3.1.

Egészségvédelem

1. Az egészség, egészségvédelem, egészségnevelés fogalma

Egészségvédelem és nevelés kapcsolata
Egészségnevelés feladatai, területei különböző életszakaszokban

2. A tanuló testi szükségleteinek kielégítési módja

3. Táplálkozás egészségtana, helytelen táplálkozás negatív hatásai, pszichés hatások

jelentősége az étkezében
Egyéni sajátosságok, szükségletek táplálkozás során
A nevelő szemléletformáló eszközei, lehetőségei

4. Helyes életritmus, érzelmi biztonság megteremtésének feltételei

Életritmus és az egészség összefüggései a társadalomban
Nyugodt pihenés ideális körülményei, aktív és passzív pihenés

5. Mozgás egészségnevelő szerepe

Mozgásszegény életmód és az egészség összefüggései

egészség = Az egészség a teljes fizikai, mentális és szociális jólét állapota, és nem csupán a
betegség vagy fogyatékosság hiánya.

egészségvédelem = Az egészségvédelem alapvetően az a folyamat, amely módot ad az

embereknek, közösségeknek, egészségük fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére.

egészségnevelés = Az egészségnevelés tudatosan kialakított tanulási-tanítási folyamat, amely

változatos módszerekkel bővíti, fejleszti az egészséggel kapcsolatos ismereteket, készségeket
a lakosság körében az egyén és a környezetében élők egészségének javítása, megőrzése
érdekében. A személyi higiéniával, az egészséges táplálkozással, a rendszeres testmozgással,
a szabadidő aktív eltöltésével, a lelki egyensúly megőrzésével, a harmonikus párkapcsolattal,
a családi élet tudatos alakításával, a családtervezéssel, az egészséges és biztonságos tárgyi
környezettel, az egészségkárosító magatartásformákkal stb. egyaránt foglalkozik. Az
egészségnevelésben kiemelkedően fontos az iskolák szerepe. Az iskola ugyanis kitüntetett
színtere a fiatal nemzedékek társadalmi beilleszkedésének, a szocializációnak, ahol - ha
találkozik a szándék a lehetőségekkel, a személyi és tárgyi feltételekkel - hatni lehet mind a
tárgyi környezetre, mind a pszichoszociális körülményekre, továbbá az iskolai egészségügyi
ellátás minőségére és az életmódra.

Az egészségnevelés céljai:

- Elősegíteni a gyermek felelősségvállalását

- Biztatni a gyermeket az egészséges életmódra
- Lehetőségeket adni, hogy a gyermek bizonyíthassa fizikai, lelki, szociális erejét
- Elősegíteni az önismeretet és az önbecsülést
- Fejleszteni a döntési képességet
- Kialakítani a nemi szerepeket
- Fejleszteni a szellemi, etikai, erkölcsi értékeiket
 - Kialakítani a társadalom iránti felelősséget

Feladata: Az emberek tudatos és felelősségteljes magatartásának kialakítására irányul,

sokoldalú nevelőtevékenység. Ez magába foglalja az ismeretek átadását, az egészségi
jártasságok, készségek, szokások kialakítását. Fontos, hogy az egyén interorizálja (beépítse)
ezeket. Az egészségkulturáltság kialakítása, s ezzel az egyén alkalmassá tétele arra, hogy
egészségével kapcsolatos szükségleteit önmaga kielégítse. Az egészségnevelés a
személyiségre irányul.

Fő területei:

- Primer prevenció: egészséges emberekre irányul, pl. szűrővizsgálat, anya-

gyermekvédelem

- Szekunder prevenció: egészségesekre, kockázati helyzetben lévőkre és a betegekre

irányul, pl. kismamagondozás, mentálhigiénés klub

- Tercier prevenció: a kompenzált állapotú, egyensúlyban lévő, idült betegekkel, az

utógondozottakkal és a rehabilitációra szorulókkal foglalkozik.

A primer prevenció a veszélyeztetett csoportok felkutatására irányul, és a betegségek

megelőzését kívánja megelőzni szűrővizsgálatokkal, felvilágosítással, védőol- tással. A
szekunder prevenció a korán felismert betegségeket kezelését kívánja segíteni. A ter- cier
prevenció az idült betegekkel, utógondozottakkal és a rehabilitációra szorultakkal foglal-
kozik, hogy a már bekövetkezett rossz egészségi állapot valamelyest helyreálljon

Területei:

a) Szomatikus:

- higiénés nevelés

- betegségek elkerülése

- baleset megelőzés

- elsősegélynyújtás

- táplálkozás

- önvizsgálat, önszűrés

b) Pszichés:

- egészséges életvezetés (napirend, életrend)

- stressz elhárítás
- érzelmi nevelés

- akarati nevelés

- relaxáció

c) Szociálhigiéne:

