1.5.

A nevelés feladat- és eszközrendszere – fő tevékenységi

formák

1. A nevelés fő tevékenységei: gondozás, szabadidős tevékenységek, játék,

gyermekmunka, tanítás- tanulás

2. kisgyermek- és óvodáskorú fő tevékenységformái

3. szabadidő szerepe egyén és közösség életében

közművelődési intézmények helye a szabadidős tevékenységekben
szabadidő fogalma, aktív és passzív rekreációs tevékenység jelentősége
példák különböző életkorok jellemző szabadidő tevékenységeire

4. játék fogalma, szerepe a fejlődésben, játékfejlődés szakaszai

példák a játék fajtáira, felnőtt irányító tevékenysége és a gyermek játéktevékenysége
közti összefüggés
életkorok jellemző játéktevékenysége
elmélyült játék feltételei, közvetlen és közvetett játékirányítás előnyei és hátrányai
játék és munkajellegű tevékenység kapcsolata

5. gyermekmunka jelentősége a személyiségfejlődés folyamatában

a gyermek önmaga irányába és mások érdekében végzett munkajellegű tevékenységei
gyermekmunka jellemzői, lehetőségei életkorokban
gyermekmunka hasonlóságai és különbségei a játékkal
gyermekmunka irányításának feladatai
életkorokra jellemző munkafajták

6. tanulás, tanítás, oktatás, ismeret, a tudás fogalma

jártasság, készség, képesség fogalma, példákkal illusztrálva a fogalmak közti
kapcsolat
nevelés, oktatás, képzés egymáshoz való viszonya
oktatás helye a nevelés folyamatában
Gondozás: Bensőséges interakciós helyzet kisgyermeknevelő és gyermek között, melynek
elsődleges célja a gyermek testi szükségletének kielégítése. A gondozás során a nevelő
folyamatos odafigyeléssel biztosítja a gyermekek komfortérzetét, hiszen csak ez adhat pozitív
alapot a közös tevékenységekhez. A szociális kompetencia kialakításának az egyik feltétele,
hogy a gyermek aktívan részt vehessen a gondozási helyzetekben, A kisgyermeknevelővel
kialakított érzelmi kapcsolat, a gyermekről a jelzések kihatnak a személyiség egészséges
alakulására. A gondozás jelentős mértékben befolyásolja a szokáskialakítást és az
önállósodást.
A nevelés és gondozás egymással szorosan összefüggő, egymással kapcsolatban álló
tevékenységek. A kisgyermek személyiségének fejlődését a nevelés, gondozás segítségével
alakíthatjuk. Mindkettő folyamatot képez, egymás után követkzeő műveletek, akciók,
történések sorozatából áll.

Szabadidős tevékenységek: A szabadidő a munkavégzés és a testi szükségletek kielégítésén

túl fennmaradó szabad felhasználású idő. Ide tartozik minden olyan foglalatosság,
amelyekben mindenki önként vesz részt, akár azért, hogy kipihenje magát, vagy szórakozzon,
vagy társadalmi kapcsolatait ápolja, esetleg továbbképezze magát. A szabadidő aktív eltöltése
gyakran testi erőfeszítéssel, a képességek, készségek mozgósításával jár. A szabadidő aktív
felhasználása a személyiségfejlődésben is fontos szerepet játszik. Az aktív szabadidős
tevékenységek közé tartozhatnak a testmozgás, az alkotás, a művelődés és a társas szórakozás
különböző formái. A szabadidős tevékenységek, a szórakozás vagy kikapcsolódás és a sport
az ember felfrissülését, munkavégző képességének újrateremtését, az igényesen megélt
minőségi élet megteremtését szolgálják.

Játék: A gyermekkor legfontosabb tevékenysége, amely segít a világ megismerésében és

befogadásában, elősegíti a testi, az értelmi, az érzelmi és a szociális fejlődést. A
kisgyermeknevelő a játék feltételeinek (megfelelő hangulat, hely, idő, eszközök)
biztosításával és nevelői magatartásával támogatja az elmélyült, nyugodt játéktevékenységet,
a kreativitást. A gyermek igényeitől és a helyzettől függően kezdeményez, szerepet vállal a
játékban, annak tartalmát ötleteivel, javaslataival színesíti. A játék ad elsősorban lehetőséget a
társas kapcsolatos fejlődésére is. A többi gyermekkel való együttlét örömforrás a kisgyermek
számára, a társak viselkedése mintát nyújt, segítve a szociális képességek fejlődését.

Gyermekmunka: A gyermeki munka tudatos szervezést, a gyermekekkel való

együttműködést és folyamatos pozitív értékelést igényel. Nagyobb önállóságot kell adnunk a
gyermeknek ahhoz, hogy önmagukat próbára tehessék, erősödjék felelősségérzetük. A
túlvédés és kiszolgálás gátolja az önérvényesítést, fékezi a gyermek aktivitását. Ez az a
terület, ahol a gyermek számára egyértelművé válik az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata.
A kézzelfogható eredmény pedig megelégedést, büszkeséget vált ki, s mint ilyen az egyik
legerőteljesebb motiváló tényező. A gyermek öntevékenységét, nyitottságát, megismerési
vágyát, aktivitását, érdeklődését tudatosan felhasználhatjuk nevelési céljaink elérésére.

Tanulás- tanítás: A tanítás – tanulás kétirányú, oda – vissza ható, ciklikus körfolyamat. A
pedagógus/nevelő és a gyermek közötti kölcsönhatás. Mindkét résztvevő hat önmagára, a
másik félre és az egész tanulási folyamatra.
Szabadidő

A szabadidő nélkülözhetetlen az életteljességhez, mely életkoronként változó időkeretekben,

változó tartalommal a szabadság érvényesülése mellett biztosítja a fizikai és pszichés
egyensúlyt, a harmonikus személyiséget. Ugyanakkor ismerünk ún. kétpólusú
megközelítéseket is, amelyben a munka és a szabadidő, pihenőidő, rekreációs idő
kapcsolatában írják le a szabadidőt. Eszerint a szabadidő a munka és egyéb kötelezettségek
előtti és utáni időkeretekben történik. Ez az ún. „ráérő idő”, amelyben megvalósul az ember
függetlensége, s mely fogalmat már az ókori filo- zófusok is használtak. A szabadidős
tevékenység (hobbi) nem csupán időtöltés, hanem testi, szellemi felfrissülés, majd ennek
hatására újjászerveződő pszichés és fizikai egyensúly állapota. Regenerálódás, karbantartás,
felüdülés, ki- kapcsolódás, s nem utolsó sorban tanulás, fejlődés.
Limbos,E. négyféle funkciót rendel a szabadidőhöz:

- lazítás

- szórakozás

- fejlődés

- kapcsolatépítés (kezd felerősödni a kapcsolati dimenzió, olyan kapcsolatépítés, mely

nem versengés, hanem megértés, támogatás, tisztelet, elfogadás)

A szabadidő funkcióiban változás tapasztalható. Korábban inkább a kikapcsolódás igénye

jellemezte. Napjainkban inkább a munkával és a társadalmi problémákkal kapcsolatos
tájékozódás, valamint a kulturális javak elsajátítására irányuló törekvés jellemzi.

A szabadidő tartalma, tipikus tevékenységei intézményenként eltérnek:

- Óvoda: játékorientált szabadidő, nagyon sok választható tevékenység

- Iskola: turisztika, művelődés, szórakozás, felüdülés, tanulmányi feladatok teljesítése

közbeni kikapcsolódás (napközis programok és tevékenységek), tanórán kívüli
tanulmányi kiegészítő tevékenységek a fejlődés, elmélyülés érdekében, játék saját
szórakozásukra

- Kollégium: egyéni, ill. csoportos szabadidős tevékenységek és programok (művelődés,

szórakozás, hagyományápolás, játék, hobbi stb.)

