Esti kérdés

 1908-ban kezdte el, de csak 12 sort írt meg belőle, 1909-ben fejezte
be és 1911-ben jelent meg
 Bergson hatása fedezhető fel a versben
 filozófiai líra, hangvétele elégikus
 Stílusa impresszionista, de a szimbolizmus és a szecesszió néhány
jegye is megtalálhat benne:
- impresszionista jegy, hogy mintegy impressziókat, benyomásokat
sorol egymás mellett.
- szecessziós az ábrázolt természeti világ több motívuma („fűszál", „a
virágok szirma", "hímes lepke", „szivárványos zománc") és ezeknek a
szerkezeteknek a füzérszerűsége.
 A vers a lét alapkérdéseivel foglalkozik, fő kérdése: „miért élünk?"
Babits tehát a létezés okaira kérdez rá, ám a vers befejezése azt
sugallja, hogy a kérdésekre nincs válasz.
 A vers gazdag a költői eszközökben, érzékletes képekben. És
hihetetlenül zenei a vers.
 Kifejezőeszközök: metafora, szinesztézia, megszemélyesítés, költői
kérdések, ismétlés, alliteráció, különleges költői jelzők.
 A versbeszéd monológszerű.
 Egyetlen hosszú mondatból áll, egyetlen lélegzettel elmondott
hatalmas versmondatból. Ennek, ahogy halad előre, egyre színesedik a
mondanivalója.
Formailag nem oszlik versszakokra, egyetlen 53 soros tömbből áll, de
van egy belső tagolódása. Az egész szöveg nem más, mint egyetlen
többszörösen összetett mondat, s ezt a mondatot három határozószó,
a „Midőn", az „olyankor" és az „ott" három jól elkülöníthető részre
tagolja.
 Az Esti kérdés tehát 3 szerkezeti egységre bontható.
- 1. egység (1-12. sor) a jelent mutatja be: tavaszi-nyári este képei
tűnnek fel (kissé impresszionista). Az idő és a tér pontosan nem
határozható meg.
Babits megszemélyesíti az estet, amely egy kitágult kép, majdnem
allegorikus.
A bársonytakaróval azonosított est úgy takarja be a földet, olyan
lassan, lágyan és könnyedén, ahogy egy dajka takargatna be egy
kisgyermeket. Nem tesz kárt semmiben, megőrzi a föld minden
szépségét, üde baját: a fűszálak épek maradnak, a virágok szirma
nem ráncosodik meg, a hímes lepke szárnyán sem sérül a
szivárványos zománc.
- 2. egység (13-34. sor) a múltat mutatja be: időrend nélkül különböző
élethelyzetek kapcsolódnak egymáshoz, amelyeknek a térbeli
vonatkozása fontos: lényegében helyszínek váltakoznak. Filmszerűség
jellemzi a gyors képváltások miatt. Ezek a terek mind az emlékezetben
villannak fel. A középpontban tehát nem az egyes helyszínek állnak,
hanem az emlékezés.
A beszélő emlékeket idéz fel az életéből: megjelenik a költő saját
szobája Szegeden, a Tisza Kávéház, a bajai kocsizás, a gyermekkori
vadász-és pesti élmények, Velence szépsége. Tehát olyan élmények
jutnak eszébe, amelyeknek az emléke „teher is, de kincs. is".
Leghosszabban Velence szépségénél időzik, ez a legfontosabb kép.
Az emlékképek időrend nélkül jutnak eszébe, logikai viszony sincs
közöttük. A beszélő a jelenét a múltból összerántott emlékekből
alkotja meg.
A beszélő mellett megjelenik egy hallgató is, valakit megszólít a lírai
én, akihez beszél, bár ez lehet második személyű önmegszólítás is
vagy beszélhet általánosságban.

2
- A 3. egység (35-53. sor) a jövőt mutatja be , itt is gyors képváltások
jellemzők. A beszélő 10 költői kérdést tesz fel az élet céljáról, az élet és
a halál okát, a „végét nem lelő idő" titkát kutatja. Először a sok szépség
közt várva még csak tétován merül fel benne a kérdés, hogy „ez a sok
szépség mind mire való?" Tehát a szép dolgok létezésére kérdez rá: mit
ér ez a sok szépség, ha úgyis elmúlik?
A mű utolsó harmadában csupa kérdéssel találkozunk. A kérdések a
végső okokra és célokra vonatkoznak, és az élet értelmének kérdését
járják körül.
Végül az utolsó két sor:
-A születés és a halál, a lét és a nem-lét okára, céljára kérdez rá.
-Filozófiai kérdés. Az elszáradó és újra kinővő fű szimbolikája a
természet körforgása felől kérdez rá a dolgok értelmére.

3
 Fontosabb motívumok:
- az első rész központi metaforái: bársonytakaró, dajka (a gyermekkor
világát idézik)
- fűszál-motívum: a vers meghatározó motívuma, mely a vers nyitó
részében („minden fűszál... egyenesen áll') és zárlatában („miért nő a
fű, hogyha majd leszárad?") is feltűnik, ezáltal keretet ad.
 Babits az ókori görög mitológiából is vesz motívumokat (melyek a
véget nem érő, értelmetlen munka kínját jelképezik):
- Sziszifusz mítosza („a nap, ez égő sziszifuszi kő"'): nagy hegyre kell
hatalmas követ felgörgetnie, s épp mire felérne, a kő mindig
visszagurul, és újra kell kezdenie.
- Danaida-lányok (a felhők, e bús Danaida-lányok"): Danaosz
mitológiai király ötven lánya, akik megölték férjeiket, ezért büntetésül
az alvilágban lyukas hordóba kell vizet hordaniuk örökre.
 Összefoglalva azt mondhatjuk, az Esti kérdés a helyszíneket, a
mindennapokat, az élményeket ünnepli, varázsos pillanatokat vetít
elénk. Az első két részben kifejti a helyzeteket, a harmadikban pedig
rákérdez mindennek az értelmére. Azt kérdezi, mire van ez a pompa,
színgazdagság, formagazdagság?
 Az Esti kérdés verselése időmértékes, ötös és hatodfeles jambusi
sorokból áll.
 Rímei páros és keresztrímek, de néhol ölelkező rímet is találunk.
Egyébként a rímelés is nagy műgondról árulkodik, a rímképlet
bámulatos megszerkesztettséget mutat.
 Bravúros megoldású már az első rím is, amelyben különböző
jelentésű, szófajú, de azonos alakú szavak csendülnek össze („lágyan
takaró"- „bársonytakaró"). A továbbiakban váltakoznak a hím-és
nőrímek, a mély és magas hangúak, és a végrímek mellett itt-ott belső
és rejtett rímek is feltűnnek.