Praviczki Gábor

Politikatudományok I. évfolyam

Mit lehet tenni az intézményes hazugság ellen?

Hipotézis: 1. Elkerülés: az intézményes hazugságok elkerülésére vagy azok
mihamarabbi leleplezésére és tisztázására az intézményeket (mélyebben: a hatalmi ágakat is)
fel kell osztani és egymást ellenőrzővé kell tenni és gondoskodni kell arról, hogy rövid
időközönként a nép gyakorolja szuverenitását ezen intézmények felett is (közvetlen módon
választásokkal vagy közvetett módon a választások eredményeképpen a képviselők által)

2. Felszámolás: a) ha már intézményesült a hazugság egy társadalomban (politikai

rendszerben), feltételezi hogy vagy az intézmények összefogva gyakorolják a hazugságot,
vagy még központibb, magasabb szintű hatalom irányítja az intézményeket is és a
kollaboráció vagy a központi akarat nem engedi hogy az intézményrendszer „önállóan”
működjön. Ebben az esetben logikai evidencia, hogy vagy a központi hatalom dönt úgy, hogy
felszámolja a hazugságot (igazsággal), vagy
b) az intézményeken kívülről, „lentről”, a civil szférából kell terjeszteni az igazságot.
Kifejtés:
Alapvetések. Mi az hazugság és az igazság? Legegyszerűbb a tényjellegű, könnyen
megállapítható dolgok esetében válaszolni erre. Valamely definícióktól meglehetősen
független esemény megtörtént-e, például adott helyen adott időben esett-e az eső. Ilyenkor
egyértelmű: a megtörtént dologgal ellentétes állítás hazugság, vele azonos állítás igazság.
Nehezebb helyzetben vagyunk, ha az állításunk igazsága definícióktól függ. Forradalom vagy
ellenforradalom? Léteznek különböző történelemtudományi definíciók, filozófiai/ideológiai
definíciók stb. Harmadik eset az igazságnak csak részben való ismertetése. Ez is lehet
hazugság, ha az indíttatása és a végeredménye az igazság részben való ismertetésének
egyértelműen a félrevezetés.
Hipotézisem 1. pontjában ismertetett módszer államelméleti és politikai módszertani kérdés.
A 2. pont a) szakaszában ismertetett folyamathoz a kérdésben szereplő „mi”, a társadalom
nem tudunk mit hozzátenni. Igy tehát csak a 2. pont b) szakaszában ismertetett helyzetről
értekezek a továbbiakban.
Az intézményes hazugságok ellen való fellépés atomi szintje a civil diskurzus. A
legalább két ember közt létrejövő, lehető legkevesebb korláttal való szabad beszélgetés. A
diskurzusok eredményessége természetesen nagyban függ a bennük résztvevő személyek
kritikai hozzáállásától és maga a diskurzus annál sikeresebb, minél többen vesznek részt
benne.
A civil diskurzusra és belőle épülhetnek civil szervezetek, kezdeményezések,
alternatív média, alternatív kultúra, mely elnyomhatja az intézményes hazugságot (lásd késő
Franco-kori spanyol média vs.a hétköznapi civil párbeszéd) . Talán magától értetődő, hogy
rossz alapanyagból nem lehet jót építeni. A civil diskurzus és végső soron természetesen az
egyének milyensége határozza meg, miként viszonyul a társadalom az esetleges hivatalos
(intézményes) dezinformációhoz. Ezek emberi és kulturális kvalitások. Mennyire tartjuk
tiszteletben a másik ember hitét/meggyőződését? Hogyan vitatkozunk? El tudjuk-e fogadni a
saját „vereségünket” egy vitában? Mennyire vagyunk tájékozottak? Mennyire vagyunk
műveltek?
Igyekszem óvni magamat és másokat a közhelyektől, mert könnyű olcsó módon használni
őket és végül „nesze semmi, fogd meg jól” -jelleget vesznek fel, jogosan elengedjük a fülünk
mellett. Ebben az esetben azonban a fentebb részletezettek okán gondolom úgy, hogy igaz egy
sokat koptatott gondolat: a társadalom olyan lesz, amilyenné az azt alkotó egyének teszik. Ezt
vélem az intézményes hazugságok elleni fellépés legalapvetőbb, legmeghatározóbb és
legfontosabb elemének, alapkövének.