Békefenntartáskönyv

A BÉKEFENNTARTÁS JOGI ASPEKTUSAI
1
TARTALOMJEGYZÉK
A BÉKEFENNTARTÁS JOGI ASPEKTUSAI 1

BEVEZETÉS 7
A BÉKEFENNTARTÁS RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 10
A BÉKEFENNTARTÁS ALAPFOGALMAI 12
A BÉKEFENNTARTÁS JOGI ALAPJÁT BIZTOSÍTÓ NEMZETKÖZI
EGYEZMÉNYEK 21
A BÉKEFENNTARTÁSSAL FOGLALKOZÓ NEMZETKÖZI
SZERVEZETEK, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ENSZ
SZEREPVÁLLALÁSÁRA 36
EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZET 38
SZERVEI 43
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szervezete 45
BIZTONSÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI FÓRUM 45
Nyugat-európai Unió 52
A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERE 53
A Nyugat-Európai Unió intézményrendszere 56
Európai Unió 60
Az Európa Unió kialakulásának előzményei 60
Az Európai Unió intézményrendszere 63
Az Európai Unió három pillére 63
Az Európa Unió három pillére 64
Az Európai Unió válságkezelési műveletei 67
AZ EURÓPAI UNIÓ ELSŐ RENDŐRI MISSZIÓJA - BOSZNIA–
HERCEGOVINÁBAN (EU POLICE MISSION /EUPM/) 68
Az akció költségvetése 69
Főbb kiadások típusai 69
Az EU Police Mission résztvevő erők 70
AZ EURÓPAI UNIÓ MÁSODIK RENDŐRI MISSZIÓJA – MACEDÓNIÁBAN
(PROXIMA) 70
Az Proxima műveletben részt vett erők 72
Résztvevő erők (fő) 72
AZ EURÓPAI UNIÓ ELSŐ KATONAI VÁLSÁGKEZELŐ MISSZIÓJA –
MACEDÓNIÁBAN (CONCORDIA) 72
A Concordia műveletben résztvevő erők 74
AZ EURÓPAI UNIÓ ELSŐ ÖNÁLLÓ VÁLSÁGKEZELŐ MISSZIÓJA –
KONGÓBAN (ARTEMIS) 75
Az Artemis hadműveletben résztvevő erők 78
AZ EURÓPAI UNIÓ ALTHEA MISSZIÓJA – BOSZNIA-
HERCEGOVINÁBAN 78
Az Althea műveletben résztvevő erők 80
Felelősségi körzetek 81
AZ EURÓPAI UNIÓ ELSŐ CIVIL VÁLSÁGKEZELŐ MISSZIÓJA –
GRÚZIÁBAN (EUJUST THEMIS) 82
AZ ÉSZAK- ATLANTI SZERZŐDÉS SZERVEZETE (NATO) 83
A NATO KIALAKULÁSA 83
SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE 85
2
Észak-atlanti Tanács 85
Védelmi Tervezési Bizottság 86
Nukleáris Tervező Csoport 86
Főtitkár 86
Katonai Bizottság 86
A NATO A HIDEGHÁBORÚ UTÁN 87
Egyesült Nemzetek Szervezete 91
Az Egyesült Nemzetek megalakulásának történelmi előzményei. A II. világháború utáni
rendezésre vonatkozó elképzelések 91
Az ENSZ fő szervei és sajátosságaik 95
Közgyűlés: 96
Biztonsági Tanács 98
A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) 99
Főtitkár és a Titkárság 100
Az Egyesült Nemzetek Békefenntartó Műveletek Osztálya 107
A BÉKEFENNTARTÓ MŰVELETEK MANDÁTUMÁNAK KÉRDÉSE 108
Az ENSZ döntéshozatali folyamata 110
A SOMA ÉS SOFA EGYEZMÉNYEK 113
AZ IFOR/SFOR-BAN TÖRTÉNŐ MAGYAR RÉSZVÉTEL BEMUTATÁSA,
RÖVID ELEMZÉSE 125
Az MH Magyar Műszaki Kontingens által felügyelt hidak 129
Az MSU helye az SFOR szervezetében 133
MSU felépítése 2003. 12. 14-ig 134
Jelenlétfenntartó- és járőrtevékenységek 135
A KFOR-BAN TÖRTÉNŐ MAGYAR RÉSZVÉTEL BEMUTATÁSA, RÖVID
ELEMZÉSE 136
A NATO MACEDÓNIAI BÉKEFENNTARTÓ KONTINGENSÉBEN
TÖRTÉNŐ SZEREPVÁLLALÁSUNK BEMUTATÁSA, RÖVID ELEMZÉSE
140
A MAGYAR HONVÉDSÉG RÉSZVÉTELE AZ ENSZ CIPRUSI
BÉKEFENNTARTÓ ERŐIBEN 141
MAGYAROK RÉSZVÉTELE A TÖBBNEMZETISÉGŰ ERŐK ÉS
MEGFIGYELŐK BÉKEFENNTARTÓ KÖTELÉKÉBEN 143
MELLÉKLETEK 148
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének felépítése 148
Bosznia- Hercegovina aknatérképe 148
Bosznia- Hercegovina aknatérképe 149
Szarajevó aknatérképe 149
Uniting For Peace 150
Magyarok szerepvállalása a nemzetközi missziókban 156
RESOLUTION 1031 (1995) 157
RESOLUTION 1035 (1995) 159
RESOLUTION 1088 (1996) 160
112/1995. (XII. 2.) OGY határozat 163
18/1998. (III. 6.) OGY határozat 164
61/1998. (X. 30.) OGY határozat 164
75/2000. (IX. 29.) OGY határozat 164
3
Az MH MMK alárendeltsége, valamint szervezeti felépítése 165
2040/2002. (II. 27.) Korm. határozat 165
2040/2002. (II. 27.) Korm. határozat 166
54/1999. (VI. 16.) OGY határozat 167
55/1999. (VI. 16.) OGY határozat 167
2156/1995. (V. 29.) Korm. határozat 168
2213/1997. (VII. 24.) Korm. határozat 169
82/1995. (VII. 6.) OGY határozat 170
34/1999. (V. 7.) OGY határozat 170
ALAPÍTÓ HATÁROZAT 170
A honvédelmi miniszter 171
BIBLIOGRÁFIA 175
4
„a békefenntartás nem katonai feladat, azonban csak katonák tudják azt
végrehajtani…”
(Dag Hammarskjöld)
5
BEVEZETÉS
A tanulmány címe „A békefenntartás jogi aspektusai”. Ha valaki a címből
próbál a tartalomra következtetni, óhatatlanul is több kérdés merül fel benne. Először
is: mit jelent maga az a szó, hogy békefenntartás? Milyen jogi vonatkozásai vannak?
Miért érdekes számunkra, akik egy nyugodt, „konfliktusoktól” mentes országban
élünk? Mi a helye, szerepe, és milyen felhatalmazás alapján, mióta teljesítenek katonai
szolgálatot, vállalnak feladatot katonáink külföldön, békefenntartó missziókban?
A dolgozatban ezekre és más hasonló kérdésekre próbálom a válaszokat
megtalálni, és megadni.
A békefenntartás változó korunk egy olyan terméke, amelynek létrejötte
szorosan kapcsolódik az ENSZ megszületéséhez, a kétpólusú világ kialakulásához.
Látni fogjuk azonban, hogy már a XIX. század végén, a XX. század elején is voltak
olyan nemzetközi akciók, műveletek, amelyek célja a különböző térségekben
kirobbant konfliktusok kezelése a béke megteremtése, s megőrzése volt.
A második világháború lezárását követően, a közös ellenség, a német hadsereg
legyőzésével, a náci totális diktatúra megdöntésével megszűnt a legfontosabb
összetartó erő, amely a Németország elleni nagyhatalmi koalíciót összetartotta. Egyre
markánsabban jelentek meg azok az ideológiai, hatalmi törésvonalak, amelyek
lehetetlenné tették a győztes nagyhatalmak közös fellépését a béke megőrzése
érdekében. Kialakult a kétpólusú világrendszer, elkezdődött a hidegháború.
Mindezek ellenére 1945. június 26-án San Franciscóban megalakult egy olyan a
béke megőrzését célul kitűző szervezet, amely hitet tett amellett, hogy „Mi, az
Egyesült Nemzetek Népei, elhatározván azt, hogy megmentjük a jövő nemzedékét a
háború borzalmaitól ..., egyesítjük erőinket a nemzetközi béke és biztonság
fenntartására.”1
Ezzel elkezdődött egy sikertörténet, amelyet ma a világ békefenntartás néven
ismer, és amelyet 1988-ban Nobel Békedíjjal ismertek el.
Önmagában ezt a szót, hogy békefenntartás, az ENSZ Alapokmánya nem
ismeri, ezért nem is definiálja. Maga a tevékenység a világban kialakuló konfliktusok
megoldása során jött létre. Lényege, hogy az Alapokmányban meghatározottak alapján
1
Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya
6
el kell érni a béke megőrzését, a konfliktusban résztvevő feleket rá kell venni,
kényszeríteni a békés megoldásra.
Az ENSZ nevével fémjelzett első békefenntartó akció időpontjának
meghatározásával mind a mai napig gondban vannak az ezzel foglalkozó
szakemberek; van, aki az 1948-as UNTSO2 akciót, van, aki az 1956-os UNEF3
missziót tekinti elsőnek. De azt hiszem, nem is ez a lényeg.
Sokkal fontosabb az, hogy az ENSZ az elmúlt 60 évben rengeteg sikeres és
kevésbé sikeres békefenntartó műveletet szervezett, amelyek eredményeképpen
világunk biztonságosabbá, kiegyensúlyozottabbá vált.
Nem lennénk azonban igazságosak akkor, ha a „békefenntartás” szó hallatán
csak az ENSZ jutna eszünkbe.
Több nemzetközi és regionális szervezet is felvállalta a békefenntartás nehéz
munkáját. Munkámban részletesebben kitérek a NATO által szervezett béketámogató
műveletekre is, illetve érintőlegesen foglalkozom az EU, az EBESZ és a NYEU
békefenntartó tevékenységével is. Ez utóbbi három szervezet tevékenysége szorosan
kapcsolódik az ENSZ, illetve a NATO tevékenységéhez, legtöbbször e két utóbbi
szervezettel együttműködve dolgoznak, így rájuk ugyanazon vonások a jellemzőek.
Felvetődik a kérdés, hogy mi ösztönözött egy ilyen témaválasztásra. Több okot
is meg tudnék jelölni, de legfontosabbnak azt tartom, hogy hazánk és benne katonáink
immár több mint tíz esztendeje egyre nagyobb szerepet vállal e nemes és nehéz feladat
megoldásában.
Jelenleg is több száz magyar katona szolgál, békefenntartóként Cipruson,
Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában, a Sínai-félszigeten, Grúziában, Irakban és
még számos pontján a világnak. Ezért nem elhanyagolható kérdés, hogy ezt milyen
jogi feltételek, milyen nemzetközi szerződések alapján teszik. A tanulmányban
részletesen, de a teljesség igénye nélkül foglalkozom a magyarok, nemzetközi
békefenntartó műveletekben való részvételével, jogi hátterével, feladataival. A
teljesség igénye nélkül, mert minden magyar misszió elemzése csak egy külön
dolgozat kereteibe férhetne bele. Ezért az IFOR/SFOR-ban, a KFOR-ban, az MFO-
2
részletesen lásd alább
3
részletesen lásd alább
7
ban, az UNFICYP-ben történő szerepvállalásunk bemutatásával próbálom a magyar
békefenntartók munkáját jellemezni.
Elsőként a békefenntartás jogi hátterét kísérlem meg felvázolni. Értelemszerűen
azonban a jogi aspektusoknak keretet kell adni, ezért nem mellőzhető egy rövid
történet ismertetés és fogalom-meghatározás sem. Ezt követi majd a békefenntartásban
általában résztvevő szervezetek elemzése, - EBESZ, NYEU, EU, NATO és végül az
ENSZ sorrendet követve - a mandátum kérdésének vizsgálata, illetve a SOMA, SOFA
egyezmények bemutatása. Végül kísérletet teszek az Európai Unió válságkezelési
műveleteinek és a fentebb már említett magyar műveletek rövid ismertetésére is.
Úgy érzem, a jognak egy olyan területén próbálok kalandozni, amely hazánkban
még nem kellőképpen feldolgozott, nem kellőképpen publikált, - bár az utóbbi időben
egyre több magas színvonalon megírt tanulmány jelent meg e témában - így ez a
munka mintegy gondolatébresztőnek, gondolatfokozónak is felfogható.
Egyik fő problémám is a feldolgozatlanságból adódott, mivel magyar nyelvű
szakirodalom kevés állt rendelkezésemre, ezért gyakran kellett francia, angol nyelvű
forrásokhoz, illetve a békefenntartó akciók során készített feljegyzésekhez, leírásokhoz
fordulnom. Ahol szükségesnek éreztem, az angol kifejezést is használtam,
természetesen magyar fordítással együtt, mivel nemzetközileg a fogalmak így
ismertek, így használjuk őket. Lehet, hogy néhány esetben, főleg a szerződések esetén
nem mindig sikerült a legtökéletesebb magyar jogi szakkifejezést megtalálnom, de
törekedtem az érthetőségre.
Remélem, sikerül az érdeklődést felkeltenem e kevéssé ismert terület iránt, és
jól felhasználható, alkalmazható ismereteket adni a békefenntartás „művészetéről”.
8
A BÉKEFENNTARTÁS RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE
E fejezetben az ENSZ békefenntartó missziók történetét vizsgálom, mivel a
többi szervezet által működtetett műveletek az 1990-es évek elején kezdődtek, így
ezeknek az értékelése még nem lehetséges, „történetről” írni még túl korai lenne. 4
Az ENSZ békefenntartó tevékenységével kapcsolatban korszakhatárként az
1988-as esztendőt jelölhetjük meg. Az 1988 előtti korszak volt a klasszikus, vagy „első
generációs”5 békefenntartó missziók ideje. Ebben az időszakban az ENSZ 13 missziót
állított fel. A mai napig vita tárgyát képezi, hogy melyik feladat volt az első. Egyes
szakértők szerint az 1948-as UNTSO 6, míg mások szerint az 1956-os UNEF-I. 7. Az
UNTSO létrejötte Izrael állam megalakulásának időpontjához köthető, mikor is a
szomszédos arab országok egyet nem értése miatt a régóta lappangó feszültség
fegyveres összeütközéshez vezetett. A Biztonsági Tanács többszöri felszólítására a
szemben álló felek az ellenségeskedésnek ugyan csak 1949-ben vetettek véget, de a
tanács határozata alapján már 1948-ban létrejött az Egyesült Nemzetek Fegyverszünet
Ellenőrző Szervezete, amelynek feladata a hadviselő felek között megszülető
fegyverszüneti megállapodások ellenőrzése volt. A másik már említett misszió az
UNEF-I volt, amely létrejöttét a szuezi válság tette szükségessé. Egyiptom 1956. július
26-án államosította a Szuezi-csatornát, amely nem aratott osztatlan sikert a nyugati
hatalmak táborában. Az „Egyesülve a békéért”8 határozat alapján a Biztonsági Tanács
határozatképtelensége (angol, francia vétó) miatt a Közgyűlés úgy döntött, hogy
Egyiptom beleegyezésével katonai egységeket küld a térségbe. A mintegy 5000 főt
számláló Rendkívüli Haderő 1967-ig működött, fő feladata a béke fenntartása és a
szuezi csatornának a hajózás számára való újbóli megnyitása volt. Érdekességként
meg kell említenünk, hogy az UNEF-I létrehozására vonatkozó határozatnál a
szocialista tábor tartózkodott a szavazástól, mivel alapokmány-ellenesnek ítélték azt,
hogy a BT szerepét a Közgyűlés vállalta magára.
4
Kivételként kell megemlíteni a Sínai félszigeten 1982. április 25-én szolgálatát megkezdő MFO missziót.
5
A témával foglalkozó szerzők a béketámogató műveleteket felosztása során korai, I. generációs, illetve II.
generációs műveleteket különböztet meg. A korai műveletek közé a világ által „tűzoltási hadműveletekként”
megismert krétai (1897-1898), kínai (1900-1914), balkáni (1903-1909), valamint szkutari (1912-1913)
műveletek tartoznak.
6
United Nations Truce Supervision Organisation - ENSZ Fegyverszünet Ellenőrző Szervezete UNTSO
7
United Nations Emergency Force – Első ENSZ Rendkívüli Haderő UNEF-I.
8
Uniting For Peace United Nations General Assembly Resolution 377 (V); 302nd plenary meeting 3 November
1950. http://habitat.igc.org/ufp/a-r377e.htm
9
Ezek a missziók rakták le a békefenntartás mai napig érvényes alapjait,
kialakítva azokat a kereteket, amelyek között a „második generációs műveletek”
folynak. A hagyományos, első generációs békefenntartásra az alábbi sajátosságok
jellemzőek:
 A missziókban csapatokkal résztvevő államokat beleegyezésük révén
különleges viszony fűzi az ENSZ-hez, tevékenységük önkéntességen alapul.
 Csak a fogadó állam beleegyezésével kerülhet sor az akcióra, amely kiterjed
arra is, hogy mely idegen államok vehetnek részt benne.
 A békét nem katonai erővel, hanem, inkább rendőri erőkkel kellett
fenntartaniuk. A résztvevő csapatok csak önvédelemből használhattak fegyvert.
 A békefenntartó akciók mandátumát a Biztonsági Tanács, illetve a
hidegháborús feszültség miatt néhány esetben a Közgyűlés adta.
 A műveletek irányítását a Vezérkari Bizottság helyett a Főtitkár illetve a
Titkárság végezte.
 Ebben az időszakban alakultak ki olyan alapvető, máig ható elvek, mint a
békefenntartó tevékenység semlegessége és pártatlansága.
 Létszám- és költségvonzatuk meglehetősen alacsony volt.
Ilyen jellegű misszió például a jelenleg is működő ciprusi (UNFICYP) 9, vagy a
libanoni (UNIFIL)10.
A „második generációs” békefenntartó feladatok létrejötte több okra vezethető
vissza. Egyrészt, a hidegháború, illetve a kétpólusú világrendszer megszűnésével a
nagyhatalmak között fennálló feszültségek jelentős mértékben csökkentek, amelynek
következményeként a helyi konfliktusok a szovjet-amerikai szembenállás
szempontjából elvesztették jelentőségüket. Így a két szuperhatalom már nem volt
érdekelt a különböző konfliktusok rendezésében, könnyebben rábízták a
válságkezelést az ENSZ-re. Másrészt az ENSZ érzékelve a hagyományos
békefenntartás relatív sikerét, minden problémára misszió felállításával, békefenntartó
csapatok küldésével próbált válaszolni, nem látva, hogy sok esetben a konfliktus
9
United Nations Peacekeeping Force in Cyprus (Az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Hadereje) 1964. március -
10
United Nations Interim Force in Lebanon (Az ENSZ Ideiglenes Libanoni Hadereje) 1978. március –
10
tényezői, okai egészen mások, mint 1988 előtt. A második generációs akciókra az
„első generációs” missziókkal összehasonlítva a következő sajátosságok jellemzőek:
 A feladat, az államok közötti konfliktus kezelése helyett egyre inkább a
belső polgárháborús helyzet megoldása lett (pl. Angola, Nyugat-Szahara, Nicaragua).
 A békefenntartók szerepköre új feladatokkal egészült ki. Így az adott
országban a jogrend biztosítása, a demokratikus választások megszervezése (pl.
Kambodzsa, Namíbia).
 Előtérbe kerültek a humanitárius feladatok (pl. Szomália).
 A missziók veszélyesebbé, összetettebbé váltak, ez megnehezítette a
megfelelő személyi állomány „toborzását”.
 Nagyobb az akciók felszerelés- és költségvonzata, kisebb a résztvevő
tagállamok fizetési hajlandósága.
 Nehezebbé vált a pártatlanság és semlegesség elvének betartása (pl.
Jugoszlávia).
 Újra kellett értelmezni a be nem avatkozás és az „erő használatának” elvét.
E problémákból is látszik, hogy a békefenntartás egy állandóan változó, fejlődő
folyamat, amely magával hozza a missziók mandátumának megváltozását. Ennek
eredményeképpen másként alakulnak a békefenntartás jogi keretei is.
A BÉKEFENNTARTÁS ALAPFOGALMAI
Önmagában a békefenntartás, mint fogalom is magyarázatra szorul, már csak
azért is, mert e kifejezést az ENSZ Alapokmánya specifikusan nem említi, ez a
tevékenység végül is „ad hoc” alapon alakult ki. Van egy tágabb és egy szűkebb
értelme.
Tágabb értelemben a köznyelv minden olyan ENSZ és más szervezet
tevékenységét, amelynek célja a béke és biztonság fenntartása, békefenntartásnak
nevez. Ide tartozik például a humanitárius segítségnyújtás és a menekültek védelme is.
Szűkebben meghatározva azonban egy meghatározott típusú beavatkozás, amelyre
meghatározott feltételek megléte esetén kerül sor. Az államok közötti vagy államokon
belüli ellenségeskedéseknek a megállítása, mérséklése és felszámolása. Rendszerint
nemzetközi szinten szervezik és vezetik, katonai és polgári személyeket egyaránt
bevonva a konfliktus megoldása, a béke megőrzése, helyreállítása érdekében.
11
Napjainkban a béketámogató-békebiztosító műveletek (beleértve a konfliktus-
megelőzést, béketeremtést, békefenntartást, békekikényszerítést, békeépítést és a
humanitárius segítséget nyújtó feladatokat) elnevezés válik egyre gyakoribbá, azonban
a békefenntartásnak, mint fogalomnak a köztudatba történő mély beágyazódása miatt
ezt gyakorlatilag csak a szakemberek használják.
A skandináv államok által használt fogalom adja vissza véleményem szerint a
legpontosabban a békefenntartás fogalmát:
„Az államok közti, vagy azokon belüli ellenségeskedés megelőzése, keretek
között tartása, a feszültség mérséklése és megszüntetése, egy az ENSZ által szervezett
és irányított művelet keretében, amely többnemzetiségű katonákból, rendőrökből és
civilekből álló erőt használ a béke visszaállítására és fenntartására.” 11
A definíció ugyan a tevékenység lényeges fogalmi elemeit tartalmazza, azonban
látni kell azt is, hogy az 1980-as évek közepétől új békefenntartó feladatok jelentek
meg, amelyek már nem illeszthetők e meghatározás keretei közé. Ezt a problémát
érzékelve Boutros Boutros-Ghali12 a békefenntartás általános fogalmát új elemekre
bontotta fel és a következő fogalmakat definiálta:13
 preventív diplomácia /megelőző diplomácia/
 béketeremtés
 békefenntartás.
A következőkben a fent felsorolt fogalmakat tekintem át. Először a Boutros
Boutros-Ghali által használt, majd az ENSZ által használt fogalmakat. Ahogy látni
fogjuk a megadott fogalmak lényegében nem térnek el egymástól, tartalmuk szinte
ugyanaz.
a) Preventív diplomácia (Preventive diplomacy): „olyan tevékenység,
amelynek célja, hogy megakadályozza a felek közötti viták keletkezését,
megakadályozza, hogy a meglévő viták konfliktusba csapjanak át és korlátozza a
konfliktus továbbterjedését.”14
11
Kézikönyv az ENSZ békefenntartó akcióiban részt vevő katonák és alegységek számára, MH Szárazföldi és
Kiképzési Főszemlélőség Kiadványa, 1994.
12
volt ENSZ főtitkár
13
lásd bővebben Boutros Boutros-Ghali, Békeprogram, Magyar ENSZ Társaság 1992.
14
Boutros Boutros-Ghali: Békeprogram, Magyar ENSZ Társaság, 1992.
12
Preventív diplomácia (ENSZ meghatározása): A felek között felmerülő viták
megelőzésére, a meglévő vitás kérdések konfliktussá fajulásának megelőzésére, és
amikor bekövetkezik a konfliktus, annak továbbterjedésének megakadályozására
hivatott intézkedések.15
Jellemzői:
 Rövid időtartamú összpontosítás, cél a közvetlen válság elkerülése.
 Bizalomerősítő intézkedések megtétele.
 Magába foglalhatja az erődemonstrációt, fegyveres erő megelőző telepítését
és bizonyos esetekben demilitarizált övezetek létrehozását.
b) Béketeremtés (Peacemaking): „olyan tevékenység, amelynek az a célja,
hogy rávegye az ellenséges feleket a megállapodásra, elsősorban olyan békés eszközök
útján, amelyeket az ENSZ Alapokmányának VI. fejezetében elődeink lefektettek.” 16
Béketeremtés (ENSZ meghatározása): Az egymással szemben álló ellenséges
felek megegyezésre bírása, alapvetően olyan békés eszközökkel, amelyekről az ENSZ
Alapokmány VI. fejezete ír.17
Jellemzői:
 Szigorúan diplomáciai jelleg.
 A Kormány részvétele magába foglalhatja a katonai biztonsági
segítségnyújtást és a fegyveres erők közötti kapcsolatok létesítését.
 Békefenntartás (Peace-keeping): „az ENSZ közvetlen beavatkozása a
helyszínen, mindezideig az összes érintett fél egyetértésével, rendes körülmények
között az ENSZ katonai és/vagy rendőri és gyakran polgári állományának
felhasználásával. A békefenntartás olyan eljárás, amely kiszélesíti a lehetőségeket a
konfliktus megakadályozása és a béke megteremtése terén.” 18
Békefenntartás (ENSZ meghatározása): ENSZ jelenlét telepítése a helyszínre,
ez idáig valamennyi érintett fél egyetértésével, rendszerint ENSZ katonai és/vagy
polgári rendőri, valamint gyakran polgári személyi állomány bevonásával. A
15
Napirend a békéért, Agenda for Peace, 1995. http://www.un.org/Docs/SG/agsupp.html#INTRO
16
17
18
13
békefenntartás olyan módszer, amely kiterjeszti mind a konfliktus megelőzésének,
mind a béke megteremtésének lehetőségeit.19
Jellemzői:
 Ezt a tevékenységet az ENSZ Alapokmány VI. szakaszában foglaltak
alapján végzik.(erő alkalmazása nélkül)
 Célja a frontvonalak mentén beállt fegyvernyugvás fenntartása, miközben
időt ad a béketeremtőknek arra, hogy a vita tárgyalásos rendezését tárgyalások útján
elérjék, illetve ütközőzónát alakítsanak ki az azonosítható és a megoldásba beleegyező
erők között.
 Érvényben lévő megállapodás és bizonyos fokú stabilitás a műveleti
területen.
 Az összeütközésben résztvevő valamennyi fél részéről intézett felkérés
és/vagy beleegyezésük.
 Semlegesség.
 Jellemző missziók: megfigyelői, ellenőrző, felügyelői, és ütköző vagy
semleges övezetet elfoglaló misszió.
 A küldetés személyi állományában fegyvertelen vagy könnyűfegyverzettel
ellátott egységek, rendőri elemek, technikusok, és megfigyelők tartozhatnak.
 A békefenntartók nem azzal a szándékkal tartózkodnak a konfliktus
területén, hogy aktív fegyverhasználattal akadályozzák meg a tűzszüneti vagy
fegyverszüneti megállapodás megsértését.
 A cél az, hogy a jelenlétük elegendő legyen a béke fenntartására.
A volt főtitkár szól egy újabb, negyedik tevékenységtípusról, a békeépítésről
(Peace-building) is. Ennek célja, hogy egy kialakult konfliktust követően olyan
szerződéseket kell létrehozni és erősíteni, amelyek a béke megőrzésére és a konfliktus
ismételt kiújulásának elkerülésére törekednek. Az ENSZ meghatározása szerint a
békeépítés azon támogatási struktúrák meghatározására és újjáépítésére irányuló, a
konfliktus állapotába történő visszaesés elkerülése érdekében tett intézkedések,
amelyek megerősíthetik és tartósíthatják a békét.20
19
20
14
Jellemzői:
 Egyesíti a katonai és polgári tevékenységeket.
 Magába foglal sok hagyományos polgári közigazgatási/országépítő
műveletet, mint például a fegyverek ellenőrzése, a rendőri szervezet és az
igazságszolgáltatási intézményrendszer reformja, az emberi jogok helyzetének
figyelemmel kísérése, a választások ellenőrzése, a kormányzati intézmények és a
gazdasági fejlődés erősítése.
Ezt követően a volt főtitkár 1993-ban egy új, rengeteg vitát kiváltó definíciót is
megfogalmazott, ez pedig a békekikényszerítés (Peace-enforcement) fogalma volt.
Ezt a tevékenységtípust akkor hajtják végre, ha a konfliktusban érintett felek között
nem jött létre konszenzus vagy a létrejött megállapodás bizonytalan. Az ENSZ
meghatározása szerint a békekikényszerítés valamely ellenszegülő hadviselő fél arra
történő kényszerítése, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács követeléseinek eleget tegyen.
Az ENSZ Alapokmány VII. fejezetében leírt intézkedések foganatosítása 21, amelynek
értelmében végrehajtott békekényszerítő akciók, egy adott konfliktus területén a béke
fenntartását, illetőleg a béke helyreállítását hivatottak elérni, elsősorban katonai
eszközök alkalmazásával. A kulcsszó a „kényszer”. Ezen tevékenységfajta olyan
cselekvések összessége, amelyek világossá teszik a normatívák ellen vétő fél számára,
hogy az eredeti állapot visszaállítása érdekében a feladat végrehajtásával felruházott
szervezetek és azok hadseregei a fegyveres erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza.
Jellemzői:
 Az ENSZ Alapokmány VII. szakaszában foglaltak alapján végzik.
 Fegyveres harc, fegyveres beavatkozás vagy a fegyveres intervencióval
történő fenyegetés.
 Ellentétben a békefenntartással a béke kikényszerítése nem követeli meg a
összeütközésben résztvevő felek hozzájárulását és előfordulhat, hogy a misszió
állománya nem semleges.
 Jellemző missziók: humanitárius segélyakció oltalmazása, a rend és
stabilitás megteremtése, szankciók érvényre juttatása, a mozgásszabadság biztosítása
21
15
korlátozása, oltalmi övezetek létrehozása és felügyelete, a harcoló felek erőszakos
szétválasztása.
Általánosságban tehát ezen öt cselekvési típust különböztetjük meg az ENSZ
által végrehajtott békefenntartó műveleteken belül, amelyek azonban értelemszerűen
egymással szorosan összefonódva, egymást kiegészítve jelennek meg egy-egy konkrét
misszión belül.
Boutros Boutros-Ghali meghatározásai után a következő lépcsőfok az un.
Brahimi jelentés,22 amely a békefenntartás megreformálását tűzte napirendre. A 90-es
évek végén Kofi Annan egy tíz főből álló bizottságot nevezett ki, a világszervezet
elmúlt években végzett békefenntartó tevékenységének felülvizsgálására. A bizottság
felállítására az után került sor, hogy rendkívül kritikus ENSZ-jelentések jelentek meg a
világszervezet ruandai, illetve boszniai misszióiról. Mint ismeretes, Ruandában
gyakorlatilag az ENSZ-csapatok szeme láttára mészároltak le csaknem egymillió
embert, a boszniai Srebrenicában pedig szintén a békefenntartók bénultsága játszott
közre a muzulmánok tömeges meggyilkolásában. A bizottság Lakhdar Brahimi
algériai ENSZ-nagykövet vezetésével több jelentős javaslatot is tett a békefenntartás
reformjára. Legfontosabbnak a bizottság tagjai a konfliktus-megelőzést tartották,
amelyhez egy információs és elemző központ felállítását javasolták. A jelentés
tartalmazza továbbá a New York-i központ modernizációját, megfelelő
kommunikációs berendezésekkel és magasan képzett munkatársakkal való ellátását is,
annak érdekében hogy az ENSZ-vezetés képes legyen megfelelően reagálni a világ
történéseire.
A legfontosabb javaslat azonban az volt, amely lehetővé tenné a békefenntartó
erők számára, hogy ne csak önvédelemre használják fegyvereiket - ahogy azt a
jelenlegi szabályok előírják -, hanem olyan esetekben is, amikor a civil lakosságot
fenyegeti veszély. A jelentés kiemeli, hogy bár a békefenntartóknak pártatlannak kell
lenniük, egyenlőként kell kezelniük a konfliktusban érintett feleket, egyértelmű
agresszió esetén „nem engedhető meg, hogy az ENSZ-csapatok átadják a
kezdeményezést támadóiknak”. Ugyanakkor a jelentésben az is szerepel, hogy a
békefenntartás alapelvei továbbra sem változhatnak, azaz az ENSZ-missziónak a
22
https://www.jagcnet.army.mil/JAGCNETInternet/Homepages/AC/CLAMO-Public.nsf/
0/85256a1c006ac77385256d170064dd8c/Body/M2/Brahimi%20Report.pdf?OpenElement
16
háborúzó felek beleegyezésére kell támaszkodnia, azokat egyenlően kell kezelnie,
illetve csakis önvédelemre használhat fegyvert. A bizottság arra is rámutatott, hogy a
békefenntartó műveletek végrehajtását komolyan megnehezíti az, hogy a missziók
finanszírozása ad hoc alapon történik. Ugyan javaslatot nem tesz ENSZ-hadsereg
létrehozására, azonban a jelentés szükségesnek tartja egy állandó, készenléti erő,
illetve tiszti és szakértői csoport felállítását, amely a Biztonsági Tanács döntését
követően 30 napon belül bevethető.
Ezek után nézzük milyen fogalmakkal operál a NATO.
A NATO által használt definíciók alapvetően megegyeznek az ENSZ
terminológiával, de bizonyos különbségek azonban mégis fellelhetők.
A NATO a békefenntartás tágabb értelmében a béketámogató műveletek
összetett fogalmát használja, és ezen belül különbözteti meg az alábbi tevékenység
típusokat:
 konfliktusmegelőzés23
 békefenntartás24
 békekikényszerítés25
 béketeremtés26
 békeépítés27
 humanitárius műveletek28
A következőkben a fent felsorolt fogalmakat tekintem át. Először az USA által
használt, az FM 100-23 Szolgálati Szabályzatban, majd a NATO által használt, az
AJP-01 (AJP-1(A)) kiadványban szereplő, MC 327-es29 megfogalmazása szerinti
meghatározásokat. Ahogy látni fogjuk a megadott fogalmak lényegében nem térnek el
egymástól, tartalmuk szinte ugyanaz.
 konfliktusmegelőzés (USA meghatározása): „előre megjósolható válság
kialakulása előtt tett diplomáciai lépések, amelyek az erőszakcselekmények
23
Conflict- Prevention
24
Peacekeeping
25
Peace- Enforcement
26
Peacemaking
27
Peacebuilding
28
Humanitarian Activity
29
NATO Military Planning for Peace Support Operations, Bi-MNC Directive for NATO Doctrine for Peace
Support Operation
17
bekövetkezése előtt a konfliktus forrásainak megszüntetésére, illetve a már
bekövetkezett erőszakcselekmények elterjedésének korlátozására irányulnak.” 30
konfliktusmegelőzés (NATO meghatározása): „A konfliktusmegelőzés
különböző tevékenységeket, főleg az ENSZ Alapokmány VI. fejezetében tárgyaltakat
foglalja magába, amelyek a diplomáciai kezdeményezésektől a csapatok megelőző
felvonulásáig terjed és céljuk a viták fegyveres konfliktusba torkollásának, illetve
kiszélesedésének megelőzése. ….. A megelőző felvonulásban többnyire katonai
és/vagy polgári erők szerepelnek, amelyek feladata a válság megelőzése.” 31
 békefenntartás (USA meghatározása): „katonai vagy félkatonai műveletek,
amelyeket valamennyi hadban álló jelentős fél egyetértésével végeznek, amelyek egy
meglévő tűzszüneti megállapodás ellenőrzésére, végrehajtásának elősegítésére, a
diplomáciai erőfeszítések támogatására irányulnak.”32
békefenntartás (NATO meghatározása): „békefenntartás az államokban vagy az
államok közötti ellenségeskedés visszaszorítását, mérséklését és/vagy megszüntetését
jelenti, amely egy nemzetközileg szervezett és irányított pártatlan fél beavatkozásával
megy végbe, amelyben katonai erőt alakalmaznak, amit a polgári konfliktus feloldás
politikai módszereivel egészítenek ki, ezáltal helyreállítják és fenntartják a békét.” 33
 békekikényszerítés (USA meghatározása): „katonai erő alkalmazása, vagy a
katonai erő alkalmazásának kilátásba helyezése, rendszerint nemzetközi felhatalmazást
követően, a béke és a törvényes rend fenntartását vagy helyreállítását célzó
határozatok vagy szankciók előírásai betartatásának kikényszerítése céljával.” 34
békekikényszerítés (NATO meghatározása): „olyan tevékenység, ami az ENSZ
Alapokmány VII. fejezete alá tartozik és amelyben egy konfliktus sújtotta területen a
béke visszaállítása érdekében katonai eszközöket vesznek igénybe.” 35
 béketeremtés (USA meghatározása): „Diplomáciai, közvetítési és tárgyalási
folyamat, illetve a békés rendezés más formái, amelyek véget vetnek a vitának és
megoldják azokat a kérdéseket, amelyek konfliktushoz vezettek”36
30
FM 100-23 Szolgálati Szabályzat, http://www.dtic.mil/doctrine/jel/service_pubs/fm100_23.pdf
31
AJP 01 (AJP-1(A)) Szövetséges Összhaderőnemi Doktrina
32
33
AJP 01(AJP-1(A)) Szövetséges Összhaderőnemi Doktrina
34
35
36
18
béketeremtés (NATO meghatározása): „A béketeremtés a konfliktus kezdetét
követően végzett diplomáciai tevékenység, amelynek célja a tűzszünet megteremtése
vagy gyors békés rendezés.”37
 békeépítés (USA meghatározása): „A konfliktust követő, túlnyomórészt
diplomáciai intézkedések, amelyek erősítik és újjáépítik a polgári infrastruktúrát és
intézményrendszert, a konfliktus állapotába történő visszaesés elkerülése érdekében.” 38
békeépítés (NATO meghatározása): „olyan konfliktus utáni tevékenység, amely
kijelöli és támogatja azokat a szervezeteket, amelyek a konfliktus kiújulásának
elkerülése érdekében hajlandóak hozzájárulni a politikai berendezkedés
megerősítéséhez és megszilárdításához.”39
 humanitárius műveletek (USA meghatározása):
Noha nem képezi a békeműveletek tényleges, külön körülírt kategóriáját, a
humanitárius segítségnyújtás olyan segélyakció, amely az egyes ember ahhoz fűződő
jogán alapul, hogy az élet fenntartása és az emberi méltóság megőrzése céljából az
illetékes hatóságoktól vagy a helyi, nemzeti, nemzetközi kormányszervektől és nem
kormányzati szervektől a szükséges mértékben segítséget kérjen és kapjon.
humanitárius műveletek (NATO meghatározása): „A humanitárius
segítségnyújtó műveletek az emberi szenvedést enyhítő feladatok, különösen olyan
körülmények között, ahol egy terület felelős hatóságai képtelenek vagy feltehetőleg
nem akarnak a lakosságnak megfelelő ellátást biztosítani.”40
Jellemzői:
 Egyesíti a katonai és polgári tevékenységeket.
 Magába foglal sok hagyományos polgári közigazgatási/országépítő
műveletet, mint például a fegyverek ellenőrzése, a rendőri szervezet és az
igazságszolgáltatási intézményrendszer reformja, az emberi jogok helyzetének
figyelemmel kísérése, a választások ellenőrzése, a kormányzati intézmények és a
gazdasági fejlődés erősítése.
37
AJP 01(A) Szövetséges Összhaderőnemi Doktrina
38
FM 100-23 Szolgálati Szabályzat, , http://www.dtic.mil/doctrine/jel/service_pubs/fm100_23.pdf
39
40
19
Mind az ENSZ, mind a NATO fogalmakat, meghatározásokat tanulmányozva
kijelenthető, hogy tartalmukat tekintve azok csak kis mértékben térnek el egymástól,
közöttük lényeges különbséget tenni nem lehet és nem is szükséges.
A BÉKEFENNTARTÁS JOGI ALAPJÁT BIZTOSÍTÓ NEMZETKÖZI
EGYEZMÉNYEK
A békefenntartás, óhatatlanul együtt jár bizonyos szintű erő alkalmazásával,
amelyet azonban világos és jól körülhatárolható szabályok határoznak meg. Az erő
használatának szabályozása azonban nem mindig volt így az emberiség történelme
folyamán.
Az államok közötti fegyveres összeütközés fogalmát a mindennapi szóhasználat
háborúnak nevezi, amelynek korlátozását, szabályokba öntését jogtudósok,
gondolkodók évszázadokon keresztül fő feladatuknak tartották. A háború két vagy
több állam egymással vívott fegyveres küzdelme vagy Grotius meghatározása szerint
„Az egymás ellen erőszak alkalmazásával harcolók állapota.” 41 A gondolkodók közül
Ő volt az első, aki úgy vélte, hogy a háborúhoz való jogot korlátozni kell. A háború
joga felölelte a háború indítására vonatkozó szabályokat42, amely magába foglalta az
igazságos háború tanát és a hadviselés nemzetközi jogi szabályait is. Grotiust
elsősorban az a kérdés foglalkoztatta, hogy létezik-e igazságos háború, és ha igen,
milyen esetekben beszélhetünk róla? Erre a kérdésre azt a választ adta, hogy a háború
nem ellenkezik a természetjoggal, így igazságos háború is létezik. Egy háború azonban
csak bizonyos elveknek és formai követelményeknek való megfelelés esetén lehet
igazságos. Egy háború Grotius szerint két esetben lehet igazságos:
 ha elveszett javak visszaszerzésére irányul,
 ha előzetesen hadat üzentek és ezt nyilvánosságra is hozták.
Azonban nem elég, ha a háború igazságos, szabályszerűnek is kell lennie, amit
két dolog biztosít:
 az indítja, akié a főhatalom, tehát akinek joga van háborút indítani, illetve
békét, vagy szövetséget kötni,
 ha a felek hadüzenetet - lehet feltételes és feltétlen - intéztek egymáshoz.
41
Grotius, 1625 De Jure Belli Ac Pacis (Háború és Béke jogáról)
42
ius ad bellum
20
Feltételes, amikor a hadüzenet dolgok visszakövetelésével van egybekötve. Itt
azonban a dolog nem csak a tulajdonjogból eredő igényt jelenti, hanem idetartozik
minden egyéb követelés is, akár büntetőjogi, akár magánjogi alapon keletkezett.
Feltétlen a hadüzenet, amikor a másik fél már megkezdte a háborút, vagy olyan
bűncselekményt követett el, amely büntetést érdemel. Fontos leszögeznünk, hogy a
hadüzenet nem csak annak a hatalomnak szól, amelyhez közvetlenül intézik, hanem
annak szövetségeseinek is.
Miért ilyen fontos Grotius szerint a hadüzenet? Egyrészt azért, mert a hadüzenet
biztosítja bizonyos nemzetközi jogi hatások megvalósulását. Így ugyanis
nyilvánvalóvá válik, hogy a háború nem egyéni kezdeményezésre, hanem a népek
elhatározásából indul. Másrészt a szabályszerű háború megenged olyan
cselekményeket, amelyek háborún kívül bűncselekménynek minősülnek. Például
háborúban nem bűncselekmény az emberölés.
Grotius munkássága azért jelentős, mert egyrészt foglalkozik az államok közötti
joggal, másrészt azzal, hogy megállapítja az igazságos háború - véleménye szerint
csak az igazságos háború megengedhető43 - formai és elvi követelményeit, megteremti
a különböző szabályok által korlátozott háború elméleti alapját, amely elősegítette
egyfajta civilizált hadviselés kialakulását.
A kialakuló, a háborúval kapcsolatos nemzetközi jogra erős befolyást
gyakoroltak a természetfilozófusok, akik egyetemes okokban, isteni
kinyilatkoztatásokban vélték felfedezni az erőszak alkalmazásának szabályait. A
jogpozitivizmus ezzel szemben a nemzetek szokásjogában vélte megtalálni a
„háborús” jogot, értelemszerűen ez a gondolkodásmód az angolszász országokban vált
meghatározóvá.
A XIX. század végén, a XX. század elején alakultak ki azok a nemzetközi jogi
intézmények, amelyek a hadviselő felek jogait illetve kötelességeit szabályozták. A
XX. század háborúinak tapasztalatai – I. és II. világháború - egyre jobban megérlelték
a fejlett társadalmakban azt az igényt, hogy ha az államok közötti kapcsolatokban a
háborúk nem is iktathatók ki, legalább azt el kell érni, hogy az egyes államok
megállapodásokat kössenek egymással, amelyekben meghatározzák a hadviselés
43
Grotius, 1625 De Jure Belli Ac Pacis (Háború és Béke jogáról)
21
módjának kölcsönösen elfogadott szabályait. Ezeknek a szabályoknak célja, hogy
csökkentsék a háborúk által okozott szenvedéseket, és az emberiességet a harcoló felek
kötelezettségévé tegyék. Így alakult ki a fegyveres konfliktusok joga, vagy más néven
hadijog, amely a nemzetközi jog része. Ezzel kapcsolatban azonban le kell szögezni,
hogy a nemzetközi jog nem az egyén irányában szabályoz, állapít meg jogokat, illetve
kötelezettségeket hanem, csak az államra, mint jogi kategóriára kötelező. Annak
érdekében, hogy az egyénre is vonatkozzon, be kell iktatni az adott állam belső
jogrendszerébe.
A fegyveres összeütközések során alkalmazandó nemzetközi jogszabályok
évszázadokon át szokásjogi jellegűek voltak. Szerződésekben nem rögzítették őket,
ezért betartásuk számos problémát hordozott magában. (pl. hadifoglyokkal, polgári
lakossággal való bánásmód) A XIX. század közepétől azonban egyre jobban erősödött
az a törekvés, hogy a hadviselés jogának szabályait írott, szerződéses formában
rögzítsék és ezzel párhuzamosan humánusabbá tegyék. Ennek megfelelően megindul a
ius in bello44 rohamos fejlődése, amelynek kezdeti állomásaként megkötötték az e
folyamatot megindító első jelentős nemzetközi szerződéseket.
E nemzetközi szerződések, egyezmények (hágai és genfi) tartalmát
megvizsgálva, azokat alapvetően két csoportba oszthatjuk. Eszerint a hadijognak két,
egymással szoros kölcsönhatásban álló szabálycsoportja van. Egyrészt az un. hágai
jog, valamint az un. genfi jog. Az első csoportban olyan szabályok találhatók, amelyek
a hadviselés módjára és eszközeire vonatkoznak, míg a második csoportban lévők a
fegyveres konfliktusok idején az egyének humanitárius védelmének kérdéseivel
foglalkoznak. Ezen kívül a hadviselési szabályok közé tartozik a nemzetközi
egyezmények sorát megnyitó 1856-os párizsi kongresszuson elfogadott nyilatkozat a
kalózlevelek kiadásának tilalmáról, a semleges hajókon szállított áruknak a tengeri
háborúban való védelméről és a tengeri blokád alkalmazásának feltételeiről, valamint
az 1868. évi szentpétervári deklaráció a 400 grammnál kisebb súlyú robbanólövedékek
alkalmazásának eltiltásáról.
44
a hadviselés nemzetközi jogi szabályai
22
A modern hadviselés szabályait különböző szerződésekben és egyezményekben
szabályozták. Hágában az I. és II. békekonferencián megszabták a hadviselés
legfontosabb előírásait, kodifikálták az erre vonatkozó szokásjogot.
Az első hágai nemzetközi békekonferencia 1899. május 18-án nyílt meg,
amelyen azonos szavazati joggal 26 állam vett részt. A békekonferencia három
bizottságot állított fel. Az első bizottság javaslatára a konferencia három nyilatkozatot
adott ki, amelyek megtiltották a léggömbökről és más hasonló módon való bombázást,
olyan lövedékek alkalmazását, melyek egyedüli célja a fojtó vagy mérges gázok
terjesztése, illetve olyan golyók alkalmazását, melyek az ember testben könnyen
szétmennek vagy szétlapulnak.
1. 1899-es Hágai Nyilatkozat, amelynek részei
a) Nyilatkozat olyan lövedékek alkalmazásának tilalmáról, amelynek egyedüli
célja fojtó- vagy mérges gázok terjesztése
b) Nyilatkozat olyan golyók alkalmazásának tilalmáról, amelyek az emberi
testben könnyen szétmennek vagy ellapulnak.
Kihirdető jogszabály: 1913. évi XLIII. tc.
A második bizottság javaslatára a konferencia egyezményt fogadott el a
szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól.
A harmadik bizottságnál a nemzetközi viszályok békés úton történő
rendezéséről jött létre egyezmény.
A második hágai békekonferencia 1907. június 15-én nyílt meg, a meghívott
államok száma már 44 volt. A konferencia 13 egyezményt dolgozott ki, amelyből
Magyarország 12-t léptetett hatályba az 1913. évi XLIII. törvénycikkel.
2. 1907-es Hágai Egyezmények:
a) Egyezmény a nemzetközi viszályok békés rendezéséről;
b) Egyezmény a szerződéses követelések behajtása végett igénybe vett
fegyveres erő alkalmazásának korlátozásáról;
c) Egyezmény az ellenségeskedés megkezdéséről;
d) Egyezmény a tenger alatti önműködő ütközőaknák elhelyezéséről;
e) Egyezmény a bombázásról tengeri haderővel háború idején;
23
f) Egyezmény a tengeri háborúban gyakorolt lefoglalási jog egyes
korlátozásairól;
g) Egyezmény a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól a hozzá
mellékelt Szabályzattal;
h) Egyezmény a semleges Hatalmak és személyek jogairól és kötelességeiről a
szárazföldi háborúban;
i) Egyezmény az ellenséges kereskedelmi hajókra vonatkozólag az
ellenségeskedés kitörésekor;
j) Egyezmény a kereskedelmi hajók átalakításáról hadihajókká;
k) Egyezmény a semleges Hatalmak jogairól és kötelességeiről tengeri
háborúban.
Kihirdető jogszabály: 1913. évi XLIII. tc.
A hágai jog 1954-ben a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való
védelme tárgyában kötött hágai egyezménnyel egészült ki, amelyet az 1957. évi 14.
tvr. illesztett be a hazai jogrendszerbe.
A genfi jog kialakulása, a harcban megsebesült és megbetegedett katonák
sorsának, valamint az ápolásukat végzők helyzetének nemzetközi síkon való
felkarolásának és szabályozásának gondolata egy svájci üzletember, Henry Dunant
fejében fogalmazódott meg. Az volt az elképzelése, hogy Európa minden országában
segélyegyleteket kellene alapítani, amelyek feladata lenne önkéntes vállalkozók útján
segítséget nyújtani háború idején a sebesülteknek. Ez a javaslata vezetett el a
vöröskeresztes mozgalom kibontakozásához.
Kezdeményezésére 1863. elején Genfben egy öttagú bizottság 45 alakult,
amelyből később kialakult a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának kezdeményezésére 1949-ben
diplomáciai konferencia ült össze Genfben, 61 állam részvételével. A konferencián
négy, a humanitárius nemzetközi jog hatályos bázisát alkotó egyezmény született.
Lásd alább.
3. Genfi egyezmények:
1. 1864-es, 1906-os, 1929-es Genfi Jegyzőkönyv:
45
Nemzetközi bizottság a sebesültek ápolására
24
 Jegyzőkönyv a hadra kelt seregek sebesültjei és betegei sorsának
megjavításáról
2. 1925-ös Genfi Jegyzőkönyv:
 Jegyzőkönyv a fojtó, mérges és egyéb hasonló gázok, valamint a
bakteológiai eszközök hadviselő célokra történő használatának eltiltásáról
Kihirdető jogszabály: 1955. 20. tvr.
3. 1929-es Genfi Jegyzőkönyv:
 Jegyzőkönyv a hadifoglyokkal szembeni bánásmódról
4. 1949-es Genfi Egyezmények
a) Egyezmény a hadrakelt fegyveres erők sebesültjei, betegei és hajótöröttei
helyzetének javításáról
b) Egyezmény a tengeri haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttei helyzetének
javításáról
c) Egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról
d) Egyezmény a polgári lakosság háború idején való védelméről
A négy Genfi Egyezményt kihirdető jogszabály: 1954. évi 32. tvr.
5. A Genfi Egyezmények 1977-es Kiegészítő Jegyzőkönyvei
Kihirdető jogszabály: 1989. évi 20. tvr.
A hadijogi egyezmények vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy az un. hágai
jog, valamint az un. genfi jog kialakulása nem kapcsolódik ilyen szorosan e két
városhoz, ezek csupán a megkülönböztetés miatt használatos jelzők.
Az előbb felsorolt nemzetközi szerződések - adják a háttér szabályozását a
békefenntartó műveleteknek, elsősorban az ENSZ által szervezett misszióknak, de
értelemszerűen vonatkoznak a NATO, EU és más nemzetközi szervezetek által
szervezett műveletekre is - közül kiemelkedik az ENSZ Alapokmánya 46
(továbbiakban: Alapokmány), az Erő alkalmazására vonatkozó szabályok, valamint a
négy Genfi Konvenció, és azok Kiegészítő Jegyzőkönyvei, illetve a nemzeti
szabályok.
A békefenntartó akciók szempontjából elsődleges szereppel az Alapokmány 47
bír. Az ENSZ alapítói a kollektív biztonság eszmerendszerének megfelelő szervezetet
46
Kihirdető jogszabálya az 1956. évi I. törvény,
47
http://www.menszt.hu/magyar/alapokm.htm
25
kívántak létrehozni, amelynek célja, hogy az érintett államok közös fellépésével és
különböző rendszabályokkal megóvják politikai függetlenségüket és területi
épségüket.
Az ENSZ Alapokmánya többoldalú nemzetközi szerződés, amely prioritással
bír más egyéb nemzetközi szerződésekkel szemben, és amelyet az alapító
tagállamoknak meg kellett erősíteniük. A tagállamoknak az Alapokmányból eredő
kötelezettségeik elsőbbséget élveznek más, nemzetközi szerződésekben vállalt
kötelezettségekkel szemben.
Szerkezetére nézve a nemzetközi szerződések szerkezete jellemző rá
amennyiben fejezetekből, cikkelyekből és pontokból áll. Az egyes fejezetek a
következőkkel foglalkoznak:
 I. Fejezet : Szervezet és célok
 II. Fejezet : Tagfelvétel módja

