Parancsodra

At your command

Neville Goddard

1939.

Fordította:

Szabó Petra
sz.petra888@gmail.com

2017.

(Javított változat, 2019.)

2
 Ez a könyv a Kijelentés Alapelvének leglényegét
tartalmazza. Akár több száz oldalra is növelhettem
volna a mondandóm terjedelmét, de akkor értelmét
veszti a könyv célja.
Ahhoz, hogy a parancsok hatékonyan működjenek,
rövidnek és pontosnak kell lenniük: a legnagyszerűbb
parancs, amit valaha lejegyeztek, néhány egyszerű
szóban rejlik, "Akkor Isten azt mondta: „Legyen
világosság!”"
Az iménti alapelvhez hűen, úgy adom át neked ezen
a néhány oldalon az igazságot, kedves olvasó, ahogyan
előttem is feltárult.

Neville

3
 Elrendelheti-e az ember egy dolog megtörténtét? A
leghatározottabban, igen! Az ember mindig elrendelte,
ami megjelent a világában, és ma is elrendeli, ami
megjelenik, és ez egészen addig így folytatódik, míg az
ember tudatában van emberi mivoltának. Semmi sem
bukkant fel a világban anélkül, hogy előtte az ember ne
rendelte volna el. Mindezt próbálhatod tagadni, de majd
belátod, hogy nem tudod megcáfolni, mert az elrendelés
egy megváltoztathatatlan elven alapszik. Nem a
szavaiddal, vagy hangos kijelentéseiddel parancsolod
meg a dolgoknak, hogy megjelenjenek. Az ilyen
hiábavaló ismétlések gyakoribbak, mint a másfajta
megerősítés. Az elrendelés mindig a tudatban történik;
mindenki tudatában van annak, aminek elrendelte
önmagát. A buta ember a szavak használata nélkül is
tudja, hogy buta. Tehát kijelenti magáról, hogy buta.
Amikor a Bibliát ebben a megvilágításban olvasod,
a legnagyszerűbb tudományos könyvnek fogod találni,
amit valaha írtak. Ahelyett, hogy egy ősi civilizáció
történelmi feljegyzésének, vagy Jézus furcsa
életrajzának tartanád, inkább tekintsd egy nagy
lélektani színjátéknak, mely az emberi tudatosságban
zajlik.
Követeld magadénak, és hirtelen megváltoztatod a
világodat, Egyiptom kopár sivatagából Kánaán ígéret
földje válik.

4
 Mindenki egyetért abban, hogy mindent Isten
teremtett, és nélküle semmi sem létezne, de amiben az
emberek mégsem tudnak megállapodni, az Isten
identitása. A világ egyházai és papságai
ellentmondanak egymásnak Isten identitását és valódi
természetét illetően. A Biblia kétség kívül bebizonyítja,
hogy Mózes és a próféták száz százalékig megegyeznek
Isten identitásában és természetében, ráadásul Jézus
élete és tanításai is összhangban vannak az ősi próféták
felfedezéseivel. Mózes rájött, hogy Isten nem más, mint
az emberi léttudatosság, amikor kijelentette ezeket a
kevéssé megértett szavakat: "A VAGYOK küldött
engem ti hozzátok." Dávid így énekelte a zsoltárában,
“Légy nyugodt és tudd meg, hogy én vagyok az Isten.”
Ézsaiás kijelentette: "Én vagyok az ÚR, nincs más,
nincs isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem
ismertél. Én alkottam a világosságot, én teremtettem a
sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én,
az ÚR, cselekszem mindezt."
Az isteni tudatossággal való azonosulás több
százszor szerepel az Újszövetségben. Csak néhányat
említek: "ÉN VAGYOK a pásztor, ÉN VAGYOK az
ajtó, ÉN VAGYOK a feltámadás és az élet; ÉN
VAGYOK az út; ÉN VAGYOK az Alfa és az Omega;
ÉN VAGYOK a kezdet és a vég"; és megint,
"Mondjátok, ki vagyok én néktek?"

5
 Nem mondják, hogy "Én, Jézus, vagyok az ajtó. Én,
Jézus, vagyok az út", ahogy azt sem, hogy "Mondjátok,
ki vagyok én néktek, Jézus?" Egyértelmű a kijelentés,
"ÉN VAGYOK az út." A léttudatosság az ajtó, melyen
keresztül az élet megnyilvánulásai belépnek a forma
világába.
A tudatosság a feltámasztó erő - életre kelti azt,
aminek az ember a tudatában van. Az ember mindig
kivetíti, aminek a tudatában van. Ez az az igazság, mely
az embert szabaddá teszi, mert az ember vagy
bebörtönzi, vagy felszabadítja saját magát.
Ha te, az olvasó, elhagyod a régi meggyőződésedet,
miszerint Isten egy tőled különálló lény, és kijelented -
pont, ahogy Jézus és a próféták is tették -, hogy Isten a
te tudatosságod, "Az Atya és én egyek vagyunk.", ezzel
a felismeréssel megváltoztatod a világodat. Ez az
állítás, hogy "Az Atya és én egyek vagyunk, de az Atya
nagyobb nálam" elég zavaróan hathat, de ha annak
alapján helyesen értelmezed, amit az imént Isten
identitásáról mondtam, felemelőnek fogod találni. Az
"Atya" nem mást, mint a tudatosságot, az isteniséget
jelenti. Aminek a tudatában vagy, az a "fiú", ami
tanúskodik az "atyjáról". Mint ahogy a feltaláló
viszonyul az ötleteihez; a feltaláló mindig sokkal
nagyobb, mint a tőle eredő gondolatok, mégis egy
marad velük. Például; mielőtt tudatában lennél annak,

6
hogy ember vagy, előbb a létezésednek ébredsz
tudatára, csak aztán kerülsz tudatába annak, hogy
ember vagy. Mégis te maradsz az elgondoló;
hatalmasabb vagy az elképzelésednél - az emberi
lénynél.
Jézus felfedezte ezt a csodálatos igazságot, és
kijelentette, hogy egy Istennel - nem azzal, amelyiket
ember talált ki. Sosem ismert ilyen istent. Azt mondta,
"Isten királysága bennetek van." A mennyország
benned van. A "megtért atyjához" kifejezés pedig azt
jelenti, hogy olyan fokra emelte a tudatosságát, ahol
elérte a puszta léttudatosság állapotát, s így felülmúlta
az önmagáról alkotott jelenlegi, Jézusnak nevezett
elképzelésének korlátait.
A lét tudatosságában minden lehetséges. Jézus így
szólt, "Ha valamit elhatározol, meglesz." Ez volt az ő
elhatározása - a tudatosságának felemelése arra a
szintre, ahol természetes volt számára a vágyott dolog
megléte. Ahogy mondta, "És én, ha felemelkedek,
minden embert magamhoz emelek." Ha felemelkedem a
tudatosságban, a vágyam tárgyának
természetességéhez, magamhoz vonzom a vágyam
megtestesülését. Ahogy kijelenti, "Senki sem jöhet
hozzám, csak ha vonzza őt az Atya, aki engem küldött,
az Atya és én egyek vagyunk." Tehát a tudatosság az
atya, mely odavonzza hozzád az élet megnyilvánulásait.

