1.

Pedagógia

1.1. Általános pedagógia és neveléstörténet

* 1.1.1. Általános pedagógia

Pedagógia szó etimológiája: „pais” = gyermek, „agein” = vezetni

Komplex fogalom: a nevelés és az oktatás egysége, melyek kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. A
„pedagógia” kifejezés a szakirodalomban kettős értelemben használatos: egyrészt a nevelésről szóló tudományos
ismeretek összessége (= neveléstudomány), másrészről a nevelés gyakorlati megvalósulása

- Tudja a pedagógia tárgyát:

A pedagógia tárgya: a NEVELÉS.

A nevelés tudatos személyiségformáló tevékenység.

A pedagógia tárgya a gyermek alakításának, fejlesztésének folyamata. E folyamat során megtanítja:

– a gyermeket a valóság megismerésére, ezáltal birtokbavételére,

– annak átalakítására a művelődés és közéletiség megvalósítása során,
– az emberek közötti kapcsolatok eszközeire, formáira és törvényeire,
– bevezeti a gyermeket az értékek világában, orientálja az értékrendszer alakulását.

- Tudja a pedagógia célját:

A fiatalok érett, stabil autonóm személyiség ként jussanak el a felnőttkor küszöbére.

– Birtokában legyenek azoknak a szociális képességeknek, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy etikusan
társas lénnyé váljanak, s rendelkezzenek a felelős állampolgárrá váláshoz szükséges ismeretekkel,
készségekkel és képességekkel.
– Szaktudást sajátítsanak el, amely széleskörű, mobilizálható, konvertálható.
– Legyenek készek az új ismeretek befogadására, a munkaerőpiac diktálta változásokra, a reálisan felmért,
idejében végrehajtott pályaorientációra.
– Munkájukban legyenek igényesek, kreatívak, vállalkozó szelleműek, önmaguk menedzselésére, érdekeik
érvényesítésére alkalmasak.
– Legyenek képesek a demokrácia megteremtésére és működtetésére.
– Törődjenek szűkebb és tágabb környezetük védelmével.

A nevelés célja mindig a jobbá tétel, a növendék fejlesztésére, tökéletesítésére irányul.

- Tudja a pedagógia feladatát:

Azon folyamatok leírása, kutatása, elemzése, értelmezése, törvényszerűségek feltárása, amelyek a megtervezett,
megszervezett személyiségfejlesztést szolgálják.

1
- Tudja a pedagógia tudományközi kapcsolatait:

A pedagógia tudományközi kapcsolatai, segéd- és határtudományai: A pedagógia a személyiséggel, annak

fejlesztésével foglalkozó tudomány, ezért kapcsolatba kerül a természettudományok és társadalomtudományok
meghatározott csoportjaival. A tudományok közötti kapcsolatot fejezi ki a tudományközi (interdiszciplináris)
kapcsolat. A pedagógia kutatás alapjai, tárgya: a személyiség. Azokat a tudományokat, amelyek egy másik
tudomány munkáját segítik, támogatják, segédtudományoknak nevezzük. Közös vizsgálódások határain sok és
gazdag anyag gyulik össze. Így keletkeznek új tudományok, a határtudományok. A pedagógia más
tudományokkal interdiszciplináris kapcsolatba kerül.

– FILOZÓFIA
– BIOLÓGIA (genetika, anatómia, fiziológia) - Iskolaegészségtan
– PSZICHOLÓGIA - Neveléslélektan, Szociálpszichológia, Pszichiátria, Mentálhigiéné
– SZOCIOLÓGIA - Nevelésszociológia, Oktatásszociológia
– MATEMATIKA - Matematikai statisztika
– KÖZGAZDASÁGTAN - Oktatásgazdaságtan
– KIBERNETIKA

- Ismerje a tudományosság kritériumait:

Herbert Tschamler szerint a TUDOMÁNY:

1. a valóság egy meghatározott részét vizsgálja, ez a tudomány tárgya (objektuma),

2. meghatározott módszerei vannak, amelyek segítségével ezt a területet vizsgálni lehet,
3. van rendszere, amelyben az ismeretek elhelyezhetők.

- Nevelés fogalma:

A nevelés eredeti értelmében az a céltudatos és tervszerű, családban, iskolában, ifjúsági szervezetekben folyó

tevékenység, amely arra irányul, hogy a felnövekvő nemzedéket a társadalom hasznos, építő tagjává formálja.
Antropológiai tény, mivel a nevelés az emberi élet egyik alapvető, csak rá jellemző tevékenysége.
A nevelés olyan tevékenység, mellyel valaki(k) úgy kívánnak hatni másokra, hogy azok optimálisan fejlődjenek,
erősödjenek abban amit a nevelők kívánatosnak tartanak és maradandóan változzanak abban, amit nem.

Szűkebb értelemben véve:

Többé-kevésbé céltudatos, tervszerű, fejlesztő jellegű társadalmi tevékenység.

Cél: olyan személy kialakítása, akik megfelelnek az adott társadalom elvárásának, embereszmény megvalósítása.

A két világháború között: jellemes, tiszta ember egyházi, vallási alapon (hit- és erkölcstan), erkölcsiség a
legfontosabb értékmérő.
A rendszerváltozás után a nevelés célja olyan emberideál tömeges kialakítása, akinek jellemzője, hogy
egészséges, művelt, erkölcsös, toleráns, és esztétikum iránt fogékony.

A nevelés nem mindig céltudatos nagyon sokszor a spontán elemek érvényesülnek. Törekednünk kell a
céltudatosságra, az iskola erre nevel, míg a család spontán nevel.
Tudatosság: mit, miért csinálunk, csináltatunk. A tanár mindig tudja, hogy mit, miért csináltat, a tanuló is mindig
tudja, hogy mit, miért csináltatnak vele.

Fejlesztő jellegű a nevelés: a szándékunk amit el szeretnénk érni, hogy a személyiség pozitív irányba alakuljon.

2
Tágabb értelemben véve:

- oktatás:Az oktatás nem más mint tanítás és tanulás.

- képzés: Velünk született adottságok, amit a szerzett ismeretek jártassággá, készséggé, képességek
formázása. Elmélet és gyakorlat találkozása

* 1.1.2. Általános pedagógia történet

- Ismerje a reformpedagógiai mozgalmakat és ezek hatásait.

¤ A reformpedagógia kialakulása:

A reformpedagógia meghatározásánál Németh–Skiera (2003:65) definícióját tekintjük irányadónak: „A

reformpedagógia a pedagógiai gondolkodás és nevelési gyakorlat gyermekközpontú megújítására törekvő –
elsősorban Európában és az Egyesült Államokban kibontakozó pedagógiai irányzatok és koncepciók összefoglaló
elnevezésére szolgál, amelyek a 19. század utolsó évtizedétől kezdődően a 20. század húszas éveinek végéig
jöttek létre.

A reformpedagógia kialakulását a 19-20. században bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások

következtében kialakult folyamatok indukálták. A 19. században kritikával illették az iskolarendszerek
túlzsúfoltságát, a gimnazisták túlterheltségét, és iskolareformokat követeltek. Új gyermekkép alakult ki, ami már
gyökeresen szakít a középkori „kicsinyített felnőtt” szemlélettel. Azt hangsúlyozza, hogy a gyermek minőségileg
más, mint a felnőtt; önálló világa van, sajátos szemléletmóddal, nézőpontokkal, problémákkal, értékekkel és
tapasztalatszerzési formákkal. A századfordulón bontakozott ki a művészetpedagógiai mozgalom. Pedagógiai
törekvése arra irányul, hogy a művészet, mint a valóság megismerésének formája fontos nevelési eszköz (segíti a
személyiség alakulását, látni tanít). Megnő az irodalom, képzőművészet és a zene szerepe.(Pukánszky–Németh
1996)

A 20. században megnövekedett az ipari produktivitás, ennek hatására megjelent az ún. fogyasztó ember. A
gyerekek társadalmi szerepe megnőtt, fontosnak tartották a gyermekek színvonalas nevelését-iskoláztatását. A
gyerekek életében egyre nagyobb szerepet kapott az iskola és a kortárscsoport. Új pedagógiai mozgalmak és
irányzatok alakultak ki.

Fellendült a természetjárás, fokozódott a népi kultúrák iránti érdeklődés. Az emberek jobban érdeklődtek a
művészetek és a sport iránt.

A reformpedagógia első fontos alapdokumentumának Ellen Key (1849–1926) svéd tanítónő „A gyermek
évszázada” (1900) című munkáját tekintik.

3
¤ A reformpedagógia szakaszai:

Az első periódus 1889–1918-ig tart, ide sorolja a szakirodalom a New School mozgalmat, Maria Montessori,
Ovide Decroly, Georg Kerschensteiner és Adolphe Ferriére pedagógiai koncepcióit.

A második korszak az 1918-1945 közötti időszak, ez a reformpedagógia kiteljesedésének az időszaka, amikor

világméretűvé válik a mozgalom, és az egyes iskolák kapcsolatba lépnek egymással. A korszak új elemeként
jelenik meg a korábbi sokféle gyermekközpontú reformpedagógia motívum szintézisbe foglalásának igénye, és a
gyermek közösségi keretek között történő individuális nevelése. Az epocha képviselői; a Waldorf pedagógia,
Freinet pedagógiája, a Dalton-terv, a Winnetka Plan és a Jena-terv.

A harmadik időszak az 1945–1990-ig terjedő korszak, amit sokszor tévesen az alternatív pedagógiával
azonosítanak, és bár az alternatív pedagógiák kialakulása kétségtelenül ebben az időszakban zajlik, azonban a 60-
as évektől kezdődően.

Gyermektanulmány:

¤ A reformpedagógia első korszaka (1889-1918):

- A New-School:

A New-School reformpedagógiai alapját a bentlakásos magániskolák jelentették.

Az első iskolamodellként is szolgáló intézményt Cecil Reddie angol tanár 1889-
ben Abbotsholme-ban létrehozott nevelőintézete jelenti.

Abbotsholm egy olyan vidéki környezetben kialakított bentlakásos nevelőintézet,

ami életszerű körülmények között jól hasznosítható műveltséget nyújtott a
társadalmi elit rétegéből érkező fiúk számára. Az iskola megteremtette a
növendékek testi-szellemi-erkölcsi értékeinek összhangját.

Az intézetek pedagógiai eszköztára több elemből tevődött össze. Egyik fontos

meghatározója a szigorú napirend volt.

Kiemelt jelentőséggel bírt az esztétikai-művészeti nevelés, ami a napirend

áttekintésével is szembetűnő, valamint az oktatás didaktikai-módszertani elemei
között a forráselemzés, a megfigyelés, valamint az önálló kísérletek. A tanár-diák kapcsolat új dimenziója
figyelhető meg az intézményben, a tanár, mint segítő jelenik meg a folyamatban.

Meghatározó volt a már korábban említett családias jelleg, az önkormányzatban végzett öntevékeny munka,
valamint a vallásosság jelenléte.

A vidéki, családias otthont idéző környezetben található bentlakásos magániskolák a növendékek teljes körű
nevelését vállalták. Az új iskolák Európa több országában is meghonosodtak, a legnagyobb hatást a német
nyelvterületeken váltották ki.

4
 - Ovide Decroly pedagógiája:

Decroly figyelme később fordult az ép értelmű gyermekek felé, 1907-ben

nyitotta meg „Ermitage” nevű magániskoláját Brüsszelben egészséges
gyermekek számára. Az iskolában kialakított munkatermek az öntevékeny
gyermeki ismeretszerzést alapozták meg.

Azt vallotta, hogy a fejlődésben a természet adja meg az alapokat és a

feltételeket:

„a nappalok és éjszakák, nyarak és telek, születés és halál, fizikai, kémiai,

asztronómiai, biológiai jelenségek előre meghatározott egymásutánjában
nyilvánul meg [...], abban a formában, ahogyan van, vagy ahogy az ember a
maga számára szükségletének és ízlésének megfelelően kisajátítja.”

Ebből kiindulva úgy véli, hogy az iskola az élet természetes rendjéhez

alkalmazkodva készíti fel a gyermekeket az életre, aminek következtében a
gyermek 4 négy alapvető szükségletét úgynevezett érdeklődési központok köré csoportosította, úgymint:

1. táplálkozás,
2. védekezés az időjárás és viszontagságai,
3. védekezés a veszedelmek és az ellenségek ellen,
4. közös munka.

A különböző ismereteket nem tagolta tantárgyakra, a tárgyakat a különböző alkotó jellegű gyermeki
tevékenységek helyettesítik. Az ismereteket koncentrikusan bővítette, először a gyermek önmagára vonatkozó
ismeretei kerültek fókuszba, majd a természeti és társadalmi környezetre vonatkozó komplex ismeretrendszer.
A gyerekek a folyamatokat közvetlenül megfigyelték, és érzékszervi tapasztalatok alapján tanultak. A tanulási
folyamat során a tanító nem irányított direkt módon, a munka szabadon folyt, miközben a gyermekek egymást
támogatva, közösen tevékenykednek.

- Georg Kerschensteiner és a munkaiskola:

Georg Kerschensteiner (1854–1932) német matematikus és pedagógus volt.

München iskolatanácsosaként megreformálta a város népiskoláinak

tantervét, bevezette az iskolai műhelyoktatást, az iskolai kertészeteket,
emellett konyhákat és laboratóriumokat alapított, valamint
megszervezte a továbbképző fiú- és leányiskolák rendszerét.

Kerschensteiner értelmezésében az új típusú népiskola a munkaiskola,

azaz a tömegek iskolájának a fizikai munkára kell felkészítenie az
embereket. A népnevelés értékét nem a magas színvonalú kultúra
elsajátításában, hanem a szorgalmas, alapos, precíz munkavégzésre
való felkészítésben látta.

A képzés során a növendékek megismerkedtek a termeléssel

kapcsolatos manuális munkaformákkal. A munkaoktatás mellett a
tananyagban az alapvető műveltségi elemek is helyet kaptak; az írás,
olvasás, fogalmazás, számolás, természeti és társadalmi alapismeretek,
valamint a higiénia. Fontos szerepet kapott a közös munka, és ennek

5
során a felelősségvállalás, valamint a segítségnyújtás.

× Magyarországon:

A reformpedagógia egyik sajátos irányzatának, a munkaiskolának az elveit követték Vajkai Júlia intézetei,
amelyeket szegény szülők gyermekei részére alapított 1919-ben. Az iskolák egy brit gyermekmentő alap, a Save
Children Found támogatásával 12-15 éves lányokat készítettek elő az életben rájuk váró feladatok ellátására.
Vajkai Júlia az 1920-as években összesen 13 ilyen iskolát működtetett Budapest munkásnegyedeiben. (Az 1918-
ban Romániához csatolt területen fekvő nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Járai István oktatott a
munkaiskola elvei szerint 1917–1933 között.)