 III. Fejezet : Az ENSZ fő szervei
 IV. Fejezet : A Közgyűlés
 V-VII. Fejezet : A Biztonsági Tanács
 VIII. Fejezet : Regionális megállapodás és a BIZTONSÁGI TANÁCS szerepe
 IX. Fejezet : Az ENSZ és a Gazdasági és Szociális Tanács feladatai
 X. fejezet : A Gazdasági és Szociális Tanács
 XI. Fejezet : Az önkormányzattal nem rendelkező területekre vonatkozó nyilatkozat
 XII. Fejezet : A nemzetközi Gyámsági Rendszer
 XIII. Fejezet : A Gyámsági Tanács összetétele és funkciója
 XIV. Fejezet : A Nemzetközi Bíróság
 XV. Fejezet : A Titkárság
Tartalmát tekintve – a fentiekkel összhangban – rendelkezik a szervezetről, a
tagfelvétel módjáról, a szervezet fő szerveiről valamint az egyes szervek hatásköréről,
működéséről. Az ENSZ létrehozásának Alapokmányban rögzített célja „megmenteni a
jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak
kimondhatatlan szenvedést az emberiségre”. Hangsúlyozza, hogy a „fegyveres erő
alkalmazására, hacsak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön”. Lényeges
megállapítása, hogy az ENSZ tagja lehet „minden más békeszerető állam, amely a
jelen Alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, és a Szervezet megítélése
26
szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó” azonban a tagállamok nem
kötelezhetők a Szervezetben való maradásra, ha olyan Alapokmány módosítások
történnek, amelyeket nem fogad el. Az Alapokmány nem rendelkezik kifejezetten a
Szervezet nemzetközi jogalanyiságáról, azonban „a Szervezet minden tagjának
területén megilletik a feladatainak ellátásához és céljainak eléréséhez szükséges
jogképesség” valamint a Biztonsági Tanács megállapodásokat köthet a tagállamokkal
fegyveres erő rendelkezésre bocsátásáról.
Az Alapokmány foglalkozik a tagfelvétel, a felfüggesztés és a kizárás módjával.
Mindhárom esetre a Biztonsági Tanács ajánlása alapján a Közgyűlés határozatával
kerülhet sor. Felfüggesztésre akkor kerülhet sor, ha az adott tag ellen a Biztonsági
Tanács megelőző, avagy kényszerintézkedéseket foganatosított valamint azt a tagot
amelyik „az Alapokmányban foglalt elveket következetesen megsérti” ki lehet zárni. A
felfüggesztés után a tagsági jogok gyakorlásának visszaállításához elegendő a
Biztonsági Tanács határozata.
Az Alapokmány lényegében három alapvető feladatot lát el.
1. Meghatározza az ENSZ szervezeti felépítését és szabályozza ezek egymás
közti viszonyait.
2. Kijelöli az általánosan elfogadott elveket és szabályokat, amelyek a
világszervezet tevékenységének jogi kereteit biztosítják.
3. Szabályozza az államok közti kapcsolatrendszert.
Ezen elveknek megfelelően az Alapokmány 7. cikkelye hat olyan fő szervet hoz
létre (lásd alább részletesen), amelyek e célok megvalósításáért felelnek.
Az Alapokmányban valójában két alapvető érdek közös nevezőre hozása
dominál, így a kollektív biztonsági rendszer működtetése, illetve az akkori hatalmi
egyensúly fenntartása. Ez utóbbi érdekében különböző „szabályzók” kerültek
beépítésre, így a nemzeti szuverenitás elve, a belügyekbe való be nem avatkozás
valamint a nagyhatalmi vétó. Ezek biztosítják, hogy a közös tagállami célok megfelelő
politikai akarat mellett érvényesüljenek, ugyanakkor világossá teszik, hogy az ENSZ
nem "világkormány", nemzetek felett álló politikai döntéshozó szerv.
A békefenntartást vizsgálva látható, hogy az Alapokmány felfogható egyfajta
„keret-megállapodásnak”, amely meghatározza a missziók tevékenységi irányát.
27
A megállapodásból kitűnik, hogy az ENSZ alapvető célja a nemzetközi béke és
biztonság fenntartása, amely az 1. cikkely első pontjában került megfogalmazásra, míg
ennek elveit a 2. cikkely harmadik és negyedik pontja rögzíti.
„3. A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés
eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az
igazságosság ne kerüljön veszélybe.”48
„4. A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam
területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló, vagy az Egyesült
Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánvaló erőszakkal való
fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell.” 49
Azonban a már említett szabályzók működése itt is megfigyelhető, mivel az 1.
cikkelyben kifejtett ENSZ jogköröket ellensúlyozzák az egyes szuverén államok jogai.
E jogok érvényesülését biztosítják a 2. cikkely első és hatodik pontjai, amelyek
kimondják, hogy a Szervezet a tagok egyenlőségén alapul, valamint az ENSZ nincs
feljogosítva olyan ügyekbe történő beavatkozásra, amely az adott ország független
joghatósága alá tartozik.
Természetesen ezen elvek alapján mindig vita tárgyát fogja képezni, hogy az
adott konfliktus a szuverén, független állam igazságszolgáltatása alá tartozik-e vagy
sem. (Pl. a kurdok helyzete Észak-Irakban, vagy a délszláv háborús bűnösök kiadása a
Hágai Nemzetközi Bíróság számára.) Sokszor ezek a döntések a politikai realitás
talaján állnak.
Az erő alkalmazását az Alapokmány két esetben engedélyezi. Az egyik az
államok számára fenntartott önvédelem joga mindaddig, míg az adott konfliktus
ügyében az ENSZ nem tesz lépéseket. Ezt mondja ki az 51. cikkely. „A jelen
Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja
ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem
természetes jogát mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és a
biztonság fenntartására szükséges rendszabályokat meg nem tette.” 50
48
ENSZ Alapokmánya 1945. I. fejezet
49
ENSZ Alapokmánya 1945. I. fejezet
50
ENSZ Alapokmánya 1945. VII. fejezet
28
A másik kivétel sokkal lényegesebb a békefenntartás szempontjából, mivel az
Alapokmány VII. fejezete adja meg e tevékenység, szűk értelemben vett jogi kereteit.
E fejezet biztosítja a világszervezet számára a kollektív fegyveres erő alkalmazását a
béke megsértőjével szemben. A VII. és a VI. fejezet egy meglehetősen széles-
eszköztárat ad a konfliktusok megelőzésére mind katonai és nem katonai eszközökkel.
A VI. fejezet a viták békés úton történő megoldására összpontosít, ennek
megfelelően határozza meg a rendelkezésre álló eszközöket. 33. cikk (1)bekezdése
szerint „Minden olyan viszály esetében, amelynek elhúzódása a nemzetközi béke és
biztonság fenntartásának veszélyeztetésére vezethet, a felek mindenekelőtt közvetlen
tárgyalás, kivizsgálás, közvetítés, békéltetés, választott bírósági vagy bírósági eljárás,
regionális szervek, vagy megállapodások igénybevétele vagy általuk választott egyéb
békés eszközök útján tartoznak megoldást keresni.” Így a Biztonsági Tanács köteles a
33. cikk második bekezdése értelmében felszólítani a feleket vitás ügyeik rendezésére.
„….. felhívja a feleket arra, hogy a köztük fennálló viszályt ilyen eszközökkel
rendezzék.” A 34. cikk felhatalmazza a Biztonsági Tanácsot minden olyan konfliktus
kivizsgálására, amely nemzetközi konfliktusok fellángolásához vezethet, „A
Biztonsági Tanács minden viszályt, vagy minden olyan helyzetet, amely a nemzetek
között súrlódást okozhat vagy viszályt vonhat maga után, megvizsgálhat annak
megállapítása végett, vajon a viszály elhúzódása, vagy a helyzet fennmaradása nem
vezethet-e a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának veszélyeztetésére.” és a 36.
cikk első pontja alapján a konfliktus bármely szakaszában megfelelő rendezési vagy
eljárási módokat ajánlhat. „A Biztonsági Tanács a 33. cikkben meghatározott
természetű viszály, vagy hasonló természetű helyzet bármely szakaszában megfelelő
eljárási, vagy rendezési módokat ajánlhat.” Látható tehát, hogy a lényeg, a cél, a viták
békés rendezése, ha azonban ez nem lehetséges, akkor a klasszikus békefenntartó
műveletet e fejezet alapján indítják meg, természetesen valamennyi érintett fél
beleegyezésével. (például Az UNFICYP (Ciprus) mandátuma) Ebben az esetben a
békefenntartó katonák fegyverhasználati joga csak az önvédelemre korlátozódik, és a
felhatalmazás elég szűk keresztmetszetű feladat végrehajtására szól.
A VII. fejezet fogalmazza meg az ENSZ számára az erő használatának
jogát. Ez a fejezet foglalkozik ugyanis azokkal az intézkedésekkel, eljárásokkal,
29
amelyeket a Biztonsági Tanács foganatosíthat a „béke veszélyeztetése, a béke
megszegése és támadó cselekmények esetében.” 51 A VII. fejezet szerinti műveletek az
akciók széles körét tartalmazzák, a VI. fejezetben meghatározottaktól, a Dag
Hammarskjöld volt főtitkár által megfogalmazott „VI és ½” (hat és feles) műveleteken
át egészen a békekikényszerítő akciókig. A hidegháború befejeződésével tapasztalható,
hogy a VII. fejezet szerinti műveletek jellege és gyakorisága drámaian megváltozott.
Ennek megfelelően a Biztonsági Tanács egy többlépcsős szankciórendszer keretei közt
határozhatja meg lépéseit, kiválasztva azokat, amelyek az adott konfliktus kezelésére a
leginkább alkalmasak. A 41. cikk alapján felszólíthatja az ENSZ tagjait különböző
embargók alkalmazására, beleértve „a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi,
postai, távirat, rádió és egyéb forgalom teljes vagy részleges felfüggesztését, valamint
a diplomáciai kapcsolatok megszakítását” is.
A 42. cikk kimondja, hogy amennyiben ezen intézkedések nem elegendőek, úgy
a BT tengeri, légi vagy szárazföldi fegyveres erő alkalmazásával megteheti azokat a
lépéseket, amelyek a nemzetközi béke és biztonság helyreállításához szükségesek. „Ha
a Biztonsági Tanács úgy találja, hogy a 41. cikkben említett rendszabályok
elégtelenek, vagy elégteleneknek bizonyulnak, úgy légi, tengeri és szárazföldi
fegyveres erők felhasználásával olyan műveleteket foganatosíthat, amelyeket a
nemzetközi béke és biztonság fenntartásához, vagy helyreállításához szükségeseknek
ítél. Ezek a műveletek az Egyesült Nemzetek tagjainak légi, tengeri és szárazföldi
hadereje által foganatosított tüntető felvonulásból, zárlatból (blokád) vagy egyéb
műveletekből is állhatnak.” A kialakult konfliktus megoldásához szükséges fegyveres
erőt értelemszerűen a tagállamok biztosítják, azonban ennek konkrét módjáról az
Alapokmány nem szól, csak általános érvényű szabályozást ad a 43. cikkben:
„Abból a célból, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához
hozzájáruljon, az Egyesült Nemzetek valamennyi tagja kötelezi magát arra, hogy a
Biztonsági Tanács felhívására és a kötendő külön megállapodásnak vagy
megállapodásoknak megfelelően, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához
szükséges fegyveres erőt rendelkezésére bocsátja és neki segítséget és könnyítéseket
nyújt, ideértve a szabad átvonulás jogát is.”52
51
52
30
Az így létrehozott békefenntartó erők felett elméletileg a Biztonsági Tanács
által létrehozott Vezérkari Bizottság rendelkezett volna eredetileg, de a valóságban ez
sohasem valósult meg így a Főtitkár gyakorol felettük irányítási jogkört.
A hadijogi egyezmények köréből és azok közül is a genfi egyezmények és azok
kiegészítő jegyzőkönyvei közül ki kell emelni a IV. Egyezményt, valamint a I.
Kiegészítő Jegyzőkönyvet, amelyek a polgári lakosság háború idején való védelmével
kapcsolatos szabályokat foglalják össze.
A hidegháború befejeződését követően megváltozott a fegyveres
összeütközések jellege. Egyre jobban elszaporodtak az, un. etnikai összeütközések,
amelynek következtében megváltoztak a háború céljai. Már nem egy másik államot
kell legyőzni, hanem egy másik etnikumot. Ennek következtében a célpont már nem
csak a szemben álló fél fegyveres ereje, hanem annak polgári lakossága. A 90-es évek
történései (pl. Jugoszlávia, Ruanda, Szomália) azt bizonyítják, hogy a másik
etnikumhoz tartozó polgári lakosság ellen elkövetett atrocitások olyan helyzetet
eredményeztek, amelynek során települések egész sora néptelenedett el, olyannyira,
hogy a fegyveres konfliktus befejeződését követően sem indult meg az elűzött
„megtizedelt” lakosság visszatelepülése.. A béketámogató műveletekben résztvevő
erőknek egyik nagyon fontos feladata a fent említett humanitárius nemzetközi jog
előírásainak figyelembevételével megakadályozni, a polgári lakosság elleni
támadásokat, javaik elvételét, lakóhelyükről való elűzésüket, ugyanis e műveletek
sikere nagymértékben függ a helyi lakosság támogatásától, azok hatóságaitól és a
konfliktusban résztvevők hozzáállásától, együttműködésétől.
Az Alapokmány, valamint a „hadijogi” egyezmények mellett említést kell tenni
a béketámogató műveletek Alkalmazási Szabályairól (ROE) 53 is, amelyeket meg kell
ismerni, meg kell érteni minden vezetőnek, katonának, akik a műveletben részt
vesznek. Lényege, hogy segítse és irányítsa a parancsnokokat az önvédelemhez való
joguk gyakorlásában. A ROE koncepciójának kialakítása során nem szabad figyelmen
kívül hagyni azt, hogy az önvédelem joga soha nem tiltható meg. Ezen szabályok
esszenciája az, hogy kristálytiszták legyenek és minden kétséget kizáróan, mondják ki
az egyén azon jogát, hogy megvédje önmagát az ellenséges támadástól vagy az
53
Rule of Engagement (Meg kell azonban jegyezni, hogy a ROE kifejezésnek nincs igazán jó fordítása, én a
lehetséges változatok közül ezt választottam és ezt használom az egész tanulmányban)
31
ellenséges szándéktól különös tekintettel a halálos erő mások védelmében, valamint a
magántulajdon védelmében történő alkalmazására. Az Alkalmazási Szabályok
kialakításának során egyaránt figyelembe kell venni az arányosság, rugalmasság,
szükségesség és fokozatosság alapelvét. Jogi céljaként kiemelendő, hogy a ROE, a
parancsnok kezében lévő elsődleges eszköz annak biztosítására, hogy az erő
alkalmazása, legyen az akár halálos, akár nem halálos erő a jog határán belül
maradjon.54
A következőkben egy lehetséges változatot mutatok be az Alkalmazási
Szabályokra vonatkozóan.
…….. harcérintkezési szabályzata, a fegyverhasználat szabályai:
Az ……. harcérintkezési szabályzata biztosítja az önvédelem lehetőségét, beleértve a
fegyverhasználatot is a saját csapatok részére. Meghatározza e lehetőség feltételeit és szabályait.
Általános rendszabályok:
 A feladat végrehajtásához csak a szükséges minimum erő alkalmazható.
 Azok az ellenséges erők/hadviselő felek, akik meg akarják adni magukat, nem bántalmazhatók.
Fegyverezze le őket és adja át elöljárójának.
 Bánjon emberségesen mind a polgári személyekkel mind a fogva tartott hadviselő felekkel.
 Gyűjtse össze a sebesülteket és viselje gondjukat, függetlenül, attól hogy, a saját vagy az ellenséges
erőkhöz tartoznak.
 Tartsa tiszteletben a magántulajdont! NE LOPJON! Ne gyűjtsön „hadi trófeákat”.
 Előzze meg és jelentse parancsnokának a hadviselési szabályok ellen irányuló gyanús kihágásokat, illetve
az arra utaló jeleket.
A fegyverhasználat szabályai
A fegyverhasználati szabályok nem korlátozzák a parancsnok, illetve egyének önvédelemre vonatkozó
alanyi jogát. A Katonának mindenkor joga van a saját maga és társai ellen irányuló támadással szembeni
önvédelemre. Az alkalmazásra kerülő erő megfelelő szintjének meghatározása során a fegyveres összeütközések
jogának alapelveit kell alkalmazni a legkevesebb erőszak alkalmazása tekintetében. Ennek megfelelően a katonai
szükségesség, az emberiesség és az arányosság alapelveit kell figyelembe venni. Az önvédelemnek a támadással
arányosnak kell lennie, a szükséges legkisebb erő alkalmazásával. Fegyvert a Katona önvédelem esetén és a
védelemre kijelölt személyek, fegyveres erők és vagyontárgyak védelmében használhat. Minden helyzetben csak
a támadás elhárításához szükséges erőt lehet használni. Amikor az erő alkalmazása engedélyezett, az esetben is
csak a minimálisan szükséges erőt kell és lehet alkalmazni annak érdekében, hogy a kitűzött célt elérjék.
Mindent meg kell tenni, annak érdekében, hogy a károkozás szintje minimális legyen. Nem lehet szándékos
támadást intézni polgári személyek és olyan vagyontárgyaik ellen, amelyek kifejezetten polgári vagy vallási
jellegűek, kivéve ha azokat katonai célra használják és a támadásra utasítást kap a parancsnoktól. A
54
Bővebben lásd Parancsnoki program a c. szemináriumhoz, Magyarország, Haditengerészeti Igazságügyi
Tanintézet, 4-1. – 4-6., valamint a békefenntartó műveletek jogi szempontjai, Defense Institute of International
Legal Studies 10-1. – 11-6.
32
fegyverhasználat csak végső esetben engedélyezett! Szigorúan tilos, erő alkalmazása büntetés céljából, illetve
amennyiben a fegyverhasználat alapjául szolgáló helyzetek nem állnak fenn. Fegyverhasználattal fenyegetni
indokolatlanul szigorúan tilos. Zárt kötelékben csak a parancsnok parancsára lehet fegyvert használni.
Felszólítás és figyelmeztetés:
Fegyverhasználatra és tűzmegnyitásra a parancsnok vagy az adott helyzetben parancsnoknak tekintendő
személy ad parancsot. Parancsnok hiányában, vagy ha a parancs kiadására nincs idő vagy lehetőség, és a
késedelem súlyos következményekkel járhat, a Katona önállóan, saját mérlegelése alapján cselekszik.
Amennyiben a helyzet lehetővé teszi, a fegyverhasználatot meg kell előznie:
 a fegyverhasználat alapjául szolgáló cselekmény abbahagyására irányuló felszólításnak. A felszólításnak
érthetőnek és határozottnak kell lennie.
 más személy segítségül hívásának;
 kényszerítő intézkedéseknek;
 figyelmeztetésnek, hogy fegyverhasználat következik; (lehetőleg több nyelven)
 figyelmeztető lövésnek. Ha a felszólított személy nem áll meg, a katona figyelmeztető lövést adhat le.
A figyelmeztető lövést olyan irányba kell leadni, hogy az senkit ne veszélyeztessen és lehetőleg kárt se
okozzon. A fegyverhasználatot megelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha az
eset összes körülményei folytán a megelőző intézkedésekre már nincs idő és a késedelem a
műveletben résztvevő állományra, szövetséges erőkre, védett személyekre, illetve a védelem alatt
álló vagyontárgyakra nézve elháríthatatlan következményekkel járna.
A tűzmegnyitás szabályai (fegyverhasználat alapjául szolgáló cselekmények):
 Csak abban az esetben lehet tüzelni, ha önmagát a saját erőket vagy a védelme alatt álló személyeket
illetve tulajdont halálos erejű veszély fenyegeti. Ezen esetek a következők:
1. Tüzet lehet nyitni azon személyre, aki fegyverét célzásra emeli, elsüti vagy a támadás közvetlen
veszélyével fenyegető magatartást tanúsít a művelet állományába tartozó személy ellen, a szövetséges erők
ellen vagy a védelme alatt álló személyek és javak ellen.
2. Tüzet lehet nyitni azon személyre, aki a művelet állományába tartozó személyre, a szövetséges erőkre
vagy a védelme alatt álló személyekre és javakra robbanó-, vagy gyújtóeszközt elhelyez, dob, vagy dobni
készül.
3. Tüzet lehet nyitni arra a személyre, aki gépjárművével szándékosan a művelet állományába tartozó
személynek, a szövetséges erőknek vagy a védelme alatt álló személyeknek és javaknak hajt, megkísérli azt
és a támadás másként nem hárítható el.
4. Tüzet lehet nyitni azon személyre, aki megpróbálja birtokba venni a művelet állományába tartozó
személy vagy a szövetséges erők fegyverét, lőszerét, vagy különlegesnek minősített vagyontárgyát és nincs
más mód ennek megakadályozására.
5. Minimális erőszakot lehet alkalmazni, beleértve a fegyverhasználatot is, azzal a személlyel szemben,
aki olyan törvénytelen cselekményt követ el, amely emberi életet veszélyeztet, vagy valószínűleg súlyos
testi sérülést okozhat és ennek a cselekménynek a megelőzésére nincs más mód.
A fegyverhasználat során köteles:
 Célzott lövéseket leadni.
 Csak a szükséges mértékben tüzelni.
33
 Mindent megtenni a felesleges károkozás elkerüléséért.
 Beszüntetni a tüzelést, amint a kiváltó ok megszűnt vagy a helyzet azt megengedi.
 Nem támadhat meg szándékosan polgári személyeket, kivéve, ha azok ellenséges szándékot mutatnak
vagy ellenséges tevékenységeket folytatnak.
 Nem támadhat meg olyan anyagi javakat, amelyek kifejezetten polgári, kulturális vagy vallási jellegűek,
kivéve, ha azok katonai célokra kerülnek igénybe vételre, vagy ha azok megtámadására parancsot kapott.
Parancs nélkül, azonnal végrehajtandó feladatok:
Polgári tüntetés esetén: Tartsa távol magát a tüntetéstől. Ne hagyja magát provokálni. Viselkedése
legyen egyértelmű és határozott.
Aknavetős vagy terrorista támadás esetén: Viseljen sisakot vagy golyóálló mellényt, ha az hozzáférhető.
Ha a szabadban tartózkodik, keressen fedezéket lehetőség szerint épület mögött; ha ez nem lehetséges, maradjon
alacsonyan és fa vagy egyéb kemény tárgy mögött. Ha épületben tartózkodik, menjen távol az ablakoktól. Ha
lehetséges, keressen fedezéket egy asztal mögött. Maradjon fedezékben, míg a „minden rendben/tiszta" el nem
hangzik, vagy erről meg nem győződik. A támadás után keresse a fel nem robbant anyagokat.
Orvlövészek esetén: Viseljen sisakot és golyóálló mellényt, ha az hozzáférhető. Ha a szabadban
tartózkodik, lehetőség szerint épület mögött; ha ez nem lehetséges, maradjon alacsonyan és fa vagy egyéb
kemény tárgy mögött keressen fedezéket. Ha épületben tartózkodik, menjen távol az ablakoktól és kapcsolja le a
villanyt. Maradjon fedezékben, míg a „minden rendben / tiszta" el nem hangzik.
Betolakodó a bázison: Viseljen sisakot és golyóálló mellényt, ha az hozzáférhető. Viseljen fegyvert.
Maradjon az irodájában vagy a szobájában. (A betolakodó elfogása elsősorban az őrség és az ügyeletes alegység
feladata.)
Evakuálás: Riassza a szomszédját. Vegye fel a sisakot és a golyóálló mellényt. Viseljen fegyvert.
Azonnal menjen a kijelölt gyülekezőhelyre. Ne fusson, ne essen pánikba!
Tűz: Ne essen pánikba. Riadóztasson. Aktiválja a tűzjelzőt. Hívja a tűzoltókat. Kísérelje meg eloltani a
tüzet, ha lehetséges. Menjen az ilyen esetre kijelölt területre.
Értelmező rendelkezések:
 Fegyver: a művelet állományába tartozó személyi állomány részére rendszeresített egyéni lőfegyver
 Fegyverhasználat: a fegyvernek személy elleni alkalmazását jelenti. Nem minősül fegyverhasználatnak a
figyelmeztető lövés!
 Támadás: az a tevékenység, amellyel a katonára, társára, védett személyre, a szövetséges csapatok tagjára
akár egy, akár több személy rálő, robbanóanyagot dob, járművel testi épségét veszélyezteti, megüti,
megrúgja, megsebesíti, lefegyverzi, magatehetetlen állapotba helyezi. Támadásnak minősül a védett
objektum, javak, vagyontárgyak megsemmisítésére, megrongálására, használhatatlanná tételére irányuló
tevékenység is.
A példaként felhozott fegyverhasználat szabályait taglaló minden a műveletben

részt vevő katonánál megtalálható „pocket card” egyértelmű utasításokat tartalmaz a
béketámogató műveletek során előforduló, a normálistól eltérő helyzetekben való
cselekvésre. Nagyon fontos megjegyezni azonban, hogy jelenleg a Magyar Honvédség
nem rendelkezik egységes, az erő és fegyver használatára vonatkozó szabályzóval,
34
ezért az minden misszióra esetileg kerül kiadásra. Alapját a honvédelemről és a
Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV törvény 117. §. – 124. §., valamint a
Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzata (Ált/22) VIII. fejezetében, különleges
műveletek során nem igazán alkalmazható előírásai képezik. A jövőre nézve
mindenképpen indokolt lenne, hogy a Magyar Honvédség részére legyen kidolgozva
egy olyan általános tartalommal bíró Rules of Engagement, amelynek szabályait gond
nélkül hozzá lehet igazítani az adott feladat körülményeihez.
A leírtakból tehát világosan kiderül, hogy a békefenntartó feladatok jogi hátterét
a nemzetközi szervezetek vonatkozásában egyrészt leginkább analóg, illetve direkt
módon az ENSZ Alapokmánya másrészt az adott béketámogató művelethez
kidolgozott Alkalmazási Szabályok biztosítják. A nemzetközi „hadijogi” egyezmények
a tisztán békefenntartás esteében csak alapelveiben alkalmazandók, míg a klasszikus
békekikényszerítésnél értelemszerűen a hadijogi szabályok a maga teljességében
alkalmazandók. Lásd 1991 öböl-háború.
A BÉKEFENNTARTÁSSAL FOGLALKOZÓ NEMZETKÖZI
SZERVEZETEK, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ENSZ
SZEREPVÁLLALÁSÁRA
Békefenntartó feladatokat alapvetően, de nem feltétlenül55 nagy nemzetközi
szervezetek hoznak létre, és szerveznek a konfliktusok, válságok megoldása
érdekében. Emellett azonban „regionális” szövetségek, szerveződések, is részt
vállalnak a hozzájuk földrajzilag közelebb eső feszültségek enyhítésében,
megoldásában.
A békefenntartás szó kapcsán elsősorban mindenki az ENSZ-re gondol, ami
annyiban helyes is, hogy a feladatok nagy részét ez a szervezet vállalja. Emellett
azonban jelentős szerepet játszik és játszott az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, 56 az
Európai Unió57, a Nyugat-Európai Unió58, az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezet59, az Amerikai Államok Szervezete 60, az Afrikai Egységszervezet61, a
55
Nem feltétlenül kell nemzetközi szervezet egy békefenntartó művelet végrehajtásához.
56
NATO
57
EU-Európai Unió 1993. november 1. Maastrichti Szerződés
58
NYEU-Nyugat Európai Unió 1954. Európai biztonságpolitikai szervezet
59
EBESZ 1975. Helsinki
60
OAS
61
OAU
35
Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása62, valamint az olyan szubregionális szervezetek is,
mint pl. az ECOWAS Nyugat-Afrikában. Jó példa az EBESZ szerepvállalására a
koszovói válság megoldására tett erőfeszítések, amelynek keretében fegyvertelen
megfigyelőket küldött a térségbe az ideiglenes fegyverszünet betartására, valamint az
emberi jogok védelmére a polgári lakosság érdekében, illetve az Európai Unió és a
Nyugat-Európai Unió aktív szerepvállalása a délszláv háború kitörésekor a
horvátországi helyzet normalizálásában, valamint a különböző segélyszállítmányok
rendeltetési helyre való eljuttatásában.
Napjainkra szemtanúi lehetünk a nagy nemzetközi szervezetek és a regionális
szervezetek közötti együttműködés erősödésének, egymás támogatásának. Ezt
bizonyította a délszláv konfliktus kezelése is, amelyben először az ENSZ
kéksisakosai63 vettek részt és az ENSZ védelme alatt dolgozó Európai Unió
fegyveretlen megfigyelői, majd a konfliktus kiszélesedésekor léptek fel a NATO erői a
PfP64 programban részt vevő államokkal, - így többek között hazánkkal - együtt. Így
jött létre az IFOR/SFOR misszió. Hasonló együttműködés alakult ki az EBESZ
megfigyelő misszió és a NATO között Koszovóban, ahol a fegyvertelen megfigyelők
védelmét a NATO fegyveres erői biztosítják.
Mielőtt megvizsgálnánk a két nagy szervezet, az ENSZ, valamint a NATO
szerepét a béketámogató műveletekben néhány szót ejteni kell a regionális
szervezetekről is, különös figyelmet szentelve az Európai Biztonsági és
Együttműködési Szervezetnek, a Nyugat-európai Uniónak, valamint az Európai
Uniónak.
Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 65, olyan összeurópai
biztonsági szervezet, amelyben 55 állam vesz részt, és amelynek hatósugara
62
ASEAN
63
UNPROFOR United Nations Protection Force (Az ENSZ Védelmi Hadereje) – volt Jugoszlávia 1992. március
– 1995. december
64
Partnership for Peace – „Partnerség a békéért”
65
Albánia, Ausztria, Azerbajdzsán, Belarusz, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Ciprus, Cseh
Köztársaság, Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyág, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország,
Grúzia, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Kanada, Kazahsztán, Kirgizisztán, Lengyelország, Lettország,
Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Málta, Magyarország, Moldova, Monaco, Németország, Norvégia,
Olaszország, Orosz Föderáció, Örményország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország, Svájc,
Svédország, Szentszék, Szlovák Köztársaság, Szlovénia, Tádzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán, Ukrajna,
Üzbegisztán, valamint Jugoszlávia, akinek a tevékenységét 1992-ben 2000-ig felfüggesztették.
36
Vancouvertől Vlagyivosztokig terjed. Egyediségét az adja, hogy ez az egyetlen olyan
regionális szervezet, amelynek az észak-amerikaiak és az oroszok is tagjai.
Munkáját 1973-ban Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 66 néven
33 európai és két észak-amerikai állam részvételével kezdte meg Helsinkiben azzal a
céllal, hogy a Kelet és a Nyugat közötti sokoldalú megbeszélések, és tárgyalások
fórumaként szolgáljon. A konferencia gyakorlati megvalósítására három szakaszban
került sor, amelyből az első 1973. július 3-tól július 9-ig, a második 1973. szeptember
18-tól 1975. július 21-ig Genfben, a harmadik 1975. július 30-tól augusztus 1-ig
tartott.
Az első szakaszban a 35 európai ország, az USA és Kanada kiadott egy ún. kék
könyvet, amelyben a kormányok fejtették ki álláspontjukat az európai biztonságról és
együttműködésről, valamint a konferencia további teendőiről.
A második szakaszban egy lényegi munkatervezet létrehozására került sor,
amelynek az EBEÉ zárónyilatkozata lett az eredménye.
A harmadik szakaszban 1975. augusztus 1-én Helsinkiben írták alá a
Záróokmányt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet részes államai. Ez
egy olyan nyilatkozat, amely az államok egymás közötti kapcsolatait szabályozó
alapelveket, saját polgáraikkal szembeni kötelezettségeket, valamint a gazdasági,
kulturális együttműködés elveit tartalmazza. Jelentőségét emeli, hogy a II.
világháborút követően ez volt az első olyan nyilatkozat, amelyet egy kivétellel minden
európai állam aláírt. A Helsinki Zárónyilatkozat öt fő csoportosításban 67 tartalmazza az
értekezleten elért eredményeket. Ezeket kosaraknak nevezzük.
Az első kosárba68 az európai biztonsággal kapcsolatos kérdések, a második
kosárba69 a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén való
együttműködéssel kapcsolatos kérdések, a harmadik kosárba 70 a földközi – tengeri
biztonsággal és együttműködéssel kapcsolatos kérdések, a negyedik kosárba 71 a
humanitárius és egyéb területeken való együttműködéssel kapcsolatos kérdések,
66
EBEÉ
67
Conference On Security And Co-Operation In Europe Final Act 1975. Helsinki,
http://www.osce.org/documents/mcs/1975/08/4044_en.pdf
68
Questions relating to Security in Europe
69
Co-operation in the Field of Economics, of Science andTechnology and of the Environment
70
Questions relating to Security and Co-operation in the Mediterranean
71
Co-operation in Humanitarian and Other Fields
37
(humanitárius kérdések, emberi kapcsolatok, információ, kultúra, oktatás) az ötödik
kosárba72 pedig az értekezletet követő kérdések tartoznak.
Az első kosárban a résztvevő államok leszögezték, hogy az európai biztonság
oszthatatlan és magába foglalta a katonai bizalomerősítő intézkedéseket és a résztvevő
államok közötti kapcsolatok vezérlő elveit, az úgynevezett helsinki tíz elvet,:
I. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásból fakadó jogok elismerése.73
II. A fenyegetés és erőszak alkalmazásától való tartózkodás. 74
III. A határok sérthetetlensége.75
IV. Az államok területi integritása.76
V. A viták békés rendezése.77
VI. A belügyekbe való be nem avatkozás.78
VII. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elismerése, tiszteletben tartása,
ideértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát is. 79
VIII. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga.80
IX. Az államok közötti együttműködés.81
X. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése82
A fent felsorolt tíz alapelv többsége amint az látható újbóli megfogalmazása a
korábbi ENSZ dokumentumokban található elveknek. Hogy megfogalmazásuk mégis
újszerű, az annak köszönhető, hogy itt került sor egységes, együttes kezelésükre
különös tekintettel a VII. pontban szereplő emberi jogok tiszteletben tartására, amely
ez idáig az államok közötti kapcsolatokat rendező szövegekben nem fordult elő. Az
aláíró országok abban is megállapodtak, hogy bejelentik a nagyobb hadgyakorlatokat
és a nagyobb csapatmozgásokat, katonai megfigyelőket és küldöttségeket küldenek
egymás országába és további más bizalomerősítő lépéseket tesznek különös
72
Follow-up to the Conference
73
Sovereign equality, respect for the rights inherent in sovereignty
74
Refraining from the threat or use of force
75
Inviolability of frontiers
76
Territorial integrity of States
77
Peaceful settlement of disputes
78
Non-intervention in internal affairs
79
Respect for human rights and fundamental freedoms, including the freedom of thought, conscience, religion or
belief
80
Equal rights and self-determination of peoples
81
Co-operation among States
82
Fulfilment in good faith of obligations under international law
38
figyelemmel a leszerelés terén vállalt kötelezettségekre. Mindez nagymértékben
hozzájárult a katonai feszültségek csökkentéséhez, a katonai átláthatóság fokozásához.
Az ötödik kosár intézkedett arról, hogy a dokumentumban meghatározott
célkitűzések megvalósulásáról, a feladatokról, valamint az együttműködés
továbbfejlesztéséről ún. utótalálkozókon adnak számot.
Ha sorba vesszük a Záróokmányban felsorolt elemeket, azt látjuk, hogy az
EBEÉ forradalmian új és számos tekintetben példa nélkül álló szerződés volt.
Feltehetnénk a kérdést miért?
Elsősorban azért, mert egy olyan területen, amelyet két szemben álló blokk
jellemez (Kelet-Nyugat), az EBEÉ-t egyedülálló széles tagsága, minden az
értekezleten résztvevő állam szuverenitása és a többiekkel való egyenlőség tartott
egységben.
Másodsorban egy átfogó nézőpontot képviselt a biztonság kérdésében.
Harmadsorban minden az értekezleten meghozott döntés konszenzuson alapult.
E konszenzusos döntés egyidejűleg erényt és működési nehézséget is jelentett. Erényt,
hisz az elfogadott döntés maximális támogatottságot élvezett, hátrányt, mert a
mindenáron konszenzusra törekvés, sokszor akadályozta a gyors és hatékony fellépést,
valamint a tagállamokat a szervezet elveivel ellentétes kompromisszumok
elfogadására kényszerítette. Ezt a helyzetet küszöbölte ki a Külügyminiszteri Tanács
által 1992. január 30-án Prágában meghozott döntés, amely bevezette az ún.
„konszenzus mínusz egy” eljárási elvet.
Negyedsorban ezek a döntések politikai kötőerőt jelentettek.
Végül az EBEÉ-nek nem volt intézményi struktúrája, ami azt eredményezte,
hogy a folyamat legnagyobb hatóerejét a végén megjelenő döntés képezte, amelyben
az államok83 kijelentették, hogy folytatni kívánják a megkezdett együttműködést és a
párbeszédet.
A Helsinki Zárónyilatkozat aláírást követően számos utótalálkozó megtartására
került sor, többek között Belgrádban84, Madridban85, Stockholmban,86 Bécsben87,
83
lásd fent ötödik kosár
84
1977.
85
1980.
86
1984. január és 1986. novembere között
87
1986. november és 1989. január között.
39
Párizsban88, Helsinkiben89, valamint 1994. év decemberében Budapesten, amely az
EBEÉ-folyamat kiemelkedő eseménye volt. Mielőtt azonban rátérnék a Budapesti
konferencián történtek ismertetésére néhány szóban kitérek a korábbi találkozók
eredményeinek bemutatására.
Az átmeneti időszakban az EBEÉ új kihívásokkal találta szembe magát,
amelyeket az intézményesítés, az együttműködés, valamint további alapelvek
kidolgozása jellemzett. Az első lépés ez irányba a Párizsi Nyilatkozat 90 – amely az új
Európáért címet viseli - volt, amelyet Párizsban 1990. november 21-én írtak alá a
résztvevő államok.91 E csúcstalálkozó előzményeként a kelet – európai
rendszerváltások, a német egység kérdése, a Varsói Szerződés bomlási folyamata
említhető. A Charta három részből áll és jelentőségét emeli, hogy ez volt az első olyan
multilaterális egyezmény, amely kimondta a hidegháború befejeződésének
jelentőségét, és amely utat nyitott egy új időszaknak. További érdeme, hogy kimondta
intézményesíteni kell az EBEÉ rendszerét. Ennek keretében a tagállamok elhatározták,
hogy az állam és kormányfők kétévente rendszeresen összeülnek és meghatározzák
Európa fejlődésének irányait. Egyetértettek abban is, hogy a külügyminiszterek évente,
a magas rangú külügyi tisztségviselők, pedig alkalomszerűen üléseznek. Mindezek
segítésére állandó adminisztratív infrastruktúrát hoztak létre különböző székhellyel.
 Titkárság (Prága)
 Konfliktusmegelőző Központ (Bécs)
 Szabad Választási Iroda (Varsó)92
1991. április hónapban megalakult az EBEÉ Parlamenti Gyűlése, valamint
erősödött az ajánlások végrehajtásának mechanizmusa is. Június 19-én és 20-án
létrehozták a sürgős konzultációk rendszerét, amelyet aztán azonnal alkalmaztak is a
jugoszláviai válságban. A következő tanácsülésen 1992. január 30. és 31-én aláírták az
88
1990. november
89
1992.
90
Charter of Paris for a New Europe http://www.osce.org/documents/mcs/1990/11/4045_en.pdf
91
Ausztria, Belgium, Bulgária, Kanada, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország,
Görögország, Vatikán, Magyarország, Izland, Írország, Olaszország, EK, Liechtenstein, Luxembourg, Málta,
Monaco, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország, Svédország,
Svájc, Törökország, Szovjetunió, Egyesült Királyság, USA és Jugoszlávia
92
1992-ben az Iroda neve Emberi Jogok és Demokratikus Intézmények Irodája-rá változott
40
EBEÉ További Intézményi és Strukturális Fejlesztéséről szóló Dokumentumot. 93 A
helyszín Prága volt. A szervezet intézményesülésének folyamata az 1992. március 24.
és július 8. között Helsinkiben megtartott csúcstalálkozón folytatódott. Ezen a
találkozón további új intézményeket94 hoztak létre, valamint itt dolgozták ki a
konfliktusmegelőzés és válságkezelés átfogó programját beleértve az EBEÉ
békefenntartó tevékenységének alapelveit is. Ezt követően a Tanács 1992. decemberi
stockholmi ülésén95 létrehozták az EBEÉ Főtitkár (The Secretary General of the
CSCE) posztját. A főtitkári tisztséget ellátó személy, akit a Miniszterek Tanácsa 3 évre
választ meg, az EBESZ elnökének tevékenységét segíti a szervezet céljainak
megvalósításában. A Főtitkárt az EBESZ hivatali adminisztrációjának vezetőjeként
többek között az EBESZ döntéseinek végrehajtásáért, a nemzetközi szervezetekkel
való kapcsolattartásért felelős.
Az intézményesülés folyamatának jelentős állomása volt az EBEÉ budapesti
csúcstalálkozója 1994. december 5-én és 6-án. Itt született döntés az Európai
Biztonsági és Együttműködési Értekezlet szervezetté átalakításáról, valamint arról,
hogy 1995. január 1-től a szervezet az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezet nevet viseli.96
Szervei97:
 Parlamenti Közgyűlés (Parliamentary Assembly) konzultatív szervezet,
amely minden évben más fővárosban ül össze. A tagállamok nemzeti parlamentjei által
delegált képviselőkből álló szerv. Évi egy ülésszakot tart júliusban. A testület az
EBESZ tevékenységét érintő ügyeket vitat meg, ajánlás-jellegű határozatokat,
javaslatokat hoz. Fontos szerepet játszik a választások megfigyelésében is. Az 1990-es
Párizsi Charta javaslatára felállított Parlamenti Közgyűlés 1992-ben tartotta első
ülését.
 Állam és Kormányfők Értekezlete
93
Second Meeting of the Council Summary of Conclusions Prague Document on Further Development of CSCE
Institutions and Structures Declaration on Non-Proliferation and Arms Transfers,
94
Biztonsági és Együttműködési Fórum, Nemzeti Kisebbségek Főbiztosa, Gazdasági Fórum, Tagállamok
Szakértőinek Informális Pénzügyi Bizottsága, Elnöki Hivatal
95
Third Meeting of the Council Summary of Conclusions Decision on Peaceful Settlement of Disputes,
96
97
http://www.osce.org/about/13509.html, http://www.osce.org/documents/sg/2004/03/4108_en.pdf
41
 Miniszterek Tanácsa (Ministerial Council) A tagállamok
külügyminisztereiből álló testület a csúcstalálkozók közötti időszakban a szervezet
döntéshozó és kormányzó szerve. A Tanács évente legalább egyszer ülésezik, kivéve a
csúcstalálkozó évét. A csúcstalálkozók és a szervezet napi működése közötti összekötő
kapocsként a Tanács felelős azért, hogy a szervezet tevékenysége összhangban álljon
fő céljaival. A testületet a Párizsi Charta állította fel Külügyminiszterek Tanácsa
néven, amely a budapesti csúcstalálkozón változott Miniszterek Tanácsára. Az 1992-es
helsinki csúcs kiterjedt jogokat adott számára a konfliktus-megelőzés és a
válságkezelés terén.
 Elnök (Chairman-in-Office) A tagállamok között évente cserélődő poszt,
amelynek birtokosa az EBESZ tevékenységének koordinálásáért, akcióinak
végrehajtásáért felelős. Az elnök személyes megbízottat nevezhet ki válsághelyzetek
kezelésére. Az elnök intézményének eredete ugyancsak a Párizsi Chartára nyúlik
vissza, amely előírta, hogy a szervezet elnöki tisztét betöltő ország külügyminisztere
elnököl a Miniszterek Tanácsában. Az elnök e funkcióját 1992-ben intézményesítették.
 Trojka (Troika) Az EBESZ tevékenységének folyamatossága céljából
működő triumvirátus, amely a szervezet előző, aktuális és következő elnökéből áll.
 Konfliktusmegelőző Központ (Conflict Prevention Centre) A bécsi
székhelyű EBESZ-intézet felállítását szintén a Párizsi Charta írta elő. Az intézet
feladata az EBESZ konfliktusmegelőző és válságkezelő tevékenységének irányítása.
 Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (Office for
Democratic Institutions and Human Rights) A Varsóban székelő EBESZ-intézményt
ugyancsak a Párizsi Charta hozta létre Szabad Választások Irodája néven. Az
intézmény választási megfigyelők küldését, a választások átfogó ellenőrzése révén a
választások demokratikus megtartását, tisztaságát segíti elő. További feladatának tartja
a jogállam, a civil társadalom kiépülésének támogatását, az emberi jogok védelmét.
 Vezetők Tanácsa
 Állandó Bizottság
 Titkárság (Secretariat): A főtitkár irányítása alatt működik, adminisztratív
feladatokat lát el. 1991-1993 között Prágában, azóta Bécsben székel. Magában foglalja
a Konfliktusmegelőző Központot, valamint a gazdasági és környezetvédelmi
42
koordinátort (Coordinator of OSCE Economic and Environmental Activities) is,
akinek a gazdasági, szociális és környezetvédelmi vonatkozású, a biztonságot
fenyegető jelenségek azonosítása a feladata. Az első koordinátor 1998-ban kezdte meg
munkáját. A Titkárságnak Prágában és az üzbegisztáni Taskentben (mint Közép-ázsiai
Összekötő Iroda) is van irodája.
 Nemzeti Kisebbségi Főbiztos (High Commissioner on National Minorities)
1992-ben létrehozott tisztség. A Hágában székelő főbiztos feladata a preventív
diplomácia elvének megfelelően az etnikai problémák, konfliktusok korai felismerése
és rendezésük elősegítése. E célból a főbiztos folyamatosan vizsgálja a kisebbségek
helyzetét, és ajánlásokat fogalmaz meg annak javítása érdekében.
43
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szervezete
Csúcstalálkozók
Állam- és Kormányfők Értekezlete
Miniszteri Tanács
EBESZ államok külügyminisztereinek
tanácskozása
Vezető Tanács Állandó Bizottság Biztonsági és

Együttműködési Fórum
EBESZ
Parlamenti Közgyűlés
Soros Elnök
Soros Elnök
Személyes Képviselői
Demokratikus EBESZ Képviselője Főtitkár Nemzeti Kisebbségi

Intézmények és Emberi a Sajtószabadság Főbiztos
Jogok Hivatala ügyében
EBESZ Titkárság Prágai Iroda
Gazdasági Konfliktus
Koordinátor Megelőző
Központ
EBESZ MISSZIÓK
EBESZ-hez kapcsolódó testületek
Választott Bíróság Egyesített Konzultatív Nyitott Égbolt

Csoport Konzultatív Bizottság
44
Biztonsági Együttműködési Fórum
Az EBESZ katonai együttműködésének fő eszköze az 1992-ben létrehozott
Biztonsági Együttműködési Fórum, amely a katonai biztonság és stabilitás
tekintetében a kapcsolatok fenntartásáért és a konzultációkért felelős. Az EBESZ
tagállamok képviselőiből áll, hetente találkoznak. Fő feladatai közé
 a fegyverzetkorlátozásról, ezek végrehajtásáról, valamint a béke és
biztonság megőrzésének elősegítésére hozott rendelkezésekről szóló tárgyalások;
 a biztonsági kérdésekkel kapcsolatos rendszeres konzultáció és
együttműködés; valamit
 a konfliktusok kialakulása lehetőségeinek csökkentésére vonatkozó
szabályok végrehajtása tartoznak.
1993. novemberében a Biztonsági Együttműködési Fórum „Azonnali
Cselekvési Program” címen négy dokumentumot adott ki, amelyek a lokalizált
krízishelyzeteket stabilizáló szabályokat98, a hagyományos fegyverzet áthelyezést
irányító alapelveket99, a katonai kapcsolatok és együttműködés programját100, illetve a
védelmi tervezéssel kapcsolatos rendelkezéseket 101 foglalták magukba. 1994. évben
további két dokumentum került kiadásra a katonai információk átfogó cseréjéről,
illetve a biológiai, kémiai és nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról,
szóló alapelvekről. A fentebb már említett budapesti találkozón, 1994. évben többek
között áttekintették a Biztonsági Együttműködési Fórum által elért eredményeket is, és
további bővítéseket eszközöltek. Továbbfejlesztették a béke és biztonságépítési
szabályokat, a regionális biztonsági eszközöket, valamint a fegyverzet ellenőrzés
kereteit. További fontos dokumentum a témát illetően a biztonság politikai, katonai
szempontjaira irányuló Bécsi Dokumentum,102 amelynek aláírására 1994. november
28-án került sor. Tíz fejezetből áll, amelynek főbb tartalma a következő:
 A katonai információk éves cseréje.103
98
Stabilizing Measures for Localized Crisis Situations, http://www.osce.org/documents/fsc/1993/11/4267_en.pdf
99
Principles Governing Conventional Arms Transfers http://www.osce.org/documents/fsc/1993/11/4269_en.pdf
100
Programme of Military Contacts and Co-operation, http://www.osce.org/documents/fsc/1993/11/4266_en.pdf
101
Defence Planning, http://www.osce.org/documents/fsc/1993/11/4271_en.pdf
102
Vienna Document 1994 of The Negotiations On Confidence- and Security-Building Measures,
http://www.osce.org/documents/fsc/1994/11/4264_en.pdf
103
Annual Exchange of Military Information
45
 A kockázatokat csökkentő rendszabályok.104
 Kapcsolatok105
 Az aktuális katonai tevékenységek jelentése és ezek figyelemmel kísérése. 106
 Egyes katonai tevékenységek megfigyelése107
 Éves előrejelzések a katonai tevékenységekre vonatkozóan. 108
 A közvetlen kommunikációs hálózat kiépítése a résztvevő államok között.109
 Az éves találkozókról.110
E fenti előírások legfőbb célja az, hogy a katonai tevékenységekkel kapcsolatos
aggodalmakat eloszlassák, és a nyilvánosság, illetve átláthatóság eszközeivel erősítsék
a kölcsönös bizalmat. Mindezen szabályok alapkövét a már korábban említett első
kosár tartalmazza. A Fórum történetében a következő lépést az 1996-os lisszaboni
jelentés elkészítése jelentette, amelynek eredményeképpen újabb kettő dokumentum
került kiadásra a fegyverzetellenőrzési keretszabályokról, 111 valamint a Biztonsági
Együttműködési Fórum biztonsági együttműködési teendőinek fejlesztéséről.112
Mivel a kilencvenes évek második felében az EBESZ tagországok biztonságát
fenyegető katonai tényezők jelentősen lecsökkentek az európai biztonsági struktúrák
jelentős változásokon mentek keresztül. Az 1999. év novemberében megtartott
isztambuli csúcsértekezleten az EBESZ résztvevő államai elfogadták az 1999. évi
Bécsi Dokumentumot113, amely kiterjeszti a korábbi Bécsi Dokumentumok által
bevezetett bizalom és biztonságerősítő intézkedéseket. Továbbfejleszti azokat és a
regionális együttműködés fontosságát, hangsúlyozza. E dokumentum az európai
104
Risk Reduction
105
Contacts
106
Prior Notification And Observation of Certain Military Activities
107
Observation of Certain Military Activities
108
Annual Calendars
109
Communications
110
Annual Implementation Assessment Meeting
111
http://www.osce.org/documents/mcs/1996/12/4049_en.pdf, A Framework For Arms Control III.
112
http://www.osce.org/documents/mcs/1996/12/4049_en.pdf, Development of The Agenda of The Forum for
Security Co-Operation
113
Vienna Document 1999 of The Negotiations on Confidence- and Security-Building Measures,
http://www.osce.org/documents/fsc/1999/11/4265_en.pdf
46
kontinensen a maga nemében páratlan és a legtöbb területre 114 kiterjedő bizalom és
biztonságerősítő megállapodás.
Az már a fent leírtakból is kiderül, hogy a napjainkra már 55 tagú EBESZ a
hidegháború idején kiemelkedően fontos szerepet játszott az emberi jogok védelme és
érvényesülése terén, majd a kelet- és közép-európai tekintélyuralmi rendszerek
lebontásában. Fontos szerepet játszott a keleti blokk összeomlása után, a hidegháború
befejezését követő európai fegyverzetcsökkentési tárgyalások előkészítésében,
lebonyolításában és a vonatkozó egyezmények kidolgozásában. Az EBESZ tagállamai
végérvényesen elkötelezték magukat a biztonság és stabilitás ügye mellett, valamint
egyértelmű szándékát adták annak, hogy a különböző nézeteltéréseket tárgyalás útján
kell rendezni. Kifejezték abbéli akaratukat, hogy részt vegyenek az európai
kontinensen létrejött konfliktusok rendezésében és béketámogató műveletekben. 115
Fontos megjegyezni, hogy 1992. évtől több hivatalos tényfeltáró misszió kiküldését
kezdeményezte, pl. Skopjéba, Koszovóba, Grúziába stb. Még ugyanebben az évben
ún. Szankciókat Segítő Missziókat küldött ki pl. Albániába, Horvátországba,
Macedóniába abból a célból, hogy segítse az ENSZ által Jugoszlávia ellen hozott
szankciók betartása ellenőrzésének megfigyelését. Jelentős szerepet vállalt a jugoszláv
válság rendezésében, főként a békés állapotokra való visszatérés megszervezésben
mind Boszniában, mind pedig Koszovóban. További példaként említhetem az Európai
Biztonsági és Együttműködési Szervezet Hegyi Karabah-i Misszióját 116, amely magyar
kezdeményezésre 1995. szeptemberében indult Nagorno Karabahban.
Az eredményes tevékenység Albániában, Bosznia- Hercegovinában,
Horvátországban, Koszovóban és Csecsenföldön reflektorfénybe helyezte az EBESZ-t,
és megnövelte a szervezet képességei iránti elvárásokat. A helyszíni tevékenységek
számának és méretének folyamatos növekedésével kezdték egyre jobban értékelni a
szervezet ilyen jellegű szerepvállalását. Az EBESZ természetesen továbbra is aktívan
támogatja a demokrácia és a törvényesség kialakítását, az emberi jogok érvényre
juttatását, illetve regionális szervezeteként folyamatosan növeli aktivitását a
konfliktuskezelés minden fázisában, amelynek eredményeképpen jelenleg is több mint
114
védelmi tervezés, haditechnikai eszközök, katonai információkra vonatkozó adatcserék, helyszíni
ellenőrzések, értékelések, találkozók
115
http://www.osce.org/documents/sg/2004/05/3019_en.pdf
116
Nagorno-Karabakh Mission
47
húsz kihelyezett missziója és más helyszíni tevékenysége működik. Az EBESZ
munkája során gyakran kerül kapcsolatba más nemzetközi szervezetekkel, ezért egyre
nagyobb jelentősége lett az intézmények közötti együttműködésnek és a közös munka
összehangolásának. Az EBESZ szerepvállalása - például Bosznia- Hercegovinában,
Albániában és Horvátországban - bizonyította, hogy a szervezet képes koordináló
keretet biztosítani más európai, illetve nemzetközi szervezetek és intézmények
tevékenységeinek összefogására.
„Az EBESZ kihelyezett missziói és más helyszíni tevékenységei alapvető részét
képezik az EBESZ jelenlegi munkájának. Ezek a tevékenységek biztosítják a szervezet
jelenlétét a segítséget igényelő résztvevő államokban, és teremtik meg a lehetőséget a
politikai döntések gyakorlati megvalósítására. Munkájuk a korai előrejelzéstől a
konfliktus-megelőzésen és a válságkezelésen át a konfliktus utáni rehabilitációig a
konfliktusok minden szakaszára kiterjed. Ezen feladatok végrehajtásához széles
eszköztár áll rendelkezésére”:117
 A ténymegállapító és jelentő missziók rövid időtartamú szakértők által
végrehajtott látogatások, amelynek a célja a konfliktussal összefüggő tények
helyszínen történő megállapítása és erről jelentés, valamint megoldási javaslatok
kidolgozása és megtétele az EBESZ döntéshozó testületeinek.
 A kihelyezett missziók és más helyszíni tevékenységek a konfliktus-
megelőzés, a válságkezelés, a konfliktusrendezés és a konfliktus utáni rehabilitáció
legfontosabb hosszú távú eszközei az EBESZ-térségben. Ezek a missziók különböző
feladatokat látnak el, így mandátumuk, méretük és tevékenységük is nagyban eltér
egymástól. Ez a rugalmasság és a missziók nagy száma egyedülálló lehetőséget
biztosít az EBESZ számára a konfliktusok és válsághelyzetek kezelésére a térségben.
A nemzetközi szervezetek közötti együttműködésben a válságkezelés során,
leghatékonyabb a helyi, elsősorban kisebb missziók gyors telepítésének képessége,
amelyek az adott válságövezetben sikeresen tudnak együttműködni más, esetenként
fegyveres békefenntartó missziókkal.
Az EBESZ kihelyezett misszióiról és más helyszíni tevékenységeiről bővebben Osvát Szabolcs- Osvát
117
Krisztina- Imre Lajos: Az EBESZ szerepe az európai biztonsági rendszerben című tanulmányban. Védelmi
Tanulmányok No 48. 26. o. – 54. o.
48
A kihelyezett missziók és más helyszíni tevékenységek mandátumának,
összetételének, méretének különbözősége ellenére a leglényegesebb feladat minden
esetben a biztonság és stabilitás megteremtése, a demokrácia és a törvényes rend
kiépítése és az emberi jogok biztosítása. A küldetések mandátuma, általában mindig
két fontos összetevőt tartalmaz. Egyrészt elő kell segítenie a konfliktus megelőzését
vagy rendezését célzó politikai folyamatokat, másrészt biztosítania kell, a megfelelő
tájékoztatást azokról az eseményekről, amelyek a missziót fogadó résztvevő államban
történtek, történnek.
 A soros elnök személyes képviselői, a soros elnök által eseti jelleggel
kinevezett EBESZ résztvevő államok reprezentánsai, akik az elnökség tevékenységét
segítik egy konkrét konfliktushelyzetben.
 A szintén eseti jelleggel létrehozott ad hoc irányítócsoportok feladata, hogy
a soros elnököt segítsék a helyi konfliktusok megelőzésében, válságkezelésben és vitás
kérdések rendezésében.
 „A viták békés rendezésének mechanizmusát az EBESZ annak érdekében
alakította ki, hogy azonnali és közvetlen kapcsolatot teremtsen a konfliktusban érintett
felek között, és elősegítse a rendezés kialakítását, majd a végrehajtás EBESZ által
történő támogatását. A mechanizmus előnye, hogy konszenzus nélkül alkalmazható,
néhány résztvevő állam kérésére beindítható, és így lehetővé teszi a kialakult helyzetre
történő gyors reagálást.”118
 Az EBESZ békefenntartó tevékenységét az 1992. évi Helsinki Dokumentum
rögzítette. Kiemelte a békefenntartás fontosságát, és hogy az EBESZ képességei közé
be kell iktatni, mint a konfliktus - megelőzés és válságkezelés fontos eszközét.
Eszerint EBESZ békefenntartó tevékenységre a résztvevő államok közötti vagy
azokon belüli konfliktus esetén kerülhet sor, a béke és a stabilitás fenntartása és a
politikai megoldást célzó erőfeszítések támogatása érdekében. A több mint egy
évtizede elfogadott koncepció, jelenleg is érvényes: egy tág békefenntartási definíció
alapján a konfliktuskezelés teljes spektrumában mozgásteret biztosít a szervezet
számára.
Osvát Szabolcs- Osvát Krisztina- Imre Lajos: Az EBESZ szerepe az európai biztonsági rendszerben, Védelmi
118
Tanulmányok No 48. 27. o.
49
Egyértelműnek tűnik, hogy az ENSZ mellett az EBESZ-nek továbbra is fontos
szerepe lesz az európai térségben a békeműveletek mandátumának kialakításában, és
elősegítheti az egymással átfedően tevékenykedő nemzetközi szervezetek hatékonyabb
együttműködését a biztonsági együttműködési platform-koncepció alapján. A
koncepciót az EBESZ keretén belül dolgozták ki, végső formájában, pedig az Európai
Biztonsági Charta rögzítette. A platform-koncepció a biztonsági charta legfontosabb új
elemét jelentette, amely a nemzetközi szervezetek és intézmények hierarchiamentes,
egymást kölcsönösen kiegészítő és erősítő, felesleges átfedésektől mentes
együttműködését tartalmazza a biztonság humán, gazdasági, politikai és katonai
dimenzióját illetően, egységes egészként kezelve azokat. A platform együttműködési
keretet teremt a békefenntartó műveletek és a rendőri tevékenységek számára is. Az
EBESZ ennek a koncepciónak megfelelően meghatározó szerepet játszik az európai
térségben a korai előrejelzéstől a konfliktus-megelőzésen és a válságkezelésen át a
konfliktus utáni rendezésig terjedő konfliktuskezelési spektrumban, és eközben
politikai, katonai, nemzetközi jogi és gazdasági kérdésekben szorosan együttműködik
a különböző nemzetközi szervezetekkel.
 A válságkezelési eszköztárhoz tartozik még a szervezet bécsi központja,
amely magában foglalja a résztvevő államokat tömörítő tanácskozó és döntéshozó
szerveket, illetve az irányítási - végrehajtási feladatokat ellátó titkárságot. Az 1999. évi
isztambuli csúcstalálkozón elfogadott Európai Biztonsági Charta rendelkezései
értelmében létrehoztak egy gyorsreagálású támogató és együttműködő szakértői
csoportot, képessé téve ezzel az EBESZ-t arra, hogy késedelem nélkül reagáljon a
segítségre és nagyszabású polgári helyszíni műveletekre vonatkozó kérésekre és egy
műveleti központot az EBESZ helyszíni tevékenységeinek tervezésére és
végrehajtására.
Összességégében megállapítható, hogy az EBESZ esősorban a béke, a stabilitás
és a rendkívül eltérő országok közötti szoros együttműködés biztosításának eszköze.
Gyakorlatilag az egyetlen olyan politikai fórum, amelyen egyenlő felekként
találkozhat és folytathat párbeszédet Eurázsia és Észak-Amerika majdnem minden
országa a térség fontos biztonsági, stabilitási és fejlődési kérdéseiről. Ebben a körben
mind az EU, mind az Egyesült Államok, mind Oroszország egyenlő feleknek
50
számítanak. A kiterjedt tagság azt is biztosítja, hogy mindazok, akik társadalmi
rendszerüket tevékenyen demokratikusabbá, stabilabbá, békésebbé és prosperálóvá
akarják tenni, támogatáshoz és információkhoz juthassanak.
Nyugat-európai Unió
Eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy Nyugat-Németországot katonailag
integrálják, valamint megteremtsék a közös európai védelem alapjait és biztosítsák a
tagállamok között a kollektív védelem elvét.
A szervezet alapdokumentuma a módosított Brüsszeli Szerződés, amely csak
módosította, de nem hatálytalanította Nagy-Britannia, Franciaország és a Benelux
államok között 1948-ban 50 évi időtartamra megkötött szerződést.
A Nyugat-európai Unió jelenlegi formájában 1954. óta létezik. A szervezetet
1954. október 23-án a Párizsi Egyezmények aláírása révén, az ún. módosított Brüsszeli
Szerződés119 (1948. március 17.) elfogadásával a Benelux-államok,120 az Egyesült
Királyság, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország alapította, amikor az
Európai Védelmi Közösség terve kudarcot vallott. Eredeti küldetése az volt, hogy
ellenpéldát mutasson a szovjet hatalom terjeszkedésének, valamint a tagországok
gazdasági, kulturális, szociális együttműködését és a kollektív önvédelmet tűzte
zászlajára.
Az Észak-atlanti Szerződés aláírásával azonban 1949-től Nyugat-Európa
katonai felelősségét a Szövetség vette át, mivel Nyugat-Európa az Egyesült Államok
katonai ereje nélkül nem volt képes önerőből megvalósítani saját katonai védelmét.
A római szerződéssel, pedig 1957-től a gazdasági, szociális és kulturális,
valamint számos egyéb területen az Európai Gazdasági Közösség kezdte meg hosszan
tartó fejlődését.
A Nyugat-európai Unió a NATO létrehozásával katonailag, az EGK
megszületésével pedig gazdasági, szociális és kulturális értelemben is
marginalizálódott szervezetté vált Európa színpadán. Mély csipkerózsika álmából
francia kezdeményezésre a WEU Tanácsának 1984-es római ülésén ébredt fel. Ennek
fő oka egyrészt az USA és az európai tagállamok között fennálló, a szövetségen belüli
119
A módosított szerződés az eredetihez hasonlóan tartalmazza a kollektív védelem elvét, miszerint ha az egyik
tagállamot támadás éri azt valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintik, amely esetben minden eszközzel -
beleértve a fegyveres erő alkalmazását - segítséget nyújtanak a megtámadott országnak.
120
Belgium, Luxemburg, Hollandia
51
teherelosztásról, valamint a szervezet politikájának meghatározásról kibontakozó vita,
másrészt az Európai Közösségek fejlődése következtében a közös kül- és
biztonságpolitika megteremtésének igénye volt. Ehhez alkalmasnak tűnt a csak európai
államokból álló NYEU, amely ráadásul az alapokmánya szerint jogosult volt bármely
kérdés, többek között a védelem megvitatására is. Az újjászületés következő állomása
a tagállamok 1987-es hágai deklarációja volt, amely szerint az európai integráció csak
a közös kül- és biztonságpolitika megvalósításával teljesedhet be.
A Nyugat-Európai Unió intézményrendszere:121
A NYEU létrehozásakor a módosított Brüsszeli Szerződés csak három szerv
létesítéséről szólt, egy kormányközi végrehajtó testületről, egy választott gyűlésről és a
Fegyverkezést Ellenőrző Hivatalról. A kezdetekben nem is volt többre szükség, hiszen
a NYEU jórészt csak papíron létezett. Változást az intézményrendszer tekintetében a
hidegháború befejeződése, valamint a Maastrichti Szerződés hozott, azzal, hogy a
szervezet önálló szerepre tett szert. Kiteljesedése nem a Brüsszeli Szerződés
módosításával ment végbe, hanem a Tanács döntéseivel valósult meg.
 Tanács (Council) A brüsszeli székhelyű Tanács a NYEU döntéshozatali
szerve, amely több szinten működik: Miniszterek Tanácsa és az Állandó Tanács. A
Miniszterek Tanácsa a NYEU politikai végrehajtó szerveként általános hatáskörrel
rendelkezik. Évente két tanácsülést tartanak a külügyminiszterek és a védelmi
miniszterek részvételével az elnökséget betöltő állam fővárosában. A Tanács döntéseit
általában konszenzussal alakítja ki. Az elnöki tisztséget - az EU gyakorlatnak
megfelelően és azzal egyeztetve - fél évig tölti be egy adott állam. A Soros Elnök
feladata, hogy elnököljön a Tanács ülésein, és indítványokat tegyen a napirendre. Két
tanácsülés között a tagállamoknak a szervezethez akkreditált nagyköveteiből álló a
NYEU központi testülete az ún. Állandó Tanács végzi a politikai koordinációt.
Feladata, hogy a NYEU illetékességébe tartozó fontosabb biztonsági és védelmi
kérdésekkel foglalkozzon, és biztosítsa a folyamatos működést és döntéshozatalt a
Miniszeterek Tanácsának ülései között. A szervezet egészének napi irányítása és a
különböző munkacsoportok tevékenységének összehangolása érdekében az Állandó
Dunay Pál: A Nyugat-Európai Unió a dokumentumok tükrében – és ami mögötte lehet. In. Dunay Pál –
121
Gazdag Ferenc (szerk.): Nyugat-Európai Unió SVKI Budapest, 1994. 98-102. oldal; MH ÖHK kiadványa 2003.
Béketámogató műveletek AJP-3.4.1 63. o.
52
Tanács minden héten összeül. A Kibővített Tanács a tagállamok politikai és katonai
szakértőinek konzultatív fóruma, amely többek között foglalkozik a világűr-technikai
kérdésekkel és a Földközi-tengeri térség biztonsági problémáival. Olyan módon
szervezték, hogy állandó alapon végezze feladatait.
 Közgyűlés: (WEU Assembly): A NYEU Parlamenti Közgyűlését 1954-ben,
a Módosított Brüsszeli Szerződés értelmében hozták létre. A Közgyűlés tagjai
megegyeznek a tagállami parlamentek azon képviselőivel, akik egyben az Európa
Tanács Parlamenti Közgyűlésének is tagjai. A Közgyűlés szerepe arra terjed ki, hogy
megvitassa a módosított Brüsszeli Szerződés kapcsán felmerülő kérdéseket. A védelmi
ügyek mellett vitáit kiterjeszti a polgári és hadi technológiai, valamint a tudományos
együttműködés területére is. A Tanács beszámolási kötelezettséggel tartozik a
Közgyűlésnek. A Közgyűlés évente kétszer tart plenáris ülést székhelyén, Párizsban,
emellett bizottságai rendszeresen üléseznek. Rendkívüli ülést is tarthat, és
bizottságaihoz hasonlóan más helyszínen is összeülhet. 115 tagja van, akik a
következőképpen oszlanak meg a tagállamok között: Belgium 7, Egyesült Királyság
18, Franciaország 18, Görögország 7, Hollandia 7, Luxemburg 3, Németország 18,
Olaszország 18, Portugália 7, Spanyolország 12. A 115 képviselő mellett a tagállamok
parlamentjei ugyanennyi helyettest is kineveznek. A társult tagok, a megfigyelők és a
társult partnerek parlamentjei szintén delegálhatnak képviselőket a Közgyűlésbe. A
társult tagok helyetteseket is kinevezhetnek.
 Fegyverkezést Ellenőrző Hivatal: szerepe nem volt jelentős, 1984-ben
felszámolták.
 Főtitkárság (Secretary General): Az állandó Tanács munkáját a Főtitkárság
segíti, amelynek vezetője, a tagállamok által választott főtitkár, aki egyben az Állandó
Tanács ülésein elnököl.
 Fegyverzeti szervek: Az 1992 decemberében felállított Nyugat-Európai
Fegyverzeti Csoport (Western European Armaments Group) és az 1996 novemberében
létrehozott Nyugat-Európai Fegyverzeti Szervezet (Western European Armaments
Organization), amelyek fő feladata a NYEU-n belüli fegyverzetipari együttműködés
elmélyítése, közötti kutatás és fejlesztés kidolgozása és megvalósítása.
53
 Biztonsági Tanulmányok Intézete (Institute for Security Studies): 1990.
július 1-én hozták létre Párizsban azzal a céllal, hogy a Tanács és a Közgyűlés számára
kutatásokat végezzen, elősegítse az európai biztonsági kérdések megismertetését,
valamint hogy segítséget nyújtson egyfajta európai biztonsági identitás
megteremtéséhez. Az Intézetnek hármas szerepe van: tanulmányokat készít a Tanács
és adott esetben a Parlamenti Közgyűlés számára; hozzájárul az európai
biztonságpolitikai problémákkal kapcsolatos általános vitákhoz; találkozókat és
szemináriumokat szervez. 2001. július 1-t követően EU alárendeltségbe került, azóta a
neve Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézete.
 Műhold Központ (Satellite Centre):122 A műholdról érkező adatokat elemző
központ, amelyet a Nyugat Európán belüli űrkutatási együttműködés keretében hoztak
létre 1993. április 28-án. A Torrejónban,123 Madrid közelében székelő központ három
feladatot kapott. Egyrészt a leszerelési egyezmények betartásának ellenőrzésében való
részvételt, másrészt a válsághelyzetek figyelemmel kísérését és végül a környezeti
veszélyforrások megfigyelését. Azt követően, hogy a NYEU átadta a
Műholdközpontot az Európai Tanács 2001. július 20-án elfogadott közös akciójával
megteremtette az Európai Unió Műholdas Központot.124
 Tervezési Sejt (Planning Cell): A katonai és civil alkalmazottakból álló
Tervezési Sejtet 1992. október 1-én állították fel brüsszeli székhellyel. Minden
tagállam hadseregét minden fegyvernemből képviseli egy tiszt a testületben. Fő
feladata a lehetséges műveleti akciók kidolgozásához szükséges általános tervezés,
illetve a NYEU égisze alatt kiküldendő haderők kontingens-tervének előkészítése.
Válsághelyzetben a Sejt a NYEU bárminemű beavatkozásának megvalósíthatóságát
véleményezi a NYEU szervei részére.
 Vezérkari főnökök találkozója (Chiefs of Defence Staff): A Petersbergi
Nyilatkozat óta intézményesült a NYEU-n belül a vezérkari főnökök találkozója,
amelyet félévente egyszer tartanak a Miniszterek Tanácsa ülése előtt.
122
A központ létrehozásáról három év tudományos előkészítő munka után a NyeU viandeni Miniszterek Tanácsa
döntött a felállításáról 1991. június 27-én.
123
A helyszín kijelöléséről 1991. novemberben döntött a Miniszterek Tanácsa.
124
European Union Satellite Centre EUSC; http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/l_20020010725en00050011.pdf
54
A Nyugat-Európai Unió intézményrendszere125
Közgyűlés Tanács NyeU Központ

