Carolyn Brown

Első kiadás
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2021
írta: Carolyn Brown
A mű eredeti címe: The Strawberry Hearts Diner
A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet a borítóbelsőn Katona
Ildikó munkája.
© Katona Ildikó, 2014
ISSN 2061-9332
© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2021-ben
Műszaki szerkesztő: Szegedi Marinka Korrektorok: Tomku Kinga, Heiser Kriszta
Készült a Generál Nyomdában, Szegeden Felelős vezető: Hunya Ágnes
 Csodálatos szerkesztőmnek, Anh Schluepnek.
Köszönetképpen, amiért rendületlenül hisz bennem.
 ELSŐ FEJEZET

A SZERENCSE, JÓ ÉS BALSZERENCSE EGYARÁNT, mindig

hármasával járt.
Vicky Rawlins tizenhét éves volt abban az évben, amikor a ke-
resztanyja, Nettie elvált a semmirekellő, szoknyapecér férjétől má-
jusban. Vicky anyja, Thelma, meghalt júniusban, Vicky pedig au-
gusztusban rájött, hogy állapotos. Huszonhárom évvel később még
mindig gyűlölte a közeledő nyár gondolatát. Előre rettegett az évszak
első hivatalos napjától, hetekkel azelőtt, hogy megérkezett volna.
Bárki alkotta is a naptárt, fogalma sem volt a texasi évszakokról.
Azt képzelte, hogy a tavasz egészen június huszonegyedik napjáig tart.
Ha valaha ellátogatott volna ide, azonnal rájön, hogy a texasi Pickben
csak két évszak van: nyár és tél.
- Forró nap lesz a mai. Hiába bámulod a naptárt, attól még nem
fog a jövő hét gyorsabban eltelni - tett Nettie egy csésze gőzölgő kávét
Vicky elé.
- Még több mint egy hónap van a nyár első igazi napjáig, de a
balszerencse már elkezdődött - motyogta Vicky.
­ Jó volna, ha túltennéd magad ezen a hülyeségen - mondta Nettie.
Nekiállt kiszaggatni a pogácsát és a sütőlemezre rakni. Ahelyett, hogy
a balszerencse miatt aggódsz, inkább gondolj arra, hogy Emily hazajön
egy hét múlva. Akkor lesz egy kis segítségünk.
Vicky elfordult a naptártól, amely az étterembe vezető ajtó mel-
lett lógott a falon.
- Valójában két pincérnőre volna szükségünk.
- Talán ma leesik majd egy az égből - nevetett Nettie a saját vic-
cén.
 - Majd, ha a kányák guggolva repülnek - felelte mosolyogva
Vicky.
Több mint két évtizede Nettie volt a pótanyja, legjobb barátnője,
üzleti partnere és lakótársa egy személyben. Magas, erős csontú
asszony volt, kerek arcú, rövid, ősz hajjal. A gerince acél, a szíve arany.
Hetvenévesen esküdött rá, hogy amikor majd eljön az idő, hogy a földi
létből a mennyországba lépjen át, az egy tizennégy órás műszak végén
lesz, itt, az Eperszív Étkezdében.
A gondolattól, hogy a lánya, Emily pár nap múlva hazajön,
könnyebb lett Vicky szíve. Talán ezen a nyáron nem történik semmi
rossz. Három hónapon át Emilyvel fog dolgozni, este pedig a veranda
hintáján pihennek. Nem lesz balszerencse. Sem jó. Csak egy békés nyár
a lányával, amikor remekül érzi majd magát.
- Ne aggódj már! Ez egy szerencsés év lesz. Érzem a
csontjaimban.
Nettie kiszaggatott két tucat pogácsát, és egyenletesen elosztva a
sütőlemezre helyezte őket.
- A csontjaid megcsaltak már valaha? - kérdezte Vicky.
- Még nem - válaszolt Nettie. - Menj, nyisd ki a boltot! Örülni
fogok, amikor Emily megérkezik pénteken.
- Én is.
Vicky bekapcsolta a fényeket, amelyek három ablak fölött villog-
va hirdették: REGGELI, EBÉD, VACSORA. A fényes, fekete-fehér
csempével kirakott padló az ötvenes éveket idézte, ahogy a piros bok-
szok is az egyik fal mentén. A régi, ezüstszínű fémkapszulára emlé-
keztető étkezde anakronisztikusnak tűnt a modern világban, ám épp ez
adta a báját. A megye távoli pontjairól is jöttek ide emberek, hogy
megkóstolják Nettie főztjét és a híres epres kosárkákat, amelyek igazán
híressé tették az étkezdét.
A forróságtól megolvadt a ragasztószalag, amely a KISEGÍTŐT
KERESÜNK feliratú lapot tartotta, úgyhogy az leesett a földre. Vicky
felvette, és odavitte a pénztárgéphez. Keresett egy tekercs szigete-
lőszalagot a kacatos kosárban a pult alatt, és visszaragasztotta a hirde-
tést az üvegajtóra szemmagasságban. Pocsékul nézett ki, de legalább jól
látható volt.
- Nem álldogálnak hosszú sorban a gyakorlott pincérnők az ajtó
előtt, interjúra várva? Nem láttál esetleg pár kányát, akik guggolva
repülnek? - rikkantott ki Nettie a konyhából.
- Kányák nincsenek, de látnod kéne ezt a csomó embert, akik
mind munkát keresnek - kiabált vissza Vicky. - Innen egész a boltig ér
a sor.
Nettie szívből jövő kacagása betöltötte az étkezdét, a szalonna, a
kolbász és a sülő pogácsa illatával együtt. Az étkezde hamarosan meg-
telik emberekkel, Vicky pedig rohangálni fog a bokszok, a pult és a
pénztárgép között. Olyan nagy szükségük volt egy kisegítőre, hogy az
asszony felpislogott az égre, hátha mégis alápottyan onnan valaki.
- Nincs olyan szerencsénk - motyogta.
Nettie kihozott két, rántottával és szalonnával töltött pogácsát a
konyhából az étkezdébe, és lerakta a pultra.
- Gyorsan együnk. Úgy tíz perc múlva itt lesz Woody. Órát lehet-
ne állítani ahhoz az emberhez.
Vicky beleharapott a szendvicsébe.
- Hogy tudtátok, te meg mama, ketten csinálni az összes munkát
annyi évig?
- Nem volt könnyű, de eldöntöttük, hogy nem lehet olyan év,
amikor nincs profitunk. Az első év végén mindent kiszámoltunk, és
felvettünk egy részmunkaidős pincérnőt, Lindát - magyarázta Nettie. -
Akárki is mondta, hogy az idő enyhíti a veszteség fájdalmát, annak
száraz tehénszar volt az agya helyén. Nekem mindennap hiányzik
Thelma, különösen, amikor az epres kosárka tésztáját gyúrom. Azt
mindig ő csinálta.
Vicky megpördült a bárszéken, és a hátát a pultnak támasztotta.
­ Huszonhárom éve, Nettie. Hinnéd? Vannak napok, amikor
olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy beléptem a házba, és el-
mondtam neked, hogy várandós vagyok. Ugyanakkor mintha legalább
két emberöltő telt volna el azóta.
Nettie lenyelte az utolsó falatot, és belekortyolt a kávéba.
- Kíváncsi lennék, hány epres kosárkát adtunk el ezalatt.
- Hatvannégy milliót - vágta rá Vicky, és betűrt egy tusfekete haj-
fürtöt a feje tetején megkötött rövid lófarokba.
- Pár millió ide vagy oda. - Nettie mély nevetéséből azt lehetett
volna gondolni, hogy hosszú ideje és sokat dohányzik, pedig soha
életében nem gyújtott rá egyetlen szál cigarettára sem.

Jancy Wilson a nagyanyja sírja előtt ült a picki temetőben, és

kihúzott néhány pitypangot a sírkő elől a földből. Kellett volna virágot
hoznia, de nem engedhette meg magának, különben is, nagyi mindig azt
mondogatta, hogy'' addig akar virágot kapni, amíg él, nem miután
meghalt.
- Mama elment - mondta halkan a lány. - Gondolom, mostanra
már tudod, mivel négy év eltelt a halála óta. Nem volt elég pénzem,
hogy meglátogassalak, nagyi, ne haragudj. Most már értem, mama
menynyire hiányolhatott téged, amikor meghaltál. Nem maradhatok
sokáig. Remélem, odaérek Louisianába éjszakára, hogy ágyban
aludhassak.
Felpillantott a felhőtlen kék égre.
- Ha van némi befolyásotok ott fent - mondta -, küldjétek egy kis
szerencsét, hogy az öreg autóm kitartson addig. Sok segítségre van
szükségem, hogy eljussak oda, ahová tartozom.
Leporolta gyűrött farmerja fenekét, és feltett egy napszemüveget,
amely eltakarta zöld szemét és keskeny arca felét. Beült a sofőrülésbe,
és a műszerfalról elvett egy baseballsapkát. Pink színű volt, az ellen-
zőjén strasszkövekből kirakott szívvel. Tizennyolcadik születésnapi
ajándék volt az anyjától. Most ez volt a szerencsesapkája, és csak akkor
viselte, amikor nagyon-nagyon szüksége volt rá, hogy jó dolgok
történjenek az életében.
 - Na jó, induljon a show! - Azzal a sapka hátsó nyílásán kidugta
piszkosbarna lófarkát.
A rádió ugyan nem működött, és a légkondi is feladta tavaly nyá-
ron, ám az üzemanyagtartály tele volt. Jancy már csak azon imádkozott,
hogy a simára kopott gumik is kitartsanak, amíg az unokatestvére
házához ér.
Elhajtott a hely mellett, ahol régen a nagyija lakókocsija állt. Most
csak egy pitypanggal teli, gazos terület volt. Jancy képzeletében egy
három hálószobás lakókocsi foglalta el a telket, a veranda mindkét
oldalán virágágyással.
Kicsit lejjebb az utcában lelassított a templomnál. Ő meg az anyja
minden vasárnap reggel elsétáltak ide. A fehér palánkos, tornyos épület
a sóderrel felszórt parkolóval dugig volt a nagyi temetése napján, de hát
nagyi Pickben élt egész életében.
Jancy mindig is ilyen életre vágyott, de az ilyesmi nem megy
egyik napról a másikra. Ha az ember ennyire része akar lenni egy közös-
ségnek, nem elég, ha ott születik, gyökeret is kell vernie. Jancy lelas-
sított, ahogy áthajtott a városon, és elment az ismerős helyek mellett.
Épp a régi roncstelep tűnt fel a visszapillantó tükrében, amikor a motor
köhögni kezdett. Megveregette a műszerfalat, és magában fo-
hászkodott. A Jóisten nyilvánvalóan hallgatott aznap a mamájára és a
nagyijára, mert a kocsi nem állt le. Jancy odapillantott a többhektárnyi
sérült vagy roncs járművet körülvevő magas kerítésre, és arra gondolt,
vajon Shane Adams még mindig besegít-e a nagyapja vállalkozásában.
Valamivel lejjebb volt az utcában az Eperszív Étkezde. Ha volna
rá pénze, akkor megállna ott reggelizni. Összefutott a szájában a nyál,
ahogy egy tányér szaftos pogácsára gondolt, ám ma be kell érnie a
maradék sajtos tallérral, és a hátsó ülésen heverő egynapos fánkkal. A
vizesüvegét majd megtölti egy benzinkút mosdójában. Az étel és az ital
várhat, amíg oda nem ér Minnette-hez. Jancy remélte, hogy az
unokatestvére komolyan gondolta, amikor legutóbb beszéltek tele-
fonon, és azt mondta, szívesen befogadja őt egy időre.
 Amint közelebb ért az étkezdéhez, Jancy orrát megcsapta a
szalonna illata, és megkordult a gyomra. De hirtelen erős füstszag
töltötte meg a levegőt. Jancy először azt hitte, valaki régi
gumikerekeket éget a roncstelepen, de aztán füst kezdett ömleni a
szellőzőrácson át. Mire Jancy lefékezett, és befordult az étkezde
parkolójába, könnyezett a szeme, és annyira köhögött, hogy alig kapott
levegőt. Majd meglátta a motorháztetőből előtörő lángokat.
Felkapta a táskáját, és a kocsi hátuljához sietett. Remegett a keze,
amint kinyitotta a csomagtartót, és elkezdte kidobálni belőle a négy
sportszatyrot meg a bőröndöt, amilyen messze csak tudta. Ha a tűz eléri
azt a tele tankot, Pick lakói azt gondolják majd, hogy bomba robbant.
Elég messze áll a kocsija, nem fogja megrongálni az étkezdét? Futni
kezdett. Valakinek értesítenie kell a tűzoltókat!
Isten végül megbünteti a múltért. Az, hogy a kocsija éppen itt, a
texasi Pickben ég le, nem lehet véletlen. Ez a karma volt, amely jött, és
fenékbe harapta, épp azon a héten, amikor végre elhagyhatta Texas
államot. Két nappal ezelőtt letöltötte az utolsó napját Amarillóban, és
alig várta, hogy útra keljen Louisianába, Minnette-hez. Most pedig
minden terve füstbe ment a szeme láttára!
Amikor meghallotta a szirénákat, lezökkent régi, zöld sporttáská-
jára, és kezébe temette az arcát. Legszívesebben sírva fakadt volna, de
nem jöttek a könnyek. Soha, a sok vándorlása közben egyszer sem volt
ennyire kétségbeesett. Tizenhat dollár volt a táskájában, fél csomag
rágógumi és egy texasi jogosítvány, amely még nyolc hónapig volt
érvényes. Nem sok esélye volt megújítani bejelentett lakóhely nélkül.
Az összes hely közül Texasban - sőt, ha úgy vesszük, az egész
világon - Pick volt a legutolsó, ahol szívesen ott ragadt volna nincstele-
nül. Remélhetőleg a kamionosok még mindig megállnak az étkezdénél
a napi ajánlatért. Talán egyikükhöz bekéredzkedhet.
 Begördült egy piros tűzoltóautó a parkolóba, és leugrott róla két
önkéntes tűzoltó. Lebontották a locsolótömlőt, és elkezdték vízzel
locsolni az autót.
- Mennyi üzemanyag van benne? - kiáltott neki oda az egyik.
- Teli a tank! - kiabált vissza Jancy. Amint felemelte a fejét, észre-
vette a felé tartó Nettie-t és Vicky-t. Vicky letérdelt mellé, és a vállára
tette a kezét.
- Segíthetek, vagy felhívhatok valakit neked?
Jancy lassan megrázta a fejét.
- Nincs kit felhívni, és nem hinném, hogy bárki tudna nekem se-
gíteni. Bejönnek még ide a kamionosok mindennap? Valamelyikükhöz
bekéredzkedem.
­ Jancy Wilson? - kérdezte homlokráncolva Nettie.
- Én vagyok, Miz Nettie - bólintott a lány.
- Nem láttalak erre vagy... öt éve?
- Hat - válaszolt Jancy, majd az étkezde felé mutatva megkérdez-
te: - Tényleg kisegítőt keresnek? Hol van Emily?
- Ez az utolsó hete a főiskolán - válaszolt Nettie. - Pénteken jön
haza. És igen, kisegítőt keresünk. Szeretnél jelentkezni?
- Igen, asszonyom - bólintott Jancy, és nagyot nyelt. Mintha egy
emberöltő telt volna el azóta, hogy ő is Pickben lakott. Egy örökké-
valóság, mióta naiv, fiatal lány volt, aki annyira szeretett volna beil-
leszkedni, de sosem sikerült neki.
Hogy Emily főiskolára ment, nem lepte meg. Ö volt a legnépsze-
rűbb lány az iskolában; vezérszurkoló, elég eszes, hogy mindenféle
díjakat nyerjen, szép és aranyos, annak ellenére, hogy a barátnői ki-
fejezetten utálatosak tudtak lenni. Jancy pedig már rég odébbáll pén-
tekre. Épp csak annyi pénzre volt szüksége, hogy vegyen egy buszje-
gyet New Ibériába. Minette oda eljönne érte kocsival. Jó borravalókkal
és minimálbérrel ennyit összeszedhet pár nap alatt.
- Dolgoztál már pincérnőként? - kérdezte Nettie.
 - Egy gyorsétteremben kezdtem dolgozni tizenhat éves korom-
ban. Amikor végeztem a középiskolában, feljebb léptem jobb helyekre.
Soha nem is csináltam mást.
- Tudsz rögtön kezdeni? - kérdezte Vicky.
Jancy ismét bólintott.
- Lerakhatom valahová a holmimat? És megengednék, hogy bete-
gyek egy párnát egy bokszba, és pár éjszakát az étkezdében aludjak?
Csak amíg Emily ideér, és átveszi a helyemet.
- Gyere be a hűvösbe! Megbeszélhetjük egy csésze kávé mellett -
válaszolt Vicky.
- Mi legyen a holmimmal? - nézett körül Jancy, amint felállt.
- Egyelőre jó helye lesz ott, ahol most van - mondta Vicky, és a
kezét nyújtotta felé. - Merre jártál az elmúlt hat évben?
- Főleg Louisianában és Texasban. Pár hónapot töltöttem
Oklahomában. Az utóbbi néhány hónapban Amarillóban dolgoztam
pincérnőként egy étteremben.
Megfogta Vicky kezét, és hagyta, hogy a nő felhúzza a földről.
- Egyidős vagy Emilyvel, ugye? Emlékszem, amikor
visszaköltöztetek ide, és egy vagy két évig egy osztályba jártatok. Hogy
van Elaine mostanában? - érdeklődött Vicky, ahogy elindult az étkezde
felé.
- Meghalt ő is, és az apám is. A mamám meghalt rögtön azután,
hogy végeztem a középiskolában, papa pedig pár évvel később.
Jancy tartotta az ajtót, hogy a két másik nő bemehessen előtte.
Nettie egyenesen a konyha felé indult.
- Szomorúan hallom, hogy elhunyt. De úgy hallom, sikerült egy
kicsit felszedned azt a déli akcentust, te lány.
- Régen volt már, hogy utoljára lánynak neveztek - jegyezte meg
Jancy halvány mosollyal.
- Édesem, én hetvenéves vagyok. Ettől te kiskölyök vagy a sze-
memben. A nagymamád barátnője voltam, úgyhogy még ha nem is
volna felszolgálói tapasztalatod, akkor is hajlandó lennék betanítani
téged, hogy legyen egy kis segítségünk - jelentette ki Nettie.
Jancy egyetlen pillantással felmérte a helyet. Amikor legutoljára
járt itt, ő meg az anyja ott hátul ültek abban a bokszban. Akkor tudta
meg, hogy újra költöznek. Közvetlenül a középiskola második év-
folyama után.
Az apja elment a város túlsó végébe, hogy teletankolja az autót,
és amikor megállt az étkezde előtt, az anyja kifizette a számlát. Tíz
perccel azután Pick már csak egy apró pont volt a visszapillantó tü-
körben. Ma sem jött volna vissza, de muszáj volt beiktatnia ezt a kis
kitérőt, hogy felkeresse a nagyanyja sírját. És tessék, mi lett az ered-
ménye.
- Kávét, teát, reggelit vagy esetleg egy üdítőt? - kérdezte Vicky.
Jancy-nek ismét megkordult a gyomra, és az éhség felülírta a
büszkeségét.
- Reggelit kérek. Tegnap reggel óta nem ettem. Van pénzem,
hogy kifizessem, de ha felírnák, és levonnák majd a béremből, az nagy
segítség volna.
- Gyere hátra velem a konyhába, és mondd meg, mit szeretnél en-
ni, mielőtt kötényt kötsz, és dolgozni kezdesz - mondta Nettie.
- Ööö... szeretnék választ kapni arra, hogy hol alhatok. Keményen
fogok dolgozni, annyi órát, amennyit csak engednek, de... - mondta
Jancy, lenyelve a maradék büszkeségét.
- Rendben, akkor előbb az üzlet - válaszolt Nettie. - Az állással
együtt jár háromszori bőséges étkezés, a ház ajándékaként, de naponta
csak egy epres kosárkát ehetsz. Fent a háznál van egy szobánk, ahol
lakhatsz. Vedd ezt bonusznak, mivel nem fizetünk biztosítást és nem
adunk szabadságot.
- Köszönöm, de nem muszáj elkészítenie a reggelimet. Meg tu-
dom csinálni magamnak - jelentette ki Jancy.
Legfeljebb két hét kell ezekkel a bónuszokkal. Elég lesz a
borravalója, hogy visszakapcsoltassa a szolgáltatást a mobiltelefonjára
és vegyen egy buszjegyet Louisianába. Amikor megunja azt a helyet,
lehet, hogy továbbmegy Floridába. Mindig is szeretett volna a tenger
közelében élni.
- Mi volna, ha hagynánk, hogy Nettie elkészítse neked a reggeli
ajánlatot, mi meg elrendeznénk közben a holmidat? Azt hiszem,
aggódsz amiatt, hogy ott van kint minden, igaz? - kérdezte Vicky, majd
Jancy válaszát meg sem várva folytatta: - A ma esti zárásig be-
pakolhatsz a kis raktárba, ahol a készleteket tartjuk. Ott van az étkezde
mögött. Még egy szabály, nálunk tilos a dohányzás itt is, és a házban is,
úgyhogy, ha...
- Nem dohányzom, de szívesen iszom egy kupica whiskyt vagy
egy sört néhanapján. - Ezt valóban hangosan kimondta? Jancy elvö-
rösödött. - Elnézést. Ezt nem kellett volna...
Nettie kiszólt a konyhából:
- Nincs problémánk egy pohárkával néhanapján. Feltéve, hogy
minket is megkínálsz.
Jancy elindult kifelé a kocsibehajtóhoz, Vicky-vel a nyomában.
- Remélem, be tudjuk hozni egy fordulóval. Főleg a ruháim van-
nak a táskákban, meg néhány személyes tárgy.
A két tűzoltó levetette a rikító sárga védőruhát, ami alatt kopott
farmert, pólót és bakancsot viseltek. A magasabbik megbökte a sapkáját
Jancy előtt, és a még mindig füstölgő autó felé intett.
- E-eladnád ezt n-nekem?
- Eladni? Teljesen kiégett, nem ér egy petákot sem - felelte a lány.
- Én h-hajlandó lennék húsz dollárt fizetni érte, és elvontatnám
ingyen. Van egy kis roncstelepem - mondta a férfi. - Jancy W-Wilson,
te vagy az?
- Én vagyok, Shane. Hogy vagy?
őrülten bele volt zúgva Shane-be, amióta először meglátta a picki
templomban azon a nyáron, amikor megérkeztek a városba. Azt hitte,
már évekkel korábban túljutott ezen, de a felgyorsuló szívverése azt
súgta, még mindig van egy kis szikra.
 - Meglep, hogy itt látlak - mondta Shane elvigyorodva. - Merre
jártál? Mi történt azon a nyáron? Egyszerűen eltűntél, miután a nagyid
meghalt.
- Hosszú történet - válaszolt a lány erőltetett mosollyal. - Szava-
don foglak a kocsival kapcsolatban. Mikor fogod elvontatni?
- Amint felhajtottunk pár pohár édes teát, és ide tudom hozni a
vontatókocsimat. Addigra elég hűvös lesz.
- Azonnal jövünk - szólalt meg Vicky. - Menjetek előre, és szol-
gáljátok ki magatokat!
- H-hová viszitek azt a holmit? - kérdezte Shane.
- Hátra a fészerbe.
- Ryder, emlékszel Jancy-re?
Ryder a talpától a feje búbjáig végigmérte Jancy-t.
- Nem mondanám.
Ez nem volt meglepő. A pár évvel idősebb Ryder a kosárcsapat
sztárja volt akkoriban. Semmiképpen nem emlékezhetett egy szürke
kisegérre. A lány viszont túlságosan is jól emlékezett rá. ö volt az
ügyeletes rosszfiú, akitől minden anya óva intette a lányát. Akinek az
volt a híre, hogy beédesgetett egy lányt a régi furgonja hátuljába, aztán
soha többé fel sem hívta. Jancy ennek ellenére vetett rá egy ol-
dalpillantást, és felsóhajtott. Azzal a homlokába hulló barna hajával, a
hosszúkás arcával, amelyen most kiütött a verejték a tűz forróságától, a
barna, ágyba csalogató szemével Ryder lett volna a zsánere, ha nem
szakít teljességgel a férfinemmel pár hónappal ezelőtt.
- Hé, m-majd mi bevisszük a holmitokat a fészerbe - ajánlotta fel
Shane. Vicky elővette a kulcscsomót a zsebéből, levett róla egy kulcsot,
és átadta neki.
- Kösz szépen. Az édes tea a ház ajándéka lesz.
- Meg egy süti?
Shane félénk mosolya nem változott, mióta Jancy utoljára látta.
Mindig is nagydarab fickó volt, de egek ura, most olyan hatalmas volt
a karja, hogy megfeszült rajta a póló, széles mellkasa meg mintha vagy
két hektárt beborítana. Kerek arca kissé szögletessé vált, de a
gödröcskék változatlanul megmaradtak.
- Rendben - felelte Vicky. - Bemegyünk, és előkészítjük nektek.
- Kösz, Vicky!
Shane felkapott három sportszatyrot, a legkisebbet hagyva Ryder-
nek, a bőrönddel.
Amint Jancy és Vicky belépett, Nettie kidugta a fejét a lengőajtón,
és intett Jancy-nek, hogy menjen át a konyhába.
- Itt ehetsz, aztán kicsit megtisztálkodhatsz a mosdóban, mielőtt
dolgozni kezdesz.
- Előbb oda mennék, hogy megmossam a kezem - felelte Jancy.
- Használd azt a mosogatót! - mutatott Nettie a mély, rozsda-
mentesacél mosogatóra. - Kihűl az ételed.
Jancy gyorsan kezet mosott, és odahúzott a pulthoz egy bárszéket.
Szalonna, tojás, mártás és pogácsa meg egy adag palacsinta. Nekilátott
az evésnek, még akkor sem nézett fel, amikor meghallotta Shane
hangját az étkezőből. A mély, vontatott texasi akcentus nem változott
egy cseppet sem.
Megcsörrent egy telefon, és Shane emelt hangon megszólalt:
- Hé, Vicky, vi-visszajövünk hamarosan arra a teára meg epres
kosárkára, de most ég az aljnövényzet a várostól délre, és azt gyorsan
el kell oltanunk. Viszlát úgy t-tíz perc múlva!
Vicky kidugta a fejét az átadóablakon.
- Akkor viszlát!
Jancy bedörgölte a reggelijét, felhajtotta a kávét, aztán egyenesen
a női mosdóba ment, az étkező túloldalán. Felnyögött, amint meglátta a
tükörképét. Valiig érő haja összetapadt és sötét karikák voltak a szeme
alatt. Előző este megmosdott egy benzinkút mosdójában, és bár tiszta
volt rajta a farmer meg az ing, jól látszott mindkettőn, hogy benne aludt.
Csoda, hogy Nettie nem mondta neki, hogy álljon ki az út szélére
stoppolni, ahelyett, hogy munkát adott volna neki.
 Jancy beállította a víz hőmérsékletét, és a csap alá hajolt.
Szappant engedett a markába az adagolóból, és gyorsan megmosta a
haját. Miután kiöblítette, és papírtörlőkkel megszárította, elővett egy
hajkefét a táskájából, kifésülte a gubancokat, aztán felrakta a haját
lófarokba. Elővette a sminkkészletét, és alapozót kent a szeme alá.
Gyorsan dolgozott, hogy elfogadható külsőt varázsoljon magának.
- Ennyit tehetek. Sosem lesz belőlem egy Emily, de legalább nem
látszom annak a hajléktalan árvának, aki vagyok.
Kinyitotta az ajtót. Vicky elismerően biccentett neki. Jancy be-
ment a konyhába, kötényt kötött, és éppen akkor jött ki a lengőajtón,
amikor Shane és Ryder ismét belépett az étkezdébe. Miért nem volt
képes Shane felszedni harminc kilót vagy elkezdeni bagót rágni? Kis
sóhajjal elvett a pénztárgép alatti polcon felhalmozott jegyzettömbök-
ből egyet. Becsúsztatta az egyik zsebébe, egy tollat meg a másikba.
- Jeges tea meg epres kosárka, igaz?
Jancy félrerakott egy üvegburát, és egy-egy szív alakú süteményt
tett a két kistányérra. Megtöltött kettőt a legnagyobb poharakból jéggel
meg édes teával, és mindent egy tálcára rakott.
Shane biccentett.
- Itt jön W-Woody. Emlékszel rá, Jancy?
- Persze, ö meg Irma a nagymamám barátai voltak.
- Irma már két éve meghalt.
Shane alaposan végigmérte Jancy-t a talpától a lófarkáig.
Hat éve már, hogy Jancy úgy odavolt érte, de hirtelen így is izzad-
ni kezdett a tenyere. Koncentrálnia kellett, hova lép, nehogy elejtse a
tálcát.
- Elkéstél! - kiáltott ki Nettie a konyhából, amikor Woody belé-
pett az ajtón, forró fuvallatot hozva magával.
- Fel kellett mennem a templomhoz, hogy segítsek nekik a vízsze-
reléssel - jelentette ki Woody. - Majd éhen halok. A legnagyobb reggelit
kérem, amihez palacsinta is van, meg egy csésze kávét. Kié az az autó
ott kint? Úgy tűnik, már megérett a roncstelepre.
 Woody magas, csontsovány fickó volt. Úgy festett, mint akinek
köveket kell a zsebébe raknia, ha az északi szél lecsap Andersen megye
hegyeiből, nehogy elvigye. Kétszer végigmérte Jancy-t, mielőtt helyet
foglalt a Shane és Ryder mögötti bokszban, aztán megkérdezte:
- Maga az új pincérnő?
- Igen - válaszolt Jancy. - Tejszínt vagy cukrot?
Woody levette a Texas A&M feliratú sapkát a fejéről, és beletúrt
sűrű, ősz hajába.
- Ismerősnek tűnik.
- Ez Jancy W-Wilson. A nagyija Lucy volt, a mamája pedig
Elaine - szólt át Shane a szomszéd bokszból.
- Emlékszem mindkettőjükre. Mindig is úgy véltem, fura, hogy
Elaine hozzáment egy fickóhoz, akinek ugyanaz a családneve, de Lu-
cy azt mondta, kizárt, hogy rokonok lennének. Gondolom, elég gyakori
név, nem igaz? És mit keres újra itt Pickben? - kérdezte Woody.
- Az övé az a kiégett autó a parkolóban - mondta Shane.
- Maga nem tud beszélni? - kérdezte Woody.
- Itt dolgozom. Kávé, cukor nélkül. És a reggeli ajánlat, igaz? -
kérdezte Jancy a legragyogóbb mosollyal, amit csak képes volt az ar-
cára ragasztani. Már elfelejtette, milyen a kisvárosi pletykálkodás.
- Úgy van - bólintott Woody. - Hé, Vicky, mikor jön haza Emily?
- Pénteken. Még egy év, és végez a főiskolán, most csak a nyarat
tölti itthon - magyarázta Vicky. - Ma rántottét vagy tükörtojást kérsz?
Jancy elvörösödött. Ezt elfelejtette megkérdezni.
- Jó lesz a rántotta, és ne felejtsd el a pikáns szószt! És hol fogsz
lakni, leányzó? - Woody félrehajtotta a fejét, mint egy nagyra nőtt
madár. - A nagyid lakókocsija eltűnt két héttel a halála után. Valami
horgászok megvették, és felvitték a tóhoz víkendháznak.
- Nálunk fog lakni - közölte Vicky.
- Hallottam, Emily visszautasított egy gyakornoki helyet a NA-
SA-nál ezen a nyáron. Megbuggyant az a lány? Ez nagy dolog!
Woody zavartalanul társalgóit tovább.
 Vicky vállat vont.
- Azt mondja, honvágya lett volna. Különben is utálja a nagyvá-
rosokat.
- Én is - szólt közbe Ryder.
Jancy elvette Woody rendelését a polcról. Még egy csésze kávét
tett a tálcára, és odavitte az egészet a bokszhoz, ö egész életében csak
egyetlen kisvárosban élt, Pickben. Előtte és azután az apja jobban
szerette a nagyvárosokat, ahol könnyen talált munkát, legtöbbször
olajfúró tornyoknál.
Woody fogta a kést és a villát.
- És hogy megy a munka a fúrótornyon, Ryder?
- Nagyon jól, de már nem járok ki. Az olajtársaság nyit egy irodát
Frankstonban, és én fogom vezetni - felelte Ryder.
- Akkor itthon leszel a fesztiválon? - érdeklődött Woody.
- Hát persze! El nem mulasztanám, még akkor sem, ha fel kellene
mondanom a munkahelyemen! - nevetett fel Ryder.
Jancy csak egyszer vett részt az éves Eperfesztiválon. A pénzük
mindig kevés volt, de az anyja akkor adott neki annyit, hogy vegyen
vattacukrot vagy uborkát vagy limonádét. Egész este magányosan
bolyongott, azt kívánva, bárcsak őt is barátnők vennék körül, mint
Emilyt. Végül vattacukrot vett a pénzén, hazavitte, és elfelezte a
mamájával.
- És hogy van a mamád meg a papád mostanság? - kérdezte Woo-
dy Jancy-től, amikor a lány letette elé a kávét meg az ételt.
- Mindketten elmentek. A mamám rögtön, miután elvégeztem a
középiskolát, a papám pedig két éve.
- Sajnálom - motyogta Woody.
Grapefruit nagyságú gombóc nőtt Jancy torkában, mint mindig,
amikor az anyjára gondolt, aki még csak a harmincas éveiben járt,
amikor egy vérrög került a szívébe. Jancy éppen húspogácsát sütött,
amikor az apja felhívta: „Az édesanyád meghalt. Gyere haza!”
 Jancy haza akarta hozni a mamáját Pickbe, és itt eltemetni, de az
apja hallani sem akart róla. Ragaszkodott a hamvasztáshoz, és még
búcsúztatás sem volt. Sem halotti tor. Sem barátok. Nem volt más, csak
egy özvegy meg egy lány, akik a homokpad szélén állva a texasi
Galvestonban a sós vízbe szórták az anyja hamvait.
Egy hétig egy motelben laktak, aztán az apja beköltöztette őket
egy lakásba. Két hónappal később az apja már ment volna tovább, de
Jancy ezúttal nem tartott vele. Nem is hallott róla egészen addig, amíg
fel nem hívták, hogy az apja májrákban meghalt a texasi Pampában.
Jancy elhamvasztana, és kiszórta a hamvait annak a helynek a
közelében, ahol az anyjáét is.
Ahogy visszaindult a pulthoz, találkozott Vicky-vel.
- A parkoló kezd megtelni. Te viszed a bokszokat a pénztárgéptől
balra. Enyém a jobb oldal. És sajnálom a szüléidét. Mindig is kedveltem
Elaine-t. Félénk volt, de jószívű - mondta Vicky.
- Köszönöm.
Jancy nagyot nyelt, de a hatalmas gombóc a torkából nem tűnt el.
Sikerült a könnyeit visszatartania, amint az érzelmek őrük hullám-
vasútján végigrobogott.
 MÁSODIK FEJEZET

AMINT LEMENT A REGGELI ROHAM, Jancy fogott egy söprűt, és

elkezdett felsöpörni. Amikor végzett, bement a tisztítószeres kamrába a
konyha mögött, kihozott egy vödröt meg egy mopot, és nekiállt
felmosni. És mindezt anélkül, hogy mondták volna neki, ami rengeteget
elárult Vicky-nek.
Jancy ismét letörölte az összes asztalt, ledörgölt pár foltot az abla-
kokról, és éppen végzett az ajtó lemosásával, amikor az kitárult. Egy
világosszürke mellényes öltönyt viselő, szélesen mosolygó fickó állt a
bejáratnál. Egyetlen pillantással felmérte a helyiséget, aztán becsúszott
az egyik bokszba, Vicky oldalán.
- Foglaljon helyet! Azonnal jövök - mondta neki Vicky.
Felvett egy étlapot, és odavitte a bokszhoz.
- Milyen italt hozhatok?
- Maga Victoria Rawlins? - kérdezte a férfi még szélesebb
mosollyal.
- Vicky a nevem. Van kávénk, édes és édesítetlen teánk és kü-
lönféle kóláink. Reggelit fél órával ezelőttig szolgáltunk fel, az
ebédajánlatunk pedig csak egy óra múlva lesz kész. De addig is van
hamburger és sajtburger.
- Egy csésze kávét kérek - mondta a férfi. Hamis mosolya nem ért
el hűvösen számító, acélkék szeméig.
Vicky megtöltött kávéval egy bögrét, és kivitte a bokszhoz.
- A cukor, édesítő és tejszín ott van az asztalon. Még valami?
 - Kérem, csatlakozzon hozzám - intett a férfi a boksz szemközti
oldala felé.
- Köszönöm, de dolgom van. Remélem, ízlik majd a kávé, és ha
még hozhatok valamit, szóljon.
Emily ezt Vicky hatodik érzékének nevezte volna, de az asszony
érezte, hogy valami nem stimmel. Ez a fickó a fülig érő mosolyával nem
azért van itt, hogy megigyon egy kávét, és megpróbáljon flörtölni vele
- ezt súgta a hatodik érzéke. Talán az adóhivataltól jött, és mindjárt
közli vele, hogy ellenőrizni akarja a könyveket. Vagy esetleg
népegészségügyi felügyelő, vagy olyan valaki, aki próbavásárlást vé-
gez, és aztán értékeli az üzletet. Vicky visszatért a pulthoz, és nekitá-
maszkodott a csípőjével egy bárszéknek.
- Talán flörtöl - súgta Jancy, amint az ujjlenyomatokat dörgölte le
a tortatálak üvegburájáról Vicky mögött.
- Nem jön be - mondta Vicky hangosan.
A férfi előrehajolt, és rákacsintott.
- Csinos ez a kis üzlet, és ha jól tudom, magáé az a telek is az
étkezőtől északra.
Vesszen meg, ha az ablakon beáradó napfényben nem csillant
meg a férfi körme, gondolta a látványba belefeledkezve Vicky. A texasi
Pickben haló porában sem viselt volna lakkozott körmöket egy férfi.
Még ilyen teljesen átlátszó lakkal sem.
- Nem, uram, nem az enyém - válaszolta. - De nagyra értékelném,
ha elárulná, mi járatban van, mert itt hamarosan azt sem tudjuk, hol áll
a fejünk, ha kezdődik az ebédroham. Biztosan nem akarja megnézni az
étlapot? Nettie csodálatos szalonnás sajtburgert csinál.
A férfi úgy ötvennek tűnt az őszülő halántékával és a kopaszodó
folttal a feje tetején. Talán ettől a folttól tűnt olyan közel állónak a két
szeme.
- Carlton Wolfe vagyok. Nem látta a képemet az újsághirdetések-
ben?
 A hangsúlya azt sejtette, hogy nagyon fontos személy. A fenébe,
lehetett volna akár Jézus egyenes ági leszármazottja is a nagy fontos-
kodásából ítélve!
- Nos, Mr. Carlton Wolfe, mit tehetek magáért? És nem, nem lát-
tam a képét az újságban.
- Maga ennek a helynek a tulajdonosa, igaz?
- Társtulajdonosa.
Akkor nem lehet az adóhatóságtól, különben tudná ezt. Szóval
nem lesz könyvvizsgálat. Ha népegészségügyi felügyelő, felveheti a
fehér kesztyűjét, és végig húzhatja a lakkos körmű kis ujjacskáit min-
denütt. Egy porszemet sem találna sehol.
- És ki a partnere?
Úgy nézett ki, mint egy farkas azzal a két közel ülő, apró, kerek
szemével meg a hosszú orrával, aminek bevágás volt a végén. Ha Vicky
hitt volna az alakváltókban, azt gondolta volna, hogy a férfi egy
loncsos, vén, szürke farkas volt, mielőtt besétált az étkezdébe, és az
átalakulása még nem fejeződött be. Ruha volt rajta, de az az orr - abban
volt valami fura.
- Azt hiszem, nem akarok válaszolni a kérdéseire, Mr. Carlton
Wolfe. Mi köze hozzá, ki az étkezde tulajdonosa? Pontosan mit akar
eladni? - kérdezte Vicky.
A férfi hátrahajtotta a fejét, és még szélesebb mosolyt vetett a nő-
re. Az orra a végén lévő kis bemélyedéstől úgy nézett ki, mint egy
pénisz. Ahelyett, hogy megijedne, Vicky legszívesebben kuncogni kez-
dett volna. Ha hunyorított, el tudta képzelni, hogy a férfi széles, telt ajka
átalakul olyasmivé, ami általában egy pénisz alatt szokott
elhelyezkedni. És ha a férfi még egy bozontos szakállt is növesztene, az
végleg tökéletessé tenné a képet.
- Szeretném elvinni vacsorázni, hogy megbeszéljünk egy üzleti
ajánlatot. Felvehetem ma este hétkor? - Lehalkította a hangját. -
Gyertyafény és egy üveg finom, érett bor.
- Köszönöm, nem. Pontosan mit árul?
 - Nem árulok, drágám. Vásárolok. De szívesebben folytatnám ezt
a beszélgetést ma este, vagy ha nem ér rá, a holnap is megfelel - közölte
a férfi.
- Mit vásárol? - érdeklődött Vicky.
- Aha! - csettintett az ujjával a férfi. - Felkeltettem az érdeklődé-
sét! Magáért megyek hétre. Abban a kis fehér burkolatú házban lakik,
az étkező közelében, igaz? Vegyen fel valami csinosát, és tervezzen
úgy, hogy éjfél után megy haza.
- Mr. Wolfe, én nem megyek magával sehová. Nem ismerem ma-
gát. - Vicky ellökte magát a bárszéktől. - Igya meg a kávéját, és ha
meggondolná magát, csak kurjantson!
- Rendben, de szívesen meghívtam volna egy ilyen gyönyörű
asszonyt vacsorára, hogy egy csendesebb helyen beszélgessünk - jelen-
tette ki a férfi sajnálkozva. - Én ingatlanfejlesztő vagyok, és szeretném
megvenni ezt a területet magától. A használaton kívüli telket innen
északra, ezt az étkezdét és a maga házát egy csomagban. Hajlandó
vagyok a teljes csomagért százötvenezer dollárt felajánlani, aminek a
tíz százalékáról kiállítok egy csekket még ma, ha harminc napon belül
elhagyja a területet. Gondolkodhat az ajánlaton, és ma este vacsoránál
nyélbe üthetjük az üzletet. Addigra a teamem megírja a szerződést, és
magammal viszem.
- És miből gondolja, hogy el akarom adni a házamat és az
étkezdét?
- Valószínűleg nem akarta, amíg meg nem említettem ezt az
összeget. Ismerem az ingatlanárakat, Miz Rawlins, és amit most
ajánlottam magának, az húsz százalékkal fölötte van a telek normál
piaci értékének. Csak gondolkodjon rajta egy kicsit! Hívjon fel, ha
beszélni vagy vacsorázni szeretne velem!
Előhúzott egy névjegyet, és az asztalra helyezte, aztán felállt,
anélkül, hogy akár csak belekóstolt volna a kávéjába.
 - A válaszom nem változik sem egy hét, sem egy év alatt. Nem
akarjuk eladni sem a telket, sem az üzletünket - jelentette ki Vicky.
- Majd meglátjuk. - Azzal Carlton peckesen kivonult az étkezdé-
ből, visszaintve a válla fölött. A verandán elhaladt Shane mellett, de
még csak felé sem nézett.
- Hé, ismeritek azt a f-férfit? Szóltam hozzá, de egy sz-szót sem
felelt. Fogadjunk, annyira izzad abban a flancos öltönyben, h-hogy nem
hall tőle.
Shane jót nevetett a saját viccén.
- Azért jött, hogy megvegye a házamat, az étkezdét és Nettie tel-
két - közölte vele Vicky.
- És m-miért? - kérdezte Shane.
- Több mint százezer dollárért - válaszolt Vicky.
- Nem, úgy értem, mit akar csinálni vele, ha megkapja? Epret ter-
meszt rajta?
Vicky rácsapott az asztalra, amelyiknél Carlton ült.
- Nem is gondoltam rá, hogy megkérdezzem! De nem is számít.
Nem adom el!
- Pfu! - Shane nevetve megtörölte a homlokát. - Az biztos, hogy
nekem nagyon hiányozna ez a hely, ha eladnák. Nem lenne ugyanaz
maga, Emily és Nettie - fejével Jancy felé intett - és most már Jancy
nélkül.
- És nekünk is hiányozna mindenki - szorította meg Shane vállát
Vicky, amint elment mellette, hogy kiszolgáljon egy párt, akik épp
beléptek a helyiségbe, és körülnéztek, hogy hová üljenek. - Majd Jancy
felveszi a rendelésedet.
- Csak jeges teát kérek, és egy nagy adag sült krumplit, Jancy -
emelte meg a hangját Shane.
- Édes? - kérdezett vissza Jancy.
- Igen, az vagy - felelte vigyorogva Shane.
Jancy elpirult, Vicky pedig elmosolyodott, amint intett a párnak,
hogy üljenek az ő térfelére, és felvette a rendelésüket.
 - Szóval te el akarod adni ezt a darab kis édenkertet? - kérdezte
Vicky Nettie-t, amikor bevitte a rendeléseket a konyhába ahelyett, hogy
a forgó állványra tűzte volna őket.
- Utoljára a mamád halála előtt egy héttel járt itt valaki, hogy meg
akarja venni ezt a helyet. Akkor sem érdekelt, és azóta sem változott
meg a véleményem - közölte Nettie. - Pár perc múlva kezdődik a roham.
Mindenki látni akarja majd a kiégett autót és szemrevételezni az új
pincérnőnket. A mamád azt mondaná, a sors hozta őt ide hozzánk, és ez
jó szerencse!
- Én akkor is utálom a nyarat - felelte Vicky. - És hivatalosan még
el sem kezdődik egy hónapig.
- De eddig még mindig túljutottunk rajta, nem igaz? - kacsintott
rá Nettie.

Jancy lassan körbefordult a hálószobája közepén állva. A

baldachinos ágy nagy helyet foglalt, de még így is elfért egy komód
meg egy öltözőasztalka, fölötte nagy tükörrel, a sarokban pedig volt egy
sötétzöld bársony karosszék. Ez utóbbi mellett még egy asztalka is állt
lámpával. Az ágyon puha lepedő és egy bolyhos takaró hívogatta. Ám
előbb fürdik egy jót, vagy vesz egy forró zuhanyt, amelyik elérhető,
mivel már egy hete csak gyors tisztálkodással kellett beérnie a ben-
zinkutak mosdójában.
Aznap negyven dollár gyűlt össze a borravalókból. Ha ilyen jó
lesz az egész hét, lesz rá pénze, hogy visszakapcsoltassa a szolgáltatást
a mobiljára. Egy héttel azután pedig már úton lehet Minnette-hez.
Kezdtek jobbra fordulni a dolgok - legalább egy kicsit.
Jancy felsóhajtott, amint elhelyezett az éjjeliszekrényen egy kicsi,
bekeretezett fotót, amelyen ő volt a mamájával. Ez volt a legutolsó
közös képük. Szépen fel voltak öltözve, ahogy templomba mentek
vasárnap.
Az apja már megint a munkájára panaszkodott, az egész forró
délelőttön. Az anyja lebeszélte a költözésről, amíg Jancy nem végez a
középiskolában, de nem volt könnyű. A férfi sokkal többet ivott azok-
ban a hetekben, május közepéig.
Jancy nagy ürességet érzett, amikor az anyja hamvait a
krematórium fadobozából a tengerbe szórták. Az apja egyszerűen
annyit mondott:
- Mindig is azt akarta, hogy elutazzunk ide, hogy belegázolhasson
a sós vízbe. Nos, most boldog.
Ennyi volt az egész. Nem volt vers. Sem templomi ének. Sem fel-
olvasás a Bibliából. Elaine biztosan szerette volna, ha valami bibliai
idézetet mondanak a hamvai felett, úgyhogy Jancy magában elmondta
a huszonharmadik zsoltárt, néhány sós könnyet adva a tenger sós
vizéhez.
- Most menjünk munkát keresni. A furgonban kell aludnunk, ha
nem találunk egy motelt, ahol takaríthatsz a szoba áráért, amíg meg nem
kapjuk az első fizetést - közölte aznap az apja.
Jancy magával vitte összetört szívét meg az üres dobozt egy olcsó
motelbe, Galveston peremén, és egy hétig mindennap álomba sírta
magát. Amikor az apja megkapta az első fizetését, beköltöztek egy la-
kókocsiba, és Jancy egy gyorsétteremben helyezkedett el pincérnőként.
Ilyen az élet, és ő nem tudta visszaforgatni az idő kerekét.
Jancy elővett egy köteg levelet és képeslapot, kifakult pink sza-
laggal átkötve. Ezek a fiókba kerültek az ágya mellett, kivéve azt az
egyet, amely egy apró szívvel volt a sarkában megjelölve. Jancy lezök-
kent a székbe az ablak mellé, és kinyitotta a levelet. Minden új helyen,
az első este elolvasta ezt a levelet, hogy emlékeztesse magát, az anyja
vele van, bármerre fújja is a szél.
Óvatosan kivette a vonalas lapot a borítékból, és a szívéhez szorí-
totta, mielőtt széthajtogatta volna. Mozgott az ajka, amint olvasta a jól
ismert sorokat.

Drága kislányom!
Amikor ezt olvasod én már nem élek. Amikor az apád és én
összeházasodtunk, azt gondoltam letelepszünk, mint mások. Úgy tűnt ő a
 nagyobb városokat kedveli, én pedig nem bántam hol élünk feltéve, hogy
boldogok vagyunk. Ahogy azt te is jól tudod nem volt képes gyökeret ereszteni
sehol. De én megfogadtam, hogy kitartok mellette a rosszban ugyanúgy, mint
a jóban, és volt néhány jó szakasz a házasságunkban. Szerettem őt, bár nem
szerettem a nomád életet. De bárhol éltünk is, a mamám írt nekem egy levelet
minden héten. Amikor meghalt hatalmas vigasztalást jelentettek a levelek,
amiket sok év alatt írt. Nagyon sokat segített, hogy láttam a kézírását, olvastam
a tanácsait, és éreztem a szavaiból áradó szeretet. Azt akartam, hogy te is
megkapd ezt. Életed minden jelentős állomásán kapsz majd egy levelet és
születésnapi üdvözletet egy pár évig.
Életem legboldogabb napjai azok voltak, amikor a texasi Pickben éltünk.
Ott nőttem fel, és megint eltölthettem egy kis időt a mamámmal. Annak
ellenére, hogy az apád egy vándorlélek, nagyra becsülöm, hogy ott maradt
velem. Ne ítéld el azért, amit tesz Jancy! Vannak, akik azt hiszik a fű mindig
zöldebb a kerítés másik oldalán. Remélem. te nem örökölsz ebből túl sokat
felnőtt életedre, vagy ha igen, akkor sosem fogsz megházasodni. Szenvedtél
tőle te is, meg a szeretteid is.
Szeretném, ha tudnád te vagy a legnagyobb áldás, amit Istentől
kaphattam. Én választottam ezt az életet. Talán túl fiatal volta, hogy
meghozzam ezt a döntést tizennyolc évesen, de ki, mint veti ágyát úgy alussza
álmát. Mindegy hány különböző ágyról is legyen szó. De azt akarom, hogy
emlékezz rá, a választásnak következményei vannak, és sajnálom, hogy neked
kellett fizetni az én döntésemért.

Jancy végigolvasta az utolsó bekezdést, visszacsúsztatta a levelet a

borítékba, és visszatette a levelet a többi közé. Letörölt egy magányos
könnycseppet, amely kiszökött a szempillája alól, és mutatóujjával
megérintette az anyja képét.
- Mama, máshogy alakultak volna a dolgok, ha nem leszel
várandós velem? Valóban áldás voltam, vagy inkább átok? Talán akkor
nem mentél volna hozzá a papához azon a nyáron.
Befejezte a kicsomagolást, begyömöszölte a táskákat a bőröndbe,
amit beállított a szekrénybe. Vett egy mély lélegzetet, és elindult a
hosszú folyosón át a konyha felé. Vicky és Nettie az asztalnál ült. Az
asztal közepén egy kávéskanna volt három csészével, meg egy cso-
kitorta egy műanyag tortaszállítóban.
Vicky az asztalra mutatott.
- Hozzáfogtunk nélküled. Én csak fél csészével iszom, különben
fent leszek fél éjszaka.
- Én immunis vagyok a koffeinre. Ez nekem már a második csé-
sze - közölte Nettie.
- Én is. - Jancy kihúzott egy széket, leült, és töltött egy egész csé-
sze kávét. - Tudom, hogy vannak kérdéseik, úgyhogy ki vele.
- Ma jól dolgoztál. Szerettek az emberek - jegyezte meg Nettie. -
Azt hiszem, ez a legfontosabb dolog most.
- Azt leszámítva, hogy ki kell töltenünk pár adónyomtatványt.
Majd holnap megcsináljuk, amikor kisebb forgalom lesz. - Vicky vágott
egy vastag szelet tortát, és egy csészealjra tette. - Ma nem volt maradék
epres kosárka, de ez is nagyon finom. Ízleni fog.
- Maradék epres kosárka?
Jancy arra számított, hogy személyes kérdéseket fognak neki fel-
tenni, amik közül valószínűleg nem is akart mindegyikre válaszolni.
- Általában kettő vagy négy darabot hazahozunk esténként. So-
sem szolgálunk fel maradékot. Sütök körülbelül ötvenet, és az a sza-
bály, hogy egy ember csak kettőt vihet el belőle. Nem szállítjuk ki, és
nem adjuk el rendezvényekre, úgyhogy amikor az az ötven elfogy,
utána nincs desszert az étlapon. A vendégek annyit esznek az étkez-
dében, amennyit csak akarnak, vagy elvihetnek kettőt, de többet nem.
Ez az egyes számú szabály - magyarázta Nettie.
- Hány szabály van? - kérdezte Jancy.
- Csak egypár, de azok fontosak. Vágj magadnak egy szeletet! Én
nem tudom, mennyit kérsz, de azt elárulhatom, nekem ez a második
szelet, és nagyon finom - mondta Vicky, amint beleharapott a tortába. -
Valamit változtattál a recepten, Nettie?
- Tettem egy kis mandulaaromát a bevonathoz. Ízük?
 - Fantasztikus - jelentette ki Jancy. - Nagyon finom, de alig vá-
rom, hogy megkóstolhassam az epres kosárkát.
- Nem ettél, amikor itt laktatok? - Vicky keze a meglepetéstől
megállt félúton a szája felé.
Jancy megrázta a fejét.
­ Sosem volt rá elég pénzem, de nagyon várom, hogy valamikor
a következő hetekben megkóstoljam.
­ Elteszek neked egyet, drágám, holnap, csak hogy lásd, mit mu-
lasztottál. Jól gondold meg, mielőtt lemondanál egy epres kosárkáról az
Eperszív Étkezdéből! - Nettie úgy beszélt, mint egy prédikátor, aki egy
egész teremre való bűnös lelket akar megtéríteni.
- Miért? - kérdezte Jancy.
- Mert állítólag varázsereje van. Ha eszel egyet, mindig is vágya-
kozni fogsz rá, és vissza akarsz térni Pickbe, hogy újra hozzájuthass -
válaszolt Vicky. - Kérsz még egy szelet tortát?
- Köszönöm, nem. Ma így is többet ettem, mint eddig egész héten
- mondta Jancy. - Ki tanította az epres kosárka sütésére, Nettie?
- -Vicky mamája, és én tökéletesítettem a receptet. Most pedig én
vagyok az egyetlen, aki pontosan tudja, hogyan kell elkészíteni. Mindig
szerettünk volna egy étkezdét - nem kávézót, hanem egy igazi,
ezüstszínű étkezdét, amit elnevezünk Eperszívnek. Amikor Thelma
férje meghalt, és egy nagy biztosítási összeget hagyott rá, akkor meg is
tettük.
- Én kapom meg a receptet, amikor ő feldobja a bakancsát. Addig
el van zárva egy széfben, Tylerben - szólt közbe Vicky.
- Te mikor kezdtél az étkezdében dolgozni, Vicky? - érdeklődött
Jancy.
- Iskola után meg nyaranta már dolgoztam, attól a pillanattól
kezdve, hogy a mamám meg Netti beindította az üzletet. A tizen-
nyolcadik születésnapom előtt a mamám meghalt, és akkor teljes
munkaidőben kezdtem dolgozni. Nettie lett kinevezve a gyámomnak,
amíg átvehettem az én részemet az étkezdéből. De állapotos lettem,
mielőtt ez megtörténhetett volna.
- Ez azt jelenti... - szólalt meg Jancy homlokráncolva.
- Árva voltam. Állapotos. Házas. Özvegy. Mindezt három hóna-
pon belül. Aztán megszületett Emily, amikor tizennyolc éves voltam,
és anya lettem. Hálát adok az égnek Nettie-ért és az étkezdéért! Nél-
külük nem éltem volna túl mindezt. Azóta is utálom a nyarat.
Jancy nagyot nyelt. Megpróbálta lenyelni a torkában nőtt gombó-
cot. Megnyílhatna, megoszthatna néhány dolgot az életéről ezekkel az
erős asszonyokkal, de nem volt rá képes. Még nem. És talán soha nem
lesz képes rá. Túlságosan fájdalmas - és kínos - volt beszélni róla.
Úgyhogy témát váltott.
- De tudjátok, hogy a csokoládétortát is árulhatnátok az étkezdé-
ben?
- Aha, de The Ima meg én megállapodtunk, hogy csak az epres
kosárkákat áruljuk desszertként. így volt, amióta megépíttettük az
étkezdét, és elhelyeztük a telkem sarkában.
- És nincs az az ingatlanos az egész hatalmas Texas államban, aki
megvehetne, bármennyit kínáljon is érte - jelentette ki Vicky, a kávéját
kortyolgatva.
Jancy kuncogva válaszolta:
- Nem kezdenék ki veletek. Sem Shane-nel. Te jó ég, láttátok,
mekkora a karja? Egy súlyemelő csenevésznek tűnne mellette! ő aztán
tényleg felpakolt egy csomó izmot, amióta nem láttam.
- Keményen dolgozik az a fiú. Mindig is dolgos volt - mondta
Nettie. - Borzasztóan gátlásos a dadogása miatt, de amikor ő meg Ryder
középiskolába jártak, mindenki gyorsan megtanulta, hogy jobban
teszik, ha nem gúnyolják miatta. Ryder nem engedte, hogy bárki is
kigúnyolja a legjobb barátját.
- Mi történt Shane nagypapájával?
- Idősek otthonában van Palestine-ben. Súlyos ízületi gyulladása
van. Nem tudott már tovább dolgozni. Amikor rájött, mi történik vele,
az egész vállalkozást átíratta Shane-re. Az a fiú meg roncstelepből
karosszériajavító műhellyé fejlesztette. Nagyon jól ért a szakmájához -
magyarázta Vicky.
Jancy felhajtotta a kávéja maradékát, és összeszedte a használt
edényeket, hogy a mosogatógéphez vigye.
- A tábla a város szélén még mindig azt írja, hogy háromszázhat
a lakosok száma. Nem változtattak rajta, amikor mi hárman elköltöz-
tünk, igaz?
- Nem, és nem is adtak hozzá titeket, amikor idejöttetek, hogy
gondoskodjatok Wilson nagyiról - felelte Vicky, és visszatette az
üvegharangot a tortára. - Hat év alatt nem változott semmi. Még mindig
megvan a takarmánybolt, a posta, a két templom és az étkezde a városon
átmenő sztrádának ezen a végén. Shane vállalkozása tőlünk északra
van, az önkéntes tűzoltóállomással együtt. Délre van Leonard éjjel-
nappali boltja, a benzinkúttal együtt. Egyre csak reménykedünk, hogy
egy-két üzlet még idetelepszik közénk meg a bolt közé, de eddig semmi
nem történt.
- Megfeledkeztél a bankról - szólt közbe Nettie.
- Tényleg - bólintott Vicky. - A frankstoni bank fiókja. Egy olyan
mobil épületben van, de van bankautomata, meg minden, mint egy nagy
bankban. Hol voltál tegnap éjjel, Jancy?
Hirtelen témaváltás volt, de hát tartozott nekik néhány válasszal.
- Az út menti pihenőben, a sztrádán.
Ráhajolt a konyhát a beugrótól elválasztó pultra. A ház sokkal
nagyobb volt, mint a lakókocsik, ahol ő meg a szülei laktak a legtöbb
városban, amelyekről az apja úgy gondolta, érdekesnek tűnnek. Jancy-
nek általában egy aprócska szobája volt az egyik szélen, nem sokkal
nagyobb egy beépített szekrénynél. Az ágy elfoglalta a nagy részét, de
mivel nem sok időt töltött ezekben a szobákban, nem számított. Ha nem
iskolában volt, akkor dolgozott, amilyen munkát éppen talált, és a
keresetéből élelmiszert vett a háztartásba.
- Az autódban aludtál? - szisszent fel Nettie.
 - Pár éjszakát. Néhány héttel ezelőtt elveszítettem a munkámat.
Esedékessé vált a bérleti díj, úgyhogy ki kellett költöznöm a lakásból.
Gondoltam, keresek másik munkát, de amikor már majdnem elfogyott
a pénzem, kitaláltam, hogy jobb lesz, ha elindulok Louisianába. Lakik
ott egy unokatestvérem, aki azt mondta, szívesen lát.
- De az autódban? Az veszélyes - mondta Vicky.
- Nem volt olyan vészes. Elég gyakran csináltuk, amikor
beköltöztünk egy városba, ahol a papámnak több fizetést meg kellett
várnia, amíg kibérelhetett egy helyet. Néhány alkalommal
megállapodott egy ledurrant motellel. Ha a mamám meg én
takarítottunk náluk, akkor adtak egypár szobát. Ez így működött.
Kivéve azt a két évet, amit Pick- ben töltöttem, általában három vagy
négy iskolába is jártam egy évben. A mamám ragaszkodott hozzá, hogy
diplomát kell szereznem. A papám pedig ugyanennyire ragaszkodott
hozzá, hogy tartsam el magam.
Felvillant előtte az anyja képe. Elaine még negyven sem volt,
amikor meghalt, de hatvannak nézett ki. Jancy Vicky-re pillantott.
Hogy lehet negyvenéves? Valószínűleg elkérnék tőle a személyi igazol-
ványt, mielőtt adnának neki egy sört egy szórakozóhelyen. Emily vajon
megőrizte a szépségét az elmúlt hat évben? Az biztos, hogy sosem
hasonlított az anyjára. Azt mondták róla, hogy az anyai nagyanyjára
ütött a magasságával, a nagy kék szemével és szőke hajával. Vicky nem
volt magasabb Jancy-nél, koromfekete haja volt, és barna szeme.
- Nos, ma este hosszan áztathatod magad a kádban, vagy lezuha-
nyozhatsz, és rendes ágyban alhatsz - mondta Nettie. - Törülközőket a
fürdő szobaajtó melletti szekrényben találsz.
- Köszönöm - mosolygott Jancy. - Mindent köszönök! De van egy
kérdésem, mielőtt még áztatni kezdeném magam a kádban. Mi a csuda
tartotta itt magukat Pickben?
- Ez az otthonunk - felelte Nettie egyszerűen. - Én most
lefekszem. Viszlát holnap reggel hatkor, amikor kinyitunk a reggelihez!
Vicky meg én általában együtt sétálunk át az étkezdéhez. Ha velünk
akarsz tartani, öt harminckor indulunk. De úgy is jó, ha aludni akarsz,
ameddig csak lehet.
- Kész leszek öt harmincra - jelentette ki Jancy.
Vicky ásított, és hátratolta a székét.
- Nekem még van egy kis könyvelés, úgyhogy felmegyek a szo-
bámba. Tölts még magadnak kávét, vagy tej is van a hűtőben. Szén-
savas üdítőket nem nagyon tartunk a házban.
Jancy letörölte az asztalt, aztán bement az új hálószobájába,
összeszedte a holmiját, és a fürdőszobába vitte. Félig töltötte a régi,
oroszlánkörmös kádat melegvízzel, aztán belemerült, és felsóhajtott.
Amint teljesen a víz alá bukott, hogy a haját is bevizezze, aztán ismét
felemelkedett a felszínre, úgy érezte, mintha megkeresztelték volna.
Maga mögött hagyta a múltat, és a sok őrült hely közül, ahol kiköthetett,
jó volt ismét visszatérni Pickbe.
 HARMADIK FEJEZET

- MAMA ELMENT AZ ESZED? - rikoltotta Emily. - Te sosem nézed

a híreket? Lehet, hogy Jancy csendes típus volt a közép
iskolában, de mostanra akár bűnöző is lehet, sőt, lehet, hogy
annak a szörnyű embernek dolgozik, aki megpróbálta megvenni az
étkezdét! Adj neki annyi pénzt, hogy eltűnhessen a városból, vagy
legalább egy olcsó frankstoni motelbe költözhessen!
Vicky eltartotta a fülétől a telefont.
- És akkor hogyan jöjjön holnap reggel munkába? A kocsija le-
égett az étkezde parkolójában. Ha te ottragadnál egy városban, ahol
nincs motel, remélhetőleg neked is segítene valaki. Ezenkívül a nagyija
Nettie barátnője volt, és Jancy is itt élt Pickben két évig.
- Legalább azt megígéred, hogy kulcsra zárod a szobád ajtaját, és
holnap kora reggel felhívsz? - kérdezte panaszosan Emily.
- Pirkadat előtt?
A lány felnyögött.
- Igen, vagy még előbb, ha valami őrültség történik, például be-
rúgja az ajtódat, és pisztolyt szegez rád! Hívd fel Shane-t vagy Ryder-
t, ha valami baj van! Ők öt perc alatt odaérnek, és tartják a frontot, amíg
a frankstoni rendőrség megérkezik.
- Túl sok zsarusorozatot nézel - nevetett Vicky.
- Ne akard, hogy odamenjek! - nevetett Emily is. - De komolyan,
mama, aggódom.
- Nem kell. Elég jó emberismerő vagyok, és nem hinném, hogy
Jancy lemészárolna minket álmunkban a konyhában hagyott
csokoládétortáért - szögezte le Vicky.
 - Nem szép tőled, hogy szóba hozod Nettie csokoládétortáját. Azt
még az epres kosárkánál is jobban szeretem - siránkozott Emily. Nem
igazság, hogy Jancy ehet az epres sütiből meg a tortából, én meg millió
mérföldnyire vagyok.
- Nettie süt egy másik csokitortát pénteken, és nem vagy millió
mérföldnyire. Csak itt vagy Tylerben. A félévnek négy nap múlva vége.
Utána hazajössz, és együtt tölthetjük az egész nyarat.
- Úgy legyen! És mama, nagyon remélem, hogy Nettie nem jött
ki a gyakorlatból, és még mindig olyan jó emberismerő. Jó éjt!
Vicky megcsókolta az ujja hegyét, és Emily homlokához érintette
az ágya melletti fotón.
- Jó éjt! Szép álmokat.
Nettie bedugta a fejét az ajtón, épp, amint Vicky lerakta a telefont
az éjjeliszekrényre. A kedvenc hálóinge volt rajta, amely már alig őrzött
meg valamit az eredeti lila színéből. Becsukta maga mögött az ajtót, és
csak állt, egy piros fejkendőt tekergetve a keze között. Rövid, ősz haja
nedves tüskékben meredezett a zuhanyozás után. Már csak egy pár pink
és lila csík hiányzott belőle, hogy úgy nézzen ki, mint egy punkrocker.
- Nettie, mi a baj? Rosszul érzed magad?
- Lehet, hogy hibát követtem el? - Nettie átvágott a szobán, és
leült az ágy szélére. - Elbizonytalanodtam.
- Amiért nem akarod eladni az étkezdét az ingatlanfejlesztőknek,
akik semmi jót nem hoznának a városnak? Nem hiszem. Azok az
emberek, akik megveszik a flancos házakat, nem keverednek a he-
lyiekkel. Kora reggel felkelnek, elmennek dolgozni, és későn jönnek
haza. Ha valamire szükségük van, azt Tylerben vagy Frankstonban
szerzik be, és oda viszik a gyerekeiket is magániskolákba. - Vicky mély
lélegzetet vett. - És mi lenne velünk? Elveszettek lennénk az étkezde
nélkül.
- Nem ez aggaszt. Hanem hogy meghívtam Jancy-t, lakjon itt
velünk. Nehéz élete volt. Mi van, ha drogfüggő, vagy valami őrültek
járnak a nyomában? Lehet, hogy egyenesen idevezettük őket az
otthonunkhoz. - Csomót kötött a kendőre. - Soha életemben nem tettem
ilyen meggondolatlan dolgot. Azt leszámítva, hogy férjhez mentem,
amikor mar túl voltam a negyvenen. Azt pedig tudod, hogy abból mi
lett.
- Emily is ki van akadva miatta, de nekem nincs rossz érzésem.
Ha az én gyerekem vándorolna úgy, mint Jancy, biztos nagyon örülnek,
ha két öregasszony munkát és fedelet adna neki.
- Kit nevezel te öregnek? - nézett rá fenyegetően Nettie. - De iga-
zad van. Amikor ott álltam a mellett a gazember mellett az
anyakönyvvezető előtt, tudtam, hogy hibát követek el, de nem akartam
elismerni a mamámnak. Ő mindig is utálta. Hallgatnom kellett volna rá.
Vicky leült Nettie mellé, és kivette a kezéből a bandannát.
- Amíg haza nem értünk ma este, nem aggódtál, igaz?
- Egy cseppet sem. Jancy szorgalmas, kitűnő pincérnő, és aki csak
bejött, azonnal otthon érezte magát a társaságában. A nagyanyja remek
ember volt, annak ellenére, hogy egy semmire sem jó vő jutott neki.
Vicky átölelte Nettie vállát.
- Szóval még sosem hagyott cserben az ösztönöd. Most se kétel-
kedj magadban! Jancy nem fog megölni minket álmunkban, és ellopni
a furgonunkat!
- Köszönöm! Most add vissza nekem azt a régi kendőt! A komód-
ról törölgettem vele a port, amikor elfogott a kétség. - Elvette Vicky-től
a kendőt, és kisimította, aztán felállt. - Most lefekszem. A holnapi nap
is olyan forgalmas lesz, mint a mai. Egyesek a vasárnapi iskolában
voltak ma a templomban, és nem láthatták Jancy-t.
Vicky elmosolyodott, aztán felnevetett.
- Jövő héten pedig a másik templomban lesz vasárnapi iskola.
Örült dolog, nem igaz? Együttműködnek, hogy a közösségből a
gyerekek mindkettőbe el tudjanak menni, de a vasárnapi szertartást kü-
lön épületben kell tartaniuk.
- Epres süti és csokoládétorta - jegyezte meg Nettie, amint elin-
dult kifelé.
 - Mi? - ráncolta a homlokát Vicky.
- Van, aki az epres sütit szereti. Mások a csokoládétortát. Napes-
tig képesek vitatkozni rajta, melyik a jobb. Ugyanez van a vallással. Az
egyik azt szereti, ha így szolgálják fel, a másik, ha amúgy, de végső
soron mindkettő csak desszert.
- Ámen - vágta rá Vicky.
Várt, amíg meghallotta, hogy becsukódik Nettie ajtaja, aztán
ráfordította a zárat a saját ajtajára.
- Emily lelki békéje kedvéért - mondta magának, aztán felvette a
könyvet, amelyet olvasott.

