You are on page 1of 321

ELTEJogi Kari Jegyzetek

Szeibert Orsolya

CSALÁDI JOG

Harmadik, átdolgozott kiadás

ELTE EÖTVÖS KIADÓ


EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM
Családi jog
ELTE Jogi Kari Jegyzetek 7.
Sorozatszerkesztő: VARGA ISTVÁN
Szeibert Orsolya

Családi jog

eJi i T E
]EÖTVÖS
Budapest, 2022 " KIADÓ
© Szeibert Orsolya, 2022

ISBN 978 963 312 3591

ISSN 2060 5986

Harmadik, átdolgozott kiadás

E L T E
EÖTVÖS
KIADÓ www.eotvoskiado.hu

Felelős kiadó: az ELTE Eötvös kiadó ügyvezető igazgatója


Projektvezető: Csanádi-Egresi Nóra
Kiadói szerkesztő: GaborjákÁdám és Kiss Ernő Csongor
Szakszerkesztők: Borsos-Szabó Ágnes és Bérei Ildikó
Tördelés: SzépKönyvek
Borítógrafika: Táncos László
Borítóterv: Kmotrik Ildikó
Nyomdai munkák: Multiszolg Bt.
Tartalom

ELŐSZÓ..................................................................................................................................... 7

BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 9

I. HÁZASSÁG ...................................................................................................................... 15
1. A házasság létrejötte: a házasságkötés..................................................................... 15
2. Az érvénytelen házasság és jogkövetkezményei ...................................................... 20
3. A házasság és a házassági életközösség joghatásai................................................. 32
a) Személyi jellegű joghatások ................................................................................. 32
W Vagyonjogi hatások.............................................................................................. 36
4. Az életközösség megszűnésének jogkövetkezményei .............................................. 69
5. A házasság megszűnése .............................................................................................75
a? A halállal való megszűnés és jogkövetkezményei ............................................... 75
b) A házasság felbontása és jogkövetkezményei ................................................... 77
II. HÁZASSÁGON KÍVÜLI PARTNERKAPCSOLATOK ................................................. 121
1. Bejegyzett élettársi kapcsolat .................................................................................. 122
2. Élettársi kapcsolat..................................................................................................... 130

III. A GYERMEK JOGAI................................................................................................... 145


IV. CSALÁDI JOGÁLLÁS, ÖRÖKBEFOGADÁS ............................................................ 161
1. Rokoni kapcsolat ........................................................................................................ 161
2. Családi jogállás............................................................................................................ 161
3. Örökbefogadás ........................................................................................................... 179

V. A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE ..... 211


1. A szülői felügyelet gyakorlása ................................................................................... 211
2. Kapcsolattartás..........................................................................................................247
3. A szülői felügyelet szünetelése................................................................................. 258
4. A szülői felügyelet megszűnése, megszüntetése, visszaállítása ............................ 266
VI. GYERMEKTARTÁS, ROKONTARTÁS ....................................................................... 273
1. A kiskorú gyermek tartása........................................................................................ 274
2. A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása ............................................................. 283
3. Rokontartás, szülótartás .......................................................................................... 288
6 Tartalom

VII. GYERMEKVÉDELMI HATÓSÁGI INTÉZKEDÉSEK, GYÁMSÁG


...............
1. Gyermekvédelmi hatósági intézkedések.....................................
...............
2. Gyámság......................................................................................
............ ..
IRODALOM.............................................................................................
..............
Előszó

A jegyzet első alkalommal 2012-ben került kiadásra. A 2015. évi második kiadás szük­
ségességét elsősorban a 2013. évi V. törvény, a Ptk. hatálybalépése indokolta, amely mind
minőségi, mind mennyiségi tekintetben átalakította a családjogi szabályozást. A jelenlegi
harmadik, átdolgozott kiadás a feldolgozott joganyagnak a kézirat 2022. szeptemberi
lezárásáig hatályba lépett módosításait is tartalmazza. Ahogyan a korábbi kiadások,
úgy ez a kötet is a kiadás évében a családjog tárgykörében oktatott jogterület anyagát
tartalmazza. Fókuszpontja a jogágak, jogterületek köréből kiemelve a családjog, mely­
nek a Ptk. Negyedik Könyve adja az alapját. Feldolgozásra kerültek ugyanakkor más té­
mák is, amelyek részben technikai szempontból, részben a szerző (nemzetközi és európai
családjogi szempontú) megítélése szerint tartoznak a családjog tárgykörébe. Az élettársi
jogviszony, az élettársi kapcsolatból származó vagyonjogi perek tárgya olyan, amely jel­
lemzően és rendszerint (bár sajnos nem kivétel nélkül) az ítélkezési gyakorlatban is a csa­
ládjogi pereket tárgyaló bírák, bírósági tanácsok elé tartozik, bár az élettársi kapcsolat
fogalmát a Ptk. Hatodik Könyve tárgyalja. A bejegyzett élettársi kapcsolatra a 2009. évi
XXIX. törvény utaló szabálya révén főszabályként a Ptk. házasságra vonatkozó rendelke­
zéseit kell alkalmazni. Más témák inkább gyermekjogi, gyermekvédelmi vonatkozásúak,
de - bár valóban önálló jogág kialakulásának lehetünk tanúi - nem önálló tárgyként ke­
rülnek oktatásra.
Ettől függetlenül is tágul azonban a családjog köre. Noha a jegyzet nem tárgyalja,
az Európai Unió családjogi vonatkozású jogalkotási tevékenységével ez folyamatosan
szélesedik, illetve a határokat átlépő családi kapcsolatok számának emelkedésével nő
a nemzetközi egyezmények, szerződések szerepe.
A meghatározó jelentőségű jogszabályhelyek kiemelt közlése elősegíti a megfelelő
fókuszálást; a jegyzetet kiegészítik továbbá a családjogi előadásokon elhangzottak.
Megjegyezzük továbbá, hogy bár a Ptk. 2014. március 15-én hatályba lépett, a jegy­
zetben külön kitérünk arra, hogy az ezt megelőzően hatályos 1952. évi IV. törvénnyel
(Csjt.) összevetve melyek tekinthetők a fontosabb változásoknak. Ezt részben indokol­
ja az, hogy az átmeneti időszakban a Csjt. számos rendelkezése alkalmazásra került,
illetve az a tény is, hogy a Ptk. Negyedik Könyvének szabályai szerves kapcsolatban áll­
nak a Csjt. szabályaival, számos tekintetben annak modernizált, a társadalmi-gazdasági
változásokhoz igazított változatát adják.

Budapest, 2022. szeptember 10.

A szerző
Bevezetés

A családjogot először komplex módon kodifikáló Csjt. 1952-ben történt elfő- a családjog

gadása óta több tankönyvi meghatározás is született a családjog tárgyának tárgya

behatárolása érdekében, ezeket csak dióhéjban tárgyalom. Nizsalovszky Endre


alapvető családjogi viszonyként a férfi és nő. illetve a szülő és gyermek közötti
viszonyokat nevezi meg. s a családjog tárgykörébe sorolja a házasság kelet­
kezését. megszűnését, a házastársi viszonyból és az emberek közötti vérsé­
gi kapcsolatból származó társadalmi viszonyokat, továbbá a szülő és gyer­
mek közötti viszonyt helyettesítő viszonyokat rendező jogszabályokat.1 Ez
a megközelítés megfelelt a Csjt. tagolásának, és megfelel a Csjt.-t ebben a te­
kintetben szinte teljességgel követő Ptk. tagolásának is: házasság, család, illet­
ve rokonság (de ebből a körből hangsúlyosan kiemelkedik a szülő-gyermek
viszony) és gyámság.
Pap Tibor mindenekelőtt a házassági viszonyt, a gyermek születése és
a leszármazás következményeként keletkező rokoni kapcsolatok, az örökbe­
fogadás. továbbá a gyámság intézményét tartja a családjog által szabályozott
területeknek. Kiemeli ugyanakkor, hogy bár a családi vagyoni viszonyok
ellenőrizhetőek és így szabályozásuk jogkövetkezményei megáilapíthatóak.
a családi személyi viszonyok szabályozhatósága nehéz. Emellett nemcsak
hogy nem célszerű bizonyos családi viszonyok szabályozása, de szükségtelen
is. amennyiben azt a jogviszony természete kizárja.2
Weiss Emília megközelítése ez utóbbi szempontot hangsúlyozza, azt,
hogy a családi viszonyok sajátosságára, a családtagok belső viszonyaira fi­
gyelemmel a családjogot nem lehet egyszerűen a családi viszonyok jogi
szabályozásának tekinteni. Miután ezek a belső viszonyok sem jogi szabá­
lyozást, sem pedig állami beavatkozást nem igényelnek, illetve nem is tűr­
nek. a családjog azoknak a családi viszonyoknak a jogi szabályozását jelenti,
amelyek jogi szabályozást, állami elismerést vagy állami beavatkozást igé­
nyelnek.3 Ebből a gondolatból kiindulva Csiky Ottó és Filó Erika is azt emeli
ki. hogy a családjog nem szabályozhatja a családi viszonyok teljességét, sőt
ez a szabályozás a család intimszféra jellegénél fogva korlátokba is ütközik;

’ NizsalovszkyEndre: A család jogi rendjének alapjai. Budapest, 1963. 173. o.


2 PapTibor: A magyar családi jog. Budapest, 1976. 1-3. o.
3 Weiss Emília: Családjogi alapismeretek. Budapest. 2004. 9. o.
10 Bevezetés

továbbá azt, hogy a család jogi védelme nemcsak családjogi eszközökkel


valósul meg.4 Noha valóban nem kívánatos és nem is lehetséges az. hogy
a családi viszonyokat mélyreható szabályozás alá vonjuk, a családi viszo­
nyok - sajnos - nem maradhatnak teljességgel szabályozásmentesek, hiszen
a gyengébb fél érdeke és mindenekelőtt a gyermek érdekének védelme in­
dokolttá, sőt nélkülözhetetlenné tesz bizonyos mértékű - a gyengébb felet,
illetve a kiskorú gyermeket védelmező - helytállást, adott esetben beavatko­
zást (így megelőzve, megszüntetve például a családon belüli bántalmazást).
Hogy olyan családi viszonyok kialakítására, amelyekben a családtagok
egymás iránti tisztelettel, megbecsüléssel, segítő szándékkal élnek, való­
ban a jog-e a legjobb eszköz, az igencsak kérdés, de teljességgel háttérbe
nem szorítható. A családjog 2007-ben megjelent kommentárja (szerk. Kőrös
András) már nemcsak a nemzetközi családjogi kérdéseket, hanem az élettársi
viszonyt is tárgyalja, s ugyanígy, a Ptk. 2013-ban, illetve 2014-ben megjelent
magyarázatai (szerk. Vékás Lajos, Gárdos Péter, illetve Petrik Ferenc. Körös
András) mind az élettársi viszonyra, mind a bejegyzett élettársi kapcsolatra
részletesen kitérnek.

Hazai A fentiekből is következően a családjog jogforrási rendszere meglehetősen


jogforrások összetett. Az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb jogszabályokat.

Ptk., Hazai jogforrások:


Alaptörvény, - 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.). A Ptk. Negyedik
családvédelmi, Könyve (Családjog) tartalmazza a családjogi rendelkezéseket. Emellett a Ptk.
anyakönyvi egyéb rendelkezései is meghatározók, így a Ptk. alapelveit rögzítő Első Könyv,
normák a Második Könyv jogképességre és cselekvőképességre vonatkozó szabályai.
különösen a kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség és cselekvökép-
telenség szabályozása, valamint a Hatodik Könyv XXV. Címe, amely az élet­
társi kapcsolatot rendezi. (Noha az öröklési jogi rendelkezéseket tradicionáli­
san külön, a Hetedik Könyvben tartalmazza a Ptk., s önálló tárgyként is kerül
oktatásra, megjegyezzük, hogy vagyonjogi szempontból ezek szorosan kapcso­
lódnak a családjogi szabályozáshoz.)
- Itt említjük elsősorban a már nem hatályos, de a Ptk. Negyedik Könyve
szabályai tekintetében meghatározó korábbi jogszabályt, a közel hatvan évig
hatályos 1952. évi IV. törvényt a házasságról, a családról és a gyámságról
(Csjt.). Azért is szükséges említése, mert a családjog terén is nagyjelentőségű

4 Csiky Ottó - Filó Erika: Magyar családjog. Budapest, 2003. 12-13. o.


Bevezetés

ítélkezési gyakorlat, amely alapvetően nyilván továbbra is meghatározó marad,


a Csjt. rendelkezéseinek értelmezése során épült ki és szilárdult meg.5
- Magyarország Alaptörvénye:
- 2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról (At.);
- 429/2017. (XII. 20.) Korm. rendelet az anyakönyvezési feladatok ellátásá­
nak részletes szabályairól (Ar.).

- 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazga­ Gyermekjog

tásról (Gyvt.); RENDELKEZÉSEK

- 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyer­


mekvédelmi és gyámügyi eljárásról (Gyér.);
- 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gyermekvédelmi és gyámügyi fel­
adat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és ille­
tékességéről.

- 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel Házasságon

összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez KÍVÜLI

szükséges egyes törvények módosításáról (Bét.); PARTNER-

- 2008. évi XLV. törvény az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról (Kjnp.). KAPCSOLATOK

- 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.); Egyéb

- 1997. évi CL1V. törvény az egészségügyről (Eütv.); JOGSZABÁLYOK

- 2013. évi CLXXV1I. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi


V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelke­
zésekről (Ptké.);
17/2014. (III. 13.) KIM rendelet a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szer­
ződések Országos Nyilvántartásának vezetéséről és az abból történő adatszol­
gáltatás részletes szabályairól.

- a Legfelsőbb Bíróság, illetve Kúria iránymutató elvi döntései, polgári kollégi­ Alkotmány­

umi állásfoglalásai. ítélkezési gyakorlata, tekintettel az 1 2014. PJE határozatra is; bíróság ÉS

- az Alkotmány, majd az Alaptörvény értelmezése kapcsán született alkot­ BÍRÓSÁG

mánybírósági határozatok; GYAKORLAT

5 A családjog alapvető forrását jelentő C§jt. több alkalommal módosult. Két nagy módosí-
tó novellája az 1974. évi I. törvény, illetve az 1966. évi VI. törvény, melyek rendelkezései
beépültek a törvénybe. A kilencvenes években a New York-i Gyermekjogi Egyezményhez
való csatlakozásunkat. illetve az qj gyermekvédelmi törvényt követte módosítás (az 1995.
évi XXXI. törvény, illetve az 1997. évi XXXI. törvény módosította a Csjt.-t). Kisebb módosítá­
sok történtek a 2000-es években (a 2002. évi IX. törvény, a 2002. évi UV. törvény, a 2006.
évi LJ. törvény, majd a 2009. évi XXIX. törvény, illetve legutóbb a 2011. évi CG. törvény).
12 Bevezetés

- A 2015 és 2021 között működő Új Ptk. Tanácsadó Testület családjogi


rendelkezéseket érintő állásfoglalásait is említem.

Uniós joganyag UNIÓS JOGFORRÁSOK:


- a Tanács 2201 /2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyek­
ben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint
a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet
hatályon kívül helyezéséről [Brüsszel Ha rendelet; A Tanács (EU) 2019/1111
rendelete (2019. június 25.) a házassági és szülői felelősségi ügyekben a jogha­
tóságról. a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek
jogellenes külföldre viteléről (átdolgozás)];
- a Tanács 4/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a tartással kapcsola­
tos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeré­
séről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről;
- a Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbon­
tására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősí­
tett együttműködés végrehajtásáról.

Nemzetközi - Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, 1948;


egyezmények - Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, 1966;
- Gazdasági, szociális és kultúrál is jogok nemzetközi egyezségokmánya, 1966;
- az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Római
Egyezmény, 1950;
- a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden
formájának kiküszöböléséről szóló New York-i Egyezmény, 1979;
- a gyermekjogairól szóló New York-i Egyezmény, 1989.

Családjogi - a tartásdíjak külföldön való behajtását szolgáló New York-i Egyezmény,


tárgyú 1956;
nemzetközi - a gyermektartási kötelezettség tárgyában hozott határozatok elismerésé-
egyezmények röl és végrehajtásáról szóló Hágai Egyezmény, 1958;
- a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól
szóló Hágai Egyezmény, 1980;
- a gyermekek nemzetközi örökbefogadásáról szóló Hágai Egyezmény, 1993:
- a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel
kapcsolatos együttműködésről, joghatóságról, alkalmazandó jogról, elisme­
résről és végrehajtásról szóló Hágai Egyezmény, 1996;
- jogsegélyszerzödések, konzuli egyezmények.
Bevezetés 13

Ptk. 4:1. § [A házasság és a család védelme] Alapelvek


I (1) A törvény védi a házasságot és a családot.
(2) E törvény alkalmazása során a családi és az egyéni érdek összhangját
biztosítva kell eljárni.
Ptk. 4:2. § [A gyermek érdekének védelme]
I (1) A családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelem­
ben részesülnek.
(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.
I (3) Ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani
kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi
'■ családi kapcsolatait megtarthassa.
í (4) A gyermeknek a saját családjában, illetve a családi környezetben
nevelkedéséhez és a korábbi családi kapcsolatai fenntartásához fűződő
jogát törvényben meghatározott esetben, kivételesen és a gyermek érde­
kében lehet korlátozni.
Ptk. 4:3. § [A házastársak egyenjogúságának elve]
A házastársak a házasélet és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és
kötelezettségeik egyenlők.
Ptk. 4:4. § [A méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve]
A családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében
gyengébb fél védelmétfigyelembe véve kell rendezni.

Miután a családjogi joganyag beépült a Ptk.-ba. feltétlenül szükségessé vált


önálló alapelvek megfogalmazása, ezek azonban korántsem kimerítő jelleg­
gel kerültek megjelölésre. A Ptk. egyes, az Első Könyvben megfogalmazott
alapelvei szintén alkalmazást kívánnak, továbbá a Negyedik Könyvön belül is
vannak alapelvként funkcionáló rendelkezések, így a szülök együttműködésé­
re. gyermek meghallgatására vonatkozó normák. A Gyvt. számos gyermeki
jogot, szülői jogot és kötelezettséget megfogalmaz, ezek szintén alapelvi téte­
lekként funkcionálnak.
A fentieken túlmenően más alapelvek is megfogalmazhatóak. így az ál­
lam és egyház szétválasztásának elve (amely megjelenik például a polgári
házasság intézményében), a partnerek egyenjogúsága akár egy élettársi, akár
egy bejegyzett élettársi kapcsolat keretei között.

A Csjt.-ben külön kiemelten nem szerepeltek alapelvek, a Csjt. 1. §-ában Változás

foglaltak azonban - részben a Ptk.-bán foglaltakhoz hasonló tartalommal -


alapelvként nyertek elismerést.6

6 Uo. 12. o.
14 Bevezetés

Rokonság és Ptk. 4:96. § [A rokoni kapcsolat]


hozzátartozók (1) Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól szár­
mazik.
(2) Oldalágon rokonok azok a nem egyenesági rokonok, akiknek legalább
egy közös felmenő rokonuk van.
Ptk. 4:97. § [A rokoni kapcsolatok alapjai]
(1) A szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazás­

1
sal vagy örökbefogadással jön létre.
(2) A gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes
rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül.

A rokoni kapcsolat vagy leszármazással keletkezik (másként az anya és más­


ként az apa oldalán; ez jellemzően azonos a vér szerinti származással, de
státusz mindenképpen fennáll), vagy örökbefogadással. Annyiban azonosak
a jogkövetkezmények, hogy a gyermek mindkét esetben a szülő vagy szülők
rokonaival is rokonságba kerül. (Számos különbség azonban fennáll a leszár­
mazással, illetve az örökbefogadással létesülő rokoni kapcsolatok között.)

Ptk. 8:1. § [Értelmező rendelkezések]


(1) E törvény alkalmazásában
1. közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefo­
gadott. a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és
a nevelőszülő és a testvér;
2. hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon
házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér
házastársa;
(4) E törvény alkalmazásában testvérnek minősül a féltestvér is.

A családjog szempontjából több személyi körnek van jelentősége. így a ro­


konságnak, amelyet a fenti - szűk - körben a Ptk. Negyedik Könyve hatá­
roz meg, illetve a hozzátartozóknak és közeli hozzátartozóknak, amely kört
a családjog vonatkozásában a Ptk. Nyolcadik Könyve rögzíti. Itt utalunk arra,
hogy bár a bejegyzett élettárs említésre nem kerül, a Bét. rendelkezéseire
tekintettel kell lenni (ehelyütt is).
I. Hazassag

A házasság fogalmát jogszabály korábban nem határozta meg. A 2012 január­ A HÁZASSÁG
jától hatályos Alaptörvény értelmében a házasság férfi és nő között, önkén­ FOGALMA

tes elhatározás alapján létrejött életközösség. A kapcsolat önkéntes jellegét


a nemzetközi egyezmények is rögzítik, s egyúttal megkövetelik. Ami a férfi­
nő kapcsolatot illeti, a házasságot a magyar szabályozás hagyományosan férfi
és nő viszonyában fogja fel, ahogyan az európai országok nagy hányada is;
az azonban korántsem egyértelmű, hogy mennyiben van szó szövetségről és
mennyiben szerződésről. Noha a házasságnak célja és értelme a felek közötti
életközösség, azaz a tényleges együttélés (ennek a joghatások szempontjából
is különös jelentősége van), maga a házasság köteléket teremt. A kötelék és
a házassági életközösség nem feltétlenül esik egybe.

1. A házasság létrejötte: a házasságkötés

A házasság megkötése jelenti annak létrehozatalát; ez a házasuló felek fela­


data - az eljárásban a közreműködő hatóság az anyaköny vvezetö. A házasság
a magyar jog szerint 1894 óta polgári házasság.
A házasság státuszt keletkeztet, változást a családi, illetve személyálla­
potban, ezért létrehozása csak részletesen szabályozott eljárásban lehetséges.
A házasság megkötése előtt kerül sor a házasságkötést megelőző eljárás le­
folytatására, ennek komoly jogi jelentősége van.

At. 17. § (1) A házasságkötési szándék bármely anyakönyvvezetőnél beje­ Házasságkötést

I
lenthető. MEGELŐZŐ

(2) A házasulok a házasságkötési szándékukat együttesen, személyesen je­ ELJÁRÁS

lentik be, amelyről az anyakönyvvezető (...) jegyzőkönyvet vesz fel (...).

A házasulok - főszabályként - csak személyesen jelenthetik be házasságköté­


si szándékukat. Ezzel veszi kezdetét a házasságkötést megelőző eljárás, mely
egyidejűleg több célt szolgál. A célkitűzések között a legfontosabb, hogy lehe­
tőség szerint olyan házasságok kerüljenek megkötésre, amelyek megfelelnek
16 Házasság

a törvényes feltételeknek, továbbá ebben az eljárási szakaszban a jövendőbeli


házastársak egyes nyilatkozatokat is megtehetnek.

a törvényes Ptk. 4:7. § [A házasságkötést megelőző eljárás]


feltételek (1) A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt
igazolása ki kell jelenteniük, hogy házasságuknak nincs jogi akadálya, és igazolniuk
kell, hogy házasságkötésük jogi feltételei fennállnak.

A jövendőbeli házastársak okiratokkal igazolják a törvényes feltételek fennál­


lását. Igazolni kell a személyazonosságot, az állampolgárságot, a családi álla­
potot (azaz a házasulok hajadon, nőtlen, özvegy, özvegy bejegyzett élettárs,
elvált, elvált bejegyzett élettárs státuszát, illetve azt, hogy házassága vagy be­
jegyzett élettársi kapcsolata megszűnt); továbbá az esetleges engedélyeket,
felmentéseket.
Engedélyt annak a 16. évét betöltött kiskorú gyermeknek kell a gyámha­
tóságtól kérnie, aki házasságot kíván kötni. Felmentést a jegyző adhat előze­
tesen testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága eseté­
re, illetve a házasság megkötésére előírt várakozási idő alól.

a várakozási Ptk. 4:7. § [A házasságkötést megelőző eljárás]


idő (2) A házasságkötést az anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék
bejelentését követő harminc nap utáni időpontra tűzheti ki. A jegyző e
határidő alól indokolt esetben felmentést adhat.
(3) A házasulok valamelyikének közeli halállalfenyegető egészségi állapota ese­
tén a házasulok nyilatkozata a házasságkötés összesjogifeltételének igazolását
pótolja, és a házasságot a bejelentés után nyomban meg lehet kötni.

A várakozási idő korábban a házassági akadályok bejelentésére, azok nyilvá­


nosságra kerülésére biztosított időt, napjainkban a meggondolást segítheti elő
(bár a házasságkötési életkor kitolódása korántsem azt mutatja, hogy a húszas
éveik első felében járó korosztály kötne tömegesen házasságot). A (jegyző
által adható) felmentést indokolhatja az anya terhessége, betegség, illetve
külföldön történő munkavállalás is. Az anyakönyvvezetőnek meg kell tagad­
nia a házasságkötésnél való közreműködést, amennyiben fennáll az At.-ban
meghatározott okok bármelyike, így - többek között -, ha a házasságkötés­
nek jogi akadálya van, a házasulok a házasságkötés törvényes feltételeit nem
igazolták, a házasságkötésükhöz a jogszabályban előírt felmentést vagy enge­
délyt nem mutatták be.
A házasság létrejötte: a házasságkötés 17

At. 20. § Aházasulókaházassági szándék bejelentésekor nyilatkoznak arról, Nyilatkozat

I
hogy a házasságkötés után milyen házassági nevet kívánnak viselni. A nyi­ A HÁZASSÁGI NÉV

latkozat a házasság megkötéséig egy alkalommal, legkésőbb a házasság­ VISELÉSÉRŐL

kötés tervezett időpontját megelőző ötödik munkanapig megváltoztatható.

A menyasszony és a vőlegény a házasságkötést megelőző eljárásban nyilat­


kozhatnak a házasságkötés után viselt névről, ez azonban nem kötelezett­
ségük, a korábbi szabályokkal ellentétben. Amennyiben azonban legkésőbb
a házasság megkötéséig nem nyilatkoznak a házasságkötés után viselni kívánt
házassági nevükről, házassági névként a házasságkötést megelőzően viselt
nevüket kell bejegyezni.
A névviselés módozatait a Ptk. rendezi; ezek közül választhatnak a házasulok.

At. 21. § (1) Ha a szülők a házasságkötés után nem viselnek közös házas­ Nyilatkozat

I
sági nevet, a házasságkötést megelőző eljárás során megállapodhatnak A KÖZÖS GYERMEK

a - házasságukból származó - születendő gyermek névviseléséről. A meg­ NEVÉRŐL

állapodást a házassági anyakönyvbe be kell jegyezni.

A házasulok nyilatkozhatnak a születendő közös gyermek nevéről, ennek a nyi­


latkozatnak a megtétele sem kötelező. A megállapodást a házassági anya­
könyvbe be kell jegyezni, s legkésőbb az első közös gyermek születésének
anyakönyvezéséig módosítható. A felek később, amennyiben házasságukból
nem született gyermek, kérelmezhetik a megállapodásuknak az anyakönyv­
ből való törlését.

A házasságkötést megelőző eljárás során tehető nyilatkozatok köre korábban VÁLTOZÁSOK

tágabb volt, illetve rendszerezésük is differenciáltabb. Amennyiben a jöven­


dőbeli házastársak nem nyilatkoztak a házasságkötés után viselt névről, az
anyakönyvvezetőnek meg kellett tagadnia az eljárásban való közreműködést.
A Csjt. ismerte továbbá azt a lehetőséget, amely jelenleg önállóan nem szabá­
lyozott: a menyasszony ún. rendezetlen jogállású gyermekét (aki tekintetében
az apai státusz nem volt betöltve), a vőlegény elismerhette.
Az anyakönyvvezető a házasságkötés időpontját a házasulókkal folytatott
egyeztetést követően tűzi ki; a házasságkötési szándék bejelentéséről felvett
jegyzőkönyv egy évig érvényes. A házasságkötés módjára, illetve a házasság
létrejöttére vonatkozóan mind a Ptk., mind az At. tartalmaz rendelkezéseket.
A házasságkötés módja és a házasság létrejötte mint jogilag releváns aktus
nem teljesen fedik egymást, ami a jogkövetkezményeknél mutatkozik meg.
A HÁZASSÁG
Ptk. 4:5. § [A házasság létrejötte]
LÉTREJÖTTE,
(1) Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az
MEGKÖTÉSE
■ anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot
köt. A nyilatkozat feltételhez vagy határidőhöz nem köthető.
At. 28. § (1) A házasság megkötésekor az anyakönyvvezető és két tanú
fi előtt a házasulok házasságkötésre irányidó nyilatkozatot tesznek.
Ptk. 4:8. § [A házasságkötés alaki szabályai]
(1) A házasságkötés két tanú jelenlétében nyilvánosan, az önkormányzat
hivatali helyiségében történik.
(2) A házasulok kérelmére a házasság a nyilvánosság mellőzésével, illet­
ve- a jegyző engedélye alapján - a hivatalos helyiségen kívül más, erre
megfelelő helyen is megköthető.

A családjogi és anyakönyvi rendelkezések alapján a házasság megkötése


a polgári házasság hagyományos szabályai szerint történik: az anyakönyv­
vezető egyik, majd másik házasuló félnek külön-külön név szerint felteszi
a kérdést, miszerint kijelenti-e, hogy a jelen lévő másik féllel házasságot
köt. Ha erre a kérdésre mindketten igennel válaszolnak, az anyakönyvveze­
tő megállapítja, hogy az érintett férfi és nő - immáron házasságkötés utáni
nevük szerint - a Ptk. értelmében házastársak. Ezt követően a házasok,
a tanúk, az anyakönyvvezetö, továbbá, ha közreműködött, akkor a tolmács
aláírják a házasságkötési lapot. A polgári jogi és anyakönyvi rendelkezé­
sek számos alaki kelléket jelölnek meg: a jelenlét módját, a tanúkat, akikről
a házasulóknak kell gondoskodniuk, a nyilvánosság követelményét, sőt, az
At. rögzíti, hogy a közeli halállal fenyegető állapotot kivéve mely napokon
nem köthető házasság (például vasárnap, az állami ünnepeken, húsvétkor
és karácsonykor stb.), és részletesen szól a házasságkötés helyszínéről is (ha
a házasulok a hivatali helyiségen, illetve hivatali munkaidőn kívül kívánják
a házasságukat megkötni, a jegyzőhöz kell fordulniuk ennek engedélyezteté­
se érdekében stb.).
Az alaki kellékek jelentősége a polgári jog számára nem azonos súlyú,
s azok hiánya különböző jogkövetkezményeket von maga után: eredményez­
heti a házasság létre nem jöttét, azaz az ún. nemlétező házasságot, illetve
vannak olyanok, amelyek nem érintik a házasság létezését, hanem csupán az
anyakönyvvezető felelősségre vonását eredményezhetik.
A HÁZASSÁG

ANYAKÖNYVEZÉSE Ptk. 4:5. § [A házasság létrejötte]


(2) A kijelentés kölcsönös megtörténte után az anyakönyvvezető a házas­
ság létrejöttét megállapítja és a házasságkötés tényét a házassági anya­
könyvbe bejegyzi.
A házasság létrejötte: a házasságkötés 19

A Ptk. 4:5. §-a fogalmazza meg azt, ami a házasságkötés kapcsán polgári
jogi (családjogi) szempontból releváns: a házasságot kötő személyeknek sze­
mélyesen és együttesen kell az anyakönyvvezető előtt megjelenniük, továb­
bá a házasság megkötésére irányuló nyilatkozatot kell tenniük, amely nem
tartalmazhat sem időbeli korlátozást, sem feltételt. Ezeknek a feltételeknek
a teljesítésével jön létre a házasság. Sem a tanúk esetleges hiánya, sem az
anyakönyvi alapokirat (jelen esetben a házasságkötési lap) aláírásának elma­
radása nem vonja maga után azt, hogy a házasság ne jönne létre. Az anyaköny­
vezés a fentiekből is következően nem konstitutív aktus, miután a házasságot
a felek nyilatkozata hozza létre. Ez a korábbiaknál nyomatékosabban kitűnik
mind a Ptk. rendelkezéséből, mind pedig az At. szabályaiból.

A házasságkötés új családi állapotot, személyállapotot keletkeztet. A házastár­ Házasság mint

sak nős, illetve férjezett státuszba kerülnek. A kijelentéssel keletkező új státusz kötelék;

házassági köteléket hoz létre a felek között. Ennek a köteléknek a fennállásához ÉLETKÖZÖSSÉG

nem feltétlenül szükséges a tényleges együttélés. A kötelék a házassági anya­


könyv alapján megállapítható.
Ettől el kell határolni az ún. házassági életközösséget, melynek fogalmát
a Ptk. nem határozza meg; azt az ítélkezési gyakorlat dolgozta ki. Az életközösség
fennállása számos házassági joghatás szempontjából komoly relevanciával bír.
A házasság megkötésével rendszerint az életközösség is kezdetét veszi, ez
azonban nem feltétlenül van így. Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlat során k-
ialakult elv alapján a Ptk.-ba is beépült szabály szerint vélelmezni kell azt, hogy
a házasságkötéssel nemcsak kötelék, hanem egyúttal életközösség is keletkezett;
ezzel szemben bármelyik házastárs bizonyíthatja, hogy az életközösséget való­
jában nem kezdték meg. Ami az életközösség megszűnését illeti, az egybeeshet
- bár nem feltétlenül - a házasság halállal való megszűnésével, de szinte kizárt,
hogy egybeessen a házasság bontással történő megszűnésével. A házastársak
rendszerint a bontó ítéletet megelőzően megszüntetik az életközösséget.

Ptk. 4:5. § [A házasság létrejötte] A NEMLÉTEZÓ

I
(3) A házasság az (1) bekezdésben foglaltfeltételek hiányában nem jön létre. HÁZASSÁG

A nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna.

Nem jön létre a házasság, amennyiben a házasulok nem anyakönyvveze­


tő előtt jelentek meg, nem személyesen voltak jelen, nem jelentették ki azt,
hogy egymással házasságot kötnek vagy kijelentésüket időhöz, illetve felté­
telhez kötötték. Az anyakönyvvezető előttiség követelménye azt is jelenti,
hogy az egyházi házasság valójában létre nem jött polgári, azaz államilag
elismert házasság. A személyes jelenlét abból a tényből is következik, hogy
20 Házasság

a házasságkötés a legszemélyesebb jognyilatkozatok egyike; a kijelentés


pedig magát a házasságot létrehozó aktus.
A nemlétező házasság nem vált ki házassági jogi hatásokat.

A HÁZASSÁG Ptk. 4:6. § [Házasság létezésének vagy nem létezésének megállapítása]


LÉTEZÉSÉNEK, (1) Ha a házasság létezése vagy nemlétezése közigazgatási hatósági eljá­
NEM LÉTEZÉSÉNEK rásban nem tisztázható, a házasság létezésének vagy nemlétezésének meg-
MEGÁLLAPÍTÁSA állapítása iránt bármelyik házastárs, az ügyész vagy az jogosult pert indí­
tani, akinek a megállapításhoz jogi érdeke fűződik.
(2) A pert a házas társnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek vagy a per
megindítására jogosult más személynek mindkét házas társ ellen kell indí­
tania. Ha az afél, aki ellen a pert meg kellene indítani, már nem él, a kere­
setet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.
(3) A házasság létezését vagy nemlétezését megállapító ítélet mindenkivel
s szemben hatályos.

A Ptk. a korábbiaknál határozottabban elhatárolja a létező és nemlétező házas­


ságot, s rendezi ennek vonatkozó eljárásjogi oldalát is, azt. hogy amennyiben
közigazgatási eljárásban a kérdés nem rendezhető, ki indíthat pert a létezés,
illetve nem létezés megállapítása érdekében, s ki ellen kell a pert megindítani.

2. Az érvénytelen házasság és jogkövetkezményei

A házasság érvénytelenségét el kell határolni a házasság nem létezésétől. A leg­


fontosabb alaki hibák a házasság nemlétét vonhatják maguk után, az érdemi
előfeltételek hiánya ugyanakkor minden esetben érvénytelenséget eredmé­
nyez. Az érdemi feltételek hiánya ennélfogva érvénytelenségi okként, illetve
házassági akadályként jelenik meg.
Az érvénytelenségi okokat a Ptk. sorolja fel, s egyúttal - hagyományosan -
részletesen szabályozza is. Különös jelentősége van a kapcsolódó eljárási kér­
déseknek; míg korábban ezeknek csak egy részét szabályozta a Csjt., addig
a Ptk. megalkotása során az a törekvés érvényesült, hogy lehetőség szerint
az érvénytelenséggel kapcsolatos legfontosabb eljárási vonatkozású kérdések
egy helyütt kerüljenek rendezésre. Bár alább részletezzük ezeket a rendelke­
zéseket, tény, hogy belföldi házasfelek között a gyakorlatban ilyen perek csak
elvétve fordulnak elő.
Az érvénytelen házasság és jogkövetkezményei 21

Ptk. 4:13. § [Korábbi házasság fennállása] Kettős


(1) Érvénytelen a házasság, ha a házasulok valamelyikének korábbi házas- házasság

sága fennáll. tilalma

(2) Az újabb házasság a korábbi házasság megszűnésének időpontjától


érvényessé válik. Ha a bíróság a korábbi házasság érvénytelenségét álla­
pította meg, az újabb házasság a megkötésének időpontjára visszamenőleg
válik érvényessé.

A monogámia elvéből következően tiltott a kettős házasság, azaz senki nem


köthet házasságot, amíg korábbi házassága fennáll. A házasság fennáll bár­
melyik házastárs haláláig, a házasság felbontásáig, illetve érvénytelensége
megállapításáig.

A halál tényét nemcsak a halotti anyakönyvi kivonat igazolhatja, hanem a ha­ A HÁZASSÁG
lál tényének bírói megállapítása, illetve a holttá nyilvánítás is; míg azonban FENNÁLLÁSA

a halál ténye az első két esetben valóban tény, addig a holttá nyilvánítás esetén
mindössze vélelem. Ebből következően a holttá nyilvánítás esetén fordulhat
elő az, hogy a holtnak vélt személy megjelenik, s ekkorra (volt) házastársa
már újabb házasságot kötött.
A holtnak nyilvánítás önmagában nem érinti a házassági köteléket, az
nem a holttá nyilvánítással szűnik meg, hanem a holtnak nyilvánított tényle­
ges halálával.7 így abban az esetben, ha a holttá nyilvánított személy megje­
lenik, a vele fennálló házasság megszakítatlanul folyik tovább. Miután azon­
ban a függő helyzetet a vélelem megszünteti, annak sincs akadálya, hogy az
özvegy újabb házasságot kössön. Ebből fakadóan nehezen megítélhető jogi
helyzetet eredményez, ha az özvegy újabb házasságkötése után a holttá nyil­
vánított volt házastárs mégis előkerül. A polgári jog szabályai szerint a holttá
nyilvánító határozat - ipso iure - hatálytalan, a jogkövetkezmények pedig
főszabályként semmisek. A házasság azonban nyilvánvalóan „nem fordít­
ható vissza”, az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges. Miután egy
házasság mindaddig fennáll, és nem tekinthető érvénytelennek, amíg azt egy
érvénytelenítési perben hozott ítélet érvénytelenné nem nyilvánította, akkor
sem köthető másik (újabb) házasság (vagy nem létesíthető bejegyzett élettársi
kapcsolat), ha a felek bizonyosak abban, hogy a házasságuk valamely más
okból érvénytelen.
Házasság És

Miután a 2009. évi XXIX. törvény az azonos nemű partnerek számára megte­ BEJEGYZETT ÉLET­

remtette a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét és azt egyúttal státuszt, TÁRS KAPCSOLAT

’ Pap: A magyar családi jog. 54-55. o.


22 Házassás

családi állapotot keletkeztető tényként szabályozta, a fenti rendelkezés meg­


felelően vonatkozik a házasság mellett a bejegyzett élettársi kapcsolatra is.
Ebben az értelemben az sem köthet érvényes házasságot, akinek bejegyzett
élettársi kapcsolata áll fenn, azaz a később esetlegesen megkötött házasság
nem „írja felül” a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Értelemszerűen két bejegy­
zett élettársi kapcsolat sem állhat fenn egymás mellett.

házasság Miután az élettársi kapcsolat, mint de facto élettársi együttélés, informális part-
és élettársi nerkapcsolat nem keletkeztet státuszt, az nem kizárt és nem ütközik a kettős
kapcsolat házasság tilalmába, ha adott személy házasságának felbontása nélkül másik sze­
méllyel élettársi kapcsolatot folytat. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a házas­
ság nemcsak kötelékként áll fenn, hanem azon belül a házassági életközösség is
létezik. Adott személynek fennálló házassági életközössége (amelyet vélelmezni
kell fennálló házasság mellett) ugyanis kizárja azt, hogy harmadik személlyel
polgári jogi, illetve családjogi értelemben élettársi kapcsolatban álljon.

Érvénytelenségi Ptk. 4:13. § [Korábbi házasságfennállása]


ok elhárulása (2) Az újabb házasság a korábbi házasság megszűnésének időpontjától
érvényessé válik. Ha a bíróság a korábbi házasság érvénytelenségét álla­
pította meg, az újabb házasság a megkötésének időpontjára visszamenőleg
B válik érvényessé.

Mind a korábbi házasság, mind a korábbi bejegyzett élettársi kapcsolat meg­


szűnésével, illetve érvénytelenségének megállapításával elhárul az érvény­
telenségi ok.

Rokoni Ptk. 4:12. § [Rokoni, hozzátartozói kapcsolat]


kapcsolat (1) Érvénytelen:
a) az egyenesági rokonok házassága;
b) a testvérek egymással kötött házassága^
c) a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága; és
d) az örökbefogadónak az örökbefogadottal az örökbefogadás fennállá­
sa alatt kötött házassága.
(2) A testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága nem
érvénytelen, ha a jegyző e házassági akadály alól a házasságkötés előtt
vagy a házasság fennállása alatt felmentést ad. Felmentés akkor adható,
ha a házassággal létrejövő kapcsolat a születendő gyermekek egészségét
nem veszélyezteti.
Az érvénytelen házasság és jogkövetkezményei 23

A rokoni, illetve hozzátartozói kapcsolat a Ptk.-ban meghatározott esetekben


von érvénytelenséget maga után. (Noha a § címében szerepel mind a rokonok­
ra, mind a hozzátartozókra történő utalás, valójában a fenti körben csupa olyan
személy szerepel, akik nemcsak hozzátartozói egymásnak, hanem egyúttal ro­
konok is. Korábban ismert a Csjt. olyan házassági akadályt, amely valóban
rokonnak nem minősülő hozzátartozók között állt fenn.)
A legközelebbi rokoni kapcsolatok, azaz az egyenesági rokonság (ameny-
nyiben az egyik személy a másiktól származik), illetve a legközelebbi oldalági
rokonság (a testvéri kapcsolat: legalább egy közös szülőjük van, de egyene­
ságon nem rokonok) feltétlen érvénytelenséget eredményeznek. Ezen érvény­
telenségi ok alól nem adható felmentés. Indoka részben genetikai (az utódok
egészsége érdekében), részben morális.
Elsősorban erkölcsi okból emel ki a Ptk. egy további rokoni kapcsolatot.
A testvér és testvére vér szerinti leszármazója közötti házasság (ez érdemben
a nagybácsi/nagynéni, illetve unokahúg/unokaöcs relációját jelenti) szintén
érvénytelenséget eredményez, ugyanakkor, noha ez erkölcsileg sérelmezhető
lehet, a jegyző felmentést adhat, így nem feltétel nélküli érvénytelenségről
van szó. A Ptk. pontosítja, hogy milyen esetben és mikor adható felmentés.
Talán legnehezebb az örökbefogadott és örökbefogadó szülő közötti házas­
ság kérdése. A Ptk. az örökbefogadással keletkező rokoni kapcsolat vonatkozá­
sában a szülő és gyermek házasságát nyilvánvaló erkölcsi okból tiltja; ugyan­
akkor nem zárja ki, hogy az örökbefogadott gyermek az örökbefogadói család
valamely másik tagjával házasságot kössön (akár az örökbefogadó másik gyer­
mekével, akár az örökbefogadó szülő volt házastársával, akivel szülő-gyermek
viszonya állhatott fenn). Nem rendezi a Ptk. az örökbefogadott gyermek és
közeli vérszerinti rokonsága közötti esetleges házasság jogi sorsát. Mindezek
a problémák az örökbefogadás mint jogintézmény sajátosságaiból erednek.

Bár a Ptk. az érvénytelenségi ok elhárulásáról a fenti esetekben kifejezetten Érvénytelenségi

nem szól, hiszen a közeli rokoni kapcsolat nem szűnhet meg, bizonyos hely­ OK ELHÁRULÁSA

zetekben ez mégis lehetséges. így az apasági vélelem megdőlésével, ameny-


nyiben azt sikeresen támadták meg, illetve az örökbefogadás felbontásával.8
Ebben az értelemben elhárul az érvénytelenségi ok akkor is, ha a nem feltét­
len érvénytelenségi ok esetén a jegyző utólag ad engedélyt.

Ami a nem életkor miatti cselekvőképtelenséget, illetve cselekvőképességi kor­ Cselekvő­

látokat illeti, házasságot cselekvőképes, illetve cselekvőképességükben részle­ képtelenség

gesen korlátozott személyek köthetnek. A legszemélyesebb jognyilatkozatok

8 Csiky-Filó: Magyar családjog. 68. o.


24 Házasság

egyikét az életkoruknál fogva korlátozottan cselekvőképes személyek, illetve


a cselekvőképességet részlegesen korlátozó hatállyal gondnokság alá helyezett
személyek maguk tehetik meg. Ezzel szemben nem köthetnek érvényes házassá­
got a cselekvőképtelen személyek, akikről a jog nem feltételezi az ezzel kapcso­
latos megfontolások megtételének képességét. A cselekvőképesség! szabályok
megváltozott rendszerének megfelelően ide tartoznak azok, akik életkoruknál
fogva cselekvőképtelenek (bár ők az életkori korlátozások miatt nem köthetnek
érvényes házasságot), akik cselekvőképtelen állapotban vannak, továbbá akik
cselekvőképességet teljesen korlátozó hatályú gondnokság hatálya alatt állnak.

Ptk. 4:10. § [Gondnokság alá helyezés folytán cselekvőképtelen személy


házassága]
(1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor cselek­
vőképességet teljesen korlátozó gondnokság alatt állt.
Ptk. 4:11. § [Cselekvőképtelen állapotban kötött házasság]
(1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor cselek­
vőképtelen állapotban volt.

Érvényessé A fentieknek megfelelően a házasság - eltérő módon - érvényessé válhat.


válás

Ptk. 4:10. § [Gondnokság alá helyezés folytán cselekvőképtelen személy

I
házassága]
(2) A gondnokság alá helyezett házassága a gondnokság alá helyezés meg­
szüntetését követő hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára vissza­
menőleg érvényessé válik, ha az a házastárs, akinek személyében az érvény­
telenség oka megvalósult, a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt
nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosult által korábban
ebből az okból megindított pert megszünteti.
Ptk. 4:11. § [Cselekvőképtelen állapotban kötött házasság]
(2) A házasság a házastárs cselekvőképességének visszanyerésétől számított
hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé
válik, ha az a házastárs, akinek személyében az érvénytelenségi ok megva­
lósult, a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg.

Házasságkötési Ptk. 4:9. § [A házasságkötési korhatár]


KORHATÁR (1) Érvénytelen a kiskorú házassága, ha azt a gyámhatóság előzetes enge­
délye nélkül kötötte.
(2) A gyámhatóság a tizenhatodik életévét betöltött korlátozottan cselekvő­
képes kiskorúnak a házasságkötésre jogszabályban meghatározott esetben
engedélyt adhat.
Az érvénytelen házasság és jogkövetkezményei 25

(3) Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő


vagy gyám meghallgatása után határoz. Nincs szükség annak a szülőnek
a meghallgatására, aki a szülői felügyeleti jogát a gyermek sorsát érintő
lényeges kérdésekben sem gyakorolhatja, ismeretlen helyen tartózkodik
vagy meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik.

A házasságkötési korhatár meghatározását különböző tényezők befolyásolják,


így függ a házasság társadalomban elfoglalt helyétől, céljától is. Korábban
a házasságkötési korhatár alacsonyabb volt, illetve nem is feltétlenül volt azo­
nos a férfiak és a nők esetében. 1986 óta a nagykorúság, azaz a 18. év betöl­
tése az érvényes házasság megkötésének korhatára, s ez mind a nőkre, mind
a férfiakra vonatkozik.
A törvény egyetlen kivételt tesz: amennyiben a kiskorú a 16. évét betöltöt­
te, a gyámhatóság engedélyezheti a házasságkötést, feltéve hogy ez indokolt.
A Gyér, rögzíti a részletszabályokat. Ennek megfelelően a kiskorú a kérelmet
személyesen terjesztheti elő, és a gyámhivatal több feltétel együttes vizsgá­
lata alapján adja meg a házasságkötésre vonatkozó előzetes engedélyt. Ezek
a konjunktív feltételek az alábbiak:
- a házasságkötésnek a kiskorú érdekében kell állnia;
- a gyámhivatal meggyőződött arról, hogy a kiskorú szabad akaratából kéri
a házasságkötés engedélyezését;
- a háziorvos igazolja a kiskorú házasságkötéshez szükséges testi és értel­
mi fejlettségét;
- a házasulok jövedelemigazolása alapján megállapítható, hogy mind
a kiskorú házasuló, mind pedig a már megszületett vagy 18 éves kora előtt
születendő gyermekének a megélhetése és lakhatása biztosított, továbbá
- a kiskorú részt vett a családvédelmi szolgálat tanácsadásán.
A gyámhivatal a határozathozatal előtt meghallgatja a házasulókat (akik
akár mindketten kiskorúak lehetnek, de lehetséges, hogy csak az egyikük kis­
korú), a kiskorú szülőjét (vagy törvényes képviselőjét). Ezen meghallgatás
alkalmával vizsgálja a gyámhivatal azokat a körülményeket, amelyek az en­
gedély megadását indokolják. A Gyér, kiemeli, hogy önmagában az, hogy
a kiskorú várandós, nem indokolja az engedély megadását. A gyámhivatal
a határozathozatal előtt környezettanulmányt is készít; a meghozott engedé­
lyező határozat pedig véglegessé válását követő hat hónapig hatályos (Gyér.
34-36. §).

