2.2.

A gyermek megismerése

1. A gyermek megismerésére alkalmas módszerek, különböző életkorúak megismerésére

alkalmas módszerek
Megfigyelés módszere

2. Szociometria módszere, szociogram értelmezése

3. Egyéni és csoportos hospitálás során a személyiség fejlődését meghatározó biológiai

tényezők, környezeti nevelési hatások megnyilvánulása a gyermekek,
gyermekcsoportok viselkedésében, teljesítményében

4. Harmonikus mozgásfejlődés feltételei, megteremtése

Gyermek mozgásfejlődésének sajátosságai, lépései
Mozgásos tevékenység irányítása, mozgásigények kielégítésének lehetősége

A nevelés lényegében a személyiségformálás folyamata. A személyiségre, mint

egységes egészre ha hatunk, akkor az nem részeiben, hanem a maga egészében változik,
reagál arra a hatásra. Ezért is nagyon fontos, hogy a gyermeki személyiséget minden oldalról,
minél alaposabban megismerjük. A nevelési folyamat, a nevelési gyakorlat szerves része a
személyiségmegismerés, a fejlődési tendenciák pontos felfedezése. Mind a tudományos
igényű és szándékú személyiségvizsgálat és megismerés, mind az empirikus vizsgálódás célja
a fejlődési folyamat feltérképezése, a fejlődési tendenciák megállapítása. A diagnosztizálás
után pedig a fejlődést, pozitív irányú változást elősegítő nevelési hatások megtervezése,
megvalósítása, az adekvát tevékenység megszervezése a feladat.
A gyermeki személyiség megismerése feltételezi a fejlődéslélektan, az adott életkori
sajátosságok alapos ismeretét. Bizonyos kutatásmódszertani összefüggések ismerete is
szükséges a megismerési folyamat megtervezéséhez, lebonyolításához, a kapott ismeretek, a
szerzett tapasztalatok elemzéséhez. A pedagógus pszichológiai ismeretei, kultúrája
nélkülözhetetlen előfeltételei annak, hogy a gyermeki fejlődésről, az egyes gyerekek
személyiségének adatairól és fejlődési irányairól megbízható és pontos képet formáljon.
Alapvető követelmény az ,,egy módszer, nem módszer” elvének megvalósítása. A
megismerés módszerei: a szociometria, az aktometria, a megfigyelés.

szociometria

Az intézményes keretekben (pl. osztály) kialakult csoportok, az ott fellelhető

kapcsolatokhátterében ún. spontán rokonszenvi választások vannak. Ezek feltétlenül nem
egyeznek meg, eltérnek az intézményes kapcsolatoktól. Ugyanakkor jellemzőek az adott
csoportra, kihatnak az intézményes kapcsolatokra.

A vizsgálat alapja: érzelmi, rokonszenvi választások.

Eszköze: szociometriai felmérőlap, általában 10-20 kérdéssel.

A kérdések a konkrét, a vizsgálati személyeknek fontos döntési helyzetekre vonatkoznak.

Ebben a szituációban társat kell választani. A kapott szavazatok, választások mennyisége
mutatja, hogy ki a kiemelkedő, ki a peremhelyzetű a csoportban. A választások írásban,
titkosan adják. A jelzett, választott kapcsolatok ábrázolhatók. Ez a szociogram. Az adott
csoport társas szerkezetét bemutató térkép.
Mérei Ferenc Moreno módszerét értékelve továbbfejlesztette és kidolgozta az ún.
többszempontú szociometriai módszerért.

Lényege: az érzelmi, rokonszenvi választások megismerése mellett lehetőség nyílik

bizonyos társadalmi szerepekre való alkalmasság, megfelelés mérésére, kiválasztására.

A többszempontú szociometriai vizsgálat nemcsak ez egyén helyét mutatja meg a közösségi

kapcsolatok rendszerében, hanem lehetőség nyílik a közösség egészének jellemzésére. A
spontán érzelmi kapcsolatok mellett jelzi a társaskapcsolatok reális viszonyait is, mint a
funkciók szerinti tagolódást, hierarchiát, kölcsönös viszonyokat. A vizsgálat kérdőíves
formában történik. A kérdőíven négyféle kritériumnak megfelelő kérdések vannak. Lényeges,
hogy a választás ne legyen közömbös a tanulók számára.

Kérdéstípusok:

- rokonszenvet feltételező kérdések (együttlakás, együttes szórakozás)

- közösségi funkcióra vonatkozó kérdések (vezető, képviselő bizonyos helyzetekben)
- egyéni tulajdonságra, képességre, adottságra vonatkozó (intelligencia, ügyesség,
hozzáértés)
- népszerűség (bizalom, szolidaritás)

A kérdőívnek tartalmaznia kell 2-3 rokonszenvi és közösségi funkcióra vonatkozó kérdést. A

kérdések legyenek reálisak, a vizsgálat célja legyen tiszta.

