AZ ORVOSI LATIN NYELV

ALAPJAI
Ridegné Cseke Irén
 Az orvosi latin nyelv
kialakulása és fejlődése
Hippokratész Galénosz Vesalius
A latin nyelv története
• A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai nyelvcsoportjába tartozik, eredetileg az
ókori közép-itáliai Latium és a Római Birodalom (i.e. 753-i.sz. 476) lakóinak hivatalos
nyelve volt. (Az indoeurópai nyelvcsalád többi ága pl.:örmény, görög, kelta, albán,
germán nyelvek.)
• Latium lakóit latinoknak nevezték, innen ered a latin nyelv elnevezése.
• A Római Birodalomban a köznép a latin nyelv ún. vulgáris (egyszerű, hétköznapi)
változatát beszélte, amelyből fokozatosan kifejlődött a közigazgatásban, irodalomban
használt hivatalos nyelv.
• A birodalom folyamatosan terjeszkedett, kezdetben meghódította a környező
területeket, később európai, ázsiai és észak-afrikai gyarmatokat szerzett.
• Hódításai során elterjesztette a tudományokban, művészetekben, orvoslásban elért
eredményeket, amelyek közvetítője a latin nyelv volt.
• Az egész birodalomban a hivatalos nyelv, és az egyetemi oktatás nyelve: a latin volt.
• A latin nyelv a Római Birodalom bukása után is megtartotta ismeretrögzítő, közvetítő
szerepét, a tudományos művek a XIII. századig továbbra is latin nyelven íródtak.
• Később a latin nyelv ún. holt nyelvvé vált, ma már nincsenek anyanyelvi használói.
• Klasszikus latinnak az i.e. I. század és az i.sz. I. század közötti időszak irodalmi nyelvét
tartják (Cicero, Vergilius, Horatius művei).
Az orvosi latin nyelv kialakulása 1.
• Az orvostudomány szaknyelve a latin nyelv, amely egyaránt tartalmaz
latin és görög eredetű szakszavakat.
• Az orvosi latin nyelv összetettsége az ókori görög és a római orvoslásra
vezethető vissza.
• Az ókorban a görög mitológiában Apollónnak és a Korónisz nevű nimfának
a gyermeke volt Aszklépiosz, a gyógyítás istene. A görögök számos
templomot emeltek tiszteletére, több szobor botra támaszkodva ábrázolja,
amelyre kígyó tekeredik. Ma is a botra tekeredő kígyó az orvoslás jelképe.
• Aszklépiosz-templomokban papok gyógyították a betegeket és
folyamatosan vizsgálták az emberi test felépítését, működését, a
testrészeknek, szerveknek görög elnevezést adta, ezért ezek az anatómiai
és orvosi kifejezések görög nyelvűek.
• A görög orvoslás leghíresebb orvosa az orvostudomány atyjának (pater
medicinae) nevezett Hippokratész volt. Tőle származik a gyógyászat ma is
érvényes alaptörvénye: Primum nil nocere=a legfőbb dolog nem ártani.
• Munkássága során nagy mennyiségű görög nyelvű orvosi szakirodalom
keletkezett.
 Az orvosi latin nyelv kialakulása 2.
• Az ókori római orvostudomány kiemelkedő személyisége Galénosz
(Galenus) volt, aki a Pergamon városában lévő orvosi iskolában tanult.
Példaképe Hippokratész volt. Tapasztalatait, gyógyító eljárásait latin
nyelven írta meg. Igen sok növényi gyógyszert ismert, nevét ma is őrzik a
galenusi készítmények (galenikumok).
• A középkori európai orvoslás fejlettsége elmaradt az ókori orvoslástól. A
vallás hatalma annyira erős volt ebben a korban, hogy elnyomta a
tudományosságra való törekvést. A betegségeket Isten büntetésének
tartották, általános gyógymód volt a vezeklés, böjtölés, imádkozás,
bűnbánat.
• A korai középkorban Itáliában létrehozták az első világi orvosi iskolát,
Salernoban. Négy nyelven adtak elő: latinul, görögül, héberül és arab
nyelven. 1231-ben II. Frigyes német-római császár elrendelte, hogy orvosi
és sebészi munkát csak az folytathat, aki a selernói iskolában vizsgát tett.
Az orvosi latin nyelv kialakulása 3.
• A reneszánsz nagy felszabadító szellemi áramlata utat nyitott az
orvostudomány újjászületésének, a figyelem ismét az emberre irányult.
Leonardo da Vinci anatómiai boncolásokat végzett (művészi célból),
rajzokon ábrázolta az emberi testet, az izmokat és a csontvázrendszert.
• Az új ismeretek gyors elterjedését elősegítette a könyvnyomtatás
feltalálása. Jelentős szerepe volt Paracelsusnak, aki kedvelte a természetes
gyógymódokat.
• Andrea Vesalius németalföldi orvos (1514-1564) munkásságának nagy
szerep volt az orvosi latin nyelv fejlődésében. Tapasztalait „Az emberi test
működéséről” (De humani corporis fabrica) szóló hétkötetes anatómiai
könyvében írta le.
• A XIX. században született tudományos művekben az írók már
anyanyelvükön írtak, úgy hogy a szövegben megtartották a latin
szakkifejezéseket.
• A magyar orvosi szaknyelv hétszáz éves múltra tekint vissza. Itt is jellemző
a latin és az ógörög eredetű szavak megtartása.
A latin szavak írása és olvasása
Írásjelek és helyesírás
Az egészségügyi/orvosi terminológia nyelvtani szempontból teljes mértékben a
latin nyelvtan szabályait követi, szókincse azonban 5 rétegből áll:
• latin szavak
• görög szavak, melyek mindenképpen latinul ragozódnak és a latin helyesírás
szabályai szerint kell leírni őket
• összetett szavak, melyek állhatnak csak latin, csak görög, vagy vegyesen latin és
görög elemekből is
• továbbképzett szavak a fenti típusok bármelyikéből, a latin nyelvtan szóképzési
szabályainak megfelelően
Pl. nómenklatúra (nevezéktan)