A különböző korosztályokkal más és más tevékenységben és keretek- ben, helyszínekben
szükséges gondolkodnunk. Nézzünk most erre egy lehetséges listát, mely természetszerűen az
adott környezethez alakítható, bővíthető.

Óvodáskorúak családjának:

- Elsősorban játékkal, versengéssel, mozgással összefüggő közös szabadidő eltöltés

- Közös kirándulás, hétvégi összejövetel, ahol van gyermekprogram, külön a szülőknek
játékkészítés, kézműves foglal- kozás, daltanulás stb. és van a gyermekeknek és
szülőknek közös programja is.
- Szalonnasütés és játékszervezés
 - Szülők-gyermekek tornája
- Családi sportvetélkedő
- Mese- és játékdélután játékkészítéssel, a szülők bevonásával a bábozásba,
dramatizálásba.
- Kerékpártúra a családokkal (6-7 évesekkel).
- Közös utazás közeli településre, városnézés, közös játszótéri játék, közös ételkészítés.
- Gyermekpiknik, gyermekzsúr születés és/vagy névnap alkalmával.
- Játékprogram a gyermekeknek, szabadidős program a szülőknek.

Kisiskolásoknak és családjuknak:

- Válogatás az előzőekből (bár az iskola feltétele tevékenységekhez nem olyan jók, mint
az óvodáé)
- A városnézéshez (mely már távolabbi is lehet) kapcsolódhat érdeklődés szerint
intézmények megtekintése, szülők mun- kahelyének (pl. termelőüzem, mezőgazdasági
tevékenység stb.) meglátogatása.
- Családi szellemi vetélkedő (lehet sorozat, a bejutáshoz otthoni feladatok teljesítése,
majd nyilvános döntő).

12 év felettiek családjának:

- A felmért igények szerint tudjuk a lehetőségeket feltárni.

- Inkább szervezési feladatokba vonhatók be, ill. támogatást adhatnak.
- Értékközvetítés, konzultáció a szülőkkel a gyermekek hasznos, értékes szabadidő
eltöltéséről, problémák elemzése, tanácsadás.

A szabadidős tevékenységek a tanulási tevékenységekkel szoros egységben alkotják az iskola

nevelési rendszerét. Szükséges, hogy az iskola pedagógiai programja rögzítse a szabadidős
programok létjogosultságát, szükségességét. Rögzíteni kell az igényeket, elvárásokat és
célkitűzéseket. Közösséghez tartozást, izgalmat, kalandot, sikerélményt kínálhatnak.
Megváltozik a gyermek társas kapcsolata. Megváltozik a gyermek, tanárok, nevelők
együttműködése. Változik a gyermek aktivitása, alkotóképes- sége. Fejlődik önbizalma.
Sikerélmény elérésére törekszik. Tanulását, ismeretbővítését segítő programok iránt
fokozatosan érdeklődővé válik. Segítséggel, majd fokozatos önállósággal felismeri a
szabadidő kulturált eltöltésének lehetőségeit. A szerzett tapasztalatok alapján bővül
kapcsolata tágabb környezetével. Olyan értelmes tevékenység végzését tartja fontosnak,
aminek előnyeit a tanórán és a szabadidőben egyaránt tapasztalja és hasznosítja. Többoldalú
személyiségformáló hatása van annak, ha gyermekek/tanulók aktív, cselekvő részesei a
program összeállításának (ötlet- börze), kivitelezésének, az adott szervezet működési rendje
kialakításának. Ők maguk, esetenként képviselőik segítségével teszik valóban működőképessé
a pedagógus által, ill. kezdeményezésére létrejövő csoportosulásokat. Együttműködés jön
létre pl. a gyermeki önkormányzat- tal (iskolában, diákotthonban), s a különböző felelősök,
tisztségviselők, megbízottak közreműködésével jobban megközelíthetőek a
gyermekek/tanulók. E folyamatban az élekor előrehaladtával együtt nő az önálló
kezdeményezés és hatáskör. A gyermekek/tanulók maguk is aktívan hozzájárulnak saját
életük jobbá, szebbé, élménygazdaggá tételéhez.
Hasonlóan kedvező hatású a szabadidős kultúra alapozására, kialakí- tására a közös program,
a közösség. Mit is ad a közösség a gyermek/tanuló számára?

- A közösség a társas penetrancia (társas hatóképesség) próbája.

- Meggyőző erejének kipróbálását.
- Perspektívát ad.
- A kohézió, összetartó erő erősíti az együvé tartozás érzését, az összetartást.
- A közös élmény sajátos örömét.
- Egymásra figyelés, az empátia érzésének erősödését. Alkalmazkodást, egymás
megbecsülését, elismerését. Sikerélményt.
- Erőpróbát, saját és mások teljesítményének összehasonlítását.

A rekreációnak két megközelítése van, az egyik szerint megkülönböztethetünk pihenést és

kreatív szabadidőtöltést. Pihenésen belül is két csoport létezik: a passzív pihenés és az aktív
pihenés. A passzív pihenés az alvást és a relaxációt jelenti, míg az aktív pihenés a moziba és
színházba járást, koncertlátogatást, a tv nézést és az olvasást. A kreatív szabadidőtöltésbe
tartozik a tanulás, a művészi tevékenységek, a barkácsolás, kertészkedés.

Egy másik felosztás szerint szellemi és fizikai, - sportrekreációt különböztethetünk meg.

Fizikai, vagy mozgásos rekreáción belül beszélhetünk horgászásról, napozásról, strandolásról,
túrázásról, városnézésről, stb.. A sportrekreációt a fitnesztermi edzések, zenés aerobik,
kocogás, síelés jelentik, tehát azok a tevékenységek melyek a szív -, keringési -, hormon,
izom és csontrendszert is igénybe veszik. A turizmus része tud lenni minkét rekreációs
területnek, de jellemzően önállóan is képviseli ezt a szemléletet, önálló iparággént szolgálja a
lakosságot és a gazdaság szereplőit.

A szellemi rekreáció a kultúra, szórakozás (játék) és művelődés kérdéseivel, a műveltség

típusaival és a kulturális élet problematikáival foglalkozik, illetve használja föl azokat
eszközül. A szellemi rekreáció ugyanakkor több mint a kultúra, szórakozás és művelődés
kérdéseivel foglalkozó tevékenység. Hozzá tartozik valamennyi olyan szabadidős
tevékenység, ami nem elsősorban a fizikumot (motorika) veszi igénybe. Jelenti ugyanakkor az
önművelést, az önképzést és továbbtanulást is.

Jellemző tevékenységei:
- Részben passzívak: (néző, el- és befogadó szerepe) – olvasás, zenehallgatás; színház,
mozi, tévé; kiállítások megtekintése, kulturális turizmus; szurkolás (sport, vetélkedők).

- Zömében aktívak (résztvevő), vagy kreatívak (létrehozó) – rejtvényfejtés, illetve

készítés, szellemi játékok, kézimunkázás; zenélés, éneklés, zeneszerzés, vers-, vagy
próza írása, vetélkedői részvétel; fafaragás, festés

- Lehetnek (a hagyományos értelmezésben) hobbi jellegűek (résztvevő is, létrehozó is)

– gyűjtés (képeslap, kőzetek, rovarok, növények; képzőművészeti alkotások),
barkácsolás.

A fizikai rekreációhoz a szabadidőben, nem kényszerből (szükségletből fakadóan), hanem

kedvtelésből végzett fizikai (testi, motoros) tevékenységek tartoznak. Ide tartoznak a hobbi
jellegű (nem szellemi típusú) tevékenykedés és a turisztika különböző válfajain, valamint a
tánc, illetve táncjellegű mozgásokon túlmenően a sport és sportjellegű elfoglaltságok, a –
gyűjtőfogalommal – sport-rekreáció (helyesebben rekreációs sport). Ez utóbbi a legfontosabb
– összetevője a fizikai rekreációnak. Kiemelt szerepét a testgyakorlatok, a sport
tervezhetősége és a terhelés viszonylag pontos adagolhatósága indokolja.