Az eredményeket kölcsönösségi táblázattal (kölcsönösségi mátrix) segítségével lehet

feldolgozni. A táblázat vízszintes és függőleges soraiban azonos sorrendben tüntetjük fel a
névsort. Ez tartalmazza a rokonszenvi választásokat, amelyekből kiemeljük a kölcsönös
választásokat. Meghatározzuk a szavazatok alapján az egyén népszerűségét, érzelmi
elfogadottságát, így lehetőség nyílik a társas elfogadottság különböző szintjeinek
megítélésére, illetve a kölcsönös választások mennyire viszonozottak.
A kölcsönösségi táblázat adatainak elemzése után készül el a szociogram. Fontos,
hogy a közösség minden tagját csak egyszer ábrázoljuk. Minden tanulót egy négyzettel
jelölünk, benne egy jelzőszámmal. A négyzeteket annyi vonallal kötjük össze, ahányszor a
tanulók egymást kölcsönösen választották.
Az összes kérdésre (4 típus) adott válaszok, választások megoszlását tartalmazza a
gyakorisági táblázat. Értelmezhető általa a választások összege, megoszlása a tanulók között,
szóródáseloszlási mutató (jelzi az osztály egységes vagy megosztott jellegét).

aktometria

Főleg szociálpszichológiában használják. A csoporttörténéseket helyzetekre bontják és

vizsgálják a cselekvés társas vonatkozásait.

Módszere: egy eseményt egyidőben két, három személy figyel, és jegyzőkönyvben

regisztrálja az eseményeket, majd utólag egyeztetik
Lényege: a társas indítékú, társas hatású cselekvéseket rögzítsék, aktometriai jelekkel
leírják (az aktometria tevékenységmérést jelent)
Minden cselekvési egységnek meghatározható a társas színvonala. A társas színvonal
megállapításával mérhető a csoportulás foka, szervezettsége és a benne résztvevő gyerekek
aktivitása.

Fokozatok, mely alapján egy megfigyelt játéktevékenység minősíthető:

- magányos semmittevés (gyerek egyedül van, lézeng)

- magányos játék (gyerek egyedül valamilyen tevékenységet végez)
- csoportos együttlét, együttes tevékenység nélkül (a gyerekek együtt vannak, de külön
játszanak)
- együttmozgás (azonos cselekvést végeznek)
- tárgy körüli összeverődés (egy tárgy kerül a középpontba, de szervezett játék nem
alakul ki)
- összedolgozás (a gyerekek együttműködnek, de nem szervezetten, mert nincs irányító)
- szervezett együttes tevékenység (a játék szerepekhez kötött és gyakran megjelenik a
tevékenység vezetője)

megfigyelés

A célirányos és tudatos érzékelést, észlelést nevezzük megfigyelésnek. A pedagógiai

tevékenység folyamatában lévő történések, változások adekvát kutatási módszere. Azt
rögzítsük, ami történik, és ne azt, amit gondolunk róla. A megfigyelés eredményeinek
hasznosíthatóságát a következő tényezők biztosítják:

- tisztázni kell a tevékenységet vagy a problémát, amelyet meg akarunk figyelni

- az adatokat egyértelműen kell rögzíteni
- az adatokból vonjuk le a következtetéseket, kerüljük a szubjektivitást
- ne cseréljük fel az ok- okozati tényezőket
- objektivitás
- természetes körülményeket kell biztosítani
- adekvát megfigyelési technikát és technikai eszközöket alkalmazzunk

Megfigyelés típusai:

1. rendeltetés szerint

- pedagógiai folyamat elemzése

- pedagógiai szituáció elemzése
- adott személyiség jellemző jegyének megfigyelése
- pedagógiai folyamatra ható tényezők elemzése

2. a megfigyelés időtartama szerint

- rövid (egy tanítási óra, egy nap vagy hét)

- hosszabb (egy hónap, félév, tanév)

3. a megfigyelés rendszeressége szerint

- folyamatos
 - időszakonként ismétlődő
- alkalmankénti
- egyszeri

4. megfigyelés köre alapján

- egyéni
- csoportos (7-10 fő)
- osztály

5. a megfigyeltek tájékoztatása szerint

- nyílt
- leplezett

6. megfigyeltek szerepe alapján

- személyes vagy követlen (passzív szemlélődés vagy aktív részvétel)

- közvetett (technikai eszközt használunk az esemény rögzítésére)

A felsorolt típusok egymást kiegészítve, kombiáltan is megjelenhetnek.