Főtitkárság
Katonai Törzs
Miniszterek Tanácsa Tervezési Sejt
Biztonsági Tanulmányok Állandó Tanács Helyzet nyilvántartó Részleg
Intézete
Műhold Központ
Politikai- Politikai- A Tanács Katonai Bizottság

katonai katonai munkacsoport Katonai Képviselők
munkacsoport munkacsoport Bizottsága
Speciális Katonai Pénzügyi Biztonsági

Munkacsoport Képviselők Szervezői Bizottság
Csoportja Bizottság
Vez.- Ir. Űrcsoport Mediterrán Nyitott Égbolt

Csoport Csoport Ellenőrző
Csoport
NYUGAT-EURÓPAI FEGYVERZETI CSOPORT
NYUGAT-EURÓPAI FEGYVERZETI SZERVEZET
125
MH ÖHK kiadványa 2003. Béketámogató műveletek AJP-3.4.1 63. o. 1C.1. ábra
55
Az Öböl-háború, és a kelet-közép európai változások rávilágítottak arra, hogy
szükség van az európai védelmi identitás minél gyorsabb megteremtésére és
hozzájárultak ahhoz, hogy az 1991. decemberében elfogadott Maastrichti Szerződés
kiemelten foglalkozzon az Unió közös kül- és biztonságpolitikájával. A szerződés
alapján az Európai Unió a NYEU-t „bízta meg” azzal, hogy dolgozzon ki számára
védelmi vonatkozású döntéseket és akciókat. Ugyanakkor a Szerződés úgy fogalmaz,
hogy az Unió politikája összeegyeztethető lesz a NATO keretén belül kialakított közös
biztonsági és védelmi politikával. A tagállamok egyeztetett, de nemzetenként
hangsúly-eltolódásokkal értelmezett álláspontja szerint a NYEU egyfelől az Európai
Unió leendő biztonságpolitikai-védelmi karja, másfelől a NATO európai pillére.
A hidegháború végével a világban újabb kihívások jelentek meg, vagy
erősödtek fel. Ennek megfelelően 1990. év végén, aztán 1991. év első hónapjaiban, az
Öböl-háború idején a NYEU országok katonai egységekkel és más felszerelési
tárgyakkal, eszközökkel nyújtottak segítséget a Kuvait felszabadításáért harcoló
koalíciós erőknek. Ezt követően 1992. év júliusában már a Jugoszláv konfliktus idején,
a tagállamok úgy döntöttek, hogy haditengerészeti erőket bocsátanak rendelkezésre az
Adriai tengeren, (Sharp Guard) az ENSZ BT által a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság
ellen elrendelt szankciók betartásának ellenőrzésére. Ezzel párhuzamosan hasonló
intézkedéseket hozott Helsinkiben az Észak-atlanti Tanács is. Ezt követően a NYEU
Miniszteri Tanácsa arról is döntött126, hogy segítséget nyújtanak az ENSZ szankciók
betartatása érdekében Magyarországnak, Romániának és Bulgáriának a Dunán végzett
tevékenységükhöz. (Dunai Művelet) Később, 1993. június 08-án együttes ülést tartott
az Észak-atlanti Tanács, valamint a NYEU Tanácsa, ahol jóváhagyták azokat a közös
NATO/NYEU műveleteket, amelyeknek célja az embargós intézkedések betartatása
volt. E közös műveleteket a két szervezet irányítása alatt hajtották végre. A közös
alkalmi kötelék vezetésére közös Adriai-tengeri parancsnokot neveztek ki. 127 Ezek
mellett meg kell említeni még az 1994-es mostari rendőri kontingens telepítését, 128 az
1998-as koszovói biztonsági megfigyelői műveletet, az 1997. év elején Albániában a
piramis játék következtében előállt helyzet helyreállítása érdekében, az ENSZ
126
1993. április 05.
127
http://www.weu.int/
128
Unified Poloice Force, UPFM 1994. július -1996. október
56
Biztonsági Tanács által adott felhatalmazás alapján indult többnemzetű humanitárius
mentő akciót, amelynek eredményeképpen 1997. májusában választásokat tartottak és
júliusban új kormány került az ország élére.129 Ezt követte ugyancsak Albániában az
1997. évtől 2001. évig tartó ún. MAPE művelet, 130 (Többnemzetű Rendőri Tanácsadó
Elem) amelynek célja az albán rendőrség újjáépítése, modernizálása és kiképzési
rendszerének átalakítása volt.
A Nyugat- európai Unió újraélesztése nevében és fennállása során talán egyik
legfontosabb döntés 1992. június 19-én született 131 a külügy- és védelmi miniszteri
találkozón, amikor is kiadták a petersbergi nyilatkozatot. A dokumentumban a
tagállamok vállalták a humanitárius és mentési feladatok, a békefenntartó feladatok és
a válságkezelésben résztvevő harcoló erőkkel kapcsolatos – beleértve a béketeremtési
– feladatok végrehajtását. A szervezet újjászületésének betetőzéseként is értékelhető
volt ez, amely a legátfogóbban fogalmazta meg a NYEU szerepét Európában. Ezen az
eseményen vettek részt először a későbbi társult partnerek külügy- és védelmi
miniszterei.
1994. május 09-én a NYEU Miniszteri Tanácsának ülésén Luxemburgban
kiadták a „Kirchbergi Nyilatkozatot”, amelynek értelmében kilenc közép- és kelet-
európai ország társult partneri státuszt kapott. Így a rendes tagok 132 és a társult tagok133
mellett megjelentek a társult partnerek134 és a megfigyelők135 is.
Tagállamok: 10 (akik tagjai mind a NATO-nak, mind az EU-nak) Belgium,
Egyesült Királyság, Franciország, Görögország, Hollandia, Luxemburg, Németország,
Olaszország, Portugália, Spanyolország
Megfigyelők (Observers) azok az országok, amelyek az EU-nak igen, a NATO-
nak nem tagjai (Ausztria, Finnország, Írország, Svédország), továbbá a mindkét
szervezetben tag Dánia megfigyelői státuszt élveznek a NYEU-ban. A megfigyelők
jogai hasonlóak a társult tagokéhoz, ám részvételük a különböző szervekben
129
ALBA művelet
130
http://www.weu.int/ 5. Crisis Management Operations (1997-2001)
131
NyeU tagállamok külügy- és védelmi miniszteri találkozó, Bonn közelében
132
NyeU összes tagországa egyúttal tagja a NATO-nak és az EU-nak
133
Tagjai a NATO-nak, de nem tagjai az EU-nak
134
Nem tagjai sem a NATO-nak, sem az EU-nak
135
NATO és/vagy EU tagok
57
korlátozottabb, csakúgy, mint súlyuk és tekintélyük az elsősorban védelmi és katonai
kérdésekben.
Társult partnerek (Associate Partners) azok a közép-kelet-európai országok,
amelyek társult tagjai az EU-nak, és nem tagjai a NATO-nak (Bulgária, Észtország,
Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia) társult partneri státuszt élveznek
a NYEU-ban. A társult partnerek részt vehetnek a Tanács ülésein, ugyanakkor a
különböző szervekben részvételük és jogaik (pl. Tanács munkacsoportjai, Tervezési
Sejt, Katonai Bizottság) - bár folyamatosan bővülnek - de a más státusszal rendelkező
országokhoz képest korlátozottabbak.
Társult tagok (Associate Members) azok az európai országok, amelyek a
NATO-nak igen, de az EU-nak nem voltak tagjai (Csehország, Izland, Lengyelország,
Magyarország, Norvégia, Törökország) társult tagi státuszt élveznek a NYEU-ban. A
teljes jogú tagokat követően a társult tagok élvezik a legtöbb jogot a NYEU-ban. A
társult tagok teljes mértékben részt vehetnek a NYEU Tanács ülésein és a NYEU
legtöbb szervének munkájában. Joguk van felszólalni, de nem akadályozhatják a
rendes tagok által meghozott döntéseket. Csatlakozhatnak a meghozott döntésekhez, és
részt vehetnek azok megvalósításában, ha a tagállamok többsége ezt nem ellenzi.
Bár több ország is csatlakozott a szervezethez, vált társult taggá, illetve kapott
megfigyelői státuszt mégis nehezen találta helyét a NATO és az Európai Unió
árnyékában. Ennek következtében az 1999. június 3 – 4-i kölni csúcson döntés
született a NYEU válságkezeléssel összefüggő védelmi feladatainak EU-ba történő
fokozatos beolvasztásáról. E folyamat jegyében 2001-től a Nyugat-Európai Uniót
lényegében már csak a Brüsszeli Szerződés kollektív védelemről rendelkező V.
cikkével136 összefüggésben tartják fenn, amely ugyanakkor névleges, hiszen a kollektív
védelem már a NATO-ban biztosított minden tagállam számára. Éppen ezért a
válságkezeléssel összefüggő kérdések EU-hoz delegálásával, az EU intézményeibe
történő telepítésével, a NYEU, mint szervezet érdemi működése 2001. július 1-i
hatállyal megszűnt.137 A megszűnést követően a kollektív védelmi funkciót a NATO
vette át, miután az Európai unió a helsinki csúcson hozott döntések értelmében csak a
136
„Ha a Magas Szerződő Felek valamelyikét Európában fegyveres támadás érné, a többi Magas Szerződő Fél –
az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 51. cikkének rendelkezéseivel összhangban – a megtámadott Félnek
minden rendelkezésükre álló katonai és egyéb segítséget és támogatást megad.”
137
A NyeU Miniszteri Tanácsának 2000. november 13-i ülése
58
petersbergi feladatok tekintetében akar saját műveleti képességeket kialakítani. A
NYEU szerveinek egy része megmaradt (pl. Parlamenti Közgyűlés), egy részét
átemelték az EU-ba (Biztonsági Tanulmányok Intézete, Műhold Központ), míg más
szerveket új formában hozott létre az EU.
Európai Unió
Az Európa Unió kialakulásának előzményei
Az európai integráció első intézményes formái a II. világháború befejezését
követően az 1945 és 1950 közötti időszakban alakultak ki. A kettészakadt Európában
hathatós intézkedéseket kellett tenni az európai államok közötti újabb háborúk
megelőzése érdekében. Kezdeti lépésként 1946-ban Churchill egyfajta Európai
Egyesült Államok gondolatát és ehhez megfelelő szervezet létrehozását vetette fel.
Egyrészt kibontakozóban volt a két világrendszer közötti hidegháború, másrészt
lépéseket kellett tenni a történelmileg kialakult német-francia ellentét feloldására,
harmadrészt pedig Nyugat Európának szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy ha az
USA mellett bele kívánnak szólni a világ problémáinak megoldásába integrálni kell a
külön utakon járó államok erejét. Így a gazdasági integrálódás mellett egyre jobban
előtérbe került Európa politikai és védelmi integrációjának kérdése is.
1948-ban jött létre a George Marschall Nobel díjas katona és államférfi nevét
viselő, Európa újjáépítésének megsegítésére meghirdetett Marschall terv
végrehajtására az Európai Gazdasági és Együttműködési Szervezet 138 amely 1960-ban
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetté139 alakult.
1949-ben alakult meg összeurópai kormányközi szervezetként, Strasbourg
székhellyel az Európa Tanács. Fő célkitűzései között a pluralista demokrácia,
jogállamiság, az emberi jogok védelme, az európai kulturális identitás kialakulásának
támogatása és fejlesztése, társadalmi problémák kezelése szerepelt. Szervei a
Miniszteri Bizottság, Parlamenti Közgyűlés, Titkárság, valamint az Emberi Jogok
Európai Bírósága. Tagállamainak száma mára már meghaladja a 40-t. Magyarország
1990 óta tagja.
Nyugat-Európa védelmi és biztonsági integrációjának első lépéseként 1948-ban
a Benelux államok Nagy-Britanniával és Franciaországgal közösen létrehozták a
138
Organization of European Economic Cooperation, (OEEC)
139
Organization for Economic Cooperation and Development, (OECD)
59
Nyugati Uniót. Mivel azonban Nyugat-Európa védelmi rendszerének kialakításában az
USA is érdekelt volt 1949.-ben Washingtonban megalakult az Észak-atlanti Szerződés
Szervezete, a NATO. (lásd alább). Majd 1954-ben - ugyan önálló katonai szervezet
nélkül – létrejött a Nyugat-európai Unió (WEU). (lásd fent)
1950 tavaszán az USA és Nagy Britannia külügyminiszterei felkérték Robert
Schumann francia külügyminisztert, hogy tegyen megfelelő javaslatot Németország
nyugati államközösségbe való bevonására. A terv előkészítésére Jean Monnet, a
francia kormány tervezési részlegének vezetőjét kérte fel, aki azt javasolta, hogy az
érintett államok először egy behatárolt területen állapodjanak meg egyfajta közös
döntéshozatali mechanizmus létrehozásáról, mivel a nemzeti szuverenitás átfogó
feladására még nem érett meg az idő, valamint a fejlődés merőben nemzeti keretek
közt hagyása lehetővé teszi az Európa Tanács döntéseinek tagállami megvétózását a
Miniszterek Tanácsában. Schumann elfogadta Monnet javaslatait és még 1950. május
09-én előterjesztette a francia-német szén- és acéltermelés közös főhatóság alá
helyezésének tervét. Konrad Adenauer akkori német szövetségi kancellár azonnal
beleegyezett. Ezzel lehetővé vált a német-francia történelmi megbékélés és eljött az
idő az egységes Európa megteremtése megkezdésének. 1950. június 20-án az alapító
államok140 elfogadták a Schumann Nyilatkozat elveit, és 1951. április 18-án Párizsban
aláírták az Európai Szén és Acélközösség megalapításáról szóló Szerződést (ESZAK),
amely 1952. július 25. lépett hatályba.
Ugyanaz a hat ország, amely létrehozta az ESZAK-ot, 1957 március 25-én
megalakította az Európai Atomenergia Közösséget. A szerződést Rómában írták alá és
1958. január 01-én lépett hatályba. A szervezet célja az atomenergia békés
felhasználásának szabályozása.
Ugyancsak Rómában, 1957 március 25-én a már említett hat ország ratifikálta
az Európai Gazdasági Közösség megalapításáról szóló szerződést, amely szintén 1958.
január 01-én lépett hatályba. Célja a tagállamok gazdasági integrációjának
megvalósítása volt.
A három szervezet külön intézményeinek összevonásáról 1965. április 08-án
született döntés Brüsszelben141 Az összevonásra 1967-ben került sor, s ekkor alakult ki
140
Benelux Államok, Franciaország, Németország, Olaszország
141
„Fúziós szerződés” (Merger Treaty)
60
a jelenlegi Európai Közösség intézményrendszere, amely az Európai Parlamentből, a
Miniszterek Tanácsából, az Európai Bizottságból, az Európai Bíróságból, valamint a
Számvevőszékből áll. Az Európai Közösség fejlődése két irányba mutat. Egyrészt
elmélyül a belső integráció, azaz a tagállamok jogalkotási hatásköréből egyre több
terület kerül át közösségi szintre és így a Közösség gazdasági, társadalmi, politikai
arculata egyre egységesebbé válik. Másrészt a Közösség folyamatosan bővül. 1973-
ban csatlakozott Dánia, az Egyesült Királyság és Írország, 1981-ben Görögország;
1986-ban Portugália és Spanyolország; majd 1989-ben a német újraegyesítés
eredményeképpen a volt NDK területe, 1995-ben az EFTA 142 tagországok143 közül
Ausztria, Svédország, Finnország, majd 2004-ben további tíz ország, köztük
Magyarország.
Az európai népek uniója megteremtésének törekvése már az Európai
Közösségeket létrehozó 1957. március 25-én aláírt és 1958. január 01-én hatályba
lépett Római Szerződés preambulumában is helyet kapott, csakhogy ennek politikai
realitása évtizedekig nem volt meg. Az 1986 elején aláírt és 1987július 01-én hatályba
lépett, a közösségi szerződéseket módosító Egységes Európai Okmány azonban már
reális alapot szolgáltatott az Európai Közösségek gazdasági és politikai unió irányába
történő továbbfejlesztéséhez. Az aláíró 12 tagállam az új szerződés elfogadásakor
elhatározta, hogy a tagállamok kormányközi konferencia keretében megvizsgálják a
gazdasági és politikai unióra való áttérés lehetőségét. Míg a gazdaság területén az
integráció következő fokozataként a világgazdasági versenyben való helytállás
eszközeként az egységes valuta bevezetése jelentkezett, addig a politikai unió
megteremtésére irányuló törekvések sokkal nehezebben fogalmazódtak meg. A
fordulópontot a közép-kelet európai változások, ezen belül a német egység problémája
hozta meg, amelynek következtében az 1990. évi júliusi EK-csúcs döntött egy politikai
unióra vonatkozó megállapodás létrehozására irányuló kormányközi konferencia
összehívásáról. Ennek eredményeképpen a tagállamok külügyminiszterei és
pénzügyminiszterei 1992. február 7-én Maastrichtban aláírták az Európai Unióról
szóló Szerződést, amely 1993. november 01-én lépett hatályba. A Szerződés, ami a
Római Szerződés második nagy módosítása nem szüntette meg a korábbi három
142
Európai Szabadkereskedelmi Társulás
143
Ausztria, Finnország, Izland, Norvégia, Svájc, Svédország, Liechtenstein
61
Közösséget. Az Unió nem kapott önálló jogalanyiságot – nem is jogi kategória, inkább
politikai fogalom, ami az integráció kiteljesedését jelenti. Az EGK nevét EK-ra
módosította, jelezve e Közösségnek a közös piaccal kapcsolatos általános hatáskörét a
másik két Közösség lehatárolt jogköreivel szemben. Bevezette a hárompilléres
értelmezést, amelyből az I. pillér a korábbi három szervezetet (ESZAK, EK, EAK), a
II. pillér a kormányközi alapon szerveződő kül- és biztonságpolitikai együttműködést,
(lsd. alább) a III. pillér pedig a kormányközi alapon szerveződő bel- és igazságügyi
együttműködést foglalja magába.
Az Európai Unió intézményrendszere
Az Európai Unió intézményrendszere egyedülálló képződmény a nemzetközi
jogban. Nem hasonlítható sem a hagyományos nemzetközi szervezetekhez, sem az
államokhoz. Az EU működésében a kormányközi és a szupranacionális jegyek
keverednek. Az Európai Unió döntéshozatali és működési mechanizmusait alapvetően
az alábbi öt fő szerv biztosítja:
 az Európai Unió Tanácsa144
 az Európai Bizottság145
 az Európai Parlament146
 az Európai Közösségek Bírósága147
 az Európai Számvevőszék148
Az Európai Unió három pillére
A három pillér működésének jogi alapját az EU alapítószerződései fektetik le. A
Szerződések négy különálló szerződést takarnak, a három Közösség
alapítószerződéseit, valamint az Európai Uniós Szerződést, amelyet Maastrichtban
alkottak meg. A három közösségi szerződés teljes egészében az Európai
Közösségekre, azaz az EU első pillérére vonatkozik, az EU Szerződés pedig
megosztott a három pillér között. A három pillér felépítését a következő ábra
szemlélteti.
144
Council of the European Union
145
European Comission
146
European Parliament
147
Court of Justice of the European Communities
148
Euopean Court of Auditors
62
Az Európa Unió három pillére
Európai Unió
1. pillér 2. pillér 3. pillér
Európai Közösségek Közös kül- és Rendőrségi és bűnügyi

biztonságpolitika együttműködés
(korábban: bel- és
igazságügyi együttműködés)
EK Euratom ESZAK
E megoldás lényege, hogy az Unió a korábbi Európai Közösségeknél szélesebb
hatáskörökkel rendelkezik, amelyek nagy részét a tagállamok közösen, kormányközi
alapon gyakorolják. Az egyes pillérek az Unió működésének különböző kérdéseit
testesítik meg. Mindegyik önálló szabályrendszerre épül, ugyanakkor az
intézményrendszerből csak a Miniszterek Tanácsa és az Európai Tanács tekinthetők
olyan szerveknek, amelyek átfogó kompetenciával rendelkeznek mindhárom pillérben.
A többi közösségi intézményt a kormányközi alapon működő második és harmadik
pillér csak kölcsön veszi. A három pillér közül részletesebben csak a II. pillérrel, azaz
a közös kül és biztonságpolitikával foglalkozom, mivel ez az a terület, amely a
béketámogató műveletekhez a leginkább kapcsolódik.
A Maastrichti Szerződés a közös kül- és biztonságpolitika fő céljaiként sok
egyéb terület mellett többek közt az Unió és tagállamai védelmének és biztonságának
erősítését, a béke fenntartását, valamint a nemzetközi biztonság megerősítését
fejlesztését jelölte meg. Az általános elvek szerint a tagállamok minden általános
jelentőségű kül- és biztonságpolitikai kérdésről tájékoztatják egymást, és egyeztetik
magatartásukat. Ennek ellenére az első években nem lehetett elmondani, hogy létrejött
volna „valódi” közös külpolitika. A közös fellépés több esetben is kudarcot vallott,
amelyek közül kiemelkedik a Jugoszláviával kapcsolatos egységes álláspont
kialakításának hiánya. Az Amszterdami Szerződés a hatékonyabb közös külpolitikai
megjelenés megteremtése érdekében megváltoztatta mind a döntéshozatali, mind a
63
jogforrási rendet. Új jogforrásként a közös fellépés 149, valamint a közös álláspont150
mellett bevezette az un. közös stratégiákat 151, valamint bevezette a konstruktív
tartózkodás intézményét, ami lehetővé tette, hogyha egy tagállam nem akar részt venni
egy közös akcióban, de megakadályozni sem akarja azt, akkor tartózkodik, és ezzel
nem gátolja a közös cselekvést. A közös álláspont egy-egy ügyben, esetleg egy
földrajzi térségben felmerülő eseménnyel kapcsolatban teszi egyértelművé az Unió
értékelését. Az eddig elfogadottak között találhatók gazdasági vagy más jellegű
szankciót elrendelő, illetve célokat és prioritásokat meghatározó közös álláspontok. A
szankciót elrendelő közös álláspontokra példaként említhető az ENSZ Biztonsági
Tanácsa határozatával, Nigériával szemben elrendelt szankcióról szóló közös
álláspontok, amelyek vízumtilalomról, fegyverembargóról, sport bojkottról
rendelkeztek,152 valamint a Jugoszlávia ellen elrendelt korlátozó intézkedésekről szóló
közös álláspont153, amelynek értelmében „moratórium kerül bevezetésre a
kereskedelemhez és a beruházásokhoz kapcsolódó kormányzati exporthitelezésre,
beleértve a privatizáció kormányzati finanszírozását”. 154 Ezt követően a Tanács 1998.
május 07-én még egy közös álláspontot155 bocsátott ki az Unió Közös Kül- és
Biztonságpolitikája keretén belül. Ennek értelmében „A Jugoszláv Szövetségi
Köztársaság külföldön lévő követelései befagyasztásra kerülnek”. 156
A változtatások ellenére azonban továbbra is megoldatlan maradt a közös
védelempolitika megteremtése. Ezt bizonyította az 1998-99-es koszovói válság is,
amely még jobban azt erősítette, hogy az Európai Uniónak határozottabb közös
álláspontot kell képviselnie az európai biztonságpolitikában. A konfliktus megmutatta,
hogy az Európai Unió az Amerikai Egyesült Államok nélkül csak korlátozott
szerepvállalásra alkalmas. Egyre inkább erősödött az a nézet, hogy a fő probléma a
különböző válságok hatékony kezelése lesz. Ilyen előzmények után került sor az 1999.
június 3-4-i kölni csúcsértekezletre, ahol végül is megszülettek a szükséges döntések.
149
joint action, action commune
150
common position, position commune
151
common strategies, strategies communes
152
Common Position of 20 November, 1995 (95/515/CFSP),OJ 1995 L 298/1., Common Position of 4
December, 1995 (95/544/CSFP) OJ 1995L 309/1.
153
Common Position of 19 March 1988 (98/240/CFSP) OJ 1998 L 95/1.
154
Common Position of 19 March 1988 (98/240/CFSP) OJ 1998 L 95/1. 3. cikk
155
Common Position of 7 May 1988 (98/326/CFSP) OJ 1998 L 143/1.
156
Common Position of 7 May 1988 (98/326/CFSP) OJ 1998 L 143/1. 1 cikk
64
A tagállamok arról határoztak, hogy a NYEU-t, mint szervezetet megszüntetik, és a
NYEU 1992-ben vállalt „petersbergi feladatai” beépültek az EUSZ 17. cikke (2)
bekezdésébe. Ezek a humanitárius és evakuációs, békefenntartási, válságkezelési és
békekikényszerítési feladatok voltak. A tagállamok az 1999. december 10-11-i
helsinki csúcson próbálták meg konkrét feladatok formájában is meghatározni a Kölni
Nyilatkozat elképzeléseit. A helsinki csúcs legfontosabb döntése az volt, hogy a
Tagállamoknak fel kell állítani egy olyan önálló európai 50-60.000 fős katonai
gyorsreagálású katonai erőt, amely 60 napon belül telepíthető, és legalább egy éven
keresztül fenntartható, rendelkezik a szükséges parancsnoki, irányítási, logisztikai,
hírszerzési kapacitásokkal és kezelni tudja a petersbergi feladatokat. A tagállamok
megerősítették, hogy a gyorsreagálású haderő nem egy európai hadsereg, hanem egy
válságkezelésre alkalmas, szükség esetén bevethető többnemzetiségű haderő.
Napjainkra szem és fültanúi lehetünk annak, hogy az Európai Unió egyre
nagyobb szerepet kíván vállalni és vállal is a válságkezelő /békefenntartó/
műveletekben. E feladatok teljesítése érdekében létrehozta közös védelempolitikájának
politikai és katonai szerveit, a Politikai és Biztonsági Bizottságot (Political and
Security Committe),157158 a vezérkari főnökökből, illetve azok delegáltjaiból álló
Ezt az intézményt, amelynek a nevét Politikai Bizottságról a Nizzai Szerződés változtatta meg
157
Politikai és Biztonsági Bizottságra a kölni, majd a helsinki határozatok értelmében hozták létre a Tanács
és a CFSP főképviselő alárendeltségében, először ideiglenes jelleggel (2000. március 1-én) majd állandó tanácsi
szervként. Teljes kapacitással 2001. januárjától működik.
/http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/l_02720010130en00010003.pdf Council Decision 22 of January 2001.
(2001/78/CFSP)/ A tagállamok nagyköveti szintű képviselői vesznek részt benne és hetente kétszer Brüsszelben,
üléseznek. A CFSP minden területén illetékes szerv, központi szerepbe igazán akkor kerül, amikor az Európai
Uniónak egy válsághelyzetre kell reagálnia. Válsághelyzet esetén a Politikai és Biztonsági Bizottság foglalkozik
az üggyel és kidolgozza a lehetséges megoldásokat. Ez az a szerv, amely a Tanács felhatalmazásával a politikai
kontrollt és a stratégiai irányítást gyakorolja. Ez tulajdonképpen a Tanács döntési jogkörének delegálását jelenti.
Döntései elfogadásakor tiszteletben kell tartania a közösségi jogi aktusokat. Munkáját a Katonai Bizottság, a
Katonai Törzs, a Válságkezelés Civil Aspektusaival foglalkozó Bizottság és a Civil Katonai Csoport segíti.
158
Védelmi Tanulmányok 57. szám Rácz András Az Európai Unió katonai képességeinek jejlődése 1992 – 2004
26. 46. és 62. o.; Ferenc Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája 192. o.
65
Katonai Bizottságot (EU Military Committe)159160 és a mintegy 160 fős Katonai
Törzset (EU Military Staff).161162 A válságkezelés intézményeit lásd a mellékletben.
Az Európai Unió válságkezelési műveletei
Az Európa Unió történetében hatalmas kudarcként kell értékelni mind a
délszláv, mind a koszovói háborút. Az Uniónak mindkét esetben rá kellett döbbennie,
hogy az ilyen jellegű válságok kezelésére katonai erő nélkül csak a rendelkezésre álló
eszközökkel nem alkalmas. Ennek következtében az Európai Unió helyett a NATO-
nak kellett beavatkoznia, a NATO-nak kellett megoldania a kialakult helyzetet. Az
Unió az ESDP keretében egy kicsit megkésve ugyan, de erre tett kísérletet a 2000-es
évek elején. Az Unió balkánon történő szerepvállalásának számos területe van, a
katonai válságkezelési akciók mellett megtaláljuk a civil válságkezelési akciókat is, pl.
az EU finanszírozza a balkáni újjáépítés 80 %-át.
Az Európai Unió válságkezelési műveletei,163 2003. január 1-én kezdődtek
Bosznia- Hercegovinában, akkor, amikor az ENSZ Rendőri Misszió feladatait átvette.
Ezt követte Macedóniában a 2003. év márciusában indult Concordia hadművelet, majd
2003. év júniusában a Kongói Demokratikus Köztársaságban az első már tisztán EU –
akcióként végrehajtott Artemis hadművelet. A Concordia befejeződése és annak sikere
159
Az EU katonai válságkezelési intézményei közül elsőként a tagállamok vezérkari főnökeiből és ezek katonai
képviselőiből álló, vezérkari főnöki szinten működő, 2001. április 9.-én állandó testületté váló Katonai
Bizottságot kell megemlíteni, amely katonai tanácsokkal látja el a Politikai és Biztonsági Bizottságot, illetve
irányítja a Katonai Törzs munkáját. Elnöke? részt vehet a Tanács ülésein, amikor katonai jellegű döntéseket
hoznak. Üléseit eseti jelleggel a szükségleteknek megfelelően tartja. A Katonai Bizottság munkáját egy Katonai
Munkacsoport, a Katonai Törzs és más osztályok, szolgálatok segítik. A Katonai Bizottságnak állandó elnöke
van, (Első elnöke a finn Gustav Hägglund tábornok volt, akinek mandátuma négy évre szólt) aki egy
négycsillagos tábornok és lehetőleg volt vezérkari főnök. A bizottság tagjai maguk közül választják ki és az
Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa nevezi ki. Megbízatása, amennyiben a Tanács másképp nem
határoz három év. Ő a bizottság szóvivője és a CFSP főképviselő katonai főtanácsadója. Fontos szerepet játszik a
tagállamok közötti együttműködésben és konzultációban a válságmegelőzés és válságkezelés területén.
160
26. 46. és 62. o.; Gazdag Ferenc Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája 192. o.
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/l_02720010130en00040006.pdf Council Decision 22 of January 2001.
(2001/79/CFSP)
161
A katonai szakértelmet biztosító, 2001. június 11.-én állandó testületté váló Katonai Törzs a tagállamok által a
Főtitkárságra vezényelt katonai személyzetből tevődik össze. A törzs élén a Főigazgató áll, aki egy
háromcsillagos tábornok. (Első főigazgatója a német Rainer Schuwirth tábornok lett) Feladatai közé a
válságkezelő műveletek tervezése és vezetése, a korai előrejelzés, helyzetértékelés, valamint a petersbergi
feladatok stratégiai tervezése tartozik. Meg kell jegyezni, hogy a Katonai Törzs műveleti tervezéssel nem
foglalkozik ezt a NATO illetékes szervei végzik.
162
27. 46. és 62. o.; Gazdag Ferenc Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája 192. o.
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/l_02720010130en00070011.pdf Council Decision 22 of January 2001.
(2001/80/CFSP)
163
http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?id=268&lang=HU&mode=g ;Rácz András Az Európai Unió katonai
képességeinek fejlődése 1992 – 2004. Védelmi Tanulmányok 57. sz. 95-118. o. Budapest SVKK 2004.
66
után 2003. december 15-én indult el szintén Macedóniában az ún. Proxima
hadművelet, majd 2004. év nyarán kezdődött Grúziában 164 az első civil válságkezelési
akció Themis néven. Ugyanezen évben kezdődött meg a mindmáig legnagyobb
katonai művelet Bosznia- Hercegovinában Althea névvel. A következőkben e
műveletek áttekintésére kerül sor, azzal a megjegyzéssel, hogy az EU műveletek sorát
más egyéb missziók is gazdagítják, mint például Irakban, Palesztinában, Kongóban,
Darfurban és Indonéziában, de ezek részletes áttekintésére e dolgozat keretein belül
nincs lehetőség.
Az Európai Unió első rendőri missziója - Bosznia– Hercegovinában (EU

Police Mission /EUPM/)165
Az Európai Unió első önálló művelete a boszniai rendőri misszió volt, amely
hivatalosan 2003. január 1-én váltotta fel az ENSZ hét éven keresztül működő
nemzetközi rendőri misszióját, miután a Nemzetközi Különleges Rendőri Egység 166
mandátuma 2002. december 31-én lejárt. Az Unió, misszió átvételére vonatkozó
ajánlatát az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2002. március 5-én fogadta el az 1396. számú
határozatában.167 Ezt követően 2002. március 11-én fogadta el az Európai Unió
Tanácsa a Bosznia- hercegovinai EU Rendőri Misszió megindításáról szóló közös
akciót. (Council Joint Action of 11 March 2002 on the European Union Police Mission
/2002/210/CFSP/)168
164
http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?id=268&lang=HU&mode=g
165
http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?id=585&lang=HU&mode=g és a www.eupm.org
166
International Police Task Force /IPTF/
167
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/UN%20Security%20Council%20Resolution%201396.pdf
168
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/Joint%20Action%202002%20210%20CFSP.pdf
67
A művelet megkezdésére csaknem egy év előkészítő munka után került sor. A
főparancsnokság Szarajevóban van, első parancsnoka a svéd Sven Frediksen volt, akit
halála után 2004. március 1-i hatállyal az ír Kevin Carthy váltott.169
A misszióban kezdetben közel 500 fő vett részt. Ez a szám mára, 207 főre
csökkent, amelyből 170 rendőr, 37 civil szakértő és közel kettőszáz helyi alkalmazott.
A műveletben Lengyelország kivételével az Európa Unió 24 tagállama, valamint 8
nem tagállam képviselteti magát.170 Magyarország a korábbi öt fő helyett három
rendőrrel vesz részt az akcióban.171
Az Európai Unió boszniai rendőri missziója mandátuma eredetileg 2005.
december 31-ig szólt. Célja Bosznia– Hercegovinában egy professzionális, politikailag
semleges és etnikailag elfogulatlan rendőri szervezet kiépítésében való segédkezés. A
rendelkezésre álló három év alatt a következő feladatokat kellett megvalósítania: 172
 A rendőri erők függetlenségének és beszámoltathatóságának elősegítése.
 Harc a szervezett bűnözés és a korrupció ellen.
 A helyi rendőrség anyagi bázisának kialakítása és fenntartása.
 Intézményépítés.
Az EUPM mind méretében, mind költségvetését tekintve is kisebb elődjénél.
Addig, amíg az ENSZ nemzetközi rendőri missziója a végéhez közeledve 1600 fős
volt, a költségvetése pedig 121 millió, az EU művelet ahogy azt már fent említettem
mintegy 500 fős, éves költségvetése pedig 38 millió Euró, amelyből 20 milliót a
közösség költségvetéséből fizettek, a fennmaradó 18 milliót pedig a résztvevő
tagállamok biztosították.
Az Európai Unió Tanácsa a Bosznia- hercegovinai EU Rendőri Misszió 2005.
december 31.-én lejárt mandátumának meghosszabbításáról, 2005. november 24.-én
döntött. (Council Joint Action of 24 November 2005 on the European Union Police
Mission ni Bosnia and Hercegovina (BiH) /2005/824/CFSP/)173
169
http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2004/l_058/l_05820040226en00270027.pdf Council Decision
2004/188/CFSP of 23 February 2004 concerning the appointment of the Head of Mission/Police Commissioner
of the European Union Police Mission (EUPM)
170
A misszió kezdetekor az EU mind a 25 tagállama és 9 nem tagállam vett részt a műveletben. Jelenleg
Lengyelország és Kanada nem küldött résztvevőt.
171
http://www.eupm.org/Documents/Weekly.pdf
172
http://www.eupm.org/Mission%20Objectives.asp
173
http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/site/en/oj/2005/l_307/l_30720051125en00550058.pdf
68
Az akció költségvetése174
Főbb kiadások típusai Összeg

[millió euró]
A rendőri állomány illetménye (napidíj, jutalmak stb.) napidíja: 17
Utazási költségek: 1
Műveleti működési költségek: 11
Helyi alkalmazottak: 4
Nemzetközi polgári alkalmazottak: 5
Összesen: 38
E rendőri misszió felállításával az Uniónak a korábbiak mellett egy újabb
eszköz áll rendelkezésre az ország stabilizálásához és demokratizálásához. 175
Az EU Police Mission résztvevő erők
A táblázat a 2006. március 24.-i állapotot tükrözi
Az Európai Unió Nem EU-tagállamok
Rendőr Civil Össz. Rendőr Civil Össz.
Egyesült Királyság 18 7 25 2 1 3
Bulgária
Ausztria 5 0 5 Izland 1 0 1
Belgium 3 1 4 Norvégia 3 1 4
Ciprus 2 0 2 Románia 8 0 8
Csehország 5 0 5 Oroszország 2 0 2
Dánia 3 1 4 Svájc 3 0 3
Észtország 2 0 2 Törökország 6 2 8
Finnország 5 2 7 Ukrajna 5 1 6
Franciaország 16 0 16
Görögország 4 0 4
Hollandia 13 2 15
Írország 4 4 8
Lettország 3 1 4
Litvánia 2 0 2
Luxemburg 2 0 2
Magyarország 3 0 3
Málta 2 0 2
Németország 11 3 14
Olaszország 13 4 17
Portugália 4 1 5
Spanyolország 6 5 11
174
Rácz András Az Európai Unió katonai képességeinek fejlődése 1992 – 2004. Védelmi Tanulmányok 57. sz.
98. o. Budapest SVKK 2004.
175
A háború utáni újjáépítésében jelentős szerepet vállalt az Európai Unió. Közel 2 milliárd Eurót invesztált az
országba, emellett jelentős mértékben hozzájárul az infrastruktúra, az államigazgatási rendszer felállításához stb.
69
Svédország 6 1 7
Szlovákia 4 0 4
Szlovénia 4 0 4
Összesen 140 32 172 Összesen 30 5 35
Az Európai Unió második rendőri missziója – Macedóniában (Proxima)176
2003 nyarán a macedón vezetés azzal a kéréssel fordult az Európai Unióhoz,
hogy az Unió nyújtson segítséget Macedóniának az Ohridi egyezményben foglaltak
megvalósításához, a szervezett bűnözés elleni harchoz, valamint a rendőri szervek
modernizálásához. A Tanács 2003. szeptember 29.-én elfogadta ezt a kérést és
határozatot hozott a macedóniai rendőri misszió megindításáról. (Council Joint Action
2003/681/CFSP of 29 September 2003 on the European Union Police Mission in the
Former Yugoslav Republic of Macedonia /EUPOL ‘Proxima’/)177
A Proxima 2003. december 15.-én indult. A kezdetben egy évre szóló
mandátumát az Általános Ügyek Tanácsa 2004. október 11-én további egy évvel
meghosszabbította, így a művelet, amelyet az Európai Unió önállóan, NATO
képességek igénybevétele nélkül bonyolított le, 2005. december 14.-ig tartott.
Első vezetője a belga Bart d’ Hooge volt, akit 2004. december 15-i hatállyal a
német Jürgen Scholz váltott.178
Az akcióban 166 fővel csaknem az összes EU tagállam részt vett Dánia,
Írország és Észtország kivételével. A küldetéshez csatlakozott még négy nem EU
tagállam Norvégia, Svájc, Törökország, és Ukrajna összesen huszonhárom fővel.
Magyarország a műveletben öt fővel képviseltette magát. A fenti személyzet munkáját
közel ugyanennyi macedón alkalmazott segítette.
A Proxima főhadiszállása Skopjéban a belügyminisztérium épületében volt. Az
öt regionális parancsnokság Skopje, Tetovo, Kumanovo, Gostivar és Ohrid városokban
működött. Az állomány túlnyomó része ezeken a parancsnokságokon dolgozott, ahol
az alábbi feladatokat látták el:
 A jogállamiság biztosítása.
176
http://www.eupol-proxima.org/index.html
177
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/Council%20Joint%20Action%202003%20681%20CFSP.pdf
178
http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/site/en/oj/2004/l_367/l_36720041214en00290029.pdf Council
Political And Security Committee Decision Proxima/2/2004 of 30 November 2004 concerning the appointment of the
Head of Mission of the EU Police Mission in the former Yugoslav Republic of Macedonia, EUPOL Proxima
(2004/846/EC)
70
 Harc a szervezett bűnözés (csempészet, ember-, fegyver- és kábítószer-
kereskedelem) és a korrupció ellen.
 A macedón belügyminisztérium reformjának, a rendőrség bizalomépítő
intézkedéseinek támogatása.
 A határőrség működőképességének javítása.
 Fokozott rendőri együttműködés kialakítása a szomszédos államokkal.
E feladatok megvalósításában szorosan együttműködtek a macedón rendőrség
tagjaival, a belügyminisztérium állományával. A műveletben résztvevő személyi
állomány költségeit ideértve a fizetést, az utazást, a biztosítást a küldő államok
viselték. A további, alapvetően működési kiadásokat a közös költségvetés erre a célra
elkülönített részéből fedezték. A Proxima műveletet mind Brüsszel, mind pedig Skopje
sikeresnek ítélte.
Az Proxima műveletben részt vett erők179
EU-tagállamok Harmadik államok
Résztvevő erők Résztvevő erők
Államok Államok
(fő) (fő)
3 Norvégia 5
Ausztria
Belgium 6 Svájc 3
Ciprus 4 Törökország 8
Csehország 3 Ukrajna 5
Dánia 6
Finnország 8
Franciaország 26
8
Görögország
Hollandia 14
Írország 2
Lengyelország 3
Lettország 2
Litvánia 2
Luxemburg 1
Magyarország 5
Nagy-Britannia 8
Németország 24
Olaszország 14
179
71
Portugália 1
Spanyolország 10
Svédország 11
Szlovénia 5
Összesen 166 Összesen 23
Az Európai Unió első katonai válságkezelő missziója180 – Macedóniában

