Bízhatok benned, ha baj van? – Kötődéseink hálójában I.

rész

Horvát Barbara ● 2020-06-27 – mindset pszichológia

Vajon hogyan hatnak a gyermekkorunkból gyökerező belső modelljeink arra, hogy

milyen párt választunk és kivel érezzük jól magunkat?

A kötődéselmélet megalkotója, John Bowlby (1969), pszichiáter volt, aki eredetileg a

csecsemő és a gondozója közti érzelmi és viselkedéses kapcsolatot vizsgálta. A kötődésnek,
valamint az arról kialakuló reprezentációnak (belső munkamodellnek) felnőttkori
kapcsolatainkban is fontos szerepe van. A belső munkamodell struktúrája hosszú távon
stabilitást mutat, ugyanakkor bizonyos mértékű átalakuláson mehet keresztül a társas
tapasztalatok hatására (Bowlby, 1988/2009). A gyermekkorunkban szerzett tapasztalatok
alapján kialakul egy modell a szüleinkről, amely az idők során belsővé válik (internalizálódik),
majd felnőttkorunkban a párválasztás során egy projekciós folyamat révén ezt a belső képet
vetítjük rá a másik személyre. Ha például kisgyermekként azt tapasztaltuk, hogy a szüleink
alapvetően elérhetőek voltak, akkor azt várjuk majd a párunktól is, hogy elérhető legyen
számunkra, amikor szükségünk van rá.

A belső munkamodell tehát egy template, egy séma, amely már a párkapcsolat kezdetén, az
ismerkedés fázisában automatikusan működésbe lép. Természetesen a gyermekkori
tapasztalatok a párkapcsolat későbbi alakulását is befolyásolják, és a kutatások alapján az
figyelhető meg, hogy

felnőttkori párkapcsolatunkban jellegzetesen azok az interakciós mintázatok és

játszmatípusok jelennek meg, amelyekkel gyermekkorunkban is gyakran találkoztunk.

Bartholomew és Horowitz (1991) feltételezték, hogy a belső munkamodell két részből áll: az
egyik a saját magunkkal, a másik pedig a másikkal kapcsolatos gondolatokat foglalja
magába. Kutatásuk során a két dimenzió mentén kialakuló négyféle kötődési típust írtak le.

A fenti táblázatban bemutatott dimenziók (én és mások) egymástól függetlenek, és általában

pozitív vagy negatív jelzőkkel írhatók le. A fenti két dimenzió alapján elkülönített négy
kötődési típus a következő:

1. Biztonságos: Ez az a pozíció, amelyben úgy érezzük, hogy rendben vagyunk, és

ha szükségünk van a párunkra, tudjuk, hogy fordulhatunk hozzá.
2. Aggodalmaskodó: Ebből a pozícióból azt éljük meg, hogy rá vagyunk szorulva a
párunk támogatására, és tőle próbáljuk megkapni azt, amit saját magunktól nem
tudunk.
3. Elkerülő: Ebből a pozícióból nézve a világ alapvetően veszélyes helynek tűnik, és
úgy érezzük, hogy a párunkban sem bízhatunk meg. Az a legbiztonságosabb, ha
csak és kizárólag magunkra támaszkodunk.
 4. Bizalmatlan: Ebben a pozícióban valamilyen alapvető biztonságélményünk
hiányzik, ezért nagyon nehezen bízunk meg bárkiben.

Villámteszt a kötődési stílusunk eldöntésére

A két dimenzió egy-egy kérdést rejt magában, és ha megpróbáljuk őszintén megválaszolni

ezeket, akkor közelebb juthatunk annak megértéséhez, hogy mi melyik pozícióból szemléljük
partnerünket és a társas világot. Természetesen az is lehet, hogy a cikket olvasva, máris
kialakult a fejünkben, hogy hova tartozunk, ám a következő kérdések segítséget nyújthatnak
ennek eldöntésében.

Az énnel kapcsolatos tapasztalat fő kérdése tehát, hogy:

„Meg tudok-e állni a saját lábamon nélküled is?”

Ezt a dimenziót más néven függés dimenzióként is szokták emlegetni, mivel ha az énnel
kapcsolatos tapasztalatunk alapvetően pozitív, akkor kevésbé fogunk függni a párunktól, ha
azonban negatív, akkor valószínűleg erősebben fogunk ragaszkodni a párunkhoz, ami akár
túlzóvá is válhat.

A másikkal kapcsolatos tapasztalat fő kérdése, pedig hogy:

„Bízhatok-e benned, amikor stresszhelyzet van?”

Ezt a dimenziót más néven elkerülésnek is nevezik, ha ugyanis a másik személy belső
modellje negatív, akkor valószínűleg elkerülőbbek leszünk, míg ha pozitív, akkor kevésbé
leszünk elkerülők, és könnyebben belehelyezkedünk egy új kapcsolatba.

A két alapkérdést érdemes párunkkal közösen átgondolnunk, és beszélgetnünk róluk,

ugyanis ez az egyszerű gyakorlat sokat mélyíthet kapcsolatunkon és közelebb vihet minket
párunk jobb megismeréséhez, konfliktusaink megértéséhez. A kötődési stílusunk
megváltoztatható, ennek az első lépése pedig minden esetben a ránk jellemző kötődési
magatartásformák felismerése és tudatosítása. Ha a párkapcsolatban a kötődési stílusunk
biztonságosabbá tételében is egymás partnerei tudunk lenni, az remek közös erőforrássá
válhat.

A kötődés harmadik eleme

Fontos tudnunk, hogy a kötődési rendszert valójában a stressz indítja be. Addig, amíg nincs
különösebb probléma, lehet, hogy egészen jól el vagyunk egymással. A kötődési stílusunk
azonban a váratlan, nehéz helyzetekben tör felszínre. A feszültséggel teli helyzetekben derül
ki, hogy van-e egy biztonságos élményünk arról, hogy ilyenkor is számíthatunk a másikra.
Ilyen kihívást jelentő helyzet lehet például az egyik fél karrier indítása, munkahely váltása,
vagy éppen a gyermekvállalás.

Összefoglalva a belső munkamodell, amely kötődési stílusunk alapját képezi, saját

magunkról és a másikról hordoz információt. Az, hogy kötődési stílusunk hogyan
befolyásolhatja a párkapcsolat dinamikáját Kötődéseink hálójában című sorozatunk
következő részéből kiderül.