AZ ÉLŐVILÁG

EVOLÚCIÓJA
Az evolúció genetikai alapjai
A populációk genetikai egyensúlya
• II. Az ideális populáció
• - nagy létszám
• - nincs mutáció
• - nincs ki- és bevándorlás
• - nincs szelekció

• Ez egy modell ami a természetben nem létezik, de a reális

populációk is viselkedhetnek úgy mintha ideálisak lennének.
• III. A Hardy-Weinberg törvény

Godfrey Hardy (1877-1947) Wilhelm Weinberg (1862-1937)

angol matematikus német orvos
A Hardy-Weinberg modell

p2 + 2pq + q2 = 1

(p + q)2 = 1
A Hardy-Weinberg törvény:
Egy ideális populáción belül nemzedékről nemzedékre a relatív
allélgyakoriság változatlan marad.
Az ideális populációk genetikai egyensúlyban vannak.
Feladat:
Egy emberi populációban, melyet tekintsünk ideálisnak az Rh–
vércsoportúak a lakosság 15 %-át alkotják.
a) Mennyi a vércsoportokat meghatározó allélek (D ill. d)
relatív gyakorisága
b) Mi a valószínűsége annak, hogy ebben a populációban két
RH+ embernek Rh- vércsoportú gyermeke szülessen?
p2 + 2pq + q2 = 1

DD Dd dd

Rh+ Rh-
Feladat:
Egy emberi populációban, melyet tekintsünk ideálisnak a relatív
allélgyakoriságok a következők:
D – p = 0,7
d – q = 0,3
a) A populáció hány %-a RH+ illetve Rh- vércsoportú?
b) Mi a valószínűsége annak, hogy ebben a populációban két
RH+ embernek Rh- vércsoportú gyermeke szülessen?
Feladat:
Egy emberi populációban, melyet tekintsünk ideálisnak Az ABO
vércsoportrendszer alléljainak relatív gyakorisága a következő:
IA – p = 0,5
IB – q = 0,1
i - r = 0,4
a) A négyféle vércsoport milyen arányban fordul elő a
populációban?
b) Mi a valószínűsége annak, hogy ebben a populációban egy A
vércsoportú apának és egy B vércsoportú anyának 0
vércsoportú gyermeke szülessen?
Feladat:
• Egy egyensúlyi populációban a 0
vércsoportúak aránya 9 %, az AB
vércsoportúaké 20 %. Tudjuk továbbá, hogy
több A vércsoportú van mint B
•
a) Mennyi a vércsoportokat meghatározó allélek
relatív gyakorisága?
•
b) A populáció hány %-a A illetve B vércsoportú?
•
c) Mi a valószínűsége annak, hogy egy A ill. B
vércsoportú szülőnek 0 vércsoportú gyermeke
szülessen ebben a populációban?
Feladat:
Egy emberi populációban, melyet tekintsünk ideálisnak az Rh–
vércsoportúak a lakosság 15 %-át alkotják.
a) Mennyi a vércsoportokat meghatározó allélek (D ill. d)
relatív gyakorisága
b) Mi a valószínűsége annak, hogy ebben a populációban két
RH+ embernek Rh- vércsoportú gyermeke szülessen?
Feladat:
Egy egyensúlyi populációban az Rh+ vércsoportúak egyharmada
heterozigóta.
a) Mennyi a vércsoportot meghatározó d és D allél relatív
gyakorisága?
b) A teljes populáció hány százaléka Rh+ illetve Rh-
vércsoportú?
c) Mi a valószínűsége annak, hogy két Rh+ vércsoportú
embernek Rh+ vércsoportú gyermeke szülessen ebben a
populációban?
• IV. Az allélgyakoriságok megváltozása
• 1. Genetikai sodródás (drift)
• Kis létszámú populációkban fordul elő
• A véletlen szerepe felerősödik