Az étkezdében nem volt olyan személyzeti pihenőhelyiség, mint

az amarillói étteremben. Amikor lement a reggeli roham, Nettie kijött a
konyhából, letett egy tál palacsintát a pultra, és felült az egyik magas
székre. Vicky kihozott három tányér szalonnás tojást, pogácsát és
kolbászszaftot mindhármuknak. Jancy töltött három csésze kávét.
- Hamarosan meghízom, ha továbbra is így fogok enni - jegyezte
meg, amint kényelmesen elhelyezkedett egy bárszéken.
- Amilyen cingár vagy, nem is ártana - mondta Nettie, és juhar-
szirupot öntött a palacsintákra. - Említetted egy párszor Louisianát. Oda
mentetek, amikor elköltöztetek innen?
- Igen, asszonyom. A papámnak élt ott egy bátyja, de csak három
hónapig maradtunk. De maradt még egy vér szerinti rokonom arrafelé.
Egy unokanővérem, akit nagyon szerettem. Vele tartottam a
kapcsolatot. Oda megyek majd, ha innen tovább állok. - Beleharapott a
pogácsába. - Ez nagyon finom!
- Friss, nem fagyasztott - közölte Nettie.
- Megtanítják nekem az elkészítését, vagy ez is olyan titkos, mint
az epres kosárka?
- Nem, ez a mamám pogácsareceptje, és szívesen megosztom ve-
led - válaszolt Nettie.
 Megérkezett Woody, és a kávégéphez ment, hogy töltsön magá-
nak egy csészével. Leült a pultnál, a lábát keresztbe vetve.
- Bocs, hogy megint elkéstem. Esküszöm az istenre, elfoglaltabb
vagyok, mióta nyugdíjba mentem, mint amikor dolgoztam. Híreim
vannak. Az a flancos férfi, aki tegnap itt járt, valami Carlton, vagy mi,
lement Leonard boltjába, és egy vagyont kínált neki a boltért meg a
harminc hektárért, ami az övé a várostól délre. Azt mondta, hogy
Vicky-vel már megállapodott, és pár nap múlva aláírják itt a szerződést.
El sem hiszem, hogy mindent eladsz, Vicky! Ez itt az otthonod! Hiszen
itt nevelődtél, abban a házban ott...
Elhallgatott, hogy levegőt vegyen.
Vicky rátette a kezét Woody sovány karjára.
- Édesem, én nem adok el semmit senkinek!
- Leonard mit felelt? - érdeklődött Nettie.
- Hogy foghatja az ajánlatát, és feldughatja oda, ahová nem süt be
a nap. Én szólok mindenkinek, hogy városgyűlést tartunk a tűzoltó-
állomáson ma este nyolckor, össze kell fognunk, különben hamarosan
nem lesz többé texasi Pick. Megváltoztatják a nevét Pekánligetre, vagy
amire csak elnevezik a lakóparkjukat.
- Lakópark? - kérdezte Vicky.
- Leonard kérdezősködött egy kicsit, miután ez elment, és meg-
tudta, hogy ő meg pár fickó telkeket vásárol, és flancos házakat épít
rájuk, hogy a népek, akik Tylerben meg hasonló helyeken laknak,
kiköltözhessenek a nagyobb városokból, hogy itt neveljék fel a
gyerekeiket - közölte Woody.
- Alvóvárost akar csinálni Pickből? - vonta össze a szemöldökét
Nettie.
Vicky folytatta az evést.
- Nekem úgy tűnik, megpróbál bajt keverni, és összeugrasztani az
embereket.
Nettie bólintott.
 - Oszd meg és uralkodj. Igazad van, Woody! Szükség van egy
városgyűlésre, hogy mindenki tudja, mi a helyzet!
Woody a pultra csapott.
- Ez a bolond nem jóban sántikál, és nem lennék meglepve, ha
Pick nevét Carlton-ra akarná átalakítani!
Nettie bólintott.
- Vagy egyszerűen csak Lakópark, Texas, ha erre játszik.
Megpróbálnak ellehetetleníteni minket. Ma egy kicsit korábban
bezárunk, hogy odaérjünk. És okvetlenül szólunk róla mindenkinek, aki
ma bejön!
- Még az is lehet, hogy nem nevezik át a helyet, és nem nyitnak
neki postahivatalt. Csak kihozatják a postájukat Frankstonból - jegyezte
meg Jancy.
Woody megborzongott.
- Én itt születtem Pickben, és három gyereket neveltem itt fel.
Halálra rémít a gondolat, hogy elveszíthetjük a városunkat, az én Irmám
városát!
- Engem is megrémít - válaszolt Nettie. - De összefogunk, mint
egy igazi közösség!
A férfi felhajtotta a maradék kávéját, és pár pénzérmét tett a
pultra.
- Megyek a templomba, és szólok az összes vasárnapi iskolás szü-
lőnek a megbeszélésről.
- Viszlát este! - intett neki Vicky.
Woody tartotta az ajtót, amint egy idegen belépett az étkezdébe.
A férfi levette szalmából készült cowboykalapját, és biccentett a höl-
gyeknek. Sötét haja egy kissé túl hosszú volt, hosszúkás arca pedig túl-
ságosan is szexis. A farmerja szára megbuggyant a kifényesített
cowboycsizma fölött, és fehér, gyöngyházgombos inge ujja ráncolódott
a karján.
Vicky szívverése kissé felgyorsult. Nem tehetett róla, mindig is
vonzották a sötét hajú cowboyok, és az a zöld szempár sem hűtötte le a
hirtelen forróságot, ami elöntötte. Bár amilyen a szerencséje, a férfi
valószínűleg az ingatlanfejlesztő egyik beosztottja.
Vicky lassan felállt, és odakerült a pult mögé, ahol a férfi leült.
- Mit hozhatok magának?
- Forró napunk van, igaz? - mondta a férfi mosolyogva.
Ne képzelek, hogy egy vigyorgással ráveszek, hogy
meghallgassam az ajánlatodat! Légypiszoknyit sem érdekel, ha
hatmillió dollárt ajánlasz isi
- Ügy tűnik, az lesz - válaszolta Vicky. - Jegesteát?
- Köszönöm, igen, egy kis lime-val.
- Lime, nem citrom?
- Nem tudtam megszeretni a citrom ízét - felek a férfi. - És kérek
egyet abból az epres kosárkából!
- Azonnal hozom.
- Havonta legalább egyszer elmegyek itt, és évek óta
fogadkozom, hogy egyszer megállók. Ma úgy döntöttem, végre
megteszem! Van egy kis sütiboltom Palestine-ben, úgyhogy ezt
felfoghatjuk kutatásnak is - jelentette ki a férfi. - Egyébként Andy
Butler a nevem. Maga a tulajdonos?
- Társtulajdonos.
Vicky felszelt egy kis lime-ot, egy tálkába tette, megtöltött egy
poharat jéggel és teával, és óvatosan rárakott egy epres kosárkát egy
csészealjra. Mellé tette a papírszalvétába csomagolt evőeszközt.
Nettie és Jancy közben bement a konyhába. Hallotta, amint sü-
teményekről és palacsinta- meg omlettreceptekről beszélgetnek. De
Vicky a cowboyra figyelt. Várta, hogyan reagál az epres sütire.
A férfi az első harapás után elismerően az égre emelte a tekintetét,
úgy mondta:
- Te jó ég, ez fantasztikus!
- Köszönöm - válaszolt Vicky.
- Ha nem házas, én most megkérem a kezét!
 - Figyelmeztetem, hogy ennél romantikusabb házassági ajánlato-
kat is elutasítottam már!
- A férje hogyan kérte meg a kezét? - érdeklődött a férfi, ismét
beleharapva a süteménybe.
- Ha jól emlékszem, valami olyasmit mondott: „Szerintem jobb
lesz, ha szólunk Nettie-nek, hogy állapotos vagy, és keresünk egy
papot, aki összead.” De ez már huszonhárom éve volt.
- Maga nem elég idős, hogy olyan régóta házas legyen!
- Szeptemberben töltöm a negyvenet.
A férfi felemelte az ujját, egy pillanat türelmet kérve, amíg lenyeli
a falatot.
- Én negyvenkettő leszek októberben. Szóval, a férje készíti ezt a
nagyszerű süteményt, vagy maga?
- Nettie készíti, az étkezde társtulajdonosa. A férjem meghalt hat
héttel azután, hogy összeházasodtunk.
- Nagyon sajnálom - mondta a férfi, őszintének tűnő tekintettel,
aztán kijelentette: - Nem túloztak, akik erről a süteményről meséltek.
Tényleg mesés.
- Köszönöm - mondta az asszony, és újratöltötte a férfi poharat.
- Nem akarja eladni nekem a receptet?
- De nem ám! - mordult fel Vicky. - És nem adom el az étkezdét
sem! Megmondhatja Carlton Wolfe-nak, hogy pofátlanság tőle ide-
küldeni a slapaját, hogy elvégezze helyette a piszkos munkát! Nekem
mindegy, ha idejön mellényes öltönyben, vagy ha beküld egy szexis
cowboyt, vagy akár egy Dallas Cowboys játékost teljes futball
felszerelésben, sem a vállalkozásom, sem a receptem nem eladó!
- Azta, hölgyem! - mondta a férfi, mindkét kezét felkapva a leve-
gőbe, mint egy régi westernfilm szereplője. - Nem akarom megvenni a
vállalkozását! Csak tréfáltam magával, de ezt a receptet határozottan
megvenném, ha el akarná adni.
- Elnézést, hogy indulatos voltam - mondta Vicky. - Az epres ko-
sárka receptje nem eladó, bármennyit kínál is érte. Nem készítjük ren-
dezvényekre sem, és limitálva van, mennyit vihetnek el belőle az em-
berek.
- És mennyi a limit?
Vicky dühösen nézett rá. Hogy merészel besétálni ide, hogy
megpróbálja megvenni a receptjüket? Egek, mi jöhet ezután? Esetleg
bejön valaki, és megpróbálja rávenni, hogy madám legyen egy bordély-
házban? Kapott ajánlatot az ingatlanára, most meg a receptjére. Már
csak a teste van hátra.
- Kettő. Legtöbbször olyankor, amikor egy fickó megkéri egy
hölgy kezét, vagy mikor egy párnak nagy évfordulója van. - A hangja
hideg volt, de az arca lángolt, ahogy ezt mondta.
- Nos, akkor vihetnék belőle kettőt?
- Megkéri valaki kezét, vagy évfordulót ünnepel? - kérdezte a nő,
amint megformázott két kis dobozt, és mindegyikbe tett egy süteményt.
- Egyik sem. Csak tudom, hogy amikor visszamegyek a boltba,
kérdezni fognak róla, és azt akarom, hogy maguk is lássák, milyen -
válaszolt a férfi ragyogó mosollyal. - Egészen különleges! Szívesen
árusítanám a boltomban. Sőt, esetleg szállítanék belőle
különlegességeket árusító helyeknek az egész államban.
Díszes névjegykártyát helyezett a pultra.
- Ha valaha meggondolná magát.
- Nem fogom - mondta a nő, a hátsó zsebébe csúsztatva a névje-
gyet.
- Akkor, azt hiszem, muszáj lesz ideutaznom hetente-kéthetente,
hogy az édes szám kedvére tegyek. - Feltette a fejére a kalapját, meg-
biccentette a karimáját a nő felé, és azt mondta: - Kellemes napot kí-
vánok!
Vicky nem tudta levenni a tekintetét a peckes járásáról, amint a
férfi kiment az ajtón, beült egy nagy, fehér furgonba, és elhajtott. Még
azt sem vette észre, hogy Jancy csatlakozott hozzá a pultnál, amíg a lány
kuncogni nem kezdett.
- Ha húsz évvel fiatalabb lenne, én is ugyanilyen képet vágnék.
 - Ez maga az ördög! Meg akarja venni az epres kosárka receptjét!
Kettőt el is vitt magával, de úgysem fog rájönni a titokra, hogy mitől
ilyen jó - jelentette ki Vicky.
- Az ördög kék farmerben, mint abban a régi dalban, hogy
Somebodys Knockin’. Piszkosul vonzó, nem igaz? De ne is törődj
velem! Én vagyok a legkevésbé alkalmas az egész államban, sőt talán
az egész világon, hogy megítéljek egy férfit - mondta Jancy.
Vicky felkapott egy fehér törlőruhát, és elkezdte letörölgetni a
bokszot.
- Te nem vagy elég öreg, hogy ismerd ezt a dalt. Én sem
ismerném, ha Nettie nem játszotta volna annyiszor, amikor kicsi
voltam.
- A mamám szerette a jazzt. Hallottam, hogy az epres kosárka re-
ceptjén vitatkoztatok.
- Még az ágyban sem tudna rábeszélni, hogy odaadjam a receptet
- közölte Vicky.
Nettie kidugta a fejét az átadóablakon.
- Nem is tudnád, mivel nem tudod, mi mindent teszek a tésztába
és a töltelékbe. Ez jó szerencse vagy balszerencse ezen a nyáron?
- Szerencse? - kérdezte Jancy.
- Vicky utálja a nyarat. Ez az az évszak, amikor a szerencse, jó
vagy rossz, hármasával jön. így van vele tizenhét éves kora óta. Mi a
helyzet a te jó vagy balszerencsés történeteiddel, Jancy? Neked is van
ilyen? Esetleg kinyitunk egy olcsó eperbort valamelyik este, és tartunk
egy lánybulit, amikor Emily is itthon lesz - vetette fel Nettie.
- Talán vettetek pár üveggel egy kiárusításon? - kérdezte Jancy.
- Nem. Maradt pár üveggel a pincében, amit még a mamám
csinált Nettie-vel annak idején - válaszolt Vicky.
- Majd akkor poroljuk le az egyik üveget, ha Emily is itthon lesz
a csajos estére - szólt közbe Nettie. - Na, kezdődik az ebédroham. Fo-
gadok, hogy ma este egyetlen epres sütit sem fogunk hazavinni. És
komolyan gondoltam, amit mondtam a borról! Nem csempészhettek ki
egy üveget anélkül, hogy szólnátok nekem!
- Nem is álmodnék róla, hogy ledugaszoljak egy üveget, ha nem
vagy ott, hogy elmeséld, a mama meg te majdnem borászatot nyitot-
tatok az étkezde helyett!
Azzal Vicky fogott négy étlapot, és elindult a boksz felé, ahol két
pár éppen elhelyezkedett egy korai ebédhez.

Woody aznap este pontban nyolckor elfoglalta a helyét a pulpitus

mögött. Kinézett a tűzoltóállomás zsúfolásig megtelt termére, és
összevonta a szemöldökét.
Nem akarom, hogy a városunkat alvóvárossá változtassák olyan
tyleri népeknek, akik nem akarnak a nagyvárosban élni. És egyáltalán
nem akarom, hogy mindenféle pletykákkal megosszanak minket. Jó-
indulatunk jeléül engedjük meg, hogy Mr. Carlton Wolfe elmondja,
amit akar, együtt mindnyájunknak, ahelyett, hogy egyenként találkozna
velünk! így nem kell pletykákra hagyatkoznunk, és mind tudni fogjuk,
ki mit gondol az ügyről. Úgyhogy hagyjuk, hogy ő beszéljen először,
utána pedig válaszolhat a kérdéseinkre!
Vicky a terem végéhez közel választott ülőhelyet, Jancy pedig
odaült mellé. Nettie azonban, a harcos amazon, egyenesen az első sorba
csörtetett, hogy jól a szemébe nézhessen annak az ingatlanfejlesztőnek.
Vicky csak azt remélte, a tekintetén kívül mást nem fúr a férfi szemébe.
Amilyen heves természetű, bevetheti jó hegyes körmét vagy azt a kis
pink, gyöngyház nyelű kést, amit a retiküljében hordott.
A termet a két tűzoltóautónak meg egy kis irodának helyet adó
fémfalú épület oldalához építették, amely az önkéntes tűzoltó állomást
alkotta. Tíz évvel ezelőtt Woody meg Gary Drummond, egy ügyvéd,
aki a visszavonulása után hazatért Pickbe, annyi pénzt adományozott a
városnak, hogy abból megépíthették a tűzoltóállomást meg a közösségi
termet is. Nem volt flancos, de sok évfordulót, születésnapi bulit és
megbeszélést tartottak az épületben, és Pick lakói hálásak voltak érte.
Aznap este összecsukható székekből sorokat raktak ki a
teremben, középen egy átjáróval. Amikor Woody bemutatta Carlton-t,
az a hatsó sarokból került elő, az árnyékból, és peckesen vonult végig
az átjárón, mint egy öntelt kakas. Arrogánsán lépett a mikrofonállvány
mögé, ahol megigazgatta sötétszürke zakója ujját. Ma másik öltönyt
viselt, mint előző nap az étkezdében. Az inge borvörös volt, és ez a szín
visszaköszönt szürke-fehér törökmintás nyakkendőjén is.
Dísztollak, gondolta Vicky. Bármelyik pillanatban hátravetheti a
fejét, égnek lökve a pénisz-orrát, és elkukorékolhatja magát.
Mint egy sima modorú politikus, a férfi színpadiasán mosolygott
a tömegre. Csend lett a teremben, csak egy-egy köhögés vagy sóhaj
törte meg, amint mindenki várt, hogy meghallgathassák a
mondanivalóját.
Nem létezik, hogy ezek a hófehér gyöngyfogak valódiak! Valaki
valószínűleg kiverhette az eredeti fogsorát, amikor megpróbálta
rábeszélni, hogy eladja neki az ingatlanát. Vicky azt remélte, a valódi
fogai szétszóródtak az utcán, ahol a dolog történt.
A teremben kísérteties csend volt, amíg várták, hogy a férfi
megszólaljon. Ám ő váratlanul háromszor összecsapta a kezét a
mikrofon előtt, olyan gyorsan, hogy géppuskasorozatnak hangzott.
Többen eltakarták a fülüket, két idős hölgy pedig feljajdult, mintha
eltalálták volna őket.
Nettie sötét tekintetet vetett rá.
- Ha ezt még egyszer megpróbálja, gondoskodom róla, hogy egy-
kettőre pokolra jusson! Ha halálra rémít minket, időseket, azzal nem éri
el, hogy magának adjuk a földjeinket és az örökségünket!
- Ámen, Miz Nettie! - bólintott Woody.
Carlton Wolfe a mikrofonhoz hajolt, és azt mondta:
- Ilyen gyorsan meggazdagodhatnak mindnyájan.
Visszavonulhatnak, vehetnek egy lakóautót, és elmehetnek arra a
vakációra, amiről mindig is álmodtak! Befektetőket gyűjtök. Nemcsak
Vicky Rawlins ingatlanát akarom megvásárolni, hanem a boltot is. De
érdekel a többi ingatlan is. Gyönyörű házakat építünk rá, és mindenki,
aki eladja az ingatlanát nekem, tízszázalékos engedménnyel vásárolhat
új házat magának. A cégem még a jelzálogot is átvállalja igény szerint.
Ennél jobb ajánlatot nem kapnak, emberek! Ezzel mindenki nyer!
Vicky megérezte valaki jelenlétét, még mielőtt oldalra fordította
a fejét, és meglátta, hogy a jóképű cowboy cukrász, Andy Butler leült
mellé. Cowboy cukrász? Mi ütött belé? A férfi khaki vászonnadrágot
viselt, és háromgombos, kötött inget. Vicky megpróbált figyelni, amint
Carlton azt ecsetelte, milyen előnyökkel járna Pick lakóinak, ha eladnák
a lelküket, de hiába.
Tehát igaza volt. Andy Carlton cinkosa. Mi másért jött volna el
egy Pick városi megbeszélésre? Semmi köze nincs ahhoz, ami az ő
kisvárosukban történik!
- Sima beszédű fickó. Fogadni mernék, hogy képes volna tenger-
parti ingatlanokat is eladni itt, Kelet-Texasban - súgta Andy.
- Maga mit keres itt? - kérdezte Vicky.
- Ismeri az apámat, Wesley Butiért?
- Hallomásból. Övé a Butler Ranch, Palestine-től északra, igaz?
Azt hiszem, még nem találkoztam vele. De mi köze a maga apjának
ehhez a megbeszéléshez?
- Carlton Wolfe megkereste, hogy legyen az egyik befektető, úgy-
hogy eljöttem, hogy lássam, mi folyik itt. Szerintem csak kamu az
egész. Ez a fickó lelép majd a befektetők pénzével, az előleggel együtt,
amit a városi népek adnak neki az új lakásokra. De hát mit tudok én?
Én abból élek, hogy süteményeket sütök - tette hozzá mosolyogva.
- Szóval, ha eladnánk neki az ingatlanainkat, akkor ő... - Vicky
elhallgatott.
- Akkor ő adna maguknak egy negyvenoldalas szerződést, tele jo-
gi zsargonnal, amit még a legjobb jogászok sem tudnak kibogozni, és
maguk nem látnának egy fityinget sem. Viszont az ingatlanuk évekig le
lenne foglalva hatóságilag, amíg valaki megpróbálna valami rendet
tenni az ügyben. Semmit nem találtam róla. Hogy hol kötött már
hasonló üzletet, semmi ilyesmit. Az ember ettől gyanakodni kezd.
Kétlem, hogy a Carlton Wolfe az igazi neve.
- Hé, nekem van egy fontos kérdésem, Mr. Wolfe! - szakította
félbe a férfit Vicky, és felállt. - Ha valóban eladnánk magának az
ingatlanainkat - és a jegyzőkönyv kedvéért kijelentem, én egyáltalán
nem szándékozom eladni az enyémet, és Nettie sem de kíváncsi
vagyok, mennyi idő múlva lennének kész a házak, amikbe
beköltözhetnénk?
- Lesz idő a kérdésekre és a válaszokra is később, Victoria
Rawlins, úgyhogy foglaljon helyet, és várjon, amíg befejezem a monda-
nivalómat!
- Az én nevem Vicky, és maga a földemet akarja, úgyhogy én pe-
dig válaszokat akarok! Milyen garanciát kapunk arra, hogy elsőként
választhatunk a felépített házakból? És milyen ár fekvésről beszélünk?
Vicky élvezte, hogy felbosszantotta a férfit. Talán eléggé
feldühödik, és kiviharzik a teremből, hogy sose térjen vissza.
- Ezek valóban nagyon jó kérdések, és hajlandó vagyok válaszol-
ni mindegyikre. - A férfi továbbra is mosolygott, de az állkapcsa dü-
hösen megfeszült.
Vicky keresztbe fonta a karját a melle előtt.
- Akkor gyerünk! Én várok. Mi a helyzet veletek? - fordult a töb-
biekhez. - Ti is akartok válaszokat kapni ma este?
- De mennyire! - rikkantotta Ryder.
- Aki azt a-akarja, hogy rátérjünk a részletekre, emelje fel a kezét!
- mondta Shane.
Minden kéz a levegőbe emelkedett.
Vicky arra számított, hogy Carlton ismét tapsolni fog, de a férfi
csak mosolyogva bólintott.
 - Csodálatos meglepetésem van Pick lakóinak - közölte. Az ajka
még jobban felhúzódott tökéletes fogain, úgyhogy most egy vicsorgó
oposszumra emlékeztetett. - Nagy grillpartit rendezek az egész város-
nak a városi parkban, szombat délután egykor. Hozom a teamemet,
hogy válaszoljanak minden kérdésre, és hozom a mintaszerződést, amit
mindnyájan elolvashatnak. Biztosíthatom önöket, az én tervem
elhelyezi az önök kisvárosát a térképen!
Nettie beszélni kezdett, amint felállt, és a terem elejére
masírozott.
- Mi már rajta vagyunk a térképen. Minden évben van itt egy
Eperfesztivál, és az emberek mérföldekről eljönnek, hogy vegyenek
egy epres kosárkát vagy bármi más eperrel készült finomságot az
árusoknál. Van karneválunk, és még sok egyéb! - Elhallgatott, és a mik-
rofonállvány elé állt. - Eljövünk a grillpartijára, és megesszük az ételét.
De mi itt Pickben nem kérünk a jótékonykodásból. Úgyhogy nevezzük
ezt egy közös pikniknek. Mit szóltok hozzá, emberek? Már régen
tartottunk egy jó kis régimódi vasárnapi összejövetelt.
Tapsvihar tört ki. Nettie egy zseni volt. Vicky még sosem szerette
volna annyira megölelni, mint most. Együtt tapsolt a többiekkel, sőt,
harsányan Rittyentett a két ujjával a szájában. Mikor elült a zaj,
rákacsintott Woodyra.
- Esetleg feláldozzuk pár üveg eperborunkat, igaz, Woody?
- Fején találtad a szöget! Én hozok hat üveggel. A legutolsókat
abból, amit még Irma készített a halála előtt. Myrtle, te hozhatsz pár
szedres pitét!
- Hozok négyet, ha Darlene meg Leonard készít hozzá egy kis há-
zi fagylaltot - válaszolt a terem közepéből Myrtle.
- Várjanak egy pillanatra! - szólt közbe Carlton, aki úgy nézett ki,
mintha bármelyik percben elkezdhetne tüzet okádni. - Ez az én bulim
lesz, hogy megmutassam mindnyájuknak, komolyan gondolom ezt az
üzletet!
 Ennek az embernek még meg kell néhány kemény leckét tanulnia.
És a ma este a kezdet. Nem sasszézhat csak úgy be a városba, hogy
elfoglalja!
- Nem, ez most már a mi bulink! Maga hozza a grillt, mi meg a
többit, és mindnyájan jól fogjuk érezni magunkat - közölte vele Woody.
- Mi így csináljuk a dolgokat itt a texasi Pickben. Hé, Ryder, ha itthon
leszel, hozhatnád a gitárodat is!
- Jó ötlet! Shane felhangolhatja a hegedűjét, és ha Dusty is előássa
a bendzsóját, a pavilonban táncolhatunk egy kicsit - bólintott Ryder.
- Akkor vasárnap egykor, közvetlenül a mise után. Jól elszórakoz-
hatunk, és bárki, aki beszélni akar Mr. Wolfe-fal, megteheti - jelentette
ki Nettie. - Ó, és biztos vagyok benne, nem bánja, ha megkérjük a helyi
jogászunkat, olvassa át nekünk azt a szerződést, igaz, Mr. Wolfe?
Szerintem csak vesztegeti az idejét, mert mi nagyon büszkék vagyunk
a városunkra és arra, ahogy intézzük a dolgokat, de szívesen bulizunk
magával!
Jancy előrehajolt, és odasúgta Vicky-nek:
- Mi történt itt most?
- Helyretettük, ahogy a texasi Pickben szokás - magyarázta
Vicky.
- Kétlem, hogy egyáltalán eljön a grillel, mivel Nettie
megemlítette a jogászt.
- Akkor ki hozza majd a húst a buliba?
- Soha senki nem megy haza éhesen a mi összejöveteleinkről -
válaszolt Vicky. - Egy órakor bezárjuk az étkezdét, és hozunk pár tepsi
vagdalt húst, ha esetleg nem jönne el.
- Én még sosem láttam ilyesmit - mondta Jancy.
- Maradj itt Pickben, drágám! Mi kiállunk azért, ami a miénk.
- Akkor örömmel várom a vasárnapot. Azt akarom, hogy mind-
nyájan - Carlton drámaian felemelte a karját, mintha csak rég elvesztett
testvéreit gyűjtené maga köré - gondolkodjanak el rajta, az én ajánlatom
milyen sokat javíthat az életükön! Most visszaadom Woodynak a szót.
Köszönöm, hogy szólhattam önökhöz!
Woody felemelte a kalapácsot, és rácsapott vele a tölgypulpitusra.
-A gyűlést bezárom! Menjünk mindnyájan haza, és fényesítsük ki
a táncos cipőinket! Esetleg rábeszélhetjük a gyerekeket is, hogy tart-
sanak nekünk egy kis néptáncbemutatót.
- így kell ellopni valakitől a show-t - nevetett fel Andy, amint fel-
állt, az alacsony Vicky fölé tornyosulva. - Engem is meghívhatna a
vasárnapi buliba. Mivel csak Pick lakosainak rendezik, nekem meghívó
kell.
- Mit fog tanácsolni az apjának a befektetéssel kapcsolatban? -
Jancy felállva elég magas volt, hogy gond nélkül a férfi szemebe néz-
zen.
- Hogy fogja két kézzel szorosan a pénztárcáját - felelte Andy.
- Akkor én meghívom a buliba. Hozza magával a pápáját is, ha
gondolja, hadd lássa a saját szemével, hogy Carlton csak egy felfújt
hólyag - jelentette ki Jancy.
- Hozok két tepsi süteményt meg egy-két tucat cukormázas fánkot
- közölte a férfi. - Jó éjt, hölgyek! Viszlát vasárnap!
Hogy nem farmert viselt, nem változtatott semmit a peckes járá-
sán, amint kivonult a tűzoltó állomásról.
- Szívesen - mondta Jancy széles vigyorral.
- Mi van? - kérdezte Nettie, aki közben csatlakozott hozzájuk.
- Nem merte meghívni azt a fickót a vasárnapi buliba, úgyhogy
én megtettem helyette - kuncogott Jancy. - Ő pedig hoz sütit meg
fánkot.
- Ha nem üres kézzel jön, szívesen látjuk - jelentette ki Nettie.
Vicky összevonta a szemöldökét.
- Jancy két napja van itt. Nem dönthet ilyen ügyekben.
- Amennyiben Pickben dolgozik és Pickben lakik, ő is
beleszólhat, mit csináljunk. Te Carlton pártját fogod, Jancy? - kérdezte
Nettie.
 - Na még csak az kéne! Láttam már ilyen sima beszédű fickókat.
Ez egy kígyó, egy mérges kígyó, és remélem, senki nem dől be az ígé-
reteinek ezek közül a rendes emberek közül - mondta Jancy.
- Kölyök létedre jól látod a dolgokat - bólintott Nettie. - Most
menjünk haza, és dobjunk be egy kupica Jack Daniel’st! Muszáj
kimosnom ennek az estének az ízét a számból. Flancos házak, aha!
Nincs szükségünk erre a sok hülyeségre itt, Pickben. Nekünk csak jó
szomszédok meg jó barátok kellenek, és mindkettő megvan! Hát nincs
ennek az embernek egy parányi józan esze sem?
- Van, aki szamárnak születik, és a korral csak egyre hangosabban
ordít - jelentette ki Jancy, amint Vicky és Nettie nyomában kiment az
épületből.
- Ámen - vágta rá a másik kettő kórusban.
 NEGYEDIK FEJEZET

AZ ÉTKEZDE TELJESEN ÜRES VOLT PÉNTEK DÉLUTÁN. Szakadt

az eső; a hatalmas cseppek kopogása puskalövésnek hangzott a
fémtetőn. Kicsapódott az ajtó, és egy nagy, piros-fehér esernyő nyo-
mában belépett egy hölgy. Jancy felugrott a bokszból, ahol kinyúj-
tóztatta hosszú lábát, és a pulthoz indult étlapért.
- Emily! Korábban jöttél, mint vártam! - sikkantott Vicky.
Nettie-vel szorosan a nyomában kirohant a konyhából, es mind-
hárman összeölelkeztek. Vízcseppek záporoztak az esernyőről, amikor
Emily ledobta, és hátrahajtotta sárga esőkabátja kapucniját sűrű, szőke
hajáról, amely nagy csigákban hullt a vállára.
Az eső egy cseppet sem maszatolta el a sminkjét. De hat az égben
az angyalok mindig is mosolyogtak Emily Rawlinsra. Csoda, hogy nem
állították el az esőt és tolták szét a felhőket, hogy napfényben sé-
tálhasson a csinos kis piros autójától az étkezdéhez.
- Az utolsó vizsgám tízkor ért véget, de akkor már minden össze
volt csomagolva, hogy azonnal indulhassak. Egész úton ebben az át-
kozott esőben vezettem.
Egy lépést tett hátra, és levette az esőkabátját.
Nagy, kék szeme volt, és olyan arca, hogy egy fényképész a
nyálát csorgatta volna tőle; semmit nem változott, mióta Jancy utoljára
látta. Az egy szombati nap volt. Akkor is ugyanazt a kisautót vezette.
Leállt vele a parkolóban, kiszállt, besietett az étkezdébe, hogy szóljon
az anyjának, átmegy a barátaival egy bevásárlóközpontba Tyler-ben.
Még csak rá sem nézett Jancy-re, nem is vett róla tudomást, hogy ott
van az étkezdében. Jancy mamája átnyúlt az asztalon, és megszorította
a kezét.
 - Az idő majd enyhíti a fájdalmat, édesem. Az élet változik, és
néha fáj. – Jancy-nek nem volt szíve megmondani neki, nem azért volt
olyan szomorú az arca aznap délután, mert költöztek. Fájdalmas
sóvárgást érzett, hogy úgy tartozzon valahová, mint Emily Rawlins.
- Az apád nehéz ember, de egy nap még megváltozhat - mondta
Elaine.
- Hogy csinálod? Hogy tudsz élni vele, mama? - kérdezte Jancy.
Jancy sosem fogja elfelejteni, mit mondott neki az anyja azon a
napon:
- Eléggé szerettem, hogy fogadalmat tegyek neki, amit nem fogok
megszegni. Ami nem öl meg, az megerősít.
- Túl gyorsan hajtottál - dorgálta Emilyt Nettie, visszahozva
Jancy-t a jelenbe. - Ebédeltél?
Ahogy Vicky Emilyre mosolygott, az anyjára emlékeztette Jancy-
t. Ugyanilyen kifejezés volt az arcán aznap este, amikor Jancy megkap-
ta az oklevelét a középiskolában.
Emily megrázta a fejét.
- Remélem, hagytál nekem egy kis darab fasírtot. Hetek óta majd
elepedek a főztődért. Te jó ég, de hiányzott ez a hely! Bárcsak sosem
kellene visszamennem az iskolába!
Vicky átkarolta a vállát, és a konyha felé vezette.
- Már csak egy év, és meglesz a flancos üzleti diplomád. A
világon bárhol kaphatsz állást!
Emily megállt a lengőajtónál, és Jancy szemébe nézett.
- Szia! Nem változtál semmit sem tizenhat éves korunk óta.
- Csak hat évvel öregebb lettem, és ötven évvel bölcsebb. Te sem
változtál - intett Jancy. - Beszélgessetek csak, én felsöprök, és itt ma-
radok elöl, amíg ilyen csendes.
- Köszönöm - mondta Emily. - Fasírt illatát érzem, valódi tört
krumplival, zöldbabbal és szalonnával. Soha többé nem hagyom el a
város határát!
 Emily a konyhába vezette a társaságot. Tányér helyett egy tálat
kapott fel, és egyenesen a tűzhelyen álló edények felé indult.
Jancy fogta a seprűt, és elkezdte felsöpörni az étkezde északi
végét. Nem sok minden volt a padlón, de szüksége volt rá, hogy
elfoglalja magát. Kedden, amikor elment a városi megbeszélésre, úgy
erezte, ő is a közösség része. Szerdán és csütörtökön Vicky-vel
kialakítottak egy hallgatólagos rendszert az étkezdében, és neki még az
is megfordult a fejében, hogy esetleg két hétnél tovább marad, ahogy
tervezte. Ám amikor Emily megérkezett, újra felszínre törtek a régi,
bizonytalan érzések. Ismét az a félénk stréber lett, akit a középiskolában
egyik klikk sem fogadott be.
És bolond voltam, hogy azt hittem, valaha is több lehetek annál.
Miért nem vagyok képes megtanulni, hogy sose bízzak az emberekben?
Ez volta mamám baja is. Állandóan megbántották olyanok, akikben
megbízott. Tanulhattam volna az ő hibáiból.
Emily áthozta a megrakott tálat az étkezőrészbe, és leült egy
bokszban. Nettie és Vicky követték, mint két éhes kutyakölyök, és
leültek vele szemben.
- Jól sikerült minden vizsgád? - kérdezte Vicky.
- Még mindig tartom a hárompontos átlagot. - Emily felvett egy
sótartót, és megsózta az ételt.
- Lehetnél négypontos is, ha szorgalmasabb volnál. Az eszed
megvan hozzá - füstölgött Nettie.
Jancy tovább söpört a terem közepéig, aztán a kis halom szemetet
besöpörte a konyhába. Miután feltakarította, nekiállt rendbe rakni a
munkaállomást, és elmosni az edényeket, amelyek a mosogatóba voltak
rakva. Nem akarta kihallgatni a beszélgetésüket, de mivel senki más
nem volt az étkezdében, Emily hangja jól áthallatszott hozzá.
- Nettie, mondd el nekem az összes pletykát, amiről lemaradtam!
- Hallottál Carlton Wolfe-ról? - kérdezte Nettie.
- Mama mesélt róla nekem. Visszajött azóta? Csinálnunk kell
neki egy kis különleges oleanderteát? Vagy epres kosárkát, aminek a
tésztájába oleandert gyúrunk? Az volna csak a költői
igazságszolgáltatás, nem igaz? Ő valószínűleg lebontaná az étkezdét,
de ehelyett az étkezde intézné el őt! - Jancy kikukucskált az
átadóablakon, és látta, amint Emily egy nagy adag szaftos tört krumplit
lapátol a szájába, behunyja a szemét, és felnyög. - Komolyan
gondolom, mama! Felverek egy sátrat a telken, és jól felhizlalom
magam az étkezdéi kajával.
- Csitt! Te nagymenő vezérigazgató leszel egy olyan helyen, mint
New York. Vagy esetleg London - jelentette ki Vicky.
Emily épp időben nézett fel, hogy elcsípje Jancy pillantását.
- Bárcsak a vendéglátást választottam volna! Akkor
megengednéd, hogy hazajöjjek, és ezen a helyen dolgozzak egész
életemben.
Jancy gyorsan lehúzta a fejét, és békaügetésben ment a munka-
pulthoz. Ott kihúzott egy széket, és leült. Nem mintha Emily valaha is
utálatos lett volna hozzá, de a közömbösség néha még fájdalmasabb.
Emily mindig keresztülnézett Jancy-n, sosem nézett rá.
Ha egyáltalán szólt hozzá, az legfeljebb egy kurta „szia” volt,
semmi több, amikor elmentek egymás mellett a folyosón.
Mélyen a gondolataiba merülve nem hallotta meg, hogy Emily
visszajött a lengőajtón át, csak amikor már ott állt a konyhában. Amikor
rájött, hogy a többiek mindhárman ott tömörülnek a parányi helyen,
leugrott a magas székről, és felkapta a seprűt.
- Ha végeztek, befejezem az étkező másik felét. Hamarosan jön-
nek a délutáni kávézók.
- Nem muszáj kimenned - jegyezte meg Nettie.
- Nem probléma. Előkészítek mindent a vacsorarohamra -
válaszolt Jancy, és kipréselt magából legalább egy félmosolyt.
- Ne vedd fel azt a kötényt! - szólalt meg Vicky.
Jancy először azt hitte, hozzá beszél, de amint hátrapillantott a
válla fölött, látta, hogy Vicky Emilynek integet.
 - Menj át a házba, és pakolj le! Elég, ha csak holnap kezded a
munkát - mondta Vicky.
A fenébe! Most már biztos, hogy a jövő hét végén elmegyek. Azt
reméltem, csak a maga dolgával törődik majd. Mondjuk, festegeti a
körméta kezén meg a lábán, és esetleg naponta kétszer megmossa azt a
gyönyörű, sűrű haját. De hogy itt dolgozzon? Arra semmi szükségem!
- Majd munka után kipakolok. Nem megyek sehova, mama! Ez
az étkezde olyan nekem, mint egy vitaminkúra. Imádok felszolgálni.
Találkozom mindenkivel, és beszélgethetek velük.
Emily kijött az ajtón, egy tűzpiros kötényben. Fogott egy jegyzet-
tömböt, és begyömöszölte a zsebébe egy tollal együtt. Aztán lófarokba
fésülte a haját, és a farmerja zsebéből elővett kötővel megkötötte.
- Mit kell most csinálni, Jancy? - kérdezte.
Szólt hozzá a királynő? Eléje tartotta az aranyjogart, és
megengedte neki, hogy beszéljen?
- Én csak alkalmazott vagyok. Vicky a főnök - felelte.
- Rendben. Mama, elöl legyek, vagy a konyhában? - kérdezte
Emily, amint fogott egy törlőruhát, és letörölgette a torta burákat,
amiket Jancy épp most törölt le.
- Te meg Jancy elől dolgozhattok. Én majd segítek a konyhában
Nettie-nek - válaszolt Vicky.
Jancy magában felnyögött. De már csak egy napot kell Emilyvel
dolgoznia, mert a legtöbb étteremben szombat a fizetésnap. Ez azt
jelenti, hogy vasárnap reggel foghat egy fuvart Palestine-be, onnan meg
buszra szállhat Louisiana felé. Most, hogy Emily királynő itt van
Pickben, különben sincs rá szükségük.
Most a féltékenység ütötte fel benned a csúnya fejét. Az anyja
hangját tisztán és hangosan hallotta magában. El lehet futni a problémák
elől, de ha kitartasz egy ideig, esetleg összebarátkozhattok.
De Emily nem kedvel engem, vitatkozott Jancy.
Az anyja hangja egy szót sem felelt.
 Nettie még sosem látta ilyen szeszélyesen viselkedni Emilyt. Az
ég szerelmére! Nem létezik, hogy valaha is egy sátorban éljen, vagy
hogy Vicky engedje, hogy az étkezdében dolgozzon, miután kifizette
az iskoláztatását.
Emily leporolt mindent, ami az útjába akadt, de fél szemét az
ablakon tartotta, mintha csak várt volna valakit. És bárki volt is az,
izgult miatta.
- Alig várom, hogy találkozzam mindenkivel a templomban. Már
két hétvégén nem voltam itthon.
Nettie kiment az étkezőbe, és felült egy bárszékre. Valami nagyon
nyugtalanította azt a lányt. Éhesen mindig is olyan volt, mint egy
fenevad, de ez a rengeteg energia benne valami új dolog volt, és Nettie
mindenképpen a végére akart járni.
- El sem tudod képzelni, mama, milyen honvágyam volt! - mond-
ta Emily, amint a pénztárgépet kezdte törölgetni.
Akármi legyen is a baja ennek a lánynak, annak semmi köze nincs
Carlton Wolfe-hoz, akiről az egész város beszélt. És Nettie fogadni
mert volna, hogy nem lehet valami kis dolog sem, mint például, hogy
szeretné kicserélni az autóját. Azt szóba hozta már korábban, és Vicky
megmondta neki, akkor lesz új autója, ha majd meg tudja venni
magának. Az olcsó kisautót azzal a megjegyzéssel kapta a tizenhatodik
születésnapjára, hogy addig nem lesz kicserélve, amíg diplomát nem
szerez. Bármi is a baja, az egy ötös erősségű tornádó erejével tombol
benne.
- Szóval nem szereted a nagyvárosi életet? - kérdezte Jancy.
- Gyűlölöm! El sem tudom képzelni, hogy olyan helyen éljek,
mint New York. Nem szeretem meg Tylert sem.
Nettie megragadta a pult szélét. Eszébe jutott az a nap, amikor
Vicky elmondta neki, hogy várandós. Pontosan úgy viselkedett most
Emily.
- Majd hozzászoksz - jelentette ki Vicky.
 - Nem fogok - felelte Emily. - Bárcsak hagytad volna rögtön a
középiskola után, hogy beálljak az étkezdébe dolgozni!
- A mai világban olyan állásra van szükséged, amihez nem tarto-
zik hozzá, hogy teát meg kávét hordj ki embereknek, naponta több mint
tizenkét órán át, hetente hét napon - érvelt Vicky.
Emily megvonta a vállát.
- Nézzétek, Ryder meg Shane most áll be a parkolóba.
Eléjük ment az ajtóhoz, és mindkettőt megölelte.
- Olyan jó, hogy látlak benneteket. Ryder, hallom, azon
gondolkodsz, hogy íróasztalos állást vállalj Frankstonban.
- Gondolkodom rajta - felelte mosolyogva Ryder.
- Az álomautóm már majdnem be van fejezve. - Shane egyenesen
a pulthoz ment. - A műhelyben dolgoztunk, mivel esett az eső, és nem
ebédeltem. Maradt még fásírt?
- Hát persze. A menüt kéred? - kérdezte Jancy.
- Cso-csodásan hangzik. Legyen kettő, és ma én fizetek, úgyhogy
egy számlára írd - mondta Shane.
Nettie szíve elszorult. Isten az égben, ugye nem lehet, hogy Ryder
és Emily... Az lehetetlen! Emily sosem őrülne meg annyira, hogy Ryder
Jensennel járjon. Egyetlen rendes lány sem állna le vele. Ryder az a
fajta vad srác, akit csak a szex érdekel. De talán Emily elárulta Ryder-
nek és Shane-nek, kivel jár. Csak egy férfi hathat így egy lányra. Vicky
nagy patáliát csap, ha kiderül, hogy Emily komolyan összejött valami
fickóval itt Pickben, amikor már majdnem sikerült át- taszigálnia a
főiskolán.
Nettie felállt a bokszból, és elindult a konyha felé, ahol gyorsan
megrakott két tányért, extra nagy adagokat rakva rá a fiúknak. Emily
utánament. Kibélelt papírral egy piros műanyag kosarat, és telerakta
forró zsemlyékkel.
- Most már tényleg hazatértél - mondta Nettie.
Emily fél karjával átölelte Nettie vállát, és felsóhajtott.
 - Igen. És mamának nem fog tetszeni, amit mondani fogok, amíg
itthon vagyok. Számítok rád, hogy nem engeded, hogy nagyon nagy
cirkuszt csapjon, Nettie.
- És mit akarsz mondani neki, ami annyira rossz? - kérdezte súgva
Nettie.
- Hogy nem iratkoztam be a következő szemeszterre - súgta
vissza a lány.
- Egek ura! - szisszent fel Nettie.
- És ez nem minden, de egyelőre csak ennyit akarok mondani.
Babaléptek, Nettie. Csak icipici babaléptek. Itt jön.
- Jön Woody. Van még egy adagra való a menüből? - dugta be
Vicky a fejét az átadóablakon.
- Bőven. Rengeteget főztem, aztán jött az eső - válaszolt Nettie.
- Emily! - sietett át a termen Woody, és megölelte a lányt. - Örü-
lök, hogy hazajöttél a nyárra. Hiányolunk mindig, amikor a főiskolán
vagy. Hogy sikerültek a vizsgáid?

Jancy megnézte a karját meg a kezét, nem változik-e borsózöldre.

Amennyi féltékenység keringett az ereiben, nem lepte volna meg egy
cseppet sem, ha aznap délután úgy néz ki, mint egy marslakó. Meg az
a pillanat, amikor az anyja hangját hallotta, amint pirongatja, az sem
volt képes kitörölni a negatív érzéseket a szívéből.
Az utolsó dal, amit hallott, mielőtt az autóban a rádió tönkrement
volna, a Th is Aint Nőt hing volt Craig Morgantől. A szöveg egy
öregemberről szólt, aki elvesztett mindent a tornádóban, és azt mondta:
„Ez mind semmi.” Az, hogy Emilyvel dolgozik, még csak egy aprócska
sötét felhő sem volt Jancy életében. Képes volt kibírni még egy vagy
két hetet, és amikor elkezdené járatni az agyát, majd ezt a dalt fogja
lejátszani magában.
- És mit csinálsz az első estéden itthon, Em? - kérdezte Ryder.
- Kicsomagolok, és üldögélek a verandán a hintán - válaszolt
Emily. - Gyertek át, igyatok meg velünk egy teát!
 - Ö-örömmel - felelte Shane. - Nyolckor?
- Inkább úgy fél tájban, és együtt nézhetjük a naplementét. Te jó
ég, hogy mennyire hiányzott egy rendes naplemente meg az édes tea,
ami nem bolti! - jelentette ki Emily. - Ha korán odaértek, segíthettek
nekem kipakolni a kocsit. Ne nézz így rám, mama! Holnap este is
elrakhatom a dolgokat.
Jancy legszívesebben pofon vágta volna Emilyt. Ha neki olyan
mamája volna, mint Vicky, ő vele töltené az idejét, nem egypár helyi
fickóval, amilyen Shane meg Ryder. Talán szerelmes valamelyikbe?
Az biztos, hogy Vicky bármelyiktől gutaütést kapna. Shane
sosem volna elég jó a csodálatos Emilynek. Ryder pedig a helyi rosszfiú
volt az egész átkozott megyében. Bár, hogy Emily mit tesz, és mit nem,
az nem az ő dolga. Ö még egy hétig lesz itt, akkor már elég pénze lesz
a zoknis fiókjában, hogy felszálljon egy Louisianába tartó buszra.
Délután nagy volt a forgalom. Emily vitte az étkezde egyik felét,
Jancy a másikat. Vicky bement a konyhába Nettie-hez. Aztán hirtelen
elérkezett a záróra, és elindultak hazafelé. Jancy hátramaradt, hagyta,
hogy a többiek megelőzzék. Amikor a verandához értek, ő egyenesen
továbbment a szobájába, és magára csukta az ajtót.
Összeszedte a holmiját, hogy a fürdőszobába menjen, közben
dorgálta magát, amiért egyáltalán eszébe jutott, hogy visszatérjen Pick-
be. Amint kinyitotta az ajtót, Nettie épp emelte a kezét, hogy beko-
pogjon. Mindketten meglepődtek.
- Azért jöttem, hogy megkérdezzem, mivel bántottunk meg.
Furán viselkedtél egész délután.
- Semmivel - mondta Jancy. Visszalépett a szobába, és leült az
ágya szélére. - Nem maguk az oka, hanem én. Jöjjön be, Nettie!
Az idősebb nő beletúrt rövid, ősz hajába, és összevonta a
szemöldökét.
- Azt hittem, jól megvagyunk egymással.
- Meg is voltunk.
- Emily? Ő sem olyan, mint máskor. Van közterek valami gond?
 - Talán mindketten féltékenyek vagyunk - válaszolt Jancy.
- Féltékenyek? Mi az ördögért?
- Én féltékeny vagyok, mert neki itt vannak maguk kerten, ő meg
féltékeny lehet, mert én itt vagyok a házban, és fél, hogy felbontom a
kialakult egyensúlyt.
- Ez egy nagy marhaság - felelte Nettie. - Mintha azt mondanánk,
csak egyetlenegy embernek van hely a szívünkben. Mindkettőtöknek
túl kell lépni ezen!
- Majd megpróbálom - mondta Jancy. - De itt tulajdonképpen ő
van birtokon belül. Én csak fizetett alkalmazott vagyok.
- A nagyanyád a barátom volt. Te is a barátom vagy - jelentette ki
Nettie, a lány arca előtt hadonászva az ujjával. - Most pedig hurcold ki
a feneked oda a verandára, és hagyd abba a duzzogást! És tartsd nyitva
a szemed meg a füled! Tudni akarom, miért viselkedik ilyen furán
Emily.
- Nettie! Mondtam már, miért viselkedik furán.
- Nem. Azt mondtad, te miért viselkedsz így. Szerintem az ő prob-
lémája sokkal mélyebben gyökerezik, mint egy kis féltékenykedés.
Eredj!
- Nem akarok. Engem nem hívtak.
- Én utasítalak, nem hívlak. És ha látsz valamit, vagy rájössz, mi
baja, tudni akarom!
- Miből gondolja, hogy befújnám, ha megtudok valamit? -
kérdezte Jancy.
- Mert nem akarod, hogy Vicky meghaljon egy szívrohamban,
amit megakadályozhattunk volna, ha tudjuk a tényeket.
- Rendben, de csak azért, mert annyira tisztelem magát meg
Vicky-t - felelte kis sóhajjal Jancy.
- És vágj egy kicsit vidámabb képet, mielőtt kimégy!
- Igenis, asszonyom - válaszolt a lány, de nem mosolygott hozzá.
Vicky a konyhában telefonon beszélt valakivel egy szállításról. A
fürdőszoba ajtaja hangosan becsapódott, úgyhogy Nettie nyilván
bement oda. Jancy kilökte a bejárati ajtót, és látta, hogy Shane meg
Ryder a veranda lépcsőjén ül, Emily pedig a hintán.
- Gyere ide közénk! - szólalt meg Shane. - Ide ülhetsz mellém.
Emily megveregette maga mellett az ülést.
- Van hely a hintán is.
Ismét felé nyújtotta az aranyjogart. Fejet hajtson, és elfogadja a
kegyet, vagy ne vegyen tudomást a királynőről, és üljön Shane mellé?
Egyik sem tűnt jobbnak a másiknál, de Nettie világos utasításokat adott
neki, úgyhogy leült a hintára.
- És mi a-akarsz lenni, a-amikor nagy leszel? - kérdezte Shane.
- Miért kérded? - lökte meg Jancy a lábával a hintát.
- Arról beszélgetünk, hogyan változtak meg a dolgok, miután el-
végeztük a középiskolát. Én alig vártam, hogy elkerüljek Pickből, de
hat hét főiskola után legszívesebben hazajöttem volna, hogy az étkez-
dében dolgozzak - mondta Emily.
- És te, Ryder? - kérdezte Jancy.
Ugyanígy. Tengerbiológusnak kezdtem tanulni, de végül egy
tengeri olajfúró állomáson kötöttem ki. A munkát eléggé kedvelem, de
utálok távol lenni otthonról. Ezért fogom elfogadni azt az irodai állást
Frankstonban augusztus elsejétől.
Jancy-nek válaszolt, de a tekintetét közben le sem vette Emilyről.
- Shane?
- Én m-mindig is karosszériás munkákkal akartam foglalkozni,
úgyhogy én vagyok a sikertörténet - felelte Shane vigyorogva. - Most
te jössz, Jancy!
- Én pincérnő vagyok. És valószínűleg mindig is az leszek.
Megvagyok ezzel a munkával. A mamám azt szerette volna, hogy
fodrász legyek, de... - Vállat vont. - Nem olyan jó a borravaló, és én
még a saját hajamat sem szeretem megcsinálni. El sem tudom képzelni,
hogy egész nap valami olyasmit csináljak, amit nem szeretek.
- Nincs semmi más, amit szeretnél csinálni a jövőben? - kérdezte
Emily.
 - Szeretnék feleség és anya lenni, de egyik sem sürgős.
- Én is, de nekem sürgős.
Jancy esküdni mert volna, hogy Emily egyenesen Ryder-re
nézett, ahogy ezt mondta - vagy talán Shane-re?
 ÖTÖDIK FEJEZET

- REGGELT VICKY - lépett ki Jancy ásítozva a fürdőből. - Úgy

tűnik, az időjósnak igaza lesz. Nem esik. A nagy piknikhez meleg,
napos idő kell.
- Kíváncsi vagyok, hogy a jó öreg P-Orr egyáltalán eljön-e -
mondta Vicky.
- P-Orr?
- Gondolkodj rajta.
- Ó! - Jancy a szája elé kapta a kezét. - Tényleg úgy néz ki, mintha
az lenne, nem igaz?
- De. Méghozzá egy rövid - bólintott Vicky, és becsukta maga
mögött a fürdőszoba ajtaját.
Amint Jancy még mindig kuncogva megfordult, látta, hogy Emily
épp kijön a konyhából. Táskás volt a szeme alja, és ugyanazt az öltö-
zéket viselte, mint előző este.
Jancy abbahagyta a kuncogást.
- Most osonsz be, vagy kint aludtál a verandán?
- Csitt... - tette a szája elé az ujját Emily. - Nem vagyok köteles
magam ellen tanúskodni.
- Jó reggelt! - nyitotta ki Nettie a szobája ajtaját.
Emily besurrant a saját szobájába.
Nettie álomittasan dörgölte a szemét.
- Mintha hangokat hallottam volna.
- Vicky meg én Carlton orrán nevettünk.
- Hogyhogy?
­ Vicky P-Orrnak hívja. Gondolkodjon rajta! – mondta Jancy.
Nettie bólintott.
 ­ Nem csoda, hogy úgy néz ki. Ahogy mindenbe beleüti az orrát,
és megpróbál elbaszni mindent.
­ Nettie! - szisszent fel Jancy.
­ Ez az igazság.
Bekopogott Emily ajtaján.
- Hasadra süt a nap, hétalvó! Ha velünk akarsz jönni az étkezdébe,
jobb lesz, ha igyekszel.
Jancy a hintán ülve a verandán várta a többieket. A fák kezdtek
különálló alakot ölteni ahelyett, hogy nagy, alaktalan foltokká olvadtak
volna össze. Még egy óra és a nap is kipattan. Először csak vékony,
narancsszínű sarlóként, aztán ahogy magasabbra kúszik, elűzi a sötétsé-
get, és forróságot áraszt a vidékre. Ahogy Jancy ott ült a verandán aznap
reggel, és beszívta az ázott föld és a fű átható illatát, elismerte magában,
jó dolog volt, hogy itt ragadt Pickben. Az élete fekete paca volt hosszú
ideje, ám az utóbbi öt napban kezdte úgy érezni magát, mint az alakot
öltő fák. A nap még nem kelt fel, de már emelkedőben volt, és talán
kiderül a fényében, hogy nem kell az egész életét az étkezdében
eltöltenie. Ám abban nem volt biztos, mit csináljon helyette, ha úgy
alakul.
- Szia! - Emily leült a hinta másik végére. - Azt hiszem, tartozom
neked némi magyarázattal. Tudod, hogy nem a hintán töltöttem az
éjszakát.
- Emily, ez a te otthonod. Nem tartozol nekem semmivel.
- Nos, akkor be kell vallanom valamit. Nem voltam biztos abban,
hogy jó, ha itt laksz. Emlékeztem rád, amikor régen itt éltetek, és olyan
távolságtartó voltál. Viszont miután most dolgoztam veled, és
hallottam, ahogy Shane beszél rólad, beismerem, hogy tévedtem.
- Shane beszélt rólam? - kérdezte Jancy.
- Drágám, Shane nagyon-nagyon beléd volt zúgva, amikor mi
másodikosok voltunk, ő meg Ryder pedig végzősök.
- Tényleg? - kapta fel a fejét Jancy. - Komolyan beszélsz?
- De mennyire - mosolygott Emily.
 - Akkor miért nem mondta?
- Mert dadog, és megszakadt volna a szíve, ha kineveted vagy el-
utasítod. Minden este beszéltem vele, amióta beálltál dolgozni. Azt
mondja, keményen dolgozol, és mama meg Nettie jól járt veled.
- Te nagyon kedvelheted Shane-t - jegyezte meg Jancy.
- Tényleg nagyon kedvelem.
- Kész vagytok? - lépett ki a házból Vicky meg Nettie.
- Kész - pattant fel Jancy.
Vicky meg Emily előrement, Nettie és Jancy pedig pár lépéssel
lemaradva követte őket. Úgy félúton járhattak az étkező felé, amikor
Nettie felvonta a fél szemöldökét. Jancy vállat vont, és megrázta a fejét.
Nem akart családi ügyekbe keveredni. Egyszer már megtette, és nem
hozott neki mást, mint egy csomó fájdalmat.
Még egyszer teleszívta a tüdejét friss, reggeli levegővel, amint
Nettie kinyitotta az étkezde hátsó bejáratát.
- Előszedjem a tepsiket a fasírttal, és betegyem a sütőbe?
Nettie tiszta kötényt akasztott a nyakába.
- Először kisütjük a pogácsát a reggelihez. Megcsinálhatod a tész-
táját, amíg én nekiállok a mártásnak.
Emily elővett egy szál kolbászt a hűtőből, aztán fogott egy
fazekat, és belemorzsolta a húst.
- Majd én megcsinálom a mártást. Tavaly tavasszal annyira meg-
kívántam a pogácsát meg a kolbászos mártást, hogy úgy döntöttem,
csinálok magamnak.
- És ilyen méretű fazékra valót csináltál, igaz? - kérdezte Jancy,
miközben gondosan kimérte a pogácsatésztához a hozzávalókat.
- Pontosan. Eszembe sem jutott, hogy csökkentsen a receptben
megadott adagot. Aznap az egész kolesznek ez volt a reggeli - mondta
nevetve Emily. - Gondolom, te is elkövetted már ugyanezt a hibát.
Jancy bólintott.
 - Csak én a salsával. Gyakran szolgáltuk fel a mexikói
étteremben, ahol dolgoztam, és odaadták a receptet. Otthon egyedül én
szerettem, de főztem egy egész fazékkal.
Emlékezett rá, az apja hetekig morgott amiatt, hogy félre kellett
húznia minden alkalommal, amikor elő akart venni egy sört az apró
hűtőből a legkisebb lakókocsiban, amiben valaha is éltek. Mivel az volt
az elképzelése, hogy a nő helye otthon van, és a férfinak kell a
kenyérkeresőnek lenni, valóságos csoda, hogy megengedte Jancy-nek,
hogy munkát vállaljon, amikor betöltötte a tizenhatot. De szükségük
volt a fizetésére. Elég idős, hogy dolgozzon; elég idős, hogy maga
intézze az életét. Ez lett az apja filozófiája.
Mikor a tészta elkészült, Jancy a munkaasztalra csúsztatta.
Kinyújtotta, és tökéletes kis köröket szaggatott ki belőle.
- A többi helyen, ahol dolgoztam, fagyasztott pogácsát használtak
-jegyezte meg.
- Pár éve megemlítettem ezt, és azonnal lelőttek - válaszolt Emily,
fel sem nézve a kolbász kavargatásából. - Ebben az étkezdében mindent
frissen készítenek.
- Bekészítettem a pénztárgépet. Berakom a kosárkákat a sütőbe -
mondta Vicky kötényt akasztva a nyakába. - Tegnap ügyesek voltatok
elöl, úgyhogy ma is rátok hagyom a kiszolgálást. Én meg itt hátul
segítek Nettie-nek.
Jancy elmosolyodott a dicséretet hallva. Nem mintha annyira
beképzelt lett volna, hogy azt képzelje, valaha is több lehet, mint fizetett
alkalmazott - vagyis, talán barát lehet - a következő pár hétben, de
jólesett az elismerés.
Pár hét? Még egy hét, és meglesz a pénzed, hogy továbbmenj. Ne
hagyd, hogy moha nőjön rajtad, lányzó, vagy sosem fogsz továbbmenni!
Munkát kerestél, amikor ezt megtaláltad, és rengeteg ilyen van még!
Tisztán és hangosan hallotta magában az apja hangját.
De egypár hét nem számít, vitatkozott vele.
 - Viszünk epres kosárkát a piknikre? - bökte ki hirtelen, hogy el-
nyomja az apja hangját.
Vicky a fejét rázta.
- A szabály kimondja, hogy mindenki csak kettőt vihet ki az ajtón,
és Nettie szerint ez ránk is vonatkozik. De sütött egy citromos tortát,
amit kivihetünk.
- És mi a helyzet az Eperfesztivállal?
- Akkor egy órával korábban bezárunk.
- És akkor többet sütök - tette hozzá Nettie.
Vicky felkapcsolta az összes villanyt, és kinyitotta az ajtót.
- Shane és Ryder már itt van - jegyezte meg.
- És Woody is ott parkol mellettük - tette hozzá Emily.
- Woody korán jött. Biztos jóvá akarja tenni, hogy a múlt héten
párszor elkésett - jelentette ki Nettie.
Jancy egy pillanatra elkapta, hogy Shane vállon veregeti Woodyt,
amint az étkezde felé közelednek. Ám inkább Emilyt figyelte, aki le
sem vette a tekintetét a trióról. Határozottan zajlott valami a háttérben!
Bár egyfolytában emlékeztette magát, hogy ez nem tartozik rá, Nettie
utasításai ellenére sem, Jancy-ben egyre nőtt a kíváncsiság.
- Szia, Jancy! Kávé lesz mindhármunknak - mondta Woody,
amint egy boksz felé indultak.
- Feketén, igaz?
- Vasárnapi palacsinta vagy a nagy reggeli? - rikkantott ki Nettie
hátulról.
- Túl jól ismersz minket - harsogta vissza Woody. - Ma felszedek
vagy öt kilót a nagy reggelivel, és újabb ötöt az összejövetelen a park-
ban. Kinyittok vacsorára? Esetleg jól elintézném az artériáimat, ha igen.
Nettie kidugta a fejét az ajtón.
- Huszonöt kilót is felszedhetnél, akkor is túl cingár maradnál. A
pogácsa már a sütőben van. Adj neki még öt percet, és tűzforrón hozzuk
ki neked! És a piknik után nem fogunk kinyitni.
 - R-r-reggelt! - Shane ragyogó mosolyt villantott Nettie mellett a
pénztárgép irányába, ahol Jancy és Emily állt egymás mellett. Jancy
nem tudta eldönteni, vele flörtöl, vagy Emilyvel. Vagy egyszerűen csak
örül, hogy hamarosan kap egy jó reggelit.
Ryder intett Nettie-nek.
- Én palacsintát kérek kolbásszal.
- Én palacsintát kérek szalonnával, M-Miz Nettie. Segítek kivinni
a kávét az asztalra, Jancy.
Shane három nagy lépéssel átvágott a helyiségen.
- Te mégy a piknikre? - kérdezte Shane Jancy-t, kizökkentve a
lányt a gondolatmenetéből. - Én fogok hegedülni a tánchoz.
- Igen. Már nagyon várom - válaszolt a lány. - Nem is tudtam,
hogy hegedülsz.
- Nagyapa t-tanított meg. Kottát olvasni nem tudok. Csak hallás
után játszom - felelt mosolyogva Shane. - Táncolsz majd egyet v-
velem?
- Örömmel - mondta a lány. - De ha te táncolsz, ki fog hegedülni?
- Majd én beszállok, és igyekszem helyettesíteni - szólalt meg
Woody. - Nem vagyok olyan jó zenész, mint ez a fiú, de egy-két
fordulóra jó vagyok.
- Tudod még a sztepptáncot? - kérdezte Shane.
- Hát ezt meg honnan... - Jancy elhallgatott. Sosem táncolt más-
hol, mint a hátsó udvaron, amíg Pickben élt. Látta, hogyan szteppel-
nek a gyerekek a színpadon a parkban, az egyetlen alkalommal, amikor
részt vett a fesztiválon, és olyan jó mulatságnak tűnt, hogy magától
megtanulta a lépéseket.
- Hosszú történet. Majd valamikor elmondom neked, ha fenntar-
tasz egy táncot nekem - válaszolt Shane.
- Ezer éve nem szteppeltem már - jegyezte meg Jancy.
- Ez olyan, mint a biciklizés. Emlékszel rá - szólt közbe Emily,
amint felvette Woody reggelijét a pultról, és kivitte neki a bokszba. -
Én már alig várom, hogy táncolhassak. Leszel a partnerem, Ryder?
 - De mennyire, drágám! - vigyorgott a fiú.
Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetük, de olyan rövid ide-
ig tartott, hogy Jancy nem is volt benne biztos, jól látta-e. Az étkezde
olyan gyorsan kezdett megtelni, hogy ezután már csak akkor látta a
fiúkat, amikor elmentek. Egyfolytában töltögette a kávéscsészéket és
hordta ki a rendeléseket. Aztán szinte varázsütésre lassult a tempó, és
Emily egy ötdolláros bankjegyet csúsztatott a zsebébe.
- Szerintem ez a tiéd, mert te vetted fel a rendelésüket. Woody
nekem adta, amikor elmentek. Mivel tulajdonképpen mindketten
felszolgáltunk az asztaluknál, nem tudta, kinek adja. Mindenesetre a
fele a tiéd.
- Kösz. Nem gondoltam, hogy ilyen nagy forgalom lesz egy
vasárnapon, amikor ma délután lesz még egy nagy esemény - mondta
Jancy, amint három poharat megtöltött édes teával.
- Nettie sem gondolta. Jó, hogy itt voltunk felszolgálni. Most vége
a rohamnak - esetleg egy-egy kamionos esik be -, mert mindenki elment
a vasárnapi iskolába, utána meg a misére.
Jancy fogott egy nedves törlőruhát meg egy kisebb dézsát, hogy
leszedje az utolsó asztalt.
- Nem hiszem, hogy valaha is ennyit dolgoztam vagy ennyi borra-
valót kaptam volna három óra alatt.
- Segítek leszedni az asztalokat, aztán tarthatunk egy kis szünetet,
hogy együnk - mondta Emily, amint belerakta a poharakat és a tá-
nyérokat a dézsába. Aztán súgva hozzátette: - Nem tudtuk megbeszélni
reggel, hogy miért jöttem haza olyan későn.
Jancy megígérte Nettie-nek, hogy kideríti, mi a helyzet Emilyvel,
de nem volt benne biztos, hogy akarja hallani. Ha tudja, az azt jelenti,
hogy el kell mondania, és neki megfelelt az, ahogy most álltak a dolgok
hármuk között. Valahogy nem tűnt helyesnek az árulkodás, viszont
megígérte Nettie-nek, hogy segít. Akárhogy dönt, ebből csak rosszul
jöhet ki.
 Ugyanezt mondta a rendőröknek is, amikor jöttek, hogy kikér-
dezzék a fiúja dolgairól. Egyezséget ajánlottak neki, és ő meghozta a
döntését, ám ezzel egy nagy rakás bűntudat is járt. Most is csak két rossz
közül választhatott, de döntenie kellett, mert nyilvánvaló volt, hogy
Emily beszélni akar a dolgairól.
- Hahó, kész a pogácsa! - kiáltott ki Nettie.
- Majd később - súgta Emily.
Jancy bólintott, és követte a lányt a konyhába. A csípőjével egy
bárszéknek támaszkodott, és kivett egy pogácsát a tepsiből.
Nettie leült mellé.
- Vajat?
- Nem, ez olyan, mintha tortát ennék. Nem kell hozzá semmi más
- válaszok a lány.
Vicky odahúzta a harmadik bárszéket.
- Fáj a lábam, és éhen halok.
Emily megemelt egy palacsintatésztával teli kancsót.
- Kér valaki palacsintát?
- Igen - válaszolt Jancy. - Majd sütök tojást, ha ezt befejeztük.
- Jól van - mondta Nettie. - Maradt bőven szalonna és kolbászos
mártás is. Elég mindnyájunknak.
- Shane flörtölt Jancy-vel - jegyezte meg Emily, amint palacsinta-
tésztát öntött a rácsra.
- Nem flörtölt - pirult el Jancy. - Vagy ha mégis, hiába. Én meg-
fogadtam, hogy egy életre szakítok a férfiakkal, ámen.
- Rossz kapcsolat? - kérdezte Nettie.
A lány bólintott.
- Nem is egy.
- Akarsz beszélni róla? - érdeklődött Emily.
- Ma nem. Talán majd később. Ma a piknikre koncentrálok, és
próbálok emlékezni a sztepptánc lépéseire, amit már hat éve nem
gyakoroltam.
 - Akarsz gyakorolni kint az étkezőben? Én sem táncoltam már
ezer éve - javasolta Emily.
Jancy nem tudta, mit gondoljon erről az újabb barátságos
közeledésről. Hat évvel ezelőtt kezét-lábát törte volna, hogy Emily
Rawlins barátnője lehessen, de azóta sok víz lefolyt a Coloradón. És
talán Emily sem ajánlgatná úgy a barátságát, ha mindent tudna Jancy-
ről. De azért egy kis kedvességbe még senki nem halt bele.
- Szívesen - felelte. - Csak előbb együnk.
Vicky és Nettie a bárszékeken ülve figyelte Jancy-t és Emily-t,
amint az Emily telefonján keresett zenére gyakorolják a sztepptáncot.
A hegedű sírós hangja lecsalogatta Vicky-t is a bárszékről a második
táncra, mire pedig a harmadik elkezdődött, Nettie is csatlakozott
hozzájuk.
Amikor a szám véget ért, Nettie kifulladva rogyott le a bokszban,
és feltette a padra a lábát.
- Te jó ég! Ez aztán kiveszi az energiát az emberből. Nem voltam
benne biztos, hogy emlékszem majd a lépésekre, de ez tényleg olyan,
mint a biciklizés. És épp annyira megviseli a lábadat meg a térdedet.
Vicky is becsússzant egy másik bokszba.
- Ámen. Ti, lányok, nagyon ügyesek voltatok! Szerintem
egyiktek sem fog szégyenkezni ma délután. Csak vegyétek fel a cowboy
csizmátokat, hogy jó nagy zajt csaphassatok a fapadlón.
- Kinek van szüksége kondizásra? - telepedett fel Jancy lihegve
egy bárszékre.
- Most, hogy már elkészültünk, és van még egypár percünk, nem
akarsz mesélni nekünk azokról a rossz kapcsolatokról, Jancy? - kér-
dezte Nettie.
- Miért rontsuk el ezt a tökéletes pillanatot? - mosolygott Jancy.
- így van! Jó mulatság volt - helyeselt Vicky.
- Különben is - tette hozzá Emily lihegve -, minek foglalkoznánk
a régi kapcsolatokkal, amikor Jancy számára egy új van kibontakozó-
ban? Shane nagyon flörtölt vele ma reggel.
 - Shane gyökeret eresztett. Én pedig elég erős szárnyakat növesz-
tettem - jelentette ki Jancy.
- A szárnyakat meg lehet nyirbálni - mondta Nettie.
- Csak akkor, ha megállsz, és hagyod, hogy valaki megnyirbálja -
vágott vissza Jancy. - És veled mi a helyzet, Emily? Gyökereid vannak,
vagy szárnyaid?
- Nekem olyan mély gyökereim vannak Pickben, hogy szinte át-
érnek Kínáig. Engem senki sem tudna tartósan kimozdítani innen.
Emily az italautomatához ment, és megtöltött négy poharat limo-
nádéval.
- Ó, drágám, ne mondj le a szárnyaidról! - szólalt meg Vicky.
Még nagyon fiatal vagy. Lesz bőven időd letelepedni. Hagyd, hogy a
szárnyaid elrepítsenek olyan helyekre, ahol gyönyörű emlékeket
gyűjthetsz!
Emily letett egy poharat Vicky elé, és megcsókolta az anyja feje
búbját.
- Az emlékek, mint egy nagy tölgyfa, éppen olyan könnyen
nőhetnek az itteni gyökerekből, mint az olyan ember szárnyain, aki nem
talál egy helyet, ahol letelepedhetne.
Igaza volt, de nem minden emlék jó. Jancy volt az élő példa a
rossz emlékekre. Talán ezért vándorolt megállás nélkül - hogy elfusson
az elől, amire nem akar emlékezni.
 HATODIK FEJEZET