Területei:
- A hobbi jellegű tevékenységek, amelyek a kreativitás kibontakoztatásának, és az
(önszerveződő) társas kapcsolatok gyakorlásának a kitűnő eszközei. (Barkácsolás,
kertészkedés, horgászás, vadászat stb.)

- Tánc- és a táncjellegű mozgások, (amelyek részben a szellemi – művészeti

rekreációhoz is tartoznak)

- Turisztika (kirándulás, túrázás, sportmászás)

- Játék, részben a szellemi (pontosabban a kulturális) területhez, részben pedig

(megvalósulásában) a testgyakorlati tevékenységekhez tartoznak.

A különböző életkorokra jellemző szabadidős tevékenységek

Csecsmőkor (0-1év): jellemző a gyors motoros és kommunikációs fejlődés.

Rekreációs tevékenységi formák: legyen együttes! pl.: ringató foglalkozások, babaúszás,
baba-mama torna, stb.)

Kisgyermekkor (1-3 év): jellemző a növekedés és a motoros és kommunikációs

tevékenységek, képességek finomodása. A rekreáció széles tárháza áll rendelkezésre,
domináljanak a természetes mozgások, változatos-rövid idejű-vidám tevékenységek legyenek,
töltsön egyre több időt ingergazdag-idegen környezetben. Pl.: gyakorló-, konstruálójátékok,
mozgásos játékok, mesehallgatás, stb.
pl.: a kor előrehaladtával játéktevékenységek, különféle mozgásformák
Óvodáskor (3-6/7 év): a mozgások tökéletesednek, kialakulnak a mozgáskombinációk.
Határtalan mozgékonyság és fáradhatatlanság és játékosság jellemzi őket.
Rekreációs tevékenységek:
Indoor tevékenységek: festés, rajzolás, hajtogatás, gyurmázás, néphagyomásnyra épülő
tevékenységek (tojásfestés,stb.), arcfestés, lufihajtogatás, bábjáték, mesefilm, mesehallgatás,
szerepjátékok, úszás, gyerekzsúr, játszóház
Outdoor tevékenységek: homokvár építés, sárkányeregetés, játszótér, növényültetés,
piknik, tematikus napok (pl.: kalóznap), állatokkal együtt végrehajtható tevékenységek
(lovaskocsizás, állatsimogatás, állatkerti látogatás), mozgásos játékok (fogócska, célbadobó,
sor-váltó versenyek, stb.), medencés játékok (fröcskölődő), vadaspark, meseszínház, hóember
építés, szánkózás, síelés-korcsolyázás alapjainak megtanulása ebben az életkorban kezdhető
el.

Kisiskoláskor (6-11/12 év): jellemző a szabadidőben végzett tanulás (ösztönös tanulás). Már
képesek mélyebben és logikusabban gondolkodni, ez a leghatékonyabb mozgástanuló időszak
(javulnak az erő és teherkar viszonyok), megjelenik az önálló, kreatív tanulás.
Tevékenységek:
Indoor tevékenységek: festés, rajzolás, barkácsolás, társasjáték, ajándékkészítés,
puzzle, vetélkedők, egyéb kézműves foglalkozások, gyerek diszkó, gyerekzsúr, néptánc,
tánctanulás,
Outdoor tevékenységek: kirándulások, sítúrák, vízitúrák, kempingezések, játszótér,
szabad levegőn végezhető sportok (tollas, foci,stb.), sárkányeregetés, tematikus napok,
növényültetés, futással végzett feladatok-versenyek, hógolyó csata, szánkózás, hóemberépítés,
ugrálóvár, logikai és ügyességi játékok, STB.

Serdülőkor (12-16 év): a legviharosabb, leglátványosabb változások időszaka. A rekreációs

tevékenységeknek fontos feladata, hogy lekösse a fiatalokat és megakadályozza a bandákba
kerülését. Népszerű az extrém sporttevékenységek kipróbálása. Jelentős részét a
szabadidejüknek a kortárs csoport társaságában töltik, ahol lehet vitatkozni, szórakozni,
sportolni ellenőrzés és kötöttség nélkül
Jellemző tevékenységi formák:
Indoor tevéknységek: modellezés, barkácsolás, Tini Olimpia, Tini Parti, szellemi
vetélkedők, kézműves tevékenységek, társas játékok (activity, scrabble, marokkó, jenga),
csapatépítő játékok, stb.
Outdoor tevékenységek: különböző szabályjátékok, természeti sportok (tenisz, kosár,
foci, strandröpi, vízisportok, kerékpározás, lovaglás, stb.), kirándulások, kalandpark,
akadályversenyek, olvasás, tanulás, tv, zenehallgatás, internetezés, STB.

Ifjúkor (16-21 év): jellemző, hogy újra érdeklődni kezdenek a világ felé, fontossá válik
számukra a zene, tánc, mozi, divat, politika, színház.
Népszerű tevékenységek:
Indoor tevékenységek: szellemi sportok (kártyajáték, sakk...), internet, darts, billiárd,
társasjátékok, mozgásformák (aerobic, tánc, fittnesterem, stb.), kulturális programok (activity,
színház, koncertek), wellness-fittness programok, diszkó, sportolási lehetőségek, stb.
Outdoor tevékenységek: túrázás, sportolási lehetőségek, városnézés, gasztroturisztika,
fesztiválok, extrém kalandpartkok, STB.

Fiatal felnőttek (20-35 év): ez az életre készülés, tanulás, munkavállalás, családalapítás

időszaka. Rekreáció szempotjából ebben az időszakban beszélhetünk a legkevesebb
szabadidőről, ezért szerepe felértékelődik.
Tevékenységek lehetőségei: különféle aktív sportok, extrém sportok, wellness (szauna,
masszázs), élményfürdő, városlátogatás, közösségi programok, zenés estek-koncertek,
fesztiválok, szépségkezelések, olvasás, internetezés, mozi, színház, társasági összejövetelek
stb.

Intézményei

Művelődési otthonok:

Feladatai, a közös művelődsé és szórakoztatás feltételeinek biztosítása, az alkotótevékenység

kibontakoztatása, a kultúra eredményeinek terjesztése.

Tevékenységi formái: tartós művelődési közösségek (szakkörök, amatőr művészeti csoportok,

klubok) működtetése, ismeretterjesztő (előadások, tanfolyamok) és műsoros rendezvények
szervezése.

Gyermek és ifjúsági közművelődési intézmények:

A művelődési intézményhálózat sajátos része, a gyermekek és a fiatalok nevelését végzik,

szervezik a kulturált szabadidő eltöltését, a művelődést, a testmozgást.

Típusai: ifjúsági klub, ifjúsági házak (14-30év közöttieknek), ifjúsági parkok (zenés-táncos
rendezvények, bemutatkozási lehetőség, kiállítás, bemutatók szervezése)

Közművelődési könyvtárak:

A világról szóló egyetemes ismereteket tartalmazó dokumentumok gyűjtő, feltáró és közvetítő

helye.

Feladatai: általános művelődési igények fejlesztése, alakítása, formálása,, a műveltség

terjesztése és gyarapítása, életmód és ízlés fejlesztése, a szabadidő hasznos eltöltésének
szervezése, szakirodalmi igények kielégítése a kultúra és a kutatások szempontjából jelentős
könyvtári anyagok megőrzése és hozzáférhetővé tétele

Közgyűjtemények:

A történelmi múlttal, a jelen életével, kultúrájával foglalkozó anyagi és szellemi termékek

gyűjteményei.

