési
koncepcióját, illetve - a megyei területfejlesztési koncepció és területrendezési terv
figyelembevételével - a megye fejlesztési programját és az egyes alprogramokat;
c) előzetesen véleményezi a térségi területfejlesztési koncepciókat, területfejlesztési
programokat, részt vesz az országos területfejlesztési koncepció és a nemzeti fejlesztési stratégia
kidolgozásában;
d) szakmai kapacitásával segíti a területfejlesztési önkormányzati társulások és a térségi
fejlesztési tanácsok tervező, döntés-előkészítő, fejlesztési célokat feltáró, pályázatokat
megalapozó tevékenységét;
e) előzetesen véleményezi az országos, valamint a megyét érintő ágazati fejlesztési
koncepciókat és programokat, továbbá a területét érintő területrendezési terveket;
f) közreműködik a megyében kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzetek kezelésében;
g) figyelemmel kíséri az operatív programok megyében jelentkező feladatainak
megvalósítását, külön döntés alapján közreműködik azok végrehajtásában;
h) előzetesen véleményezi és koordinálja az illetékes területi államigazgatási szervek megyét
érintő fejlesztéseit és pályázatait;
i) megállapodásokat köthet külföldi régiókkal, részt vehet nemzetközi együttműködésekben;
j) közreműködik a területfejlesztési programok végrehajtásának nyomon követésében és
értékelésében;
k) a tervezés és a végrehajtás során gondoskodik a partnerség elvének érvényesítéséről.
l) A megyei önkormányzat dönt a hatáskörébe utalt fejlesztési források felhasználásáról.
A megyei önkormányzat a területfejlesztési koncepcióról és programról szóló rendeletét a
koncepció tekintetében a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felelős miniszter, a program
tekintetében a miniszter állásfoglalásának beszerzését követően fogadhatja el. Az állásfoglalás
kiadására egy hónapon belül kerül sor, ha e határidőn belül nem történik meg, úgy az
állásfoglalást egyetértőnek kell tekinteni. A megyei közgyűlés és a - megye területén működő -
megyei jogú város(ok) közgyűlése(i) megyei területfejlesztési konzultációs fórumot
működtetnek. (Tftv. 11-14/B. §)
A megyei önkormányzatok 2011 vége óta nem vesznek részt a szakosított közszolgáltatások
ellátásában, azóta nem működtetnek közintézményeket (kórházakat, szociális otthonokat,
kollégiumokat, középiskolákat, könyvtárakat stb.), ezáltal területi közigazgatási szerepük
lényegesen visszaszorult. (vö. Pálné Kovács Ilona: Helyi kormányzás Magyarországon.
Budapest-Pécs, 2008, 205. oldaltól)
Az önkormányzati feladatellátás átstrukturálódása miatt olyan vélemények is
megfogalmazódtak, hogy ilyen körülmények között Magyarországon nincs szükség a települési
önkormányzatokon kívül más (megyei) önkormányzatra. (vö. Pálfi András: Gondolatok az
önkormányzati gazdaságról, szabályozó rendszeréről, avagy az önkormányzatok feladatarányos
finanszírozása. Új Magyar Közigazgatás, 2011/3. sz., 27. o.)

3. Megyei önkormányzat szervezete

Az Alaptörvény 33. cikk (2) bekezdése szerint megyei képviselő-testület (itt nem közgyűlés!)
elnökét a megyei képviselő-testület saját tagjai közül választja megbízatásának időtartamára.
A megyei közgyűlés - az elnök jelölése alapján - megválasztja a megyei közgyűlés alelnökét,
illetve alelnökeit. (Az alelnökök létszámára nézve nem tartalmaz korlátozást az Mötv.) Az Mötv.
a megyei önkormányzat szervezetével kapcsolatosan elsősorban az elnök, alelnök, a megyei
jegyző tekintetében tartalmaz kógens, korlátozó rendelkezéseket. Más tisztségekre,
szervtípusokra nézve a törvény külön intézményesítő szabályokat fogalmaz meg. Ezek keretei
között a közgyűlés dönt arról, hogy hoz-e létre, és ha igen, milyen feladatok ellátására hoz létre
bizottságot, a közgyűlés határozza meg a bizottságok számát, személyi összetételét, a közgyűlés
szabadon dönt a tanácsnoki funkciók létesítéséről és betöltéséről, önállóan határozza meg az
önkormányzati hivatal szervezetét.
Az Mötv. továbbra is széles döntési szabadságot biztosít a megyei közgyűlésnek abban, hogy -
a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek kivételével - az önkormányzati feladatokat és
hatásköröket miként osztja meg az önkormányzat tisztségviselői és szervei között. Így a törvény
szabályai - a korlátozások mellett is - nagyfokú döntési szabadságot biztosítanak a megyei
közgyűlés számára ahhoz, hogy a feladatai ellátásához, hatásköreinek gyakorlásához szükséges,
megfelelő szervezet létrehozásáról önálló felelősséggel döntsön.
Az, hogy törvény a helyi önkormányzatok egyes típusai tekintetében eltérő szervezeti
szabályokat állapít meg, önmagában nem jelenti a helyi önkormányzatok egyenjogúságát
szabályozó alkotmányi rendelkezés megsértését. Nem alkotmányellenes a törvényi szabályozás
akkor, ha az olyan szervezeti kereteket állapít meg, amelyek között minden helyi önkormányzat
számára biztosított a feladat- és hatáskörök gyakorlása, azaz az önkormányzatok minden típusa
megfelelő mozgástérrel rendelkezik ahhoz, hogy önálló, saját felelősségű döntéseket hozzon a
feladatköre ellátásához és hatásköre gyakorlásához szükséges szervezet alakításában. [vö.
1/1993. (I. 13.) AB határozat]
A megyei jegyzőt (megyei főjegyző elnevezés e § hatályba lépésével megszűnik) és a megyei
aljegyzőt megyei közgyűlés elnöke nevezi ki és menti fel az általános szabályok szerint [ld.
Mötv. 82. § (1) bek.; vö. Mötv. 22. § (5) bek.].
A megyei önkormányzat szervezetére, működésére, döntéshozatali eljárására, gazdálkodására
stb. az Mötv. rendelkezései megfelelően, a törvényben meghatározott eltérésekkel
alkalmazandók. A települési és a megyei önkormányzatok rendeletalkotási joga a
feladatkörükhöz kapcsolódik, az attól elválaszthatatlan. A lakosság közszolgáltatásokkal való
ellátása a települési önkormányzatok feladatköre. Mind a települési önkormányzat, mind a
megyei önkormányzat a saját feladatkörében önállóan jár el. A megyei és a települési
önkormányzatok között nincs függőségi viszony, azok a kölcsönös érdekek alapján
együttműködnek. [vö. 14/2005. (IV. 15.) AB határozat.]

Kapcsolódó joggyakorlat
BH1994. 460. A helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében a megyei önkormányzat
jogi személy. A képviselő-testület (a megyei közgyűlés) látja el a feladatait és gyakorolja a
hatáskörét, azonban nem jogi személy, ezért nincs perbeli jogképessége.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 33. cikk (2) bekezdés
2011. évi CLIV. törvény a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei
önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek
átvételéről
1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről 11-14. §

A helyi önkormányzati képviselő

 A megbízatás keletkezése és megszűnése

Mötv. 28. §-ához:

Önkormányzati képviselővé választás joghatása

Az önkormányzati képviselők a választópolgárok többségének bizalmát élvezve nyerik el
megbízatásukat, e választás alapozza meg az önkormányzat egészéért való felelősség által
áthatott képviselői jogokat és kötelezettségeket. A tisztség felelősségteljes voltát hivatott
megjeleníteni a képviselő-testület előtti eskü normaszövegben történő rögzítése.
Az Mötv. rögzíti, hogy a képviselő jogai és kötelezettségei megválasztásával keletkeznek és a
megbízatás megszűnésével szűnnek meg. A törvény ennek megfelelően meghatározza azon
eseteket, amikor az önkormányzati képviselő megbízatása megszűnik. A lemondás formai és
tartalmi szabályait a törvény tartalmazza.
Az önkormányzat munkájának színvonala, eredményessége alapvetően függ a települési
képviselők munkájától, szerepfelfogásukról. A képviselői jogok gyakorlása egyben
kötelezettséget [Mötv. 32-34. §] is jelent: megjelenést, felkészülést, kérdezést, hozzászólást,
felelősségteljes szavazást, a titoktartási kötelezettség megtartását, a választókkal való
kapcsolattartást, a közéleti tevékenységhez méltó magatartást stb. Az elmúlt időszak tapasztalatai
azt mutatják, hogy az önkormányzati döntéshozatalban történő elvárható részvételhez nem
elegendő az éleslátás, a helyismeret, a tisztesség stb., szükség van felkészültségre, szakismeretre,
amit nem lehet csupán az előterjesztésekből megszerezni. [Bárdos László: Az önkormányzatok
húsz éve - jegyzői szemmel. Új Magyar Közigazgatás, 2011/10. sz., 46. o.]
Az önkormányzati képviselő a képviselő-testület alakuló ülésén, időközi választás esetén a
megválasztását követő ülésen a képviselő-testület előtt az Mötv. 1. melléklete szerinti szöveggel
esküt tesz és erről okmányt ír alá. Az Mötv. szerint a képviselő kötelessége az eskütétel, és az
esküokmány aláírása, méghozzá főszabályként az alakuló ülésen, amennyiben pedig időközi
választáson szerezte meg a képviselői megbízást, az időközi választást követő első ülésen.
Képviselői kötelesség ugyan az eskütétel, de ennek elmaradásához az Mötv. semmilyen
jogkövetkezményt nem fűz, ugyanis az (1) bekezdés egyértelművé teszi, hogy a képviselői
megbízatása, jogai és kötelezettségei nem a képviselői eskü letételével, hanem megválasztásával
keletkeznek. Ez azt jelenti, hogy a képviselő eskütételének elmaradására hivatkozással nem lehet
akadályozni képviselői jogainak gyakorlásában, azzal természetesen, hogy képviselői
kötelezettségeinek (így eskütételi kötelezettségének is) eleget kell tennie.
Az időközi választás szabályait külön törvény tartalmazza. A Kptv. 20. §-a értelmében, ha az
egyéni listán kevesebb jelölt indul, mint a megválasztható képviselők száma, vagy az egyéni
választókerületben nem volt jelölt, vagy nem volt polgármester- vagy főpolgármester jelölt, a
választást nem lehet megtartani, és időközi választást kell kitűzni. Szintén időközi választást kell
kitűzni, abban az esetben
a) ha az egyéni választókerületben a legtöbb szavazatot két vagy több jelölt egyenlő számú
szavazattal érte el,
b) ha két vagy több polgármesterjelölt vagy főpolgármester jelölt egyenlő számú legtöbb
szavazatot kapott,
c) ha az egyéni listás választáson az e törvényben meghatározottnál kevesebb képviselőt
választanak meg, a be nem töltött képviselői helyekre,
d) ha az egyéni választókerületi képviselő vagy a polgármester, főpolgármester megbízatása
megszűnik,
 e) ha az önkormányzati képviselő-testületet feloszlatták vagy feloszlott.
Az önkormányzati képviselő esküjének szövege a következő (Mötv. 1. melléklet; vö. Mötv. 63.
§):
„Én, (eskütevő neve) becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz és
annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; (a
tisztség megnevezése) tisztségemből eredő feladataimat a (megye vagy település vagy kerület)
fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesítem, tisztségemet a magyar nemzet
javára gyakorlom.
(Az eskütevő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!”

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2005. 224. Nincs jogi akadálya annak, hogy a közhasznú társaság felügyelő bizottsági tagja
legyen annak a települési önkormányzatnak a képviselője, amely önkormányzat a közhasznú
társaság tagja.
BH1999. 155. A személyhez fűződő jogában megsértett fél igényérvényesítése az
önkormányzati tisztségviselőkkel szemben.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról

Mötv. 29. §-ához:

Az önkormányzati képviselő megbízatása megszűnése

Az Mötv. taxatíve, kimerítően felsorolja a képviselői megbízás megszűnésének egyes eseteit:
a) A képviselő elveszti mandátumát azon a napon, amelyen a megválasztását követően helyi
önkormányzati általános választást tartanak, vagy - jelöltek hiányában elmaradt választás esetén -
időközi választásra kerül sor.
b) A képviselő elveszti mandátumát azon a napon, amelyen elveszti önkormányzati
választójogát (ld. Mötv. 1. § 1. pont).
c) A képviselő elveszti mandátumát azon a napon, amelyen kimondják az összeférhetetlenségét
(ld. Mötv. 36-37. §).
d) A képviselő elveszti mandátumát azon a napon, amelyen megállapítják megbízatására való
méltatlanságát (ld. Mötv. 38. §).
e) A képviselő elveszti mandátumát azon a napon, amelyet megelőzően a képviselő egy éven át
(folyamatosan) nem vett részt a képviselő-testület ülésein, annak az ülésnek az időpontjától
számítva, amelyről első ízben távol maradt.
f) A képviselő elveszti mandátumát - főszabályként - annak a képviselő-testületi ülésnek a
napján, amelyen bejelenti, hogy megbízatásáról lemond [ld. Mötv. 30. § (1)-(3) bek., a kivételről
ld. 30. § (4) bek.].
g) A képviselő elveszti mandátumát azon a napon, amelyen - a képviselő-testületet az -
Országgyűlés feloszlatása után - az időközi választáson megválasztott képviselő-testület alakuló
ülését megtartotta [ld. Mötv. 125. § (2)-(3) bek.].
h) A képviselő elveszti mandátumát azon a napon, amelyen - a képviselő-testület a feloszlatása
után - az időközi választáson megválasztott képviselő-testület alakuló ülését megtartotta [ld.
Mötv. 55. § (3) bek.].
i) A képviselő elveszti mandátumát azon a napon, amelyen elhalálozott.
 A képviselőnek választójoga elvesztéséről köteles tájékoztatni a képviselő-testületet és az
illetékes megyei (fővárosi) kormányhivatalt, választójoga elvesztésétől számított 3 napon belül.
Képviselői megbízatásának megszűnése a törvény erejénél fogva bekövetkezik, függetlenül attól,
hogy a képviselő választójoga megszűnését bejelentette-e, vagy sem.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2005. 224. Nincs jogi akadálya annak, hogy a közhasznú társaság felügyelő bizottsági tagja
legyen annak a települési önkormányzatnak a képviselője, amely önkormányzat a közhasznú
társaság tagja.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 35. cikk

Mötv. 30. §-ához:

Az önkormányzati képviselő lemondása

A lemondás egyoldalú akaratnyilatkozata a képviselőnek, amellyel kifejezi, hogy képviselői
megbízatásának megszűnését kívánja. A képviselő lemondása nincs meghatározott indokhoz
(akár indokolás nélkül is lemondhat megbízatásáról), nincs meghatározott formához, vagy
alakisághoz (szóbeli nyilatkozattal is lemondhat), illetve a képviselő-testület (polgármester) általi
elfogadáshoz kötve. A lemondás joghatását viszont - főszabályként - csak abban az esetben váltja
ki, ha a képviselő a lemondását a képviselő-testület ülésén jelenti be, a képviselői megbízatás -
szintén főszabályként - a bejelentés megtételével szűnik meg: „Képviselői megbízásomról
lemondok!
Ez azt is jelenti, hogy a képviselőnek csak az a kijelentése értékelhető lemondásként, ami a
képviselő-testület ülésén hangzik el, egyéb esetekben a képviselői megbízás megszüntetésére
vonatkozó - akár határozott - kijelentés (például lakossági fórumon, helyi médiában stb.) sem
minősül lemondásnak.
A lemondás az (1) bekezdés értelmében általában a képviselő-testületi ülésen tett szóbeli
bejelentéssel váltja ki joghatását, a képviselői megbízás megszűnését. A (2) bekezdés lehetővé
teszi - külön indok nélkül - az írásbeli lemondást is, amely csak akkor váltja ki joghatását, ha azt
a polgármesternek (főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének) adja át a képviselő. A
képviselői megbízás a lemondó nyilatkozat átvételével megszűnik, azonban a lemondást, illetve
a képviselői megbízatás megszűnésének a tényét a polgármesternek (főpolgármesternek, megyei
közgyűlés elnökének) a következő képviselő-testületi ülésen be kell jelentenie. A bejelentés
elmulasztása, elhalasztása stb. a képviselői megbízatás megszűnését nem érinti.
A lemondás bejelentését komoly megfontolásnak, körültekintésnek kell megelőznie, mert nincs
mód arra, hogy a lemondás bejelentését követően a képviselő meggondolja magát, ugyanis a
lemondás nem vonható vissza. Az írásbeli lemondó nyilatkozat átvétele szintén nem tagadható
meg a polgármester (főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke) részéről, még akkor sem, ha a
lemondó nyilatkozatot a képviselő nem hivatalos helyiségben, hivatalos minőségében, vagy
hivatalos eljárás keretében nyújtja át. Meg kell, meg lehet tagadni viszont a lemondó nyilatkozat
átvételét, ha a képviselő például nyilvánvalóan bódult, ittas vagy felindult állapotban nyújtja át
(vö. Mötv. 9. §).
A képviselő a képviselő-testületi ülésen, vagy az írásbeli lemondó nyilatkozatban - indokolás
nélkül is - rendelkezhet úgy, hogy a lemondás ne a törvény előírása szerint (bejelentésének vagy
az írásbeli nyilatkozat átvételének napján) váltsa ki joghatását, hanem a bejelentés, illetve a
lemondó nyilatkozatot követő, legfeljebb 1 hónapon belüli napon.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH1996. 581. A választópolgárok betekinthetnek a képviselő-testület ülésének
jegyzőkönyvébe, előterjesztésébe, a zárt ülés kivételével. A helyi önkormányzat képviselő-
testületének üléséről készült jegyzőkönyv nem tekinthető olyan dokumentumnak, amely
jellegénél fogva kizárólag közérdekű adatokat tartalmaz. A polgármester a jegyzőkönyv egyes
részeiről csak akkor köteles - a költségek egyidejű megtérítése ellenében - másolatot készíttetni
és azt kiadni, ha a kérelmező határozottan és konkrétan megjelöli az igényét.
BH1995. 210. A személyhez fűződő és a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogok
megsértésére alapított igény elbírálásának szempontjai.

Mötv. 31. §-ához:

Az önkormányzati képviselői megbízatás megszűnésének megállapítása

A képviselő-testületnek határozatba kell foglalnia a képviselői megbízatás megszűnésének a
tényét, ha a képviselői megbízatás azért szűnt meg, mert
a) a képviselő összeférhetetlenségét mondták ki (ld. Mötv. 36-37. §);
b) megállapították megbízatására való méltatlanságát (ld. Mötv. 38. §).
c) egy éven át - folyamatosan - nem vett részt a képviselő-testület ülésein.
A képviselői megbízás összeférhetetlenség kimondása, méltatlanság, vagy az üléseken való
részvétel egy éven keresztüli elmulasztását magában foglaló határozatot kézbesíteni kell az
érintett képviselőnek, a megfelelő választási bizottságnak, illetve a megyei (fővárosi)
kormányhivatalnak. Utóbbi esetében nehezen érthető a külön kézbesítés előírása, hiszen a
képviselő-testületi ülésről készült - e határozatot is magában foglaló - jegyzőkönyvet egyébként
is meg kell küldeni a kormányhivatalnak. [Vö. Mötv. 52. § (2) bek.]

Mötv. 31/A. §-ához:

Mandátumok megszűnése
A fővárosi közgyűlés fővárosi kerületi polgármester tagjának megszűnik a mandátuma a
fővárosi kerületi polgármesteri megbízatásának megszűnésével.

Jogok és kötelezettségek

Mötv. 32. §-ához:

Az önkormányzati képviselő jogai és kötelezettségei

Az önkormányzati képviselők jogai és kötelességei - megválasztásuk módjától, attól
függetlenül, hogy egyéni választókerületben vagy listán választották-e meg - azonosak. A képvi-
selő nem csak saját választóinak az érdekét, hanem a választópolgárok közösségének érdekeit
köteles képviselni.
Másrészt a helyi önkormányzat sem hozhat olyan döntést, amely felborítja, megbontja a
képviselők közötti jogegyenlőséget. Az AB megállapította, hogy az ún. képviselői alap feletti
rendelkezés joga, az alap célját, felhasználási területeit figyelembe véve a települési képviselő
képviseleti feladatának ellátásához szükséges jog. A települési képviselők között nem tehető
olyan különbség, hogy az egyéni választókerületben megválasztott képviselőket megilleti ez a
jog, míg a listán megválasztott képviselőket nem. [107/2007. (XII. 22.) AB határozat.]
A képviselő-testület munkája az egyes önkormányzati képviselők tevékenységén alapul. A
képviselők döntéshozatalban való részvétel mellett közreműködnek a döntések előkészítésében
és végrehajtásában, és a végrehajtás ellenőrzésében. A képviselői munka ellátásához
nélkülözhetetlen, hogy a döntéshozók a megfelelő információk birtokában legyenek, és adott
esetben - a település érdekeit szem előtt tartva - saját véleményüknek is hangot adjanak. A
képviselői feladatok zökkenőmentes ellátása érdekében elkerülhetetlen a munkahelyen történő
munkavégzés alóli mentesítés.
A helyi önkormányzást a választópolgárok az általuk választott képviselő-testületek útján,
illetőleg helyi népszavazással gyakorolják. A helyi önkormányzás tehát döntően a helyi
képviselő-testületek - benne a helyi képviselők - feladata.
Az Mötv. lehetőséget biztosít a képviselőknek a részvételre, a döntések és az előterjesztések
elkészítésében, a határozatok végrehajtásának megszervezésében és ellenőrzésében is. A
képviselői jogegyenlőség megsértését is jelenti, ha valamely önkormányzati rendeletben
meghatározott magatartás tanúsítása esetén a települési képviselő nem gyakorolhatja képviselői
jogait és nem láthatja el feladatát. [43/1992. (VII. 16.) AB határozat.]
a) képviselő-testület nem zárhatja ki a szervezeti és működési szabályzatban a képviselőnek
azt a jogát, hogy döntési kezdeményezéssel forduljon a képviselő-testülethez, e jog
gyakorlásának a módját határozhatja meg.
b) A képviselői munka ellátásához elengedhetetlen a képviselő tájékoztatáshoz való joga, a
képviselő által a képviselő-testületi ülésen kért információt - főszabályként - azonnal meg kell
adni. A tájékoztatás - felróható - elmaradása felvetheti a polgármester és a jegyző fegyelmi
felelősségét.
Az Mötv. ugyan csak a kérdezés jogát ismeri, de ez nem zárja ki azt, hogy a szervezeti és
működési szabályzatban rögzítse a képviselő-testület az interpelláció lehetőségét is: interpelláció
esetében, ha a képviselő nem fogadja el (nem ért vele egyet stb.) a kérdésre adott választ, akkor a
képviselő-testület is szavaz a válasz elfogadásáról [vö. az Országgyűlésről szóló 2012. évi
XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ogytv.) 42. §]. A szervezeti és működési szabályzatban
rendezni kell annak a jogkövetkezményeit, ha a képviselő-testület sem fogadja el az
interpellációra adott választ (például vizsgálóbizottság létrehozása, fegyelmi eljárás stb.).
c) A képviselő kérésére hozzászólását szó szerint kell felvenni a jegyzőkönyvbe, vagy csatolni
kell a jegyzőkönyv szövegéhez. A hozzászóláshoz való képviselői jog természetesen nem
abszolút, nem korlátlan. A vita olyan lezárásával, amely a már hozzászólásra jelentkezett
képviselőket megfosztja a hozzászólási lehetőségtől, alapvetően és lényegesen korlátozza azt az
alapvető képviselői jogot, mely a képviselő-testület döntéseinek előkészítésében való részvételre,
illetve a helyi közügyek megvitatására vonatkozik. A képviselői jogokkal csak olyan megoldás
egyeztethető össze, mely az ülés elhúzódása vagy más okból történő „sommás” vitalezárás
esetén a már bejelentkezett képviselőknek biztosítja a hozzászólási jog gyakorlását, újabb
hozzászólásra jelentkezéseket azonban már ilyenkor az ülést vezető elnök nem fogadhat el.
[68/2009. (VI. 24.) AB határozat.]
d) Az önkormányzati képviselői jogok részét képezi a képviselő-testületi munkában való
részvétel, „amelyben a képviselő „szabad mandátummal” rendelkezik, meggyőződése és
lelkiismerete alapján alakítja ki állásfoglalásait. A képviselő-testületi munkához kapcsolódik a
döntés előkészítés, az ülésen való részvétel, a vitában való felszólalás, vagy a módosító
indítványok benyújtása is. Adott esetben a módosító indítvány benyújtásában is megtestesülhet a
települési képviselőnek a település egészéért vállalt felelőssége”. Következésképpen a Kúria
Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy olyan rendeleti megfogalmazás, amelynek
értelmében a testületi képviselőket tanácskozási joggal kell meghívni az ülésre, törvényellenes
módon korlátozza a települési képviselők jogállásához evidensen kapcsolódó jogosítványokat.
(Köf. 5056/2012/5.)
e) A polgármester számára az Mötv.-ben biztosított általános jellegű képviseleti jog, törvényes
képviselet (Mötv. 65. §) nem korlátozza, illetve nem zárja ki a települési képviselő
(meghatalmazotti jellegű) képviseleti jogát. Ez a jog ugyanis a törvény rendelkezéseiből
fakadóan nem általános, hanem kifejezetten megbízáshoz (szerződéses képviselet) kötött. Míg a
polgármester számára a törvény nem írja elő a megbízás szükségességét - a képviselet éppen a
törvény előírásán alapul - a képviselő-testület csak megbízás alapján járhat el. (Vö. 961/B/1993.
AB határozat, ABH 1994, 63.)
A képviselő-testület települési képviselő általi képviselete nem lehet általános megbízás,
hiszen a képviselő-testületet a polgármester képviseli. A Kúria Önkormányzati Tanácsa
megállapította, hogy az egy meghatározott cselekményre történő képviseleti megbízás viszont
nem törvénysértő. (Köf. 5030/2012/9.)
f) A képviselő kizárólag közérdekű ügyben kérheti a polgármester intézkedését, közérdekű
lehet az az ügy, amely helyi közügynek minősül, érinti a helyi közösséget, a települést (a
megyét), vagy a képviselő-testület feladat- és hatáskörét.
g) Ha a képviselő a képviselő-testületi ülés idejében egyúttal munkahelyén, munkavégzésre is
köteles, ebben az esetben a képviselő-testületi ülésen köteles megjelenni. Kiesett munkabérét az
önkormányzat megtéríti.
h) A beszédfogyatékos, siket, hallássérült képviselő a képviselő-testületi munkában a magyar
jelnyelvet, vagy más speciális kommunikációs eszközt is használhat. A magyar jelnyelvről és a
magyar jelnyelv használatáról szóló törvény értelmében speciális kommunikációs rendszerek:
- taktilis jelnyelv: a jelnyelvi jelek átadása kéz a kézbe történő jeleléssel, mely esetben az
üzenet közlője a siketvak személy keze alatt jelel;
- jelesített magyar nyelv: olyan mű nyelvrendszer, amely a magyar nyelv nyelvtani eszközeit
használja fel; hangzó vagy nem hangzó artikulálás kíséri; az egyes magyar szavak kifejezésével
egyidejűleg, a kéz mozdulatainak és pozitúrájának segítségével jelennek meg a magyar nyelv
megfelelő jelei;
- ujjábécé: a kéz ujjainak és tenyerének formálásával, valamint azok pozíciójának segítségével
jeleníti meg a magyar ábécé egyes betűit; az ujjábécé a magyar jelnyelv és a jelesített magyar
nyelv szerves része; olyan idegen eredetű szavak betűzéséhez, illetve szakkifejezések és
fogalmak jelelésére használják, amelyeket a magyar jelnyelv nem tud megfelelően kifejezni;
- daktil tenyérbe jelelése: a magyar daktil ábécé kézjeleit, ami a kéz ujjainak és tenyerének
formálásával, valamint azok pozíciójának segítségével jeleníti meg a magyar ábécé egyes betűit,
a közlő fél, az információt befogadó személy tenyerének érintésével, jól érzékelhető és
differenciálható módon adja át az információkat;
- magyar nyelvű beszéd vizualizálása: az egyes magyar szavak szájjal történő, tisztán
érzékelhető artikulálása, amely lehetővé teszi vagy megkönnyíti a hangzó beszédnek szájról
történő leolvasását azon személy számára, aki a magyar nyelvet elsajátította és kommunikációs
eszközként a szájról olvasást részesíti előnyben;
- magyar nyelvű, hangzó beszéd írásba foglalása: a beszédnek írásos formába történő
átalakítása reális időben, az igényeknek megfelelően - szükség szerint - nagyobbított betűkkel
vagy Braille-írással;
 - Lorm-ábécé: olyan tenyérérintéses ábécé, amely meghatározott mozdulatok és érintési
formák segítségével rajzolja a közlést fogadó személy tenyerébe és ujjaira az egyes betűket;
- tenyérbe írás: a nyomtatott magyar nagybetűknek általában a közlést fogadó személy
tenyerébe történő írása;
- Braille-írás: speciális, kitapintható írásmód, amelyben a betűket, számokat és írásjeleket a
papír síkjából kiemelkedő, hatpontos rendszerben elhelyezett pontok alkotják;
- Braille-írás taktilis formája: a magyar ábécé betűinek érintéses formájú ábrázolása a közlést
fogadó személy kezének két ujján, illetve kezeinek több ujján, a Braille írás kódolt
jelrendszerének segítségével;
- tadoma vibrációs módszer: a hangzó beszédnek a beszélő személy hangszálai rezgésének,
továbbá alsó állkapcsa és ajkai mozgásának, valamint arcának tapintása általi érzékelése.
A speciális kommunikációs rendszerek használatával felmerült költségeket a helyi
önkormányzat viseli.
i) Az üleseken való részvételi kötelesség, illetve a képviselő-testület munkájában és
döntéshozatali eljárásában való részvételi kötelezettség legfontosabb összetevője, hogy a
képviselő köteles a határozati javaslatokra szavazatát (főszabályként: igen vagy nem) leadni.
A települési képviselők tekintetében sem a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak, sem a
szabad mandátum elvének nem tulajdonítható olyan tartalom, hogy a képviselőnek
korlátozhatatlan alanyi joga lenne viszont a szavazás során a tartózkodásra. Az önkormányzat
szervezeti és működési szabályzatának a szavazás módját rendező szabályai olyan eljárási,
ügyrendi rendelkezések, amelyek nem a véleménynyilvánítás módját, hanem a képviselőnek a
képviselő-testület döntésében, a határozat meghozatalában való részvételének módját határozzák
meg. Mivel az Mötv. - hasonlóan az Ötv.-hez - a tartózkodásról sem rendelkezik, a képviselő-
testületre bízza annak szabályozását. Nem ellentétes a törvény rendelkezéseivel, egyaránt
törvényes megoldásnak tekinthető, ha a képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatában
szabályozza a tartózkodás lehetőségét, és az sem, ha nem. (Vö. 1625/B/1991. AB határozat.) Ha
a tartózkodás lehetőségét ismeri a szervezeti és működési szabályzat, -akkor szabályozni kell a
tartózkodó szavazat értékét. Az általános megoldás szerint a tartózkodást a szavazás
eredményének a szempontjából ellenszavazatnak minősítik.
Az AB korábban - bár nem önkormányzati rendelet vizsgálata kapcsán, de általános érvénnyel
- kifejtette, hogy (akár az országgyűlési, akár a helyi önkormányzati) képviselő-testületi üléseken
a jogi szabályozás által előírt jelenlét szűken értelmezendő: „a testületi szerv ülésén való fizikai
jelenlétet jelenti”. Ez irányadó a szavazásnál is, „az ülésen való részvétel hiányában a szavazati
jog nem gyakorolható” (369/E/2009. AB határozat, ABH 2009, 2722.).
j) A kötelező képzésen kívül a képviselő részt vehet a Kttv.-ben meghatározott egyéb
képzéseken is. Utóbbi költségét a helyi önkormányzat biztosítja. A képzéshez szükséges
költségek akkor biztosíthatóak, ha az nem veszélyezteti a köztisztviselői továbbképzések
pénzügyi feltételeit. [Vö. Kttv. 80. § (1) bek.; 230. §]
k) Az Mötv. nem határoz meg a képviselők részére beszámolási kötelezettséget, ugyanakkor
egyértelmű, hogy a választók érdekeinek, igényeinek a képviseletét, a képviselői megbízást a
képviselő csak a lakossággal való folyamatos és sokféle kapcsolattartás útján tudja ellátni. A
kapcsolattartás célja kettős: egyrészt a lakosság véleményének megismerése, érdekeinek
feltárása, másrészt a képviselő-testületi elképzelések, tervek, koncepciók megismertetése. A
lakosság bevonását igénylő önkormányzati feladatok megoldásánál a települési képviselőknek
nagy szerepe van.
A képviselők - amennyiben erre a szervezeti és működési szabályzat lehetőséget biztosít,
ennek keretei között - képviselőcsoportot alakíthatnak meg. A képviselő-testület testületi
szerveinek (bizottság, részönkormányzat, képviselőcsoport) a képviselő-testület feladatot,
hatáskört, a képviselő-testület működéséhez kapcsolódó jogokat állapíthat meg. Ezek a jogok -
így például a napirend előtti felszólalás joga - nem egyéni képviselői jogok, hanem a testületet,
jelesül a képviselőcsoportot megillető jogok. A testületet megillető jogok nem állíthatók szembe
a képviselők egyéni jogaival. (1114/H/2005. AB határozat)
A képviselő-testületben - szervezeti és működési szabályzatban meghatározottak szerint -
működhet képviselőcsoport. A frakcióvezető szükségképpen több képviselőt képvisel, így
számára biztosított, a képviselői időkeretnél nagyobb hozzászólási keret annak elismerésén
nyugszik, hogy a frakcióban a képviselők egymás között megvitatják a testületi előterjesztéseket.
Mivel a testület valamennyi tagja nem lehet egyben frakcióvezető is és mivel a frakcióvezető
egyben több képviselő véleményét is megjelenítheti, nem kell szükségszerűen egyenlőségjelet
tenni a képviselők és frakcióvezetők hozzászólási lehetősége közé, hiszen nem teljesen azonos
jogállású személyekről van szó. Nem alkotmánysértő az olyan működési szabályozás sem, amely
megengedi, hogy a polgármester, vagy az őt a feladatellátásban segítő alpolgármesterek a vita
során többször szólhassanak hozzá a tárgyalt témához. A testületi működés szabályozásának
önkorlátozó jellege van és elsődleges célja a testületi eljárások felesleges időbeli elhúzódásának
megakadályozása. (834/B/2003. AB határozat)
A felelősségteljes képviselet ellátásának minimumát is rögzíti a törvény, amely alapvető
iránymutatásul szolgál mind a képviselőnek, mind a képviselő-testületnek: köteles a testületi
üléseken megjelenni, köteles rendszeres kapcsolatot tartani választóival, köteles évente egy
alkalommal a választópolgárokat tájékoztatni.
A képviselői megbízatást rendeltetésszerűen kell gyakorolni, kizárólag a választópolgárok
közösségének érdekében. Tilos minden olyan magatartás, amely a képviselő személyes
érdekeinek - visszaélésszerű - érvényre juttatását célozza, képviselői megbízatására való
hivatkozással. A törvény ugyanakkor nem tiltja, hogy a képviselő a helyi választópolgárok,
gazdasági szereplők, civil szervezetek érdekeinek képviselete (például lobbi-tevékenység) során
hivatkozzon képviselői minőségére.
Utóbbiak tekintetében különösen a Btk.-ban meghatározott magatartásoktól kell tartózkodnia
(pl. hivatali visszaélés, Btk. 305. §; hivatali vesztegetés, Btk 293. §; vesztegetés feljelentésének
elmulasztása, Btk. 297. §; befolyással üzérkedés, Btk. 299. §). A Btk. 459. § (1) 11. pontja
alapján a képviselő hivatalos személynek minősül.
A képviselői kötelezettségek elmulasztásához nem társul visszahívási jog. A visszahívási jog,
az önkormányzati rendszerben nem alkalmazható. A választók bizalmára azonban minden
képviselőnek folyamatosan szüksége van. Nem tud eredményesen munkát végezni, a közösség
érdekében tevékenykedni az a testület, amelynek tagjai elvesztették a választók bizalmát.

Kapcsolódó joggyakorlat
BDT2007. 1719. A települési képviselő választói érdekeinek érvényesítésére hivatkozással
nem jogosult vagyonjogi per indítására.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 459. § (1) bekezdés 11. pont
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről 204. §
2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről 80. §, 230. §
2009. évi CXXV. törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról 2. §
 Mötv. 33. §-ához:

Képviselői kötelezettségszegés jogkövetkezményei

Garanciális szabály a kötelezettségeit megszegő képviselő esetében, hogy vele szemben
szankcióként alkalmazható a tiszteletdíjának, illetőleg a természetbeni juttatásának csökkentése,
megvonása. E rendelkezés alapján a képviselő-testületnek rendelkeznie kell a szervezeti és
működési szabályzatban, hogy a kötelezettségeit megszegő képviselő tiszteltdíját, természetbeni
juttatását legfeljebb hány (max. 12) hónapra, és mekkora hányaddal lehet csökkenteni, illetve
megvonni. Ismételt kötelezettségszegés esetét, és a kilátásba helyezett jogkövetkezményeket is
szabályozni kell a szervezeti és működési szabályzatban.
A képviselő mandátuma szabad, felelősségre vonásának lehetősége továbbra is erősen
korlátozott: választópolgárok általi visszahívása kizárt, politikai felelőssége csak a választások
során realizálódhat, rossz, téves (de nem jogsértő) döntésért nincs eredményfelelősség, azonban
kárfelelősség és büntetőjogi felelősség képviselői megbízatásuk során elkövetett jogsértő
magatartások miatt azonban fennáll. (Kiss László: Polgármesterek, önkormányzati képviselők
kézikönyve. Pécs, 2002, 152. o.)

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.

Mötv. 34. §-ához:

A tanácsnok
A tanácsnok olyan képviselő, akit a képviselő-testület - a feladat- és hatásköréhez kapcsolódó -
speciális feladattal, önkormányzati feladatkör ellátásának felügyeletével bíz meg. -Tanácsnokot
nem kötelező választani, a tanácsnok nem hoz, nem hozhat döntéseket a képviselő-testület
helyett, a tanácsnokra a képviselő-testület nem ruházhat át feladat- és hatásköröket sem, nem
járhat el államigazgatási ügyekben, véleményét a képviselő-testületnek nem kötelező figyelembe
vennie. A tanácsnokok választásának lehetőségét, tanácsnokok számát, az általuk ellátott
funkciók megnevezését, a megválasztásuk, megbízásuk visszavonásának részletes szabályait,
juttatásaikat stb. a szervezeti és működési szabályzat tartalmazza.
A tanácsnok - amennyiben a szervezeti és működési szabályzat erre lehetőséget ad - a
polgármester megbízása alapján (feladatkörében eljárva) képviselheti az önkormányzatot; neve
mellett használhatja a feladatkörének megfelelő tanácsnok elnevezést; a polgármester útján a
hivatal szervezeti egységeinek vezetőitől feladatkörébe tartozó ügyben felvilágosítást és
közreműködést kérhet; véleményezheti a feladatkörébe tartozó képviselő-testületi
előterjesztéseket; figyelemmel kísérheti a feladatkörével összefüggő képviselő-testületi döntések
végrehajtását stb.

A helyi önkormányzati képviselők tiszteletdíja, juttatása, költségtérítése

Mötv. 35. §-ához:

Juttatások jogcímei
 A közpénzekkel való felelős gazdálkodás biztosítása érdekében a törvényhozó meghatározta,
hogy a képviselői tiszteletdíj, illetve természetbeni juttatás csak az önkormányzat saját bevételei
terhére állapítható meg, valamint emelhető meg. Ehhez igazodik az a szabály, hogy csak a
képviselői tevékenységgel összefüggő, képviselő által megelőlegezett, szükséges, számlával
igazolt költségeket kell a részére megtéríteni. A képviselő tehát tiszteletdíj, természetbeni juttatás
jogcímen kaphat az önkormányzattól - rendeletben meghatározott módon és korlátokkal -
különféle juttatásokat, egyéb jogcímen - kivéve a (3) bekezdést - juttatás (például napidíj)
jogszerűen nem adható.
Törvény felhatalmazása alapján kizárólag a felhatalmazás keretei között szabályozhat -
rendeleti úton a képviselő-testület, a felhatalmazás kereteit túllépő, azt meghaladó
önkormányzati szabályozás ellentétes a törvénnyel. Ha az önkormányzati rendelet olyan
jogcímen adott juttatást szabályoz, amit a törvény nem ismer el, akkor a képviselő-testület a
törvény által adott szabályozási felhatalmazás kereteit - törvényellenesen - túllépi. [Vö.
197/2010. (XII. 17.) AB határozat.]
Ha a képviselő tanácsnok, önkormányzati bizottság elnöke vagy tagja, ebben az esetben -
lényegében szabadon vállalt önkormányzati feladatként - számára a képviselő-testület
rendeletében magasabb összegű tiszteletdíjat is megállapíthat.
Az AB egyébként alkotmányellenes megkülönböztetés okán megsemmisítette azt az -
önkormányzati rendeleti előírást, amely a bizottság képviselő tagjának tiszteletdíját havi 2010 Ft-
ban, ezzel szemben a bizottság nem képviselő tagjának tiszteletdíját havi 8375 Ft-ban állapította
meg. [Bővebben: 39/2001. (X. 19.) AB határozat.]
A képviselőnek - a tiszteletdíj mellett - költségtérítés jogcímen is eszközölhető kifizetés, de
csak olyan költségeket téríthet meg az önkormányzat, amelyet a képviselő korábban
megelőlegezett, kifizetett (1), az önkormányzat felé számlával igazolt (2), és képviselői
feladatainak ellátása szempontjából valóban szükségszerűen merültek fel (3). Valamennyi
feltételnek együttesen kell fennállnia a költségtérítés kifizetéséhez.
A képviselőnek - továbbra is - törvényen alapuló igénye van arra, hogy a képviselői
tevékenységével összefüggésben felmerült, általa megelőlegezett és számlával igazolt, szükséges
költségét az önkormányzat megtérítse. [6/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 219.] Az AB
korábbi gyakorlata alapján nincs akadálya ruházati költségtérítés megállapításának sem.
(1363/H/1996. AB határozat, ABH 1996, 871.)
Az, hogy a képviselői tiszteletdíj és egyéb juttatás közérdekű adat, szintén a közpénzek
felhasználásának átláthatóságát, nyomonkövethetőségét erősíti. Az állami vagy helyi
önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó
szervnek vagy személynek lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot és
közérdekből nyilvános adatot - a törvényben meghatározott kivételekkel - erre irányuló igény
alapján bárki megismerhesse. [2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 26. § (1) bek.]

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról 26.
§

Összeférhetetlenség

Mötv. 36. §-ához:

 Összeférhetetlenségi okok
Az összeférhetetlenség intézményének egyik alapvető rendeltetése a hatalom megosztásának,
az államhatalmi ágak elválasztásának biztosítása. A hivatali, illetve foglalkozási
összeférhetetlenség elrendelése irányulhat az eltérő, esetleg egymással hierarchikus, illetve
felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló hatalmi pozíciók egybeesése ellen, az elfogultság és a
személyi érdekeltség visszaélésszerű érvényesülésének megelőzésére.
Az összeférhetetlenségi rendelkezés meghatározott tisztséget viselőket, bizonyos munkakörök
betöltőit, vagy foglalkozást gyakorlókat kizárhat a valamely funkcióra választhatók vagy
kinevezhetők köréből. Ebben az esetben tehát az összeférhetetlenség negatív választási vagy
kinevezési feltételként szerepel.
Lehet az összeférhetetlenségi előírásoknak olyan tartalma is, amelynek alapján bizonyos
tisztséget, munkakört betöltők vagy foglalkozást űzők valamely tisztségre, munkakörbe
választásuk, kinevezésük esetén csak akkor maradhatnak új pozíciójukban, ha az
összeférhetetlennek minősülő korábbi tisztségükről, munkakörükről, foglalkozásukról
lemondanak, vagy azt szüneteltetik. [Vö. 1158/B/1990. AB határozat.]
A képviselői megbízatás természeténél fogva közbizalmi jellegű, így az Mötv. rögzíti, hogy e
magas erkölcsi mércének a tisztséget betöltőnek mindenkor meg kell felelnie. Az
összeférhetetlenségi szabályok új szemléletű megalkotásának - a törvény indokolása szerint - az
volt az oka, hogy egyrészt ne az egyes konkrét tisztségek kerüljenek felsorolásra, hanem a
hatalmi ágak elválasztásának elve tükröződjön a kinevezési jogkör gyakorlója által
meghatározott tisztségek, pozíciók összeférhetetlenné nyilvánításában. Másik nagy elhatárolási
csoport az összeférhetetlenség szempontjából a döntési helyzetben lévő képviselő gazdasági
függetlenségének, befolyásmentességének biztosítása. Harmadik kategóriát képez az egyéb
összeférhetetlenségi okok csoportja.
Az Mötv. abból az általános szabályból indul ki (határozatlan összeférhetetlenségi ok), hogy a
képviselői megbízatással összeférhetetlen minden olyan tevékenység (egymással összefüggő
magatartások sorozata), amely a feladatainak ellátáshoz szükséges közbizalmat megingathatja.
Ez bármilyen erkölcstelen, megbotránkoztató stb. tevékenység (tehát nem egyszeri magatartás!)
lehet, amely tekintetében szintén megszüntethető az összeférhetetlenség, ha a képviselő felhagy
ezzel a tevékenységgel.
A törvény ehhez képest megállapít további összeférhetetlenségi (speciális) eseteket a)-i)
pontig. A felsorolás alapján külön ki kell emelni, hogy a képviselői megbízatással nem
összeférhetetlen, ha a képviselő egészségügyi, köznevelési, szociális vagy gyermekjóléti
(gyermekvédelmi) intézménnyel áll közalkalmazotti vagy munkaviszonyban.
A 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Médtv.) szerint
a) Médiaszolgáltatás: az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 56. és 57. cikkében
meghatározott, önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági
kockázatvállalás mellett - végzett gazdasági szolgáltatás, amelyért egy médiaszolgáltató
szerkesztői felelősséget visel, amelynek elsődleges célja műsorszámoknak tájékoztatás,
szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus
hírközlő hálózaton keresztül.
b) Médiaszolgáltató: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem
rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a
médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását. A
szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges
ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a
médiaszolgáltatás tekintetében.
c) Médiatartalom-szolgáltató: a médiaszolgáltató, illetve bármely médiatartalom szolgáltatója.
(Médtv. 203. §)
Az (1) bekezdés g) pontjával összhangban, annak pontosításával kimondja az Mötv., hogy a
települési önkormányzati képviselő nem lehet a megyei közgyűlés elnöke, alelnöke,
főpolgármester, főpolgármester-helyettes sem.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2005. 224. Nincs jogi akadálya annak, hogy a közhasznú társaság felügyelő bizottsági tagja
legyen annak a települési önkormányzatnak a képviselője, amely önkormányzat a közhasznú
társaság tagja.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2015. évi XCII. törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának
szolgálati jogviszonyáról 27. §
2012. évi CCV. törvény a honvédek jogállásáról 68. § (1) bekezdés c) pont
2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről 85. §
2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 203. §

Összeférhetetlenségi eljárás

Mötv. 37. §-ához:

Összeférhetetlenség megállapítása
Az összeférhetetlenségi eljárás mind az eljárás alá vont személy, mind az eljárásban részt
vevők számára tartalmaz garanciális szabályokat. Amennyiben a képviselő észleli az
összeférhetetlen helyzet (ok) fennállását, ám annak megszüntetésére - külön jogszabályi
rendelkezés miatt - 30 napon belül nincs mód, a törvény lehetőséget biztosít az
összeférhetetlenségi eljárás mellőzésére. E lehetőség csak akkor áll fenn, ha a képviselő az általa
tett és a jogviszony megszüntetéséről szóló, az arra jogosult által írásban megerősített lemondó
nyilatkozatát az összeférhetetlenségi bizottságnak határidőben átadja.
Amennyiben a képviselő az összeférhetetlenségi helyzetet az Mötv. által biztosított
lehetőségeken belül nem szünteti meg, vele szemben az összeférhetetlenségi eljárást meg kell
indítani. Az eljárást bármely képviselő, bizottság indítványozhatja, amely alapján - az
összeférhetetlenségi bizottság javaslata figyelembevételével - a képviselő-testület a következő
ülésén (de legkésőbb a kezdeményezést követő 30 napon belül) határozattal dönt arról, hogy a
körülmények fennállnak-e, amennyiben igen, akkor kimondja az összeférhetetlenséget. [Az
összeférhetetlenség kimondásával a képviselői megbízatása megszűnik, kivéve a (7)
bekezdésben foglaltakat.]
A képviselői tisztség, illetve azon túl a helyi közélet tisztaságát további garanciális szabályok
biztosítják. Ilyen például az, hogy az összeférhetetlenséget kimondó határozatot a fővárosi és
megyei kormányhivatalnak is kézbesíteni szükséges.
Bárki kezdeményezheti az összeférhetetlenség megállapítását a polgármesternél, amelynek
következménye, hogy a kezdeményezést haladéktalanul továbbítani kell az összeférhetetlenségi
bizottságnak kivizsgálásra. Az összeférhetetlenségi szabályokkal való visszaélések megelőzése
érdekében az Mötv. jogorvoslati lehetőséget biztosít az érintett képviselőnek. Ennek
eredményeképpen végső soron az összeférhetetlenség kérdésében - a helyi önkormányzat
székhelye szerint illetékes - a közigazgatási és munkaügyi bíróság döntése tekinthető az eljárást
lezáró, végleges cselekménynek.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság főszabályként az összeférhetetlenséget kimondó
határozat felülvizsgálatát nemperes eljárásban, az iratok alapján végzi el. A bíróság szükség
szerint tárgyalást tarthat, amelyen önkormányzati képviselőt, a keresettel megtámadott
határozatot hozó képviselő-testület képviselőjét, a kereset előterjesztőjét meghallgathatja. A
bíróság ítélete jogerős és végrehajtható, ellene minden rendes és rendkívüli jogorvoslat kizárt.
A képviselői tisztséggel járó magas erkölcsi elvárások maradéktalan betartása érdekében a
törvény rendelkezik arra az esetre is, ha az összeférhetetlen helyzet fennáll ugyan, ám a
képviselő-testület nem, vagy jogszabálysértő módon dönt az összeférhetetlenség tárgyában. Erre
az esetre szolgál megoldásként a megyei (fővárosi) kormányhivatal számára biztosított -
közvetlenül a bíróságnál kezdeményezendő - összeférhetetlenségi eljárás, melyre az általános
szabályokat rendeli alkalmazni, azzal, hogy a bíróság döntése ellen fellebbezési lehetőséget
biztosít az érintett képviselő és a kormányhivatal számára.
Összeférhetetlenség miatt a képviselői megbízás vagy az erről szóló határozat meghozatalának
a napján [ld. Mötv. 29. § (1) c) pont, 37. § (2) bek.], vagy, az összeférhetetlenséget megállapító
bírósági határozat jogerőre emelkedésének a napján szűnik meg [ld. Mötv. 37. § (4), (6) bek.].

Méltatlanság

Mötv. 38. §-ához:

Méltatlanság megállapítása
Az összeférhetetlenség jogintézményéhez hasonlóan az Mötv. rendelkezik a képviselői tisztség
betöltéséhez szükséges társadalmilag elvárt, méltó magatartás mércéjéről is. A méltatlansági
szabályok meghatározásával megjelölésre kerülnek azok az esetek, amelyek bekövetkeztekor a
képviselő méltatlanná válik e tisztség további betöltésére. Az Mötv. a méltatlanság bevezetésével
éles cezúrát alkalmaz, figyelemmel arra, hogy az itt meghatározott feltételek bekövetkezése
jellemzően nem az egyes tisztségek, pozíciók betöltéséhez kapcsolódik, hanem a képviselő
magatartásának egyenes következménye.
Méltatlansági okok:
a) szándékos bűncselekmény miatt jogerős szabadságvesztésre ítélés,
b) az állammal, önkormányzattal szemben (60 napon túl) fennálló köztartozás,
c) felszámolás során felelősség ki nem elégített követelésért,
d) bírósági eljárást lezáró bírói döntés végrehajtásának akadályozása,
e) összeférhetetlenségi ok elhallgatása.
A képviselőnek a méltatlanságot megalapozó körülményekről vagy az azt megállapító jogerős
ítélet kézhezvételétől, vagy az arról történő tudomásszerzését követő 3 napon belül tájékoztatnia
kell a képviselő-testületet, illetve a megyei (fővárosi) kormányhivatalt. A méltatlanság
megállapíthatósága érdekében az eljáró bíróság kötelezettségeként rögzíti a törvény a
méltatlansági ok bekövetkeztéről történő értesítést a képviselő-testület, illetve a megyei
(fővárosi) kormányhivatal felé.
A Btk. kimondja ezzel összefüggésben, hogy azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése
miatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra,
hogy a közügyekben részt vegyen, azok gyakorlásától el kell tiltani. A közügyektől eltiltás
legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. (Btk. 61-62. §) A közügyektől eltiltás
nélkül is méltatlanná válik a képviselői megbízatásra az, akit jogerősen szándékos
bűncselekmény miatt akár végrehajtandó, akár felfüggesztett szabadságvesztésre ítél a bíróság.
Az Országgyűlés szükségesnek tartotta bevezetni azt a hátrányos jogkövetkezményt is,
miszerint, akinek köztartozása van az állammal, önkormányzattal szemben és azt 60 napon belül,
illetve fizetési könnyítés esetén a jogerős határozat szerint nem rendezi, annak megbízatását
méltatlanság jogcímen meg kell szüntetni [Mötv. 38. § (1) bek. d) pont]. A szabályozás
meglehetősen szigorú, hiszen a jogkövetkezmény bekövetkezik tekintet nélkül a tartozás
összegére és arra, hogy éven belül, vagy hosszú ideje tartozik.
A törvény szerint tehát alapvető fontosságú követelmény, hogy akinek a helyi önkormányzat
működésében meghatározó szerepe van, legyen az polgármester vagy képviselő, nem tartozhat a
köznek, ha mégis, akkor méltatlan a megbízatására. [„Ha ez így helyes, akkor talán az sem méltó
a választók bizalmára, aki a képviselő-testületnek esetleg a saját véleményével és szavazatával(!)
megtámogatott döntése miatt juthat lényegesen előnyösebb helyzetbe és még arra sem veszi a
fáradságot, hogy ezt a testület többi tagjának még a napirendi pont tárgyalása, de legalább a
szavazás előtt a tudtára adja”. Újházi Miklós: Az irány jó, de több lépés kellene. Jegyző és
Közigazgatás 2012. 1. sz.]
Az önkormányzati képviselő tisztségével kapcsolatos közbizalmat hivatott megerősíteni az a
rendelkezés, amely szerint az e tisztséget betöltőnek kötelező kérelmeznie az állami
adóhatóságnál a köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvételét. A választópolgárok
közélet tisztaságába vetett hitének növelését szolgálja a törvény azon rendelkezése, mely szerint
az állami adóhatóság köteles értesíteni a képviselő-testületet, illetve egyéb szerveket, hogy a
képviselőnek köztartozása keletkezett.
A 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint köztartozásmentes adózói adatbázis az
állami adóhatóság honlapján közzétett, az adózó nevét, elnevezését, adószámát tartalmazó
nyilvántartás, amely azokat az adózókat tartalmazza, akiknek/amelyeknek az alábbi együttes
feltételek szerint
a) a közzétételt megelőző hónap utolsó napján nincs az állami adóhatóságnál és vámhatóságnál
nyilvántartott nettó adótartozása, valamint köztartozása;
b) nincs behajthatatlanság címén nyilvántartott, de el nem évült adótartozása;
c) nyilatkozata alapján a közzétételt megelőző hónap utolsó napjáig esedékes bevallási és
befizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tesz/tett;
d) adószámát nem függesztették fel;
e) nem áll csődeljárás, végelszámolás, illetve felszámolási eljárás alatt;
f) csoportos adóalanyiság esetén a csoportos adóalanynak nincs általános forgalmi adó
tartozása;
g) nem minősül adó megfizetésére kötelezettnek.
A NAV az adózó erre irányuló kérelme alapján, a kérelem benyújtásának hónapját követő
hónap 10. napján felveszi az adózót a köztartozásmentes adózói adatbázisba, ha vizsgálata
alapján az adózó a köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvételhez az Art.-ban előírt
feltételeket teljesíti. Az adózó külön nyilatkozik arról, hogy a köztartozásmentes adózói
adatbázis közzétételét megelőző hónap utolsó napjáig esedékes bevallási és befizetési
kötelezettségének maradéktalanul eleget tesz/tett. A kérelem teljesítésének a köztartozásmentes
adózói adatbázisba történő felvétel minősül. A kérelem kizárólag elektronikus úton nyújtható be.
Ha az adózó a köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvételhez előírt valamely
feltételnek nem felel meg, az állami adóhatóság az adózót 10 napos határidő tűzésével
hiánypótlásra hívja fel, a határidő eredménytelen leteltét követően a kérelmet elutasító
határozatot hoz. A hiánypótlásban, illetve az első fokú határozatban fel kell tüntetni azt is, hogy
az adózó mely feltételeknek - ideértve a tartozások összegszerűségét is - nem felelt meg.
Amennyiben az adózó a kitűzött határidőn belül a hiánypótlási felhívásban megjelölt
feltételeknek eleget tesz, az adóhatóság az adózót a feltételek teljesítésének hónapját követő
hónap 10. napjáig a köztartozásmentes adózói adatbázisba felveszi.
A határozat elleni jogorvoslatra a nyilvántartásba vételi eljárással kapcsolatos jogorvoslati
szabályok irányadók, azzal, hogy a fellebbezés iránti kérelmet az első fokú határozat
kézhezvételétől számított 8 napon belül kell előterjeszteni, illetve az adóhatóság a fellebbezés
iránti kérelmet 8 napon belül bírálja el.
Az adóhatóság a köztartozásmentes adózói adatbázis adatait minden hónap 10. napján frissíti.
Amennyiben a köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvételt követően az adózó a
feltételek bármelyikének nem felel meg, az adóhatóság az adózót a köztartozásmentes adózói
adatbázisból törli, amelyről az adózót elektronikus úton és írásban értesíti. Ezt követően a
köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvétel a kérelem ismételt benyújtásával kérhető.
Ha az egyéb jogszabályok erről külön rendelkeznek, az állami adóhatóságtól beszerezhető
adóigazolással egyenértékű, ha az adóhatóság az adózót nyilvántartja a köztartozásmentes adózói
adatbázisban. [Art. 36/B. § (1)-(5) bek.]
A méltatlanság jogintézményével való visszaélések megelőzése érdekében az Mötv.
garanciaként rendeli alkalmazni az összeférhetetlenségi eljárásra vonatkozó szabályokat, a
méltatlansági eljárás során is.
Ha az önkormányzati képviselő tájékoztatási kötelezettségének [Mötv. 38. § (2) bek.] nem tett
eleget, bármely önkormányzati képviselő vagy bizottság indítványára - a méltatlansággal
kapcsolatos feladatokat ellátó bizottság javaslata alapján - a képviselő-testület a következő
ülésén, legkésőbb a méltatlanság megállapításának kezdeményezését követő harminc napon belül
határozattal megállapítja a méltatlanság alapjául szolgáló körülmények fennállását, és kimondja
a méltatlanságot. A képviselő-testület határozatát az önkormányzati képviselőnek és a
kormányhivatalnak kézbesíteni kell.
Az önkormányzati képviselő méltatlanságának megállapítását bárki kezdeményezheti a
polgármesternél, amelyet a méltatlansággal kapcsolatos feladatokat ellátó bizottságnak
haladéktalanul továbbítani kell kivizsgálásra. Ismételt kezdeményezés esetén, amennyiben az új
tényt vagy körülményt nem tartalmaz, a méltatlansággal kapcsolatos feladatokat ellátó bizottság
külön vizsgálat nélkül lezárja az ügyet, ebben az esetben nem állapítja meg - határozattal - a
méltatlanság alapjául szolgáló körülmények fennállását.
Az önkormányzati képviselő a méltatlanságát, illetve a tisztsége megszűnését megállapító
képviselő-testületi határozat felülvizsgálatát kérheti - jogszabálysértésre hivatkozással - a
határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül az illetékes közigazgatási és munkaügyi
bíróságtól.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a kérelemről - annak beérkezésétől számított 30 napon
belül - nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A bíróság az
önkormányzati képviselőt, a keresettel megtámadott határozatot hozó képviselő-testület
képviselőjét, a kereset előterjesztőjét meghallgathatja. A bíróság döntése ellen további
jogorvoslatnak, felülvizsgálatnak helye nincs.
A megyei és fővárosi kormányhivatal a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál
kezdeményezheti az önkormányzati képviselő méltatlanságának a kimondását, ha a képviselő-
testület nem dönt a méltatlanságról vagy döntése jogszabálysértő. A bíróság eljárására a fenteket
kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a bíróság döntése ellen - annak kézhezvételétől
számított nyolc napon belül - az érintett önkormányzati képviselő, valamint a kormányhivatal
fellebbezést nyújthat be. A fellebbezésről, annak beérkezésétől számított három napon belül a
másodfokú bíróság nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A
bíróság döntése ellen felülvizsgálatnak helye nincs.
Az önkormányzati képviselő tisztsége a képviselő-testület méltatlanságot megállapító
határozata - ha az ellen a rendelkezésre álló határidő alatt jogorvoslat iránti kérelemmel nem
éltek - meghozatalának napján, jogorvoslati kérelem előterjesztése esetén a jogerős bírósági
döntés napján szűnik meg.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 61-62. §
2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 36/B. § (1)-(5) bekezdés
1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 63/A. §

Vagyonnyilatkozat-tételi eljárás

Mötv. 39. §-ához:

Vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség
A helyi közpénzekkel való felelős gazdálkodás, ezáltal a közélet tisztaságának gazdasági
szempontból történő biztosítása érdekében az Mötv. részletesen tartalmazza a vagyon-
nyilatkozat-tételi eljárásra vonatkozó rendelkezéseket. Ennek keretén belül meghatározásra
került, hogy a képviselő megválasztásától, majd ezt követően minden év január 1-jétől számított
30 napon belül az Mötv. 2. melléklete szerinti vagyonnyilatkozatot köteles tenni. Igaz ez saját
maga, a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettársának, valamint gyermekének
vonatkozásában is.
A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztása esetére szankcióként határozza meg a
törvény azt, hogy a képviselő a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége teljesítéséig a tisztségéből
fakadó jogait nem gyakorolhatja, illetve semmiféle juttatásban nem részesülhet az
önkormányzattól. A képviselői vagyonnyilatkozat nyilvánosságra hozatali kötelezettsége, illetve
az, hogy a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárást a vagyonnyilatkozat-vizsgáló bizottságnál
bárki kezdeményezheti - az adatvédelmi szabályok figyelembevétele mellett -, mind a közélet
tisztaságát hivatott elősegíteni.
A képviselő-testület a vagyonnyilatkozatok nyilvántartására és ellenőrzésére, vizsgálatára vagy
külön bizottságot (vö. Mötv. 57-61. §) hoz létre, vagy meglévő bizottságának feladatkörét bővíti
ezzel a funkcióval. A bizottság összegyűjti a képviselő és e § szerinti hozzátartozóinak (a
képviselővel közös háztartásban élő házas- vagy élettársa, valamint gyermeke)
vagyonnyilatkozatait. A képviselői vagyonnyilatkozatot bárki számára hozzáférhetővé kell tenni,
kivéve azokat az adatokat, amelyek a vagyonnyilatko-zatban feltüntetett vagyontárgyak
ellenőrzéséhez szükségesek (hitelintézeti folyószámlaszám, helyrajzi szám, cégjegyzékszám
stb.). A hozzátartozók vagyonnyilatkozataiba csak a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos
feladatokat ellátó bizottság tagjai tekinthetnek bele, vagy az abban foglaltak, vagy a képviselői
vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése céljából.
A vagyonnyilatkozat-tételi eljárás célja a vagyonnyilatkozatban szereplő adatok valódiságának
a megállapítása. Az eljárás - törvény eltérő rendelkezésének a hiányában - a hozzátartozói
vagyonnyilatkozatok tekintetében is megindítható. A vizsgálat eredményéről a bizottság
tájékoztatja a képviselő-testületet.
A vagyonnyilatkozati eljárás során a képviselő köteles mindazokat az azonosító adatokat
(hitelintézeti folyószámlaszám, helyrajzi szám, cégjegyzékszám stb.) a bizottság rendelkezésére
bocsátani, amelyek a vagyonnyilatkozatban szereplő adatok valódiságának megállapításához
szükségesek. Ezeket az adatokat viszont a vizsgálat lezárását követő 8 napon belül törölni kell.
Az Mötv. csak a képviselő-testületnek a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás eredményéről
való tájékoztatását írja elő, nincs akadálya azonban annak, hogy a tájékoztatás alapján -
határozatban - megállapítsa a képviselő-testület, hogy a vagyonnyilatkozat, illetve
vagyonnyilatkozatok részben vagy egészben valótlan adatokat tartalmaznak.
E határozathoz, illetve egyáltalán a vagyonnyilatkozat tartalmának valótlanságának
kimondásának esetére az Mötv. azonban (közvetlenül) semmiféle jogkövetkezményt nem állapít
meg, így ebből nem következik egyenesen a képviselői megbízás megszűnése, megszüntetése
sem [vö. Mötv. 29. § (1) bek.]. Végső soron azonban vagyonnyilatkozat tartalmának
valótlanságának kimondása a képviselőnek „a feladatainak ellátásához szükséges közbizalmat
megingathatja” [Mötv. 36. § (1) bek.], így ez alapján a képviselővel szemben
összeférhetetlenségi eljárás (Mötv. 37. §) indítható.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról 26.
§
2007. évi CLII. törvény egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről

A képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagjaira vonatkozó külön

szabályok

Mötv. 40. §-ához:

Eskütétel
A képviselő-testület bizottságának külső tagja köteles esküt tenni. A bizottsági tagsághoz
fűződő jogait és kötelességeit - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - azonban már
megválasztását követően gyakorolhatja. Az eskü szövegét az Mötv. 1. melléklete tartalmazza:
Én, (eskütevő neve) becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz és
annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; (a
tisztség megnevezése) tisztségemből eredő feladataimat a (megye vagy település vagy kerület)
fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesítem, tisztségemet a magyar nemzet
javára gyakorlom.
(Az eskütevő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!
Figyelemmel arra, hogy a képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagja adott esetben a
képviselőhöz hasonló döntési pozícióba kerülhet, közel azonos felelősséggel járó funkciót tölthet
be, indokolt, hogy e személyekre is megfelelően alkalmazni kelljen a képviselőre vonatkozó
összeférhetetlenségi szabályokat. Itt szükséges megemlíteni, hogy a képviselő-testület
bizottságának nem képviselő tagja e tisztséget a képviselő-testület diszkrecionális (szabad
belátásán alapuló) döntése alapján töltheti be, azaz e döntés bármikor módosítható
(visszavonható), ezért e jogkörre való tekintettel a jogorvoslati garanciák okafogyottá válnak, így
a törvényben mellőzésre kerültek. A bizottsági tagság visszavonásakor is azonban figyelembe
kell venni, hogy az Mötv.-ben meghatározott jogokat jóhiszeműen, a kölcsönös együttműködés
elvét figyelembe véve, a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni (vö. Mötv. 9.
§).
A bizottság nem képviselői tagjára vonatkozó méltatlansági szabályok alkalmazása
megegyezik a (2) bekezdésben szabályozott összeférhetetlenségi szabályok alkalmazásával.
Méltatlanság (összeférhetetlenség) kimondása nélkül is bármikor visszavonható a nem képviselő
bizottsági tag megbízatása, a különbség abban van, hogy méltatlanság (összeférhetetlenség) miatt
a megbízatást a képviselő-testület köteles megszüntetni. Ha a képviselő-testület - a törvényes
feltételek fennállásának ellenére - nem vonja vissza a nem képviselő bizottsági tagsági
megbízatását, ebben az esetben az önkormányzat ellen a megyei (fővárosi) kormányhivatal
törvényességi felügyeleti eljárást köteles kezdeményezni [ld. Mötv. 132. § (1) bek.; 133-135. §;
140. § (1) bek. a) pont].
Az Mötv. 35. § (1)-(4) bekezdése alapján a képviselő-testület a bizottság (nem képviselő)
tagjának rendeletében meghatározott tiszteletdíjat, természetbeni juttatást állapíthat meg. Az
önkormányzati bizottság (nem képviselő) tagja számára
a) magasabb összegű tiszteletdíj is megállapítható,
b) történő tiszteletdíj megállapítása nem veszélyeztetheti az önkormányzat kötelező feladatai
ellátását.
Az önkormányzati bizottság (nem képviselő) tagja
a) képviselő-testület képviseletében vagy a képviselő-testület, továbbá a polgármester
megbízásából végzett tevékenységével összefüggő, általa előlegezett, számlával igazolt,
szükséges költsége megtéríthető, képviselői költségek kifizetését a polgármester engedélyezi;
b) tiszteletdíja és egyéb juttatása közérdekből nyilvános adat.

A képviselő-testület

Mötv. 41. §-ához:

1. Helyi önkormányzat jogképessége, jogi személyisége

A helyi önkormányzat vonatkozásában az Mötv. és a helyi önkormányzatokra vonatkozó
jogszabályok az irányadóak, nem kell és nem is lehet a Ptk.-ban jogi személyekre vonatkozó
általános szabályai közül azokat alkalmazni, amelyek a helyi önkormányzatok természetéből,
jellegéből adódóan azokra alkalmazhatatlanok.
A fenti rendelkezések a képviselő-testület működésének, döntéshozatalának azon alapkérdéseit
tartalmazzák, amelyek törvényi szintű szabályozást igényelnek, valamint amelyek az
önkormányzati értékek, a demokratikus és a törvényes működés érvényesítését, a nyilvánosságot,
a nemzetiségi vélemények figyelembevételét szolgálják. A helyi önkormányzat mint önálló
szervezet minősül jogi személynek, törvényes képviselője a polgármester (megyei közgyűlés
elnöke, főpolgármester).
A helyi önkormányzat mint minden közigazgatási szerv jogképes, de ez a - közigazgatási -
jogképesség nem azonos a (polgári) jog szerinti jogképességgel. Ez azt jelenti, hogy - mint
minden közigazgatási szerv - részt vehet, alanya lehet közigazgatási jellegű jogviszonyoknak,
azaz lehet feladat- és hatásköre, amelyeket önállóan gyakorolhat. A közigazgatási jogképesség
keletkezésének is megvannak a maga előfeltételei:
 a) A közigazgatási szerv előírt jogi rendben történő létesítés (az erre hatáskörrel rendelkező
állami szerv, előírt eljárási rendben, a megfelelő döntési formában létesíti a szervet).
b) A feladat meghatározása (jogszabály vagy/és a létesítő meghatározza adott szerv
rendeltetését - a közhatalom biztosítása nem ide kapcsolódik).
c) A hatáskör megállapítása (jogosítványok és kötelességek megállapítása - annak
meghatározása, hogy mely ügyekben járhat el a szerv).
d) Illetékesség megléte (a működési terület meghatározása).
Minden közigazgatási szerv rendelkezik tehát (közigazgatási) jogképességgel, de nem
mindegyik közigazgatási szerv rendelkezik jogi személyiséggel is. A közigazgatási szervek pl.
Németországban ún. közjogi jogi személyeknek minősülhetnek, szemben a magánjogi jogi
személyiségű alakzatokkal (pl. részvénytársaság). A magyar jog azonban nem tesz különbséget
közjogi és polgári jogi jogi személyek között, tehát hazánkban ez a felosztás inkább elméleti,
mint gyakorlati jelentőségű. A közjogi és magánjogi személyek elhatárolására nézve a több
elmélet is megjelent:
a) Az első irányzat szerint a közjogi személy alapismérve: részvétel az állami hatalom
gyakorlásában. (Ezzel szemben tényként megállapítható, hogy több olyan közjogi személy van,
amelynek semmilyen közhatalmi jogosítványa sincs.)
b) Egy másik megközelítés szerint a közfeladat ellátására való felhatalmazás, a közcélúság a
döntő, amely azonban szintén nem feltétlenül fennálló elem, továbbá a polgári jogi személyek
tekintetében is gyakran előfordul.
c) A harmadik irányzat a közjogi személy lényegét abban látja, hogy az állammal szemben
„feladatteljesítési” kötelezettsége áll fenn.
d) Végül a negyedik irányzat az állami felügyelet erősebb mértékét tartja a közjogi jogi
személy lényegének. A gyakorlatban azonban több olyan közjogi jogi személy tevékenykedik,
amelyek felett az állami felügyelet rendkívül csekély, másfelől egyes polgári jogi személyek
felett is igen szigorú állami (hatósági) felügyeletet építettek ki (pl. hitelintézetek). (Mielke,
Jürgen: Die Abgrenzung der juristischen Person des öffentlichen Rechts von der juristischen
Person des Privatrechts. Hamburg 1965. 168-172. o.)
A szervezet csak akkor jogi személy, ha jogi személyiségét az alapító jogforrás (jogszabály,
okirat) megalapozza: tehát ha jogi személyiségű közigazgatási szervként intézményesítették,
vagy létesítették, a jogszabályok adta lehetőségek figyelembevételével. Ebből az is következik -
a polgári jogi személlyel szemben - hogy elvileg közömbös a (közjogi) jogi személy vagyoni
megalapozottsága. (Sárközy Tamás: A jogi személy elméletének az átalakulása. Budapest 1985.
169. o.)
Másrészt viszont a jogi személyiség fontos következménye, hogy az ilyen közigazgatási szerv
már nem csak közigazgatási, hanem a legtöbb polgári jogi (vagyoni típusú) jogviszonynak is
alanya lehet. Saját vagyon nélkül viszont a magánjogi jogviszonyokban csak nagyon korlátozott
mértékben tud a jogalany részt venni. Ezt a megközelítést alkalmazza a német jogfelfogás is,
miszerint a közjogi jogi személy keletkezési módjából adódóan nem lesz automatikusan polgári
jogilag is jogképes, ez utóbbihoz ugyanis vagyon is szükségeltetik. Ha pedig a közjogi jogi
személynek nincs polgári jogi jogképessége, úgy polgári perben sem állhat. [Wolff, Hans J.: Der
Unterschied zwischen öffentlichem und privatem Recht. Archiv des öffentlichen Rechts 1950/5.
sz., 216. o.; vö. Patyi András: A jogi személyiség egyes kérdései a közigazgatási szervezetben.
(Létezik-e, s ha igen, micsoda a közigazgatási jogi jogi személyiség?) In: Csefkó Ferenc (szerk):
A közigazgatási szervezetrendszer átalakítási kísérletei. Pécs, 2009, 48. o.]
A polgármester polgári jogi (törvényes) képviselői minőségének jellege összhangban van a
Ptk., valamint a Pp. több kapcsolódó rendelkezésével. A Ptk. 6:11. §-a ugyanis kinyilvánítja,
hogy a képviseleti jog jogszabályon is alapulhat. A Pp. a peres képviselet tekintetében azonban
lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzatot érintő perekben meghatalmazottként eljárjon a
képviselő-testület tagja, a jegyző (a megyei jegyző), vagy a polgármesteri hivatal ügyintézője is
[Pp. 67. § (1) bek. e) pont]. A polgármester által ellátott esetleges peres és egyéb polgári jogi
képviselethez azonban - mivel az törvényi előíráson alapul - nincs szükség külön
meghatalmazásra, illetve a képviselő-testület más egyéb aktusára. Ez a megállapítás nem zárja
ki, hogy a képviselő-testület a polgármestert valamely ügy mikénti képviseletére kötelezze. A
polgármester által ellátott jogi képviseletre is vonatkozik a Ptk. 6:11. § (1) bekezdésének
rendelkezése, amely szerint képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet
jogosítja és kötelezi. A közjogi képviselet gyakorlása során a polgármester az önkormányzatot és
a képviselő-testületet természetesen nem mint polgári jogi személyt, hanem mint közhatalmat
gyakorló (közjogi) jogi személyt jogosult képviselni.
A protokolláris képviselet révén a polgármester nem közhatalmi eljárásban, hanem rendszerint
ünnepélyes állami vagy más közösségi rendezvényeken vesz részt, lép fel. Ez a lehetőség
azonban azt sem zárja ki, hogy adott esetben az ilyen rendezvényen a polgármester polgármesteri
minőségében, tehát saját nevében jelenjen meg.
A polgármester, e közjogi funkcióhoz ésszerűen kapcsolódó képviseleti szerepében eljárva
jogosult képviselni a képviselő-testületet, az önkormányzatot, illetve a képviselő-testületet érintő
nem polgári jogi tárgyú külső, vagyis az önkormányzaton kívüli közhatalmi eljárásokban. A
polgármester mint közjogi funkció gyakorlója, az önkormányzati szervezet egyik összetevője.
E minőségében a polgármester önkormányzati feladatokat lát el saját jogán, bizonyos
képviselő-testületi hatásköröket pedig átruházott hatáskörben gyakorolhat. A polgármesternek a
törvényekben meghatározott, a képviseleti feladaton kívüli önkormányzati saját feladatainak
ellátása, valamint a képviselő-testület által számára átruházott hatáskörben hozott döntései nem
minősülnek a polgármester képviseleti megnyilvánulásainak. Ha a képviselendő önkormányzati
ügyben a képviselő-testület döntött, a polgármester a képviselő-testület képviseletében köteles
figyelembe venni a képviselő-testület döntését. (Vö. 961/B/1993. AB határozat)
A képviselő-testület önkormányzati rendeletben nem hatalmazhatja fel hivatalának egyik
ügyosztályát sem a testület nevében történő szerződéskötésre, mert a polgármesteri hivatal belső
szervezeti egysége nem jogi személy. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök a képviselő-
testületet illetik meg. A joggyakorlás természetszerűleg nem jelenti azt, hogy minden konkrét
tulajdonosi döntést magának a testületnek kell meghoznia. Az Mötv. is bizonyos korlátok között
engedi meg a testületi jogok átruházását. Másra - így a polgármesteri hivatal ügyosztályára vagy
bármely elnevezésű szervezeti egységére - viszont nem. (Vö. 10/1995. (II. 22.) AB határozat)

2. Önkormányzati feladatellátás
Az önkormányzati feladatok címzettje a képviselő-testület, azonban a feladatellátásban részt
vesznek a képviselő-testület szervei is. A törvény a képviselő-testület szerveként jelöli meg: a
polgármestert (a megyei közgyűlés elnökét), a képviselő-testület bizottságait, a
részönkormányzat testületét, a polgármesteri hivatalt, a megyei, illetve a közös önkormányzati
hivatalt, a jegyzőt, továbbá a társulást. A képviselő-testület dönt arról, hogy a szervei milyen
feladatokat végezzenek el, illetve milyen önkormányzati hatáskört ruház át rájuk. A képviselő-
testület meghatározó szerepének biztosítása érdekében rögzíti a törvény azokat az önkormányzati
ügyeket, amelyekben kizárólag a képviselő-testület dönthet, amelyeknek elintézését nem
ruházhatja át.
Önkormányzati döntés olyan döntés, amely a képviselő-testület - törvényekben megállapított -
feladat- és hatáskörébe tartozó ügyben született. Önkormányzati döntést főszabályként a
képviselő-testület, kivételesen - a képviselő-testület által kötelezően elrendelt vagy elrendelhető
esetekben - helyi népszavazás hozhat. Önkormányzati döntést - a képviselő-testület
felhatalmazása alapján (kivételekről ld. Mötv. 42. §) hozhat a képviselő-testület bizottsága, a
részönkormányzat testülete [kivételről ld. Mötv. 62. § (2) bek.], társulása, polgármester és a
jegyző hozhat.
A képviselő-testület hatáskörét kizárólag a polgármesterre, a bizottságára, a részönkormányzat
testületére, a jegyzőre, a társulására ruházhatja át. Önkormányzati feladatot (különösen döntések
előkészítése, végrehajtása tekintetében) a képviselő-testület hivatala is kaphat és elláthat,
ugyanakkor önkormányzati (döntési) hatáskört nem gyakorolhat. A képviselő-testület szintén
nem ruházhat át hatáskört az aljegyzőre, a polgármesteri hivatal ügyintézőjére történő hatáskör
átruházást a törvény szintén kizárja azzal, hogy taxatíve meghatározza azokat a szerveket,
amelyek vonatkozásában a testület élhet a képviselő-testületi hatáskör átadásának lehetőségével.
Az Ötv.-hez képest fontos változás, hogy 2013. január 1-jétől az Mötv. lehetővé teszi, hogy a
képviselő-testület hatáskört ruházzon át a jegyzőre. (Ld. még Mötv. 146/A. §)
A hatáskör átruházás ellenére is meghatározó befolyása van a képviselő-testületnek az
átruházott hatáskör gyakorlására: utasítást adhat, szempontokat, irányelveket határozhat meg,
valamint a hatáskört bármikor (indokolás nélkül is) magához vonhatja. [Verebélyi Imre (szerk.):
Az önkormányzati rendszer magyarázata. Budapest 1999. 54. o.]
Önkormányzati hatósági ügyben a polgármester csak akkor járhat el első fokon, ha ezt a
hatáskört a képviselő-testület a polgármesternek rendeletben biztosította. Ha önkormányzati
rendelet nem ruházta át a képviselő-testület elsőfokú önkormányzati hatósági hatáskörét a
polgármesterre, akkor a polgármester ilyen hatósági ügyben nem hozhat első fokon határozatot.
A hatáskör nélkül eljáró polgármester határozata elleni fellebbezés elbírálásával (ha erre sor
kerül) a képviselő-testület másodfokú határozata is jogszabálysértővé válik, mert a testület
fellebbezés elbírálására irányuló hatáskör hiányában járt el. (LB. 26.Kfv.IV.37.518/2009./9.
szám)
Amennyiben az átruházás az állampolgárok jogaival, kötelezettségeivel kapcsolatos hatáskör-
gyakorlásra vonatkozik, vagyis ha a címzett jogosult az állampolgárok jogait és kötelezettségeit
érintő döntést hozni, akkor a rendeleti formában történő átadást az is indokolja, hogy az
állampolgárok jogait, kötelezettségeit illetően csak jogszabályban lehet rendelkezni. A képviselő-
testület a hatáskörébe tartozó hatósági hatáskörét is átruházhatja. A hatósági hatáskör
megállapítása (átadása) önkormányzati rendeletben történhet. Más esetekben elég a határozati
forma is. (1429/H/1992/2. AB határozat; BH1994. 86.)
Az Mötv. továbbra sem ad arra azonban felhatalmazást, hogy a képviselő-testület a
polgármester törvényben megállapított hatáskörét elvonja. A polgármester a törvényben
meghatározott saját hatásköreit önállóan gyakorolja, törvényben megállapított hatáskörét a
képviselő-testület nem vonhatja el, nem korlátozhatja, tehát csak saját hatáskörei gyakorlásának
átruházásáról dönthet.
Fontos szabálya az Mötv.-nek az, hogy az átruházott hatáskör tovább nem ruházható (ún.
szubdelegáció tilalma), tehát csak az a szerv járhat el, amely erre a képviselő-testülettől a
felhatalmazást közvetlenül kapta. Ha ennek nem tud eleget tenni, vagy a hatáskört nem látja el
megfelelően, a képviselő-testület a hatáskört visszavonja, vagy utasít a megfelelő hatáskör-
gyakorlásra.

3. Önkormányzati feladat-ellátás egyéb módozatai

Az önkormányzati alapfeladatokkal összhangban a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó
közszolgáltatások biztosítása céljából önkormányzati intézményt, gazdasági társaságot, más
szervezetet alapíthat. Törvény előírhatja, hogy egyes közszolgáltatásokat csak meghatározott
szervek útján lehet ellátni. Ennek oka, hogy egyes közszolgáltatásoknál korlátozni indokolt az
önkormányzat feladat-ellátási mód megválasztásának a lehetőségeit (pl. parkolás rendje). Az
Mötv. szerint - többek között - csak többségi önkormányzati tulajdonban álló, jogi
személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, vagy e gazdasági társaság többségi tulajdonában
álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság láthat el egyes közszolgáltatási
feladatokat, ha az ágazati törvény így rendelkezik. A következő általános önkormányzati
választásoktól (2014. október) csak kizárólagos önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság
láthatja el a fenti feladatokat. (ld. Mötv. 154. §)
A költségvetési szerv jogszabályban vagy az alapító okiratban meghatározott közfeladat
ellátására létrejött jogi személy. A költségvetési szerv tevékenysége lehet
a) alaptevékenység, amely a létrehozásáról rendelkező jogszabályban, alapító okiratában a
szakmai alapfeladataként meghatározott, valamint a nem haszonszerzés céljából végzett
tevékenység,
b) vállalkozási tevékenység, amely haszonszerzés céljából, államháztartáson kívüli forrásból,
nem kötelezően végzett termelő-, szolgáltató-, értékesítő tevékenység.
A költségvetési szerv a rendelkezésére álló kapacitásokat szakmai alapfeladata ellátására
használhatja. Kivételesen az időlegesen szabad kapacitásait nem kötelezően végzett
tevékenységre is hasznosíthatja. (Áht. 7. §)
A költségvetési szervek tulajdont szerezhetnek: az önkormányzati költségvetési szervek
eszközöket (tanszereket, iskolapadot, műszert, gépkocsit stb.) szereznek be, adásvételi vagy
szállítási szerződéseket kötnek. Közvetlenül, jogi értelemben nyilvánvalóan a költségvetési szerv
lesz a tulajdonos, ha pl. vevőként a költségvetési szerv köt adásvételi szerződést. A polgármesteri
hivatalok, mint költségvetési szervek az önkormányzati autók forgalmi engedélyébe bejegyzett
tulajdonosok. (Illés Henrietta: Pro- és kontra az önkormányzati költségvetési szervek tulajdoni
jogalanyiságáról. Jegyző és Közigazgatás, 2012/2. sz.)
Az Alaptörvény alapján - főszabályként - megállapítható, hogy a helyi önkormányzat a törvény
keretei között önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik, bevételeivel önállóan
gazdálkodik, az önként vállalt és a kötelező önkormányzati feladatok ellátásáról egységes
költségvetéséből gondoskodik. Saját felelősségére vállalkozói tevékenységet folytathat. A
vállalkozási tevékenység nincs közérdekhez, vagy közérdekű célhoz sem kötve, így
(főszabályként, de számos megszorítással) a helyi önkormányzat ugyanolyan feltételekkel
folytathat vállalkozási tevékenységet, alapíthat gazdasági társaságot, mint a magánjogi és a
természetes személyek.
A helyi önkormányzat vállalkozási tevékenységének a két legfontosabb törvényi korlátozása az
alábbiak:
a) A helyi önkormányzat vállalkozási tevékenysége a kötelező feladatainak ellátását nem
veszélyeztetheti.
b) A helyi önkormányzat csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben
felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét (korlátolt felelősség elve). [A
nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 9. § (2) bek.]
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII.
törvény az önkormányzati többségi befolyás alatt álló társaságok tekintetében további
szigorításokat tartalmaz (adatok közzététele, társaságok legfőbb szervei, tisztségviselők díjazása
stb.).
 A helyi önkormányzat egyébként az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil
szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban:
Civiltv.) rendelkezései szerint - az egyesülési jog alapján - civil szervezetet is létrehozhat. Civil
szervezetnek minősül a civil társaság, illetve a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület - a
párt kivételével -, valamint az alapítvány. [Civiltv. 2. § (6) bek.]
A képviselő-testület által, a feladatkörébe tartozó közszolgáltatás ellátására létrehozott
költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet, nonprofit szervezet és egyéb szervezet vezetőjének
kinevezésének joga - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a képviselő-testület hatásköre,
amelynek gyakorlását nem ruházhatja át szerveire (ld. Mötv. 42. § 2. pont)
A helyi önkormányzat képviselő-testülete - amennyiben törvény kivételt nem tesz - kinevezi az
intézmény vezetőjét. [Mötv. 7. § (7) bek.] Jogsértő a határozat, amely pályázati eljárás nélkül öt
évre bízott meg egy személyt az igazgatói munkakör betöltésével, függetlenül attól, hogy a
megbízás előtt az önkormányzat milyen döntéseket hozott. (LB Kfv.III.25.805/1994. sz.) Az
intézmények beosztott dolgozói felett a munkáltató jogkört a kinevezett intézményvezetők
gyakorolják. (LB Mfv.II.10435/1995. sz.)
Főszabály szerint törvény megállapítja az önkormányzat kötelező feladat- és hatáskörét [Mötv.
10. § (1) bek.], de a feladatok ellátásának a módját a képviselő-testület önállóan határozhatja
meg. Kivételesen viszont törvény nem csak a kötelező feladatok körét határozza meg, hanem
azok ellátásának a módjáról is rendelkezik, méghozzá úgy, hogy a közszolgáltatást kizárólag
a) erre a célra alapított költségvetési szerv,
b) olyan állami vagy többségi önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező
gazdasági társaság, amelyben az állam vagy az önkormányzat többségi befolyással bír vagy
c) e gazdasági társaság többségi tulajdonában álló és többségi befolyása alatt álló jogi
személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagy
d) önkormányzati társulás láthatja el.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
EBH2002. 756. Az önkormányzat képviselő-testülete egyes hatáskörét átruházhatja, ha
azonban a szerződési ajánlat nem attól a vevőtől származik, akire a hatáskör átruházható, a
szerződés létrejötte nem állapítható meg.
KGD1998. 212. Az önkormányzat képviselő-testülete egyes hatásköreit határozattal is
átruházhatja a polgármesterre.
KGD1998. 211. Időszaki lap alapítói és kiadói jogait a képviselő-testület gyakorolja, a
polgármester - a reá át nem ruházott feladat- és hatáskörökben - csak a testület határozatát
képviselheti.
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.
BH2011. 73. Önkormányzat többségi befolyása alatt álló kft. törvényes működésének
feltételei, amennyiben a többségi befolyás köztes vállalkozásokon keresztül valósul meg.
 BH2010. 311. Önkormányzati hatósági ügyben a polgármester csak akkor járhat el első fokon,
ha számára ezt a hatáskört a képviselő-testület rendeletben biztosította. A hatáskör nélkül eljáró
polgármester határozata elleni fellebbezés elbírálásával a képviselő-testület másodfokú
határozata is jogszabálysértő lesz, mert fellebbezés elbírálására irányuló hatáskör hiányában járt
el.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.
BH2000. 503. Az önkormányzatok képviselő-testületei - jogi személyiség hiányában - perbeli
jogképességgel nem rendelkeznek, perben tehát félként nem vehetnek részt.
BH1996. 126. II. Az önkormányzatnak, illetve a képviselő-testületnek át nem ruházható
kinevezési joga a költségvetési intézmények vezetői tekintetében van. Az intézmények beosztott
dolgozói felett a munkáltatói jogkört a kinevezett intézményvezetők gyakorolják.
BH1992. 348. Önkormányzati képviselő-testület kinevezési hatáskörét nem ruházhatja át; e
kérdésben való döntéshez minősített többségre van szükség, ennek hiányában nincs határozat.
BDT2009. 2073. Az egyszemélyes közhasznú társaságnál a taggyűlés hatáskörébe tartozó
kérdésben az egyedüli tag dönt. Amennyiben az egyedüli tag egy települési önkormányzat, a Gt.
alapján felülvizsgálható társasági határozatot az alapító képviselőjeként a polgármester hozza
meg a képviselő-testület felhatalmazása alapján.