7
 Ebben a pillanatban is vonzod a világodba, aminek
épp a tudatában vagy. Így már látod mit értett az alatt,
hogy "Újra meg kell születned." Ha elégedetlen vagy az
életed jelenlegi megnyilvánulásával, az egyetlen módja
a változtatásnak, ha elvonod a figyelmedet arról, ami
olyannyira valóságosnak tűnik, és tudatosságodban a
vágyott dolog szintjére emelkedsz. Nem tudsz két
mestert szolgálni egyszerre, ezért fordulj el az egyik
tudatállapottól, és helyezd a figyelmedet egy másikra,
halj meg az egyik számára, hogy a másiknak élhess.
A "Mondjátok, ki vagyok én néktek?" kérdés
címzettje nem Péter. Ez egy örök érvényű kérdés,
melyet az ember valódi lénye az embernek címez. Más
szavakkal, "Kinek mondod magad?" A magadról
alkotott meggyőződés - a saját véleményed önmagadról
határozza meg az életben való kifejeződésedet.
Kijelenti, "Hiszel Istenben, higgy bennem is." Más
szóval, az az én, ami bennem és benned van, Isten
maga.
Az imádkozás tehát nem más, mint annak
felismerése, hogy már megvan, amire vágysz, és nem
pedig könyörgés egy nem létező Istenhez.
Látod már, hogy miért maradnak imák milliói
megválaszolatlanul? Az emberek egy olyan istenhez
fohászkodnak, ami nem is létezik. Például:
szegénységtudattal gazdagságért imádkozni olyan,

8
mintha azt kérnéd, hogy azzal jutalmazzanak meg,
aminek a tudatában vagy, az pedig a szegénység. Annak
érdekében, hogy az ima sikerrel járjon, követelésnek
kell hatnia, mintsem könyörgésnek - tehát ha
gazdagságért imádkozol, fordulj el a szegénység
képeitől, tagadd meg az érzékszerveid által közvetített
bizonyítékokat, és éld bele magad a gazdagság
természetébe.
A Biblia azt mondja, "Te viszont, amikor
imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtót,
és imádkozz titokban! Atyád pedig, aki látja, amit
titokban teszel, megjutalmaz majd!" A léttudatossággal
azonosítottuk az 'Atyát', és az 'ajtót' is. Tehát az 'ajtó
bezárása' azoknak a dolgoknak a kizárását jelenti,
aminek Én most vagyok a tudatában, és inkább
kijelentem, hogy az vagyok, ami lenni akarok. Abban a
pillanatban, amikor a kijelentésem meggyőződéssé
válik, magamhoz kezdem vonzani a parancsom
bizonyítékát.
Ne kérdezd hogyan bukkannak ezek fel, mert senki
sem tudja. Egyetlen megnyilvánulás sem tudja, hogy a
kívánt dolgok miként jelennek majd meg.
A Tudatosság az út, az ajtó, melyen keresztül a
dolgok megjelennek. Jézus azt mondta, "ÉN VAGYOK
az út" - nem "én", John Smith, vagyok az út, hanem
"ÉN VAGYOK", a léttudatosság, ez az az út, amin

9
keresztül érkeznek a dolgok. A jelek mindig követik a
Tudatosság működését. Sosem előzik meg. A dolgok
nem valóságosak, kizárólag a tudatosságban. Épp ezért,
a megfelelő tudatosságot szerezd meg először, aztán a
dolgok kénytelenek lesznek megjelenni.
A Bibliában ez áll, "Keressétek először Isten
országát, és ezek is mind megadatnak nektek." Érd el
először a megfelelő tudatosságot, amiben már birtoklod
a vágyaid tárgyát, majd hagyd magukra a dolgokat. Ezt
jelenti az "amit elrendelsz, meglesz az néked!"
Alkalmazd ezt az elvet és tudni fogod mit takar a
"bizonyítani és látni" kifejezés. Mária története minden
ember története. Mária nem egy nő volt, aki valami
csodálatos módon szült meg egy úgynevezett 'Jézust'.
Mária az a tudatosság, ami mindig is szűz marad,
nem számít hány vágyat szül. Most tekints úgy
magadra, mint szűz Máriára - megtestesülésre váró
vágyaiddal vagy várandós - válj egészen eggyé a
vágyaiddal, hogy már megtestesíted, és megszülöd őket.
Például: Máriáról úgy tartják (már tudod, hogy ő
veled azonos), hogy semmilyen férfit sem ismert. Mégis
teherbe esett. Vagyis, lehet, hogy jelenleg semmi okod
a vágyad beteljesülésében hinni, de miután ráébredsz
önnön isteni tudatosságodra, férjeddé teszed, s végül
teherbe esel a gyermekével (egy manifesztációval),
"Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed, a Megváltód, akit

10
az egész föld Istenének hívnak." Az első parancs Mária
(aki valójában Te vagy) részére "Menj, és ne beszélj
róla senkinek!". Mindez azt jelenti, hogy ne beszélj
másoknak a vágyaidról, az ambícióidról, mert mások
csak a jelenlegi félelmeidet fogják visszhangozni. A
titoktartás az első törvény, melyet figyelembe kell
venni a vágyad megvalósításában.
A második parancs, ahogy Mária történetéből is
kiderül; a "Magasztald az Urat!" Az "Urat" a saját
tudatosságunkkal azonosítjuk. Ezért, a "Magasztald az
Urat!" kifejezés a magunkról alkotott elképzelésünk
átértékelését, megújítását és kiterjesztését jelenti addig
a pontig, ahol már természetes számunkra az új
elképzelés. Amikor eléred ezt a természetesség érzetet
önmagad igazi, isteni kilétével kapcsolatban, akkor
fogsz életet adni a vágyaidnak, a megtestesülésüknek
azáltal, hogy azzá válsz, amivel egy vagy
tudatosságodban.
A teremtés története János első fejezetében található
röviden.
"Kezdetben volt az Ige." Tehát a "kezdet" egy
késztetés kezdetét, egy vágy ébredését jelenti, az "ige"
pedig a tudatodban úszkáló vágy megfogalmazását, az
elmédben való megtestesülését. A késztetésnek, a
vágynak önmagában nincs valósága, mert a
"VAGYOK" léttudatosság az egyetlen valóság. A

