Beadandó

TANULÁS
Kísérleti és Általános Pszichológia II.

Hagymásy Kinga
2023.10.27.
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

1.Klasszikus A kontiguitás és kontingencia dilemmája a klasszikus kondicionálásban. Milyen

kísérlet adhat erre választ?

A tanulást mechanizmusai szerint 3 csoportba oszthatjuk: Kiváltott viselkedés,

habituáció, szenzitizáció, asszociatív tanulás és komplex tanulás. A klasszikus kondícionálás az
asszociatív tanuláshoz tartozik.

A klasszikus kondicionálás alapjelenségeinek szisztematikus tanulmányozása Ivan Petrovics

Pavlov orosz fiziológus nevéhez fűződik. Pavlovnak a klasszikus kondicionálás
törvényszerűségeit összefoglaló műve 1927-ben jelent meg az Oxford University Press
kiadásában. A nagy hatású munka megjelenését követően rövid időn belül a klasszikus
kondicionálás pavlovi kondicionálás néven terjedt el, jóllehet a mai tanulásirodalomban
gyakran reszpondens (válaszadó) kondicionálásként szerepel. Ezt a jelzőt amiatt kapta, mert a
tanulás eredménye egy biológiailag fontos ingerre adott válasz, mégpedig úgy, hogy egy
korábban semleges inger előre jelzi egy biológiailag fontos inger bekövetkezését, előnyt adva
ezzel az organizmusnak a felkészülésre.

A klasszikus kondicionálást eddig a kialakítását szolgáló elrendezés és az időviszonyok

szempontjai szerint írtuk le. Többször utaltunk arra is, hogy a kondicionálásnak ez formája az
inger-inger asszociáció tanulásának alapesete.

Pavlov úgy gondolta, hogy a klasszikus kondicionálás inherens tulajdonsága a CS és az

UCS időbeli érintkezése. Ez az ingerkonti- guitás elve. Két esemény szigorú értelemben akkor
teljesíti a kontiguitási feltételt, ha egyidejű. Ez a klasszikus kondicionálás esetében a szimultán
kondicionálásnál teljesül. A serkentő típusú klasszikus kondicionálás fentebb bemutatott
eseteiben azonban legkevésbé a szimultán kondicionálás vezet a CR megjelenéséhez.

A kontiguitás és a kontingenia az idői egybeesések jelentősége a tanulásban. Régi asszociációs

elv szerint a tanulás az események idői és téri egybeesésén múlik. Pavlov szerint a tanulás
feltétele az ingerkontiguitás elve, illetve az ismételt társítások. Kontiguitás (érintkezés):
feltételes inger és feltétlen inger érintkezésére teljes egyidejűség jellemző. Ez csak szimultán
kondicionálásnál áll fenn, de nem a szimultán a leghatékonyabb. Kontingencia (előre nem
láthatóság, esetlegesség): az ingerek együttes előfordulásának valószínűsége. Teljes
egyidejűség esetén a feltételes inger nem pusztán kapcsolódik, az feltétlen ingerhez, hanem
megbízhatóan bejósolja azt. Az ingerkontiguitás mellett az inger-inger kontingencia a
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

kondicionális egyik fontos tényezője. A kontingencia az ingerek együtt előfordulásának

valószínűségére, az ingerkontiguitás pedig az idői egybeesésére vonatkozó mutató.

Az úgynevezett negatív kontingencia kialakulásához az szükséges, hogy az UCS

megjelenésének nagyobb legyen a valószínűsége a CS távollétében, mint a jelenlétében. A
kondicionált gátlás ebben az esetben akkor alakul ki a leg- megbízhatóbban, ha a szituációban
egyetlen feltételes inger szerepel, és az negatív kontingensviszonyban áll az UCS-sel. Ebben az
esetben is az egész kísérleti helyzet, beleértve a kondicionálóketrec jellemzőit is, a kontextuális
jelzések részévé válik.

A legnagyobb kérdés az, hogy a kontiguitás és a kontingencia szétválaszthatóak-e a tanulásban.