(Concordia)
Ahogy az mindenki előtt ismert 2001. év tavaszán fegyveres harcok törtek ki
Macedónia területén a macedónok és az albán kisebbség között. Miután a szembenálló
feleknek 2001. augusztus 13-án Ohrid-ban sikerült megegyezésre jutniuk, a macedón
kormány felkérésére a NATO mintegy 3,500 katonát küldött a helyszínre, nem
titkoltan azzal a céllal, hogy begyűjtsék és megsemmisítsék a felkelő albánok
fegyvereit, illetve jelenlétükkel megakadályozzák egy újabb fegyveres konfliktus
kirobbanását.181 Az Essential Hurvest műveletet egy hónap múlva felváltotta az Amber
Fox művelet, amely a helyzet viszonylagos stabilizálása után már csak hétszáz katona
jelenlétét igényelte. Feladata klasszikus megfigyelői feladat volt, kiegészítve az
EBESZ megfigyelők támogatásával.
Az Európai Unió térségbeli szerepvállalása először csak pénzbeli támogatás
nyújtására szorítkozott, és csak ezt követően, 2002. év elején jelezte a NATO-nak,
hogy átvenné a művelet végrehajtását. Többszöri halasztást követően a Tanács 2003.
január 27.-én döntött a Közös Akcióról. 182 Az hogy a döntés csaknem egy év késéssel
született meg többek közt annak köszönhető, hogy sokáig nem sikerült aláírni az EU és
a NATO között az ún. Berlin-plusz megállapodást 183, illetve a minősített információk
cseréjére vonatkozó Biztonsági Megállapodást. Mivel a Berlin-plusz megállapodás
aláírását követően a Biztonsági Megállapodás184 még mindig hiányzott, a NATO
kénytelen volt meghosszabbítani macedóniai jelenlétét újabb három hónappal, vagyis
2003. március 31-ig, de most már Allied Harmony 185 néven. Ilyen előzmények után
180
EU military operation in FYROM http://www.delmkd.cec.eu.int/en/Concordia/main.htm
181
Az akció a Hatékony Begyűjtés (Essential Hurvest) nevet viselte.
182
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/COUNCIL%20JOINT%20ACTION%202003%2092%20CFSP.pdf
COUNCIL JOINT ACTION 2003/92/CFSP of 27 January 2003 on the European Union military operation in the
Former Yugoslav Republic of Macedonia
183
2002. december 13. Megállapodás a NATO eszközökhöz és képességekhez való Uniós hozzáférésről.
184
A Biztonsági Megállapodás aláírására az utolsó pillanatban 2003. március 14-én került sor.
185
Szövetséges Harmónia
72
kezdődött meg az ENSZ 1371-es határozata186 és a macedón elnök felkérése alapján,
2003. március 31-én az Európai Unió első katonai válságkezelő művelete a Concordia.
Paradox módon ezzel egyidőben az egész világ az Amerikai Egyesült Államok Irak
elleni háborújára figyelt, ahol szemben az első EU műveletben résztvevő 350
katonával, többszázezer szövetséges katona harcolt az iraki diktatúra megdöntése
sikeréért.
Az akcióban 308 fővel csaknem az összes EU tagállam részt vett, Dánia és
Írország kivételével. A küldetéshez csatlakozott még tizennégy nem EU tagállam
Bulgária, Csehország, Észtország, Izland, Kanada, Lengyelország, Lettország,
Litvánia, Magyarország, Norvégia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország
összesen negyvenkilenc fővel.187 Magyarország a műveletben kettő fővel
képviseltetette magát. A létszám a későbbiekben csekély ingadozást mutatott, de
sosem emelkedett 400 fő fölé.
A Concordia műveletben résztvevő erők188
EU-tagállamok Nem EU-tagállamok
Résztvevő erők Résztvevő erők
Államok Államok
[fő] [fő]
Ausztria 11 Bulgária 2
Belgium 26 Csehország 2
Finnország 9 Észtország 1
Franciaország 145 Izland 1
Görögország 21 Kanada 1
Hollandia 3 Lengyelország 17
Luxemburg 1 Lettország 2
Nagy-Britannia 3 Litvánia 1
Németország 26 Magyarország 2
Olaszország 27 Norvégia 5
Portugália 6 Románia 3
Spanyolország 16 Szlovákia 1
Svédország 14 Szlovénia 1
Törökország 10
Összesen 308 Összesen 49
186
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/UN%20Resolution%201371.pdf
187
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/Thirteen%20EU%20Member%20States.pdf ;
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/Fourteen%20non-EU%20countries.pdf
188
73
A misszió mandátuma a tervek szerint hat hónapra szólt, ám ezt a macedón
elnök kérésére a Tanács 2003. július 21.-én 2003. december 15.-ig meghosszabbította.
Az akció célja az volt, hogy jelenlétével hozzájáruljon a stabilitás és biztonságos
környezet kialakításához, ami lehetővé tette a macedón kormánynak az Ohrid-i
egyezményben foglaltak végrehajtását. A rendelkezésre álló idő alatt a Concordia fő
feladataként az ország északi és nyugati határvidékén járőrözött, ezzel is lehetővé téve
a nyugalom fenntartását az albán lakta területeken.
A művelet főhadiszállása Skopjéban volt, amely szorosan együttműködött az
ottani NATO parancsnoksággal. A főhadiszállás alárendeltségében három regionális
parancsnokság működött, egy Tetovóban, egy Kumanovóban és egy Skopjéban. A
legfelsőbb szinten a műveleti parancsnok a NATO európai szövetséges erőinek
főparancsnok helyettese, Rainer Feist német admirális, első haderő parancsnoka, pedig
a francia Pierre Maral vezérőrnagy lett, akit az eredeti hathónapos mandátum lejártát
követően a portugál Luis Nelson Ferreira dos Santos tábornok az EUROFOR
parancsnoka váltott. Az egész vezetési és irányítási rendszer az EU politikai és
stratégiai kontrollja alatt állt, vagyis a műveleti parancsnok csak az EU illetékes
szerveinek jelentett, és a fejleményekről az EU tájékoztatta a NATO-t.
Mivel katonai műveletről volt szó a CFSP költségvetésből nem lehetett
finanszírozni, így a benne résztvevő tagállamok és harmadik országok állták a
költségeket. Ugyanakkor voltak bizonyos közös költségek, amelyeket egy speciális
pénzügyi mechanizmuson keresztül fizettek. Ezt az összeget a Közös Akcióról szóló
dokumentum 4,7 millió euróban189 határozta meg, amely a mandátum
meghosszabbítása után 6,2 millió euróra emelkedett. Ez az összeg szerepelt a misszió
honlapján190 is. A szállítási költségek ez alkalommal nem minősültek közös
költségnek.
A macedóniai misszió jelentősége abban állt, hogy letesztelte, hogyan tud
együttműködni a NATO és az EU. Olyan kérdések kerültek a középpontba, vajon
hatékony lesz-e a vezetési és irányítási rendszer vagy milyen megállapodásokra van
még szükség a két szervezet között. A művelet során a NATO szoros figyelemmel
189
COUNCIL JOINT ACTION 2003/92/CFSP of 27 January 2003 on the European Union military operation in
the Former Yugoslav Republic of Macedonia Article 9 3. pont
190
http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?id=594&lang=en&mode=g
74
kísérte az EU első lépéseit. Ha a fegyveres küzdelem kiújult volna, a KFOR és az
SFOR biztosította volna az erősítést, vagyis vészhelyzetben az EU számíthatott volna a
NATO tartalékaira, ha pedig bekövetkezett volna a legrosszabb, a misszió visszakerült
volna a NATO kezébe. Ennél túlbiztosítottabb már nem is lehet egy művelet, alig
kockázatosabb egy hadgyakorlatnál.
Az Európai Unió első önálló válságkezelő missziója191 – Kongóban (Artemis)
Azzal kapcsolatban, hogy hol lehetne bevethető Európán kívül az EU haderő,
más elképzelések is megfogalmazódtak. 2003. év februárjában Tony Blair brit
miniszterelnök és Jacques Chirac francia államfő Le Touquet-i találkozójukon
megfogalmazták a CFSP/ESDP fejlesztésének brit- francia prioritásait. Ezek között
szerepelt, többek közt az afrikai szerepvállalás lehetőségének vizsgálata.
Az elképzelések szerint Közép-Afrika stabilitása lenne az a konkrét misszió,
amelyen keresztül az EU megmutathatná, hogy mire jók azok a képességek, amelyeket
kifejlesztett, és a gyakorlatban is demonstrálhatná végre felelősségvállalását, nem csak
szavakban.
Az afrikai szerepvállalás fontosságát nagymértékben alátámasztja, hogy Afrika
felől érik a legkomolyabb fenyegetések Európa biztonságát. Lassan Afrika válik a
terrorizmus melegágyává, de további veszélyforrásként értékelendő a tömeges
migráció veszélye, a súlyos járványok, betegségek átterjedése, amelyeknek mind
Afrika a forrása.
Európa szerepvállalása azért is kívánatos és megalapozott, mert egyrészt Afrika
közvetlen szomszédja, másrészt a régi európai gyarmattartó államokat még mindig
szoros szálak fűzik Afrikához, és az Európai Unió segélyprogramjai is elsősorban
Afrikába irányulnak. Harmadrészt sokat nyom a latban és ezáltal növeli a
gyorsreagálású hadtest bevetésének esélyét az is, hogy a kontinens kívül esik az
Egyesült Államok fő érdekszféráján, azaz a NATO, mint egész, nem lenne érdekelt
egy afrikai beavatkozásban. Ez mellett Afrika ezer szállal kötődik Európához, és
számos afrikai szívesen venné az európai fellépést.
Az Unió afrikai szerepvállalása a Concordia művelet idején már nem is tűnt
olyan távolinak. Kofi Annan ENSZ főtitkár 2003. május 15-én - azon a napon, amikor
191
http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?lang=HU&id=605&mode=g&name=
75
az Uniós védelmi miniszterek teljesen működőképessé nyilvánították az európai
gyorsreagálású hadtestet – levélben fordult segítségért az ENSZ Biztonsági
Tanácsához és segítséget kért egy nemzetközi erő létrehozásához. Két héttel később az
ENSZ BT. 2003. május 30-án felhatalmazást adott 192 egy átmenetei vészhelyzeti
többnemzetiségű erő felállítására193 és Buniába telepítésére. A misszió mandátuma
2003. szeptember 1-ig szólt és az ENSZ Alapokmány VII. fejezetén alapult, ami
annyit jelent, hogy a küldetés sikere érdekében erőszak alkalmazására is lehetőség van.
Mivel az ENSZ nem rendelkezett megfelelő gyorsasággal bevethető tartalékokkal a
Főtitkár felkérte az Európai Uniót, hogy küldjön csapatokat Kongóba, azzal a céllal
hogy megsegítsék az uruguayi békefenntartó zászlóaljat, illetve helyreállítsák a rendet
Bunia városa körül, ahol a heves harcok következtében már közel 300,000 ember vált
hajléktalanná. A Tanács 2003. június 5.-i határozatában 194 elfogadta a Kongóba
indítandó Artemis hadművelet tervét. Egy héttel később 2003. június 12.-én született
meg az akciót formálisan is elindító határozat.195
Az Artemis főerejét – mintegy 1,400 katonával - a „Framework Nation”
koncepció értelmében Franciaország alkotta és ő biztosította a tervezési, vezetési és
irányítási képességeket is. A résztvevő államokat a következő ábra mutatja.
A műveleti parancsnok a párizsi parancsnokságon dolgozó francia Bruno
Neveux196 vezérőrnagy, a haderőparancsnok pedig az Entebbében dolgozó Jean – Paul
Thonier dandártábornok197 volt.
A 2003. év nyarán induló és mintegy három hónapig tartó Artemis művelet volt
az Európai Unió első olyan válságkezelő akciója, amelyet az EU önállóan a NATO
képességek igénybevétele nélkül hajtott végre. A kitűzött célt teljesítették, azaz rendet
teremtettek Bunia városában és ezzel lehetővé tették a menekültek és a
segélyszervezetek visszatérését a helyszínre. Mandátumának lejártát követően az
utolsó katona 2003. szeptember 15.-én hagyta el a tartományt.
192
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/UNresolution1484.pdf ; ENSZ BT 1484/2003. Határozata
193
Interim Emergency Multinational Force (IEMF)
194
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/Joint%20action%205.6.03.pdf ; COUNCIL JOINT ACTION
2003/423/CFSP of 5 June 2003 on the European Union military operation in the Democratic Republic of Congo
195
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/Decision%2012.06.03.pdf ; COUNCIL DECISION 2003/432/CFSP of 12
June 2003 on the launching of the European Union military operation in the Democratic Republic of Congo
196
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/NEVEUX.pdf
197
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/THONIER.pdf
76
Az Artemis hadműveletben résztvevő erők198
Az Artemis-hez való személyi hozzájárulás
A
Ország A hadműveleti területen
parancsnokságo(ko)n
végzett szolgálat
végzett szolgálat
Ausztria X
Belgium X X
Franciaország X X
Görögország X X
Hollandia X
Írország X
Magyarország X
Nagy-Britannia X X
Németország X X
Olaszország X
Portugália X
Spanyolország X
Svédország X X
Brazília X X
Dél-Amerika X
Kanada X
Uganda
Az Európai Unió Althea missziója199 – Bosznia- Hercegovinában
Az Európai Unió még át sem vette a macedóniai misszió (Concordia)
irányítását, de már újabb ambícióját jelentette be a Koppenhága-i EU csúcson. A
csúcson elhangzottak szerint az EU 2004. évtől átvenné a NATO boszniai SFOR
misszióját. Ez a bejelentés nem kis meglepetést okozott a NATO számára. A
nemzetközi hírügynökségek a következőképpen idézték a NATO neve elhallgatását
kérő illetékesét: „Az EU- dokumentumból értesültünk a brüsszeli szándékról. Brüsszel
sem a NATO-val sem az SFOR-ral, sem pedig a boszniaiakkal nem egyeztetett. Nem
volt szerencsés így bejelenteni ezt a szándékot”.
A bejelentéssel az EU nem titkolta azt a szándékát, hogy hosszabb távon
szeretné fokozatosan átvenni a NATO-tól a balkáni békefenntartást. Ez a törekvése
összhangban volt a NATO balkáni katonai jelenléte csökkentésének szándékával is.
198
199
http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?lang=HU&id=605&mode=g&name=
77
Az elhatározást tett követte és hamarosan megkezdődött a művelet terveinek
kidolgozása.
Ahogy azt az Atlanti Szövetség isztambuli csúcstalálkozóján hivatalosan is
bejelentették, kilenc évvel az első telepítést követően a NATO befejezettnek
nyilvánította a Bosznia- hercegovinai békefenntartó küldetését, a Stabilizációs
Haderőt. Helyette 2004. december 2.-tól az Európai Unió vette át ezt a feladatot az
Althea művelet keretében. A NATO azonban nem vonult ki teljesen az országból,
hanem egy alacsonyabb szintű jelenlétet tart fenn egy új Katonai Összekötő és
Tanácsadói Misszió formájában, Szarajevóban. Ez a misszió, amelyet egy egycsillagos
amerikai tábornok vezet, körülbelül 150 fős személyzettel a védelmi reformra
összpontosít, valamint arra, hogy felkészítse az országot a NATO békepartnerség
programjához való csatlakozásra. A misszió terrorizmus- ellenes tevékenységet is
folytat, letartóztatja a háborús bűnök miatt vád alá helyezett személyeket és hírszerző
tevékenységet is végez.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2004. július 09.-én hozta meg az 1551. számú
határozatát,200 amelyben felhatalmazta az Európai Uniót arra, hogy átvegye a Bosznia-
hercegovinai NATO művelet folytatását. Ennek eredményeképpen az Európai Tanács
július 12.-én fogadta el az Althea műveletet megindító közös akciót. 201
A művelet - amely a görög eredetű „Altho” szó után kapta a nevét – számára
alapvetően három fő célt, egy közelebbit, egy középtávút és egy hosszú távút tűztek
ki.202 A közelebbi cél a stabilitás fenntartása érdekében a NATO és az EU közötti
zökkenőmentes átadás - átvétel lebonyolítása volt. Középtávú célként Bosznia-
Hercegovina és az Európai Unió közötti együttműködési megállapodás megkötésének
támogatása lett meghatározva, amely megteremti majd az alapját annak, hogy a
kormányzást fokozatosan átadják a helyi hatóságoknak. Végül, de nem utolsósorban a
hosszú távú cél Bosznia- Hercegovina elindítása az európai integráció útján.
200
http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N04/419/37/PDF/N0441937.pdf?OpenElement Resolution 1551
(2004) Adopted by the Security Council at its 5001st meeting, on 9 July 2004
201
http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2004/l_252/l_25220040728en00100014.pdf , COUNCIL JOINT
ACTION 2004/570/CFSP of 12 July 2004 on the European Union military operation in Bosnia and Herzegovina
202
http://www.euforbih.org/mission/mission.htm
78
A műveletben 33 ország, mintegy 6,270 katonája vesz részt. 203 A résztvevő
országok közül 22 EU tagállam,204 11 pedig ún. harmadik ország, 205 akik különböző
képességek biztosításával járulnak hozzá az Althea művelet sikeréhez.
Az Althea műveletben résztvevő erők
A táblázat a 2005. november 11.-i állapotot tükrözi
Az Európai Unió Nem EU-tagállamok
Tagállam Létszám Tagállam Létszám
E. Királyság 706 Albánia 71
Ausztria 221 Argentína 2
Belgium 52 Bulgária 36
Csehország 90 Kanada 3
Észtország 3 Chile 23
Finnország 184 Marokkó 132
Franciaország 463 Norvégia 17
Görögország 88 Új Zéland 9
Hollandia 384 Románia 120
Írország 51 Svájc 23
Lengyelország 244 Törökország 332
Lettország 3
Litvánia 1
Luxemburg 1
Magyarország 142
Németország 1014
Olaszország 955
Portugália 237
Spanyolország 492
Svédország 77
Szlovákia 4
Szlovénia 90
EU. összesen 5,502 Nem EU összesen 768
Ősszesen 6,270
Ellentétben a korábbi műveletekkel az Althea esetében nincs kijelölt
keretnemzet. A feladat sokrétűségéből és bonyolultságából adódóan azonban mind a
műveleti parancsnok kijelölése, mind a hadszíntéri parancsnok kijelölése azonos
203
http://www.euforbih.org/organisation/050810_strength.htm, 2005. november 11.-i állapot
204
Ausztria, Belgium, Csehország, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország,
Magyarország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália,
Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság.
205
Albánia, Argentína, Bulgária, Kanada, Csile, Marokkó, Új Zéland, Norvégia, Románia, Svájc, Törökország
79
nemzetből történt John Reith altábornagy, illetve David Leakey vezérőrnagy
személyében, akit a későbbiekben az olasz Gian Marco Chiarini vezérőrnagy váltott. 206
A művelet sikere érdekében Bosznia- Hercegovina területét három katonai
körzetre osztották fel.207 A művelet parancsnoksága, valamint az IPU 208 Szarajevóban,
a három regionális parancsnokság Tuzla-ban 209, Mostar-ban210 és Banja Luka-ban211
települt.
Felelősségi körzetek212
A művelet finanszírozására 71,7 millió eurót szántak.

Az Európai Unió első civil válságkezelő missziója 213 – Grúziában (EUJUST
THEMIS)214
Az EU első teljesen civil válságkezelési művelete 2004. év nyarán kezdődött
meg Grúziában Zurab Zhvania grúz miniszterelnök felkérésére. A Tanács 2004. június
206
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/BIH62005.pdf POLITICAL AND SECURITY COMMITTEE DECISION
BiH/6/2005 of 14 June 2005 on the appointment of an EU Force Commander for the European Union Military
Operation ni Bosnia and Herzegovina (2005/483/CFSP)
207
http://www.euforbih.org/organisation/elements.htm
208
Integrated Police Unit
209
Multinational Task Force North (MNTF N)
210
Multinational Task Force Southeast (MNTF SE)
211
Multinational Task Force Northwest (MNTF NW)
212
http://www.euforbih.org/organisation/elements.htm
213
http://ue.eu.int/cms3_fo/showPage.asp?id=701&lang=en&mode=g
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/Factsheet%20THEMIS%20041026.pdf Facts on EUJUST THEMIS
214
EU Rule of Law Mission to Georgia
80
28.-án hozott döntést az akció megindításáról. 215 Nem sokkal később a misszió
vezetőjét is kinevezték216 a francia Sylvie Pantz217 bíró személyében.
A Themis volt az első és egyben a legkisebb ún. jogbiztonsági misszió,
amelynek a feladata a grúziai bel- és igazságügyi reformok támogatása volt. Ennek
érdekében részt vettek:
 a büntetőjogi reform stratégiájának kidolgozásában,
 új jogszabályok megalkotásában,
 a nemzetközi és regionális igazságügyi együttműködés fejlesztésében,
valamint
 támogatták a grúz hatóságokat a reformok lebonyolításában és a szervezett
bűnözés elleni harcban.
A misszió mandátuma egy évre szólt és mindössze tíz nemzetközi szakértővel
dolgozott, akiknek a munkáját számos helyi alkalmazott segítette. A szakértők
munkájának keretét egy a grúz belügyminisztérium, az igazságügy minisztérium, az
európai integrációs minisztérium, a legfőbb ügyész, a legfelsőbb bíróság, valamint a
Nemzeti Biztonsági Tanács titkára és a Themis között 2004. július 10.-én aláírt
megállapodás képezte. Ezt követte 2004. július 16.-án a misszió formális megindítása.
Az erőfeszítések és a többé-kevésbé sikeres műveletek ellenére is látható
azonban, hogy megfelelő erővel, felszereléssel, háttérrel egyenlőre csak két nagy
szervezet rendelkezik, a NATO és az ENSZ. A NATO esetében azonban a politikai
elhatározás nem mindig volt meg. A szövetség a hidegháború idején tagállamai
védelmére koncentrálta erőfeszítéseit, a NATO csapatok nem szövetségi feladatokra
történő felhasználása elképzelhetetlen volt.
215
http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2004/l_228/l_22820040629en00210024.pdf; COUNCIL JOINT
ACTION 2004/523/CFSP of 28 June 2004 on the European Union Rule of Law Mission in Georgia, EUJUST
THEMIS
216
http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2004/l_239/l_23920040709en00350035.pdf; POLITICAL AND
SECURITY COMMITTEE DECISION THEMIS/1/2004 of 30 June 2004 concerning the appointment of the
Head of Mission of the EU Rule of Law Mission in Georgia, in the context of ESDP, EUJUST THEMIS
(2004/540/CFSP)
217
http://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/CV%20Sylvie%20Pantz.pdf
81
Az Észak- atlanti Szerződés Szervezete (NATO)218
A NATO kialakulása
Az Észak-atlanti Szerződést 12 állam219 képviselője írta alá 1949. április 04-én
Washingtonban. A Szerződés, amely egy mindössze 14 cikkelyből álló dokumentum,
céljaként a kollektív önvédelem jogát jelölték meg, amely egyrészt az 5. cikkely220
alapján, a megtámadott fél támogatását, megsegítését, másrészt a 4. cikkely221 alapján
külső támadás veszélye esetén fennálló konzultációs kötelezettséget, harmadrészt a 3.
cikkely222 alapján az egyéni és kollektív önvédelmi képesség fenntartását, fejlesztését
jelenti, foglalja magába.
A NATO új tagokkal való bővülésének szabályait a 10. cikk tartalmazza. E
szerint a „felek egyhangú megegyezéssel hívhatnak meg a szerződéshez csatlakozásra
olyan európai államot, amely képes arra, hogy elősegítse a szerződés elveinek
továbbfejlesztését” s képes hozzájárulni a térség biztonságához. Ennek tükrében a
Szervezethez 1952-ben csatlakozott Görögország és Törökország, 1955-ben a Német
Szövetségi Köztársaság, 1982-ben Spanyolország, 1999-ben, pedig a Cseh
Köztársaság, Magyarország és Lengyelország. A csatlakozást követően a tagállamok
megerősítették, hogy a szövetség továbbra is nyitva áll más országok számára. Ennek
jegyében a prágai állam- és kormányfők értekezletén további hét ország (Bulgária,
Észtorság, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia) kapott meghívást a
csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A csatlakozási tárgyalások lezárását követően
2004. március 29-én a NATO történetének legnagyobb bővítési hulláma zárult le,
amikor hét, a szövetségbe újonnan befogadott közép- és kelet-európai ország,
218
Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitika SVKH Budapest, 2001. 156.-170. o.. oldal
219
USA, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Portugália,
Dánia, Norvégia, Izland
220
„A Felek megegyeznek abban, hogy az egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában
intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek; és ennélfogva megegyeznek
abban, hogy ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. Cikke
által elismert egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott Felet
vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Felekkel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az
intézkedéseket, ideértve a fegyveres erő alkalmazását is, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti
térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart. Minden ilyen fegyveres támadást és az
ennek következtében foganatosított minden intézkedést azonnal a Biztonsági Tanács tudomására kell hozni.
Ezen intézkedések akkor zárulnak le, ha a Biztonsági Tanács meghozta a nemzetközi béke és biztonság
helyreállítására és fenntartására szükséges rendszabályokat.”
221
„A Felek tanácskozni fognak egymással, valahányszor bármelyikük véleménye szerint bármelyik fél területi
épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti.”
222
„A jelen Szerződésben kitűzött célok hathatósabb elérése érdekében a Felek külön-külön és együttesen,
folyamatos és hathatós önsegély és kölcsönös segítség útján, fenntartják és fejlesztik egyéni és kollektív védelmi
képességüket fegyveres támadással szemben.”
82
Washingtonban ünnepélyesen letétbe helyezte a csatlakozási okmányokat. A
csatlakozási okmányok letétbe helyezésével a hét ország hivatalosan is a NATO
tagjává vált, amelynek következtében az 1949-ben 12 európai és észak-amerikai állam
szövetségeként megalakult szervezet 26 tagúra bővült.
A szerződés időtartamát meghatározó 13. cikk alapján a Szerződés hatályba
lépését követő 20 év elteltével bármelyik fél kiléphet, amennyiben egy évvel előtte
értesíti az Amerikai Egyesült Államok kormányát. Erre azonban eddig még nem került
sor.223
A NATO-val egy olyan védelmi szövetség jött létre, amely a résztvevő államok
függetlenségén, politikai és katonai együttműködésén alapszik. Létrehozásának
nemzetközi jogi alapját az ENSZ Alapokmány 51. cikke tette lehetővé.
„A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek
valamelyik tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív
önvédelem természetes jogát mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke
és a biztonság fenntartására szükséges rendszabályokat meg nem tette. A tagok az
önvédelem e jogának gyakorlása során foganatosított rendszabályaikat azonnal a
Biztonsági Tanács tudomására tartoznak hozni és ezek a rendszabályok semmiképpen
sem érintik a Biztonsági Tanácsnak a jelen Alapokmány értelmében fennálló
hatáskörét és kötelességét abban a tekintetben, hogy a nemzetközi béke és biztonság
fenntartása vagy helyreállítása végett az általa szükségesnek tartott intézkedéseket
bármikor megtegye.”
A Szervezet egy olyan kormányközi szervezet, amelyen belül a döntéseket
konszenzussal, egyhangúlag kell meghozni, ami azzal jár, hogy a fontos döntéseket
hosszas konzultációk és eszmecserék előzik meg. Kívülről nézve lassúnak és
bonyolultnak tűnik ez a rendszer, azonban van két fontos előnye. Az egyik, hogy ily
módon minden egyes tagállam szuverenitása és függetlensége biztosítva van. A másik,
hogy az így született döntés valamennyi tagország támogatását élvezi, s ezek kötelezik
magukat a határozat megvalósítására.
223
Több tagállam különleges státusszal bír a Szervezetben. Franciaország 1966-tól nem vesz részt a NATO
integrált katonai szervezetében, Spanyolország eleve csak a politikai szervezetbe lépett be, Izland csak
megfigyelőkkel képviselteti magát a szervezet katonai testületeiben stb.
83
A Szövetség fejlődése szorosan kapcsolódik a mindenkori nemzetközi politikai
helyzethez. A hidegháború idején fő célja a Szovjetunió és az általa vezetett
kommunista blokk katonai és politikai féken tartása volt. A hidegháború
befejeződésével, az Európában bekövetkezett demokratikus változásokkal, a
fenyegetés csökkenésével új helyzet állt elő. A NATO tagjai védelme mellett, új
feladatokat vállalt, többek között Európa biztonságának és békéjének fenntartását, a
békét fenyegető fejlemények meggátolását, valamint a veszélyeztetett körzetekben a
béke fenntartását.
Szervezeti felépítése
A Szövetség struktúrájával az alapító szerződés 9. cikke foglalkozik. „A Felek
ezennel egy tanácsot állítanak fel, amelyben mindegyikük képviselve lesz és amelynek
feladata, hogy a jelen Szerződés alkalmazásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzék.
A tanácsot úgy kell megszervezni, hogy bármely pillanatban gyorsan összeülhessen. A
tanács a szükségeshez képest segédszerveket hoz létre, nevezetesen azonnal felállít
egy védelmi bizottságot, ….”
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének székhelye Brüsszel. Itt találhatók a
tagállamok állandó képviselői, a nemzeti képviseletek, a főtitkár, a nemzetközi
titkárság és törzs, a katonai bizottság elnöke, a tagállamok katonai képviselői és
törzsük, valamint a nemzetközi katonai törzs.
Észak-atlanti Tanács224
A NATO legfelső szintű politikai és döntéshozó intézménye az Észak-atlanti
Tanács. Ebben minden tagállam egy nagyköveti rangban lévő állandó képviselővel
képviselteti magát. A Tanács választja meg a szövetség főtitkárát, akinek munkáját
főtitkár-helyettesek, a nemzetközi titkárság és törzs, valamint állandó és ad-hoc
bizottságok segítik. Hetente egy alkalommal, ezen kívül évente két-három alkalommal
külügyminiszteri, ill. védelmi miniszteri szinten ülésezik, és amikor a körülmények
úgy kívánják, az állam- és kormányfők részvételével csúcstalálkozót hívnak össze. A
védelmi miniszterek szintén rendszeresen tanácskoznak a Tanács szintjének megfelelő
döntéshozatali státusszal rendelkező Védelmi Tervezési Bizottság és a Nukleáris
Tervező Csoport ülésein.
224
NAC
84
Védelmi Tervezési Bizottság225
A jelentősebb katonai jellegű és a közös védelmi tervezéssel összefüggő
ügyekkel foglalkozik. Félévente a védelmi miniszterek szintjén ülésezik. Valamennyi
tagállam képviselteti magát, kivéve Franciaországot.
Nukleáris Tervező Csoport
A nukleáris ügyekkel foglalkozik. Félévente a védelmi miniszterek szintjén
ülésezik. Valamennyi tagállam képviselteti magát, kivéve Franciaországot. Izland
megfigyelővel képviselteti magát.
Főtitkár
A NATO főtitkárt, aki minden alkalommal európai politikus a tagállamok
magas rangú államférfijai közül választják. Feladata az Észak-atlanti Tanács és más
fontos NATO szervezetek értekezleteinek a vezetése, valamint az, hogy elősegítse a
tagállamok közötti konszenzus megteremtését. Munkáját a Nemzetközi Titkárság
segíti.
Katonai Bizottság
A Tanács által létrehozott bizottságok közül megkülönböztetett státusszal
rendelkezik a katonai struktúra élén álló Katonai Bizottság, amely a Tanács felügyelete
alatt felelősséggel tartozik a katonai ügyek átfogó irányításáért, valamint a hatáskörébe
tarozó szervezetek hatékony működéséért. Feladata javaslatok tétele a NATO
területének közös védelme szempontjából szükséges intézkedések megtételére,
valamint vezetési funkciók ellátása és tanácsadói tevékenység a Tanács, a Védelmi
Tervezési Bizottság és a Nukleáris Tervező Csoport részére. Ennek keretében a
Katonai Bizottság jelentős részt vállal a szövetség átfogó stratégiai elgondolásának
kidolgozásában. Katonai kérdésekben irányelveket ad ki a NATO stratégiai
parancsnokai részére. A Bizottság tagjai a tagállamok vezérkari főnökei, valamint a
mindennapos tevékenységében vezérkari főnökeik nevében és megbízásából a
tagországok katonai képviselői, végrehajtó szerve pedig a Nemzetközi Vezérkar,
amely kidolgozza a katonai terveket. A Katonai Bizottság az állandó képviselők
részvételével hetente legalább egy alkalommal ülésezik. Ezen kívül évente három
alkalommal a vezérkari főnökök szintjén tanácskoznak kétszer Brüsszelben egyszer,
225
DPC
85
pedig rotációs alapon valamelyik NATO országban. A Katonai Bizottság elnökét a
tagállamok vezérkari főnökei választják meg három évre, hatáskörét a Katonai
Bizottság határozza meg, amelynek feladatai végrehajtása során minden tekintetben
felelősséggel tartozik.
A NATO a hidegháború után
A kétpólusú világrendszer megszűnésével, a berlini fal leomlásával, 226 valamint
a Varsói Szerződés szétesésével a NATO-ban is felvetődött a szövetség védelmén
kívüli feladatok megfogalmazódása.
Ennek eredményeképpen a NATO egy sor új intézkedést hozott, amelyek célja
a biztonság és a stabilitás megerősítése volt, azáltal, hogy olyan intézményrendszert
épített ki, amely elősegíti a párbeszédet, a bizalmat és az együttműködést a korábbi
ellenfelekkel, köztük az európai és a Földközi-tenger medencéjében fekvő szomszédos
országokkal. Az első ilyen irányú intézkedés az Észak-atlanti Együttműködési
Tanács227 létrehozása volt az 1991. évi decemberi római csúcstalálkozón. Ez a tanács
vált az elsőszámú konzultációs és együttműködési intézménnyé a NATO és az euro-
atlanti régió nem NATO-tagországai között. A Szovjetunió szétesése után három
hónappal a NACC felvette tagjai közé a Független Államok Közösségének összes
tagállamát, így tagjainak száma 38-ra nőtt. Működésével kapcsolatban meg kell
említeni, hogy amennyire sikeres volt a hajdani ellenfelek politikai szocializációjában
annyira nem volt sikere a résztvevő államok biztonsági igényeinek kielégítéseiben.
Ennek folyamodványaként az 1997. májusi sintrai tanácsozáson - a politikai vezetés és
a katonai végrehajtás egyszerűsítésére, a gyorsabb reagáló képesség érdekében hozták
létre az Észak-atlanti Partnerségi Tanácsot228.
1992 őszén az Osló-i konferencián a NATO kifejezte készségét, hogy felkérés
esetén támogatást nyújt az ENSZ és az EBESZ válságkezelő műveleteihez. 1993.
októberében a NATO védelmi minisztereinek travemündei tanácskozásán az akkori
amerikai védelmi miniszter előterjesztette a „Partnerség a békéért” javaslatot, amelyet
heves vita követett. A vitákat, egyeztetéseket követően az 1994. évi brüsszeli
csúcstalálkozón jelentették be a program elindítását azzal a céllal , hogy segítséget
226
1989.
227
NACC
228
Euro-Atlantic Parnership Council – EAPC
86
nyújtsanak a programban résztvevőknek haderejük átszervezésében, hozzáigazítva
azokat a demokratikus társadalom követelményeihez, képessé téve őket arra, hogy a
NATO parancsnoksága alatt részt vehessenek a békefenntartó feladatokban.
A politikai elhatározást a katonai végrehajtás is követte, ennek keretében
dolgozta ki a Katonai Bizottság229 a „NATO Béketámogató Műveletek Katonai
Tervezése”230 című koncepcióját, mint a NATO béketámogató műveletekben való
részvételének hivatalos doktrínáját.
A NATO bevonását a béketámogató műveletekbe az Észak-atlanti Tanács
határozza meg. A Katonai Bizottság javaslataira alapozva javaslatokat tehet az
illetékes nemzetközi testületnek a mandátum megalkotására.
1992 óta, amikor is a NATO hadihajói az Adriai-tengeren megkezdték az
ENSZ-embargó betartásának ellenőrzését, a szövetség egyre aktívabb és nagyobb
szerepet játszott a volt Jugoszlávia területén. Tevékenysége három irányban
bontakozott ki. Egyik irány a békefolyamat támogatása; a másik segítségnyújtás az
ENSZ által kijelölt biztonsági övezetek védelmében, (743. számú BT határozat) a
harmadik, pedig a konfliktus szomszédos országokra való átterjedésének
megakadályozása volt. A szövetség AWACS felderítő repülőgépei 1992 októberétől
rendszeres megfigyelő járőrözést folytattak az ENSZ Biztonsági Tanácsa által
elrendelt (781. számú BT határozat), Bosznia feletti repülési tilalom (no fly zones)
betartásának ellenőrzésére.
Ezt követte a Deliberate Force nevű művelet, amelynek során összehangolt
légitámadásokkal, légicsapásokkal kényszerítették a boszniai szerb erőket a Szarajevó
elleni ostrom beszüntetésére. Ezek az un. büntetőcsapások meggyőzték a
konfliktusban részt vevő feleket, arról hogy sokkal jobb, ha nézeteltéréseiket,
problémáikat a tárgyalóasztalnál és nem a harcmezőn oldják meg. E fellépés sikere is
nagymértékben hozzájárult a délszláv válságban érintett felek közötti megegyezéshez,
és 1995 novemberében a daytoni egyezmény megkötése megnyitotta az utat a háborús
konfliktus rendezése felé.
Ez alapján a BT felhatalmazást adott (1031. számú BT Határozat) a
megállapodás végrehajtását biztosító katonai misszió (IFOR) helyszínre küldésére. A
229
Military Committee – MC -
230
NATO Military Planning for Peace Support Operations
87
művelet a Joint Endeavour (Közös törekvés) nevet kapta. Ez a boszniai művelet volt az
első olyan NATO vezette szárazföldi és a szövetség felelősségi körzetén kívül eső
akció, amelyben nem csak NATO tagországok, hanem PfP partnerek – köztük
Magyarország - is részt vettek.. A művelet során a békefenntartó erők – mintegy 60
ezer főt számláló – csapatai foglalták el állásaikat a háború sújtotta területeken, hogy
ellenőrizzék és elősegítsék a megállapodás katonai vonatkozásainak betartását,
megakadályozzák újabb fegyveres konfliktusok kialakulását.
A NATO egyéb tevékenységei közül ki kell emelnem a humanitárius
segítségnyújtás összehangolásában való aktív közreműködését is. 1999-ben
megnyitotta az Euro-atlanti Katasztrófaelhárítási Koordinációs Központot, amelynek
segítségével össze tudja hangolni a mentő- és segélyakciókat természeti vagy ember
által okozott katasztrófák esetén.
A Szövetség jelentős tudományos programmal is rendelkezik. Ez az 1958-ban
elindított program, amely nem csak a védelemre korlátozódik, nagyszámú tudóst
foglalkoztat, és évente sokmillió dollár értékű ösztöndíjat biztosít a kutatók részére.
A Szövetség által végzett munka nagy része a nyilvánosságtól távol zajlik. A
NATO nap mint nap egész sor olyan projekten dolgozik, melyeknek célja az európai
biztonság javítása. Ezek közé tartozik mind a mai napig, a kelet-európai országok
elavult technikai eszközökkel felszerelt hadseregeinek megreformálása, e hadseregek
tisztjeinek átképzése és beilleszkedésük segítése a civil társadalomba, valamint az
elaknásított területek aknamentesítésében, valamint az elavult fegyverek
elpusztításában nyújtott segítség.
Napjainkban a NATO európai szövetségesei és észak-amerikai tagjai
transzatlanti közösséget alkotnak, amely együttműködik mind a politikai, mind a
gazdasági és biztonsági kérdések megoldásában. Tagjai közösen dolgoznak a
transzatlanti szövetség napirendjén levő kérdések megoldásán, amelyek között
példaként említhetjük a tartós dél-kelet európai béke megőrzését, a különböző
regionális válságok kezelését; az oroszországi demokratikus fejlődés támogatását, és
végül, de nem utolsósorban a tömegpusztító fegyverek elterjedésének
megakadályozását.
88
Ennek megfelelően a NATO egész sor új akciót, kezdeményezést indított útjára
az utóbbi évek során. Ilyen például a Védelmi Képesség Kezdeményezés, amelynek az
a célja, hogy a szövetségben résztvevő államok hadseregei kompatibilis fegyvereket
szerezzenek be, emellett folyamatosan fejlesszék hadseregüket azért, hogy
megfeleljenek a biztonsággal kapcsolatban felmerülő új kihívásoknak. Ezen belül a
szövetségeseknek a következő kulcsfontosságú területekre kell összpontosítaniuk.
Mobilitás, logisztikai támogatás, a csapatok irányítása és ellenőrzése.
Vagy például az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás Fejlesztése a
Szövetségen belül, illetve a Tömegpusztító Fegyverek Központjának a megteremtése,
amelynek az a célja, hogy fokozza a Szövetség védelmi képességét azzal a
fenyegetéssel szemben, amelyet ezek a fegyverek képviselnek, és gátat vessen
terjedésüknek. Az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás Fejlesztése a Szövetségen
belül lehetővé teszi a NATO európai szövetségeseinek, azt hogy nagyobb felelősséget
vállaljanak a biztonsági és védelmi kérdések megoldásában. Ez annyit jelent, hogy az
európai szövetségesek a NATO által biztosított lehetőségek igénybevételével is
indíthassanak válságkezelő vagy békefenntartó hadműveleteket, anélkül, hogy
azokban a Szövetség egésze katonailag részt venne.
Ami a NATO jövőjét illeti célja a NATO tagországok biztonságának, valamint
az egész euro - atlanti régió stabilitásának és jólétének a megerősítése. Az 1999. évi
washingtoni csúcs óta, kemény munka folyik azért, hogy a NATO képes legyen
megfelelni az új évezred kihívásainak, és meg tudja védeni az olyan közös értékeket,
mint a demokrácia és az emberi jogok védelme. Hidat építsen Oroszország és Ukrajna
felé a biztonság érdekében, és ha már minden lehetőség kimerült, akkor hatékony
eszközökkel tudja kezelni a kialakuló válságokat, valamint biztosítani, hogy a
konfliktus hatásai ne terjedhessenek túl a határokon, és ne veszélyeztethessék az egész
euro - atlanti régió stabilitását.
A békefenntartó feladatok nagy része azonban, ahogy korábban az elmúlt
évtizedekben is, úgy napjainkban is az ENSZ-re hárul.
89
Egyesült Nemzetek Szervezete
Az Egyesült Nemzetek megalakulásának történelmi előzményei. A II.
világháború utáni rendezésre vonatkozó elképzelések
A világháború okozta közvetlen gondok és feladatok megoldása, a
szövetségesek stratégiájának megvitatása és kialakítása valamint a katonai
együttműködés fokozása mellett szükség volt a háború utáni elképzelések
egyeztetésére is. A háború utáni együttműködés szervezeti kereteire történő első
utalást a Londonban megtartott 1941. Június 21-I Nyilatkozat tartalmazza (tehát: egy
nappal a Szovjetunió elleni német támadás előtt). A nyilatkozatot Nagy-Britannia és
Észak-Írország Egyesült Királysága és domíniumai, azaz Ausztrália, a Dél-afrikai
Unió, Kanada, Új-Zéland, valamint a német agresszió által megszállt államok elűzött,
emigráns kormányai, tehát Belgium, Csehszlovákia, Görögország, Hollandia,
Jugoszlávia, Lengyelország, Luxemburg és Norvégia képviselői, továbbá a francia
ellenállást képviselő De Gaulle tábornok írták alá. Hamarosan újabb lépésre került sor,
ezúttal a két angolszász nagyhatalom vezetője által elfogadott Atlanti Kartára. A
Winston Churchill miniszterelnök és F. D. Roosevelt elnök 1941. augusztus 12-i
találkozóján létrejött nyilatkozat 6. pontja még nagyon óvatosan és röviden említette
meg, hogy „… a náci zsarnokság végleges összezúzása után olyan béke
megteremtésére kerül sor, amely lehetőséget ad minden nemzetnek arra, hogy
biztonságban éljen határain belül.” Ezt követően került sor egy további, fontos
találkozóra, ahol már gyakorlatilag a tengelyhatalmakkal szembenálló valamennyi
állam képviselője részt vett. A washingtoni találkozón négy nagyhatalom, az USA,
UK, SZU és Kína mellett 22 további ország képviselői vettek részt. A Washingtoni
Nyilatkozatot 1942. január 1-én fogadták el, amelyhez 1945 márciusáig még további
21 – közöttük számos latin-amerikai – állam, valamint Franciaország is csatlakozott. A
Washingtoni Nyilatkozatot az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatának nevezték el. Itt
szerepelt először a később létrejövő szervezet elnevezése, amely az emlékiratok
tanúsága szerint Roosevelt elnöktől származott. A Nyilatkozat aláírói kötelezettséget
vállaltak a háború győztes befejezéséért, elutasítva a különbéke gondolatát. Konkrét
elképzelés még nem született meg a háború utáni szervezettel kapcsolatban, csupán
általános utalásra került sor a nemzetközi béke biztosítására vonatkozóan. A
90
nemzetközi szervezettel kapcsolatban 1942-43-ban már számos elképzelés és terv
kialakítására került sor, mindenekelőtt a szövetséges nagyhatalmak
külügyminisztériumaiban. A brit álláspont volt képes legkevésbé megszabadulni a
nagyhatalmi hegemónián alapuló, az „európai koncertre” emlékeztető megoldástól.
Churchill álláspontja szerint a világot három nagy regionális térségre kellett volna
felosztani: Európára, az amerikai kontinensre, valamint Ázsiára és a csendes-óceáni
térségre. A három regionális tanács fölött állt volna a legfelsőbb Világtanács, brit,
amerikai és szovjet részvétellel. (Afrika gyakorlatilag az európai régióhoz tartozott
volna az európai hatalmak gyarmatbirodalmai révén.) A brit álláspont eredetileg nem
számolt Kína bevonásával a nagyhatalmi világtanácsba. Churchill féltette a Brit
Birodalom távol-keleti érdekeit Kínával szemben, különösen az Egyesült Államoknak
Kínával fennálló szoros kapcsolata (még a Kuomintang-féle Kínáról van szó!) és
erőteljes befolyása miatt. Az első időben az amerikai álláspont hajlott a regionális
megoldás felé, amelyben a nagyhatalmak játszhatták volna a vezető szerepet.
Roosevelt elnök kedvenc kifejezésével élve, a „négy rendőr” lett volna a felelős a béke
biztosításáért. Mindezekre tekintettel, az 1943 tavaszán készített memorandumok még
alternatív lehetőségként számítottak az egyetemes és a regionalitáson alapuló szervezet
létrehozásával. Az előkészületekben fordulópontot jelentett az 1943. október 30-án,
Moszkvában elfogadott négyhatalmi külügyminiszteri nyilatkozat (szovjet, brit,
amerikai és kínai). A közös ellenség legyőzésével kapcsolatos feladatok felsorolása
mellett a nyilatkozat 4. pontja leszögezi, hogy a négy kormány „elismeri annak
szükségességét, hogy lehetőleg minél előbb a békeszerető államok szuverén
egyenlőségén alapuló világszervezetet állítsanak fel a nemzetközi béke és biztonság
fenntartására, amelynek nyitva kell állnia minden állam – legyen az nagy vagy kis
állam – előtt.” A külügyminiszterek találkozója után hamarosan sor került a teheráni
csúcstalálkozóra.231 A Roosevelt, Sztálin és Churchill közötti találkozón elfogadott
dokumentum most már konkrétan megjelölte a világszervezet létrehozásának feladatát.
Ennek alapján készült el 1944 nyarára az amerikai tervezet a világszervezet – azaz az
alapokmány – legfontosabb rendelkezéseiről. Ezután került sor a Dumbarton Oaksi-i
konferenciára Washington egyik elegáns villanegyedében, 1944 augusztusa és
231
1943. november 28 - december 1.
91
októbere között, két részletben. Előbb a „három nagy” egyeztetett, majd pedig az
amerikai és brit küldöttségek a kínai küldöttség egyetértését szerezték meg. A
Dumbarton Oaks-ban tartott tanácskozáson kialakultak az Egyesült Nemzetek
Alapokmányának főbb rendelkezései. Véglegessé vált a Szervezet minden tagját
egyenlő feltételek mellett tömörítő Közgyűlés és a szűkebb, különleges feladatokat
ellátó Biztonsági Tanács közötti megkülönböztetés. Itt fogadták el a Tanács
megjelöléséül a „biztonsági” kifejezést, a korábban használt „végrehajtó tanács”
elnevezés helyett. Megállapodtak a Biztonsági Tanács összetételében is. Néhány
fontos kérdés azonban továbbra is nyitva maradt, amelyek megoldása a jaltai
konferenciára várt. A három nagyhatalom vezetője 1945. február 4. és 11. között
találkoztak Jaltában. Az Egyesült Nemzetek létrehozása tekintetében a jaltai
tanácskozás pozitív eseményként értékelhető. Az elfogadott nyilatkozat egyik fő
témája éppen az Egyesült Nemzetek konferenciájának összehívása volt, az „Egység és
béke megszervezésében” mottójával. A Dumbarton Oaks-ban függőben maradt
kérdésekről végül is a következő döntések születtek:
 Egyetértettek a Biztonsági Tanácsban alkalmazandó szavazási eljárásban.
Eszerint az eljárási kérdésekben a Tanács a határozatokat bármely hét tagjának (az
akkori 11 tagból!) igenlő szavazatával hozza. Minden más, nem eljárási kérdésben a
határozatokat az állandó tagok egybevágó szavazatait magában foglaló hét igenlő
szavazatával kell meghoznia.
 Elfogadták a regionális megállapodások vagy szervezetek fokozott szerepét
a regionális jellegű viszályok megoldásában.
 Megegyeztek abban, hogy a Nemzetek Szövetsége mandátumrendszere
helyett létre kell hozni a gyámsági rendszert.
 A két nyugati nagyhatalom egyetértett Ukrajna és Belorusszia önálló ENSZ-
tagságával. A Szovjetunió mindaddig valamennyi tagköztársaságának felvételét
javasolta.
Hangsúlyozni kell, hogy a nagyhatalmi egyhangúság elvét tükröző szavazási
formula, tehát az un. vétójog, nemcsak „szovjet” találmány volt, végleges
megszövegezése kimondottan az amerikai álláspontot tükrözte. A konferencia
szokatlanul rövid idő, két hónap leforgása alatt végleges formába öntötte az
92
Alapokmányt. Az 50 ország közel 300 küldöttének munkáját 1500 szakértő és egy
ezres létszámú titkárság segítette. A nagyhatalmak küldöttségeit általában
külügyminiszterek vezették, a tanácskozás irányító testülete a Koordináló Bizottság 232
volt. Emellett a négy nagyhatalom végig vezető szerepet játszott a tanácskozás
folyamán és együttes fellépésükkel megakadályozták, hogy lényeges változás történjék
a Dumbarton Oaks-i javaslatokhoz képest, különösen a Biztonsági Tanács
hatáskörének szűkítése vonatkozásában. Erre az együttes fellépésre azért is szükség
volt mivel a 36 ország körülbelül 1200 módosító javaslatot terjesztett elő. Különösen a
Brit Birodalomhoz tartozó államok, így Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, India, a Dél-
Afrikai Unió játszottak aktív szerepet, de a latin-amerikai államok is. Érdemes
megemlíteni, hogy a gyarmati rendszer következményeként „fekete” Afrikából csak
Etiópia és Libéria volt jelen a konferencián. A latin-amerikai csoport azonban
önmagában is 20 szavazatot képviselt, így adott esetben megakadályozhatta volna,
hogy kétharmados többséggel fogadhassanak el bizonyos rendelkezéseket. A latin-
amerikai államok fellépése nyomán került sor a regionális szervezetek szerepének
elismerésére az Alapokmányban. E kérdésről nem szólt a Dumbarton Oaks-i tervezet,
bár a nagyhatalmak Jaltában kifejezték ezen szándékukat. Felmerültek azonban vitás
kérdések a három nagyhatalom között is. Nagy-Britannia féltette gyarmati érdekeit a
gyámsági rendszer létrehozása miatt. A Szovjetunió javaslatára került be a népek
önrendelkezési jogának elismerése a célokkal kapcsolatos 2. pontba. Ugyanakkor a
Szovjetuniónak el kellett fogadnia az emberi jogok tiszteletben tartásának
előmozdítására vonatkozó tételt a harmadik cél (nemzetközi együttműködés létesítése)
részeként. 51. alapító tagként Lengyelországot ismerték el, bár még nem vehetett részt
a konferencián, mivel akkor még a londoni emigráns és a varsói ideiglenes kormány
ügyében a nagyhatalmak nem tudtak megegyezni.
A szükséges számú megerősítő okirat letétbe helyezése után az ENSZ
Alapokmánya 1945. október 24-én lépett hatályba, azóta ez a nap az ENSZ napja.
Az Alapokmány első fejezet 1. cikke hangsúlyozza, azt hogy mi is az ENSZ
célja:
232
A négy nagyhatalom és 10 másik állam képviselői
93
„… fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, és evégből hathatós együttes
intézkedéseket tegyen a békét fenyegető bűncselekmények megelőzésére és
megszüntetésére, a támadó cselekményeknek, vagy a béke más módon történő
megbontásának elnyomására, valamint békés eszközökkel, az igazságosság és a
nemzetközi jog elveinek megfelelő módon rendezze vagy megoldja azokat a
nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek.” 233
Az újabb konfliktusok kialakulásának megelőzése érdekében az aláíró államok
vállalták, hogy:
 Az egymás közti és harmadik állammal szemben fennálló nézeteltérés
megoldására nem alkalmaznak támadó háborút (agressziót);
 támadás esetén egymásnak segítséget nyújtanak,
 vitáikat békés úton rendezik.
E szépen megfogalmazott célok teljes megvalósulását azonban megakadályozta
a kétpólusú világrendszer létrejötte, a két nagyhatalom szembenállása. Az ENSZ
életképességét azonban bizonyítja, hogy az ideológiai konfliktusok okozta bénultság
ellenére a békefenntartás létrejött, működött. Elmondhatjuk, hogy a nukleáris háború
veszélye és a regionális konfliktusok közepette a békefenntartás az ENSZ kiemelt
fontosságú ügye lett. Az idők folyamán a kéksisakos békefenntartók tevékenysége a
világszervezet egyik legszembetűnőbb jelképévé vált, amelyet 1988-ban Nobel
Békedíjjal ismertek el.
Az ENSZ fő szervei és sajátosságaik
Az ENSZ-nek hat fő szerve van:
1. a Közgyűlés,
2. a Biztonsági Tanács,
3. a Gazdasági és Szociális Tanács,
4. a Gyámsági Tanács,
5. a Nemzetközi Bíróság
6. és a Titkárság, amelyek közül részletesebben az 1., 2., 3., valamint a 6. szerv
sajátosságaival foglalkozom.
233
ENSZ Alapokmánya 1945.
94
Közgyűlés:
Az ENSZ valamennyi tagállamából áll, akiknek egy-egy szavazata van. Egy
állam nevében max. 5 fős delegáció vehet részt. Elsődlegesen vitafórum, a határozatok
végrehajtása a tagállamok politikai akaratának függvénye. A Közgyűlés feladata olyan
sokrétű, hogy a tényleges munkát bizottságokban végzi, a plenáris üléseken csak
általános vita és a javaslatok feletti szavazás van.
Feladatai:
 Nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozó kérdések vizsgálata.
(leszerelés és fegyverkezés szabályozásának elve – ajánlásokat tehet)
 Az Alapokmány hatáskörébe tartozó kérdések megtárgyalása.
 Ajánlásokat tesz a nemzetek közötti konfliktusok békés rendezésére.
 Megválasztja a Biztonsági Tanács nem állandó tagjait, a Gazdasági és
Szociális Tanács tagjait valamint a Gyámsági Tanács választandó tagjait.
 A Biztonsági Tanáccsal együtt megválasztja a Nemzetközi Bíróság bíráit.
 A Biztonsági Tanács javaslatára kinevezi a főtitkárt.
 Elősegíti és támogatja a nemzetközi együttműködést (politikai, gazdasági,
nemzetközi jog folyamatos fejlesztése és kodifikálása, emberi jogok érvényesítésének
elősegítése.
 Vizsgálja az ENSZ szerveinek jelentéseit.
 Vizsgálja és jóváhagyja a Szervezet költségvetését.
 Szervezési feladatokat lát el (tagfelvétel, felfüggesztés és kizárás a
Biztonsági Tanács javaslatai alapján valamint a Titkárság tagjainak szolgálati
szabályzatát megalkotja).
Hatásköre:
 Két irányból korlátozott: ha a Biztonsági Tanács az adott kérdéssel már
foglalkozik, akkor a Közgyűlés már nem tehet ajánlásokat csak a Biztonsági Tanács
külön kérésére, valamint minden olyan kérdést, amelyben cselekvésre van szükség a
vita előtt vagy után a Biztonsági Tanács elé, kell terjesztenie.
Szervezete és eljárása:
 Rendes és rendkívüli ülésszakokat tart
95
 Rendes ülésszakon (évente egyszer) a hat főbizottság segítségével dolgozik
(1.: politikai és nemzetközi biztonsági kérdések, 2.: gazdasági, világkereskedelmi és
pénzügyi kérdések, 3.: szociális, humanitárius és kulturális kérdések, 4.: speciális
politikai és dekolonizációs kérdések, 5.: költségvetési, igazgatási és személyzeti –
Titkárság – kérdések, 6.: jogi kérdések – Alapokmány, nemzetközi jog fejlesztése)
 Rendkívüli ülésszakon egy bizottság (Committee of the Whole) működik
(15 napon belül összehívandó a Közgyűlés határozatai valamint a Biztonsági Tanács
illetve a tagállamok többségének kérése alapján, sürgős rendkívüli esetben 24 óra alatt
kell összehívni a tagállamok többségének vagy a Biztonsági Tanács 9 tagjának
határozata alapján)
 Évente választott elnök irányítja a munkát (méltányos földrajzi elosztás
elvén alapuló rotáció) az alelnökökből és a főbizottsági elnökökből álló Általános
Bizottság élén
 Jelenlévő és szavazó tagok szavazatának 2/3-os többségével határoz jelentős
kérdésekben (béke és biztonság, leszerelés, ENSZ fő szerveinek tagjai, tagság,
költségvetés) egyéb kérdésekben egyszerű többséggel határoz
 Költségvetését a tagállamok járuléka biztosítja (előre meghatározott kulcs
alapján fizetendő az adott ország egy főre eső nemzeti jövedelmének és egyéb
gazdasági mutatóinak alapján)
A bizottságok típusai között megtaláljuk a főbizottságokat; az eljárási
bizottságokat; az állandó bizottságokat, valamint az un. ad hoc bizottságokat.
Főbizottságok feladata a napirendi pontok megvitatása, a feladatok előkészítése.
A főbizottságokban minden tagállam részt vesz. Ezek:
o Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Kérdések Főbizottsága;
o Gazdasági és Pénzügyi Főbizottság;
o Szociális, Humanitárius és Kulturális Főbizottság;
o Speciális Politikai és Dekolonizációs Kérdések Főbizottsága;
o Költségvetési és Adminisztratív Kérdések Főbizottsága;
o Jogi Főbizottság.
96
Eljárási bizottságok az Általános vagy Napirendi Bizottság és a
Mandátumvizsgáló Bizottság.
Állandó bizottságok speciális kérdések megoldására jönnek létre. Ilyen az
Igazgatási és Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága és a Tagdíj Bizottság.
Ad hoc bizottságok. Vannak állandó jellegű kisegítő bizottságok
[Nemzetközi Jogi Bizottság] és az egy konkrét feladat elvégzésére létrejött
bizottságok.
A Közgyűlés segédszervei (Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság
UNCITRAL; Környezetvédelmi Program UNEP; Gyermekalap UNICEF) relatív
önállósággal rendelkeznek.
Biztonsági Tanács
A Közgyűlés mellett az ENSZ legfontosabb szerve, 15 taggal, amiből 5 állandó
(a jogilag nagyhatalomként elismert államok –Egyesült Királyság, USA,
Franciaország, Oroszország, Kína) és 10 választott (a tanulmány írása idején: 5 Afrika-
Ázsia, 1 K-Európa, 2 Latin-Amerika, 2 Nyugat-Európa és más országok) a béke és
biztonság fenntartásában központi szerepet betöltő Biztonsági Tanács. A nem állandó
tagokat a Közgyűlés két évre választja, úgy, hogy évente öt - öt új tag kerüljön a
tanácsba. A lelépő tag nyomban nem választható újra. A tanácsban minden tagnak egy
képviselője van. Feladatait folyamatosan látja el.
Hatásköre a béke és biztonság fenntartása. Az összes tagállam nevében jár el, a
nemzetközi közhatalom letéteményese.
 nem kötelező jelleggel ajánlásokat tehet;
 ideiglenes rendszabályokat foganatosíthat, mielőtt érdemi döntést hozna;
 nem fegyveres szankciókat rendelhet el;
 katonai akciót indíthat (gyakorlatban azon tagállamok vesznek részt a
fegyveres akciókban, melyek önként vállalják). Békefenntartó tevékenysége során,
szükség esetén nem tagállammal szemben is kényszerítő intézkedést rendelhet el, és
nem tagállamot is a védelmébe vehet. Óvja a világbékét. A katonai akció többek között
megfigyelői tevékenység, békefenntartói tevékenység és szankciós jellegű katonai
akció lehet.
97
A Biztonsági Tanács határozatainak meg kell felelniük az Alapokmány
rendelkezéseinek és ezek az ajánlások kivételével kötelezőek. (a béke és biztonság
hatáskörén kívül eső rendszabályok).
Közreműködés az államok közötti viszályok elintézésében.
Szervezési feladatok
 Javaslatot tesz a Közgyűlés számára tagfelvételre, tagsági jog
felfüggesztésére, tag kizárására, Főtitkár megválasztására;
 Felfüggesztett tagsági jogok helyreállítása;
 Közreműködik a Nemzetközi Bíróság bíráinak megválasztásában;
 Hadászatilag fontos körzetek esetében Gyámsági Tanács jelentését a BT-nek
teszi meg.
Minden állam egy szavazattal rendelkezik. Jogérvényes határozatot a Tanács
bármely kérdésben igenlő szavazattal hozhat meg. Ha eljárási kérdésről van szó, akkor
bármely kilenc szavazat lehet, azonban érdemi kérdésben a kilenc szavazatban benne
kell lennie az öt állandó tag igenlő szavazatának. A gyakorlat szerint ha az állandó tag
tartózkodik, vagy nincs jelen, azt úgy tekintik, hogy nem kíván a vétójogával élni. Ha
felmerül a kérdés, hogy a hozandó kérdés eljárási jellegű-e vagy érdemi, akkor ebben
az előzetes kérdésben az állandó tagok egybehangzó szavazatával kell dönteni.
A Biztonsági Tanács ülései általában nyilvánosak, tarthat azonban zárt üléseket
is. Ilyen például a főtitkár kinevezésével kapcsolatos ülés.
Működése során a 29. cikk234 felhatalmazása alapján több kisegítő szervet hozott
létre. A legfontosabb az öt állandó tag vezérkari főnökeinek képviselőiből álló
vezérkari bizottság, a békefenntartó műveletek irányító szervek és a nemzetközi
törvényszékek. A tanács felügyelete alatt három állandó bizottság működik. Ezek a
Szakértő Bizottság, az Új Tagok Felvételével foglalkozó Bizottság, valamint a Tanácsi
Ülések Bizottsága.
A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC)
Kizárólag választott tagokból áll. Tagjait a Közgyűlés választja 3 évre, (évente
18 új tag, újraválasztási tilalom nincs). A Gazdasági és Szociális Tanács végzi a
legsokoldalúbb tevékenységet az ENSZ fő szervei közül.
234
A Biztonsági Tanács olyan kisegítő szerveket létesíthet, amelyeket feladatainak elvégzésére szükségesnek
tart.
98
Célkitűzései:
 életszínvonal emelése, a teljes foglalkoztatás, a gazdasági és szociális
haladás előmozdítása;
 gazdasági, szociális és egészségügyi terület nemzetközi feladatainak
megoldása és nemzetközi együttműködés a kultúra és nevelésügy terén;
 az emberi jogok és szabadságok általános tiszteletben tartása.
A célok megvalósítása érdekében valamennyi állam kötelezi magát az
együttműködésre. A feladatok érdekében a Tanács illetékességi területén tanulmányoz,
jelentést tesz és kezdeményez. Ajánlást tehet a Közgyűlésnek, a tagállamoknak és a
szakosított intézményeknek. A szakosított szervekkel nemzetközi szerződéseket köt,
tevékenységüket összehangolja és ellenőrzi. Elnökét és a négy alelnökét egy évre
maga választja. Évente kétszer ülésezik, tavasszal New Yorkban, nyaranta Genfben.
A Gazdasági és Szociális Tanács a munkáját négy különböző típusú
bizottságban végzi:
 Munkabizottságok, ezekben valamennyi tanácstag részt vesz. Elnökei a
Gazdasági és Szociális Tanács 4 alelnöke; (Gazdasági Bizottság; Speciális
Gazdasági Bizottság; Szociális Bizottság; Koordinációs Bizottság)
 Területi Bizottságok;
 Funkcionális Bizottságok;
 Állandó Bizottságok;
Főtitkár és a Titkárság
Az ENSZ hatodik fő szerve a Főtitkár és az alárendeltségébe tartozó Titkárság,
amely az ENSZ végrehajtó és adminisztratív fő szerve. A Főtitkárt a Biztonsági
Tanács javaslatára, az ENSZ Közgyűlése választja öt éves időtartamra. Főtitkárok
voltak: Trygve Lie, Dag Hammarskjöld, U. Thant, Kurt Waldheim, J. Perez de
Quellar, Boutros Ghali, Kofi Annan. A Főtitkár nem egyszerű tisztségviselő, hanem
jelentős politikai funkció is.
Feladatai:
 Vezeti az általános adminisztrációt, összehívja a Közgyűlést, végrehajtja a
határozatokat és megvalósítja az ENSZ gyakorlati tevékenységét;
 Technikai funkciók;
99
 Pénzügyi funkciók, javaslatot tesz a költségvetésre és végrehajtását
foganatosítja;
 Adminisztratív apparátus és a titkárság szervezése, irányítása; az ENSZ
útlevelek kiállítása, a diplomáciai mentességet élvező személyek meghatározása
 Reprezentatív funkciók, személyében az ENSZ-t képviseli, vezeti a
tájékoztató szolgálatot;
 Politikai funkciók: minden olyan ügyre felhívja a BT figyelmét, mely a
nemzetközi békét és biztonságot veszélyezteti. Javaslatát a BT köteles napirendre
tűzni. A Főtitkár azonos jogokkal rendelkezik, mint egy állam.
 Részt vehet és felszólalhat a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági
és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács ülésein;
 Főtitkár kapja a gyarmatok és gyámsági területek jelentéseit, a nemzetközi
szerződéseket nála kell beiktatni;
 ENSZ erők parancsnoki megbízatása;
 Nemzetközi szerződésekben szabályozott egyéb feladatok: űrhajók
nyilvántartása, űrhajó kényszer-leszállásának a jelentése, a nemzetközi egyeztető
bizottságok elnökeinek kijelölése.
Az ENSZ Titkárság hivatali apparátus arányosan tevődik össze a tagállamok
polgáraiból. A főtitkár mellett főtitkár-helyettesek működnek, akik diplomáciai
mentességet élveznek. A Főtitkár által kinevezett tisztségviselők hivatalos
tevékenységeikkel kapcsolatosan szintén mentességet élveznek.
A Biztonsági Tanács feladatainál már látható volt, hogy kizárólagos jogkörrel
rendelkezik a nemzetközi béke és biztonsággal kapcsolatos kérdések megoldására, ami
azt is jelenti, hogy a Közgyűlés csak akkor dönthet, ha a Biztonsági Tanács nem képes
rá. A Biztonsági Tanács dönt a mandátumot illetően. Az ENSZ műveleteket azonban
közvetlenül nem irányítja ezt a feladatot a főtitkárra ruházza, aki ezt a Béketámogató
Műveletek Osztályán235 (DPKO) keresztül végzi. Ez az osztály felel az ENSZ
béketámogató műveletek tervezéséért, előkészítéséért, végrehajtásáért, valamint
irányításáért. Jelenleg mindössze 32 tiszttel rendelkezik, az ő feladatuk a világban
szétszórt több ezer ENSZ-katona és a világ negyven országában telepített hétezer
235
Székhely: New York, élén a Politikai és Békefenntartó Ügyekért Felelős Főtitkárhelyettes
100
rendőr munkájának a koordinálja, irányítása. A DPKO mellett az ENSZ bármely
válságreagáló műveletének legfontosabb elemei közé tartozik a Politikai Ügyek
Osztálya236 (DPA), a Veszélyhelyzeti Segélynyújtás Koordinátora (ERC), az Emberi
Jogok Főbiztosa (HCHR), valamint a Menekültügyi Főbiztos237 (HCR).
Az Egyesült Nemzetek Szervezete által végrehajtott, illetve jelenleg is
folyamatban lévő békefenntartó műveletek a teljesség igénye nélkül.238
UNTSO United Nations Truce Supervision Organization (Az ENSZ Fegyverszüneti
Ellenőrző Szervezete) – Jeruzsálem 1948. június –
UNMOGIP United Nations Military Observer Group in India and Pakistan (Az ENSZ
Katonai Megfigyelő Csoportja Indiában és Pakisztánban) 1949. január –
UNEF I: First United Nations Emergency Force (Az ENSZ Első Rendkívüli Hadereje)
– Gáza 1956. november – 1967. június
UNOGIL United Nations Observation Group in Lebanon (Az ENSZ Libanoni
Megfigyelő Csoportja) 1958. június – december
NUC United Nations Operation in the Congo (Az ENSZ Kongói Művelete) 1960.
július – 1964. június
UNSF United Nations Security Force in West New Guinea (Az ENSZ Biztonsági
Hadereje Nyugat-Új Guineában) – Nyugat-Irián 1962. október – 1963. április
UNYOM United Nations Yemen Observation Mission (Az ENSZ Jemeni Megfigyelő
Missziója) 1963. július – 1964. szeptember
UNFICYP United Nations Peacekeeping Force in Cyprus (Az ENSZ Ciprusi
Békefenntartó Hadereje) 1964. március -
DOMREP Mission of the Representative of the Secretary-General in the Dominican
Republic (Az ENSZ Főtitkár Képviselőjének Missziója a Dominikai Köztársaságban)
1965. május – 1966. október
UNIPOM United Nations India-Pakistan Observation Mission (Az ENSZ India-
Pakisztáni Megfigyelő Missziója) 1965. szeptember – 1966. március
236
Székhely: New York, élén a Politikai és Békefenntartó Ügyekért Felelős Főtitkárhelyettes
237
Székhelye Genf
238
A felsorolásban szereplő adatok az ENSZ társaság honlapjáról származnak
101
UNEF II Second United Nations Emergency Force (Az ENSZ Második Rendkívüli
Hadereje) – Szuezi-csatorna, majd később a Sínai-félsziget 1973. október – 1979.
július
UNDOF United Nations Disengagement Observer Force (Az ENSZ
Csapatszétválasztási Megfigyelő Hadereje) – szíriai Golán-fennsík 1974. június –
UNIFIL United Nations Interim Force in Lebanon (Az ENSZ Ideiglenes Libanoni
Hadereje) 1978. március –
UNGOMAP United Nations Good Offices Mission in Afghanistan and Pakistan (Az
ENSZ Jószolgálati Missziója Afganisztánban és Pakisztánban) 1988. május – 1990.
március
UNIIMOG United Nations Iran-Iraq Military Observer Group (Az ENSZ Irán-Iraki
Katonai Megfigyelő Csoportja) 1988. augusztus – 1991. február
(Az ENSZ történetében ez volt az első alkalom, amikor homogén, csak fegyvertelen katonai megfigyelők 26
országból, országonként 15 fővel láttak el megfigyelő feladatokat a határon, közvetlenül a frontvonal két oldalán,
illetve a köztes „Senki Földjén”. Feladata a nyolc éves háborút lezáró tűzszünet helyszíni ellenőrzése volt)
UNAVEM I United Nations Angola Verification Mission I (Az ENSZ Első Angolai
Ellenőrzési Missziója) 1989. január – 1991. június
UNTAG United Nations Transition Assistance Group (Az ENSZ Átmenetet Segítő
Csoportja) – Namíbia és Angola 1989. április – 1990. március
ONUCA United Nations Observer Group in Central America (Az ENSZ Közép-
amerikai Megfigyelő Csoportja) 1989. november – 1992. január
UNIKOM United Nations Iraq-Kuwait Observation Mission (Az ENSZ Irak-Kuvaiti
Megfigyelő Missziója) 1991. április –
(Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 687. és 689/1991. számú határozataival alapított misszió. Feladata
fegyvertelen megfigyelőkkel ellenőrizni a Khwar Abd Allah vízi út Irak-Kuvait közötti részét, valamint a 15 km
(Kuvait területén 5 km, Irak területén 10 km) széles fegyvermentes övezetet, s elhárítani minden tűzszünet
megsértésére irányuló cselekedetet, illetve megfigyelni és jelenteni a másik állam ellen irányuló ellenséges
tevékenységeket.)
UNAVEM II United Nations Angola Verification Mission II (Az ENSZ Második

