TANÁCSADÁS AZ ISKOLÁBAN

R it oók M a g d a

Bagdy Emőke munkásságának egyik legjellemzőbb vonása, hogy a professzionális

segítő kapcsolatokra felkészítő képzések-továbbképzések létrejöttének mindegyi­
két támogatta az első tervek megjelenésétől a pontosan, részletesen kidolgozott
megvalósulásig. Ez nem csupán a klinikai szakpszichológus képzés létrehozását
ésfejlesztését jelentette, hanem az új típusú pszichológus alapképzés megterem­
tését, a különféle pszichológus szakképzésekfejlesztéséhez való hozzájárulást és
a nem pszichológus alapdiplomára épülő, szakirányú továbbképzések megalaku­
lásának segítését. Mindezen tevékenységekben újra meg újra összetalálkoztunk,
és a Magyar Pszichológiai Társaság kezdeményezésére létrejött „Pszichológiáról
mindenkinek”sorozat keretében is, amelyben különleges ünnepet jelentettek - és
óriási tömegeket vonzottak - Bagdy Emőke előadásai. A felsőoktatási tanácsadás
országos fejlesztésének ügyét is önzetlenül támogatta. Az iskolai tanácsadás fej­
lesztése szempontjából kiemelkedő szerepe volt Bagdy Emőke Telkes Józseffel írt
könyvének (Bagdy E. - Telkes J. 1988) és a Pedagógus hivatásszemélyisége című
általa szerkesztett tanulmánykötetnek (Bagdy, 1996.)1

1. A TANÁCSADÁS ALAPKÉRDÉSEI

Nem véletlen, hogy a pszichológiai tanácsadás feladatrendszerének rendkívül

tömör és a tevékenység lényegét megragadó alábbi megfogalmazása is Bagdy
Emőkétől származik: „A tanácsadás gyűjtőfogalma az egyensúlyban lévő, nem
beteg (ún. sine morbo) személyek számára van fenntartva. Még az esetben is
az egészségesek világába sorolandó, ha a személy életvezetésének súlyosabb,
krízis mélységű válságában kéri a lélektani segítő beavatkozást. A tanácsadás
magyar szakkifejezésének sajnálatos gyengéje, hogy arra utal, mintha a segítő
folyamatban egy kompetens személy saját »tökéletes« javaslatával segítené a
bajba jutott, szó szerint tanácstalan egyént. Éppen ez az, ami sohasem történhet

• 289 •
 Ri t o ó k M a g d a

meg a professzionális segítő kapcsolatban, noha egyes (nem lélektani) tanács­

adási munkaformák ma is használják ebben az értelemben az elnevezést. Az
irányítás (guidance) pontosabb elnevezés azon helyzetekben, ahol a konzu­
lens direkt tanácsadással dolgozik. A »pszichológiai« megkülönböztető jelző
azonban definitive magában hordozza a segítő kapcsolat konzultációs jelleg­
zetességeit, azaz a counselling inkább az »együtt tanakodás, tanácskozás« vi-
szonymodelljének feleltethető meg. Ebben a tanácsadás területei szerint számos
változat lehetséges, a problémaközpontú, esetközpontú, szervezetközpontú,
szakmai személyiségközpontú, teljesítményközpontú szakmai szerepkonzultá­
ciós stb. alaphelyzetek függvényében. Mégis, bármely célkitűzéssel valósul meg
a tanácsadás, abban a diádikus (vagy többszemélyes) helyzetet egyenrangúság
jellemzi, a konzultáló, segítségre szoruló fél a konzulens (tanácsadó kompe­
tenciával rendelkező szakember) segítségével saját lehetőségeiben keresi meg
helyzetének megoldásmódját, anélkül, hogy a felelősséget a konzulensre hárí­
taná”. (Bagdy, 2009)
A tanácsadás mint szakma, viszonylag új Magyarországon; megjelenését rész­
ben tudományági differenciálódás, részben az a tapasztalat segítette, hogy a
nem pszichiátriai beteg, de pszichológiai támogatást igénylő emberek (sérültek
családtagjai, szerhasználók, élethelyzetükben elakadt személyek stb.) sok esetben
nem tudnak kihez fordulni, hiányoznak a döntéseket előmozdító és az „egészsé­
gesek terápiáját” vállaló intézmények és szakemberek
A „counseling” (amerikai), „counselling” (angol) szó a magyar szaknyelvben
tanácsadásként, illetve konzultációként jelenik meg. „Mivel a segítő folyamat­
ban tartózkodunk direkt tanácsok adásától —helyette a választási képességeket
fejlesztjük, információt adunk, és mint kísérők veszünk részt a beszélgetésekben
- mi a „konzultáció” szó használatát támogatjuk” olvassuk Fonyó Ilona megfo­
galmazását (Fonyó-Pajor, 1998.).
Wiegersma (1974) definiálja a tanácsadás differenciált tevékenységrendsze­
rét az információs tanácsadástól a pszichoterápiáig, hozzárendelve ötfokozatú
rendszeréhez a tanácsadást végző különféle szakemberek kompetenciaterületeit.
A tanácsadás ötféle szintjét írja le.
- Az 1. szint lényegét azzal jellemzi, hogy a tanácskérő önállóan képes dönteni
a problémájában. Legfeljebb némi tájékozódásra van szüksége a különböző
választási lehetőségek és azok követelményeit illetően. Ez a tanácsadási
forma főleg informáló jellegű.
- A 2. szint bonyolultabb döntési helyzetet, ellentétes szempontok mérlege­
lését jelenti. A döntés előtt álló személynek segítségre van szüksége ahhoz,
hogy megértse a körülményeket, kitűzze a célokat és kiválassza az ezekhez
megfelelő megoldásokat.

