1. A pedagógia területei.

A pedagógia fogalomrendszere,
sajátosságai, alapfogalmai. A kompetencia alapú
pedagógia.
A pedagógusok két fogalmat használnak tudományuk megnevezésére:
 Pedagógia
 Neveléstudomány

A pedagógia és a neveléstudomány viszonyai:

1. A pedagógia és a neveléstudomány azonos, egymás szinonimájának tekinthető.
2. A pedagógia tágabb fogalom, mely magába foglalja a gyakorlati nevelést és a nevelési folyamat
tudományos megközelítését is.
A neveléstudomány a pedagógiai elméleti része. Vizsgálja azokat a folyamatokat és körülményeket,
amelyek közreműködnek a nevelésben. Feltárja a pedagógiai gyakorlat összefüggéseit és ennek
ismeretében meghatározza a nevelés célját, és azokat a módszereket, amelyek biztosítják ezen célok
elérését.

A pedagógia tárgya: Az ember formálása, fejlesztése, vagyis nevelése. A pedagógia a humán

tudományok rendszerébe sorolható (emberekkel foglalkozik).
 Multidiszciplináris (rengeteg tudomány ötvöződik benne)
 Interdiszciplináris (kezet fog más tudományokkal pl.: szociológia).

A pedagógia felosztása:
1. Általános pedagógia: A nevelésnek a társadalommal való összefüggésével, céljával,
lehetőségeivel, alapfogalmaival foglalkozik.
2. Neveléselmélet: a nevelés folyamatát, tartalmát, elveit, módszereit, színtereit, eredményei
vizsgálatának kérdéseit tárgyalja.
3. Didaktika: a tanítás-tanulás folyamat tartalmi, szervezeti, módszertani kérdéseit vizsgálja.
4. Módszertan: a tananyag feldolgozásával összefüggésben vizsgálják a nevelés, képzés, oktatás
lehetőségeit, módjait.
5. Neveléstörténet: a nevelési eszmények és intézmények, a nevelés-oktatás gyakorlatának, nevelés
és oktatáspolitikai törekvéseinek alakulását kíséri végig a történelemkülönböző szakaszaiban.
6. Összehasonlító pedagógia: különböző országok oktatáspolitikai törekvéseit hasonlítja össze.
7. Gyógypedagógia: a testileg, idegrendszerileg sérült, fogyatékos gyermekek nevelési
lehetőségeivel, annak speciális kérdéseivel foglalkozik.
8. Iskola szervezettan: az iskolarendszer strukturális kérdéseit, közigazgatási problémáit tárgyalja.

Életkorok pedagógiája:
 óvoda pedagógiája
 iskola pedagógiája
 felsőoktatás pedagógiája
 felnőttképzés pedagógiája

Nevelési színterek pedagógiája:

 családi nevelés pedagógiája
 bentlakásos intézmény pedagógiája
 napközi otthonok pedagógiája

1
Alapkompetenciák:
Három dimenzió:
1. Intraperszonális (személyes, érzelmi)  megtanulni élni: Önbizalom, önkontroll, Én-kép,
önfegyelem, önbecsülés.
2. Interperszonális  megtanulni együtt élni: - Kommunikáció, másság elfogadása, empátia,
elfogadás és befogadás, együttműködés, szeretet
3. Tanulás  megtanulni megismerni

Fogalmak:
a) Nevelés: Folyamat, a pedagógus által irányított gyermeki tevékenységrendszer, fejleszti az egyén
képességeit, kialakul értékrendszere, személyisége, lehetővé teszik az egyéni és társadalmi
feladatok megoldását.
Inkluzív nevelés: befogadó nevelés befogadjuk a gyerekeket elítélés nélkül az óvodába
(tolókocsis gyerekek, kisebbség – ott a helye a gyereknek, fejleszteni kell.)
b) Tanulás: Az elsajátítás valamilyen formája, minden tevékenység, amit azelőtt nem tudtak.
 kondicionáló tanulás: új ismeretek, információk elsajátítása
 instrumentális tanulás: próbálkozó jellegű tanulás
 heurisztikus: felfedezés
 empirizmus (perceptuális), pragmatizmus
A tanulás az embernél fogalmi szinten történik. A jelzőrendszerek segítségével, belátáson,
megértésen alapszik. A pedagógusok segítségével a gyerekek birtokba veszik a korszerű
műveltség alapjait. A tanulás során elsajátítjuk az ismeretek feldolgozását is. A tanulás
szocializációs folyamat és személyiségfejlesztő. A tanulás egyben a képességek fejlődését és az
intelligencia kialakulását is elősegíti. Az iskola szervezi, és tudatosan irányítja.
c) Tanítás-oktatás-képzés:
A tanítás-oktatás-képzés egy tevékenységet jelölnek, mégsem azonos jelentésűek, a tanári
tevékenység különböző oldalait hangsúlyozzák.
 Tanítás: az ismeretek megszerzését biztosító tanári munka, az ismeretek közvetítését, az
ismeretek együttes feldolgozását a tanulás segíti = tartalmi rész
 Oktatás: a közös tevékenység megszervezése a folyamat egészének irányítása.
 Képzés: ennek a munkának a fejlesztő hatása, az ismeretek feldolgozásával,
gyakorlásával a jártasságok, készségek, képességek kialakítása.
a. Materiális képzés (ismeretanyag)
b. Formális képzés (gondolkodni tanít)
d) Egyén: emberiség egy egyede az emberre jellemző adottságokkal (filozófia: egyes). Individuum:
az egyén legalapvetőbb belső természete.
e) Személyiség: A személyiség az ember egészére vonatkozó pszichológiai gyűjtőfogalom; az egyén
valamennyi fiziológiai-pszichológiai állapotának adott szerkezetben működő olyan rendszere,
amely célszerű működése által a környezettel állandó kölcsönhatásban van, ahhoz tudatosan
alkalmazkodni és azt alakítani képes.

