Maurice Maeterlinck

A vakok

Maurice Maeterlinck 1862-ben született. Francia nyelvű drámaíró, költő, esszéíró.

1874 szeptemberében beíratták a Sainte-Barbe jezsuita kollégiumba. Az intézmény vallásos

szellemének megfelelően a francia romantika alkotásait kigúnyolták, az iskola falain belül csak
vallásos tárgyú darabokat lehetett előadni. Itteni élményei mély nyomot hagytak Maeterlinckben, ezt
követően mély ellenérzés alakult ki benne a római katolikus egyházzal és általában minden szervezett
vallással szemben. Az iskolában ismerkedett meg Charles Van Lerberghe-gel és Grégoire le Roy-val,
akikkel együtt kezdték írói pályafutásukat.

Már tanulmányai alatt is verseket és rövid regényeket írt, de apja nyomására jogi tanulmányokat
folytatott. A Genti Egyetem jogi karán 1885-ben szerzett diplomát, majd pár hónapot Párizsban
töltött. Itt találkozott a szimbolista mozgalom képviselőivel, akik nagy hatást gyakoroltak későbbi
műveire.

1886-ban jelent meg az első verseskötete, az Üvegházak, majd 1889-ben anyja támogatásával első
színpadi darabja, a Maleine hercegnő. Maeterlinck akkor kezdett népszerűséget szerezni, amikor a
Maleine hercegnő lelkes, kissé túlzó kritikát kapott a párizsi Le Figaro tekintélyes irodalomkritikusától
1890 augusztusában.

A rákövetkező években számos szimbolista darabot írt, amelyeket elsősorban a fatalizmus és a

miszticizmus jellemzett, ilyen volt a Hívatlan vendég, A vakok, A hét hercegnő és a Pelléas és
Mélisande.

1895-ben kezdett viszonyt Georgette Leblanc francia énekes és színésznővel, aki 1918-ig nagy
hatással volt munkájára. Műveiben olyan nőalakokat alkotott, akik kezükbe veszik saját sorsukat.

1895-ben, szülei rosszallása ellenére, összeköltözött Leblanc-nal és Párizs Passy kerületébe költöztek.
Leblanc már férjnél volt, és a katolikus egyház nem volt hajlandó felbontani első házasságát.

1903-ban Maeterlinck a belga kormánytól irodalmi kitüntetést kapott, amelyet 1893-ban már egyszer
odaítéltek neki, de akkor visszautasította.

1906-ban Maerlinck és Leblanc Grasse-ba költöztek, ahol napjai nagy részét meditációval és sétákkal
töltötte. Érzelmileg kezdett eltávolodni Leblanc-tól, ami depressziót váltott ki nála. Ebben az
időszakban számos művet írt, többek között ekkor született talán legnagyobb hatású műve is, A kék
madár. A Marie-Victoire és Mária Magdaléna darabok viszont nem kaptak jó fogadtatást, a kritikusok
nem dicsérték a műveket és már nem tartották olyan inspiráló hatásúnak, mint pályája legelején.

1911-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. 1913-ra már nyíltan hangoztatta szocialista nézeteit, és
egy belgiumi sztrájk során a munkások pártját fogta az egyházzal szemben.

Amikor 1914-ben Németország megszállta Belgiumot, Maeterlinck jelentkezett a francia

idegenlégióba, de kora miatt elutasították. Ekkor Leblanc-nal együtt egy Nizza melletti villába
költöztek, ahol élete következő évtizedét töltötte. Nizzában számos beszédet mondott, amelyekben a
belga nép bátorságát dicsérte és a németek kollektív felelősségét hangoztatta.

Az 1920-as években Maeterlinck egyre kevésbé volt összehangban korával, a korszakban írt drámái és
esszéi nyomtalanul eltűntek.

Az író 1949-ben hunyt el.

Történet:

-A darab a vakok menedékházáról mesél, amely csak egy idős papot (a játék legelején halt meg) és
leromlott apácákat látott.