11
dolgok csak addig léteznek, míg TUDATÁBAN
VAGYOK a létüknek. Hogy vágyaink
megvalósuljanak, János első versének második sorát
kell alkalmaznunk, ami a következő: "az Ige Istennél
volt". Az igének, a szónak, vagyis a vágynak
határozottnak és erősnek kell lennie, egynek kell lennie
a tudatossággal ahhoz, hogy a tudatosság valósággá
alakítsa. A tudatosság tudatában lesz, hogy ő már a
vágyott dolog, és így annak megfelelően szilárd
formába rendezi önmagát - életet ad az elképzelésének -
vagy feltámasztja a halott, beteljesületlen vágyakat.
"...ha közületek ketten egyetértenek a földön
mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én
mennyei Atyám."
Ez az egyezség sosem két ember közt jön létre,
hanem a tudatosság és a kívánt dolog között. Most már
léttudatos vagy, és szavak nélkül mondod magadnak,
hogy "ÉN VAGYOK." Ha a vágyad az, hogy elérj egy
bizonyos egészségi állapotot, még mielőtt bármilyen
bizonyítékát látnád az egészségednek a világodban,
elkezded egészségesnek ÉREZNI magad. Abban a
pillanatban, ahogy eléred az "Egészséges VAGYOK"
érzést, a tudatosságod és a vágyad összhangba kerül
egymással. Vagyis, az ÉN VAGYOK és az egészség
megegyezett, és ez az összhang egy gyermek születését,
a vágyott dolog (amiben megállapodtak)

12
megtestesülését eredményezi - ebben az esetben az
egészséget. És mivel ÉN kötöttem a megállapodást, ÉN
fejezem ki a megállapodás tárgyát. Így már értheted,
miért mondta Mózes, "A VAGYOK küldött engem ti
hozzátok." Mert mi más, küldhetne téged a kifejeződés
állapotába a "VAGYOK"-on kívül? Semmi - mert "ÉN
VAGYOK az út, rajtam kívül nincs más." Ha elrepülsz
a világ legtávolabbi részére, vagy ha a pokolban veted
meg az ágyad, még akkor is tudatában leszel a
létezésednek. Mindig a tudatosságod által fejeződsz ki,
és a kifejeződésed az, ami által mindig tudatában leszel
a létezésednek.
Ismét, Mózes kijelentette, "Vagyok, ami vagyok."
Van itt valami, amit mindig szem előtt kell tartani. Nem
önthetsz új bort régi üvegbe, és nem tehetsz új foltokat
a régi ruhákra. Az igazság az, hogy nem viheted
magaddal az új tudatosságodba a régi éned egyetlen
részét sem. Az összes jelenlegi meggyőződésed,
félelmed, és korlátod azok a súlyok, amelyek a
tudatosságod jelenlegi szintjéhez kötnek.
Ha túl szeretnél lépni ezen a szinten, hátra kell
hagynod jelenlegi önmagadat, és a magadról alkotott
elképzeléseket. Ehhez fordítsd el a figyelmedet a
jelenlegi problémáidról, korlátaidról, és csak fürdőzz a
létezésben. Mondd halkan, miközben érzed,
"VAGYOK." Ne szabj ennek a tudatosságnak

13
feltételeket, mint eddig. Csak jelentsd ki, hogy létezel,
és folytasd, míg formátlanná nem válsz, és el nem
veszel a létezés érzésében. Amikor eléred ezt a kiterjedt
tudatosságot, a benned lévő formanélküli mélységben
alkoss önmagadról új képet úgy, hogy annak érzed
magad, ami lenni szeretnél.
A benned rejlő mélységben mindent istenszerűen
lehetségesnek fogsz találni. Minden, amit csak el tudsz
képzelni ezen a világon, lehetségessé válik ebben a
jelen, formátlan tudatosságban, és a legtermészetesebbé
válik számodra mindenhatóként való gondolkodás.
A Szentírásban ez áll – „testben ugyan távol, de
lélekben jelen vagyok az Úrral”. A "test" a magadról
alkotott régi koncepció, és az "Úr" pedig a
léttudatosságod. Ez a jelentése annak, amit Jézus
mondott Nikodémusznak, "Ha valaki újra nem születik,
nem láthatja meg az Isten országát.". Hacsak nem
hagyod magad mögött a régi elképzeléseidet
önmagadról, és nem fogadod el az újjászületés
természetét, a jelenlegi korlátaidat fogod továbbra is
megjeleníteni.
Életed kifejeződését csak úgy változtathatod meg,
ha a tudatosságodat változtatod meg. A tudatosság az a
valóság, ami örökké a körülötted lévő dolgokban
szilárdítja meg magát. Az emberi világ minden részlete
a tudatosság kivetülése. Ahogy a tükörképedet sem

14
változtathatod meg a tükör összetörésével, úgy a
világodat sem változtathatod meg a dolgok
elpusztításával. A környezeted, és benne minden, azt
tükrözi, ami a tudatosságodban vagy. Mindaddig, amíg
tudatosságodban valami vagy, addig fogod azt
kivetíteni a valóságodba.
Ennek ismeretében kezd el értékelni magadat. Az
ember túlságosan leértékeli önmagát. A Számok
Könyvében ezt olvashatod, "Óriások voltak a földön
azokban a napokban; úgyhogy olyannak éreztük
magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő
szemükben is épp olyannak látszhattunk.” Ez nem
holmi homályos múltbéli időre utal, amikor az
embernek óriási termete volt. Ma van a nap, az
örökkévaló most, amikor a körülötted lévő
körülmények tűnnek fel fenyegető óriásként (például a
munkanélküliség, ellenséges hadseregek, a problémáid,
és minden egyéb számodra rémisztő dolog). Ezek azok
az óriások, amik miatt szöcskének érzed magad. De a
fenti szöveg azt mondja, először te láttad, te tartottad
saját magadat szöcskének, és épp emiatt az is voltál az
óriások számára - egy szöcske. Más szavakkal, csak az
lehetsz mások szemében, aminek magadat látod. Épp
ezért értékeld át önmagadat, és érezd magadat óriásnak,
a hatalom központjának, az előbbi óriásokat pedig
kicsinyítsd le, és lásd azokat szöcskének. "A föld

15
minden lakosa olyan, mint a semmi; és az ő akarata
szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai
között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná, és ezt
mondaná néki: Mit cselekedtél?" Ez nem a magasban
ücsörgő ortodox istenről szól, hanem az egy és egyetlen
Istenről - az örökkévaló atyáról, a tudatosságodról.
Ébredj rá a hatalomra, ami te magad vagy. Ismerd fel
valódi lényedet, nem az embert, hanem az arcnélküli,
formátlan tudatosságot, és szabadulj ki a saját magad
által épített börtönből.
"Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és
enyéim ismernek engem. A juhaim hallgatnak a
hangomra, ismerem őket, és követni fognak.” A
tudatosság a jó pásztor. Aminek tudatában vagyok, az a
"juh", ami követ. A tudatosságod olyan jó "pásztor",
hogy sosem vesztette el a "juhokat", azokat a dolgokat,
amiknek tudatában vagy.
"Hívó hang vagyok az emberi zavartság pusztáján,
és mint olyan, tudatában vagyok a létnek, és sosem jön
el az idő, amikor nem találom önmagam, azt, amiről
tudom, hogy én vagyok. ÉN VAGYOK az ajtó: ha
valaki rajtam át megy be az megtartatik és legelőre
talál."
A tudatosságod az életed ura és pásztora. Tehát "Az
Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." sorból
kristálytisztán kiviláglik, hogy a te tudatosságodról van