A gyermek megfigyelése és megismerése a játékban

Óvodáskorban a játék a kisgyermek leggazdagabb, legbonyolultabb tevékenysége. A játék a

gyermek kifejezési lehetősége és egyben fejlődésének feltétele. A folyamatban nemcsak
megnyilvánul, hanem alakul, változik, fejlődik. Egy adott időben folyó játék egyúttal a
gyermek fejlettségének mutatója is.

Figyeljünk:

- életkornak megfelelő- e
- mennyire aktív, mennyire képes elmélyülni
- mennyire éli bele magát
- mit játszik
- milyen hangulatot, indulatot, légkört tükröz a játék
- milyen a társaihoz való viszonya
- vannak- e állandó összetételű játszócsoportok

A megismerés egyúttal a fejlesztés eszköze. Az adott valóság, az adott gyermekcsoport, benne

egyes gyermekek megismerése, fejlesztése a pedagógiai ráhatás tudatosításához vezet.

Beszélgetés a kapcsolatteremtés, a különféle kapcsolatok megnyilvánulásának egyik

formája, a pedagógiában céltudatosan alkalmazott módszer. Lehet: spontán vagy előre
megtervezett, kötött vagy kötetlen, folyhat egy tanulóval vagy csoportban. A beszélgetés
nevelő erejét adja, hogy a résztvevők közösen értkelik, elemzik az adott szituációt és közösen
keresnek megoldást a problémára. Eredményességének alapvető feltétele a bizalom,
őszinteség, a partner komolyan vétele. A megfigyelés során szerzett adatokkal
kiegészíthetjük, bővíthetjük a beszélgetést.
 A pedagógiai adatgyűjtés formája közé tartozik még a tanulói produktumok elemzése
(munkafüzet, rajz, gyűjteményt). Az iskolai dokumentáció elemzése, családlátogatás,
osztályfőnöki feljegyzés tapasztalatai során kapott információ mind gazdagítja a tanulóról
vagy az adott témáról kialakított képet.
A pedagógiai folyamatok, jelenségek mennyiségi viszonyokkal való jellemzése a
kvantifikáció. A vizsgálatot vezető személy a kapott adatokat különböző szempontok alapján,
matematikai statisztikai módszereit felhasználva számszerűen dolgozza fel, majd a kapott
adatokat alapos elemzés alá veti. A minőségi elemzés a vizsgált és regisztrált pedagógiai
tények, jelenségek, összefüggések logikai feldolgozását, analízisét, szintézisét, a belőlük
következő általánosítások, következtetések levonását, megfogalmazását jelenti.

Fejlettség mutatói

Az átlagosan 2,5 évtől 6 éves korig tartó kisgyermekkor talán legszembeötlőbb

változása, hogy a gyerekek végtagjaik nyúlásának köszönhetően sokkal magabiztosabban
mozognak a világban, mint azt korábban tették. A mozgásukon kívül kommunikációjuk is
jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek eredményeként kifejezőbbé és ezzel együtt
beszédesebbé válnak. A gondolataik és ezek közlése azonban még meglehetősen csapongó és
rendezetlen, így a szülők türelmét gyakran próbára teszik az efféle monológok. Önállóságuk
napról napra fejlődik, de sok mindenben vannak még szüleikre, gondozóikra utalva. Egyedül
képesek például felöltözni vagy enni, ám ezen egyszerű cselekvések előkészítése még a
felnőttekre marad. Figyelmüket még nem képesek hosszan egy témára koncentrálni, mind
beszédükben, mind játékaikban gyakran váltanak témát. Minthogy nem értik még tökéletesen
az őket körülvevő világot, és nem tudják annak eseményeit érdemileg befolyásolni, sokszor
ijednek meg, és sok esetben félnek indokolatlanul annak jelenségeitől. A családi, majd később
a bölcsődei és óvodai környezetben szerzett tapasztalataik segítik őket abban, hogy egyre
bátrabban, ügyesebben igazodjanak el világ dolgaiban, majd egyre önállóbbá váljanak.
Hat éves kor körül az agy változásainak köszönhetően lehetőség adódik arra, hogy a
homloklebeny magasabb szinten koordinálja az agyi tevékenységeket. Ez teszi lehetővé a
gyermekek számára, hogy figyelmüket képesek legyenek irányítani. Az összpontosítás
képessége komoly segítséget nyújt az iskolás korban a további fejlődéshez. Az agyműködés
megváltozása a problémamegoldás folyamatának átalakulását hozza magával. A gyermekeken
végzett megfigyelések tanúsága szerint, a problémamegoldás közben agyi tevékenységükben
változás észlelhető. A feladatokat sikeresen teljesítő gyermekek agyi tevékenységének
mintázata eltér azokétól, akiknek a feladat megoldása nem sikerült. A vizsgálat eredménye
szerint tehát az agyban létrejövő változások és a teljesítmény változásai között kapcsolat
figyelhető meg. Konkrétabban elmondható, hogy a frontális lebeny összehangoló szerepének
hangsúlyossá válásával jelentkeznek az iskolás korra tehető viselkedésbeli változások.
A gyermekek képességbeli fejlődése összeköthető a testük változásaival. A
növekedéssel, azaz a magasság és erő gyarapodásával egyre ügyesebbé, fürgébbé válnak. Ez a
változás már nem annyira intenzív, mint csecsemőkorban vagy kisgyermekkorban, de
ugyanolyan meghatározó lehet az élet későbbi korszakiban is. Ahogyan a fejlődés eddigi
szakaszaiban, úgy most is meghatározó szerep jut a genetikai tényezőkön kívül az egészséges
táplálkozásnak és a környezetnek is. A genetikai örökség hatása jól látható az egypetéjű ikrek
esetén, akik fizikális fejlődésükben pontosan követik egymást, még akkor is, ha külön
nevelkednek. A vitaminokkal és ásványi anyagokkal teli, megfelelő mennyiségű táplálék
fontosságát jól mutatja az a felmérés, mely szerint a szegény családok gyermekeinek
testmagassága elmarad a jó körülmények között nevelkedő társaikétól. Továbbá az egészséges
táplálkozás és környezet együttesek képes megerősíteni a gyerekek immunrendszerét, így
csökken a betegség okozta fejlődésbeli elmaradások kockázata.
 Az óvodának a gyermek értelmi, beszéd-, hallás-, látás-, mozgásfejlődésének
eredményét rögzítenie kell. Ennek szükség szerint, de legalább félévenként meg kell
történnie.
A gyermek fejlődését nyomon követő dokumentáció kötelező tartalmi eleme:

