1..

SzarnpsÁc - HATALoM - ronvÉNy

(BTotcvtÁrvÁs)

Beuerytés.Még az elsó kotethez csatolt ,,Bevezetés''-ben leszogeztr.ik' hogy a

métsékelt állam eszméjének magva az a gondolat, hogy az áL7amnak nem kel]
minden bataJmat a saját in1ézményrendszerében clsszpontosítania (sót, a korlá-
tokat nem ismeró állam nem is rgazolhatÓ): az áIlamnak teret kell hagynla bizo-
nyos ,,autonőm szféták,, számára. Az e|6z6 kotetben azt az e]mé|ettorténeti hát-
tefet tekintetnik át, amelybóI ez a koncepciőt (tobb változatban is) megíogal.
mazták (hogy aztán az igazoIhatí politikai berendezkedéssel kapcsolatos viták
vezétfonaLává vá|jék), Ebben a formában azonban a mérsékelt á17arn eszméjét
kifejezésre juttatő tétel még puszta politikai deHaráitó, amelynek tartalma tobb-
szorosen is tisztázásta szorul' Ebben a kotetben azokat a kulcsfogalmakat te-
kintjiik át, ezutta| analitikai (fogalomelemzó) vbsgáIódások keretében, amelyek
határozott tartalÍnat adnak a mérsékelt ál|am eszmétének. A kotet elsó tésze tar-
ta|mazza azoknak a legalapvetőbb fogalmakn ak az e|emzését,amelyek a mérsé-
kelt állam eszméjét a kelló hatátozottságga|Ievá|aszthatívá tesz1k egyéb politikai
tt|ozíFtai konstrukciőkr l. Atra osszpontosítunk, hogy aszabadság,altatal'om,a
torvény, zz autoritás, a politikar kotelezettség fogalmai milyen jelentést nyemek,
ha a métsékelt állam eszméjének megfogalmazására hasznáiják őket. Előbb
azonban kotvonaIazns'k az á|Lamnak azt z hozzávetóIeges ÍogaLmát, ame|y a ve-
zéÍona|at adja majd vizsgílődásaink sotán'

Az Árra'u/ MINT PoLITIKAI INTÉZMÉNYEK RENDsZERE

-
Politikaiinté71nétgek,
A rendszeresáIlamelméleti
részbennem torekszunkaz áI-
lam általános meghatátozásának megadására.Az alábbi fejtegetésekbólcsak az
á|lam egy sajátos változatának, a métsékeltáI]amnakkell kibomlania. A mérsé-
kelt állam jelentóségétaz ad1a'hogy ezképezía legtobb modem áIlam ftoztiik a
Magyat I{oztársaság) koz jogi intézményeirtek az alapját.
Bár a mérsékeltállam koncepciőja csak a fejezetekáltal adott osszképból
bontakozik ki, mindenképpen sztikségvafl egy elózetes koríilhatárolásta,amely
a kiindulőpontot szolgáltatja a megértésszámáta. Ez a megvíJágítása politikai
tntézményfogalmát veszi alapul. Az államot ebben a konyvben elsó megkozelí-
tésbenrigy kezeljrik,mint poliukai intézményekrendszetét,
 10 BTDIG MÁrvÁs SZÁBADSÁG - FIÁTALoM -TÖRVÉNY 11

Egr. rntézmén'-t Az hogy egy politikai kozosséget repre- A politikai intézmények fogalmát ezeí ^z intézményfogalmon beltil lehet
.tes.7,,po1itikaivá'',
zentál- A politikai kozcisség és az intézmé"y.t. t.""atti viszonyt specifikálni. A politikai intézmények nem egyszerúen gyakorlati indokokat szol-
majd"a tov.bbi
fejezetekaek kell tisztízniuk' de már most, a mérsékelt áJIam
é"zméiétkorvona- gáltatnak arta is képesek, hogy saját gyakorlati indokaikkal az emberek saját
]azo részben is érdemes ki;mlni két fontos jellemzót a politikai intézmények gyakorlati indokainak érvényességérehatással legyenek' Bizonyos indokokat
nr'ilr.ános jelleguet és autoritatívak. megfosztanak érvényességtiktól (megtiltanak dolgokat), bizonyos indokokat pe-
.lig érvényessétesznek (előímak dolgokat). Azt zz osszefiiggést, hogy a politikai
N1i/u nosje/bg, Áz intézmények nyilvános jellege aztjelenti, intézmények képesek az embetek saját gyakorlati indokait érvényteleníteni, hogy
hogy nem kapcso-
lődnak kozvetlenril a kozosség egyetlen tagáioz sem: tevékenlységiik a hel1ikbe más gyakorlati indokokat áIlítsanak, étdemes rígy kifejezni, hogy
kriionb-
ségtevésnélkti] vonatkozlk bármely tagátal (vagy a. kő'z sség vala- ezek az intézmények kotelezettségeket teremtenek. Ennek a képességiiknek a
.a \ozosség
mely részének bármely'tag] áta2). F;gy politikai érteÉmben .i.,t megtagadására fogjuk használni majd az autodtás fogalmát' A politikai intéz-
.,yil,,á,,os intéz-
csak azétt vonatko zhat egy meghatátozott szeméIyre, mert ményeket tehát autodtatív intézményeknek tekintjrik.a Ez nem jelenti azt,hogy
1nény 11ek-enysége
ő a politikai kozosség taga, és nem másért' na egy intézmény minden autoÍitatív ntézrr'ény politikai lenne. A politikai intézmények csupán
bármilien tevé-
kenysége bármilyen más okből vonatkozik egy személyr", ulí'o. egyik típusát jelentik az autotitativ intézményeknek. Itt megint a politikai kozos-
muja,,1"tt.g.i
lntézményról beszéItink. Fontos leszogezni, hágy itt kiÉejezetten
u poÍakui t.o- ség fogalmi jellemzóinek tjsztázására lenne sziikség, hogy lássuk, mi ktilonboz-
zosség vonatkozásában beszéliink a nyilvános és a magánjellegíí teti meg a poliukai intézményeket az egyébautodtatív intézményektól.
kLiionbs égétó|.
Más osszefiiggésekben egyéb kozosségek (iltetve .gyéb- sz"mp"ontből Mármost a pol.itikai intézmények (sok egyéb autoÍitatív intézmétyhez ha-
csoporto-
sított embetek) nézópontjábőI is lehet ételmet u nyilvánosság fogalrná- sonlőan) egyrészt rigy gyakorolnak hatást az embetek cselekedeteke, hogy olyan
"dru
nak'3 Lehet valami n)'ilvános az' todalmi nyilvánosság, a méaaniilváiosság gyakotlati indokokkal állnak eló, amelyek ésszerriségétértelmes cselekvók ma-
vagy akár az egyetemi nyilvánosság szempontjáből is. Tehát a poJitikai
lntézmé- guktől is beláthatják. (',Tedd ezt és ezt, mett ezt koveteli a béke, abiztonság, az
nyek. nyilvános jellege egyrészt akozszÍéra és a magánszféra áeghilonbozteté- igazságosság, vagy valamilyen más, számodta is fontos elv érvényesriLlése.,)
sének megvilág|tását elófeltéteiezi (amelyre a Másrészt azortbal rigy, hogy gyakotlati indokaiknak a kényszer bizonyos válto.
,,I{őzJzÍéta és ma{ánszféta', feje-
zet kefít majd sort), másrészt a politikai kozosség fogalmi jelem!őinek zatajnak kilátásba helyezésével adnak srílyt - szolgáltatnak olyan gyakorlati in-
isztázá-
sát (amelyte végső soron a ,,Szuverenitás és joguralom', címri dokokat is, amelyeknek a kényszet adja a cióját. (,,Tedd ezt és ezt, mert ha
fejezetben kerr'il
majd sor). nem teszed, brintetés vát rád.,,) Fontos leszogezni, hogy az autoÍitatív jntézmé-
nyek elvileg elképzelhetóek anélhil, hogy a kényszer kilátásba helyezésén alapu-
Autontatíuje/leg. A politikai fi]oz\fiu kérdezés srilyát jelentós ménékben lő indokokat szoIgáLtatnánalq de még ennél is fontosabb, hogy a \étezó á|]amok
az adja
meg, hogy a politikar intézmények, amelyek megvilágításáta e2 Iétezó politikai intézményei nem ilyenek ' A |étezó politikai intézmények autori-
a kérdezés irá-
ny'ul' mrikodésrikkel elkerLilhetetlen behatolnak az egyéruautonőmia szfétájá. tásigényéhez szof osan hozzátatozk a kényszetalka|mazás lehetóségének igé-
ba. Alakítják azt akeretet, amelyen belrjl az embetek Áeghozzáka nye.
saját cselek-
vési dontéseiket. Ez a mozzanat adja a kulcsot az intézmíny fogaknánakmegvl-
A politikai intézményeknek a> az igénye, hogy aiakítani akatják az emberek
lág1tásához' Az intézmények, a gyakotlatl fi]ozófta nyelvén
kiÍejezve, ala|<ltják cselekvési indokait, ígazolásta szorulő morális igény' (A cselekvési indokok
azoknak a gyakorlatt indokoknak a korét, amelyekre hivatkozva formálása beavatkozást jelent a másik ember autonőmiájábz, amihez erkolcsi
.mb.rek iga-
zolhatják cselekedeteiket. Ebben' az osszeftiggésben az intézményeket"z
olyan elveken alapulő igazolás híján senkinek sincs joga,) Az pedig, hogy feloleli a
személyeknek v^gy szefteze.teknek tekintheqrik, akiket, illeffe
amelyeket kifáje- kényszetalkalmazás lehetóségének igényét is, kÍil.lonosen problematikussá teszi
zetten azz.al bíztak meg (7z.!t h2ztak létre), hogy gyakorlati indokákat
szoqal. ezt a morá|is igényt. Ez olyannyira igy vat, hogy a politikai fllozőfia gyakran
tassanak, hogy tevékenységi konikon beltil hatássaltgyenek az emberek cselek. alapvetóen a kényszeralkaknazás tgazolhztóságának ptoblémája fel.óI kozdtt a
veselÍe.
politikai intézményekhez. Egyesek egyenesen azt gondoliák, hogy ebben áll a
politikai flozíFta voltaképpen feladata: tjsztáznta kell, milyen erkolcsi elvek iga-
Bany: PofitralArgznent.London: Routlege and Kegan paul, 1965, zo|hagák a politikai intézmények által kilátásba helyezett (ésesetenként alkalma-
.I ll9 .1.:" 190_191.o.
l,cldxul azo|Üx' xkk cg]ymeghatátozott teÍiiletcn őlnek' és akikre
czért vonatkoznak a helyi, il. zott) kényszert. I(ozéjrik tattozkpéldául Chades Latmore, aki szerint ,,a politi-
lcwc a rcgron,álishatőságok tcvékenysége;vagy azolca'akik meghatározott
cselekményekei ko-
vcttck el' ésaki}u.eezértvonatl(oznak o btint.iőbí.ősások d ntései.
] Yo. BÓdig Mátyás: 'NyiJvánosság -
kommunikáciő 1- kozvélemény'.In: Kéri LászlÓ (szerk'):
SocietasPolitita:F{eryÍeka politikai s?ociokgiak róbdt.Miskolc: Bíbot, 20b1, l I'ásd
2OO.201'o, JosephRaz TheMoraliryofFnedon'Oxford: Clarendon,1986'4. o.
 SZÁBADSÁG - I-IA'IÁLoM - TÓRVÉNY IJ
1.2 BŐotc MÁrvÁs