16
szó. Sosem lehetsz bizonyíték, vagy bizonyosság
hiányában annak kapcsán, aminek tudatában vagy.
Ez igaz. De miért nem ébredsz tudatára a
nagyszerűségednek? Hogy Isten-szerető, gazdag, és
egészséges lehetsz, és minden egyéb csodált
tulajdonságot is birtokolhatsz?
Ugyanolyan könnyű ezeknek a tulajdonságoknak a
tudatosságával rendelkezni, mint az ellentéteikével,
melyeket jelenleg nem tartasz hozzád tartozónak a
világod miatt. Épp ellenkezőleg, a világod a
tudatosságod miatt az, ami. Egyszerű, nem? Túlságosan
is egyszerű az emberi elmének, ami mindent megpróbál
túlbonyolítani.
Pál ezt az elvet a "görögökének" (vagy a világ
bölcsességének) "bolondságnak" tartotta. "És a
zsidókénak" (azok, akik jeleket keresnek), "egy
akadálynak"; amiért az ember továbbra is sötétben jár,
ahelyett, hogy ráébredne milyen csodás lény is ő. Az
ember olyan sokáig imádta a saját képét, hogy most
először találja ezt a kinyilatkoztatást istenkáromlónak, s
ettől a pillanattól fogva halált küld az összes régi
hiedelmére, melyben egy tőle különálló isten szerepel.
Ez a kinyilatkoztatás azt a tudást fogalmazza meg, hogy
"Én és az atyám egyek vagyunk, de az atyám nagyobb
nálam." Egy vagy az önmagadról alkotott jelenlegi
elképzeléseddel, de sokkal nagyobb vagy nála.

17
 Mielőtt az ember megpróbálja megváltoztatni a
valóságát, először le kell fektetnie az alapokat - "ÉN
VAGYOK az Úr." Ez az ember tudatosságára utal, arra,
hogy az ő tudatossága Isten. Mindaddig, míg ez a tudás
nem erősödik meg benne olyannyira, hogy képes legyen
lerázni magáról mások sugallatait és okoskodó
ellenvetéseit, a korábbi hiedelmei rabságában fogja
találni magát. "Ha nem hiszed, hogy Ő vagyok, akkor
meghalsz a bűneidben." Ez azt jelenti, hogy továbbra is
zavarodott leszel és akadályozva érzed magad, míg meg
nem találod a zavarodottságod okát. Amikor felemeled
az ember fiát, akkor tudod, hogy ÉN VAGYOK Ő.
Vagyis én, John Smith, nem teszek semmit, kizárólag
az atyám, vagyis az a tudatosság, mellyel most egy
vagyok, végzi el a munkát.
Amikor felismered, hogy Isten ténykedik rajtad
keresztül, hogy csatorna vagy a számára, a belőled
eredő késztetések és vágyak testet öltenek a világodban.
"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja
az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és
vele vacsorálok, és ő én velem." Az ajtón kopogó "én"
maga a késztetés, a vágy.
Az ajtó pedig a te tudatosságod. Az ajtó kinyitása
azt jelenti, hogy válj eggyé azzal, ami kopogtat; válj
eggyé a vágyad tárgyával, érezd a beteljesült vágy
örömét. Ha lehetetlennek érzed a vágyad

18
megvalósulását, akkor becsukod az ajtód, és
megtagadod a belső késztetésed megnyilvánulását.
Hogy tudatosságban olyan magasságba emelkedj, ahol
már természetes a vágyott dolog érzete, ahhoz szélesre
kell tárnod az ajtót előtte, és be kell hívnod, hogy
megtestesülhessen.
Ezért írták azt, hogy Jézus elhagyta a fizikai
megnyilvánulás világát, és felment az Atyjához. Jézus,
pont mint te és én, emberként (Jézusként) lehetetlennek
találta a dolgokat. De miután felfedezte, hogy az atya
egyenlő a kívánt dolog tudatállapotával, megszabadult
önmagától, korlátolt emberi elméjétől, kiterjesztette a
tudatosságát, és addig maradt abban a szellemi
magasságban, míg teljesen eggyé nem vált a vágyott
dologgal. Ahogy így tett, ő maga vált a beteljesült
vággyá, s végül fizikai kifejeződésre juttatta.
Ez Jézus egyszerű üzenete: az ember nem más, csak
öltözék, egy személytelen lény, ÉN VAGYOK a
jelenlét, amit az emberek Istennek hívnak, én lakom
bennük. Minden ruhadarabnak bizonyos korlátai
vannak. Annak érdekében, hogy felülkerekedj azokon a
korlátokon, melyeket emberként képtelennek tartod
magad legyőzni, hagyd figyelmen kívül a jelenlegi
korlátaidat, az elképzeléseidet önmagadról, és olvadj
bele a beteljesült vágy érzésébe. Azt senki sem tudja,
hogy ez a vágy és ez az újonnan önmagára ébredő tudat

19
hogyan testesíti meg magát. Ez az újonnan visszanyert,
isteni tudatosság olyan módon munkálkodik, melyet
nem ismersz. Ne rágódj a hogyanon, ne spekulálj a
tudatosság megjelenési formáján, mert nincs olyan
bölcs ember, aki ezt tudná. A töprengés csak azt
bizonyítja, hogy nem érted el a beteljesült vágy
valódiságának természetességét, és tele vagy
kételyekkel.
A Bibliában ez áll, "Ha pedig valakinek nincsen
bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki
készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek,
és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve,
mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma,
amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát
az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól." Láthatod
miről szól ez; kizárólag a hit sziklájára lehet bármit is
alapozni. Ha nem érted el a megfelelő tudatosságot,
akkor nem fektetted le a vágyott dolog
megvalósulásához szükséges alapokat.
Eme sziklaszilárd tudatosság bizonyítéka ebben a
pár szóban rejlik, "Köszönöm, Atyám!" Amikor
boldogan hálát adsz, és valóban hálásnak is érzed
magad még az előtt, hogy a vágyad beteljesülése az
érzékszerveid számára észlelhetővé válna, kétség kívül
elérted a megfelelő tudatosságot és eggyé váltál a
vágyott dologgal. Istent (a tudatosságodat) sosem

20
verheted át. Mindig megkapod, aminek a tudatában
vagy, és senki sem mond köszönetet valamiért, amit
még nem kapott meg.
A "Köszönöm Atyám!" nem egy rövid mágikus
formula, aminek sokan használják. Sosem kell
hangosan kiejtened a "Köszönöm Atyám!" szavakat.
Amikor boldogan gondolsz a vágyadra, ezzel
automatikusan hálát adsz a bensődben. Már elfogadtad
az ajándékot, mely még csak a vágy volt, mielőtt
megemelted volna a tudatosságodat, és innentől a hited
az a szubsztancia, amely fizikai formát ad a vágyadnak.
A tudatosság felemelkedése valójában egy szellemi
házasság, melyben ketten egyetértenek abban, hogy
egyek, és az egyezőségük, a képük megjelenik a fizikai
dimenzióban.
"Bármit kértek az én nevemben, ugyanazt adom
nektek." A "bármi" elég nagy mérték. Ez a szó a
feltétel-nélküliségre utal. Jézus nem azt mondja, hogy
előbb a társadalom eldönti, hogy amit kérsz, az jó vagy
rossz, aztán megkaphatod. A kérdés inkább az, hogy
tényleg akarod? Tényleg vágysz rá? Ez minden, ami
szükséges. Az élet mindent megad neked, ha az Ő
nevében kérsz.
Az Ő nevét nem az ajkaiddal mondod ki. Kérhetsz
Isten, Jehova, vagy Jézus Krisztus nevében, de hiába
teszed. A 'név' a természetet jelenti; így amikor egy