A 18 éves kor alatt kötött házasság főszabályként alapvető polgári jogi hatást A HÁZASSÁG
von maga után: a nagykorúságot. A szabály fenntartása valójában nem NAGYKORÚSÍTÓ

lenne már indokolt, arra is tekintettel, hogy a 16 éves korukban felnőtté váló HATÁSA
26 Házasság

gyermekeket megfosztja attól, hogy a gyermekkoruk miatti védelmét tovább


élvezhessék. Más gazdasági-társadalmi körülmények között, olyan időkben,
amikor a gyermekek nem részesültek ilyen - legalábbis elméletileg fennálló -
védelemben, nem volt életszerűtlen a házasság relatíve fiatal korban történő
megkötése. Ma inkább az pártolható, hogy a gyermek befejezze iskolai tanul­
mányait, azokat lehetőség szerint 18 éves koráig folytassa. Utóbbi folytatása
a házasságkötés mellett gyakori gyermekvállalás mellett nagyon megnehezül
akár a kisgyermek gondozásának, akár a család életfeltételei biztosításának
szükségessége miatt.

Ptk. 2:10. § [A kiskorúság]


(1) Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú
a házasságkötéssel nagykorúvá válik.
(3) A házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése
nem érinti.

Érvényessé Ptk. 4:9. § [A kiskorúság]


MktÁs (4) A gyámhatóság engedélye nélkül vagy a tizenhatodik életév betöltése előtt
kötött házasság a házastárs nagykorúságának elérését követő hat hónap
\ elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik,
ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt
nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosidt által korábban
ebből az okból megindított pert megszünteti.

Miután a nagykorúság elérése után csak ez a személy jogosult érvénytelení­


tési per indítására, s ezt a 18. év betöltésétől számított fél év alatt teheti meg,
amennyiben nem indítja meg a pert, a házasság érvényessé válik.

A HÁZASSÁG Ptk. 4:14. § [A házasság érvénytelenítése]


ÉRVÉNYTELENÍTÉSE (1) A házasságot akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha érvénytelenségét
IRÁNTI PER KÖZÖS a bíróság az erre irányuló perben (a továbbiakban: érvénytelenítési per)
SZABÁLYAI megállapította.
(2) A házasság érvénytelenségét megállapító ítélet mindenkivel szemben
hatályos.
Ptk. 4:15. § [Érvénytelenítési per indításának jogosultsága]
(1) Az érvénytelenítési pert a házasságfennállása alatt és a házasság meg­
szűnése után is meg lehet indítani.
(2) Érvénytelenítési per indítására - ha e törvény eltérően nem rendelke­
zik - bármelyik házastárs, az ügyész vagy az jogosult, akinek a házasság
érvénytelenségének megállapításához jogi érdeke fűződik.
Az érvénytelen házasság és jogkövetkezményei 27

(3) Ha az a jogosult, aki a pert megindította, meghal, a perben helyére


bármelyik másikjogosult beléphet.
Ptk. 4:17. § [A perindítási jog személyes gyakorlása]
(1) A házasság érvénytelenítése iránt a pert a jogosultnak személyesen kell
megindítania.
(2) Törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül indíthat pert az a házas­
társ, aki cselekvőképességében a perindítás tekintetében részlegesen kor­
látozott.
(3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzá­
járulásával törvényes képviselője indíthatja meg.
Ptk. 4:18. § [Az érvénytelenítési per alperesei]
Az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyész­
nek és a per megindítására jogosidt más személynek mindkét házastárs
ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a pert meg kellene indítani, már
nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.
Ptk. 4:19. § [A házasság érvényességének megállapítása]
A házasság érvényességének megállapítása iránti perre a házasság érvény­
telenségének megállapítása iránti perre vonatkozó rendelkezéseket meg­
felelően alkalmazni kell.

Az, hogy csak olyan házasságok jöjjenek létre, amelyek nem ütköznek a fen­
ti, legalapvetőbb akadályokba, közérdek. Nem támogatható a kettős házasság
lehetősége, s érthető erkölcsi (s nemcsak erkölcsi) kifogásokba ütközik a legkö­
zelebbi rokonok házassága. A Ptk. csak a valóban legfontosabb házassági aka­
dályokat tartotta fenn, harmóniában azzal az európai tendenciával, amelynek
megfelelően szűkülnek a házassági akadályok. Amelyek fennmaradtak, azok
mindenképpen védendők, méghozzá maguknak a házasuló feleknek, illet­
ve adott esetben csak az egyik házasuló félnek az érdekében. Gondolunk itt
a 16 éven aluli gyermekekre, továbbá azokra, akik mentális zavar miatt cse­
lekvőképtelenek vagy adott állapotuk miatt hiányzik cselekvőképességük.
Az, hogy házasságuk érvénytelen lesz, éppen érdekeik védelméből fakad:
a házasság személyi és vagyoni joghatások sokaságát vonja maga után, így
valóban „vállalást" jelent, aki pedig gyermek vagy (éppen) nem rendelkezik
ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel, aligha képes felmérni válla­
lásának következményeit. Éppen ezért indokolt, hogy a mégis így megkötött
házasság felszámolásának perjogi eszközeit rögzítse a jogszabály.

A fenti szabályokat kiegészíti a Ptk. olyan rendelkezésekkel, amelyek korábban A perindítás


is ismertek voltak a magyar jogban. Jelentőséget tulajdonít annak, ha a házas- korlátozottsága

ságkötés idején kiskorú személy nagykorúvá válik, a házasságkötéskor


28 i Házasság

gondnokság hatálya alatt álló személy feletti gondnokság megszűnik, továb­


bá, ha a házasságkötéskor cselekvőképtelen állapotban lévő személy vissza­
nyeri cselekvőképességét.

Ptk. 4:16. § [A perindítási jogosultság korlátozása]


(1) A nagykorúság elérése után a házasságkötési engedély hiányában
a kiskorúság miatt és a gondnokság megszüntetése után a gondnokság
alatt állás miatt az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására,
akinek személyében az érvénytelenség oka megvalósult. A pert a jogosult
a nagykorúság elérésétől, illetve a gondnokság megszüntetésétől számított
hat hónapon belül indíthatja meg.
(2) A házasságkötéskor fennállt cselekvőképtelen állapot miatt az a házas­
társ jogosult érvénytelenítési per indítására, aki a házasságkötéskor cse­
lekvőképtelen állapotban volt. A pert a cselekvőképtelen állapot megszű­
nése után hat hónapon belül lehet megindítani attól a naptól kezdődően,
amikor a házas társ a cselekvőképességét visszanyerte. Ha a házastárs
a cselekvőképességének visszanyerése előtt meghalt, a házastárs halálától
számított hat hónapon belül a házasság érvénytelenségének megállapítá­
sa iránt az ügyész indíthat pert.
(3) Az (l)-(2) bekezdésben megjelölt határidők elmulasztása jogvesztés­
sel jár.
(4) Ha az (l)-(2) bekezdések szerint a perindításra kizárólagosan jogosult
házastárs meghal, az általa megindított perben helyébe bárki beléphet, aki
érvénytelenítési per indítására jogosult.

a házasság A házasság érvénytelensége valamennyi esetben olyan hibára, házassági aka-


érvénytelen- dályra vezethető vissza, amelyek a házasság megkötésekor, azaz eleve fenn-
ségének állnak, nem később keletkeztek.
intézménye Egységes kategóriáról van szó, amely szerint nem tehető különbség sem­
misség és megtámadhatóság között;9 valamennyi érdemi ok ugyanolyan érvény­
telenséget eredményez. Ez még akkor is igaz, ha az érvénytelenségi ok elháru­
lása különféleképpen lehetséges, s a felperes legitimációja is másként alakul.
Az érvénytelenségi okok zárt kört alkotnak, nincs olyan egyéb ok, amely­
nél fogva a házasság érvénytelenségére hivatkozni lehetne. Nem lehetséges így
az akarathibára, vagyis az arra történő hivatkozás, hogy a házasuló valójában
nem akart házasságot kötni, hanem kényszer, fenyegetés, megtévesztés, illetve
tévedés hatására tett nyilatkozatot.10 Hasonlóképpen a színlelt házasság, illet­

9 Weiss: Családjogi alapismeretek. 18. o.


10 Pap: A magyar családi jog. 48. o.
Az érvénytelen házasság és jogkövetkezményei 29

ve „névházasság” is házasságot, érvényes köteléket eredményez; ugyanakkor,


ha a házastársak nem élnek életközösségben, a kötelék üres forma marad, igaz,
jogilag igen releváns forma.

Ptk. 4:14. § [A házasság érvénytelenítése] Az érvénytelen


(3) Az érvénytelen házassághoz az e törvényben meghatározott jogkövet- házasság mara-

kezményekfűződnek. dékjoghatásai

Az érvénytelen házassághoz fűződnek joghatások, ezek adott esetben akár


az érvényes házasság jogkövetkezményeivel is azonos szintet érhetnek el.
Bizonyos, ún. maradékjoghatások11 mindenképpen fennmaradnak. Ezek jól
jelzik azt a tényt, hogy bár a házasság annak érvénytelenné nyilvánítása esetén
megkötésére visszaható hatállyal válik érvénytelenné, az eredeti, azaz házas­
ságkötés előtti állapot helyreállításáról nem feltétlenül lehet beszélni.

A házastársak gyermekét érinti az, hogy amennyiben az anya férjével szem- Apasági vélelem

ben a házasság alapján apasági vélelem keletkezett, az a házasság ér vény te- fennmaradása

lenné válása ellenére fennmarad.

Ptk. 4:99. § [Házassági köteléken alapuló vélelem]

S
(1) (...) A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.

Ptk. 2:10. § [A kiskorúság] Nagykorúság

(2) Ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorú- fennmaradása

ság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek


nyilvánítja, a házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik.

A kiskorú házasságkötéssel megszerzett nagykorúsága fennmarad, kivéve,


ha a házasságot a bíróság éppen a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság
miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvényte­
lennek.

Szintén a házasság, a házastársak közötti viszony kerül értékelésre abban a házassági név

a szabályban, amely a házasság utáni név viselését ugyanúgy szabályozza további viselése

érvénytelenség, mint a házasság megszűnése esetén.

” Weiss: Családjogi alapismeretek. 18. o.


30 / Házasság

Ptk. 4:28. § [Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének


megállapítása után]
(1) A házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után
a volt házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább.
Ha ettől valamelyikük el kíván térni, a házasságfelbontása vagy érvényte­
lenségének megállapítása után az anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Ebben
az esetben sem viselheti a voltfeleség a volt férje nevét a házasságra utaló
í toldással, ha azt a házasságfennállása alatt nem viselte.

Hasonlóképpen érvényesül a -né toldatos név viselésétől való eltiltás iránti


kérelem lehetősége, illetve az a szabály, amely a (volt) feleség újabb házasság­
kötése esetén viselt névről rendelkezik [Ptk. 4:28. § (2)-(3) bek.].

Az érvénytelen Ptk. 4:36. § [Az érvénytelen házasság vagyonjogi hatásai]


háiassíg (1) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor mindkét házastárs jóhiszemű
vagyonjogi volt, a házasság vagyonjogi joghatása - a közös lakás használatát bele-
hatásai értve - azonos az érvényes házasság vagyonjogi joghatásával. Ebben az
esetben a házasság érvénytelenné nyilvánítása esetén a vagyonjogi követe­
léseket mindegyik házastárs oly módon érvényesítheti, mintha a házassá­
got az érvénytelenség megállapításának időpontjában a bíróság felbontot­
ta volna, vagy - ha az érvénytelenség megállapítására egyikük halála után
kerül sor - a házasság ennek a házastársnak a halálával szűnt volna meg.
(2) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor az egyik házastárs volt jóhi­
szemű, az (1) bekezdés rendelkezéseit a jóhiszemű házastárs kérelmére
lehet alkalmazni.
(3) A jóhiszemű házastárs (1) bekezdés szerinti vagyonjogi követeléseit
örököse is érvényesítheti.
(4) A házasság érvénytelensége nem érinti a házastársak vagy bármelyikük
által jóhiszemű harmadik személlyel kötött szerződés hatályát.

A Ptk. a vélt házasság vagyonjogi hatásait külön tárgyalja. Vélt házasság ese­
tén a házastársak jóhiszemüek, egyikük sem tud az érvénytelenségi okról;
ezzel szemben egyoldalú vélt házasság esetén egyikük jóhiszemű ugyan, de
partnere nem, ö tudott vagy neki tudnia kellett az érvénytelenségi ok fennál­
lásáról.
Mindkét féljóhiszemüsége esetén a házasság-és az életközösség-ugyan ­
olyan módon keletkeztet (szerződés hiányában) házastársi vagyonközösséget,
mint érvényes házasság esetén. A házasság érvénytelenné nyilvánításakor
pedig nincs szó az eredeti állapot helyreállításáról: annak megfelelően érvé­
nyesíthetnek vagyonjogi igényeket - így kérhetik a közös vagyon megosztását
Az érvénytelen házasság és jogkövetkezményei 31

stb. mintha a házasságot felbontották volna. Ez a szabály teljes mértékben


tekintettel van arra, hogy mindkét házastárs érvényesnek vélte a házassá­
got, és együttélésük alatt alapvető vagyonjogi változások történtek, melyek
visszafordítása számos sérelemmel járna.
Amennyiben csak az egyik fél volt jóhiszemű, a Ptk. rábízza a választást:
úgy tekinti-e, hogy létrejött a házastársi vagyonközösség, és az érvénytelenné
nyilvánításkor ennek megfelelő vagyonjogi igényeket érvényesít, vagy nem
kívánja a házassági vagyonjogi hatások beállását. Ez utóbbi esetben - egyéb
feltételek fennállása esetén - az élettársi együttélésre hivatkozni lehet, és
annak megfelelően van mód igényérvényesítésre.
Ha a házastársak mindketten rosszhiszeműek voltak, azaz tudtak vagy
tudniuk kellett az érvénytelenségi ok fennállásáról, a házassági vagyonjogi
hatások nem állhatnak be, a kapcsolathoz - feltéve, hogy fennállnak az élet­
társi viszony feltételei - az élettársi kapcsolat joghatásai kapcsolódhatnak.
Korábban felvetődött, hogy a vagyonjogi hatásokat tág vagy szűk érte­
lemben kell-e venni. Amennyiben tágan értelmezzük a vagyonjogi hatások
kifejezést, nemcsak a házastársi vagyonközösségből fakadó következmények,
hanem a házastársi tartásból, továbbá házastársi lakáshasználatból eredő
következmények is ide tartoznak. Ez utóbbi vélemény volt az elfogadottabb,
és a Ptk. is ezt követi.12
Noha számos maradékjoghatás fennmarad, az érvénytelenné nyilvánított
házasságot egy később kötött házasság szempontjából nem lehet korábban
kötött házasságnak tekinteni.13

A házasság létezése, nem létezése, illetve érvénytelensége tekintetében a Ptk. VÁLTOZÁSOK

arra törekedett, hogy a Csjt.-ben foglaltakkal összevetve tisztább szabályozást


biztosítson. Ennek érdekében kifejezetten meghatározta a nemlétező házas­
ság fogalmát és nyilvánvalóan határolta el a házasság tekintetében a „nemlé­
tezés” és az „érvénytelenség” fogalmát és egyúttal a joghatásbeli eltéréseket.
Míg a nemlétező házasság nincs, azaz nem jár házassági jogi következmé­
nyekkel, addig az érvénytelen házasságnak ún. maradékjoghatásai vannak.
(Ez utóbbiak ugyanazt a kört fedik le, mint a Csjt. idején.) A Ptk. felszá­
molta az alaki okból fennálló érvénytelenséget, így érvénytelenség alaki ok
következményeként már nem állhat fenn.
A házasság megkötése tekintetében az a törekvés érvényesült, hogy
a Ptk.-ban csak a polgári jogi jellegű szabályok maradjanak, s az anyaköny­
vi jellegűek kerüljenek az anyakönyvi szabályozásba. Bár ez megvalósult,

12 Pap: A magyar családi jog. 53. o.; Weiss: Családjogi alapismeretek. 19. o.
13 Weiss: Családjogi alapismeretek. 19. o.
32 Házasság

a házasság bizonyos formai követelményei továbbra is szerepelnek a Ptk-


ban. A Jogágak” ésszerű áthatások nélkül nem választhatók el, így egyes,
inkább közigazgatási, inkább polgári eljárásjogi rendelkezések szükségszerű­
en megőrződtek a Ptk. keretei között is.
Néhány intézménynek a kifejezett szabályozását megszüntette a Ptk.,
hiszen a Csjt. megalkotása óta hosszú idő telt el, s az ezekben az években
nem igazán működő kisebb jogi normák fenntartása nem tűnt indokoltnak.
Ennek a jegyében szűntek meg az alaki érvénytelenségi okok, illetve került
ki a szabályozásból az a korábbi lehetőség, amely szerint a vőlegény az anya­
könyvvezető előtt elismerhette menyasszonya olyan gyermekét, aki vonat­
kozásában „üres” volt az apai jogállás. Más változásokat egyéb jogterületek
módosulásai indokoltak: megváltoztak a cselekvőképességi rendelkezések,
továbbá az anyakönyvi szabályozás is átalakult.

3. A házasság és a házassági életközösség joghatásai

A házasság új, más családi állapotot keletkeztet, s ennek következményeit


a jogalkotó is levonja: az érvényes házasságból jogok és kötelezettségek széles
rendszere jön létre. Ezek részben a házasfelek személyéhez kötődnek, részben
pedig vagyoni jellegűek, bár vannak olyan jogok, illetve kötelezettségek is,
amelyek pontos kategorizálása nehézkes.

aj Személyi jellegű joghatások

A joghatások A személyi jellegű joghatások közé tartozik a házasélet ügyeiben való döntés,
köre az együttműködési és támogatási kötelezettség, a hűség kötelezettsége, a lakó­
hely megválasztása, továbbá a névviselés. Ami a szülő-gyermek kapcsolatot
illeti, ennek kérdései, a jogok és kötelezettségek régóta nem függnek attól, hogy
a szülők házasságban élnek-e, következésképpen ezt a Ptk. - ahogyan korábban
a Csjt. - nem a házassággal kapcsolatos joghatások körében tárgyalja.
Az ugyanakkor a házassághoz mint intézményhez kötődik, hogy miként
keletkezhet a házasságban élő szülők szülői státusza. Az anyaság vélelme
tekintetében nincs különbség, az apaság vélelme tekintetében - legalább­
is érdemben - szintén nincs; az emberi reprodukcióra irányuló eljárásokat
igénybe vehetik a házastársak; az örökbefogadás körében azonban helyzetük
kifejezetten privilegizált.
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 33

Bár a fenti joghatásokat a Ptk. tárgyalja, a jogok és kötelezettségek jelen­


tős része nem esik a jogi szabályozás körébe, azokat a házastársak maguk
alakítják.14

Ptk. 4:25. § [Közös és önálló döntési jog] KÖZÖS DÖNTÉS

A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket - DÖNTÉS

érintő ügyekben önállóan, de a család érdekére figyelemmel döntenek. A CSALÁDFA

Döntéseik soránfigyelembe kell venniük gyermekük és egymás érdekeit is. TEKINTETTÉL

Ptk. 4:24. § [Együttműködési és támogatási kötelezettség] a szolidawas

(1) A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak; kötelesek közös céljaik kötelezettsége

érdekében együttműködni és egymást támogatni.


(2) A támogatási kötelezettség törvényben meghatározott esetben a házas­
ságfelbontását követően is fennáll.

Noha a szolidaritás kifejezése nem szerepel a Ptk.-ban, valójában mind a hűség,


mind a támogatás, valamint az együttműködés követelménye ezt a morális köte­
lezettséget fogalmazza meg. A Ptk. kiemeli azt, hogy adott esetben a házastár­
sak szolidaritási kötelezettsége a házasság után is fennmarad. Ez a házastársi
tartás keretei között valósulhat meg.

Ptk. 4:26. § [A lakóhely megválasztása] Lakóhely

A házastársak a lakóhelyüket egymással egyetértésben választják meg. megválasztása

Kétségkívül a házasságkötéskor válaszható név viselésének módozatait szabá- névviselés

lyozza legrészletesebben a személyi joghatások körében a Ptk., s ezek a rendel­


kezések követik a Csjt. 2004 januárjától hatályos szabályait. A házasság után
választható név viselésének joga, a „házassági név” társadalmilag magasra
értékelt jellege jól kifejezésre jut az anyakönyvi jogszabály rendelkezésében.

At. 43. § (1) Hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban, nyilvántar­


tásban a magyar állampolgár az anyakönyv szerint őt megillető születési
vagy házassági nevet viseli.
(2) Az anyakönyvbe azt a születési és házassági nevet kell bejegyezni, amely
az érintett személyt a bejegyzés alapjául szolgáló esemény időpontjában
megillette.
At. 47. § (1) A házassági név az a név, amely az érintettet az anyakönyvi
bejegyzés alapján megilleti.

‘ Uo. 21. o.
34 Házasság

A házassági név az a név, amelyet a személy a házasságával „megszerez”,


ereje gyakorlatilag a születési név súlyával egyenlő. Az At. is utal arra, hogy
a házassági név a Ptk. szabályai szerint alakítható ki.

A FELESÉG NEVE Ptk. 4:27. § [Névviselés a házasságban]


(1) A feleség a házasságkötés után, választása szerint viseli
a) a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét;
b) aférje teljes nevét a házasságra utaló toldással, amelyhez hozzákapcsol­
hatja a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét;
c) aférje családi nevét a házasságra utaló toldással és ehhez a születési nevét
vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét hozzákapcsolja; vagy
d) a férje családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.

A FÉRJ NEVE Ptk. 4:27. § [Névviselés a házasságban]


(2) A férj a házasságkötés után, választása szerint viseli
a) a születési nevét vagy a házasságkötés előtt közvetlenül viselt nevét; vagy
b) a felesége családi nevét, hozzákapcsolva saját utónevét.

Házassági név Ptk. 4:27. § [Névviselés a házasságban] (3) A férj, illetve afeleség a házas-
: ságkötés után házassági névként kettőjük családi nevét is összekapcsolhat­
ja, hozzáfűzve a saját utónevét. Az összekapcsolt házassági név családi
nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet.
(4) Az (1) bekezdés b)-d) pontjában, a (2) bekezdés b) pontjában, valamint
a (3) bekezdésben meghatározott esetben a házastársak közös házassági
nevet viselnek.
(5) A (3) bekezdésben foglalt kivétellel csak az egyik házasuló veheti fel
házassági névként a másik családi nevét.

A házassági - azaz összekapcsolt közös - név viselésének lehetőségét részben


maga a Ptk. is korlátok közé szorítja, részben pedig az At. tartalmaz további
rendelkezéseket. Megállapítja, hogy amennyiben az egyik vagy mindkét há­
zastárs születési családi neve vagy előző házassági nevének a családi nevek­
ből képzett része kéttagú, a házastársaknak nyilatkozniuk kell arról, hogy
a Ptk.-ban ennek megfelelően meghatározott névviselési forma keretében
melyik két családi nevet kívánják összekapcsolt házassági névként viselni.
Ennek a névviselési formának a használata napjainkban alakul ki.
Döntés

a házasság Ptk. 4:27. § [Névviselés a házasságban]

I
ALATTI NÉVVISELÉS
(6) A házasulok az (l)-(3) bekezdés szerinti névviselésről megegyezhetnek.
KÉRDÉSÉBEN
Megegyezés hiányában a házastársak a házasságkötést megelőzően viselt
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 35

nevet viselik tovább, kivéve, ha a feleség az (1) bekezdés b) vagy c) pontjá­

S
ban foglalt házassági nevet viseli.

A jövendőbeli házastársak nem kötelesek dönteni a névviselés kérdésben,


amennyiben nem egyeznek meg, mindketten a korábban viselt nevüket hasz­
nálják tovább. A Ptk. itt azért differenciál, mert ez a korábban viselt név lehet
születési név, de egy másik, korábbi házasságból „fennmaradt” név is. Annak
nincs.akadálya, hogy valaki a korábbi házasságban „megszerzett” családne­
vet viselje tovább, annak azonban igen, hogy ha a nevében még a korábbi
házastárs nevének -né toldatos változatát viseli, akkor az egy újabb házasság­
ban is fennmaradjon.

Ptk. 4:27. § [Névviselés a házasságban]


(2) A házassági név családi nevekből képzett része egy- vagy kéttagú lehet.
A kéttagú házassági név családi nevekből képzett tagjait kötőjel köti össze.
(3) Ha az egyik vagy mindkét házastárs születési családi neve vagy az elő-
\ j ző házassági nevének a családi nevekből képzett része kéttagú, a házas-
i társaknak nyilatkozniuk kell arról, hogy melyik két családi nevet kívánják
összekapcsolt házassági névként viselni.

A házasságban élő férfi és nő szülői státusza a közös gyermek vonatkozásá­ Szülői státusz

ban többféle módon keletkezhet - valamennyi partnerkapcsolat közül ez vált­ KELETKEZÉSE

ja ki e téren (is) a legteljesebb joghatásokat. Az apasági vélelmek sorában az A HÁZASSÁGHOZ

első annak az apának az apasági vélelme, aki az anyával - a Ptk.-ban ponto­ KAPCSOLÓDÓAN

san meghatározott időszakban - házasságban állt.

Ptk. 4:99. § [Házassági köteléken alapuló vélelem]


(1) A gyermek apjának -hae törvény eltérően nem rendelkezik - azt a férfit
kell tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzást idejének kezdetétől
a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házas­
sági kötelékben állt. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem
érinti.

Jóllehet az apasági vélelmek között joghatásukat tekintve nincs különbség,


elsődleges a házasságon alapuló apasági vélelem. Ahhoz, hogy ez a vélelem be­
álljon, a házastársaknak nem kell házassági életközösségben élniük - a puszta
kötelék fennállása maga után vonja az apaság vélelmét.

Eütv. 167. § (1) Reprodukciós eljárás házastársi vagy különneműek kö­


zötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, amennyiben
36 Házasság

bármelyfélnélfennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcsolat­


ból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem szár­
mazhat.

A házastársak emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásban vehetnek


részt, ez többek között az in vitro (testen kívüli) mesterséges megtermékenyí­
tést és embrióbeültetést, illetve a mesterséges ondóbevitellel történő mester­
séges megtermékenyítést jelentheti.
A házastársaknak rendelkezésre áll a közös gyermekké fogadás intézmé­
nye, amely azt jelenti, hogy mindketten szülei lehetnek egy gyermeknek, aki
vagy mindkettejük számára idegen, vagy egyiküknek vér szerinti, a másik
házastársnak pedig örökbefogadott gyermeke. Ez a lehetőség nem illeti meg
az élettársakat.

b) Vagyonjogi hatások

a vagyonjogi A házassághoz kapcsolódó vagyonjogi hatások köre részben tágabb, részben


hatások köre lényegesen részletesebben szabályozott. Ide sorolható a közös háztartás fenn­
tartása, a házastársi tartás, a házassági vagyonjog és a házastársi lakáshaszná­
lat. A vagyonjogi hatások a házasság megkötésekor - illetve a házassági élet­
közösség létesítésekor - beállnak, ugyanakkor, amíg a házastársak együtt
élnek, jogi problémákkal (legalábbis egymás közötti viszonyukban) nem vagy
kevésbé kell számolni, illetve ezek a problémák rendszerint a felek magán­
szférájában maradnak. A vagyonjogi kérdések tipikusan a házasság felbontá­
sakor jutnak jelentőséghez és vezetnek perekhez.

Vagyoni Ptk. 4:34. § [A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése]


viszonyok (1) A házasulok és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a há­
SZERZŐDÉSSEL zassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződéssel ren­
VALÓ RENDEZÉSE dezhetik.
(2) Ha a házassági vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, a házas­
társak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyon­
közösség (törvényes vagyonjogi rendszer) állfenn.

A Ptk. a házasság alatti vagyoni viszonyok tekintetében első helyen hangsúlyoz­


za azt, hogy a házasságkötés előtt állók és a házasok arra az időtartamra,
amíg közöttük az életközösség fennáll, vagyoni viszonyaikat ún. házassági
vagyonjogi szerződéssel rendezhetik. A „házassági vagyonjogi szerződés”
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 37

csak ezt a fogalomkört fedi. Amennyiben a házastársak ilyen szerződést nem


kötnek, az életközösség megkezdésével beáll közöttük a házastársi vagyon­
közösség mint törvényes házassági vagyonjogi rendszer hatálya.

Meghatározó jelentősége van annak, hogy a házasságkötést követően, az élet­ Házastársi

közösség idejére megváltozik a házastársak vagyonjogi helyzete. Ahhoz, hogy VAGYONKÖZÖSSÉG

a házastársi vagyonközösség létrejöjjön, nincs szükség a házastársak meg­ KELETKEZÉSE

állapodására, nyilatkozatára, ez a vagyonközösség minden egyéb jogcselek­


mény nélkül létrejön az alábbi feltételek mellett:
- a felek között fennáll az érvényes házasság,
- a házastársak életközösségben élnek és
- nem kötöttek eltérő tartalommal házassági vagyonjogi szerződést.
(A fenti feltételek főszabályként érvényesülnek, azaz kivételek vannak,
mind a házasság érvényességének, mind az életközösség házassági jellegének
szükségessége alól.)

Ptk. 4:44. § [Költségek és kiadások viselése] KÖZÖS HÁZTARTÁS

(1) A (...) közös háztartás költségeit, a házastársak és a közös gyermek FENNTARTÁSA -

megélhetéséhez és felneveléséhez szükséges kiadásokat elsősorban a közös TARTÁS

vagyonból kellfedezni.
(2) Ha a közös vagyon az (1) bekezdésben megjelölt költségeket és kiadáso­
kat nem fedezi, azokhoz a házastársak különvagyonukból, azok arányában
kötelesek hozzájárulni. Ha csak az egyik házastársnak van különvagyona,
a költségek kiegészítéséhez szükséges összeget neki kell rendelkezésre bo­
csátania.

A Ptk. a közös háztartás fenntartásának kötelezettségét a házastársak közös


kötelezettségévé teszi, az ún. közös vagyonból kell annak költségeit fedezni.
Noha a gyermekkel szembeni kötelezettségeket a Ptk. külön (is) részletesen
rendezi, a közös gyermek nevelésének költségeiről itt is szól. Megjegyezzük,
hogy amíg a házastársak életközösségüket és közös háztartásukat fenntartják,
rendszerint nem a Ptk.-ra tekintettel tartják fel a közös otthont, illetve fede­
zik a háztartással együtt járó költségeket. Ettől eltérően is megállapodhatnak,
ehhez nyilván nincs szükség alakszerűséghez kötött megállapodásra, bár ezek
a megállapodások könnyen megkérdőjelezhetőek a házasság felbontása esetén.
Noha a Ptk. kifejezetten nem említi, a házastársi vagyonközösség lényegéből
is következik az, hogy a kenyérkereső munka és a háztartásban, gyermek­
nevelés terén végzett munka egyenértékű. Amennyiben az egyik házastárs
otthon tevékenykedik, nyilván nem keresményével járul hozzá elsősorban
38 Házasság

a közös háztartás fenntartásához. Ez egyik fő esete lehet a Ptk.-ban rögzített


szabálytól való eltérésnek.15
Ezen rendelkezések csak az életközösségüket fenntartó házastársakra
vonatkoznak. Az életközösség fenntartása melletti „különélés” olyan állapot,
amely során - bár a házastársak nem töltenek minden napot, hetet együtt - az
összetartozás érzése továbbra is fennáll. A különélést (vagy részleges külön­
élést) objektív okok indokolják (például tanulmányok folytatása, távolabbi
munkahely, gyógykezelés).
A közös háztartás fenntartása jelenti az életközösség fenntartása alat­
ti tartási kötelezettséget, bár ez utóbbi könnyebben értelmezhető különélő
házastársak, illetve olyan házastársak esetén, akik már felbontották a köte­
léket. Ahogyan azonban a házastársak támogatni kötelesek egymást, úgy
tartási kötelezettségük is fennáll; a közös háztartás fenntartása, a mindennapi
életvitel kiadásairól való gondoskodás jelentheti ezt.16

a házasság Ami az érvényes házasság követelményét illeti, az nem feltétlenül áll fenn,
fennállásának hiszen mind vélt, mind olyan egyoldalúan vélt házasság esetén, ahol a jóhi-
kóvetclménye szemű házastárs a házassági vagyonjogi jogkövetkezmények beállása mellett
dönt, ugyanezek a joghatások érvényesülnek.
A fenti eset ritkán okoz problémát, annál gyakoribb az, hogy a házas­
társak életközösségüket hamarabb megkezdték, már a házasságkötés előtt.
Amennyiben a házasság előtt élettársakként éltek együtt, a házastársi vagyon­
közösség nem veszi hamarabb kezdetét, és ennek nincs is feltétlenül jelentősé­
ge, amennyiben a házastársak nem bontják fel házasságukat. Ez utóbbi eset­
ben azonban az ítélkezési gyakorlat által követett felfogást normaszintre emelő
Ptk. szerint vagyonjogi jelentőséghez jut az azt megelőző élettársi viszony.
Emögött az a megfontolás állt, hogy amennyiben a házastársak az élettársi
együttélés alatt szerzett közös vagyont a későbbi házasság fennállása alatt is
közösen használják, ez ráutaló magatartásként értékelhető, melyből arra lehet
következtetni, hogy ezt a vagyont a házastársi vagyonközösség részévé kíván­
ták tenni.

Ptk. 4:35. § [A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya]


(1) A törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályo­
sul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek
. együtt.

15 Uo. 23-24. o.
16 Pap: A magyar családi jog. 82. o.
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 39

Ahhoz, hogy a házastársi vagyonközösség létrejöjjön, házassági életközös­ Házassági

ségre van szükség, a házastársak tényleges együttélésére. Ezt a Ptk. nem defi­ ÉLETKÖZÖSSÉG

niálja, az ítélkezési gyakorlatban ugyanakkor kialakult az a feltételrendszer,


amely mellett az életközösség fennállónak tekintendő. (A vagyonjogi perek­
ben ez komoly vita tárgya lehet.)
Az életközösség fennáll, amennyiben
- a házastársak közös háztartásban élnek,
- fennáll közöttük az érzelmi közösség, a bensőséges személyes kapcsolat;
- fennáll a gazdasági közösség is, közös célok vezérlik őket;
- az együvé tartozás, összetartozás, illetve ennek szándéka harmadik sze­
mélyek előtt is nyilvánvaló.
Bár valamennyi fenti feltétel vizsgálat tárgya, nem feltétlenül szükséges
valamennyi elemnek az együttes fennállása ahhoz, hogy az életközösség
megállapítható legyen. Különös jelentősége van azonban annak, hogy vala­
mely feltétel hiánya esetén miként áll fenn a többi feltétel; azok elég alapul
szolgálnak-e az életközösség megállapíthatóságához. Valamennyi ügyben az
eset egyedi körülményeire tekintettel lehet ezt megállapítani. Ez nem könnyű
feladat, hiszen a házastársak élete részben a magánszférában zajlik.
Nem ritkán fordul elő a közös háztartás legalább részleges hiánya, ameny-
nyiben objektív oknál fogva a házastársak nem megszakítás nélkül laknak
együtt; amennyiben azonban ennek a megszakadásnak objektív oka van, az
életközösség fennáll. Az ítélkezés során nagy súlyt helyeznek a házastársak
szándékának vizsgálatára, annak megállapítására, hogy fennállt-e a kölcsö­
nös szándék az életközösség fenntartására.17

Ptk. 4:35. § [A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya] Vélelem

A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell. A HÁZASSÁGI

ÉLETKÖZÖSSÉG

Már az ítélkezési gyakorlatban is töretlenül érvényesült az életközösség meg­ FENNÁLLÁSA

kezdéséhez fűződő vélelem, amely beemelésre is került a Ptk.-ba. Ennek értel­ MELLETT

mében vélelmezni kell azt, hogy a házasságkötéssel a házassági életközösség


is kezdetét vette. Ezzel szemben bizonyíthatja az ebben érdekelt fél azt, hogy
íz életközösség valójában nem kezdődött meg, vagy az csak később kez-
iödön el. Ennek oka lehet az, hogy a házastársak egyáltalán nem kívántak
e etközösséget létesíteni, de az is, hogy valamely, személyükben - legalább
Jgyikük személyében rejlő okból - nem kezdték meg az együttélést.

- : András: Házasság ■. zc - -.-zras szer< A zsaáz.cc <ez_<;~,-.-e.


40 Házasság

A HÁZASSÁGI Ptk. 4:35. § [A vagyonjogi rendelkezések időbeli hatálya]

I
ÉLETKÖZÖSSÉG (2) Az életközösség átmeneti megszakadása a törvényes vagy a szerződés­
FOLYAMATOSSÁGA ben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha
afelek között vagyonmegosztásra került sor.

A mindennapi házassági életközösségekben nem ritkán előfordul az, hogy


a házastársak együttélése megszakad ugyan, később mégis helyreáll. Az élet­
közösség megszűnése alatt a végleges megszűnést értjük, míg a megszaka­
dás értelemszerűen átmeneti. A konkrét helyzettől függ, hogy az az időszak,
amelyet a felek külön töltöttek, megszakadásnak minősült-e. Mindez nem
kérdés, ha vagyoni viszonyaikat az életközösség felszámolásakor (amelyről
esetleg csak később derül ki, hogy jogilag megszakadásnak vagy megszűnés­
nek minősül) rendezik.

Házassági Ptk. 4:63. § [A házassági vagyonjogi szerződés tartalma]


vagyonjogi (1) Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulok és a házastársak maguk
SZERZŐDÉS határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyon­
közösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük
időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell.
(2) A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott
részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és
eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályai­
tól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja.

a szerződés A Ptk. egyik legjelentősebb változtatása a Csjt. rendelkezéseivel összevetve,


célja hogy a korábbiaknál sokkal szélesebb körben rendel kezik a házassági vagyon­
jogi szerződésről; ez a lehetőség egyébként 1986 óta illeti meg a házastársa­
kat. A szerződés megköthető a házasság megkötése előtt, illetve fennállá­
sa alatt is. Ez a megállapodás nem azt a célt szolgálja, hogy a házastársak
felleltározzák, milyen vagyontárgyak voltak a tulajdonukban az életközösség
megkezdése előtt (azok főszabályként a különvagyon részét képezik), hanem
az, hogy előre, a jövőre nézve megegyezzenek abban, milyen szabályokat
kívánnak a Ptk. keretei között a maguk részére - életközösségük idejére -
meghatározni.

házassági A magyar családjog egyetlen törvényes házassági vagyonjogi rendszert szabá-


vagyonjogi lyoz, ugyanakkor a házastársi vagyonközösség mellett egyéb házassági vagyon-
rendszerek jogi rendszerek is léteznek. A Ptk. - meghatározó újításként - két rendszer
mintaszabályait is tartalmazza. Szerződéssel ugyanakkor - bizonyos korlátok kö­
zött - akár egyéb, a Ptk.-ban kifejezetten nem említett rendszerek is kiköthetők.
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 41

A házassági vagyonjogi rendszerek között annak függvényében teszünk


különbséget, hogy milyen mértékben tekintik a családot, a házastársakat
egységként, illetve mennyiben tekintik a házastársakat önálló, bár életközös­
ségben élő személyeknek. Azok a rendszerek, amelyek a család egységére
építenek, azzal számolnak, hogy a házasságok tartósan állnak fenn, s a házas­
társak azt tekintik életük, gazdálkodásuk meghatározó keretének - ezen
rendszerekben kevésbé fontos az egyén. Az autonómiát figyelembe vevő
vagyonjogi rendszerek ezzel szemben a házasságot kevésbé tekintik minden
egyebet meghatározó keretnek. (Természetesen nem elsősorban az ebben való
döntés határozta meg azt, hogy egyes országokban mely vagyonjogi rendszer
a ma hatályos rendszer, hiszen ez hosszabb idő alatt, évszázadok gazdasági­
társadalmi eseményei és változásai során alakult ki, több okra visszavezet­
hetően, de a szemléletmód különbözősége jól megfigyelhető.)

A házastársak közösségét helyezi előtérbe a vagyonközösségi rendszer, amely- a vagyon-

nek keretei között a házastársak vagyona minél teljesebb mértékben közös közösség

vagyon lesz: azoknak a vagyoni elemeknek egy részében is, amelyek a házas- rendszere

ságkötéskor a házastársak tulajdonában voltak, és azoknak az elemeknek


a nagy része is, amelyeket a házasság fennállása során szereznek. Olyan va­
gyonközösségi rendszerek nem jellemzőek, amelyekben a házastársaknak ne
lenne különvagyonuk.

Ellentéte a fentinek a házastársak vagyonát minél nagyobb mértékben elkü- Avagyon-

lönítő rendszer, amely kifejezetten a házastársakra mint a házasságot létreho- elkülönítés

zó két önálló személyre tekint. Ez utóbbi - tiszta formájában - az ún. teljes rendszere

vagyonelkülönítés rendszere, amely szerint mind a házastársak házasság előtt


meglévő, mind a házasság során szerzett vagyona különvagyon lesz, mindkét
házastársnak a saját különvagyona. Bár ez létező és gyakori megoldás - nem
feltétlenül nálunk -, a családjogi és egyéb polgári jogi rendelkezések rendsze­
rint kompenzálják a házastársak keresete, vagyoni helyzete közötti (adott eset­
ben nagy) különbségekből származó sérelmeket, s a család érdekében védenek
bizonyos különös jelentőségű vagyontárgyakat (például a közös otthont).

Több olyan vagyonjogi rendszer ismert, amelyek átmenetet jelentenek a fenti „Vegyes"

két helyzet között, s ennek megfelelően értékelik a család egységét, de azt is, vagyonjogi

hogy a házasságban két önálló személy él együtt. Korábban létezett - napjaink rendszerek

európai országaiban már nem - a római jogból eredeztethető dotális rendszer,


illetve a vagyonon fennálló igazgatási közösség. Ilyen a napjainkban leggyako­
ribb két vagyonjogi rezsim, a közszerzeményi rendszer és a házastársi vagyon­
közösség rendszere. A magyar Ptk.-ban szabályozott rendszer is annyiban
42 Házasság

inkább „vegyes” rendszernek tekinthető, hogy a házastársaknak közös vagyo­


nuk mellett viszonylag nagyobb arányban keletkezik különvagyonuk is.

A házastársi A házastársi vagyonközösség a közös tulajdon sajátos formájának tekinthe-


vAGYONKözössÉG tő,18 amelyre jellegénél fogva a Ptk. rendelkezéseitől eltérő szabályok vonat-
lényegi elemei koznak - a közös tulajdon általános szabályai nem lennének megfelelően
alkalmazhatóak a házastársi vagyonközösségre mint családjogi jelenségre.”
A vagyonközösség több alvagyonból áll, részben a közös vagyonból, rész­
ben pedig a házastársak különvagyonából. A Ptk. alapján elsődlegesen közös
vagyon keletkezik, s emellett van a házastársaknak különvagyonuk.

Ptk. 4:37. § [A házastársi közös vagyon]


(1) Házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tar­
toznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség
fennállása alatt együtt vagy külön szereznek.
(3) A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arány­
ban illeti meg.
(4) Nem tartoznak a közös vagyonba azok a vagyontárgyak, terhek és tar­
tozások, amelyek különvagyonnak minősülnek.

A 4:37. § a házastársi közös vagyon címet viseli, de lényegében a házastársi va­


gyonközösség mint rendszer lényegét is demonstrálja: amennyiben a házas­
társak ebben a vagyonjogi rendszerben élnek, mindaz a vagyon, amelyet
a vagyonközösség fennállása alatt szereznek, főszabályként közös vagyon.
Az (1) és a (4) bekezdések szorosan összetartoznak, azaz alapvetően közös
vagyon keletkezik, de nem tartozik a közös vagyon körébe az, ami a házastár­
sak különvagyona. A Ptk. egyértelműen tartalmazza a korábban csak az ítél­
kezési gyakorlatban követett megoldást: a vagyon nemcsak aktívákat, hanem
passzívákat is jelent, azaz a házastársak közös vagyonát vagy éppen különva­
gyonukat terhelő adósságokat is.
A házastársi vagyonközösség dologi hatályú szerzeményi közösség,20
legalábbis a közös vagyon tárgyaira nézve. A dologi hatály következik
abból, hogy a közös vagyon annak megszerzésekor, a tulajdonjog keletkezé­
sekor közös. A szerzeményi közösség abból adódik, hogy mindkét házastárs
szerzése - főszabályként - a közös vagyont gyarapítja. Ennek megfelelően
az egyik házastárs szerzeményével házastársát is gazdagítja, s fordítva; ez

’8 Lenkovics Barnabás: A dologi jog vázlata. Budapest, 1995. 178. o.


19 Nizsalovszky: A család Jogi rendjének alapjai. 344. o.
20 Pap Tibor: Magyar családjog. Átdolgozta: Somfainé Filó Erika. Budapest, 1979. 188. o.
Aházasság és a házassági életközösség joghatásai 43

a gyarapodás pedig a közös vagyonban való részesedés jellegénél fogva dologi


jellegű; a házastárs a szerzéskor tulajdonossá válik. Ez akkor is érvényesül,
ha a közhiteles nyilvántartás csak az egyik házastárs tulajdonszerzését bizo­
nyítja - a másik házastárs is tulajdonos lesz a törvény erejénél fogva keletke­
ző vagyonközösség alapján.

A házastársak vagyoni helyzetét a házassági életközösség kezdetétől - hacsak A KÖZÖS VAGYON

szerződéssel nem rendelkeztek másként - házastársi vagyonközösség rendsze­ MINT főszabály:

re határozza meg, ennek jelentősége azonban számos esetben akkor mutatkozik A KÖZÖS VAGYON­

meg igazán, amikor a házasság felbontására kerül sor. Az együttélés folyamán HOZ TARTOZÁS

nem feltétlenül mindennapi kérdés az, hogy mely vagyoni elem melyik alva- VÉLELME

gyonnak a része: a közös vagyonba tartozik, vagy valamely házastárs külön­


vagyonába, illetve a vagyoni elem milyen hányadát tekintve közös vagyon, és
mennyiben különvagyon.
Ezzel együtt mégis lehet ennek súlya harmadik személyek irányában.
A házassági életközösség folyamán is léteznek ezek az alvagyonok (termé­
szetesen, amennyiben van közös vagyon, illetve van bármelyik vagy mindkét
házastársnak különvagyona). Míg korábban a Csjt. nem rendelkezett arról,
hogy valamely vagyontárgy kétség esetében melyik alvagyonnak a része, az
ítélkezési gyakorlatban hamar kialakultak az ezt rendező vélelmek, a Ptk.
pedig kifejezetten tartalmazza is ezeket.
Azzal a vélelemmel harmóniában, amely szerint az életközösség a házasság­
kötéskor kezdetét veszi, s a közös vagyon főszabály jellegén alapulva a közös
vagyon vélelme is fennáll. Ennek megfelelően az adott vagyontárgyról azt
kell vélelmezni, hogy az a közös vagyon része, s ezzel szemben bizonyíthatja
- vita esetén - bíróság előtt bármelyik házastárs az ellenkezőjét.

Ptk. 4:40. § [A közös vagyonhoz tartozás vélelme]


(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a vagyonközösség fennállá­
sa alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról azt kell
vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak.
(2) A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra vagy valamelyik
házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell
vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt.

A közös vagyoni jelleg mellett vélelem áll fenn arra nézve is, hogy a vagyon­
tárgyon egyenlő arányban szereztek tulajdonjogot. Ezzel szemben ismét
bármelyik házastárs bizonyíthatja az eltérő arányú szerzést.
Mindazonáltal a közös vagyon a házastársi vagyonközösség jogilag nehe­
zen kezelhető része: problémákat okoz az, hogy bár a házastársak osztatlan
44 Házasság

közös vagyonnal rendelkeznek, a két házastárs mégis különálló személy, és


nem feltétlenül minden esetben működnek együtt, egységként.

a közös vagyon A Ptk. a közös vagyon elemeit nem sorolja fel, csak néhány vagyoni elem vo-
egyes elemei natkozásában jelöli meg (a házastársak különvagyonát tárgyaló § címe alatt)
a közös vagyonhoz tartozást; ezek az alábbiak:

Ptk. 4:38. § [A házastárs különvagyona]


(2) A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösségfennál­
lása alatt a kezelési, fenntartási költségek és a terhek levonása után fenn­
marad, közös vagyon.
(3) Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös
életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy
helyébe lép, ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik.

A közös vagyontárgyainak részletezése során a gyakorlat szempontjaira vagyunk


tekintettel,21 a leggyakoribb vagyoni elemeket említjük, újra utalva arra, hogy
a vagyontárgy közös vagyoni jellege a házastársak között vita esetén, így első­
sorban a házasság megszűnésekor jut jelentőséghez (akár élők között bontás­
sal, akár bármelyik fél halálával ért véget a házasság). Bármelyik házastársnak
harmadik személlyel fennálló vitája esetén hasonlóképpen jelentősége lehet
annak, hogy valamely vagyontárgy, vagyoni értékű jog a közös vagyon vagy
a különvagyon része, esetleg alvagyoni keveredés történt.
- A házastársak keresőtevékenységéből származó jövedelem a közös vagyon
része, függetlenül attól, hogy a felek azt milyen jogcímen kapják (munkabér,
megbízási díj, vállalkozói díj, nyugdíj, táppénz stb.). Ez a jövedelem attól
függetlenül gyarapítja a közös vagyont, hogy mindkét házastárs folytatott-e
keresőtevékenységet, illetve hogy jövedelmeik egymáshoz viszonyítva milyen
mértékűek voltak. Ebben a felfogásban kifejezésre jut a magyar házassági
vagyonjognak a házastársi közösséget értékelő attitűdje, továbbá a kenyér­
kereső és otthonteremtő tevékenység egyforma értékelése.
- Főszabályként a házastársak vagyonának értéknövekedése is mindkét
házastárs vagyonát, azaz a közös vagyont növeli.
- Valamely vagyontárgy, vagyoni elem felett a tulajdonjog ellenszolgáltatás
fejében, átruházással történő megszerzése, feltéve hogy a szerzés nem a kü­
lönvagyon terhére történt. A tulajdonjog tipikusan adásvételi szerződés alap­
ján száll át (a tulajdonjog megszerzésének egyéb feltételei mellett). Ez esetben
a jogcím keletkezése időpontjának van jelentősége. Amennyiben a szerződés

21 Kóros: Házassági vagyonjog. 146. sk. o.


A házasság és a házassági életközösség joghatásai 45

megkötésére az életközösség alatt került sor, a vagyontárgy a közös vagyon


részét képezi.
- Bármelyik házastárs ingyenes szerzése is a közös vagyont gyarapítja,
amennyiben az nem öröklés vagy ajándékozás útján került a házastárs tulaj­
donába. Ide sorolható a nyeremény, illetve az állam által nyújtott kedvezmé­
nyek is.
- A közös vagyon helyébe lépett érték, továbbá a közös vagyonba utalt va­
gyontárgy szintén a közös vagyont gyarapítja. Ami a közös vagyonba utalást
illeti, ez - különösen kisebb értékű vagyontárgyak esetén - korántsem feltét­
lenül jelenti az írásban vagy szóban történő megállapodást, hiszen nem idegen
személyek, hanem házastársak között, a saját belső jogviszonyukban és élet­
közösségük fennállása során kerül sor a közös vagyonba utalásra, azaz a meg­
térítési igény érvényesítéséről való lemondásra. Ennek megfelelően leginkább
a ráutaló magatartással történő közös vagyonba utalás valósul meg.
- A megszerzett vagyoni értékű jog szintén a közös vagyonba tartozik; itt
említhető a haszonélvezet, illetve a használat joga,22 de ezeknek a jogoknak
a tárháza rendkívül nagy.