á|ta| támasztott autoritásigény milyen igazdrási kétdéseketvet fel az autoittás-

kat Flozo a alapproblémála, hogy melyek azok az erkolcsi elvek, amelyeket
igény cfunzettjeinek
.ki (az ál|Iampolgátainak) néz6pongáb6l. Eb|ő.l a kétdésbóI
kénysz errel kelJ alátálr'as ztanj.,,5
b-oníakoznak az engedelmesiégalapjának ésaz igazo|t engedetlenséglehetó-
Ebben a konyvben nem a kényszet tgazolásának problémáit állítjuk a kozép-
ségéneka problémái.
pontba, de mindvégrg tekintettel vagyunk atra,hogy a politikai intézmények au-
toritásigénye morá|is értelemben problematikus. Ezért fotdítunk kiilonos ír
gyelmet zz }lyen autodtásigény fogatmi természetére, illetve azokta az elvekte,
amelyek ezt az autorltásigényt igazoIhatová teszk azok szempontjáből, akikkel
Szan.q'osÁc
szemben megnyilvánul. Voltaképpen az egész elemzés vezérÍonalát az agtotí-
tásprobléma adja majd. A fogatonhaqnátata.Ha a mérsékeltállam esetébenaz tntézményekautoritásá-
.,"-kÍ"HÍ.á." a szabadságban talá|jarneg az éttelmét,akkor a szabadság fogal-
A pnlitikai inté1rzáryek autoitásigén1ánek tiq!áryLÍa. Az ál]amot alkotő politikai in. mának elemzésével kell kezdentink. Ekozben tekintettel lesziink néhány fontos
tézmények á\t^I támasztott autotitásigény isztázásához négy alapvetó kérdést kortilményre,amely meghatátozza egy ilyen elemzéslehetóségeit.Ilyen kottil-
kell majd tárgyalnunk. Pontosabban, a mérsékelt áIIam eszméjétrigy kell majd mény példáuIaz, hogy a szabadság,mint gyakorlati fogalom' nehezen megfa-
tisztáznunk, hogy ^z elemzést hozzajgaziguk a poIitikai intézmények g"ah"ia éstobbérteláúséggelterhes.Értelmeshaszná|atatehát egyszettekove.
jellegzetességeiból adődő négy alapkérdéshez' Az elsó kérdés arta vonatkozik, Iel analitikai világosságot es torténeti tudatosságot. Mivel a szabadság még a
hogy mi az éfieLrne az intézményes autodtások fdráLlttásának - mi értelme koznvelvben ls t"uu jelentést hordoz, nem támaszkodhatunk a fogalommal
kapcsolatos kozkeletri vélekedésekre. Éppenséggelezek mogékell hatolnunk'
poliukai intézményekbóI métsékelt államot építeni. A második ata, hogy
milyen korben (milyen korlátok kozott) gyakorolhatják az intézmények
(nem poli-
autoritásukat. A harmadik ata, hogy az ^vtoÍit^tjv intézmények a mérsékelt ,,4ntropohgiai,,,erkiilcsi éspotitikai s7abad:ágÉtdemes eIkriloníteni egy
.ir."9 a"ppt"ntést a az egyik alapvetó emberi
(elveszíthetetlen) ké-
áIlamban a funkciőik e|Iátásához sziikséges hatalmat milyen forrásbÓl ".ib^d"ág ft]Iozőítai
p..*g, az,emberi állapot egyi< jellemzóje.6 Az embet a cselekvésiszi-
eredeztethetik' A negyedik pedig atra, milyen alapon ismerhetó eI a mérsékelt
La.i"t.u. vá|asztási."it.'á.i6kké.'t érzéke|i: donthet a cselekvésés a nem cse-
államot alkotő intézmények autoritásigénye, azaz milyen alapon fogadhatia el
lekvéskozott, illewe a cselekvés krilonbozó lehetóségeikozott (mégha ez vég-
bárki is, hogy rá nézve bizonyos intézmények kotelezettségeket állapítsanak
zetes is lehet - mint a mártírok példáiamutatia).
me$ mérsékelt áilamban az autoitás értelme a szabadságban rejlik. A mérsékelt
állam olyan
.tntézményrendszer,
amelynek funkciÓi szempont!áb l a politikai EbbóI az alapjelentésbóllehet (második szinten) levezetni az erkolcsi és a
szabadság meghatatozó szerepet játszik. A mérsékelt állam eszméje szemPont- politikai szabadságot.Az erkolcsi megkrilonboztetéseka szabadság,,antropolő-
jábőI dontó jelentósége van annak a gondolatnak, hogy az áIlam a hatalmát csak giai'' képességén alapulnak. Amikor az embetváIaszt, akkor lépnekbe,zvá|zsz-
a szzbadságra tekintettel felállított korlátok kozott gyakotolhatja. A kotlátokat Iá. .".ápo.'ti"*c"i az o|yan fogalmak, mint a he\es ésa helytelen. Az ilyen
nem ismeró állam nem igazolrbztó és nem is lehet hatékony. megktllonboztetésekrévénlehei a cselekvési dontést mega|apozó (vagy ^kár
Ennek megfelelóen ebben a részben elószor (az e|só fejezetben) a szabadság uti?ag tgazoló) indokokat kvalifikálni. Nyilván a váIzsztás áll a politika alapjánáL
is. Á".,áIasztásbantejló kihívás sziikségessé teszi, hogy az embet gyakorlati két-
fogaknát, i]Ietve a szabadság és az autoritati'v intézmények kozotti viszonyt
vizsgáljuk. Ebból rgyekszirtk isztázrti, hogy milyen foruásb l eredhet a mérsé- déskéntfog'a fel viszonyát a tobbi emberhez, hiszen donthet arről, hogy egy
kelt államban a szabadsággal osszeegyeztethetó hatalom, és hogy mj az zz in- bizonyos .áberr.l .,"gy .,opo.ttal taftson, vagy nem, valamire egyedtil toreked-
tézményes biztosíték, amely biztosít|a, hogy az á\]amj hatalom egyritt létezhes- jen, ,,ágy inkább máso-kkalegytittmrikodve.Ez nem azt je|enn,hogy az ember a
sen a szabads ággal' Ezt zz
.ntézményes
biztosítékot nevezztik majd torvénynek. s"ját (á"tr"gens) dontéserevén válik kozosségi lénnyé,mert az.embet eleve
A második fejezetben tfujuk fel zz autoitás fogalmát, i]]ewe azokat a sajátos tá"o,'egr lériy.Sztiletéseután csak akkor válhat a szo igazi értelmébenemberté,
igazolási feltételeket, amelyekhez a mércékelt allam autotitásigényének igazodtia
kell. Ez a fejezet Pontosítia, hogy milyen formát o|t az az autoritás, amelynek
érvén)'1giuttatását a mérsékelt allam szolgálatába á|]ttott hatalomnak biztosíta- 6 F]bbőI látszik' hogy nem számolunk a determinizmus lebetóségével.l]nnek egyrészt ^z ^z ok^,
nia kell. A harmadik fejezetben vesszrik szemtigyre, hogy az állami intézmények lrogylraod.t"..i'i"-'*nakigazavan,akkor azu'egész fogalmikészlet,amelyrea.politikaifi-
is
loáfio ép.lt, értelmétveszti' Í)zértmár maga a polrtikai filozőfia fontosságának clismerése
a detcrmi-
5 Charles E. Larmore: 'Political Liberalism,. Il: uó: Tbe Morah of Modemig' Cambridge: Cambridge clófeltétáezi a (teljes) determinizmus elvetéset.Á másik ok az' hogy haigaza is van
z vá|asz.
nizmusnalr, ez neÍnváltozt^t ^zon ^ helyzeten, hogy az cmber megéIia választást, étzi
Universit,v Press, i996. Idézi Michael Halberstam: ToÍalitaiatiw and the Moden Concepliono/
tás terhéta vállál' |1z éppen clégok arra, hogy taglal|uk a vonatkoző tapasztalatot.
Pottics.Ncw l{aveo, Coon.: Yale Universiry Press, 1999, 205. o.
 1.4 BŐolcMÁryÁs
ha emberek kozott nevelkedik. A váIasztáslehetőségetehát itt azt
}elenti,hogy
az embet donthet attői, milyen mődon fejezódyonki kozosségiiénymivolta.
Áz erkolcsi ésa politikai szabadságviszonya eléggé osszetett'Á politikai cse-
iekvést megaIapozó indokoknál alapvetóbbnek látszanak az erkolcsi indokok
(ígyfogalrniiag talán az erkolcsi szabadságis a politikai elébevág), mett minden
politikai dontéstmeg lehet (éstalán kell is) ítékttaz erkolcsi helyességszem-
pontjai szerint (míg a politikai indokok csak ritkán bfuálhagák fel { az erkolcsi
megfontolásokat). MásfeIól a politrkai indokok tril is mutatnak az erkolcsi indo-
kok korén (felolelhetnek pragmatikus indokokat is, amelyek arta vonatkoznak,
mire lelret a siker reményébentotekedni). Á legfontosabb ktilonbség azoflban
az,hogy az etkolcsi szabadságnem elófeltételeziminden formájában a hilsóleg
megnyilvánulő cselekvést.Autentikus erkolcsi dontésekethozhat valaki rigy is,
hogy soha nem mondja ki óket, soha teszi óket mások számáta &zékelhetóvé.
A politikai szabadságviszonq mjve|az emberek kozottr viszony kozegébenmo-
zog, a krilső cselekvéslehetőségéná1lvagybukik.8
E,nnek megfelelóen a politikai szzbadság megjelenéseés météke tagyban
ftigg a cselekvéskorlátaitől. Sót, mivel a hiLlsó cselekvésmagátak a,,poliukai-
nak'' a lehetőségfeltételét képezi, a korlátok természeténekés jelentóségének
megítélése meghatátozó abb6l a szempontbőI, hogy a politikai filozóFta kétdés-
feltevésénekmilyen jelentóségettula;donítunk'
A politikai szabadság hiányát a borton metaÍotáiávallehet (és szokás) éné.
keltetni. ott az ember olyan szabáIyoknakvan alávetve, amelyekrenincsen táha-
tása, olyan embetek kányttása alatt kell élrrie,akiket nem ó váIasztott, ésakiknek
az ó étdeketnem fontosak' Az ember a bortonben nem oszthatja be a saját ide-
jét,mások hatarozzák meg, éppenhol legyen.
@'z a metafon azéftis jő, mett
érzékeltetr, hogy a politikai szabadság hiányz nem a szabadság hiánya áItaIában.
Á borton u8)'anis fogalmilag n..m,zarbat1aki a lelkiismereti szabadságot. A leg-
szigorubb b<irtonbenis van mőd autentikus erkolcsi választásokra.)
A bek,íésa kiilrí sYabad'lágfuvífu idcáfa. A szabadság és a ktilsó cselekvés
szempont}áMl iől elhiloníthetiink két frlozófru hagyományt. Áz egyiket jellem-
zóen a keleti fi'lozőfiák képviseli\ de az ew6paí filozóflában is megvannak az
a]apjai(a sztoikus ésaz epikuteus éietideálban).Ez a megkozelítésabből a gon-
dolatbőI táplálkozid hogy a kodátok a ki.ilsó cselekvésbenmegnyilvánulő to-
rekvéseketrendre meghirisítjákvagy eltérítik , így azok je||emzóeted.ményea ki-
7Jrirgen Ílabermas: 'Á gyakorlati észpragmatikai, etikai és
morális használatáről'' In: uó: A kon-
aanikatíu elika. Budapest: Úi Mandátum,2001.
8 Van, aki azt itllitja, hogy az erkolcsi ésa politikai szabadság kiilonbsége
a belsó és a kiilső sza.
badság kLilonbségévelazonos. Giovanni Sartorl: Demokráda' Budapest: osiris, 1999, 127. o. Ez
azonban félrevezetó. Yannak az erkolcs megnyilvánulásának olyan vonatkozásaí, amelyek igenis
ícltőtclczik a kii|ső cselekvést.Solt erkcjlcsi norma vonatkozik kifeiezettenarra, hogyan csele.
kedjiink. i(rilsó cselekvés nélkril nem lehet például erényeketgyakorolni' Ázt kell tehát monda.
nunk, hogy a krilső cselekvés lehetóségénekfelszámolása vagy feladása a politikai szabadságot
teljcsen rncgszrinteti, az erkcilcsit azonban csak részben.
S zns^osÁc - I.IAIALoM - tonlÉNy IJ
elégr.iletlenség ésa tehetetlenségkínja.Á.ktilsó cselekvésa ktilonboző (esetleges)
korlátok rabságába taszít benniinket, Ezért szabadságnakinkább a vágyaktőI
valő megszabadulást kellene tekintenrink. Ez a szabadságfogalomval.ójábanru-
dikálisan politikaellenes (sót, néhacselekvésellenesis - gondoljunk 2 nem cse-
lekvés taoista ideáIjfua,amely ugyan nem érvel a mozdu|zt)anságmellett, de a
tudatos váIasztásellen annál inkább9).Ez a Fllozófiaihagyomány éttelemszenien
nem aIapozzameg a politikai ítl.ozőfiát:ehhez tul csekélyjelentőségettulajdonít
a ktilsó cselekvéslehetőségeinek.
EzzeI szemben a másik ft]ozőfiathagyomány aztva1lia,hogy a ktilsó cselek.
vés az emberi életfontos dntenziíja - a korlátok ezt a fontosságot nem sem-
mrsítheukmeg, bár alakíthatjákazt a tetet, amelyen a cselekvésmegjelenhet' A
kodátok kérdéseígy abban az osszefuggésbenvetődik fel' hogy a krilsó cselek-
vés fontosságfua tekintettel milyen korlátokba torődjtink bele, és milyeneket
pr báljunk lekrizdeni. Ebben ahagyományban megnyílik a polrtikai filozoEta|e-
hetósége(sőt, a politikai fl'ozőfta akát a legfontosabb Ftlozófraidiszciplína is le-
het).
Mivel a korlátok egy tészefeláIlíthatőésledonthetó, a szabadságterriletetá.
gíthatő és szrikíthetó. Igy szrikségképpenvá|aszra kényszeitt benniinket az a
kérdés,hogy mit várunk a szabadságtól, milyen ésmennyi politikai szabadságta
tartunk igényt.A po]itika fogaimi kapcsolatbn álI a szabadságga!.r'nertminden
politikai betendezkedésnekviszon1rulniakell a szabadság(antropolőgrai) képes-
ségéhez; ám mert a szabadságterrénumaalakithatő, ez a viszony lehet ellensé-
ges is. Lehet torekedni ata, hogy az anftopológu szabadságmegnyrlvánulási
lehetóségeitfelszámoljuk. I(i lehet aLakitaníolyan berendezkedéstis, amelyben
egyáltalánnincs politikai szabadság.Ugyanakkot persze irány'ulhat egy poJitikai
Fl]'ozoítaatra is, hogy teret-nyissonaz embernek, mint választó ésváIzsztásalban
onmeghatároző lénynek. Így játt el Hannah Atendt, aki a politíkai életíormát
állttotta politikai ítlozóFtáiár'aka kozéppontjába,azt pedig a (szabad) cselekvés
egy sajátos lehetóségétea|apozta.,,[V]alőjában a politikai cselekvéskozvetlen I
cé|jávácsak ritkán vá|o szabadűg az a ténylegeso\ amely Íai^ttaz emberek po- |
litikailag szervezett kozosségbenélnekegpitt. Nélktile a politikai életmint olyan |.
étteimetlenvolna.'' 10
A kiibó korlátok hiánjlakéntfefoghÍ tyabahág. I(oznapi éttelemben gyaknn azt
mondjuk, az szabad, aki mentes a kotottségektól, aki megteheti azt, amlhez
kedve van. Ennek a képzetneka Fiozó{tu leképezésea kotlátok hiányakéntfel-
fogott szabadság (Hobbes ezt tekintette a szabadságáltalános fogalmának,l1 en-
9 ,,igy aztán a bolcs embet (nng.ryen)a nem.cselekvés(wa-uu) tevékertységével él s a szavak nélkiili
(pujen) tanitást valÓsítja rneg.'' l-ao.ci: 'Tao to kíng'. In: Tókei Ferenc (szerk.): knai flo4ifa. ,
okor. II. Budapest:l\kadémiai,1964'II (17. o.). i
l0 llanrrah Árerrdt: 'Mi a szabadság?' In: uó: M lt ésjiiuó ki)(tt, Budapest: Osiris - Iteadeí$'.'
lnternational.1995.'l 54. o.
l1 Lásd.l.homas I.Iobbes:l-.euiatán' Budapest:I(ossuth,1999, II. xxi.
 16 BToIc MÁryÁs Szr\B,loSÁG - ÍI^'IAl,oM -'rÖRvÉNy t7