Kapcsolódó európai uniós joggyakorlat

C-196/08. Az EK 43., EK 49. és EK 86. cikkel nem ellentétes valamely, bizonyos építési
munkálatok előzetes elvégzését magában foglaló - az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló -
közszolgáltatásnak kizárólag e szolgáltatás végzésére létrehozott olyan (köz- és
magántulajdonban lévő) vegyes tőkéjű társaság számára történő közvetlen odaítélése, amelynek
egyetlen és fő tevékenysége a szóban forgó szolgáltatás nyújtása, és amely vállalkozás
magántagját - a biztosítandó szolgáltatással kapcsolatos pénzügyi, műszaki, operatív és
üzemeltetési feltételek, valamint az ajánlat nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozó jellemzőinek
ellenőrzését követően - nyilvános pályázati felhívással választották ki, feltéve, hogy a szóban
forgó pályázati eljárás megfelel a Szerződés által a koncessziókkal szemben megkövetelt, a
szabad verseny, az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvének.
C-573/07. Nem ellentétes az EK 43. cikkel és az EK 49. cikkel, valamint az egyenlő bánásmód
elvével és az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával, továbbá az abból
fakadó átláthatóság követelményével a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési
szerződésnek egy teljes egészében köztőkével rendelkező részvénytársaság számára történő
közvetlen odaítélése, amennyiben az ajánlatkérőként eljáró önkormányzat e társaság felett a saját
szervei felett gyakorolthoz hasonló ellenőrzést gyakorol, és e társaság tevékenységének lényeges
részét a részvényeivel rendelkező önkormányzat vagy önkormányzatok részére végzi.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Harmadik könyv
2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról 9. §
2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról
2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról
2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil
szervezetek működéséről és támogatásáról 2. §
2009. évi CXXII. törvény a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb
működéséről
 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

Mötv. 42. §-ához:

A képviselő-testület át nem ruházható hatáskörei

Az Mötv. kiemeli a helyi önkormányzatok (kötelező) feladat- és hatásköréből azokat az
ügyeket, amelyek tekintetében - a törvényhozó garanciális szempontok alapján úgy rendelkezett,
hogy ezeket - az önkormányzati döntéseket [Mötv. 41. § (3) bek.] kizárólag a képviselő-testület
jogosult meghozni.
a) Rendeletalkotás. Az Alaptörvény 32. cikk értelmében feladatkörében eljárva a helyi
önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve
törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. Az önkormányzati
rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
A Jat. 6. §-a értelmében az önkormányzati rendelet területi hatálya a helyi önkormányzat
közigazgatási területére terjed ki. Az önkormányzati rendelet területi hatálya az 5. § (1a)
bekezdés szerinti esetben a társulásban részt vevő helyi önkormányzatok, az 5. § (1b) bekezdés
szerinti esetben a társult képviselő-testületben részt vevő települési önkormányzatok
közigazgatási területére terjed ki.
A jogszabály személyi hatálya önkormányzati rendelet esetében a helyi önkormányzat
közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezetekre, az 5. § (la) bekezdés szerinti esetben a társulásban részt vevő helyi
önkormányzatok, az 5. § (1b) bekezdés szerinti esetben a társult képviselő-testületben részt vevő
települési önkormányzatok közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre
és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki.
A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter gondoskodik az
önkormányzati rendeleteknek az erre a célra fenntartott honlapon történő közzétételéről. [Jat. 29.
§ (2) bek.]
A helyi önkormányzat gazdálkodása (ennek keretében a költségvetése és a zárszámadása
megalkotása) a helyi önkormányzat sui generis tevékenysége, amelyet bár törvény keretei között,
de az Alaptörvényből fakadóan gyakorol. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés f) pontja alapján
ugyanis a helyi önkormányzat a saját maga által meghatározott költségvetés alapján gazdálkodik.
Ha a helyi önkormányzat csak származékos jogalkotói hatáskörben alkothatna költségvetési
rendeletet, akkor a felhatalmazó rendelkezés hiánya esetén a helyi önkormányzat gazdálkodási
autonómiája sérülne, mivel költségvetési rendeletalkotásra sem lenne jogosult. A helyi
önkormányzat önálló gazdálkodásának joga tehát nem a törvényhozó akaratából fakad, hanem az
alkotmányozó hatalom által a helyi önkormányzat számára biztosított jogi keretekből. Ebből
kifolyólag a törvényhozó a költségvetési rendeletalkotást alapjaiban érintő rendelkezés (ilyennek
tekintve az ahhoz szükséges jogalkotási tevékenységet kizáró vagy azt felhatalmazás útján
biztosító rendelkezést) megalkotására sem jogosult Ugyanilyen alkotmányjogi érvelés alapján a
helyi önkormányzat szervezeti és működési szabályzatának megalkotása is eredeti jogalkotói
hatáskörben történik.
b) A szervezet kialakítása és a működés meghatározása, a törvény által hatáskörébe utalt
választás, kinevezés, vezetői megbízás. A szervezet kialakítása és működésének meghatározása
nem csak a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendelet megalkotását jelenti, hanem
minden olyan döntés (határozat) meghozatalát, amely a helyi önkormányzat szervezetére és
működésére vonatkozik. Az Mötv. a képviselő-testület hatáskörébe utalja az alpolgármester(ek)
megválasztását, a bizottság és a településrészi önkormányzat tagjainak a megválasztását, illetve
az önkormányzati intézményvezetők megbízását.
c) Helyi népszavazás elrendelése, kitüntetések és elismerő címek alapítása. A helyi
népszavazásra vonatkozóan az Mötv. - ellentétben az Ötv.-vel - nem tartalmaz előírásokat, ezeket
külön törvény állapítja meg. Az Mötv. az Ötv. helyi népszavazásra vonatkozó szabályait (Ötv. IV.
fejezet) a 2014. évi általános önkormányzati választások napján helyezi hatályon kívül (vö.
Mötv. 156. §).
Az Ötv. 45. §-a értelmében a helyi népi kezdeményezésben az vehet részt, aki a helyi
önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó. A helyi népszavazás
érvényes, ha a választópolgárok több mint a fele szavazott, és eredményes, ha a szavazóknak
több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.
A képviselő-testület helyi népszavazást köteles kiírni a következő kérdésekben: a településnek
a területével határos másik megyéhez történő átcsatolására irányuló kezdeményezése; a
községegyesítésnek és a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezése; új község
alakításának kezdeményezése; lakott területrész átadása, átvétele, cseréje; társult képviselő-
testület alakítása, a társult képviselő-testületből való kiválás, továbbá abban az ügyben, amelyet
az önkormányzati rendelet meghatároz.
A képviselő-testület helyi népszavazást rendelhet el: a képviselő-testület feladat- és
hatáskörébe tartozó ügyben, illetve az önkormányzati rendelet megerősítésére. Nem rendelhető el
helyi népszavazás: a költségvetésről való döntésre, a helyi adónemeket, illetőleg mértéküket
megállapító rendelet tárgyában, valamint a képviselő-testület hatáskörébe tartozó szervezeti,
működési, személyi kérdésekben, a képviselő-testület feloszlásának a kimondásáról. (Vö. Ötv.
45. §, 46. §)
A képviselő-testület helyi kitüntetéseket és elismerő címeket (díszpolgári cím, pro urbe díj
stb.), valamint helyi jelképeket [Alaptörvény 32. § (1) bek. i) pont] alapíthat rendeletével,
szabályozhatja a kitüntetések, címek odaítélésének, adományozásának eljárási szabályait.
Természetesen ebben a körben is tekintettel kell lenni a törvényi előírásokra.
Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló
2011. évi CCII. törvény 4. § értelmében a helyi önkormányzat címerének Magyar-ország
címerétől jól megkülönböztethetőnek kell lennie. A helyi önkormányzati címerek szakszerű és a
címertani hagyományoknak megfelelő megalkotásának elősegítése érdekében a Kormány
Nemzeti Címer Bizottságot működtet. A helyi önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat a
címerének megalkotása vagy módosítása előtt kikéri a Bizottság véleményét.
A helyi önkormányzat képviselő-testülete kormányrendeletben megállapított előírások és
feltételek szerint a helyi önkormányzat közigazgatási területén Országzászló felállításáról
dönthet. A közterületeket a nemzeti ünnepeken önkormányzati rendeletben meghatározott módon
fel kell lobogózni. [2011. évi CCII. törvény 7. § (5), (6) bek.] A feladatkörével összefüggő egyes
kiemelkedő tevékenységek, teljesítmények elismerésére kitüntető címet, díjat, oklevelet,
plakettet vagy más elismerést alapíthat és adományozhat a helyi önkormányzat képviselő-
testülete. [2011. évi CCII. törvény 22. § (1) bek. d) pont]
A települési önkormányzat - Budapesten a fővárosi önkormányzat - képviselő-testülete, hogy a
közterületeknek a nemzeti ünnepeken történő fellobogózását rendeletben szabályozza. Továbbá a
helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza az elismerés alapítását, az
elismerés elnevezését, fajtáit, az elismerésben részesíthető személyek körét, az évente
adományozható elismerések számát, az elismerés leírását, az adományozás feltételeit és rendjét,
valamint az elismerés viselésének rendjét, továbbá a díjjal járó jutalom mértékét, formáját és
járadék esetében annak időtartamát. [Tv. 24. § (5), (9) bek.]
 d) A gazdasági program, a hitelfelvétel, a kötvénykibocsátás, a kölcsönfelvétel vagy más
adósságot keletkeztető kötelezettségvállalás, alapítványi forrás átvétele, átadása. A
legfontosabb, a helyi önkormányzat gazdálkodásával összefüggő alapvető kérdésekben kizárólag
a képviselő-testület dönthet. (A gazdasági programról ld. Mötv. 116. §-hoz fűzött magyarázatot.)
A kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 1. §-a szerint a kötvény névre szóló,
hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kötvényben a kibocsátó (az adós) arra kötelezi magát,
hogy az ott megjelölt pénzösszegnek az előre meghatározott kamatát vagy egyéb jutalékait,
valamint az általa vállalt esetleges egyéb szolgáltatásokat, továbbá a pénzösszeget a kötvény
mindenkori tulajdonosának, illetve jogosultjának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon
megfizeti, illetőleg teljesíti. (Az önkormányzati kötvénykibocsátás részletes szabályairól ld. a
tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényt.)
Az önkormányzatok általában kulturális, civil, egyházi, sport, szociális tevékenységet folytató
szervezeteknek nyújtanak támogatást, és minden ilyen esetben államháztartáson kívülre történik
forrás átadás. Az ilyen támogatások összege a százezer forintos tételektől a több milliós vagy
több tízmilliós tételekig teljed. Indokolatlan minden egyes esetben előírni a képviselő-testület
döntési hatáskörét. Ezért a rendelkezés kiveszi az át nem ruházható hatáskörök közül az
államháztartáson kívüli forrás átvételét és átadását, egyúttal az átláthatóság érdekében beemeli az
alapítványi forrás átvételét és átadását. Fontos ugyanakkor szabályozni az államháztartáson
kívüli forrás átvételére és átadására vonatkozó rendelkezéseket, és indokolt, hogy a képviselő-
testület ezt rendeletben szabályozza. (Az Mötv. 41. §-a kötelezően előírja az önkormányzat
képviselő-testületének.)
e) Önkormányzati társulás létrehozása, megszüntetése, abból történő kiválás, a társulási
megállapodás módosítása, társuláshoz, érdek-képviseleti szervezethez való csatlakozás, abból
történő kiválás. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés k) pontja alapján a helyi önkormányzat
szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre. A
társulást a helyi önkormányzatok képviselő-testületei írásbeli megállapodással hozzák létre. A
megállapodást a polgármester írja alá. A társulásban részt vevő képviselő-testületek
mindegyikének minősített többséggel hozott döntése szükséges a társulási megállapodás
jóváhagyásához, módosításához vagy a társulás megszüntetéséhez. A társuláshoz csatlakozni
naptári év első, abból kiválni naptári év utolsó napjával lehet, ha törvény vagy a társulási
megállapodás másként nem rendelkezik. A társuláshoz való csatlakozásról és a kiválásról, ha
törvény eltérően nem rendelkezik, legalább hat hónappal korábban, minősített többséggel kell
dönteni. Erről a társulási tanácsot értesíteni kell. (Mötv. 88-89. §)
Az országos önkormányzati érdekszövetségek jogalkotási feladatokra, intézkedések
megtételére vonatkozó javaslatot tehetnek, konzultációt folytathatnak a Kormánnyal a helyi
önkormányzati rendszert, valamint a helyi önkormányzatok által ellátott közszolgáltatásokat
érintő stratégiai kérdésekről és a központi költségvetés önkormányzatokat érintő kérdéseiről.
[Ld. Mötv. 131. § (1) bek.]
f) Megállapodás külföldi önkormányzattal való együttműködésről, nemzetközi önkormányzati
szervezethez való csatlakozás, abból történő kiválás. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés k)
pontja alapján a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörében együttműködhet más országok
helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.
A magyar helyi önkormányzatok a sokféle (hasonló célú, hasonló adottságú, ugyanabban a
nagyrégióban elhelyezkedő stb. önkormányzatokat tömörítő) európai önkormányzati -
szervezetek közül lényegében kettőben töltenek be aktív szerepet. Az egyik ezek közül az Európa
Tanács Miniszteri Bizottsága által 1994-ben létrehozott Európai Helyi és Regionális
Önkormányzatok Kongresszusa (CLRAE), amelynek célja az Európa Tanács tagállamaiban a
helyi önkormányzatiság, helyi demokrácia és az ahhoz kapcsolódó emberi jogok
érvényesülésének a vizsgálata. (Bővebben: Csalótzky György: Az Európa Tanáccsal megvalósuló
kapcsolatok szerepe a magyar önkormányzatiság kialakulásában és működésében. In: A magyar
önkormányzatok tizenöt éve. 1990-2005. Budapest 2005. 74. o.)
A másik legalább ilyen fontos szervezet az EU által a maastrichti csúcstalálkozón (1991)
létrehozott Régiók Bizottsága. A Régiók Bizottsága az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a
Bizottságot segíti tanácsadói minőségben. A Régiók Bizottsága a regionális és helyi testületek
olyan képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert
képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai
felelősséggel tartoznak. Az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság a Szerződésekben
meghatározott esetekben, továbbá minden olyan - különösen a határokon átnyúló
együttműködést érintő - esetben, amikor ezt az intézmények valamelyike indokoltnak tartja,
konzultál a Régiók Bizottságával. [Official Journal 2010/C 83/01; Az Európai Unióról szóló
szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt
változata 300. cikk (1), (3) bek., 307. cikk]
g) Intézmény alapítása, átszervezése, megszüntetése. A képviselő-testület feladatainak
ellátására intézményt hoz létre, azt átszervezheti, és megszüntetheti (természetesen az intézmény
megszüntetése nem érinti a helyi önkormányzat feladatellátási kötelezettségét). A képviselő-
testület kinevezi és felmenti az általa alapított intézmény vezetőjét, az egyéb munkáltatói jogokat
az intézményvezető tekintetében a polgármester gyakorolja.
h) Közterület elnevezése, köztéri szobor, műalkotás állítása. A települési, a fővárosban a
fővárosi önkormányzat rendeletben állapítja meg a közterületek elnevezésének, valamint az
elnevezésük megváltoztatására irányuló kezdeményezés és a házszám-megállapítás szabályait.
[Mötv. 143. § (3) bek.] Köztéri szobor felállításáról, műalkotás köztéri állításáról a képviselő-
testület határozattal dönt, de ezekben a tárgykörökben is alkothat rendeletet a képviselő-testület.
i) Eljárás kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál. Az Alaptörvény nem tartalmaz
rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a helyi önkormányzat milyen esetben kezdeményezhet
eljárást az AB-nál. Az Mötv. 5. §-a utal ugyan a helyi önkormányzatok által ellátott, az
Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésében rögzített feladat- és hatáskörök jogszerű gyakorlása
alkotmánybírósági és bírósági védelemben részesül, de ez a szabály sem értelmezhető külön jogi
eljárás intézményítéseként. (Vö. Mötv. 5. §-hoz fűzött magyarázatot.)
j) A bíróságok ülnökeinek megválasztása. Az OBH elnöke megállapítja, hogy a választó szerv
melyik bírósághoz hány ülnököt választ, a nemzetiségi választói jegyzékben szereplő
választópolgárok száma és az érintett települések választópolgárai száma arányának
figyelembevételével akként, hogy legalább egy ülnököt minden nemzetiségi önkormányzat
választhasson. [2011. évi CLXI. törvény (a továb-biakban: Bszi.) 76. § (5) bek. o) pont]
A járásbíróság ülnökeit a bíróság székhelye szerint illetékes helyi önkormányzat, illetve
települési nemzetiségi önkormányzat képviselő-testülete, a törvényszék, valamint a közigazgatási
és munkaügyi bíróság ülnökeit a megyei, illetve megyei városi képviselő-testület és a területi
nemzetiségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg. A Budapest területén működő
járásbíróságok ülnökeit a bíróság illetékességi területe szerinti helyi önkormányzatok és
települési nemzetiségi önkormányzatok képviselő-testületei választják meg. Olyan járásbíróság
esetén, amelynek székhelye nem az illetékességi területén helyezkedik el, az ülnököket az
illetékességi terület szerinti megyei képviselő-testület és a területi nemzetiségi önkormányzatok
képviselő-testületei választják meg. [a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi
CLXII. törvény 215. § (1) bek.]
k) Állásfoglalás intézmény átszervezéséről, megszüntetéséről, ellátási, szolgáltatási körzeteiről,
ha a szolgáltatás a települést is érinti. Itt a felterjesztési jognak (ld. Mötv. 7. §-hoz fűzött
magyarázatot) egy speciális esetéről van szó: közszolgáltatás átszervezése esetén állásfoglalást
tehet az a települési önkormányzat, amely az intézmény ellátási területéhez tartozik. Az
állásfoglalás tartalmát az intézmény átszervezése vagy megszüntetése során a döntéshozónak
nem kötelező figyelembe vennie.
l) A települési képviselő, polgármester méltatlansági és a vagyonnyilatkozati eljárással
kapcsolatos, továbbá összeférhetetlenségi ügyében való döntés. Ld. Mötv. 37. §, 38. §, 39. §,
illetve 72. §, 73. §-ához fűzött magyarázatot.
m) Az önkormányzati képviselői megbízatás megszűnéséről való döntés. A képviselői megbízás
megszűnik, ha az önkormányzati képviselő, annak az ülésnek az időpontjától, amelyről első
ízben távol maradt, egy éven át nem vesz részt a képviselő-testület ülésén [Mötv. 29. § (1) e)
pont].
n) A településfejlesztési eszközök és a településszerkezeti terv jóváhagyása. A
településfejlesztés és a településrendezés célja a lakosság életminőségének és a település
versenyképességének javítása érdekében a fenntartható fejlődést szolgáló településszerkezet és a
jó minőségű környezet kialakítása, a közérdek érvényesítése az országos, a térségi, a települési és
a jogos magánérdekek összhangjának biztosításával, a természeti, táji és építészeti értékek
gyarapítása és védelme, valamint az erőforrások kíméletes és környezetbarát hasznosításának
elősegítése. A településfejlesztés és a településrendezés során biztosítani kell a területek
közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel.
A településrendezés eszközei:
- a településfejlesztési koncepció, amely a település környezeti, társadalmi, gazdasági
adottságaira alapozó, a település egészére készített, a változások irányait és a fejlesztési célokat
hosszú távra meghatározó dokumentum (Étv. 2. § 27. pont);
- a helyi építési szabályzat az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító
és biztosító települési (fővárosban a kerületi) önkormányzati rendelet. (Étv. 2. § 11. pont). (Étv.
7. §)
Az Étv. alkalmazásában:
- településfejlesztési koncepció: hosszú távra rendszerbe foglalja az önkormányzat
településfejlesztési szándékait, ennek keretében a területi adottságok és összefüggések
figyelembevételével meghatározza a település jövőképét, javaslatot tesz a helyi környezet,
társadalom, gazdaság és az infrastruktúra átfogó fejlesztésére, a műszaki, az intézményi,
valamint a táji, természeti és ökológiai adottságok fenntartható hasznosítására. A
településfejlesztési koncepcióban foglaltakat a települési önkormányzat döntéseiben érvényesíti.
- településszerkezeti terv: a településfejlesztési koncepcióban foglalt célok megvalósítását
biztosító, a település szerkezetét, a területfelhasználást és a műszaki infrastruktúra-hálózatok
elrendezését meghatározó terv.
A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és
fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település
működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó
térbeli kialakítását és elrendezését, az országos és térségi érdek, a szomszédos vagy a más módon
érdekelt többi település alapvető jogainak és rendezési terveinek figyelembevételével a környezet
állapotának javítása vagy legalább szinten tartása mellett [Étv. 10. § (1) bek.].
Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos
szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási
területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített
értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és
kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania. [Étv. 13. § (1) bek.].
o) Területszervezési kezdeményezés. Mötv. szerinti területszervezési kezdeményezések: önálló
község alakítása (településegyesítés megszüntetése), települések egyesítése, település megyék
közötti átcsatolása, várossá nyilvánítás, fővárosi kerület létrehozása, a kerületi határok
megváltoztatása. (Mötv. V. fejezet)
p) Önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tulajdonjogának ingyenes átruházása. A
nemzeti vagyonra vonatkozó részletes szabályokat az Nvtv. tartalmazza.
q) Amit törvény a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe utal.

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5051/2016/4. Önmagában az a körülmény, hogy törvény rendelkezést tartalmaz a
képviselő-testületi hatáskör-gyakorlás módjára, nem jelenti azt, hogy a képviselő-testület döntési
joga tekintetében ezzel hallgatólagosan kizárólagosságot is adna.
EBH2002. 756. Az önkormányzat képviselő-testülete egyes hatáskörét átruházhatja, ha
azonban a szerződési ajánlat nem attól a vevőtől származik, akire a hatáskör átruházható, a
szerződés létrejötte nem állapítható meg.
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.
BH1997. 233. A fűtési díjak megállapításáról szóló önkormányzati normatív rendelet
felülvizsgálata nem tartozik a bíróság hatáskörébe.
BH1996. 126. II. Az önkormányzatnak, illetve a képviselő-testületnek át nem ruházható
kinevezési joga a költségvetési intézmények vezetői tekintetében van. Az intézmények beosztott
dolgozói felett a munkáltatói jogkört a kinevezett intézményvezetők gyakorolják.
BH1992. 348. Önkormányzati képviselő-testület kinevezési hatáskörét nem ruházhatja át; e
kérdésben való döntéshez minősített többségre van szükség, ennek hiányában nincs határozat.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 33. cikk
2011. évi CCII. törvény Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami
kitüntetéseiről 4. §
2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról
2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról VII. fejezet
2011. évi CLXII. törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról 215. §
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 76. §
2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról 34. §
2001. évi CXX. törvény a tőkepiacról 46. §
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 6. §

A képviselő-testület működése

Mötv. 43. §-ához:

 Az alakuló ülés
Az Alaptörvény értelmében a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a
választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a
választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben
meghatározott módon választják. A helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket
sarkalatos törvényben meghatározottak szerint 5 évre választják. A képviselő-testület
megbízatása a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásának napjáig
tart. Jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselő-testület megbízatása
meghosszabbodik az időközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester
megválasztásáig tart. [Alaptörvény 35. cikk (1)-(3) bek.]
Az Mötv. külön rendelkezik az alakuló ülésről, melyet a választást követő 15 napon belül kell
megtartani. A törvény rögzíti azokat az ügyeket is, melyekről a testületnek döntenie kell az
alakuló ülésén. Az alakuló ülés jegyzőkönyvére az Mötv., illetve a helyi önkormányzat
szervezeti- és működési szabályzatának rendelkezései megfelelően irányadók. A titkos
szavazás(ok)ról (pl. alpolgármester(ek) választása) minden esetben külön jegyzőkönyvet
célszerű felvenni, amely pontosan tartalmazza a szavazás eredményét, és a jegyzőkönyvet a
bizottság    minden tagjának alá kell írnia. Ezt a jegyzőkönyvet a képviselő-testületi alakuló ülés
jegyzőkönyvéhez kell csatolni. (Aracsi József: Az önkormányzatok alakuló ülése. Jegyző és
Közigazgatás 2010. forrás: www.jegyzo.hu)
Települési önkormányzat esetében már az alakuló ülést is a (megválasztott) polgármester hívja
össze és vezeti, és nem a korelnök. Megyei önkormányzat közgyűlésének alakuló ülését a
legidősebb közgyűlési tag (korelnök) hívja össze és vezeti az elnök megválasztásáig. A megyei
közgyűlés elnöke megválasztása után átveszi az ülés vezetésének a jogát a korelnöktől. A
polgármester, megyei közgyűlés elnökének eskütételének az elmaradása nem akadálya az ülés
vezetésével kapcsolatos jogok gyakorlásának.
A képviselő-testület működésével kapcsolatban a törvény csak a garanciális jellegű
rendelkezéseket határozza meg, a részletes szabályok kialakítására a képviselő-testület jogosult,
a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendeletében (SZMSZ). Az alakuló ülés nyilvános
(kivéve az alpolgármester(ek) megválasztása), a (3) bekezdés alapján az alakuló ülésre (bizonyos
esetekben az azt követő ülésre) a javasolt napirendek az alábbiak:
a) A helyi választási bizottság elnöke ismerteti a választások eredményeit.
b) A képviselő-testület tagjainak eskütétele [Mötv. 28. § (2) bek.], megbízólevelek átadása.
c) Polgármester eskütétele a képviselő-testület előtt (Mötv. 63. §), megbízólevél átadása. (A
megyei közgyűlés alakuló ülésén: megyei közgyűlés elnöke megválasztása, aki az eskü letétele,
illetve az esküokmány aláírása után átveszi az ülés vezetését a korelnöktől. [Mötv. 43. § (2) bek.]
d) Polgármester illetményének, tiszteletdíjának megállapítása (Mötv. 71. §), törvény alapján, a
képviselő-testületnek nincs mérlegelési joga.
e) Alpolgármester(ek) megválasztása. [Mötv. 74. § (1) bek.] A törvény keretei között
előzetesen tisztázandó, hogy főállású, vagy társadalmi megbízatású alpolgármester(eke)t választ-
e a képviselő-testület. Ha szükséges, akkor még ezekben a tárgykörökben előzetesen módosítani
kell a szervezeti- és működési szabályzatot. Több alpolgármester megválasztása esetén a
képviselő-testület nem dönthet a polgármester helyettesítési rendjéről, illetve az egyes
alpolgármesterek által ellátandó feladatokról.
f) Alpolgármester(ek) illetményének, tiszteletdíjának megállapítása (Mötv. 80. §), törvény
alapján, a képviselő-testületnek nincs mérlegelési joga.
g) Bizottság(ok) meghatározása, elnökeik, valamint tagjainak megválasztása [Mötv. 57. § (1)
bek.].
h) Az önkormányzati képviselőnek, a bizottsági elnöknek, a bizottság tagjának, a tanácsnoknak
- rendeletben meghatározott - tiszteletdíj, természetbeni juttatás - nem kötelező - megállapítása
[Mötv. 35. § (1)-(2) bek.].
i) Szervezeti- és működési szabályzat felülvizsgálata, vagy annak előkészítése a következő
ülésre [Mötv. 43. § (3) bek.], szükség szerint erre a célra ideiglenes bizottság hozható létre.
j) Egyebek.
A polgármester, illetve az alpolgármester(ek) illetményéről, tiszteletdíjáról, egyéb juttatásairól
szóló határozathozatalból - minősített többséggel elfogadott határozattal - a polgármester és az
alpolgármesterek - személyes érintettségükre tekintettel - kizárhatóak. Ha a képviselők, vagy a
polgármester tekintetében méltatlansági vagy összeférhetetlenségi ok áll fenn, azt akár az alakuló
ülésen az érintettek kötelesek bejelenteni, illetve bárki bejelentheti. (vö. Aracsi József: Az
önkormányzatok alakuló ülése. Jegyző és Közigazgatás 2010. forrás: www.jegyzo.hu)

Mötv. 44. §-ához:

A képviselő-testületi ülés kezdeményezése

Az Mötv. rögzíti, hogy a képviselő-testület szükség szerint, de évente legalább hat ülést tart,
beleértve az alakuló, rendes, rendkívüli, és az ünnepi üléséket is. A rendes (soros) ülés olyan
ülés, amely programozott, a szervezeti és működési szabályzatban előre meghatározott
időpontban kerül rá sor, a rendes ülést a polgármester a szervezeti- és működési szabályzat
alapján, az abban megjelölt időpontra jogosult és köteles összehívni.
A rendes ülésre szóló meghívó eljuttatásának módját, és a meghívó tartalmi elemeit a
szervezeti- és működési szabályzat tartalmazhatja: ülés helye, ülés napja és kezdési időpontja, a
napirendi pontok tárgyának és előadójának megjelölése, előterjesztések stb.
Az eljárási szabályok betartása és az eljárási garanciák érvényesülése a rendeletalkotási eljárás
kiszámíthatóságának, ésszerű rendbe történő lefolytatásának is lényeges feltétele. Ennek részei a
képviselő-testületi ülések összehívására, a lakosság tájékoztatására, a napirendi javaslatok
megfelelő továbbítására, az ülések vezetésére és nyilvánosságára vonatkozó szabályok betartása,
csakúgy, mint a megfelelő szavazataránnyal elfogadott rendelet jogszabályokban
meghatározottak szerinti kihirdetése. (Köf. 5036/2012/6.)
A (rendkívüli) ülést össze kell hívni a települési képviselők egynegyedének vagy a képviselő-
testület bizottságának, valamint a megyei (fővárosi) kormányhivatal indítványára. Ha bármelyik
indítvány alapján hívja össze a polgármester a testületi ülést, akkor a meghívónak tartalmaznia
kell a testületi ülés indokát, időpontját, helyszínét és napirendjét.
Megemlíthető még, hogy külön lehet kezelni és szabályozni az ún. ünnepi ülést, amely
kivételes, ceremoniális jellegű, és nem jár döntéshozatallal (pl. a város napján ünnepi ülés
keretében átadják a díszpolgári címeket).
Általános jelleggel nem zárható ki a képviselő-testület székhelyen kívüli ülésezésének
lehetősége, mert egy ilyen rendelkezés rendkívüli körülmények között megbéníthatja a település
életét. A székhelyen kívüli ülésezés helyszínének meghatározását oly módon kell térben
szabályozni (pl. szomszédos település), hogy az biztosíthassa a képviselő-testületi működés
nyilvánosságát, azaz a választópolgár számára az ülés helyszíne jelentősebb megterhelés nélkül
is elérhető legyen. Ugyanezen követelménynek kell érvényesülnie az ülés konkrét helyszínének
meghatározásakor is. A képviselő-testület ülését csak olyan helyiségbe lehet összehívni, amely
nyitva áll bárki számára, a helyiségbe való bejutásnak nem lehet feltétele külső engedély, illetve
díjfizetési kötelezettség teljesítése. (Köf. 5045/2012/5.)
 Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2003. 87. Az önkormányzati törvény szerint a korelnök csak az alakuló ülés
összehívására jogosult.

Mötv. 45. §-ához:

A képviselő-testületi ülés összehívása

A képviselő-testület elnöke a polgármester, így az ülés összehívásának és vezetésének a joga és
kötelezettsége is a polgármestert illeti. A polgármesteri tisztség betöltetlensége, illetve a
polgármester távolléte, akadályoztatása esetén az alpolgármester hívja össze a testület ülését
(több alpolgármester esetén a polgármester által kijelölt alpolgármester). Ezen túl a szervezeti- és
működési szabályzatban rendelkezni kell a polgármesteri és alpolgármesteri tisztség egyidejű
betöltetlensége, tartós akadályoztatása esetére arról, hogy ez esetben ki hívja össze és vezeti a
képviselő-testület ülését. (A polgármester a már megnyitott képviselő-testületi ülés vezetését
nem adhatja át képviselő részére.)
A helyi önkormányzatok működésének szervezeti kereteit és rendjét, néhány garanciális
szabályon túl, az Mötv. keretjelleggel szabályozza. Az Alaptörvény a helyi önkormányzatok
alapvető hatáskörei közé sorolja a képviselő-testület azon jogát, hogy a törvény keretei között
önállóan alakítja szervezetét és működési rendjét, így önkormányzati szabályozási körbe tartozik
az ülés menetének, a tanácskozás rendjének, a kérdések, a hozzászólások, a vita lezárása stb.
részletes szabályainak a meghatározása. (308/B/2000. AB határozat.)
Az AB további lényeges megállapításokat tett, amikor kimondta: „[m]inősített többséggel a
képviselő-testület a saját működése körében önkorlátozó szabályokat hozhat”, illetve, hogy „[a]
szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogából nem következik, hogy bármely testület
ülésén a testület tagjai korlátlan számban és időtartamban szólhatnak hozzá.”
A képviselői hozzászólás időkeretben való meghatározását az AB korábban hozott
határozatában is már a képviselő-testület önkorlátozó rendelkezésének fogta fel. Ezen túlmenően
kimondta, hogy „[a] képviselői hozzászólás a véleménynyilvánítás egy módjaként (formájaként)
fogható fel, de mint ilyen nem áll fokozott védelem alatt. (...) [H]atározott különbséget kell tenni
a véleménynyilvánítás szabadsága és a véleménynyilvánítás megjelenítésének formája, módja
között. A véleménynyilvánítás szabadsága - alkotmányos alapjogként - fokozott védelmet élvez,
azt csak az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jó hírnévhez való jogok védelme - mint külső
korlátok - korlátozhatják. Más a helyzet azonban a vélemény külső megjelenítésének formájával,
módjával kapcsolatban. Erre nézve ugyanis a testületnek, mint autonóm közösségnek jogában áll
olyan (ön)korlátozó rendelkezéseket alkotni, amelyek garantálhatják a testület zavartalan
működését. Ezek a helyi szabályok gyakorlatilag olyan tűrési határt vonnak meg, amelyen belül
maradva még biztosítható az érdemi testületi működés.” [vö. 33/1998. (VI. 25.) AB határozat.]
Az önkormányzati működés legfontosabb formája a képviselő-testület munkája, hiszen
egyrészt a választópolgárok közössége az őt megillető helyi önkormányzáshoz való jogot
elsősorban közvetett módon, vagyis a választott testület útján gyakorolja, másrészt, mert az
önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő testületet illetik meg [Mötv. 41. § (2)-(3) bek.],
a képviselő-testület ülésén a képviselői hozzászólásokra nézve kialakított önkorlátozó szabályok
a testületi munka, az önkormányzati döntéshozatal hatékonyságát, végeredményben az
önkormányzati feladatok ellátását és hatáskörök eredményes gyakorlását szolgálják. (vö.
834/B/2003. AB határozat.) A tanácskozás kereteinek a szervezeti és működési szabályzatban
történő megvonása alapvetően a tanácskozások elhúzódásának a megakadályozását szolgálják, -
és mint az önkormányzati szabályozási autonómia körében minősített többséggel megalkotott
előírások, - önmagukban nem alkotmányellenesek.
A közhatalom, ezen belül a helyi közhatalom gyakorlásának nyilvánossága a demokratikus
működés alapja, a jogállami működés egyik sarkalatos pontja. Az Mötv. 2. § (2) bekezdése is
alapelvi szinten rögzíti azt, hogy a helyi önkormányzat „(...) helyi közügyekben demokratikus
módon, széles körű nyilvánosságot teremtve” fejezi ki és valósítja meg a helyi közakaratot. A
képviselő-testület működése körében ezért érvényesül főszabályként - az Mötv. 46. § (1)
bekezdése alapján - a képviselő-testületi ülések nyilvánosságának elve. A nyilvánosság részben a
képviselő-testület ülésein való részvételt, részben pedig az arról készült adatok megismerésének
lehetőségét jelenti. A kettő együtt adja a nyilvánosságot, és ennek következményeként a
közérdekű adatokhoz való hozzáférés lehetőségét, ami egyben megteremti a működés feletti
kontroll gyakorlásának lehetőségét is. A nyilvánosságot, a választópolgári kontroll lehetőségét a
törvény csak abban az esetben zárja ki, amennyiben a képviselő-testületi működés személyes
adatokat avagy egyéb, minősített adatot érint. [vö. 32/1992. (V. 29.) AB határozat.]
A választópolgári kontroll gyakorlásának ellehetetlenítését jelenti az a szabályozás, amely
aránytalan erőfeszítést követel meg a választópolgártól ahhoz, hogy a nyilvános működésből
eredő jogait gyakorolja. A székhelyen kívüli ülésezés helyszínének meghatározását ezért oly
módon kell térben szabályozni (pl. szomszédos település), hogy az biztosíthassa a képviselő-
testületi működés nyilvánosságát, azaz a választópolgár számára az ülés helyszíne jelentősebb
megterhelés nélkül is elérhető legyen.
Ugyanezen követelménynek kell érvényesülnie az ülés konkrét helyszínének
meghatározásakor is. A képviselő-testület ülését csak olyan helyiségbe lehet összehívni, amely
nyitva áll bárki számára, a helyiségbe való bejutásnak nem lehet feltétele külső engedély, illetve
díjfizetési kötelezettség teljesítése. Nem érvényesül a nyilvánosság elve abban az esetben, ha a
választópolgár nem tud alanyi jogon jelen lenni a képviselő-testület ülésén.
Ugyanakkor legitim érdek fűződik a képviselő-testület működőképességének megőrzéséhez, a
helyi közérdek szempontjából elengedhetetlen döntések meghozatalához. Általános jelleggel
nem zárható ki a képviselő-testület székhelyen kívüli ülésezésének lehetősége, mert egy ilyen
rendelkezés rendkívüli körülmények között megbéníthatja a település életét. Főként kisebb
települések esetében, rendkívüli körülmények (pl. természeti katasztrófa, ipari baleset stb.)
indokolhatják annak szükségességét, hogy a polgármester - a működés alapfeltételeit biztosítani
képes helyiség hiányában - a székhelyen kívülre hívja össze a helyi képviselőket ülésezésre.
Ebben az esetben is gondoskodni kell azonban a közérdekű adatok nyilvánosságának
biztosításáról.

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5046/2016/8. Az önkormányzati döntéshozatali eljárás garanciális szabálya a tárgyalási
napirend képviselő-testületi elfogadása.
Köf. 5056/2012/5. Jogszabály rendelkezéseinek önkormányzati rendeletben történő abban az
esetben törvényes, amennyiben azt az értelmezhetőség, azaz a jogbiztonság feltétlenül
megköveteli.
Köf. 5036/2012/6. Törvény alapján a képviselő-testület döntéseinek két fajtája lehet: rendelet
vagy határozat.

Mötv. 46. §-ához:

Nyilvános és zárt ülés

Az önkormányzati jogok gyakorlásának, az önkormányzati döntések meghozatalának
elsődleges színtere a helyi önkormányzat képviselő-testülete. Az Mötv. 2. § (2) bekezdése szerint
a helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokratikus
módon, széleskörű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot.
A képviselő-testületi ülések nyilvánossága a demokratikus önkormányzati működés
előfeltétele. Ezen működési elv sérül akkor, ha a lakosságot nem tájékoztatják az SZMSZ-be
foglalt módon a képviselő-testületi ülés megtartásának helyéről és idejéről. Nem változtat az
eljárási szabályok megsértésének tényén - és az ebből levonható jogkövetkezményeken - az sem,
ha a lakosság egy része informális módon értesül az időpont-módosításról. A képviselő-testületi
működés nyilvánossága ugyanis a garanciája annak, hogy az önkormányzati képviselők az őket
megválasztó helyi közösség érdekeinek, a helyi közakaratnak megfelelően járnak el, hoznak
döntéseket. A nyilvános, transzparens működés követelménye valamennyi települési
önkormányzat működésére vonatkozó követelmény a budapesti kerületektől a megyei jogú
városokon át a legkisebb településekig. Adatvédelmi oldalról a képviselő-testületi működés
nyilvánossága azt jelenti, hogy a képviselő-testület ülésén elhangzottak, meghozott döntések
közérdekű adatnak, illetve közérdekből nyilvános adatnak minősülnek. Ezért ezen adatok
rögzíthetők, jogszerű keretek között felhasználhatók, az elhangzottakat rögzítő jegyzőkönyv
pedig bárki által megismerhető. (ld. Köf. 5003/2012/9.)
A nyilvánosság az ülésen megjelent képviselők munkájára vonatkozik, arra, hogy a településen
lakó választópolgárok, vagy bárki más figyelemmel kísérhesse az önkormányzati döntéshozatalt.
A települési képviselők szempontjából mindez kötelezettséggel jár. A települési képviselő köteles
részt venni a képviselő-testület munkájában [ld. Mötv. 32. § (2) i) pont]. Mindezen szabályok
alapján megállapítható, hogy a törvény a települési képviselő személyes részvételét és így
jelenlétét írja elő a képviselő-testületi üléseken.
E személyes részvétel nem váltható ki videokonferenciával, távszavazással vagy más módon;
az Mötv. nem ad felhatalmazást ilyen tárgyú önkormányzati rendeletalkotásra. Egy esetleges
videokonferenciával egybekötött képviselő-testületi ülés garanciális szabályait - mivel az
önkormányzat képviselő-testülete közhatalmat gyakorol - törvénynek kellene tartalmaznia, ilyen
tárgyú törvényi szabályozás azonban nincs. (vö. Köf. 5003/2012/9.)
A képviselő-testületi ülésen elhangzott előterjesztések, nyilatkozatok, az ott történt események
(különös tekintettel az egyes képviselők szavazataira) közérdekű adatnak minősülnek, így fő
szabályként bárki által szabadon, korlátozás nélkül megismerhetők és terjeszthetők. A képviselő-
testületi ülések nyilvánossága éppen ezt a célt szolgálja. Nem igényel különösebb bizonyítást az,
hogy ha a képviselő-testületi nyilvános ülésen hallgatóként történő részvétel alkalmával az ott
elhangzottakat és a képviselők által leadott szavazatokat bárki megismerheti, azokról
feljegyzéseket, sőt felvételeket készíthet és azokat később szabadon terjesztheti, akkor ugyanígy
bárkinek joga van arra, hogy az elhangzottakat rögzítő magnó- (esetleg videó-) felvételek
tartalmát megismerhesse, illetve, hogy a szavazások eredményét dokumentáló számítógépes
listáról - arányos díj ellenében - másolatot kapjon. A képviselő-testületi ülésekről hangfelvétel
készítése, illetve a számítógépes szavazógép használata nem kötelező az önkormányzatok
számára. Ha azonban ilyen készül, akkor az általuk rögzítettek közérdekű adatnak minősülnek.
[57/2000. (XII. 19.) AB határozat]
A testület ülése nyilvános, de törvényben meghatározott esetben zárt ülést tart, vagy zárt ülést
tarthat a képviselő-testület. Kötelezően zárt ülést tart önkormányzati hatósági,
összeférhetetlenségi, méltatlansági, kitüntetési ügy tárgyalásakor, fegyelmi büntetés kiszabása,
valamint vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás esetén; az érintett kérésére zárt ülésen
tárgyalnak és döntenek a választás, kinevezés, felmentés, vezetői megbízás adása, illetőleg
visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása és állásfoglalást igénylő személyi ügy tárgyalásakor.
A képviselő-testület zárt ülést rendelhet el a vagyonával való rendelkezés esetén és az általa kiírt
pályázat feltételeinek meghatározásakor, a pályázat tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás az
önkormányzat, vagy más érintett üzleti érdekét sértené. (Az „üzleti érdek sérelme” kitételt
szűken kell értelmezni: valószínűsíteni kell, és indokolni, továbbá az üzleti érdek sérelme nem
lehet elvont, közvetett és egyéb feltételek beálltától függő.)
Zárt ülés tartására tehát három esetben van lehetőség:
a) egyes törvényben meghatározott esetekben kötelező [46. § (2) bek. a) pont],
b) az érintett kérésére kell zárt ülést tartani a törvényben meghatározott személyi kérdéseket
érintő döntésekhez kapcsolódva [46. § (2) bek. b) pont], illetve
c) a képviselő-testület mérlegeli, hogy a törvényi feltételek fennállnak-e és szükség van-e zárt
ülésre [46. § (2) bek. c) pont].
Mivel a képviselő-testület működésében a közérdekű adatok nyilvánosságát, illetőleg a
személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait egyaránt biztosítani
kell, ezért a zárt ülés tartását a törvény szigorú szabályokhoz köti. Zárt ülés csak kivételesen
tartható. A zárt ülés tartásának kötelező és mérlegelhető eseteit határozza meg a törvény. A
normatív tartalmú döntéstervezetek megvitatását, amelynek eredményeként a testület pl. a
képviselők tiszteletdíjának és egyéb rendszeres juttatásainak meghatározásáról szóló rendeletet
fogad el, ugyanúgy szabálysértő zárt ülésen megejteni, mint ahogy a rendeletet sem lehet
titkosítani vagy csak szűk körben ismertté tenni. [17/1997. (II. 28.) AB határozat]
A zárt ülés tartásának célját szolgálóan szűk körben határozza meg az Mötv. a zárt ülésen
résztvevők körét. A zárt ülésen a képviselő-testület tagjai, a nem képviselő-testület tagjai közül
választott alpolgármester(ek), a jegyző és az aljegyző vesz részt állandó jelleggel, az egyes
napirendek tárgyalásánál pedig az érintett (meghívott) és a szakértő. A hivatal ügyintézője, az
érintett és a szakértő (pl. könyvvizsgáló, közbeszerzési szakértő) esetében további feltételként
határozza meg a törvény, hogy meghívása esetén vehet részt a zárt ülésen. A meghívásról a
polgármester gondoskodik. Önállóan dönti el, hogy kit hív meg az ülésre az érintettek közül,
illetve szakértőként. A törvény és kormányrendelet azonban meghatározott tárgykörökben,
eljárásokban kötelezővé teheti az érintett meghívását, ilyenkor a polgármester a meghívásról
köteles gondoskodni.
A nyilvános képviselő-testületi, vagy bizottsági ülésen, hivatali minőségben való részvétel
pedig nyilvános közszereplésnek minősül. Hasonló elbírálás alá esnek a nyilvános ülésen esetleg
felszólaló harmadik személyek (meghívottak, érintettek, hallgatóság) is. Mivel nincs szükség az
érintettek hozzájárulására, így nincs relevanciája az esetleges olyan nyilatkozatuknak sem,
amivel csak „hivatalos felhasználásra” „engedélyeznék” felvételek készítését.
Zárt ülésen viszont jegyzőkönyv elkészítése érdekében felvett felvételen kívül más személy a
zárt testületi ülésen nem készíthet videó-felvételt, mert ezzel a zárt ülés elrendelésével védeni
kívánt érdekek sérülhetnének. A külön törvény szerinti közérdekű adat és közérdekből nyilvános
adat megismerésének lehetőségét zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell. Amennyiben valaki
mégis készít nem hivatalos felvételt, és azt nyilvánosságra hozza vagy illetéktelennel közli,
cselekménye polgári jogi és büntetőjogi szabályokat is sérthet.
Zárt ülésen nem hivatalos videó- vagy hangfelvételt készítő önkormányzati képviselő,
tisztségviselő vagy más hivatalos személy a titoktartási kötelezettséget vállaló esküjét is
megszegi, illetve az ilyen cselekmény fegyelmi vétséget eredményez a polgármester, az
alpolgármester, illetve a köztisztviselők esetében.
A nyilvános képviselő-testületi, bizottsági üléseken történtek, az azokról készült
jegyzőkönyvek, felvételek közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adatnak tekintendőek
melyeket az Infotv. 3. § 5. és 6. pontja alapján bárki megismerhet. Ezen adatokról a közfeladatot
ellátó szerveknek - pontos és gyors - tájékoztatást kell adniuk. (vö. NAIH-4311-5/2012/V)
Nemzetiségi önkormányzat elnöke - saját jogán, külön meghívás nélkül is - jogosult részt
venni a zárt ülés azon napirendjének a tárgyalásán, amely napirend az általa képviselt
nemzetiséget érintő ügyet tartalmaz. Az egyes nemzetiségek - az Njt. alapján - közvetlen
választással
a) a községben, a városban és a fővárosi kerületben települési, a fővárosban és a megyében
területi, valamint
b) országos nemzetiségi önkormányzatot hozhatnak létre. (Njt. 50. §)
A nemzetiségi önkormányzati jogok a nemzetiséghez tartozó választópolgárok közösségét
illetik meg, akik ezeket a jogaikat törvényben meghatározott módon, választott képviselőik útján
gyakorolják. A nemzetiségi önkormányzat jogi személy. A nemzetiségi önkormányzati feladat- és
hatáskörök a nemzetiségi önkormányzat testületét illetik meg, a nemzetiségi önkormányzatot az
elnök képviseli. A települési nemzetiségi önkormányzat testülete a képviselő-testület, a területi és
az országos nemzetiségi önkormányzat testülete a közgyűlés. A helyi önkormányzatok és a
nemzetiségi önkormányzatok között nincs alá-fölérendeltségi viszony. (Njt. 76. §)

Kapcsolódó joggyakorlat
57/2000. (XII. 19.) AB határozat A nyilvános ülésen bárki (tehát akár a hallgatóság valamelyik
tagja is) az ott jelenlévő más személyek külön engedélye nélkül is készíthet felvételt a képviselő-
testület tanácskozásáról, képviselők megnyilatkozásairól, és azt bármilyen, nem jogellenes célra
felhasználhatja.
Köf. 5020/2016/3. Az önkormányzati képviselő-testület ülésének nyilvánossága a
demokratikus jogállam egyik fontos követelménye. Zárt ülés tartása csak a törvényben tételesen
felsorolt okok fennállta esetén lehetséges.
Köf. 5040/2013/4. A tervezett bevételek, kötelezettségvállalások, a fizetési kötelezettségek
pénzforgalmi szemlélettel számba veendő tervezete, illetve maga a jogforrási formát öltő
gazdasági terv az Áht., a Vhr. és a Mötv. rendelkezései értelmében személyes adatokat nem
tartalmazhat. A tervezetben, illetve a rendeletben költségvetési előirányzatok, bevételi és kiadási
tételek jelenhetnek meg, amelyek személyekkel kapcsolatba nem hozható adatok, azokból
személyekre következtetés nem vonható le.
Köf. 5045/2012/5. Az eljárási szabályok betartása és az eljárási garanciák érvényesülése a
rendeletalkotási eljárás kiszámíthatóságának, ésszerű rendbe történő lefolytatásának is lényeges
feltétele. Részei ennek a képviselő-testületi ülések összehívásának, a lakosság tájékoztatásának, a
napirendi javaslatok megfelelő továbbításának, az ülések vezetésének és nyilvánosságának
szabályai, csakúgy, mint a megfelelő szavazataránnyal elfogadott rendelet jogszabályokban
meghatározottak szerinti kihirdetése.
Köf. 5003/2012/9. A nyilvánosság az ülésen megjelent képviselők munkájára vonatkozik, arra,
hogy a településen lakó választópolgárok, vagy bárki más figyelemmel kísérhesse az
önkormányzati döntéshozatalt. A települési képviselők szempontjából mindez kötelezettséggel
jár.
EBH2004. 1117. Jogszabály által előírt kötelező pályázati eljárás mellőzése a szerződést
jogszabályba ütközővé és így semmissé teszi. A pályáztatási szabályok megsértése viszont
önmagában - ha az annak alapján létrejött szerződés tartalma, az abban vállalt feltétel nem
ütközik jogszabályba - nem eredményezi a szerződés semmisségét.
BH2000. 209. Az önkormányzat képviselő-testületének zárt üléséről készült jegyzőkönyv
nyilvánossága.
BH1996. 581. A helyi önkormányzat képviselő-testületének üléséről készült jegyzőkönyv nem
tekinthető olyan dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekű adatokat
tartalmaz. A polgármester a jegyzőkönyv egyes részeiről csak akkor köteles - a költségek
egyidejű megtérítése ellenében - másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmező határozottan
és konkrétan megjelöli az igényét.
BH1995. 210. A személyhez fűződő és a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó jogok
megsértésére alapított igény elbírálásának szempontjai.
BH1995. 93. II. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény alapján a helyi
önkormányzati feladatokat ellátó szervvel szemben érvényesített igény a helyi bíróság
hatáskörébe tartozik.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól IV. fejezet
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról
III-IV. fejezet

Mötv. 47. §-ához:

Határozatképesség és többség
A képviselő-testület döntéshozatalával kapcsolatban a legelemibb követelmény a
határozatképesség. A képviselő-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a megválasztott
önkormányzati képviselőknek több mint a fele jelen van. A határozatképesség meglétét az ülésen,
a határozathozatalok előtt folyamatosan ellenőrizni kell, végeredményben a jegyzőnek [ld. Mötv.
81. § (3) bek. e) pont], hiszen a határozatképesség hiányában történő döntéshozatal, és az így
meghozott döntés is törvénysértő.
A javaslat elfogadásához főszabályként a jelenlevő települési képviselők, minősített többség
esetén a megválasztott képviselők több mint a felének igen szavazata szükséges (a megválasztott
képviselők közé kell azt a képviselői helyet is számítani, amely a szavazáskor bármilyen ok miatt
betöltetlen). A szavazás rendjének részletszabályait a szervezeti- és működési szabályzatban a
képviselő-testület rendezheti, ennek során
a) lehetősége van a „tartózkodás” szavazati formát intézményesíteni (és annak értékét a
szavazás eredménye szempontjából meghatározni), de ez nem kötelező;
b) az egyszerű és a minősített többséghez szükséges arányokat nem enyhítheti, és nem
szigoríthatja;
c) nem határozhat meg más többségi formát, többségi arányt.
A fővárosi közgyűlésben a többségi szabályt úgy kell alkalmazni, hogy a javaslat
elfogadásához szükséges szavazatarány mellett a főváros lakosságszámának együttesen több
mint a felét kitevő lakosságszámú fővárosi kerületek polgármestereinek igen szavazata is
szükséges (kettős többség elve). A lakosságszám megállapításakor a fővárosnak, valamint a
fővárosi kerületeknek a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választása
évének január 1-jén meglévő lakosságszámát kell figyelembe venni.
A képviselő-testületben a javaslat elfogadásához egyszerű többség esetén a jelenlévő
képviselők, minősített többség esetén pedig az összes képviselő több mint felének igen szavazata
szükséges. A fővárosi közgyűlésben e mellett az is szükséges, hogy a főváros összlakosságának
több mint felét képviselő fővárosi kerületi polgármesterek támogassák annak elfogadását. A
kettős többségi rendszer bevezetése hivatott biztosítani azt, hogy az egyes kerületek
lakosságszámuk arányában legyenek képviseltetve a döntések meghozatalakor. (Ugyanakkor a
kettős többség elvének gyakorlati alkalmazása - komplikált szavazási technikák igénybe vétele
esetén is - nehézségeket okoz a titkos szavazások során, és ezzel együtt a titkosság követelménye
csorbulhat.)

Mötv. 48. §-ához:

1. Döntéshozatal, szavazás
A képviselő-testület a döntéseit (határozat, rendelet) nyílt szavazással hozza, a döntések
előterjesztések alapján születnek. Az önkormányzat döntéshozatali eljárásának meghatározása - s
ezzel kapcsolatban fennálló önkormányzati autonómia - a demokratikus döntéshozatali
mechanizmus jogszabályi (önkormányzati rendeletben történő) rögzítését jelenti, és nem új
döntési formát.
A törvény az önkormányzati döntések két formáját nevesíti [ld. még az Alaptörvény 32. cikk
(1) bekezdés a)-b) pontját; Mötv. 132. § (3) bekezdését], ebből az is következik, hogy a
képviselő-testület más elnevezésű, típusú döntést (pl. tájékoztató) rendeletében nem
szabályozhat, illetve szabályosan nem hozhat. (Köf.5055/2012/8.)
Az előterjesztésekre vonatkozó részletszabályokat a szervezeti- és működési szabályzat
tartalmazza. Az előterjesztések típusai:
a) rendelettervezet: célja rendelet megalkotása;
b) határozattervezet: célja normatív (Mötv. 1. § 3. pont), illetve közigazgatási (hatósági)
határozat, végzés (Ket. 71. §), vagy minden egyéb döntés meghozatala;
c) beszámoló: elvégzett feladatok végrehajtásáról szóló tájékoztató, amely nem igényel
képviselő-testületi határozathozatalt.
Az előterjesztés általában írásban, kivételesen szóban kerül benyújtásra. A szóbeli előterjesztés
lehetséges eseteit, szükséges feltételeit indokolt a szervezeti- és működési szabályzatban külön
szabályozni, azzal, hogy a képviselő-testületi döntést igénylő határozati javaslatot kizárólag
írásban kell benyújtani, esetleg az ülésen szóbeli kiegészítéssel. A szervezeti- és működési
szabályzatban továbbá indokolt rögzíteni, hogy
a) mely ügyekben, ügycsoportokban kötelező az írásbeli benyújtás;
b) a kizárólagos előterjesztő meghatározása bizonyos ügyekben;
c) az előkészítés során milyen kötelezettségek terhelik a polgármestert, a jegyzőt, illetékes
bizottságot, hivatalt stb.
Előterjesztés tartalmi elemei, felépítése általában az alábbiak szerint alakul:
a) tárgy meghatározása;
b) határozati javaslat;
c) jogszabályi környezet;
d) előkészítésben részt vevők megnevezése (esetleg külső szakértő);
e) új vagy régi ügy (született-e már korábban döntés az ügyben);
f) a döntéshez szükséges minden releváns információ leírása;
g) az előterjesztőével eltérő vélemények leírása;
h) ha az előterjesztés feladatot határoz meg, ebben az esetben a feladat-meghatározás leírása,
feladat jellege;
i) az előterjesztés részletes indokolása;
j) az előterjesztés alapján hozott döntés végrehajtásának feltételei;
k) ha az előterjesztés alapján többféle döntést lehet hozni, ebben az esetben az alternatívák
felsorolása;
 l) az ügyben korábban született döntésekkel kapcsolatos további tennivalók;
m) a döntés végrehajtásért felelős személy megnevezése;
n) a döntés végrehajtására megállapított határidő megjelölése;
o) a döntés hatásának nyomon követésével megbízott személy, a döntés felülvizsgálatának
ütemezése.
Az előterjesztések között külön szabályozható az ún. sürgősségi indítvány, amely olyan
előterjesztés, indítvány, ami a képviselő-testületi ülésre szóló meghívóban nem szerepel. A
sürgősségi indítvány napirendre vételéről a képviselő-testület dönt. A sürgősségi indítvány
esetében indokolt meghatározni, hogy az ülés előtt mennyi idővel lehet benyújtani a
polgármesternél, valamint előírható még, hogy az indítvány a napirendre vétele esetleg külön
vitára bocsátható-e, minősített többség előírása a napirendre vételhez, szóban meg kell-e
indokolni a sürgősséget stb. Ha a képviselő-testület elfogadja a sürgősségi indítvány napirendre
tűzését, általában első napirendként tárgyalják.
A nyílt szavazás alapján a szavazáskor nyomon követhető, hogy az egyes képviselők milyen
módon szavaztak az adott előterjesztésre. A nyílt szavazás módjait, eljárási szabályait valamint a
névszerinti, illetve a titkos szavazás szabályait a szervezeti- és működési szabályzatban kell
rögzíteni.
A képviselő-testület minden döntése határozat vagy rendelet. Különösen a (polgári jogi)
szerződéskötésről szóló határozatok esetében fordulnak elő hiányosságok. Nem elégséges, ha a
határozat csak a másik szerződő fél megnevezését tartalmazza, az egyéb lényeges szerződési
elemeket is tartalmaznia kell a döntésnek, szerencsés továbbá, ha szerződéstervezetről dönt a
képviselő-testület. Ha a képviselő-testület ezekben a kérdésekben nem dönt, akkor a szerződés
tartalmát tulajdonképpen a polgármester és a másik szerződő fél állapítja meg. A polgármester
mint a képviselő-testület képviselője csak a szerződés aláírására jogosult, tartalmának
meghatározására nem, hacsak a képviselő-testület a tulajdonosi jogok gyakorlását - a képviselő-
testület által megállapított körben - át nem ruházta a polgármesterre. (Hajnalné dr. Szecsődi
Zsuzsanna: Kötni vagy nem kötni, avagy mit tartalmazzon a képviselő-testület határozata.
Jegyző és Közigazgatás, 2011/4. sz., 28. o.)
A nyílt szavazásra vonatkozó részletszabályok, a szavazás módja (pl. kézfeltartásos, vagy
elektronikus) mindaddig törvényesek, ameddig a szavazás során és azt követően is
megállapítható, hogy a képviselők egyenként milyen („igen”; „nem”; szervezeti- és működési
szabályzatban meghatározott esetben: „tartózkodás”) szavazatot adtak le.
Név szerinti szavazás azt jelenti, hogy a képviselő-testület tagjai névsor szerint adják le -
nyíltan - szavazataikat. A név szerinti szavazás célja annak megakadályozása, hogy a képviselő
esetlegesen másik képviselő befolyása, szavazatának hatására adja le szavazatát. Név szerinti
szavazást ugyanabban az ügyben egy alkalommal lehet tartani, a képviselők - legalább -
egynegyedének indítványára, illetve a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott
esetekben. Nem lehet név szerinti szavazást tartani bizottság létszáma és összetétele tekintetében,
illetve ügyrendi kérdésekben (pl. napirend megszavazása). A név szerinti szavazás tartásának
feltételeinek fennállását az ülés vezetője (polgármester) állapítja meg, ezután elrendeli a név
szerinti szavazást.
Azokban az ügyekben, amelyekben a képviselő-testület zárt ülést tarthat, illetve köteles tartani
[Mötv. 46. § (2) bek.], a döntéseket szintén - főszabályként - nyílt szavazással hozza meg a
képviselő-testület. A (4) bekezdés alapján ugyanakkor lehetősége van a képviselő-testületnek
ezekben az ügyekben - tekintet nélkül arra, hogy nyilvános vagy zárt ülésen tárgyalják azokat -
titkos (anonim) szavazás tartását elrendelni. A titkos szavazás részletszabályait a szervezeti- és
működési szabályzat tartalmazza, a részletszabályok kialakítása során a legfontosabb
követelmény az, hogy sem a szavazás során, sem azt követően ne lehessen beazonosítani, hogy
adott szavazatot melyik képviselő adta le.
A szavazás végeredményét az ülés vezetője (általában a polgármester) állapítja meg, azt a
jegyzőkönyvben is rögzítik. Lényegében a kézfeltartásos szavazás során fordulhat elő olyan eset,
hogy a szavazás eredménye, a javaslat elfogadása tekintetében kétség merül fel. Ilyen esetben
bármelyik képviselő kezdeményezheti - egy alkalommal - a szavazás megismétlését, erről az ülés
vezetője dönt. A jegyzőkönyvből ki kell derülnie a képviselő-testület határozatképességének,
valamint annak, hogy milyen döntés született, azt milyen szavazataránnyal fogadták el.

2. A szervezeti- és működési szabályzat

Az Alaptörvény, illetve az Mötv. nem ír elő határidőt a szervezeti- és működési szabályzatról
szóló rendelet megalkotására. A jogalkotói hatáskör gyakorlására (a szervezeti- és működési
szabályzat megalkotására) adott jogszabályi felhatalmazás azonban - miután a törvény
jogkövetkezményeket fűz hozzá - határidő megállapításának hiányában is jogalkotási
kötelezettséggé válik akkor, ha a jogalkotói hatáskör gyakorlásának hiánya miatt
alkotmányellenes helyzet keletkezik. Az AB megállapította, hogy a szervezeti és működési rend
szabályozásának elmulasztása alkotmányellenességet idéz elő. A helyi önkormányzatok
működésének szervezeti kereteit és rendjét az Mötv. (hasonlóan az Ötv.-hez) keretjellegűen
szabályozza. Ezzel - miután a helyi önkormányzatok közhatalommal rendelkező szervek -
egyúttal a képviselő-testület kötelezettségévé is teszi a jogállamiság követelményének megfelelő
jogilag szabályozott szervezeti és működési keretek kialakítását. Ennek alapján alkotmányellenes
helyzet állt elő, mert a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen az, hogy az
önkormányzat közhatalommal bíró szervei a szükséges jogi szabályozás hiányában jogi
kötöttségek nélkül, szabad belátásuk szerint döntsenek a feladatkörükbe tartozó ügyekben.[vö.
56/1991. (XI. 8.) AB határozat]
A fentiek alapján a képviselő-testület nem csak jogosult, hanem köteles is szervezeti- és
működési szabályzatot alkotni [ld. Mötv. 53. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatot]. Továbbá:
a képviselő-testület az alakuló vagy az azt követő ülésen e törvény szabályai szerint megalkotja
vagy felülvizsgálja szervezeti és működési szabályzatáról szóló rendeletét [Mötv. 43. § (3) bek.].

3. Helyi jogalkotás eljárási kérdései

Az Mötv. továbbra sem határozza meg azt a személyi kört, akik a rendeletalkotást
kezdeményezhetik. Célszerű a kezdeményezők körét minél szélesebben meghúzni a szervezeti-
és működési szabályzatban (a polgármester, az alpolgármester, a jegyző, az aljegyző, a
képviselő-testület bizottságai, településrészi önkormányzat testülete, a képviselő-testület
tanácsnokai, képviselő, képviselőcsoport, a polgármesteri hivatal irodavezetői stb.), ezzel módot
ad a képviselő-testület arra, hogy a helyi szabályozásra vonatkozó igények a lehető legszélesebb
körből jussanak el hozzá. Kontraproduktív lehet azonban az a megoldás, ha bárki, illetve bármely
lakos kezdeményezheti helyi rendelet megalkotását. Az ilyen szabályozás alapján ugyanis egy
hirtelen kezdeményezési dömping (komolytalan kezdeményezések garmadája) egy időre le is
blokkolhatja az önkormányzat működését.
Fokozza a helyi jogkövetést és a jogalkotás minőségét is, ha a testület előre meghatározott
jogalkotási program alapján hozza meg rendeleteit, erre vonatkozó utalást is tartalmazhat a
szervezeti- és működési szabályzat. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy külön bizottság
foglalkozik a jogalkotásra vonatkozó előterjesztésekkel, és a kezdeményezés csak akkor kerülhet
a testület elé, ha a bizottság azt támogatja.
 A képviselő-testület (vagy bizottság) állást foglalhat a rendelet tervezetének előkészítéséről,
főbb elveiről, előzetes szövegjavaslatokat is megfogalmazhat. Meghatározhatja az előkészítés
menetét, az egyeztetés és vitafórumok rendjét. A képviselő-testület az előkészítéssel megbízhatja
valamelyik bizottságát, vagy erre a célra külön bizottságot hozhat létre. A szakmai előkészítés
viszont célszerű, ha a jegyző feladata marad. A tervezet előkészítésére külön szakértő segítsége is
igénybe vehető.
Az önkormányzati rendelet szakmai előkészítése tehát főszabályként a jegyző feladata.
Kötelessége minden olyan előkészítő munka elvégzése, minden olyan tevékenység ellátása,
amely lehetővé teszi, hogy a bizottságok, valamint a képviselő-testület elé döntésre alkalmas
előterjesztés kerüljön. Ennek során feladata lehet különösen:
a) a közreműködők között a részfeladatokat elosztani;
b) a tervezetek bizottsági véleményeztetéséről és az észrevételek feldolgozásáról gondoskodni;
c) az adminisztrációs munkát megszervezni;
d) a tervezet testület előtti megvitatásában részt venni.
A szervezeti- és működési szabályzatban előírható továbbá:
a) Az állampolgárok jelentős részét érintő kötelezettségeket megállapító önkormányzati
rendeletek, költségvetési rendelet stb. tárgyalása általános vitával kezdődik.
b) Az általános vita lezárása után a képviselő-testület határoz abban, hogy a javaslatokat a
részletes tárgyalás alapjául elfogadja-e.
c) A polgármester illetőleg a jegyző tájékoztatja a testületet az előkészítés során felvetett, de a
tervezetben nem szereplő javaslatokról is.
d) Az önkormányzati rendelet-tervezethez kapcsolódó képviselői, bizottsági, valamint a
képviselő-csoport módosító indítványait írásban kell benyújtani, pl. legkésőbb 48 órával az ülés
kezdetét megelőzően a polgármesternél vagy a jegyzőnél.
Meghatározható az is, hogy a tervezetet a polgármesteri hivatal tárgy szerint érintett szervezeti
egysége készíti elő. Megbízható azonban az előkészítéssel a tárgy szerinti illetékes bizottság,
ideiglenes bizottság, valamint külső szakértő is.
Helyeselhető megoldás, ha a szervezeti- és működési szabályzat előírja, hogy a helyi lakosok
szélesebb körét érintő rendeletek tervezetét hosszabb időre nyilvánosságra kell hozni, és csak
ezután lehet a tervezetet a képviselő-testület elé terjeszteni. Például a szervezeti- és működési
szabályzat biztosíthatja, hogy a lakosság széles körének életviszonyait érintő önkormányzati
rendelet megalkotásában a helyi választópolgárok közreműködhessenek. A lakossági vélemény-
nyilvánítás formái lehetnek:
a) a tervezet közzététele a helyi sajtóban (városi lapban) a véleménynyilvánítás lehetőségének
biztosítása,
b) lakossági fórumok (közmeghallgatás, településrészi tanácskozás, a rendelet által érintett
állampolgárok véleménynyilvánítása);
c) a lakossági vélemény-nyilvánítás lehetőségét, fórumait a polgármesteri hivatal szervezi meg.
A szervezeti- és működési szabályzatban meghatározott előkészítés után nyújtható be a
képviselő-testülethez a rendelet tervezete, mégpedig indokolásával együtt. A polgármester, a
jegyző tájékoztatja a testületet az előkészítés során felvetett, de az előterjesztésben nem szereplő
kisebbségi javaslatokról is. Helyeselhető megoldás, ha a szervezeti- és működési szabályzat szól
a rendelettervezet tartalmi követelményeiről is:
- a rendelet megalkotásának indokait, szükségességét,
- az elérni kívánt célt,
- az egyes szabályozási megoldások indokait (részletes indokolás),
 - a tervezetbe beépített, illetve elvetett véleményeket, javaslatokat,
- a rendelet-tervezet teljes szövegét stb.
Ugyancsak helyeselhető megoldás, ha a szervezeti- és működési szabályzat rendelkezéseket
tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy az előkészítés során milyen szakmai követelményeknek és
feltételeknek kell eleget tenni. A törvény felhatalmazása alapján készülő rendelettervezet esetén
indokolt előírni annak előzetes vizsgálatát,
a) vajon a szabályozási javaslat összhangban van-e a felhatalmazást adó törvénnyel, illetve a
kapcsolódó egyéb jogszabályokkal;
b) a szabályozási javaslat kiterjed-e valamennyi a törvényben megjelölt szabályozandó
kérdéskörre;
c) a szabályozási javaslat nem terjeszkedik-e túl a törvény szerinti felhatalmazás keretein;
d) a szabályozási javaslat nem ellentétes-e más jogszabály rendelkezéseivel. (Ennek
jelentőségéről ld. az Mötv. 138. §-át)
Egyes rendeletekkel kapcsolatban előírható a kétfordulós tárgyalás, viszont nem szükséges az,
hogy a szervezeti- és működési szabályzat minden rendelet megalkotására ezt az eljárást írja elő.
Kétfordulós tárgyalás esetén az első alkalommal a képviselő-testület csupán arról dönt, hogy pl.
megfelelő volt-e a jogszabályelőkészítés, a rendelettervezet megfelel-e a vonatkozó
előírásoknak, helyeselhetőek-e a szabályozás alapelvei, a rendelettervezetet kifüggesztik-e az
önkormányzat hirdetőtáblájára stb.
Meghatározott idő elteltét követően a polgármester, a jegyző, alpolgármester, az előkészítéssel
megbízott bizottság elnöke stb. terjesztheti a képviselő-testület elé a rendelet-tervezetet (szükség
szerint) második alkalommal, az ún. részletes vitára. Az előterjesztő köteles tájékoztatni a
képviselő-testületet a két forduló között beérkezett észrevételekről, javaslatokról. A képviselő-
testület vita után az előterjesztésre vonatkozó eljárás szerint dönt a rendelet-tervezetről.
Ha a rendelettervezetet külső szakértő készíti elő, ebben az esetben a megbízásról a közgyűlés
munkatervében, vagy külön határozattal, illetőleg a polgármester dönt. A rendelet tárgyában
szükséges érdekképviseleti és egyéb szervezetekkel történő egyeztetést a polgármester, a jegyző,
tanácsnok, a polgármesteri hivatal stb. végezheti el.
A szervezeti- és működési szabályzatban a képviselő-testület azt is előírhatja, hogy a
rendeleteket bizonyos időközönként felül kell vizsgálni (ld. 751/B/1990. AB határozat.), a
módosításokkal egységes szerkezetbe kell foglalni (deregulációs kötelezettség), tekintettel a
tényleges és a jogszabályi környezet megváltozására: pl. a jegyző köteles minden év
meghatározott napjáig a hatályos rendeleteket a törvényesség szempontjából felülvizsgálni és a
szükséges módosításokat kezdeményezni.
A rendelet - minősített többséggel történt - elfogadását, polgármester és jegyző általi aláírását
követően, annak hiteles szövegét a jegyző szerkeszti. A szervezeti- és működési szabályzat
határozza meg a rendelet kihirdetésének módját is. Az Mötv. a helyi rendeletek kihirdetéséről
következőképpen rendelkezik: Az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos
lapjában vagy a helyben szokásos - a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott -
módon ki kell hirdetni. A saját honlappal rendelkező önkormányzat rendeletét a honlapján is
közzéteszi. Kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. [Mötv. 51. § (2) bek.]
A szervezeti- és működési szabályzatban először is meg kell határozni a kihirdetés módját,
egyébként pedig a fenti szabályok kiegészíthetők, pontosíthatók, például az alábbiak szerint:
a) A rendeletet az önkormányzat hirdetőtábláján történő kifüggesztéssel kell kihirdetni; azon
fel kell tüntetni a kifüggesztés és a levétel napját. Az önkormányzati rendeletet az önkormányzati
tájékoztatóban is meg kell jelentetni.
 b) Az önkormányzati rendeletekről, képviselő-testület jegyzőkönyveiről - a jegyző által
évenként megállapított költségtérítés ellenében - kivonatok és másolatok készíthetők.
c) A rendeletekről nyilvántartást kell vezetni, a nyilvántartásért és annak tartalmáért a jegyző
felelős
d) Az önkormányzati rendelet kihirdetése az azt megalkotó nyilvános közgyűlés napján
történik a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján való kifüggesztéssel.
e) A jegyző az önkormányzat hatályos rendeleteinek gyűjteményét pl. kétévenként
megjelenteti.
f) A rendeletet a polgármesteri hivatal épületében lévő hirdetőtáblán kell hivatalosan kihirdetni,
de közzé kell tenni a polgármesteri hivatal által szerkesztett és időszakonként kiadott hivatalos
közlönyben is.
g) A jegyző gondoskodik arról, hogy az érintett szervek és személyek tudomást szerezzenek az
őket érintő rendeletekről.
Csak - indokolatlanul - ritkán fordul elő, hogy a szervezeti- és működési szabályzat a
rendeletalkotással kapcsolatban említést tesz az EU által támasztott követelményekről is.
Indokolt azonban előírni, hogy kötelezően vizsgálni kell a rendelettervezettel kapcsolatban azt is,
hogy a szabályozási javaslat nem akadályozza-e az EU közösségi jogának érvényesülését,
valamint azt, vajon a megfelel-e az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlata során
kialakult jogelveknek: közösségi jog elsőbbsége, közösségi jog közvetlen alkalmazhatósága,
jogegyenlőség elve (diszkrimináció tilalma), verseny torzításának a tilalma, állami támogatások
tilalma, audi alteram partem (hallgattassék meg a másik fél is), hatékony jogi felülvizsgálat
lehetősége, méltányosság, jóhiszeműség elve, jogbiztonság, arányosság, emberi jogok és
alapvető szabadságjogok védelme. (Bővebben: Fábián Adrián: Önkormányzati jogalkotás
fejlődése és fejlesztési lehetőségei. Budapest-Pécs, 2008., 108. o.)

4. Helyi rendeletalkotás az AB gyakorlatában

Az AB az önkormányzati rendeletek vizsgálatával kapcsolatban többször is foglalkozott a
hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvével. Az AB korábban megállapította,
hogy ez a tilalom „nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem
e tilalom - amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az
egész jogrendszerre, ide értve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok,
illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat]
Az AB szerint „a jogegyenlőség lényege, hogy az állam, mint közhatalom, s mint jogalkotó
köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára”. A
jogegyenlőség és a diszkrimináció tilalma ugyanannak, az állam és egyén között fennálló
jogviszonynak a két aspektusa. Ha az állami szervek nem alkalmaznak hátrányos
megkülönböztetést, akkor megvalósul a jogegyenlőség.
A jogalkotó azonban „bizonyos körben” nem hagyhatja figyelmen kívül az emberek közötti
tényleges különbségeket. Ugyanis a jogalanyok közötti tényleges különbségeket próbálja
kiegyenlíteni a jogalkotás során, azáltal, hogy a jogszabályokban is megkülönböztetéseket tesz,
de a tényleges viszonyokhoz képest ellentétes előjellel: a valóságban elszenvedett hátrányt
igyekszik előnyökkel kompenzálni.
Az előny lehet közvetlen, ebben az esetben viszonylag egyszerű a megítélése, de lehet
közvetett is. Utóbbi esetben az előny azáltal realizálódik, hogy a „privilégium” jogosultját a
jogalkotó kiemeli egy bizonyos csoportból, vagy éppen bennhagyja egy bizonyos - preferált -
csoportban. Az igazi fejtörést a hátrányos megkülönböztetés megállapításakor éppen ezek az
esetek jelentik.
 Alkotmányellenes lehet pl. önkormányzati rendeletbe foglalt olyan rendelkezés, amely az adott
településen állandó bejelentett lakással nem rendelkező személyeket sürgős esetben is kizárja az
egészségügyi ellátásból, vagy ugyanolyan szolgáltatás igénybevételéért számukra más díjat
állapít meg. Nem az a döntő szempont az emberi méltóságot sértő megkülönböztetés
megállapításánál, hogy a differenciálás milyen tényen alapult. Azaz nem a különbségtétel
szempontja a negatív diszkrimináció neuralgikus pontja, hanem az eredménye.
Mindazonáltal nem lehet általános, minden élethelyzetre vonatkozó zsinórmértéket meghúzni.
Az a mentesség, vagy szempont, ami az egyik jogviszonyban sérti az emberi méltóságot,
elképzelhető, hogy egy másikban éppen ennek a jognak, mentességnek vagy szempontnak a
hiánya sértené.
Az AB a hátrányos megkülönböztetést a közteherviselés aspektusából vizsgálva a 21/1990. (X.
4.) AB határozatban megállapította, hogy a mentességek és kedvezmények meghatározásánál a
jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg, de emellett az emberi méltóságot sértő
hátrányos megkülönböztetés tilalmát a jogalkotónak mindig figyelembe kell vennie.
Ebben az esetben a jogalkotó elsősorban nem különbségeket idéz elő, hanem azokat kezel,
vagy kezelni (mérsékelni) próbál. A jogalkotó által egyes társadalmi csoportoknak juttatott
(adó)mentességek - a dolog természeténél fogva - a nem preferált csoportoknál hátrányos
megkülönböztetésként csapódik le. Mindazonáltal ez a negatív diszkrimináció nem tartozik az
Alkotmány hatálya alá, mivel a kedvezmények körén kívül maradóknak az emberi méltósághoz
való joga nem serül.
Az is követelmény - amint arra az 16/1991. (IV. 20.) AB határozat is rámutatott - , hogy a „nem
egyenlő kezelésnek ésszerű oka kell, hogy legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek”. A
191/B/1992. AB határozat pedig azt is megállapította, hogy „alkotmányellenes
megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó
(egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak
alkotmányos indoka lenne”.
Az jogalanyok közötti, alkotmányos megkülönbözetésnek egész „kritériumrendszerét”
olvashatjuk ki az idézett alkotmánybírósági határozatokból. Ezek alapján nem jelent hátrányos
megkülönböztetést, ha
a) az Alaptörvény jogi normáiba nem ütközik, különösen nem sérti az emberi méltóság
alkotmányos jogát,
b) ésszerű, alkotmányos indoka van, nem önkényes,
c) a megkülönbözetett jogalanyok a szabályozás szempontjából nem tartoznak azonos
csoportba, nem összehasonlíthatóak.
A 39/1995. (VI. 2.) AB határozatában az AB szerint az önkormányzati rendelet „önkényes,
tehát alkotmányellenes megkülönböztetést alkalmazott azáltal, hogy az azonos jogi helyzetben
lévő helyiségbérlők köréből elfogadható indok nélkül egyedileg megnevezett egyetlen bérlőt zárt
ki a vételre jogosultak közül.”
Az AB gyakorlata nem ad választ azonban arra a kérdésre, hogy mit jelent pontosan a
jogalanyok „összehasonlíthatósága”. Az 108/B/1992. AB határozatban mindössze arra mutatott
rá, hogy „alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható
helyzetben levő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet
okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden
személyek közötti jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek.”
A helyi jogalkotó nem volt és ma különösen nincs könnyű helyzetben, amikor a helyi lakosság
egy csoportját helyi rendeletében jobb „pozícióba” próbálja hozni. Hogy biztos lehessen az
önkormányzat képviselő-testülete abban, hogy nem lesz alkotmánysértő a rendelete, az alábbi
„kockázatokat” kell kiküszöbölnie:
a) ismerni kell a vonatkozó jogi szabályozást;
b) a törvényben meghatározott lehetőségek tartalmát kell pontosan ismernie (mérlegelés,
emberi méltóság stb.)
c) tisztában kell lennie a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlattal;
d) ismerni kell ugyancsak az EU vonatkozó joganyagát és az Európai Bíróság esetjogát.
Az AB a 17/1990. (VII. 31.) AB határozatában már rámutatott arra, hogy a végrehajtás során
hozott szabályok az egyes fogalmakat kitölthetik tartalommal, de a törvény által megfogalmazott
rendelkezéseket nem szűkíthetik. A 31/1996. (VII. 3.) AB határozat úgy fogalmaz, hogy „az
önkormányzat nem jogosult arra, hogy zálogjog keletkeztetését rendeletében előírja. Ilyen
felhatalmazást ugyanis törvényi előírás nem tartalmaz, a Ptk. 685. § a) pontja pedig a 251. §-t
nem említi azok között a rendelkezések között, amelyek tekintetében az önkormányzati rendelet
általános értelemben is jogszabálynak minősül.” A Ptk. hivatkozott szakaszai taxatíve
meghatározzák, hogy mely jogszabályok azok, amelyek zálogjogot keletkeztethetnek. A kimerítő
felsorolás az önkormányzati rendeletet nem tartalmazza, ezért ebben a tárgyban az
önkormányzati rendeletalkotás kizárt.
Az AB ugyancsak alkotmányellenesnek találta azokat az önkormányzati rendeleti előírásokat,
amelyek adók módjára behajtandó köztartozásoknak minősítettek a lakbért, a nem lakás céljára
szolgáló helyiségek bérleti díját, az ivóvíz- és a csatornahasználati díjat. Az 59/1996. (XII. 22.)
AB határozatban megállapította, hogy „a közteherviselésre, a közjogi bevételek körének
megállapítására, így az e bevételek elmaradása esetén keletkező bevétel-kiesés, azaz tartozás
köztartozássá minősítésére kizárólag törvény jogosult. Különösen indokolja a törvényi
szabályozás igényét az a körülmény, hogy a közterhek beszedését az állam kényszer útján -
végrehajtási intézkedésekkel, valamint a büntetőjog eszközeivel is - biztosítja.”
Az önkormányzat a tulajdonában lévő lakás és helyiség bérleti díj megfizetésének elmaradása
esetén a Lakástörvény, a Ptk., valamint az ezek figyelembevételével alkotott rendeletek előírásai
alkalmazásával járhat el, nincs azonban törvényi lehetősége a lakbér - illetve helyiségbér
köztartozássá minősítésére és azok adók módjára történő behajtása előírására.
Arra is van példa az AB gyakorlatában, hogy a vizsgált önkormányzati rendelet és adott
törvény csak látszólag szabályozza ugyanazt a társadalmi viszonyt. Amikor például az
önkormányzat a környezet védelmében bizonyos vízterületekről kitiltja a vízi járműveket, vagy
azok sebességet korlátozza, valójában nem a vízi közlekedés rendje, hanem a természeti értékek
védelme érdekében szabályoz.
Az AB véleménye szerint a „két (a vízi közlekedési rendre és a környezetvédelemre
vonatkozó) jogszabályi rendszer között nincs tartalmi és hatásköri ellentmondás. Az elsőként
említett jogszabályok rendészeti és igazgatási jellegűek. A másodikként ismertetett törvények
pedig a helyi közügyek körébe sorolják a környezetvédelmet, melynek rendezési kötelezettsége
alól az érintett önkormányzatok nem vonhatják ki magukat. A két jogi tárgy nem ütközik, csak
érintkezik egymással.” (2219/H/1991. AB határozatban)
A fenti példában az önkormányzat nem a vízi közlekedés rendjére vonatkozó normatív
szabályozást egészítette ki rendeletével, hanem jogszabályi kötelezettségének eleget teve, a helyi
környezet védelmet szabályozta. (Ez az álláspont következetesen megjelenik a 958/H/1993. AB
határozatban is.)
Az AB 742/H/1994. AB határozatában az állattartás önkormányzati rendeleti és központi
jogszabályok vizsgálata során is megállapította a jogi tárgyak különbözőségét: „az
önkormányzati rendelet olyan magatartási szabályokat ír elő a kutyatartók számára, amelyek
rendeltetése az, hogy az állattartás mások, a szomszédos lakások lakóinak, a közterületen
tartózkodó polgároknak a nyugalmát, biztonságát, testi épségét ne veszélyeztesse.” Tehát „az
állategészségügyi jogszabályok és az önkormányzati rendelet szabályai tehát nem ugyanazon
szabályozási tárgyra vonatkoznak, eltérő társadalmi viszonyokat szabályoznak.”
A 6/1995. (II. 22.) AB határozat megállapította továbbá azt is, hogy „nem minősül
alkotmányellenesnek az olyan tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás, amely magasabb
szintű jogszabály által rendezett és bizonyos feltételek mellett lehetővé tett tevékenységgel
szemben körülhatárolt területi kiterjedtséggel megszorító feltételeket állapít meg anélkül, hogy a
magasabb jogszabály lehetőséget biztosító rendelkezéseinek érvényesülését általános jelleggel
megakadályozná.”
Ez a rendelkezés azokra a magasabb szintű jogszabály által szabályozott és nem tiltott
tevékenységekre vonatkozik, amelyek önkormányzati rendeleteknek is a tárgyát képezhetik. A
helyi önkormányzat ez alapján bizonyos területein kizárhatja egy adott tevékenységfajta
gyakorlását, de azt általános jelleggel, egész területéről nem „száműzheti.”
Más a helyzet, ha a magasabb szintű jogszabály a szabályozás tárgyát kimerítően rendezi és a
képviselő-testületnek konkrét, pontosan körülirt felhatalmazást ad, hogy milyen területeken,
milyen keretek között élhetnek a rendeletalkotás jogával.
Önmagában véve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű
jogszabály a szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak.
Ennek a kiterjesztő értelmezésnek két nagyon fontos hatása van: az egyik az, hogy az
önkormányzatok jogalkotási autonómiája jelentős védelem alatt áll, a másik az, hogy
bizonytalanná válhat a képviselő-testület számára: adott esetben rendelete vajon kiegészítette,
vagy módosította-e a magasabb szintű jogszabályt. Utóbbi kérdésnek az eldöntése pedig nem
könnyű feladat, ugyanis az általános szabályok csak korlátozottan alkalmazhatóak, számos egyéb
összefüggést kell figyelembe venni az önkormányzati rendelet minősítése során.
Az AB jogfejlesztő tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a képviselő-testületek el
tudják határolni egymástól az önkormányzatiság és a közhatalom fogalmait. 20/1992. (IV. 7.) AB
határozatban kifejtette, hogy a vizsgált „jogügyletben az önkormányzat tulajdonosként, azaz a
bérlővel mellérendeltségi pozícióban álló jogalanyként vesz részt”.
Ebből következően a képviselő-testület azt megteheti, hogy az irányítása alá tartozó szervekre
kötelező (normatív) határozatban rendelkezik például a bérleti szerződések megkötésével
kapcsolatos feladatokról, de arra nincs törvényes felhatalmazása, hogy önkormányzati
rendeletben az állampolgárokra is kötelező érvénnyel állapítsa meg a szerződés tartalmi elemeit.
A képviselő-testület tehát rendeletben olyan jogviszonyokat, ahol egyenrangú félként vesz
részt (tipikusan ilyenek a szerződéses viszonyok), nem szabályozhat, mivel a törvényhozó ezt a
lehetőséget - a Ptk.-ban - kizárta. A szerződés tartalmi elemeit az állampolgárokra is kötelező
érvénnyel csak jogszabályi felhatalmazásra állapíthatja meg az önkormányzat. Ekkor is
figyelemmel kell lennie azonban arra, hogy az egyenjogúság, a mellérendeltség polgári jogi
jogelvéből következően az önkormányzat is csak ugyanolyan feltételek mellett vehet részt a
polgári jogi jogviszonyokban, mint amilyen feltételeket az általa kiadott jogszabályokban a
polgári jogi jogviszonyok egyéb résztvevői számára megszab, és arra is, hogy korábban létrejött
szerződések tartalmát nem módosíthatja. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat]
Amikor az önkormányzat tulajdonosként polgári jogi jogviszonyokban közvetlenül vesz részt,
ugyanolyan jogi helyzetben van, mint más jogalanyok. A konkrét magánjogi jogviszonyokból
származó jogait az önkormányzat is, mint minden más jogalany, a bíróságok előtt érvényesítheti.
A rendeletalkotási hatáskörrel való visszaélést jelent az, ha a képviselő-testület egyedi magánjogi
jogvitában a saját jogi álláspontja érdekében rendeletet alkot. (Dubeczné Dr. Károlyi Éva: Az
önkormányzatokat érintő alkotmánybírósági határozatokból levonható főbb konklúziók. Magyar
Közigazgatás, 1999/6. sz.)
A szerződés egyes elemeinek önkormányzati rendeletben történő szabályozása során tekintettel
kell lenni arra is, hogy a szerződésszegő mulasztás közjogi szankcióval nem fenyegethető. A
szerződés teljesítése jogszerűen nem kényszeríthető ki közhatalmi erőfölény alkalmazásával. A
polgári jogi jogviszonyban bekövetkező szerződésszegés ugyanis nem tekinthető olyan
magatartásnak, amely például szabálysértéssé nyilvánítható lenne. [19/1998. (V. 22.) AB
határozat] Ebből az is egyenesen következik, hogy az önkormányzatnak ahhoz sincs joga, hogy
az általa alkotott szabályozásban „vegyítse” a közjogi és magánjogi elemeket.
Az AB az 58/1992. (XI. 6.) AB határozatában alkotmányellenesnek minősítette és
megsemmisítette a vizsgálat tárgyát képező önkormányzati rendeletnek azt a rendelkezését,
amely a jegyző törvényes döntési hatáskörét korlátozta, úgy hogy azt testületi szervek
hozzájárulásához, jóváhagyásához, illetőleg a polgármester előzetes egyetértéséhez kötötte. A
hatáskörelvonás esetében tulajdonkeppen az önkormányzat ugyancsak magasabb szintű
jogszabályt „alkot”, újraszabályozza egyes közigazgatási szervek (leggyakrabban a jegyző)
hatáskörét, annak gyakorlásának a feltételeit.
Az 55/1991. (XI. 8.) AB határozat kimondja azt is, hogy „a hivatal dolgozóinak kinevezése a
polgármestert, a polgármesteri hivatal irányítása körében megillető, törvényben szabályozott
hatáskör. A polgármesternek ezt a törvényből származó önálló hatáskörét a közgyűlés
önkormányzati rendelettel nem korlátozhatja.” A hatáskörelvonás egyik speciális esetének is
felfoghatjuk az olyan önkormányzati szabályozást, mellyel a képviselő-testület saját tagjainak
működését akadályozza.
Az AB több határozatában is megállapította, hogy az önkormányzáshoz való közösségi jogok
közvetett gyakorlása a települési képviselők tevékenységében, a képviselő-testület munkájában
jelenik meg. A települési képviselők a döntéshozatalon kívül részt vesznek a döntések
előkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenőrzésében is. Az az önkormányzati
rendeleti előírás, amely a települési képviselőt kizárja a képviselő-testület munkájából, a
választópolgárok önkormányzáshoz való alkotmányos jogát sérti. [ld. 43/1992. (VIII. 16.) AB
határozat; 49/1992. (IX. 26.) AB határozat]
A települési képviselő jogainak korlátozása merült fel a 37/2003. (VI. 26.) AB határozatban is.
A vizsgált önkormányzati rendelet oly módon kívánta az önkormányzattal szemben fennálló
köztartozás megfizetését az önkormányzat képviselőitől „kikényszeríteni”, hogy a tiszteletdíjat
és természetbeni juttatást megvonja az adós képviselőtől, vagyis az önkormányzati képviselő
mindaddig nem részesülhet tiszteletdíjban és természetbeni juttatásban, ameddig neki, illetve az
általa képviselt gazdasági társaságnak köztartozása áll fenn. Az AB a rendelet kifogásolt
rendelkezését megsemmisítette, tekintettel arra, hogy a rendelet túlterjeszkedik a törvényi
felhatalmazáson.
Az AB már számos - korai - határozatában foglalkozott a jogbiztonság kérdésével. A
jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes
jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetők a jogbiztonság
szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak követésével
keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan
a jogintézmények.”
Az AB megállapította azt is, hogy „a jogbiztonság elve mindemellett tág mérlegelési és döntési
lehetőséget hagy nyitva a jogalkotó számára, hiszen a jogállamiság más elvek érvényesülését is
megköveteli, s ezek a jogbiztonság követelményével ütközhetnek. Például az igazságosság
egyedi esetekben való megvalósulását elősegítő méltányosság intézménye a jogbiztonsággal
elvileg ellentétes. A jogbiztonság azonban mégsem szenved csorbát, mert a konkrét kivételek
érvényesülési körét és feltételeit a jog előre tisztázza.”
A jogbiztonság, akárcsak a hátrányos megkülönböztetés tilalma komplex fogalom. Magába
foglalja - többek között - a következő elemeket: érthető és világos normaszöveg, egyértelműség,
kiszámítható és ellentmondásmentes szabályozás és jogrend, visszaható hatály tilalma stb.
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az AB elvi éllel mutatott rá arra, hogy „a világos,
érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos
követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a
jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” A jogbiztonságnak eszerint két
oldaláról beszelhetünk, egy anyagi és egy alaki oldaláról. Az anyagi oldala a jogbiztonság
elvének a normatartalom, az alaki oldala a normaszöveg. A két oldalnak együtt (a
normaszövegnek összhangban kell lennie a norma tartalmával) és külön-külön is meg kell
felelniük az alkotmányos követelményeknek. 11/1992. (III. 5.) AB határozat kimondta, hogy
„törvény szövegezésének határozatlansága és bizonytalansága sérti a jogbiztonság
követelményét.”
Ha „egy jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály
rendelkezése a jogalkalmazó belátása szerint kiterjeszthető vagy leszűkíthető. Az ilyen szabály
lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő
gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot”. (1160/B/1992. AB határozat)
A jogbiztonság elvéhez tartozó jogalkotási eljárási garanciák meglétével kapcsolatban az
idézett határozat kimondja, „az önkormányzati rendelet kihirdetése semmiképpen sem történhet
eltérő időpontban. A két helyen, illetve eltérő módon történő kihirdetéséből pedig nem
következhet az, hogy a rendelet az alkalmazott kihirdetési formák különbözősége miatt nem
azonos időpontban lép hatályba, valamint, hogy a hatálybalépés a kihirdetés módszerétől, az
alkalmazott technikai megoldástól függjön.”
A 9/1999. (IV. 28.) AB határozat különösen a kiszámíthatóság feltételeit tisztázza: „a
jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű fogalmazását, hogy
mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és
magatartását, s számolni tudjon a jogkövetkezményekkel.” A kiszámíthatóság is több feltétel
együttes teljesülésével valósul meg:
- egyértelmű és világos fogalmazás, amely
- lehetőséget ad a jogalanyoknak, hogy cselekvésüket a jogszabályhoz igazíthassák, és
cselekvéseik következményeit előreláthassák.
A 7/1995. (II. 22.) AB határozatában az AB önkormányzati rendelet vizsgálata során a jogi
norma kiszámíthatóságával kapcsoltban megállapította, hogy „az olyan rendeleti szabályozás
azonban, amely a jogkövetkezményt nem előre kiszámítható módon állapítja meg, hanem az
önkormányzat szubjektív - normatív keretek között nem meghatározott - döntésétől teszi
függővé, sérti a jogbiztonság alkotmányos elvét.”
A visszaható hatály problémaköre szorosan kapcsolódik a jogbiztonság elvéhez. Jogszabály ex
tunc hatálybaléptetése - más eljárási garanciákhoz hasonlóan - részleteiben is szabályozott, így
talán kevésbé szükséges értelmező kifejtése. Az AB szerint nem alkotmányellenes a kihirdetés
napján történő hatálybaléptetés a kizárólagos jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettséget
enyhítő, vagy más, a jogszabály valamennyi címzettje számára egyértelműen előnyösebb
rendelkezést tartalmazó szabályok esetében. Általában alkotmányellenesnek minősül azonban a
kihirdetés napján történő hatálybaléptetés a korábbinál hátrányosabb rendelkezést tartalmazó, a
társadalmi viszonyokat első ízben rendező, az új kötelezettséget megállapító, jogot megvonó
jogszabályok esetében.
Az AB megállapította, hogy valamely jogszabály nem csak akkor alkotmányellenes, ha a
hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre
irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra
is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat] A helyi rendelet hatályba lépésének
időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való
felkészülésre. Ez az időszükséglet a szabályozott életviszonyok körétől, a szabályozás
bonyolultságától, a normák mennyiségétől függően igen eltérő lehet. (ld. 1055/B/1990. AB
határozat.)