Rescorla 1967-es kísérletében a kontiguitás rögzített volt (a feltételes és feltétlen inger
egybeesése azonos volt a 2 csoportban), a kontingencia pedig változó volt (csak az A csoporban
volt a feltételes inger a feltétlen inger megbízható előrejelzője).

A kísérletből kiderült, hogy kontingencián múlik a kondícionálás erőssége. Bár a

kontiguitás is szükséges, önmagában nem elég. Ezzel a kísérlettel kaphatunk választ a
kérdésünkre.
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

2. Operáns Mutassa be az operáns kondicionálás alaptípusait és szemléltesse egy példával!

A tanulást mechanizmusai szerint 3 csoportba oszthatjuk: Kiváltott viselkedés,

habituáció, szenzitizáció, asszociatív tanulás és komplex tanulás. Az operáns/instrumentális
kondícionálás az asszociatív tanuláshoz tartozik.

Az operáns kondícionálásnak 2 eljárása van: a megerősítés, illetve a büntetés. Ennek a két

eljárásnak szintén vannak különböző típusai/fajtái.

Megerősítésnek számít minden olyan inger, esemény, mely az adott válasz megjelenési
gyakoriságát növeli. A megerősítés lehet pozitív vagy negatív is. A pozitív megerősítés olyan
helyzet megjelölésére szolgál, amelyben pozitív kontingencia van az operáns válasz és az
appetitív megerősítő inger között. Másként megfogalmazva, amennyiben a kísérleti alany a
megfelelő operáns választ produkálja, kellemes, kívánatos inger, esemény jelenik meg, a válasz
hiányában pedig ez elmarad. A megerősítés hatására az operáns válasz gyakorisága nő, a
válasszal a kellemes esemény valószínűsége növekszik. A pozitív megerősítő sokféle lehet. Az
ilyen megerősítésnek egyik nagy figyelmet kiváltó esete volt C. K. Rovee és D. T. Rovee (1969)
klasszikus kísérlete, amelyben csecsemőket kondicionáltak egy az ágyuk fölé függesztett
mobiljáték használatával. Ahányszor a babák lábukkal rugdosni kezdtek, a mobil megmozdult.
Minél erősebben rugdostak, annál erősebben mozgott. A rugdosási válasz igen gyors kiépülése
az operáns válasz és a környezet mechanikus kapcsolatának egyik jellegzetes példája.

Büntetésnek számít minden olyan inger, mely az adott válasz, viselkedés megjelenési
gyakoriságát csökkenti. A büntetéses kondicionálás során pozitív kontingencia jön létre az
operáns válasz és egy kellemetlen vagy averzív inger között. Ha a kísérleti személy adott választ
produkál, az averzív inger megjelenik, ha nem, a kellemetlen inger elmarad. A mindennapi
életben sok ilyen példát láthatunk. Szemrehányást kapunk, ha elkésünk, rossz jegyet kapunk,
ha a vizsgakérdésekre sok rossz választ adunk. A büntetésalapú kondicionálási eljárás az
operáns válasz megjelenésének valószínűségét csökkenti. Nem keverendő össze a büntetés a
negatív megerősítéssel csupán azért, mert az alkalmazott megerősítő averzív. A pozitív
megerősítés és a büntetés is pozitív kontingenciára épül, azaz, ha van válasz, van megerősítés,
ha nincs válasz, elmarad a megerősítés. A különbség annyi, hogy az első esetben a megerősítő
pozitív, a másodikban pedig negatív. A büntetés esetében tehát a negatív megerősítő
elmaradásához az operáns válasz elmaradása szükséges.
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

A negatív megerősítés során a megerősítő maga is negatív, azaz kellemetlen, esetleg

fájdalmas inger. A jelzőingerre adott feltételes válasz a megerősítés hatására egyre gyakoribb,
sikeresebb lesz, a kellemetlen hatás elmarad, azaz az inger-válasz kapcsolatban negatív
kontingencia hat. A negatív megerősítésnek két formája van. Az egyik helyzetben az averzív
inger mindig jelen van, azonban a megfelelő válasszal hatása megszüntethető, befejezhető. Ez
az úgynevezett menekülő instrumentális tanulás. Patkányoknak erős, kellemetlen hangot adunk,
ez azonban kikapcsolható egy pedál lenyomásával vagy egy pódiumra történő felugrással. A
választ a kellemetlen hang megszűnése erősíti meg.

