Kutatásmódszertani-esettanulmány: Mennyire tudja befolyásolni a nemzetek közötti ellenérzések a

sportrendezvényeket és versenyeket?

A történelem során a nemzetek előszeretettel mérkőztek meg egymással más és más nemzetközi
sportban, vagy azért, hogy bizonyítsák, hogy melyik csapat a jobb, vagy akár azért, hogy az országok
közötti barátság elmélyüljön. A modernkorban számtalan sporteseményt közöltek a médiában,
amelyeket akár politikai vonatkozásban is érdemes volt vizsgálni: erre jó példa az 1956-os ausztrál
nyári olimpia, amely nemcsak azért vált híressé, mert Magyarország kilenc aranyérmet szerzett,
hanem azért is, mert a Magyarország-Szovjetunió összecsapása a „melbourn-i vérfürdő” néven vált
híressé. „A vérző arcú Zádor Ervin fotója rögtön bejárta a világsajtót, és a magyar forradalom hősies
ellenállásának szimbólumává vált. A magyar válogatott pedig másnap este legyőzte egyik – ha nem a
legnagyobb – ellenfelét, Jugoszláviát, és hatalmas fölénnyel, 20-3-as gólaránnyal megnyerte a
melbourne-i olimpiai vízilabdatornát. Magyarország a medencében vágott vissza a forradalom
eltiprásáért.” (Múlt-kor, 2020) Ez jól mutatja, hogy az adott nemzet országában történt atrocitások
mennyire nagy hatással vannak esetlegesen egy olyan versenyre, amely akár több ezer kilométerre, a
másik két országtól teljesen független helyen zajlik.

John Fox (2006) a kollektív nemzeti összetartozás kialakulását és (újra)termelődését vizsgálta a

nemzeti ünnepi megemlékezések és nemzetközi futballversenyek során a vegyes nemzetiségű román
városban, Kolozsváron. Érvelése szerint a modern nemzetközi sport „a nemzeti szimbólumok
megjelenítésének és a nemzeti hűség összehangolásának” szerepét tölti be (226). Ezeket a „nemzeti
szimbólumokkal megrakott tömegrituálékat a nemzeti összetartozás kikristályosodásának
alkalmaként” azonosítja (Fox 2006, 218-219). Hasonlóképpen Billig (1995, 122) a napilapok
sportoldalait úgy tekinti, mint „az ember otthon érzi magát a nemzeti sporthírekben, hozzá tud szólni,
van róla határozott véleménye”. Ezeket a nézőpontokat Hargreaves (2000) egészíti ki, aki
nagymértékben támaszkodik Anthony Smith (1989) etno-szimbolista tudományára. Hargreaves
(2000, 12-14) azt állítja, hogy a sport és a nacionalizmus összefügg egymással a „közös kulturális
hagyományokban való hasonlóságukon keresztül”, amelyek „nagyon tömörített és hatásos
nemzetképet képviselnek, amelyek felhasználhatóak a potenciális nacionalista választókerület
mozgósítására és külsőleg legitimálni tudja a mozgalmat.”

2011-ben Csíkszeredán került megrendezésre a Lengyelország, Ukrajna, Magyarország és Románia

jégkorong mérkőzése, az úgy nevezett „Challenge Cup”. Az itt létrejövő román-magyar médiabotrány
abból indult ki, hogy a nemzeti himnuszt a románok némán végig állták, a magyar himnuszt pedig a
magyar csapattal együtt hangosan énekelték, ezáltal „szimpatizáltak az ellenfél csapatával”. Jobban
megnézve, a 26 román játékosból 24 magyar nemzetiségűnek vallotta magát, egy ukránnak, egy
pedig székelynek, aki „szintén jól beszélt magyarul” (Mensura, 2012). Itt elsöprő negatív visszhang
volt a sajtókban: a román sajtó és lapok egyértelműen elítélték ezt a cselekedetet, és megdorgálást
követeltek a szövetségtől, a magyarok pedig szintén nem vették jó néven, hogy más nemzet szülöttei
beférkőznek a magyarság örökségébe.

„A román-magyar futball mérkőzések sajtóvisszhangja a szaklapok hasábjain elfogult, nacionalista

diskurzusra koncentráló, melyet a „nemzeti hősök” és „nemzetárulók” dichotómiája, az ellenségkép,
a saját dicsőség és az erőteljes politikai hangulatkeltés dominál. Jól példázza, hogy a politika hogyan
tudja fölülírni a sporteseményt, a nemzeti identitás kérdése hogyan szoríthatja háttérbe a
sportteljesítményről szóló diskurzust.” (Mensura, 2012). Ebben az esetben feltűnő, hogy „a román
média ábrázolási módja továbbra is tendenciózus, a nacionalizmus témájára kihegyezett, tetten
érhető a bűnbakkeresés, az ellenségkép-gyártás és ami a tematizálást illeti, a sajtó továbbra is
megtartja azon gyakorlatát, hogy elsősorban „kényes” és „kellemetlen” eseményekről tudósítson
román-magyar sportesemények viszonylatában, bár néhány esetben megragadható a tárgyilagosság
irányába történő elmozdulás.” (Mensura, 2012).

Források:

Mensura (2012): Sport és nacionalizmus – a Románia-Magyarország jégkorong mérkőzés margójára.

Elérhető online: Sport és nacionalizmus – a Románia-Magyarország jégkorong mérkőzés margójára –
Mensura Transylvanica Letöltés ideje: 2022. 12. 01.

M. Billig (1995): Banal nationalism. p. 122.

J. E. Fox (2006): ’Consuming the nation: holiday, sports, and the production of collective belonging’.
Ethnic and Racial Studies, 29/2. pp. 217-236.

J. Hargreaves (2000): Freedom for Calatonia: Catalan nationalism, Spanish identity and the Barcelona
Olympic Games. pp. 12-14., Cambridge.

A. D. Smith (1989): ’The origins of nations’. Ethnic and Racial Studies. pp. 340-367.

Múlt-kor (2020): A melbourne-i vérfürdő: a medencében bosszultuk meg a forradalom eltiprását”.

Elérhető online: A melbourne-i vérfürdő: a medencében bosszultuk meg a forradalom eltiprását »
Múlt-kor történelmi magazin » Műhely (mult-kor.hu) Letöltés dátuma: 2022. 12. 02.