- a gyermek anamnézise,
- a gyermek fejlődésének mutatói (érzelmi-szociális, értelmi, beszéd-,
mozgásfejlődés), valamint
- az óvoda pedagógiai programjában meghatározott tevékenységekkel
kapcsolatos egyéb megfigyelése,
- a gyermek fejlődését segítő megállapítások, intézkedések, az elért eredmény,
- amennyiben a gyermeket szakértői bizottság vizsgálta, a vizsgálat
megállapításai,
- a fejlesztést végző pedagógus fejlődést szolgáló intézkedésre tett javaslatai,
- a szakértői bizottság felülvizsgálatának megállapításai,
- a szülő tájékoztatásáról szóló feljegyzések.

A fejlődés egyaránt érinti a testi, a kognitív. az érzelmi és a társas folyamatokat. Ezek a

területek az életút során nem egyszere fejlődnek: vannak melyek gyorsabban, míg mások
lassabban. A járás és a beszád kezdetének időpontját általában az első életév vége felé szokták
behatárolni. Vannak, akik hatodik életévük betöltésével már alkalmassá válnak az
iskolakezdésre, és vannak, akiknek az értelmi képességük lassabban bontakozik ki.

Az óvodások rendkívül mozgékonyak, elevenek. Maga a tevékenység okoz nekik

örömet, illetve a viszonylag nagy agy oxigénszükségletét az arányaiban kisebb tüdő csak a
sok mozgás segítségével tudja biztosítani. Ezért sok lehetőséget kell biztosítani számukra a
mozgásra: futásra, ugrálásra, mászásra, hintázásra, stb. Mivel az óvodások minden
tevékenységet teljes energiával végeznek, könnyen kifáradnak, de ez sokszor azzal jár, hogy a
cselekvés leállításában fontos szerepet játszó gátló mechanizmusok nem működnek, a gyerek
nem tudja magát leállítani, túlpörög. Ezért fontos, hogy az aktív, mozgásos periódusokat
nyugalmasabb szakaszok kövessék (Tóth, 2008). Az óvodások nagymozgása fejlettebb, mint a
finommotorikájuk. A nagymozgásuk egyre koordináltabbá válik, és az egyensúlyérzék
fejlődésével képesek lesznek egy lábon állni és ugrálni. Az óvodáskorban a gyerekek már
képesek egy-egy sportot elsajátítani. A finommozgásuk ebben a korszakban dinamikusan
fejlődik, 3-4 évesen még nehezebben, görcsösebben mozgatják az ujjaikat, de nagycsoportos
korukban már ügyesen vágnak, rajzolnak, be tudják kötni a cipőfűzőt. Az óvodáskor végén
jellemző az első alakváltás. Sok gyereknél már óvodába lépéskor kialakult a kezesség, de
óvodáskor végére mindenféleképpen ki kell, hogy alakuljon.

