A hatalmi egyensúly századat 23.

lecke

A hatalmi egyensúly rendszere

A 18. században az európai hatalmi egyensúly fenntartása, vagyis a legerősebb
hatalommal szemben fellépők támogatása az angolok számára biztosította, hogy míg
az európai hatalmak egymással voltak elfoglalva, előretörjenek a gyarmatosításban.
Beavatkozik a 18. századi háborúkba. A spanyol örökösödési háborúban (1701-
1714), ahol Franciaország ereje megtört,(franciák és spanyolok) Ausztriát támogatta
XV. Lajossal szemben. Az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748)
Poroszország és Ausztria között Szilézia birtoklásáért Nagy Britannia még a
Habsburg Birodalom mögé állt, a franciák által támogatott poroszokkal szemben, az
ugyancsak Sziléziáért folyó hétéves háborúban (1756-1763) már a poroszokat
támogatta Ausztriával szemben, amely a megerősödő Oroszország szövetségese
volt.

Franciaország nehézségei
A spanyol örökösödési háborúban vereséget szenvedő Franciaország a folytonos
háborúk és a túlköltekező állam (királyi udvar fenntartása) miatt egyre mélyülő
pénzügyi válságba került. XVI. Lajos (1774-1792) Turgot tette meg a pénzügyi
ellenőrévé (1774). Turgot lazított a belkereskedelem korlátozásain, csökkentette a
parasztság állami terheit, s néhány illetéket és vámot a nemességgel is
megfizettetett. A nemesség és a polgárság nyomására Turgot megbukott (1776).

Felvilágosult abszolutizmus: felülről, rendeletekkel hajtott átalakítás.

A 18. században Nyugat- Európa centrumterület, Közép-Kelet- Európa elmaradó
terület, azaz periféria lett. A nagyhatalmi helyzet megtartása vagy megszerzése
érdekében az abszolút uralkodók gazdasági és óvatos társadalmi reformokat
hajtottak végre. Rendeletekkel biztosították a kereskedelem szabadságát,
fejlesztették az ipart (kedvező vámok) és az oktatást. Kísérletet tettek a jobbágyok
megadóztatására, védték a jobbágyokat a túlzott földesúri terhektől, hogy azok az
államnak több adót fizethessenek. A reformer uralkodókra erősen hatottak a
felvilágosodás ideáljai (az uralkodó a nép első szolgája, felvilágosítással, a
műveltség növelésével a nép megnyerhető a reformoknak), de a módszerek
abszolutisták (felülről, rendeletekkel végrehajtott átalakítás). Emiatt ezeket a
rendszereket felvilágosult abszolutizmusnak nevezi a történelem.

A Német-Római Birodalom ellentmondásos fejlődése

A 30 éves háború (1648) után a Német-Római Birodalom önálló (szuverén) államok
halmazává vált (több államra (kb. 300) hull szét, akik önálló bel- és külpolitikát
folytatnak, fényes, a versailles-it utánzó udvart és francia reguláris hadsereget
mintázó katonaságot tartottak, önálló pénz- és vámrendszert vezettek be).
Merkantilista gazdaságpolitikával, majd felvilágosult reformokkal kísérleteztek, ám
ezek akadályozták a német gazdaság fejlődését. Nőttek a lakosság adóterhei is. A
18. században lassú fejlődés bontakozott ki (manufaktúrák elterjedése).

A reformok a felemelkedő Poroszországban hoztak átütő eredményeket. Az ország

katonai erejét növelték, eredményesen fejlesztették az oktatást, megadóztatták a
nemességet, felszabadították a jobbágyságot (földjeinek egy részéért cserébe),
sikeresen támogatták a mezőgazdaság és az ipar (textil, vasipar) fejlődését, betiltotta
a kínvallatást, növeli az ország területét. A felvilágosult reformok II. (Nagy) Frigyes
uralkodása alatt (1740-1786) teljesedtek ki. A gazdaság fellendülése és a sikeres
háborúk révén Poroszország a nagyhatalmak sorába emelkedett.

A Habsburg Birodalom határozta meg a német erőviszonyokat. Miután a birodalom

Magyarországról kiűzte a törököt, és a spanyol örökösödési háborúban elvesztette
dél- és nyugat –európai területeinek jelentős részét, súlypontja a Duna völgyébe
helyeződött, a 18. század elejére az örökös tartományokban megerősítették az
abszolutizmust, Mo.-n viszont a rendeknek tett engedményekkel. Alulmaradtak a
Poroszországgal szemben vívott háborúban Sziléziáért. Mária Terézia (1740-1780)
(„ Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk!” )és II: József (1780-1790) felvilágosult
reformokat vezettek be (jobbágyrendelet, türelmi rendelet, nyelvrendelet). A
soknemzetiségű birodalmat nem sikerült egységesség gyúrniuk.

Oroszország előretörése
II. Katalin (1762-1796) despotikus állama (I. Péterhez hasonlóan) felvilágosult
reformokkal próbálkozott (új iskolák, városok alapítása, a kereskedelem fejlesztése).
A legfőbb célkitűzése azonban a birodalom területének a növelése volt, melynek fő
célpontja Lengyelország. II.Katalin és II.Frigyes (porosz király) 1772-ben
elérkezettnek látták az időt Lengyelország felosztására. Osztozkodásukba az
egyensúly fenntartása végett Ausztria is bekapcsolódott (Galícia). Lengyelország
megszűnik létezni. A cárnő a hanyatló Oszmán Birodalom rovására dél felé is
folytatta a terjeszkedést. Kezdetben szövetkezik Ausztriával, aki később felismerte,
hogy az erős Oroszország megjelenése a félszigeten számára kedvezőtlen, ezért
már közvetett módon a Portát támogatta. A hódítások leálltak.