12.

A temperamentum
I. A temperamentum fogalma
II. Temperamentumvizsgálatok és temperamentumfaktorok (Thomas és Chess, Rothbart
és Bates)
III. A temperamentum korrelátumai (kötődési stílus, érzelemszabályozás, társas
kapcsolatok) – reflektálva az empirikus kutatási eredményekre
I. A temperamentum fogalma
A temperamentum alapjai
Maga a temperamentum egy személyiségjellemzőként fogható fel, amely egyéni különbségeket
határoz meg, egyben pedig a személyiség magjaként is értelmezhető, hisz veleszületett biológiai
háttérrel rendelkezik. Nagyrészt emocionális töltetű időben tartós és stabil
viselkedéstendenciákban érhető tetten (nem a szimpla cselekedetekben), így a viselkedés
„hogyan”-ját határozza meg.
Temperamentum fogalma: Tehát az időben tartós, különféle helyzetekre adott következetes
egyéni válaszmódokat temperamentumnak nevezik. DE! Nem determinálja, inkább alakítja a
fejlődést, rizikó és védőfaktorként is funkcionálhat a környezethez való illeszkedés függvényében.
Temperamentum a korai időszakban
Mivel a temperamentum tekintetében már életünk első percétől megfigyelhetők az egyéni
különbségek, csecsemők esetén is értelmezhető sajátosságokat mérhetünk fel. A baba születése után
temperamentuma a Brazelton-skála használatával deríthető fel, amely többek között felméri a baba
reflexeit, mozgási képességeit, izomtónusát, tárgyakra és emberekre mutatott válaszkészségét,
viselkedésének és figyelmének kontrollját.
A csecsemő temperamentuma az első időkben nagyrészt a szociális interakciók kontextusában jelenik
meg és fejti ki hatását (alakít, de nem determinál):
Goodness of fit (Thomas, Chess): a szülő-gyermek illeszkedésének minősége nagyban függ a baba
temperamentumától.

Tranzakciós modell (Sameroff, Chandler): a baba temperamentuma nagyban hozzájárul ahhoz, hogy
hogyan reagál környezetére – mit vált ki abból – hogyan alakítja azt (reaktív – evokatív – proaktív).

Személyiség és temperamentum
A személyiség és a temperamentum vajon egy és ugyanaz? NEM! „A temperamentum sokkal
korlátozottabb, fejlődésileg előbbi, és a személyiség magját alkotja.” A csecsemőkori
temperamentum tehát a személyiség magjaként nagyban hozzájárul a gyermek és felnőttkori
személyiségmintázat alakításához. Pl. csecsemőkori negatív emocionalitás  felnőttkori
neurocitizmus.
A temperamentum stabilitása
A temperamentum tekintetében 3 éves kortól fiatal felnőttkor felé haladva egyre stabilabb
jellemzők figyelhetők meg. A temperamentum stabilitásának fokozódásának okai:
  Módszertani szempont: Felnőttkorban kevesebbet változik ugyanazon tulajdonság
viselkedéses kifejeződése.
 Tranzakcionista szempont: Az életkor előrehaladtával a gyereknek egyre több
lehetősége van a környezete megválasztására, mellyel képes az eredeti tendenciák
erősítésére.