VICKY MEGSAJNÁLTA JANCY-T, ahogy a limonádét itták. Annyi

fájdalom volt az arcán - méghozzá az a fajta, amivel nem lenne szabad
találkoznia egy ilyen korú embernek. Neki is főiskolára kellene járnia,
mint Emilynek, szórakozni, és amiatt aggódni, hogy átment-e a vizsgán,
nem az autójában aludni, és azon törni a fejét, hogyan fizeti ki a
következő étkezést. Vicky-nek belesajdult a szíve, és szinte ugyanolyan
kétségbeesett vágyódást érzett, hogy segítsen Jancy-nek megtalálni a
gyökereit, mint Emilynek, hogy a szárnyait megtalálja.
- Ez a hely semmit sem változott - jegyezte meg Jancy, amikor
Vicky leparkolta a furgont a parkban.
- Nem sok minden változik Pickben - válaszolt Emily, kinyitva az
oldalajtót. - És remélem, ez így is marad mindörökre!
Vicky ugyanezért viaskodott Carlton-nal, úgyhogy erre nem tu-
dott mit mondani. Ha nem ő nyer, pár év múlva már nem lesz park. Nem
volt nagy park; csak két hinta volt benne, egy csúszda és egy körhinta,
viszont volt benne egy pavilon is három piknikasztallal, és volt egy
kosárlabdapálya. A város fizette, hogy a világítást ne kapcsolják le tíz
előtt. Örömmel beszálltak volna a költségekbe azoknak a gyerekeknek
a szülei is, akik összegyűltek itt hétvégenként, hogy lopva megigyanak
egy sört, vagy smároljanak egy kicsit. A sötétség mindenféle
csintalanság forrása lehet, amit a világítás segít minimális szinten
tartani.
- Sziasztok! - Shane intett nekik, aztán odasietett a furgonhoz,
hogy segítsen az ételt kipakolni. - Ez Nettie fasírtja? Egek, ki akar
grillezni, mikor itt van nekünk ez?
- A vendéglátónk még nincs itt? - érdeklődött Vicky.
 - Nincs. Ő megvárja, míg tele lesz a park, és akkor rendez majd
egy színpadias nagy belépőt - válaszolt Ryder, amint kivette Nettie
kezéből a tortát.
- Miből gondolod? - kérdezte Emily.
- Mert ha én csaló lennék, aki meg akar kopasztani egy rakás tu-
datlan vidéki bugrist, én azt tenném - felelte Ryder. - Ez megy Dar-
lene-hez, igaz? Egyfolytában tortákat meg pitéket vág fel, mióta csak
itt vagyok.
- Úgy van. És ott az asztalokon látok legalább két sonkát meg egy
pulykát, úgyhogy felesleges Carlton-nak idejönnie a boltban vett
grilljével - jelentette ki Nettie.
- Úgy teszek, mintha ez az én hazajövetelemre rendezett parti vol-
na - nevetett Emily.
- Az is, drágám - ugratta Ryder. - Mindjárt jövök vissza, és elvi-
szem azt a fasírtot is, Nettie. Ne bízd Shane-re! Amilyen ügyetlen, még
elejtené. Megszólnának az emberek, ha a földről enném fel kézzel.
- Sokkal könnyedebb a járásom, mint neked - vágott vissza
Shane. - És ha elejtem, akkor mind az enyém.
- Fiúk - mosolygott Vicky. - Örülök, hogy lányom van.
- Épp arra gondoltam, hogy én elhappolnám mindkettő elől. Egy
kis föld meg fii csak még több rostot adna hozzá - jelentette ki Emily.
Vicky megborzongott.
- Vigyétek óvatosan! Ha meglátom, hogy az én finom modorú lá-
nyom a földről eszik, lelövöm, aki elejtette!
- Mit segíthetek? - bukkant elő a furgon mögül Woody.
- Már mindent megoldottunk - válaszolt Ryder. - Hoztad az
eperbort?
- Már be van hűtve - válaszolt Woody. - Figyeljetek a gyerekekre!
Aki még nincs huszonegy, egy kortyot sem kaphat. Jó erős!
- M-majd én figyelek, hogy ne ihassanak belőle - bólintott Shane.
-Tedd a zenekar közelébe, és m-majd mi ügyelünk rá!
Woody felnevetett.
 - Azt elhiszem!
- T-talán még a dadogásom is eláll tőle - viccelődött Shane. - Ne
felejtsd el, Jancy, ígértél n-nekem egy táncot!
- Még gyakoroltam is - válaszolt mosolyogva a lány.
- Meddig kell várnunk erre a Wolfe fickóra? - érdeklődött Emily.
- Adunk neki fél órát - válaszolt Nettie. - Ha addig nem ér ide,
kihirdetjük, hogy megnyertük a csatát ellene, és kezdődhet a parti!
Tíz perccel később egy nagy, fehér limuzin állt be a parkolóba,
mellé pedig egy „Pompás Sültek” feliratú furgon. Kipattant a furgonból
négy férfi, kitárta a hátsó ajtót, aztán kerten kiemeltek egy hosszú,
összecsukható asztalt. Odacipelték egy nagy tölgyfa árnyékába, és nagy
lendülettel fehér abroszt terítettek rá. A másik két férfi két tepsi sült
bordát vitt az asztalhoz, aztán mind a négyen visszamentek a furgonhoz,
és burgonyasalátát, sült babot és káposztasalátát vettek elő.
- Elég jó a kínálat, de egyszer sem volna elég ennyi embernek-
jegyezte meg Vicky. - Arra a fehér térítőre meg keresztet vethetnek Az
ételfokok teljesen tönkre teszik majd.
- Adok neked száz dollárt, ha véletlenül nekimégy az asztalnak,
és lelököd róla az egészet a porba - súgta oda Nettie Jancy-nek.
- Nem teszek tönkre jó ételt, de majd megoldom máshogy - ne-
vetett Jancy. - Hol van ennek a lakomának a házigazdája?
Mintegy végszóra, a sofőr kilépett a limóból, kitárta a hátsó ajtót,
és előrenyújtotta a kezét. Az autóból kilépett egy vörös hajú nő, aki egy
kis fekete ruhát viselt, és magas sarkú cipőt. Néhány fiatal fickónak a
közelben kiguvadt tőle a szeme. A pattanásig feszülő szoknya alig ért a
nő térdéig, a két legfelső gomb pedig nem volt begombolva a blúzán.
Alóla fekete kombiné csipkéje kandikált ki. Aki mögötte szállt ki az
autóból, annak nem kellett segítség. A férfi vagy százkilencven centi
volt; fényes cowboycsizmát viselt, keményített farmert és karcsúsított
kockás inget, gyöngyház gombokkal.
 - Egy kis szívderítő látvány a hölgyeknek és valami csábító a
férfiaknak - állapította meg Vicky. - Dörzsölt fickó, de mi sem vagyunk
olyan falusi taplók!
Jancy elmosolyodott.
- Tudod, mit mondanak arról, hogy meg kell ismerned az ellen-
ségedet. Fogadni mernék, sok értékes információt ki tudnánk szedni
abból a kettőből!
- De mennyire ki tudunk - bólintott Emily. - És ott van Sarah,
Teresa és Waynette. Majd ők segítenek az alapjainál szétszedni ezt az
üzletet.
A park széléről odasietett hozzájuk három lány, akik Emily barát-
női voltak, mióta csak az eszét tudta. Megölelték egymást, aztán ösz-
szedugták a fejüket, és sugdolózni kezdtek.
- Hé, Jancy, gyere ide! - intett neki Emily.
- Jól elvagyok itt - válaszolt Jancy. - Biztos egy csomó
megbeszélnivalótok van.
- Ó, és itt van a nap hőse! - intett a fejével Nettie a kocsi felé.
Carlton mindkét kezét felemelve integetett az egybegyűlteknek,
amint kiszállt a limóból. Vászon nadrágot viselt, kék kötött inget és
papucscipőt.
Nettie összefonta a melle előtt a karját.
- Nyilván azt képzeli, ha elvegyül a helyi bugrisokkal, azok majd
eladják neki a lelküket.
- Jaja. Az ördög sokféle formát ölthet - bólintott Jancy.
Emily otthagyta a barátnőit, és odajött az asztalukhoz. Belekarolt
Jancy-be, és a körhinta mellett várakozó csoport felé húzta.
- Szükségünk van a segítségedre. Egyikünk sem tud flörtölni
Carlton bérencével, de te igen - magyarázta Emily, amint a csoport felé
tartottak. - Azt szeretnénk, ha beszivárognál a táborukba, és megtudnád,
mi folyik itt.
- Miért nem csinálhatod te? Téged még nem is látott Carlton.
 - Mert egy másik férfinál érdekelt, aki majd ki akarja sajátítani
egész idő alatt - súgta Sarah.
Emily elpirult.
- Emlékeztek Jancy-re? Itt laktak elsőben meg másodikban, aztán
elköltöztek.
- Én arra emlékszem, hogy szerettem volna, ha korrepetálsz
kémiából. A mamám azt mondta nekem, ha valaha is hármast hozok
haza, agyoncsap - mondta Sarah. - Kettest kaptam, de olyan boldog volt,
hogy nem buktam meg, hogy szinte táncra perdült. De nem izzadtam
volna hazafelé egész úton, ha olyan eszem van, mint neked. Jó ég, te
valóságos zseni voltál abból a tárgyból! Kémia szakra mentél a
főiskolán is?
- Nem mentem főiskolára. Alig tudtam végigcsinálni a
középiskolát - mondta Jancy.
A lányok úgy néztek ki, mintha mindnyájukat ugyanabból a vég
anyagból szabták volna ki. Körülbelül egyforma magasak voltak, és
mindnek szőke haja volt, a mézszőkétől a vörösesszőkéig terjedő
árnyalatokban. Tökéletes volt a sminkjük meg a csinos kis ruhájuk, és
a fülbevalójuktól a cipőjükig minden összeillett rajtuk.
- Sarah és Teresa tavaly férjhez ment - magyarázta Emily. -
Waynette-nek pedig van egy kétéves gyereke, és a második is úton van.
Jancy-t ismét elárasztották a kínos középiskolás érzések.
- Gratulálok.
- Csak most tudtam meg. Még nincs pocakom - mondta
Waynette. - Te még szingli vagy, mint Emily?
Jancy bólintott.
- Szóval. Mit szeretnétek, mit csináljak?
- Jó napot mindenkinek! - szólt bele Carlton a mikrofonba, amit a
sofőr kezéből vett ki. - Üdvözlöm önöket a partimon! Ő a jogászom,
Rebecca, ő pedig a társam, Hilton. Majd körbejárunk, és válaszolunk a
kérdéseikre, de előbb együnk, és élvezzük ezt a szép, nyári napot!
 A vendéglátósok elővettek egy kis kártyaasztalt, és felállították a
limó közelében. Rebecca csinos, pink aktatáskáját a közepére helyezte,
és elindult a megterített asztal felé. Láthatóan nem volt hozzászokva,
hogy ilyen magas sarkú cipőben járjon, mert amikor az egyik sarok
besüllyedt a talajba, elveszítette az egyensúlyát. Előre lódult, és ha
Ryder nem áll a közelében, elnyúlt volna a földön. Ryder elkapta,
segített neki visszanyerni az egyensúlyát, aztán széles mosollyal
hátralépett.
- Jobban tenné, ha lerúgná azt a cipőt, és mezítláb lenne, asszo-
nyom! - jelentette ki hangosan, aztán megbökte a kalapját, és odébb
sétált.
Jancy észrevette, hogy Emily szeme szikrákat szór. Szóval csak
Ryder lehet az! Ha ez a helyzet, Vicky első osztályú texasi dührohamot
kap majd, ha rájön.
Nettie kilépett a pavilon árnyékából, és mindenki elcsendesedett.
Nem volt szüksége mikrofonra, mivel a hangja eljutott a park legtá-
volabbi sarkába is.
­ Áldást mondunk, mielőtt hozzá kezdenénk az evéshez. Miután
ettünk, a helyi fiúk zenélnek nekünk, és egész délután szórakozhatunk.
Megkérem Woodyt, hogy áldja meg az ételünket ma.
A férfiak levették a kalapjukat, és mindenki fejet hajtott. Woody
mondott egy rövid imát, amire az egész tömeg hangos „ámen”-t
mondott. Aztán az emberek felsorakoztak a pavilonban megterített
asztalok mindkét oldalán. Miután hazai koszttal megrakták a
tányérjukat, néhányan átballagtak a grill asztalhoz. Ezután az ételüket a
fák árnyékában leterített takarókhoz vitték, vagy az otthonról hozott
nyugágyakhoz. Jancy nem volt benne biztos, neki hol is van a helye
ebben a rendszerben, amíg Shane a vállára nem tette a kezét.
­ Állj be ide elém! M-megrakunk egy tányért, aztán odamegyünk
a takaróhoz, amit Ryder hozott, hogy megosztozzunk rajta a
hölgyekkel. Zsúfoltan leszünk, de mindnyájan el fogunk férni - mondta.
- Köszönöm - mormolta Jancy.
 - Dehogy, én köszönöm, hogy v-velem leszel ma. Néha fárasztó
tud lenni, ha az ember állandóan az ö-ötödik kerék.
­ Ezt ismerem - mosolygott rá Jancy.
­ Van bőven hely - szólalt meg Sarah. - Csak gyertek oda hozzám
meg Jimmyhez. Jó, hogy mi két takarót is hoztunk. Jancy, bemutatom
a férjemet. Ő ott Teresa párja. Quaid a neve. Ő pedig Will, Waynette
férje már három éve.
- Üdv! - mosolygott mindnyájukra Jancy. - Kösz, hogy helyet ad-
tok nekünk!
- Össze kell tartanunk. Hallom, te leszel a kémünk ma - mondta
Ryder.
- Megteszem, ami tőlem telik. Lesz jelvényem meg pisztolyom
is? - kérdezte a lány tréfálkozva.
- Nem, elég a mosolyod. Az a jó öreg cowboy nem t-tudja majd,
mi érte - bökte meg a vállát Shane.
Jancy még mindig nem tudta, hogy Shane csak flörtöl vele, vagy
komolyan beszél, de az biztos, hogy szikrák röpködtek a parkban,
amikor a válluk összeért. Viszont, ha tényleg odavan érte, ahogyan
Emily állítja, nem lenne legalább egy kicsit féltékeny, ha ő egy másik
férfival flörtöl?
- És mit szeretnétek, hogy kiderítsek? Azt már tudjuk, hogy a far-
kas azért szaglászik erre, mert fel akarja vásárolni a telkeket. Mi mást
tudunk még kideríteni? - kérdezte, egy villányi burgonyasalátát la-
pátolva a szájába. A jó házikoszt arra az időre emlékeztette, amikor még
élt az anyja.
- Derítsd ki, hogy Carlton törvényesen működik-e! - válaszolt
Shane.
- És hogy ez az első próbálkozása-e, hogy alvóvárost építsen -
tette hozzá Jimmy.
- És hogy tényleg állnak-e mögötte befektetők vagy csaló - csat-
lakozott Quaid.
 - De, ami a legfontosabb, tudd meg, miért választotta Picket. Ta-
lán azt hiszi, egy rakás falusi bugris vagyunk, akik majd mind bedőlünk
neki? - mondta Ryder.
- Megteszem, ami tőlem telik.
A lehetetlennek tűnő kérés ellenére Jancy úgy érezte, hogy való-
ban a csoporthoz tartozik.
- De ne ess bele! - suttogta Shane, hogy csak ő hallja.
Két piros folt jelent meg Jancy arcán.
- Soha. Nem kedvelem a mű cowboyokat.
Te jó ég, lehet, hogy Shane valóban féltékeny? Semmi szükség
rá! Egy olyan fickó, mint Hilton, mindenben veszítene Shane-nel
szemben. Kinézet, szem, izmok, sőt még a hang tekintetében is.
­ Visszahozom Mistyt, Waynette - tett le egy bájos szőke kisgye-
reket egy tinédzser a takaróra. - A mamájához akart menni.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rá, amíg ettem! - Waynette felvette
a kicsit, és ringatni kezdte. - Alvásidő van, igaz, gyönyörűségem?
Jancy minden másról elfeledkezett, ahogy nézte a kis jelenetet, ö
is stabil életre vágyott, egy rendes, becsületes férjjel, aki szereti, és nem
egy átkozott csaló. És egy fészekalja kisbabát szeretett volna, mint ez a
kis szőke itt.

Vicky körülnézett, egy helyet keresve, ahová leülhet, amikor

valaki megfogta a karját. Amint odapillantott, Andy Butler mosolygott
rá, fejével a furgonja felé intve.
- Van kedve csatlakozni hozzám? - kérdezte.
- Azt hittem, maga Jancy partnere mára. Nem akarnék maguk
közé állni - válaszolt Vicky.
- Dobott engem egy fiatalabb fickóért - biccentett a férfi a takaró
felé, ahol néhány fiatal pár ült. Aztán tréfálkozva hozzátette: - Összetört
a szívem, de ha lesz a társaságom, talán nem halok bele a fájdalomba.
- Hát, nem engedhetem, hogy itt duzzogjon egész délután. Nem
tenne jót a vendégszerető városkánk jó hírének. Vezessen, Mr. Buder!
 - Magának Andy, asszonyom.
- Én pedig Vicky vagyok, nem asszonyom - vágott vissza a nő.
Letették az ételt a csomagtartó fedelére, és a férfi elővett két
összecsukható széket. Szétnyitotta őket, majd intett Vicky-nek, hogy
foglaljon helyet az egyiken.
- Köszönöm, hogy csatlakozott hozzám. Maga az egyetlen
hozzám hasonló korú ember, akit elég jól ismerek.
- Miért jött ide? - húzta Vicky közelebb a tányérját.
- Az apámat, Wesley-t hoztam. Ott, az az ősz hajó fickó - mutatta
Andy.
- Woody mellett? Ismerik egymást?
- Együtt ültek néhány bizottságban a környéken, úgyhogy apám
átjött, hogy meglátogassa Woodyt, és tájékozódjon erről az építke-
zésről.
- Nem mondta neki, hogy Carlton valószínűleg csaló?
Andy felnevetett.
- Ö meg én... ez komplikált. Elmondtam neki a véleményemet a
városi gyűlés után, de neki magának kell a dolgokat látnia.
- Nos, Woody biztosan felvilágosítja majd - jelentette ki Vicky
egy sült húsba harapva. - Nem jutott el Carlton asztaláig?
- Nem gyakran jutok fasírthoz, úgyhogy az összes többi asztalt
kihagytam.
- Nettie minden szombaton készít fasírtot.
- Nos, ez jó ok, hogy megállják, amikor a frankstoni új boltból
Palestine-be utazom. - Megkóstolta a fasírtot, aztán felkiáltott: - Te jó
ég! Ez remek! Mi a titka?
- Ez épp olyan titkos, mint az epres süti receptje - közölte vele
Vicky.
- Ó, valóban? - vonta fel Andy a fél szemöldökét.
- Atyavilág! - tört ki Vicky, majdnem kiköpve a falatot.
- Mi az? - A férfi követte a pillantását, a park túlsó felén álló asz-
talhoz.
 - Ott van Jancy, és flörtöl Carlton cowboyával!
- Szerintem csak beszivárog az ellenség táborába - nevetett Andy.
- Jó színésznő lenne. Félénknek és visszahúzódónak tűnik. Ezzel jól
megtéveszti majd a fickót, aki kevésbé ügyel majd a szavaira.
- Ha kérhetnék egy kis figyelmet - szólt Carlton ismét a mikro-
fonba, a fehér limó oldalának dőlve. - Látom, hogy élvezik a grillpartit,
és szeretnénk elmondani, hogyan nyerhetnek egyénileg és mint
közösség is a terveinkből. Elvegyülünk a tömegben, ha szeretnének egy
pillanatra szót váltani velünk.
- Miért vesződik annyit, hogy éppen Picket szerezze meg? - tűnő-
dött hangosan Vicky.
- Kiváló az elhelyezkedése, és Carlton azt hiszi, olcsón megkap-
hatja a területet. Nagyon valószínű, hogy néhány befektetőt már fel-
ültetett, különben nem költené ilyen sokat limókra meg vendéglátó-
sokra, hogy megpróbálja magukat megvásárolni a grillpartival meg
nagy szavakkal.
- Mi elmondtuk a véleményünket. Mehet tovább a palotaépítő
üzletével - jelentette ki Vicky.
- Ámen. Mondtam apámnak, hogy ez egy amolyan „fenn az
ernyő, nincsen kas” fickó. Azt felelte, a maga szemével akarja látni -
mondta Andy, és megtörölte a száját egy papírszalvétával. - De hogy
feleljek a kérdésére, üzleti szempontból így áll a dolog: északra ott a tó,
ezért drágábbak a telkek, ráadásul azok, akik egy alvóvárosban akarnak
lakni, nem is akarják a motorcsónakok zaját hallgatni, sem a halakat
szagolni. Délre ott van Frankston, ami jó hely a bevásárlásra úton
hazafelé, de egy kicsit már így is zsúfolt ahhoz, amit Carlton keres.
Ez a tökéletes helyszín. Nincs túl messze Tylertől, és ha Palestine
is tovább fejlődik, onnan is fel tudná szívni a kikötözőket.
- Szóval azt mondja, afféle „fenn az ernyő, nincsen kas” fickó? -
Vicky hallotta már a kifejezést, de most megmosolyogtatta. - És tényleg
azt gondolja, hogy Jancy ott kémet játszik?
- Rá merném tenni az üzletemet - mosolygott Andy.
 - Ó! - szisszent fel Vicky.
- Mi az? - pillantott körbe a férfi.
- Csak most állt össze. Maga az a fickó.
- Milyen fickó?
- Akié az esküvői torta és finompékség üzlet - válaszolt Vicky.
- Aha, én vagyok az a fickó. Az, akinek mindenki szerint tehene-
ket kellene terelgetnie és szögesdrótkerítéseket felállítania, nem flancos
tortákat sütni.
Vicky elmosolyodott.
- Mindenkinek a maga dolgával kellene foglalkoznia.
- Nagyon köszönöm. A mamám azt mondta, ha szereted, amit
csinálsz, sikeres vagy, mindegy, hogy árkot ásol, vagy az Ovális Irodá-
ban ülsz. Ilyen értelemben én sikeres vagyok. És még sikeresebb le-
hetnék, ha megkaphatnám az epres kosárkájuk receptjét. De megértem,
hogy ragaszkodnak hozza. Nekem is vannak receptjeim, amiktől nem
válnék meg egymillió dollárért sem.
Shane végighúzta a vonót a húrokon. A szisszenő hang elnémí-
totta Andy hangját, és mindenki mást is a parkban. Eljátszotta saját
feldolgozásban a The Devil Went Down to Georgia című számot, amíg
Ryder felhangolta a gitárját, Jimmy pedig felállított egy szintetizátort.
Mikor Shane végzett, mindnyájan rázendítettek egy country táncdalra,
amely kicsalogatta a táncosokat a szabaddá tett területre a zenekar előtt.
- Egész jók - jegyezte meg Andy. - Szoktak fellépéseket vállalni?
- Nem, csak szórakozásból zenélnek, meg néha a templomban -
válaszolt Vicky. - Shane úgy tud gospelt játszani, hogy az a
legmegátalkodottabb bűnöst is térdre kényszeríti.
- Összetört szíveket is képes begyógyítani? - tréfálkozott Andy. -
Apátom Muszkli Miskával táncol. Táncolnia kell velem, Vicky, hogy
visszavágjak Jancy-nek! - Leugrott a kocsi csomagtartójáról, és a kezét
nyújtotta Vicky-nek. - Egy táncot? Hogy a büszkeségem megmaradjon.
 - De csak egyet. Nem szeretném, ha rossz szájízzel menne haza
Pickből. Utána pedig eszünk egy kis desszertet, egy pohár eperborral.
Igazán meg kell kóstolnia a szedres pitét!
Elfogadta a felé nyújtott kezet, és odavezette a férfit a
táncparkettre.
- Inkább egy szelet csokoládétortát ennék az eperboromhoz. Nem
rajongok a pitéért. Túl sok tészta van benne.
Vicky dorgálta magát, amiért táncol, különösen olyan valakivel,
aki valószínűleg a receptet próbálja kiédesgetni belőle. Remélte, hogy
a pletyka nem vele foglalkozik majd, hanem Jancy-vel.
Ne fogadj rá! - szólalt meg a fejében egy hang. Látnak Andyvel,
és holnap reggel már arról pletykálnak, hogy eladod az étkezdét,
Palestine-be költözöl, és beállsz hozzá dolgozni. Jancy flörtölése szaftos
pletyka, de a tiédtől égni fognak a telefonvonalak!
A férfi olyan ügyesen mozgott, hogy Vicky úgy érezte, mintha ő
is öt centivel a fű fölött siklana. A dal túl hamar véget ért, de Andy nem
kért tőle másik táncot, mint a cowboy, aki túl szorosan tartotta Jancy-t.
- Az a bor nagyon gyorsan kezd eltűnni. Jobb lesz, ha beállunk a
sorba, hogy jusson nekünk! És nézzen csak oda: Rachel nem túl
elfoglalt. Odamehetnénk hozzá köszönni.
Andy zöld szeme huncutul csillogott.
- Rebecca a neve, nem Rachel. Magának pedig meg kell kóstolnia
Woody eperborát. Az ő néhai felesége, Irma készítette a legjobb eper-
bort az egész államban.
Egyik pillanatban még Andy szemébe nézett, a következőben pe-
dig valaki megragadta a karját, és kipörgette a zenére. Vicky kettőt
pislogott, de Carlton hatalmas mosolya nem tűnt el. A nő nem küzdött
ellene, amikor a férfi visszahúzta egy puffanással a mellkasára.
- Ma különösen szép, Victoria - jelentette ki Carlton a szokásos,
széles mosolyával.
 - Többször mondtam már, Vicky vagyok, nem Victoria, és nem
adom el az ingatlanomat magának, hogy egy bekerített alvóvárost
építsen!
- Nem szeretem ezt a szót. - Azzal ismét kipörgette.
- A válaszom nem. Sem ma, sem holnap, sem jövőre nem eladó-
szögezte le Vicky.
- Vacsorázzon velem, drágám, és felviszem az árát kétszázezerre.
Esetleg még azt is fontolóra veszem, hogy megteszem partneremnek.
Maga gyönyörű és okos. Szerintem nagyon jól tudnánk együtt dolgozni.
- Vannak dolgok az életben, amiket nem lehet pénzért megvenni.
- Pénzért - súgta a hajába a férfi - minden kapható. Igazán nagyon
vonzódom magához, Vicky!
- Megőrült, ha azt képzeli, valaha is képes lesz megváltoztatni a
véleményemet.
Ügyes mozdulattal a férfi egyik térde mögé kanyarította a lábát,
a sarkával pedig rátaposott a másik lábára, amint megbotlott. Ha Hilton
nem kapja el Carlton karját, a férfi egyenesen nekizuhan Shane-nek, és
fellöki az egész zenekart.
A fenébe! - gondolta Vicky, amint visszafordult Andyhez. Ha még
egyszer megcsinálhatnám, várnék addig, amíg közelebb vagyunk
Shane-hez. Vennék neki egy új hegedűt, de talán sikerülne távol tartani
Cáritont Picktől.
- Te kurva - motyogta Carlton.
Vicky megfordult, és két lépéssel ott volt közvetlenül a férfi előtt.
- Először megkérded a hölgytől, akar-e táncolni, nem csak úgy
megragadod! Menjen, másszon vissza a kő alá, ahonnan jött, Mr.
Wolfe, és maradjon távol a városunktól!
- Ó, édesem!
A férfi kinyújtotta a kezét, hogy megveregesse Vicky arcát, de ő
szorosan megragadta a kezét, és addig csavarta, amíg Carlton előre nem
hajolt.
 - Ne nyúljon hozzám! Ne szóljon hozzám! És semmi esetre se
hívjon édesemnek! - sziszegte a fülébe.
- Eltöri az ujjam - hördült fel a férfi.
- Megteszem, ha még egyszer bármilyen okból megpróbál egy uj-
jal is hozzám érni!
Shane elkapta Vicky pillantását, és felvonta a szemöldökét.
- Játssz tovább - súgta neki némán a nő.
- Úgy tűnik, túl sokat kóstolgatta az eperbort, Mr. Wolfe - mondta
Vicky hangosan. - Jobb lesz, ha üldögél egy kicsit, amíg múlik a hatása,
mielőtt valaki mást is felkérne táncolni.
Páran nevettek, habár Vicky nem gondolta, hogy csökkenne az
érdeklődésük a vacsorapartnere iránt. A Buderek nagy névnek számí-
tottak Anderson megyében, úgyhogy mindenkinek lehet egy csomó
kérdése. Carlton visszadübörgött az asztalhoz, ahol Rebecca ült
keresztbevetett lábbal, és egy csomó papírral legyezte magát. Emilyt
arra a filmbeli vigyorgó macskára emlékeztette a férfi, akit
gyerekkorában látott - rengeteg fog volt abban a hamis mosolyban. Elég
őrültnek tűnt, hogy sínszegeket rágjon össze, és rajzszögeket köpjön ki
a végén.

Szegény Rebeccának láthatóan olyan melege volt, és annyira

unatkozott, hogy Nettie megsajnálta. Fogott három műanyag pohár
bort, és odavitte őket az asztalhoz.
Kihúzott egy széket, és leült Rebeccával szemben.
- Úgy néz ki, mint aki mindjárt meggyullad.
- Úgy is érzem magam - felelte a lány.
- De kibírjuk a meleget. A limó csak négy órakor indul. Azt
hiszem, még nem ismerjük egymást - mondta Carlton, hirtelen kihúzva
magát. Kezet nyújtott Nettie-nek. - Carlton Wolfe vagyok, ön pedig...
- Nettie.
A férfi összevonta a szemöldökét, és megkérdezte:
 - Szóval, szeretné, ha egy kicsivel többet mondanék az ajánla-
tunkról?
- Nem igazán. Csak gondoltam, esetleg örülnének egy kis
eperbornak. Nagyon finom és hideg. Biztosan lehűtené magukat - vála-
szolt Nettie.
Carlton behajította a bort, mintha csak egy kupica whisky lenne.
- Nem rossz. Láttam, az a két zenész ott a színpadon beszélt ma-
gával. Ha jól tudom, egyiküknek roncstelepe van, a másik pedig nála
dolgozik. Bemutatna nekik?
- Azok Ryder meg Shane. Nem hinném, hogy beszélni akarnak
magával. Shane vállalkozása a Pick Alkatrészek és Műhely. Hívja fel,
és kérjen időpontot, ha beszélni akar vele!
- Meséljen róluk! - mondta Carlton.
- Nos, Shane nagyapjáé volt a roncstelep, amíg be nem kellett
költöznie egy idősotthonba Palestine-ben.
Carlton majdnem összedörzsölte a kezét.
- Szóval most Shane a tulajdonos, vagy a nagyapja?
Nettie belement a játékba.
- Ó, az egészet ráíratta Shane-re már egy ideje. Ryder pedig a leg-
jobb barátja, úgyhogy segít neki szállásért és ellátásért Shane házában.
- Szóval azé a fiatalemberé az ingatlan?
- Úgy néz ki.
- És a másik? Neki is van ingatlana? - érdeklődött Carlton.
Nettie ivott egy korty bort.
- Már nincs. Az apja eladta a házát Shane nagyapjának, amikor
újra nősült, és elköltözött a városból. Csak tíz hektár a roncstelep
mellett, és teljesen felverte a gaz, de gondolom, Shane majd használni
fogja a roncsautóinak.
Carlton mocorogni kezdett a székében.
- Azt hiszem, elvegyülök a tömegben, és amikor ezek a fiúk abba-
hagyják a zenélést, egy kicsit jobban megismerkedem velük.
Rebecca három kortyban felhajtotta a borát.
 - Nem rossz házi bornak. Dallasban nem állná meg a helyét, de jó
hideg.
- Mióta dolgozik Carlton-nál?
A nő szégyenlős mosollyal válaszolt.
- Egy hónapja.
Nettie elé csúsztatta a második pohár bort.
- Lassan kortyolgassa, úgy jobban ízlik majd.
Mint egy lázadó tinédzser, Rebecca egyszerre felhajtotta, még le-
vegőt sem vett közben.
- Még mindig szar íze van.
- Azt hiszem, egyesek nem érzik igazán az ízét - felelte Nettie. -
Szóval, mi van ebben a szerződésben?
- Alapvetően ugyanaz, amit Carlton már elmondott. - Gyorsabban
kezdte legyezni magát, amint a meleg és a bor együtt kezdett hatni rá.
Meséljen nekem arról a Ryder nevű fickóról! Hasra estem volna, ha el
nem kap.
- A mamája Daliásból származott. A papája itt nőtt fel.
összeházasodtak, és ideköltöztek, hogy gazdálkodjanak. Megszületett
Ryder, de az anyja boldogtalan volt. Amikor Ryder ötéves lehetett, nem
bírta tovább. Elváltak, és ő visszaköltözött Dallasba. Az apja később
újraházasodott, amikor Ryder úgy tizenhét éves volt. Eladott mindent,
és elköltözött Montanába. Az új feleségének ott élt a rokonsága. Ryder
maradt, és segített Shane nagyapjának a középiskola utolsó évében. Van
pár unokatestvére szétszórva Dallasban, de más rokonsága nem nagyon.
A szülei mindketten meghaltak már.
- Miért nem ment az apjával?
- Akkor kezdte az utolsó évet, amikor elköltöztek, és már ösztön-
díjat kapott a Texas A&M-re. És - Nettie lehalkította a hangját - nem
nagyon szerette a mostohaanyját.
- Ó, szegényke! - sóhajtott Rebecca.
Nettie témát váltott.
- Hol szerezte a jogi diplomáját?
 - Azt tervezem, hogy valamikor majd jogi egyetemre megyek. Je-
lenleg csak azt csinálom, amire Carlton-nak szüksége van. - Megrogyott
a válla. - Ezt nem lett volna szabad elmondanom.
- Valóban Rebecca a neve?
A lány bólintott.
- Hát persze. Szeretné átnézni ezt a szerződést, vagy nem?
Nettie megrázta a fejét.
- Időpocsékolás lenne, mivel nincs ingatlanom, amit eladhatnék.
Látja azt a magas, sötét hajú, jóképű fickót ott, aki az alacsony hölgy
mellett ül?
- Akivel táncolt? - Rebecca egyre sebesebben legyezgette magát.
- Nos, édesem, ő arra nem tudott rábeszélni engem meg az
üzlettársamat, hogy megváljunk az epres kosárka receptjétől. Mi eléggé
ragaszkodunk a szokásainkhoz itt, Pickben, és nem akarjuk eladni azt,
amink van.
- Én odaadnék annak a fickónak mindent, amim van, csak hogy
táncolhassak vele - vihogott Rebecca, aztán előrehajolt. - És édesem,
fogadni mernék, hogy Hilton képes a bugyit is leudvarolni egy nőről,
úgyhogy ne legyen benne biztos, hogy a szomszédai nem fogják eladni
az ingatlanaikat. Az a lány, aki egész délután vele táncolt, el fog vele
menni a motelünkbe, Tylerbe. Lehet, hogy ő lesz a legelső, aki aláír.
Neki mije van?
Nettie erre nem válaszolt.
- Most kezd beindulni a parti, úgyhogy egy ideig még biztosan itt
lesznek. Akár meg is szabadulhatna attól a cipőtől, élvezze a fű érintését
a talpa alatt, és táncoljon egy kicsit, mert senkit nem érdekelnek azok a
papírok, amikkel hűti magát.
- De majd érdekelni fogja őket. - Rebecca ismét felvihogott. Lát-
hatóan nem bírta túl jól az eperbort. – Carlton-nak nagy tervei vannak,
és hajlandó bármit megtenni értük. Ne húzzon vele ujjat!
- Ezzel mit akar mondani?
 - Akkor is kaszálni fog, ha holttesteken kell átgázolnia. Nem
viseli jól, ha nemet mondanak neki.
- Nos, édesem - mondta mosolyogva Nettie, és felállt -, nem
nyúltam ahhoz a pohár borhoz, úgyhogy megihatja. És ne vegyen rá
mérget, hogy Carlton felvásárolhatja az összes ingatlant Pickben.
Rosszul állna magának az a kék árnyalat.
Rebecca belekortyolt a borba.
- Mondja meg annak a jóképű Ryder-nek, hogy hozhat nekem egy
pohárral, amikor szünetet tart. Mindig megakad a szemem a gitároson
egy zenekarban.
Nettie a válla fölött visszaintett, amint odébb sétált. Remélte,
hogy Carlton valóban beszélt Shane-nel a roncstelepről. Mert lehet,
hogy Shane dadog, de az biztos, hogy Carlton füléből kiégett a szőr az
erős szavaktól, amiket használt.

Vicky elcsípte Carlton pillantását, amint dühösen meredt rá a limó

mellől, és intett neki. Ha azt képzeli a férfi, hogy meg tudja félemlíteni,
akkor nem tudja, kivel kezdett!
Jancy egy pohár bort adott Vicky kezébe, amint elment mellette,
és odasúgta:
- Carlton azt mondta Hiltonnak, hogy ha el tudja érni, hogy te meg
Leonard engedjetek, akkor a többiek eldőlnek, mint a dominók.
- Hilton azt képzeli, hogy a tenyeréből eszel - jegyezte meg
Vicky.
- Pontosan ezt akartam elérni. Táncolok még egy kicsit vele. A nő
mit mondott Nettie-nek? - kérdezte Jancy.
- Mi van?
- Nekem az a feladatom, hogy flörtöljek Hiltonnal. Nettie vitt
Rebeccának meg Carlton-nak egy pohár bort. Biztos vagyok benne,
azért, hogy kipuhatoljon valamit - magyarázta Jancy, aztán
megkérdezte: - Mit gondolsz, elmenjek randizni vele, ha hív?
 - Ne! - vágta rá Emily, aki éppen akkor ért oda. - Semmi esetre
sem! Nettie épp most mondta nekem, hogy Rebecca szerint Carlton
megszerzi, amit akar, még ha holttesteken kell is átgázolnia. Nem
akarom, hogy te legyél az első. És ahogy hallom, Hilton arra készül,
hogy becsalogasson a motelszobájába, és elcsábítson.
- Tudok vigyázni magamra - mosolygott Jancy. - Találkoztam
már a fajtájával. Ha ezt a hármat megvehetnénk annyiért, amennyit
érnek, aztán eladhatnánk annyiért, amennyire tartják magukat, gaz-
dagok lennénk, mint Midász király.
Vicky a karjára tette a kezét.
- Kérlek, ne randizz vele! A mai nap elég.
- Akkor megpróbálok a mai napból kihozni mindent. Egyébként
ő csak ugat, de nem harap, Vicky. És még ha volna is valami
varázsereje, még sosem volt dolga az étkezde négy nőjével - jelentette
ki Jancy, hozzáérintve a poharát Vicky-éhez.
Vicky arcán széles mosoly jelent meg. Jancy kezd gyökereket
ereszteni, és maga nyirbálja meg a szárnyait. Fura, hogy Pick ilyen
hatással van az emberekre.
- Na, megyek vissza dolgozni - mondta Jancy.
- Én meg odamegyek Waynette-hez és Misty-hez. Én egy tucat
kisbabát akarok! - közölte Emily.
- De csak mikor végeztél a főiskolán! - vágta rá az anyja. - Addig
élvezd Waynette gyerekeit.
Vicky elindult, hogy segítsen a hölgyeknek az asztaloknál, de
amikor a piknikpadokhoz ért, Andy megérintette a karját, és intett, hogy
üljön mellé.
- Üljön le egy pillanatra! Ismerkedem egy kicsit Leonarddal. El-
mesélte, hogy a nagyszülei a legelső lakosok között voltak itt a város-
ban, és epret termesztettek.
Vicky leült, és Leonard egy pohár bort adott a kezébe.
- Vicky nagyszülei is. A nagyapjáé volt az a terület az étkezdédtől
északra - mondta Leonard. - Pick neve eleinte Eperföldek volt. Az itt
lakóknak több hektár eperföldjük volt, és messze földről jöttek
emberek, hogy szedjenek belőle. Hozták a saját edényeiket, és súlyra
fizettek. Amikor postahivatalt akartak nyitni, a hivatal nem enge-
délyezte az Eperföldek nevet, mert már volt ilyen, úgyhogy nagyapa a
Pick nevet választotta. Nagyi szerint csak azért, mert rövid és könnyű
leírni.
- Nekem logikusnak tűnik. Volt már középiskola Pickben, amikor
maga iskolába járt? - kérdezte Andy Leonardtói.
- Ó, igen, de mire Vicky odaért, már csak általános iskolánk volt.
Úgyhogy ő Frankstonba járt középiskolába.
Andy Vicky felé fordult.
- Mi játszottunk Frankston ellen baseballmeccseket. Akár keresz-
tezhette is egymást az utunk akkoriban.
- Lehetséges - felelte Vicky, de a tekintetét nem vette le Hiltonról,
aki egy kivágott fatörzshöz vezette Jancy-t, és leült mellé. Vicky szerint
túlságosan is közel.
Leonard megjegyezte:
- Úgy tűnik, Jancy összejött azzal a bolonddal. Hát nincs több
esze? Én mondom, manapság a fiatalok nem látnak tovább egy csinos
arcnál. Beszélned kell vele, Vicky. Mivel nincs mamája vagy
nagymamája, neked kell felvilágosítanod az efféle alakokról.
- Már megtettem - válaszolt Vicky. - Tudja, mit csinál.
- Nem vennék rá mérget. Úgy néz rá, mint aki majd elolvad.
- Talán csak bolondítja, ahogy a fickó gondolja, hogy bolondítja
őt - jegyezte meg Andy.
Leonard felállt és körülnézett.
- Nos, ha ez a helyzet, akkor nagyon okos nő. Csodálkoztam is,
hogy Shane miért nem teszi le a hegedűt, és törli fel a parkot azzal a
fickóval.
- Ó - vonta fel Andy a fél szemöldökét.
 - A fiú odavan azért a lányért már gyerekkoruk óta. A nagyapja
szokta mondogatni. Nos, most megyek, és táncolok egyet, mielőtt még
véget érne ez a parti. Megkeresem Darlene-t.
Vicky nem látta sehol a tömegben Leonard feleségét, sem Andy
apját.
- Hol van az édesapja? Szerettem volna megismerkedni vele.
- Evett, aztán haza is ment a szokásos vasárnapi sziesztájára. Nem
szabad felborítani a napirendjét - válaszolt a férfi. - De eleget megtudott
ahhoz, hogy eldöntse, nem tesz pénzt ebbe a projektbe. Carl- ton sok
potenciális befektetője fog kihátrálni, ha apám nem invesztál bele, ők
sem fognak.
- Nagyon bízhatnak az ítéletében - jegyezte meg Vicky.
- Ért ahhoz, amit csinál - bólintott Andy.
- Az alma nem esik messze a fájától - mondta széles mosollyal
Vicky.
- Ezt majd mondja meg neki, ha valaha találkoznak.
Vicky a zenekar felé intett.
- Nézze! Woody fog beállni Shane helyett. Mennünk kell innen.
- Miért?
- Mert a füvön nem ugyanolyan szteppelni, mint a fapadlón.
Azok a fickók, akik errefelé jönnek, kihordják az asztalokat a
pavilonból, hogy a táncosok a fapadlón szteppelhessenek.
- Maga tud szteppelni?
- Egy kicsit, de ma nem fogok. Emily meg a gyerekek nagyon jól
csinálják. Nem mindennapi műsort fog látni.
Mielőtt Woody az állához emelhette volna a hegedűt, Carlton is-
mét elővette a mikrofont.
- Látom, hogy a zenekar éppen cserélni akar. Mindnyájan egy ki-
csit jobban megismertük egymást ma délután, és én mindnyájukat
felkeresem majd külön-külön a városban, a jövő héten. Ez a befektetés
egy komoly döntés, de tudom, mindnyájan rájönnek majd, hogy ilyen
lehetőség csak egyszer adódik egy életben, amit nem utasíthatnak el.
 Nettie odasétált Vicky és Andy mellé.
- Lófejet tesz az ágyunkba, ha elutasítjuk?
Andy felnevetett.
- Sokat beszélt, de keveset mondott. - Aztán megkérdezte: - Miért
cserélnek a hegedűsök?
- Shane nagyon jól szteppel. Táncolni akar, nem zenélni - magya-
rázta Vicky.
Carlton úgy nézett ki a tömegre, mintha csak tapsot várna a halkan
beszélgető emberektől. Nettie lassan felállt, mire még a gyerekek is
elcsendesedtek.
- Kellemes délután volt, ősszel meg kell ismételnünk. A legyező-
ket tegyék ebbe a kosárba! - mutatta. - És szedjék össze maguk után a
szemetet! Köszönet mindenkinek, aki ételt-italt hozott. Találkozunk ma
este a templomban! Most Woody fog játszani, és zárásként a gyerekeink
bemutatják, mit tudnak.
A taps és füttyszó elnyomta, amit Carlton még mondani szeretett
volna. Aztán Woody egy szép, lassú countrydalt kezdett játszani a
hegedűn. Shane átvágott a füvön, és a kezét nyújtotta Jancy-nek. A lány
hátat fordított Hiltonnak, és Shane nyaka köré fűzte a karját.
- Azt hittem, szteppelni fognak - szólalt meg Andy.
- Fognak is. A gyerekeknek kell néhány lassú tánc, bemelegítés-
nek. Nem tart sokáig - felelte Vicky.
Woody rákezdett a Country Roads című számra. A lábával dobolt
a ritmusra, öreg szemét behunyta, és átadta magát a zenélésnek.
- Szabad? - állt fel Andy.
Vicky a férfi kezébe tette a kezét, és lerúgta a szandálját.
- Erre a dalra nem lehet cipőben táncolni.
Andy a nő fekete hajára hajtotta a fejét; meleg leheletétől Vicky
fejbőre bizseregni kezdett. A fű puha érintésével a talpa alatt azt
kívánta, bárcsak örökké tartana ez a dal, de véget ért, túlságosan hamar.
Andy egy lépést tett hátra, megfogta Vicky kezét, és megcsókolta a
tenyerét.
 - Köszönöm ezt a csodás délutánt, Miz Vicky Rawlins - suttogta.

Hilton megveregette Shane vállát, amikor a következő lassú tánc

elkezdődött, de Jancy megrázta a fejét.
- Az utolsó néhány táncot ennek az úrnak ígértem, de igazán öröm
volt megismerni téged, Hilton - mondta.
- S-sok mindent kiderítettél? - kérdezte Shane, amikor Hilton el-
ballagott, új célpontot keresve magának.
- Csak azt, hogy Carlton mindenáron meg akarja szerezni Picket,
és általában nem adja fel könnyen a dolgokat - válaszolt a lány, és el-
mosolyodott. - Szeretem ezt a dalt.
- Megkértem a fickókat, akik helyettesítenek, hogy játsszanak
még pár számot, hogy táncolhassak veled - vigyorgott Shane.
- Miután egész délután a sárban dagonyáztam azzal a férfival, ez
csodálatos - bújt oda Shane mellére Jancy. Szikrák röpködtek
körülöttük, és a lány úgy érezte, mintha tíz centivel a föld felett lebegne.
Shane-nel táncolt végre, a fiúval, akit sosem volt képes kiverni a
fejéből!
A dal véget ért, de Woody meg a többiek azonnal egy újba kezd-
tek, és Shane nem engedte ki Jancy-t a karjából. Leonard fogta a mik-
rofont, és magával ragadóan elénekelte a régi George Jones-számot, a
Tennessee Whiskey-t.
Shane vele énekelte a szöveget, ami arról szól, hogy a lány édes,
mint a Tennessee whisky és az eperbor. Jancy hercegnőnek érezte
magát az alatt a három vagy négy perc alatt, és Shane volt a hercege
fehér lovon.
- Jól van, emberek - mondta Leonard, amikor a dal véget ért. -
Woody bemelegített, és én átadom a mikrofont annak az embernek, aki
jobban képes a sztepptáncot irányítani, mint én. Válasszatok
táncpartnert, és fejezzük be ezt a partit igazi picki módra!
 Shane megfogta Jancy kezét, és a pavilonba vezette. Ryder
gyorsan Emily ujjai közé fűzte az ujjait, és beállt Shane és Jancy mögé.
Három pár csatlakozott hozzájuk, aztán végül még kettő.
- Gyakoroltam egy kicsit ma reggel, de régen táncoltam már -je-
gyezte meg Jancy.
- Nagyon gy-gyorsan vissza fogsz rázódni.
Woody végighúzta a vonót a húrokon. Hamarosan gyors zene és
dobogó lábak hangja töltötte meg a parkot, meg a körben álló nézők
ritmikus tapsa. Ha Carlton Wolfe nem értette meg az üzenetet, akkor
egyszerűen ostoba volt. A texasi Pick szíve a maga módján dobbant, és
nem volt szüksége pacemakerre.
Shane és Jancy voltak a sztárok. A lány megragadta a szoknyája
szélét, és úgy sasszézott körbe, mintha csak a bluegrass sztepptáncra
született volna. Ha Pick lakói nem fogadták volna már be a körükbe,
most minden bizonnyal megteszik!
Amikor a zene elhallgatott, Woody felemelte a hegedűjét, és a
vonóval Shane-re meg Jancy-re mutatott.
- Így kell, emberek, befejezni egy partit a világnak ebben a csücs-
kében!
Shane továbbra is fogta Jancy kezét, amint keresztülvezette a gye-
pen.
- Ez volt a legjobb része a délutánnak. Nagyszerű táncpartner
vagy!
Vicky odalépett hozzájuk.
- Mindketten elképesztőek voltatok! Ryder és Emily is!
- Szóval megyünk a templomba? - kérdezte Jancy, csodálkozva,
hogy ilyen gyors tempójú tánc után még nem fogyott ki a lélegzetből.
Vicky bólintott.
- Vasárnap mindig hatkor zárunk, hogy elmehessünk az esti mi-
sére.
- Esetleg felvehetlek hat harminckor, és elvihetlek? - kérdezte
Shane.
 Jancy Vicky-hez fordult.
- Ugyanabba a templomba jár, ahová ti?
- Igen - válaszolt Shane.
- Akkor elkészülök addigra - mondta a lány.
Shane arcán ragyogó mosollyal indult Woodyhoz, hogy
visszakérje a hegedűjét.
- Ki gondolta volna, hogy tudsz szteppelni? - jegyezte meg Vicky.
- Louisianai vagyok, emlékszel? - mosolygott a lány. - Meglepett,
hogy az új fiúd nem pattant fel a színpadra veled.
- Egy, nem a fiúm. Az epres süti receptjének udvarol, nem nekem.
Kettő, ő városi fickó. Kétlem, hogy tud így táncolni.
- Az utóbbiban igazad lehet. De az egyes pontban nagyon
tévedsz. Nézd, ott segít az öreglányoknak a kocsijukhoz hordani a
cuccot. Aki csak egy receptre hajt, nem csinál ilyet. Inkább úgy
viselkedik, mint Mr. P-Orr. - Jancy belekarolt Vicky-be. - El sem
hiszem, hogy Shane-nel megyek templomba.
- Miért?
- Mert válogathatna a szingli lányok között Texasnak ebben a
csücskében.
- Szerintem nem is lát meg mást - felelte Vicky.
 HETEDIK FEJEZET

JANCY UTOLJÁRA AZ ANYJA HALÁLA ELŐTT egy héttel volt

templomban. Ám az sem sokban különbözött attól, ahol most Shane-
nel ültek, az egyik hátsó sorban, ezen a forró vasárnap estén. Egy közép-
ső folyosó választotta ketté a masszív tölgy padsorokat. A kórus a
pulpitus mögött ült, egy tucatnyi ember számára fenntartott szegleten.
Egy régi harmónium állt jobbra, és Darlene, Leonard felesége la-
pozgatta előtte az énekeskönyv lapjait. Jancy úgy ítélte, talán hetvenöt
ember lehetett a templomban, hasonlóan ahhoz, amikor még az anyja
meg ő ültek a hátsó padsorban minden vasárnap délelőtt.
Végül a lelkész elfoglalta a helyét a szószék mögött.
- Jó estét mindenkinek! Kellemes délutánunk volt ma a parkban.
Ahogy az a sok ember ott állt egymás mellett, nos, eszembe juttatta,
amit Jézus mondott arról, hogy szeresd szomszédodat. De mielőtt
rátérnék erre, nyissuk ki az énekeskönyvünket a nyolcvankettedik
himnusznál, és énekeljünk olyan hangosan, hogy halljanak minket az
angyalok is az égben!
- Nem ő mondta be a tánclépéseket? - súgta Jancy.
Shane felvett egy énekeskönyvet a pádról, és megkereste a him-
nuszt.
- De igen, de csak azért, mert a felesége most nem tudott táncolni.
Mindketten nagyon jó táncosok.
Fura módon Shane egyszer sem dadogott, amikor énekelt. Talán
ő is úgy volt ezzel, mint az az öreg countryénekes, Mel Tillis. A lány
lopva rápillantott néha, amint Shane ott ült, mintha büszke lenne rá,
hogy Jancy ül mellette. A farmerján makulátlanul álltak az élek, és a
csizmája fénylett. Kockás ingén az égszínkék illett a szeme színéhez, és
az ing felhajtott ujja szorosan simult a bicepszére.
Jancy alig hallott egy szót is a szertartásból. Még sosem volt
templomban egy férfival. Azokat a fickókat, akikhez ő vonzódott,
sokkal jobban érdekelte egy olcsó motel. Ismét rápillantott a szeme
sarkából. A felnőtt Shane sokkal jóvágásúbb volt, mint a gyerek.
Mindig is magas volt, de ez a fickó belenőtt a testébe. Egy alacsonyabb
férfin a göndör, barna haj lányosnak hatott volna, de Shane szexis volt
tőle.
A fiú elcsípte a tekintetét, és hosszasan a szemébe nézett. Aztán
megfogta Jancy kezét, és a térdére helyezte. A lányt olyan forróság
öntötte el, amivel felgyújthatta volna a templomot, de nem volt képes
elhúzni a kezét. Te jó ég, micsoda zűrzavar! Ha Shane megtudja, mit
csinált Jancy az utóbbi hat évben, nem lesz több flörtölés, sem közös
templomba járás.
A tiszteletes végül megkérte Woodyt, hogy mondja el a végső
imát, aztán mindenki felállt.
Shane felsegítette Jancy-t, aztán elengedte a kezét, és átkarolta a
vállát.
- Nem t-tudtam arra figyelni, a-amit a tiszteletes mondott, így, h-
hogy mellettem ültél.
Ha bárki más mondja ezt neki, a lány elkönyveli csajozós dumá-
nak, ám Shane mindig őszinte volt, bármit mondott. Jancy a nehéz
gondolatai ellenére elmosolyodott.
A lelkész kezet fogott vele, amint elmenőben voltak, és azt
mondta:
- Emlékszem rád meg a mamádra pár évvel ezelőttről. Jó asszony
volt. Péntek reggelente segített kitakarítani a templomot, és a halotti
torokra mindig hozott ételt. És te meg Shane szép pár voltatok a
táncparketten ma délután.
- Köszönöm - felelte a lány. - A mamám jobban szerette Picket,
mint bármelyik helyet, ahol valaha is éltünk.
 - Ha jól tudom, elhunyt - mondta a lelkész. - Részvétem.
- Köszönöm. - Pár lépést továbbment.
Shane nem időzött sokat a tiszteletessel, csak egy-két mondatot
váltott vele. Aztán Jancy derekára téve a kezét kivezette a lányt a régi
furgonjához, amely a parkoló távolabbi végén állt.
- Volna k-kedved elmenni egy fagyira Frankstonba? - kérdezte
Shane, amint kinyitotta Jancy előtt a furgon ajtaját. - Még elég korán
van, nem is sötétedik.
- Elég hamar reggel öt óra lesz. Beszéljünk meg egy esőnapot?
Szeretett volna több időt tölteni a fiúval - sokkal többet -, és Shane
érdeklődése hihetetlenül növelte az önbizalmát, de az óvatosság és a
szégyen nem enyhült a szívében.
- Rendben - felelt Shane. - Megkaphatnám a telefonszámodat,
Jancy?
- Megadom, amint visszakapcsoltatom a szolgáltatást. Addig is
hívd a vonalas telefont a házban. Nem tudom a számot, de biztos benne
van a telefonkönyvben.
A fiú beindította a motort, és hátramenetbe kapcsolt.
- Shane, szerelmes vagy Emilybe? - bukott ki Jancy-ből, még
mielőtt elhagyták volna a parkolót.
- Az ördögbe, dehogy! - A fiú olyan hirtelen taposott a fékbe,
hogy Jancy örült, hogy a furgonban van biztonsági öv. - Bocs, de
romiért kérded?
­ Tudnom kellett. Valami nincs rendben azzal a lánnyal. Én nem
ismerem, úgyhogy nekem... olyan... - Bizonytalanul intett a kezével. -
Röviden arról van szó, Nettie megkért, derítsem ki, mitől olyan
nyugtalan Emily. Arra gondoltam, talán azért flörtölsz velem, hogy...
hát, tudod.
- S-sosem használnálak így ki! - Ismét beindította az autót. - Én
eléggé beléd voltam zúgva régen. Nem m-mertelek randira hívni, mert
- elmosolyodott - dadogok, és annyira elérhetetlen voltál nekem.
 - Én is eléggé beléd voltam zúgva - ismerte el Jancy. - De ez már
régen volt. És drágám, ha már erről van szó, te voltál elérhetetlen ne-
kem.
- Nézd, gyerekek voltunk. Akkor n-nem volt megfelelő az idő.
Most talán igen. Legalább megpróbálhatnánk. - Olyan lassan gurult,
hogy a lány előbb hazaért volna egy csiga hátán. Haza. Évek óta nem
mondta ki magában ezt a szót. - Rendben? - nógatta a fiú, amint
leparkolt a kocsifelhajtón.
- Igen, de valószínűleg csak pár hétig maradok Pickben.
- Beérem annyival, amennyit kaphatok - vigyorodott el szélesen
Shane. Kiszállt, megkerülte a furgont, és kisegítette Jancy-t. - Esetleg
holnap este átjöhetnék, és elsétálhatnánk Leonardhoz egy fagyira?
Most volna a tökéletes alkalom, hogy megmondja neki, ő nem a
megfelelő partner a számára. Ehelyett azt mondta:
- Az jó volna. Kösz, Shane!
- Akkor holnap!
Fütyörészve ment vissza a furgonhoz.
- Adhattál volna neki egy búcsúcsókot - szólalt meg Nettie a fél-
homályos verandán. - Rendes ember!
Jancy összerezzent.
- Nettie, megijesztett!
- Gyere, ülj ide mellém, és beszélgessünk! Nem Shane az, igaz?
- Azt mondja, nem - felelte a lány, csípőjével a veranda korlátjá-
nak támaszkodva.
- Egy kicsit reméltem, hogy ő az. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg
Ryder lehet.
- Miért kell, hogy valaki legyen? Ideges amiatt, hogy csalódást
okoz Vicky-nek, amiért nem megy vissza az iskolába. Egyáltalán nem
akar visszamenni. Ez teljesen nyilvánvaló, még ha Vicky nem is akarja
meglátni. - Jancy lerúgta a szandálját. - Hol vannak?
 - A konyhában. Menjünk be hozzájuk - mondta Nettie, és sóhaj-
tott. - Lehet, hogy igazad van, de én ismerem azt a lányt, és tudom, hogy
van még valami a tarsolyában, nem csak az, hogy utálja a főiskolát.
- Csak annyit mondhatok, hogy egyenesen megkérdeztem Shane-
t. Nagyon meggyőző volt, amikor tagadta, hogy bármi volna köztük.
Jancy felemelte a szandálját, és kinyitotta az ajtót Nettie előtt.
Amikor beért a konyhába, egyenesen a hűtőhöz ment, és töltött
magának egy nagy pohár tejet. Amint megfordult, hogy az asztalhoz
üljön, mindnyájan úgy bámultak rá, mintha koszos volna az arca.
- Mi az?
- Hogy ment a randi? - kérdezte Emily.
- Nem adott neki búcsúcsókot - közölte Nettie.
- Első randi volt. A csók csak a másodikon jön, esetleg a harmadi-
kon - jelentette ki Vicky.
Jancy nagyot kortyolt a tejből. Az ő világában a csók a második
fél órában következett.
- Nem rendes dolog belekezdeni valamibe, aminek ilyen hamar
vége lesz - mondta Jancy. - Én valószínűleg nem maradok Pickben, ha
véget ér a nyár. A papám vándorlélek volt. Viszont a mamám így is
szerette, még ha nem is tudott hosszú ideig egyhelyben maradni. Be kell
vallanom, nem nagyon figyeltem arra, amit a tiszteletes mondott ma
este.
- Gyere ide, és ülj le! - intett Emily a fejével a negyedik szék felé.
- És magyarázd meg, miért gondolod, hogy még mindig rajtad vannak
azok a szárnyak! Mi mindnyájan azt látjuk, hogy kezdesz gyökeret
ereszteni.
- Engem mindig a rosszfiúk vonzottak. Miután a mamám meg-
halt, elvittük a hamvait Galvestonba, és beleszórtuk az öbölbe. A papám
azt mondta, hogy minden sós víz az óceán, és a mamám mindig olyan
vizet akart látni, ami egészen az ég pereméig ér. Nagyon ösz-
szevesztünk, amikor ráunt arra a helyre, úgyhogy nélkülem ment to-
vább. Én összeköltöztem egy fickóval, és egy gyorsétteremben dol-
goztam, aztán átköltöztünk Amarillóba.
- Az a fickó mivel foglalkozott? - kérdezte Nettie.
Jancy végigsimította a homlokát.
- A rosszfiúk rossz dolgokkal foglalkoznak. Ö autókat lopott, és
lebukott. Még mindig börtönben ül.
- Ott maradtál azon a környéken? - kérdezte Emily.
- Muszáj volt, mert... – Jancy-nek izzadni kezdett a tenyere, és
elszorult a szíve. Tökéletes volt az alkalom, hogy kibökje, de a szavak
elakadtak a torkában.
- Mert? - kérdezte Emily.
- Én nem loptam autókat, de tudtam, hogy ő mit csinál, ismertem
az embereket, akiknek dolgozott, és... - Elfogyott a levegője. Vett egy
mély lélegzetet. - Úgyhogy megadtam a zsaruknak minden információt,
amit kértek, hogy felszámolhassák ezt a kört, és így próbaidővel
megúsztam. Egy évig abban a körzetben kellett maradnom. A múlt
héten volt az utolsó találkozóm a pártfogómmal.
- Te jó ég! - szisszent fel Vicky.
- Azt tetted, ami helyes volt - jelentette ki Emily. - Véget vetettél
a rosszfiúk ügyködésének.
- Ez még nem minden. - Jancy vett egy mély Idegzetet, és foly-
tatta: - Ezután azt hittem, már mindent tudok a férfiakról. De nagyon
tévedtem. Pár hónappal azután, hogy a fiúm börtönbe került,
elhelyezkedtem egy családi vállalkozásban működő kis étteremben, és
járni kezdtem a tulaj egyik barátjával. Elszállásolt egy kis lakásban,
abban az épületben, amelyik az ő tulajdonában volt. Amikor az első
alkalommal küldte egy barátját az ajtómhoz, hogy... - Nagyot nyelt, és
elfutották a könnyek a szemét, de nem engedte, hogy lecsorduljanak az
arcán.
Nettie a lány karjára tette a kezét.
- Nem muszáj elmondanod nekünk.
 - De én el akarom mondani! Meg kell értenetek, miért túl jó
nekem Shane - felelte Jancy. - Ha újból randira hív, nemet kellene
mondanom. Nem hagytam, hogy az új fiúm prostituáltat csináljon
belőlem, de ezért ismét az utcán találtam magam. Elég pénzem volt,
hogy kibéreljek egy lakókocsit a város egy viszonylag rendes részében,
elhelyezkedtem egy étteremben, amiről mondtam, hogy legutóbb ott
dolgoztam, és a munkahelyemen étkeztem, hogy spóroljak az
élelmiszervásárláson. Shane-nek egy édes, ártatlan nő kell. Én nem
vagyok az.
- Mindenkinek van múltja - ásított Nettie.
- És úgy tűnik, te tanultál az elkövetett hibákból - tette hozzá
Emily.
- Lehet, de Shane a legaranyosabb férfi, akivel valaha is találkoz-
tam. Ki lesz a következő? - nézett körül.
- A következő? - kérdezte Emily a sótartóval babrálva.
- Egyikőtök sem akar megosztani velünk valamit ezen a csoport-
terápián? - Jancy egyenesen ránézett.
- Én nem, kivéve azt, hogy ha gyónni mennék, feloldozást kellene
kérnem, amiért legszívesebben megölném Carlton Wolfe-ot - jelentette
ki Vicky.
- Én orvoshoz megyek kedd délután, úgyhogy be kell szállnotok
helyettem. Ez számít? - kérdezte Nettie.
Emily visszatolta a sótartót az asztal közepére.
- Minden rendben, Nettie? Miért mégy orvoshoz?
- Ellenőrzésre. Nem írja fel nekem a magas vérnyomásra szedett
gyógyszeremet, ha nem megyek be ellenőrzésre félévente - válaszolt
Nettie. - Most te jössz! Elég viharos napokba csöppentél, amikor ha-
zajöttél. Gondolom, szeretnél már egy szép, nyugis hetet.
- Nekem mindegy, hogy viharos vagy nyugis, csak Pickben
legyen! Jancy, na és ha nem túl fényes a múltad? Ez nem indok, hogy
otthagyd Shane-t. Szerintem nagyon kedvel téged.
Jancy az ujjain kezdett számolni.
 - És mi van, ha fájdalmat okozok neki?
Második ujj.
- Mi van, ha nem jól sikerül a dolog, és boldogtalan leszek?
Harmadik ujj.
- Mi van, ha jobban hasonlítok a papámra, mint szeretném, és
szerencsétlennek érzem magam, ha egyhelyben kell ülnöm?
Negyedik.
- Mi van, ha Shane meggondolja magát, és megszakad a szívem?
Végül a hüvelykujját emelte fel.
- És mi van akkor, ha csalódást okozok mindnyájatoknak?
Amikor feltartotta a másik kezét, Nettie odanyúlt, és a lány két
öklét a két keze közé zárta.
- Nem hagyhatjuk, hogy a múltunk irányítsa az életünket! Vannak
választásaink. Te dönthetsz úgy, hogy nem leszel olyan, mint a papád.
Dönthetsz úgy, hogy megülsz itt Pickben, és meglátod, hogy tetszik-e
neked. Dönthetsz úgy is, hogy elmégy, miután ledolgoztad a hathavi
felmondási időt nekem. Bármelyiket választhatod, csak ne felejtsd el,
hogy mindegyiknek mások a következményei!
Jancy kiszabadította a kezét, és megölelte Nettie-t.
- Köszönöm, de a döntéseim eddig még csak szívfájdalmat hoztak
nekem. Megtanultam, hogy kemény legyek, és gondoskodjak ma-
gamról, de nem mindig voltam elég bölcs, amikor az embereket kellett
megítélnem. - Hátralépett, aztán hirtelen éles tekintetet vetett Nettie-re.
- Hat hónap?
Nettie megveregette a hátát.
- Ennyi a legrövidebb felmondási idő, amit elfogadok. Ha ennél
egy kicsit is rövidebb, nem adok neked jó ajánlást a következő
állásodhoz. Úgyhogy bírd ki, kölyök! Ez a kettes számú szabály. És
édesem, én vagyok a legkevésbé dörzsölt ebben a teremben. Elég eszem
volt, hogy szingli maradjak negyvenéves koromig, utána pedig
eltöltöttem pár nyomorúságos évet, amíg Vicky mamája, Thelma nem
segített nekem megszabadulni attól a mihaszna csirkefogótól. Úgyhogy
a kapcsolatok terén nem tudok tanácsot adni. Csak annyit mondhatok,
hogy szerintem Shane-t egy fikarcnyit sem érdekli a múltad.
- Azért van két ásó a fészer falánál? Maga meg Thelma
mindörökre megszabadult tőle? - ugratta Jancy.
- Nem. Csak felfogadtunk egy nagyon jó válóperes ügyvédet. Per-
sze Thelma kész lett volna használni az ásókat, amikor meglátta rajtam
a zúzódásokat. A fickó jobban szerette a whiskyt, mint engem -
válaszok Nettie. - De, azt hiszem, ennyi csoportterápia elég is egy es-
tére. Az a délután ott kint, a hőségben, jobban megviselt, mint egy egész
napi munka a konyhában. Gyorsan lezuhanyozom, és lefekszem.
Hátratolta a székét, és felállt.
- Jancy, örülök, hogy itt vagy, és eléggé bízol bennünk, hogy ezt
elmondd nekünk. Ne csukd be a lehetőségek ajtaját, amíg nem látod, mi
van a túloldalán.
- Őrület, nem igaz? - mondta Jancy. - Úgy érzem, mintha a csalá-
dom volnátok, pedig még egy hete sem vagyok itt. Nem baj, ha Shane
a vonalas telefonon hív? Kérte a mobilszámomat, de nem tudtam
kifizetni a legutóbbi számlát, és lekapcsoltak. A jövő héten már lesz
elég spórolt pénzem, hogy elrendezzem.
- Adhatnánk neked előleget... - kezdte Vicky.
Jancy megrázta a fejét.
- Nem, asszonyom. Már így is eleget tettetek értem.