• 290 •
 T a n á c s a d á s az isk o láb a n

- A 3. szintet komoly belső konfliktusok jellemzik. A tanácskérőnek arra van

szüksége, hogy mélyebben megértse konfliktusait és eljusson azok megol­
dásához.
- A 4. szinten a problémák kiterjedt körével találkozunk, amelyek mélyen
gyökereznek a személyiség belső életében: a kliens kapcsolataiban éretlen,
aggodalom, szorongás vagy merevség, visszahúzódás jellemzi. A döntési
problémák ezekkel összefüggésben jelennek meg, de megoldásuk csak a
neurotikus problémák megoldásával összefüggésben lehetséges.
- Az 5. szinten nagymértékű integrációhiány jelenik meg. A tanácskérő nem
képes cselekedeteit összehangolni, képtelen a valóság követelményeihez
igazodni. Ez pszichés és/vagy organikus patológiával is együtt járhat.
A feladat az integráció elősegítése. A tanácsadóknak itt elsősorban az a
szerepük, hogy a náluk jelentkező személyeket továbbküldjék a kifejezetten
terápiás céllal működő intézményekhez.

A tanácsadás és terápia viszonyának kérdésében magunk Ivey és Downing

Counseling and Psychotherapy ("1987) könyvének megfogalmazását fogadjuk el
(Ritoók, 2009).
Ivey (1987) a segítés fogalmából indul ki.

„A segítés fogalma azt jelenti, hogy egyik ember támogatja a másikat, kezét nyújtja
a másik felé. A támogatásnak sok formája van, a baráti meghallgatástól egészen az
elmegondozó klinikán végzett hivatásos munkáig. A segítést úgy definiáljuk, mint
általános szerkezeti keretet, amelyben egyik személy egy másik személynek vagy cso­
portnak támogatást nyújt, és pedig rendszerint interjú, tanácsadás vagy pszichoterá­
pia formájában. A segítés tehát tág értelmű kifejezés, amely a pontosított fogalmak
bármelyikét magába foglalhatja.”

Bagdy (2009) a következőképpen fogalmazza meg a tanácsadás és terápia jel­

lemzőit.

„A pszichoterápia gyógyít, tüneteket szüntet, és egyensúlyba hozza a lelki életet,

magatartást. Az önismereti munka életbátorsága, önhatékonysági érzések átélésére
és lelki erőfolyamatok tudatosabb, felelősségteljes működtetésére tehet képessé. A
tanácsadási munka segít az önállóvá válásban a döntések, érzelmi problémák, konf­
liktusmegoldások és a munkába bevitt lelki helyzetek kezelésében.”

• 291 •
 R it o ó k M ag d a

2. T a n á c s a d á s i k o m p e t e n c iá k

A pszichológiai tanácsadás területén a nevelési és pályaválasztási tanácsadás

nemzetközi szervezete, az IAEVG - International Association for Educational
and Vocational Guidance - dolgozta ki az e területen érvényes kompetenciákat.
♦ Az IAEVG 1999-ben elindított egy projektet, amelynek az volt a célja,
hogy kidolgozza az Oktatási és Pályatanácsadó Szakemberek Nemzetközi
Kompetenciáit. A projekt négy éven keresztül folyt, és egy 2003 tavaszán
végzett értékelő vizsgálatban zárult le. A jelentés címe: Oktatási és Pályata­
nácsadó Szakemberek Nemzetközi Kompetenciái. Szerzők: Elvira Repetto,
Beatriz Malik, Paula Ferrer, Nuria Manzano, Bryan Hiebert. International
Competencies for Educational and Vocational Guidance 4. 2003.
♦ Az Oktatási és Pályatanácsadó Szakemberek Nemzetközi Kompetenciái egy
olyan megközelítést foglalnak magukban, amely a minőségi szolgáltatások
biztosításához szükséges ismeretekre, készségekre, valamint attitűdökre
helyezi a hangsúlyt. Két fő részre tagolódik. Ezek a következők: alapve­
tő kompetenciák, amelyekre munkahelytől függetlenül minden szakem­
bernek szüksége van, és speciális kompetenciák, amelyek olyan további
készségeket, ismereteket és attitűdöket jelentenek, amelyekre a munkahelyi
környezettől és a szolgáltatásban részesülő klienscsoporttól függően lehet
szükség. A szakemberek egy részének sokféle speciális kompetenciára van
szüksége, más szakembereknek azonban az általuk biztosított szolgáltatá­
sok jellegétől függően esetleg csak néhányra. A speciális kompetenciákat
ugyanolyan fontosnak tekintik, hiszen ezek a szakmai gyakorlatnak nem
fontosabb vagy kevésbé fontos, hanem csupán eltérő területeit jelentik.
♦ Az alapvető kompetenciák a szakemberek számára szükséges ismeretekre,
készségekre és attitűdökre koncentrálnak:
- etikai viselkedési és szakmai magatartás;
- a kliensek tanulásának, pályafejlődésének és személyes problémáinak
előrejuttatásával kapcsolatos támogatás és irányítás;
- a kliens kulturális különbözőségének ismerete és értékelése;
- a saját képességek és korlátok ismerete;
- tanácsadó programok tervezésére, alkalmazására és értékelésére való
képesség;
- az oktatási, képzési, munkavállalási irányvonalakkal, a munkaerőpiaccal
és a szociális problémákkal kapcsolatos információk ismerete; és
- a munkatársakkal való hatékony kommunikáció.
♦ Ezeken az alapvető kompetenciákon kívül 10 területe van azoknak a
speciális kompetenciáknak, amelyekre esetleg nem minden szakembernek

• 292 •
 T a n á c s a d á s az isk o láb a n

lesz szüksége, néhányuknak azonban, munkájuk jellegétől függően, igen.

