A vulkan

A vulkánok vagy tűzhányók a Föld felszínének olyan hasadékai, amelyeken a felszínre jut

a magma, az asztenoszféra izzó kőzetolvadéka. A Föld vulkánjait kialakulásuk oka szerint két
csoportba soroljuk: többségük a távolodó és közeledő kőzetlemezek határain (az aktív
lemezhatárokon) alakul ki, kisebb részük az aktív peremszegélyektől távol,
a köpenyhőoszlopok (köpenycsóvák) fölötti forrópontokon jön létre.
A magma felszíni tevékenysége a vulkanizmus, ebből keletkeznek világszerte a vulkáni kúpok,
vulkáni hegységek. Vulkanizmusról csak akkor beszélünk, ha a magma eléri a Föld felszínét, ti.
ilyenkor láva lesz belőle. Olyankor, amikor a magma a mélységben megreked, és ott
kristályosodik kőzetté, a folyamat neve magmatizmus. A vulkáni tevékenység és a hozzá
kapcsolódó jelenségek vizsgálatával a vulkanológia foglalkozik.

A vulkánok felépítése

Egy vulkán fő szerkezeti elemei:

 magmakamra (vagy magmatűzhely) – olvadt kőzetekkel teli üreg a Föld szilárd kérgében. Az

olvadék a rétegnyomás hatására a törésvonalak mentén a felszín (alacsonyabb nyomás) felé
mozdul el, széttolva, felboltozva, illetve magába olvasztva a felette levő kőzeteket. A
magmakamrák helyzetét nehéz meghatározni, ezért elsősorban a felszín közeli (1–10 km
mély) kamrákat ismerjük. Ha a magma hosszabb ideig tartózkodik a kamrában, összetevői
sűrűségének megfelelően rétegeződni kezd. Ahogy kihűl, a szilikátos olvadék egyre
kevesebb vizet képes oldatban tartani, és gáztalanodik. A felszabaduló vízgőz (szén-dioxid,
kénes gázok stb.) jelentősen megnövelik a kamrában uralkodó nyomást, és amikor a belső
nyomás túllépi a rétegnyomást, a vulkán robbanásos kitöréssel kezd működni. Ha a
feltörekvő magma megreked a földkéregben, és ott szilárdul meg, mélységi magmás
testek keletkeznek, amiket alakjuk és helyzetük függvényében: batolitnak, lakkolitnak,
szillnek, kőzettelérnek (dyke-nak) stb. nevezünk.
 vulkáni csatorna (avagy diatréma) egy olyan nyílás a földkéregben, amelyen a magma a
felszínre tör. A diatrémát általában automagmatikus breccsa tölti ki: a megszilárdult
magmában a csatorna oldalairól leszakított kőzetdarabok „úsznak”.
 vulkáni kráter – a felszínnek az a tölcsér alakú mélyedése a kürtő felszíni végénél, amelyen a
törmelékanyag és a láva a felszínre jut. Alakja, átmérője és mélysége változó.
 vulkáni kúpot – a felszínre hozott törmelékanyag és láva építi fel.
 kaldera – a robbanásos kitörések eredménye. Olyankor képződik, amikor a magmakamrában
annyira megnő a túlnyomás, hogy a felszabadult gázok kúp alakban lerobbantják a
magmakamrát fedő kőzeteket. Ezután a fedő maradéka koncentrikus törésvonalak mentén
berogy a kiürült gázok helyére. A teljes beomló terület elérheti a több száz, vagy akár a pár
ezer négyzetkilométert is.
 barrankó - a vulkáni kúp palástját felszabdaló, sugárirányú eróziós árok, törmelékfolyás,
vízmosás megnevezése.
A vulkán a fentebb sorolt, számtalan módosulattal és változatban fejlődő formák együttese.

A vulkánok keletkezése
A vulkanológiai és lemeztektonikai kutatások során megállapították, hogy a földi vulkánok
elhelyezkedése (néhány kivételével) követi a litoszféralemezek határait. Ezek a vidékek nyitott és
mély törésrendszerek, amelyeken keresztül a magma a felszínre juthat. A lemezszegélyek
típusától függően a vulkánok divergens vagy konvergens lemezszegélyeken keletkezhetnek.
Létezik egy harmadik típusú keletkezési mód is, a forrópont (vulkán) (hot-spot) vulkanizmus,
amely csak áttételesen kötődik a lemeztektonikai mozgásokhoz.