II. Temperamentumvizsgálatok és temperamentumfaktorok (Thomas és

Chess, Rothbart és Bates)
Thomas és Chsess koncepciója
A temperamentummal kapcsolatban Thomas és Chess végeztek úttörő kutatást, amelyet az 1950-es
évek végén kezdték az Egyesült Államokban New York-ban (NYLS) 141 felső és középosztálybeli
gyerekkel. Hosszmetszeti kutatásukat (gyerekek 2-3 hónapos korától 30 éves korukig figyelték
meg) később 95 Puerto Ricó-i munkásosztálybeli gyerekkel, valamint különféle betegségekben,
idegrendszeri károsodásokban és értelmi fogyatékosságban szenvedő gyerekek csoportjaival
bővítették. A kutatók a gyerekek szüleit arra kérték, hogy kérdőíveket töltsenek ki bizonyos
időközönként, kezdve röviddel a szülés után. A kérdések olyan dolgokra vonatkoztak, hogy hogyan
reagált a gyerek az első fürdetésre, a nedves pelenkára és az első szilárd ételre. Ahogy a gyerekek
növekedtek, a kérdőívet a gyerekek tesztelésével és tanáraikkal készített interjúkkal egészítették
ki. Az adatok elemzése után a kutatók kilenc viselkedéses jellemzőt azonosítottak: a csecsemő
aktivitásszintjét, ritmikusságát, a megközelítés-visszahúzódás arányát, az alkalmazkodást, a
válaszküszöböt, a reakcióerősséget, a hangulat minőségét (pozitív vagy negatív), az
elterelhetőséget, valamint a figyelem terjedelmét és tartósságát. A vonások együttesen
határozták meg a temperamentumot. Miután e kilenc vonás mindegyike szempontjából pontozták
a gyerekeket, arra az eredményre jutottak, hogy csecsemőkorban a legtöbb gyermek besorolható a
temperamentum három széles kategóriája egyikébe
9 viselkedéses kategória
Aktivitásszint Gyerek tevékenységének mozgásos alkotóeleme
Aktív és passzív időszakok aránya
Ritmikusság Biológiai funkciók szabályossága és előrejelezhetősége Pl. evés, alvás
Megközelítés / visszahúzódás Új ingerre adott első válasz jellege
Alkalmazkodás Mennyire könnyen igazodik az új helyzethez
Válaszküszöb Válasz kiváltásához szükséges ingererősség szintje
Reakcióerősség Válasz energiaszintje
Hangulat Örömteli viselkedések / kellemetlen viselkedések
Elterelhetőség Folyamatban levő viselkedés irányát külső ingerek mennyire képesek
megszakítani / eltéríteni
Figyelmi terjedelem, kitartás Mennyi ideig marad fenn az elkezdett viselkedés

3 temperamentum
1. Könnyű temperamentum
A NYLS esetén 40% arányban voltak jelen könnyű temperamentumú gyermekek.
Jellemzőik: pozitív hangulat, játékosság, jól szabályozott biológiai funkciók, könnyű
alkalmazkodás, új helyzetek érdeklődéssel való közelítése, ingerekre alacsony vagy
közepes intenzitású válasz.
 2. Nehéz temperamentum
A NYLS esetén 10%-ban voltak jelen nehéz temperamentumú gyermekek.
Jellemzőik: negatív hangulat, ingerlékenység, rosszul szabályozott biológiai funkciók,
lassú alkalmazkodás, új helyzetekben visszahúzódó, ingerekre nagy intenzitású válasz.

3. Lassan felmelegedő temperamentum

A NYLS esetén 15%-ban voltak jelen lassan felmelegedő temperamentumú
gyermekek.
Jellemzőik: negatív hangulat, lassú alkalmazkodás, új helyzetektől visszahúzódik,
alacsony / közepes intenzitással reagálnak, alacsony aktivitási szint.

Rothbart és Bates koncepciója

Egy másik megközelítés az amerikai Rothbart és Bates nevéhez fűződik, akik egy olyan
„gyermeki viselkedés” kérdőívet alkottak, amelyik 15 skálába tartozó 195 kérdés alapján
pontozza a gyerekeket. A szülőktől azt kérdezték, hogy mennyire illettek az egyes
kijelentések gyermekeikre az előző hat hónap folyamán. Az eredmények statisztikai
elemzése a temperamentum változatainak három dimenziójára utalt, amelyek együttesen
adják a gyermek temperamentumának egyedi „profilját”:
A csecsemőkori temperamentum 3 jellemzőjét különítették el:
1. válaszkészég/extraverzió  a gyerek magas aktivitásszintű, intenzív örömkereső, az
újdonságokra megközelítéssel reagál, impulzív, nem jellemző rá a szégyenlősség
2. negatív emocionalitás  a gyerekre jellemző a szomorúság, nyűgösség, frusztráció,
félelem, és nehezen megnyugtatható
3. erőfeszítést feltételező szabályozás / önszabályozás  jellemző rá a gátlókontroll, a
figyelem-összpontosítás, a perceptuális érzékenység, a kevéssé intenzív örömkeresés