A negatív megerősítés másik esete az elkerülő instrumentális tanulás. Ebben a helyzetben az

averzív inger megjelenése várható, ennek bekövetkezése azonban a megfelelő válasszal
elkerülhető. Ilyen állatkísérletes helyzet az adott szignált követő áramütés, amelynek
bekapcsolását megfelelő válasszal az állat elkerülheti.

Ugyancsak a válasz és a megerősítő negatív kontingenciájára épül az omissziós tréning.

Ebben az esetben a válasz a kellemes esemény, az appetitív megerősítő elmaradását
eredményezi. A válasz-megerősítő kapcsolat lényege, hogy a válasz megjelenésekor nincs
megerősítő, a válasz elmaradásakor pedig van. Az omissziós tréning a humán tanulásban
gyakran használt eljárás egy adott viselkedésről való leszoktatásban, hiszen itt nincs negatív
megerősítő. Hétköznapi példája ennek, amikor a rosszalkodó kisgyermeket a szülők a szobájába
küldik.

Operáns kondicionáláskor a megerősítők jellemzően alapvető szükségletekhez

kapcsolódnak, ezek az elsődleges megerősítők. Viszont minden inger lehet megerősítő, ha
eredetileg összekapcsolódott egy elsődleges megerősítővel, ezek a másodlagos megerősítők.
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

3. Komplex Mutassa be grafikusan a teljesítmény változását egy tipikus látens tanulási kísérlet
egyes feltételeiben!

A komplex tanulás a külvilág ingereinek és egyéb vonatkozásainak, egyszerű vagy

összetett, belső reprezentációk által történő leképzése. A látens tanulási kísérlet, illetve a
mentális térkép fogalma Tolman nevéhez köthetőek.

Tolman alkalmazta az útvesztőtanulás kísérleti módszert. Főleg patkányokkal dolgozott

és főleg a tanulás sebességét, a mentális térkép kialakításának körülményeit és magát a komplex
tanulási teljesítményt vizsgálta az állatokkal. A módszer abból állt, hogy különböző
komplexitású labirintusokba tette a patkányokat és azt mérte, mennyi idő alatt találják meg a
jutalomhoz (ételhez) vezető utat. A sorozatos próbák alatt azt találta, hogy egyre kevesebb idő
alatt szaladtak végig az állatok a labirintusokon, ez annak köszönhető, hogy a patkányok egyre
komplexebb és egyre részletesebb mentális térképet tudtak kialakítani a labirintusról. Tolman
szerint a patkány nem a balra-jobbra fordulások sorozatát tanulja meg (reakciótanulás), hanem
a térről alkotott mentális térkép segítségével lokalizálja a jutalmat és ennek ismeretében minden
elágazásnál efelé a hely felé mozog (helytanulás).

A látens tanulás az a jelenség, amikor a tanulás folyamata és a tanulás következtében

megnyilvánuló teljesítményváltozás nincs szinkronban, tehát tud valamit az állat, de ez a
viselkedésében nem mutatkozik meg. Két oka van, amiért a tudás nem fordítódhat át
teljesítménybe, vagy hiányzik a szükséges megerősítés, vagy a jelen lévő megerősítők nem elég
motiválóak az állat számára. A teljesítménygörbe egy olyan ábra, mely az idő és a
teljesítményváltozás kapcsolatát írja le. A legtöbb komplex tanulási helyzetben megfigyelhető,
hogy a teljesítmény, az idő és a sorozatos próbák hatására javul, ezzel egyidőben a hibázások
száma csökken.