21
dolog természetében kérsz, az eredmény mindig követni
fog. Valami nevében kérni annyi, mint tudatosságban
felemelkedni, és természetben eggyé válni a vágyott
dologgal. Tudatosságodban emelkedj a vágyott dolog
természetéig, és kifejezed ezt a dolgot. Erről szól ez is:
"Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy
mindazt megnyertétek, és meglészen néktek."
Az imádkozás - ahogy korábban rávilágítottam,
maga a felismerés - a parancs, hogy higgy abban, hogy
megkapod első személyben, jelen időben. Ez azt jelenti,
hogy a kért dolog természetében kell lenned, mielőtt
megkaphatnád.
Ahhoz, hogy könnyedén elérjük a vágyott dolog
természetét, a kegyelem a kulcs. "Bocsáss meg az
ellened vétkezőknek, és mennyei atyád is megbocsát
neked. De ha nem bocsátasz meg, atyád sem fog." Most
úgy tűnhet, hogy valami személyeskedő istenről
beszélek, aki vagy elégedett a tetteiddel, vagy nem.
Közel sem ez a helyzet.
Bölcsen használd a tudatosságodat, az istenlétedet,
mert ha a tudatosságodban mások ellen való dolgot
tartogatsz, azzal kötelezed, hogy megjelenjen a te
világodban. Ahhoz, hogy felments másokat a
kárhoztatás alól, szabadítsd meg magadat, és bármely
szükséges tudatosságszintre felemelkedhetsz; ezért

22
nincs ítélet azokban, akik Jézus Krisztusban (ezen a
tudatosságszinten) élnek.
Ezért nagyon jó gyakorlat, mielőtt belemerülnél a
meditációdba, hogy először mindenkit felszabadítasz a
hibáztatás alól. A törvényt semmi sem változtatja meg,
és te nyugodtan megpihenhetsz abban a tudatban, hogy
mindenkinek a magáról alkotott elképzelése lesz a
jutalma. Tehát nem kell amiatt aggódnod, hogy mások
megkapják-e, vagy sem, amit érdemelnek. Az élet nem
hibázik; mindig megadja az embernek, amit az ember
először magának ad.
Ezzel eljutunk a Bibliában emlegetett tizedhez, mely
nagyon sok visszaélésnek adott alapot. A mindenféle
tanárok manipulálták és szolgává tették az embereket a
tizeddel kapcsolatban, mivel maguk sem értették meg a
tized valódi lényegét és természetét; a hiánytól való
félelmükben követelték a követőiktől, hogy higgyék el,
a jövedelmük egytized részét az Úrnak kötelezően oda
kell adományozniuk. De emlékezz, "ÉN VAGYOK az
Úr." A te tudatosságod maga az Úr, melynek most és
mindörökké adakozol.
Amikor kijelented magadról, hogy valami vagy, ezt
a tulajdonságot egyenesen Istennek adod. A
léttudatosságod pedig visszatér hozzád azzal a
tulajdonsággal és jellegzetességgel, amire igényt
tartasz.

23
 A tudatosság olyasmi, amit nem lehet megnevezni.
Azt állítani Istenről, hogy gazdag, nagyszerű, szeretető,
és mindentudó, olyan, mintha meghatároznád a
meghatározhatatlant. Mert Isten nem olyasmi, amit
valaha is körül lehet írni.
Szükség van a tizedre, és a tized fizetését Isten felé
teszed. Mostantól az egyetlen Istennek adózol; ügyelj
arra, hogy azt a tualjdonságot add neki, melyet
emberként kifejezni kívánsz, például nagyszerűséget,
gazdagságot, szeretet, és mindentudást.
Ne spekulálj arról, hogyan fejezhetnéd ki ezeket a
tulajdonságokat, mert az élet a maga módján
munkálkodik, és te, mint ember, azt nem ismerheted.
Ezek majd kiderülnek. De biztosíthatlak, azon a napon,
amikor már meggyőződéssel jelented ki magadról
ezeket a tulajdonságodat, a kijelentéseid honorálva
lesznek. Semmi sincs elrejtve, amit nem szabad feltárni.
Ami titokban hangzik el, azt valójában a háztetőről kell
szétkürtölni. Ez pedig a titkos meggyőződéseid
önmagadról - a titkos állítások, amit senki sem ismer,
amiket ha igazán elhinnél, a háztetőről kiáltanád ki a
világba. Mert a meggyőződéseid önmagadról a benned
élő Isten szavai, mely szavak maga a lélek, és nem
térhetnek vissza hozzád érvénytelenül, mindenképp
teljesíteniük kell a küldetésüket.

24
 Ebben a pillanatban is szólítva vagy a végtelenből,
melynek most már a tudatában vagy. És egyetlen szó,
vagy meggyőződés sem fog elbukni, hogy eltaláljon
hozzád.
"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők." A
tudatosság a szőlőtő, és azok a tulajdonságok, amiknek
már a tudatában vagy, azok az ágak, melyeket táplálsz
és életben tartasz. Ahogy az ágnak sincs élete
egymagában, csak a szőlőtőből gyökerezve, ugyanígy a
dolgoknak sincs élete, kivéve, ha a tudatában vagy
ezeknek a dolgoknak. Ahogy az ág elsorvad és meghal,
ha a tőben megszűnik az életadó nedv áramlása,
ugyanígy a világodban jelen levő dolgok is elmúlnak,
ha elvonod tőlük a figyelmedet, mivel a figyelmed az
életnedv, mely gondoskodik mindenről.
Ahhoz, hogy megoldj egy számodra valóságosnak
tűnő problémát, csak el kell fordítanod róla a
figyelmedet. Annak ellenére, hogy látszólag valóság,
fordulj el tőle tudatosságodban. Légy közömbös és
kezdd úgy érezni magad, mintha a probléma már
megoldódott volna.
Például, ha börtönben vagy, senkinek sem kell
mondania, hogy vágyj a szabadságra, mert a szabadság
iránti vágy automatikusan felébred benned. Akkor miért
bámulod a cellád rácsait? Irányítsd el a figyelmedet
arról, hogy be vagy zárva, és kezd szabadnak érezni