III. A temperamentum korrelátumai (kötődési stílus, érzelemszabályozás,

társas kapcsolatok) – reflektálva az empirikus kutatási eredményekre
A szülő-gyermek illeszkedése  temperamentum hatása a kötődési stílusra
A szülő és gyermek közti illeszkedéssel Thomas és Chess foglalatoskodott, megalkotva a
„Goodness of Fit” elméletet (az illeszkedés jósága). Elképzelésük szerint a megfelelő
illeszkedés akkor jön létre, ha a környezet jellemzői, elvárásai és igényei összhangban
vannak a gyermek kapacitásával, tulajdonságaival és viselkedési stílusával.  Ennek
értelmében a megfelelő illeszkedés tulajdonképpen az optimális fejlődés alapja.
Az illeszkedés folyamata: Az illeszkedésre jellemző, hogy színvonala változhat az idő
előrehaladtával (pl. tinédzserkor során). A nem jó illeszkedés nem csak 1 irányú lehet 
mindkét félnek problémái lehetnek a másik temperamentumával. Alapvetően azonban nem a
temperamentum a kóros, a probléma legtöbbször a kapcsolatban van, amelynek
következtében a maladaptív működés generalizálódhat, amely a személyiségben is lenyomatot
képezhet. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz temperamentum, csak olyan, hogy jó vagy rossz
illeszkedés, amely más-más diád esetén eltérő lehet.
A korai kötődés kialakulása szempontjából a csecsemőnek anyai válaszkészségre van
szüksége a normális fejlődéshez, azonban az anyának is fogékony csecsemő kell, hogy
gondozói feladatának tökéletesen megfelelhessen. A gyerekek viselkedésének a
kötődésben betöltött szerepét vizsgálva anya-csecsemő párok lettek megfigyelve
otthonukban, amikor a gyerek 3 hónapos volt. Kérdés, hogy milyen gyakran játszik a gyerek
tárgyakkal, illetve milyen gyakran létesít kapcsolatot az anyjával. Kilenc hónappal később
egy módosított idegen helyzetben tesztelték őket. Azok a csecsemők, akik több időt töltöttek
tárgyakkal való játszással, mint anyjukkal társas interakcióban, később inkább mutatták a
bizonytalan kötődés jeleit. Ezek a megfigyelések számos kutatót arra késztettek, hogy a
gyerekek temperamentumának jelentőségét vizsgálják a kötődés fejlődésében. Első
ránézésre ésszerűnek tűnik például az, hogy egy anyának nehezebb összhangban lennie egy
bátortalan vagy könnyen felzaklatható gyerekkel, mint egy könnyen kezelhető csecsemővel.
Voltak olyan eredmények, amelyek szerint a nehezebben kezelhető gyerek egyéves korukban
nagyobb valószínűséggel mutatnak bizonytalan kötődést. A gyerekek
temperamentumának tehát szerepe van a kötődés kialakulásában, de ennek mértéke
annyira nem jelentős. Akkor már sokkal nagyobb szerep tulajdonítható a kötődés fejlődésében
az anya-csecsemő közötti illeszkedésnek, amely szintén a temperamentum függvénye.