Tolman vezette be a mentális térkép fogalmát, miszerint a mentális térkép az élőlények

navigációs viselkedéséhez elengedhetetlen, a környezet térbeli és egyéb vizuális ingereinek
mentális reprezentációja, tehát perceptuális alapú mentális reprezentáció. Az állat utána, a már
kialakított mentális térkép és a környezet impulzusai alapján választja ki a megfelelő
viselkedést és elvárásait többnyire vikariáló/helyettesítő próba-szerencse viselkedésekkel
ellenőrzi. (a döntés előtt, hogy merre menjen tovább, explorál, körülnéz stb.) A sorozatos
explorációk a téri reprezentációk megszilárdulását eredményezi, így a tanulás előrehaladtával
a próba-szerencse viselkedés egyre inkább csökken. A mentális térkép kialakítása részben látens
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

tanulás útján történik. A tanulás során tehát nem csak egyszerű S-R asszociációk alakulnak ki
(választanulás), hanem a környezet ingerei alapján az állat komplex téri reprezentációkat
(mentális térképet) hoz létre, amelyben lokalizálni tudja a célt, a jutalmat és ennek alapján
választja ki a megfelelő irányt (helytanulás).

Vannak még különböző féle módszerek ennek tanulmányozására. Többek között Morris
alkalmazta a vízi labirintus módszert, melyben a patkányoknak először végig kell úszniuk a
labirintus vonalán. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy ha a patkányok, a tesztfeladat
elvégzése előtt végig járhatták a labirintust, akkor már az első tesztfutásnál is jelentősen
nagyobb volt a teljesítményük, azokhoz az esetekhez képest, amikor az állatok nem járhatták
be szabadon a teret és nem gyűjthettek előzetes tapasztalatokat. Ez a hatás nem függött attól,
hogy az előzetes exploráció száraz vagy vízi labirintusban történt-e. Emellett fontos
megemlíteni a kerülőút problémákat: Tolman és Honzik vizsgálataiból tudjuk, hogy ha a
labirintusban a korábban már megtanult, jutalomhoz vezető utat elzárják, akkor az állat nagyon
gyorsan megtalálja a jutalomhoz vezető második legrövidebb utat, még akkor is, ha ezt a választ
korábban nem erősítették meg, illetve, ha az állat még sosem használta előtte azt az útvonalat.
A hely és választanulás szintén az útvonaltanulás két lehetséges módja. A választanulás során
az állat megtanulja a jobbra-balra fordulások számát és sorrendjét, míg a helytanulás során az
állat a környezetről kialakított mentális térkép alapján lokalizálja a célt és ezt fejben tartva dönt,
hogy merre menjen tovább. Az elvárásait vikariáló próba-szerencse viselkedések alapján
ellenőrzi. A körülményektől függően mindkét stratégia lehet adaptív: ha a környezeti ingerek
kiugróak, ezáltal könnyű a mentális reprezentációk kialakítása az úrvonalról, akkor a
helytanulás lesz adaptívabb, viszont kiugró jelzőingerek hiányában és egy egyszerűbb útvonal
esetében a választanulás bizonyul hasznosabbnak.
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

4. Kontroll Miért nehéz a fordított biciklin kerékpározni?

(https://www.youtube.com/watch?v=MFzDaBzBlL0)

Az automatikus folyamatok olyan viselkedéselemek, melyek gyorsak és azonnali

lefolyásúak, gondolkodás nélkül mennek végbe, nem igényelnek mentális erőfeszítéseket, nincs
kapacitáskorlátjuk és nem lehet őket sem megváltoztatni, sem módosítani. A kontrollált
folyamatok ezzel szemben a kontrollált folyamatok lassúak és szekvenciálisak, erőfeszítésekkel
járnak és erősen függenek a rendelkezésre álló kapacitástól. A végrehajtó funkciók azok a
képességeink, melyek lehetővé teszik, hogy reprezentáljunk egy elérendő célt, viselkedéses
tervet alakítsunk ki e cél elérésére, hogy olyan viselkedéseket válasszunk, melyek segítik, hogy
ezt a célt elérjük és mindeközben képesek legyünk monitorozni és ellenőrizni a környezeti
tényezőket és viselkedésünket, és ha szükséges, képesek legyünk ennek megfelelően
megváltoztatni a kidolgozott tervet. Tehát összegezve a végrehajtó funkciók a figyelem
fenntartása, célok kitűzése, tervek megfogalmazása, a viselkedés irányítása és monitorozása.

