Varsányi László Csaba

E8QGXG hétfő, 10 órási csoport

tn22/2

Modernkori rabszolgaság

 Először is azzal kezdeném, hogy mi is az a rabszolgaság?

Rabszolgaságnak hívjuk azt az állapotot, amelyben egy személyt fogvatartója vagy

fogvatartói tulajdonuknak tekintenek, illetve ellenőrzésük alatt tartanak és hatalmat
gyakorolnak rajta. A rabszolgaságba kényszerített embereket munkára kötelezik, megfosztják
emberi méltóságától és akár fizikailag is bántalmazzák.

A rabszolgaságot Kevin Bales a Free the Slaves egyik alapítója úgy írja le, amely
helyzetben a kizsákmányolás, az erőszak és az igazságtalanság együttesen teljesül. A
rabszolgasorba kényszerített emberek szükségleteire, érzéseire és jogaira nincsenek tekintettel
az őket kihasználó emberek. Mozgásszabadságuk legtöbbször korlátozott, vagyis nehezen
menekülhetnek helyzetükből, mert olyan személy vagy személyek ellenőrzése alatt állnak,
akik kontrollt alkalmaznak felettük, amelyet verbális és mentális megfélemlítéssel,
fenyegetéssel, tény- leges fizikai bántalmazással, társadalmi elszigeteléssel és sokszor
szexuális erőszakkal érnek el. A rabszolgák munkájukért általában nem kapnak fizetést, vagy
csak minimális összegű bérezésben részesülnek. Néhány esetben rabszolgatartóik arra
kényszerítik őket, hogy nevüket és vallásukat megváltoztassák, ezzel jogi státuszuk és
társadalmi identitásuk is megváltozik. Az elnyomók legtöbbször ellenőrzésük alatt tartják
rabszolgáik gyermekeit is.

 A kérdés máris felmerül bennünk, hogy a mai személyiség jogok

mellett, mit is értünk modernkori rabszolgaság alatt?

A rövid történeti áttekintés egyértelműsíti, hogy különböző területeken, eltérő

intenzitással, de az ókortól napjainkig kísér és kísért minket a rabszolgaság. Megjelenési
formái ugyan az évszázadok során, kultúránkként jelentős eltéréseket mutattak, de alapvető
természete máig nem változott. A kutatók mégis különbséget tesznek a történeti rabszolgaság
eltörlését megelőző rabszolgaság és az azt követően máig fennálló rabszolgaság között.
Előbbit történeti rabszolgaságnak, míg utóbbit modernkori rabszolgaságnak nevezik.

1
 A megkülönböztetésnek több oka van. Az első az, hogy amíg a történeti rabszolgaság
idejében a törvények nem tiltották a rabszolga-kereskedelmet és a rabszolgatartást, addig
mindez napjainkban a világ összes országában törvénytelen. A másik ilyen különbség a
rabszolgaságba juttatott emberek piaci értéke", amely egyre csökkenő tendenciát mutat és
ezáltal hosszú távon biztosított újabb és újabb áldozatok kihasználása. Ennek egyik fő oka a
Föld gyarapodó népességére vezethető vissza.

A 17. század végén a Föld teljes népessége a kutatók szerint kb. 900 millió fő volt. A
szám 1900-ra 1 milliárd 600 millió fölé emelkedett. 1950-ben már 2 milliárd 500 milliónál is
több volt, és 2001-re meghaladta a 6 milliárd 130 milliót. 2015-be lépve a Föld népessége
eléri a 7 milliárd 287 milliót. Az utóbbi 65 év alatt megközelítőleg 4 milliárd 780 millióval
nőtt tehát a népesség. A rendkívül gyors népességnövekedés azonban a Földön nem
egyenletesen oszlik el. Vannak demográfiailag csökkenő, (esetenként demográfiailag
stagnáló) és demográfiailag növekvő populációk. A demográfiailag növekvő népesség jórészt
a „Globális Dél" országaiban él. Ezekben az országokban a népességnövekedés a városi
lakosságot és a vidéki lakosságot egyaránt jellemzi. A „Globális Dél” országaiban a
népességnövekedés az elegendő források hiányából kifolyólag olyan problémákat erősíthet
fel, mint a szegénység, létbizonytalanság, kiszolgáltatottság, amelyek rövid úton vezethetnek
kizsákmányoláshoz. A szükséget szenvedő, sérülékeny tömegek könnyű utánpótlást
jelentenek az őket kihasználó bűnözök számára.