Széles néptömegek oktatására szolgáló népiskolát kívánta megreformálni.( Kreschensteiner-német)

Feladata: felkészítés a jövendő élethivatásra (gyári munka, szántóföld)

Fel kell használni a manuális munkaformákat. Közös munkát, együttműködést feltételez. Elegendő az alapvető
tárgyak,írás, olvasás..

A tanulók közösségi életének megreformálása. Nem fogadta el a reformpedagógiából a spontaneitást,

kötetlenséget. Kizárólag a jól megszervezett munkaiskolát tekinti a jövő iskolájának

- Maria Montessori:

Maria Montessori (1870–1952) olasz orvos, pedagógus sok tekintetben úttörőnek számított a maga korában.

Természettudományos érdeklődéséből fakadóan először műszaki

tanulmányokat folytatott, majd felvételizett az orvosi egyetemre. Ő
volt az első nő, aki felvételt nyert, és az első, aki abszolválta az
egyetemet. Ezt követően pszichiátriai gyakorlaton vett részt, ahol
döbbenten tapasztalta a betegek körülményeit és állapotát. 1899-
ben gyógypedagógiai intézet alapított, majd 1907-ben a Gyermekek
Házát („casa dei bambini”), ahol lefektette módszerének az alapjait,
melyet 1909-ben „Módszerem könyve” címen publikált.

Pedagógiai módszerére Rousseau, Pestalozzi és Fröbel pedagógiai

felfogása volt hatással, emellett a korszak orvostudománya és természettudományos eredményei, valamint a
gyermekgyógyászati, értelmi fogyatékos gyermekek nevelésére irányuló gyógypedagógiai törekvések.

A Montessori pedagógia két alapelve: a gyermeki aktivitás és szabadság. A nevelés alapelve: a gyermek
aktivitása, azaz hagyjuk a gyermeket önállóan cselekedni, mert az teremt lehetőséget az érzékszervek
fejlesztésére, az önálló tapasztalatszerzésre. „Az életnek nem akkor vagyunk a segítségére, ha elnyomjuk
megnyilvánulásait, hanem akkor, ha könnyítünk kifejlődésén és megoltalmazzuk a fenyegető veszélyektől [...]
Ezért kell elhárítanunk a gyermek útjából a fejlődés elé gördülő akadályokat, s ezért kell tekintettel lennünk
szükségleteire, és biztosítanunk szellemi élete természetes spontán kibontakozását. [...]

Vagyis arra kell törekednünk, hogy a gyermek mindent, amire képes, önállóan el is végezhessen [sic].”

6
A nevelési cél tehát a gyermeki öntevékenységhez nyújtott optimális segítségnyújtás, és az akadályok elhárítása
gyermek fejlődése elől, hogy a gyermek mindent, amire képes önállóan is elvégezhesse. Jelmondatává is az vált:
„Segíts nekem, hogy egyedül dolgozhassak!”

ALAPELVEI: -rousseui ihletésű- akkor nevelhetjük a gyermeket eredményesen, ha hagyjuk őket önállóan
cselekedni. A gyermek aktivitása legyen a nevelés alapelve. Ez lehetőséget biztosít, hogy építse önálló tapasztalati
világát. Szabad mozgás változatos, önálló tevékenység- mindent megenged MONTESSORI-pedagógia. A
gyermek rendelkezik azokkal a képességekkel, hogy önmaga személyiségét építse.

Körülmények: teljes gyermekhez mért környezet- saját fejlettségi szintnek megfelelő eszközök

Módszer: azok a foglalkozások, tanszerek, eszközök, amelyeket a gyermekek képességeinek, érzékszerveinek

fejlesztésére használt.

Eszközeivel lehetővé tette az önálló ismeretszerzést. Kisgyermekkor: tapintás ,látás ,hallás alak- és színérzékelés-
Közvetett cél: az írás, olvasás számolás, rajzolás előkészítése. Az eszközök úgy vannak megszerkesztve, hogy a
gyermek csak rendeltetésszerűen használhatja azokat. Esztétikusak,lekötik a figyelmet,érdeklődést.

Eszközök:Kilenc tábla, 1-10dm rudak, Hengerek, Sima érdes anyagok- tapintáshoz használják. Zörgő doboz
Különböző súlyú lapocskák

Foglalkozásforma: Óvoda- 1.A gyermek ritmikus mozgása 2. Írás-olvasás számolás előkészítése 3.

Csendgyakorlat (kettős szerep:- pótolja szüneteket, önfegyelemre nyugalomra szoktat.

Tantermek:- otthonosan berendezett dolgozószoba, - minden gyermeknek saját asztal,- önálló munkavégzés,
alaptananyagot kivéve a többit önállóan érdeklődésének megfelelően sajátíthatja el. Nincs frontális munka,
osztályzás sem feleltetés, sem egyöntetű haladás.

Közös foglalkozások: vita, beszélgetés, ének, sport A tanár organizátor szerepet tölt be. (előkészít,tervez,
ellenőrző feladatlapot tervez, tanácsot ad, segítséget nyújt,ellenőriz, figyelmeztet, korrigál. Az óvodai és iskolai
szint egymáshoz kapcsolódik.

Azt vallotta, hogy a gyermek rendelkezik azzal a képességgel, hogy személyiségét önmaga építse fel. A
fejlődésben 3 fő korszakot különít el:

1. 0–6 év:

a) 0–3 év az érzékszervi tapasztalatok ösztönös befogadása

b) 4–6. éves kor: A tudat fejlődése, az én és az akaraterő megjelenése;

2. 7–12 év: „szociális embrió” – „extrovertáló intelligencia” időszaka (tudományos ismeretek alapjai, közösségi és
erkölcsi fogékonyság);

3. 12–18. év: „szociális újszülöttkor”: (önálló döntések, védelem és biztonság szükséglete, fogékonyság a
felnőttkor társadalmi szerepe, az igazság és az emberi méltóság iránt).

Az oktatás során a gyermek fejlődésének szakaszaira alapozott „univerzális tantervet” képzelt el, melynek
műveltségtartalmai a földi élet és az emberi kultúra evolúciójára, a kozmikus tervre vonatkozó ismereteket
foglalják magukba. Az oktatás didaktikai-metodikai szervezeti mozzanataiban a nevelés-oktatás legfőbb formája
az önművelő jellegű szabad munka. Fontos továbbá az olyan pedagógiai tér kialakítása, amelyben a gyermekhez
méretezett környezet és eszközök biztosítják az aktív gyermeki tanulás feltételeit. „A kibontakozó tevékenység

7
célja, hogy gyermeket saját fáradozásai útján segítse hozzá az egyre nagyobb mértékű önállósághoz és
tökéletesedéshez.”

Fontos módszer a napirend, a foglalkozások (ritmikus mozgás, csendtartás), ami mellett a módszer fő karakterét
az érzékszervi fejlesztő eszközök jelentik.

Maria Montessori már saját korában elismertséget vívott ki magának. 1929-ben megalakult a Nemzetközi
Montessori Szövetség. Újabb fejlesztési elemként az 1930-as évektől békére nevelés és kozmikus nevelés
koncepciójának és eszközeinek kidolgozása jelent meg, majd az 1960-as évektől a további eszközök kifejlesztése,
valamint a középiskolai tagozat továbbfejlesztése jelenik meg.

× Magyarországon:

A reformpedagógia másik irányzatát képviselte az olasz pedagógus, Maria Montessori, akinek hatása nem kerülte
el hazánkat sem. A fővárosban a Ferenc-rendi Missziósnővérek Montessori-rendszerű óvodáját már 1912-ben
megnyitották. A rend néhány tagját maga Montessori ismertette meg a pedagógiájával. 1914-ben tíz gyermek
számára létesített hasonló óvodát Sajó Aladárné, aki később letért az olasz reformpedagógia által kijelölt útról.
Montessori pedagógiájának lelkes hirdetője, könyveinek fordítója, Bélaváry Burchard Erzsébet Montessori óvodát
(1927–1944) és iskolát (1928–1941) vezetett Budapesten. Kenyeres Elemérnek, a magyar reformpedagógia
kiemelkedő személyiségének kitartó munkájával 1933 januárjában megalakult a Magyar Montessori Egyesület.
Az olasz pedagógus két ízben (1930-ban és 1936-ban) személyesen is ellátogatott Magyarországra

- Adolphe Ferriére – cselekvőiskola:

Adolphe Ferriére (1879–1960) svájci származású pedagógus 1899-ben megalapította az „Új Iskolák Nemzetközi
Irodáját”, amivel lehetőséget teremtett a különböző reformpedagógiai elvek
mentén szerveződött intézményeknek a kapcsolattartásra.

Ferriére kidolgozta a tevékeny, cselekvő iskola („école activ”) pedagógiai

koncepcióját, ami az újabb reformpedagógiai irányzatok elképzeléseit foglalja
magába.

„Azt az iskolát, mely gyermekpszichológián alapszik, s az egyén egységéhez,

helyesebben egészéhez: érzelmi világához, értelméhez és akaratához szól,
röviden tevékeny (aktív) iskolának nevezzük”

Megfogalmazása szerint "új iskolának" tekintendő az "olyan önkormányzattal

rendelkező falusi bentlakásos iskola, amelyben a nevelést a személyes
érdeklődésre és tapasztalatra alapozzák és a szellemi munkát a műhelyekben
és földeken végzett manuális munkával kapcsolják össze".

Ennek alapján készíti el az 1920-as évek elején az általa megfogalmazott

kívánalmaknak megfelelő 44 "új iskolát" bemutató listáját.. Ferrière nevéhez
fűződik az "école activ". Ezzel az elnevezéssel különböztette meg azokat - a szintén reformpedagógiai ihletettségű
népiskolatípustól - a Kerschensteiner által létrehozott munkaiskolától (Arbeitsschule). Az új pedagógia
teoretikusa, Ferrière nem csupán a gyermeki természet jóságát és tökéletességét hangsúlyozza, hanem Bergson
gondolatai jegyében megfogalmazza a gyermeki aktivitásban nyomon követhető "életlendületet", a "szellem
teremtő önfejlődését".

Az "école activ" irányzat másik jellegzetes vonását, a határtalan optimizmus. Ez nyilvánul meg az emberiség
jövőjébe vetett hitben és a nevelés iránt táplált bizalomban, amelynek az emberi fejlődés új korszaka köszönt majd

8
be.

× Magyarországon:

Az 1928/29-ben Budapestről Szegedre helyezett Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola gyakorló polgári iskolájának
tanárai a reformpedagógia aktivizáló, munkáltató jellegét tekintették központi vezérmotívumnak. Az 1929–1944
között működő intézetet a köztudat Cselekvő Iskola néven ismerte. Ugyancsak Szegeden (Újszegeden) működött
1936-tól 1939-ig a Kerti Iskola, mint az egyetem Pedagógiai Lélektani Intézetének kísérleti iskolája. Élén Dolch
Erzsébet állt. Itt az új nevelés módszereinek lélektani hatásait vizsgálták az egyetem pszichológus-pedagógus
professzora, Várkonyi Hildebrand Dezső vezetésével.

¤ A reformpedagógia második szakasza (1918–1945):

- A Waldorf pedagógia:

A Waldorf pedagógia megalapítója Rudolf Steiner (1861–1925) osztrák filozófus, író, dramaturg és tanár, aki a
Waldorf Astoria gyár munkásai gyermekei számára alapította meg 1919-ben a Waldorf-iskolát.

Steiner pedagógiájának világnézeti alapját az antropozófia adja. E nézet

értelmében az ember a kozmosz tükörképe és ebben előre meghatározott
fejlődési fokokon keresztül halad a szellemi lét irányába. A fejlődést az alábbi
hétéves ciklusokra tagolja:

0–7 év: a világ érzékszervi befogadása

7–14 év: engedelmes példakövetés
14–21 év: az autonóm ítéletalkotás kora
21–28 év a bölcsesség kora.

Elfogadják a karmát (sorstörvény) és a reinkarnációt (az újjászületés), a

nevelés célja, hogy az egyén betagolódjon a kozmikus fejlődésbe, és konkrét
ismereteket, készségeket sajátítson el a “külső” világban való
érvényesüléshez. Gyermekantropológiai és fejlődés-lélektani megközelítésben az ember négy „testből” áll,
amelyek hétéves szakaszokból álló ritmus keretében fejlődnek ki. Ezek az alábbiak:

1. fizikai-
2. éter-
3. asztrál
4,’én’- test.

A testeken keresztül az ember összeköttetésben áll minden létezővel; az ásványvilággal, a növényekkel, az

állatokkal, és szellemi létezőkkel. A gyermekek individualitását a négy temperamentum: kolerikus, szangvinikus,

9
melankolikus, flegmatikus “keveredése” adja.

A tanulás fogalom a testek fejlődéséhez kapcsolódóan alakul:

1. utánzás;
2. követés;
3. tényszerű gondolkodás;
4. az ‘én’ segítségével történő önnevelés útján.

A tanulási folyamatban a tanár a saját személyisége és a környezet alakítása, illetve a temperamentumok kezelése
által hat a gyerekekre. A tanár feladata életkori szakaszonként változik, kezdetben példakép, majd tekintély, ezt
követően a szakszerű oktatás, végül a szakképzés megvalósítója.

A Waldorf iskola tantervében minden hagyományos tárgy megtalálható, de speciális antropozófiai orientációval.
Az oktatásban kiemelt szerepe van a művészeteknek, a kézműves tevékenységeknek és a praktikus ismereteknek.
Az első osztálytól tanulnak a gyerekek az idegen nyelveket és hangszeres zenét. Sajátos tárgyként jelenik meg az
euritmia, a fafaragás, a kertművelés.

Az iskolákban a főtárgyak tanítása kb. négy hetes ciklusokban, epochákban történik. A diákok maguk írják az
epocha-füzeteiket, tankönyveket alig használnak.

A tanítási folyamat során a szerves-genetikus tanulást hangsúlyozzák, azaz hogyan jutunk el pl. a magtól a
kenyérig, a fától a fából készült szerszámig. Az iskolákban osztálytanítók tanítják a gyerekeket elsőtől nyolcadik
osztályig, ezt követően jelennek meg a folyamatban a szaktanárok. A Waldorf iskolákban nincs osztályozás, a
gyerekekről szöveges értékelést és bizonyítványverseket készítenek a tanárok.

Az iskolákban nagyon fontos a szülők együttműködése.

Szabad - Waldorf- Iskola- elnevezés arra szolgált, hogy függetleníteni akarta az államtól annak iskolaügyétől.