A speciális kompetenciák területei a következők:
1. értékelés,
2. oktatási tanácsadás,
3. pályafejlesztés,
4. tanácsadás,
5. információk kezelése,
6. konzultáció,
7. kutatás és értékelés,
8. programok és szolgáltatások kezelése,
9. közösségi képességek fejlesztése,
10. elhelyezkedés.
♦ A projekt keretében 41 ország gyakorló szakembereitől több mint 700 vá­
lasz érkezett. Az alapvető kompetenciák mindegyikét a válaszadók több
mint 75%-a szükségesnek tartotta.
♦ A speciális kompetenciák szükségességének értékelése ennél változóbb ké­
pet mutatott. Ez megfelelt az elvárásoknak, mivel a speciális kompetenciák
szükségességének a gyakorló szakemberek által végzett munka jellegéhez
kell kapcsolódnia, és nem minden munkahelyen van szükség minden egyes
speciális kompetenciára.

Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a tanácsadást gyakorló szakembereknek ah­

hoz, hogy a mai világban hatékonyak legyenek, el kell sajátítaniuk azokat a kom­
petenciákat, amelyek az oktatási, kulturális és szociális változás elősegítéséhez
kapcsolódó új kulturális helyzetekben és szociális-oktatási összefüggésekben való
munkához szükségesek. Olyan területeken is kell dolgozniuk, amelyek az utóbbi
időket megelőzően nem élveztek elsőbbséget, ilyen például a preventív tanács­
adás, kultúrák közötti tanácsadás, közösségi képességek fejlesztése, másságnak
szóló tanácsadás, konzultációs stratégiák az iskolai közösség különféle szektorai
számára, valamint tanácsadó programok tervezése, fejlesztése és értékelése.

3. T a n á c s a d á s és iskolapszic hológia

A tanácsadás és az iskolapszichológia kapcsolata világszerte és Magyarországon

is egyre erősödik. Ez nem csupán a pályaválasztási tanácsadás és az iskolapszi­
chológia szakmai kapcsolatát jelenti, hanem azt is, hogy az iskolába kerülés első
időszakától az iskolai évek befejezéséig az iskolák munkáját segítő pszicholó­
gusok támaszt nyújtanak a beilleszkedés, a váltások, az új feladatokhoz való

• 293 ♦
 R i t o ó k M agda

alkalmazkodás nehézségeinek megoldásában a tanulóknak, szüleiknek és taná­

raiknak egyaránt (Rajnai, 2010).
Az iskolapszichológia feladatainak értelmezésében az eddig jellemző me-
dikális modellel szemben napjainkra kialakult a mentális egészség szociális
modellje, amelynek középpontjában a megelőzés áll (Porkolábné és Szító, 2003).
A gyógyítással szemben a prevenció kap hangsúlyt. Az iskolapszichológus fel­
adata, hogy minél korábban felismerje a tanulási vagy magatartási problémákat
(N. Kollár és Szabó, 2004). Törekedjék a gyermek erősségeinek feltárására, ide
értve a tehetségfelismerést, tehetségfejlesztést is (Balogh, 2004; Mező, 2004).
A gyerekekkel való egyéni foglalkozáson túl alkalmazzon csoportos fejlesztő
programokat. A gyermekekkel történő pszichológiai munka mellett kiemelt
feladatként jelenik meg a szülőkkel és pedagógusokkal folytatott konzultáció,
mindenekelőtt a pályaválasztási döntés kérdésében (Kiss, 2004; Ritoók, 2006).
A mentális egészség szociális modelljéhez az alapot az ökológiai szemlélet és
a rendszerorientált szemlélet jelentette (Kósáné, 1999).
Paradigmaváltás történt az iskolapszichológiában, és ezzel megerősödött a
preventív szemlélet és az indirekt szolgáltatási modell (Mártonná, 2002, Gut-
kin - Curtis, 2003).
A konzultáció nagyobb teret nyit a prevencióra és a környezeti erőforrások
mozgósítására. Ilyen módon az iskolapszichológus szélesebb körben tud hatni,
mintha csupán direkt módon foglalkozna az egyes gyerekekkel, a konzultáció az
iskolapszichológus egyik legfontosabb módszerévé vált.
A pedagógus konzultáció a pedagógusok pedagógiai továbbképzésének spe­
ciális módszere, amely fejleszti a probléma- és konfliktusmegoldó képességüket
(Bagdy-Telkes, 1988).
Az utóbbi években végzett kutatások eredményei bizonyítják, hogy a pedagó­
gusok számára szervezett esetmegbeszélő csoportoknak, szupervíziós lehetősé­
geknek jelentős szerepe van a pedagógusok kiégésének megelőzésében (Petróczi,
2006; Hunyady Gy-né, M. Nádasi és Serfőző, 2006).
Az iskolai tanácsadás területén fontos új irányzatok, új tevékenységformák
alakultak ki. Ilyen az egészségpszichológiai tanácsadás (Demetrovics, Urbán
és Kökönyei, 2007), vagy a kortárs- és sorstárssegítés, az ún. peer counselling
(Rácz, 2008).
A kortárs segítés, kortárs tanácsadás az Egyesült Államokban és számos eu­
rópai országban elterjedt „mozgalom”, amely Magyarországon a nyolcvanas évek
elején kezdődött a közép és felsőoktatásban. „A kortárs segítés (vagy kortárs ta­
nácsadás, kortárs konzultáció, kortárstámogatás - peer helping, peer counseling,
peer supporting) az azonos vagy hasonló korcsoportba tartozó személyek (ál­