• Szélsőséges esete: alapító hatás

• Egyetlen pár alapít új populációt
• 2. Mutáció
• Új alléleket hoz létre
• 3. Génáramlás
• A populációk közötti ki- és bevándorlás idézi elő
• 4. Szelekció
• Az előzőektől eltérően nem véletlenszerű folyamat
 A természetes szelekció

• I. Genetikai rátermettség
Egy valószínűségi érték, amelyik kifejezi, hogy egy allél
megjelenik a következő generációban

• Ha rátermettség 0, akkor egyetlen darab allél sem jelenik

meg, mert például életképtelenséget okoz.
• Ha rátermettség 1, akkor ugyanolyan arányban fordul elő,
mint az előző generációban.
• Ha rátermettség 1-nél nagyobb, akkor nagyobb arányban
fordul elő az allél, mint az előző generációban.
 Darwin Föld
körüli útja

A Beagle
Darwin tudományos útjának térképe
A populációk létszáma általában stabil, mivel a környezet csak egy
bizonyos egyedszámot képes eltartani. Az egyedek közül kisebb
rátermettségűek kipusztulnak a populációból. Ez a természetes
szelekció.

Ha az elefánt korlátlanul
szaporodhatna, egy
szülőpárnak 750 év múlva
20 milliós utódpopulációja
jönne létre.
Ahhoz, hogy a természetes szelekció
működhessen, a következő feltételeknek kell
teljesülniük:

1. Az egyedek szaporodásra legyenek képesek

2. Tulajdonságaikat át tudják örökíteni utódaiknak
3. Az örökítő anyagban kis mértékű változások legyenek
4. A szaporodási siker függjön a tulajdonságoktól
• Replika = Másolat
• Replikátor = olyan anyag (molekula), amely másolatot készít önmagáról
• Ez a molekula jelenleg a dezoxiribonukleinsav – DNS
• Nem csak másolja önmagát, hanem információt is hordoz:
egy élőlény felépítéséhez szükséges információt (genotípus)
• Ribonukleinsav (RNS) közvetítőn keresztül fehérjemolekulák gyártását
irányítja, ami a tulajdonságot hozza létre
• A tulajdonságoktól (fenotípus) függ a replikátor szaporodási sikere
• Azok a replikátorok, amelyek hatékonyabban másolják önmagukat,
fennmaradnak
• Tulajdonságaikat (a genotípust) átörökítik utódaikra
• A másolódás elegendően pontos, de nem tökéletesen
• A véletlenszerű hibák változatokat hoznak létre, amelyből a szelekció
„válogat”
• A válogatás a változatok fenotípusos hatásán keresztül valósul meg
• II. A természetes szelekció típusai
• 1. stabilizáló
• 2. irányító
• 3. szétválasztó
A természetes szelekció fő típusai

A stabilizáló szelekcióval Az irányító szelekció Szétválasztó

alakult ki az újszülöttek jellemző a mesterséges szelekcióval válhatott el
koponyatérfogata. szelekcióra, pl. nagy egymástól a szén és
húshozam elérése. kékcinke.
A stabilizáló szelekcióra példa a pázsitfűfajok levélszélességének
kialakulása. A szárazságtűrő keskeny, a jó fotószintetizáló széles változat,
között stabilizálódik a köztes levélszélességű növény.
 Az adaptáció

• I. Az adaptáció folyamata
alkalmazkodást jelent
• Azt vizsgálták, hogy az alkalmazkodás mögött van –e
genetikai változatosság.
• A Sierra Nevada hegységben élő Amerikai cickafark (Achillea
lanulosa) különböző változatait azonos körülmények között
termesztették.
Egy a Sziklás-hegységben élő cickafark adaptív változatai
• II. Mimikri
Ha egy élőlény más élőlényre hasonlít
• Pl. Egy ártalmatlan faj hasonlít valamilyen veszélyes fajra.
A darazsak sárga fekete mintázatát számos állat utánozza.
A hazánkban is élő darázsszitkár, és amire hasonlít: a veszélyes fullánkú
darázs
Ez itt mind darázs?
A közönséges övesbagolylepke
rejtő és riasztószíne
A karolópókok vadászatában nagy szerepe van a rejtőszíneknek
A színváltoztatás révén kialakuló mimikri nagy mesterei a fejlábúak.
Mimikri a kétéltűek
(márványbéka) és a rovarok
(egy imádkozó sáskafaj)
körében
Jól megfigyelhető a
nyírfaaraszoló lepke két
változatán, hogy az a változat
lesz evolúciósan sikeres,
amelyik a környezethez jobban
alkalmazkodik a mimikri révén.
 „Red into black, venom lack”
királysikló (ártalmatlan)