25
magad. Éld át annyira, hogy már természetesnek hat az
érzés - ebben a pillanatban a börtön rácsai eltűnnek.
Alkalmazd ugyanezt az elvet minden más problémára.
Láttam olyan embereket, akik nyakig ültek az
adósságban, alkalmazták ezt az elvet, és egy
szempillantás alatt elpárolgott az óriási tartozásuk.
Láttam olyanokat, akikről lemondtak az orvosok, ők
viszont elfordultak a problémájuktól, és az érzékeik
által közvetített negatív bizonyítékok ellenére jól
kezdték érezni magukat. Igen rövid idő alatt az
úgynevezett "gyógyíthatatlan betegség" nyom nélkül
eltűnt.
Válaszod a "Kinek gondoltok engem?" kérdésre
mindig meghatározza a kifejeződésedet. Amíg
tudatában vagy a bebörtönzöttségnek, betegségnek,
szegénységnek, addig fogod kivetíteni és kifejezni
ezeket a körülményeket.
Amikor az ember rádöbben, hogy már most az, ami
után kutat, és kijelenti, hogy ő az, rendelkezni fog a
kijelentésének bizonyítékával. A Bibliában ez áll: "Kit
kerestek?" És ők így feleltek, "Jézust." És a hang azt
mondta, "Én Ő vagyok." Jézus itt üdvösséget,
megváltót jelent. A megváltásodat keresed attól, ami
nem is a te problémád.
Az "Én vagyok" az, aki megment. Ha éhes vagy, az
étel a megmentőd. Ha szegény vagy, a gazdagság a

26
megmentőd. Ha bebörtönöztek, a szabadság a
megmentőd. Ha beteg vagy, nem egy Jézusnak nevezett
ember lesz a megmentőd, hanem az egészség. Ezért
jelentsd ki, "Én Ő vagyok.", más szavakkal, jelentsd ki,
hogy a vágyott dolog vagy. Jelentsd ki, hogy az vagy,
nem szavakkal, hanem a tudatosságodban, és a
tudatosság megjutalmaz a kijelentésed beteljesülésével.
A Biblia azt tanítja neked, hogy "Megtaláltok engem,
ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám."
Tehát, tudatosságban érezd a kívánt tulajdonságot, míg
végül valóban olyannak (gazdagnak, egészségesnek,
szabadnak) érzed magad. S mikor már elveszel az
érzésben, akkor a vágyott tulajdonság megtestesíti
magát a világodban.
Kigyógyulsz a problémádból, amikor megérinted a
megoldását. "Ki érintett meg engem? Mert éreztem,
hogy erő áradt ki belőlem.” Valóban, azon a napon,
amikor megérinted a benned Létezőt - gyógyultnak és
egészségesnek érzed magad; valódi lényed ereje kiárad,
és gyógyulásként szilárdul meg a világodban.
A Biblia ezt írja, "Hisztek Istenben. Higgyetek
bennem is, mert én Ő vagyok." Higgy Istenben. "Eggyé
vált Istennel és nem találta tolvajlásnak Isten munkáit
cselekedni." Menj, és tégy ugyanígy. Igen, kezdj hinni a
tudatosságodban, a tudatosságban, hogy Isten vagy.
Jelentsd ki magadról azokat a tulajdonságokat,

27
melyekkel eddig egy kívülálló Istent ruháztál fel, és
meglátod, ki fogod fejezni ezeket.
"Mert én nem vagyok egy messzi Isten. Közelebb
vagyok, mint a kezeitek és lábaitok - közelebb a
lélegzeteiteknél is." Én vagyok a tudatosságod
leglényege. Én vagyok mindaz, aminek valaha
tudatában kell lennem, én vagyok minden kezdete és
vége is. "Mert mielőtt a világ lett volna, ÉN VAGYOK;
és amikor a világ megszűnik létezni, ÉN VAGYOK;
mielőtt Ábrahám lett volna, ÉN VAGYOK." Ez az "Én
vagyok" a te tudatosságod.
"Ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon
annak építői." Az "Úr" a te tudatosságod. Először
mindent, amit keresel, a tudatosságodban kell
megalapoznod, mert ha nem, akkor hiába fáradozol a
kereséssel. Minden a tudatosságban kezdődik és ér
véget.
Tehát, áldott az az ember, aki bízik önmagában -
mert az ember Istenbe vetett hitét az önmagába vetett
bizalomban mérik. Hiszel az egy Istenben, akkor higgy
BENNEM is.
Ne másokban bízz, hanem tükrözd azt a lényt, aki
valójában vagy, csak ez hozhatja el neked és teheti meg
érted azt, amit először te teszel magaddal.

28
 "Senki nem veszi el tőlem életem, hanem én magam
teszem le." Megvan hozzá a hatalmam, hogy letegyem,
és ismét felemeljem.
Nem számít mi történik az emberrel, ebben a
világban semmi sem véletlen. Minden egy pontos és
változhatatlan törvény irányítása alatt történik.
"Senki (értsd: a manifesztáció) sem jöhet hozzám,
hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza." illetve
"Én és az Atyám egyek vagyunk." Higgy ebben az
igazságban, és szabad leszel. Az ember mindig másokat
hibáztat, és továbbra is így fog tenni, míg rá nem jön,
hogy ő az oka mindennek. Az "ÉN VAGYOK" nem
pusztítani jön, hanem beteljesíteni. Az "ÉN
VAGYOK", a benned élő tudatosság semmiképp sem
pusztít el semmit, hanem teljesen kitölti az ember
önmagáról alkotott koncepciójának öntőformáját.
Hiába veszi körül gazdagság a szegény embert,
lehetetlen számára meglelni azt a világban, hacsak
először nem állítja magáról, hogy gazdag. Mert a jelek
csak aztán tűnnek föl, nem fognak a kinyilatkoztatás
előtt megjelenni. Az ember a bolondok játékát játssza,
amikor egyfolytában a szegénység miatt siránkozik és
hadakozik ellene, miközben a tudatosságában szegény
marad. A tudat ezen szintjéről nem lehet változást
előidézni, mivel az élet folytonosan megjelenít előttünk
minden tudatszintet.

29
 Kövesd a tékozló fiú példáját. Ismerd fel, hogy te
magad hoztad létre a hiány állapotát. Határozd el
magadban, hogy magasabb szintre emelkedsz, ahol
hízott borjú, gyűrű, és köntös várja az igénylésed.
Senki sem ítélte el a tékozló fiút, amikor volt elég
bátorsága követelni az örökségét. Mások csak addig
ítélnek el minket, amíg mi elítéljük magunkat. Tehát:
"Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit
helyesnek talál." Mert az életben semmit sem ítélnek el.
Minden kifejeződik.
Az életet nem érdekli, hogy gazdagnak, vagy
szegénynek tartod magad; erősnek, vagy gyengének.
Örökké azzal fog jutalmazni, amit magadról igaznak
tartasz.
A dolgok megítélése, hogy helyesek e, vagy
helytelenek e, kizárólag az emberhez tartozik. Az élet
számára semmi sem jó, vagy rossz. Ahogy Pál a
rómaiakhoz intézett levelében kijelentette: "Tudom, és
meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi
sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak
tisztátalan, aki tisztátalannak tartja." Ne kérdezd többé
magadtól, hogy méltó vagy-e, vagy sem arra, hogy
megkapd, amire vágysz. Mint ember, nem te
teremtetted a vágyat. A vágyaid mindig az alapján
alakulnak benned, amit a most pillanatában jelentesz ki
önmagadról.