Angolai Ellenőrzési Missziója) 1991. június – 1995. február
ONUSAL United Nations Observer Mission in El Salvador (Az ENSZ Salvadori
Megfigyelői Missziója) 1991. július – 1995. április
102
MINURSO United Nations Mission for the Referendum in Western Sahara (Az ENSZ
Nyugat-szaharai Népszavazási Missziója) 1991. április
UNAMIC United Nations Advance Mission in Cambodia (Az ENSZ Kambodzsai
Előkészítő Missziója) 1991. október – 1992. március
UNPROFOR United Nations Protection Force (Az ENSZ Védelmi Hadereje) – volt
Jugoszlávia 1992. március – 1995. december
UNTAC United Nations Transitional Authority in Cambodia (Az ENSZ Kambodzsai
Átalakulási Hatósága) 1992. március – 1993. szeptember
UNOSOM I United Nations Operation in Somalia I (Az ENSZ Első Szomáliai
Művelete) 1992. április – 1993. március
ONUMOZ United Nations Operation in Mozambique (Az ENSZ Mozambiki
Művelete) 1992. december – 1994. december
(Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az eddigi egyik legsikeresebb missziónak értékelte. A misszióban a Magyar
Köztársaság 23 katonai megfigyelővel és 20 polgári rendőr megfigyelővel vett részt. Feladata a tűzszünet
ellenőrzése, a fegyveres erők szétválasztása és leszerelése, a begyűjtött fegyverek tárolása és megsemmisítése, a
létfontosságú közúti és vasúti folyosók biztonságának biztosítása, a banditizmus és az irreguláris fegyveres
csoportok felszámolása volt.)
UNOSOM II United Nations Operation in Somalia II (Az ENSZ Második Szomáliai

Művelete) 1993. március – 1995. március
UNOMUR United Nations Observer Mission Uganda-Rwanda (Az ENSZ Ugandai-
Ruandai Megfigyelő Missziója) 1993. június – 1994. szeptember
(Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 846/1993. számú határozatával alapított misszió feladata az Uganda-Ruanda
között húzódó határ figyelése és minden Ruanda felől induló katonai akció megakadályozása volt, amelyet
alapvetően a határon átkelő gépjárművek átkutatásával teljesítettek.)
UNOMIG United Nations Observer Mission in Georgia (Az ENSZ Megfigyelő

Missziója Grúziában) 1993. augusztus –
(Az UNOMIG missziót az 1992. augusztus 12-én kirobbant grúz és abház polgárháború békés rendezése céljából
hozták létre az ENSZ BT 858/1993. számú határozata alapján. Feladata a felek között megkötött
fegyvernyugvási egyezmény betartásának felügyelete és az egyezmény - különös tekintettel az emberi jogokra -
megsértésének jelentése az ENSZ főtitkárának.)
UNOMIL United Nations Observer Mission in Liberia (Az ENSZ Megfigyelő

Missziója Libériában) 1993. szeptember – 1997. szeptember
(Az első olyan ENSZ misszió, amely egy más szervezet által felállított (ECOWAS = Nyugat-afrikai Gazdasági
Közösség) missziót vett át 1993. szeptemberében. A libériai polgárháború 1990-ben tört ki és az ECOWAS egy
103
katonai megfigyelő csoportot küldött a helyszínre. Az ENSZ BT végig támogatásáról biztosította az ECOWAS-t,
de az események 1993 augusztusától oly mértékben romlottak, hogy az ENSZ BT 1993. szeptember 22-én a 866.
számú határozatával felállította az UNOMIL missziót.)
UNMIH United Nations Mission in Haiti (Az ENSZ Missziója Haitin) 1993.
szeptember - 1996. június
UNAMIR United Nations Assistance Mission for Rwanda (Az ENSZ Ruandai Segély
Missziója) 1993. október - 1996. március
UNASOG United Nations Aouzou Strip Observer Group (Az ENSZ Aouzou Övezeti
Megfigyelő Csoportja) – Csád Köztársaság 1994. május - június
UNMOT United Nations Mission Observers in Tajikistan (Az ENSZ Tádzsikisztáni
Megfigyelő Missziója) 1994. december – 2000. május
(Az ENSZ BT 40 katonai megfigyelővel hozta létre 10 ország részvételével (Ausztria, Banglades, Bulgária,
Dánia, Magyarország, Jordánia, Lengyelország, Svájc, Ukrajna és Uruguay). Feladata a tadzsik-afgán határon az
ellenséges tevékenység megszüntetésére irányuló ideiglenes tűzszünet betartatása, szoros együttműködésben az
EBESZ-szel.)
UNAVEM III United Nations Angola Verification Mission III (Az ENSZ Harmadik
Angolai Ellenőrző Missziója) 1995. február – 1997. június
UNCRO United Nations Confidence Restoration Operation in Croatia (Az ENSZ
Bizalom Helyreállító Missziója Horvátországban) 1995. március – 1996. január
UNPREDEP United Nations Preventive Deployment Force (Az ENSZ Megelőző
Felvonuló Ereje) – a volt Jugoszláv Macedón Köztársaságban 1995. március – 1999.
február
UNMIBH United Nations Mission in Bosnia and Herzegovina (Az ENSZ Bosznia-
Hercegovinai Missziója) 1995. december – 2002. december
UNTAES United Nations Transitional Administration for Eastern Slavonia, Baranja
and Western Sirmium (Az ENSZ Átmeneti Igazgatósága Kelet-Szlavóniában,
Baranyában és Nyugat-Szerémségben) – Horvátország 1996. január – 1998. január
UNMOP United Nations Mission of Observers in Prevlaka (Az ENSZ Megfigyelő
Missziója a Prevlakában) – Horvátország 1996. január – 2002. december
UNSMIH United Nations Support Mission in Haiti (Az ENSZ Haiti Támogató
Missziója) 1996. július – 1997. július
MINUGUA United Nations Verification Mission in Guatemala (Az ENSZ Ellenőrző
Missziója Guatemalában) 1997. január - május
104
MONUA United Nations Observer Mission in Angola (Az ENSZ Megfigyelő
Missziója Angolában) 1997. július – 1999. február
UNTMIH United Nations Transition Mission in Haiti (Az ENSZ Átalakulási
Missziója Haitin) 1997. augusztus – november
MIPONUH United Nations Civilian Police Mission in Haiti (Az ENSZ Polgári
Rendőri Missziója Haitin) 1997. december – 2000. március
UNPSG United Nations Civilian Police Support Group (Az ENSZ Polgári Rendőri
Támogató Csoportja) – Horvátország 1998. január – október
MINURCA United Nations Mission in the Central African Republic (Az ENSZ
Missziója a Közép–Afrikai Köztársaságban) 1998. április – 2000. február
UNOMSIL United Nations Observer Mission in Sierra Leone (Az ENSZ Megfigyelő
Missziója Sierra Leonében) 1998. július—1999. Október
UNMIK United Nations Interim Administration Mission in Kosovo (Az ENSZ
Ideiglenes Adminisztrációs Missziója Koszovóban) 1999. június -
UNAMSIL United Nations Mission in Sierra Leone (Sierra Leone-i ENSZ Misszió)
1999. október -
UNTAET United Nations Transitional Administration in East Timor (Az ENSZ
Átmeneti Adminisztrációja Kelet-Timorban) 1999. október – 2002. május
MONUC United Nations Observer Mission in the Democratic Republic of the Congo
(Az ENSZ Megfigyelő Missziója a Kongói Demokratikus Köztársaságban) 1999.
december -
UNMEE United Nations Mission in Ethiopia and Eritrea (Az ENSZ Missziója
Etiópiában és Eritreában) 2000. július –
UNMISET United Nations Mission of Support in East Timor (Az ENSZ Támogató
Missziója Kelet-Timorban) 2002. május –
UNAMA United Nations Assistance Mission in Afganistan (Az ENSZ Segély
Missziója Afganisztánban) 2002. március –
105
Az Egyesült Nemzetek Békefenntartó Műveletek Osztálya239240
EGYESÜLT NEMZETEK
BÉKEFENNTARTÓ HADMŰVELETEK OSZTÁLYA
KATONAI FŐTITKÁRHELYETTES
TANÁCSADÓ
VÉGREHAJTÓ
HIVATAL
HELYZETKÖZPONT A FŐTITKÁRHELYETTES
HIVATALA
POLITIKAI ÉS
ELEMZŐ
EGYSÉG
A FŐTITKÁR-HELYETTES A FŐTITKÁR-HELYETTES
ELEMZŐ ÉS TÁMOGATÓ HADMŰVELETI
HIVATALA HIVATALA
TERVEZŐ OSZTÁLY TÁBORI ADMINISZTRÁCIÓS AKNATEVÉKENYSÉGI

ÉS LOGISZTIKAI OSZTÁLY SZOLGÁLAT
FELADAT TERVEZŐ KIKÉPZŐ EGYSÉG PÜ. GAZDÁLKODÁSI

SZOLGÁLAT TÁMOGATÓ SZOLG.
LOGISZTIKAI ÉS
POLGÁRI RENDŐRI EGÉSZSÉGÜGYI HÍRADÓ SZOLGÁLAT
EGYSÉG TÁMOGATÓ EGYSÉG
SZEMÉLYI IRÁNYÍTÓ ÉS
TÁMOGATÓ SZOLG.
TAPASZTALAT-
GYŰJTŐ EGYSÉG AFRIKA OSZTÁLY
ÁZSIA ÉS KÖZELKELET
OSZTÁLY
EURÓPA ÉS LATIN-
AMERIKA OSZTÁLY
239
Department of Peacekeeping Operations (DPKO)
240
AJP-3.4.1 1. sz. Jóváhagyási tervezet 1A1. ábra
106
A BÉKEFENNTARTÓ MŰVELETEK MANDÁTUMÁNAK KÉRDÉSE
A békefenntartó műveletek jogi aspektusának szempontjából a mandátumnak,
mint a tevékenységet meghatározó dokumentumnak döntő szerepe van, akár megelőző
diplomáciáról, akár béketeremtésről, akár békefenntartásról, akár
békekikényszerítésről, vagy a konfliktust követő békeépítésről van szó. Miután az
ENSZ, a NATO vagy más nemzetközi, illetve regionális szervezet eldöntötte a
békefenntartó művelet megindítását, vagyis megvan a politikai akarat a részvételre, a
művelet megkezdéséhez „szükséges” mandátumot meghatározott lépések keretében
adják ki. A mandátum kibocsátásának a két legaktívabb békefenntartó tevékenységet
folytató szervezetben, az ENSZ-ben és a NATO-ban különböző folyamata van. Mielőtt
azonban részletesen elemezném a mandátum kibocsátásának szabályait mindenképpen
szükséges egy kis kitérőt tenni abból a célból, hogy megvizsgáljuk a békefenntartás és
a békekikényszerítés között fennálló különbséget a műveletek mandátumára
tekintettel. Békefenntartás és békekikényszerítés nem csak nemzetközi szervezet által
folyhat. A békefenntartás lényege, és ami megkülönbözteti a békekikényszerítéstől az,
hogy a műveletek megkezdéséhez mindenképpen szükséges a fogadó állam(ok)
beleegyezése, hozzájárulása. Ha ez hiányzik, akkor nem békefenntartásról beszélünk.
(kivéve néhány szélsőséges helyzetet, pl.: Szomália, ahol nem volt állami szervezet,
(„falling states”) így nem volt, akivel az ENSZ tárgyalhatott volna.) Ha viszont van
ilyen beleegyezés, hozzájárulás a fogadó ország részéről, akkor sem kell feltétlenül
egy nemzetközi szervezet ahhoz, hogy mandátumot adjon a műveletek
megkezdéséhez. (pl. Macedónia, aki közvetlenül a NATO-t kérte fel a béketámogató
műveletek megkezdéséhez és végrehajtásához, amit ENSZ felhatalmazás (mandátum)
nélkül a NATO meg is kezdett.) A mandátum kibocsátása tekintetében a lényeg tehát a
hozzájárulás, amely ha nincs, és elindul a katonai akció, akkor az vagy háború vagy
békekikényszerítés. A békekikényszerítés, mivel más szervezet ilyen
békekikényszerítő műveletet nem rendelhet el, csak akkor legális, ha az ENSZ az
Alapokmány VII. fejezete alapján mandátumot adott rá. Ha nincs ENSZ felhatalmazás,
a gyakorlatban akkor is létezik a békekikényszerítés, csak nem jogszerű. (Koszovó
1999. március)
107
A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a mandátum kiadására vonatkozó
eljárás a békefenntartó műveletek esetében a fogadó állam hozzájárulásával kezdődik.
(pl. BiH., Horvátország, és Jugoszlávia a daytoni egyezményben; Afganisztánban
pedig az afgán vezetők 2001. évben a bonni egyezményben járultak hozzá, és kérték
fel az ENSZ-t, hogy mandátumot adjon a többnemzetiségű erők szerepvállalására
vonatkozóan.)
E rövid kitérő után nézzük először az ENSZ által követett döntéshozatali és
mandátum-kibocsátási folyamatot, amelyet a következőképpen lehetne röviden
összefoglalni:
 A fenyegető vagy eszkalálódó feszültség esetén a Biztonsági Tanács Tagjai
összeülnek, hogy megvitassák a konfliktuskezelés lehetséges módozatait.
 Szükség esetén az ENSZ diplomatákat, megbízottakat küld a helyzet
tisztázására, a helyi körülmények megismerésére.
 Ezek után a Főtitkár javaslatot terjeszt a Biztonsági Tanács elé, amely több
lehetséges változatot tartalmaz a konfliktus megoldására.
 A Biztonsági Tanács a tények ismeretében bocsátja ki a felhatalmazást a
békefenntartó művelet megkezdésére.
Az ENSZ békeműveletekkel kapcsolatos tevékenysége feletti irányítást a
Biztonsági Tanács a Főtitkár, illetve időnként a Közgyűlés döntése alapján az
Alapokmányban foglaltak szerint gyakorolja. 24 cikkely (1) bekezdés „A Szervezet
gyors és hathatós cselekvésének biztosítása érdekében a tagok a nemzetközi béke és
biztonság fenntartásáért a fő felelősséget a Biztonsági Tanácsra ruházzák és elismerik,
hogy a Biztonsági Tanács e felelősségből folyó kötelességeinek teljesítésekor az ő
nevükben jár el.” 24 cikkely (2) bekezdés „A Biztonsági Tanácsnak e kötelességei
teljesítése során az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel összhangban kell eljárnia.
Azt a különleges hatáskört, amellyel a Biztonsági Tanács ezeknek a kötelességeknek
teljesítése végett fel van ruházva, a VI., VII., VIII. és XII. fejezetek határozzák meg.”
A 33-54. cikkelyek nyelvezete egyértelművé teszi, hogy a Biztonsági Tanács az a
szerv, amely hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az említett cikkelyek alapján
cselekedjen, illetve irányítsa, ellenőrizze ezeket a cselekedeteket. A fenti cikkelyek
pedig magukba foglalják a VI., a VII., valamint a VIII. szakasz valamennyi cikkelyét,
108
amelyek a Biztonsági Tanács békeműveletekhez rendelkezésre álló lehetőségeit
tartalmazzák.
Az ENSZ döntéshozatali folyamata241
A főtitkár
ténymegállapítása
Bemeneti adatok az
Konzultáció a főtitkárral vagy a
Békefenntartó Hadműveletek ENSZ BT-hez
osztályával
Különmegbízott/
Meghatalmazott
kinevezése
Kezdeti hdm-i és techn. vizsgálat
 hdm-i körülmények
meghatározása
Tűzszüne  csapat hozzájárulások
t
békekonferencia
Békeegyezmény
ENSZ BT
A főtitkár jelentése Mandátum

(katonai bemeneti adat) elfogadása Költségvetés elfogadása
Haderő parancsnok jóváhagyása
Béke (támogató) hadművelet
Kitelepítés
Végrehajtás
241
AJP-3.4.1 1. sz. Jóváhagyási tervezet 1A2. ábra Visszatelepítés
109
Kiemelten fontos megjegyezni, hogy a mandátum törvényes cselekedetek
megtételére ruházza fel a címzetteit, így elengedhetetlen, hogy mind a nemzetközi
közösség, mind a műveletben résztvevő erők tisztában legyenek azzal mit szabad és
mit nem szabad tenni.
A mandátum tartalma:
 a misszió típusának meghatározása
 a feladatban résztvevő erők meghatározása (a misszió méretét és
szervezetét);
 az elérendő CÉL kijelölése (az elvégzendő feladatok vagy betöltendő
funkciók megfogalmazását);
 a parancsnok, közvetítő megbízását és referenciáit;
 a műveletért felelős hivatal megnevezését;
 a pénzügyi és logisztikai támogatás megszervezését;
 a mandátum időtartamát;
 a fogadó ország feltételeit a misszióban résztvevő erőkre vonatkozóan;
 a misszió tagjai jogainak és mentességeinek nyilatkozatát.
A mandátum tartalmát látva meg kell azonban állapítani, hogy a Biztonsági
Tanács által adott mandátum (BT Határozat) nem minden esetben tartalmazza az
előbbiekben felsoroltakat.
A mandátum kibocsátásával a feladatban önkéntesen részt vevő államok
kontingensei a hazájuk jogrendszerén kívül az ENSZ által kidolgozott szabályok
hatálya alá is kerülnek. A mandátum határoz meg olyan alapvető kérdéseket, mint a
fegyverhasználat, erőhasználat szabályai, illetve iránymutatást nyújt a hadműveleti
szabályok kidolgozásához.
A mandátum pontos definiálása tehát alapvető követelmény, mert egyrészt nem
valószínű, hogy az ENSZ tagállamok hajlandóak katonákat, polgári személyeket
küldeni az egyre veszélyesebb konfliktuszónákba megfelelő biztosítékok nélkül,
másrészt a konfliktusban szemben álló felek aligha fogadják el az ENSZ jelenlétét, ha
tisztázatlan, hogy mire szól a világszervezet felhatalmazása.
110
A NATO ezzel szemben egy más típusú mandátum-meghatározási eljárást
követ. Miután felkérést kapott az ENSZ-től, EBESZ-től a békefenntartó művelet
megindítására, összehívja az Észak-atlanti Tanácsot, 242 amely a legfőbb politikai
döntéshozó szerv. Amennyiben a Tanács meghozta politikai döntését 243 a NATO-erők
alkalmazásáról, szándéknyilatkozat formájában felhatalmazza a Katonai Bizottságot a
feladat végrehajtására. Ez a szándéknyilatkozat nem más, mint a művelet mandátuma,
amely a következőket tartalmazza:
 feladat;
 elérni kívánt eredmény;
 politikai irányelvek;
 a végrehajtás cselekvési szabadsága és korlátai;
 a konfliktusban részt vevő felekhez való viszony;
 a feladat végrehajtásában részt vevő erők váltása és kivonása;
 a fegyverhasználat joga.
Ez alapján a Katonai Bizottság kidolgozza a hadműveletek lehetséges
változatait és ajánlásokat fogalmaz meg az Észak-atlanti Tanács részére a végrehajtás
katonai szempontjairól.
Hasonló döntéshozatali eljárást alkalmaz a többi, béketámogató műveletekben
résztvevő szervezet is, értelemszerűen a saját szervezeti különbségeinek megfelelően.
A fentiek tükrében látható tehát, hogy a mandátum olyan alapokmány,
amelynek ismeretében lehet megfogalmazni egy adott, konkrét békefenntartó
műveletre vonatkozó jogi szabályozást, az úgynevezett SOFA-t 244 vagy SOMA-t245,
valamint az Alkalmazási Szabályokat. Nem egyetlen dokumentum vagy határozat,
hanem dokumentumok gyűjteménye, amely egy vagy több ENSZ BT Határozatot
tartalmaz.
Az elmúlt évtizedben, a jugoszláv válság során, Jugoszlávia felbomlását
követően a Biztonsági Tanács közel 100 határozatot hozott. A teljesség igénye nélkül
néhány: A polgárháború kitörése után a jugoszláv helyzetet a Biztonsági Tanács a
242
North Atlantic Council - NAC
243
A NATO nem mandátumot ad, hanem dönt valamilyen béketámogató műveletben való részvételről.
244
Status of Forces Agreement
245
Status of Mission Agreement
111
nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetésének minősítette és felhívta a feleket a
békés rendezésre, és a tűzszünet betartására. 246 1992-ben a 4 védett övezet
biztosítására, a polgári lakosság védelmére békefenntartó erőt küldött Bosznia-
Hercegovinába.247 1992. év második felében, mivel a felek nem tudtak megegyezni a
békefenntartó tevékenység átalakult az Alapokmány VII. fejezetében foglalt
intézkedésekké. A Biztonsági Tanács felhívta a feleket a csapatkivonásra és az
ellenségeskedések beszüntetésére248, majd gazdasági embargót rendelt el és intézkedett
a humanitárius segélyről. Ezt követően még számos határozatot hozott a jugoszláv
helyzet megoldása érdekében. Közülük is kiemelkedik az 1031. számú határozat,
amelyben a békekötést követően felhatalmazást adott az IFOR helyszínre küldésére.
A SOMA ÉS SOFA EGYEZMÉNYEK249
A SOMA jelentése nem más, mint egyezmény a misszióban részt vevők
jogállásáról, míg a SOFA a fegyveres erők jogállásáról szóló egyezményt jelenti.
A SOMA-kat, mint minden adott misszióra jellemző jogi megállapodást az
ENSZ köti meg a konfliktusban részt vevő államokkal. Ez egy kétoldalú
megállapodás, amelynek értelemszerűen van egy általános tartalma, amely
megegyezik az adott válságra jellemző, egyedi vonásokat mutató szabályokkal.
Az ENSZ SOMA megalapozza a kéksisakosok jogi helyzetét a fogadó
országban, meghatározza viszonyukat a vendéglátó ország kormányához és
állampolgáraihoz.
Az ENSZ SOMA az Egyesült Nemzetek Szervezetének kedvezményeiről és
mentelmi jogairól szóló 1946-os ENSZ egyezményben felsorolt jogokat kívánja
biztosítani. A személyi hatály az ENSZ tisztviselőkre, az ENSZ szakértőkre és a
nemzeti ENSZ képviselőkre, a területi hatály az alkalmazott konfliktuszónára terjed ki,
míg az időbeli hatály általában a konfliktus megoldásáig vagy az ENSZ erők
kivonásáig szól.
246
713. számú határozat
247
248
249
Bővebben lásd Parancsnoki program, Magyarország – X. szakasz, Naval Justice School Detachment,
Newport, 1997. 6-1. – 9-13., valamint a békefenntartó műveletek jogi szempontjai, Defense Institute of
International Legal Studies 16-1. – 16-16.
112
Az ENSZ SOMA-k általános részei a következők:
I. Mozgásszabadság biztosítása:
 Az ENSZ személyzetre a fogadó ország határainak átlépésekor nem kell a bevándorlási ellenőrzési
szabályokat alkalmazni.
 Az ENSZ járműveit nem kell a fogadó állam nyilvántartásába venni, azok után útdíjat vagy egyéb
illetéket fizetni.
II. Biztosítani kell az ENSZ számára a kommunikációhoz való jogot, így:
 a posta;
 a telefon;
 a rádió használatának jogát.
III. Az ENSZ békefenntartó műveleteiben részt vevő államok nemzeti kontingensének fegyveres erői:
1. mentességet élveznek a hivatali beosztásukban tett nyilatkozataik, illetve cselekedeteikből fakadó jogi
következmények miatt;
2. jogukban áll az ENSZ által meghatározott szabályok szerint fegyvert viselni;
3. jogukban áll az ENSZ megkülönböztető jelzéseivel ellátott saját nemzeti egyenruhájukat viselni;
4. mentességet élveznek a vendéglátó ország katonai szolgálatának kötelezettsége alól;
5. adómentességet élveznek az ENSZ-től és a vendéglátó országon kívül szerzett jövedelem tekintetében.
IV. A békefenntartó misszióban részt vevő nem fegyveres feladatot ellátó személyek státusza:
1. Az ENSZ különmegbízott, katonai erők parancsnoka és más fontos beosztásokat betöltő személyek
diplomáciai mentességet élveznek.
2. Az ENSZ tisztviselők megtartják e státuszukat, ha helyi missziókba kerülnek beosztásba.
3. ENSZ küldetési szakértőként kell kezelni a fegyvertelen katonai megfigyelőket, az ENSZ polgári
rendőrségét.
4. Az ENSZ által alkalmazott helyi állampolgárokat ugyanazon mentességek és jogok illetik meg, mint az
ENSZ fegyveres missziót ellátó tagjait.
V. A vendéglátó ország kötelezettségei:
1. Az ENSZ állományának járó mentességek tiszteletben tartása.
2. Az ENSZ személyzet elhelyezésének és részükre meghatározott szolgáltatások biztosítása.
3. Az ENSZ által alkalmazott helyi állampolgárok alkalmazásának támogatása.
4. Helyi fizetőeszköz biztosítása kedvező átváltási ráta mellett.
5. Az ENSZ erők támogatása a közművek ingyenes vagy kedvező áron történő megszerzésére a helyi
gazdaság képviselőitől.
VI. Az ENSZ állomány fegyelmének biztosítása.
1. Katonai rendészet működtetése: az ENSZ hadműveleti területén járőrözhet, azon kívül csak a fogadó
ország hatóságaival együttműködve.
2. Hatósági eljárás (letartóztatás):
a) ENSZ katonai rendészete jogosult az ENSZ erők tagját őrizetbe venni.
b) Jogosult polgári személyeket az ENSZ helyiségében fogva tarthat, de utána köteles őket átadni a fogadó
ország hatóságainak.
113
c) A fogadó ország hatóságai az ENSZ erők parancsnokának kérésére, vagy bűncselekmény elkövetésekor
őrizetbe vehetik az ENSZ erők tagját, de utána kötelesek őket átadni az ENSZ hatóságainak.
VII. Nyomozati cselekmények, büntető és polgári joghatóság
1. Nyomozati cselekmények: - információcsere az ENSZ és a vendéglátó ország hatóságai között, tanúk és
bizonyítékok beszerzése az ENSZ részéről, tájékoztatás az ügyekkel kapcsolatos intézkedésekről.
2. Büntető joghatóság esetében külön eljárás vonatkozik a katonákra, illetve polgári személyekre
a) polgári személy: a fogadó ország hatóságai által feltárt bizonyítékok beszerzése után az ENSZ
különmegbízott tárgyal a polgári személyt küldő országgal, majd ezen egyeztetés után lehetséges a
vádelemelés a fogadó ország igazságszolgáltatása által.
b) katonai személy: a küldő ország kizárólagos joghatósága alá tartoznak a vendéglátó ország területén
elkövetett bűncselekményekért. A küldő országnak azonban biztosítékokat kell adnia a tekintetben,
hogy készek lefolytatni a büntetőeljárást.
Polgári joghatóság:
Az ENSZ különmegbízottat tájékoztatni kell, ha polgári eljárást
a) kezdeményeztek ENSZ polgári vagy katonai személy ellen;
b) amennyiben az erők parancsnoka igazolja, hogy hivatali kötelezettségével kapcsolatban indult eljárás a
katonai vagy polgári személlyel szemben, azt meg kell szüntetni;
c) amennyiben nem hivatali kötelezettségei miatt indult eljárás, azt a fogadó ország hatóságai, bizonyos
korlátozásokkal lefolytathatják. (az eljárást 90 nappal elhalaszthatja igazolt hivatalos kötelezettségei
vagy igazolt távolléte miatt, illetve az ítélet végrehajtása fejében sem, személyét sem tulajdonát nem
foglalhatják le)
IX. Az ENSZ által okozott károkért fennálló felelősség.
1. Kárfelvételi bizottságot kell létrehozni, amelyben mind az ENSZ, mind a fogadó állam képviselői helyet
kapnak, akik közösen határozzák meg az okozott károkért fennálló felelősséget.
Az ENSZ SOMA egyezmény általános jegyeiből látható, hogy az ENSZ

széleskörű jogosítványokkal bír egy békefenntartó művelet során. Azonban ezeket az
adott misszióra vonatkozó jogszabályokat több általános érvényű ENSZ egyezmény
egészíti ki.
Ezek közül a legjelentősebbek:
I. Egyezmény az Egyesült Nemzetek kiváltságairól és mentességeiről.250 251
Az Egyezmény szerint a képviselők mentességet élveznek a nyilatkozatok
miatti jogi eljárások, a bevándorlási korlátozások, a tartózkodási hely alapján fizetendő
adók, valamint az iratokat és dokumentumokat tartalmazó személyi poggyász
lefoglalása és visszatartása alól. Az előbb felsorolt jogokon felül az ENSZ
tisztviselőket252 mentesség illeti meg a nemzeti katonai szolgálat kötelezettségei alól,
250
New York, 1946. február 13.
251
Kihirdető jogszabály: 1957. évi 15. törvényerejű rendelet
252
az ENSZ külföldön szolgálatot teljesítő állandó személyzete
114
illetve diplomáciai státuszt élveznek a váratlan hazatelepítés során. A főtitkár és
helyettesei, azok házastársai, valamint kiskorú gyermekeik teljes diplomáciai
mentességben részesülnek. Az un. küldetési szakértők 253 ugyanazokat a jogokat
élvezik, mint az ENSZ tisztviselők a küldetés és a küldetéssel kapcsolatos utazások
ideje alatt.
II. Egyezmény az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének
biztonságáról254 255
1. Az egyezmény hatálya: az ENSZ által indított békefenntartó műveletekre – kivéve, amelyet a VII.
fejezet alapján indítottak - a műveletekben részt vevő katonai és polgári személyekre terjed ki.
2. Büntető joghatóság kérdése a fogadó nemzet állampolgárai által az ENSZ tagjai ellen elkövetett
delictumok esetén:
A fogadó állam köteles a büntetőeljárás lefolytatásra, ha állampolgárai a következő bűncselekményeket követik
el:
 emberölés;
 emberrablás, vagy személyi szabadság megsértésén alapuló bűntettek;
 ENSZ hivatalos helyiségei, magánszállása vagy közlekedési eszközei ellen elkövetett
bűncselekmények;
 az előbb felsorolt bűncselekményekkel történő fenyegetés, abból a célból, hogy az ENSZ tagjait
valaminek a megtételére, illetve meg nem tételére kényszerítsék.
 Az ilyen jellegű bűncselekmények megkísérlése, illetve a végrehajtásban tettestársként való részvétel.
A fogadó állam a felsorolt bűncselekmények elkövetői ellen akkor köteles eljárni:
 ha a bűncselekményt az illető ország területén, vagy az adott országhoz tartozó hajó vagy repülőgép
területén követték el;
 a feltételezett elkövető az illető ország állampolgára, vagy
 a feltételezett elkövető nem a fogadó nemzet állampolgára, de az illető ország területén tartózkodik.
3. A haderők jogállásával kapcsolatos intézkedések:
a) azonosító jelek alkalmazása az ENSZ részéről tagjaik számára, (kék sapka, azonosító jel, karjelzések,
UN (United Nation) jelzés felfestése járművekre, építményekre);
b) a haderő tagjai számára a mentelmi jogok biztosításáról szóló egyezmények megkötése;
c) szabad átvonulás és mozgás biztosítása.
4. A fogadó ország kötelességei:
a) védelmet biztosítani az ENSZ személyzet és létesítmények számára
b) nem akadályozhatják őket feladatuk teljesítésében
c) az őrizetbe vett ENSZ személyzet tagját nem vallathatják, humánus módon kell bánni velük és át kell
őket adni az ENSZ hatóságoknak.
253
bizonyos ENSZ missziók végrehajtására alkalmazott, általában részmunkaidős, szerződéses állomány
254
New York, 1994. december 9. „Convention on the Safety of United Nations and Associated Personnel
255
Kihirdető jogszabály: 2001. évi XIII. törvény
115
III. Az ENSZ és a személyzetet, valamint a felszereléseket az ENSZ
békefenntartó műveletek számára felajánló tagállamok közötti szerződésminta.
Az ENSZ-nek az előbb felsoroltakon kívül meg kell állapodnia a katonai erőket,
civil személyzetet, felszerelést, különböző eszközöket esetleg szolgáltatásokat
biztosító államokkal. Erre létezik egy minta egyezmény, amelyet irányelvként
használnak az effajta megállapodások tárgyalása során. (A/46/185. sz. Közgyűlési
Okirat) A megállapodás főbb kérdései a következők:
1. Felajánlás:
a) Minden egyezmény külön felsorolja a felajánlott személyi állomány létszámát és típusát, valamint
tartalmazza a felszerelések általános leírását.
b) A résztvevő országnak biztosítani kell, hogy a felajánlott személyzet megfelel az ENSZ
követelményeinek (rendfokozat, tapasztal, nyelvismeret, fizikai egészségügyi alkalmasság stb.).
c) Megfelelő előzetes tájékoztatást kell adni, feltéve:
 Ha az ENSZ úgy dönt a felajánlott személyzetre nincs tovább szüksége, illetve ha a résztvevő ország
akarja visszahívni személyzetét vagy annak egy részét.
2. Kifizetések
a) Személyzet:
 A résztvevő országok továbbra is a szokásos katonai fizetéseket adják.
 A katonai megfigyelők, polgári rendőrség és az ENSZ szakértőként dolgozó civilek részére az ENSZ
kifizeti a kiutazás és a hazautazás költségei, valamint napidíjat fizet.
 A kialakított csapattestek és kísérő polgári alkalmazottak részére az ENSZ biztosítja az utazást, az
élelmet és a szállást. Ha ezen költségeket a résztvevő ország állja, akkor annak költségeit visszatéríti.
 Az ENSZ megtéríti továbbá a felszerelések és egyenruhák használati díját, valamint a résztvevő
országok által kifizetett béreket.
 Minden katona napidíjat kap személyi költségei fedezésére.
b) Felszerelés
 A felajánló ország tulajdona marad.
 Az ENSZ kifizeti a felszerelések értékkülönbözetét.
c) Biztosítás
 A vízi járművekkel és repülőgépekkel kapcsolatos kárigények rendezése tárgyalásos úton történik.
 Egyéb kárigényre vonatkozóan az ENSZ felelősségbiztosítást köt.
3. Joghatóság
a) A büntető joghatóságot a résztvevő országok gyakorolják saját állományuk felett.
b) A bűnügyi és polgári felelősség kérdéseit a SOMA/SOFA egyezmények tartalmazzák.
c) Az ENSZ békefenntartó műveleteiben résztvevő személyzet elfogadja az alábbiakat:
 az 1949-es genfi egyezményeket
 az 1977-es kiegészítő jegyzőkönyveket
 a kulturális értékek védelméről szóló 1954-es UNESCO Egyezményt
116
d) Az egyezmény értelmezésével kapcsolatos vitákat választottbírósági úton kell rendezni.
Az ENSZ békefenntartó műveleteket láthatóan széleskörű jogi háttér védi, de

nincs ez másként a másik nagy békefenntartó szervezet, a NATO esetében sem.
NATO általános érvényű SOFA
Az alapelvek hasonlóak, mint az ENSZ egyezmények esetén, azonban maga a
rendszer eltérő vonásokat mutat. A NATO-ban a jogi hátteret bármely katonai
művelet, így a békefenntartó műveletek esetén is az 1951. június 19-én Londonban
aláírt NATO általános érvényű SOFA256, valamint az 1995. évi Békepartnerségi SOFA
biztosítja. Ezek a SOFA-k egyeztetik a területi és a nemzeti szuverenitás szembenálló
érdekeit és alapul szolgálnak más SOFA-k számára.
Amennyiben tehát a NATO felkérést kap egy békefenntartó művelet
végrehajtására, a misszióban részt vevő NATO tagállamok un. SOFA egyezményeket
kötnek és alkalmaznak egymás közti kapcsolatrendszerükben. Így válik lehetővé egy
adott feladat jogi hátterének gyors rendezése.
A NATO a fogadó állam esetében is úgynevezett kis SOFA-t köt, amely az alap
SOFA rendelkezéseit figyelembe véve próbál a hasonló kérdésekben, hasonló módon
megállapodni, de azért a NATO SOFA-tól jóval egyszerűbben és rövidebben a konkrét
helyre és viszonyokra vonatkozóan. Rendszerint az útlevéllel és a vízumkényszerrel
kapcsolatos kérdéseket, a büntetőjogi és polgári joghatóság, a kártérítési igények,
vámelőírások és adózási szabályokat, a fegyver- és egyenruha viselés kérdéseit
tárgyalja.
Alapvetően e kis SOFA-k, valamint a teljes körű SOFA-k is hasonló
tartalommal bírnak, mint a SOMA egyezmények, ezért részletesebb ismertetésétől
eltekinthetünk.
Nagy vonalakban a következő kérdéseket szabályozzák:
I. a NATO erők nemzetközi státusát;
II. a jog és a szuverenitás tiszteletben tartása;
III. a be- és kiléptetési szabályokat határátlépés esetén;
IV. az egyenruha viselése;
V. a fegyverviseléshez való jogot;
VI. a feladatok végrehajtásához szükséges mozgásszabadságot;
VII. a közutak, vám és légifolyosók használatának rendjét;
256
Status of Forces Agreement
117
VIII. a NATO erők híradórendszerének használatát;
IX. a fogadó állam postarendszerének használatát;
X. engedélyt a NATO járművek bejegyzés nélküli használatára;
XI. a büntető és polgári joghatóság kérdéseit;
XII. a katonai rendészeti tevékenységet;
XIII. adó- és vámszabályozást;
XIV. ellátási és közüzemi feladatokat;
XV. kártérítési kérdéseket.
A NATO tehát lehetőség szerint csak az adott misszióra vonatkozó kis SOFA
megkötése után indítja el műveleteit.
Hasonló eljárás figyelhető meg az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezet, és más nemzetközi szervezetek által szervezett békefenntartó műveletek
esetén is, értelemszerűen kisebb eltérésekkel, amelyek az eltérő szervezeti felépítésből
következnek.
MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN
Kevesen tudják, de magyar katonák már a XIX. század végén, az I. világháborút