A hat-hét éves gyerek fékrendszere már jól működik, képes indulatait, késztetéseit
uralni, szükségleteinek kielégítését halasztani, gondolkodásának érzelmi telítettsége csökken.
Az önszabályozásnak fontos szerepe van a hatékony tanulásban. Az önszabályozás a
gondolkodás és a motiváció területén is hatást gyakorol. Kognitív oldalról befolyásolja a tudás
megszerzését, a tanulásról való gondolkodást, a tanulási célok megfogalmazását és a tanulási
tervek kidolgozását. Motivációs oldalról hatást gyakorol azokra a gondolkodási, érzelmi és
viselkedéses folyamatokra, amelyeken alapul a tanulási szándék és cselekvés irányítása. A
feladatvégzés belső motivációja már óvodában megjelenik, amikor a gyermek kitartóan
foglalkozik egy-egy feladattal a tevékenység öröméért. Fontos, hogy az óvodában a gyerek
érdeklődő legyen, tudjon lelkesedni, alakuljon ki a feladattudata, és ne zavarja a foglalkozást,
vagyis érzékeny legyen a többiek igényeire is (Séra és Bernáth, 2004). Az iskolában már
elvárható, hogy a gyerek olyan dolgokra is kellő figyelmet fordítson, amelyek számára nem
érdekesek, ilyen értelemben jól kell tűrnie az unalmat, azaz a monotonitást (Hajduska, 2008).
6-7 éves kor körül robbanásszerű minőségi változás tapasztalható. Hosszú érési
folyamat után hirtelen jelentkeznek a változások (V. Binét, 1997):

- Testi változások: Az új korszakot a testi változások vezetik be. Ezt első

alakváltozásnak nevezzük, de a fogváltás megindulását is a testi változások
közé szokták sorolni. Az iskolaérett gyerekek között több van azok közül, akik
átestek az első alakváltozáson, de a testi jegyek önmagukban nem mértékadóak
az iskolaérettség megállapításához.

- Érzelmi, indulati változások: Az iskoláskor küszöbén a gyerek a látencia

időszakában van, amikor az ösztön- és indulati élet lenyugvása
energiafelszabadulást eredményez. A gyerek érdeklődése új területek felé
fordul, örömelv helyét a valóságelv veszi át a cselekvéseknél, a gondolkodás
vágyteljesítő jellege is kevésbé jellemző.

- Nagyobb fokú az alkalmazkodás: Az energiafelszabadulás következtében

megerősödik a valóságfunkció, illetve a családtagokhoz fűződő viszony
megváltozik.

Testi fejlődésében a kisiskolás fej-törzs aránya fokozatosan közelít a felnőttkori 1/8

arányhoz. Testsúlya minimálisan 20 kg, testmagassága 120-130 cm. Megindult és rendben
zajlik a fogváltása. Javul az egyensúly érzéke, a mozgáskoordinációja, bármilyen mozgásra
megtanítható, normális mértékben nő a mozgásigénye. Ere a korra jellemző a jobb vagy
balkezesség kialakulása, szem-kézmozgások koordinációjának kialakulása, a nagy mozgások
és a finom mozgások elkülönülésének kialakulása. Lezajlik az első alakváltozás.
Játék fejlődésben az erkölcsi tudata kialakulásával képes a szabály játékra. Kezdetben, 7
évesen még ugyan labilis lehet ez a szabálytudat, 10 éves életkorra azonban már eléri a
fogalmi szintet, a szabálykövetés a kölcsönös megegyezésen alapozódik meg.

Társas kapcsolatokban az átpártolás jelensége a jellemző. Javul a kommunikációs képesség,

mimika, hanghordozás. Egyre több pszichológiai sajátosságot említ a leírásokban. Empátia,
segítségnyújtás jellemző. A kisiskoláskori csoport a gyermek számára nélkülözhetetlen
biztonságot, és támaszt jelent. Fontos a társas helyzet. Fiúk és lányok csoportjai különbözőek.
9-10 éves korban kialakul az érdeklődés, kifejlődik a hobbi, gyűjtés, tudásvágy.

Értelmi fejlődésben kiemelhető, hogy ez a legjelentősebb ebben a korszakban, legfontosabbá

az iskolai teljesítmény válik. Az emlékezet még mechanikus, kevés emlékezeti stratégia
figyelhető meg.