Típusai: múzeum (kulturális, tudományos, közművelődési intézmény, muzeális emlékeket

gyűjt, gondoskodik az emlékek megőrzésérol, gyűjteményeit tudományosan feldolgozza,
közreadja, bemutatja), levéltár (a múlt emlékeit őrzi)

Művészeti intézmények:

Az irodalmi, színházi, a zene és táncművészeti, a képző és iparművészeti, a kiállítási, a

művészeti alkotások eljuttatása a lakosságokhoz olyan formában, hogy azok a köztudat
részévé váljanak.
Játék

A játék a gyermek alapvető, aktív tevékenysége. Funkciója szerteágazó. A játék fejlődése jól
tükrözi a személyiség fejlődést, nyomon követve ezáltal az egyén érzelmi, értelmi, szociális
fejlődését. A játék mozgatói a természetese (emberi) szükségletek, amelyet a feszültség
átmeneti csökkenése és újratermelődése, és erős érzelmi töltés jellemez (örömszerző jelleg). A
játék az emberi tevékenység olyan sajátos formája, mely végigkíséri az ember egész életét és
az emberiség életét. A játék önként, szabadon választott tevékenység, amelyben nincs
kényszer. A játék varázsa minden korosztályt magával ragad, a játék lényege az embernek az
a képessége, hogy tükrözze a valóságot, és át is alakítsa azt. A gyermeki játék által a gyermek
hatni tud környezetére, az őt körülvevő világra, és közben játékával változást idéz elő a
valóságban. A gyermek a valóságot nem úgy tükrözi vissza, ahogy azt mi felnőttek a
valóságban tettük. A gyermek életkorának megfelelő játékot játszik. Úgy játszik, ahogy
életkora és fejlettsége meghatározza, úgy fejlődik, ahogy a játéka segíti ebben. A játék a
kisgyermek elsődleges tevékenysége, szabadon választott, külső céltól mentes, önmagáért a
tevékenységért folytatott, örömszerzéssel kísért cselekvéssor. Ahogy a gyermek növekszik,
egyre jobban megérti mind önmagát, mind pedig az embereket, és azt a társadalmat, melyben
él, s ezen keresztül játékának módja, tartalma, szintje változik.

A játéknak természetéből eredően többféle hatása van a gyermek mindennapjaira:

- feszültségoldó hatás,
- örömforrás
- személyiségfejlesztő hatás

A játék jellemzői továbbá

- sajátos céltudatos tevékenység

- önkéntes
- szabadon választott
- kellő komolysággal játsszák
- örömérzés kíséri
- funkciógyakorlás
- kellemes élmények újraélése
- konfliktusérzésektől való szabadulás
- veszély legyőzése
- játéktudat kialakulása

A játékban minden lehetséges: motívuma az öröm, bánat, kaland feszültsége, kommunikáció

igénye, az erő próbálgatása, az önkifejezés igénye. A játék megnyugtat, játszótársat közvetít,
nevel és tanít. Lehetővé teszi, hogy segítségével a gyermek megismerje a világot. A tanulás
óvodás korban főleg utánzásos, spontán tevékenység. A problémamegoldó gondolkodás, a
memória, a képzelet, a megszerzett képességek kreatív kombinációi csak a 7-8. életév után
emelkednek szervezőelvvé, tevékenységi formává.

A játék a gyermek alaptevékenysége, felszabadult tevékenység, örömet szerez a gyermeknek.

A játék mint örömforrás összefügg a gyermek fejlődésével. 1-2 éves korban a funkciók
gyakorlása okoz örömet, 2-3 éveseknél pl. a ritmikus beszéd, lépegetés ismételgetése okozhat
örömet. 3-4 éves korban a vágyott szituáció megteremtése jelenthet örömet, esetleg
megnyugvást. A játéköröm valamely kellemes élmény újraéléséből fakadhat. A játék gyakran
utánzás jellegű. A gyermek eleinte a felnőttek mozdulatait, hanghordozását önkéntelenül
utánozza, majd később tetszése szerint válogat azokból. Megjelenik a kötődéses mintakövetés,
a szeretett ember, esetleg kedvenc állat magatartásának utánzása. Akihez a gyermek
érzelmileg ragaszkodik, annak a kedvéért megtanul szabályokat is, amelyek interiorizálódnak,
beépülnek a személyiségébe.

A játék elősegíti az értelmi fejlődést, fontos szerepet játszik a szociális és érzelmi fejlődésben.
Fejleszti a képzeletet, fantáziát, gondolkodást, az érzékelés, észlelés differenciált alakulását.

A játék koronként meghatározott fejlődési periódusokban érhető tetten. A manipulatív játék

az egyén kérdésfeltevése. A gyakorló játék és a szerepjáték korai megnyilvánulásai az
egyénnek a környezetéből általa kiemelt tapasztalatok újraélése, visszatükröződése. A
szerepjátékok fejlettebb formáinál már nemcsak szubjektív valóság elemekkel, hanem fejlett
értelmi motívumokkal, szociális azonosulással is találkozunk. Megjelennek az elemi
szabályok, amelyek a szabály-játékok alapjait jelentik.

A játékfajták időben nemcsak egymást követőek, hanem folyamatosan vissza-visszatérnek. A

játéktevékenység tehát szoros összefüggést mutat a figyelem, az értelmi, érzelmi és szociális
fejlettséggel, amit az óvodapedagógus munkáját irányítja.

Kezdetben a színes, puha, csörgő, zörgő tárgyak, majd a spontán szerzett ismeretek
hasznosítására szolgáló eszközök, későbbiekben a komplex ismereteket és szocializáltságot
feltételező játékok felkínálása kerül a gyermek figyelme központjába.

Piaget játékelméletéhez kötjük a játékfajtáknak a gyermekek értelmi fejlődési folyamata,

szakaszai alapján történő csoportosítását, mely szerint a 0-2 éves gyermekekre az explorációs,
a 2-7 évesekre a szimbolikus, a 7-8 évesekre a szabályjátékok a jellemzők. A korai évek
explorációs játékai közé tartoznak a gyakorló, funkciós, érzékszervi-mozgásos, kísérletező
játékok, melyek során a gyermek a maga örömére ismerkedik önmagával és közvetlen
környezetével. Egészséges fejlődés esetén az explorációs játék kb. kétéves kortól a
szimbolikus játékban folytatódik. A gyermek játékában a mintha-elem megjelenése jelzi a
szimbolikus játékok kezdetét, amikor a gyermek képessé válik eltávolodni a konkrét
cselekvéstől, a képzeletével megeleveníti a világot, helyettesít dolgokat, helyzeteket,
megjelenik a kettős tudat, azaz képessé válik a világ belső reprezentálására. Játékában
megjelenik minden, ami körülveszi, ami történik vele, amit lát a családban, óvodában,
események, gyerekek, felnőttek, állatok, minden, ami az ő világa, amiben tanulja szerepeit. És
amikor szimbólumai lassan közelítenek a valósághoz, alárendelődnek valós szabályoknak, a
gyermek átlép a szabályjátékok világába. Ez már az óvodás kor végét, kisiskolás kor kezdetét
jelenti.