megelőzően is részesei voltak nemzetközi béketeremtő – békefenntartó misszióknak,
szám szerint négynek.257 Az érintett területeken (Kréta, Kína, Balkán (Macedónia-
Montenegró-Koszovó), Balkán (Szkutári)) a hat európai nagyhatalom Nagy Britannia
(NBr.), Franciaország (Fr.), Németország (No.), Oroszország (Or.), Olaszország (Ol.),
Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) együtt próbálta a békét megteremteni, illetve azt
fenntartani.
I. Kréta: Az első válsághelyzet 1896-ban az oszmán birodalomban, a
birodalomhoz tartozó Kréta szigetén, a keresztények és a mohamedánok, valamint a
lakosság és a török hatalmi szervek között alakult ki, amelynek következtében 1897.
február 4-én Canea városában felkelés robbant ki. Február 7-én görög flottakötelék
futott be a Caneai-öbölbe, majd 14-én a görögök partra szálltak a szigeten. Ez idő alatt
az OMM Caneába irányított egy cirkálót és egy torpedórombolót, akik még február 4-
én megérkeztek Canea kikötőjébe, ahol az osztrák-magyar konzulátus védelmére 30
matrózt tettek partra. A szakasz egy részét Pintér Gyula krétai konzul önhatalmúlag
kordonszolgálatra rendelte, hogy elválassza Canea török és görög negyedét. Ezzel
kezdetét vette a modern kori történelem első békefenntartó missziója. Február 12-én
257
Dr. Ravasz István, Magyar katonák a békemissziókban, Magyar Honvéd 1999.
118
Kréta kormányzója a török mellé felhúzta a hat európai nagyhatalom zászlaját és
felkérte őket a béketeremtésre. Március 1-én a hat nagyhatalom proklamációt adott ki
a közigazgatás átvételéről a szigeten, amelynek vezetésével Pintér Gyulát bízták meg.
Ezt követően felszólították a görög kormányt csapatainak, flottájának visszavonására,
a török kormány pedig jegyzéket kapott, mely szerint a Porta csak akkor kapja vissza
fennhatósága alá Krétát, ha biztosítja autonómiáját. A fegyverszünet betartását egy
nemzetközi tengerészgyalogos különítmény ellenőrizte, akiknek nemegyszer fegyvert
használva kellett békét teremteniük. A tengerészgyalogosok visszavonását követően
egy 2400 fős szárazföldi erőt vezényeltek a szigetre. Krétát hat szektorra osztották. Az
osztrák-magyar szektor központja Kissamo volt. Szárazföldi kontingensként a cs. és
kir. 87. gyalogezred trieszti zászlóalját jelölték ki, amely március 29-én érkezett meg
Krétára és 30-án kezdte meg feladatát. Kiépítették állásaikat, s ellenőrző-áteresztő
pontjaikat, valamint a főerőkből a 11/2-es osztrák-magyar század, 70-70 német és
orosz, 50-50 brit, francia és olasz katona részvételével létrehoztak egy gyorsreagálású
osztagot, akik április 17-től folyamatosan a török és a görög csapatokat elválasztó 1
km-es sávban járőröztek, majd a május 20-án Törökország és Görögország között
megkötött fegyverszünetet követően a fegyverek begyűjtésével foglalkoztak. 1897
őszétől a helyzet Krétán konszolidálódott, a két ország december 16-án békét kötött.
1898. április 4-én levonták a cs. és kir. lobogót és a 12-i díszszemlét követően a
gyalogságot behajózták. Ezt követően az újonnan kinevezett török kormányzó
visszavette Kréta polgári közigazgatásának vezetését Pintér Gyulától.
II. Kína: Kínában 1895-től működött a Béke és Igazságosság Ökleinek
Csoportja mozgalom. A mozgalom vezetőinek sikerült befolyásuk alá vonni a külföldi
képviseletek szolgálatában álló kínai katonákat, akik 1900. június 13-án kirobbantották
az un. boxer-felkelést. A boxerek megszállták Pekinget és ostrom alá vonták a külföldi
képviseleteknek helyet adó Peiteng negyedet. A felkelésben érintett hatalmak
nemzetközi haderőt állítottak össze, akik Takunál partra szállva megverték a kínai
császári sereget, és augusztus 8-án felszabadították Peitangot, s megszállták Tiencsin
kikötővárost. A nemzetközi erők kötelékében osztrák-magyar részről a
tengerészgyalogság három különítménye vett részt. A négy tiszt vezette 80 fős pekingi
különítmény a követségek környékén települt kiegészülve a japán tüzérséggel.
119
Tiencsinben a rendet két tiszt, 45 matróz és 80 kínai rendőr biztosította. A legkisebb
csoport egy tiszt és 30 matróz Takuban a vasútállomást biztosította. Az 55 napos
ostrom és a felmentő támadás alatt tizenkét osztrák-magyar katona halt hősi halált. A
béketeremtést a boxer-lázadást lezáró 1901. szeptember 7-i pekingi jegyzőkönyv
ratifikálása után felváltotta a békefenntartás. Az osztrák-magyar századot kivonásáig
kétévente októberben váltották.
III. Balkán: 1902 őszén etnikai és vallási viszály robbant ki Macedóniában,
amely érintette Montenegrót és Koszovót is. 1903. február 21-én az OMM., Or., NBr.,
és Fr. követe tervezetet adott át a rendezésről Szaloniki, Monastir és Koszovó
tartományban. A végrehajtáshoz rendelkezésre bocsátott török csapatok azonban
különböző atrocitásokat követtek el a nem török etnikumok ellen, beleértve a
keresztényeket is. Ennek hatására júniusra általános etnikai és polgárháború
bontakozott ki a térségben. A kialakult helyzet megoldására I Ferenc József osztrák
császár és II. Miklós orosz cár októberben jegyzéket adtak át arról, hogy a két
nagyhatalom lefegyverzi a felkelőket, átszervezi a helyi közigazgatást stb., míg a török
kormány visszarendeli csapatait. A jegyzéket november hónapban a Porta elfogadta
ezzel kezdetét vette a kialakult helyzet stabilizálása. Kinevezték a polgári
adminisztráció, valamint a török csendőrség új vezetőjét, illetve parancsnokát. 1904
januárjában a többi nagyhatalom, Fr., NBr., és No. is jelezte csatlakozási szándékát a
misszióhoz, amelynek következményeként a hat hatalom február 8-án megegyezést
kötött a közös békefenntartásra. Március 2-án a békefenntartó erők 25 tisztje formailag
török szolgálatba lépett. A három tartományt csendőrkörzetekre osztották. A hat
tisztből álló osztrák-magyar missziónak Koszovó jutott. A hozzájuk rendelt 277 török
csendőrrel kilenc körzetet irányítottak. A török hadsereg visszavonása következtében a
felkelés ugyan alábbhagyott, azonban a fegyveres bandaharcok továbbfolytak. A
megreformált csendőrség feladata tulajdonképpen ezek megfékezése, illetve
kivizsgálása volt. 1904. szeptember 4-én újabb tisztekkel köztük 6 osztrák-magyarral
bővült a nemzetközi kontingens. Vezetésük alatt a török tisztek, valamint csendőrök
száma folyamatosan nőtt, 1906 őszére már 25 tiszt, 902 gyalogos és 91 lovas csendőr
tartozott a parancsnokságuk alá. Feladatrendszerük is kiegészült menekülttáborok,
egészségügyi állomások felállításával és ellenőrzésével. Az állomány harmadik
120
részleges váltására 1908 tavaszán került sor. A nemzetközi jelenlét ellenére fegyveres
villongások azonban tovább erősödtek, amelynek következtében július 25-én több ezer
albán fegyveres zárta körül Üsküböt, a török főparancsnokság és az osztrák-magyar
parancsnokság székhelyét. Az albánok 27-én ugyan elhagyták állomáshelyeiket, de
augusztustól a szerbek és bolgárok mellett ők is visszatértek a városba. Az osztrák-
magyar parancsnokság augusztus 26-án végleg elhagyta a helyőrséget és a
körzetparancsnokságokon dolgozott tovább. A misszió 1909 márciusára fejeződött be.
Működésének ideje alatt 25 nagyobb ütközetet és számtalan kisebb összecsapást és
akciót lokalizált, illetve vizsgált ki.
IV. Balkán (Szkutari): 1912 novemberében, az albánok lakta Szkutari szerb-
montenegrói ostromával kezdetét vette az un. Szkutari-válság. Az első balkáni háború
lezárására 1912. decemberétől ülésező nagyköveti konferencia 1913.. március 22-én
döntött Szkutari Albániához való csatlakozásáról. Ennek ellenére a szerb-montenegrói
ostrom tovább folytatódott, amelynek következményeként április 10-én nemzetközi
flottademonstráció és tengeri blokád vette kezdetét Montenegró és Észak-Albánia
partjai előtt. Az öt hatalom (Fr., NBr., No., OMM., Ol.) hajóiból álló flottában az
OMM-t három csatahajó, egy cirkáló és három torpedóromboló képviselte. A flotta
bázisa a cattarói osztrák-magyar haditengerészeti támaszpont lett. A szkutari válság
kezelése, a misszió mandátuma az I. világháború kitöréséig tartott. A brit kontingens
1914. augusztus 1-én, az osztrák-magyar és vele a német augusztus 4-én, az olasz 21-
én, a francia pedig 1914. augusztus 24-én hagyta el Szkutarit.
Ezt követően magyar vonatkozású nemzetközi béketeremtésre-békefenntartásra
az 1970-es évekig nem került sor. Azóta viszont napjainkig magyar katonák, rendőrök
és határőrök a világ nagyon sok pontján, több nemzetközi békemisszióban vettek,
illetve vesznek részt. Ezen missziók között találhatunk ENSZ 258, EBESZ259, NATO260
és az MFO261 égisze alatt zajló megfigyelői, fegyverzet ellenőrzési, választásokat
ellenőrző, békefenntartó, békemegvalósító, béketeremtő stb. missziókat. Egy rövid
kronológia a teljesség igénye nélkül.
258
Egyesült Nemzetek Szövetsége San Francisco 1945
259
Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 1975. Helsinki
260
North Atlantic Treaty Organization Washinngton 1949.
261
Az MFO egy BT-határozattal létrehozott külön szervezet, amelyet az Egyesült Államok, Egyiptom és Izrael
finanszíroz és a Sínai-félszigeten teljesít szolgálatot.
121
Magyarország részt vett a Dél-Vietnamban 1973. évben felállított nemzetközi
felügyelő bizottságban262, amelynek során három váltásban több száz magyar katona
vett részt a szemben álló felek közötti tűzszünet ellenőrzésében. Feladatuk a Párizsban
1973. január 27.-én aláírt egyezmény263 és a nemzetközi jog előírásai betartásának
ellenőrzése volt. Ez volt az első olyan alkalom, amikor magyar katonák önállóan
hajtottak végre békefenntartó feladatot.
A 90-es évekre, amikor elmondható, hogy az ENSZ több békeműveletet indított
el, mint az előző évtizedekben összesen, tehető a Magyar Köztársaság aktív
szerepvállalása a különböző nemzetközi szervezetek által vezetett békefenntartó
műveletekben. Első alkalommal 1988-ban vettek részt magyar katonák fegyvertelen
katonai megfigyelőként az Irán-Irak közötti nyolc éves háborút lezáró békeszerződést
ellenőrző misszióban (UNIIMOG)264. Ezután került felállításra Bagdadban az
UNOSGI, az ENSZ-főtitkár Különleges Iraki Irodája, amelyben fennállásáig
Magyarország egy fővel képviseltette magát. Ezt követően magyar békefenntartók az
alábbi térségekben vállaltak - fegyvertelen katonai megfigyelőkkel - aktív szerepet a
világ fegyveres konfliktusainak rendezésében:
 Öböl-háború (HMT) 1991 (egészségügyi csoport)265;
 Angola (UNAVEM II-III, MONUA) 1991-1999;
 Ciprus (UNFICYP katonai megfigyelők) 1993
 Uganda (UNOMUR) 1993-1994;
 Mozambik (ONUMOZ) 1993-1995;
 Tádzsikisztán (UNMOT) 1995;
 India és Pakisztán közötti Kasmír (UNMOGIP) 1999-2000;
 Albánia (AFOR) 1999;
A Magyar Köztársaság továbbra is kiemelt területként kezeli a különböző
nemzetközi szervezetek békefenntartó misszióiban való részvételt, ezt bizonyítja az is,
hogy jelenleg is több folyamatban lévő misszióban veszünk részt: (a teljesség igénye
nélkül)
262
Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság (NEFB)
263
„Egyezmény a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról Vietnámban” Aláíró felek: Amerikai Egyesült
Államok, Vietnámi Köztársaság, Dél-vietnámi Forradalmi Kormány és Vietnámi Demokratikus Köztársaság
264
ENSZ Irán-Irak Katonai Megfigyelő Csoport (Iran-Iraq Military Observer Group)
265
Magyar Katonai Egészségügyi Kontingens Hungarian Medical Team (1991. január 14 - május 29.)
122
 Grúzia (UNOMIG) 1993-tól;
 Koszovó (UNMIK) 1999-től
 Nyugat-Szahara (MINURSO) 2000-től;
 EBESZ Grúziai Missziója 1993-tól;
 EBESZ Hegyi-Karabah 1995-től;
 EBESZ Bosznia 1999-től.
A fenti műveletekben ez idáig több száz magyar katona bizonyította
felkészültségét, a semlegességet és pártatlanságot követelő munkában. A békefenntartó
missziókban való részvétel során számtalan veszéllyel, gyakran életveszélyes
helyzetekkel kellett, kell szembenézniük a műveletben részt vevő katonáinknak, amely
sajnos emberáldozatokat is követelt. Már most, még mielőtt rátérnék a Magyar
Honvédség békefenntartó műveletekben szerepet vállaló katonai szervezetek
bemutatására, szeretnék név szerint megemlékezni a békefenntartási feladatok
teljesítése közben hősi halált halt katonáinkról:
 Dilszky Aurél határőr százados, Dél-Vietnam 1973
 Cziboly Csaba tartalékos alhadnagy, Dél-Vietnam 1973.
 Hidvégi Attila törzsőrmester, (MFO) 1998.
 Molnár Lőrinc törzsőrmester, (MFO) 1998.
 Dr. Török László ezredes, Grúzia 2001.
 Nagy Richárd posztumusz hadnagy, Irak 2004.
Napjainkban is több száz magyar katona szolgál külföldön, akik az ENSZ, az
EBESZ, a NATO és az MFO misszióban teljesítik feladatukat. 266 A nemzetközi
szervezetek visszajelzései alapján egyértelmű, hogy a magyar katonák sikeresen
végzik munkájukat külföldön.
A magyarok nemzetközi szerepvállalásával kapcsolatban véleményem szerint
külön ki kell emelni a délszláv válság megoldása érdekében végzett, az IFOR/SFOR,
illetve a KFOR kötelékében résztvevő magyar kontingensek, az MFO, az UNFICYP
kötelékében résztvevő magyar kontingensek tevékenységét, azzal, hogy nem szabad
elfeledkezni a Magyar Köztársaság rendőreinek, határőreinek szerepvállalásáról,
266
Az adaTokat az MH ÖHK bocsátotta rendelkezésre
123
illetve a Magyar Honvédségnek a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való
részvételéről sem, ezek azonban nem képezik jelen tanulmány tárgyát.
AZ IFOR/SFOR-BAN TÖRTÉNŐ MAGYAR RÉSZVÉTEL BEMUTATÁSA,
RÖVID ELEMZÉSE
A nyolcvanas évek végén a Kelet-Európán végigsöprő politikai változások szele
elérte Jugoszlávia területét is, ahol a Tito halálát követő időszakban felerősödtek az
elsősorban szerb érdekeket érvényesítő központi hatalommal szemben a kisebbségben
lévő horvát, szlovén, bosnyák nemzeti etnikai érdekek. A folyamatok következtében a
II. világháborút követően alig fél évszázaddal ismét lángba borult a Balkán, s
kontinensünk legvéresebb polgárháborúja kezdődött meg, amely gyakorlatilag a régi
Jugoszlávia széteséséhez vezetett.
Jugoszlávia a II. világháborút követően Tito és a Jugoszláv Kommunisták
Szövetsége vezetésével szövetségi rendszerben szerveződött újjá. A Jugoszláv
Szocialista Szövetségi Köztársaság hat tagköztársaságból állt, amelyek jelképes
határait etnikai, földrajzi, történelmi és gazdasági szempontok alapján jelölték ki. Tito
haláláig a tagköztársaságok közötti nemzetiségi, gazdasági, politikai ellentétek és
sérelmek lappangó állapotban voltak, s azok különböző sajátos okok miatt nem is
tudtak felszínre törni. A délszláv válság aktív szakasza 1989 őszén, a
tagköztársaságokban kiírt választások lebonyolítása után vette kezdetét. A hatalom
megtartása, illetve megszerzése érdekében mindenütt elővették és felhasználták a
nacionalizmus ideológiáját. A választások után megalakult horvát és szlovén
parlament kötelezte a kormányokat az elszakadásra, valamint a függetlenség
kikiáltására. Ennek hatására a szlovén és a horvát kormány 1991. június 25-én, illetve
26-án kimondta országaik elszakadását Jugoszláviától. Ezt követően Macedóniában és
Bosznia- Hercegovinában is népszavazást rendeztek az elszakadásról. Az elszakadások
következtében kirobbanó válság békés rendezése nem vezetett eredményre. A
polgárháborúban tízezrek haltak meg, százezrek hagyták el lakóhelyüket. Hiába
érkeztek újabb és újabb közvetítők, próbálva tárgyalásos útra terelni a rendezést, a
szembenálló felek érdekellentétei minden kezdeményezést meghiúsítottak.
1994-re körvonalazódott az a béketerv, amelyet egy nemzetközi
összekötőcsoport készített elő, s amelyik legközelebb állt ahhoz az elképzeléshez,
124
amelyről valamennyi hadban álló fél hajlandó volt tárgyalni. Az Amerikai Egyesült
Államok, Nagy Brittania, Oroszország, Franciaország és Németország által felvázolt
békekötés lehetőségeiről készült egyezmény részleteit, erőteljes diplomáciai
tevékenység eredményeként 1995-ben tárgyalta meg a bosnyák, a szerb és a horvát
elnök az USA Ohio állambeli Daytonban, egy légierő bázison A válságban érintett
felek képviselői november 21-én aláírták a békés rendezésről szóló előzetes
megállapodást. A daytoni tárgyalások befejeztével 1995. december 1-vel az Észak-
atlanti Tanács jóváhagyta a Joint Endavur (Közös Erőfeszítés) elnevezésű hadműveleti
tervét és az IFOR feladatok szervezésére, előkészítésére és végrehajtására létrehozták a
NATO főparancsnokság Tervező és Koordinációs Munkacsoportját.
A délszláv válság megoldására irányuló Daytoni Egyezmény rendelkezéseinek -
amelynek katonai része szerint egy több mint 60000 fős nemzetközi katonai
kontingens volt hivatott garantálni a politikai rendezéshez szükséges fegyvernyugvást
- végrehajtására az ENSZ a NATO-t kérte fel. Ez azért is kiemelkedő jelentőségű,
mivel először fordult elő, hogy a NATO az ENSZ felhatalmazása alapján avatkozott
be egy konfliktusba.
A Boszniai- Hercegovinai béketeremtő/békefenntartó akciót az ENSZ
Biztonsági Tanácsa az 1031. számú határozatában267 hagyta jóvá. Az ENSZ
Alapokmány 7. fejezetében foglaltak figyelembevételével a Biztonsági Tanács
vonatkozó határozatai (1031. 1035.)268 alapján, a délszláv válság békés rendezése
végrehajtásának biztosítására az 1995. december 14-én Párizsban aláírt – a daytoni
megállapodásokat rögzítő – békeszerződés értelmében a NATO vezetésével
többnemzetiségű béketeremtő erő269 került felállításra, amely 1995. december 16-án
kezdte meg tevékenységét. A határozat egy nemzetközi, békemegvalósító erő
létrehozásáról intézkedett és a béke megőrzése érdekében engedélyezte a fegyveres
erők alkalmazását is. Az egész tevékenységet koordináló Szövetséges Hatalmak
Európai Legfelsőbb Parancsnokságának hadműveleti terve az ”Együttes Erőfeszítés”
fedőnevet kapta, míg a hadműveletet közvetlenül irányító Dél- Európai Szövetséges
267
http://daccessdds.un.org'doc/UNDOC/GEN/N95/405/2/PDF/N9540526.pdf?OpefElement RESOLUTION
1031 (1995) Adopted by the Security Council at its 3607th mee4ing, on 15 December 1995
268
http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N95/413/60/PDF/N9541360.pdf?OpenElement RESOLUTION
1035 (1995)Adopted b9 the Security Council at its 3613th meeting(on 21 December 1995
269
Implementation Forces - IFOR
125
Erők Főparancsnoksága által kidolgozott hadműveleti terv fedőneve a „Döntő
Erőfeszítés” lett. A hadműveletet 15 NATO tagország mintegy 62 000 fővel és 15 nem
tagország mintegy 13 000 fővel kezdte meg három felelősségi körzetben, amelyből az
Amerikai körzet: Észak – Kelet – Bosznia. Főhadiszállás: Tuzla
Brit körzet: Észak – Nyugat – és Közép - Bosznia. Főhadiszállás: Gornji Vakuf
Francia körzet: Dél – Kelet – Bosznia. Főhadiszállás: Mostar volt.
Az IFOR tevékenység lehetővé tette olyan biztonságpolitikai környezet
létrehozását, amelyben a békeszerződés polgári vonatkozásainak teljesítéséért felelős
nemzetközi szervezetek hatékonyan tudták végezni munkájukat és ennek
eredményeképpen lehetővé vált a polgári közigazgatás viszonyai közé történő
visszarendeződés megindítása. Ez főbb vonalakban a következőket tartalmazta:
 Bosznia- Hercegovina fegyveres erőinek;
 a nemzeti és etnikai határok;
 a demokratikus választások és alkotmányozás lebonyolításának;
 az emberi jogok érvényesítésének;
 a menekültek és hontalanok jogainak biztosításának ellenőrzését;
 a háborús bűnökkel vádolt személyek felelősségre vonása feltételeinek
megteremtését.
Az ENSZ BT - figyelemmel a helyzet normalizálódására - 1996. december 12-
én elfogadta a 1088. számú határozatot,270 melynek értelmében - az IFOR
jogutódjaként - stabilizációs erők271 kerültek felállításra azzal a feladattal, hogy
hozzájáruljanak a béke megszilárdításához, a konfliktus utáni békeépítést célzó polgári
közigazgatás visszaállításához.
Az ENSZ BT döntésének értelmében és a megváltozott feladatok függvényében
szükségszerűvé és egyben lehetővé vált a műveletekben részt vevő nemzetközi
egységek struktúrájának átalakítása, létszámának folyamatos csökkentése. Az SFOR
létszáma 31 ezer főben került meghatározásra. Állományát a NATO-tagországokon túl
20 nem-NATO ország katonái alkották.
270
http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/
EN/N97/026/19/PDF/N9702619.pdf?OpenElement RESOLUTION 1088 (1996) Adopped by the Security
Council at its 3723rd meeting, on 12 Decembeb 1996
271
Stabilization Forces - SFOR
126
A Magyar Köztársaság részvételéről a tárgyalások 1995. novemberében
kezdődtek meg, melynek eredményeképpen a Magyar Köztársaság Országgyűlése két
ízben hozott határozatot, hazánk IFOR-tevékenységével kapcsolatosan. 1995.
december 2-án, a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők
Magyarországon történő átvonulásáról és átmeneti állomásoztatásáról (112/1995.
(XII.2.) Ogy. határozat)272, valamint az 1995. december 12-én hozott 114/1995.
(XII.12.) Ogy. határozat273 a Magyar Műszaki Kontingens megalakításáról és az IFOR
kötelékében való részvételéről. Az állomány felkészítése 1995. december 19-én
kezdődött meg. Állomáshelyére, a Horvátországi Okučani Pustara bázisra való
kitelepülése 1996. január 31-re fejeződött be, majd február 03-án az IFOR
alárendeltségébe került. Az első sorszámos feladatát, amely Bosanska Gradiskánál, a
Száva folyón lehetséges átkelőhely felderítése volt, - 1996. február 05-én kezdte meg –
végrehajtása óta több mint 1300 sorszámos feladatot hajtott végre, kezdetben 416
fővel, majd 2002. május 31-én bekövetkezett megszűnéséig 155 fővel.
Az Országgyűlés által adott egy éves felhatalmazás lejárta előtt 1996.
decemberében hazánk ismét felkérést kapott a délszláv válság rendezésében elért
eredmények stabilizációjában való részvételre, amelyre az Országgyűlés (109/1996.
(XII.17). Ogy. határozat)274 jelentősen csökkentett létszámmal 1998. szeptember 1-ig
adott felhatalmazást. Ezt követően a MH Magyar Műszaki Kontingens újabb
részvételét az IFOR kötelékében a 18/1998. (III.6.) Ogy. határozat, 275, majd a 61/1998.
(X.30.) Ogy. határozat276 és végül a 75/2000. Ogy. határozat 277 teremtette meg
legfeljebb 2003. december 31-ig.
A Magyar Műszaki Kontingens – mint a békefenntartó erők parancsnokságának
közvetlenül alárendelt alakulat – a hadszíntér egészén kapott feladatokat. Így
katonáink dolgoztak Mosztárban, Szarajevóban, Tuzla környékén és Horvátország
számos pontján. A mozgásszabadság fenntartásának feladatai 278 mellett építettek
272
Magyar Közlöny 1995. 105. szám XII. 2.
273
274
275
Magyar Közlöny 1998. 16. szám III. 6.
276
Magyar Közlöny 1998. 97. szám X. 30.
277
Magyar Közlöny 2000. 98. szám IX. 29.
278
a közlekedési vonalak műszaki felderítése, menetvonalak építése, javítása, fenntartása (út, vasút), ideiglenes
és állandó hidak építése, bontása, megerősítése, javítása és fenntartása, állandó hidak terhelhetőségének
ellenőrzése, robbanó szerkezetek felderítése és megsemmisítése, nem robbanó műszaki akadályok felszámolása,
átkelőhelyek berendezése, fenntartása és felügyelete, helikopter leszállóhelyek berendezése és fenntartása, vízi-
127
katonai tábort, telepítettek nem robbanó műszaki zárakat, 279 valamint az „SFOR
Barátságos Arca” elnevezésű program keretén belül rombolt épületeket bontottak és
segítették a helyreállítás műszaki feladatait.
A fentiek figyelembevételével az MH Magyar Műszaki Kontingens működése
alatt az alábbi feladatokat hajtotta végre:
 kompok, hidak és átkelőhelyek létesítése,
 hidak karbantartása és javítása,
Az MH Magyar Műszaki Kontingens által felügyelt hidak
 vasúti pálya helyreállítása,

 aknamentesítés a különböző munkaterületeken,
 SNIC (helyi utak hó- és jégmentesítése) feladatok ellátása,
 műszaki felderítési feladatok ellátása.
és légi kikötők infrastruktúrájának kialakításában való részvétel.

279
a katonai objektumok fizikai védelmét biztosító erődítési akadályok létrehozása, Ellenőrző Áteresztő Pontok
(EÁP) védelmét biztosító akadályok telepítése, utakon, hidakon a forgalom lassítását kikényszerítő akadályok
elhelyezése és fenntartása, rendezvények, védett személyek biztosítását szolgáló műszaki akadályok telepítése.
128
A kontingens egyik nagy sajtóvisszhangot kiváltó feladata a napjainkra teljesen
felújított és átadott, 1993.-ban a horvátok által lerombolt mostari „Öreg híd” köveinek
kiemelése volt.
Az SFOR eredeti feladatrendszere az évek során a katonai stabilizálódás pozitív
irányba történő elmozdulása következtében alapjaiban változott meg. A klasszikusnak
mondható békefenntartó feladatokkal szinkronban, az újjáépítést és a lakosság
mindennapi életének normalizálódását elősegítő feladatok kerültek előtérbe. Példaként
lehet kiemelni a 2002. október 12-én Szarajevóban lejátszott Németország Bosznia-
Hercegovina barátságos labdarugó mérkőzést, ahol az erősen felázott talajt SFOR
helikopterek szárították.
Míg az IFOR/SFOR kezdeti túlméretezett nagysága egyértelműen a katonai
elrettentést célozta, addig a 2002-es évtől kezdődően a NATO lényegesen
rugalmasabb formát alakított ki, amely a kisebb létszám mellett is hatékony volt. Az
SFOR létszáma mellett összetétele is megváltozott, folyamatosan háttérbe szorult a
hagyományos katonai feladatok végrehajtása.
Ugyanakkor a dayton-i folyamat végig vitelét a Bosznia- hercegovinai entitások
közötti tényleges együttműködés hiánya, az entitásoknak az anyaországgal való szoros
függősége továbbra is akadályozta. Bár a menekültek visszatérésében a 2000-es
esztendő az előző évekhez képest előrelépést hozott, a tényleges áttörés még várat
magára. A dayton-i folyamat megvalósítását - az együttműködés hiánya mellett - a
polgári rendezés lassú előrehaladása is hátráltatja. A rendezés kiteljesedését
természetesen a rendkívül nehéz gazdasági helyzet is komolyan befolyásolja.
A boszniai rendezés sikere a nemzetközi közösség fellépésének hitelessége
szempontjából kulcsfontosságú, hiszen annak meghatározó szerepe van az egész térség
(Koszovó, Szerbia, Montenegró, Albánia) fejlődésére.
Magyarországnak, mint a délszláv válságrégióval északról szomszédos NATO
és EU tagállamnak nemcsak a helyzete, hanem az érdekei is speciálisak a térségben. A
béketeremtésben való részvétel előnyt jelent a rendezési folyamatra történő ráhatásban,
a döntéshozatal befolyásolásában. Magyarország számára a Szövetség délkelet-európai
politikája az a terület, ahol - helyzetünkből, ismereteinkből adódóan - tényleges
befolyással rendelkezhetünk.
129
Összességében megállapítható, hogy az MH MMK hat éves működése során
nagy nemzetközi elismertség közepette végezte munkáját, amelynek során több mint
1300 sorszámos szakfeladatot hajtott végre. Részt vett Horvátország és Bosznia-
Hervegovina közúti és vasúti közlekedésének, iskolák, templomok és más
közintézmények helyreállításában, épített 30 hidat és több mint 30 km utat.
Szövetségeseinktől a kontingens, munkáját illetően rendszeresen pozitív visszajelzést
kapott, az elvégzett munkák színvonalát szakmai szempontból igen magasra
értékelték. A tudósvilág is felfigyelt a magyar katonák békemissziója során végzett
munkájára, amit a „Mérnökök a Békéért és Egyetemes Kultúráért” alapítvány 1998.
Évi Nagydíjának és az Osztrovszki György érem odaítélésével értékelt. Tevékenysége
a teljes jogú NATO-tagságunk eléréséhez vezető út jelentős állomása volt, hiszen
műszaki katonáink már évekkel a felvételünk előtt, NATO irányítás alatt, végezték
munkájukat.
A fent leírtak miatt, valamint azért mert, a Szövetség éppen a műszaki
alakulatokat illetően küszködött hiánnyal, keltett meglepetést, az a megváltozott
feladatrendszerre is tekintettel meghozott döntés 280, amely szerint a magyar műszaki
katonák 2002. március 31-én befejezték hadműveleti tevékenységüket, kikerültek az
SFOR alárendeltségéből és az alakulat 2002. május 31-ig felszámolt. Helyüket más
összetételű és új feladattal megbízott katonai rendfenntartó kontingens váltotta fel,
továbbra is az SFOR majd 2004. december 2.-tól EUFOR kötelékben, de megváltozott
alárendeltségben.
Az új katonai szervezet, feladatait kezdetben az olasz irányítású
Többnemzetiségű Különleges Egység281 kötelékében, majd szintén az olaszok
parancsnoksága alatt álló, elsődlegesen tömegoszlatással, zavargások letörésével
kapcsolatos feladatok végrehajtására létrehozott egységben látja el. 282
A műveletben résztvevő magyar század katonai feladata többek között a
folyamatos jelenlétfenntartó járőrözés, az illegális fegyverek begyűjtése, az
információszerzés, a lakosság folyamatos tájékoztatása a folyamatban lévő
műveletekről, a nemzetközi közösség támogatása, háborús bűnösök elfogásának
280
2040/2002. (II.27.) Kormány Határozat
281
Multinational Specialised Unit (MSU)
282
Az IPU egy specializált katonailag szervezett és felszerelt egység, amely képes nagy távolságú rendőri és
katonai feladatok megoldására.
130
biztosítása, a tömegkezelés, valamint a csempészútvonalak felderítése és ellenőrzése.
A jelenlét fenntartó járőrözés egy hosszabb útvonalon, a helyi lakosság között
elvegyülve könnyebb felszereléssel történik (sisak és golyóálló mellény nélkül),
amelynek az a célja, hogy a helyi lakosokban biztonságérzetet keltsen, és a háború
borzalmai után a nemzetközi békefenntartók jelenléte biztosítja a nyugalmukat.
Ahhoz, hogy a MH Katonai Rendfenntartó Kontingens rendeltetéséről,
feladatrendszeréről beszélni lehessen, először meg kell vizsgálni mi is az a
Többnemzetiségű Különleges Egység283, (továbbiakban: MSU) milyen céllal, milyen
feladatrendszerrel hozták létre. A hagyományos SFOR katonai egységek katonái
általánosságban harcfeladatok ellátására alkalmasak, de nem minden esetben
alkalmasak a civil lakossággal való „kapcsolattartásra”. Az MSU olyan speciális,
katonailag szervezett és felszerelt egység, amely képes nagy távolságú rendőri és
katonai feladatok megoldására. 1998-ban hozták létre azért, hogy kitöltse azt a
biztonsági űrt, amely a katonai erő és a rendőri erők között helyezkedik el. Feladatai
között találunk katonai és rendőri feladatokat egyaránt. Közvetlenül az SFOR
főparancsnokság alárendeltségébe tartozott, hadműveleti feladatait közvetlenül az
SFOR parancsnokság érdekében hajtotta végre. Alkalmazhatóságával kapcsolatban
nem volt területi megkötés, amiből az következett, hogy az SFOR felelősségi területén
belül bárhol alkalmazásra kerülhetett, sőt arra is volt lehetőség, hogy egy-egy adott
feladat végrehajtására csapatokat helyezzenek át egyik hadszíntérről a másikra.
283
Multinational Specialised Unit (MSU)
131
Az MSU helye az SFOR szervezetében
SFOR HQ
MSU
MNTF-N MNTF-NW MNTF-SE
Az MSU ezred szervezeti felépítése többnemzetiségű képet mutatott. Az ezred

parancsnokságán minden részvevő nemzet képviseltette magát, azonban az olasz volt a
vezető nemzet. A Magyar Honvédség Katonai Rendfenntartó Kontingens MSU ezred
szervezetébe történő beintegrálása az olasz- magyar kétoldalú tárgyalásokat követően
többször átalakult. A misszió kezdetekor az ezred feltöltött első zászlóaljának
mindhárom századába, valamint a manőver alegység kötelékébe is, egy-egy magyar
rendfenntartó szakasz került felállításra. A kontingens parancsnoksága, híradó raja,
illetve logisztikai szakasza független maradt. A korai tapasztalatok azonban azt
mutatták, hogy a sikeresebb működés érdekében a szakaszokat összevontan, század
kötelékben kell alkalmazni. 2002 augusztus 23.-át követően, megalakításra került az
MSU ezred 1. zászlóalj, „Delta” százada, amely tisztán magyar alegység lett. A
szervezeti változás, amelyet nem az olasz-magyar kétoldalú együttműködés keretén
belül határoztak el, hanem az SFOR parancsnokságon, kifejezetten a COMSFOR 284
utasításainak megfelelően, sem a kontingens többi alegységét sem a kontingens
feladatait nem érintette, illetve nem befolyásolta. Azonban a vezetés egyértelműen
egyszerűbbé vált.
284
132
MSU felépítése 2003. 12. 14-ig
Végrehajtók létszáma: ITA: 148, RO.-SLO.-HU.:153
301 fő
Logisztikai 1. zászlólj Manőver egység

támogató Kontingens törzs
század
1 magyar szakasz logisztikai szakasz
„Alpha” szd. „Bravo” szd. „Charlie” szd. „Delta” szd.
Carabinieri Carabinieri Carabinieri Magyar század
68 fő 69 fő 79 fő 85 fő
4 szakasz 4 szakasz 4 szakasz 3 szakasz

46 + 22 fő 46 + 23 fő 56 + 23 fő 85 fő
A következő szervezeti átalakításra, amely egyben létszámcsökkentést is

jelentett 2003. december 14-ét követően került sor. A kontingens állománya 150 főről
108 főre csökkent.
A létszámcsökkentés, amely a 2003. decemberi váltás során valósult meg,
gyakorlatilag 2 területen éreztette hatását. Egyrészt kivonásra került a manőver
szakasz 18 fővel, másrészt a „Delta” század magyar szakaszainak létszáma 29 főről 21
főre csökkent. Ez a létszámcsökkentés azonban nem jelentette egyben a hadműveleti
feladatok csökkenését is, ugyanis a 29 fős szakaszok addigi alkalmazása azt
bizonyította, hogy egy adott feladatra túl sok katonával rendelkeztek. Ezért tűnt
célszerűnek, hogy az addig négyrajos szakaszok helyett inkább háromrajos szakaszok
legyenek.
Az MSU ezred számára meghatározott hadműveleti feladatok keretein belül a
magyar katonák tevékenysége a már említett biztonsági űr kitöltéséből fakadóan,
rendkívűl összetett volt, a jelenlétfenntartó járőr tevékenységtől kezdve az
információgyűjtésen keresztűl a társadalmi események biztosításán át a speciális
133
katonai műveletekig terjedt és terjed napjainkban is, immáron a szintén olasz
irányítású IPU ezred alárendeltségében.
Ennek megfelelően a kontingens alapfeladata az Európai Unió ALTHEA
művelet EUFOR IPU műveleti területén információgyűjtés, adott esetben fegyver
begyűjtés, tömegmegmozdulás esetén rendfenntartó és tömegkezelési feladatok
végzése, különböző biztosítási feladatokban való részvétel, háborús bűnösök
felkutatása az IPU parancsnokának műveleti irányítása alatt.
Mindezen feladatok végrehajtása során a magyar kontingens katonái, járőrei
gyakorlatilag teljes egészében bejárták Bosznia- Hercegovina területét.
Jelenlétfenntartó- és járőrtevékenységek
LOPARE
VELIKA KLADUSA DOBOJ BUDICI
PRIJEDOR
BIJELJINA
PRNJAVOR ZAVIDOVICI
CAZIN
BASTINA ZVORNIK
ZGON VLASENICA
MILICI
KLJUC
SREBRENICA
TRAVNIK
SARAJEVO
DONJI VAKUF NOVI TRAVNIK
BUGOJNO
ZENICA
NEVESINJE
PROZOR
DRVAR
FOJNICA KONJIC
Összességében a feladatait 2004. december 01.-ig a NATO SFOR

Főparancsnokság közvetlen alárendeltségébe tartozó olasz irányítású többnemzetiségű
MSU kötelékében ellátó, majd 2004. december 02.-tól az Európai Unió ALTHEA
művelet EUFOR IPU műveleti területén, az IPU parancsnokának műveleti irányítása
alatt ellátó, magyar katonai szervezet tevékenységét értékelve meg kell jegyezni, hogy
eddigi fennállása alatt a feladatokhoz való hozzáállásával, feladatok végrehajtásával
tovább öregbítette a magyar békefenntartó katonák eddig megszerzett hírnevét. Olyan
134
műveletekben285 vettek részt, amelyek méltán váltották ki elöljáróik elismerését
nagyrabecsülését.
A KFOR-BAN TÖRTÉNŐ MAGYAR RÉSZVÉTEL BEMUTATÁSA, RÖVID
ELEMZÉSE
Ha figyelemmel kísérjük a jugoszláviai válság egyes szakaszait,

megállapíthatjuk, hogy 1991-től a kilencvenes évek végéig négy térségben zajlottak
harci cselekmények. Szlovénia, Horvátország, Bosznia- Hercegovina, illetve a
délszerb tartományban, Koszovóban.
Koszovó egész Jugoszlávia egyik etnikailag legtisztább térsége, ahol a mintegy
kétmilliós lakosság 90%-a albán nemzetiségű. 1974-ben a jugoszláv alkotmány kivette
Koszovót a közvetlen szerb politikai dominancia alól, megteremtve így egy autonóm
szövetségi tartományt. 1989-ben a Slobodan Milosevic által irányított belgrádi vezetés
ezt a státuszt megszüntette, Koszovót Szerbiába olvasztotta és közvetlen kormányzati,
politikai és gazdasági ellenőrzés alá vonta.
1991-ben a koszovói albánok egy árnyékkormányt hoztak létre és Ibrahim
Rugovát választották meg elnöknek. Rugovának a függetlenség békés eszközökkel
történő elérésére vonatkozó felhívása arra vezetett, hogy 1996-ban létrejött a KLA 286,
amely kézi lőfegyverekkel és bombákkal támadta a rendőrséget és a szerb lakosságot.
Célja a függetlenség katonai eszközökkel való kivívása volt. Erre válaszul 1998.
februárjában Milosevic belügyi erőket vezényelt Koszovóba, és a fegyveres
támadásokat habozás nélkül terrorista akcióknak minősítette és ennek megfelelően
léptek fel ellenük. Az albán akciókat törvényszerűen követte a fegyveres
összecsapások eszkalálódása, a vétlen áldozatok számának, a már korábbról megismert
etnikai tisztogatás méreteinek növekedése. A szerb biztonsági erők 1998. nyarától
áttértek a megelőző hadműveletekre, amelynek során az albán lakosság
285
2005. július 13-22. között az MH Katonai Rendfenntartó Kontingens katonái a Többnemzeti Északnyugati
Harccsoport (MNTF NW) alárendeltségében vettek részt a BALI műveletben, amely az illegális fegyverek
begyűjtésére, illetve a szervezett bűnözés és a korrupció megfékezésére és megszüntetésére irányult. Ennek
során rejtett figyelőpontot állítottak fel, valamint ellenőrző-áteresztő pontokat telepítettek és üzemeltettek,
igazoltattak, rakományokat ellenőriztek és a helyi rendőrséggel együttműködve házkutatásokat tartottak. A
házkutatások során kézigránátot, géppuska- és pisztolylőszereket, töltött tárakat, kézi páncéltörő gránátvetőt,
valamint 105 mm-es gránátot is találtak. További példaként meg kell említeni a 2005. szeptember 26–30 között
végrehajtott CROSS ROAD 2 műveletben való szerepvállalást, amelynek célja a Bosznia-Hercegovina és
Montenegró közötti délkeleti határátkelőhelyek ellenőrzése, valamint a térségében található csempészútvonalak
felderítése és megfigyelése volt.
286
Koszovói Liberális Hadsereg, UKC-Koszovói Felszabadítási Front
135
megfélemlítésére, elüldözésére, fizikai megsemmisítésére, települések elpusztítására
törekedtek, ezzel próbálván befolyásolni az UCK lehetőségeit.
A fegyveres harc kiterjedése, az etnikai tisztogatás fokozódása miatt a
nemzetközi szervezetek sürgősen napirendre tűzték a koszovói kérdés megoldását.
1998. szeptember 23.-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta az 1199. számú
határozatot,287 amely azonnali fegyverszünetet és konkrét béketárgyalásokat sürgetett
kimondva a civil lakosságra irányuló ellenséges tevékenység beszüntetését. Ellenkező
esetben további lépéseket helyezett kilátásba a már korábban embargó alá helyezett
Szerbiával szemben.
Ezzel egy időben a szövetséges erők főparancsnokságán elkezdődött egy
esetleges koszovói beavatkozás tervezése. A tervek alapvetően három elemet
tartalmaztak:
 csapatok telepítését a Koszovóval határos térségben; (elrettentés)
 légicsapások végrehajtását jugoszláv célpontok ellen;
 szárazföldi kontingens telepítését Koszovóba. (a tűzszüneti megállapodás
ellenőrzése és betartása céljából)
Szeptember végén és októberben már konkrét előkészületek folytak a
Jugoszlávia elleni légi hadműveletre. 1998. október 13.-án a belgrádi vezetés
ultimátumot kapott, amelyben az Atlanti Szövetség az ENSZ BT. előírásainak
végrehajtását követelte négy napos határidő megszabásával. A katonai
nyomásgyakorlás, „békekikényszerítés” látszólag sikeres volt. Belgrád ígéretet tett a
határozatban foglaltak betartására és az EBESZ megfigyelők fogadására, akik mintegy
2000 fővel meg is érkeztek. A légicsapások elmaradtak.
1999. elején az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország,
Németország és Olaszország részvételével egy hathatalmi összekötőcsoport próbálta
megtalálni a tartós politikai megoldást. Az elképzelés lényege széles körű autonómia
biztosítása volt egy átmeneti időszakra. Koszovó függetlenségét azonban nem
támogatta. A megállapodás végrehajtásának ellenőrzésére 25 ezer fős katonai
kontingens Koszovóba telepítését tervezték. Az előkészített béke-megállapodás
287
http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N98/279/96/PDF/N9827996.pdf?OpenElement RESOLUTION
1199 (1998) Adopted by the Security Council at its 3930th meeting, on 23 September 1998
136
megtárgyalására 1999. februárjában Rambouillet-ban288 került sor a szerb és az albán
fél közreműködésével. Azonban a felek sem az első fordulón, sem a márciusban
összehívott második fordulón nem tudtak megegyezni. Megismétlődött 1998.
októberének története. Folytak a katonai előkészületek, a diplomaták elhagyták
Belgrádot, az EBESZ megfigyelők pedig Macedóniába távoztak, ahol már mintegy
tízezer fős NATO kontingens tartózkodott. A politikusok az utolsó pillanatig
reménykedtek a békés megoldásban, abban, hogy Milosevic ezúttal is, hasonlóan az
előző év októberéhez kiszámítja, meddig szabad kivárnia. Nem így történt.
1999. március 23.-án Javier Solana NATO főtitkár utasítást adott a Jugoszlávia
elleni légi hadműveletek megkezdésére. Másnap este nyolc órakor lehullottak az első
bombák. A bombázásokkal, illetve katonai műveletekkel egyidejűleg a szövetséges
erők európai főparancsnokságán, a belgiumi Monsban katonai tervezők ültek össze,
hogy összeállítsanak egy 45-50 ezer fős koszovói nemzetközi erőt, a KFOR –t a
kialakult konfliktus megoldására. Az ülésen résztvevő magyar küldöttség jelezte, hogy
kormányzati és parlamenti egyeztetés folyik a válság kezelésében való magyar
részvétel lehetőségeiről. Azt kellett eldönteni, hogy hazánk, mint új NATO-tagállam
és Jugoszláviával szomszédos állam milyen jellegű és létszámú erőket, és hová
(Koszovóba vagy a szomszédos Macedóniába) akar küldeni.
1999. június 10.-én, miután Belgrád elfogadta az orosz és az EU-küldött által
Szlobodan Milosevic elnök elé terjesztett béketervet, felfüggesztették a bombázásokat.
Amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elfogadta azt, megkezdődött a jugoszláv
katonai erők kivonulása és a KFOR erők telepítése Koszovóba.
A koszovói válság rendezéséhez, 1999. június 15.-én a Magyar Köztársaság
Országgyűlése gyorsított eljárással engedélyezte, hogy hazánk befogadó nemzeti
támogatással (54/1999. (VI.16.) számú Ogy. határozat)289, valamint csapatok
biztosításával járuljon hozzá. (55/1999. (VI.16.) számú Ogy. határozat) 290 A KFOR-ba
küldött őr és biztosító alegység létszáma nem lehet több mint 350 fő, és amely a váltási
288
Franciaország
289
Magyar Közlöny 1999. évi 22. szám
290
Magyar Közlöny 1999. évi 22. szám
137
periódusokban sem haladhatja meg az 500 katonát. Jelenleg az MH ÖBZ 291 a 94/2001.
(XII. 21.) OGY határozat292 alapján teljesíti szolgálatát Koszovóban.
A koszovói békefenntartásra kijelölt magyar kontingens első egysége július 15.-
én indult útnak Pristinába. A zászlóalj tagjait rendszeresített fegyverükkel, valamint
BTR-80/A típusú harcjárművekkel szerelték fel. Feladatait a koszovói béketámogató
műveletre kiküldött NATO-erők kötelékében, annak irányítási, vezetési rendszerében,
Koszovó területén teljesíti. Hadműveleti átalárendelésére 1999. július 27.-én 00,00-kor
került sor.
Feladata:
1. a KFOR erők főparancsnokságának közvetlen biztosítása;
 ellenőrző-áteresztő pontok működtetése;
 személyek- és gépjárművek ellenőrzése, ki és belépés szabályozása;
 fontosabb objektumok őrzés-védelme;
 járőrözés;
 VIP személyek biztosítása;
 terület átvizsgálása.
2. Alaprendeltetéséből adódó feladatai:
 rendezvények biztosítása;
 ideiglenes ellenőrző áteresztő pontok felállítása és működtetése;
 járőrözés, szállítmányok kísérése;
 magyar tábor őrzése.
2001. januárjától a zászlóalj kiegészült egy 14 fős Megelőző Orvosi
Laboratóriummal, amely a misszió teljes területén végzi feladatát.
Mint azt már korábban említettem, hasonlóan a Bosznia- Hercegovinában
állomásozó nemzetközi erőkhöz, a NATO-nak a törékeny béke megőrzése, a stabilitás
fenntartása érdekében Koszovóban is hosszú távú, években mérhető további
szerepvállalásra és közvetlen katonai jelenlétre kell felkészülnie. E művelet keretén
belül pedig szövetségeseink továbbra is számítanak a magyar részvételre.
291
Magyar Honvédség Őr- és Biztosító Zászlóalj
292
Magyar Közlöny 2001. évi. szám
138
A NATO MACEDÓNIAI BÉKEFENNTARTÓ KONTINGENSÉBEN
TÖRTÉNŐ SZEREPVÁLLALÁSUNK BEMUTATÁSA, RÖVID ELEMZÉSE
2001. augusztus 27. és 2001. szeptember 26. között 3500 főből álló NATO
kontingens vett részt a Macedón Köztársaság területén az albán kisebbségi csoportok
lefegyverzésében és a fegyverek megsemmisítésében. A hadművelet, amelyben a
Magyar Köztársaság egy 34 fős csoporttal képviseltette magát, 293 Trajkovszki elnök
felkérése alapján indult és a Task Force Harvest nevet kapta. 294 Ugyanebben az időben
indult az EU és EBESZ nemzetközi megfigyelők – a térségben folyó béketeremtési
folyamatok koordinálásában és ellenőrzésében vettek részt - biztonságának
szavatolására a Task Force Fox művelet, amelynek sikere a visszarendeződés
kockázatát a minimálisra csökkentette.295 A helyzet normalizálódását követően
Trajkovski elnök felkérésére az Észak-atlanti Tanács a folyamatos jelenlét fenntartása
érdekében 2002. december 16.-tól új missziót indított. Ezen műveletben közreműködő
erők feladata a nemzetközi megfigyelők munkájának támogatása és biztonságuk
szavatolása, valamint a biztonságos környezet fenntartásában 296 a kormány
munkájának segítése volt. Később ezt a feladatkört vette át fokozatosan az Európa
Unió.297 Katonai jelenléte 2003. március 31. hatállyal vette kezdetét szintén Trajkovski
elnök felkérésére és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1371. számú határozata 298
alapján hat hónapos mandátummal. Parancsnoka Pierre Maral tábornok. Lásd fentebb.
A Magyar Honvédség a NATO felkérésére egy 40 fős felderítő szakasszal vett
részt a Task Force Fox műveletben. Feladatai közé tartozott az információgyűjtés és
továbbítás a többnemzetiségű parancsnokság részére, járőrfeladatok végzése, nyílt és
rejtett figyelő őrsök felállítása, útvonal-, terület és objektumok átvizsgálása. A
kontingens 2002. március közepe óta látott el hadműveleti feladatokat. A NATO
macedóniai szerepvállalásának átalakulása miatt a magyar kontingens 2002. augusztus
01.-től áttelepült Skopjéba, ahol a NATO macedóniai parancsnokságának őrzés-
293
A magyar hozzájáruláshoz a 2220/2001. számú Kormányhatározat adta meg a felhatalmazást. Ennek alapján a
magyar csoport feladata a NATO csapatok által begyüjtött 100 mm űrméret alatti fegyverek megsemmisítése
hatástalanítása volt. Erről bővebben lásd Csontos András – Horváth József A macedóniai magyar szerepvállalás
tapasztalatai című tanulmányát. Új Honvédségi Szemle 2002/2. 76 – 87. o.
294
Operation Essential Harvest
295
Operation Amber Fox
296
Operation Allid Harmony
297
Operation Concordia
298
http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N01/552/01/PDF/N0155201.pdf?OpenEhement Resolution 1371
(2001) Adopted by the Security Council at itc 4381st meeting, on 26 September 2001
139
védelmi feladatait látja el. A feladatrendszer átalakulásával egyidejűleg az MH
Felderítő Szakasz megnevezés az MH Őr és Biztosító Szakaszra változott. Feladatuk a
NATO HQ SKOPJE őrzése, kísérési feladatok ellátása, valamint gyorsreagálású erők
biztosítása.
A MAGYAR HONVÉDSÉG RÉSZVÉTELE AZ ENSZ CIPRUSI
BÉKEFENNTARTÓ ERŐIBEN
Az UNFICYP ciprusi békefenntartó misszió egyike a legrégebben működő

misszióknak. Alapítására1964-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1964/186. számú
határozata299 alapján került sor.
Ciprus 1960-ban vált függetlenné300 és a megalakuló új állam olyan alkotmányt
akart, amely egyaránt képviseli mind a Görög, mind a Török Ciprióta közösség
érdekeit. Ezen alkotmány alapelveit, valamint Ciprus területi integritását és
szuverenitását Ciprus, Görögország, Törökország és az Egyesült Királyság
egyezményben garantálták. 1963-ban azonban a nemzetiségek között fegyveres
összetűzések bontakoztak ki, és mivel a béke helyreállítására tett összes kísérlet
kudarcot vallott, az ENSZ Biztonsági Tanácsa a fent már említett határozatát, amely
békefenntartó erők alkalmazását írta elő. A határozat a következő mandátumot
határozta meg az UNFICYP számára:
 a harcok kiújulásának megakadályozása;
 a törvényes rend helyreállítása és fenntartása;
 a normális viszonyok helyreállításának elősegítése.
A határozat értelmében 1964. márciusa és áprilisa között 6369 ENSZ-katona
érkezett a szigetre, többek közt Finnországból, Svédországból, Angliából, Írországból,
Kanadából és Ausztriából. Feladatuk az ellenségeskedés megszüntetése és az élet
normális kerékvágásba terelése, illetve megtartása volt. Az 1974. augusztus 16.-án
elfoglalt tűzszüneti pozíciók alapján kerültek meghatározásra, Kokkinától Nicosián át
Famagustáig a tűzszüneti vonalak. E vonalak közötti területet nevezik „Ütköző
http://daccessdds.un.org/doc/REROLUTION/GEN/NR0/211/44/IMG/NR021144.pdf?OpenElement
299
300
1960. augusztus 16. kikiáLtják ! füfgetlen Ciprusi KöZtársaságot. Elnöke a Görög Ma+arios, akinek hatalmát
1974.-ben görög katonatisztek döntötték meg, alelnöke pedig a török Rauf Denktas lett, akinek a kérésére
Törökország csapatokat küldött Ciprusra, akik 1974. augusztus 16.-ig tartó hadművelet során csaknem az ország
40 %-át elfoglalták.
140
Övezetnek/Zónának”, amely három hadműveleti szektorra osztva hosszirányba szeli
ketté a szigetet.
A Biztonsági Tanács mandátumának végrehajtásában Magyarország az
Országgyűlés 2156/1995. (V.29.) számú határozata alapján, 12 különböző nemzet
katonáival, rendőreivel, civil alkalmazottaival karöltve vesz részt. Ennek érdekében a
Magyar Honvédség egy 121 fős kontingenst állomásoztat Cipruson.
A misszióban való részvételünk 1993. augusztusában kezdődött 4 katonai
megfigyelővel. Ezt követően 1995. novemberében a megfigyelők által megszerzett
tapasztalatokat felhasználva egy 29 fős szakasszal növeltük részvételünket a
misszióban. A szakasz az osztrák zászlóalj kötelékében, az osztrák 4. szektorban
tevékenykedett, kivívva mind az osztrák zászlóalj, mind az UNFICYP parancsnokság
elismerését.
Az osztrák féllel folytatott egyeztetéseket követően 1997. szeptemberében a
magyar kontingens századerővé bővült, és átvette a 4-es szektor teljes felelősségi
körzetét.
2000.-ben az UNFICYP békefenntartó misszió kezdete óta ciprusi kontingensét
folyamatosan fenntartó Ausztria, majd nem sokkal később Szlovénia is bejelentette
kivonulási szándékát. A 4. szektorban megüresedett helyeket 2001. júniusa óta
Szlovákia tölti be. A szlovák kontingens létszáma 239 fő, a magyaroké közel száz fő,
akik jelenleg a szigetet két részre osztó ütközőövezet keleti szektorában teljesítik
feladataikat. A szektor felelősségi területe Nicosia dél-keleti részénél kezdődik és a
tengerig tart. A jelenleg 84 fős kontingens megfigyelőpontokon, járőrbázisokon,
központi táborokban, parancsnokságokon dolgozik. Ennek megfelelően a
századparancsnokság Athienou városában található, a kontingensparancsnokság és a
szektorparancsnokság Famagustában, míg a kontingens harmadik része Nicosiában az
ENSZ erők főparancsnokságán teljesít szolgálatot.. Az UNFICYP és ezen belül a
magyar békefenntartók alapfeladata a béke és a békés légkör fenntartása, amelyben a
ciprusi probléma tartós és igazságos megoldása megtalálható. Így különösen:
 járőrözés, megfigyelés;
 a tűzszüneti egyezmény bármely fél részéről történő megsértésének
jelentése, megszüntetése;
141
 tömegdemonstrációk kezelése, a szembenálló felek közvetlen
harcérintkezésének megakadályozása, közvetítés a felek között.
 az ütközőzónában lakók védelme;
 kapcsolattartás a szembenálló felek, valamint a polgári lakosság
képviselőivel;
 humanitárius, jogi, egészségügyi, adminisztratív segélynyújtás az elszigetelt
kisebbségi csoportoknak.
A ciprusi békefenntartó küldetésben való részvételünk jó alkalmat teremtett
arra, hogy már a NATO tagságunk előtt bizonyítsuk leendő szövetségeseinknek
szakmai felkészültségünket, kiképzettségünket. A misszióban eddig eltöltött évek
során a személyi állomány megtanulta a békefenntartó feladatok végrehajtásának
alapvető technikáit, módszereit. Az itt szerzett tapasztalatokat kiválóan hasznosíthatták
a későbbi nemzetközi feladatvállalások folyamán, illetve az azokban résztvevők
felkészítése során.
MAGYAROK RÉSZVÉTELE A TÖBBNEMZETISÉGŰ ERŐK ÉS
MEGFIGYELŐK BÉKEFENNTARTÓ KÖTELÉKÉBEN301
Az izraeli-egyiptomi béketárgyalások lezárását követően Szadat egyiptomi

elnök és Begin izraeli miniszterelnök 1978. szeptember 17-én Camp Davidben aláírják
a Camp David-i Egyezményt, amely megteremtette a békeszerződés kidolgozásának
feltételeit. Megállapodás született a közel-keleti és a kétoldalú egyiptomi-izraeli
rendezésről. Ezt követően USA közvetítéssel 1979. március 26-án létrejött az
egyiptomi-izraeli Békeszerződés302, amelyet Carter amerikai elnök is aláírt. A
békeszerződés hatására, amely egyébként véget vetett a két ország között 1948-óta
fennálló háborús viszonynak, Egyiptomot kiközösítik az Arab Ligából.
A békeszerződés ellenőrzésére Izrael, Egyiptom és az Amerikai Egyesült
Államok 1981. augusztus 3-án, független nemzetközi békefenntartó erőt hozott létre
Többnemzetiségű Erők és Megfigyelők néven, miután 1981. május 18-án az ENSZ
Biztonsági Tanácsának elnöke bejelentette, hogy az ENSZ Sínai-félszigeti misszió
(UNEF II) mandátuma a jövőben nem kerül meghosszabbításra.
301
Multinational Forces and Observers (MFO) Sínai félsziget http://www.mfo.org/homepage/homepage.asp
302
Treaty of Peace http://www.mfo.org/files/Treaty.pdf#page=2
142
1982. április 25-én Izrael befejezi a kivonulást a félszigetről, amely visszakerül
Egyiptomhoz. Ezen a napon kezdi meg szolgálatát az MFO misszió.
Az MFO közel 2000 fős létszámmal, Róma központtal működik. 11 ország
katonai kontingenséből, valamint két ország kiszolgáló személyzetéből tevődik össze.
Feladata:
 a békeszerződésben létrehozott négy biztonsági zónára meghatározott katonai
létszám- és technikai eszköz- korlátozások folyamatos ellenőrzése;
 a csapatmozgások megfigyelése és jelentése.
Magyarország 1995. szeptember 1-je óta a 82/1995. (VII.6.) Ogy. határozat 303,
valamint a 34/1999. (V.7.) Ogy. határozat alapján vesz részt az MFO kötelékében egy
41 fős közös katonai-rendőri kontingenssel. A kontingens vegyes összetételű, hiszen a
41 főből 15-t az Országos Rendőr-főkapitányság, 26-t pedig a Magyar Honvédség
biztosít. Feladataikat kolumbiai, fidzsi és amerikai társakkal látják el.
Az MFO az első misszió, amelyben egységeink fegyveres békefenntartó
misszió keretén belül kiemelt katonai rendészeti feladatokat teljesítenek. A magyar
alegység felelős a katonai rend és fegyelem fenntartásáért az MFO teljes felelősségi
körzetében. Feladataik közé tartozik:
 a bűnügyi nyomozati munka;
 baleseti helyszínelés;
 járőrözés;
 fegyver lőszerszállító gépjárműoszlopok biztosítása;
 közlekedésbiztonsági és sebességellenőrzés végrehajtása;
 rendezvények biztosítása, valamint előre nem látható rendészeti feladatok
végzése.
A misszió Rómában állomásozó Főigazgatósága, az első két év munkájának
elismeréseként, 1997. februárjában, további négyévi részvételt biztosító megállapodást
írt alá Magyarországgal. Az elmúlt évek során közel kétszáz fő végzett kiemelkedő,
embert próbáló sivatagi szolgálatot az MFO-ban. Ez idő alatt honvéd és
rendőrtisztjeink és tiszthelyetteseink olyan szakmai és nyelvi tapasztalatokra tettek
303
143
szert, amelyek elengedhetetlenül fontosak a NATO-val kapcsolatos és egyéb
nemzetközi feladatok ellátása folytán.
ÖSSZEGZÉS
A tanulmányban egy átfogó kép megismertetésére törekedtem a
békefenntartásról, béketámogató műveletekről így felmerül a kérdés, hogy a részletek
mennyire kidolgozottak.
Ezzel kapcsolatban több megállapításra jutottam.
Először is csak akkor döbben meg a feladat nagyságán az író, amikor egyre
mélyebbre ássa magát a részletekben, egyre több olyan dolgot vél fontosnak, próbál
bemutatni, amely természetesen nem lehetséges.
Másodszor nagyon erősen érződik a magyar nyelvű szakirodalom hiánya, így
munkámban főleg francia, angol nyelvű forrásokra, illetve ismeretlen szerzők által írt
tanulmányokra, előadások anyagára, valamint az Interneten található cikkekre,
információkra kellett hagyatkoznom, támaszkodnom.
Remélem, e nehézségeket sikerült áthidalnom, és hasznos ismereteket sikerült
összegyűjtenem, és átadnom a békefenntartásról.
A monográfiából kitűnik, hogy amit ma abszolút igazságnak hiszünk e
tevékenységgel kapcsolatban, az holnapra egészen más megvilágításba kerül. Mivel a
békefenntartás egy állandóan mozgásban, változásban lévő tevékenység, ezért ez
természetesen a jogi háttér változását is magával vonja.
Munkámban arra törekedtem, hogy azokat a statikus dolgokat ragadjam ki,
amelyek vélhetően a jövőben sem változnak. Annyit láthatunk, hogy a békefenntartás
jogi hátterét egy többlépcsős rendszer alkotja, függetlenül a missziót irányító
szervezettől. Első lépcsőjét az ENSZ Alapokmány és a nemzetközi hadijog előírásai
biztosítják, ezek közül is kiemelkednek a hágai és genfi egyezmények, illetve a
nemzetközi szokásjog amiben semmi meglepő nincs, hiszen ezen egyezmények
általában minden fegyveres konfliktusra vonatkoznak, nemcsak speciálisan a
békefenntartásra. Ezek a legáltalánosabban ismert és elismert egyezmények, így
alkalmazásukról a békefenntartás sem mondhat le.
A jogi háttér második lépcsőjét azok a nemzetközi egyezmények alkotják,
amelyek speciálisan egy jogi részterület szabályozására koncentrálnak, de még mindig
144
multilaterális szerződéseknek minősülnek. Gondolok itt például a dolgozatban
elemzett, az Egyesült Nemzetek Szervezetének kedvezményeiről és mentelmi jogairól
szóló 1946-os egyezményre, az ENSZ és a járulékos személyek biztonságáról (1994.
XII. 9.) szóló egyezményre, valamint az ENSZ és a személyzetet, valamint a
felszereléseket az ENSZ békefenntartó műveletek számára felajánló tagállamok
közötti szerződésmintára. Ezek már minden békefenntartó misszióra vonatkoznak,
olyan általános alapelveket fektetnek le, olyan garanciákat tartalmaznak, amelyek
biztosításáról egyetlen állam sem mondhat le, amelynek állampolgárai békefenntartó
műveletekben vesznek részt.
A harmadik szintet képezik a SOMA és SOFA egyezmények, amelyek már
teljes egészében az adott konkrét békefenntartó művelet hátterét biztosítják. Ezek
olyan kétoldalú egyezmények, amelyet a nemzetközi szervezet és a fogadó állam köt,
és amelyekben a legapróbb részletekig lemenően rendezik a működési feltételeket, a
személyi állomány biztonságát garantáló „fékeket” és egyéb rendkívül fontos
kérdéseket. Az ilyen típusú egyezmények megkötése a békefenntartó műveletekben
részt vevő jogászok számára a munkájuk „csúcsa”. És végül nem szabad
elfelejtkeznünk az erő alkalmazására vonatkozó Szabályokról és a nemzeti
szabályozásról sem.
Látható tehát, hogy az ENSZ, a NATO és a többi regionális szervezet egy olyan
jogi biztonsági rendszer létrehozására törekszik, amely maximálisan megpróbálja
garantálni a békefenntartók biztonságát.
Azonban azt is látni kell, hogy minden egyezmény annyit ér, amennyit
betartanak belőle. A kialkudott jogi garanciák ellenére is megtörténnek azok a
tragédiák, amelyek legrosszabb esetben a békefenntartók halálához vezetnek.
Ennek ellenére elmondható, hogy a rendezett jogi háttér megteremtése a
békefenntartó művelet egyik leglényegesebb összetevőjét képezi, amelynek gyorsan
kell reagálnia a változó körülményekre.
Azt ma még senki nem tudja megmondani, hogy mikor jelenthetjük be a
legutolsó békefenntartó misszió végét, hiszen szűkebb és tágabb világunk is naponta
gerjeszt újabb és újabb konfliktusokat (Jugoszláv utódállamok, Koszovó, Macedónia,
Afganisztán, Irak, egyes Afrikai országok). Ezért aztán még hosszú ideig fognak
145
szolgálni szerte a világban „kéksisakosok”, köztük magyar katonák, rendőrök, akik
biztonságának érdekében elengedhetetlen a biztonságos jogi háttér megteremtése.
146
MELLÉKLETEK
Az EU katonai válságkezelési intézményei304
1. Katonai Bizottság
Katonai Bizottság
(a Tanácson belül a legmagasabb szintű katonai szervezet)
Elnök
(korlátozott saját hatáskörrel rendelkező személy)
Bizottság
2. Katonai Törzs
Katonai Törzs
(a Tanács Főtitkárság része, a Főtitkár
alárendeltségében)
Tervező, szervező munkáját
a Katonai Bizottság irányítása mellett végzi.
Főigazgató
Személyi törzs Jogi szolgálat
Helyettes
(Törzsfőnök)
Személyi Végrehajtási
törzs Hivatal
Igazgatóság Igazgatóság Igazgatóság Igazgatóság Igazgatóság

(Politikai és (Hírszerzési) (Műveleti és (Logisztikai) (Kommunikációs
Tervező) Gyak.szervező és Információs
Rendszer)
osztályok osztályok osztályok osztályok osztályok
304
http://www.bhkka.hu/docs/az_eu_intezmenyeinek_esdp_egeszere_kiterjedo_hataskore.pdf
147
148
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének felépítése
Nemzeti szervek
Állandó képviselők (NATO nagykövetek) A NATO-hoz akkreditált katonai képviselők
Védelmi Tervezési Észak – Atlanti Nuleáris Tervező Csoport

Bizottság Tanács nukleáris politikai ügyek széles
a védelmi ügyekkel és a közös körét érintő kérdések megvitatása
védelmi tervezéssel, összefüggő
ügyekkel foglalkozik
Egyéb bizottságok Katonai Bizottság