• 294 •
 T a n á c s a d á s az isk o láb an

tálában fiatalok) között megvalósuló segítség- és támogatásnyújtás.” (Rácz és

Szabó, 2008.)
A kortárs segítés, kortárs tanácsadás iskolai környezetben valósul meg, mint
az iskolai tanácsadás egyik, ún. paraprofesszionális formája. A „hivatalos" ta­
nácsadó szakemberek mellett a kortárs tanácsadóknak fontos szerepe van társaik
segítésében.
Tágabb értelemben az iskolai tanácsadás témaköréhez tartozik a felsőoktatási
tanácsadás, amely az utóbbi tíz évben nagyon jelentős mértékben fejlődött or­
szágszerte. A mentálhigiénés életvezetési tanácsadók munkájában jelenik meg
ez a feladat. Az ott dolgozó pszichológusok az iskolapszichológusokhoz hasonló
funkciót töltenek be a hallgatók segítésében és tanáraikkal folytatott konzultá­
cióban. A szülőkkel való kapcsolat a felsőoktatásban tanulók életkori jellemzői­
nek következtében esetleges.
Az iskolapszichológus munkájáról Buzsáki (2010) saját gyakorlatának tapasz­
talatai alapján a következőket írja:

hazánkban
„ A t a n u l ó k és a s z ü lő k s z á m á r a b i z t o s í t o tt is k o la p s z ic h o ló g u s i ta n á c s a d á s
szintén nagyon fontos és hiánypótló szolgáltatás, mivel »alacsonyküszöbű« mentálhi­
giénés szolgáltatásként működik. Az iskolapszichológusi tanácsadás hatalmas előnye,
hogy az iskola természetes közegébe ágyazottan van jelen: folyamatosan, könnyen
elérhető, a megbélyegzettség veszélye nélkül igénybe vehető, szakszerű segítséget
biztosít. Térben, időben is rugalmasan igazodik a pedagógusok, szülők, gyerekek igé­
nyeihez, lehetőségeihez. Érdemi segítséget tud nyújtani, közvetlenül vagy speciális
ellátásokhoz közvetítéssel egyaránt.” (Buzsáki, 2010)

A tanácsadás eltérhet problématerületek szerint. Az iskolapszichológus végezhet

a gyerekek számára tanulási, pályaválasztási tanácsadást, a pedagógusoknak
módszertani, a pedagógusoknak és szülőknek nevelési, az iskolavezetőség és a
testület számára „üzempszichológiai” és mentálhigiénés tanácsadást (Kósáné,
1999).
A tanácsadói tevékenység elsődlegesen közege az iskola - szülő - gyermek vi­
szonyrendszer, de rendszerszinten az őket különféle módon segítő társintézmé­
nyek, külső szakemberek és szolgáltatásrendszerek bonyolult kapcsolatrendsze­
rébe tagozódik be.
E gondolatok jegyében jött létre a „Tanácsadás és az iskolapszichológia" szak­
irány az ELTE PPI< által Oláh Attila irányításával kidolgozott MA-képzésben.
A szakirányon belül kiépítendő kompetenciák rendszere a következő módon
épül fel:

• 295 •
 R i t o ó k M agda

a) Ismeretbeli kompetenciák
A gyermek- és ifjúkori fejlődés és fejlődés-lélektani szempontok élethosszig tartó
elméleteinek ismerete. A fejlődéspszichológiai ismereteken belül különösen a
szocializáció és családi nevelés, az affektív fejlődés és a kognitív fejlődés terü­
letein nyújt részletes ismereteket. Foglalkozik a tanulás jellemzőivel a normál
értelmi fejlődés és a tanulási nehézségek területén és a fejlesztés kérdéseivel.
Az intézményes nevelésben oktatás- és neveléspszichológiai ismereteket nyújt.
Alkalmazott szociálpszichológiai ismeretek a pedagógiai szociálpszichológia,
ifjúsági csoportok jellemzői. A tanácsadási elméletek átfogó rendszerének is­
merete. Az egyéni tanácsadás, csoportos tanácsadás és a családi tanácsadáshoz
kapcsolódó különböző terápiás iskolák ismerete. A kríziselméletek ismerete.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: A tanácsadás elmélete és gya­
korlata, Az egyéni tanácsadás elmélete, Fejlődés és szocializáció, Affektív fejlő­
déspszichológia, Alkalmazott fejlődéspszichológia, Fejlődés-pszichopatológia,
Iskolai szociálpszichológia, Szervezetelmélet és szervezetfejlődés, Kríziselmélet,
Pedagógia, Gyermekvédelem, Kulturális és szociális tényezők az egészségneve­
lésben, Gyermek- és serdülőpszichiátria, Pálya- és munkatanácsadás elmélete.
Életvezetési tanácsadás, Speciális kapcsolati modellek, Társadalmi integráció,
Aktuális eredmények az iskolapszichológiában.
Módszer frontális és interaktív előadások, illetve az elméleteket szemléltető
gyakorlatok, esettanulmányok prezentálása, megbeszélése.

b) Szakmaetikai és jogi kompetenciák

Az oktatási törvények, család- és gyermekjogi ismeretek, gyermekvédelmi isme­
retek, drogtörvény ismerete, munkajoggal kapcsolatos alapvető ismeretek, általá­
nos szakmaetikai kérdések és gyermek és ifjúság számára nyújtott pszichológiai
szolgáltatások speciális etikai kérdései. A kisebbségek helyzetének, jogainak és
támogatási lehetőségeinek ismerete.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: Pályaszocializáció és pszicholó­
gus etika nemzetközi kitekintéssel, Gyermekvédelem, Segítő kapcsolati model­
lek, Társadalmi integráció, Iskolai szociálpszichológia.
Módszer: előadások, esetprezentációk és megbeszélések, társas és egyéni gya­
korlatok.