Mozgásfejlődés

A gyermek fejlődésének folyamatában a mozgásfejlődés csak az egyik olyan terület,

mely a személyiség kialakulását befolyásolja. E folyamat már a születés előtt elkezdődik,
különösen intenzív szakasza a születéstől 10–12 éves korig tart. Ebben az időszakban a
mozgás a külvilággal történő kapcsolattartásnak az eszköze, általa fejlődnek a szervek,
szervrendszerek (pl. az idegrendszer, az ízületi, a csont- és izomrendszer). A kifejtett hatás
kétirányú, mert a mozgások végzése közben fejlődő ideg- és mozgatórendszer újabb és
bonyolultabb mozgások elsajátítását teszi lehetővé. Lényegében a mozgatórendszert célzó
fejlesztés/fejlődés olyan pszichés funkciójavulásban is szerepet játszik, melynek a későbbi
optimális gondolkodási képesség kialakulásában pótolhatatlan szerepe van.
A jó motorikus fejlesztéshez ismernünk kell az egymást követő időszakok
mozgásanyagát és fel kell ismernünk a fejlődő gyermek mozgáskészségeinek és motorikus
képességeinek fejlettségi szintjét ebben a folyamatban. A különböző korú gyermekek
mozgásfejlődésében felhasználható mozgásanyag jól csoportosítható, leírható! Ennek
ismerete fontos a fejlesztő szakember részére, hogy a fejlődő gyermek vagy akár a fejlesztett
felnőtt érdeklődését a mozgásanyaggal és az alkalmazott módszerekkel folyamatosan fent
lehessen tartani. Ehhez tehát az sem jó, ha túl bonyolult és az sem, ha túl egyszerű
mozgásanyagot próbálunk alkalmazni. A pedagógiai probléma az, hogy a kronológiai életkor
szerint homogén csoporton belül is tapasztalhatóak a mozgásismeret különböző szintjei,
vagyis a mozgásfejlődési koruk szerint különbözőek. Ilyenkor a szakember feladata az olyan
differenciálás megvalósítása, melynek során minden résztvevő jól jár. Ennek nem egyszerűen
csak a gyakorlatajánlatokban, hanem az alkalmazott módszerekben is jelentkeznie kell.
Az egymást követő mozgásfejlődési szakaszokhoz különböző módon juthatunk el. Az
egymás utáni életkori szakaszok mozgásanyagának meghatározására két logikai megközelítés
kínálkozik. Az egyik az induktív, a másik a deduktív út. Az induktív gondolatmenet azt
jelenti, hogy a gyakorlat színterén összegyűjtött elemeket csoportosítjuk, a köztük lévő
összefüggéseket értékeljük, levonjuk a lehetséges következtetéseket. Az egyestől haladunk az
általános felé. Esetünkben a fejlődő kisgyermek mozgásait megfigyeljük, a mozgásfejlődést
nyomon követjük, a mozgásokat összegyűjtjük, majd erre támaszkodva általánosítunk

A mozgásfejlődés folyamatosságának szem előtt tartása mellett vizsgáljuk a

mozgásokat:
 - a végrehajtott mozgások bonyolultsága,
- a gyermek mentális fejlettsége által meghatározott kommunikációs, valamint
- a szocializációs (család, bölcsőde, óvoda, iskola) szint.

A születéstől 5-6 éves korig a világ megismerésének igénye generálta (a test

funkcióinak fejlődését elősegítő) mozgásfejlődés történik. E fejlődés általában jellemző az
emberre, hiszen nem tételezhető fel, hogy földünk különböző helyein élő egyedeknél például
a felállással, járással stb. kapcsolatos mozgások másként alakulnának ki. Az 5-6 éves korig
végbemenő mozgásfejlődést szabályozó alapvető mechanizmusok egyformák. Ebben a korban
előbb a reflexszerűen, majd az egyre tudatosabban végrehajtott mozgások által a test olyan
funkciói fejlődnek, melyek alapvetőek és a felnőttkori működések megalapozásához járulnak
hozzá.
Fejlődnek az idegrendszer, a szív-, a vérkeringési, a légzési rendszer, az izomrendszer,
az ízületi és csontrendszer funkciói. Kijelenthetjük, hogy a mozgás a fejlődés motorja. Ezért
ezt az időszakot funkcionális mozgásfejlődésként definiáljuk és az ebből az időszakból
származó mozgásokat a funkcionális mozgásformákban csoportosítjuk. A funkcionális
mozgásformák csoportja a legegyszerűbb, az egy mozdulatot tartalmazótól a néhány
összekapcsolt mozdulaton át az egyszerű cselekvések végrehajtásáig tartó aktivitásokat
tartalmazzák. Ez az időszak mindaddig tart, amíg ki nem alakulnak azok a készségek (tanult
mozgások), melyek az emberre jellemzőek, mint például a kúszás, mászás, járás, futás, ugrás,
dobás, hordás stb.
Különösen a funkcionális mozgásformák 5–7 éves korra eső szakaszára jellemző, hogy
könnyedén tanulnak meg a gyermekek kerékpározni, korcsolyázni, sízni, úszni, lovagolni és
egy sor ehhez hasonló – köztük teniszt, pingpongot, tollaslabdát stb. – mozgást, melyek
űzésére a szülők elsősorban gyakorlati tapasztalatuk alapján tudják a gyermeket motiválni.
Az iskolai mozgásfejlesztésben felhasználható mozgásanyaghoz jutás legjobb
lehetőségét tehát a sportágak deduktív úton történő elemzése adja. Ebben az esetben a
sportágak technikáiból indulunk ki és ezek elemzésén keresztül jutunk az elemi
mozdulatokhoz. A deduktív elemzés tehát az egészből indul ki, így jut el a részekig, amelyek
azután újabb következtetések levonását teszik lehetővé. A kisiskoláskorúak fejlesztéséhez
felhasznált mozgásanyagot döntően ebben a rendszerezésben tartalmazza az alsó tagozatos
iskolai testnevelés. Ebből is következik, hogy a 7–12 éves gyermek korrekt mozgásfejlesztése
egész életre szólóan meghatározza a különböző sportágakban, vagy sportszerű
tevékenységben történő sikeres vagy sikerélménnyel kecsegtető aktivitást, mely a mozgás
életmódba építésének lehetőségét nagyban meghatározza.