A nehéz temperamentum veszélyei

Egy nehéz temperamentumú gyermek temperamentumának számos negatív hatását élheti meg,
és szülei szintén. Temperamentuma kihathat: szülői kompetenciaélményre, a fegyelmezés
módjára, amely hathat a gyermek reaktivitására (erősebb gyermeki reakciók). Nehéz
temperamentumú gyermekek esetén az őket ért stimuláció mértéke is számottevő  rendszerint
alul vagy felülstimuláltak, ami visszahúzódással vagy épp haraggal járhat együtt.
Rothbart és Bates elmélete  temperamentum hatása az érzelemszabályozás és a társas
kapcsolatok fejlődésére
Rothbart és Bates temperamentumjellemzői:
1. Válaszkészség / extraverzió
2. Negatív emocionalitás
3. Erőfeszítést feltételező szabályozás / önszabályozás
Érzelemszabályozás
Az érzelemszabályozásban jellegzetes egyéni különbségeket figyelhetünk meg, amihez a
csecsemő alkati tulajdonságai is hozzájárulnak. Például a csecsemő válaszkészsége
meghatározza, hogy milyen viselkedési és fiziológiai tartományban reagál környezetére,
továbbá befolyásolhatja a szabályozásra való képességet is. Az újszülöttkori irritabilitás egy
vizsgálatban összefüggést mutatott a sírást követő megnyugváshoz szükséges idővel, ami
jellemzi az érzelmi állapot szabályozásának hatékonyságát. A válaszkészség és az
érzelemszabályozás képessége között azonban feltételezhetően kétirányú a kapcsolat: a
szabályozásra való képesség is hozzájárulhat ahhoz, hogy például a csecsemő viselkedésében
adott környezeti ingerekre milyen intenzitású vagy időtartamú válasz jelenik meg.
A temperamentum befolyásolhatja, hogy mely szabályozási stratégiák hatékonyak az adott
csecsemő esetében. Mangelsdorf például a temperamentummal összefüggésben eltérő
viselkedést figyelte meg 12 hónapos csecsemőknél, amikor azok valamilyen újdonsággal
találkoztak. A félős csecsemők inkább az önnyugtatást alkalmazták, míg a bátor csecsemők
inkább figyelmük elterelésével nyugtatták magukat.
A negatív emocionalitás az érzelmi szabályozás hiányát jelzi, így externalizáló viselkedési
problémákat okozhat. Az a gyerek, akire jellemző a negatív emocionalitás, könnyen
frusztrálható, felingerelhető, így hamar dühbe gurul és agresszív lesz. Ezzel szemben az a
gyerek, akire jellemző az erőfeszítést feltételező szabályozás / önszabályozás, kézben tartja
viselkedését, és gátolja a domináns, impulzív válaszokat.
Társas kompetencia
A vizsgálati eredmények szerint az önszabályozás óvodáskorban pozitív kapcsolatban áll a
társas kompetenciával, míg az externalizáló problémákkal negatív kapcsolatban áll. Az
extraverzió és az externalizáció kapcsolatát kevésbé kutatták ugyan, ám az eredményekből
világos, hogy az extraverzió kockázati tényezőt jelent az externalizáló problémák, főként a
hiperaktivitás és az agresszió kialakulásában. Míg a közepes érzelmi extraverzióval
jellemezhető gyerekek társaságkedvelők és érdeklődők a környezet iránt, a magas pontszámot
elérők nagyon aktívak, állandóan a környezet felderítésével foglalkoznak, figyelmen kívül
hagyva a viselkedési szabályokat.
A temperamentum és a társas kapcsolatok viszonyáról tehát összegezve elmondható, hogy a
diszpozicionálisan megalapozott egyéni jellemzők felelősek lehetnek a kapcsolati
jellemzőkért, a kortárskapcsolatok minőségéért. A nehéz temperamentumú gyerek jellemzői
és a társas elutasítottság közötti kapcsolatot tanulmányozva megállapítást nyert, hogy 3-5 éves
korban a magas extraverzió érték agresszív viselkedéshez vezet, ez pedig társas
elutasítottságot eredményez.