30
 Amikor az ember éhes, (gondolkodás nélkül)
automatikusan ételre vágyik. Amikor börtönbe kerül,
automatikusan áhítozik a szabadság után, és így tovább.
A vágyaid magukban hordozzák az önkifejezés tervét.
Tehát hagyj ki minden ítélkezést a képből, emelkedj
tudatosságban a vágyad szintjére, és válj eggyé vele
úgy, hogy kijelented, már beteljesült. Mert: „Elég neked
az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér
célhoz.”
Higgy ebben a láthatatlan kijelentésben, míg meg
nem születik benned a meggyőződés, hogy már teljesült
a kérésed. A bizalmad busásan fog kifizetődni. Csak
egy rövid ideig kell bíznod, míg a vágyott dolog
megérkezik. Ám hit nélkül képtelenség bármit is
észrevenni. A világot a hit által alkották meg, mivel "A
hit a remélt dolgok felőli bizonyosság, és a nem látott
dolgokról való meggyőződés."
Ne aggódj az eredmény végett. Olyan biztosan jön
el hozzád, mint ahogy nappal követi az éjszakát.
Tekints úgy az összes vágyadra, mint Isten
kimondott szavaira. Minden egyes szó és vágy egy
ígéret. A legtöbbünk azért nem ismeri fel a vágyai
beteljesülését, mert állandóan feltételekhez kötjük őket.
Ne akard szabályozni a beteljesülés mikéntjét, csak
fogadd el, amilyen formában eljön hozzád. Köszönd

31
meg, adj hálát érte, mintha már megkaptad volna, majd
menj utadra békével.
A vágyad elfogadása olyan, mint a termőföldbe
hintett vetőmag. Mert amikor elülteted a vágyad tárgyát
a tudatodba, biztos lehetsz benne, hogy felbukkan a
külvilágban. Ezzel megtetted a dolgod. Viszont a
HOGYAN miatti aggódásod olyan, mintha mentálisan
visszatartanád a termőmagokat, és sosem vetnéd el őket
a bizalom talajában.
Azért kötik az emberek a vágyaik beteljesülését
mindenféle külső feltételekhez, mert mindig csak az
után fogadják el a dolgok létezését, miután már
megjelentek, és valósnak látják őket - elfelejtik, hogy
az egyetlen valóság a tudatosság.
Kizárólag fizikai dolgokat fogadni el valósnak
olyan, mint tagadni, hogy Isten számára bármi
lehetséges. A bebörtönzött ember, aki a cellája négy
falát kizárólagos valóságnak látja, automatikusan
megtagadja a benne élő Isten késztetését és ígéretét a
szabadságra.
Ez egy gyakran feltett kérdés: Ha a vágy Isten
ajándéka, hogy mondhatod azt, hogy ha valaki meg
akar ölni egy másik embert, egy ilyen vágy az jó, és
Istentől származik? Erre válaszolva hadd mondjam el,
hogy senki sem kívánja megölni a másikat. Amit
igazából akar, hogy megszabaduljon ettől az embertől.

32
De mivel nem hiszi, hogy a szabadság utáni vágya már
önmagában magában hordozza a szabadság hatalmát,
feltételeket szab a beteljesülésnek, és azt látja a
szabadság kifejezésének egyetlen módjának, ha
elpusztítja a másik embert. Elfelejti, hogy a vágyba
csomagolt élet olyan kifürkészhetetlen utakat ismer,
melyet ő nem. Mindenre csak később derül fény. Így az
ember a hit hiánya miatt eltorzítja Isten ajándékait.
A problémák azok a hegyek, melyeket el lehet
távolítani, ha valakinek van egy kis hite. Az ember pont
úgy közelíti meg a problémáit, ahogy a történetben az
idős asszony, aki a papot hallgatja. A pap így szólt: "Ha
csak mustármagnyi hitetek volna, s azt mondanátok
ennek a hegynek: Eredj át innen amoda! Átmenne.
Semmi sem lenne lehetetlen számotokra."
Ezen az éjszakán az asszony imádkozás közben
felidézte ezt a részt a szentírásból, majd elvonult aludni
azzal, amit ő hitnek gondolt. Reggel, miután felébredt,
az ablakhoz rohant és felkiáltott: "Tudtam, hogy az az
öreg hegy még mindig ott lesz!"
Mert az ember így viszonyul a problémájához.
Tudja, hogy mindig szembesülni fog vele. És mivel az
élet nem pusztít el semmit, továbbra is fenntartja azt,
amit az ember a tudatában őriz.
A dolgok csak akkor tűnnek el, ha az ember
megváltoztatja a tudatosságát. Tagadd meg, ha akarod,

33
de akkor is tény marad; a tudatosság az egyetlen
valóság, és a dolgok csak tükrözik, aminek tudatában
vagy. Szóval a mennyei állapot, amit keresel, kizárólag
a tudatosságban található, mivel a mennyek országa
benned van. Ahogy a menny akarata hajdanán
megvalósult a földön, úgy élsz te is abban a mennyben,
amit a bensődben teremtettél. Mert itt a földön a menny
felfedi magát. A mennyek országa valóban elérhető.
MOST. Tehát teremts egy új mennyet, lépj be egy új
tudatállapotba, és egy teljesen új világ fog megjelenni
előtted.
„A régi dolgok elmúltak. Ne emlékezzetek többé
rájuk. Íme hamar eljövök (a tudatosságod); és az én
jutalmam velem van.”
"Névtelen vagyok, de minden névre (tulajdonságra)
hallgatok, amin szólítasz." Emlékezz, rólad beszélek,
amikor azt mondom 'én'. Tehát, olyannak fogsz
megjelenni, amilyen elképzeléseket - mély
meggyőződéseket - dédelgetsz magadról.
Most pedig hadd vezesselek be a halászat
fortélyaiba. A szentírásban a tanítványok egész éjjel
halásztak, de nem fogtak semmit. Ekkor feltűnt Jézus,
és azt mondta nekik, hogy vessék ki még egyszer a
hálóikat ugyanabba a vízbe, amiben az imént még nem
volt semmi - és ezúttal a hálóik tele voltak hallal.

34
 Ez a történet a mai világban is helytálló, mivel pont
benned, az olvasóban zajlik. Mert benned van minden
eszköz, ami a halászathoz szükséges. De amíg nem
találod meg Jézus Krisztust (a tudatosságod), addig te is
az emberi sötétség éjszakájában fogsz halászni, mint a
tanítványok. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokra fogsz
halászni, melyeket valósnak hiszel, és emberi csalival
(küzdelemmel és erőfeszítéssel) fogsz rájuk halászni -
ezzel meg azzal próbálsz kapcsolatba kerülni: próbálsz
kikényszeríteni mindenfélét az életből, de ezek az
erőfeszítések hiábavalóak lesznek. De amikor
felfedezed magadban a Jézus Krisztus tudatosságot,
hagyod, hogy ő irányítsa a halászatodat, és tudatosan
fogsz a kívánt dolgokra halászni. A vágyad az a hal,
amit kifogsz, mert a tudatosságod az egyetlen élő
valóság, melynek mély vizeiben halászol.
Ha olyasmit szeretnél elérni, ami a jelenlegi
képességeiden túlmutat, akkor mélyebb vizekre kell
evezned, mert a jelenlegi tudatodban azok halak, avagy
a vágyaid képtelenek úszni. Mélyebb vizekre evezni
annyit tesz, hogy hátrahagyod minden jelenlegi
problémádat, és korlátaidat azáltal, hogy elfordulsz
tőlük. Fordíts teljesen hátat nekik.
Időzz el a VAGYOK-nál, mondogasd magadnak:
"VAGYOK", "VAGYOK", "VAGYOK". Jelentsd ki,
hogy csak vagy. Ne szabályozd ezt a kijelentést, csak

