- Jellemezze a szereptanulás folyamatát néhány példa segítségével.

A szerepviselkedés interakcióban valósul meg, két vagy több, de kis számú személy közötti viselkedésre
vonatkozik, tehát interperszonális. A szereptanulás során megtanuljuk, hogy a velünk azonos pozíciót betöltő
személyekhez hasonló módon viselkedjünk, érezzünk, és lássuk a világot. Mivel meg kell tanulnunk hogy a
szerep megvalósítása folyamán hogyan biztosítsuk a más emberekkel való eredményes interakciót, a
szereppartnerek szerepét is meg kell ismernünk.

A szereptanulást segítő és gátló tényezők: a szerep tisztázottsága, az elvárások összeegyeztethetősége, tanulás

a státusz átvétele előtt és a szerep átható jellege, azaz a viselkedés minél nagyobb részére terjed ki, annál
hosszabb a tanulási folyamat. Különösen a foglalkozási szerepek gyakorolnak nagy hatást a személyiségre.

Folyamata:

 Normák megtanulása, amely értelmi tevékenység. Pl.: köszönés

 Utánzás és azonosulás. Az egyén utánzással megtanulja a szerepnek megfelelő

viselkedést. Gyermekkorban a szerepjáték a szereptanulás fontos eszköze.

 Az utánzott személy a modell. A valódi modell élő ember, akivel közvetlen

interakcióba tudunk kerülni. Ilyen a testvér, szülő stb. A szimbolikus modellel nincs
közvetlen interakció. Ez lehet egy mesehős, filmsztár stb. A modellkövető nem kap
visszajelzést arról, hogy milyen az utánzás. A teljes modell olyan képzelt, vagy létező
személy, akinek a teljes személyiségét utánozzuk. A kompetencia modellnél a
számunkra lényeges tulajdonságok kiemelése és utánzása valósul meg.

- Ismertesse a konfliktusok fajtáit.

 Valódi konfliktus: Ebben a konfliktustípusban a résztvevő felek összeegyeztethetetlen célokat

követnek. Ebben az esetben a konfliktus kiinduló pontja a résztvevő felek egymással szembeni
bizalmatlansága, valamint a saját, elszenvedhető kár minimalizálása és a haszon maximalizálása a cél.
Az ilyen típusú konfliktusok feloldásában elengedhetetlen a részvevő felek érdekeinek
újrafogalmazása, közös érdekek azonosítása, a felek közti bizalom erősítése (Deutsch 1973; Csepeli
1997).

 Álkonfliktus.: A résztvevő felek nem megfelelően meghatározott érdekeinek ütközése álkonfliktushoz

vezethet. Ebben az esetben a felek csak együttműködéssel tudnák a lehetőségeket maximálisan
kihasználni, de nem hajlandóak együttműködésre. A konfliktus résztvevő feleinek kooperációja
optimális megoldáshoz vezethet, azonban ez az eredmény időben elhúzódhat, míg kooperáció
hiányában a nyertes fél azonnali előnyöket élvezhet (Deutsch 1973; Csepeli 1997).

 Áttételes konfliktus: Áttételes konfliktus esetén az érintett felek, és sok esetben a konfliktus szemlélői
is tévesen diagnosztizálják a konfliktus valódi okát, ami látható az érintett felek számára az inkább
tünet, mint a tényleges konfliktus kiváltó ok. Ilyen esetekben sokszor pl. csoportközi konfliktusok
áttevődnek személyközi konfliktussá. Az eltérő csoportcélok nyomán kialakuló konfliktus két
csoporttag személyes konfliktusában realizálódik, holott a valódi kiváltó ok személytől független
(Deutsch 1973; Csepeli 1997).
  Téves konfliktus: Ez a konfliktus típus a klasszikus „oszd meg és uralkodj”politikai nézetrendszer
nyomán létrejövő konfliktushelyzeteket takarja, amikor olyan felek keverednek valamilyen
konfliktusos szituációba, akiknek az érdekei eredetileg nem ütköznének egymással. Téves
konfliktusokat könnyű létrehozni, de komoly veszélye, hogy valódi konfliktusokká válnak (Deutsch
1973; Csepeli 1997).