A közös vagyonnak az aktívumok mellett a passzívum is része. A KÖZÖS


VAGYONBA

Ptk. 4:37. § [A házastársi közös vagyon] TARTOZÓ ADÓSSÁG

(2) A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak ter­


hei és-hae törvény eltérően nem rendelkezik - közösen viselik a bárme­
lyik házastárs által a vagyonközösségfennállása alatt vállalt kötelezettség­
ből eredő tartozásokat.

Az életközösség előtt keletkezik ugyan, de a közös vagyont terheli a törvényen


alapuló tartási kötelezettség (így bármelyik házastársnak az öt a tőle különélő
gyermekével kapcsolatban fennálló tartásdíj-fizetési kötelezettsége). A Ptk.
- a Csjt.-től eltérően - kifejezetten kitér az adósságok, tartozások kérdésé­
re. Azt, hogy mely tartozások a különvagyon részei, a Ptk. meghatározza;
ami nem különvagyoni tartozás, az a közös vagyont terheli. Összességében
a vagyon mind aktív, mind passzív elemeiről elmondható az, ami a házastársi
vagyonközösséget elsősorban jellemzi: mind az aktívák, mind a passzívák
főszabályként a közös vagyont gyarapítják, illetve terhelik, s a kivételekről
akkor van szó, ha azt a Ptk. kifejezetten megjelöli.

22 Uo. 162. o.
46 Házasság

A VAGYONKÖZÖS­ Míg a közös tulajdon általános polgári jogi szabályai szerint a tulajdonostár­
SÉGHEZ TARTOZÓ sak mindegyike jogosult a dolog használatára, ezt nem gyakorolhatja a töb­
VAGYONTÁRGYAK biek sérelmére, s jellemzően megállapodnak abban, hogy pontosan miként
HASZNÁLATA, történik ez a használat, addig a Ptk. az osztatlan közös tulajdon felett mindkét
KEZELÉSE ÉS házastárs használati jogát biztosítja. A családjog rendelkezései arra építe­
FENNTARTÁSA A nek, hogy a házasfeleknek a tulajdonközössége eltér a többi tulajdonostársak
VAGYONKÖZÖSSÉG közösségétől.23
FENNÁLLÁSA

ALATT Ptk. 4:42. § [A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és


kezelése]
(1) A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a rendeltetésüknek
megfelelően bármelyik házastárs használhatja. Ezt a jogot egyik házastárs
sem gyakorolhatja a másik házas társ jogai és jogi érdekei sérelmére.
(2) A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a házastársak közösen
\ jogosidtak kezelni. Bármelyik házastárs igényelheti, hogy a másik házas­
társ járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonkö­
zösséghez tartozó tárgy megóvásához vagy fenntartásához szükségesek.
Az állag megóvására vonatkozó halaszthatatlan intézkedéseket a házas­
társ a másik házastárs hozzájárulása nélkül is megteheti, de köteles erről
házastársát késedelem nélkül értesíteni.
Ptk. 4:44. § [Költségek és kiadások viselése]
(1) A vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével
járó költségeket (...) elsősorban a közös vagyonból kellfedezni.
(2) Ha a közös vagyon az (1) bekezdésben megjelölt költségeket és kiadásokat
nem fedezi, azokhoz a házastársak különvagyonukból, azok arányában köte­
lesek hozzájárulni. Ha csak az egyik házastársnak van különvagyona, a költ­
ségek kiegészítéséhez szükséges összeget neki kell rendelkezésre bocsátania.

Az ítélkezési gyakorlat alapján a fenntartás olyan tevékenységet jelent, ami a do­


log állagának megóvására, visszaállítására irányul; kezelés alatt pedig a fenn­
tartással és a dolog használatával együtt járó egyéb intézkedéseket kell érteni.24
A házastársi vagyonközösség rendeltetésére tekintettel a Ptk. lényegesen
kevesebb kötöttséget tartalmaz, számolva azzal, hogy az életközösség fennál­
lása alatt a kezelés, illetve fenntartás elvégzése, az ezzel kapcsolatos teendők
ellátása nem okoz problémát. Míg a Ptk. különbséget tesz a szótöbbséggel
történő és az egyhangú határozat szükségessége között, addig a Ptk. ilyen
jellegű rendelkezéseket - értelemszerűen - nem tesz.

23 Weiss: Családjogi alapismeretek. 31. o.


24 Körös: Házassági vagyonjog. 203. o.
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 47

Igen gyakori, hogy a házastársak között megszűnik az életközösség, de vagyo­ A VAGYONKÖZÖS­


ni kérdéseiket még nem rendezték. Az életközösség megszűnése a törvény SÉGHEZ TARTOZÓ

erejénél fogva jelenti a vagyonközösség megszűnését is, azaz ezt követően VAGYONTÁRGYAK

már nem keletkezik házastársi közös vagyonuk. Lehetséges azonban, hogy HASZNÁLATA ÉS

a meglévő közös vagyont még nem osztották meg. Miután a házastársak már KEZELÉSE A

nem élnek együtt, a gyakorlat igényei alapján helyesnek mutatkozott ennek az VAGYONKÖZÖSSÉG

időszaknak az önálló szabályozása. MEGSZŰNÉSE UTÁN

Ptk. 4:42. § [A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak használata és


kezelése]
(3) Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő
időben a vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatára és kezelésére
-hae törvény eltérően nem rendelkezik - a közös tulajdon szabályait kell
alkalmazni.

A Ptk. teljesen új rendelkezéseket tartalmaz azon vagyontárgyak használatá­ Sajátos rendel­

ra és kezelésére vonatkozóan, amelyek valamely házastárs foglalkozásának kezések bizonyos

gyakorlásához vagy egyéni vállalkozási tevékenységéhez szükségesek, vagy VAGYONI ELEMEK

ún. üzleti célú vagyonnak minősülnek. Ebben a tekintetben a Ptk. következe­ HASZNÁLATÁRA ÉS

tesen arra törekedett, hogy a házastársak ún. magánvagyonát, illetve az üzleti KEZELÉSÉRE

vagyonukat elválassza egymástól. Az utóbbi tekintetében azt a házastársat


helyezi előtérbe, aki ezt a tevékenységet ténylegesen gyakorolja. A másik
házastárs sem kerül teljesen „kívül”, hiszen érdekeit - kártérítési felelősség
terhe mellett - megfelelően figyelembe kell venni. Ezek a vagyoni elemek
a vagyonközösség részét képezik.

Ptk. 4:43. § [A foglalkozás gyakorlásához szükséges és az üzleti célú


vagyon használata és kezelése]
(1) A vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs foglalkozásának
gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenységefolytatásának céljára szol­
gáló vagyontárgyak használatának és kezelésének joga azt a házastársat
illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozói tevékenységet
folytatja, feltéve hogy a másik házastárs a jogok kizárólagos gyakorlásához
hozzájárult. Hozzájárulásnak minősül, ha a másik házastárs tud vagy tudnia
kell a foglalkozás gyakorlásáról vagy a vállalkozói tevékenység folytatásá­
ról, és azt nem kifogásolja.

Lehetséges, hogy a házastársak egyike olyan foglalkozást gyakorol, amelyhez


különös, jellemzően nagyobb értékű vagyontárgyak szükségesek. Önmagában
az, hogy ezeket a vagyontárgyakat foglalkozása körében csak ez a házastárs
48 Házasság

használja, még nem szünteti meg közös vagyoni jellegüket, sőt, érdemben el
sem válnak a házastársak ún. magán-, azaz nem foglalkozás gyakorlásához
használt vagyonától. Hasonló a helyzet, ha a házastársak egyike egyéni vállal­
kozói tevékenységet folytat. A 2009. évi CXV. tv. szerint természetes személy
végezhet üzletszerű (rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját
gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott) gazdasági tevékenységet egyéni
vállalkozóként. Az egyéni vállalkozói vagyon - ismételten - önmagában attól,
hogy az egyik házasfél üzletszerű gazdasági tevékenységet végez, nem válik
különvagyonná.

Ptk. 4:43. § [A foglalkozás gyakorlásához szükséges és az üzleti célú


vagyon használata és kezelése]
(2) Ha a házastárs egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság tag­
ja vagy részvényese, tagsági vagy részvényesi jogait önállóan, házastár­
sa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja abban az esetben is, ha vagyoni
hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították; az egyéni cég,
szövetkezet vagy gazdasági társaság működésének eredményességéről
házastársát rendszeresen tájékoztatnia kell.

Vannak helyzetek, amikor az ún. üzleti célú vagyon elkülönül a házastársak


magánvagyonától. Az egyéni céget a 2009. évi CXV. törvény rendezi, ebben az
esetben a természetes személy nem saját nevében, hanem az egyéni cég neve
alatt végzi üzletszerű gazdasági tevékenységét. Szintén üzleti célú vagyonról
van szó, ha a házastárs a Ptk. által szabályozott szövetkezet, gazdasági társaság
tagja, illetve - részvénytársaság esetén - részvényese.

(3) A házastársnak az (l)—(2) bekezdésben meghatározott használat és


kezelés és a tagsági vagy részvényesi jogok gyakorlása során a másik
házastárs érdekeit megfelelően figyelembe kell vennie. A kötelezettség
elmulasztásából eredő kárért a házastárs - a szerződésen kívül okozott
kárért való felelősség általános szabályai szerint -felel.

a közös A közös vagyonnal való rendelkezés kérdése a házastársi vagyonközösség


vagyonnal való minden bizonnyal egyik legneuralgikusabb pontja. Míg a polgári jogi tulaj-
rendelkezés donközösség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányadukkal önállóan ren-
a vagyonközösség delkezlictnek, addig ez a rendelkezés értelemszerűen hiányzik a házassági
fennállása alak vagyonjogi szabályok köréből.25

25 Weiss: Családjogi alapismeretek. 31. o.


A házasság és a házassági életközösség joghatásai 49

Ptk. 4:45. § [Rendelkezés a közös vagyonnal a vagyonközösség fennállá­


sa alatt]
(1) A vagyonközösségfennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vo­
natkozó rendelkezést együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával
tehetnek.
(2) Az egyik házastárs által a vagyonközösségfennállása alatt kötött szer­
ződéshez a másik házastárs által megkívánt hozzájáridás nincs alakszerű­
séghez kötve.

A házastársaknak nem feltétlenül együttesen kell eljárniuk az ügyletkötés


folyamán, de feltétlenül szükséges a közös egyetértésük, amely megvalósul
azáltal, hogy az ügyletet megkötő házastárs cselekményéhez a másik hozzájá­
rul, akár előzetesen, akár az ügyletkötést követően. (A közös vagyonba tarto­
zó vagyontárgyak feletti közös rendelkezés joga is együttesen, közös egyet­
értésben illeti meg a házastársakat.)26 A hozzájárulás nem alakszerűséghez
kötött, így megvalósulhat akár írásban, akár szóban, akár ráutaló magatar­
tással.
A hozzájárulás azonban nem minden esetben történik meg, s olyan jogi
helyzet állhat elő, amelyben nemcsak a két házastárs érintett, hanem az ügy­
letet megkötő harmadik személy is. Kérdés, hogy ebben a szituációban kinek
az érdeke követel magasabb szintű védelmet: a hozzájárulását meg nem adó
házastársé, akinek hozzájárulása nélkül rendelkezett a partnere a közös va­
gyonba tartozó vagyontárggyal, vagy annak a harmadik személynek az érdeke,
aki jóhiszeműen, abban a tudatban szerzett (?) tulajdonjogot, hogy a vele szer­
ződő fél tulajdonosa az adott dolognak. Ez utóbbi érdek egyúttal a forgalom­
biztonság követelményének érvényesülését is jelenti.
A Ptk., ahogyan korábban a Csjt., vélelmek útján egyensúlyoz ezen érde­
kek között. Amennyiben az ügylet visszterhes, úgy a forgalombiztonság
követelményét helyezi előtérbe, amennyiben ingyenes, a hozzájárulását meg
nem adó házastárs érdekeit privilegizálja.

Ha az egyik házastárs a másik hozzájárulása nélkül harmadik személlyel Ingyenes

ingyenes ügyletet köt, azaz a harmadik személy ingyenesen szerez, nem kell rendelkezés

és nem is lehet vélelmezni az ügyletkötésben részt nem vevő házasfél hozzá­


járulását. A harmadik személyre hárul a bizonyítás terhe: neki kell bizonyí­
tania a sérelmet szenvedett házastárssal szemben azt, hogy a házastárs az
ügylethez hozzájárult.

- Pap: Magyar családjog. 194. o.


50 Házasság

a családi otthon Ptk. 4:48. § [A közös lakásra és a társasági vagyoni hozzájárulásra vonat­
os k házastárs kozó külön szabályok]
különös védelme A házastárs a vagyonközösség fennállása alatt és annak megszűnésé­
től a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársa hozzájá­
rulása nélkül nem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő,
a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal, és nem bocsáthat
közös vagyontárgyat vagyoni hozzájárulásként egyéni cég, gazdasági tár­
saság vagy szövetkezet rendelkezésére. A másik házastárs hozzájárulását
ezekben az esetekben nem lehet vélelmezni.

Amennyiben az a lakás, amelyben a család, akár a házastársak gyermekkel,


akár gyermek nélkül élnek, közös tulajdonukban van, azaz családi otthonuk,
az egyik házastárs a másik fél hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet vele.
A rendelkezés új, a Csjt.-ben korábban nem szerepelt.
Ha nem is a családi otthont, de az ügyletkötésben részt nem vevő házas­
társ érdekeit védi az a rendelkezés, amely szerint közös vagyontárgyat csak
a másik házasfél hozzájárulásával lehet bevinni egyéni cégbe, gazdasági
társaságba, illetve szövetkezetbe. Ebben az esetben a bevitt vagyontárgy már
elkülönül a házastársak közös magánvagyonától, s sajátos, az egyéni cégre
vagy az adott jogi személyre vonatkozó rendelkezések határozzák meg sorsát.

Visszterhes Arra az esetre, ha a házastárs visszterhes ügyletet köt, a Ptk. összetettebb


rendelkezés rendszert alkalmaz:

Ptk. 4:46. § [A házastárs hozzájárulásának vélelme]


(1) A házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra
kötött visszterhes szerződését - ha e törvény eltérően nem rendelkezik -
a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivé­
ve, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról,
hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá.
(2) Ha a házastárs a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek
fedezése, foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysé­
ge körében kötötte, a másik házastárs akkor hivatkozhat hozzájárulásá­
nak hiányára, ha a szerződést kötő harmadik személynél a szerződés ellen,
annak megkötése előtt kifejezetten tiltakozott.

A Ptk. kifejezett - akár ráutaló magatartással történő - hozzájárulás hiányá­


ban azt a vélelmet állítja fel, hogy a visszterhes ügyletet a másik házasfél
hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni. A vélelmet az ügyletkötésben részt
nem vevő házastárs döntheti meg, de ennél a pontnál jelentősége van az ügylet
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 51

súlyának: a Ptk. különbséget tesz a mindennapi élet szükségleteinek fedezése


körében kötött és az ennél nagyobb súlyú ügyletek között, továbbá a foglalko­
zás gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenység körében kötött ügyletek
tekintetében.
A kisebb jelentőségű ügyletek esetén, továbbá a foglalkozás gyakorlása vagy'
egyéni vállalkozói tevékenysége körében kötött ügyleteknél akkor hivatkozhat
a házastárs harmadik személlyel szemben arra, hogy nem adta hozzájárulását,
ha előtte a harmadik személynél tiltakozott. Ezt az indokolja, hogy ne nehezed­
jen el a forgalom, különösen a csekély jelentőségű ügyletek esetén. A foglalko­
zás űzéséhez használatos vagyontárgyak tekintetében ugyanaz a logika érvé­
nyesül, mint azok használata, kezelése tekintetében. Továbbá, noha a Ptk. ezt
kifejezetten nem említi, a házastársi vagyonközösség rendszere, amelynek
keretei között a most tárgyalt rendelkezések is hatályosulnak, egyik leglényege­
sebb eleme éppen az, hogy mindkét házastárs megteszi a lehető legtöbbet a kö­
zös boldogulás előreviteléért.
A nem kisebb jelentőségű ügyletek esetén ilyen minősített tudomásról
nincs szó - az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs azzal döntheti meg
hozzájárulásának vélelmét, hogy bizonyítja a harmadik személy rosszhisze­
műségét. Ez a szabályozás védi a jóhiszemű harmadik személyt, aki nem tud
arról, és nem is várható el, hogy az adott helyzetben tudjon arról, hogy a vele
ügyletet kötő fél házassági életközösségben, ezen túl házastársi vagyonkö­
zösségben él-e, s az a vagyon, amely felett éppen diszponál, közös vagyon,
valamint hogy olyan ügyletet kötnek-e éppen, amelyhez a másik házastárs
nem adta hozzájárulását.
A harmadik személy részéről a hozzájárulás hiányáról való minősített tu­
domásról beszélhetünk, tekintettel arra, hogy a hozzájárulást nem adó házas­
társnak a vélelem megdöntése érdekében nem egyszerűen azt kell bizonyíta­
nia, hogy nem járult hozzá, hanem azt, hogy a harmadik személy erről tudott
vagy tudnia kellett.27 Különös súlya van a kérdésnek akkor, ha a harmadik
személy az ingatlan-nyilvántartásban bízva szerzi meg olyan, a közös vagyon­
ba tartozó ingatlan tulajdonjogát, amelynek tulajdonosaként az ingatlan­
nyilvántartás csak az egyik házastársat igazolja.

A házastársi vagyonközösség a házastársak közötti viszony, amelynek fenn­ Belső és külső

állásáról harmadik személyek nem feltétlenül tudnak és nem is feltétlenül jogviszony

kell tudniuk - ez a házastársak egymás közötti, ún. belső jogviszonya. elhatárolása

Ha harmadik személlyel kötelmi jogviszonyba kerülnek - gyakran szerződés


útján-megjelenik a fenti belső jogviszony mellett egy ún. külső jogviszony is.

27 Uo. 197. o.
52 Házasság

Ez megmutatkozik a fenti, rendelkezési jogra vonatkozó szabályozásban is, és


még erőteljesebben jelentkezik a felelősség kérdésében.

A FELELŐSSÉG Ptk. 4:49. § [Harmadik személyekkel szembenifelelősség szerződés esetén]


MÉRTÉKE
(1) A közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a harmadik személy-
SZERZŐDÉSKÖTÉS
lyel kötött szerződésből eredő tartozásért a különvagyonával és a közös
ESETÉN 8 vagyon ráeső részévelfelel.

Amennyiben mindkét házastárs részt vett az ügyletkötésben (egyikük sem


egyszerűen a hozzájárulását adta, hanem szerződést kötő félként volt jelen, azaz
polgári jogilag szerződő félnek minősül), mindketten felelnek különvagyonuk­
kal és a közös vagyon rájuk eső részével. Felelősségük ebben az esetben nem
családjogi rendelkezéseken alapszik, hanem a polgári jog szabályain.

A FELELŐSSÉG Ptk. 4:49. § [Harmadik személyekkel szembenifelelősség szerződés esetén]

I
MÉRTÉKE HARMA­
(2) A szerződéskötésben részt nem vett házastársfelelőssége a házastársa által
DIK SZEMÉLLYEL
a hozzájárulásával kötött szerződésért a harmadik személlyel szemben a közös
SZEMBEN vagyonból a tartozás esedékességekor rá eső vagyoni hányad erejéig állfenn.
HOZZÁJÁRULÁS

ESETÉN Ha az egyik házastárs kötötte az ügyletet, a másik pedig hozzájárulását adta,


vagy vélelmezett a hozzájárulása (és adott esetben ezt eredményesen nem dön­
tötte meg), az ügyletet kötő házasfél felelőssége teljes, a másik házastársé azon­
ban járulékos jellegű: különvagyonával nem felel, csak a közös vagyon ráeső
részével.

A HOZZÁJÁRULÁS Ptk. 4:50. § [A házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés joghatásai]


HIÁNYÁNAK Ha a házastárs a másik házastársnak a közös vagyonra kötött szerződésé­
KÖVETKEZMÉNYE hez nem járult hozzá, és hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a véle­
lem megdőlt, a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel. A hozzájá­
rulása nélkül kötött szerződés vele szemben hatálytalan, ha a szerző fél
rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
Ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a rosszhisze­
műséget és az ingyenességet vélelmezni kell.

A Ptk. azon § címe, amely a hozzájárulás hiányára utal, több esetkört fed le az
életközösség fennállása alatt. Lehetséges, hogy a szerződés ingyenes volt (ekkor
a hozzájárulás nem vélelmezhető), vagy a házastársak közös tulajdonában lévő,
az ún. házastársi közös lakást magában foglaló ingatlan tekintetében történt
rendelkezés, vagy közös vagyontárgyat vittek be egyéni cégbe, gazdasági társa­
ságba vagy szövetkezetbe (ekkor a hozzájárulás szintén nem vélelmezhető).
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 53

Lehetséges azonban az is, hogy vélelmezhető volt a házastárs hozzájárulá­


sa, de azt az ügyletben részt nem vevő házastárs megdöntötte, s végül az is,
hogy egyáltalán nem lehetett vélelmezni a házastárs hozzájárulását. Ezekben
az esetekben a szerződés vele szemben hatálytalan, amennyiben a harmadik
személy rosszhiszemű volt (azaz tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a hozzá­
járulás hiányzott), vagy ingyenesen történt a szerzés. Ezt a rendelkezést a Csjt.
korábban nem tartalmazta, de a Legfelsőbb Bíróság ezt a fenti - a fedezetelvonó
szerződés jogkövetkezményeinek mintájára kialakított - gyakorlatot követte.

Ptk. 4:51. § [Harmadik személlyel szembeni helytállás jogalap nélküli Jogalap nélküli

gazdagodás alapján] gazdagodás

Aki házastársának szerződése vagy más kötelemkeletkeztető magatartá­


sa folytán gazdagodott, harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli
gazdagodás szabályai szerint akkor is köteles helytállni, ha a tartozásért
egyébként nem felel.

A jogalap nélküli gazdagodás szabályát arra tekintettel hozza ebbe az össze­


függésrendszerbe a Ptk., mert lehetséges ugyan, hogy a házastárs nem felel
a házastársa által kötött ügyletért, de együttélésük, életközösségük miatt reá
nézve előny származhatott.

Ptk. 4:52. § [A szerződést kötő házastárs felelőssége házastársával szemben] A FELELŐSSÉG


Aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti A HAZASTÁRSSAL

meg, köteles házastársának az ebből eredő kárát a szerződésen kívül oko­ SZEMBEN

zott károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni, azzal, hogy


a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés meg­
felelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen,
ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg.

Hasonló rendelkezést a Csjt. nem tartalmazott, de a Legfelsőbb Bíróság (majd


Kúria) következetesen a megbízás nélküli ügyvitel szabályának mintájá­
ra ítélte meg az egyik házastársnak a másikkal szembeni felelősségét, ameny-
nyiben az utóbbinak az ügyletből kára származott. A Ptk. normaszövegébe
a kialakított ítélkezési gyakorlat került beemelésre.

Minthogy a különvagyon a vagyonközösség rendszerében kivételes jellegű a különvagyon

vagyon, a Ptk. felsorolja, hogy mely vagyoni elemek tartoznak az egyik megjelenése

vagy a másik házastárs különvagyonába. Ez a felsorolás azonban nem


feltétlenül kimerítő jellegű. Bár a Ptk. tekintetbe vette azt, hogy a Csjt.-
ben szereplő különvagyoni vagyontárgyak „listáját” miként tágította,
54 Házasság

értelmezte az ítélkezési gyakorlat, a felsorolás továbbra sem taxatív, hiszen


az egyes esetekben gyakran korábban még nem bíróság elé vitt vagyoni
elemek (így nemcsak vagyontágyak, hanem vagyoni értékű jogok) felől is
határozni kell.

Ptk. 4:38. § [A házastárs különvagyona]


(1) A házastárs különvagyonához tartozik
a) a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy;
b) a házastársi vagyonközösség fennállása alatt általa örökölt vagy részére
: ajándékozott vagyontárgy és részére nyújtott ingyenes juttatás;
c) a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog,
kivéve a vagyonközösségfennállása alatt esedékes dijat;
d) a személyét ért sérelemért kapott juttatás;
e) a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy; to­
vábbá
f) a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe
■■ lépő érték.

A KÜLÖNVAGYON - Az a vagyontárgy, amely már megvan a házastársi vagyonközösség kezde­


ELEMEI tekor, a tulajdonos házastárs különvagyona marad. Ez az időpont a leggyak­
rabban a házasságkötés időpontjával esik egybe. A házasság mint kötelék,
a házassági életközösség és a házastársi vagyonközösség elválhatnak egymás­
tól. így például abban az esetben, ha a házastársak az életközösségük kezdete­
kor nem vagyonközösségben, hanem egy másik vagyonjogi rendszer keretei
között élnek, majd később térnek át a házastársi vagyonközösség rezsimjére.
Az ennek a vagyontárgynak a helyébe lépett érték is megőrzi különvagyoni
jellegét, így ha a különvagyoni és közös vagyonba tartozó vagyoni elemek
keverednek a házassági együttélés során, az a bontáskor (illetve egyáltalán
a vagyonközösség megszűnésekor) sok vitát okozhat.
- Ha bármelyik házastárs az életközösség során örököl, vagy ajándékot
szerez, azaz ezeken a jogcímeken ingyenesen szerez tulajdonjogot, a vagyon­
tárgy a különvagyon része lesz.
Öröklés esetén nem releváns az, hogy az törvényen alapuló vagy végin­
tézkedés alapján történő öröklés; a hagyatékból való részesedés alapján sem
tehető különbség, így a hagyományosként megszerzett vagyon is a külön­
vagyont növeli. Az öröklési szerződéssel szerződéses örökösként szerzett va­
gyon a különvagyont gyarapítja.
A gyakorlatban sok problémát okoz az ajándékok jogi sorsának megítélé­
se. (Amíg a házastársak együtt élnek, rendszerint nem konfliktusforrás, hogy
az adott ajándék a közös vagyon vagy a különvagyon része, bár az annak
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 55

terhére vállalt kötelezettség esetén, amennyiben nincs a házastársak között


egyetértés, utólag vitatott lehet, és harmadik személyeket is érinthet.)
Az egyik házastársnak adott ajándék nyilvánvalóan a különvagyon körébe
tartozik, mint ahogyan a közösen kapott ajándék a közös vagyonnak a része.
Az ajándékozásról szóló okirat, az ajándékozás alkalma, az ajándékozó nyilat­
kozata, a konkrét helyzet segíthet annak eldöntésében, hogy a vitatott tulajdoni
helyzetű vagyontárgy kinek a tulajdonát képezi. Számos esetben olyan nagyobb
értékű ajándékok képezik a per tárgyát, amelyeket a felek (egyik fél) a házas­
társak közös életének elősegítése érdekében kapott. Ilyen lehet a házassági
évfordulóra kapott ajándék is, de különösen a nászajándék és a menyasszony-
táncpénz vonatkozásában vált kérdésessé, hogy az - különösen, ha nagyobb
értékű és az egyik házastárs szüleitől származik -, valóban a közös vagyont
gyarapítja-e.
A Legfelsőbb Bíróság 281. számú polgári kollégiumi állásfoglalása éppen
annak érdekében került megfogalmazásra, hogy méltányosan bírálhassák el
az ajándékok sorsát.

PK 281. számú állásfoglalás: A házastársaknak a házasságkötésre tekin­ 281.SZ. PKáf.


tettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörül­
ményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az ún. menyasz-
szonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik.
A szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont
rendszerint az ő gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekin­
teni.

Az állásfoglalás indokolása utal arra, hogy bár a nászajándék céljánál fogva


a házastársak közös boldogulását kívánja elősegíteni, és így elsősorban a kö­
zös vagyonhoz tartozik, bizonyítható, hogy az ajándékozó csak az egyik
házastársnak szánta az ajándékot. Bizonyítékul szolgálhat az ajándékozónak
az ajándékozáskor tett nyilatkozata, az ajándék jellege (személyes használatra
szolgál, illetve foglalkozás gyakorlásához szükséges). A menyasszonytánc-
pénz közös vagyoni jellegétől ugyanakkor csak kivételesen lehet eltekinteni,
nemcsak azért, mert szintén a házastársak közös boldogulásának elősegítése
érdekében adják, hanem azért, mert utólag rendszerint nem állapítható meg,
hogy ki és milyen összeggel járult hozzá. A menyasszonytáncpénz különva-
gyoni jellege állapítható meg, ha közeli rokon által és kifejezetten az egyik fél
számára nyújtott összegről van szó.
Az állásfoglalás ismételten kiemeli az eset összes körülményeinek vizsgá­
latát, továbbá hangsúlyozottan az ajándékozó és megajándékozott közötti közeli
rokoni kapcsolatot, ez - így például a szülő részéről való ajándékozás - ugyanis
56 Házasság

nem támasztja alá, hogy a saját rokona (gyermeke) megajándékozása mellett


a rokon (gyermek) házastársát is ugyanolyan mértékű juttatásban kívánná
részesíteni. Noha az ajándékot ilyen esetben a közös otthonteremtés, csalá­
dalapítás elősegítésére szánják, a szándék vélhetően nem terjed ki arra, hogy
a házasélet megromlása és a házasság felbontása esetén a házastársat is
gazdagítsák vele.
- A személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű vagyontárgyak
vonatkozásában mindkét kitételnek, azaz a kifejezetten személyes jellegnek
és a szokásos mértéknek is jelentősége van, ez szűkíti az ezen kategóriába tar­
tozó vagyontárgyak körét. A személyes használat a mindennapokban használt
és a mindennapi életvitelt szolgáló tárgyakat jelenti; míg a szokásos mérték/
mennyiség a házastársak jövedelmi, illetve vagyoni viszonyainak függvényé­
ben esetről esetre változik. Nem tartozhat önmagában ennek a szabálynak
az alapján a különvagyon körébe a házastársak bármelyike foglalkozásá­
nak gyakorlásához szükséges felszerelés, a hobbitevékenység során használt
tárgyak, illetve a befektetési céllal vásárolt ingóságok.
A személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű tárgyak körét
a vagyon megosztása során rendszerint az arányosság követelményének szem
előtt tartásával állapítják meg;28 az életközösség fennállása alatt ez nem feltét­
lenül vitatott.
- A különvagyon körébe tartozik továbbá a különvagyon helyébe lépett
érték, valamint a különvagyonba utalt vagyontárgy.

a különvagyont Az életközösség előtt keletkezett tartozás rendszerint a különvagyont terheli,


terhelő adósság de jelentősége van annak is, hogy milyen vagyontárgyakhoz, azaz a közös
vagyon vagy a különvagyon tárgyaihoz kapcsolódik, illetve milyen időszak­
ban (életközösség előtt vagy az után) végzett tevékenységhez kötődik. Annak
érdekében, hogy ez pontosabban megragadható legyen, a Ptk. felsorol­
ja a különvagyoni adósságok körét.

Ptk. 4:39. § [A különvagyon terhei és tartozásai]

I
(1) A házastárs különvagyonát terheli a törvényen alapuló tartás kivételé­
vel az a tartozás, amely a házassági életközösség megkezdése előtt kelet­
kezett jogcímen alapul.
(2) A különvagyonhoz tartozik a különvagyoni vagyontárgy terhe és a kü­
lön adósságnak minősülő tartozás kamata.
(3) A különvagyonhoz tartozik az életközösség fennállása alatt keletkezett
olyan tartozás,

28 Kóros: Házassági vagyonjog. 175. o.


A házasság és a házassági életközösség joghatásai 57

a) amely a különvagyon megszerzésével vagy fenntartásával jár együtt, ki­


véve a különvagyon hasznának megszerzésével és a házastársak által közösen
használt vagy hasznosított vagyontárgyfenntartásával összefüggő kiadást;
b) amely a házastársnak különvagyonára vonatkozó rendelkezéséből ere­
dő kötelezettségen alapul;
c) amelyet a házastárs a közös vagyon terhére a másik házastárs egyetér­
tése nélkül ingyenesen vállalt; és
d) amelyet a házastárs jogellenes és szándékos vagy súlyosan gondatlan
magatartásával okozott, ha a tartozás a másik házastárs gazdagodását
meghaladja.
(4) A tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs felelőssé­
gét harmadik személlyel szemben.

A különvagyonba tartozó vagyontárgyaikat a házastársak önállóan használ­ A KÜLÖNVAGYONI


hatják, kezelhetik és önállóan is tartják fenn. Erre a Ptk. rendelkezései megfe­ VAGYONTÁRGYAK

lelően vonatkoznak. Hasonlóképpen, főszabályként szabadon rendelkezhet­ HASZNÁLATA,

nek a különvagyonukkal. KEZELÉSE,

Ennek korlátját a közös háztartás költségeihez való különvagyoni hozzá­ fenntartása;

járulási kötelezettség képezheti, a vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenn­ RENDELKEZÉS

tartásával és kezelésével járó költségekhez való hozzájárulás kötelezettsége


(mindkét esetben akkor, ha nem elegendő a különvagyon), illetve tartási köte­
lezettség állhat fenn a különélő házastárssal szemben.

A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyait a há­ A VAGYONKÖZÖS­


zassági vagyonjogi szerződésük határozza meg vagy az ennek hiányában alkal­ SÉG MEGSZŰNÉSE

mazandó törvényes házassági vagyonjogi rendszer. Utóbbi esetben a házastársi AZ ÉLETKÖZÖSSÉG

vagyonközösség az életközösség végéig fennáll. Mindazonáltal van a házas­ FENNÁLLÁSA ALATT

társaknak lehetőségük arra, hogy ezt a vagyonközösséget még az életközösség


fennállása alatt megszüntessék, illetve bíróságtól kérjék a megszüntetését.
Mindketten, egyetértésük esetén ezt házassági vagyonjogi szerződés kö­
tésével, vagy a már megkötött házassági vagyonjogi szerződés módosításával
tehetik meg.

Pík. 4:53. § [A vagyonközösség megszűnése]

I
A vagyonközösség megszűnik, ha
a) a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget
a jövőre nézve kizárják;

Lehetséges azonban, hogy csak egyikük szeretné a vagyonközösség megszün­


tetését.
58 Házasság

Ptk. 4:53. § [A vagyonközösség megszűnése]

I
b) a bíróság azt a házassági életközösségfennállása alatt megszünteti;

Ennek az előfordulása mindezidáig a gyakorlatban nagyon ritka volt, kérdés,


hogy a jövőben sor kerül-e rá gyakrabban. A bíróság eljárása során kell a va­
gyonközösség megszüntetését kezdeményező házasfélnek bizonyítania azt
a fontos okot, amelyre a kérelmét alapította, illetve kétség esetében azt is,
hogy az adott vagyontárgyak a közös vagyon vagy a különvagyon részei. Ami
a fontos okot, illetve indokolt esetet illeti, a bíróságnak ezt alaposan meg kell
vizsgálnia, annak érdekében is, hogy ne a hitelezők kijátszása álljon a va-
gyonelkülönítés iránti igény mögött.29
Amennyiben a bíróság helyt ad a kérelemnek, megszünteti a házastársi
vagyonközösséget, megállapítja, mely vagyontárgyak tartoznak a közös va­
gyon, s melyek a különvagyon körébe.

Ptk. 4:54. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetése]


(1) A bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házas-
. sági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Ilyen
■ esetnek minősül különösen, ha
a) a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nél-
; kül megkötött szerződéssel vagy szerződésen kívüli károkozásával olyan
mértékű adósságot halmozott fel, amely a közös vagyonból őt megillető
részesedést veszélyeztetheti;
b) az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató másik házastárssal szemben
végrehajtási eljárás vagy azzal az egyéni céggel, szövetkezettel, gazdasági
társasággal szemben, amelynek a másik házastárs korlátlanulfelelős tagja,
■ végrehajtási eljárás vagy felszámolási eljárás indult, és az eljárás a házas­
társi közös vagyonból őt megillető részesedést veszélyeztetheti; vagy
c) a másik házas társat cselekvőképességet teljesen vagy a vagyoni ügyei­
ben részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezték, és gondnokául nem
a házastársát rendelték ki.
(2) A vagyonközösség - a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában -
a megszüntetését kimondó határozat jogerőre emelkedését követő hónap
utolsó napján szűnik meg.

A vagyonközösség bíróság általi megszüntetése nem irányulhat a hitelezők,


harmadik személyek kijátszására, ugyanakkor legalább a lehetőségét biztosítani

29 Uo. 228. o.
A házasság és a házassági é/etközösség joghatásai 59

kell annak, hogy az egyik házastárs a saját vagyoni helyzetének stabilizálása,


vagy legalábbis veszélyeztetettségének megakadályozása érdekében bíróság­
hoz forduljon. Ez a lehetőség azt jelzi, hogy bár a házasság összeköti a feleket,
mégis két önálló személyről, jogalanyról van szó.

Miután a vagyonközösség bírósági megszüntetése esetén olyan helyzet áll Vagyon-

fenn, amikor fennmarad az életközösség, rendezni kell azt, hogy ezt követően ELKŰLÖNÍTÉS MINT

milyen vagyonjogi rendszer fogja meghatározni a felek vagyoni helyzetét. BÍRÓSÁGI DÖNTÉS

A vagyonelkülönítés ez esetben a bírósági döntés következménye. EREDMÉNYE

Ptk. 4:55. § [A vagyonközösség bírósági megszüntetésének jogkövetkez­


ményei]
Ha a bíróság a vagyonközösséget megszünteti, a házastársak vagyoni vi­
szonyaira az életközösségfennállása alatt a továbbiakban a vagyonelkülö­
nítés szabályai az irányadók.
Ptk. 4:56. § [A vagyonközösség bírósági helyreállítása]
Ha az ok, amelynek alapján a bíróság a vagyonközösséget megszüntette,
már nem állfenn, a bíróság az életközösségfennállása alatt - a házastár­
sak közös kérelmére - a vagyonközösséget a jövőre nézve helyreállítja.

A házastársak köthetnek olyan házassági vagyonjogi szerződést, amelyben Házassági

másik házassági vagyonjogi rendszert választhatnak, illetve eltérően szabá­ VAGYONJOGI SZER­

lyozhatják a közös vagyon és a különvagyon körét. Ennél tágabb körben is ZŐDÉS LEHETSÉGES

meghatározható a szerződés tartalma, így kiterjedhet a megállapodás arra, TARTALMA

hogy milyen - a törvényben rögzítettektől eltérő - módon viselik a házas­


társak a közös vagyon fenntartásával, kezelésével járó költségeket, illetve
megállapodhatnak a házastársi közös lakás használatában is.
Ahogyan a leltárkészítés nem minősíti az okiratot házassági vagyonjogi
szerződéssé, úgy az sem, ha a házastársak a bontás esetére nézve állapodnak
meg a vagyon megosztásában. Az ugyanakkor lehetséges, hogy az életkö­
zösség idejére vonatkozó vagyonjogi rendelkezések mellett rendezik azt is,
hogy a házasság felbontásakor miként kerül sor a közös vagyon megosztá­
sára. Az pedig - egy másik vagyonjogi rendszer kikötésekor - kifejezetten
célszerű, hogy a felek lezárják azt a vagyoni helyzetet, amelyből „átlépnek”
az új vagyonjogi rendszerbe.
A szerződés a családjog és a polgári jog egyéb területei határmezsgyéjén
áll, hiszen vonatkoznak rá a Ptk. kötelmi jogi szabályai közül az általános
rendelkezések. A szerződést a házastársak módosíthatják, megszüntethetik,
de az érvénytelenségére is hivatkozhatnak.
60 [ Házasság

POLGÁRI JOG
Ptk. 4:68. § [Rendelkezés halál esetére]
EGYÉB TERÜLETEI Ha a házastársak vagyonjogi szerződésben vagyonukról haláluk esetére ren­
delkeznek, e rendelkezésre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.
Ptk. 4:78. § [A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése]
(3) A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben
is rendelkezhetnek.

házassági A házassági vagyonjogi szerződés a szerződések Ptk. Hatodik Könyvében


vagyonjogi szabályozott keretei között relatíve nagy mozgási szabadságot biztosít a felek-
rendszerek nek. Arra is lehetőségük van, hogy fenntartsák a házastársi vagyonközössé-
mintaszabályai get, de bizonyos tekintetben a Ptk.-ben foglaltaktól eltérjenek (adott esetben
eltérően határozzák meg a közös vagyon, illetve a különvagyon körét). Két
házassági vagyonjogi rendszernek az ún. mintaszabályait ugyanakkor rögzí­
ti a Ptk., részben arra is tekintettel, hogy modellt biztosítson: milyen eltérő
vagyonjogi rezsimet köthetnek ki a felek.

A KÖZSZERZEMÉNYI A közszerzeményi rendszer Magyarországon nem ismeretlen vagyonjogi


RENDSZER LÉNYEGI rezsim, tekintettel arra is, hogy 1946-tól a Csjt. 1953-ban bekövetkezett ha­
VONÁSAI tálybalépéséig ez funkcionált törvényes házassági vagyonjogi rendszerként.
Mindazonáltal a társadalmi-gazdasági viszonyok megváltoztak, így még ha
az alapvető működési elv változatlan is, a környezet már más. Hozzá kell
tenni, hogy egyelőre ennek ítélkezési gyakorlata nincs.
Míg a vagyonközösségi rendszer az ún. reálszerzés elvére épül, addig
a közszerzeményi rendszer az ún. értéktöbblet elvén áll. Mindkét rendszer
szerzeményi közösséget valósít meg, ám a házastársi vagyonközösség mégis
szorosabb vagyoni közösséget mutat. Míg ugyanis a házastársi vagyonközös­
ség rendjében a házastársak/bármelyik házastárs által az életközösség alatt
szerzett vagyoni elem azonnal - legalábbis főszabályként - közössé válik,
erről nincs szó a közszerzeményi rendszerben. A közszerzeményi rendszer
keretei között közös vagyon a házassági életközösség erejénél, tényénél fogva
nem keletkezik.
A fentiekből következően a házastársak az életközösség fennállása alatt
a saját vagyonukat gyarapítják, vagyonelkülönítésben élnek, a rezsim meg­
szűnésekor mégis jelentőséghez jut az, hogy közösen tevékenykedtek a házas­
sági életközösség fennállása alatt. Ennek a jelentősége nyilvánvalóan annak
a félnek a számára különösen nagy, aki összegszerűen csekélyebb vagyon­
gyarapodásra tett szert. Mindkét házastársat megilleti az a jog, hogy partne­
rétől a vagyongyarapodás felét követelje.
A házasság és a házassági életközösség Joghatásai 61

Ptk. 4:69. § [A közszerzeményi rendszer]


(1) Ha a házasulok vagy a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben
közszerzeményi rendszer kikötésében állapodtak meg, a házassági életkö­
zösségfennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük
a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése
után bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporu-
latnak a megosztását, ami a vagyonúkban közszerzemény.
Ptk. 4:71. § [A közszerzemény megosztása]
(2) A házastársat a közszerzeményi vagyon fele illeti meg.

Noha a közszerzeményi rendszer megszűnésekor a vagyongyarapodás meg­ Kózszerzemény

osztását lehet követelni, a vagyongyarapodásnak nem része az a vagyon, és „különvagyon"

amely a vagyonközösségi rendszerben különvagyon lenne. A Ptk. ehelyütt utal


a vagyonközösségi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezéseire és az
ott létezőhöz hasonlóan vélelmet állít fel arra nézve, hogy a közszerzeményi
rendszer megszűnésekor lévő vagyontárgy kétség esetén közszerzeménynek
minősül.

Ptk. 4:69. § [A közszerzeményi rendszer]


(2) Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az élet­
közösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő
adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása utánfennmarad.
(3) A házastársak vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor
meglévő vagyonról azt kell vélelmezni, hogy az közszerzemény.
(4) A törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezé­
sei alapján kell megállapítani azt, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és
tartozásokat kell különvagyonkéntfigyelembe venni. A különvagyonhoz kell
számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az ér­
tékét, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi
vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak; a hiányzó
különvagyon megtérítésének erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye.

A közszerzeményi rendszer keretei között a házastársak szabadabban rendel­ A KÖZSZERZEMÉ­

keznek vagyonukkal, mint a vagyonközösség rendszerében. Míg ez utóbbi NYI RÉSZESEDÉS

esetén az egyik legnehézkesebb annak megoldása, hogy védelemben része­ VÉDELME

süljön az a házastárs is, akinek tudomása nélkül kötnek olyan vagyontárgy­


ra nézve ügyletet, melynek maga is tulajdonosa, ez a kérdés nem merül
fel a közszerzeményi rendszerben. (Az ítélkezési gyakorlat nyilván évek
múlva fogja az egyes eseteken keresztül kidolgozni azt, hogy mi az a mini­
mum, amelynek tekintetében rendelkezni ugyan lehet, hiszen az érintett
62 Házasság

házastárs „saját” vagyonáról és nem közös vagyonról van szó, ugyanakkor az


esetleg mégis a másik házastárs, esetleg a gyermek vagyoni sérelmét jelenti.)
Miután a vagyonilag kevésbé gyarapodó házastárs észlelheti, hogy a másik
házastárs (egyébként valóban szabadon) olyan módon rendelkezik a majdan
közszerzeménnyé váló vagyonnal, hogy az ö részesedését csorbítja, bíróság­
hoz fordulhat.

Ptk. 4:70. § [A házastárs közszerzeményi részesedésének védelme]


(1) A házastárs az életközösség fennállása alatt is igényelheti a közszerze­
ményből rá eső rész megállapítását és annak erejéig megfelelő biztosíték
nyújtását vagy a vagyonjogi szerződés megszüntetését akkor, ha a másik
házastárs a tudomása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű
\ adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek minősülő vagyontár­
gyakból őt megillető részesedést meghaladja.
(2) A közszerzeménynek az (1) bekezdés szerinti biztosítása nem sértheti
annak a harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követe­
lése áll fenn a másik házastárssal szemben.
■ (3) Ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő
biztosíték adása elől felhívás ellenére elzárkózik, vagy azt meghiúsítja,
a házastárs a bírósághoz fordulhat.
(4) A bíróság a perben bármelyik házastárs kérelmére a szerződést az (1)
bekezdésben foglalt okból megszüntetheti és a felek között a jövőre nézve
vagyonelkülönítést rendelhet el.

A KÖZSZERZEMÉNY A szerzeményi közösségi rendszerek vagyonmegosztás esetén (amelyre va­


MEGOSZTÁSA gyonjogi rezsim megszüntetésekor kerül sor) kapcsolódást mutatnak, ez kitű­
nik a Ptk. utaló rendelkezéséből is.

Ptk. 4:71. § [A közszerzemény megosztása]


(1) A közszerzemény megosztását az életközösség megszűnésekor meglévő
vagyonból a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosz­
tására vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával lehet követelni.
A házastárs nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy
egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és
a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha
azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett.

A VAGYONELKŰLÖ-
Noha a vagyonelkülönítés rendszerét a Csjt. egyáltalán nem szabályozta,
NÍTÉSI RENDSZER a gyakorlat tapasztalatai szerint ez létezett, más vagyonjogi rendszerként jel­
LÉNYEGI VONÁSAI
lemzően ez került, illetve kerül ma is kikötésre, tekintettel arra is, hogy erre
A házasság és a házassági életközösség Joghatásai 63

van bizonyos társadalmi igény. A vagyonelkülönítő rendszerben a házastársak


között semminemű szerzeményi közösség nincs, mindkét fél saját tulajdoná­
ba kerül a megszerzett vagyon. Ez nem zárja ki természetesen, hogy közös
tulajdont szerezzenek, de akkor mindkét félnek részt kell vennie az ügylet­
ben. Polgári jogi értelemben ennek megfelelően lehetnek adott vagyontárgy­
nak mindketten tulajdonosai, családjogi értelemben, a házasság keretei között
történő együttélésnél fogva közös vagyon azonban nem keletkezik. Annyiban
némiképp hasonlatos az életközösség fennállása idején a közszerzeményi rend­
szerhez, hogy nem keletkezik közös vagyon, míg azonban a közszerzeményi
rendszerben a házastársakat megilleti egy, a vagyongyarapodásban való
megosztásra irányuló igény, itt ilyen jellegű kiegyenlítés nem követelhető.

Ptk. 4:72. § [A vagyonelkülönítési rendszer]


Ha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a házastársi vagyon­
közösséget a jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések,
vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében kizárták, a vagyonnak
abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük a vagyonelkülö-
nítés rendszerét kell alkalmazni.
Ptk. 4:73. § [A vagyontárgyak használata és kezelése; tartozások, költsé­
gek és kiadások viselése]
(1) Ha a házasulok vagy a házastársak között szerződés vagy a bíróság
határozata alapján vagyonelkülönítés jön létre, a házassági életközösség
fennállása alatt a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önál­
lóan rendelkeznek, és tartozásukért önállóan felelnek.

Ptk. 4:73. § [A vagyontárgyak használata és kezelése; tartozások, költsé­ A VAGYONELKŰLÓ-


gek és kiadások viselése] NÍTÉS KORLÁTJA

(2) A házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik


házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt
gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közö­
sen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek. Semmis az a kikötés,
amely e költségek és kiadások alól bármelyik házastársat teljesen vagy túl­
nyomó részben mentesíti. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett
munka a költségviselésben való részvételnek minősül.