- kedvező társas miliő

- kommunikációs nevelés

- szociális háló

Az iskolában folyó egészségnevelés jelentőségét alátámasztja az a tény, hogy a

tanulókban ekkor formálódik meg az a beállítódás, amely a feladatoknak és a hozzájuk
kapcsolható idő mennyiségének az összeegyeztethetőségén alapul. Ekkor épül ki a prioritások
hierarchikus rendszere, amely a majdani életmódot, életvitelt és életminőséget fogja
jellemezni. Úgy véljük, éppen ezért fontos, hogy az iskola miként járul hozzá az egészség
alakításához.
Fontos a tanulókban tudatosítani, hogy belássák, mindennapi életük saját maguk által
alakítható, megtervezhető, melyben felelősségük van. Ennek megléte alapvető fontosságú
abban, hogy a diákok értékrendszerébe az egészséget támogató olyan értékek, mint a
megfelelő konfliktuskezelés, az interperszonális kapcsolatok, valamint a mentálhigiéné,
beépüljenek, s ellássák funkciójukat.
Az egészségnevelés céljainak mind teljesebb elérése érdekében lényegesnek tartjuk az
egészségtudatos magatartás kialakítását. Ebben jelentős szerepe van a pedagógusok
példamutató életvitelének, a diákokkal való kapcsolatuknak. A hatékony egészségneveléshez
elengedhetetlen a nevelők közötti szoros együttműködés szaktól, képesítéstől függetlenül.
Ugyanígy lényeges, hogy a diákok megtapasztalják, miként tudják az emberek megvalósítani
az egészségtudatos magatartást. Erre szolgálhatnak példaként a közös élményeket megalapozó
s tovább építő kirándulások, együttműködési mintát nyújtó szakkörök, csoportépítésre
alkalmas sporttevékenységek.

Kisiskolás korban a végtagok a törzshöz képest hosszabbak lesznek, a korábbi „babás

pocak” eltűnik, az arc- vonások is változnak. Megkezdődik a foghullás is. Szervezet
teherbíróbb lesz, megszűnnek a gyakori betegségek. 5– éves kor végére fontos érési
folyamatok is befejeződnek az agykéreg- ben. Az egyensúlyérzék és az izmok
koordinációjának képessége is javul. A hat – tíz éves korra tehető a mozgásos játékok kora.
Az idegrendszer érésének betudható az is, hogy mozgásigényük kielégítését tudják későbbre
halasztani, így a tanórákat végig tudják ülni. A lányok gyakran nehezebben a fiúknál, akiknek
viszont lába erősebb, mely abban is megnyilvánul, hogy magasabbra és távolabbra ugranak,
jobban tudják a labdát kezelni. A finommotoros fejlődésnek az írás tanulása ad lendületet.
A korszak vége felé, 9-10 éves korban a sportolás kerül előtérbe, „sportolás kora”.
Eredményesebbek, szabályosabbak a mozgások, a testi vetélkedés mindkét nemnél fontos.
 Az emlékezet és a képzelet világára első és második osztályban a fantáziahazugság a
jel- lemző, elképzelt élményeit belevetíti a gyermek a tananyagba, a mindennapi életébe.
Harma- dik- negyedik osztályos korukra már a realitásra való törekvést érzékeljük, igazai
történetek érdeklik őket.
A beszédfejlődésben és az írás-olvasásban 10 éves korukra magas fejlettséget érnek el,
a korábbi utánzási hajlamot, egyre inkább az önálló véleményalkotás váltja fel.
Akaratukat tekintve 6–8 évesen még nem kitartóak cselekedeteikben, új ingerek könnyen
elterelik figyelmüket, a pillanatnyi érzelmek dominálnak. A kisiskoláskorban a figyelem 20
percig a leghasznosíthatóbb. 9-10 évesen a kritika és az önkritika kialakul, megjelenik a társas
összehasonlítás. Képesek előre elhatározott cselekedeteket végrehajtani. 10 évesen már saját
célokat tűznek ki, megjelenik az akarati önállóság. A tanulás és az osztályzat valódi
jelentőségét 3–4. osztályban értik meg igazán, mikor saját magukat és a társaikat is elhelyezik
az osztály tanulmányi rangsorában.

A gyermekek testi komfortérzetének biztosítása alapvető feltétele az inspiráló

pedagógiai légkör megteremtésének. Hiszen az a gyermek, aki testi szükségleteinek
kielégítettségében akadályozott, annak fejlődésének és önfejlődésének gátat szab az arra való
törekvése, hogy azok egyre sürgetőbb volta minél előbb a kielégítettség érzésével
ajándékozza meg, és ennek következtében majdan visszanyerje komfortérzetét és
szervezetének egyensúlyi állapotát.

 
Szervezési feladatok
- objektív feltételek: hely,
idő, eszköz A szükségletek
Megvalósítás
Területei - szubjektív feltételek: kielégítés során
lehetőségei
Jogok, igények légkör, élmények, minták, beépülő értékek,
személyi feltételek, szokások
módszerek, stb.