A rabszolgák „piaci értékcsökkenésének" másik fő oka a globalizálódó piac

természete. A globális piac rendkívül összetett, bonyolult rendszer, amely folyamatosan
változik, emiatt nem vállalkozok arra, hogy részletes elemzést adjak jellemzőiről, csak azokat
a tényezőket említem röviden, amelyek a legnagyobb hatással vannak a rabszolgaságra,

Első és legfontosabb ilyen attribútum a szegények és gazdagok közötti növekvő

különbség, amelyhez Afrika, Ázsia, illetve Dél-Amerika egyes országaiban a posztkoloniális
berendezkedés jelentősen hozzájárult.

A gyarmati rendszer megszűnését követően több ország hosszú évtizedeken keresztül

polgárháborúktól szenvedett, ahol az emberi jogok nem tudtak érvényre jutni, a korrupció
átfogóan jelen volt, a lakosság nagy része rettegésben és nélkülözésben élt, mert diktátorok
erőszakkal magukhoz ragadták a hatalmat és milicisták, félkatonai csoportok segítségével
módszeresen leigázták, megalázták, kizsákmányolták, és lemészárolták a lakosságot. Egyes
hadurak hatalomra jutása európai országok, vagy az Amerikai Egyesült Államok

2
támogatásával valósulhatott meg. A polgárháborút elszenvedő országok, a felsorolt okoknál
fogva nem tudtak érvényesülni a globális piacon, ugyanakkor az egekbe szökött az
államadósságuk. Egyetlen elérhető forrás maga az ember volt, akinek az élete állandó
veszélyben forgott, és könnyen, alacsony áron értékesíthető áruvá vált.

A globalizálódó piac és a növekvő igények a mezőgazdaságra is nagy hatással voltak.

A kis családi gazdaságok, a közösségi földbérleti konstrukciók helyét a nagyobb piacokra
történő termelés vette át, ahol a földművesnek már nem volt ráhatása, beleszólása a
folyamatokba. Ezt a helyzetet nehezítette, hogy a kormányok gazdaságpolitikája, amely a
növekvő számú városi munkás érdekében lenyomta az élelmiszerek árát, a földművelők egy
részét arra kényszerítette, hogy elvándoroljanak, új megélhetési forrás után nézzenek. Az
elvándorló tömegek a nagyvárosban próbáltak munkát találni, de megfelelő iskolázottság,
képzettség és anyagi háttér nélkül legtöbbjük nem tudott lépést tartani a munkahelyekért folyó
versenyben, és teljes létbizonytalanságban, csak a város peremterületein, nyomortelepein
talált új otthonra.

A növekvő populáció, a kolonialista múlt, vagy a globalizálódó piac rendkívül sok

emberre gyakorol olyan hatást, amely a kiszolgáltatottságukat növeli, de mindez a korrupció
nélkül nem eredményezne feltétlenül rabszolgaságot.

Sokan, akik napi megélhetési gondokkal küzdenek, kényszerűen vállalnak kockázatot

a munkaerőpiacon, hogy növeljék létbiztonságukat. Az ilyen helyzeteket használják ki azok a
bűnözők és bűnözői hálózatok, akik eleinte akár csak a rábeszélés, becsapás, átverés
eszközeivel, később pedig erőszak alkalmazásával leigázzák áldozataikat és árucikként",
vagyontárgyként", hosszabb távon kontroll alatt tartják és kizsákmányolják őket. Ebben a
folyamatban a korrupció jelenléte a rabszolga és a bűnelkövető viszonyának utolsó
szakaszában érhető legkönnyebben tetten, amikor már egyértelmű, hogy bűncselekmény
elkövetéséről van szó, de a bűnelkövető(k) -nek mégsem kell konfrontálódnia a hivatalos
szervekkel. A konfrontáció hiánya pedig állandósítja a kialakult viszonyokat és megszilárdítja
a rabszolgaság intézményét, közvetetten, vagy közvetve az államot is bevonva a
folyamatokba.

