A nyelv mint jelrendszer:

• A nyelvtudomány jelekkel foglalkozó területe a szemiotika.

• A jel mindig valamilyen érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség,
amely egy másik, önmagán túli jelenségre utal. Jellé valami csak akkor válhat, ha a közösség
minden tagja elfogadja; a jelek sohasem elszigetelt egyes elemek, hanem egy rendszer tagjai.
• A jel felépítése: egy jelölőből (ezt érzékeljük) és egy jelöltből (amire gondolunk, amit a jelölő
kifejez); a jel tehát egy érzékelhető jelenség (jeltest) és egy mögötte álló jelentés kapcsolata.
Ahogy például a közlekedési tábla külső megjelenése a jelölő, jelentése behajtani tilos.
• A jelölt és jelölő kapcsolata alapján különböző csoportokat állíthatunk fel:

- IKON – a jelölő és a jelölt közt hasonlóság van

Pl. a közlekedési lámpa lépő alakja jelzi, hogy indulhatunk

- INDEX – a jelölő utal a jelöltre

Pl. a közlekedésben a nyíl mutatja a kötelező haladási irányt

- SZIMBÓLUM – a jelölő és a jelölt kapcsolata társadalmi megállapodáson alapul

Pl. a piros lámpa megállásra késztet

• A jelek eredetüket tekintve lehetnek

 TERMÉSZETESEK – pl. füst – a tűz jele

 MESTERSÉGESEK – pl. nyelvi jelek (egy szó vagy mondat például)

A nyelvi jel
A nyelv társadalmi jelenség, egy közösség alkotása, olyan társadalmilag elfogadott jel- és
szabályrendszer, amely alapja az egyes emberi beszédtevékenységnek.

A nyelv mint jelrendszer elemek és szabályok együtteseként értelmezhető. Az elemek és szabályok

szintekbe rendeződnek, minden szint csak az alatta lévő szint elemeiből építkezhet (hierarchikusan
építkező rendszer).

• A nyelvi szintek:

- Hangok / fonémák

- Szóelemek / morfémák

- Szavak / lexémák

- Szószerkezetek / szintagmák

- Mondatok