35
érezd, hogy létezel. Hirtelen azon kapod magad, hogy
felhúzod a horgonyt, mely a problémáid zátonyához
kötött, és kimozdulsz a mélybe.
Ezt az élményt általában a kiterjedés érzése kíséri.
Érezni fogod, mintha ténylegesen növekednél. Ne félj,
mert most bátornak kell lenned. Nem fogsz meghalni a
régi korlátaid miatt, de azok meghalnak, amint
elhagyod őket. Mert ők csak a tudatodban léteznek.
Ebben a mély, kiterjedt tudatosságban olyan erő
birtokában találod magad, melyről korábban sosem
álmodtál.
Amint ellököd magad a korlátok partjától, kifogod a
halakat (a vágyott dolgokat) a mélyből, mivel
elvesztetted a problémáid és a korlátaid tudatosságát. A
világ legegyszerűbb dolga, hogy egynek érzed magad a
vágyaid tárgyával.
Mert ÉN VAGYOK (a tudatosságod) a feltámadás
és az élet, csatlakoznod kell ehhez az életadó
hatalomhoz, mely te vagy a vágyaid számára, ha meg
szeretnéd formálni és élni őket a világodban. Most
lényegülj át a vágyott dolog természetébe azáltal, hogy
érezni kezded; "gazdag vagyok", "szabad vagyok",
"erős vagyok". Amikor ezek az érzések
megszilárdulnak benned, formátlan lényed magára ölti
az érzéseidben megtapasztalt dolgok alakjait. Keresztre
feszülsz a gazdagság, a szabadság és az erő érzésein.

36
Temetkezz ezen meggyőződések nyugalmába. Aztán,
mint tolvaj az éjszakában, amikor legkevésbé számítasz
rá, ezek a tulajdonságok élő valóságként támadnak fel a
világodban.
A világ számára tapinthatónak kell lenned, hús és
vérként láthatónak, mert megtermed ezeknek az
újonnan elsajátított tulajdonságoknak a gyümölcsét. Ez
a sikeres halászat művészete az élet
megnyilvánulásaira.
A kívánt dolog sikeres megvalósítása Dániel
történetében is meg van említve. Dániel a barlangban
hátat fordított az oroszlánnak, és a felülről érkező fény
felé nézett; így az oroszlán gyenge maradt, és Dánielt
megmentette az Istenbe vetett hite.
Ez a te történeted is, és ugyanazt kell tenned, amit
Dániel. Ha egy oroszlánbarlangban találnád magad,
nem lenne más gondod, mint az oroszlánok. Semmi
másra nem gondolnál a világon, kizárólag a
problémádra. Az oroszlán jelképezi a problémádat.
Tehát Dániel hátat fordított a karmoknak, és a fény
felé nézett, ami az ő Istene volt. Kövessük Dániel
példáját: ha a szegénység, az adósság és betegség
börtönébe vagyunk zárva, ne figyeljünk a
problémánkra, inkább időzzünk el annál a dolognál,
amit keresünk.

37
 Ha nem tekintünk vissza tudatosságban a
problémánkra, hanem kitartóan hiszünk magunkban,
hogy azzá válhatunk, amire vágyunk, akkor a börtön
falai leomlanak, és megtaláljuk, amit kerestünk. Igen,
bármit megvalósíthatunk.
Van egy másik történet; az özvegyről és a három
csepp olajról. A próféta megkérdezte az özvegyet, "Mid
van otthon?" Az özvegy így válaszolt, "Három csepp
olajam." Erre a próféta, "Menj, és kérj edényeket
kölcsön, aztán térj haza, zárd be az ajtót magad mögött,
és töltsd meg az edényeket olajjal." Az özvegy is így
tett, a három csepp olaját beleöntötte a kölcsönkapott
edényekbe.
Te, az olvasó, vagy ez az özvegy. Nincs férjed, aki
teherbe ejtsen, vagy megtermékenyítsen, mert az
'özvegy' egy terméketlen állapot. A tudatod most már az
Úr - vagy a próféta, mely a férjeddé vált.
Kövesd az özvegy példáját, aki ahelyett, hogy az
ürességgel, vagy a semmivel szembesült volna,
felismert valamit – a 3 csepp olajt.
A neki szóló parancs, "Menj be, és zárd be az
ajtót.", vagyis zárja be az érzékszervei ajtaját, melyek
az ürességet, az adósságot, és a problémákat
bizonygatják.
Amikor teljesen figyelmen kívül hagyod a
körülményeidet, és megtagadod az érzékszerveid által

38
közvetített bizonyítékokat, örömöt (az olaj
szimbolizálja) fogsz érezni, amiért megkaptad a vágyott
dolgokat. Amikor az egyezség létrejön benned, és
minden kétséged, valamint félelmed elmúlik, akkor te is
megtöltöd az életed ürességeit, és áradó bőségben lesz
részed.
Az elfogadás az a hatalom, ami megidézi a világot.
Minden egyes állapotot, melyet valaha elfogadtál,
megtestesítettél. Amit ma igaznak fogadsz el magadról,
azt tapasztalod meg. Tehát légy olyan, mint az özvegy,
és fogadd el az örömöt attól függetlenül, milyen
aprósággal kezdődik az elfogadásod. Meglátod,
nagyvonalúan leszel megjutalmazva - mert a világ egy
hatalmas tükör, mely mindent felnagyít, aminek
tudatában vagy.
"Én vagyok az Úr, az Isten, aki kihoztalak téged
Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek
néked idegen isteneid én előttem." Milyen dicsőséges
kinyilatkoztatása ez az Úrnak, a te Istenednek! Gyere,
ébredj fel bebörtönzöttséged álmából. Ismerd fel, hogy
a világ a tiéd, "Az Isten, aki az egész világot teremtette
és mindazt, ami abban van."
Annyira megzavarodtál attól a meggyőződéstől,
hogy ember vagy, hogy elfelejtetted milyen csodálatos
lény vagy valójában. Most, hogy az emlékezeted
helyreállt, rendeld el a láthatatlan megjelenését, és

39
annak meg kell jelennie. Mert minden dolog kénytelen
válaszolni Isten hangjára, a tudatosságodra - a világ
csak a PARANCSODRA vár!

40
 Kedves Olvasó!
Örömmel fordítok, és hálával fogadom a pénzbeli
támogatásokat.
Ha szeretnéd támogatni a fordítói munkámat,
kérlek, a részletekért látogass el a „Neville Goddard
magyarul” nevű weboldalra a következő linken:

https://neville-goddard-magyarul.webnode.hu

Hálás köszönettel: Szabó Petra

41