A biciklizés egy adott idő elteltével rutinszerű, automatikus folyamattá válik, emiatt
elképzelhetetlenül nehéz ezt a berögzült, mentális erőfeszítést nem igénylő cselekvést felülírni,
módosítani.

A végrehajtói kontrollnak a komponenseit véleményem szerint fontos megemlíteni. A

cél reprezentációja és tervezés azt foglalja magába, hogy az összetett viselkedések
szervezésének szempontjából elengedhetetlen a cselekvés céljának aktív reprezentációja és
annak megtartása. A beállítódás megtartása a célreleváns ingerek észlelésére, illetve kellő
pillanatban végrehajtott akciókra való beállítódás megtartása. Az impulzusok kontrollja a cél
szempontjából irreleváns viselkedések és indulatvezérelt cselekedetek gátlás alatt tartása. A
prepotens, de téves válaszok gátlása az olyan válaszok legátlása, melyek hajlamosak az
automatikus kiváltódásra, de a cél szempontjából nem lennének hasznosak. A viselkedés
sorrendezése a cél eléréséhez szükséges viselkedések megfelelő sorrendben történő
végrehajtásának koordinálása. A szervezett keresés akaratlagos, erőfeszítéssel járó emlékezeti
keresés. A cselekvés és a környezet monitorozása az a képességünk, hogy a terv kivitelezése
közben a viselkedésünket és a környezetet folyamatosan monitorozzuk, figyeljük, így az
esetleges változások bekövetkeztében viselkedésünket és tervünket ezeknek a változásoknak
megfelelően tudjuk változtatni. A cselekvés és a gondolkodás rugalmassága arra való
képességünk, hogy szükség esetén hatékonyan váltsunk válaszmintázatot, viselkedési
stratégiát. A figyelem fenntartása a figyelem akaratlagos kontrollja, mely lehetővé teszi, hogy
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

a cél szempontjából irreleváns ingereket ki tudjuk zárni a figyelemből. A cselekvések

kezdeményezése a nem külső ingerek által kiváltott vagy kikényszerített cselekedetek
elindítása, melyek a cél szempontjából relevánsak.

Normann és Shallice írta le azokat a helyzeteket, melyek egyértelműen megkívánják a

szabályozófolyamatok működését. Ezek például a tervezést és döntést igénylő helyzetek, azok
a helyzetek, amikor hibákat kell felismerni és kijavítani, amikor új, vagy nem túltanult
viselkedéseket kell produkálni, vagy amikor a már jól megtanult viselkedésekkel ellenében kell
cselekednünk, de akkor is szabályozást kívánó helyzetben vagyunk, amikor veszélyes vagy
kivitelezés szempontjából nehéz feladatot kell elvégeznünk. Alapvetően háromféle szabályozó
és feldolgozó szintet különböztethetünk meg, az első a teljesen automatikus feldolgozás vagy a
sémák, melyek automatikus irányítják a viselkedést. Ilyenek például a rutincselekvések és a
már jól begyakorolt viselkedéssémák. A második szint a részlegesen automatikus feldolgozás,
melyet ütemezett sémaversengés jellemez. Ezen a szinten a viselkedés a környezeti ingerek és
az aktív sémák által van aktiválva és gátolva. A legutolsó szint pedig az akaratlagos, kontrollált
szabályozás szintje, amire az ellenőrző figyelmi rendszer (SAS - supervisory attention system)
van hatással. A viselkedés teljesen akaratlagos és kontrollált, figyelmi fókuszálást és aktív
erőfeszítést igényel.