Gyermek fejlődése 4x7 év- megismétli az emberiség őskortól napjainkig tartó kulturális fejlődést

0-7 megtapasztalás a világ érzékszervi befogadása

7-14 a gyermek példakövetése, én tudat kialakulása, majd világtudat

14-21 év fogalmi gondolkodás autonóm ítéletalkotás

21-28 intelligencia, absztrakciós készség ez a bölcsességhez vezet

Iskola jellemzői:12évfolyamos – nem ad érettségit, 12.év utáni év a felkészülést szolgálja az érettségire

Épület:kör alakú- a természettel való összhangra törekszik

Szülők,tanárok gyerekek együttműködésén alapszik EGYESÜLETI FORMÁBAN működik. Óvoda és

gyógypedagógiai egység tartozik hozzá.

Differenciált tandíj. Hetente- tanári konferencia- pedagógiai-pszichológiai megbeszélés

Osztálytanító:1-8. Fő tárgyakat tanítja Így: állandóság, ismétlődés, családias légkör. Beleszólása van a tanulók fiú-
lány arányába, temperamentum típusok bekerülési arányába

10
 Epochális oktatás: a tanrend nem óránként változik, hanem a főoktatás
tantárgyainak tananyaga1-11/2hónapos szakaszokban kerül feldolgozásra.

Egy tárgyra évente kétszer kerül sor.

Nincs osztályzás, feleltetés, . Az epochák után bemutatót tartanak. Szöveges

értékelés. A kerettanterv nagy önállóságot biztosít a tanítónak. Kezdettől két
idegen nyelv, egy keleti, és egy nyugati. Mindenki tanul zenét. Dramatizálás,
színjátszás, önkifejezés rajzban.

Művészi tevékenységforma:euritmia (a látványként megelevenített ének,és

beszéd)

Kiemelt szerepe van a munkának is. ( kézmunka, varrás, kötés). 9. osztálytól

mezőgazdasági munka

Hitler bezáratja az intézményeket.

× Magyarországon:

Rudolf Steiner két világháború közötti magyar követői közül kiemelkedik Steiner személyes tanítványa, Nagy
Emilné dr. Göllner Mária, aki 1926–1932 között Budán, a Kis-Svábhegyen levő villájában Waldorf-magániskolát
vezetett. Ez volt az egyik első, Németországon kívül működő Waldorf-iskola, ám tanárai többségükben német
antropozófusok voltak. A két tannyelvű iskola működésének Hitler hatalomra jutása vetett véget: ekkor ugyanis a
német hatóságok az itt tanító tanároktól megvonták a tartózkodási engedélyt.

- Freinet pedagógiája:

Célestin Freinet (1896–1966) francia reformpedagógus és tanító

a háborúban szerzett tüdőlövés következtében fejlesztette ki
pedagógiai koncepcióját: „„Amikor 1920-ban visszatértem a
nagy háborúból, sérült tüdővel, csak egy legyengült, nehezen
lélegző «dicsőséges sebesült» voltam, képtelen arra, hogy az
órákon néhány percnél többet beszéljek. Másfajta pedagógiával
a nehéz lélegzésem ellenére is talán folytatni tudtam volna
szeretett mesterségemet. De olyan gyermekeket tanítani, akik –
merengő szemükből ezt tisztán ki lehetett olvasni – nem
figyelnek és nem értenek, az órát állandóan megszakítani, hogy
az álmodozókat és a rendetlenkedőket a szokásos frázisokkal
rendre utasítsam: – Lennél szíves figyelni?... Mindez felesleges fáradozás volt az osztály zárt légkörében, ahol
tisztában voltak fiziológiai képességeimmel. Mint a fuldokló, aki nem akar a vízben alámerülni, én is kénytelen
voltam megtalálni a fennmaradás módját. Számomra ez élet-halál kérdése volt.”

Kitárta az iskola kapuit, és a gyerekeket kivitte a környezetbe, ahol a munkavégzésük közben figyelték meg a
mesterembereket, az állatokat, a növényeket. A sétáról visszatérve az élményeket, tapasztalatokat az iskolában
feldolgozták fogalmazásokat írtak és beépítették a tanulmányaikba. Átalakította az osztály belső képét, és
megváltoztatta a tanári asztal funkcióját. A terem középre állította, és arra tették a sétán begyűjtött tárgyakat, azaz

11
a szemléltetés helye lett, amit körbe lehet állni, és mindenki számára elérhető.

Az osztályterem műhelyre hasonlított; az asztalokat, a székeket az aktuális tevékenységnek megfelelően rendezték

el. Később kézi szedésű nyomdát vásárolt, és a tanítványok fogalmazásaiból újságot szerkesztettek, amit a
szomszédos iskoláknak is továbbítottak. Megindult ezzel az iskolák közti levelezés. Ezt követően a gyerekek által
készített lapokból szerkesztették a tankönyveiket, és szakítottak a hagyományos tankönyvekkel.

Freinet pedagógiájának legfontosabb jellemzői:

A „kísérletező tapogatózás”: A gyermek természetes

kíváncsiságára épít. Nem a tudás átadása a kizárólagos
cél, sokkal fontosabb ennél a kutatási módszer, a
gondolkodási mód elsajátítása.

A szabad önkifejezés: Minden gyermek magában

hordozza kibontakozásának, önmegvalósításának csíráit.
A nevelő dolga az, hogy ezt segítse: teremtsen olyan
légkört, amelyben a gyermek szabadon
megnyilvánulhat, kifejezheti gondolatait, érzéseit.

A tartalmas közösségi élet: A közösen végzett munka

együttműködésre, kölcsönös segítségnyújtásra nevel. A
közösség elfogadja a másságot, hagyja érvényesülni az
egyéni sajátosságokat.

A napjaink pedagógiai gyakorlatában is eredményesen alkalmazható Freinet-technikák a következők:

1. Szabad önkifejezés
2. Kommunikációs technikák
3. Technikák a környezet tanulmányozására
4. technikák a tanítás individualizálására
5. A szervezés és a szövetkezeti élet technikái.

- Dalton terv:

A Dalton terv kidolgozója Helen Parkhurst (1886–1973 amerikai tanítónő és reformpedagógus.

Parkhurst Montessori hallgatója volt Rómában, majd 1915–18-ig munkatársa és képviselője lett. Koedukált
kísérleti iskoláját 1920-ban az USA-ban, Daltonban hozta létre, így a reformpedagógia színtere Európából
Amerikára is kiterjedt. Iskoláját népszerű reformpedagógiai alapelvek; a szabadság, egyéniség és közösségi
szellem jegyében szervezte. Elveti a frontális oktatást, amit azzal indokolt, hogy nem veszi figyelembe a tanulók
egyéni sajátosságait, képességeit, és értelmi fejlődésük eltérő ütemét. Megszüntette a hagyományos zárt
osztályszerkezetet, amivel egyben a bukás is megszűnt.

A hagyományos osztálytermeket szakkabinetekké (laboratórium) alakította, amiket eszközökkel pl.

szakkönyvekkel, képekkel, térképekkel, modellekkel, kísérleti eszközökkel látott el. Ilyen módon jöttek létre pl. a
történelem, földrajz, természettudományok, matematika stb. szakkabinetek.

Az oktatás során minden a tanulók fejlődési ütemének és érdeklődésének megfelelően történt. Minden diák
minden tárgyból egy feladatlapot kapott, az elvégzendő feladattal és a feladat megoldásához szükséges idő

12
megadásával. A tanulók megállapodást kötöttek a tanárral, amelyben vállalták a munka elvégzését.

A feladatlap alapján a szaktantermekben (laboratóriumokban) önállóan dolgoztak, a jelen lévő szaktanárok

szükség esetén segítették a munkát. A tanár a nevelő hatású környezet és a feladatok létrehozója, az önállóan
tevékenykedő és magukat szabadnak érző tanulók kísérője-tanácsadója, bátorítója, valamint a szaktanteremben a
tantárgy szakembere. A vállalt feladatok elvégzése után a diákok vizsgára jelentkezhettek, annak sikeres letétele
után újabb feladatok elvégzését vállalhatták. Mindenki saját fejlődési ütemének megfelelően haladhatott,
teljesítményét tanulmányi táblázata alapján bármikor ellenőrizhette.

Az öntevékeny egyéni munkára alapozott délelőtti tevékenységet délutáni csoportos foglalkozások pl.
testgyakorlás, zene, rajz, barkácsolás, önkormányzati tevékenység egészíti ki.

- Winnetka Plan:

A Winnetka terv kidolgozása Carleton W. Washburne (1889–1968) nevéhez köthető,

aki nem alapított saját iskolát, hanem reformját Chicago egyik külvárosában,
Winnetkában valósította meg.

Washburne két alapvető egységre bontotta a tananyagot:

1. Az általános, illetve a továbbtanuláshoz szükséges ismeretekre. Ide tartozott az írás, olvasás, számolás,
földrajzi, történelmi, ipari, gazdasági stb. ismeretek.

Meghatározták az ismeretek osztályonként elérendő tudásszintjét, mindenki saját ütemének megfelelően önállóan
vagy csoportosan sajátított el, és az az elért eredményeket tesztekkel ellenőrizték.

2. A másik egységet az 2. Alkotó és csoportmunkák alkották, amely során az egyes tevékenységformák

kiválasztása a gyermekek egyéni érdeklődésén alapult. Ilyen tevékenységformák voltak a viták, megbeszélések,
részvétel az iskolai önkormányzatban és a különböző bizottságokban, színjátszás, iskolai folyóirat szerkesztése,
kézimunka, rajz, testnevelés, zene stb.

Washburne iskolájában is megszűnt a tanár hagyományos vezető és irányító szerepe, sokkal inkább az egyéni és
közösségi munka szervezője, a tevékenykedő gyermek tanácsadója, segítője lett.

- A Jena Plan-pedagógia:

Peter Petersen (1884-1952) német egyetemi tanár és reformpedagógus iskolamodellje a korszak reformpedagógiai
törekvéseinek összegző-záró szintéziseként értelmezhető. Petersen 1923-tól a jénai egyetem pedagógia
professzora volt, a Jena Plan koncepciót 1924 és 1950 között az egyetemi gyakorló iskolában dolgozta ki és

13
folyamatosan fejlesztette tovább.

A hagyományos osztálytermek helyett az önálló tanulás, munka és gyermeki felfedezés ösztönzésére

csoportszobákat alakított ki. Megszűntette az évfolyamosztályt, és tízosztályos kísérleti iskoláját osztályok helyett
négy alapcsoportra osztotta, amelybe több évfolyamot, kb. 30-40 gyermeket gyűjtött össze:

Alsósok csoportja, az 1–3. iskolai év tanulói (7–9 évesek).

Középső csoport; a 4–6. iskolai év tanulói (10–12 évesek).

Felsősök csoportja; a 6–8. iskolai év tanulói (12–14 évesek)

Ifjúsági csoport, a 8/9–10. iskolai év tanulói (14–16 évesek).

Az egyes csoportokba a tanulók általános érettségük, nevelődési szintjük

alapján (testi fejlettség, magatartás-viselkedéskultúra, erkölcsi tulajdonságok
stb.) kerültek.

Parkhurst iskolájához hasonlóan itt sincs bukás. A nevelés a közösségben és a

közösség számára történik, aminek célja: a gyermeki individualitás közösségi
személyiséggé formálása.

A diákok a hagyományos órarend helyett „ritmikus hetirend” szerint tanultak. A

művelődési alapformák megvalósítása sokféle pedagógiai helyzet keretében
történik; beszélgetés, játék, munka és ünnep.

A korábbi koncepciókhoz hasonlóan itt is megszűnt a hagyományos

tanárszerep, a pedagógus a csoport vezetője, a tanulócsoport tagja. Az oktatás új
tartalmi elemekkel gazdagodott, azaz a gyerek el tudjon igazodni a világban, a dolgokat, jelenségeket és önmagát
is megértve alkotó módon tevékenykedjen.

A tanterem iskolai lakószoba és munkaterem is egyben különböző tevékenységterekkel. Jellemző a természetes,

öntevékeny tanulás során a sokfajta munkaeszköz használata, a tantárgyi kereteken túllépő projektorientált
oktatás, a tanulás individuális, ill. az egyéni fejlődési szempontok alapján történő differenciálása, a Freinet-
technikák és a Montessori eszközök használata, valamint a fogyatékos gyermekek integrációja.

Megszünteti a hagyományos évfolyamosztályokat. Iskolája: tíz évfolyamos. négy alcsoportra osztja:Kb.30-40

gyerek

Alsós csoport:(7-9), Középső csoport (10-12) Felsősök csoportja: (12-14) Ifjúsági csoport. (14-16) a csoportba
tartozás nem csak a tanulmányi teljesítmények, hanem az általános érettség alapján történt.

Követelmény: kooperatív teljesítménykultúra, az egymástól való tanulás igénye. A gyermek helye évenként
változott a csoportban, így csökkent a peremre kerülés lehetősége. a csoport egyharmadának kicserélődése
elegendő volt a megújuláshoz.

Heti munkaterv volt. Művelődési alapformák: beszélgetés, jéték, munka, ünnep.

A tanulmányi munka kisebb csoportokban történt- ezek spontán szerveződtek. önállóan dolgoztak, de
folyamatosan kapcsolatban álltak a többi munkacsoporttal. A tanár segítő szerepet tölt be. A csoportmunka egy

14
része ismeret blokkokban történt. Fontos szerepe volt a beszélgetőkörnek.

- Makarenko:

Az 1917-es oroszországi forradalom után a reformpedagógia legjelentősebb képviselőinek egyike (1884-1941)

marxista pedagógus volt. Nevéhez fűződik a szocialista munkaiskola megalapítása. Igen népszerű volt
Németországban a baloldali értelmiségiek, pedagógusok körében. Kijevben pszichológiát és filozófiát tanult,
1913-tól a moszkvai egyetemen pedig ezeket a tárgyakat tanította. Munkáiban építkezett a marxizmus
társadalomkritikájára, valamint az amerikai és európai reformpedagógiai elképzelésekre. A szovjet rendszer a
harmincas évek közepén – a sztálini személyi kultusz megerősödésekor – úgy vélte, hogy a pedagógiát a szovjet
kommunista ideológiának rendeli alá. Az angolszász reformpedagógiai
irányzatok és Dewey pedagógiájának teljes visszaszorítása az 1936-os
gyermektanulmány-ellenes párthatározat megszületésével ért véget.