Vicky felkapcsolta a lámpát a szobájában, és végignézett Emily

mindenütt elhelyezett képein. Amikor kisbaba volt, az első nap az isko-
lában, az első randi, a középiskolai végzős bál, a ballagás, a legutolsó
pedig tavaly készült, az étkezde előtt.
Beleült a hintaszékbe az ágy lábánál, és felrakta az ágyra a lábát.
Halk kopogás után belépett szőke hajú lánya. Emily átvágott a szobán,
és bemászott az ágyba.
A lány mély lélegzetet vett, aztán lassan kifújta. Szemmel látha-
tóan nagyon foglalkoztatta valami, de Vicky már régen megtanulta,
hogy ne faggassa. Ha Emily beszélni akar valamiről, ami bántja, akkor
megteszi magától is.
- Nehéz élete volt. Örülök, hogy nekem sosem kellett így élnem.
Hát nem jó dolog, hogy Shane még régről ismeri? - kérdezte Emily.
- De igen. De mi történik majd, ha neki is elmondja, amit nekünk?
Emily lassan megrázta a fejét.
- Szerintem egy cseppet sem fog számítani. Ha én lennék Shane
helyében, és kapnék egy második esélyt valakinél, akiért mindig is
odavoltam, nekem nem számítana.
- De te nem vagy Shane, sem Jancy.
- Akkor is örülök, hogy felvettétek, és sajnálom, hogy azt mond-
tam, zárd be az ajtódat éjszakára. Jancy rendes ember.
Vicky felkelt a hintaszékből, odaült Emily mellé az ágyba, és
megölelte a lányt.
- Gyermekem, én mindig is jó emberismerő voltam.
- Kivéve az apám esetében - vágott vissza Emily.
- Ó, dehogy! Pontosan tudtam, hogy milyen Creed Rawlins, ami-
kor beleszerettem. Nem vakított el a szerelem. És lehet, hogy ő volt a
legvadabb fiú egész Texas államban, és a legvakmerőbb fickó az egész
világon, de volt benne gyengédség is, és engem szeretett. Nem této-
vázott, amikor megmondtam neki, hogy várandós vagyok. Azt tette,
ami helyes, úgyhogy ezt meg kell adnod neki. És ne felejtsd el, fiatal
volt, csak tizennyolc, amikor meghalt.
- Motorversenyzés közben, egy földúton, bukósisak nélkül -
mondta Emily. - Apa nélkül nőttem fel, mert olyan vad volt.
- De volt mamád és Nettie nénikéd, akik imádtak, úgyhogy nincs
miért panaszkodnod - dorgálta Vicky. - Veszekedést akarsz provokálni
velem, Emily Rawlins?
- Jól van, te nyertél. Témát váltok - adta meg magát Emily. - Rá-
kerestem Carlton Wolfe-ra. Semmit nem találok a fickóról. Valószí-
nűleg nem is így hívják. Magándetektívet kellene bérelned, hogy le-
leplezd a gazembert.
 Vicky bólintott.
- Nem vesztegetem a pénzemet. Ugyanezt mondta nekem Andy
Butler is. Carlton rá fog jönni, hogy nem tud senkit átverni Pickben.
Emily lesiklott az ágyról, és elindult az ajtó felé.
- Összefoglalva a hétvégét, Shane talán kezd beleesni Jancy-be,
aki vagy itt marad Pickben, vagy nem, Carlton csaló, én pedig nem me-
gyek vissza ősszel a főiskolára.
- Ezt jól összefoglaltad... mit mondtál? - dadogott Vicky.
- Azt mondtam, hogy nem megyek vissza a főiskolára.
- Te jó ég, Emily Diane Rawlins! Egy éved van hátra. Csak
huszonnégy főiskolai óra! Nem hagyhatod most abba!
- Megszerzem a diplomát pár éven belül. Az étkezdében fogok
dolgozni, és elvégzem a levelező tagozatot online, így fejezem be. És
nem fogom meggondolni magam, mama. Gyűlölök távol lenni Picktől!
Vicky úgy érezte, összeomlik körülötte a világ.
- Kibírtad volna még egy évig! Hazajössz minden szünidőben,
még az egynaposakra is, úgyhogy sosem vagy távol három hónapnál
hosszabb ideig.
Emily eltökélten összeszorította a száját.
- Szeretlek, és nem szívesen okozok neked csalódást, de nem me-
gyek vissza. Szemeszterenként két tárgyat veszek fel, amíg nem vég-
zek, és így két évig fog tartani. Megszerzem a diplomát, de ugyanakkor
itthon is lehetek.
- De miért éppen most? - jajdult fel Vicky. - Amikor már csak egy
év van hátra?
Emily az ajtó felé indult.
- Mert ezt súgja a szívem. Nem kellene meglepődnöd rajta.
Tudod, hogy érzek az első nap óta.
- Nem beszélhetnénk erről még később a nyáron?
- Beszélhetünk róla akár mindennap, amíg csak bele nem
őszülünk, de nem fogom meggondolni magam. - Megfordult, és meg-
csókolta az anyja homlokát. - Jó éjt, anya! Szeretlek.
 - Erről mindenképpen fogunk még beszélgetni! - Vicky nem
könnyen adta meg magát ennek az őrült ötletnek. Majd átgondolja a
dolgokat és kitalál valamit, hogy még egy évig a főiskolán tartsa a
lányát!
- Biztos vagyok benne. Reggel találkozunk! - mondta Emily, és
becsukta maga mögött az ajtót.
 NYOLCADIK FEJEZET

MÁSNAP REGGEL DUGIG MEGTELT AZ ÉTKEZDE, tizenöt

perccel azután, hogy Vicky kinyitotta az ajtót. Emily a bokszoknál szol-
gált fel, Vicky pedig a pultnál ülő vendégekkel foglalkozott. Igaz, hogy
az emlékezet napja volt, de a karácsonyt kivéve az étkezde mindig
kinyitott.
Nem ez volt az első alkalom a huszonöt év alatt, hogy az étkezde
konferenciateremként szolgált, de Vicky még soha életében nem vá-
laszolta meg ugyanazokat a kérdéseket, és nyugtatta meg Pick lakóit
ennyiszer. Nem, egyáltalán nem érdekli Carlton Wolfe ajánlata, és nem
fogja megadni magát, bármivel is fenyegeti majd.
- Báránybőrbe bújt farkas - nevetett fel Ryder.
- így igaz - válaszolt Vicky. - Ha tényleg ez a vezetékneve, meg
kéne változtatnia. Ha nem, akkor meg rossz álnevet választott.
- Nem fog megkopasztani minket, igaz? - kérdezte Shane. - Ho-
hol van Jancy?
- Kiakasztjuk a nyomorult tetemét az egyik szögesdrót kerítésre a
városban, mielőtt még a lába ujját is betehetné a városunkba - mondta
a nő. - Jancy pedig tíz perc szünetet kért, hogy elszaladjon a bankba
elintézni valamit.
- Jelölje ki a helyet, és én meg Shane gondoskodunk arról az ordas
farkasról! - Ryder barna szeme szikrát szórt. - És még egy fityinget sem
kérünk érte. Utálom, amikor egy ilyen gazember jön a mi kisvá-
rosunkba.
- Ettől jobban értékeljük, amink van, és rádöbbenünk, hogy talán
harcolnunk kell mindazért, ami fontos nekünk - jelentette ki Vicky.
- Ezt jól mondta - felelte Ryder.
Shane bólintott.
 - Csak néha elég félelmetes a harc.
- De ha összefogunk, győzhetünk - mondta Vicky, és elmosolyo-
dott. Ryder hirtelen nagyot ásított.
- Hosszú volt az éjszaka? - kérdezte a nő.
- Igen, asszonyom - felelte Ryder, és elpirult.
- Igazi olajmunkás - jelentette ki széles vigyorral Shane. -Tegnap
este még a misét is elmulasztotta.
Az egyik bokszból távoztak a vendégek, és velük egy időben
újabb társaság lépett be az ajtón. Vicky odasietett, hogy leszedje az
asztalt, és előkészítse az újonnan érkezőknek. Az órára pillantott. Tíz
harminc. Ilyenkor már legtöbbször egy bokszban ült, vagy a pultnál
Nettie-vel meg Jancy-vel, és reggeliztek. Úgy tűnt, ma nem lesz szünet
a déli roham előtt. Hogy a csudába volt képes Nettie lépést tartani a
rendelésekkel, és mellé még a menüt is elkészíteni, valóságos rejtély!
A sonka, édesburgonya és sült bab illata a reggeli menü illatával
keveredett. Vicky-nek megkordult a gyomra.
Jancy beviharzott a lengőajtón át. Kötényt kötött a derekára, és
beállt volna, hogy segítsen Nettie-nek, amikor Vicky bedugta a fejét az
átadóablakon.
- Gyere ki ide, vedd át a pultot! Én megyek a konyhába.
- Maradhatok itt is - felelte Jancy.
- Jobb, ha a lányom meg én egy kissé távolabb vagyunk egymás-
tól.
- Ó, tényleg? - vonta fel Jancy a szemöldökét.
Vicky csatlakozott Jancy-hez és Nettie-hez a konyhában.
- Azt mondja, nem megy vissza ősszel a főiskolára.
- Addig még sok idő van. Meggondolhatja magát - mondta Jancy.
- Nagyon hasonlít rád, Vicky. Ha valamit elhatároz, semmivel
sem tudod rávenni, hogy meggondolja magát - jegyezte meg Nettie, egy
fazék babot kevergetve.
- Nincs valami tanácsod, Jancy? - kérdezte Vicky.
 - Ha vitatkozol vele, csak még jobban megveti a lábát. Talán
bölcsebb volna egy darabig hagyni. Hadd jöjjön rá magától, hogy ez
mégsem olyan bölcs ötlet.
Nettie felnevetett.
- Amennyire ezek kerten szeretnek vitatkozni, ez nem lesz
könnyű.
- Én csak szeretem, ha a tervek szerint, nyugodtan mennek a dol-
gok - jelentette ki Vicky.
- Hát, ehhez nem tudok hozzászólni - felelte Jancy. - Az én vilá-
gomban sosem ment semmi a tervek szerint, sem nyugodtan.
- Beszélsz vele?
- Mindennap - mosolygott a lány.
- Úgy értem, erről az őrült ötletről - sóhajtott fel Vicky.
- Én vagyok erre a legkevésbé alkalmas. Tudod, hogy... - Elakadt
a szava.
- Te vagy erre valószínűleg a leginkább alkalmas - szólalt meg
Nettie.
Emily arca megjelent az átadóablakban.
- Hé, jól jönne nekem egy kis segítség!
- Persze! - Jancy kiment mellette az étkezőbe, ahol felvett egy fel-
írótömböt, ráírt valamit, aztán átadta Shane-nek.
Shane megrázta a fejét.
- Most Ryder következik. Ö fizet a reggeliért. Add neki!
- Ez nem számla, hanem az új mobilszámom.
Ryder érte nyúlt, de Shane elkapta előle.
A fiú ujjhegye súrolta Jancy kezét, és a lányt egy cseppet sem
lepte meg a kipattanó szikra.
- Köszönöm, Jancy! Beírom a telefonomba, amint végeztünk a
reggelivel.
A lány újratöltötte a kávéscsészéjüket, aztán a kannát visszavitte
a pulthoz, ahol töltött mindenkinek. Mikor a pult végéhez ért, ott állt
Ryder, a tárcájával a kezében.
 - Shane-nek igaza van. Ma reggel én fizetek. És Jancy - halkította
le a hangját -, ne törd össze a szívét! ö a barátom, és...
Jancy beütötte az összeget a kasszába, és átvette a felé nyújtott
pénzt.
- Nem fogom. Megígérem.
- M-mehetünk? - lépett oda Shane, amint a lány a visszajárót szá-
molta ki Ryder-nek. - Ma este felhívlak.
- Várni fogom - mosolygott Jancy.
Fél órával később az étkezde hirtelen kiürült. Vicky leszedte az
utolsó asztalt is a siketítő csendben, majd megragadta a seprűt, hogy
gyorsan felsöpörje a padlót, mielőtt a következő roham megkezdődne,
de Nettie kivette a kezéből.
- Nem néz ki nagyon vészesen. Gyorsan együnk a konyhában.
Jancy, töltené! négy csésze kávét? Emily, segíts neki behozni ide!
- Igenis, asszonyom - nyögött fel Emily. - Nem is tudtam, hogy
ilyen sok ember van Pickben.
- Nincs is. Néhányan Frankstonból voltak, meg fentről,
Berryvilleből - válaszolt Vicky. - Egész biztos, hogy közülük párat
Carlton küldött, hogy megtudja, mi történik ma, és felszedjék a pletyká-
kat. Remélem, hallották, amikor Ryder felajánlotta, hogy kiakasztja a
tetemét egy szögesdrót kerítésre.
- Mint a kojotokat? - tett le Emily két csésze kávét.
- Pontosan - válaszolt Nettie. - Ryder ingyen ebédelhetne nálam,
ha tényleg kiakasztaná a kerítésre.
- Nettie! - kiáltott fel Jancy.
- Ez az igazság - vont vállat az idősebb nő.
- Majd mindjárt mondok nektek egy igazságot, amin
szörnyülködhettek - szólalt meg Vicky, a szeme sarkából a lányára
pillantva. - Emily azt mondja, hogy online fejezi be a főiskolát.
- Legalább nem hagyja ott teljesen - mondta Nettie. - De most
egyetek! Fél óra múlva itt a következő roham.
 - Azt is lehet? Online tanulni? - kérdezte Jancy, amint két fasírtot
tett a tányérjára egy adag rántottával meg pár zsemlyével.
- Persze. Szeretnél te is felvenni néhány órát velem? - Emily meg-
töltött egy zsemlyét tojással meg szalonnával, és enni kezdte, miközben
három palacsinta sült a tűzhelyen.
- Talán nem most rögtön, de majd valamikor a jövőben esetleg.
Jancy odavitte a tányérját az asztalhoz, kihúzott egy bárszéket, és
enni kezdett.
- Fiúd van itt Pickben, azért nem akarsz visszamenni a főiskolára?
Ki az? - kérdezte Vicky, egy darab pirítást morzsolgatva.
- Nekem is eszembe jutott, hogy talán amiatt van úgy bezsongva
- szólalt meg Nettie. - Shane-t Jancy érdekli. Az összes többi valamit is
érő fickó mind nős, annál pedig több esze van, hogy Ryder-rel jöjjön
össze.
- Emily huszonegy éves, nem? - kérdezte Jancy.
- Huszonkettő leszek május elsején - bólintott Emily. - És én is itt
vagyok. Hallom, amit rólam beszéltek.
- Én a huszonkettőt töltöttem Valentin-napon - közölte Jancy. -
Nem akarok tiszteletlen lenni, Vicky, de szerintem mindketten elég
idősek vagyunk hozzá, hogy randizzunk. Vagy hogy bemenjünk egy
kocsmába, rendeljünk egy italt, sőt, hogy szavazzunk.
Emily egy tányért tett Nettie elé.
- Köszönöm, Jancy. Szalonnát vagy kolbászt kérsz, Nettie?
- Mindkettőt. Gondolom, az orvos holnap nyaggatni fog a
koleszterinszintem miatt, úgyhogy ma még azt eszem, amit akarok - fe-
lelte Nettie. - És ha Emilynek fiúja volna, nem tudná eltitkolni előlünk.
Te jó ég, hiszen azt is közölte velünk, amikor elment az orvoshoz, hogy
felírassa magának a fogamzásgátló tablettát!
- Tényleg? Az én mamámnak fogalma sem volt róla, amikor fel-
írattam magamnak - jelentette ki Jancy.
- Nekem is kellett volna... nem, nincs igazam - szólalt meg Vicky.
- Ha nem esem teherbe, és nem szülöm meg Emilyt, nem éltem volna
túl az azt követő évet, amikor az anyám és a férjem is meghalt. A tudat,
hogy a férjemből egy kis darab megmaradt... Nos, ez segített talpon
maradni. Meg Nettie állandó nyaggatása.
Nettie a villájával Vicky-re bökött.
- Én nem nyaggattalak.
- De igen. - Vicky felemelte a villáját, és vívni kezdett Nettie-vel.
- És hála érte az égnek, mert ez hozott ki engem arról a sötét helyről.
Hányra kell menned holnap? Elkísérjelek?
- Az ég szerelmére, dehogy! - csattant fel Nettie. - Neked kell a
konyhát vinned, mindjárt reggeli után kezdve késő délutánig, amíg
vissza nem érek. Vagyis nélkülem kell végig csinálnod az ebédet.
- Kemény lesz, de boldogulunk. Feltéve, hogy csak egy napról
van szó, és nem mégy vásárolni ahelyett, hogy hazajönnél - viccelődött
Emily.
- Utálok vásárolni - nyögött fel Nettie.

Aznap este Jancy kivitt egy hideg sört a verandára, és letelepedett

a régi hintára a déli oldalon. Hosszú lábát felhúzta, és egyik könyökéta
térdére támasztotta. Az áliával a kezén nézte, amint egy csillag lehull
az égből, hosszú fénycsíkot húzva maga után.
- K-kívántál valamit? - kérdezte dadogva Shane, amint befordult
a ház sarkánál.
- Honnan jössz? - kérdezte a lány.
- S-sétálni voltam. Hogy kiszellőztessem a pókhálókat a f-
fejemből. Ideülhetek melléd?
Jancy odébb húzódott.
- Kérsz egy sört?
- Kösz, nem. De egy kis társaság jól fog esni. Kicsit magányosak
az esték. H-hívni akartalak. Remélem, nem baj, hogy csak úgy beál-
lítottam.
Leült, pár centire a lánytól.
 Kellemes kis borzongások futottak végig Jancy gerincén, és a
levegő megtelt köztük elektromossággal. Megpróbált valami másra
gondolni, nem arra, ahogy kibillent a föld alatta, de nem sikerült.
Szerette azt a forró bizsergést, amikor a fiú a karjába vonta a pikniken,
vagy amikor a vállára vetette a fél karját, mikor az ajtóig kísérte a
templomi randijük után.
- Shane - szólalt meg, azzal a szándékkal, hogy megmondja, nem
ő a megfelelő ember a számára.
- Jancy. - A fiú közelebb csúszott hozzá, nagy kezébe fogta az
arcát, és az ajkára hajolt.
Forróság áradt el bennük, mikor a fiú csókja elmélyült, és a nyel-
ve a lány ajkához ért, udvariasan engedélyt kérve a belépésre. Jancy
szembefordult vele, és a nyaka köré fonta a karját. Fahéj, barna cukor
és édes tea ízét érezte, ahogy hozzásimult.
Amikor szétvált az ajkuk, Shane a mellére vonta a lányt.
- Azóta sz-szerettem volna ezt megtenni, hogy megláttalak a par-
kolóban, a-amikor az autód kigyulladt.
- Tényleg?
Jancy szíve zakatolt, mint egy gőzmozdony. Kétszer olyan
gyorsan vert, mint máskor, és a lányban olyan érzések kavarogtak,
amilyeneket még sosem érzett senki mással.
- Még sosem láttam ilyen gyönyörű nőt - jelentette ki Shane.
- Shane Adams, ez egy csajozós duma?
- Nem. Sosem értettem a csajokhoz. A dadogásom elijeszti őket.
- Engem nem - mondta Jancy.
Shane még közelebb húzta.
- Ahogy a karomban tartalak, az egy valóra vált álom. Nagyon
szeretném, ha egy darabig m-még itt maradnál Pickben.
- Legalább a nyár végéig sehova sem megyek - súgta a lány.
- Akkor jó.
Shane megcsókolta Jancy feje búbját, és még ettől is mintha egy-
millió hullócsillag táncolt volna a veranda körül.
 Így ültek, hintáztak, nézték a sziporkázó csillagokat, aztán a fiú
hátradőlt, két ujjával megemelte Jancy állát, és ismét megcsókolta a
lányt. Ez szelíd csók volt, de még ettől is remegni kezdett Jancy
gyomra.
Egek! Mintha forró láva fortyogna benne, és reszketett a keze!
- Jó éjt, Jancy! Megismételhetnénk ezt holnap?
- Én itt leszek - válaszolt Jancy.
- Lesétálhatnánk Leonardhoz. Vennénk egy sört, levinnénk a
parkba, és beszélgetnénk egy kicsit.
- Akkor megbeszéltük - bólintott Jancy. Felállt, és a veranda szé-
léig kísérte a fiút.
Shane visszaintett a válla fölött, ahogy eltűnt a nyáresti
félhomályban. Jancy felvette a félig kiürült sörösüveget, bevitte a
házba, leült a kanapéra, és hátrahajtotta a fejét. Vicky felnézett a
karosszékből, ahol a lábát felhúzva olvasott.
- Mintha hangokat hallottam volna a verandáról. Magadban be-
széltél?
- Valami egész fiira dolog történt. Azt akartam mondani Shane-
nek, hogy nincs köztünk vonzás, és nem akarom áltatni. Szóval épp
azon voltam, hogy kibökjem, csak barátok lehetünk, semmi más. -
Felegyenesdett, és törökülésben maga alá húzta a lábát.
- És?
- Megcsókolt.
- Azt hittem, ez megtörténik, amikor tegnap este hazahozott a
templomból. Megdöbbentett, amikor Nettie mondta, hogy meg sem
próbálta - jegyezte meg Vicky.
- Olyan szikrák pattogtak, amilyeneket még sosem tapasztaltam.
Vicky félretette a könyvét.
- Shane nem egy rosszfiú típus. Ne okozz neki fájdalmat!
- Megijeszt, hogy bármiféle fájdalmat okozhatok neki. Mit csi-
náljak?
- Hallgass a szívedre!
 - Nem bízhatok benne. Túl sokszor vezetett már félre.
Vicky a karosszékből átült a kanapé másik végébe.
- Valaha is hallgattál rá? Valóban odafigyeltél rá? Amikor hagy-
tad, hogy az a fiúd rábeszéljen, lakj a lakásában, nem tudtad valahol
mélyen magadban, hogy ez nem oké? Vagy amikor az a másik fiúd
autókat lopott, nem súgta a lelkiismereted, hogy valamit tegyél ellene?
- De, valószínűleg - bólintott Jancy.
- Nettie azt mondta nekem, hogy a szív sosem vezet minket félre.
Néha nem felel olyan gyorsan, mint szeretnénk, de időt kell adnunk
neki. Türelmesnek kell lennünk. A szívünk nem lát, nem hall, nem érez
szagokat, de tökéletesen érzékeli az érzéseket, és sosem fog hazudni
nekünk.
Jancy megölelte Vicky-t.
- A legjobb dolog, ami velem történt évek óta, hogy megismerte-
lek téged meg Nettie-t. Annyira örülök, hogy a sors odavezetett abba a
parkolóba a múlt héten.
- Mi is örülünk neki. - Vicky felállt, és a konyha felé indult. -
Igyunk egy pohár eperbort, hogy megünnepeljük a csókot!
Jancy kiitta a sörét és az üres üveget a dohányzóasztalra tette.
- Jaj, nem! - A szájára tapasztotta a kezét.
- Mi az? - torpant meg Vicky.
- Mi van akkor, ha rossz a csillagállás? Mi van, ha beleszeretek
egy jófiúba végre, de rossz az időzítés? Mi van, ha az emberek megtud-
ják, hogy próbaidőn voltam, és lenézik őt miattam? Ezt nem tehetem
vele!
- Mit nem tehetsz kivel? - Emily megjelent az előtérből nyíló aj-
tóban. - Shane megcsókolt, igaz?
Jancy bólintott.
- Iszunk egy pohár bort, hogy megünnepeljük. - Vicky elővett egy
korsót a pult alól, és töltött belőle egy keveset négy pohárba.
- Akkor is kapunk bort, amikor én csókolom meg a fiúmat? -tré-
fálkozott Emily.
 - Attól függ, ki az - vágott vissza Vicky. - Hányasnál tartunk?
- Még csak kettő volt - válaszolt Emily.
- Akkor van még egypár hátra.
- Miről beszéltek? - kérdezte Jancy.
- A mama megszállottja annak a Lucky Seven című régi filmnek.
- Nem is - szólt közbe Vicky.
- Ó, de igen - mondta Emily. - Szerinte világot kellene látnom, és
sok fiúval járnom, mielőtt megállapodom. A filmben a mama haldoklik,
és azt mondja a lányának, hogy élete bizonyos szakaszaiban
megismerkedik egy-egy férfival. Például, hogy a hármas számú lesz az
első szexuális tapasztalata a főiskolán. De a hetedik férfi lesz a lelki
társa, akihez majd feleségül megy.
- Ismerem. Kikölcsönöztem azt a filmet a könyvtárból, és
legalább hatszor megnéztem, mire vissza kellett vinnem - bólintott
Jancy. - Miért akarod, hogy Emily a hetes számúig várjon? Azért, mert
neked csak az az egyetlen igazi szerelem volt az életedben, és aztán
megszületett a kisbabád, akiről gondoskodnod kellett?
- Nagyjából. Azt akarom, hogy sok élettapasztalatot szerezzen,
mielőtt megállapodna.
- Néha az élet nem helyettesíti a szerelmet - suttogta Jancy, a bo-
rát kortyolva.
Vicky a fejét ingatta.
- És néha a szerelem nem helyettesíti az életet.
Ezek a szavak elkísérték Jancy-t, amint a szobájába ment. Kinyi-
totta a fiókot, és az aljáról elővette a második levelet. Felkapcsolta az
éjjeliszekrényen a lámpát, és egy párnát támasztott a magas ágyvégnek.
- Hallanom kell a hangodat, mama! Még ha csak papírra írt
szavakon keresztül is, amik nem mondanak semmit a kapcsolatokról.
Shane megcsókolt, én pedig valami új, fiira érzést éreztem. Ezt érezted
te is a papával, még ha tudtad is, hogy nem ő a megfelelő fiú neked?
Széthajtotta a levelet, és lassan olvasni kezdte:
 Boldog születésnapot Jancy! Remélem, hogy lesz torta és fagylalt. Fogd ezt
a tíz dollárt és vegyél magadnak valami flancos muffint, és egy pint Rocky
Road fagyit! Ahogy ma így ülök a lakókocsiban, egy csokoládétorta illata tölt
be mindent. Ez a te tizennyolcadik szülinapi tortád. Az apád kezd nyugtalan
lenni, de megígérte nekem, hogy itt maradunk, hogy befejezhesd a
középiskolát. Van egy olyan érzésem, ha ilyen közel a tanév végéhez
költözködünk, sosem fejezed be én pedig látni akarom, hogy eljutsz odáig, és
megkapod az oklevelet.
Ma tortát eszünk majd, és fagyit és készítettem neked egy kis takarót,
azokból a darabkákból, amiket a maradékok kiárusításán vettem. Arra a
parányi bébiruhára emlékeztet, amit a születésed előtt varrtam neked.
Egy csinos kis darázsolt holmiban jöttél haza és egy pink foltvarrott
akaróba voltál betakarva. Minden kis négyzetem más-más kis hímzés volt. Azt
a kis takarót teljesen elkoptattad. Remélem ezzel a takaróval is azt teszed, és
hogy eszedbe jutok, ahányszor csak használod.
De elég a szomorúságból én elmentem, és a születésnapod van.
Bárhol legyél is légy boldog. Egyél tortát meg fagyit és emlékezz a szép
időkre, amit megéltünk együtt!

Az anyjának igaza volt. Már az boldoggá tette, ahogy emlékezett arra a

csokoládétortára és fagyira a tizennyolcadik születésnapján.
Visszadugta a levelet a borítékba, majd a fiókba, a takaró mellé, amely
az egyik legnagyobb becsben tartott tulajdona volt. Végigfuttatta az
ujját az öltéseken. Mindig elővette a takarót, amikor annyira hiányzott
neki az anyja, hogy teljesen elöntötte a szomorúság. A takaró pedig
mindig vigaszt és boldogságot hozott neki.
- De, mama, mit tegyek? Adtál nekem szeretetet és emlékeket, de
most a tanácsodra van szükségem!
Légy boldog! - súgta az anyja a gondolataiban.
Jancy felvette a képet, és az anyja szemébe nézett.
- Nem tudom, hogyan, mama. Küldenél valakit, hogy vezessen?
Már küldtem, mondta a halk hang.
 KILENCEDIK FEJEZET

AZ ÉTKEZDE CSENDES VOLT AZON A KEDD DÉLUTÁN. Az

ebédlő roham nem volt túl vészes, ahogy Vicky a konyhában dolgozott,
Jancy és Emily pedig felosztották egymás közt az étkezőben a munkát.
Vicky éppen újratöltött egy poharat jeges vízzel, tett bele egy szelet
citromot, és indult volna vele az egyik bokszhoz, amikor megszólalt a
telefon. Felkapta, és egy percig hallgatta.
A szíve mázsás súlyú lett, és hányinger kerülgette. Megpördült
körülötte a helyiség. A pohár kiesett a kezéből.
- Mama! Mi van? - kérdezte Emily.
- Nettie-nek szívrohama volt! Összeesett a rendelő várótermében.
Kórházba vitték.
Vicky úgy hallotta a saját hangját, mintha egy mély hordó feneké-
ről jött volna.
- Menjetek! Menjetek mindketten! Elboldogulok egyedül. Gyors-
étteremben dolgoztam. Tudok burgert csinálni - szólalt meg Jancy.
- Jó napot, hölgyek! - Megcsendült a harang az ajtó fölött, és ott
állt Andy. - Micsoda hőség van odakint. Gondoltam, megállók egy
epres sütire... - Elhallgatott, és kérdően nézett Vicky-re. - Valami baj
van, Vicky? Úgy fest, mintha kísértetet látott volna.
- Nettie-nek szívrohama volt - mondta Jancy.
- És hol van?
- Palestine-ben - felelt suttogva Vicky.
A férfi megfordult, és kitárta az ajtót Vicky előtt.
- Jöjjön! Elviszem.
Emily átölelte Vicky vállát, és kivezette az étkezdéből.
- így hazahozhatod Nettie autóját. Korán bezárunk, és
odamegyünk, amint lehet. Ne aggódj, mama, Jancy meg én
boldogulunk itt. Különben is, tudunk egymásnak telefonálni, és
harminc perc alatt ott lehetünk, úgyhogy...
Andy kinyitotta a furgon ajtaját, és Vicky minden vita nélkül be-
szállt. Mihez kezdene Nettie nélkül? És hogy történhetett ez?
- Beteg volt már? Mentő vitte el? - érdeklődött Andy.
- Nem és nem. A szokásos ellenőrzésre ment be ma, és nagyjából
akkor hívtak engem, amikor maga belépett az ajtón. Néhányszor pa-
naszkodott, hogy fáj a karja, de azt hittük, az ízületei.
- Hála az égnek, hogy az orvosi rendelőben volt, amikor ez
történt! Azonnal segíteni tudtak.
Vicky maga köré fonta a karját, és megborzongott.
Andy lejjebb tekerte a légkondit.
- Ne gondoljon mindjárt a legrosszabbra! Mindig van remény.
- Nettie olyan nekem évek óta, mintha az anyám lenne. Emily
nagymamája és az üzlettársam. Megrémít, mi történhet. Nem tudom,
hogy boldogulnék nélküle.
- Megkérdezte, mennyire súlyos a helyzet? - kérdezte a férfi.
Vicky megrázta a fejét.
- Azt mondták, enyhe infarktus, és hogy engem hívott.
- Nekem van egy olyan érzésem, egy infarktusnál több kell ahhoz,
hogy azt a nőt ledöntse.
- Miért mondja ezt? - nézett rá dühösen Vicky.
- Hé, nem hántásnak szántam! Inkább elismerésnek. Ahogy kiállt
Carlton Wolfe-fal szemben a városi gyűlésen, aztán a pikniken is,
rendkívül mély benyomást tett rám - jegyezte meg Andy mosolyogva.
Vicky ránézett.
- Valóságos természeti erő, igaz?
- Úgy van. És ez sokat jelent. Hamarosan odaérünk. Még pár perc,
és a kórházban vagyunk. Nem akarja esetleg levenni a kötényét?
- Ó, te jó ég! - szisszent fel a nő. - Ez a kötény a legkevesebb.
Nem hoztam magammal sem a jogosítványomat, sem pénzt.
 - A lányok elhozhatják a táskáját, amikor idejönnek. Én itt mara-
dok magával, amíg meg nem érkeznek, úgyhogy nem kell aggódnia,
csak a kötény miatt - vigyorgott Andy.
Vicky kioldotta a kötőt a derekán, és lehúzta magáról a kötényt.
Andyre pillantott, és a férfi a hátsó ülés felé intett a fejével.
- Dobja csak oda hátra! Majd gondoskodom róla, hogy
hazakerüljön.
Amikor a nő meglátta a kék kórház jelet, egy kicsit enyhült benne
a feszültség. Amint Andy befordult a parkolóba, vett egy mély
lélegzetet. Erősnek kell lennie Nettie kedvéért. Ha rossz hírt fog hallani,
például, isten őrizz, hogy operálni kell a szívét, nem omolhat zokogva
össze. Ez nem róla szól, meg az ő problémáiról. Most Nettie egészsége
a fontos.
A férfi megállt a főbejáratnál. Vicky kiszállt a furgonból, és besie-
tett az épületbe. Az információs pultnál ülő hölgy megmondta neki,
melyik emeletre menjen, és hogy hol találja a liftet. Már negyedszer
nyomta meg a „Fel” gombot, amikor Andy odalépett hozzá.
- Szezám, tárulj! - suttogta, és az ajtó azonnal kinyílt. - Egy kis
varázslat soha nem árt.
- Tartogasson egy keveset belőle Nettie-nek is!
Amint Andyvel kiléptek a liftből, és egy pillanatra megállt, hogy
visszanyerje a lélegzetét, meghallotta Nettie hangját.
- Mondom, hogy nem maradok itt éjszakára! Tegyék azt az átko-
zott holmit belém most rögtön, és engedjenek el! Nekem dolgom van,
és...
Vicky olyan sebesen megindult, hogy Andy alig tudott vele lépést
tartani. Az asszony bemasírozott a nyitott ajtón, és felemelt ujjával
mutogatva kijelentette:
- Te pontosan azt fogod tenni, amit ez az orvos mond, és nem
akarom ezt a hangot hallani tőled!
- Én ápoló vagyok, asszonyom - mondta a magas férfi. - Az orvos
korábban volt itt.
 - És? - kérdezte Vicky.
Az ápoló Nettie-re nézett, aki bólintott, és azt mondta:
- Mondja meg neki! Már rátettem a nevét a listára, úgyhogy meg-
kaphat minden információt rólam.
- Végeztünk pár vizsgálatot - kezdte az ápoló. - Most szívmonito-
ron van. Nagy valószínűséggel pacemakert kap a hét vége felé.
- Holnap reggel már az étkezdém konyhájában leszek - közölte
Nettie.
- Tegyen valamit abba az infúzióba, ami kiüti - javasolta Vicky.
- Ha megpróbálják, kitépem! - vágott vissza Nettie.
- Az ilyesmit az orvos rendelheti el. Maga az unokája? - kérdezte
az ápoló.
Vicky megnézte a férfi névtábláját.
- Nem, Eric. Inkább a lánya. De itt fogok ülni mellette ezen a szé-
ken egész éjjel. Rendesen fog viselkedni.
- Ki mondta? - mordult fel Nettie.
Vicky letelepedett a székre.
- Még a telefonomat sem hoztam. A lányok halálra aggódhatják
magukat.
- Tessék - nyújtotta át Andy a telefonját. - Használja az enyémet!
Hagyja, hadd beszéljenek a lányok vele!
- Előbb mondd meg nekem, Nettie, mit mondott az orvos!
- Hogy enyhe infarktusom volt, és valószínűleg pacemakerre van
szükségem, de előbb két napig figyelni akarnak. Aztán valószínűleg
pénteken betennék, és szombat este hazamehetek, ha minden terv
szerint halad.
- Az első negyven óra egy infarktus után a kritikus időszak - szó-
lalt meg Andy. - Azért kell maradnia. Apám is ugyanezért volt itt bent
két éve. Tudják, mit csinálnak.
Nettie csúnyán nézett rá.
-Tudja, mennyibe kerül nekem itt feküdni ezen az ágyon, és hogy
mekkora szükség volna rám az étkezdében?
 - Nem kerül egy fityingbe sem - válaszolt Vicky. - Jó biztosításod
van. Mi pedig boldogulunk az étkezdében, amíg te itt vagy.
- Mikor mulasztott egyeden napot is a munkából? - kérdezte An-
dy. Kihúzta a másik széket, és leült.
- Csak ha temetésre megyek, és évente kétszer orvosi vizsgálat
miatt.
- Én nem szeretnék egy munkanapot mulasztani a te temetésed
miatt - szólalt meg Vicky.
- Jó, jó! Te győztél. De nem maradhatsz itt velem! Valakinek
segítenie kell annak a két lánynak az étkezdében.
- Mennyi ideig vittük ketten a boltot, mielőtt Jancy idevetődött?
- Mindenre van egy válaszod. Most egy kicsit behunyom a
szemem, és mire felébredek, ti már ne legyetek itt! - Ásított, és becsukta
a szemét. - Mondd el te Emilynek meg Jancy-nek, amit mondtam! Én
nem akarok beszélgetni.

Jancy az első csörgésre felkapta a telefont, beleköszönt, aztán

kihangosította, hogy Emily is hallja. Shane és Ryder kiléptek a
bokszból, és ráhajoltak a pultra a másik oldalon.
- Mind itt vagyunk, mama. Én, Jancy, Ryder meg Shane. Mondd,
hogy Nettie rendben lesz!
- Kisebb infarktusa volt, és valószínűleg pacemakert kap. Most
úgy tesz, mintha aludna.
- Nem igaz - szólalt meg Nettie.
- Kihangosítom - mondta Vicky. - Itt van Nettie, Andy meg én.
- Mit vigyünk, mikor odamegyünk?
- Ha kell bármi, mielőtt bezár az étkezde, én átviszem - szólt köz-
be Ryder.
- Kösz, de addig megleszek. Csak egypár óra. Emily, csomagolj
nekem egy táskát, hogy péntekig maradhassak, és ne felejtsd el a
retikülömet! Andy itt marad velem, amíg ide nem értek.
 - Ne merjetek idehozni semmit, hogy péntekig itt maradjon! -
pattant ki Nettie szeme. - Én megleszek, rá pedig az étkezdében van
szükség.
- Hé, behívom Waynette-et kisegíteni a maradék napokra. Ő
örülni fog a pluszpénznek, és majd én főzök. Tudod, hogy Jancy meg
én elvisszük ketten az üzletet! Hol az epres kosárka receptje? - kérdezte
Emily.
- Aszivaros dobozban, a széfben.
- Azt hittem, a bankban van egy páncélkazettában – mondta
Jancy.
- Igen, de van egy a szivarosdobozban is. Előléptetlek benneteket,
hogy megnézhessétek, de ha engeditek, hogy Andy Butler csak egy
pillantást is vessen rá, mindkettőtöket kirúglak - jelentette ki emelt
hangon Nettie.
- Ha nem viselkedik rendesen itt, a kórházban, odamegyek, és el-
lopom - ugratta Andy.
Nettie az öklét rázva felelte:
- Ha az embert kórházi hálóingbe bújtatják, rögtön mindenki
dirigálni akar neki.
- Mama, bezárjunk most? - kérdezte Emily.
- Nem szükséges. Én maradok, ha Waynette ott kisegít a követke-
ző pár napban. Hamarosan látjuk egymást.
- Szeretlek - mondta Emily, és letette a telefont.
Jancy nyelve hegyén volt, hogy ő is mondja, szeretlek, mielőtt
Emily letette a készüléket, de visszafogta magát. Annyira aggódott, és
a könnyeit nyelte egész délelőtt, úgyhogy ő is családtagnak érezte
magát, és valóban szerette Vicky-t és Nettie-t.
- Lehetett volna so-sokkal rosszabb is - jegyezte meg Shane. - Mi
volna, ha m-mindnyájan mennénk ma este? Ryder hozhatja a furgont,
úgyhogy van bőven hely. Vicky bent marad, úgyhogy neki nem kell
hely visszafelé.
 - Ez nagyon kedves, és igen, köszönöm - válaszolt Emily. - Azon-
nal elkészülünk, amint bezártuk az ajtót. Most rögtön felhívom Way-
nette-et, és még ha nem is tud segíteni, elboldogulunk, igaz, Jancy?
- Igaz - erősítette meg Jancy. Vicky és Nettie kedvéért szívesen
vállalta ezt a pluszmunkát. Sokat tettek érte, szállást és ellátást adtak
neki, meg tisztességes fizetést. Befogadták, és úgy kezelték, mint csa-
ládtagot. Sokkal tartozott nekik.
- Én m-meg Ryder át tudunk jönni a déli csúcs idején, hogy
segítsünk.
- Akkor nem is kell felhívnom Waynette-et - mosolyodon el
Emily. - Szavadon foglak, Shane.
Ryder felhördült.
- Épp most vállaltál be nekünk egy melót, ami azt jelenti, hogy
Emily lesz a főnököm.
- Jót fog tenni neked - vigyorgott Shane. - Én Jancy-nek bármikor
hagynám, hogy dirigáljon nekem.
- Rendes leszek - mondta mosolyogva Emily. Megkerülte a pul-
tot, és lerogyott az egyik bokszba.
- Annyira megkönnyebbültem, hogy bőgni tudnék.
Ryder besiklott mellé a bokszba, és fél karjával átölelte a vállát.
- Nincs semmi baj, édes. Nettie rendben lesz, és Shane meg én
olyan sokat vagyunk itt, hogy tudjuk, hogy írjunk fel egy rendelést, és
tűzzük fel arra az izére ott - mondta a konyhai átadóablakra mutatva.
- Talán n-nem vagyunk olyan gyorsak, mint ti, lányok, de min-
denki m-meg fogja érteni - szólt oda Shane a terem másik végéből.
Woody lépett be sietve az ajtón. A szeme akkorára nyílt, mint két
csészealj.
- Most hallottam Nettie-ről. Mit segíthetek?
- Elvihetné a mamámnak a retiküljét. Már vagy hússzor csörgött
a telefonja. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan kezdik hívni az ét-
kezdét az emberek - mondta Emily. - És ha velem jönne a házhoz,
összecsomagolnék neki meg Nettie-nek egy táskát.
 - Menj te v-vele, Ryder - szólalt meg Shane. - Én segítek Jancy-
nek, amíg vissza nem értek.
Emily és Ryder felállt, és elindultak a kijárat felé.
- Én töltök magamnak egy csésze kávét, és itt várok. Jancy,
mondd meg az igazat! Nagy szívműtétje lesz? - kérdezte Woody.
- Nem, nem volt annyira súlyos, de valószínűleg kap egy pacema-
kert.
Woody megtörölte a homlokát.
- Adj nekem egy olyan epres kosárkát a kávéhoz! Én öt évvel ez-
előtt kaptam pacemakert. Nem nagy ügy. Ez a legjobb rossz hír, amit
kaphattunk. Ha szükségetek van bármire, csak hívjatok fel! Mindegy,
akármilyen kicsi vagy nagy dolog. Nyitva tartjátok az étkezdét, igaz?
- Ryder és Shane felajánlották, hogy segítenek a déli csúcsforga-
lomban. Ennyi segítséggel már Emily meg én elboldogulunk. Lehet,
hogy magát is felhívjuk, ha valami másra lesz szükségünk. Köszönjük,
Woody!
Woody nagyot szusszant.
- Túljutunk ezen. Mi itt Pickben összetartó népek vagyunk
ilyenkor.
Jancy egy epres sütit tett egy kistányérra, míg Shane töltött egy
csésze kávét. Ahogy egymás mellett dolgoztak a szűk helyen, a válluk
és a csípőjük minduntalan összeért, és Jancy-t elöntötte a forróság. Úgy
érezte, nagy, gyönyörű, tüzes szikrák pattognak közöttük, amitől
felgyorsult a szívverése.
- Köszönöm - mondta Woody, amikor leraktak elé mindent. -
Gondoltam, eszem egyet, mivel már csak négy maradt, és Nettie nem
fog tudni sütni néhány napig.
- Jancy és Emily m-megpróbál s-sütni addig - jelentette ki Shane,
még a szokásosnál is jobban dadogva.
- Na, az érdekes lesz. - Woody beleharapott a süteménybe. - Csak,
ha elfogadtok egy jótanácsot, drágám, ne csináljátok túl jól, nehogy
Nettie azt érezze, már nincs rá szükség. Sőt, talán az lenne a legjobb, ha
nem boldogulnátok, és valami mást kellene sütnötök, például epres
muffint, hogy ne bántsátok meg az érzéseit. Hiszen ő erről híres.
Jancy feltartott hüvelykujjával jelezte, hogy egyetért.
- Lehet ebben valami igazság. Majd szólok Emilynek. Süthetnénk
muffint vagy Nettie citromos tortáját.
- Epres muffin - bólintott Woody. - Ez illik is az étkezde nevéhez.
Tegyetek egy kis szív alakú cukorkát a tetejére, és tökéletes lesz. És a
maradékból most csomagoljatok be nekem kettőt, hogy elvigyem. Ha
nem kaphatok belőle pár napig, ez legalább egy darabig kitart.
- Meg fogod enni mindkettőt még ma este - nevetett Shane.
- Valószínűleg, aztán majd siránkozom és panaszkodom, hogy
nincs több. Itt jönnek a gyerekek a cuccal! - Gyorsan megette a
süteményt és felhajtotta a kávét. - Nem kell aggódnotok! Reggel mind-
járt idejövök, hogy kell-e valamit segíteni.
- Köszönjük, Woody! - válaszolt Jancy.
- És amint eljuttatom azt a telefont Vicky-nek, megmondom neki,
hívjon fel titeket, és számoljon be óránként. Viszlát!
A parkolóban találkozott Emilyvel, és berakta a furgonja anyósü-
lésére az utazótáskát meg a retikült.
- Jól vagy? Mintha sírtál volna - mondta Emilynek Jancy.
- Sírtam, de már jobban vagyok. Csak szíven ütött, hogy milyen
üres volna az élet Nettie nélkül, és... - Felkapott egy szalvétát, és le-
törölte a könnyeit. - Bocs. Erősebbnek kell lennem. A megye
legerősebb asszonya nevelt. Ez elfogadhatatlan.
Ryder szorosan magához ölelte.
- Semmi baj. Sírj csak, ha jólesik!
Emily hozzásimult, aztán hátralépett.
- Köszönöm a vigasztalást, és hogy segítettél a háznál. Rendben
leszek. Különösen, ha már láttam ma este. Itt lesztek hét harminckor,
ugye?
- Percre pontosan - felelt Shane. - Most vissza kell mennünk a
műhelybe. Megígértem annak a fickónak, hogy a kocsija kész lesz ötre.
 Az étkezde a szokásosnál üresebbnek tűnt, miután elmentek.
Jancy fogott egy seprűt, és söpörni kezdett. Emily a bokszokat takarítot-
ta, aztán letörölgette a mini redőnyöket az ablakokon.
- Hol lakik most Shane?
- Egy kis fehér házban, a műhelyétől északra.
- Mi volt az a régi történet a családjáról?
Emily felült egy bárszékre, és a pultra támaszkodott.
- Azt mesélik, hogy a szülei fiatalon házasodtak, és miután ő meg-
született, úgy döntöttek, csatlakoznak egy kommunához fent,
Wyomingban. A nagyapja közölte velük, hogy nem fognak egy kétéves
gyereket odavinni, úgyhogy neki adták Shane-t, hogy felnevelje. Nettie
szerint Shane ezért dadog. Waylon és Melissa, így hívtak a szüleit,
mindketten meghaltak pár évvel azután, hogy elmentek innen. Shane
nagyapja azt mondja, influenzások lettek, és a kommunában élő
emberek nem hittek az orvosokban és a gyógyszerekben.
Gyógynövényekkel kezelték őket. A halotti bizonyítványukon tü-
dőgyulladás volt feltüntetve. Azt kérték, hogy hamvasztva legyenek,
mint a te mamád is, és a hamvaikat szórják szét a hegyekben.
- Emlékszem ennek egy részére, de a nevüket már elfelejtettem -
mondta Jancy. - És Ryder? Az övéi hol vannak?
- Mindkettő elhunyt már régebben. A mamája Dallasban van
eltemetve, a papája meg fent Montanában. Azt hiszem, még élnek
unokatestvérei, de nem nagyon tartják a kapcsolatot. Ryder még mindig
Shane-nél lakik, amikor itt van a városban. Olyanok, mintha testvérek
lennének - válaszolt Emily. - És te? Azon kívül az unokatestvéren kívül,
akihez látogatóba készültél, vannak még rokonaid?
- Nincsenek. És neked?
- Néhány távoli rokon, szanaszét Texasban, de egyikkel sem tart-
juk a kapcsolatot a karácsonyi lapok küldésén túl.
Jancy befejezte a söprést, töltött két pohár édes teát, és odavitte
őket a bokszhoz.
- Én mindig szerettem volna egy testvért.
 - Én is - válaszolt Emily. - Nekem fél tucat gyerekem lesz. Magá-
nyos dolog egykének lenni.
Jancy sóhajtott.
- Igazat szóltál, barátnőm.
 TIZEDIK FEJEZET

VICKY UTOLJÁRA AKKOR ÉRZETT ILYEN SZORONGÁST, amikor

ő meg Creed megmondták Nettie-nek, hogy várandós, és össze akarnak
házasodni. És még épp csak megnyugodott, amikor Creed meghalt a
motorbalesetben. Csalódott volt, amikor Emily közölte vele, hogy
online akarja befejezni a főiskolát, de nem érezte a gyomra mélyén azt
az ürességet, amit Nettie csövekre kötött látványa kiváltott benne.
Andy a karjára tette a kezét.
- Több százszor elhajthattam már az étkezdéjük mellett. Az egész
azzal kezdődött, hogy egy Pickben élő lány bejött esküvői tortáért.
A csevegés nem mulasztja el az üresség érzését a gyomrában.
Mégis, megható volt a férfi próbálkozása. Sokat segített a tudat, hogy
van vele egy másik ember, aki próbálja enyhíteni a félelmét.
Andy folytatta:
- Valójában a szokásos torta helyett egy többemeletes
tortaállványt szeretett volna a maguk étkezdéjéből származó epres
kosárkákkal megrakva, de ez nem volt lehetséges. Mikor
megkérdeztem tőle, miért, elmondta nekem a szabályt, hogy csak kettő
mehet ki az ajtón. Azt hittem, megőrült, de aztán pár alkalmazottam
elment, hogy megnézze, mi ez a nagy felhajtás az epres kosárka körül,
és mikor visszajöttek, áradoztak róla. Ezért úgy döntöttem, megnézem
én is magamnak.
A férfi mély hangja visszatartotta Vicky-t attól, hogy elmerüljön
sötét gondolataiban, és minduntalan bevillanjon neki a koporsóban
fekvő Nettie képe.
- És ez az egész most, hogy jutott eszébe? - kérdezte Vicky.
 - Ha nem kóstolom meg, nem vágyakoznék utána, és ma nem
lennék itt magával. De nem is szeretnék másutt lenni, mint itt.
- Egy kórházban? - értetlenkedett a nő.
Nettie felnevetett, megtörve a pillanatot.
- Hát, drágám, te most ott vagy. Miért nem mentek ki egy kicsit?
Egyetek valamit! Sétáljatok egyet a kórház parkjában! Beszélgessetek
anélkül, hogy egy kíváncsi öregasszony halljon minden szót, amit ki-
ejtetek.
- Nem hagylak egyedül - jelentette ki Vicky.
- És nyugodtan hallgatózzon, sőt, tanácsot is adhat, ha akar - tette
hozzá Andy vigyorogva. - Én sosem értettem a nőkhöz. Nem vagyok
kifejezetten az a típus, akit valaki hazavinne, hogy bemutasson a
szüleinek. El tudják képzelni, amint egy nő bemutat engem? „Andy
esküvői tortákat csinál, meg olyan helyes kis flancos sütiket, mama. Hát
nem egy álom pasi?”
Vicky kuncogott.
- Pontosan tudom, mit érez. El tudja képzelni, mit mondana egy
férfi, ha hazavinne engem, hogy bemutasson a mamájának? „Az övé ez
a régi étkezde, heti hét napot dolgozik, és van egy huszonkét éves lánya.
Egyedülálló anya, és csak egypárszor tette ki a lábát Texasból egész
életében.”
- A férfinép férfias dolgokat csinál, például szénabálát cipel, és
szögesdrót kerítést húz ki - érvelt a férfi.
- Az a lány, aki maguktól vette a tortát, Emily barátnője. Az a
torta kiváló volt. Az esküvőn mindenki áradozott róla. Én hazavinném
magát, hogy bemutassam a mamámnak, és büszke lennék magára.
Szerintem még kedvelte is volna magát - mondta Vicky.
- Én biztos vagyok benne - szólt közbe Nettie -, de akkor sem ad-
ná el magának az epres kosárka receptünket.
Andy felállt, és párszor körbesétált a szobában, aztán újra leült.
 - Azt mondják, hogy a menyasszony, aki a tortát vette tőlem, egy
kedves barátjuk volt, és ennek ellenére nem adtak neki epres sütit az
esküvőjére?
Nettie rácsapott a gombra, hogy felemelje az ágy fejét.
- Hacsak nem az étkezdében lesz az esküvője, Emily sem kap ep-
res kosárkát. A szabály az szabály, és nem szegjük meg. És köszönöm,
hogy Vicky-vel maradt, Andy.
- Nagyon szívesen, asszonyom. Hozhatok magának valamit?
- Elérem a vizet, és gondolom, azonnal hoznak nekem valami va-
csorát. Fogadni mernék, hogy egy fikarcnyi szalonna sem lesz benne.
És azt már most megmondom, ha tofu lesz, azt kidobom a szemétbe.
- Majd segítek elrejteni a bizonyítékokat, ha azt hoznának - neve-
tett a férfi. - Pár nap múlva hazamehet, és sokkal jobban fogja érezni
magát. Apám azt mondta, hogy néha szédült, és időnként furának érezte
a szívét, mielőtt betették neki a pacemakert, de utána jól lett.
- Én addig nem leszek jól, amíg nem lehetek újra a konyhámban,
az étkezdében - jelentette ki Nettie. - De annak örülnék, ha Vicky
hazamenne, és kipihenné magát ma éjjel.
- Egy szemhunyást sem aludnék, úgyhogy itt maradok - válaszolt
Vicky.
- És... - kezdte Andy.
Nettie gyorsan közbevágott, mielőtt befejezhette volna.
- Maga nem maradhat, Andy.
- Nem is akartam felajánlani, csak ha Vicky megkért volna rá, de
miért nem maradhatok?
- Mert a szabályok nem engedik, hogy idegenekkel aludjunk.
Előbb randiznunk kell legalább három hónapig - kacsintott rá Nettie.
- Azt megszervezhetjük - mondta Andy.
- Vele beszéljen, ne velem! Esélye sem volna egy ilyen tapasztalt
nővel, mint én - ásított Nettie.
- Ó - sóhajtott Andy. - Pedig magára pályáztam, mivel maga ké-
szíti azokat az epres kosárkákat.
 - Majd megtanítom Vicky-nek, ha randira hívja, és járni kezd vele
- ugratta Nettie.
Mielőtt a férfi valami újabb elmésséggel válaszolhatott volna,
Emily robbant be negyedmagával a kórterembe. Vicky még sosem örült
ennyire egy csapat gyerek látványának.
- Nettie! - Emily az ágy fölé hajolt, és megcsókolta az asszony
homlokát.
- A frászt hozta ránk - veregette vállon Jancy.
Shane megcsókolta a kezét.
- M-mindnyájan aggódtunk, Miz Nettie! Máris hiányzik az egész
városnak.
Ryder hátramaradt, amíg a többiek félre nem húzódtak. Akkor
letérdelt az ágy mellé.
- Muszáj meggyógyulnia! Emily meg Jancy elvezeti az étkezdét
maga nélkül, de szükségük van magára, Nettie. Nem ugyanolyan a hely,
ha nincs ott a konyhában.
Az asszony megveregette a fiú fejét.
- Hamarosan ott leszek, amint kiengednek erről a helyről. Kár,
hogy az orvosi rendelőben kellett hozzá elájulnom, hogy
idehurcoljanak, és ekkora felhajtást csapjanak körülöttem. Ha ezt
tudom, már évekkel ezelőtt megteszem.
- Na, nézzenek oda! - dorgálta Vicky. - Mikor ideértem, valami
rémes patáliát csapott, és közölte, hogy másnap reggel dolgozni fog.
Sőt, még azt is mondta nekem, hogy nem maradhatok itt vele éjszakára!
De amint ti megjelentek, máris édes, mint a cseppentett méz.
- Szó sincs róla! Egész nap a megtestesült aranyos déli kis
öregasszony voltam - vágott vissza Nettie csillogó szemmel.
- Igaz ez, Andy? - kérdezte Emily.
- Nem nyilatkozom - mosolygott Andy.
- Szóval, ki fogja megsütni a kosárkákat? - váltott témát Nettie.
- Senki. Mivel kerten visszük a boltot, nincs időnk rá. Különben
is, félünk belevágni. Mi van akkor, ha nem olyan finom, mint amit te
csinálsz? Még elveszítjük a vendégeket! - Emily leült az ágy szélére, és
megfogta Nettie kezét.
- Úgyhogy epres muffint sütünk inkább - tette hozzá Jancy. - Ta-
láltunk egy csodás receptet a neten. Használhatunk fagyasztott epret és
egy egyszerű krémsajt bevonatot. Nem lesz olyan, mint a maga híres
kosárkái, de legalább tovább visszük az epres motívumot, amíg
hazajöhet.
Emily észrevétlenül az anyjára kacsintott.
- Majd, ha elég erős leszel, megint sütheted a kosárkákat. Fogadni
mernék, hogy Pick minden lakója sorban áll majd, egészen Leonard
boltjáig, hogy kapjon belőle, miután pár napig be kellett érniük nélküle.
Nettie lassan megcsóválta a fejét.
- Csak akkor kezd hiányozni, amikor már nincsen. Be kell érniük
a muffinnal, amíg haza nem megyek. Legfeljebb még egy hét
Mondjátok meg mindenkinek, különösen Woodynak, hogy sajnálom!
Rendben?
- Rendben - válaszolt Jancy. - ő kettőt is elvitt ma.
- Mennem kell - szólalt meg Andy. - Vicky, elkísérne a liftig?
- Semmi etyepetye, különben féltékeny leszek - vigyorgott Nettie.
Az infarktus határozottan befolyásolta Nettie képességét, hogy
befogja a száját. Ennyi erővel akár kitehetne egy neonreklámot is, hogy
Vicky-nek őrült szüksége van egy férfira! Ami határozottan nem igaz.
Neki észhez kell térítenie a lányát, hogy menjen vissza a főiskolára az
utolsó évre. Nincs ideje románcra!
- Elnézést Nettie miatt - mondta a férfinak a folyosón.
- Nagyon mulatságos. Bárcsak az én apámban is lenne
valamennyi ebből a humorból! Csak meg akartam bizonyosodni róla,
hogy megvan magának a telefonszámom, mielőtt elmegyek. Ha
szüksége van bármire, hívjon! Nem számít, hogy az éjszaka közepe van,
vagy kora hajnal.
Kivette a telefont a nő kezéből, és beírta a számát.
- Köszönöm, de...
 - A barátságban nincs, de - felelte a férfi, és visszaadta a telefont.
- Holnap délután felhívom!
- Várom - mondta Vicky.
A lift ajtaja kinyílt, és a férfi belépett.
- Jó éjt, és ha nem tud aludni, hívjon föl!
Miután becsukódott az ajtó, a nő a falhoz hátrált, és leült a padló-
ra. Felhúzta a térdét a melléhez, és átfogta a karjával. Az utóbbi pár nap
teljesen szürreális volt. Először Emily közölte, hogy nem megy vissza
a főiskolára, aztán ez a dolog Nettie-vel. És végül az utóbbi három óra
Andy társaságában.
- Mama - súgta Emily.
Először azt hitte, csak képzeli a lánya hangját, de aztán Emily
leült mellé, és megfogta a kezét.
- Jól vagy? - kérdezte a lány elsápadva. - Tudsz valamit, amit mi
nem?
- Nem, az igazat mondtam nektek - felelt az anyja. - És jól
vagyok, bár egy kicsit fáradt, és még mindig aggódom Nettie miatt. De
jól vagyok. Ha a pacemaker már a helyén lesz, sokkal jobban fogom
érezni magam.
- Tudom, mire gondolsz. Azt mondják, ha valakinek másodszor
van infarktusa, az nagyon gyakran végzetes. De Nettie erős, és
kórházban van, nem otthon.
- Pontosan. De épp ezért maradok mellette. Ha csak egyet sóhajt,
ott vagyok - jelentette ki Vicky.
- Szeretnéd, hogy itt maradjak, hogy neked is legyen támaszod? -
kérdezte Emily.
- Nem. Te meg Jancy menjetek haza estére, és aludjatok egy
kicsit! Azzal segítetek, ha nyitva tartjátok az étkezdét. Egyáltalán
előszedtétek az epres kosárkák receptjét?
- Lebuktunk! - Emily előretartotta a két csuklóját, mintha meg
akarnák bilincselni. - Woody azt mondta, az embereknek azt kell
érezniük, hogy szükség van rájuk, és ha mi elkezdenénk a kosárkákat
sütni, Nettie elvesztené ezt az érzést. És ez eszembe juttatta Jancy-t. Ő
sosem érezte ezt. Pedig nekünk szükségünk van rá. Hogy lehetne ezt
megértetni vele?
- Úgy, hogy mellette állunk, ahogy ő most mellettünk. - Vicky
felállt, és felhúzta Emilyt is a földről. - Jobb lesz, ha visszamegyünk.
Nettie valószínűleg éppen arra próbálja rábeszélni Ryder-t meg Shane-
t, hogy segítsenek neki megszökni.
Emily fél karjával átölelte az anyja vállát.
- Sokkal jobban érzem magam, amióta láttam őt, és beszéltem ve-
led. Látod, miért kell itthon lennem, mama? Mi van, ha ez tanév közben
történik?
- Ezt ne most beszéljük meg, gyermekem! Van rá egy egész nya-
runk - felelte Vicky.

Amikor aznap este hazaértek, Shane az ajtóig kísérte Jancy-t, a

kezét fogva. Az ajtónál átölelte, és hosszasan magához vonta.
- N-ne aggódj! Nettie rendbe fog jönni.
- Megpróbálom, de nem ígérhetek semmit. A mamámtól örököl-
tem az aggódó hajlamot - mondta a lány mosolyogva.
- A m-mamád, Miz Elaine, m-mindig jó volt hozzám. Nagyon
szerettem.
- Köszönöm, Shane - felelte Jancy, aztán minden akaraterejét
összeszedve kibontakozott az ölelésből.
- Jó éjt, Jancy!
- Jó éjt - suttogta a lány.
Ryder eddig Emily mellett állt, de most hátralépett. Jancy észre-
vette a szeme sarkából, hogy a kisujjuk össze van kulcsolva. Talán Ry-
der valójában az oka, hogy Emily nem akar visszamenni a főiskolára.
Ha ő volt az oka, hogy a lány hajnalban osont be a házba, Vicky lesz a
következő, aki infarktussal a kórházba kerül.
Emily kinyitotta az ajtót, de még egy ideig kint maradt a veran-
dán. Jancy bement, és felkapcsolta villanyt. Egy teljes hét telt el azóta,
hogy dolgozni kezdett az étkezdében. Voltak barátai, fiúja, és
elfogadták az emberek, sőt, maguk közé tartozónak gondolták. Megvolt
mindene, amire valaha is vágyott. Vajon mit gondolnának róla, ha
tudnának a múltbéli dolgairól?
- Mondd, hogy ez nem történt meg ma! - nyögött fel Emily, és
levetette magát a kanapéra.
- Bárcsak úgy lenne! - mondta Jancy, fel-alá járva a szobában. -
Félek.
- Nettie jól nézett ki. Viccelődött velünk, és nem volt sápadt. Lát-
tál valamit, amit én nem? Te már átélted egy szeretett személy halálát,
én még nem. Mondd meg, ha tudsz valamit!
Jancy leült Vicky karosszékébe.
- Nettie jól nézett ki, és az igazat mondom neked.
- Akkor mi a csudától félsz? Szükségünk van rád, Jancy. Kérlek,
ne menj el! És most hosszú távon gondolom, nem csak pár hónapról
beszélek.
- Ijesztő, ha valakinek szüksége van rám. Mi van, ha csalódást
okozok mindnyájatoknak? Vagy ha Shane úgy dönt, hogy ez csak egy
iskoláskori rajongás, ami túl hosszúra nyúlt? És még folytathatnám
napestig - sóhajtott fel Jancy. - Még sosem szereztem ilyen gyorsan
barátokat. Amikor eljöttem Amarilló-ból, megesküdtem, hogy soha
többé nem bízom senkiben, mégis itt vagyok. Visszazökkentem a régi
kerékvágásba, ráadásul még rövidebb idő alatt.
- Egy hét, napi huszonnégy óra. Ez majdnem százötven óra, amit
velük töltöttél, és plusz még sok óra, amit velem. Ott voltál a Carl- ton-
féle dráma megoldásának a közepén. Van egy fiúd, aki nagyon kedvel
és tisztel. Mi pedig a barátaid vagyunk, de te is a barátunk vagy, Jancy
- mondta Emily. - Gondolkodj rajta! Ha összebarátkoznál valakivel, és
hetente egyszer találkoznál vele, mondjuk, jógaórán vagy bibliaórán,
három órára, ez megfelelne ötven hétnek vagy majdnem egy évnek.
Egyszerűen csak mindent sűrítve élünk át, nem lassú tempóban.
 - Ez igaz. - Jancy hátradöntötte a karosszék támláját, és
kényelmesebben elhelyezkedett. - De...
- Semmi de! Különben is, nem csak úgy becsöppentél egy idegen
országba. A nagyid egész életében Pickben lakott, és te is itt éltél két
évig. Olyan vagy, mint a tékozló fiú, aki hazatért. Nem, én vagyok a
tékozló fiú, te pedig a vándorlólélek, aki végre visszatalált oda, ahová
tartozik.
Jancy kuncogott.
- Szerintem egyikünknek sincs meg a szükséges felszerelése hoz-
zá, hogy fiú legyen.
Emily hozzávágott egy párnát.
- Tudod, hogy gondolom! Egyszerűen hazajöttél, Jancy. Olyan,
mintha ez volna a sorsod. Fogadd el!
Jancy a levegőben elkapta a párnát, és magához szorította.
- És te? Te elfogadod a sorsodat?
- Próbálom, de nekem nehezebb. Bárcsak a te helyedben lennék!
- Ez bolond beszéd - mondta Jancy, visszahajítva neki a párnát.
Emilynek sosem kellett napokig gyűjtögetni a borravalót, hogy
bankszámlát nyisson, és visszakapcsoltassa a telefonját. Még sosem
égett le az autója a szeme láttára. És sosem kellett azon gondolkodnia,
honnan lesz pénze a következő étkezésre.
- Ez az igazság - felelte Emily, és a feje alá tette a párnát.
- Teljesen elment az eszed? - kérdezte Jancy.
- Nem, csak szeretném a legjobbat mindkét világból. Azt nem
szeretném, ha úgy kellett volna élnem, mint neked, Jancy. De azt
kívánom, bárcsak... ó, nem számít.
Abból, ahogyan Emily egy hajfürtjét tekergetve elbámult a sem-
mibe, nyilvánvaló volt, hogy szeretne elmondani valamit.
- Hogy hívják? - kérdezte Jancy.
- Kit? - kérdezte Emily, de nem nézett a szemébe.
- Csak egy férfi miatt viselkedik így valaki, ahogy most te.
Szóval, hogy hívják? Pakolj ki, és megkönnyebbülsz.
 - Ryder az - suttogta Emily.
- Édes Jézus! - szisszent fel Jancy, noha félig-meddig számított
erre. - Mióta jártok együtt? Vicky tombolni fog.
- Múlt vasárnap akartuk megmondani a mamának, de aztán azt
gondoltam, egy hétre épp elég, ha azt megmondom neki, hogy nem
megyek vissza a főiskolára. Most mit csináljak? Nem beszélhetek neki
Ryder-ről most, hogy Nettie beteg. Ez túl sok volna egyszerre!
- Ez az egész a múlt hétvégén kezdődött? - Jancy ismét függőle-
gesbe állította a karosszék támláját.
Emily a fejét rázta.
- Múlt karácsony óta járok vele.
- Te szent szar, Emily! Hogy tudtad ezt titokban tartani?
Emily felpattant a kanapéról, és járkálni kezdett a szobában.
- Én a főiskolán voltam. Ö három hetet kint volt a fúrótoronynál,
aztán két hetet itthon, úgyhogy nem volt nehéz. De most, hogy én itthon
vagyok, és ő sem megy többet ki a toronyhoz... hát, nem titkolózhatunk
tovább.
- Shane tudja?
- Ő az egyetlen.
- Szegény Shane! Mindent tud, és védeni akarja a barátját, de
ugyanakkor bűntudata van, mert szereti Vicky-t meg Nettie-t. Igaz?
- És most téged is ilyen helyzetbe hoztalak. Muszáj valakivel
beszélnem róla. Waynette-nek meg a többi barátnőmnek nem
mondhatom el. Frászt kapnának, és azonnal futnának a mamához mind.
Ryder-nek mindig is szörnyű rossz híre volt, de megváltozott, és szeret
engem. Ezt meg kell értetnem a mamával. Mit tegyek?
- Pihentesd egy kicsit! Nettie meggyógyul. Ez a Carlton Wolfe-
féle dolog eltűnik majd. Mikor minden visszazökken a régi
kerékvágásba, akkor megmondhatod neki. De miért olyan nagy ügy ez?
Ryder-nek jó állása van. Helyes fiú és hazai termés.
- Hát, emlékszel, milyen rossz híre van, és tudod, a mama meny-
nyire félt engem, igaz?
 - Semmivel sincs rosszabb híre, mint nekem - jelentette ki Jancy.
- De nem hozzád megyek feleségül - jajdult fel Emily.
- Feleségül! - sikkantott Jancy.
- Június huszonnegyedikén - közölte komoran Emily.
- De addig csak három hét van! Hogy tud Vicky megszervezni
egy esküvőt alig három hét alatt, ilyen körülmények között? És nem
éppen akörül van a fesztivál is?
- Június tizenhetedikén - nyögött fel ismét Emily.
- Felejtsd el a „csak babaléptekkel” ötletet! Meg kell mondanod a
mamádnak most azonnal, aztán legalább egypár hónappal el kell
halasztanod az esküvőt! Te vagy az egyetlen lánya, és valószínűleg
mindenféle különleges dolgot tervezett neked.
- A babát karácsonyra várjuk. Nagy szerencse, hogy nem voltam
reggelente rosszul.
Jancy-nek percekre elállt a szava. Kinyitotta a száját, de egyetlen
szót sem tudott kinyögni. Három hét egy esküvő megszervezésére,
ráadásul úton van a baba? Lehet, hogy Vicky is infarktust kap.
- Sokkal jobban érzem magam, hogy valakivel beszélhettem róla.
Köszönöm, hogy meghallgattál, és hogy megőrződ a titkom vasárnapig
- mondta Emily, és hátradőlt a kanapén.
- Ryder? - nyögte ki végül Jancy. - Mint apa?
- Odavan a boldogságtól, és kész megállapodni. Utálta, hogy
titokban kellett randiznunk. Ó, Jancy, ő a legjobb dolog, ami valaha is
történt velem!
- Tényleg? – Jancy-nek zúgott a feje a különböző lehetséges
forgatókönyvektől.
Megcsörrent Emily telefonja. Előrehajolt, és előrángatta a szűk
farmer hátsó zsebéből.
- Szia, mama! Biztonságban hazaértünk. Már lefekvéshez készü-
lődünk, hogy kora reggel ki tudjuk nyitni az étkezdét.
Egy pillanatig hallgatott.
 - Nem hívtam fel Waynette-et. Shane meg Ryder felajánlották,
hogy kisegítenek minket a déli csúcsban. És ne felejtsd el, te meg Nettie
heteken át magatok vittétek az üzletet! Boldogulni fogunk. Ne aggódj!
Ha tudnád, hogy mi következik, azt gondolnád, hogy az étkezde
vezetése semmiség, ez volt Jancy első kerek gondolata. Egy olyan vejed
lesz, akit sosem választottál volna a lányodnak, és hatalmas karácsonyi
ajándékot kapsz.
- Igen, felhívlak, ha lement a reggeli roham. Addigra már az orvos
is megmondja Nettie-nek az eredményeket, és te elmondhatod nekem.
Jó éjt, mama! Próbálj pihenni, amennyit lehet! Szeretlek.
Letette a dohányzóasztalra a telefont.
- Mama azt mondja, adjam át neked, hogy szívből köszön
mindent.
- Nekem kellene mindent megköszönnöm neki. Ha majd Nettie
hazajön a hétvégén, muszáj lesz mindent elmondanod nekik, Emily!
Hogy a csudába akarsz egy esküvőt összehozni ilyen rövid idő alatt?
Egyszerű lesz. Béreltünk székeket meg egy boltívet, ami a parko-
lóban lesz felállítva aznap este nyolckor. A nap éppen lemegy majd
mögöttünk. A fogadáshoz az étel az étkezde pultjára lesz kirakva. Nem
lesz torta, csak Nettie epres kosárkái meg mini szendvicsek, amiket úgy
hozatunk. Már csak meg kell bíznunk valakit a szertartáshoz, de az nem
lehet nehéz.
- Muszáj, hogy legyen tortád! Legalább ezt add meg a
mamádnak! Meg a ruhát és a virágokat - vitatkozott Jancy.
- Rendben. Akkor, miután megmondtuk neki, segítesz
kiválasztani a tortát?
- Az a mamád dolga. Megkérhetnéd Andyt, hogy készítse el a
tortádat. Esetleg el is tudná hozni a tortakatalógusát az étkezdébe -
mondta Jancy. - És hol az eljegyzési gyűrűd? Azt is rejtegeted?
Emily felpattant, megkerülte a dohányzóasztalt, és megölelte
Jancy-t.
 - Azt nem akartam. Csak egy széles, arany karikagyűrűt akarok.
Nagyon-nagyon széleset, és egy ugyanolyant Ryder-nek, hogy a régi
barátnői meg egyéjszakás kalandjai tudják, hogy foglalt. Már kiválasz-
tottuk, és most gravírozzák. Pár nappal a szertartás előtt kész lesznek.
- Úgy tűnik, minden összeáll, még ha Vicky nem is sejt semmit -
mondta Jancy, és ásított.
- Igen, és most már talán majd aludni is tudok, hogy van egy ba-
rátnőm, akivel beszélhetek ezekről. Tudod, nagyon aggódtam, mikor
mama elmondta, hogy felvettek téged. Megígértettem vele, hogy
bezárja az ajtaját éjszakára - közölte Emily, amint elindult a szobája
felé.
- Szóval miattad volt - válaszolt Jancy. - Hallottam a kattanást. Be
kell vallanom, hogy én is bezártam az enyémet. De mintha már évekkel
ezelőtt lett volna, nem csak egy hete.
Felhívom Ryder-t, és megmondom neki, hogy elmondtam neked.
Ő biztosan továbbadja majd Shane-nek. Viszlát reggel, és még egyszer
köszönöm, Jancy! - Emily egy pillanatra megállt a karosszék mellett, és
átölelte a lányt. - Örülök, hogy itt vagy, és nagyon remélem, hogy nem
mégy el soha!
Azzal kilépett az ajtón.
Jancy meg sem tudott volna szólalni a gombóctól a torkában.
Hónapok kellenének hozzá, hogy ezt a napot feldolgozza, nem harminc
perc. Semmi esetre sem mehet el az esküvő előtt. Különben is - gon-
dolta halvány mosollyal -, Nettie azt mondta, hogy hat hónap a fel-
mondási idő. Vicky-nek és Nettie-nek addig szüksége van rá, utána meg
jön a baba. Biztosan elkél a segítség majd akkor is. Amint ott ült, érezte,
ahogy a gyökerei a földbe mélyednek a texasi Pickben.
 TIZENEGYEDIK FEJEZET

SZERDA REGGEL EMILY BEGYÚJTOTTA A SÜTŐT, a tűzhelyet

meg a grillt a reggelihez, amíg Jancy megkereste az epres muffin re-
ceptjét. Összeállított négy tucatot, és berakta őket a sütőbe. Míg sültek,
krémsajtos bevonót csinált, és a hűtőbe tette. Aztán segített Emilynek
tepsibe rakni a pogácsákat, hogy azonnal mehessenek a sütőbe, amint a
muffinok elkészülnek.
- Tizenöt perc múlva nyitunk - közölte Emily, miközben két tucat
tojást felvert egy tálban.
Jancy két tepsi muffint kihúzott a sütőből, és berakott helyettük
másik kettőt.
- Jó csapat vagyunk.
- Egyikünknek sem ez az első rodeója - felelte Emily. - Tegnap
este beszéltem Ryder-rel. Shane nagyon örül, hogy még valaki tud a
dolgokról. Már majd kipukkadt, mivel nem volt kivel beszélnie róla.
Úgyhogy ma valószínűleg telebeszéli majd a fejed, és este is, a kór-
házba menet.
- Nem gondolod, hogy Vicky gyanakodni fog, ha ismét mind a
négyen beállítunk?
Emily egy pillanatra megállt, és a semmibe bámult.
- Talán az jó is volna. Úgy döntöttünk, hogy vasárnap este, a mise
után mondjuk el neki meg Nettie-nek. Ha már sejt valamit, talán nem
lesz akkora a sokk - mondta Emily, és a vállával megbökte Jancy-t. -
ígérd meg, hogy te is ott leszel!
- Ez személyes téma, csak családtagoknak.
- Akkor adoptállak téged meg Shane-t. Ha ti is ott vagytok, talán
nem lesz akkora cirkusz.
 - Inkább abban reménykedj, hogy Ryder élve távozik a házból! -
nevetett fel idegesen Jancy.
Emily is vele kuncogott.
- Majd én megvédem. Na, nyisd ki az ajtót, és kapcsold fel a vil-
lanyt! Bizonyítsuk be, hogy elvezetjük ezt az étkezdét kerten is.

