A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon: Mária Terézia és a második József

Mária Terézia (1740-1780) és fia, II. József (1780-1790) magyarországi uralkodása a felvilágosult
abszolutizmus fejlődésének jelentős korszaka. Mindkét uralkodó arra törekedett, hogy központi
irányítást erőltessen a különböző birodalmakra, köztük Magyarországra is, miközben a felvilágosodás
elveit - mint például a racionális közigazgatás, a törvény előtti egyenlőség és a gazdasági hasznosság -
beépítette.

Mária Terézia az osztrák örökösödési háború közepette lépett trónra. Uralkodása bizonytalan viszonyban
kezdődött a magyar nemességgel, elsősorban azért, mert az hagyományosan autonóm volt, és
gyanakvással tekintett a Habsburg uralkodókra. Azonban sikerült biztosítania a hűségüket azzal, hogy
megígérte, tiszteletben tartja a szabadságjogokat. Cserébe a magyar nemesség támogatta őt a háború
alatt. Ezzel kezdetét vette a Habsburg uralkodó és a magyar rendek közötti, általánosan együttműködő
kapcsolat.

Mária Terézia számos reformot vezetett be, hogy megerősítse ellenőrzését és modernizálja az országot.
Központosította a közigazgatást a tartományi gyűlések hatáskörének csökkentésével és új központi
bürokratikus intézmények létrehozásával. Gazdasági reformokat is végrehajtott, többek között az
Urbariumot (1767), amely szabályozta a jobbágyok földesurukkal szembeni kötelezettségeit, valamint
előmozdította a mezőgazdaság fejlesztését és a szabad kereskedelmet.

Az anyját 1780-ban követő II. József radikálisabb politikát folytatott. Jozefinista politikája a felvilágosult
abszolutizmus csúcspontját szimbolizálta, a központosítást, a germanizációt és a vallási toleranciát
szorgalmazta. A magyar nemességgel való viszonya azonban anyjáéhoz képest kevésbé volt
együttműködő, mivel nem vette figyelembe hagyományos kiváltságaikat.

Uralkodását rendeletek sokasága jellemezte, ezért "az ediktumok királyaként" emlegetik. Ezek között
voltak a vallási toleranciát kikényszerítő, a jobbágyságot eltörlő és a németet hivatalos nyelvként
bevezető törvények. Átfogó jogi reformot is folytatott, amelynek célja a jogrendszer korszerűsítése és a
törvény előtti egyenlőség előmozdítása volt. Ezek a radikális változások azonban gyakran ütköztek
ellenállásba, és gyors és kompromisszummentes végrehajtásuk miatt vegyes sikerrel jártak.

Mind Mária Terézia, mind II. József hozzájárult a felvilágosodás eszméinek magyarországi elterjedéséhez.
Támogatták a tudományokat és az oktatást, és a felvilágosodás elvein alapuló reformokat hajtottak
végre. Modernizálták az iskolákat, bevezették a tankötelezettséget, és csökkentették az egyház oktatásra
gyakorolt befolyását.
Összefoglalva, Mária Terézia és II. József uralkodása a magyar történelem meghatározó időszakát jelenti,
amelyet a felvilágosult abszolutizmus jellemez. A hatalom központosítására, a közigazgatás és a
társadalom modernizálására, valamint a felvilágosodás eszméinek terjesztésére tett kísérleteik
kitörölhetetlen nyomot hagytak az országban. Az ellenállás ellenére reformjaik megalapozták
Magyarország modern állammá való átalakulását.