A jelen helyzetben nem szabad előre elkötelezni magunkat egyik hatalom mellett sem.

Az
Ausztriához, Nagy-Britanniához és Oroszországhoz való viszonyunk nem akadálya annak, hogy jó
viszonyt alakítsunk ki ezen hatalmak bármelyikével.

Azt is jelentette, hogy az ideológia nem fog többé szerepet játszani - annak érdekében, hogy
Poroszország szabadon köthessen szövetséget (függetlenül annak belpolitikai intézményeitől)
bármely országgal, ha az előmozdítja az érdekeit. Bismarck politikája visszatérést jelentett Richelieu
elveihez, aki, jóllehet a katolikus egyház bíborosa volt, szembeszállt a katolikus német-római
császárral, amikor Franciaország érdekei azt kívánták. Hasonlóképpen, a meggyőződéses konzervatív
Bismarck szakított konzervatív tanítómestereivel, amikor úgy tűnt fel, hogy azok legitimista elvei
korlátozzák Poroszországot a szabad cselekvésben.

Bismarck kialakuló filozófiáját ugyanolyan felháborodott hitetlenség fogadta egykori támogatói

körében, mint amellyel Richelieu találkozott két évszázaddal korábban, amikor azt az akkoriban
forradalminak számító tézist hirdette, hogy a raison d’état előbbrevaló a vallásnál.

Bismarck véleménye szerint a hatalom helyes felfogása az önkorlátozás doktrínáját is magába

foglalja; a konzervatívok azt hangoztatták, hogy végső soron kizárólag erkölcsi elvek korlátozhatják a
hataloméhséget. A konfliktus csípős levélváltáshoz vezetett az 1850-es évek végén Bismarck és öreg
tanítómestere, a porosz király hadsegéde, Leopold von Gerlach között, akinek Bismarck lényegében
mindent köszönhetett - első diplomáciai kinevezését, az udvarhoz való bejárást, az egész karrierjét.

A két férfi közötti levélváltás akkor kezdődött, amikor Bismarck javaslatot küldött egy levél
kíséretében Gerlachnak arról, hogy Poroszország hagyjon nyitva egy diplomáciai kaput Franciaország
felé is. A kísérő levélben Bismarck a hasznosságot az ideológia fölé helyezte:

„Mindenképpen arra a matematikai logikai következtetésre kell hogy jussak, hogy a mai Ausztria nem
lehet a barátunk.

Gerlach azonban nem tudta elfogadtatni azt a javaslatot, hogy a stratégiai előny igazolhatja az elvek
feladását, különösen akkor nem, ha Bonapartéról van szó. A metternichi orvosságot ajánlotta
ehelyett - azaz, hogy Poroszország hozza Ausztriát és Oroszország egymáshoz közelebb, és állítsa
helyre a Szent Szövetséget Franciaország elszigeteltségének megerősítésére.