nomen - kla - tura

lat.= név gör.= hív, nevez latin főnévképző
(kaleó)

• valamely élő nyelvből átvett szavak, ezek egyre gyakoribbak, ezek általában
újonnan felfedezett betegségek, diagnosztikai eljárások nevei, leginkább angol
nyelven
Az orvosi nevezéktan egységesítése több lépésben történt
Egységes szakkifejezések= terminus technikus
Bázeli Nomina Anatomica (BNA 1895):
• Az anatómiai nevek első elfogadott összeállítása, melyet Bázelben hoztak létre.
• Ezzel akarták megszüntetni az anatómiai nevek használata terén uralkodó zűrzavart.
• A szakszavak (terminus technicus-ok) kiválasztásában az egyszerűség és rövidség volt a döntő.
• Ebbe a listába 5000 fogalom került be.
Később, ezzel párhuzamosan kezdték el használni a JNA- t (Jenai Nomina Anatomica 1935), a Német
Anatómiai Társaság által kezdeményezett nomenklatúrát, mely alapvető változtatásokat
tartalmazott, ám soha nem ment át a nemzetközi köztudatba és sok zavart okozott a párhuzamos
használatból eredően.
Párizsi Nomina Anatomica (PNA 1955): Párizsban ült össze a VI. Nemzetközi Anatómiai Kongresszus,
mely ezt a véglegesített nomenklatúrát elfogadta.
• Ez a BNA- ra támaszkodott, lényege a fogalmak egyszerűsége, rövidsége és könnyű
megjegyezhetősége volt.
1960- ban New York-ban ezt a nevezékrendszert kismértékben módosították, mely leginkább a
diphtongusok (kettős magánhangzók) megszüntetését (pl ceacum írását cecumra változtatták) és a
kötőjellel írt összetett szavak egybeolvasztását jelentette, továbbá nyelvtani tévedéseket is
korrigáltak.
Később Wiesbadenben (1965), Tokióban (1975) és Mexikóban (1980) is foglalkoztak az anatómiai
nevezéktan egységesítésével.
A legutóbbi változat az 1998-as Terminológia Anatomica.
A latin ábécé (alphabetum)

Cicero korában a latin ábécé 21 betűből állt:

A B C D E F G H I K L M N O P Q R S T V X,
ezekhez később kapcsolódott a görög szavakból
átvett Y és Z.
A rómaiak az ókorban csak nagybetűkkel írtak,
ezt láthatjuk a megmaradt régi római kori
táblákon is.
A kisbetűket jóval később, az i.sz. VIII. századtól
kezdték el használni.
A latin nyelv hangállománya
MAGÁNHANGZÓK
1. Egyszerű magánhangzók: a, e, i, o, u, y
Időtartamuk szerint lehetnek:
• rövidek: ă – a magánhangzó fölé helyezett kis félkör jelzi, pl. ŏs=csont
• hosszúak: ā – erre a magánhangzó fölé helyezett vízszintes vonal utal,
pl. ōs= száj
2. Kettős magánhangzók: ae, oe
MÁSSALHANGZÓK: b, c, d, f, g, h, k, l, m, n, p, q, r, s, t, v, x, y, z
A latinos és magyaros írásmód elvei
A latin és görög eredetű orvosi szavak írásában mind a latinos, mind a
magyaros írásmódnak megvan a maga létjogosultsága.
A latinos vagy magyaros írás eldöntésekor két általános rendező elvnek kell
érvényesülnie:
1. A köznyelvivé válás szerinti rendező elv
Azokat a szavakat és kifejezéseket, melyek a köznyelvben már
meghonosodtak (embrió, ciszta, vakcina stb.), magyarosan írjuk.
2. A szövegfajták, vagyis a címzettek szerinti rendező elv
A széles olvasóközönségnek szánt ismeretterjesztő szövegben a fonetikus
(kiejtés szerinti) írásmódot célszerű használni.
A szakmai szövegekben a latinos írásmódot, kivéve a tudományágak és
szakterületek neveit (citológia), valamint az orvosi eljárások és műszerek
elnevezéseit (akupunktúra, laringoszkóp).
A kiejtés és a hangsúly
Latin betű Kiejtési szabály Kiejtés Példa
c a,o, u és k corona
mássalhangzók előtt crus pedis