nek.nyomán pedig egy egesz ftlozóftai hagyomáty tátgyalja a szabadságot alap-

szabadságot, szrikségr.ink lenne a cselekvés valamilyen elemi egységéte.Hz ez
vetóen a korlátok osszefiiggésében.12)
megoldhatő lenne, elvileg meg tudnánk mondani, hogy me\ik államban van a
Ennek a megkozelítésnek van intuitív a|apja, mertvégsó soron senki sem vi-
legnagyobb szabadság: ott, ahol a legalacsonyabb lenne azon cselekedetek atá-
tat1a,hogy a politikai szabadság szempontját l a korlátok kérdésénekrLagy
)e- nya, melyekre vonatkozőan az á17amkorlátokat áIlít fel' Minden bonyolultabb
lentósége van' FIa valaki nem utasítja d' áItalában a politikar szabadságfoga|mat,
cselekvéssor leírhatő azonban tobbféIeképpen, mindegyiket tovább bonthatjuk
akkor valahol fellép a cselekvés kot]átainak ptoblémája. (E,miatt mi is Áasináliuk
tetszés szerint elemibb cselekvésekre.lsMivel nem áll rendelkezéstinkre a cse-
majd a problémák vezérfonalaként a koriátok kérdését.)Am a szabadság fogal-
lekvés egységnyi fogalma, ezétt étteklesen mérni sem tudjuk a szabadság tege.
mi magvának megragadásaként ez a gondolat mégis féltevezetó' A korlátok hiá-
delmét.16
nya ugyanis a sző szoros értelmében természetesen lehetetlen, igy ha ehhez n-
Yan azonban ezze| a felfogással egy még fontosabb probléma. Ha meg is
gaszkodunk, a politikal szabadság fogalmát konnyen ételmetlenné tehet|rik.
tudnánk mérni, hogy milyen esetben van tobb szabadságunk, intuíciőnk azt sug-
Á kotlátok hiányaként felfogott szabadság koncepciőjával szemben megfo-
. ja, hogy nem igazán a szabadság nem.1liségeérdekel minket, hanem az, hogy mit
q^Y:4uó eléggékézenfekvó ellenvetés, amely sok (főleg konzervatív) po-
!8r áIl szabadságunkban megtenni, és mit nem. Chatles Taylot pé|dáját Íe|hasznáI-
]itikai fi]ozőfrar álláspont kiindutőpongát jelenti. Arről van ''ő, hogy ha szaiad-
va: az angol ádapotgárt, aki szabadon gyakotolhatja a vallását, de számtalan
ságon a korlátok hiányát énjÍik, hajlamosak leheti.ink arra, hogy nlinden ktilsó
kozlekedési |ámpá l meg kell állnia, legtobbrink szabadabbnak gondolja, mint
meghatarozottságot a szabadságakadáIyának tekintsiink' Á* ..t..it.a meghatá.
egy fejletlen diktatőrikus rezsim alatwalőit, akik nem gyakotolhat1ák ugyan sza-
rozottságok bizonyos fajtái (például a felelósség, a családi kotelékek) kapcsolat-
badon a vallásukat, de nem is kor|átozzz óket annyi kozlekedési lámpa. Ha
ban állnak az emberi élet erkolcsi tattaknáva|. Ha ezeket felszámoliát, annak .r-
pusztán a korlátok mennyiségéből indulnánk ki - feltéve, hogy meg tudnánk
kolcsi iiresség\esz az eredménye. Ha a szabadságot minden krilsó meghatáro-
áIlapodni abban, hogy mit tekintiink egységnyi cselekvésnek -, konnyen arra a
zottsággal ."..5gál|ítiuk' akkor konnyen egyÍajta erkolcsi nihilizmus kiindulő-
kovetkeztetésre juthatnánk, hogy egy fejletlen diktatőrikus rendszet Iakój szaba-
pongává tehetjiik. Ennek a veszélynek a klasszikus megÍogaImazását Hegel adta
dabbak az ango| polgfuoknál, hiszen valőszínrileg a kozlekedési lámpák tobb
hiányaként felfogott szabadság a nihilizmus (és a
T-:9.]. 1-.!":Iátok 1elentés nél- embett érintenek és gyakrabbankor|átozzák szabadságukat, mint például a val-
ktili halál) felé tendál' mivel pedig minden krilső viszonyt (politikai kozosség,
Iás gyakorlását megtiltő tendelkezések.l7
torvény, n:lajdon, család) korlátként ée,ékeI,mindet le is toÁbolja. (Hegel aá
jutott, hogy a szabadságnak erkolcsi szubsztanciáta, eszmére van szriksége' amrt Á politikai szabadság tartalmas koncepciő|ához tehát tobbte van sztikségi.ink
egy olyan semleges fogalomnál, ame|y a szabadságot pusztán a kodátok híánya-
azok az mindenekelőtt az áifam, nyujthatnak,la amelyekbáz em-
.íntézménye\ ként jeloli meg. Ezt feltétlenril ki kell egészíteni olyan megfontolásokkal, melyek
bet egyéni é|ete ágyazódlk: a ,,nihilista'' szabadsággal az.tntézményes szabadsá-
e|tgazitanak minket abban a kérdésben, hogy milyen kotlátok hiánya fontos, s
got kell szembeállítani.)
ebből kovetkezóen mjt áll szabadságunkban megtenni.l8 Ez rámutat arua is,
Ugy trinik azonban, hogy nem ez a konzewatív ihletésri érvelésrugadja rneg
hogy a szabadság nem onmagáéÍt fontos, hanem instrumentá]is értékevan'
a keiló vrlágossággal,hogy mi is a ptobléma' Talán az a Í6gond, hogy a kotlátol
Ánnak a feladatnak az elvégzésében,hogy kiválasszuk, mely szabadságok ér.
hiányaként felfogott szabadság fogalma onmagában nem elégvonző politikai
demesek védelemre, hasznos Fmét két megkozelítést megkrilonboztetnrink. Az
ideál, ésnem ragadja meg elégpontosan azt sem' hogy milyen szerepet játszik a
egyik statégia, amelynek Locke volt a paradigmatikus képviselője, abből indul
szabadság a mérsékeltállamban. Elószor is, a szabadságilyen felfogásának van
ki, lrogy v^fl az emberi életnek egy olyan szfétája, ahová az államnak szinte
egy lekiizdhetetlennek rrinő nehézsége' Ahhoz, hogy politikai értelembenhasz-
nos ez a felfogás, sztikségiinklenne arra, hogy mérni tudjuk a szabadság
-legyen
,,teriedelmét'''Áz embet egyik politikai tendszetben sem lehet telesez,minden
korlátozástől szabad, s még a legelnyomőbb tehdszerekben is élvez ualanetn1i
szabadságot. Éppen ezétti politikai-rendszerek értékelése szempon t1ábo! ar,a l5 Áz a csclekvéspéldául, hogy ,,elmentem a boltba'', tovább bonthat olyan cselekedetekre' hogy
lenne sziikségtink,hogy tudjuk, melyik politikai tendszet biztosít á]lampolgfuu-
kiléptem u ajtőn, beszál]tam a liftbe, felszálltam a buszra, leszálltam a bolt elótt, benyitottam a
nak tdbb,s melyik keuercbbszabadságot.Ahhoz azonban, hogy mérni tudjuk a boltba: I]zek a cselekcdctckpcdig mégtlemibb egységekebonthat k.
16]ásd WilI I(ymlicka: Contemporary Political Philonpl1. An Introdlction.oxford: Clarendorr Prcss,
', l'ln1ek a hagyománynak a keretében 1 9 9 0 , 1 4 0 - 1 4 1o .
korszerri clemzéskéntlásdJoel Feinberg: Tánadatonfhyti
i Ua 739-140' Flasonl érvclésrepéldakénthsd Feinberg: Társadahnflo4if'a. 43. o.
f a B u d a p e s t :O s i r i s , 1 9 9 9 , 1 5 - 3 6 o
..
18A liberalizmussal foglalkoző fejczetben tiszt ztuk, hogy a ,,valamitől valő'' és a ,,valamire valő''
t: I,ásd G. W. F. I-Iegel:A s(etlenfeunenoltÍgiája,Budapest:
Akadémiai, 1979,300-303' o.
l+lásd G. W. F' I-Iegel:Ajogfb1fa alapunalai.Budapest szabadsággal kapcsolatos állításokat felfogásunk szerint helyesebb ugyanazon szabadság kiilon-
Akadémiai, 1983,278-281. s.
bozó vonatkozásainak, nem pedig a szabadság <ináilő fajtáinak vagy típusainak tekinteni.
 18 BTDIGMÁ.rvÁs
Í?mmily..' konilmények kozcitt nem szabad, behatolnia.l9 (.ocke a szabadság
l egy olyan ,,mota|izá|l, felfogását vallotta, ame\y a 1ogok fogalmára épril, tehát
ezt a felfogást kovetve az embet olyan szabadságai érdemesek védelemre, me.
lyet jogok védenek' Á poJitikai szabadság detivatívnak bizonyul a jogok fogal-
i. plához képest.zo) A másik felfogás, melynek John Stuat Mill voIt az elsó tepre.
zentzttv képviselóje, nem a védelemre érdemes élewiszonyok egy bizonyos ko-
rét akatja meghatározni, hanem azokra az éwekte vonatkozőan állapít meg kor-
látokat, amelyeket az á|Lam a szabadságkorlátozásáta felhaszná]hat.21 Az o\yan
elméletek kozril, amelyek a szabadság bizonyos fontos vonásait prőbálták meg
feltárni, érdemes ktilon is kiemelni az onmeghatározásként felfogott szabadság
koncepciőját.
A1 iinneghatároviskéntfelfogntt sYabadstig.Ádeddig felmenilt megfontolások íé.
-.nyéb.en..ta]án'o--kuak.vaa"awa;'ho.gyíicjl<kaI tartsunk, akik a szabadságot alapve-
tóen onmeghatározásként (autonÓmiaként) fogják fel'z Például l(anttal, aki sze-
nnt a szabadság á|7apota az, ameIyben mindenkit oncélnak tekintenek.23 A kor-
látok innen nézve rigy relevánsak, mint az onmeghatátozás lehetóség ének hztá-
t',.r.Az onmeghatározás igénye segít a korlátok értékelésében, vagyis annak kije-
lolésében, hogy melyiket fogadhatjuk el lényeges érdekeink csorbítása nélkiil, és
melÉ ellen kell mindenképpen krizdenrink. Az onmeghatátozás természetesen
fleÍr. ^zt jelenti, hogy bármik lehettink, amik csak akatunk (meft ez megint a
korlátok néIkrili szabadság lenne), hanem azt, hogy mi magunk határoztatjuk
meg magunkat az adott lehetóségek kozott.
Ennek a fogalmi problémának a megvllág1tása szempontjáből fontos, hogy
rogzítsiik, a szabadság nem oncél: a sziikségességével,a méttékével, abiztositá-
sával kapcsolatos kétdések nem isztázhatőak pusztán a szabadság fogalmáből.
Ez eléggényllvánvalóat kidenil a szabadságalapfogalmi jellemzóiból. É1.,ég'"u
szabadság már a|apvetó, nem politikai jelentésénélishozzátattozlkvalarrihez: a A7 egedi relekufu qabadsága ésa7 éleformák neguáh7!á
cselekvéslrez. A korlátokat nem azért érezzwk tehemek' mert a korlátnélkriliség
19 Il megkrilonboztetésre nézve lásd:
Joseph Raz:
'Liberalism,
Áutonomy and the Politics of
NeutÍal ConceÍn'' fuchard J. Árneson (ed.):Liberalsn III, Aldershot: Edward E|gar, 1992, 322-
JZJ. O.
20 A szabadság semleges, spenceriánus és moralizált, locke.iánus
felfogásának megki.ilonbozteté-
sérevonatkozőan lásd I(ymlicka: i.n. 1,38.o.
21 Mind Mill nézeteit, mind ennek a megkozelítésnek
egy riiabb variánsát, a semlegességelvét
ré.szletescbbenis tár.gyaljaaki5zszfén ésa magánszféra normatív határainak .eg,'oná'áu"l fog-
,
|a]koző fe|czet (,,A maglnszÍéraelhatárolásának normatív kérdései,').
Kant nem tckintette szabadságnak, ha megtehetiiik azt, ami tetszik nekrink' mert ez olyasminek
f2
f (a vágynak) rendelné a]á az akosatunkat' ami nem annak lényegeb l fakad. Így Kantnal a sza-
j badság valÓdi értelme (az autonőmia) csak az olyan cselekvésben nyilvánul rnig,
amely egyedril
j az ^k^Í^t természetérevan tekifltettel. I,ásd Immanuel Kant 'Á gyakorlati ész kritikája'' In: uő:
) A7 erkiihsi;k nelaj{ktljának atapuetése - A gakhrkti éq kitikllj4 - A|erkiihiik nxafi$ktf a. Bu.
d a p e s t :G o n d o l a t , 1 9 9 1 ,1 7 0 - 1 8 1 o
..
23l,'ásd ao.204' o'
SZÁBADSÁG .-- HÁTÁLoM - TÖRVÉNY t9
á||apotz onmagában jő, hanem azért,rrrett a cselekvést akadá|yozzák. A cselek-
vés pedig .,.- i*á'y nélkriLli:van valamilyen célja (,,teleo1ogikus').
Hz a szabadságot onmeghatátozásként fogjuk fel, alrJrrotez a ,,teleologikus''
szefkezet jobban kitúnik. Mát maga a fogalom is megvilágítja valamelyest, m.ire
irányrrl a szabadság gyakorlása. Ámi etedendően fontos, az az'hogy az embetek
mit tudnak kezdeni az élettikkel.za A szabadság a j6 élet egyik osszetevóje. A
szabadság, mint onmeghatarczás ahhoz kell, hogy az embeÍ maga iohessen tisz-
tába azzaI, mi a szárnátz valő jő élet.
A qabadság fu a j é/et.Fontos hangsírlyoznunk, hogy a szabzdság és az onmeg-
határozás kozotti <isszefiiggést hangsulyoző megkozelítés elófeltételez egy kon-
tingens, ^zaz vjtatható meggyóződést: az embernek ezt a munkát el kell végez-
nie, vagy hogy iő, ha maga végzi eI. Á szabadságot azok a politikai ElozóFÁk
pátto\ják, amelyek oszgák ezt a meggyózódést. Azt is lehet ugyanis mondani,
hogy a iő élet formái elve adottak (Í,éldáulvalamilyen kinyilatkoztatásban), rigy-
hogy nincs mit ketesgéIni velrik kapcsolatban.
A jő élet az az éIet,ame\y az ember számára értékes,és amelyben lehetséges
a botdogság. Bát amlre az emberek tágabb osszefriggésben vágynak, az a|igha-
nem a boldogság mégis érdemes inkább a 1ó é|et fogalmát elótérbe á1litaru egy
politikai ft]ozóEu elemzésben. Ugyanis ^z ernbet ^ m^g^ ere|éból csak a jő éIet
megvalősítására tehet kísérletet. A kiilsó kodilmények a jó é|et lehetóségét rit-
kán (vagy talán sohasem) sziintetik meg' meÍt a iő életnek sokféle váItozatavan,
a boldogságot^zofiban konnyen lehetetlenné tehetik. Egy értékeséletet sotssze-
rri családi ttagédiák nem tehetnek értéktelenné,de boldogtalanná igen' (Erthetó,
hogy valaki azt Ínond1a,btiszke at'ta, zhogy a Flolocaust idején élt és viselkedett,
az azonban futcsa lenne, ha azt mondaná, akkot volt a legboldogabb.)
nak s7abadrága. Tovább
finornítja ezt a fogakni keretet az a megkrilonboztetés, hogy a szabadság jelent-
t.ei az egyedi cselekvés szabádságát is, de az éIetÍotmák megválasztásának szz-
badságát is. Áz előbbi inkább azokn az egyedi lépésekre koncentrál, amelyek
tévén az embet kísérletet tesz az onmeghatátozásta, ezen keteszttil pedig a jő
éIet egy váItozatának megtaIáIására' az utőbbi pedig arra a céka, arne|yet a sza-
badság szolgáL'Ezétta kettó kozril az utőbbi tartalmasabb és talán alapvetőbb
is, mett ha nem választhatjuk meg' hogyan éljrink, a cselekvési szab-adság egyedi
lehetóségei csak jelentéktelen felvillanások lehetnek. @zétt ptoblematikusak is
lehetnek az o\yan elemzések, amelyek a cselekvés abszttakt fogalma kortil fo-
rognak'25) A politikai szabadság Íoga|mát az éIetfotmák megváIasztásánzk sza.
badsága felól érdemes megkclzelíteni, hogy így specifikálni tudjuk az egyedi cse-
lekvések szabadságár,a vonatkoző kérdéseinket. Nagy|ábÓl ez lelhetó felJoseph
2] l{onald Dworkinnál ez a politikai fi]ozóftat megalapozőetikaiiilitli 'tali(nasalapgondolata'
Lásd'Szabadság, egycnlóség,k<izósség'. 5 (1993)3. 9-19,11.o.
In:2000[K,t,<y,J
25Mint néholFeinbergelemzése'
 20 BTDIGMÁrvÁs
kazná|, aki a (cselekvési) szabadság doktnnáját az autonómia tiszteletére intő
kotelesség egyik aspektusaként fogja fel.zo
? a megkozelítésmőd néháty fogatmi probléma kezelésétkonnyebbé is te-
például nemigen vetódik fel nehézségként az, hogy a képességeink
:,,.!cy
korlátzi v^gy a kortilmények hatalma nem jelentik- e a szabíáság kttinyát. Tet
mészetesen nem. Egy életforma attől még a saját választásunk-muuá,hogy u ám ó ezt nem szabadságként éli meg, mett éppen aztÍlem teheti me5 amit a
kép9sségei1\korlátai:Qizottvagy a kortilmények nyomása alatt alakítottuk ki'
Az is kruiÍrik,.hogy a P"qf'k"' szabadság a leginkább ata aveszé|yte étzékerty,
ami1'mások jelentenek tá,)nézve.A konilmények nem lehetnek az ember riválisai
az o*nmeghatfuozá9baí, egy másik embet viszont igen' Ha valakinek az akatata
komoTy-szerepét játszik az éIetformánk kialakításá-ban. akkor az tészben nem
általunk, hanem általa meghatározott életforma lesz. Politikail ag az jeIenu a sza-
,|padság csotbulásának legérzékenyebb fotmáját, ha mások hat{tozzák meg, ho-
ljgran k.el] ÍFu$' ha az életformánk pozitívum aLéttvagy fogyatékosság lrréit más
lcsz a felelós. Ez nemcsak akkor jelent sÍrlyos sérelmet. ha ;másik beívatkozása
bizonytalanság fottásává vá|ik,zl hanem akkor is, ha pusztán azt a lehetóséget
veszítjtik eI, hogy az élettinket javatészt a saiát a|kotásunknak mondhassuk.28
További elónye ennek a megkozelítésnek, hogy nem kell zavarbajonntink
anÓl, hogy vaIójában igen sokan nem választanat maguknak életforáát, nem
gyakorolják polit.ikai szabadságuk legértékesebb vonatkozását. A szabadság álla-
pota ugyanis ebben az esetben is lehet értékes. Ha vannak váIasztási lehetősé-
gek' akkor a ngaszkodás egy tok<ilt vagy másoktől kapott életfotmához erkol.
csi kiállást jelent (,elmehettem volna, de én maradtam; }ebdhattam vol-rra, de én
kitartottam'). A szabadság állapota a bejátatott utakhoz vaIó rugaszkodást is
képes az erko]csi vafasztás méltőság.ával felruházni.
- '"-**=.-*
.,i't
Spbadság u onru);lrib5uinaez ^Ír^mutat' hogy a szabadságnakkoze van ahhoz,
mtt7én11!9|9{f.-&ét nrlajdoníthatunk életformánknak - mennyite lehertink
tá biiszkék,mennyire képezheticinbecsiléstinkalapját' FIa nem váitoztatharunk
azon, ahogy élrink,akkot btiszkéksem lehettink rá. F;zt az osszeftiggéstgyakÍan
kifejezésrejuttaqák abban, ahogy szembeálhqák a szabad,.mb.r Á-..,tu|i,tásáta
,,szolgalelhíével,'.Á szabad embet a szo|gávaIszemben méltőságteljes.29 Nyil-
ván azért,mert méltőságátak aIapju az életfotmájábangyokerein.L. Au éI,t-
fotmájátamagáélakva|Lhatja, joggaIváthaqa el a tobbiekiól, hogy tiszteljékót
az abban megnyilvánulő értékekmiatt. A (tab)szolga, aki mások tényszetének
26 Lásd 'Szabadság
Joseph Raz: és autonőmia'. In: Huoranszki Ferenc (szerk.): Modern tolitikai
flo4őfa Budlpcst: osiris - ],áthatat]anl(ollégium, 1998, 100. o.
27l-ocke rigy tekintctte, a szabadság akkor
vész el, ha egy másik ember ,,változékony, bizonytalan,
ismeretlen és clnkényesakaratának,' leszek alávetve.
John Lockc: Érut'e{l a poÍgái kornár1yat
iga{ eredetét"6t'
h4,áskiirér6lés !ánj/. Budapest: Gondolat, 1986' IV. z2' Am perize- az a bizonyos
akarat lehet szilárd, áttekinthető, onzetlen éskiszámíthatő is - akár kiszárníthatőbb. mlnt a sa-
ját akaratom.
28\/o. ltaz' 'Szabadságésautonőmia'.
101. o.
z9v6. pgin$g1g;Társadaknfhpifa. 15, o.
SZ^BÁDSÁG - t{ÁTÁLoM - TÖRVÉNY zf
alávetve éh'az éIetét,nern ta|áIhatia meg ugyanezeket a támpontokat a saját éIe-
tében: nem tud mást felmutatni, mint onájlőtlanságrakárhoztatott képességeit.
Ugyanebból az osszeÍaggésbőI étthetó meg, hogyan kell kezelntink avt z ta-
paszt^I^tot, hogy étzékelhetó kiilonbség vzn szabadsás és szabadságéknény ko-
zott. Lehet, hogy szabad valaki abban az értelemben, hogy sok mindent tehet,
Ieginkább szeÍetne. Az is megtotténhet, hogy valakinek nincsenek választási le-
hetóségei, de az egyetlen dolog, amit tehet, éppen az, amit szeretne.]o Igy aztán
akát Íe|szabadítőkként is tekinthet azokta, akik ezt ^z ltat nyitották meg elótte.
Ezért lehetséges a szabadság híátyának étzése a leginkább szabadságelni
társadalomban is, illetve a szabadságélmény szélsóségesen eLeyomő kormányzat
alatt' Ám ugyanakkor a szabadságta alapozott onbecsiilést a politikai szabadság
áIapota akkor is lelretóvé teszi, ha nem éthetrink el mindent, amit szeretnénk.
Ezzel szemben az elnyomó kotmányzat ezt az onbecsrilést lehetetlenné teszi:
így pedig mégaz is veszít valamit, aki egyébként éppet azt kapta, amit akart.
Ha a szabadság és az onbecsi.ilés kapcsolatára írgyeliink, igen fontossá válik
az a ie\entéstéteg,amely egyebek kozt Montesquieu-nél jeienik meg: szabadnak
|enni azt jelenti, hogy nem lehet arta kényszedteni benniinket' amit nem szabad
akarnunk.3l A szabadság hiánya tehát (némileg korszerúsítve Montesquieu gon-
dolatát) azt is ielentheti, hogy az az é|et,amit lehetővé tettek számunkra, ellen-
kezlk az erkolcsi meggyőződésrinkkel, artakényszetit benntinket, hogy folyama-
tosan megsértstik a helyesség általunk elfogadott mércéit. Ugy trinik' ez a jelet 'tr
tésréteg kiemelkedően fontos. Mert a szabadság korlátozásának sok formája;|f
igazo|ható, a legkevésbé azonban ta|án azok, amelyek nem teszik lehetóvé, hogy{,ff
békében éljtink onmagunkkai. lÍ
Szn.napsÁGÉsÁLLAM
.47 llarz uis7on1aa qabadságho{Ha korlátok nélkii,]iszabadságnem létezhet,ak-
kot mérlegelniinkkell, hogy milyen korlátokat fogadjunk el, ésmilyeneket prő.
báljunk ledonteni. Ezt a kérdésttematizáLnilehet a politikai kozosség (az á|lam)
vonatkozásában is, sót, ennek a kérdésnekkiemelkedó jelentóségevan a polit'i-
ku fi]ozótÁban. Ennek fiem az az oka, hogy a természetifeltételekból vagy a
tobbi ember torekvéseibóIadődő korlátok kevésbéjelentősekvagy konnyebben
lektizdhetóek. Inkább attóI var' sző, hogy a természetikorlátok ellen (ami a lé-
nyeget illeti) nem lehet ktizdeni, azt pedig nehéz (ha nem is lehetetlen) elképzel-
ni, hogy teljesenelszakadjunk a tobbi embettól (mfu ha az egyébként a szabad-
ság áIlapota lenne), míg az állam sokkal kevésbétrinik szrikségszerrinek,éssok-
kal inkább Látszlk áta|akithatőnak. Elvégre állam nem létezett min.iig, amikor
n Lísduo,18.19. o.
]l l-ásd Montesquieu:
A ti)raítyek Budapest:Osiris _ Attraktor,2000'ilI. iii.
t1.e|tenér6t.
 22 BŐDIG MÁrvÁs SZr\BADSÁG - llATÁI-oM -ToRVENY z)