Ptk. 4:64. § [A házassági vagyonjogi szerződés megkötésénekfeltételei] A HÁZASSÁGI


(1) Házassági vagyonjogi szerződést a házasulok és a házastársak szemé­ vagyonjog:

lyesen köthetnek. SZERZŐDÉS

(2) A házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez a gyámhatóság FELTÉTELEI,

jóváhagyása szükséges, ha a házastárs a tizennyolcadik életévét nem ALAKSZERŰSÉGE


64 Házasság

töltötte be vagy cselekvőképességében a vagyoni jognyilatkozatok tekinte­


tében részlegesen korlátozott.
Ptk. 4:65. § [A házassági vagyonjogi szerződés alakja és nyilvántartása]
(1) A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy
ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

A házassági vagyonjogi szerződés akár hosszabb időre is meghatározza a fe­


lek vagyoni viszonyait. A formakényszer célja az is, hogy a házastársak
lehetőség szerint a megfelelő tájékoztatás mellett kössék meg a szerződést,
hiszen, ha nem is lesznek egymással szembenálló felek, érdekeik mégis
különbözőek lehetnek. Különösképpen így van ez, ha meghatározó módon
eltérnek a házastársi vagyonközösség rendszerétől. Mind ügyvéd, mind
közjegyző előtti szerződéskötés esetén elvárható az, hogy a feleknek - akár
külön-külön - megfelelő tájékoztatást nyújtsanak, tekintve, hogy a választott
vagyonjogi rendszer fogja meghatározni azt, hogy a házasságból következő­
en milyen módon fog vagyonuk gyarapodni, vagy éppen milyen kockázatnak
lesz kitéve.

A HÁZASSÁGI Ptk. 4:65. § [A házassági vagyonjogi szerződés alakja és nyilvántartása]


VAGYONJOGI (2) A szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerző­
SZERZŐDÉS dést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába be­
HATÁLYOSSÁGA vezették, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy
HARMADIK a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kel­
SZEMÉLYEK lett.
IRÁNYÁBAN

Az, hogy milyen alakszerűségi követelményei vannak a szerződésnek, érvé­


nyességi kérdés, az azonban, hogy arra harmadik személlyel szemben is hi­
vatkozni lehessen, a hatályosság körébe tartozik. Ennek szükségességét az
indokolja, hogy a harmadik személy számára jelentősége lehet annak - egy
tervezett ügyletkötésnél esetleg hogy tudja, milyen vagyonjogi rezsimben
élnek a házastársak.

Házassági és A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál került felállításra az az elektroni­


ÉLETTÁRSI VAGYON­ kus nyilvántartás, amely mind a házastársi, mind az - élettársak tekintetében
JOGI SZERZŐDÉSEK is bevezetett - élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartását végzi. A nyil­
ORSZÁGOS vántartás célja, hogy megkönnyítse annak bizonyítását, hogy a házastársak
NYILVÁNTARTÁSA között fennáll vagyonjogi szerződés.

Kjnp. 36/H. § (4) A nyilvántartás - ellenkező bizonyításig - közhitelesen


tanúsítja, hogy az abba bejegyzett vagyonjogi szerződés fennáll.
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 65

A vagyonjogi szerződés nyilvántartásba történő bejegyzése nem kötelező


jelleggel történik és sem a szerződés léte, illetve nemléte, sem érvényessége
vagy annak hiánya nem függ attól, hogy a vagyonjogi szerződések nyilván­
tartásába bejegyzésre került-e. Ha közjegyző foglalja okiratba a házassági
vagyonjogi szerződést, ennek a tényét csak akkor jegyzi be a nyilvántartásba,
ha azt a felek kérik.

Kjnp. 36/1. § (1) A vagyonjogi szerződésnek a nyilvántartásba történő be­


jegyzése iránti, továbbá a vagyonjogi szerződés módosítása, törlése, meg­
szüntetése vagy megszűnése tényének bejegyzése iránti kérelmet a köz­
jegyzőnél kell előterjeszteni. A kérelemhez csatolni kell a vagyonjogi
szerződést, illetve az annak módosításáról, törléséről, megszüntetéséről
vagy megszűnéséről szóló okiratot.
(2) A kérelmet a vagyonjogi szerződést megkötőfelek személyesen közö­
sen - terjeszthetik elő. A közjegyző a kérelmezők személyazonosságáról
a közjegyzői okirat elkészítése szabályainak alkalmazásával győződik meg.

Arra nézve, hogy vagyonjogi szerződés fennáll-e, a nyilvántartásba díj ellené­ Betekintés

ben bárki betekinthet és arról saját célra feljegyzést készíthet. A betekintés A VAGYONJOGI

a vagyonjogi szerződést megkötő felek konkrétan megjelölt azonosító ada­ SZERZŐDÉSEK

tainak megadásával és a tény megismeréséhez fűződő jogi érdekének igazo­ NYILVÁNTARTÁSÁBA

lása alapján történhet. A jogi érdek igazolása során meg kell jelölni azt
a jogügyletet, illetve egyéb okot, amely az adatfelhasználás jogszerű célját és
jogalapját megalapozza.
A vagyonjogi szerződés tartalmáról felvilágosítás csak akkor adható,
ha az egyik szerződő fél erre nézve írásbeli felhatalmazást ad.

A házassági vagyonjogi szerződéssel alapvetően megváltoztatható a házas- Harmadik

társak közös akarata alapján az, hogy adott vagyontárgyuk a közös vagyon- személyek

ba vagy valamelyikük különvagyonába tartozik, ez pedig a bármelyiküknek védelme

harmadik személlyel kötött ügyletére hatással lehet. A kiterjedtebb, széle­


sebb körű hitelezővédelmi szabályok teljesen újak a Ptk.-ban, hiszen a Csjt.
korábban csak azt rögzítette, hogy valamely vagyontárgy közös vagyoni vagy
különvagyoni jellegéről tájékoztatni kell a harmadik személyt.

Ptk. 4:67. § [Harmadik személyek védelme]


(1) A házassági vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszame­
nőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik
személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét
a harmadik személy terhére változtatja meg.
66 Házasság

■ (2) A házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a kö­


zös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi
szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik
; személlyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy
tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése szerint
a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.
Ptk. 4:74. § [A szerződés megszűnésének esetei]
(4) A szerződés megszűnése harmadik személlyel szemben attól az időpont­
tól hatályos, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik vagy a harmadik
I személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez.

a házassági A házassági vagyonjogi szerződés a házastársak önrendelkezési jogát juttatja


vagyonjogi kifejezésre, így ahogyan a házastársak azt létrehozhatják, úgy módosíthat-
szerzódés ják is, illetve közös, egybehangzó akarattal meg is szüntethetik. A házassági
módosítása, vagyonjogi szerződés mögött a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános ren-
megszúntetése, delkezései állnak.
MEGSZŰNÉSE

Ptk. 4:66. § [A házassági vagyonjogi szerződés módosítása és megszüntetése]

I
(1) A házassági életközösségfennállása alatt a házastársak a szerződést mó­
dosíthatják és megszüntethetik.
gi (2) A szerződés módosítására és megszüntetésére a szerződés létrejöttére vo­
natkozó érvényességi és hatályossági szabályokat megfelelően alkalmazni kell.
Ptk. 4:74. § [A szerződés megszűnésének esetei]

I
(1) A házassági vagyonjogi szerződést az életközösség megkezdése előtt afe­
lekfelbonthatják, vagy attól bármelyikük elállhat. A házassági életközösség
fennállása alatt a felek a szerződést ajövőre nézve szüntethetik meg.
(3) Ha a szerződés a felek közös megegyezése vagy egyiküknek a szerző­
désben biztosított felmondási joga folytán szűnik meg, a megszűnés idő­
pontjától az életközösségfennállása alatt a házastársak vagyoni viszonya­
ira a házastársi vagyonközösség szabályait kell alkalmazni.
Ptk. 4:75. § [Elszámolás, vagyonmegosztás]
A szerződés megszűnése esetén a házastárs igényelheti a szerződésben ki­
kötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást és a közös vagyon
megosztását.

A vagyonelkülönítő rendszer megszüntetése bírósági úton nem kérhető, de


a közszerzeményi rendszer esetén erre van mód, így ez is a házassági vagyon­
jogi szerződés megszűnését eredményezi.
A házasság és a házassági életközösség joghatásai 67

Ptk. 4:74. § [A szerződés megszűnésének esetei]

I
(2) A házassági vagyonjogi szerződés megszűnik akkor is, ha
a) a bíróság az e törvényben meghatározott esetben megszünteti; (...)

A házasfelek nemcsak házassági vagyonjogi szerződést köthetnek, hanem a házastársak

számos egyéb szerződést is, sőt ez utóbbiak a gyakorlatban sűrűn fordulnak elő. közötti egyéb

Fő szabályként fokozott alaki feltételeknek kell megfelelniük, s új rendelkezésé- szerződések

ben a Ptk. megfelelőbben védi a hitelezők, azaz harmadik személyek érdekeit.

Ptk. 4:41. § [A házastársak közötti egyes szerződések]


(1) A házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött
adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződése és a házastársak közöt­
ti tartozáselismerés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellen­
jegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingók
szokásos mértékű ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént.
(2) Ha a házastársak szerződése valamely vagyontárgynak, tehernek
vagy tartozásnak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását
érinti, vagy e vagyonok arányát módosítja, a szerződés harmadik sze­
méllyel szemben akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tud­
nia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés alapján a közös vagy
a különvagyonhoz tartozik.

A Ptk. a házasság, illetve a házassági életközösség idejére sem rendezi a há- Lakáshasználat

zastársak lakáshasználatának kérdését, tekintettel arra, hogy ebben az idő- az életközösség

ben rendszerint nem jelentkezik probléma. A házassággal ugyanakkor az ún. során

házastársi közös lakás tekintetében lakáshasználati jog keletkezik.

A Ptk. annak megállapítása mellett, hogy a vagyonközösségbe tartozó és a családi

családi otthonként szolgáló ingatlannal egyik házastárs sem rendelkezhet otthon védelme

a másik házastárs hozzájárulása nélkül, és ezt a hozzájárulást nem lehet vélel­


mezni, további korlátozásokat is tartalmaz, melyek a családi otthonként szol­
gáló lakás használatával vannak összefüggésben.

Ptk. 4:77. § [A közös lakással való rendelkezés korlátái]


(1) A házastársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatáról az élet­
közösségfennállása alatt, és annak megszűnésétől a lakáshasználat rende­
zéséig a házastárs a házastársával együttesen vagy házastársa hozzájáru­
lásával rendelkezhet. A hozzájárulást vélelmezni nem lehet.
(3) A házastárs az életközösség fennállása alatt, és annak megszűnésé­
től a lakáshasználat rendezéséig a kizárólagos jogcíme alapján használt
68 Házasság

lakással sem rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül olyan módon,

I
amely házastársának vagy a lakásban lakó kiskorú gyermeknek a lakás­
használatát hátrányosan érintené.

A LAKÁSHASZNÁ­ Korábban is elfogadott volt, hogy a házassági vagyonjogi szerződéshez némi­


LAT RENDEZÉSE képp hasonlatosan a házastársak már előzetesen megállapodjanak abban,
AZ ÉLETKÖZÖSSÉG hogy ha az életközösség megszűnik vagy a házasságot felbontják, akkor mi­
FENNÁLLÁSA ALATT ként fogják használni a házastársi közös lakást. Ennek akkor is komoly jelen­
A JÖVŐRE NÉZVE tősége van, ha közös jogcím alapján használt lakásról van szó (például közös
tulajdonosok), vagy csak egyikük jogcíme alapján (ha az egyik házastárs
különvagyonát képező lakásról van szó). Ez a szerződés nemcsak a házassági
életközösség fennállása alatt tehető meg, hanem már a házasulok is megköt­
hetik (akár a házassági vagyonjogi szerződést).

Ptk. 4:78. § [A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése]


(1) A házasulok vagy a házastársak a házastársi közös lakás használatát
a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére előzete­
sen szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokirat­
ba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratbafoglalták.
(2) A szerződés hatálya az annak megkötésekor meglévő lakás helyébe
lépett közös lakásra akkor terjed ki, ha a szerződés így rendelkezik.
(3) A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben
\ is rendelkezhetnek.

A lakáshasználat későbbi használatát rendező szerződés meghatározóan érinti,


illetve érintheti a házastársak lakáshasználatra jogosult gyermekeinek érdekét.
Ennek következményeként - és ez egyezik a korábbi szabályozással -, a szer­
ződés bíróság előtti érvényesítésekor a gyermek érdekében a lakáshasználatot
a bíróság a szerződésben foglaltaktól eltérően rendezheti.

Ptk. 4:79. § [A gyermek lakáshasználati jogánakfigyelembevétele]


(1) Ha a használatot előzetesen rendező szerződésben a felek megállapod­
nak abban, hogy a lakáshasználatra jogosult gyermekeik további lakhatá­
sát a házasságfelbontása vagy az életközösség megszűnése esetére milyen
módon biztosítják, a szerződés az annak megkötését követően született gyer­
mekükre is kiterjed.
(2) Ha a szerződés az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartal-
. máz, vagy a rendelkezés a lakáshasználatra jogosidt kiskorú gyermek
megfelelő lakáshoz fűződőjogát súlyosan sérti, a bíróság a házasságfel­
bontása vagy az életközösség megszűnése esetén a gyermek érdekében
A.z életközösség megszűnésének jogkövetkezményei 69

a házastársi közös lakás használatát a szerződésben foglaltaktól eltérően


rendezheti.

A vagyonjogi joganyag a Csjt.-ben foglalt vagyonjogi rendelkezésekkel össze­ Változások

vetve igen számottevően gyarapodott és változott. A korábbiakhoz képest A HÁZASSÁGI

erőteljesebben hangsúlyozzák a rendelkezések azt, hogy a házasulok, illetve ÉLETKÖZÖSSÉG

házastársak a törvényestől kisebb vagy nagyobb mértékben eltérő vagyonjogi JOGHATÁSAIT

rendszert választhatnak, s teljes újdonság a két alternatív vagyonjogi rendszer ILLETŐEN

megjelölése, mintaszabályainak kimunkálása. Törvényes rendszerként fenn­


maradt a vagyonközösség, ebben a körben az ítélkezési gyakorlat során kije-
gecesedett jogtételek, határozottan követett jogi álláspontok, jogelvek kerültek
jellemzően beemelésre. Az ítélkezési gyakorlat ezen a téren éppen azért vált
ennyire meghatározóvá, mert a vagyonjogi rendelkezések igen szűkszavúak
voltak. További módosulás az ún. üzleti célú vagyonra vonatkozó eltérő szabá­
lyok kialakítása (ami többek között az ilyen vagyontárgyak használatát illeti),
továbbá az életközösség alatti és az életközösség megszűnése utáni helyzet elha­
tárolása. A rendelkezési jog megsértése jogkövetkezményeinek levonása során
a Ptk. az ítélkezési gyakorlatban kialakult megoldásokat (pontosabban az egyik
irányvonal megoldását) emelte normaszintre, s mindenképpen a család érdekét
szolgáló nagyon pozitív változás a családi otthon fokozott védelme.

4. Az életközösség megszűnésének
jogkövetkezményei

A házasság köteléket teremt, amelyet maguk a felek nem szüntethetnek meg, az Az ÉLETKÖZÖSSÉG
életközösséget azonban igen. Az életközösség felszámolása rendszerint időben MEGSZŰNÉSÉNEK

megelőzi, adott esetben akár hosszú idővel megelőzi a házasság bontással való JELENTŐSÉGE

megszüntetését. Ez sajátos helyzetet eredményez: ilyenkor a házastársak már


nem kívánnak együvé tartozni (elegendő az is, ha az egyik házastárs szán­
déka nem irányul az életközösség fenntartására), de a kötelékük fennáll. Lehet­
séges, hogy kezdeményezik (valamelyikük kezdeményezi) a házasság felbontá­
sát, de az is lehetséges, hogy nem.
Noha szükebb körben, de már a Csjt. is tartalmazott néhány rendelkezést,
amely nem a házasság bontásához, hanem már az életközösség megszűnésé­
hez kapcsolódott, a Ptk. pedig fokozottabban veszi figyelembe azt, hogy más
a házastársak helyzete, egymással való kapcsolata, pozíciója, amíg fennáll az
életközösség, majd az életközösség megszűnése és a házasság felbontása közöt­
ti időszakban. (Sőt, vagyonjogi szempontból nem is feltétlenül a házasság
70 Házasság

felbontásának van jelentősége, hanem annak, hogy mikor kerül sor a közös
vagyon megosztására.) Az életközösség fennállása alatti és az életközösség
megszűnése utáni időszak jogi elhatárolását az is indokolja, hogy az együvé
tartozás hiánya gyakran eredményezi az egyetértés hiányát (is).
Az életközösség megszűnése - ez nem az életközösség megszakadását,
hanem végleges megszűnését jelenti - ugyanolyan alaposságú és számos
körülményre kiterjedő vizsgálatot igényel, mint az életközösség fennállásá­
nak megítélése. Jelentősége van annak, hogy a házastársak közös háztartás­
ban élnek-e, fennáll-e a gazdasági, illetve az érzelmi közösség, és különösen
fennáll-e az összetartozás, a házastársi közösséghez tartozás szándéka. Ez
utóbbi szubjektív elem, melyet a bíróság objektív módon vizsgál.

A különélő A személyi joghatásokkal kapcsolatban a Ptk. különösebb rendelkezéseket


házastárs nem tartalmaz. A vagyonjogi hatások körében azonban igen, a házastársi
tartása tartás és vagyonjogi hatások körében.

Ptk. 4:29. § [A tartásra való jogosultság]

I
(1) A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, (...) tartást
követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.

A Ptk. a korábbiaknál határozottabb módon rögzíti ugyanazokat a szabá­


lyokat a különélő házastárs tartására és a volt házastárs tartására nézve.
Minthogy a házastársak szolidaritásának követelménye még a köteléken
túl, a házasság felbontása utáni időszakban is elvként érvényesül, ez a kö­
telezettség fennáll arra az időszakra nézve is, amikor a házasságot nem
bontották fel, de a felek különélnek. A tartást már ekkor is tipikusan pénz­
ben nyújtják, és nem természetben.
A tartás feltétele, hogy a jogosultnak önhibáján kívül rászorultnak kell len­
nie, és nem lehet a tartásra érdemtelen; míg a kötelezettnek teljesítőképességgel
kell rendelkeznie - a szabályok teljesen megfelelnek a volt házastárs tartására
vonatkozó rendelkezéseknek. Részletesen azért térünk ki a házastársi tartás
szabályaira a házasság felbontása utáni tartás kapcsán, mert az abban történő
bírósági döntések gyakoribbak.

a vagyon- Az életközösség megszűnésével véget ér a házastársi vagyonközösség. Ehhez


közösség a házastársaknak nem szükséges külön jogcselekményt végezniük, hiszen ha
megszűnése és nem élnek együtt, nem állnak fenn az életközösség feltételei - különös tekin-
következményei tettel az együvé tartozásra, az érzelmi közösségre -, ezért a vagyonközösség
a törvény erejénél fogva megszűnik.
Az életközösség megszűnésének jogkövetkezményei 71

Ptk. 4:53. § [A vagyonközösség megszűnése]

I
A vagyonközösség megszűnik, ha (...)
c) a házassági életközösség megszűnik.

A vagyonközösség megszűnésének számos, vagyoni szempontból jelentős kö­


vetkezménye van:
- Amennyiben volt hatályos (a vagyonközösséget fenntartó, csak attól rész­
ben eltérő) házassági vagyonjogi szerződés, az a vagyonközösség megszűné­
sével megszűnik. Természetesen, ha ennek a szerződésnek van olyan része,
amely a közös vagyon megosztására vonatkozik, az hatályban marad. A há­
zassági életközösség vége feltétlenül véget vet a házassági vagyonjogi szer­
ződésnek, ugyanakkor, ha bármelyik házastárs meghal, van arra - újításként -
mód, hogy a házastársak ebben a szerződésben egyúttal végrendelkezzenek
is. Ilyenkor a házassági vagyonjogi szerződésben foglaltak végrendeletként
mégis hatályosulnak.

Ptk. 4:74. § [A szerződés megszűnésének esetei]

I
b) megszűnik a házassági életközösség, kivéve, ha arra valamelyik házas­
társ halálafolytán kerül sor, és a szerződés a házastársak közös végrende­
leteként hatályosulhat.

- Megszűnik a közös szerzés vélelme, amely a házastársi vagyonközösség


fő szabálya. Amennyiben a házastársak közösen szereznek, közös tulajdon
keletkezik, tulajdonostársak lesznek, de ezt a helyzetet a polgári jog és nem
a családjog szabályozza. Hasonlóképpen, ha bármelyikük külön szerez, az
csak a saját vagyonát gyarapítja, a házastársáét nem.
- Az a felelősség, amely az életközösség fennállása alatt a házastárs vissz­
terhes ügyleteiért fennáll, már nem terheli a házastársat.

A Ptk. - nóvumként - önálló módon rendezi azt, hogy a házastársak miként A HÁZASTÁRSAK
rendelkezhetnek a közös vagyonnal abban az időszakban, amely a vagyonkö­ KÖZÖS VAGYONNAL

zösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között eltelik. A vagyon­ VALÓ RENDELKE­

közösség jellemzően akkor szűnik meg, ha az életközösség megszűnik. ZÉSI JOGA

Ugyanakkor a Ptk. házassági vagyonjogi összefüggésrendszerben követett


logikája szerint a vagyonközösség akkor is megszűnik, ha a házastársak
még az életközösség fennállása alatt olyan házassági vagyonjogi szerződést
kötnek, amelyben letérnek a vagyonközösségi rendszer útjáról. A közös va­
gyonnal történő rendelkezés a vagyonközösség megszűnése után kicsit sza­
badabbá válik.
72 Házasság

Ptk. 4:47. § [Rendelkezés a közös vagyonnal a házastársi vagyonközösség


megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben]
(1) A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásá­
ig terjedő időben a közös vagyonnal való rendelkezés tekintetében a közös
vagyonnal a vagyonközösség alatt történő rendelkezésre vonatkozó szabá­
lyokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a házastárs a rendes gazdál­
kodás szabályai szerint a másik házastárs hozzájárulása nélkül is
a) rendelkezhet afoglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevé­
kenysége körében használt, illetve ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal;
b) rendelkezhet azokkal az ingó dolgokkal, amelyek a vagyonközösség
megszűnését követően a házastársának egyetértésével kerültek a kizáró­
lagos birtokába;
c) vállalhat olyan kötelezettséget, amelyek a közös vagyontárgy megóvá­
sát, fenntartását, helyreállítását és értékállandóságának biztosítását szol­
gálják; és
d) teljesítheti a közös vagyont terhelő tartozásokat oly módon, hogy a tar­
tozás a közös vagyon számára nem válhat terhesebbé.
| (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a közös vagyon meg­
osztásakor fennálló megtérítési kötelezettséget.

Az a tilalom, amely a családi otthont védi, illetve azt kívánja megakadályoz­


ni, hogy a másik házastárs hozzájárulása nélkül közös vagyontárgyat vagyoni
hozzájárulásként gazdasági társaságba vigyenek be, erre az időszakra nézve
is fennáll.

Ptk. 4:48. § [A közös lakásra és a társasági vagyoni hozzájárulásra vonat­


kozó külön szabályok]
A házastárs a vagyonközösség (...) megszűnésétől a közös vagyon megosz­
tásáig terjedő időben a házastársa hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet
a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában
foglaló ingatlannal, és nem bocsáthat közös vagyontárgyat vagyoni hozzájá­
rulásként egyéni cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére.
A másik házastárs hozzájárulását ezekben az esetekben nem lehet vélelmezni.

a közös vagyon Bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását.


MEGOSZTÁSA

Ptk. 4:57. § [A közös vagyon megosztása]

I
(1) A vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti
a közös vagyon megosztását. Ha a házasság a házastárs halálával szűnt
meg, ez a jog az örököst is megilleti.
Az életközösség megszűnésének Jogkövetkezményei 73

A közös vagyon megosztása nem feltétlenül a házasság felbontásakor történik


(s ez fordítva is igaz: a házasság felbontása nem feltétlenül jár a közös vagyon
megosztásával). Nyilvánvalóan minél hamarabb véget ér az a függő jogi hely­
zet, ami az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között
eltelik, annál kevesebb a jogi nehézség.

A közös vagyon megosztása már az életközösség megszakadása után történ­ Szerződés,

het a házastársak közötti megállapodás útján. Lehetséges, hogy a házassági MEGÁLLAPODÁS

vagyonjogi szerződésben megállapodtak abban, hogy miként osztják meg


a vagyont, s ennek a szerződésnek egymás közötti viszonyukban bármikor
eleget tehetnek, önként végrehajthatják.
Amennyiben nincs közöttük szerződés, megállapodást köthetnek, ez nem
minősül házassági vagyonjogi szerződésnek, de minősített alaki követelmé­
nyei vannak, kivéve azt a helyzetet, amikor a házastársak ingó vagyontárgyai­
kat osztják meg. Erre a szerződésre egyéb szempontból is vonatkoznak a Ptk.
kötelmi jogi rendelkezései köréből. Amennyiben bármelyik fél a másik kö­
vetelése ellenére nem tesz eleget a szerződésben foglaltaknak, a szerződés
kikényszerítése érdekében bírósághoz lehet fordulni.

Ptk. 4:57. § [A közös vagyon megosztása]

I
(2) Ha a házastársak a házastársi közös vagyont szerződéssel osztják meg,
a szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett
magánokiratbafoglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közös vagyon­
hoz tartozó ingók megosztására, ha a megosztást végrehajtották.

A közös vagyon megosztása azért is ütközhet nehézségekbe, mert a házas­


társak nem feltétlenül tudnak megállapodni abban, hogy mi tartozik a külön­
vagyon, és mi a közös vagyon körébe. Ennek oka gyakran az, hogy az életkö­
zösség idején az alvagyonok keverednek, ezáltal utólag még az eljáró bíróság
sem képes egyszerűen megállapítani, hogy milyen vagyon sorsát osztja egy,
a házastársak által akár hosszú évekkel azelőtt vásárolt vagyontárgy.
Az alvagyonok vegyülése miatt teszi lehetővé a Ptk., hogy a házastársak
egymással szemben igényt tartsanak a különvagyonukból a közös vagyon­
ra, illetve a közös vagyonból a másik fél különvagyonára fordított kezelési
és fenntartási költségek megtérítésére, továbbá az így eszközölt beruházások
megtérítésére. Míg a fenntartás a dolog állagának megóvására, visszaállításá­
ra irányuló költségeket jelenti, a kezelés pedig a fenntartással és a dolog hasz­
nálatával együtt járó egyéb intézkedéseket, addig beruházás alatt az ítélkezési
gyakorlat a dolog állagát és értékét tartósan növelő költekezést jelent.30

30 Kóros: Házassági vagyonjog. 203. o.


74 Házasság

A LAKÁSHASZNÁLAT A házastárs lakáshasználati joga a házastársi közös lakás tekintetében nem szűnik
kérdése meg önmagában azért, mert a házasfelek az életközösséget megszüntették.

Ptk. 4:77. § [A közös lakással való rendelkezés korlátái]

I
(2) A házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése
önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki
a lakást a másik házastárs jogcíme folytán használja.

Nemcsak előzetesen, vagyonjogi szerződéssel vagy ahhoz hasonlóan, a lakás­


használatot előzetesen rendező szerződéssel, hanem az életközösség megszűnése
utáni megállapodással is rendezhetik a házastársi közös lakás használatát.

Ptk. 4:80. § [A lakáshasználat rendezése az életközösség megszűnése után]

I
(1) Az életközösség megszűnése után a házastársak megállapodhatnak
a házastársi közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs
alakszerűséghez kötve.

bíróság döntése Már önmagában a házassági életközösség megszűnése alapot ad arra, hogy
iránti kérelem a házastársak számos kérdést megállapodással rendezzenek, hiszen ugyan
még házastársak, azaz a kötelék fennáll, de már nem élnek együtt. Mind
a házastársi tartás, mind a lakáshasználat kérdését rendezhetik egymás
között, s azt is, hogy milyen módon osztják meg a közös vagyont, ameny-
nyiben vagyonközösségben éltek (azaz milyen módon számolnak el, példá­
ul közszerzeményi rendszer esetén). Amennyiben valamely kérdésben nem
tudnak megállapodni, a Ptk. valamennyi területen lehetőséget ad arra, hogy
bírósághoz forduljanak.

Ptk. 4:80. § [A lakáshasználat rendezése az életközösség megszűnése után]

I
(2) A használatot előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség meg­
szűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában (...) az életközösség
megszűnése esetén a házastársi közös lakás további használatáról - bár­
melyik házastárs kérelmére - a bíróság dönt.
Ptk. 4:57. § [A közös vagyon megosztása]
(3) Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon meg­
osztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnésé­
hez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztá­
sát és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni.

Természetesen nemcsak a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyait


érintő kérdések rendezése kérhető a bíróságtól. A házastársak közös kiskorú
A házasság megszűnése 75

gyermekével kapcsolatban is rendezésre szorulhat az, hogy melyik szülő


miként fogja gyakorolni a szülői felügyeletet, hogyan alakul a kapcsolattar­
tás, és melyik szülő milyen módon részesíti a gyermeket tartásban, hogyan
járulnak hozzá a gyermek tartásához. Ez utóbbi kérdés még továbbtanuló
nagykorú gyermek esetén is jelentőséggel bír.

Az életközösség megszűnése és a házasság felbontása közötti időszak korábban változások

is részben önálló értékelést nyert, a Ptk. azonban fokozottan tekintetbe veszi.

5. A házasság megszűnése

Ptk. 4:20. § [A házasság megszűnésének esetei]


(1) A házasság megszűnik
a) az egyik házastárs halálával;
b) bírósági felbontással.

a) A halállal való megszűnés és jogkövetkezményei

Ptk. 4:20. § [A házasság megszűnésének esetei] Halállal való

(2) A házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is megszűnés

megszűntnek kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi


bejegyzés, a halál tényét megállapító vagy a holtnak nyilvánító bírósági hatá­
rozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az újabb
házasságkötéskor egyik házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be.
(3) A házasság megszűnése időpontjának az (1) bekezdés a) pontja és a (2)
bekezdés esetén azt a napot kell tekinteni, amelyet a halotti anyakönyvi
bejegyzés vagy a bírósági határozat a halál napjaként feltüntet. A házas­
ság az (1) bekezdés b) pontja esetén a házasságot felbontó ítélet jogerőre
emelkedésének napján szűnik meg.

A házasság bármelyik házastárs halálával megszűnik. A halál tényét a halot­


ti anyakönyvi kivonaton kívül a halál tényének bírói megállapítása, illet­
ve a holttá nyilvánítás is igazolhatja, de utóbbi esetben a holttá nyilvánított
személy előkerülhet. Ez esetben a házassága - amelyet korábban megszűnt­
nek vélhettek a holttá nyilvánítás vélelméből kifolyóan - megszakítás nélkül
folyik tovább. Amennyiben időközben a hátramaradott házastárs újabb há­
zasságot kötött, az utóbb házasságot kötő felek jó-, illetve rosszhiszeműsége
76 | Házasság
i

dönt abban a kérdésben, hogy a korábbi házasságot megszűntnek kell-e te­


kinteni.

A halállal való A házasság halállal való megszűnése több jogkövetkezményt von maga után.
MEGSZŰNÉS A személyi jellegű joghatások körében a státusz megváltozását kell említeni,
következményei illetve a névviselés jogával kapcsolatos kérdéseket.

névviselés A „nős”, illetve „férjezett” családi állapot „özvegy” családi állapotra változik.

Ptk. 4:28. § [Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének


megállapítása után]
(1) A házasság megszűnése (...) után a volt házastársak a házasság fenn­
állása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől valamelyikük el kíván tér­
ni, a házasság felbontása vagy érvénytelenségének megállapítása után az
anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Ebben az esetben sem viselheti a volt
feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság
fennállása alatt nem viselte.
(2) A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a házasság­
ra utaló toldást tartalmazó névviselésétől, ha a feleséget szándékos bűn­
cselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.
(3) Újabb házasságkötés esetén a feleség, illetve a férj a korábbi házasság
alatt viselt közös házassági nevet tovább viselheti, azzal az eltéréssel, hogy
afeleség a voltférje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti, és ez
a joga akkor sem éledfel, ha újabb házassága megszűnt.

A névviselés szabályai gyakorlatilag azonosak a házasság érvénytelenné nyil­


vánításának névviselésre vonatkozó joghatásaival.

öröklés A vagyonjogi hatások körében legfontosabb a házastársi vagyonközösség


megszűnése (illetve a házassági vagyonjogi szerződés megszűnése, kivéve,
ha közös végrendeletként hatályosulhat) és az öröklés. A túlélő házastárs tulaj­
donát képezi különvagyona és a közös vagyon ráeső része; az elhalt házastárs
különvagyona és a közös vagyon másik hányada felett a halállal megnyílik az
öröklés.
Az öröklési jog kérdéseit a Ptk. Hetedik Könyve rendezi. A törvényes örök­
lésre vonatkozó szabályozás értelmében - amennyiben az örökhagyó végin­
tézkedést nem tett - a túlélő házastárs gyermekek és leszármazók hiányában
a közösen lakott lakáson túli hagyatékot az örökhagyó szüleivel vagy egyik
szülőjével együtt állagörökösként örökli. Gyermekek, illetve leszármazók
A házasság megszűnése 77

mellett özvegy i jogot, azaz holtig tartó haszonélvezeti jogot örököl az örök­
hagyóval közösen lakott lakáson, berendezési és felszerelési tárgyakon, míg
a hagyaték többi részéből egy gyermekrészt kap. A megváltást az özvegy
követelheti. Az örökhagyó felmenői, szűk körben oldalági rokonai ági örök­
lési igényt érvényesíthetnek, ez érinti a házastársat is, hiszen az ági vagyon
felett haszonélvezeti jogot örököl. A házastárs kötelesrészi igényt érvényesít­
het, amennyiben az örökhagyó őt végrendeletében kizárta.
Az életközösség fennállása - az öröklésben egyébként érdekelt felek
esetén - ekkor is jelentőséghez jut.

Ptk. 7:62. § [Házastárs kiesése a törvényes öröklésből]


(1) Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílása­
kor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körül­
ményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt
kilátás.
Ptk. 7:46. § [Házastárs vagy élettárs javára tett végrendelet hatálytalansága]
A házastárs vagy az élettárs javára az életközösség fennállása alatt tett
végrendelet hatálytalan, ha az öröklés megnyílásakor az életközösség nem
állfenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség vissza­
állítására nem volt kilátás és az örökhagyó nem akarta juttatásban része­
síteni házastársát vagy élettársát.

A házastársakat több egyéb szempontból is jelentőséghez juttatja a Ptk. az


öröklési jog területén, így - és kizárólag ők - tehetnek közös végrendeletet,
köthetnek harmadik személlyel közösen öröklési szerződést. Emellett éppen
a házastárs mint előörökös kapcsán lehet helye utóörökös rendelésének.

b) A házasság felbontása és jogkövetkezményei

Ptk. 4:21. § [A házasságfelbontása] A FELDÚLTSÁG

(1) A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az ELVÉNEK

teljesen és helyrehozhatatlanul megromlottf...) ÉRVÉNYESÜLÉSE

A Ptk. a bíróság hatáskörébe utalja a házasság felbontását, más hatóság erre


nem rendelkezik felhatalmazással, és a bontás korántsem automatikusan tör­
ténik. Ezzel együtt a bontások száma nagyon magas, s valamennyit bontó­
per előzi meg, hiszen a házasságot csak akkor lehet felbontottnak tekinteni,
ha a bontóperben hozott bontóítélet jogerőre emelkedik.
78 ' Házasság

Kerettényállás A magyar bontójog ún. kerettényállást tartalmaz: a bíróság a házasság teljes


és helyrehozhatatlan megromlása esetén bontja fel a házasságot. Ez a megkö­
zelítés a bontást a feldúltság alapjára helyezi, a házasság feldúlttá, tarthatat­
lanná válása esetén teszi azt felbonthatóvá.
Korábban a magyar bontójogban is érvényesült a másik - és időben feltét­
lenül korábbi - bontójogi elv, a vétkesség elve. A vétkességi elv alapján az
egyik házastárs vétkes magatartása miatt csak a másik házastárs kérhette
a házasság felbontását. A vétlen fél megakadályozhatta a bontást, ha azonban
kérte azt, a vétkes féllel szemben szankciók alkalmazására is lehetőség nyílt.
Ezzel a (szubjektív) bontási elvvel szemben a feldúltsági elv annyiban objek­
tív, hogy az a házasfél is kérheti a házasság felbontását, aki annak megrom­
lására (inkább) okot adott, illetve mindketten kérhetik a házasság felbontását,
ha az oly módon megromlott, hogy nincs kilátás a helyreállítására.
A Ptk. nem sorol fel bontóokokat, a bíróság a kerettényállás alapján dönt.
Noha a magyar jogi felfogás különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy
a házasfeleknek kiskorú gyermeke van, a közös kiskorú gyermek érdekének
figyelembevétele nem jelenti azt, hogy a bíróság a gyermek érdekében ne bonta­
ná fel a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságot.31 A gyermek
érdeke azonban természetesen erőteljesen vizsgálat tárgyává válik - illetve
kell/kellene válnia -, a bontás a bontás jogkövetkezményeinek megállapítása
során a házastársi közös lakás használatának rendezése, a szülői felügyelet
gyakorlásának rendezése, a gyermektartás, illetve a különélő szülő és gyermek
közötti kapcsolattartás körében.

A bontás két A Ptk. a korábbi családjogi szabályozásnál határozottabban különíti el a bontó-


ALAPTi'pusA perek két típusát, a gyakorlatban - a közös megegyezésen alapuló bontás lehe­
tővé tétele óta - kialakult két eljárástípust, az ún. tényállásos, azaz nem közös
megegyezésen alapuló és a közös megegyezésen alapuló bontást. Mindkét
típus a kerettényállás alá tartozik, s egyik sem változtat azon a tényen, hogy
a házasság felbontására a feldúltság elve alapján, annak teljes és helyrehozha­
tatlan megromlása esetén van mód.
A házastársak törvény által szabályozott feltételek mellett tett megegyezé­
se nem minősül önálló bontóoknak, hanem erőteljes bizonyítéka annak, hogy
a házasélet valóban helyrehozhatatlanul megromlott. A tényállásos bontás ese­
tén ilyen megegyezés nincs; ebben az esetben nem feltétlenül kívánja mindkét
házastárs a házasság felbontását, vagy - ami még gyakoribb - valamelyik járu­
lékos kérdésben, amely a megegyezés mellett feltétlenül szükséges, nem tudnak
megegyezni.

31 Weiss: Családjogi alapismeretek. 38. o.


A házasság megszűnése 79

A két bontópertípus között van átjárás: a tényállásos perben megállapod­


hatnak a házastársak, és az átfordul közös megegyezéses eljárássá, ugyan­
akkor közös megegyezés alapján indult per esetén is előfordul, hogy mégis
vita támad valamely kérdésben, és így tényállásos perként folytatódik tovább
az eljárás.

| Ptk. 4:21. § [A házasság felbontása] A KÖZÖS


(2) A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgá­ MEGEGYEZÉSEN

lata nélkül bontjafel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, ALAPULÓ BONTÁS

befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik.


(3) A házasságnak a (2) bekezdés szerinti felbontására akkor van lehető­
ség, ha a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülőifelügyelet gya­
korlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek
tartása, a házastársi közös lakás használata, valamint - ez iránti igény ese­
tén-a házastársi tartás kérdésében megegyeztek, és perbeli egyezségüket
a bíróságjóváhagyta.
(4) Ha a házastársak közös szülői felügyeletben állapodnak meg, a kapcso­
lattartás kérdésében nem kell megegyezniük, a gyermek lakóhelyét azon­
ban meg kell határozniuk.
(5) A házasságfelbontásánál a közös gyermek érdekétfigyelembe kell venni.
(6) A szülőifelügyelet gyakorlásának, a szülő és a gyermek közötti kapcso­
lattartásnak és a gyermek tartásának rendezése során a gyermek érdeké­
nek kell elsődlegesen érvényesülnie.

A közös megegyezésen alapuló bontásnak a Ptk. - a korábbiaktól eltérően -


csak egyetlen esetét rendezi. Ez a gyakorlatban többször kerül alkalmazásra,
mint a tényállásos bontás.

A Ptk. értelmében a házastársak akaratnyilvánítása határozott utalás arra nézve, Az akarat-


hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Bár a törvény nyilatkozat

megfogalmazása szerint a bíróság a körülmények vizsgálata nélkül bont­


ja fel a házasságot, ha a felek között - az alább részletezett feltételek mellett -
a házasság teljesen megromlott, a feldúltság elve azért nem mellőzhető a közös
megegyezés esetén sem. Az akaratnyilatkozatnak egyértelműen és kifejezetten
a házasság felbontására kell irányulnia; ezt a per meginduláskor kell megten­
niük - ez a tipikus -, de megtehetik később is.
A közös megegyezésen alapuló bontás esetén, miután a házastársak meg­
egyezésükkel bizonyítékot szolgáltattak, nincs szükség a házasság megrom­
lásához vezető okfolyamat feltárására, azaz a házastársaknak nem kell az
esetenként hosszabb házasság, házasélet valamennyi részletét a bíróság előtt
80 Házasság

feltárnia, s ez elősegíti azt is, hogy a bontás némiképp „szelídebben” menjen


végbe. Azt megjegyezzük, hogy a jogi értelemben veti és a családjog által
tárgyalt bontás valóban csak a jogi folyamatra, eljárásra és következményekre
fókuszál, a valóságban a család életében a bontás ennél lényegesen hosszabb
folyamat.
Az akaratnyilatkozatnak befolyásmentesnek és végleges elhatározáson
alapulónak kell lennie. Ami az akaratnyilatkozat befolyásmentességét illeti,
azt a bíróság állapítja meg a felek - főszabályként - elengedhetetlen szemé­
lyes meghallgatása során.
A véglegesség megállapítása körében a bíróság csak szűk körben mérle­
gelhet, a Ptk. ennek feltételrendszerét részletezi: a házastársaknak meg kell
állapodniuk a (3) és (4) bekezdésekben megjelölt járulékos kérdésekben.

a véglegesség: A (3) és (4) bekezdésekben szabályozott esetben a házasfeleknek részben


járulékos a közös kiskorú gyermekkel kapcsolatos, részben pedig vagyoni jellegű kérdé-
KÉRDÉSEKBEN sekben kell megállapodniuk. Ezek a kérdések alapvetően felölelik a házasság
való felbontása utáni élet valamennyi jelentős jogi szegmensét, így nagy horderejű
megállapodás kérdésekben kell a döntést meghozni. Ahhoz, hogy a bíróság közös megegye­
zés alapján dönthessen, valamennyi kérdésben meg kell állapodni; egyetlen
kérdés sem mellőzhető. A megállapodás annak az igazolása, hogy a házas­
társak bontási szándéka komoly, megfontolt, s jövőbeli életükre vonatkozóan
a házastársukkal, illetve közös kiskorú gyermekükkel kapcsolatos valameny-
nyi jelentős kérdéskört átgondolták, azokban döntésre jutottak.

Megállapodás A házastársaknak meg kell egyezniük abban, hogy miként gyakorolják szülö-
a szülői ként a kiskorú gyermek tekintetében a szülői felügyeletet, s ezt a megái lapo-
felügyelet dást a. bíróság abból a szempontból kontrollálja, hogy az megfelel-e a gyermek
gyakorlásában érdekének. Amennyiben nem szolgálja a gyermek érdekét, a bíróság nem hagy­
hatja jóvá. Nehéz feladat ugyanakkor annak pontos felmérése, hogy mi felel
meg a „gyermek érdekének”, különösen napjaink gyorsan változó és elnehe­
zedő társadalmi-gazdasági és családi viszonyai között, annál inkább, mert egy
adott eljárásban nem(csak) általában a „gyermek érdekét” kell tekintetbe venni,
hanem az ügyben érintett, adott gyermek érdekét. A gyermekelhelyezés kérdé­
seit rendező (24. számú Irányelvvel módosított) 17. számú Irányelv, amelyet az
1/2014. PJE határozat alkalmazandóként nem tartott fenn (éppen amiatt sem,
mert gyermekelhelyezés kérdéséről szólt, ezt a terminológiát pedig a Ptk. az
ott használt értelemben megszüntette), kifejezetten utal arra, hogy a bíróság­
nak figyelmeztetnie kell a szülőket: alaposan gondolják meg, milyen egyez­
séget kötnek, ne vezessék őket titkolt fenntartások, mert döntésük megváltoz­
tatása csak nagyon szigorú feltételek mellett lehetséges. Ezt az irányelvet az
A házasság megszűnése 81

ítélkezési gyakorlat annak ellenére - egyébként a kommentárirodalom által


is támogatott módon - figyelembe veszi, hogy nem került fenntartásra. Noha
természetesen vannak olyan részei és kitételei, amelyek jól alkalmazhatók és
alkalmazandók, az irányelv fölött már eljárt az idő.
A 14. évét betöltött gyermek tekintetében a szülői felügyelet kérdésében
való döntés csak az ő egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott
elhelyezés a fejlődését veszélyezteti. Noha - ebből következően - a közös
megegyezésen alapuló bontás esetén is meg kellene hallgatni a gyermeket,
ha a szülők megállapodnak a gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakor­
lásáról, s a bíróság a gyermeket a Ptk. hatálybalépéséig nem hallgatta meg,
hanem elfogadta a szülőknek ebben a tárgyban tett előadását. Noha ezzel
elejét lehetett venni annak, hogy közös megegyezéses bontás esetén a szülök
megegyezése és a gyermek véleménye között ellentét legyen; illetve akár
számítani is lehetett arra, hogy a szülők nem állapodnak meg olyan módon,
amelyet a gyermek nem lesz hajlandó teljesíteni, a gyermek meghallgatása és
adott esetben véleménye egyre fontosabb kell, hogy legyen, hiszen a gyermek
érdekének felméréséhez elengedhetetlen az, hogy a gyermek lehetőséget kapjon
arra, hogy meghallgassák.
A Ptk. már hatálybalépése idején is előtérbe helyezte a különélő szülők
közös szülői felügyeletét, így már a járulékos kérdések tekintetében is külön­
böztetett, illetve különböztet aszerint, hogy a szülők közös szülői felügye­
letben kívánnak megegyezni, vagy nem. Amennyiben nem, akkor is lehetőség
van arra, hogy a szülői felügyeletet különböző módon rendezzék: megosszák
egymás között a szülői felügyelettel járó jogokat és kötelezettségeket, vagy
egyikük gyakorolja teljes körűen a szülői felügyeletet. A közös szülői felügye­
let kapcsán már a Ptk. hatálybalépése idején is felvetődött a váltott gondosko­
dás kérdése. Ezt a Ptk. nem szabályozta, de nem is zárta ki, a 2022 januárjával
hatályba lépett Ptk.-módosítás pedig kifejezetten lehetővé is tette azt, hogy
a szülők abban állapodjanak meg, hogy a gyermekről azonos időtartamokban
felváltva gondoskodnak.

Abban a tekintetben, hogy meg kell-e állapodni a kapcsolattartás, illetve a la­ Megállapodás

kóhely tekintetében, a Ptk. különbséget tesz az alapján, hogy közös szülői A SZÜLŐ-GYERMEK

felügyeletet gyakorolnak-e majd a szülők, vagy sem. Amennyiben közösen KAPCSOLATTARTÁS

kívánnak a gyermeket érintő valamennyi felmerülő kérdésben (és nemcsak ÉS A GYERMEK

az ún. gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben) dönteni, a kapcsolattar­ LAKÓHELYE

tás kérdésében nem kell megállapodni. Noha a közös szülői felügyelet jogi KÉRDÉSÉBEN

teljessége mellett valóban nem tűnik indokoltnak az, hogy a házastársak előre
rendezzék azt, hogy az egyik szülő miként tart a gyermekkel kapcsolatot,
a gyakorlatra tekintettel ez - noha nem kötelező -, számos esetben valóban
82 i Házasság

nem felesleges. Az Új Ptk. Tanácsadó Testületé akként foglalt állást, hogy bár
a Ptk. ezen rendelkezése nem várja el, hogy a felek közös szülői felügyelet
esetén a kapcsolattartásban megállapodjanak, de nem is tiltja meg ezt felek­
nek. A közös szülői felügyelet mellett a kapcsolattartásban való megállapodás
így nem jogszabálysértő. Bár elvileg úgy látszik, hogy a két jogintézmény
kizárja egymást, valójában életszerű annak feltételezése, hogy a szülők között
nem teljes mértékű az összhang. Ekkor éppen a gyermek érdekét szolgálhatja
az, hogy kiszámítható kapcsolattartási rend került a szülők között lefektetésre.
További kérdés, hogy a gyermeknek és a különélő szülőnek a kapcsolattartása
mennyiben a két szülő „ügye”, és mennyiben a szülőké és a gyermeké, illet­
ve több érintett kiskorú gyermek esetében a gyermekeké. Valójában feltétle­
nül indokolt - a családon belül (is) - a gyermek bevonása a kapcsolattartás
módjának kialakításába. Arra nézve, hogy a szülők mennyiben beszélik meg
a gyermekkel azt, hogy különélésük, házasságuk felbontása esetén miként
történik a kapcsolattartás, adatunk nincs.
A lakóhely kérdésében a Ptk. világosan fogalmazott: közös szülői fel­
ügyelet esetében meg kell határozni. A 2022 januárjában hatályba lépett új
rendelkezések bevezették a váltott gondoskodást (amikor a szülők felváltva
gondozzák a gyermeket), de a lakóhelyet ez esetben is meg kell határozni.
Noha a gyermek ténylegesen felváltva tartózkodik a szüleinél, a gyermeknek
csak egy lakóhelye lehet. Ezt az Új Ptk. Tanácsadó Testület is megerősítette
véleményében, utalva arra, hogy a gyermek - egyetlen - nyilvántartott lakó­
helye gyermekvédelmi szempontból is meghatározó.
A szülői felügyelet gyakorlásának egyéb eseteiben a lakóhelyet nem kell
rögzíteni, arra tekintettel, hogy ilyenkor a gyermek tekintetében az egyik
szülő teljes körűen vagy meghatározóbban gyakorol szülői felügyeletet, s
a gyermek lakóhelyét ez a szülő biztosítja. A kapcsolattartásról ugyanakkor
éppen ilyen megoldás mellett kell megállapodni.