Több tényező együttállása tehát felerősíti az esélyét annak, hogy az emberek a

rabszolgaság állapotába kerüljenek. Ezek közül egyfelől jelentős a gazdasági, társadalmi,
politikai értelemben vett kiszolgáltatottság, másfelől annak a lehetősége, hogy a bűnözök
büntetlenül gyakoroljanak hatalmat és alkalmazzanak erőszakot másokkal szemben.

3
  Megnézünk pár jellemzőt a témával kapcsolatban.

A modernkori rabszolgaság és a történeti rabszolgaság legfontosabb közös eleme állandó.

Az állapot maga az állandó elem. Ebben a helyzetben egy vagy több személy a másik
személy, az áldozat felett rendelkezik és hatalmat gyakorol. Itt arra kell gondolni, hogy a
”fogvatartó” személy tárgyként tekint a másik személyre, tehát birtokba veszi őt.

Az általa alkalmazott erőszak biztosítja, hogy áldozatai teljesítsék kéréseiket és

parancsaikat. Az állapot állandó, tehát nem egy vagy több, egymástól független események
sorozata. Az áldozattá váló személynek nincs elég erőforrása, ez azt jelenti, hogy
megváltoztatja azt az állapotot, hogy nem tud elmenekülni, és segítséget vagy támogatást
kérni a helyzet megszüntetéséhez. Az „elegendő erőforrás" szó alatt figyelembe kell venni a
belső erőforrásokat is, még akkor is, ha fel tudja ismerni a segítségre szoruló áldozat mentális
állapota.

 Ezekkel az információkkal máris összeköttetésbe hozhatjuk az

ellátási hálózattokat, hatalmas gyártási folyamatokat.

Az általunk mindennap használt, fogyasztott vagy hordott termékek a gyártás,

szállítás, tárolás, csomagolás és értékesítés folyamatán mennek keresztül. A folyamat a
gyártónál vagy szolgáltatónál kezdődik, és velünk, vásárlókkal ér véget. Ez a folyamat az
ellátási lánc.

Miközben a kereskedők a piacokért küzdenek, igyekeznek alacsonyan tartani az

árakat, így növekszik azoknak a beszállítóknak a száma, akik alacsony áron termelnek és
olcsó munkaerőt alkalmaznak. Ezen a ponton fennáll a munkaerő olyan szintű
kizsákmányolásának veszélye, amely már rabszolgaságot eredményezhet.

A rabszolgamunka számos mindennapi termék gyártásában megjelenik, még ha kis

százalékban is. Mivel az ellátási lánc nagyon összetett és többlépcsős folyamat, nagyon nehéz
a benne megjelenő rabszolgamunka észlelése és hatékony ellensúlyozása. Ráadásul a
folyamatban résztvevő szereplők gyakran egymásra mutatnak, amikor a hatóságok
megpróbálják felkutatni a felelősöket.

A kakaó, kávé, gyapot, cukor, fa, marhahús, paradicsom, saláta, alma és egyéb
gyümölcsök, garnélarák és egyéb halászati termékek termesztése és előállítása során
alkalmazott rabszolgamunka eseteit dokumentálták. Ezen kívül acél, arany, ón, tantál

4
(mobiltelefonok és laptopok gyártásához használt érc), gyémánt és más drágakövek, ékszerek,
lábbelik, sportfelszerelések, ruházati cikkek, tűzijátékok, rakéták, kötél, takarók, szőnyegek és
tégla, rizs.