A játékfejlődés útját Piaget konkrét megfigyelések alapján az alábbiak szerint építette fel:

0-2 év – Szenzomotoros szakasz (mozgásos koordináció fejlődése):

- utánozókészség kialakulása (visszemlékezik, emlék kell, hogy legyen, mert különben

nem tudna játszani), fejlődése a "késleltetett utánzás" szintjéig.
- érzékszervi tapasztalatok szerzése a tárgyakról, személyekről
- érzékszervek funkciójának begyakorlása, finomodása (cselekvési sémák fejlődése)
- tárgymanipulációból a tággyal való játék lesz
- funkcióöröm egyre intenzívebb
 - egyedüli játékcselekvések
- ún. művelethangsúlyos játék, a "gyakorlójáték" lesz belőle

2-7 év – Szimbólumképzés szakasza (művelet előtti szakasz):

- belső képeket felidéz (fantázia)

- valóságrészeket újrarendez (fantázia)
- saját sémái szerint képes tapasztalni (más nézőpontját nem tudja átvenni)
- cselekvés és a tárgy szétválik
- egyszerű cselekvés ("sokjelentésű") könnyedén beilleszti más játékba
- egyre fontosabb a szerep (társas viszony), felnőttek,mesék hatása
- szimbólumokat, majd "kollektív szimbólumokat" alkot (3-4 kisgyerek jót játszik,
élénk fantázia, "mintha világ")
- "másnak lenni" öröme (alap az utánzókészség megléte)
- nyelvi kifejezőkészség gyorsan fejlődik
- ún. szerephangsúlyos játékok egyike a "szerepjáték"

7-9 év – Szabályalkotás szakasza (konkrét műveletek szakasza):

- szerepjáték lehetőségei nem elégítik ki új játékigényeit

- szabályokhoz képes alkalmazkodni (testi, szellemi képességét másoknak vagy
önmagának bizonyítja)
- erős erkölcsi tartalom
- ún. szabályhangsúlyos játékok egyike a "szabályjáték"

9-13 év – Konkrét műveleti szakasz:

- fő tevékenység a tanulás
- játék tevékenységet a szabadidő egy részében végzi (formális műveletek kora,
többnyire valamilyen szabályjáték)

1. Funkciós vagy gyakorlójáték:

Örömteli mozgásból álló tevékenység, melynek során a gyermek eszköznek, vagy saját
magának meghatározott mozgását ismétli, gyakorolja.

- a kisgyerekkorú(1-3év) gyermekek jellemző tevékenységi formája

- amikor a kisgyermek érdeklődve, a felfedezés szándékával, a maga örömére végzi a
tevékenységet, mintegy felfedezve önmagát és környezetét, ettől kezdve tekintjük
tevékenységeit játéknak.
- gyermeki játék a saját test, hangok, mozdulatok, kéz, láb felfedezésével indul, s
ahogyan fejdődnek nagymozgásai, képessé válik a gurulásra, mászásra, általában a
helyzet-, és helyváltoztatásra, már játszik, manipulál anyagokkal, tárgyakkal.
- Biológiai feltétele a fogóreflex oldódása és a megfelelő szem-kézkoordináció.
- legegyszerűbb gyarkolójátékok: a mozgások, mászás, ugrálás, futás, tárgyak
rakosgatása
- leggyakrabban használt játéktárgyak: a tologatható és húzogatható játékok, lábbal
hajtható kismotorok, autók, hintaló, labdák, háztartási eszközök, homokozó játékok
- legfőbb jellemzője a funkcióöröm
 - A gyermek teljes személyisége gazdagodik, fejlődik. Megismeri önmagát, gyakorolja
a nagymozgásokat, megtanulja összehangolni a mozdulatait, ismerkedik tárgyi
környezetével, az őt körülvevő tárgyi világ fizikai jellemzőivel, egyre önállóbb és
egyre bátrabban kezd új és új tevékenységekbe.
- A 3. életévben magasabb színvonalú játékká fejlődik, új funkciókkal bővül, elemei a
későbbiek során bonyolultabb, összetettebb játékokban is megőrződik.

A játszás módja:

Magányos játék: kicsi gyermek játékformája, a játék olyan mértékben leköti, hogy a másik
gyermekre nem is tud figyelni, csak saját cselekvésére, s a játékszerére összpontosítja
figyelmét.

Szemlélődő játék: fejlettebb szakasz, érdekli a társ is, abbahagyja a játékát, hogy figyelje mit
csinál a másik

Párhuzamos játék: (a társas kapcsolatnak egy újabb formája jelentkezik) keresi a társ
közelségét, a másik gyermek mellett hasonló, vagy ugyan olyan játékeszközzel játszik, de
nem működnek együtt.

Kapcsolódó játék: még mindig csak egymás közelébe, de nem egymással játszanak, de már
átveszik a játékeszközt egymástól, utánozzák egymás cselekedeteit.

Együttműködő játék: a társakkal végzett játék legfejlettebb formája, ez több gyermek közös
játéka, egy cél érdekében történik a szerveződés, a szerepmegosztáson alapuló együttműködés

A funkciós játékok fajtái:

Egyszerű gyakorló játék: egy hasznos célra alkalmazott viselkedést összefüggéséből kiemelve
ismétel meg, egy készség gyakorláslának öröméért (befűzi, kifűzi a cipőjét).

Cél nélküli kombináció: új játékos elemet dolgoz ki, de a kombinációk a tevékenység során
jönnek létre, előzetes céljük nincs, eszközei a gyermek számára új anyagok, amiket előzetes
terv nélkül rakosgat, manipulál velük (gyöngyöt fűz, homokot vödörből ki-be önt).

Célvezérelt kombináció: a funkciósjátékok legmagasabb szintje, (a célképzet megjelenése

minőségi változást jelent a gondolkodás és a játék fejlődése szempontjából pl. a gyöngysort
úgy fűzi, hogy a színek ritmikusságot mutatnak) másik esetben az ismétlés örömét nem az
érzékszervi mozgásos élmények, hanem a beszédfunkció gyakorlása jelenti (a "miértek"
végtelen sora).

Grafikai tevékenység: a gyermek legkorábbi grafikai tevékenységét (firka) és ecsethasználatát

(foltfestés, maszatolás) is funkciós játéknak kell tekinteni, ez csak a funkcióöröm átélése.
 2. Konstrukciós játék

A játék során a gyerek kockából, más jétékelemből, anyagokból építményeket és különféle

egyéb tárgyakat alkotnak, szerkesztenek.

- A játék feszültsége az alkotás kíváncsiságából fakad, az elvégzett tevékenység során

létrejött feszültségcsökkenésből pedig a játék öröme (csináljunk valamit valamiből).
- Pedagógiai érétke: kreativitásra nevel, velejárója a megfigyelés, az emlékezés, a
képzelet, a problémamegoldás, az esztétikai érzék és a manualitás fejlesztése.
- A létrehozott alkotások életkor szerint változhatnak. A 3 éves gyermekeknél az
építőelemek változtatás nélkül maradnak a játék folyamatában (az építőkockák
egymás mellé téve pályát alkotnak), az 5-6 évesek másr különféle eszközök önálló
elkészítésére törekednek (saját bútor a maguk által tervezett kisházba).
- A közösségben (társakkal együtt vagy azok közelében) végzett konstrukciós
tevékenységek kedvezően hatnak az egyéni alkotások létrejöttére is.
- Óvodás korban a személyiség fejlődését meghatározó tevékenység.
- A szerepjátékok keretén belül bontakoznak ki a legteljesebben.
- A konstruálás fejlődésének szakaszai óvodás korban átmenetet képeznek a játék és
munka között.
- A nagycsoportban önállósodik ez a játék, és függetlenedik a szerepjátéktól.
- Jelentősége az óvodáskorral nem szűnik meg, kisiskolás korban egyre inkább felveszi
a munka jegyeit.
- Kibontakozása a technikai nevelés keretében az iskoláskorra esik.

3. Szerepjáték:

Szerepjátéknak azt a játéktevékenységet nevezzük, amelyben a gyermekek a látott szerepeket,

tevékenységeket, a felnőttek közötti sajátos viszonyokat, sajátos játékkörülmények között
képzeletük segítségével újraalkotják, kiegészítik.