5. Önkormányzati rendeletre vonatkozó egyéb előírások

A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet néhány speciális szabályt
tartalmaz a helyi önkormányzati rendeletekkel kapcsolatban. Ezek szerint a rendelet tervezete
bevezető részt tartalmaz. Önkormányzati rendelet bevezető részében meg kell jelölni, ha az
önkormányzati rendeletet a társulásban résztvevő helyi önkormányzat képviselő-testületének
hozzájárulásával vagy a társult képviselő-testület döntésének megfelelően alkotják meg.
[61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 52. § (1), (4) bek.] Eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotni
tervezett helyi önkormányzati rendelet esetében az önkormányzat eredeti jogalkotói hatáskörét
megállapító rendelkezésként az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdését kell megjelölni. [61/2009.
(XII. 14.) IRM rendelet 53. § (2) bek.]
Önkormányzati rendelet bevezető részének a megszövegezésekor az önkormányzat
feladatköreként az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés megfelelő pontját, a helyi
önkormányzatokról szóló törvénynek a feladatkört megállapító rendelkezését vagy más
törvénynek a feladatkört megállapító rendelkezését kell feltüntetni. [61/2009. (XII. 14.) IRM
rendelet 55. § (5) bek.]
Ha az önkormányzati rendelet megalkotásához a jogalkotásról szóló törvény alapján a
társulásban résztvevő helyi önkormányzat képviselő-testületének hozzájárulása szükséges, a
bevezető részben a hozzájárulás tényére utalni kell. Ha az önkormányzati rendelet megalkotására
a Jat. alapján a társult képviselő-testület döntése alapján kerül sor, a bevezető részben ennek
tényére utalni kell. [61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 58. § (1)-(2) bek.]
Az AB megállapította, hogy jogszabály megjelölésében elkövetett jogszabálysértés olyan alaki,
orvosolható hibának minősül, amely önmagában nem vezet a jogszabály érvénytelenségéhez és
megsemmisítéséhez. A jogszabály megjelölésére vonatkozó szabályok betartása az
önkormányzati rendeletek esetében a jogalanyok jogérvényesítése szempontjából különös
jelentőséggel bír.
Az önkormányzati rendeletek döntő többségét, hivatalos lap hiányában, az önkormányzat
szervezeti és működési szabályzatában meghatározott, helyben szokásos módon - rendszerint
kifüggesztés útján - hirdetik ki. A hirdetmény levétele után csak a rendelet megjelölésében
szereplő információk adnak eligazítást a címzettek számára ahhoz, hogy a rendelet szövegéhez
hozzájussanak és megismerjék azt, illetőleg a kihirdetés dátumának a jogszabály megjelölésében
való rögzítése nyújt publikus információt a rendelet érvényessége és - ha a rendelet a kihirdetés
napján lép hatályba - időbeli hatálya kezdetének időpontjáról. Ezért az önkormányzati rendeletek
tekintetében garanciális jelentősége van annak, hogy a rendelet megjelölése a rendelet tárgyán és
számán kívül tartalmazza a jogalkotó megnevezését (illetőleg jogalkotó nevének a
hivatkozásokban használható rövidítését), valamint a kihirdetés dátumát. [42/1992. (VII. 16.) AB
határozat]

6. A Nemzeti Jogszabálytár
A Nemzeti Jogszabálytár (továbbiakban: Jogszabálytár) a Kormány rendeletében
meghatározott tartalommal és honlapon, elektronikus közszolgáltatásként működő, bárki számára
térítésmentesen hozzáférhető, egységes szerkezetű szövegeket tartalmazó elektronikus
jogszabálygyűjtemény. A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter
gondoskodik az önkormányzati rendeleteknek az erre a célra fenntartott honlapon történő
közzétételéről.
A Jogszabálytárban közzé kell tenni valamennyi - 2013. június 30. után kihirdetett - még
hatályba nem lépett önkormányzati rendelet kihirdetett szövegét. A Jogszabálytárban -
főszabályként - egységes szerkezetű szöveggel közzé kell tenni valamennyi, 2013. június 30.
után kihirdetett és a lekérdezés napján hatályos, önkormányzati rendeletnek - ideértve a 2013.
június 30. után kihirdetett önkormányzati rendelettel megváltoztatott önkormányzati rendeletet is
-
a) a lekérdezés napján hatályos szövegét, és
b) a lekérdezés napját megelőző, illetve követő egy-egy időállapotát.
A 2013. július 1. napját megelőzően hatályba lépett, 2013. június 30. napját követően
megváltoztatott és a lekérdezés napján hatályos önkormányzati rendelet esetében a
Jogszabálytárban a rendelet lekérdezés napján hatályos egységes szerkezetű szövegét, és a
lekérdezés napját követő egy időállapotát kell közzétenni.
A jegyző a helyi önkormányzat képviselő-testülete, a képviselő-testület bizottsága, társulása,
valamint a részönkormányzat testülete ülésének jegyzőkönyvét az ülést követő 15 napon belül a
Nemzeti Jogszabálytár szolgáltatója által e célra kialakított informatikai rendszeren keresztül
megküldi a kormányhivatalnak.

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5055/2015/3. A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik a folyamatban lévő
ügyekre is kiterjedő - a fél számára hátrányosabb helyzetet teremtő - rendeletmódosítás.
Köf. 5044/2015/3. Az önkormányzati rendelet bevezető részében pontosan utalni kell azokra a
törvényekre, amelyek felhatalmazásán az önkormányzati rendelet nyugszik.
Köf. 5042/2015/3. A helyi önkormányzat a helyi közügyek körében a központi
jogszabályokkal nem ellentétes kiegészítő szabályokat alkothat.
Köf.5055/2012/8. számú határozat Törvény alapján a képviselő-testület döntéseinek két fajtája
lehet: rendelet vagy határozat.
EBH2013. K.25. Az önkormányzat legfontosabb közhatalmi tevékenysége a rendeletalkotás,
az önkormányzati autonómia a rendeletalkotás útján teljesedhet ki.
KGD2004. 176. Helyi önkormányzat képviselő-testületének az előterjesztett javaslatot
elutasító döntését is határozati formában kell meghoznia.
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.
BH1993. 393. Az önkormányzat tulajdonában álló föld alapítványba utalásához a képviselő-
testület határozata szükséges.

Kapcsolódó jogi szabályozás

 Alaptörvény 32. cikk
2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról 29. §
338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a Nemzeti Jogszabálytárról 4. §
61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet a jogszabályszerkesztésről
23/2012. (IV. 25.) KIM rendelet az önkormányzati rendeleteknek és jegyzőkönyveknek a
fővárosi és megyei kormányhivatalok részére történő megküldésének rendjéről 2. §

Mötv. 49. §-ához:

Döntéshozatalból való kizárás

A testület döntéshozatalából kizárható akit, vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen
érinti. A személyes érintettséget a települési képviselő köteles bejelenteni, de bárki más is
bejelentheti. Az érintettség nem azonos az elfogultsággal: az érintettséget akkor is köteles a
polgármester, vagy a képviselő bejelenteni, ha megítélése szerint - az érintettség ellenére is -
képes az ügyben tárgyilagos módon állást foglalni, illetve szavazni. A kizárási szabályokat nem
kell alkalmazni, ha a képviselő-testület döntéshozatala saját tagjának választására, kinevezésére,
megbízására vagy delegálására irányul (pl. tanácsnokká, bizottság tagjává választás).
A bejelentés elmulasztásának jogkövetkezményeit a szervezeti- és működési szabályzat
tartalmazza. A kizárási kezdeményezésről a képviselő-testület dönt, de kizárási kötelezettsége
nincs. A (2) bekezdés szerint a képviselő-testület nem meghatározhatja, hanem meghatározza,
vagyis a képviselő-testület köteles valamilyen szankciót, hátrányos jogkövetkezményt kilátásba
helyezni erre a mulasztásra.
A bejelentés elmulasztásának következményei, és az érintett személy kizárása nélkül, az ő
szavazatával meghozott döntések tényleges következményi változatosak, és eltérő súlyúak
lehetnek. Lehetnek olyan ügyek, amelyek esetében komoly hátrányos következményt jelenthet a
helyi önkormányzatra (közvetve a helyi közösségre), ha a képviselő-testület döntéshozatal előtt
nem tud tagjának az érintettségéről, és nem zárja ki a döntéshozatalból. Az önkormányzat
vagyonához, bevételeihez kapcsolódó kérdésekben, vagy a helyi építési szabályok megalkotása,
módosítása során az érintettség ismeretének (bejelentésének) jelentős szerepe lehet a döntés
meghozatalára, tartalmára, végrehajtásának módjára.
Különösen igaz ez akkor, ha az érintett személy a polgármester, akinek lehetősége van a
legtöbb döntés előkészítésében is aktívan rész venni, és akinek feladata a képviselő-testület
döntésének végrehajtása. Az önkormányzati gyakorlat során előfordul, hogy utólag derül ki,
hogy a döntést előkészítő képviselők, bizottsági tagok, vagy akár a polgármester érintett volt
egy-egy ügyben, de ezt az érintett ezt elmulasztotta bejelenteni a döntés előtt.
Gondoljunk példának okáért arra, ha a képviselő-testület egy vagy több tagjának vagyoni, vagy
más előnyt jelent egy-egy ingatlancsoport építési övezeti besorolása, esetleg önkormányzati
ingatlan hasznosítása, értékesítése, vagy mentessége a helyi adó alól. Tekintettel arra, hogy a
bejelentés elmulasztásának ügyenként eltérő súlyú lehet a következménye, hatása, indokoltnak
mutatkozik a mulasztáshoz kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmények tekintetében is
differenciálni a képviselő-testületnek. Például oly módon, hogy érintettség az önkormányzat
meghatározott nagyságú vagyonának hasznosításával függ-e össze, illetve a helyi építésügyi
dokumentumok, szabályzatok módosításával került-e a testületi tag vagy hozzátartozója
előnyösebb helyzetbe, kimutatható-e bármiféle vagyongyarapodás stb. (Újházi Miklós: Az irány
jó, de több lépés kellene. Jegyző és Közigazgatás, 2012/1. sz.)
A bejelentés elmulasztására - a szervezeti- és működési szabályzatban kilátásba helyezett -
jogkövetkezmények az alábbiak lehetnek:
 a) szavazás megismétlése;
b) a bejelentés elmulasztásából fakadó károk megtérítésének kötelezettsége;
c) az Mötv. 35. § (2) bekezdése alapján megállapított magasabb összegű tiszteletdíj, vagy
természetbeni juttatás csökkentése, megvonása;
d) súlyosabb esetekben, többszöri, folyamatos, kötelezettségszegés stb. esetén
összeférhetetlenségi eljárás megindítása, ha olyan tevékenységet folytatott az érintett képviselő,
amely „a feladatainak ellátásához szükséges közbizalmat megingathatja”. [ld. Mötv. 36. § (1)
bek.]
(A vonatkozó szakirodalomban felmerül, hogy megoldás lehetne, ha a törvény kimondaná,
hogy a döntés végrehajtását fel kell függeszteni és az ügyet már az érintettség ismeretében újra
kell tárgyalni úgy, hogy a mulasztó képviselő nem csak a döntéshozatalban, hanem az
előterjesztés megismételt tárgyalásán sem vehet részt. ld. Újházi Miklós: Az irány jó, de több
lépés kellene. Jegyző és Közigazgatás, 2012/1. sz.)
A Ptk. 8:1. § (1) bekezdése alapján közeli hozzátartozók: a közeli hozzátartozó (a házastárs, az
egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a
mostoha- és a nevelőszülő és a testvér), az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a
házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa.

Mötv. 50. §-ához:

Minősített többség esetei

Az Mötv. meghatározza azon ügyek körét, amelyek elfogadásához minősített többséggel
meghozott, az összes képviselő több mint felének igen szavazatával elfogadott döntés szükséges:
a) rendeletalkotás;
b) szervezetének kialakítása és működésének meghatározása, a törvény által hatáskörébe utalt
választás, kinevezés, vezetői megbízás;
c) önkormányzati társulás létrehozása, megszüntetése, abból történő kiválás, a társulási
megállapodás módosítása, társuláshoz, érdekképviseleti szervezethez való csatlakozás, abból
történő kiválás;
d) megállapodás külföldi önkormányzattal való együttműködésről, nemzetközi önkormányzati
szervezethez való csatlakozás, abból történő kiválás;
e) intézmény alapítása, átszervezése, megszüntetése;
f) az önkormányzati képviselő kizárása;
g) összeférhetetlenség megállapítása;
h) méltatlanság megállapítása;
i) a képviselői megbízás megszűnéséről való döntés;
j) a zárt ülés elrendeléséről szóló döntéshez, ha az önkormányzat vagyonával rendelkezik, vagy
az általa kiírt pályázat feltételeinek meghatározásakor, valamint a pályázat tárgyalásakor, ha a
nyilvános tárgyalás tartását az önkormányzat vagy más érintett üzleti érdekét sértené;
k) a helyi sajátosságokra figyelemmel a képviselő-testület a szervezeti és működési
szabályzatában további ügyeket is ide sorolhat.
Minősített többség előírása esetén tehát a javaslat elfogadásához az összes (megválasztott)
képviselő több mint felének igen szavazata szükséges, azzal, hogy a betöltetlen képviselői helyet,
illetve a kizárt képviselőt a határozatképesség szempontjából betöltöttnek, illetve jelen lévőnek
kell tekinteni. [vö. Mötv. 47. § (2) bek.; 49. § (1) bek.]

Mötv. 51. §-ához:

 1. Helyi rendelet hatálya, kihirdetése, közzététele, kormányhivatalnak történő
megküldése, helyesbítése
Alaptörvény 32. cikk (2)-(3) bekezdések értelmében feladatkörében eljárva a helyi
önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve
törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. Az önkormányzati
rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
A Jat. 6. §-a értelmében az önkormányzati rendelet területi hatálya a helyi önkormányzat
közigazgatási területére terjed ki. Az önkormányzati rendelet területi hatálya a Jat. 5. § (1a)
bekezdés szerinti esetben a társulásban részt vevő helyi önkormányzatok, a Jat. 5. § (1b)
bekezdés szerinti esetben a társult képviselő-testületben részt vevő települési önkormányzatok
közigazgatási területére terjed ki.
A jogszabály személyi hatálya önkormányzati rendelet esetében a helyi önkormányzat
közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezetekre, a Jat. 5. § (la) bekezdés szerinti esetben a társulásban részt vevő helyi
önkormányzatok, a Jat. 5. § (1b) bekezdés szerinti esetben a társult képviselő-testületben részt
vevő települési önkormányzatok közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi
személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki.
A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter gondoskodik az
önkormányzati rendeleteknek az erre a célra fenntartott honlapon történő közzétételéről. [Jat. 29.
§ (2) bek.; ld. 338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a Nemzeti Jogszabálytárról]
Az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá, kihirdetéséről a jegyző
gondoskodik. Ez a rendelkezés nem ad jogot sem a polgármesternek, sem a jegyzőnek arra, hogy
a képviselő-testület által alkotott rendeletet felülbírálja. A rendeletalkotás a képviselő-testület
kizárólagos, át nem ruházható jogköre [Mötv. 42. § (1) bek.]. Ha a jegyző úgy ítéli meg, hogy a
képviselő-testület rendelete törvénysértő, azt az Mötv. 81. § (1) bekezdés e) pontja alapján
köteles jelezni a képviselő-testületnek. A polgármester az Mötv. 68. § (1) bekezdése alapján
kezdeményezheti a rendelet ismételt megtárgyalását. A képviselő-testület által elfogadott
rendeletet - jogszabálysértés esetén is - csak a képviselő-testület helyezheti hatályon kívül. A
jegyző a képviselő-testület által elfogadott rendeletet nem bírálhatja felül azzal, hogy nem hirdeti
ki. [Vö. 69/1995. (XII. 12.) AB határozat, ABH 1995, 539.]
Az Alaptörvény 32. cikk (4) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat az önkormányzati
rendeletet a kihirdetését követően haladéktalanul megküldi a fővárosi és megyei
kormányhivatalnak. Ha a fővárosi és megyei kormányhivatal az önkormányzati rendeletet vagy
annak valamely rendelkezését jogszabálysértőnek találja, kezdeményezheti a bíróságnál az
önkormányzati rendelet felülvizsgálatát.
A kihirdetés elmaradása kétségtelenül jogsértést valósít meg, amely azonban a kihirdetésre
kötelezett tisztségviselők felelősségét alapozza meg, de nem teszi az elfogadott jogszabályt
valódi normává. A kihirdetés nélkül a rendelet nem tekinthető jogszabálynak. [32/1993. (V. 28.)
AB határozat, ABH 1993, 455.]
Az önkormányzati rendelet kihirdetéséről az önkormányzat hivatalos lapjában, illetőleg a
helyben szokásos - a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott - módon a jegyző
gondoskodik. A képviselő-testület által megalkotott önkormányzati rendeletet kihirdetését
követően haladéktalanul meg kell küldeni a kormányhivatalnak.
Az önkormányzati rendeleteknek és jegyzőkönyveknek a fővárosi és megyei
kormányhivatalok részére történő megküldésének rendjéről szóló 23/2012. (IV. 25.) KIM
rendelet kimondja, hogy a jegyző az önkormányzati rendeletet és annak, valamint - ha az
önkormányzati rendelet módosító vagy hatályon kívül helyező rendelkezést is tartalmaz - az
abban foglalt módosítással vagy hatályon kívül helyezéssel érintett önkormányzati rendelet
valamennyi jövőbeni időállapota szerinti egységes szerkezetű szövegét, legkésőbb a kihirdetést
követő harmadik munkanapon, a Nemzeti Jogszabálytár szolgáltatója által e célra kialakított
informatikai rendszeren keresztül megküldi az illetékes megyei és fővárosi kormányhivatalnak.
Amennyiben az önkormányzati rendelet helyesbítésére van szükség, a jegyző a helyesbítés
kihirdetését követően legkésőbb a kihirdetést követő munkanapon megküldi a
kormányhivatalnak a helyesbítés tényéről történő tájékoztatást és az önkormányzati rendelet
helyesbített változatát.
Az internet manapság egyre nagyobb szerephez jut a helyi önkormányzatok társadalmi
nyilvánosságának fokozásában, és a helyi jogalkotásban is. Számos helyi önkormányzat
rendelkezik saját honlappal, ahol több más információ mellett egyre gyakrabban elhelyezésre
kerülnek a hatályos rendeletek is. [bővebben: Csefkó Ferenc (szerk.): Kézikönyv az e-
önkormányzat bevezetéséhez. Mecseknádasd 2004.; Ősze József: Honlapok szerepe az e-
önkormányzatiság, az e-demokrácia megvalósításában, illetve Ancsin László: A mobil
kommunikáció alkalmazása az ügyfélszolgálati munkában. In: Kákai László (szerk.): 20 évesek
az önkormányzatok. Pécs, 2010, 493, illetve 351. o.]
Az Mötv. továbbra sem engedi a helyi rendeletek önkormányzati honlapon történő kihirdetését
(tehát ez nem lehet ebben az értelemben „helyben szokásos mód”), de amennyiben az
önkormányzat rendelkezik saját honlappal, akkor a rendeletet a honlapon is kötelező közzétenni.
(a közzététel nem azonos kategória a kihirdetéssel). (bővebben: Fábián Adrián: A helyi
jogalkotás fejlődése és fejlesztési lehetőségei. Budapest-Pécs, 2008, 166. o.)
A kihirdetést követő hat munkanapon belül helyesbíthető az önkormányzati rendelet, ha eltérés
van az elfogadott és a kihirdetett szöveg között. Sem az Mötv, sem a Jat., sem a
jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet nem határozza meg közelebbről
a helyesbítés okát. Itt lényegében olyan fogyatékosságokról (az elfogadott és a kihirdetett szöveg
közötti véletlenszerű eltérésekről) van szó, amelyek nem teszik alkotmánysértővé
(törvénysértővé) a rendeletet, csak hibássá. A hiba többféle lehet: elírás, hiba a rendelet
megjelölésében, kézirathiba, nyomdahiba stb. Ezek a hibák a helyesbítéssel korrigálhatók, de az
ún. kodifikációs tévedések (az eredeti jogalkotói szándék és a jogszabályi szöveg közötti eltérés)
csak a jogszabály módosításával szüntethetők meg. (bővebben: Drinóczi Tímea - Petrétei József:
Jogalkotástan. Budapest-Pécs, 2004, 127-128. o.)

2. Közterületek elnevezésének rendje

Közterületek (utcák, terek, parkok stb.) elnevezésének (átnevezésének) eljárási rendjét
települések esetében a képviselő-testület, Budapest területén lévő közterületek esetében a
fővárosi közgyűlés szabályozhatja. A települési önkormányzat képviselő-testülete elnevezi a
közterületeket [Mötv. 13. § (1) 3. pont], míg a fővárosban közterületek elnevezésének
meghatározása a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozik, azzal, hogy a közgyűlésnek az érintett
kerületek véleményét ki kell kérnie [Mötv. 23. § (4) bek. 6. pont]. A döntéshez egyszerű többség
szükséges, és ennek a hatáskörnek a gyakorlása nem ruházható át a képviselő-testület szerveire
[Mötv. 42. § 8. pont].

3. Normatív határozat közzététele

Az önkormányzati normatív határozatot [Jat. 23. § (2) bek.] a képviselő-testület hivatalos
lapjában vagy a helyben szokásos - a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott -
módon kell közzétenni. A saját honlappal rendelkező önkormányzat normatív határozatát a
honlapján is közzéteszi, közzétételéről a jegyző gondoskodik. A helyi önkormányzat a normatív
határozat közzétételét követően haladéktalanul megküldi a kormányhivatalnak, és a
kormányhivatal továbbítja azt a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős
miniszternek.
Ha a normatív határozat közzétett szövege eltér a normatív határozat aláírt szövegétől, a
polgármester vagy a jegyző kezdeményezi az eltérés helyesbítését. A normatív határozat
legkésőbb a közzétételét követő hatodik munkanapon helyesbíthető. Az eltérés megállapítása
esetén a helyesbítés megjelentetéséről a jegyző a közzététellel azonos módon gondoskodik.

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi
kárfelelősség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet
alkotmányellenességét megállapították.
BH1997. 233. A fűtési díjak megállapításáról szóló önkormányzati normatív rendelet
felülvizsgálata nem tartozik a bíróság hatáskörébe.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32. cikk (2)-(5) bekezdés
2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról
23/2012. (IV. 25.) KIM rendelet az önkormányzati rendeleteknek és jegyzőkönyveknek a
fővárosi és megyei kormányhivatalok részére történő megküldésének rendjéről
338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a Nemzeti Jogszabálytárról 4. §
61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet a jogszabályszerkesztésről
23/2012. (IV. 25.) KIM rendelet az önkormányzati rendeleteknek és jegyzőkönyveknek a
fővárosi és megyei kormányhivatalok részére történő megküldésének rendjéről

Mötv. 52. §-ához:

Képviselő-testületi ülésről készült jegyzőkönyv

A képviselő-testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek kötelező tartalmi elemeit
a törvény felsorolja. A jegyzőkönyv elkészítéséről a jegyző gondoskodik. A jegyzőkönyvnek nem
kell szó szerint tartalmaznia az ülésen elhangzottakat, hanem csak az elhangzottak lényegét.
Azonban szó szerint, pontosan kell tartalmaznia a meghozott határozatok és rendeletek szövegét.
Az ülés vezetője elrendelheti, illetve a szervezeti- és működési szabályzat is meghatározhat
további olyan eseteket, körülményeket, amikor szó szerinti jegyzőkönyvet kell felvenni. Az
önkormányzati képviselő kérésére az írásban is benyújtott hozzászólását a jegyzőkönyvhöz kell
mellékelni, vagy kérésére a véleményét rögzíteni kell a jegyzőkönyvben [Mötv. 32. § (2) bek. c)
pont].
Az Mötv. - teljesen indokolatlanul - elkülöníti egymástól az elfogadott rendelet, normatív
határozat, illetve a képviselő-testületi ülésekről felvett jegyzőkönyvek megyei (fővárosi)
kormányhivatalok részére történő megküldésének határidejét. A rendeletet (normatív határozatot)
a kihirdetését (közzétételét) követően a „helyi önkormányzatnak” (pontosabban a jegyzőnek)
haladéktalanul meg kell küldeni a kormányhivatalnak [Mötv. 51. § (2) bek.], míg a
jegyzőkönyvet (amely természetesen tartalmazza az önkormányzati döntéseket is) a döntést
követő 15 napon belül köteles a jegyző elküldeni a kormányhivatalnak.
Fontos szabály, hogy a zárt ülésről külön jegyzőkönyvet kell felvenni, amelybe a betekintési
jogot nem biztosítja a törvény a választópolgároknak. A nyilvános képviselő-testületi ülésen -
mint nyilvános közszereplés során - elhangzott nyilatkozatok és személyes megnyilvánulások
közérdekű adatokká válnak.
A választópolgárok - a zárt ülés kivételével - betekinthetnek a képviselő-testület
előterjesztésébe és ülésének jegyzőkönyvébe. A zárt ülésről külön jegyzőkönyvet kell készíteni.
A külön törvény szerinti közérdekű adat és közérdekből nyilvános adat megismerésének
lehetőségét zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell.
Az Infotv. értelmében közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint
jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és
tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a
személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy
ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől, így különösen a
hatáskörre, illetékességre, szervezeti felépítésre, szakmai tevékenységre, annak
eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokolt adatfajtákra és a működést szabályozó
jogszabályokra, valamint a gazdálkodásra, a megkötött szerződésekre vonatkozó adat.
Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb
közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő
közérdekű adatot és közérdekből nyilvános adatot - az Infotv.-ben meghatározott kivételekkel -
erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse.
Közérdekből nyilvános adat a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy
neve, feladatköre, munkaköre, vezetői megbízása, a közfeladat ellátásával összefüggő egyéb
személyes adata, valamint azok a személyes adatai, amelyek megismerhetőségét törvény előírja.
Ha törvény másként nem rendelkezik, közérdekből nyilvános adat a jogszabály vagy állami,
illetőleg helyi önkormányzati szervvel kötött szerződés alapján kötelezően igénybe veendő vagy
más módon ki nem elégíthető szolgáltatást nyújtó szervek vagy személyek kezelésében lévő, e
tevékenységükre vonatkozó, személyes adatnak nem minősülő adat. [Infotv. 26. § (3) bekezdés]
A demokratikus működés, a nyilvánosság érdekében a fontosabb képviselő-testületi
dokumentumokat (szervezeti- és működési szabályzat, költségvetési rendelet stb.) például a
könyvtárban is indokolt hozzáférhetővé tenni. Növekvő szerepet tölthetnek be a képviselő-
testületek hivatalos lapjai, a helyi stúdiók a képviselő-testületek döntéseinek széles körű
ismertetésében. Törvénysértő az a rendeleti szabályozás, amely szerint a testületi ülésekről
felvett jegyzőkönyveket csak bizonyos személyek és bizonyos ideig tekinthetik meg, valamint,
hogy az üléseken elhangzott személyes megnyilvánulások közzétételéhez bizonyos személy
hozzájárulása kell. Nem törvénysértő viszont az a rendeleti szabályozás, amely szerint a
jegyzőkönyvek anyagát csak hivatali dolgozó jelenlétében lehet megtekinteni, illetőleg jogszerű
az az eljárás, hogy a jegyzőkönyv másolatáért az önkormányzat térítést kér. [19/1995. (III. 28.)
AB határozat]

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5046/2016/8. Az önkormányzati döntéshozatali eljárás garanciális szabálya a tárgyalási
napirend képviselő-testületi elfogadása.
BH2000. 209. Az önkormányzat képviselő-testületének zárt üléséről készült jegyzőkönyv
nyilvánossága.
BH1996. 581. A helyi önkormányzat képviselő-testületének üléséről készült jegyzőkönyv nem
tekinthető olyan dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekű adatokat
tartalmaz. A polgármester a jegyzőkönyv egyes részeiről csak akkor köteles - a költségek
egyidejű megtérítése ellenében - másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmező határozottan
és konkrétan megjelöli az igényét.
 Kapcsolódó jogi szabályozás
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról

Mötv. 53. §-ához:

A szervezeti- és működési szabályzat

Az önkormányzati jogok közé tartozik az önkormányzatok szervezetalakítási szabadsága. Az
(1) bekezdés felhatalmazza a képviselő-testületet, hogy működésének részletes szabályait a
szervezeti és működési szabályzatáról alkotott rendeletben határozza meg. Az önkormányzat
rendeletalkotási szabadsága azonban e tárgyban sem korlátlan, a szabályokat törvény keretei
között hozhatja meg. E szabályok garanciális rendelkezések annak érdekében, hogy a törvényben
megfogalmazott követelmények - a helyi közügyek demokratikus módon történő intézése, a
széles körű nyilvánosság garantálása - megvalósulhassanak.
Az Mötv. annak érdekében, hogy a testületi működés helyi sajátosságai érvényesülhessenek,
felhatalmazást ad a képviselő-testületnek arra, hogy a működésének részletes szabályait a
szervezeti- és működési szabályzatról szóló rendeletében határozza meg. Ennek során az Mötv.-
nek a működésre vonatkozó kötelező elemeitől csak abban az esetben térhet el, ha arra a törvény
felhatalmazást ad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szervezeti- és működési szabályzat
kizárólag az Mötv.-ben, különösen az (1) bekezdésben felsorolt elemeket tartalmazhatja. A
képviselő-testület - az Alaptörvény, az Mötv. és a vonatkozó törvények keretei között - egyéb
szervezettel és működéssel kapcsolatos kérdéseket is rendezhetnek a szabályzatban.
A szervezeti- és működési szabályzat tartalmi elemei - tekintettel az Mötv. rendelkezéseire - az
alábbiak:
a) nem kötelező: történeti visszatekintés, település általános jellemzői, helyi nevezetességek
stb. (lényegében preambulum, de ez az elnevezés nem használható);
b) bevezető: megalkotásának törvényi alapja, erre történő hivatkozás [Alaptörvény 32. cikk (1)
bek. d) pont; Mötv. 48. § (2) bek.], társulás tagönkormányzatainak a képviselő-testületi
határozataira való utalás [61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet a jogszabályszerkesztésről 52. § (1),
(4) bek.];
c) általános rendelkezések: önkormányzat hivatalos megnevezése, székhelye [Mötv. 53. § (1)
bek. a) pont] (esetleg: önkormányzati jelképek, hivatali jelvények, bel- és külföldi kapcsolatok
stb. felsorolása);
d) képviselő-testület feladat- és hatásköre:
- át nem ruházható hatáskörök felsorolása [Mötv. 42. §-ra tekintettel bővíthető];
- hatáskör-átruházás főbb szabályai [Mötv. 41. § (4) bek.];
- átruházott hatáskörök felsorolása [Mötv. 53. § (1) bek. b) pont];
- szabadon vállalt feladatok;
- önkormányzati szervek [Mötv. 53. § (1) bek. j) pont], intézmények, vállalkozások, egyéb
szervezetek közreműködése a feladatellátásban;
e) képviselő-testület működése:
- képviselő-testület létszámának a rögzítése (Mötv. 44. §);
- a képviselő-testület üléseinek összehívása: az ülésre szóló meghívás módja, meghívó tartalmi
elemei, állandó meghívottak köre stb. [Mötv. 53. § (1) bek. c) pont];
- képviselő-testület üléseinek tanácskozási rendjéről [Mötv. 53. § (1) bek. c) pont];
- az önkormányzati képviselőkre vonatkozó magatartási szabályokról, az ülés rendjének
fenntartásáról és az annak érdekében hozható intézkedésekről [Mötv. 53. § (1) bek. d) pont];
- nyilvánosság biztosítása [Mötv. 53. § (1) bek. e) pont];
 - évi (rendes) ülésszám meghatározása (min. 6, Mötv. 44. §);
- ülésezés eljárási, ügyrendi kérdései;
- nyílt szavazás módjának meghatározása [Mötv. 48. § (2) bek.];
- név szerinti szavazás esetei, módja; ugyanazon döntési javaslat esetében egy alkalommal
lehet név szerinti szavazást javasolni; nem lehet név szerinti szavazást tartani a bizottság
létszáma és összetétele tekintetében, valamint a tanácskozások lefolytatásával összefüggő
(ügyrendi javaslatot tartalmazó) kérdésekben [Mötv. 48. § (3) bek.];
- a képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában meghatározott módon titkos
szavazást tarthat azokban az ügyekben, melyekben zárt ülést lehet vagy kell tartani [Mötv. 46. §
(2) bek.; 48. § (4) bek.];
- az ülés vezetőjének jogai, kötelezettségei [Mötv. 53. § (1) bek. c) pont];
- döntéshozatal szabályai [Mötv. 53. § (1) bek. f) pont], (pl. minősített többséget szavazást
igénylő ügyek (Mötv. 50. §);
- esetleg: tartózkodás lehetőségének szabályozása, tartózkodó szavazat számítása;
- munkaterv, munkarend meghatározása;
- előterjesztések szabályai;
- jegyzőkönyv vezetése, tartalmi elemei [Mötv. 52. § (1) bek.];
f) rendeletalkotásra vonatkozó szabályok:
- rendelettervezet előkészítése;
- rendelettervezet tárgyalása;
- rendelet kihirdetése, helyben szokásos mód meghatározása [Mötv. 51. § (2) bek.; 138. § (2)
bek.];
g) képviselők:
- képviselői jogok és kötelezettségek (Mötv. 32. §);
- a képviselő-testület ülésén milyen módon kezdeményezheti rendelet megalkotását vagy
határozat meghozatalát [Mötv. 32. § (2) bek. a) pont];
- a kötelezettségeit megszegő önkormányzati képviselő megállapított tiszteletdíját,
természetbeni juttatásának a képviselő-testület által történő, legfeljebb tizenkét havi időtartamra
csökkentésére, megvonására vonatkozó szabályok (Mötv. 33. §);
- Az önkormányzati képviselő az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától vagy az
összeférhetetlenségi ok felmerülésétől számított harminc napon belül köteles megszüntetni.
Amennyiben jogszabályban meghatározottak szerint nem lehetséges az összeférhetetlenségi ok
alapjául szolgáló jogviszony 30 napon belül történő megszüntetése, akkor az önkormányzati
képviselő által tett és a jogviszony megszüntetéséről szóló, az arra jogosult által írásban
megerősített lemondó nyilatkozatának a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott
bizottságnak történő átadását az összeférhetetlenség megszüntetésének kell tekinteni [Mötv. 37. §
(1) bek.];
- a személyes érintettségre vonatkozó bejelentési kötelezettség elmulasztásának
jogkövetkezményeit [Mötv. 49. § (2) bek.];
- kérdezés (esetleg: interpelláció) joga;
- tiszteletdíj, természetbeni juttatás, költségtérítés (Mötv. 35. §);
- esetleg: tanácsnok(ok)ra vonatkozó szabályok (Mötv. 34. §);
h) lakossági részvétel biztosítása:
- közmeghallgatás részletes szabályai (pl. kötelező közmeghallgatás esetei), [Mötv. 53. § (1)
bek. i) pont];
- mely önszerveződő közösségek képviselőit illeti meg tevékenységi körükben tanácskozási
jog a képviselő-testület és bizottsága ülésein, továbbá azoknak a fórumoknak a rendjét (község-,
várospolitikai fórum, városrész tanácskozás, falugyűlés stb.), amelyek a lakosság, az egyesületek
közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják [Mötv.
53. § (3) bek.];
i) bizottságok (településrészi önkormányzat) [Mötv. 53. § (1) bek. l) pont; 57. § (1) bek.; 62. §
(1) bek.]:
- bizottsági struktúra [Mötv. 57. § (2) bek.];
- bizottságok létszáma;
- tagok megválasztásának rendje [jelölés, delegálás stb. szabályai; Mötv. 58. § (1) bek.];
- bizottságok által ellátott feladat- és hatáskörök;
- a képviselői vagyonnyilatkozatot a szervezeti és működési szabályzatban erre kijelölt
bizottság tartja nyilván és ellenőrzi [Mötv. 39. § (3) bek.; 57. § (2) bek.];
- ügyek, amelyeket csak bizottság terjeszthet elő [Mötv. 59. § (2) bek.];
- ügyek, amelyek csak bizottság állásfoglalásával terjeszthetők elő [Mötv. 59. § (2) bek.];
- eseti bizottság, albizottság létrehozásának szabályai [Mötv. 57. § (1) bek.]
j) polgármester, alpolgármester, jegyző, aljegyző:
- polgármesteri tisztség ellátásának módja [Mötv. 64. § (2) bek.];
- amennyiben a képviselő-testület - határozatképtelenség vagy határozathozatal hiánya miatt -
két egymást követő alkalommal ugyanazon ügyben nem hozott döntést, a polgármester a
szervezeti és működési szabályzatban meghatározott ügyben - az Mötv. 42. §-ban meghatározott
ügyek kivételével - döntést hozhat; a polgármester a döntésről a képviselő-testületet a következő
ülésen tájékoztatja [Mötv. 68. § (2) bek.];
- a polgármester a képviselő-testület utólagos tájékoztatása mellett, az Mötv. 42. §-ban
meghatározott ügyek kivételével dönthet a két ülés közötti időszakban felmerülő, halaszthatatlan
- a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott - a képviselő-testület hatáskörébe tartozó
önkormányzati ügyekben [Mötv. 68. § (3) bek.];
- a polgármester e tisztségéről a képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával mondhat
le, amelyet az alpolgármesternek, ennek hiányában a szervezeti és működési szabályzatban a
képviselő-testület összehívására, vezetésére kijelölt képviselőnek adja át, részére juttatja el
[Mötv. 69. § (2) bek.];
- megyei önkormányzat esetében meg kell határozni a megyei önkormányzat elnöke
megválasztásának időpontját [Mötv. 43. § (2) bek.]
- alpolgármesteri tisztség ellátásának módja;
- alpolgármesterek száma;
- nem képviselő alpolgármester megválasztásának a lehetősége, vagy ennek kizártsága;
- a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejű betöltetlensége, a tartós
akadályoztatásuk esetére a szervezeti és működési szabályzat rendelkezik a képviselő-testület
összehívásának, vezetésének módjáról (Mötv. 45. §)
- jegyzői, aljegyzői kinevezés eljárási rendje (pl. jelöltek előzetes meghallgatása);
- a jegyzőnek a jogszabálysértő döntések, működés jelzésére irányuló kötelezettségéről [Mötv.
53. § (1) bek. k) pont];
- a jegyzői és az aljegyzői tisztség egyidejű betöltetlensége, illetve tartós akadályoztatásuk
esetére - legfeljebb hat hónap időtartamra - a jegyzői feladatok ellátásának módjáról való
rendelkezés [Mötv. 82. § (3) bek.];
k) polgármesteri hivatal:
- elnevezés [Mötv. 84. § (2) bek.; tekintettel a 84. § (5) bek.-re];
 - létszám, tagozódás;
l) együttműködési formák (társulások)
m) vagyon és gazdálkodás egyes kérdései
- gazdálkodásért viselt felelősség [Mötv. 115. § (1) bek.];
- költségvetés, zárszamádás alapvető szabályai;
- vagyonkezelői jog;
- hitelfelvétel, kötvénykibocsátás, kötelezettségvállalás alapvető szabályai;
- polgármester önkormányzati rendeletben meghatározott értékhatárig dönt a
forrásfelhasználásról, döntéséről tájékoztatja a képviselő-testületet [Mötv. 68. § (4) bek.];
n) záró rendelkezések (hatályba lépés)
o) mellékletek:
- képviselők jegyzéke;
- bizottságok, településrészi önkormányzat tagjainak felsorolása;
- önkormányzat hatályos rendeleteinek felsorolása;
- hivatal ügyrendje;
- társulásos megállapodások felsorolása.
A képviselő-testület a hatékony döntéshozatal, a napirendek tárgyalásának elhúzódásának, az
obstrukció megakadályozásának érdekében a szervezeti- és működési szabályzatban
meghatározhatja az egyes napirendek tárgyalására fordítható időkeretet, a hozzászólások
maximális időtartamát, korlátozhatja az ismételt hozzászólás, indítványozás lehetőségét. A
korlátozások során azonban figyelemmel kell lenni arra a követelményre, hogy a képviselők
jogegyenlőségét biztosítani kell [ld. Mötv. 32. § (1)-(2) bek.].
Tekintettel az Mötv. 3. § a) pontjában foglalt követelményre, a képviselő-testületnek a
szervezeti és működési szabályzatában meg kell határoznia,
a) mely önszerveződő közösségek képviselőit illeti meg tevékenységi körükben tanácskozási
jog a képviselő-testület és bizottsága ülésein,
b) azoknak a fórumoknak a rendjét (község-, várospolitikai fórum, városrész tanácskozás,
falugyűlés stb.), amelyek a lakosság, az egyesületek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb
döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják.
Az önszerveződő közösségek, fórumok állásfoglalásáról, álláspontokról, kérdéseiről stb. és az
ott felmerült kisebbségi véleményekről tájékoztatni kell a képviselő-testületet.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2009. 302. Az önkormányzati vagyon felett a tulajdonosi jogok gyakorlásáról a képviselő
testület rendelkezik. E rendelkezési jogok körében felhatalmazást adhat a polgármesternek a
Szervezeti és Működési Szabályzatban arra, hogy az milyen jogokat, milyen vagyoni körben
gyakorolhat.
BH1992. 492. Az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában egyértelműen kell
meghatározni az önkormányzati rendelet kihirdetésének módját, nem kell ugyanakkor
meghatározni a hatálybalépés időpontját.
BH1996. 581. A választópolgárok betekinthetnek a képviselő-testület ülésének
jegyzőkönyvébe, előterjesztésébe, a zárt ülés kivételével. A jegyzőkönyv nem tekinthető olyan
dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekű adatokat tartalmaz. A polgármester
a jegyzőkönyv egyes részeiről csak akkor köteles - a költségek egyidejű megtérítése ellenében -
másolatot kiadni, ha a kérelmező konkrétan megjelöli az igényét és ennek okát.

Mötv. 54. §-ához:

 A közmeghallgatás
A közmeghallgatás a lakossági igények, elvárások, vélemények felmérésének az eszköze,
amely a helyi önszerveződő közösségekkel való kapcsolatot erősítheti. A közmeghallgatásokat
általában a költségvetés előkészítésekor, rendezési terv megalkotása előtt, illetve nagyobb
beruházások stb. alkalmával szokás tartani. A közmeghallgatást a lehető legszélesebb körben
célszerű meghirdetni, legalább 6-8 nappal annak tervezett időpontja előtt. A falugyűlés nem
azonos a közmeghallgatással (városban a falugyűlés fogalmilag kizárt, de egyébként lehetséges
falugyűléssel egybekötött közmeghallgatást tartani), a falugyűlés célja a véleménycsere, a község
lakosságának tájékoztatása. [vö. Fogarasi József (szerk.): Önkormányzati kézikönyv.
HVGORAC, Budapest, 2000, 58, 62. o.]
A képviselő-testület évente legalább egyszer előre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen
a helyi lakosság és a helyben érdekelt szervezetek képviselői a helyi közügyeket érintő
kérdéseket és javaslatot tehetnek. Az elhangzott javaslatra, kérdésre a közmeghallgatáson vagy
legkésőbb 15 napon belül választ kell adni. (bővebben: Solymosi Veronika: Gondolatok a
közmeghallgatásról. Magyar Közigazgatás, 1996/6. sz. 381. o.) A közmeghallgatás a közérdekű
kérdések, közérdekű javaslatok fóruma, tárgya a helyi közérdekű ügyek, a közmeghallgatás nem
egyéni panasznap. (Verebélyi Imre (szerk.): Az önkormányzati rendszer magyarázata. Budapest,
1999, 71. o.)
A közmeghallgatáson - ellentétben a nyilvános képviselő-testületi üléssel - nem csak az ott
tartózkodáshoz, hanem a hozzászóláshoz, kérdésfeltevéshez, javaslattételhez is alanyi joga van a
helyi lakosnak és a helyben érdekelt szervezetek képviselőinek. Az elhangzott javaslatra,
kérdésre a közmeghallgatáson vagy legkésőbb 15 napon belül választ kell adni.
A közmeghallgatás összeköthető képviselő-testületi üléssel is, ebben az esetben a képviselő-
testület a közmeghallgatáson megfogalmazott javaslatok alapján, azok figyelembe vételével
hozhatja meg az önkormányzati döntést. Természetesen a képviselő-testületi üléssel egybekötött
közmeghallgatás esetén figyelembe kell venni az Mötv. és a szervezeti- és működési szabályzat
vonatkozó előírásait, különösen, ami a képviselő-testület határozatképességét illeti [Mötv. 47. §
(1) bek.]
A közmeghallgatással összefüggésben a szervezeti- és működési szabályzatban különösen az
alábbiakat indokolt szabályozni:
a) azoknak a személyeknek a köre, akik a közmeghallgatáson kötelesek részt venni (pl. a
települési képviselők, a tisztségviselők, a hivatalnak a jegyző által kijelölt köztisztviselői, a
polgármester által kijelölt önkormányzati intézmények és gazdasági társaságok vezetői stb.);
b) egyedi (önkormányzati vagy államigazgatási) hatósági ügyek közmeghallgatáson történő
tárgyalásának a kizártsága;
c) a helyi lakosság és a helyben érdekelt szervezetek képviselői kikhez intézhetnek kérdést (pl.
képviselőkhöz, a polgármesterhez, alpolgármesterekhez, a jegyzőhöz stb.)
d) s közmeghallgatáson elhangzott közérdekű kérdéseket és javaslatokat a képviselő-testület
megtárgyalja és értékeli;
e) amennyiben az azonnali válaszadásra, intézkedésre nincs lehetőség, a képviselő-testület
kijelöli azt a szervet vagy személyt, amely az elhangzott felszólalás tartalmát megvizsgálja, és a
szükséges intézkedéseket megteszi;
f) a felszólaló (a kérdést feltevő) részére a vizsgálat eredményéről és a tett intézkedésekről 30
napon belül, írásban a polgármester, az alpolgármester, a jegyző stb. adhat választ.
Az Mötv. szerinti közmeghallgatást nem szabad összekeverni a Ket. szerinti (hatósági
eljárásban tartott) közmeghallgatással. A Ket. 63. § (1) bekezdése értelmében a hatóság
közmeghallgatást tart, ha
a) ezt jogszabály előírja,
b) az eljárásban több mint ötven ügyfél vagy több mint öt, a Ket. 15. § (5) bekezdésében
meghatározott szervezet vesz részt, kivéve, ha törvény másként rendelkezik, vagy
c) a hatóság a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében ezt szükségesnek tartja.

Mötv. 55. §-ához:

A képviselő-testület feloszlása
A képviselő-testület a megbízatásának lejárta előtt név szerinti szavazással, minősített
többségű döntéssel kimondhatja a feloszlását. E jogintézmény alapvetően a helyi konfliktusok
feloldásának végső eszköze, melynek révén a választópolgárok ismételt lehetőséget kapnak arra,
hogy működőképes, együttműködésre hajlandó képviselő-testületet, valamint polgármestert
válasszanak. A feloszlás kimondását követő 3 hónapon belüli időpontra időközi választást kell
kiírni, amelynek költségét az önkormányzat viseli. [ld. Kptv. 20. § (6) bek.] A feloszlás a
polgármester megbízatását is megszünteti. [Alaptörvény 35. cikk (6) bek.]
A fővárosi közgyűlés feloszlásának kimondásához kettős többséget ír elő az Mötv.: az
önkormányzati képviselők négyötödének igen szavazata, valamint a főváros lakosságszámának
legalább négyötödét kitevő lakosságszámú fővárosi kerületek polgármestereinek igen szavazata
szükséges.
A képviselő-testület feloszlása nem mondható ki a választást követő hat hónapon belül, illetve
a megbízatásának lejártát megelőző év november 30. napját követően. A két határidőnek
természetesen más-más indoka van:
a) az első esetben a törvényhozó azt a lehetőséget kívánja kizárni, hogy a képviselő-testület a
megalakulását követő első nehézségek felmerülésekor, „erős felindulásból” kimondja a
feloszlását.
b) a második esetben, a megbízatásának lejártát megelőző kb. egy évben pedig a közelgő
általános önkormányzati választásra, az időközi választásra nyitva álló határidő, és az azt
potenciálisan követő, az önkormányzati választásig nyitva álló időszak rövidségére tekintettel
célszerűtlen a feloszlás lehetővé tétele.
A folyamatos működés érdekében a képviselő-testület az új képviselő-testület alakuló üléséig
[Mötv. 43. § (1)-(3) bek.], illetve a polgármester az új polgármester megválasztásáig ellátja
feladat-és hatásköreit. Szó sincs egyfajta „ügyvezető” polgármesterről, vagy képviselő-
testületről: a képviselő-testület az új képviselő-testület alakuló üléséig, illetve a polgármester az
új polgármester megválasztásáig mindenféle korlátozás nélkül gyakorolhatja a képviselő-testület,
illetve a polgármester törvényben (kivételesen önkormányzati rendeletben, utóbbi esetében
törvény felhatalmazására kiadott kormányrendeletben is) meghatározott feladat- és hatásköreit.

Társult képviselő-testület

Mötv. 56. §-ához:

Társult képviselő-testület létrehozása

A társult képviselő-testület a települési önkormányzatok szabad elhatározásából létrehozott
együttműködési formája. Az elnevezéssel ellentétben az Mötv. a társult képviselő-testületet nem
tekinti társulásnak. (ld. Mötv. IV. fejezet) A társult képviselő-testületeknél minden érintett
településnek megmarad a saját, önálló képviselő-testülete, közvetlenül választott polgármestere,
saját költségvetése, minden vagyon az adott település saját, önálló, külön vagyona, amiről
önállóan rendelkezik stb.
A társult képviselő-testület kétféle módon jöhet létre. Mód van arra, hogy a társult képviselő-
testületet az érintett települések képviselő-testületei együtt alkotják, vagy abban állapodnak meg,
hogy lakosságarányosan küldenek képviselőket a saját testületükből. A társult képviselő-
testületek működésére egyebekben a képviselő-testületek működésére irányadó szabályok
vonatkoznak.
A társult képviselő-testület a legszorosabb együttműködési forma a települési önkormányzatok
között: arra kínál lehetőséget, hogy a települési önkormányzatok a feladataik jelentős részét
integráltan, gazdaságilag, szakmailag a leghatékonyabban lássák el. A kizárólag az adott
települést érintő ügyekben azonban a település saját képviselő-testülete továbbra is önállóan
dönt. Az érdekeltek döntésén múlik az, hogy a költségvetésüket milyen mértékig egyesítik, ez a
minimális hozzájárulástól a teljes egyesítésig terjedhet. A gazdálkodás részleges vagy teljes
egyesítésén túl a társult képviselő-testület tagjai közös hivatalt (Mötv. 85-86. §) tartanak fenn,
illetve intézményeiket is közösen működtetik (fenntartják, átszervezik, fejlesztik, megszüntetik
stb.).
A társult képviselő-testület létrehozásával természetesen nem szűnik meg sem a helyi közösség
önkormányzáshoz való joga, sem a helyi önkormányzati autonómia. Ezt hivatott biztosítani az a
garanciális szabály, amely szerint azokban az ügyekben, amelyek kizárólag az adott települést
érintik, az egyes települések képviselő-testülete kizárólag önállóan dönthet.
A társult képviselő-testület létrehozásához valamennyi érintett települési önkormányzat
képviselő-testületének külön-külön - egyszerű többséggel elfogadott - határozata szükséges. Az
alakuló ülésen tehát valamennyi érintett települési önkormányzat képviselő-testületének
határozatképesnek kell lennie, és döntést kell hoznia. A társult képviselő-testület szervezeti- és
működési szabályzatot alkot. A társult képviselő-testület a tagönkormányzatok képviselő-
testületeinek tagjaiból áll, az együttműködéssel, a közös feladatokkal összefüggő ügyekben - az
(5) bekezdésben meghatározott kivétellel - ez így létrejött grémium hozza meg a döntéseket, a
képviselő-testületi ülésekre, döntéshozatalra vonatkozó törvényi előírások megfelelő
alkalmazásával.
A tagönkormányzatok úgy is létrehozhatják a társult képviselő-testületet mint döntéshozó
szervet, hogy tagjait - lakosságszámuk arányában - a résztvevő települési önkormányzatok
képviselő-testületei választják saját tagjaik közül. Ebben az esetben a társult képviselő-testület
szervezeti- és működési szabályzatában a testület létszámát is meg kell határozni, illetve azt,
hogy az egyes önkormányzatok hány tagot választhatnak a testületbe.
Vitatható ugyanakkor, hogy vajon az Ötv., illetve az Mötv. szerinti társult képviselő-testület
esetében ugyanarról a jogintézményről lenne-e szó, hiszen az Ötv. szerint a tárult képviselő-
testület önkormányzati társulási forma (ld. Ötv. III. fejezet), míg az Mötv. szerint nem az
(ugyanis nem a IV. fejezetben található a szabályozása).
E § (5) bekezdése alkalmazása során a Kptv.-ben meghatározott lakosságszámot és időpontot
kell figyelembe venni [Mötv. 146. § (3) bek.]. A Kptv. 2. §-a szerint a törvény alkalmazásában
lakosságszám azon személyek száma, akiknek a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó
nyilvántartásban szereplő lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási helye az adott település
(fővárosi kerület), a főváros, a megye közigazgatási területén található, vagy akiknek a lakóhelye
csak az adott település (fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.

Kapcsolódó jogi szabályozás

 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról

A képviselő-testület bizottságai

Mötv. 57. §-ához:

Bizottság létrehozása
A képviselő-testület szervezeti- és működési szabályzatában határozza meg bizottságait, a
bizottságok tagjainak számát, a bizottságok feladat- és hatáskörét, működésük alapvető
szabályait. A bizottságok mindazonáltal periférikus szerepet töltenek be - általában - az
önkormányzat működésében, annak ellenére, hogy a szabályozás preferálja a bizottságok
létrehozását, főként a képviselő-testület döntéseinek az előkészítésében működnek közre,
tehermentesítik a képviselő-testületet, általuk az önkormányzaton kívüli szereplők is
bevonhatóak a helyi döntéshozatalba. (Pálné Kovács Ilona: Helyi kormányzás Magyarországon.
Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2008, 149-150. o.)
Az Mötv. szerint a képviselő-testület a törvény keretei között önállóan alakíthatja ki
szervezetét, határozza meg a szervei közötti munkamegosztást. Ennek alapján a képviselő-
testület meghatározza a bizottsági rendszerét és már az alakuló ülésen megválasztja bizottságait,
melyek szervezete, feladat- és hatásköre településenként eltérő lehet, a helyi feltételekhez,
sajátosságokhoz, igényekhez igazodva.
Az Mötv. alapján a 2.000 főnél több lakosú településen kötelező pénzügyi bizottság
létrehozása, valamint a vagyonnyilatkozatok vizsgálata, nyilvántartása, kezelése és őrzése is
bizottsági feladatként kerül meghatározásra. Ezen felül törvény bizottság számára feladatot
állapíthat meg, annak létrehozását kötelezővé teheti. A 100 főt meg nem haladó lakosságú
községekben a bizottsági feladatokat a képviselő-testület látja el, mivel ezeken a településeken a
kis létszámú testület miatt bizottság nem alakítható. Az 1000 főt meg nem haladó településeken a
kötelező bizottsági feladat-és hatásköröket egyetlen bizottság is elláthatja.
A bizottságok általában állandó bizottságok, de a képviselő-testület létrehozhat - az általános
szabályok alapján - valamilyen speciális feladatra (beruházás előkészítése, szervezeti- és
működési szabályzat felülvizsgálata, vizsgálat stb.) ideiglenes (ad hoc) bizottságot is. (vö.
1037/H/1992. AB határozat) Az ad hoc bizottság megbízatása a rábízott feladat elvégzésével
megszűnik. Az ideiglenes bizottságok megalakítására, tagsági összetételére stb. vonatkozó
részletes szabályokat a szervezeti- és működési szabályzat tartalmazza.

Mötv. 58. §-ához:

A bizottság elnökének és tagjainak megbízatása

Az Mötv. szerint bizottságot a képviselő-testület megbízatása időtartamára hoz létre, de a
bizottság - a törvény alapján kötelezően létrehozandó kivételével - bármikor megszüntethető,
létszáma, összetétele a testület döntésével bármikor megváltoztatható. A képviselő-testületek
számára biztosított az a lehetőség, hogy a bizottságaikba ne csak képviselő-testületi tagokat
válasszanak. Tekintettel arra, hogy a bizottság (önkormányzati) döntési joggal is rendelkezhet, a
bizottság elnöke, tagjainak több mint a fele (az elnökkel együtt) csak települési képviselő lehet. A
polgármester nem lehet bizottság elnöke vagy tagja.
A képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagja e tisztséget a képviselő-testület
diszkrecionális (szabad belátásán alapuló) döntése alapján töltheti be, azaz e döntés bármikor
módosítható (visszavonható), ezért e jogkörre való tekintettel a jogorvoslati garanciák
okafogyottá válnak, így a törvényben mellőzésre kerültek. A bizottsági tagság visszavonásakor is
azonban figyelembe kell venni, hogy az Mötv.-ben meghatározott jogokat jóhiszeműen, a
kölcsönös együttműködés elvét figyelembe véve, a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell
gyakorolni (vö. Mötv. 9. §; 40. §)
A bizottság személyi összetétele, létszáma a polgármester előterjesztésére megváltoztatható, a
kötelezően létrehozandó bizottság kivételével a bizottság meg is szüntethető. Az Mötv. expressis
verbis nem említi, de az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy a képviselő-testületnek olyan
bizottsági struktúrát indokolt létrehoznia, amely adott helyi önkormányzat tekintetében a
feladatok ellátását leginkább elősegíti. Az Mötv. szövege alapján a képviselő-testületnek
viszonylag kevés törvényi kötöttséggel kell számolnia: a bizottsági szervezetet, a bizottság
tagjait, a bizottságok által ellátott feladatokat lényegében tetszése szerint módosíthatja, hacsak a
szervezeti és működési szabályzat nem határoz meg bizonyos előírásokat (pl. bizottság tagját
csak bizonyos feltételek fennállása esetén lehet visszahívni).
Ez a széleskörű szervezetalakítási jog számos gyakorlati kérdést vet fel. Nagyobb
településeken előfordul, hogy a képviselő-testület többségi csoportja - egyfajta „demokratikus
gesztusként” - az ellenzéknek férőhelyeket biztosít a bizottságokban. Erre természetesen joga
van a többségnek, de ez korántsem kötelessége. Ilyen előzmények után előfordulhat viszont,
hogy a kisebbségi képviselőcsoport (ellenzék) - a többség által - nem kívánatosnak minősített
magatartását (pl. beruházás megakadályozása érdekében végzett aláírásgyűjtés) a képviselő-
testület (pontosabban a többségi képviselőcsoport) azzal „honorálja”, hogy valamennyi ellenzéki
képviselőt visszahívja („kiszavazza”) a bizottságokból. Ennek a reakciónak (retorziónak) az
Mötv. alapján nincs törvényes akadálya, mégsem minősíthető a döntés demokratikusnak,
különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás alkotmányos követelménye alapján. (vö. Mötv. 9. §)
A bizottság elnöke, tagja lényegében a képviselő lemondására vonatkozó szabályok [Mötv. 30.
§ (1)-(4) bek.] szerint mondhat le megbízatásáról, azzal az eltéréssel, hogy a lemondó nyilatkozat
csak írásban érvényes, kizárólag a polgármester részére történő benyújtással válthatja ki
joghatását.

Mötv. 59. §-ához:

Bizottsági feladat-ellátás
A bizottságok alapfeladata a képviselő-testület döntéseinek előkészítése, végrehajtásának
szervezése, ellenőrzése, a hivatal tevékenységének ellenőrzése. Az ezzel kapcsolatos
jogosítványokat a szervezeti- és működési szabályzatban kell részletesen meghatározni.
A képviselő-testület bizottságának nincs, és nem is lehet hatásköre államigazgatási ügyben.
[35/1993. (V. 28.) AB határozat] A képviselő-testület határozza meg azokat az előterjesztéseket,
amelyek a bizottság állásfoglalásával nyújthatók be, illetve amelyeket a bizottság nyújt be (ilyen
kötelezettséget törvény is előírhat). A bizottság számára a képviselő-testület döntési jogot is
biztosíthat, azonban ezt a jogot bármikor visszavonhatja, illetve a bizottság döntését
felülvizsgálhatja, megváltoztathatja.[Mötv. 41. § (4), (5) bek.]

Mötv. 60. §-ához:

A bizottság ülése
A bizottság ülését a bizottság elnöke hívja össze és vezeti, akadályoztatása esetén e hatáskörét -
ha van ilyen - a bizottság alelnöke gyakorolja. A bizottság ülése nyilvános. A bizottság akkor
határozatképes, ha az ülésen az tagjainak több mint a fele jelen van. A határozatképességet
folyamatosan figyelemmel kell kísérni. A javaslat elfogadásához a jelen levő tagok több mint a
felének igen szavazata szükséges. Ennek hiányában a bizottság a javaslatot elutasította. A
betöltetlen bizottsági helyet a határozatképesség szempontjából betöltöttnek kell tekinteni.
A bizottság a döntéseit (határozat) nyílt szavazással hozza. A nyílt szavazás módjának
meghatározásáról a szervezeti és működési szabályzat rendelkezik. A bizottság név szerint
szavaz a tagok egynegyedének indítványára, továbbá név szerinti szavazást rendelhet el a
szervezeti és működési szabályzatban meghatározott esetekben. Ugyanazon döntési javaslat
esetében egy alkalommal lehet név szerinti szavazást javasolni.
A bizottság elnöke megállapítja a szavazás eredményét. Ha a szavazás eredménye felől kétség
merül fel, bármely önkormányzati képviselő kérésére a szavazást egy alkalommal meg lehet
ismételni. A bizottság döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a közeli hozzátartozóját
az ügy személyesen érinti. A bizottság tagja köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A
kizárásról a bizottság dönt. A kizárt bizottsági tagot a határozatképesség szempontjából
jelenlevőnek kell tekinteni.
A bizottság üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza: az ülés helyét;
időpontját; a megjelent tagok nevét; a meghívottak nevét, megjelenésük tényét; a javasolt,
elfogadott és tárgyalt napirendi pontokat; az előterjesztéseket; az egyes napirendi pontokhoz
hozzászólók nevét, részvételük jogcímét, a hozzászólásuk, továbbá az ülésen elhangzottak
lényegét; a szavazásra feltett döntési javaslat pontos tartalmát; a döntéshozatalban résztvevők
számát; a döntésből kizárt önkormányzati képviselő nevét és a kizárás indokát; a jegyző
jogszabálysértésre vonatkozó jelzését; a szavazás számszerű eredményét; a hozott döntéseket és
a szervezeti és működési szabályzatban meghatározottakat.
A bizottság ülésének a jegyzőkönyvét a bizottság elnöke és a jegyző írja alá. A jegyzőkönyv
közokirat, amelynek elkészítéséről a jegyző gondoskodik. A zárt ülésről külön jegyzőkönyvet
kell készíteni. A jegyzőkönyvet az ülést követő 15 napon belül a jegyző köteles megküldeni a
megyei (fővárosi) kormányhivatalnak.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH1996. 581. A választópolgárok betekinthetnek a képviselő-testület ülésének
jegyzőkönyvébe, előterjesztésébe, a zárt ülés kivételével. A helyi önkormányzat képviselő-
testületének üléséről készült jegyzőkönyv nem tekinthető olyan dokumentumnak, amely
jellegénél fogva kizárólag közérdekű adatokat tartalmaz. A polgármester a jegyzőkönyv egyes
részeiről csak akkor köteles - a költségek egyidejű megtérítése ellenében - másolatot készíttetni
és azt kiadni, ha a kérelmező határozottan és konkrétan megjelöli az igényét.

Mötv. 61. §-ához:

A polgármester bizottságokkal kapcsolatos feladat- és hatásköre

A polgármester számára biztosítani kell, hogy a bizottság tevékenységét figyelemmel kísérje,
ezért a törvény alapján indítványozhatja a bizottság ülésének összehívását, melyet ebben az
esetben össze kell hívni. A polgármester bizottság döntését nem érvénytelenítheti, nem
semmisítheti meg, de felfüggesztheti annak a végrehajtását, ha az ellentétes a képviselő-testület
határozatával vagy az önkormányzat érdekeit sérti. Érdekes módon az Mötv. továbbra sem teszi
lehetővé a döntés végrehajtásának a felfüggesztését kifejezetten jogellenesség, törvénysértés
miatt.
A felfüggesztett döntésről, annak hatályban tartásáról, érvénytelenítéséről, megsemmisítéséről,
módosításáról a képviselő-testület a következő ülésén határoz. A bizottság üléseinek szervezése,
döntéseinek előkészítése, a döntések végrehajtása a polgármesteri hivatal (jegyző) feladata.

Településrészi önkormányzat

Mötv. 62. §-ához:

Településrészi önkormányzat létrehozása

Az Mötv. szerint a településrészi önkormányzat nem kötelezően létrehozandó (testületi) szerve
a képviselő-testületnek. Létrehozására különösen akkor kerülhet sor, ha a település közigazgatási
határain belül található olyan, a település egészéhez képest különleges helyzetű, fekvésű, eltérő
lakossági összetételű, adottságú stb. földrajzilag is elkülönült (lakott) rész (üdülőterület,
külterületi lakott hely, településegyesítéssel létrejött településrész stb.).
Olyan településrész, amely esetében indokolt, hogy a lakosságához kötődő, területén felmerült
- a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó - ügyekkel külön önkormányzati szerv
foglalkozzon. A településrészi önkormányzat szervezetére és működésére a bizottságokra
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az e §-ban meghatározott eltérésekkel. A bizottság és a
településrészi önkormányzat között az a funkcionális különbség, hogy a bizottság tevékenysége
az egész településhez köthető, míg a településrészi önkormányzat elsődlegesen és közvetlenül a
településrésszel kapcsolatos helyi közügyekben jár(hat) el.
A települési önkormányzat képviselő-testülete tehát valamely településrész sajátos érdekeinek
képviseletére, a körülmények mérlegelése alapján, belátása szerint, általa meghatározott
hatáskörrel településrészi önkormányzatot hozhat létre a szervezeti- és működési szabályzatban
meghatározottak szerint.
A részönkormányzat tagjai települési képviselők és más, az adott településrészen élő
választópolgárok lehetnek. A bizottságoktól eltérően csak a részönkormányzat testületének
vezetőjét kell a települési képviselők közül választani, de őt is csak abban az esetben, ha van
olyan települési képviselő, aki a vezetői tisztséget vállalja.
A településrészi önkormányzat létrehozása, a tagok kiválasztása a szervezeti és működési
szabályzatban meghatározottak szerint történik, ennek módja többféleképpen is szabályozható:
lehetőség van a településrészen lakó választópolgárok közvetlen bevonására (pl. településrészi
választások útján), a delegációs elv alkalmazása, külső (civil) szervezetek részvételére stb.
(bővebben: Csefkó Ferenc: A helyi önkormányzati rendszer. Budapest-Pécs, 1997, 87. oldaltól)
Az Mötv. 41. § (2) bekezdése szerint a részönkormányzat a képviselő-testület szerve, amely
önkormányzati feladatokat lát el. Az Mötv. 41. § (4) bekezdése figyelembevételével a
részönkormányzat testületére egyes hatásköreit a képviselő-testület átruházhatja. A törvényben
foglaltak alapján a képviselő-testület határozza meg a részönkormányzat tagjainak a létszámát,
megválasztásának szabályait, feladat- és hatáskörét, továbbá a működésére vonatkozó fontosabb
szabályokat. A képviselő-testület saját hatáskörben dönti el, és a szervezeti- és működési
szabályzat rögzíti, hogy milyen jogosítványokkal ruházza fel a részönkormányzat testületét.
Fontos kiemelni azonban, hogy hatósági hatáskör nem ruházható át a részönkormányzat
testületére.
A korábbi szabályozással ellentétben az Mötv. nem határoz meg olyan feltételeket, amelyek
fennállta esetén a képviselő-testület köteles lenne településrészi önkormányzatot létrehozni. A
képviselő-testület - szervezeti és működési szabályzatában - településrészi önkormányzatot
hozhat létre települési képviselőkből, más választópolgárokból. Ez a szabály minden települési
önkormányzati képviselő-testületet felhatalmaz arra, hogy elkülönült vagy sajátos érdekű
településrészeire - a körülmények mérlegelése alapján, belátása szerint, általa meghatározott
hatáskörrel - részönkormányzatot hozzon, vagy ne hozzon létre. [vö. 54/1997. (X. 31.) AB
határozat]
Kitér az Mötv. arra is, hogy a településrészi önkormányzat tevékenységének segítésére hivatali
kirendeltségeket hozhat létre a képviselő-testület, amelyek ügyfélszolgálati teendőket is
elláthatnak. A hivatali kirendeltségeket nagyobb lakosságszámú településrészeken indokolt
létrehozni, amennyiben a képviselő-testület a településrészi önkormányzatra több hatáskör
gyakorlását is átruházta, a településrész nagyobb távolságra van a település központjától stb. A
hivatali kirendeltség a polgármesteri hivatal szervezeti egysége, nem önálló szerv, vezetője a
jegyző, aki egyben a szakmai munkáért is felelős. A jegyző a kirendeltség köztisztviselőjének
kiadmányozási jogot [ld. Mötv. 81. § (3) j) pont] adhat. [Fogarasi József (szerk.): Önkormányzati
kézikönyv. Budapest 2000. 192. o.]
A képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatában határozza meg a településrészi
önkormányzat(ok), a településrészi önkormányzat tagjainak számát, a településrészi
önkormányzat feladat- és hatáskörét, működésük alapvető szabályait. A településrészi
önkormányzat tagjává - hasonlóan a bizottságokhoz - nem önkormányzati képviselő tag is
választható. A nem önkormányzati képviselő tag jogai és kötelezettségei a településrészi
önkormányzat ülésein megegyeznek az önkormányzati képviselő településrészi önkormányzat
tag jogaival és kötelezettségeivel.
A településrészi önkormányzat elnökének és tagjainak megbízatása a képviselő-testület által
történő megválasztással jön létre, a képviselő-testület megbízatásának időtartamára. A
településrészi önkormányzat elnökét az önkormányzati képviselők közül kell választani. Nem
lehet a településrészi önkormányzat elnöke vagy tagja a polgármester. A képviselő-testület a
településrészi önkormányzat személyi összetételét, létszámát a polgármester előterjesztésére
bármikor megváltoztathatja.
A településrészi önkormányzat elnöke, tagja e megbízatásáról írásban lemondhat. A
lemondásáról szóló nyilatkozatot a polgármester részére kell benyújtani. A megbízatás a
lemondásban meghatározott, a lemondást követő egy hónapon belüli időpontban, ennek
hiányában az írásbeli nyilatkozat átvételének napján szűnik meg. A lemondás nem vonható
vissza, továbbá érvényességéhez nem szükséges a képviselő-testület elfogadó nyilatkozata.
A településrészi önkormányzat - feladatkörében - kezdeményezi, előkészíti a képviselő-testület
döntéseit, a képviselő-testület által átruházott hatáskörben - kivéve az önkormányzati hatósági
ügyeket - döntést hoz. A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában határozza
meg azokat az előterjesztéseket, amelyeket településrészi önkormányzat nyújt be, továbbá amely
előterjesztések a településrészi önkormányzat állásfoglalásával nyújthatók be a képviselő-
testületnek. A képviselő-testület döntési jogot adhat településrészi önkormányzatának, amelyet
bármikor visszavonhat.
A településrészi önkormányzat ülésének összehívására, működésére, nyilvánosságára,
határozatképességére és határozathozatalára, döntésének végrehajtására, a településrészi
önkormányzat tagjainak kizárására, a településrészi önkormányzat üléséről készített jegyzőkönyv
tartalmára a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal az
eltéréssel, hogy a kizárásról a településrészi önkormányzat dönt, továbbá a jegyzőkönyvet a
településrészi önkormányzat elnöke és egy tagja írja alá. A jegyző 15 napon belül köteles a
jegyzőkönyvet megküldeni a megyei (fővárosi) kormányhivatalnak.
A polgármester indítványára a településrészi önkormányzatot össze kell hívni az indítvány
kézhezvételétől számított 8 napon belül. A polgármester felfüggesztheti a településrészi
önkormányzat döntésének a végrehajtását, ha az ellentétes a képviselő-testület határozatával
vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésről a képviselő-testület a következő
ülésén határoz. A településrészi önkormányzat működésének ügyviteli feladatait a polgármesteri
hivatal, a megyei önkormányzati hivatal, a közös önkormányzati hivatal látja el. [vö. Mötv. 57-
62. §]

A helyi önkormányzat tisztségviselői

Polgármester

Mötv. 63. §-ához:

A polgármester jogállása
A polgármester hagyományos és meghatározó eleme a helyi önkormányzat szervezetének, de
megválasztása, funkciói és jogállása tekintetében is lényeges eltérések mutatkoznak az egyes
országok helyi önkormányzati rendszerei között. [bővebben: Józsa Zoltán: Polgármesterek az
uniós tagállamokban: modellvariációk. In: Kákai László (szerk.): 20 évesek az önkormányzatok.
Pécs, 2010, 205. oldaltól] Magyarországon a polgármester szerepe, súlya az önkormányzat
működésében 1990 óta folyamatosan erősödött, beleértve az Mötv. által bevezetett
változtatásokat is.
A polgármester megválasztását követően esküt tesz a képviselő-testület előtt és erről okmányt
ír alá. A polgármester jogai és kötelezettségei viszont nem az eskü letételével, hanem a
megválasztásával keletkeznek, illetve a megbízatás megszűnésével szűnnek meg. A képviselő-
testület elnöke a polgármester. A polgármester összehívja és vezeti a képviselő-testület ülését,
valamint képviseli a képviselő-testületet.
A polgármester tagja a képviselő-testületnek, a képviselő-testület határozatképessége,
döntéshozatala, működése szempontjából önkormányzati képviselőnek tekintendő. A képviselő-
testület hatáskörei gyakorlásán keresztül kifejthet bizonyos rendelkezési jogokat a polgármester
felett:
- A polgármesteri tisztség megszüntetését kezdeményezheti [Mötv. 70. § (1) bek.],
- A polgármester felett a fegyelmi jogkört a képviselő-testület gyakorolja [ld. még Mötv. 132. §
(1) bek. i) pont],
- Az alpolgármestert (alpolgármestereket) a képviselő-testület választja [Mötv. 70. § (1) bek.],
- A képviselő-testület bizonyos hatáskörök gyakorlását átruházhatja a polgármesterre [Mötv.
41. § (4) bek.].
A polgármester önkormányzaton belüli, a képviselő-testülethez viszonyított relatív önállóságát
biztosítja ugyanakkor, hogy - eltérően a bizottságtól - a polgármesternek önálló feladat- és
hatáskörei vannak. A polgármester az önkormányzati rendszer fontos szereplője, nagyfokú
legitimációval rendelkezik, hiszen a választópolgárok többségének szavazatával nyeri el
megbízatását. Státuszát, feladatait, jogosítványait - a törvényhozó szándéka szerint - erre
figyelemmel határozza meg az Mötv.
A magyar önkormányzati rendszer egyik alapvető sajátossága, hogy a képviselő-testületet
széles körű önállóság illeti meg a tekintetben, hogy milyen munkamegosztást alakít ki saját maga
és szervei között. Így például egy vagy több alpolgármestert választ, a kötelező bizottságokon
kívül szabadon dönt bizottsági szervezetéről, és e testületeinek kisebb-nagyobb szerepet szánhat
az önkormányzásban, az önkormányzati döntéshozatalban.
Bizonyos mértékig a képviselő-testület belátásán - hatáskör-átruházási gyakorlatán - múlik az
is, erősíti vagy gyengíti-e a polgármester helyi önkormányzásban betöltött szerepét. A helyi
képviselő-testület saját feladat- és hatásköréből (az át nem ruházhatók kivételével) bármelyiket
átruházhatja a polgármesterre. A gyakorlatban elsősorban a gyakran előforduló, egyszerűbb
elbírálású ügyek (pl. szociális támogatás nyújtása) sorolhatók ide. A helyi képviselő-testület az
átruházást követően is „ura” marad az ügyeknek; bármikor visszavonhatja az átruházott
hatáskört, a polgármester önkormányzati hatósági hatáskörben hozott döntését - fellebbezés
esetén - felülbírálhatja, bármely ügy intézéséhez (irányelvszerű) utasítást adhat [Mötv. 41. § (4)
bek.].
A polgármester tehát a helyi képviselő-testület által gyakorolható helyi önkormányzásban
főszabályként a képviselő-testület akarata és belátása szerint, a törvény szóhasználatával élve,
annak felhatalmazására vehet részt. [„Önkormányzati döntést a képviselő-testület, a helyi
népszavazás, a képviselő-testület felhatalmazása alapján a képviselő-testület bizottsága, a
részönkormányzat testülete, a társulása, a polgármester, továbbá a jegyző hozhat.” Mötv. 41. §
(3) bek.].
A polgármester esküjének szövege a következő [vö. Mötv. 28. § (2) bek.]:
„Én, (eskütevő neve) becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz és
annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; (a
tisztség megnevezése) tisztségemből eredő feladataimat a (megye vagy település vagy kerület)
fejlődésének előmozdítása érdekében lelkiismeretesen teljesítem, tisztségemet a magyar nemzet
javára gyakorlom.
(Az eskütevő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!”
Az Mötv. 41. § (1) bekezdése kimondja, hogy a képviselő-testületet a polgármester képviseli. A
polgármester tehát a képviselő-testület (pontosabban: helyi önkormányzat)    törvényes
képviselője. Ebből következően a polgármester a képviseletre külön meghatalmazás nélkül
jogosult. (ld. Mötv. 22. §-ához fűzött magyarázatot) Ez azonban nem jelentheti a képviselő-
testület hatásköreinek gyakorlását. A polgármester a szerződéskötési képviseleti jogkörét más
személyre - az alakszerűségnek eleget tevő eseti vagy általános - meghatalmazás révén is
elláthatja. [vö. 10/1995. (II. 22.) AB határozat]

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2000. 214. I. A polgármester az önkormányzat képviselőjeként jár el - ha a képviselő-
testület ettől eltérően nem rendelkezik -, ezért a polgármester által harmadik személyekkel
szemben vállalt kötelezettség - pl. garanciavállalás - érvényességéhez az önkormányzat
jegyzőjének ellenjegyzésére nincs szükség.
BH1999. 155. A személyhez fűződő jogában megsértett fél igényérvényesítése az
önkormányzati tisztségviselőkkel.
BH1995. 138. Az időszaki lap alapítói és kiadói jogait a képviselő-testület gyakorolja, a
polgármester - a rá át nem ruházott hatáskörökben - csak a testület határozatát képviselheti. A
polgármesteri személyes képviseleti jog átruházható.
BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövő sajátos jogviszonyban áll az
önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit
tekintve - a képviselő-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselő-
testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselőnek minősülő
személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvéből következik.
BH1992. 661. A polgármester a 10 000 főnél kisebb lélekszámú településen is az
önkormányzati képviselő-testület tagjának tekintendő.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvénye 33-35. cikk
2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről VII/A. fejezet

Mötv. 64. §-ához:

A polgármesteri tisztség betöltése

A polgármesteri tisztség főállásban vagy társadalmi megbízatásban tölthető be. A polgármester
feladat- és hatáskörei, jogállása függetlenek attól, hogy megbízatását főállásban, vagy társadalmi
megbízatásban tölti-e be. A különbségek, eltérések az összeférhetetlenségi szabályokban (Mötv.
72-73. §), illetve javadalmazási (Mötv. 71. §) szabályokban találhatóak.
A polgármesternek az önkormányzati választásokhoz kapcsolódó jelöléskor kell nyilatkoznia
arról, hogy főállásban, vagy társadalmi megbízatásban kívánja-e hivatalát ellátni. Az Mötv.
ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a képviselő-testület a megbízatás időtartamán belül egy esetben
a szervezeti és működési szabályzat módosításával a polgármesteri tisztség betöltésének módját -
a polgármester egyetértésével - megváltoztassa.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2005. 414. A polgármester az önkormányzati képviselő-testület döntési eljárásában akkor is
részt vehet, ha önkormányzati hatósági ügyben elsőfokú szervként járt el.
BH1993. 265. Ha a képviselő-testület akként dönt, hogy a polgármesteri feladatkört főállású
munkaviszony keretében kell ellátni, a polgármester munkaviszonya a megválasztása időpontjára
visszaható hatállyal jön létre. A törvény tételesen sorolja fel a polgármester munkaviszonya
megszűnésének eseteit, ezért nincs lehetőség arra, hogy a képviselő-testület - a szervezeti és
működési szabályzata utóbb történt módosítására hivatkozva - azon a jogcímen mondja fel a
munkaviszonyát, hogy nem vállalta e tisztségének társadalmi megbízatásában történő ellátását.

Mötv. 65. §-ához:

A polgármester mint a képviselő-testület elnöke

Az Alaptörvény szerint - e § szövegével ellentétben - a polgármester nem a képviselő-testület
üléseit, hanem a helyi képviselő-testületet vezeti. A két vezetés természetesen egyáltalán nem
ugyanaz. Az Mötv. alapján azonban azt lehet mondani, hogy a polgármesternek a képviselő-
testület irányába nincsenek (vezetői) rendelkezési jogai, kizárólag a képviselő-testületi üléseket
vezeti. [vö. Alaptörvény 33. cikk (2) bek. első mondat]
A képviselő-testület elnöke a polgármester, aki összehívja és vezeti a képviselő-testület ülését,
képviseli a testületet. A szervezeti- és működési szabályzat az ülés összehívására, és az ülés
vezetésére is meghatározhat részletes szabályokat. Az ülés vezetésével kapcsolatosan különösen
az alábbi jogosítványok merülhetnek fel:
a) az ülés megnyitása, berekesztése, szünet elrendelése,
b) határozatképesség megállapítása,
c) szó megadása, annak megtagadása, és a szó megvonása,
d) tárgyra térésre való felhívás, rendre utasítás, az ülés félbeszakítása,
 e) javaslattétel a napirendi pont tárgyalásának elnapolására,
f) javaslattétel a napirendi pontok összevont tárgyalására, sorrendjének megváltoztatására.
g) vita megnyitása, berekesztése,
h) a szavazás elrendelése, a szavazás eredményének megállapítása,
i) a határozat kimondása,
j) javaslattétel a vita lezárására,
k) széksértés megállapítása (ld. lent): a képviselő-testületi ülést súlyosan, sorozatosan
megzavaró képviselő - a szervezeti- és működési szabályzatban meghatározottak szerint -
pénzbírsággal sújtható,
l) azt a felszólalót, aki eltér a tárgytól, illetve a képviselő-testület, a polgármester, vagy
bármely képviselő tekintélyét támadó felszólalást tesz, az elnök felszólítja tárgyszerűségre,
m) hallgatóság fegyelmezése.
Az ülés összehívásával kapcsolatban az alábbiak igényelhetnek részletesebb szabályozást a
szervezeti- és működési szabályzatban:
a) ülésre szóló meghívás módja, a meghívó kötelező tartalmi elemei, a meghívó közlésének
legkésőbbi időpontja,
b) a lakosság tájékoztatása az ülésről, ennek módja, határideje,
c) állandó meghívottak felsorolása stb.
Az önkormányzáshoz való közösségi jogok közvetett gyakorlása a települési képviselők
tevékenységében, a képviselő-testület munkájában jelenik meg. A települési képviselők a
döntéshozatalon kívül részt vesznek a döntések előkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és
ellenőrzésében is. Az az önkormányzati rendeleti előírás, amely a települési képviselőt kizárja a
képviselő-testület munkájából, vagy amely alapján az ülés vezetője a képviselőt kizárhatja a
képviselő-testület munkájából, üléséről a választópolgárok önkormányzáshoz való alkotmányos
jogát sérti.
A törvényi rendelkezések ugyanis pontosan meghatározzák a települési képviselő jogállását, a
képviselet tartalmát, és a képviselői megbízás megszűnésének eseteit. Az Mötv. - hasonlóan az
Ötv.-hez - nem teszi azonban lehetővé a települési képviselőt a jogszabályok alapján megillető
jogok korlátozását. A települési képviselők jogai azonosak. A képviselői jogegyenlőség
megsértését is jelenti, ha valamely, önkormányzati rendeletben meghatározott magatartás
tanúsítása esetén a települési képviselő nem gyakorolhatja képviselői jogait, s nem láthatja el
feladatát.
Az Mötv. 53. § (1) bekezdése arra hatalmazza fel a képviselő-testületet, hogy működésének
részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendeletben határozza meg. A
széksértés intézményének szabályozása - amely a magyar jogtörténetben is hagyományokkal
rendelkezik - ebbe a tárgykörbe tartozik, mivel a képviselő-testület működésére vonatkozó
rendelkezést tartalmaz. A települési képviselőnek a képviselő-testület munkájában való
részvételét korlátozó önkormányzati rendeleti előírás azonban a képviselő jogállását, jogai
gyakorlását érinti. [vö. 43/1992. (VII. 16.) AB határozat]
Az Mötv. 41. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat jogi személy. E törvényi rendelkezés
folytán az önkormányzat polgári jogi személyiséggel rendelkezik. Az önkormányzatnak az
Alaptörvényből és a vonatkozó törvényekből fakadó közhatalmi jogosítványai kifejezésre
juttatják az önkormányzat közjogi jogi személyiségének tényét és sajátosságait. Az Mötv. 41. §
(1) bekezdésének és 65. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a képviselő-testületet a
polgármester képviseli, a polgármestert egyaránt felruházza az önkormányzat polgári jogi és
közjogi képviseletének jogával. A kétféle képviseleti jog a közös vonások mellett természetesen
több tekintetben különbözik egymástól. Mindkét képviselet lényeges, közös vonása ered az
Mötv. 41. § (2) bekezdésének abból a megállapításából, miszerint a polgármester a képviselő-
testület egyik szerve. A polgármester tehát mint egyszemélyes önkormányzati szerv törvényi
előírás alapján jogosult képviselni az önkormányzati jogok elsődleges letéteményesét, a több
választott tagból álló, tehát kollegiális jellegű képviselő-testületet.