Megállapodás Meg kell állapodni a gyermek részére nyújtott tartás tárgyában, mégpedig
a gyermek úgy, hogy az megfelelően szolgálja a kiskorú gyermek érdekét. A megállapo-
tartása dásnak értelemszerűen pontosnak kell lennie, olyannak, amely nemteljesítés
kérdésében esetén végrehajtható.

Ptk. 4:216. § [A gyermektartás módja]


(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő
elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj).

Az a szülő, aki a teljes körű szülői felügyelet keretei között gondozza a gyer­
meket, őt természetben tartja; a különélő szülő pénzbeli tartásdíj-fizetési
A házasság megszűnése 83

kötelezettségéről kell a házastársaknak megállapodniuk. Sajnos, gyakori az


a félreértés, hogy ha a szülők közösen gyakorolják a szülői felügyeletet, akkor
nem kell megállapodni a tartásdíj kérdésében. Ez a megoldás nem szolgálja
sem a gyermek érdekét, sem annak a szülőnek az érdekét, akinek a teljesítő­
képessége alacsonyabb. Ez igaz a váltott gondoskodásra is - önmagában az
a tény, hogy a szülők ugyanannyi időt töltenek felváltva a gyermekkel, nem
jelenti azt, hogy a teljesítőképességük (amely részben vagyoni helyzetükből
következik) egyenlő lenne. így váltott gondoskodás esetében is szükséges
lehet a tartásdíj-kiegészítésben való megállapodás.

Meg kell továbbá állapodni - ha van ilyen - a házastársi közös lakás haszná­ Megállapodás

latának kérdésében, amely döntés a közös kiskorú gyermek érdekét is érin­ A HÁZASTÁRSI

ti. Járulékos kérdés a házastársi tartás is, amely alimentációs célú tartásdíj TARTÁS ÉS

fizetését jelenti. A házastársak ugyanakkor megállapodhatnak abban is, hogy LAKÁSHASZNÁLAT

a tartás egyszeri juttatással történik. KÉRDÉSÉBEN

A korábban hatályos szabályozás a felbontás kapcsán külön kiemelte a házas­ Az EGYEZSÉG

társak által kötött egyezség megváltoztatásának lehetőségét, és szigorúan MEGVÁLTOZTATÁSA

szabályozta azt. Bár a Ptk. erre külön nem tér ki, a jogi felfogás továbbra is
változatlan annyiban, hogy a házastársaknak abban a tudatban kell megál­
lapodniuk, hogy a különböző kérdésekben egyezségeiket csak kivételesen
módosíthatják. A bíróságnak is feladata, hogy ne „támogassa” az átgondolat­
lan egyezségek megkötését, továbbá ne szülessenek fiktív megállapodások.32
A gyakorlatban ez mindazonáltal nem egyszerű, azért sem, mert az ítélkezés
megosztott e tekintetben: azon felfogás mellett, miszerint meg kell vizsgálni,
hogy a megállapodás stabil lábakon, végigondolt döntésen nyugszik-e, él egy
olyan felfogás is, mely szerint a szülök „felnőttek”, nyilván felelősségteljesen
döntöttek, és nem a bíróság - mint harmadik fél - feladata ennek felülbírá­
lása, amennyiben megfelelőnek mutatkozik. A gyermeket érintő kérdésekben
a vonatkozó területek részletes szabályai irányadók, ennek megfelelően:

Ptk. 4:170. § [A szülőifelügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésé­


nek megváltoztatása]
(1) A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik személynél
történő elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető, ha
azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság
döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében

32 Csekv Ottó: A házasság felbontása. In Kóros András (szerk.): A családjog kézikönyve.


Budapest, 2007. 83. o.
84 Házasság

a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem hivatkozhat a körülmé­


nyek megváltozása folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást
felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket
jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.
Ptk, 4:181. § [A kapcsolattartás rendezése]
(4) Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás
megváltoztatását is a bíróságtól lehet kérni.
Ptk. 4:210. § [A tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának módosítása]
(1) Ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás meg­
határozásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás követke­
zett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi
érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a meg­
változtatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapidó tartás
megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehe­
tőségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek
a körülmények megváltozása felróható.

a tényállásos A bontóperek másik típusa, amelyre vonatkozóan a kerettényállást röviden


bontás kiegészíti a Ptk., a teljes körű bizonyítást igénylő bontóper, azaz a tényállásos
bontás.

Ptk. 4:21. § [A házasságfelbontás a]


(1) A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az
teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyre­
hozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben,
ha a házastársak között az életközösség megszűnt, és annak helyreállítá-
, sára - az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, illetve a különélés
időtartama alapján - nincs kilátás.

A közös megegyezésen alapuló bontás népszerűsége azzal is magyarázható,


hogy a házasfeleknek az intimszféra részét képező eseményeket, történéseket
nem kell a bíróság előtt, akár több tárgyalás folyamán részletezniük. Ezzel
szemben egyezségen alapuló megegyezés hiányában a bíróságnak meg kell
győződnie arról, hogy valóban megromlott a házasság. Ehhez a házasság
teljes és helyrehozhatatlan megromlását előidéző okokat fel kell tárni. A Csjt.
alkalmazása során kialakult ítélkezési gyakorlat szerint valamely magatartás
vagy körülmény önmagában nem tekinthető a házasság felbontására alapul
szolgáló oknak; a körülmények összességére kell a bíróságnak figyelemmel
lennie. A bíróság azután bontja fel a házasságot, hogy megállapította: milyen
események, okok, folyamatok vezettek a házasság megromlásához. Új, az
A házasság megszűnése 85

ítélkezési gyakorlat már követett felfogásán alapuló rendelkezés az, hogy


a tényleges különélésnek a Ptk. többletjelentőséget tulajdonít. A különélés
az életközösség megszűnését jelenti, ebben a körben is a benső, személyes,
érzelmi, erkölcsi és vagyoni összetevők alapján állapítható meg.
A különélés, azaz az életközösség végleges megszűnése (és nem pusztán
annak megszakadása) jut jelentőséghez, elfogadva azt, hogy ez már a házas­
ság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának a jele. A különélés azt is jelen­
ti, hogy az együttélést a házasélet felszámolásának érdekében szüntetik meg.
A korábbi jogirodalom utalt arra, hogy különös gonddal kell vizsgálni azokat
a helyzeteket, amikor a házastársak egy lakásban élnek külön, bár lehetsé­
ges ilyenkor is az életközösség megszűnésének megállapítása: amennyiben
a felek külön gazdálkodnak, az érzelmi összetartozás véget ért, és nincs re­
mény az életközösség helyreállítására.33
Az ítélet rendelkező részében még abban az esetben sem mondja ki a bí­
róság, hogy kinek a magatartása vezetett a házasság felbontásához, ha ez
megállapítható, illetve súlyosan felróható, a másik félre nézve sérelmes ma­
gatartásról van szó. Ez összhangban áll azzal, hogy nem a vétkesség elve,
hanem a feldúltság elve alapján áll a bontójog. Nem jelenti azonban ez azt,
hogy a felróható magatartás ne kerülne értékelésre a kiskorú gyermek érdeké­
hez hasonló módon, a házasság megszűnése jogkövetkezményeinek rendezése
során (házastársi tartás, bizonyos körben a lakáshasználat, szülői felügyelet,
kapcsolattartás).

Noha nem anyagi jogi kérdés, az anyagi jogi szabályozással összhangban a bontóperes

állnak a házasság felbontásának eljárásjogi rendelkezései. A Ptk. értelmében eljárás

bármelyik házastárs megindíthatja a bontópert, illetve azt a felek közösen is


kezdeményezhetik. Ami a bármelyikük által történő megindíthatóságot illeti,
a jogszabály ezáltal a vétkesség elvét zárja ki, a kifejezés mögött a feldúltság
elve érvényesül: nincs jelentősége annak, hogy a vétkes vagy vétlen házasfél
indítja meg az eljárást. A közös megegyezés elismerése jelen van a szabályban,
mivel a Ptk. szerint a házasfelek közös kérelmére is felbontható a házasság.
Ez utóbbi rendelkezés a polgári eljárásjog szabályai szerint nehezen lenne
értelmezhető, így az egyik házasfél mindig felperesként, a másik mindig
alperesként vesz részt a perben.

A házassági perben különös jelentősége van a házasfelek részéről a személyes Személyes elem

elemnek: a házassági bontóper személyes megindításának és az eljárás során


a felek személyes meghallgatásának.

33 Uo. 73-74. o.
86 Házasság

Ptk. 4:23. § [A házasságfelbontása iránti per megindítása; a hántás hatály]


\ (1) A házasság felbontása iránt a pert a házas társnak a másik házalón
ellen, személyesen kell megindítania.
1 (2) Törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül indíthat pert a: a há:o ■
; társ is, aki cselekvőképességében a perindítás tekintetében részlegesen kor­
látozott.
í (3) Ha a házastárs cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzá-
\ járulásával törvényes képviselője indíthatja meg.
| (4) A házasságot felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.
Pp. 432. § [Perfelvétel]
(6) A perfelvételi tárgyaláson a fél személyes megjelenése kötelező. A bíró­
ság a perben a feleket köteles személyesen meghallgatni, kivéve, ha a fél
ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ha a meghallgatása elháríthatatlan
akadályba ütközik.
(7) Ha a felperes a perfelvételi tárgyaláson személyesen nem jelenik meg
a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti. Ha az alperes személyesennem
I jelenik meg, a perfelvételi tárgyalást a megjelent felperes kérelmére meg kell
megtartani, ellenkező esetben a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti.
456. § [A perfelvételi tárgyalás különös szabályai házassági bontóperben]
(1) A fél személyes meghallgatása nem kötelező akkor sem. ha cselekvőké­
pességet teljesen korlátozó gondnokság alatt áll.

békítés A bontóperek kapcsán különös jelentősége lehet két eljárásnak, megoldás­


nak: a békítésnek, illetve a mediációnak. azaz közvetítésnek. A két lehetőség
más irányba mutat, s noha a Ptk. a kettőt némiképp összemossa, távolról sem
hasonló megoldásokról van szó.
A békítés a bíróság feladata lehet, s célja az. hogy a házastársak meggon­
dolják magukat, visszataláljanak a békés együttéléshez, mentsék meg a házas­
ságukat. Ez különösen akkor lehet indokolt, ha a családban egy vagy több
- közös - kiskorú gyermek nevelkedik.

A békítésre akár az első tárgyaláson, akár később mód van.

Pp. 456. § [A perfelvételi tárgyalás különös szabályai házassági bontóperben]


(2) A bíróság a per bármely szakaszában, különösen a perfelvételi tárgya-
láson, megkísérli a felek békítését. Ha a békítés eredményre vezet, a bíró­
ság az eljárást hivatalból megszünteti. Ebben az esetben a felek perköltség
megtérítésére nem kötelesek.
(3) A bíróság köteles a felek figyelmét felhívni a közvetítői eljárás igénybe­
vételének lehetőségére és előnyeire.
A házasság megszűnése 87

A mediáció, azaz közvetítés alternatív konfliktuskezelési és vitarendezési el- Mediáció

járás, melynek célja, hogy a felek - jelen esetben a házastársak - között bé­
kés, mindkettejük érdekeire tekintettel lévő megoldás szülessen, úgy. hogy
azt maguk a felek hozzák létre. Ez nem elsősorban a házassági életközösség
helyreállítását, a közös élet folytatását célozza, mint a békítés, hanem a há­
(5) Ha a felperes a házasság felbontását a Ptk. 4:21. § (2) és (3) bekezdése
zasság
455. jogkövetkezményeinek
§ [Perindítás] rendezését.
alapján kéri, a keresetlevélhez csatolni kell a Ptk. 4:21. § (3) bekezdésében
meghatározott valamennyi kérdésben a felek közös álláspontját tartalmazó
Ptk. 4:22. § [Közvetítői eljárás]
megállapodást, ha ez a keresetlevél előterjesztésekor már rendelkezésre áll.

I
A házastársak a házassági bontóper megindítása előtt vagy’ a bontóper alatt -
Ennek hiányában a felperes köteles a Ptk. 4:21. § (3) bekezdésében meg­
saját elhatározásukból vagy a bíróság kezdeményezésére - kapcsolatuk, illet­
határozott valamennyi kérdésben nyilatkozatot tenni, amelyre e törvénynek
ve a házasságfelbontásával összefüggő vitás kérdések megegyezésen alapuló
a(6)keresethahnazatra
Ha afelperes vonatkozófelbontását
a házasság szabályai nem alkalmazandók.
a Ptk. 4:21. § (2) és (3) bekezdése
rendezése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A közvetítői eljárás
alapján kéri, az alperes ebben az esetben is köteles ellenkérelmet
eredményeként létrejött megállapodásukat perbeli egyezségbe foglalhatják. előter­
jeszteni írásban vagy a 432. § (4) bekezdése szerint szóban a perfelvételi
tárgyaláson (...).
456. § [A perfelvételi tárgyalás különös szabályai házassági bontóperben]
(4) Ha a perfelvételi tárgyaláson a felek nem békülnek ki, és perfelvételi
nyilatkozataikat megtették, továbbá a perfelvételi tárgyalás elhalasztásá­

I
nak nincs helye, a bíróság a perfelvételt lezárja, és kitűzi az érdemi tárgya­
lás határnapját, vagy - ha az ügy körülményei lehetővé teszik - nyomban
áttér az érdemi tárgyalásra.

A közös megegyezéses bontóperben csak akkor van lehetőség a házasság A JÁRULÉKOS


tényállás vizsgálata nélkül történő bontására, ha a házastársak valamennyi KÉRDÉSEKBEN/

járulékos kérdésben megegyeztek. JOGKÖVETKEZMÉ­

NYEK TÁRGYÁBAN

A tényállásos bontás esetén alapvetően a házasság felbontása kérdésében VALÓ DÖNTÉS

dönt a bíróság. Miután a közös kiskorú gyermek érdeke különös védelmet


érdemel, a bíróság az őt érintő kérdésekben hivatalból is eljár.
88 Házassás

459. § [ítélet]
(1) A bíróságnak a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítéletében -
szükség esetén erre irányuló kereseti kérelem hiányában is - határoznia
kell a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a gyermek harmadik sze­
mélynél történő elhelyezése, a kapcsolattartás, valamint a közös kiskorú
gyermek tartása felől.

Noha ideiglenes intézkedés meghozatalára bizonyos körben lehetőség van,


a házasság bontással való megszűnésének nem valamennyi jogkövetkezmé­
nyéről dönt hivatalból a bíróság. A közös megegyezésen alapuló bontás a há­
zastársak közös élete megszűnésének a vagyoni viszonyok rendezésén kívül
szinte valamennyi szálát elvarrja. Ez nincs így a tényállásos bontás esetén.
A kiskorú gyermeket érintően csekélyebb a különbség, hiszen a bíróság
hivatalból is dönt a szülői felügyelet, továbbá a gyermektartás kérdésében.
A felek egymás közötti vagyoni viszonyait illetően érzékelhető az eltérés: a bí­
róság sem a házastársi tartásról, sem pedig a közös lakás használatáról nem
dönt hivatalból.
Hangsúlyozzuk, hogy annak nincs akadálya, hogy a házastársak ezekben
a kérdésekben a gyermek érdekére figyelemmel megállapodjanak.

Ideiglenes A gyermek érdekében szükséges lehet, hogy a bíróság megelőzze a döntés


intézkedés késedelmességéből eredő károkat, s ennek érdekében ideiglenes intézkedé­
seket hozhasson. A szülői felügyelet rendezése, tartás, kapcsolattartás, szülői
felügyeleti jogok kérdésében való döntés természetesen a kiskorú gyermek
érdekei mellett szolgálja a szülök érdekeit is; a lakáshasználat kérdésében való
intézkedés pedig segíthet - ideiglenesen - kezelni akár a családon belüli erő­
szak problémáját.

Pp. 457. § [Ideiglenes intézkedés]


A bíróság a perben - különösen a kiskorú gyermek érdekében - erre irá­

I
nyidó kérelem hiányában is határozhat ideiglenes intézkedéssel különösen
a) a kiskorú gyermek tartása és tartózkodási helyének valamelyik szülőnél
vagy harmadik személynél történő kijelölése,
b) a szülői felügyelet gyakorlása,
c) a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, és
d) a házastársak lakáshasználatának
kérdésében.

a bontóítélet és A bontást kimondó ítélet jogerőre emelkedésével beállnak a házasság bon-


kóvetkezményei tással való megszűnésének jogkövetkezményei. A bontóítélet a házasság
A házasság megszűnése 89

érvénytelenségét megállapító ítélethez hasonlóan mindenkivel szemben hatá­


lyos, s csak ennek az ítéletnek a jogerőre emelkedésétől tekinthető a házasság
megszűntnek - és kell is egyúttal megszűntnek tekinteni.

A házasság bontással való megszűnésének számos jogkövetkezménye van, a bontással

ezek részben személyi jellegűek, részben vagyoni vonatkozásúak. VALÓ MEGSZŰNÉS

KÖVETKEZMÉNYEI

A „nős”, illetve „férjezett” családi állapot „elvált” családi állapotra változik. Névviselés

Ptk. 4:28. § [Névviselés a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének


megállapítása után]
(1) A házasság megszűnése (...) után a volt házastársak a házasság fenn­
állása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől valamelyikük el kíván tér-
' ni, a házasság felbontása vagy érvénytelenségének megállapítása után az
anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Ebben az esetben sem viselheti a volt
feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság

(
fennállása alatt nem viselte.
(2) A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a házasság-
ra utaló toldást tartalmazó névviselésétől, ha a feleséget szándékos bűn­

I
cselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.
(3) Újabb házasságkötés esetén a feleség, illetve a férj a korábbi házasság
alatt viselt közös házassági nevet tovább viselheti, azzal az eltéréssel, hogy
afeleség a voltférje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti, és ez
a joga akkor sem éledfel, ha újabb házassága megszűnt.

A névviselés szabályai nem tartoznak azon kérdések közé, amelyekben közös


megegyezéses bontás esetén meg kell egyezni. Ezzel együtt a névviselés
bontás utáni rendelkezései a házasságkötés után viselt név erősségét, a szüle­
tési névvel szinte azonos jelentőségét mutatják.

A vagyonjogi hatások a házastársi tartás, a házastársi közös lakás használa- Vagyonjogi

ta, illetve a vagyonjog rendezése körében jelentkeznek. Ezeknek a kérdések- hatások

nek egy részében, nevezetesen a házastársi tartás és a lakáshasználat kér­


désében közös megegyezéses bontás esetén a felek megállapodnak, de még
ha nem is közös megegyezés alapján kérik a bontást, akkor is módjuk van
peren kívül megállapodni. Abban is esetben is megállapodhatnak termé­
szetesen, ha nem is kívánják a házasság felbontását, csak az életközösséget
szüntették meg.
Amennyiben megegyezéssel nem tudják rendezni ezeket a kérdéseket,
bármelyik házastárs bírósághoz fordulhat.
90 Házasság

A volt házastárs tartását, illetve a lakáshasználat kérdését a Ptk. kifeje­


zetten a házasság felbontása esetére rendezi, s ezen esetekben ad lehetőséget
a volt házastársnak arra, hogy bíróságtól kérje ennek rendezését.

Ptk. 4:29. § [A tartásra való jogosultság]


(1) A (...) házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet
az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
Ptk. 4:80. § [A lakáshasználat rendezése az életközösség megszűnése után]
(2) A használatot előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség meg­
szűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában a házasság felbontá­
sa (...) esetén a házastársi közös lakás további használatáról - bármelyik
házastárs kérelmére - a bíróság dönt.

A házastársi vagyonközösség a házasság halállal történő megszűnésekor


- életközösség esetén - fennáll. Ezzel szemben a házasság bontással történő
megszűnésekor a legritkább esetekben fordul elő az, hogy a vagyonközös­
séget a bontás szüntesse meg. A vagyonjogi igények rendezését, így a közös
vagyon megosztását, a kapcsolódó megtérítési igényeket a házastársak meg­
állapodással rendezhetik, ennek hiányában a bíróságtól kérhetik a rendezést.
Noha ez nincs a házasság felbontásához kötve, számos esetben akkor kerül
sor a házassági vagyonjogi perre.

Ptk. 4:57. § [A közös vagyon megosztása]


(1) A vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti
a közös vagyon megosztását. (...)
(3) Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon meg­
osztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűné­
séhez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon meg­
osztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet
kérni.

A felróható Noha önmagában a felbontás kérdésében nincs jelentősége annak, hogy bár-
magatartások melyik házastárs vétkes volt-e, követett-e el családjogi szempontból felróha-
értékelése tó magatartást, a járulékos kérdések, illetve a jogkövetkezmények elbírálása
során - ha azokban a bíróság hivatalból dönt, vagy döntését kérik - mégis van
ennek jelentősége.
Érdemtelenségként jelenik ez meg a házastársi tartás elbírálása során:
amennyiben a jogosult a házasélet erkölcsi alapját sértő magatartást tanúsí­
tott, a kötelezett a tartási igény elutasítása érdekében hivatkozhat erre.
A házasság megszűnése 91

A házastársi közös lakás használatának rendezése során a bíróság nem


rendeli el az osztott használatot, amennyiben a felek egyike a házastárs, illet­
ve a gyermek érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsított.
A szülői felügyelet rendezése iránti perben ez a magatartás gyermek­
nevelésre való alkalmatlanságként nyerhet értékelést, feltéve hogy az adott
magatartás nem vagy nemcsak a házastárssal szemben jelentkezett, hanem
a közös kiskorú gyermekkel szemben is.
Hasonlóképpen, a kapcsolattartás rendezése során is a gyermekre nézve
sértő, őt veszélyeztető magatartás nyer értékelést.
Egyik esetkörben szabályozott magatartás sem a hagyományos értelem­
ben vett vétkesség megvalósulását jelenti, hiszen a bíróságok - különösen,
ha a kiskorú gyermek nem érintett - az eset összes körülményeit vizsgálják,
mindkét fél magatartását, a magatartások egymásra hatását. Ha kiskorú gyer­
mek érintett, elsődlegesen a gyermek érdeke a meghatározó.

Házastársi tartás
A házastársi kapcsolat, az összetartozás, ennek belső tartalma indokolja azt, A VOLT HÁZASTÁRS
hogy a házastársak egymással szembeni felelősségét a Ptk. kiterjeszti nemcsak TARTÁSÁNAK

az életközösség megszűnése, hanem még a házasság felbontása utáni időre is.54 JELENTŐSÉGE

Ptk. 4:24. § [Együttműködési és támogatási kötelezettség]

I
(2) A támogatási kötelezettség törvényben meghatározott esetben a házas­
ságfelbontását követően is fennáll.

Törvényen alapuló tartási kötelezettséget a Ptk. a rokonok szűk körében


biztosít, ideértve az egyenesági rokonságot és igen-igen korlátozott mérték­
ben az oldalági rokonságot. Nem rokoni körből kizárólag a partner lehet jogo­
sult és kötelezett a másik fél tartására (partner alatt ebben a körben a há­
zastársat és a bejegyzett élettársat értjük, illetve kicsit szűkebb körben az
élettársat). Helyzetük ugyanakkor jogi szempontból a tartás körében kiemel­
kedő. A Ptk. Negyedik Könyve annyiban új szerkezetet adott a családjogi
tartás szabályainak, hogy az általános rendelkezéseket a rokontartási rendel­
kezések tartalmazzák. Ennek megfelelően a házastársi tartás körében a Ptk.
csak azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek speciálisak az általános
szabályokkal összevetve.34

34 Bencze Lászlóné: Házastársi tartás a házasság felbontása esetén. In Kóros András (szerk.):
A családjog kézikönyve. Budapest, 2007. 92. o.
92 Házasság

házastárs mint Amennyiben a volt házastárs nem rendelkezik elég vagyonnal, jövedelemmel
kötelezett létfenntartására, nem él házasságban, bejegyzett élettársi kapcsolatban vagy
élettársi jogviszonyban, elsősorban volt házastársához (adott esetben volt
bejegyzett élettársához, bizonyos esetben volt élettársához) fordulhat annak
érdekében, hogy tartásban részesüljön.
Ez következik a Ptk. rokontartásra vonatkozó főszabályából is:

Ptk. 4:194. § [A rokontartásra való jogosultság]

I
(1) Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül
nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házas­
társa vagy volt élettársa nincs.

A törvényen alapuló tartási szabályozás nem zárja ki természetesen a megál­


lapodás alapján történő tartást; a megállapodásban foglaltaknak nem feltét­
lenül kell a Ptk. által szabályozott feltételrendszernek megfelelniük. Ez utób­
bi feltételrendszer arra az esetre irányadó, amikor a volt házastársak között
nincs megállapodás a tartás kérdésében.
Ezt a megállapodást a közös megegyezésen alapuló bontás esetében létre
kell hozniuk, tekintve, hogy a házastársi tartás olyan járulékos kérdés, amely­
ben való egyezségkötés nélkül nem hozhat a bíróság bontóítéletet, feltéve,
hogy erre az egyikük igényt tart. Amennyiben tényállásos a bontás, nem fel­
tétlenül van a házasfelek között megegyezés.
Noha az összetartozás lehetővé teszi a bontás utáni időre is kiterjedő
szolidaritást, a bontás a házastársak életét megváltoztatja, a közös életnek
végképp véget vet, legalábbis jogilag mindenképpen. így szigorú az a feltétel­
rendszer, amelyet a Ptk. meghatároz. Ennek megfelelően a jogosultnak rászo­
rultnak kell lennie a tartásra, a rászorultságnak önhibáján kívül kell fennáll­
nia, nem lehet érdemtelen - a kötelezettnek ugyanakkor teljesítőképességgel
kell rendelkeznie. Ezeknek a feltételeknek együttesen kell fennállniuk.

Tartásra való Ptk. 4:29. § [A tartásra való jogosultság]


rászorultság (1) A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság
felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhi­
báján kívül nem képes eltartani.

A jogosult tartásra való rászorultsága azt jelenti, hogy nem rendelkezik olyan
jövedelemmel, illetve vagyonnal, amelyből létfenntartását, szükségleteinek
fedezését megoldhatná. Ez a szükségletek körében a lakhatást, ruházkodást,
étkezést és adott esetben a gyógyíttatást is jelenti. Lehetséges, hogy a kötele­
zett egyáltalán nem rendelkezik anyagi eszközökkel, de az is előfordul, hogy
A házasság megszűnése 93

szükségleteinek fedezésére részben képes, teljes egészében azonban nem.


Előbbi esetben a tartás teljes mértékű, utóbbi esetben kiegészítő jellegű.
A rászorultságot az ítélkezési gyakorlat is objektív módon fogja fel. A hasz­
nosítható vagyon léte is objektív kérdés; a jövedelemszerzés hiánya mögött
többféle ok állhat. Leggyakoribb ilyen ok a munkaképtelenséget okozó beteg­
ség. Fennállása esetén orvosi vélemény alapján, illetve igazságügyi szak­
értő igénybevételével állapíthatja meg a bíróság a munkaképtelenséget, illetve
a részleges munkaképtelenséget. Az életkor önmagában nem indokolja a tartási
igény alaposságát; a bíróságnak a körülmények részletes feltárása alapján kell
meggyőződnie arról, hogy az idősebb, nyugdíjkorhatárt elért jogosult rászorul-e
a tartásra. A rászorultság fiatalabb életkorban is jelentkezhet, igaz, ekkor jellem­
zően határozott ideig.
A rászorultság alapulhat munkanélküliségen is, ennek megítélése koránt­
sem egységes. Az ítélkezési gyakorlat fokozott vizsgálatot követel ekkor: meg
kell vizsgálni, hogy a munkanélküli jogosult valóban élt-e mindazokkal
a lehetőségekkel, amelyet a vonatkozó törvény rá nézve biztosít, s a munkanél­
külivé válás összefüggésben áll-e a volt házastársak korábbi, házasság alat­
ti életvitelével; ekkor egyébként a határozott időtartamú tartás mutatkozik
indokoltnak.35

Míg a rászorultság objektív kategória, az önhiba hiánya szubjektív jellegű önhiba hamva

- az ítélkezés során azonban ezt is objektíve kell megvizsgálni. Az önhiba


fennállását az adott ügy valamennyi körülményének figyelembevételével
kell megállapítania. Annak megállapítása a cél, hogy a házastárs mennyi­
ben tette meg az elvárható lépéseket annak érdekében, hogy jövedelemhez
jusson, illetve vagyonát - amennyiben van - hasznosítsa. Ami a vagyontár­
gyak értékesítésének, illetve hasznosításának kérdését illeti, nem várható el
a megszokott, nem túlzó életvitelt szolgáló vagyontárgyak értékesítése, az ezt
meghaladó mértékű vagyontárgyaké ugyanakkor-mindig összevetve a köte­
lezett vagyoni helyzetével - adott esetben igen. Hasonlóan egyedi megítélést
kíván (ingatlanoknál) a hasznosítás elvárhatósága.

Az érdemtelenségre a kötelezett hivatkozhat; a Csjt. nem definiálta az érdem- Érdemtelenség

telenség fogalmát. A kötelezett magatartásának érdemtelensége mint kategó­


ria rugalmas értékelést tesz lehetővé, amelynek során a házastársak házasságát
egészében kell értékelni;36 a bizonyítás szintén a tartásra kötelezettet terheli.
A Ptk. kifejezetten rögzíti a volt házastárs tartása körében az érdemtelenséget

35 Uo. 100. o.
36 Pap: A magyar családi jog. 87. o.
94 Házasság

megvalósító magatartásokat, miután a Ptk.-ba beemelésre került az V. számú


polgári elvi döntés tartalma. A PED az ítélkezési gyakorlatban kikristályosí­
tott elveket tartalmazta, melyeket a gyakorlat következetesen alkalmaz.

Ptk. 4:30. § [A tartásra való érdemtelenség]


; (1) Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs:
a) akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá
alapvetően a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához; vagy
b) aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt
házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sér­
tő magatartást tanúsított.
(2) Az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó házastárs vagy volt
házastárs magatartásátfigyelembe kell venni.

Az érdemtelenség elbírálása során nem elegendő egyes tények vizsgálata,


s tekintettel kell lenni a házasság egészére, mindkét házastárs akkor tanúsí­
tott magatartására, e magatartások egymásra hatására (ebben az értelemben
nem „vétkességről” van szó). Kizárólag azokat a magatartásokat kell értékel­
ni, amelyeknek a házasélet megromlásában szerepük volt. A felek magatartá­
sát nem a saját szubjektív szempontok tükrében, hanem társadalmi megíté­
lés alapján kell tekintetbe venni. A Ptk. külön utal arra a helyzetre, amikor
a házastársak még együtt éltek és arra, amikor a házassági életközösség már
megszűnt.

a házastárs Még ha a jogosult önhibáján kívül rá is szorul a tartásra, s nem érdemte-


mint jogosult len, azaz valamennyi, személyével, magatartásával kapcsolatos feltétel telje­
sül, csak akkor részesülhet tartásban, ha azt a kötelezett képes biztosítani.
Noha a házastárs a hozzátartozók körében igen előkelő helyet foglal el, jogo­
sultként nem áll az első helyen.

Ptk. 4:31. § [A tartási képesség]

I
Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását
vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

A Ptk. 4:31. §-a összhangban áll a 4:215. §-sal, melynek értelmében a szülő
saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles kiskorú gyermekét tartás­
ban részesíteni, s így a kötelezett hivatkozhat arra, hogy kiskorú gyermekével
szemben tartási kötelezettséggel tartozik. Ezt követi a sorban a kötelezett saját
személye, hiszen saját tartását nem kell veszélyeztetnie, illetve a továbbtanu­
ló nagykorú gyermeke iránti tartási kötelezettsége (míg a kiskorú gyermek
A házasság megszűnése 95
1-----

tartása lényegében feltétlen, a nagykorú gyermekkel szembeni kötelezettsége


feltételekhez kötött). A kötelezettel szemben korábbi és jelenlegi házastár­
sa (bejegyzett élettársa), továbbá volt élettársa egy sorban jogosult a tartásra.

Ptk. 4:202. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]

I
Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes
eltartani, ajogosultság sorrendjében
a) a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;
b) a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;

Í
c) a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs - egymással egy sorban -
a szülőt;
< d) a szülők - egymással egy sorban - a többi rokont; és
e) a többi rokon közül a leszármazó afelmenőt és a leszármazás rendjében
a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.

A tartásra jogosult egyéb személyek mellett a kötelezett jövedelmét és adott A KÖTELEZETT


esetben vagyonát is tekintetbe kell venni. Minthogy a kötelezett tényleges jö­ TELJESÍTŐ­

vedelmének feltárása számos alkalommal nehézségekbe ütközik, az ítélkezési KÉPESSÉGE

gyakorlat szerint meg kell vizsgálni a kötelezett vagyoni helyzetét és mind­


azokat a körülményeket, amelyekből a kötelezett teljesítőképességére nézve
alapos következtetéseket lehet levonni.
A kötelezettnek nem kell a korábbi életszínvonalat biztosítania, de a tartás
nem lehet ún. szűkös tartás.
A megegyezésen alapuló tartási kötelezettségről és annak későbbi módo­
sításáról, illetve megszüntetéséről polgári kollégiumi állásfoglalás rendelke­
zik. A PK. 113. számú állásfoglalást az 1/2014. PJE határozat a Ptk. mellett is
alkalmazni rendelte.

PK 113. számú állásfoglalás: Házastársi tartásdíj fizetési kötelezettség 113. SZ. PK ÁF.

vállalása érvényes lehet olyan volt házastárs javára is, aki a tartásra nincs
rászorulva, vagy arra érdemtelen. Az ilyen kötelezettség elvállalását a Csjt.
21. §-ában foglalt rendelkezés nem akadályozza. A kötelezettségvállalás
bírósági egyezségbe foglalható, és az egyezség a bíróság által jóváhagy­
ható. A kötelezettségvállalás alapján ítéleti marasztalásnak is helye lehet.
Ilyen esetekben a tartásdíj leszállítása vagy a tartásdíjfizetési kötelezettség
megszüntetése azon az alapon kérhető, hogy a kötelezettségvállalást követő­ Sajátos rendel­

en az annak alapjáld szolgáló körülményekben lényeges változás állott be. kezések A HÁZAS­

TÁRSI TARTÁS

Általános jelleggel elfogadja a Ptk. azt a megközelítést, hogy a volt házastárs KORLÁTOZOTT­

•.ámogatásra szorulhat, s az a szolidaritási kötelezettség, amely a házasság SÁGÁT ILLETŐEN


96 Házasság

velejárója, fennmarad. Ugyanakkor egyes szabályok mégis korlátozzák ezt,


egyrészt a nagyon rövid ideig fennálló és gyermektelen házasságok, ponto­
sabban házassági életközösségek esetén, másrészt pedig a házassági életkö­
zösség megszűnése utáni rászorultság esetén.

Ptk. 4:29. § [A tartásra való jogosultság]


(2) Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközös­
ség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös
méltánylást érdemlő esetben követelhet.
(3) Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt
fenn és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorult­
sága esetén az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás.
A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben a tartást ennél hosszabb
időre is elrendelheti.

Egyszeri Ptk. 4:32. § [Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő szolgál­


TELJESÍTÉS tatásáról]
LEHETŐSÉGE A házastársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat­
ban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles házastárs tartási
kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri jutta­
tásával tesz eleget. Ebben az esetben a juttatásban részesített házastárs
ajövőben tartási követeléssel akkor sem léphetfel, ha arra e törvény alap­
ján jogosulttá válna.

A TARTÁSRA VALÓ Ptk. 4:33. § [A rokonlarlás szabályainak alkalmazása]


JOG MEGSZŰNÉSE A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek meg­
változtatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartás­
hoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös
szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a házastársi tartáshoz
való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb házasságot köt,
vagy élettársi kapcsolatot létesít.

A tartásra való jog az általános szabályok szerint szűnik meg. Ehhez azonban
a Ptk. ehelyütt hozzáteszi a házastársi tartás megszűnésének sajátos szabályát:
az újabb házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése, továbbá
az élettársi kapcsolat létesítése is megszünteti a jogosult tartáshoz való jogát.

A VAGYON- A KÖZÖS VAGYON MEGOSZTÁSA


KÖZÖSSÉG MEGSZŰ­ A házasság bontása elvileg egybeeshetne a házastársi vagyonközösség meg­
NÉSÉNEK ESETEI szűnésével, de ez azért nincs így, mert az életközösséget a partnerek rendszerint
A házasság megszűnése 97

hamarabb felszámolják, mint hogy a házasság bontásra kerülne. A vagyon­


közösség megszűnhet a házassági életközösség időtartama alatt (házassági
vagyonjogi szerződés megkötésével, annak módosításával, illetve ha a házas­
felek egyike bírósághoz fordul a vagyonközösség megszüntetése érdekében),
de megszűnik legkésőbb a házassági életközösség végleges megszüntetésével.

Ennek megfelelően a házasság felbontása idejére vagy azt követően már nem A KÖZÖS VAGYON
áll fenn a vagyonközösség, a felek szerzeményei nem a vagyonközösséget MEGOSZTÁSÁNAK

gyarapítják - az addig keletkezett közös vagyon ugyanakkor egészen addig MÓDJAI

közös vagyonuk, amíg azt meg nem osztják. Önmagában az a tény, hogy
a házastársi vagyonközösség rendszere megszűnik, miután nem maradhat
fenn az életközösség megszűnését követően, nem jelenti azt, hogy a közös
vagyon is megosztásra kerülne.
A közös vagyon megosztásának alapvetően két módja van: a megállapo­
dással, megegyezéssel való megosztás, illetve a vagyonmegosztás iránti
igény bírósági úton való érvényesítése. Ezek a lehetőségek nem feltétlenül
a bontáshoz kapcsolódnak, hanem a vagyonközösség megszűnéséhez. Ennek
megfelelően mind a bontás előtt, mind a bontás során, mind a bontást köve­
tően módjukban áll a (volt) házastársaknak megegyezniük vagy pert indíta­
niuk. Nem ritka, hogy a házasok már az életközösség megszűnésével egyide­
jűleg vagy azt követően megosztják a közös vagyont, de előfordul az is, hogy
a házasok csak a házasság felbontását követően osztják meg azt.

A megosztásnak egyik esete a peren kívül, megállapodással történő megosz­ Megállapodás­

tás. Ez a megállapodás megköthető a házasság felbontása előtt, illetve után is. sal, PERBEN VAGY

PEREN KÍVÜL

A Csjt. a közös megegyezésen alapuló bontás esetében a járulékos kérdések


sorában említette a közös (ingó) vagyon megosztását is, a Ptk. azonban nem
tartotta ezt fenn, hiszen a Ptk. szabályai értelmében a közös megegyezéses
bontás járulékos kérdései közé nem tartozik a vagyonmegosztás. Ennek a vál­
tozásnak az egyik oka az volt, hogy az 1980-as évektől kezdődően a háza­
sok vagyona mind terjedelmében, mind minőségében megváltozott, s már
nem tűnt életszerűnek elvárni azt, hogy a házasok ebben meg tudjanak álla­
podni, ha közös megegyezéssel kívánják házasságukat felbontani (s mivel
minden járulékos kérdésben meg kell állapodni, nem lehet egy kérdésben való
megegyezést sem „kihagyni”). A Pp. egy lépéssel tovább is ment, a leghatá­
rozottabban elválasztotta egymástól a házassági pert (így a házasság érvény­
telenítése, továbbá érvényességének, létezésének vagy nemlétezésének meg­
állapítása iránt indított pereket, valamint a házassági bontópert) és a házassági
vagyonjogi pert.
98 Házasság

Pp. 462. § [A házassági per és a házassági vagyonjogi per összekapcsolá­


sának tilalma]
A házastársak vagyoni viszonyaival összefüggő kereset - a házastársi tar­
tás és a házastársi közös lakás használatának rendezése iránti kereset ki­
vételével - (a továbbiakban: házassági vagyonjogi per) a házassági perrel
nem kapcsolható össze.
Pp. 455. § [Perindítás]
(1) A házasságfelbontása iránti keresettel ugyanarra a házasságra vonat­
kozó érvénytelenítési keresetet, továbbá a házastársak gyermekének tar­
tására és a gyermeket érintő szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére,
kapcsolattartásra, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére,
a házastársi tartásra, a házastársi közös lakás használatának rendezésé­
re, valamint a házastárs névviseléstől való eltiltására vonatkozó keresetet
lehet összekapcsolni.

Amennyiben a házastársak nem állapodtak meg a bontást megelőzően vagy


a bontás idején, s pert sem indítottak a vagyon megosztása iránt, a bontás
után is követelhető a közös vagyon megosztása. Ekkor is megállapodhatnak,
ha azonban nem kerül sor megállapodásra, és rendezni kívánják vagyoni he­
lyzetüket, bíróságon érvényesíthetik a közös vagyon megosztása iránti igé­
nyüket.

Ptk. 4:57. § [A közös vagyon megosztása]

I
(1) A vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti
a közös vagyon megosztását.

A VAGYON' BÍRÓSÁGI A közös vagyon megosztására irányuló per elbírálásának követelményrend­


MEGOSZTÁSÁNAK szerét a Ptk. az ítélkezési gyakorlatban kialakított legfontosabb elvek, gyakor­
ELVEl-ELEMEI lati megfontolások37 alapján részletezi.

A Ptk. által rögzített szabályok és a bírósági gyakorlat során kidolgozott elvek


alapján a legfontosabb elvek-elemek a következők: a teljes körű vagyoni rende­
zés elve; a hivatalból való bizonyítás hiánya; a vagyonmérleg készítése (ennek
során az alvagyonok elhatárolása, pontos meghatározása, a vagyontárgyak érté­
kének megfelelő meghatározása); a megtérítési igények értékelése; a vagyontár­
gyak szétosztása (természetben, illetve pénzbeli kompenzáció útján, az okszerű
gazdálkodás és ésszerűség követelményének megfelelően); az ingatlanon fenn­
álló közös tulajdon megszüntetése.

37 Kórós: Házassági vagyonjog. 244. sk. o.


A házasság megszűnése 99

Ptk. 4:58. § [A közös vagyoni igények rendezése] A TELJES KORÚ

A házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni. VAGYONI

RENDEZÉS ELVE

Az ítélkezési gyakorlatban kialakult, teljes körű, egységes rendezésre való


törekvés abból a megfontolásból ered, hogy akkor lehetséges a házastársak
közötti vagyoni viszonyok végleges és megfelelő rendezése, ha vagyoni hely­
zetüket teljes egészében feltárták, a vagyonjogi igényeket egységükben vizs­
gálták meg. Ez főszabályként érvényesülő elv. Korlátja az, hogy nincs helye
hivatalból való bizonyításnak; a bizonyítékokat ennek megfelelően a házas­
felek szolgáltatják, az általuk előterjesztett bizonyítékok alapján történhet
a lehetőség szerinti teljes körű vagyoni rendezés.
Utólag is érvényesíthetőek az azokra a vagyontárgyakra vonatkozó igé­
nyek, amelyeket bizonyítottan figyelmen kívül hagytak, függetlenül attól,
hogy szerződéssel vagy bírósági úton történt a vagyoni igényeik korábbi ren­
dezése. Erre a Ptk. kifejezetten utal is:

Ptk. 4:57. § [A közös vagyon megosztása]

I
(3) Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon meg­
osztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnésé­
hez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztá­
sát és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni.

A házastársi vagyonközösségből eredő igények egységes rendezésének kö­


vetelményét a Ptk. fenntartotta, ugyanakkor a gyakorlatban a polgári per­
rendtartás szabályainak megváltozását követően vitatottá vált, hogy ez
a követelmény mennyiben illeszthető össze az új polgári eljárásjogi rendelke­
zésekkel. Ennek a következményeként került megfogalmazásra a házastársi
közös vagyon megosztásának egyes kérdéseiről szóló 1/2022. (V. 30.) PK
vélemény. Ez részben anyagi jogi és hangsúlyozottan azzal összefüggő eljá­
rásjogi kérdésekre keres választ. A PK vélemény értelmében az egységes
vagyoni rendezés követelménye a 4:58. § után tételesen szabályozott vagyo­
ni elemekre terjed ki: a közös vagyoni hányad értékének megállapítására
és kiadására (4:60. §); a közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési
igényekre (4:59. §); a vagyontárgyak és a tartozások szétosztására (4:61. §),
továbbá a különvagyon kiadására (4:62. §). A közös vagyon és a különva­
gyon közötti megtérítési igények közé tartozik a 4:59. § (4) bekezdés szerinti
ingatlan tulajdonjogára vonatkozó igény is. A vagyontárgyak és a tartozások
szétosztásán belül speciális szabályai vannak - továbbiak mellett - az egyik
házastárs részvételével működő gazdasági társaságból származó részesedés
szétosztásának [4:61. § (3) bekezdés].
100 Házasság

Vagyonmérleg: A teljes körű vagyoni rendezés elvét szolgálja a vagyonmérleg készítése. Kü­
a különvagyon és lönös jelentőséghez jut ekkor, hogy a vagyonközösséghez tartozó tárgyak kö­
a közös vagyon zül melyek tartoznak a (volt) házastársak különvagyonába, és melyek a közös
elhatárolása vagyon körébe. Lehetséges, hogy nem vitatott a felek között az, hogy mely
vagyontárgyak mely alvagyon körébe tartoznak. Arra az esetre azonban, ha ez
vitás, életbe lépnek a közös vagyon privilegizálására vonatkozó rendelkezések.
Érvényesül az a vélelem, amely szerint a vagyonközösség megszűnésekor az
egyes vagyoni elemek a közös vagyonhoz tartoznak - ezzel szemben bizonyít­
hatja bármely fél azt, hogy a vagyon az ő különvagyona. Lehetőség szerint vala­
mennyi vagyontárgyat fel kell tüntetni a vagyonmérlegben, de nem tüntethetőek
fel azok a vagyoni elemek, amelyek nem a házastársak tulajdonában vannak.
(A csekély értékű, kisebb vagyontárgyakat nem kell a vagyonmérlegbe felvenni.)
Ha feltárták a különvagyonok és a közös vagyon pontos körét, meg kell
állapítani, hogy mely vagyontárgy melyik házastárs birtokában van.

Vagyonmérleg: Ptk. 4:60. § [A közös vagyoni hányad értéke és kiadása]

I
A VAGYONTÁRGYAK (1) A közös vagyonból a házastársat megillető hányadot a vagyonközösség
ÉRTÉKÉNEK megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani. A va­
MEGHATÁROZÁSA gyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben
Kiindulópontként a vagyonmérlegben a vagyontárgyakat a vagyonközösség
bekövetkezett értékváltozást figyelembe kell venni, kivéve, ha az az egyik
megszűnésekor fennálló állapotuk és értékük szerint kell feltüntetni. Miután
házastárs magatartásának az eredménye.
azonban az életközösség - és így a vagyonközösség - rendszerint lényegesen
hamarabb megszűnik, mint ahogyan a közös vagyon megosztására sor kerül­
ne, ezen időszak folyamán a vagyontárgyak értéke változhat: nőhet, de akár
csökkenhet is.
Az ítélkezési gyakorlat korábban is az értékváltozás esetén elsősorban azt
mérlegelte, hogy az értékváltozás valamelyik fél magatartására vezethető-e
vissza, vagy olyan változásról van szó, amelyben mindkét fél magatartása sze­
repet játszott vagy éppen (ezzel egyenértékűen) egyiküké sem. A rögzült ítélke­
zési gyakorlatot a Ptk. normaszintre emelte.
Annak a volt házastársnak, akinek birtokában van a vagyontárgy, s az élet­
közösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben értéknövelő
beruházást végzett, az értéknövekedés a javára szolgál, így azt figyelembe venni
nem kell: a vagyonmérlegbe a vagyontárgyat azon az értéken kell felvenni, amely-
lyel az életközösség megszűnésekor rendelkezett. Ugyanez vonatkozik arra az
esetre is, amikor a vagyontárgyat használó házastárs abban kárt okozott - ez
terhére írható, azaz az értékváltozást a vagyonmérlegben nem kell szerepeltetni.
A házasság megszűnése 101

Ha azonban mindkét házastárs használta az adott vagyontárgyat, vagy


ellenkezőleg, az értéknövekedés mindkettejük tevékenységétől független,
a vagyoni elem értékét a közös vagyon megosztásakor fennálló érték szerint
kell a vagyonmérlegben feltüntetni.

Ptk. 4:59. § [A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények] Megtérítési

I
(1) A közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból igények

a különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra és az egyik házastárs


különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások
és a másik vagyonból teljesített tartozások megtérítését. A megtérítési igé­
nyek elszámolására a vagyoni hányad értékének megállapítására vonatko­
rendelkezéseket
Azzóéletközösség megfelelően
fennállása ésszerű éskell.
alatt azalkalmazni okszerű, mind az egyéni ér­
deket, mind a család érdekét követő gazdálkodás következményeként az al­
vagyonok gyakran keverednek, mind a közös vagyon bármelyik fél külön­
vagyonával, mind a házastársak különvagyona, de az is lehetséges, hogy
valamely nagyobb beruházás megvalósításához felhasználják mindkettejük
különvagyonának egy részét és a közös vagyon valamely hányadát is.
A ráfordítások, tartozások körében helye van megtérítési igény érvényesíté­
sének akkor is, ha valamelyik fél különvagyonából teljesítették ezt a közös va­
gyon javára, illetve ha a közös vagyon terhére végeztek beruházást a külön­
vagyonban lévő vagyontárgyra vonatkozóan.

Amennyiben a házastársak egyikük különvagyoni ingatlanán közösen építkez­


nek vagy a különvagyonba tartozó épületet közösen bővítik, rendszerint tulajdo­
ni igény keletkezik, ezzel szemben, ha az egyik házastárs különvagyoni ingatla­ A KÜLÖNVAGYONI
nán fennálló vételárrészleteket közösen törlesztik, megtérítési igény keletkezik INGATLANON

a nem tulajdonos házastárs javára.38 A különvagyoni ingatlanra végzett közös VÉGZETT

beruházás természetesen abban az esetben keletkeztet tulajdoni igényt, ha tartós BERUHÁZÁS

és értéknövelő jellegű a beruházás. A dolog állagát nem emelő, kisebb felújítási,


javítási munka eredményeként nem keletkezik tulajdoni igény.39

Ptk. 4:59. § [A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények]

I
(4) Ingatlan jelentős és tartós értéknövekedéséi eredményező ráfordítás
ellenében a megtérítésre jogostdt házastárs az ingatlan értéknövekedésé­
nek megfelelő tidajdoni hányadra is igényt tarthat.