„Red on yellow, kill a fellow”

korallkígyó (mérges)
• III. Modifikáció
• A környezeti hatások változtatják meg a fenotípust. Nem
öröklődik.
 A fajok kialakulása

• I. Szaporodási izoláció
A populáció felszakad két vagy több részpopulációra, amelyek
között megszűnik a génáramlás. Leggyakrabban valamilyen
földrajzi akadály következtében. (földrajzi izoláció)
Egy idő után a részpopulációk génállománya eltérő módon
változik. Később az izoláció megszűnése után olyan mértékűek
lesznek az eltérések, hogy nem lesznek képesek szaporodóképes
utódok létrehozására. Új fajok jönnek létre.
A süvöltő alfajainak izolációja
A kelet-európai és nyugat-európai sün elkülönülése az eltérő
szaporodási időszak miatt alakult ki. A kelet-európaiak téli álma később
ér véget, ekkorra a nyugati rokonoknál már megtörtént a párzás.
Új faj keletkezése földrajzi izoláció során
• II. Adaptív radiáció
Egy közös ősi típusból kiindulva, az evolúciós folyamatok és a
fajkeletkezés során sok különböző típus jön létre.
• Pl. Az emlősök adaptív radiációja a harmadkorban
vagy a dinoszauruszoké a Jura kor kezdetén
• Az egymástól távolodó fejlődési folyamatok eredménye a
széttartó fejlődés: DIVERGENCIA
A Darwin-pintyek adaptív radiációja
Az ősi hüllők és a méhlepényes emlősök adaptív radiációja a különböző
élőhelytípusok felé
A gerincesek végtagjai a divergens fejlődés példái. Ezek a szervek
egymással homológok.
• Ha különböző rokonsági körbe tartozó élőlények
hasonló körülmények között élnek, akkor az
adaptációs folyamatok hasonló testfelépítéseket
alakítanak ki
• A különböző pontból kiinduló egy irányba tartó fejlődés:
KONVERGENCIA
Konvergens fejlődést láthatunk, ha az ausztrál kontinens erszényeseit
összehasonlítjuk a megfelelő méhlepényes típusokkal.
 Thylacosmilus
erszényes kardfogú tigris

Smilodon – méhlepényes kardfogú tigris

 rokon
rokon

A kondorkeselyű gólya lenne?

Az észak-amerikai sivatagok szárazságtűrő növényei a kaktuszok. A
Szahara területén a nem rokon, de a kaktuszokhoz nagyon hasonló
kutyatejfélék az elterjedtek. Ez is az analóg fejlődés eredménye.
• III. Homológ és analóg szervek
1. Homológ szerv: Azonos eredetű, de eltérő funkciójú
szervek.
• Pl. A halak mellúszója, az emlősök mellső lába, a madarak
szárnya és az ember keze homológok
• A halak úszóhólyagja és a szárazföldi gerincesek tüdeje
szintén homológok

• 2. Analóg szerv: Eltérő eredetű, de azonos funkciójú

szervek.
• Pl. A madarak szárnya és a rovarok szárnya analógok
• A halak és a rákok kopoltyúja szintén analóg szervek.
A gerincesek végtagjai a divergens fejlődés példái. Ezek a szervek
egymással homológok.
Analóg szervek
VÉGE