-Az orvos nemrég volt ott, de korábban meghalt, ami aggasztóvá tette a papot, mivel beteg volt, és
előrevetítette saját halálát. Nem sokkal előtte összegyűjti az összes vakot, és sétára vezeti őket a
sziget körül. Betegszik, és miután elbúcsúzott a gyönyörű fiatal vak nőtől, meghal.

-A vakok azonban nem veszik észre vezetőjük halálát,és hisznek abban, hogy hamarosan visszatér
értük, várják a visszatérését. Idővel aggódni kezdenek és kommunikálnak egymással. A pap (a vakon
született irigykedők) viselkedésére reflektálva és panaszkodva, valamint a múltra emlékezve a vakok
fokozatosan elveszítik visszatérésük reményét.

-Hamarosan megérkezik a menhelyi kutya és köszönet érte a vak megtudja, hogy a pap halott.
Gondolkodva azon, hogyan lehet kijutni, a vakok azt érzik, hogy valaki megérinti őket. Hamarosan
meghallják valaki lépteit, és egy fiatal vak nő egy látó gyereket vesz a karjába, remélve, hogy
meglátja, ki jár. Az ismeretlen közeledtével azonban a gyermek egyre jobban sír.

SZEREPLŐK

Nyolc hős van a "vakokban": hat vak férfi (3 vakon született, öreg és 2 rendes vak), hat vak nő (3
imádkozó, idős, fiatal és őrült), egy halott pap és egy látó gyermek.

-A darab egyik főszereplőjét elhallgattattahalott Maeterlinck pap. A testét körülvevő vak emberek
jellemzik az egész darabot, világossá téve, mennyire fontos szerepet játszott életükben. Egyedük ő és
3 apáca látott a házban.

-Egy másik fontos hős a csecsemő - az őrült vak gyermeke. Ő az egyetlen, aki képes látni, azonban egy
ilyen fiatal kor miatt még nem képes a többiek számára vezetővé válni

-Fiatal vak - szép, fiatal lány, felnőttfestői természettel, de később szem elől tévesztett területen.
Sérülése ellenére továbbra is szereti a szépséget. A lány bájos, és annak ellenére, hogy az összes
környező férfi vak, mindannyian szimpatizálnak vele. Bár nem lát semmit, a szeme még mindig
életben van, és megfelelő bánásmóddal rendelkezik, hamarosan láthatja.

- legidősebb vak nő egyben a legracionálisabb is. A legidősebb vak ember is okos.

-Három vakon született férfi tartozik a legtöbb közészerencsétlen hősök. Nincs emlékük a világ
szépségéről, mivel még soha nem látták. Folyamatosan neheztelnek és kritizálnak másokat. A vak
születésűek panaszkodnak arra, hogy a pap nem szólt hozzájuk, később azonban kiderült, hogy ők
maguk sem kívánják fájdalmasan hallgatni rá.

-A három öreg vak nő, a fiatal vak nővel ellentétben, teljesen inaktív. Beletörődtek sorsukba. Bármi is
történik, továbbra is imádkozik.
ebben a drámában nem tudunk semmit, tele vagyunk információ hiánnyal, nem tudjuk, hol mikor
vagyunk, kik ezek az emberek, miért vezették őket ahol vannak, mi lesz a jövőjük – olyan az élet ami
csak kérdéseket vetnek föl, nem tudjuk rá a választ, de egy biztos van, hogy meg fognak halni. A
halott pap jelenléte ez megbizonyosodnak. a díszlet is a halált jeleníti meg – tiszafa, virág, madarak,
éjszaka, halott levelek.

szereplők:

gyerek aki lát de még túl kicsi ahhoz hogy segítsen

három öreg vak aki mindig csak imádkoznak, nem törődnek már semmivel

legöregebb nő – vannak emlékei, valaha látott, furcsa dolgokat hall – hallja a csillagokat