A. S. Makarenko (1988-1939) a reformpedagógia és M. Gorkij hatására a

drillen alapuló oktatás fellazításán fáradozott. Fúvószenekart és iskolakertet hoz
létre, hogy tanulóit a közös cselekvésre ösztökélje. 1920-tól a hajléktalan,
bűnöző és árva fiataloknak szervez kolóniát, majd később a Dzserzsinszkij-
kommunát (1928-35). Ezek az intézmények szigorú szabályok szerint működő
üzemek is voltak egyben, mert Makarenko a „félig munka, félig tanulás" híve
volt. Rokon vonást mutat a projekteszmével, és a nyugat-európai gondolkodók
hasonló megoldási kísérleteivel. A Makarenko által képviselt kísérleti telepek felkeltik Dewey érdeklődését is. Az
USA-ban virágzó pragmatista mozgalom Dewey révén kapcsolatba került az orosz munkaiskolával, amelynek
tagjai alkotóelemnek tekintik a produktív tevékenységet, a valóság realitásaihoz igazított műveltségi- képzési
célokat, és a szellemi és fizikai munka közelítését.

¤ A reformpedagógia harmadik szakasza (1945- ) :

az orosz reformpedagógiai gondolkodás az orosz író-filozófus, életreformer, Lev Tolsztoj munkájához vezet

„szabad nevelés” program kidolgozása – Konsztantyin Vencel megalapította 1906-ban a „Szabad gyermekek
házát”

1905 – ben Sztanyiszlav T. Sackij Moskva közelében gyermekmunkatelepet hozott létre – rendőrség bezáratta

1911- ben második nyári telepét is létrehozta – „Bodraja zsizny”

- sokszínű nyári tevékenységek, közös fizikai munka

- esztétikai- művészeti tevékenységek

- szeretetteljes bánásmód

összevonások 1919. - „Népművelési Kísérleti Állomás” – kísérleti pedagógiai központ

- részlegei: óvoda, iskola, tanítóképző, könyvtárak,játszóterek…

15
„termelőiskola” = munkaiskola sajátos szovjet formája

- koncepció kialakítója Pavel Blonszkij

- európai és amerikai „új nevelés” és marxizmus radikális társadalom-átalakító

törekvésire épül

1927 –ben kiadott Nyikolaj Ognyev: Kosztya Rjabcev naplója – bemutatja a „tömeges kísérleti korszakot” –
amire nem voltak felkészülve

„Dalton-plan”

1927 – Kilpatrick tanulmányút - a projektmódszer szovjet kidolgozott verzióját az ún. „komplex módszert” –
Sztálin eltörölte

1928 – Dewey ellátogatott Szovjetunióba - ???

1930-as évekre a szovjet pedagógia a kommunista ideálok szolgálatába állt

az iskola célja: a párt érdekeinek megfelelő állampolgárok nevelése

(a kommunizmus építéséhez)

egalitariánus tömegnevelés = személyiség kibontakozása nem volt kívánatos

1960-as évekig ez a „ gyermeknélküliség pedagógiája” élt.

A szovjet pedagógia hivatalos irányzata a harmincas évek közepétől (1888-1939) munkásságához kapcsolódott.
Makarenko 1920-ban Harkov városa mellett társadalomból kivetett bűnöző fiatalok számára hozta létre a Gorkij-
telepet. A telepen diktatorikus, paternalista(elnyomó vezetési stilus, figyelmen kivül hagyja az egyéni érdekeket
ésvéleményeket- ehelyett saját véleményét,céljait erőlteti az egyénre) nevelés folyt, így csak külsőleg lehet
párhuzamot vonni a reformpedagógia első periódusában létrejött közösségi iskolatípusokkal. Az individualista,
egoista törekvések letörése csak a közösség diktatúrája révén valósulhatott meg, hirdette a szovjet pedagógus,
akinek munkássága az ötvenes-hatvanas években a kelet-közép európai országok pedagógusai számára viselkedési
etalonná vált.

- Alternatív iskola:

Alternatív pedagógia

Nem követ konzekvensen egy-egy tradicionális irányzatot,hanem teljesen szabadon, alkotó módon alakítja ki a
saját, a tömegiskolától gyakran szintén jelentős mértékben különböző pedagógiai arculatát

16
1.2. Neveléselmélet

* 1.2.1. A nevelés fogalma és nevelési alapelvek

- Ismerje a nevelés eszközrendszerét.

A nevelés eszközrendszere alatt:

¤ a nevelési módszerek:

A nevelési módszer fogalma: A módszer általános értelemben egy célhoz vezető utat jelent. A görög meta
hodosz(azaz a felé vezető út) kifejezésből származik, és szóösszevonással alakult ki a methodosz szó, amely
különböző európai nyelvek módszer szavának a görög elődje (gondoljunk az angol method, a francia méthode
vagy az orosz metóda szavakra).

A különböző tudományterületeken, így a pedagógiában is ebből az általános értelmezésből alakult ki a

tudományos (kutatási) módszer fogalma.

A nevelési módszer meghatározására azonban ez az általános értelmezés nem igazán alkalmas. Gondoljunk arra,
hogy ha a cél helyébe a nevelés általános célját helyettesítenénk, akkor a cél felé vezető út máris az egész nevelési
folyamatot jelentené. Ez pedig nem eredményezne használható módszerfogalmat. Ezért a nevelési módszer
meghatározásánál másképpen kell eljárnunk. Nyilvánvaló az előzőek alapján, hogy a cél helyébe csak részletcélt
helyettesíthetünk.

Nevelési módszernek nevezzük a nevelőmunka gyakorlati végrehajtása során egy-egy nevelési feladat, helyzet,
probléma megoldásának módját, menetét. •A mód szó itt arra utal, ahogyan a problémát megoldjuk, a menet pedig
arra, hogy a megoldás nem csak egy, hanem több lépésben is történhet.

¤ a szűkebb értelemben vett nevelési eszközök:

Szűkebb értelemben vett nevelési eszköznek nevezzük mindazokat a jelenségeket, tárgyakat, tevékenységi-,
szervezeti-és munkaformákat, amelyeket valamely nevelési módszerhez felhasználunk. A jelenség illetve a tárgy
alatt itt pedagógiai célból felhasznált (például természeti) jelenségeket illetve tárgyakat értünk. A tevékenységi
forma általában a későbbiekben előforduló munka, játék és tanulás kategóriákat jelenti. A szervezeti forma
kifejezés azt a szervezeti keretet (osztályt vagy tanulókört) jelenti, amelyben az egyén nevelése folyik.

¤ a nevelési eljárások rendszerét értjük:

Nevelési eljárásnak nevezzük a nevelési eszköz alkalmazásának a módját. •Megjegyezzük, hogy az így
értelmezett eljárás fogalom helyett egyes pedagógiai szakírók a fogás kategóriát használják azért, mert a módszert
definiálják az eljárás segítségével.

- Ismerje az érték és norma fogalmát a nevelés folyamatában.

Az érték általában olyan produktum, amely kettős funkciót tölt be:

1. Hozzájárul a szűkebb és tágabb emberi közösségek fejlődéséhez, tehát rendelkezik egy határozott
közösségfejlesztő funkcióval.

2. Az egyén fejlődését is elősegíti, azaz individuális (önfejlesztő) funkciót is betölt

A normák olyan magatartás-előírások, amelyek a lehetséges magatartások szerint előírják a helyeset és a

követendőt, az előírás be nem tartása esetére hátrányos következményt helyeznek kilátásba, és azt általában meg

17
is valósítják. A társadalmi normák nélkül nincs emberi társadalom, azok egyidősek az emberi társadalommal.

- Ismerje a pozitívumokra való támaszkodás elvét és a nevelési ráhatások egységét.

¤ a pozitívumokra való támaszkodás elve:

A nevelés alapja a pozitív megnyilvánulások támogatása, megerősítése, elismerése. (Sikeres próbálkozásait

megerősítéssel, dicsérettel jutalmazzuk – ez növeli az önbizalmat és az együttműködési kedvet – a sikertelenségért
viszont nem jár elmarasztalás.)

¤ a nevelési ráhatások:

A közvetlen nevelő hatásrendszer esetén a személyiségformáló hatások forrása a nevelő. Az ő akciói az egyes
növendékekre irányulnak.

A közvetett hatásrendszer forrása: a közösség tevékenysége. Ezen belül: feladatok rendszere, ill. olyan hatások,
amelyeket tapasztalatnak nevezünk. Másrészt: kölcsönhatások, interakciók.

* 1.2.2. A nevelés színterei, módszerei, folyamata

- Értelmezze helyesen a nevelés társadalmi jellegét:

Ez konkrétan olyan formában nyilvánul meg, hogy az egyes nevelési koncepciókban többé-kevésbé világos
megfogalmazásban, de mindig fellelhető a nemzeti vagy társadalmi érdekeket szolgáló, tehát közösségfejlesztő
magatartás- vagy tevékenységformák, és az egyénre orientált, de áttételesena nemzet vagy a társadalom
érdekeinek is megfelelő önfejlesztő magatartásformák és tevékenységformák preferálása, az ezek kialakítását,
megerősítését célzó törekvés.

- Ismerje a család szerkezetét, funkcióját, típusait:

http://zanza.tv/tarsadalomismeret/egyen-es-kozosseg/csaladformak-es-csalad-funkcioi

¤ Család szerkezete:

Az egy nő és egy férfi házasságán alapuló monogám család az európai keresztény kultúrkörben elterjedt alaptípus.

Poligám családról akkor beszélünk, ha az alapját képező házasságot vagy egy férfi több nővel köti ( poligüneja,
'többnejűség'), vagy egy nő több férfival köt házasságot ( poliandria, 'többférjűség')

Az anya: a korai anya-gyerek kapcsolat döntő a harmonikus fejlődés szempontjából és a későbbi társas
kapcsolatok alakulása szempontjából is. Az anyához való érzelmi kötődés az alapja a szabályok és a normák
elsajátításának.

Az apa: az anyai gyengéséggel szemben a határozottságot képviseli, a gyermek, mint a külső valóság részét
ismeri meg. Fiúgyermeknél modellként szerepel a nemi identitás kialakulásában, az anyához fűződő kapcsolata is
mintául szolgál. Óvodában a fiúgyermekek modelljeként szolgálhat a lányokkal való bánásmódban.

A testvérek: a személyiség fejlődés szempontjából jobb, ha nagycsaládban nő fel a gyermek, mert több hatás éri.
A testvér rendszerint biztonságot nyújt, ugyanakkor a testvérkapcsolat mindig rivalizálás is. A testvérek

18
alakíthatnak maguk között saját szokásokat.
A nagyszülőknek akkor van jelentősebb hatásuk a gyermek fejlődésére, ha többgenerációs családként együtt
élnek. Fontos szerepet kapnak az idősekkel való bánásmód kialakulásában, a nagyszülő-unoka kapcsolat érzelmi
többletet ad.
A három generáció értékrendjét, világnézetét nehéz összeegyeztetni, ám tudjuk, hogy a falusi emberek életében
mekkora szerepe volt a szájhagyományozódás révén. Így tanultak meg énekeket, verseket, meséket a gyerekek a
nagyszülőktől.

¤ Család funkciója:

-Reprodukciós („népesség-újratermelő”) funkció: A reprodukciós funkció legegyszerűbben azt jelenti, hogy az

utódok világra hozatala és felnevelése tipikusan a család keretei között történik.Ez biztosítja a társadalom
újratermelődését, emellett az utódok felnevelése biztosítja magának a családnak a reprodukcióját is.

-Pszichoszociális funkció: A mentális egészség szempontjából alapvető fontosságú, hogy az egyén része legyen
szociális kapcsolatrendszernekA pszichoszociális funkció a család egyik alapvető funkciója→ stabil, kölcsönös,
mentális biztonságot jelentő érzelmi kapcsolati hálót biztosít

-Irányítási és ellenőrzési funkció: Család és gyermek magatartásának szabályozása. Fontos a helyes viselkedési
formák elsajátítása különböző szituációkban

-Érzelmi vagy emócionális funkció: A család feladata az egyén egyensúlyi helyzetének visszabillentése,
érzelmek egyensúlyban tartása.Továbbá az egyénben felgyülemlett feszültségek feloldása. Fontos a lelki támasz
mert a társadalom elől a menedék szerepét is betölti, éppen ezért a családot egy intim közösségnek is nevezzük.

-Szocializációs (nevelő-társadalmasító) funkció: A szocializáció az a folyamat, amelyben az egyén megtanulja

azokat az ismereteket, értékeket, normákat és szabályokat, amelyek birtokában a társadalomnak megfelelően tud
működni. A szocializáció folyamatában a családnak kitüntetett szerepe van: itt alakulnak ki azok a vezérlő
értékek, melyek a későbbi életben megszabják cselekvéseink fő irányát→ más emberekhez való viszony
alakításának képessége, itt alakul ki az egyén társadalmi szerepkészlete (apa, anya, férfi, női szerepek)

-Szellemi-kulturális funkció: A család közvetíti és egyben alakítja a kulturális értékeket, hagyományokat,

egyidejűleg a különböző aktuális információk napi közvetítője→ így a véleményformálódás egyik elsődleges
színtere.

-Gondozó-ellátó funkció: A család a még, vagy időlegesen, vagy már önellátásra képtelenek (kisgyermekek,
betegek, idősek) gondozásának, ellátásának legtermészetesebb szervezésmódja.Azért a legtermészetesebb, mert a
család közel van a gondozásra, ellátásra szorulóhoz→ közel van fizikai értelemben és mentális, érzelmi
értelemben is (akit szeretünk, azt szívesebben, odafigyelőbben gondozzuk és ő sem érzi magát annyira
kiszolgáltatottnak).

¤ Család típusai:

Nukleáris család: apa – anya – gyerekek

Binukleáris család: elvált szülők újra házasodtak („két családom van”)
Kiterjedt család: kettő vagy több összekapcsolódott nukleáris család alkotja (pl. több generációs család)
Egyszülős
Házasság nélküli
Kommuna

19
- Tudja, mit jelent a belsővé válás:

Interiorizáció (belsővé tétel): a szociális tanulás legmagasabb szintje. Az interioizáció folyamatában már a
modell nem játszik fontos szerepet. A viselkedésformák vagy értékek átvétele, azért történik, mert az egybevág az
egyén saját értékrendszerével és így annak átvétele magában is jutalomértékű.

- Ismerje a nevelési módszer fogalmát és típusait:

¤ Nevelési módszer fogalma:  

A nevelési módszer a kituzött nevelési cél elérésének érdekében alkalmazott eljárás.