- A játék során használt játékeszköz gyakran szimbolizál valamit

- Szoros kapcsolatban van a dramatikus játékokkal, azonban ezek témáját a mese, az
irodalmi alkotások adják, így forrásanyaga eltér a szorosabb értelemben vett
szerepjátékoktól.
- A szerepjáték a személyiségfejlődésben óvodás korban jelentős (újra alkotja az őt
körülvevő világot, lehetőség nyílik a személyiség minden vonatkozásának,
készségének fejlesztésére, fejlődésére, a legkülönbözőbb ismeretek elsajátítására,
gyakorlására), megmarad a kisiskolás kor kedvenc játékaként is, de szerepe egyre
csökken.
- A szerepjáték motivációja: felnőtthöz való hasonlítás és az önállósodási törekvés (a
tárgyi, emberi, szociális kapcsolatok világa mindinkább kiszélesedik, ezáltal képes az
orvos szerepét betölteni, hogy injekciót ad, megvizsgálja a beteget).
- A játék témáját élményanyagából meríti. Ezek elsősorban közvetlenül, cselekvő
módon átélt események (pl. orvosos, boltos, közlekedési játék...), de megjeleníti
azokat a helyzeteket is, amelyeket mások elbeszéléseiből, mesékből, televízióból
közvetett módon ismert meg.
- Egy gyermek vagy csoport szerepjátékának témagazdagsága tükrözi a gyermekek
élményeinek, ismereteinek sokrétűségét illetve szegénységét.
 - Elsősorban azok a valóságtartalmak jelennek meg, amelyek erős érzelmi aktivitást
váltanak ki. Ez lehet pozitív vagy negatív.
- 3-3,5 éves gyermek csak egy-egy funkciót emel ki a szerepkörből (az orvos csak
injekciót ad, az anya csak altatja, eteti a babáját)
- A szerepek két dimenziósok, könnyen elkülöníthetők (orvos-beteg, boltos-vásárló)
- A nagyobb óvodás a szereppel járó emberi tényezőkért is, a kisebb magáért a
játékeszközért, az eszköz funkciós lehetőségéért választja a játéktémát.
- Az élmények, bonyomásaik nem jelennek meg azonnal a gyermek játkában, csak
napok, hetek múlva érnek meg a reprodukálásra.
- A valóság megismerésének egyik eszköze.
- A gyermek érzelmeit, gondolatait belevetíti a szereplő személyek cselekedeteibe,
szavaiba. Ábrázolja, újra átéli az érzelmeket és indulatokat, amelyek az esemény
kapcsán keletkeztek benne.
- Ahogy nő az élményanyag, fejlődik a gondolkodás és a beszéd, egyre többet és
pontosabban jelenít meg. Ezen a fokon a műveletek jellemzők, később a szerep kerül
előtérbe.
- A játék tartalmában a gyermek megismétli a valóságot, utánoz, amelyben a reális
elemek kétféle módon jelenhetnek meg: pontosságra törekedve, vagy módosított,
átalakított formában (ez lehet kompenzáló jellegű, feszültséget csökkentő).
- Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy adott folyamaton belül a gyermek kettős
tudatállapotban van (képes teljes mértékben beleélni magát egy adott helyzetbe úgy,
hogy közben tisztában van a valóságbéli jelenlétével).
- A játék színvonala visszajelzés az óvónőnek a gyermek fejlettségéről (énkép,
gondolkodás, beszéd, társas kapcsolat, érzelem, érdeklődés, stb.).
- Nagyon fontos szerepe van a szociális kapcsolatok kialakulásában. (ennek a játéknak a
keretein belül tudják a legtöbbet gyakorolni a társas viselkedés különböző formáit,
valamint a szabályok és normák a további életük különböző színterein is útmutatóként
szolgálhatnak.)
- A közösségi magatartás formáinak alakulása: a gyermekek közötti kapcsolatteremtő
képesség és az együttes cselekvés képességben látható.

4. Szabályjáték

Azok a játékok tartoznak ide, amelyeket a szabály és annak betartása motivál, a gyermek
számára ez jelenti magát a játék örömét. A szabálynak óriási szerepe van, hiszen minél
komolyabban veszi annak létét, annál izgalmasabb számára az adott játék.

- Minden szerepjáték rejtetten tartalmaz szabályokat, de ott a szabályok másodlagosak.

- A szabályok eredete lehet átörökített és spontán
- Olyan játékok tartoznak ide, melyek előre meghatározott, pontos szabályok által
folynak le. 4-5 éves kortól kezdik játszani, és iskoláskorban is az egyik legkedveltebb
és legáltalánosabb játékfajta. (pl.: sport, verseny-és társasjátékok)
- A szabályjáték feltétele: mindig társra, társakra van szükség.

Hogy a szabályoknak meg tudjon felelni a gyerek, szükséges:

- a cél érdekében bizonyos szabályoknak alárendelje viselkedését,

- képes legyen fogalmi gondolkodásra (a szabályok megértésének alapja)
- tudjon együttműködni
- frusztrációtűrés
A szabályjáték jelentős része mozgáshoz kötött (pl.: fogócska, bújócska, sorverseny), de
vannak logikai értelmet igénylő szabályjátékok is (pl.: társasjáték, barkochba)

Lényege: a szabály betartása, a játékok során a gyerkek megtanulják a szabálykövetést,

megtapasztalhatják sikerüket és esetleg kudarcukat.

Személyiségformáló hatása van: növeli az akaraterőt,alkalmazkodást, az önfegyelmet, a

figyelmet, a koncentráló képességet, erősíti a társas kapcsolatokat, a jó szabályjáték
eredményeinek feldolgozása a reális énkép kialakulását is segíti.

Jellemzője, hogy a játék öröme nem a funkció gyakorlásából, hanem a szabály szigorú
betartásából fakad. A belső feszültség a játék során egyre nő, illetve a megnyugvás, mely a
játék befejeztével jelentkezik. Nagy jelentősége az érzelmi nevelésben van (győztes és vesztes
szerepének érzelmi megjelenése, feldolgozása). Követelmény, hogy a szabály betartása
igényeljen figylmet, esetleg erőfeszítést, de érthető és teljesíthető legyen minden a résztvevő
gyerekek számára. Ha túl nehéz a játékfeladat, a szabály nem ösztönöz cselekvésre, megnő a
kudarctól való félelem és kényszeres igazodás léphet a játéköröm helyébe, ennek
következménye, hogy a gyermek kilép a játékhelyzetből, elhagyja a játék terét, vagy csalással
kivonja magát a játékszabályok alól A szereposztás gyakran problémát okozhat, de a
csoportjáték segíti az együttes élmény kialakulását, átélését. Fajtái: mozgásos játék, dalos,
népi játék, értelemfejlesztő játék. A szabályjáték esetén nagy szerepe (kezdeményező) van az
óvodapedagógusnak, akinek figyelembe kell vennie a gyermek fejlettségét, játék iránti
érdeklődését, így tudja a játék tartalmát és szabályait kialakítani, és beilleszteni az óvoda
napirendjébe. Fontos a játék időtartama, a játéktanítás módja, a tartalmának és szabályainak
ismertetése, a játékkal kapcsolatos magyarázatok (pl.vezényszavak), es az esetleges hibák és
azok megoldására való figyelemfelhívás a tényleges játék eljátszása előtt. Jellemző, hogy a
gyermek győztes akar lenni. A siker függ a képességektől.

Az óvodáskorú gyermek szabályjátékának néhány sajátossága:

- kezdetben maga a cselekvés a lényeg, a szabályok betartása elsősorban az egyéni

örömszerzést szolgálja (mozgásos szabályjátékoknál: futás, mászás...)
- később alávetik magukat az egyszerűbb szabályoknak, élvezik a mozdulatsorok
egymásutániságát, az ismétlést, ügyel a sorrend betartására
- a szabályok megtartásánál dominál az utánzás
- a dramatikus elemek (játékos kerettörténetek, felajánlott szerepek...) segítenek a
szabályok megtartásában
- a veszteség nagy érzelmi terhet jelenthet
- többnyire igénylik a felnőtt irányítását.

5. Barkácsolás

Az óvodás szívesen barkácsol. Már a kiscsoportos felragasztja a kivágott figurát a megjelölt

helyre, tépéssel elkészíti a tárgyat. A 4-5 éves képes egyszerű papírhatjogatásra (repülő,
forgó), vagy elemek összeragasztásával különböző játékeszközöket létrehozni. Igazán a
nagycsoportban válik a játéktevékenység részévé, kiegészítőjévé. Réjön, hogy játéka
élménydúsabb, gazdagabb lesz, ha egy-egy újabb eszközzel kiegészíti. Könnyen lehet
motiválni a barkácsolásra. Míg a játékban a folyamat, a játszás jelentett élményt, itt
szükséges, hogy lássa a tevékenység célját, eredményének szerepét. Igazán akkor
személyiségfejlesztő, ha a célt a gyermek ismeri fel és határozza meg. Képes eszközök,
szerszámok használatára, felhasznál különböző anyagokat, megismeri tulajdonságaikat, saját
és társai képességét, mellyel fejlődik önértékelése, közösségi érzése, segítségadása, mások
megbecsülése. Kibontakozása a technikai nevelés keretében az iskoláskorra esik.