Vicky mosolya már halványodni kezdett a délután közepére, de

azért kitartott, amíg jöttek a látogatók. Ez volt a legkevesebb, amit tehe-
tett, ha már eljöttek az emberek, hogy támogassák Nettie-t. De mivel
alig aludt valamit az éjjel, legszívesebben szunyókált volna egyet -
legalább fél órát. Végül minden látogató elment, és Nettie körülnézett
a szobában.
- Senki nem bujkál az ágy alatt? - súgta.
- Miért kérded?
- Mert ha mind elmentek, letörölhetem ezt a hamis vigyort az ar-
comról. Ez a betegeskedés sokkal jobban megvisel, mint az egész napos
munka az étkezdében.
- Hahó! Itt vagyunk! - zúdult be a kórterembe a négy fiatal.
- Nem kell sietnie - mondta Ryder. - Maradunk, amíg vissza nem
ér.
Vicky idegei pattanásig feszültek. A kórházban nem úgy telt az
idő, mint máskor. Néhány óra elrepült, máskor csak csigalassúsággal
vánszorgott az idő. Ha csak ilyen vagy olyan volna, nem lenne ennyire
fárasztó, de a kettő váltakozása teljesen kikészítette. Megnyomta a lift
hívógombját, és a liftajtó azonnal kitárult. Megnyomta a földszint
gombját, ahol az étkezde volt. Amikor kinyílt az ajtó, Andy Butler állt
előtte, kezében két kávéval.
- Gondoltam, viszek magának - vigyorgott. - A nagy szellemek
találkozása. Hogy van Nettie ma este?
Vicky kilépett a folyosóra.
- Egész nap királynőként fogadta a látogatóit, de az az érzésem,
hogy kezd kimerülni. A gyerekek vele vannak.
 - Á, értem. Van egy kis társalgó a sarkon túl. Van kedve leülni
egy kicsit, vagy meghívhatom vacsorára az étkezdébe?
- Inkább kimennék egy kicsit, hogy friss levegőt szívjak. Nem va-
gyok éhes - felelte a nő.
- Akkor kövessen! Van egy hely errefelé egypár paddal. - Azzal
megindult egy rövid folyosón.
Kitárultak előttük az automata ajtók, és Vicky vadrózsa illatát
érezte a forró levegőben. A férfi átadta neki az egyik kávét, és megvárta,
amíg Vicky leül egy padra.
- Korábban akartam jönni, de örülök, hogy vártam, ha egész nap
volt társasága. A gyerekek - ahogy hívja őket - mióta barátok, és mióta
járnak együtt?
- Jancy és Shane még csak egy randin volt. Shane tényleg nagyon
kedveli, de ugyan miért gondolja, hogy Ryder meg Emily egy pár? Az
nem lehetséges. Ryder nem Emily zsánere.
- Hát, csak abból gondolom, ahogy egymásra néznek. Vagy sze-
relmesek egymásba, vagy elveszítettem a képességemet, hogy jól ol-
vassam a jeleket - válaszolt Andy.
- Lehetetlen. Ryder...
- Hallottam már Ryder Jensen-ről. Párszor randizott az egyik
beosztottammal. A lány utána hetekig átkozta a nevét - mondta nevetve
Andy.
- Az én lányom okosabb, mint hogy a barátságon kívül bármi kö-
ze legyen hozzá - jelentette ki Vicky. - Félreértett valamit.
- Lehetséges. Tévedtem már máskor is.
Azzal leült a nő mellé.
Egy helikopter zaja a fejük felett azt jelezte, hogy kritikus állapo-
tú beteget hoztak légimentővel. Vicky felpillantott, és meglátta a
helikoptert, amely felettük lebegett, majd eltűnt a leszállópálya felé. A
nő behunyta a szemét, és magában elmondott egy hálaimát, amiért
Nettie éppen az orvosnál volt, amikor összeesett. Amikor kinyitotta a
szemét, Andy őt bámulta. Egy hosszú pillanatig összekapcsolódott a
tekintetük, aztán Vicky a szájához emelte a poharat, és belekortyolt.
- Köszönöm a kávét. Csodás. De még csodálatosabb kiszabadulni
abból a kórteremből egy kicsit. Bár bűntudatom van attól, hogy ezt
mondom.
- Ne legyen. Mindenki elfárad, amikor megáll az idő. Ez nem ter-
mészetes - mondta Andy, aztán elhallgatott. Ült, és nézte, ahogy
jönnek-mennek az emberek az automata ajtón át. Nem volt rá szükség,
hogy szavakkal töltsék ki a csendet kettejük között. - Szép ez a
naplemente, igaz? - szólalt meg aztán.
- Gyönyörű. Holnap behelyezik a pacemakert Nettie-nek, a
terveknek megfelelően.
- Az jó hír. Akkor valószínűleg hazamehet pénteken. Szeretem a
texasi naplementéket. Láttam többtucatnyit különböző államokban, de
egyik sem vetekedhet a miénkkel. Hogy boldogulnak a lányok az
étkezdében?
- Ma többször is felhívtam Emilyt, hogy beszámoljak neki a fejle-
ményekről. Jól elvoltak. Esetleg kiudvarolhatja belőlük az epresmuffin-
receptjüket. Eladtak minden egyes darabot, amit sütöttek.
Muffin. Naplemente. Pacemaker. Mind összegyúrva egy
beszélgetésbe. Furán - sután - kellene hatnia, de mégsem volt az.
- Akkor fogadjon el egy tanácsot valakitől, aki volt már ilyen
helyzetben egy idős hozzátartozóval. Vegyen ki szabadságot a
hétvégére, és maradjon otthon Nettie-vel! Hadd vezessék a lányok az
étkezdét. Attól úgy érzik majd, hogy megbízik bennük.
Vicky elkapta a férfi pillantását, és hosszan a szemébe nézett.
Andy nagyon okosnak tűnt, de ez a lehető legrosszabb tanács volt, amit
valaha is hallott. Épp elég nehéz lesz Nettie-t egypár napig távol tartani
az étkezdétől, de ha még ő is otthon maradna, akkor Nettie első osztályú
cirkuszt csapna. Még azt is nehezen viselte, hogy fekszik egy kórházi
ágyon, és nem csinál semmit. De ha valaki még felügyelné is otthon,
attól teljesen kiborulna.
 - Látom az arckifejezéséből, hogy ez nem opció. - A férfi kivette
Vicky kezéből az üres kávéspoharat, és a sajátjával együtt odavitte a
legközelebbi szeméttartóhoz. - Nettie épp olyan keményfejű lehet, mint
az én apám.
- Ezt eltalálta - bólintott Vicky, és felállt. - Vissza kellene men-
nem.
- Elkísérem, de csak egypár percig maradok. Későre jár. - Meg-
fogta a nő kezét, és a karjába fűzte. - Szóval mi a helyzet Shane-nel és
Jancy-vel? Azt hittem, már ezer éve együtt vannak.
- Évekkel ezelőtt már ismerték egymást. Tinédzser korában Jancy
egy rövid ideig itt élt Pickben. De csak nemrég tért vissza. A kocsija
kigyulladt az étkezde parkolójában. Hívhatja a sors kezének, ha hisz
benne. Ő itt ragadt, család nélkül, fedél nélkül, nekünk pedig kellett egy
pincérnő. Megmentett minket, és nem csak azzal, hogy nálunk
dolgozik.
- Én hiszek a sorsban - jelentette ki Andy. – Máskülönben, hogy
volna bárminek is értelme?
Ezúttal nem volt olyan szerencséjük, hogy maguk lehessenek a
liftben: annyira tele volt, hogy csak nagy nehezen tudtak beszállni.
Vicky háta olyan szorosan hozzásimult Andy mellkasához, hogy érezte
a férfi szívverését. Erősen és egyenletesen vert. A nő eltűnődött, vajon
ez a férfi életszemléletére is utal-e. Az ajtó kinyílt az emeletükön, és
Vicky úgy érezte, mintha a lift kiköpte volna őket.
- Hú! Még jó, hogy egyikünk sem klausztrofóbiás - jegyezte meg
Andy.
- Ki mondta, hogy én nem vagyok az? - tréfált a nő.
- Ha tényleg az, akkor nagyon jól bírta. Engem nem zavarnak a
szűk helyek.
Lazán Vicky vállára vetette a karját, úgy vezette végig a folyosón.
- Na, nézzék csak, kit talált Vicky! - jegyezte meg vigyorogva
Nettie. - Mondta magának, hogy megszököm innen péntek este?
Köszönöm a sütit, amit felküldött ma reggel!
 - Mondta, és nagyon szívesen. Csak egy percre akartam beugrani.
Mivel úgyis tele van a szoba látogatókkal, már megyek is. Sok szeren-
csét a műtéthez! Nem tart sokáig, és utána sokkal jobban érzi majd
magát - mondta Andy.
Intett, aztán már el is tűnt. Vicky visszaült a karosszékbe.
- Szóval, Shane, hogy tetszett ma a pincérkedés?
- J-jó volt. Ingyen ebédet kaptunk egyórás munkáért, sőt, a
hölgyekkel ebédelhettünk - mondta Shane, komikusán megmozgatva
vastag szemöldökét. - így m-mindennap vállalnám.
- Már csak egy nap - szólalt meg Nettie. - Utána folytatom, mint
eddig.
Ryder Vicky-re kacsintott.
- Azt gondoltuk, talán kivesz egy hetet, és jól kipiheni magát.
- Rosszul gondoltátok - emelte meg a hangját Nettie.
Szikrák pattogtak a helyiségben, de Vicky nem tudta megállapíta-
ni, kitől és hány embertől erednek. Egyelőre nem is próbálkozott vele,
hogy kitalálja. Ott volt neki a zsémbes, öreg Nettie, akinek minden
figyelmére szüksége lesz a következő pár napban.
- Jobb lesz, ha megyünk, mielőtt teljesen felhúzza magát, és nem
kaphatja meg azt a pacemakert holnap - szólalt meg Emily.
- V-veszünk magunknak egy tölcsér fagyit. Kér maga is egy
turmixot vagy valamit, Vicky? - kérdezte Shane. - Szívesen visszajövök
vele, csak sz-szóljon.
- Nézz arra az ablakpárkányra! Egész nap sütit, gyümölcsöt meg
hasonlókat hordtak ide az emberek. Úgyhogy, köszönöm, Shane, de
semmit nem kérek.
- Megvárunk a liftnél, Emily. Nem kell sietned - mondta Ryder.
- Megyek azonnal, csak előbb jóéjt puszit adok ennek a két fáradt
kislánynak - mosolygott a lány Ryder-re.
- Jó éjt, Nettie! - Emily az ágy fölé hajolt, és fél tucat puszit nyo-
mott Nettie homlokára, amikor egyedül maradtak. - Hiányzol!
Gyógyulj meg, és majd veszekedhetünk, hogy mikor menj vissza az
étkezdébe, amikor otthon leszel.
- Nem lesz veszekedés. Az én szavam a törvény - tiltakozott
Nettie.
Emily megkerülte az ágyat, és megölelte Vicky-t.
- Jancy meg én jól bírjuk a munkát, de nagyon fogunk örülni,
amikor majd megint ott leszel velünk. A fiúk megteszik, amit tudnak,
de ők nem te vagy.
- Kösz - mosolygott Vicky. - Küldjétek üzenetet, amikor hazaér-
tek, hogy tudjam, jól vagytok.
- Rendben. És hívj fel, amint megtudod, hánykor lesz a műtét!
Lecsapunk mindent, és iderohanunk, ha szükséged van ránk. Jó éjt,
mama!
- Jó éjt!
- Nem érezted úgy, hogy valami fura dolog zajlik? - kérdezte Net-
tie, amikor kiürült a helyiség.
- Nem tudom biztosan.
- Mit csinálunk, ha kedveli Ryder Jensent?
- Ha úgy van, akkor az csak most kezdődik. Mindig is elég okos
volt. Ha majd hazamegyünk, megkérdezzük tőle nyíltan. De nem
hiszem, hogy volna miért aggódnunk. Talán a szikrák Shane meg Jancy
között repkedtek. Vagy az is lehet, hogy képzelődünk.
- Lehet - sóhajtott fel Nettie. - Annyira elegem van ebből az ágy-
ból. Szeretnék már hazamenni. ígérd meg, ha eljön az időm, hagyod,
hogy otthon haljak meg!
- Erről nem akarok beszélni.
- ígérd meg, különben nem engedem betenni a pacemakert!
Elmúltam hetven, és jó életem volt, de nem akarok egy ilyen helyen
átlépni az örökkévalóságba. Azt akarom, hogy te meg Emily, sőt, eset-
leg Jancy is, ha magunk mellett tudjuk tartani, ott álljatok mellettem, és
támogassatok, amikor kilehelem a lelkemet - jelentette ki Nettie.
Vicky-nek elcsuklott a hangja, ahogy felelt.
 - Megígérem.
- Jól van. Most aludjunk egy kicsit.
A jó szerencse-balszerencse dolognak nem lenne szabad
elkezdődnie a nyár első napjáig, semmiképpen sem három héttel
korábban. Vicky behunyta a szemét, és az álláig felhúzta a kórházi
takarót, de az nem adott annyi meleget, hogy felolvassza a jeges érzést
a szívében.

Shane és Jancy Ryder furgonjának hátsó ülésén ült. A fagylalt

nem hűtötte le a lányt. A keze aprónak tűnt Shane nagy mancsában.
Jancy még sosem ismert olyan fickót, mint ő. A legtöbben azok közül,
akikkel korábban járt, nem érték be volna azzal, hogy csak ülnek
mellette, és fogják a kezét.
Ryder bekapcsolta a rádiót, és egy klasszikus countryzenét játszó
állomásra tekerte. Minden dal mintha egyenesen Jancy szívébe hatolt
volna, és mind azt az üzenetet közvetítette, hogy maradjon itt, a texasi
Pickben egy ideig.
- Az összes d-dal szövege egyenesen hozzánk szól, igaz? - súgta
Shane, mielőtt forrón megcsókolta volna.
- Shane, te jobbat érdemelsz.
- Ezt hadd döntsem el én.
Magához vonta, hogy a lány a vállára hajthassa a fejét.
Elkezdődött az I Want to Be Lóvéd Like That, Shenandoah dala.
Ryder együtt énekelte vele a szöveget, ami arról szólt, hogy a fiú a
középiskolában a rosszfiú, a lány pedig a tinikirálynő. Emily
megérintette Ryder arcát, aztán hozzáhajolt, és megcsókolta.
Mikor a dal véget ért, Ryder megfogta Emily kezét.
- El sem hiszem, hogy tényleg hozzá akarsz menni egy ilyen vén
gazemberhez, és hogy lesz egy gyönyörű kisbabánk!
- Annyira örülök, hogy megmondta neked - súgta Shane Jancy-
nek. - Azt hittem, jó volna valakivel beszélni róla, de amikor v-veled
vagyok, nem akarok másról beszélni, cs-csak rólunk.
 - Vicky agyvérzést kap - súgta Jancy.
- Dehogy. Nagy patáliát fog csapni, de megnyugszik, ha látja,
mennyire szereti Ryder Emily-t. Én Nettie miatt aggódom - válaszolt
Shane.
- Szerintem Nettie már félig-meddig sejti.
- Akkor jó.
Ryder beállt a kocsifelhajtóra.
- Itthon vagyunk. Késő van. Találkozunk holnap délben.
- Elkísérlek az ajtóig - mondta Shane Jancy-nek.
- Én pedig smárolni fogok Ryder-rel a kocsi platóján, amíg vissza
nem érsz - kuncogott Emily.
- Örömmel - nevetett fel Ryder.
Amikor Shane és Jancy az ajtóhoz ért, Shane az ujjával
végigsimított a lány arcán, aztán megemelte az állát, és hosszan,
szenvedélyesen megcsókolta. Jancy alatt összecsuklott volna a lába, ha
nincs ott a fal, aminek támaszkodhat. Mikor a csók véget ért, a lány
közelebb hajolt egy másodikért. Amikor Shane végül hátralépett, Jancy
alig állta meg, hogy vissza ne húzza a fiú karját maga köré. Még soha
életében nem szeretett volna annyira kézen fogni egy férfit, és bevezetni
a hálószobájába, mint most.
- Holnap délben találkozunk. Szeretek v-veled dolgozni, Jancy.
Lehet, hogy ez lett volna az igazi hivatásunk. Össze kellett volna
jönnünk azonnal a középiskola után, és éttermet nyitni együtt.
- Vagy nekem is autószerelést kellett volna tanulnom, és segíteni
neked a munkádban - felelte Jancy. - Jó éjt, Shane!
A fiú fütyörészve ment vissza az autóhoz, és pár perc múlva
kibontakozott a sötétből Emily. A haja összevissza állt, mint a
szénaboglya, a szája pedig méhcsípett volt a sok csókolózástól.
- Akkora megkönnyebbülés lesz, ha végre kipakolhatok. Nagyon
szeretem Ryder-t, de utálom ezt a titkolózást - mondta, miközben ki-
nyitotta az ajtót. - Csináltatnunk kell neked is egy kulcsot, Jancy.
 - Én legalább annyira utálom, mint te. Örültem, amikor Vicky
kiment a kórteremből egy rövid időre. Borzasztó bűntudatom volt, hogy
ott ülök, mindent tudva, és nem mondhatom el neki. Valószínűleg ki
fog rúgni engem, ha rájön.
- Annyira el lesz foglalva az esküvővel meg a babával, hogy
eszébe sem jut majd kirúgni téged. Különben is, szükségünk van rád,
Jancy. - Emily előhalászta a csörgő telefont a zsebéből. - Szia, mama!
Igen, itthon vagyunk.
- Gyorsan lezuhanyozom, amíg ti beszélgettek, utána mehetsz a
fürdőszobába. Viszlát reggel!
Jancy legszívesebben leült volna a padlóra, és sírva fakad az
irigységtől. Mennyire szerette volna, ha még neki is van egy édesanyja,
aki annyira aggódik érte, hogy felhívja, csak hogy meggyőződjön róla,
épségben hazaért. Aki jóéjt puszit ad neki, akinek elmesélheti a napját,
akivel esetleg sajtos makarónit főzhet, és felbonthat hozzá egy
húskonzervet babbal.
De azok a napok már elmúltak, és nem hozza őket vissza, ha sír,
és irigykedik az új barátaira. Már elkezdte a fürdővizet engedni a kádba,
amikor megszólalt a telefonja. Azt hitte, Shane az, úgyhogy felvette
anélkül, hogy megnézte volna a hívó nevét.
- Szia, Jancy! Csak jó éjt akartam kívánni, és megköszönni min-
dent, amit teszel - mondta Vicky. - Áldás volt, amikor a Jóisten
odapottyantott téged a küszöbünkre.
Jancy alig tudott megszólalni a gombóctól a torkában.
- Köszönöm. De ez nekem volt áldás.
- Akkor mindkettőnknek. Aludj jól, és vigyázz Emilyre! Forral
valamit, érzem a csontjaimban. Viszlát holnap. Jó éjt!
A telefon elsötétedett, mielőtt Jancy egy szót is szólhatott volna,
de úgy elborították az érzelmek, hogy könnyes lett a szeme.
 TIZENKETTEDIK FEJEZET

JANCY ŐRÜLT ROHANÁSBAN VOLT EGÉSZ DÉLELŐTT, de

semmivel sem dolgozott többet, mint Emily, aki főzött, és a
rendeléseket adta ki a konyhából. Már kezdtek volna egy kis fényt látni
a reggeli csúcs alagútjának a végén, amikor bejött Woody az étkezdébe,
és kiválasztott egy bárszéket, nem messze a pénztárgéptől.
- Hol van Ryder meg Shane? - kérdezte. Levette a sapkáját, és a
pultra tette maga elé.
- Itt lesznek úgy húsz perc múlva. Szabad a kedvenc boksza -
mondta Jancy.
- Aha, de kétautónyi ember jön befelé. Az egyik társaságban van
két kisgyerek, a másik négy idősebb - közölte Woody. - Szívesen
megeszem itt az ebédemet. Örülök, hogy viszitek tovább a menüt is,
lányok, mert a rántott szelet a kedvencem.
- Senki nem panaszkodhat Nettie hamburgerére vagy desszertjei-
re ezen a helyen - jelentette ki a magas, nyurga Leonard, összehajto-
gatva magát egy bárszékre Woody mellett. - De én is örülök, hogy
viszitek tovább a megszokott ételeket. Az ebédmenüt kérem, és egy
nagy pohár édes teát.
Megcsendült a kis harang az ajtó fölött, és amint Jancy a válla
fölött odapillantott, látta, hogy belép Shane és Ryder, mögöttük az
emberekkel, akiket Woody említett. Kitöltött két pohár teát, míg Shane
megmosta a kezét, és kötényt kötött a derekára. Ryder egyenesen a
konyhába ment, aztán pár perc múlva kijött, egy törlőruhával
szárítgatva a kezét.
- Szia, Shane! - intett Woody. - Nem vagy olyan csinos, mint
Vicky, de jó, hogy kisegítetek, amíg Nettie nem áll talpra megint.
 - Igen, viszont én nagyobb vagyok, mint Vicky, úgyhogy jobb
lesz, ha nem kritizálsz - ugratta Shane.
- Mikor állsz munkába Frankstonban? - kérdezte Leonard Ryder-
t. -Tudom, hogy mondtad már, de elfelejtettem a pontos dátumot.
- Július ötödikén. Az ünnep utáni napon - válaszolt Ryder.
- Nem tudtalak volna irodai embernek elképzelni - jegyezte meg
Leonard.
- Közelebb akarok lenni, és szombatonként segíthetek Shane-nek,
hogy meglegyen a fizikai munka is. - Az átadóablakra pillantott. - Most
megyek, mert ezek a nők nem adnak ebédet, ha lazsálok.
- Kész a rendelés! - kiáltott ki Emily, és két tányért csúsztatott a
polcra.
Ryder megragadta őket, ellenőrizte a cédulákat, aztán az egyiket
letette Leonard elé, a másikat pedig odaadta Woody-nak.
- Jól néz ki - mondta. - Kiabáljatok, ha kell még valami!
- Összejöttél egy nővel, igaz? - nézett rá kutatóan Leonard.
- Nincs errefelé olyan nő, akivel még ne jött volna össze - nevetett
Woody.
- Nem, ez most komoly. Hazajön dolgozni, és valaki mondta,
hogy vett egy lakókocsit, és felállítja Shane telkén - mondta Leonard.
- A pletyka gyorsan terjed. Az öregemberek meg pletykásabbak
az öregasszonyoknál is - jelentette ki Ryder, és átment a pult másik vé-
gére, hogy felvegyen egy rendelést.
- Burger és sült krumpli - jelent meg két piros műanyag kosár az
átadóablakban. Shane felkapta őket, és elindult velük az egyik boksz
felé.
Woody felemelte a hangját.
- Ha tényleg összejöttél valakivel, én sajnálom az illetőt.
- Ejnye! - tiltakozott Ryder. - Miért mondja ezt?
- Mindig azon töri majd a fejét, vajon valóban bízhat-e abban,
hogy nem térsz vissza a régi viselkedésedhez - közölte Woody.
 - A mi időnkben te is egy Ryder voltál, de Irma tett róla, hogy
végleg megállapodjál - mondta Leonard. - Hé, mondd meg Emilynek,
hogy finom ez a kaja! Nagyon jó feleséget kap majd egy férfi, amikor
meglasszózza azt a csikót.
Jancy felkapta a következő rendelést, amit Emily áttolt az átadó-
ablakon. Shane mögé lépett, hogy kivigyen egy pár muffint, és
gyengéden megszorította a lány kezét.
- Ó, Woody, amikor a jó öreg Ryder szerelembe esik, egyenesen
a mély vízbe veti majd magát! Rögtön megállapodik. Az asszonyának
semmi miatt nem kell majd aggódnia - jelentette ki Shane.
- Ó, tényleg? Szóval talált már valakit? - érdeklődött Leonard.
- Lehetséges - válaszolt Ryder. - De lehet, hogy Shane csak képle-
tesen beszél, mert esetleg ő is abban a mély vízben van.
- Én kész vagyok, és jobban tudok úszni, mint te - közölte Shane.
Ryder megbökte a vállával.
- Akkor csinálj valamit! És ez a pult az én területem, úgyhogy állj
odébb!
Jancy szíve nagyot dobbant. Shane azt mondta, készen áll
megállapodni. Hogy gyorsulhattak így fel a dolgok?

Vicky örült, hogy Emily meg a barátai vele vannak a

váróteremben aznap este, amikor Nettie-t bevitték a műtőbe. Az orvos
megnyugtatta, hogy csak kisebb beavatkozás lesz. De ettől még Vicky
továbbra is aggódott.
- Ne aggódj! Nem egészen egy óráig tart majd, és a mi Nettie-nk
rendben lesz.
Nem volt biztos benne, hogy magát próbálja meggyőzni, vagy
Emilyt vigasztalja, akinek könnyek gyűltek nagy, kék szemében. Talán
egyszerre mindkettővel próbálkozott.
Ebben a pillanatban rájött, nem akarja, hogy ha Emily életében
ilyen krízis adódna, ne legyen más támasz az életében, csak egy gyer-
mek. A lányának legyen szerető férje, aki mellette áll a nehéz időkben,
akinek a vállán kisírhatja magát, és aki mindig fogja a kezét, történjen
bármi. Később pedig legyenek gyerekei - nem csak egy, mert akkor túl
nagy teher esik az egyetlen gyerekre.
A váróterem végében függő óra nagymutatója lassan körbejárt
egyszer, aztán még egyszer. Vicky úgy érezte, mintha minden múló
perccel egy évet öregedne. Mire eltelik egy óra, öregebb lesz Nettie-
nél. Talán őt is egyszerűen feldobják majd egy ágyra, és kap ő is egy
pacemakert.
- Leonard mondta, hogy W-Wolfe ismét ott szimatolt az ajtaja
körül - szólalt meg Shane. - Azt hittem, feladta, mivel már egy hete nem
járt erre.
- Az a bolond soha nem adja fel - felelt Jancy. - Csak ha már hat
lábbal a föld alatt van. Kutyából nem lesz szalonna.
- Tapasztalatból beszélsz? - kérdezte Emily.
- Igen. Sok embert ismertem, és... - Elhallgatott.
- Mi az? - kérdezte Vicky.
- Átgondoltam ezt a dolgot. Hadd kezdjem elölről. Sok embert
ismertem, akik nem változtak, mert nem vágytak egy másfajta életre.
Mint az én szüleim. Egyikük sem változott soha. Az a baj, hogy
mindegyikükből van egy kevés bennem.
- De megválaszthatod, hogy melyik irányíthatja az életedet - je-
lentette ki Emily.
- Nekem úgy tűnik, hogy mindketten a mamátok vonásait válasz-
tottátok - mondta Ryder.
- Nem egészen - válaszolt Emily. - Az én papám vad volt, és ma-
kacs. Lehet, hogy a vadságot nem örököltem tőle, de az biztos, hogy a
makacssága megvan bennem.
- Ámen - vágta rá Vicky.
- Az én papám pedig iszákos volt, és vándorlélek. Én az ital utáni
vágyat nem örököltem tőle, de a vándorhajlam megvan bennem. Mikor
valami nehéz helyzet adódik, ösztönösen elfutnék előle - magyarázta
Jancy.
 Vicky az órára pillantott. Harminc perc telt el. Az ég áldja meg
ezeket a gyerekeket. Elterelték a figyelmét egy kicsit a műtétről.
Megcsendült a telefonja. Kikapta a retiküljéből, és látta, hogy Andytől
jött üzenete.
„Gondolok magára. Este találkozunk. Ha szüksége van valamire,
hívjon!”
Visszaírta neki: „Köszönöm.”
A válasz egy kacsintó szemű, mosolygós arc volt.
Shane és Ryder épp egy történet közepén tartott, amikor
visszacsúsztatta a telefont a táskájába.
- Kötöttünk egy kötelet Shane régi furgonjára, és szárazon
síeltünk egy kicsit - mondta Ryder.
- Mit csináltatok? - képedt el Vicky.
- Gördeszkán, a-amíg le nem égettük a gumit a k-kerekekről - vi-
gyorgott Shane.
- Sosincs elég hó a síeléshez, nekünk pedig nem volt pénzünk,
hogy elmenjünk Coloradóba, mint egy csomó másik gyerek - mondta
Ryder.
- Shane ráállt az egyikre, Ryder a másikra, és én vezettem az
autót, kint a temetői úton - vallotta be Emily.
Vicky szeme annyira elkerekedett, hogy szinte fájt.
- Ugye nem tettél ilyet?
- De igen, mama - nevetett Emily. - De ez akkor volt, amikor még
nem volt jogsim. Waynette-nek volt, de ő már ivott két sört, úgyhogy
nem hagyhattam, hogy vezessen. Viszont azt megengedtem neki, hogy
a motorházra üljön, és eljátssza, hogy szépségkirálynő.
- Édes Jézus - suttogta Vicky.
- Én gy-győztem! - bokszolt a levegőbe Shane. - Ryder előbb le-
esett a deszkájáról, mint én.
- Mindnyájan meghalhattatok volna. Te is benne voltál ebben a
dologban, Jancy?
 - Nem, asszonyom. Én egy iszákos apa és egy vallásos anya
mellett nőttem fel. Tizennyolc éves koromig nem kóstoltam meg az
alkoholt. Én aznap este valószínűleg templomban voltam, ami elég iro-
nikus, figyelembe véve, hogy milyen az én közelmúltam Emilyéhez
képest.
- És csak hogy megint kapj levegőt, mama, elárulhatom, hogy ez
volt az egyetlen este, amikor rossz kislány voltam tinédzser koromban.
Waynette meg én egy este becsempésztünk ugyan a szobájába az apja
whiskyjéből egy üveggel, de elég volt egy korty belőle, hogy
meggyőződjek róla, nem szeretem. A főiskolán egy kicsit megked-
veltem a sört, de inkább édes teát iszom. Ennyi volt a gyónásom. Mi
lesz a büntetésem? - kérdezte évődve Emily.
- Vasárnap menj el a templomba, ígérd meg, hogy sosem vezeted
a furgont két idióta fiúnak, akinek elment az esze, és...
Vicky mondat közben elhallgatott, amikor Ryder a fejével intett
egy újonnan érkezett férfi felé, aki az ajtóban állt. Vicky felállt, és vett
egy mély lélegzetet. Izzadni kezdett a tenyere, és a pulzusa csigalas-
súságú lett.
- Jól ment - közölte az orvos. - Nagyon erős asszony, és nem lá-
tom okát, miért ne mehetne haza holnap. Remek volna, ha rá tudná
venni pár napi pihenésre. Esetleg hétfőtől engedheti, hogy egy vagy két
óra könnyű munkát végezzen az étkezdében. És van még jó hír. Nem
infarktusa volt, hanem amit úgy nevezünk, figyelmeztető fajdalom. A
következő fájdalom nagyobb lehetett volna, úgyhogy időben kaptuk el.
A pacemaker rendezi a dolgokat. Csak figyeljen oda, hogy betartsa az
utasításokat, amikkel ellátjuk, többek között, hogy havonta járjon
ellenőrzésre.
- Igen! - Shane olyan hangosan kiáltott, hogy mindnyájan össze-
rezzentek.
- Van kérdés? - kérdezte az orvos.
- Mikor láthatjuk? - állt fel Emily.
 Úgy fél óra múlva. Majd jön egy nővér, és elvezeti magukat az
őrzőbe. Egy óra múlva kerül vissza a saját szobájába - magyarázta az
orvos. - Rendben lesz. Csak gondoskodjanak róla, hogy elmenjen
rendszeres ellenőrzésekre a kardiológusához. Ha valami még eszükbe
jut, kérdezzék az ápolót! Ma este még egyszer meg fogom nézni.
- Köszönöm - mondta Vicky, és visszazökkent a székébe. Shane
meg Ryder elővették a telefonjukat, és olyan gyorsan írtak rajta üze-
neteket, hogy alig látszott a hüvelykujjuk. Nyilván tájékoztatják
Woodyt, Leonardot meg néhány hölgyet a templomból, és a hír majd
futótűzként terjed.
- Látod, mama, mondtam neked, hogy szívós vén tyúk - mondta
Emily elcsukló hangon.
- Az imáink meghallgattattak - suttogta Jancy.
- Ámen - mondta Ryder, amint elrakta a telefonját.
- W-woody azt mondja, elterjeszti majd a hírt. Lemegyek az étke-
zőbe, és hozok mindnyájunknak kávét meg fánkot - közölte Shane. -
Jancy, j-jössz velem segíteni?
- Örömmel.

Jancy még sosem imádkozott ilyen buzgón, és nem is aggódott

ennyire, mint az elmúlt órában. Nagyon kevés időt töltött eddig kórházi
váróteremben. A nagymamája otthon halt meg, az anyja egyszerűen
összeesett a konyhában vacsorafőzés közben, akkor pedig nem volt ott,
amikor a rák végül elvitte az apját. Nem ő döntött így, hanem az apja a
legutolsó veszekedésük után, amikor ismét költözni akart.
- Gyökerek - mondta Shane, amint elindultak a folyosón az
étkezde felé.
- Tessék?
- A-amit az előbb mondtál a meghallgatott imákról. Ha nem
törődnél vele, nem imádkoznál Nettie-ért. Ez az első jele a
gyökereknek, Jancy.
 - Lehetséges - mosolyodott el a lány. - De én már láttam olyat,
hogy hatalmas fáknak kiásták a gyökerét, és áttelepítették a fát.
- Az igaz, de azok a fák sosem ettek Nettie epres kosárkáiból, nem
igaz? - mondta Shane, és könnyedén átkarolta a lány vállát. - Szeretem,
a-ahogy összeillünk, Jancy. Más lányok mellett mindig egy nagy
szamárnak éreztem magam. De te a-azt érezteted velem, hogy külön-
leges vagyok.
- Shane, te nagyon-nagyon különleges vagy. És csak a
jegyzőkönyv kedvéért, én sem érzem úgy soha, amikor veled vagyok,
mintha pitypang volnék egy ágyás szép árvácska között. Melletted azt
érzem, hogy... - tétovázott, kereste a megfelelő szót.
A fiú megállt a folyosón.
- Tudom, drágám. Tudom. Az érzés kölcsönös. Gyökerek, ahogy
már mondtam.
Shane vett négy kávét meg fél tucat csokimázas, apró cukorral
megszórt fánkot, és elindultak visszafelé a váróterembe. Vicky elvett
egy kávét, de a fánkra a fejét rázta.
- Vacsoráztál? - kérdezte Emily.
- Ettem egy almát meg két muffint. ígérem, később eszem majd
egy burgert, vagy valamit. Andytől kaptam egy üzenetet. Azt írja,
meghív vacsorára, ha szeretnék egy kicsit kiszabadulni innen.
- Randi? - kérdezte Emily, amint kivett egy fánkot a zacskóból,
és beleharapott. - Cukros. Imádlak, Shane!
- Imádni való fickó vagyok - vigyorgott a fiú.
- És tudja, mennyire szereted a cukros fánkot - tette hozzá Ryder.
Hogy nem látja Vicky a szikrákat köztük? - tűnődött Jancy. Bizto-
san elvakítja az aggódás Nettie miatt. Vagy csak nem akarja tudomásul
venni, ami ott van az orra előtt.
Egy lilás, göndör hajú, kedves hölgy felállt a nővérpultból, és
megkérdezte, hogy Henrietta Fields családtagjai-e.
- Kövessenek, kérem, odavezetem önöket hozzá, de egyszerre
csak ketten mehetnek be. A többiek várakozzanak a szobájában. Ugyan-
az, amelyik volt. - Vicky gyorsan felállt, és Emily is elindult utána. -
Étek-italt nem hozhatnak - jegyezte meg a hölgy.
Vicky a szemétbe dobta a kávéját, Emily pedig Ryder-nek adta az
övét, miután a fánkja maradékát a szájába tömte. Aztán kiléptek a fo-
lyosóra.
- Van egypár percünk. Akár meg is ehetjük addig a fánkot. Lehet,
hogy Nettie egy darabig nem ehet semmit, és nem akarnánk veszekedni
a fánkokért vele - mondta Ryder.
- Henrietta? - vonta össze a szemöldökét Jancy.
- Jobb lesz, ha nem hívod így. Utálja. Azt hiszem, a volt férjével
kapcsolatos a dolog. Lehet, h-hogy az igazi nevén szólította, amikor
dühös volt.
- Akkor marad Nettie. - Jancy lenyelte az utolsó falatot a fánkból,
felhajtotta a kávéja maradékát, és kidobta a szemetet. - Kész vagytok?
- Én igen - pattant fel Shane.
Ryder is felállt.
- Én is. Kösz, Shane. Ez jó volt, bár nem olyan jó, mint a kosárkák
vagy a muffin. Felvehetnétek azt is az étlapra, Jancy.
Nem, uram. Nettie a sütikirálynő. Nem akarjuk kisebbíteni a si-
kerét. Amint elég jól érzi magát, remélhetőleg már hétfőn, bejöhet, és
megsütheti az epres kosárkáit. Mi pedig utána már csak a piknikekre
meg a templomi összejövetelekre sütünk muffint.
Nettie ébren volt, amikor bementek a kórterembe. Még monitorra
volt kötve, meg infúzióra, de egyenesen Ryder-re nézett, amint be-
léptek.
- Hoztál nekem egy sört?
- Nem, de ha az orvos azt mondja, hogy ihat egyet, most rögtön
lemegyek a boltba - válaszolt a fiú.
Nettie behunyta a szemét, de a mosoly nem tűnt el az arcáról.
- Jól van? - kérdezte suttogva Jancy.
 - A nővér azt mondta, ilyen lesz majdnem egész este - válaszolt
Emily. - Elbóbiskol, aztán felébred, és előfordulhat, hogy elalszik egy
mondat közepén. Ez teljesen normális. Reggelre teljesen éber lesz.
- Örülök, hogy itt voltatok velem - szólalt meg Vicky. - És nagyon
örülök, hogy este csinálták a műtétet, nem kora reggel. így most
végigalussza az éjszakát, és...
- Hát ti, hogy kerültetek ide? Shane kérek egy burritót extra chili-
vel meg sajttal - mondta Nettie.
- Ha az orvos azt mondja, hogy ehet, hozok magának egyet. Kér
e-egy sört is hozzá?
- Nem. Egy kupica tequilát kérek. - Azzal ismét lecsukódott a
szeme.
- Felejtsd el, hogy végigalussza az éjszakát! - súgta Emily.
Vicky intett a társaságnak.
- Most mindnyájan hazamehettek. Késő van, és holnap
dolgoznotok kell.
Vicky szavai ellenére Jancy leült egy székre az ágy mellett.
- Rendezhetünk neki egy üdvözlőbulit, mikor hazajön?
Nettie szeme kinyílt, és az asszony egyenesen Jancy-re nézett.
- Igen, és én majd sütök egy tortát. Kettőnél több kosárkát nem
lehet kivinni az étkezdéből, még ha maga Jézus vagy is. Hol lesz a parti?
Ha a mi házunkban, akkor jobb lesz, ha hazamentek, és elkezditek
szervezni.
Ezúttal, amikor becsukódott a szeme, horkolni kezdett.
- Azt hiszem, most tényleg elaludt - közölte Vicky. - Ölelj meg,
Emily, aztán sipirc innen! Azt gondolja, beszélnie kell, ha ébren van.
Ha nincs itt senki, és lejjebb veszem a világítást, nem ébred fel.
- Ne maradjon itt valaki, amikor megjön Andy, és el akarnak
menni, hogy egyenek valamit? - kérdezte Ryder.
- A nevemet hallottam? - kérdezte Andy az ajtóból. - Hoztam pár
szendvicset meg ásványvizet, ha Vicky nem akarna elmenni.
 - Köszönjük - mondta Emily. - Szerintem mama nem evett sem-
mit egész nap, csak az automatából valamit, meg ami azokban a gyü-
mölcskosarakban van.
Andy átadta Vicky-nek a barna papírzacskót.
- Frissen készített csirkesaláta, egyenesen a konyhámból.
- Remekül hangzik. - Vicky kinyitotta a zacskót, és beleszagolt.
- Csodás illata van. Öleljetek meg mindnyájan, mielőtt mentek!
És nagyon köszönök mindent!
- Jó éjt! Viszlát holnap este - mondta Jancy, miután megölelte
Vicky-t. - Ha szükséged van ránk, hívj fel, és jövünk, amint tudunk!
- Tudom - válaszolt Vicky. - Nagyszerű voltál, Jancy! Nem is ag-
gódtam Emily miatt, mert tudtam, hogy ott vagy mellette, és segítesz
neki.
Ryder és Emily kézen fogva sétált a kórháztól a furgonig. Jancy
és Shane követte őket. Shane átkarolta Jancy vállát, Jancy pedig fogta
a jobb kezét a jobb válla fölött. Mikor a furgonban ültek, és hazafelé
tartottak, Jancy előrehajolt, és könnyedén Emily vállára ütött.
- Hát ez meg mi volt? - kérdezte Emily.
- Dühös vagyok rád. Miért kellett bármit is mondanod nekem?
Most bűntudatom van, mert Vicky bízik bennem, hogy segítek neked,
én pedig titkolózom előtte!
- Már csak három napig, utána nyíltan elmondok mindent.
Kérlek, Jancy, tudom, hogy nehéz helyzetbe hoztalak, de nagyon nagy
szükségem van egy barátnőre! - könyörgött Emily.
Jancy sosem gondolta volna, hogy Emily egyszer ilyen őszinte
hangon a barátjának nevezi. Voltak már barátnői, de a barátságuk sosem
tartott tovább egy-két telefonhívásnál vagy üzenetnél, miután Jancy
elköltözött.
- Én vagyok a barátnőd? - súgta Jancy. - És mi van Sarah-val meg
Waynette-tel meg Teresá-val?
- Nem csak három barátnőm lehet - felelte Emily. - Szeretem a
barátnőimet, de te...
 Tétován elhallgatott
Ryder fejezte be a mondatot.
- Inkább olyan vagy neki, mint egy unokatestvér. Állítólag a test-
vérek sokat vitatkoznak, de az unokatestvérek egész jól kijönnek egy-
mással.
Rokon? Jancy-nek egyeden rokona volt, Minnette Louisianában,
ahová tartott, amikor itt ragadt Pickben. A napokban fel is kell hívnia.
- Ha nem mondod el vasárnap, akkor én mondom el - jelentette ki
Jancy.
Emily hátranyújtotta a kisujját az ülés támlája fölött.
- Becsszó!
Jancy beleakasztotta a kisujját Emilyébe. Húsz perccel később
hazaértek. Emily meg Ryder bement a házba, míg Jancy és Shane
megállt a hintánál. Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja Jancy-
nek, hogy a verandán fog ülni Shane Adams-szel a texasi Pickben, azt
gondolta volna, hogy az illető túlságosan mélyen nézett a whiskys-
üvegbe.
És senki, még Jézus sem tudta volna meggyőzni arról, hogy olyan
boldog lesz, mint most volt, egyszerűen attól, hogy hallgatja, amint
Shane egy veterán autóról mesél neki, amin most dolgozik. Befészkelte
magát a hintába, és arra gondolt, bár volna annyi bátorsága, hogy
beszámoljon Shane-nek a próba idejéről ott helyben.
- És nincs valami eladnivalód, ami nem kerülne egy vagyonba ne-
kem? - kérdezte, ahelyett, hogy a múltjáról beszélt volna.
- Most éppen nincs - felelte a fiú -, de 1-lehet, hogy soha nem is
lesz.
- Miért?
- Mert ha van egy kocsid, akkor elmégy. - Átkarolta a lány vállát,
és közelebb húzta magához. - Igazán meg tudnám ezt szokni, Jancy.
- Mit?
- Hogy a napi munka után a verandán ülnék veled
m-mindennap - felelte vigyorogva.
 Jancy szívverése felgyorsult a fiú közelségétől. Az érintésétől. A
kedves mosolyától. Attól, ahogy ellágyult a pillantása, amint ránézett.
- Te nem is akarod soha elhagyni Picket? - kérdezte.
Shane homlokon csókolta.
- Egy nap majd szeretném beutazni mind az ötven államot.
Mondjuk, évente egyet. De sz-szükségem volna egy úti társra, h-hogy
jó szórakozás legyen. E-egyedül nem jó elmenni sehova.
- Ámen - mondta Jancy, és még jobban a vállához simult.
- De mindig hazajönnék Pickbe. Az u-utazás jó mulatság, de az
otthon ott van, ahol a szívünk. Ezt olvastam valahol.
- Én is olvastam, és mostanáig azt gondoltam, hogy hülyeség -
válaszolt Jancy.
- Szeretsz itt lenni? - kérdezte halkan a fiú, és egy kis félelem volt
a hangjában.
- Jobban, mint gondoltam volna - felelt a lány. - Nettie meg Vi-
cky nagyon jó hozzám, és Emily is... nos, olyanok mindnyájan, mintha
a családom lennének.
- Én el sem tudom képzelni, hogy máshol éljek. Ryder más, mint
én. Ö lakott már Galvestonban meg Corpus Christiben. Örülök, hogy
hajlandó felhagyni a vándorlással. Emily tényleg az igazi neki. Emily
okos, és megrendszabályozza Ryder-t.
- Meglepődtél, amikor járni kezdtek?
Shane közelebb húzta magához a lányt.
-Azt mondtam Ryder-nek, Nettie megöli, Vicky pedig segít meg-
ásni a sírját. Még a két ásót is megmutattam neki, ami a fészernél van
az étkezde mögött. De ő nem hallgatott rám, és örülök neki. Lesz egy
kisbaba, akit elkényeztethetünk. - Kis szünet után témát váltott. - Most
beszéljünk rólad!
- Nem nagyon van mit elmondani.
- Rendben, sétáljunk fel az étkezdéhez, meg vissza.
 Jancy gyanakodni kezdett, amikor Shane nem erőltette, hogy
beszéljenek róla. Talán Emily beszélt Jancy múltjáról Ryder-nek, ő
pedig továbbadta Shane-nek?
- Mit akartál tudni rólam? - kérdezte.
- B-bármit, amit el akarsz m-mondani. De csak, amit szívesen el-
mondanál. Úgyhogy, ha azt mondod, nincs mit elmondani, akkor sé-
sétáljunk egyet.
- Miért?
- Szeretném kinyújtani a lábam, és szeretem az érzést, h-hogy ott
vagy mellettem.
Egyszerre álltak fel, és Shane a lányhoz igazította a lépteit. Nem
volt telehold az égen. Csak a csillagok meg az étkezde biztonsági fénye
adott némi világosságot, de ennyi elég is volt Jancy-nek, hogy lássa
Shane érzéseit a szemében. És tudta, hogy a fiú is ugyanazt látja
tükröződni az ő tekintetében. Karját Shane nyaka köré fűzte, és
lábujjhegyre állva megcsókolta a fiút a sötét étkezde előtt.
Shane szorosan magához ölelte, aztán egy kissé hátrébb húzódott,
és nagy kezével megemelte a lány állát. Jancy megnedvesítette az ajkát,
de a fiú nem csókolta meg. Mélyen a szemébe nézett. Aztán még egy
kicsit távolabb húzódott, és Jancy libabőrös lett, ahogy mintha
egyenesen a fiú leikébe látott volna.
- Képes volnék egész életemben itt állni, és bámulni a gyönyörű
arcodat, Jancy. K-kaptunk egy második lehetőséget. N-ne vesztegessük
el!
A lány nem volt tudatában, hogy volt valaha egy első lehetőség
is, de ezt a mostanit nem volt szándékában kiengedni a keze közül.
Kigyúlt benne a remény egy apró lángja, hogy a fiú nem gondolja meg
magát, amikor megtud mindent.
 TIZENHARMADIK FEJEZET

MIVEL NETTIE MÁR TÚL VOLT A MŰTÉTEN, és itt horkolt

mellette, Vicky ráért, hogy az elmúlt három nap eseményeit forgassa a
fejében. A közte és Andy között kibontakozó barátságnak is szentelt pár
gondolatot, de főként azon töprengett, mi van Emilyvel. Eltökélten,
hogy választ kapjon a kérdéseire, megnyomta a telefonján a gyorshívó
gombot.
- Szia, mama! Nem számítottam ma este a hívásodra. Bocs, hogy
ilyen - Vicky hallotta, ahogy a lány felkuncog - sokáig tartott, hogy
felvettem.
- Hol vagy?
- A konyhában. Csinálok egy friss kancsó édes teát, hogy még
egyet ihassunk lefekvés előtt - mondta Emily. - Fontos, amiért hívtál,
vagy beszélhetnénk később?
- Van egy fiúd, akit titkolsz előlem? - bukott ki Vicky-ből a
kérdés.
- Ezt meg ugyan miért kérded?
- Egy anya tudja, amikor a lánya hazudik. Valami van a háttérben
- jelentette ki Vicky.
- Rendben, rendben. Járok valakivel, de nem akarom elkiabálni.
Mindent elmesélek róla a hétvégén, sőt, talán be is mutatlak neki -
közölte Emily. - De csak ha te meg Nettie megígéritek, hogy kedvesek
lesztek.
- A főiskolán ismerkedtél meg vele?
- Valahogy úgy, de ezt nem telefonon akarom megbeszélni. Jó éjt,
mama! - mondta Emily. - Holnap este találkozunk!
 A telefon kijelzője elsötétült, és Vicky az ablakpárkányra rakta
maga mellé a készüléket.
- Mi az? - szólalt meg Nettie.
Vicky az öklét rázta a mennyezet felé.
- A gyerekek meg tudják őrjíteni az embert.
- Mi történik? - kérdezte Nettie. - Megvolt a műtét? Jól ment?
- A műtét megvolt, és jól ment. Ha minden így folytatódik, holnap
este hazajöhetsz - mondta neki Vicky.
- Nyomd meg azt a gombot, emeld meg a fejtámlát!
Vicky megnyomta az ágy szélén a gombot, és félig ülő pozícióba
emelte Nettie-t.
- Emilyről van szó. Beismerte, hogy van egy fiúja, és tudom, hogy
Ryder meg Shane, és valószínűleg Jancy is mindent tud róla. Ezért
röpködtek a szikrák minden alkalommal, amikor mindnyájan itt voltak
egy helyiségben! Emily azt mondja, lehet, hogy ezen a hétvégén
találkozunk vele. Kész vagy erre, Nettie? Az ösztönöm azt súgja, hogy
Emily érzései komolyak ezzel a fickóval kapcsolatban.
- Hát persze hogy kész vagyok - válaszolt Nettie. - Kérek egy po-
hár vizet! A szám olyan, mintha tele volna homokkal.
Vicky megkerülte az ágyat, és töltött egy pohár hideg vizet. Bele-
tett egy szívószálat, és Nettie szájához tartotta. Pár korty után az
asszony intett, hogy elég lesz.
- Kifejezetten félek, Nettie. Mi van, ha a fickó nagyon gazdag, és
összetöri Emily szívét, ha látja, hogy egy ilyen kisvárosból való, mint
Pick, és a mamája egy étkezdét vezet?
- Nem azt mondta nekünk Emily, hogy itt akar maradni Pickben?
Fogadni mernék, hogy a fickó erről a környékről való. Különben is, ha
jár valakivel, az még nem jelenti azt, hogy esküvő is lesz - jelentette ki
Nettie, és ásított.
- De Emily kisvárosi lány, nem nagyvárosi - jajdult fel Vicky. -
És annyira bízik mindenkiben!
- Mint Shane?
 - Pontosan! Csak ő nem dadog - zökkent vissza a karosszékbe
Vicky.
- Nagylány már. Hadd kövesse el a saját hibáit!
- Össze fogják törni a szívét - mondta Vicky.
Nettie szeme megrebbent.
- Lehet, de az ő szíve és az ő döntése. Csak legyél ott, hogy
elkapd, ha zuhan! Ahogy mindig is ott voltál neki.
Vicky átnyúlt a rács fölött, és megveregette Nettie karját.
- Kitűnő példaképem volt.
- Emily öt évvel idősebb, mint te voltál, amikor elkezdtél járni
Creed-del, és a mamád megőrült az aggodalomtól, hogy ilyen vad
fickóval vagy együtt. - Nettie szeme kipattant. - Azt mondtam akkor
Thelma-nak, elég értelmes vagy, és bíznunk kell benned. És ma
ugyanezt mondom neked a saját lányodról.
- Neki másmilyen életet szerettem volna. Mi van akkor, ha nem a
megfelelő fickóba szerelmes? Olyan sokat tanult a diplomájáért, és
olyan közel áll már hozzá!
- Amit te akarsz, és amit ő, az két különböző dolog - jelentette ki
Nettie. - Ne aggódj amiatt, hogy mi fog vagy nem fog történni esetleg.
Most beszéljünk Jancy-ről és Shane-ről. Azt tudjuk, hogy ők ketten
határozottan kezdenek beleszeretni egymásba. Még sosem láttam azt a
fiút úgy nézni egy lányra, ahogy Jancy-re néz.
- Ebben igazad van - sóhajtott Vicky.
- Szeretnéd, ha olyan valakit találtál volna, mint Andy Butler,
Creed Rawlins helyett? - kérdezte Nettie.
- Nem, mert az megváltoztatta volna az életem menetét, és lehet,
hogy nem születik meg Emily. A legnagyobb napsugár az életemben,
amit csak egy anya kívánhat magának, még ha aggódom is érte - mondta
Vicky, és kivett egy kekszet az ablakpárkányon álló dobozból.
- Egyikünk sem változtathatja meg a múltat. Ha képesek lennénk
rá, én sosem mentem volna férjhez. Csak úgy lefeküdtem volna a fér-
fiakkal, és élveztem volna a szexet - közölte Nettie.
 - Nettie Fields! - nevetett megbotránkozva Vicky.
Az öreglány most teljesen éber volt, az biztos. Megvonta a vállát,
aztán összerándult.
- Jaj! A varratok. Ez fájt egy kicsit. Mindig is szerettem a szexet.
- Aztán összevonta a szemöldökét. - Szerinted Jancy-t is megverte vala-
ki, ahogy az a seggalak férjem engem megvert?
- Elég nehezen bízik meg az emberekben, az biztos - válaszolt
Vicky.
- Az igaz, viszont kötélidegei vannak. Csodálkozom, hogy nem
nyírta ki azt a fiúját, aki autókat lopott - nevetett fel Nettie. - Most
engedd le az ágyam fejét! Nincs értelme, hogy itt aggodalmaskodjunk
amiatt, amit nem is tudunk. Aludjunk egy kicsit, és mikor felébredünk,
már az a nap lesz, amikor hazamegyek. Örülök, hogy itt voltál,
ahányszor csak kinyitottam a szemem. Az egyetlen jó dolog, amit
valaha tettem, az volt, hogy megvettem Thelma-val az étkezdét, és
felneveltelek téged meg azt az édes kisbabát, akit a világra hoztál. Ti
vagytok az én örömöm és büszkeségem!
- Köszönöm - veregette meg Vicky a karját. - Isten látja a lelkem,
elveszett lettem volna nélküled, amikor rájöttem, hogy várandós va-
gyok. Örültem, hogy mama már nem tudta meg, mert neheztelt volna
rám.
Nettie szomorúan mosolygott.
- Nem sokáig, drágám. Imádta a lábad nyomát is. Ne gondold,
hogy egy jottányival is kevésbé szeretett volna! Emilyt pedig még
nálam is jobban elkényeztette volna.
- Az lehetetlen - nevette el magát Vicky, megtörve az érzelmekkel
teli pillanatot. - Az egyszerűen nem lehetséges! Mit gondolsz, itt tudjuk
tartani Jancy-t, ha véget ér a nyár, és elég pénzt gyűjtött, hogy vegyen
egy autót, és továbbmehessen?
- Ha eléggé kényeztetjük - válaszolt Nettie. - Nem nehéz szeretni.
Egy kicsit olyan, mint egy kölyökkutya, akit megrugdaltak, és vágyik a
szeretette. És igazan remek pincérnő. Nem is emlékszem, volt-e nálunk
valaha jobb.
- Nem lenne nehéz kényeztetni, de nem fogadja el. Az első pár
nap után előleget ajánlottam neki, hogy visszakapcsoltathassa a
telefonját, de visszautasította.
- Kicsit olyan, mint Emily-jelentette ki ásítva Nettie. - Bízz ben-
ne, es ne akard ráerőltetni a saját akaratodat, mert akkor elfordul tőled.
Add meg neki a jogot, hogy felnőjön, és maga válassza meg az útját.
Mindig a lányod lesz, de eljön az idő, amikor ezenfelül a barátnőd is,
ahogy Jancy is a barátodnak bizonyul.
- Nem könnyű - sóhajtott fel Vicky.
- Sosem az, de így lesz a legjobb - mondta Nettie. - Most pedig
tényleg jó éjszakát!
- Jó éjt!
Vicky megnyomta a gombot, és leengedte Nettie ágyfejét, aztán
a karosszéket is kényelmesebb pozícióba állította. De még hosszú időbe
telt, mire elszunnyadt.

Amikor Jancy aznap este bement a házba, Emilyt Vicky

karosszékében ülve találta.
- Nem is emlékszem rá, hogy valaha is úgy töltöttem volna egy
éjszakát ebben a házban, hogy mama és Nettie nem volt itt.
- És abban a lakókocsiban fogsz lakni, amit most állít fel Ryder,
igaz? - Jancy leheveredett a vajpuha bőrkanapéra, fejét a karfara tá-
masztva. - Kész lesz az esküvőre?
- Kész lesz, mire visszaérünk a nászutunkról. Ó - szisszent fel
Emily ugye nem mégy el, mielőtt én visszajövök a nászútról? ígérd
meg! Mamának meg Nettie-nek szüksége lesz rád az étkezdében.
- Nem terveztem - mosolyodott el Jancy. - Hová mentek?
- Ryder befizetett egy hétnapos karib-tengeri hajóútra, houstoni
indulással. El sem tudom képzelni, hogy egy egész hétig kettesben
leszek Ryder-rel - sóhajtott Emily. - És még egy dolgot akarok kérni
tőled, mielőtt mamával meg Nettie-vel beszélünk. Lennél az egyik
koszorúslányom az esküvőn? Amint elmondtuk mamának és Nettie-
nek, megkérem Sarah-t, Teresa-t és Waynette-et is. Nem lesz fő ko-
szorúslányom, mert nehéz volna négyetek közül választani.
- Biztos vagy benne? Én ülhetek a vendégkönyv mellett is, vagy
esetleg felszolgálnám a tortát. - Jancy alig tudta elhinni, hogy Emily
koszorúslánynak kérte fel.
- Itt voltál velem ebben a nehéz időben. Azt akarom, hogy ott állj
mellettem, és nagyon szeretném, hogy itt legyél velem, amikor ez a ba-
ba megszületik. Szükségem van az erődre, hogy végig tudjam csinálni.
Jancy letörölt egy könnycseppet az arcáról.
- Rendben, leszek koszorúslány, de azt nem ígérhetem, hogy
egész karácsonyig maradok.
- Kérlek, Jancy! Mamának szüksége lesz rád. Ö még nálam is job-
ban kikészül majd, amikor beindul a szülés. Nettie-nél pedig nem
leheteden, hogy újabb infarktust kap, ha mamára rájön egy jól fejlett
pánikroham. Kérlek!
- Emily, itt lesz Waynette meg a többi barátnőd. Különben is, a
mamád megszült téged, úgyhogy tudja, mi történik.
- Te nyugtató hatással vagy mamára. Muszáj maradnod!
- Na jó, akkor maradok addig - egyezett bele Jancy.
- Shane lesz a keresztapa, és szeretném, ha te lennél a baba
keresztanyja - folytatta Emily.
- Hé, ez egy nagy elhatározás. Gondolkodj rajta az esküvőig, és
akkor majd beszélünk róla.
- Rendben. Most már tudod az összes titkomat - jelentette ki
Emily. - Te voltál valaha házas?
Jancy bólintott.
- Férjnél voltam, de a férjemnek már volt egy felesége, akitől nem
vált el. Nagy patáliát csaptam, mire letépte a derékszíját, és kétszer
megütött vele, mielőtt kirántottam a kezéből, és akkorát behúztam neki
ököllel, hogy kiterült.
 - Hogy kerültél ilyen helyzetbe? - ráncolta a homlokát Emily.
Kiváltottuk a hivatalban a házassági engedélyünket, és elmentünk
egy lelkészhez, aki összeadott minket. A férjem azt mondta neki, hogy
majd másnap elviszi a papírokat a hivatalba, és anyakönyvezted,
csakhogy nem tette meg, mivel még nem vált el. Sőt, még el sem hagyta
a feleségét. És én nem jöttem rá két hónapig. Ráadásul volt két gyereke
is.
- Le kellett volna lőnöd, amíg eszméletlen volt - sikkantotta
Emily. - Hogy jöttél rá?
- Akartam egy példányt a házasságlevelünkből, hogy egy
szépkeretbe tegyem. Elmentem a hivatalba, és ott kiderült, hogy nem
anyakönyvezték a házasságkötésünket. Mikor számon kértem, a férjem
dühös lett.
- Mikor történt ez?
- Azután, hogy az egyik fiúm börtönbe került, a másik meg utca-
lányt akart csinálni belőlem. Többé már nem bízom olyan könnyen.
Nemcsak az emberekben, hanem a saját ítélőképességemben sem.
Emily a széke szélén egyensúlyozott.
- Bennünk, hogy a csudába bíztál meg?
- Azelőtt nem volt más választásom. Most pedig úgy tűnik, mint-
ha mi már évek óta barátok volnánk.
- Jancy, annyira sajnálom, hogy ilyen sok rossz tapasztalat volt az
életedben. Nem érdemelted meg!
- A tapasztalatok, a jó és rossz együtt, tettek azzá, aki most
vagyok. Az egyeden dolog, amit sajnálok, hogy el kell mondanom
Shane-nek a történetemet. S ha megteszem, soha többé nem fog
ugyanúgy tekinteni rám.
- Ne legyél biztos ebben, barátnőm! Széles válla van, és hatalmas
szíve.
- Mindkettőre szüksége lesz - felelte Jancy. - Te miért nem jártál
soha Shane-nel?
- Ő olyan nekem, mintha a bátyám lenne.
 - Csak ne felejtsd el, hogy amikor elmondasz mindent Vicky-nek,
ő nem Ryder-t akarja bántani. Csak kétségbeesetten szeretné, ha neked
jobb életed lenne, mint neki volt - figyelmeztette Jancy Emilyt.
- Tudom - suttogta Emily. - És Ryder-rel úgy is lesz. Ha nem hin-
ném ezt teljes szívemből, nem mennék hozzá.
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET

JANCY HALLOTTA, HOGY AZ EGYTERŰ KÖZELEDIK AZ ÚTON, és

kikiabált a szúnyoghálós ajtón.
- Itt vannak, Emily. Kapcsold fel a világítást!
Nettie kipattant a járműből abban a pillanatban, hogy megálltak.
Arcán hatalmas mosollyal nézte a veranda oszlopaira tekert villogó
fényeket. Emily és Ryder kijött a házból, hogy csatlakozzanak Jancy-
hez és Shane-hez.
- Isten hozott itthon! - Emily a kezét nyújtotta, hogy segítsen, de
Nettie nem fogadta el.
- Nincs szükségem dédelgetésre! Amire szükségem van, az egy
pohár tisztességes tea, a hinta pedig az enyém a következő fél órában.
- Megterítettük a konyhaasztalt mini szendvicsekkel meg muffin-
nal - közölte Emily.
- Az a két izmos fiú ki tudja hozni ide a verandára. Elegem van
már abból, hogy bent legyek. Friss levegőre vágyom - jelentette ki
Nettie a hintába telepedve.
- Máris. - Shane és Ryder elindult befelé, Emilyvel a nyomukban.
- Remélem, fasírtos szendvics is van azon az asztalon! - kiáltott
utánuk Nettie.
- Hát persze - jött Emily válasza. - Mustárral.
- Üdv itthon, Vicky! - Jancy két zöld növényt vett ki az egyterű-
ből, és elhelyezte őket a verandán.
- Köszönöm. Értesz a növényekhez? - kérdezte Nettie.
- Igen, asszonyom - válaszolt a lány. - Mamától örököltem. Ma
éjjel jól ellesznek a verandán. Holnap reggel majd beviszem őket. Most
pedig a szobájába viszem a többi poggyászt. Ha később szüksége volna
segítségre a kicsomagoláshoz, csak rikkantson!
 Letette a táskákat Nettie hintaszéke mellé, és éppen a konyhán
vágott át, amikor megszólalt a telefonja. Elővette a farmerja zsebéből,
és mosolyogva beleszólt.
- Szia, Minnette! Egész héten hívni akartalak.
- Nehéz téged elérni - válaszolt az unokatestvére. - Hetek óta
próbállak felhívni.
- Ezt majd később elmesélem, kávé és süti mellett - mondta Jancy.
- Épp erről van szó. Elköltözünk Louisianából. Donald beállt a
hadseregbe hat hónappal ezelőtt. Németországba küldik két évre, és a
jövő hétvégén indulnunk kell. Csak tudatni akartam veled, hogy ne tedd
meg ezt a hosszú utat ide.
Jancy úgy érezte, mintha egy virtuális ajtót csaptak volna be
előtte, olyan erősen, hogy belerendült az agya.
Emily a karjára tette a kezét.
- Jól vagy?
- Ki az? - kérdezte Minnette.
- Egy barátom. Itt vagyok Pickben, Texasban - válaszolt Jancy.
- Emlékszem, amikor ott laktatok. Hogy kötöttél ki ott? Azt
hittem, Amarillóban vagy.
- Louisianába tartottam, mikor az autóm leégett itt, Pickben.
- Nos, chére, tudod, mit mondott a nagyink: a dolgok végül úgy
alakulnak, ahogyan kell. Ki gondolta volna, hogy én Németországba
megyek, te pedig visszakerülsz oda, ahol a mamád felnőtt? Majd
felhívlak, amikor megállapodtunk, és megadom a címünket meg a tele-
fonszámunkat. Ha máshogy nem tudlak elérni, hová írhatok neked?
- Csak küldd az Eperszív Étkezdébe, Pick, Texas címre - válaszolt
Jancy. - És ha nem is találkozunk túl gyakran, hiányozni fognak a
beszélgetéseink.
- Akkor gyere, látogass meg!
Jancy nevetett.
- Aha, persze!
 Elköszöntek egymástól, és Jancy visszadugta a telefont a zsebébe.
Ez egy jel lehet? Itt kellene maradnia Pickben? Sokszor költözött már
olyan városba, ahol nem volt barátja, sem rokona.
- Jól vagy? - kérdezte Emily újra. - És bocs, hogy kíváncsisko-
dom, de milyen postát vársz? Ha te viszed a limonádét, én viszem az
édes teát.
- Az unokatestvérem volt az Louisianából. Azt mondtam neki,
hova küldhet levelet, ha nem tud elérni telefonon. Emlékszel, mondtam,
hogy Louisianába tartottam, hogy meglátogassam az unokatestvéremet,
amikor lerobbant az autóm? Nos, ő hívott. A férje beállt a hadseregbe,
és Németországba mennek, két évre. Itt a történet vége.
- Vagy egy új történet kezdete - szólt közbe Vicky. - Talán a sors
szándékosan csukta be azt az ajtót.
Tedd a kezed az Úr kezébe, és kérd meg, hogy vezessen! - lépett
be Nettie a konyhába. Felvett egy szendvicset, és beleharapott.
- Egek, ez nagyon finom! Tudod, az emberek miért igyekeznek
annyira meggyógyulni a kórházban? Hogy hazamehessenek jókat enni.
- Maga valaha beletette már a kezét az Úr kezébe? - kérdezte
Jancy.
- Minden egyes reggel a válásom óta - válaszolt az asszony. - És
még sosem vezetett tévútra, egyetlenegyszer sem. Menjünk ki! A friss
esti levegő csodálatos.
Követték a verandára, ahol leült a hintára, és bedörgölte a
szendvicset. Aztán fogott egy muffint, beleharapott, és elmosolyodott.
- Fogadni mernék, hogy ezt nagyon szerették az emberek.
Nagyon jó!
- Helyettesítőnek elmegy, de mindenkinek hiányzik a te epres
kosárkád - jelentette ki Emily.
Jancy kortyolgatta a teáját, és hallgatta, amint a többiek arról
beszélgetnek, mi minden történik az előttük álló hétvégén. Másnap lesz
a temető takarítás. Vasárnap a templom.
 Aztán robban a bomba. Szorosan meg kellett fognia a poharat,
nehogy elejtse, amint elképzelte a sok érzelmet, a csalódottságot, a fé-
lelmet és a haragot, ami megtölti majd a házat. Egészen más lesz, mint
az az ünnepi hangulat, amely most körülvette őket.
- Hol járnak a gondolataid, Jancy? - kérdezte Nettie.
Párat pislogott, és visszatért a társalgáshoz.
- Azon gondolkodom, hogy fognak sikerülni a dolgok, azt
hiszem.
- A lehető legjobban - mosolygott Vicky.
Remélhetőleg vasárnap este is emlékszik majd ezekre a szavakra.