Táplálkozás -kocsi, tálca, -idősebb társak hatása Az

tányérok a szokott - utánozható minták (kenyér egészséges
„A helyen megkenése, önkiszolgálás, életmód mint
gyermeknek -étel, ital segítségadás érték beépülése
kiegyensúlyozot biztosítása (vaj, lekvár, -reggeli igénye: ki, és szokásainak
t táplálkozásra méz, tea …) igény mikor éhes, evett-e, és alakítása
van szüksége.” szerint, és kis mikor, megéhezett-e az
porciókban is -óvónő, dajka igények,
Igény -folyamatos szemlélete családiasságra hiányérzetek,
szerint: a reggeli7.00-9.00 óra törekvő, és szükségletek
-annyit között igény szerint együttműködésüknek látható kielégülésének
és akkor ehet, -folyamatos jelei vannak folyamatában
amikor éhes, az uzsonna a felkelés -étkezés légköre történik.
amennyit kíván és a távozás között vidám, nincs erőltetés Így:
- annyit igény szerint -evőeszköz: környezet rendje,
és akkor ihat, -ebéd adott használatát próbálhatja esztétikus terítés,
amikor szomjas, időben, lehetőleg aszerint, ahogy késztetést az asztalnál való
amennyit várakozási idő nélkül érez a kipróbálásra (kés, viselkedés,
 kíván -evőeszközök villa)erőltetés nélkül, csukott szájjal
használata -megkóstolásra rágás, teli szájjal
-szokásrend ösztönzés nem beszélünk,
ésszerű és belátáson -az asztaltársaság eszközök
alapul baráti légköre (halk használata, az
-kínálás, beszélgetés, barát mellett önkiszolgálás, a
udvariasság ülés, önkiszolgálás, segítés társak iránti
-tálalás, szedés igény szerint) udvariasság, a
önkiszolgálással, segítőkészség, a
-igény szerinti példamutatás, a
mennyiség, szorgalom, stb.

 
       
Területei Megvalósítás Szervezési feladatok A
Jogok, igények lehetőségei - objektív feltételek: hely, szükségletek
  idő, eszköz kielégítés
- szubjektív során
feltételek: légkör, beépülő
élmények, minták, értékek,
személyi feltételek, szokások
módszerek, stb.
 
       
Pihenés, alvás - reggel, ha álmos -békés, nyugodt, csendes, Az egészséges
  biztosítani a otthonos légkör életmód mint
A gyermeknek szüksége lefekvés megteremtése: szellőztetés, érték
van arra, hogy saját lehetőségét WC-használat, illó olajok, beépülése és
ritmusának megfelelően - délután tovább sötétítés, mese, andalító szokásainak
éljen és pihenjen. alhat, ha lehet zene, takargatás, alakítása 
  önmagától simogatás, jó éjt puszi az igények,
- ébredhessen (ahol zaklatott és hiányérzetek,
alvásigényénekmegfelel -a nem alvók parancsoló a légkör, ott szükségletek
ő ideig aludhat, pihenhet toleranciája, csend, rendre nem alszanak a kielégülésének
  csendes játék gyermekek) folyamatában
-napirend - beviheti alvókákat, cumit történik. 
rugalmas,  stb. Így:
-életritmus egyéni -hely, ágyak elhelyezése, empátia,
nem fejtől-lábtól tolerancia,
-csend, gyerekek önuralom a
toleranciája, minta alapján társak és a
-barátja mellett fekhet barátai igényei
-óvodapedagógus mintája, iránt, alvási
elalvás körülményei, alvás szokások,
alatti jelenléte, segítésre környezet
kész állapota (felriadás, rendje,
„baleset” esetén) önmaga egyre
-nagyobbak, kevesebbet pontosabb
 alvók szokásainak megismerése,
kialakítása önkiszolgálása
-folyamatos ébredés
-tovább alvók keltegetése
simogatással
 

       
Területei Megvalósítás Szervezési feladatok A szükségletek
Jogok, igények lehetőségei - objektív kielégítés során
  feltételek: hely, idő, beépülő értékek
eszköz
- szubjektív
feltételek: légkör,
élmények, minták,
személyi feltételek,
módszerek, stb.
 
