- Különböztesse meg a nevelési folyamat szűkebb-tágabb értelmezését:

 Szűkebb értelemben véve:

Többé-kevésbé céltudatos, tervszerű, fejlesztő jellegű társadalmi tevékenység.

Cél: olyan személy kialakítása, akik megfelelnek az adott társadalom elvárásának, embereszmény
megvalósítása.

A nevelés nem mindig céltudatos nagyon sokszor a spontán elemek érvényesülnek. Törekednünk kell a
céltudatosságra, az iskola erre nevel, míg a család spontán nevel.

Tudatosság: mit, miért csinálunk, csináltatunk. A tanár mindig tudja, hogy mit, miért csináltat, a tanuló is
mindig tudja, hogy mit, miért csináltatnak vele.

Tervszerű a nevelés v. kellene lennie: folyamatosságot jelent, van kezdete, van vége, vannak szakaszai,
állomásai, fokozatossága – lépésről lépésre haladunk.

Következetesség, rendszeresség, rendszerben kell tudni nevelni, a nevelést is kellene tudni tervezni.

- Tantervek, oktatási tervek: 1977-ben elkészült: Nevelés és Oktatás terve = NOT, 1978-ban
vezetik be.

- Fejlesztő jellegű a nevelés: a szándékunk amit el szeretnénk érni, hogy a személyiség pozitív
irányba alakuljon.

- Társadalmi tevékenység a nevelés: mióta az ember társadalmi lény lett, a személyiségében

végbement a társadalmi kapcsolatok rendszere.

- Nevelés tevékenysége: A személyiség a tevékenysége folyamatában fejlődik, levonható a

konzekvencia: tevékenytettni, csináltatni kell (Waldorf pedagógia)

 Tágabb értelemben véve:

-oktatás: Az oktatás nem más mint tanítás és tanulás.

-képzés:: Velünk született adottságok, amit a szerzett ismeretek jártassággá, készséggé, képességek
formázása. Elmélet és gyakorlat találkozása
- Értelmezze a nevelés folyamatát:

A nevelés az a folyamat, amelyben a pedagógus által irányított gyermeki

tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit. A fejlesztő hatások révén kialakul
értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára az egyéni és társadalmi
feladatok megoldását.

A nevelési folyamat belső szerkezete:

 Tapasztalás (pl.: szülők kopognak az ajtón)

 Általánosítás (G.E. 5éves minden ajtón kopog- wc ajtón is)
 Gyakorlati tapasztalás (szülei szólnak, h azon az ajtón nem kell kopogni)
 Újabb általánosítás (vendégségben nem bírja a sok várakozást, minden ajtón kifelé kopogszülei
veszekednek miatta)
 Gyakorlati alkalmazás (öntevékenység szintjére kerül a kopogás)

- Jellemezze a nevelési módszereket:

 Direkt nevelési módszerek:

- A beidegzés közvetlen módszerei: szokások kialakítása:

 követelés
 gyakorlás
 segítségadás
 ellenőrzés
 ösztönzés: jutalmazás és büntetés

- A magatartási modellek közvetítésének direkt módszerei:

 elbeszélés
 tények és jelenségek bemutatása
 műalkotások bemutatása
 személyes példaadás

- A meggyőződés-formálás közvetlen módszerei:

 előadás, magyarázat, beszélgetés

 a gyerekek önálló elemző munkája
  Indirekt nevelési módszerek:

- A beidegzés közvetett módszerei:

 közösségfejlesztő és önfejlesztő tevékenységek megszervezése

 perspektívák megszervezése
 hagyományok kialakítása
 közvetett követelés
 közvetett ösztönzés
 közvetett ellenőrzés

- A magatartási - tevékenységi modellek közvetítésének indirekt módszerei:

 a nevelő személyes részvétele a közösségi tevékenységben

 egyéni és csoportos minták kiemelése a közösség életéből

- A meggyőződés-formálás közvetett módszerei:

 a közvetett felvilágosítás
 a vita

- Érvekkel alátámasztva értékelje a pedagógus szerepét a nevelés folyamatában:

 A tanári hatalom:

 vezetői-hatalmi pozíciót tölt be az iskolában

 a családhoz képest döntő különbség, hogy az iskola, ill. a pedagógus formálisan az
intézmény képviselője a diákkal szemben
 az iskola az intézményi és az ifjúsági kultúra együttélésének és ütközésének a terepe
 a hatalmi helyzet a befolyásolási lehetőségek egyenlőtlenségét jelenti, ahol a szereplők
küzdenek az arányok megváltoztatásáért
 a tanárnak bonyolult stratégiát kell követnie, hogy megőrizze befolyásának informális
bázisát. Az erődemonstrációk önmagukban ritkán hoznak létre stabil helyzeteket.
Diplomáciai érzékre, kompromisszumkészségre és gyors reagálóképességre is szükség van
a helyzet stabilizálásához.
  a diákok hatalomért vívott küzdelme a felnőttekkel szemben egy határon belül nem az
antiszocialitás jellemzője, hanem a felnevelkedés teljességgel normális tartozéka. A
fejlődést nem segíti, ha ezt a hatalmi vetélkedést kíméletlen eszközökkel elfojtják, de az
sem, ha a diákok nem ütköznek megfogható akadályba hatalmi törekvéseikben. A
konfliktuskerülés nem a békét és a zavartalan működést segíti elő, hanem azt, hogy a
feszültségek a felszín alatt maradnak (szőnyeg alá söprés). Mindez azt eredményezi, hogy
a fiatalok nem tanulják meg, hogyan tudnak céljaikért megfelelő eszközökkel küzdeni, és
milyen módon lehet szabad, és hatékony a hatalom képviselőivel való szembeszállás.

 Dornai a hatalomgyakorlás 3 fő jellemzőjét emeli ki (2001):

1) A vertikális távolság forrásai: Alá-fölérendeltséget jelent. A fölérendeltség a családi hatalommal

szemben alapvetően törvényadta hatalom (legitim). A tanár aligha képes a munkáját elvégezni, ha a
fölérendeltségnek nincsenek jól megalapozott forrásai. Szerinte azok, akik elsősorban a pozíciójukból
eredő hatalmat hangsúlyozták, kevésbé érezték magukat sikeresnek, és ennek folytán egyre a formális
pozíciójukra igyekeztek támaszkodni.
2) A vertikális hatalom mértéke: A pedagógus és a gyerek közötti pozíciókülönbség nagysága a
hatalom jellegzetessége, de jó esetben bizonyos határok között rugalmas és változtatható.
3) Felelősségvállalás: Arra vonatkozik e szempont, hogy melyek azok a célok, értékek, melyeket a
tanár képvisel. Szükség van rá, hogy a fölény ne legyen öncélú, és a hatalmi pozíciót az egész közösség
érdekében gyakorolja.

 Trencsényi:
- ha a tanár és a diák közötti távolság mértéke változik, változtatható a tevékenység a tanár személyisége
és az adott helyzet más paramétereinek függvényében.
- formális/elvi ill. funkcionális/szakértői szempontból mindig asszimetria van a tanár és a diákja között.
Az asszimetria nélkül értelmezhetetlen a pedagógus felelőssége, életkori előnye, nagyobb tapasztalata.
Mindezek kapcsán sem a formális, sem a funkcionális asszimetriát nem lehet kiiktatni a tanár
munkájából.
- a tanár hatalmi-aszimmetrikus helyzetével kapcsolatban kétféle aggály merül fel. Az egyik, hogy ez a
helyzet elkerülhetetlenné teszi, hogy a tanulók bizonyos fokig kiszolgáltatottak legyenek. A másik azzal
kapcsolatos, hogy a gyerekévek alárendelt pozíciója miatt a gyerek alattvaló magatartást rögzít.
(A pszichoanalízis és Jung vélekedik úgy, hogy a gyerek függő helyzete a felnevelkedés első éveiben
megakadályozza, hogy szert tegyen az autonóm felnőttséghez szükséges készségekre. Ezzel szemben
Adler, Hermann Alice és Bálint Alice arra az álláspontra helyezkednek, hogy a gyerekkori függőség
részben a gyerek esendő voltának elkerülhetetlen következménye, amely alkalmat teremt a nevelésre.)

-Trencsényi felhívja arra a figyelmet, hogy a tevékenységek szintjén a szimmetria és a távolság is

mozgatható. Az iskolai helyzetekben a tanár is csinálhatja ugyanazt, mint a diákok (közös teremdíszítés).
Azt tanácsolja, hogy váltogassák az egyenrangú és az általuk dominált helyzeteket a diákokkal való
bánásmódban.
- a nagykamaszok esetében jóval nehezebb az egyensúlyt megőrizni, mint a tanító néniért rajongó
kisiskolásokban.
- a pedagógus lehetséges magatartásai:
- A tanár hangsúlyozza a kívülállását. Maga szabja meg a rendszabályokat és a hozzájuk való viszonyt.
- A közösség elfogadott vezetője. Ő a karizmatikus egyéniség.
- Társ, egy közös tevékenység részese.
- empirikus kutatásainak eredménye szerint gyakran szélsőséges típusok figyelhetőek meg a
szerepvállalás tekintetében. „Elvontan lágy és kemény” pedagógus-magatartást különböztet meg. A
tanárok egy része azonosul a tradicionális előadói szereppel, míg mások az újszerű jegyeket helyezik
előtérbe.
  Lewis és Lovegrove (1987) vizsgálata:

- a diákok véleményét dolgozták fel a tanári magatartásra vonatkozóan.