Az aktivisták különféle fogyasztói kampányokkal nyomást gyakorolnak a vállalatokra,

hogy átláthatóvá tegyék ellátási láncaikat. Ennek eredményeként ma már léteznek olyan
tanúsítványok, amelyek garantálják, hogy bizonyos termékeket nem rabszolgamunkával vagy
a kizsákmányolás egyéb formáival állítottak elő.

Például a „Fair Trade" tanúsítványt csak azok a cégek kaphatják meg, amelyek
termékeik gyártása során garantálják az emberi jogi normák maradéktalan betartását. A
„GoodWeave" (korábban „Rugmark") egy hasonló tanúsítvány, amelyet szőnyegeknél és
takaróknál használnak. a gyermekmunka kizsákmányolásáról ismert iparág.

A kakaóiparban főleg a gazdag országok piacára készülő csokoládé előállítás

veszélyes munkafolyamatainál, általánosan elterjedt a gyermekmunka használata. Ez az
iparág bonyolult és hosszú ellátási láncokkal működik, amely a kis családi gazdaságoknál
kezdődik. Az iparág legfontosabb vállalatai a különböző kampányok nyomására kénytelenek
támogatni a Nemzetközi Kakaókezdeményezést (International Cocoa Initiative), amelynek
célja, hogy az illegális gyerekmunka és a kényszermunka eltűnjön a kakaóiparból.

 A modern rabszolgaságnak sok megközelíthető pontja van, a

fentiekben is láthatjuk, még egy fontos témát szeretnék érinteni, ami
nem más, mint az adósrabszolgaság.

Az adósrabszolgaság a modern rabszolgaság leggyakoribb formája a világon, és az

emberek többségét érinti. Becslések szerint 15-20 millió ember él adósrabszolgaságban,
többségük Indiában, Pakisztánban, Bangladesben és Nepálban. Az adósrabszolgákat
tulajdonként kezelik azok az emberek, akik pénzt kölcsönöznek nekik, és a pénz
visszafizetéséért cserébe kénytelenek dolgozni. A kölcsönt azonban olyan magas kamattal
követelik, és olyan alacsonyra értékelik az adósok munkáját, hogy egy idő után a kölcsön
fizethetetlenné válik, törlesztése pedig végtelen munkával egyenlő. A gyerekek gyakran
öröklik a szülői felelősséget, így az adósrabszolga státusz a következő generációra száll át.
A ”fogadalmakat” általában a kizsákmányolók fenyegetéssel vagy erőszakkal hajtják
végre.

5
 Az adósrabszolgákat a Karib-térségben, Afrikában, továbbá Dél-Kelet Ázsiában
évszázadok óta mezőgazdasági munkáknál alkalmazzák. Az utóbbi években számuk a
bányászatban, a téglakészítő, valamint szőnyegszövő iparban is megnövekedett. Az
adósrabszolgák hetente hat, esetleg hét napon keresztül dolgoznak. Extrém esetekben, így
egyes pakisztáni vidéki településeken, a munkásokat összeláncolják, továbbá fegyveres
örök felügyelik őket. Indiában a legtöbb adósrabszolga a dalitok (elnyomottak) közé
tartozik. Alsóbbrendű társadalmi helyzetük okán a diszkriminációtól, ezen kívül a
jogfosztottságtól is szenvednek. A kasztokban elfoglalt helyük nem változik, továbbá
mivel az állampolgárok jellemzően a saját kasztjukon belül házasodnak, emiatt a
következő korcsoportok is ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint szüleik.

A kasztokon alapuló diszkrimináció ugyan törvénytelen, de a különféle kasztok közti

korlátokat a társadalmi hagyományok mégis életben tartják. A vendégmunkások egyes
helyeken, mint példának okáért Brazíliában, ezen kívül Argentínában szintén hatalmas
eséllyel kerülnek az adósrabszolgaság csapdájába.