       
Tisztálkodás: - a WC-használat - berendezés és eszközök Az egészséges életmód
  intimitás biztosítása célszerű elrendezése mint érték beépülése
-WC-használat elkülöníthetőséggel (szappan, fésű, tükör, ésszokásainak alakítása
szükség szerint, (függöny, ajtó) törölköző, körömkefe, az igények,
amikor szükségét - tumultus WC-papír,  hiányérzetek,
érzi elkerülése az igény -elegendő WC papír szükségletek
-kézmosás igény szerinti használattal (nagyság és réteg) kielégülésének
szerint …. - tapasztalatcsere a - bizalom a gyermekben folyamatában történik.
-szájöblítéstől a csoportok között (egyedül kimehet, szól, -tisztaságérzett,
fogmosásig a -fésülködés, ha készen van, stb.) rendezett, ápolt külső,
próbálkozásra fogmosás önállóság -önállóság kipróbálása, higiénia szokásai
biztatás és a ruha egymásnak segítés -esztétikus
rendezettsége a -balesetmentesség, megjelenésre törekvés
gyermek vágyait feltörlés igény és vállalás -a környezet
figyelembe véve szerint esztétikuma, 
önkiszolgálással -felelősök vállalással -az egészségesség
-WC-használatra - szakkönyvek, érzése, komfortérzet
késztetés alkalmai: szakirodalom, tudatosul
reggeli érkezéskor, továbbképzés igénye
udvari levegőzés  
előtt és után,
lefekvés előtt,
hazamenetel előtt

Az egészséges életmód megvalósításához nélkülözhetetlen tényezőként nevesíthetjük a

tiszta, egészséges környezetet. Csak akkor tudjuk az egészségünket megőrizni, megtartani,
amennyiben egészséges környezetben éljük mindennapjainkat.
 Ez a wellness modell felhívja a figyelmet a wellness legfontosabb alappilléreire: a
testi, lelki és szociális jó közérzetre, mely az egészség definíciójával analóg, azonban ennek a
hármas egységnek a megvalósulását egy feltételhez köti: a környezethez. A szerepét, abban
látja, hogy csak egészséges, tiszta természeti környezetben valósulhat meg mindez
A környezet tisztasága az emberi egészség és jólét szempontjából alapvető fontosságú.
Az emberi egészség és a környezet közötti viszony azonban meglehetősen összetett. A
legismer- tebb egészségügyi hatások a környezeti légszennyezéshez, a rossz vízminőséghez,
valamint az elégtelen higiéniai feltételekhez köthetők. Napjainkban a veszélyes vegyi
anyagok és a zaj is egyre inkább súlyosbodó környezeti és egészségügyi problémaként
jelentkezik.

Az óvodáskorban kialakított, elsajátított táplálkozási szokások, illetve ismere- tek

nagyon meghatározóak a későbbiekre nézve, sokszor az egész felnőtt életre nézve is. Ez az
időszak a személyiségfejlődés, a tudatformálás tekintetében a legfontosabb időszak. A táplál-
kozási szokások már gyermekkorban kialakulnak, hiszen a kicsik ilyenkor tanulják meg a he-
lyes ételválasztást, az étkezési ritmust, ebben a korban formálódik az ízlés, és rögzülnek a táp-
lálkozási minták, valamint a táplálkozási magatartás is.
Az óvodáskorú gyermekek többsége étkezései nagyobb részét az óvodában folytatja,
de emellett nagy a felelőssége a szülőknek is abban, hogy a gyermek mennyire táplálkozik
egész- ségesen, a fejlődésének, korosztályának megfelelően. Mivel a gyermekek többnyire
együtt esz- nek a felnőttekkel, így a szülőknek érdemes odafigyelniük arra, hogy az asztalra
mindig tápláló ételek kerüljenek, és a menü összeállításánál vegyék figyelembe a gyermekek
ízlését és szük- ségletét is. Ehhez segítséget nyújthat a táplálkozási piramis, ami azt mutatja
meg, hogy a kü- lönböző táplálékokat milyen arányban lenne ideális fogyasztani.
Az étrendben nagyobb súllyal kell szerepelniük a piramis alján elhelyezkedő
élelmiszerek- nek (teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek, gyümölcsök, egészséges zsiradékok),
mint azoknak az élelmiszereknek, amelyek a piramis csúcsa felé találhatóak meg. Ezek közé
tartoznak például a vörös húsok, illetve a cukrozott és sózott nassolnivalók is. Zöldséget
naponta legalább 5 al- kalommal javasolt fogyasztani, lehetőleg nyersen is, hiszen a főzés
során az értékes vitaminok, ásványi anyagok nagy része veszendőbe megy.
Igyekezzünk az apróság minél többféle érzékszervét (látás, szaglás, tapintás, hallás) is
be- vonni a megismerés folyamatába. Az adott évszakra jellemző gyümölcsök, zöldségek
közös beszerzésekor – pl. piaci látogatás alkalmával – lehetőség nyílik a termények
összehasonlítá- sára, a különböző tulajdonságok megtapasztalására (pl. kicsi-nagy, érett-
éretlen, kemény-puha stb.). A vásárolt alapanyagok felhasználásában is részt vehetnek az
apróságok – pl. összetéphe- tik a fejes saláta levelét, figurákat formázhatnak tésztából,
összekeverhetik a saláta összetevőket stb. – de a díszítésbe, tálalásba, terítésbe is bevonhatjuk
őket. A kellemes légkörben, együtt elkészített és elfogyasztott étel az étkezéshez való jó
viszony alapja.