Amikor Vicky bebotorkált a konyhába szombat reggel, ott találta

Nettie-t egy csésze kávéval a kezében, munkához öltözve.
- Ó, nem! Az orvos azt mondta, pihenned kell a hétvégén, és hét-
főn dolgozhatsz egy vagy két órát.
- Választhatsz. Vagy megengeded, hogy bemenjek az étkezdébe
és üldögéljek egy bokszban vagy a konyhában egy széken, vagy itthon
maradok, és egész nap porszívózok, port törlők, takarítok - jelentette ki
Nettie. - Szót fogadok, akárhogy döntesz.
- Nettie! Aludnia kellene délig, aztán tévéznie egész délután - kö-
zölte Jancy.
- Vagy esetleg a templomi barátnőiddel beszélgetni egész naplé-
pett be Emily Jancy mögött.
- Beszélgethetek az emberekkel az étkezdében. Utálok telefonon
csevegni. Hogy a csudába vagytok képesek azokat a mobiltelefonokat
a kezetekbe tapasztva tartani, nem fér a fejembe - mondta Nettie. -
Szóval, elővegyem a porszívót, vagy engeditek, hogy elmenjek az
étkezdébe veletek, Vicky?
- Majd én itthon maradok, és vigyázok rá - mondta Emily.
- Maradj csak, én pedig kitakaríttatom veled az összes
konyhaszekrényt! Az azt jelenti, hogy elmosni az összes edényt, új
papírt tenni a polcra, és...
 - Jól van, jól van! - tartotta fel a kezét Vicky. - Te győztél. De a
kisujj adat sem mozdíthatod meg. Még egy pohár teát sem tölthetsz.
Csak üldögélhetsz és nézelődhetsz.
- Ülhetnék egy bárszéken, és kezelhetném a pénztárgépet. Az
nem volna megerőltető, nem igaz? - Nettie a mosogatóba öntötte a kávé
maradékát, kiöblítette a csészét, és a mosogatógépbe tette.
- Ha valakit érdekel a véleményem, szerintem ez remek volna.
Nagyon sokat segítene nekünk, ha nem kellene mindig megállnunk,
hogy megcsináljuk a számlát - szólalt meg Jancy.
- Egyetértek - bólintott Emily. - Most pedig induljunk az étkez-
débe! Meg kell csinálnunk a muffinokat. És hétfőig semmiféle epres
kosárka, Nettie. Ha meglátjuk, hogy akár csak gondolsz is rá, hogy
bármi mást csinálj ma, mint hogy elveszed a pénzt, odabilincsellek a
kanapéhoz, és rajzfilmeket kell nézned egész nap!
-A kosárkákat is meg tudom csinálni egy bárszéken ülve, nem
nagyobb fáradság, mint elvenni a pénzt - vitatkozott Nettie.
- Csak apró léptekkel - ölelte át Nettie vállát Jancy. - Icipici
léptekkel haladjon, és egy hét múlva ilyenkor visszazökkenhet a
megszokott kerékvágásba.
- Borzasztó nehéz veletek - zsörtölődött Nettie.
- Csak a maga érdekében - felelte Jancy, Nettie lassúbb lépteihez
igazítva a tempóját, amint elindultak. - Ahogy az meg az én érdekemben
volt, hogy az autóm leégett az étkezde parkolójában. Nem küzdhet a
sors ellen, Miz Nettie.
- Jó volna, ha ezt nem felejtenéd el - felelte Nettie.
Vicky felnevetett. Hosszú utat tettek meg az első nap óta, amikor
olyan feszélyezett volt a helyzet. Akár jó, akár balszerencse volt a nyár
felé vezető időszak, az biztos, hogy nem volt unalmas.
- Talán attól függ, jó vagy rossz, hogy hogyan tekintesz rá - düny-
nyögte maga elé.
- Mit mondtál, mama? - kérdezte Emily.
 - Csak úgy magamban beszélek - felelte Vicky, aztán gyorsan té-
mát váltott. - Annyira fog örülni mindenki, hogy láthatja Nettie-t.
Készüljetek zsúfolt napra!
- Mintha egy egész hónapig távol lettem volna - jegyezte meg
Nettie.
- Igen. - Vicky kinyitotta a hátsó ajtót, és felkapcsolta a villanyt a
konyhában.
Nettie belépett, és mély lélegzetet vett.
- Ó, az én drága, édes étkezdém! Remélem, soha többé nem hagy-
lak el. Na, lássunk munkához!
Vicky előhúzott egy bárszéket.
- Te ennél többet nem tehetsz, amíg ki nem nyitunk. Akkor átme-
hetsz a pénztárgéphez.
- Fussál, Jancy! Menekülj! Egy zsarnoknál dolgozol - tréfálkozott
Nettie.
- Addig nem megyek sehová, amíg nem gyógyul meg
százszázalékosan - válaszolt Jancy. - Én elkezdem a kolbászkrémet,
Emily, ha te megcsinálod ma a muffint.
- Nettie-nek ma szívkímélő diétát kell kezdenie - jelentette ki
Vicky. - Csinálok neki egy tojásfehérje omlettet gombával és para-
dicsommal.
- Akkor le is lőlek. Azt fogom enni, amit akarok, és akkor halok
meg, amikor eljön az ideje! Egy kolbászos-tojásos szendvicset kérek.
És az egész tojás benne legyen, ne csak a fehérje - közölte Nettie. - Van
családom, templomi családom és ételem. Ez az én szentháromságom,
és nem vagyok hajlandó bármelyik részéről is lemondani.
Nehéz menetnek ígérkezett.
A készülő reggeli és a füstölt pulyka illata fél órával később betöl-
tötte az étkezdét, amikor Vicky előre ment, felkapcsolta a villanyt, és
kinyitotta az ajtót.
Nettie itthon volt. Látszott a fény az alagút végén. Legkésőbb két
héten belül a dolgok visszatérnek a szokásos menetükhöz. Reggel
felkel, és munkába megy. Hazamegy, és pár órát a lányaival, Emilyvel
és Jancy-vel tölt. Másnap pedig kezdi az egészet elölről.
A jövő rózsásnak tűnt, egészen addig, amíg Vicky meg nem látta
Carlton Wolfe-ot az étkezde felé közeledni. A férfi az összes fogát
kivillantva mosolygott, amint benyomult a helyiségbe.
- Kávét kérek. Étlap nem kell.
Miközben Vicky megtöltötte a csészét, azt kívánta, bárcsak arzént
is tehetne bele.
- Mi járatban van itt ma reggel?
- Azért jöttem, hogy kifejezzem együttérzésemet az üzlettársa mi-
att. Úgy hallottam, többé nem lesz képes dolgozni - mondta Carlton.
- Marhaságot hallott - kiabált előre Nettie - Ma is dolgozom.
Carlton mosolya elhalványult, és a férfi lehalkította a hangját.
- Maga szerint bölcs dolog ilyen legyengült állapotban visszajön-
nie? Azért jöttem, hogy végső ajánlatot tegyek a telkére meg erre az
étkezdére. Lehet, hogy valaki - bökött a mennyezet felé - üzent ma-
guknak.
- Az a valaki - válaszolt Vicky, a szemét forgatva - valószínűleg
előbb mondaná nekem, hogy ássak egy kétméteres gödröt, és temessem
magát bele, mint azt, hogy hagyjam el a texasi Picket. Nem érdekel az
ajánlata, bármi is legyen. Úgyhogy odébb is állhat vele.
- Nagyon fogja bánni tíz év múlva - mondta a férfi. - Sosem kap
többet olyan ajánlatot, mint amit én teszek magának. A végső ajánlatom
negyedmillió dollár. Adok még egy névjegyet a telefonszámommal.
Egy hete van rá, hogy meggondolja magát. A városa nem tarthat ki
örökké. Használja ki a lehetőséget! És még mindig érvényes a
vacsorameghívás, Victoria.
Vicky dühös pillantást vetett rá.
- Az én nevem...
A férfi közbevágott.
- Tudom, hogy azt szereti, ha Vicky-nek hívják, de a Victoria sok-
kal jobban illik magához. Fenséges, mint maga.
 Az ajtó fölött megcsendült a harang, jelezve Vicky-nek, hogy
valaki belépett a helyiségbe. Vicky még sosem örült annyira Ryder-nek,
mint most. A fiú nekitámaszkodott a bárszéknek, közvetlenül Carlton
mellett.
- Jó reggelt, Mr. Wolfe! Mi szél hozta Pickbe ilyen kora reggel?
- Csak Victoriával lett volna egy kis üzleti ügyem. Most megláto-
gatom Leonardot, aztán már megyek is.
Carlton előhúzott két dollárt, és a pultra tette.
- Ne menjen még! - mondta neki Ryder.
- Talán van eladó ingatlana a számomra? - pördült meg Carlton a
széken, hogy szembeforduljon vele.
- Nem uram, nekem nincs ingatlanom Pickben. Legalábbis egye-
lőre. Viszont van egy kérdésem. Részt vett már valaha egy temetői ta-
karításban? - kérdezte Ryder.
Vicky ökölbe szorította a kezét. Mi a csudát képzel Ryder? A
fickó már kifelé ment az étkezdéből. Hagyni kell, hadd menjen!
- Dehogy vettem. Rettenetesen hangzik - borzongott meg Carlton.
- Nos, mi oda megyünk ma este. Mindnyájan összegyűlünk a te-
metőnél, és viszünk magunkkal piknikvacsorát. Megosztozunk az
ételen és a munkán is. Még a kisgyerekek is segítenek, hogy évente
egyszer kicsinosítsuk a temetőt. Miközben dolgozunk, felidézzük a
történeteket, amiket hallottunk azokról, akik itt vannak eltemetve.
Megemlékezünk róla, hogy Jancy nagymamája sütötte a legjobb
citromos pitét az egész államban, és mindig hozott egyet a templomi
piknikre. És beszélünk arról, hogy Vicky mamája nem érte meg, hogy
lássa Emilyt. Ez a takarítás ideje, igen, és amikor végzünk, a temető
gyönyörű lesz, mire jönnek az emberek a fesztiválra.
- Mi közöm nekem ehhez?
- Pontosan - bólintott Ryder. - Semmi köze hozzá magának, sem
azoknak az embereknek, akik megvennék a flancos házait. Azoknak az
embereknek van köze hozzá, akik most itt élnek Pickben. Akik majd
oda lesznek eltemetve abba a temetőbe egy nap, és akik tudják, hogy az
ő sírjuk is ki lesz csinosítva a fesztivál előtt. Ez nem csak egy darab fold
a számunkra. Ez az örökségünk és az életünk. Es az nem eladó
semennyiért sem.
- Minden eladó. Csak a megfelelő áron és időben - csattant fel
Carlton.
- Fogadja őszinte részvétemet! - mondta Ryder.
Vicky legszívesebben megölelte volna. Az ifjabb generáció
kilépett a porondra, és ráébredt a saját felelősségére a közösség iránt.
Carlton dühösen meredt Ryder-re.
- Ugyan miért érez sajnálatot irántam?
- Mert nincs semmije, ami ér valamit, ha mindenen, amivel
rendelkezik, rajta van az árcédula. Magunk között szólva, nem fog sen-
kit rábeszélni, hogy megváljon a telkétől itt, Pickben. Kellemes napot
kívánok! - mondta Ryder, aztán Vicky-hez fordult. - Miz Vicky, egy
nagy pohár tejet kérek, és bármit, ami ma reggel az étlapon az ajánlat.
És isten hozta haza, Miz Nettie! Jó, hogy újra itt van, még ha nem is
engedik, hogy túl sok mindent csináljon ma.
- Az ajánlat továbbra is áll, Victoria - mondta Carlton, és leszállt
a bárszékről.
Ryder felvette a két bakjegyet, és visszatömte őket Carlton hófe-
hér ingének a zsebébe.
- Írja ezt a kávét az én számlámhoz, Miz Vicky! Én fizetem az
utolsó kávét, amit ez az ember ebben a kávézóban valaha is kap. - Carl-
ton kiviharzott, és olyan sebesen lőtt ki a kisautójával, hogy a kerék
kavicsot szórt fel a fémre, és vagy hathavi gumit hagyott az úttesten. -
Szerintem ez jól ment - vigyorgott Ryder.
- Ez egyszerűen csodásán ment - tolatott ki Emily a konyhából a
lengőajtón, és egy nagy tányér ételt tett a fiú elé. - Ez pedig a ház
ajándéka. Hallottunk minden szót, amit mondtál, és senki nem
csinálhatta volna jobban!
- Köszönöm. Csak a szívemből szóltam. Az olyan fickók, mint
Carlton, nem tudják, hogy csináljuk mi a dolgokat itt Pickben.
Valószínűleg egyik fülén be, a másikon ki, de remélhetőleg nincs
teflonból az agya.
Emily kuncogott, de Vicky a homlokát ráncolta.
- Nem ragad meg rajta semmi, mama - magyarázta Emily.
Vicky kuncogni kezdett, aztán nevetett, és végül kimarkolt pár
szalvétát a legközelebbi tartóból, hogy letörölje az arcán patakzó
könnyeket.
- Nem hinném - csuklott -, hogy most láttuk utoljára, de meg-
szolgáltad azt a reggelit. Nem gondoltál még rá, hogy politikus legyél,
Ryder?
- Nem, asszonyom. Örülni fogok, ha sátrat verhetek itt, Pickben,
és a frankstoni irodában dolgozhatok nyugdíjas koromig.
- Nos - csuklott ismét egyet Vicky -, ha valaha meggondolnád
magad, én leszek a kampányfőnököd.
Vicky töltött egy pohár vizet, és levegővétel nélkül ivott hét kor-
tyot. Ahogy az anyja mindig is mondta, ettől elmúlt a csuklás. Bárcsak
Carlton Wolfe-ot is eltüntethetné ugyanígy!

Gyorsan telt a nap Nettie számára, este pedig Vicky ráparancsolt,

hogy maradjon egy nyugágyban ülve. Ez volt az első alkalom, hogy
nem sétált végig a temetőn, besegítve egy kicsit itt, egy kicsit ott, és
dirigálva mindenütt. Örülnie kellene, hogy a föld fölött van, nem alatta.
Semmi sem változott a több mint hatvan év alatt, amióta kijárt a
temetőbe a takarítás napján. Egy csapat fiatal farmernek köszönhetően
még a negyvenes években került egy fémtábla a bejárat fölé, PICK
TEMETŐ felirattal. A fiúk közül mára a legtöbbnek már sírköve van a
temető vége felé, az újabb részben. A legrégebbi sírkövek között út ve-
zet, amit lejjebb egy másik út keresztez. Ennek az útnak mind a négy
sarkában vízcsapot helyeztek el, amelyekre locsolócsövet csatlakoztat-
tak. Holnap reggelre minden sírkő ragyogóan tiszta lesz, és egy szál gaz
sem marad sehol.
Woody egy széket tett Nettie mellé, és leereszkedett rá.
 - Örülök, hogy itt látlak. Nem lenne ugyanaz nélküled.
- Vagy nélküled. Most már mi vagyunk az öregek. Emlékszel,
amikor a szüléink ültek a székeken, és nézték, ahogy a fiatalok dol-
goznak? - sóhajtotta Nettie.
- Aha - bólintott Woody. - De még nem akarjuk feldobni a ba-
kancsot. Most tartogatni kell az erőnket a farkas ellen, aki még mindig
dörömböl az ajtónkon. Kár, hogy az az átokfajzat nem képes érteni a
szóból, ha nemet mondanak neki. Ma megint itt volt a városban.
- Ryder helyre rakta - közölte Nettie. - Hé, Jancy, a nagyid sírja
jól néz ki! Elaine büszke lenne rá, hogy te teszed rendbe a takarítás
napján.
Jancy kihúzott egy pitypangot. Aztán felegyenesedett, pár nagy
lépéssel odament Nettie-hez, és leült mellé a fűbe.
- Érzem mama szellemét. Ez őrültségnek hangzik?
- Egy cseppet sem. Mindnyájan így érzünk ezen a napon -
válaszolt Woody. - Visszahozza az emlékeket, és ez jó dolog, nem
őrültség. És amikor hazajönnek az emberek a fesztiválra, és
meglátogatják az elhunyt szeretteiket, ők is ezt fogják érezni.
- Bárcsak mama meg én részt vehettünk volna ebben, amikor itt
laktunk! De aznap nagyi kórházban volt, és mellette voltunk.
Emlékszem, mennyire mondta, hogy itt kellene lennünk, nem ővele, de
az orvosok azt gondolták, nem éli túl azt a napot. De aztán élt még
majdnem egy évet - mondta Jancy.
Nettie a lány vállára tette a kezét. Ez a gyerek olyan sok mindenen
ment át a korához képest. Le kell dobnia azokat a vándorló szárnyakat,
és hagynia, hogy körülvegye a szeretet itt Pickben.
- Még nem jött el az ideje, és nem volt hajlandó elhagyni a
világot, csak a saját otthonában. Örülök, hogy Elaine vele lehetett azok-
ban a hónapokban - mondta Nettie.
- Hé, lányzó! - kiáltott Vicky vagy ötven méterrel távolabbról. -
Ha ott végeztél, jól jönne nekem itt egy kis segítség!
 Jancy talpra ugrott, és elkocogott az asszony felé. A lófarok
himbálódzott a hátán.
- Ó, bárcsak újra képes lennék erre! - sóhajtotta Woody.
- Mire? - ugratta Nettie. - Annyi hajat növeszteni, hogy lófarkat
fésülhess?
- Nem, asszony! Úgy felugrani, aztán elfutni. Az én csontjaim ta-
lán el is törnének, ha tennék egy ilyen lépést, ha pedig futni kezdenék,
azonnal hasra esnék - jelentette ki Woody.
- Talán eljött az ideje, hogy csak üldögéljünk - felelte Nettie.
- Csak a magad nevében beszélj, Nettie Fields! - vigyorgott
Woody. - Kérsz egy hideg narancslét?
- De mennyire - válaszolt Nettie.
Woody elővett két kis dobozos üdítőt a hűtőtáskából a széke mel-
lett. Felbontotta az egyiket, és átadta az asszonynak.
- Pont úgy, mint amikor gyerekek voltunk.
- Nem lenne ugyanaz enélkül, vagy ha nem veled innám - koc-
cintotta Nettie a dobozt Woody üdítőjéhez. - Ma hiányzik nekem Irma.
Mi hárman, gyerekek, alig vártuk az evésidőt, hogy ihassunk egy
narancslét, amit a mamáink vettek. - Felemelte a dobozt, és jobban
megnézte. - Csak akkoriban üvegben adták.
- Emlékek - mosolygott a férfi.
 TIZENÖTÖDIK FEJZET

J ANCY ÉREZTE EMILY FESZÜLTSÉGÉT azon a vasárnap reggelen,

amikor kinyitották az étkezdét, és felkészültek a reggeli rohamra. A
hely energiája nem volt a szokásos. Nem volt jó vagy rossz, csak
valahogy fura. De Jancy megértette a dolgot. Ö még nem volt pontosan
ilyen helyzetben, de hasonló helyzetek adódtak már az ő életében is.
Például amikor tanúskodott az őrült fiúja ellen, aki autókat lopott, és a
barátai, akiket a gyorsétteremben megismert, távol tartották magukat
tőle. A szorongást ugyanúgy megérezték az emberek.
Véget ért a szokásos, templom előtti reggeli roham, és ők négyen
leültek enni a pulthoz. Az ebédroham elkezdődött tizenöt perccel
azután, hogy az utolsó áment kimondták a város mindkét templomában,
és amikor véget ért, mindenki megrakta a tányérját, Jancy kivételével.
Ő inkább egy dupla húsos és szalonnás burgert választott, extra adag
sajttal és burgonyakrokettel.
Shane-t és Ryder-t nem látták egész nap. Jancy azt gyanította,
hogy Ryder meghúzza magát, és bátorságot gyűjt aznap estére. De
Shane-től sem kapott egy üzenetet sem, ami fura volt, mert máskor a fiú
már vagy féltucatnyit küldött neki délre.
Épp lenyelte az utolsó falatot, amikor meglátta, hogy Ryder fur-
gonja beáll a parkolóba. A fiú kiszállt, a farmerja szárát ráigazította a
csizmájára, és elindult az étkezde felé. Aztán nyílt a hátsó ajtó,
kikecmergett Shane, megkerülte a furgont, és kinyitotta az ajtaját.
Jancy azonnal felismerte Shane nagyapját, Hank-et. A haja
őszebb lett, a háta egy kicsit jobban meghajlott, és lassabban lépdelt.
Még mindig melles overallt viselt kockás inggel, de megviselt, régi
bakancsát futócipőre cserélte. Shane kihajtogatott egy járókeretet, és
segített Hank-nek keresztültolni a zúzott kővel borított parkolón.
- Nézzétek, kit hozott Shane látogatóba! - Nettie az ajtóhoz ment,
és kitárta. - Hank Adams! Örülök, hogy látlak! - mondta, amint be-
vonultak az étkezdébe.
A férfi mosolyogva felelt.
- Én is örülök, hogy látlak titeket, Nettie. Bár sok barátot szerez-
tem az otthonban, hiányzik ez a hely. Még mindig csinálsz olyan epres
süteményt?
- Általában igen, de a héten elidőztem egy kicsit a kórházban. Vi-
szont egészen fantasztikus epres muffinunk van, amit a lányok sütöttek.
Kérsz egyet?
- Igen, hozzá egy csészével a te jó erős kávédból - felelt Hank. -
És hol van az a lány, aki miatt Shane idehozott engem, hogy megnéz-
zem? Úgy hallom, Lucy Wilson unokája. Mindig is kedveltem Lucyt.
- Még mindig két cukorral iszod a kávét, és tejszínnel?
- Igen, és két kanál instant kávét belekeverve, hogy erősebb
legyen. Az otthonban nem engedik, hogy ennyi koffeint igyák. Hiába
mondom nekik, hogy belül jól vagyok. Csak a csontjaim hagytak
cserben - csóválta meg a fejét.
- Nagyapa, ülj le ide! - Shane segített neki elhelyezkedni az egyik
bokszban. - Jancy, gyere, mutatkozz be!
Hank elmosolyodott, amikor meglátta Jancy-t.
- Esküszöm, mintha csak Lucyt látnám fiatal lány korában! Me-
séld csak el nekem, hogy kerültél ide Pickbe megint, annyi év után.
Shane kézen fogta Jancy-t, és a bokszhoz vezette.
- Nagyapa, mondtam már neked, hogy az autója kigyulladt, és az-
óta itt, az étkezdében dolgozik.
- Igen, de hallani akarom a hangját, hogy olyan-e, mint Lucyé -
válaszolt mosolyogva Hank.
Jancy tett egy lépést előre.
 - így áll a dolog, Mr. Hank. Nem volt szándékomban még megáll-
ni sem a városban. A temetőbe mentem a nagyi sírjához, de a sors köz-
beszólt. Az autóm kigyulladt, pont ott, ahol Ryder most leparkolta a
furgonját. És volt egy hirdetés az ablakban, hogy kisegítőt keresnek
- Inkább olyan a hangod, mint az anyádé, nem, mint a nagyanyá-
dé. Elaine-nek mindig is olyan kedves, halk hangja volt. Drágám, nem
a sors pottyantott téged ide! A Jóisten küldte el Shane-nek azt a lányt,
akiért mindig is epedezett - kacsintott rá Hank.
Shane arca vérvörös lett.
- Nagyapa!
Hank felnevetett.
- Ne küzdj az ég ellen! Csak veszíthetsz. Szóval, hol van az a muf-
fin? Nettie, ülj le ide, beszélgessünk!
- Hiányoljuk - jegyezte meg Vicky.
Az öregember körülnézett.
- Én is hiányolom ezt, de jó helyem van ott. Shane viszi a vállal-
kozást, és jó munkát végez. Nekem vannak új barátaim és néhány remek
dominópartnerem. És tetszik nekem ez a lány, akit Shane feleségül akar
venni.
- Nagyapa! - Shane megint elvörösödött.
- Csak azt mondom, amit látok, fiam.
Jancy megfogta Shane kezét.
- Shane, segítenél nekem a konyhában?
- Persze!
Felpattant, átadva a helyét Nettie-nek.
Mikor a konyhába értek, Shane a karjába zárta a lányt. Megemelte
az állát, és olyan szenvedélyesen csókolta meg, hogy Jancy érezte,
amint a boldogság kitölti az űrt a szívében. Valóban a nagyanyja
küldhette egyenesen Shane-hez, hogy megtalálja, ami hiányzik az
életéből?
Apró borzongások futottak végig a gerincén, amint hátralépett, és
belenézett Shane szemébe.
 - Nagyon kedves tőled, hogy elhoztad, hogy találkozzon velem,
és meglátogassa Nettie-t!
- Sze-szerettem volna, hogy találkozzon veled, amióta cs-csak
visszajöttél a városba, de ő már alszik, mikor te végzel a munkában.
Mikor az orvos megmondta neki, hogy a legrosszabb fajta sokízületi
gyulladása van, elrendezte a dolgait, és beköltözött az idősek otthonába.
Gyűlöltem ezt, Jancy! Tudtam volna gondoskodni róla!
- Tudja, hogy szereted, és büszke rád. - Jancy lábujjhegyre állt, és
arcon csókolta a fiút. - Emlékszel, a mögöttünk levő sorban ült a
templomban? Te mindig ott voltál vele.
- Emlékszem, e-elhiheted. - Shane továbbra is a karjában tartotta,
amint kipillantott az átadóablakon. - Az otthonban vannak olyanok is,
akik fel sem tudnak kelni az ágyból. Örülök, hogy ő itt van velünk.
- Én is - felelte Jancy. - Ryder ideges a ma este miatt?
- N-nem túlságosan. Csak szeretne túl lenni rajta - súgta Shane. -
Cs-csak egy kicsit maradunk. Felvehetlek templomba menet?
Jancy a fiú vállának dőlt.
- Hát persze. Talán közelebb kellene ülnünk a családhoz. Lehet,
hogy Emilynek szüksége lesz a támogatásomra ma este.
- Megígértem Ryder-nek, hogy itt leszek, amikor kiborul a bili.
Nettie vajon j-jól fogadja majd?
- Ő már sejti - suttogta Jancy.
- Tényleg? - szisszent fel Shane.
- Nem sok minden kerüli el Nettie figyelmét. Először azt hitte,
hogy Emily beléd szerelmes - válaszolt Jancy.
- Én e-egy másik 1-lányt szemeltem ki magamnak már régen. És
boldog vagyok, hogy úgy döntött, hazatér - jelentette ki Shane.

Valami fura volt a levegőben. Emily olyan ideges volt, mint

utcalány a szentmisén. Nettie is nyugtalan volt, ám ez betudható volt a
ténynek, hogy aggódott, hogy talán már nem megy olyan jól neki a sü-
tés. Még Jancy-nél sem volt rendben minden. De senki nem panasz-
kodott.
Amikor Andy beugrott egy órával a zárás előtt, Vicky megtöltött
két poharat édes teával, tányérra tette az utolsó két muffint, és leült
mellé az egyik bokszba.
- A ház ajándéka - mondta.
A férfi lefejtette a papírt az egyik muffinról.
- Szüksége van társaságra?
- Szükségem van valamire. Nem tudom biztosan, mi az. Nem va-
gyok látó, de valami van ma a levegőben.
- Valószínűleg az, hogy Nettie itthon van, és alig várja, hogy újra
munkába álljon. Az ő adrenalinlökete mindenféle fura érzéseket ered-
ményezhet - mondta a férfi. - Apa is ilyen volt az első pár napban.
Lóhátra akart ülni, hogy behajtsa a marhákat billogozás napján.
Anya meg én körülötte zizegtünk, amit sosem csináltunk azelőtt. Ha azt
mondom, feszült volt a hangulat, nem mondtam semmit.
- Lehetséges, de nem hinném - válaszolt a nő.
- Maga még mindig kialvatlan - folytatta Andy. - Holnapra rend-
ben lesz minden. És ha nem, ráér majd akkor foglalkozni vele. Semmi
értelme már ma emiatt aggódni. Ez az anyám tanácsa, nem az enyém.
Valamikor kivehetne egy délutánt, és eljöhetne a ranchre, hogy
megismerje az enyéimet. Vagy lehet, hogy idehozom őket egy epres
sütire.
- De előbb szóljon! - mosolyodott el Vicky.
- Rendben - bólintott a férfi. - Csak beugrottam, hogy megnéz-
zem, hogy vannak, de híreket is hoztam. Carlton kiszemelt egy másik
várost. Ugyanazt a kamudolgot akarja eladni nekik, amit magukra
megpróbált rásózni.
- Csoda, hogy az orra még nem nőtt meg jobban.
- Tessék?
- Tudja, ahogy a hazugoknak - nevetett fel Vicky.
Andy vele nevetett.
 - Odaát, Troupban egy kicsit jobban hallgatnak rá a népek, mint
maguk, úgyhogy talán odébbáll Pickből.
- Ó, áldja meg őket az ég! Ha bedőlnek annak a hamis mosolynak,
minden áldásra szükségük lesz - jelentette ki a nő.
- Ebben igaza van - válaszolt Andy, és lenyelte az utolsó falatot
is a muffinból. - Köszönöm. Hamarosan találkozunk!
- Szívesen. Köszönöm, hogy beugrott, és elmondta a hírt!
- Örömmel. - Megbökte képzeletbeli kalapja szélét, és kiment az
étkezdéből.

Nettie találkozott már a templomi barátai mindegyikével a hétvé-

gén az étkezdében, mégis csodás volt ismét itt lenni a templomban
vasárnap este. Kifejezetten fiira napjuk volt az étkezdében, és szüksége
volt a templom békéjére. Azokra a szegény emberekre gondolt az
idősek otthonában, ahol Hank lakott. Nehéz lehet látni őket nap mint
nap abban az állapotban - látni, ahogy a szeretteik jönnek- mennek. Ha
választhatna Hank állapota vagy aközött, hogy egy nap elviszi egy
váratlan infarktus, gondolkodás nélkül az utóbbit választaná. Inkább
lenne halott, mint hogy megérje, amint az értékes emlékeit kezdi
elfelejteni.
Megszólalt a kedvenc himnusza.
Amikor összeesett az orvosi rendelőben, nem volt fény, ami hívta
volna, sem az Úr hangja, amely megkérdezte volna, belefáradt-e már az
életbe. Az egyik pillanatban a recepciós pult előtt állt, a másikban meg
már vitték a kórház sürgősségi osztályára. Ám az élmény hatására úgy
érezte, szüksége van rá, hogy megerősítse a fogadalmát, hogy az Úrra
fog támaszkodni, és az ő zsebébe rakja a gondjait.
Magában dúdolta a himnuszt aznap este egész úton hazáig. Vicky
Ryder új és Shane öregebb furgonja közé parkolt. Nettie az asszony
karjára tette a kezét, mielőtt kiszállhatott volna.
- Adj nekem öt percet! Valamit mondani akarok.
 - Tudom, Nettie. Nem is kell kimondanod a szavakat - felelte
Vicky.
- De igen. Te meg Emily voltatok az én megmentőim abban az
évben, a válásom után, és azóta is mindennap. A jövő héten
végrendeletet készítek. Minden vagyonom a tiéd lesz, de az én részem
az étkezdéből Emilyé. Nos, ezek után remélem, száz évig élek, és az
étkezdében esek össze holtan egy tizenhat órás műszak után.
- Nettie... - kezdte mondani Vicky.
- Semmi ha, de vagy talán. Ez a helyzet. Sosem beszéltem sokat
az érzéseimről, de ezt meg kellett tennem. Most üldögéljünk egy kicsit
a gyerekekkel.
Ryder és Emily a hintán ült. Amikor Nettie megérkezett, mind-
ketten felálltak, és átadták a helyüket. Shane és Jancy a lépcsőn ücsör-
gött. A fiú átkarolta a lányt, a mellkasára vonva Jancy fejét. Szép lát-
vány volt, de a légkör nem volt békés. Ugyanaz a szellem, amely az
étkezdében volt érezhető egész nap, most itt volt velük a verandán, és
azon volt, hogy megszólaljon.
Nettie a hintára ült.
- Mit gondoltatok ma a miséről?
- Én egy szót sem hallottam belőle - ismerte el Ryder.
- Miért? - ült le Vicky Nettie mellé.
- Mert valamit mondanunk kell, és mindketten aggódunk miatta -
jelentette ki Emily.
- Hát, bökjétek ki! - mondta Nettie.
Ryder megfogta Emily kezét.
Vicky felszisszent.
Shane és Jancy mosolygott.
- Együtt járunk karácsony óta - mondta Ryder.
- Nem! - szorította a szájára a kezét Vicky.
Emily Ryder-hez simult.
- Szerelmesek vagyunk, mama.
 Vicky úgy érezte, mintha kicsúszna alóla a fold.
- Mióta folyik ez? Mikor kezdődött? - nyögte ki, aztán megkér-
dezte: - Ez vicc? Miért nem szóltatok nekem?
- Mert először csak flörtöltünk, de aztán komoly lett a dolog. Én
szólni akartam - mondta Ryder -, de ismer engem, Vicky. Ismeri a rossz
híremet, és tudja, hogy nem vagyok elég jó Emilynek. De szeretem, és
megváltoztam. Rendes leszek vele, megígérem!
- Karácsony óta tart, és nem vicc - szólt közbe Emily.
- Akkor most az engedélyemet kéred, hogy együtt járhass a
lányommal? - Vicky úgy meredt Ryder-re, mintha a fiúnak egy harma-
dik szeme lenne a homloka közepén. Te jóságos ég! Emily teljesen el-
vesztette az eszét?
Ryder mély lélegzetet vett.
- Én most az áldását kérem a házasságunkra.
- Jóságos isten! - suttogta Vicky. Ezt biztosan rosszul hallotta!
Már ilyen messzire ment a dolog, anélkül, hogy ő tudott volna róla?
Kezével eltakarta a szemét. Nettie megveregette a karját.
- Lélegezz!
Az együtt járás is elég nehéz ügy, de a házasság? Vicky örült,
hogy ül. Elkapta Emily pillantását. A lány tekintete könyörgött, hogy
értse meg, hogy fogadja el Ryder-t. Legszívesebben elutasította volna.
Elvitte volna Emilyt valahová messzire, és ott tartotta volna, amíg
észhez nem tér. Még egy zárda képe is felvillant az agyában. De tudta,
hogy helytelen lenne beavatkozni, bármennyire is szerette volna. Ami
az esküvőt illeti - úgy hat hónapra volna szüksége, hogy megtervezze.
Talán lehetne egy karácsonyi alkalom, vörös bársony koszorúslány
ruhákkal, és mikulásvirágokkal díszítenék a templomot.
- Ezt elég sok megemésztenem egyszerre.
- Mama, kérlek! - Emily átvágott a verandán, letérdelt az anyja
elé, és átölelte. - Szükségem van rád! Nemcsak akarom, hanem szük-
ségem is van rá, hogy mellettünk állj! Nem mellettem, hanem kettőnk
mellett.
 - Rendben - válaszolt Vicky vontatottan, és megölelte a lányát. -
Ryder, egy éved van rá, hogy bizonyíts nekem. Eljegyezheted a lá-
nyomat, de...
- Nem egy év, mama! Tegnaphoz három hétre házasodunk össze,
június huszonnegyedikén - közölte Emily.
- Addigra nem tudok elrendezni mindent... - kapott a szívéhez
Vicky. -Az esküvők megtervezése időbe telik, és...
- Azta! Lélegezz mélyeket! - szólalt meg Nettie. - Miért június
huszonnegyedikén, Ryder?
- Mert nem sokkal utána kezdek dolgozni a frankstoni irodában.
Lefoglaltam egy egyhetes hajóutat a nászutunkra, és így elég időnk lesz
beköltözni a lakókocsiba, és megállapodni, és...
Elhallgatott. Úgy nézett ki, mint egy partra vetetten vergődő hal.
Nettie felállt, és felpattant Shane is.
- Hozok egy széket - mondta, és berohant a házba.
- Hozzál kettőt! Emilynek és Ryder-nek nagyobb szüksége van a
hintára, mint nekünk - utasította Nettie.
Vicky örömmel hagyta, hogy Nettie átvegye az irányítást, mert az
ő gondolatai körbe-körbejártak. Ryder? Emily? Hogy az ördögbe hoz
össze egy esküvőt nem egészen három hét alatt? Felállt, és hagyta, hogy
Shane egy konyhai székhez vezesse, amire lezökkent. Ez csak egy
rémálom lehet! Bármelyik percben felébredhet, és rájön, hogy ezt csak
az alváshiány okozza, ahogy Andy mondta.
- Miféle lakókocsi?
- Ho-holnap reggel beállítanak egyet az én házam mellé - vála-
szolt Shane. - Igazán szép, még ha használt is. így n-nem kell lakbért
fizetniük, és gyűjthetnek, hogy v-vehessenek egy telket meg egy házat.
- De három hét? - fogta a fejét Vicky.
- Ne aggódj, mama! Már elindítottuk a dolgokat. A házasságkötés
az étkezde parkolójában lesz, nyolckor. Akkor fog lemenni a nap -
magyarázta Emily.
 - Látom, jó ideje gondolkodsz már ezen. - Vicky hangja a saját
fülének is mesterkélten magasnak tűnt.
- Igen, asszonyom, gondolkodunk rajta - szólalt meg Ryder. -
Vicky, kérem, adjon nekem egy esélyt! Jobban szeretem Emilyt, mint
bármit ezen a világon.
- A parkolóban? - fintorodott el Vicky.
- Nem vihetünk ki csak két epres kosárkát. Ez az első szabály -
mondta Emily halvány mosollyal. A tekintete ragyogott a szeretettől. -
És epres kosárkákat akarok végig a pulton, egy esküvői tortával együtt.
Mit gondolsz, Andy elintézné?
- Ruha, virágok, meghívók? - sorolta Vicky a rengeteg tennivalót.
- Nyilvános meghívó a templomban. Virágokat rendelhetünk.
Nem kell semmi flancos. Én örülnék egy vadvirágcsokornak is, amit az
út szélén szedünk. A ruhát, úgy gondoltam, te meg én együtt be-
szerezzük. Persze jönnie kell Nettie-nek és Jancy-nek meg Sarahnak,
Teresának és Waynette-nek, mert ők is koszorúslányok lesznek. Esetleg
bezárhatnánk korán jövő vasárnap, és elmehetnénk vásárolni.
- De miért ez a nagy sietség? Nem lehetne... - kezdte Vicky.
- Karácsony napjára várjuk a babát, mama.
- De én már jóval azelőtt megkértem a kezét, hogy várandósok
lettünk - szögezte le sietve Ryder.
 TIZENHATODIK FEJEZET

TÚL SOK EZ EGYSTÉRE - pirongatta őket Nettie.

- Nagymama leszek? - suttogta Vicky.
- Igen. Nettie pedig dédnagymama - mondta Emily.
Vicky-nek zúgott a feje az információtömegtől. Nettie-nek elállt
a szava. Emily úgy festett, mint aki mindjárt könnyekben tör ki. Ryder
idegessége betöltötte az egész helyet. Valamit tenni kellett, hogy oldják
a feszültséget, és a megfelelő irányba tereljék a dolgokat ahelyett, hogy
leragadnának az esküvő megszervezésének nehézségeinél!
Jancy megszorította Shane kezét, és megszólalt:
- Olyasmibe avatkozom, ami nem az én dolgom, de lesz egy eskü-
vő meg egy kisbaba születése. Akár le is tudhatnánk az elsőt, hogy aztán
örömmel várhassuk a másodikat. Emily és Ryder megszervezett
mindent, Vicky. A városban mindenki részt vesz majd ezen az esküvőn,
egyetlen szék sem marad üresen. Az emberek leparkolhatják a kocsikat
az északi negyvenesen. - Elvigyorodott, ahogy hozzátette: - Mindig is
szerettem volna használni ezt a kifejezést. Különben sem férne be a
templomba mindenki. Ryder megígérte, hogy jó férj és apa lesz. Ha
pedig nem, majd én gondoskodom a holttestéről, és Nettie segít nekem
elásni.
- Az biztos - biccentett Nettie.
Jancy Shane vállára tette a kezét.
- Sétáljunk egyet, Shane! - mondta. - Hadd legyenek a
családtagok egy kicsit maguk között.
Már félúton jártak az étkezde felé, amikor Shane megtorpant, és
magához vonta a lányt.
- Ez r-remek volt, drágám!
 - A nőknek muszáj a dolgokat megbeszélniük, Shane. Mi így va-
gyunk összerakva. Néha jobb leszűkíteni néhány szóra, amit könnyű
megemészteni, aztán tovább lehet lépni.
- Szeretem, hogy ilyen tisztán látod a dolgokat - mondta a fiú, ar-
cát a lány hajába merítve. - És imádom a hajad illatát. Kókuszdió, igaz?
- Igen - felelte Jancy, a fiú izmos mellkasára téve a kezét.
Shane sűrű szempillája megrebbent, aztán szétterült magas
arccsontján. A lánynak alig volt ideje megnedvesíteni az ajkát, mielőtt
Shane szája lecsapott rá. Minden, ami a házban zajlott, elhalványult.
Mikor a fiú végül hátralépett, a rá támaszkodó lány kapkodva igyekezett
visszanyerni az egyensúlyát.
- Szeretem, hogy beférsz a karomba - nevetett fel Shane, aztán
elkomolyodott. - Nagy szíved van, és meg sem h-hallod a dadogásomat.
A szépséged a belőled áradó fényből ered. Ami f-fényesebb, mint a h-
hold az égen.
Jancy szeme megtelt könnyekkel. Sebesen pislogott párat, hogy
visszatartsa őket. Nem volt a világon annál romantikusabb mondat,
mint amit Shane most mondott! Jancy korábban is azt hitte néhányszor,
hogy szerelmes, de azokat a kapcsolatokat nem is lehetett
összehasonlítani azzal, ami közte és Shane között kezdett lassan
kibontakozni.
Talán ez volt a boldogság titka - türelem és várakozás, ahelyett,
hogy fejest ugranánk a dolgokba, és aztán azonnal megbánjunk
mindent.

Nettie azon a héten szerda este elment a templomba, hogy

találkozzon a hölgyek csoportjával. A megbeszélés témája az volt, hogy
ki mit adományoz majd az őszi jótékony célú vásárra. Ez körülbelül
három percet vesz majd igénybe, mivel mindenki ugyanazt adomá-
nyozta minden évben. A következő órát pedig a legújabb pletykának
szentelik majd - a közelgő esküvőnek.
 Ryder és Shane felvették Emilyt és Jancy-t az étkezdében, amint
bezárt aznap este nyolckor. Mivel Nettie is elment, Vicky magára
maradt a túl nagy, túl csendes házban. Kivitt egy üveg ásványvizet a
verandára, és leült a hintára.
Amikor Emily kisbaba volt, és nem akart aludni éjjel, Vicky órá-
kat töltött azon a hintán, azt remélve, hogy a ringatástól elálmosodik a
baba. Aztán mikor Emily kisgyerek lett, mindenféle problémákat
megbeszéltek a láncok nyikorgásától kísérve. Tinédzser korában Emily
ugyanezen a régi, piros hintán vihogott a barátnőivel fiúkról, sminkről
és ruhákról. Most pedig Vicky maga ült itt. Nem volt más társasága,
csak az emlékei.
A telefon csörgése visszazökkentette a jelenbe. Felkapta a
készüléket a hintáról. Látta, hogy Andy az, és a harmadik csengetésre
felvette.
- Hahó, hogy van Nettie? Egész nap telefonálni akartam, de ott-
ragadtam Frankstonban egy új sütő miatt, amit be akarunk állítani -
mondta a férfi.
Vicky szíve megdobbant, ahogy meghallotta Andy mély hangját.
Nettie ugratta, hogy randizik a férfival - de rossz volt az időzítés ezzel
az esküvővel meg a születendő babával. Még mindig nehéz volt
mindezt felfognia, de a férfi hangja egy kis nyugalmat hozott az életébe.
- Már szinte teljesen olyan, mint volt. Hagyjuk, hadd készítse a
kosárkákat, de segítek neki, nehogy túlhajtsa magát.
Visszagondolva, ugyanez volt a helyzet a kórházban is. Amikor a
férfi ott volt a szobában, Vicky közel sem aggódott annyira Nettie miatt.
- Körülbelül fél mérföldre vagyok Picktől. Nincs kedve elmenni
abba a közeli boltba egy fagylaltra?
- Nem igazán, de elüldögélhet velem a verandán, ha ráér. Ma jól
jönne egy barát.
Ez nem volt olyan mindent felemésztő dolog, mint amit akkor ér-
zett, amikor együtt volt Creed-del, úgyhogy talán nem is volt több, mint
barátság.
 - Pár perc, és ott vagyok.
Már le is rakta, mielőtt Vicky megkérdezhette volna, kér-e egy
pohár teát vagy egy sört, úgyhogy az asszony megszavazta neki az utób-
bit. Épp letette a két sört a veranda korlátjára, amikor kerék csikordult
a zúzott kavicson, amint Andy furgonja az étkezdétől a házhoz gurult.
A lemenő nap fényében hunyorogva Vicky meglátta Andy széles vállát,
aztán néhány nagy lépéssel a férfi már oda is ért a veranda lépcsőjéhez.
- Jó estét! - mondta. - Aggodalmat hallottam a hangjában. Akar
beszélni róla?
Az asszony megveregette maga mellett a helyet, és a sörre muta-
tott.
- Igen. Sok minden zajlik, és nem nagyon tudom feldolgozni.
A férfi lecsavarta az üvegről a kupakot, és leült.
- Nettie jól van?
Éppúgy, mint a kórházban, és amikor meghallotta a telefonban a
hangját, a férfi jelenléte békességgel töltötte el Vicky szívét és lelkét.
Ilyen egy felnőtt kapcsolat?
- Miatta aggódom a legkevésbé. - Azzal beszámolt neki Emily
közelgő esküvőjéről és a várandósságáról. - Nagymama leszek.
- És hogy érez ezzel kapcsolatban? - nevetett fel Andy.
- Boldog vagyok. Aggódom. Ez nem vicces! Ryder az apa, és
össze akarnak házasodni nem egészen három hét múlva. Ezt nehéz meg-
emésztenem.
- Az egyeden dolog, ami képes megváltoztatni egy embert, az a
szerelem. Minden rendben lesz velük. Hamarabb átjöttem volna, ha
tudom, hogy egy vállra van szüksége.
- Időre volt szükségem, hogy elrendezzem magamban mindezt,
mielőtt beszélek valakivel. Még mindig nem múlt el a sokk.
- Tud változtatni bármin is? - kérdezte a férfi.
- Az égvilágon semmin.
A férfi pár pillanatig némán kortyolta a sörét, aztán azt mondta:
 - Szép esténk van, nem igaz? Nem lesz már sok ilyenben részünk.
Fogadni mernék, ez a régi hinta sokat tudna mesélni, ha megszólalna.
- Témát akar váltani - állapította meg a nő.
- Úgy van. Az aggódás nem tesz jót a léleknek.
Egy barát vele aggódott volna. Hagyta volna, hogy újra és újra
elmondja ugyanazt, még ha nem is tudják megoldani a gondokat. Egy
legjobb barát pedig segítene neki, hogy tovább lépjen a problémától, és
valami másra koncentráljon, mielőtt teljesen becsavarodna. Andy
éppen most bizonyult ilyen barátnak.
- Rendben, témát váltott, akkor miről fogunk beszélgetni? - Vicky
újra belekortyolt az italába, aztán visszatette az üveget a veranda
korlátjára.
- Magáról - mondta Andy, és elvigyorodott. Vicky szívverése fel-
gyorsult. - őrület, hogy korábban sosem keresztezte egymást az utunk!
És főleg, ha meggondolom, hogy mindez egy epres kosárka miatt volt.
- így van, még ha a középiskoláink rivalizáltak is egymással. Én
itt születtem és nevelkedtem Pickben. Ez a ház a nagyszüleimé volt.
Mikor meghaltak, az anyámra szállt. Emlékszem, ahogy a nagyapám
Pickről mesélt, miközben jégkrémet ettünk itt, ezen a hintán. Aztán ő
meghalt, és a papám meg a mamám visszaköltözött ide négyéves
koromban. Azóta is ebben a házban élek. Az biztos, hogy sokat
hajtottuk már ezt a hintát.
- Nem költözött el, amikor férjhez ment, és megszületett a lánya?
Az asszony megrázta a fejét.
- A férjem meg én saját helyet akartunk bérelni, de itt maradtunk
Nettie-nél, hogy spóroljunk egy kis pénzt. És a férjem meghalt hat héttel
az esküvő után.
A férfi hosszú kezével átnyúlt, és megveregette Vicky vállát.
- Nagyon sajnálom. Ez nagyon nehéz lehetett. Szóval Nettie a
nagymamája?
 Vicky nem látott csillagokat, és nem hallott harangzúgást, de jól-
esett neki a férfi kezének érintése. És volt egy kis szikra is, de azt az
idegességének tulajdonította az esküvő meg a baba miatt.
- Nem. Nettie a mamám távoli unokatestvére és barátnője volt.
Amikor elvált azon a nyáron, mikor én tizenhét éves voltam, hozzánk
költözött. Hála az égnek! Nem tudom, mihez kezdtem volna nélküle
akkor vagy most.
- Mennyi ideje volt már itt, amikor a maga mamája meghalt?
- Egy hónapja. Nettie júniusban költözött ide, és a mamám is jú-
niusban halt meg, rám hagyva ezt a házat meg az étkezde felének a
tulajdonjogát. Augusztusban tudtam meg, hogy várandós vagyok, és
szeptember végére már özvegy voltam.
- Ezt bárkinek túl sok elviselni, de különösen egy tinédzsernek. -
A férfi megfogta a kezét, és nem engedte el.
Egyszerű gesztus volt, de jó érzés, és helyesnek tűnt. Talán
elmenne vele vacsorázni, ha Andy megkérné.
- Van ez a mondás, hogy ami nem öl meg... - mosolygott Vicky.
- Ha ez így van, akkor elbírna akár egy teljesen kifejlett texasi
hosszúszarvúval is - mondta a férfi, Vicky felé emelve a sörösüvegét.
Vicky is felvette a sajátját, és a férfiéhoz koccintotta.
- Arra, hogy a jövőben csak jó szerencse érje!
- Egyetértek.
- Nos, ha már a jövőnél tartunk. Eljön velem vacsorázni péntek
este, amikor végzett a munkával?
Jól hallotta? Épp az imént gondolt rá, hogy elmenne vele, és nem
egészen egy perc múlva a férfi megkérdezte. Talán gondolatolvasó?
- Ki sem fogunk látszani az esküvővel kapcsolatos dolgokból.
Esőnap? Egy kicsivel több időre volt szüksége, hogy gondolkodjon,
annak ellenére, hogy az ötlet már felmerült benne.
- Akkor az esküvő után vacsorával fogjuk megünnepelni, hogy túl
van rajta. Már nem sok ilyen kellemes esténk lesz. Hamarosan már
éjszaka sem megy harminc fok alá a hőmérséklet, és túl meleg lesz
ahhoz, hogy itt kint üljünk.
- Ez a régi hinta már a hőségben is látott engem a gondjaimon
töprengeni.
- Akkor igyunk arra, hogy sok estét töltsünk ezen a hintán -
mondta Andy, és elmosolyodott. - Nagyon szeretek magával lenni,
Vicky.
- Hasonlóképpen.
- Jól van. Ez egy lépés a megfelelő irányba.
- Mihez?
- Remélhetőleg egy kapcsolathoz, ha leülepednek a dolgok, de
addig is egy barátsághoz - válaszolt a férfi.
- Örülnék neki - bólintott Vicky.
Andy felállt, és könnyedén homlokon csókolta.
- Most mennem kell. Hívj fel, ha beszélgetni akarsz, vagy ha sze-
retnéd, hogy átjöjjek. Már jövök is.
- Köszönöm, Andy! - Vicky most először mosolyodott el, és egé-
szen megkönnyebbült tőle.

Shane a markába fogta Jancy kezét az 1958-as Chevrolet széles

ülésén, aminek a felújításán már évek óta dolgozott. A tetőt leengedte,
és mindketten hátra dőlve bámulták a sziporkázó csillagokat a keskeny
holdsarló körül.
- Ha megkoronáznák a világ legszerencsésebb lányát, ma este én
viselném azt a koronát - jegyezte meg Jancy.
- És h-ha volna egy... - kezdte Shane.
Jancy a fiú szájára tette az ujjait.
- Akkor már a tiéd lenne.
A fiú megragadta Jancy ujjait, és egyenként megcsókolta őket.
- Ryder azt mondja, nincs t-túl sok önbecsülésem, de a-amikor
veled vagyok, úgy érzem, enyém az egész világ.
 ­ Ámen - mondta a lány elvigyorodva. - Én is ezt érzem, mikor
veled vagyok. Lent hagyhatnánk a tetőt, amikor megyünk?
­ Amit csak akarsz!
Roncsautókkal maga körül és a csillagos éggel a feje fölött Jancy
még sosem látta ilyen csodálatosnak a jövőjét.
­ Azt hiszem, ideje, hogy hazavigyelek - szólalt meg végül Shane.
- Nem akarom, hogy Vicky vagy Nettie rosszat gondoljon.
­ Rosszat? - nézett a fiú szemébe Jancy.
­ Tisztellek téged, Jancy, és rendesen akarok viselkedni veled -
jelentette ki komolyan Shane.
Egy férfi, aki kesztyűs kézzel bánt Jancy Wilsonnal. Az biztos,
hogy az első eset volt a huszonkét éve alatt!
- Nincs még egy hozzád hasonló, Shane - mondta a lány. Köze-
lebb húzódott az ülésen, és megcsókolta a fiút.
Shane egyik kezével szilárdan megtámasztotta Jancy tarkóját, a
másikkal magához ölelte a lányt, és viszonozta a csókját. Egyre forróbb
csókok követték egymást, míg már mindketten lihegtek.
Végül a fiú hátrahúzódott, és az ujját végighúzta a lány álla vona-
lán.
- Azt hiszem, belekóstoltam a mennyországba.
- Amilyen forró ez volt, drágám, azt hiszem, talán inkább a pokol
tüze égetett meg minket - kacagott Jancy.
A fiú mélyről jövőn felnevetett.
- Ezt eltaláltad. Most hagyjuk itt a mi limónkat, és szálljunk be a
furgonba, hogy hazavihesselek.
Azt mondta, a „mi”, nem az „én”, vagy „ezt”, hanem a „mi”
limónkat, gondolta Jancy.

Nettie belépett a konyhaajtón. Az egyik templomi barátnője haza-

hozta aznap este. A konyhában égett a villany, és egypár üres sörösüveg
meg egy használt tányér volt a pulton, ami arra utalt, hogy legalább két
ember ivott együtt. Valószínűleg Shane és Jancy korán hazaért, Vicky
pedig odaadta a fiúnak az étkezdéből hazahozott két epres kosárkát.
Nettie töltött magának egy csésze hideg kávét, és felmelegítette a
mikrobán. Átvágott vele a nappalin, ki a verandára, és ott találta Vicky-
t a hintán, Jancy-t pedig a lépcsőn ülve, hátát az egyik oszlopnak
támasztva.
Vicky intett neki.
- Ülj ide! Hogy ment a megbeszélés?
- Szokás szerint - válaszolt Nettie. - Fél tucat tortát fogok küldeni
a jótékony célú vásárra. Felvágják, és szeletenként egy dollárért fogják
adni. Ügy döntöttünk, hogy szeptember első vasárnapján tartjuk, mise
után. Útban hazafelé megállnak majd az emberek vásárolni, és így több
pénzt tudunk gyűjteni az ösztöndíjprogramhoz. Mindenki úgy körbe
akart ugrálni, mintha már a halál torkában lennék. Örültem, amikor
véget ért az este.
- És mi a legújabb pletyka? - kérdezte Vicky.
- Kérdés nélkül is tudod, hogy minden az esküvőről szól. Évek
óta nem hallottam már ennyi szaftos pletykát. Mindenki arról beszél,
hogy te, hogy bírod mindezt. Hogy Emily hozzámegy Ryder-hez, és
hogy nagymama leszel.
Ugyan, hová szálltak az évek? Még csak tegnap volt, hogy Emily
óvodába ment. Hat év múlva pedig már az ő gyereke készülődik majd
az első napra az iskolában. Nettie hirtelen nagyon öregnek érezte magát.
- Aztán ott van még a dolog Jancy-vel és Shane-nel, hogy megko-
ronázza az egészet.
- Én meg Shane? - figyelt fel Jancy.
- Shane a város kedvence. Ne bántsd meg, különben
megtapasztalod a város összes idős hölgyének a haragját - közölte
Nettie. - Hol van Emily?
- Ryder-rel - válaszolt Vicky.
- Ma este itt volt Andy - szólalt meg Jancy.
Nettie a lábával ellökte a hintát.
 - Bökd már ki! Mit akart?
- Hogy menjek vele vacsorázni valamikor az esküvő után - felelte
Vicky.
- És?
- Egyelőre barátok vagyunk.
- De homlokon csókolta Vicky-t, mielőtt elment - árulkodott
Jancy.
Vicky az égre emelte a tekintetét.
­ A barátok arcon vagy homlokon csókolhatják egymást. Ennyi
volt az egész. Barátok elmehetnek együtt vacsorázni - jelentette ki
Vicky. - Nincs időm románcra, Nettie. Különben is, ki akar egy
nagymamával járni?
- Úgy nézel ki, mint egy hajléktalan. Nyugtass meg kérlek, hogy
azután öltöztél át, hogy elment - mondta Nettie, eleresztve a füle mellett
Vicky kérdését.
- Itt ért, amint a hintán ültem, így. Mezítláb, sortban, befont hajjal.
Nem igazán tudtam felpattanni és elszaladni, hogy nagyestélyit húzzak,
igaz?
Nettie-t úgy elkapta a nevetés, majdnem kiköpte a kávéját.
- Nem hinném, hogy a szalagavatós ruhád jobb benyomást tett
volna rá, mint ez a rövidke sort. -Törölgetni kezdte a kávéfoltokat az
ingén a farmernadrág zsebéből előhúzott zsebkendővel. - Jancy,
mesélj a randidről Shane-nel!
- Abban az ’58-as Chevrolet-ben ültünk, amit felújít, és leengedte
a tetejét. Nem túl nagy a hold, de a csillagokat néztük, és smároltunk,
mint két középiskolás egy mellékúton. És aztán... - Jancy érezte, ahogy
a forróság a nyakáról felkúszik az arcára. - Azt mondta, hogy tisztel
engem, és rendesen akar viselkedni velem. Ami, gondolom, azt jelenti,
hogy nem akar ágyba ugrani velem egyelőre.
- Ahogy már mondtam, ő a város kedvence. Egy arany ember.
Nem találsz jobbat, Jancy - jelentette ki Nettie, és ásított.
 - Ez szent igaz, Nettie. Azt mondta, hogy én erősítem az önbecsü-
lését, de azt érzem, hogy ő is sokat ad nekem - felelt a lány.
- Megérdemlőd - mondta Nettie.
- Ma este enyém a fürdőszoba először. Jó éjt! - Vicky felállt,
kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, és elindult befelé.
- Aggódom miatta - mondta halkan Nettie.
- Miért?
Nettie nagyot sóhajtott.
- Túl sokat aggódik Emily miatt. Ez történik, amikor a mamának
csak egy csibéje van a fészekben. Az összes energiáját és szeretetét arra
az egy kisbabára pazarolja, aztán a hátralevő életét azzal tölti, hogy
megpróbál tökéletes életet teremteni neki.
- És ami tökéletes a mamának, nem mindig az a csibének, igaz?
- Egész okosan gondolkodsz korodhoz képest. Vicky úton van a
teljes elfogadáshoz, de még egy kis idő kell neki. Sokat segít, ha
lefoglalja magát az esküvő megszervezésével - jelentette ki Nettie.
Jancy megveregette Nettie vállát, amint elindult befelé.
- Maga nagyon bölcs. Bárcsak négy évvel ezelőtt égett volna le
az autóm a parkolóban!
- Nem biztos, hogy akkor jó lett volna az időzítés - válaszolt
Nettie.
- Mondtam már, hogy imádom magát, Nettie? - Jancy egy pilla-
natra megállt, és gyengéden megölelte Nettie-t, aztán eltűnt a házban.
Nettie egy ideig még ringatózott a hintában. Amint egyedül ült a
verandán, egy élet emlékeivel körülvéve, változást érzett a levegőben.
Nem volt semmi köze az időjáráshoz, a feje körül zümmögő
szúnyogokhoz, de még a nyár jó vagy balszerencséjéhez sem. Mélyebb-
re hatolt ennél. És Nettie csak remélhette, hogy békét hoz Vicky-nek,
és boldogságot Emilynek. És talán több magabiztosságot Jancy-nek,
akinek az elismerése mosolyt csalt az asszony arcára.
 TIZENHETEDIK FEJEZET

AZON A CSÜTÖRTÖK ESTÉN Shane pontosan nyolc órakor

bedugta a fejét az ajtón, és rámosolygott Jancy-re.
- Mehetünk, vagy még át akarsz öltözni?
- Ki kell csípnem magam? - kérdezte Jancy Emilyt.
- Egy frászt! Én is ebben megyek. Egy lakókocsit készülünk kita-
karítani, nem egy divatbemutatón parádézni - közölte vele Emily.
- Megyünk utánatok, amint befejezzük a kosárkákat holnapra -
szólalt meg Nettie.
- Ryder még befejezi az utolsó rögzítéseket a lakókocsin, mielőtt
odajöttök - magyarázta Shane, amint a furgonhoz vezette a lányokat. -
Nagyon aggódik, hogy nem elég jó neked, Emily, de még j-jobban fél
Vicky-től.
- Annyira izgatott vagyok, hogy alig tudok egyhelyben maradni.
Nem érdekel, hogy néz ki! Ott fogok élni Ryder-rel - mondta Emily,
amint bemászott a furgonba.
Jancy egy parányi irigységet érzett, amiért az ő élete még nem
ennyire megállapodott.
Egy kicsit zsúfolt volt, ahogy mindhárman az első ülésen ültek,
de ez csak azt jelentette, hogy Jancy-nek nagyon közel kellett húzódnia
Shane-hez, ami neki megfelelt. A fiúhoz fészkelte magát, és élvezte az
utazást.
Léckerítés vett körbe egy széles verandás kis, fehér házat. Vagy
harminc méterre ettől egy nagy, fehér lakókocsi nézett az útra. Jancy-
nek úgy tűnt, mintha most gördült volna le a szerelőszalagról. Ő élete
nagy részében lakókocsikban élt, de egyik sem nézett ki így.
- Ó, ez gyönyörű! - mondta Emily, kipattanva a furgonból.
- Ez tényleg használt? - érdeklődött Jancy.
 - Négyéves, de egy idős hölgy lakott benne, aki a fia háza mellett
parkolta le Palestine-ben. Eladták, m-mikor a hölgy meghalt - ma-
gyarázta a fiú.
- A lakókocsiban halt meg? - kérdezte Jancy.
- Nem, a kertben, mikor a v-virágágyásban dolgozott. Én sz-sze-
rettem volna, ha nagyapa a házunkban hal meg. Gyűlölöm a gondolatot,
hogy abban az i-idősek otthonában hagyja itt ezt a világot.
- Meglep, hogy odaköltözött - jegyezte meg Jancy.
- Engem is. D-de az ő ötlete volt, n-nem az enyém. Nem könnyű
- mondta Shane, és elcsuklott a hangja, ahogy a lakókocsihoz sétált a
lánnyal.
Shane kopogott a lakókocsi ajtaján, és Emily szélesre tárta.
- Gyertek, gyertek be! Ryder és Shane már tetőtől talpig kitakarí-
totta, és vadonatúj szaga van. Jancy, látnod kell a helyiséget, ahol a
gyerekszoba lesz.
- Mire összeházasodunk, lesz igazi verandánk is. Egyelőre be kell
érnünk ezzel az ócska betonlépcsővel. - Ryder intett Vicky-nek és
Nettie-nek, akik épp keresztülsétáltak a füvön. - Jöjjenek be! Van li-
monádé meg fánk. A többi bútor csak a jövő héten fog megérkezni.
Vicky bement Nettie-vel a nyomában, és összecsapta a kezét.
- Ez egy szép kis első lakás! Az apád meg én örültünk volna, ha
van valami ehhez hasonló otthonunk. Most mutasd meg nekem a
gyerekszobát, hogy kitaláljuk, hová tegyük a kiságyat. És kell majd
olyan monitorcucc is, és egy bölcső, amit oda tehetsz, ahol éppen vagy.
- Ügy érted, vigyem az étkezdébe? - nevetett Emily.
Ryder megkönnyebbülten felsóhajtott, amit csak Jancy vett észre.
Rákacsintott, mire a fiú arcát elöntötte a mosoly.
- Látod? - súgta a lánynak Shane. - Mondtam, h-hogy, ha Vicky
gondolatait l-lefoglalja a baba, akkor jól lesz.
- Azt szeretnénk, ha mindnyájan eljönnétek velünk, amikor majd
összeszedjük a dolgokat abba a szobába. - Emily átkarolta Ryder de-
rekát, és a fiú vállára hajtotta a fejét. - Hálószobabútort már vettünk, és
egy kényelmes, régi kanapét a nappaliba. Kezdetnek ennyi elég.
- Van egy pultunk meg két olcsó székünk - fogta át Emily vállát
Ryder. - Mit gondol, Vicky?
Jancy abban a pillanatban együtt örült Emilyvel, és arra gondolt,
vajon igaza volt-e Ryder-nek, amikor azt mondta, olyanok, mint az
unokatestvérek. Mivel mindkettejüknek voltak felmenői Pickben, talán
valamikor régen volt is köztük egy-két közös ős.
- Leparkolhattatok volna a mi házunk mellett, és akkor a kisbaba
közel lenne a nagymamájához - válaszolt Vicky.
- De - szólalt meg sietve Shane -, akkor a kisfiú n-nem volna kö-
zel Shane nagybácsikájához.
- Kisfiú? - kérdezte Nettie. - Már tudjátok, hogy fiú?
- Még nem - felelte Ryder. - Nem vagyunk benne biztosak, hogy
tudni akarjuk.
Jancy lelki szemeivel egy gyönyörű kislányt látott, Ryder sötét
hajával és Emily kék szemével. A kisbaba egy kis pink darázsolt ruhát
viselt, és kézzel varrt takaróba volt tekerve. Ám amint pislantott, már
egy szőke hajú kisfiú totyogott Shane és Ryder mögött. Mindkét kép
olyan elevennek tűnt, hogy azt kívánta, bárcsak az övé volna a két
gyerek.
- A jövő hét végére lesz hinta is a verandán - mondta Ryder, amint
végigvezette a társaságot a folyosón, hogy megmutassa a gyerekszobát
meg a hálószobájukat. - Emily azt mondja, kell a hinta, hátha hasfájós
lesz a baba. Minden ilyesminek utánanézett.
Egy hinta a verandán mindig ott volt Jancy kívánságlistája élén
is, amikor az apja új lakóhelyet keresett nekik. A bérelhető ingatlanok
azonban ritkán rendelkeztek ilyen különlegességekkel, úgyhogy sosem
teljesült az álma. Egy nap majd - fogadta meg magában - lesz hintája,
és legalább két gyereke.
Nettie egy nyugágyba telepedett.
 - Az én babaváró ajándékom egy jó, strapabíró hintaszék lesz. De-
cemberben nem viheted ki a babát a hintára. Szegény kicsike, még
tüdőgyulladást kapna. Passzold ide nekem azt a csokis fánkot!
Ryder egy papírszalvétát adott Nettie-nek, aztán elé tartotta a do-
bozt, hogy válasszon.
- Ott a csokis hátul. Emily is a csokisat kívánja mostanában. És
köszönjük a hintaszék felajánlását.
- Ezek Andytől jöttek? - kérdezte Nettie.
- Igen. Mondtad, hogy vitt belőlük a kórházba, és ízlett neked. -
Emily limonádét töltött mindenkinek piros műanyag poharakba. -
Hinnétek, hogy vendégül látlak benneteket a saját házamban? Mikor
visszajöttünk a nászútról, szerzünk igazi poharakat meg tányérokat,
mire átjöttök.
A limonádé és a fánk egyesek szemében talán nem számít nagy
partinak, de Jancy úgy érezte, ez a legjobb parti, ahol valaha is volt.