Mötv. 66. §-ához:

A polgármester mint képviselő

A polgármester elnöke és tagja a képviselő-testületnek. Ez a rendelkezés egyértelművé teszi,
hogy a határozatképességre és határozathozatalra vonatkozó szabályok alkalmazásánál a
polgármestert a képviselők közé kell számítani mind a megjelenés és a határozatképesség, mind
a szavazás és a döntéshozatal tekintetében.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2005. 414. A polgármester az önkormányzati képviselő-testület döntési eljárásában akkor is
részt vehet, ha önkormányzati hatósági ügyben elsőfokú szervként járt el.

Mötv. 67. §-ához:

A polgármester feladat- és hatáskörei

Az Mötv. meghatározza a polgármester legfontosabb feladatait. Fontos elem, hogy a
polgármester a képviselő-testület döntései szerint és saját hatáskörében irányítja a hivatalt, a
jegyző javaslatai alapján határozza meg, hogy a hivatal milyen módon vesz részt az
önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések előkészítésében és végrehajtásában. A
polgármester gyakorolja a hatáskörébe tartozó államigazgatási hatósági jogköröket (Mötv. 18. §).
A polgármester közvetlen választása révén erős legitimitással rendelkezik, és ezt erősíti az
alpolgármesterrel, jegyzővel, intézményvezetőkkel kapcsolatos munkáltatói jogok polgármester
részére történő meghatározása.
a) A polgármester irányítja a polgármesteri hivatalt. Az irányításnak nincs teljesen általános
meghatározása a közigazgatás-tudományban, legfeljebb a lényegét illetően alkotható egységes
irányítási fogalom. A témával foglalkozó, alapozó jellegűnek tekinthető hazai szerzőktől
származó írások megállapításai nyomán az irányítást úgy lehet meghatározni, mint
-    (szervezetileg önálló) közigazgatási szervek között fennálló,
- jogilag szabályozott viszony (közigazgatási jogviszony),
- melynek keretében a fölérendelt (irányító) szerv,
- meghatározó befolyást gyakorolhat,
- az alárendelt szerv működésére.
Az irányítás hierarchikus kapcsolat a szervek között, ez a viszonyrendszer az alapja annak az
akaratátvitelnek, amely nyomán az alárendelt közigazgatási szerv tevékenysége bizonyos irányba
halad. Ezt az irányt pedig ebben az esetben egy másik szerv (az irányító) magatartása, döntései
határozzák meg. Az irányítás „meghatározó befolyást” engedélyez az irányító szerv számára, de
ez a befolyás nem kizárólagos, de adott körülmények között determináló. Az irányítás, mint
közigazgatási tevékenység minden esetben jogszabályi alaphoz kötött, illetve a jogszabályi
rendelkezések kijelölik a „meghatározó befolyás” korlátait.
Az irányítás viszont nem jelent függőségi viszonyt az érintett közigazgatási szervek között,
legalábbis abban az értelemben, hogy az alárendelt szerv az irányító szerv beavatkozásának
hiányában is képes (sőt akár köteles is) a megfelelő működésre, illetve feladat- és hatásköreinek
gyakorlására. Amennyiben az irányító szerv huzamosabb ideig sem gyakorolja irányítási
jogosítványait, ezzel általában nem valósít meg (mulasztásos) jogsértést. Az irányítási jogok
gyakorlásának elmaradásához kivételesen viszont jogszabály jogkövetkezményeket is
kapcsolhat.
Az irányítás hierarchikus kapcsolatot feltételező viszony. Meghatározó befolyás és az alá-
fölérendeltség egymást feltételező kategóriák: a - jogszabályon alapuló - akaratátérvényesítés
hierarchikus kapcsolatot hoz létre a szervek között, méghozzá addig az időpontig, amíg az
akaratátvitel tart. Amennyiben az akaratátvitel folyamatos, ebben az esetben a hierarchikus
kapcsolat is folyamatosan fennáll, tekintet nélkül arra, vajon a vonatkozó jogi rendelkezések alá-
fölérendeltségi viszonyként aposztrofálják a szervek közötti kapcsolatot. (vö. Ivancsics Imre -
Bércesi Ferenc: A felügyeleti ellenőrzés. Magyar Közigazgatás 2003/2. sz., 66. o.)
Az irányítás - éppen a jogi szabályozás megléte miatt - tartós kapcsolat a szervek között, de ez
természetesen nem jelenti azt, hogy a fölérendelt szerv valamennyi aktusa irányítási jogkörében
születne, és persze azt sem, hogy az alárendelt szerv valamennyi tevékenysége mögött irányítói
befolyás húzódik meg. Az irányítási hatalom tartalma és az alárendelt szerv önállósága között
fordított arányosság figyelhető meg: minél koncentráltabbak az irányítási eszközök az egyik
oldalon, annál kevésbé érvényesül az alárendelt szerv önállósága. Ezzel összefüggésben azt is
rögzíteni kell, hogy abszolút irányítási jogkör elsősorban azért nem létezhet, mert annak
következtében megszűnne az alárendelt szerv önállósága. Bizonyos mértékű önállóság nélkül
pedig közigazgatási szervről egyáltalán nem is beszélhetünk.
Az AB is foglalkozott az irányítás fogalmával, bizonyos irányítási kapcsolatok értelmezésével.
Ehhez a művelethez, az igazgatástudományi uralkodó álláspontot hasznosította: az irányítás és
vezetés is a szervezet eredményes működtetésére irányul. Az alapvető különbség az, hogy az
irányító az irányított szervezeten kívül (fölötte) áll, a vezető viszont a szervezet csúcsán, de azon
belül, annak részeként helyezkedik el. Az irányító az irányított szervre alapvető befolyást
gyakorol. Az államszervezeten belüli irányítás esetén az irányítás közjogi jogosítványok alapján
folyik, illetve az irányítást az irányító szerv csakis jogszabályban meghatározott hatáskörének
keretében gyakorolhatja. [48/1991. (IV. 26.) AB határozat;121/2009. (XII. 17.) AB határozat]
b) A polgármester irányítási tevékenységét a jegyző (Mötv. 81-83. §) mint (köz)igazgatási
szakember közreműködése, segítsége nélkül nem képes ellátni. A polgármester köteles a hivatal
önkormányzati munkával összefüggő feladatainak meghatározása során kikérni, illetve
figyelembe is venni a jegyző javaslatait.
c) A polgármester a hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyekben (ld. Mötv. 18. §) önállóan
dönt, reális azonban itt is a jegyzői döntés-előkészítés. A polgármester államigazgatási
jogköreinek (de csak ezeknek) a gyakorlását átruházhatja az alpolgármesterre, a jegyzőre, a
polgármesteri hivatal, valamint a közös önkormányzati hivatal (Mötv. 84-86. §) ügyintézőjére.
d) A hivatal méretét, tagozódását, munkarendjét a képviselő-testület határozza meg, tekintettel
arra, hogy a hivatal a képviselő-testület szerve [Mötv. 41. § (2) bek.]. A hivatal struktúrájának,
működésének meghatározására vonatkozó javaslatot a polgármester terjeszti a képviselő-testületi
ülésen elő, azzal, hogy előzetesen köteles kikérni és figyelembe venni a jegyző megállapításait.
e) A közigazgatási jogban általában az a szabály érvényesül, hogy a közigazgatási szerv
feladat- és hatáskörét a szerv vezetője gyakorolja. E feladat- és hatáskörök gyakorlását (és az
ezért viselt felelősséget) általában nem lehet másnak átengedni. [vö. Ket. 19. § (3) bek.] A
feladat- és hatáskörök gyakorlásának delegálásától meg kell különböztetni a kiadmányozási jog
gyakorlásának átengedését. A kiadmányozás a döntés aláírásának jogát jelenti, az aláírt (hiteles)
döntés pedig a kiadmány. Közigazgatási döntést csak jogszabályban, vagy a szervezeti és
működési szabályzatban, ügyrendben meghatározott, kiadmányozási joggal rendelkező személy
írhat alá.
Ahogy azt a LB megállapította, a közigazgatási szerv hatáskörét csak jogszabály
felhatalmazása esetén ruházhatja át (delegálhatja). A közigazgatási szerv hatáskörét mindig
jogszabály határozza meg, jogszabály telepíti, ezért azt pl. a szervezeti és működési
szabályzatban átruházni nem lehet.
A törvényben megállapított hatáskör gyakorlása történhet úgy is, hogy a közigazgatási szerv
valamelyik szervezeti egysége folytatja le az eljárást, de ez a hatáskör jogosultjának személyét és
személyes felelősségét nem érinti. A kiadmányozási (aláírási) jog belső szabályzatban való
engedélyezése nem minősül hatáskör-átruházásnak. Ebben az esetben a határozaton fel kell
tüntetni azt, hogy a kiadmányozó (aláíró) a hatáskörrel feljogosított személy nevében, az ő
megbízásából jár el.
Nincs jogszabályi akadálya tehát annak, hogy a szerv vezetője belső szabályzatban
kiadmányozási joggal valamely más, alsóbb szintű vezetőt bízzon meg. A hatáskörrel rendelkező
vezető megbízásából gyakorolt kiadmányozási jog azonban nem érinti a vezető hatáskörét és
személyes felelősségét. A kiadmányozónak fel kell tüntetnie, hogy a hatáskörrel rendelkező
személy megbízása alapján jár el, felhatalmazása nyomán gyakorolja a kiadmányozási jogot,
amely azonban a közigazgatási szerv (és annak vezetőjének) hatáskörét nem érinti. Nem
hatáskörében hozott határozatnak minősül az, amelyen a kiadmányozó nem tünteti fel, hogy
kiadmányozási jogát a törvényben hatáskörrel felruházott személy nevében, annak megbízásából
gyakorolja. (vö. 1/2003. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat közigazgatási szerv
hatáskörének delegálhatóságáról, gyakorlásáról)
A vezető a jogszabályi keretek között, valamint a célszerűség követelményét szem előtt tartva
határozza meg a hivatali szervezet belső egységeinek szerkezetét, valamint egymáshoz való
viszonyukat. Az esetek többségében az egyes szervezeti egységek a rájuk bízott
feladatcsoporthoz tartozó ügyekben a döntések előkészítését végzik, illetve javaslatot tesznek a
feladat- és hatáskör gyakorlójának, ti. a vezetőnek a döntés tartalmára. A döntést a vezető írja alá,
és bocsátja ki: ebben az esetben a vezető hozza meg a döntést és gyakorolta a kiadmányozás
jogát is.
Más esetekben a döntést adott szervezeti egység vezetője vagy tagja nem csak előkészíti, de -
kiadmányozza is - a szerv vezetőjének tudtával. Jogi értelemben viszont ebben az esetben is a
szerv vezetője hozta meg a döntést, még akkor is, ha a már kiadmányozott döntést korábban el
sem olvasta, vagy nem is látta. Természetesen a döntés tartalmáért is a vezetőt terheli a
felelősség. A vezetőnek ezért fokozott körültekintéssel kell eljárnia, amikor az alárendelt
szervezet belső felépítését, a szervezeti egységek feladatait, illetve a kiadmányozás rendjét
meghatározza. A vezetőnek kötelessége és felelőssége olyan belső szervezetet kialakítani, amely
elsősorban megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, továbbá képes a közigazgatási szerv
eredményes működésének feltételeit biztosítani.
f) A polgármester a jegyző tekintetében minden munkáltatói jogot gyakorol, beleértve a
kinevezést, vezetői megbízást, felmentést, vezetői megbízás visszavonását, az
összeférhetetlenség megállapítását, fegyelmi eljárás megindítását, a fegyelmi büntetés kiszabását
stb. is.
g) A polgármester gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester és az
önkormányzati intézményvezetők tekintetében. Az egyéb munkáltatói jogon a kinevezés, vezetői
megbízás, felmentés, vezetői megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása,
fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével minden más munkáltatói
jogot kell érteni [Mötv. 19. § b) pont].

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD1998. 212. Az önkormányzat képviselő-testülete egyes hatásköreit határozattal is
átruházhatja a polgármesterre.
KGD1998. 211. Időszaki lap alapítói és kiadói jogait a képviselő-testület gyakorolja, a
polgármester - a reá át nem ruházott feladat- és hatáskörökben - csak a testület határozatát
képviselheti.
BH2010. 311. Önkormányzati hatósági ügyben a polgármester csak akkor járhat el első fokon,
ha számára ezt a hatáskört a képviselő-testület rendeletben biztosította. A hatáskör nélkül eljáró
polgármester határozata elleni fellebbezés elbírálásával a képviselő-testület másodfokú
határozata is jogszabálysértő lesz, mert fellebbezés elbírálására irányuló hatáskör hiányában járt
el.
BH2009. 302. Az önkormányzati vagyon felett a tulajdonosi jogok gyakorlásáról a képviselő
testület rendelkezik. E rendelkezési jogok körében felhatalmazást adhat a polgármesternek a
Szervezeti és Működési Szabályzatban arra, hogy az milyen jogokat, milyen vagyoni körben
gyakorolhat.
BH2009. 183. I. A polgármester az önkormányzat képviseletében akkor köthet az
önkormányzat tulajdonában álló ingatlan átruházására irányuló szerződést, ha a képviselő-
testület akár a szervezeti-működési szabályzatában, akár eseti testületi határozatában a
tulajdonosi jogok gyakorlását a polgármesterre átruházta vagy a megkötött szerződést utólag
jóváhagyta.
BH2006. 133. Ha a polgármester a képviselő-testület döntésének ismételt megtárgyalását
kezdeményezi, azt érdemben kell tárgyalni.
BH1997. 464. I. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem zárja ki a polgármesternek azt
a jogosultságát, hogy az önkormányzati intézményvezetők tekintetében meghatározott
munkáltatói jogkörök gyakorlását a jegyző hatáskörébe utalja.
BDT2009. 2073. Az egyszemélyes közhasznú társaságnál a taggyűlés hatáskörébe tartozó
kérdésben az egyedüli tag dönt. Amennyiben az egyedüli tag egy települési önkormányzat, a Gt.
alapján felülvizsgálható társasági határozatot az alapító képviselőjeként a polgármester hozza
meg a képviselő-testület felhatalmazása alapján.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről VII/A. fejezet
2004. évi CXL. törvény közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
107. §

Mötv. 68. §-ához:

A polgármesteri „vétó”
A polgármestert megillető jogosítványok közül kiemelendő a „vétójoga”, amely szerint
amennyiben képviselő-testület döntését az önkormányzat érdekeit sértőnek tartja, ugyanazon
ügyben egy alkalommal, az önfeloszlatásról, valamint a polgármester sorozatos törvénysértő
tevékenysége miatt a képviselő-testület által bíróságra benyújtandó keresetről szóló döntés
kivételével kezdeményezheti az ismételt tárgyalást. A polgármesteri kezdeményezés a döntés
végrehajtására halasztó hatályú. Lényeges elem, hogy a polgármesteri vétó után a képviselő-
testület - 15 napon belül - kizárólag minősített többséggel [Mötv. 47. § (2) bek.] hozhatja meg
újra a korábbi döntést a kifogásolt ügyben.
A főpolgármester az ismételt tárgyalást, annak szabályait megfelelően alkalmazva, ugyanazon
ügyben több alkalommal is kezdeményezheti. Az ismételt tárgyalás során hozott döntés akkor
hajtható végre, ha az üléstől számított három napon belül a főpolgármester nem kezdeményez
újabb ismételt tárgyalást. Ez azt jelenti, hogy a főpolgármester az ismételt tárgyalás folyamatos
kezdeményezésével felfüggesztheti (lebegtetheti) adott közgyűlési döntés végrehajtását
Az önkormányzat működőképességének fenntartását biztosítja az Mötv.-nek az a rendelkezése,
miszerint amennyiben a képviselő-testület - határozatképtelenség vagy határozathozatal hiánya
miatt - két alkalommal, ugyanazon ügyben nem hozott döntést, a polgármester a szervezeti- és
működési szabályzatban meghatározott ügyekben - a képviselő-testület át nem ruházható feladat-
és hatáskörébe tartozó ügyek kivételével - döntést hozhat. Ilyen esetekben tehát a polgármester a
képviselő-testület feladat- és hatáskörét magához vonhatja, abban az esetben, ha
a) adott ügy a képviselő-testület napirendjén két egymást követő ülésen szerepelt, de a
képviselő-testület egyik esetben sem volt határozatképes, vagy a javaslat egyszer sem kapta meg
a szükséges többséget,
b) az ügy nem tartozik a képviselő-testület át nem ruházható feladat- és hatáskörébe (Mötv. 42.
§),
c) és a döntéshozatalra a szervezeti- és működési szabályzat a polgármestert felhatalmazza
Ugyanakkor a képviselő-testület nem köteles - szervezeti- és működési szabályzatában - a
polgármester számára ezt a (rendkívüli) jogkört biztosítani, ettől eltekinthet. Ugyancsak a
hatékony működést szolgálja, hogy a polgármester - a képviselő-testület utólagos tájékoztatása
mellett - két ülés közötti időszakban felmerülő, halaszthatatlan ügyben a törvényben
meghatározottak szerint döntést hozhat. A képviselő-testület, hasonlóan a (2) bekezdésben
szereplő hatáskörhöz, ezt a lehetőséget sem köteles - szervezeti- és működési szabályzatában - a
polgármester számára biztosítani, ettől eltekinthet.
A hatáskör-átruházás speciális esetéről van szó, hiszen az önkormányzati vagyon tekintetében
a tulajdonosi jogokat a képviselő-testület gyakorolja. Ebben az esetben a képviselő-testület
köteles rendeletében azt az értékhatárt meghatározni, amely alatt a polgármester önállóan dönthet
a forrásfelhasználásról, a törvény keretei között.

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5043/2015/4. Önkormányzati rendelet megalkotásához kapcsolódó polgármesteri vétót
követően, amennyiben a képviselő-testület a rendelet eredeti szöveget módosítani kívánja, azt
módosító indítványok formájában kell megtenni.

Mötv. 69. §-ához:

A polgármesteri tisztség megszűnése

Az Mötv. meghatározza azon eseteket, amikor a polgármester megbízatása megszűnik:
a) azon a napon, amelyen az új polgármestert megválasztották;
b) attól a naptól, amelyen elvesztette választójogát;
c) azon a napon, amelyen az összeférhetetlenségét kimondták;
d) azon a napon, amelyen a méltatlanságát megállapították;
e) sorozatosan törvénysértő tevékenysége, mulasztása miatti jogi felelősségének jogerős
bírósági ítéletben történő megállapításával, az ítélet jogerőre emelkedésének a napjával;
f) azon a napon, amelyen tisztségéről lemondott;
 g) a képviselő-testület feloszlásának kimondását követően azon a napon, amelyen az új
polgármestert megválasztották;
h) az Országgyűlésnek a helyi önkormányzat képviselő-testülete feloszlatását kimondó
határozatával;
i) azon a napon, amelyen elhalálozott.
A polgármester e tisztségéről a képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával mondhat
le, amelyet az alpolgármesternek, ennek hiányában a szervezeti és működési szabályzatban a
képviselő-testület összehívására, vezetésére kijelölt képviselőnek adja át, részére juttatja el. A
polgármester e tisztsége az általa meghatározott, a lemondást követő 1 hónapon belüli
időpontban, ennek hiányában az írásbeli nyilatkozat átvételének napjával szűnik meg. A
lemondás nem vonható vissza. Az írásbeli nyilatkozatot a képviselő-testület következő ülésén
ismertetni kell.
A polgármester lényegében a képviselő lemondására vonatkozó szabályok [Mötv. 30. § (1)-(4)
bek.] szerint mondhat le megbízatásáról, azzal az eltéréssel, hogy a lemondó nyilatkozat csak
írásban érvényes, az alpolgármester, ennek hiányában a szervezeti és működési szabályzatban
megjelölt személy részére történő benyújtással válthatja ki joghatását.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 35. cikk
2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről VII/A. fejezet

Mötv. 70. §-ához:

A polgármester sorozatos törvénysértő tevékenységének jogkövetkezményei

A polgármester sorozatos törvénysértő tevékenysége, mulasztása miatt a képviselő-testület
keresetet nyújthat be a polgármester ellen a területileg illetékes közigazgatási és munkaügyi
bírósághoz és egyidejűleg kérheti a bíróságtól a polgármester tisztségéből történő
felfüggesztését. Hangsúlyozandó, hogy a polgármester tisztségének megszűnéséről ez esetben
kizárólag a bíróság dönthet, a képviselő-testület jogköre a kereset benyújtására terjed ki.
A helyi önkormányzás zavartalanságának fenntartása, feltételeinek biztosítása a helyi
képviselő-testületnek és a polgármesternek egyaránt alkotmányos kötelessége. Nem tesz eleget
alkotmányos kötelességének az a helyi képviselő-testület, amely önkényesen akadályozza a
polgármesteri megbízatás teljesítését. Önkényes akadályozásnak minősül az is, ha a helyi
képviselő-testület nem indítja meg azokat az eljárásokat, amelyeket törvény a helyi képviselő-
testület és a polgármester közötti konfliktusok megoldására rendel. Nem minősül önkényesnek -
ennek következtében alkotmányellenesnek - a helyi képviselő-testület működése akkor, ha a
helyi önkormányzás zavartalanságának biztosítása érdekében a testület igénybe veszi a
konfliktus feloldására rendelt törvényi eszközöket. [24/2000. (VII. 6.) AB határozat]
A képviselő-testület intézkedését a polgármester sorozatos törvénysértő tevékenysége vagy
sorozatos mulasztása válthatja ki. A törvény nem definiálja a sorozatos törvénysértő tevékenység,
mulasztás fogalmát. Az LB elvi éllel mutatott rá arra, hogy az önkormányzati jogok védelme
érdekében a bíróságnak meg kell szüntetnie az olyan polgármester tisztségét, aki az
önkormányzati feladat- és hatásköröket ellátó képviselő-testület határozataival
szembehelyezkedve végzi tevékenységét, és nem képes a képviselő-testülettel együttműködni.
Ez olyan sorozatos törvénysértés, mulasztás, amely megalapozza a tisztség megszüntetését.
(KGD1996. 194.)
Az LB álláspontja szerint a polgármesteri tisztség megszüntetésére - a képviselő-testület által
benyújtott kereset alapján - alapul szolgál, ha állampapírnak nem minősülő nagy összegű
értékpapírt hosszabb időn át vásárol a képviselő-testület hozzájárulása nélkül. (KGD1997. 48.)
Az LB megállapította, hogy a legsúlyosabb szankció (a tisztség megszüntetése) alkalmazására
akkor kerülhet sor, ha a polgármester tevékenysége vagy mulasztása sorozatosan törvénysértő és
ezen felül olyan következményekkel is jár, melyek az önkormányzat terhére komoly hátrányt
jelentenek. (KGD1997. 236.)
Az LB az 5/2010. (XI. 15.) Közigazgatási jogegységi határozatában - a polgármesteri tisztség
megszüntetése iránti per egyes kérdéseiről - a következő megállapításokat tette:
I. A polgármesteri tisztség megszüntetése iránti per felperese az önkormányzat képviselő-
testülete.
II. A polgármesteri tisztség megszüntetése iránti perben a bíróság a polgármester tisztségéből
történő felfüggesztéséről a Pp. 156. §-ában foglaltak megfelelő alkalmazásával hozhat
határozatot.
III. A bíróságnak a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti perben vizsgálnia kell az eljáró
személyek képviseleti jogosultságát, továbbá, hogy a képviselő-testület hozott-e -minősített
többséggel határozatot a kereset benyújtásáról.
IV. A polgármesteri tisztség megszüntetéséről hozott döntésnél a bíróságnak mérlegelnie kell,
hogy kisebb súlyú, jelentéktelen és a demokratikus, önkormányzati típusú helyi
hatalomgyakorlást nem veszélyeztető törvénysértések, mulasztások állapíthatók-e meg, vagy a
polgármester sorozatos törvénysértő tevékenységével, illetve mulasztásával okozott-e az
önkormányzatnak súlyos vagyoni vagy egyéb hátrányt.
V. A polgármesteri tisztség megszüntetése iránti kereset alapjául szolgáló képviselő-testületi
határozatban megjelölt törvénysértések, mulasztások köre az eljárás során kizárólag újabb
minősített többséggel hozott határozat alapján terjeszthető ki. A kiterjesztésre a képviseletet
ellátó személy önállóan nem jogosult.
A bírósági eljárás során a Pp. rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a perben
viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye.
A Pp. kimondja, hogy az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az
alperes a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes
keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy ha a viszontkereset tárgyául
szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. A bíróság
érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasíthatja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt
azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa. [Pp. 147. § (1) bek.]
A polgári peres eljárás szünetel, ha
a) a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket akár az első tárgyalást megelőzően, akár
az első fokú eljárás folyamán bármikor bejelentik, vagy
b) a felek közül bármelyik tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg, vagy a megjelent fél az ügy
tárgyalását nem kívánja, illetve nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, és a távollevő felperes
megelőzőleg egyik esetben sem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg,
vagy
c) a felperes a megadott lakcímről nem idézhető, illetve ismeretlen helyre költözött, és az
alperes hirdetményi idézést nem kér, vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, illetve nyilatkozatot
egyáltalában nem tesz, vagy
d) hirdetményi idézésnek volna helye, és a fél ezt nem kéri. [Pp. 137. § (1) bek.]
A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések
egy részét egyezséggel rendezzék. A bíróság - amennyiben annak sikerére esély mutatkozik,
különösen, ha a felek bármelyike kéri - tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről,
igénybevételének lehetőségéről, és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól [Pp. 137. § (1)
bek. a) pont]. Ha a felek a közvetítői eljárás során egyezséget kötnek, azt a Pp. 137. § (3)
bekezdésében meghatározott határidőn belül a bírósághoz jóváhagyás végett benyújthatják,
ebben az esetben a bíróság az eljárást folytatja. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a
bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az
eljárást folytatja. A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói
ítéletnek; a jóváhagyó végzés ellen beadott fellebbezésnek az egyezség végrehajtására nincs
halasztó hatálya. [Pp. 148. § (1)-(4) bek.]

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2004. 127. A polgármesteri tisztség bírósági megszüntetése során a választói akarat
érvényesülésére is figyelemmel kell lennie.
KGD2003. 90. A polgármesteri tisztség megszüntetése iránt indult perben a bíróság a felperes
kérelmére dönthet a tisztségből való felfüggesztésről, ez a végzése nem az ügy érdemi elbírálását
jelenti.
KGD1999. 123. A polgármester tisztségének megszüntetését célzó keresetben meg kell jelölni
a törvénysértéseket, valamint azok bizonyítékait.
KGD1998. 337. A polgármesteri tisztség megszüntetésére irányuló eljárásban az ideiglenes
intézkedés megtételének szempontjai.
KGD1998. 217. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgáló sorozatos
törvénysértést megvalósíthatja egyetlen törvénysértő intézkedés következtében kialakult
sorozatos ismétlődés.
KGD1998. 216. A polgármesteri tisztség a választással jön létre, a tisztség megszüntetésére
irányuló eljárásban csak a tisztség létrejötte utáni tevékenység vehető figyelembe.
KGD1998. 215. A polgármesteri tisztség bírói úton történő megszüntetésének szempontjai.
KGD1998. 214. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgál, ha a polgármester
állampapírnak nem minősülő nagy összegű értékpapírt hosszabb időn át vásárol, a képviselő-
testület hozzájárulása nélkül.
KGD1998. 168. Ha a polgármester folyamatosan elmulasztja a képviselő-testület tájékoztatását
gazdasági döntéséről, mulasztást követ el.
KGD1998. 134. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgáló sorozatos
törvénysértést megvalósíthatja az egyetlen törvénysértő intézkedés következtében kialakult
sorozatos ismétlődés.
KGD1997. 236. A polgármesteri tisztség megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha a
polgármester tevékenysége vagy mulasztása sorozatosan törvénysértő és ezen felül olyan
következményekkel is jár, melyek az önkormányzat terhére komoly hátrányt jelentenek.
KGD1997. 90. A polgármesteri tisztség a választással jön létre, a tisztség megszüntetésére
irányuló eljárásban csak a tisztség létrejötte utáni tevékenység vehető figyelembe.
KGD1997. 48. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgál, ha állampapírnak nem
minősülő nagy összegű értékpapírt hosszabb időn át vásárol a képviselő-testület tudta nélkül.
KGD1997. 46. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgál, ha állampapírnak nem
minősülő nagy összegű értékpapírt hosszabb időn át vásárol, a képviselő-testület hozzájárulása
nélkül.
KGD1996. 194. Az önkormányzati jogok védelme érdekében a bíróságnak meg kell szüntetnie
az olyan polgármester tisztségét, aki az önkormányzati feladat- és hatásköröket ellátó képviselő-
testület határozataival szembehelyezkedve végzi tevékenységét, és nem képes a képviselő-
testülettel együttműködni.
KGD1996. 166. A polgármesteri tisztség bírói úton történő megszüntetésének szempontjai.
BH2010. 312. A polgármesteri tisztség megszüntetését nem alapozza meg, ha a törvénysértő
intézkedések vagy mulasztások csekély súlyúak és nem sorozatosak, hanem esetiek.

Kapcsolódó jogi szabályozás

1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról

Mötv. 70/A. §-ához:

Fővárosi kerületi polgármesteri és a fővárosi közgyűlési mandátum elválaszthatatlansága

A szöveg az Mötv. 31/A. §-sal összhangban rendezi, hogy a fővárosi kerületi polgármesteri,
valamint a fővárosi közgyűlési mandátum - közjogi értelemben - elválaszthatatlan egymástól. A
rendelkezés értelmében, ha a fővárosi közgyűlés egy fővárosi kerületi polgármesterének
megszűnik a közgyűlési képviselői mandátuma, azzal megszűnik a fővárosi kerületi
polgármesteri megbízatása is.

A főpolgármester, polgármester, a megyei önkormányzat közgyűlésének

elnöke díjazása, költségtérítése

Mötv. 71. §-ához:

A polgármester illetménye, költségtérítése

E rendelkezés szabályozza a főpolgármester, polgármester és a megyei közgyűlés elnökének
díjazását és költségtérítését. A főpolgármester miniszteri illetményre jogosult, a megyei jogú
város és fővárosi kerület polgármester államtitkári illetményt kap, a többi polgármester ebből
kiszámítva a lakosságszám alapján arányosan kevesebbet. Az illetmények az illetményalap
(2017-ben: 38.650 Ft.; ld. Kttv. 132. §) szorzataként állapítható meg, az alábbiak szerint.
Főpolgármester illetménye:
a) alapilletménye a köztisztviselői illetményalap 15,6-szorosa;
b) illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a;
c) vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a. (Vö. a központi államigazgatási
szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII.
törvény 39. §)
Megyei jogú város polgármestere, valamint a fővárosi kerületi önkormányzat polgármestere
illetménye:
a) alapilletménye a köztisztviselői illetményalap 12-szerese;
b) illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a;
c) vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a. (Vö. a központi államigazgatási
szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII.
törvény 51. §)
A megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke megbízatásának időtartamára havonta -
illetményre jogosult, amelynek összege megegyezik a megyei jogú város polgármestere, - illetve
a fővárosi kerületi önkormányzat polgármestere illetményének a 90%-ának az összegével.
A polgármester illetménye a megyei jogú város polgármestere, illetve a fővárosi kerületi
önkormányzat polgármestere illetményének
 a) az 500 fő lakosságszám alatti település polgármestere esetében - 30%-a;
b) az 501-1500 fő lakosságszámú település polgármestere esetében - 40%-a;
c) az 1501-2000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében - 50%-a;
d) a 2001-5000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében - 60%-a;
d) az 5001-10.000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében - 55%-a
d) a 10 001-30 000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében - 70%-a;
e) 30 000 fő lakosságszám feletti település polgármestere esetében - 80%-a.
A társadalmi megbízatású polgármester havonta a polgármester illetménye 50%-ával
megegyező mértékű tiszteletdíjra jogosult, melynek egészéről vagy meghatározott részéről a
képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával lemondhat.
A főállású polgármester, a társadalmi megbízatású polgármester, a megyei önkormányzat
közgyűlésének elnöke havonta az illetményének, tiszteletdíjának 15%-ában meghatározott
összegű költségtérítésre jogosult.
Az Mötv. a polgármesternek - ellentétben a képviselővel - az illetményéhez (tiszteletdíjához)
igazodó mértékű átalány költségtérítést állapít meg. [A képviselőnek költségtérítés jogcímen
akkor eszközölhető kifizetés, csak olyan költségeket téríthet meg az önkormányzat, amelyet a
képviselő korábban megelőlegezett, kifizetett (1), az önkormányzat felé számlával igazolt (2), és
képviselői feladatainak ellátása szempontjából valóban szükségszerűen merültek fel (3). Ld.
Mötv. 35. § (3) bek.; vö. 6/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 219.; 1363/H/1996. AB
határozat, ABH 1996, 871.]
A polgármesteri tiszteletdíj és egyéb juttatás közérdekű adat. Az állami vagy helyi
önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó
szervnek vagy személynek lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot és
közérdekből nyilvános adatot - a törvényben meghatározott kivételekkel - erre irányuló igény
alapján bárki megismerhesse. [Infotv. 26. § (1) bek.]
A (4) bekezdés alkalmazása során a Kptv.-ben meghatározott lakosságszámot és időpontot kell
figyelembe venni [Mötv. 146. § (3) bek.]. A Kptv. 2. §-a szerint lakosságszám azon személyek
száma, akiknek a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartásban szereplő
lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási helye az adott település (fővárosi kerület), a főváros,
a megye közigazgatási területén található, vagy akiknek a lakóhelye csak az adott település
(fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról 26.
§
2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról 2. §
2010. évi XLIII. törvény központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az
államtitkárok jogállásáról 39. §, 51. §

Összeférhetetlenség

Mötv. 72. §-ához:

A polgármester összeférhetetlenségének megállapítása

A polgármesteri összeférhetetlenségre nézve az Mötv. e §-a kétféle szabályozást tartalmaz:
a) a 3000 fő és az az alatti lakosságszámú település polgármesterének, valamint a 3000 fő
feletti település társadalmi megbízatású polgármesterének összeférhetetlenségére a képviselőkre
vonatkozó (Mötv. 36. §), enyhébb szabályok az irányadók;
b) a 3000 fő feletti lakosságszámú település főállású polgármester esetében szigorúbb
szabályokat határoz meg.
A választási eljárásról szóló törvény 52. § (2) bekezdés c) pontja előírja, hogy a polgármester-
jelöltnek a jelölés bejelentéséhez csatolnia kell a nyilatkozatát arról, hogy nincs olyan tisztsége,
amely összeférhetetlen a polgármesteri megbízatással, illetve, ha van, akkor arról megválasztása
esetén lemond. A választók e törvényi rendelkezéseket, valamint a polgármester-jelölt
nyilatkozatát figyelembe véve abban a tudatban döntenek a polgármester megválasztásáról, hogy
összeférhetetlenségi ok nem áll fenn, vagy ha igen, azt a polgármester megszünteti. [Vö.
1335/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 702.]
A polgármester mindenekelőtt maga köteles az összeférhetetlenséget megszüntetni.
Amennyiben e kötelezettségének nem tett eleget, akkor a képviselő-testület dönt az
összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállásáról, az összeférhetetlenség
megállapításáról, bizonyos esetekben pedig hozzájárulhat az összeférhetetlenség alapjául
szolgáló körülmények további fenntartásához. A képviselő-testületi döntés elmulasztása alapján
kezdeményezett eljárásban a polgármesteri összeférhetetlenség bíróság által történő
megállapítása az első érdemi döntés, amely ellen a jogorvoslás lehetősége, a jogorvoslathoz való
alapjog korlátozásával nem zárható ki. [45/2006. (X. 5.) AB határozat] Erre tekintettel az e
tárgyban hozott bírósági döntés ellen fellebbezés nyújtható be, arról a másodfokú bíróság
nemperes eljárásban három hivatásos bíróból álló tanácsban dönt, amely ellen felülvizsgálatnak
nincs helye.
A 3000 fő feletti lakosságszámú település főállású polgármester - főszabályként semmilyen
egyéb kereső foglalkozást nem folytathat, munkavégzésre irányuló egyébjogviszonyt nem
létesíthet vagy folytathat, valamint nem lehet gazdasági társaság személyesen közreműködő
tagja, azzal, hogy az ebbe a kategóriába tartozó polgármester
a) tudományos, oktatói, lektori, szerkesztői, művészeti, jogi oltalom alá eső szellemi
tevékenységet folytathat;
b) nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt létesíthet;
c) gazdasági társaság személyesen közre nem működő tagja (nem tisztségviselő a gazdasági
társaságban; nem jár el, vagy nem tevékenykedik a gazdasági társaság nevében, ahhoz
kapcsolódóan stb.), vagy tulajdonosa lehet.
A munkavégzésre irányuló jogviszony (munkajogviszony, megbízási jogviszony, vállalkozási
jogviszony stb.) jellegzetességei - többek között - a jogszabályban vagy megállapodásban
rögzített munkabér vagy díj, a felelősség, az eredménykötelem, továbbá érvényesülnek adó- és tb
jogszabályok.
A főállású és a társadalmi megbízatású polgármesterre egyaránt alkalmazni kell az
önkormányzati képviselőre vonatkozó összeférhetetlenségi (Mötv. 36-37. §), méltatlansági
(Mötv. 38. §), vagyonnyilatkozat-tételi (Mötv. 39. §) szabályokat.
A polgármester az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától vagy az összeférhetetlenségi
ok felmerülésétől számított 30 napon belül köteles megszüntetni. Amennyiben jogszabályban
meghatározottak szerint nem lehetséges az összeférhetetlenségi ok alapjául szolgáló jogviszony
harminc napon belül történő megszüntetése, akkor a polgármester által tett és a jogviszony
megszüntetéséről szóló, az arra jogosult által írásban megerősített lemondó nyilatkozatának a
szervezeti és működési szabályzatban meghatározott bizottságnak történő átadását az
összeférhetetlenség megszüntetésének kell tekinteni.
 Ha a polgármester e kötelezettségének nem tett eleget, bármely önkormányzati képviselő vagy
bizottság indítványára - az összeférhetetlenséggel kapcsolatos feladatokat ellátó bizottság
javaslata alapján - a képviselő-testület a következő ülésén, legkésőbb az összeférhetetlenség
megállapításának kezdeményezését követő 30 napon belül határozattal megállapítja az
összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállását, és kimondja az
összeférhetetlenséget. A képviselő-testület határozatát a polgármesternek és a megyei (fővárosi)
kormányhivatalnak kézbesíteni kell.
A polgármester összeférhetetlenségének megállapítását bárki kezdeményezheti a
polgármesternél (alpolgármesternél), melyet az összeférhetetlenséggel kapcsolatos feladatokat
ellátó bizottságnak haladéktalanul továbbítani kell kivizsgálásra. Ismételt kezdeményezés esetén,
amennyiben az új tényt vagy körülményt nem tartalmaz, az összeférhetetlenséggel kapcsolatos
feladatokat ellátó bizottság külön vizsgálat nélkül lezárja az ügyet, ebben az esetben
határozathozatalra sem kerül sor.
A polgármester az összeférhetetlenségét, a tisztsége megszűnését megállapító képviselő-
testületi határozat felülvizsgálatát kérheti - jogszabálysértésre hivatkozással - a határozat
kézhezvételétől számított 8 napon belül az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróságtól. A
bíróság a kérelemről - annak beérkezésétől számított harminc 30 belül - nemperes eljárásban,
három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A bíróság a polgármestert, a keresettel
megtámadott határozatot hozó képviselő-testület képviselőjét, a kereset előterjesztőjét
meghallgathatja. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak, felülvizsgálatnak helye nincs.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróságnál
kezdeményezheti a polgármester összeférhetetlenségének a kimondását, ha a képviselő-testület
nem dönt az összeférhetetlenségről vagy döntése jogszabálysértő. A bíróság eljárására az
általános szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a bíróság döntése ellen - annak
kézhezvételétől számított 8 napon belül - a polgármester, valamint a kormányhivatal fellebbezést
nyújthat be. A fellebbezésről, annak beérkezésétől számított három napon belül a másodfokú
bíróság nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A bíróság döntése
ellen felülvizsgálatnak helye nincs.
A polgármester tisztsége a képviselő-testület összeférhetetlenséget megállapító határozata - ha
az ellen a rendelkezésre álló határidő alatt jogorvoslat iránti kérelemmel nem éltek -
meghozatalának napján, jogorvoslati kérelem előterjesztése esetén a jogerős bírósági döntés
napján szűnik meg.
A polgármesternek a méltatlanságot megalapozó körülményekről vagy az azt megállapító
jogerős ítélet kézhezvételétől, vagy az arról történő tudomásszerzését követő 3 napon belül
tájékoztatnia kell a képviselő-testületet, illetve a megyei (fővárosi) kormányhivatalt.
Méltatlansági okok:
a) szándékos bűncselekmény miatt jogerős szabadságvesztésre ítélés,
b) az állammal, önkormányzattal szemben (60 napon túl) fennálló köztartozás,
c) felszámolás során felelősség ki nem elégített követelésért,
d) bírósági eljárást lezáró bírói döntés végrehajtásának akadályozása,
e) összeférhetetlenségi ok elhallgatása.
Az Mötv. az összeférhetetlenség szempontjából bármely (jogerős) szabadságvesztés-büntetést
figyelembe vesz, legyen az végrehajtandó, vagy felfüggesztett. Ez alapján megállapítható, hogy a
polgármesternek mindkét esetben meg kell szüntetnie az összeférhetetlenséget, azaz kell
lemondania megbízatásáról.
A bíróság azonban - az alábbi feltételekkel - mentesítheti az elítéltet a büntetett előélethez
fűződő hátrányok alól. A mentesítés folytán - törvény eltérő rendelkezése hiányában - az elítélt
mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A mentesített személy
büntetlen előéletűnek tekintendő, és - törvény eltérő rendelkezése hiányában - nem tartozik
számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült. Újabb bűncselekmény
elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a
Btk. a korábbi elítéléshez fűz. [Btk. 98. § (1)-(3) bek.]
A bíróság a szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltet,
kérelemre, mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kiállásától, illetve
végrehajthatósága megszűnésétől a Btk. 100. § (1) bekezdésének f)-i) pontjaiban meghatározott
idő fele már eltelt.
Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kitöltése óta
folytatott életmódját, továbbá azt, hogy - amennyiben erre módja volt - jóvátette-e a
cselekményével okozott sérelmet. [Btk. 101. § (2) bek.]
A Btk. rendelkezései alapján a bírósági mentesítés (Btk. 101-102. §) hatálya - főszabályként,
törvény eltérő rendelkezésének hiányában - valamennyi, bármely jogszabályban meghatározott,
az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezményre kiterjed, a hatálya alatt lévő elkövető
büntetlen előéletűnek minősül. Tehát az Mötv.-ben meghatározott hátrányos következményre
(összeférhetetlenségi ok) is kiterjed a mentesítés kimondása, tekintettel arra, hogy az Mötv. ettől
eltérő rendelkezést nem tartalmaz.
Azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett
szabadságvesztésre ítélnek, és méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, azok
gyakorlásától el kell tiltani. A közügyektől eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb
tartama tíz év. (Btk. 61-62. §)
A polgármester megválasztásától számított 30 napon belül köteles kérelmezni felvételét az
Art.-ban meghatározott köztartozásmentes adózói adatbázisba. A polgármester az adatbázisba
történő felvételére irányuló kérelme benyújtásának hónapját követő hónap utolsó napjáig köteles
a képviselő-testületnél igazolni az adatbázisba való felvételének megtörténtét. Amennyiben az
állami adóhatóság az adatbázisba történő felvételt követően megállapítja, hogy a polgármester az
adatbázisba történő felvétel feltételeinek nem felel meg, az adatbázisból törli, amelyről írásban
értesíti a képviselő-testületet és a kormányhivatalt.
A polgármester megválasztásától, majd ezt követően minden év január 1-jétől számított 30
napon belül az Mötv. 2. melléklete szerinti vagyonnyilatkozatot köteles tenni. A polgármester
saját vagyonnyilatkozatához csatolni köteles a vele közös háztartásban élő házas- vagy
élettársának, valamint gyermekének a melléklet szerinti vagyonnyilatkozatát. A
vagyonnyilatkozat tételének elmulasztása esetén - annak benyújtásáig - a polgármester e
tisztségéből fakadó jogait nem gyakorolhatja, tiszteletdíjat, természetbeni juttatást, költségtérítést
nem kaphat.
A vagyonnyilatkozatot a szervezeti és működési szabályzatban erre kijelölt bizottság tartja
nyilván és ellenőrzi. A polgármester vagyonnyilatkozata - az ellenőrzéshez szolgáltatott
azonosító adatok kivételével - közérdekből nyilvános. A polgármester és hozzátartozója
tárgyévben tett vagyonnyilatkozatának benyújtását követően, az előző évre vonatkozó
vagyonnyilatkozatukat a vagyonnyilatkozat-vizsgáló bizottság a polgármesternek visszaadja. A
polgármester hozzátartozójának nyilatkozata nem nyilvános, abba csak a vagyonnyilatkozat-
vizsgáló bizottság tagjai tekinthetnek be az ellenőrzés céljából.
A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárást a vagyonnyilatkozat-vizsgáló bizottságnál bárki
kezdeményezheti. Az eljárás eredményéről a vagyonnyilatkozat-vizsgáló bizottság tájékoztatja a
soron következő ülésen a képviselő-testületet. A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás során a
vagyonnyilatkozat-vizsgáló bizottság felhívására a polgármester köteles saját, valamint a
hozzátartozója vagyonnyilatkozatában feltüntetett adatokra vonatkozó azonosító adatokat
haladéktalanul írásban bejelenteni. Az azonosító adatokat csak a vagyonnyilatkozat-vizsgáló
bizottság tagjai ismerhetik meg, azokat az eljárás lezárását követő 8 napon belül törölni kell.

Mötv. 73. §-ához:

A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatálya

A Kttv. 8. § (7) bekezdése értelmében az önkormányzati képviselői és a polgármesteri
megbízatás időtartamát - ha e megbízatás megszűnését követően a köztisztviselő ismételten
közszolgálati jogviszonyt, illetve a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít
- a közszolgálati, illetve kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni.
A polgármester jogosult részt venni a központilag vagy az államigazgatási szerv által előírt
képzésben, továbbképzésben vagy átképzésben - ideértve a közigazgatási vezetőképzést is - részt
venni. Ezek költségét a helyi önkormányzat biztosítja. A képzéshez szükséges költségek akkor
biztosíthatóak, ha az nem veszélyezteti a köztisztviselői továbbképzések pénzügyi feltételeit.
[Kttv. 80. § (1) bek.; 230. §]
A képviselő-testület - a községi önkormányzat kivételével - önkormányzati főtanácsadói,
önkormányzati tanácsadói munkaköröket hozhat létre a képviselő-testület hivatalában a
képviselő-testület és bizottságai döntésének előkészítéséhez, illetve a polgármester,
főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok
ellátására.
Az önkormányzati főtanácsadói, önkormányzati tanácsadói kinevezés a polgármester, a
képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának idejére szól. Az
önkormányzati főtanácsadó, önkormányzati tanácsadó felett a munkáltatói jogokat a
polgármester gyakorolja. [Vö. Kttv. 239. § (2)-(3) bek.] A polgármester a főjegyző, a jegyző
részére - a minősítésétől, ennek hiányában a teljesítményértékeléstől függően - személyi
illetmény megállapítására is jogosult. Személyi illetmény megállapítása esetén pótlék nem
fizethető. [Kttv. 254. § (2) bek.]

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről VII/A. fejezet

Az alpolgármester

Mötv. 74. §-ához:

Az alpolgármester megválasztása
A zavartalan önkormányzati munka ellátása érdekében a polgármester helyettesítésére,
munkájának segítésére legalább egy alpolgármestert valamennyi helyi önkormányzatban
kötelező választani. Az Mötv. továbbra is lehetővé teszi több alpolgármester választását is, azzal,
hogy legalább egy alpolgármestert a képviselő-testület tagjai közül kell megválasztani. Az
alpolgármesteri tisztség alapvető funkciója a polgármester helyettesítése, munkájának segítése,
ezért a törvény a polgármester számára erős jogosítványt biztosít, azzal, hogy az alpolgármester
személyére a polgármester tehet javaslatot.
 Továbbra sem szabályozza a törvény azt az esetet, ha a polgármester által javasolt személyt a
képviselő-testület nem választja meg (esetleg többszöri jelölés után sem) alpolgármesternek. Ez
az állapot súlyosan törvénysértő, törvényességi felügyeleti eljárást von maga után. Mivel a
képviselő-testület kizárólag olyan személyt választhat alpolgármesternek, akit a polgármester
jelölt, ezért amennyiben huzamosabb ideig nem sikerül alpolgármestert választani, akkor, ha ez a
jogsértő helyzet a polgármesternek róható fel, vele szemben a képviselő-testület fegyelmi eljárást
kezdeményezhet, illetve az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróságnál kezdeményezheti a
polgármesteri tisztség megszüntetését (Mötv. 70. §). Ha a képviselő-testület notóriusan,
visszaélésszerűen nem hajlandó azt a személyt, azokat a személyeket megválasztani, akit (akiket)
a polgármester szabályosan jelölt, ez a magatartás akár a képviselő-testület feloszlatásához
[Mötv. 125. § (2) bek.] is vezethet.
Alpolgármesterré - a képviselő-testület tagjai közül választott legalább egy alpolgármester
mellett - olyan személy is megválasztható, aki nem a képviselő-testület tagja, azonban a „külsős”
alpolgármester nem helyettesítheti a polgármestert a képviselő-testület elnökeként, és a
képviselő-testület ülésén csak tanácskozási joggal vehet részt.
A törvény meghatározza az alpolgármesteri megbízatás megszűnésének eseteit. Ezek közül
kiemelendő, hogy az alpolgármester megbízatását a polgármester javaslatára a képviselő-testület
visszavonhatja. Rögzíti a törvény azt is, hogy amennyiben a polgármesteri tisztség társadalmi
megbízatású, úgy az alpolgármesteri tisztség is csak társadalmi megbízatásban tölthető be.
Az alpolgármester (ha több is van, közülük legalább egy) jogállását tekintve önkormányzati
képviselő, aki a (2) bekezdése alapján a polgármester irányításával látja el feladatait. Az
alpolgármester - jogállásából eredő - képviseleti jogosultsága nem azonos a polgármester
képviseleti jogosultságával
Az alpolgármester a képviselő-testületnek nem szerve, ezért a képviselő-testület hatáskört az
alpolgármesterre nem is ruházhat át. A polgármester irányítási jogkörébe beletartozik a megfelelő
munkamegosztás, az alpolgármester feladatának, közreműködésének (Főv. Bír.
58.Kf.33.338/1994.) meghatározása is, illetve több alpolgármester esetén az őt helyettesítő
alpolgármester személyének kijelölése.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH1999. 155. A személyhez fűződő jogában megsértett fél igényérvényesítése az
önkormányzati tisztségviselőkkel szemben.

Mötv. 75. §-ához:

Az alpolgármesteri tisztség ellátása

Alpolgármesterré - a képviselő-testület tagjai közül választott legalább egy alpolgármester
mellett - olyan személy (személyek) is megválasztható, aki nem a képviselő-testület tagja,
azonban a „külsős” alpolgármester nem helyettesítheti a polgármestert a képviselő-testület
elnökeként, és a képviselő-testület ülésén csak tanácskozási joggal vehet részt. Főállású az
alpolgármester, ha a képviselő-testület - szervezeti és működési szabályzata alapján - főállású
alpolgármesternek választotta meg.
A nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester jogállása megegyezik a
képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester jogállásával, jogköreivel, azzal az
eltéréssel, hogy nem tagja a képviselő-testületnek, azok ülésén részt vehet, de csak tanácskozási
joggal, illetve a polgármestert az ülés vezetésében nem helyettesítheti.
 Mötv. 76. §-ához:

Az alpolgármesteri tisztség megszűnése

Az Mötv. meghatározza az alpolgármesteri megbízatás megszűnésének eseteit. Ezek a
következők:
a) megszűnik a megbízatása, az önkormányzati választás napján, ha nem választották meg
önkormányzati képviselőnek;
b) megszűnik megbízatása, amennyiben önkormányzati képviselőnek megválasztották, akkor a
képviselő-testület alakuló ülésének napján;
c) ha a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán már nem választható;
d) az összeférhetetlenség kimondásával;
e) méltatlanság megállapításával;
f) sorozatosan törvénysértő tevékenysége, mulasztása miatti jogi felelősségének jogerős
bírósági ítéletben történő megállapításával, az ítélet jogerőre emelkedésének a napjával;
g) a tisztségről történő lemondással;
h) a képviselő-testület feloszlásának kimondását követően új polgármester megválasztásával;
i) az Országgyűlésnek a helyi önkormányzat képviselő-testülete feloszlatását kimondó
határozatával;
j) halálával;
k) ha a képviselő-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással, minősített többséggel
megbízását visszavonja.

Mötv. 77. §-ához:

Az alpolgármester feladatainak polgármester általi megvonása

Ha a képviselő-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással, minősített többséggel az
alpolgármester megbízását nem vonja vissza, ebben az esetben ugyan megőrzi alpolgármesteri
tisztségét, de a polgármester az alpolgármester feladatait írásban, teljeskörűen köteles megvonni,
azaz a feladatkör megvonását követően az alpolgármester
a) alpolgármester marad;
b) továbbra is a képviselő tiszteletdíjával azonos mértékű díjra jogosult;
c) amennyiben képviselő, ebben az esetben továbbra is gyakorolhatja a helyi önkormányzati
képviselő jogait és kötelességeit (Mötv. 32-34. §) gyakorolhatja.

Mötv. 78. §-ához:

Társadalmi megbízatású polgármesteri tisztség és az alpolgármesteri tisztség ellátásának

az egyezése
Ha a polgármester főállású, ebben az esetben az alpolgármester lehet főállású és társadalmi
megbízatású is, viszont társadalmi megbízatású polgármesteri tisztség esetén az alpolgármesteri
tisztség kizárólag társadalmi megbízatásban tölthető be.

Mötv. 79. §-ához:

A polgármesterre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazása a megyei közgyűlés elnöke

és a főpolgármester tekintetében
A polgármester, alpolgármester jogállása, feladat- és hatáskörei - törvény eltérő
rendelkezésének a hiányában - megegyeznek a megyei közgyűlés elnöke, a főpolgármester, a
megyei közgyűlés alelnöke, és a főpolgármester-helyettes jogállásával, feladat- és hatáskörével.

A főpolgármester-helyettes, az alpolgármester, a megyei önkormányzat

közgyűlésének alelnöke díjazása, költségtérítése

Mötv. 80. §-ához:

Az alpolgármester juttatásai
A főállású alpolgármester (főpolgármester-helyettes, megyei közgyűlés alelnöke) illetményét
az Mötv. a polgármester (főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke) illetményéhez, illetve
tiszteletdíjának (ld. Mötv. 71. §) 70-90 százalékában állapítja meg, azzal, hogy e határok között a
képviselő-testület jogosult az illetmény pontos összegét meghatározni.
A társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíját a társadalmi megbízatású polgármester
(ld. Mötv. 78. §) tiszteletdíjának legfeljebb 90 százalékában állapíthatja meg a képviselőtestület.
A társadalmi megbízatású alpolgármester (hasonlóan a társadalmi megbízatású polgármesterhez)
tiszteletdíjáról részben vagy egészben lemondhat.
A főpolgármester-helyettes, a főállású alpolgármester, a társadalmi megbízatású
alpolgármester, a megyei közgyűlés alelnöke havonta az illetményének, tiszteletdíjának 15%-
ában meghatározott összegű költségtérítésre jogosult. Az Mötv. az alpolgármesternek (és a
polgármesternek) - ellentétben a képviselővel - az illetményéhez (tiszteletdíjához) igazodó
mértékű átalány költségtérítést állapít meg. [A képviselőnek költségtérítés jogcímen akkor
eszközölhető kifizetés, csak olyan költségeket téríthet meg az önkormányzat, amelyet a
képviselő korábban megelőlegezett, kifizetett (1), az önkormányzat felé számlával igazolt (2), és
képviselői feladatainak ellátása szempontjából valóban szükségszerűen merültek fel (3). ld.
Mötv. 35. § (3) bek.; vö. 6/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 219.; 1363/H/1996. AB
határozat, ABH 1996, 871.]

A jegyző és az aljegyző

Mötv. 81. §-ához:

1. Jegyző mint a hivatal vezetője

Az alapkoncepció szerint a polgármester (helyi) politikus, a jegyző pedig (helyi) szakember, a
jegyző szakmai függetlenségét ugyan több szabály is biztosítja, de erősen kötődik a polgármester
személyéhez (ld. munkáltatói jogkörök), illetve a polgármestert több olyan jogosítvány is
megilleti, amely korlátozza a jegyző önálló működését, mindezzel együtt a kiegyensúlyozott
önkormányzati feladatellátás kettejük szoros együttműködését feltételezi. (Pálné Kovács Ilona:
Helyi kormányzás Magyarországon. 151-152. o.)
A vezetés alapvetően aktív tevékenységet jelent. A rendelkezési jog alatt a vezető azon
jogköreinek összességét értjük, amelyek a vezető számára eszközül szolgálnak ahhoz, hogy a
neki alárendelt szervezet felett főnöki hatalmat gyakoroljon. Tehát a rendelkezési jog több
jogosítvány együttese, amelyek „szervezeti hatalmat” biztosítanak a vezető részére.
Rendelkezési jog egyébként - lényegében - nem más, mint a vezetés tartalma. A rendelkezési
jog megléte a vezetői státusz elengedhetetlen eleme. A rendelkezési jog részjogosítványainak
meghatározása nehéz, ugyanis erre vonatkozólag sincs sem egységes, általános jogi szabályozás.
(A következtetések levonása során tekintettel kell lenni arra is, hogy bizonyos különbségek
észlelhetőek a magánigazgatásban és a közigazgatásban történő vezetés között.) A rendelkezési
jog összetevőit - támaszkodva az uralkodónak tekinthető szakirodalmi nézetekre is - az
alábbiakban határozhatjuk meg:
a) parancsolás (utasítás, döntés) joga;
b) személyzeti ügyekben hozott döntések és motiválás (lényegében a munkáltatói jogok
tartoznak ide, azzal, hogy ezek általában beosztott, belső vezetőre átruházhatók);
c) szervezeti ügyekben hozott döntések és munkamegosztás kialakítása;
d) a szerv képviselete és kapcsolattartás a környezettel;
e) gazdálkodás meghatározása;
f) célkitűzés;
g) beszámoltatás (ellenőrzés).
E jogosítványok legfontosabb összetevője a döntéshozatali hatáskör. A vezető döntéseket hoz,
amelyeket az alárendelt személyeknek - főszabályként - végre kell hajtani. A rendelkezési jog a
beosztottak oldalán tehát elsősorban engedelmességi kötelezettségként jelenik meg. A vezetőt
nem csak szervezetileg lehet pontosan elkülöníteni a szervezetben, hanem funkcionálisan is. A
döntéshozatal vezetői hatáskör, míg a döntések előkészítése, illetve végrehajtása igazgatási-
szervezési tevékenységek.
A helyi önkormányzat szervezetén belül a jegyző hivatal-vezetési jogosítványai csak a
polgármester irányítási jogkörének, illetve a képviselő-testület szervezetalakítási hatáskörének
függvényében értelmezhető. A hivatalt
a) a képviselő-testület hozza létre,
b) a hivatal szerve a képviselő-testületnek,
c) a hivatalt a polgármester irányítja,
d) a jegyző pedig vezeti.
A modern közigazgatás-tudományban uralkodó felfogásnak tekinthető, hogy szerven belül nem
értelmezhető az irányítási (jog)viszony, mert ez a kapcsolat csak szervezetileg önálló szervek
között jelentkezhet. Az Mötv. tehát amikor a polgármester irányítási jogkörét említi, - a
tudomány szemszögéből tekintve - fogalmi zavarban szenved. (Az más kérdés, hogy a törvény az
irányítást és a vezetést egymástól konzekvensen elkülönítve kezeli.)
Az Mötv. a hivatallal kapcsolatos rendelkezési (vezetői) hatásköröket nem egy személyhez
(testülethez), hanem az említett három önkormányzati szervhez (képviselő-testület, polgármester,
jegyző) telepítette. Másként fogalmazva: a törvény szövegével ellentétben nincs egységes
vezetés (irányítás) a helyi önkormányzat szervezetében. Mind a képviselő-testület, mind a
polgármester, mind a jegyző gyakorol bizonyos rendelkezési jogokat a hivatal irányába, de ezek
a rendelkezési jogok magától értetődően eltérő tartalmúak és minőségűek az egyes szereplők
esetében.
A polgármester a hivatallal kapcsolatosan
a) meghatározza a hivatal feladatait az önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések
előkészítésében és végrehajtásában, valamint
b) előterjesztést nyújt be a képviselő-testületnek a hivatal belső szervezeti tagozódásának,
munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására.
Az Mötv. mindkét esetben hozzáteszi, hogy e hatáskörök gyakorlására a jegyző javaslatainak
alapján kerül sor. Ugyancsak a hivatallal kapcsolatos rendelkezési jognak minősíthető az, hogy a
polgármester gyakorolja a munkáltatói jogokat a jegyző felett. Mindebből az következik, hogy a
jegyző hivatallal kapcsolatos rendelkezési jogainak fontos része a polgármesterhez intézett
javaslatok formájában gyakorolható. Önálló vezetői jogosítványa viszont a jegyzőnek, hogy a
hivatal köztisztviselői felett ő gyakorolja a munkáltatói jogokat.
A vonatkozó szakirodalomból olyan vélemények olvashatók ki, melyek szerint
- a polgármester irányítási hatásköre nem jelenthet operatív beavatkozást (Dubecz György: A
jegyzők helye és szerepe az önkormányzati rendszerben. Magyar Közigazgatás, 1999/3., 138.
o.);
- irányítási hatáskörébe az egész hivatalt érintő feladatok ellátása, a szervezeti tagozódás
meghatározása, általános szabályozó rendelkezések kibocsátása és a jegyző utasíthatósága
sorolható (Dubeczné dr. Károlyi Éva: A polgármesternek a polgármesteri hivatallal kapcsolatos
jogairól. Magyar Közigazgatás, 1996/6. sz.);
- irányítási hatáskör része a beszámoltatás joga. (Szmodis Jenő: A polgármesternek a
polgármesteri hivatallal kapcsolatos jogairól I. Magyar Közigazgatás, 1995/12. sz.)
A törvény szövegében viszont ezeknek a megközelítéseknek az ellentételezése nem minden
esetben található meg. Az irányítási jog és a vezetési jog tartalmát illetően az Mötv. pedig
legalábbis homályos. Ennek megfelelően a szakirodalomban is találunk eltérő véleményeket,
interpretációkat:
- Egyes vélemények szerint a jegyző „a hivatal szakmai irányítója”, illetve „a polgármester a
jegyzőn keresztül vezeti a hivatalt”. (vö. Bartha László: A közigazgatásban végbemenő
változások hatásai a polgármesteri hivatalban. Magyar Közigazgatás, 1999. 1-2. 81. és 76.
oldalak)
- Más vélemények szerint a jegyzőnek, mint „apparátusi főnöknek” vezetési hatásköreit az
alábbiakban lehet összefoglalni: feladat- és munkakörök lehatárolása, célszerű ügymenet
kialakítása, együttműködés kialakítása a hivatali egységek között. (Fürcht Pál: Polgármesteri
hivatali modell. Magyar Közigazgatás, 1997/2. sz.)
- „A polgármester, a hivatalnak mint szervezeti egységnek a feladatait határozza meg, nem
pedig az egyes köztisztviselők munkaköri feladatot. (Természetesen hivatalvezetői tevékenysége
során a jegyző a képviselő-testület, a bizottságok, a polgármester iránymutatásától, utasításaitól
nem térhet el, munkáját azok keretei között kell végeznie.) Ily módon a polgármester irányító
munkája a hivatali szakapparátus tekintetében nem közvetlenül jelenik meg, hanem a jegyző
közreműködésével. A hivatal köztisztviselőinek a jegyző adja ki a munkavégzésre vonatkozó
közvetlen utasításokat.” (Dubecz György: A jegyzők helye és szerepe az önkormányzati
rendszerben. Magyar Közigazgatás, 1999/3., 138. o.)
A jogi szabályozásból, de annak egyenetlenségeiből, hiányosságaiból, és általában az
önkormányzati feladatellátásból is az következik, hogy a szervezet megfelelő működése a
polgármester és a jegyző szoros együttműködése nélkül nemigen valósítható meg. (Pálné Kovács
Ilona: Helyi kormányzás Magyarországon. 152. o.) Ha a két vezető között nincs
kompromisszumkészség, sőt személyes konfliktus, rivalizálás alakul ki, ebben az esetben a jogi
szabályozás nem segíthet a helyzet megoldásában. (Bárdos László: Az önkormányzatok húsz éve
- jegyzői szemmel. Új Magyar Közigazgatás, 2011/10. sz., 48. o.)
Abból kiindulva, hogy a hivatalt a képviselő-testület hozza létre, illetve a hivatal (illetve a
jegyző) a képviselő-testület szerve, kijelenthető, hogy a hivatal (illetve a jegyző) és a képviselő-
testület között fennáll bizonyos hierarchikus kapcsolat, de ez az alá-fölérendeltségi viszony
gyakran csak közvetett módon - pl. a polgármesteren keresztül - érvényesül.
A képviselő-testületnek a hivatallal kapcsolatos rendelkezési jogait az alábbiak szerint
foglalhatjuk össze:
 a) hivatal létrehozása, átalakítása (átalakításról bővebben: Hajdúné dr. Csaba Éva: A
polgármesteri hivatal átszervezésének tapasztalatai Debrecenben. Magyar Közigazgatás, 2000/9.
sz.);
b) hivatal belső tagozódásának, létszámának meghatározása (jegyző javaslata alapján a
polgármester terjeszti elő);
c) a hivatal működésének ellenőrzése (általában polgármesteren és jegyzőn keresztül). (A
polgármesteri hivatal szükség szerint köteles - a polgármester vagy a jegyző által - adatokat
szolgáltatni, jelentést készíteni a képviselő-testületnek. Kiss László: Polgármesterek,
önkormányzati képviselők kézikönyve. Pécs 2002. 201. o.)
Utóbbi hatáskörrel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a hivatal működésének
figyelemmel kísérése, kontrollja a polgármester és a jegyző felelősségi körében is felmerül,
annak ellenére, hogy az Mötv. kifejezetten erre sem tesz utalást, de ez következik az irányítás,
illetve a vezetés tartalmából
A jegyző a polgármesteri hivatal (közös önkormányzati hivatal) hivatali struktúráját (ld. Mötv.
84-86. §-ához fűzött magyarázatot) az ellátandó feladatokhoz igazodva - a képviselő-testület
határozatainak keretei között - alakítja ki, szükség esetén az egységes hivatalt szervezeti
egységekre (osztályok, csoportok) tagolva. Aljegyző kinevezése főszabályként nem kötelező,
kivéve a 10 .000 lakos feletti települések, illetve összlakosú közös hivatalok esetében. Az
aljegyző feladatait a jegyző határozza meg.

2. Jegyző feladat- és hatásköre

a) A jegyző feladat- és hatáskörének csak egyik része kapcsolódik a helyi önkormányzat
működéséhez, egyéb esetekben - a Ket. és más jogszabályok rendelkezései alapján -
államigazgatási hatósági ügyekben (Mötv. 18. §) jár el, az ügyfelek részére állapít meg jogokat,
kötelezettségeket.
b) A munkáltatói jogokat, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a
közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, illetve a képviselő-testület gyakorolja [Kttv.
227. § (1) bek.]. A Kttv.-nek ennek az általános szabályától eltérően rendelkezve a hivatal
köztisztviselői tekintetében az Mötv. - az Ötv. szabályaihoz képest - kiterjeszti a munkáltatói jog
gyakorlása vonatkozásában a kört a köztisztviselőkön túl a polgármesteri hivatal, közös
önkormányzati hivatal munkavállalóira (Kttv. 258. §) is.
A jegyző - a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke jóváhagyásával
képviselő-testület hivatalánál minősítéssel, ennek hiányában teljesítményértékeléssel
alátámasztott, kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselőnek a Kttv. illetményrendszerre
vonatkozó szabályaitól eltérő személyi illetményt állapíthat meg. A tárgyév március 1-jétől a
következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi illetmény nem haladhatja meg
azonban a KSH által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó
nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét. További megszorító feltétel, hogy
személyi illetmény megállapítása esetén pótlék nem fizethető. (Gyergyák Ferenc: A jegyző, mint
munkavállaló és munkáltató. Jegyző és Közigazgatás, 2012/1. sz.)
c) A jegyzőnek elő kell segíteni a helyi önkormányzat feladat- és hatásköreinek ellátását, a
képviselő-testületi döntések előkészítését, végrehajtását. (ld. Mötv. 84. §-hoz fűzött
magyarázatot)
d) A tanácskozási jog arra biztosít lehetőséget, hogy a jegyző jelezni tudja, ha az ülésen
(beleértve az ülésvezetési feladatokat) jogszabálysértő döntések születnének. Míg az
alpolgármester a polgármester akadályoztatása esetén vezeti a képviselő-testületi ülést, addig a
jegyző feladata az ülésvezetés közigazgatási szakmai szempontból való elősegítése. [117/2008.
(IX. 26.) AB határozat]
A jegyző tanácskozási joggal vesz részt a képviselő-testületi ülésen. Ennek indoka az
önkormányzat jogszerű működéséért viselt felelőssége, amely kiterjed arra is, hogy az üléseken
jelezze a jogszabályellenes működés (önkormányzatirendelet-ellenes ülésvezetési döntés,
jogszabály- vagy alaptörvény-ellenes rendeletalkotás, stb.) veszélyét. Mindez azonban nem
jelentheti azt, hogy az ülésvezetés jogkörét - avagy annak egyes részjogosítványait - átvehetné a
polgármestertől. (Köf.5030/2012/9. számú határozat)
e) A jegyzőnek - az ülések adminisztratív előkészítésén túl - feladata az is, hogy figyelemmel
kísérje az önkormányzati szervek működését, a döntéshozatalt, és jelezze az érintett szerv felé,
ha tevékenysége eltér a szervezeti és működési szabályzat vagy más jogszabály előírásaitól, ha a
döntés részben vagy egészben jogsértő (szignalizációs kötelezettség).
A jegyző bármilyen jogsértés észlelése esetén köteles jelzést tenni, tehát olyan jogsértések
esetén is, amelyek kívül esnek a megyei (fővárosi) kormányhivatal törvényességi felügyeleti
jogkörén [Mötv. 132. § (4)-(5) bek.]. A jegyző azokat a jogsértéseket jelzi, amelyeket maga
észlel, de jogsértések felkutatására, illetve felderítése érdekében nincs hatásköre a polgármestert,
képviselőket beszámoltatni, elszámoltatni stb.
A jelzésre vonatkozóan az Mötv. sem tartalmi, sem alaki előírást nem fogalmaz meg. Ebből
arra lehet következtetni, hogy a jelzés lehet szóbeli, és lehet írásbeli, megtehető a képviselő-
testület ülésén és azon kívül is, továbbá elsődlegesen azt a szervet kell a jelzéssel figyelmeztetni,
amelynek eljárása során azt a jegyző észleli, ha jelzés eredménytelen (az érintett szerv nem
intézkedik a jogsértés orvoslása érdekében) a jegyző a képviselő-testülethez, végső esetben a
megyei (fővárosi) kormányhivatalhoz fordulhat. A jelzésnek mindenképpen tartalmaznia kell
annak a konkrét jogszabályi helynek a megjelölését, amelyet a képviselő-testület vagy szervének
az eljárása, vagy döntése sért.
f) A jegyzőnek mint a polgármesteri hivatal vezetőjének évente - legalább - egy alkalommal
kötelessége beszámolni a képviselő-testületnek a hivatal tevékenységéről.
g) A jegyző előkészíti a polgármester feladat- és hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket
(Mötv. 18. §).
h) A jegyző dönt a polgármester által átadott, átruházott (államigazgatási) feladat- és
hatáskörökben (vö. Mötv. 67. § c) pont).
i) A jegyző dönt a képviselő-testület által átadott, átruházott (önkormányzati) feladat- és
hatáskörökben [vö. Mötv. 41. § (4) bek., 146/A. §].
j) A kiadmányozási jog átengedése nem jelent hatáskör-átruházást [kiadmányozásról bővebben:
Mötv. 67. § e) ponthoz fűzött magyarázat].
k) A Körözési Nyilvántartási Rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és
azonosításáról szóló 2013. évi LXXXVIII. törvény 2. §-a létrehozza a talált dolgok
nyilvántartását. A hatóságoknál (vagy a jegyzőnél) leadott talált idegen dolgokat a 6. § (2)
bekezdés alapján a jegyző köteles kezelni és nyilvántartásba venni és az adatokat a talált dolgok
nyilvántartásába felvezetni. (A találásról bővebben: Ptk. XVII. fejezet.)
Egyes munkáltatói jogkörök (kinevezéséhez, bérezés, vezetői megbízás, felmentés, jutalmazás)
gyakorlásához a polgármester egyetértése szükséges, amelyek körét a polgármester határozza
meg. A polgármester dönthet úgy is, hogy nem kíván élni e személyzeti ügyekben egyetértési
jogával, illetve ezek közül csupán némelyik tekintetében kívánja azt gyakorolni.

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5030/2012/9. A nyilvánosság az ülésen megjelent képviselők munkájára vonatkozik, arra,
hogy a településen lakó választópolgárok, vagy bárki más figyelemmel kísérhesse az
önkormányzati döntéshozatalt. A települési képviselők szempontjából mindez kötelezettséggel
jár.
KGD2010. 167. Nem elfogult a jegyző abban a hatósági ügyben, amelyben nincs ügyféli
jogállása.
BH2003. 280. I. A jegyző jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik
helytállni.
BH1999. 155. A személyhez fűződő jogában megsértett fél igényérvényesítése az
önkormányzati tisztségviselőkkel szemben.
BDT2004. 993. I. A jegyző intézkedése során nem az önkormányzat, hanem a polgármesteri
hivatal vezetőjeként jár el. Amennyiben eljárásával kárt okoz, a kártérítési igényt a polgármesteri
hivatallal szemben kell érvényesíteni.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi LXXXVIII. törvény a Körözési Nyilvántartási Rendszerről és a személyek, dolgok
felkutatásáról és azonosításáról 2. §
2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről X. fejezet

Mötv. 82. §-ához:

1. Jegyző kinevezése, felmentése

A Kttv. szerint a jegyző köztisztviselő, akinek közszolgálati jogviszonyában Kttv.-nek a
köztisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseit a Kttv.-ben meghatározott eltérésekkel, megfelelően
kell alkalmazni. Jegyzővé, aljegyzővé - főszabályként - az nevezhető ki, aki
a) igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel vagy okleveles
közigazgatási menedzser szakképesítéssel, és
b) jogi vagy közigazgatási szakvizsgával rendelkezik, és
c) legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.
A községi önkormányzati képviselő-testület az ötezernél több lakosú község jegyzője
kivételével
a) felmentést adhat a szakképesítés alól annak a személynek, aki az előírt képesítés
megszerzésére irányuló tanulmányait a kinevezéstől számított 2 éven belül befejezi (felmentés
időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik);
b) a gyakorlati időt csökkentheti vagy elengedheti.
A képviselő-testület (2013. január elsejétől a polgármester) közigazgatási szakvizsgával nem
rendelkező pályázót is kinevezhet, feltéve, hogy a kinevezéstől számított egy éven belül a jogi
vagy közigazgatási szakvizsgát megszerzi. (A jegyző, főjegyző közigazgatási szervnél szerzett
gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát.) A határidő eredménytelen eltelte esetén a
jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg.
A képviselő-testület (2013. január elsejétől a polgármester) legkésőbb a jegyző közszolgálati
jogviszonyának megszűnését követő 30 napon belül írja ki a pályázatot a jegyzői, főjegyzői állás
betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén 30 napon belül újabb pályázatot kell
kiírni. (Másik jegyző helyettesítése céljából - a képviselő-testületek megállapodása alapján -
egyébként a jegyző további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet.)
Az önkormányzati döntések szakszerű előkészítése, végrehajtásuk hatékony szervezése, a
törvényes önkormányzati működés biztosítása érdekében szükséges, hogy megfelelő
felkészültségű szakember vezesse az önkormányzati, illetőleg a közös hivatalt, segítse a testület
és a polgármester munkáját. Ezt a funkciót a történelmi hagyományokra is tekintettel a jegyző
tölti be. A széles demokratikus legitimációval rendelkező polgármesternek és a jegyzőnek az
önkormányzati munka szervezésében egymással együtt kell működniük.
Amennyiben 6 hónapon belül a polgármester nem nevez ki jegyzőt, a kormánymegbízott
ideiglenes hatállyal a jegyzői feladatok ellátására a képesítési követelményeknek megfelelő
személyt vagy más jegyzőt bíz meg. A jegyzői és az aljegyzői tisztség egyidejű betöltetlensége,
illetve tartós akadályoztatásuk esetére - legfeljebb 6 hónap időtartamra - a szervezeti és
működési szabályzat rendelkezik a jegyzői feladatok ellátásának módjáról. (6 hónapon túli
betöltetlenség, akadályoztatás esetén új jegyzőt, aljegyzőt kell kinevezni.)
A jegyzői és aljegyzői tisztség tartós betöltetlensége feltétlenül elkerülendő állapot, még akkor
is, ha az Mötv. lehetővé teszi legfeljebb 6 hónapra ennek a helyzetnek az átmeneti kezelését a
szervezeti és működési szabályzatban. Ez tipikusan úgy valósulhat meg, hogy a szervezeti és
működési szabályzat megengedi, hogy a polgármester a kinevezési feltételeknek megfelelő
köztisztviselőt megbízhat a jegyzői feladatok ellátásával (határozott időre „helyettes jegyző”
megbízása).
Ebben az esetben a polgármesternek továbbra is törvényes kötelezettsége, hogy legfeljebb 6
hónapon belül gondoskodjon jegyző kinevezéséről. (Az Mötv. abból indul ki, hogy a jegyzőt
helyettesíti az aljegyző, azaz az aljegyzői kinevezés feltétele a jegyzői tisztség betöltöttsége.) A
helyi önkormányzat nem konzerválhatja a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott
kivételes helyzetet: nem hosszabbíthatja meg a helyettes (megbízott) jegyző megbízatását, nem
írhat ki pályázatot „helyettes jegyző” álláshelyre stb.
Amennyiben hat hónapon belül a polgármester nem nevez ki jegyzőt, a kormányhivatal
vezetője „ideiglenes hatállyal” a jegyzői feladatok ellátására
a) a pályázati kiírásnak megfelelő jelöltet (ha a kiírásra került a jegyzői pályázat a jegyzői
tisztségre, de a jogszabályi feltételeknek megfelelő jelöltek közül nem nevezett ki jegyzőt a
polgármester),
b) ennek hiányában a képesítési és alkalmazási feltételeknek megfelelő hivatali köztisztviselőt
vagy
c) más jegyzőt nevez ki.
Az Mötv. nem rendelkezik arról, hogy mit jelent ebben az esetben az „ideiglenes hatály”,
nyílván a polgármesternek ennek időtartama alatt folyamatosan arra kell törekednie, hogy minél
hamarabb betöltésre kerüljön a jegyzői tisztség, és megszűnjön ez a kivételes helyzet.
Az aljegyző jogállása megegyezik a jegyző, főjegyző jogállásával, feladat- és hatáskörei
viszont lényegesen szűkebbek. (A jegyző államigazgatási hatósági jogkör gyakorlását nem
ruházhatja át az aljegyzőre, de kiadmányozási jogot biztosíthat számára.)

2. Jegyző, aljegyző illetménye

A jegyző (főjegyző), aljegyző illetményére vonatkozó szabályokat a Kttv. tartalmazza. A
jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye:
a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az illetményalap (ld. Kttv. 132. §; 2017-ben 38.650
Ft.) 6,25-szorosa,
b) a 3000-10 000 lakosú településen az illetményalap 7,75-szorosa,
c) a 10 000-100 000 lakosú településen az illetményalap 8-szorosa,
d) a fővárosi kerület jegyzőjének, valamint a kistérségi társulás székhely településének
jegyzője az illetményalap 8,25-szorosa,
e) a megyei jogú város jegyzőjének és a megyei főjegyzőnek az illetményalap 8,5-szerese,
f) a fővárosi főjegyző esetében az illetményalap 8,75-szorosa.
Az aljegyző illetményét kinevezésekor a képviselő-testület (2013. január elsejétől a
polgármester), azt követően a jegyző a Kttv. alapján összegszerűen állapítja meg úgy, hogy az
nem érheti el a jegyző illetményét és nem lehet alacsonyabb a már megállapított illetményénél.
(Kttv. 255. §)
A jegyző, főjegyző vezetői illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke:
a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az alapilletményének 10%-a,
b) a 3000-10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú város esetén az
alapilletményének 20%-a,
c) a 10 000-100 000 lakosú településen az alapilletményének 30%-a,
d) a megyei jogú város, fővárosi kerület jegyzőjének, kistérségi társulás székhely településének
jegyzője és a megyei főjegyzőnek az alapilletményének 40%-a,
e) a fővárosi főjegyző esetében az alapilletményének 50%-a.
A Kttv. vonatkozó (fenti) rendelkezéseinek alkalmazása során a költségvetési törvényben
meghatározott normatív támogatásoknál figyelembe vett lakosságszám az irányadó. A
lakosságszámtól függő illetményelemek változását a tárgyév január 1-jétől kell érvényesíteni.
(Kttv. 256. §)
A polgármester át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások
előirányzatán belül a tárgyévet megelőző év minősítése, ennek hiányában teljesítményértékelése
alapján - ide nem értve, ha a jegyző végleges áthelyezésére kerül sor - a tárgyévre vonatkozóan a
jegyző besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét december 31-éig terjedő
időszakra legfeljebb 50%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben
állapíthatja meg. Az eltérítésről a polgármester minden év február 28-áig dönt. Az így
megállapított eltérítés mértéke a tárgyévben egy alkalommal a megállapítástól számított hat
hónapot követően a teljesítményértékelés alapján módosítható, azzal a feltétellel, hogy a
kormánytisztviselő korábban már megállapított alapilletménye legfeljebb 20%-kal csökkenthető.
A főjegyző, illetve a jegyző részére a polgármester - a minősítésétől, ennek hiányában a
teljesítményértékeléstől függően - személyi illetmény megállapítására is jogosult. Személyi
illetmény megállapítása esetén pótlék nem fizethető. [Vö. Kttv. 133. § (3) bek.; 254. §]

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről X. fejezet

Mötv. 83. §-ához:

A jegyzőre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazása a közös önkormányzati

hivatal jegyzőjének tekintetében
A jegyzőre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell a közös hivatalt vezető jegyzőre is a
törvényben meghatározott eltérésekkel. A törvény speciális rendelkezést tartalmaz a közös
hivatalt vezető jegyző kinevezésére és felmentésére. A kinevezésről a közös hivatalt alkotó
települések polgármesterei többségi döntéssel határoznak. A többségi döntés a közös hivatalt
létrehozó települések lakosságszámához igazodik.
A közös hivatal jegyzőjének kinevezéséhez, felmentéséhez az érintett települések
polgármestereinek lakosság számarányos, többségi döntése szükséges. Eltérő megállapodás
hiányában az egyéb munkáltatói jogokat a közös önkormányzati hivatal székhelye szerinti
település polgármestere gyakorolja. Többségi a döntés akkor, ha - a közös önkormányzati
hivatalt létrehozó települések összlakosságát 100%-nak tekintve - a polgármesterek által leadott
azonos nemű szavazatok alapján az adott településekre vonatkoztatott százalékarány összesítve
meghaladja az 50%-ot.
 Abban az esetben, ha a közös önkormányzati hivatalt működtető települések egyike város,
akkor a város a székhelytelepülés [Mötv. 85. § (4) bek.]. Ebben az esetben - az érintett
települések (és nem a polgármesterek) eltérő megállapodásának hiányában - a jegyzőt a város
polgármestere nevezi ki és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről X. fejezet

A polgármesteri hivatal, a megyei önkormányzati hivatal, a közös

önkormányzati hivatal

Mötv. 84. §-ához:

Polgármesteri hivatal létrehozása

A helyi önkormányzatok szervezetalakításának szabadsága nem korlátlan, annak kereteit az
Alaptörvény és a vonatkozó törvények határozzák meg. Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés d)
pontja alapján a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között
határozza meg szervezeti és működési rendjét. A szervezetalakítás körébe tartozik az
önkormányzati hivatal létrehozása is. A jogalkotó az Mötv. 84. § (1) bekezdésében deklarálja az
önkormányzatok hivatal-fenntartási kötelezettségét.
A hivatal nem hoz, nem hozhat sem önkormányzati, sem államigazgatási döntéseket. A hivatal
funkciója ellenben ezeknek a döntéseknek az előkészítése (elemzések, számítások, jogszabályi
környezet feltérképezése, ülések technikai előkészítése stb.) és a végrehajtása (végrehajtás
elrendelése, foganatosítása, kivitelezés szervezése, nyilvántartások vezetése, lakosság
tájékoztatása stb.). [Fogarasi József (szerk.): Önkormányzati kézikönyv. Budapest 2000. 181-
182. o.] Másrészt a hivatal az önkormányzati működés „frontvonala”: rendkívül fontos szerepet
játszik a helyi önkormányzatnak a helyi lakosság általi megítélésében, hiszen a lakosok
leggyakrabban a hivatalon keresztül találkoznak a helyi önkormányzat tevékenységével.
Az önkormányzat működésével, valamint a polgármester, a jegyző hatáskörébe utalt ügyek
döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására a képviselő-
testület a polgármesteri hivatalt vagy közös önkormányzati hivatalt hoz létre.
A helyi önkormányzatok - mint közhatalommal rendelkező szervek ésszerűen szükséges
időtartam alatt kötelesek a jogállamiság követelményeinek megfelelő szervezeti és működési
keretek meghatározására, az önkormányzati tevékenységhez szükséges személyi és hivatali
feltételek megteremtésére. Következésképpen a képviselő-testület köteles hivatalt létrehozni az
önkormányzati és államigazgatási feladatok ellátásának elősegítésére. (vö. 2099/E/1991. AB
határozat)
A polgármesteri hivatal kialakítása során arra kell törekedni, hogy méretgazdaságos szervezet
jöjjön létre, megfelelő legyen a képviselő-testület és a hivatal közötti információáramlás.
Tekintettel kell lenni arra is, hogy a hivatal a képviselő-testületi döntések előkészítése során
komoly befolyással rendelkezik a döntések tartalmára is. Meg kell teremteni a döntések
végrehajtására vonatkozó visszacsatolások, jelentések képviselő-testület elé kerülésének módját,
ütemezését is. (vö. Bárdos László: Az önkormányzatok húsz éve - jegyzői szemmel. Új Magyar
Közigazgatás, 2011/10. sz., 48. o.)
Mindezek alapján a polgármesteri hivatalok felépítését, tagozódását (szervezeti egységek,
vezetői szintek) méretét (létszámát; általában min. 5-6 fő) az alábbi tényezők befolyásolják:
 a) helyi önkormányzat típusa (települési vagy megyei önkormányzat);
b) település jogállása (község, város, járásszékhely város, megyei jogú város önkormányzata,
fővárosi/kerületi önkormányzat);
c) önkormányzati és államigazgatási feladatok minősége, mennyisége;
d) hivatali kirendeltségek száma;
e) önkormányzat gazdasági helyzete.
A hivatal működését a központi költségvetés támogatja. A támogatás meghatározása az
elismert hivatali létszám alapján a személyi és dologi kiadások elismert átlagos költségei
figyelembevételével történik. Természetesen a képviselő-testület dönthet úgy, hogy a hivatalában
a támogatott létszámnál több köztisztviselőt alkalmaz, de ennek költségeit az önkormányzat
egyéb forrásaiból kell finanszíroznia.
A hivatal tagozódására nézve a Kttv. tartalmaz bizonyos rendelkezéseket: helyi
önkormányzatnál a főjegyzői, jegyzői, aljegyzői kinevezésen túlmenően
- a 3000-nél kevesebb lakosú településen - ide nem értve a városokat - vezetői kinevezés nem
adható;
- a 3000-10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú városokban
osztályvezetői szintnek megfelelő vezetői kinevezés adható;
- 10 000 feletti lakosú településen, valamint a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál,
megyei jogú városi önkormányzatnál, megyei önkormányzatnál, fővárosi kerületi, fővárosi
önkormányzatnál osztályvezetői és főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezetői
kinevezésen túl további vezetői kinevezés is adható. [Kttv. 236. § (5) bek.]
A polgármesteri hivatal belső szervezeti felépítéséről az Mötv. - hasonlóan az Ötv.-hez - nem
rendelkezik. Így a polgármesteri hivatal belső szervezetének kialakításáról a képviselő-testület
szabadon dönthet (korlátozásokról ld. fent). A képviselő-testületnek ez a szervezetalakítási
szabadsága kiterjed nemcsak a szervezeti tagozódás meghatározására, hanem a belső szervezeti
egységek elnevezésére is. Így nincs akadálya annak, hogy a belső szervezeti egységeket a
főosztálynak, osztálynak, irodának, szolgálatnak stb. vagy akár önálló csoportnak nevezze el. Az
a jogosultság sem vitatható el az önkormányzattól, hogy a szervezeti egység vezetőjének
megnevezésében utaljon annak funkciójára, azaz arra, hogy a vezető milyen szintű és milyen
elnevezésű belső szervezeti egység vezetését látja el.
A törvényi előírások az önkormányzatok szervezetalakítási szabadságát annyiban korlátozzák,
hogy bárhogyan is tagolják a hivatal belső szervezetét, bármi legyen is a belső egységek és ennek
megfelelően vezetőinek elnevezése, úgy kell alakítaniuk a hivatal szervezetét, hogy vezető
köztisztviselői megbízást csak e rendelkezéseknek megfelelően adhatnak. Azaz a vezetői
megbízás során egyértelműnek kell lennie annak, hogy a polgármesteri hivatalon belüli
szervezeti egységek vezetői milyen szintű vezetői megbízatású köztisztviselőnek minősülnek.
[vö. 43/1996. (X. 22.) AB határozat.] Hasonlóan kevés jogi kötöttség nélkül határozhatja meg a
képviselő-testület a hivatal létszámát, ez a döntése törvényességi okból nem bírálható felül. (vö.
638/B/1997. AB határozat.)
A közös hivatal létrehozására irányuló megállapodásban különösen az alábbiakat célszerű
meghatározni:
a) a közös hivatal nevét, székhelyét;
b) a közös hivatal tagjainak nevét, székhelyét, képviselőjét;
c) a közös hivatalhoz tartozó települések lakosságszámát;
d) közös hivatal irányításának, vezetésének szabályozása;
e) a közös hivatal jegyzője, aljegyzője feletti munkáltatói jogok gyakorlása;
 f) közös hivatal létszáma, felépítése, tagozódása;
g) döntés a nem székhelytelepülésen, településeken működő ügyfélszolgálatról: állandó vagy
ideiglenes jelleggel működő kirendeltség, vagy ügyfélszolgálati megbízott, informatikai hálózat;
h) a döntéshozatalának módját, a minősített döntéshozatal eseteit, illetve mely ügyekben
szükséges együttes képviselő-testületi ülést összehívni;
i) a közös hivatal fenntartásával, működtetésével kapcsolatosan az egyes képviselő-testületek
pénzügyi hozzájárulásának mértékét, teljesítésének módját;
j) a közös hivatal tagjai által vállalt pénzügyi hozzájárulás nem teljesítése esetén irányadó
eljárást;
k) a közös hivatal működéséről évente legalább egy alkalommal történő beszámolás
kötelezettségét;
l) a megállapodás módosításának, a közös hivatal átalakításának feltételeit;
m) a közös hivatalból történő kiválás és kizárás feltételeit;
n) a közös hivatal megszűnése esetén a tagok egymással való elszámolásának kötelezettségét,
módját.
A polgármesteri hivatalok, illetve a közös hivatalok egységes elnevezést kapnak, eszerint
megszüntetendők az olyan elnevezések, mint pl. XY Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala,
XY Nagyközség Polgármesteri Hivatala, XY és AB Községek Körjegyzősége Hivatala stb.
A polgármesteri hivatal, a közös önkormányzati hivatal hivatalos elnevezését a képviselő-
testület a szervezeti és működési szabályzatában feltünteti. A megyei közgyűlés megyei
önkormányzati hivatalt hoz létre. Megyei önkormányzat közös hivatalt nem hozhat létre. A
fővárosban főpolgármesteri hivatal, a fővárosi kerületben polgármesteri hivatal működik. A
főpolgármesteri hivatalt a főjegyző, a kerületi polgármesteri hivatalt a jegyző vezeti. A
fővárosban és a fővárosi kerületben több aljegyző is kinevezhető. [Mötv. 22. § (5) bek.]
Az önálló községgé nyilvánításról szóló döntés hatálybalépését követő hat hónapon belül az új
község önkormányzata a törvényi feltételek keretei között polgármesteri hivatalt hoz létre vagy
közös önkormányzati hivatalhoz csatlakozik. Eddig az időpontig az új község hivatali feladatait
annak a településnek a hivatala látja el, amelyből az új község megalakult. A hivatal költségeinek
viseléséről az érintett önkormányzatok állapodnak meg. Ennek hiányában a költségekhez az
érintett önkormányzatok a települések lakosságszámának arányában járulnak hozzá. [Mötv. 98. §
(11) bek.]

