3.

A játéktevékenység helye, szerepe a kisgyermekek

életében
Hely:
A játék a gyermek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, és így az óvodai nevelés leghatékonyabb
és legfontosabb eszköze. A kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap ki kell
elégítődnie. Kiemelt jelentőségű tájékozódó tevékenység. Első valódi játszótársa felnőtt: szülő és óvónő
(óvóbácsi).
A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is.
Ahhoz, hogy a gyermekek belefeledkezhessenek a játékba, nyugodt, derűs légkör szükséges, érezniük
kell, hogy biztonságban vannak, szeretet és segítőkészség veszi őket körül. A derűs légkör megteremtése
az óvodapedagógus felelőssége, közrejátszik benne nyitott, elfogadó személyisége, együttműködő
magatartása, a megfelelő gyermeki viselkedésformák elfogadtatása és fenntartása.
Az óvodapedagógus feladata biztosítania gyermekek számára a megfelelő játékidőt, játéktereket és
eszközöket.
A játékidőt a napi ritmus szabályozza, kötetlen udvari játékot általában az uzsonnát követően, a szülőket
várva biztosítunk. Minden esetben figyeljünk arra, hogy a gyermeki játék ívét ne törjük durván meg, ne
keltsünk feszültséget a gyermekben!
Többféle játéktérben kell gondolkodnia a pedagógusnak, a csoportszoba és az óvodai udvar által
biztosított feltételek kiegészíthetők a közeli játszóterek nyújtotta lehetőségekkel.
Életkorokat megfigyelve megállapítható, hogy a kisebb gyermekek „bújósabbak”, a felnőtt közelében
érzik magukat biztonságban, a nagyobbak már igyekeznek önállósodni, szívesen különülnek, távolodnak
el időnként a pedagógus közvetlen közeléből.
A csoportszobában a napi tevékenységekhez igazodunk, biztosítanunk kell az előírt tevékenységek
számára is a megfelelő teret: szükséges tér
 a családi játékok számára,
 a meseolvasáshoz,
 az építő játékokhoz,
 gyurmázáshoz, festéshez, énekléshez,
 kísérletezéshez,
 a mozgásos játékokhoz.
A legtöbb óvodában a szobák mérete nem teszi lehetővé, hogy ezeknek a tevékenységeknek állandó
helyet biztosítsunk, szükséges a termek átrendezése. Annak érdekében, hogy ezt minél könnyebben és
gyorsabban elvégezhessük, járjunk el gondosan a bútorok beszerzésénél, vegyünk könnyű, könnyen
mozdítható berendezési tárgyakat!
A szabadtéri játékokhoz is megfelelő teret kell biztosítanunk figyelemmel a rendelkezésre álló játékidőre
és a gyermekek játékigényére, életkori sajátosságaira és a játékok sajátosságaira egyaránt.
Az udvari játékok természetüknél fogva elsősorban a nagymozgások fejlesztésére alkalmasak. A tágas tér
lehetővé teszi a szabad mozgást, szaladgálást, de igazán élmény és fejlesztő hatású bizonyos feltételek
megtartása esetén lehet.

Szerepe:
A játék alkalmas a gyermek megismerésére, mert:
 természetes megnyilvánulás
 élményeit cselekvésbe fordítja át
 örömmel vesz részt benne
 hozza a problémáját

1
Vall arról, hogy:
 milyennek szeretné a világot
 hogyan magyarázza
 milyen problémája van
 milyen megoldási stratégiája van
A játék a feszültségek, vágyak feldolgozásának egyik módja.
Az óvodapedagógus információt nyer a gyermek:
 mozgásfejlődéséről,
 finommozgásáról,
 beszédformájáról,
 szociális érettségéről
Feladat:
 megfigyelés,
 támogatás,
 fejlesztés,
 lehetőség megteremtése
 konzultáció a szülőkkel
 szakember
A játék a gyermeki tevékenységnek egyik megnyilvánulási formája, amely a fejlődő gyermek életében
semmi mással nem pótolható. A kisgyermek számára a fejlődés alapvető tényezője a játék, és ez
tevékenységének fő formája is.
A játék elősegíti a gyermek mozgásos fejlődését is:
 csiszolódnak, rendeződnek és koordinálódnak a motoros funkciók
 szolgálja a testi fejlődést
 érzelmi, értelmi és akarati tulajdonságait is fejleszti
A gyermek fejlettségi szintjének megfelelő mozgásos játékok jellemzői:
A mindennapi életben is megfigyelhetjük, hogy egy-egy mozgásos játékot hosszú éveken át, szinte több
életkori szakaszban is szívesen játszanak a gyerekek. Az azonos típusú, jellegű játékoknál az egyes
életszakaszokban változtatásokkal, módosításokkal játsszák. Az eltérő korú, fejlettségű gyermekek játékai
különbözőek.
Azért, hogy a játékokkal fejlődést, a szükséges fizikai és pszichikai hatásokat elérhessük, minden
nevelőnek ismernie kell a különböző korú gyermekek testi és szellemi fejlődésének sajátosságait,
fejlettségi szintjét, hogy a leghatékonyabban szolgáló játékokat alkalmazhassák.
 csecsemőkor (0-1 évig)
 kisgyermekkor (1-3 évig)
 óvodáskor (3-6 évig)
 kisiskolás kor (6-10)
 serdülőkor (10-14 évig)