Az egészség megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében rendszeresen

fogyasszunk zöldségféléket, főzelékféléket és gyümölcsöket. A zöldség- és a főzelékfélék,
valamint a gyü- mölcsök többsége energiaszegény, ezért ha nyersen fogyasztjuk, vagy az
elkészítés során nem alkalmazunk zsiradékkal, liszttel, zsemlemorzsával vagy zsemlével
történő dúsítást, megőriz- hetjük ideális testtömegünket. Ráadásul ezek a táplálékok nem
növelik a zsír- és koleszterin bevitelt, sóban szegények, másrészt gazdag forrásai az igen
értékes, betegségmegelőző hatású, vízben oldódó élelmi rostoknak. Nem utolsósorban vízben
oldódó vitaminokat juttatnak a szer- vezetbe. Az utóbbi időben különösen nagy érdeklődés
nyilvánult meg a C-vitamin (aszkorbin- sav) és az A-vitamin élőanyaga, a bétakarotin iránt.
Ez a két vitamin ugyanis hatásosan gátolja az érelmeszesedéses folyamat, valamint a rákos
burjánzás kialakulását. Az E-vitamin is hason- lóképpen védőhatású, de ez a vitamin
elsősorban az olajos magvakban, a csíraolajokban, a bú- zacsírában és a szójaolajban fordul
elő igen nagy mennyiségben, de jelen van a tejben, a tejter- mékekben, a tojásban, a
húsokban, a legtöbb margarinban, valamint a zöldség- és a főzelékfélékben is.
Az egyik legfontosabb hogy jelentősen csökkenteni kell táplálkozásunkban a zsiradék
meny- nyiségét. Köztudomású, hogy a zsiradékot tartalmazó élelmiszerek, ételek
ízletesebbnek tűnnek és határozottan kedveltebbek — ezt a táplálkozási vizsgálatok is
bizonyítják. Közismert tény az is, hogy a túlzott zsiradékfelvétel nemcsak jelentősen növeli az
étrend energiatartalmát és ezzel az elhízás kifejlődésének legfontosabb tényezője, hanem
közrejátszik az érelmeszesedés kialakulásában is. Különösen az állati eredetű zsírok szerepe
jelentős e tekintetben. A növényi eredetű zsírok összetétele kedvezőbb, rendszeres
használatuk révén megelőzhető, illetve mér- sékelhető az érfalon az érelmeszesedéses
lerakódások keletkezésének veszélye, és összetevőik csökkentik a vérkoleszterin szintet.
Óvakodjunk a sok koleszterint tartalmazó táplálékoktól. Ezek közé tartoznak a
belsőségek (agy, velő, szív, vese, tüdő) és a tojás. A belsőségekből csak igen ritkán és kis
mennyiséget együnk, tojásból pedig hetente legfeljebb négy-hét darab lehet az adag, de ne
zsírban sütve! Van koleszterin a húsokban, a húskészítményekben, a tejben és a
tejtermékekben is, ám jóval kisebb mennyiségben, mint az előbbiekben. A máj szintén
tartalmaz koleszterint, de értékes vitamin- és mikroelem-tartalma miatt helye van az
egészséges táplálkozásban.
Kerüljük az édességek rendszeres élvezetét és a bőséges cukrozást. Az édesség iránti
termé- szetes vágyat friss gyümölcsökkel elégítsük ki. A lekvárok és a befőttek cukortartalma
nagy, de kevesebb vitamint tartalmaznak, mint a friss gyümölcsök.
 Az egészséges táplálkozás mennyiségi és minőségi szempontból is fedezi a szervezet
energia- és tápanyagigényét. A helyes táplálkozást egyértelműen jelzi, hogy a testsúly
megfelelő.
Az egészséges táplálkozás lényegében minden étel, élelmiszer fogyasztását
megengedi, a hangsúlyt a mértékre helyezi! Ez azt jelenti, hogy bizonyos ételeket,
élelmiszereket előnyben kell részesíteni, másokat háttérbe kell szorítani. Sok zöldséget,
gyümölcsöt kell fogyasztani, a kenyérfélék közül a magas rosttartalmú, teljes kiőrlésű lisztből
készült fajtákat kell választani. A húsfélék közül előnyben kell részesíteni a halat és a
baromfit. Kerülni kell a zsíros ételeket, állati zsiradékok helyett növényi olajokat, margarint
kell használni. A tejtermékek közül a zsírszegény készítményeket kell választani. Az ételeket
nem szabad erősen sózni, fűszerezni, cukorral édesíteni. Ételeinket kevés sóval ízesítsük,
használjunk nátriumban szegény sót! Ne fogyasszunk sós magvakat, chipset, ezek a són kívül
nagyon sok zsiradékot is tartalmaznak. Az ételeket lehetőleg ne édesítsük, vagy használjunk
mézet az ízesítésre! Kevés csokoládét és süteményt fogyasszunk, desszertként inkább
gyümölcsöt együnk! Az étrend összeállításakor érdemes tanulmányozni az élelmiszerek
legfontosabb jellemzőit tartalmazó tápanyag- és kalóriatáblázatokat, az élelmiszerek
csomagolásán feltüntetett adatokat.
A folyadékveszteség pótlására csapvizet vagy ásványvizet, hozzáadott cukrot nem
tartalmazó rostos gyümölcslevet fogyasszunk. Kerüljük a cukrozott, erősen szénsavas
üdítőitalokat. Az alkoholfogyasztás gyermekek számára kifejezetten tilos. A felnőttek
számára is csak a könnyű vörös borok mértékletes (1-2 pohár naponta) fogyasztása javasolt, a
tömény szeszes italoké nem.