a szó végén lac

í, y, e, ae, oe (magas c cella

magánhangzók) előtt

s általában (a klasszikus sz pes

latinban)

két magánhangzó z infusio

között vagy m, n után plasma
consillium
Latin betű Kiejtési szabály Kiejtés Példa
ti magánhangzó előtt ci actio
(kivéve, ha a ti szótag
előtt s, t vagy x
található)
mássalhangzó előtt ti articulatio
ostium
ph mindig f physiologia
ch gyakran k chirurgia
néha h psychologia
th a h gyengén hangzik t therapia
rh a h gyengén hangzik r rheumatologia
ae mindig é praeda
oe általában é vagy ö oesophagus
Latin betű Kiejtési szabály Kiejtés Példa
általában i index
i két magánhangzó j
között és szó elején, maior
ha utána iatrogen
magánhangzó követi
y általában I psychologia
néha görög eredetű ü cyclops
szavakban
qu mindig kv aqua
gu általában gu gutta
n után gv lingua
unguis
Szófajok a latin nyelvben
Ragozható szófajok

Névszók (nomina)
• főnév (substantivum)
névszóragozás (declinatio)
• melléknév (adiectivum)
• számnév (numerale)
• névmás (pronomen)

Ige (verbum), igeragozás (coniugatio)

Névszóragozás-declinatio
A latin nyelvben a főnevet és a melléknevet együtt ragozzuk.
A latin nyelv nem használ névelőt.
A névszóragozásban megkülönböztetünk:
• számot (numerus)
• esetet (casus)
• nemet (genus)
A latinban két szám van:
• egyes szám (numerus singularis, rövidítése: S.)
• többes szám (numerus pluralis, rövidítése: Pl.)
A latin nyelv egyes és többes számban hat esetet használ:
• alanyeset (nominativus), rövidítése: nom. (ki? mi? kik? mik?)
• tárgyeset (accusativus), rövidítése: acc. (kit? mit? kiket?
miket?)
• birtokos eset (genitivus), rövidítése: gen. (kinek a? kié? mié?
kiké?)
• részeshatározó eset (dativus), rövidítése: dat. (kinek? minek?
kiknek?)
• határozóeset (ablativus), rövidítése: abl. (mitől? hol? mikor?
mivel?)
• megszólító eset (vocativus), rövidítése: voc.
A főnév (substantivum)
A főnév élőlényt, élettelen dolgot vagy elvont fogalmat jelöl.
A latin mondat alanya legtöbbször alanyesetben (nominativusban) álló főnév.
Főnevek szótári alakja és neme
A latin szótárakban és szószedetekben a főnév egyes szám alanyesetét (sing.
nom.), az egyes szám birtokos eset (sing.gen.) végződését és a főnév nemét
adják meg, pl. medicina, -ae f.
Főnevek neme
hímnem (genus masculinum), rövidítése: m.
nőnem (genus femininum), rövidítése: f.
semlegesnem (genus neutrum), rövidítése: n.
A főnevek nemét felismerhetjük
A főnév jelentéséről – természetes nem, pl.:
• mater, -tris f. = anya
• pater, -tris m. =apa
• vir, -i m. =férfi
• femina, -ae f. =nő
A főnév végződéséről – nyelvtani (grammatikai) nem:
• leggyakoribb hímnemű végződések: -us, -er, -ir
• nőnemű végződések: -a, -is,-es, -as, -io
• semlegesnemű végződések: -um, -u, -en, -on
A latin főnevek nemét (genus) a szótári alakja adja meg.
Egy latin főnév szótári alakjának elemei