 Lappangó konfliktus: Lappangó konfliktus esetén a résztvevők sokszor nem találkoznak nyílt
konfliktushelyzettel, de a konfliktus gyökerei társadalmi egyenlőtlenségben, történelmi
maradványokban, ideologikus elképzelésekben gyökereznek. Ilyen például a férfiak és a nők közötti
konfliktus, amely mélyen a társadalmi múltban gyökerezik. A lappangó konfliktusok feltárása a
társadalmi válságok megelőzését és kezelését szolgálhatja (Deutsch 1973; Csepeli 1997).

 Hamis konfliktus:A hamis konfliktusok kiindulópontja a félreértés. Legjellemzőbb kialakulási okuk a

hiányzó vagy nem megfelelő kommunikáció, amely információhiányt eredményez. A téves
konfliktushoz hasonlóan veszélye, hogy valódi konfliktushoz vezethet. Legjellemzőbb orvoslata az
azonnali és hiteles kommunikáció, az információk teljes megosztása (Deutsch 1973; Csepeli 1997).

- Mutassa be a kommunikáció folyamatát és zavarait:

 Feladó – a kezdeményező, a közlés indítója

 Címzett – a közlés címzettje
 csatorna – levegő vagy egy fizikailag észlelhető jelenség tárgy, ami továbbítja az üzenetet
 üzenet – a közölt információ amelyet a feladó a csatornán keresztül juttat el a címzetnek
 kódolás – melynek során a feladó az üzenetet valamilyen nyelvre kódolja
 dekódolás – a kódolt üzenet átalakítása

 Zavarai: - lárma,
- idegen nyelvek
- koncentráló képesség hiánya
- érdektelenség,
- személyes problémák
- kiejtés és hangsúlyozás
- mondatszerkesztés
- betegség( asperger szindróma)
- szakzsargon
- kettős értelem (ellentmondó üzenetek)
- közös előismeret hiánya

- Jellemezze a hatékony kommunikáció feltételeit:

• - Megfelelő szituációban jöjjön létre: Az üzenet tartalmához illeszkedjen a hely és az
idő.

• - Hiteles (kongruens) legyen: vagy szakmai/értékrendi vagy érzelmi kérdéseket – vagy

mindkettőt - fogalmazunk meg és ezeket a kommunikáció eszközeivel adjuk át.

• - Legyen összhangban a kommunikátor verbális és nonverbális kommunikációja.

Amennyiben a kettő eltér, nem leszünk hitelesek, nem fogja elfogadni mondandónkat a célzott
személy.

• - A közlés jelentőségének megfelelően történjen a kommunikáció: ne túlozzuk el

mondandónk jelentőségét, de ne is becsüljük alá.

• - Legyen felkészült a kommunikátor: tudja pontosan, hogy mit akar mondani, készüljön
föl a lehetséges ellenérvekre.

• - Legyen megfelelő az üzenet továbbítása: illeszkedjen az alkalmazott közlési stílus a

megválasztott szituációhoz.

• - Ismerje a befogadó kvalitásait: A közlő számoljon azzal, hogy esetleg a befogadó nem
kész az üzenet befogadására – ennek megfelelően szervezze mondandóját. Nem felkészült
befogadó esetén nem érhetjük el célunkat.

• - Figyeljen az interakciókra: A közlés során igyekezzen a befogadó érdeklődését

fenntartani, együttműködésre ösztönözni, és fejezze ki empátiáját a befogadóval szemben.

- Mutasson rá a tanári kommunikációban a kongruencia jelentőségére.