¤ Nevelési típusok:

https://www.youtube.com/watch?v=5D3bFB4Iy_s

Kurt Lewin nevelési stílusai:

1, Autokratikus (Tekintélyelvű) nevelői stílus jellemzője: Egyedül vezet. Döntéseit egyedül hozza. A csoport
tagjai alig vagy egyáltalán nem vehetnek részt a döntésekben ill. azok előkészítésében. Módszere: utasítás,
parancs. Ebben a stílusban nevelkedő gyermekek visszahúzódóak , önállótlanok és nagyfokú bennük az elfojtás.

2, Demokratikus nevelői stílus jellemzője: Alkalmat ad a döntés előtt a dolgok megvitatására, mindig figyelembe
veszi a csoport véleményét. Módszere: elsősorban a kompromisszumkeresés, vita, a meggyőzés révén. A
gyerekek elmondhatják a véleményüket. Nyitottak lesznek a problémák és azok megoldása iránt. Kialakul
egyéniségük, szociabilitásuk.

3, Laissez – faire (Ráhagyó) nevelési stílus jellemzője: Vezetés hiánya, anarchia jellemzi továbbá hogy leginkább
a csoport tagjaiból kivált informális vezetők hozzák meg a döntést

20
1. ÉRZELMI ODAFORDULÁS (megértés, elfogadás, gyengédség) + vezetés és ésszerű
mértékű korlátozás = MELEG-KÖVETKEZETES NEVELÉS (világos, határozott, gyengéd,
szeretetteljes)

 A gyerek tudhatja, hogy a szülő szeretetétől semmi nem szakíthatja el; sem a körülmények, sem mások,
sem az ő saját csúnya viselkedése. A nevelés a személyes kapcsolatra épül, nem a szabályokra.
 A szülő saját felügyelete alá vonja (rendben tartja) az éretlen gyerek viselkedését, aki még nem képes
önmagát rendszabályozni.
 Amikor a gyereket valamire kéri, a gyerek eleget is tesz a kérésének (önállóan, vagy segítséggel).
 A szülő tudja, hogy a gyereke nem „kis felnőtt”, tehát elsősorban nem motivációra van
szüksége, hanem az érettségének megfelelő segítségre, gondoskodásra és vezetésre.
 Szeretetteljesen bánik a gyerekkel – a szeretet feltétel nélküli, stabil, nem a gyerek viselkedésétől függ,
nem lehet elveszíteni és nem kell kiérdemelni.
 A szülő időt tölt a gyerekkel; ismeri, elfogadja és meghallgatja őt. A gyerek tudja, hogy a sülő szívesen
látja őt a jelenlétében – bármilyen (büdös, taknyos, nyálas, nem aranyos) állapotában.
 Törekszik arra, hogy a gyerek megkapjon mindent, amire a fejlődéséhez szüksége van.

A következetes, kiegyensúlyozott szülő szeretetet, melegséget és kegyelmet sugároz a családban. Szóban is és

gyengéd bánásmóddal (ölelés, puszi, simogatás) is kifejezi a szeretetét. Minden egyes gyerekével tölt személyes
időt. Egészséges kapcsolata van a gyerekeivel: jól ismerik egymást, bíznak egymásban és szeretnek együtt lenni.
Reális és a gyerekek számára érthető módon vár engedelmességet; elvárásaira általában is jellemző a realitások
talaja és a kiszámíthatóság. A szabályok egyszerűek, jól körvonalazottak és világosak. A gyerek lelkülete és
szándéka fontosabb számára, mint a teljesítmény, a jó viselkedés. A szülő-gyerek kapcsolatra a párbeszéd és a
meleg, szeretetteljes, biztonságos és felszabadult légkör jellemző. A szülők érettségüknek megfelelő döntési
lehetőségeket is adnak a gyerekeknek. A kiegyensúlyozott légkörben a gyerekek egészséges önértékelésre és
önállóságra tesznek szert; a gyerekek érettségüknek megfelelően számolnak tetteik következményeivel, tudnak
mérlegelni és képesek dönteni. Lehet és van érdeklődési körük, lehetnek és vannak személyes célkitűzéseik,
haladási irányuk. A szülők ismerik és megbecsülik gyerekeik jó haladási irányát, jó szándékát és tetteit;
figyelmüket nem a kijavítandó negatívumokra fordítják. A gyengéd és határozott szülő odafigyel arra, hogy
gyerekei (érettségüknek és teherbírásuknak megfelelő mértékben) szembesüljenek saját rossz döntéseik
következményeivel. Részletesebben: Kapcsolatra épülő nevelés

A gyerek következtetése:

 Szeretnek, szeretetre méltó vagyok

 Nem én vagyok a főnök, nem tőlem várják az irányítást

21
Milyen felnőtt lesz belőle?

 Kiegyensúlyozott önértékelésű
 Saját értékrenddel rendelkezik; vannak céljai; értelmes életet él
 Elég akaratereje van céljainak megvalósítására és a nehézségekben való kitartásra
 Nehezen megtéveszthető, nehezen befolyásolható
 Önálló életre képes, autonóm személyiség, aki saját érdekein túl mások szükségleteire is tekintettel van
 Boldogságra képes ember, akinek tartós és meghitt kapcsolatai vannak.

2. TÁRGYILAGOS BÁNÁSMÓD (kimért kapcsolat, kevés biztatás, ) + sok korlátozás

= TEKINTÉLYELVŰ NEVELÉS(szigorú)

 Komolyan veszi a gyerek viselkedését, elvárja, hogy a gyerek megfeleljen a elvárásainak és az általa
szabott korlátoknak.
 Szabályoknak való engedelmességre kényszeríti a gyereket
 Nem tartja tiszteletben a gyerek véleményét, érzéseit és érzelmi szükségleteit
 Az engedelmesség fontosabb a szülő számára, mint a kapcsolat.
 A szabályszegésért büntetés jár.
 Nem tölt kikapcsolódós időt a gyerekkel, nem hallgatja meg őt.
 Kevés az érzelmi megerősítés.
 Korlátozottan, vagy hiteltelenül fejezi ki a gyermek iránti szeretetét.
 Általában nem magyarázza meg a szabályok értelmét és célját; úgy gondolja, a gyerek egyedüli joga és
kötelessége a szabályok betartása.

Ranschburg Jenő pszichológus szerint a hideg–korlátozó családi légkörben a szülő viselkedése (túlbüntetés, a
gyermek közeledésének elutasítása, kevés szülő–gyerek interakció) a gyermekben agressziót vált ki,
aminek kiélésére viszont már nincs lehetősége. A szülő hidegségét, ellenszenvét sokszor úgy próbálja
ellensúlyozni, hogy gyermeke iránti áldozatos gondoskodását hangoztatja. Ez az ellentmondás növeli a gyermek
agresszióját, amit mások, vagy önmaga ellen fordít. Súlyos belső konfliktusok alakulnak ki benne, neurotikus
zavarai lesznek, amik az évek során beépülnek személyiségébe, torzulásokat okozva. Előfordulhat, hogy ez a
nevelői attitűd teljes bizalmatlanságot eredményez, és idővel öngyilkossági kísérletekre hajlamosíthat.

Mire következtet a gyerek?

 Nem vagyok elég szeretetre méltó
 Nem én vagyok a főnök, nem tőlem várják az irányítást

Milyen felnőtt lesz belőle?

22
  Erősen igyekszik megfelelni mások vélt vagy valós elvárásainak
 Alacsony önértékelésű
 Könnyen megtéveszthető, befolyásolható
 Hajlamos a depresszióra és az önpusztító életmódra;
 Bizalmatlansága, önközpontúsága és labilis önértékelése miatt legjobb igyekezete ellenére is súlyos
gondokkal küzd a kapcsolataiban. A szeretetet is nehezére esik megélni, elfogadni és kifejezni.

3. NEM ODAFIGYELŐ BÁNÁSMÓD (kevés kapcsolat, kevés biztatás) + hiányzó korlátozás

= ELHANYAGOLÓ NEVELÉS (nemtörődöm, szabados)

 Nem, vagy csak időnként vonja szülői kontroll alá a gyerek viselkedését.

 Nem korrigálja a gyereket.
 Megengedi, hogy azt tegye, amihez kedve van.
 Gyakran annyira lekötik saját gondjai, hogy nem marad ideje, energiája figyelmet fordítani a gyerekre.
 Nincs ideje a gyerekre, nem fordul felé figyelemmel.
 Nem különösebben hallgatja meg, nem jellemző, hogy dícsérné, bíztatná a gyereket.
 Elhanyagolja (fel sem ismeri) a gyerek érzelmi szükségleteit.

Ranschburg szerint az elhanyagoló (hideg–engedékeny) szülői magatartás elősegíti a gyermek belső
konfliktusokból származó, antiszociális agressziójának kibontakozását. Agresszív serdülőkkel illetve fiatalkorú
bűnözőkkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a ráhagyó, szabados nevelési stílus következményeként
kialakuló függőségi szorongás és nyílt agresszív magatartás a gyermeket igen gyakran antiszociális
kortárscsoportba vezeti.

Mire következtet a gyerek?

 Nem nem vagyok elég szeretetre méltó
 Én vagyok a főnök, tőlem várják az irányítást

Milyen felnőtt lesz belőle?

 Önérdek-vezérelt
 Nagyon alacsony önértékelésű (ez a nevelési stílus a legkárosabb az önértékelésre)
 Könnyen megtéveszthető, befolyásolható
 Önértékelésének jobbítása érdekében hajlamos lehet akár balhékba, bűncselekményekbe is belekeveredni
 Keserű, csalódott ember, aki nem sok jót vár az élettől, vonzza azokat, akik kihasználják, ami tovább
erősíti csalódott életérzését. Nem ritkán rossz társaságba keveredik, a társadalom szélére sodródik.

23
4. ÉRZELMI ODAFORDULÁS (dicséret, bíztatás, gyöngédség) + hiányzó vezetés és korlát
= MEGENGEDŐ NEVELÉS(engedékeny, gyermekközpontú)

 Nem próbálja korlátozni a gyerek viselkedését.

 Hagyja, hogy a gyerek úgy tegyen, ahogy neki tetszik.
 Sok választási lehetőséget kínál irányítás-vezetés nélkül.
 Kérleli a gyereket viselkedése megváltoztatására, vagy megpróbálja meggyőzni, de nem „mondja meg”
neki, mit tegyen.
 Szeretetteljesen bánik a gyerekkel.
 Tiszteletben tartja gyermeke személyiségét.
 Odafigyel a gyerekre, meghallgatja.

Kopp Mária magatartáskutató szerint a ma népszerű engedékeny nevelés egyik súlyos hibája, amikor a szülő azt
hiszi, az a feladata, hogy állandóan foglalkoztassa gyermekét. Ennél jobban nem is árthat neki, mert mindenkinek
meg kell tanulnia az önálló játékot: ettől válik az ember önállóvá, kreatívvá, ettől nem unatkozik, és ettől vannak
életcéljai.

Mire következtet a gyerek?

 Szeretnek, szeretetre méltó vagyok
 Én vagyok a főnök, tőlem várják az irányítást

Milyen felnőtt lesz belőle?

 Önérdek-vezérelt
 Nagy reményekkel indul az életbe, de ritkán alkot maradandót (sok tehetség vész kárba az
önfegyelemhiány következtében)
 Kevés benne a kitartás céljai elérésére
 Alacsony a stressz- és frusztrációtűrő képessége
 Önzősége és gyönge akaratereje miatt lehetnek nehézségei a kapcsolataiban és a pályáján, de mivel
személyisége nem szenvedett mély sérüléseket, felnőtt korban tudatosan korrigálhatja személyiségbeli
hiányosságait.

- Ismerje a meggyőzés módszereit:

Rokonszenv – Én is kedves vagyok veled = te is kedves vagy velem! A rokonszenv azok közt az emberek közt

24
alakul ki, akik kedvelik egymást. Keressük meg a másikban a rokonszenves dolgokat. Keressük meg a módját,
hogy rokonszenvünkről biztosítsuk a másikat, sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy ő is rokonszenvesnek
tartson bennünket.
Vigyázat, ha azért keressük a másik embert, mert valamit akarunk tőle, ne ezzel indítsunk, ugyanis szimpla
nyalizásnak fog tűnni még ha őszinte, akkor is!

Következetesség – A legtöbben szeretik, ha kiszámítható vagy. Ha úgy viselkedsz, hogy látják; megbízhatnak
benned. Ezt a bizalmat megszolgálva ügyes stratégia lehet, ha a tárgyaló partneredet úgy állítod magad mellé,
hogy egy közös, mindkettőtök számára fontos ügyet támogattok.
Vigyázat, mindaz, amihez a nevedet adod, legyen mindig komoly.

Tekintély – A legtöbb ember hallgat a szakértőkre. Ha abban a témában, amiről meg akarsz győzni valakit, már
letettél valamit az asztalra, sokkal könnyebb dolgod lesz. Ha az ügyedben sok embert akarsz meggyőzni és magad
mellé állítani, akkor szakértővé kell válnod!
Vigyázat, ha az autoritás alázattal társul, az hiteles, az arrogancia azonban mindig visszatetszést kelt.

Viszonosság – Sose maradj adós! Ezt az elvet az emberek többsége követi. A meggyőzés iskolájában az egyik
alapelv, hogy adj valamit, mielőtt bármit kérnél. Az ajándék nem szokott viszonzatlanul maradni.
Vigyázat! Az ajándék tényleg ajándék legyen, ne pedig ajándéknak látszó marketingeszköz. Ha akit meggyőznénk
átlát a szitán, bizony fordítva sülhet el a dolog!

Együtt többre megyünk – Az elv, hogy az én ügyemet mások már magukénak vallják, sokat lendít az egészen.
Ha van egy listánk, vagy ajánlólevelünk, előnyre tehetünk szert a meggyőzés során. A listán jó, ha neves
személyek, befolyásos emberek vannak, az ajánlólevél pedig vagy szakértőtől vagy közéleti személytől,
közszereplőtől érkezzen.
Vigyázat! A verseny törvény tiltja, hogy egyes ilyen ajánlóleveleket üzleti céllal használjunk!

Hiány – kimerül a készlet. Ez sok esetben félelmetesen hangzik. Az üzletkötésben az árakkal, az általános
beszélgetésekben a „megfelelő pillanattal” érvelhetünk. Az idő ugyanolyan értékes lehet.
Vigyázat! Soha ne mondjuk, hogy kimerült a készlet, ha utólag lebukhatunk azzal, hogy ez nincs így – akkor
használjuk inkább az idő-tényezőt adu-ásznak!

- Ismerje a tevékenység megszervezésének módszereit:

* a követelés, a megbízás, az ellenőrzés módszere,

* a verseny, a játékos módszerek,
* az oktatás, a gyakorlás módszere.