Kapcsolódó joggyakorlat
22/2015. (VI. 18.) AB határozat A kormányhivatal vezetőjének nincs olyan törvényből eredő
kötelezettsége, hogy határozata meghozatala előtt kikérje a szervezetalakítással érintett helyi
önkormányzatok véleményét vagy konzultáljon az érintett helyi önkormányzatokkal.
BH2003. 406. A polgármesteri hivatal rendelkezik ugyan jogi személyiséggel, ez azonban nem
jogosítja fel arra, hogy az önkormányzatot megillető jogot a bíróság előtt a maga személyében
érvényesítse.
BH1993. 292. I. A polgármesteri hivatal jogi személy.
BDT2011. 2488. A polgármesteri hivatal és az önkormányzat elkülönült jogalanyisága nem
jelent szervezeti és gazdálkodási önállóságot, mivel a polgármesteri hivatal - egyéb hatáskörei
mellett - az önkormányzat működésének elősegítésére és a gazdálkodásával kapcsolatos döntések
végrehajtására létrehozott költségvetési szerv. A polgármesteri hivatal a törvényben szabályozott
feladatkörének ellátása során köteles az önkormányzat által megkötött szerződések teljesítésének
ellenőrzésében közreműködni, az e körben ellátott tevékenységének joghatása az
önkormányzatot jogosítja és kötelezi.
 Kapcsolódó jogi szabályozás
Magyarország Alaptörvénye 32. cikk
2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről X. fejezet

Mötv. 85. §-ához:

1. Közös hivatal létrehozása

A közös hivatal létrehozása minden 2000 fő állandó lakosságszámot meg nem haladó település
számára kötelező, azt azonban maguk választhatják meg, hogy a járáson belül mely települési
önkormányzatokkal hozzák létre a közös hivatalt. (A járási egység figyelembevételével
biztosítható az egységes közigazgatási rendszer, az önkormányzati és az államigazgatási szervek
zavartalan együttműködése - jogorvoslati fórumrendszer, statisztikai adatszolgáltatás.)
Közös önkormányzati hivatalt azok a járáson belüli települési önkormányzatok hoznak létre,
amelyek közigazgatási területét legfeljebb egy település közigazgatási területe választja el
egymástól, és a települések lakosságszáma nem haladja meg a 2000 főt. A járáson belüli városi
önkormányzat, valamint a 2000 fő lakosságszámot meghaladó települések képviselő-testületei
nem tagadhatják meg a közös hivatal létrehozására irányuló megállapodás megkötését. További
szabály, hogy legalább 2000 fő összlakosságszámú településeknek, vagy legalább 7 települési
önkormányzatnak kell létrehoznia a közös hivatalt. A 2000 fő lakosságszámot meghaladó
település is tartozhat közös önkormányzati hivatalhoz, de nem kötelező.
E § (1), (2) bekezdése alkalmazása során a Kptv.-ben meghatározott lakosságszámot és
időpontot kell figyelembe venni [Mötv. 146. § (3) bek.]. A Kptv. 2. §-a szerint lakosságszám
azon személyek száma, akiknek a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó
nyilvántartásban szereplő lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási helye az adott település
(fővárosi kerület), a főváros, a megye közigazgatási területén található, vagy akiknek a lakóhelye
csak az adott település (fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.
Közös hivatalt alakítani, megszüntetni, ahhoz csatlakozni, abból kiválni önkormányzati
ciklusonként csak egyszer, az általános helyhatósági választásokat követő 60 napon belül lehet.
Ha az érintett képviselő-testületek a megállapodást 60 napon belül nem kötik meg, vagy
valamely település a közös hivatalhoz nem tud csatlakozni, a kormánymegbízott dönt a hivatali
feladatok ellátásának módjáról, illetve a megállapodás pótlásáról.
Amennyiben a határidő eredménytelenül eltelik, ebben az esetben a kormánymegbízott - az
általános feltételek figyelembevételével - köteles kijelölni a közös hivatalban részt vevő
településeket. A döntés ellen az érintett önkormányzat képviselő-testülete - jogszabálysértésre
hivatkozással - közigazgatási és munkaügyi bíróság fordulhat. A kereset benyújtásának a
végrehajtásra nincs halasztó hatálya, tehát az érintett önkormányzatok a kormánymegbízott
kijelölő határozatának megfelelően kötelesek megkötni a közös hivataluk létrehozatalára
vonatkozó megállapodásukat. (Természetesen az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság -
külön kérelemre - a határozat végrehajtását felfüggesztheti.)
A helyi önkormányzatok szervezetalakítási szabadságát a közös önkormányzati hivatal
létrehozása vonatkozásában az Mötv. 85. § (3a)-(3e) bekezdéseinek rendelkezései csak azon
végső esetben korlátozzák, amikor az érintett helyi önkormányzatok képviselő-testületei közös
elhatározással az általános önkormányzati választások napját követő hatvan napon belül nem
tesznek eleget az Mötv. 85. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott esetekben a közös
önkormányzati hivatal kötelező létrehozásának. E szabályozással az Mötv. azon alapvető célja
valósul meg, amely szerint a választópolgárok helyi önkormányzáshoz való jogának
változatlanul és hiánytalanul kell érvényesülnie, ugyanakkor az önkormányzati szervezet és
működés átalakításának elő kell segítenie a közigazgatási szolgáltatások színvonalának emelését.
A közigazgatás zavartalan működésének biztosításához fűződő közérdek indokolja az állami
beavatkozást, amennyiben a helyi önkormányzatok nem tesznek eleget a törvényi
szervezetalakítási kötelezettségüknek. A jogalkotó ezért hatalmazta fel a kormányhivatalt vezető
törvényességi felügyeletet gyakorló kormánymegbízottat arra, hogy települést kijelöljön közös
hivatalba, ha a helyi önkormányzat a közös önkormányzati hivatal létrehozására irányuló
törvényi kötelezettségének határidőben nem tesz eleget. A kormánymegbízott a kijelölési jogát
kötelezően gyakorolja, mert egyetlen település sem maradhat hivatal nélkül. Az Mötv. 85. § (3a)-
(3e) bekezdéseinek rendelkezései a helyi önkormányzatok szervezetalakítási kötelezettségének
törvényességi kontrollját, a legitim kormányzati beavatkozást szabályozzák.
Ha a 85. § (1)-(3) bekezdésében szabályozott szervezetalakítási eljárásban az általános
önkormányzati választásokat követő év január 1-jéig nem kerül sor a közös önkormányzati
hivatal létrehozására vagy ahhoz valamely település nem csatlakozik, akkor a kormányhivatal
vezetője a határidő lejártát követő hónap első napjával döntésével kijelöli a közös önkormányzati
hivatalhoz tartozó településeket és egyúttal pótolja a közös önkormányzati hivatalról szóló
megállapodást [Mötv. 85. § (3a) bek.].
A kormányhivatal határozata ellen az érintett önkormányzat képviselő-testülete -
jogszabálysértésre hivatkozással - a döntés közlésétől számított harminc napon belül bírósági
felülvizsgálatot kezdeményezhet [Mötv. 85. § (3b) bek.]. A közigazgatási határozat
felülvizsgálata során a bíró azt vizsgálhatja, hogy a közös önkormányzati hivatal létrehozásának
Mötv.-beli feltételei fennálltak-e a kormányhivatali határozat meghozatalakor. Az Mötv.-ben
rögzített feltételek teljesülése esetén a kormányhivatal sui generis eljárási szabályok keretei
között hozza meg határozatát. Az Mötv. nem írja elő a kormányhivatal vezetője számára azt,
hogy a határozata meghozatala előtt kikérje a szervezetalakítással érintett helyi önkormányzatok
véleményét vagy konzultáljon az érintett helyi önkormányzatokkal [ld. 22/2015. (VI. 18.) AB
határozat].

2. Közös hivatal székhelye, létszáma, ügyfélfogadás a székhelytelepülésen kívül

Ha a közös önkormányzati hivatalt működtető települések egyike város, akkor a város a
székhelytelepülés, egyébként a székhelytelepülést a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó
önkormányzatok képviselő-testületei határozzák meg. Ha ebben nem tudnak megállapodni, a
megyei (fővárosi) kormányhivatal jelöli ki a közös hivatal székhelytelepülését.
A kizárólag községi önkormányzatok által létrehozott közös hivatal köztisztviselőinek
létszámát az érintett települések a közös hivatal létrehozásáról szóló megállapodásban állapítják
meg. A közös hivatal jegyzője felett a munkáltatói jogok gyakorlása kétféleképpen alakulhat:
a) a közös hivatalban részt vevő polgármesterek közösen gyakorolják a munkáltatói jogokat,
ha a kinevezésben nem tudnak megállapodni, ebben az esetben a kormánymegbízott nevezi ki a
jegyzőt [Mötv. 82. § (2) bek.];
b) abban az esetben, ha a közös önkormányzati hivatalt működtető települések egyike város,
akkor a város a székhelytelepülés, valamint - az érintett települések eltérő megállapodásának
hiányában - a jegyzőt a székhelytelepülés város polgármestere nevezi ki és gyakorolja felette a
munkáltatói jogokat [Mötv. 85. § (4) bek.].
Ha a közös hivatalt működtető települések egyike város, a közös hivatal létszámát -
megállapodás hiányában - a város képviselő-testülete állapítja meg. Mindkét esetben a
költségvetés által finanszírozott létszámkerettől csak akkor lehet eltérni, ha ennek fedezetét
kizárólag saját bevételükből tudják finanszírozni.
Amennyiben a közös önkormányzati hivatalt város működteti, úgy a hivatal létszámát az
érintett települések képviselő-testületeinek megállapodásával határozzák meg. Megállapodás
hiányában a városi önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg, figyelemmel arra, hogy
a) amennyiben a közös önkormányzati hivatalt működtető települések egyike város, akkor a
város a székhelytelepülés, illetve
b) minden érintett településen biztosítani kell az igazgatási munka folyamatos vagy időszakos
ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket.
A községi önkormányzatok által létrehozott közös önkormányzati hivatal létszámát az érintett
képviselő-testületek a közös önkormányzati hivatal létrehozásáról szóló megállapodásban
határozzák meg, figyelemmel arra, hogy
a) amennyiben a közös önkormányzati hivatalt működtető települések egyike város, akkor a
város a székhelytelepülés, illetve
b) minden érintett településen biztosítani kell az igazgatási munka folyamatos vagy időszakos
ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket.
A közös hivatal létrehozható megállapodással (esetleg a kormánymegbízott kijelölése alapján),
valamint (lényegében) egy egyoldalú nyilatkozattal (illetve annak kötelező elfogadásával), abban
az esetben, ha
a) városi, valamint 2000 főt meghaladó lakosságszámú települési önkormányzat képviselő-
testületénél,
b) a vele határos település képviselő-testülete bejelenti közös önkormányzati hivatal
létrehozására irányuló szándékát.
E § (7) bekezdése alkalmazása során a Kptv.-ben meghatározott lakosságszámot és időpontot
kell figyelembe venni [Mötv. 146. § (3) bek.]. A Kptv. 2. §-a szerint a törvény alkalmazásában
lakosságszám azon személyek száma, akiknek a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó
nyilvántartásban szereplő lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási helye az adott település
(fővárosi kerület), a főváros, a megye közigazgatási területén található, vagy akiknek a lakóhelye
csak az adott település (fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.
A fenti megállapodás megkötése a kormányhivatal vezetőjének jóváhagyásával megtagadható.
A jóváhagyásról vagy annak megtagadásáról szóló döntés ellen az érintett önkormányzat
képviselő-testülete - jogszabálysértésre hivatkozással - közigazgatási és munkaügyi bírósághoz
fordulhat.
Az ügyfélfogadást, az ahhoz szükséges feltételeket biztosítani kell a közös hivatalban
közreműködő valamennyi településen. Ennek módját az Mötv. a képviselő-testületek
megállapodására bízza. A nem székhely településen az ügyfélszolgálat működési jellege - a
képviselő-testületek megállapodásának függvényében - lehet állandó vagy ideiglenes
(időszakos), azzal, hogy utóbbi esetben is lehetővé kell tenni az állampolgároknak, az
ügyfeleknek, hogy különösebb nehézségek nélkül tudják - a helyi önkormányzatok feladat- és
hatásköréhez kapcsolódó - ügyeiket intézni. Az ügyfélszolgálat működtetésének három módját
ismeri az Mötv.:
a) kirendeltség fenntartása,
b) ún. ügyfélszolgálati megbízott foglalkoztatása, továbbá
c) informatikai hálózat alkalmazása.
Az első esetben a nem székhely településen is legalább kettő köztisztviselőt foglalkoztatni kell,
míg a második esetben egy, a helyszínen munkát végző megbízott (közvetítő) látja el a felmerülő
feladatokat azzal, hogy a képviselő-testület és a jegyző a megbízottra önkormányzati, illetve
államigazgatási feladat- és hatáskörök gyakorlását nem ruházhatja át. A polgármester viszont
egyes hatásköreit átruházhatja a megbízottra [Mötv. 67. § c) pont]. A kiadmányozási jogot az
ügyfélszolgálati megbízott mind a polgármester, mind a jegyző felhatalmazása alapján
gyakorolhatja [vö. Mötv. 67. § e) pont; 81. § (3) bek. j) pont].
Az informatikai hálózat útján biztosított ügyfélszolgálat a személyi feltételek teljes hiányát
feltételezi, azaz megvalósulhat az ügyfélszolgálat rendelkezésre állása annyival, hogy adott
esetben a nem székhely település elektronikus postafiókjába címzett megkeresések, átirányítás
útján a székhelytelepülés (elektronikus) postaládájába kerülnek. (Vö. Slánicz Katalin:
Körjegyzőség kontra közös önkormányzati hivatal. Jegyző és Közigazgatás, 2012/2. sz.)

3. Közös hivatal létrehozása miniszteri jóváhagyással

Ha a közös önkormányzati hivatalt létrehozni kívánó
a) településeken élő nemzetiségeknek a népszámlálás során regisztrált aránya településenként
és nemzetiségenként eléri a 20 százalékot, valamint
b) a települések összlakosságszáma meghaladja az 1500 főt (vagy a közös hivatalhoz tartozni
kívánó önkormányzatok száma legalább 5),
c) akkor ezeknek a települési önkormányzatoknak a képviselő-testületei, mindegyikének
azonos tartalmú és minősített többséggel elfogadott döntésével,
d) amennyiben az érintett települések történelmi, gazdasági, kulturális hagyományai azt
indokolttá teszik
e) a helyi önkormányzatokért felelős miniszter (belügyminiszter) jóváhagyása alapján, az általa
meghatározottak szerint a közös önkormányzati hivatal létrehozása során eltérhetnek a
lakosságszámra és a tagtelepülések létszámára vonatkozó általános előírásoktól. A miniszter
szabad belátása alapján dönt a hozzájárulás megadásáról, a törvényi feltételek fennállása esetén
sem köteles hozzájárulni az általános szabályoktól való eltéréshez.

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2011. 97. A két település közös körjegyzősége az egyik település kiválásával - a kiválást
követő naptári év első napjával - megszűnik.
BH2011. 119. A kéttagú körjegyzőség megszűnik, ha abból az egyik község kiválik. Ez esetben
a körjegyzőség, mint költségvetési szerv megszüntetéséről és a körjegyző felmentéséről a naptári
év január 1-jei hatállyal kell dönteni.
BH1992. 763. I. A polgármesteri hivatal jogi személy.
BDT2011. 2589. I. Több község polgári jogi szerződéssel igazgatási feladatai ellátására
körjegyzőséget hozhat létre, ezen megállapodásnak a létrehozott körjegyzőség nem alanya.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról

Mötv. 86. §-ához:

A közös önkormányzati hivatal jegyzőjének a kötelezettségei

A közös hivatal jegyzője, aljegyzője vagy megbízottja köteles mindegyik érintett képviselő-
testület ülésén részt venni és ott a szükséges tájékoztatást megadni. A közös hivatal jegyzője,
aljegyzője vagy megbízottja az érintett képviselő-testületek a szervezeti- és működési
szabályzatban meghatározott időpontban köteles minden községben ügyfélfogadást biztosítani,
kirendeltség fenntartása, ügyfélszolgálati megbízott foglalkoztatása, vagy informatikai hálózat
alkalmazása által.
 IV. FEJEZET

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK TÁRSULÁSAI

Mötv. 87. §-ához:

Önkormányzatok társulásai
Az önkormányzati társulás olyan, minden demokratikus berendezkedésű önkormányzati
rendszerben megtalálható - változatos tartalmú - együttműködési forma [bővebben: Hoffmann
István: Gondolatok a helyi önkormányzatok társulásairól. In: Fábián Adrián (szerk.): 20 éves a
magyar önkormányzati rendszer. Pécs, 2011, 151. oldaltól], illetve a helyi önkormányzatok
közötti jogviszony, amelynek során több helyi önkormányzat együtt lát el bizonyos
önkormányzati, vagy az állam által önkormányzati szervre átruházott feladatot, vagy feladatokat,
annak érdekében, hogy a feladatellátás optimális (költséghatékony) keretek között történjen.
(Pálné Kovács Ilona: Helyi kormányzás Magyarországon. 140. o.)
Az önkormányzatok feladat-ellátásuk során számos szervezettel (kamarák, gazdasági
társaságok, civil szervezetek) együttműködhetnek, de ezek az együttműködések nem
minősíthetők társulásnak. Társulás kizárólag helyi önkormányzatok részvételével működő
együttműködési forma, a feladatok hatékonyabb ellátása érdekében.
Utóbbi Magyarországon - tekintettel az elaprózott településszerkezetre - különösen fontos
szempont, például az ún. intézményfenntartó társulás az aprófalvas, kis lélekszámú
településszerkezettel jellemezhető térségekben szinte kivétel nélkül elterjedt. (Finta István: Az
önkormányzati jogállás és a településközi kapcsolatok aktuális kérdései. Közigazgatási Szemle,
2008/3-4. sz., 57. o.)
Az Alaptörvény kimondja, hogy a helyi önkormányzat és az állami szervek a közösségi célok
elérése érdekében együttműködnek. Továbbá törvény elrendelheti a helyi önkormányzat kötelező
feladatának társulásban történő ellátását. [vö. Alaptörvény 34. cikk (1)-(2) bek.] Utóbbi kitétel
azt jelenti, hogy törvény által meghatározott esetekben lehetőség van a helyi önkormányzatok
társulási hajlandóságának hiányában is kötelezővé tenni az együttműködést. (A közös hivatal
mindazonáltal nem tartozik ebbe a körbe, mivel ezt az együttműködési formát az Mötv. nem
tekinti tárulásnak, nem a IV. fejezetben szabályozza.)
Az Mötv. a helyi közhatalom-gyakorlás széleskörű érvényesítésével összhangban tág teret ad a
helyi önkormányzatoknak a feladataik, a közszolgáltatások legkülönbözőbb formákban történő
ellátására. Ekként általános jelleggel elismeri az önkormányzatok társulási szabadságát. A helyi
önkormányzatok tehát a jövőben is széleskörű lehetőséggel rendelkeznek a tekintetben, hogy a
feladataikat önként létrehozott, minden esetben jogi személyiséggel rendelkező társulások útján
lássák el.
Az Mötv. hatálya nem terjed ki az ún. európai területi társulásra. Az európai területi társulás
célja, hogy az Európai Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának megerősítése céljából
tagjai között elősegítse és előmozdítsa különösen a területi együttműködést, ideértve a határokon
átnyúló, transznacionális és interregionális együttműködési formák közül egyet vagy többet.
Európai területi társulás elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható,
közhatalmi tevékenységet nem végezhet. Az európai területi társulás az alapszabályában
meghatározottak szerint a térség versenyképességét előmozdító vállalkozási tevékenységet
végezhet, amennyiben az a célját nem veszélyezteti.
 Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2011. 2329. Nem minősül a társulás működése során felmerülő vitás kérdésnek és a
képviselő testületek közötti jogvitának a több célú kistérségi társulás székhelyének társulási
megállapodásban való meghatározása, ezért a bíróságnak nincs hatásköre az azt támadó kereset
elbírálására.
EBH2006. 1482. Önkormányzati társulásból eredő, a társult önkormányzatok közötti
pénzfizetési igény polgári perben érvényesíthető [1952. évi III. törvény 324. § (2) bek. b) pont].
N. és Na. Község Önkormányzatának képviselő-testülete 1998. november 18. napján
megállapodást kötött arról, hogy 1998. december hó 1-jei hatállyal közoktatási intézményi
társulást hoznak létre az Ötv. 8. §-ában meghatározott kötelező oktatási feladatok ellátására. A
megállapodás 9. pontja rögzítette, hogy a társulás működési és fenntartási költségeit részben
normatív állami hozzájárulásból, részben - az igénybe vett tanulói, illetve gyermeklétszám
arányában - az önkormányzatok saját költségvetéséből fedezik.
EBH1999. 120. A körzeti nemzetiségi általános iskolát fenntartó önkormányzat a körzetbe
tartozó települési önkormányzatok területéről beiratkozó tanulóktól a szolgáltatást csak a
törvényben meghatározott feltételek egyidejű teljesítésével tagadhatja meg. Amennyiben az
igénybevevő önkormányzatok a fenntartási költségek hozzájárulási arányairól megállapodtak,
ettől utóbb egyoldalúan nem térhetnek el. Az iskola költségvetésének (pótköltségvetésének)
megállapítása a fenntartó önkormányzat hatáskörébe tartozik.
KGD1998. 220. Az önkormányzat nem vehet részt olyan hatósági ügyek intézésére létrehozott
társulásban, amely ügyek nem tartoznak feladatkörébe.
KGD1998. 19. Az önkormányzati társulás és a társadalmi szervezet elhatárolásának
szempontjai.
BH1997. 446. Egyes települési önkormányzatoknak közös intézmények közös fenntartására
vonatkozó megállapodása - amennyiben önkormányzati társulást erre a célra nem alapítanak - a
polgári jogi szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint ítélendő meg. A közös
fenntartást megszüntetni kívánó önkormányzat a bírósághoz fordulhat.

Kapcsolódó európai uniós joggyakorlat

C-305/08. Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló
közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i
2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit és különösen annak a
„gazdasági szereplő” fogalmára vonatkozó 1. cikke (2) bekezdésének a) pontját és (8)
bekezdésének első és második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok lehetővé teszik a
szolgáltatás nyújtására irányuló közbeszerzési eljárásban való részvételt az elsődlegesen nem
nyereségszerzésre irányuló célt követő jogalanyok számára, amelyek nem rendelkeznek a
vállalkozásokra jellemző szervezettel és nincsenek folyamatosan jelen a piacon, úgymint az
egyetemek és a kutatóintézetek, valamint az egyetemekből és a közjogi szervekből álló
társulások.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2014. évi LXXV. törvény az európai területi társulásról

Kapcsolódó európai uniós jogi szabályozás

Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1082/2006/EK rendelete az európai területi
együttműködési csoportosulásról
 A helyi önkormányzatok társulásának általános szabályai

Mötv. 88. §-ához:

A társulás létrehozása
A társulás létrehozásának alapdokumentuma a társulási megállapodás, melyet társulási
hatáskör jogosítottjai, a társuló önkormányzatok képviselő-testületei minősített többséggel
[Mötv. 47. § (2) bek.] hozott döntéssel hagynak jóvá. Ugyanilyen aránnyal elfogadott döntés
szükséges a társulás módosításához vagy megszüntetéséhez is. Önkormányzati társulás
létrehozása, megszüntetése, abból történő kiválás, a társulási megállapodás módosítása,
társuláshoz, érdekképviseleti szervezethez való csatlakozás, abból történő kiválás a képviselő-
testület át nem ruházható hatáskörei közé tartozik. [Mötv. 42. § (5) bek.]

Mötv. 89. §-ához:

A társuláshoz való csatlakozás, onnan való kiválás

Az Mötv. az alakulást követően is megengedi a társuláshoz való csatlakozást, illetve abból
történő kiválást. A rendezett működéshez, a társulási költségvetés tervezhetőségéhez igazodás
érdekében, ennek kérdésében az érintett önkormányzatnak 6 hónappal korábban kell dönteni, és -
eltérő törvényi vagy társulási megállapodási rendelkezés hiányában - ezekre az aktusokra csak
naptári év első, illetve utolsó napján kerülhet sor.
A Mötv. kizárólag a csatlakozási és kiválási döntés meghozatalára határoz meg határidőt,
ezeknek a döntéseknek adott társulással való közlésére viszont nem. Tekintettel arra, hogy a
Mötv.-ben meghatározz jogokat, beleértve a társuláshoz kapcsolódó jogokat is, jóhiszeműen, a
kölcsönös együttműködés elvét figyelembe véve, a társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell
gyakorolni [Mötv. 9. § (1) bekezdés], ezért a csatlakozásról (kiválásról) szóló döntést a lehető
leghamarabb közölni kell az érintett társulással (társulási tanáccsal).
A társulás egyszerű, gyors működése érdekében a társulás döntéshozó szerve, a társulási tanács
hatáskörébe tartozik a társulásból történő kizárásról szóló döntés. A minősített többséghez a
megállapodásban meghatározott számú, de legalább annyi tag igen szavazata szükséges, amely
eléri a társulásban részt vevő tagok szavazatának több mint felét és az általuk képviselt
települések lakosságszámának a felét [Mötv. 94. § (7) bek.].

Mötv. 90. §-ához:

A társulás szervezet-alakítási joga

Az önkormányzati feladatok magas szintű ellátásához, a létrehozó önkormányzatok felelős
ellenőrzése melletti önálló működéséhez a törvény a társulás számára biztosítja a szükséges jogi,
szervezetalakítási, költségvetési, vagyongazdálkodási feltételeket. A társulás jogi személy,
intézményt alapíthat, kinevezheti a vezetőit. A társulás vagyonnal rendelkezhet, melynek
szaporulata a társulást illeti meg. Garanciális jelleggel a törvény rendelkezik társulásból történő
kiválás esetére a vagyon megosztásáról, szem előtt tartva az alapító önkormányzatok érdekeit.
A gazdasági társaságokkal összefüggő szabályokat a Ptk. Harmadik könyvének Harmadik
része, a nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó külön rendelkezéseket pedig a
cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 8.
Címe tartalmazza.
 Gazdasági társaság nem jövedelemszerzésre irányuló közös gazdasági tevékenység folytatására
is alapítható (nonprofit gazdasági társaság). Nonprofit gazdasági társaság bármely társasági
formában alapítható és működtethető. A gazdasági társaság nonprofit jellegét a gazdasági
társaság cégnevében a társasági forma megjelölésénél fel kell tüntetni. [Gt. 7. §; gazdálkodó
szervezet alapításáról ld. részletesen az Mötv. 41. § (6) bekezdéshez fűzött magyarázatot]
A költségvetési szerv jogszabályban vagy az alapító okiratban meghatározott közfeladat
ellátására létrejött jogi személy. A költségvetési szerv tevékenysége lehet
a) alaptevékenység, amely a létrehozásáról rendelkező jogszabályban, alapító okiratában a
szakmai alapfeladataként meghatározott, valamint a nem haszonszerzés céljából végzett
tevékenység,
b) vállalkozási tevékenység, amely haszonszerzés céljából, államháztartáson kívüli forrásból,
nem kötelezően végzett termelő-, szolgáltató-, értékesítő tevékenység.
A költségvetési szerv a rendelkezésére álló kapacitásokat szakmai alapfeladata ellátására
használhatja. Kivételesen az időlegesen szabad kapacitásait nem kötelezően végzett
tevékenységre is hasznosíthatja. (Áht. 7. §)
A társulás egyébként a Civiltv. rendelkezései szerint - az egyesülési jog alapján - civil
szervezetet is létrehozhat. Civil szervezetnek minősül a civil társaság, illetve a Magyarországon
nyilvántartásba vett egyesület - a párt kivételével -, valamint az alapítvány. [Civiltv. 2. § (6)
bekezdés]
A (2) bekezdés alkalmazása során a költségvetési törvényben meghatározott lakosságszám az
irányadó [Mötv. 146. § (3) bekezdés].
Az önkormányzati társulás jogi személy (Mötv. 87. §), de saját vagyonnal csak akkor
rendelkezik, ha a tagjai a társulási megállapodásban, tekintettel arra, hogy a társulás
működéséhez szükséges, hogy vagyoni jogokat szerezzen, illetve kötelezettséget vállaljon, így
döntenek.
Amennyiben törvény másképp nem rendelkezik, a helyi önkormányzat társulásba bevitt
vagyonát a társuló helyi önkormányzat vagyonaként kell nyilvántartani, a vagyonnövekmény a
társult helyi önkormányzatok közös vagyona, és arra a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó
szabályait kell alkalmazni. A közös tulajdonra vonatkozó szabályokat a Ptk. Ötödik Könyv 6.
Cím XIX. Fejezete tartalmazza.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
KGD1993. 50. II. Jogszabályban meghatározott hatáskört vagy illetékességet társulási
megállapodásban nem lehet átruházni.
BH2011. 9. Az önkormányzatok közötti társulási megállapodás szabályozza a közös
fenntartású intézmény fenntartási költségeinek viselését, ezt meghaladó költségviselésre a társult
önkormányzat nem kötelezhető.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.
BH1997. 446. Egyes települési önkormányzatoknak közös intézmények közös fenntartására
vonatkozó megállapodása - amennyiben önkormányzati társulást erre a célra nem alapítanak - a
polgári jogi szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint ítélendő meg. A közös
fenntartást megszüntetni kívánó önkormányzat a bírósághoz fordulhat.
BH1993. 341. Olyan önkormányzatok társulhatnak, amelyek rendelkeznek a társulásban
ellátandó feladat- és hatáskörrel. A helyi önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó
ügyekben járhat el, így a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben választhat az önálló eljárás,
illetőleg a társulás útján történő feladat megvalósítás között. Nem vehet részt a hatósági
igazgatási társulásban az az önkormányzat, amelyik a kérdés eldöntésére hatósági jogkörrel nem
rendelkezik. A bíróság elvi éllel mutatott rá, hogy az önkormányzat nem vehet részt olyan
hatósági ügyek intézésére létrehozott társulásban, amely ügyek nem tartoznak a feladatkörébe.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Harmadik könyv Harmadik rész
2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról
2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról 3. § (3) bekezdés c) pont
2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról
2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil
szervezetek működéséről és támogatásáról 2. §
2009. évi CXXII. törvény a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb
működéséről

Mötv. 91. §-ához:

A társulás megszűnése
Az Mötv. taxatíve felsorolja a társulás megszűnésének eseteit:
a) a társulást határozott időre hozták létre és ez az idő eltelt;
b) törvényben meghatározott feltétel bekövetkezett;
c) társulásban részt vevő képviselő-testületek mindegyikének minősített többséggel hozott
döntése alapján;
d) törvény rendelkezése által;
e) bíróság döntése alapján.
Az Mötv. - azóta hatályon kívül helyezett - 146. § (1) bekezdése alapján az Mötv.
hatálybalépése előtt kötött önkormányzati társulási megállapodásokat a képviselő-testületek
kötelesek voltak felülvizsgálni, és a törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítani az Mötv.
hatálybalépését (2013. január 1.) követő 6 hónapon belül.

Mötv. 92. §-ához:

Társulás tagjai közötti vita rendezése

Az Mötv. rendelkezik a tárulás működése során, az esetlegesen felmerülő vitás kérdések
rendezéséről. Elsősorban megegyezés útján kell a tagok közötti vitákat rendezni, amelynek
elősegítése érdekében a megállapodásban megjelölt önkormányzati érdekszövetség (vö. Mötv.
131. §) által felkért tagokból egyeztető bizottság közreműködését tartja célszerűnek. Megegyezés
hiányában a vita rendezését bírói útra lehet terelni.
A települési önkormányzatok képviselő-testületei között a társulások működése során
felmerülő vitás kérdésekben a társulás székhelye szerint illetékes közigazgatási és munkaügyi
bíróság dönt. A LB álláspontja szerint e rendelkezésből az következik, hogy a jogalkotó a
bírósági utat csak a tagok egymás közötti, a működés során felmerülő jogvitáinak az elbírálására
tette lehetővé. Nem áll fenn ez a jogorvoslati lehetőség abban az esetben, ha a jogvita a tag és a
társulás között alakult ki, illetve az a társulás szervezetével kapcsolatos.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2011. 2329. Nem minősül a társulás működése során felmerülő vitás kérdésnek és a
képviselő testületek közötti jogvitának a több célú kistérségi társulás székhelyének társulási
megállapodásban való meghatározása, ezért a bíróságnak nincs hatásköre az azt támadó kereset
elbírálására.

A társulási megállapodás alapvető szabályai

Mötv. 93. §-ához:

A társulási megállapodás tartalma

A törvényes működés és a társulásban részt vevő önkormányzatok törvényes érdekeinek a
védelme, az esetleges érdekellentétek csökkentése, valamint a részt vevők számára átlátható,
egyértelmű működés érdekében az Mötv. rendkívül részletesen (szinte kimerítően) sorolja fel a
társulási megállapodások kötelező tartalmi elemeit. [Szvercsák Szilvia: A helyi önkormányzatok
szervei és társulásai. Magyar Közigazgatás, 2012/1. sz., 50. o.]
A megállapodás tartalmát a felek - az Mötv. keretei között - szabadon állapítják meg, de a
törvény előírja a megállapodás minimális tárgyköreit, így a közös intézmény tevékenységi és
ellátási körét, az egyes helyi önkormányzati képviselő-testületek pénzügyi hozzájárulásának
arányát, az intézmény fenntartásával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, valamint azok
gyakorlásának módját. A megállapodásban feltétlenül szükséges a megállapodás felmondásának
a feltételeit is pontosan meghatározni. A társulási megállapodásban az alábbi kötelező tartalmi
elemeket kell meghatározni:
a) a társulás nevét, székhelyét;
b) a társulás tagjainak (helyi önkormányzatok) nevét, székhelyét, képviselőjét (polgármesterek
felsorolása);
c) a társuláshoz tartozó települések lakosságszámát [e bekezdés alkalmazása során a helyi
önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényben meghatározott
lakosságszámot és időpontot kell figyelembe venni; Mötv. 146. § (3) bek.]. [A Kptv. 2. §-a
szerint lakosságszám azon személyek száma, akiknek a polgárok személyi és lakcím adatait
tartalmazó nyilvántartásban szereplő lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási helye az adott
település (fővárosi kerület), a főváros, a megye közigazgatási területén található, vagy akiknek a
lakóhelye csak az adott település (fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.]
d) a társulás által ellátott feladat- és hatásköröket (közösen ellátott egy vagy több
önkormányzati feladat- és hatáskör, valamint a polgármester és a jegyző államigazgatási feladat-
és hatáskörébe tartozó feladatok);
e) a társulás döntéshozó szervét [társulási tanács, Mötv. 94. § (1) bek.], döntéshozó szervének
tagjait megillető szavazatarányt [törvény vagy a társulási megállapodás eltérő rendelkezésének
hiányában a társulás minden tagját egy szavazat illeti meg, Mötv. 94. § (8) bek.];
f) a döntéshozatalának módját [határozatképesség, egyszerű többség, minősített többség
meghatározása, Mötv. 94. § (4)-(7) bek.], a minősített döntéshozatal eseteit [törvény erejénél
fogva minősített többség szükséges a társulásból történő kizáráshoz, Mötv. 89. § (3) bek.];
 g) a közös fenntartású intézmények megnevezését (intézményi társulás esetében);
h) a társulás fenntartásával, működtetésével kapcsolatosan az egyes képviselő-testületek
pénzügyi hozzájárulásának mértékét, teljesítésének módját (hozzájárulások összege, fizetési
határidő stb.);
i) a társulás tagjai által vállalt pénzügyi hozzájárulás nem teljesítése esetén irányadó eljárást (a
társulás döntésétől függően a társulás tagjai részéről a pénzforgalmi szolgáltatójuknak adott, a
beszedési megbízás teljesítésére vonatkozó hozzájárulását, felhatalmazó nyilatkozatát, amely
alapján a társulás beszedési megbízást nyújthat be a pénzforgalmi szolgáltatóhoz);
j) a társulás vagyonát és a vagyonátadás feltételeit, a tulajdonosi jogok és kötelezettségek
gyakorlásának rendjét;
k) intézmény közös alapítása esetén az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó részletes
rendelkezéseket;
l) a társulás általános rendjétől eltérő (nem minden tag részére, vagy a tag által saját
intézménye útján más tagok részére történő) feladatellátás módját;
m) a társulás szolgáltatásai igénybevételének a társulás által meghatározott feltételeit (pl.
térítési díjak);
n) a társulás működéséről évente legalább egy alkalommal történő beszámolás kötelezettségét
(beszámoló elkészítéséért felelős személy, beszámoló elfogadásának rendje stb.);
o) a társulás működésének ellenőrzési rendjét (belső ellenőrzés, pénzügyi bizottság stb.);
p) a megállapodás módosításának feltételeit [a társulásban részt vevő képviselő-testületek
mindegyikének minősített többséggel hozott döntése szükséges, Mötv. 88. § (2) bek.];
q) a társulásból történő kiválás és kizárás feltételeit [a társulásból való kiváláshoz az érintett
képviselő-testületnek minősített többséggel hozott döntése szükséges, Mötv. 89. § (2) bek.;
társulási tanács minősített többséggel dönt a társulásból történő kizárásról, Mötv. 89. § (3) bek.]
r) a társulás megszűnése esetén a tagok egymással való elszámolásának kötelezettségét, módját
(elszámolás határideje);
s) azt, amiben a képviselő-testületek megállapodtak (pl. tagok közötti vita rendezésének
módja).
A jogbiztonság, a társulás működésének lehetséges egyértelművé tétele, a társult tagok közötti
esetleges vitás kérdések minimalizálása érdekében a törvény részletesen meghatározza a társulási
megállapodás kötelező tartalmi elemeit. Ezzel különösen alapos, konszenzuson alapuló
rendezését tartja szükségesnek a társulás anyagi feltételei biztosításának, a vagyoni kérdések
rendezésének, a társulás szolgáltatásai igénybevételének, valamint a társulás működése
ellenőrzésének, a társulás megszűnése esetén pedig a tagok egymással való elszámolásának.
Az Mötv. - azóta hatályon kívül helyezett - 146. § (1) bekezdése alapján az Mötv.
hatálybalépése előtt kötött önkormányzati társulási megállapodásokat a képviselő-testületek
kötelesek voltak felülvizsgálni, és a törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítani az Mötv.
hatálybalépését (2013. január 1.) követő 6 hónapon belül.

A társulás szervezete és működése

Mötv. 94-95. §-ához:

Társulási döntéshozatal
A társulás demokratikus elveknek megfelelő működését biztosítják a döntéshozó szervére, a
társulási tanács létrehozására, döntéshozatalára vonatkozó szabályok. A társulási tanácsot a
társult önkormányzatok képviselő-testületei által delegált tagok (általában a polgármesterek)
alkotják, akik a megállapodásban meghatározott számú szavazattal rendelkeznek. E
rendelkezések keretei között a társulási megállapodásban a következőket kell szabályozni:
a) társulásban részt vevő önkormányzatok képviselő-testületei által delegált tagok
szavazatainak mennyiségét;
b) mennyi szavazat kell a javaslat elfogadásához (legalább annyi képviselő igen szavazata
szükséges, amely meghaladja a jelen lévő képviselők szavazatainak több mint a felét; tíznél több
tagból álló önkormányzati társulás társulási tanácsának érvényes döntéséhez legalább annyi tag
igen szavazata szükséges, amely meghaladja a jelen lévő tagok szavazatainak a felét és az általuk
képviselt települések lakosságszámának egyharmadát);
c) mely döntések igényelnek minősített többséget;
d) mennyi szavazat kell a javaslat minősített többséggel történő elfogadásához (legalább annyi
tag igen szavazata szükséges, amely eléri a társulásban részt vevő tagok szavazatának több mint
felét és az általuk képviselt települések lakosságszámának a felét);
e) döntéshozatali eljárás egyéb szabályairól (törvény vagy a társulási megállapodás eltérő
rendelkezésének hiányában a társulás minden tagját egy szavazat illeti meg).
A valós képviselet és helyi érdekérvényesítés megvalósítását lehetővé teszi a tíz tagnál
nagyobb társulások esetén, hogy minősített többséget igénylő döntés esetén nemcsak a társulási
tagok meghatározó aránya, hanem a tagok által képviselt települések lakosságszáma egyharmada
képviseletének is teljesülnie szükséges.
E § (5), (7) bekezdése alkalmazása során a Kptv.-ben meghatározott lakosságszámot és
időpontot kell figyelembe venni [Mötv. 146. § (3) bek.]. A Kptv. 2. §-a szerint lakosságszám
azon személyek száma, akiknek a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó
nyilvántartásban szereplő lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási helye az adott település
(fővárosi kerület), a főváros, a megye közigazgatási területén található, vagy akiknek a lakóhelye
csak az adott település (fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.
Az Mötv. szabályozása törekszik arra, hogy a társulás működése során az egyszerű, már jól
ismert és az elmúlt húsz évben kellően elsajátított testületi működés elvei, jó gyakorlatai
érvényesülhessenek. Az általános önkormányzati testületi működés alapvető szabályai szerint
rendelkezik a társulási tanács elnökének megválasztásáról, helyettesítéséről, a testületi működést
segítő bizottság-alakítás lehetőségéről, valamint a társulás munkaszervezetének létrehozásáról.
Az Mötv. - azóta hatályon kívül helyezett - 146. § (1) bekezdése alapján az Mötv.
hatálybalépése előtt kötött önkormányzati társulási megállapodásokat a képviselő-testületek
kötelesek voltak felülvizsgálni, és a törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítani az Mötv.
hatálybalépését (2013. január 1.) követő 6 hónapon belül.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról

Mötv. 95. §-ához:

A kapcsolódó kommentár a 94. §-hoz fűzött magyarázó szövegben található.

V. FEJEZET

TERÜLETSZERVEZÉS
 A területszervezési eljárás közös szabályai

Mötv. 96. §-ához:

A területszervezés fogalma
A magyar helyi önkormányzati rendszer nem választható el, és nem is érthető meg teljes
egészében a magyar településszerkezet megismerése nélkül, ugyanis az önkormányzati rendszer
a településekre, a településeket „élettel” megtöltő helyi közösségekre épül. Magyarország
viszonylag kis területű, csökkenő népességszámú, közepes népsűrűségű, de területén belül is
jelentős eltéréséket mutató (heterogén) településszerkezetű ország. A magyar településállomány
rendkívül elaprózott: míg a városi népesség aránya 65% körül alakul, addig a kb. 3200 település
(községek és városok összesen) több mint felének viszont 1000 lakosa sincs, mindazonáltal
ezeken a kistelepüléseken az ország lakosságának csupán alig 7 százaléka él. Mintegy 200 000
ember pedig tanyákon él. (Vö. Kőszegfalvi György: Magyarország településrendszere. Pécs
2004. 131. oldaltól; Hajdú Zoltán: Magyarország közigazgatási földrajza. Budapest-Pécs, 2005,
265. oldaltól.)
Az állami területi beosztás változásával kapcsolatos egyes területszervezési intézkedéseket
tartalmazza e fejezet. A területszervezést érintő eljárási kérdéseket 2013. január 1-éig külön
törvény szabályotza (a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény). A jogalkotási
egyszerűsítési törekvésekkel összhangban a jövőben az eljárási kérdések részletszabályai már
nem külön törvényben, hanem kormányrendeletben kerülnek meghatározásra.
Az AB rámutatott arra, hogy a községek közigazgatási területének meghatározása érinti az
állami területi beosztást is. A települési határok meghatározása nemcsak a települési
önkormányzatok működési területének meghatározását jelenti, hanem egyúttal az állami szervek,
bíróságok, ügyészségek, a területi államigazgatási szervek, valamint ezzel összefüggésben a
politikai, társadalmi, gazdasági szervek működési területét is befolyásolja. [66/2002. (XII. 17.)
AB határozat, ABH 2002, 376, 383.]
Az Alaptörvény rendelkezéséből nem vezethető le a települési önkormányzatok alanyi joga
közigazgatási területükhöz. A helyi önkormányzáshoz való jogból nem következik az, hogy a
helyi önkormányzatok szabadon rendelkezhetnek közigazgatási területükkel. A községek,
városok közigazgatási területe egyúttal az állami területi beosztás területi egységeit is képezi, a
törvényhozó nagy szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy meghatározza a közigazgatási
terület kialakításának feltételeit, eljárási rendjét. A törvényhozó e szabadságának alkotmányos
korlátját az jelenti, hogy nem állapíthat meg olyan területszervezési szabályokat, amelyek a
választópolgárok önkormányzáshoz való jogát alkotmányellenesen korlátoznák. Ez azt jelenti,
hogy a közigazgatási határok megváltoztatásának szabályozása során minden olyan esetben,
amikor a területi határok megváltoztatása az önkormányzáshoz való jogot érinti, biztosítani kell
védelmének garanciáit. [61/2003. (XI. 26.) AB határozat.]
A garanciális jellegű, és várhatóan gyakoribb változtatást nem igénylő eljárási elemeket az
Mötv. tartalmazza. Követve azt a jogalkotás-szerkesztési követelményt, hogy a közös eljárási
szabályokat a bevezető külön szerkezeti egység fogja össze, míg az egyes területszervezési
intézkedések esetleges speciális eljárási normái az intézkedési típust szabályozó szakasz keretén
belül nyertek megfogalmazást.
A területszervezéssel kapcsolatos további részletszabályokat külön kormányrendelet foglalja
össze (e kommentár kéziratának lezárásáig ez a kormányrendelet még nem került kihirdetésre). A
szabályozás során további célkitűzés, hogy az eddig eltérő eljárási határidők a lehetőség keretein
belül egységesítésre kerüljenek, valamint az előkészítő eljárás rövidüljön. A területszervezésnek
két alapvető szabályát rögzíti az Mötv.:
a) területszervezési ügyben két állami szervnek, az Országgyűlésnek és a köztársasági
elnöknek van döntéshozatali jogköre, az eljárásban részt vevő többi szerv feladata a döntés-
előkészítés, a törvényes feltételek fennállásának a vizsgálata;
b) területszervezési ügyben döntéshozatalra - az általános választási évek kivételével - évente
egyszer kerül sor.
Területszervezési ügyben a kezdeményezést a Kormány, illetve a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletéért felelős miniszter (közigazgatási- és igazságügyi miniszter) nyújtja
be június 30-áig, a döntést pedig az év utolsó napjáig kell meghoznia az Országgyűlésnek, illetve
- várossá nyilvánítás kivételével - a köztársasági elnöknek.
Az Országgyűlés döntése az országgyűlési képviselők választását érintően a következő
országgyűlési képviselői általános választás kitűzésének napján, az önkormányzati választást
érintően a következő önkormányzati általános választás kitűzésének napján lép hatályba. A
döntés hatálybalépéséről szükség esetén az Országgyűlés a területszervezési döntéssel
egyidejűleg határoz. Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó területszervezési ügyek:
a) az állam területi tagozódásának meghatározása (Alaptörvény F) cikk),
b) az érintett önkormányzatok véleményének kikérése után: a megyék összevonása,
szétválasztása, határainak megváltoztatása, elnevezése és székhelye,
c) település megyék közötti átcsatolása ([Mötv. 103. §)]
d) fővárosi kerületek kialakítása. [Mötv. 125. § (4) bek.]
A köztársasági elnök hatáskörébe tartozó ügyben - a várossá nyilvánítás kivételével - a döntés
az önkormányzati általános választás napján lép hatályba. A köztársasági elnök feladat- és
hatáskörébe tartozó területszervezési ügyek: az érintett helyi önkormányzatok kezdeményezésére
a) a városi cím adományozása,
b) új község alakítása,
c) községek egyesítése,
d) községegyesítés megszüntetése,
e) város, község elnevezése. [Mötv. 126. § a) pont.]
A várossá nyilvánítás esetében - sajátos jellegére, a hozzá kapcsolódó ünnepélyes városavatók
hagyományára, más ünneppel együtt szervezhetőségére tekintettel - a köztársasági elnöki
döntéshozatalra évente, július 31-éig kerül sor.
A területszervezési eljárásról szóló 321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet értelmében az
Országgyűlés, valamint a köztársasági elnök döntési hatáskörébe tartozó területszervezési
ügyben a területszervezési kezdeményezést a polgármester a kormányhivatal útján terjesztheti fel
a miniszterhez. A kezdeményezés január 31-ig nyújtható be a kormányhivatalhoz.
A közigazgatási területet érintő kezdeményezéshez be kell szerezni a járási földhivatal által a
közigazgatási területről szolgáltatott harminc napnál nem régebbi hiteles térképmásolatot, a
földkönyvi adatok alapján készített területi összesítőt, továbbá a határvonal-leírást. Új község
alakítása esetén a falugyűlés megtartása előtt az előkészítő bizottság, egyéb esetben a
polgármester gondoskodik a dokumentumok beszerzéséről.
Amennyiben a kezdeményezéssel érintett településen helyi nemzetiségi önkormányzat
működik, a polgármester - legalább harminc napos határidő tűzésével - a kezdeményezésről
kikéri a helyi nemzetiségi önkormányzat véleményét. A polgármester a véleményről tájékoztatja
a képviselő-testületet és a lakosságot.
A kezdeményezés előkészítéséhez - az érintett kérésére - a kormányhivatal szakmai
tanácsadással segítséget ad, más szerv szakmai segítséget adhat. A kezdeményezéshez csatolni
kell:
a) az érintett képviselő-testület döntését (állásfoglalását, megállapodását);
b) a kezdeményezés feltételeinek teljesítéséről szóló igazolásokat;
c) a várossá nyilvánítási kezdeményezés kivételével a helyi választási bizottságnak a helyi
népszavazás eredményét megállapító határozatát;
d) jogszabály által előírt egyéb véleményt, állásfoglalást és
e) a kezdeményezés indokait, a kezdeményezés anyagi és eljárási szabályainak megtartását
alátámasztó egyéb dokumentumokat;
f) a földrajzi névvel kapcsolatos véleményt;
g) a közigazgatási terület változására vonatkozó adatokat és
h) a helyi nemzetiségi önkormányzat véleményét.
Ha a kezdeményezés miniszterhez történő felterjesztése és a döntéshozóhoz való benyújtás
között - az Mötv. 96. § (1) bekezdésére figyelemmel - több mint egy év eltelt, a kezdeményező a
kezdeményezés indokait és az azokat alátámasztó adatokat felülvizsgálja, szükség szerint
kiegészíti és annak eredményéről január 31-ig a kormányhivatal útján a minisztert tájékoztatja.
A kormányhivatal megvizsgálja a kezdeményezéssel kapcsolatos eljárás jogszerűségét, értékeli
a kezdeményezés jogszabályi feltételeknek való megfelelését, szükség esetén hiánypótlást rendel
el. A kormányhivatal a kezdeményezést, annak mellékleteit, a kezdeményezésre vonatkozó
véleményét a hiánypótlás elmaradása esetén a jogszabályi feltételeknek való megfelelés
hiányának feltüntetésével február 15-ig küldi meg a miniszternek. A miniszter a kezdeményezés
kiegészítésére hívja fel az érintettet, amennyiben a felterjesztés hiányos, és a hiánypótlás
határidőben még előterjeszthető.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény F) cikk
2012. évi XXXVI. törvény az Országgyűlésről
321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Mötv. 97. §-ához:

A település elnevezése
Az Mötv. a köztársasági elnök - mint a hatáskör gyakorlójának - számára állapítja meg azt a
korlátot, hogy település elnevezésének egyedinek, más (magyarországi) település elnevezésével
össze nem tévesztendőnek kell lennie. Amennyiben a kezdeményezés új hivatalos földrajzi nevet
tartalmaz, a javasolt névről ki kell kérni a Földrajzinév-bizottság véleményét.
A területszervezési eljárás költségeit az állam viseli, kivéve
a) területátcsatolást, ebben az esetben az a település viseli a költségeket, amelynek javára
történt a területátcsatolás, illetve
b) a területszervezési ügyben tartandó helyi népszavazás költségeit [kivéve: fővárosi kerület
létrehozását vagy a kerületi határok megváltoztatását a Kormány indítványozta, és ez alapján kell
helyi népszavazást tartani; Mötv. 105. § (8) bek.].

Kapcsolódó jogi szabályozás

321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Önálló község alakítása

 Mötv. 98. §-ához:

1. Önálló (új) község létrehozása

Az AB elvi jelentőséggel hívta fel a figyelmet arra, hogy az államnak jogában áll egyfelől
törvényben megszabni az önállósulási törekvések realizálásának feltételeit, másfelől a lakosság
kezdeményezése nyomán egyedileg vizsgálni a feltételek fennállását, és dönteni a
kezdeményezés tárgyában. Az AB e tárgyban hozott határozatában megállapította, hogy nem
tekinthető alkotmányellenes diszkriminációnak - ellenkezőleg, az alkotmányi rendelkezésekből
következik - az olyan szabályozás, amely a helyi önkormányzáshoz való jogot csak a
községalakítás feltételeinek megfelelő, a vonatkozó eljárás szerint azzá nyilvánított település
választópolgárainak biztosítja.
Az új község alakításáról az Alkotmány nem rendelkezett, az Alaptörvény pedig nem
rendelkezik. A nem községi jogállású települések, illetve településrészek választópolgárainak
nincs alanyi (alkotmányos) joguk településük községi jogállásának elnyerésére. Ilyen tartalmú
alkotmányi rendelkezés hiányában pedig a törvényalkotó - az alkotmányi előírások keretei között
- szabadon állapíthatja meg az új község alakításának feltételeit.
Az AB korábbi döntésében megállapította, hogy a törvény az új község alakítására együttes
törvényi feltételeket határoz meg. A törvényi feltételek fennállása esetén az érintett
településeknek joguk van a kezdeményezett községi közjogi jogállás elnyerésére. Mivel a
törvényalkotó a feltételek meghatározásában széles körű önállósággal rendelkezik, azok
szigorítása önmagában nem alkotmányellenes. Nem tartozik az AB hatáskörébe az új község
alakítását vagy községegyesítés megszüntetését célzó eljárás törvényességi felügyelete.
[15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132.]
Új (önálló) község kialakításának az Mötv. alapján az alábbiak az előfeltételei:
a) a választópolgárok kezdeményezik,
b) helyi népszavazás előzi meg,
c) az új község - földrajzilag és építészetileg - elkülönült, lakott településrészből alakítható,
d) az új község választópolgárainak közössége képes a helyi önkormányzás jogának önálló
gyakorlására,
e) az új község választópolgárainak közössége képes a községi önkormányzat számára
meghatározott feladatok önállóan vagy társulás útján történő teljesítésére a szolgáltatások
színvonalának csökkenése nélkül,
f) a feladatellátással kapcsolatos fenti feltételeknek annak a településnek is meg kell felelni,
amelyből az új község megalakult.
Jogsértően jár el a képviselő-testület, ha arra hivatkozással utasítja el a kezdeményezést, vagy
nem ír ki helyi népszavazást, hogy nem állnak fenn az önálló község alakításának törvényi
feltételei. Ennek eldöntésére ugyanis a képviselő-testületnek nincs hatásköre, ebben a kérdésben
államigazgatási szervek foglalhatnak kizárólag állást [megyei (fővárosi) kormányhivatal, helyi
önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter]. Az érdekelt településrész
választói népszavazással kezdeményezik a községegyesítés megszüntetését, annak vizsgálata,
hogy fennállnak-e törvényi feltételei - népszavazás eredményének és a kisebbségi vélemények
együttes mérlegelésével - a döntésre jogosult szervek hatáskörébe tartozik. [Vö. 54/1991. (XI. 8.)
AB határozat.]
A törvény szerint a helyi népszavazást a település teljes közigazgatási területére kell kitűzni.
Ezzel az Mötv. szakít a kérdésben irányadó korábbi alkotmánybírósági gyakorlattal, és így
lényegesen megnehezíti az új község létrehozására irányuló szándék realizálását a helyi
népszavazáson. Az AB - korábbi - állásfoglalása szerint ugyanis az új község alakításának
kezdeményezésére irányuló helyi népszavazásban annak a településrésznek a választópolgárai
vehetnek részt, amelyre a helyi népszavazás kezdeményező választópolgárok az új község
alakításának kezdeményezésére irányuló népszavazás elrendelését kezdeményezték. [26/1996.
(VII. 3.) AB határozat.] Az AB - az Ötv. rendelkezései alapján - rámutatott arra, hogy a
képviselő-testület új község alakításának kezdeményezésére, illetőleg lakott településrész
átadására irányuló népszavazási kezdeményezés esetén is arra a területre köteles kiírni a
népszavazást, amelyre a népszavazást kezdeményező választópolgárok akarata irányult.
[27/1996. (VII. 3.) AB határozat]
A községgé nyilvánítást kezdeményező helyi népszavazás véleménynyilvánító jellegű. E
nélkül nem indulhat, illetve eredménytelensége esetén nem folytatható le az eljárás. Az érvényes
és eredményes helyi népszavazás végeredménye azonban nem köti a döntéshozót (a köztársasági
elnököt). A település választópolgárainak közösségének nincs alkotmányból származó alanyi
joga arra, hogy a községi jogállást elnyerje, illetve községi jogállását érintetlenül őrizze meg.
(Bővebben: Győrpál Elemér: Új község - alkotmányos jogon? Jegyző és Közigazgatás, 2010/2.
sz., 10. o.)
A (2) bekezdés - az (1) bekezdéshez képest - az új község alakításának további feltételeit
határozza meg:
a) az elkülönült településrész lakosságszáma a kezdeményezést megelőző tíz évben
folyamatosan növekedjen,
b) infrastrukturális ellátottsága meghaladja az országos átlagot,
c) a községi önkormányzat számára meghatározott feladatokat az országos átlagot meg nem
haladó költségráfordítással látja el.
A b) és a c) pontban foglalt feltételek (országos átlagot meghaladó infrastrukturális ellátottság,
országos átlagot meg nem haladó költségekkel járó feladatellátás) határozatlan jogi fogalmak,
amelyek definiálása nagyon nehéz feladat, e rendelkezések lényegében diszkrecionális jogkört
biztosítanak a köztársasági elnöknek az új község kialakításáról való döntésben.
E § (2) bekezdése alkalmazása során a Kptv.-ben meghatározott lakosságszámot és időpontot
kell figyelembe venni [Mötv. 146. § (3) bek.]. A Kptv. 2. §-a szerint lakosságszám azon
személyek száma, akiknek a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartásban
szereplő lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási helye az adott település (fővárosi kerület), a
főváros, a megye közigazgatási területén található, vagy akiknek a lakóhelye csak az adott
település (fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.
Az Mötv. nem definiálja a falugyűlés (lakossági fórum) fogalmát, abból lehet kiindulni, hogy -
e bekezdés alkalmazásában - a falugyűlés lényegében olyan közmeghallgatás (nem döntéshozó
szerv), amelyen a község választópolgárainak közössége előkészítő bizottságot hoz létre új
község létrehozásának érdekében.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy nem áll fenn
alkotmánysértő mulasztás a falugyűlés törvényi szabályainak hiánya miatt, nem jelenti azt, hogy
az adott kérdést a jogi szabályozás nem is rendezheti. Rendelkezhet e tárgyban törvény is,
törvényi rendelkezések hiánya esetén pedig önkormányzati rendelet is, ha az egyébként más
jogszabállyal nem ellentétes. (Köf. 5018/2012/8.)
Ha az új község városból jönne létre, ebben az esetben nem az egész település
választópolgárainak közössége, hanem csak az érintett településrész lakossági fórumának kell az
előkészítő bizottságot létrehozni. Az előkészítő bizottság feladata annak megvizsgálása, hogy az
új község kialakításának fennállnak-e az Mötv.-ben [e § (1), (2) bek.], illetve a vonatkozó
kormányrendeletben meghatározott előfeltételei.
 A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter március 31-ig
határozatában dönt arról, hogy nem terjeszti elő a kezdeményezést, ha az nem felel meg a
jogszabályban meghatározott feltételeknek, vagy a jogszabályban előírt eljárási szabályt nem
tartották meg. Az előkészítő bizottság és az érintett település képviselő-testülete a miniszter
döntése ellen jogorvoslattal élhet: a miniszter határozatának felülvizsgálatát kérhetik a
kézbesítéstől számított 30 napon belül a miniszterhez benyújtott kérelemben a Fővárosi
Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól. A miniszter az iratokat a kérelem beérkezésétől
számított 3 napon belül megküldi a bírósághoz.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól az ügyben a beérkezéstől számított 30
napon belül nemperes eljárásban dönt. Végzésében a kérelmet elutasítja, vagy a helyi
önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter határozatát hatályon kívül
helyezi. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. A miniszter a határozat hatályon kívül
helyezése esetén köteles a kezdeményezést június 30-áig benyújtani a köztársasági elnöknek.
Amennyiben a településrészt a köztársasági elnök új községgé nyilvánította, az önálló község
alakításáról szóló köztársasági elnöki döntés közzétételétől számított 30 napon belül az
előkészítő bizottság településrészi önkormányzattá (Mötv. 62. §) alakul át. A településrészi
önkormányzat egyetértése nélkül nem születhet döntés a településrészt érintő
a) területszervezési kérdésben;
b) a bel- és külterületek lehatárolásához;
c) önkormányzati vagyonról, vagyoni jogokról és kötelezettségekről szóló döntéshez.
Lakott településrész új községgé alakítását, vagy a településegyesítés megszüntetését
előkészítő bizottság a választópolgárok számára a kezdeményezésről írásos tájékoztatót készít,
mely tartalmazza:
a) az Mötv. 98. § (4) bekezdésében meghatározott javaslatot;
b) az új község területére, határvonalára, elnevezésére, az önkormányzati vagyon, valamint
önkormányzati követelések és tartozások megosztására, a megalakuló önkormányzat
költségvetésének főbb mutatószámaira, a községgé nyilvánítással összefüggő költségek
viselésére vonatkozó előkészítő bizottsági javaslatot;
c) a kezdeményezéssel kapcsolatos mindazon további adatokat, információkat, melyekről az
érintett lakosság tájékoztatását a bizottság szükségesnek tartja és
d) a kezdeményezés indokait, különösen az érintett lakosságra és a természeti környezetre
gyakorolt hatását, előnyeit és hátrányait.
Az előkészítő bizottság az Mötv. 98. § (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülését az
elkülönült településrész lakosságszámának növekedése, valamint az infrastrukturális ellátottság
vonatkozásában a KSH, míg a községi önkormányzati feladatoknak az országos átlagot meg nem
haladó költségráfordítással történő ellátását a Magyar Államkincstár területi szerve által kiállított
igazolással tanúsítja.
A tájékoztatót az előkészítő bizottság a helyi népszavazást megelőzően ismerteti a
választópolgárokkal és a kezdeményezésről kéri a képviselő-testület állásfoglalását. A lakossági
tájékoztatást követő harminc napon belül az előkészítő bizottság kezdeményezi a helyi
népszavazással kapcsolatos aláírásgyűjtő ív hitelesítését. A helyi népszavazásra feltett kérdésben
meg kell jelölni a községgé nyilvánítás határozott szándékát és annak - önálló község
alakításával, településegyesítéssel vagy településegyesítés megszüntetésével történő - módját.
A helyi népszavazás előkészítése során a képviselő-testület által szervezett falugyűlésen a
polgármester ismerteti a tájékoztatót, a kezdeményezéssel kapcsolatos képviselő-testületi
állásfoglalást és - amennyiben szükséges - a helyi nemzetiségi önkormányzat véleményét. Az
érvényes és eredményes helyi népszavazást követő harminc napon belül a képviselő-testület
határozatba foglalja a kezdeményezéssel kapcsolatos álláspontját, annak indokait, melyet a
kezdeményezéshez csatolni kell.

2. Önkormányzati vagyon bíróság általi megosztása

Az Mötv. - hasonlóan a korábbi szabályozáshoz - a vagyon és a közigazgatási terület
megosztását, a közigazgatási határvonal meghatározását nem tekinti a községgé nyilvánításról
szóló döntés tartalmi elemének, hanem az érintett önkormányzatok megállapodására bízza, azzal,
hogy ha az érintett önkormányzatok nem tudnak megállapodni, bármelyik önkormányzat a
közigazgatási és munkaügyi bírósághoz fordulhat a jogvita eldöntése érdekében. [Vö. 61/2003.
(XI. 26.) AB határozat.]
Az LB korábbi ítéletében kimondta, hogy amennyiben a létszámarányos megosztás nem
vezethet eredményre, arra kell törekedni, hogy az önkormányzat területén lévő állóeszközök,
ingatlanok kerüljenek az önkormányzat tulajdonába. (LB Kfv. II. 25. 772/1993.)
Az önkormányzati vagyon megosztása tárgyában az egyik legutolsó ítéletet a Tolna -Megyei
Bíróság hozta, amely ítéletet később a Pécsi Ítélőtábla (ld. lent) - másodfokon - jogerősen
helyben hagyott. A hivatkozott ítélet tárgya két település közötti vagyonmegosztás volt, mivel az
érintett települések a vagyonmegosztás tárgyában csak részben tudtak korábban megállapodni.
A megyei bíróság abból indult ki, hogy - a szétválás időpontjában fennálló - közös vagyont kell
megosztani, lényegében a Ptk. közös vagyonra vonatkozó szabályai alapján. Az ítélet kitér arra,
hogy - az irányadó bírói gyakorlat szerint - a vagyon megosztására a Ptk. közös vagyon
megosztására vonatkozó szabályait kell alkalmazni, tehát az önálló községgé válás időpontjában
meglévő vagyonleltárból kell kiindulni. Ha ilyen nem készült, ebben az esetben - lényegében -
ezt az eljáró bíróságnak kell az eljárás során megállapítania.
A közös vagyon feltérképezése, értékének megállapítása során a megyei bíróság az
önkormányzat vagyonkataszteri nyilvántartását (ennek jellegére vonatkozó tanúvallomást), az
üzletrészek névértékét, mérlegjelentések adatait, főkönyvi könyvelés tárgyi eszköz
nyilvántartását vette alapul. A fenti (településegyesítés megszüntetésekor fennálló) vagyon körét
és értékét tekintette a bíróság a közös vagyon körének, amely - passzívákkal csökkentett
részének - megosztására a lakosságarányosság elvét alkalmazta elsődlegesen, kivéve az
ingatlanok körét, amely tekintetében a területi elvet: főszabályként az az önkormányzat a
tulajdonos, amelynek közigazgatási területén az ingatlan fekszik.
A bíróság tehát az ingatlanvagyon tekintetében elsődlegesen a területi elv mellett foglalt állást,
de az ítélet szerint összességében a feladat- és lakosságarányos megosztás is szóba jöhet. Azzal,
hogy az új község önkormányzatát nem illeti meg viszont - a területi elv alapulvételével sem -
valamennyi ingatlan tekintetében, hogy tulajdoni hányada ingatlanbejegyzésre köteles módon
megállapításra kerüljön, de az értékkülönbözet vonatkozásában elszámolásra tarthat igényt.
Az ingók tekintetében a megyei bíróság nem tartotta elfogadhatónak, hogy az egyes ingóságok
kiadása természetben történjen. Ugyanis a vagyonleltárban szereplő ingóságokat az eredeti
település önkormányzata tartja birtokában a szétválás időpontjától kezdve. Az azóta eltelt
időszakban pedig ezek a dolgok amortizálódtak, hasznukat is az eredeti település szedte, ezért
méltánytalan lenne természetbeni kiadásuk, ezek tekintetében is az értékkiegyenlítés, az
értékkülönbözet megfizetésére való kötelezés indokolt. A szétválás ügyében született ítélet
alapján fennálló fizetési kötelezettség a jogerős ítélet meghozatalával válik esedékessé, tehát az
kamatmentes (BH1997. 390.).
Ugyanakkor alaptalannak minősítette a Tolna Megyei Bíróság azokat a - kötelmi jellegű -
igényeket, amelyekben a szétválást megelőzően megvalósított értéknövelő beruházások
ellenértékét követelte az eredeti település az új önálló községtől, mivel a beruházás (és annak
értéke) nem minősíthető az önálló településsé válás időpontjában meglévő vagyonnak, illetve
egyáltalán - fogalmilag - vagyonnak sem. (Vö. Tolna Megyei Bíróság
16.G.40.059/2007/127.ítélete)
A Pécsi Ítélőtábla másodfokon helybenhagyta az első fokú ítéletet, a fellebbezést pedig
megalapozatlanság miatt elutasította. Az elsőfokú ítélet jogi indokolását azzal egészítette ki,
hogy - az 1124/E/2004. AB határozatra hivatkozva - új község alakítása esetén a községgé
nyilvánítás nem önkormányzati döntés tárgya, az új község kiválásáról, a községi jogállás
elismeréséről a köztársasági elnök dönt. A helyi népszavazás a községi jogállás elnyerése
szempontjából ügydöntő jelleggel nem bír. A közigazgatási terület meghatározására, a községi
vagyon megosztására, a képviselő-testület megválasztása után kerül sor.
A vagyonmegosztás tárgyában a bíróság a községalakítás eredményeként a jogelőd
önkormányzat vagyoni helyzetét, a létrejövő új önkormányzatok nagyságát, feladatait, a
közszolgáltatások megoldásának lehetőségeit figyelembe véve mérlegelési jogkörében dönt. A
bíróságnak ez a mérlegelési jogköre azonban nem korlátlan, a bíróság mérlegelési jogkörét
behatárolják az önkormányzat feladatait meghatározó törvények, vagyonjogi kérdésekben pedig
a Ptk. szabályai is támpontot nyújtanak a jogvita eldöntéséhez. A Pécsi Ítélőtábla megerősítette
azt is, hogy a teljesítőképességre tekintet nélkül kell a közös vagyon megosztása utáni
értékkülönbözetet megállapítani, ellenkező esetben bármilyen tartozás esetén lehetne erre a
körülményre hivatkozni. Erre nyilvánvalóan nincs lehetőség, az, hogy a marasztalás behajtása
hogyan történik, a bírósági végrehajtási eljárásra tartozik. (Vö. Pécsi Ítélőtábla
GF.IV.30.602/2011/8. ítélete)
Az Mötv. szerint önkormányzati vagyon megosztásáról a községgé nyilvánításról szóló döntés
hatálybalépését követő 6 hónapon belül az érintett önkormányzatok állapodnak meg.
Megállapodás hiányában az önkormányzati vagyont lakosságarányosan kell megosztani. Tehát
feladatarányos megosztás, vagy a fenti területi elven történő megosztás kizárt.
E § (8), (11) bekezdéseinek alkalmazása során a költségvetési törvényben meghatározott
lakosságszám az irányadó [Mötv. 146. § (3) bek.].

3. Önálló község területe, hivatala

Az új község területén belül a belterület és a külterület arányáról a községgé nyilvánításról
szóló döntés hatálybalépését követő 6 hónapon belül az érintett önkormányzatok állapodnak
meg. A megállapodásban az új község alakítására vonatkozó népszavazással érintett területtől
eltérni nem lehet, a népszavazást egyébként is a település teljes közigazgatási területére kell
kitűzni [Mötv. 98. § (1) bek.]. Az új község külterülete a belterülethez kapcsolódó, egybefüggő
terület lehet. Eltérő megállapodás hiányában a település külterületét (akárcsak a közös vagyont) a
belterületi népességgel arányosan kell megosztani.
A községgé nyilvánításról szóló döntés hatálybalépését követő 6 hónapon belül az új község
önkormányzata a törvényi feltételek keretei között polgármesteri hivatalt hoz létre vagy közös
önkormányzati hivatalhoz csatlakozik. Ennek hiányában a megyei kormányhivatal törvényességi
felügyeleti eljárást kezdeményez [Mötv. 140. § (1) bek. a) pont]. Eddig az időpontig az új község
hivatali feladatait annak a településnek a hivatala látja el, amelyből az új község megalakult. A
hivatal költségeinek viseléséről az érintett önkormányzatok állapodnak meg. Ennek hiányában a
költségekhez az érintett önkormányzatok a települések lakosságszámának arányában járulnak
hozzá.
E § (2), (8), (11) bekezdéseinek alkalmazása során a költségvetési törvényben meghatározott
lakosságszám az irányadó [Mötv. 146. § (3) bek.].
 Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2011. 44. Az új község alakítására irányuló előzetes eljárásban nem mellőzhető az érintett
képviselő-testület állásfoglalása. Ennek hiányában a kezdeményezés megsérti a területszervezési
eljárásról szóló törvény rendelkezéseit.
BH2005. 396. Községek szétválása esetén a közszolgáltatási intézmények fenntartásának
többletköltségeivel kapcsolatos megállapodás létrejöttének feltételei.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról 2. §
321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Mötv. 99. §-ához:

Település-egyesítés megszüntetése
Az Mötv. csak az 1950. január elejét, az ún. „megyerendezést” követően létrejött települések
tekintetében engedi településegyesítés megszüntetése jogcímen új (önálló) község létrehozását.
[Az 1950. évi új területi tagozódás kialakítása több szakaszban következett be, és több
jogszabály is érintette: 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról; 1949.
évi XXVI. törvény Budapest területének új megállapításáról; 4.343/1949. (XII. 14.) M.T. számú
rendelet; 5.201/4/II-1/1950. (I. 29.) B.M. számú rendelet; 5.201/11/II-1/1950. (III. 12.) B.M.
számú rendelet; 1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról.]
Az önálló (új) község kialakítására vonatkozó feltételek, eljárási szabályok (Mötv. 98. §) a
településegyesítés megszüntetésére vonatkozó területszervezési eljárásra megfelelően
alkalmazandók. Ez alapján a településegyesítés megszüntetésének alapfeltétele:
a) a választópolgárok kezdeményezik,
b) helyi népszavazás előzi meg,
c) a településegyesítés megszüntetésével létrejövő község - földrajzilag és építészetileg -
elkülönült, lakott településrészből alakítható,
d) településegyesítés megszüntetésével létrejövő község választópolgárainak közössége képes
a helyi önkormányzás jogának önálló gyakorlására,
e) településegyesítés megszüntetésével létrejövő község választópolgárainak közössége képes
a községi önkormányzat számára meghatározott feladatok önállóan vagy társulás útján történő
teljesítésére a szolgáltatások színvonalának csökkenése nélkül,
f) a feladatellátással kapcsolatos fenti feltételeknek annak a településnek is meg kell felelni,
amelyből településegyesítés megszüntetésével létrejövő község megalakult.
g) az elkülönült településrész lakosságszáma a kezdeményezést megelőző tíz évben
folyamatosan növekedjen,
h) településegyesítés megszüntetésével létrejövő község infrastrukturális ellátottsága
meghaladja az országos átlagot,
i) a településegyesítés megszüntetésével létrejövő község a községi önkormányzat számára
meghatározott feladatokat az országos átlagot meg nem haladó költségráfordítással látja el.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH1999. 121. Új község alakítása esetén a Pp. általános szabályai szerint eljáró bíróság a
felek erre irányuló kérelme ellenére - hatáskör hiányában - nem jogosult a közigazgatási határ
megállapítására.
BH2011. 118. A korábbi községi közös tanács székhelyének képviselő-testülete önkényesen
nem válhat ki a körjegyzőségből - A Legfelsőbb Bíróság az Alkotmánybíróságnak az
alkotmányossági vizsgálat során kialakított jogszabály-értelmezését nem vizsgálhatja felül, és
nem állapíthatja meg, hogy a jogszabály - az Alkotmánybíróság határozata ellenére -
alkotmányellenes.
BH2005. 396. Községek szétválása esetén a közszolgáltatási intézmények fenntartásának
többletköltségeivel kapcsolatos megállapodás létrejöttének feltételei.
BH1997. 475. A céltámogatással létrejött vagyon megosztásának szempontjai a volt közös
települések szétválása esetén.
BH1994. 248. Egyesített községek közös iskola tulajdonának megszüntetése a községek
szétválása után.
BH1992. 543. A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása abban az esetben, ha az
önkormányzatok, amelyek a volt közös tanács társközségeiben működnek, nem alakítanak közös
képviselő-testületet, de a meglevő vagyon megosztásában nem állapodnak meg.

Kapcsolódó jogi szabályozás

321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Települések egyesítése

Mötv. 100. §-ához:

Településegyesítés
A településegyesítés engedélyezésének két előfeltételét rögzíti a törvény: helyi népszavazás
tartása a kérdésben és az érintett települések egybeépültek, tehát fizikailag, ténylegesen máris
egyetlen településnek tekinthetőek. Ha községet egyesít várossal a köztársasági elnök, akkor a
településegyesítéssel létrejött új település városi jogállású lesz.
A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter március 31-éig
határozatában dönt arról, hogy nem terjeszti elő a kezdeményezést, ha a települések nem
egybeépültek, vagy a jogszabályban előírt eljárási szabályt nem tartották meg. A határozatot a
miniszter a meghozatalától számított három napon belül az érdekelt önkormányzatok
polgármestereinek küldi meg.
A képviselő-testületek a miniszter határozatának felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított
harminc napon belül a miniszternek benyújtott kérelemben a Fővárosi Törvényszéktől kérhetik.
A miniszter az iratokat a kérelem beérkezésétől számított három napon belül megküldi a
bírósághoz. A bíróság az ügyben a beérkezéstől számított harminc napon belül nemperes
eljárásban dönt. Végzésében a kérelmet elutasítja, vagy a miniszter határozatát hatályon kívül
helyezi. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. A miniszter a határozat hatályon kívül
helyezése esetén június 30-áig nyújtja be a kezdeményezést a köztársasági elnöknek.
Községek egyesítése esetén a döntését későbbi időpontban meghozó képviselő-testület
polgármestere, illetve város és község egyesítésekor a város polgármestere terjeszti fel a
kezdeményezést. Az előkészítő iratban be kell mutatni a belterületek egybeépültségét, az Mötv.
100. § (1) bekezdése szerint az új település nevére tett javaslatot, ismerteti a településegyesítés
érveit, indokait, az egyesítésnek az érintett lakosságra és a természeti környezetre gyakorolt
hatásait, előnyeit, esetleges hátrányait.

Kapcsolódó joggyakorlat
 BH1994. 248. Ny. és P. község 1970-ben egyesült. 1972-ben a közös községi tanács
kisajátította a p.-i 306. számú tulajdoni lapon 200. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant, amelyre a
meglévő épület teljes átalakításával és felújításával 6 tantermes iskolaépületet emelt. Az egyesült
két község igényeihez igazodóan ezt az iskolaépületet a szomszédos 201. és 202. hrsz.-ú
ingatlanok bevonásával hozzáépítéssel bővítették, a kialakított új épületszárnyban 7 nagy és
4kisméretű tanterem, 10 kiszolgálóhelyiség, ezen túl szertárak, tanári dolgozószobák, étkező és
tornaterem nyert kialakítást. A régi és az új épületet az emeleti folyosó köti össze, az épület és
telekegyüttes értéke 31 653 500 forint, amelyből a régi épületre és a telekre eső érték 8 546 445
forint. A későbbiekben a két község a szétválás mellett foglalt állást. Az ezt rendező
megállapodásuk szerint a közösen létrehozott értékek egymás közötti elszámolási aránya 73-27%
az alperes javára kedvezőbben. Az önállóvá alakult önkormányzatok a közös iskolának az 1990.
évi LXV. törvény 106. § a szerint létrejött közös tulajdona megszüntetése tárgyában peren kívül
megállapodni nem tudtak.

Kapcsolódó jogi szabályozás

321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Területrész átadása

Mötv. 101. §-ához:

Területrész átadása, átvétele, cseréje

A területrész átadása (átvétele, cseréje) nem polgári jogi aktus (nem a Ptk. szerinti adás-vétel,
elajándékozás, csere stb.). A területrész átadása nem érinti az érintett területrészre vonatkozó -
Ptk. hatálya alá tartozó, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett - vagyoni típusú jogokat. A
területrész átadásával az érintett települések területe, így - közvetve - állami szervek illetékességi
területe, illetve az ország területi beosztása is változik. Területrész átadása (átvétele, cseréje) az
érintett települések megállapodása alapján történik, érvényességéhez, joghatásának
bekövetkeztéhez nincs szükség sem az Országgyűlés, sem a köztársasági elnök döntéséhez. A
megállapodás megkötése bármikor lehetséges, nem vonatkozik rá az általános január 31-i
határidő.
Területrész átadását előkészítő bizottság javaslatot készít az átadásra kerülő területrész
területére, az új közigazgatási határvonalra, a vagyon megosztására, a költségek viselésére. A
javaslat a területrész szempontjából bemutatja a lakott területrész átadásának részletes
körülményeit, különösen: előnyeit, esetleges hátrányait, feltételeit, költségeit, közigazgatási,
intézményi és egyéb lakossági szolgáltatások igénybevételének lehetőségeit, az infrastrukturális
fejlettség szintjét és a közműellátottságot, valamint az önkormányzati tulajdonú ingatlanra
vonatkozó jogokat és terheket.
Lakott területrész átadása esetén a képviselő-testületek előzetes megállapodásáról, az
előkészítő bizottság javaslatáról és a lakott területrész átadásának részletes feltételeiről a
lakosságot a helyi népszavazás előtt tájékoztatni kell. A lakott területrészt átadó önkormányzat
képviselő-testülete a helyi népszavazást a képviselő-testületek előzetes megállapodásának
megkötését követő hatvan napon belül köteles elrendelni.
Lakott területrész átadása az önkormányzati általános választás napjával történhet. A
területrészt átvevő település önkormányzatának polgármestere az aláírást, illetve döntés
kézhezvételét követő öt napon belül küldi meg
 a) az átadás részletes feltételeit tartalmazó megállapodást, vagy az Mötv. 102. § (4) bekezdése
szerinti jogerős bírói döntést a járási földhivatali bejegyzés és
b) az a) pontban meghatározott iratokat és a területrész átadásának ingatlan-nyilvántartási
jogerős bejegyzését a miniszternek, kormányhivatalnak és a KSH-nak tájékoztatás céljából.
Területrész átadása esetén a javasolt névről nem kell kikérni a Földrajzi-név Bizottság
véleményét, és a kezdeményezéshez nem kell csatolni az egyébként megkívánt mellékleteket.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2002. 754. Községek közigazgatási határainak megállapodással való meghatározásának
hiányában a bíróság döntésének előfeltétele a felek polgári jogi jogalanyisága.
BH2005. 57. A lakott területrész átadásáról kiírt népszavazás sikere esetén az átadó
önkormányzat képviselő-testülete a népszavazással érintett lakott területrész átadását nem
tagadhatja meg.
BDT2011. 2401. A területátadás tárgyában tartott érvényes és eredményes helyi népszavazás
eredménye kötelező az érintett képviselő-testületre, ezért a képviselő-testület a meghatározott
terület átadását nem tagadhatja meg
BDT2004. 1076. A községi, városi önkormányzatok működési területének alakítása,
közigazgatási határaik meghatározása és megváltoztatása önkormányzati hatáskör, amely az
érintett önkormányzatok közös döntési jogkörébe tartozik, a települési önkormányzatok
képviselő-testületei megállapodásának tárgya. A településrészt átadó és az azt átvevő
önkormányzat konszenzusa törvényi felhatalmazás alapján kötött közjogi, közigazgatási
megállapodás, amelynek eredményeként földrajzilag megváltozik a települési önkormányzatok
működési területe. Az ilyen közigazgatási jogi megállapodás a polgári jog eszközeivel nem
kényszeríthető ki, nem támadható, és csak külön jogszabályi rendelkezés alapján vitatható.
BDT2003. 884. Lakott területrész esetén a helyi népszavazás eredménye kötelező az érintett
képviselő-testületre. A helyi népszavazás az ügyet érdemben eldönti, ezért amennyiben érvényes
és eredményes, a képviselő-testület a meghatározott terület átadását nem tagadhatja meg.

Kapcsolódó jogi szabályozás

321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Mötv. 102. §-ához:

Területrész átadása
A települések megállapodhatnak (belterületi vagy külterületi) lakott területrész átadásában is,
erre az eljárásra az Mötv. speciális szabályokat tartalmaz:
a) A lakott területrész átadásának kezdeményezése esetén az érintett képviselő-testületek
együttes ülésen legalább háromtagú, területrész átadását előkészítő bizottságot választanak
települési képviselőkből, valamint más választópolgárokból. Az előkészítő bizottság tagjainak
több mint felét a lakott területrészen lakó települési képviselők vagy választópolgárok közül kell
megválasztani. A bizottság elnökének és tagjainak megválasztásához a képviselő-testületi tagok
több mint felének igen szavazata szükséges.
b) A területrészen lakó választópolgárok - helyi népszavazással kinyilvánított - többségi
támogatása szükséges a megállapodáshoz.
c) A képviselő-testületek - az előzetes megállapodásnak megfelelően - a lakott területrész
átadásáról, annak részletes feltételeiről a helyi népszavazást követő 90 napon belül állapodnak
meg. Megállapodás hiányában az érintett képviselő-testület keresete alapján a közigazgatási és
munkaügyi bíróság - soron kívül - dönt. A közigazgatási és munkaügyi bíróság döntése a
megállapodást pótolja.
Lakott területrész átadása nem tagadható meg, ha a képviselő-testületek előzetes megállapodást
kötöttek és az átadással a területrész választópolgárainak többsége helyi népszavazás során
egyetértett.

Kapcsolódó jogi szabályozás

321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Település megyék közötti átcsatolása

Mötv. 103. §-ához:

Település átcsatolása
A települési képviselő-testület - helyi népszavazás után - minősített többségű határozattal
kezdeményezheti, hogy az Országgyűlés a települést a területével határos másik megye
területéhez csatolja át, tehát a település csak ahhoz a megyéhez csatlakozhat, amelynek a
területével a település területe határos. A település a másik megyéhez - főszabályként - a teljes
közigazgatási területével csatolható át. Ettől eltérő javaslatot akkor lehet tenni, ha az új
megyehatár eltérő kialakítását természetes vagy jelentős műszaki létesítményt jelentő
mesterséges határvonal (folyó, közút, vasúti pálya stb.) indokolja. Más megyéhez csatlakozni
kívánó település átcsatolásáról az érintett megyei önkormányzatok közgyűlései állást foglalnak,
amelynek tartalmát (akárcsak az érvényes helyi népszavazás eredményét) azonban az -
Országgyűlésnek nem kötelező a döntéshozatal során figyelembe vennie.
Településnek a területével határos másik megyéhez történő átcsatolására irányuló
kezdeményezésben részletezni kell az átcsatolás indokait, és azt, hogy az átcsatolás a település
fejlődésére, a lakosság számára milyen előnyökkel jár. A képviselő-testület a kezdeményezésben
foglaltakról írásos tájékoztatást készít a választópolgárok számára. A kezdeményezésben
különösen az alábbi területeken várható előnyöket indokolt bemutatni:
a) közigazgatási és igazságügyi szolgáltatások;
b) alapellátást meghaladó közszolgáltatások;
c) munkaerőpiaci helyzet, foglalkoztatás és
d) a fogadó megye területfejlesztési célkitűzéseihez való kapcsolódás lehetséges területei.
A kezdeményezésről az érintett megyei önkormányzatok közgyűlései - a települési képviselő-
testület kezdeményezésének megérkezését követő ülésükön, legkésőbb hatvan napon belül -
állást foglalnak. Az új megyehatárt a közigazgatási terület változására vonatkozó adatok alapján
kell meghatározni.