A fordított biciklin való kerékpározás több szempontból is nehéz és bonyolult feladatnak

bizonyul. Elsősorban, mivel rutinszerű cselekvés és automatikusan zajlik nagyon nehéz
máshogy csinálni, módosítani. Valamint ahhoz, hogy a tanulás megfelelően, könnyebben
menjen végbe szükséges valamilyen féle szabályozottság is.
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

5. Képzelet Jellemezze az analóg és propozícionális reprezentációkat!

A reprezentáció egy jel, jelölés vagy szimbólumhalmaz, mely valamit megjelenít,

képvisel, ami a jelölt, szimbolizált helyett áll. Léteznek külső és belső reprezentációk is, a külső
reprezentációknak szintén két fajtája van: képi és nyelvi reprezentációk. A belső
reprezentációknak szintén van két típusa: szimbolikus és elosztott reprezentációk. Emellett a
szimbolikus reprezentációk még két típusra bonthatók, így jutunk el az analóg (képek, mentális
modellek) és a propozícionális (kijelentések) reprezentációkhoz. A kép nem szimbolikus,
analóg, tehát szerkezetileg hasonló, szabályalapú, illetve konkrét. Emellett a nyelvi jel
szimbólumokból áll, diszkrét, nem analóg, tehát önkényes, szabályokhoz kötött és absztrakt,
nem modalitásfüggő.

Az analóg reprezentációk jellemzően modalitás érzékenyek, de dominánsan vizuálisak,

nem diszkrétek, implicit, laza szabályok jellemzik, illetve konkrétak. A propozícionális
reprezentációk ezzel szemben jellemzően nyelvszerűek, fogalmiak, diszkrétek, explicit
szabályok jellemzik, emellett absztraktak.

Analóg vs. propozícionális tudás vitája: kétálláspont van jelen. A propozícionális álláspont
szerint minden, amit tudunk kijelentések formájában van a fejünkben. Az analóg álláspont
szerint a világról való tudásunk egy része képekben jelenik meg, funkcionálisan olyanok, mint
a fényképek. Ez a tudás szemléletes belső térkép. A kérdés tehát az, hogy szemléletes képek is
hozzájárulnak tudásunkhoz, vagy minden tudásunk jellemezhető kijelentéslistákkal? Hogyan
lehet a kettőt összehasonlítani? Erre kaphatunk választ Paivio kettős kódolás elméletével,
miszerint tudásunk kettős, melynek van egy nyelvi, illetve egy képi tudásunk. Tehát két
független, de interaktív kódrendszer létezik: az egyik a képi-nonverbális – imagén: tárgyak,
2023.10.27.
Hagymásy Kinga
IDG4TJ

események reprezentációja, a másik pedig a verbális – logogén: nyelvfeldolgozás

reprezentációi. A feldolgozás (kódolás, tárolás, előhívás) a rendszerekben
információspecifikus. Az emlékezet a feldolgozás során létrejövő kódokat használja, ezekre
épít. Modalitások szerint több kód lehetséges, a reprezentációk (logogének, imagének)
kölcsönös referenciális viszonyban vannak. Az emlékezeti feldolgozás, tárolás előhívás
hatékonyabb és eredményesebb, ha két kódrendszer aktiválására lehetőség van.

Paivio szabad felidézési kísérletei világítottak rá, hogy mnemonikus fölény a képek esetén,
illetve konkrét (asszociatív) szavak jobban megjegyezhetők az elvonthoz képest. A páros
asszociációs tanulás kísérletek célja a szavak jelentéstelisége, konkrétsága, képkiváltó jellege,
gyakorisága vizsgálata. Az asszociatív tanulás lényegesen hatékonyabb magas képkiváltó
értékű szavak esetén, a kép, mint mediátor befolyásolja az emlékezeti rögzítés lehetőségét.

Minden ingerreprezentáció a kódok sajátos hierarchiájaként fogható fel, benne a

képzelet is. A képzelet jelentős szerepet játszik az emlékezeti szervezésben: az inger által
létrehozott implicit kódok asszociálódnak a válasszal, a képzelet növeli az asszociáció erejét.
Az inger-válasz közti viszony a legfontosabb, a képzelet a reláció (viszony) képzés fontos
eszköze. Ez Bower Reláció-szervezés hipotézise.