Valamikor a világ kezdetén még nem voltak virágok a Földön.

A virágok birodalma  csillagos álmát aludta valahol egy titkokkal teli helyen  az idők méllyén. A mi
Földünkön pedig forogtak örvénylettek, táncoltak a vizek.
Van, aki úgy sejti, hogy óriások ereje emelte ki a Földet a Vízből, van aki szerint hatalmas
teknősbéka púpos háta tartja.
Egy biztos: Vízanya öléből emelkedett ki. Addig ringatgatta, addig formálgatta, addig simogatta míg
egyszercsak úgy érezte készen van. Ekkor nagy erők segítségével gyöngéden kitolta mélységes
méllyéből és ott ringatózott ölében a Fölgyermek, az első szárazföld.
Akárhogy is történt, nagy erők dolgoztak itt akkoriban. És egy hatalmas erő Eget teremtett a zsenge
Föld fölé, hogy legyen mit néznie az újszülöttnek. Amikor először nevetett fel az égre a FÖLD akkor
sütött ki először a Nap odafönt, mint egy óriási, melengető csillagszem.
A földgyermek tágranyílt szemmel bámulta a kék Eget  Nappal és a sziporkázó csillagokat Éjszaka.
- Bárcsak itt lehetnének velem! –gondolta. Bárcsak megismerhetném őket közelebbről!
És amit nagyon sokat néz az ember az után föltámad a vágya is, és ha nem vigyáz ,olyan erős lesz a
kívánsága, hogy már másra sem tud gondolni… Igy történt ez a kicsi Földgyermekkel is, másra sem
tudott gondolni csak a sziporkázó csillagokra és ezüst fehér fényükre, ami néha mintha közeledne
hozzá, néha meg mintha teljesen eltávolodna..
-Anyám, kérte ezerszer a hatalmas erejű Vizet, hívjuk meg hozzánk a csillagokat! – És a víz ragyogó
tükröt mutatott a csillagoknak. De azok nem jöttek el hozzájuk! Ott maradtak a távoli Égben. Sirt a
Földgyermek, annyira, hogy egészen elöntötte a könnyek áradata. Már az a veszély fenyegetett,
hogy újra lesüllyed a vizek méllyére. Hiába szárítgatta a Nap is a könnyeit.
Ekkor az egész Világmindenségnek megesett a szíve rajta. Mert ha igazi nagy tiszta vággyal vágyunk
valamire annak valamiképpen teljesednie kell. Egy hatalmas erő végül újra megjelent a Földön és
elküldte neki vigasztaló ajándékul a legeslegkisebb csillagot.
Apró magocska burokban érkezett a csillag a szelek szárnyán.. A Földgyermek pedig örömében
folyton az ölében hordozta.
Nap simogatta, Víz öntözgette, Föld melengette, mígnem a magocskából ezüsthagymácska nem
fejlődött, az ezüsthagymácskából pedig gyönyörű fehérszirmú VIRÁG. Az első földi virág, akinek
sziporkázó csillagfénye illattá alakult a Liliom volt. Illata pedig szállt, szállt föl újra a csillagos
Égig , így hívta le testvéreit a csillagokat.

Megfigyelheted mennyiféle virággal találkozol a Földön. Pontosan annyi csillag költözött le az Égről.
És a Liliom illata még ma is egyre hívja őket. És minden egyes tiszta kívánság újabb virágot szül.