emberek is léteztek,ésaz á]lamok hallatlan struktutáIis vá|tozatosságotmutattak
a torténelemsorán.
Az á|.]amkétféleképpen is szerepet játsztka szabadság vonarkozásában.Egy-
.
részt mlikodése (mint bármilyen ntéz''ényé)onmagábán is korlátokat teremt
(amelyek szi.ikségessége v^gy igazo|hatőságakérdésként vetőd'ik fel), mástészt
olyan eszkőzrendszert képez,amely elósegítheti a szabadságot:bizonyos kotlá-
tok ledontéséreis fel lehet használni (a hadseteg felszabadíthategy iáegen ura-
Iom a|á vetett taÍtományt, r towények védelem a|áhe|yezhetn.É.szubád.ágo-
go!t). Egy intézményrendszer(ésegy állam) legalább háromféleképp"'''.gír
nel a szabadságérvényesilését. (1) Sokat tehet azéft,hogy ne legyiink má-
9ló
sok kényszerénekalávewe (vagy ahogy néha mondják, gataítáIhatl.g"tí,, -
valamitól valő - szabadságot).(2) Elósegítheti az onmeghatarczás wikorlásá.
'lűk'-:ges képességekkifejlődését(példáu1az oktatáson keresztiil)' (3)
|-*
HozzájáruIhat ahhoz, hogy legyenek egyá|ta|án/va|aszthatőéletfotmák, mett az
embet csak az éIetformákplutalitása me|'lettgyakotolhatia az onmeghatátozás
képességét (az t\yen lehetóségtetemtés biztosítja a pozitiv szabadságoi- a sza-
badságot valamire).:z
Kétpolitikaiflo4ífai nodell,Most az előbbi vonatk ozásta, az ál|amlétébóladődő
korlátok kezelésérekoncentrálunk, mert a mersékeltríllamptoblém ája ezze| á|I
kozvetlen kapcsolatban. Az á|Lamimrjkodés szabadságkorlátozí kov etkezmé-
nye1.elviiegkétféleképpen kezelhetőek. Áz egyik megkozelítésazon alapul, hogy
j az áJlami mrikodést a sziikséges mértékre(netán a minimumta) korlátozzuk, igy
foi.:.-':'íÍ:ák.-T.:g-!*y"nk a szabadságnak.Az áIamot tekinthetjiik gy, mint
amr4áállítijfráií"Eiiiiátőn.at;4e ez sziikséges ahhoz, hogy a megmaradő.s zabad-
szabadságával'33 Ezze| arra akaft utalni, hogy a szabadság á|ta| kot|átozott állam
modelljének tétnyetése nem véletlenek vagy politikai Fiozífiu tendváItások
eredménye, inkább civilizáciős'okokra (például a keteskedelem társadalmi jelen-
tőségének novekedéséte) vezethetó vissza.
Fontos megegyezti,hogy a métsékelt állam (ahogy az a modem államok al-
kotmányaiből kitajzolődik), a szabadság á|tal koilátozott állam modelljét állítja
elótérbe. Am a mérsékelt államnak van tepublikánus elmélete is. Valőjában a
republikanizmus minden va|tozata a métsékelt állam eszméjén alapul (még ha
kétségesis, hogy minden tepublikánus elméIet sikerrel ki is bontakoztatja-e ezt
az eszmét). Igaz, hogyha a kcizrigyek gyakoilásában megtryilvánulő szabadságot
állítjuk elótétbe, akkot fennáll a veszé|y, hogy jelentéktelenné vá|tk az államon
kínil élvezhetó szabadság.,Rousseau pedig tényleg azza) érve\t'\ogy ^ tát.sadal-
mi szerzódés keretében minden politikai jog a kozossé$élesz.se Igy legalább po-
tenciá|isan folmenil a lehetőség, hogy az emberi élet minden vonatkozása kci-
zosségi ellenórzés alá kerrjl. Am ezzeI szemben eróteljes ellenvetésként fogal-
mazhato meg' hogy az emberek így elveszítik a lehetőséget, hogy fiiggetlen'
szabadon mérlegeló individuumokként járuljanak hozzá a koziigyek intézésé.
hez'35 Ám voltaképpen egyetlen lelentősebb republikánus szetz6 sern vádolhatő
azzal,hogy ezt nelátta volna be. Mindezt figyelembe véve a tepublikánusok is
eliutottak annak belátásához,hogy sztikség van bizonyos autonőm szÍé k ga-
lzntáIásáln (a magánszféta elk Llonítésére), hogy a republikánus szabadság alap.
jál hozott dontések ,,etkolcsileg hitelesek'' legyenek. (Ez kiilonosen nyilvánva-
|ová vá|t akkor, amikot az olyan tepublikánusolq mint Hannah Árendt, a totali-
tadzmus ellen léptek fel.) Á métsékelt áIlam iránti elkotelezettség tehát nem kot
bennrinket a magánszÍéta szabadságártak elsódlegességéhez.

i
sáq np.yolb biztonságban leg}en. Igy az á}tarnléte ná jár slzabadsá$ink eI-
ves2"tése.vel; .esak.,bebatáro}ásával,
illetve hatfualrnk pontosabb megvJnásával. Uberális éskon7eruatíus7abad.rág.Mint fentebb jelezttik' métsékelt államtől ott be-
Ezt lehetne a srybafuág /ta/korl to(oa lhn modelbjéneknevezni. A másik meg- szélhettink, ahol van (polit]kai) szabadság. Az azonban, hogy itt miféIe szabad-
kozelítésim6d azol alapu| hogy a korlátok nem jelentik szabadságunk csorbí- ságől van sző' sok mindentől fiigg' A libetalizmus ebben a vonatkozásban jel-
tását - amennyiben a saját szabadságunkből szártnaznak, mi ma- lemzóen az individuális szabdságta gondol. olyan egyenlí szabadságra, amely
"..,,.,y.Ib",,
gunk állítottuk fel óket. igy ha az állam foiott mi rendelkezrink, mindenkit megillethet. A liberalizmus konstitutív politikai motalitása részben
há a torvények,
amelyeknek az á]]amjmrikodésa|á van vetve, a mi kozremrikodéstinkkel,"ti"t- azon a|apul, hogy nincsen az emberek kozott olyan televáns erkolcsi kiilonbség,
t5k, akk9r az éppena szabadságu.nkkifeiezódése lesz. Ezt lehetne a tYabad'rlígot ame\ igazolhatná aIapvetó szabadságaik eltéréseit'A szabadság elfogadhatatlan
k0,1t Íit,/á/ állan model]iéneknevezni korlátozása lenne, ha valakinek azt kellene látnia, hogy mások rendelkeznek
A métsékelt állam eszméje (tofté altzl koiátozott állam olyan (státusképzó) iogolikal, amelyekkel ó nemhogy nem rendelkezik, de nem
modelljén alapul, és és a kon. is rendelkezhet. A mérsékelt államban kj:rajzolódó szabadságnak egyenlóen kell
zew atjv.amusbanlelhetóet
Qt. t'4 szabadságot kons tituálő á ét alap'
vetően a republikanizmussal léhq\sítani (ésfóleg Hannah
Ennek a kétmodellnek a kili fel Beni Constant a 19. 3] Lásd Ben|amin Constant: 'Á régiek és a modernek szabadságának osszevetése'' In: Holui 7
század elején, és az e\óbbit a modernek szembe a régiek a 9 9 | 2 . 1 4 0 - 1 5 3 .k i i l o n o s e n1 4 1 .é s1 4 5 .o .
!Jean-Jacques Rousscau:.4 tárladaltzi sryt7ödísról,aaagl apotitikaijogeluei'Budapest: PannonKlett,
r 9 9 7 ,I . , , i
]j \'o. Kis lános: 'Á szabadságrÓl - Márkus Gyorggyel vitázva'. In: Bes7álí3 (1997) 8.9. 30.53.
32\ro' Raz: 'Szabadság ésautonÓmia,. 100. 1ő' o.
o.
 a/
BTDIG MÁrvÁs SZ'tBÁDsii,G - rÍÁTÁLoM - TÖRvÉNY za