1 évtől 2,5-3 éves korig tart, és a megtanulandó egyre bonyolultabb, komplexebb mozgások
miatt már másfél-két éven keresztül zajlik. Így tehát körülbelül háromszor hosszabb időt tölt
ebben a szakaszban, mint a korábbiakban.
Mire képes:
A mozgásvégrehajtás jellemzője a térdelésben történő mászás, állás, állásból leereszkedés,
térdelés, lépcsőn mászás, ritmusra mozgás, páros lábon ugrálás, járás. Biztonságosan szalad,
lassítani, irányt változtatni azonban még nem tud.

A legfontosabb új mozgások, újdonságok a végrehajtásban:

- biztos térdelés, a térdelőtámaszban mászás,

 - állás, állásból leereszkedés,
- lépcsőn mászás,
- kúszás ellentétes kéz-láb segítségével, • hason fekvésben hengeredés,
- ritmusra mozogás,
- járás,
- páros lábon ugrálás

- biztonságosan szaladás,
- labda kezelése kézzel-lábbal,
- lábbal hajtott guruló játék használata.

Az időszak vége felé vegyük rá olyan feladatokra, melyek járás közben egyensúlyozásra
késztetik. Például kézzel-lábbal labdagurítás akár nagy labdával is, járás hátrafelé, húzó-toló
játékokkal játsszon. Kapcsoljuk össze a járást a leguggolással, majd folyamatos felállással.
Kézbe fogható szivacslabdával gyakoroltathatjuk a különböző dobásokat és a labda elkapását
is. Az ismert mozgásokat gyakoroltassuk vele minél többször, és minél hosszabb időn
keresztül.

3 éves kortól az 5 éves korig az egyre nagyobb volumenű mozgások és azok egyre
biztonságosabb végrehajtáshoz folyik. Ez a szakasz összefoglalva a váltott lábú lépcsőzéstől a
fejlődő egyensúlyérzékelésen át a fejlett mozgásszabályozásig terjed.

legfontosabb új mozgások, újdonságok a végrehajtásban:

- levegőssé váló járás, futás,

- egyre biztonságosabb váltott lábú lépcsőzés,
- szökdelés 1 és 2 lábon helyben és haladással, el- és felugrás, leugrás játékszerekről, •
kézben fogható labdával egykezes hajítás fej fölül,
- kétkezes alsó dobás különböző irányba,
- egyre jobb labdaelkapás,
- lábbal labdakezelés, megállítás, továbbítás,
- fejjel letámaszkodás és egyre jobb bukfenc,
- nyuszi- és békaugrás,
- hinta, mérleghinta, csúszda, mászóka használata.

A fejlesztés lehetőségei:

Játsszunk vele ugróiskolát, szökdécseljünk vele kézfogással egy lábon. Végezzünk vele
karlengetést zenére helyben és menetelve. Adjunk neki háromkerekű biciklit, ez erősíti a
lábizmokat és ízületeket. Használjuk ki a játszótéri játékokat: hintát, mérleghintát, csúszdát,
engedjük fel mászókákra. Ezeknél a játékoknál azonban feltétlenül mellette legyünk és
biztosítsuk, segítsük. A mászókáknál hívjuk fel a figyelmét a biztos fogásra, de legyünk alatta,
ha be kell avatkozni. Előszeretettel ugrik le számára kihívást jelentő magasságból, de
keressük vele együtt a számára biztonságos magasságot. Nagyon fontos, hogy megismerje
önmagát, képességeit, mert nem lehetünk mindig mellette.