- Ismerje a magatartásra ható módszereket.

pszichikus indíttatás alapján megkülönböztethettünk ezen belül:

a) ösztönzés, serkentés módszerei: ígéret, helyeslés, bíztatás, elismerés, dicséret, osztályozás, jutalmazás.
b) kényszeríto módszerek: felszólítás, parancs, büntetés.
c) gátlás kiváltó módszerek: felügyelet, ellenorzés, intés, fenyegetés, tilalom, átterelés, elmarasztalás.

- Ismerje a kortársak szerepét a szocializációban.

A szocializáció a születéssel kezdődik és egész életünkön keresztül tart. A korai szocializáció a családban
kezdődik, színtere még a bölcsőde, ill. az óvoda. A késői szocializáció a kortársakhoz kötődően indul el. Színterei
az iskola, ahol az iskolai szocializáció történik, majd később a munkahely, ahol a pályaszocializáció dominál.

25
A családi szocializációban fontos változást hoz a serdülőkor, amikor megkezdődik a családról való leválás is.
Ebben az életkorban az egyén a kortárscsoportot különösen preferálja és a serdülőkor végén (többnyire) autonóm
személyiséggé válik.
A családtól való leginkább anyagi függés ma sokszor kitolódik a felnőttkor elejére, amíg meg nem szerzi a
munkavállaláshoz szükséges felsőfokú végzettséget (diplomát, szakképesítést), illetve önálló életvitele nem lesz.

A kortárs csoport jelentősége a hozzá való átpártolást követően válik fontossá, amikor a többiek szava fontosabb a
viselkedés és teljesítmény megítélésében mint a felnőtteké. Ekkor a csoporthoz tartozás erősebbé válik mint a
felnőttekhez való viszony. Másrészt az iskola "rejtett tantervének" forrásaként is szolgál, mivel megtanítja a
diákot olyan iskolai viselkedésre, tanulmányi munkára, amit csoportja elfogad és elismer.

Ezeket a csoportokat az elköteleződés, hűség, egymás védelmezése és kölcsönös segítése tartja össze leginkább.
A tanulók négy különböző társas helyzetét különböztethetjük meg:

 A népszerű gyerekeknek sok barátjuk van, önérvényesítő törekvéseik vannak. Jó kapcsolatteremtő és

kognitív képességeik vannak.

 Az elutasított tanulók ennek ellentéte, zárkózottság és agresszivitás figyelhető meg náluk.

 Ellentmondásos: A legagresszívabb csoport, de tagjai jó kapcsolatteremtő és fejlett értelmi képességekkel

rendelkeznek.

 A kívül maradók gyenge kapcsolatteremtő képességgel rendelkeznek, magányukat egy-két "jóbarát"

oldja.

A barátságoknak számos funkciója lehet a gyerekek számára, így például a közös élmények: "mókák", támogatás
nehéz helyzetekben, tanulásban, ugyanakkor fejlődnek szociális készségeik, és felkészítenek későbbi
kapcsolatokra, így megelőzve a későbbi társas-érzelmi-beilleszkedési zavarokat.

- Tudja a nevelés eredménytelenségének leggyakrabban előforduló okait.

* Eltérő magatartás
* Alkalmazkodási-beilleszkedési nehézség
* Általános nevelési módszerek eredménytelenek
* Speciális intézeti elhelyezés nem szükséges
* Normál IQ
* Agresszív-támadó magatartás
* Regresszív-védekező magatartás
* Erkölcsi magatartás zavarai: hazudozás, lopás, szökés-csavargás.
Ok: környezeti-pszichoszociális tényezők: kedvezőtlen családi légkör, helytelen nevelési eljárások
Terápia: prevenció, korrekció, külső szakember.

* 1.2.4. Kommunikáció és konfliktus

- Tudja a kommunikáció fogalmát, funkcióit:

* Fogalma: A kommunikáció információcser az adó és a vevő között. A kommunikáció egy dinamikus

kölcsönös folyamat. Az adó, vagy kommunikátor kezdeményezi kommunikációt, így ő lesz a
kommunikáció forrása. Ő kódolja az üzenetet, amely a csatornán keresztüljut el a vevőhöz. A vevő vagy
befogadó dekódolja az üzenetet Amennyiben válaszol, a vevőből adó lesz, és a folyamat kezdődik elölről

26
 * funkciója:

Alapvető funkciók:

1) Tájékoztató funkció: Információátadás, vélemény vagy gondolatközlés egy adott dologról, a valóságról.

Pl.: Az iskolában a tanítás 8 órakor kezdődik.

2) Érzelemkifejező funkció:Az én, a személyiség megnyilvánulása, érzéseink, vágyaink megfogalmazása

Pl.: szeretlek, gyűlöllek, szeretnék nem gondolni semmire

3) Felszólító funkció: A hallgató befolyásolására való törekvés

Pl.: kérés, felszólítás, kívánság

Másodlagos, kiegészítő funkciók:

Kapcsolatfenntartó funkció: A köszönések, a társalgást bevezető és fenntartó formulák

- Ismerje a verbális kommunikáció fogalmát:

A verbális csatorna az ember legspecifikusabb kommunikációs módja, mindenféle információ továbbítására

alkalmas. A nyelv közös jelrendszerként teszi lehetővé a kölcsönös megértést, hangolja össze viselkedésünket,
cselekvéseinket. Az emberi kultúra alapja. A nyelv teszi képessé az embert arra, hogy az emberiség tapasztalatait
elraktározhassa, s azokhoz hozzájuthasson. A nyelv segítségével ismerjük meg a világot, s ennek kapcsán alakul a
személyiség szerkezete.

- Ismerje a nonverbális kommunikáció területeit:

1.paranyelv: a mondottakat kísérő hangsúly, hanglejtés, a leírtak kiemelése aláhúzás, vastagítás, keretezés stb.
2.kinezika: testtartás és mozdulatok
3.proxemika: a partnerek térbeli viszonya, távolsága (kulturális tényezők is meghatározzák!)

- Ismerje a konfliktus fogalmát:

¤ Fogalma: A konfliktus (latin confligo „összevet, (fegyveresen) összecsap, megütközik, perlekedik”) egyének
vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek,
szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg . Összeütközésre akkor kerül sor, amikor
a felek viselkedése akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését, vagy értékrendjük különböző.

27
* 1.2.5. Különleges bánásmódot igénylő gyermekek:

- Ismerje a különleges bánásmód fogalmát:

Tudjuk azt, hogy minden gyermek egyedi, megismételhetetlen, különleges, minden gyermeknek egyéni nevelési-
oktatási szükségletei, igényei, lehetőségei vannak. A gyermekek közötti különbségek, különbözőségek óriásiak
lehetnek, egyesek alulteljesítenek, mások messze meghaladják bizonyos területen a többi társukat. Az iskolákban
a pedagógusok igyekeznek egységesen alkalmazható megoldásokat találni. Vannak olyan gyermekek, akiknek
állandó vagy átmeneti jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociokulturális okok
miatt egyéni, sajátos nevelésioktatási szükségleteik vannak, ezért a speciális nevelési-oktatási szükségletekhez,
sajátosságokhoz egyénenként igazodó bánásmódot igényelnek az iskolában. Őket nevezzük különleges
bánásmódot igénylő gyermekeknek.

- Ismerje az SNI fogalmát:

Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői
bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több
fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb
pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd,"

- Ismerje a HH fogalmát:

A hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe
vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak.

- Ismerje a HHH fogalmát:

Az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője – a gyermekek védelméről és a gyámügyi
igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint – óvodás gyermek esetén
a gyermek hároméves korában, tanuló esetében a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola
nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek,
az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek.

1.3. Didaktika

* 1.3.1. A didaktika fogalma, tudománya:

- Tudja a didaktika fogalmát, tárgyát:

Fogalma: A didaktika az oktatás elmélete. Elnevezése a görög „didaszkó, didaszkein” (tanítok, tanítani) szóból
származik. A pedagógiai irodalomban ezt az elnevezést 1632, Comenius „Didactica Magna” (Nagy Oktatástan)
cím könyvének megjelenése óta használják.

A didaktika, vagyis az oktatás általános elmélete a neveléstudománynak az a részterülete, amely a tanításra-

tanulásra vonatkozó törvényszerűségeket, alapelveket tárja fel és írja le. A didaktika az oktatás általános elmélete,
mivel a különböző életkorokra és különböző tantárgyakra egyaránt érvényes törvényszerségek megfogalmazására
törekszik.

28
Tárgya:

A két fő kérdés:

• Mit tanítsak?
• Hogyan tanítsak?

Mai értelmezésben ide tartozik:

• a tanítás-tanulás értelmezése;
• a tanítási-tanulási célok;
• a tananyag kiválasztása és elrendezése;
• a tanítás-tanulás folyamata, módszerei, eszközei;
• a pedagógiai értékelés.

- Ismerje a pedagógia és didaktika kapcsolatát:

1. Neveléselmélet: (hogyan érhető el az, hogy az oktatás egyben nevelő tevékenység is legyen?
a neveléselmélet hogyan tudja figyelembe venni az ismeretek elsajátításának didaktikai
törvényszerűségeit)

2. Szaktantárgyak tanításának speciális elmélete (szakdidaktika): szakmódszertan,tantárgy-

pedagógia,munkapedagógia.)

3. Neveléstörténet: a gyakorló pedagógusoknak szükségük van neveléstörténeti ismeretekre is.

- Tudja a tudásszint fogalmát:

- ráismerés
- megnevezés
- reprodukálás (felidézés)
- alkalmazás:- megadott szabály alapján
- emlékezetből előhívandó algoritmus alapján

- Tudja a kreativitás fogalmát:

A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése

lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő
megjelenését.

- A szemléletesség fogalma: A szemléltetés (demonstráció, illusztráció) olyan szemléletes oktatási módszer,

amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik.

-A motiválás fogalma: A tanulás pszichológiai feltételeinek biztosítása; a belső késztetés, az érdeklődés

felkeltésének és folyamatos fenntartásának különböző módjai.

29
(motiváció: Embereket hajtó belső generátor, mellyel állandóan újratermelődő szükségleteinket elégítjük ki.)

- A fokozatosság fogalma: egyszerűtől az összetettig, ismerttől az ismeretlenig haladjunk

- A tartós tudás elvének fogalma: rögzíteni kell a szerzett ismereteket, jártasságokat, készségeket
maradandóbbá, szilárdabbá, mélyebbé és rendszerezettebbé kell tenni az ismereteket: felfogás, megértés –
ismétlés – rendszerbefoglalás – ellenőrzés, értékelés, hiányosságok feltárása.

* 1.3.2. A nevelés, oktatás alapdokumentumai:

- Ismerje a Nemzeti alaptanterv fogalmát, jellemzőit:

Fogalma: A Nemzeti alaptanterv fő funkciója a közoktatás nélkülözhetetlen elvi, szemléleti megalapozása úgy,
hogy egyben biztosítsa az iskolák helyi tartalmi önállóságát. Meghatározza a közoktatás országosan érvényes
általános céljait, a közvetítendő műveltség fő területeit (az ún. műveltségi területeket és a műveltségi területeken
átívelő tartalmakat), a közoktatás tartalmi szakaszolását és az egyes tartalmi szakaszokban érvényesülő fejlesztési
feladatokat.

Jellemzői: Meghatározza a közoktatás országosan érvényes általános céljait, a közvetítendő műveltség fő

területeit, a közoktatás szakaszolását és az egyes szakaszokban érvényesülő fejlesztési feladatokat. A NAT az
iskolában elsajátítandó műveltség alapjait foglalja össze, és ezzel biztosítja a közoktatás egységességét-

- Ismerje a kerettantervek fogalmát, jellemzőit:

Fogalma: Az a tantervtípus, amely adott iskolatípusra, iskolafokozatra, pedagógiai szakaszra vonatkozóan

felvázolja az érintett iskolák, tanulók számára egységesen érvényes, illetve ajánlott célokat, lényeges
tananyagokat, műveltségi területeket vagy tantárgyakat, követelményeket, óraterveket. Magyarországon az
oktatásért felelős miniszter hagyja jóvá.

- Ismerje a pedagógiai program fogalmát és jellemzői:

Egy-egy intézmény tanulóira érvényes tanterv Magyarországon, amelynek tartalmai a NAT-hoz igazodnak,
elemei a Közoktatási törvény által meghatározottak, s amelyet a fenntartó hagy jóvá.

- Ismerje a helyi tanterv fogalmát és jellemzőit:

Magyarországon a pedagógiai program része, az intézmény nevelő-oktató munkáját részletezi, megadja a

tananyagot (tantárgyakra és évfolyamokra bontva), a követelményeket, a taneszközök listáját, az értékelés
módszereit.

- Ismerje a tanmenet fogalmát és jellemzőit:

A tanmenet egy meghatározott műveltségi terület oktatásának adott évfolyam vagy osztály számára készült éves
terve (munkaterve). A tanmenet tulajdonképpen – didaktikai és időrendi csoportosításban – a kerettantervekben

30
szereplő tananyag adott körülményekre való adaptálását jelenti. Az alaptanterv és a kerettantervek sem határozzák
meg, hogy a tanár milyen sorrendben és társításban dolgozza fel a tananyagot.
- Ismerje a tematikus terv fogalmát és jellemzőit:

A tematikus terv egy tantervi témának a tanmenetnél részletesebb megtervezésére szolgál, módot ad a didaktikai
feladatok és ezekkel összefüggésben az óratípusok meghatározására is.

A tematikus terv egy anyagrésznek/témának (pl.:műanyagok) feldolgozása során kialakítandó fogalmaknak,

szemléltetési anyagnak, más tárgyakkal való kapcsolatnak a tanmenetnél részletezettebb, összefüggő
megtervezését jelenti. A tematikus terv általában táblázatos formában készül hasonlóan a tanmenethez.

- Ismerje az óratervezet fogalmát és jellemzőt:

A tanári tervezői munka legkisebb egysége, amelyben megtervezzük az óra pontos menetét, az adott tananyag
feldolgozása során alkalmazott módszereket, fogásokat eljárásokat, az óra célját, didaktikai feladatait. A tanár
személyes terve, melynek formája nincs kőbe vésve.

* 1.3.3. A tanítás-tanulás tartalma és folyamata:

- Ismerje a tanítás-tanulás folyamatának fogalmát:

A tanulók tájékoztatása a módszer lényegéről:

- Elő-teszt és értékelés
- Logikai egység feldolgozása
- Formáló, segítő teszt elvégzése
- Második logikai egység feldolgozása, stb.

Záró szakasz:

- Összegző, lezáró teszt, értékelés.

- Affektív változások regisztrálása (érzelmi, motiváció, pszichikus változások).