38 Weiss: Családjogi alapismeretek. 30. o.


39 Kórós: Házassági vagyonjog. 257. o.
102 Házasság

Nincs helye Ptk. 4:59. § [A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények]
megtérítésnek (2) A közös életvitel körében elhasznált vagyfelélt különvagyon megtéríté-
'• sének kivételesen van helye.
(3) Nincs helye megtérítésnek, ha arról a házastárs lemondott. A lemondás
nincs alakszerűséghez kötve, de ezt annak a házastársnak kell bizonyíta­
nia, aki a lemondásra hivatkozik.
(5) A hiányzó közös vagyon, illetve különvagyon megtérítésének nincs helye,
ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre
köteles félnek különvagyona sincs.

Még ha történt ugyan valamely alvagyon terhére és egy másik alvagyon ja­
vára beruházás, illetve az alvagyonok keveredtek, nincs megtérítési igény,
amennyiben a kiadás a lemondás szándékával történt. A lemondás különbö­
ző módon juttatható kifejezésre; amennyiben a házastársak a felhasználás
időpontjában, illetve később nem tesznek erre irányuló kifejezett nyilatkoza­
tot, magatartásukból, a helyzet körülményeiből kell megítélni, hogy a kiadás
megtérítési igénnyel történt-e. A lemondás nem értelmezhető kiterjesztően.
A lemondás tényét támasztja alá az ítélkezési gyakorlat szerint az, ha a házas­
társak magasabb színvonalon élnek, s ez mindkettejük érdekét szolgálja;
ugyanakkor a lemondás hiánya mellett szól az, ha a kiadás nem közös érdeket
szolgált, s az egyik fél különvagyonában vagy akár a meglévő közös vagyon­
ban idézett elő komoly értéknövekedést.40 A Ptk. szigorú szabályt állít fel
azzal, hogy a lemondást az erre hivatkozó félnek kell bizonyítania.
A közös életvitel körében felhasznált különvagyon esetén csak különösen
indokolt esetben van helye megtérítésnek, például akkor, ha a megtérítés mellő­
zése különösen méltánytalan lenne arra a házastársra nézve, akinek külön­
vagyonát a házasság folyamán a házastársak együttesen úgy élték fel, hogy
a másik házastárs különvagyona szinte hiánytalanul megmaradt. A közös va­
gyonmegosztásánál keletkező arányosságot is szem előtt tartja itt az ítélkezési
gyakorlat.
Amennyiben nincs közös vagyon, illetve különvagyon, amelyből a megté­
rítést teljesíteni lehetne, akkor megtérítésnek nincs helye.

a vagyontárgyak Ptk. 4:61. § [A vagyontárgyak és a tartozások szétosztása]


megosztási módja (1) Annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyon-
és elvei tárgyak melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, a bíróság elsősorban
a házastársak egyező nyilatkozatát veszi figyelembe.

40 Uo. 252. o.
A házasság megszűnése 103

| (4) Ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a házastársak egymás közti


viszonyában az a házastárs viseli, aki a megosztást követően a vagyon­
tárgy tulajdonosa lett. A tartozások megosztása a jogosulttal szemben
a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos.
Ptk. 4:62. § [A különvagyon kiadása]
A vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell
kiadni, kivéve, ha az a vagyonok vegyülésefolytán nem lehetséges vagy a szét­
választás a közös vagyon vagy a különvagyon jelentős értékcsökkenésével
járna.

A vagyonmérleg felállítását, a megtérítési igények figyelembevételét és an­


nak megállapítását követően, hogy a feleket milyen érték illeti meg a közös
vagyonból - tekintettel arra elsősorban, hogy a (volt) házastársak közös va­
gyonból való részesedése mindig egyenlő sor kerül a vagyon megosztá­
sára. Ennek során elsősorban természetben kell a vagyontárgyakat kiadni;
ez a követelmény egyaránt vonatkozik a különvagyonra, továbbá a közös
vagyonból az egyes házastársakat megillető vagyoni hányadra. Az ítélkezé­
si gyakorlat41 alapján került a Ptk.-ba az a szabály, mely szerint elsődleges
jelentősége van a felek egybehangzó akaratnyilvánításának. A megosztás
során ezenfelül több szempontot kell figyelembe venni, így az arányosság és
egyenlőség követelményét, továbbá azt a kívánalmat, hogy a (volt) házasfelek
lehetőség szerint azokat a vagyontárgyakat kapják, amelyekre valóban szük­
ségük van.
A megosztás egyéb módját is alkalmazhatják a bíróságok, így pénzbeli
kiegyenlítésre is sor kerülhet.
A méltányosság a vagyonmegosztás során is követelmény.42 (A Csjt. a mél­
tányosság követelményét kizárólag a vagyonmegosztás körében említette,
a Ptk. azonban a családjogi rendelkezések teljes körére, alapelvi jelleggel rögzíti
ezt.) A méltányosság ugyanakkor kivételes, csak kiegészítő jelleggel funkcio­
náló követelmény, tekintve, hogy ez az elv a jogszabályi rendelkezésnek az
egyedi esetre történő alkalmazását jelenti annak érdekében, hogy - jelen eset­
ben - a házassági vagyonjogban a családjog sajátos szempontjai is érvényesül­
hessenek, továbbá figyelembe vehessék az életviszonyok változását.
Külön jelentősége van a közös kiskorú gyermek személyes használatát
szolgáló tárgyaknak, amelyeket a közös vagyon megosztása során figyelmen
kívül kell hagyni.

41 Uo. 261. o.
42 Csiky-Filó: Magyar családjog. 148. o.
104 Házasság

A FOGLALKOZÁS Ptk. 4:61. § [A vagyontárgyak és a tartozások szétosztása]


GYAKORLÁSÁHOZ (2)Az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói
SZÜKSÉGES, tevékenységefolytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban az
ILLETVE ÜZLETI adott foglalkozást gyakorló vagy egyéni vállalkozói tevékenységetfolytató
CÉLÚ VAGYON házastársat illetik meg.
SAJÁTOS (3) Ha az egyik házastárs olyan gazdasági társaság tagja vagy részvé­
MEGÍTÉLÉSE nyese, amelyben e házastárs vagyoni hozzájárulását a közös vagyonból
biztosították, a bíróság a másik házastársnak - kérelmére - a társasági
tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok szerint akkor juttathat
a gazdasági társaságban vagyoni hányadot, ha részesedése a házastársi
közös vagyonból a közös vagyoni hányad kiadására vonatkozó szabályok
és az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével más módon nem ad­
ható ki.

Ezt a rendelkezést kiegészítik a Harmadik Könyv vonatkozó szabályai.

a tulajdon- A házastársak közös vagyona már a vagyonközösség megszűnésekor polgári


közösség jogi tulajdonközösséggé alakul a vagyonközösség körébe tartozó vagyontár-
fennmaradása / gyak tekintetében,43 ahogyan ezt a Ptk. már rögzíti is. Lehetséges, hogy bár
megszűnése a közös vagyont megosztják, egy-egy vagyontárgy tekintetében ez a (polgári
jogi) tulajdonközösség fennmarad.
A közös tulajdon megszüntetésénél indokolt lehet a közös értékesítés, az
árverés, illetve a pénzbeli megtérítés is.44

Ptk. 4:60. § [A közös vagyoni hányad értéke és kiadása]


(2) A vagyonközösséghez tartozó közös tulajdoni tárgyak megosztására a kö­
zös tidajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy termé­
szetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs kellő
indokkal ellenzi.
(3) A vagyonközösségben lévőjogok és követelések megosztására a (2) be­
kezdésben foglalt szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

Ingatlan közös Kiemelt jelentősége van az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszünte-
tulajdonának tésének, amely különösen akkor kerül előtérbe, ha a közös tulajdonban álló
megszüntetése ingatlan egyúttal a házastársak közös lakása és annak használata is rendezésre
szorul.

43 Pap: A magyar családi jog. 113. o.


44 Csikv-Filó: Magyar családjog. 149. o.
A házasság megszűnése 105

Ptk. 5:83. § [A közös tulajdon megszüntetése iránti igény]

I
(1) A közös tidajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti;
(2) e jogról
az
(6) A közösvaló
bíróság lemondás
nem semmis. a közös
alkalmazhatja
tulajdon megszüntetését tulajdon
a bíróság nem megszüntetésének
rendelheti el, ha a olyan
közös
tulajdonamely
módját, ellen valamennyi
megszüntetése tulajdonostárs
alkalmatlan időre esik. tiltakozik.

Noha a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs kérheti, elő­


fordulnak olyan helyzetek, amikor a közös tulajdon megszüntetéséhez fű­
ződő jog visszaélésszerű gyakorlása merül fel. Ilyen lehet a zaklatás jellegű
joggyakorlás, továbbá a másik tulajdonostárs elnehezült helyzetének kihasz­
nálása; utalva arra, hogy ennél szélesebb körben is helye lehet a közös tulajdon
megszüntetése iránti kereset elutasításának. Ide sorolható az az eset, amikor
a megszüntetést olyan időben kérik, amikor a közös tulajdon megszüntetése az
egyes tulajdonostársak érdekeit -figyelemmel a helyi viszonyokra és a szemé­
lyes körülményeikre is - súlyosan sérti. Ez merülhet fel például akkor, ha az
ingatlan nem alkalmas az elkülönített használatra, az ott lakó tulajdonostárs
nem képes megváltani a másik tulajdonostárs tulajdoni hányadát, ugyanakkor
elhelyezését abból az összegből, amelyet akár árverési vétel, akár megváltási ár
címén kapna, nem lenne képes megoldani. Összességében értékelni kell, hogy
a közös tulajdon megszüntetése nem járna-e az egyik tulajdonostárs (jelen
esetben a volt házastárs) jogos és méltányos érdekeinek súlyos sérelmével.
Az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye szerint tartós vagy állandó jellegű
körülmény nem lehet a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítá­
sának az alapja, tekintve, hogy csak „időlegesen fennálló, azaz belátható időn
belül megszűnő körülmények” képezhetik alapját a kereset elutasításának.

Ptk. 5:84. § [A közös tidajdon megszüntetése] Természetbem

(1) A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. MEGOSZTÁS

A közös tulajdonban lévő ingatlan természetbeni megosztása az ingatlan új,


önálló ingatlanokra való felosztását jelenti (és nem azonos a házastársi közös
vagyon megosztásával, amely utóbbi a vagyontárgyak, különböző vagyoni
elemek értékarányos megosztása - szétosztása - a felek között).45 Amennyiben
több megosztási mód áll rendelkezésre, a felek választhatnak; ennek hiányá­
ban peres úton a bíróság dönt. A természetben való megosztás eredményeként
megszűnik a közös tulajdon.

45 Kőrös: Házassági vagyonjog. 269. o.


106 Házasság

Megváltás Ptk. 5:84. § [A közös tulajdon megszüntetése]


(l) A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét -ha ez a tulajdonostársak
körülményeire tekintettel indokolt - megfelelő ellenérték fejében a bíróság
egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot
megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a kö­
zös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdoná­
ba adja, és ez nem sérti a benne lakó méltányos érdekeit.

A házastársak ingatlanon fennálló közös tulajdona megszüntetésének leggya­


koribb módja az, hogy az egyik fél a másik tulajdoni hányadát magához vált­
ja. A házastársak ebben a kérdésben is megállapodhatnak, ennek hiányában
bírósághoz lehet fordulni.
A Ptk. Ötödik Könyvének rendelkezései ebben a helyzetben is irány­
adóak. így főszabályként a tulajdonjogot megszerző házastárs hozzájárulása
is szükséges a megváltáshoz, kivéve, ha az ingatlanban lakó házastárs tulajdo­
nába adja a bíróság az ingatlant. Aki az ingatlanban lévő lakásban lakik, aka­
rata ellenére is kötelezhető a megváltásra. Az ellenértéket, azaz a megváltási
árat a bíróság állapítja meg; ez kiindulási pontként az ingatlannak a közös
tulajdon megszüntetése idején fennálló forgalmi értéke. Ezt alapvetően befo­
lyásolja a tulajdonostárs bennlakásának értékcsökkentő hatása.

Ptk. 5:84. § [A közös tulajdon megszüntetése]

I
(3) A közös tulajdon tárgyának a tulajdonostárs tulajdonába adása esetén
a megfelelő ellenértéket (...) a bíróságnak ítéletében kell megállapítania.

Az a tulajdonostárs, aki nem kíván a közös tulajdon megszüntetése esetére sem


kiköltözni az ingatlanból, további használatra feljogosítható. Bennlakásának
értékcsökkentő hatása azonban nem érintheti hátrányosan a másik felet, így ez
a bennlakó tulajdonostárs maga viseli a bennlakás értékcsökkentő következ­
ményét. Amennyiben a bennlakó tulajdonostárs váltja magához az ingatlant,
a beköltözhető értékre kell tekintettel lenni, abból kell kiszámolni a megvál­
tásra kerülő tulajdoni hányad értékét.
Kivételt jelent azonban, ha a bennlakó tulajdonostárs (volt házastárs) nem­
csak a maga, hanem a közös kiskorú gyermek érdekében is használja a lakást.
Ebben az esetben az ítélkezési gyakorlat alapján a közös kiskorú gyermek
bennlakásának értékcsökkentő hatását részben a bennlakó fél, részben pedig
a lakást nem használó tulajdonostárs viseli. A pontos arányok megállapítása
az eset egyedi körülményei alapján történik.
A házasság megszűnése 107

Ptk. 5:84. § [A közös tulajdon megszüntetése]


(4) Ha olyan ingatlan közös tulajdonát kell megszüntetni, amelyben az egyik
tulajdonostárs benne lakik, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi,
vagy - ha az ingatlan elhagyására kötelezés a benne lakó tulajdonostárs
. méltányos érdekét sérti - részére a tulajdoni hányadával arányos haszná­
lati jogot alapít. A használati jog értékcsökkentő hatását az ingatlanban
maradó tidajdonostársnak kell viselnie mind a magához váltás folytánfize­
tendő ellenértéknek, mind az árverési vételár felosztási arányának a meg­
határozásánál. A használati jog bíróság által meghatározott és törvény
által biztosított terjedelménekjelentős túllépése esetén a bíróság a tulajdo­
nos kérelmére a használati jogot megszünteti.

A megváltásra akkor van lehetőség, ha a megváltást kérő fél teljesítöképes,


rendelkezik olyan vagyonnal, illetve jövedelemmel, amelynek terhére a meg­
váltási árat képes megfizetni.46

Ptk. 5:84. § [A közös tulajdon megszüntetése] Közös

(2) Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, vagy a természet­ ÉRTÉKESÍTÉS/

beni megosztás jelentős értékcsökkenéssel járna vagy gátolná a rendelte­ ÁRVERÉS

tésszerű használatot, a közös tidajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat


kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat
az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben az értékesítés során is
megilleti.
■ (3) A közös tulajdon tárgyának (...) árverés útján való értékesítésnél a leg­
kisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania. Az ítéletben
megállapított legkisebb vételárat a végrehajtás során sem a végrehajtó,
" sem a bíróság nem változtathatja meg.

A tulajdonostársak megállapodhatnak az ingatlan értékesítésében, s abban is,


hogy ez árverés útján történjen. Amennyiben ennek elrendelését a felek egyike
a bíróságtól kéri, a bíróság csak árverést rendelhet el.47

Ptk. 5:84. § [A közös tulajdon megszüntetése] Társasházzá

(5) Az ingatlanon fennálló közös tulajdon - ha a társasház létesítésének ALAKÍTÁS

feltételei egyébként fennállnak - az ingatlan társasházzá alakításával is


megszüntethető. Ha a közös tulajdont társasházzá alakítással a bíróság
szünteti meg, a társasház alapító okiratát a bíróság ítélete pótolja.

* Uo. 274. o.
" Uo. 27S. o.
108 HÁZASSÁG

Noha nem gyakori, lehetséges a házastársak ingatlanon fennálló közös tulaj­


donának társasháztulajdonná való alakítása.
Az Új Ptk. Tanácsadó Testület álláspontja szerint a „Ptk. anyagi jogi sza­
bályai nem zárják ki azt, hogy a közös tulajdon megszüntetésének módja te­
kintetében a bíróság ítélete vagylagos (alternatív) rendelkezést tartalmazzon”.

A MÉLTÁNYOSSÁG A Csjt. a házassági vagyonjogban alkalmazni rendelte a méltányosság elvét,


ELVE természetesen kisegítő jelleggel. A Ptk. Negyedik Könyve alapelvként tartal­
mazza a méltányosság követelményét, nyilván nem főszabály továbbra sem;
az ítélkezési gyakorlat alakíthatja ki azokat a helyzeteket, amikor ennek figye­
lembevétele indokolt és egyúttal szükséges is. A méltányossági szabály alkal­
mazása nehéz kérdés, a gyakorlatban (még) nincsenek kialakult elvei annak,
hogy a bíróság mikor veheti ezt általános kisegítő szabályként (alapelvi jelleg­
gel) figyelembe.

Házastársi lakáshasználat
A HÁZASTÁRSI A házasság fennállása esetére a Ptk. nem ad szabályozást arra nézve, hogy a há­
KÖZÖS LAKÁS zastársak miként oldják meg lakhatásukat. A házasság felbontásakor azonban
FOGALMA ezt a kérdést a házasfeleknek rendszerint rendezniük kell. A lakáshasználat
rendezésének célja a közös otthon lakhatásának bontás utáni szabályozása.

Ptk. 4:76. § [A házastársi közös lakás]

I
(1) Házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak egyikük vagy
mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján
együtt laknak.

Ahogyan a 279. számú polgári kollégiumi állásfoglalás indokolása már koráb­


ban is fogalmazott, a házasság felbontása egymagában nem szünteti meg egyik
házastárs a közös lakás használatára vonatkozó jogát. Ezt jelenleg a Ptk.
rögzíti.

Ptk. 4:77. § [A közös lakással való rendelkezés korlátái]

I
(2) A házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése ön­
magában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki
a lakást a másik házastárs jogcímefolytán használja.
A CSALÁDI OTTHON
ÉS A GYERMEK A Ptk. nem egyszerűen a közös lakást védi, hanem a házastársak családi ott­
VÉDELME honát. A házastársak életközössége is családi otthonná teszi azt a lakást, amely­
ben legalább egyikük önálló jogcíme alapján élnek, azaz annak van jelentősége,
hogy mindketten ténylegesen ott, mint közös otthonukban laknak. Önmagában
A házasság megszűnése 109

nem teszi házastársi közös lakássá az ingatlant az, hogy az a házasfelek közös
tulajdona. Az adott ingatlanban való tényleges együttlakásnak van jelentősége,
függetlenül attól, hogy oda együtt költöztek be vagy egyikük már korábban ott
lakott, s partnere később költözött oda. Amennyiben azonban a házastársak
jogcím nélkül használták közös otthonukat vagy járulékos jogcímmel rendel­
keztek (így adott esetben családtagokként szívességi lakáshasználók voltak),
a lakáshasználat rendezésére nem az alábbi szabályok vonatkoznak. A Ptk.
csak azt a helyzetet kezeli, amely akkor alakul ki, ha a házastársak önálló
jogcímmel rendelkeztek a lakás használatára nézve vagy legalább egyikük
önálló jogcímmel rendelkezett.

Ptk. 4:77. § [A közös lakással való rendelkezés korlátái]


-• (1) A házastársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatáról az élet-
■ közösségfennállása alatt, és annak megszűnésétől a lakáshasználat rende­
zéséig a házastárs a házastársával együttesen vagy házastársa hozzájáru­
lásával rendelkezhet. A hozzájárulást vélelmezni nem lehet.
(3) A házastárs az életközösség fennállása alatt, és annak megszűnésé­
től a lakáshasználat rendezéséig a kizárólagos jogcíme alapján használt
lakással sem rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül olyan módon,
amely házastársának vagy a lakásban lakó kiskorú gyermeknek a lakás­
használatát hátrányosan érintené.

Emellett külön védelem illeti meg a gyermeket, aki vagy a házastársak közös
kiskorú gyermeke, vagy a kizárólagos lakáshasználatot megalapozó jogcím­
mel rendelkező házastárs gyermeke.

Ptk. 4:76. § [A házastársi közös lakás]


(2) A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználatát a házastársi
közös lakásban kell biztosítani.
(3) E fejezet alkalmazásában lakáshasználatra jogosult a lakásra kizáró­
lagos jogcímmel rendelkező házastárs kiskorú gyermeke is.

A lakáshasználat rendezhető megállapodással, amennyiben pedig a házastár­ A LAKÁS­


sak nem tudnak megállapodni, bármelyikük bírósághoz fordulhat. A megálla­ HASZNÁLAT

podásra maga a Ptk. több lehetőséget is ad: ismeri az alakszerűséghez kötött RENDEZÉSÉNEK

előzetes megállapodás lehetőségét, az életközösség megszűnését követő meg­ MÓDJAI

állapodást, továbbá közös megegyezéssel való bontás esetén a járulékos kér­


désként történő rendezést.
Ez a rendszer hasonlatos a vagyoni kérdésekben való megállapodáshoz:
rendezhető előre, a házassági vagyonjogi szerződés keretei között - igaz,
110 Házasság

a házassági vagyonjogi szerződésnek ez ekkor nem kizárólagos tartalma -


formátlan megállapodással az életközösség (vagyonközösség) megszűnése­
kor, továbbá közös bontás esetén járulékos kérdésként egyezséget kell kötni.
A lakáshasználat rendezése mindazonáltal nem említhető teljességgel azo­
nos szinten a vagyonmegosztással. A lakhatás a tulajdonlásnál elemibb szük­
séglet, s sokkal közvetlenebbül érintheti a kiskorú gyermek életét. Míg a szűk
értelemben vett vagyonjogi kérdésekben a kiskorú gyermek érdeke nem játszik
szerepet, a lakáshasználat rendezése során határozottan igen - akár úgy is, hogy
a szülői felügyelet gyakorlásához kapcsolódik -, s a bíróság ebben a körben
szükség esetén ideiglenes intézkedésként is hozhat döntést.

A LAKÁS- Ptk. 4:78. § [A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése]


HASZNÁLATRÓL (1) A házasulok vagy a házastársak a házastársi közös lakás használatát
VALÓ ELŐZETES a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére előzete­
MEGÁLLAPODÁS sen szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokirat­
ba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratbafoglalták.

A házasfelek már a házasságkötés előtt, illetve a házasság során bármikor


megállapodhatnak a lakáshasználat rendezésében. Ez a megállapodás tulaj­
donképpen a házassági vagyonjogi szerződés sajátos változata; így bizonyos
jellegzetességeiben a házassági vagyonjogi szerződésre emlékeztet, más
tulajdonságai tekintetében pedig eltér attól.
Meghatározóak az alakiságok, ahogyan a vagyoni kérdésekben megkötött
házassági vagyonjogi szerződés esetén, s jellemzője a szerződésnek az előzetes
jelleg: nem akkor kerül sor a megállapodásra, amikor az életközösség megszűnt,
illetve a házasság felbontásra kerül, hanem korábban. Ami az alanyi kört ille­
ti, csak a házasulok, illetve a házastársak köthetik meg a szerződést. A szer­
ződés háttér-jogszabályanyaga a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályozása,
azaz a szerződés érvénytelenségére is lehet - adott esetben - hivatkozni, illetve
a házastársak megállapodásukat módosíthatják, megszüntethetik. A szerződés
nem teljesítése esetén bíróságtól követelhető ennek kikényszerítése.
Noha mind a házassági vagyonjogi szerződés, mind a lakáshasználat kér­
désében való előzetes megállapodás a jövőre vonatkozik, a házassági vagyonjogi
szerződés az életközösség idejére rendezi a vagyoni viszonyokat, a lakáshaszná­
lat kérdésében való megállapodás azonban éppen az életközösség megszűnése
utáni, illetve a bontás utáni időszakra szól. A megállapodásnak lehetővé kell
tennie a lakáshasználat rendezését, ki kell térnie a felek ezzel kapcsolatos jogai­
ra, kötelezettségeire. Amennyiben a szerződés megkötése után a házastársak
másik lakásba költöznek, nehézségekbe ütközhet annak megállapítása, hogy
a szerződés hatálya kiterjed-e arra a lakásra, amelyben a bontás idején élnek.
A házasság megszűnése 111

Ptk. 4:78. § [A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése]


(2) A szerződés hatálya az annak megkötésekor meglévő lakás helyébe
lépett közös lakásra akkor terjed ki, ha a szerződés így rendelkezik.
(3) A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben
is rendelkezhetnek.

Ptk. 4:79. § [A gyermek lakáshasználati jogának figyelembevétele] a kiskorú

(1) Ha a használatot előzetesen rendező szerződésben a felek megállapod- gyermek érdeke

nak abban, hogy a lakáshasználatra jogosidt gyermekeik további lakhatá­


sát a házasságfelbontása vagy az életközösség megszűnése esetére milyen
j módon biztosítják, a szerződés az annak megkötését követően született
gyermekükre is kiterjed.
\ (2) Ha a szerződés az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartalmaz,
vagy a rendelkezés a lakáshasználatrajogosult kiskorú gyermek megfelelő
lakáshozfűződőjogát súlyosan sérti, a bíróság a házasságfelbontása vagy
az életközösség megszűnése esetén a gyermek érdekében a házastársi
közös lakás használatát a szerződésben foglaltaktól eltérően rendezheti.
Ptk. 4:152. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyé­
nek meghatározása]
i (2) A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakhatását biz­
tosítani.

A házassági vagyonjogi szerződés szabályozásától alapvető eltérést jelent,


hogy a kiskorú gyermek lakáshasználata érdekében el lehet térni a szerződés­
ben foglaltaktól. Ez azt jelenti, hogy önmagában annak a (volt) házastársnak
az érdekében, aki korábban esetleg vállalta a lakás elhelyezési és térítési igény
nélküli elhagyását, de később ezt nem tartja teljesíthetőnek, a szerződésben
foglaltaktól a bíróság nem térhet el; a kiskorú gyermek lakhatásának bizto­
sítása azonban elsődleges fontosságú. A felek megállapodásától való eltérés
feltétele, hogy ezt a kiskorú gyermek élet- és lakáskörülményei - a szülők
élet- és lakáskörülményeivel összefüggésben - indokolják. Az ítélkezési gya­
korlat szerint nem lehet a megállapodástól ezen a címen eltérni, amennyi­
ben a kiskorú gyermeknek önálló lakása van, feltéve hogy az a szülő, akinél
a gyermeket elhelyezték, vállalja az odaköltözést.
Éppen a kiskorú gyermek érdeke jelzi azt, hogy számos érdek ütköz­
het a lakáshasználat rendezése során, így nemcsak a házastársaké - akár
mindkettejük tulajdona, akár egyikük tulajdonosi pozíciója esetén -, hanem
a gyermeké, illetve a bérbeadóé is.48

48 Weiss: Családjogi alapismeretek. 33. o.


112 Házasság

Megállapodás Lehetséges, hogy a házastársak az életközösség megszűnésekor, illetve a bon-


a lakás- tás során - már számolva azzal, hogy megoldásra szorul a lakáshasználat ren-
használatról dezése - megállapodnak az ezzel kapcsolatos kérdésekben. Ez a megállapodás
az életközösség nem minősül házassági vagyonjogi szerződésnek, így a formai követelménye-
megszúnésekor két sem kell alkalmazni. A megállapodás írásban, szóban, ráutaló magatartás­
sal egyaránt létrehozható.

Ptk. 4:80. § [A lakáshasználat rendezése az életközösség megszűnése után]

I
(1) Az életközösség megszűnése után a házastársak megállapodhatnak
a házastársi közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs
alakszerűséghez kötve.

Közös megegyezésen alapuló bontás esetén a feleknek járulékos kérdésként


meg kell állapodniuk erről is.

Bírósági Ptk. 4:80. § [A lakáshasználat rendezése az életközösség megszűnése után]


rendezés (2) A használatot előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség meg­
szűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában a házasság felbontá­
sa vagy az életközösség megszűnése esetén a házastársi közös lakás továb­
bi használatáról - bármelyik házastárs kérelmére - a bíróság dönt.
(3) Ha valamelyik házastárs - házassági bontóperben vagy a házastársi
közös vagyon megosztása iránti perben - a lakáson fennálló közös tulaj­

!
don megszüntetését kéri, a bíróság a házastársi közös lakás használatát
a közös tulajdon megszüntetésével együtt rendezi.
(4) A lakáshasználatrajogosult gyermek lakáshasználati jogát - életkörül­
ményeinek megfelelően - a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve,
ha megfelelő lakhatása máshol megoldott.

Amennyiben a házastársak nem állapodtak meg a lakáshasználatról, vagy


megállapodtak, de a kiskorú gyermek érdekében a megállapodástól való elté­
rés indokolt, bármelyik házastárs bírósághoz fordulhat. A bíróság csak kére­
lemrejár el, hivatalból nem hoz döntést ebben a kérdésben.

298. sz.PKáf. PK 298. számú állásfoglalás:

I
I. A házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos jogvitában
a lakáshasználat rendezését kell kereseti kérelemnek tekinteni, amelyen
belül a rendezés módjának meghatározása a bíróságfeladata.
III. Amennyiben nincs az adott esetben alkalmazható rendezési mód, a bíró­
ság a lakáshasználat rendezésére irányuló keresetet elutasítja. Ennek az
A házasság megszűnése 113

ítéletnek ajogereje nem akadályozza azt, hogy utóbb a lakáshasználat ren­

I
dezése iránt bármelyik házastárs újabb keresetet indítson.

A polgári kollégiumi állásfoglalás (melynek két pontját is alkalmazandónak


tartotta az 1/2014. PJE határozat) megfogalmazása mögött gyakorlati problé­
mák és különösen nehéz élethelyzetek sora húzódik. Ahogyan arra az indo­
kolás rámutat, ez a családjogi jogalkalmazás egyik legvitatottabb kérdése,
amely sok esetben igen nehezen oldható meg igazságosan.49
Noha általánosan érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség szabálya,
ebben az esetben nem: „a lakáshasználat rendezését kell kereseti kérelem­
nek tekinteni, amelyen belül a rendezés módjának meghatározása a bíróság
feladata”. A bíróságnak a családvédelmi érdekeket hivatalból kell figyelembe
vennie és mérlegelnie, ennek érdekében pedig tágan kell értelmezni a kereseti
kérelemben foglaltakat. Az indokolás szerint a bíróságnak arra kell töreked­
nie, hogy a házastársak érdeke a lehető legkevésbé sérüljön, és a lakáshasz­
nálat megfeleljen a gyermek érdekének.
A kereseti kérelemtől való eltérés lehetősége adott esetben abban áll,
hogy akkor is elrendelheti - egyéb feltételek fennállása esetén - a bíróság az
osztott lakáshasználatot, ha egyébként mindkét fél a kizárólagos lakáshaszná­
lat részére való biztosítását kéri.
Noha a bíróságnak törekednie kell a lakáshasználat megfelelő rendezé­
sére, amennyiben ez valamelyik érdekelt rendkívül súlyos érdeksérelmével
járna, a bíróság elutasíthatja a keresetet arra hivatkozva, hogy az „az adott
helyzetben és időpontban a lakáshasználat megnyugtató módon nem rendez­
hető”. Ez nem zárja ki azt, hogy későbbi időpontban újra kérjék a rendezést.

A bíróság a fentieknek megfelelően alapvetően az alábbi döntéseket hozhatja: A LAKÁS-

nem dönt, ha a kérdés megnyugtathatóan nem rendezhető; osztott lakáshasz­ HASZNÁLAT

nálatot rendel el; kizárólagos lakáshasználatot rendel el. LEHETSÉGES

A különböző érdekek mérlegelésén túl rendkívüli jelentősége van a kisko­ MEGOLDÁSAI

rú gyermek érdekének, továbbá pedig annak, hogy mindkét házasfél önálló


jogcíme alapján használták a lakást, vagy csak az egyik házastárs rendelke­
zett önálló jogcímmel. Habár vannak - különösen az érdekek mérlegelése
során - különbségek abból a szempontból, hogy az önálló jogcím tulajdonosi
vagy bérlői (haszonélvezeti), az elbírálás során alapvető megkülönböztetést
kell tenni egyik oldalról a közös tulajdon (mindkét fél bérlői, haszonélvezői
pozíciója), a másik oldalról pedig az egyik fél tulajdonjoga (egyik fél bérlői,
haszonélvezői helyzete) alapján.

4’ Uo. 33. o.
114 Házasság

Közös VAGYONI A lakás közös vagyoni jellege a közös vagyonra vonatkozó általános rendel­
LAKÁSÍKÖZÖS kezések alapján határozható meg; a közös bérlet bérlőtársi jogviszonyt jelent.
BÉRLETI LAKÁS-

HASZNÁLAT Ptk. 4:81. § [A közös jogcímen lakott lakás használatának megosztása és


MEGOSZTÁSA a megosztás mellőzése]
(1) Ha a lakás használata a házastársakat közös jogcím alapján illeti meg,
a bíróság közöttük a lakás használatát megosztja, ha ez a lakás adottságai
alapján lehetséges. A lakás használata akkor is megosztható, ha a lakás
kisebb átalakítással az osztott használatra alkalmassá tehető, feltéve, hogy
egyik vagy mindkét házastárs az átalakításra vonatkozó jogosultságát, az
átalakítás műszaki előfeltételeit igazolja, és az átalakítás költségeinek
megelőlegezését vállalja. Vita esetén az átalakítás költségeinek viseléséről
a bíróság dönt.
(2) A lakáshasználat megosztása esetén a házastársak a lakás meghatáro­
zott lakószobáit és helyiségeit kizárólagosan, más helyiségeit közösen hasz­
nálják. A lakáshasználat megosztása a házastársak harmadik személlyel
szemben fennálló jogait és kötelezettségeit nem érinti.
(4) Nem osztható meg az adottságainál fogva arra alkalmas lakás hasz­
nálata, ha az egyik házastárs olyan felróható magatartást tanúsít, amely
miatt a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekei-
ffi nek súlyos sérelmével járna.

Ekkor a lakáshasználat rendezésének elsődleges módja a lakás használatának


megosztása. Ebben az esetben mindkét volt házastárs lakhatása továbbra is
a volt közös lakásban biztosított - nyilvánvalóan nem a legideálisabb megol­
dás, de egyik fél sem kényszerül a lakás elhagyására, amely különösen akkor
alapvető jelentőségű, ha nehézségekbe ütközik a lakhatás megoldása.
A lakáshasználat megosztásának feltételrendszerét a Ptk. határozza meg.
Ezek részben a körülményekben rejlő objektív, részben az érintett felek maga­
tartására jellemző szubjektív jellegű feltételek. Ami az objektív feltételeket
illeti, a megosztott használat akkor rendelhető el, ha a lakás adottságai ezt
lehetővé teszik, így külön bejárattal rendelkező külön lakószobák vannak
(vagy alakíthatóak ki) amellett, hogy más helyiségek, így a konyha, fürdő­
szoba közös használatban marad: jelentősége van így a lakás alaprajzának,
de nagyságának is. Szubjektíve oszthatatlan a lakás azonban akkor, ha a felek
bármelyike korábban az együttlakást lehetetlenné tevő, a másik félre, illet­
ve a gyermekre nézve súlyosan sérelmes, egyoldalúan felróható magatartást
tanúsított. Ezt annak a félnek kell bizonyítania, aki erre hivatkozik, s a bíró­
ság mindkét házastárs magatartására figyelemmel, azokat összefüggésükben
értékelve dönt.
A házasság megszűnése 115

A lakáshasználat megosztása a fenti értelemben elkülönült használatot


b) az egyik
jelenthet, házastárs
s ennek a lakásönként
a lakásból
érdekében a visszatérés
kisebbésátalakítása szándéka nélkül
is lehetséges, ennek
elköltözött
során is és
azonban -ha a szülői
figyelemmel felügyeletet
kell lenni ő gyakorolja
valamennyi - a
érdekeltkiskorú gyermek
tényleges
Ha az osztott lakáshasználat nem rendelhető el akár azért, mert azt a lakás érde­
lakáshasználati jogát megfelelően biztosította.
keire. beosztása nem teszi lehetővé, akár azért, mert veszélyeztetné a gyer­
mérete,
meket vagy érdekében,
Annak hogy a házastársak
az egyik házastársat, a bíróságneazkényszerüljenek
egyik házastársat még megosztva
a lakás elha­
se használni
gyására a lakást, a Ptk. további racionális lehetőségeket biztosít a lakás­
kötelezi.
használat megosztása mellőzésére.
Ptk. 4:82. § [Az egyik házastárs használati jogának megszüntetése]
Ptk.Ha
(1) 4:81. § [A közös jogcímen
a házastársak közös jogcíme lakás használatának
lakott alapján használt lakás használatáés­
megosztása

I
a megosztás
nak
a) mellőzése]
amegosztására
házastár kerül egyiküknek
nem vagy
soknak sor, a bíróság az egyik házastársnak
ugyanabban a lakás
a helységben más
(3) A bíróság
használatára a lakás
vonatkozó
beköltözhető lakása használatának
van,jogát megosztását
vagymegszünteti
ez a lakás egyoldalú- a felek körülményeinek
és őt - aznyilatkozattal
egyik házastársnak
beköl-
amérlegelésével
lakásbóltehető;
tözhetővé - mellőzheti,
önként ha szándéka nélküli elköltözése esetét kivé­
és a visszatérés
vagy
ve-a lakás elhagyására kötelezi.
(2) A bíróság az egyik házas társnak a lakás használatára vonatkozó jogát
megszüntetheti és őt a lakás elhagyására kötelezheti akkor is, ha a lakás
egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, de e házastárs részére
a másik házastárs megfelelő cserelakást ajánl fel, és a lakáshasználat
rendezésének ez a módja a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek
érdekeit nem sérti.
KÖZÖS VAGYONI

lakás/közös

bérlet: egyikük

ÁLTALI

KIZÁRÓLAGOS

LAKÁSHASZNÁLAT

Azt, hogy az adott lakás valamelyik félnek a különvagyona, a vagyonjogi sza­ Különvagyoni

bályok alkalmazásával lehet meghatározni. Az „önálló bérlet”, amelyet ter­ LAKÁs/ÓNÁLLÓ

minológiaként a Ptk. használ, az ítélkezési gyakorlat szerint sajátos családjogi BÉRLET


ííf), Házasa
I

kategória, ún. bérleti különvagyon,50 amely nem feltétlenül igazodik a laká­


sok és helyiségek bérletéről is rendelkező 1993. évi LXXVIII. törvényben
szereplő fogalomrendszerhez.

Ptk. 4:83. § [Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás
használatának rendezése]
(1) Ha a házastársi közös lakást a házastársak egyikük jogcíme alapján
használják, a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén
a bíróság ezt a házastársat jogosítja fel a lakás további használatára.

Különvagyoni lakás vagy önálló bérlet esetén nem elsődleges szempont a lakás
megoszthatósága és így az osztott használat elrendelhetőségének vizsgálata.
Amennyiben nincs olyan kiskorú gyermek, akinek lakáshasználati joga bizto­
sítása érdekében a nem tulajdonos, illetve nem bérlő (haszonélvezeti joggal
nem rendelkező) házastársat indokolt lenne feljogosítani a lakás használatá­
ra, a lakás használata kizárólagosan a tulajdonos vagy bérlő házastársat illeti
meg. Ugyanez a helyzet akkor, ha a jogcímmel nem rendelkező házastárs nem
tud felmutatni a maga oldalán olyan helyzetet, amely miatt számára súlyosan
méltánytalan lenne a lakás elhagyására kötelezés.
A közös kiskorú gyermek vagy kivételesen a lakáshasználatra jogosult
volt házastárs lakáshasználati jogára tekintettel a bíróság elrendelheti az
osztott lakáshasználatot, de akár a nem tulajdonos/nem bérlő házastárs ki­
zárólagos lakáshasználatát is. Ez utóbbira azonban valóban legfeljebb csak
a közös kiskorú gyermekre tekintettel lehet mód.

Ptk. 4:83. § [Az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás
használatának rendezése]
(2) A bíróság az adottságainálfogva arra alkalmas lakás osztott használa­
tát akkor rendelheti el, ha a lakáshasználatrajogosult kiskorú gyermekek
legalább egyikefeletti szülői felügyeletijog gyakorlását a másik házastárs-
nak biztosította, vagy a lakás elhagyása a másik házastársra nézve - a há­
zasság időtartama és e házastárs körülményei alapján - súlyosan méltány­
talan lenne.
(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a házastársat a másik házastárs
kizárólagos tulajdonában vagy haszonélvezetében álló lakás kizárólagos
használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatrajogosult kiskorú gyer­
mekfeletti szülőifelügyeletijog gyakorlása ezt a szülőt illeti meg és a kiskorú

50 Kőrös: A házastársak lakáshasználatának rendezése. In Kóros András (szerk.): A csa­


ládjog kézikönyve. Budapest, 2007. 320. o.
A házasság megszűnése 117

gyermek lakhatása másként nem biztosítható. Ebben az esetben a házastár­

I
sat a bérlőjogállása illeti meg, azzal, hogy lakáshasználati joga rendes fel­
mondással megfelelő cserelakás felajánlásával szüntethető meg.
(4) A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos lakáshasz­
nálatot meghatározott időre vagyfeltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.

Akár kizárólagos tulajdon/önálló bérlet/önálló haszonélvezeti jog, akár közös


Alakás-
tulajdon/közös bérlet/közösen gyakorolt haszonélvezet esetén elrendelheti
HASZNALAT
a bíróság az osztott lakáshasználatot, bár az előző esetben ez kivételes lehető­
MEGOSZTÁSÁNAK
ség, az utóbbi esetben pedig a körülményekhez képest főszabály.
KÖVETKEZMÉNYEI
Ha közös tulajdonban áll a lakás, a megosztott használat arányának nem
feltétlenül kell megfelelnie a tulajdoni hányadok egymáshoz viszonyított
arányának; alapvetően a kiskorú gyermek lakhatására tekintettel lehet ezek­
től az arányoktól eltérni.51 A bíróság a tulajdon fenntartásával járó költségek
viselésének felek közötti mértékét a használat arányában határozhatja meg;
egyébként a felek őket tulajdonosként megillető jogai és ekként terhelő kötele­
zettségei fennmaradnak.
Amennyiben a házastársak bérlőtársak voltak, a használat megosztá­
sát követően fennmarad jogviszonyuk; ebben a kérdésben jelentősége van
a lakástörvény rendelkezéseinek.
Ha az osztott használatra úgy kerül sor, hogy az egyik házastárs nem
tulajdonos és nem bérlő (haszonélvező), sajátos jogosultság keletkezik. A Ptk.
kifejezetten utal arra, hogy miként alakul a felek jogviszonya ebben a hely­
zetben, milyen jogcímen használja a lakást a nem tulajdonos/nem bérlő/nem
haszonélvező házastárs. A már korábban kialakult ítélkezési gyakorlat állás­
pontja szerint ez utóbbi házastárs sajátos családjogi helyzete indokolja a lakás
további használatát.

A kizárólagos lakáshasználat számos következménnyel jár, ezek részben va­ A KIZÁRÓLAGOS


gyoni jellegűek, függően attól, hogy a házastárs a másik fél jogcíme alapján LAKÁSHASZNÁLAT

használt lakást hagyta el, vagy közös jogcímük alapján használták a lakást; KÖVETKEZMÉNYEI

részben pedig az elhagyás kötelezettségével, illetve az elhelyezési igény hiá­


nyával kapcsolatosak.

Amennyiben a bíróság az egyik házastársat jogosítja fel a lakás kizárólagos Alakás

használatára, a másik házastársnak a lakást el kell hagynia. A fentiek tükré­ ELHAGYÁSÁRA

ben lehetséges, hogy a lakás elhagyására kötelezett személy nem rendelke­ KÖTELEZÉS ÉS AZ

zett önálló jogcímmel (nem volt tulajdonosa, illetve bérlője, haszonélvezője ELHELYEZÉSI IGÉNY

31 UO. 325. O.
118 Házasság

a lakásnak), de lehet, hogy a közös tulajdonban álló lakást (illetve közös


bérleményt) kell annak megoszthatatlansága esetén elhagynia; s végül kivéte­
lesen a másik félnél elhelyezett kiskorú gyermek érdekében lehetséges az is,
hogy kizárólagos tulajdonosa vagy önálló bérlője a lakásnak.
Ha a távozó fél nem volt a lakásnak sem tulajdonosa, sem bérlője, sem
haszonélvezője, a bíróság a lakáshasználati jogát megszünteti, és a lakáshasz­
nálat újrarendezésére nem tarthat igényt. Elhelyezési igénye természetesen
nincs.
Amennyiben a bíróság az egyik házastársat jogosítja fel a házastársak
közös tulajdonát képező (vagy közös bérleményi) lakás kizárólagos haszná­
latára, a másik felet a lakás elhagyására kötelezi, illetve közös bérlet esetén
a bérlőtársi jogviszonyt megszünteti. Erre az esetre vonatkozóan a kollégiumi
állásfoglalás kifejezetten megállapítja az elhelyezési igény hiányát.

A LAKÁS- Ptk. 4:84. § [A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése]

I
HASZNÁLATI JOG (1) Az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás
ELLENÉRTÉKÉRE elhagyására köteles, a korábbi használati joga vagyoni értékének megfe­
VALÓ JOGOSULTSÁG lelő térítésre tarthat igényt.

A lakáshasználat jogának vagyoni értéke van, így a távozó felet minden­


képpen megilleti a lakáshasználati jogának ellenértéke. Ez a kompenzáció
nem arra tekintettel követelhető, hogy új lakásról kell a távozó félnek gon­
doskodnia. hanem éppen arra tekintettel, hogy el kell hagynia a házastársi
közös lakást. Célja a vagyoni aránytalanság mérséklése, a lakást elhagyó
házastárs hátrányának csökkentése.52 A lakáshasználati jog ellenértéke a la­
kás elhagyásáért járó díj, amely időpontját tekintve a házastárs elköltözésé­
hez kötődik. A házastársak szerződésben is megállapodhatnak abban, hogy
a lakásból távozó felet milyen összegű térítési díj illeti meg, amennyiben
azonban erre nem került sor, kérelem alapján a bíróság határozza meg ennek
a mértékét.

A LAKÁS- Ptk. 4:84. § [A lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése]


HASZNÁLATI JOG (2) Nem tarthat igényt térítésre az a házastárs,
ELLENÉRTÉKE a) aki szerződésben a lakás elhagyását elhelyezési és térítési igény nélkül
vállalta: vagy
b) akitől a bíróság a lakáshasználati jogot meghatározott időre vagy felté­
tel bekövetkeztéig vonta meg.

52 Csikv-Filó: Magyar családjog. 161. o.


A házasság megszűnése 119

(3) A térítés összegének meghatározásánál a gyermek lakáshasználati jogá­


nak értékét annak a házastársnak ajavára kellfigyelembe venni, aki a lakás­
használatot szülői felügyeleti joga alapján a gyermek részére a továbbiak­
ban biztosítja.
\ (4) A térítés a lakás elhagyásakor esedékes, kivéve, ha
a) a bíróság a házastársat felróható magatartása miatt kötelezte a lakás
; elhagyására, és az egyidejű teljesítés a bent maradó házastárs és a kisko­
rú gyermek érdekét súlyosan sértené; vagy
b) a lakás használatának rendezésére a házastársi közös vagyon megosz­
tása iránti perben kerül sor, és a használati jog vagyoni értékét a bíróság
$ a vagyonmegosztás során számolja el.
(5) A lakásban maradó házastárs a térítés helyett a távozó házastárs részé­
re megfelelő cserelakást ajánlhat fel.

PK 279. számú állásfoglalás: 279.SZ. PKáf.


II. Használati díjra az a volt házastárs is igényt tarthat, aki a közös tulaj­ II. pont:
donban vagy a kizárólagos tulajdonában levő lakásból elköltözött, és HASZNÁLATI DÜ

a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részét felvette.

Az a házastárs, aki a közös tulajdonban lévő lakásból, illetve a saját tulajdonát


képező lakásból távozott, nemcsak a lakáshasználati jog ellenértékére, hanem
használati, illetve többlethasználati díjra is jogosult.
Az állásfoglalás indokolása utal arra, hogy a birtoklás, illetve tényleges
használat jogának a másik fél részére való átadása nem jelenti azt, hogy a tulaj­
donjogból folyó egyéb jogok megszűnnének. Ennek megfelelően a tulajdonos
jogosult a hasznok szedésére, ez értelemszerűen fennáll akkor is, ha közös
tulajdoni lakásból kellett az egyik házasfélnek távoznia, s akkor is, ha önálló
tulajdonát kellett elhagynia.
A használati díj (amely közös tulajdon esetén többlethasználati díj)
a távozó tulajdonának használatáért járó pénzbeli ellenérték; továbbá pénz­
beli kiegyenlítés azért, mert a távozással nem élhet a tulajdonjogából egyéb­
ként következő birtoklási, használati és főként hasznosítási joggal. Tulajdon­
joga fennállása alatt ez a díj megilleti akkor is, ha nem a bíróság kötelezi
a lakás elhagyására, hanem a bennmaradó házastárs teszi lehetetlenné a közös
használatot. Aki azonban önként hagyja el a lakást, és annak terheit sem vise­
li, nem követelheti a többlethasználati díjat sem.
Az ítélkezési gyakorlat értelmében a többlethasználati díj megállapítá­
sa során értékelni kell azt, hogy a házastárs számára a nála elhelyezett kiskorú
gyermekre tekintettel biztosítottak többlethasználati jogot, illetve kizárólagos
használatot.
120 Házasság

Újrarendezés Ptk. 4:85. § [A lakáshasználat újrarendezése]


(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos
vagy haszonélvező házastársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik
házastárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra hivatkozással,
hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás
folytán a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogi érdekét
vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.
(2) Az (1) bekezdésbenfoglaltak nem érintik a volt házastársnak azt ajogát,
hogy a használat megosztását követően a volt házas társa bérlőtársi jogvi­
szonyának megszüntetését e törvénynek a bérlőtársakra vonatkozó rendel­
kezései alapján kérje.