6. Dramatikus játék (drámajáték)

A drámajáték az óvodában olyan módszer, amely a játékra alapoz, a gyermeki cselekvésre

koncentrál, feltárja és fejleszti a gyermek kreatív képességeit. A drámajáték egyben
dramatizáló módszereket használ, hiszen szerepeket osztanak és ezeket játsszák el.

- A gyerekek a drámajáték során megtanulják, hogyan alakítsák ki saját

gondolkodásmódjukat, értékrendszerüket és megtapasztalják milyen sok megoldás
létezhet egy adott helyzetre.
- Védelmet nyújt a bátortalanabbaknak, a zárkózottabbaknak, a kevesebb önbizalommal
rendelkezőknek. Ők nyitottabbá válnak, hamarabb oldódnak és az átélt helyzetet
tapasztalatait tovább viszik magukkal a mindennapjaikba.
- Nevelési célja az egész személyiség harmonikus és differenciált fejlesztése.
- Hatékony segítséget nyújt a kommunikációs készségek, képességek
kibontakoztatásának terén.
- A gyerkek bátrabbak, közvetlenebbek, nyitottabbak, elfogadóbbak lesznek, erősödik
önbizalmuk, intelligensebbek, fogékonyabbak lesznek, kíváncsiak a körülöttük élő
emberekre.

A dramatikus játékok alkalmazásával fejlesztjük a gyermekek:

- megfigyelő készségét
- érzékszerveiket
- finom motorikájukat
- emlékezetüket
- fantáziájukat
- tájékozódási készségüket
- esztétikai érzésüket
- koncentrációs készségüket
- empatikus készségüket
- társas kapcsolataikat

A drámajáték szerepének lehetőségei: kapcsolhatjuk a neveléssel kapcsolatos feladatok

ellátásához, alkalmazhatjuk konfliktusok feloldásához, vagy felhasználható terápiás céllal is.

Alkalmas a hátrányos helyzetű gyerekek, a beilleszkedési, beszéd nehézséggel, önismereti és

kapcsolatteremtési problémával küzdő gyermekek esetében (ezek a problémák további
részképességi zavarokat generálhatnak, amelyeket, ha nem fejlesztünk óvodáskorban, az
iskolában tanulási problémákat okoznak).
Különböző életkorokra jellemző játéktevékenységek:

Kisgyermekkor (1-3 év): gyakorló/funkció játék

Óvodás kor (3-6 év): gyakorló/funkció játék, konstruáló játék, szerepjáték, szabályjáték,
dramatikus játék, barkácsolás

Kisiskolás kor (6-10 év): barkácsolás, szabályjátékok, dramatikus játék

Az óvodapedagógus feladatai a játékkal kapcsolatban:

- Az elmélyült játék feltételeinek biztosítása

- Hely és idő biztosítása
- Ötletek, helyzetek teremtése
- Játékeszközök biztosítása
- A gyermeki játék tiszteletben tartása
- Egyéni élmények, közös élmények biztosítása
- Bekapcsolódás a játékba szükség esetén

Míg a közvetett játékvezetésnél (a pedagógus mint megfigyelő van jelen a játéktevékenység

alatt) a szabadjáték érvényesül, ezzel a gyermek önállósága, képzelőereje, kreativitása
fejlődik, képessé teszi a gyermeket az önálló problémamegoldásra, növeli bátorságát új társas
kapcsolatok kialakításában valamint nagyobb teret biztosít a gyermek elképzeléseinek és
kevésbé korlátoz. A pedagógus számára nem okoz plusz szervező/tervező munkát. Hátránya,
hogy előfordulhat, hogy a pedagógus nem értesül minden konfliktusról (időben) ezáltal
sérelem érheti a gyermeket.

A közvetlen játékvezetésnél (a pedagógus vezeti a játéktevékenységet) hátrány a pedagógus

munkájában, hogy felkészülést, tervezést igényel, a gyermekek kevesebb szabad teret kapnak
(pl. szabályjátékok), nem igényel tőlük különösebb kreativitást, képzelőerőt. Előnye, hogy a
nevelő probléma/konfliktus esetén jelen van, így hamarabb tud segítséget nyújtani, a
gyermeket fejleszti a társas kapcsolatok kialakításában, képessé teszi az együtt játszás-,
dolgozásra, megtapasztalja a siker és kudarc élményeket ezáltal fejlődik a személyisége,
sikerei által növeli az önbizalmát, empátiás képességét.

Munka

A munka tevékenysége az óvodás korú gyermekeknél még szorosan összefonódik a játékkal,

az indítékai is megegyeznek. Az értékteremtő munka pedagógiai funkciója a gyermekek
értékteremtő együttműködési képeségeinek fejlesztése (pl. kerti munka). A
személyiségfejlesztés fontos eszköze a munka, munka jellegű tevékenység.

A munka jellegű tevékenységek, örömmel és szívesen végzett aktív tevékenysége:

- a tapasztalatszerzésnek,
- a környezet megismerésének,
 - a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok (pl.
kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság) alakításának fontos lehetősége,
- a közösségi kapcsolatok, kötelességteljesítés alakításának eszköze,
- a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája.

A munka célja tehát, a gyermek számára kívülről való késztetés -valamit meg kell csinálnia,
el kell végeznie. Továbbá olyan készségek, tulajdonságok kialakítása, melyekkel a gyerekek
képesek saját szükségleteik kielégítésére és a közösségben adódó, együttműködést kívánó
feladatok elvégzésére. A munka felelősségvállalást jelent a gyermeknek (ha nem végzi el
pontosan a munkát, hiány jelentkezik, így ha figyelmeztetik, rájön, hogy munkájának
következménye van). A munka elvégzése alaposabb ismereteket és kialakultabb készségeket
igényel, mint a játék.

A munka jellemzője, hatása a gyermek személyiségének fejlődésére, az óvódapedagógus

feladatai:

- fontos a pedagógiai szervezés

- fontos a munka céljának megértése, átélése segíti a sikeres munkára való beállítottság
és felelősségérzés kialakulását
- a játék közbeni manipuláció segíti a munkafogások kialakulását
- az óvodai életrend sok alkalmat ad a munkavégzésre
- törekedni kell a gazdag, önálló, folyamatos munkalehetőség biztosítására, a
gyermeknek fokozatosan lássa át a munka célját
- segíti a feladattudat, kötelességvállalás kialakulását
- fejleszti a gondolkodási tevékenységet (problémahelyzetek, szellemi aktivitás,
figyelem, találékonyság, ötlet)
- növeli és fejleszti az állóképességet
- a kerti munka segíti a természetben bekövetkező változások észlelését, az ok-okozati
összefüggés meglátását
- fejleszti a saját és más munkájának megbecsülését
- egyértelművé válik a gyermek számára az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata, a
kézzelfogható eredmény pedig megelégedést, büszkeséget vált ki. Ezek az egyik
legerősebb motiváló tényezők.
- a munka soha nem lehet büntetés

Az óvónő továbbá:

- teremtsen meg a munkavégzéshez szükséges nyugodt légkört (életkornak, erejüknek

megfelelően a munkalehetőségeket)
- erősítse a munkára késztető indítékot a gyermekben
- a sérült gyermekek esetében a gyermek alapos megismerése után egyénre szabott,
számára fejeszt , de nem megerőltető feladat adása
- fontos a gyermekkel való együttműködés