Cselekvésszabályozó rendszer, amely tájékozódó, ösztönző, szervező és végrehajtó funkciót tölt

be. Egy adott társadalomban tárgyi, gyakorlati cselekvések során kialakult vonások integrálódása az
egyénben, életének konkrét körülményei és feltételei között. Egy történelmileg nem ismételhető sajátos
korszak aktív tükröződése az egyénben. A személyiség fogalom szociális fogalom.
Természeti alapja: a csak rá jellemző specifikumok, ezek nélkülözhetetlen előfeltételei e szociális
viszony kialakulásában. Általános szociális minőségben fejeződik ki a személyiség. (filozófia: általános
típus) fejlődés, fejlesztés, kompetenciák, személyiség, érték, értelmi nevelés, érzelmi, erkölcsi nevelés,
képesség, jártasság, készség,

2
A kompetencia latin eredetű szó, alkalmasságot, ügyességet fejez ki.
„A kompetenciát úgy kell tekinteni, mint olyan általános képességet, amely a tudáson, a tapasztalaton,
az értékeken és a diszpozíciókon alapszik, és amelyet egy adott személy tanulás során fejleszt ki
magában.” (Coolahan)

A kompetencia fogalma: pedagógiai - pszichológiai megközelítésből:

A “mit” (teoretikus tudás) egyszerű tudásán túl a “hogyan” tudását (procedurális tudás, minimális komp.
= eszköztudás) is magába foglaló operatív intelligencia
A kompetencia ugyanis akcióra vonatkozik, a környezet megváltoztatására csakúgy, mint a környezethez
való alkalmazkodásra.

A kompetencia alapú oktatás célja:

A kompetencia alapú oktatás célja az, hogy a gyermekek a mindennapi életben hasznosítható tudással
rendelkezzenek – nem lemondva az ismeretek elsajátításáról, vagyis:
„ismeretekbe ágyazott képességfejlesztés”

A kompetenciák 5 összetevője:
 Ismeretek, a tudás (knowledge)
 Készségek, jártasságok, képességek (skills)
 Önértékelés, szociális szerepek, személyes értékek (value)
 Személyiségvonások (character)
 Motivációk (motivation)

A kompetencia alapú oktatás lényege:

 A pedagógiai folyamat középpontjában nem a tanítás, hanem a tanulás aktív folyamata áll.
 A fejlesztendő kulcskompetenciák között szerepel a tanulni tudás képességének fejlesztése.
 A tanulni tudás képességeinek fejlesztéséhez sorolható a szelektáló képességek kialakítása is.
 Meg kell tanítanunk őket a kételkedésre, a kritikai gondolkodásra, hogy tudjanak a „sorok
mögött is olvasni”.

Egyéni fejlesztési folyamat: Hangsúlyozottabbá válik a tudatos egyéni fejlesztési folyamat, az un.
tevékenységterv elkészítésével, ami a tanuló adott
 tudásából,
 képességeiből,
 érzelmi intelligenciájából,
 szociális helyzetéből indul ki.

Bátran nyissuk ki az intézmény kapuit!

 Erősen építsünk a hozott tudásra, az iskola keretein kívül megszerezhető ismeretekre.
 A fejlesztendő kulcskompetenciák az életben való boldogulást teszik lehetővé, ezért iskolán
kívüli környezetben jól fejleszthetőek.
 Új együttműködésre serkentő intézményi kapcsolatokat kell kiépítenünk.
 Az iskolán kívüli tanulási lehetőségek élményszerű megélése adja a legtöbb lehetőséget
tanulóinknak a környezettudatos magatartás gyakorlására. (heurisztikus tanulás – köze van
hozzá)

Fejlesztésünk középpontjában a gyermek áll!