c) Szakmai-gyakorlati kompetenciák
Segítő megbeszélés és tanári konzultáció vezetése, anamnézis és exploráció,
megfigyelések dokumentálása, nevelési, oktatási feladatok átlátásának támoga­
tása, egyéni fejlesztési terv készítésének segítése. Az iskolai oktató-nevelő mun­
kához kapcsolódó személyiség- és képességfejlesztő csoport vezetése. Nevelési

• 296 •
 T a n á c sa d á s az isk o lá b a n

tanácsadás feladatai. Egyéni életvezetési, pályaválasztási, krízistanácsadás -

egyéni-családi és csoportos tanácsadás keretében.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: Egybefüggő terepmunka az is­
kolai tanácsadás területén, Egyéni tanácsadás gyakorlat, Egészségpszichológiai
tanácsadás, Tanulási készségek fejlesztése, A tanulás tanítása, Csoportdinamika
az iskolában, Pálya- és munkatanácsadás gyakorlat, Krízisintervenciós módsze­
rek, A családi tanácsadás, Nevelési tanácsadás, Iskolai konzultáció.
Módszer: tesztfelvétel, tanácsadás-gyakorlatok, esetprezentációk, esetmegbe­
szélések, terepen végzett gyakorlatok.

d) Mérési és teszthasználati kompetenciák

Az iskolapszichológusi tevékenységben, a nevelési tanácsadásban használatos, a
pályatanácsadás és az életvezetési tanácsadás területén alkalmazott diagnoszti­
kai tesztmódszerek alapvető ismerete (gyermek és felnőtt teljesítmény- és pro­
jektív tesztek). A tanulási képességek és zavarok korai szűrése, diagnosztikája.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: Diagnosztikai módszerek az egyé­
ni tanácsadásban és az iskolapszichológiában, Gyermek-pszichodiagnosztika,
Fejlődés- és kognitív pszcihodiagnosztika, Diagnosztikai módszerek a pálya- és
munkatanácsadásban, Iskolai szervezet vizsgálatai.
Módszer: közvetlen mérések, tesztelések, eredmények bemutatása és az értel­
mezések megvitatása.

e) Kutatói kompetenciák
A nemzetközi szakirodalom feldolgozásának készsége. A vizsgálati hipotézisek
megfogalmazása, vizsgálatiterv-készítés. Az óvoda- és iskolapszichológiában, a
kognitív fejlődés területén, valamint a munka- és pályatanácsadásban külföldön
kidolgozott módszerek adaptálása, az alkalmazott új eljárások kifejlesztésében
való közreműködés az óvodai, iskolai, ifjúsági és családi szocializáció területén,
rendszeres adatgyűjtés és kutatások végzése.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: Kutatásmódszertan, Nevelés-
és oktatáspszichológiai vizsgálatok és terepmunka, Kutatások a tanácsadás te­
rületén, Iskolai szervezet vizsgálatai, Fejlődéspszichológiai kutatások, Aktuális
eredmények az iskolapszichológia területén.
Módszer: terepvizsgálatok, önálló és csoportos kutatások végzése, eredmények
értelmezése és megvitatása.

f) Módszertani kompetenciák
A diagnosztikai és prevenciós módszerek ismerete. Az egyéni, csoportos és csa­
ládi tanácsadási módszerek alkalmazásszintű ismerte. A vizsgálati céloknak

• 297 •
 R ito ó k M a g d a

megfelelő módszerek kiválasztása. Az újonnan kifejlesztett eljárások validitás

és reliabilitás vizsgálata.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: Többváltozós statisztikai eljárá­
sok elmélete és gyakorlata, Diagnosztikai módszerek az egyéni tanácsadásban
és az iskolapszichológiában, Gyermek-pszichodiagnosztika, Fejlődés- és kognitív
pszichodiagnosztika, Diagnosztikai módszerek a pálya- és munkatanácsadásban,
Személyiségfejlesztő csoport, Csoportos tanácsadás-gyakorlat, Személyiségfej­
lesztő csoportmunka az iskolában.
Módszer: módszertanok bemutatása, alkalmazása, esetmegbeszélése, vizsgá­
latok során kapott eredmények megbeszélése.

g) Kommunikációs kompetenciák
A verbális és nonverbális kommunikációs csatornákban való ismeretelméleti
és élményszintű kommunikációs jártasság, a tanácsadói munkához szükséges
készségek. Empátia kifejezése és a nondirektív kommunikáció alkalmazása.
A meghallgatás készségei, az elfogadás kommunikálása. Tudományos értekezé­
sek készítésének képességei.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: A tanácsadás elmélete és gya­
korlata, Az egyéni tanácsadás gyakorlata, Személyiségfejlesztő csoport, Cso­
portos tanácsadás-gyakorlat, Segítő kapcsolati modellek, Egészségpszichológia
tanácsadás, A családi tanácsadás, Iskolai konzultáció, Nevelési tanácsadás, Krí­
zisintervenciós módszerek, Tudományos publikációk készítésének módszertana,
Szakdolgozati konzultáció.
Módszer: személyes tapasztalatszerzés gyakorlatok mentén, a személyes élmé­
nyek megosztása, értelmezése, a tapasztalatok kiemelése és rögzítése. A kom­
munikációs formák gyakorlása feladathelyzetekben.

h) Szakmaközi együttműködést biztosító kompetenciák

Alapvető tárgyi és szemléletbeli ismeretek az általános pedagógiai, gyógypeda­
gógiai és fejlesztőpedagógiai, gyermekvédelmi, szociológiai és munkaerő-piaci
területen.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: Affektív fejlődéspszichológia,
Alkalmazott fejlődéspszichológia, Fejlődés-pszichopatológia, Iskolai szociálpszi­
chológia, Szervezetelmélet és szervezetfejlesztés, Pedagógia, Gyermekvédelem,
Kulturális és szocializációs tényezők az egészségnevelésben.
Módszer: a különféle kapcsolódó tudományterületek idevágó részeinek pre­
zentálása, megvitatása.