Korábban az ítélkezési gyakorlat és PK állásfoglalás szólt a lakáshasználat


újrarendezésének kérdéséről. Ha a volt házastársak közös vagy egyikük kizá­
rólagos tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakás használatának rendezését
követően beállott körülmények folytán a rendezés szerinti használat fenntar­
tása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a bíróság a korábbitól eltérően
rendezheti a használatot. (A PK állásfoglalás kifejezett példaként utalt a kizá­
rólagos lakáshasználatra feljogosított fél lakáshoz jutására, illetve a kiskorú
gyermekek nagykorúvá válása után az ingatlanból való elköltözésére.)
A tényleges változásra tekintettel az újrarendezés jelentheti a használat
megosztásának eltérő módját, továbbá akár azt is, hogy az eddig a lakást hasz­
náló házastársat kötelezik a lakás elhagyására.
Nincs lehetőség ugyanakkor újrarendezésre, ha azt a házastársat kötelezte
a bíróság elhagyásra, aki annak sem tulajdonosa, sem haszonélvezője nem volt.

változások A házasság felbontásának jogkövetkezményei tekintetében meghatározó válto­


zás a Ptk.-ban nincs. Ugyanakkor mind a házastársi lakáshasználat, mind
a házastársi tartás szabályai finomodtak, elsősorban az ítélkezési gyakorlat
igényeit figyelembe véve. A házasodási szokásokból és a házassági együttélések
demográfiai adataiból is bizonyos következtetések levonásra kerültek, hiszen
a Ptk. jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, ha a házasság nagyon rövid ideig
állt fenn, de annak is, hogy milyen tényezők figyelembevétele mellett kerülhe­
tő el az osztott lakáshasználat bírói elrendelése. A bontás - mind tényállásos
bontás, mind pedig közös megegyezéses bontás esetén - némiképp egyszerű­
södött: előbbi esetben jelentősége van (az ott meghatározott módon) az életkö­
zösség tényleges megszűnésének, utóbbi esetben pedig a vagyonmegosztásban
nem kell megállapodni.
II. Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

A magyar jog két, házasságon kívüli partnerkapcsolati formát ismer jelenleg: Bejegyzett

a bejegyzett élettársi kapcsolatot és az élettársi kapcsolatot. Noha a névben ÉLETTÁRSI VISZONY É

nem mutatkozik nagy eltérés, alapvetően más intézményekről van szó, a be­ ÉLETTÁRSI KAPCSOL*

jegyzett élettársi kapcsolat családi állapotot, személyállapotot változtat meg,


státuszt keletkeztet, a házassághoz részben hasonló, részben a házasságéval
azonos joghatásokat is maga után von. Kizárólag azonos nemű partnerek
hozhatják létre. Az élettársi kapcsolat a jog szerint nem keletkeztet a csalá­
di állapotban változást, nem is von maga után házasságszerű joghatásokat.
Az élettársi kapcsolatot különnemű és azonos nemű partnerek is létrehoz­
hatják - a férfi-nő élettársi kapcsolatok száma igen tetemes.
Míg a házasságot a Ptk. családjogi rendelkezéseket tartalmazó Negyedik
Könyve rendezi, addig a bejegyzett élettársi kapcsolatot külön törvény sza­
bályozza, az élettársi kapcsolat legjelentősebb - vagyonjogi - következmé­
nyeit pedig a Hatodik Könyv tartalmazza, azzal, hogy az élettársi kapcsolat
ún. családjogi hatásait a Negyedik Könyv rendezi. A Ptk. csak a házasságot
tekinti kifejezetten családjogi viszonynak, összhangban az Alaptörvénnyel;
az élettársi viszonyt szerződésként szabályozza, a bejegyzett élettársi kapcso­
latot pedig nem említi. Ez utóbbi tény nem változtat azon, hogy a bejegy­
zett élettársak viszonyaira főszabályként a Ptk. Negyedik - és öröklési jogi
tekintetben Hetedik - Könyvének szabályait kell alkalmazni. A jogirodal­
mi megközelítés az élettársak tekintetében is családjogias jogviszonyban
gondolkodik. Noha a Negyedik Könyv az élettárs kifejezést csak a család­
jogi hatásokkal kapcsolatban tárgyalja, a szülő-gyermek viszony Negyedik
Könyvben rendezett szabályai teljes egészében vonatkoznak az élettársi
viszonyban élő szülők gyermekeire is.
Az élettársi kapcsolat a magyar jogrendszerben annyiban régóta elismert
intézmény, hogy az 1959. évi Ptk. 1977 óta tartalmazta az élettársi viszony
vagyonjogi hatásait. A bejegyzett élettársi viszony ezzel összevetve fiatal
párkapcsolati forma: 2009-ben vált a magyar jogrend részévé.
Több alkotmánybírósági ítélet is érintette a partnerkapcsolatok körét, és
egyúttal rangsort is teremtett közöttük, amely egyezett a korábbi felfogás­
sal: valamennyi párkapcsolati forma körül első helyre sorolja a házasságot,
ehhez képest lényegesen csekélyebb jelentőséget és különösen csekély jogi
122 | Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

védelmet tart indokoltnak az élettársak számára [14/1995. (III. 13.) AB hatá­


rozat]. A 154/2008. (XII. 17.) AB határozat, továbbá a 32/2010. (III. 25.) AB
határozat a bejegyzett élettársi viszonnyal foglalkozott, elhelyezve azt egyút­
tal a párkapcsolatok palettáján. A bejegyzett élettársi kapcsolatok és élettársi
kapcsolatok házassághoz való viszonyítása és különösen az a kérdés, hogy
családnak minősülhetnek-e, élesebben felvetődött 2011 végén, a családok
védelméről szóló törvény elfogadása következményeként. Két AB határo­
zat kötődik ehhez tematikához: a 31/2012. (VI. 29.) AB határozat, továbbá
a 43/2012. (XII. 20.) AB határozatok.

1. Bejegyzett élettársi kapcsolat

A bejegyzett A bejegyzett élettársi kapcsolat fogalmát jogszabály nem határozza meg


élettársi (ahogyan korábban a házasságot sem definiálta jogszabály). A bejegyzett
kapcsolat élettársi viszony köteléket teremt két azonos nemű partner között, joghatásai
fogalma - a státusz és a vagyonjogi következmények tekintetében - a házasság jogha­
tásaival azonosak, más joghatásai azonban attól eltérőek.
A bejegyzett élettársi kapcsolatot a 2009. évi XXIX. törvény hozta létre,
a jelenleg hatályos szabályokat azonban nemcsak ez a törvény tartalmaz­
za, hanem azon egyéb jogszabályok is, amelyeket ez a törvény módosított.
A módosítások eredményeként az akkori Csjt.-ben átvezetésre kerültek azok
a rendelkezések, amelyek státuszt érintő kérdésekben a bejegyzett élettársi
kapcsolatot a házasság mellé helyezik. Noha ez nem jelenik meg a Ptk. rendel­
kezéseiben kifejezett módon, az utaló szabály érvényesül.

Bejegyzett At. 1. § (1) Anyakönyvi eljárás (...)

I
ÉLETTÁRSI STÁTUSZ c) a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándék bejelentésére
irányuló eljárás,
(3) aAz
d) anyakönyv
bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése, (...)
a) a születéssel,
b) a házassággal,
c) a bejegyzett élettársi kapcsolattal és
d) a halálesettel
kapcsolatos, e törvényben felsorolt adatokat, valamint az azokban bekö­
vetkezett változásokat tartalmazza.
Bejegyzett élettársi kapcsolat 123

A jogszabályszerkesztés sajátosságaiból adódik egy olyan rendelkezés, a bejegyzett

amely nemcsak a később tárgyalásra kerülő jogkövetkezmények, hanem már élettársi

a kapcsolat létrehozása vonatkozásában is jelentőséggel bír. Általános utaló kapcsolat fósza-

szabályról van szó, amely alól a jogalkotó viszonylag sok kivételt is tett, az bálya

alábbi szabályt azonban főszabályként rögzítette a Bét.-ben:

Bét. 3. § (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy e törvény


a rendelkezés alkalmazását nem zárja ki, megfelelően alkalmazni kell
a) a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra,
Íb) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett
élettársra vagy bejegyzett éleltársakra,
c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő

I
bejegyzett élettársára,
g d) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek
bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették,
e) a hajadonra, nőtlenre vonatkozó szabályokat arra a személyre, aki még
nem volt házas, és bejegyzett élettársi kapcsolatot még nem létesített, és
f) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra.

A házasságkötéshez hasonlóan a bejegyzett élettársi viszony is anyakönyvve­


zető előtt hozható létre; míg azonban házasság esetén a megkötés kifejezést
használja a jog, addig a bejegyzett élettársi kapcsolat nem megköthető, hanem
létesíthető. Miután családi állapot megváltozását eredményezi, létrehozatalá­
nak feltételrendszere is részletesen szabályozott.

At. 31. § (2) A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése iránti szándékot A BEJEGYZETT
együttesen, személyesen kell bejelenteni, amelyről az anyakönyvvezető (...) ÉLETTÁRSI

jegyzőkönyvet veszfel, amelyet afelek (...) aláírnak. KAPCSOLAT

LÉTREHOZÁSÁT

A partnereknek, akárcsak a jövendőbeli házastársaknak, szándékukat szemé­ MEGELŐZŐ

lyesen kell bejelenteniük. Ez a bejelentés hasonló célokat szolgál, mint a há­ ELJÁRÁS

zasságkötést megelőző eljárás, ugyanakkor a két kapcsolat lényegének, fogalmi


elemeinek eltéréseiből, továbbá lehetséges joghatásainak különbözőségéből
következően az eljárások között vannak különbségek.

Bét. 2. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolatot megelőzően a leendő bejegy­


zett élettársaknak az anyakönyvvezető előtt nyilatkozniuk kell arról, hogy
bejegyzett élettársi kapcsolatuknak legjobb tudomásuk szerint nincs törvé­
nyes akadálya, valamint igazolniuk kell, hogy bejegyzett élettársi kapcso­
latuk törvényes feltételeifennállnak.
124 Házasságon kívüu partnerkapcsolatok

A törvényes feltételek teljesülésének vizsgálata ekkor is lényeges - ezt rész­


ben a Bét., részben az anyakönyvi jogszabály rendezi. A házasságkötésre
vonatkozó azon rendelkezés, amely szerint az esetleges engedély bemutatá­
sa is ekkor történhet meg, a bejegyzett élettársak esetén nem releváns, tekin­
tettel arra, hogy 18 év alatt ez a kapcsolat egyáltalán nem hozható létre.

Az anyakönyv- Míg az a rendelkezés, amely szerint a házasságkötésre az az anyakönyvvezető


vezető illetékes, aki előtt a felek megjelennek, és szándékukat közük, vonatkozik
illetékessége a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére is, addig eltérést jelent, hogy nem
bármely anyakönyvvezető előtt lehet ennek érdekében megjelenni. Fővárosi
kerületi, megyei jogú városi és a járási hivatal székhelye szerinti képviselő­
testület hivatalának anyakönyvvezetője előtt létesíthető a bejegyzett élet­
társi kapcsolat. Az anyakönyvezető - a partnerek azonos neme miatt - az
Alkotmánybíróság döntése alapján a közreműködést nem tagadhatja meg.

a várakozási idő A Ptk. azon rendelkezése, amelynek értelmében a szándék bejelentésétől szá­
mított harminc napon túli időpontra tűzhető ki a házasságkötés; de nyomban
létrehozható, amennyiben a felek egyikének közeli halállal fenyegető egészségi
állapota indokolja, megfelelő alkalmazást nyer bejegyzett élettársak esetén is.

a nyilatkozat- Míg a házastársak tesznek, illetve tehetnek nyilatkozatokat a házasságkötés


tétel kizártsága előtt, a bejegyzett élettársi kapcsolat esetén ilyen nyilatkozatok nem szüksé­
gesek, illetve nem is tehetőek meg. A házassági név választásának, a név
megváltoztatásának lehetősége csak a házastársakat illeti meg; az apaság
elismerése pedig nem jön szóba.

A bejegyzett Bét. 1. § (1) Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anya­
élettársi könyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöl­
kapcsolat tött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegy­
létrejötte, zett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni.
létesítése (2) Kiskorú részére bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nem engedé­
lyezhető.

A bejegyzett élettársi kapcsolatot más személyi kör hozhatja létre, mint a házas­
ságot - a létrehozatal módja ugyanakkor azonos. Míg házasságot csak egy
férfi és egy nő köthet, akiknek főszabályként nagykorúaknak kell lenniük, de
a gyámhatóság a 16. évét betöltő és házasulni szándékozó személynek - bárme­
lyik nemhez tartozzon is - indokolt esetben engedélyt adhat a házasságkötésre;
addig bejegyzett élettársi kapcsolatot csak azonos nemű személyek - két nő
vagy két férfi - hozhat létre, akik nem lehetnek 18 évnél fiatalabbak.
Bejegyzett élettársi kapcsolat 125

Az alaki kellékek hiánya ugyanazokat a következményeket vonja maga


után, mint házasság esetén: ennek megfelelően beszélhetünk nem létező be­
jegyzett élettársi kapcsolatról, érvénytelen bejegyzett élettársi viszonyról, illet­
ve akár olyan helyzetről is, amikor az alaki hiba nem hat ki sem a létezésre, sem
az érvényességre (két tanú hiánya).

Bét. 1. § (3) Az anyakönyvvezető a kijelentés megtörténte után a bejegyzett A BEJEGYZETT

S
élettársi kapcsolatot az anyakönyvbe bejegyzi. ÉLETTÁRSI

KAPCSOLAT

Ebből következően a bejegyzett élettársi kapcsolatot maguk a felek hozzák ANYAKÖNYVEZÉSE

létre, és nem az anyakönyvvezető, illetve különösen nem a bejegyzés. Az lé­


nyegében ugyanolyan anyakönyvi bejegyzés, mint házasság esetén, ehhez
képest deklaratív jellegű.

A bejegyzett élettársi kapcsolat nemlétére, illetve érvénytelenségére alap­ Nemlétezó ÉS

vetően ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak, mint a házasságéra. Ennél­ ÉRVÉNYTELEN

fogva a bejegyzett élettársi kapcsolatot is csak akkor lehet érvénytelennek BEJEGYZETT ÉLET­

tekinteni, ha ilyen perben hozott bírósági ítélet megállapította. TÁRSI KAPCSOLAT

Nem jön létre a bejegyzett élettársi kapcsolat, ha a felek nem személye­


sen, együttesen, illetve nem az anyakönyvvezető előtt jelentek meg, vagy nem
tettek egyértelmű kijelentést arra nézve, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot
kívánnak létesíteni, továbbá ha azt feltételhez, illetve időhöz kötötték.

Ptk. 4:13. § [Korábbi házasságfennállása] A MONOGÁMIA

I
(1) Érvénytelen a házasság, ha a házasulok valamelyikének korábbi házas­ ELVÉNEK

sága fennáll. ÉRVÉNYESÜLÉSE

A Bét.-ben rögzített főszabályból következik, hogy a monogámia elvéből


adódóan nemcsak két házasság, és következésképpen két bejegyzett élet­
társi kapcsolat nem állhat fenn egymás mellett - ami utóbbi azt jelentené,
hogy bármelyik félnek harmadik személlyel fennáll másik bejegyzett élet­
társi kapcsolata hanem egy házasság és egy bejegyzett élettársi kapcso­
lat sem, függetlenül attól, hogy két utóbbi közül időben melyik előzte meg
a másikat.
A bejegyzett élettársi kapcsolat bármelyik fél holtnak nyilvánítása révén
történő megszűnésére, a túlélő általi új bejegyzett élettársi kapcsolat létre­
hozására és a korábbi partner előkerülésére, összességében az ilyen módon
előállt jogi helyzet rendezésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint
házasság esetén. Hasonlóképpen nem térnek el az érvénytelenségi ok elháru­
lására vonatkozó előírások sem.
126 Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

közeli rokoni Bejegyzett élettársi kapcsolat nem hozható érvényesen létre közeli rokoni,
kapcsolat; hozzátartozói körben; illetve ilyen kapcsolatot csak cselekvőképes vagy cse-
cselekvó- lekvöképességükben részlegesen korlátozott személyek hozhatnak létre;
képtelenség bármelyik fél cselekvöképtelensége érvénytelenséget von maga után. A be­
jegyzett élettársi kapcsolat ezen okok miatti érvénytelenségére, az érvény­
telenségi okok elhárulására ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak, mint
házasság esetén.

Korhatár Miután kiskorú személy egyáltalán nem létesíthet bejegyzett élettársi kapcso­
latot, a kapcsolat létesítésének korhatára kivétel nélkül minden esetben 18 év.
Az ezen életkor alatt létrehozott bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelen.

Az érvénytelen Ahogyan az érvénytelen házasságnak, az érvénytelen bejegyzett élettársi


bejegyzett élet- kapcsolatnak is maradnak fenn joghatásai, ezek azonban eltérnek a két intéz-
társi kapcsolat mény esetén. A bejegyzett élettársi viszony által kiváltott joghatások szűkebb
maradék- köre miatt egyetlen (igaz, széles körű), joghatás maradhat fenn: a vagyonjo-
joghatása gi viszonyokra vonatkozó. A kapcsolatból nem származhat közös gyermek,
így az apasági vélelem fennmaradásáról nem lehet szó; hasonlóképpen nem
történhet nagykorúsítás, az fenn sem maradhat joghatásként, továbbá a fele­
ket nem illeti meg a névviselés joga.
A vagyonjogi hatásokra ugyanakkor teljes egészében érvényesülnek
a házasság érvénytelenségének vagyonjogi következményei: kétoldalúan vélt
bejegyzett élettársi viszony esetén beállnak a házasság felbontásának, azaz
jelen esetben a bejegyzett élettársi viszony megszüntetésének a joghatásai; míg
egyoldalúan vélt kapcsolat esetén a jóhiszemű felet illeti meg a választás joga.

a fennálló Noha a fennálló (létező, érvényes) bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásokat


bejegyzett - nagyon lényeges joghatásokat - von maga után, ezek köre mégis szűkebb,
élettársi mint a házastársak körében.
kapcsolat A személyi joghatások köre igen csekély; ezzel szemben a vagyonjogi
joghatásai hatások teljes körűek.

Személyi jellegű A személyi joghatások közül egyrészt a Ptk. alapján azokra az általános köte-
joghatások lezcttségekre lehet utalni, melyek erkölcsi tartalmúak, s a jogalkalmazó által
nehezen megragadhatóak, mulasztásuk nem vagy alig szankcionálható. Ide
sorolható a jogok és kötelezettségek egyenlősége, a közös élet ügyeiben való
közös döntés, illetve az egymással való szolidaritás követelménye.
Ami a névviselést illeti, az kivételt jelent azon szabály alól, amely
szerint a házasságra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni
a bejegyzett élettársakra.
Bejegyzett élettársi kapcsolat 127

Bét. 3. § (3) A házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezések nem alkal­


mazhatóak a bejegyzett élettársakra. Bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése
esetén a bejegyzett élettárs volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem
viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha a bejegyzett élettársi
kapcsolata megszűnt. Ha a leendő bejegyzett élettárs a bejegyzett élettársi
kapcsolat létesítését megelőzően házassági névként volt férje nevét vagy
családi nevét viseli a házasságra utaló toldással, és házassági nevét nem
módosítja másik házassági névviselési formára, a születési családi nevének
viselésére jogosult.

Nem alkalmazhatóak továbbá a bejegyzett élettársakra a szülő-gyermek vi­


szony keletkezésének azok a rendelkezései, amelyek egyéb esetekben a közös
szülői státusz lehetőségét adják meg.

Bét. 3. § (2) A bejegyzett élettársakra a házastársak által történő közös


gyermekkéfogadásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak. A bejegy­
zett élettársi kapcsolat apasági vélelmet nem keletkeztet.
(4) Az emberi reprodukcióra irányuló, külön törvény szerinti eljárásoknak
a házastársakra vonatkozó rendelkezései a bejegyzett élettársakra nem
alkalmazhatóak.

Az örökbefogadás lehetőségét a Bét. a közös gyermekké fogadás vonatkozá­


sában tilalmazza, amelynek értelmében nem fogadhatnak egyidejűleg közö­
sen gyermeket örökbe, illetve egyikük sem fogadhatja utóbb örökbe partne­
rének vér szerinti vagy örökbefogadott gyermekét. Az egyedüllállóként való
örökbefogadás - amely csak az egyik partner tekintetében eredményez szülői
jogállást - időközben nehezebbé vált.
Az apasági vélelem kizártsága alatt a közös szülői státusz keletkezésének
kizártságát értjük; ebből a célból tiltja a jogszabály a mesterséges megtermé­
kenyítésre irányuló eljárásban való közös részvételt is.

A vagyonjogi jogkövetkezmények teljes egészében azonosak a házasság va­ Vagyonjogi

gyonjogi hatásaival, azaz érvényesülnek a közös háztartás fenntartásának, hatások

a házastársi tartásnak, a házassági vagyonjogi rendelkezéseknek, továbbá a la­


káshasználatnak a szabályai, éppen úgy, ahogyan házastársak esetén. Ennek
következményeként a fennálló bejegyzett élettársi kapcsolat vonatkozásában
is jelentősége lehet - különösen utóbb, amennyiben perre kerül sor - annak,
hogy a felek között a létrehozott kapcsolat állt fenn vagy létrehozták az
életközösséget is. Mind a házastársi tartás, mind pedig a vagyonközösség -
tulajdonképpen: a házastársi vagyonközösséggel azonos bejegyzett élettársi
128 Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

vagyonközösség - keletkezése szempontjából jelentősége van az életközösség


fennállásának vagy hiányának.

A BEJEGYZETT Bét. 4. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnik


ÉLETTÁRSI a) az egyik bejegyzett élettárs halálával,
KAPCSOLAT b) bírósági felbontással vagy
MEGSZŰNÉSE c) közjegyző általi megszüntetéssel.
(2) A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnésére a házasság megszűnésé­
re vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell.

A HALÁLLAL VALÓ A bejegyzett élettársi kapcsolat bármelyik fél halálával megszűnik, a halál
MEGSZŰNÉS ÉS tényének bizonyítása, a holtnak nyilvánítás szabályai értelemszerűen erre
KÖVETKEZMÉNYEI a helyzetre is vonatkoznak. A jogkövetkezmények közül a státusz megválto­
zása és a vagyonjogi hatások említhetőek.
A „bejegyzett élettárs” családi állapot „özvegy bejegyzett élettárs” csalá­
di állapotra változik.
Öröklési jogi szempontból az özvegy bejegyzett élettárs az özveggyel (azaz
az elhalt örökhagyó túlélő házastársával) azonos jogi helyzetbe kerül; törvé­
nyes örökösként leszármazók mellett haszonélvezeti jogot, illetve gyermekrészt
örököl, leszármazók hiányában (adott esetben az örökhagyó szüleivel együtt)
állagörökös; továbbá egyéb feltételek mellett kötelesrészi igényt is érvényesíthet.

bírósági A kapcsolat élők közötti megszüntetésének két esetét ismeri a hatályos jog: a be-
bontás jegyzett élettársi kapcsolat felbontását, illetve annak közjegyző általi megszün­
tetését. Első helyen, azaz alapesetként említi a Bét. a bontást, erre a Ptk. házas­
ság felbontására vonatkozó szabályait kell alkalmazni, így a bejegyzett élettársi
kapcsolat felbontása történhet akár a közös megegyezéses, akár a tényállásos
bontás Ptk.-ban rögzített rendelkezései szerint.

Közjegyzó általi Ezzel összevetve kivételes lehetőség a közjegyző előtti megszüntetés, mely
megszűntetés azzal a céllal került megfogalmazásra, hogy így egyszerűbben és gyorsabban
megszüntethető a kapcsolat. Ahhoz, hogy a közjegyző szüntethesse azt meg,
számos feltételnek meg kell felelni.

Bét. 4. § (3) A bejegyzett élettársi kapcsolatot a felek közös megegyezése


alapján a közjegyző nemperes eljárásban szünteti meg.
Kjnp. 36/A. § (1) A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszün­
tetésének akkor van helye, ha
a) azt a bejegyzett élettársak befolyásmentesen, közösen kérik,
b) egyik bejegyzett élettársnak sincs olyan gyermeke, akinek tartására
a bejegyzett élettársak közösen kötelezettek, és
Bejegyzett élettársi kapcsolat 129

c) a bejegyzett élettársak - ez iránti igény esetén - az őket egymással szem­


ben terhelő, jogszabályon alapuló tartás, valamint a közös lakás használa­
ta kérdésében közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magán­
okiratbafoglaltan megegyeztek.
(2) Az (1) bekezdés c) pont szerinti közokirat elkészítésére az a közjegyző
is jogosult, aki a bejegyzett élettársi kapcsolatot nemperes eljárásban meg-
szünteti.

I
Kjnp. 36/B. § (4) Ha a bejegyzett élettársi közös vagyont képező ingósá­
gok megosztása a kérelem előterjesztésének időpontjában már megtörtént,
a kérelemben elegendő ennek tényéről nyilatkozni.

Míg a bírósági általi, közös megegyezésen alapuló bontás esetén mind egyes
meghatározott vagyoni, mind a közös gyermeket érintő kérdésekben meg kell
a feleknek állapodniuk, addig a közjegyző általi megszüntetés bejegyzett élet­
társak esetén közös gyermeket nem érinthet. A vagyoni kérdésekben korábban
kimerítő megállapodás volt szükséges, jelenleg a közös vagyon megosztása,
ahogyan a házasság felbontása esetében, úgy bejegyzett élettársi kapcsolat
közjegyző általi megszüntetése sem tartozik a Ptk. alapján a járulékos kérdé­
sek sorába; ami a gyermeket illeti, valamelyik bejegyzett élettársnak a közös
háztartásban nevelt gyermeke jöhet szóba.
Nem lehetséges azonban a Kjnp. szerint a közjegyző általi megszüntetés,
amennyiben a felek bármelyike cselekvőképtelen, korlátozottan cselekvő­
képes, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat érvénytelenné nyilvánításának
vagy nemlétezése megállapításának lenne helye.
Az eljárásra alapvetően a házasság felbontására vonatkozó szabályokat
kell alkalmazni azzal, hogy bizonyításnak nincs helye. Az eljárás során a köz­
jegyző személyesen hallgatja meg a feleket; a meghallgatás egy alkalommal
legfeljebb 60 napra elhalasztható, ha bármelyik fél azt legkésőbb a meghall­
gatáson kéri. Amennyiben nem kerül sor halasztásra, de bármelyik fél nem
jelenik meg személyesen, a közjegyző az eljárást megszünteti.

Kjnp. 36/C. § (1) A közjegyző afelek bejegyzett élettársi kapcsolatát végzés­


sel megszünteti, ha az őket egymással szemben terhelő, jogszabályon alapuló
tartásról, valamint a közös lakás használatáról szóló egyezségüketjóváhagy­
ta. Az élettársi közös vagyon megosztásáról szóló egyezséget a közjegyző
kérelemre jóváhagyhatja, ugyanakkor az ilyen egyezségjóváhagyása afelek
bejegyzett élettársi kapcsolata megszüntetésének nem feltétele.

A bejegyzett élettársi kapcsolat élők közötti megszüntetésének személyi jel- a kapcsolat

legü joghatása a státusz megváltozása: a „bejegyzett élettárs” családi állapota megszüntetésének

„elvált bejegyzett élettárs” családi állapotra változik. következményei


130 Házasságon kIvüli partnerkapcsolatok

Lényegesen nagyobb a vagyoni joghatások terjedelme. Amennyiben kö­


zös megegyezéssel kerül sor bontásra vagy közjegyző általi megszüntetésre,
ezeket a kérdéseket megállapodásukban rendezik.

2. Élettársi kapcsolat

Az élettársi kapcsolatban élők száma folyamatosan nő, ez a párkapcsolati


forma ugyanakkor nem keletkeztet státuszt, nem változtat a családi állapoton,
személyállapoton. (Ezzel együtt az élettárs a Ptk. értelmében hozzátartozó­
nak - de nem közeli hozzátartozónak - minősül.)

Az ÉLETTÁRSI Ptk. 6:514. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése]


KAPCSOLAT (1) Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös ház­
FOSALMA tartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközös­
ség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással
házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi
kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy
testvéri kapcsolatban.

Az élettársi kapcsolat fogalmát a Ptk. Hatodik Könyve határozza meg. Ahhoz,


hogy ez a kapcsolat létrejöjjön, nincs szükség alakszerűségre, az élettársi vi­
szonyt az együttélés ténye hozza létre. Ez alól még az sem jelent kivételt,
ha a kapcsolat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában nyilvántartásba
vételre kerül.

Ptk. 6:514. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése]

I
(2) Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállá­
sa esetén az életközösség létesítéséveljön létre (...).

Mérlegelést A fogalmi elemeknek együttesen kell fennállniuk; vannak olyanok, amelyek


KEVÉSBÉ TÚRÓ nem tűrnek mérlegelést, és olyanok is, amelyek a bíróság eljárása során mérle­
FOGALMI ELEMEK gelésre kerülnek.
A monogámia elvéből is következően kettőnél több személy - miként
házasságban, bejegyzett élettársi kapcsolatban - élettársi kapcsolatban sem
élhet. Az intézmény mind a házasságtól, mind a bejegyzett élettársi kapcso­
lattól eltér abban, hogy akár két különnemű, akár két azonos nemű személy
létrehozhatja. Az egy férfi és egy nő közötti élettársi viszonyt 1977 óta ismeri
el a Ptk. (az ítélkezési gyakorlat részben azt megelőzően is), a két azonos
Élettársi kapcsolat 131

nemű személy közötti élettársi viszonyt 1996 óta. Magától értetődő feltétel,
hogy ez a két személy nem állhat egymással sem házasságban, sem bejegy­
zett élettársi kapcsolatban.
Szintén nem mérlegelési kérdés, hogy a közeli rokonságban lévők kapcso­
lata nem minősülhet élettársi viszonynak. A Ptk. lényegében két esetkört
nevesít, az egyenesági rokonságot, illetve a testvéri viszonyt, amely a féltest­
véri viszonyt is jelenti, hiszen a kapcsolattal szemben morális tilalmak, vala­
mint az utód vonatkozásában genetikai veszélyek állnak fenn.
Egyértelműen kizárja a Ptk. azt, hogy két élettársi kapcsolat, életkö­
zösség álljon fenn egymás mellett. Önmagában az, hogy bármelyik félnek
harmadik személlyel fennáll a házassága vagy bejegyzett élettársi kapcso­
lata, nem akadálya az élettársi kapcsolatnak, az azonban igen, ha nemcsak
a kötelék, hanem az életközösség is fennáll. Ebben az értelemben a házassá­
gi életközösség, illetve a bejegyzett élettársi életközösség „magasabb szin­
ten” helyezkedik el, mint az élettársi közösség. Bármelyik félnek harmadik
személlyel fennálló házassági életközössége vagy bejegyzett élettársi életkö­
zössége kizárja az élettársi kapcsolat fennállását.

Bár nem ez lehetett a jogalkotó akarata, korántsem lenne egyszerű két élet­ Mérlegelést

társi közösség összemérése. LEHETŐVÉ TEVŐ

A többi fogalmi elem - így a közös háztartás fenntartása, az érzelmi FOGALMI ELEMEK

közösség és a gazdasági közösség - egymással összefüggésben kíván érté­


kelést. Az ítélkezési gyakorlat értelmében ezeknek az elemeknek a meglétét
együttesen, az adott helyzet egyedi körülményeinek tükrében kell megvizs­
gálni. Valamely elem csekélyebb szintű megállapíthatósága még nem feltét­
lenül vonja maga után az élettársi viszony megállapíthatóságának kizártsá­
gát. A közös háztartás és a gazdasági közösség objektíve jobban értékelhető.
A közös háztartás átmeneti hiánya nem akadálya az élettársi kapcsolatnak,
amennyiben ez nem a kapcsolat felszámolása érdekében való különköltözést
jelenti. Ahogyan itt, úgy a gazdasági közösség meglétében is nagy szerepe van
annak, hogy mire irányul a felek szándéka. A gazdasági közösség körében
az ítélkezési gyakorlat a közös célokat, a jövő közös (gazdasági) tervezését,
a gazdasági kérdésekben való együttműködést igényli. (Ez természetesen azt
az ítélkezési gyakorlatot jelenti, amely még az 1959-es Ptk.-hoz kapcsolód­
va alakult ki.) A gyakorlatban a polgári jogi értelemben vett „élettársi kapcso­
lat” megállapítása - legalábbis a felsőbíróságok gyakorlatában - igen szigorúan
történik, azaz a kapcsolatnak, az azon belüli közösségnek - különösen a gazda­
sági közösségnek - és összetartozásnak igen magas szintet kell elérni ahhoz,
hogy élettársi kapcsolatnak minősüljön. Amennyiben a jellemzően gyengébb
vagy méltánytalan helyzetbe került fél keresete alapján nem nyer megállapítást
132 Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

az, hogy az adott másik személlyel fennálló kapcsolata élettársi viszony volt,
nem érvényesítheti az ebből eredő vagyoni igényeit, és aligha áll ennek érdeké­
ben rendelkezésére más jogalap. A jogalap nélküli gazdagodás ugyanakkor az
élettársi kapcsolat szintjét el nem érő partnerkapcsolat, együttélés esetén szin­
tén nem érvényesíthető.

Élettársi 2010 januárjában léptek hatályba azok a rendelkezések, amelyek lehetővé


NYILVÁNTARTÁS teszik az élettársi kapcsolat nyilvántartásba vételét. Ez a nyilvántartásba vétel
azonban nem változtat a kapcsolat de facto jellegén; továbbra sem a nyilván­
tartásba való felvétel hozza létre az élettársi viszonyt, hanem az együttélés
ténye.

Kjnp. 36/E. § (1) Az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása (a továbbiak­


ban: élettársi nyilvántartás) az élettársi kapcsolat fennállása bizonyításá­
nak megkönnyítése céljából tartalmazza
a) két, nem cselekvőképtelen nagykorú kérelmező által közjegyző előtt közö­
sen tett azon nyilatkozatot, hogy egymással a Polgári Törvénykönyv szerinti
élettársi kapcsolatban (a továbbiakban: élettársi kapcsolat) élnek, és
b) legalább az egyik kérelmezőnek a közjegyző előtt tett azon nyilatkozatát,
hogy már nem állfenn élettársi kapcsolata a vele együtt korábban nyilván­
tartásba vett személlyel.
(2) Az élettársi nyilvántartás igazolja, hogy egymással élettársi kapcso­
lata áll fenn azoknak, akiknek az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló
; közösen tett nyilatkozata az élettársi nyilvántartásban szerepel. Az élet­
társi nyilvántartás nem igazolja az élettársi kapcsolat fennállását, ha
a) az élettárs utóbb tett, az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló
nyilatkozatát az élettársi nyilvántartásba bejegyezték,
b) az élettársak egyike meghalt vagy
c) az élettársak bármelyike utóbb házasságot köt vagy bejegyzett élettársi
kapcsolatot létesít.

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett nyilvántartás igazolá­


si célt szolgál, ahogyan a Kjnp.-nek a Bét. által megfogalmazott szabályai azt
egyértelműen kifejezésre juttatják. Ahhoz, hogy a kapcsolat igazolása érdeké­
ben a viszonyra vonatkozó nyilatkozatot nyilvántartásba vegyék, mind a két
élettársnak (nagykorú, cselekvőképes személyeknek) kérniük kell ezt az eljáró
közjegyző előtt. Miután nem státuszkérdésről van szó, bármelyik élettárs kér­
heti utóbb annak a nyilvántartásba történő felvételét, hogy a nyilvántartással
igazolt élettársi kapcsolat már nem áll fenn.
Élettársi kapcsolat 133

A Kjnp. rendelkezései megerősítik a státusz hiányát, és egyúttal le is


vonják annak következményeit. Lehetséges, hogy a nyilvántartás tartalmaz­
za az élettársi kapcsolat fennállására vonatkozó nyilatkozatot, s egyik fél sem
tett utóbb olyan nyilatkozatot, hogy ez a viszony már nem áll fenn - amennyi­
ben azonban bármelyikük házasságot köt, vagy bejegyzett élettársi viszonyt
létesít, az élettársi viszonyt a nyilvántartás ebből a tényből következően nem
igazolja. (Hasonlóan rendelkezik halál esetére.)

Kjnp. 36/E. § (3) Az élettársi nyilvántartásba újabb, az (1) bekezdés a)

I
pontja szerinti nyilatkozat nem jegyezhető be, amíg a korábban nyilvántar­
tásba vett élettársi kapcsolatfennállását az élettársi nyilvántartás igazolja.

Noha jogilag az élettársi viszony nem jár a családi állapot megváltozásával,


a társadalmi felfogás és morális megfontolások miatt egyidejűleg csak egy
élettársi kapcsolatot igazolhat a nyilvántartás.

A MOKK és a közjegyző által kezelt nyilvántartás közhitelesen tartalmaz­ A NYILVÁN­

za az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló nyilatkozatot, az arról szóló TARTÁSBA VÉTELI

nyilatkozatot, hogy az élettársi nyilvántartásba bejegyzett élettársi kapcsolat ELJÁRÁS

már nem áll fenn, illetve azt az időpontot, amikor az anyakönyvi bejegyzés
szerint a nyilvántartásba bejegyzett élettársi kapcsolat a felek bármelyikének
házassága, bejegyzett élettársi kapcsolata vagy halála miatt megszűnt.
Az eljárás vagy a felek közös kérelmére, vagy egyikük kérelme alapján
indul, a nyilatkozat csak személyesen tehető meg. Az élettársi kapcsolat fennál­
lásáról szóló nyilatkozat előtt a közjegyzőt kioktatási kötelezettség terheli: tájé­
koztatnia kell a feleket arról, hogy miként keletkezik a kapcsolat, miként szűnik
meg, és milyen családjogi, vagyonjogi, öröklési jogi jogkövetkezményei vannak.
Amennyiben a felek egyike kéri azon nyilatkozatának nyilvántartás­
ba vételét, mely szerint az élettársi kapcsolat már nem áll fenn, a közjegyző az
erről hozott végzést a másik élettársnak is kézbesíti. A nyilvántartásba vételi
eljárásban bizonyításnak nincs helye.

A hatályos szabályozás értelmében a nyilvántartásba való felvétel jelentősége A NYILVÁN­

abban áll, hogy vélelmet keletkeztet az élettársi kapcsolat fennállása mellett, TARTÁSBA

továbbá arra nézve is, hogy ez a kapcsolat mikor keletkezett, milyen időszak­ TÖRTÉNŐ FELVÉTEL

ban állt fenn, és mikor szűnt meg. Ezzel szemben az érdekelt fél bizonyíthat­ JOGKÖVETKEZ­

ja, hogy a tények alapján nem pontosan akkor keletkezett, és nem pontosan MÉNYE

abban az időszakban állt fenn.


Egyéb joghatása a nyilvántartásnak nincs.
134 i Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

Az eredeti jogalkotói elképzelés az volt, hogy a nyilvántartásba vett külön­


nemű élettársak esetén a nyilvántartással való igazolás - az egyéb feltételek
fennállása mellett - apasági vélelmet keletkeztessen. Ez azonban - utóbb történt
újabb jogszabály-módosítások eredményeként - csak egy rövid időszakban állt
fenn: a 2010 januárja és decembere között született gyermekek vonatkozásában
váltotta ki a nyilvántartás joghatásként az apasági vélelmet.

Az élettársi Az élettársi viszony joghatásai szűkebb körűek, mint a házasság vagy a bejegy-
kapcsolat zett élettársi viszony joghatásai, mind a személyi, mind a vagyoni joghatások
személyi jellegű körében. Új családi állapot nem keletkezik, a névviselés joga az élettársakat
joghatásai nem illeti meg, rájuk nem vonatkoztatható semminemű utaló szabály révén
a Ptk. házastársakra irányadó szolidaritási követelménye, amelyet a bejegy­
zett élettársakra nézve is alkalmazni kell. (Bár bizonyos mértékű szolidaritást
a társadalmi közfelfogás alapján az ítélkezési gyakorlat is elvár.)
Ami a kapcsolatból származó gyermeket illeti, jelenleg az élettársi viszony
nyilvántartásba vétel esetén sem keletkeztet apasági vélelmet. Az élettárs
apa ugyanakkor - a kapcsolódó egyéb feltételek mellett - teljes hatályú apai
elismerő nyilatkozatot tehet, amely ugyanazt a joghatást keletkezteti, mint
a házasságon alapuló apasági vélelem.
Az alábbi rendelkezések vonatkoznak az élettársi kapcsolatban élő férfi
apasági vélelmére:

Ptké. 30. § (1) Ha a gyermek 2010. január 1-je és 2010. december 31. között
született, és az anya afogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő
vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, a gyermek apjának
kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával a fogamzási idő kezdetétől a gyer­
mek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt a közjegyző által vezetett
Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban élt.
(2) Az (1) bekezdésbenfoglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az anya afogam­
zási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő alatt több férfival élt az
Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatban.

Az élettársi A vagyoni jogkövetkezményeket a Ptk. a korábbiaktól eltérő módon és részlete-


kapcsolat sebben szabályozza. Nem tartalmaz a Ptk. rendelkezést a közös háztartás fenn-
vagyoni jellegű tartására vonatkozóan. Ami ugyanakkor a tartást illeti, az ítélkezési gyakorlat
joghatásai bizonyos mértékű, atársadalmi elváráshoz igazodó tartást elvár az élettársaktól.

Ptk. 6:516. § [Elettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer]


(1) Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az
élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség
Élettársi kapcsolat 135

megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együtt­


élés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható
a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különva­
gyonnak minősül.
í (2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése
arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartás­
ban, a gyermeknevelésben valamint a másik élettárs vállalkozásában vég­
zett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.
(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt
egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve mél-
tánytálán vagyoni hátrányt jelentene.
(4) Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére
í és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására - ha e törvény

eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető


közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Az élettársak együttélésük alatt nem szereznek közös tulajdont. A Ptk. új rend­ Törvényes

szert nevesít számukra, amely hasonlatos ahhoz a közszerzeményi rendszerhez, vagyonjogi

amelyet a Ptk. alternatív, választható házassági vagyonjogi rendszerként szabá­ RENDSZER

lyoz. Annyiban azonos azzal, hogy az élettársak együttélésük alatt ennél


a ténynél fogva nem szereznek közös tulajdont, hanem önálló vagyonszerzők.
Ennek a rezsimnek a végén, azaz jellemzően az élettársi életközösségnek, tehát
magának az élettársi kapcsolatnak a felszámolásakor az élettársak igényelhetik
egymástól a vagyonszaporulat megosztását.
Míg a Ptk. a házastársak tekintetében a mintaszabályokban a közszerze­
ményben történő egyketted-egyketted arányú részesedést mondja ki, addig
az élettársak vonatkozásában a Ptk. a vagyongyarapodásban történő részese­
désről szól, méghozzá a szerzésben való közreműködés arányában. Elettársak
körében említi a Ptk. az „otthonteremtő”, illetve a másik fél munkavégzését
elősegítő tevékenység jelentőségét. Annyiban a közszerzeményi rendszerhez
áll közel a szabályozás, hogy a vagyonszaporulat kiszámításánál nem kell
tekintetbe venni az élettársak különvagyonát, azt pedig, hogy mi számít
különvagyonnak, a házastársakra irányadó törvényes rendszer szabályai
alapján kell megítélni. A vagyonszaporulatból való részesedés védelmét és
annak megosztását tekintve szintén visszautal a szabályozás a közszerzemé­
nyi rendszerre.

A Ptk. a házassági vagyonjogi szerződés mintájára nevesít egy új, a magyar Élettársi

jogi terminológiában eddig nem - legalábbis kifejezetten nem - létező VAGYONJOGI

jogintézményt, az élettársi vagyonjogi szerződést. A gyakorlat korábban is SZERZŐDÉS


136 Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

elfogadta, hogy az élettársak a tulajdonképpeni törvényestől eltérő vagyonjo­


gi rendszert egymás közötti viszonyukban kiköthetnek, a szabályozás azon­
ban most részletesebbé vált.

Ptk. 6:515. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés]


(1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együtt­
élés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha köz­
okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést
kiköthetnek, amely - szerződés vagy e törvény alapján - a házastársak

Í
között érvényesülhet.
(3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szer-
, ződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették,
vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés
fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.
: (4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági
vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket meg­
felelően alkalmazni kell.

Erre a szerződésre is vonatkozik mindaz, ami a Ptk.-ban a házassági vagyon­


jogi szerződésekre nézve megállapításra került, azaz minősített formai köve­
telmények szükségesek a szerződés érvényességéhez, a harmadik személlyel
szembeni hatályosságát pedig befolyásolja az, hogy bevezették-e a vagyonjo­
gi szerződések országos nyilvántartásába, vagy a harmadik személy a szerző­
désről, az abban foglaltakról tudott, vagy arról tudnia kellett.

házassági és A Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál hozták létre azt az elektronikus


élettársi vagyon- nyilvántartást, amely mind a házastársi, mind az - élettársak tekintetében is
jogi szerződések bevezetett - élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartását végzi. A nyil-
országos vántartás célja, hogy megkönnyítse annak bizonyítását, hogy a házastársak
nyilvántartása között fennáll vagyonjogi szerződés.

a lakáshaszná - Éppen olyan módon, mint házastársak esetében, a Ptk. szabályozza azt, hogy
lat szerződéssel a lakáshasználat kérdését hogyan rendezhetik a felek az élettársi kapcsolat
való előzetes megszűnése idejére. Erre mintául a házastársak hasonló szerződése szolgál.
RENDEZÉSE

Ptk. 6:517. § [A lakáshasználat szerződéses rendezése]


(1) Az élettársak az élettársi jogviszony létrejöttekor vagy annak fennál­
lása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség
megszűnése esetére előzetesen szerződéssel rendezhetik. A szerződés
Élettársi kapcsolat 137

ákkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánok­

I
iratbafoglalták.
(2) A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése esetén a gyermek
lakáshasználati jogánakfigyelembevételére a házastársi közös lakás hasz­
nálatára vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
Az élettársi kapcsolat megszűnéséről a Ptk. külön rendelkezik.
Az ÉLETTÁRSI

KAPCSOLAT
Ptk. 6:514. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése]

I
MEGSZŰNÉSE
(2) Az élettársi kapcsolat (...) megszűnik, ha az élettársak egymással
házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az
életközösségük véget ér.

Az élettársi viszony definíciójából is következően megszűnik az élettársi kap­


csolat, ha a felek bármelyike meghal; a felek az élettársi együttélést (élettársi
életközösséget) megszüntetik; az élettársak házasságot kötnek vagy bejegy­
zett élettársi kapcsolatot létesítenek; s akkor is, ha bármelyik élettárs, akinek
harmadik személlyel fennállt a házassága vagy bejegyzett élettársi kapcsola­
ta, a házassági vagy bejegyzett élettársi életközösséget újrakezdi. Önmagában
a nyilvántartásba való felvétele annak, hogy az élettársi kapcsolat megszűnt,
nem eredményezi az élettársi kapcsolat megszűnését, bár vélelem keletkezik

A Ptk. azért rögzíti, hogy az élettársi kapcsolat fogalmi elemeinek hiányában


megszűnik, hogy megerősítse: informális, de facto kapcsolatról van szó, sem
létrehozása, sem megszüntetése nem igényel formális aktust (illetve nincs is
olyan aktus, amely az élettársi közösséget kétséget kizáróan keletkeztetné).
Az ítélkezési gyakorlatban nem egyszerű annak megállapítása, hogy mikor
keletkezett, és mikor szűnt meg az élettársi viszony.

Miután az élettárs nem törvényes örökös, a kapcsolat halállal való megszű­


A HALÁLLAL VALÓ
nése csak akkor von maga után öröklési jogi jogkövetkezményeket, ha az
MEGSZŰNÉS
elhalt élettárs a túlélő partner javára szóló végintézkedést tett; így kötelesrészi
KÖVETKEZMÉNYEI
igénnyel sem rendelkezik.

Az élettársi kapcsolat élők közötti megszűnéséhez szükséges, de egyúttal elég­


Az ÉLETTÁRSI
séges az, ha a fogalmi elemek összességükben már nem állnak fenn. Ez ugyan­
KÖZÖSSÉG
úgy bizonyítási kérdés lehet, mint az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának
MEGSZŰNÉSÉNEK
meghatározása.
JOGKÖVETKEZ­
Míg a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat élők közötti megszün­
MÉNYEI
tetéséhez bíróság (illetve szűk körben - bejegyzett élettársaknál - közjegyző)
138 Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

közbejötté szükséges, addig ez az élettársi viszony esetén nincs így. Ebből is


következik, hogy házastársaknál a közös gyermekre vonatkozó legfontosabb
kérdéseket a bíróság a felek megegyezése hiányában hivatalból is rendezi, az
élettársi kapcsolat esetén azonban nem. Amennyiben az élettársaknak közös
kiskorú gyermeke, gyermekei vannak, mind a vonatkozásukban gyakorolt
szülői felügyeletről, mind tartásukról a felek állapodhatnak meg, megállapodá­
suk hiányában pedig bármelyik (volt) élettárs bírósághoz fordulhat. Ha azonban
egyikük sem fordul bírósághoz, a megállapodásnak vagy a kialakult helyzetnek
nincs bírói kontrollja.
Amennyiben az élettársi kapcsolat azért szűnik meg, mert a felek szán­
déka erre irányul (ehhez elegendő az egyik fél akarata is), ennek a helyzet­
nek vannak vagyonjogi következményei, de lényegesen szűkebb körben, mint
házastársak esetén.
Az élettárs a kapcsolat megszűnését követően csak akkor tarthat igényt
tartásra, ha a felek legalább egy évig együtt éltek, és a kapcsolatukból közös
gyermek származott, s ugyanezek a követelmények állnak fenn a lakáshasz­
nálat rendezésére irányuló bírósági döntés iránti kérelem tekintetében is.

Ptk. 6:517. § [A lakáshasználat szerződéses rendezése]


(3) Az élettársak az életközösség megszűnése után is megállapodhatnak az
élettársi közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs alaksze­
rűséghez kötve.

A törvényes élettársi vagyonjogi rendszer, illetve szerződéssel kikötött más


rendszer megszűnik akkor, amikor az élettársi kapcsolat véget ér. Ettől kezdő­
dően a feleknek nem keletkezik olyan vagyona, amelyre vagyongyarapodás­
ként a másik részeltetést követelhetne. Ez az az időpont, amikor a másik élet­
társ vagyongyarapodásában való részesedés követelhető.