- eredményeik szerint a diákok azt várják el, hogy a tanár egyedül vállalja a felelősséget az osztály
rendjének fenntartásáért, melybe ne vonjon bele más tanárokat vagy szülőket. Igénylik, hogy a
szabályokat a diákok részvételével alakítsák ki. A szankciókat figyelmeztetés előzze meg és csak arra
vonatkozzon, aki elkövette.

 Dornai:

- a tanári pálya egyre inkább stresszel terhelt foglalkozás.

- a tanárok egy része nem tud megbirkózni az iskolai konfliktusokkal, ezáltal hatalomvesztést él át. A
hatalomvesztésnél a tanárok valamilyen kontroll megszerzésére törekszenek, íg a fiatal tanárok haveri
kapcsolatot alakítanak ki diákjaikkal.

A tanári attitűd és szerep:

Trencsényi felosztása:

- nevelői, személyiségformáló
- tanári-szakemberi
- köztisztviselő funkció

 Adelson:

- sámántípusú pedagógus (ez a szakembertípus Trenyónál): ők narcisztikus személyiségek, akiket az

energia, az elkötelezettség jellemez, elmerülnek saját énjükben és munkájukban. Képesek magukkal
ragadni diákjaikat, de előfordul, hogy a diákok állandóan legyőzöttnek érzik magukat a tanárral szemben.
- lelkésztípusú (ez a köztisztviselő Trenyónál): a tanár egy tiszteletre méltó szervezet képviselőjének érzi
magát, annak nevében beszél. Küldetéstudata van, és egy hierarchia részének érzi magát. Azzal a
veszéllyel jár, hogy a tagok vesztenek saját személyiségükből.
- misztikus gyógyító (ez a személyiségformáló Trenyónál): terapeuta, aki a diákok saját személyiségük
megváltoztatására próbálja ösztökélni. Ez a tanár vonzza magához a peremhelyzetben lévő diákokat.
- a pedagógusoknak bizonyos fokig mind a három típus sajátosságaival kell rendelkezniük. A tanár
szerepazonosulása attól is függ, hogy milyen tárgyat tanít.
- ma a tanári munkát egyre inkább „segítőfoglalkozásként” tartják számon, és elvárják tőle a gyógyító-
terapeuta szerepét.

 Bagdy (1994):

A pedagógusok pályaválasztásánál 4 motívumcsoport bizonyult a legáltalánosabbnak:

- altruisztikus, emberbaráti
- példaképhatás, egy szeretett tanár nyomán
- egyedi motívumok (pld: érdekes, nem unalmas)
- érdek- és kényszerítő motívumok

- a pedagógus egész személyiségével hat

- az affektív, emocionális nevelés semmiképpen sem önálló folyamat, és nem csak verbális úton történhet,
- minden tevékenység, amit a tanár a diákokkal végez, valamilyen értelemben értékhordozó
- a normaközvetítés, modellkövetéses kísérletek tanúsága, hogy a kisiskolások közösségeiben nem önálló
értékek jelennek meg, hanem azok, amelyeket a felnőtteknél láttak. A prepubertás után kialakul a
viszonylag független csoportszellem, de ekkor is nyomon követhető a korábban megismert értékek
hatása.

Értékelés:

- a tanári munka legfontosabb aspektusa a tanulók munkájának értékelése. Ehhez a pedagógusnak

szakmai, pszichológiai, és emberismeretekkel is kell rendelkeznie.
- azoknak a pedagógusoknak, akiknek érzéke és elhivatottsága van a tanításhoz, gyakran reális képük
alakul ki a gyerekről anélkül, hogy pszichológiai szaknyelven meg tudnák fogalmazni benyomásaikat.
- a tanári megítélés veszélye a „skatulyázás”. A tanárnak arra kell törekednie, hogy a saját skatulyái
nyitva maradjanak.
- Pygmalion-effektus: önbeteljesítő jóslat.
- a kedvelt tanár tárgyát szívesebben tanulják a gyerekek

- Mutassa be az általa fontosnak tartott pedagógus személyiségjellemzőket:

 Hatékony
 Elhívatott
 Kreatív, rugalmas
 Példamutató
 Megbízható, empatikus
 Innovatív
 Kellemes megjelenésű
 Szakmai háttérrel rendelkező
 Határozott

- Mutasson rá milyen elvárásoknak kell megfelelni a nevelőnek a nevelési folyamat

szervezése, irányítása közben.