A tanári viselkedés fontos kérdése a hitelesség (kongruencia). Amennyiben verbális és nem-verbális

kommunikációja nincs összhangban, megnyilvánulásai nem eléggé érzelemteltek, őszinték, egyértelműek,
akkor erről a problémáról beszélhetünk. A gyerek érzékenyen reagál a pedagógus által közölt információ
mögöttes tartalmáról s amennyiben eltérést érzékel a kétféle információ között, a mondanivaló igaz voltát
kérdőjelezi meg. A gyermek és felnőtt jelzőrendszere sokáig nem azonos, különösen ha a verbális
kommunikációra gondolunk. Előfordulhat, hogy a gyermek félreérti a nevelőt amennyiben nem azonosan
értelmezik az információt, de előfordulhat az is, hogy a tanár túlságosan leegyszerűsíti szavait, szinte
"szájbarágja" az elvárásait, s ezzel szembefordulást ér el. Hiba forrása az is, ha nem a gyermek
kommunikációjának a segítése a fő cél, hanem saját, nevelői szándékom érvényrejuttatása.
- Az önismeretei kerék és a Johari-ablak felhasználásával mutassa be az önismeret forrásait.

 Önismereti kerék:

Az önismereti kerék Nunally és Wackman nevéhez fűződik, és azokkal a területekkel foglalkozik, amelyek a
személyiség fejlődése/fejlesztése szempontjából különösen jelentősnek tűnnek., ők öt ilyen területet
határoztak meg.

Érzet -> Ide az érzékszerveink által felfogott ingerekből nyert információk tartoznak.
Értelmezés -> Az érzet intellektuális feldolgozása tartozik ide.
Érzelem -> Ez érzelmi, indulati állapotaink megtapasztalását jelenti.
Szándék -> Ez az adott helyzetben megjelenő vágyainkat, akaratunkat jelenti.
Cselekvés -> Ez az adott helyzetben való viselkedést jelenti
.
Az önismeret annál teljesebb, minél inkább tisztában vagyunk mind az öt területtel. Ha egyik vagy másik
terület hiányos, a személyiség nem lesz eléggé hatékony a társas kapcsolataiban. Az önismereti kerék
hiányosságai alapján hat típust különböztethetünk meg:

Értelmezés, cselekvés. Az ilyen típusú ember logikusan gondolkozik, majd ennek megfelelően cselekszik.
Érzéseit, szándékait nem tudatosítja.
Értelmezés, érzés, cselekvés. Az ilyen ember bezárkózik a saját világába, sokat foglalkozik önmagával, a
saját érzéseivel nem veszi figyelembe a többi embert.
Érzékelés, érzés, cselekvés. Itt a logikus gondolkodás marad ki, és ennek megfelelően a tudatos szándék. Az
ilyen embert érzelmei indulatai "viszik", azoknak megfelelően reagál a külvilági ingerekre.
Értelmezés, érzés. Nagy gondolati, lelki gazdagság jellemezheti az ilyen embert, de ezt nem fordítják át
cselekedetekbe.
Értelmezés összekeverése az érzelmekkel. Az ilyen embereknél a gondolatok és az érzelmek
összekeverednek egymással, ami kifejeződhet az érzelmi átélés túlzottan alacsony szintjében.
Szándék, cselekvés. Az ilyen ember nem értelmezi a másik személy üzeneteit, és nem tudatosítja a saját
válaszait sem. Így a viselkedése gyakran, kiszámítottnak, manipulatív szándékúnak tűnik.
  Johari-ablak:

A Johari ablak azt modellezi, amit személyiségünkből mi magunk, vagy mások ismernek.

Mint az ábrán is láthatjuk a Johari ablak a személyiséget, négy nagy területre osztja aszerint, hogy a személy
és/vagy a másik személy mennyire ismeri és/vagy nem ismeri. A területek a következők:

Nyílt terület -> Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyekkel mi magunk
is tisztában vagyunk, és amelyeket mások is könnyen észrevehetnek.
Rejtett terület -> Ide azok a tulajdonságaink, viselkedésmódjaink, érzéseink tartoznak, amelyekkel ugyan mi
magunk teljesen tisztában vagyunk, azonban mások elől szándékosan elrejtünk valamiért.
Vak terület -> Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyeket mások ugyan
észrevesznek, de amelyekkel mi magunk nem vagyunk tisztában.
Ismeretlen terület -> Ide azok a tulajdonságaink, viselkedési módjaink, érzések tartoznak, amelyekkel sem
mink, sem mások nincsenek tisztában.