Az óvoda és a pedagógus feladatai a helyzet javításáért:

- Kulturált körülmények között a fogásokat folyamatosan felszolgálja (várakozási időt

kerüli). Az étkezés végén az asztalok rendjének helyreállítását irányítja.
- Megkedvelteti az ízeket, ösztönzi az étel alapos megrágására, folyamatosan
folyadékot biztosít.
- Életkoruknak, fejlettségüknek megfelelően kanál, villa és kés helyes használatával
ismerteti meg a gyerekeket.
- Fokozottan ügyel az ételallergiában szenvedő gyermek táplálék szükséglétének
kielégítésére (Sodexo Kft vagy a család biztosítja).
- Óvodai napirend keretében ismertetik meg az óvónők a dajkákkal együttműködve a
gyermekeket új ízekkel, addig ismeretlen étel-és italféleségekkel.
- Az étkezést örömtelivé teszik, jó hangulatot teremtenek az ételek elfogyasztásához.
- Az egészséges táplálkozásra nevelés érdekében bekapcsolják a napi programba az
alternatív egészségfejlesztő programot, (pl. projektek) - játékos alkalmat teremtenek arra,
hogy a gyermekek maguk is részesei legyenek egyszerűbb ételek elkészítésének (pl.
salátakészítés, tízórai összeállítás).
- Az egészséges táplálkozás egészségre gyakorolt hatásai adnak alapot e
tevékenységeknek. Így a gyerekek őszi piacot, zöldséges üzletet, kerteket látogatnak meg.
Ismerkednek gyümölcsökkel, zöldségfélékkel. Minden érzékszervet megmozgatnak a
tapasztalatszerzés során, mindezeket versekkel, mondókákkal, mesékkel, körjátékokkal
kísérve teszik még vonzóvá a gyermekek részére az óvó nénik. A legvonzóbbak a kóstolók és
salátakészítés zöldségből, gyümölcsből.
Étvágyszabályozás központja az idegrendszerben van, helyes működését gyermekkorban kell
kialakítani. Két összetevője van:

- a jól lakottság, teltség érzet

- az éhség hiányérzet

Ennek a két érzésnek a megfelelő működése elengedhetetlen a helyes testsúly kialakításához

és megtartásához, valamint a normális tápláltsághoz. Két gyakran előforduló, az idegrendszer
működésével is kapcsolatban álló táplálkozási zavar:

- Anorexia nervosa: Kóros soványság, és téves testséma érzékelés, halálos kimenetelű

lehet, a súlyos tápanyag hiány.

- Bulaemia: Az elhízástól való félelem miatt nem eszik, majd éhség rohamában esetleg
több kiló táplálékot gyűr magába, amelytől szabadulni akar. A gyakori hányások miatt
a teljes nyelőcső súlyosan felmaródik. A testsúly nem csökken. Emésztőrendszeri
betegségek alakulnak ki.

Az evés folyamatában a környezet anyagai a szájon keresztül jutnak be a testünkbe, ezért

az ízlelés, a rágás, a nyelés egyben emóciót is jelent. Ilyen vonatkozásban az ember a
születésekor kevés genetikusan meghatározott jellemzővel rendelkezik (ilyen az édes ízre
adott pozitív és a keserű, ingerlő és igen erős ízekre adott negatív válasz). Az evést az első két
év alatt tanulja meg és ezekre az alapokra épülnek fel a gyermekkorban a felnőtt táplálkozási
szokásai, amelyekben az egyéni tapasztalatok, a családi és a társadalmi befolyások, a
szocializáció, a maturáció hatásai érvényesülnek.
A táplálék elfogadását vagy visszautasítását elsősorban az érzékszervi sajátosságok
határozzák meg: az íz, az illat, a küllem. Az édes íz preferált. Megjelennek előítéletek is az
előző vagy a közvetlen tapasztalatok alapján: várt elégedettségi érzés vagy kedvezőtlen, gyors
következmények (például hányinger, allergiás tünetek). Érvényesülhetnek a tudati elemek: a
vitaminok jók, a sok vitamint tartalmazó élelmiszerek előnyt élveznek, az esetlegesen
carcinogen anyagokat, tartalmazókat kerülni kell. Befolyásuk lehet a társadalmi faktoroknak
is: a szociális státus változása járhat egyes ételek megevésével vagy ennek az ellenkezőjével.
Elvi tényezők is vannak az ételek eredete, jellege miatt. A hazai és az európai táplálkozási
szokások eleve visszautasítják a rovarok, a fű fogyasztását, másutt a „szent” állatok
megevését. Az egyes ételek elfogadása rituális jelentőségű. A felnőttkori táplálkozási
magatartást a gyermekkori hatások és minták határozzák meg. A gyermek reakciója
viszonylag egyszerű, szinte kizárólag érzékszervi. Ehhez járul hozzá a szüleitől látottak,
hallottak. Később ebből alakul ki a felnőttkori rendszer, amely azonban meghatározott
hatásokra még változhat.
Az eredetileg elfogadott ételeket később valaki visszautasíthatja, mert valamilyen
kellemetlen tünetet váltottak ki, vagy éppen betegséget okoztak. Ezzel ellentétes a jó íz és a
fogyasztás utáni kellemes közérzet, kielégítettség, amelynek gyors kialakulása elősegíti a
preferenciát. Az ételek kedveltségének változása, az ízlelés módosulása főként emberi
jellegzetesség, ezért a társadalmi és kulturális hatások sem hagyhatók figyelmen kívül.

