OPERÁNS KONDICIONÁLÁS

A tanulás a viselkedés oldaláról egy olyan folyamat, amely a gyakorlás és tapasztalatszerzés

következtében bekövetkező viszonylag állandó viselkedésváltozás. Az alkalmazkodás
szempontjából pedig, a környezethez való rugalmas alkalmazkodás kialakulásának
elengedhetetlen feltétele. A személyiség oldaláról, a tapasztalatok hatására bekövetkező
változás, fejlődés a személyiségben.

Az operáns vagy instrumentális kondicionálásban az organizmus valamilyen cselekvésének

az eredménye a tanulás. A választ azért tanuljuk meg, mert annak következményei vannak,
ebben a tanulásformában aktív az alany, involválódik és motivált a válasz megtanulására,
valamit tennie kell. Azért sajátítunk el bizonyos válaszokat, mert azok befolyásolják a
környezetünket, azaz hatnak rá. Nem csak válaszolnak valamilyen külső ingerre, hanem
viselkedésükkel igyekeznek környezetüket érinteni. Az operáns kondicionálás Thorndike
kísérleteivel kezdődött.

Thorndike elméletét úgy is szokták emlegetni, mint átmenetet a klasszikus és operáns

kondicionálás között. Kísérlet: „problémaketrecbe” helyezett éhes macskákat, aminek ajtaja
zárva volt, kint pedig táplálék volt, amit a macska látott. A ketrecben volt egy farúd, aminek
érintésével kinyitható volt az ajtó. A macska először véletlenül megnyomta a farudat, mire az
ajtó kinyílt és így táplálékhoz jutott. Ebben a tanulási helyzetben nyilván a véletlennek is
szerepe volt, az ajtó kinyitásához egy kis szerencse is kellett, ezért próba-szerencse
tanulásnak is nevezzük. Viszont ezután a macska már gyakrabban nyitotta ki az ajtót, 5-10
próba után megtanulta, a rúd és az ajtó közötti kapcsolatot. Megfigyelései alapján két
törvényt fogalmazott meg:
1. a gyakorlás törvénye: ha két esemény egy időben egymáshoz közel fordul elő, akkor
megtanuljuk, a köztük levő kapcsolatot
2. az effektus törvénye: ha egy cselekvést pozitív megerősítés követ, akkor ez növeli a
viselkedés jövőbeni megjelenésének gyakoriságát, ha negatív esemény követi, akkor a
gyakoriság csökken. A viselkedés annak következményei irányítják.
Thorndike próba-szerencse koncepciója az első olyan tanuláselmélet, amelyik
megfogalmazza, hogy a szelekció az egyéni élet során is folyik.
A szervezet különböző véletlen válaszokat, viselkedéstöredékeket próbál ki, s az amelyik a
helyzet megoldásához vezet, megerősödik és ezzel a szokásrepertoár szerves részévé válik. Ez
a szokástanulás szintje, ahol a szelekciós tét a kipróbált szokások fennmaradása.

A mai legátfogóbb megközelítés az operáns tanuláshoz Skinner nevéhez köthető. Kísérletei a

Skinner-dobozban zajlottak, amit ő fejlesztett ki. A dobozban egy pedál volt, aminek
lenyomásával a patkány egy darab élelmet kapott. Néhány ismétlés után megtanulta a pedál
és a táplálék közötti viszonyt. A megerősítésnek itt is elsődleges szerepe van, így a kapcsolat
az inger és válasz között egyre erősebb lesz.
A megerősítésnek két típusát különböztetjük meg:
 1. elsődleges megerősítés: alapvető szükségleteinkkel kapcsolatos, pl. az éhes állatot
táplálékkal jutalmazzuk, ha megnyomja a pedált. A megerősítés akkor a leghatékonyabb, ha
az állat deprivált.
2. másodlagos megerősítés: nem alapvető szükségletekről van szó, de ezek kielégítése
közvetlen elérhető.
Ha a táplálék végérvényesen elmarad, akkor a válasz kioltódik. Ha a megerősítés részleges,
akkor a kioltás később következik be, mint a megerősítés esetében. A kioltás többféleképpen
magyarázható. 1. ha nincs megerősítés, akkor az alany elveszíti az érdeklődését az asszociáció
iránt. 2. ha nincs megerősítés akkor az organizmus egy új választ tanul, tehát a viselkedés
megszüntetése akkor hatékony, ha egy preferált viselkedéssel helyettesítjük. 3. a válaszhoz
frusztráció kondicionálódik, ez okozza a kioltást.

A megerősítésnek több fajtája létezik. Van a pozitív megerősítés: azok a megerősítések,

amelyek jutalmazási szereppel bírnak, ami azzal a következménnyel jár, hogy növeli a válasz
újólagos előfordulásának valószínűségét. Illetve van a negatív megerősítés: megerősítésnek
az a változata, amely nem jutalmazó jellegű, de a személy válasza lehetővé teszi egy
kellemetlen negatív esemény elkerülését. Pl. a patkány megtanítható arra, ha a pedált
lenyomja, megszűnik az áramütés. Ez nem azonos a büntetéssel, hiszen a büntetés esetén a
viselkedéshez egy kellemetlen következményt kapcsolunk, ami a személy akciójának
közvetlen következménye.

Fontos a rendszeres megerősítés a hatékonyság érdekében. A részleg megerősítéssel tanult

válasz sokkal lassabban megy végebe mint a folyamatos megerősítéssel tanult válaszé. Az
élőlények képesek generalizálni amit megtanultak, de ugyanakkor a generalizáció
diszkriminációs eljárásokkal féken tartható.