Kapcsolódó jogi szabályozás

321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Várossá nyilvánítás

Mötv. 104. §-ához:

 Várossá nyilvánítási eljárás
A területszervezés egyik leglényegesebb területe a várossá nyilvánítás, pontosabban a
városhálózat fejlesztése, illetve a városok által biztosított körzeti jellegű közszolgáltatások
hatékony megszervezése. [Bővebben: Bibó István: Közigazgatási területrendezés és az 1971. évi
településhálózat-fejlesztési koncepció. In: Vida István (szerk.): Válogatott tanulmányok III.
kötet. Budapest, 1986, 143. oldaltól.]
A városok (magyar települések kb. 10 százaléka, kétharmaduk 30. 000 lakosúnál kisebb
kisváros) jelentős része csak jogi értelemben minősül városnak, ténylegesen a környező
települések lakossága számára nem, vagy csak alig látnak el körzeti jellegű funkciókat. Teljes
egészében hiányoznak Magyarországon az európai mércével számított nagyvárosok (500 000-
700 000 lakos). (Kőszegfalvi György: Magyarország településrendszere. 131. oldaltól; Hajdú
Zoltán: Magyarország közigazgatási földrajza. 265. oldaltól.)
A várossá nyilvánítás, a városi státus birtoklása közjogilag alig jelent különbséget a települések
között. [Pálné Kovács Ilona: Helyi kormányzás Magyarországon. 139. o.] Városi címet a
köztársasági elnök annak a községi önkormányzatnak adományozhat, amely térségi szerepet tölt
be, és fejlettsége eléri az átlagos városi szintet. A településeknek az ország településszerkezetén
belüli differenciálódásának, a települési életminőség XXI. századi szintjének kifejeződése a
városi cím adományozása. Ennek elérése végett - a törvényhozó szándéka szerint - az Mötv. a
korábbiakkal szemben egyértelműbben kívánja meghatározni azokat a követelményeket, melyek
teljesülése esetén adományozható a városi cím. Valós térségi szerepet és a társadalmi, szakmai
követelményeket teljesítő átlagos városi fejlettségi szintet vár el a cím elnyerését kezdeményező
településtől. A köztársasági elnök július 31-éig dönt a várossá nyilvánításról, döntését a Magyar
Közlönyben közzéteszi [Mötv. 96. § (5) bek.].
A községi önkormányzat képviselő-testülete a várossá nyilvánítás kezdeményezésekor
részletes értékelésben mutatja be a község fejlettségét, térségi szerepét. A község fejlettségét,
térségi szerepét különösen a következők szerint kell értékelni:
a) a község helye a térség településhálózatában, fejlődésének fő jellemzői, történeti, társadalmi
értékei, hagyományai;
b) a község népességének alakulása, demográfiai, társadalmi szerkezetének jellemzői;
c) a község gazdasági fejlettsége, szerkezete jelentősebb gazdasági társaságok, kereskedelmi,
szolgáltató funkciók, ezek térségi kihatása, az üdülés, az idegenforgalom és a vendéglátás
jellemzői;
d) a gazdasági aktivitás, foglalkoztatottság a községben, a térségi ingázás, a képzettség
jellemzői;
e) a község infrastrukturális fejlettsége, közművesítettsége: az ivóvíz-ellátottság, a
szennyvízelvezetés (-tisztítás, -kezelés és -elhelyezés), a rendszeres hulladékgyűjtés (-
elhelyezés), a fűtés módja, a hírközlés;
f) a közlekedés jellemzői: a község kapcsolódása az országos közlekedési hálózatokhoz
(közúti, vasúti), a község elérhetőségi viszonyai, a településen belüli (közösségi) közlekedés, az
úthálózat kiépítettsége, a szilárdburkolatú utak aránya, a kerékpárutak kiépítettsége;
g) a község településszerkezete, épített környezete (településközpont, lakásállomány
jellemzői), az általa elfogadott és a megyei fejlesztési és rendezési tervek alapján betöltött helye,
szerepe;
h) a község intézményei, főként a térséget is ellátók jellemzői, elsősorban az oktatás, a kultúra,
a tudomány, a kutatás, az innováció, az egészségügyi és szociális ellátás, egyéb intézmények,
valamint az igazgatási és rendészeti szervek területén;
 i) a község szellemi, kulturális, sportélete, társadalmi szervezettsége, a civil szerveződések
tevékenysége, mindezek kihatása a térségre és
j) az önkormányzati vagyon és a gazdálkodás bemutatása, az önkormányzat társulásos
kapcsolatai, térségi szervező munkája.
A kezdeményezés felterjesztésekor a képviselő-testület a kezdeményezésében bemutatja, hogy
a) a település várossá nyilvánítása esetén képes ellátni a városi önkormányzatok és szerveik
részére jogszabályban előírt kötelezettségeket és
b) képes biztosítani az a) pontban meghatározottak szervezeti és személyi feltételeit.
A miniszter a várossá nyilvánítási kezdeményezések értékelésére a tudomány, az országos
önkormányzati érdekszövetségek képviselőiből és a gyakorlati szakemberekből álló - legfeljebb
hét tagú - bizottságot kér fel. A bizottság tagjainak megbízatása a miniszterelnök megbízatásának
időtartamára szól.
A bizottság az adatok összehasonlítása érdekében a kezdeményezésben foglaltak kiegészítésére
hívhatja fel az érintett polgármestert.
A miniszter a bizottság véleményét figyelembe véve tesz javaslatot a várossá nyilvánításra a
köztársasági elnöknek. Ezzel egyidejűleg - álláspontját indokolva - tájékoztatást ad azokról a
kezdeményezésekről, amelyeket döntésre nem terjeszt elő. A köztársasági elnök várossá
nyilvánításról szóló döntésének Magyar Közlönyben történő közzétételét követő tizenöt napon
belül, döntés hiányában augusztus 31-ig a miniszter tájékoztatja az érintett polgármestert a
kezdeményezés eredményéről.
A várossá nyilvánításnak - az AB korábbi megállapítása szerint - azonos szempontok
figyelembevételén alapuló, ésszerű indokokon nyugvó, hátrányos megkülönböztetést nem
eredményező szabályozás alapján kell történnie. (382/B/2005. AB határozat)
Ha a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter a várossá
nyilvánítási kezdeményezést nem támogatja, erről tájékoztatja az érintett önkormányzat képvi-
selő-testületét azzal, hogy milyen fejlesztések szükségesek az előterjesztéshez. (A miniszter nem
támogató döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak.) Ha a képviselő-testület fenntartja a
kezdeményezését, az eredmények elérését követő év január 31-éig - az önkormányzati választás
évének kivételével - a korábbi felterjesztésének kiegészítésével ismételheti meg a
kezdeményezését.

Kapcsolódó jogi szabályozás

321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

Fővárosi kerület létrehozása, a kerületi határok megváltoztatása

Mötv. 105. §-ához:

Fővárost érintő területszervezési döntések

Magyarország népességének majdnem 10 százaléka a fővárosban él, de ennél is nagyobb
Budapest jelentősége Magyarország gazdasági-társadalmi életében, az infrastrukturális feltételek
is általában lényegesen kedvezőbbek, mint az ország más részein. (Vö. Kőszegfalvi György:
Magyarország településrendszere. 131. oldaltól; Hajdú Zoltán: Magyarország közigazgatási
földrajza. 265. oldaltól.)
A törvényhozó a területszervezési intézkedésekkel kapcsolatos szabályokat az áttekinthetőség,
az egységes eljárási rend kialakítása végett egy helyen, ugyanazon fejezetben kívánta
összefoglalni, ezért a fővárosi kerületek létrehozására, a kerületi határok megváltoztatására
vonatkozó szabályokat - a korábbiaktól eltérően - ugyancsak e fejezet tartalmazza. Széles teret ad
az Mötv. az érintett önkormányzatoknak az egyes területszervezési intézkedések
kezdeményezésére azzal, hogy a demokratikus kontroll, a szakmai követelmények érvényesülése
végett a kezdeményezéssel kapcsolatosan a helyi lakosság és a fővárosi önkormányzat
véleményét ki kell kérni. A fővárossal kapcsolatos területszervezési ügyek a következők:
a) Fővárosi kerület létesítése, kerület megszüntetése (kerületi tagozódás megváltoztatása):
bármelyik, területileg közvetlenül érintett kerületi önkormányzat képviselő-testülete
kezdeményezheti az Országgyűlésnél (a fővárosi közgyűlés nem kezdeményezheti). A kerületi
tagozódás megváltoztatásának kezdeményezése esetén az érintett kerületi önkormányzat
képviselő-testülete helyi népszavazást köteles elrendelni. A kerületi tagozódás
megváltoztatásával kapcsolatosan a fővárosi közgyűlés, valamint a többi érintett kerületi
önkormányzat képviselő-testületének véleményét ki kell kérni.
b) Fővárosi kerület területrészének más kerülethez való csatolása: az érintett kerületi
önkormányzatok képviselő-testületei - a fővárosi közgyűlés állásfoglalásával -
kezdeményezhetik az Országgyűlésnél. Lakott területrész esetén a kezdeményezéssel
kapcsolatosan (vélemény-nyilvánító) helyi népszavazást kell tartani.
c) Fővárosból történő kiválás és önálló településsé nyilvánítás: a főváros határával közvetlenül
érintkező fővárosi kerület képviselő-testülete kezdeményezheti az Országgyűlésnél. A
kezdeményezéssel kapcsolatosan (vélemény-nyilvánító) helyi népszavazást kell tartani.
d) Fővároshoz való csatlakozás: Budapesttel határos települési önkormányzat képviselő-
testülete kezdeményezheti, a csatlakozni kívánó településen (véleménynyilvánító) helyi
népszavazást kell tartani.
Amennyiben az új kerületi tagozódás a főváros közigazgatási határát is érinti, a
kezdeményezés a helyi népszavazás eredményével, az érintett települési önkormányzat
képviselő-testülete, a változással érintett határos megyei önkormányzat közgyűlésének
véleményével nyújtható be az Országgyűléshez, de a véleményt a döntéshozatal során az
Országgyűlésnek nem kötelező figyelembe vennie.
A fővárost érintő területszervezési ügyekben a kezdeményezési jogosultság a Kormányt is
megilleti. Ebben az esetben a helyi népszavazást a tervezett területi változással közvetlenül
érintett települési önkormányzat köteles elrendelni. A népszavazás költségét ebben az esetben a
központi költségvetés viseli.
A főváros kerületi tagozódása, fővárosi kerület területrészének más fővárosi kerülethez való
csatolása, főváros határával közvetlenül érintkező fővárosi kerületnek vagy városrészi
önkormányzatának a fővárosból való kiválása és önálló településsé nyilvánítása, fővárossal
határos települési önkormányzatnak a fővároshoz történő csatlakozása esetén a területszervezési
eljárásról szóló 321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet 2-12. §-t megfelelően alkalmazni kell.

Kapcsolódó jogi szabályozás

321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról

VI. FEJEZET

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK GAZDASÁGI ALAPJAI

 Az önkormányzati vagyon

Mötv. 106. §-ához:

1. Nemzeti vagyon
Az Alaptörvény N) cikke értelmében Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és
fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti, ennek az elvnek az érvényesítéséért
pedig elsődlegesen az Országgyűlés és a Kormány felelősek. A helyi önkormányzatok és más
állami szervek feladatuk ellátása során ezt az elvet kötelesek tiszteletben tartani.
Az Alaptörvény 38. cikke kimondja, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona
nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a
közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő
nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és
a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza
meg.
Az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, valamint a
nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és
feltételeit szintén sarkalatos törvény határozza meg. Nemzeti vagyont csak törvényben
meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott kivételekkel az értékarányosság
követelményének figyelembevétele mellett.
Nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel
köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint az átruházott vagy hasznosításra
átengedett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó tevékenysége átlátható.
Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben
meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az
eredményesség követelményei szerint.
Az önkormányzati önálló gazdálkodás, az önkormányzati tulajdon megléte az önkormányzati
autonómia és feladatellátás elengedhetetlen feltételei. A helyi önkormányzati vagyon és
bevételek nélkül feladatait nem lenne képes ellátni. A helyi önkormányzatok finanszírozása több
forrásból történik, de ezek közül a legfontosabb az állam által - különféle jogcímeken keresztül -
juttatott támogatások, amelyeknek mértéke évről vére változó nagyságrendű, és az elmúlt két
évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy az állami támogatások rendszere meglehetősen
bonyolult, a támogatások mértéke folyamatosan csökken, és az önkormányzati kötelező
feladatok ellátására sem nyújt elegendő anyagi eszközt. (Lóránt Zoltán: Az önkormányzati
gazdálkodás időszerű kérdéseiről az 1998. évi zárszámadás számvevői ellenőrzésnek „tükrében”.
Magyar Közigazgatás, 1999/9. sz., 500. o.)
A kielégítő feladatalapú finanszírozás megkívánja a kötelező feladatok pontos jegyzékét, a
feladatellátás és a finanszírozás folyamatos felülvizsgálatát. (Lóránt Zoltán: A helyi
önkormányzatok számvevőszéki ellenőrzésének tapasztalatai. Magyar Közigazgatás, 2001/12.
sz., 714. o.) Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az önkormányzati vagyon hasznosítása, a
vagyongazdálkodás célja nem csak a feladatellátás biztonságának a megalapozása, hanem a helyi
közösség jólétének a szem előtt tartása is. (Kovács Róbert - Sipos Ivett: Az önkormányzati
vagyongazdálkodás gyakorlata, módszertana. Új Magyar Közigazgatás 2011/3. sz., 10. o.)

2. Önkormányzat saját bevételei

A helyi önkormányzatok ún. saját bevételeihez tartoznak:
 a) a helyi adók;
b) saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hasznosításából származó
bevétel, nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj;
c) átvett pénzeszközök;
d) külön törvény szerint az önkormányzatot megillető illeték, bírság, díj;
e) az önkormányzat és intézményei egyéb sajátos bevételei.
A Htv. szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-
testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az
építményadót, a telekadót, a magánszemély kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a
kerületi önkormányzat, a helyi iparűzési adót a fővárosi önkormányzat jogosult bevezetni. A
kerületi önkormányzat által bevezethető adót a kerületi önkormányzat helyett a fővárosi
önkormányzat akkor jogosult rendeletével bevezetni, ha ahhoz minden adóév tekintetében az
érintett kerületi önkormányzat képviselő-testülete előzetes beleegyezését adja. (Htv. 1-2. §)
A települési önkormányzatok legfontosabb saját bevételei a helyi adók, a területi (megyei)
önkormányzatok helyi adót nem vethetnek ki. A helyi adóztatás csupán lehetőség az
önkormányzatok számára, nem kötelező helyi adókat megállapítani, de általánosságban
elmondható, hogy a települések döntő többsége (több mint 90%-a) él ezzel a forrásszerzési
lehetőséggel, ugyanis a települési önkormányzatoknak általában nincs más önálló bevételi
lehetősége. (Balás Gábor: A helyi források szerepe az önkormányzati fejlesztésekben. Magyar
Közigazgatás, 2001/8. sz., 471. o.) Természetesen a helyi adóztatásnak is megvannak a maga
feltételei: személyi feltételek (képzett munkaerő), szervezeti feltételek, adatbázisok, ellenőrzés
stb. (Stollár György: A helyi adóztatás bevezetésének lehetőségei és feltételei a helyi
önkormányzatoknál. Magyar Közigazgatás, 1990/12. sz., 1105. o.)
Az Alaptörvény alapján - főszabályként - megállapítható, hogy a helyi önkormányzat a törvény
keretei között önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik, bevételeivel önállóan
gazdálkodik, az önként vállalt és a kötelező önkormányzati feladatok ellátásáról egységes
költségvetéséből gondoskodik. Saját felelősségére vállalkozói tevékenységet folytathat. A
vállalkozási tevékenység nincs közérdekhez, vagy közérdekű célhoz sem kötve, így
(főszabályként, de számos megszorítással) a helyi önkormányzat ugyanolyan feltételekkel
folytathat (akár tisztán nyereségorientált) vállalkozási tevékenységet, alapíthat gazdasági
társaságot, mint a magánjogi és a természetes személyek.
A helyi önkormányzat vállalkozási tevékenységének a két legfontosabb törvényi korlátozása az
alábbiak:
1. A helyi önkormányzat vállalkozási tevékenysége a kötelező feladatainak ellátását nem
veszélyeztetheti.
2. A helyi önkormányzat csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben
felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét (korlátolt felelősség elve).
[Nvtv. 9. § (2) bek.]
A gazdasági társaságokkal összefüggő szabályokat a Ptk. Harmadik könyvének Harmadik
része, a nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó külön rendelkezéseket pedig a
cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 8.
Címe tartalmazza.
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII.
törvény az önkormányzati többségi befolyás alatt, köztulajdonban álló társaságok tekintetében
további szigorításokat tartalmaz (adatok közzététele, társaságok legfőbb szervei, tisztségviselők
díjazása stb.).
 Köztulajdonban álló az a gazdasági társaság e törvény alkalmazása során, amelyben a Magyar
Állam, helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat jogi személyiséggel rendelkező társulása,
többcélú kistérségi társulás, fejlesztési tanács, nemzetiségi önkormányzat, nemzetiségi
önkormányzat jogi személyiségű társulása, költségvetési szerv vagy közalapítvány külön-külön
vagy együttesen számítva többségi befolyással rendelkezik
Többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén a befolyással rendelkező egy jogi
személyben a szavazatok több mint ötven százalékával - közvetlenül vagy a jogi személyben
szavazati joggal rendelkező más jogi személy (köztes vállalkozás) szavazati jogán keresztül -
rendelkezik, azzal, hogy a közvetett módon való rendelkezés meghatározása során a jogi
személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető
szavazati hányadot meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban,
illetve vállalkozásokban fennálló szavazati hányadával. Ha azonban a köztes vállalkozásban
fennálló szavazatainak hányada az 50 százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell
figyelembe venni.
A helyi önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben meghatározhat tiltott,
közösségellenes magatartásokat. A helyi önkormányzat képviselő-testülete e magatartás
elkövetőjével szemben önkormányzati rendeletben ötvenezer forintig terjedő helyszíni bírság,
illetve százötvenezer forintig terjedő közigazgatási bírság kiszabását rendelheti el, amely az
önkormányzat saját bevételét képezi. [Mötv. 51. § (4) bek.]
A helyi önkormányzatokat megillető, helyben maradó személyi jövedelemadó részesedés
2013-tól megszűnik, azzal, hogy a helyben maradó személyi jövedelemadó - feladat-
átcsoportosítással nem érintett - összege ezen általános jellegű támogatásba épül be. Szintén ide
csoportosul át a jelenlegi formájában megszűnő, a települési önkormányzatok közötti
jövedelemkülönbség mérséklésére fordított forrás is.
A 2013. évtől az eddigi jövedelemkülönbség mérséklés helyett az átalakított támogatási
rendszer egésze, benne pedig elsősorban az általános támogatás segíti hozzá az
önkormányzatokat az egyenlő esélyű feladatellátáshoz. Az általános támogatás lényege, hogy a
települési önkormányzatok az új önkormányzati törvényben meghatározott, célzott támogatással
nem támogatott feladataihoz kapcsolódó elismerhető kiadás csökkentésre kerül a helyi
bevételekkel (a gépjárműadó önkormányzati része, az iparűzési adó esetében az elvárt összeg,
valamint az egyéb helyi adók összegének fele), és az ezt követően fennmaradó különbözethez
biztosít a központi költségvetés támogatást.

3. Törzsvagyon
Az Alaptörvény a helyi önkormányzat számára tulajdonjoga gyakorlása tekintetében
ugyanolyan mértékű autonómiát biztosít és ugyanolyan alkotmányos védelemben részesíti mint,
ami minden más tulajdonost és gazdálkodó szervezetet megillet. (Vö. 324/B/1991. AB határozat;
1582/B/1990. AB határozat)
A tulajdonos a helyi önkormányzat, a tulajdonosi jogokat pedig a képviselő-testület gyakorolja.
Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkező
polgármesteri hivatal - perindítási jogosultság hiányában - a bíróság előtt nem érvényesítheti.
(LB. Gf.VI.32134/1994. sz.) A LB arra mutatott rá, hogy a tulajdonosi jogok a helyi
önkormányzatot illetik meg. A tulajdoni igény jogosultja nem a polgármesteri hivatal, hanem a
helyi önkormányzat.
A helyi önkormányzat vagyona tehát a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető
vagyoni értékű jogokból áll, amelyek az önkormányzati feladatok és célok ellátását szolgálják. A
helyi önkormányzatot - törvényben meghatározott eltérésekkel - megilletik mindazok a jogok és
terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, terhelik. A tulajdonost
megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik.
A helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon birtoklása, használata,
hasznai szedésének joga, fenntartása, üzemeltetése, létesítése, fejlesztése, valamint felújítása az
Nvtv.-ben szabályozott módon engedhető át másnak.
Az Nvtv. kimondja, hogy a helyi önkormányzat vagyona törzsvagyon vagy üzleti vagyon lehet.
A helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon külön része a törzsvagyon, amely
közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálja, és
amelyet
a) törvény kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyonnak minősít,
b) törvény vagy a helyi önkormányzat rendelete nemzetgazdasági szempontból kiemelt
jelentőségű nemzeti vagyonnak minősít [az a) és b) pont a továbbiakban együtt:
forgalomképtelen törzsvagyon],
c) törvény vagy a helyi önkormányzat rendelete korlátozottan forgalomképes vagyonelemként
állapít meg.
A helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba tartoznak
a) a helyi közutak és műtárgyaik,
b) a helyi önkormányzat tulajdonában álló terek, parkok,
c) a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzetközi kereskedelmi repülőtér, a hozzá tartozó
berendezésekkel és eszközökkel, továbbá a létesítményekkel együtt, valamint
d) a helyi önkormányzat tulajdonában álló vizek, közcélú vízi létesítmények, ide nem értve a
vízi közműveket.
Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősül az Nvtv. 2.
mellékletében meghatározott, illetve törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében ekként
meghatározott, a helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyonelem.
Törzsvagyonba tartozó vagyonelem önkormányzati, vagy részben önkormányzati tulajdonban
lévő vállalkozásba sem vihető be. Vállalkozási tevékenység céljára, gazdasági társaságba
kizárólag a törzsvagyonba nem tartozó, üzleti vagyon vihető be. (Minden vagyontárgy az üzleti
vagyonba tartozik, kivéve amelyet törvény, kormányrendelet, vagy helyi önkormányzati
rendelete a törzsvagyonba, azon belül - törvény vagy kormányrendelet - nemzetgazdasági
szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősít.)
Az Nvtv. szerint
a) forgalomképtelen nemzeti (önkormányzati) vagyon az a nemzeti vagyon, amely nem
idegeníthető el, vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló használati jog vagy szolgalom
kivételével nem terhelhető meg, azon dologi jog vagy osztott tulajdon nem létesíthető;
b) korlátozottan forgalomképes az a vagyon, amely nem tartozik az állam vagy a helyi
önkormányzatok, törvényben meghatározott, kizárólagos tulajdonában álló vagyontárgyai közé
és nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba nem tartozó azon
nemzeti vagyon, amelyről törvényben, illetve - a helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyon
esetében - törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint
lehet rendelkezni;
c) az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában nem álló és nemzetgazdasági
szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba nem tartozó vagyonelem, amely felett a
rendelkezési jog gyakorlását jogszabály feltételhez köti - állami vagyon tekintetében kincstári
vagyonként, a helyi önkormányzat vagyona tekintetében törzsvagyonként - korlátozottan
forgalomképes nemzeti vagyonnak minősül;
 d) üzleti vagyon a nemzeti vagyon azon része, amely nem tartozik az állami vagyon esetén a
kincstári vagyonba, az önkormányzati vagyon esetén a törzsvagyonba [vö. Nvtv. 1. § (2) bek. a),
b) pont; 3. § 3., 6., 18. pont; 6. § (6) bek.].

4. Forgalomképtelenség értelmezése
A LB egyik - sokat vitatott - ítéletében részletesen foglalkozott a forgalomképtelen
törzsvagyon kérdésével. LB megállapította, hogy földtulajon esetében a tulajdonjog kiterjed a
föld felszínére, a föld mélyére és a felszín feletti térre is. A földfelszín feletti rész
tulajdonjogának - egyebek között - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a
továbbiakban: 1959-es Ptk.) 172. § d) pontja határt szab azáltal, hogy a rendelkezés értelmében
az ország területe feletti légtér az állam kizárólagos tulajdona. Az ingatlan földfelszín alatti
részére fennálló tulajdonjogot - más rendelkezések mellett - az 1959-es Ptk. 172. § a) és b)
pontjai korlátozzák, amelyeknek megfelelően a föld méhének kincsei, a felszín alatti vizek és
azok természetes víztartó képződményei a földtulajdonos személyére tekintet nélkül az állam
tulajdonát képezik.
Az 1959-es Ptk. 173. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai szerint forgalomképtelenek a
kizárólag állami tulajdonban álló dolgok valamint a törvényben meghatározott más dolgok; a
forgalomképtelen dolgok elidegenítése az 1959-es Ptk. 173. § (2) bekezdésének megfelelően:
semmis. A törzsvagyon körébe tartozó tulajdon tárgyai közül forgalomképtelenek a helyi közutak
és műtárgyaik, a terek, parkok és minden más ingatlan és ingó dolog, amelyet törvény vagy a
helyi önkormányzat forgalomképtelennek nyilvánít.
A LB megállapította tovább, hogy a közjavak védelme az indoka annak, hogy törvény az
önkormányzati vagyonon belül megkülönbözteti a törzsvagyont, és a törzsvagyonnal
kapcsolatban külön szabályokat ír elő: a helyi közutakat és műtárgyaikat, a tereket és a parkokat
stb. forgalomképtelenné nyilvánítja, és ez által a tulajdonjoghoz kapcsolódó magánjogi
részjogosítványok szabad gyakorlását a törvény jelentősen korlátozza.
A forgalomképtelenség egyrészt azt jelenti, hogy az ilyen dolgokra nézve tulajdonosváltozás
még eredeti szerzésmóddal sem jöhet létre, másrészt magában foglalja a tulajdonos rendelkezési
jogának jelentős szűkítését, amely a dolog elidegenítése mellett kizárja annak megterhelését is.
Az 1959-es Ptk. 97. § (1) bekezdésében meghatározott főszabály alól az 1959-es Ptk. 97. § (2)
bekezdése kivételt enged: az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a
földtulajdonossal írásban kötött megállapodás így rendelkezik (szűkebb értelemben vett osztott
tulajdon). Az 1959-es Ptk. 97. § (2) bekezdésének megfelelő, osztott tulajdont eredményező
megállapodás esetében az épület önálló ingatlanként az építkező tulajdonába kerül, az 1959-es
Ptk. 155. §-a alapján pedig a földrészletre használati jogot szerez. A földtulajdonos és az építkező
által kötött ilyen magállapodás tartalmát tekintve nem más, mint elidegenítés, mert az épület
tulajdonjoga - a föld alkotórészeként - az 1959-es Ptk. 97. § (1) bekezdése alapján egyébként a
földtulajdonost illetné.
A forgalomképtelen ingatlan felszínén, felszíne alatti vagy feletti részén emelt épület
tulajdonjogát - mivel az e csoportba tartozó dolgok a törvényi tilalom folytán nem kerülhetnek
más személy tulajdonába - az alkotórészre vonatkozó szabályok szerint az 1959-es Ptk. 97. § (1)
bekezdése alapján kizárólag a földtulajdonos (adott esetben helyi önkormányzat) szerezheti meg.
A közvagyon védelmét biztosító forgalomképtelenség következtében tehát az önkormányzat
törzsvagyonába tartozó ingatlan alkotórésze - az ingatlan egységét megbontva - nem válhat ki az
önkormányzat tulajdonából. Forgalomképtelen ingatlan esetében tehát a szűkebb értelemben vett
osztott tulajdon keletkezése kizárt. Tekintettel arra, hogy a vizsgált ügyben a felek
megállapodása osztott tulajdon létrehozására irányult, az ilyen tartalmú megállapodás a helyi
önkormányzatok törzsvagyonának forgalomképességét kizáró jogszabályokba ütközik és ezért az
1959-es Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. (ld. LB Pfv.I.21.446/2008/12. számú ítélete)
A LB abból indult ki, hogy az 1959-es Ptk. elismeri az ingatlan tulajdonjogának vertikális
terjedelmét. Az ingatlan földfelszín alatti részére fennálló tulajdonjogot - más rendelkezések
mellett - az 1959-es Ptk. 172. § a) és b) pontjai korlátozzák, amelyeknek megfelelően a föld
méhének kincsei, a felszín alatti vizek és azok természetes víztartó képződményei a
földtulajdonos személyére tekintet nélkül az állam tulajdonát képezik; ez közvetve azt támasztja
alá, hogy a föld tulajdonjoga - a törvényi kivételekkel - lefelé korlátlan.
Az olyan dolgok, amelyek közvetve vagy közvetlenül társadalmi célokat szolgálnak, vagy
bárki számára hozzáférhetőek, köztulajdonban állnak; ezeknek a dolgoknak rendszerint az állam
illetőleg az önkormányzatok a tulajdonosai. Közcélhoz kötöttségük folytán felettük a magánjogi
értelemben vett rendelkezési jog többé-kevésbé korlátozott. A közjavak védelme az indoka
annak, hogy törvény az önkormányzati vagyonon belül megkülönbözteti a törzsvagyont, és azt
forgalomképtelenné nyilvánítja.
A forgalomképtelenség a LB értelmezésében azt jelenti, hogy az ilyen dolgokra nézve
tulajdonosváltozás egyáltalán nem lehetséges, még ún. eredeti szerzésmóddal sem. A
forgalomképtelenség tehát magában foglalja a tulajdonos rendelkezési jogának jelentős
szűkítését, amely a dolog elidegenítése mellett kizárja annak megterhelését is.
Az önkormányzat és a beruházó szerződését a LB elidegenítésnek minősítette, mivel a
mélygarázs a forgalomképtelen földterület alkotórészének minősül, azaz a földfelszín
tulajdonjoga a mélygarázsra is kiterjed.
A mélygarázs tulajdonjoga tehát, az 1959-es Ptk. 97. § (1) bekezdése alapján a földtulajdonost
illetné, a vitatott megállapodás pedig e tulajdonjog átruházására irányul. A LB értelmezése
alapján a forgalomképtelen ingatlannak mind a felszínén, mind pedig a felszíne alatti részén
létesített építmény tulajdonjogát - mivel a forgalomképtelen dolgok a törvényi tilalom folytán
nem kerülhetnek más személy tulajdonába - az alkotórészre vonatkozó szabályok szerint
kizárólag a földtulajdonos (helyi önkormányzat) szerezheti meg.
A LB tehát azt állapította meg, hogy semmis az a megállapodás, amely forgalomképtelen
ingatlan felszíni vagy felszín alatti részének elidegenítését vagy megterhelését eredményezi.
Mivel forgalomképtelen ingatlan elidegenítése a LB ítélete alapján kizárt, ezért a beruházó
tulajdonjogát törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból, a tulajdonjog az önkormányzatot fogja
megilletni. A beruházó viszont a hatályossá nyilvánítás eredményeként jogosult lesz az általa
végzett munka ellenértékére. Ha tehát az önkormányzat és a beruházó a LB döntése alapján
kialakult helyzetet nem tudják megállapodással oly módon rendezni, hogy az a jogszabályba
ütközést kiküszöbölje, akkor az önkormányzat és a beruházó is jogosult lesz a szerződés
semmisségének megállapítása és a fent bemutatott jogkövetkezmények levonása iránt bírósághoz
fordulni. (Gárdos Péter: Önkormányzati mélygarázs-beruházások a Legfelsőbb Bíróság
döntéseinek a tükrében. Közigazgatás a gyakorlatban 2011. 1. sz.; Bővebben: Menyhárd Attila: A
Legfelsőbb Bíróság ítélete a soproni mélygarázs ügyében. Jogesetek Magyarázata, 2010/4. sz.,
19. o.)
A Pécsi Ítélőtábla a LB megállapításaival ellentétes következtetésre jutott a forgalomképtelen
törzsvagyon tekintetében. Az Ítélőtábla abból indult ki, hogy az állam, illetve az önkormányzatok
köztulajdonban álló, közcélhoz kötött javainak forgalomképtelenségére vonatkozó magánjogi
korlátozást nem lehet kiterjesztően értelmezni. A közterek és a parkok forgalomképtelensége
kizárólag a földfelszínre, ezek síkbeli kiterjedésére, és a rajtuk levő műtárgyakra, egyéb
növedékekre vonatkozik, nem terjed ki - osztott tulajdon esetén - a tulajdonjognak a földfelszín
alatti ingatlanrészére, a föld mélyére.
A helyi önkormányzat, mint földtulajdonos érvényesen köthet az építkezővel olyan ingatlan
átruházására irányuló szerződést, amely osztott tulajdon esetén nem tartozik a forgalomképtelen
vagyontárgyak közé. Az egyes dolgok és javak tehát akkor forgalomképesek, ha egyúttal
„alanycsere-képesek”, vagyis a forgalomképesség nem jelent mást, mint a dolgok
átruházhatóságát, vagy egyéb módon való megszerezhetőségét, továbbá megterhelhetőségét.
Forgalomképtelennek viszont azok a javak minősülnek, amelyeken vagyoni jogosultságokat
egyáltalában nem lehet szerezni. A tulajdonjog részjogosítványát jelentő rendelkezési jog
kizárása vagy korlátozása a forgalomképesség kizárását/korlátozását jelenti.
Az állami/önkormányzati tulajdon kizárólagossága, a forgalomképtelenség, a magántulajdoni-
forgalom alóli kivételt jelent. A forgalomképtelenséget ugyanis az 1959-es Ptk. 173. §-a
szabályozza, és ez azt jelenti, hogy a forgalomképtelen dolgok magánjogi értelemben nem
ruházhatók át, nem terhelhetők meg, azok tulajdonjogát sem részben, sem egészben nem
szerezheti meg más. A dolgok forgalomképtelenségéből azonban nem következik az, hogy
hasznosításuk is kizárólag állami vagy önkormányzati úton valósulhat meg, és a hasznosításból
az egyéb magánjogi jogalanyok ki vannak zárva.
A forgalomképtelen állami és önkormányzati tulajdonban levő javak hasznosítása több módon
is történhet. A legáltalánosabb a hasznosítási jog gyakorlásának átengedése gazdasági társaság
számára koncessziós szerződéssel, mert a forgalomképtelen ingatlan - üzemeltetés céljából - a
koncesszióról szóló törvény alapján koncesszióba adható, ilyen a PPP (public-private-
partnership) konstrukciója.
A hasznosítási jog átengedése ezekben az esetekben szerződés útján történik, tehát magánjogi
konstrukcióval, de az így létrejövő jogviszonyok nemcsak magánjogi, hanem erősen közjogi
jellegűek is. Arra azonban kétségtelen bizonyítékul szolgálnak, hogy a kizárólagos állami
tulajdon, illetőleg az önkormányzati törzsvagyon körébe tartozó dolgok több vonatkozásban is a
magánjogi szabályoknak alávetettek, a magánjogi szabályok uralma alatt állnak. Dogmatikailag
ezt a megállapítást támasztja továbbá alá az 1959-es Ptk. 173. §-ának (2) bekezdése is, amely
polgári jogi - és nem közjogi - szabály, és amely arról rendelkezik, hogy a forgalomképtelen
dolgok elidegenítése semmis.
Nem kétséges, hogy - állapítja meg a Pécsi Ítélőtábla - a LB helyesen mutatott rá a földfelszín
(a tér) és az alulépítmény 1959-es Ptk. 95. §-a szerinti alkotórészi kapcsolatára. Az ingatlan-
dolog valójában a földterületnek egy határokkal körülrajzolt felületeként jelenik meg a
tulajdonjogot tanúsító ingatlan-nyilvántartási térképen. Maga az ingatlan-nyilvántartásról szóló
1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 11. §-ának (1) bekezdése is úgy rendelkezik,
hogy az ingatlan fogalmát jelentő földrészlet a föld felszínének természetben összefüggő
valamely határ által meg nem szakított területe. Nyilvánvaló azonban a földtulajdonnak a
vertikális értelemben való kiterjedése is. Helytálló tehát az a megállapítás, hogy a földtulajdon
nemcsak a föld felszínére, de a föld mélyére és a felszín feletti térre is vonatkozik.
A köztér alatt azonban kizárólag a síkbeli kiterjedést, a földfelszínt kell érteni. A
forgalomképtelenségnek vertikális-felfelé való kiterjedése is természetesen van, hiszen a téren
emelt valamely felépítmény magát a teret - mint épületekkel körülhatárolt közterületet -
fogalmilag és közfunkcióját tekintve is megváltoztatja, megszünteti azáltal, hogy magát a síkbeli
kiterjedést, a földfelszínt megbontja. Ez azonban nem változtat azon a tényen - sőt erősíti azt -,
hogy a forgalomképtelenség közjogi/magánjogi korlátja - jogi és funkcionális értelemben
egyaránt - a tér síkbeli kiterjedését, azaz magát az épületekkel körülvett közterületi földfelszínt
védi.
 A Pécsi Ítélőtábla álláspontja szerint a LB a forgalomképtelenséget kiterjesztően értelmezte.
Mivel a földfelszín tulajdonjoga vertikálisan-lefelé kiterjed a föld mélyére is, nem kétséges, hogy
a perbeli szerződéssel érintett ingatlan köztér alatti része is a felperesi önkormányzat
tulajdonában áll, sőt törzsvagyonába tartozik. A törzsvagyon körébe tartozó tulajdoni tárgyak
közül csak maga a tér, azaz a földfelszín az, ami forgalomképtelen. A tulajdonos rendelkezési
jogát tehát a földfelszín alatti ingatlanrészre, a „föld mélyére” a törvény nem korlátozza, illetve
nem zárja ki.
A helyi önkormányzat a törzsvagyonnak nem forgalomképtelen elemére - a térre mint felszíni
közterületre - nézve kötött az 1959-es Ptk. 97. §-ának (2) bekezdése szerinti szerződést, hanem a
tulajdonában álló földfelszín - tér - alatti ingatlanra, „a föld mélyére”, amelyre nézve
rendelkezési jogát már a törvény nem zárja ki, a magánjogi tulajdonának ez az eleme már a
szabad rendelkezési jog körébe esik. Ha nem így lenne, nem építhetne pl. egy magánvállalkozás
a nemzetközi kereskedelmi repülőtér alatt egy tulajdonában álló repülőgép-javító műhelyt, vagy
ugyancsak egy magánvállalkozás az önkormányzat köztere, parkja alatt egy pince-éttermet, stb.
A közterek és parkok forgalomképtelensége tehát kizárólag a földfelszínre (ennek síkbeli
kiterjedésére és az ott levő műtárgyakra) vonatkozik, nem terjed ki azonban - osztott tulajdon
esetén - a földfelszín alatti ingatlanrészre, a föld mélyére. Egyébként is, a szerződés
érvénytelenségét nem eredményezné még az sem, ha a szerződés megkötésekor egységesen
forgalomképtelen dologról van szó. A döntő kérdés ugyanis az, hogy az adott ingatlanrész önálló
ingatlan-nyilvántartási egységként kialakítható-e?
Vagyis az önkormányzat, mint földtulajdonos érvényesen köthet az 1959-es Ptk. 97. § (2)
bekezdése szerint adás-vételi szerződést az építkezővel annak az ingatlanrésznek az
átruházásáról, amely osztott tulajdon esetén már nem tartozik a forgalomképtelen javak közé.
Mivel a szerződéskötés és a szerződés teljesítése közötti köztes időben kialakítható az osztott
tulajdon, a teljesítéskor már minden akadály és korlát nélkül megtörténhet a tulajdon-átruházás.
A köztulajdonban álló dolgok társadalmi célokat szolgálnak egyebek között azáltal is, hogy bárki
számára hozzáférhetőek, vagyis az egész társadalom számára hasznosak. Ebből viszont az
következik, hogy a magánjogi forgalomképtelenség - ebben a körben - kizárólag közjogi
céloknak van alávetve. Márpedig semmiféle közérdek, közcél nem fűződik ahhoz, hogy a
közterek alatti ingatlanrészek gazdaságilag, társadalmilag indokolt hasznosítása ne történjen
meg. Sőt, a közcél itt kifejezetten ennek ellentétébe fordul át, mert elvitathatatlanul ahhoz
fűződik közérdek, hogy a gépkocsiforgalommal amúgy is túlterhelt települések
gépkocsiparkolóit - a település környezeti képét és a lakosság életkörülményeit a legkevésbé
zavaró - földfelszín alatti mélygarázsokban oldják meg.
A jogkorlátozásnak, a forgalomképtelenségnek is csak addig van értelme, ameddig ez a tilalom
a közérdeket, a közhasznot, a közjót szolgálja, azaz ameddig az a közjogi célok megvalósítására
alkalmas. Márpedig aligha kétséges, hogy a közterek vonatkozásában ezeket a közérdekű célokat
egyedül a síkbeli kiterjedésű földfelszín és a rajta levő kulturális értékek, műtárgyak szolgálják, a
tér, a felszín alatti ingatlanrészek azonban már nem, így azok nem is érdemelnek az eredeti
közcél szerinti védelmet. Ez egyébként világosan következik abból is, hogy mindaz a dolog,
amely a földfelszín alatt különös érték és közcélú, közérdekű haszna van, az 1959-es Ptk. 96. §-a
folytán a földterület vertikálisan lefelé kiterjedő tulajdonjoga köréből kiemelésre került. [Vö.
Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2009. (X. 9.) sz. véleménye a forgalomképtelen
törzsvagyon és az „aláépítés” jogi kérdéseiről. A kollégiumi vélemény tervezetet Dr. Lábady
Tamás, a Pécsi Ítélőtábla Elnöke készítette.]

Kapcsolódó joggyakorlat
 Köf. 5036/2016/5. Az önkormányzati rendeletben biztosított rövid időtartamra szóló,
határozott idejű telekadómentesség jogos várományt teremt a helyi adók rendszerében. A
jogbiztonság és a jogszabály alkalmazására történő felkészüléshez szükséges kellő idő sérelmét
is jelenti - az adómentesség lejárta előtt egy hónapos felkészülési idővel - adót kivetni az
eredetileg adómentes időszakra.
Köf. 5028/2016/4. A helyi önkormányzat a helyi adókról szóló törvényben szereplő különböző
típusú helyi adókat nem szabályozhat újra települési adó néven. Települési adó formájában a
növényzet földterület nagysága szerinti adóztatása valójában a telekadó alapja szerinti adóztatást
jelent.
Köf. 5025/2016/4. Túllépi a törvényi kereteket az a települési adóra vonatkozó önkormányzati
rendelet, amelynek alanya általánosságban a természetes személy. Az önkormányzati rendeletnek
egyértelműen utalnia kell arra, ha egyes rendelkezései - az egész rendelethez képest - eltérő
időben lépnek hatályba. A helyi adó rendeletnek az adókötelezettség minden feltételére ki kell
terjednie, az adókötelezettséget indokolatlanul nem lehet párhuzamos helyi normában
szabályozni.
Köf. 5024/2016/5. A telekadóról szóló szabályozás során a törvényben meghatározott elvek
alkalmazása körében igazodni kell ahhoz a szemponthoz, hogy az adómérték az adótárgy telek
forgalmi értékéhez képest ne legyen túlzott.
Köf. 5021/2016/3. A helyi önkormányzatoknak a telekadó mértékének meghatározása során
tekintettel kell lenni a telkek - közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében
rejlő - értékére is.
Köf. 5018/2016/4. A helyi adókról szóló törvény 6. § c) pontja alapján az adózók teherbíró
képességére, a helyi sajátosságokra és az önkormányzat gazdálkodási követelményeire is
figyelemmel kell lenni. Ezért az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá
tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi
értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is.
Köf. 5015/2016/17. Hátrányosan megkülönböztető a telekadó mértéke akkor, ha az
önkormányzati rendeletben szabályozott díjövezet az adóztatott vagyon értékétől, sajátosságaitól
függetlenül, meghatározott adózó, más díjövezetekhez képest számottevően magasabb
adókötelezettségéről rendelkezik.
Köf. 5069/2015/4. Amennyiben a települési adó tárgya termőföld, úgy a föld
haszonbérbeadásából származó jövedelem után keletkezett személyi jövedelem-adófizetési
kötelezettség nem zárja ki, hogy az önkormányzat települési adót vessen ki.
EBH2009. 2055. Az önkormányzati vagyon felett a tulajdonosi jogok gyakorlásáról a
képviselő testület rendelkezik. E rendelkezési jogok körében felhatalmazást adhat a
polgármesternek a Szervezeti és Működési Szabályzatban arra, hogy az milyen jogokat, milyen
vagyoni körben gyakorolhat.
EBH2003. 919. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény hatálybalépésének
napján műemlékileg védett épületek, építmények a hozzájuk tartozó állami tulajdonban álló
földdel együtt csak a megyei vagyonátadó bizottság döntése alapján kerülhettek önkormányzati
tulajdonba.
EBH1999. 160. A távhő-szolgáltatási célra hőenergiát termelő fűtőerőmű önkormányzati
tulajdonba adására a vagyonátadó bizottságnak van hatásköre. A fűtőerőmű nem minősül az
állam kizárólagos tulajdonába tartozó közcélú villamos műnek.
KGD2000. 206. A községek volt közös tanácsai által alapított költségvetési üzem jogutód
nélküli megszűnése esetén a társadalombiztosítási tartozások megfizetésére a polgármesteri
hivatal nem kötelezhető.
KGD1998. 241. I. Annak vizsgálatánál, hogy a közüzemet több település ellátására alapították-
e, nem szükséges azt is megállapítani, hogy szolgáltatását pontosan mely települések lakossága
veszi igénybe. II. A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítő közüzemi vállalat tulajdonba
adásakor általában a megyei önkormányzatot is érintett önkormányzatnak kell tekinteni.
KGD1998. 237. Nem adható önkormányzati tulajdonba az átalakult gazdasági társaság
kezelésében lévő belterületi föld.
KGD1998. 233. I. Az önkormányzatnak a közüzemi vállalat vagyonára vonatkozó tulajdoni
igényét döntően a szolgáltatás igénybevétele alapozza meg. II. Több helyi önkormányzat
szükségletét kielégítő közüzemi vállalat a megyei önkormányzat, illetőleg az érintett települési
önkormányzatok közös tulajdonába is.
KGD1998. 232. Az önkormányzat belterületéhez tartozó állami tulajdonú föld önkormányzati
tulajdonba adható akkor is, ha erdő művelési ágban van nyilvántartva.
KGD1998. 231. A vállalati bérlakás is állami lakás, így - ha az a tanácsi ingatlankezelő szerv
kezelésében volt - a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerül.
KGD1998. 230. A volt állami gazdaság nem minősül tanácsi ingatlankezelő szervnek, ezért a
kezelésében volt lakások nem kerülnek önkormányzati tulajdonba.
KGD1998. 229. A tanács állami szerv volt, tehát ingatlan tulajdonjogát nem szerezhette meg,
csupán állami tulajdon kezelője lehetett, ehhez képest a jogutód önkormányzatnak az állami
tulajdonban lévő vagyontárgyat - a vonatkozó törvényi rendelkezések szerint - a tulajdonába
lehet adni.
KGD1998. 228. Az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyon e minőségét az időlegesen állami
tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvény nem
szünteti meg.
KGD1998. 226. A kábeltelevízió hálózatot üzemeltető állami közüzemi vállalatnak nem
minősíthető, így vagyona nem adható önkormányzat tulajdonába.
KGD1998. 166. Nem adható önkormányzati tulajdonba az átalakult gazdasági társaság
kezelésében lévő belterületi föld.
KGD1997. 147. Az önkormányzat belterületéhez tartozó állami tulajdonú föld önkormányzati
tulajdonba adható akkor is, ha erdő művelési ágban van nyilvántartva.
KGD1995. 114. I. A volt közös tanács vagyona közös tulajdonba kerül, ha jogutódként két
vagy több önkormányzat jött létre. A tanács vagyona a törvény erejénél fogva az önkormányzat
megalakulásával kerül az önkormányzat tulajdonába.
BH2009. 22. A helyi önkormányzat a tulajdoni igényét az önkormányzati törvény alapján -
amennyiben azt a vagyonátadó bizottságnál 1995. március 31-éig nem terjesztette elő - bírósági
eljárásban is érvényesítheti, ha bizonyítani tudja, hogy az alperes kizárólagos tulajdonába adott
szennyvízelvezető rendszer olyan több helyi önkormányzat szükségletét kielégítő, jelentősebb
közcélú vízi létesítmény, amelyet a vagyonátadó bizottságnak az állam tulajdonából az érintett
települések önkormányzati közös tulajdonába kellett volna adnia.
BH2006. 406. A települési önkormányzat tulajdonába csak olyan ingatlanok kerülhettek a
törvény erejénél fogva, amelyek ténylegesen a megszűnt tanács által alapított ingatlankezelő
szerv kezelésében álltak.
BH2006. 116. A megállapítást tartalmazó ítélet anyagi jogerejének következményeként a
szerződés létrehozása iránti - folytatódó - perben nem vizsgálható a megállapítás jogszerűsége.
BH2003. 67. Nincs vételi joga a bérlőnek, ha bérleménye olyan ingatlanban van, amely a helyi
önkormányzatokról szóló törvény rendelkezése alapján került az önkormányzat tulajdonába.
 BH2001. 180. Az 1990. évi LXV. törvény 107. §-a (1) bekezdésének c) pontja csak arra a
vagyonra vonatkozik, amely a törvény hatálybalépésekor állami tulajdonból önkormányzati
tulajdonba került. A törvény hatálybalépése után létesített gázközmű-hálózat után az
önkormányzatot akkor sem illeti meg a gázszolgáltató részvénytársaság vagyonából részvény, ha
a felek megállapodással a létesítményt a gázszolgáltató részvénytársaság vagyonába utalták.
BH1994. 564. Az önkormányzati tulajdonba került és a közszolgáltatást ellátó állami szerv
használatába adott vagyon nem kerül az állami szerv kezelésébe.
BH1994. 215. A kábeltelevízió hálózatot üzemeltető állami közüzemi vállalatnak nem
minősíthető, így vagyona nem adható önkormányzat tulajdonába.
BH1995. 56. I. Nem tartozik az időlegesen állami tulajdonban levő vagyonról szóló törvény
hatálya alá az a vagyon, amely - a vagyonátadó bizottság eljárását követően - önkormányzat
tulajdonába kerül.
BH1994. 627. Az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyon e minőségét az időlegesen állami
tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvény nem
szünteti meg.
BH1994. 624. Ha állami tulajdonban álló ingatlan a megyei vagyonátadó bizottság döntésétől
függően kerülhet az önkormányzat tulajdonába, csak ennek a döntésnek az ismeretében lehet
állást foglalni abban a kérdésben, hogy az ingatlan a kezelésére korábban jogosult adós
felszámolás alá tartozó vagyonának része-e.
BH1994. 498. A szerződés megtámadására nyitva álló határidőt nem befolyásolja az, hogy a
szerződéskötő tanács szervei helyébe jogutódként az önkormányzat lépett.
BDT2006. 1448. Az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vízműkomplexum hasznosítási
jogának tartós, határozott időre történő átengedése tartalmilag koncessziós szerződés akkor is, ha
a felek azt üzemeltetési szerződésnek nevezik el. A tartalmát tekintve koncessziós szerződés
semmis, ha megkötése nem a koncesszióról szóló törvényben meghatározott eljárás
eredményeként, az ott írt törvényi feltételeket betartva történt. Az érvénytelenség
jogkövetkezményeinek alkalmazása érvénytelen koncessziós szerződés esetén.

Kapcsolódó európai uniós joggyakorlat

C-283/06. és C-312/06. A hozzáadottérték-adó közös rendszerének kiegészítéséről és a
77/388/EGK irányelvnek a fiskális határok megszüntetésére tekintettel történő módosításáról
szóló, 1991. december 16-i 91/680/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi
adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer:
egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv
33. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem akadályozza az olyan közteher
fenntartását, amely olyan jellemzőkkel rendelkezik, mint az alapeljárásban szereplő adó.
C-544/03. és C-545/03. Akként kell értelmezni a Szerződés 59. cikkét, hogy azzal nem
ellentétes valamely nemzeti vagy helyi önkormányzati hatóságnak az egyedi, illetve általános
engedélyekben meghatározott tevékenységek folytatása során használt mobil- és személyi
távközlési infrastruktúrát megadóztató rendelkezése, amely különbségtétel nélkül alkalmazandó
a belföldi és más tagállami szolgáltatókra, és ugyanolyan módon érinti a tagállamon belüli és
tagállamok közötti szolgáltatásnyújtásokat.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény F) cikk, 38. cikk
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Harmadik könyv Harmadik rész
2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról
 2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról
1990. évi C. törvény a helyi adókról

Mötv. 107. §-ához:

A helyi önkormányzat tulajdonosi jogai, kötelezettségei

Az önkormányzatok működésének egyik meghatározó feltétele, hogy megfelelő vagyonnal
rendelkezzenek kötelező feladataik ellátásához. Az Mötv. tételesen felsorolja a saját bevétel
elemeit: ezek a helyi adók, a saját tevékenységből, vállalkozásból és vagyonból származó
bevétel, az átvett pénzeszközök és a külön törvény szerint az önkormányzatot megillető illeték,
bírság, díj [Mötv. 106. § (1) bek.].
Az önkormányzati tulajdon fő rendeltetése, hogy a helyi önkormányzat kötelező feladatainak
ellátásához szükséges feltételeket biztosítsa. Az önkormányzati tulajdon (vagyon) tekintetében a
tulajdonosi jogokat a település lakossága nevében a képviselő-testület gyakorolja. Az
önkormányzati vagyon tekintetében a tulajdonosi jogok gyakorlásának (a
vagyongazdálkodásnak) a részletes szabályait - a törvények keretei között, és a helyi
vagyongazdálkodási koncepcióban, tervben [Nvtv. 9. § (1) bek.] meghatározottak szerint a
vagyongazdálkodásról szóló rendelet tartalmazhatja. E rendelet főbb tárgykörei:
a) alapelvek (törvényesség, közérdekűség, üzemgazdasági szemlélet, hatékonyság,
takarékosság, átláthatóság stb.);
b) vagyonelemek forgalomképesség szerinti besorolása, besorolás megváltozatásának a módja;
c) korlátozottan forgalomképes vagyonelemek elidegenítésének feltételei;
d) ingyenes vagyonátadás és követelésről lemondás feltételei;
e) versenytárgyalás kiírásának szabályai;
f) vagyonkezelői megállapodás részletszabályai;
g) önkormányzati fejlesztések, beruházások szabályai;
h) vagyongazdálkodásban részt vevő szervek, szervezetek;
i) vagyongazdálkodás ellenőrzése stb. [vö. Vígvári András (szerk.): A családi ezüst.
Tanulmányok az önkormányzati vagyongazdálkodás köréből. Budapest 2007. 57. o.]
A tulajdonosi jogok gyakorlását a képviselő-testület szerveire átruházhatja [Mötv. 41. § (4)
bek.], illetve a polgármester önkormányzati rendeletben meghatározott értékhatárig dönt a
forrásfelhasználásról, döntéséről tájékoztatja a képviselő-testületet [Mötv. 68. § (4) bek.].
A Ptk. idevágó rendelkezései szerint a tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát,
használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, azt biztosítékul adja vagy más
módon megterhelje, továbbá hogy a tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon.
Rendelkezési joga kiterjed arra, hogy a dologra nézve jogviszonyokat létesítsen és szüntessen
meg; ennek körében - továbbiak mellett - átengedje a dolog birtokát, használatát vagy hasznai
szedésének jogát, a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterhelje, tulajdonjogát
átruházza, illetve - szűkebb értelemben vett - osztott tulajdont hozzon létre.
A tulajdonjogból eredő részjogosítványok gyakorlása azonban nem minden esetben korlátlan.
Az olyan dolgok, amelyek közvetve vagy közvetlenül társadalmi célokat szolgálnak, vagy bárki
számára hozzáférhetőek, köztulajdonban állnak; ezeknek a dolgoknak rendszerint az állam
illetőleg az önkormányzatok a tulajdonosai. Közcélhoz kötöttségük folytán felettük a magánjogi
értelemben vett rendelkezési jog többé-kevésbé korlátozott. A köztulajdonhoz tartozó dolgok
elkülönült csoportját alkotják a kizárólag állami tulajdonban lévő, valamint az önkormányzatok
törzsvagyonába tartozó dolgok, melyekre a törvény az általánostól eltérő, sajátos szabályok
alkalmazását rendeli. [ld. LB. Pfv.I.21.446/2008/12. számú ítélete; továbbá ld. Mötv. 106. § (2)
bekezdéshez fűzött magyarázatot.]

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2007. 135. Közterület-használat engedélyezése, használatért járó díj fizetésével
kapcsolatos vita eldöntése.
KGD1998. 213. Az önkormányzat képviselő-testületének gazdálkodási jogkörben hozott
határozata nem tekinthető államigazgatási hatósági határozatnak, ezért azt az érdekelt fél a
bíróság előtt nem támadhatja meg.
KGD1995. 134. A tanács állami szerv volt, tehát ingatlan tulajdonjogát nem szerezhette meg,
csupán állami tulajdon kezelője lehetett, ehhez képest a jogutód önkormányzatnak az állami
tulajdonban lévő vagyontárgyat lehet - a vonatkozó törvényi rendelkezések szerint - tulajdonába
adni.
KGD1995. 132. I. Az önkormányzatnak a közüzemi vállalat vagyonára vonatkozó tulajdoni
igényét döntően a szolgáltatás igénybevétele alapozza meg. II. Több helyi önkormányzat
szükségletét kielégítő közüzemi vállalat a megyei önkormányzat, illetőleg az érintett települési
önkormányzatok közös tulajdonába is kerülhet.
KGD1995. 115. II. A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítő közüzemi vállalat
tulajdonba adásakor általában a megyei önkormányzatot is érintett önkormányzatnak kell
tekinteni.
KGD1995. 114. I. A volt közös tanács vagyona közös tulajdonba kerül, ha jogutódként két
vagy több önkormányzat jött létre. A tanács vagyona a törvény erejénél fogva az önkormányzat
megalakulásával kerül az önkormányzat tulajdonába.
KGD1995. 20. Az építési engedélyezési eljárás során tekintetbe kell venni önkormányzati
tulajdon esetén azt, hogy az önkormányzat a tulajdonával szabadon rendelkezik.
KGD1994. 216. A volt állami gazdaság nem minősül tanácsi ingatlankezelő szervnek, ezért a
kezelésében volt lakások nem kerülnek önkormányzati tulajdonba.
KGD1994. 214. Az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyon e minőségét az időlegesen állami
tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvény nem
szünteti meg.
KGD1994. 129. A vállalati bérlakás is állami lakás, így - ha az a tanácsi ingatlankezelő szerv
kezelésében volt - a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerül.
KGD1992. 364. A volt városi tanács által alapított városi televízió költségvetési intézmény;
vagyona csak a megyei vagyonátadó bizottság hozzájárulásával forgalomképes.
BH2011. 249. Az egykori tanács szerveinek kezelésében lévő állami ingatlanok a vonatkozó
törvény hatálybalépésének napján ex-lege önkormányzati tulajdonba kerültek; az önkormányzat
tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme nem tekinthető az ingatlannal való rendelkezésnek, ezért e
kérelemmel az elbirtoklás nem szakad meg.
BH2009. 302. Az önkormányzati vagyon felett a tulajdonosi jogok gyakorlásáról a képviselő
testület rendelkezik. E rendelkezési jogok körében felhatalmazást adhat a polgármesternek a
Szervezeti és Működési Szabályzatban arra, hogy az milyen jogokat, milyen vagyoni körben
gyakorolhat.
BH2009. 183. I. A polgármester az önkormányzat képviseletében akkor köthet az
önkormányzat tulajdonában álló ingatlan átruházására irányuló szerződést, ha a képviselő-
testület akár a szervezeti-működési szabályzatában, akár eseti testületi határozatában a
tulajdonosi jogok gyakorlását a polgármesterre átruházta vagy a megkötött szerződést utólag
jóváhagyta.
 Kapcsolódó jogi szabályozás
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Negyedik Könyv Második Rész

Mötv. 108. §-ához:

A helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon

Az Nvtv. szerint az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti
vagyon - főszabályként - nem idegeníthető el, vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló
használati jog vagy szolgalom kivételével nem terhelhető meg, azon osztott tulajdon nem
létesíthető. Ezen tilalom az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló
nemzeti vagyonba tartozó javak teljes terjedelme tekintetében fennáll.
Amennyiben törvény a helyi önkormányzat feladatát más helyi önkormányzat feladataként
vagy állami feladatként, illetve állami feladatot helyi önkormányzat feladataként állapít meg, a
feladat ellátását közvetlenül szolgáló és ahhoz szükséges helyi önkormányzati, illetve állami
vagyonnak a feladatot átvevő részére történő tulajdonba adása nyilvántartási értéken való
átvezetéssel, ingyenesen történik.
Helyi önkormányzat tulajdonában lévő ingatlan értékesítése esetén - főszabályként - az államot
minden más jogosultat megelőző elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlási jog gyakorolására
külön törvényben meghatározott szerv - amennyiben törvény a nyilatkozattételi határidőre
vonatkozóan eltérően nem rendelkezik - az átruházás valamennyi lényeges elemét tartalmazó
ajánlat vagy az elővásárlási jog jogosultjával szemben még hatályba nem lépett a nemzeti
vagyon értékesítésére irányuló szerződés részére történő kézbesítésétől számított 30 napon belül
nyilatkozik, hogy kíván-e élni az elővásárlási joggal az állam nevében. A határidő elmulasztása
jogvesztő. (Kivéve: a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó
egyes szabályokról szóló törvény szerinti volt állami (tanácsi) és önkormányzati bérlakások
esetében az állam elővásárlási joga a lakásban élő bérlő elővásárlási jogát követi.) [vö. Nvtv. 6. §
(1) bek.; 14. §]
Az önkormányzat forgalomképes vagyontárgyai (üzleti vagyon) bevihetők vállalkozásba,
azzal, hogy a nemzeti vagyon (és ezen belül az önkormányzati vagyon) alapvető (de nem
kizárólagos!) rendeltetése a közfeladat ellátásának biztosítása. A nemzeti vagyonnal (beleértve
természetesen az önkormányzati vagyont is) felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni.
A nemzeti (azon belül az önkormányzati) vagyongazdálkodás feladata a nemzeti (azon belül az
önkormányzati) vagyon rendeltetésének megfelelő, az állam, az önkormányzat mindenkori
teherbíró képességéhez igazodó, elsődlegesen a közfeladatok ellátásához és a mindenkori
társadalmi szükségletek kielégítéséhez szükséges, egységes elveken alapuló, átlátható, hatékony
és költségtakarékos működtetése, értékének megőrzése, állagának védelme, értéknövelő
használata, hasznosítása, gyarapítása, továbbá az állam vagy a helyi önkormányzat feladatának
ellátása szempontjából feleslegessé váló vagyontárgyak elidegenítése. [vö. Nvtv. 7. § (1)-(2)
bek.]
A helyi önkormányzat nem alapíthat olyan gazdasági társaságot, és öröklés vagy törvény
rendelkezése alapján, valamint a követelés fejében szerzett részesedés kivételével nem szerezhet
részesedést olyan gazdasági társaságban, amely vagy amelynek valamely - nem természetes
személy - tagja nem átlátható. (Nem átlátható szervezetben öröklés címén, törvényi rendelkezés
alapján vagy követelés fejében szerzett részesedés esetén az állam vagy a helyi önkormányzat
köteles haladéktalanul intézkedni részesedése megszüntetése érdekében.)
Amennyiben a helyi önkormányzat által alapított vagy részesedésével működő gazdasági
társaság, vagy annak valamely tagja az állam vagy a helyi önkormányzat általi alapítást vagy
részesedésszerzést követően válik nem átláthatóvá, az állami vagy a helyi önkormányzati
tulajdonos kezdeményezi a társasági szerződés felülvizsgálatát és a gazdasági társaság
tulajdonosi szerkezetének e törvény átlátható szervezetre vonatkozó előírásainak megfelelő
átalakítását.
Az a gazdasági társaság, amelyben a helyi önkormányzat legalább az Nvtv. szerinti többségi
befolyással rendelkezik, csak átlátható gazdasági társaságot alapíthat és öröklés, vagy törvény
rendelkezése alapján, valamint a követelés fejében szerzett részesedés kivételével csak olyan
gazdasági társaságban szerezhet részesedést, amely, valamint amelynek nem természetes személy
tagja átlátható. Nem átlátható szervezetben öröklés címén, törvényi rendelkezés alapján vagy
követelés fejében szerzett részesedés esetén az állam vagy a helyi önkormányzat legalább e
törvény szerinti többségi befolyása alatt álló gazdasági társaság köteles haladéktalanul intézkedni
részesedése megszüntetése érdekében. (Többségi befolyás az a kapcsolat, amelynek révén
természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egy jogi
személyben a szavazatok több mint 50%-ával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.)
Amennyiben nem átlátható szervezet abban a gazdasági társaságban, amelyet olyan gazdasági
társaság alapított, vagy amelyben olyan gazdasági társaság szerzett részesedést, amelyben az
állam vagy a helyi önkormányzat e törvény szerinti többségi befolyással rendelkezik, részesedést
szerez, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő gazdasági társaság kezdeményezi
a társasági szerződés felülvizsgálatát és a gazdasági társaság az Nvtv. átlátható szervezetre
vonatkozó előírásainak [Nvtv. 3. § (1) bek. 1. pont] megfelelő átalakítását.
Amennyiben az a gazdasági társaság, amelyet olyan gazdasági társaság alapított, vagy
amelyben olyan gazdasági társaság szerzett részesedést, amelyben az állam vagy a helyi
önkormányzat az Nvtv. szerinti többségi befolyással rendelkezik, az alapítását vagy
részesedésszerzést követően válik nem átláthatóvá, azon társaság, amelyben az állam vagy a
helyi önkormányzat többségi befolyással rendelkezik, kezdeményezi a társasági szerződés
felülvizsgálatát és a gazdasági társaság tulajdonosi szerkezetének az Nvtv. átlátható szervezetre
vonatkozó előírásainak megfelelő átalakítását.
A 100%-os önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaság azon közfeladat végzésére,
amelynek ellátására létrehozták (lényegében alaptevékenységére) - az Ávtv. szerinti tulajdonosi
joggyakorló társaságok kivételével - gazdasági társaságot nem alapíthat.
Azon gazdasági társaság, amelyben az állam vagy a helyi önkormányzat külön-külön vagy
együttesen az Nvtv. szerinti többségi befolyással rendelkezik, köteles a tulajdonosi joggyakorló
előzetes hozzájárulását kérni a legfőbb szerv döntése előtt a következő kérdésekben:
a) további gazdálkodó szervezet alapítása vagy megszüntetése,
b) gazdálkodó szervezetben részesedés megszerzése vagy átruházása.
Az a nonprofit gazdasági társaság, amelyben az állam vagy a helyi önkormányzat külön-külön
vagy együttesen legalább az Nvtv. szerinti többségi befolyással rendelkezik - a
hulladékgazdálkodási tevékenységet végző nonprofit gazdasági társaságot ide nem értve -, csak
nonprofit többségi állami vagy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságot alapíthat és csak
ilyen nonprofit gazdasági társaságban szerezhet részesedést. Az így alapított gazdasági társaság
további társaságot nem alapíthat, és gazdasági társaságban nem szerezhet részesedést. [Nvtv. 8. §
(1)-(9) bek.]
Törvényben, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében
törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti
vagyon tulajdonjogát átruházni - ha törvény kivételt nem tesz - csak versenyeztetés útján, az
összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás
értékarányosságával lehet. Nemzeti vagyon tulajdonjogát átruházni természetes személy vagy
átlátható szervezet részére lehet. A nemzeti vagyon tulajdonjogát ingyenesen átruházni csak
törvényben meghatározott esetekben és módon lehet.
Nemzeti vagyon tulajdonjogának ingyenes átruházása esetén a tulajdonjogot megszerző félnek
- az állam kivételével - eleget kell tennie a következő feltételeknek:
a) a nemzeti vagyoni körből ingyenesen tulajdonba adott ingatlant a tulajdonjog
megszerzésétől számított 15 évig nem idegenítheti el, és a juttatás céljának megfelelően köteles
hasznosítani, valamint állagát megóvni;
b) az átruházott vagyon hasznosításáról évente beszámol a vagyont átadó szervezet felé.
Az ingyenesen tulajdonba adott ingatlanon - az állam által történő tulajdonszerzést kivéve - a
törvény erejénél fogva 15 évig elidegenítési tilalom áll fenn. Az elidegenítési tilalom ingatlan-
nyilvántartásba történő feljegyzését a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem benyújtásával
egyidejűleg a vagyont átruházó szerv kérelmezi.
Amennyiben megállapítást nyer, hogy a tulajdonjogot ingyenes átruházással megszerző fél a
célhoz kötött hasznosításra vonatkozó törvényi előírásnak részben vagy egészben nem tesz
eleget, köteles az átadási megállapodásban rögzített forgalmi értéknek a kötelezettség
megsértésének napjától számított mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegét a vagyont
átadó szervezet felszólítására, az abban meghatározott határidőig az állam vagy a helyi
önkormányzat részére megfizetni, és a jogsértő állapotot megszüntetni. Ennek elmulasztása
esetén a vagyont átadó szervezet a szerződéstől azonnali hatállyal eláll.
Amennyiben törvény a helyi önkormányzat feladatát más helyi önkormányzat feladataként
vagy állami feladatként, illetve állami feladatot helyi önkormányzat feladataként állapít meg, a
feladat ellátását közvetlenül szolgáló és ahhoz szükséges helyi önkormányzati, illetve állami
vagyonnak a feladatot átvevő részére történő tulajdonba adása nyilvántartási értéken való
átvezetéssel, ingyenesen történik.
Helyi önkormányzat tulajdonában lévő ingatlan értékesítése esetén - főszabályként - az államot
minden más jogosultat megelőző elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlási jog gyakorolására
külön törvényben meghatározott szerv - amennyiben törvény a nyilatkozattételi határidőre
vonatkozóan eltérően nem rendelkezik - az átruházás valamennyi lényeges elemét tartalmazó
ajánlat vagy az elővásárlási jog jogosultjával szemben még hatályba nem lépett a nemzeti
vagyon értékesítésére irányuló szerződés részére történő kézbesítésétől számított 30 napon belül
nyilatkozik, hogy kíván-e élni az elővásárlási joggal az állam nevében. A határidő elmulasztása
jogvesztő. (Kivéve: a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó
egyes szabályokról szóló törvény szerinti volt állami (tanácsi) és önkormányzati bérlakások
esetében az állam elővásárlási joga a lakásban élő bérlő elővásárlási jogát követi.) A törvény
rendelkezéseibe ütköző szerződés, más jogügylet vagy rendelkezés semmis. (vö. Nvtv. 13-15. §)

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról
2007. évi CVI. törvény az állami vagyonról

Mötv. 108/A. §-ához:

A nemzeti vagyonról szóló törvény alkalmazása

Az Nvtv. 13. § (1) bekezdése szerint törvényben, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában
álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében
meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyon tulajdonjogát átruházni - ha törvény kivételt nem
tesz - csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a
szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet. A 108/A. § e versenyeztetés alóli
kivételeket sorolja fel, azzal, hogy ezekben az esetekben is lehet versenyeztetni, de nem
kötelező.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2010. 2239. A zártkörűen működő egyszemélyes részvénytársaság részvényese által
hozott, a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó határozat bírósági felülvizsgálatára irányadó
szabályok alkalmazása, ha a részvényes önkormányzat és a támadott határozatot a képviselő-
testület ülésén fogadták el.
EBH2010. 2149. A víziközmű működtetésére létrehozott gazdasági társaság, melynek tagjai
kizárólag helyi önkormányzatok, önkormányzati közüzemnek minősül, melyre rábízott
közművagyont az önkormányzatok csak a közüzem megszüntetése vagy átszervezése esetén
vonhatják el, ennek hiányában más gazdálkodó szervezettel a víziközmű üzemeltetésére kötött
újabb szerződés semmis.
EBH2009. 2055. Az önkormányzati vagyon felett a tulajdonosi jogok gyakorlásáról a
képviselő testület rendelkezik. E rendelkezési jogok körében felhatalmazást adhat a
polgármesternek a Szervezeti és Működési Szabályzatban arra, hogy az milyen jogokat, milyen
vagyoni körben gyakorolhat.
EBH2005. 1381. Közműelhelyezéshez szükséges közterület-használati díj szerződés alapján
nem szedhető, az csak jogszabályi felhatalmazáson, hatósági döntésen alapulhat.
EBH2005. 1234. I. Abban az esetben, ha a Magyar Állam tulajdonában volt
távhőszolgáltatásra létesült közmű a Megyei Vagyonátadó Bizottság hozzájárulásával az
önkormányzat által alapított egyszemélyes gazdasági társaság tulajdonába került, a vagyon
működtetésére a koncesszióról szóló törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.
KGD2004. 153. A közbeszerzési eljárásban nem jogszabálysértő, ha az ajánlattevő az
önkormányzati önerő meghitelezésére a törvényben előírt keretekre és feltételekre tesz
többletfelajánlást.
BH2011. 249. Az egykori tanács szerveinek kezelésében lévő állami ingatlanok a vonatkozó
törvény hatálybalépésének napján ex-lege önkormányzati tulajdonba kerültek; az önkormányzat
tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme nem tekinthető az ingatlannal való rendelkezésnek, ezért e
kérelemmel az elbirtoklás nem szakad meg.
BH2005. 446. Törvénysértő az önkormányzat törzsvagyonához tartozó, forgalomképtelen
ingatlan cseréjéhez hozzájáruló képviselő-testületi határozat.
BH2001. 180. Az 1990. évi LXV. törvény 107. §-a (1) bekezdésének c) pontja csak arra a
vagyonra vonatkozik, amely a törvény hatálybalépésekor állami tulajdonból önkormányzati
tulajdonba került. A törvény hatálybalépése után létesített gázközmű-hálózat után az
önkormányzatot akkor sem illeti meg a gázszolgáltató részvénytársaság vagyonából részvény, ha
a felek megállapodással a létesítményt a gázszolgáltató részvénytársaság vagyonába utalták.
BH2000. 258. A folyók holtágainak tulajdoni viszonyai; azok önkormányzati tulajdonba
adásának feltételei.
BH1998. 599. I. Az egyik önkormányzat tulajdonából - pl. adásvétel útján - a másik
önkormányzat tulajdonába kerülő ingatlanra nézve fennálló - jogszabályon alapuló - elővásárlási
jogok. közül annak van elsőbbsége, amelyet a korábbi tulajdonos önkormányzat határozatában
megjelölt, ha ezt a határozatot az arra jogosultak nem támadták meg.
BH1998. 529. Vadászati jog hasznosításából származó - más szerződő felek között létrejött
szerződés alapján járó - haszonbérleti díj átengedését az önkormányzat nem igényelheti.
 BH1996. 394. Nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat,
amikor határozatával elfogadja egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak
vagyonáról.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról
2007. évi CVI. törvény az állami vagyonról

Mötv. 108/B. §-ához:

Versenyeztetés kívánalma
Az Nvtv. 11. § (16) bekezdése szerinti törvényben, valamint a helyi önkormányzat
tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat
rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyont hasznosítani - ha törvény kivételt
nem tesz - csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a
szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet. E verseny mellőzhető:
a) ha a hasznosítás
aa) államháztartási körbe tartozó szervezet,
ab) jogszabályban előírt állami vagy önkormányzati feladatot ellátó gazdálkodó szervezet,
vagy
ac) államháztartási körbe tartozó szervezet vagyonkezelésében lévő, az állam vagy a helyi
önkormányzat tulajdonában álló lakások tekintetében a vagyonkezelő szervezettel
foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személyek javára történik;
b) ha az önkormányzati vagyon használatát biztosító, határozott időre kötendő szerződés
tartama a kilencven napot nem haladja meg.

Mötv. 109. §-ához:

1. Vagyonkezelői jog fogalma

Az önkormányzat a kötelező önkormányzati feladatellátáshoz kapcsolódóan vagyonának
meghatározott körére, a vagyonhasznosítás egyik formájaként vagyonkezelői jogot létesíthet, az
Nvtv.-ben szabályozott módon. A vagyonkezelői jog az önkormányzati feladatellátás
feltételeinek hatékony biztosítása, a vagyon állagának és értékének megőrzése, védelme, továbbá
értékének növelése érdekében történhet.
Az Nvtv. szerint közfeladat jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat,
amit az arra kötelezett közérdekből, jogszabályban meghatározott követelményeknek és
feltételeknek megfelelve végez, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását, továbbá
az állam nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeiből adódó közérdekű feladatokat,
valamint e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását is (Nvtv. 3. § 7. pont). A
vagyonkezelői jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető. (Inytv. 16. § a) pont)
Az Nvtv. kógens szabálya a vagyon ingyenes hasznosítási lehetőségének kizárólag közfeladat
ellátásához való kötése. A helyi önkormányzatoknak felül kell vizsgálniuk és meg kell
szüntetniük az összes eddigi, nem közfeladathoz köthető ingyenes vagyonhasználatot. A
közfeladat ugyanis csakis jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat lehet,
amit magának a kötelezettnek kell végeznie. A kötelezettség már nem csupán jogszabályhoz kell,
hogy kötődjön, az alapulhat egyéb, például szerződéses kötelmen is.
A nemzeti vagyon állam és önkormányzat közötti tulajdonjogának szabad és ingyenes átadása
került szabályozásra abban az esetben, ha ez a vagyon közfeladat ellátását szolgálja és ez a
közfeladat-ellátási kötelezettség önkormányzatról államra száll, vagy fordítva. Az Nvtv. szigorú
szabályai és szabályozó elvei elsősorban a helyi vagyongazdálkodásról szóló rendeletek
felülvizsgálatát, ezzel együtt a helyi vagyongazdálkodás újraértelmezését követelik meg, ami az
egységes jogi helyzet megteremtése mellett a vagyonnal való felelős gazdálkodást és az
átláthatóságot is hivatott szolgálni. (Szomincsikné Laza Margit: A nemzeti vagyonról szóló
törvény önkormányzati vonatkozásai. Jegyző és Közigazgatás, 2012/1. sz.)
Vagyonkezelői jog önkormányzati lakóépületre és vegyes rendeltetésű épületre, társasházban
lévő önkormányzati lakásra és nem lakás céljára szolgáló helyiségre ingyenesen csak kizárólagos
önkormányzati tulajdonú gazdasági társasággal, vagy e gazdasági társaság kizárólagos
tulajdonában lévő gazdasági társaságával létesíthető.

2. Vagyonkezelői jog átadása

Az Nvtv. szerint a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében
vagyonkezelő lehet:
a)    önkormányzati társulás, költségvetési szerv vagy önkormányzati intézmény, köztestület,
b) az állam, a helyi önkormányzat, az önkormányzati társulás,
c) költségvetési szerv vagy önkormányzati intézmény,
d) önkormányzati társulás, költségvetési szerv vagy önkormányzati intézmény együtt vagy
külön-külön 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet,
e) az állam, a helyi önkormányzat, önkormányzati társulás, költségvetési szerv vagy
önkormányzati intézmény 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezet (Nvtv. 3. § 19. pont).
Vagyonkezelési szerződés a felsorolt szervezetekkel versenyeztetéssel vagy versenyeztetés
nélkül is köthető. A vagyonkezelői jog létesítése mindazonáltal azért lehet előnyös a helyi
önkormányzat számára, mert
a) szélesítheti a feladatellátás eszköztárát, egyben védi az önkormányzati tulajdont;
b) a nyilvános pályázat útján érvényesülhet a hatékonyság szempontja,
c) egyszerre valósulhat meg az önkormányzati vagyon állagának, értékének megőrzése,
védelme, esetleg növekedése, illetve a kötelező feladat ellátása.
A vagyonkezelői jog létesítése pedig azért lehet előnyös a vagyonkezelőnek is, hiszen
a) a közfeladattal együtt az annak ellátást szolgáló vagyont is átveszi, birtokába kerül,
b) a vagyont - törvényi keretek között és az önkormányzattal kötött megállapodás szerint -
hasznosíthatja,
c) az átvett vagyon utáni értékcsökkenést elszámolhatja. [Krucsó Balázs: Az önkormányzatok
gazdálkodása - „Az önkormányzatok vagyongazdálkodása válság idején.” In: Kákai László
(szerk.): 20 évesek az önkormányzatok. Pécs, 2010, 458. o.]
A vagyonkezelői jog alapítása nem érinti a helyi önkormányzat - törvényen alapuló - feladat-
ellátási kötelezettségét, és a feladat ellátásáért való felelősségét. Ez azt jelenti, hogy amennyiben
a vagyonkezelő bármilyen oknál fogva nem képes a közfeladatot ellátni, akkor az önkormányzat
köteles a feladat ellátását más módon biztosítani. A vagyonkezelői jog átadása célhoz kötött,
célja az önkormányzati feladatellátás feltételeinek hatékony biztosítása, a vagyon állagának és
értékének megőrzése, védelme, továbbá értékének növelése.
Az Nvtv. 2. mellékletben megjelölt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti
vagyon az Nvtv. erejénél fogva elidegenítési és - vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló
használati jog vagy szolgalom kivételével - terhelési tilalom alatt áll, azon osztott tulajdon nem
létesíthető. Törvényben, kormányrendeletben vagy - a helyi önkormányzati vagyon tekintetében
- a helyi önkormányzat rendeletében nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti
vagyonként meghatározott vagyonelem az erről rendelkező jogszabály erejénél fogva
elidegenítési és - vagyonkezelői jog, jogszabályon alapuló használati jog vagy szolgalom
kivételével - terhelési tilalom, valamint osztott tulajdon létesítésének tilalma alatt áll (Nvtv. 6. §).
A helyi vagyonrendeletek felülvizsgálata gyakorlatilag elkerülhetetlen az Nvtv.
hatálybalépésével, még akkor is, ha vagyonával felelősen rendelkező önkormányzat szigorú
vagyonrendelettel bír, hiszen a vagyongazdálkodási szabályrendszer alapjaiban változott meg (pl.
módosult az önkormányzati vagyon típusainak elnevezése is). A törzsvagyon részei a
„kizárólagos” önkormányzati tulajdonban álló, a korlátozottan forgalomképes és a
nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagyonelemek. Ez utóbbi kört az
önkormányzatoknak rendeletben kell meghatározniuk, ugyanakkor szempontrendszert a Nvtv.
nem ad ahhoz, hogy mi tekinthető a helyi önkormányzat képviselő-testülete számára
nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek. A törvény erejénél fogva vagyonkezelővé
válik például az óvoda vagy a helyi önkormányzat gazdasági társasága. Ez előremutató és
egységes jogi helyzetet jelenthet, amihez minden önkormányzatnak hasznosítási megállapodást
kell kidolgoznia a vagyonkezelői számára. (Szomincsikné Laza Margit: A nemzeti vagyonról
szóló törvény önkormányzati vonatkozásai. Jegyző és Közigazgatás, 2012/1. sz.)
A helyi önkormányzat a vagyongazdálkodásának az Alaptörvényben, valamint az Nvtv.-ben
meghatározott rendeltetése biztosításának céljából közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási
tervet köteles készíteni. A nemzeti vagyont, annak értékét és változásait a tulajdonosi
joggyakorló nyilvántartja. Az érték nyilvántartásától el lehet tekinteni, ha az adott vagyontárgy
értéke természeténél, jellegénél fogva nem állapítható meg. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell
a vagyon elsődleges rendeltetése szerinti közfeladat megjelölését is. A nyilvántartási adatok - a
minősített adat védelméről szóló törvény szerinti minősített adat kivételével - nyilvánosak.
A tulajdonosi joggyakorló rendszeresen ellenőrzi a nemzeti vagyon használójának a nemzeti
vagyonnal való gazdálkodását, megállapításairól értesíti a nemzeti vagyon használóját, továbbá,
amennyiben megállapításai az ÁSZ hatáskörét érintik, az ÁSZ-et is. (Nvtv. 9-10. §)
Az Mötv. szövegével ellentétben nem az illetékes, hanem a hatáskörrel rendelkező miniszter
[illetve államigazgatási szerv az f) pont esetében] hozzájárulásával lehet vagyonkezelői jogot
létesíteni a helyi önkormányzat tulajdonában lévő
a) védett természeti területek és értékek,
b) az erdők, véderdők,
c) a műemlékingatlanok,
d) védetté nyilvánított kulturális javak,
e) történeti (régészeti) emlékek,
f) a védművek és védelmi létesítmények tekintetében.

3. Vagyonkezelő kötelezettségei
A vagyonkezelő is köteles figyelembe venni, hogy a nemzeti vagyon alapvető rendeltetése a
közfeladat ellátásának biztosítása. A nemzeti vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell
gazdálkodni. A nemzeti vagyongazdálkodás feladata a nemzeti vagyon rendeltetésének
megfelelő, az állam, az önkormányzat mindenkori teherbíró képességéhez igazodó, elsődlegesen
a közfeladatok ellátásához és a mindenkori társadalmi szükségletek kielégítéséhez szükséges,
egységes elveken alapuló, átlátható, hatékony és költségtakarékos működtetése, értékének
megőrzése, állagának védelme, értéknövelő használata, hasznosítása, gyarapítása, továbbá az
állam vagy a helyi önkormányzat feladatának ellátása szempontjából feleslegessé váló
vagyontárgyak elidegenítése. [Nvtv. 7. §]
A feladatellátás biztonsága és a vagyon megóvása érdekében a vagyonkezelő a vagyon
felújításáról, pótlólagos beruházásáról legalább a vagyoni eszközök elszámolt
értékcsökkenésének megfelelő mértékben köteles gondoskodni és e célokra az
értékcsökkenésnek megfelelő mértékben tartalékot képezni.
Ha a vagyonkezelő olyan közfeladatot lát el, amely után bevételének több mint fele az
államháztartás valamely alrendszeréből származik, a helyi önkormányzat a vagyonkezelési
szerződésben részletezett feltételekkel a bevételekben meg nem térülő elszámolt
értékcsökkenésnek megfelelő összeg erejéig elengedheti a vagyonkezelőnek a helyi
önkormányzattal szemben fennálló, a kezelt vagyonnal összefüggő hosszú lejáratú
kötelezettségét. Ez esetben a vagyonkezelő felújítási, beruházási kötelezettsége a bevételekben
megtérülő értékcsökkenés összegéig áll fenn.
A vagyonkezelés hatékonyságát, a finanszírozás átláthatóságát, illetve nyomon követhetőségét
csak akkor lehet garantálni, ha a vagyonkezelő
a) a vagyonkezelésébe vett vagyon használatából, működtetéséből származó bevételeit, illetve
b) közvetlen költségeit és ráfordításait
elkülönítetten tartja nyilván, oly módon, hogy az a saját vagyonnal folytatott vállalkozási
tevékenységéből származó bevételeitől, költségeitől és ráfordításaitól egyértelműen elhatárolható
legyen.
A vagyonkezelő a tulajdonosi ellenőrzést köteles tűrni, az ellenőrzés érdekében kötelezhető
minden közérdekből nyilvános adat, valamint - az Infotv. rendelkezéseit nem sértő - az
önkormányzati vagyonra és vagyonkezelésre vonatkozó adat szolgáltatására és okirat
bemutatására.
A közfeladatot ellátó szerv a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és
önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon
kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a
magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására
vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.
(Infotv. 32. §) Az, aki nemzeti vagyonnak az Nvtv. hatálybalépését megelőzően kötött, az Nvtv.
hatálybalépésekor fennálló szerződés alapján a használója, 2012. december 31-éig köteles
feltárni a tulajdonosi szerkezetét. [Nvtv. 18. § (2) bek.]