eloszlania a politikai kozosség.tagsalk zi5tt.(3nt azt tanitotta,mindenkr

annf A mai államok azonban tribbnyire mégis intézményesítenek valamit a repub-
szabadságotélvezhet,amennyita tobbieknekis meg lehet adni.í6) ]ikánus szabadságből. Ennek torténeti és elvi okai egyatánt vannak. A torténetj
Á konzervativizmus, amely maga is e]fenzi az állam tulhatalÁ
át, ezzel szem- ok az, hogy egyetlen kormányzat sem bizonyult eléggé megbbhztónak a sza-
ben inkább egy olyzn szabadságfogalomhíve, amely ellentétesaz
egyenlőség. badság védelmében' Á királyok hol ezt, ho| azt az érdeket védték, néha tobb
gel.' E'pf enséggelazt teszi lehetóve,'hogy a tátsadaímikrilonbségekT<i
Íejez6á- szabadságot engedtek, néha kevesebbet: ám ez a Iavirozás a szabadság minden
ienek.rsEnnek a szabadságnaka jogskifejezódésea ,,ktilonjog',,u
privilégrumokazértlehetnek a szabadságintézményei, !.i.,leg,.,,.,. a
"ui"."'iqák
fotmfiát bizonytalan helyzetbe hozta. I(i kellett tehát vívni bizonyos tészvételi
-.í. a krilon- jogokat, a kozvélemény intézményévékellett tenni a parlamentet,a2 hogy azok,
bozóség lehetóségét, megakadályozzák,Itogy ^, ,,rrbrc,belemosődján a tomeg- akiknek íontos a szabadság, tehessenek valarnit annak intézményes védelméért.
be. A. szabadság eszerint éppen ott vész ei, aho| mát csak olyanok
lehettink, Ennek a megoldásnak persze lehetnek elvi indokai is. okunk lehet a republiká-
mint bárki más. A természetestagolődás f'elszámo|ásakonnyebbé
teszi az áliam nus szabadság kovetelésére például az a megfontolás, hogyha nem gyakotolunk
dolgát, amikot az embetek folott etósítent akai1aa batatmit, Á
ktilon'ogok, il- hatást a kozszférata, akkor nélkriliink fogják eldonteni, hogy hol hűzódtak lr'ajó
letve a státusok ktilonbségeicsak akkor jelentik a szabadság|ttányát,
ha a társa- 2 s "a badságu nk határai.a3
dalom kasztszet(len zárttáváLtk,ha az egyérltétdemnem k]lzaneti
íe a krilonb- Igy a modern államok tipikus rntézményes berendezkedése voltaképpen a
ségeke-t.}Legalább ilyen fontos, hogy a=Lo.'zervativizmus,amikot
a szabad'ság szabadság és az á|larn kozotti viszony két koncepciójz kozoti kompromisszu-
biztosítékairőlbeszél, egyáIta|ánnem preferálja az egyénijogokat.
Fontosabb- mon alapul. Ez olvashatő ki Constant elemzéséból is: a modern embet a ma-
nak' tarla az olyan kozvetító intézmények jog1 bizt]sitá,á.,"-i...
a csaIád, az glnszfé ban éIvezi a szabadságot, de idónként mégrs sztikségét énl', hogy ha-
egyház, a ktilonbozó társulások. Í.gyaz embeínek nem kell kozvetleniI
az áI- tást gyakoroljon akozszÍéráta, ezéft igenyli a politikai részvétel intézményes le.
l"TTul szembenéznie(amellyel szimben szánalmzsan gyenge):
a kollektív tár- hetóségeit.aa Igy megnyílik az a lehetóség, hogy atr6| vitatkozzunk, a polit'ikai
sadalmi entitások fontos titkozózónátképeznek az áltaÁ.é"íz,,.gyénkozott,
így szabadság melyik alapváItozatát állítsuk előtérbe, melytk erósítésére toreked-
ncivelve a szabadságbiztonságát.+o jtink.

Iu!értékelt.
álkrz h réquételi
jogoÉ.Mint ebból jől látszik, a m&sékelt állam elvileg -47 tilkn ér a r1abad:tig kri7tti uityory lgapohti kérdtyi. Étdemes osszefoglalni,
elgondolhatő a kozr'igyekbenvalő tészvételtbiztosítő jogok nélkril
is. Álapvetá hogy mi igazo|ja az á||am és a szabadság kozotti kapcsolatot. A szabadságnézó.
eszméjében nem játszik szefepet szabadságfogalom'
|ol9titutírr pontjáből az, hogy az á])am sziikséges lehet a szabadság biztonságához. (Sót,
Egyebek kozt ezétt totekedhettek u,^ i 18."'.p,'bJií.áos
szizadban a fizioktatf,k, hogy a némely szetzó a politikai szabadságot kifejezetten biztonságként Íoga fel. Még
gazd^s:g szabadságrendjét egy ,,felvilágosult despota'' uralma atatt v;lősítsák
Montesquieu is azt tanította, hogy a szabadság az akotmány nézípontjábó| a
meg. Ezért mondta Hayel1 hogy elvrleg ákepzelheió, hogy a liberális
berendez- hatalommegosztásban áil', az áLlampo|gár tézópontiáből pedrg a biztonság-
kedésegy autotitárius kotmányzat alativalősuljon meg.lrlfu"6"t fogadták
a kon- ban.as) Vagy ta|Án az,hogy az állam (egy bizonyos Íormája) z szabadság egy sa-
zervatívok tendte kétkedvea demokrácia téthódttását.-
iátos dimenziíjátnyit1a meg. (E,z talráIható meg ArendtnéL ,,A politikallagszava-
tolt nyiivános szféra nélktil nerryjon létte olyan világi tér, aho| a szabadság meg.
ielenhetne."rc)
Ugyanez a kérdés az á\Iarru'intézmények néz6poltjábó1 is felvethetó' Miért
LÍ:9 '.l,,b:rt Nisbet: Kon(eoatitli?mus:ábn ís ua! g. Pécs:Tanulmány,7996'
hagyjon tetet ^z á|]zm a szabadságnak, mikor néha wgy túnik, a szabadság (és
]]
:a 64-72.o. annak nyomán az emberek kozott.i viszonyok bonyolultabbáváIása) csak meg-
,,Mivel mindig rigy cseleksztink.mintha szcnt-ősfuáink jelenlétéb"Í i.n.,eát, u wJud,ág szel.
lemét,,rnely onmagában fejetlens.égc-t és szélsőségeketnevel, jőzanság .é'JíJ nehezíti a politikai intézmények dolgát. A váIasz egyik motívum^ ^z) hogy az
gunk így nemes szabadságg'á i. . Jt zabadsá.
yfi\ L.enyugaző é"síenséges szinezeti val; n..., .,.1ádfá1u é. illam szempontiábőI a szabadság Iiánya igazolási problémát vet fel. Mi okuk
hírneves ősei vannak; címere és Lcképcsarnok-a, sírfeliratai, fo,íá"u, dok.,.",'tu-a,
|e.lvényei; lenne az embereknek atta, 'hogy engedelmeskedjenek az í|tzrn rendnek, ha az
..:]:.: ,'IldTTjBuÍkc.:.Tiipreilgesekafranciaforrattaknnil.BudaPest:Aáantisz,
'l iggl,tis.".
o. ^j."11*de ocquevtlle: A ngi rendís afotadalom. Budapest: Átlantisz'
]] Y
]0 1994' 730-140' o.
Á-fentiekből nyilvánvalő, hogy a.szabadság foga|mánavonatkoző.eg1"gy"és.i.t u \.o.
inkátb a be- Jrirgen Habermas: A társadalni n1iluánosság Budapest: Századvég -
sryerkeieluáho4ísa' Gon-
alapozták meg, mint i.konzervatívat. n"".t.í.iÍauí.[". ;,,nogy ^ |,-
l*':1":i-d..."9f:galmat dolat, 1993, 142-153.o.
DeÍals szabadságÍogalom sokka] nagyobb gyakorolt a modeÁ aLam inté)ményeke' o Vo. Márkus Gyorgy: 'i\ szabadságrÓl'. In: BesTéló3 (1997) 8.9. 18.29'24. o.
-hatást
E'zértt<ibbetis scgít a modern á||lm.titezményes stríkturáinak
megvilágításában. q Constant: 'A régiekésa modernck szabadságánakosszevetése'.151.o.
.'.. r\.. von l.Iayek: 'Á |'iberáLispr9a9itmi rend alapelvei'. \ni
|i.9 ]. u6:.Piac is syoba,lsag' sze,u, *' Iásd Montcsquicu: A tiiruín1eks19lknéníl,XII i'
i\Íadarász,\ladár, Budapest: Kőzgazdasági ésJogr l(tinyvkiadő,1995,326' Ű..\rendt: 'Mi a szabadság?'157. o.
o'
 zo BTD]Gtr,tÁrrrÁs
nem nyit teret az ó totekvéseiknek? Nem is az abaj, hogy nincsenek ilyen indo-
kok (szőba johet a kőzjó, a nemzeti étdek, a jólrét, z szebb jovó), hanem az,
hogy egyik sem tudja siketesen áwá|]a|nj a szabadság igazolásí funkciőját' Ha
runcs politikai szabadsá5 al<kot az, ha nem is mindenkinek' de sokaknak égetó-
en hiányzik. Az ó poJitikai lojalitásuk pedig így veszedelmeset megalapozatlart
matad. A másik motívum az,hogy van egy soÍ dolog, anit az állam csak rosz-
szabbul tud elvégezni, mint maguk az embefek. A szabadság élénkebb tátsa-
dalmi és kultu ]is életet tetemt, pezsgóbb gazdaságot, gyorsabb fejtódést. Vég-
só soron per|.ig er.ósebb áIamot. (E,nnek az érvelésnek az egylkvá|tozata lelhetó
fel Jolrn Stuart MiilnéI).
HarRrotvr
A hatalon prob/éruQ.ának helle a nénékehállan politikai fk1ífai elen7ésében.Mát a
kiindulőpontnál igyekezttink világossá tenni, hogy az'ál7^motautotítaív intéz-
ményekrendszeténektekrntjtik.Ezétt az átlam fogalmi megtagadásaszempont-
jábóI az autoritás foga|ntánaktulajdonítunk meghatfuozó jelentóséget.Ez a te-
matikai dontésazzaI a kovetkezménnyelját, hogy az államot' a bevet-tmegkoze-
Iítésektobbségévelellentétben,alapvetóen nem hatalmi jelenségkéntfogjuk fel,
és a iétezéséból adődő fogalrni problémákat nem egy hatalomelméletikérdezés
Bs
4s szefuggésében
szeil.rggeseben vetjrik tel.
vet,uk fel.
( esy fontos vonatkozásban azonbartmégis szőlnunk kell ahata|om kétdésé-
flróI. Az állami autoritásnak a mérsékeltállamban éttelmevan, ésez az étte|etna
i]szaba.fdífh.rrrei{i{<'á_{trrtielernzes$lazon-bj{r.lritrint, hogy a politikai szabad-
ságot|alapvetően a tobbi emb-erweszélye-}teti"bppenséggel az, hogy az egyk
I
kepes futasslar.gyfi<o.i:Iru a mái.rk-felett.Az autoritatívintézményeknek
|5mbe}
íehát a szabadságot a"ieggy,aktabban a nem igazolt (onkényes) hata]ommal
szemben kell rnegvédenirik. Am ehhez az államnak magánzk is hatáIomrnal kel]
rendelkeznie. Autoritásigényénekhatalmi igénytis fel kelt olelnie, és..hatalmiké-
pességekkelkell társulnia. Amit a kozhatalom autoritatívérvénnyelmeghatáro-
zott>^zt kélló hatalomnak keli biztositania.q, Ezétt vesszrik számba,*hogy a
métsékeltállam milyen tetmészetrihatalommal tatsithaqaautofitatívigényeit.
Fogalni támpontok,A hatalom bizonyos ételemben tekinthetó ugyanolyan alap-
vető ''antroPolőgiai'' fogalomnak, mint a szabadság,mert éppen rigy szerepet
játszlk a cselekvésfogalmi konstituciőjában. A cselekvésfeltételeziazt akéPes_
séget,hogy az embet el tudja hántani a cselekvésakadáIyut,Támaszkodhat bi.
zonyos eróre' amely erre képesséteszi.
Sokan vonatkoztatják a hataiom elemi foga.lmátaz embetek kozotti vrszony.
.ra. I,kkor arről lehet sző' hogy valaki befolyást gyakotol egy másik embetre.
# j9MaxWebet: GarylaaigéstársadaknI.Budvpest:'KozgazdaságtésJogiKonyvkiaQá,1'987.77.o
rr\/ó. Kafit' 'Áz erkolcsok metafiz1kÍlia,.44.\. (416. o.)
SZÁBÁDSÁG - HÁTÁLoM - ToRVÉNY 27
(Dahl szetinÍ A hatalma B folott annyiban érvényesril,amennyiben képes elémi,
hogy B valamit tegyen' illetve ne tegyen másképpen.48)
A kétféle megkozelítést kombinálrri is lehet. Ezen alapul Max Weber híres
hatalomdeírníciőja' amely a fogzknat az emberek kozotti viszonyok osszefriggé-
sébe helyezi, de az akadalyok lekrizdésének képességeként fogja fel. ,,Minden
olyan esetben hatalomről beszéltink' ha egy társadalmi kapcsolaton belril van rá
esély, ho-gy'-vala\i saját akatatát az ellenszegrilés ellenéte is keresztrilvigye, frig-
getlentil attől, min.áIap d..gz az esély.''49
hatalomről két feltétel teljesiilésekor-érdqmes beszélni. Áz egyik fel-
fótititar
tétJ-a'a-.hegy.a hatalorn g{akorlása 4utor.itásigénnyet-iáig"t, a másik p..aig u',
hogy valaki vagy valakik a cselekvés akadá|yiiak lelii.iidéséheq más embetek'et.
is tép.sek mo-zgősítani' I{épesek , hogy mások etejéte is iiil;"szt'oaprilt<'
Mozgősíthatnak kovetóket, setegeket, tisztviselóket , a házuk népét,a torzstiket,
az elvbatátaíkat. Áz is fontos lehet, hogy a hatalom bittokosa haszná|hat Íel-
halmozott eróforásokat ftészleteket, vagyont). Á- p.'.". az 17yenerófonások
felhalmozása csak akkor érhet el jelentóségteljes méttéket, ha abban sokan koz-
temrikodnek. Tehát ez is visszautal atta aIehetóségte, hogy ahatalom birtokosa
mozgősíthat másokat. Nehéz lenne életszerri példát hozni olyan politikai hata-
lomra, amely nem feltételezi emberek vezetését.
A hatalom mellett mindenképpen utalni ke|l az uralom fogaknara. Az wra.
lom a hatalom egyik Íotmája, amelynek két megktilonboztetí sajátossága van.^
Áz egyik az, hogy tattős hatalmi viszonyt tételez fel (mikozben mások hata.}nm"J
alá eseti jelleggel is keriilhenink). Á másik az, hogy az utalom hieratchikus ha- /
talmi kapcsolat, amel1mek egyik fogalmi Ínozzafiata az alávetés, A két megffiűÍ.
lonboztetó vonás távilágít atta, miétt van kiemelkedó ielentősége az utalomnak
a hatalmi viszonyok kozott. A tartős és hierarchikus hatalom kr'ilonleges igazo-
lási kérdéseket vet fel. Lényeges osszefiiggés, hogy minden hatalmr viszony fel-
számo|ásáta aligha torekedhenink, de minden hierarchikus viszony tagadásara
talán igen. Legalábbis fogalmilag nincs akadálya, hogy ,,uralommentes szférá-
kat'' képzeljiink el. b'
Hatalom éssrybadság. A hatalom és a szabadság viszonya kettós. Egytészt a sza-
badság gyakodása elófeltételez némi hatalmat, Ezétt gondolták az 6kotban,
hogy a lratalom novekedése a szabadságot is noveli: bóvít: a cseiekvés lehetősé-
geit. Q..Téhanem éttelmetlen rigy felfogni a szabadságot, mint ,,természetes ha-
talmat arra, hogy azt tegytik vagy ne tg.gyrik, amj z szándékunkban 611,,.;) Más-
részt a másik ember hatalma fenyegetést jelenthet a szabadságu.nkta nézve: ha
valaki sokkal erósebb nálunk, konnybn elsopothet benniinket, amikot az wt1ába
s I-ásd llobert Á. Dalrl: "The Concept oíPower'' In: N. W. Polsbv - R. Á. Dentler: P. Á.
Smith(eds.): PotticsanrtSodalLiJe:ÁnJnrrotlaaionroPolticalBebauio^Bo*.o.'. I-IoughtonMifÍlin,
19Ó].l07'.,'
s['IannahA'tendt:A-forradalolz.Budapest{Eur6pa.1991,196.o.
28 BTotc MÁryÁs SZÁBÁDSÁG - FIÁTÁLoM - TÖRVÉNY 29