 Bizalmat kell, hogy sugározzon

 Tisztában kell azzal lennie, hogy meddig mehet el a gyermek nevelésének területén.
Mi az a határ ami már a szülő feladatához tartozik.
- Értelmezze a pedagógus etikát:

Olyan speciális írott/íratlan elvárások a pedagógusokkal szemben, melyeket foglalkoztatási (hivatási),

vagy egyszerűen alkalmaztatási előírásoknak is lehet tekinteni. A pedagógusetika leglényegesebb elemei
a pedagógusok kölcsönös megbecsülése, egymás iránti tisztelete és a nevelőtestületen belül uralkodó
hangnem. A pedagógia és az etika egymást kiegészítő fogalmak: nevelni csak szilárd erkölcsi alapokon
nyugvó elhivatottsággal lehet. A nevelés nem lehet eredményes akkor, ha a pedagógusból hiányoznak a
következő személyiségjegyek: emberszeretet, lelkiismeretesség, türelem, empátia, önzetlenség, a m ásság
elfogadása, áldozatkészség, önismeret, önkontroll, felelősségvállalás.
A pedagógusetika követelményei:

 Tiszteld tanítványaidat!
 Tiszteld tanítványaid szüleit!
 Tiszteld kollégáidat!
 Tiszteld önmagadat, tiszteld hivatásodat!

- A pedagógus vezetési stílusa, hatása a gyermekközösségre és az egyénre:

1. Az autokratikus vezetési stílusra jellemzők:

- fontos kérdésben a pedagógus intézkedik

- kinevezéseket, a tevékenység egyes lépéseit a vezető diktálja
- a tagok munkájának értékelésében szubjektív
- csoporttevékenységben csak akkor vesz részt, ha valamit mutat
- viselkedése barátságos, semleges, nem ellenséges.

Hatása: éles versenyszellem, a minőség a legfőbb érték Általában kellemetlen, stresszes, feszült
hangulat uralkodik

2. A demokratikus vezetési stílusra jellemző tulajdonságok:

- kérdésekben a csoport dönt, vezető bátorít, segít

- első szakaszban kialakítják a munka főbb fázisait, kérdéses helyzetben a vezető alternatív megoldásokat
kínál
- értékeléskor objektív
- igyekszik csoporttagként illeszkedni a csoportba anélkül, hogy túl sok feladatot vállalna.

Hatása: a kreativitás és eredetiség is nagyfokú, jó csapatszellem, jellemző a tenni vágyás , jó kapcsolat

gyermek és pedagógus között, jó légkör.
3. A laissez faire vezetési stílus sajátosságai:

- csoportos vagy egyéni döntés teljes szabadsága

- vezető adja a nyersanyagot
- nem tesz kiegészítő utasításokat
- nem segít
- nem oldja meg a kérdéseket
- külön kérésre szól bele a csoporttevékenységbe.

Hatása: alacsony lelkesedés, rossz minőségű munka, minimális érdeklődés, a komolya

dolgok sokszor komolytalanba csapnak át.

- Az értékelés (jutalmazás, büntetés) szerepe a gyermeki tevékenységek rendszerében:

 Jutalmazás:

Fodor Gábor azt az álláspontot képviseli, hogy a jutalmazásnak közvetlenül a kívánatos viselkedés után
kell következnie, míg Vajda Zsuzsanna szerint a jutalomnak nagyobb a hatása, ha késleltetik vagy nem
minden esetben alkalmazzák az elérni kívánt cselekvés után. (Vajda, 1994). Tapasztalataink szerint a
késleltetett jutalom hatása több tényezőtől függ: egyrészt az életkortól: minél kisebb a gyermek, annál
inkább célszerűbb a tevékenység utáni azonnali, vagy rövid időn belüli jutalmazást választani, míg a
nagyobb korosztálynál, ha nem telik el túl sok idő a tevékenység és a jutalmazás között, hatékonyan
alkalmazhatjuk a késleltetett jutalmat. Másrészt igen fontos tényező, hogy mennyi ideig késleltetjük a
jutalmat: ügyelni kell arra, hogy a sokáig késleltetett jutalomadás során nem biztos, hogy a jutalmazandó
cselekvést, magatartást erősítjük meg. Itt kell kitérnünk az „előlegezett jutalomra”, melynek egyszer-
egyszer váratlan adása bizalomjelző, ösztönző hatása van, de rendszeres alkalmazása arra
kondicionálhatja a gyermeket, hogy erőfeszítés nélkül is számíthat a pozitív megerősítésre. Ebből
kiindulva egyetérthetünk Zrinszky Lászlóval, aki célravezetőbbnek tartja az „indokokat láttató,
konzekvens jutalmazási rendszer”.(Zrinszky, 2002, 265.)