Természetesen ennek a négy területnek a határai rugalmasak. Megváltoztathatóságuk egyrészt függ a

helyzettől. Hiszen nyilvánvaló, hogy más tulajdonságokat veszek észre magamban, vagy engedek meg
másoknak, hogy észleljenek a társas szituációtól függően.

- Mutassa be a csoportmunka(kooperatív munka) szabályait, fejlődésének szakaszait, norma –

és értékrendszerét/teremtését.
  Csoport munka szabályai:

 Csoportok (megfelelő csoportok kialakítása-véletlenszerű, vegyes, azonos érdeklődésű;

csoporton belül külön szerepek;párok kialakítása)
 Szervezés ( megfelelő légkör kialakítása;osztályterem, szabályok kialakítása,
kötelezettségek megbeszélése…)
 Együttműködési szándék ( el kell érni, meg kell tartani kooperatív feladatokkal, és
jutalmazási/értékelési rendszer alkalmazásával.
 Együttműködési készség (ki kell alakítani, fejleszteni, figyeljenek egymásra, az adott
munkára, ne kalandozzon el a figyelmük, szerepkijelölés…)

 Fejlődésének szakaszai:

 Kialakulás: nem világos a csoport célja, nem alakultak még ki a szerepek, így a vezető
szerep sem.

 Viták: ezt a fejlődési lépcsőt konfliktusok sora kíséri. A szakasz végére a csoport többé–
kevésbé kialakult hierarchiával és elfogadott vezető(k)kel rendelkezik.
 Normaképzés: csak ekkor válnak szorossá a tagok közti kapcsolatok, kialakul az
összetartozás érzése, az erős csoportazonosság, a kölcsönös támogatás és szolidaritás.

 Teljesítés: a csoport teljes energiájával és figyelmével az előtte álló feladat teljesítésére,

probléma megoldására összpontosít, itt válik tényleges teljesítményt nyújtó csapattá.

 Szétválás: a meghatározott időre létrehozott csoportok létének utolsó állomása, a

tevékenység eredményeinek összegzése, a társas kapcsolatok más munkakapcsolatokra
való átörökítése.

 Norma és érték rendszere:

A csoportban értékek és normák vannak használatban, vagy érték- és normarendszer

uralkodik. Ezek megtartását a csoport támogatja. Az attitűdök, a közös tevékenység értelme
vagy sikertelensége, illetve minden, ami a csoportban történik vagy arra hat, a csoportot
sajátos motivációs (például feszült, oldott, pesszimista, optimista, önző, szerető, szorongásos,
felszabadult, nyomott, vidám, anyagias, erotikus, áhítatos, nyugodt, túlfűtött stb.) állapotba
hozza. A csoportlégkör kialakulásában nagy szerepe van a vezetői vagy vezetési stílusnak. A
csoportlégkör meghatározza a tagok pszichés közérzetét, aki (abban fürdik vagy fuldoklik),
munkáját, teljesítményét fokozza, viselkedését szabályozza.

- Mutasson rá a fizikai és a szociális észlelés különbözőségére példák segítségével.

  Fizikai észlelés: A tárgyak észlelése (fizikai észlelés) olyan észlelés, amely a fizikailag érzékelhető
jellemzőkre irányul.
 Szociális észlelés: az emberek megjelenése és viselkedésük megfigyelése során keletkező vélemény,
ítéletalkotás, mely a barátságosságukra, vérmérsékletükre, szociabilitásukra vonatkozik, s előjelzésül
szolgálhat arra, hogy milyen viselkedést várhatunk el tőlük az interakciók során.

- Ismerje fel a társas kapcsolatok humanista értékeit a helyzetnek megfelelően. (tolerancia,

bizalom, másokra figyelés, empátia, altruizmus, együttműködés).

 Tolerancia :A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg
vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt.
 Bizalom: hit a másik emberben és szavaiban és tetteiben.
 Empátia: -> beleérző képesség
 Altruizmus: -> önzetlenség

- Csoportosítsa és jellemezze az emberi kapcsolatokat segítő és gátló tényezőket.