• 298 •
 T a n á c s a d á s az isk o láb a n

i) Személyi kompetenciák, szakmai attitűdök

Empátia, hitelesség, elfogadás készsége, kommunikációs, kapcsolatteremtő és
konfliktusmegoldó készség. Kreativitás az új eljárások kidolgozásában és a mód­
szerek adaptálásában.
A kompetencia megszerzését biztosító tárgyak: Egyéni tanácsadás gyakorlat,
Személyiségfejlesztő csoport, Csoportos tanácsadás-gyakorlat, Személyiségfej­
lesztő csoportmunka az iskolában, Szakdolgozat-készítés, Tudományos publiká­
ciók készítésének módszertana.
Módszer: egyéni vizsgálatok, kutatások, mérések, tesztelések, esettanulmá­
nyok eredményeinek prezentálása és megvitatása.
A képzés sokszínű tartalma arra törekszik, hogy felkészítse a hallgatókat az
iskolapszichológusként végzendő tanácsadási feladataikra, elméleti és módszer­
tani szempontból egyaránt. Ebben nagy hangsúlyt kap a pályaválasztási tanács­
adás, a nevelési tanácsadás, az egyéni életvezetési tanácsadás, a krízis tanácsadás,
az egészségpszichológiai, a családi tanácsadás, a tanulási tanácsadás, a tehet­
ség-tanácsadás. A tanácsadás pszichológiájának speciális alkalmazási feladatait
jelenti a gyerekek, szülők és pedagógusok számára nyújtott tanácsadás, valamint
a szervezetfejlesztés és a vezetői tanácsadás.
Az iskolapszichológiai tanácsadás módszereinek és gyakorlatának továbbfej­
lesztésére vonatkozóan figyelemre méltó javaslatokat fogalmazott meg Buzsáki
(2010) tanácsadó szakpszichológus szakdolgozatában:

„...Az iskolapszichológus tanácsadói tevékenységével jelentős mértékben hozzá tud

járulni a gyermekek jóllétéhez.
Mindenekelőtt azzal tud segíteni, hogy a felé közvetített problémákon át „meghallja
a gyerek hangját". Továbbá azzal is, hogy a gyermek felismert igényeit segít megláttatni
az őt támogató, nevelő felnőttekkel is, és támogatja őket abban, hogy viselkedésükkel
ezeknek a gyermeki igényeknek az érvényre jutását segíteni tudják....”

Dolgozatában megfogalmazza, hogy

„Az iskolapszichológusi tevékenység eredményessége szempontjából is nagyon lénye­

ges, hogy a z i s k o l á k n a k legyen a mentálhigiénés segítésre vonatkozó átfogó stratégi­
ájuk.” „E stratégiatervezés első lépcsője szükségszerűen egy komplex mentálhigiénés
helyzetfelmérés kellene, hogy legyen, amely alapján az iskolapszichológusi munka is
sokkal tervezettebbé és hatékonyabbá válhatna. ...”

Az iskolai mentálhigiénés rendszer kulcsszereplői: a pedagógusok. A rájuk háruló

feladatok indokolttá teszik, hogy már az alapképzésük során elsajátíthassák a

. 299 •
 R i t o ó k M agda

segítő kapcsolat és krízisintervenciós munka elméleti, módszertani alapjait és

legalapvetőbb készségeit, hogy nagyobb biztonsággal és felvértezettséggel le­
gyenek jelen, amikor válságban lévő szülőkkel, gyermekekkel, osztályokkal ta­
lálkoznak (Buzsáki, 2010).
A tanulmány további részében hangsúlyozza, hogy

„ma az iskolának nemcsak a gyermekek nevelésében van szerepe, hanem a szülői

kompetenciák erősítésében, támogatásában is. Szükséges, hogy kidolgozzuk azokat az
i s k o l a p s z i c h o l ó g i a i m u n k a f o r m á k a t , amellyel az iskolapszichológus segítheti, fejleszt­
heti az iskola és a szülők együttműködését...” (Buzsáki, 2010).