ker {tink. Az áLlarr. hatalma pedig, mivel a kényszeritésolyan lehetóségei is a

tesek' Így keriilhetiink.annak a hatalmába, aki fegyverre| vagy akát az oklével
kompetenciakorébe tartoznak, amelyekkel egyetlen magánembet sem rendel-
fenyeget benniinket, aki mattalőcokat krildhet ránk, aki bármikor eivitethet a
kezhet (bortonok, hadetó), ktilonosen veszélyesebból a szempontből.
rendőrrel, aki hadbírÓság elé állíttathat bennrinket, aki tetszése szerint meg-
Fontos ésalapvetó vá|tozás, hogy a modern politikai f:Jozófia ahatalom egy
foszthat a pozicióaktó|,vagy akát nyilvánosan |ejárathat benntinket. Léteztek a
fontos vonatkozását kiiktatta a szabadságlehetségesdimenziői koztil. Ma ha1-
politikai hatalomnak o|yan váItozatai, amelyek kifelezetten a félelmen alapulnak.
Iamosak vagyunk azt gondolrei, hogy aki másokat szolgaságban tatt, ^z Írru1a
E;zt tattották a gorogok a ttitannosz hata|mfuől, mi pedig a katonai diktátot
sem lehet szabad. Ennek a|átarnasztásta szokás HegeltóI jdézruaz rir ésa szol-
vagy a totalitárius állam vezetőinek hata\máról. Nem étdemes vitatni, hogy a Íé.
ga viszonyának dialektikáját.slAz rír,kihasználva,hogy a szolga tóle fligg, hogy
lelem a hatalom megalapozásának igen hatékony mődja. Mivel a félelem bérutja
a hata\ma aIá van vetve' a szo|gávalvégeztetiel a dolgát. Am ezzel végsó soron
a cselekvést, passzivitásba szorít vissza' néha meghokkentően csekély eró is elég
ó válik ftiggóvé a szolg6t6|:torekvéseineksikere a szolga kozremúkodéséná1l
lehet egy kozosség vaIásához. TaIán az is igaz, hogy valahol, valamilyen mér.
vagy bukik. Végril a szolga tesz szett onállőságra, ésaz rir lesz otá1l6t]al.Ez az
rékben minden hatalmi struktura \<taknázza a félelmet, mint hatalmi elvet. Még a
érvelésazonban természetesennem politikai ítlozofia;.jellegu.Azt is lehet mon.
legdemokratrkusabb és legliberálisabb politikai Íendszerben is hadbírősággal fe-
dani' hogy ha valaki másokat kényszer aIá vet, akkot ez az ó esetébenis akadá-
nvegetik a Parancsmegtagadő katonákat. Sót, a modern államok mindegyikének
Iyává vá|tk a szabad emberhez méltő életkialakításának. Bár ezt inkább tágabb
intézményes szerkezetében felfedezhetó annak a belátásnak a hatása, hogy az
politikai osszefiiggésbenszoktuk hallani: az a nép,amely más népeketelnyom, *berek egy tésze folott csak a félelem garantzJja a hata|mat. Ilyenek azok,
maga sem lehet szabad. Igy mu nem fogadnánk e1saját izabadságunk kiterjedé-
akiknek csak a btintetó igazságszoIgáItatás tntézmérryei(a btintetés fenyegetése)
sének,hogy másokat az utalmunk alá hajtottunk (1,éldáulahogy az athéniakvol-
-szolgáltatnak indokokat', ^z ^vtotit^tiv igények komolysága mellett.
tak briszkékarca,hogy leígáztakmás poliszokat).
A féIelmen alapulő hatalomnak azonban van néhány szembetrinó hiányossá-
Látnunk kell azonban, hogy az ilyen állításoknak az zIapju eléggéhomályo-
g' Így például az engedelmesség, illetve a kozremrikodés mellett nem hoz fel
sak. Egyáltalán nem nyilvánvalő, hogy például a gyatrnai elnyomás ridegsége
-pozitív'' indokokat, a hatalomnak alávetett embeÍt nem kecsegtett saját céLjai-
korlátoztavoIlaaz angolok szabadságáta1'9, században.Ertelemszer bb lenne
nak elómozdításával. Igy csak az o|yan hatalmi viszonyokban lehet hatékony,
talán azt mondani, hogy a mások alávetésévelnyett szabadság erkolcsileg nem
ehol elég, ha az embetek ellenáilását leszerelik. Ha arra is szrikség van,hogy az
igazolhatá. Azt elófe|tételeziugyanis,hogy elvetjrik a morális egyenlóségeta mi mberek erőfeszítéseket tegyenek, mozgősítsák a képességeiket, a félelem rosz-
szabadságunk van annyira fontos, hogy kiterjesztéséért mások szabadságlnak
szul vagy egyáItalán nem táp|áIja ahataknat. (Á félelem erejével fel lehet á|lltani
csofbításais ésszerúfu. Abaj ezzeI az elófeltétellelvan, ésezt az e\ófeItételtan-
ery hadsereget, de hósi erófeszítésekte nem lehet késztetru') Egy másik hiányos-
nál kevésbétartjuk elfogadhat nak, minél nagyobb a liberális politikai moralitás
ság, hogy a félelem onmagában nem is lehet elég a hatalom intézményesítéséhez
befolyása.
ry politikai kozosségben. Valaki uralma a|áhaithat egy egész népet azzal,hogy
e marta\ócajval fenyegeti óket, de a martai,ócai- folotti hatalma rr'át nem alapul-
Hata/ni eluek'Ha rigy fogjuk fel a hatalmat, mint amely abban áll, hogy hatást
hat (csak) a féIelmen: a mattalőcai nélki.il nem is lenne ok félni tóIe, Bzétt got-
gyakorolhatunk másokta, másokat is a céljaink szolg1|atábaállíthatunk, akkor
dolhatjuk ésszerrien,' hogy a hlnyomőtészt félelemte a|apozott hatalom nem-
ebbó| az látszik kovetkezni, hogy a hatalom a|apjatt(a hatalom elveit) olyan mo-
igen lehet stabil. Ezt fejezi kr Bismatck hítes afodzmája: ,,szltonyok hegyén iil-
tívumok képezik' amelyekkel más embereket cselekvésre (k'ozremúkodésre,
Te nem lehet uralkodni".
kovetésre)lehet indítani. AmelyektóI vezetve bizonyos emberek készek egyiitt
vagy mások vezetésealatt cselekedni. Bát az ilyen motívumok kote rendkívtil
Igqolt batalon. Épp.n ezérta legtobb hatalmi elv valamilyen mődon ,,pozitiv''
széIes,osszefuggéseikpedig igen bonyolultak, étdemesnéhányatkiemelni a leg-
cselekvési rndokok szo\gáItatásán alapul, vagyis azon,hogy a hatalmi igény elfo-
alapvetóbbek koztil' Ez ugyanis hozzásegsthet benntinket ahhoz, hogy asztáz.
pdása az alávetetteknek is elónyos lehet, hogy a hatalom \étehozása és gyakor-
zuk, milyen hatalmi elveken alapul a mérsékeltállam.
}ása rá;uk is tekintettel torténik. Ebben az esetben (és ennek kiemelkedő jelen-
tősége van) a hatalmi igény valamilyen igazolást is magában foglal' Egyébként
Fékkn. A lratalom alapulhat féIelmen.52E,Iófotdulhat,hogy azértvagyunk kény.
maga a félelem is képezheti ilyen ,,pozitív'' indokok alapját' A hatalom ígérheti
telenek elfogadni egy hatalmi igényt,mett ^z elutasításkovetkezményeifélelrne- -azt, hogy megvéd benniinket attől, amitól nagyon féliink. Biztonságot ad, meg-
szabadít a félelemtól. Iíváltképpen az éIetiink biztonsága míatti félelemtó|, Ezt
'l \/ó. Hegel:,4 syelhnJetonenokgi/ja'104-107. o. ez.tgazolásm dot sokan részesítettékelőnyben (például Hobbes, aki bizonyos
52\lo' Montcsquieu: A t rvétgeksgellenéröt'ilI. tx. érteÉmben onmagában is elegendőnek tartotta ahatakniigényttámasztő autori-
30 BToIcMÁrYÁs
tás igazolásak6''.s1. Bát az korántsem biztos, hogy ez az igazolásmód a legalap-
vetóbb vagy a legátfogőbb, nyilvánvalő, hogy meghatatozí je\entósége van.
Nehezen képzelhetjtik el, hogy kovetésre, illetve engedelmességre támaszkodion
egy olyan hatalom' amely nem akat, vagy nem tud hozzájánin az á|taIa átfogott
kozoss ég biztonságához.
Érdek. Bfu a biztonságra hivatkoző igazo|ás meghatatozó ielentóségri, mégis
csak egyik alesetét jelenti egy átfogőbb hatalmi elvnek: az érdeknek' Az érdek
fogaknának usztázásához étdemes két fogalmi stÍatégiát kombináI-rri. Az egyk
szempontjábőI az érdek a jti foga|máta éptil' Ekkot voltaképpen Arisztotelészre
támaszkodunk, aki abből indult ki, hogy az emberek (általában véve) azért cse-
lekednek, hogy valamilyen ,,jÓt,' megvalősítsan"1.v (például a j6 életet). Az ér.-
dek ennek megfelelően mindazt feloleli, ami ennek a j6nak az e|érésételőmoz.
dtt)a. Ez a megkozelítésmőd analitikailag hozzákapcsolja az ét,dek fogalmát ah.
I:'oz, almit fentebb a jő életről mondtunk Á másik fogalmi sttatégia arta ossz-
pontosít, milyen az étdekvtszoflya^z érdek alanyához. Azért fontos számunkra,
mert lehetővé tesz két fontos sz kítést'55Áz eg5ik az, hogy ami valaki érdeké-
ben áll, zz l1el;r azonos zzza|, amit akar. Ugyanis éttelmesen mondhatjuk, hogy
valaki olyasmit akar, ami vaLóiában nem áll az étdekében (,éldául amikor az ^rt^
érdemtelenek megbecsrilésének elnyeréséétthoz áIdozatokat). A másik szrikítés
az,hogy ami valaki érdekében álJ',azzaI sem azonos' amke iga7olt igen1ttámaszt-
hat. Ugyanis gyzknn kétségesséváIhat, hogy ami az embet érdekében álI, atta
lehet-e igazolt igénye is. @éldául akkot, ha az étdekeit csak mások rovásaraIe-
hetne kielégíteni.) igy talán az Látszk az étdek leg|obb megragadásának, ha azt
mondjuk, az embernek az á|] étdekében, ami nciveli az esélyét,hogy hozzájut
ahhoz, amtt á|ta|ában véve (tehát nem pusztán pillanatnyilag) akat.56 Ez a meg.
kozelítés számot tud adni az o|yan esetekról, amikor valaki olyasmit akar, amire
nincs igazolhatő igénye (tehát az igazoIt igény és az érdek kozotti osszei.itkozés-
ről), és az o|yal esetekrőI is, amikot valaki egy adott esetben olyasrnit akar, zmi
tottja az esélyeit, hogy alapvetóbb torekvéseit megvalősítsa (tehát számot tud
adni a pillanatnyi szándék és az érdek kozotti osszerit}ozésróI).
Ezekre az ana|ttikal megfontolásokra tekintette| talál rnfu tattalmat adha-
tunk annak az á|]itásnak, hogy kovethenink vagy vezetóként elfogadhatunk va-
Iakit azétt, mert fontos érdekeink e\ímozditását reméljtik tóle (egyik érdektink
pedrg lehet akat abiztonságunk i'). Ísy tehet szett hatalomra az, aW képes ér-
dekcsopottot szewezni, aki kovetóinek anyagi javakat (például fizetést) tud biz-
tosítani, aki lriteles ígéreteket tud tenni (egy hadvezér akát azzaL is motiválhatja a
katonáit, hogy nekik ígéti a majdan elfoglalt vátosok javut). Az étdek a ,,pozi-
tív'' cselekvési motívumok koziil a legalapvetőbb, ennek megfelelóen minden
53Lásd l-Iobbes: l-.euiatán'II. xvl.
5r i\risztotelész: Nikonakhos{ etika.Budapest: Eurőpa, 1997 '1094a-1094b.
ii Lásd Barry: PoliticalAryunert, 175. o'
# Lásd rc, 116. o'
SZABÁDSÁG -FIÁI.A]-oM - ToRVÉNY JI
komplex hatalmi intézmény hatalmi elvei kozcitt meg|elenik. Lehetnek egészen
kcizvetlen megnyilvánulási formái - így példáuI nytlvánvalían komoly tényezó_
ie az á1lami hivatalszervezet hata]mat geneá16 loialitásának, hogy tagai írzetést
kapnak' Felépíthetóek azonban rá elvontabb és komplexebb igazolási kategőri-
ák is, mint például akőzjó vaw a nemzeti érdek.
Az érdeknek hatalmi elvként az a hán:d;itíje, hogy a komplex kozosségeket az
érdekek pluralitása és ko||tztója iellemzi. Igy szinte mindig az ahe|yzet, hogy egy
szeméIy vagy csoport étdekeinek támogatása más személyek vagy csopottok ér-
deksérelmével jár egpin. (E,rre a problémáta még visszaténink ma1d a ,,I{oz-
szféra és magánszÍéta,' címri fejezetben.) Az étdekek aIapján konstituált hata-
lom mrikodése komoly ellentéteket is teremthet a kozosségen bel Ll. Ezért jele-
nik meg rcndte az a torekvés, hogy a hatalom igazoIásának a su|ypontját az ér-
dek átfogőbb, szublimáltabb formáira (biztonság wtánivágy, kozérdek) he|yez-
zék át, vagy hogy az igazo|ást ne is az étdek fogalmára aIapozzák.
Megó{dél Hatalmi elvként az egyík potenciális altetnativa lehet a rneggyózó.
dés. I{ovethetiink valakit azért is, mert elhiszziik rőla (hiszrink benne), hogy ó
aldja az utat, neki van meg a sztikséges szakértelme, amit ó patancsol, az a he-
lyes, netán ó a |<tvá|asztott.Vitás lehet persze, hogy a meggy6z6dés valíjában
nem elófeltéte|ezi-e az érdek fogalmát. Ta|án azért kovetjtik azt, aki tl{1a az
utat' mert érdekiinkben á|l a cé|elérése.Talán azért fogadjuk e| vezetónek azt,
aki szerintunk helyesen jár el, mert magunk is toteksziink az erkolcsi helyesség-
re (érdekrinkként ismerjtik fel a helyességet).
TaIán nem lehet a meggyóződés fogalmi onáI'oságát bizonyitarti az érdek]<el
szemben, de az biztos, hogy vannak a hatalom eLfogadására osztonzó meggyó-
z.ődésnek olyan formái, amelyeket nem kcinnyri az étdek fogaknfua visszavezet-
ai. Elófordulhat például, hogy valaki annak a pesszimista meggyőzódésnek a
nevében fogad el egy hatalmi intézményrendszert, hogy hatalom mindig volt és
mindig lesz, egyik sem |obb, egyik sem rosszabb' Bár nem szolgáIja az étdeke-
inket, de nem lrissztik el, hogyt2en bárhogyan is váItoztathatnánk.
Azért lehet jő, ha megtartjuk a megkiilonboztetést, mett gyakran igen világos
ki.ilonbség van a (személyes) érdekeken alapulő cselekvés és a rnegyózódésen
alapulő cselekvés kozott. Meft Az utőbbi néha ata késztetheti az embereket,
hogy bizonyos kozvetlen és személyes étdekeik ellenére cselekedjenek (mond-
iuk az életiiket áIdozzák), zmi ta\án a legtobb, amit a hatalom elérhet az embe-
rek vonatkozásában, (E,zzel egyutt fenn lehet tattani azt a lehetóséget, hogy itt
a]án nem az étdekalapján valÓ és az érdekre tekintet nélktili cselekvés kr.ilonb-
ségévelállunk szemben, hanem csak a kozvetlen és a kozvetett érdekek alapián
valő cselekvés k Llonbségének egyik d|trnenzi6jával.) A meggyőzódés jelentósé-
gét az is kiemeli, hogy a polit'ikai ftLozőFtában némelyek azt gondolták' a meg-
g1ózódés a legszilárdabb alap, amelyre építeni lehet egy politikai kozosséget'
 SZÁBÁDSÁG - }IÁ.litLoM -
32 BToIc MÁ.nrÁs ToRvÉNY