Főtitkár Tevékenységét a tagországok katonai
Minden egyes tagország képviselteti szakértőiből álló munkacsoportok, és a
magát és tevékenységük a NATO Nemzetközi Katonai Törzs támogatja. A
működésének valamennyi területére NATO védelme alá tartozó területek közös
kiterjed. biztonságának szavatolásához szükséges
 Politikai ügyek intézkedéseket hozza, valamint a legfelsőbb
 Gazdaság parancsnokságok munkáját irányítja
 Információ
 Infrastruktúra
elbírálja a NATO-haderők által közösen
használt létesítmények finanszírozásával Területi NATO főparancsnokságok
kapcsolatos javaslatokat
 Költségvetés
benyújtja a Tanácsnak a NATO polgári
és katonai költségvetés felhasználására Legfelső Európai Legfelső Atlanti- Kanadai-amerikai
vonatkozó javaslataikat Szövetséges óceáni Regionális Tervező
 Haderőtervezés Főparancsnokság Főparancsnokság Csoport
 Nukleáris tervezés Mons Norfolk Az Észak-Amerikára
 Ellenőrzés vonatkozó védelmi
 Tudományos ügyek terveket koordinálja.
 Környezetvédelmi témák
 Rendkívüli polgári helyzetek
tervezése
 Európai Légtér Koordináció
 Légvédelem
 Biztonság
 Logisztikai ellátás
 Kommunikációs és információs
rendszerek
 Fegyverkezelési együttműködés
 Védelmi kutatás
 Standardizálás
A többi bizottságnak a 2. cikkely
gyakorlati megvalósítása a feladata. Az
hogy együttműködést biztosítsanak
gazdasági, tudományos és egyéb téren,
hogy megteremtsék a NATO-
tagországok stabilitásához és jólétéhez
149
Bosznia- Hercegovina aknatérképe
Szarajevó aknatérképe
150
Uniting For Peace305
United Nations General Assembly
Resolution 377 (V)
A
The General Assembly
Recognizing that the first two stated Purposes of the United Nations are:
“To maintain international peace and security, and to that end: to take effective collective measures for
the prevention and removal of threats to the peace, and for the suppression of acts of aggression or other
breaches of the peace, and to bring about by peaceful means, and in conformity with the principles of justice and
international law, adjustment or settlement of international disputes or situations which might lead to a breach of
the peace”, and
“To develop friendly relations among nations based on respect for the principle of equal rights and self-
determination of peoples, and to take other appropriate measures to strengthen universal peace”,
Reaffirming that it remains the primary duty of all Members of the United Nations, when involved in an
international dispute, to seek settlement of such a dispute by peaceful means through the procedures laid down in
Chapter VI of the Charter, and recalling the successful achievements of the United Nations in this regard on a
number of previous occasions,
Finding that international tension exists on a dangerous scale,
Recalling its resolution 290 (IV) entitled "Essentials of peace", which states that disregard of the Principles of
the Charter of the United Nations is primarily responsible for the continuance of international tension, and
desiring to contribute further to the objectives of that resolution,
Reaffirming the importance of the exercise by the Security Council of its primary responsibility for the
maintenance of international peace and security, and the duty of the permanent members to seek unanimity and
to exercise restraint in the use of the veto,
Reaffirming that the initiative in negotiating the agreements for armed forces provided for in Article 43 of the
Charter belongs to the Security Council, and desiring to ensure that, pending the conclusion of such agreements,
the United Nations has at its disposal means for maintaining international peace and security,
Conscious that failure of the Security Council to discharge its responsibilities on behalf of all the Member States,
particularly those responsibilities referred to in the two preceding paragraphs, does not relieve Member States of
their obligations or the United Nations of its responsibility under the Charter to maintain international peace and
security,
Recognizing in particular that such failure does not deprive the General Assembly of its rights or relieve it of its
responsibilities under the Charter in regard to the maintenance of international peace and security,
Recognizing that discharge by the General Assembly of its responsibilities in these respects calls for possibilities
of observation which would ascertain the facts and expose aggressors; for the existence of armed forces which
could be used collectively; and for the possibility of timely recommendation by the General Assembly to
Members of the United Nations for collective action which, to be effective, should be prompt,
A
1. Resolves that if the Security Council, because of lack of unanimity of the permanent members, fails to exercise
its primary responsibility for the maintenance of international peace and security in any case where there appears
to be a threat to the peace, breach of the peace, or act of aggression, the General Assembly shall consider the
matter immediately with a view to making appropriate recommendations to Members for collective measures,
including in the case of a breach of the peace or act of aggression the use of armed force when necessary, to
maintain or restore international peace and security. If not in session at the time, the General Assembly may
meet in emergency special session within twenty-four hours of the request therefor. Such emergency special
session shall be called if requested by the Security Council on the vote of any seven members, or by a majority
of the Members of the United Nations;
2. Adopts for this purpose the amendments to its rules of procedure set forth in the annex to the present
resolution;
B
3. Establishes a Peace Observation Commission which, for the calendar years 1951 and 1952, shall be composed
of fourteen Members, namely: China, Colombia, Czechoslovakia, France, India, Iraq, Israel, New Zealand,
Pakistan, Sweden, the Union of Soviet Socialist Republics, the United Kingdom of Great Britain and Northern
Ireland, the United States of America and Uruguay, and which could observe and report on the situation in any
area where there exists international tension the continuance of which is likely to endanger the maintenance of
international peace and security. Upon the invitation or with the consent of the State into whose territory the
Commission would go, the General Assembly, or the Interim Committee when the Assembly is not in session,
Uniting For Peace United Nations General Assembly Resolution 377 (V); 302nd plenary meeting 3 November
305
1950. http://habitat.igc.org/ufp/a-r377e.htm
151
may utilize the Commission if the Security Council is not exercising the functions assigned to it by the Charter
with respect to the matter in question. Decisions to utilize the Commission shall be made on the affirmative vote
of two-thirds of the members present and voting. The Security Council may also utilize the Commission in
accordance with its authority under the Charter;
4. Decides that the Commission shall have authority in its discretion to appoint sub-commissions and to utilize
the services of observers to assist it in the performance of its functions;
5. Recommends to all governments and authorities that they co-operate with the Commission and assist it in the
performance of its functions;
6. Requests the Secretary-General to provide the necessary staff and facilities, utilizing, where directed by the
Commission, the United Nations Panel of Field Observers envisaged in General Assembly resolution 297 B
(IV);
C
7. Invites each Member of the United Nations to survey its resources in order to determine the nature and scope
of the assistance it may be in a position to render in support of any recommendations of the Security Council or
of the General Assembly for the restoration of international peace and security;
8. Recommends to the States Members of the United Nations that each Member maintain within its national
armed forces elements so trained, organized and equipped that they could promptly be made available, in
accordance with its constitutional processes, for service as a United Nations unit or units, upon recommendation
by the Security Council or the General Assembly, without prejudice to the use of such elements in exercise of
the right of individual or collective self-defence recognized in Article 51 of the Charter;
9. Invites the Members of the United Nations to inform the Collective Measures Committee provided for in
paragraph 11 as soon as possible of the measures taken in implementation of the preceding paragraph;
10. Requests the Secretary-General to appoint, with the approval of the Committee provided for in paragraph 11,
a panel of military experts who could be made available, on request, to Member States wishing to obtain
technical advice regarding the organization, training, and equipment for prompt service as United Nations units
or the elements referred to in paragraph 8;
D
11. Establishes a Collective Measures Committee consisting of fourteen Members, namely: Australia, Belgium,
Brazil, Burma, Canada, Egypt, France, Mexico, Philippines, Turkey, the United Kingdom of Great Britain and
Northern Ireland, the United States of America, Venezuela and Yugoslavia, and directs the Committee, in
consultation with the Secretary-General and with such Member States as the Committee finds appropriate, to
study and make a report to the Security Council and the General Assembly, not later than 1 September 1951, on
methods, including those in section C of the present resolution, which might be used to maintain and strengthen
international peace and security in accordance with the Purposes and Principles of the Charter, taking account of
collective self-defence and regional arrangements (Articles 51 and 52 of the Charter);
12. Recommends to all Member States that they co-operate with the Committee and assist it in the performance
of its functions;
13. Requests the Secretary-General to furnish the staff and facilities necessary for the effective accomplishment
of the purposes set forth in sections C and D of the present resolution;
E
14. Is fully conscious that, in adopting the proposals set forth above, enduring peace will not be secured solely by
collective security arrangements against breaches of international peace and acts of aggression but that a genuine
and lasting peace depends also upon the observance of all the Principles and Purposes established in the Charter
of the United Nations, upon the implementation of the resolutions of the Security Council, the General Assembly
and other principal organs of the United Nations intended to achieve the maintenance of international peace and
security, and especially upon respect for and observance of human rights and fundamental freedoms for all and
on the establishment and maintenance of conditions of economic and social well-being in all countries; and
accordingly
15. Urges Member States to respect fully, and to intensify, joint action, in co-operation with the United Nations,
to develop and stimulate universal respect for and observance of human rights and fundamental freedoms, and to
intensify individual and collective efforts to achieve conditions of economic stability and social progress,
particularly through the development of under-developed countries and areas.
ANNEX
The rules of procedure of the General Assembly are amended in the following respects:
1. The present text of rule 8 shall become paragraph (a) of that rule, and a new paragraph (b) shall be added to
read as follows:
"Emergency special sessions pursuant to resolution 377 A (V) shall be convened within twenty-four
hours of the receipt by the Secretary-General of a request for such a session from the Security Council,
on the vote of any seven members thereof, or of a request from a majority of the Members of the United
152
Nations expressed by vote in the Interim Committee or otherwise, or of the concurrence of a majority of
Members as provided in rule 9."
2. The present text of rule 9 shall become paragraph (a) of that rule and a new paragraph (b) shall be added to
read as follows:
"This rule shall apply also to a request by any Member for an emergency special session pursuant to
resolution 377 A (V). In such a case the Secretary-General shall communicate with other Members by
the most expeditious means of communication available."
3. Rule 10 is amended by adding at the end thereof the following:
". . . In the case of an emergency special session convened pursuant to rule 8 (b), the Secretary-General
shall notify the Members of the United Nations at least twelve hours in advance of the opening of the
session."
". . . The provisional agenda of an emergency special session shall be communicated to the Members of
the United Nations simultaneously with the communication summoning the session."
". . . During an emergency special session additional items concerning the matters dealt with in
resolution 377 A (V) may be added to the agenda by a two-thirds majority of the Members present and
voting."
6. There is added a new rule to precede rule 65 to read as follows:
"Notwithstanding the provisions of any other rule and unless the General Assembly decides otherwise,
the Assembly, in case of an emergency special session shall convene in plenary session only and
proceed directly to consider the item proposed for consideration in the request for the holding of the
session, without previous reference to the General Committee or to any other Committee; the President
and Vice-Presidents for such emergency special sessions shall be, respectively, the Chairman of those
delegations from which were elected the President and Vice-Presidents of the previous session."
302nd plenary meeting
3 November 1950.
1957. évi 15. törvényerejű rendelet
az Egyesült Nemzetek kiváltságairól és mentességeiről New Yorkban, 1946. évi február hó 13. napján kelt
nemzetközi egyezmény kihirdetéséről
(A Magyar Népköztársaság csatlakozási okiratának letétele az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál 1956. július
30-án megtörtént.)
1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Egyesült Nemzetek kiváltságairól és mentességeiről New Yorkban,
1946. évi február hó 13. napján kelt Nemzetközi Egyezményt a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett egyezmény hivatalos fordítása a következő:
"Egyezmény az Egyesült Nemzetek kiváltságairól és mentességeiről. Az Egyezményt az Egyesült Nemzetek
Közgyűlése 1946. február 13-án fogadta el
Tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 104. Cikke előírja, hogy a Szervezetet
mindegyik tagjának területén megilleti a feladatának ellátásához és céljainak eléréséhez szükséges jogképesség;
Tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 105. Cikke előírja, hogy a Szervezetet
mindegyik tagjának területén megilletik a céljainak eléréséhez szükséges kiváltságok és mentességek, valamint
az Egyesült Nemzetek tagjainak képviselőit és a Szervezet tisztviselőit hasonlóképpen megilletik a Szervezettel
kapcsolatos feladataik független ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek;
A fentiek alapján a Közgyűlés 1946. február 13-án hozott határozatával elfogadta az alábbi Egyezményt és az
ahhoz való csatlakozást az Egyesült Nemzetek mindegyik tagjának javasolta.
I. Cikk
Jogi személyiség
1. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jogi személyisége van. Jogképessége kiterjed:
a) szerződések kötésére;
b) ingatlan és ingó javak megszerzésére és elidegenítésére;
c) peres- és peren kívüli eljárásban való részvételre.
II. Cikk
Javak, vagyon és tulajdon
2. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét, annak bárhol található, bárkinek bírlalatában levő javait és
tulajdonát a helyi joghatóság minden megnyilvánulása alól mentesség illeti, kivéve ha arról valamely
meghatározott esetben kifejezetten lemondott. A mentességről való lemondás azonban nem terjed ki a
végrehajtás alóli mentességre.
153
3. bekezdés. A Szervezet helyiségei sérthetetlenek. Bárhol található és bárkinek bírlalatában levő javai és
tulajdona mentesek a házkutatás, igénybevétel, elkobzás, kisajátítás vagy a végrehajtási, közigazgatási, bírósági,
vagy törvényhozási kényszer bármely más alakban való megnyilvánulása alól.
4. bekezdés. A Szervezet levéltárai és általában a birtokában, illetőleg kezelésében levő okiratok, őrzési
helyükre tekintet nélkül sérthetetlenek.
5. bekezdés. A Szervezet minden pénzügyi ellenőrzésre, szabályozásra vagy fizetési halasztásra való tekintet
nélkül:
a) vagyonnal, arannyal és bármiféle devizával rendelkezhet és bármely pénznemben lehet folyószámlája;
b) vagyonát, aranyát vagy egyik ország devizáját a másik országban, vagy bármely ország területén szabadon
ruházhatja át és a birlalatában levő devizákat bármely más pénznemre átválthatja.
6. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a fenti 5. bekezdésben biztosított jogai gyakorlásánál
tekintetbe veszi a tagállamok kormányainak előterjesztéseit, abban a mértékben, amelyben annak megítélése
szerint saját érdekei sérelme nélkül helytadhat.
7. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, tulajdona, jövedelmei és egyéb javai:
a) Mentesek minden egyenes adó alól. Mindazonáltal a Szervezet önként értetődően nem kéri oly adók alóli
mentesítését, amelyek nem haladják meg a közhasznú szolgáltatások egyszerű ellenértékét.
b) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hivatalos használatára behozott vagy kivitt tárgyak minden vám,
behozatali vagy kiviteli tilalom és korlátozás alól mentesek. Mindazonáltal a mentesség felhasználásával
behozott cikkeket azon ország területén, ahová behozták, önként értetődően nem szabad eladni, hacsak nem ezen
ország kormánya által megállapított feltételek mellett.
c) Kiadványai minden vám és minden behozatali és kiviteli tilalom és korlátozás alól mentesek.
8. bekezdés. Ámbár az Egyesült Nemzetek Szervezete elvileg nem kívánja az ingó vagy ingatlan javak árába
beszámított fogyasztási adó vagy eladási illeték alól való mentesítését, mégis, ha hivatalos használatára
jelentősebb bevásárlásokat eszközöl, amelyeknek árába ily természetű adók és illetékek vannak beszámítva, a
tagok, valahányszor lehetséges, megfelelő igazgatási intézkedéseket tesznek ezen adók és illetékek összegének
elengedésére vagy visszatérítésére.
III. Cikk
Közlési könnyítések
9. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét hivatalos közléseit illetőleg, mindegyik tagjának területén
legalább annyira kedvező elbánás illeti meg, mint amilyen elbánást az a futárposta, a kábeltáviratok, táviratok,
rádiótáviratok, fényképtáviratok, távbeszélő közlések és más közlések elsőbbsége, díja és illetéke tekintetében
bármely más kormánynak, illetőleg diplomáciai képviseletének engedélyez; ugyanez vonatkozik a sajtó és a
rádió tájékoztatására szánt közlések díjára is.
10. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének joga van rejtjel alkalmazására, valamint saját
levelezésének a diplomáciai futárokkal és csomagokkal azonos kiváltságokat és mentességeket élvező futárok és
csomagok útján való továbbítására és vételére.
IV. Cikk
A tagok képviselői
11. bekezdés. A tagoknak az Egyesült Nemzetek fő- és kisegítő szervei mellett levő, valamint az Egyesült
Nemzetek által összehívott értekezletekre küldött képviselői e tisztségük gyakorlásának, valamint az összejövetel
színhelyére való utazásuk és onnan visszatérésük ideje alatt a következő kiváltságokat és mentességeket élvezik:
a) A letartóztatás alól, valamint személyes poggyászuk visszatartása és lefoglalása alól mentesek, továbbá
képviselői minőségükben végzett (mind szóbeli, mind írásbeli) ténykedésükkel kapcsolatban mentesek
mindennemű joghatóság alól;
b) valamennyi iratuk és okiratuk sérthetetlen;
c) joguk van rejtjel használatához és okiratoknak, valamint levelezésnek futár útján vagy lepecsételt
csomagokban való továbbításához;
d) saját személyük és házastársuk azokban az országokban, amelyeket tisztségük gyakorlása közben
felkeresnek, vagy amelyeken átutaznak, mentes mindennemű bevándorlást korlátozó szabály, a külföldiek
bejelentésére vonatkozó minden előírás, valamint minden állampolgári szolgálati kötelezettség alól;
e) a fizetési eszközökre és azok beváltására vonatkozó rendelkezések tekintetében ugyanazok a kedvezmények
illetik meg őket, mint idegen kormányoknak hivatalos küldetésben levő képviselőit;
f) személyes poggyászukra vonatkozólag ugyanazokat a mentességeket és kedvezményeket élvezik, mint a
diplomáciai képviselők;
g) megilleti őket a diplomáciai képviselők által élvezett és a fentiekkel nem összeegyeztethetetlen minden
egyéb kiváltság, mentesség és kedvezmény, nem mentesek azonban a behozott tárgyak (a személyes
poggyászukban behozott tárgyak kivételével) vámja, fogyasztási adója vagy eladási illetéke alól.
12. bekezdés. A tagoknak az Egyesült Nemzetek fő- és kisegítő szervei mellett levő, valamint az Egyesült
Nemzetek által összehívott értekezletekre küldött képviselői teljes szólásszabadságának és tisztségük teljes
függetlenségben való betöltése biztosításának érdekében az ebben a minőségükben végzett mind szóbeli, mind
154
írásbeli ténykedésükkel kapcsolatos joghatóság alóli mentesség ezeket a személyeket azután is megilleti, miután
megszűntek a tagok képviselői lenni.
13. bekezdés. Abban az esetben, ha valamely adó esedékessége az adóalany tartózkodási idejével van
kapcsolatban, azt az időtartamot, amely alatt a tagoknak az Egyesült Nemzetek fő- és kisegítő szervei mellett
levő, valamint az Egyesült Nemzetek által összehívott értekezletekre küldött képviselői e tisztségük
gyakorlásából kifolyóan tartózkodnak valamely tagállam területén, a tartózkodási időbe nem lehet beszámítani.
14. bekezdés. A tagok képviselőit a kiváltságok és mentességek nem személyes előnyükre, hanem a
Szervezettel kapcsolatos tisztségük független betöltésének biztosítása érdekében illetik meg. Ebből következően
a tagoknak nemcsak joguk, hanem kötelezettségük képviselőjük mentességéről minden olyan esetben lemondani,
amelyben az az igazságszolgáltatás menetét akadályozná és arról a mentesség céljának sérelme nélkül le lehet
mondani.
15. bekezdés. A 11., 12. és 13. bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni oly állam hatóságaival szemben,
amelynek a képviselő állampolgára, vagy képviselője, illetőleg az volt.
16. bekezdés. A jelen cikk alkalmazása szempontjából a "képviselő" kifejezés a pótküldötteket, tanácsadókat,
technikai szakértőket és a küldöttségek titkárait is magában foglalja.
V. Cikk
Tisztviselők
17. bekezdés. A Főtitkár kijelöli a tisztviselőknek azokat a csoportjait, akikre a jelen cikk, valamint a VII.
Cikk rendelkezései kiterjednek. Ezt a jegyzéket a Közgyűlés elé terjeszti és azt minden tag kormányával közli.
Az e csoportokba tartozó tisztviselők nevét időszakonként közölni kell a tagok kormányaival.
18. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tisztviselői:
a) hivatalos minőségükben végzett (mind szóbeli, mind írásbeli) ténykedésükkel kapcsolatban mentesek a
joghatóság alól;
b) az Egyesült Nemzetek Szervezetétől élvezett minden illetmény és járandóság mindennemű adó alól mentes;
c) mentesek minden állampolgári szolgálati kötelezettség alól;
d) saját személyük, valamint házastársuk és azok a családtagjaik, akiknek eltartásáról gondoskodnak,
mentesek a bevándorlást korlátozó szabályok, valamint a külföldiek bejelentésére vonatkozó előírások alól;
e) a fizetési eszközök beváltása tekintetében ugyanazokat a kiváltságokat élvezik, mint az illető Kormány
mellett működő diplomáciai képviseletek megfelelő rangban levő beosztottjai;
f) nemzetközi krízis idején saját személyük, valamint házastársuk és azok a családtagjaik, akiknek eltartásáról
gondoskodnak, hazatérésük tekintetében ugyanazokat a kedvezményeket élvezik, mint a diplomáciai küldöttek;
g) beosztásuknak valamely országban első ízben való elfogadása alkalmával berendezési tárgyaikat és
értékeiket vámmentesen hozhatják be.
19. bekezdés. A Főtitkár és valamennyi Főtitkárhelyettes, mind saját személyükben, mind házastársuk és
kiskorú gyermekeik a 18. bekezdésben meghatározott kiváltságokon és mentességeken kívül élvezik a
nemzetközi jog szerint a diplomáciai megbízottakat megillető kiváltságokat, mentességeket, kivételeket és
kedvezményeket.
20. bekezdés. A tisztviselőket a kiváltságok és mentességek kizárólag az Egyesült Nemzetek érdekében és
nem személyes előnyükre illetik meg. A Főtitkár lemondhat és köteles lemondani a tisztviselők mentességéről
minden olyan esetben, amelyben véleménye szerint a mentesség akadályozná az igazságszolgáltatás menetét és
arról a Szervezet érdekeinek sérelme nélkül le lehet mondani.
21. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezete mindenkor együttműködik a tagállamok illetékes
hatóságaival az igazságszolgáltatás rendes menetének megkönnyítése és a rendőri szabályok betartásának
biztosítása céljából, továbbá a jelen cikkben felsorolt kiváltságokkal, mentességekkel és kedvezményekkel való
visszaélések elkerülése érdekében.
VI. Cikk
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kiküldött szakértői
22. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kiküldött szakértőit (amennyiben nem tartoznak az V.
Cikkben említett tisztviselők közé) kiküldetésük tartama alatt, ideértve az utazás időtartamát is, megilletik a
feladatuknak teljes függetlenségben való ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek. Különösen is
élvezik az alábbi kiváltságokat és mentességeket:
a) a letartóztatás alól, valamint személyes poggyászuk visszatartása és lefoglalása alól mentesek;
b) feladatuk teljesítése során végzett (mind szóbeli, mind írásbeli) tevékenységükkel kapcsolatban mentesek
mindennemű joghatóság alól. Ez a mentesség ezeket a személyeket azután is megilleti, miután az Egyesült
Nemzetek Szervezetének megbízásából való eljárásuk véget ért;
c) valamennyi iratuk és okiratuk sérthetetlen;
d) joguk van rejtjel használatához és okiratoknak, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetével való
érintkezésükben levelezésnek futár útján vagy lepecsételt csomagokban való továbbításához;
e) a fizetési eszközökre és azok beváltására vonatkozó rendelkezések tekintetében ugyanazok a kedvezmények
illetik meg őket, mint idegen kormányoknak hivatalos kiküldetésben levő képviselőit;
155
f) személyes poggyászukra vonatkozólag ugyanazokat a mentességeket és kedvezményeket élvezik, mint a
diplomáciai képviselők.
23. bekezdés. A szakértőket a kiváltságok és mentességek kizárólag az Egyesült Nemzetek Szervezetének
érdekében és nem személyes előnyükre illetik meg. A Főtitkár lemondhat és köteles lemondani a szakértők
mentességéről minden olyan esetben, amelyben véleménye szerint a mentesség akadályozná az
igazságszolgáltatás menetét és arról a Szervezet érdekeinek sérelme nélkül le lehet mondani.
VII. Cikk
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének utazási igazolványai
24. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezete tisztviselői részére utazási igazolványokat állíthat ki. Ezeket
az utazási igazolványokat - a 25. bekezdés rendelkezéseiben foglalt feltételek mellett - valamennyi tagállam
hatóságai érvényes útiokmányként elismerik és elfogadják.
25. bekezdés. Az említett utazási igazolványok tulajdonosainak oly igazolással ellátott beutazási engedély
(amennyiben beutazási engedélyre szükség van) iránti kérelmét, amely szerint a tisztviselő a Szervezet
megbízásából utazik, a lehető legrövidebb időn belül meg kell vizsgálni. Az utazási igazolványok
tulajdonosainak gyorsutazását ezenkívül is meg kell könnyíteni.
26. bekezdés. A 25. bekezdésben említettekhez hasonló utazási kedvezményeket kell engedélyezni a
szakértőknek és azoknak a személyeknek, akik - bár nincsenek az Egyesült Nemzetek utazási igazolványával
ellátva - igazolják, hogy a Szervezet megbízásából utaznak.
27. bekezdés. A Főtitkár, a Főtitkárhelyettesek és az igazgatók, ha a Szervezet megbízásából és annak
utazási igazolványával utaznak, ugyanazokat a kedvezményeket élvezik, mint a diplomáciai megbízottak.
28. bekezdés. A jelen cikk rendelkezéseit a különleges szervek megfelelő rangú tisztviselőire is lehet
alkalmazni, ha az Alapokmány 63. Cikke alapján az említett szervekkel a Szervezettel való kapcsolataikra
vonatkozólag létesített megegyezések erre vonatkozó rendelkezést tartalmaznak.
VIII. Cikk
A jogviták rendezése
29. bekezdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfelelő szabályozást kell megállapítani:
a) a szerződések tekintetében vagy egyéb magánjogi ügyekben felmerülő jogviták rendezésére, amelyekben a
Szervezet félként van érdekelve;
b) azoknak a jogvitáknak a rendezésére, amelyekben a Szervezet oly tisztviselője érdekelt, aki hivatali
állásánál fogva mentességben részesül, ha a mentességről a Főtitkár nem mondott le.
30. bekezdés. A jelen egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó minden jogvitát a Nemzetközi
Bíróság elé kell terjeszteni, feltéve, hogy a felek nem egyeznek meg az ügynek más módon való elintézésében.
Ha egyfelől az Egyesült Nemzetek Szervezete, másfelől valamely tag között keletkezik jogvita, úgy az
Alapokmány 96. Cikke és a Bíróság Alapszabályainak 65. Cikke alapján a felmerült jogi kérdésben tanácsadó
véleményt kell kérni. A bíróság véleményét a felek ügydöntőnek fogadják el.
Záró cikk
31. bekezdés. A jelen egyezmény csatlakozásra nyitva áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagja
előtt.
32. bekezdés. A csatlakozás az erre vonatkozó okiratoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál
való letétele útján történik és az egyezmény mindegyik taggal való viszonylatban a csatlakozási okirat
letételének időpontjában lép hatályba.
33. bekezdés. A Főtitkár az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindegyik tagját minden csatlakozási okirat
letételéről tájékoztatja.
34. bekezdés. Ha valamely tag csatlakozási okiratát leteszi, gondoskodnia kell arról, hogy a jelen egyezmény
rendelkezéseit saját jogrendszerének megfelelően alkalmazhassa.
35. bekezdés. A jelen egyezmény az Egyesült Nemzetek Szervezete és a csatlakozási okiratot letevő minden
tag között hatályban marad, amíg e tag a Szervezet tagja marad, vagy a Közgyűlés valamely általános
egyezményt fogad el és az illető tag ez utóbb említett egyezmény részesévé válik.
36. bekezdés. A Főtitkár egy vagy több taggal a jelen egyezmény rendelkezéseinek az illető taggal vagy
tagokkal való viszonylatban történő végrehajtására vonatkozóan kiegészítő megállapodást köthet. Ezeket a
kiegészítő megállapodásokat jóváhagyásra minden esetben a Közgyűlés elé kell terjeszteni."
A Magyar Népköztársaság az Egyezményhez az alábbi fenntartással csatlakozott:
"A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kifejezett fenntartást tesz az Egyezmény 30. Cikkével szemben,
mivel álláspontja szerint a Nemzetközi Bíróság joghatósága csak az összes érdekelt felek előzetes önkéntes
alávetésén alapulhat."
3. § Az 1. és 2. §-okban említett nemzetközi egyezmény a Magyar Népköztársaságra nézve az 1956. évi július
hó 30. napján lépett hatályba. Végrehajtásáról az ügykör szerint érdekelt miniszterekkel egyetértésben a
külügyminiszter gondoskodik.
156
Magyarok szerepvállalása a nemzetközi missziókban306
Misszió
Fsz. Misszió helye Meglévő létszám Megjegyzés
megnevezése
1 UNFICYP Ciprus/Nicosia 84 Fegyveres békefenntartó
2 UNOMIG Grúzia/Szuhumi 7 Katonai megfigyelő
3 UNMIK Koszovo/Pristina 1 ENSZ–KFOR összekötő
4 MINURSO Nyugat-Szahara 7 Katonai megfigyelő
ENSZ-missziók összesen: 99
EBESZ Mission to
5 (MTG) Tbiliszi 2 Katonai megfigyelő
Georgia
EBESZ Katonai
6 Tádzsikisztán 1
Tádzsikisztán megfigyelő/tanácsadó
EBESZ Mission to Hercegovina (BIH)
7 1 Katonai megfigyelő
Bosnia and Szarajevó
EBESZ missziók összesen: 4
EU SEC RD
8 Kongó/Kinshassa 2 EU szakértő
CONGO
9 EUFOR Szarajevó 7 Törzstiszt
10 EUFOR IPU Szarajevó 107 MH KRK
11 MFO Sínai-félsziget 40 Fegyveres békefenntartó
CENTCOM Koordinációs Központ
12 3 Összekötő tiszt
Szövetségi Tampa (Florida)
ENSZ, EBESZ, MFO, EU–AU missziók összesen: 262
13 NTM–I Irak (Bagdad) 18
14 KFOR törzs Pristina 5 Törzstiszt – tiszthelyettes
15 KFOR MEL Pristina 10 Eü. labor
16 KFOR ÖBZ Pristina 283 Őr- és biztosító zászlóalj
17 KFOR MLF SZD Pec 150 Század
18 KFOR MLF törzs Prizren 6 Törzs
19 ISAF MH KGYSZD Kabul 136 KGYSZD/Törzstisztek
20 ISAF–VIII Afganisztán 46 Egyedi beosztások
21 NHQSA törzs Szarajevó 2 Törzstiszt
22 PSOTC Szarajevó 1 Kiképző tiszt
23 NHQSK törzs Skopje 1 Törzstiszt
24 NHQSK ÖBSZ Skopje 40 NATO HQ őrzés-védelme
25 NAT Albánia (Tirana) 2 Törzstiszt, tts.
NATO missziók összesen: 700
Missziók összesen: 962
306
Az adatok tájékoztató jellegűek http://www.honvedelem.hu/files/9/4686/misszios_letszam_03.31..pdf
157
RESOLUTION 1031 (1995)
Adopted by the Security Council at its 3607th meeting,
on 15 December 1995
The Security Council,
Recalling all its previous relevant resolutions concerning the conflicts in the former Yugoslavia,
Reaffirming its commitment to a negotiated political settlement of the conflicts in the former Yugoslavia,
preserving the territorial integrity of all States there within their internationally recognized borders,
Welcoming the signing on 14 December 1995 at the Paris Peace Conference of the General Framework
Agreement for Peace in Bosnia and Herzegovina and the Annexes thereto (collectively the Peace Agreement,
S/1995/999, annex) by the Republic of Bosnia and Herzegovina, the Republic of Croatia and the Federal
Republic of Yugoslavia and the other parties thereto,
Welcoming also the Dayton Agreement on implementing the Federation of Bosnia and Herzegovina of 10
November 1995 (S/1995/1021, annex),
Welcoming further the conclusions of the Peace Implementation Conference held in London on 8 and 9
December 1995 (the London Conference) (S/1995/1029), and in particular its decision to establish a Peace
Implementation Council and its Steering Board as referred to in those conclusions,
Paying tribute to the International Conference on the Former Yugoslavia (ICFY) for its efforts aimed at
achieving a peace settlement and taking note of the decision of the London Conference that the Peace
Implementation Council will subsume the ICFY,
Having considered the report of the Secretary-General of 13 December 1995 (S/1995/1031),
Determining that the situation in the region continues to constitute a threat to international peace and security,
Determined to promote the peaceful resolution of the conflicts in accordance with the purposes and principles of
the Charter of the United Nations,
Acting under Chapter VII of the Charter of the United Nations,
I
1. Welcomes and supports the Peace Agreement and calls upon the parties to fulfil in good faith the
commitments entered into in that Agreement;
2. Expresses its intention to keep the implementation of the Peace Agreement under review;
3. Welcomes the progress made towards mutual recognition among the successor States to the former Socialist
Federal Republic of Yugoslavia, within their internationally recognized borders;
4. Reaffirms its resolutions concerning compliance with international humanitarian law in the former
Yugoslavia, reaffirms also that all States shall cooperate fully with the International Tribunal for the Former
Yugoslavia and its organs in accordance with the provisions of resolution 827 (1993) of 25 May 1993 and the
Statute of the International Tribunal, and shall comply with requests for assistance or orders issued by a Trial
Chamber under article 29 of the Statute, and calls upon them to allow the establishment of offices of the
Tribunal;
5. Recognizes that the parties shall cooperate fully with all entities involved in implementation of the peace
settlement, as described in the Peace Agreement, or which are otherwise authorized by the Security Council,
including the International Tribunal for the Former Yugoslavia, and that the parties have in particular authorized
the multinational force referred to in paragraph 14 below to take such actions as required, including the use of
necessary force, to ensure compliance with Annex 1-A of the Peace Agreement;
6. Welcomes the agreement by the Organization for Security and Cooperation in Europe (OSCE) to adopt and
put in place a programme of elections for Bosnia and Herzegovina, at the request of the parties to Annex 3 of the
Peace Agreement;
7. Welcomes also the parties’ commitment, as specified in the Peace Agreement, to securing to all persons
within their jurisdiction the highest level of internationally recognized human rights and fundamental freedoms,
stresses that compliance with this commitment is of vital importance in achieving a lasting peace, and welcomes
the invitation by the parties to the United Nations Commission on Human Rights, the OSCE, the United Nations
High Commissioner for Human Rights and other intergovernmental or regional human rights missions or
organizations to monitor closely the human rights situation in Bosnia and Herzegovina;
8. Welcomes further the parties’ commitment to the right of all refugees and displaced persons freely to return to
their homes of origin in safety, notes the leading humanitarian role which has been given by the Peace
Agreement to the United Nations High Commissioner for Refugees, in coordination with other agencies
involved and under the authority of the Secretary-General, in assisting with the repatriation and relief of refugees
and displaced persons, and stresses the importance of repatriation being phased, gradual and orderly;
9. Emphasizes the importance of the creation of conditions conducive to the reconstruction and development of
Bosnia and Herzegovina and encourages Member States to provide assistance for the programme of
reconstruction in that country;
158
10. Underlines the relationship, as described in the conclusions of the London Conference, between the
fulfilment by the parties of their commitments in the Peace Agreement and the readiness of the international
community to commit financial resources for reconstruction and development;
11. Welcomes the agreement of the parties to Annex 1-B of the Peace Agreement that establishment of
progressive measures for regional stability and arms control is essential to creating a stable peace in the region,
emphasizes the importance of all Member States supporting their efforts to this end, and supports the OSCE’s
commitment to assist the parties with the negotiation and implementation of such measures;
II
12. Welcomes the willingness of the Member States acting through or in cooperation with the organization
referred to in Annex 1-A of the Peace Agreement to assist the parties to the Peace Agreement by deploying a
multinational implementation force;
13. Notes the invitation of the parties to the international community to send to the region for a period of
approximately one year a multinational implementation force to assist in implementation of the territorial and
other militarily related provisions of Annex 1-A of the Peace Agreement;
14. Authorizes the Member States acting through or in cooperation with the organization referred to in Annex 1-
A of the Peace Agreement to establish a multinational implementation force (IFOR) under unified command and
control in order to fulfil the role specified in Annex 1-A and Annex 2 of the Peace Agreement;
15. Authorizes the Member States acting under paragraph 14 above to take all necessary measures to effect the
implementation of and to ensure compliance with Annex 1-A of the Peace Agreement, stresses that the parties
shall be held equally responsible for compliance with that Annex, and shall be equally subject to such
enforcement action by IFOR as may be necessary to ensure implementation of that Annex and the protection of
IFOR, and takes note that the parties have consented to IFOR’s taking such measures;
16. Authorizes the Member States acting under paragraph 14 above, in accordance with Annex 1-A of the Peace
Agreement, to take all necessary measures to ensure compliance with the rules and procedures, to be established
by the Commander of IFOR, governing command and control of airspace over Bosnia and Herzegovina with
respect to all civilian and military air traffic;
17. Authorizes Member States to take all necessary measures, at the request of IFOR, either in defence of IFOR
or to assist the force in carrying out its mission, and recognizes the right of the force to take all necessary
measures to defend itself from attack or threat of attack;
18. Demands that the parties respect the security and freedom of movement of IFOR and other international
personnel;
19. Decides that, with effect from the day on which the Secretary-General reports to the Council that the transfer
of authority from the United Nations Protection Force (UNPROFOR) to IFOR has taken place, the authority to
take certain measures conferred upon States by resolutions 770 (1992) of 13 August 1992, 781 (1992) of 9
October 1992, 816 (1993) of 31 March 1993, 836 (1993) of 4 June 1993, 844 (1993) of 18 June 1993 and 958
(1994) of 19 November 1994 shall be terminated, and that the provisions of resolution 824 (1993) of 6 May 1993
and subsequent resolutions regarding safe areas shall also be terminated from the same date;
20. Requests the Government of Bosnia and Herzegovina to cooperate with the IFOR Commander to ensure the
effective management of the airports in Bosnia and Herzegovina, in the light of the responsibilities conferred on
IFOR by Annex 1-A of the Peace Agreement with regard to the airspace of Bosnia and Herzegovina;
21. Decides, with a view to terminating the authorization granted in paragraphs 14 to 17 above one year after the
transfer of authority from UNPROFOR to IFOR, to review by that date and to take a decision whether that
authorization should continue, based upon the recommendations from the States participating in IFOR and from
the High Representative through the Secretary-General;
22. Decides also that the embargo imposed by resolution 713 (1991) of 25 September 1991 shall not apply to
weapons and military equipment destined for the sole use of the Member States acting under paragraph 14
above, or of international police forces;
23. Invites all States, in particular those in the region, to provide appropriate support and facilities, including
transit facilities, for the Member States acting under paragraph 14 above;
24. Welcomes the conclusion of the agreements concerning the status of forces as referred to in Appendix B to
Annex 1-A of the Peace Agreement, and demands that the parties comply fully with those agreements;
25. Requests the Member States acting through or in cooperation with the organization referred to in Annex 1-A
of the Peace Agreement to report to the Council, through the appropriate channels and at least at monthly
intervals, the first such report be made not later than 10 days following the adoption of this resolution;
26. Endorses the establishment of a High Representative, following the request of the parties, who, in accordance
with Annex 10 on the civilian implementation of the Peace Agreement, will monitor the implementation of the
Peace Agreement and mobilize and, as appropriate, give guidance to, and coordinate the activities of, the civilian
organizations and agencies involved, and agrees the designation of Mr. Carl Bildt as High Representative;
27. Confirms that the High Representative is the final authority in theatre regarding interpretation of Annex 10
on the civilian implementation of the Peace Agreement;
159
28. Decides that all States concerned, and in particular those where the High Representative establishes offices,
shall ensure that the High Representative enjoys such legal capacity as may be necessary for the exercise of his
functions, including the capacity to contract and to acquire and dispose of real and personal property;
29. Notes that close cooperation between IFOR, the High Representative and the agencies will be vital to ensure
successful implementation;
30. Affirms the need for the implementation of the Peace Agreement in its entirety and, in this context, stresses
the importance it attaches to the urgent implementation of Annex 11 of the Peace Agreement, decides to act
expeditiously on the report of the Secretary-General recommending the establishment of a United Nations
Civilian Police Force with the tasks set out in that Annex, together with a civilian office with the responsibilities
described in the report of the Secretary-General, and further decides that in the interim
civilian police, de-mining, civil affairs and other personnel that might be required to carry out the tasks described
in that report shall continue in theatre, notwithstanding the provisions of paragraphs 33 and 34 below;
31. Stresses the need for early action in Sarajevo to create confidence between the communities and to this end
requests the Secretary-General to ensure the early redeployment of elements of United Nations civilian police
from the Republic of Croatia to Sarajevo;
32. Requests the Secretary-General to submit to the Council reports from the High Representative, in accordance
with Annex 10 of the Peace Agreement and the conclusions of the London Conference, on the implementation of
the Peace Agreement;
III
33. Decides that the mandate of UNPROFOR shall terminate on the date on which the Secretary-General reports
to the Council that the transfer of authority from UNPROFOR to IFOR has taken place;
34. Approves the arrangements set out in the report of the Secretary-General on the withdrawal of UNPROFOR
and headquarters elements from the United Nations Peace Force (UNPF), including the arrangements for the
command and control of UNPROFOR following the transfer of authority from it to IFOR;
35. Expresses its warmest appreciation to all UNPROFOR personnel, who have served the cause of peace in the
former Yugoslavia, and pays tribute to those who have given their lives and those who have suffered serious
injuries in that service;
36. Authorizes the Member States acting under paragraph 14 above to use all necessary means to assist in the
withdrawal of UNPROFOR;
37. Calls upon the parties to ensure the safety and security of UNPROFOR and confirms that UNPROFOR will
continue to enjoy all existing privileges and immunities, including during the period of withdrawal;
38. Requests the Secretary-General to report to the Council when the withdrawal of UNPROFOR is complete;
IV
39. Recognizes the unique, extraordinary and complex character of the present situation in Bosnia and
Herzegovina, requiring an exceptional response;
40. Decides to remain seized of the matter.
Adopted by the Security Council at its 3613th meeting,
on 21 December 1995
Recalling its resolution 1031 (1995) of 15 December 1995,
Recalling also the General Framework Agreement for Peace in Bosnia and Herzegovina and the Annexes thereto
(collectively the Peace Agreement, S/1995/999, annex),
Having further considered the report of the Secretary-General of 13 December 1995 (S/1995/1031),
1. Approves the report of the Secretary-General and the proposals for involvement by the United Nations in the
implementation of the Peace Agreement contained therein;
2. Decides to establish, for a period of one year from the transfer of authority from the United Nations Protection
Force to the multinational implementation force (IFOR), a United Nations civilian police force to be known as
the International Police Task Force (IPTF) to be entrusted with the tasks set out in Annex 11 of the Peace
Agreement and a United Nations civilian office with the responsibilities set out in the report of the Secretary-
General, and to that end endorses the arrangements set out in the report of the Secretary-General;
3. Notes with satisfaction that the IPTF and the United Nations civilian office will be under the authority of the
Secretary-General and subject to coordination and guidance as appropriate by the High Representative,
welcomes the Secretary-General’s intention to appoint a United Nations Coordinator, and requests the Secretary-
General to submit to the Council, at least every three months, reports about the work of the IPTF and of the
civilian office accordingly;
160
Adopted by the Security Council at its 3723rd meeting,
on 12 December 1996
Recalling all its previous relevant resolutions concerning the conflicts in the former Yugoslavia, including
resolutions 1031 (1995) of 15 December 1995 and 1035 (1995) of 21 December 1995,
Reaffirming its commitment to the political settlement of the conflicts in the former Yugoslavia, preserving the
sovereignty and territorial integrity of all States there within their internationally recognized borders,
Welcoming the conclusions of the Ministerial Steering Board and of the Presidency of Bosnia and Herzegovina
held in Paris (the Paris Conference) on 14 November 1996 (S/1996/968), and the guiding principles of the two-
year civilian consolidation plan of the peace process referred to in those conclusions,
Welcoming also the conclusions of the Peace Implementation Conference held in London on 4 and 5 December
1996 (the London Conference) (S/1996/1012), which, following the conclusions of the Paris Conference,
approved an Action Plan for the first twelve-month period of the civilian consolidation plan of the peace process,
Welcoming the progress in the implementation of the General Framework Agreement for Peace in Bosnia and
Herzegovina and the Annexes thereto (collectively the Peace Agreement, S/1995/999, annex), and expressing its
appreciation to the High Representative, the Commander and personnel of the multinational implementation
force (IFOR), and the personnel of other international organizations and agencies in Bosnia and Herzegovina for
their contributions to the implementation of the Peace Agreement,
* Reissued for technical reasons.
Noting with satisfaction the holding of the elections called for in Annex 3 of the Peace Agreement, and
welcoming the progress in establishing the common institutions in accordance with the provisions of the
Constitution of Bosnia and Herzegovina,
Underlining also the important role for the Republic of Croatia and the Federal Republic of Yugoslavia to play in
the successful development of the peace process in Bosnia and Herzegovina,
Having considered the report of the Secretary-General of 9 December 1996 (S/1996/1017),
Noting the report of the High Representative of 9 December 1996 (S/1996/1024, annex),
Determining that the situation in the region continues to constitute a threat to international peace and security,
Determined to promote the peaceful resolution of the conflicts in accordance with the purposes and principles of
the Charter of the United Nations,
Acting under Chapter VII of the Charter of the United Nations,
I
1. Reaffirms its support for the Peace Agreement, as well as for the Dayton Agreement on implementing the
Federation of Bosnia and Herzegovina of 10 November 1995 (S/1995/1021, annex), calls upon the parties to
comply strictly with their obligations under those Agreements, and expresses its intention to keep the
implementation of the Peace Agreement and the situation in Bosnia and Herzegovina under review;
2. Expresses its support for the conclusions of the Paris and London Conferences;
3. Underlines that the primary responsibility for the further successful implementation of the peace process lies
with the authorities in Bosnia and Herzegovina themselves, which during the next two years should assume
increasingly a greater responsibility for the functions now undertaken or coordinated by the international
community, and stresses that without compliance and active participation by all the authorities in Bosnia and
Herzegovina in rebuilding a civil society they cannot expect the international community and major donors to
continue shouldering the political, military and economic burden of the implementation and reconstruction
efforts;
4. Underlines the link, as agreed by the Presidency of Bosnia and Herzegovina in the conclusions of the Paris
Conference, between the availability of international financial assistance and the degree to which all the
authorities in Bosnia and Herzegovina implement the Peace Agreement, including cooperation with the
International Tribunal for the Former Yugoslavia and cooperation with the Action Plan which has been approved
by the London Conference;
5. Welcomes the mutual recognition among all the successor States to the former Socialist Federal Republic of
Yugoslavia within their internationally recognized borders, and stresses the importance of full normalization of
relations, including the immediate establishment of diplomatic relations, among those States;
6. Welcomes the reaffirmation by the Presidency of Bosnia and Herzegovina in the conclusions of the Paris
Conference of its commitment to fully pursuing, in the name of the three constituent peoples of Bosnia and
Herzegovina, the peace process, in accordance with the Peace Agreement and the sovereignty and territorial
integrity of the country, including the development of a Bosnian State based on the principles of democracy and
consisting of the two Entities, the Federation of Bosnia and Herzegovina and the Republika Srpska, and
underlines in this respect the importance of establishing the remaining common institutions provided for in the
161
Constitution of Bosnia and Herzegovina without delay, as well as the importance of the commitment by the
authorities in Bosnia and Herzegovina to cooperate in the working of these institutions at all levels;
7. Reminds the parties that, in accordance with the Peace Agreement, they have committed themselves to
cooperate fully with all entities involved in the implementation of this peace settlement, as described in the
Peace Agreement, or which are otherwise authorized by the Security Council, including the International
Tribunal for the Former Yugoslavia, as it carries out its responsibilities for dispensing justice impartially, and
underlines that full cooperation by States and entities with the International Tribunal includes, inter alia, the
surrender for trial of all persons indicted by the Tribunal and provision of information to assist in Tribunal
investigations;
8. Recognizes that the parties have authorized the multinational force referred to in paragraph 18 below to take
such actions as required, including the use of necessary force, to ensure compliance with Annex 1-A of the Peace
Agreement;
9. Welcomes the agreement of the authorities in Bosnia and Herzegovina to supervision by the Organization for
Security and Cooperation in Europe (OSCE) of the preparation and conduct of the municipal elections to be held
in 1997, and also welcomes the decision of the OSCE to extend the mandate of its mission in Bosnia and
Herzegovina to take forward its work on elections, as well as that on human rights and regional stabilization;
10. Underlines the obligation of the parties under the Peace Agreement to secure to all persons within their
jurisdiction the highest level of internationally recognized human rights and fundamental freedoms, calls upon
them to cooperate fully with the work of the Human Rights Ombudsman and the Human Rights Chamber and to
implement their conclusions and decisions, and calls upon the authorities in Bosnia and Herzegovina to
cooperate fully with the United Nations Commission on Human Rights, the OSCE, the United Nations High
Commissioner for Human Rights and other intergovernmental or regional human rights missions or
organizations to monitor closely the human rights situation in Bosnia and Herzegovina;
11. Welcomes the commitment of the parties to the right of all refugees and displaced persons freely to return to
their homes of origin or to other places of their choice in Bosnia and Herzegovina in safety, notes the leading
humanitarian role which has been given by the Peace Agreement to the United Nations High Commissioner for
Refugees, in coordination with other agencies involved and under the authority of the Secretary-General, in
assisting with the repatriation and relief of refugees and displaced persons, and stresses the importance of
facilitating the return or resettlement of refugees and displaced persons which should be gradual and orderly and
carried out through progressive, coordinated programmes that address the need for local security, housing and
jobs, while ensuring full compliance with Annex 7 of the Peace Agreement as well as other established
procedures;
12. Emphasizes the importance of the creation of conditions conducive to the reconstruction and development of
Bosnia and Herzegovina, encourages Member States to provide assistance for the programme of reconstruction
in that country, and welcomes in this respect the important contribution already made by the European Union,
the World Bank and bilateral donors;
13. Underlines the importance of control of armaments in the region at the lowest possible level of weapons,
calls upon the Bosnian parties to implement fully and without further delay the agreements signed in Vienna on
26 January 1996 and in Florence on 14 June 1996 and, following satisfactory progress in the implementation of
the Article II and Article IV Agreements, calls for efforts to continue to promote the implementation of Article V
of Annex 1-B on regional arms control of the Peace Agreement;
14. Stresses the importance it attaches to the continuation on a reinforced basis as agreed at the Paris and London
Conferences of the role of the High Representative in monitoring the implementation of the Peace Agreement
and giving guidance to and coordinating the activities of the civilian organizations and agencies involved in
assisting the parties to implement the Peace Agreement, and reaffirms that the High Representative is the final
authority in theatre regarding the interpretation of Annex 10 on civilian implementation of the Peace Agreement
and that in case of dispute he may give his interpretation and make his recommendations, including to the
authorities of Bosnia and Herzegovina or its Entities, and make them known publicly;
15. Reaffirms its intention to keep the situation in Bosnia and Herzegovina under close review, taking into
account the reports submitted pursuant to paragraphs 26 and 34 below, and any recommendations those reports
might include, and its readiness to consider the imposition of measures if any party fails significantly to meet its
obligations under the Peace Agreement;
II
16. Pays tribute to those Member States who participated in the multinational force established in accordance
with its resolution 1031 (1995), and welcomes their willingness to assist the parties to the Peace Agreement by
continuing to deploy a multinational implementation force;
17. Notes the confirmations by the Presidency of Bosnia and Herzegovina, on behalf of Bosnia and Herzegovina,
including its constituent Entities, and by the Republic of Croatia and the Federal Republic of Yugoslavia of the
understandings set out in the letters dated 29 November 1996 from the Secretary-General of the organization
referred to in Annex 1-A of the Peace Agreement (S/1996/1025);
162
18. Authorizes the Member States acting through or in cooperation with the organization referred to in Annex 1-
A of the Peace Agreement to establish for a planned period of 18 months a multinational stabilization force
(SFOR) as the legal successor to IFOR under unified command and control in order to fulfil the role specified in
Annex 1-A and Annex 2 of the Peace Agreement;
19. Authorizes the Member States acting under paragraph 18 above to take all necessary measures to effect the
implementation of and to ensure compliance with Annex 1-A of the Peace Agreement, stresses that the parties
shall continue to be held equally responsible for compliance with that Annex and shall be equally subject to such
enforcement action by SFOR as may be necessary to ensure implementation of that Annex and the protection of
SFOR, and takes note that the parties have consented to SFOR's taking such measures;
20. Authorizes Member States to take all necessary measures, at the request of SFOR, either in defence of SFOR
or to assist the force in carrying out its mission, and recognizes the right of the force to take all necessary
measures to defend itself from attack or threat of attack;
21. Authorizes the Member States acting under paragraph 18 above, in accordance with Annex 1-A of the Peace
Agreement, to take all necessary measures to ensure compliance with the rules and procedures, to be established
by the Commander of SFOR, governing command and control of airspace over Bosnia and Herzegovina with
respect to all civilian and military air traffic;
22. Requests the authorities in Bosnia and Herzegovina to cooperate with the Commander of SFOR to ensure the
effective management of the airports of Bosnia and Herzegovina, in the light of the responsibilities conferred on
SFOR by Annex 1-A of the Peace Agreement with regard to the airspace of Bosnia and Herzegovina;
23. Demands that the parties respect the security and freedom of movement of SFOR and other international
personnel;
24. Invites all States, in particular those in the region, to continue to provide appropriate support and facilities,
including transit facilities, for the Member States acting under paragraph 18 above;
25. Recalls all the agreements concerning the status of forces as referred to in Appendix B to Annex 1-A of the
Peace Agreement, and reminds the parties of their obligation to continue to comply therewith;
26. Requests the Member States acting through or in cooperation with the organization referred to in Annex 1-A
of the Peace Agreement to report to the Council, through the appropriate channels and at least at monthly
intervals; Noting the request of the authorities in Bosnia and Herzegovina that the mandate of the United Nations
civilian police force known as the International Police Task Force (IPTF), which is a part of the United Nations
Mission in Bosnia and Herzegovina (UNMIBH), be renewed, Reaffirming the legal basis in the Charter of the
United Nations on which the IPTF was given its mandate in resolution 1035 (1995), Expressing its appreciation
to the personnel of UNMIBH for their contribution to the implementation of the Peace Agreement,
III
27. Decides to extend the mandate of UNMIBH, which includes the IPTF, for an additional period terminating
on 21 December 1997, and also decides that the IPTF shall continue to be entrusted with the tasks set out in
Annex 11 of the Peace Agreement, including the tasks referred to in the Conclusions of the London Conference
and agreed by the authorities in Bosnia and Herzegovina;
28. Requests the Secretary-General to keep the Council regularly informed on the work of the IPTF and its
progress in assisting the restructuring of law enforcement agencies, and to report every three months on the
implementation of the mandate of UNMIBH as a whole, and, in this context, also requests the Secretary-General
to report to the Council by 16 June 1997 on the IPTF, in particular its work in assisting the restructuring of law
enforcement agencies, coordinating assistance in training and providing equipment, advising law enforcement
agencies on guidelines on democratic policing principles with full support for human rights, and investigating or
assisting with investigations into human rights abuses by law enforcement personnel, as well as to report on
progress by the authorities in Bosnia and Herzegovina in regard to such issues, in particular their compliance
with IPTF-prescribed guidelines including their taking prompt and effective action, which could include
dismissal where appropriate, in respect of any officer notified to them by the IPTF Commissioner as failing to
cooperate with the IPTF or adhere to democratic policing principles;
29. Stresses that the successful implementation of the tasks of the IPTF rests on the quality, experience and
professional skills of its personnel, and urges Member States, with the support of the Secretary-General, to
ensure the provision of such qualified personnel;
30. Reaffirms the responsibility of the parties to cooperate fully with, and instruct their respective responsible
officials and authorities to provide their full support to, the IPTF on all relevant matters;
31. Expresses appreciation for the efforts under way to enhance and strengthen the logistical and support
capabilities of UNMIBH by the Secretary-General, and urges that those efforts be increased;
32. Calls upon all concerned to ensure the closest possible coordination between the High Representative, SFOR,
UNMIBH and the relevant civilian organizations and agencies so as to ensure the successful implementation of
the Peace Agreement and of the priority objectives of the civilian consolidation plan, as well as the security of
IPTF personnel;
163
33. Encourages Member States, in response to demonstrable progress by the parties in restructuring their law
enforcement institutions, to assist the parties, through the IPTF, in following up the United Nations programme
of assistance for the local police forces;
34. Also requests the Secretary-General to submit to the Council reports from the High Representative, in
accordance with Annex 10 of the Peace Agreement and the conclusions of the London Conference, on the
implementation of the Peace Agreement and in particular on compliance by the parties with their commitments
under that Agreement;
112/1995. (XII. 2.) OGY határozat
a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők (IFOR) Magyarországon történő
átvonulásáról és átmeneti állomásozásáról
Az Országgyűlés
1. a Magyar Köztársaságnak az Egyesült Nemzetek Alapokmányából fakadó kötelezettségeire, valamint
az Alkotmány 40/C. §-ának (1) bekezdésére tekintettel előzetes hozzájárulását adja ahhoz, hogy a délszláv
válság békés rendezését szolgáló megállapodás végrehajtását biztosító IFOR erők egységei Magyarország
területén átvonulhassanak, átmenetileg állomásozhassanak, ideértve az állomásozás ideje alatt az IFOR
szervezetek felkészítését, valamint az IFOR tevékenységéhez szükséges vezetési és logisztikai feladatok
ellátását, továbbá azt is, hogy ennek keretében repülőgépei az ország légterét és kijelölt repülőtereit igénybe
vehessék;
2. felhatalmazza a Kormányt, hogy az IFOR erők egységeit magyarországi átvonulásuk, valamint
átmeneti állomásozásuk során - a nemzetközi jog által szokásosan nyújtott - mentességben részesítse, valamint,
hogy megállapodjon az egyes IFOR-ban résztvevő államok kormányaival az átvonulás, illetve az átmeneti
állomásozás részletes feltételeiről és ezek pénzügyi vonatkozásairól.
a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők (IFOR) kötelékében korlátozott
létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről
1. Az Országgyűlés tekintettel a Magyar Köztársaságnak az ENSZ Alapokmányából fakadó
kötelezettségeire, figyelembe véve a Bosznia-Hercegovina területén élő nemzetek közös érdekeit és a Daytonban
megkötött megbékélési egyezményt, hozzájárulását adja ahhoz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával
létrehozandó, a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők (IFOR) keretében a Kormány
korlátozott létszámú (nem több, mint 500 fő) magyar önálló műszaki alegységet küldjön ki. Az alegység a
szükséges technikai eszközökkel, egyéni (önvédelmi) fegyverzettel, felszereléssel ellátva vegyen részt a
nemzetközi békefenntartó folyamatban.
2. A magyar műszaki kontingens megbízatása 1996. december 31-ig tart. Kiküldése időtartamának
esetleges meghosszabbításáról az Országgyűlés külön határoz.
a délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR erők tevékenységének elősegítéséről és ebben a magyar
műszaki kontingens részvételéről
Az Országgyűlés:
1. A Magyar Köztársaságnak az Egyesült Nemzetek Alapokmányából fakadó kötelezettségeire,
valamint az Alkotmány 40/C. §-ának (1) bekezdésére tekintettel, előzetes hozzájárulását adja ahhoz, hogy a
délszláv válság békés rendezésének megerősítését biztosító, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával
létrehozandó Stabilisation Force (SFOR) erők egységei Magyarország területén átvonulhassanak, átmenetileg
állomásozhassanak, ideértve az állomásozás ideje alatt az SFOR szervezetek felkészítését, valamint az SFOR
tevékenységhez szükséges vezetési és logisztikai feladatok ellátását, továbbá azt is, hogy ennek keretében
repülőgépei az ország légterét és kijelölt repülőtereit igénybe vehessék.
Az átvonulás, illetve az állomásozás legfeljebb 1998. december 31-ig tarthat.
2. Felhatalmazza a Kormányt, hogy az SFOR erők egységeit magyarországi átvonulásuk, valamint
átmeneti állomásozásuk során a nemzetközi jog által szokásosan nyújtott mentességekben részesítse, valamint,
hogy megállapodjon az egyes SFOR-ban részt vevő államok kormányaival az átvonulás, illetve az átmeneti
A felhatalmazás kiterjed arra is, hogy a Kormány az IFOR erők egységei magyarországi átvonulása,
valamint átmeneti állomásozása során kötött megállapodásokat ideiglenesen tovább alkalmazza, illetve
felülvizsgálja és szükség szerint módosításukat kezdeményezze.
3. Hozzájárulását adja ahhoz, hogy a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők
(IFOR) keretében kiküldött korlátozott létszámú (nem több mint 500 fő) magyar önálló műszaki alegység a
szükséges technikai eszközökkel, egyéni (önvédelmi) fegyverzettel, felszereléssel ellátva a délszláv békét
164
megerősítő, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával létrehozandó, SFOR erők keretében, legfeljebb 1998.
szeptember 1-jéig tevékenykedjen.
4. Az átvonulás, illetve állomásozás, valamint a kiküldetés időtartamának esetleges
meghosszabbításáról az Országgyűlés külön határoz.
5. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.
18/1998. (III. 6.) OGY határozat
a délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR erőket felváltó erők tevékenységének elősegítéséről és
ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről
Az Országgyűlés
1. a Magyar Köztársaságnak az Egyesült Nemzetek Alapokmányából fakadó kötelezettségeire, valamint
az Alkotmány 40/C. §-ának (1) bekezdésére tekintettel előzetes hozzájárulását adja ahhoz, hogy a délszláv
válság békés rendezésének megerősítését biztosító, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával létrehozandó, az
SFOR erőket felváltó erők egységei Magyarország területén átvonulhassanak, átmenetileg állomásozhassanak,
ideértve az állomásozás ideje alatt ezen szervezetek felkészítését, valamint a tevékenységhez szükséges vezetési
és logisztikai feladatok ellátását, továbbá azt is, hogy ennek keretében repülőgépei az ország légterét és kijelölt
repülőtereit igénybe vehessék.
Az átvonulás, illetve az állomásozás legfeljebb 1999. december 31-ig tarthat;
2. felhatalmazza a Kormányt, hogy az SFOR erőket felváltó erők egységeit magyarországi átvonulásuk,
valamint átmeneti állomásozásuk során a nemzetközi jog által szokásosan nyújtott mentességekben részesítse,
valamint, hogy megállapodjon a küldetésben részt vevő államok kormányaival az átvonulás, illetve az átmeneti
A felhatalmazás kiterjed arra is, hogy a Kormány az IFOR és az SFOR egységei magyarországi
átvonulása, valamint átmeneti állomásozása során kötött megállapodásokat tovább alkalmazza, illetve
felülvizsgálja, és szükség szerint módosításukat kezdeményezze;
3. hozzájárulását adja ahhoz, hogy a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők
(IFOR és SFOR) keretében működő korlátozott létszámú (nem több, mint 500 fő) magyar önálló műszaki
alegység a szükséges technikai eszközökkel, egyéni (önvédelmi) fegyverzettel, felszereléssel ellátva a délszláv
békét megerősítő, az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával létrehozandó, az SFOR erőket felváltó erők
keretében, legfeljebb 1999. december 31-ig tevékenykedjen;
4. az átvonulás, állomásozás, valamint a kiküldetés időtartamának esetleges meghosszabbításáról,
illetve az e körben felmerülő bármely - az Országgyűlés hatáskörébe tartozó - kérdésről az Országgyűlés külön
határoz;
5. felhívja a Kormányt, hogy az e határozat alapján tett intézkedéseiről az Országgyűlés Honvédelmi és
a Külügyi Bizottságát 1998. szeptember 30-ig tájékoztassa.
61/1998. (X. 30.) OGY határozat
ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről szóló 18/1998. (III. 6.) OGY határozat módosításáról
A délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR erőket felváltó erők tevékenységének elősegítéséről
és ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről szóló 18/1998. (III. 6.) OGY határozat 3. pontja a
következők szerint módosul:
(Az Országgyűlés)
"3. hozzájárulását adja ahhoz, hogy a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők
(IFOR és SFOR) keretében működő korlátozott létszámú (nem több, mint 500 fő) magyar önálló műszaki
alegység a rendszeresített technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátva a délszláv békét
megerősítő, az ENSZ Biztonsági Tanács határozatával létrehozandó, az SFOR erőket felváltó erők keretében,
legfeljebb 1999. december 31-ig tevékenykedjen;"
75/2000. (IX. 29.) OGY határozat
ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről szóló 18/1998. (III. 6.) OGY határozat módosításáról
A 18/1998. (III. 6.) OGY határozat 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az Országgyűlés)
"3. hozzájárulását adja ahhoz, hogy a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők
(SFOR) keretében működő korlátozott létszámú (nem több, mint 500 fő) magyar önálló műszaki alegység a
rendszeresített technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátva az SFOR erők keretében, legfeljebb
2003. december 31-ig tevékenykedjen;"
165
Az MH MMK alárendeltsége, valamint szervezeti felépítése
SFOR HQ Szarajevó
SFOR
MÜF MMK
Szarajevó
Többnemzetiségű Többnemzetiségű Többnemzetiségű