4. I sko l ai t a n á c s a d ó szakemberképzés
NEM PSZICHOLÓGUSOK SZÁMÁRA

A pszichológusképzés és a tanácsadó szakpszichológus képzés mellett a kilencve­

nes évektől folyik tanácsadó szakemberképzés (pl. munkavállalási, addiktológiai,
mentálhigiénés tanácsadó, tehetségfejlesztő pedagógus, diáktanácsadó).
Az iskolákban folyó tanácsadó munkát az iskolapszichológusok mellett diák-
tanácsadó szakemberek segítik. Az ELTE PPK-n folyó szakirányú továbbképzés
főbb jellemzői a következők:
A szakképzettség oklevélben szereplő megnevezése: diáktanácsadó, megjelölve a
kötelezően választott szakági területet (felsőoktatási diáktanácsadó, közoktatási
diáktanácsadó vagy szakképzési diáktanácsadó).
A felvételfeltétele: a bölcsészettudomány, társadalomtudomány, jog és igazga­
tás, gazdaságtudomány, orvos és egészségtudomány, pedagógusképzés, termé­
szettudomány és sporttudomány képzési területeken BA/BSc, illetve főiskolai
végzettség bármely szakképzettséggel.
A szakirányú továbbképzési szak célja olyan szakemberek képzése, akik alkal­
masak és képesek a közoktatásban, a szakképzésben, illetve a felsőoktatásban
tanuló diákok körében - egyéni és csoportos formában - végzendő információs
és mentálhigiénés tanácsadási feladatok ellátására.
A képzés során elsajátítandó kompetenciák:
- segíteni tudják a diákok tájékozódását a közoktatás, a szakképzés, illetve
a felsőoktatás rendszerében, az oktatás, illetve képzés során és a befejezés
után elérhető tanulási és munkavállalási lehetőségekben, beleértve a tájé­
koztatás fenti témákra vonatkozó nemzetközi információit is;
- segítséget, tanácsot tudnak nyújtani a közoktatási, a szakképzési, illetve
a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezéshez, a beilleszkedéshez,

• 300 ♦
 T a n á c s a d á s a z isk o láb an

a tanulmányi, tanulási, valamint az oktatás vagy képzés időszakában je­

lentkező életvezetési, magánéleti, karriertervezési problémák megoldásá­
hoz, ennek során képesek megítélni, mely problémák esetén szükséges más
szakemberek (pszichológus, orvos, jogász, szociális munkás, munkaválla­
lási tanácsadó stb.) bevonása, ezen lehetőségek igénybevételéhez megfelelő
információkkal rendelkeznek;
- képesek hozzájárulni a tanulók vagy hallgatók pályafejlődéséhez, szemé­
lyes lehetőségeik kibontakoztatásához, a szakképzésbe, a felsőoktatásba
vagy munka világába való belépéshez szükséges döntési, alkalmazkodási
és karriertervezési stratégiák kialakításához;
- személyes kompetenciájuk, képességeik és készségeik kifejlesztése révén
alkalmasak és képesek a tanulók vagy hallgatók körében mentálhigiénés
segítő kapcsolat kialakítására és fenntartására.

A tanulóknak vagy hallgatóknak az oktatási rendszerben történő eligazodása,

továbbhaladási lehetőségeinek a kiválasztása, illetve az adott oktatási intézmény
speciális jellegzetességeihez, céljaihoz való sikeres alkalmazkodása érdekében
képesek a diáktanácsadás területén lehetséges átfogó fejlesztési megoldások kez­
deményezésére a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási, illetve a munkavál­
lalási információs szervezeti rendszerekben.

Alkalmazási területek

A képzésben résztvevők szakértelmét mindenekelőtt a közoktatási intézmények,

a szakképzési intézmények, a felsőoktatási intézmények, valamint az ifjúsági ta­
nácsadók, a pályaválasztási tanácsadó intézmények, a felsőoktatási tanácsadók, a
munkaügyi központok, a családsegítő központok, a speciális nevelőintézmények,
a különféle lelki segélyszolgálatok és a drogambulanciák igénylik.
A diáktanácsadó-képzés Európa számos országában már évtizedekkel koráb­
ban létrejött. Magyarországon a bemutatott képzési program megvalósításával
terjedt el az utóbbi években. Perspektivikus lehetőséget jelent az iskolapszicho­
lógusokkal, pedagógusokkal, szülőkkel való együttműködés számára, és ez a
felsőoktatási specializációra is érvényes.
A Wiegersma-féle rendszer kompetenciaszintjei szempontjából az ő munkájuk
az 1. és 2. szintet jelenti. Tevékenységük nagyon hatékony lehet a tanácsadás te­
rületén, hiszen nagyon sok esetben nincs szükség részletes pszichológiai vizsgá­
latra ahhoz, hogy a tanácskérő segítséget kapjon. A tanulók mellett a szülőknek
és a pedagógusoknak is hasznos konzultációs segítséget nyújthatnak.

• 301 •
 R i t o ó k M agda

A felsőoktatásban a kapcsolatrendszer kiterjedhet az oktatókra is. A szülők­

kel való kapcsolat —a hallgatók életkora miatt - már csak rendkívüli esetekben
válhat szükségessé.
A diáktanácsadó-képzés újabb változata jött létre az ELTE PPK-n 2010-től a
tanári szakvizsgához kapcsolódva: „Iskolai tanácsadó és konzultáns szakirányú
továbbképzés”. Ez a képzés a tanári szakvizsgára felkészítő képzés első évére épül.
További egy év végén ad diplomát. A képzés tartalma, az elsajátítandó kompe­
tenciák és az alkalmazási lehetőségek hasonlóak a diáktanácsadó képzéshez.
A különbség főleg a képzés belső struktúrájának felépítésében van.

5. A TANÁCSADÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁVLATAI

Az egy életen át tartó tanulás fogalma (life-long learning) már több évtizede
ismert a nemzetközi és ezt követően a magyarországi társadalomtudományi cél­
rendszerben. Napjainkban ez kiegészült az egy életen át tartó tanácsadás (life­
long counselling), valamint az életpálya-építési tanácsadás (life-long careeer
development services) fogalmával (Borbély, 2007). Ez ma már nem csupán jelszó,
hanem a munkaképes korú lakosság jelentős részének valóságos szükséglete.
Hiebert és Borgen írja: „A pályaorientációs szolgáltatás fejlettsége egyértelmű­
éin összefügg az ország gazdasági-társadalmi fejlettségével” (Borgen és Hiebert,
2006).
A tanácsadás új tendenciájaként megjelenő transition (átmenet) fogalma ki­
jelöli a tanácsadás feladatait az életút során átélt változások, váltások elősegíté­
sében (Ritoók, 2008).
A tanácsadás azt a lehetőséget jelenti, hogy segítse, támogassa, inspirálja az
egyén fejlődését gyerekkorától élete végéig. Minden váltás, változás magában
rejti a továbblépés és a stagnálás, sőt a visszaesés veszélyét legfontosabb életsze­
repeinkben. A tanácsadás eszköze a fejlesztésnek és eszköze a krízisek megelő­
zésének is. Módszere lehet az egyéni vagy a csoportos tanácsadás, a tréning.
A tanácsadás fejlődésének fontos, új, egyre erősödő tendenciája a fejlesztés.
A gyermekkorban éppúgy megvalósítható, mint a későbbi életszakaszokban. Ez
az egyik legígéretesebb területe a tanácsadásnak.