őrült nő – neki van a gyereke, nem tudunk mást csak sír állandóan

fiatal nő – messziről érkezett, szebb világból, nagyon szép és még ő az aki értékeli a szépséget, csak
tőle köszönt el a pap, férfiak és mindenki kedveli, a hangja miatt és tudják hogy szép de azt nem hogy
hogy néz ki, ő látott, vannak emlékei

három vakon született férfi – mindig vitatkoznak, mások magukra hagyták őket, nem segítenek nekik,
pedig kiderül hogy sokszor ők nem figyeltek senkire

ötödik – még maguknál is szerencsétlenebbnek tartanak, kicsit le is kezelnek

legöregebb férfi – mindig igazat ad a nőknek

hatodik – ő az aki jobban cselekszik, többször el akar indulni de a többiek mindig visszatartják, ő
fedezi föl a papot

akár az is lehet, hogy társadalmi csoportokat jelenítenek meg a szereplők – lehetséges így mert a
klasszikus drámákban a főhős személyiségfejlődése megy végben, itt nincs ilyen, ők mind egy egy
gondolat megtestesítője. Ezek igazából nem hatnak egymásra, egyik sem változik meg a beszélgetés,
egymás hatására.

kétféle vakság – akik születésüktől kezdve – soha nem volt igazából kapcsolatuk a külvilággal, annyira
sivár az életük, hogy álmodni sem tudnak – hogyan álmodnak ha nem mozog a kezük

abszurd szó legyen benne, olyan mint a késöbbi abszurd drámák – annyi különbség van köztük, hogy
a végén van valami, van egy megoldás a helyzettel, de nem tudjuk pontosan mi.

a vége fontos – nyitott vég- reményteli is lehet hogy valaki érkezik és újra vezetni, gondoskodni fog
róluk, de tragikus is lehet – lehet megváltó de gyilkos is de a kisgyerek sírása inkább balsejtelmet
jelent

párhuzamba állítani - Beckett – Godottra várva – embereket csak az tartja össze, hogy várnak
valakire, de igazából azt sem tudják ki az a godott, és nem is jön
Értelmezések

A test fogsága –

itt a vakság nem is annyira a fizikai vakságot jelenti, hanem inkább belső vakságot, hogy az emberek
nem képesek látni a világot, de egymást sem látják, nem tudnak egymásról semmit pedig egész nap
össze vannak zárva. Vakságot sokszor kifogásnak használják, úgy tesznek mintha mindenhez a látás
kellene és nem lehetnének anélkül érzelemeik pl: ha vak vagy nem szoktak sírni

szimbolikus – mert a vakságot a társadalom is okozhatja.

Eszébe juthat a drámáról az embernek a felvilágosodásnak a civilizáció kritikája (Rousseau,

Montesquieu…) Ahol arról van szó, hogy az ember teljes képességei birtokában van, de a civilizáció
megbéklyózza, gúzsba köti az érzékelését, gondolkodását. És a gyermekkor az, amikor az ember
birtokában van ezen képességeknek. (PL. Rousseau -Emile avagy a nevelésről-gyerekeket bizonyos
korig nem szabad nevelni, mert később a civilizáció úgyis árt neki) tehát a gyermek a gyermekkor
ártatlanságát, nyitottságát, látáshoz való képességét is jelentheti, a felnőtteknek fogalmuk sincsen,
hogy mit láthat.

A 19.században elég jelentős gondolat volt az, hogy isten meghalt és magára hagyta az emberiséget.
(ÉLETRAJZ – VALLÁSSAL VALÓ KAPCS)

lehet metaforaként értelmezni - pap az egyház aki magára hagyta az embereket és nem tudja
vezetni, túl öreg és alkalmatlan rá. De az egyházat képviselik az apácák, akikről csak annyit tudunk,
hogy nem mennek ki a kolostorból, nem foglalkoznak az emberiséggel.

A világítótorony akár lehet a tudomány is, aki lát mindent de ugyanúgy hátat fordított az
embereknek.

A vakok az emberi társadalom

a sziget az ember világa

a tenger állandó külső fenyegetettség

művészet lehet akár a fiatal lány jelenléte, aki még látja, érzékeli a szépet