Az időmértékes verselés

Hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozásából keletkező versritmus

A szótag
Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend
a görög-római verselés. Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb,
a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.
A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül
attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben
található.
A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van.
A szótag hosszú, ha a magánhangzója hosszú vagy ha a rövid a magánhangzó után legalább
két rövid mássalhangzó szerepel.
A hosszú szótag jele az elemzési képletben: —, a rövid szótag jele: ∪.
A mora: egy rövid szótag kiejtésének időtartama. A hosszú szótag kiejtésének ideje: két
mora.

A versláb: rövid és/vagy hosszú szótagokból álló alapegység. A szakirodalom mintegy 40

verslábat tart számon.
A gyakoribb verslábak rendszere az alábbi táblázatban olvasható.

  A versláb neve: Képlete: Példa:

Kétmorás: pirrichius ∪ ∪ pici
Hárommorások: jambus ∪ — szökő
trocheus (choreus) — ∪ lejti
tribrachis ∪ ∪ ∪ szapora
Négymorások: daktilus — ∪ ∪ lengedi
anapesztus ∪ ∪ — lebegő
spondeus — — lépő
Ötmorások: krétikus — ∪ — ugrató
Hatmorások: choriambus — ∪ ∪ — lengedező
 "ionicus a minore" ∪ ∪ — — hadi lépő
"ionicus a maiore" — — ∪ ∪ lépő hadi

A versritmus meghatározó lábai az emelkedő verslábak (a jambus és az anapesztus - az első

szótagjuk rövid), illetve az ereszkedők (a trocheus és a daktilus - az első szótagjuk hosszú).
A rímes időmértékes verselést nyugat-európai verselésnek is szokták nevezni – szemben a
rímtelen antik időmértékes verseléssel. – Az egyes sorfajokat a verslábak száma és az
uralkodó versláb alapján nevezzük el. Pl. kettes daktilusi vagy négyes anapesztusi sorok.