Az athéni állam Periklész korában:

Kr. e. 5. század közepe a demokrácia virágkora Athénban, s ennek vezető politikusa Periklész
volt, aki a meggyilkolt reformer helyébe lépett (Kleiszthenész). 15 éven át megválasztották1.
sztratégosznak s így az athéni állam tényleges vezetője volt. Periklész korára kialakult az
egyenlőség ebben a tekintetben, a fő kérdés az állami életben való gyakorlati részvétel biztosítása
volt. Az athéni demokrácia alapjává nem a föld, hanem a területi rendszer vált. A szegényebbek
megélhetését veszélyeztette a politikában való részvétel, ami igen sok időt vont el a
termelőmunkától. Ezért a kiesett jövedelem pótlására bevezették ezen rétegek számára a napidíjat.
Periklész az ötszázak tanácsában és az esküdtbíróságokon végzett munkáért majd később a görög
politikai életben sajátos szerepet játszó színházi előadásokon való megjelenésért is napidíjat
fizettetett az athéni állammal. Ugyanakkor pontosan meghatározták, hogy ki tekinthető athéni
polgárnak elzárva ezzel az utat a polgárjog bővítésétől:
Minden 18 évét betöltött férfi politikai jogokkal rendelkezett, és a demokratikusságot biztosította,
hogy a sztratégoszokon kívül minden képviselőt sorsolással választottak. Viszont ki voltak zárva a
nők, a metioikoszok, és a rabszolgák. A metioikoszok polgárjoggal nem rendelkező idegenek, akik
földet nem vásárolhattak, csak iparból és kereskedelemből éltek. Csak a lakosság 14%a rendelkezett
polgárjoggal.
Az athéni államnak nem okozott jelentősebb megterhelést a napidíjak rendszere. Mivel jelentős
volt a kereskedelemből, a kikötői forgalomból, a bírságokból és a laurióni ezüstbányákból befolyt
jövedelem. Valamint komoly bevételt jelentett a szövetségesek hozzájárulása, amelyet a harcok
elültével nem szűntettek meg, hanem tovább emelték, s így az adóvá vált. Alapvetően Athén jóléte a
gazdaság virágzásán nyugodott. A mezőgazdaság tovább fejlődött, gabona helyett szőlőt,
olajbogyót, gyümölcsöket, zöldségféléket termesztettek. Az iparban is jelentős fejlődés volt
tapasztalható, virágzott a kerámia, a fémipar, a hajóépítés, az építészet külön iparággá vált. Teret
hódított a rabszolgamunka alkalmazása műhelyekben, bányákban. A legjobban fejlődő ágazat a
kereskedelem volt. Athén lakosságának közel fele a virágkorban is a polgárjoggal rendelkezők és
családtagjaik közül került ki. A jogi egyenlőség létrejött a polgárok között, a vagyoni különbség
azonban nőni kezdett. Ez elsősorban a rabszolgamunka előretörésének a következménye, de a
szabadok is munkához jutottak, s a rabszolgáknak lehetőségük volt arra, hogy megválthassák
magukat. A különbségeket némiképp enyhítették Periklész intézkedései, a vagyonosokra
többletkiadásokat rótt, a szegényeket pedig napidíjakkal támogatta. Ez a viszonylagos vagyoni
egyensúly, és a politikai jogok egyenlősége tette lehetővé, hogy az athéni demokrácia 1-2 nemzedék
idejére ténylegesen biztosítsa az athéni polgárok egyenlőségét. Minden athéni polgár betölthetett
bármilyen tisztséget, akiket a népgyűlés tagjai közül sorsoktak ki. A népgyűlés volt a legfőbb
hatalom, évenként 40szer ülésezett, és szavazással döntöttek. A demokrácia egy másik fontos
intézménye az ötszázak tanácsa volt, phülénként 50-50 képviselő volt a tagja, ellenőrizte a
törvények betartását, felügyelte a pézügyeket, törvényjavaslatokat hozott. A sztratégoszokat
választották, a népgyűlésben résztvevők fizetést kaptak. Létrehozták a héliaiát (esküdtbíróságot),
tagjait sorsolással választották, hatszáz tagja volt. Ezen kívül volt még 9 arkhón, 10 thamiász
(pénzügy), és piacfelügyelők. A megnövekedett állami jövedelmekből hatalmas építkezéseket
valósítottak meg. A perzsa háborúk során elpusztított Athént a korábbinál nagyobb és díszesebb
épületekkel ékesítették fel. Létrejött a thimpanon, az Akropoliszt megépítették, oszlopok fölött fríz
volt található domborművekkel. A Parthenon volt a legnagyobb, a Niké templom a legkisebb. A
szobrászatban tért hódított az eszményített ábrázolás, és a mozgások előtérbe helyezése. Virágzott a
színházi élet, és 4 évenként Olümpiai játékokat rendeztek.