 Segítő: barátságos attitűd megfelelő kommunikáció, elfogadás,jó kapcsolat kiépítő képesség

 Gátló: elutasító magatartás, csak a saját véleményünkbe vetett hit, kirekesztés.

 sztereotípia: olyan személyiség sémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást

segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen
azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ osztályozó
folyamat része.

 előítélet: a tényeken,a hibás vagy merev általánosításokon alapuló, előre kialakított

feltételezés, vélemény. Az előítélet a gondolkodás gazdaságosságra törekvő
tulajdonságának velejárója - mindenki él vele, ha nem is éppen az emberekkel
kapcsolatosan, viszont nem azonos az előzetes ítélet fogalmával

 stigmatizálás: Meghatározott csoportokkal, csoportok tagjaival, gondolatokkal szembeni

negatív, vagy pozitív érzelmi viszonyulás. Az előítélet tehát olyan előzetes ítélet  
( ismeret, tudás, attitűd ) amely megelőzi a valóságról alkotott konkrét benyomásokat, így
tudáspótló, ismeret-kiegészítő szerepe is van, segít eligazodni a még nem ismert emberi és
társadalmi viszonylatokban is. 

 bűnbak címke: Olyan személy, aki mások hibájáért lakol.

- Mutasson rá az egyes konfliktuskezelő stratégiák előnyeire és hátrányaira:
  Győztes/vesztes stratégia: A felek a konfliktust harcként értelmezik, győzelemre, a másik legyőzésére
törekednek, megegyezés nincs. Gyors cselekvést igénylő helyzetekben gyakran szükségszerű
alkalmazni.

 Alkalmazkodó stratégia: Lemondás az érdekek, vágyak érvényesítéséről: félelemből, kényszerből

avagy hosszabb távú érdekek miatt, megfontolt döntés alapján a konfliktus első jeleit észlelve.

 Elkerülő stratégia: Az egyén nem mond le a fentiekről, hanem magát a konfliktushelyzetet igyekszik
kikerülni

 Kompromisszumkereső stratégia: Közösen elfogadható megoldás keresése a cél, amely mindkét fél
számára kielégítő (noha gyakran mindkettejük számára rosszabb, mint amit eredetileg szerettek volna).
Egyenrangú felek között gyakori; az erőviszonyok változásával az erősebb fél a másik legyőzésére
törekszik.

 Problémamegoldó (győztes/győztes) – stratégia: A résztvevők a probléma olyan megoldására

törekednek, amelyben mindkét fél érdekei, szükségletei, meggyőződései érvényesülnek. Kölcsönösen
elfogadják a másik fél önérvényesítését, vállalják az önalávetést, készek együttműködni, empatikusan
viselkedni a legjobb megoldási alternatívák megtalálása érdekében. A közösen elfogadott megoldás
mellett mindkét fél elkötelezett

- Értelmezze a konfliktusok szerepét az interperszonális kapcsolatokban:

Az interperszonális kapcsolatokban fennálló szimmetrikus kölcsönös függés formái az együttműködés és a

versengés. A konfliktusok szempontjából mindkettő igen nagy jelentőségű. Míg a versengés konfliktust
előidéző tényező, az együttműködés a konfliktusok megoldását segíti elő. A személyközi kapcsolatokban a
versengés ölthet tisztességes és tisztességtelen formát. Ezeknek a formáknak a megjelenése főként a helyzet
sajátosságainak, illetve a résztvevők önmagukhoz és társukhoz való viszonyulásának függvénye.

- Értelmezze a verbális és nonverbális közlés viszonyát:

 Verbális közlés: A verbális csatorna az ember legspecifikusabb kommunikációs módja,

 mindenféle információ továbbítására alkalmas. A nyelv közös
 jelrendszerként teszi lehetővé a kölcsönös megértést, hangolja össze
 viselkedésünket, cselekvéseinket (Beszéd,írűs)
 Nonverbális közlés: Tulajdonképpen a testünk adja a nonverbális kommunikáció kifejező eszközét.
Ennek az eszköznek az igénybe vétele többnyire nem tudatos, tehát akaratunktól független.
Összességében érzelmeket viszonyulásokat fejez ki. A nonverbális, vagy más néven
metakommunikáció során áramló jelzéseket az intuíció (intuitív = képes olvasni mások nonverbális
jeleit) segítségével értelezzük. (a tekintet, az arc mimikája,a gesztusok,a testtartás, a távolságtartás)

- Mutassa be az önismeret forrásait, a hiányos önismeret okait és következményeit.