lított hatalom annak koszonhei az ere;.ét,hogy az

I(ozéjuk tafiozott Platőn, aki éppen azétt páttoIta a fi'lozőfusok uralmát, mert embeÍek megétik, csak
egyrittcselekedvelehetnek igazán erósek.
ók az igazságra vonatkozó meggyózódés fényében vezethetnék az á1famot.57
Á kolcsonos ígéretekbentejló hatalmi potenciál felismerésén
A meggyózódésnek, mint hatalmi elvnek az képezi a kor|átját, hogy, bát na- aLap,izz ű,gy-
nevezett szovetségielv, amely a republikánus hagyományban
gyobb tettekte indíthat, mint a személyes étdek, a komplex kozosségekben jelenik ."g. la
szovetségielv mát felmenilt a ,,Republikaruzmls,,"iejezetÉen.)
semmivel sem kevésbé változatos formákban jelentkezik, mjnt az érdekek. Rá- A szovetségielv
szerint a hatalom a szabadsággyakorlásánakeredménye'
adásul a meggyózódések átrendeződése sokkal kevésbé átLátható, sokkal nehe. oty"í got.atis)politikai
kozosségeket feltételez, kolcsoncis ígéretekturi^n"k ossze. Ezek a
zebben kovethetó, mjnt az érdekek vá|tozásaj, Ezétt a komplex hata]mj intéz.
kozosségekegy-begÉjnk"-"ly"k"t
a sz vetkezett partnere-ket,éshatalmi struktutává kap-
mények tobbnyire kombináliák a meggyózódések és az étdekek lgazo\óerejét,
csolják ossze óket.59Á,hatalmat az adji,hogy az emberek
hogy kolcsonosen kompenzáIiák egymás hiányosságait, Ezétt alakulnak ki ben- készekegytittcsele-
kedni.a kozosségétdekében. A szovetségielí ételmében ^ ko,^ány7^t gy jon
nrik mechanizmusok az érdekek érvényesítésére, és ugyanakkot ezért jelenítik
Iéte, hogy az tbyenlokális kozrjsségekÁaguk is szc!,vetségt.
meg igényeiket a kozcisség életének diszkurzív dimenziőiban is - ott, ahol a rc|""í
ho.gy nagy9bb politikd.erót koncJnnáIjaáak intézm.ny"íu".'. "gy.a..a,
meggyózódésekte lelret ha:ni, Az autoritásigényhez rendelt. hatalmi igényeket Áz iiy.n kot-
mányzat elvileg nem válhat zsatnokivá, mert alapját a
például vonatkozásba áIltják az emberek legfontosabb erkolcsi meggyózódései- szabadság képezi.Ha a
kormányzat széauzná az autotitási+ényénekatapiát képezo
vel' (Mint késóbb látjuk majd, egyebek kozt ez veti fel a tegitimáciő kérdését' t.a"o.,.-efJeq saját
hatalmát ástá aIá. Nem tudná miuot szarm azt;;nl a ilatalmi
Lásd az,,Autotitás éslegitimitás'' címri fejezetet.) lg",'yEit Csak a
Puszta etószakn hivat]<ozhatna.
Nem lehet azt mondani, hogy zkét modell bármelyike is
A nércékeltállan ésa batalni eluek' Ennek ahátom alapvetó íogalomnak a segít. osszeegyeztethetet-
len lenne a métsékeltállammal. Vannak azonban, aílk
ségével tulajdonképpen már mődunk varl atta, hogy jellemezzik a hatalmi azt d"J""lj,ák @éldáut
Áren!t)., h,ogy noha az ismert államokban az aláveiésen
konstituciő mérsékelt á|]amta je|lemzó mődját. Hogy elrnondjuk, milyen forrás- I11 dommanctája iapu|ó hata-
lom éwényesl, ettól méglgaz lehet, hogy az a mérsékeltállam
ből meríti azt ahataknat, amely osszebékíthetó a szabadsággal. A mérsékelt áI. a
leg.etósebb,az igazolás szempontjábő|"az"van t.g1oÜt
]am nem alapozza a hataknat a félelemte (bát a féletemte alapozott hatalom helyzetben, u*"ty.t u
szovetségielvre alapoztak. "
marginális jelleggel megjelenik) - ezt az elvet pina facie elutasítja. A hatalom
alapvető elvét itt az étdek jelentr. Ugyanis ebben jut krfejezésre a szabadság
Hatalonnegos7!át,A mércékeltá\]amahatalom tekintetébenazzalakonsutucrős
konstitutív jelentósége is. Á mérsékelt állam voltaképpen az &dekek igazolíete-
ptoblémával néz szembe' hogy éppena megfeleló mennyiségri
jére épiiló politikai intézménytendszer' amely a szabadság fogalma révén speci- t,ut"l','"t kell in-
tézmény'e.sítenie.
Annyit, elegendó"ahhoz, t'ogy ,.,á.,eai e a szabzd,sá-
ítkálja, hogy az alapvetó (a jő élettel kapcsolatos) étdekekre milyen keretek ko. .amenny1
got (a-ktiisó fenyegetéstól,a belsó szubverziőtől, a beliiszályik
zott kell az államnak tekintettel lennie. Ugyanakkor ezt a berendezkedést etószakos kito-
réseitól),de még ne jelentsen'n nézue'fenyegetést. Ebben
diszkurzív gyakorlatok (a meggyózódés erői) is támogat1ák, amelyek a mérsékelt iontos szeÍePetját-
sztk.atorvény fogalma, de az tányad'ő elveia "hatalommegosztá
áIIam tntézményeit (i.l'letve azok megalapoző elveit) a politikai kozosség tagjai. s szolgáItaga.
Á hatalommegosztás nem*alternatívájaa hatalmi
nak erkolcsi meggyózódéseihez kapcsolják. . mivJl nem ha-
talmi, hanem hatalomszervezésielv. Ta|án csak a félelemre"t.,""t..'.t.'
^|'po,ott hatalom
esetébenlehetne ésszerrienérvelniazzal, hogy koncepcionális
Hatalorzs7erae7éieluek. Á hatalom fotásai mel]ett érdemes arta is figyelmet for- feszriltségbenáll
a hatalommegosztással'
dítani, hogy (bármilyen forrásből szatmaz1kis) milyen mődon osszpontosítják a
A. ha1|ommegosztás azoD'a megfontoláson alapul, hogy
hatalmat a hatalmi intézményekben, illetve mivel szorítják korlátok kozé. Ebból . hatalmat csak hata.
lom korlátozhat.60Ezért olyan mőáon kell kialakí^tani
a szempontből két modellt étdemes megkrilonboztetni.s8 Az egyiknél a hatalom uz"'tnté,'ménye:l<et, hogy
qyiktik se tendelkezzen.a hatalom teljességével, illetve hogy
mintegy hierarchikus viszonyt alakít ki. Az emberek a hatalom birtokosának r"íJ'|"., .ro,
hogy ugyanazok tányitják az osszes hata|n] ntézményt. ".
mintegy átadják az etóiket, amelyek folott így ó tendelkezhet. Akiket vezet, Hí, megosztját.t.o"o.-
t{i} a kompetenciákat, akkor ellenótizni fogják egymási,
azoknak az ó ,ltasítására kell cselekednitik. Á másik modell ezze| szemben ^zon' hiszen b.ármelyiktikha-
alomnovekedése a tobbi pozicióját gyengíiené. Úgy".,ákto, á hatalorírn.go.z-
a felismerésen alapul, hogy hatalmi potenciált hoz létte az a kozos elkotelezett-
rás nem a hatalom meggyengítésé''"t.' hi.,.* épi". *.g",o.ite,",'.t. .....t,u-
ség is, amit kolcsonos ígéretek alapoznak meg. A kolcsonos ígéretek alapjára áI-