- Tudja a gyermek ismeretszerzésének jellemzőit:

Az ismeretszerzés fogalma:

Az ismeretszerzés valamely területre vonatkozó információk, képzetek, adatok, tények, leírások, általánosítások
megszerzése, megértése, rendszerbe foglalása. Az oktatási folyamat alapvető fázisa. Eredménye a tartós,
rendszerbe foglalt tudás, a képességek fejlődése, a világnézet formálódása.

Az ismeretszerzés útjai:

 induktív – egyedi esetekből következtetve az általánosra (szabályok felismerése)

 deduktív – általános szabályokból következtet az egyedi esetekre, vagyis a meglevő tudásból
kiindulva újabb ismeretekhez vezet (levezetés, bizonyítás)
 tapasztalati úton, érzéki megismeréssel (tanuló külső cselekvéseire épül)
 gondolkodási, logikai műveletekkel végzett úton (tanuló belső cselekvéseire épül)
(Ezt végezzük induktív és deduktív módszerekkel)

31
Az ismeretszerzés forrásai:

 cselekvések
 vizuális információk (szavak, számok, jelképek)

- Ismerje az oktatási folyamat fogalmát:

Fogalma: A tanár és a tanulók együttes tevékenysége, melynek eredményeként megvalósul a művelődési javak
aktív feldolgozása, elsajátítása, meghatározott ismeretek és műveletek kialakítása.

Fázisai:

1. Cél (motiváció): Világosan látni kell, hogy mit, miért és milyen szinten kell megtanulni.

2. Új ismeret: A cél kitűzése elindít egy ismeretszerzési folyamatot. Ezáltal kialakul a stratégia, hogy milyen
módszerekkel és hogyan lehet elérni a kívánt célt.
Az új ismeretek és az alkalmazás közötti közös terület arra a tényre utal, hogy bizonyos ismereteket úgy sajátítunk
el, hogy eleve alkalmazzuk is őket közben (pl. nyelvtanulás, vezetés, stb.) Az oktatási folyamat akkor hatásos, ha
az elméleti és a gyakorlati részek szinkronban vannak egymással. Amennyiben az elméleti oktatás a gyakorlati
oktatás tematikájával egyezik, akkor egyikből sem lesz hasznos tudás (lásd: szocializmus almaszedési gyakorlat).

3. Alkalmazás:

Az alkalmazásnak 2 típusa van:

reproduktív: megmutatják, hogy kell használni az új ismeretet, így az leutánozható

produktív: alkotó

Ha az ismeretszerzés és alkalmazás a tanítás-tanulás folyamatának elhatárolódó szakaszai, akkor annak

aszinkronjáról beszélünk. Azt jelenti, hogy valamit megtanulunk és majd az életben hasznosítjuk. Ha az
ismeretszerzés és alkalmazás egyidőben történik, vagyis az alkalmazás be van építve a folyamatba az
ismeretszerzés után rögtön, akkor ezek szinkronjáról beszélünk

4. Rendszerezés, rögzítés:

Folyamata során az emberek hozzá kapcsolják az új tudásokat és ismereteket a meglévőkhöz. Minden olyan tudás,
ami nem illeszkedik ebbe a meglévő ismeretanyagba nagyon labilis, gyorsan eltűnik. A rendszerezésben segítenek
a különböző szemléltető eszközök (fólia, dia, ábrák, stb.). A rögzítés tartósabb a többszöri ismétlés esetén. Fontos
a befogadásra szánt tudásanyag időbeli egyenletes, folyamatos elosztása, mert ez jóval hatékonyabb, mint a rövid,
tömény dózisokban adagolt „vizsgahajsza”. A tananyag elsajátításának nagyon hatásos eszköze a magunkba való
ismétlés.

5. Ellenőrzés, értékelés:

 visszajelzést ad a tanulónak a saját előrehaladásáról

 motivációs hatása van (ha jó vagyok ösztönöz, ha rossz akkor meg kénytelen vagyok bele húzni)
 szociológiai hatása (életperspektívák tervezése)
 a tanár számára információt ad arról, hogy jól tervezett-e a tanulási folyamat. Beavatkozhat, ha az
eredmények azt mutatják, hogy nem megfelelő a program.

32
  A szűkebb és tágabb környezet számára információt ad arról, hogy aki a bizonyítvány birtokában van,
hogyan, mikor és milyen szinten szerezte a képesítést. Egyben ez garancia arra is, hogy valóban
rendelkezik tudással

* 1.3.5. A tanítási órák típusai, felépítésük:

- Ismerje az új ismeretet feldolgozó óra felépítését és sajátosságait:

Az új ismeretek feldolgozására szánt óra alapvető feladata az ismeretnyújtás, új fogalmak, szabályok,

törvényszerűségek elsajátíttatása.

• Átlagosan az évi óraszám több mint a fele ebbe a típusba sorolható.

• Az új ismereteket feldolgozó órán az ismeretek megszilárdítása is helyet kaphat.

Az új ismereteket feldolgozó óra általános menete:

• Az óra tárgyának megjelölése, (esetleg utalás a feldolgozás módjára is),

• Az új anyag feldolgozása,
• A legfontosabb részek összefoglalása, rögzítése,
• A gyakorlati alkalmazás (ha szükséges),
• A házi feladat kijelölése

Az új ismereteket feldolgozó óra leggyakoribb változatai:

• A „bevezető” óra előkészíti a tanulókat egy új tantárgy vagy egy új témakör feldolgozására az
érdeklődés felkeltésével.
• Az órán az új ismeretanyag feldolgozása dominál, az alkalmazásra csak utalás történik.
• Az órán új ismereteket dolgozunk fel, de az óra elején rövid ellenőrzést alkalmazunk.
• Az órán a szükséges rövid ismétlés-rendszerezés után új ismereteket dolgozunk fel.

- Ismerje az új ismereteket alkalmazó óra felépítését és sajátosságait:

Ennek az óratípusnak a fő feladata az alkalmazás, a gyakorlás.

• A tanulók jártasságainak, készségeinek kialakítása az ismeretek tudatos alkalmazását

követeli meg.
• Az ismeretek tudatos, önálló alkalmazásához pedig csak sok gyakorlás révén lehet eljutni.

Az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra általános menete:

• A házi feladat ellenőrzése,

• Az óra tárgyának megjelölése, motiváció,
• A szükséges ismeretek felidézése, ismétlése,
• A közösen végzett gyakorlás (mintafeladat),
• Az önálló tanulói gyakorlás,
• Az elvégzett munka ellenőrzése és értékelése,
• A házi feladatok kijelölése.

33
Az új ismeretek alkalmazására szolgáló óra változatai:

• A szükséges elméleti ismeretek felelevenítése után a gyakorlati alkalmazások bemutatására szolgáló órák,
• A gyakorlati munkavégzés során előforduló tipikus számítások, programozási és szoftverkezelési feladatok
elvégzésére szolgáló órák,
• A gyakorlati munkavégzésnél használt különböző eszközök kezelésének elsajátíttatására szolgáló gyakorlatok.

- Ismerje az ismétlő óra felépítését és sajátosságait:

Az óratípus fő feladata a tananyag összefüggéseinek, logikai szerkezetének feltárása.

• Ez ismétléssel, rendszerezéssel érhető el.

• Általában a témakör végén, a témazáró felmérés előkészítésére használjuk.
• Csak nagyobb témakör esetén tudunk rá külön időkeretet biztosítani.

Az ismétlő-rendszerező óra általános menete:

• Rövid számonkérés (esetleges),

• Az óra tárgyának megjelölése, motiválás,
• Az ismétlés-rendszerezés megvalósítása,
• Tanári összefoglalás és értékelés,
• Az osztály munkájának értékelése,
• Szempontok adása a tananyag esetleges újbóli áttanulmányozásához,
• A házi feladat kijelölése.

Az ismétlő-rendszerező órák időbeli elhelyezése:

• Az egyes nagyobb témakörök befejezésekor, év közben (a kis témáknál nem jut rá külön óra!),
• Év elején, amikor az előző évben tanult tananyagot tekintjük át (a tanmenetben tervezett órakeretben),
• Év végén, amikor az addig tanultakat tekintjük át (a tanmenetben tervezett órakeretben),
• A több évfolyamon át oktatott tantárgyak záró évének végén (a tanmenetben t. órakeretben)

Az ismétlő-rendszerezés lehetőségei:

• Feladatok megoldásán keresztül: számításos vagy gondolkodtató feladatok révén elevenítjük fel a
feladatokhoz kapcsolódó ismereteket.
• Gyakorlati alkalmazások felhasználásával: először rákérdezünk a tananyag lényeges részeire, majd
áttekintjük ezek gyakorlati alkalmazásait.
• A tanult fogalmak, összefüggések, szabályokrendszerbe foglalásán keresztül: táblai vázlat.
• Szakmai tanulmányi kirándulás felhasználásával.

Az ismétlés-rendszerezés módszerei:

• Az ismeretek megszilárdításának alapvető célja a tantervi követelmények teljesítése.

• Az ismétlő-rendszerező foglalkozások jellemző módszere a közös problémamegoldás mellett
a beszélgetés, a kérdezés.
• Nagy jelentősége van a tanári kérdések helyes megfogalmazásának, a kérdések előzetes megtervezésének, a
tananyag súlyponti részei alapos átgondolásának.

34
- Ismerje az ellenőrző óra felépítését és sajátosságait:

Az ismeretek ellenőrzése és értékelése az oktatás folyamatában alapvető fontosságú, ez a tanórák nagy részénél
csak másodlagos didaktikai feladat.

• Olyan óratípusra is szükség van, amelyet teljes egészében az ellenőrzésre lehet fordítani.
• Az ellenőrző óra általában az ismétlő-rendszerező órát követi. Az óra fő feladata az osztály tudásának a
felmérése.

Az ellenőrző óra általános menete:

• Az óra tárgyának megnevezése,

• A tanulók ismereteinek, jártasságainak, készségeinek ellenőrzése, szóban vagy írásban, egyénileg vagy
csoportosan,
• Szóban történő ellenőrzésnél az osztály tudásának értékelése, tanácsadás a tanulás módszereire, illetve a hiányok
pótlására,
• A házi feladat kijelölése.

Az ellenőrző órák időbeli elhelyezése:

• Az ellenőrző órákat alkalmazhatjuk az egyes nagyobb témakörök végén, az ismétlésrendszerezés után, a téma
időkeretének terhére.
• Alkalmazzuk az éves anyag tárgyalása után, az éves ismétlést-rendszerezést követően is, az év végi ismétlés-
rendszerezés időkeretének terhére is.

Az ellenőrző óra változatai:

• A dolgozatíró és dolgozatjavító órakapcsolat. A dolgozatjavító óra az egyéni és a kollektív

teljesítmények elemzésére és értékelésére, a tipikus hibák kijavítására szolgál.
• Az ellenőrző óra másik változata a feleltető óra egyéni feleletek meghallgatásával.
• Az ellenőrző óra további változata a feleltető óra az egész osztály bevonásával, és végül egyéni és kollektív
teljesítmény-értékeléssel.

Az ellenőrzés módszerei:

• A tanulók szóbeli feleltetése a táblánál,

• Papír alapú feladatlap kitöltetése írásban,
• Feladatlap kitöltetése feleltető szoftver használatával (pl. Moodle, Quizfaber, stb.),
• Több tanuló együttes írásbeli feleltetése a függőlegesen részekre osztott táblánál.
• Gyakorlati feladat egyéni megoldatása számítógéppel.

* 1.3.6. Módszerek és eszközök a tanítási-tanulási folyamatban:

- Ismerje a tanítás-tanulás folyamatának eszközrendszerét.

Taneszköz:

A taneszköz a tanítási-tanulási folyamatban alkalmazott eszközök halmazát magában foglaló magyar

gyűjtőfogalom, mely az információhordozók összességét jelenti. Tehát az oktatás-tanulás folyamatában a
közvetítő közeg szerepét betöltő eszközök együttesét értjük taneszköz alatt, mely a tanuló egyik legfőbb
információforrása is lehet a megismerés világában. Ilyen taneszköz a tankönyv, munkafüzet, feladatlap,
szöveggyűjtemény, diakép, film, írásvetítő fólia, számítógépes program és alkalmazás, elektronikus prezentáció és

35
így tovább. A taneszközt értelmezhetjük hardver és szoftver oldalról, ezek együttesen jelennek meg a fogalomban.

A hardver oldalhoz tartoznak azok a tárgyak, eszközök, szerkezetek, gépek – oktatástechnikai eszközök –
amelyek segítségével rögzíteni, közvetíteni, ellenőrizni tudjuk az információkat.

A taneszközöket csoportosíthatjuk érzékszervi csatornáinkra kifejtett hatásaik alapján is a

következőképpen:

- Auditív (pl. hanglemez, magnetofon felvétel, rádió stb.),

- Vizuális (pl. falikép, diakép, írásvetítő fólia, tabló, némafilm stb.),
- Audiovizuális (pl. hangosfilm, videoprogram, hangosított diasorozat, számítógépes program stb.),
- Taktilis (tapintásos) taneszközök,
- Komplex taneszközök (pl. szimulátorok, interaktív rendszerek).

A taneszközök optimális kiválasztását a kutatók, a gyakorló pedagógusok különböző szempontok alapján

próbálják segíteni. Az eszközök alapvető feladata a tanár segítése és nem a tanár helyettesítése (például:
oktatógépek, számítógép).
Az adott oktatási eszközt a tanár választja meg a tanórára. A taneszköz kiválasztásakor a döntéshozatal általános
szempontjainál az alábbiakat kell figyelembe venni:
– taneszközök, taneszközcsoportok immanens, bennük rejlő lehetőségei. Pl. egy természetfilm bemutatása az
osztályteremben, vagy a fizikai jelenségek vizsgálata a természetben
– a didaktikai feladat és a tananyagtartalom: a két tényező együtt befolyásolja a taneszközök kiválasztását, hiszen
megszabja, hogy milyen tartalomhoz, melyik tanítási-tanulási feladat megvalósításához milyen taneszköz a
legmegfelelőbb.
– a választott tanítási stratégia, munkaforma és módszer
– a tanulók jellemzői (életkor, összetétel, tudásszint, életkori sajátosság)
a pedagógus személyiségének jellemzői (milyen eszközöket ismer és képes alkalmazni);
– a rendelkezésre álló eszközök és az infrastruktúra.
– a pedagógus személyisége (totalitás elvéhez idomodva)

A taneszközök a tanítási-tanulási folyamatban változatos funkciókat láthatnak el: segítenek a motiválásban,

ismeretnyújtásban, szemléltetésben, ismeretek elsajátításában, rögzítésében, ellenőrzésében. A taneszközök a
tanulót aktivizálják, motiválják, tanulását támogatják, tevékenységét segítik.