Hadosztály Hadosztály Hadosztály
(Mostar) (Tuzla) (Banja Luka)
SFOR közv. mü. erő

MH MMK
Okučani
MH MMK
Parancsnokság Törzs
Biztosító alegységek Végrehajtó alegységek
Logisztikai alegység
166
2040/2002. (II. 27.) Korm. határozat
a NATO irányítású balkáni katonai békefenntartó műveletekben részt vevő magyar katonai
kontingensekről
A Kormány
1. a NATO irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó műveletekhez történő magyar
hozzájárulásról szóló 94/2001. (XII. 21.) OGY határozat 4. pontjában kapott felhatalmazás alapján a NATO
irányítású balkáni békefenntartó műveletekben részt vevő magyar katonai kontingensek összetételét és feladatait
az alábbiak szerint határozza meg:
a) a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők (SFOR) keretéből kivont Magyar
Honvédség Magyar Műszaki Kontingens képességét biztosítani kell úgy, hogy a NATO döntését követő 90
napon belül a balkáni műveletek műszaki biztosításában való részvételre kiküldhető legyen,
b) az SFOR művelet keretében egy legfeljebb 200 fős - váltási időszakban legfeljebb 250 fős -, a szükséges
technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátott katonai rendfenntartó kontingens kerüljön
létrehozásra és a NATO által meghatározott területre kitelepítésre,
c) a Task Force Fox (macedóniai) erők keretében egy, legfeljebb 40 fős - váltási időszakban legfeljebb 60 fős
-, a szükséges technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátott alegység kerüljön kitelepítésre a
NATO által meghatározott macedóniai területre,
d) a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erőkben (KFOR) a feladataihoz szükséges
fegyverzettel, technikai eszközökkel, felszereléssel és logisztikai támogatással ellátott, őr- és biztosítási
feladatokat végző zászlóalj tevékenykedjen, melynek létszáma nem lehet több, mint 500 fő (váltási időszakban
legfeljebb 750 fő),
e) a balkáni békefenntartásban részt vevő nemzetközi erők bármely parancsnokságán a NATO igényei szerinti
számú törzs- és biztosító beosztás kerüljön betöltésre,
f) a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erőkben (KFOR) egy mozgó orvosi laboratóriumot
működtető, egyéni fegyverekkel és felszereléssel rendelkező egészségügyi kontingens tevékenykedjen, amelynek
létszáma nem lehet több, mint 20 fő (váltási időszakban legfeljebb 30 fő),
g) az SFOR művelet keretében egy, legfeljebb 50 fős - váltási időszakban legfeljebb 75 fős -, a szükséges
szállító- és technikai eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátott, szállító kontingens kerüljön létrehozásra
és a Bosznia-Hercegovinában állomásozó kanadai SFOR erők parancsnoksága által meghatározott területre
kitelepítésre,
h) az MH teljes balkáni hadszíntéren tartózkodó - a Határozat 1. b)-f) pontjaiban szereplő - erői egy elsődleges
alkalmazási körzetben települnek és látják el feladataikat. Amennyiben a hadműveleti helyzet megköveteli, a
Kormány hozzájárul ahhoz, hogy a fenti erőkben, valamint az azokat felváltó, feladataikat ellátó NATO által
irányított műveletekben részt vevő magyar erők az elsődleges alkalmazási körzetükön kívül, a teljes balkáni
hadszíntéren, alapfeladataiktól eltérő, a balkáni katonai békefenntartó műveletek céljait szolgáló feladatok
ellátására átcsoportosíthatók;
Felelős: honvédelmi miniszter
Határidő: folyamatos
2. felhatalmazza a honvédelmi minisztert a balkáni katonai békefenntartó műveletekben részt vevő magyar
katonai kontingensek kijelölésére, valamint felkészítésének, telepítésének, váltásának és visszavonásának
végrehajtására;
3. felhívja a honvédelmi minisztert, hogy a határozat 1. pontja a), e), f) és g) alpontjának végrehajtásához
szükséges feltételek biztosításáról saját hatáskörében, a jelenleg is működő kontingensek (SFOR és KFOR)
2003. évre jóváhagyott költségvetési kereteinek átcsoportosításával gondoskodjon;
4. egyetért azzal, hogy
a) az ezen határozatban szereplő többletfeladatok és új feladatok végrehajtásához az 1. pont c) alpontban
foglalt feladatra 818,393 millió forint szükséges,
b) felhívja a honvédelmi minisztert, hogy a jelen pont a) alpontjában szereplő többletkiadások fedezetéről
készítsen külön előterjesztést;
Határidő: 2002. július 31.
5. felhívja a honvédelmi minisztert, hogy az 1. b) pont szerint az SFOR művelet keretében létrehozásra és
kitelepítésre tervezett Magyar Honvédség Katonai Rendfenntartó Kontingens felállításához és működtetéséhez
szükséges költségvetési előirányzatok biztosítása céljából a NATO elvárások, valamint részletes feladat- és
követelményrendszer ismeretében készítsen külön előterjesztést;
167
6. felhatalmazza a honvédelmi minisztert és a külügyminisztert, hogy folytasson tárgyalásokat a NATO
illetékeseivel a délszláv válság rendezésének végrehajtását biztosító erők (SFOR és KFOR, Task Force Fox,
valamint az azokat felváltó, feladataikat ellátó, a NATO által irányított műveletekben részt vevő erők)
tevékenységében való további magyar részvételről;
Felelős: honvédelmi miniszter, külügyminiszter
7. felhívja a honvédelmi minisztert, hogy a NATO irányítása alatti balkáni katonai békefenntartó
műveletekhez történő magyar hozzájárulásról szóló 94/2001. (XII. 21.) OGY határozattal hatályon kívül
helyezett országgyűlési határozatokhoz kapcsolódó korábbi kormánydöntések felülvizsgálata tárgyában
készítsen előterjesztést.
Határidő: 2002. április 30.
8. felhívja a honvédelmi minisztert, hogy a balkáni műveletekben részt vevő külföldi fegyveres erők átmeneti
magyarországi állomásoztatása igényének felmerülésekor - figyelemmel a NATO irányítása alatt végrehajtott
balkáni katonai békefenntartó műveletekhez történő magyar hozzájárulásról szóló 94/2001. (XII. 21.) OGY
határozat 1. és 2. pontjában nevesített országgyűlési hozzájárulásra és mentességi kérdésekre, az állomásozáshoz
szükséges intézkedéseket tegye meg, az ilyenkor szokásos megállapodásokat és szerződéseket készítse elő, és -
nemzetközi megállapodás esetén a Kormány utólagos jóváhagyásának fenntartásával - kösse meg.
54/1999. (VI. 16.) OGY határozat
a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erők (KFOR) tevékenységének elősegítéséről
Az Országgyűlés
1. figyelemmel az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvekre és a Magyar Köztársaságnak az
Észak-atlanti Szerződés Szervezetében viselt tagságára, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. (1999.) számú
határozatában, a KFOR erők és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Kormánya, valamint a Szerb Köztársaság
Kormánya között létrejött megállapodásban (MTA) foglaltakra, valamint tekintettel az Alkotmány 40/C. § (1)
bekezdésére hozzájárulását adja ahhoz, hogy a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erők (KFOR)
egységei Magyarország területén átvonulhassanak, átmenetileg állomásozhassanak, ideértve az állomásozás ideje
alatt ezen szervezetek felkészítését, valamint a tevékenységhez szükséges vezetési és logisztikai feladatok
ellátását. Az átvonulás, illetve az állomásoztatás a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erők
(KFOR) feladatának befejezéséig tarthat;
2. felhatalmazza a Kormányt, hogy a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erők (KFOR)
egységeit magyarországi átvonulásuk, valamint átmeneti állomásoztatásuk során a nemzetközi jog által
szokásosan nyújtott mentességekben részesítse, valamint, hogy megállapodjon a küldetésben részt vevő államok
kormányaival az átvonulás, illetve az átmeneti állomásoztatás részletes feltételeiről és ezek pénzügyi
vonatkozásairól;
3. egyetért azzal, hogy a KFOR erők jogállása tekintetében - amennyiben nemzetközi szerződés más
rendelkezést nem tartalmaz - az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a "Békepartnerség" más részt vevő
államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodás és annak Kiegészítő Jegyzőkönyve
megerősítéséről és kihirdetéséről szóló 1995. évi CII. törvény rendelkezései kerüljenek alkalmazásra;
4. felhívja a Kormányt, hogy az e határozat alapján tett intézkedéseiről az Országgyűlés Honvédelmi
Bizottságát és Külügyi Bizottságát rendszeresen tájékoztassa.
Ez a határozat elfogadása napján lép hatályba.
55/1999. (VI. 16.) OGY határozat
magyar kontingens részvételéről a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erőkben (KFOR)
Az Országgyűlés
1. figyelemmel az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvekre és a Magyar Köztársaságnak az
Észak-atlanti Szerződés Szervezetében viselt tagságára, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatára, valamint
tekintettel az Alkotmány 40/B. § (1) bekezdésére hozzájárulását adja ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság a
koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erőkhöz (KFOR) a feladataihoz szükséges fegyverzettel,
technikai eszközökkel, felszereléssel és logisztikai támogatással ellátott, őr- és biztosítási feladatokat végző
zászlóaljjal járuljon hozzá. A zászlóalj létszáma nem lehet több, mint 350 fő, amely a váltási periódusokban sem
haladhatja meg az 500 főt. A hozzájárulás időtartama a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erők
(KFOR) feladatának végéig terjed;
2. az Alkotmány 40/B. § (1) bekezdésére tekintettel hozzájárulását adja ahhoz, hogy a Magyar
Köztársaság a koszovói békefenntartásban részt vevő nemzetközi erők (KFOR) parancsnokságának működését a
NATO igényei szerint törzsbeosztások betöltésével is elősegítse. A hozzájárulás időtartama a koszovói
békefenntartásban részt vevő nemzetközi erők (KFOR) feladatának végéig terjed;
168
3. felhívja a Kormányt, hogy az e határozat alapján tett intézkedéseiről az Országgyűlés Honvédelmi
Bizottságát és Külügyi Bizottságát rendszeresen tájékoztassa.
Ez a határozat elfogadása napján lép hatályba.
a NATO irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó műveletekhez történő magyar
hozzájárulásról
Az Országgyűlés, figyelemmel a Magyar Köztársaságnak az Egyesült Nemzetek Alapokmányából
fakadó kötelezettségeire, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataira, a Magyar Köztársaságnak az Észak-
atlanti Szerződés Szervezetében viselt tagságára, az Amerikai Egyesült Államok ellen elkövetett terrortámadásra
és annak nemzetközi elítélése nyomán a biztonságmegőrző és kollektív önvédelmi szabályokból eredő
feladatváltozásokra, ezzel összefüggésben az Észak-atlanti Tanács döntéseire - az Alkotmány 19. § (3)
bekezdésének j) pontjában foglalt jogkörében:
1. hozzájárulását adja ahhoz, hogy a délszláv válság békés rendezésének megerősítését biztosító, az
ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával létrehozott SFOR-, valamint KFOR-erők, illetve a NATO Észak Atlanti
Tanácsa döntésével létrehozott, a macedóniai rendezésben szerepet játszó Task Force Fox erők, valamint az
előbbieket felváltó, feladataikat ellátó, a NATO által irányított műveletekben részt vevő erők egységei
Magyarország területén átvonulhassanak, átmenetileg állomásozhassanak, ideértve az állomásozás ideje alatt
ezen szervezetek felkészítését, valamint a tevékenységhez szükséges vezetési és logisztikai feladatok ellátását,
továbbá azt is, hogy ennek keretében repülőgépei az ország légterét és kijelölt repülőtereit igénybe vehessék. Az
átvonulás, illetve az állomásozás legfeljebb a fent megjelölt, illetve később esetleg más elnevezéssel a
megbízatásukat átvevő erők feladatának végéig tarthat;
2. felhatalmazza a Kormányt, hogy az SFOR-, KFOR és Task Force Fox erők, valamint az előbbieket
felváltó, feladataikat ellátó, a NATO által irányított műveletekben részt vevő erők egységeit, amennyiben a felek
között más jogállási szerződés nincs hatályban, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagállamai között a
fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodás (NATO SOFA) által meghatározott mentességekben részesítse;
3. hozzájárulását adja ahhoz, hogy a délszláv válság rendezésének végrehajtását biztosító erők (SFOR-
és KFOR-, illetve Task Force Fox erők), valamint az előbbieket felváltó, feladataikat ellátó, a NATO által
irányított műveletekben részt vevő erők keretében működő korlátozott létszámú - összesen 850 fő (amely a
váltási periódusokban sem haladhatja meg az 1000 főt) - magyar katonai alegységek a rendszeresített technikai
eszközökkel, fegyverzettel, felszereléssel ellátva ezen erők keretében, feladatuk végéig tevékenykedjenek;
4. felhatalmazza a Kormányt, hogy a 3. pontban felsorolt békefenntartó műveletekhez az abban a
pontban biztosított maximum keretszámon belül a NATO-ban megfogalmazott igényeknek megfelelően,
valamint a felajánlható képességeink és tehervállalásunk lehetőségeit is figyelembe véve határozza meg a
jövőben az egyes magyar kontingensek összetételét, feladatait, valamint települési helyüket;
5. felhívja a Kormányt, hogy az e határozat alapján tett intézkedéseiről az Országgyűlés Külügyi
Bizottságát és Honvédelmi Bizottságát a NATO irányítása alatti balkáni katonai béketámogató műveletek
befejezéséig rendszeresen, ülésszakonként legalább egyszer, de a Bizottságok, valamint bármelyik parlamenti
képviselőcsoport igénye szerint ennél gyakrabban is tájékoztassa.
Ez a határozat elfogadása napján lép hatályba, és ezzel egyidejűleg az Országgyűlés 18/1998. (III. 6.)
OGY határozat és 55/1999. (VI. 16.) OGY határozatai, az azokat módosító országgyűlési határozatok, valamint
az 54/1999. (VI. 16.) OGY határozat hatályukat vesztik.
2156/1995. (V. 29.) Korm. határozat
a Magyar Honvédségnek az ENSZ ciprusi békefenntartó misszióban (UNFICYP) való részvételéről
A Kormány
1. tudomásul veszi, hogy a Magyar Honvédség békefenntartó Erők Kiképző Központja (a továbbiakban: MH
BEKK) létrehozásával és működtetésével a Magyar Honvédség rendelkezik olyan kiképzett alegységgel, amely
alkalmas a honvédelmi törvényben és más jogszabályokban előírt békefenntartói tevékenység ellátására;
2. egyetért azzal, hogy a kiképzett békefenntartó század hagyományos békefenntartó tevékenység végzésére
alkalmazásra kerüljön;
3. a) egyetért azzal, hogy az ENSZ ciprusi békefenntartó missziójában (UNFICYP) az osztrák kontingens
felelősségi területén a Magyar Honvédség legfeljebb 150 fős százada egy zászlóaljparancsnok-helyettes és egy
századparancsnok vezetésével részt vegyen;
b) felhatalmazza a külügyminisztert, hogy az ENSZ illetékes szerveit tájékoztassa a magyar részvétel
módjáról;
külügyminiszter
Határidő: azonnal, illetve folyamatos
169
4. felhatalmazza a honvédelmi minisztert és a külügyminisztert, hogy a békefenntartó század további
alkalmazásáról tárgyalásokat folytasson. Ennek keretében meg kell vizsgálni a Nagorno-Karabah-i alkalmazás
lehetőségét is. A tárgyalások eredményéről és az esetleges javaslatokról a Kormány kapjon tájékoztatást;
5. felhívja a honvédelmi minisztert és a külügyminisztert, hogy a ciprusi magyar katonai kontingens
felkészítésével, kiküldésével és a helyszínen való tevékenységével kapcsolatos konkrét tennivalókat koordinálja;
6. az 1995. évi kiküldetés költségeinek fedezetére a VII. Miniszterelnökség fejezet 29. Költségvetés általános
tartaléka cím terhére, annak II. félévi összegéből 45,0 millió forint pótelőirányzatot engedélyez a IX.
Honvédelmi Minisztérium fejezet 10. Fejezeti kezelésű előirányzatok cím 2. Békefenntartói feladatok alcímre.
Ezt követően e kiküldetés költségei a honvédelmi tárca adott évi költségvetésében korrekciós tényezőként
kerüljenek figyelembevételre. Az ENSZ által ebből később visszatérítendő összeget további külföldi
békefenntartó tevékenységek finanszírozására kell fordítani;
Felelős: pénzügyminiszter
honvédelmi miniszter
Határidő: az előirányzat átutalására: 1995.
július 1. és július 10. között
a visszatérített összeg felhasználására:
folyamatos
7. felhatalmazza a honvédelmi minisztert vagy az általa kijelölt személyt, hogy a magyar szakasz
részvételéhez szükséges részletkérdésekről - így különösen a részvétel módjáról, anyagi kihatásairól, a váltások
rendjéről - állapodjon meg az osztrák féllel;
Határidő: 1995. május 31.
8. felhatalmazza a honvédelmi minisztert vagy az általa kijelölt személyt, hogy a Magyar Honvédségnek a
Nagorno-Karabah-i békefenntartó misszióban való esetleges részvételéről előzetes tárgyalásokat folytasson.
9. felhatalmazza a honvédelmi minisztert vagy az általa kijelölt személyt, hogy az ENSZ ciprusi békefenntartó
misszióban (UNFICYP) való közvetlen magyar részvételről az ENSZ illetékes szerveivel és az osztrák féllel
tárgyalásokat folytasson, és az ehhez szükséges megállapodásokat megkösse.
2213/1997. (VII. 24.) Korm. határozat
a Magyar Honvédségnek az ENSZ ciprusi békefenntartó misszióban (UNFICYP) való részvételéről szóló
2156/1995. (V. 29.) Korm. határozat módosításáról
1. A Magyar Honvédségnek az ENSZ ciprusi békefenntartó misszióban (UNFICYP) való részvételéről szóló
2156/1995. (V. 29.) Korm. határozat (a továbbiakban: H.) 3. a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Kormány]
"3. a) egyetért azzal, hogy az ENSZ ciprusi békefenntartó missziójában (UNFICYP) az osztrák kontingens
felelősségi területén a Magyar Honvédség legfeljebb 150 fős százada egy zászlóaljparancsnok-helyettes és egy
századparancsnok vezetésével részt vegyen;"
2. A H. a következő új 9. ponttal egészül ki:
[A Kormány]
"9. felhatalmazza a honvédelmi minisztert vagy az általa kijelölt személyt, hogy az ENSZ ciprusi
békefenntartó misszióban (UNFICYP) való közvetlen magyar részvételről az ENSZ illetékes szerveivel és az
osztrák féllel tárgyalásokat folytasson, és az ehhez szükséges megállapodásokat megkösse."
170
82/1995. (VII. 6.) OGY határozat
a Sínai-félszigeten állomásozó Multinacionális Erők és Megfigyelők (MFO) békefenntartó missziójában
való magyar részvételről
Az Országgyűlés
hozzájárul ahhoz, hogy a Sínai-félszigeten állomásozó Multinacionális Erők és Megfigyelők (MFO)
békefenntartó misszióban 41 főnyi magyar katonai rendészeti békefenntartó egység vegyen részt.
34/1999. (V. 7.) OGY határozat
a Sínai-félszigeten állomásozó Multinacionális Erők és Megfigyelők (MFO) békefenntartó missziójában
való magyar részvételről szóló 82/1995. (VII. 6.) OGY határozat módosításáról
Az Országgyűlés
hozzájárul ahhoz, hogy a Sínai-félszigeten állomásozó Multinacionális Erők és Megfigyelők (MFO)
békefenntartó missziójában legfeljebb 65 főnyi magyar katonai rendészeti békefenntartó egység vegyen részt.
ALAPÍTÓ HATÁROZAT
költségvetési szerv létrehozására
A államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 88. §-a (1) bekezdésében és a honvédelemről
szóló 1993. évi CX. Törvény 11. §. (1) bekezdés a.) pontjában kapott felhatalmazás alapján figyelemmel az
Országgyűlés 114/1995. (XII.12) OGY határozatára Magyar Önálló Műszaki Alegység létrehozása érdekében az
alábbi
határozatot
hozom:
1. A délszláv válság békés rendezésében a Magyar Köztársaság által vállalt feladatok végrehajtása
céljából 1995. december 12-i hatállyal katonai szervezetet létesítek.
A katonai szervezet neve: Magyar Műszaki Kontingens
2. A katonai szervezet székhelye: Ercsi, Rákóczi u. 103.
Alkalmazási körzete: Magyarország,
Horvátország
Bosznia-Hercegovina
3. A katonai szervezet alaptevékenysége:
A NATO „Döntő Erőfeszítés” művelet terveinek megfelelően a támogató erők részeként a Bosznia-
Hercegovina-i békebiztosítási feladatok teljesítése során műszaki tevékenység végzése.
Ennek keretében:
- komp- és hídátkelőhelyek berendezése, fenntartása;
- hidak javítása, alacsonyvízi híd építése, fenntartása;
- utak javítása és fenntartása;
- a fenti feladatokkal összefüggően a munkaterületen felderített műszaki akadályok felszámolása.
4. A kontingens tagjai egyéni fegyverzettel rendelkezhetnek.
5. A kontingens részben önállóan gazdálkodó költségvetési szerv. Pénzügyi ellátási és gazdálkodási
feladatait az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred végzi.
6. A Magyar Műszaki Kontingens a Magyar Honvédség 4. Gépesített Hadtestparancsnok szolgálati
alárendeltségébe tartozik. A külföldi alkalmazási körzetben szakmai tevékenységét az IFOR erők kötelékébe
tartozó hadtest parancsnokának utasításai szerint látja el.
7. Alapítója a Honvédelmi Miniszter.
8. A katonai szervezet parancsnokának kinevezésére és felmentésére, valamint a kontingens
állománytáblájának módosítására vonatkozó jogot magamnak tartom fenn.
9. A kontingens vállalkozási tevékenységet nem végezhet.
Budapest 1995. december 12-n
Keleti György sk.
171
A honvédelmi miniszter
13/2002. (HK. 14. ) HM
határozata
költségvetési szerv alapításáról
Az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII. törvény 88. §. (1) bekezdésében
kapott felhatalmazás alapján - az államháztartás működési rendjéről szóló, többször módosított 217/1998 (XII.
30) Korm. rendelet, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség költségvetése tervezésének,
gazdálkodásának, előirányzat - felhasználásának a sajátosságoknak megfelelő szervezeti és eljárási rendjére
vonatkozó szabályairól szóló 90/1997. (V. 30.) Kormányrendelet, valamint a NATO irányítású balkáni katonai
békefenntartó műveletekben részt vevő magyar katonai kontingensekről szóló 2040/2002. (II.27) Korm.
Határozatra (a továbbiakban: Korm. határozat) tekintettel – a következő:
alapító okiratot
adom ki:
1.) A Korm. Határozatban előírt feladatok végrehajtásának részeként 2002. április 2-i hatállyal
költségvetési szervezetet alapítok.
1. A költségvetési szervezet megnevezése: Magyar Honvédség Katonai Rendfenntartó Kontingens,
rövidített megnevezése: MH KRK.
2. A költségvetési szervezet székhelye: 7401 Kaposvár, Füredi út 148.
(Táncsics laktanya)
postacíme: 7401 Kaposvár Pf. 179/KRK
Alkalmazási körzete: Magyarország, Bosznia-Hercegovina
3. A költségvetési szerv jogi személy, zászlóalj jogállású ideiglenes katonai szervezet. Állományát a
Magyar Honvédség költségvetési létszámkeretéből az MH önálló állománytáblás szervezetek és szervek részére
biztosított létszámkeretből, illetve vezényléssel kell feltölteni.
4. A költségvetési szervezet állami alapfeladatként ellátandó alaptevékenysége: a NATO irányítású
balkáni békefenntartó művelet keretében, a NATO SFOR Főparancsnokság közvetlen alárendeltségébe tartozó
olasz irányítású többnemzetiségű különleges egység – Multinational Specialized Unit – (a továbbiakban: MSU)
kötelékében, az SFOR felelősségi körébe tartozó hadszintéren katonai rendfenntartói tevékenység végzése.
5. Az MH KRK alapítója a honvédelmi miniszter, fenntartója az Magyar Honvédség Szárazföldi
Parancsnokság parancsnoka.
6. Az alaptevékenység körében végzett fő feladatai
a) hadműveleti területen felderítés, járőrözés végrehajtása;
b) tömegmegmozdulások esetén rendfenntartó feladatok végzése;
c) különböző biztosítási feladatokban való részvétel;
d) terrorista csoportok elleni tevékenység.
7. Az MH Katonai Rendfenntartó Kontingens az MH Szárazföldi Parancsnokság parancsok szolgálati
alárendeltségébe tartozik. A külföldi alkalmazási körzetben szakmai tevékenységét a NATO SFOR
Főparancsnokság közvetlen alárendeltségébe tartozó MSU kötelékparancsnok utasításai szerint látja el.
8. A katonai szervezet vezetője, kinevezésének rendje, jogköre és felelőssége:
a) A katonai szervezet vezetője a parancsnok. Beosztásának megnevezése: kontingens parancsnok
b) a parancsnokot beosztásba a Honvéd Vezérkar főnöke javaslata alapján a honvédelmi miniszter
nevezi ki, illetve menti fel,
c) A parancsnok a szervezet élén álló egyszemélyi felelős vezető, a szervezet személyi állományának
szolgálati elöljárója, illetve felettese. A jogszabályokban és az állami irányítás egyéb jogi eszközeiben,
valamint a szolgálati elöljáró által meghatározottak szerint gyakorolja – mint egységparancsnok - az
alárendelt személyi állománnyal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket.
9. A költségvetési szervezetben a honvédelemről szóló, többször módosított 1993. évi CX. Törvény, a
Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény,
valamint a végrehajtási rendeletek hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses katonák teljesítenek szolgálatot.
10. Gazdálkodási jogkör
A költségvetési szerv a gazdálkodás megszervezésének módjára tekintettel részben önállóan
gazdálkodó, a költségvetési előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából részjogkörrel
rendelkező költségvetési szerv. Pénzügyi ellátási és gazdálkodási feladatait az MH 64. Boconádi Szabó József
Logisztikai és Támogató Ezred a HM Pénzügyi és Számviteli Szolgálat érintett szervezetével együttműködésben
végzi.
11. A költségvetési szerv vállalkozási tevékenységet nem folytat.
12. A költségvetési szerv törzskönyvi nyilvántartásba vételét a HM PSZSZ végzi.
172
13. Az MH KRK részletes szervezeti és működési rendjét a Szervezeti és Működési Szabályzat
tartalmazza, melyet a parancsnok az alapító okirat hatályba lépését követő 10 napon belül készít el, és azt a
szolgálati elöljáróhoz jóváhagyásra felterjeszti.
14. Ez a határozat az aláírás napján lép hatályba.
Budapest 2002. március 29-n
Dr. Szabó János
37/2002. (HK. 18. ) HM
határozata
költségvetési szerv alapításáról szóló
23/2002. (HK 14.) HM határozat módosításáról
Az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII. törvény 89. §. (1) bekezdésében
kapott felhatalmazás alapján – figyelemmel az államháztartás működési rendjéről szóló, többször módosított
217/1998 (XII. 30) Korm. Rendelet 11. §. (5) bekezdésére – a Magyar Honvédség Katonai Rendfenntartó
Kontingens 2002. március 29-én kelt 23/2002. (HK 14.) HM határozattal kiadott alapító okiratát az alábbiak
szerint módosítom:
1. A határozat 3. pontja helyébe a következő 3. pont lép:
„3. A költségvetési szerv jogi személy, zászlóalj jogállású ideiglenes állomány- és felszerelési
jegyzékkel megalakított katonai szervezet. Állományát a Magyar Honvédség költségvetési létszámkeretéből
vezényléssel kell feltölteni.”
Dr. Szabó János
21/2000. (HK. ….. ) HM
határozata
költségvetési szerv alapításáról
A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (továbbiakban: Hvt) 11. § (1) bekezdés e.) pontjában
kapott felhatalmazás alapján – figyelemmel az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII.
törvény (továbbiakban: Áht) 88. §-ában, az államháztartás működési rendjéről szóló, többször módosított
217/1998 (XII. 30) Korm. rendelet 10. §-ában, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség
költségvetése tervezésének, gazdálkodásának, előirányzat felhasználásának a sajátosságoknak megfelelő
szervezet és eljárási rendjére vonatkozó szabályairól szóló 90/1997. (V. 30.) Kormányrendeletben foglaltakra
valamint az Országgyűlés 55/1999. (VI.) OGY határozatára – a következő:
alapító okiratot
adom ki:
1. A koszovói békefenntartásban való részvétel céljából az MHPK, VKF 1999. VI. 30-i szervezési
intézkedésre figyelemmel 2000. április 15-i hatállyal katonai szervezetet alapítok.
A katonai szervezet megnevezése: Magyar Honvédség Őr- és Biztosító Zászlóalj
Rövidített megnevezése: MH ŐBZ
A katonai szervezet jogállása: önálló zászlóalj (egység)
2. A katonai szervezet székhelye: Kaposvár
7401 Kaposvár, Füredi út 156. (Táncsics laktanya)
Postacíme: Pf. 179/ŐBZ
Alkalmazási körzete: Magyarország, Koszovó
3. A zászlóalj állománytáblával rendelkező, ideiglenes katonai szervezet, jogi személy. Személyi
állományát vezényléssel, anyagi-technikai eszközeit az MH eszközállományából kell feltölteni.
4. A katonai szervezet alaptevékenysége:
A KFOR erők főparancsnokságának közvetlen biztosítása, valamint őrzés-védelmi feladatok ellátása,
járőrözés, szállítmányok kísérése, rendezvények biztosítása, ellenőrző áteresztő pontok felállítása és
működtetése.
5. A katonai szervezet a feladataihoz szükséges kollektív és egyéni fegyverzettel rendelkezik.
6. A katonai szervezet szolgálati alárendeltsége: az MH Őr- és Biztosító Zászlóalj az MH Szárazföldi
Vezérkar, vezérkari főnök szolgálati alárendeltségébe tartozik. A külföldi alkalmazási körzetben szakmai
tevékenységét a KFOR erők főparancsnoka utasításai szerint látja el.
7. A katonai szervezet alapítója a Honvédelmi Miniszter.
Fenntartója az MH Szárazföldi Vezérkar
8. A katonai szervezet vezetője, kinevezésének rendje, személyi állománya:
d) A katonai szervezet vezetője a parancsnok.
173
beosztásának megnevezése: MH Őr- és Biztosító Zászlóalj parancsnok
e) a katonai szervezet vezetőjét beosztásába a honvédelmi miniszter vezényli, nevezi ki, illetve menti
fel;
f) a katonai szervezet vezetőjének jogköre, felelőssége és feladatai:
A parancsnok a katonai szervezet élén álló egyszemélyi vezető, oszthatatlan felelősséggel. A
jogszabályokban és az állami irányítás egyéb eszközeiben, valamint a szolgálati elöljáró által meghatározottak
szerint gyakorolja jogkörét mint egységparancsnok, a neki alárendelt személyi állománnyal kapcsolatos jogokat
és kötelezettségeket.
g) a katonai szervezetnél a honvédelemről szóló 1993. évi CX. Törvény (Hvt.), a fegyveres szervek
hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. Törvény (Hszt.), valamint
ezek végrehajtási rendeleteinek hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses katonák teljesítenek
szolgálatot.
9. A katonai szervezet részben önállóan gazdálkodó részjogkörrel rendelkező költségvetési szerv. Ez a
besorolás a költségvetési szerv jogi személyiségét nem érinti. Pénzügyi ellátási és gazdálkodási feladatait az MH
64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred a HM PSZSZ érintett szervezetével együttműködésben végzi.
10. A katonai szervezet vállalkozási tevékenységet nem folytat.
11. A katonai szervezet részletes szervezeti és működési rendjét a Szervezeti és Működési Szabályzat
tartalmazza. A Szervezeti és Működési Szabályzatot a katonai szervezet vezetője az Alapító Okirat hatályba
lépését követő két hónapon belül készíti el, és azt szolgálati elöljárójához jóváhagyásra felterjeszt.
Budapest 2000. 06. 14.
Dr. Szabó János

31/2004. (HK. ….. ) HM
határozata
az MH Őr- és Biztosító Zászlóalj alapító okiratának
módosításáról
A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (továbbiakban: Hvt) 41. § (2) bekezdés l. pontjában
kapott felhatalmazás alapján – figyelemmel az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII.
törvény (továbbiakban: Áht) 88. §-ában, az államháztartás működési rendjéről szóló, többször módosított
217/1998 (XII. 30) Korm. rendelet 10. §-ában, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség
költségvetése tervezetének, gazdálkodásának, előirányzat felhasználásának a sajátosságoknak megfelelő
szervezeti és eljárási rendjére vonatkozó szabályairól szóló 90/1997. (V. 30.) Korm. rendeletben foglaltakra – a
Magyar Honvédség Őr- és Biztosító Zászlóalj 21/2000. (HK.11.) HM határozattal kiadott alapító okiratát az
alábbiak szerint módosítom:
3. A zászlóalj Ideiglenes Állományjegyzékkel és Ideiglenes Felszerelési Jegyzékkel rendelkező ideiglenes
katonai szervezet, jogi személy. Állományát a Magyar Honvédség (továbbiakban MH) költségvetési
létszámkeretéből vezényléssel, anyagi-technikai eszközei az MH eszközállományából kell feltölteni.
5. A katonai szervezet alapítója és fenntartója a honvédelmi miniszter, megalakításra kijelölt
katonai szervezet az MH Szárazföldi Parancsnokság (továbbiakban: MH SZFP)
6. A katonai szervezet az MH SZFP parancsnok szolgálati alárendeltségébe tartozik. A külföldi
alkalmazási körzetben szakmai tevékenységét a KFOR erők főparancsnoka utasításai szerint látja el.
7. A katonai szervezet Műveletirányító Parancsnoksága az MH SZFP, állományilletékes parancsnoka az
MH SZFP parancsnok.
8. A katonai szervezet vezetője, vezénylésének rendje, jogköre, felelőssége:
a) A katonai szervezet vezetője: parancsnok, beosztásának megnevezése: zászlóaljparancsnok.
b) A zászlóaljparancsnokot a beosztás ellátásával a HM Honvéd Vezérkar főnöke bízza meg, külföldi
szolgálatteljesítésre a honvédelmi miniszter vezényli.
c) A zászlóaljparancsnok a katonai szervezet élén álló egyszemélyi felelős vezető, a szervezet személyi
állományának szolgálati elöljárója. Szolgálati hatalma kiterjed a katonai szervezet működésének
minden területére. Ennek keretében gyakorolja a neki alárendelt személyi állománnyal kapcsolatos
jogokat, teljesíti a kötelezettségeket.
174
d) A zászlóaljparancsnok felelős a zászlóalj alaptevékenységéből adódó feladatok és kötelezettségek
ellátásáért, a zászlóalj jogszabályokban, az állami irányítás egyéb jogi eszközeiben és a belső
rendelkezésekben előírtaknak megfelelő törvényes működéséért. Teljes és oszthatatlan felelősséggel
tartozik a zászlóalj hadrafoghatóságáért, a személyi állomány felkészítéséért, a működés mindenoldalú
biztosításáért és az állomány magas fokú fegyelméért, valamint mindazért, amit ennek érdekében tett,
vagy tenni elmulasztott. Felelős a zászlóalj gazdálkodásának törvényességéért, a számviteli rend
betartásáért.
e) A katonai szervezetnél a Hvt., a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak
jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint végrehajtási rendeletek hatálya alá tartozó
hivatásos és szerződéses katonák vezénylés alapján teljesítenek szolgálatot.
9. Gazdálkodási jogkör:
Az ideiglenes katonai szervezet a gazdálkodás megszervezésének módjára tekintettel részben
önállóan gazdálkodó, a költségvetési előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából
részjogkörrel rendelkező költségvetési szerv. E besorolás a költségvetési szerv jogi személyiségét
nem érinti. Gazdálkodásának rendjét és az előirányzatok feletti rendelkezési jogosultságát a
vonatkozó jogszabályokkal és belső rendelkezésekkel összhangban a fenntartó határozza meg. A
magasabb hatáskörbe nem tartozó kérdésekben a zászlóaljparancsnok gyakorolja a Áht-ban
meghatározott kötelezettségvállalási és utalványozási jogkört. E jogkörét helyettesére átruházhatja.
Pénzügyi ellátási és gazdálkodási feladatait az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai és
Támogató Ezred, a HM Pénzügyi és Számviteli Szolgálat illetékes szervezetével
együttműködésben végzi. Gazdálkodási tevékenységének felügyeletét a Honvédelmi Minisztérium
és az MH gazdálkodási, pénzügyi és számviteli feladatokat ellátó központi szervei látják el.
10. A határozat 11. pontjának helyébe a következő 11. pont lép:
11. Az ideiglenes katonai szervezet részletes szervezeti és működési rendjét az Ideiglenes Szervezeti és
Működési Szabályzat tartalmazza, melyet a parancsnok az alapító okirat hatályba lépését követő 60
napon belül készít el és a HM Honvéd Vezérkar főnökéhez jóváhagyásra felterjeszt.
Ez a határozat az aláírás napján lép hatályba:
Juhász Ferenc
175
BIBLIOGRÁFIA
1. Dr. Almási Ferenc, A hadijogról, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1990.
2. Hárs Ernő, A nemzetközi szervezet világa, Gondolat Kiadó, Budapest 1982.
3. Dr. Holló József (szerk.), A honvédelem négy éve 1998-2002, Zrínyi Katonai
Kiadó, Budapest 2002.
4. Dr. Bombay László (szerk.), IFOR/SFOR, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1997.
5. Kézikönyv az ENSZ békefenntartó akcióiban részt vevő katonák és alapegységek

számára. MH Szárazföldi és Kiképzési Főszemlélőség kiadványa, Budapest
1994.
6. Nemzetközi hadijogi, katonapolitikai és szövetségi szerződések gyűjteménye,

Honvédelmi Minisztérium Igazgatási és Jogi Főosztály, Budapest 1991.
7. Halmosy Dénes, Nemzetközi szerződések 1945-1982, Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1985.
8. Dr. Pandler Árpád (lekt.), A háború áldozatainak védelmét szolgáló genfi

egyezmények és kiegészítő jegyzőkönyveik, Magyar Vöröskereszt Országos
Titkársága, Budapest 1995.
9. dr. Hercegh Géza (szerk.) Nemzetközi jog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.
10. dr. Bruhács János, Nemzetközi jog III., Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2001.
11. Várnay Ernő, Papp Mónika, Az Európai Unió joga, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti
Kiadó Kft., Budapest, 2002.
12. Horváth Zoltán, Kézikönyv az Európa Unióról, Magyar Országgyűlés, 2001.
13. KFOR Handbook, Departement of Defense, 1999.
14. NATO kézikönyv, Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, Budapest, 1997.

15. Dr. Demeter György (szerk.), NATO Kézikönyv, Stratégiai és Védelmi
Kutatóintézet és a NATO Információs és Sajtóiroda, Budapest 1997.
16. Gazdag Ferenc (szerk.) Biztonságpolitika, SVKH-Budapest 2001.
17. Dunay Pál és Gazdag Ferenc (szerk.) Nyugat- európai unió, SVKH-Budapest 1994.
176
18. Ronald D. Asmus, A NATO kapunyitása, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2003.
19. Dunay Pál és Gazdag ferenc (szerk.), A helsinki folyamat: Az első húsz év,
Budapest, 1995.
20. Boutros Boutros-Ghali: Békeprogram, Magyar ENSZ Társaság, Budapest 1992.
21. Tisovszky János: Az ENSZ és a békefenntartás, Magyar ENSZ Társaság, Budapest

1997.
22. ENSZ Akadémia, Magyar ENSZ Társaság, Budapest 1993
23. Unités multinationales, operations de paix et réservistes, Confédération interalliée

des officiers de réserve
24. United Nations Civilian Police Handbook, United Nations Department of

Peacekeeping Operations, 1995.
25. Joint Task Force Commander's Handbook for Peace Operations, Joint Warfighting
Center
26. Joint Handbook for Peace Operations, Italian Defence General Staff, 1994.
27. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a Nemzetközi Bíróság Alapszabályai.

Magyar ENSZ Társaság, 1993.
28. A nemzetközi hadijog, MH Szárazföldi és Kiképzési Főszemlélőség kiadványa,

Budapest 1992.
29. A civil-katonai együttműködés kézikönyve; HVK Védelmi Tervezési

Főcsoportfőnökség kiadványa, Budapest 1999.
30. Harcoljunk jogszerűen, HM HVK Hadműveleti Csoportfőnökség kiadványa,

Budapest 2003.
31. Szövetséges Összhaderőnemi doktrína AJP-01(A), HVK Védelmi Tervezési

Főcsoportfőnökség kiadványa, Budapest 1999.
32. Szövetséges Összhaderőnemi doktrína AJP-01 (AJP-1(A)), HVK Védelmi

Tervezési Főcsoportfőnökség kiadványa, Budapest 1999.
177
33. Béketámogató műveletek kézikönyv AJP-3.4.1, MH Összhaderőnemi Hadműveleti
Központ kiadványa, Budapest 2003.
34. A békefenntartó műveletek jogi szempontjai, Defense Institute of International

Legal Studies.
35. Harcvezetés a NATO-ban, HM HVK Hadműveleti Csoportfőnökség kiadványa,

Budapest 2002.
36. A humanitárius segélyműveletek általános rendeltetésű eljárásai, HVK

Hadműveleti Csoportfőnökség kiadványa, Budapest 1996.
37. Béketámogató műveletek, Honvédelmi Szemle 11/1998
38. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kedvezményeiről és mentelmi jogairól szóló

1946-os ENSZ egyezmény. Peace Operations Headquarters, Department of the
Army.
39. Az ENSZ és a személyzetet ill. felszereléseket az ENSZ békefenntartó műveletek

számára felajánló tagállamok közötti szerződésminta Naval Justice School
Detachment, Newport, 1997.
40. Egyezmény az ENSZ és a járulékos személyzet biztonságáról Naval Justice School

Detachment, Newport, 1997.
41. ENSZ SOMA egyezmény, Naval Justice School Detachment, Newport, 1997.
42. Parragh Csaba (szerk.), Tájékoztató a MMK állományában szolgálatot teljesítők

részére, Okučani 2002.
43. Tián József (szerk.), Az MMK helye, szerepe, feladatai és képességei az SFOR
békefenntartó küldetésben, Okučani 2002.
44. Tián József (szerk.), 6 éves a Magyar Műszaki Kontingens, Okučani-

Székesfehérvár 2002.
45. Részvételünk a békefenntartó műveletekben, Honvédelem 99, 36. oldal
46. Les Hongrois jusqu’ au bout, Le journal de la SFOR N.133, , 8-9 oldal
178
47. Nekünk is újra kell értékelni a biztonság fogalmát, Tiszti Kaszinó, 2001. december
1. I. évfolyam 3. szám 28-32 oldal
48. Collection de Documents sur le droit des conflicts armés, Défense nationale,
Canada 1999.
49. Le droit des conflits armés, Défense nationale, Canada 1999.
50. Dr. Nagy László, Válságok és azok kezelése a hidegháború után, Társadalom- és
biztonságpolitikai kérdések 2001/1, Budapest 2001.
51. Ismeretlen szerző, Távoli szolgálat, Okučani 2001.
52. Dr. Ravasz István, Magyar katonák a békemissziókban, Magyar Honvéd 1999.
53. Néhány szó a Nyugat-európai Unióról, Klick netlap, 2004. május 18.
54. Mészáros Margit, Az Európai Biztonsági Charta, Hadtudomány Fórum X.

évfolyam 3. szám
55. Csontos András – Horváth József A macedóniai magyar szerepvállalás
tapasztalatai. Új Honvédségi Szemle 2002/2.
56. Padányi József: A katonai műveletek műszaki támogatásának tapasztalatai,
Hadtudomány 2005/2. XV. évfolyam
57. Misszióban jártam…, In mission, Zrínyi Kiadó, Budapest 2005.
58. Boldizsár Gábor: Magyar katonák a békéért, Új Honvédségi Szemle, 2006/1
59. Dr. Jakus János: A magyar hederő részvétele a béketámogató/válságkezelő

műveletekben, Szakmai Tudományos Közlemények, Budapest, 2005.
60. Szenes Zoltán: A balkáni békefenntartó műveletek, Új Honvédségi Szemle, 2001/5

61. Rácz András: Az Európai Unió katonai képességeinek fejlődése 1992 – 2004.
Védelmi Tanulmányok No 57. Budapest 2004.
62. Osvát Szabolcs, Osvát Krisztina és Imre Lajos: Az EBESZ szerepe az európai
biztonsági rendszerben, Védelmi Tanulmányok No 48. Budapest 2002.
63. A Nyugat- európai Unió, Új Honvédségi Szemle, 1999/5 szám 36 – 42. o.
64. Láng Péter: A Nyugat- Európai Uniótól az Európai Unió közös biztonság- és
védelmi politikájáig, Törekvések és lehetőségek a kétezres években, Ph. D.
179
értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem,
Nemzetközi kapcsolatok Ph.D. program, Budapest, 2001.
65. Valki László: Az EBESZ helye az "európai biztonsági architektúrában", In:
http://index.hu/upload/Valki_2000-Mar-%201-20:39:03.doc
66. A nemzetközi katonai békemissziókban való részvétellel kapcsolatos feladatokról
szóló 41/1997. (HK. 15.) HM utasítás
67. A Magyar Honvédség külföldi feladat-végrehajtásra tervezett ideiglenes katonai
szervezetei kialakításával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 45/2002.(HK
18.) HM utasítás
68. A Magyar Honvédség nemzetközi katonai békemissziókban való részvételével
kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 92/1997. (HK. 23.) MHPK VKF
intézkedés
69. A NATO macedóniai béketámogató műveletekben való magyar katonai
részvételről szóló 70/2002. (HK. …) HM KÁT-HVKF együttes intézkedés
70. Alapító Határozat költségvetési szerv létrehozására (MH Magyar Műszaki
Kontingens)
71. A honvédelmi miniszter 23/2002. (HK. 14. ) HM határozata költségvetési szerv
alapításáról (MH Katonai Rendfenntartó Kontingens)
72. A honvédelmi miniszter 37/2002. (HK. 18. ) HM határozata költségvetési szerv
alapításáról szóló 23/2002. (HK 14.) HM határozat módosításáról (MH Katonai
Rendfenntartó Kontingens)
73. A honvédelmi miniszter 21/2000. (HK. ….. ) HM határozata költségvetési szerv
alapításáról (MH Őr- és Biztosító Zászlóalj)
74. A honvédelmi miniszter 31/2004. (HK. ….. ) HM határozata az MH Őr- és
Biztosító Zászlóalj alapító okiratának módosításáról
75. Tájékoztató az MH Katonai Rendfenntartó Kontingens kötelékében történő
külföldi szolgálatteljesítés feltételeiről
76. Tájékoztató az MH Őr- és Biztosító Zászlóalj (KFOR) állományában való
szolgálatteljesítés feltételeiről
77. Tájékoztató a Magyar Honvédség Őr- és Biztosító Szakasz (ÖBSZ) állományában
való szolgálatteljesítés feltételeiről
180
78. Tájékoztató az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Erők (UNFICYP) Magyar Kontingens
kötelékében történő külföldi szolgálatteljesítés feltételeiről
A tanulmány írása során meglátogatott és feldolgozott honlapok, internetes források az
adott fejezetnél található lábjegyzeteknél találhatók.
181

Békefenntartáskönyv

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Békefenntartáskönyv

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A BÉKEFENNTARTÁS JOGI ASPEKTUSAI

A BÉKEFENNTARTÁS JOGI ASPEKTUSAI 1

 II. Fejezet : Tagfelvétel módja

A példaként felhozott fegyverhasználat szabályait taglaló minden a műveletben

Vezető Tanács Állandó Bizottság Biztonsági és

Demokratikus EBESZ Képviselője Főtitkár Nemzeti Kisebbségi

EBESZ Titkárság Prágai Iroda

EBESZ-hez kapcsolódó testületek

Választott Bíróság Egyesített Konzultatív Nyitott Égbolt

Tanulmányok No 48. 27. o.

Közgyűlés Tanács NyeU Központ

Politikai- Politikai- A Tanács Katonai Bizottság

Speciális Katonai Pénzügyi Biztonsági

Vez.- Ir. Űrcsoport Mediterrán Nyitott Égbolt

NYUGAT-EURÓPAI FEGYVERZETI CSOPORT

NYUGAT-EURÓPAI FEGYVERZETI SZERVEZET

1. pillér 2. pillér 3. pillér

Európai Közösségek Közös kül- és Rendőrségi és bűnügyi

Az Európai Unió első rendőri missziója - Bosznia– Hercegovinában (EU

Főbb kiadások típusai Összeg

107. o. Budapest SVKK 2004.

Az Európai Unió első katonai válságkezelő missziója180 – Macedóniában

A művelet finanszírozására 71,7 millió eurót szántak.

UNAVEM II United Nations Angola Verification Mission II (Az ENSZ Második

UNOSOM II United Nations Operation in Somalia II (Az ENSZ Második Szomáliai

UNOMIG United Nations Observer Mission in Georgia (Az ENSZ Megfigyelő

UNOMIL United Nations Observer Mission in Liberia (Az ENSZ Megfigyelő

TERVEZŐ OSZTÁLY TÁBORI ADMINISZTRÁCIÓS AKNATEVÉKENYSÉGI

FELADAT TERVEZŐ KIKÉPZŐ EGYSÉG PÜ. GAZDÁLKODÁSI

A főtitkár jelentése Mandátum

Haderő parancsnok jóváhagyása

Béke (támogató) hadművelet

Az ENSZ SOMA egyezmény általános jegyeiből látható, hogy az ENSZ

Az ENSZ békefenntartó műveleteket láthatóan széleskörű jogi háttér védi, de

Kevesen tudják, de magyar katonák már a XIX. század végén, az I. világháborút

 vasúti pálya helyreállítása,

és légi kikötők infrastruktúrájának kialakításában való részvétel.

MNTF-N MNTF-NW MNTF-SE

Az MSU ezred szervezeti felépítése többnemzetiségű képet mutatott. Az ezred

Logisztikai 1. zászlólj Manőver egység

„Alpha” szd. „Bravo” szd. „Charlie” szd. „Delta” szd.

Carabinieri Carabinieri Carabinieri Magyar század

4 szakasz 4 szakasz 4 szakasz 3 szakasz

A következő szervezeti átalakításra, amely egyben létszámcsökkentést is

DONJI VAKUF NOVI TRAVNIK

Összességében a feladatait 2004. december 01.-ig a NATO SFOR

Ha figyelemmel kísérjük a jugoszláviai válság egyes szakaszait,

Az UNFICYP ciprusi békefenntartó misszió egyike a legrégebben működő

Az izraeli-egyiptomi béketárgyalások lezárását követően Szadat egyiptomi

Igazgatóság Igazgatóság Igazgatóság Igazgatóság Igazgatóság

osztályok osztályok osztályok osztályok osztályok

Állandó képviselők (NATO nagykövetek) A NATO-hoz akkreditált katonai képviselők

Védelmi Tervezési Észak – Atlanti Nuleáris Tervező Csoport

Egyéb bizottságok Katonai Bizottság

Többnemzetiségű Többnemzetiségű Többnemzetiségű

SFOR közv. mü. erő

Biztosító alegységek Végrehajtó alegységek

Keleti György sk.

Dr. Szabó János

1. Dr. Almási Ferenc, A hadijogról, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 1990.

2. Hárs Ernő, A nemzetközi szervezet világa, Gondolat Kiadó, Budapest 1982.

5. Kézikönyv az ENSZ békefenntartó akcióiban részt vevő katonák és alapegységek

6. Nemzetközi hadijogi, katonapolitikai és szövetségi szerződések gyűjteménye,