4. Vagyonkezelői szerződés
A vagyonkezelői jog létesítésének a célja a közfeladat hatékonyabb ellátása. A vagyonkezelői
jog nem minősül olyan jogcímnek, amely alapján a közfeladat ellátásával összefüggésben
központi költségvetési többlettámogatási igényt lehetne támasztani.
A vagyonkezelői jog - főszabályként - vagyonkezelési szerződéssel jön létre. A vagyonkezelési
szerződés tartalmazza azokat a keretszabályokat, amelyeket a szerződő felek teljesíteni
jogosultak és kötelesek, amelyek arra is szolgálnak, hogy - a törvényes keretek között - a felek
gazdasági érdekei is figyelembe legyenek véve a szerződés végrehajtása során. Fontos
garanciális elem ebből a szempontból, hogy a vagyonkezelő - a szerződés mellékletét képező - a
befektetési (vagyonkezelői) stratégia szerinti arányok figyelembevételével kezeli, hasznosítja az
önkormányzat vagyonát. [Varga Zsolt: Önkormányzati vagyongazdálkodás, vagyonkezelés.
Magyar Közigazgatás, 2002/11. sz., 678. o.]
A nemzeti vagyon tekintetében vagyonkezelési szerződés az Nvtv.-ben meghatározott
korlátozásokkal, feltételekkel, és csak a törvényben felsorolt személyekkel köthető. A
vagyonkezelési szerződés versenyeztetés nélkül is köthető. A vagyonkezelési jogot alapító
szerződés a törvény erejénél fogva megszűnik, ha a vagyonkezelőnek, a vagyonkezelői
minőséghez szükséges, az Nvtv.-ben meghatározott tulajdonosi szerkezete megváltozik. A
vagyonkezelői jog kivételesen törvényben történő kijelöléssel, a törvényben megjelölt
személyekkel, vagy a törvényben egyedileg meghatározott jogi személlyel jön létre.
Törvény alapján kijelöléssel létrejött vagyonkezelői jog - ha a törvény másként nem
rendelkezik - az adott törvényben meghatározott feltételek teljesülésének, ennek hiányában a
törvény hatálybalépésének napján keletkezik. (A vagyonkezelésre vonatkozó részletes
szabályokat, ilyen esetben is a tulajdonosi joggyakorlóval megkötött vagyonkezelési szerződés
tartalmazza.)
A vagyonkezelőt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - megilletik a tulajdonos jogai, és
terhelik a tulajdonos kötelezettségei - ideértve a számvitelről szóló törvény szerinti
könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettséget is - azzal, hogy a vagyont nem idegenítheti
el, továbbá használati joggal, szolgalommal vagy más dologi joggal nem terhelheti meg,
biztosítékul nem adhatja, valamint a vagyonkezelői jogot harmadik személyre - főszabályként -
nem ruházhatja át és nem terhelheti meg.
A nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés csak természetes személlyel vagy
átlátható szervezettel köthető. Nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés kizárólag
olyan természetes személlyel vagy átlátható szervezettel köthető, amely az átengedett nemzeti
vagyon hasznosítására vonatkozó szerződésben vállalja, hogy
a) a hasznosításra vonatkozó szerződésben előírt beszámolási, nyilvántartási, adatszolgáltatási
kötelezettségeket teljesíti,
b) az átengedett nemzeti vagyont a szerződési előírásoknak és a tulajdonosi rendelkezéseknek,
valamint a meghatározott hasznosítási célnak megfelelően használja,
c) a hasznosításban - a hasznosítóval közvetlen vagy közvetett módon jogviszonyban álló
harmadik félként - kizárólag természetes személyek vagy átlátható szervezetek vesznek részt.
A nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződést a hasznosításba adó kártalanítás nélkül
és azonnali hatállyal felmondhatja, ha a nemzeti vagyon hasznosításában részt vevő bármely - a
hasznosítóval közvetlen vagy közvetett módon jogviszonyban álló harmadik fél - szervezet a
nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés megkötését követően beállott körülmény
folytán már nem minősül átlátható szervezetnek.
Az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 1. pontja szerinti átlátható szervezet tulajdonosi szerkezetében a 3.
§ (1) bekezdés 1. pontjától eltérő változást a nemzeti vagyon hasznosítására a hasznosítóval
közvetlenül megkötött szerződésben a hasznosításba adót megillető, valamint a hasznosításban, a
hasznosítóval közvetlen vagy közvetett módon jogviszonyban álló harmadik felekkel
(természetes személyek vagy átlátható szervezetek) kötött szerződésekben a hasznosításba
adóval közvetlen jogviszonyban álló személyt megillető rendkívüli felmondási okként rögzíteni
kell.
Nemzeti vagyon ingyenesen kizárólag közfeladat ellátása céljából adható használatba, a
közfeladat ellátásához szükséges mértékben. Törvényben, valamint a helyi önkormányzat
tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat
rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyont hasznosítani - ha törvény kivételt
nem tesz - csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a
szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet. Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra
az esetre, ha a hasznosítás államháztartási körbe tartozó szervezet, illetve jogszabályban előírt
állami, önkormányzati feladatot ellátó gazdálkodó szervezet javára, továbbá az államháztartási
körbe tartozó szervezet vagyonkezelésében lévő, állami tulajdonban álló lakások tekintetében a
vagyonkezelő szervezettel foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személyek javára
történik. (vö. Nvtv. 11. §)
 A helyi önkormányzat a határozatlan idejű, illetve határozott idejű vagyonkezelési szerződést
rendkívüli felmondással akkor szüntetheti meg, ha
a) a vagyonkezelő a számára jogszabályban előírt kötelezettségét megsérti, vagy a
vagyonkezelési szerződésben előírt kötelezettségét súlyosan megszegi;
b) a vagyonkezelő a vele szemben a vagyonkezelési szerződés megkötését megelőzően
megindult csőd- vagy felszámolási eljárásról a helyi önkormányzatot nem tájékoztatta, vagy a
vagyonkezelővel szemben a vagyonkezelési szerződés hatályának időtartama alatt csőd- vagy
felszámolási eljárás indul;
c) a vagyonkezelő adó-, illeték-, vám- vagy társadalombiztosítási járulék tartozása több mint
hat hónapja lejárt, és ennek megfizetésére halasztást nem kapott.
A helyi önkormányzat tulajdonában lévő vagyon vagyonkezelésbe adása illetékmentes. Az Itv.
alapján továbbá teljes személyes (alanyi) illetékmentességben részesülnek a helyi
önkormányzatok és azok társulásai [Itv. 5. § (1) bek. b) pont], továbbá illetékmentes a polgári
ügyekben a helyi önkormányzat adósságrendezési eljárása [Itv. 57. § (1) bek. l) pont].
A helyi önkormányzat képviselő-testülete (felhatalmazása esetén a polgármester) a
vagyonkezelési szerződést azonnali hatállyal jogosult felmondani, ha a vagyonkezelő
a) a vagyonkezelésbe adott önkormányzati vagyonnal a vállalt önkormányzati közfeladatot
nem látja el, vagy
b) a vagyonkezelésébe adott vagyonban kárt okoz.

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2008. 1927. Egy ingatlanon fennálló tulajdonjog és a korábbi vagyonkezelő természetben
meghatározott kezelői joga, - eltérő megállapodás hiányában - a kezelő törvényen alapuló
tulajdonszerzése esetén közös tulajdont keletkeztet.
BH2004. 60. Az állam nem vonhatja el a kezelői jogot, illetve nem gyakorolhatja tulajdonosi
jogosítványait azon vagyontárgyak vonatkozásában, amelyeket a törvény már korábban az
önkormányzat tulajdonába adott.
BH2002. 68. Az érdekeltek egyike által sem támadott államigazgatási határozat alapján az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelői jog alapítása, terjedelme, jogszerűsége utólag -
államigazgatási jogorvoslati lehetőség hiányában - nem vitatható.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról 11. §
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról
2000. évi C. törvény a számvitelről
1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról 16. § a) pont

Mötv. 110. §-ához:

Az önkormányzati vagyon nyilvántartása

Az önkormányzati vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében az Mötv. rögzíti a vagyon
nyilvántartására, folyamatos vezetésére vonatkozó kötelezettséget. A vagyon nyilvántartásának
vezetése a jegyző feladata, aki felelős az abban foglalt adatok hitelességéért is.
Az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási
rendjéről szóló 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet szerint az önkormányzat tulajdonában lévő
ingatlanvagyonról a rendelet 1-5. számú melléklete szerinti ingatlanvagyon-katasztert kell
felfektetni és folyamatosan vezetni. A kataszter ingatlan adatlapjának, valamint a földre, az
épületre, a közműre és az egyéb építményre vonatkozó betétlapjainak az adatainak egyezniük
kell a földhivatal ingatlan-nyilvántartásának azonos tartalmú adataival, illetve a közmű
üzemeltetőjének nyilvántartásával.
A kataszter elkülönítetten tartalmazza - törzsvagyon és egyéb vagyon szerinti bontásban - az
ingatlanra vonatkozó főbb adatokat, továbbá, ha rendelkezésre áll, az ingatlan számviteli
nyilvántartás szerinti bruttó értékét, értékbecslés esetén a becsült értékét. A kataszter
ellenőrizhetőségét biztosítja az ingatlanokról vezetett kataszteri napló. A kataszteri napló egyes
sorszámmal kezdődően az ingatlan főbb adatait (helyrajzi szám, utcanév, jellegazonosító)
tartalmazza. A főjegyző, illetve a jegyző feladata a kataszter és a kataszternapló felfektetése és
folyamatos vezetése.
Az ingatlan valóságos állapotában, értékében bekövetkezett változást, a bekövetkezéstől
számított 90 napon belül a kataszteren át kell vezetni. E változást a helyi önkormányzat
költségvetési intézménye, vállalata, egyéb gazdálkodó szerve, valamint a megbízásában eljáró
vagyonkezelő 60 napon belül - okirattal igazolva - köteles jelenteni a főjegyzőnek, illetve
jegyzőnek. [A vagyonkataszterről bővebben: Kakuk Lajosné: Önkormányzati ingatlanvagyon
kataszter. Budapest 2002.]
A tulajdonjogban vagy az ingatlan valóságos állapotában bekövetkezett változásnak
földhivatali ingatlan-nyilvántartásban való átvezetéséig az ingatlant a kataszterben elkülönítetten,
földhivatallal rendezendő tételként kell nyilvántartani. A helyi önkormányzatok az Országos
Statisztikai Adatgyűjtési Program alapján a kataszterből adatokat szolgáltatnak - a Magyar
Államkincstár területi szervei útján - a KSH, valamint törvényben vagy kormányrendeletben
felhatalmazott állami szerv részére. [147/1992. (XI. 6.) Korm. rend. 1-5. §]
A helyi önkormányzat a rendelete alapján továbbá forgalomképtelennek minősülő vagyonából
- az Nvtv. hatálybalépésétől (2011. december 31.) számított 60 napon belül - rendeletben köteles
megjelölni azokat a tulajdonában álló vagyonelemeket, amelyeket az Nvtv. 5. § (4) bekezdése
szerinti nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonként
forgalomképtelen törzsvagyonnak minősít. [Nvtv. 18. § (1) bek.] Az önkormányzati törzsvagyont
a többi vagyontárgytól elkülönítve kell nyilvántartani. Az éves zárszámadáshoz a
vagyonállapotról vagyonkimutatást kell készíteni.
Amennyiben törvény másképp nem rendelkezik, a helyi önkormányzat társulásba bevitt
vagyonát a társuló helyi önkormányzat vagyonaként kell nyilvántartani, a vagyonnövekmény a
társult helyi önkormányzatok közös vagyona, és arra a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó
szabályait kell alkalmazni.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról
147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon
nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről

Mötv. 110/A. §-ához:

A helyi önkormányzat állammal szemben - külön törvény alapján - támasztott tulajdoni

igénye
Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló
1991. évi XXXIII. törvény szabályozza, hogy a helyi önkormányzatok milyen típusú állami
vagyontárgyak tulajdonjogát szerezhetik meg, és milyen feltételekkel. E törvény hatálya alá
tartozó vagyontárgyakra vonatkozó tulajdoni igények 2014. január 1-jétől már nem a fővárosi és
megyei kormányhivatal, hanem bíróság előtt érvényesíthetők.

Az önkormányzat gazdálkodása

Mötv. 111. §-ához:

1. Helyi költségvetési rendelet

A helyi önkormányzatok a költségvetésük alapján gazdálkodnak, finanszírozzák
feladatellátásukat. Az önkormányzati költségvetés az állami költségvetéshez a központi
költségvetési forrásokon keresztül kapcsolódik. Az Mötv. rögzíti, hogy a helyi önkormányzat
feladataihoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit, pénzügyi előírások keretei között
önállóan alakítja ki az érdekeltségi szabályokat. A feladatai ellátásának feltételeit saját
bevételeiből, más gazdálkodó szervektől átvett bevételekből, valamint központi költségvetési
támogatásból teremti meg.
A gazdálkodási fegyelem biztosítása érdekében a törvény előírja, hogy az önkormányzat nettó
finanszírozás keretében biztosított támogatásainak folyósítása felfüggesztésre kerül, amennyiben
az önkormányzat nem gondoskodik az adott évi költségvetésének/zárszámadásának
elfogadásáról, illetve nem tesz eleget beszámolási és vagyon-nyilvántartási kötelezettségének. A
helyi önkormányzatok gazdálkodásának - a költségvetési rendelet elfogadásával - kialakításában
elsődleges felelőssége van a képviselő-testületnek.
A jegyző a költségvetési rendelet-tervezetet az Áht. 29/A. §-a szerinti tervszámoknak
megfelelően készíti elő. A tervszámoktól csak a külső gazdasági feltételeknek a tervszámok
elfogadását követően bekövetkezett lényeges változása esetén térhet el, az eltérést és annak
indokát a költségvetési rendelet-tervezet indokolásában ismertetni kell.
A jegyző által előkészített költségvetési rendelet-tervezetet a polgármester február 15-éig, ha a
központi költségvetésről szóló törvényt az Országgyűlés a naptári év kezdetéig nem fogadta el, a
központi költségvetésről szóló törvény hatálybalépését követő 45. napig nyújtja be a képviselő-
testületnek.
A költségvetés előterjesztésekor a képviselő-testület részére tájékoztatásul a következő
mérlegeket és kimutatásokat kell - szöveges indokolással együtt - bemutatni:
a) a helyi önkormányzat költségvetési mérlegét közgazdasági tagolásban, előirányzat
felhasználási tervét,
b) a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban és összesítve,
c) a közvetett támogatásokat - így különösen adóelengedéseket, adókedvezményeket -
tartalmazó kimutatást, és
d) az Áht. 29/A. §-a szerinti tervszámoknak megfelelően a költségvetési évet követő három év
tervezett bevételi előirányzatainak és kiadási előirányzatainak keretszámait főbb csoportokban,
és az Áht. 29/A. §-a szerinti tervszámoktól történő esetleges eltérés indokait.
Ha a költségvetési rendeletet a képviselő-testület a költségvetési évben legkésőbb március 15-
ig nem fogadta el, az átmeneti gazdálkodásról rendeletet alkot, amelyben felhatalmazást ad, hogy
a helyi önkormányzat és költségvetési szervei a bevételeiket folytatólagosan beszedhessék,
kiadásaikat teljesítsék. Az átmeneti gazdálkodásról szóló rendeletben meg kell határozni a
felhatalmazás időtartamát. A felhatalmazás az új költségvetési rendelet hatálybalépésének napján
megszűnik.
Ha a képviselő-testület a költségvetési rendeletet a költségvetési év kezdetéig vagy az átmeneti
gazdálkodásról szóló rendelet hatályvesztéséig nem alkotta meg, és az átmeneti gazdálkodásról
rendeletet nem alkotott, vagy az átmeneti gazdálkodásról szóló rendelet hatályát vesztette, a
polgármester jogosult a helyi önkormányzatot megillető bevételek beszedésére és az előző évi
kiadási előirányzatokon belül a kiadások arányos teljesítésére.

2. Helyi költségvetési rendelet tartalma

A helyi önkormányzat költségvetése tartalmazza
a) a helyi önkormányzat költségvetési bevételi előirányzatait és költségvetési kiadási
előirányzatait
aa) működési bevételek és működési kiadások, felhalmozási bevételek és felhalmozási
kiadások, kiemelt előirányzatok, és
ab) kötelező feladatok, önként vállalt feladatok és államigazgatási feladatok
szerinti bontásban,
b) a helyi önkormányzat által irányított költségvetési szervek költségvetési bevételi
előirányzatait és költségvetési kiadási előirányzatait
ba) kiemelt előirányzatok,
bb) kötelező feladatok, önként vállalt feladatok és államigazgatási feladatok
szerinti bontásban,
c) a költségvetési egyenleg összegét működési bevételek és működési kiadások egyenlege és a
felhalmozási bevételek és a felhalmozási kiadások egyenlege szerinti bontásban,
d) a költségvetési hiány belső finanszírozására szolgáló, az Áht. 6. § (7) bekezdés a) pont ab)
és ac) alpontja szerinti finanszírozási bevételi előirányzatokat,
e) a d) ponton túli költségvetési hiány külső finanszírozására vagy a költségvetési többlet
felhasználására szolgáló finanszírozási bevételi előirányzatokat és finanszírozási kiadási
előirányzatokat,
f) a költségvetési év azon fejlesztési céljait, amelyek megvalósításához a Gstv. 3. § (1)
bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügylet megkötése válik vagy válhat szükségessé, az
adósságot keletkeztető ügyletek várható együttes összegével együtt,
g) a Gstv. 3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügyletekből és az önkormányzati
garanciákból és önkormányzati kezességekből fennálló kötelezettségeit az adósságot keletkeztető
ügyletek futamidejének végéig, illetve a garancia, kezesség érvényesíthetőségéig, és a Gstv. 45. §
(1) bekezdés a) pontjában kapott felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban meghatározottak
szerinti saját bevételeit, és
h) a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket, így különösen az Mötv. 68. § (4)
bekezdése szerinti értékhatárt, a finanszírozási bevételekkel és a finanszírozási kiadásokkal
kapcsolatos hatásköröket, valamint az Áht. 34. § (2) bekezdése szerinti esetleges felhatalmazást.
A költségvetési rendeletben elkülönítetten szerepel az évközi többletigények, valamint az
elmaradt bevételek pótlására szolgáló általános tartalék és céltartalék.
2013. január elsejétől a helyi önkormányzat költségvetési rendeletében működési hiány már
nem tervezhető. A költségvetési hiány megjelenése több okra is visszavezethető: általában az
önkormányzati feladatellátás alulfinanszírozottsága, intézményi kapacitások kihasználatlansága,
bevételek alultervezése, fiktív (irreális) kiadások tervezése, bevételeket meghaladó mértékű
beruházási (felújítási) kötelezettségvállalások, feladatok célszerűtlen struktúrában való ellátása,
teherbíró képességet meghaladó önként vállalt feladatok stb. [vö. Vigvári András (szerk.): A
családi ezüst. Tanulmányok az önkormányzati vagyongazdálkodás köréből. Budapest 2007. 182.
o.]
A működési hiány finanszírozására hitel vehető fel, amelyet a költségvetésben bevételként kell
feltűntetni, azzal, hogy a Gstv. kimondja, hogy az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletet
[Gstv. 3. § (1) bek.] - főszabályként - érvényesen csak a Kormány előzetes hozzájárulásával
köthet. (A kivételeket képező eseteket a Gstv. 10. § (3) bekezdése tartalmazza.)
Az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletéhez - a Gstv. eltérő rendelkezése hiányában - a
Kormány a következő feltételek együttes fennállása esetén járul hozzá:
a) az adósságot keletkeztető ügylet az államháztartás adósságának a központi költségvetésről
szóló törvényben meghatározott mértéke teljesítését nem veszélyezteti,
b) az adósságot keletkeztető ügylet az önkormányzat törvényben meghatározott feladatának
ellátásához szükséges kapacitás létrehozását eredményezi, azzal, hogy a működési kiadások
folyamatos teljesítése biztosított,
c) az önkormányzat hatályos helyi adó rendelete alapján a helyi iparűzési adót vagy Htv.
szerinti vagyoni típusú adók közül legalább az egyiket vagy a magánszemélyek kommunális
adóját bevezette,
d) az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletből származó tárgyévi összes fizetési
kötelezettsége az adósságot keletkeztető ügylet futamidejének végéig egyik évben sem haladja
meg az önkormányzat adott évi saját bevételeinek 50%-át.
Nem tiltja a szabályozás továbbra sem, hogy a helyi önkormányzat folyamatosan vegyen fel és
határidő előtt visszafizesse a likvid hitelt, így az lényegében hosszúlejáratú kötelezettségként
viselkedhet. [vö. Vigvári András (szerk.): A családi ezüst. Tanulmányok az önkormányzati
vagyongazdálkodás köréből. Budapest 2007. 63. o.]
Az önkormányzat - az EU kötelező jogi aktusából következő vagy nemzetközi szervezet felé
vállalt kötelezettségből eredő fejlesztést kivéve - nem indíthat új fejlesztést, ha adósságot
keletkeztető ügyletéhez kapcsolódó tárgyévi összes fizetési kötelezettsége eléri vagy meghaladja
adott évi saját bevételeinek 50%-át. [Gstv. 8-10. §; részletszabályok: 353/2011. (XII. 30.) Korm.
rendelet az adósságot keletkeztető ügyletekhez történő hozzájárulás részletes szabályairól.]
Az állami költségvetési tervezés önkormányzatokat érintő feladatait az államháztartásért
felelős miniszter (nemzetgazdasági miniszter) és a helyi önkormányzatokért felelős miniszter
(belügyminiszter) végzi.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról 23-25. §
2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról 3. §, 8-10. §, 10-10/E. §
1990. évi C. törvény a helyi adókról
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról 24. §,
27. §
353/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet az adósságot keletkeztető ügyletekhez történő hozzájárulás
részletes szabályairól

Mötv. 111/A. §-ához:

A költségvetési és zárszámadási rendeletekhez kapcsolódó kötelezettségek elmulasztása

A rendelkezés az Mötv. és az Áht. tartalmi és kodifikációs összhangba hozatalát célozza. A
helyi önkormányzatokat megillető támogatások folyósításának felfüggesztése csak a
költségvetési és zárszámadási rendeletek és az ezekhez kapcsolódó adatszolgáltatási
kötelezettségek elmulasztása esetén történik meg, és azok pótlásáig áll fenn. Az önkormányzatot
megillető támogatások folyósítása akár a költségvetési évet követő évben is - visszamenőleg - az
önkormányzati fejezeti tartalék terhére egy összegben megtörténhet.
A támogatás folyósításának felfüggesztésére vonatkozó alapvető rendelkezések így az Mötv.-
ben szerepelnek, viszont a pénzügyi jellegű részletszabályok, így a felfüggesztés idejére, tárgyára
(pl. a normatív finanszírozásra való utalások) vonatkozó előírások az Áht.-ban. Az évközi egyéb
államháztartási adatszolgáltatások elmulasztásához pedig nem a támogatások folyósítása
felfüggesztésének jogkövetkezménye társul, hanem bírságfizetési kötelezettség kerül
megállapításra.
Ha a helyi önkormányzat az Mötv. 111/A. §-a szerinti kötelezettségeinek nem tesz eleget, a
helyi önkormányzatokért felelős miniszter a kötelezettség teljesítésére meghatározott határidő
utolsó napját követő hónap első napjától a mulasztás megszüntetéséig a nettó finanszírozás
alapján a helyi önkormányzatot megillető összeg folyósítását felfüggeszti. Ha a helyi
önkormányzat az Mötv. 111/A. §-a szerinti kötelezettségeinek a költségvetési évben legkésőbb
december 5-ig nem tesz eleget, az év során felfüggesztett támogatások összege az adott évben
nem folyósítható részére. [Áht. 83. § (6), (6a) bek.]

Mötv. 112. §-ához:

A gazdálkodás alapelvei
Az önkormányzati vagyongazdálkodás jelentősen eltér a magánszervezetek hasonló
tevékenységétől. Az eltérések elsődleges oka az önkormányzati vagyon célhoz kötöttsége, az,
hogy az általános cél nem az önkormányzati vagyon gyarapítása, hanem jogszabály által
szabályozott konkrét közszolgáltatások nyújtása. [Vigvári András (szerk.): A családi ezüst.
Tanulmányok az önkormányzati vagyongazdálkodás köréből. Budapest 2007. 22. o.]
A helyi önkormányzat (képviselő-testülete) a törvényes keretek között maga határozza meg a
gazdálkodás formáit, eszközeit, intézményeit, szervezeteit, a bevételek felhasználását, a
költségvetési tervezés irányát stb., de ezért a felelősséget a helyi önkormányzat, mint jogi
személy (tehát nem a képviselő-testület) köteles vállalni, az állam (a központi költségvetés) nem
felel a helyi önkormányzatok gazdálkodásából fakadó polgári jogi igényekért harmadik
személyekkel szemben.
A helyi önkormányzat költségvetési bevételei és költségvetési kiadásai között kell megtervezni
a) a helyi önkormányzat bevételeit - így különösen a helyi adó bevételeket, a normatív
hozzájárulásokat, támogatásokat, a központi költségvetésből származó egyéb költségvetési
támogatásokat -, elkülönítetten az európai uniós forrásból finanszírozott támogatással
megvalósuló programok, projektek bevételeit,
b) a helyi önkormányzat kiadásait, így különösen
- a helyi önkormányzat nevében végzett beruházások, felújítások kiadásait beruházásonként,
felújításonként,
- a helyi önkormányzat által a lakosságnak juttatott támogatásokat, szociális, rászorultsági
jellegű ellátásokat,
- az általános és céltartalékot, és
- elkülönítetten az európai uniós forrásból finanszírozott támogatással megvalósuló programok,
projektek kiadásait, valamint a helyi önkormányzat ilyen projektekhez történő hozzájárulásait.
A helyi önkormányzat által irányított költségvetési szervek közül az önkormányzati hivatal
bevételi és kiadási előirányzatai között az önkormányzati hivatal nevében végzett
tevékenységekkel kapcsolatos költségvetési bevételeket és költségvetési kiadásokat kell
megtervezni.
A jegyző a költségvetési rendelettervezetet a költségvetési szervek vezetőivel egyezteti, annak
eredményét írásban rögzíti, majd a rendelettervezetet és az egyeztetés eredményét a polgármester
a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint a képviselő-testület bizottságai elé
terjeszti. A polgármester a képviselő-testület elé terjeszti a bizottságok által megtárgyalt
rendelettervezetet, amelyhez csatolja legalább a pénzügyi bizottság írásos véleményét és a
jogszabály alapján kötelező könyvvizsgálatról készített írásos jelentést. [az államháztartásról
szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011 (XII. 31.) Korm. rend. 24-27. §]
A gyakorlati tapasztalatok alapján egyre többször fordul elő az a helyzet, hogy a helyi
önkormányzat nevében történő kötelezettségvállalás a hatályos jogszabályok alapján nem
lehetséges, így a helyi önkormányzat számos feladata elláthatatlanná válik, amely az
állampolgárok széles körét hátrányosan érintheti. Amennyiben 15 napon túlakadályoztatva van
vagy nincs kötelezettségvállalásra jogosult személy, a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető
kormánymegbízott meghatározott feltételek mellett jogosult a kötelezettségvállalásra jogosult
személyt kijelölni. Ha utóbb az általános szabályok szerint valamely személy kijelölés vagy
jogszabály folytán kötelezettségvállalásra válik jogosulttá, a kormánymegbízott általi kijelölés
törvény erejénél fogva (automatikusan) megszűnik.

Mötv. 113. §-ához:

Költségvetési adatok közzététele

A helyi önkormányzat gazdálkodása, költségevetési tervezése, a költségvetés végrehajtása, az
ezekre vonatkozó adatok közérdekűek, nyilvánosak, melyek jogszabályban meghatározott körét -
külön erre irányuló külön kérelem nélkül is - évente legalább egyszer a jegyző köteles a
szervezeti és működési szabályzatban meghatározott módon közzétenni.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról 23-25. §
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról 24. §,
27. §

Mötv. 114. §-ához:

Pénzügyi informatikai rendszer

A pénzügyi, számviteli informatikai rendszer használata korábban is elterjedt volt a helyi
önkormányzatok körében; előnyei az analitikus nyilvántartások manuális vezetéséhez képest
egyértelmű: gyorsaság, pontosság, megbízhatóság, teljesség, hibalehetőségek alacsony foka. [vö.
Vigvári András (szerk.): A családi ezüst. Tanulmányok az önkormányzati vagyongazdálkodás
köréből. Budapest, 2007., 62. o.]
Anomáliaként fogható fel a modern informatikai körülmények és adottságok között, ha
egyetlen polgármesteri hivatalban több tucatnyi szakrendszer fut, ráadásul funkciónként több
megoldás is hozzáférhető a piacon, így országszerte akár 100-200-féle alkalmazott szakrendszer
is elérhető. Adott az egységesítés igénye: egyetlen szolgáltatás, informatikai rendszer támogatná
a helyi önkormányzatok működését - hatékonyan, olcsóbban, elősegítve az elektronikus
ügyintézés terjedését. (Vékás Sándor: Az önkormányzati informatika aktuális feladatai és
problémái - információbiztonság, ASP, elektronikus közszolgáltatások, Smart City. Új Magyar
Közigazgatás, 2016/9. sz., 51-52. o.)
Az ASP (Application Service Provider, alkalmazásszolgáltató) egy informatikai, szolgáltatási
modell, amelynek lényege, hogy a felhasználók az interneten keresztül érik el a távoli
szervereken futó alkalmazásokat. A helyi önkormányzatok ilyen módon pl. adóügyeket
intézhetnek, iratkezelést, könyvelést végezhetnek vagy éppen az ingatlanvagyon-kataszter
nyilvántartását vezethetik.
Az önkormányzati ASP rendszer az Mötv. 114. § (2) bekezdése szerinti, a helyi
önkormányzatok feladatellátását támogató, számítástechnikai hálózaton keresztül távoli
alkalmazásszolgáltatást nyújtó elektronikus információs rendszer
Az elektronikus közigazgatás kiterjesztésének lényegi eleme az önkormányzatoknál folyó,
lényegében a teljes lakosságot érintő közigazgatási munka számítástechnikai eszközökkel történő
támogatása. Az önkormányzati feladatellátás egységességének biztosítása, az ország pénzügyi
stabilitásának megőrzése érdekében a feladatellátáshoz az állam ad központi számítástechnikai
támogatást. Az ASP technológia alkalmazása indokolt, amelynek lényege, hogy az ügyfél nem
magát a számítógépes programot vásárolja meg, telepíti fel a gépére és kezdi el annak
használatát, hanem egy szolgáltató központtól szolgáltatásként veszi igénybe az alkalmazásokat.
E § célja, hogy az ASP technológia alkalmazása országosan elterjedjen és így egységes
informatikai rendszer álljon rendelkezésre az önkormányzati feladatellátáshoz. Továbbá egy
olyan adattárház kialakítása, amely biztosítja az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos
adatok elemzését, illetve az önkormányzati adatszolgáltatások központi alapokra helyezését. (Az
ASP rendszerhez való csatlakozásról, illetve az átmeneti időszakra vonatkozó előírásokról ld. az
Mötv. 146/B. §-át).

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról VII. fejezet
1995. évi LXVI. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag
védelméről
257/2016. (VIII. 31.) Korm. rendelet az önkormányzati ASP rendszerről

Mötv. 115. §-ához:

A gazdálkodás biztonságáért és szabályszerűségéért való felelősség

Továbbra is nehezen értelmezhető, hogy a helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért
a képviselő-testület a felelős. Itt a felelősség ugyanis kétféle módon is definiálható: a
gazdálkodás biztonságához szükséges döntéseket a képviselő-testület hozza meg, másrészt a
gazdálkodás negatív tendenciáiért a képviselő-testület politikai értelemben, a választópolgárok
felé is felelős, amely felelősség az önkormányzati választásokon realizálódhat. A képviselő
(képviselő-testület) ugyanakkor jogszerűtlen, hibás döntéseiért nem hívható vissza, nem vonható
felelősségre, kivéve, ha szavazatával bűncselekmény megvalósításában működött közre.
A gazdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős, nem a jegyző. A polgármester az
egész önkormányzat gazdálkodásának szabályszerűségért felelősséggel tartozik. A gazdálkodási
szabályok folyamatos megsértése a polgármesteri tisztség megszüntetését (Mötv. 70. §) vonja
maga után. (LB Kf. III. 27. 768/1995. sz.)
Komoly pénzügyi szankció az önkormányzati gazdálkodás körében, hogy amennyiben a helyi
önkormányzat a költségvetési évre vonatkozóan
a) nem rendelkezik elfogadott költségvetéssel,
b) nem fogadja el a költségvetési évet megelőző évre vonatkozó zárszámadását,
c) államháztartási beszámolási kötelezettségének vagy vagyon-nyilvántartási kötelezettségének
nem tesz eleget,
a költségvetés elfogadásának, a zárszámadás elfogadásának, az államháztartási beszámoló
benyújtásának, valamint vagyon-nyilvántartás elkészítésének határidejét követő hónaptól a
mulasztás megszüntetését követő hónapig a nettó finanszírozás keretében finanszírozott
támogatásainak folyósítása felfüggesztésre kerül.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról VII. fejezet
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról VII.
fejezet

Mötv. 116. §-ához:

A gazdasági program
A helyi önkormányzat hosszú távú fejlesztési elképzeléseit gazdasági programban, fejlesztési
tervben rögzíti. A gazdasági program lényegi eleme a helyi gazdaság fejlesztési irányainak a
meghatározása. A gazdasági program lényegi tartalma fejlesztési jellegű, ezért utal a törvény
mindkettő elnevezésre. A dokumentum elnevezését a képviselő-testület, a dokumentum tartalma
alapján határozza meg. A gazdasági program (benne a fejlesztési terv) elkészítése,
felülvizsgálata, kiegészítése, módosítása - az (5) bekezdésben foglaltak szerint - kötelező lehet,
azonban a gazdasági programtól (fejlesztési tervtől) való eltérés önmagában nem törvénysértő.
A gazdasági program a képviselő-testület megbízatásának időtartamára, vagy azt meghaladó
időszakra szól. A gazdasági program a helyi önkormányzat részére helyi szinten meghatározza
mindazon célkitűzéseket, feladatokat, amelyek a költségvetési lehetőségekkel összhangban, a
helyi társadalmi, környezeti, gazdasági adottságok átfogó figyelembevételével a helyi
önkormányzat által nyújtandó feladatok biztosítását, színvonalának javítását szolgálják. A helyi
önkormányzat fejlesztési terve - a megyei területfejlesztési elképzelésekkel összhangban -
tartalmazza többek között az egyes közszolgáltatások biztosítására, színvonalának javítására
vonatkozó fejlesztési elképzeléseket. [A helyi önkormányzat a vagyongazdálkodásának az
Alaptörvényben, valamint az Nvtv. 7. § (2) bekezdésében meghatározott rendeltetése
biztosításának céljából közép- és hosszú távú vagyongazdálkodási tervet is köteles készíteni. ld.
Nvtv. 9. § (1) bek.]
A választásokat követően megalakult képviselő-testület áttekinti az elmúlt időszak gazdasági
eseményeit, eredményeket, és ezeknek az információknak a birtokában legalább megbízatásának
időtartamára (5 év) meghatározza gazdasági programját. A gazdasági program olyan gazdasági
stratégiai, terv, amelynek célja a település és a helyi közösség körülményeinek, életfeltételeinek a
javítása, településfejlesztés, a közszolgáltatások színvonalának emelése.
A képviselő-testület - a tényleges adottságok között - lényegében maga határozza meg közép-
és hosszú távú célkitűzéseit, és a célok megvalósításához szükséges eszközöket. A gazdasági
program akkor lehet sikeres, ha nem csak a megyei, hanem a környező települések fejlesztési
céljaival összhangban van.
A gazdasági programot az alakuló ülést követő 6 hónapon belül kell elfogadni, de a döntést
nem szabad elkapkodni, szükség lehet hosszabb előkészítő fázisra, esetleg külön bizottság
létrehozására, szakértők bevonására stb., annak érdekében, hogy a gazdasági program minél
inkább illeszkedjen a település (megye) valós viszonyaihoz, tényleges - gazdasági és
költségvetési - lehetőségeihez. A gazdasági program összeállítása tehát több lépcsőben történhet:
a) munkacsoport, bizottság stb. létrehozása,
b) helyzetértékelések, kimutatások, szükséges információk összegyűjtése (jegyző
bevonásával),
c) helyi civil szervezetek bevonása,
d) gazdasági program - esetleg többfordulós - megtárgyalása, illetve döntéshozatal,
 e) gazdasági program széles körben való ismertté tétele,
f) gazdasági program megvalósulásának nyomon követése, folyamatos ellenőrzés,
g) gazdasági program - szükség szerinti - felülvizsgálata.
A képviselő-testület nem csak meghatározza a gazdasági program tartalmát, hanem kijelöli
azokat a személyeket, testületeket, akik felelősek a gazdasági program végrehajtásáért,
megvalósulásának nyomon követéséért. Mindezek alapján a gazdaság programnak az alábbiak
lehetnek az összetevői:
a) a település társadalmi, gazdasági, demográfiai stb. állapotának leírása,
b) az előző gazdasági programok teljesülése,
c) ágazati (az egyes közszolgáltatásokra vonatkozó) programok,
d) településfejlesztés, gazdaság-fejlesztés,
e) pénzügyi, költségvetési helyzet, vagyongazdálkodás programja,
f) eszközrendszer, szervezeti- és intézményi háttér,
g) statisztikák, diagramok,
h) várható eredmények összefoglalása.
Az egyes önkormányzatok között természetesen - törvényi rendelkezések hiányában -
viszonylag eltérően alakul a gazdasági programok konkrét tartalma. Jellemzően a nagyobb
lakosságszámú települések részletesebben foglalkoznak a település gazdasági, munka-erőpiaci
helyzetével, esetleg központi szerepének megerősítésével. [Keszthelyi Attiláné (szerk.):
Önkormányzati képviselők kézikönyve. Az önkormányzati gazdálkodásról. Budapest 2006. 22.
oldaltól]
A vagyongazdálkodási koncepció, terv [Nvtv. 9. § (1) bek.] és a fejlesztési terv (gazdasági
program) akár együttesen is - kiszámítható feladatfinanszírozás mellett - alkalmas eszközök
lehetnek a helyi önkormányzatok folyamatos, a rövid távú érdekeknek alárendelt
vagyonfelélésének a megállítására, vagy legalábbis lassítására. [vö. Vigvári András (szerk.): A
családi ezüst. Tanulmányok az önkormányzati vagyongazdálkodás köréből. Budapest 2007. 65.
o.]

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2010. 2164. Az 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a 1992. évi
XXXIII. törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi
önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe
tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az
önkormányzat polgármesteri hivatalához integrált konyhai feladat nem minősül a helyi
önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatásnak, nem közszolgáltatás ugyanis
valamennyi önkormányzati feladat.
BH2009. 297. Közszolgáltatás ellátására kötött - külön okiratokba foglalt - megállapodások
egységes megítélése a felmondási jog szempontjából.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról 9. §
2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról VII. fejezet
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról VII.
fejezet

A helyi önkormányzatok feladatfinanszírozási rendszere

 Mötv. 117. §-ához:

A feladatfinanszírozási rendszer
Az önkormányzatoknak a korábbi forrásszabályozási rendszer figyelembevételével kialakult
intézményrendszer folyamatos működését kell biztosítania, megkezdett beruházásaik vannak,
amelyeket be kell fejezniük, a megvalósítás stádiumában lévő fejlesztési programjaik és ehhez
kapcsolódó hosszabb távú kötelezettségvállalásaik vannak.
A helyi önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatainak koncepcionális módosítása a
központi költségvetésből származó bevételek jelentős csökkenésével érintett önkormányzatoktól
azt követeli meg, hogy átgondolják egész gazdálkodásukat, módosítsák fejlesztési programjaikat,
átalakítsák helyi adórendszerüket, újra rangsorolják kiadásaikat stb. Ezeknél az
önkormányzatoknál a megfelelő felkészülési, alkalmazkodási időszak hiánya az önkormányzati
feladatok folyamatos és zavartalan ellátását, a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását, az
önkormányzati intézmények megfelelő színvonalú folyamatos működését veszélyezteti.
A helyi önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatainak olyan koncepcionális
átalakítása esetén, ha a törvényhozó nem biztosítja a megváltozott gazdasági feltételekhez
alkalmazkodáshoz szükséges időt a helyi önkormányzatok számára, az a helyi önkormányzatok
és az önkormányzatok által fenntartott, alapvető jogok érvényesülését biztosító intézmények
folyamatos és zavartalan működését veszélyeztetheti. Az önkormányzatok működőképességének,
illetve az alkotmányos alapjogok érvényesülését biztosító intézmények működésének
ellehetetlenülése az alkotmányellenesség megállapításához vezethet. [vö. 48/2001. (XI. 22.) AB
határozat]
A települési önkormányzatok típusai (község, város, megyei jogú város, főváros) tekintetében
alkalmazott, az ellátott feladatok különbözőségén alapuló megkülönböztetésen kívül - minden
települési önkormányzat tekintetében azonos számításokon és mutatókon alapuló szabályozást
alkalmaz a törvényhozó a tekintetben, hogy adóerő-képességüket is figyelembe véve miként
alakul a központi költségvetésből való támogatásuk.
Annak, hogy mely önkormányzatoknál eredményezik ezek a szabályok - az általános
finanszírozási szabályoktól eltérően - a központi támogatások kiegészítését és melyeknél annak
csökkentését, nem a jogi szabályozásban, hanem a települések eltérő objektív adottságaiban, és
ezzel összefüggésben a települési önkormányzatok iparűzésiadó-bevételi lehetőségeiben vannak.
A települési önkormányzatok közötti jövedelemkülönbségek kiegyenlítését szolgáló
finanszírozási szabályok a nagyobb társadalmi egyenlőség érdekében megállapított szabályok, a
különböző településeken élő polgárok nagyobb egyenlőségét, az önkormányzatok által szervezett
közszolgáltatásokhoz való hozzájutás nagyobb egyenlőségét hivatottak biztosítani.
A helyi önkormányzatokat a központi költségvetésből megillető bevételi források szabályozása
tekintetében kiemelt jelentősége van annak, hogy az önkormányzatok megfelelő időben tudomást
szerezhessenek a bevételeiket érintő jogszabályi rendelkezések megváltozásáról, s ha a
jogszabályi rendelkezések változása következtében a központi költségvetésből származó
bevételek köre és mértéke a korábbi évek gyakorlatához képest a vártnál kedvezőtlenebbül
alakul, megfelelő idő álljon rendelkezésükre ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott
gazdasági feltételekhez. A megfelelő felkészülési idő hiánya a helyi önkormányzatok által
fenntartott közszolgáltatások működésének folyamatosságát, a folyamatban levő beruházások
megvalósítását, az önkormányzati feladatok ellátását veszélyeztetheti. [48/2001. (XI. 22.) AB
határozat]
Az önkormányzati kötelező feladatok ellátásához a központi költségvetés 2013. január
elsejétől a feladatfinanszírozás rendszerén keresztül járul hozzá. A feladatfinanszírozási rendszer
célja, hogy az önkormányzatok kötelező feladatainak - szakmai jogszabályok által meghatározott
feltételek szerinti - ellátásához szükséges működési kiadások fedezete rendelkezésre álljon. A
feladatfinanszírozás rendszerében az államháztartásért felelős miniszter és a helyi
önkormányzatokért felelős miniszter - az ágazati miniszterrel egyeztetett tartalommal -
meghatározza az önkormányzati feladat ellátásának kiadási szükségletét és ennek megfelelően
kerül meghatározásra az egyes önkormányzatok költségvetési támogatása.
A feladatfinanszírozási rendszernek biztosítania kell az önkormányzatok bevételi
érdekeltségének fenntartását. Az állam által prioritásként kezelt, önként vállalt feladatok
finanszírozásához is biztosítható állami támogatás. A törvény továbbra is biztosítja annak
lehetőségét, hogy az önkormányzatok működőképességük megőrzése érdekében jogszabályban
meghatározott módon kiegészítő támogatásban részesüljenek.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról

Mötv. 118. §-ához:

A költségvetési támogatás szabálytalan felhasználásának jogkövetkezményei

A feladatalapú támogatást a helyi önkormányzat éves szinten kizárólag az ellátandó kötelező
feladatának kiadásaira fordíthatja. Az ettől eltérő felhasználás esetén a helyi önkormányzat
köteles a támogatás összegét - az államháztartásról szóló törvényben meghatározott kamatokkal
terhelve - a központi költségvetésbe visszafizetni. Kivételes esetben jogszabályban
meghatározott módon a helyi önkormányzat működőképessége megőrzése érdekében kiegészítő
támogatás adható.
A feladatalapú támogatás - következő költségvetési évre történő - meghatározásához a helyi
önkormányzat törvényben meghatározott módon és határidőig adatot szolgáltat. Az
adatszolgáltatást az államháztartásért felelős miniszter és a helyi önkormányzatokért felelős
miniszter ágazati miniszterek javaslata alapján kiadott útmutatójának megfelelően kell
elkészíteni.
Jogszabály a hatáskör telepítésével egyidejűleg meghatározza a feladat- és hatáskörellátáshoz
szükséges minimális szakmai, személyi, tárgyi és gazdasági feltételeket. [Mötv. 11. § (3) bek.]
Amennyiben a kötelező feladatok kiadási szintjének jogszabályi minimuma változik, ebben az
esetben - szükség szerint a helyi önkormányzat újabb adatszolgáltatása alapján - módosítani kell
a feladatalapú támogatás összegét.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról VII. fejezet
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról VII.
fejezet

A helyi önkormányzatok belső kontrollrendszere

Mötv. 119. §-ához:

A belső kontrollrendszer fogalma

 Az Mötv. meghatározza a helyi önkormányzatnak, illetve az önkormányzatok társulásainak
gazdálkodása, valamint a részükre nyújtott támogatás ellenőrzésére jogosult szervek, szervezetek
körét. A belső ellenőrzési rendszer célja - melynek működtetése a jegyző feladata - az ellenőrzött
szervezet működésének fejlesztése, eredményességének növelése. A jogszabályoknak és belső
szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot, hatékonyságot és
eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a
költségvetési szerv vezetője részére.
A belső kontrollrendszer a kockázatok kezelése és tárgyilagos bizonyosság megszerzése
érdekében kialakított folyamatrendszer, amely azt a célt szolgálja, hogy megvalósuljanak a
következő célok:
a) a működés és gazdálkodás során a tevékenységeket szabályszerűen, gazdaságosan,
hatékonyan, eredményesen hajtsák végre,
b) az elszámolási kötelezettségeket teljesítsék, és
c) megvédjék az erőforrásokat a veszteségektől, károktól és nem rendeltetésszerű használattól.
A belső kontrollrendszer létrehozásáért, működtetéséért és fejlesztéséért a költségvetési szerv
vezetője felelős az államháztartásért felelős miniszter által közzétett módszertani útmutatók
figyelembevételével. (Áht. 69. §) A vonatkozó kormányrendelet alkalmazásában
a) belső ellenőr: a költségvetési szervnél teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy
polgári jogi jogviszony keretében belső ellenőrzési tevékenységet ellátó személy;
b) belső ellenőrzés: független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység,
amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje,
az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és
módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet irányítási és belső
kontrollrendszerének hatékonyságát;
c) belső ellenőrzési vezető: a költségvetési szerv belső ellenőrzési egységének vezetője, ha a
költségvetési szervnél egy fő látja el a belső ellenőrzést, akkor a belső ellenőrzést ellátó személy;
d) eredményesség: annak követelménye, hogy a kitűzött célok - az elfogadott módosításokat,
változó körülményeket figyelembe véve - megvalósuljanak, a tevékenység tervezett és tényleges
hatása közötti különbség a lehető legkisebb mértékű legyen, vagy a tényleges hatás legyen
kedvezőbb a tervezettnél;
e) gazdaságosság: annak követelménye, hogy az erőforrások felhasználásához kapcsolódó
kiadás vagy ráfordítás az elérhető legkisebb legyen, a jogszabályban meghatározott vagy
általánosan elvárható minőség mellett;
f) hatékonyság: annak követelménye, hogy az előállított termékek, nyújtott szolgáltatások, az
ellátott feladat más eredményének értéke, vagy az azokból származó bevétel a lehető legnagyobb
mértékben haladja meg a felhasznált erőforrásokhoz kapcsolódó kiadásokat vagy ráfordításokat
[A költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló 370/2011. (XII.
31.) Korm. rendelet 2. §]
A költségvetési szerve vezetője (e szabályok alkalmazása során a jegyző) felelős a belső
kontrollrendszer keretében - a szervezet minden szintjén érvényesülő - megfelelő
a) kontrollkörnyezet,
b) kockázatkezelési rendszer,
c) kontrolltevékenységek,
d) információs és kommunikációs rendszer, és
e) nyomon követési rendszer (monitoring) kialakításáért, működtetéséért és fejlesztéséért.
A belső kontrollrendszer tartalmazza mindazon elveket, eljárásokat és belső szabályzatokat,
melyek biztosítják, hogy
a) a költségvetési szerv valamennyi tevékenysége és célja összhangban legyen a
szabályszerűséggel, szabályozottsággal, valamint a gazdaságosság, hatékonyság és
eredményesség követelményeivel,
b) az eszközökkel és forrásokkal való gazdálkodásban ne kerüljön sor pazarlásra, visszaélésre,
rendeltetésellenes felhasználásra,
c) megfelelő, pontos és naprakész információk álljanak rendelkezésre a költségvetési szerv
működésével kapcsolatosan, és
d) a belső kontrollrendszer harmonizációjára és összehangolására vonatkozó jogszabályok
végrehajtásra kerüljenek a módszertani útmutatók figyelembevételével.
A jegyző köteles olyan kontrollkörnyezetet kialakítani, amelyben
a) világos a szervezeti struktúra,
b) egyértelműek a felelősségi, hatásköri viszonyok és feladatok,
c) meghatározottak az etikai elvárások a szervezet minden szintjén,
d) átlátható a humánerőforrás-kezelés.
A jegyző köteles
a) olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és működtetni a szervezeten belül,
amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerű, szabályozott, gazdaságos,
hatékony és eredményes felhasználását;
b) elkészíteni és rendszeresen aktualizálni a költségvetési szerv ellenőrzési nyomvonalát,
amely a költségvetési szerv működési folyamatainak szöveges, táblázatokkal vagy
folyamatábrákkal szemléltetett leírása, amely tartalmazza különösen a felelősségi és információs
szinteket és kapcsolatokat, irányítási és ellenőrzési folyamatokat, lehetővé téve azok nyomon
követését és utólagos ellenőrzését;
c) szabályozni a szabálytalanságok kezelésének eljárásrendjét.
A jegyző köteles kockázatkezelési rendszert működtetni. E tevékenység során fel kell mérni és
meg kell állapítani a költségvetési szerv tevékenységében, gazdálkodásában rejlő kockázatokat,
valamint meg kell határozni az egyes kockázatokkal kapcsolatban szükséges intézkedéseket,
valamint azok teljesítésének folyamatos nyomon követésének módját. [370/2011. (XII. 31.)
Korm. rendelet 7. §]
A jegyző köteles a szervezeten belül kontrolltevékenységeket kialakítani, melyek biztosítják a
kockázatok kezelését, hozzájárulnak a szervezet céljainak eléréséhez. A kontrolltevékenység
részeként minden tevékenységre vonatkozóan biztosítani kell a folyamatba épített, előzetes,
utólagos és vezetői ellenőrzést (FEUVE). [370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 8. §]
A jegyző köteles olyan rendszereket kialakítani és működtetni, melyek biztosítják, hogy a
megfelelő információk a megfelelő időben eljutnak az illetékes szervezethez, szervezeti
egységhez, illetve személyhez. Az információs rendszerek keretében a beszámolási rendszereket
úgy kell működtetni, hogy azok hatékonyak, megbízhatóak és pontosak legyenek, a beszámolási
szintek, határidők és módok világosan meg legyenek határozva. [370/2011. (XII. 31.) Korm.
rendelet 9. §]
A jegyző köteles kialakítani a szervezet tevékenységének, a célok megvalósításának nyomon
követését biztosító rendszert, mely az operatív tevékenységek keretében megvalósuló folyamatos
és eseti nyomon követésből, valamint az operatív tevékenységektől függetlenül működő belső
ellenőrzésből áll. [370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 10. §]
A belső ellenőrzés lényege az ellenőrző függetlensége. A belső ellenőr nem rendelkezhet az
ellenőrzött szerv feletti hatáskörrel, és nem lehet az ellenőrzött tevékenységért sem felelős.
Bevonása a helyi önkormányzat szabályzatainak, döntéshozatali mechanizmusainak
kidolgozásába csak tanácsadói jelleggel történhet. A belső ellenőrzés a belső ellenőrzési vezető
által, a jogszabályok alapján kidolgozott, és a jegyző által jóváhagyott ellenőrzési kézikönyv
alapján történik. A belső ellenőrzés során szabályszerűségi, pénzügyi, rendszer- és
teljesítményellenőrzéseket, valamint informatikai rendszer-ellenőrzéseket kell foganatosítani. A
belső ellenőrzési feladat ellátása önkormányzati társulás útján is megvalósítható, de önálló
szervezeti egység is létrehozhat erre a célra. (Pártliné Soós Zsuzsanna: Belső ellenőrzés. Jegyző
és Közigazgatás 2011/2. sz. 21. o.)
A belső kontrollrendszer nem megfelelő kialakítása kockázatot jelent az önkormányzatok
szabályszerű, hatékony, gazdaságos és eredményes működésére. A kontrollrendszer
megfelelőségét az Állami Számvevőszék vizsgálja. Az ellenőrzési tapasztalatok azt mutatják,
hogy azoknál az önkormányzatoknál, ahol a kontrollrendszeren belül a kontrollkörnyezet és a
kontrolltevékenységek szabályozása nem volt megfelelő, ott az ellenőrzött kulcskontrollok
működése is gyenge volt. A belső kontrollrendszer és a belső ellenőrzés korrelációt mutat.
Azoknál az önkormányzatoknál, ahol a belső ellenőrzés nem működött megfelelően, ott a belső
kontrollok kialakítása és működése tekintetében is voltak hiányosságok. (Benedek Mária -
Szenténé Tubák Klára - Farkas Marianna Rita: Az önkormányzatok belső kontrollrendszere
ellenőrzésének tapasztalatai kitekintéssel a belső kontrollrendszer és a korrupciós kockázatok
összefüggéseire. Új Magyar Közigazgatás, 2015/2. sz., 85. o.)

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról 70-71. §
2011. évi LXVI. törvény az Állami Számvevőszékről III. fejezet
370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső
ellenőrzéséről
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról VIII.
fejezet

Mötv. 120. §-ához:

A pénzügyi bizottság feladatai

A képviselő-testület a kétezernél több lakosú településen pénzügyi bizottságot hoz létre. [Mötv.
57. § (2) bek.] Az Mötv. a pénzügyi bizottság kiemelt, elsődleges feladatait nevesíti. Itt
elsősorban a költségvetési javaslat, illetve annak végrehajtására vonatkozó beszámoló
tervezeteket véleményezi, figyelemmel kíséri a költségvetési bevételek alakulását, vizsgálja az
adósságot keletkeztető kötelezettségvállalás esetén annak indokait, megalapozottságát. A
pénzügyi bizottság vizsgálati megállapításait haladéktalanul közli a képviselő-testülettel, amely
ha a vizsgálati megállapításokkal nem ért egyet, a jegyzőkönyvet és észrevételeit megküldi az
ÁSZ részére.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról VII. fejezet
2011. évi LXVI. törvény az Állami Számvevőszékről III. fejezet
368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról VIII.
fejezet

Adósságrendezés
 Mötv. 121. §-ához:

1. Adósságrendezés fogalma
Az adósságrendezés, adósságrendezési eljárás lényege, hogy időtartama alatt a képviselő-
testület működése sajátos, döntési joga korlátozott, illetve a bíróság által kirendelt pénzügyi
gondnok segíti és ellenőrzi az önkormányzat fizetőképességének a helyreállítását. (Lakatos
István: Dióhéjban az adósságrendezésről. Jegyző és Közigazgatás, 2011/1. sz., 24. o.)
Az adósságrendezési eljárás - bizonyos szempontból - az önkormányzatok gazdálkodásának,
feladatellátásának védelmét szintén biztosítani hivatott, az adósságrendezési eljárás a
kezelhetetlen mértékű adóssághalmaz ellenére garantálni képes a feladatellátás finanszírozásának
a stabilitását. (Bózsóné dr. Pravda Erzsébet: Adósságrendezés? Igen! Az adósságrendezési
eljárásról szóló törvény az önkormányzatok védelméről szól. Jegyző és Közigazgatás, 2011/4.
sz.)
Az adósságrendezési eljárásnak, az „önkormányzati csődnek” több oka is lehet a korábbi
tapasztalatok alapján: kötelező feladatokhoz nem köthető nagyberuházások, adójogszabályok
változékonysága (vagy rossz értelmezése), jegyzői feladatok ellátásában jelentkező zavarok
(hiányosságok), törvényellenes gazdálkodás, belső ellenőrzés, illetve gazdasági kompetencia
hiányosságai, elemi számviteli előírások megsértése, ÁSZ javaslatainak figyelmen kívül hagyása
stb. [Jókay Károly: Egy igazi hungarikum: Önkormányzati adósságrendezés 1996-2008. In:
Buday-Sántha Attila-Hegyi Judit-Rácz Szilárd (szerk.): Önkormányzatok gazdálkodása - helyi
fejlesztés. Pécs, 2008, 167-168. o.]
Az Alaptörvény - hasonlóan az Alkotmányhoz - a tulajdonosi jogállás teljességét rögzíti, de
nem ad az önkormányzati tulajdonnak kiemelt védelmet. Nem is adhat, mert minden tulajdoni
forma egyenjogú és egyenlő védelmet élvez. Az önkormányzati adósságrendezési eljárás kettős
rendeltetésű. Elsődleges célja az önkormányzatok, illetőleg az önkormányzatok által fenntartott
költségvetési szervek hitelezőinek a védelme. Az önkormányzatok, illetőleg költségvetési
szerveik, amikor tevékenységük során belépnek a gazdasági szférába, a piaci szabályok szerint
kötelesek eljárni, kötelesek eleget tenni szerződési kötelezettségeiknek.
A közfeladatok ellátása nem szolgálhat okként arra, hogy az önkormányzatok és intézményeik
fizetésképtelensége miatt a szerződésben bízó hitelezők kárt szenvedjenek. A helyi
önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény (a továbbiakban:
Hart.) olyan eljárási rendet határoz meg, amely biztosítja azt, hogy a hitelezők hozzájussanak
követeléseikhez, ugyanakkor a helyi önkormányzatok kötelező feladatainak ellátása az
adósságrendezési eljárás alatt is folyamatos legyen. Az adósságrendezési eljárás célja az is, hogy
az önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények fizetőképessége, és ezáltal
működőképessége minél hamarabb helyre álljon, és maradéktalanul eleget tudjanak tenni
közfeladataiknak.
Az önkormányzatok felelősségét intézményeik gazdálkodásáért az alapozza meg, hogy felettük
a helyi önkormányzatok gyakorolják a fenntartói jogokat, a fenntartó önkormányzat rendelkezik
azokkal a jogosultságokkal, amelyek lehetőséget nyújtanak az intézmény gazdálkodásának
befolyásolására, így a fizetésképtelenség kialakulásának megakadályozására.
Azzal, hogy az önkormányzatokat az önkormányzati feladatok körében megillető jogokat és
kötelezettségeket csak törvényben lehet szabályozni, elsősorban a Kormánnyal és a közigazgatás
központi szerveivel szemben részesíti védelemben az önkormányzatok önállóságát. Nincs arra
mód, hogy a Kormány vagy a központi közigazgatás szervei akár normatív, akár egyedi
döntésükkel beavatkozzanak az önkormányzatokat önkormányzati ügyekben megillető igazgatási
és szabályozási autonómia gyakorlásába. [vö. 38/2000. (X. 31.) AB határozat]
 2. Adósságrendezési eljárás egyes szakaszai
Az adósságrendezési eljárás a helyi önkormányzat székhelye szerint illetékes törvényszék
hatáskörébe tartozó nemperes eljárás. Az adósságrendezési eljárást a helyi önkormányzat,
továbbá annak hitelezője kezdeményezheti. Az adósságrendezési eljárás akkor kezdeményezhető,
ha a helyi önkormányzat vagy az önkormányzati költségvetési szerv
a) a hitelező által megküldött számlát vagy számlaadásra nem kötelezett hitelező esetében az
általa küldött fizetési felszólítást, ezek átvételét, illetve - a később esedékessé váló követelés
tekintetében - az esedékességet követő 60 napon belül nem vitatta és nem fizette ki;
b) elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem fizette ki;
c) jogerős és végrehajtható bírósági (hatósági) határozatban foglalt fizetési kötelezettségét nem
teljesítette;
d) fizetési kötelezettségét a korábban lefolytatott adósságrendezési eljárásban kötött egyezség
ellenére nem teljesítette;
e) az államháztartás más alrendszereivel szemben fennálló köztartozását a beszedési megbízás
benyújtását követő 60 napon belül nem teljesíti;
f) más helyi önkormányzattal szemben fennálló tartozását az önkormányzattal kötött vagy
társulási megállapodáson alapuló beszedési megbízás benyújtását követő 60 napon belül nem
teljesíti.
A polgármester az adósságrendezési eljárásra okot adó helyzet fennállásáról - ha ilyet korábban
a képviselő-testület létrehozott - a pénzügyi bizottságot haladéktalanul tájékoztatja, és a
képviselő-testületet 8 napon belül összehívja. A képviselő-testület a fizetési kötelezettségek
rendezésére határozatot hoz, vagy felhatalmazza a polgármestert az adósságrendezési eljárás
azonnali kezdeményezésére.
Ha az adósságrendezési eljárás megindítását a hitelező kezdeményezi, kérelmében meg kell
jelölnie a helyi önkormányzat tartozásának jogcímét és a lejárat (esedékesség) időpontját. A
polgármester az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles a bíróságnak
nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltak fennállását a helyi önkormányzat elismeri-e. Ha a
polgármester a határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a tartozás fennállásának tényét
vélelmezni kell.
Ha a bíróság megállapítja, hogy az adósságrendezési eljárás feltételei fennállnak, elrendeli az
adósságrendezés megindítását, ellenkező esetben az adósságrendezési eljárást megszünteti. A
bíróság az adósságrendezés megindítását elrendelő végzésében kijelöli a pénzügyi gondnokot. A
helyi önkormányzattal szemben követeléseket az adósságrendezés megindításának időpontjától
kezdődően csak az adósságrendezési eljárásban lehet érvényesíteni. Az adósságrendezés
megindításának időpontjától a helyi önkormányzat
a) vagyoni kötelezettségvállalással járó döntést kizárólag külön törvényi felhatalmazás alapján
hozhat,
b) vállalkozást nem alapíthat, vállalkozásban visszterhesen tulajdont nem szerezhet,
c) a korábban vállalt fizetési kötelezettségeit - főszabályként - nem teljesítheti.
A pénzügyi gondnok az adósságrendezés megindításának időpontjától kezdődően figyelemmel
kíséri a helyi önkormányzat gazdálkodását, a jogszabályokban kötelezően előírt feladatainak és
hatáskörének ellátását. A képviselő-testületi ülésre készült költségvetést érintő előterjesztésekhez
a pénzügyi gondnok véleményét csatolni kell. Kötelezettségvállalások és kifizetések csak az ő
ellenjegyzésével teljesíthetők.
Az adósságrendezés megindításának időpontját követő 8 napon belül megalakul az
adósságrendezési bizottság, amelynek tagjai a polgármester, a jegyző, a pénzügyi bizottság
elnöke (pénzügyi bizottság hiányában egy önkormányzati képviselő) és egy önkormányzati
képviselő, elnöke a pénzügyi gondnok. A képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozó
ügyek kivételével (Mötv. 42. §) a helyi önkormányzat kötelezően ellátandó feladatainak és
hatáskörének teljesítésével kapcsolatos valamennyi gazdasági kérdésben az adósságrendezési
bizottság dönt.
A jegyző az adósságrendezés megindításának időpontját követő 30 napon belül elkészíti a
válságköltségvetési rendelet tervezetét. Ha a képviselő-testület a válságköltségvetést elfogadja, a
hitelezőkkel történő egyezség megkötéséig, illetve a vagyon bíróság által történő felosztásáig a
helyi önkormányzat e költségvetés alapján gazdálkodik.
Ha a képviselő-testület a válságköltségvetési rendeletet elfogadta, az adósságrendezési
bizottság reorganizációs programot, valamint a hitelezőkkel megkötendő egyezségre vonatkozó
javaslatot (egyezségi javaslat) készít. A reorganizációs program a helyi önkormányzat gazdasági
helyzetének részletes leírása mellett tartalmazza az adósságrendezésbe vonható vagyon
hasznosítására, illetve az adósságrendezéssel kapcsolatos egyéb tervezett intézkedésekre (pl.
hitelfelvétel) vonatkozó javaslatot annak megjelölésével, hogy ilyen módon a helyi
önkormányzat milyen bevételekhez juthat.
A képviselő-testület által elfogadott reorganizációs programot és az egyezségi javaslatot a
pénzügyi gondnok valamennyi hitelező részére megküldi, egyidejűleg meghívja őket az
egyezségi tárgyalásra. Egyezség akkor köthető, ha ahhoz az adósságrendezés megindításának
időpontjában fennálló követeléssel rendelkező hitelezőknek több mint fele hozzájárul, feltéve, ha
ezeknek a hitelezőknek az összes követelése eléri az összes bejelentett és nem vitatott hitelezői
követelés kétharmadát. Az egyezség azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is kiterjed,
akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy az egyezség megkötésében nem vettek részt. Ha
az egyezség megfelel a törvényben foglalt követelményeknek, a bíróság az adósságrendezési
eljárást befejezi.
A bíróság viszont az alábbi esetekben dönt - nem megfellebbezhető végzésben - az
adósságrendezési eljárás folytatásáról, az adósságrendezésbe vont vagyon bírósági felosztásáról
(Hart. IV. fejezet) (a pénzügyi gondnok jelentése és javaslata alapján):
a) amennyiben a képviselő-testület működésképtelenné válik, továbbá, ha a feloszlatását
kezdeményezték [Hart. 17. § (2) bek.];
b) a képviselő-testület a válságköltségvetési rendeletet az adósságrendezés megindításának
időpontját követő 90 napon belül nem fogadja el [Hart. 19. § (4) bek.];
c) a hitelezők a pénzügyi gondnokot - az adósságrendezés megindításának időpontjától
számított 180 napon belül - nem tájékoztatják az egyezségi tervkészítési szándékukról [Hart. 22.
§ (5) bek.];
d) az egyezség nem felel meg a Hart.-ban foglalt követelményeknek [Hart. 25. § (3) bek.];
e) az adósságrendezés megindításának időpontjától számított 240 napon belül nem jön létre
egyezség [Hart. 25. § (5) bek.];
A pénzügyi gondnok az adósságrendezésbe vonható vagyon alakulásáról készített jelentést és a
vagyonfelosztási javaslatot benyújtja a bíróságnak, továbbá megküldi valamennyi hitelezőnek és
a polgármesternek, aki ezt a képviselő-testület előtt ismerteti. Ha a bíróság a vagyonfelosztási
javaslatot jóváhagyja, kötelezi a pénzügyi gondnokot a vagyonfelosztás végrehajtására.
A pénzügyi gondnok a jóváhagyó bírósági végzés jogerőre emelkedését követő 60 napon belül
köteles megkísérelni a helyi önkormányzat adósságrendezésbe vonható vagyonának nyilvános
értékesítését a forgalomban elérhető legmagasabb áron. (vö. Hart. 29-32. §) A vagyonfelosztás
megtörténtét a pénzügyi gondnok haladéktalanul köteles bejelenteni a bíróságnak. A bejelentést
követően a bíróság az adósságrendezési eljárást végzéssel befejezi, a végzés ellen fellebbezésnek
helye nincs.

Kapcsolódó jogi szabályozás

1996. évi XXV. törvény a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról
95/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló
1996. évi XXV. törvény végrehajtásának egyes kérdéseiről

Mötv. 122. §-ához:

Az adósságrendezési eljárás szabályai

A helyi önkormányzat fizetőképességének megszűnése esetén az önkormányzat pénzügyi
helyzetének rendezése adósságrendezési eljárás keretében történik. A helyi önkormányzat az
adósságrendezési eljárás ideje alatt a képviselő-testület által elfogadott válságköltségvetés
alapján gazdálkodik.
A helyi önkormányzatok legfontosabb sajátossága, hogy törvényben meghatározott
közfeladatok ellátását végzik, és a feladataik végrehajtásához közhatalmi eszközökkel ruházták
fel őket. A központi költségvetésből rendszeres bevételhez jutnak. Mindezekből következik,
hogy jogutód nélkül nem szüntethetők meg. Az adósságrendezési eljárás során az önkormányzat
gazdálkodásában is kivételes szabályok érvényesülnek. Az önkormányzat ezen időszak alatt
válságköltségvetés alapján gazdálkodik. A Hart. rögzíti, hogy mely önkormányzati tulajdonú
vagyonelemek nem vonhatók be az adósságrendezésbe.
A jegyző az adósságrendezés megindításának időpontját követő 30 napon belül elkészíti a
válságköltségvetési rendelettervezetet. Ha a képviselő-testület a válságköltségvetést elfogadja, a
hitelezőkkel történő egyezség megkötéséig, illetve a vagyon bíróság által történő felosztásáig a
helyi önkormányzat e költségvetés alapján gazdálkodik. Ha a képviselő-testület a
válságköltségvetési rendeletet elfogadta, az adósságrendezési bizottság reorganizációs
programot, valamint egyezségi javaslatot készít.
Az adósságrendezés megindítását követően, az adósságrendezési eljárás időtartama alatt - a
mindenkori éves költségvetési törvényben az adósságrendezés alatt lévő, forráshiányos helyi
önkormányzatok támogatására jóváhagyott előirányzat terhére - támogatást igényelhet az a helyi
önkormányzat, amely a számára nettó módon folyósított normatív állami hozzájáruláson,
személyi jövedelemadón és egyéb állami támogatáson túl, a saját források maximális feltárása és
a kiadások lehetséges csökkentésére tett intézkedések mellett sem képes a válságköltségvetésben
foglalt kötelező önkormányzati feladatok ellátására.
A támogatás csak a válságköltségvetésben foglalt feladatok a fenti forrásokból nem
biztosítható költségeinek a finanszírozására igényelhető. E támogatás összege nem lehet több a
költségvetési törvényben az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatokat
megillető forráskiegészítő támogatás összegénél.
Amennyiben az adósságrendezési eljárás az adott költségvetési évben nem fejeződik be, a
következő évre készített új válságköltségvetésben foglalt feladatok finanszírozására a helyi
önkormányzat újabb támogatási kérelmet nyújthat be.
Ha a helyi önkormányzat válságköltségvetési rendeletet nem fogad el, és a bíróság elrendeli az
eljárásnak a Hart. IV. fejezete (Vagyon bírósági felosztása) szerinti folytatását, a támogatás iránti
igényt a működési válságtervben foglalt feladatok ellátására a pénzügyi gondnok nyújtja be.
[Vhr.11. § (1)-(4) bek.]
 Kapcsolódó jogi szabályozás
1996. évi XXV. törvény a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról
95/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló
1996. évi XXV. törvény végrehajtásának egyes kérdéseiről

Mötv. 123. §-ához:

Az adósságrendezési eljárás megindítása

Az adósságrendezési eljárás bíróság adósságrendezést megindító végzésének Cégközlönyben
való közzétételével [Hart. 10. § (1) bek.] kezdődik. A Hart. szerint az adósságrendezésbe vonható
vagyon törvényben meghatározott forgalomképtelen törzsvagyon feletti, valamint a hatósági
feladatok és az alapvető lakossági szolgáltatások ellátásához szükséges vagyon feletti
forgalomképes vagyonrész. Az adósságrendezésbe nem vonható vagyon (Hart. 1. §):
a) az állam tulajdonából a helyi önkormányzat tulajdonába került lakások és nem lakás céljára
szolgáló helyiségek;
b) olyan feladat ellátásához kapcsolódó vagyon, melyhez az állam támogatást, hozzájárulást
biztosít;
c) az adósságrendezés alatt álló helyi önkormányzat részvételével működő, az adósságrendezés
alá vont helyi önkormányzat költségvetésében megjelenő helyi önkormányzati társulások
bevételei és pénzeszközei; az adósságrendezés alá vont helyi önkormányzat költségvetésében
megjelenő helyi kisebbségi önkormányzat(ok) bevételei és pénzeszközei;
d) az adósságrendezés alá vont helyi önkormányzat vagy költségvetési szerve gesztori
közreműködése mellett támogatásban részesített, a megvalósítás szakaszában álló, pályázaton
elnyert, kizárólagosan célhoz kötötten - törvényben meghatározott kötelező feladat ellátásához
kapcsolódóan - felhasználható fejlesztési és működési források önerő- és támogatásrésze;
e) alapján a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése céljából helyi
önkormányzat részére juttatott, elkülönítetten kezelt összeg, függetlenül attól, hogy azok az
adósságrendezési eljárást megelőzően, vagy az eljárás alatt kerülnek az adósságrendezéssel
érintett helyi önkormányzathoz, helyi önkormányzati költségvetési szervhez.
Az Mötv. szerint az adósságrendezésbe nem vonható be továbbá a helyi önkormányzat
használatába, vagyonkezelésébe adott, nem az önkormányzat tulajdonát képező vagyon, továbbá
hazai vagy uniós forrásból nyújtott fejlesztési támogatásból származó bevételek.
A pénzügyi gondnok az adósságrendezés megindításának időpontjától kezdődően figyelemmel
kíséri a helyi önkormányzat gazdálkodását, a jogszabályokban kötelezően előírt feladatainak és
hatáskörének ellátását. A képviselő-testületi ülésre készült költségvetést érintő előterjesztésekhez
a pénzügyi gondnok véleményét csatolni kell. Kötelezettségvállalások és kifizetések csak az ő
ellenjegyzésével teljesíthetők.
Az adósságrendezés megindításának időpontját követő 8 napon belül megalakul az
adósságrendezési bizottság, amelynek tagjai a polgármester, a jegyző, a pénzügyi bizottság
elnöke (pénzügyi bizottság hiányában egy önkormányzati képviselő) és egy önkormányzati
képviselő, elnöke a pénzügyi gondnok.
Az Mötv. 42. §-ában meghatározott - a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozó -
ügyek kivételével a helyi önkormányzat kötelezően ellátandó feladatainak és hatáskörének
teljesítésével kapcsolatos valamennyi gazdasági kérdésben az adósságrendezési bizottság dönt.
Kivételesen azonban az önkormányzatok gazdálkodásáért felelős miniszter - az
adósságrendezési eljárás alatt - egyedi döntésében engedélyt adhat beruházási kiadások
teljesítésére, különösen azok tekintetében, amelyek Magyarország európai uniós
kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatosak.
A reorganizációs program a helyi önkormányzat gazdasági helyzetének részletes leírása mellett
tartalmazza az adósságrendezésbe vonható vagyon hasznosítására, illetve az adósságrendezéssel
kapcsolatos egyéb tervezett intézkedésekre (pl. hitelfelvétel) vonatkozó javaslatot annak
megjelölésével, hogy ilyen módon a helyi önkormányzat milyen bevételekhez juthat.

Kapcsolódó jogi szabályozás

1996. évi XXV. törvény a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról
95/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló
1996. évi XXV. törvény végrehajtásának egyes kérdéseiről

Mötv. 124. §-ához:

Az adósságrendezésről szóló törvény hatálya

A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény
végrehajtásának egyes kérdéseiről szóló 95/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
1. §-a értelmében pénzügyi gondnokként a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában
az a személy vagy szervezet jelölhető ki, aki a pénzügyi gondnokok névjegyzékében szerepel. A
pénzügyi gondnokok névjegyzékébe - pályázat alapján - az vehető fel,
a) aki a felszámolók névjegyzékében szerepel;
b) amely felszámoló maga vagy tagja, alkalmazottja több mint 3 éves felszámolói gyakorlattal
rendelkezik;
c) aki legalább egy 2 éves önkormányzati gazdasági gyakorlattal rendelkező közgazdászt
foglalkoztat;
d) aki a tevékenységéből eredő esetleges kártérítési kötelezettségek fedezetére legalább 30
millió forint értékben biztosítási vagy bankgarancia szerződést kötött;
e) amely részvénytársaság csak névre szóló részvényekkel rendelkezik.
Ha a polgármester a Hart. 34. §-ában foglaltaknak megfelelően a helyi önkormányzatokért
felelős miniszterhez kamattámogatási kérelmet nyújt be, a kérelméhez az alábbi
dokumentumokat kell mellékelnie:
a) a helyi önkormányzat és a hitelezői között létrejött egyezséget tartalmazó okiratot;
b) a reorganizációs javaslatot;
c) a bíróság eljárást befejező végzését;
d) a hitelnyújtásra - a hitel tőke- és kamatterhének összegére, valamint a kamattörlesztés
mértékére és esedékességének időpontjaira - vonatkozó hiteles pénzintézeti iratokat,
igazolásokat;
e) a tárgyévet megelőző év költségvetésének végrehajtásáról, továbbá a tárgyévi
költségvetésről szóló képviselő-testületi előterjesztést és rendeletet;
f) az adósságrendezési eljárás során készített válságköltségvetésről, továbbá az
adósságrendezési eljárás lezárását követő - a tárgyév december 31-éig tartó - időszak
költségvetéséről szóló képviselő-testületi előterjesztést és rendeletet;
g) a képviselő-testület határozatát, melyben nyilatkozik arról, hogy
- a kamattörlesztés összegét részben vagy teljes egészében a saját forrásaiból kifizetni nem
tudja,
- helyi adó bevezetéséről döntött,
- kezdeményezte az alacsony kihasználtsággal működő intézményeinek társulás útján történő
közös fenntartását;
 h) a képviselő-testület határozatát, melyben kötelezettséget vállal arra, hogy
- a pénzintézeti hitel kamattörlesztésére elsőként a helyi önkormányzat saját forrásait, majd
azokat követően a központi költségvetés által e célra nyújtott támogatást használja fel,
- amennyiben a helyi önkormányzat pénzügyi helyzete a pénzintézeti hitel törlesztésének,
illetve a kamattámogatás visszatérítésének időtartama alatt kedvezően változik, arról a helyi
önkormányzatokért felelős minisztert haladéktalanul értesíti, és a kamattámogatás összegét, vagy
annak a saját forrásból rendelkezésre álló részét a központi költségvetésnek visszafizeti. [Vhr.
10. § (1) bek.]

Kapcsolódó jogi szabályozás

1996. évi XXV. törvény a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról
95/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló
1996. évi XXV. törvény végrehajtásának egyes kérdéseiről

VII. FEJEZET

A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK ÉS A KÖZPONTI ÁLLAMI SZERVEK

KAPCSOLATA, A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK TÖRVÉNYESSÉGI
FELÜGYELETE

Mötv. 125. §-ához:

1. Helyi önkormányzatok és az Országgyűlés kapcsolata

A helyi önkormányzatok és az állami szervek kapcsolatrendszere rendkívül komplex, összetett
(jog)viszonyrendszer, amely leginkább az önkormányzati decentralizáció mértékével van
összefüggésben. [bővebben: Kaltenbach Jenő: Néhány gondolat az önkormányzatok és a
központi hatalom viszonyáról. In: Kákai László (szerk.): 20 évesek az önkormányzatok. Pécs,
2010, 43. oldaltól] A helyi önkormányzatok tevékenységük során számos (központi) állami,
államigazgatási szervvel kerülnek kapcsolatba, illetve jogviszonyba. Ezek közül a szervek közül
kétségtelenül az Országgyűlés a legjelentősebb.
Magyarország legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés [Alaptörvény 1. cikk (1) bek.].
Az Országgyűlés ugyanis törvényben szabályozza a helyi önkormányzatok
a) jogállását,
b) feladat- és hatásköreit,
c) kötelező szerveit,
d) működésének garanciáit,
e) anyagi eszközeit és gazdálkodásának alapvető szabályait.
Az Mötv. az Országgyűlés jogkörébe utalja a helyi önkormányzatok jogállásának, feladat- és
hatáskörének, kötelezően ellátandó feladatainak, alapvető szervezeti kérdéseinek, anyagi
eszközeinek, gazdálkodásuk alapkérdéseinek rendezését.
Az Országgyűlés - az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésével összhangban - bármely, az
Országgyűlés ellenőrzési feladatkörében felmerülő, közérdekű, interpellációval, kérdéssel
(azonnali kérdéssel) nem tisztázható ügy megvizsgálására vizsgálóbizottságot küldhet ki. Nem
hozható létre vizsgálóbizottság - többek között - olyan ügyben, amely az önkormányzatok
hatáskörébe tartozik. [az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban:
Ogytv.) 24. § (1) bek.]
Az Országgyűlési Őrség feladatai ellátása során együttműködik a rendőrséggel, a
nemzetbiztonsági szolgálatokkal, a hivatásos katasztrófavédelmi szervekkel, a Magyar
Honvédséggel, valamint a helyi önkormányzatokkal (Ogytv. 126. §).

2. Képviselő-testület feloszlatásának indokoltsága

Az AB korábban megállapította, hogy a helyi önkormányzás zavartalanságának fenntartása,
feltételeinek biztosítása a helyi képviselő-testületnek és a polgármesternek egyaránt alkotmányos
kötelessége. Nem tesz eleget alkotmányos kötelezettségének az a helyi képviselő-testület, amely
önkényesen akadályozza a polgármesteri megbízatás teljesítését. Önkényes akadályozásnak
minősül az is, ha a helyi képviselő-testület nem indítja meg azokat az eljárásokat, amelyeket
törvény a helyi képviselő-testület és a polgármester közötti konfliktusok megoldására rendel.
Nem tekinthető önkényesnek - ennek következtében alkotmányellenesnek - a helyi képviselő-
testület működése akkor, ha a helyi önkormányzás zavartalanságának biztosítása érdekében a
testület igénybe veszi a konfliktus feloldására rendelt törvényi eszközöket.
A helyi képviselő-testület és a polgármester közötti viszony tartós megromlása kétségkívül
konfliktushelyzetet eredményez, amely megzavarja a helyi önkormányzás folyamatos
fenntartását, feltételeinek biztosítását. E konfliktushelyzet hátterében a helyi képviselő-
testületnek mind „alkotmányos”, mind pedig „alkotmányellenes” működése állhat. Ennek
megítélésében döntő szerepet kap az a körülmény, hogy a konfliktushelyzet létrejöttében
kimutatható-e a helyi képviselő-testületnek, illetve a polgármesternek olyan magatartása, amely
nyilvánvalóan és kifejezetten ütközik törvények rendelkezéseibe.
Önmagában nem alkotmányellenes, nem törvénysértő az az eljárás, amelynek során valamely
helyi képviselő-testület - élve a törvényekben kapott felhatalmazásokkal - a szerinte
törvénysértéseket bizonyíthatóan elkövető polgármesterét felfüggeszti az állásából. Minthogy
azonban ez utóbbi munkavégzésének akadályozása - konkrét okától függetlenül - ellehetetleníti a
helyi képviselő-testület munkájában, s azon keresztül a helyi önkormányzás gyakorlásában való
részvételét, jelentősége van annak, hogy feladatellátásának - helyi képviselő-testület általi -
akadályozása a képviselő-testület önkényes, alkotmányellenes magatartására vezethető-e vissza.
Amennyiben a helyi képviselő-testület megindította a konfliktusok feloldására igénybe vehető
eljárásokat, akkor kerül előtérbe az eljárások minél előbbi, „ésszerű határidőn” belüli lezárásának
a követelménye. A helyi képviselő-testület és a polgármester közötti konfliktus megoldása
érdekében a megalapozott döntés kialakításához szükséges és elégséges időben hozott döntés
tekintendő az „ésszerű időben” meghozott döntésnek. Az így értelmezhető „ésszerű idő” mind a
konfliktus megoldására rendelt eljárások megindítására, mind pedig az eljárások lezárására
vonatkozhat. Az indokolatlan késlekedés az ésszerű határidőn belüli döntésre vonatkozó
kötelezettség megszegésének minősül. A helyi képviselő-testület ezt a kötelezettséget akkor szegi
meg, ha a törvényi rendelkezések figyelembevételével nem indítja meg azokat az eljárásokat,
amelyek alkalmasak lehetnek a helyi képviselő-testület és a polgármester közötti konfliktusok
feloldására. Ez a késlekedése, mulasztása önkényesnek, alkotmányellenesnek minősül, csakúgy,
mint ha ésszerű indok nélkül nem zárja le késedelem nélkül az általa indított fegyelmi eljárást
akkor, ha erre külön előírt határidő nem is kötelezi.
A helyi önkormányzás zavartalanságának folyamatos fenntartása, feltételeinek biztosítása a
helyi képviselő-testületnek és a polgármesternek egyaránt alkotmányos kötelessége. Ebből
következően a polgármesternek is elő kell segítenie a konfliktusok mielőbbi rendezését. Ha tehát
a konfliktus feloldásában ugyancsak aktív közreműködésre köteles polgármester maga is
bizonyíthatóan és tevőlegesen közrehat abban, hogy a helyi képviselő-testület „ésszerű
határidőben” nem tudja lezárni az eljárást, úgy ez az eljárás olyan elhúzódásának számít,
amelyért a helyi képviselő-testület nem tehető felelőssé, azaz annak önkényes, alkotmányellenes
működése nem állapítható meg.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy az eljárás lezárását akadályozó, polgármester által követett
halogató taktika következményeit nem lehet a helyi képviselő-testületre hárítani, s az ilyen okból
beálló késlekedést sem lehet a testület önkényes, alkotmányellenes működése megnyilvánulási
formájának tekinteni. „Csak a konkrét eset körülményei alapján dönthető el, hogy adott esetben
mi az ésszerű határidő.” Ennek az „ésszerű határidőnek” az értelmezésénél fokozott jelentősége
van a konfliktus feloldására egyaránt köteles felek magatartásának. [vö. 8/1992. (I. 30.) AB
határozat.]
Ebből a követelményből levezethető, hogy a konfliktus megoldásához szükséges és elegendő
ésszerű idő megtartására a vitázó felek mindegyikének törekednie kell, azaz egyikük sem
tanúsíthat olyan magatartást, amely ésszerű indok nélkül késlelteti a konfliktusfeloldó eljárások
megindítását, illetőleg azok lezárását. Nem tesz eleget ennek az alkotmányos kötelezettségének
az a helyi képviselő-testület sem, amely önkényesen akadályozza a polgármestert
megbízatásának a teljesítésében. Mindenkor önkényes az akadályozás abban az esetben, ha
annak jogszerű indokai nincsenek, s a felfüggesztésnek nem állnak fenn a törvényekben írt
feltételei. Nem tekinthető ugyanakkor önkényesnek - ennek következtében alkotmányellenesnek
- a helyi képviselő-testület működése akkor, ha a helyi önkormányzás zavartalanságának
biztosítása érdekében a testület igénybe veszi a konfliktus feloldására rendelt törvényi
eszközöket.
Az Országgyűlést illeti meg a képviselő-testület jogkörei alkotmányellenes, önkényes
gyakorlásának, az alkotmányellenes működés egyedi, esetenkénti megállapításának a joga. A
legfelsőbb államhatalmi-népképviseleti szervnek azonban ezzel a - végső soron akár a helyi
képviselő-testület feloszlatását eredményező, politikai felelősségével terhelt - döntési jogával
mindaddig nem indokolt élnie, amíg a konfliktuskezelésre rendelt más jogintézmények is
rendelkezésre állnak. Az Országgyűlés döntésének meghozatalánál tehát kiemelkedő jelentőségű
szempontként szükséges értékelni, hogy a polgármesteri tisztség betöltésének akadályozása a
képviselő-testület önkényes, ezért alkotmányellenes magatartására vezethető-e vissza.
Nem válik a helyi képviselő-testület működésképtelenné pusztán azáltal, hogy a polgármester -
bármely okból - feladatát tartósan nem láthatja el. A helyi önkormányzat feladat- és hatásköreit a
„helyi önkormányzás” jegyében, a lakosság érdekében gyakorolja, s mindaddig, amíg e
folyamatos feladatellátásának jogszerűsége bizonyítható, működése alkotmányosnak
minősíthető. Amíg a belső viták nem eredményezik a „helyi önkormányzás” gyakorlásának
ellehetetlenülését, pusztán a képviselő-testület és a polgármester közötti kapcsolat - akár tartós -
megromlása sem eredményezheti önmagában a helyi képviselő-testület feloszlatását. A
„tartósság” azonban nem jelentheti azt, hogy a polgármester akár megválasztásának teljes
időszakára is felfüggeszthető lehetne a feladatai ellátása alól. A polgármester tehát - mint
alkotmányos intézmény - védett, de munkavégzése nem élvez mindenre tekintet nélküli
védelmet.
E tekintetben is az Országgyűlésnek kell egyedileg, az összes körülményt mérlegelve
megvizsgálnia, hogy milyen okokra lehet visszavezetni a polgármester munkájának tartós
akadályozását. Végső eszközként megoldást kereshet a helyi képviselő-testület feloszlatásában
is, amelyre azonban csak azt követően kerülhet sor, ha egyértelműen bizonyossá vált, hogy a
helyi képviselő-testület önkényes magatartása (alkotmányellenes működése) vezetett el a
kapcsolat megromlásához.
 A helyi képviselő-testület feloszlatási jogával az Országgyűlés csak akkor élhet, ha a helyi
képviselő-testület működése ellentétes az Alaptörvénnyel. Alkotmányellenesen működik a helyi
képviselő-testület akkor, ha önkényesen, ésszerű indok hiányában akadályozza a polgármestert
közmegbízatásának teljesítésében. Az önkényesség vizsgálata során azonban értékelni kell a
konfliktus feloldásában ugyancsak együttműködésre kötelezett polgármester magatartását is.
A helyi képviselő-testület működése alkotmányellenesnek tekinthető akkor, ha a polgármestert
önkényesen akadályozza megbízatásának teljesítésében. Önkényes akadályozásnak minősül az,
ha a helyi képviselő-testület nem indítja meg azokat az eljárásokat, illetőleg nem veszi igénybe
azokat az eszközöket, amelyeket törvény a helyi képviselő-testület és a polgármester közötti
konfliktusok megoldására rendel.
A helyi önkormányzati képviselő-testület működésének hiánya, a törvény keretei között kiadott
szervezeti és működési szabályzatnak megfelelő működés tartós mellőzése, a működőképesség
helyreállításának, a működés folytatásának kilátástalansága alkotmányellenes. Azaz: mindezek
sértik a választópolgárok közösségének a helyi önkormányzáshoz való jogát [vö. 24/2000. (VII.
6.) AB határozat], így eredményezhetik a képviselő-testület Országgyűlés általi feloszlatását. A
feloszlatás a polgármester megbízatását is megszünteti [Alaptörvény 35. § (6) bek.].
Az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel megállapította, hogy a következő feltételek együttes
fennállása alaptörvény-ellenes helyzetet eredményez, ha
a) a helyi önkormányzat képviselő-testülete tartósan nem működik,
b) a képviselő-testület - polgármester között kialakult tartós bizalmatlanság, együttműködési
képtelenség ellenére a képviselő-testület nem kezdi meg a konfliktus feloldására alkalmas
eljárásokat,
c) a képviselő-testület a feloszlásáról sem dönt és
d) ennek következtében működőképességének helyreállítása, illetve működésének folytatása
nem várható.
Amennyiben a helyi önkormányzat képviselő-testülete a konfliktusok kezelésére és
megszüntetésére alkalmas eljárásokat nem indítja meg és ésszerű időben nem zárja le, valamint
ha a fővárosi és megyei kormányhivatal által a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete
körében alkalmazott felügyeleti, valamint koordinációs eszközökkel sincs előreláthatóan
lehetőség a törvényes működés helyreállítására, akkor az Alaptörvény 35. cikke alapján az
Országgyűlés felelőssége, hogy a Kormány kezdeményezésére megtegye a szükséges intézkedést
a választópolgárok közösségének a helyi önkormányzáshoz való jogát sértő, alaptörvény-
ellenesen működő önkormányzat jogszerű működőképességének helyreállítása érdekében. Az
Országgyűlés intézkedése megfelelő és szükséges jellegének bizonyításához az szükséges, hogy
ezen intézkedés ne tűnjön ésszerűtlennek az elérni kívánt cél szempontjából, továbbá olyan
körülményeken kell alapulnia, amelyek bizonyító erejének értékelése a Kormány és az
Országgyűlés feladata. [18/2013. (VII. 3.) AB határozat]
Az önkormányzati jogok gyakorlására - főszabályként - a választott képviselő-testület útján
kerülhet sor. Az önkormányzati képviselő-testület feloszlatása így szükségképpen az
önkormányzati jogok gyakorlásának szünetelését eredményezi. Ezt az állapotot a lehető
legrövidebb időre kell korlátozni. Ezért az Mötv. úgy rendelkezik, hogy az Országgyűlés a
feloszlatásra irányuló javaslatról soron következő ülésén határoz. Ugyancsak garanciális
jelentőségű az a rendelkezés, amely előírja, hogy a feloszlatásra vonatkozó napirend
megvitatására az érintett helyi önkormányzat polgármesterét meg kell hívni, és lehetőséget kell
biztosítani számára, hogy a javaslattal kapcsolatban a képviselő-testület álláspontját írásban vagy
szóban a határozathozatal előtt kifejthesse. A törvény előírja, hogy a feloszlatás elrendelése
esetén - 3 hónapon belül - időközi választást kell tartani.
Az önkormányzatokat érintő legfontosabb területszervezési döntési jogköröket a törvény
továbbra is az Országgyűléshez telepíti (döntés megyék összevonásáról, szétválasztásáról,
határainak megváltoztatásáról, elnevezéséről és székhelyéről, valamint a fővárosi kerületek
kialakításáról). A köztársasági elnök hatáskörébe utalja a megyei, illetve a fővárosi kategóriába
nem tartozó területszervezési döntési jogköröket.