tu Lisd ao.
57l-ásd PlatÓo: A4állan. Budapest: Gondolat, "t989,484a-486a' fl Lásd Montesq
iE ]'ásd ,\rendt: l cu:A tiimén1ek
s1e!!eníní!.XI.iv
forradakn.220.222. o.
34 BÓotcMÁTYÁS
nizmusa.61 Régi gondolat, hogy a teljhatalom tehetetlenséget sztil. Ha ahatalrrlat
nem ellenőrzik, birtokosainak nem lesz komoly okuk arra, hogy hatékonyan és
ésszerrien gyakorolják.
TÖnvÉNY
A ti)nérymint batalom-srybáljlo4íintéryzáry.A szabadság és a hatalom osszehango-
lása a mérsékelt államban egy kozvetító intézmény, a towény révénvalősul meg'
A torvény írja koriil azt a szabadságot, amelyet az emberek az adott politikat
kozosségen belril élvezhetnek. Ez azt Íe\téte\ezi,hogy a torvény és a szabadság
nem áIlnak ellentétben. Ez olyannyira igy van, hogy nem kevesen gondolták rigy
a politikai filozőfusok koztil, hogy a szabadságot egyenesen a towény teszi lehe-
tóvé - a republikanizmusnak példáut ez az egy7k alapgondolata (ásd a
',Republikanizmus'' fejezetet). Például azétt, mett ha vannak torvények, mások
nem tehetnek meg velrink bármit.
A torvények révén lehet korvonalazni a hatalom egy olyan koncepciőját,
ame}y kifeiezetten a torvények mrikodtetésére itányul (mert a szabadságot biz-
tosítő torvények hatalom nélkri{ erótlenek lennének). Ezzel pontosabban meg-
határozhatóvá vá|tk' hogy mennyi hatalom szrikséges a szabadság rendjének
fenntartásához., annyt, amennyi a torvények mrikodtetéséhez sztikséges. Igy elvi
mércét kapunk: onkényes (nem igazolt) minden hatalom, amely nem a torvény
keretei kozé illeszkedik (amit nem torvénnvel hívnak életre' illetve nem tofvé-
nyesítenek)'
Aatoitatíu indokok. Á torvény fogalÍni lehetósége ^zorl z fentebb már felmuta-
tott lehetóségen alapul, hogy az ember képes indokok aIapján cselekedni. (Az
emberi cselekvést lehet indokokkal befolyásolni.) Ennek a fejezetnek abevezetó
részében rigy ragadtuk rr'eg az intézmény fogalmát, hogy éppen etre az ossze-
.lntézményeket
fr.iggésre utaltunk. Az létrehozhaquk kifejezetten azza| a szán-
dékkal, hogy indokokat szolgáltassanak éttelmes lényeknek.62A normatív jelen-
ségek (amelyeknek a torvény az egylk váItozatát jelenti) ebben az értelemben
kapcsolődnak az tntézményekhez, és múkodésiik ezefi ^z osszefiiggésen alapul.
Bizonyos intézmény nem akármilyen, hanem kifejezetten autoritatív indokokat
szolgáltatnak: ezek az indokok pedig azt kovetelik a cselekvótól , hogy a saját in-
dokait megelózve legyen rájuk tekintetteI.63 @zért az alábbí fejtegetés sok vo-
latkozása csak a kovetkezó, ,".\utoritás és legitimitás', címri fejezetbőI válrk
majd viligossá, ame|y analitikai vbsgáLat aLá veszi az autoirtás fogalmi tartal-
mát') Mint a Íejezet bevezetó tészében jelezttik, az tlyen intézmények áItaI szoI-
I \/o. AÍendt.AJotradalon.1'99-201',
o.
62 Vo. I-I. L. A. I-Iarr A jog Jogalna,Budapest:osiris, 1995, 72. o, és Gerald J. Postema:
'Jurisprudenceas PracticalPhilosophy'.In:I'qalTheory4 (1998)329-357,349.o.
6r\/o. Raz: TheMoralityofFreefun.57-62.o.
SZÁBÁDSÁG - I]ÁTÁLoM - ToRvÉNY JJ
gáltatott indokok kétféléklehetnek. Nevezzrik ezeket most válasz.indokoknak
(mint a kényszer), illetve engedelmességi indokoknak (mint a demokratikus iga-
zolás).6a A válasz-indokok olyanok indokok, amelyeket értelmes cselekvó nem
hagy figyelmen kír,riLl.Igy pádául a kényszer fenyegetése indok arra, hogy mő-
dosítsunk az etedeti elképzeléseinken' Az engedelmességi indokok ezzel szem-
ben olyan indokok, amelyek tattakni ésszerriségtik foIytán képesek aIakitanj' az
emberek gyakorlati megfontolásait' Mint említetti'ik, az autoittztiv intézmények
az indokok mindkét fajtáiát felvonultatiák, ám az engedelmességl indokok bizo-
nyos értelemben fontosabbak egy normatív tend nem áIlhat csak valasz-
indokokbÓl. A puszta kényszer semmilyen rendet nem tarthat fenn.
Nem minden intézmény szoIga|tat autodtatív indokokat, és nehéz lenne
Pontosan megmondani, hogy az intézmények milyen Íqtáinak mrikodéséhez
tattozik hozzá szikséeképpen az autotitatjv indokok szo\gfltatása. Ezétt itt
megelégszrink egy tapaszta|ati (tehát csuPán hozzávetóIeges) általánosítással. Áz
olyan intézmények, amelyek sok ember tevékenységét,táadásul tobb szinten és
tobb vonatkozásban igyekeznek koordinálni (vagyrs a komplex intézmények)
valamilyen mértékben mindig képeznek autoritatív indokokat. Ezt az a|taIánosi-
ast az áLlarnra is vonatkoztathatjuk, ame\ kétségkívtiLla komplex intézmények
kozé tattozk' Mindenesetre nehezen tudnánk elképzelrri olyan politikai beren.
dezkedést, amelyben a bk6i ítéletek, a hivatali eloljárők utasításai, a tisztek pa-
rancsai nem támasztanak autoritásigényt. Amelyben ^z ilyen,,dfuektívákat'' csak
akkor kell végrehajtzni, ha egyéb indokok nem szőlnak ellenrik. Mérlegelni tehát
inkább azt kell, hogy a sziikséges autoritativ indokokat milyen fotmában szol-
gá|tatják.
Áz autoritatív indokok lehetnek egyedi tendelkezések (például patancsok) és
általános szabályok. A szabályok megjelenhetnek autoritatív konvenciők65 és
torvények Íotnáiában, A ktilonbség az,hogy a konvenci k annak koszonhetik
erejtiket, hogy valamilyen tradíciőba ágyazódnak" hogy egy adott életforma
sztikséges velejárői, míg a torvények annak, hogy tudatosan, ám az ette vonat-
koző normák szednt alkottákrmeg óket. (I,bból fakad, hogy a torvényeket azzal
is lehet ígazolnt,hogy az emberek részt vettek a megalkotásukban.)
Mnt ebból látszik, egy kclzosség normatív von^tkozásljt nem csak torvé-
nyek fejezhetik ki. Elvileg lehetséges, hogy ezt a szeÍepet kizátólag autotitatív
konvenciők toltsék be, de az is, hogy |<tzátőIag valamilyen személyes autotitás
egyedi rendelkezései (parancsai). Ami azt illqti, a tofvény, a konvenciő és a pa-
tancs egyszeffe van jelen szinte minden politikai kozosség notmatív stfukturá-
ban. A kérdés tehát az, hogy melyiknek milyen srilya van a tobbihez képest. Le-
s Vo. Postema:
Judsptudence.. .'.346-348.o.
6 Ázért kvalifikáljuk a konvcnciÓ fogalmát, mert egyébként sok konvenciő nem szolgáltat
autoÍitatívindokokat (gondol|unk azohaa konvenciőkra, amelyek lttavonatkoznak, hogyan il.
|ik viselkedni cgy eskiivőn). Némely konvenciÓ azonban kifejezetten autoritatív jellegú.Ezek
|cllegzetes megjelenésea szokísjog, amely bizonyos koriilmények k<izott szinte teljes |ogrend.
szerkéntkéoesfunkcionálni.
 BTDIGMÁrvÁs
JO
hetrrek elsődlegesek bizonyos személyek intézkedési (patancsolási) jogi (mint
az abszo| t szuverenitás mellett), netánbizonyos szokások (mint a legtobb tra-
dicionális kozosségben)' Á mérsékelt á)fam ezze| szemben a towényeket áItt1a
elótérbe, A patancsolás jogát teljesen a torények keretei ki)zé vonja, a konven-
cionális normák szeÍePét pedig matginálissá zsugoríg^. @z utőbbrnak egyéb-
ként nem elvi oka van. Á modem íl]arn mat az avtoitativ konvenciők fcllazu|á-
sa után jott létte. Ámint azonban azt a bnt alkotrnánf og bizonyit1a, a konven-
ciők képesek lehetnek betolteni ugyanazokat a funkciőkat, amelyeket manapság
a towényekre bízunk.)
Náhánjl tetrzinoltigiai potttotitát. Bár ennek a terminolőgiának elónye, hogy kohe-
Íens szempontokalapozzákmeg' nem minden tekintetben vág egybe a torvény
fogalmának megszokott hasznáIatával, Egytészt elténink a magyat nyelvben
rendszetint használt torvényfogalomtől. A magy^t nyelvben torvényen csak a
legfelsóbb jogalkotő szew áItzI alkotott szabályokat értjik, az alsőbb szintri
normákat (tendeleteket) nem. Ennek a kii'lonbségnek azonban itt most nincs
politikai ft1oz6ftu relevanciája, meÍt a torvényes rendbe az alsőbb szintri not.
mák is beletartoznak. (Semmiképpen sem parancsok és semmiképpen sem kon-
venciők.) A fogalom jelenlegi haszná|ata az afigo! nyelvben rogzii{t intuíciőhoz
esik kozel. ott a tudatosan alkotott jog1 szabáIyokat egyatánt ''statute''-nak ne-
vezik (ezen beltil lehet krilonbség ,,pat|iamentary statute'' és ,,non-pat1iaÍ\efit^Íy
statute" kozott.)
A másik |elentéstéteg,amely bonyolítia a képet, a természeti torvény fogal-
ma. Á természeti torvényt ugyanis nem alkotják. Ez tetmészetesen nem lenne
nagy gond, hiszen a természeti torvények rclevancia1a konnyedén e|valasztható
az-emberikozosségek normáitőI. Egy fontos vonatkozásban azonban nem ilyen
egyszer(| a he\yzet, Azt is gondolhatjuk ugyanis, hogy az emberi világot nem
tor-
,,alkotott'', hanem a természetre vonatkoző tudás segítségével,,felfedezett''
vények alapjára kellene ál]ttaru' Vagyis a politikai Flozíflák lehetnek természet.
jelentéstéteget talán rigy kellene a helyéte tenni, hogy a
iogi ihletés ek is. Ezt a
természetes torvényszerriségekkel fennáilő kapcsolat hangsulyozása flefÍI arra
mutat, hogy a kozosségben az awtotitatív normákat nem kell valakinek megal-
kotnia, hanem atta, lnogy bizonyos alapvetó torvények igazolása talmutat az
embed vtlághatárain.
A tiiruéryfunkcitíi' A torvények funkciőja, mint jeleztLik, a mérsékelt á)Iamban az,
hogy intézményes ketetbe illesszék a szabadság és a hatalom osszefiiggéseit.
Vannak azonban olyan egyéb funkciők is, amelyek megkonnyítik ennek éÍvé.
nyesr'ilését.
(1) A torvények (akárcsak a konvenciők) képesek kozos métcét szolgáItatni
az embeÍek cselekvéseihez. (Á norma egyik ielentése éppen a métce, illetve a
minta: innen szátmazl'k a ,,noÍmális', sző.) A torvények togzítik a társadalmi
érintkezés alapjátképezó státusokat, így a jogoka és a kotelezettségekre vonat-
SZABADsÁG - I{ATALoM - TÖRVÉNY 37
koző igényeknekkonzisztens hivatkozási alapot biztosítanak.@z a kozos mér-
cét biztosítő funkciő akkor is fontos lenne, ha a kicztendet senki nem sértené
meg. Még egy angyalokbőt állő kozosségis hasznát vennéautoritativ szabáIyok-
nak.66)A torvények egyfaitavezétÍonalat nyu|tanaka cselekvéshez:a nekik meg-
feleló viselkedésta tobbiek nem kifogásolhatiák. Ha tehát valaki rigy akat csele.
kedni, hogy a tobbieket ne haragítsamagáta,hogy megóizze a tobbiekkel valő
egyuttmrikodésmotális aLapjut,ennek egyik kézenfekvó mődja lehet a torvé-
nÉk b"tuttá.a ftivéve t'" -"c"k a torvényeketkolcstelenek). Így a
"gyeutent
torvényeklehetóvé teszik számunkra, hogy a sz^b^ds^g)nkgyakodásáthozzá-
igazítsuk azokhoz a feltételekhez,ame|yeka tobbi ember tóltink friggetlen to-
rekvéseiból adődnak.
(2) A torvényekalkalmasak arca,hogy kodifrkáIják a kozosségpolitikai mora-
litását: hogy felmutassák,hogyan Íejezódkhj az á|Iaméspolgárai kozotti morá-
lis éspolitikai kapcsolat az egyesállampolgátok jogaiban éskotelezettségeiben.
Ez a funkciő azért fontos, meÍt sohasem magátóI éttetódó, hogy mások (tor-
vényhozők, biták, r,endórok) szolgáltathatnak nekiink autirutatív indokokat.
Ezétt az engedelmességmindig erkolcsi indokokat kovetel. Az etkolcsi m&lege-
Iésszámáta, aÍnelyaz engedelmességet teszi tárgyává, a torvényekképesekexp.
licit kritédumokat szolgáltatrri.Ahhoz, hogy eldonthessiik, méltő-e az engedei-
mességteegy autoritatívigényekettámasztó hatalmi intézmétry, aztkel] látnunk,
milyen elvek alapján, ésmire vonatkozóan tulajdonítnekrink jogokat éskotele-
zettségeket.(gy lehet oiyan dontésre jutni, lnogy az engedelmesség nem indo-
kolt, mert tul sokat kovetelne tőltink, vagy tril kevésjogot kapunk érte cserébe.)
A jogokat ésa kotelezettségeketa mérsékeltállamban a torvények kifejezetten
rogzítik - (tulnyomótészt) ,,tételesen''megállapíthatővá teszik. Van a torvé-
nyeknek egy olyan vá|tozata,amelynek kifejezetten az a Fankciíja,hogy rogzítse
a morá]is tagságtattaknát: az ttott alkotmány.
Ez folveti azt a kétdést,hogy z torvény (fogalrnilag) mennyiben kotódik bi-
zonyos morális tafiaIma\<ho1illewe hogy a torvénymennyiben tolt be motális
funkciőt' Ebben nagyon krilőnbozik a modern felfogás a korábbiaktől. I(oráb-
ban nem trint értelmetlennekaz a gondolat, hogy a torvényeknekjővá kell ten-
nitik az embeÍeket,migma inkább azt gondoljuk, a torvénynem lehet a j6 éIet-
re vonatkoző felfogásunk kifejezódése.Inkább olyan keretet kell szolgáltatnia,
amelÉen mindenki méltányosfeltéte}ekmellett, a koztend veszéIyeztetése nél.
ktil tehet kísétletetegyénitorekvéseimegvalősitásáru'
Épp..' meÍt a torvényeket tudatosan alkotják,
A tiiruénjatEjának probtémája,
megalapozásuk felvet néháty nehézlgazo|ási kérdést.Elószor is azt, hogy jon
valaki ahhoz, hogy torvényeketszabion meg mások számára? Ezt a kétdésta
modern államok tobbnyire a demokratikus autodtás intézményesitésével váIa-
ú \/o. oxford: Clarendon,1982,266-270'o.
John Finnis:Natpal l.nu andNaturatNg!:/r.
38 BToIc tt,tÁrvÁs Sz'tBitosÁG - FI'\TALOM - TÖRVÉNY 39

szolják meg: rigy alkothat valaki torvényt,hogy erte maguk az emberek hatal- nyektól kapott felhatalmazás alapján járnak el' Az ilyen f,elhataknazások végsó
mazták fel, aIapjátpedtg flem ^z mutatja meg, hogy személyszednt kr alkotla zzokat a sza-
Egy másik komoly kétdésaz,hogy a towény alkotőja hogyan lehet maga is bályokat, amelyekben kifejezódnek, hanem ^z,hogy a szabá|yokmilyen indokok
alávetve a torvényeknek.Elsó tánézésteésszerrinektrinik az a feltevés,hogy aki alapján tart^fl^kigényt autoritásra. Ezek az indokok pedig olyan fogalmakkal
maga alkotja a torvényeket,tehát aki változtathat is tajtuk, a2 nem a torvények opeÍálnak,mint például a kozérdek vagy a demoktácia. olyan fogalmakkal te-
alatt, hanem azok folott helyezkedik el. Ám ha ezt mondjuk, résttinink a mér. hát, amelyek nem folottes hatalomta, hanem a politikai ésmorális kapcsolatok-
sékeltállam intézményesszerkezetén:lesz valakinek olyan hatalma, amelyet a kal osszefogott kozosségreteÍeá|nak,
torvények nem szorítottak kodátok kozé. Ez a hatalom pedig akár zsatnoki is
lehet, elvégte a klasszikus politikai ftlozífia mindig is rigy jellemezte ^ zsernok-
ságot' mint torvény által nem kotlátozott hatalmat. Azt jelentenéez, hogy a A;ÁNrorr IRoDALoM
zsarnoki hatalom valahol mégismegórzí a pozícróit a towényeshatalom feltéte]i
kozott? Ebból látszik, hogy a modernitás politikai flJozófiáiában miétt okozott
Joel Feinbetg: Tártadalonflo4ífa,Budapest osids, 1999.
sokaknak (példáulRousseau-nak6) gondot, hogy a torvényfeltétlenáltalánossá- Ronald Dworkin: 'Szabadság,egyenlósé5kozosség'.In: 2000 K,nry,]5 (1993)
gát mega|apozzák. 3. 9-19.o.
Ennek a nehézségneka gyokere nagyobbtészta torvények forrásátőI való 'Szabadságés autonőmia'. In: Huoranszki Ferenc (szerk.):Modertt
Joseph Raz:
gondolkodás váItozása.68A gorogok ésa tőmaiak a torvényta szovetségmintá- politikaifk4ífa. Budapest: osfuis - Láthatattan I(ollégium,1998.
jára gondolták el. A szovetségbenpedrg minden félkolcsonosen kotelezettévá.
Joseph kzz TheMoralitl ofFrudon. Oxford: Clarendon, 1986.
lik. Ez a jelentésa modern politikai Ft1ozófiáb6|jőformán kihatt. A modern Márkus Gyorgy: 'A szabadságróI,'In: Bes7él6 3 (1997) 8'9. 78-29. o.
klasszikusok koztil talán csak Montesquieu fogja fel a towénytvalamilyen ,,kap- I(is János: ,A szabadságról - Márkus Gyotggyel vítázva,.In: Beq9/,í3 (1997) 8-
csolatként'' (a dolgok természetébóllétrejovó sztikségszerrikapcsolatkénÉ9). A 9. 30-53.o.
politikai fl.|ozőÍtáthosszrl idón át inkább a bibliai torvényfogalom hatátozta Hannah Arendt: 'M a szabadság?'In: uó: M lt hjtiuó kii7i)tt.Budapest osins -
meg' Ennek ilapmtntája az Isten áItaI meghatfuozott p^tarlcsolat.Az ilyen ReadersInternational,1995.
,,norma'' előfeltéteiezegy felsóbb hatalmat, amelynek megvan az ete)eésa te-
kintélye ahhoz, hogy mindenl<tszámara szabályokat állapítson meg' A torvény
eteie az ó hatalmáb l táplálkozik, éppenezértnem ó fiigg a towénytől, hanem
az tóIe. Ez a torvényfogalom természetesena korlátlan utalkodői szuvetenitás
elméletéhezinkább igazodik, mint a mérsékeltállam gondolatához' (E,bből seit-
hető, hogy a ménékeltállamot megaIapozí hatalmi elv gyanánt mién lehet jő
megoldás a szovetségielv. Az ugyanis a torvénytteremtó hatalmat éppena kol-
csonoS ígéretekbóleredezteti.)
Erte a problémára tobbféleképpenlehet megoldást ketesni. A konzervatív
Buke, rígy túnilq néhol azt páttoIja, hogy konvenciÓkkal hitelesítsrika torvé-
nyeket (eressziik mélyebbte a gyoketeiket).roEBI modem, kozos konvenciÓk
áItaImát igen kevéssémeghatározott tátsadalomban azonban talán ígéretesebb,
ha a torvényhozők torvényfelettiségét látszatként utasítjuk el. Á modern tor-
vényhozők ugyanis egy ,,friggó'' autoritás birtokában alkotnak torvényeket.
Nem saját meglévó hatalmukat fejezik ki torvényekben,hanem maguk is torvé-

6?,,A politika nagy problémá)a,mely a kőr négyszőgesítéséhez hasonlít... a kovetkezó: Hogyan

lehet olyan kormányformát ta|álni, amely a t<irvénytaz ember fÖlé emeli.'' Rousseau levele
trÍirabcaumárkihoz. Idézi Atendt AJotadaton' 243. o,
d l,ásd ao. 246-251' o'
ú9lásd Montcsquieu: A tiirvén1eksryttenéról'L i.
:0 Lásd például Butke: Ti)prengeseka .116-11,7
lrarcia fon.adabnnit. . o.