Sebesen forgott Vicky körül a világ, amint végigment a folyosón

a mosdóba. Ahogy megkapaszkodott a mosdóállványban és a
tükörképére bámult, alig tudta visszatartani a könnyeit. Legszívesebben
hisztizett volna, mint egy kétéves, vagy belevágott volna a kezével a
tükörbe, hogy eltüntesse a képét, amely visszabámult rá. Attól a
pillanattól, hogy az orvos a karjába fektette azt a drága kisbabát,
eltervezte Emily életét. És a tervekben semmi esetre sem szerepelt,
hogy Pickben éljen, egy lakókocsiban. El kellett fogadnia, mert
változtatni nem tudott rajta - de jóságos ég, megtette volna, ha teheti!
Emily kedvéért jó képet vágott mindehhez, de legszívesebben sírva
fakadt volna.
Mosolyt erőltetett az arcára, és kilépett a folyosóra - ahol ott talál-
ta Jancy-t a padlón ülve. A lány a falnak döntötte a hátát, és állát
felhúzott térdére támasztotta. Vicky leereszkedett mellé, és kinyújtotta
a lábát.
- A mosdóra vársz? - kérdezte.
 Jancy megrázta a fejét.
- Azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy. Úgy néztél ki, mint
aki mindjárt sírva fakad, amikor megkérdezted, bekötötték-e már a
vizet.
- Jól vagyok - suttogta Vicky.
- Emilyt becsaphatod, mert ő azt akarja, hogy rendben legyél
ezzel az egésszel, de engem nem. - Jancy megfogta Vicky kezét, és
megszorította. - Nagyon ügyesen álcázod, amit érzel.
- Remélem. Azt akarom, hogy ez egy boldog idő legyen neki, de,
Jancy, olyan nagy terveim voltak a számára! - mondta elcsukló hangon.
- Amikor egy jó könyvet olvasol, és elérsz a végére, hogy érzed
magad? - kérdezte Jancy.
- Ennek mi köze ehhez a helyzethez? El akarod terelni a gondola-
taimat a csalódottságomról? - Vicky el sem tudta képzelni, miért tette
fel Jancy ezt a kérdést.
- Csak válaszolj rá! Vége. Ha volna még egy fejezet, mit akarnál?
- Tudni, hogy a hős meg a hősnő boldogan éltek, és a többi
szereplő támogatta őket - mondta, és elkerekedett a szeme.
- Na tessék! Ez nem a vége. Van még legalább egy fejezet. Támo-
gasd őket, és hamarosan eltűnik a csalódottságod. Nem egészen egy év
múlva magad sem érted majd, miért éreztél úgy, ahogyan most érzel. -
Jancy elmosolyodott. - Emily egy szerencsés asszony!
Emily nem asszony! Még csak egy kislány. Csak tegnap tette meg
az első lépéseit, a kurta copfjából mindenáron szabadulni akaró szöszke
tincseivel. Hogy nőhetett fel ilyen gyorsan?
Jancy megszorította Vicky kezét, aztán elengedte.
- Ez nagyon hasonló azokhoz a szakaszokhoz, mint amikor elve-
szítesz valakit. Először van a tagadás, aztán a sokk, aztán a harag. Utána
az elfogadás, és végül tovább lépsz. Ez is el fog múlni.
- Annyira dühös vagyok, hogy legszívesebben felrúgnék valamit,
vagy lelőném Ryder-t, amiért teherbe ejtette a lányomat! Bárcsak ha-
marabb elmúlna ez! - mondta Vicky.
 - Két ember kell a babacsináláshoz, Vicky. Emily glóriája talán
nem annyira patinás, mint az enyém, de azért határozottan van rajta
néhány folt. Ha beszélgetni akarsz, én itt vagyok.
- Beszélgetni miről? - kérdezte Emily, melléjük ülve a padlóra. -
Shane meg Ryder kimentek Nettie-vel. Azt próbálják eldönteni, a
lakókocsi elé vagy mögé tegyék a verandát.
- Meg kell beszélnünk, milyen esküvői ruhát akarsz - jelentette ki
sietve Jancy. - Ha hosszút akarsz, bérelnünk kell egy szőnyeget. Nem
vonszolhatod végig az uszályt a köves parkolóban.
Hála az égnek, hogy Jancy-nek ilyen gyorsan vág az esze, de
Vicky mindig is úgy képzelte, hogy a lánya uszálya a templomi folyosó
féléig ér.
- Mama, nem vehetném fel nagyi esküvői ruháját? Jó lesz rám,
biztosan tudom. Mindig is tetszett az a sálgallér. És szeretném felvenni
azt a gyöngyöt, amit ő is, meg te is viseltetek.
- De hát el akartunk menni, hogy vegyünk neked egy flancos ru-
hát - tört ki Vicky.
Emily fél karjával átölelte az anyját.
- A fátylat kiválaszthatod, de az arcomra nem kell. És neked meg
Nettie-nek és mind a négy koszorúslányomnak is kell ruha. És ki kell
találnunk, mekkora legyen a rózsacsokrom.
- Rózsa? - Vicky kipréselt magából egy halvány mosolyt.
- Vörös, mint a tiéd volt. Elkérhetem a karikagyűrűdet, hogy sze-
rencsehozónak bekössem a csokorba?
- Ki kísér az oltárhoz... úgy értem, keresztül a parkolón?
Emily szorosan megölelte.
- Hát te, mama.

Ha ez nem oszlatja el Vicky haragját, akkor semmi. Jancy érezte,

amint a feszültség szeretetté válik a szeme előtt a szűk folyosón.
Shane megszorította a vállát.
- N-nem akarod m-megnézni az én házamat?
 Nem, halaszd még el egy kicsit! - szólalt meg benne egy hang.
- Itt v-vagyunk, és...
- Igen! - szakította félbe mondat közben. Átveszi az irányítást a
saját élete és cselekedetei fölött! Nem hajlandó engedni, hogy mások
véleménye vagy a saját bizonytalansága befolyásolják! Kezét Shane
kezébe csúsztatta, és felmosolygott a fiúra.
Könnyű azt mondani, súgta az az irritáló hang. Meglehet, de látok
magam körül néhány igazán jó példát, vágott vissza Jancy.
- Hahó, v-viszlát később! - rikkantotta Shane. – Jancy-nek m-
megmutatom a házam. Éjfélre hazaviszem, Nettie.
- Ha mégsem, a furgonod tökké változik - mondta neki Nettie.
- És akkor csinál belőle tökpitét?
- Én nem, de lehet, hogy Jancy igen.
Shane nem engedte el Jancy kezét, amikor kinyitotta az udvarra
vezető kaput. A hátsó teraszt túlzással sem lehetett volna verandának
nevezni. Nem volt elég hely egy hintának, viszont volt rajta két régi,
széles karfájú hintaszék, mély ülésekkel és kényelmesnek tűnő pár-
nákkal. Vörös rózsa kúszott fel a terasz korlátján, és nebáncsvirág tarka
foltjai virítottak a virágágyásokban.
- Gyakrabban használom a h-hátsó ajtót, mint az elsőt. Nagyapa
szeretett itt kint ülni, és n-nézni a naplementét a nap végén. Azt mondta,
reggel túlságosan elfoglalt, hogy lássa, amint feljön a nap. De, amikor
eljön az este... n-nos az volt a jutalma egy becsületes m- munkával
töltött napért.
Két hintaszék is lehet olyan jó, mint egy hinta, különösen, ha kö-
zel húzzák őket egymáshoz, hogy kézen fogva ülhessenek bennük az
előtt a szúnyoghálós ajtó előtt.
- Mindig is úgy gondoltam, jó volna, ha lenne egy ilyen régi faaj-
tónk. Mi általában lakókocsikban laktunk, azokon pedig halkan záródó,
viharálló ajtó van. Egy gyereknek szüksége van egy jó hangos ajtóra,
amit bevághat, amikor dühös - jegyezte meg Jancy.
Shane kinyitotta az ajtót, és félreállt.
 - M-majd, amikor elmégy, bevághatod, amilyen h-hangosan csak
akarod. Vagy szívesen m-megnézem akár most, m-mekkora zajt tudok
még csapni. Az biztos, hogy annak idején gyakran kerültem bajba
emiatt.
A lány mosolygott.
- Ó, nahát, egy nagy, falusi konyha! A mamám imádta volna ezt
a helyiséget.
A négyzet alakú helyiség egyik oldalát szekrények szegélyezték.
Középen asztal állt, hat székkel, egy tálaló szekrényben pedig régi
edények voltak kiállítva. Jancy szemében olyan volt ez a konyha, mint
egy magazin illusztrációja.
A nagymamájának volt egy polca, tele tejszínes kancsókkal; a
legtöbb színjátszós üvegből készült. Amikor eladták a lakókocsit, az
anyja szerette volna megtartani mindet, de nem volt hely egy doboznyi
ilyen haszontalan tárgynak, úgyhogy eladták őket a lakókocsival.
Jancy-nek eszébe sem jutott, hogy valaha is lesz majd olyan háza,
amelyben elhelyezhetné őket.
- A nappali arra van - húzta kézen fogva a fiú. - És azon a folyosón
van a mosdó meg három hálószoba.
A nappali nagyjából akkora volt, mint a konyha. Keleti ablakain
bizonyára beáradt a reggeli napfény. A keményfa padló fénylett, amint
Shane felkapcsolta a villanyt. A fiú lerogyott egy túlméretezett
bőrkanapéra, és az ölébe húzta Jancy-t. A lány befészkelte magát a
karjai közé.
- Ez pont olyan, amilyennek elképzeltem - jelentette ki Shane.
- Micsoda?
- A karomban tartani téged a n-nappalimban.
- Nekem is olyan.
Aztán a fiú ajka rátalált a szájára, és már nem volt fontos, hogy
egy sátorban vannak az erdő közepén vagy egy flancos hotel negyve-
nedik emeletén. Jancy nem akart mást, mint a fiú karjában maradni
örökre. Átkarolta Shane nyakát, ő pedig felállt, óvatosan felemelve a
lányt, mint egy kisgyereket.
- Várj! - mondta Jancy kifulladva. - Üljünk vissza a kanapéra,
Shane! Nem tehetem ezt, amíg nem beszéltünk.
-Miről?
Jancy sosem érezte szükségét az előző kapcsolataiban, hogy a
múltjáról beszéljen, de ez a súly túl régen nyomta már a lelkét.
- A mamám meghalt - kezdte.
- Azt tudom. - Shane nem tette le az öléből, amikor visszaült a
kanapéra.
- Ő volt a legjobb barátnőm és a ragasztó, ami összetartotta a csa-
ládot. Nem akartam, hogy elhamvasszák. Azt akartam, hogy Pickben
legyen eltemetve nagyi mellett, de...
Folytatta, és őszintén feltárta az érzéseit. Aztán lépésről lépésre
elmondta a fiúnak a többit is: hogyan vett az élete sötét fordulatot,
amikor négy évvel ezelőtt az apja felhívta a munkahelyén, és elmondta
neki, hogy a mamája halott.
Amikor végzett, azt várta, hogy a fiú lelöki az öléből, és felszólít-
ja, hogy távozzon. Ám Shane felemelte az állát, és hosszan belenézett
könnyes szemébe.
- V-van még más is, vagy ez minden?
- Ez nagyjából minden. - Azt nem mondta el, hogy egy évig pró-
baidőn volt az autólopásokban játszott szerepe miatt. Később,
fogadkozott magában, feltárja majd ezt a részét is az életének.
- N-nos, akkor ez n-nem olyan rémes - mondta Shane
elvigyorodva. - V-volt pár rossz döntésed, de kinek nem? Azok a d-
döntések a fontosak, amiket a jövőnkről hozunk, Jancy.
Ez is el fog múlni. Ezt Jancy mondta Vicky-nek, anélkül, hogy
tudta volna, Shane hajlandó lesz kitörölni az ő múltját. Könnyek
patakzottak Jancy arcán, nedves foltokat ejtve a fiú piros pólóján.
Elkezdte a kezével letörölni, de Shane megfogta a kezét, és lecsókolta
a könnyeit.
 - Nem bírom nézni, amikor sírsz! - A fiú meleg leheletétől vágy
hullámzott át Jancy testén. - ígérem, én soha, de soha nem fogok faj-
dalmát okozni neked, Jancy! Mindig itt leszek neked, és mindent el-
mondhatsz nekem.
- Rendben. Akkor vegyél fel, és vigyél ezen a folyosón át a háló-
szobádba!
Shane két kezébe fogta a lány arcát, és megcsókolta, hosszan és
szenvedélyesen, hogy a föld forgása megállt körülöttük. A lány úgy
érezte, mintha lebegne a nappalitól a fiú hálószobájáig, ahol Shane
végtelen gyengédséggel lefektette egy hatalmas franciaágy puha taka-
rójára, aztán a csizmájával berúgta maga mögött az ajtót.

Jancy felriadt, és felült az ágyban, amikor megszólalt egy

ébresztőóra. Shane mondott valamit álmában, és a lány hallotta, hogy
valaki motyog a folyosón. Gyorsan magára rántotta a ruháját, és
kiosont, tapogatózva a sötét folyosón. Amikor a nappaliba ért, valaki
felemelkedett a kanapéról.
- Emily! - Nem is tudta, hogy képes suttogva felsikkantani.
- Jancy! - szisszent fel Emily.
- Te meg mit... - kezdte Jancy.
- Gondolom, ugyanazt, mint te - szakította félbe a másik. - Most
ideje hazamennünk, és beosonnunk a szobánkba. Gyűlölöm ezt, de ez
itt Pick, és nem akarom, hogy...
- Megértem. - Most Jancy-n volt a sor, hogy félbeszakítsa.
Egyetlen dolgot sajnált csak a csodálatos éjszakával
kapcsolatban: hogy nem tudta becsapni az ajtót.
- Hol az autód?
- Otthon. Átmegyünk az utcán, keresztülvágunk az üres telken,
odakerülünk a ház mögé, és bemegyünk a hátsó ajtón - mondta Emily.
- így szoktam csinálni, bár az én lopakodó napjaimnak hamarosan vége.
Mi a helyzet a tiéddel?
 - Nem tudom. - Jancy kettőt lépve próbált lépést tartani a hosz-
szú lábú Emilyvel.
- Először is be kell állítanod az ébresztőórát - kuncogott Emily. -
És utána rá kell venned magad, hogy kiszállj abból az ágyból, és ha-
zamenj. A második rész a legnehezebb. Alig várom, hogy ágyban ma-
radhassak Ryder-rel, amíg csak készülődnöm nem kell az étkezdébe.
- Nem fog hiányozni, hogy Nettie-vel és Vicky-vel menj munká-
ba reggel?
- Az embernek muszáj lemondania valamiről - válaszolt Emily. -
Csitt... a legnehezebb dolog úgy eljutni a szobámba, hogy ne ébresszem
fel a mamát.
Jancy visszafojtotta a lélegzetét, amíg csak el nem ért a konyhától
a szobájáig. Azután megkönnyebbülten szusszant, amint halkan
becsukta az ajtót. Sietve letépte magáról a ruháit, és magára rántott egy
hálóinget, majd felkapcsolta az éjjeliszekrényen a lámpát. Elővette a
fiókból a leveleket, és kiválasztott egyet a már sokszor olvasott
kötegből.

Kedves Jancy!
Beszéltünk a szexről és tudod mik a következményei, ha felnőtt játékot
játszol védekezés nélkül. Úgyhogy ha eljön az idő mikor ezt akarod játszani,
ígérd meg nekem előbb, hogy elsmész az orvoshoz, és felíratsz magadnak
fogamzásgátlót. A kisbabák csodálatosak, de még inkább akkor, ha
tervezettek. Én mindig is úgy éreztem, hogy csapdába ejtettem apádat, egy
olyan kapcsolatban, amit ő nem akart.
Azt akarom, hogy találd meg a szőke hercegedet. Ezt mindennél jobban
szeretném. Hogy találj szerelmet, boldogságot és stabilitást. Legyél bene biztos,
hogy amikor választasz kedveled is azt az embert, akivel megosztod az életedet,
legalább annyira mint amennyire szereted.Hogy szeretsz vele beszélgetni, a
társaságában lenni, és szereted azt az érzést amit kivált belőled. Néha a
szerelem elvakítja az embert, s bár a szerelem fontos éppen olyan fontos, hogy
kesveld a másikat. Az évek sorá sokszor előfordult, hogy nem kedveltem
apádat, habár még mindig szerettem. A barátság a szerelemmel együtt nagyon
fontos dolog. Ha rátalálsz kapaszkkodj belé és soha ne ereszd el…
 Jancy befejezte az olvasást, és visszarakta a levelet a borítékba,
amit aztán visszatett a kötegbe.
- Bárcsak itt volnál, mama! Nem tudom, el tudnám-e mondani
neked, hogyan érzek, anélkül, hogy fülig pirulnék. Tegnap este lefe-
küdtem Shane-nel, és csodálatos volt. Hála az égnek, szedem a tablettát.
Sosem értettem a leveledet, egészen mostanáig. Én kedvelem Shane-t.
A barátom is, azonkívül, hogy... nem vagyok benne biztos, hogy a
fiúmnak hívhatom-e. Ö azt szeretné, ha arrafelé fejlődne a dolog. A
történtek után, azt hiszem, nekem is jó így, még akkor is, ha Pickben
kell maradnom. Legszívesebben ki sem jöttem volna abból a
hálószobából!
 TIZENNYOLCADIK FEJEZET

- M IÉRT NEM KÖLTÖZÖL ODA SHANE-HEZ? Minden reggel

együtt jöhetnénk munkába - súgta oda Emily Jancy-nek, amint betévedt
tücskök után kutattak az étkezőben azon a péntek reggelen. -
Ugyanazért, amiért te nem költözöl oda Ryder-hez. Szeretnéd, ha a
lányod azt hallaná, hogy együtt éltetek már mielőtt összeházasodtatok?
Emily felsóhajtott.
- Itt másféle szabályok szerint élnek az emberek. Az nem baj,
hogy várandós vagyok, de az összeköltözéssel jobb, ha várunk az
esküvőig.
Jancy vállat vont.
- Ebben igazad van. Különben is, miből gondolod, hogy Shane
megkérne, hogy költözzek oda hozzá? Igazából még csak pár hete is-
mer. Ez egy nagy-nagy lépés.
- Nem fog megkérni - válaszolt Emily. - Fél, hogy nemet mon-
dasz. Mikor majd eljön az ideje, valószínűleg neked kell megkérned őt.
Fél, hogy dadogni fog.
Jancy belebokszolt Emily vállába.
- Ne gúnyold a fickómat!
- Én csak tényeket közlök, asszonyom - kuncogott Emily.
- Miről van szó? - lépett be Vicky a hátsó helyiségből, lófarkát a
baseballsapka nyílásába igazítva.
- Hogy tegyen-e pár fehér rózsát is a csokrába, vagy csupa vöröset
- mondta Jancy.
Egy kis hazugság biztosan elmegy, hogy megvédje mindkét ba-
rátját. Előző este kisegítette Vicky-t egy érzelmileg nehéz helyzetből.
Emily is megérdemli ugyanezt.
- Csupa vörös legyen - mondta Vicky. - Te mit gondolsz, Nettie?
 - Esetleg pár szál fehér fátyolvirág - kiáltott ki Nettie. - Mit gon-
doltok, mennyi epres kosárka kell majd aznap? Előre megcsinálom a
tésztáját, és lefagyasztom.
- Nyolcmillió - válaszolt Jancy.
- Plusz-mínusz egy tucat - nevetett Emily. - Nem tudok számot
mondani, Nettie. Csinálj, amennyit tudsz, vagy jónak látsz, mind el fog
fogyni.
- Shane feladata lesz ellenőrizni, hogy senki nem sétál ki az ajtón
kettőnél többel a zsebében - szólalt meg Jancy.
- Egyszáz - mondta Nettie. - Annyit csinálok. Mikor megyünk
Andyhez kiválasztani a tortát?
- Ma este, munka után - felelt Emily. - Tegnap este felhívtam,
miután elmentetek, és felajánlotta, hogy kinyit a kedvünkért. Köszö-
nöm, mama!
- Mit?
Jancy elkezdte a kosárkákat rendezgetni a süteményes állványon.
- Drága Vicky, Andy kedvel téged, ezért mond neked Emily kö-
szönetét.
- De... - dadogta Vicky.
- Üdv! - lépett be Woody az étkezdébe. - Nem tudtam aludni. Fő
már a kávé?
- Kész lesz úgy két perc múlva - válaszolt Jancy. - Kér egy kosár-
kát, amíg Nettie elkészíti a reggelijét?
- Az remek volna - bólintott a férfi.
- Neked is, meg mamának is ideje kinyitni a szemeteket - ölelte
meg Nettie-t Emily.
- Mit szólnál hozzá, ha a mamád Andy-vel járna? - kérdezte
Jancy.
- Csodás volna! Kell, hogy legyen valaki mellette. Már évekkel
ezelőtt kellett volna - mondta Emily. - És neked is, Jancy.
- Lehet, de...
Emily a fejét rázta, elnémítva a lányt.
 - Amikor eljön az ideje, nem lesz semmi de.
- De - hangsúlyozta a szót Jancy mosolyogva - még el kell rendez-
nünk, hogy ti kerten ellovagoljatok a naplementébe, mielőtt a magunk
jövőjére gondolhatnánk.
- Akkor nagy szerencse, hogy ilyen hamar lesz az esküvőm.
- Aha. Na, most dologra! - ölelte meg Jancy Emilyt.

Andy egy asztalnál várakozott, az esküvői tortákat bemutató nagy

könyvvel maga előtt, amikor Vicky-ék aznap este megérkeztek. A férfi
felállt, lerázta a farmerje szárát a csizmájára, és intett nekik, hogy
jöjjenek be a kivilágított boltba. A helyiség levegőjében keveredett a
frissen kisült sütemények és Andy kölnijének az illata. Andy elmo-
solyodott, amint a társaság belépett, de a tekintete Vicky-t kereste.
Hosszan néztek egymásra, aztán a férfi rákacsintott.
- Van kávém, jegesteám és sütim a társaságnak, amíg kiválaszt-
játok a tortát - közölte. - Szolgáljátok ki magatokat! Emily, ti Ryder-rel
üljetek ide, és lapozzátok át a képeket! Szóljatok, ha láttok valamit, ami
tetszik, ha pedig nem, tervezhetünk is nektek valami egyedit.
Ryder kinyitotta a könyvet, és várt, amíg Emily nem szólt neki,
hogy lapozhat. Vicky dühének egy része elpárolgott, amint nézte, hogy
a jó öreg kemény legény Ryder Emily arckifejezését figyeli, nem a
képeket. Ha a lánynak tetszik valamelyik, akkor neki is megfelel majd.
Ez sokat elmondott róla.
- Változtathatunk a torta méretén, de tudnunk kell, hány emberrel
számoljunk - jegyezte meg Andy. - A te családodból hányán jönnek el,
Ryder?
- Amennyit itt látsz. Plusz Shane - felelt Ryder.
- Szerintem a legtöbben eljönnek Pickből, meg néhány barátunk,
akiket a főiskoláról vagy a munkahelyről meghívunk. Valószínűleg
nem lesznek húszán együttvéve sem, igaz? - nézett Emily Ryder-re.
- Körülbelül. A kettőnk családja meg barátai eléggé összegaba-
lyodtak - mondta a fiú elvigyorodva.
 - Hadd vezesselek körbe, amíg ők kiválasztanak valamit - fogta
karon Andy Vicky-t, és a konyhába vezette. - Mi a baj?
- Nem gondoltam, hogy Picken kívül máshonnan is jönnek em-
berek az esküvőre, Andy.
- Es aggódsz, hogy mit fognak gondolni, igaz? - Az asszony na-
gyot nyelt. Ennyire nyilvánvaló volt? - Ez Emily esküvője. Ha egy le-
gelőn akarna esküdni, úgy, hogy mindenki szénabálákon ül, miközben
countryzene harsog a háttérben, és sör hűl az itatóvályúkban, akkor úgy
kellene lennie - jelentette ki Andy.
- Honnan tudod mindig, mit kell mondanod?
- Azt mondom, amit gondolok. Örülök, hogy ma este éppen erre
volt szükséged. Ha nekem volna egy lányom, azt szeretném, hogy olyan
legyen, mint Emily. Aki tudja, mit akar.
Ezzel a hozzáállással Andy nagyszerű apa volna!
- Szóval sajnálod, hogy...
Andy a nő ajkára tette az ujját.
- Egy cseppet sem. Én a hivatásommal házasodtam össze. Néha
magányos voltam mellette. Mostanában még inkább. Örülök, hogy a
barátom vagy, Vicky. Megnézzük, mit választottak a gyerekek?
- Úgy érted, mit választott Emily. Ryder olyan szerelmes, hogy
Emily kérhetne akár egy tatu formájú tortát és ő annak is örülne -
mondta Vicky.
- Ez lesz az, mama - szakította félbe őket Emily örömteli hangja.
- Szív alakú, mint az epres kosárkák. A szív és a rózsa lesz az esküvőnk
főmotívuma. Nézd, még emeletes is van ilyen alakú!
- Az az esküvői torta körülbelül százötven embernek elég. Ha lesz
epres kosárka is, elég lehet, de mi volna, ha hozzácsapnék még ötven
szív alakú muffint is, hátha szükség lesz rá? - Andy fogott egy jegy-
zetfüzetet. - Tiszta fehér tortát javasolnék, a csokrod apró másolatával
a tetején. Esetleg leomló szalagdísszel az elején.
Vicky félreállt, és hallgatta, amint Emily és Andy megbeszéli a
részleteket, és elgondolkodott, vajon milyen lett volna az élete, ha Andy
lett volna Emily apja. Őrültség volt még csak gondolni is erre, hiszen
amikor Emily fogant, Vicky rá sem nézett volna egy olyan fiúra, aki
felnőve cukrász akar lenni. Mégis, a férfi meg a lánya ötletei úgy
pattogtak körülöttük, akár a tűzijáték szikrái. Andy olyan sebesen írt a
jegyzetfüzetébe, hogy bizonyára belesajdult a keze.
Ryder a melle előtt karba font kézzel, arcán széles vigyorral állt,
csillogó tekintettel nézte Emily izgatottságát. Minden alkalommal,
amikor Vicky látta, hogy a fiú valójában mennyire szereti Emily-t, a
csalódottság egy parányi forgácsa lehullt a szívéről és a leikéről.
- Gyönyörű esküvő lesz - szólalt meg a könyökénél Andy.
Vicky homlokráncolva felelte:
- Jobban örülnék, ha a templomban lenne.
- Több hely van egy parkolóban, és epres kosárkát kapunk a foga-
dáson. Hozhatunk asztalokat a templomból, és felállíthatjuk őket az
étkezde meg a ház között, hogy az emberek odavihessék a tortájukat
meg a kosárkákat. Ez, hogy hangzik? - kérdezte Ryder.
Emily bólintott.
- Tehetnénk gyertyákat befőttesüvegekbe világításnak. Annyira
romantikus lesz!
- Miért nem állítunk fel ott egy nagy fehér sátrat? Azt is el tudom
intézni nektek. A cégem adhat asztalokat, térítőkét, asztaldíszeket, még
légkondit is, hogy hűvös legyen a vendégeknek - mondta Andy.
- Ilyen rövid idő alatt? - kételkedett Vicky.
- Persze - villantott rá ragyogó mosolyt a férfi. - Olyan csapatom
van, hogy minden gond nélkül el tudják intézni.
- Igen! - vágta rá Emily. - Nagyon örülnék neki. Mama?
- Milyen ötleted van még, Andy?
- Nézzetek ide! - Felcsapott egy másik könyvet, és megmutatta
nekik egy szabadtéri esküvő képét. - Át tudnánk alakítani a parkolót,
hogy így nézzen ki, ha szeretnétek. Ha jól emlékszem, már szereztetek
egy boltívet meg székeket. Ismerem azt a céget, és együttműködhetünk
velük. Én biztosíthatok minden egyebet, hogy azt a parkolót egy
varázslatos tündérországgá alakítsuk. Lesz egy szőnyeg az étkezde
bejáratától, hogy ne vonszold végig a ruhádat a köveken, és sziporkázó
fények.
- Ó, Ryder! - sikkantotta Emily. - Andy, zseni vagy!
- Akkor vehetünk egy ruhát? - kérdezte Vicky.
Emily elmosolyodott.
- Te nyertél, mama. Ilyen esküvőt akarok!

Jancy és Shane a hátsó verandán ült, amikor Ryder és Emily

megérkezett, és fényképeket kezdtek mutogatni nekik a telefonjukon.
- És nézd a sziporkázó fényeket az étkezdétől a sátorig! - mondta
Emily izgatottan. - És Andy csapata mindent összerak nekünk, és
gyönyörű lesz!
- Mint egy tündérmese! De, édesem, muszáj egy flancos esküvői
ruhát is keresned, ami illik ehhez az esküvőhöz - jelentette ki Jancy.
- Már mondtam a mamának, hogy vehetünk egyet. Szerinted
megbékél majd, Jancy?
Emily leült a verandára, és lehúzta maga mellé Ryder-t.
- Aha - bólintott Jancy.
Tetszettek neki a szép képek, de ő semmi ilyen cifrát nem akart,
amivé ez az esküvő kezdett válni. De hát miért is gondol esküvőre?
Shane volt az egyetlen ember a világon, akiben eléggé megbízna, hogy
akár csak fontolóra is vegye ezt a nagy lépést, de még túl korai volt
házasságra gondolni.
De minden kislány ábrándozik az esküvője napjáról, hát miért ne
tehetné ezt egy huszonkét éves is? Jancy egyszerű esküvőt akart, csak
néhány közeli barát előtt, és utána esetleg egy fogadást tortával és
punccsal. Talán egy szép ruhát is. Aztán egy kellemes mézeshetet ebben
a kis fehér házban, a két hintaszékkel a verandán.
Ha sosem válik valóra, akkor is lehet egy ilyen szép álma.
- Jancy, merre jársz? - kérdezte éneklő hangon Emily.
- Kicsit elkalandoztam. Mit mondtál?
 - Azt kérdeztem, mit gondolsz az ezüstszínű koszorúslányruhák-
ról?
- Vörös rózsacsokrokkal nagyon szép volna. És annyira örülök,
hogy ilyen sokat fotóztál, hogy megmutasd nekünk - válaszolt Jancy. -
Remek, hogy Andy mindezt el tudja intézni két hét alatt.
- Igen - szólt közbe Ryder. - És Vicky annyira örült a ruhavásár-
lásnak, azt hiszem, nem akarta, hogy Emily azt a régi ruhát viselje.
- Én is örülök - mondta Emily. - Most átmegyünk a lakókocsink-
ba. Viszlát reggel, Jancy!
- Hajnal hasadtával - válaszolt Jancy, és a kezét Shane kezébe
csúsztatta.
- Amikor te mégy férjhez, te milyen esküvőt akarsz? - kérdezte a
fiú.
- Kicsit és egyszerűt. Hát te? Valami flancos nagyot?
- N-nem, asszonyom. Annyira d-dadognék, hogy a sz-szertartás
órákig tartana - mondta, és elvigyorodott. - Szóval kicsi és egyszerű?
Jancy bólintott.
- Az egyetlen élő rokonom most költözik Németországba. Senki
nem lenne mellettem.
- Én mindig melletted leszek, Jancy. - Ajkához emelte a lány ujja-
it, és egymás után megcsókolta mindegyiknek a hegyét.
 TIZENKILENCEDIK FEJEZET

MINDIG VASÁRNAP VOLT VICKY kedvenc napja a héten, habár,

a himnuszok mindig jobban megérintették a lelkét, mint a prédikációk.
Hallotta az összes hangot a padsorában, ahogy egymásba olvadnak. Pár
hete még hárman voltak - Nettie, Vicky és Emily -, de az ő kis családjuk
megduplázódott, amikor hozzáadódott Ryder, Shane és Jancy.
Megtöltötték az egész sort, és nagyon szépen énekeltek.
A prédikáció aznap este arról szólt, hogy Isten elrendez mindent.
Hogy ez tetszik az embereknek, vagy nem, az ő dolguk. Kesereghetnek,
vagy örülhetnek. Minden alkalommal, amikor valaki önmagát helyezi
előtérbe, az végül keserűséghez vezet.
A prédikációnak ez a része olyan erősen fejbe vágta Vicky-t, hogy
szinte belefájdult a feje. Jobbra pillantott, ahol Emily és Ryder ült,
kézen fogva. Bármilyen legyen is Ryder múltja, Vicky nem kívánhatott
többet, mint egy olyan embert, aki imádja a lányát, és elmegy vele a
templomba.
Maradt még némi kétség a szívében, de a düh fázisán túljutott
előző este, Andy boltjában. Visszatekintve rájött, hogy ugyanezeken
lépcsőfokokon ment át, amikor az anyja meg Creed meghalt. Még alig
jutott túl a tagadáson és a sokkon az első után, amikor a férfi, aki hat
hete volt a férje, meghalt. Két temetés egy évben, és a másodikról úgy
jött el, hogy keserű düh volt a szívében. Nettie segítette át a szeretetével
és a türelmével azokon az időkön. És most, húsz évvel később, Nettie
segít rajta megint.
Drága lányának a születése volt az, ami ismét kihozta a fényre.
Bólintott, amikor a lelkész arról beszélt, hogy egy ember hozzáállása
hogyan befolyásolja a körülötte élőket, és elhatározta, hogy az esküvő
pontosan olyan lesz, amilyennek Andy leírta: a legvarázslatosabb es-
küvő, amit Pick valaha is látott.
Rápillantott a Ryder mellett ülő lányára. Szeme csillogásából ítél-
ve egy szót sem hallott abból, amit a lelkész mondott. Bizonyára az
esküvő és a nászút járt az eszében. Mindig is azt kellett volna kívánnia
Emilynek, hogy boldog legyen - nem azt, hogy valami flancos állása
legyen egy nagyvárosban. Béke öntötte el Vicky lelkét, amint elengedte
az összes kételyét. Emily és Ryder boldog lesz, és ő ott fog állni
mindkettejük mellett.
És gyönyörű lesz abban a hercegnős menyasszonyi ruhában,
amiben elképzeltem. Vicky látta maga előtt a varázslatos képet, amint
Emily férjhez megy a lemenő nappal a háttérben.
Emily bizonyára megérezte, hogy az anyja őt nézi, mert felé for-
dult, és összekapcsolódott a tekintetük. Vicky bólintott, és fohászkodott
az éghez, hogy lányunokája legyen - egy szép kis szőke lány, aki
pontosan úgy néz ki, mint Emily -, hogy figyelhesse, amint olyan
magabiztos, elszánt nő lesz belőle, mint amilyenné Emily vált.
Emily a kezét lapos hasára tette. Pár hónap múlva már dudor lesz
ott. Csodálatos volna, ha karácsonykor szülné meg a kisbabát. Felötlött
benne a kép, amint Ryder először fogja kezébe a lányát, és ha lett volna
még egy parányi kétség benne a fiúval kapcsolatban, ez a látvány
végképp eltörölte.
Vicky ismerte Ryder családját a vad korszakukban - amikor min-
den hétvégén buliztak. Aztán hirtelen vallásosak lettek, és Ryder élete
180 fokos fordulatot vett. Nem csoda, hogy sima szavú szoknya-pecér
lett - bulizós világban nőtt föl tinédzser koráig. Aztán puff! A családja
ragaszkodott hozzá, hogy járjon templomba. Az, hogy itt hagyták,
amikor elköltöztek, valószínűleg a legjobb dolog volt, ami Ryder-rel
történhetett, mert megtapasztalhatta a stabilitást Shane és a nagyapja
mellett. Hank mindig ragaszkodott hozzá, hogy a fiúk templomba
menjenek vasárnap este. Egyszer azt mondta Vicky-nek, megértette,
hogy a szombat esti szórakozás után legtöbbször nem voltak olyan
állapotban vasárnap, hogy a reggeli misére menjenek, de szerinte
szükségük volt rá, hogy egy kicsit megfesse őket a bárány vére.
Amilyen vad volt a fiú, Vicky nem lett volna meglepve, ha Ryder
cserben hagyja Emilyt, amikor teherbe esett, de ő ahelyett, hogy
megrémült volna, a világ tetején érezte magát. Valóban úgy tűnt, az
öreg Hank jótékony hatással volt rá.
Vicky gondolatai Jancy és Shane felé fordultak. Ők is a házasság
felé tartottak. Talán még nem az év végén, de biztos, hogy összeháza-
sodnak. Shane tudja, hogy Jancy Pickbe tartozik, és Shane türelmes
ember. Az utóbbi pár hétben Jancy kivirult, és abból a lányból, aki úgy
érezte, még egy tisztességes étkezést sem érdemel meg, olyan ifjú nővé
változott, aki maga irányítja az életét.
Ha észrevette, ha nem, mély gyökereket eresztett Pick földjébe.
Az utóbbi pár napban még csak nem is említette, hogy elmenne. Vicky
kíváncsi lett volna, vajon Emily megígértette-e vele, hogy marad, amíg
a baba megszületik.
Isten, a sors vagy a végzet - nevezzük bárminek - irányította a
dolgokat azon a napon, amikor Jancy autója kigyulladt. Vicky látta,
hogy Shane kinyújtja a karját a pad támlája fölött, és Jancy vállára teszi
a kezét. Ó, igen! Az élet szép volt mindenkinek azon a vasárnap estén.
- Mielőtt megkérem Ryder-t az áldás elmondására, bejelentést
kell tennem - mondta a lelkész.
Vicky kiegyenesedett ültében.
- Június huszonnegyedikén, nyolc órakor Ryder Jensen és Emily
Rawlins összeházasodnak. A szertartás az Eperszív Étkezde parkolójá-
ban lesz. A fogadás az étkezdében kezdődik, majd folytatódik egy
sátorban, a hátsó udvaron. Minden családtagot és barátot meghívnak a
szertartásra és a fogadásra. De Nettie azt mondja, ugyanaz a szabály
lesz érvényes, kettőnél több epres kosárkát senki nem vihet ki az
étkezdéből.
Néhányan kuncogtak és nevetgéltek, de aztán nagyon gyorsan el-
csendesedtek, amikor Ryder felállt, lehajtotta a fejét, és köszönetét
mondott Istennek minden ajándékáért. Vicky-nek nem volt szüksége
szótárra, hogy megértse a rejtett értelmét annak, amit a fiú mond, mivel
ugyanazt érezte ő is.
Emily és Ryder sok-sok gratuláló hátba veregetést és ölelést
kapott kifelé menet a templomból. Sokan üzentek a barátaiknak, akik
nem jutottak el az esti misére, hogy tudassák velük a jó hírt. Elég sokáig
tartott, amíg Vicky családjának hat tagja elért a templom végébe.
A lelkész megragadta Ryder kezét, és határozottan megrázta.
- Gratulálok, fiam! Örülök neked és Miz Emilynek. - Végül elen-
gedte Ryder kezét, és megölelte Emilyt. - Figyeltem, ahogy kislányból
felnőtté értél. Megtiszteltetés lesz levezetni az esküvődet. - Majd
halkabban hozzátette: - Nettie már intézkedett.
- Hozom a furgont, drágám. Felveszlek az ajtó előtt - mondta Ry-
der, és arcon csókolta a lányt.
Vicky Emily mögött ment, amikor kiléptek a hűvös templomból
a forró levegőre. Emily hirtelen felszisszenésétől végigfutott a hideg
Jancy hátán. Azt gondolta, biztosan a babával történt valami, amíg a
parkoló másik oldalán meg nem pillantott egy barna hajú nőt, aki a
lábával átfogta Ryder derekát, miközben a kezével a fiú hajába túrt.
Kísérteties, forró szél támadt fel délről, mintha csak a parkolóban
gyülekezőknek a pokol eljövetelét akarná jósolni a texasi Pickben.
Jancy elengedte Shane kezét, és elindult a zúzott köveken, a nyomában
Emilyvel.
- Ne öld meg Ryder-t! Hagyd, hogy megmagyarázza! - rikkantot-
ta Nettie.
Már majdnem a furgonnál jártak, amikor a barna hajú nő magához
húzta Ryder fejét, és úgy nekiesett a szájának, mintha elevenen akarná
felfalni ott mindjárt, Isten és a templomból kitóduló emberek előtt.
Emily úgy bántotta le Ryder-ről, mint amikor rágógumit hántunk
le egy cipő talpáról. Leállította a földre, aztán lehajolt hozzá, amíg az
orruk szinte összeért.
 - Nem tudom, te ki vagy, és mit képzelsz, mit csinálsz, de én Ry-
der Jensen jegyese vagyok! És a templomi parkolóban vagy. Legyen
benned egy kis tisztelet!
- Hülyeség! - mondta a szemérmetlen perszóna, és belekarolt
Ryder-be. - Ez a nagyfiú az én kedvenc szexpartnerem. Amikor Texas-
ban járok, már nem is kell előre szólnom neki. Láttam, hogy itt van a
furgonja, úgyhogy itt találkozom vele. Fütyülök rá, hogy ez hol van!
Nem mondod meg nekem, hogy mit tegyek!
- És mikor volt a legutolsó találkozótok? - kérdezte Emily.
Ryder ellökte magától a nőt.
- Jóval azelőtt, hogy mi járni kezdtünk, Emily. Nagyon sajnálom
ezt az egészet!
- Tavaly halloweenkor - nézett a nő dühösen Emilyre. - Ő sosem
kérne feleségül egy ilyen nőt, mint te! Különben sem házasodós típus.
Ébredj fel, lányzó! Ő egy szoknyavadász.
Jancy tett egy lépést előre.
- És miért nem kérné feleségül Emilyt?
- Mert az alacsony barnákat szereti, akik tüzesek, nem az ilyen
unalmas szentfazekakat!
- Elé! - kiáltott fel Ryder.
- Mit mondtál? - Jancy keze ökölbe szorult.
- Hallottad. Te ki vagy? A templomi orgonista? - Azzal a nő tett
egy lépést előre.
Ez volt az első hibája.
A második pedig az, hogy kinyúlt, és meglökte Jancy-t.
Jancy erre egy jobbhorgot vitt be a nő szemébe. Az felsikoltott,
megragadta Jancy haját, és lerántotta magával, amint a földre esett. Ez
volt a harmadik hibája, mert Jancy jó verekedő volt. O nem húzta meg
a másik haját, és nem beszélt fölöslegesen. Kétszer pofon ütötte a nőt,
aztán ökölbe szorította a kezét, hogy elcsúfítsa öntelt arcát.
Kapott pár ütést, de ő sem hagyta magát, vissza is adta, amit ka-
pott, amíg Shane és Vicky szét nem választotta őket. Jancy egy szót sem
szólt az első bevitt ütése óta. A barna nő felugrott, és nekiment volna,
de Jancy mindkét lábát felhúzta, és megint a földre rúgta a nőt.
- Beperellek garázdaságért! - kiáltotta a nő, amint felállt, és oda-
rohant a kis, piros, nyitott tetejű kocsijához.
- Nem bánom, ha pár napra börtönbe kell mennem - felelte Jancy
összeszorított fogán át. - Tegyél le, Shane! Szerintem még nem kapott
eleget.
Emily odamasírozott Ryder-hez, és az ujját az orra alatt rázva azt
mondta:
- Ezt még megbeszéljük később. Jobban jársz, ha hagyod, hogy
először lehiggadjak, mielőtt egyáltalán felhívsz egy-két óra múlva.
Most hazamegyek a mamával.
- Te meg letehetsz engem, Shane - szabadította ki magát Jancy. -
És ha legközelebb megleckéztetek valakit, csak lépj hátra, és hagyj
békén, amíg nem végzek! És most én is Vicky-vel megyek.
- Hadd magyarázzam meg! - szólalt meg Ryder.
- Majd, ha kidühöngtem magam. Nem érdekel, ha nem a te hibád
volt. Felnőtt ember vagy. Ledobhattad volna a földre, ahelyett, hogy
csak állsz ott, mint egy szobor - jelentette ki Emily.
Vicky odaállt a furgonnal, és mindkét lány beszállt.
- Jancy, neked holnapra monoklid lesz.
- Nem ez lesz az első.
- Jézus ereje, Jancy! - mondta Emily. - Te aztán nem lacafacáztál.
Nem is figyelmeztetted.
- Régen rájöttem már, hogy aki az első ütést beviszi, és aztán az
Összes többit, az nyeri a bunyót. Nem kellett volna meglöknie. - Jancy
megérintette a szemét, és összerándult. - És nem volt joga inzultálni
téged.
Nettie kuncogni kezdett, aztán felbugyborékolt benne a nevetés,
ami visszhangzott a furgonban, miközben a könnyeit törölgette a
kézfejével.
 - Ennyi tátott szájú embert soha életemben nem láttam még. Te jó
ég, de vicces volt! Nem mehetnénk vissza, hogy megismételjük?
- Az esküvőt lefújom - jelentette ki Emily. - Ezt nem tudom el-
viselni.
Vicky a visszapillantó tükörbe nézve felelt:
- Tudtad, milyen Ryder, amikor járni kezdtél vele. A hátam mö-
gött, hadd tegyem hozzá. És láthattad, hogy nem fogta azt a nőt, ő lógott
rajta, mint egy majom. Nem igaz?
- Már csak egy hosszú farok kellett volna neki, amit még Ryder
köré kerít - jegyezte meg Jancy. - És valóban olyan arca volt a nőnek,
mint egy majomnak. Nem is értem, hogy kezdhetett vele Ryder. Talán
ezért van annyi papírzacskó Shane házában.
Vicky a homlokát ráncolta.
- Mi?
Emily erőtlenül felkuncogott.
- Kösz, Jancy.
- Papírzacskók? - kérdezte Vicky.
- Valamivel el kell takarni az ilyen arcot - magyarázta Jancy.
Nettie ismét nevetni kezdett.
- El sem hiszem, hogy Ryder mellé állsz, Vicky! Most volna
alkalmad lebeszélni az esküvőről Emilyt.
- Nem ilyen ok miatt. Neki kellett volna szarrá vernie azt a kis
kurvát - jelentette ki Vicky. - De értékelem, hogy gondoskodtál róla,
Jancy.
- Annak az ostoba nőnek volt annyi esze, hogy nem piszkálta fel
Emilyt. Ezüsttálcán szolgálta volna fel a szánalmas seggét az ördögnek!
Azt hitte, hogy velem van némi esélye. De megtanulta, hogy nincs. –
Jancy-nek még mindig forrt a vére. - És szívesen. A barátok
gondoskodnak egymásról. Emily is megtenné ugyanezt értem, ha
összeakadna a bajszom egy száznyolcvanas nővel.
 - Az biztos! De, mama, hogy élhetem túl, ha a múltjából mind
előjön ez a sok nő? Ó. Te. Jó. Ég. - Emily feljajdult, és eltakarta a sze-
mét. - Erről fog beszélni mindenki.
- Hogy fogod kezelni a dolgot? - kérdezte Vicky.
- Az biztos, hogy nem fog megfutamodni behúzott farokkal - kö-
zölte Jancy.
- Hazamegyek, és egy órát ülök a hintán, amíg meg nem nyug-
szom. Aztán felhívom Ryder-t, és elbeszélgetünk.
Jancy oldalba bökte, és odasúgta.
- És ma este kibékültök az ágyban?
- Csitt! - Emily kaján pillantást vetett rá. - És te, hogy rendezed a
dolgot, Jancy? Te sem voltál nagyon oda Shane-től.
- Mert még nem végeztem. Nem volt joga csak úgy elrángatni.
Jancy ugyanazt csinálná, amit Emily tervezett, de ő valószínűleg
nem fog várni egy órát.
- Azt hittem, félénk vagy - mondta Emily, elvéve a kezét a szeme
elől. - Hol tanultál így verekedni?
- Az egyik iskolában, ahol sokat szekáltak. Mindennap kiborulva
mentem haza, és a mamám végül azt mondta, vagy hagyjam abba a
siránkozást, vagy intézzem el a dolgot. Mondtam neki, hogy kicsap-
nának, ha verekedni kezdenék, mire azt felelte, ha megpróbálnák,
hívjam fel a papát.
- És? - kérdezte Vicky.
- Az egyik undok lány úgy nekilökött a szekrényem ajtajának,
hogy vérzett az orrom. Mikor végeztem vele, az igazgatónak valóban
fel kellett hívnia a papámat. Nem csaptak ki, habár az a lány pár napot
otthon töltött. Mikor újra jött iskolába, még mindig monokli volt a két
szeme körül, és egy kicsit el volt ferdülve az orra. Attól kezdve minden-
ki békén hagyott. Senki nem barátkozott velem, de nem is szekáltak.
- Jancy sok arca - mondta Nettie. Kiszállt a kocsiból, és elindult a
veranda felé.
 - Nem szeretek verekedni, de senki nem fog szórakozni velem
vagy a barátaimmal - közölte Jancy.
- Vagy elhúzni onnan, amikor beindultál? - Emily megnyomta a
gombot, amely a széles hátsó ajtókat nyitotta.
Jancy kipattant a járműből, és egyenesen a mosdóba ment, ahol
megmosta az arcát, és kiszedte a faleveleket a hajából.
Vicky az ajtóból figyelte.
- Remélem, az a monokli meggyógyul az esküvőig.
- Legalább nem a menyasszonynak lesz monoklija - felelte a lány
elvigyorodva.

Ahogy Vicky elindult a folyosón a nappali felé, Jancy telefonja

megcsendült bő szoknyája zsebében. Amikor érte nyúlt, észrevette,
hogy egy hosszú szakadás van a könnyű anyagban. Alaposabb
szemrevételezés után kiderült, hogy egy nagy lyuk tátong a hozzáillő
narancsszínű ing vállán is. Ha az a semmiházi szotyka ismét idetolja a
képét Pickbe, Jancy befejezi, amit elkezdett vele, amiért így tönkretette
a kedvenc öltözékét!
- Szia! - szólalt meg hidegen.
- Gondolom, túl korán hívlak - mondta Shane szerencsétlen han-
gon.
- A szoknyám meg az ingem tönkrement.
- És monokli van a szemeden.
- Látom a tükörben.
- Nem is tudtam, hogy ilyen heves vagy.
Jancy kibújt a szoknyából és az ingből, és a szobájába vitte őket.
Menthetetlenek voltak. Kihangosította a telefont, és előásott egy le-
vágott szárú farmert meg egy ujjatlan pólót a szekrényből.

Sose légy olyan erőszakos, mint azok a komisz lányok voltak veled
Beaumontban, de ha valaki csúnyán viselkedik, ugyanúgy bánj el vele, ahogy
ott tetted. A papád nagyon büszke volt rád azon a napon. Azt mondta, végre
megmutattad, hogy valamit örököltél az ő véréből is. Az az igazság, hogy én is
 örültem, hogy kiálltál az ellen a lány ellen, de aggódtam, nehogy kedvet kapj
az ilyesmire. Könnyű volna a csúnya helyzetekhez haraggal közelíteni, de az
én tanácsom az, ne állj ott üres fenyegetőzéssel. Csak intézd el a dolgot, aztán
lépj tovább! Ne hagyd, hogy az indulatod határozzon megy téged…

- De ma éppen ezt tettem, mama. Az a szuka annyira feldühített,

amikor Emilyt sértegette, aztán engem piszkált. Már meg is ütöttem,
amikor rájöttem, mit csinálok. Aztán meg folytatnom kellett, különben
mindkét szememre monoklit kapok.
Halkan kopogtak az ajtón, aztán benyitott Vicky.
- Jól vagy, Jancy?
- Épp most olvastam el a mamám egyik levelét - felelt a lány,
visszacsúsztatva a levelet a borítékba. - A nagymamámtól mindig ka-
pott leveleket, és ezek nagy vigaszt jelentettek neki. Nem tudom, valami
megérzése volt-e az életével kapcsolatban, de írt nekem egy köteg
levelet, meg szülinapi üdvözlőlapokat is hagyott. Amikor nehéz az élet,
előveszem és olvasgatom őket. És igaza volt, tényleg vigaszt
jelentenek.
- Ó, Jancy! - Vicky leült mellé az ágyra, és átölelte. - Annyira
örülök, hogy itt vagy! Amit Emilyért tettél, az... Arra nincsenek szavak!
- Nem hagyhattam, hogy börtönbe kerüljön, amiért megölte azt a
szemetet - mosolygott Jancy. - Jaj!
- Holnap még jobban fog fájni. Menjünk, tegyünk rá jeget!
- Gondolom, ezzel tönkre is tettem a rólam alkotott képet, hogy
igyekszem rendes ember lenni, nem igaz? Mivel éppen a templom
parkolójában verekedtem - nyögött fel Jancy.
- Te az vagy, aki vagy, Jancy. Amit mások gondolnak rólad, nem
olyan fontos, mint hogy mit gondolsz te magadról. Nekimennél újra
annak a lánynak?
Jancy minden tétovázás nélkül felelt:
- Igen. Nem kellett volna belém kötnie.
 - Akkor tiszta a lelkiismereted. Örülök, hogy tudod, hogyan állj
ki magadért, de hát tudhattam volna, mivel... - A mondat úgy függött a
levegőben, mint egy nagy, fehér elefánt.
- Mivel kemény életem volt - fejezte be helyette Jancy.
- Azt akartam mondani, mivel nem volt senki más, hogy kiálljon
érted, de nagyon kedveltem Elaine-t, és nem akartam...
Jancy megölelte.
- Semmi baj, Vicky. Megértem. Nos, mi van azzal a jéggel?
Vicky elindult vele a konyhába.
- Bárcsak az én anyám írt volna nekem leveleket! Olyan sokszor
szerettem volna hallani a hangját.
- Hé, jól vagy? - Emily egy csomag fagyott borsót adott át Jancy-
nek. - Nyers hússzeletünk nincsen, de talán ez is segít.
- Kösz.
A hideg jólesett Jancy szemének és arcának.
- Honnan tudsz a borsóról meg a nyers húsról? - Vicky megtöltött
négy poharat jéggel, és édes teát öntött mindegyikbe.
Emily fél karjával átölelte az anyját.
- Koleszben laktam, mama. Némelyik lánynak igen heves volt a
természete.
- Vicky azt hitte, hogy a kolesz csupa pattogatott kukorica meg
közös nevetgélés? - vigyorgott Jancy.
- Ha nem bánod, átmegyek Shane-ékhez, hogy megbocsássak
Ryder-nek. Nem az ő hibája volt, és túlreagáltam a dolgot. Ha két perc-
cel később lépek ki a templomból, addigra már lehámozta volna ma-
gáról azt a nőt - jelentette ki Emily.
- Én jól vagyok. Menj, intézd cl ezt! Sose feküdjetek le haraggal!
Vagy rendezzétek cl, és béküljetek ki az ágyban, vagy veszekedjetek
egész éjjel - mondta Jancy.
Emily elmosolyodott.
- Ezt ki mondta?
 - Egy nyolcvanéves nő, aki még mindig főzött egy kis
étteremben, ahol dolgoztam - válaszolt Jancy. - Tedd vissza ezt a borsót
a hűtőbe, én is megyek. Nekem is beszélnem kell Shanc-nel.
- Vidd magaddal! - mondta Vicky. - Szóval akkor az esküvő nincs
lefújva?
Emily megölelte.
- Nem lehetett könnyű kiállnod Ryder mellett. Ezt nagyra értéke-
lem. Szeretem őt, és hozzámegyek, még ha több tucat régi szexpart-
nerén kell is átgázolnom. Es nagyon örülök, hogy a karikagyűrűnk
olyan széles, hogy egy mérföldről is jól látni.
- Ámen - vágta rá Jancy. - Sétáljunk át! így több időnk lesz, hogy
kitaláljuk a békülős beszédünket.
- Jó ötlet - bólintott Emily.
 HUSZADIK FEJEZET

RYDER ÉS SHANE A HINTASZÉKEKBEN ÜLT, egy-egy doboz sörrel

a kezükben, szerencsétlen ábrázattal, amikor Jancy és Emily befordult
a ház sarkánál. Ryder azonnal felpattant, eléjük ment az udvar közepéig,
és kitárta a karját.
Emily megszaporázta a lépteit, és egyenesen a fiú ölelő karjába
sietett.
- Rendben vagyunk?
- Nagyon sajnálom, drágám, és határozottan rendben vagyunk.
Menjünk haza, és beszélgessünk - mondta a lány.
Eltűntek a sötétben. Jancy nem volt biztos abban a pillanatban,
hogy kopogjon a veranda oszlopán, és kérjen engedélyt, hogy belép-
hessen, vagy sarkon forduljon, és menjen haza. Shane nem jött elé kitárt
karokkal. Nem moccant egy centit sem a hintaszékből, ahol le-
horgasztott fejjel ült, mintha nem volna képes még ránézni sem.
Jancy nagyon félt, hogy mindent tönkretett a múltjával, mégis a
jelen volt az, ami megviselte a kapcsolatukat. A fiú talán elviselte a
zűrös múltbéli kapcsolatait, de az, hogy Jancy szégyenbe hozza az
összes barátja előtt - nos, ez más tészta volt. Akár szembe is nézhet az
esetleges szakítással most, mint hogy egész éjjel aggódjon miatta. Fel-
masírozott a verandára, és leült az üres hintaszékbe.
- Jó kis monoklid van - szólalt meg nagy sokára a fiú.
- Remélem, az esküvőre elmúlik.
- Még sosem volt olyan kapcsolatom, ami elég hosszú lett volna,
hogy veszekedjünk. Általában cs-csak egy éjszakásak voltak, legfeljebb
egy h-hétvégéig tartottak. M-most mi szakítunk?
 Jancy ledobta a földre a zacskó borsót, és a székből átült Shane
ölébe.
- Te szakítani akarsz? Volna rá jó okod. Szégyent hoztam rád az
egész templom előtt.
Shane átkarolta.
- Az ördögöt hoztál rám szégyent! B-büszke voltam rád, Jancy!
Cs-csak nem akartam, hogy Nicole beverje a másik szemedet is. Na-
gyon jól bunyózol, és egyáltalán n-nem vagyok dühös rád. Azt h-hittem,
te haragszol. Én nem értek a n-nőkhöz. Sosem volt asszony a házban.
Nagyi m-már meghalt, mikor én születtem. És n-nem emlékszem az
anyámra.
Jancy a keze közé fogta a fiú arcát, és mélyen a szemébe nézett.
- Shane, drágám, nekem régóta magamnak kell gondoskodni ma-
gamról, és a kötekedők mindig feldühítenek.
Aztán elmesélte neki az élményét a középiskola első napjáról.
- M-most már itt vagyok neked én, hogy kiálljak melletted, ha
túlságosan elfajulnak a dolgok - jelentette ki a fiú. Előrehajolt, és
megcsókolta a lány szemét, mielőtt továbbment volna az ajkára. Majd
egyik karját a válla köré csúsztatta, a másikat a térde alá, és bevitte a
házba. Egyenesen a hálószobába.

Jancy egy sötét hajú kislányról álmodott, aki a hátsó udvaron

totyogva egy csapat kiscicát kerget. Ö meg Shane a hintaszékekből
figyelték, és Shane arcáról sugárzott az elégedettség. Jancy nem akart
még felébredni, de valaki kopogott az ajtón, és a nevét suttogta.
Amint ijedten felült, Shane motyogott valamit álmában. A lány
kicsússzant az ágyból, és kilesett az ajtón, ki szólította, de közben azt
gondolta, talán ezt is csak álmodta. Ám az ajtó előtt ott állt Emily, arcán
széles mosollyal.
- Hasadra süt a nap. Már alig maradt annyi idő, hogy hazaérjünk,
mielőtt Nettie ébresztője megszólalna.
- Adj két percet, hogy felöltözzek! Találkozunk a hátsó verandán.
 Nem találta a bugyiját, úgyhogy anélkül húzta fel a farmersortot.
Kutatnia kellett a szandálja után, amivel el is telt a két perc. Mikor a
verandára ért, Emily úgy ringatózott a hintaszékben, mintha a világon
semmi gondja nem volna.
- Nem hallottam az ébresztődet, én pedig otthon felejtettem a te-
lefonomat.
- Ryder meg én eredetileg úgy gondoltuk, hogy házaspárként
akarjuk majd eltölteni az első éjszakánkat a lakókocsiban, de a tegnapi
nap után - nos, úgy tűnt, jobb, ha ott maradunk éjszakára. A padlón
aludtunk, a hálószobánkban. Ha jól sejtem, te meg Shane is el-
rendeztétek a dolgokat - mondta Emily, és nagy léptekkel elindult.
Jancy jóformán kocogott, hogy lépést tartson vele.
- Azt hittem, szégyent hoztam Shane-re azzal, hogy... hát tudod,
ahogy viselkedtem. És azt mondja, nincs nagy gyakorlata a veszeke-
désben egy kapcsolaton belül. Szerintem Ryder-nek sincs. Ők mind-
ketten olyan „szép volt, jó volt, elég volt” módon éltek.
Csupán pár hét alatt barátokat találtam, titkokat osztottak meg
velem, és úgy tűnik, kezdek szerelmes lenni.
- Hát, annak a világnak már vége, és ideje, hogy Ryder és Shane
belépjen a felnőttek valóságos világába - jelentette ki Emily.
- Te egész életedben ismerted Ryder-t, úgyhogy tisztában vagy
vele, hogy a múltja időnként felbukkan majd, igaz?
- Hát persze. Csak éppen nem számítottam rá, hogy ez éppen a
templomi parkolóban történik majd.
- Pontosan hol kezdődött a kapcsolatotok, Emily? - kérdezte
Jancy, amint befordultak a ház sarkán. - A főiskolán nem lehetett, mert
nem ugyanoda jártatok.
Emily szégyenlősen elvigyorodott.
- A Walmartban.
- Viccelsz? Ez azt jelenti, hogy visszaviheted, és teljes
pénzvisszatérítést kérhetsz, ha nem kielégítően teljesít? - kérdezte
Jancy.
 Emily kuncogása megtörte az éjszakai csendet.
- Olyan sokszor ugrattam már emiatt. Elég ostobán hangzik, és
még sosem mondtam el senkinek. Be kellett ugranom tamponért, és
egyedül az volt a kosaramban - magyarázta vérvörösre pirulva. – Az ő
kocsijában pedig az egyetlen dolog egy doboz kondom volt. Össze-
koccant a bevásárlókocsink, ahogy megkerültük a sarkot. Mindketten
lepillantottunk, hogy ellenőrizzük a károkat, mielőtt rájöttünk volna,
hogy ismerjük egymást, és akkor nagyon röhögtünk.
- Es ő a maga szoknyavadász módján utánad vetette magát?
Emily megrázta a fejét.
- Bármilyen hihetetlen, velem nem viselkedett úgy. Még a legele-
jén sem. Elmentünk kávézni, és órákat beszélgettünk azon az első na-
pon. Valójában nekem kellett üldöznöm őt. Ö azt gondolta, nem elég jó
nekem.
Jancy tökéletesen megértette ezt az érzést.
- És mikor randiztatok először?
- Hatszor kávéztunk vagy ebédeltünk együtt, aztán jött a kará-
csony, és én egy hónapig itthon voltam. Bejött az étkezdébe, és flör-
töltünk, de nem hívott randira. Végül, amikor visszamentem a főis-
kolára, telefonáltam neki, és én hívtam el. Ez január közepén volt, és
Ryder rettentően izgult. Nagyon aranyos volt. Hozott egy szál vörös
rózsát a koleszbe, és elvitt egy flancos helyre.
- Átérzem a kínjait - súgta Jancy.
- Ugyan miért?
Jancy próbálta összeszedni a gondolatait.
- Egy kicsit én is olyan vagyok, mint Ryder. Már éltem férfiakkal,
csalódtam bennük, és majdnem férjhez mentem egyhez, akinek már volt
felesége. És most itt van Shane az életemben. Én is úgy érzem, hogy
nem vagyok elég jó neki.
- Akkor, azt hiszem, én meg olyan vagyok, mint Shane - mondta
Emily. - Szerelmes vagyok, és a múlt nem számít nekem, csak a jövő.
Lehet, hogy Ryder-nek sok nője volt, de amíg én vagyok neki a leg-
utolsó, ez nekem így megfelel.
- De azt nem szeretnéd látni, hogy az a többi nő kikezd vele, igaz?
- Jancy lehalkította a hangját, amint csendben beléptek a konyhába.
- Jó reggelt! - szólalt meg Nettie. - Egy kávét, mielőtt a szobátok-
ba mentek, hogy elkészüljetek a munkába? Gondolom, az esküvő nem
lett lefújva, és a kibékülős szex jó volt.
- Nettie! - sikkantotta Emily.
- Szóval?
- Az esküvő meg lesz tartva, és jó reggelt neked is. Még nem ké-
rek kávét, viszont át kell öltöznöm. Öt harminckor indulunk, igaz? -
kérdezte Jancy, amint elindult a folyosón.
- Hajszálpontosan - nevetett Nettie.
- Te jó ég, bárcsak olyan lennék, mint te - mondta a mögötte lép-
kedő Emily. - Te nem félsz semmitől.
- Ez néha jó, néha nem annyira - felelte Jancy vigyorogva. -
Gyorsan lezuhanyozom. Te?
- Aha. Én is.
- Végzek öt perc alatt, utána mehetsz. Még így is időben elkészü-
lünk.

Nettie bejelentést tett, amint kinyitották az étkezdét aznap reggel.

- Ma Jancy velem dolgozik a konyhán. Emily és Vicky viszik az
ház elejét.
- Én nem bánom, ha látják a monoklimat - jelentette ki Jancy.
- A helyzet a következő: mindenki, aki ott volt a templomban, és
látta a verekedést, beszélni akar majd róla. Aki csak a pletykákból ér-
tesült róla, tudni akarja majd a részleteket. Ha nem állsz le beszélgetni
velük, megbántódnak. Ha leállsz, lassabban halad a munka. Úgyhogy
te ma főzöl, ők kerten pedig felszolgálnak elöl - közölte Nettie.
- Nem örülök a kérdéseknek, amiket kapni fogok - jegyezte meg
Emily. - Szükségem volna Jancy támogatására.
 - Sajnálom. Menj ki oda, és állj ki magadért, az emberedért és a
közelgő házasságodért! Hadd tudják meg az emberek, hogy harcolsz
azért, ami a tiéd - mondta Nettie. - Na, nézzenek oda! Andy Buder az
első vendégünk. Még Woodyra is rávert ma reggel.
Vicky kötényt kötött a derekára, és belökte a konyhát az étterem-
től elválasztó ajtót, éppen akkor, amikor Andy az étkezdébe lépett.
- Jó reggelt! Mi szél hozott ide ilyen korán?
- Meg kell néznem pár dolgot Frankstonban, mielőtt kinyit
Palestine-ben a bolt - felelt a férfi. - Kérek egy nagy halom palacsintát
kolbásszal meg egy csésze kávét. Hogy alakulnak az esküvői tervek?
A konyhában Nettie átölelte Emilyt.
- Szerintem kedveli a mamádat. Nagyon. Te mit gondolsz erről?
- Őszintén szólva, féltékeny vagyok. Nem tudom, akarok-e osz-
tozni rajta bárkivel is - válaszolt Emily.
- Akkor most tudod, ő hogyan érez - bólintott Jancy.
- Erre sosem gondoltam. Úgy tűnik, sok féltékenység van itt az
Eperszív Étkezdében. Mindnyájan zöldek vagyunk egy kicsit az
irigységtől, Nettie-t kivéve.
- Ne gondold, hogy én nem irigyellek mindnyájatokat! Szeretnék
újra ilyen fiatal lenni, és abban a világban élni, ahol ti éltek. Ahol nem
ítélkeznek úgy fölöttetek az emberek, ahogyan az én időmben. Ami azt
jelenti, hogy ha és amikor össze akarsz költözni Shane-nel, Jancy, én
nem bánom.
- Én is összeköltözhetek Ryder-rel?
- Egy frászt! - felelte Nettie. - Nem egészen két hét van az esküvő-
dig. Addig várhatsz.
- Akkor Jancy-nek miért szabad? - kérdezte Emily, durcásan
karba fonva a melle előtt a kezét.
- Mert én már rosszlány vagyok, te meg nem - válaszolt Jancy.
- Marhaság! - mordult fel Nettie. - Azért, mert Emilynek meg kell
tanulnia, hogy türelmes legyen. És hadd mondjak neked valamit,
lányzó. Meg kell tanulnod szeretni magad, különben más sem tud majd
szeretni téged. Shane egy remek fiatal nőt lát, amikor rád néz. Ne tedd
tönkre ezt a képet a kétségeiddel!
- Igen, asszonyom - mondta Jancy, és átölelte Nettie vállát. - Ez a
legjobb tanács, amit hosszú ideje kaptam.
- De... - kezdte Emily.
Nettie szigorú tekintetet vetett rá.
- Hat hónap, amíg ő meg Shane összeházasodnak. Te már meg-
kaptad a hat hónapodat Ryder-rel
- Hat hónap? - dadogta Jancy.
- Vagy kevesebb. Most pedig munkára! - mondta Nettie.
- Akkor jó. Tegnap este, amikor a lelkész beszélt, én nem hallot-
tam egy szót sem abból, amit mondott - magyarázta Emily, amint
kötényt kötött a derekára. - Csak arra tudtam gondolni, mennyire
tökéletes minden. Nagyon hamar kaptam egy kijózanító pofont, amikor
megláttam azt a nőt Ryder-re tapadva. El kell fogadnom a tényt, hogy
ez újra megtörténhet, és hogy ha így lesz, felnőtt módjára kell
megoldanom a helyzetet.
- Csak ha Jancy nincs a közelben - nevetett Nettie. - Tedd azt a
tepsi pogácsát a sütőbe, amíg elkészítem Andynek a palacsintát! Direkt
húzom az időt, hogy tovább beszélgethessenek.
- Csodálatos vagy, Nettie - mondta Emily, felemelve a tepsit. - Es
nagyon szeretem Jancy-t azért, amit tett, de legközelebb én fogom
rendezni a dolgot.
- Jól teszed - válaszolt Jancy, és kinyitotta neki a sütő ajtaját.