Az adósrabszolgaság primer kiváltó okai között szerepel a szegénység. A

szegénységben élők részére a készpénz, amely a mindennapi túlélést teszi lehetővé,
nélkülözhetetlen. Ezzel a kiszolgáltatott helyzettel élnek vissza a kölcsönöket felajánlók.

-Szerződéses rabszolgaság:

A modernkori rabszolgaság formái közül a közelmúltban ez a csoport terjed a

leggyorsabban, valamint az adósrabszolgaság után valószínűsíthetően ez a második
leggyakoribb forma. Olyan személyeket súlyt, akik munkát akarnak vállalni, valamint
jellemzően egy közvetítő ügynökségnek fizetnek amiatt, hogy munkát találjanak nekik. A
közvetítők a munkakereső személyeknek szerződés keretei között ígérnek munkát. Ha a
munkavégzésre egy másik államban kerül sor, abban az esetben az ügynökségi közvetítők
díján felül fizetni szükséges a kiutazásért is. Elhitetik a munkavállalókkal, hogy eleget
fognak keresni ahhoz, hogy mindezeket a költségeket hamar visszafizessék.

Amikor azonban megérkeznek a beigért munkahelyre, a szerződésben leírtaktól eltérő

munkafeltételekkel szembesülnek. Fogvatartóik elveszik tőlük a papírjaikat, továbbá
állandó fenyegetéssel, valamint tényleges bántalmazással gátolják meg őket abban, hogy
elmenjenek, esetleg támogatást kérjenek. A szerződéses rabszolgák alacsony bérért,
esetleg, csupán étkezés-szállás fejében dolgoznak, ezen kívül aránytalanul nagyméretű
összegeket kénytelenek fizetni a szegényes szállásukért, továbbá élelmükért.
6
 Meg lehet állítani ezt a folyamatot, vagy csak gátolni, lassítani néhol?

A kapitalizmus rendszere miatt véleményem szerint semmilyen lehetőség nem áll

rendelkezésünkre a folyamat teljes megállítására. Egy alternatív rendszerre lenne szüksége
az embereknek, amit egyelőre nem találtak ki vagy fedeztek volna fel.

Lassítani tudunk a folyamaton és erre szerveződnek is kisebb-nagyobb egységek, akik

a modern rabszolgaság megszüntetése jegyében harcolnak az egész ellen. A legtöbb ilyen
csoport célja az lenne, hogy egyenlőség legyen a világban az emberek, élőlények között.
Illetve, hogy a földünket óvjuk a jövő nemzedékének.

Fontos azzal tisztában lenni, hogy maga a kapitalizmus, mint rendszer, nem egy egyén
vezeti és generálja. Itt jön a tömeg képbe és az igényeik kielégítése. Egy olyan
mókuskerékben mozgunk, ahol a felső 5% -nak tökéletes élete van, bármit megengedhet
magának, és ezért mi, vagy nálunk sokkal rosszabb életkörülmények között elő emberek,
az egyszerű köznép dolgozik meg. Természetesen a nevezetes körbe, nem kizárólag rossz
emberek tartoznak. Ők is benne vannak a rendszerben, csak számunkra a vonzóbb oldalon
élik az életük.

-A javaslatom az olvasó felé:

Tanuld meg értékelni az apró örömöket, nem kell csukott szemmel járnod a világot, soha!
Ezekről tudnod kell, és bővítened kell a tudásod, hogy ezt fel tudd dolgozni. Legyél
nyitott a világ felé, vannak közöttünk olyan emberek, akik pont rád kíváncsiak, és azok
társaságát keresd fel.

Nyilván, az élet nem kívánságműsor, vannak dolgok, amik felett nincs hatalmunk, akár
egy szerettünk távozása, öregedés vagy bármilyen családi trauma, de sok másban a
döntésünk számít, nagyon is. Ahhoz pedig, hogy számunkra helyes döntést hozzunk
ismernünk kell a körülöttünk zajló események sorait.

Szállj ki a mókuskerékből!