1.egyes szám alany eset (sing. musculus, costa, symptom

nom) a,

2. egyes számú birtokos eset -i -ae -atis

(sing.gen.)
/a szótárakban a rövidített
alakját adják meg/
3. a szó neme m. f. n.
4. magyar jelentés izom borda tünet
A főnevek ragozási csoportjai (declinatiók)
• A latin főneveket végződésük alapján öt ragozási csoportba
(declinatio) soroljuk, ezeket I.-V-ig jelölik.
• Az egyes szám birtokos eset (singularis genitivus) végződése
megmutatja, hogy mely declinatiós csoportba tartozik egy főnév.
• A szótárak feltüntetik a főnév egyes szám birtokos esetének a
végződését.
• Az I. declinatioba tartoznak azok a szavak, melyeknek
• sing. normativusa –a-ra végződik
• sing. genitivusuk –ae-re,
• és nőneműek (f.)
I. declinatiora példa
scapula, -ae f. = lapocka tibia,-ae, f.=sípcsont

Sing. Plur.
Nom. scapula tibia scapulae tibiae
Acc. scapulam tibiam scapulas tibias
Gen. scapulae tibiae scapularum tibiarum
Dat. scapulae tibiae scapulis tibiis
Abl. (in) scapula (in) tibia (in) scapulis (in) tibiis
Birtokos jelzős szerkezetek
• A latin birtokos szerkezet egy birtokból és egy birtokosból áll.
• Szórendje fordított a magyarhoz képest: első tagja a birtokot (vagy
birtokokat), a második tagja a birtokost (vagy birtokosokat jelöli
genitivus alakban.
• A birtokos eset azt a személyt vagy dolgot jelöli, akihez vagy amihez
tartozik valami.
• Pl.: corpus vertebrae = csigolyatest
corpores vertebrarum = csigolyák testei
Minőségjelzős szerkezetek
• A melléknév jelzőként szerepel, és a főnév tulajdonságát, minőségét és
hovatartozását fejezi ki.
• Minőségjelzős szószerkezetek kialakításánál első helyen a főnév áll, ezt
követi a melléknév.
• A latin nyelvben a jelző (melléknév) megegyezik a főnévvel nemben,
számban és esetben.
• A melléknév végződése a hozzá tartozó főnév neméhez igazodik.
• A melléknév meghatározott nemű végződése alapján eldönthetjük, hogy
melyik declinatio szerint kell ragozni (I., II. vagy III. declinatio szerint).
• Az orvosi latinban gyakran kombinálják a birtokos és minőségjelzős
szerkezetet, ilyenkor a birtokos bekerül a főnév és a melléknév közé, pl.
vena cordis magna= nagy szívvéna.
Elöljárószó (preapositio)
• A latin nyelvben a határozói viszony pontos kifejezését a praepositio
segíti.
• A preapositiók a főnevektől külön állnak.
• Leggyakrabban hely- vagy időhatározó szerepet töltenek be.
• A preapositiók a főnevek előtt állnak, és meghatározott esetekhez
kapcsolódnak.
• Az adott főnevet, amelyre a preapositio vonatkozik, ragozott alakban
használjuk, tárgyesetben (accusativus) vagy határozóesetben
(ablativus).
• Pl. de + főnév abl (ablativus=határozóeset) = -ról, -ről, szerint
de facto = tény szerint , de iure = jog szerint, jogszerűen
latin elöljárószó magyar megfelelője
a-,ab- -tól, -től
ad- -hoz, -hez, -höz, -ra, -re, -nál, -nél, -ig, szerint

adversus szemben, felé, ellen

ante- előtt, elé

apud- -nál, -nél
circa körül, valamin körbe
contra- ellen, szemben
cum -val, -vel
de -ról, -ről, szerint
endo- belül
e-, ex- -ból, -ből, -tól
latin elöljárószó magyar megfelelője
extra- valamin kívül, kívülre
infra- valamin alul
inter- között, közben
intra- valamin belül, között
hyper- magas, fokozott
hypo- alacsony
normo- normál
ob- előtt, miatt
per- át, keresztül, által
para- mellé
post- mögött, után
pro- előtt, -ért
prae előtt, -tól, -től, képest
latin elöljárószó magyar megfelelője
praeter mellett
re- újra, vissza
sine nélkül
sub- alá, alatt
supra- fölött, valamin fölül
trans- valamin túl, túlra, át, keresztül
ultra- valamin túl, -ra, -re
versus felé
pro- -ért, helyett (pro forma, pro memória)
Néhány példa az elöljárószavakra
• ante diem= idő előtt
• ad acta= iratokhoz (lezárt ügy esetén)
• ad hoc = erre az esetre
• in situ= természetes helyén
• in vivo= élőben
• post mortem= halál után

Mens sana in corpore sano. – Ép testben ép lélek.