- Tudja a módszer megválasztásának szempontjait:

- A legnagyobb nehézség az oktatás módszereinek az óra céljával a tanulók sajátosságaival, a tartalom

jellegzetességeivel való összehangolása
- A nehézségek okai általában: a pedagógusok rosszul ismerik a módszerek lehetőségeit, hatékonyságuk
feltételeit, didaktikai feladatok megoldására való irányultságukat
- A pedagógusok egy rétege kialakít a maga számára egy eredményesnek tűnő módszert, vagy
módszerkombinációt és ezt alkalmazza a többi feltétel figyelembe vétele nélkül
Melyek a módszerek kiválasztásának kritériumai?

1. az oktatás törvényszerűségei, ill. alapelvei

2. az oktatás céljai és feladatai
3. az adott tantárgy, téma tartalma és módszerei
4. a tanulók tanulási feltételei (életkori, felkészültségbeli fejlettségbeli)
5. a külső feltételek sajátosságai
6. a tanárok lehetőségei

36
- Tudja a tanítás-tanulás módszereinek fajtáit:

* Az előadás
Def.: monologikus szóbeli közlési módszer, mely egy-egy téma részletes, hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál.
Általában magába foglalja az elbeszélés és a magyarázat elemeit.

 az előadás terjedelme 15-20 perctől 1,5-2 óráig terjedhet, főleg a tanulók életkorának megfelelően
 a tanár aktív a diák passzív befogadó (ezt feltételezik)
 az előadást akkor alkalmazzák, ha az információ közlése a cél
 az előadás szerkezetét tekintve három fő részből áll: bevezetés, kifejtés, összegzés

I. bevezetés (expozíció): pedagógus gondoskodik a hallgatókkal megfelelő kapcsolat kialakításáról, figyelem

felkeltése, előadás célja, előzetes ismeretek felidézése, előadás főbb pontjainak felvázolása.

II. kifejtés: az előadás anyagának közlése, kifejtése→ fedje le a megtanulandó anyagot, áttekinthető legyen a
struktúrája, tanulók figyelmének fenntartása, példák alkalmazása, jeleznie kell az előadónak, hogy a kihagyott
részeket milyen szakirodalmakban lehet utolérni.

A kifejtés strukturálásának módjai:

1. hierarchikus: a fogalmakat alárendelt fogalmakra, majd ezeket további részegységekre bontjuk.

2. szekvenciális: valamilyen szempont (időrend, ok-okozati összefüggés, tematikus egymásra épülés) alapján
lépésenként követik egymást az előadás részei.
3. különböző jelenségek több, de azonos szempontból történő elemzése, összehasonlítása: a szempontok
ismétlődése jól strukturál, ha táblázatba foglaljuk áttekinthetőbb lesz.
4. kölcsönös kapcsolatok bemutatása: ha az előadás menetét egy hálódiagramra építjük fel, így jobban
láthatóak az összefüggések.

Hogyan érzékeltessük az előadás struktúráját?

 Egyértelműen jelöljük ki a feladatokat

 Szabály-példa-szabály sorrendet alkalmazzuk
 Megfelelő magyarázó kötőszavakat alkalmazzunk
 Emeljük ki a fontos részeket
 Közöljük, ha új pontra térünk át

Hogyan tartsuk fenn a hallgatók figyelmét? (Ez az egyik legnehezebb és legfontosabb feladat)

 Változatosság: hangszín, mozgás, gesztusok, nyelvi szerkezetek, szókincs gazdagsága, az auditív

és vizuális csatorna váltogatása, jól áttekinthető ábrák alkalmazása
 Humor: a pozitív attitűd kialakulását segíti
 Az előadó élénksége, lelkesedése, elkötelezettsége
 Kérdések beiktatása az előadás menetébe
 Segédanyagok, kiosztott segédanyagok

III. Következtetés, összegzés: az előadás végén az előadó biztosítja, hogy az elhangzottak koherens egésszé
álljanak össze, beépüljenek a tanulók korábbi ismereteikbe.→ Célszerű összefoglalni a lényeget, kiemelni a
fontosabb elemeket, a hallgatók kérdéseire válaszolni, esetleg a tanulóktól példákat kérni, velük összefoglaltatni,
kapcsolni az előadást a korábbi ismeretekhez, és a következő előadáshoz.

37
* A magyarázat
Def.: olyan monologikus tanári közlési módszer, amellyel törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek,
fogalmak megértését segítjük elő.

 alkalmazására már 6 éves kortól van mód

 terjedelme, időtartama az előadásénál rövidebb, főként a tanulók életkorától függően: 5-10 ill. 20-25 perc
között változik

A magyarázat 3 fajtája:

1. értelmező (interpretatív) magyarázat: a fogalmak, terminusok értelmét teszi világossá, példákat nyújt rá,
tipikus kérdőszava: Mi? Mit?
2. leíró magyarázat: egy folyamat, struktúra bemutatására szolgál, tipikus kérdőszava: Hogyan?
3. okfeltáró magyarázat: a jelenségek okainak felderítésére szolgál, tipikus kérdőszava: Miért?

A magyarázat eredményes, ha logikus, világos, érdekes, tömör, egyszerű és érzelmekkel kísért. Az

eredményességhez alábbi pedagógiai fogások is hozzájárulnak:

- A célok megfogalmazása: a tervezéskor pontosan meg kell határozni, hogy mit akarunk magyarázni,
bizonyítani, ez lehetővé teszi a megfelelő példák választását, a magyarázat menetének meghatározását, a
szemléltetésre alkalmas eszközök kiválasztását.
- A példák kiválasztása alkalmazása: olyan példákat alkalmazzunk, amelyek a tanulók számára is ismertek,
a példák a tanulók fejlettségének és érdeklődési körüknek megfelelőek legyenek, egyszerűbbtől a
bonyolult felé haladjunk, ellenpéldákat is hozhatunk, csak annyi példát mutassunk be, amennyi
ténylegesen új információt ad. Két megközelítés: Deduktív: szabályt bemutatjuk, ezután jön a példa.
Induktív: Először a példát hozzuk, ezután jön az általánosítás, a szabály.

- A magyarázat logikus felépítése, magyarázó szavak, szerkezetek alkalmazása: a logikusan szerkesztett

magyarázatokat magyarázó kötőszavak, mondatok alkalmazása jellemzi. A magyarázat logikai
szerkezetére utaló kötőszavak, kifejezések: mert, azért, hogy, eredményeképpen, ennek okai, ezért,
ezáltal, ennek célja, ennek következménye, vagyis, stb. (kutatási eredmények mutatják, hogy összefüggés
van a magyarázó kötőszavak gyakorisága és a tanulói teljesítmény között)

- Audiovizuális és demonstrációs eszközök alkalmazása: előfordulhat, hogy a magyarázathoz

szemléltetőeszközök szükségesek (modellek, valóságos tárgyak, audiovizuális eszközök).

- Részösszefoglalások, ismétlések beiktatása: a közölt információk mindegyike nem biztos, hogy mindig
eljut a diákokhoz, ezért a fontosabb fogalmakat, kifejezéseket, mondatokat célszerű megismételni. A
bizonyítás szakaszában az addig elmagyarázott részek számbavétele, az addigi eredmények felsorolása
hasznos lehet. A magyarázat végén az összefoglalás is ismétlő jellegű.

- A tanulók előzetes ismereteinek számbavétele: erre sor kerülhet az előző óra végén, a magyarázat előtt és
közben is.

- Szabatos megfogalmazás, ismert szavak használata: A mondatainkat fejezzük be, ne hagyjuk félbe, az
idegen kifejezéseket el kell magyarázni, a túl sok idegen kifejezés zavaró lehet. Ne használjunk
töltelékszavakat (esetleg csaknem, olyanféle, természetesen, mindenesetre, olyasmi, valójában,
tulajdonképpen stb.). A közölt tárgyi ismeretekben legyünk biztosak, ne használjunk bizonytalanságra
utaló szavakat (valahol, valaki, nem mind, körülbelül, talán, nem vagyok biztos benne, nem is tudom,
hogy mondjam stb.).

- Kérdések feltétele: a magyarázatba beiktatott kérdések segítenek a figyelem fenntartásában, a

megmagyarázott fogalmak megértésének ellenőrzéséhez, a magyarázat menetének módosításár a tanulók
igényei szerint.

38
 * Az elbeszélés
Def.: olyan monologikus szóbeli közlési módszer, amely egy-egy jelenség, esemény, folyamat, személy, tárgy
érzékletes, szemléletes bemutatására szolgál.

 terjedelme az előadásénál rövidebb

 leírás, konkrét információk átadására szolgál, főként a tanulók képzeletét és érzelmeit mozgósítja
 minden korosztályban alkalmazható, kiemelt jelentősége alsó tagozatban van.
 szemléltetőeszközöket is be lehet iktatni (valóságos tárgyak, filmrészletek, képek)

* A tanulók kiselőadásai
Def.: olyan monologikus szóbeli közlési módszernek tekinthetők, amelyekben az összefüggő közlés nem a
tanártól, hanem a tanulótól származik.

 alkalmazására csak bizonyos tantárgyakban és csak felsőbb osztályokban kerülhet sor

 a tanárnak segíteni kell az előkészítő munkában
 lehet a tanuló olvasmányélménye vagy kutatómunkája
 időtartama általában 10-15 perc
 a pedagógusnak ügyelni kell arra, hogy csak jól megszerkesztett, szabadon előadott produkciók
kerüljenek az osztály elé

* A megbeszélés
Def.: (beszélgetés) dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek során a tanulók a pedagógus kérdéseire
válaszolva dolgozzák fel a tananyagot.

 leggyakrabban alkalmazott, legkedveltebb és minden korosztályban alkalmazható módszer

 a tanár és a tanulók közt fennálló kontaktus miatt a tanár rendszeres visszajelzést kap a tanulóktól (→ a
tanulók igényei szerint lehet haladni)

A megbeszélés eredményességének feltételei:

 A témának a tanulók előzetes ismereteire kell épülnie

 A témának érdekesnek és élményszerűnek kell lennie
 A megbeszélés indítása problémafelvető, felfedeztető legyen
 A megbeszélés irányításának szempontjából lényeges indító, továbbvivő és ellenőrző kérdések jól
tervezettek legyenek
 A légkör kötetlen és oldott legyen, ahol kérdezni és hibázni is lehet
 A pedagógus a háttérből rugalmasan, de határozottan irányítson
 Biztosítsa, hogy mindenki részt vegyen a megbeszélésen
 A felfedezett hibákat, tévedéseket tapintatosan korrigálja

A megbeszélés módszerének három lényeges alkotóeleme van:

1. Strukturálás: a célok világos kitűzése az óra előtt, fontos gondolatok kiemelése, egyes részek
összefoglalása, egyes részek közötti átmenet jelzése, gondolatok összegzése

2. Kérdezés: (a megbeszélés leglényegesebb eleme), a kérdések legyenek pontosak, egyértelműek és

világosak (pl.: Hol van Magyarország? helyett→ Melyik földrészen van Magyarország?), a kérdés feleljen
meg a tanulók értelmi színvonalának, a kérdés mozdítsa elő a tanulók gondolkodási készségét→ adjunk
időt a gondolkodásra, szólítsunk fel több tanulót,

39
 3. Visszacsatolás, a tanulók tevékenységének értékelése: helyes tanulói válasz esetén: elegendő egy-egy
dicsérő szó, vagy egy bólintás, viszont néha szükség van pozitív tartalmas értékelésre is. Részben jó vagy
rossz tanulói válasz esetén differenciált értékelésre kell törekednünk, azaz a pozitívum elismerése mellett
hívjuk fel a figyelmet a hiányra. Ha nincs pozitívum a válaszban, akkor támogató, bátorító értékeléssel
segíthetjük a tanulót.

* Vita
Def.: dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek az ismeretek elsajátításán túl célja a gondolkodás és a
kommunikációs készségek fejlesztése. A vitában a tanulók viszonylag nagyfokú önállóságot élveznek, a
pedagógus a háttérből irányítja a vita menetét.

 a jól szervezett vitában a kérdéseket, véleményeket a tanulók egymáshoz intézik, nem a pedagógushoz
 a résztvevők egyenrangúak

A vitát a megbeszéléstől az különbözteti meg, hogy:

 a tanulók legalább annyit beszélnek, mint a tanár

 nem kérdés-felelet forma, hanem vélemények, kijelentések, állítások állnak egymással szemben
 az interakciót a tanulók kezdeményezik, nem a tanárnak szól, hanem egymásnak
 értékelés: nem helyes vagy helytelen, hanem→ egyetértek vagy nem értek egyet
 nem csak a tanár értékel, hanem a diákok is, egymás és a tanár válaszait is

* Szemléltetés
Def.: (demonstráció, illusztráció) olyan szemléletes oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó
tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik.

 a tanulók érdeklődésének felkeltése

 a képszerű gondolkodás fejlesztéséhez
 kiinduló bázis lehet a fogalomtanításhoz ill. a tevékenység elsajátításához
 jól követhetőnek kell lennie (jól érzékelhető)
 a lényeg kiemelése
Két fajtája van:

- Közvetlen megfigyelés: a pedagógus prezentálja a tárgyakat, jelenségeket, folyamatokat

- Közvetett megfigyelés: az oktatási eszközök egyre bővülő választékával valósítható meg

* Házi feladat
Def.: a tanulók önálló, a tanítási órák között végzett tevékenységén alapuló oktatási módszer. A pedagógus
feladatai: a házi feladat kijelölése, a tanulóknak a házi feladat megoldására való felkészítés és a házi feladat
értékelése.

A házi feladat megoldásának hatékonyságát növelhetjük:

 A házi feladatot gondosan kell kijelölni, éreztetni kell, hogy jelentőséget tulajdonít neki a
pedagógus
 Sikeresen megoldhatónak kell lennie
 A házi feladat kapcsolódjon az órai munkához
 Az órán elsajátított ismeretek gyakorlására vagy a következő órai anyag előkészítésére szolgáljon
 A feladatok nehézsége feleljen meg a tanulók képességének
 Rendszeresen adjunk rövid feladatokat, ne ritkán sokat

40
- Tudja az ismétlés módszerének jellemzőit.

A közölt információk mindegyike nem biztos, hogy mindig eljut a diákokhoz, ezért a fontosabb fogalmakat,
kifejezéseket, mondatokat célszerű megismételni. A bizonyítás szakaszában az addig elmagyarázott részek
számbavétele, az addigi eredmények felsorolása hasznos lehet. A magyarázat végén az összefoglalás is ismétlő
jellegű.

41