Ha azt állítjuk, hogy 5 éves kor körül a gyermek megtanulja az emberre jellemző
alapkészségeket, az természetesen nem jelenti azt, hogy e készségekkel teljesítmény-
centrikus biztonsággal rendelkezik. Mindösszesen azt állítjuk, hogy e készségek elemi szintű
végrehajtását tudja, ahhoz azonban még nagyon sokat kell fejlődnie, hogy ezekben a
teljesítményorientáltság legyen jellemző. Jóval később következik be az az időszak, amikor a
mozgások végrehajtásához szükséges motorikus képességei olyan szintre fejlődnek, amikor a
készség szinten megtanult mozgást már önmegvalósításra képes használni. E folyamat 16–20
éves korig is tarthat. Sportolóknál akár még tovább is.

A pedagógiai tevékenység alapvető feladata a gyermekek szomatikus és pszichés

tulajdonságainak, funkcióinak folyamatos fejlesztése. A növekedés (mennyiségi változások)
és a fejlődés (minőségi változások) alapot teremtenek a tudatos fejlesztéshez, melynek fő
mozgatórugója a kisgyermek rendszeres mozgásos tevékenysége, majd a gyermek fizikai
aktivitása. Az egyedfejlődés során létrejövő szerkezeti és funkcionális változások azonban a
különféle képességek kiteljesedésének is biztos alapot nyújtanak. Rendszeres használat nélkül
ezen „lehetőségek” azonban csak nyers fejlettségi stádiumban maradnak. Az életkori
sajátosságoknak megfelelő folyamatos alkalmazásuk biztosítja a képességek harmonikus
fejlődését. A mozgások létrejöttének alapfeltételei azon funkciók együttese, amelyek a
mozgás energetikai hátterét, valamint a mozgásszabályozás feltételeit biztosítják. A sikeres
mozgásvégrehajtás feltételezi, a szükséges erőkifejtések biztosítása mellett azok térbeli,
időbeli és dinamikai összerendezését. A feladatok magvalósításában jelentős szerepet
játszanak a motorikus képességek.
A gyermekek testösszetételének optimalizálása és aktivitási szintjének jelentős
növelése nem egyszerű feladat. Az iskolai testnevelés egyedül nem is képes e feladatok
megoldására. Az oktatási rendszer minden szintjén konkrét feladatként jelenik meg a
motorikus képességek fejlesztése, a mozgástanítás, az egészséges testi fejlődéshez szükséges
ingerek biztosítása, az egészséges életmód formálása. E célok megvalósítása feltételezi, hogy
a kötelező heti fizikai aktivitás (pl. 2-3 testnevelési óra) kiegészüljön további, esetleg tanórán
kívüli, legalább heti 2-3, 60–90 perces fizikai aktivitással. Ez lehet délutáni iskolai
foglalkozás, sportegyesületi edzés vagy családi körben végzett aktív tevékenység.
Az ismeretek elsajátítása csak úgy lehetséges, ha a gyermek megnyitja azokat a
„csatornákat”, amelyeken keresztül a fejlesztéshez szükséges információk tudatosulhatnak. Ez
feltételezi az egyén beállítódásának, figyelmének, érdeklődésének folyamatos fenntartását. Az
érdeklődés felkeltése ráirányítja a személyiség információfelvevő/-feldolgozó rendszerét az
adott feladatra. Így lehetővé válik az információfelvétel, a tanulási, gyakorlási folyamat
megkezdése. Az érdeklődést a valóság különféle dolgai, jelenségei kelthetik életre, az
általános lélektan a személyiség specifikus irányultságának, meghatározott dolgokra való
koncentrálásának tartja. Az érdeklődés kifejezi a személyiség általános irányultságát, átfogja
és irányítja annak valamennyi pszichikus folyamatát (észlelés, emlékezés, gondolkodás stb.).
Az érdeklődés fenntartásának szükségessége, aktivizálódásának a fokozása feltételezi azoknak
a motívumoknak a vizsgálatát, amelyek a kiváltásában közrejátszanak.
A gyermek aktivitása a tevékenységben fejlődik, a próbálkozások, az ismétlések
folyamatában alakul. Fontos eleme a képzésnek a feladatok lényegének játékos módon történő
feltárása, ennek egyik mozgatórugója a versengés. A feladathelyzet kijelölése, majd a
gyermeki kreativitásra (célszerű feladatmegoldás) alapozó végrehajtás is hatásos eszköz lehet.
A megszerzett képességek megszilárdításának hatékony formája különböző játékok
alkalmazása a képzés során. A játék a testi fejlődés, a motorikus képességek, a
mozgáskészségek kialakításának és fejlesztésének rendkívül hatékony eszköze. A játékban a
gyermeknek lehetősége van képességei és készségei kipróbálására, miközben e tulajdonságai
is fejlődnek. A képességfejlesztés során a hangsúlyt a koordinációs képességek alapozására,
kialakítására kell helyezni