A török terjeszkedés Magyarországon 1568-ig

Az 1526-os mohácsi csata után a Magyar Királyság védtelen maradt a törökökkel

szemben, elvesztve királyát és haderejének legnagyobb részét. A következő évben két
személyt is uralkodóvá koronáztak. Szapolyai Jánost, az ország egyik legnagyobb birtokos
nemesét, illetve Habsburg Ferdinándot, későbbi német és cseh királyt, valamint német-római
császárt.
I. Szulejmán szultán 1529-ben Magyarországra érve hadjáratot indított Ferdinánd
ellen az oldalán tudva Szapolyai Jánost, kinek elismerte igényét a budai várra. Szapolyai
abban a reményben indult hadba a törökök mellett, hogy sikeres hadjárat esetén az ország
kétharmadát is megkaphatja. A Bécs bevételére tett kísérlet eleve kudarcra volt ítélve, mert a
mindössze fél hónaposra tervezett ostrom szükségszerűen elhúzódott, ezért a török hadsereg
visszavonulni kényszerült.
1532-ben ismét szerencsét próbált a szultán, ekkor azonban Ferdinánd bátyja, V.
Károly, német-római császár sietett öccse segítségére. Az ő zsoldosaival megtoldott sereg
már igen impozáns számmal rendelkezett, ezen oknál fogva I. Szulejmán bele sem kezdett
Bécs ostromába, hanem már Kőszeg váránál megtorpant és azt ostromolta majdnem egy
hónapon át. A csata végére sikerült kitűzniük a lófarkas török zászlót, de a vár magyar
irányítás alatt maradt. Ezek után a török sereg elvonult.
1538-ban Ferdinánd és Szapolyai titokban megkötötték a Váradi békét, melyben
elismerték egymás királyságát, illetve Szapolyai lemondott utódai nevében a trónról, hogy az
ország ismét egyesülhessen majd a Habsburgok alatt. Szapolyai halála után, 1541-ben a
törökök csellel megszállták Budát, melynek köszönhetően az ország három részre szakadt. A
szultán átengedte a Tiszától keletre fekvő országrészeket, Szapolyai fiának és özvegyének,
ahol János Zsigmond és gyámja, Fráter György irányítása mellett létrejött az Erdélyi
fejedelemség. Északon és nyugaton a Magyar Királyság területén Habsburg Ferdinánd
uralkodott. Az ország középső részén pedig a Török Hódoltság helyezkedett el Budával
fővárosaként. Fráter György hajlandó lett volna átadni a Habsburgoknak az általuk
kormányzott országrészeket, amennyiben képesek lennének visszafoglalni Budát, ezzel
bizonyítva, hogy a keleti országrészt is meg fogják tudni tartani a törökkel szemben. A
Habsburg próbálkozások azonban sikertelenek voltak, Buda visszafoglalásával meg sem
próbálkoztak. A törökök visszavágásként még több várat elfoglaltak.
1551-ben Fráter György halála után Ferdinánd irányítása alá került egy rövid időre az
Erdélyi Fejedelemség, amit a szultán nem nézett jó szemmel, s emiatt megindította az 1552-
es hadjáratot, melynek célja az Erdély feletti hatalmának visszaállítása, illetve a Tiszántúl
elfoglalása volt. Szolnok, Temesvár és Drégely várainak sikertelen védelme után Dobó István
vezetésével diadalt arattak az ostromló törökökkel szemben a felvidék kapujánál, Egernél.
Ezután a vereség után a szultán másfél évtizedig nem indított újabb offenzívát.
Az 1566-ban indított, Bécs elleni hadjárat végállomása végül Szigetvár lett. Szigetvár
várát, a várvédő Zrínyi Miklós és bajtársai hősi önfeláldozásának ellenére sikeresen elfoglalta
a török. Az ostrom ideje alatt az agg Szulejmán szultán is meghalt. Halála után, 1568-ban, a
Habsburgok békét kötöttek a törökkel Drinápolyban, mely többek között évi 30000 magyar
aranyforint adó fizetésére kötelezte a császárt. A három részre szakadt ország állandósult.