Kapcsolódó joggyakorlat
18/2013. (VII. 3.) AB határozat A helyi önkormányzat képviselő-testülete az Országgyűlés
által történő feloszlatásának a jogszerű működés helyreállítását szolgáló megfelelő és szükséges
intézkedésnek kell lennie.
Köf. 5030/2016/3. Sérti az Alaptörvény számos rendelkezését, illetve az Alaptörvényen
alapuló törvényes rendet, sérti továbbá a bírói döntések végrehajtásához fűződő jogbiztonság
elemi érdekét, ha a helyi önkormányzat a bíróság által egyszer már megsemmisített
önkormányzati rendeletet tartalmában újraalkot. Mindez -    különösen ismétlődés esetén -
alappal veti fel az önkormányzati képviselő-testület Alaptörvénnyel ellentétes működését.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés
2012. évi XXXVI. törvény az Országgyűlésről

Mötv. 126. §-ához:

Helyi önkormányzatok és a köztársasági elnök

A köztársasági elnök területszervezési hatáskörei: városi cím adományozásáról (Mötv. 104. §),
a község alakításáról (Mötv. 98. §), egyesítéséről (Mötv. 100. §), a községegyesítés
megszüntetéséről (Mötv. 99. §), a város, község elnevezéséről (Mötv. 97. §).
A köztársasági elnök hatáskörébe tartozik az Országgyűlés által, a helyi képviselő-testület
feloszlatása esetén az illetékes kormányhivatal vezetőjének megbízása, aki az új képviselő-
testület megválasztásáig terjedő időre gyakorolja azokat a feladatokat és hatásköröket, amelyeket
a jogszabály a polgármesternek állapít meg, halaszthatatlan esetben dönt olyan ügyekben,
amelyek a képviselő-testület átruházható hatáskörei.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 9. cikk (3) bekezdés

Mötv. 127. §-ához:

Helyi önkormányzatok és a Kormány

A helyi önkormányzatok alapvető feladat- és hatáskörei, jogai és kötelezettségei a
törvényhozás szabályozására tartoznak, ezekben a Kormány - sem előzetesen, sem utólag - nem
kaphat felhatalmazást szabályozásra. A kizárólagos törvényhozási tárgykörök szabályozása ilyen
módon sem kerülhet ki a törvényhozás hatásköréből. [31/2004. (IX. 11.) AB határozat.] Az Mötv.
mindezek figyelembe vételével a Kormány feladatkörébe telepítette a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletének biztosítását.
A Kormány tesz javaslatot az Országgyűlésnek - az AB véleményének kikérését követően - az
Alaptörvénnyel ellentétesen működő képviselő-testület feloszlatására. Az AB a helyi
önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testületének alaptörvény-ellenes
működésére vonatkozóan a Kormány indítványa alapján elvi véleményt nyilvánít. [az
alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 34. §]

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról 34. §

Mötv. 128. §-ához:

Helyi önkormányzatok és a miniszterek

Az Mötv. rögzíti a miniszterek helyi önkormányzatokkal kapcsolatos feladatait. A miniszterek
közül a törvény kiemelt szerepet szán az önkormányzatokért felelős miniszternek
(belügyminiszternek), aki többek között közreműködik a helyi önkormányzatok feladatát és
hatáskörét, a polgármester, a főpolgármester, a fővárosi és megyei kormányhivatal tevékenységét
érintő jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök és egyedi állami döntések
tervezeteinek előkészítésében. A belügyminiszteren kívül a legtöbb tárcavezetőnek vannak olyan
- különösen szabályozási - jogkörei, amelyek érintik a helyi önkormányzatok feladatellátását, a
feladatok ellátásának módját.
Az Mötv. 85. § (10) bekezdése értelmében, a törvényben meghatározott feltételek fennállása
esetén, a helyi önkormányzatokért felelős miniszter jóváhagyása alapján, az általa
meghatározottak szerint a közös önkormányzati hivatal létrehozása során eltérhetnek a törvényi
előírásoktól.

Kapcsolódó jogi szabályozás

152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről 4. § 5., 11. §,
21. § 8., 28. §, 83. § b) pont, 92. § (1) bekezdés, 92. § (2) bekezdés d) pont

Mötv. 129. §-ához:

A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter feladat- és

hatásköre
A helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter irányítja -
értelemszerűen - a törvényességi felügyeleti rendszert, részt vesz az alkotmányellenesen működő
helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatására irányuló eljárásban, előkészíti a
területszervezési ügyeket, utóbbiak esetében tekintet nélkül arra, hogy eldöntésük az
Országgyűlés vagy a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik-e.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal az Alaptörvénnyel ellentétesen működő képviselő-testület
feloszlatásának kezdeményezésére irányuló javaslatát részletes indokolással ellátva és a
kapcsolódó iratanyag másolatának megküldésével terjeszti elő a miniszternél. A miniszter a
javaslat megvizsgálását követően dönt a kezdeményezés Kormány elé terjesztéséről.
Amennyiben a miniszter a javaslattal nem ért egyet, vagy ha Kormány a kezdeményezést
elutasítja, erről a miniszter tájékoztatja a javaslatot tevő kormányhivatalt.
A miniszter tájékoztatja a javaslatot tevő megyei (fővárosi) kormányhivatalt és az érintett helyi
önkormányzatot, ha a Kormány indítványozza az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-
testület Országgyűlés általi feloszlatását. Az Alaptörvénnyel ellentétesen működő képviselő-
testület feloszlatásával kapcsolatos elvi vélemény nyilvánítása iránti alkotmánybírósági
eljárásban a Kormányt a miniszter képviseli. [a helyi önkormányzatok törvényességi
felügyeletének részletes szabályairól szóló 119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban:
Tvfr.) 16. §]
Az Alaptörvény értelmében az Alkotmánybíróság a Kormány, az országgyűlési képviselők
egynegyede vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére felülvizsgálja a jogszabályoknak
az Alaptörvénnyel való összhangját. Az Abtv. alapján az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel
való összhangjával kapcsolatos eljárásra a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat
kell alkalmazni.
Az Abtv. értelmében az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való
összhangját akkor vizsgálja, ha a vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba
ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása.
A fővárosi és megyei kormányhivatal akkor javasolhatja a Kormánynak, hogy kezdeményezze
az Alkotmánybíróságnál az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangjával
kapcsolatos vizsgálatot, ha már megkísérelte törvényességi felhívással és a képviselő-testület
összehívásával megszüntetni az önkormányzati rendelet alaptörvény-ellenes állapotát.
A fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezési javaslatát a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletéért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium apparátusának
segítségével megvizsgálja, és csak akkor kezdeményezi a Kormánynál az Alaptörvénybe ütköző
önkormányzati rendelet alkotmánybírósági felülvizsgálatának indítványozását, amennyiben az
önkormányzati rendelet valószínűsíthető módon valóban alaptörvény-ellenes.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról
2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról
2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről 4. § 5. pont

Mötv. 130. §-ához:

A helyi önkormányzatok és az ágazati miniszterek

Az ágazati miniszterek (különösen az államháztartásért felelős miniszter, egészségügyért,
oktatásért felelős miniszter) szakmai feladataik teljesítése érdekében feladatkörükben
tájékoztatást, adatokat kérhetnek a helyi önkormányzatoktól, melyet azok kötelesek teljesíteni.
[bővebben: Vadál Ildikó: A központi kormányzat és területi szerveinek kapcsolata a helyi
önkormányzatokkal. In: Kákai László (szerk.): 20 évesek az önkormányzatok. Pécs, 2010, 388.
o.]
Ez az eszköz az ágazati felelősség érvényre juttatását szolgálja, figyelemmel arra, hogy számos
szakmai feladatot a helyi önkormányzatok látnak el az ágazati törvényekben meghatározottak
szerint. Másfelől az ágazati minisztereknek is folyamatosan tájékoztatniuk kell a helyi
önkormányzatokat az ágazati célkitűzésekről, biztosítaniuk kell az ágazati feladatok ellátásához
szükséges információkat.
 Lényeges - önkormányzati autonómiát védő - garancia az, hogy a helyi önkormányzatokra
vonatkozó alkotmányi és átfogó törvényi szabályozás értelmében önkormányzati feladatot és
hatáskört (azaz nem államigazgatási feladatot és hatáskört) csak törvény, valamint az
Alaptörvény és a törvényi keretek között maradó helyi önkormányzat képviselő-testületének
rendelete állapíthat meg. Nem vállalhat részt a helyi közügyek (önkormányzati feladatok)
szabályozásából a miniszteri rendelet sem.
A kormányzati szervek és az önkormányzatok kapcsolatát az önkormányzatok biztosított
önállósága (autonómiája) a jogalkotás területén is nagymértékben meghatározza. A törvényalkotó
a felhatalmazás révén és keretében konkrét jogalkotói hatáskört is adhat az önkormányzatoknak
és azt - az országos és a helyi közügyek súlyát mérlegelve -, a jogállami követelmények szem
előtt tartásával vissza is vonhatja. [vö. 2/2001. (I. 17.) AB határozat.]
Az AB alkotmányellenesnek minősített olyan kormány- és miniszteri rendeleteket, amelyek a
helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények működésének szakmai követelményein
túlmenően olyan szervezeti és személyi kérdésekről rendelkeztek, amelyek szabályozásáról az
önkormányzati törvény másként rendelkezett. [31/1991. (VI. 5.) AB határozat] Más
határozatokban az AB rámutatott arra is, hogy a miniszter önkormányzatokkal kapcsolatos
jogköreinek szabályozásánál figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy a helyi
önkormányzati jogokat és kötelezettségeket kizárólag törvény állapíthatja meg. [77/1995. (XII.
21.) AB határozat]

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2004. 1117. Jogszabály által előírt kötelező pályázati eljárás mellőzése a szerződést
jogszabályba ütközővé és így semmissé teszi. A pályáztatási szabályok megsértése viszont
önmagában - ha az annak alapján létrejött szerződés tartalma, az abban vállalt feltétel nem
ütközik jogszabályba - nem eredményezi a szerződés semmisségét.

Kapcsolódó jogi szabályozás

152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről 4. § 5., 11. §,
21. § 8., 28. §, 83. § b) pont, 92. § (1) bekezdés, 92. § (2) bekezdés d) pont

Mötv. 131. §-ához:

Az országos önkormányzati érdekszövetségek

Az Mötv. meghatározza az országos önkormányzati érdekszövetségek jogosítványait, amely
többek között magába foglalja a Kormánnyal történő konzultációt. A rendelkezések
meghatározzák azt is, hogy e jogosítványok tekintetében mely érdekképviseleti szervezeteket
lehet országosnak tekinteni. Az országos önkormányzati érdekszövetségek - az Alaptörvény
rendelkezéseire tekintettel - a helyi önkormányzatok szakmai, érdekképviseleti szervei, amelyek
alapvetően közigazgatási jogi, de közvetlenül polgári jogi alapon, az egyesülési jog (alapító
okirat) alapján szerveződnek, jöttek, illetve jöhetnek létre.
1990 óta a következő (az Ötv., de nem feltétlenül az Mötv. alapján is) országosnak mondható
önkormányzati szövetségek jöttek létre és működnek (zárójelben a létrejöttük éve): Budapest
Önkormányzatok Szövetsége (2011); Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége
(1990); Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége (1990);
Magyar Faluszövetség (1989); Magyar Önkormányzatok Szövetsége (1990); Megyei Jogú
Városok Szövetsége (1990); Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (1991); Települési
Önkormányzatok Országos Szövetsége (1991). [Korábban a 1220/2010. (X. 25.) Korm. határozat
létrehozta az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Fórumát, valamint rendelkezett a
Kormány és a helyi önkormányzatok közötti együttműködés és párbeszéd megerősítéséről.
Hatálytalan 2012. 4. 27-től.]
Ezek az érdekszövetségek jogalkotási feladatokra, intézkedések megtételére vonatkozó
javaslatot tehetnek, konzultációt folytathatnak a Kormánnyal a helyi önkormányzati rendszert,
valamint a helyi önkormányzatok által ellátott közszolgáltatásokat érintő stratégiai kérdésekről és
a központi költségvetés önkormányzatokat érintő kérdéseiről, egyfajta közvetítő funkciót látnak
el a központi és a helyi hatalom gyakorlói között. [Csefkó Ferenc: Az álmodozások kora - 20
éves a magyar önkormányzati rendszer. In: Fábián Adrián (szerk.):20 éves a magyar
önkormányzati rendszer. Pécs, 2011, 125. o.]
A Jat. 19. §-a értelmében, ha törvény valamely állami, helyi önkormányzati vagy más
szervezet számára kifejezetten jogot biztosít arra, hogy a jogállását vagy a feladatkörét érintő
jogszabályok tervezeteit véleményezhesse, a jogszabály előkészítője köteles gondoskodni arról,
hogy az érintett szerv e jogával élhessen. A jogszabály előkészítője a jogszabályok
előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényben meghatározottak szerint
gondoskodik arról, hogy a jogszabály tervezete megismerhető és véleményezhető legyen.
Az AB álláspontja szerint a jogszabályt előkészítő szerveknek, e vélemények beszerzésével
kapcsolatos kötelezettségszegése önmagában nem érinti az adott jogszabály érvényességét. Ha a
jogszabály-előkészítő szervek a jogalkotásról szóló törvény szabályalkotási követelményeit nem
tartják be, ez a kötelességszegés önmagában nem elégséges ok a kiadott jogszabályok
alkotmányellenességének megállapítására. A jogszabályok előkészítésére vonatkozó törvényi
előírások megsértése csupán a jogalkotó államigazgatási, esetleg politikai felelősségét
alapozhatja meg. A jogalkotási törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása csak akkor
eredményezheti jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, ha az adott jogszabály
egyben az Alkotmány valamely rendelkezésébe is ütközik. [vö. 14/1992. (III. 3.) AB határozat]
Az Mötv. alapján azokat a szervezeteket kell országos önkormányzati érdekképviseleti
szervezeteknek tekinteni, amelyek közül
a) a megyei önkormányzatok érdekképviseletét ellátó szövetségnek legalább 13 tagja megyei
önkormányzat;
b) a megyei jogú városok érdekképviseletét ellátó szövetségnek legalább 15 tagja megyei jogú
város önkormányzata;
c) a fővárosi önkormányzat érdekképviseletét ellátó szövetségnek legalább 15 tagja fővárosi
kerületi önkormányzat;
d) a városi és a járásszékhely városi önkormányzatok érdekképviseletét ellátó szövetségnek
tagja az ilyen szerepet betöltő önkormányzatok több mint 50%-a, és a tagságon belül a
járásszékhely városi önkormányzatok több mint 50%-a, továbbá
e) minden más olyan önkormányzati érdekképviseleti szervezet (szövetség), amelynek tagja
legalább 400 helyi önkormányzat, és legalább 11 területi (megyei) szervezetük működik.
A fenti szabályok arra utalnak, hogy azok az önkormányzati szövetségek minősülnek
reprezentatívnak (országosnak), azokat tekinti az állam, a kormányzat „tárgyalópartnernek”,
amelyek bizonyos - egyébként elég szigorú - feltételeknek eleget tesznek. (Tilk Péter: A helyi
önkormányzatok az Alaptörvényben. Új Magyar Közigazgatás, 2011/6-7. sz., 25. o.)
A nyugat-európai önkormányzati érdekszövetségek zöme „erős”, azaz kivívott (kapott) olyan
kormányzati elismerést, jogosítványokat, amelyek révén, és egyéb személyi, tárgyi, anyagi
feltételek mellett komoly hatalom-korlátozó tényezők, de legalábbis egyenrangúak a más
érdekszférák szerveződéseivel. A kormányzati döntésekben, azok befolyásolásában, a társadalmi
érdekegyeztetés komplex rendszerében fontos szerepet töltenek be Nyugat-Európában. Ilyen
hatalomkorlátozó szerepük a magyar önkormányzati érdekszövetségeknek mindezidáig nem volt.
(bővebben: Csefkó Ferenc - Fábián Adrián: Önkormányzati érdekvédelem Magyarországon.
Közigazgatási Szemle, 2007/2. sz., 52. o.)
A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény
szerint a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter stratégiai partnerségi megállapodásokat
alakít ki. A jogszabály előkészítéséért felelős miniszter e megállapodások révén szoros
együttműködést alakíthat ki azon szervezetekkel, amelyek készek a kölcsönös együttműködésre,
és amelyek az adott jogterületek szabályozásának előkészítésében széles társadalmi érdeket
jelenítenek meg vagy az adott jogterületen tudományos tevékenységet végeznek (stratégiai
partner). Stratégiai partner lehet az az önkormányzati érdekképviseleti szervezet, amely az Mötv.
alapján nem minősül országosnak.
A stratégiai partner kötelessége, hogy a közvetlen egyeztetés során az adott jogterülettel
foglalkozó, stratégiai partnerséggel nem rendelkező szervezetek véleményét is megjelenítse. A
jogszabály előkészítéséért felelős miniszter a stratégiai partnereken kívül mást is bevonhat az
érintett tervezet közvetlen egyeztetésébe, illetve kérelemre lehetőséget biztosíthat meghatározott
jogszabály véleményezésében való részvételre.
A közvetlen egyeztetés során a stratégiai partner által írásban megtett véleményeket a
törvényjavaslatot tárgyaló országgyűlési bizottság kérésére a bizottság részére hozzáférhetővé
kell tenni. (2010. évi CXXXI. törvény 13-15. §)
Az érdekszövetségi tagságra vonatkozó létszámok számításánál egy helyi önkormányzatot
csak egy érdekszövetség tagjaként lehet figyelembe venni. Annak a helyi önkormányzatnak,
amely több önkormányzati érdekszövetségnek is a tagja, 2013. január 1-ig nyilatkoznia kell
arról, hogy - az Mötv. alkalmazása során - melyik önkormányzati érdekszövetségben vegyék
tagságát figyelembe.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2010. évi CXXXI. törvény a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről 13-15.
§

A helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete

A törvényességi felügyelet eszközei, terjedelme

Mötv. 132. §-ához:

1. Törvényességi felügyelet fogalma

A törvényességi felügyelet alkotmányos szükségszerűsége kézenfekvő, amely lényegesen
hatékonyabb eszközöket foglal magában, mint 2012. január elsejéig működő helyi
önkormányzatok feletti törvényességi ellenőrzés. [bővebben: Ivancsics Imre: A közigazgatási
hivatalok jogi szabályozásának eddigi kálváriája. Közigazgatási Szemle 2008. 3-4. sz. 29-30. o.;
Nyitrai Péter: Anomáliák a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének jogi
szabályozásában. In: Fábián Adrián (szerk.): 20 éves a magyar önkormányzati rendszer. Pécs,
2011, 195. oldaltól; Küpper, Herbert: Kommunalverwaltung im Einheitsstaat am Beispiel
Ungarns. In: Luchterhandt, Otto (szerk.): Verwaltung und Verwaltungsrecht im
Erneuerungsprozess Osteuropas. Berlin, 2001, 212. o.]
A helyi önkormányzatok törvényes működésének követelménye, illetve az állampolgárok
jogainak a védelme legalább olyan fontos alapelvek, mint az önkormányzatok önállóságának a
tiszteletben tartása. Ezeket - az egymással nem ellentétes, hanem inkább egymást kiegészítő -
jogállami igényeket egyensúlyba kell hozni egymással, ennek pedig legáltalánosabb eszköze a
helyi önkormányzatok feletti állami (törvényességi) felügyelet.
A jogszerűségi, valamint célszerűségi szempontokra is kiterjedő erős törvényességi és
pénzügyi felügyeletnek az államigazgatás és az önkormányzatok hatékony együttműködése
szempontjából is jelentősége van, nem csak a törvényes működés érvényesítése miatt. [Balázs
István: A magyar közigazgatás és a törvényesség. In: Csefkó Ferenc (szerk.): Szamel Lajos
Tudományos Emlékülés. Pécs, 1998, 169. o.; Ugyanerre hívja fel a figyelmet: Torma András: Az
Európai Unió és a magyar önkormányzatok. In: Kákai László (szerk.): 20 évesek az
önkormányzatok. Pécs, 2010, 93. o.]
Az Mötv. széleskörű lehetőséget biztosít a megyei (fővárosi) kormányhivatal számára az
önkormányzati döntések, az önkormányzati szervezet és működés, valamint a feladat-ellátási
kötelezettségek törvényességi felügyeletére. A felügyelet eszközei az információkéréstől a
bírósági eljárás kezdeményezéséig terjednek. A törvény külön foglalkozik a törvényességi
felhívás intézményével, valamint a testületi ülés összehívásának jogával is felruházza a
kormányhivatalt. A törvény rendelkezik továbbá az önkormányzati rendelet bírósági
felülvizsgálatáról, valamint biztosítja az ún. aktuspótlás lehetőségét azzal, hogy a
kormányhivatal eljárást kezdeményezhet a bíróságnál, ha az önkormányzat törvényen alapuló
jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta [Alaptörvény 32. § (5) bek.].
Meghatározza azokat a tartalmi és formai kellékeket, amelyeket a megyei (fővárosi)
kormányhivatal által a bíróságnál előterjesztett felülvizsgálati indítványának tartalmaznia kell.
Meg kell jelölni a bíróság által vizsgálandó önkormányzati rendeletet, illetve annak
jogszabálysértő rendelkezéseit, utalni kell továbbá arra, hogy az adott rendelkezést a
kormányhivatal miért tartja jogszabálysértőnek.
Az Mötv. tartalmazza azokat az eljárási szabályokat, melynek alapján a kormányhivatal
vezetője (kormánymegbízott) a helyi önkormányzat nevében rendeletet alkot, rendelkezik
továbbá a rendelet kihirdetésének szabályairól. A kormányhivatal vezetője által, a helyi
önkormányzat nevében alkotott rendelet módosítására, hatályon kívül helyezésére a helyi
önkormányzat jogosult.
A törvény szabályozza az önkormányzati határozat végrehajtásának - bíróság általi, közvetett -
felfüggesztését, a kormányhivatal döntései ellen pedig bírói jogorvoslatot biztosít. Új
jogintézmény a törvényességi felügyeleti bírság, melyet a törvényességi felügyeletben érintett
személyekre, önkormányzatokra szabhat ki a fővárosi és megyei kormányhivatal.
Az Mötv. kimerítően felsorolja a törvényességi felügyelet eszközeit. Ezek között azonban nem
szerepel a kétség kívül leghatékonyabb eszköz, amely megakadályozhatja a súlyosan
törvénysértő határozatok végrehajtását, ez pedig a határozatok (esetleg rendeletek)
végrehajtásának a felfüggesztésének a joga. Ennek az eszköznek a megteremtése hatékony
beavatkozási lehetőség lehetett volna, de nem került be az Mötv. végleges (kihirdetett)
szövegébe.
A Kúria felhatalmazása alapján, a képviselő-testület helyett megalkotandó rendeletnél is fontos
figyelembe venni a helyi társadalmi körülményeket. Kisebb településeken működő helyi
önkormányzatok esetében is, de a nagyobbak tekintetében méginkább jelentős nehézséget
okozhat a megyei (fővárosi) kormányhivatal számára a költségvetési, a zárszámadási, a szociális
stb. rendelet - képviselő-testület helyetti - megalkotása.
Az Mötv. továbbítási kötelezettséget ír elő a kormányhivatalnak a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletéért felelős miniszter (miniszterelnökséget vezető miniszter) részére.
Helyes törekvés, hogy az önkormányzati rendeletek minél gyorsabban, és minél szélesebb
körben hozzáférhetők, megismerhetők legyenek. Fontos azonban, hogy megtörténjen
törvényességük felülvizsgálata is, amely teljes körűen a felterjesztett jegyzőkönyv alapján
végezhető el.
Az Mötv. alapján létrejövő magyar önkormányzati rendszerben eddig nem ismert
intézményként került bevezetésre a törvényességi felügyeleti bírság intézménye. Különösen a
képviselő-testületi ülésről készült jegyzőkönyv határidőig történő megküldésének elmulasztása
lehet gyakori bírságolási jogalap. (Iván János: Az önkormányzatok törvényességi felügyeletének
néhány aktuális kérdése. Jegyző és Közigazgatás, 2012/1. sz.)
A fővárosi és megyei kormányhivatal - ha törvény eltérően nem rendelkezik -
kezdeményezheti a Magyar Államkincstárnál a központi költségvetésből a helyi
önkormányzatnak az önként vállalt feladat [Mötv. 10. § (2) bek.] ellátásához nyújtott támogatás
legfeljebb 50%-ának visszatartását vagy megvonását. A támogatás legfeljebb a jogszabálysértés
megszűnéséig tartható vissza. A támogatás visszatartása esetén a fővárosi és megyei
kormányhivatal a jogszabálysértés megszűnéséről való tudomásszerzést követő 8 napon belül
értesíti a Magyar Államkincstárat. A Magyar Államkincstár a fővárosi és megyei kormányhivatal
kezdeményezésére a kezdeményezés átvételétől számított 30 napon belül érdemben válaszol.
(Tvfr. 17. §)

2. Törvényességi felügyeleti eljárás vizsgálati és intézkedési szakasza

A törvényességi felügyelet célirányos tevékenység, arra irányul, hogy a helyi önkormányzat
szervezete, működése, feladat-ellátása, eljárása, döntései stb. megfeleljenek a vonatkozó
jogszabályi előírásoknak. A törvényességi felügyelet átfogó felügyeleti típus, jogszerűségi
szempontú vizsgálat, de nem terjed ki gazdaságossági, hatékonysági, ésszerűségi stb.
szempontokra.
A Tvfr. szerint törvényességi felügyeleti eljárás vizsgálati szakasszal kezdődik. A vizsgálati
szakasz a megyei (fővárosi) kormányhivatal hivatali hatáskörében tudomására jutott adatok
alapján vagy bejelentésre indul meg, az Mötv. 132. § (3)-(5) bekezdéseiben meghatározottakra
terjedhet ki. Amennyiben a lefolytatott vizsgálat során a kormányhivatal jogszabálysértést nem
észlel, a vizsgálati szakasz külön döntés meghozatala nélkül lezárul. Szükség esetén a
kormányhivatal a korábban már vizsgált önkormányzati intézkedést új törvényességi felügyeleti
eljárás keretében ismételten vizsgálat alá vonhatja.
A törvényességi felügyeleti eljárás vizsgálati szakaszát az intézkedési szakasz követheti.
Amennyiben a megyei (fővárosi) kormányhivatal egy önkormányzati intézkedéssel
összefüggésben egy vagy több jogszabálysértést észlel, vagy az Mötv. e bekezdése szerinti
érintett nem tesz eleget a kormányhivatal információkérésre irányuló megkeresésének, a
kormányhivatal haladéktalanul megkezdi a törvényességi felügyeleti eszközök alkalmazását.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal a törvényességi felügyeleti eszközök közül -
főszabályként - elsőként a törvényességi felhívást alkalmazza. A kormányhivatal törvényességi
felhívás kibocsátása nélkül kezdeményezheti az Állami Számvevőszéknél a helyi önkormányzat
gazdálkodását érintő vizsgálat lefolytatását, mellyel egyidejűleg a kezdeményezés másolatát az
érintett helyi önkormányzatnak megküldi.
Amennyiben a törvényességi felhívás nem vezet eredményre, a megyei (fővárosi)
kormányhivatal a jogszabálysértés megszüntetése érdekében más törvényességi felügyeleti
eszközt köteles alkalmazni. Ebben az esetben a megyei (fővárosi) kormányhivatal a
jogszabálysértés mielőbbi megszüntetése érdekében egyidejűleg több törvényességi felügyeleti
eszközt is alkalmazhat, ha az alkalmazni kívánt törvényességi felügyeleti eszközök jellege azok
egyidejű alkalmazását lehetővé teszi. A kormányhivatal a törvényességi felügyeleti eszközök
alkalmazását addig folytatja, ameddig a jogszabálysértés nem kerül megszüntetésre.
A fővárosi és megyei kormányhivatal az információkérési jogával összefüggésben jogosult az
érintettől iratot bekérni. A fővárosi és megyei kormányhivatalnak az érintett működésére,
szervezetére, döntéshozatali eljárására vonatkozó javaslatát a helyi önkormányzat képviselő-
testülete, illetve a társulási tanács - amennyiben a megkeresés más határidőt nem tartalmaz - a
soron következő ülésén köteles megtárgyalni, és arról döntést hozni.
A törvényességi felügyeleti eljárás során és az Mötv. 133. § (2) bekezdése szerinti javaslattétel
esetén az írásbeli kapcsolattartás - főszabályként - jogszabályban meghatározott informatikai
rendszerbe történő feltöltés útján valósul meg. Az információkérés és a szakmai segítségnyújtás
során az írásbeli kapcsolattartás papír alapon, elektronikus úton vagy az informatikai rendszerbe
történő feltöltéssel valósul meg. Az informatikai rendszerbe történő feltöltéssel az iratot
kézbesítettnek kell tekinteni.
Az Mötv. 132. § (1) bekezdés d), e), g), h) és j) pontjában, továbbá 136. § (2) bekezdésében,
valamint 137. és 138. §-ában meghatározott törvényességi felügyeleti eszközök alkalmazásakor
az írásbeli kapcsolattartás papír alapon és amennyiben lehetséges tájékoztatásul
a) elektronikus úton vagy
b) az informatikai rendszerbe történő feltöltéssel
történik.
A szóbeli kapcsolattartás módjai a törvényességi felügyeleti eljárás során:
a) személyesen vagy
b) hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, ideértve a telefont.
Az írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton történő kapcsolattartás módjai a
törvényességi felügyeleti eljárás során:
a) kizárólag elektronikus úton, minősített elektronikus aláírás nélkül vagy
b) rövid szöveges üzenet útján.
A szóbeli, illetve az írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton történő kapcsolattartási
formák kizárólag a fővárosi és megyei kormányhivatal információkérési jogával és a szakmai
segítségnyújtásával összefüggésben alkalmazhatóak.

3. Törvényességi felügyeleti jogkör terjedelme

A helyi önkormányzat többféle jogviszony alanyaként járhat el, hozhat döntést, határozatot.
(ld. Mötv. 1. § 3. ponthoz fűzött magyarázatot) Ezek a jogviszonyok lehetnek közjogi,
közigazgatási hatósági, polgári jogi, munkajogi stb. jogviszonyok. A képviselő-testület egyedi
ügyben minden esetben határozatban [Mötv. 48. § (1) bek.] dönt, még akkor is, ha nem
(közigazgatási) eljárásjogi értelemben vett (hatósági) határozatról van szó, hanem csupán a
testületi döntés jelenik meg ilyen elnevezéssel. A határozatot tehát adott jogviszonyban kell
értelmezni. A törvényességi felügyelet gyakorlása, a felügyeleti eszközök nem jogorvoslatok,
nem jogorvoslati eszközök. Természetesen a képviselő-testület (és szervei) döntései egyéb
jogviszonyban sem lehetnek törvénysértők, de a törvényesség helyreállítása - főszabályként -
kizárólag egyéb eljárások (pl. polgári per, büntető-eljárás, munkaügyi per) keretében történhet.
(Kalas Tibor: Az önkormányzatok és az igazságszolgáltatás. Magyar Közigazgatás, 2012/1. sz.,
17. o.)
Nem terjed ki a kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárása azokra a képviselő-testület
és szervei által hozott határozatokra, amelyek alapján munkaügyi vitának (munkaügyi pernek),
közszolgálati jogviszonyból származó vitának, jogszabályban meghatározott bírósági vagy
közigazgatási hatósági eljárásnak van helye.
Ha a képviselő-testület és szervei a határozatot mérlegelési jogkörében hozták, akkor a
mérlegelési jogkörben hozott döntés esetében a kormányhivatal kizárólag a döntéshozatali eljárás
jogszerűségét vizsgálhatja. A döntéshozatal során ugyanis gyakran van jogszabályban biztosított
mozgástere a képviselő-testületnek. A mérlegelési jogkörben hozott döntés esetében a jogszabály
az eljárásra és a döntéshozatalra vonatkozó felhatalmazás mellett meghatározza a döntéshozó
mozgásterét, de a döntés tartalmi korlátait is (a mérlegelési jogkörnek több formája is lehet: „tól-
ig” határok meghatározása; alternatívák a döntésre; határozatlan jogfogalmak alkalmazása, mely
utóbbiakat a döntéshozónak kell a jogalkalmazás során - mérlegelési jogkörben - értelmeznie).
A kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárása kiterjed azokra a képviselő-testület és
szervei által hozott olyan határozatok meghozatalát megelőző eljárásra, a szervezet és működés
törvényességének a vizsgálatára, amely határozatok alapján munkaügyi vitának, közszolgálati
jogviszonyból származó vitának, jogszabályban meghatározott bírósági vagy közigazgatási
hatósági eljárásnak van helye.
Olyan határozat esetében, amely alapján munkaügyi vitának, közszolgálati jogviszonyból
származó vitának van helye, a határozat jogszerűségét is vizsgálhatja a megyei (fővárosi)
kormányhivatal, ha a határozat a munkavállaló javára történő jogszabálysértést tartalmaz. (Ennek
oka az, hogy rejtve maradhat a jogsértés, hiszen a munkavállalónak, köztisztviselőnek nem áll
érdekében jogvita kezdeményezése.)

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5063/2015/2. Nincs helye absztrakt normakontroll eljárás lefolytatásának, ezért az eljárást
meg kell szüntetni, ha azt nem a jogszabály által erre feljogosított személy, illetve szerv
kezdeményezte.
Köf. 5058/2015/4. Ha absztrakt normakontroll eljárás során a vizsgálni kért önkormányzati
rendeleti rendelkezést az érintett önkormányzat hatályon kívül helyezi, úgy az eljárás
megszüntetésének van helye.
EBH2002. 720. A megyei közigazgatási hivatal törvényességi ellenőrzési jogköre a képviselő-
testület fegyelmi eljárást elrendelő határozatának munkajogi értékelésére nem terjed ki.
KGD2011. 27. A mérlegelés azt a műveletet jelenti, amelynek során a jogalkalmazó az adott
esetre legalkalmasabb megoldást a rendelkezések közül kiválasztja.
KGD2004. 183. Nem terjed ki a közigazgatási hivatal vezetőjének törvényességi ellenőrzési
jogköre olyan önkormányzati határozatra, amelynek alapján bírósági eljárásnak van helye.
KGD2003. 92. Nem hatósági határozat az iskola megszüntetés tárgyában hozott
önkormányzati döntés; bírósági felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetője
kezdeményezheti.
KGD2002. 127. Az önkormányzati képviselő-testület iskola megszüntetés tárgyában hozott
határozata nem hatósági döntés, felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetője
kezdeményezheti.
KGD2001. 56. Önkormányzati képviselő-testület nem hatósági hatáskörben hozott
határozatának felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti a bíróságnál.
KGD1999. 146. Az önkormányzat közgyűlése határozatának felülvizsgálatát a közigazgatási
hivatal vezetője törvénysértésre hivatkozással kérheti.
KGD1998. 223. A köztársasági megbízott olyan okból kérheti az önkormányzat döntésének
felülvizsgálatát, amelyet törvényességi felhívása is tartalmazott.
 KGD1995. 136. A köztársasági megbízott olyan okból kérheti az önkormányzat döntésének
felülvizsgálatát, amelyet törvényességi felhívása is tartalmazott.
KGD1995. 22. A városi önkormányzat képviselő-testületének a könyvtárigazgató kinevezése
ügyében hozott határozata nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a
köztársasági megbízott kérheti.
BH1995. 122. A városi önkormányzat képviselő-testületének a könyvtárigazgató kinevezése
ügyében hozott döntése nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a
köztársasági megbízott kérheti.
BH1994. 285. Az önkormányzat képviselő-testületének nemtevésre irányuló
akaratelhatározását kifejezésre juttató bármely döntése ellen a köztársasági megbízott pert
indíthat.
BH1994. 109. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban
kibocsátott kötelező erejű határozatok nem minősülnek belső igazgatási aktusnak; a köztársasági
megbízottnak az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzőséghez tartozó
községeket kijelölő, jogerős határozatát a bíróság felülvizsgálhatja.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról XX. fejezet
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

A kormányhivatal információkérési és javaslattételi joga

Mötv. 133. §-ához:

A kormányhivatal információkérési és javaslattételi joga

A felügyeleti jogkör gyakorlásának alapfeltétele, hogy a megyei (fővárosi) kormányhivatal a
szükséges információkhoz, adatokhoz hozzájusson. A szükséges adatokat minden érintett (tehát
nem csak a helyi önkormányzat szervei) köteles a kormányhivatal rendelkezésére bocsátani, a
kormányhivatal által megadott határidőig.
A törvényesség biztosításának legelemibb eszköze, amikor a kormányhivatal - kisebb súlyú
jogsértések észlelése esetén - javaslatot fogalmaz meg a helyi önkormányzat számára. A
javaslattételnek vannak joghatásai, azt a képviselő-testület köteles megtárgyalni, arról döntést
hozni. Ha a képviselő-testület a javaslatot nem tárgyalja, ignorálja, akkor értesítenie kell a
kormányhivatalt.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal az információkérési jogával összefüggésben jogosult az
érintett helyi önkormányzattól iratot bekérni. A kormányhivatalnak a helyi önkormányzat
működésére, szervezetére, döntéshozatali eljárására vonatkozó javaslatát a helyi önkormányzat
képviselő-testülete - amennyiben a megkeresés más határidőt nem tartalmaz - a soron következő
ülésén köteles megtárgyalni, és arról döntést hozni. A javaslat elutasításának indokát a
polgármester köteles a döntést követő 8 napon belül a kormányhivatallal ismertetni. (Tvfr. 4. §)

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

A törvényességi felhívás

Mötv. 134. §-ához:

A törvényességi felhívás fogalma

A javaslattétel (Mötv. 133. §) és a törvényességi felhívás között az a különbség, hogy
amennyiben a képviselő-testület nem tesz eleget határidőig törvényességi felhívásban
foglaltaknak, ebben az esetben a kormányhivatal köteles - mérlegelési jogkörben - a törvényi
keretek között valamelyik felügyeleti eszközt alkalmazni, illetve alkalmazásukat addig folytatni,
ameddig a törvényes állapot nem kerül helyreállításra.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal a törvényességi felhívást a törvényességi felhívás
érintettjén kívül tájékoztatásul megküldi
a) települési önkormányzat esetén a polgármesternek, aki tájékoztatja a törvényességi felhívás
tartalmáról a képviselő-testületet,
b) megyei önkormányzat esetén a megyei közgyűlés elnökének, aki tájékoztatja a
törvényességi felhívás tartalmáról a közgyűlést,
c) fővárosi önkormányzat esetén a főpolgármesternek, aki tájékoztatja a törvényességi felhívás
tartalmáról a közgyűlést,
d) társulás esetén a társulás elnökének, aki tájékoztatja a törvényességi felhívás tartalmáról a
társulási tanácsot.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal által kibocsátott törvényességi felhívás tartalmazza
legalább
a) az érintett által elkövetett jogszabálysértés megjelölését,
b) az érintett által megsértett jogszabályhely konkrét megjelölését;
c) az indokolást, amely miatt a jogszabálysértést megállapíthatónak találja és
d) az érintett számára a jogszabálysértés megszüntetésére biztosított határidőt.
A jogszabálysértés megszüntetésére biztosított határidőt úgy kell megállapítani, hogy a
jogellenes állapot mielőbb megszüntetésre kerüljön és a törvényességi felhívásban foglaltak
megvizsgálására a megfelelő idő biztosítva legyen. A jogszabálysértés megszüntetésére -
amennyiben jogszabályi rendelkezésből adódóan eltérő határidő megadása nem szükséges - a
kormányhivatal
a) jogalkotási kötelezettség elmulasztása esetén legfeljebb 60 napos,
b) határozathozatali és feladat-ellátási kötelezettség elmulasztása esetén legfeljebb 45 napos
határidőt állapíthat meg.
Amennyiben jogszabálysértés megszüntetésére biztosított határidő alatt a jogszabálysértés nem
szüntethető meg, a határidő az érintett indokolt kérelmére további 30 nappal meghosszabbítható.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal törvényességi felhívása eredménytelen, ha az érintett
a) a törvényességi felhívásban foglalt határidő lejártáig nem tesz intézkedést a jogszabálysértés
megszüntetése érdekében,
b) által a törvényességi felhívásban foglaltak alapján tett intézkedés nem szünteti meg a
jogszabálysértést, vagy újabb jogszabálysértést idéz elő,
c) nem ért egyet a törvényességi felhívásban foglaltakkal, és az írásbeli tájékoztatást követően
a kormányhivatal megítélése szerint a jogszabálysértés továbbra is fennáll,
d) a törvényességi felhívásban foglalt határidő lejártáig a kormányhivatalt írásban nem
tájékoztatja. (Tvfr. 7-9. §)

Kapcsolódó joggyakorlat
Köf. 5043/2016/6. A kormányhivatal egy adott önkormányzati rendelettel (rendelkezéssel)
szemben - más-más problémák alapján - többször is élhet törvényességi felhívással.
KGD2011. 27. A mérlegelés azt a műveletet jelenti, amelynek során a jogalkalmazó az adott
esetre legalkalmasabb megoldást a rendelkezések közül kiválasztja.
KGD1994. 109. A rendszeres nevelési segély tárgyában, mérlegelési jogkörben hozott
határozat bírósági felülvizsgálatának szempontjai.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

A képviselő-testület ülésének összehívása

Mötv. 135. §-ához:

A képviselő-testület és a társulási tanács ülésének összehívása

A kormányhivatal a törvényesség helyreállítása érdekében, illetve amennyiben szükségesnek

látja saját álláspontjának képviselő-testületi (társulási tanácsi) ülésen való ismertetését,
megtárgyalását, kezdeményezheti az ülés összehívását.
Ha a polgármester a képviselő-testület ülésének az összehívására az indítvány kézbesítésétől
számított 15 napon belül nem tesz eleget, a képviselő-testület ülését a megyei (fővárosi)
kormányhivatal (vezetője) hívja össze. Az ülés összehívása során a kormányhivatal - lényegében
korlátlanul - eltérhet a helyi önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában meghatározott
szabályoktól. (Egyedüli korlátozás: Mötv. 9. §)
A megyei (fővárosi) kormányhivatal a kezdeményezésében megjelöli azokat a napirendi
pontokat, amelyek képviselő-testület általi megtárgyalása a helyi önkormányzat törvényes
működésének biztosítása érdekében indokolt. A képviselő-testületi ülésről és a helyi
önkormányzat törvényes működésének biztosítása érdekében hozott intézkedésekről a jegyző a
képviselő-testületi ülést követő 5 napon belül a jegyzőkönyv-kivonat megküldésével írásban
tájékoztatja a megyei (fővárosi) kormányhivatalt. (Tvfr. 10. §)

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

Önkormányzati rendelet Alaptörvénybe ütközése esetére alkotmánybírósági

felülvizsgálat kezdeményezése, önkormányzati rendelet jogszabállyal való
összhangja bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése

Mötv. 136. §-ához:

Alkotmánybírósági felülvizsgálat, bírósági felülvizsgálat

Az AB-hoz benyújtott indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor
határozott, ha egyértelműen megjelöli
a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az AB hatáskörét az indítvány elbírálására,
továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza,
b) az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben
biztosított jog sérelmének lényegét,
c) az Alaptörvény értelmezésére irányuló eljárás kivételével az AB által vizsgálandó
jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést, továbbá az alaptörvény-ellenes működést,
magatartást vagy hatáskörgyakorlást,
d) az Alaptörvény, illetve a nemzetközi szerződés megsértett rendelkezéseit,
e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés
vagy - erre vonatkozó eljárás esetén - az Országgyűlés határozata miért ellentétes az Alaptörvény
megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel, továbbá a - bizonyos esetekben - az
indítványban foglalt kérelem részletes indoklását, valamint
f) kifejezett kérelmet a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés
megsemmisítésére, illetve az AB döntésének tartalmára. (vö. Abtv. 52. §)
 Az AB az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját akkor vizsgálja, ha a
vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül,
kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása. [Abtv. 37. § (1) bek.]
Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján a bírósághoz kell áttenni az
Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) hatálybalépését
megelőzően a megyei (fővárosi) kormányhivatal, illetve jogelődje által előterjesztett olyan
indítványt, amely jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban
önkormányzati rendelet vizsgálatára irányult, és az indítvány tartalmában önkormányzati
rendelet más jogszabályba ütközését állítja. Ha az indítvány kizárólag az önkormányzati rendelet
alkotmányellenességét állítja, és a rendelet más jogszabályba ütközésére egyidejűleg nem
hivatkozik, ebben az esetben, ha nem az Alaptörvény szerint arra jogosulttól [ld. Magyarország
Alaptörvénye 24. cikk (2) e) pont] származik, az AB előtt folyó eljárást meg kell szüntetni.
[Abtv. 71. §; 72. § (1), (2) bek.]
Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján a bírósághoz kell áttenni az Abtv.
hatálybalépését megelőzően bíró által előterjesztett olyan indítványt, amely előtte folyamatban
lévő ügy elbírálása során alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára
irányuló eljárásban önkormányzati rendelet vizsgálatára irányult, és az indítvány tartalmában
önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állítja.
A Bszi. 24. § (1) bekezdés f) pontja szerint a Kúria dönt az önkormányzati rendelet más
jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről. A Kúrián az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés
c) és d) pontjában, valamint a 32. cikk (4) és (5) bekezdésében foglalt ügyek elbírálására
önkormányzati tanács működik. Az önkormányzati tanács három bíró tagból áll. Az
önkormányzati tanács feladata a jogszabálysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatára
irányuló nemperes eljárás, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási
kötelezettsége elmulasztása miatti nemperes eljárás lefolytatása. (Bszi. 45. §)
A kormányhivatal csak azon önkormányzati rendeletek, illetve önkormányzati rendeleti
rendelkezések vizsgálatát kérheti a Kúriától, amelyre nézve korábban (eredménytelen)
törvényességi felhívást bocsátott ki. Ebben az eljárásban a normakontroll kezdeményezésének
előfeltétele, hogy az önkormányzati képviselő-testület megismerhesse és megtárgyalhassa a
kormányhivatal által észlelt törvényességi problémát. (Köf. 5026/2016/4.)
A Bszi. 55. § (1) bekezdés a) pontja arra hatalmazza fel a Kúria Önkormányzati Tanácsát, hogy
ha „az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az
önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését” megsemmisítse.
Az Önkormányzati Tanács normakontroll eljárása sui generis jellegű, mert annak lényege
közhatalommal rendelkező szervek jogalkotási feladatai törvényességének megítélése. A Bszi.
IV. Fejezet 15. pontja önálló eljárási szabályokat alkotott erre az eljárásra, amelyből az
állapítható meg, hogy az eljárás illetékmentes az indítványozó számára, és az eljárás során
felmerült költségek előlegezésére és megfizetésére az indítványozó és az érintett helyi
önkormányzat nem kötelezhető.
Ugyanakkor a Bszi. 46. §-a nem teszi általában háttér jogszabállyá a Pp. rendelkezéseit, hanem
- a normakontroll eljárás sajátosságaira tekintettel - azt a törvényszerkesztési megoldást
választotta, hogy kifejezetten megjelöli a Pp. normakontroll eljárásban alkalmazható
rendelkezéseit. Ezek között - a Bszi. 47. §-on felül - a költségviseléssel kapcsolatos egyéb Pp.-
beli szabályok - mint például a pernyertesség-pervesztesség arányában megállapított
költségviselési főszabály - nem szerepelnek.
Emiatt az Önkormányzati Tanácsnak nincs hatásköre arra, hogy a költségviselésről döntést
hozzon, következésképpen a Kúria előtt folyamatban lévő normakontroll eljárásokban az
indítványozó és az érintett önkormányzat - a normakontroll eljárás sajátosságaira és a Bszi.
szabályaira tekintettel - viselik a kötelező jogi képviselettel kapcsolatban felmerülő költségeiket.
(Köf. 5036/2012/6.)
Az Mötv. felsorolja az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló bírósági indítvány
tartalmi kellékeit. A megyei (fővárosi) kormányhivatal az önkormányzati rendelet
alkotmánybírósági felülvizsgálatának kezdeményezésével kapcsolatos indítvány tervezetet - a
korábbi eszköz eredménytelenné válását követő 45 napon belül - a helyi önkormányzatok
törvényességi felügyeletéért felelős miniszter útján küldi meg a Kormánynak. Amennyiben az
indítvány az Abtv.-ben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek nem felel meg, a
miniszter módosítási javaslatot küld a kormányhivatal részére.
Amennyiben az indítvány tartalmával a miniszter nem ért egyet, az indítványt a véleményével
együtt visszaküldheti a megyei (fővárosi) kormányhivatalnak megfontolásra. Ebben az esetben a
kormányhivatalnak lehetősége van az indítvány
a) kiegészítésére,
b) módosítására vagy
c) visszavonására is.
Az indítvány visszavonása esetén a megyei (fővárosi) kormányhivatal a visszavonásról - az
erre vonatkozó döntés meghozatalát követő 3 napon belül - tájékoztatja a minisztert és az érintett
helyi önkormányzatot. A miniszter az indítványt az indítvány támogatásával kapcsolatos
javaslatával együtt terjeszti döntésre a Kormány elé. Az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel
való összhangjának felülvizsgálatára indult alkotmánybírósági eljárásban a Kormányt a miniszter
képviseli. (Tvfr. 11-12. §)
Az önkormányzati tanács eljárására a Pp.-nek kizárólag az eljárás nyelvére, az anyanyelv
használatára, a rendeltetésszerű joggyakorlásra (a pénzbírság kiszabása nélkül), a bírák
kizárására, az idézésre, a kézbesítésre, a határidők számítására, a jegyzőkönyvre, az iratok
megtekintésére, a másolatokra, a határozathozatalra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni. (Bszi. 46. §)
A jogszabálysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásban a
megyei (fővárosi) kormányhivatalt és a helyi önkormányzatot teljes költségmentesség illeti meg
(Bszi. 47. §). Az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárást a helyi
önkormányzattal szemben a felette törvényességi felügyeleti jogot gyakorló megyei (fővárosi)
kormányhivatal az Mötv.-ben meghatározott követelményeknek megfelelő indítvánnyal és
határidőn belül kezdeményezi.
Az önkormányzati tanács előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. Jogi képviselőnek kell
tekinteni a helyi önkormányzat képviseletében eljáró ügyvédet vagy ügyvédi irodát, továbbá a
kormányhivatal jogi szakvizsgával rendelkező alkalmazottját és a helyi önkormányzat jogi
szakvizsgával rendelkező jegyzőjét, valamint - jogi szakvizsgával rendelkező - alkalmazottját.
Az ügyvéd vagy ügyvédi iroda részéről ügyvédjelölt nem járhat el jogi képviselőként.
Ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során önkormányzati rendelet
olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli - a bírósági
eljárás felfüggesztése mellett - kezdeményezi az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára
irányuló nemperes eljárást a helyi önkormányzattal szemben. Az indítvány tartalmazza
a) az önkormányzati tanács által vizsgálandó önkormányzati rendeletet,
b) az önkormányzati rendelet jogszabálysértőnek talált rendelkezésének megjelölését,
c) azon jogszabályi rendelkezés megjelölését, amelyet az önkormányzati rendelet rendelkezése
sért,
d) annak okát, hogy a bíró az adott rendelkezést miért tartja jogszabálysértőnek.
Az önkormányzati tanács együttes elbírálás céljából elrendeli az előtte folyamatban lévő
eljárások egyesítését, ha az indítványok tárgya egymással összefügg. [Bszi. 48. § (1)-(5) bek.]

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés, 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról 70-71. §
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

A helyi önkormányzati jogalkotási kötelezettség elmulasztásának

megállapítása

Mötv. 137. §-ához:

Jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítása

A jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját,
tárgyát és kereteit. Ha a felhatalmazás jogosultja a helyi önkormányzat képviselő-testülete,
társulás esetén - ha a társulási megállapodásban meghatározott feladat- és hatáskör a
felhatalmazás tárgyának szabályozására kiterjed - az önkormányzati rendelet megalkotására a
társulási megállapodásban kijelölt vagy ennek hiányában a társulás székhelye szerinti helyi
önkormányzat képviselő-testülete jogosult. Utóbbi esetben a rendelet megalkotásához a
társulásban résztvevő helyi önkormányzat képviselő-testületének hozzájárulása szükséges.
A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat. A
szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogintézmények, jogok és kötelezettségek alapvető
szabályainak megállapítására, a jogszabály egészének végrehajtására, valamint olyan tárgykör
szabályozására, amit a felhatalmazást adó jogszabály nem szabályoz, nem lehet felhatalmazást
adni. A felhatalmazás jogosultja a jogszabályt köteles megalkotni, feltéve, hogy a felhatalmazást
adó jogszabályból kifejezetten más nem következik. (Jat. 5. §)
A felhatalmazás alapján kiadott rendeletek célja és értelme a törvények pontosítása,
konkretizálása, és bizonyos esetekben azok kiegészítése. [vö. 49/1997. (X. 6.) AB határozat] A
végrehajtási jogszabály szorosan kapcsolódik a felhatalmazó normához, ennek eredményes és
hatékony végrehajtásához szükséges munkamegosztás hívja életre. Természetesen vannak olyan
tárgykörök is viszonylag nagy számban, amelyeket az önkormányzat saját jogán szabályoz, de
ezek a tárgyak kevésbé jelentősek az önkormányzati jogalkotáson belül. Példaként említjük a
helyi civil szervezetek megjelenítését a helyi joganyagban. [Kovácsy Zsombor: A dereguláció
lehetőségei a magyar jogban. JURA 2004. 2. sz. 83. o.; Ossenbühl, Fritz: Rechtsverordnung. In:
Isensee, Josef - Kirchhof, Paul (szerk.): Handbuch des Staatsrechts. III. kötet. Heidelberg, 1988,
425. o.; Kákai László: A civil szervezetek megjelenése a helyi statútumokban. Magyar
Közigazgatás, 2002/11. sz., 676. o.]
A legtöbb önkormányzati rendelet a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására
születik. Az Mötv. is több önkormányzati rendelet megalkotására ad felhatalmazást, de számos
más törvény is állapít meg jogalkotási kötelezettséget, ad felhatalmazást a képviselő-
testületeknek. Az önkormányzatnak biztosított szabályozási autonómiája nem terjed addig, hogy
rendelet megalkotására vonatkozó törvényi kötelezettségét mellőzze. Az önkormányzat a törvény
által kötelezően meghatározott feladat- és hatáskörében köteles eljárni, és ez vonatkozik
jogalkotási kötelezettségére is. [vö. 9/1995. (II. 22.) AB határozat]
Az Mötv. alapján a helyi önkormányzatnak a következő jogalkotási kötelezettségei vannak:
a) a települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzat, hogy rendeletben megállapítja a
közterületek elnevezésének, valamint az elnevezésük megváltoztatására irányuló kezdeményezés
és a házszám-megállapítás szabályait;
b) a helyi önkormányzat szervezeti és működési szabályzat;
c) a helyi önkormányzat költségvetési rendelete;
d) a helyi önkormányzat zárszámadási rendelete;
e) az öngondoskodás és a közösségi feladatok ellátásához való hozzájárulás, továbbá a
közösségi együttélés alapvető szabályai, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményei;
f) közösségi együttélés alapvető szabályai.
g) az önkormányzati képviselőnek, a bizottsági elnöknek és tagnak, továbbá a tanácsnoknak
járó tiszteletdíj és természetbeni juttatás szabályai;
h) a nagyobb gazdasági teljesítőképességű, lakosságszámú települési önkormányzat számára
előírt kötelező feladat- és hatáskör vállalásának szabályai;
i) a polgármester általi forrásfelhasználás mértéke;
j) azon vagyonelemek felsorolása, amelyekre a helyi önkormányzat vagyonkezelői jogot
létesíthet, továbbá a vagyonkezelői jog megszerzésének, gyakorlásának, valamint a
vagyonkezelés ellenőrzésének szabályai.
A Kúria megállapította, hogy a törvényi felhatalmazás által kötelező rendeletalkotás
elmulasztása - adott esetben - a közügyek intézésének akadálya lehet az adott településen, a
rendelet meg nem alkotása a helyi választópolgárok jogait és kötelezettségeit közvetlenül
érintheti (pl. a szociális törvényben foglalt egyes felhatalmazások nem teljesítése a szociális
ellátásokhoz való hozzáférésre közvetlenül kihat). Az Alaptörvény 32. cikk (5) bekezdése ezért
akként szól, hogy „A fővárosi és a megyei kormányhivatal kezdeményezheti a bíróságnál a helyi
önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapítását. Ha a
helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének a bíróság által a mulasztást megállapító
döntésben meghatározott időpontig nem tesz eleget, a bíróság a fővárosi és a megyei
kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy a mulasztás orvoslásához szükséges
önkormányzati rendeletet a helyi önkormányzat nevében a fővárosi és a megyei kormányhivatal
vezetője alkossa meg.” Ezáltal a rendeletpótlási eljárás az Alaptörvényen nyugszik, a
jogszabályalkotásra irányuló jogalkotói hatáskör az (alkotmány) Alaptörvény rendelkezésein
alapul. (25/2013. számú közigazgatási elvi határozat)
A rendeletalkotást a törvények és a szervezeti- és működési szabályzat rendelkezései alapján
kell előkészíteni és végezni. A rendeletalkotás a képviselő-testület át nem ruházható hatásköre. A
rendelet megalkotása nyilvános ülésen, minősített többségű szavazással történik. Normatív
tartalmú döntéstervezeteket megvitatni zárt ülésen nem lehet, mint ahogy a rendeletet sem lehet
titkosítani vagy csak szűk körben ismertté tenni. [vö. 17/1997. (II. 28.) AB határozat]
 Nem sérti a jogforrások hierarchikus viszonyából származó követelményt, ha az önkormányzat
a nem törvényi szintű, nem önkormányzati feladatkörbe tartozó tárgyat szabályozó magasabb
szintű jogszabály rendelkezését illetékességi területére kiterjedő hatállyal, a helyi közügyet
szabályozó rendeletébe átveszi. [638/H/1992. AB határozat] Az sem törvénysértő, ha a helyi
rendelet a magasabb szintű jogszabály előírásait nem ismétli meg. A magasabb szintű jogszabályi
rendelkezések ugyanis - akár a szó szerinti átvétellel, akár alacsonyabb szintű jogszabályba való
beillesztés nélkül - önmagukban is érvényesek. A vegyes jogszabály-szerkesztési megoldás
azonban homályos, megtévesztő és félrevezető. [61/1994. (XII. 24.) AB határozat]
A központi jogszabályi rendelkezések önkormányzati rendeletbe a feltétlenül szükséges
mértékben vehetők át, azokat az önkormányzati rendeletben megfelelő szerkesztéssel, jelöléssel
el kell választani a helyi szabályoktól. Magasabb szintű jogszabály szövegének átvétele esetén
azonban az átvétel csak szó szerinti, mindenben azonos szövegű lehet. Egy rendelkezésen belül
nem lehet vegyes szövegezésű, mert akkor nem állapítható meg, hogy mely szövegrész központi
jogszabály, mely szövegrész helyi rendelkezés. [76/2009. (VII. 10.) AB határozat]
A kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás
adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított 15 napon belül kezdeményezheti a
Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát. A bírósági
eljárás megindításával egyidejűleg az indítványt a kormányhivatal megküldi az érintett helyi
önkormányzatnak.
Az Mötv. felsorolja a jogalkotási kötelezettség elmulasztásának megállapítására irányuló
bírósági indítvány tartalmi kellékeit:
a) azon törvényi rendelkezés megjelölését, amely alapján a helyi önkormányzat jogalkotási
kötelezettsége fennáll;
b) annak okát, hogy a kormányhivatal miért tartja a jogalkotási kötelezettség elmulasztását
megállapíthatónak;
c) a jogalkotási kötelezettség elmulasztásával összefüggő, a mulasztás elbírálásához szükséges
önkormányzati rendeletet.
A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztása miatti
nemperes eljárásra a jogszabálysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló nemperes
eljárás szabályait A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége
elmulasztása miatti nemperes eljárás c. alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (Bszi. 57.
§)
Ha a helyi önkormányzat a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárása során eleget tesz a
törvényen alapuló rendeletalkotási kötelezettségének, az önkormányzati tanács az eljárást
megszünteti. Az eljárás megszüntetése előtt az önkormányzati tanács határidő tűzésével
gondoskodik a megyei (fővárosi) kormányhivatal állásfoglalásának beszerzéséről. (Bszi. 58. §)
Ha az önkormányzati tanács megállapítja, hogy a helyi önkormányzat a törvényen alapuló
jogalkotási kötelezettségét elmulasztotta, határozatában határidő tűzésével elrendeli, hogy a helyi
önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget. (Bszi. 59. §)
Ha az önkormányzati tanács a megyei (fővárosi) kormányhivatal kezdeményezésére azt
állapítja meg, hogy a helyi önkormányzat a megadott határidőn belül a megállapított jogalkotási
kötelezettségének nem tett eleget, határozatában határidő tűzésével elrendeli, hogy a
kormányhivatal vezetője a mulasztás orvoslásához szükséges önkormányzati rendeletet a helyi
önkormányzat nevében alkossa meg. Az elrendelést követően a helyi önkormányzat a jogalkotási
kötelezettség elmulasztását nem orvosolhatja. (Bszi. 60. §) A határozat a kormányhivatalra és a
helyi önkormányzatra is kötelező. (Bszi. 61. §)
 A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének megyei (fővárosi)
kormányhivatal általi pótlásáról a Kúria ezt elrendelő határozatának közlését követően kell
gondoskodni. A fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője által az Mötv. 138. §-a alapján
alkotott önkormányzati rendelet módosítását kezdeményezheti az a helyi önkormányzat, amely
helyett az önkormányzati rendeletet megalkották.
A fővárosi és megyei kormányhivatal a fenti kezdeményezéssel kapcsolatos döntését - egyet
nem értés esetén indokolással ellátva - a kezdeményezés kézhezvételétől számított 30 napon
belül megküldi a kezdeményező helyi önkormányzatnak és a miniszternek. Amennyiben a
fővárosi és megyei kormányhivatal egyetért a kezdeményezéssel, az általa megalkotott
önkormányzati rendeletet a döntés meghozatalát követő 60 napon belül módosítja.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal az Mötv. 138. §-a alapján alkotott önkormányzati
rendeletet és az azt módosító, a kormányhivatal által megalkotott önkormányzati rendeletet
legkésőbb az aláírást követő munkanapon megküldi a Magyar Közlönyben történő kihirdetés
céljából a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszternek. [Tvfr. 13-14. §]

Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2013. K.25. Sem az Alaptörvény, sem a Bszi. sem pedig a Mötv. nem teszi automatikussá
a Kúria által megadott határidő lejártát követően a kormányhivatal vezetőjének rendeletalkotását,
hanem a szabályozás egy másik eljárást intézményesít, amelyet a kormányhivatalnak a határidő
lejártát követő harminc napon belül külön kell kezdeményeznie. Az önkormányzatoknak így
lehetősége nyílik a törvény szerint kötelezendően meghozandó rendeletet a Kúria által megadott
határidőn belül, sőt azon túl is megalkotni, a rendeletpótlási eljárásról történt értesítést követően,
a Bszi. 52. § szerint állásfoglalásra nyitva álló határidőn belül, egészen a Kúria rendeletpótlást
elrendelő határozata meghozataláig.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 32. cikk (5) bekezdés; 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

A helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége pótlása

Mötv. 138. §-ához:

Jogalkotási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezménye

Az Alaptörvény szerint a megyei (fővárosi) kormányhivatal kezdeményezheti a bíróságnál
(Kúriánál) a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának
megállapítását. Ha a helyi önkormányzat a jogalkotási kötelezettségének a bíróság által a
mulasztást megállapító döntésben meghatározott időpontig nem tesz eleget, a bíróság a
kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy a mulasztás orvoslásához szükséges
önkormányzati rendeletet a helyi önkormányzat nevében a kormányhivatal vezetője alkossa meg
[vö. Alaptörvény 33. cikk (5) bek.].
A kormánymegbízott a rendeletet a helyi önkormányzat nevében, az önkormányzati rendeletre
irányadó szabályok szerint alkotja meg azzal, hogy a rendeletet a kormányhivatal vezetője
(kormánymegbízott) írja alá és a Magyar Közlönyben kell kihirdetni.
A kihirdetett rendeletet a kormányhivatal megküldi a helyi önkormányzatnak. A jegyző
gondoskodik a kihirdetett rendeletnek a szervezeti és működési szabályzatban az önkormányzati
rendeletek kihirdetésére meghatározott szabályokkal azonos módon történő közzétételéről.
Annak az eredetileg helyi szabályozási tárgynak a tekintetében, amelyben a megyei (fővárosi)
kormányhivatal rendeletet pótolt a képviselő-testület helyett, a képviselő-testület elveszti - a
következő önkormányzati választásokig - jogalkotási hatáskörét. A kormánymegbízott által a
helyi önkormányzat nevében megalkotott rendelet továbbra is helyi önkormányzati rendeletnek
minősül, de annak módosítására és hatályon kívül helyezésére a helyi önkormányzat kizárólag a
következő önkormányzati választást követően jogosult, ez idő alatt a módosításra a
kormánymegbízott jogosult.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

Az önkormányzati határozat elleni bírósági eljárás kezdeményezési joga

Mötv. 139. §-ához:

Önkormányzati határozat felülvizsgálatának a kezdeményezése

A megyei (fővárosi) kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől
vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított 15 napon belül
kezdeményezheti a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál az önkormányzati határozat
felülvizsgálatát. Ha a jogszabálysértő önkormányzati határozat végrehajtása a közérdek súlyos
sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna, a kormányhivatal ebben az esetben sem függesztheti
fel a határozat végrehajtását, hanem a határozat végrehajtásának felfüggesztését kérheti a
közigazgatási és munkaügyi bíróságtól.

Kapcsolódó joggyakorlat
BH2000. 209. Az önkormányzat képviselő-testületének zárt üléséről készült jegyzőkönyv
nyilvánossága.
BH1994. 285. Az önkormányzat képviselő-testületének nemtevésre irányuló
akaratelhatározását kifejezésre juttató bármely döntése ellen a köztársasági megbízott pert
indíthat.
BH1993. 464. Az önkormányzat képviselő-testületének gazdálkodási jogkörben hozott
határozata nem tekinthető államigazgatási hatósági határozatnak, ezért annak felülvizsgálatát az
érdekelt fél a bíróság előtt nem kérheti.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról XX. fejezet
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

Önkormányzati határozathozatali és feladat-ellátási kötelezettség

elmulasztása

Mötv. 140. §-ához:

Önkormányzati határozathozatali és feladat-ellátási kötelezettség elmulasztása

Ha a helyi önkormányzat nem teljesíti határozathozatali (pl. nem választ alpolgármestert),
vagy a kötelező feladatai tekintetében fennálló kötelezettségeit (pl. közszolgáltatást nem vagy
nem megfelelően biztosít), akkor a megyei (fővárosi) kormányhivatal a helyi önkormányzat
tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen
leteltétől számított 15 napon belül kezdeményezheti a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál
a) a helyi önkormányzat törvényen alapuló a határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának
megállapítását és a határozat meghozatalára való kötelezést, vagy
b) feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettsége elmulasztásának megállapítását és a feladat
elvégzésére való kötelezést.
A határozathozatali, feladat-ellátási kötelezettség elmulasztásának megállapítására irányuló
bírósági indítvány tartalmi elemeit felsorolja a törvény. A kormányhivatal kezdeményezésére a
közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapítja a határozathozatali kötelezettség elmulasztását
és határidő tűzésével kötelezi az önkormányzatot a határozat meghozatalára. A kormányhivatal
kezdeményezésére a közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapítja a mulasztást és határidő
tűzésével kötelezi a helyi önkormányzatot, hogy biztosítsa a feladat-ellátást (pl.
közszolgáltatást).
Ha a helyi önkormányzat a közigazgatási és munkaügyi bíróság által megadott határidőn belül
nem tesz eleget határozathozatali kötelezettségének, a kormányhivatal a határidő leteltét követő
30 napon belül kezdeményezheti a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál a mulasztás
kormányhivatal által történő pótlásának az elrendelését az önkormányzat költségére.
Az Mötv. szabályozza a feladat-ellátási kötelezettség elmulasztása esetén követendő eljárást,
illetve annak kikényszeríthetőségét. Feltételezhető viszont, hogy a magyar önkormányzati
rendszerben - legalábbis egyelőre - ennek a rendelkezésnek a gyakorlati alkalmazása szinte
lehetetlennek tűnik. Sok helyi önkormányzat anyagi okokból nem lát el, vagy nem megfelelően
lát el számos kötelező feladatokat. Nem látható - egyelőre - az az ellenőrzési kapacitás és
eszközrendszer, amely alkalmas lenne e problémák, hiányosságok, szabálytalanságok stb.
feltárására, valamint felszámolására. (Iván János: Az önkormányzatok törvényességi
felügyeletének néhány aktuális kérdése. Jegyző és Közigazgatás, 2012/1. sz.)

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról XX. fejezet
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

Törvényességi felügyeleti bírság megállapítása

Mötv. 141. §-ához:

Törvényességi felügyeleti bírság megállapítása

A törvényességi felügyeleti bírság olyan újonnan bevezetett felügyeleti eszköz, amely
korábban semmilyen formában nem létezett a törvényességi munka területén. A felügyeleti
bírság összege 38 650 Ft-tól 386 500 Ft-ig terjedhet alkalmanként és ismételten is kiszabható. A
következő szervek sújthatók felügyeleti bírsággal (viszont minden esetben a helyi önkormányzat
költségvetését terheli az összeg):
1. Képviselő-testület (adott esetben: társulás)
a) ha a közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapítja, hogy a helyi önkormányzat
jogalkotási, határozathozatali, feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettségének nem tett eleget
és a bíróság által tűzött határidő eredménytelenül eltelt;
b) ha a kormányhivatal kezdeményezése alapján nem folytatja le határidőben a polgármester
ellen a fegyelmi eljárást.
2. Polgármester
a) nem tesz eleget a kormányhivatal információkérésre irányuló megkeresésének;
b) ha a kormányhivatal kezdeményezése alapján nem folytatja le határidőben a jegyző ellen a
fegyelmi eljárást.
3. Jegyző
a) a kormányhivatal felhívása ellenére a megadott határidőn belül nem tesz eleget a
jegyzőkönyv megküldési kötelezettségének;
b) határidőben nem tesz eleget a kormányhivatal információkérésre irányuló megkeresésének.
4. Képviselő-testület (társulás), polgármester, jegyző
 A jogszabályi kötelezettségét ismételten megsérti, azonban az ismételten megsértett
jogszabályi kötelezettség súlya nem indokolja más törvényességi felügyeleti eszköz
alkalmazását.
A felügyeleti bírság célja az, hogy az érintettet rábírja a feladat ellátására, a közszolgáltatás
elvégzésére, az önkormányzati rendelet megalkotására, a határozat meghozatalára, a fegyelmi
eljárás lefolytatására, a jegyzőkönyv beküldésére. Azzal, hogy természeténél fogva pénzbeli
fizetési kötelezettséggel jár, és már kisebb súlyú szabálytalanságoknál is alkalmazható. Legfőbb
szerepe az, hogy rábírja az önkormányzatokat a törvényes működésre és a súlyosabb
jogszabálysértések, végső soron az Alaptörvénnyel ellentétes működés elkerülésére. (Balogh
Zoltánné: Lehet-e büntetni a törvénytisztelő önkormányzatot? A kormányhivatalok új eszközei.
Jegyző és Közigazgatás, 2012/2. sz.)
A törvényességi felügyeleti bírság ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más
kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható. A törvényességi felügyeleti bírság összegét a
kormányhivatal mérlegelési jogkörben állapítja meg, az Mötv. a mérlegelés szempont-jait
tartalmazza: jogellenes kötelezettségszegés súlya, a helyi önkormányzat költségvetési helyzete,
az előző bírságok száma és mértéke.
A megyei (fővárosi) kormányhivatal bírságot megállapító döntésére (határozatára) a Ket.
szabályait megfelelően kell alkalmazni, azzal, hogy a kormányhivatal bírságot megállapító
döntése ellen nincs helye fellebbezésnek, a határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti a helyi
önkormányzat a döntés közlésétől számított 15 napon belül. A közigazgatási és munkaügyi
bíróság a kormányhivatal döntését megváltoztathatja, a kormányhivatal új eljárás lefolytatására
nem kötelezhető.
A törvényességi felügyeleti bírságot a kormányhivatal az Mötv. 141. § (1) bekezdésében
meghatározott kötelezettségszegések esetén - a korábbi felügyeleti intézkedés eredménytelenné
válását követő 45 napon belül - határozattal szabhatja ki. A megyei (fővárosi) kormányhivatal
jogosult
a) a bírságot megállapító döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül vagy
b) a bírságot megállapító döntés bírósági felülvizsgálata esetén a felülvizsgálati eljárás jogerős
befejezéséig a polgármester méltányossági kérelme alapján a bírságot a bírság legkisebb
összegéig mérsékelni.
A bírságot ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése esetén a kormányhivatal újabb
határozattal - törvényességi felhívás kibocsátása nélkül - a legutolsó bírság kiszabásától számított
15 nap elteltével legfeljebb a bírság kiszabásától számított 45. napig ismételten kiszabhatja. A
bírságot ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése esetén a kormányhivatal nem szabhatja ki,
ha az érintett a bírságot megállapító döntés bírósági felülvizsgálatát kérte. (Tvfr. 15. §)
Számos esetben előfordul, hogy az érintett több alkalommal olyan csekély súlyú
jogszabálysértést követ el, mely esetén a törvényességi felügyelet más eszközének alkalmazása
aránytalanul megnehezíti a helyi önkormányzat működését. A fővárosi és megyei
kormányhivataloknak lehetősége lenne a törvényességi felügyeleti bírság alkalmazására, annak
érdekében, hogy az érintett a jövőben ne kövesse el újból a jogszabálysértést.
Figyelemmel arra, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás nem (klasszikus) hatósági eljárás,
és így a hatósági eljárásban alkalmazott határozat kötelező elemei közül csak néhány
alkalmazható a törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozatában.
2013. január 1. napjával minden társulás jogi személyiséggel rendelkezik a társulásokkal
szemben lehet kiszabni. Ennek megfelelően megszűnt annak a lehetősége, hogy a társulás által
elkövetett jogszabálysértés esetén a társulás tagjait képező helyi önkormányzatokkal szemben
kerüljön kiszabásra a törvényességi felügyeleti bírság.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

A bírósági eljárás kezdeményezésének közös szabályai

Mötv. 142. §-ához:

Perbeli eljárási szabályok

A megyei (fővárosi) kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete
körében pert indít a sorozatos törvénysértést elkövető polgármester tisztségének megszüntetése
iránt, egyidejűleg kérheti a polgármesternek e tisztségéből történő felfüggesztését is. A bírósági
eljárás során a Pp. rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a perben
viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye.
Az önkormányzati határozat elleni bírósági eljárás, illetve önkormányzati határozathozatali és
feladatellátási kötelezettség elmulasztása megállapítása iránti bírósági eljárást a helyi
önkormányzat vagy a polgármester ellen kell megindítani.
Az önkormányzati határozat bírósági felülvizsgálata (Mötv. 139. §), az önkormányzat
határozathozatali és feladat-ellátási kötelezettsége elmulasztásának megállapítása iránt (Mötv.
140. §), valamint a kormányhivatal törvényességi felügyeleti bírságot megállapító határozatának
(Mötv. 141. §) bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben a Pp. közigazgatási perekre
vonatkozó fejezetének rendelkezéseit az Mötv.-ben foglalt eltéréseknek megfelelően kell
alkalmazni, e perekben a közigazgatási és munkaügyi bíróság jár el.
A perben - főszabályként - szünetelésnek csak egyszer van helye. A perben nincs helye
szünetelésnek, ha a bíróság
a) a keresetlevélben előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről még nem döntött
vagy
b) a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek helyt adott. [Pp. 324/B. § (1)-(2) bek.]
Ha a keresetlevél a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet
tartalmaz, a bíróság annak tárgyában az iratoknak a bírósághoz való érkezését követő 8 napon
belül határoz. A későbbiek során a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának
felfüggesztését - már a tárgyalás kitűzése előtt is - kérelemre bármikor elrendelheti. A bíróság a
végrehajtást foganatosító szervet haladéktalanul értesíti a végrehajtás felfüggesztéséről. A
végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során a bíróságnak figyelemmel kell
lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy, hogy a
végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás
felfüggesztésének elmaradása járna.
A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Ha
a fél a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelme elutasítását követően ismételten - azonos
ténybeli és jogi alapon - nyújt be végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet, a végrehajtás
felfüggesztését megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróságnak a
végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. [Pp.
332. § (3)-(4) bek.]
Közigazgatási perben bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye. (Pp. 335. §) A felperes a
keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [Pp. 141. § (1) bek.] változtathatja meg. A keresetet
azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb
rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló
határidőn belül lehet kiterjeszteni. [Pp. 335/A. § (1) bek.] A perben viszontkeresetnek nincs
helye. (Pp. 336. §)
A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban
tárgyalást tart. A bíróság dönthet a per tárgyaláson történő elbírálásáról. Nem lehet a pert
tárgyaláson kívül elbírálni, ha - az okirati bizonyítást ide nem értve - bizonyítást kell lefolytatni.
Ha a bizonyítás lefolytatásának szükségessége a tárgyaláson kívüli elbírálás során merül fel, a
per elbírálására a bíróság tárgyalást tűz ki. (Pp. 338. §)
Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási
szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül
helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. [Pp. 339.
§ (1) bek.]
A kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. Ha a bíróság a
keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapíthatja meg, más - a megjelölttől érdemben
eltérő - jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy
megváltoztatását nem alapíthatja. (KK 34. állásfoglalás.)
Mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a
közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a
mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok
mérlegelésének okszerűsége kitűnik. (Pp. 339/B. §)
A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek - főszabályként - nincs helye. [Pp. 340. § (1)-(2) bek.] A
Kúria a felülvizsgálati kérelem tárgyában a kérelemnek a Kúriához való beérkezésétől számított
120 napon belül dönt. Ha a jogerős határozat ellen a fél perújítással élt, az elsőfokú bíróság, ha
pedig a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a Kúria erről - az eljárás
felfüggesztéséről való döntés érdekében - értesíti az eljáró közigazgatási szervet. A perújítás,
illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálását követően, ha a bíróság a határozatot megváltoztatta, a
közigazgatási szerv a határozatnak megfelelően a közigazgatási eljárást tovább folytatja, vagy
megszünteti. [Pp. 340/A. § (2)-(4) bek.]

Kapcsolódó joggyakorlat
KGD2002. 127. Az önkormányzati képviselő-testület iskola megszüntetés tárgyában hozott
határozata nem hatósági döntés, felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetője
kezdeményezheti.
KGD2001. 56. Önkormányzati képviselő-testület nem hatósági hatáskörben hozott
határozatának felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti a bíróságnál.
KGD1998. 213. Az önkormányzat képviselő-testületének gazdálkodási jogkörben hozott
határozata nem tekinthető államigazgatási hatósági határozatnak, ezért azt az érdekelt fél a
bíróság előtt nem támadhatja meg.
KGD1994. 76. Az önkormányzat képviselő-testületének nemtevésre irányuló akaratel-
határozását kifejezésre juttató bármely döntése ellen a köztársasági megbízott pert indíthat.
KGD1993. 157. Az önkormányzat képviselő-testületének gazdálkodási jogkörben hozott
határozata nem tekinthető államigazgatási hatósági határozatnak, ezért azt az érdekelt fél a
bíróság előtt nem támadhatja meg.
KGD1992. 167. Az önkormányzat képviselő-testületének munkaügyi fegyelmi eljárást
elrendelő határozatát a köztársasági megbízott bíróság előtt nem támadhatja meg.
BH2005. 446. Törvénysértő az önkormányzat törzsvagyonához tartozó, forgalomképtelen
ingatlan cseréjéhez hozzájáruló képviselő-testületi határozat.
BH2004. 260. A kisebbségi önkormányzat névváltoztatásról szóló határozatait a települési
önkormányzat keresettel nem támadhatja.
BH1995. 122. A városi önkormányzat képviselő-testületének a könyvtárigazgató kinevezése
ügyében hozott döntése nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a
köztársasági megbízott kérheti.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 34. cikk (4) bekezdés
2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2. §, 24. § (1) bekezdés g)
pont, 45-61. §
2010. évi CXXVI. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és
megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő
törvénymódosításokról 20. §
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról XX. fejezet
66/2015. (III. 30.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási
(fővárosi kerületi) hivatalokról
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

Záró rendelkezések

Felhatalmazó rendelkezés

Mötv. 143. §-ához:

Jogalkotási felhatalmazások
A fenti törvényi felhatalmazások alapján a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól szóló a 119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet, valamint az Európai Unió vagy
más nemzetközi szervezet felé vállalt kötelezettséggel összefüggő beruházás megvalósítása
érdekében szükséges intézkedésekről szóló 170/2012. (VII. 23.) Korm. rendelet, illetve a
területszervezési eljárásról szóló 321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet, valamint az önkormányzati
rendeleteknek és jegyzőkönyveknek a fővárosi és megyei kormányhivatalok részére történő
megküldésének rendjéről szóló 23/2012. (IV. 25.) KIM rendelet került kihirdetésre.

Kapcsolódó jogi szabályozás

 321/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a területszervezési eljárásról
170/2012. (VII. 23.) Korm. rendelet az Európai Unió vagy más nemzetközi szervezet felé
vállalt kötelezettséggel összefüggő beruházás megvalósítása érdekében szükséges
intézkedésekről
119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének
részletes szabályairól

Hatályba léptető rendelkezések

Mötv. 144. §-ához:

Hatálybalépés ütemezése
Az (1) bekezdés szövegét megállapította: 2012. évi XCIII. törvény 83. § (1) bek. Hatályos:
2012. VII. 6-tól.
A (3) bekezdés szövegét megállapította: 2012. évi CCIX. törvény 8. §. Hatályos: 2012. XII.
28-tól.
A (4) bekezdés szövegét megállapította: 2012. évi CCIX. törvény 8. §. Hatályos: 2012. XII.
28-tól.
Az (5) bekezdés szövegét megállapította: 2012. évi CXVII. törvény 122. §-a. Hatályos: 2012.
VII. 24-től

Az Mötv. három lépcsőben lép hatályba: 2012. január 1-jén döntően a megyei
önkormányzatokra és a vagyongazdálkodásra, a helyi önkormányzatok törvényességi
felügyeletére vonatkozó szabályok. 2013. január 1-jén a törvény rendelkezéseinek zöme, többek
között az önkormányzati gazdálkodásra és finanszírozásra vonatkozó rendelkezések, a 2014. évi
általános önkormányzati választáskor pedig a települési képviselők, polgármesterek jogállására
és az összeférhetetlenségükre vonatkozó szabályok lépnek életbe. Az Mötv. nem csak az Ötv.-t
váltja fel (helyezi hatályon kívül) fokozatosan, hanem az ún. kapcsolódó törvényeket is (a
társulásra, területszervezésre, kistérségi társulásra, a polgármesterek, illetve a települési
képviselők jogállására vonatkozó törvényeket). Az önkormányzati rendszer átalakításának
folyamatában meghatározó az Mötv. elfogadása, de az államrendszer más elemeinek átalakítása
(pl. járási hivatalok kialakítása), illetve az ágazati reformok végrehajtása együtt jelentik a
rendszer megújulását. [Bekényi József: Megújult a magyar önkormányzati rendszer. Jegyző és
Közigazgatás 2012. 1. sz.]

Az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelés

Mötv. 145. §-ához:

Sarkalatossági rendelkezések
Az Alaptörvény 31. cikk (3) bekezdése szerint „a helyi önkormányzatokra vonatkozó
szabályokat sarkalatos törvény határozza meg”. Ennek az alaptörvényi előírásnak némileg
ellentmond az Mötv., hiszen e § alapján nem az egész törvény, csupán az itt megjelölt
rendelkezések minősülnek sarkaltosnak.
Az Alaptörvény T) cikk (4) bekezdése értelmében „a sarkalatos törvény olyan törvény,
amelynek elfogadásához és módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának
szavazata szükséges”.

Kapcsolódó jogi szabályozás

Alaptörvény 31. cikk (3) bekezdés

Átmeneti rendelkezések

Mötv. 146. §-ához:

Hatálybalépéssel kapcsolatos átmeneti szabályok

Az Mötv. rendezi a korábban létrehozott és a törvény hatálybalépését (2013. január 1.)
követően megalakult önkormányzati társulások viszonyát. Erre figyelemmel elrendeli az Mötv.
hatálybalépése előtt kötött valamennyi társulási megállapodás felülvizsgálatát. Lehetőséget
teremt továbbá arra, hogy az általános önkormányzati választásokat követően az új képviselő-
testületek áttekinthessék önkormányzati feladataik társulásos úton történő ellátásának helyzetét,
megtehessék intézkedéseiket az esetlegesen szükséges változtatás érdekében. A törvény
kimondja a társulási megállapodások helyi önkormányzati általános választásokat követő hat
hónapon belüli felülvizsgálatának kötelezettségét. A polgármesteri hivatalokat, a közös
hivatalokat 2013. március 2-ig kell megalakítani.
A Kptv. 2. §-a szerint lakosságszám azon személyek száma, akiknek a polgárok személyi és
lakcím adatait tartalmazó nyilvántartásban szereplő lakóhelye, lakóhely hiányában tartózkodási
helye az adott település (fővárosi kerület), a főváros, a megye közigazgatási területén található,
vagy akiknek a lakóhelye csak az adott település (fővárosi kerület) megnevezését tartalmazza.

Kapcsolódó jogi szabályozás

2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról

Mötv. 146/A. §-ához:

Az Mötv. 51. § (4) bekezdését a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat 2012. november 15-i hatállyal
megsemmisítette.

Mötv. 146/B. §-ához:

Az Mötv. 114. § (2) bekezdése szerinti önkormányzati ASP rendszerhez való kötelező
csatlakozás végső határidejével kapcsolatban a törvény előírja, hogy a csatlakozás
kormányrendeletben meghatározott végső határideje nem lehet korábban, mint a csatlakozás
végső határidejét szabályozó kormányrendelet hatálybalépését (2017. január 1.) követő 90. nap.
Az önkormányzati ASP rendszerhez való csatlakozás megvalósulásáig terjedő átmeneti időszak
vonatkozásában szabályozza az esetlegesen érintett új szerződések megkötésének szabályát is.
Továbbá elrendeli a meglévő szerződések felülvizsgálatát, illetve hogy az önkormányzat a
felülvizsgálat eredménye alapján a meglévő szerződését úgy módosítsa, hogy az az ASP
rendszerhez történő csatlakozás időpontjára felmondható, vagy az a csatlakozás egy
kormányrendeletben meghatározott módon megvalósítható legyen. A meglévő, de a csatlakozás
időpontjáig lejáró szerződések pedig legfeljebb a csatlakozás időpontjáig hosszabbíthatóak meg.
Ha a szerződések módosítása nem lehetséges úgy, hogy annak eredményeképpen
megvalósulhasson egy a vonatkozó kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő
csatlakozási forma, akkor a szerződések kényszerű felmondásából adódó, az önkormányzatot
terhelő, jogerős bírósági döntésben megítélt összeg erejéig az állam az önkormányzatot utólag
kártalanítja.

Kapcsolódó jogi szabályozás

257/2016. (VIII. 31.) Korm. rendelet az önkormányzati ASP rendszerről

Mötv. 146/C. §-ához:

A 2017. január 1-jét megelőző polgármesteri illetmény (tiszteletdíj) és a megemelt illetmény

közötti összeg központi költségvetésből történő finanszírozása tekintetében a törvény biztosítja
az emelésnek - az adóerő-képességet figyelembe vevő - megtérítését. Ezáltal mindig az adott
évre szóló költségvetési törvényben kell szerepelnie a megtérítés összegének.

Mötv. 146/D. §-ához:

Átmeneti rendelkezés. Beiktatta: 2012. évi CXC. törvény 6. § (6) bek. Hatályos: 2012. XII. 8-
tól. Hatályon kívül helyezve: 2013. évi CCXVIII. törvény 41. § (8) bek. alapján. Hatálytalan:
2014. I. 1-től.

Mötv. 146/E. §-ához:

Átmeneti rendelkezés. Beiktatta: 2012. évi CXC. törvény 6. § (6) bek. Hatályos: 2012. XII. 8-
tól.

Mötv. 146/F. §-ához:

Az Mötv. módosításáról szóló 2016. évi CLXXXV. törvény hatálybalépését megelőző napig
(2016. XII. 27.) hatályos Mötv. 72. § (2) bekezdése („Az 1500 fő feletti lakosságszámú település
főállású polgármestere - a tudományos, oktatói, lektori, szerkesztői, művészeti, jogi oltalom alá
eső szellemi tevékenység és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony kivételével - egyéb,
munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet, más keresőfoglalkozást nem folytathat, nem
lehet gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja”) alapján felmerült összeférhetetlenség
esetén az összeférhetetlenség jogkövetkezményeit már nem lehet alkalmazni.

Módosító rendelkezések

Mötv. 147-153. §-ához:

Hatályon kívül helyezve: 2010. évi CXXX. törvény 12. § alapján. Hatálytalan: 2012. I. 2-től.

Mötv. 154. §-ához:

Nem lép hatályba a 2012. évi LXXXIV. törvény 23. § (4) bekezdése alapján.

Mötv. 155. §-ához:

 Nem lép hatályba a 2011. évi CCI. törvény 435. § (2) bekezdése alapján.

Hatályon kívül helyező rendelkezések

Mötv. 156. §-ához:

Hatályon kívül helyező rendelkezések

E § (1) bekezdése 2012. január 1-jén lépett hatályba, (2) bekezdése 2013. január 1-jén lép
hatályba, (3) bekezdése a 2014. évi általános önkormányzati választások napján lép hatályba.
E § (2) bekezdése c) pontja a 2012. évi XXXI. törvény 23. § (4) bekezdése szerinti szöveggel
lép hatályba.

Az AB korábban rámutatott arra, hogy a rendszer helyességének, hatékonyságának,

eredményességének a megítélése nem alkotmányossági kérdés. Az Alkotmány alapján az sem
vizsgálható, hogy az átalakításnak ez a konstrukciója szakmailag megalapozott-e, mennyiben
felel meg a célszerűségi, takarékossági követelményeknek, illetőleg, hogy a jelenlegi rendszer
valóban pazarló-e, vagy legalábbis túlfinanszírozott. Mindezeknek a szempontoknak a
megítélése és a lehetséges átalakítási struktúrák közötti választás a törvényhozó szabadságába
tartozik, egyúttal azonban a törvényhozó felelőssége is. Az alkotmánybírósági vizsgálat csak arra
irányulhat, hogy a szabályozás megfelel-e az Alkotmány rendelkezéseinek, illetve kielégítheti-e
az állami kötelezettségek alkotmányosan még elfogadható követelményszintjét. [54/1996. (XI.
30.) AB határozat]

Mötv. 157. §-ához:

Hatályon kívül helyező rendelkezések.

Mötv. 158. §-ához:

Hatályba lép: a 2014. évi általános önkormányzati választások napján.