  Forrásai:

 Belső jelzéseink alapján vonunk le következtetéseket.

 A viselkedésünk alapján következtetünk személyes tulajdonságainkra.
 Mások reakciója szintén meghatározó (serdülőknél elsődleges fontosságú)
 Másokkal való összehasonlítás útján.

 A hiányos önismeret okai és következményei:

Hiányos önismerettel azért nem lehetséges igazán harmonikus életet élni, mert az ilyen ember nincs
tisztában azzal, hogy gondolataival és viselkedésével maga teremti meg negatív élethelyzeteit és ezért
igazságtalannak érzi a sorsát. A jó önismeret segít felismernünk, hogy mi miért történik az életünkben,
és ráébrednünk az ebben játszott saját szerepünkre, felelősségünkre

Következményei: - szegényes önismeret (kevés információval rendelkeznek magukról),

- szűk énfelmérési és önmeghatározási eszközrendszer (énmeghatározásukban fizikai
tulajdonságokat, külső megjelenésre értelmi képességekre, szociális státusukra
vonatkozó megállapításokat írtak le)
- az önismereti ítélet tárgyilagosságának hiánya (a társértékelés negatívabb, önmagukat
leginkább elvárt tulajdonságokkal jellemzik, önbesorolásuknál a tulajdonított kép
negatív vonásai ellen tiltakoznak
- sok önismereti sablon, előítélet megléte körükben
- alacsony önértékelési szint (bár növekszik 15-16 éves korban, de 17 éves kor körül
ismét csökken)
- az önbizalom hiánya, a szociális kép árnyaltságának hiánya (nincsenek tisztában a
szociális kép fogalmával),

- A szociálpszichológia tárgya, helye a tudományok rendszerében:

 Tárgya: * A társadalomba tartozó egyén – személyiség viselkedésének tanulmányozása

 A társadalmat mozgató erők tanulmányozása
 Az egyén és a csoport kapcsolata
 A csoportok tagjainak viszonya, a csoport alakulása, befolyásoló tényezők

 Helye a tudományok rendszerében:

A pszichológia alapterületei (általános-, fejlődés-, személyiség pszichológia) sorában tartjuk

számon a szociálpszichológiát. Az alkalmazott pszichológiai terüle-tek közül a pedagógiai-, a
szervezet- és a klinikai pszichológián belül a pszichoterá-piával a legközvetlenebb a
kapcsolata.
  Társadalomtudományok
 Szociológia
 Szocióbiolügia
 Élettan
 Szociófiziológia

- Vizsgálódási területei:

Aszociálpszichológia, mint tudomány vizsgálódási területe a pszichológia és a szociológia határterületei,

azonban az emberi interakciók pszichológiai aspektusát vizsgálja, nem pedig társadalmi vagy esetleg
kulturális vonatkozásait. Például a szociálpszichológia vizsgálja, hogy hogyan képződnek egy csoportban a
normák, azonban nem vizsgálja, pl. a törvényalkotás folyamatát. Ez utóbbi a szociológia, politológia, ill.
jogtudomány területe.

Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy a szociálpszichológia a pszichológia tudományának az a területe,

amely az ember társas viselkedésével foglalkozik.

- Az interakció, a kommunikáció értelmezése:

 Interakció: a kommuniáció célja, hogy összekössön két egyént olyan üzenetek létrehozása és
befogadása révén, amelynek mindkettőjük számára van jelentése
 Kommunikáció: A kommunikáció információcser az adó és a vevő között.