A testnevelés az óvodai nevelés folyamatában a gyermekek egészséges testi- és

mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük fejlődését. Az óvónő feladata a megfelelő
mozgás-feltételek megteremtése, amelyek elősegítik a biológiai fejlődést, növelik a szervezet
teherbíró, ellenálló és alkalmazkodó képességét. Fontos a jó levegőjű, tiszta környezet
biztosítása.
A különböző mozgások elsajátításának folyamatát az óvónő a gyermekek
mozgástapasztalatára, játékos kedvére építi, szem előtt tartva, hogy a testnevelés
legértékesebb anyaga a mozgásos játék. Lehetőséget ad arra is, hogy ki-ki képességei szerint
hajtsa végre a gyakorlatokat. A testnevelési feladatok teljesítésére felhasználja még a
mindennapos testnevelést is. (kocogás, futás, fogójátékok, játékos gimnasztika) Az eltérő
korosztályoknál más és más követelmény alapján állítja össze a feladatokat. A mozgás
megszerettetésében együttműködik a családdal (közös kirándulások, szánkózások) A
mozgáshoz fontos a megfelelő öltözék biztosítása, a gyerekek rászoktatása arra, hogy a
mozgáshoz kevés ruhát, megfelelő cipőt viseljenek. Nagyon fontos a szabad levegőn való,
kötetlen mozgás, ahol a gyermek saját indíttatásból, erejéhez mérten mozoghat. Minél több
időt kell biztosítani az udvari játékra. Rossz idő esetén sétával, a betonos udvaron történő
játékkal ill. szellőztetéssel biztosítja a friss levegőt a gyerekek számára. A néphagyományok
ápolásához szorosan kapcsolódva az óvónő megismerteti a helyi népi mozgásos és
versenyjátékokat a gyermekekkel. Prevenció keretében mezítlábas torna is helyet kap a
napirendben, erre azért van szükség, mert viszonylag sok a lúdtalpas kisgyerek az óvodában.
A testileg egészségesen fejlődő gyermek 6-7 éves korára eljut az első alakváltozásra.
(testarányok, fogváltás, teherbírás, összerendezett mozgás, finommotorika) Mozgását,
viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes. Önállóan végzi a
testápolást, önkiszolgálást, étkezést, öltözködést. Rendben tartja környezetét, játékait, saját
személyes dolgait.

A testmozgás amellett, hogy egészségmegőrző és -fejlesztő funkcióval rendelkezik,