Nettie egészen egyszerűen prófétának bizonyult. Annak a hétfői

napnak a végére Jancy már torkig volt azzal, hogy mindenki a ve-
rekedésről beszélt. Emily azzal fenyegetőzött, hogy megmérgezi azt,
aki legközelebb csak megemlíti a dolgot. Amikor aznap este hazaértek,
Nettie és Vicky lerogyott a hintára, Jancy és Emily pedig a lépcsőre ült.
- A mai este egyes számú szabálya, egy szót sem a verekedésről,
a monokliról vagy Nicole-ról. Mondok valamit, de azután a téma örökre
be van fejezve. Sosem fogom egy lányomat sem Nicole-nak vagy
Nicky-nek vagy a név bármely változatának elnevezni - jelentette ki
Emily.
- Ha ez a szabály, akkor jobb lesz, ha íratsz Ryder-rel egy listát.
És te meg írj egy listát a régi fiúidról, hogy tudja, nem adhatjátok azokat
a neveket sem - jegyezte meg Jancy.
- Mondasz valamit. Hallok egy furgont, jön Ryder és Shane. Mi
volna, ha ma éjjel hagynánk, hogy a szobánkban aludjanak, Jancy?
Akkor nem kell holnap reggel hazasétálnunk.
- A rövid válasz „nem” erre a kérdésre - szólalt meg Nettie. - A
hosszú válasz: ne is álmodj róla!
- Szia, drágám! - köszönt Ryder, amint a furgontól a lépcső felé
sétált. - Ma nagyon sok dolgunk volt, nem értünk rá átmenni az ét-
kezdébe. Shane duzzog, mert nem kapott epres sütit.
- Igenis - bólintott Shane. - És mivel nem kaptam, gondoltam,
esetleg át-átmehetnénk Leonardhoz egy fagyiért. Nem lesz olyan jó,
mint a süti, de a semminél jobb.
Emily felugrott, és belekarolt Ryder-be.
- Menjünk! Odavagyok egy karamellás fagyiért. Vigyük a fagyin-
kat a parkba, és hintázzunk!
- Majd mi megpörgetünk titeket a körhintán - javasolta Shane.
- Ezer éve nem ültem már körhintán. Remekül hangzik - lelkese-
dett Jancy.
- Leszel mostantól a barátnőm? - súgta neki Shane, amint elin-
dultak Emily és Ryder után, akik előresiettek.
- Azt hittem, már az enyém ez a cím. Végül is több éjszakát töltöt-
tem már az ágyadban.
A fiú megállt, és megcsókolta pont az utcai lámpa alatt.
- A tiéd, cs-csak biztos akartam lenni benne, hogy tudod.
- Igen, szívesen leszek mostantól a barátnőd. - Jancy lábujjhegyre
állt, és arcon csókolta Shane-t.
- És itt maradsz Pickben?
 - Legalábbis addig, amíg a baba megszületik.
Felvillant benne a kép, amint beül egy használt autóba, elhajt
Pickből, Shane pedig búcsút int neki, és ettől összeszorult a szíve. Ha
ilyen fájdalmas már a gondolat is, akkor soha nem lenne képes elhagyni
Shane-t. Soha.
- Kezdetnek ez is jó - mondta a fiú. Megfogta Jancy kezét, úgy
ballagtak tovább. Shane visszafogta a lépteit, hogy Jancy-nek ne kelljen
szaladnia mellette.
- Visszatekintve, odavoltam érted a középiskolában, de igazán
akkor lettem beléd szerelmes, amikor megláttalak, amint ott ülsz a hol-
midon, m-mikor kigyulladt az autód. Annyira szép voltál, és te...
- Igen?
Shane elhallgatott, és behunyta a szemét. Súlyos szempillái az
arccsontját súrolták, amint a szája lecsapott Jancy ajkára. Amikor elvált
az ajkuk, suttogva befejezte a mondatot:
- Te mindig azt éreztetted velem, hogy fontos vagyok. Mintha
lennék valaki.
- Az is vagy, Shane.
- V-veled igen.
- Hé, ti ketten! Jöttök velünk fagyiért, vagy ott fogtok smárolni
egész este? - rikkantott hátra Ryder a válla fölött.
- Felejtsd el a fagyit, ha ebből választhatunk! - kiáltotta vissza
Shane.
- Én mindkettőt akarom. Hozzatok nekünk fagyit, és találkozunk
a parkban!
Shane leült a parkban egy asztalra, és az ölébe húzta Jancy-t.
- Én csak egy roncstelepet tudok nyújtani kettőnknek, Jancy, és
n-nem jutottam volna túl a középiskolán, ha Ryder nem segít nekem. Jó
sokat. Én nem vagyok okos.
- Tudsz mindent az autókról, és hogy hogyan kell megjavítani
őket. Van munkád, és becsületes vagy. Ez elég okos nekem - vitatkozott
Jancy. - És ha még egyszer valami rosszat mondasz nekem Shane
Adamsről, akkor velem gyűlik meg a bajod!
- L-látod, éppen erről beszéltem. M-melletted többre tarthatom
magam. Ezért 1-lettem beléd azonnal szerelmes ott, az égő autó mellett
- mondta a fiú, és elvigyorodott.
- Szerelmes - hebegte Jancy.
- Igen. Nem várom, hogy most rögtön kimondd, de én szeretlek,
Jancy Wilson. És ahogy n-nagyapa mondta, feleségül akarlak venni. N-
nem számít, mikor. Ezt neked kell eldöntened. Csak tudj róla, hogy én
készen állok, és szeretlek.
Jancy hirtelen a fiú szemén át látta magát, és tetszett neki az, akit
lát.
- Én is szeretlek, de ennek a házasság dolognak még várnia kell
egy ideig.
A fiú mosolya fénybe borította az egész univerzumot.
- Én türelmes vagyok. Különben is, most Emilynek és Ryder-nek
kell a figyelem középpontjában állnia.
 HUSZONEGYEDIK FEJEZET

JANCY MEGKÖNNYEBBÜLTEN FELSÓHAJTOTT PÉNTEKEN,

amikor halványkék égen kelt fel a nap, és egyetlen felhő sem volt a
láthatáron. A meteorológus azt jósolta ugyan, a hétvége száraz és forró
lesz, de nem mindig sikerült eltalálnia. Az elmúlt napok - és éjszakák -
sok izgalma ellenére, annak ellenére, hogy együtt volt Shane-nel, va-
lami nem volt rendben. Ami felmegy, annak le is kell jönnie, és a Jancy-
t körülvevő eufória nem tarthat örökké anélkül, hogy valami függőben
lévő rossz ne követné. Erre már megtanította az élet.
Vicky már említette a jó szerencse-balszerencse dolgot, ami nya-
ranta történt az életében. Jancy először azt gondolta, hogy a rossz
szerencsét hozó ördög látogatta meg, amikor az autója leégett, de az
utóbbi időben kezdett ráébredni, hogy talán inkább a szépséges jó
szerencsét hozó tündér suhintotta meg a varázspálcáját az élete fölött
aznap.
- Az esküvő utáni nap olyan lesz itt, mint a karácsony utáni - je-
gyezte meg, és előhúzott egy kosár sült krumplit a forró olajból.
Nettie összeállított egy hamburgert, és átadta Jancy-nek, hogy
sült krumplit tegyen mellé.
- Nem, felkészülhetsz egy nagyon zsúfolt hétre. Lesznek az utolsó
pillanatra maradt tennivalók az esküvővel és a nászúttal kapcsolatban,
és közben vinni kell az étkezdét is. És higgy nekem, a karácsony utáni
nap az egyik legforgalmasabb nap nálunk. Mindenki unja már, hogy
főzzön, és ki akarnak mozdulni, egy kicsit csevegni másokkal az
ünnepekről, úgyhogy itt kötnek ki. Mindig tele vagyunk. És így lesz az
esküvő utáni napon is, úgyhogy ebben igazad van, pontosan olyan
őrület lesz, mint karácsony után. Ha volna egy cseppnyi józan eszünk,
bezárnánk arra a napra, de akkor hová menne mindenki?
- Nekem hiányozni fog Emily, ha már nem lakik velünk. El sem
hiszem, hogy attól féltem, minden megváltozik majd, amikor hazajön.
- Be kell, hogy valljam, egy kis aggodalom bennem is volt, hogy
hogyan alakulnak a dolgok kettőtök között meg Vicky-vel. Ez volt az
első alkalom, hogy egy negyedik ember is került a csapatba. Na, nézd
csak! - bökött Nettie a rendelésekre. - Már csak egy maradt, és talán
lesz tizenöt percünk, hogy egy kicsit feltegyük a lábunkat, mielőtt a déli
roham elkezdődik.
- Nettie, én elmondtam Shane-nek a... tudja, de nem beszéltem a
próbaidős dologról. És megöl a lelkiismeret-furdalás.
- Hahó, Vicky! - úszott be az átadóablakon Shane mély hangja. -
Csak egy limonádéra ugrottam be, meg hogy lássam Jancy-t egy p-
percre.
A lány mély lélegzetet vett, és kikukucskált az ablakon az
étkezőbe.
- Adjon tanácsot, Nettie!
- Hová lett az a lány, aki mindenkit fenékbe rúg, és elbánik akár-
kivel? Nekem az jobban tetszik, mint az, aki elbújik a sarokba. Rázd le
magadról a félelmet, és mondd el neki ma este! Te rendes ember vagy,
és jusson eszedbe, mit mondtam arról, hogy szeresd magad!
Jancy hirtelen úgy érezte, mintha acélból volna a gerince. Belökte
az étkezőbe vezető ajtót, és a pult mögé lépett.
- Szia, drágám! Mindjárt jön a pohár limonádé.
- És egy epres kosárkát is kérek - mondta Shane, aztán lehalkította
a hangját. - Ez az első alkalom, hogy drágámnak szólítottál nyil-
vánosan.
- Sokszor gondoltam már rá. - Jancy a fiú elé tette a limonádét
meg a süteményt. - És tetszik neked, vagy inkább zavarba hozlak vele?
- Imádom - felelte Shane, és megfogta a lány kezét. - Képes vol-
nék itt ülni egész nap, és v-várni, hogy mondd újra.
 - Drágám - mondta Jancy elvigyorodva. - Most mindkettőnknek
dolgoznia kell, de megígérem, hogy ma este elmondom vagy százszor.
- Alig v-várom! - Azzal Shane megszorította Jancy kezét.
- Elkészült a rendelés! - kiáltott ki Nettie, és a polcra csúsztatta a
tányért meg a kosarat a sült krumplival.
Vicky felkapta.
- Egy kirándulóbusz állt be a parkolóba. Úgy fest, hogy nagyon
elfoglaltak leszünk a következő órában.
- Nem akarjátok, hogy kezeljem az italadagolót? - kérdezte
Shane.
- Van egy szabad órám.
- Az csodás volna - válaszolt Vicky.
- Nyugdíjas csoportnak tűnik. Az egy csomó napi ajánlatot jelent,
és kevesebb hamburgeres kosarat - jegyezte meg Jancy.
Emily a csípőjével megtaszította Jancy-t.
- Nettie előreküldött engem, és azt mondja, szüksége van mamára
a konyhában. - Aztán Shane-hez fordult. - Elkezdtétek a verandát,
mielőtt Ryder-t behívták Frankstonba?
- Még nem, de ott van az egész jövő hét - válaszolt Shane. –
Ryder-nek szüksége lesz valamire, ami leköti, hogy ne izguljon amiatt,
hogy m-majd elmondja a fogadalmát az esküvőn.
Nyílt az ajtó, és elkezdtek az emberek besorjázni rajta, megtöltve
minden bokszot és bárszéket az étkezdében. Emily kiszolgált az egyik
oldalon, Jancy a másikon, míg Shane kitöltötte az italokat, és segített
felszolgálni őket.
Emily az étkezde legtávolabbi sarkában volt, amikor egy öregúr
huncutul csillogó tekintettel megkérdezte Jancy-t:
- Az a másik pincérnő ott a túloldalon, nem rokona Katherine
Heigl-nek?
- Nem tudok róla - válaszolt Jancy.
- Hát, kár. Autogramot akartam kérni tőle. Úgy látszik, nincs sze-
rencsém.
 - Két édes tea, egy limonádé és egy Pepsi - tette le Shane az italo-
kat a két idős férfi elé. - H-hová tartanak?
- Vegasba, ha belehalunk is - öklözött a levegőbe a másik öregúr.
- És én megnyerem az egymillió dolláros főnyereményt, és beteszik a
képemet az újságba. És drágám, hozhat nekem egy dupla sajtburgert
egy dupla adag sült édesburgonyával. Egye meg a fene a koleszterolt!
Vakáción vagyunk az ápolási otthonból.
Jancy felírta a rendelést.
- Hát, sok szerencsét, és érezzék nagyon jól magukat!
- Több szerencsénk lett volna, ha kaphattunk volna egy autog-
ramot. Ha már itt tartunk, maga nem rokona Reese Witherspoon-nak?
Pont úgy néz ki, mint ő, amikor June Cartert játszotta a Johnny Cash-
filmben.
- Ő csinosabb nála, de majdnem úgy tud énekelni, mint June -
veregette meg a fickó vállát Shane.
Egy jó órán keresztül hatalmas volt a nyüzsgés, aztán hipp-hopp,
a busz elment, és minden újra lecsendesült. Jancy leült az egyik boksz-
ban, és megveregette a helyet maga mellett.
- Az ebéd a ház ajándéka, amiért segítettél nekünk, igaz, Emily?
- Igen, uram. Leadom a rendelésünket, és segítek összeállítani.
Burgert vagy napi ajánlatot? - kérdezte.
- Én burgert kérek - válaszolt Jancy.
- Én is, csak én sült édesburgonyát kérek a rendes helyett - jelen-
tette ki Shane.
- Rendben.
Shane felállt, és a pult mögé ment, ahol kitöltött két pohár édes
teát.
­ Jó mulatság volt. Szeretem az öregeket. B-bárcsak tovább ma-
radhattak volna, hogy meséljenek nekünk a múltjukról. Jó volna, ha az
én n-nagyapám is mehetne ilyen kirándulásokra. Náluk is szerveznek
ilyeneket, de ő azt mondja, fáj neki, ha ilyen sokat kell ülnie. Két napba
telt neki, míg kiheverte, amikor idejött aznap az étkezdébe.
 Emily kihozta az ebédjüket, és letette az asztalra, aztán újra eltűnt
a konyhában.
- Örülök, hogy megismertem, de legközelebb menjünk mi hozzá,
hogy ne legyenek fájdalmai. És van valami, amit nagyon el szeretnék
mondani neked...
- Hahó! - Sarah, Teresa és Waynette nyomult be az étkezdébe.
- Sziasztok! - intett Shane. - M-mit kerestek ti itt?
- Ebédelünk - válaszolt Waynette. - Hé, Emily, hátramehetünk a
konyhába, hogy az esküvődről beszélgessünk egy burger mellett?
- Persze! Dobok még három húspogácsát a serpenyőbe. Épp most
csinálom magamnak is.
- Ez azt jelenti, h-hogy elveszítelek, m-mivel te is koszorúslány
vagy - állapította meg Shane.
- Nem, drágám, én itt ülök veled, amíg be nem fejeztük az ebé-
dünket. Különben is, mondanom kell valamit. Talán nem ez a leg-
megfelelőbb hely és idő, de nagyon gyötör, úgyhogy...
- Akkor azt hiszem, jobb lesz, ha kibököd - mondta Shane. - De
először hadd mondjam, szeretlek, Jancy!
A lány átnyúlt az asztalon, és megfogta a fiú kezét.
- Emlékszel, meséltem neked arról a régi fiúmról, aki börtönbe
került?
- Kijött? Kérlek, ne mondd, hogy visszamégy hozzá! - nézett a
szemébe Shane.
- Nem, drágám - vágta rá sietve Jancy. - De...
- Kihoztuk ide az ebédünket - nyomakodott át Waynette a len-
gőajtón, és Emilyvel meg a többi lánnyal elfoglalták a Jancy és Shane
mögötti bokszot.
- Így veled is meg tudjuk beszélni az esküvői dolgokat, Jancy -
magyarázta Sarah.
- Ma este. Akkor el-elmondhatod nekem, rendben? - mondta
Shane.
Jancy bólintott.
 - Gyere ide értem az étkezdéhez zárásra!
Shane végzett az ebédjével, homlokon csókolta Jancy-t, és
elindult az ajtó felé.
- Jó szórakozást az esküvői tervekhez! Én most visszamegyek
dolgozni. Kösz az ebédet!
- Kösz a segítséget! - bólintott Jancy, és visszaült a bokszba, hogy
láthassa a többieket.
- Szívesen. Itt leszek zárásra - közölte Shane, majd becsukta maga
mögött az ajtót.
- És ti mikor fogtok bejelenteni valamit? - kérdezte Sarah. - ígérd
meg, hogy nem okozol nekünk olyan sokkot, mint Emily! Te jó ég,
teljesen kinyúltunk, amikor vasárnap késő este telefonált, és közölte
velünk, hogy koszorúslányok leszünk.
- És még magunkhoz sem tértünk, amikor ledobta a bébi-bombát
- tette hozzá Teresa.
- Szóval? - vonta fel Emily a szemöldökét Jancy-re nézve.
- Mi az?
- Nem akarsz bejelenteni valamit, például egy eljegyzést? - érdek-
lődött Waynette.
- Annyit jelentek be, hogy együtt járunk - válaszolt Jancy.
- Ez kezdetnek nem rossz - bólintott Waynette.
Vicky és Nettie beült a bokszba Jancy mellé.
- Az igaz, csak arra gondoltam, nem hasznosíthatnánk-e duplán a
koszorúslányruhákat - mondta Vicky.
Jancy megrázta a fejét.
- Attól tartok, nem. Ha és amikor férjhez megyek, az egy aprócska
szertartás lesz, és esetleg egy kellemes fogadás utána.
- Miért? - kérdezte Waynette. - Egy esküvő olyan jó szórakozás.
- Az esküvő előtti napon bezárjátok a boltot, ugye? - kérdezte Te-
resa.
- Szerintem az remek ötlet volna - bólintott Vicky. - Te mit gon-
dolsz, Jancy? Szerinted nem kéne bezárnunk az étkezdét két napra?
 - Én is szavazhatok? - kérdezte Jancy.
- Hát persze. Nem akarsz még egy évig itt lenni? - kérdezte Vicky.
Jancy végre elmosolyodott.
- Legalábbis karácsony utánig. És igennel szavazok, hogy
kényeztethessük Emilyt az esküvő előtti napon meg az esküvő napján.
- Meg kell csináltatnunk a körmünket meg az arcunkat az előző
napon - jelentette ki Sarah.
- Ha már új szabályokról beszélünk - szólalt meg Nettie -, zárjunk
be hálaadás napján meg az előző napon is.
- Húsvétvasárnap, hogy felvehessem a szép, új ruhámat aznap a
reggeli misére, és a babát is felöltöztethessem flancosán - szólt közbe
Emily. - És mi volna, ha korábban zárnánk szilveszterkor, és zárva
lennénk újév napján? Elbírná a büdzsé, mit gondoltok?
- Lehet, hogy szorosabbra kellene húznunk a nadrágszíjat - tréfált
Vicky.
Jancy kikapta az utolsó két sült krumplit a kosárból.
- Ha így áll a dolog, jobb lesz, ha nem pazarlóm ezt az ennivalót.
- Ó, a francba! - sóhajtott fel Vicky.
- Mi az? - kérdezte Jancy.
- A farkas a birkakarámba tart. - Vicky felvette az üres tányérját,
hogy a konyhába vigye. - Ne siessetek! Majd én kiszolgálom. Úgysem
fog enni semmit. Üljön, ahová tetszik! - kiáltott ki, amikor az ajtó felett
megcsendült a harang, új vendéget jelezve. - Ó, jó napot, Mr. Wolfe!
Mi szél hozta ma Pickbe?
- Jó híreim vannak. És nem mondok le arról, hogy elvigyem va-
csorázni. Nem tudok beletörődni, ha nemet mondanak nekem. Azok a
népek, akiknek húsz hektárjuk van a maga telkétől északra, komolyan
hajlanak rá, hogy eladják nekem. Mondtam nekik, ez attól függ, hogy
maga eladja-e a sajátját, hogy elég nagy területem legyen a projekt
beindításához.
- Azt hittem, lemondott rólunk, és átment Troupba - mondta
Vicky.
 A férfi leült az egyik bokszba, anélkül, hogy leporolta volna, bár
savanyú arckifejezéséből ítélve ez nem lehetett könnyű.
- Szeretnék egy olyan epres kosárkát, amiről az egész város
beszél, meg egy csésze kávét. Van jamaicai?
- Koffein mentes van, meg sima kávé.
Hogy a Robertson gyerekek szívesen megszabadulnának a föld-
jüktől, az nem lepte meg Vicky-t. A szüleik tavaly ősszel ápolási ott-
honba költöztek Frankstonban, a két lány pedig manapság Floridában
lakott. Robertsonék epret termesztettek azon a földön, amikor még
Nettie szülei művelték a vele szomszédos negyven hektárt.
- Rendben - sóhajtott a férfi. - Akkor csak egy süteményt, és ami-
lyen kávét csinált.
Vicky lerakta a férfi rendelését az asztalra, és elé tette a számlát.
- Nem kell sietnie, de én éppen ebédelek a lányommal meg a ba-
rátnőivel.
- Kés? - fintorodon el a férfi.
Vicky visszament a pulthoz, és előhozott egy túlméretezett húsvá-
gó kést.
- Ez megteszi? Legtöbben csak kézbe fogják a kosárkákat, vagy
a villával vágják el.
- Én nem vagyok egy falusi bugris - morogta a férfi.
- Nem, uram, nem az - válaszolta a nő mézédes hangon. - És to-
vábbra sem adom el a telkemet, sem az étkezdét. Esetleg nézzen körül
a Robertson-birtoktól északra, mivel nem hiszem, hogy itt délre túl sok
szerencséje lenne. Mi mindnyájan eldöntöttük, hogy ragaszkodunk
ahhoz, amink van. Egy tucatszor elmondtam már magának. És már
kérdeztem: miért nincs Troupban?
- Mindkét helyen nézelődöm. Pick a favoritom, de... - Levágott
egy darabkát a süteményből, és a szájába rakta. - Nem rossz. Egész jó.
Emily lézersugárszerű pillantást vetett rá az étkező másik oldalá-
ról. Ha tekintettel ölni lehetne, a férfiból nem maradt volna más, csak
egy nagy, csupa fog koponya meg a flancos cipő.
 - Az, uram, nem csak egész jó! Nettie epres kosárkája csodálatos.
- Maga Victoria lánya, ugye? Emlékszem magára a piknikről. -
Carlton elmosolyodott, és pár egydolláros bankjegyet dobott az asz-
talra, amint felállt. - Megtarthatja a visszajárót.
Azzal a szokásos peckes járásával kivonult az étkezdéből.
Vicky felvette a pénzt, és felhorkant.
-A visszajáró pontosan két cent.
- Nem várhatsz mást egy ócska csalótól - jelentette ki Emily. - Ha
legközelebb idejön, Nettie, vedd elő a varázsszert, és tegyél belőle a
kávéjába!
- Varázsszer? - kérdezte Jancy.
- Az a cucc, amit akkor adnak valakinek, ha túladagolja magát,
hogy meghánytassák - magyarázta Emily.
­ Elküldte azt a jóképű cowboyt, aki ott volt a pikniken, a szüleim
házába - mesélte Waynette. - Mindenáron rá akarta venni őket, hogy
aláírjanak egy előzetes beleegyező nyilatkozatot, hogy nem adják el a
földet másnak.
- És mi történt? - kérdezte Jancy.
- Mama előhozta a vadászpuskát, és elkergette. A papírt otthagyta
az asztalon, és papa megnézette egy jogásszal. Előzetes, a francokat!
Szerződés volt, hogy megveszi az ingatlant az értéke töredékéért -
mondta Waynette.
Sarah felemelte a kezét.
- Ugyanez volt nálunk is, csak nálunk a papa kergette el.
- Elővehettük volna egyenesen itt az étkezdében! Heten együtt jól
el tudtuk volna intézni - nevetett Teresa.
- Nekünk nem is kellett volna hagynunk, hogy kihűljön miatta az
ebédünk. Jancy egymaga feltörölte volna azzal a szélhámossal a padlót
- szállt be Nettie nevetve.
- Hihetetlenek vagytok - mondta Jancy, amint felállt, és a konyha
felé indult.
 A lányok elmentek, de hamarosan több autó állt be a parkolóba.
Nettie visszasietett a konyhába, ahol előszedte a tojásos-tejes keve-
rékben pácolódó húsokat, és lisztbe forgatta őket. Olyan régen készí-
tette már minden héten ezt az ételt, hogy álmában is meg tudta volna
csinálni. Míg dolgozott, a gondolatai másutt jártak. Ha majd meg-
születik a baba, esetleg otthon maradhatna hetente pár napot, hogy
vigyázzon rá. Végül is Emily azt mondta, hogy ő volna a dédnagymama
- és a dédik ezt csinálják. A részleges nyugdíjba vonulást még nagyon
at kell gondolnia, de ha Jancy itt marad, talán lehetséges volna.
- Mi a titka ennek a rántott szeletnek? - kérdezte Jancy, csatlakoz-
va Nettie-hez a konyhában.
- A dupla bunda. Belemártom a tejes keverékbe, aztán lisztbe, az-
tán még egyszer megismétlem. És nagyon megforrósítom az olajat. Ha
túlsütöm, megkeményedik a hús, ha pedig az olaj nem elég forró, kívül
szivacsos lesz a bundája. Ráadásul teszek két evőkanál kukoricalisztet
is a liszthez - magyarázta Nettie. - Nézd, ahogy ezt a kettőt
megcsinálom! A következő kettőt csinálhatod te, én majd figyelem,
hogy jól csinálod-e. Ahogy a jó kenyérnél, itt is legalább olyan fontos
a technika, mint a recept. Mi van ott elöl, hogy visszajöttél ide?
Jancy nem vette le a tekintetét a folyamatról, és amikor ő követke-
zett, pontosan úgy csinált mindent, mint Nettie.
- Én ajánlkoztam. Úgy tűnt, Vicky-nek meg Emilynek több együtt
töltött időre van szüksége.
- Gyorsan tanulsz, és nem csak a főzésre értem, te lány.
Megcsinálhatod a többit-jelentette ki Nettie. - És holnap reggel te sütöd
a zsemlyét. Azon gondolkodom, hogy amikor megszületik a baba,
hetente pár napot kiveszek, hogy helyette a kicsit ringassam fent a
házban. De ezt még tartsd meg magadnak! Még nem készültem fel a
bejelentésre.
- Rendben - mosolygott Jancy.
Aznap este, amikor bezárták az étkezdét, és elindultak hazafelé,
egyetlen epres kosárka sem maradt a süteményes állványokon. Nettie
meggyúrta a tésztát, és előkészítette őket másnapra. Kikészítették a
sajtkrémet is, hogy megpuhuljon, ezzel is felgyorsítva a folyamatot, és
megcsinálták az epres mázat.
- Utoljára mikor rejtettek eljegyzési gyűrűt egy epres kosárkába
az étkezdében? - kérdezte Emily, amint egymás mellett ballagtak az ét-
kezdétől a házhoz.
- Alighanem a legutóbbi Valentin-napon - válaszolt Nettie. -
Eddie Don Anderson kérte meg aznap Melanie Drumright kezét. A
gyűrűt a kosárka tetejére rakta. Annyira szép volt, hogy le is fény-
képeztem.
- Minden alkalommal le kellene fényképeznünk, és nyitni egy al-
bumot - javasolta Emily. - Szóval, Jancy, azt szeretnéd, hogy Shane így
kérje meg a kezed?
- Hé! - emelte fel a két kezét Jancy. - Nem rohanok semmibe. Ha
valamire megtanított a múlt, az az, hogy lassítsak, és gondoljam át a
dolgokat.
Nettie átvágott a verandán, és beleült a hintába.
- Az egyik fiatal hozzon ki egy jó hideg limonádét! Ez a fuvallat
olyan forró, mintha a sütőből jönne.
- Majd én - mondta Jancy, és eltűnt a házban.
Vicky leült a legfelső lépcsőre, Emily pedig csatlakozott Nettie-
hez a hintán.
- Szeretem az estének ezt a szakaszát, amikor egy kis friss levegő-
höz jutunk - sóhajtotta Nettie.
- Aminek nincs olaj- vagy eperszaga? - kérdezte Vicky.
- Sosem hittem volna, hogy valaha is ezt hallom tőletek. - Emily
lerúgta a cipőjét, és felhajtotta a farmere szárát.
- Én sem hittem volna, hogy valaha ezt mondom - felelte Vicky.
- Hánykor jön érted ma este Ryder?
- Fél óra múlva. Még van időm, hogy gyorsan lezuhanyozzak és
felöltözzek - mondta Emily. - Lemegyünk négyesben a tóra fürödni.
- Nem túl izgalmas randi - jegyezte meg Vicky.
 - Az nem attól függ, hová mégy, mama, hanem attól, hogy kivel.
Neked pedig bátorítanod kellene Andyt egy kicsit. Csak úgy ragyog a
szeme, amikor rád néz.
- Hallgass rá! - szólalt meg Netti. - Okos gyerek.
- Ámen - bólogatott Vicky. - Nagyon okos, de nekem most nincs
időm a románcra. Különben is, az a ragyogás a te szemedben van, mert
olyan nagyon szerelmes vagy most éppen.
- Mi az, hogy „most éppen”? Én szerelmes leszek Ryder-be, amíg
csak meg nem halunk ugyanabban a percben, és együtt nem megyünk
kézen fogva a mennyországba.
Vicky megborzongott.
- Ne mondd ezt!
Emily szorosan megölelte.
- Ez csak akkor történik majd meg, amikor már nyolcvan éve há-
zasok vagyunk. Már mindent elterveztünk.
Nettie az ujjával megfenyegette Emilyt.
- Ne készíts ilyen terveket, mert a Jóisten megpróbál!
- Már megtette. A fogamzásgátló tabletta beesődéit, és foglalkoz-
nom kellett Nicole-lal. Egek, de utálom ezt a nevet! De egyik dolog sem
választott szét minket, inkább még jobban összehozott - jelentette ki
Emily.
Nettie lerúgta a cipőjét.
- Mondtam, hogy okos ez a gyerek.

A nap épp lemenőben volt a fák mögött a tó távolabbi oldalán,

amikor aznap este megérkeztek. Shane egy takarót hozott a karján,
amint Ryder furgonjától a part felé sétáltak, és leterítette a szomorúfűz
lelógó ágai alatt. Emily és Ryder továbbment a tó partjára, egy kis öböl-
höz, ahol középiskolás koruk óta fürdeni szoktak.
- Szeretem ezt a helyet. N-nem jövünk ide elég gyakran - mondta
Shane.
- Én most vagyok itt először - válaszolt Jancy.
 - Ó, ugyan már! B-biztosan jártál úszni, a-amikor Pickben éltél,
nem?
A lány a fejét rázta.
- Egyetlenegyszer sem. De tetszik nekem. Mostantól lehet ez a mi
különleges helyünk. Mindig is egy kis fehér házat képzeltem el ma-
gamnak, egy szomorúfűzzel a hátsó udvarban. Szinte látom, ahogy a
szél fújja az ágait, és kisgyerekek kergetőznek a lombja alatt.
- Holnap ültetek egyet - jelentette ki Shane. - Azt mondtad, v-
valamit mondani akarsz, mikor a lányok félbeszakítottak.
Mikor az autóm kigyulladt, azt gondoltam, én vagyok a legsze-
rencsétlenebb ember a földön. Aztán az az érzésem támadt, hogy talán
a legszerencsésebb vagyok, mert a miatt a tűz miatt találkoztam veled,
és ilyen barátokat szereztem, akik olyanok, mintha a családom
volnának.
Habozva elhallgatott.
Shane közelebb húzódott, és fél karjával átfogva a lány vállát,
magához húzta.
- Örülök, hogy megváltozott a véleményed - suttogta a fülébe.
Jancy szíve megremegett a fiú meleg leheletétől a nyakán.
- A szerencse nem tart örökké - sóhajtotta.
- R-rajtunk múlik a szerencsénk, és a szerelem akkor is kitart,
amikor a szerencse cserben hagy - felelte Shane. - Nézd ezt a sok színt,
ami tükröződik a vízen! Majdnem olyan gyönyörű, mint te vagy.
- Rendben. - Jancy mély levegőt vett, és elmondott mindent a fi-
únak a próbaidőről, beleértve azt is, miért akarta elhagyni Texast.
- Ez minden? - kérdezte Shane, amikor végzett.
- Minden - felelte Jancy.
- Valamit be kell vallanom - mondta a fiú. Jancy gyomra görcsbe
szorult, és olyan szorosan összekulcsolta az ölében a két kezét, hogy
zsibbadni kezdett. - Én ezt tudtam három nappal azután, hogy meg-
érkeztél. És egyáltalán nem érdekel.
 Jancy úgy érezte, mindjárt kiugrik a szeme, és végig gurul a
fűben, amíg le nem ér a tóig.
- Hogy? Mi? Hogy lehetséges...
- Most mindjárt te kezdesz dadogni - mondta Shane, és arcon
csókolta. - Szükségem volt a papírokra, hogy eladjam a kocsid hasz-
nálható részeit, mielőtt a többi megy a roncstelepre. A neved mellett
volt egy jelzés, és utánanéztem.
Jancy ellökte magát a fiútól, és félrehajtott fejjel megkérdezte:
- És nem szóltál nekem róla?
Shane vállat vont.
- Mondtam már neked. Engem n-nem érdekel a múlt. Én veled
akarom leélni a jövőt, drágám. B-bárcsak Pickben m-maradhattál volna,
hogy összejöjjünk m-mindjárt a középiskola után. De n-nem így történt,
úgyhogy pótolnunk kell a kiesett időt.
- Szeretlek, Shane Adams!
A fiú megragadta Jancy-t, és hanyatt dőlt, úgyhogy mindketten a
földön feküdtek, egymással szembefordulva.
- Ezek a legédesebb szavak, amiket életemben hallottam! Én va-
gyok a legszerencsésebb fickó az egész államban.

Vicky az ágyán ült, amikor Nettie bekopogott, és kitárta az ajtót.

- Nem kell egy kis társaság?
- De mennyire, hogy kell - felelte Vicky, és behúzódott középre,
hogy helyet csináljon Nettie-nek. - Szóval, ez tényleg megtörténik, igaz,
Nettie? Jövő héten esküvőt tartunk, és azt hiszem, már nem is borít ki a
dolog.
Nettie felrázott és neki támasztott a fejtámlának két párnát, aztán
nekidőlt.
- Igen. És hálás lehetsz érte, hogy hazajön éjszakára, és nem
költözik össze Ryder-rel az esküvő előtt.
 - Hálás vagyok érte, és Ryder annyira aranyosan viselkedik, hogy
nehezen tudnék továbbra is haragudni rá. De mi van akkor, ha nem tud
megváltozni? Mi van, ha...
Nettie Vicky térdére tette a kezét.
- Hallottam, amikor Thelma ugyanezeket mondta Creed-ről, és te
akkor csak tizenhét voltál, még középiskolás. Emily huszonkettő, és
megígérte, hogy befejezi a tanulmányait online.
- És te mit mondtál a mamának? - kérdezte Vicky a bolyhos ágy-
takaró hófehér szálait tépkedve.
- Hogy legyen óvatos, mert nem akar elveszíteni téged. A szív
sebei begyógyíthatok, és a problémákat meg lehet oldani, de csak ha
nyitva maradnak a kommunikációs csatornák anya és lánya között-
válaszolt Nettie.
- Jobban örülnék, ha Shane-t választotta volna.
- Tévedsz. Shane aranyos, de nem Emilyhez való. Emilynek
olyan valaki kell, aki az ő szellemi szintjén van, aki az ő nyelvén beszél.
Ryder ilyen. Mikor csillapodik a vágy, és nem friss már a szerelem, még
akkor is tudnak beszélgetni majd. Ö meg Shane hamar eltávolodtak
volna egymástól.
Vicky sóhajtott.
- De mindig olyan rosszfiú volt.
- Amilyen az anyja, olyan a lánya - felelt kuncogva Nettie. - És
mint a nagymamája. És mintha azt mondtad volna, hogy belenyugodtál.
Honnan jönnek ezek a kétségek?
Vicky olyan hirtelen kapta fel a fejét, hogy beleszédült.
- Nem tudom, de ki kell vernem a fejemből őket. És hogy értetted
azt, hogy mint a nagymama?
- Thelma Jane Green volt a templomi zongorista tizenhárom éves
korától kezdve. Azelőtt Leonard mamája volt, de ő meghalt, Thelma-
nak pedig nagyon jó hallása volt, úgyhogy ő ajánlkozott. Most rakj egy
ilyen lányt össze egy olyan fiúval, aki kétszer rosszabb volt Ryder-nél.
- Az én papám? - vonta össze a szemöldökét Vicky.
 - A te papád volt, és nem lehet rá semmi rosszat mondani! De
mielőtt elnyerte ezt a címet, ő volt Henderson és Anderson megye
leghírhedtebb szoknyavadásza. A mamád borzasztóan belezúgott, a
nagymamád pedig, Isten nyugosztalja, nem tehetett semmit, hogy
lebeszélje róla.
- Folytasd!
- Ez minden, de egy cseppet sem lennék meglepve, ha megtud-
nám, hogy a nagymamád is éppen ilyen férfihoz vonzódott. Tudod -
halkította le Nettie a hangját -, hogy a dédnagyanyád és a dédnagy- apád
szeszt csempésztek itt, Pickben, az alkoholtilalom idején?
- Hallottam már róla. Remélem, hogy ez a baba fiú.
- És majd rosszfiú lesz? - kuncogott Nettie.
Emily bekopogott az ajtón.
- Ki rosszfiú? Csatlakozhatom, vagy ez egy zárt körű parti?
- Ryder egy rosszfiú, és nyugodtan bejöhetsz. Remélem, a kisba-
bád fiú. Jót úsztatok? - veregette meg Vicky az ágyat maga mellett.
Emily bemászott az ágyba, és az anyja ölébe hajtotta a fejét.
- Aha. Kellemes hűvös volt a víz. Én is remélem, hogy fiú, mama.
Két fiút akarok, és utána egy lányt.
- A három manapság nagycsaládnak számít - simította ki Vicky
az ujjaival Emily hosszú, szőke haját az arcából.
- Hahó! - dugta be Jancy a fejét az ajtón. - Mehetek ma este én
elsőnek fürödni?
- Előbb gyere be közénk! - mondta Vicky. - Nettie mellett még
van hely.
- Nem zavarok?
Nettie megveregette a párnákat.
- Ezt a helyet neked tartottam fenn. Szinte sugárzol, te lány. Mi
történt?
- Mindent elmondtam Shane-nek, és itt haljak meg, ha nem tudta
már az egészet. Rajta volt a próbaidő a lapomon, mikor a kiégett autóm
papírjait intézte - mondta, és elvigyorodott. - És nem bánja, és
megmondtam neki, hogy szeretem. Te jó ég, összevissza beszélek!
- Élvezd ki a pillanatot! - mondta Emily.
- Szeretem ezt az érzést, Nettie - jelentette ki Jancy.
- Hé, ez a texasi Pick! Ez egy varázslatos hely, ahol csak jó
dolgok történnek - közölte Emily.
- Csak a szivárvány meg az unikornisok beszélnek belőled - je-
gyezte meg Vicky.
- De ezek az én szép szivárványaim és az én pink unikornisaim,
csillámmal a szarvukon - felelte Emily.
Nettie felnevetett.
- Ma este lebeghettek a szép, bolyhos felhőkben, de a fél lábatokat
tartsátok a földön, szilárdan a realitások talaján! Mert az élet nem csupa
szivárvány meg unikornisfing! Fájdalom is van benne, nem csak öröm.
Ezt ne feledjétek!
- Rendben - felelte kórusban Vicky, Jancy és Emily.
 HUSZONKETTEDIK FEJEZET

CSÜTÜRTÜK ESTE, AZ UTÓLSÓ ESTÉN a másnapi esküvői

készülődés előtt, négyesben elmentek a bevásárlóközpontba Tylerben,
hogy vegyenek Emilynek pár holmit a nászútra az utolsó pillanatban.
Sarah könyörgött, hogy tartsanak menyasszonyi ajándékozó partit meg
lánybúcsút, de Emily azonnal elvetette mindkét ötletet.
Egy körhinta zenéje fogadta őket, amint a két fiú belökte a plaza-
ba vezető ajtót.
- Üljünk fel a lovakra! - kiabálta túl a zenét Emily.
- Komolyan mondod? Nem vagyunk túl magasak? - Jancy egy
csomó dolgot csinált életében először, és élvezte minden percét.
- Dehogy - mondta Shane. Megragadta a lány kezét, és a körhinta
felé húzta. Négy személyt befizetett a kezelőnek. - Válassz egy lo-
vacskát, drágám!
Jancy egy arany kantárosat választott, oldalnyereggel. Shane két
oldalról megfogta a csípőjét, és a nyeregbe emelte a lányt. Jancy imádta
azt a fellobbanó forróságot, amit kiváltott benne a fiú legártatlanabb
érintése is. Shane átvetette a lábát a Jancy melletti fekete ló hátán, és a
lány kezéért nyúlt.
Mikor véget ért a menet, és Shane lesegítette Jancy-t a lóról, a
lány meglökte a csípőjével.
- Köszönöm. Most ültem életemben először körhintán.
- Én ültem m-már, de ez volt a legjobb menet életemben - vála-
szolt a fiú.
Emily és Ryder csatlakozott hozzájuk, és a lány egy vattacukor-
árusítóbódéra mutatott.
 - Meghalok azért a cuccért! Osszunk el egy nagy adagot. Utána
pedig át akarok menni az ételudvarba, és benyomni egy nagy savanyú
uborkát. Aztán mehetünk a Victorias Secretbe.
- Veszek kettőt, mert egy adag nem lesz elég négyünknek - mond-
ta Ryder. - Zacskóst kértek, vagy pálcikásat, Shane?
- Pálcikásat - felelte habozás nélkül a fiú. - A zacskós e-előre
gyártott, és nem olyan finom, mint ami egyenesen a gépből jön, m-
melegen.
Lehalkította a hangját, úgy folytatta:
- Én R-ryderrel egy másik helyre megyek, m-mikor ti elmentek a
bugyis boltba. El akarja hozni a gyűrűket, és v-venni akar Emilynek egy
különleges esküvői ajándékot.
- Mi lesz az? - kérdezte Jancy.
- Nem mondhatom meg. Meglepetés - felelt a fiú. - De azt hiszem,
imádni fogja.
- Te igazi vagy, vagy egy romantikus regényből bújtál elő?
- Ez meg mit jelent? - vigyorgott Shane.
- Annyira kedves és aranyos vagy, hogy nem vagyok biztos ben-
ne, hogy valódi lehetsz. Talán csak álmodom, és te vagy a herceg fehér
lovon.
Shane kis félmosollyal felelt:
- Ó, édesem, azok közül a flancos hercegek közül egy sem dado-
gott. Én i-inkább olyan v-vagyok, mint Shrek.
- Lehet, hogy ők nem dadogtak, de te mindig is az én hercegem
leszel - szögezte le Jancy.
A vattacukorárus hölgy átadott Ryder-nek két hatalmas adag ró-
zsaszín, pálcikás vattacukrot. A fiú az egyiket Jancy-nek, a másikat
Emilynek adta.
- Most hová menjünk?
Shane elvigyorodott.
- Az ételudvarba savanyú uborkáért ennek a várandós hölgynek.
 - Hé, nem vagyok kívánós az uborkára, csak a rengeteg édességre
- közölte Emily, nagy adag vattacukrot tépve le a pálcikáról.
- Utána pedig egy fél órára lesz szükségünk a Victoria’s
Secretben - jelentette ki Jancy.
- Miért kell ilyen hosszú idő? - csodálkozott Emily. - Pontosan
tudom, mit akarok, egyáltalán nem tart hosszú ideig, hogy megvegyem.
- Mert ennyi idő kell rá - közölte Jancy, amint helyet foglaltak az
ételudvarban, a fiúk pedig elmentek ásványvízért.
- De nem kell - vitatkozott Emily.
- Vettél már Ryder-nek esküvői ajándékot? Amit az esküvő előtt
adsz oda neki? Vagyis valószínűleg a koszorúslány fogja átadni, mivel
te nem találkozhatsz vele aznap, és higgy nekem, Nettie vadászpuskával
fog őrködni az ajtó előtt, hogy ezt a szabályt betartsd.
- Te jó ég! Nem is jutott eszembe - mondta Emily. - Mit vegyek?
- Visel nyakkendőt a munkába?
- Az irodában fog - bólintott Emily.
- Mit szólnál egy nagyon szép nyakkendőtűhöz, egy személyes
üzenettel?
- Jancy, mire mennék nélküled?

Vicky egy palack hideg vizet helyezett a hintára maga és Nettie

közé. Andy leült a veranda legfelső lépcsőfokára, és a hátát az
oszlopnak támasztotta. Holnap minden elkezdődik, és negyvennyolc
óra múlva vége is lesz.
- Szóval mikor kezdik a berendezést? - kérdezte Nettie.
- A menyasszonyi sátort holnap kora reggel felállítjuk, hogy a lá-
nyok az összes kenceficézést, meg akármit is csinálnak ilyenkor, zárt
ajtók mögött intézhessék két napon át. Mondják meg Emilynek, hogy
tízre felállítom és lehűtöm. Attól kezdve az övék. - Felemelt egy hatos
csomag sört. - Kér valamelyikük ebből? Hamarosan nagy lesz a
felfordulás. Nem jut idő sörre meg egy szusszanásra, amíg nincs vége
mindennek szombat este.
 - Én vizet iszom, de lehet, hogy később elfogadok egy sört - vála-
szolt Nettie.
Vicky felpattant a hintáról, és átvágott a verandán a férfihoz.
­ Én kérek egyet.
Andy kiszabadított egyet a műanyag csomagolásból, és Vicky ke-
zébe adta.
­ Milyen napod volt? Fogadni mernék, olyan sűrű, hogy kikészült
a lábad. Szeretnél egy jó lábmasszázst, mikor az esküvőnek vége?
­ El sem tudod képzelni, milyen zsúfolt napom volt, és igen, sze-
retnék. - Nem ment vissza a hintához, hanem leereszkedett a férfi mellé.
Andy jelenléte valamiféle nyugalmat hozott az életébe.
­ Akkor ezt megbeszéltük. Találkozzunk a verandán. -
Elmosolyodott. - Hol vannak a gyerekek?
- Tylerbe mentek, hogy az utolsó pillanatban még vegyenek pár
dolgot a nászútra. Ráadásul Ryder-nek el kell hoznia a gyűrűket, és
Shane mondott valamit egy esküvői ajándékról Emilynek. Remélem,
Emilynek is eszébe jut, hogy vegyen neki valamit. Hé - a vállával
megbökte a férfit -, köszönöm, hogy ilyen rövid idő alatt megcsinálod
a tortát!
- Hahó! - bukkant fel Woody a verandán. Felkapott egy sört, aztán
Nettie mellé telepedett a hintára. - Sétáltam egyet, és gondoltam,
megnézem, kint vagytok-e. És hogy fogják hívni a babát? Woodrow
nagyon jó fiúnév.
- Ez az ő dolguk. A miénk, hogy segítsünk nekik megesküdni, és
beköltözni abba a lakókocsiba - jelentette ki Nettie. - Jó munkát vé-
geztetek azzal a verandával.
- Én csak ellenőriztem. A fiatalok dolgoztak. Még mindig nem
tudom elhinni, hogy Emily hozzámegy Ryder-hez. Szeretem mind-
kettőjüket, de... - Habozva elhallgatott.
- Mindenki tudja Pickben, hogy Ryder milyen volt, de ha jól em-
lékszem, mielőtt megnősültél volna sok évvel ezelőtt, labdába sem
rúgott volna melletted. Te meg Leonard is elég balhésak voltatok a
magatok idejében - emlékeztette Nettie.
Woody megdörgölte az állát.
- De ez a mi kis édes Emily-nk.
- Gondolom, Darle-ne meg Irma családja is ugyanígy érzett -
mondta Nettie.
Woody felnevetett.
- Valószínűleg. Én mindig is úgy éreztem, a világ
legszerencsésebb embere vagyok, hogy Irmával tölthettem a napjaimat.
Gondolom, Ryder is így érez. Hé, miben fogadsz velem, hogy Jancy
meg Shane is házasok lesznek karácsonyra?
- Melyik év karácsonyára? - ugratta Nettie. - Mert az biztos, hogy
nem ebben az évben. Jancy ahhoz túlságosan is lassan halad.
- Száz dollárban fogadok - nyújtotta Woody a kezét.
Nettie megrázta.
- Öt darab húszasban kérem a karácsonyt követő napon.
- Én egy százdolláros bankót kérek ugyanazon a napon - vágott
vissza nevetve Woody.
- Ismeri Andy Butién? - intett a férfi felé Vicky. - Az övé a Sou-
thern Pastry Shop Palestine-ben.
Woody kezet nyújtott.
- Ismerem az apját. Láttam magát a pikniken, amikor Carlton
megpróbált átverni minket, hogy eladjuk neki a városunkat. Örvendek
a megismerkedésnek!
Andy kezet rázott vele.
- Szintúgy!
- Néhai feleségem szerette azokat a kis macaronokat, amiket ma-
guk csinálnak. Mindig vettem neki egy tucatot a születésnapjára.
Megebédeltünk az étkezdében, utána elfeleztünk egy epres kosárkát.
Azután pedig ő naponta megevett egy macaront tizenkét napon át.
- Köszönöm, hogy ezt elmondta nekem - vigyorgott Andy.
 Nettie felnevetett, amikor Ryder furgonja megállt a ház előtt az
udvaron.
- Már haza is értek. Azt hittem, legalább éjfélig ellesznek.
- Na nézd csak, mit hozott elő a cica! - kiáltotta oda Woody, amint
a négy fiatal kiszállt a kocsiból.
- Cicák nincsenek, csak egy esküvői társaság, aki
bevattacukrozott, és ment egy kört a körhintán - lépdelt feléjük Emily
hosszú, könnyű léptekkel.
Már majdnem éjfél volt, amikor aznap este Vicky végül ágyba
került. A lába annyira fájt, hogy azt kívánta, bárcsak Andy aznap estére
ajánlotta volna a lábmasszázst. Már várta az esküvő utánit.
Remélhetőleg Andy komolyan gondolta, amikor felajánlotta.
Most először úgy döntöttek, hogy két teljes napra bezárják az
étkezdét. Szükségük volt a péntekre az esküvői előkészületekhez, de
Nettie ragaszkodott hozzá, hogy vasárnap nyissanak ki. Andy
gondoskodik a takarításról, és ha szükség volna rájuk, majd felváltva
segítenek.
Vicky megtornáztatta a lábujjait, és behunyta a szemét, de a gon-
dolatai továbbra is körbe-körbejártak. Holnap reggel tízre beindulnak a
dolgok. A ruhát megvették, és pont olyan volt, amilyet Vicky elképzelt.
Emily úgy fog kinézni, mint egy hercegnő abban a sok fodorban, és az
uszály egy örökkévalóságig tart majd.
- Cipő! - Hirtelen felült az ágyban, de aztán visszahanyatlott. -
Hiszen úgy döntöttünk, a balerinacipőt fogja viselni, amit a legutolsó
főiskolai bálon. Egek, kezdem elveszíteni az eszem!
A halk kopogásra ismét felült. Nettie megint rosszul lett, tudta!
- Mama - suttogta Emily.
Jaj, nem! Valami baj van a babával! A hideg futkározott Vicky
hátán, amint hátrahajtotta a takarót, és az ajtóhoz sietett.
- Jól vagy? - kérdezte reszkető hangon.
- Jól vagyok. Csak olyan késő van...
- Biztos?
 Könnyek patakzottak Emily arcán.
- Csak most jöttem rá, hogy miután férjhez megyek, nem jössz be
többet a szobámba, hogy homlokon csókolj. Ez hiányozni fog, mama.
Vicky a kezével letörölte a könnyeket.
- Menj, és bújj ágyba! Bejövök, és homlokon csókollak. Nekem
is hiányozni fog, de rajtad a sor, hogy anya legyél!
- A világon a legjobb példaképtől tanultam. Csak remélhetem,
hogy emlékszem mindenre, amit a példáddal tanítottál! - Emily átölelte
Vicky-t, aztán átment a folyosó túloldalára, a szobájába.
Vicky adott neki egypár percet, aztán beosont a szobájába, és
homlokon csókolta.
­ Jó éjt, édes kicsi lányom!
­ Jó éjt, mama! - ásított Emily.
Ezúttal, amikor Vicky bemászott az ágyba, azonnal elaludt. Nem
álmodott, és nem aggódott semmi miatt.
 HUSZONHARMADIK FEJEZET

W AYNETTE KOMPLETT MANIKŰR-PEDIKŰR kezelésben

részesítette Emilyt a sátorban, most pedig eljött az idő, hogy felvegye a
ruhát. Jancy levette a vállfáról, és ledobta egy fodros halomba a sző-
nyeggel borított padlón.
­ Ahogy az eladó hölgy mondta a boltban, te belelépsz, és teljesen
mozdulatlanul állsz, amíg mi minden egyebet elrendezünk - mondta
Jancy Emilynek. - Vigyáznunk kell azokra a csini fürtöcskékre a fejed
tetején.
­ Ha mosdóba kell menned, menj most, mert a szertartás csak egy
óra múlva ér véget - jegyezte meg Waynette. - Nekem már össze kellett
szorítanom a lábamat az esküvőm vége felé.
­ Rendben vagyok, de ne hagyjátok, hogy még egy csepp vizet
igyák! - Emily egyik cipődén lábát beletette a ruhába, aztán a másikat
is. - El sem hiszem, hogy hagytam, hogy mama rábeszéljen erre a
dologra. Én valami egyszerűt szerettem volna.
­ Nekem azt mondta a nagyim, ez nem az én esküvőm - mondta
Waynette, miközben segített Jancy-nek felhúzni a ruhát. - Ez a mamám
eseménye, és majd ha lesz egy lányom, akkor megértem.
Nekünk van egy elképzelésünk róla, hogy milyen lesz az
esküvőnk, de nem felejthetjük el, hogy a mamáink spórolnak rá, és
tervezgetik, amióta csak megszülettünk. A nagyi azt mondta, hogy
amikor ő ment férjhez, a mamájával összevesztek azon, hogy milyen
széles szalag legyen a csokrában. Akkor döntötte el, hogy ő nem akar
mást, csak férjhez menni, és nem igazán érdekli az esküvős része a
dolognak.
- Igen! - bokszolt a levegőbe Emily. - Pontosan.
 A régi, szokásos zöld szemű szörnyeteg Jancy szíve közepébe ta-
lált. Az ő anyja sosem tud majd vitatkozni vele, hogy milyen széles le-
gyen a szalag, és hogy magas vagy lapos sarkú cipőt viseljen, ahogyan
Vicky és Emily vitatkoztak az esküvői szalonban.
Waynette-tel befűzték a ruha hátát, odafigyelve, hogy a fűzők ne
tekeredjenek, és a masni a tetején szépen legyen megkötve. Aztán
óvatosan megfordították Emilyt, hogy megszemlélhesse magát a tü-
körben.
- Ó, te jó ég! Mamának igaza volt - suttogta Emily. - Úgy érzem
magam, mint Hamupipőke a bálban, és csodálatos érzés!
- És igaza volt a mi ruhánkkal kapcsolatban is. Eleinte ezüstről
beszéltünk, de ez a világoszöld virágmintás sokkal jobban illik egy sza-
badtéri esküvőhöz!
- Ryder-nek kiesik majd a szeme - jelentette ki Waynette. - Na,
most helyet foglalok a vendégek asztalánál. Beküldőm Vicky-t, hogy
rakja fel a fátylad, és tegye be a szerencsehozó pennyt a cipődbe.
- Köszönet mindenért! - mondta Emily. - Különösen a frizurá-
mért. Imádom!
- Én is köszönöm az enyémet! - szólalt meg Jancy. - El sem hi-
szem, hogy így meg tudtad csinálni!
- Csodát tudok művelni egy sütővassal - mondta Waynette mo-
solyogva. Intett nekik, aztán kiment a sátorból.
- Igaza van, Ryder tényleg odalesz, amint elindulsz felé a szőnye-
gen - mondta Jancy.
Ő sosem vágyott esküvőre, különösen, mivel az anyja nem lehe-
tett ott, de aznap este megváltozott a véleménye. Hogy lássa, amint
Shane szeme elkerekedik, és lássa a mosolyát, amikor megpillantja egy
ilyen ruhában, az megéri a nagy felhajtást.
­ Jancy, köszönök mindent. Hogy a barátunk vagy - nemcsak az
enyém, hanem a mamáé és Nettie-é is. Hogy Shane barátnője vagy.
Ryder meg én aggódtunk, hogy megtalálja-e valaha is a boldogságot.
És ez csak a lista eleje. Órákon át folytathatnám - mondta Emily, és
megölelte. - És drágám, Shane nem győz majd pislogni, ha meglát téged
ebben a gyönyörű ruhában. Csodálatosan nézel ki. Biztos, hogy nem
akarsz egy dupla esküvőt ma?
Nagyon szeretne, de Shane-nek meg neki több időre van
szüksége. Majd eljön az ő napjuk is, talán a jövő nyáron, amikorra elég
pénzt gyűjtött össze, hogy egy gyönyörű ruhát vegyen, meg egy esküvői
tortát Andy boltjából.
- Köszönöm az ajánlatot, de Shane még nem is kérte meg a ke-
zem. Olyan gyorsan elrohanna, hogy lángra kapna a szmokingja, ha
ilyesmit javasolnánk neki most - válaszolt Jancy.
Emily lehajolt, és egyenként megölelte a többi lányt.
- Mindnyájan a barátnőim vagytok, mióta az eszemet tudom.
Szeretlek mindnyájatokat, és köszönöm, hogy megszépítitek nekem ezt
a napot!
- És ilyen rövid idő alatt - nevetett Sarah. - Jancy, amikor te kö-
vetkezel, ennél egy kicsivel több időt kérünk!
Jancy felemelte a kezét.
- Megígérem, hogy három hétnél több időt adok mindenkinek.
- Úgy hallom, ideje feltenni a fátylat. Ó, te jó ég! Olyan vagy,
mint egy angyal! - Vicky lába földbe gyökerezett, amikor belépett a
sátorba. - Tudtam, hogy ez a tökéletes ruha, amint megláttam ott a
vállfán!
- És teljesen igazad volt - felelte Emily. - Remek ötlet volt a bale-
rinacipő is!
Vicky ragyogó mosollyal nézett rá.
- Alig várom, hogy lássam Ryder arcát, amikor először
megpillant téged. És Jancy, egyszerűen gyönyörű a hajad! Megkérjük
Waynette- et, hogy csinálja meg, amikor majd összeházasodtok Shane-
nel.
- Ne siessünk annyira, Miz Vicky! A mai nap Emilyé. Különben
is, ahogy épp most mondtam neki, Shane még meg sem kérte a kezem.
Időre van szükségünk. Én soha többet nem rohanok hanyatt-homlok
semmibe.
Vicky még millió dolgot szeretett volna mondani Emilynek, de
egyszer csak bedugta a fejét a sátorba Sarah férje, Jimmy, és szólt, hogy
ideje átmenniük az étkezdébe. Már csak öt perc volt, mielőtt megszólal
a zene és elkezdődik a ceremónia.
Jimmy volt felelős a zenéért, amihez az étkezde kicsi verandáján
állította fel a berendezést. Az esküvőt megelőző harminc perc lejátszási
listájában szerepelt Shania Twaintől a Youre Still the One és az Amazed
a Lonestartól. Amikor eljött az ideje, hogy Jancy végigmenjen a székek
közti folyosón, Jimmy megnyomott egy gombot, és megszólalt a Shes
in Lőve with the Boy.
- Mindent megkaptál, mama, a zenét kivéve - mondta Emily
Vicky-nek, amint az étkezdében várták, hogy Jimmy megadja nekik a
jelet. - Nem lesz hagyományos esküvői zene. Majd, ha Jancy követ-
kezik, vele megbeszélheted. - És idegesen kuncogni kezdett.
Vicky a karjába fűzte a lánya karját.
­ Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket, és megértő voltam
mindennel kapcsolatban, úgyhogy áruld el nekem, mi milyen zenére
fogunk bevonulni?
­ Fel fogod ismerni - mondta Emily, az anyja kezébe csúsztatva a
kezét. - És ez az igazság.
Megszólalt a Judds-tól a Mama, Hes Crazy, és Vicky a könnyeit
nyelte.
- Ez tökéletes - mondta. - Én sem választhattam volna jobbat.
Emily megtette az első lépést a vörös szőnyegen. Amikor a végére
értek, Vicky Ryder kezébe tette Emily kezét, és leült Nettie mellé, aki
egy csipkés szegélyű zsebkendőt tartott a kezében.
­ Nagyon tetszett a zene. Tökéletesen ideillő. Nézd annak a fiúnak
az arcát! - mondta.
 Jancy nem lett hivatalosan kijelölve első koszorúslánynak, de
Emily neki adta át a csokrát, és mindkét kezét Ryder kezébe tette.
Ahogy egymásra néztek, annyi szerelem volt az arcukra írva, hogy
Jancy grapefruit nagyságú gombócot érzett a torkában. Már az is, hogy
ott állt az egész város előtt a szép szaténruhájában, olyan volt, mint egy
álom, úgyhogy legszívesebben megcsípte volna magát.
­ Testvéreim az Úrban, azért gyűltünk össze ezen a gyönyörű es-
tén, hogy a házasság szentségében egyesítsük Ryder Jensent és Emily
Rawlins-t - kezdte a lelkész.
Vicky egy zsebkendőbe szipogott. Andy átkarolta a vállát. Ebből
lesz még valami. Lehet, hogy egypár évig még nem, de egészen nyil-
vánvaló volt, hogy végül összejönnek. Jancy egyheti borravalójában
mert volna fogadni erre.
A fogadalmak után a lelkész hátralépett, és azt mondta:
- Emily és Ryder úgy döntött, hogy most mindjárt megejtik az el-
ső táncukat. Ez a dal lesz Ryder fogadalma Emilynek.
Megszólalt a Lőve Can Build a Bridge. Emily Ryder nyaka köré
fűzte a karját, és táncolni kezdtek, ott mindenki előtt a dalra, amely arról
szólt, hogy a szerelem hidakat építhet a szívük között, hogy amikor
egymás mellett állnak, az a legcsodásabb óra, és bármit meg tudnak
tenni együtt.
Mikor a dal véget ért, már nem csak Vicky szipogott. A lelkész
ismét előrelépett, és folytatta a gyűrűkkel a szertartást, aztán kijelen-
tette:
- Az Úr és Texas állam által rám ruházott hatalmamnál fogva há-
zastársaknak nyilvánítalak benneteket. Ryder, megcsókolhatod a
menyasszonyt!
Ryder nem siette el a pillanatot. Két nagy kezébe fogta Emily ar-
cát, és az ajkára hajolt. Jancy szemében ez volt az esküvő tökéletes
befejezése. Ám ezután Ryder végig táncoltatta Emilyt a folyosón az
Amazed dallamára.
 Amikor elérték a széksorok közti folyosó végét, Shane a kezét
nyújtotta Jancy-nek, aki arra számított, hogy majd a karjába fűzi a ke-
zét, és elsétál vele az étkezde felé, ám a fiú a mellére vonta, és tánclé-
pésben ment vele az étkezdéig, ahol a menyasszony és a vőlegény vá-
rakozott.
­ Tökéletes volt - ölelte meg őket Emily, amikor pár percre ma-
gukra maradtak.
Ryder megérintette Emily arcát.
- Úgy nézel ki, mint egy angyal. El sem tudom hinni, hogy való-
ban a feleségem vagy!
- Te is elég jól nézel ki - felelte Emily, aztán magához húzta
Ryder arcát, és hosszasan megcsókolta a férjét.
- Ezt én is akarom - szólalt meg Shane.
- Én is - bólintott Jancy. - De adjunk magunknak egy kis időt.
- Csak szólj, amikor m-már nem 1-lesz több de, és én készen állok
- mondta a fiú. Ajkához emelte Jancy kezét, és megcsókolta a tenyerét.
- Olyan gyönyörű vagy, h-hogy elakad a lélegzetem. El sem hiszem, h-
hogy egy nap az enyém leszel!
És abban a pillanatban Jancy eldobta a szárnyait.
Otthon volt, és készen állt, hogy gyökeret eresszen, mélyet és erő-
set, mint egy tölgyfa.
 EPILÓGUS

Hat hónappal később

A HITVESI CSÓK UTÁN SHANE A KARJÁBA KAPTA J ANCY-T,

ahogy az egy új asszonynak dukál, és végigment vele a széksorok közti
folyosón a gyülekezeti teremig. Emily követte őket Victoria Rose-zal,
a kisbabájával a karján. A kislány bájos volt szőke hajával, a sötétzöld
ruhában, amely pont olyan színű volt, mint az anyja koszorúslányöl-
tözéke. Pár lépéssel mögöttük jött Ryder, Henry Creed-del, Victoria
Rose ikertestvérével, akinek sötét haja volt, és nagy, kék szeme.
Aztán az egész terem megtelt emberekkel. Vicky és Andy
gyorsan lecsaptak Rosie-ra és Hank-re, ahogyan becézték az ikreket,
akik a hálaadás utáni héten érkeztek. Jancy és Shane fotókhoz pózolt a
torta mögött, egymást etetve az első falattal és limonádéval koccintva.
Aztán készült róluk egy olyan fotó is, amin kézen fogva csókolóznak a
puncsos tál fölött. Jancy imádta minden pillanatát az esküvőjük cso-
dálatos napjának, amely olyan volt, mint egy valóra vált álom.
Hat hónap.
Egyrészt úgy tűnt, mintha sosem hagyta volna el Picket, mégsem
bánta azokat az éveket, mert ha nem élt volna meg rossz időket, akkor
ezt a napot nem érezte volna annyira csodálatosnak.
Aznap reggel kinyitotta az utolsó levelet, amit az anyja írt neki.
A borítékra az volt írva, az esküvője napján olvassa el. A tudat, hogy az
anyja lélekben vele van, könnyeket csalt a szemébe, és örömmel töltötte
el a szívét. Aztán aznap este, az öltözőszobában, Vicky előhozta neki a
családi gyöngyöket, hogy felvegye, amitől ismét elérzékenyült. Ahhoz
képest, hogy ez volt a legboldogabb nap az életében, elég sok papír
zsebkendőt elhasznált.
- Te mikor ajándékozol meg minket ilyen csodálatos ajándé-
kokkal, Jancy? Követned kellene Emily példáját, és mindjárt ikrekkel
kezdeni! Ezeknek a kicsiknek szükségük lesz pár unokatestvérre,
akikkel játszhatnak - mondta Vicky, lepillantva Hank-re. - Szeretnék
egy házra való unokát, mire ötvenéves leszek.
- Én is - kacsintott Andy. - Nem bánom, hogy az apaságot kike-
rülve egyenesen a nagyapa státuszba csöppentem.
- Mindkettőtöknek nagyon jól áll a nagyszülőség, de várnotok
kell legalább kilenc hónapig Rosie és Hank unokatestvéreire - jelentette
ki mosolyogva Jancy. - És ti mikor tesztek valamiféle bejelentést az
esküvőtökről?
- Amint Vicky beleegyezik, előhozom a szarukürtöt, és világgá
kürtölöm - mondta Andy. - De a mai nap rólad szól, meg Shane-ről.
Shane megszorította Jancy kezét.
- Mindenki azt várja, hogy a menyasszony meg a vőlegény meg-
kezdje az ételsort, drágám. Éhes vagy?
- Éhen halok - felelte Jancy.
Nettie felpillantott az asztal mögül.
- Két epres kosárka van az asztalotokon. Mindkettőtöknek egy. A
szabály az szabály.
- Köszönöm, Nettie - vigyorodott el Shane. - Ma túl ideges vol-
tam, hogy egyek, de m-most mindent pótólok.
- Egy kis éjféli uzsonnát már összekészítettünk nektek, amit ma-
gatokkal vihettek. Nehogy elmenjetek nélküle! - mutatott Nettie egy
nagy kosárra, amibe különböző ennivalókat készítettek.
- Köszönjük. Ez nagyon kedves. - Jancy áthajolt az asztalon, és
megölelte Nettie-t.
- Nehogy belemártsd annak a gyönyörű ruhának az ujját a salsá-
ba! A piros sosem jönne ki a bársonyból - pirongatta Nettie.
 Ó, igen, Jancy már határozottan része volt a közösségnek meg a
családnak, és főleg: Shane felesége volt, akár fehér bársonyt viselt
Chantilly csipkével, akár farmert pólóval.
- Csak egy órát kell maradnotok - súgta Emily, amikor elfoglalta
a helyét a főasztalnál, Jancy mellett. - Ryder és én átvisszük az összes
ajándékot a házatokba, és majd kinyithatjátok őket a nászút után.
- Egyetlen percét sem akarom ennek elmulasztani - felelte Jancy.
- És elárulok neked egy titkot, ha megígéred, hogy senkinek nem
mondod el.
- Tudod, hogy nem mondom - válaszolt Emily csillogó tekintettel.
- Én nem akartam nászutat. Csak össze akartam házasodni Shane-
nel. Úgyhogy elindulunk azzal a veterán autóval, amit Shane felújított,
kihajtunk a városból, hogy mindenki azt higgye, elmentünk
Galvestonba, aztán visszaosonunk a házunkba. Holnap fogjuk kinyitni
az ajándékokat a saját házunkban, nem egy hét múlva.
- Okos asszony - mondta Emily. - Én imádtam a hajókázást, de
alig vártam, hogy hazaérjünk a lakókocsinkba!
Ryder villával megkocogtatott egy poharat, amit a magasba
emelt.
- Pohárköszöntőt mondok. Shane olyan nekem, mint egy testvér,
kisgyerek korunk óta. Úgyhogy gondolom, így Jancy a húgom. Emelem
poharam a családra, amelyet nem a vér köt össze, hanem a szív!
- Úgy van, úgy van! - Shane Jancy poharához koccintotta a sa-
játját. - Emelem poharam egy szerelemben eltöltött közös életre, M-
Mrs. Adams!
Jancy hozzáhajolt, és arcon csókolta.
- Sosem fogom megunni ezt a nevet.
 A SZERZŐ ÜZENETE

Kedves Olvasó!
Remélem, élvezte látogatását a texasi Pickbe. Miközben írtam, az
egész szereplőgárda annyira valóságossá vált nekem, hogy éreztem az
epres kosárka ízét és Nettje főztjének illatát az étkezde konyhájából.
Hiányozni fog a beszélgetés Woodyval, Nettie-vel, Vicky-vel, Jancy-
vel és Emilyvel, sőt, bár ki tudtam volna tekerni azt az önző nyakát,
még Carlton-nal is! Remélem, hogy ugyanúgy beleszeretnek Ryder-be,
Shane-be és Andybe, ahogy én - mindhárman jó emberek.
A közmondás szerint egy egész falu kell hozzá, hogy felneveljünk
egy gyereket - nos, egy egész csapat kell ahhoz, hogy eljuttassunk egy
könyvet a puszta álomtól addig, amit most a kezükben tartanak. Az én
Montiak-é csapatom csodálatos munkát végez a szerkesztéstől a
borítóig, és egy egyszerű köszönömnél mindnyájan többet érdemelnek!
Ám a szívem mélyéből jövő köszönetét szeretnék mondani a szer-
kesztőmnek, Anh Schluepnek, aki töretlenül hisz bennem; másik
szerkesztőmnek, Krista Stroevernek, aki mindig tud segíteni nekem,
hogy vegyünk egy darab szenet, és gyémánttá alakítsuk. Köszönet az
egész csapatnak, aki összerakta ezt a nagyszerű könyvet; csodálatos
ügynökömnek, Erin Niumatának és a Folio Managementnek. És mint
mindig, nagy ölelés a férjemnek, Mr. B.-nek, aki lankadatlanul támogat,
még, amikor hetente öt napon át házhoz hozatott ételt kell is ennie, hogy
én megírhassak „csak még egy fejezetet”.
Es köszönet minden olvasómnak, akik megveszik a könyveimet,
elolvassák őket, beszélnek róluk, megosztják őket másokkal, értékelést
írnak róluk, és üzeneteket küldenek nekem. Hálás vagyok
mindegyiküknek!
Üdvözlettel,
Carolyn Brown
 Carolyn Brown RITA-díjas, New York Times, USA
Today és Wall Street Journal bestsellerszcrző.
Az Eperszív Étkezde a nyolcvanötödik megjelent
regénye. Könyvei között vannak női regények,
történelmi románcok, kortárs románcok, cowboy románcok és country
music könyvek. A szerző és férje Oklahomában él, egy Davis nevű
kisvárosban, ahol mindenki tudja, mit csinál a másik - és ahol
szerdánként mindenki olvassa a helyi újságot, hogy azt is tudja, kit
kaptak el. A párnak három felnőtt gyermeke van, és elég unokája,
hogy fiatalon tartsák őket. Amikor Carolyn nem ír, szeret
gyönyörű hátsó kertjében üldögélni Óbester Fát Boy és Boots Randolph
Terminator Outlaw nevű macskáival, és figyelni, ahogy azok a
territóriumukat védelmezik mindenféle ádáz ellenségektől, mint a
tücsköktől, sáskáktól és pókoktól.