• 302 •
 T a n á c s a d á s az isk o láb a n

I ro d a l o m

Bagdy E., Telkes J. (1988). Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában. Budapest,

Tankönyvkiadó.
Bagdy E. (szerk.) (1996). Pedagógus hivatásszemélyisége. Debrecen, KLTE Pszi­
chológiai Intézet.
Bagdy E. (2009). Pszichoterápia, tanácsadás, szupervízió, coaching: azonosságok
és különbségek In Kulcsár Éva (szerk.): Tanácsadás és terápia. Budapest, ELTE
Eötvös Kiadó, 72.
Balogh L. (2004). Kellemes problémák. Iskolai tehetséggondozás. In N. Kollár
K., Szabó É. (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Budapes, Osiris, 518-538.
Borbély T. B. (2007). Az élethosszig tartó pálya, karrier-tanácsadásról EU-s né­
zőpontból. Majd egy évvel Jyváskylá után... Munkaügyi Szemle, 8. 28-35.
Borgen, W., Hiebert, B. (2006). Career Guidance and Counselling for Youth:
What Adolescents and Young Adults are Telling US. Int. I. Adv. Counselling,
28: 389-400.
Buzsáki T. (2010). Tanácsadási lehetőségek válási és kapcsolattartási problémák
esetén az iskolapszichológusi tevékenységben. Tanácsadó szakpszichológus
képzésben készült szakdolgozat (kézirat).
Demetrovics Zs., Urbán R., Kökönyei Gy. (szerk.) (2007). Iskolai egészségpszi­
chológia. Budapest, L’Harmattan.
Fonyó I., Pajor A. (szerk.) (1998). Fejezetek a konzultáció pszichológiájának téma­
köréből. Bárczi Gusztáv Tanárképző Főiskola.
Gutkin T. B. Curtis, M. J. (1987). Iskolapszichológia. A z iskolai konzultáció elmé­
lete és technikái. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Hunyady Gy-né, M. Nádasi M., Serfőző M. (2006). Fekete pedagógia. Argumen­
tum.
International Competencies for Educational and Vocational Guidance 4. 2003.
(Elvira Repetto, Beatriz Malik, Paula Ferrer, Nuria Monzano, Bryan Hiebert)
Ivey, A, E., Ivey M„ Bredford-Simek, D. (1987). Counselling and Psychotherapy.
Allyn & Bacon.
Kiss I. (2004). Kellemes problémák. Pályaszocializáció. In N. Kollár K„ Szabó É.
(szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Budapes, Osiris, 496-517.
Kósáné Ormai Vera (1999). Pszichológus az iskolában. OKKER.
Martonné Tamás M. (2002). Az óvoda- és iskolapszichológus feladatai a peda­
gógusokkal való együttműködésben. In Mészáros Aranka (szerk.): Az iskola
szociálpszichológiai jelenségvilága. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Mező F. (2004). A tehetségtanácsadás kézikönyve. Debrecen, Tehetségvadász Stú­
dió, Kockakor Tehetséggondozó Kulturális Egyesület.

• 303 •
 R i t o ó k M agda

N. Kollár K. (2004). Amikor nem a gyerekkel van baj. In N. Kollár I<., Szabó É.
(szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Budapes, Osiris, 563-571.
Petróczi E. (2007). Kiégés elkerülhetetlen? Budapest, Eötvös József Könyvkiadó.
Porkolábné Balogh IC, Szitó I. (2002). A z iskolapszichológia néhány alapkérdése.
ELTE PPI< Tanárképzési és Továbbképzési Központ.
Rajnai N. (2010). A nevelési tanácsadó munkatársaként iskolában dolgozó tanács­
adó pszichológus munkakeretei. MPT XIX. Országos Tudományos Nagygyű­
lése Pécs, 2010. május 27—29., 178-179.
Rácz J., Szabó G. (2008). A kortárs és a sorstárs segítés módszere. In: Rácz J.
szerk.: Az esélyteremtés új útjai. Kortárs és sorstárs segítéssel szerzett tapaszta­
lataink. Budapest, L’Harmattan, 12-52.
Rácz J. (2008) szerk.: A z esélyteremtés új útjai. Kortárs és sorstárssegítéssel szerzett
tapasztalataink. Budapest, L’Harmattan.
Ritoók M. (2006). Pályalélektan, a pályaválasztás pszichológiája. In Bagdy E.,
Klein S. (szerk.): Alkalmazott pszichológia, Budapest, Edge, 50-66.
Ritoók M. (2008): Pályafejlődés, pályafejlődési tanácsadás. Budapest, ELTE Eötvös
Kiadó
Ritoók M. (2009). Új tendenciák a pszichológiai tanácsadás fejlődésében. In:
Kulcsán É. (szerk.): Tanácsadás és terápia. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Wiegersma (1978). How do you counsil? International Journalfór the Advancement
of Counseling. Vol. L. No. 1. 83-80.

• 304 •