- A metakommunikáció jelentősége, formái:

A metakommunikáció, kommunikáción túli kommunikációt jelent. Elsősorban a kommunikáló felek egymás

közötti kapcsolatáról nyújt információt. Mit gondol a kommunikátor a vevőről, hogyan viszonyul hozzá,
mennyire fogadja el, mennyire kedveli, vagy éppen nem kedveli. Másrészt információt nyújt arról is, ahogy a
felek a közlés tartalmához viszonyulnak. Arról, hogy mennyire tartja igaznak, vagy nem igaznak, fontosnak,
vagy jelentéktelennek a közlő azt, amiről beszél. Kifejezi a közlő viszonyát a kommunikációs helyzethez is.
Hogyan érzi magát a közlő az adott kommunikációs helyzetben, és mit gondol azokról a társadalmi
szükségszerűségekről és szerepviszonylatokról, amelyek befolyásolják a helyzetet

 Formái:

Vokális jelek, Tekintet, Mimika, Emblémák (ruha, haj, díszek), Kronémika (az interakció időviszonya),
Proxémia (távolságtartás),Mozgásos kommunikáció: Gesztus, testtartás, térközszabályozás, kinezika

- A tanulás és az önismeret összefüggése:

A tanulással, magunkkal mint tanulóval kapcsolatos személyes elképzeléseinket érdemes tudatosítani,
elemezni, egyúttal pedig önismeretünket fejleszteni ezen a téren, hiszen ebből kiindulva változtathatunk a
tanulásunk módján, s hatékonyabbak és sikeresebbek is lehetünk a tanulásban.

- A kis csoport rokonszenvi struktúrája:

A rokonszenvi struktúrán keresztül valósul meg az információáramlás, a hírtovábbítás, a vélemények

kidolgozása, az értékképzés, a magatartás-befolyásolás és a modellkövetés. Az érzelmi struktúra rendkívül
változékony: alakulását a csoporton belüli nemi, életkori, végzettségbeli tényezők éppúgy befolyásolják, mint
a különböző csoportfolyamatok. A struktúra feltérképezésére alkalmas módszert, a szociometriát Moreno
dolgozta ki. E módszer segítségével megállapítható, hogy ki kihez vonzódik, ki kivel van szorosabb
érzelmi kapcsolatban, hogyan alakulnak a csoporton belüli rokonszenvi viszonyok.

 Mérei a hangsúlyt az egyének vizsgálata helyett a csoportok vizsgálatára helyezte, nála a vizsgált
társas alakzat a közösség egésze (Moreno eredetileg a módszert, az egyes egyének közösségen belüli
helyének feltérképezésére használta);

 a társas mezőben hatékony indítékokra, a választásoknak, kötődéseknek a társas szinten

megnyilvánuló motivációjára is fényt derít;

 a többszempontú szociometria a közösség hierarchikus viszonyait, a funkció jellegű tagolódást, s a

csoport működését befolyásoló tényezőket is hivatott felderíteni.

- A csoport kritériumai:
 Tudati Élményszi Konfliktuskezel Hátrány,
feldolgozá nt és veszély
Alapelve Csoporthatá
s
k s
„Egy Erős kohézió Mi tudat - Kalandok, álmok, Szembenézés és Nehéz bejutni és
mindenkiért, örömök megküzdés nehéz kiválni
mindenki (eljönnek) csoport identitás
egyért”

Egy hely Testre szabott szerepazonossá biztonság Az elvárások tisztázása „elvárások

mindenkinek feladat g börtöne”

Az Világos csoportcél A csoport Részévé válni a Felelősségérzet a sikerért csoportgondolkod

összejövetelne céljával való nálam vagy a bukásért ás
k célja van azonosulás – hatalmasabb
elköteleződés egésznek

Cél: olyan Feladatmegoldó A teljesítmény Közös Csoportdöntés Konformizmus

feladat csoport nem egyenlő az produktum
elvégzése egyes tagok
melyre teljesítményéne
egyetlen k összegével:
ember nem több annál
lenne képes

Cél: maga a Kapcsolatépítő Részvétel, Élményközösség, őszinteség Érzelmi viharok

közösség csoport involváció, utalás, csoport
felelősségre nyelv, szokások
vonhatóság

Cél: Befolyást gyakorló Öntudatot Változtatás vágya Kölcsönös és nyilvános felfuvalkodottság

magasabb csoport erősítő kötelezettségvállalás
tudati szintre
emelni a
résztvevőkben
szunnyadó
gondolatokat,
vágyakat