dinamikusan hozzájárul a személyiség formálásához és alakításához, és elősegíti a
gyermekben rejlő képességek kibontakozását.
Az alapot az adja, hogy a tanulót testének megismerésére és elfogadására neveljük:
érezze jól magát saját testében, fedezze fel a benne rejlő lehetőségeket. Minden
sporttevékenység kiválóan fejlesztheti a gyermekek önfegyelmét, küzdeni tudását, kitartását,
önbizalmát, segíti a reális önértékelés kialakulását, és hozzájárul a siker és kudarcélmény
feldolgozásához, ez által kialakul az egészséges énkép, az egészséget támogató értékrend. Az
Európai Sport Chartája szerint: olyan sportélményekhez kell hozzásegíteni a gyermekeket,
melyek egész életre szóló elkötelezettséget eredményeznek a fizikai aktivitás iránt. A jövő
generációjának egészsége érdekében az Oktatási Minisztérium minden közoktatási
intézményben kötelezővé tette a helyi egészségnevelési program bevezetését, alkalmazását. A
program összeállításában hangsúlyt kapott az egészségnevelés minél több tantárgyba történő
integrálása és a gyakorlatorientáltság. Így tulajdonképpen visszajutottunk a kezdetekhez,
amikor nem önálló tantárgyként értelmezték az egészségnevelést, hanem átfogó, komplex
folyamatként, az iskola egész rendszerébe beágyazódva, melyben már a holisztikus és
dinamikus egészségszemlélet érvényesül.
Serdülőkorban a rendszeres testmozgás prevenciós hatása kiterjed mind az aktuális,
mind pedig a felnőttkori egészségi állapotra. A rendszeres testmozgás prevenciós hatása
rendkívül sokrétű. A fiatalkori rendszertelen testmozgás képes előre jelezni a felnőttkori
testarányoknak megfelelő testsúlyt.
A fizikai aktivitás hozzájárul többek között a szív és érrendszeri megbetegedések, a
csont- ritkulás az elhízás és az ezzel gyakran egybeköthető diabétesz kialakulásának a
megelőzésé- hez. Pozitív hatással van a mentális egészségre is: csökkenti a szorongás
(Petruzzello et al., 1991) és depresszió mértékét. Végül kiemelt említésre érdemes a
testmozgás pozitív hatása a szubjektív jóllétre 2000). A rendszeres testmozgást végzők jóval
kedvezőbben ítélik meg saját egészségi állapotukat, jobb pszichés közérzetről és kevesebb
fizikai betegségtünetről számol- nak be, mint a mozgásszegény életmódot folytatók vagy az
elégtelen testmozgást végzők (Pi- kó, 2002). A mérsékelt vagy a jelentős mértékű testmozgás
viszont egyértelműen kedvez a jó közérzetnek és életminőségnek Aszmann (2003)
serdülőkorban legalább napi egy órás intenzív mozgást tart kívánatosnak.

Az óvodapedagógus feladatai:

- A mozgásigény kielégítése és testi képességek fejlesztéséért változatos napi és heti
rendben biztosítja a gyermek mozgásigényének folyamatos kielégítését.
- Minden nap szervez mozgástevékenységet.
- Az edzési lehetőséget a testnevelés, a környezet (levegő, nap) kihasználásával
biztosítja.
- Megtervezi a helyet, időt, és a közegekben való mozgást fokozatos terheléssel,
figyelembe véve a korosztályok életkori sajátosságait. Időjárástól függően minden nap
lehetőséget biztosít a szabad levegőn való tartózkodásra.
- A nyári napirendet az egész napos levegőn való tartózkodásra építi (kivétel az erős
napsugárzás miatt a 11-15 óra közötti időszak).

Pihenés kategóriájába sorolhatunk minden olyan passzív és aktív tevékenységet, ami a

mindennapi feszültségektől mentesít minket, számunkra örömet és kikapcsolódást nyújt. A
megfelelő mennyiségű pihenés alapvető feltétele az egészségnek, mert a szervezetnek
regenerációra van szüksége a problémamentes működéshez. A pihenés számunkra jelenthet
testi és szellemi, illetve aktívan és passzívan eltöltött pihenést is. a lényeg az, hogy
szervezetünknek a pihenés formáinak mindegyikére nagyon nagy szüksége van.
Egyszerűbben magyarázható a passzív pihenés, ami nem más, mint az alvás és a
relaxáció. Ezek közül az emberi élet létfeltétele az alvás, ami valójában egy olyan tudattalan
állapot, ami alatt a szervezetünk felfrissül. Az emberek alvásigénye természetesen más – más
életkorban különböző, de mindemellett az egészségi állapot és a szervezet terhelésének
nagysága is befolyásolja. Az alvás mennyiségét meghatározza, illetve befolyásolja az is, hogy
milyen évszak van, vagy milyen az időjárás, vagy éppen az, hogy milyen az egyén
lelkiállapota. Természetesen a csecsemők alvásigénye a legnagyobb, ők 14 -16 órát is
eltöltenek ebben az állapotban. A gyermekeké ehhez képest 10 – 12, míg a felnőtteké már
csak 6 – 8 óra. Magyarán a fejlődő szervezet alvásigénye az életkor előrehaladtával
fokozatosan csökken, ez alól csak a serdülőkor jelent kivételt. Ekkor ugyanis a test gyors és
jelentős átalakulása miatt szintén megnő az alvásigény.
Amit pedig tudatosan is csinálhatunk, s egyre inkább előtérbe kerül manapság, az az
aktív pihenés, melynek számos fajtája létezik. A leglényegesebb eleme mindegyiknek, hogy
kikapcsolódást nyújt a mindennapi munka, a terhelés és a stressz hatásai alól. Ez
megnyilvánulhat bármilyen sporttevékenységben, nyáron akár strandröplabda, télen
korcsolya, valamilyen játékban, (pl. sakk, kártya) vagy többféle szabadidős és
hobbitevékenységben (pl. horgászat, kertészkedés). S nem utolsósorban ide sorolhatjuk a
barátokkal közös sportolás utáni sörözést, a televíziózást, és a zenehallgatást is!