A munka irányításának feladatai:

- fontos, hogy a gyerekek életkori sajátosságuknak és képességüknek megfelelő munkát

önállóan végezhessék
- meg kell tanítani az elemi munkafogásokat, technikai tudnivalókat
 - a különböző munkafajtákat fokozatosan kell bevezetni
- szem előtt kell tartani a gyerekek önállóságát
- meg kell ismertetni a munkavégzés teljes folyamatát
- értékelése segítse a gyermek önértékelő képességének kialakulását és mindig
differenciáltan, konkrétan értékeljen
- figyelembe kell venni, hogy minden gyermek munkatempója más

Munkafajták az óvodában:

- Önkiszolgálás (önmagával kapcsolatos tevékenységek, minden további rendszeres

munkavégzés alapja, jelentős helyet foglal el a munkakészségek és szokások
kialakításában már a kiscsoportban is)
- A környezet rendjének megőrzése (folyamatos rendet teremtő munka a teremben és az
udvaron) -pl.: játékok tisztán és rendben tartása
- A csoport életéhez kapcsolódó munkák (a csoporttásakkal együtt/értük végzett munka)
-pl.: ünnepi készülődések, születésnapi meglepetések
- A gyermek szükségleteit kielégítő munkák (segítés az óvodapedagógusnak, más
felnőtteknek) -pl.: tízórai készítése vagy kiegészítése
- Élő környezet ápolása, gondozása (növények, állatok) és kerti munka
- Eszközök készítése (kézműves munka)
- Elvállalt naposi munka
- Önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése

Kiscsoportban: a testápolással, étkezéssel, öltözködéssel és a környezet rendjével kapcsolatos

önkiszolgáló munkák jelennek meg elősorban. (a tevékenységek örömet jelentenek). Egyéni
sajátosságaik, otthonról hozott indíttatásai befolyásolják, hogy milyen ütemben sajátítanak el
bizonyos készségeket (ezért nagy különbségek mutatkozhatnak a gyerekek között, fontos az
egyéni bánásmód és a követelményminták rugalmas felfogása). Kiscsoportban elsősorban
meg kell tanítani a használati tárgyak alkalmazását, a műveletek lépéseit és azok célszerű
sorrendjét. (pl.: kézmosás, fogmosás, ruhák összehajtása lefekvés előtt stb.) Ezekre megfelelő
időt kell biztosítani. Ki kell alakítani, hogy mindenki a saját holmiját használja (fésű, fogkefe,
törülköző), öltözködésnél nem szabad siettetni a gyermeket, segítve kell fejleszti készségeit
(cipzárfelhúzás, gombolás, cipőfűzés). Az önkiszolgálás szerves része a tányérok,
evőeszközök önálló elővétele, asztalra helyezése, majd leszedése, elrakása (ez a későbbi
napos munka alapja is).

Középső és nagycsoportban: az önkiszolgáló munka irányítása fontos feladat, a

munkafogások, szokások további fejlesztése, megszilárdítása és új készségek kialakítása. (itt
étkezésnél már az is fontos, hogy a széket az asztalhoz csendben tolja vissza, ha végzett az
evéssel). Célja, hogy a gyermek természetes szükségletévé váljon, hogy ellássa, kiszolgálja
magát.
A játék és a munka jellegű tevekénységének kapcsolata, hasonlóságai és különbségei

A munka az óvodáskorú gyermek számára játékos tevékenység, gyakran nem is választható

szét a munka és a játék.

Hasonlóságai:

- a nevelő-fejlesztő jelleg (személyiség, különböző készségek -problémamegoldás,

társas kapcsolatok kialakítása stb.- kialakulása)
- a tevékenység kiválasztásánál figyelembe kell venni a gyermek életkorát,
sajátosságait, személyiségét
- örömforrás
- a gyermek önállóságát gyakorolhatja
- terápia jellegű is lehet
- a pedagógustól szervezést igényel, meg kell teremtse a megfelelő körülményeket,
légkört, differenciálan kell a gyerekeknek a tevékenységeket kiválasztania

Különbségei:

- a munka tevékenységeket már nem csak saját szükségletei miatt végzi, hanem a
csoport és a társai szükségletei miatt is (naposi munka)
- míg a játékot a pedagógusok nem értékelik, a munka jellegű tevékenységek után a
gyerekek visszajelzést kaphatnak a nevelőktől
- rosszul végzett játék nincs, de a rosszul végzett munka után fellépő hiányérzet után
felelősségtudat alakul ki a gyermekben

Az iskolában az óvodai munkatevékenységek bizonyos tantárgyak keretei közé szorulnak

(technika, rajz, környezetismeret). Azonban a korábbi napos munka (hetes), valamint a
csoport (osztály) szükségleteit kielégítő munkatevékenységek (ünnepekre való készülődés)
továbbra is jelen vannak.

Tanulás- tanítás

A tanulás a tanuló olyan aktív és produktív tevékenysége, amely a társadalmi műveltség, azaz
az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, képességek
kialakulása, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése, a magatartás alakulása révén járul
hozzá a személyiség fejlődéséhez.

A tanítás a tanulás céltudatos irányítása, azoknak a tevékenységeknek a megszervezése,

amelyek a teljesítményképes tudás elérése szempontjából szükségesek. A tanulás spontán
módon, tanári irányítás nélkül is végbemegy. A tanári irányítással viszont ezt a tevékenységet
célirányosabbá, eredményesebbé, gazdaságosabbá tesszük.

Ismeretnek nevezzük a tanulás segítségével a valóságról szerzett tények, információk,

fogalmak, törvényszerűségek és elméletek összességét. Az a tanuló, aki valamely tananyagot
az ismeret szintjén sajátított el, képes az adott fogalmat, tényt, információt felismerni,
felidézni, elmondani.

A tudás a megismerő folyamatok (tanulás) eredményeként a tudatban létrejövő pszichikus

képződmények rendszere.
A jártasságon új feladatok, problémák megoldásának képességét értjük, ismereteink alkotó
felhasználása útján. A jártasságok, mivel az ismeretek alkalmazásának, s további ismeretek
szerzésének lehetőségét rejtik magukban, az iskolai tudás igen fontos rétegét jelentik.

Készségnek a tudatos tevékenység automatizált komponenseit nevezzük.

A képesség a cselekvésre, teljesítményre való alkalmasság, amelynek minőségét egyrészt az

emberrel született adottságok, hajlamok, másrészt a környezeti hatások határozzák meg, és az
emberi tevékenység folyamán alakul ki. Vannak úgynevezett általános képességek
(intelligencia, kreativitás), amelyek a tevékenységformák széles körében jutnak kifejezésre, és
speciálisak, amelyek a tevékenység egy-egy területén fejtik ki hatásukat (pl. zenei képesség,
kézügyesség stb.).

Az ember adottságokkal (diszpozíciók, potenciális lehetőségek) születik. Az öröklött adottság

nem befejezett személyiségjegy, belőle a nevelés, tanulás, gyakorlás által képességek
fejlődhetnek. A képességek alkalmassá teszi az egyént bizonyos tevékenységek sikeres
elvégzésére (általános és speciális képességek). Ezeknek a különböző képességeknek a
halmozódása a tehetség. (Pl.: az íráskészség kialakulása- azzal az adottsággal születünk, hogy
van kezünk, ezáltal képessé válunk arra, hogy megtanuljunk írni, a készség pedig amikor már
tudunk írni és nem állunk meg gondolkozni, hogy egy adott betűt hogyan kell írjunk.)

Az oktatás a nevelésnek az a része, amely főként ismeretek elsajátítása, a műveltség

megszerzése, intellektuális képességek kialakítása révén járul hozzá a személyiség
fejlesztéséhez. (A tanítás és a tanulás egysége.) A képzés az (oktatás által már) elsajátított
ismeretek gyakorlati alkalmazására irányuló pedagógiai tevékenység. Általános- ill.
Szakképzés, a két fő területe.