 Büntetés:

Napjainkban a büntetéssel kapcsolatban igen eltérő álláspontok vannak. Míg a hum osztály, hanem csak
az adott személy feleljen anisztikus pszichológia hatására egyre határozottabban fogalmazódik meg az
„büntetésmentes nevelés” eszménye, amely Rousseau által megfogalmazott természetes büntetés elvén
alapszik, a másik oldalon nap mint nap számolnak be a gyermekek fizikai és lelki bántalmazásáról. Joggal
merülhet fel a kérdés, hogyan lehetne az erőszakra, a helytelen tettre reagálni, ha nem büntethetünk. Itt
alternatívaként jelenhet meg a konstruktív konfliktuskezelési stratégiák alkalmazása, amely – sajnálatos
módon – tapasztalataink szerint még nem igazán terjedt el. Úgy gondoljuk, egyet lehet érteni Theo
Dietrich-hel, aki szerint a nevelésben a büntetés kikerülhetetlen, azonban nem mindegy, hogy milyen
formáját választjuk.
- A szociális technikák alkalmazása a nevelési folyamatban

Célok:

 Pozitív és reális énkép kialakulása a tanulók értelmi szintjének megfelelően

 Érzelmek felismerése, tudatos megélése.
 A tanulók nyitottá válása a környezetükben élők felé.
 Akarják és tanulják meg érzelmeiket, akaratukat a legdifferenciáltabban, legérthetőbben kifejezni.
 Mások megnyilvánulásainak értelmezése és tolerálása.
 Vágyaik késleltetése, a várakozás képességének kialakulása, türelmessé válás.
 Ugyanakkor legyenek képesek küzdeni egy-egy cél eléréséért. Ne adják fel hamar, legyenek
kitartóak.

Feladatok:

 Az önkifejezés lehetőségeinek megismertetése.

 Az én-tudat fejlődésének segítése (énkép kialakítása).
 Lehetőség biztosítása a különféle élmények és érzelmek megélésére, kifejezésére.
 Az élmények és a velük kapcsolatos érzelmek értelmezésében, kezelésében való segítségnyújtás.
 A gyerekek képessé tétele más emberek hangulatának, érzelmeinek felismerésére, és az arra való
reagálásra (pl. együtt örülés, vigasztalás).
 A motiváció erősítése.
 Az együttműködési készség fejlesztése.
 A közösségi magatartás kialakítása (felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek viszonylatban).
 A helyes viselkedési formák megismertetése, elsajátíttatása.
 Dramatikus technikák és a bábjáték alapjainak megtanítása.
 A csoportos és az egyéni tevékenykedések arányának helyes megválasztása az életkor, a szociális
érettség, és a pillanatnyi szükségletek szempontjainak figyelembevételével és mérlegelésével.
 A közösséghez való tartozás élményeinek közvetítése a csoportos foglalkozásokon keresztül,
ezek pl.:a közös éneklés, zenélés, játék öröme a mások sikerének öröme a „mindenki egyformán
fontos” élménye a „valamit közösen létrehozni” élménye a kortársakkal való kapcsolat öröme.
 Kétszemélyes helyzetekben : a „ most egyedül én vagyok a fontos”, a teljes elfogadottság, az
osztatlan figyelem élményének közvetítése
 Pozitív, reális énkép kialakítása a tanulók értelmi szintjének megfelelően.
 Döntési helyzetek teremtése, melyekben a tanulók szabadon választhatnak tevékenységek,
játékok, ételek, stb. közül, valamint ezek biztosítása.
 Reális és egységes, a tanulók állapotához, ugyanakkor életkorához is a lehető legjobban igazodó
elvárások kialakítása, megismertetése.
 Kommunikációs eszközök és technikák biztosítása és alkalmazása.