Az ÉLETTÁRSI Amennyiben az élettársi közösség azáltal ér véget, hogy az élettársak há­


KAPCSOLATOT zasságot kötnek, két vagyonjogi rendszer határozná meg a felek vagyoni vi­
KÖVETÓ HÁZASSÁG szonyait: egy időpontig az élettársakra irányadó vagyonjogi rendszer, egy
VAGYONJOGI későbbi időponttól kezdődően pedig - szerződés hiányában - a házastársi
KÖVETKEZMÉNYEI vagyonközösség. Ez különösen akkor okozhat problémát, ha a házasság bon­
tással ér véget. A helyzet megoldhatósága érdekében az ítélkezési gyakorlat
- bizonyos feltételekkel - az élettársi viszonyra kiterjesztette a házassági
vagyonjogi rendelkezések érvényesíthetőségét. Ez az évtizedek óta követett
megoldás azon a felfogáson alapult, hogy a házasságot megelőző életközösség
a házassági életközösséggel egységet képez; s amennyiben az élettársak az
Élettársi kapcsolat 139

együttélésük alatt szerzett közös vagyont továbbra is közösen használják és


kezelik, ez ráutaló magatartásnak minősül arra nézve, hogy ezt a vagyont
megállapodásukkal a házastársi vagyonközösség részévé tették. Ekkor a há­
zasság vagyonjogi hatásai - a házastársi vagyonközösség vonatkozásában-az
élettársi kapcsolat kezdetétől beállnak. Noha a Ptk. értelmében megváltozott
az élettársi kapcsolatra irányadó szabályozás, a két életközösség a házasság
vagyonjogi hatásainak megállapítása során egységet képez.

Ptk. 4:86. § [Az élettársi tartásra való jogosultság] Élettársi

I
(1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, tartás

aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség
legalább egy évigfennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született.

Az élettársakat a kapcsolat megszűnését követően tartási kötelezettség terhel­


heti egymás irányában, ezt a lehetőséget a korábbi családjogi szabályozás
nem biztosította. Az élettársi tartás feltétel rendszere a házastársi tartás köve­
telményrendszerét követi, azaz ennek megfelelően a jogosultnak rászorultnak
kell lennie a tartásra, a rászorultságnak önhibáján kívül kell fennállnia, nem
lehet érdemtelen, a kötelezettnek pedig ezzel egyidejűleg teljesítőképesség­
gel kell rendelkeznie. Azt meg kell jegyezni, hogy a jogalkotó a rászorultság,
önhiba hiánya, érdemtelenség, kötelezetti teljesítőképesség kapcsán olyan értel­
mezési lehetőségeket tartott szem előtt, mint amelyek a volt házastárs tartása
tekintetében az ítélkezési gyakorlatban kialakultak, a volt élettárs tartásának
ugyanakkor egyelőre nincs bírósági gyakorlata.
A volt élettárs a volt házastárssal, a jelenlegi házastárssal (illetve ennek
megfelelően jelenlegi bejegyzett élettárssal, volt bejegyzett élettárssal) áll
egy sorban a tartásra jogosultak sorrendjében, ám megelőzi őket a kötelezett
kiskorú gyermeke, illetve továbbtanuló nagykorú gyermeke.

Ptk. 4:90. § [A tartás sorrendje az élettárs és a házastárs között]


A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy
sorban jogosult.
Ptk. 4:202. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]
Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltar­
tani, a jogosultság sorrendjében
a) a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;
b) a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;
c) a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs - egymással egy sorban -
a szülőt;]...) megelőzi.
140 Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

Élettársi tartás Azon feltétel mellett, amely szerint a volt élettárs akkor igényelhet tartást
feltétel- volt partnerétől, ha szükségleteit nem tudja vagyonából, illetve jövedelméből
rendszere fedezni, és megtette az elvárható lépéseket ennek megoldására (azaz nem áll
fenn az önhiba), az érdemtelenség megvalósulásának módját a Ptk. részlete­
zi. Ez a rendelkezés a házastárs érdemtelenségére vonatkozó szabályt köve­
ti megfogalmazásában; az ítélkezési gyakorlat minden bizonnyal az élettárs
rászorultságának és önhibájának megítélése során is a házastársi tartás alkal­
mazása során irányadó szempontokat tartja majd szem előtt.

Ptk. 4:87. § [A tartásra való érdemtelenség]


(1) Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs,
aj akinek súlyosan kifogásolható életvitele, illetve magatartása járult hoz­
zá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez;
■ b) aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele
együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.
(2) Az érdemtelenség elbírálásánálfigyelembe kell venni az arra hivatkozó
L volt élettárs magatartását is.

A volt házastárs tartásának a kötelezett oldalán fennálló feltétele a teljesítőké­


pesség. Miután a nagykorú személyek egymást saját tartásuk veszélyeztetésé­
vel nem kötelesek tartani, s a volt élettársat - akár a volt házastársat - a jogo­
sultak sorrendjében megelőzi a kötelezett gyermeke (kiskorú és továbbtanuló
nagykorú gyermeke), a kötelezett jövedelmi-vagyoni helyzete meghatározó
abban a tekintetben, hogy tartásra lehet-e kötelezni.

Ptk. 4:88. § [A tartási képesség]

I
Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását
vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

a házastársi A Ptk. az élettársak vonatkozásában is nevesít olyan rendelkezéseket, amelyek


tartáshoz a volt házastárs tartása körében megnevezésre kerültek. így az élettársi tartás-
hasonló egyéb nak is főszabályként háttérszabályanyaga a rokontartás, lehetőség van arra,
rendelkezések hogy a felek megállapodjanak a tartás egy összegben vagy egy vagyontárggyal
történő kiegyenlítésében, illetve az ún. utólagos rászorultság is önálló normával
kerül rendezésre, míg azonban házastársak esetén az életközösség megszűnésé­
től számított öt év az az időtartam, amelynek eltelte után csak különös méltány­
lást érdemlő esetben tarthat igényt a házastárs tartásra, addig élettársak esetén
- a kapcsolat kevésbé védett jogi jellegénél fogva ez mindössze egy év.

1
Élettársi kapcsolat 141

Ptk. 4:86. § [Az élettársi tartásra való jogosultság]


(2) Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év
■■ eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást különös méltánylást
érdemlő esetben követelhet.
Ptk. 4:89. § [Megállapodás a tartás egyszerijuttatással történő teljesítéséről]
Az élettársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat­
ban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles élettárs tartási
■ kötelezettségének meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri
juttatásával tesz eleget. Ebben az esetben a juttatásban részesített élettárs
ajövőben tartási követeléssel akkor sem léphetfel, ha arra e törvény alap­
ján jogosidttá válik.
Ptk. 4:91. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek meg-
\ változtatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartás­
hoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös
szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy az élettársi tartáshoz
való jog megszűnik akkor is, ha az arrajogosult újabb élettársi kapcsolatot
létesít vagy házasságot köt.

Teljességgel új szabályok azok, amelyek a volt élettársak számára is igényér­ Lakáshasználat

vényesítési lehetőséget biztosítanak az „élettársi közös lakás” rendezése bírósági

kérdésében. Noha a Ptk. elfogadásának parlamenti szakaszában az az el­ RENDEZÉSE

gondolás érvényesült, hogy ezek a rendelkezések csak azokra az élettársak­ IRÁNTI IGÉNY

ra vonatkozzanak, akik legalább egy évig élettársakként együtt éltek, és


a kapcsolatukból gyermek származott, a Ptk. ezen szabálya ilyen megkötést
nem tartalmaz.

Ptk. 4:92. § [A lakáshasználat bírói rendezése]

I
A közösen használt lakásnak az életközösség megszűnését követő további
használatát előzetesen rendező szerződés vagy az életközösség megszűné­
se után kötött egyéb megállapodás hiányában az életközösség megszűnése
A lakáshasználat bírói rendezését a Ptk. a házastársi közös lakás használatá­
esetén bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól az élettársak által közösen
nak bírósági rendezéséhez hasonlatosan szabályozza annyiban, hogy a bíró­
használt lakás további használatának rendezését.
ságnak az alapján kell különböztetnie, hogy közös vagy kizárólagos jogcím
alapján használták a lakást.
142 Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

közös jogomén A közös jogcímen használt lakás kérdésében a Ptk. határozott analógiát rögzít,
HASZNÁLT LAKÁS azzal, hogy a gyermekek tekintetében csak a közös kiskorú gyermek lakás­
használati jogának figyelembevételére utal.

Ptk. 4:93. § [Az élettársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatá­
nak rendezése]
(1) Az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról
a bíróság a házastársak közösjogcíme alapján használt lakás használatának
rendezésére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával dönt.
(2) A bíróság a lakáshasználatrajogosult közös kiskorú gyermek megfele­
lő lakáshozfűződőjogát isfigyelembe veszi, ha az élettársi kapcsolat meg­
szűnése esetén az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további
használatáról dönt.

Kizárólagos Míg a házastársnak a házassági együttélés alapján lakáshasználati joga kelet-


jogcímen kezik az ún. házastársi közös lakást illetően, addig az élettársi kapcsolat ilyen
használt lakás lakáshasználati jogot nem generál. Ebből is következik az, hogy míg az élettár­
sak közös jogcímen használt lakására nézve a Ptk. majdnem teljesen a házas­
társakra irányadó rendelkezéseket tekinti modellnek, addig ez nincs így élet­
társak esetén. Ezt a 4:94. § címe azáltal is kifejezésre juttatja, hogy kifejezetten
a lakás használatára történő feljogosításról szól. Amennyiben az élettársak
egyike kizárólagos jogcímen használja a lakást, azt a kapcsolat megszűnése
után ő használhatja, a másik volt élettárs feljogosításának csak a közös kiskorú
gyermek érdekében van helye, és elsősorban a használat megosztását jelenti.

Ptk. 4:94. § [Az élettárs feljogosítása a másik élettárs kizárólagos jogcíme


alapján lakott lakás használatára]
(1) Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a bíróság a volt élettársat
- kérelmére - feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján
közösen használt lakás további használatára, ha az életközösség legalább
egy évig fennállt, és az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyer­
mek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt.
(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adottságainál
fogva arra alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát rendelheti el.

Kivételes az a helyzet, amikor a kizárólagos jogcímmel rendelkező élettárs­


nak a lakásból távoznia kell.

Ptk. 4:94. § [Az élettárs feljogosítása a másik élettárs kizárólagos jogcíme


alapján lakott lakás használatára]
Élettársi kapcsolat 143

(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a volt élettársat a másik élettárs


kizárólagos tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga alapján használt lakás
kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult
közös kiskorú gyermekek legalább egyike feletti szülői felügyeleti jog gya­
korlása ezt a volt élettársat illeti meg, és a kiskorú gyermek lakáshaszná­
lata másként nem biztosítható.
(5) A kizárólagos használatra feljogosított volt élettársat a bérlő jogállá­
sa illeti meg, azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással megfe­
lelő cserelakás felajánlása esetén szüntethető meg.

Részben a házastársi lakáshasználat körében megjelenő további rendelkezé­


seket is ismer a Ptk., amelyek racionálisan közelítik meg a fenti helyzetet, azt
is célozva, hogy amennyiben lehet, elkerülhető legyen akár az osztott hasz­
nálat, akár a kizárólagos jogcímmel rendelkező élettársnak a lakás elhagyá­
sára kötelezése.
(6) Nem tarthat igényt a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt
Ptk. 4:94. § [Az
vagyélettárs feljogosítása a másik
az aélettárs kizárólagos jogcíme
volt élettárs,
Azlakás osztott
újrarendezés kizárólagos
a házastársi használatára
lakáshasználat szabályait követi. akinek más be­

I
alapján lakott lakás használatára]
költözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van.
(4) A bíróság a (2)-(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos hasz­
Ptk. 4:95. § [A lakáshasználat újrarendezése]
nálatot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.
(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el, vagy a tulajdonos
vagy haszonélvező élettársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik volt
élettárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra hivatkozással, hogy
a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás foly­
tán a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogi érdekét
Újrarendezés
vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt élettársnak azt a jogát,
hogy a használat megosztását követően volt élettársa bérlőtársi jogviszo­
nyának megszüntetését e törvénynek a bérlőtársakra vonatkozó rendelke-
zései alapján kérje.

A bejegyzett élettársi kapcsolatokat nem a Ptk. rendezi, így változás azok sza­
bályozását illetően nem történt. Noha az 1959-es Ptk. az öröklési jog körében,

Változások
A HÁZASSÁGON

KÍVÜLI PARTNER­

KAPCSOLATOK

KÖRÉBEN
144 | Házasságon kívüli partnerkapcsolatok

a Csjt. pedig a házassági jog számos rendelkezése tekintetében kifejezetten


említette a bejegyzett élettársat, a Ptk.-ban ez nem történik meg, de ez válto­
zást nem jelent.
Az élettársi viszony rendezése terén a változások nagyobb mértékűek.
A kodifikációs folyamat kezdetétől az volt az egyik legélesebben felmerülő
kérdés, és egyúttal vitapont is, hogy az élettársi kapcsolat nyerjen-e részlete­
sebb szabályozást, és ha igen, akkor az milyen legyen. Kezdettől fogva nem
volt kérdés, hogy az élettársi viszonyt nem a házassággal azonos szinten
indokolt rendezni, a Parlament elé beterjesztett javaslat azonban a házassági
joganyagot követően javasolta beiktatni a teljes élettársi joganyagot. A jelen­
legi Ptk. lényegében visszahelyezte az élettársi kapcsolat fogalmát és alapvető
szabályait a szerződések közé, ahol valaha az 1959-es Ptk.-ban 1977-ben elhe­
lyezésre került. A korábban szűkre szabott rendelkezések azonban megnöve­
kedtek, hiszen megnevezést és szigorúbb rendelkezéseket kapott az élettársi
vagyonjogi szerződés és a lakáshasználat felek közötti rendezése.
Megváltozott az élettársakra irányadó törvényes vagyonjogi rendszer,
tekintve, hogy az 1959-es Ptk. az élettársak részére speciális, önálló tulajdon­
szerzési jogcímet biztosított. Az élettárs a korábbi szabályozás szerint az
együttélés során szerzett és közös tulajdonba tartozó vagyontárgyak vonatko­
zásában akkor is tulajdonjogot szerzett, ha nem vett részt a vagyontárgy
megszerzésére alapul szolgáló szerződés megkötésében. A közös tulajdonba
tartozó ingatlan esetében megillette az igény, hogy tulajdonjogát az ingat­
lan-nyilvántartás feltüntesse.
Az élettársak 1959-es Ptk. által megfogalmazott vagyonjogi rendszerét
azonban különbözőképpen közelítette meg az ítélkezési gyakorlat. Az egyik
felfogás értelmében az élettársak között a házastársi vagyonközösség mintá­
jára élettársi vagyonközösség keletkezett, s a vagyonközösségben elkülönült
egymástól a közös vagyon és az élettársak különvagyona. Az „élettársi vagyon­
közösség” létét elfogadó felfogás szerint az élettársi együttélés tényénél fogva
(a szerzésben való közreműködés arányában) szereztek az élettársak közösen
vagyont.Az ítélkezési gyakorlatban érvényesülő másik megközelítés szerint az
élettársak között nem ipso iure keletkezett közös vagyon, mert a közös tulajdon
keletkezéséhez az is szükséges volt, hogy a közös szerzés tényében az élettár­
sak egyetértsenek. Az erre irányuló megállapodást a gyakorlat szerint írásban,
szóban, ráutaló magatartással egyaránt kifejezésre juttathatták.
Változást jelent továbbá, hogy a korábbiaktól eltérően a Ptk. nagy jelentő­
séget tulajdonít annak a ténynek, hogy az élettársaknak származott-e a kap­
csolatból gyermekük, mert ehhez - és a legalább egy évig tartó együttélés­
hez - fűzi az ún. családjogi joghatásokat.
III. A gyermek jogai

A gyermeki jogokat elsősorban a - Magyarországon 1991 óta hatályos -


1989. évi New York-i Gyermekjogi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény)
tartalmazza. Ez az első, kifejezetten a gyermeki jogokkal foglalkozó, azok­
nak érvényre juttatása érdekében állami és szülői feladatokat és kötelezett­
ségeket is meghatározó nemzetközi dokumentum. A gyermeki jogok vala­
mennyi jogterületet érintik, azaz nem a családjognak egy részterületéről van
szó, hanem egy olyan jogterületről, amely minden jogágban jelentőséghez
jut, így a családjog és a gyermekvédelem körében is. Jelen fejezetben kizá­
rólag azok a gyermekjogok kerülnek említésre, amelyeknek fokozottan van
családjogi vonatkozása. A terjedelmi keretek miatt indokolt egyes gyermek­
jogok kiemelése, de hangsúlyozni szükséges, hogy a gyermekjogok valójá­
ban - a korszerű gyermekjogi gondolkodásnak megfelelően - olyan szövetet
alkotnak, amelyből nem lehet tetszés szerint egyes gyermeki jogokat kiemel­
ni és a többitől elszakítottan kezelni. A gyermekjogokat egymással összefüg­
gésben lehet és kell értelmezni, valamint alkalmazni. Az Egyezmény hatást
gyakorolt a hazai jogalkotásra, családjogi tekintetben befolyásolta, egyes
törvényhelyek tekintetében kifejezetten meghatározta a korábbi Csjt. rendel­
kezéseit, s a Ptk., valamint az Alaptörvény, illetve a gyermekvédelmi törvény
(Gyvt.) szabályait.

Az Egyezmény 1. cikke értelmében gyermek az a személy, aki 18. életévét nem A GYERMEK

töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorú­ FOGALMA

ságát már korábban eléri. Nem foglal állást az Egyezmény abban a kérdésben,
hogy mikor veszi kezdetét a gyermek élete: a fogantatással vagy a születéssel.
A 24. cikk ugyanakkor rendelkezik az anyák terhesség alatti és szülés utáni
gondozásáról, a 6. cikk pedig megállapítja, hogy az Egyezményben részes
államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre;
s a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életben maradását
és fejlődését.
A gyermekkor kezdetét az Egyezmény nem határozza meg (ugyanakkor
a 41. cikk értelmében az Egyezmény részes államainak hazai jogszabályai
megállapíthatnak a gyermekjogai megvalósulása szempontjából kedvezőbb
rendelkezéseket); ami a gyermekkor végét illeti, azt a 18. év betöltéséhez
146 A GYERMEK JOGAI

kapcsolja, de ez a meghatározás rugalmas.53 Az utóbbi években ugyanakkor


a Gyermekjogi Bizottság nyomatékosította azt, hogy azok a nemzeti rendel­
kezések, amelyek értelmében a gyermekkor véget ér(het), mielőtt a gyermek
a 18. évét betölti, nem felelnek meg a gyermekjogi követelményeknek. Hazai
tekintetben említhető az - az egyébként hagyományos - rendelkezés, amely
szerint a gyermek gyámhatósági engedéllyel 16 éves korától érvényes házas­
ságot köthet. Miután ez a nagykorúság megszerzését vonja maga után, a gyer­
mek már 16 éves korában elveszíti a gyermeki léttel járó védelmet.
Az Alaptörvény II. cikke kimondja az ember élethez való jogát, s azt,
hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

A HÁTRÁNYOS Egyezmény 2. cikk: 1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tart­


MEGKÜLÖNBÖZ­ ják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyez­
TETÉS TILALMA ményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyer­
meknek vagy szüleinek vagy törvényes képviselőjének faja, színe, neme,
nyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy
társadalmi származása, vagyoni helyzete, cselekvőképtelensége, születési
vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül.

Az Egyezmény a gyermek fogalmának rögzítését követően a diszkrimináció


abszolút és átfogó tilalmát fogalmazza meg. Ennek a gyermek életét érintő vala­
mennyi területen érvényesülnie kell, ez az állam kötelezettsége: az államnak
nemcsak az kötelezettsége, hogy tiszteletben tartsa a hátrányos megkülönböz­
tetés nélküli jogállást, hanem az is, hogy ezt aktív módon biztosítsa. Ez utóbbi
kifejezetten többletfeladatot jelent az Egyezményben részes államoknak.
Ennek érdekében a 2. cikk 2. pontja arra kötelezi az államokat, hogy tegyék
meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermeket hatéko­
nyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és
megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői vágj' családtagjai jogi helyze­
te, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt.
Az Egyezmény olyan kötelezettségeket is ró az államokra, amelyeket költség­
vetési korláttól függően kell végrehajtaniuk - ez azonban nem ilyen. A diszkri­
minációtilalom érvényesítésének elmulasztásával kapcsolatban az államok nem
hivatkozhatnak a rendelkezésre álló források hiányosságára.
Az Alaptörvény XV. cikke megállapítja, hogy az állam az alapvető jogokat
mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogya­
tékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi

53 Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához. A magyar kiadást szerkesztette


Herczog Mária. Budapest, 2009. 2. o.
A GYERMEK JOGAI 147

származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nél­


kül biztosítja.

Míg a hátrányos megkülönböztetés tilos, a pozitív megkülönböztetés szűk- a pozitív megkü-

séges; ennek a gondolatnak a jegyében született maga az Egyezmény, mely lónböztetés

preambulumában emlékeztet az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában szükségessége

szereplő azon kitételre, mely szerint a gyermekkor különleges segítséghez és


támogatáshoz ad jogot. így a gyermek az a személy, akinek az állam részéről
különleges megítélésben és bánásmódban kell részesülnie. Az Alaptörvény
alapján Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az
időseket és a fogyatékkal élőket [XV. cikk (5) bek.]. A pozitív megkülönböz­
tetés - az Egyezményben vállalt kötelezettségek ellenőrzése céljából létreho­
zott Gyermekjogi Bizottság szerint - joggal tesz különbséget a gyermekek
között a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett csoportok érdekében.54

Az Egyezmény rendelkezéseiben a diszkrimináció tilalmát követően mond­ A GYERMEK

ja ki a gyermek legfőbb érdekének figyelembevételét. Az Egyezmény hivatalos LEGFŐBB ÉRDEKE

magyar fordítása a „mindenek felett álló érdek” fordulatot alkalmazza, azon­


ban az azóta eltelt években megszokottabbá vált a „legfőbb érdek” kifejezés
használata, amely jobban kifejezi az Egyezmény vonatkozó követelményét.

Egyezmény 3. cikk: 1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bí­


róságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden,
a gyermeket érintő' döntésükben a gyermek nündenekfelett álló érdekét ve­
szikfigyelembe elsősorban.

Ennek megfelelően a gyermeket érintő valamennyi döntés meghozatala, intéz­


kedés megtétele során azt kell elsősorban megvizsgálni, hogy milyen döntés
felel meg a gyermek legfőbb érdekének. Szerencsés esetben olyan döntés fog
születni, amelyet a gyermek legfőbb érdeke kíván, de lehetséges, hogy nincs
mód ennek a döntésnek a meghozatalára, éppen azért, mert nemcsak a gyer­
mek érdekei ütköznek, hanem - adott esetben - a gyermek és a szülő(k) érdekei
is. Az Egyezmény helyes megközelítése szerint valamennyi, a gyermeket érintő
döntés indokolásában fel kellene tüntetni azt, hogy miként került sor a gyermek
legfőbb érdeke megállapítására. Noha a Csjt. korábban is tartalmazott a gyer­
mek érdekeit védő rendelkezéseket, az Egyezmény hatálybalépését követően az
került megfogalmazására, hogy „mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figye­
lemmel, jogait biztosítva kell eljárni”. A Ptk. az alapelvek körében rögzíti azt,

54 Uo. 13. o.
148 A GYERMEK JOGAI

hogy a családjogi jogviszonyokban a gyermek érdekei és jogai fokozott véde­


lemben részesülnek. A gyermek érdeke, illetve a gyermek érdekeinek fokozott
védelme fontos követelmény, de nem felel meg a „legfőbb érdek” követelmé­
nyének, amely az Egyezmény által alkalmazott autonóm fogalom.
Határozottabban, az Egyezmény szóhasználatához alkalmazkodva fogal­
maz a Gyvt. az általános rendelkezések körében:

Gyvt. 2. § (1) A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyám­


hivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat,
; más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek
mindenekfelett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait
biztosítva járnak el.

A gyermek érdekének elsődlegessége olyan elv. amelynek jelentőséghez kell


jutnia a családjogi jogvitákban is, így például a szülői felügyelet rendezése,
kapcsolattartás, származás megállapítása, megismerése kérdésében. Az Egyez­
mény és ahhoz kapcsolódóan a Ptk., illetve a Gyvt. kifejezetten állami feladat­
ként, illetve állami hatóságok, szervek, bíróságok feladataként határozza meg
azt, hogy a gyermek érdeke különleges figyelmet igényel.

állami Az Egyezmény egyik legnagyobb jelentősége abban áll, hogy aláíróitól kifeje-
kótelezettség zetten állami kötelezettségvállalást vár el, azt, hogy az állam ne csupán passzí-
vállalás van tartózkodjon a család életébe való beavatkozástól, hanem pozitívan segít­
se elő a gyermeki jogok érvényre juttatását, tényleges érvényesülését minden
gyermek vonatkozásában - akár családban élnek, akár nem. Természetesen
a gyermekkel mint jogosulttal szemben nemcsak az állam kötelezett, hanem
a szülök, a nagycsalád, a gyermeket körülvevő közösség is. Az Egyezmény
számos cikkben kitér az állami kötelezettségekre.

Egyezmény 3. cikk: 2. Az Egyezményben részes államok kötelezik magu­


kat arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai és az
érte törvényesen felelős más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják
a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szüksé­
ges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket.
3. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermek­
kel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmé­
nyek működése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított sza­
bályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek
személyzeti létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés
meglétével kapcsolatban.
A GYERMEK JOGAI 149

Az állami kötelezettségvállalás ugyanakkor kétszintű: vannak kötelezettsé­


gek, amelyeket feltétlenül teljesíteniük kell az aláíró államoknak, s ezen gyer­
meki jogok száma nem kevés, ugyanakkor a 4. cikk értelmében a gazdasági,
szociális és kulturális jogokat érvényre juttató intézkedéseket az államoknak
a rendelkezésükre álló erőforrások határai között kell megtenniük.
Bár a gyermekkel szemben, a gyermeki jogok érvényesítése érdekében
az állam, az állami szervek és a szülők, a család egyaránt kötelezettek, ez
kétségkívül a kötelezettségvállalás és a lehetőségek más szintjét jelenti, az
államnak a szülőket is támogatásban kell részesítenie.

Egyezmény 18. cikk: 2. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és


előmozdítása érdekében a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak
a szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek a gyermek nevelésével
; kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak
gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.
Gyvt. 11. § (1) A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi
személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával,
törvényes képviseletének biztosításával, ügyeinek intézésévelfoglalkozik.

Egyezmény 12. cikk: 1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessé­ A GYERMEK

ge birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden VÉLEMÉNY­

őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek NYILVÁNÍTÁSHOZ

véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell VALÓ JOGA ÉS

venni. VÉLEMÉNYÉNEK

2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, FIGYELEMBEVÉTELE

hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érde­


kelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján,
a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meg­
hallgassák.

Noha nem az Egyezmény első cikkeiben szerepel, a gyermek véleményének


meghallgatása és tiszteletben tartása olyan alapelv, amely a teljes Egyezményt
áthatja, s ez összhangban áll a Gyermekjogi Bizottság azon álláspontjával,
hogy a gyermeket aktív jogalanynak kell tekinteni.55 Az Egyezmény az ítélő­
képességet jelöli meg, nem pedig konkrét életkori határt, azaz rugalmas
megközelítést ajánl. A konkrét élethelyzettől, az adott gyermektől függ az,
hogy az a gyermek akkor, abban a kérdésben ítélőképes-e, képes-e átlátni,
milyen kérdésben nyilvánít véleményt, s az milyen következményekkel jár.

55 Uo. 107. o.
150 A GYERMEK JOGAI

Különös jelentősége van azonban annak, hogy vélelmezni szükséges a gyer­


mek ítélőképességét, azaz egyetlen gyermek tekintetében sem lehet vélel­
mezni azt, hogy nem rendelkezik ítélőképességgel. Ebből az is következik,
hogy nem lehet(ne) egyetlen gyermek tekintetében sem akként gondolkodni,
hogy a gyermek alacsony életkora, mentális képességeinek fejletlensége stb.
akadálya annak, hogy elmondhassa a véleményét, amely utóbbi a gyermek
számára nem kötelezettség, hanem jog. A gyermek valódi érdekét szem előtt
tartó, nem szűk látókörű gondolkodás egyetlen eredményre juthat: minden
gyermeknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy egy olyan ügyben, amely
érinti, elmondhassa véleményét. Ha a gyermek él ezzel a jogával, álláspontja,
megnyilvánulása sokat elárul róla a jogalkalmazó számára. Mindazonáltal ez
nem az önrendelkezési jog gyakorlását, hanem a döntéshozatalban történő
aktív részvételt jelenti, azaz két külön kérdés a gyermek véleménynyilvánítá-
sa és véleményének figyelembevétele.
A Csjt. nem kötelezte a hatóságokat, bíróságokat főszabályként a gyer­
mek közvetlen meghallgatására, ennyiben széles az eljáró szervek mozgáste­
re,56 s ez nem változott a Ptk. keretei között sem.
A Gyvt. konkrétan fogalmazza ezt meg, de ez inkább a gyermekvédel­
mi - szűkebb vagy szélesebb értelemben vett gyermekvédelmi - és kevésbé
a családjogi ügyekben kerül alkalmazásra.

Gyvt. 8. § (1) A gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz,


és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, Jogai érvényesítésének lehe­
tőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden
kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét
korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettelfigyelembe
vegyék.

Ez a gyermeki jog a családok védelméről szóló törvényben a szülő kötelezett­


ségeinek oldaláról jelenik meg: a szülő köteles gyermekét az őt érintő kérdé­
sekről, korának és fejlettségének megfelelően, tájékoztatni, továbbá vélemé­
nyét figyelembe venni [9. § (3) bek. c) pont],
A Ptk. több helyen kifejezetten utal a gyermek meghallgatásának szük­
ségességére. így - többek között - a szülői felügyelet általános szabályai kö­
rében kifejezésre juttatja: a szülőknek biztosítaniuk kell, hogy a gyermek,
amennyiben ítélőképessége birtokában van, a döntések előkészítése során
véleményt nyilváníthasson, és a szülőknek azt megfelelő súllyal tekintetbe
is kell venniük, természetesen a gyermek életkorára, érettségére tekintettel.55

55 Csikv-Filó: Magyar családjog. 38. o.


A GYERMEK JOGAI 151

Szülői felügyelet rendezése, illetve a gyermek harmadik személynél törté­


nő elhelyezése iránt folyó perben a gyermeket, amennyiben kéri, közvetle­
nül vagy szakértő útján meg kell hallgatni. 2022-ben lépett hatályba az az
új rendelkezés, amely szerint a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és
a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti perben a bíróság­
nak az eljárása során értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyer­
meket a nyilatkozattétel lehetőségéről.

Egyezmény 7. cikk: 1. A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől Anya­

kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és könyvezéshez

lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék. való JOG,

Egyezmény 8. cikk: 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magu­ allampolsárság

kat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyer­ MEGSZERZÉSE,

meknek saját személyazonossága - ideértve állampolgársága, neve, csaló- SZEMÉLY-

di kapcsolatai - megtartásáhozfűződő, a törvényben elismert jogát. AZONOSSÁ5

2. Ha a gyermeket törvénytelen módon megfosztják személyazonossá­ MEGTARTÁSA

ga alkotó elemeitől vagy azoknak egy részétől, az Egyezményben részes


államok megfelelő segítséget és védelmet nyújtanak ahhoz, hogy személy­
ei azonosságát a lehető legrövidebb időn belül helyreállítsák.

Az Egyezmény 7-8. cikke számos gyermeki jogot foglal össze. Az anya­


könyvezés a gyermek „láthatóságát” jelenti,57 jelzése annak, hogy az állam
nyilvántartja, s ennek következményeként kötelessége gondoskodni is róla.
Az állampolgársághoz való jog a hontalanná válás megelőzését szolgálja.

Egyezmény 7. cikk: 1. A gyermeket születésekor anyakönyvezik, és ettől Gyermeki jog

(
kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és a saját

lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék. CSALÁDBAN VALÓ

NEVELKEDÉSHEZ

A 7. cikk nagyon lényeges családjogi vonatkozású rendelkezést tartalmaz


a gyermek családban való nevelkedéshez fűződő jogáról. Az Egyezmény értel­
mében a gyermeknek joga, hogy lehetőség szerint a szülei neveljék fel. Ebben
az a gondolat jut kifejezésre, hogy a gyermeknek a saját szüleivel a legjobb.58
Ez a jog azonban nem áll minden egyéb jogosítvány fölött. Lehetséges, hogy
a gyermek érdeke éppen azt kívánja, hogy ne a szülei neveljék fel; lehet, hogy,
bár ez áll érdekében, szülei erre nem képesek, nem alkalmasak, vagy ezt nem

57 Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához. 69. o.


58 Uo. 75. o.
152 A GYERMEK JOGAI

akarják; s végül lehet, hogy a gyermek nem kíván - nyilván nagyobbacs­


ka gyermekként — a szüleivel élni. Ez a cikk ennélfogva (szintén) csak más
cikkekkel összefüggésben értelmezhető.
Az Alaptörvény értelmében a kiskorú gyermeknek joga van a testi, szel­
lemi, lelki és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét bizto­
sító saját családi környezetében történő nevelkedéshez, továbbá ahhoz, hogy
segítséget kapjon a családban történő nevelkedéséhez, személyiségének ki­
bontakoztatásához [Gyvt. 6. § (l)-(2) bek.].
A Gyvt. szerint az államnak, illetve a gyermekvédelemben tevékenykedő
szerveknek elő kell segíteniük a gyermek családban történő nevelkedését
[Gyvt. 2. § (2) bek.].

Gyvt. 6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erköl­

I
csi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi
környezetében történő nevelkedéshez.

A Gy vt.-nek a gyermek megfelelő nevelkedéshez és elsősorban a saját családja


körében történő nevelkedéshez való jogát megismétlik a Ptk. családjogi alap­
elvei.

A SZÜLÖK KÖZÖS Egyezmény 18. cikk:


FELELŐSSÉGE
1. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy
biztosítsák annak az elvnek az elismertetését, amely szerint a szülőknek
közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért.
A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősor­
ban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire
hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenekfelett
álló érdekének kell vezetnie.

Az Egyezmény hangsúlyozza a szülők közös felelősségét, továbbá azt is, hogy


a gyermek fejlődésének biztosításáért elsősorban ők felelősek, tetteiket pedig
a gyermek legfőbb érdeke kell, hogy meghatározza. Azt is kiemeli ugyanak­
kor az Egyezmény, hogy az államoknak segítséget kell nyújtaniuk a szülők­
nek, illetve a gyermeket nevelő más személyeknek ahhoz, hogy ezt a kötele­
zettségét megfelelően teljesíteni tudják (18. cikk 2. pont).

A SZÜLÖK A szülőknek szintén joga, de egyúttal kötelezettsége is, hogy a gyermeket


KÖTELEZETTSÉGEI a jogainak gyakorlása során irányítsák (14. cikk 2. pont).
Míg az irányítás a mentális, erkölcsi, lelki fejlődést segíti elő, addig a gyer­
mek számára megfelelő életkörülményeket is biztosítani kell.
A GYERMEK JOGA; 153

Egyezmény 27. cikk:


2. Elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más személyek alapvető
feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák
a gyermekfejlődéséhez szükséges életkörülményeket.

Az államnak kötelezettsége a szülőket ebben segíteni, támogatni.


Ezt követően a törvény további szülői kötelezettségeket sorol fel, melyek kö­
zül kiemeljük a gyermek emberi méltóságának tiszteletben tartását, a gyermek­
kel való együttműködést, a gyermek véleményének meghallgatását, azt, hogy
a gyermeknek jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot adjanak, illetve
hogy a gyermekjogai érvényesítéséhez a szükséges intézkedéseket megtegyék.

Az Egyezmény elsősorban gyermeki jogokat és ezzel szemben állami köte­ A SZÜLŐ JOGAI

lezettségeket, illetve a szülők, a család feladatait, felelősségét határozza meg.


A gyermek és a család, illetve a gyermek és a szülők jogai összekapcsolód­
nak. Amennyiben a szülők teljesítik kötelezettségeiket, joggal és alappal tart­
hatnak igényt az állam védelmére. Ebben az értelemben az Egyezmény sem­
miképpen sem „családellenes”.59

Egyeunény 5. cikk: Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják


a szülőknek vagy, adott esetben a helyi szokás szerint, a nagycsaládnak
vagy a közösségnek, a gyámoknak vagy más, a gyermekért törvényesen
felelős személyeknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyer­
meknek az Egyezményben elismertjogai gyakorlásához, képességeifejlett­
ségének megfelelően, iránymutatást és tanácsokat adjanak.

Egyezmény 16. cikk: 1. A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, A CSALÁDI ÉLET

családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy TISZTELETBEN

törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni TARTÁSA

jogtalan támadásnak.
2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény
védelme.

A családi életbe való szükségszerű beavatkozás és az állam attól való tartóz­


kodási kötelezettsége jelentős emberi jogi és családjogi kérdéseket vet fel. Nem
könnyű az egyes hatóságoknak, eljáró szerveknek meghúzniuk a határvonalat,
ami a családi életbe való beavatkozás indokolatlansága és a beavatkozás feltétlen
szükségessége között húzódik. A gyermeknek a szüleivel együtt joga van arra,

59 UO. 53. O.
154 : A GYERMEK JOGAI

hogy az állam ne avatkozzon bele családi viszonyaikba, ugyanakkor a gyerme­


ket a saját családjával szemben is megilleti az állam védelme és gondoskodása,
különösen akkor, ha mégis sor kerül a saját családjából való kiemelésre.

a családtól A gyermeki jogok érvényesülésével kapcsolatos egyik legalapvetőbb kérdés,


való elválasztás hogy milyen esetekben lehet, illetve milyen esetekben kell a gyermeket család­
jától elválasztani, annak ellenére, hogy a gyermeknek joga van a szüleivel való
nevelkedéshez.

Egyezmény 9. cikk: 1. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak


arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el,
kivéve ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntar-
fásával és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy
döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenekfelett álló érdekében
szükséges. Ilyen értelmű döntés szükséges lehet bizonyos különleges esetek­
ben, például akkor, ha a szülők durván kezelik vagy elhanyagolják gyerme­
küket, illetőleg ha különválva élnek és dönteni kell a gyermek elhelyezéséről.
2. A jelen cikk 1. bekezdésében említett minden esetben valamennyi érde­
kelt félnek lehetőséget kell adni az eljárásban való részvételre és vélemé­
nyük ismertetésére.

Alapelvként jelenik meg az, hogy a gyermeket csak saját, legfőbb érdekében
válasszák el a szüleitől, s csak garanciális rendelkezések mellett. Az elválasztás­
nak két, egymástól teljesen független esetét nevesíti példálózva az Egyezmény:
azt, ha a szülők különválnak, és a gyermek nem élhet egyidejűleg mindket­
tejükkel, továbbá azt, ha a szülők alkalmatlanok a nevelésére, veszélyeztetik őt.
Ezek a rendelkezések a magyar jogforrásokban is megjelennek. A Gyvt.
kimondja, hogy a kiskorú gyermeket szüleitől, illetve más hozzátartozóitól
csak saját testi, lelki és szellemi fejlődése érdekében, törvényben meghatáro­
zott esetekben és módon lehet elválasztani.

Kapcsolattartás Egyezmény 9. cikk: 3. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják


a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát,
hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthassonfenn mindkét
szülőjével, kivéve ha ez a gyermek mindenekfelett álló érdekeivel ellenkezik.

A gyermek élhet egyik szülőjétől külön, ahogy ez jellemzően jelentkezik ak­


kor, ha a szülők különváltak; de lehetséges, hogy mindkét szülőjétől külön él.
Ezekre a helyzetekre nézve alapjoga a kapcsolattartás, feltéve hogy ez nem
sérti legfőbb érdekét (például nem kell attól tartani, hogy a szülő bántalmazza).
A GYERMEK JOGAI 155

Az Egyezmény külön tér ki arra a helyzetre, ha a gyermek és szülője különböző


államokban élnek. Miután ekkor is megilleti a gyermeket a rendszeres szemé­
lyes és közvetlen kapcsolattartás, az Egyezményben részes államok tiszteletben
tartják a gyermeknek és szüleinek azt a jogát, hogy bármely országot, beleértve
a sajátjukat is, elhagyják, illetve visszatérjenek saját országukba (9. cikk 4. pont).
Megfelelő rendelkezéseket a Gyvt. is tartalmaz, amelyek külön kitérnek
a nevelésben élő (nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban nevelkedő) gyer­
mekjogaira, így a kapcsolattartás kérdésére is.

Egyezmény 7. cikk: 1. A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől A SZÁRMAZÁS

I
kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és MEGISMERÉSÉHEZ

lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék. FŰZŐDŐ JOG

A 7. cikk a lehetőséghez képest teszi lehetővé, hogy a gyermek megismerje


vér szerinti származását, azaz ezt nem abszolút jognak tekinti. A származás
megismerésének kérdése több esetben felmerülhet, így örökbefogadás esetén,
és olyan mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárásban, amely során
a petesejt és/vagy hímivarsejt donortól származik. A Gyvt. általános jelleggel
ugyan, de a gyermeki jogok körében (az örökbe fogadott gyermekre gondol­
va) határozottan fogalmaz:

Gyvt. 7. § (4) Ha törvény másként nem rendelkezik, a gyermeknek a szülő

I
felügyeleti joga megszűnése esetén is joga van származása, vér szerinti
családja megismeréséhez és - a vér szerinti család beleegyezése mellett -
a kapcsolattartáshoz.

Egyezmény 20. cikk: 1. Minden olyan gyermeknek, aki ideiglenesen vagy a helyettesítő

véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdeké- védelem

ben nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védel­


mére és segítségére.
2. Az Egyezményben részes államok hazai jogszabályaiknak megfelelően
intézkednek helyettesítő védelem iránt az ilyen gyermek számára.

A helyettesítő védelem az állam különleges védelmét és segítségét jelenti,


amelyre különösen rászorulnak azok a gyermekek, akiket nem gondoznak
a szüleik. A helyettesítő védelem nem egyszerűen a máshol való elhelyezést
jelenti, hanem annál többet, tekintve, hogy a gyermek nem egyszerűen lakó­
helyét, hanem családi kötődését és identitását is elveszítette.60

60 Uo. 202. o.
156 A GYERMEK JOGAI

A HELYETTESÍTŐ Egyezmény 20. cikk: 3. Ez a helyettesítő védelem történhet családnál való


VÉDELEM MÓDJA elhelyezés, az iszlám jog kafalahja szerinti gondnokság, örökbefogadás,
illetőleg szükség esetén megfelelő gyermekintézményekben való elhelye­
zésformájában. A megoldás kiválasztásánál kellően figyelembe kell venni
a gyermek nevelésében megkívántfolyamatosság szükségességét, valamint
nemzetiségi, vallási, kulturális és nyelvi származását.

A helyettesítő védelem mikéntjére vonatkozóan az Egyezmény határozottan nem


úgy foglal állást, hogy az örökbefogadás lenne az elsődleges megoldás; ezt csak
egy lehetséges megoldásnak tekinti.61 A hazai jogszabályok is érintik a gyermek
helyettesítő védelemhez való jogát, összefüggésben a családban való nevelkedés­
sel és azzal, hogy a gyermek lehetőség szerint kerüljön vissza saját családjába,
illetve olyan elhelyezésre kerüljön sor, amely valóban a családot helyettesíti.
A családok védelméről szóló törvény értelmében a családjától elválasztott
gyermeknek a legrövidebb időn belül vissza kell kerülnie családjához, ameny-
nyiben ez lehetséges, s az államnak ehhez segítséget kell nyújtania [Csvt.
13. § (5) bek.]. Emellett a törvény 1. §-a utal arra, hogy a gyermekek családban
való felnevelése érdekében az állam támogatja az örökbefogadást, és gyors,
méltányos határidőn belüli, a gyermek érdekeit szem előtt tartó örökbefoga­
dási eljárás kialakítására törekszik. (Nyilván ez nem zárja ki a vér szerinti
szülő érdekeinek a figyelembevételét sem.)

Gyvt. 7. § (2) A gyermeknek joga van - örökbefogadó családban vagy


más, családot pótló ellátás formájában - a szülői vagy más hozzátartozói
gondoskodást helyettesítő védelemhez.
(3) A gyermek helyettesítő védelme során tiszteletben kell tartani lelkiis­
mereti és vallásszabadságát, továbbá figyelemmel kell lenni nemzetiségi,
etnikai és kulturális hovatartozására.

Az örökbe- Egyezmény 21. cikk: Azoknak a részes államoknak, amelyek elfogadják és/
fogadás vagy engedélyezik az örökbefogadást, biztosítaniuk kell azt, hogy a gyer­
mek mindenekfelett álló érdekei érvényesüljenek, és ezért
a) gondoskodnak arról, hogy a gyermek örökbefogadását csakis az illetékes
hatóságok engedélyezzék, amelyek az ügyre alkalmazandó törvény és eljá­
rások értelmében, valamint valamennyi megbízható adat alapján meggyő­
ződtek arról, hogyfigyelemmel a gyermeknek szüleivel, rokonaival és törvé­
nyes képviselőivel kapcsolatos helyzetére, az örökbefogadás megtörténhet,
és hogy adott esetben az érdekelt személyek az ügy ismeretében és az esetleg
szükséges felvilágosítás után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz;

61 Uo. 203. o.
A GYERMEK JOGAI 157

b) elismerik, hogy a külföldre történő örökbefogadás a gyermek számára

I
szükséges gondozás biztosítása másik eszközének tekinthető, ha a gyermek
származási országában nem helyezhető el gondozó vagy örökbefogadó
családban, vagy nem nevelhető megfelelően;
c) gondoskodnak arról, hogy külföldre történő örökbefogadás esetén
a gyermek a hazai örökbefogadással egyenértékű biztosítékok és szabá­
lyok előnyeit élvezhesse;
d) megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy külföld­

Í
re történő örökbefogadás esetén a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan
haszonszerzéssel az ebben részt vevő személyek számára;
e) az e cikkben említett célkitűzéseket esetenként két- és többoldalú meg­
egyezések és megállapodások megkötésével érik el, és ennek keretében
minden lehető erőfeszítéssel gondoskodnak arról, hogy a gyermek külföldi
elhelyezését erre illetékes hatóságok vagy szervekfoganatosítsák.
Az Egyezmény alapvető fontosságúnak tekinti a gyermek érdekének elsődle­
gességét, az örökbefogadások állami ellenőrzését. Az Egyezményt aláíró álla­
moknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a gyermek megfe­
lelő gondozása saját hazájában történjen meg, ennélfogva a külföldre történő
örökbefogadás az utolsó lehetőséget jelenti.62 A haszonszerzés tilalma mögött
az Egyezmény megszövegezőinek azon félelme húzódik meg, hogy ott, ahol
a gyermek örökbefogadása mellett pénz cserél gazdát, bűnözés, korrupció és
kizsákmányolás is meghúzódik.63

Egyezmény 10. cikk: 1. Az Egyezményben (...) részes államoknak pozitív Családegyesítés


szellemben, emberiességgel és kellő gondossággal kell megvizsgálniuk
bármely gyermeknek vagy szüleinek családegyesítés céljából valamely
részes államba való beutazása vagy onnan való kiutazása iránti kérelmét.

Egyezmény 19. cikk: 1. Az Egyezményben részes államok megtesznek min- Gyermek

Iden arra alkalmas törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intéz­ VÉDELME A

kedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és BÁNTALMAZÁSSAL,

lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy A KÁROS

a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is - bármilyen formájától TÁRSADALMI

(mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes HATÁSOKKAL

képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, SZEMBEN

akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.

“ Uo. 216. o.
63 Uo. 217. o.
158 A GYERMEK JOGAI

Az Egyezmény védelemben részesíti a gyermekeket arra az időre is, amíg


szüleik, hozzátartozóik gondozásában vannak, méghozzá lehetőleg minden
káros hatástól. Cél, hogy a védelem minél teljesebb körű legyen.

Gyvt. 6. § (4) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas


környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek
ellen védelemben részesüljön.
i’ (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához,
a bántalmazással-fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyago­
lással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem
vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy
megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.

Hazai jogunk szerint is tilos a gyermek testi fenyítése. A 2004 előtt hatá­
lyos rendelkezések értelmében a gyermek bántalmazása mindaddig nem volt
tiltott, amíg az nevelési célzatot szolgált, és meghatározott mértéket az ítél­
kezési gyakorlat is elfogadhatónak tartott. A Gyermekjogi Bizottság a testi
fenyítés fogalmát széleskörűen fogja fel, amely szerint ebbe a körbe tarto­
zik minden büntetés, ahol azért használnak fizikai erőt, hogy azzal fájdalmat
vagy kényelmetlenséget okozzanak, legyen az bármilyen enyhe is.64
A társadalom káros hatásait illetően rendelkezik az Egyezmény a gyer­
mekek védelméről a kábítószerekkel szemben, a nemi erőszak és kizsákmá­
nyolás minden formájával szemben, a gyermekkereskedelemmel szemben,
s mindenfajta káros kizsákmányolással szemben. Külön rendelkezik az Egyez­
mény - és hazai jogunk is - a tömegtájékoztatási eszközök felelősségéről és
feladatairól a gyermeki jogok érvényre juttatása és a gyermekek fejlődésének
elősegítése érdekében.

Egyéb A gyermek további - nem családjogi vonatkozású-polgári és politikai jellegű


polgári és jogai közé tartozik a vélemény nyilvánítás szabadsága (13. cikk), a gondolat-,
politikai jogok a lelkiismeret- és a vallásszabadság (14. cikk), az egyesülési és békés gyüle­
kezési jog (15. cikk).

Gazdasági, A gyermekek számára különösen jelentősek azok a jogok, amelyek nem


szociális és önmagával az élettel, az identitással kapcsolatosak, s nem a klasszikus polgá-
kulturális jogok ri jogok, de a felnövekedéshez különösen fontosak. Ilyen a megfelelő életszín­
vonalhoz való jog, az egészségre káros hagyományos szokásokkal való felha­
gyás követelménye, a szociális biztonsághoz való jog (26. cikk), az oktatáshoz

64 Uo. 192. o.
A GYERMEK JOGAI 159

való jog (28. cikk), a pihenéshez, a szabadidő megfelelő eltöltéséhez való jog
(31. cikk).

Az Egyezmény számos gyermeki jogot fogalmaz meg olyan gyermekek vonat­ Különleges

kozásában, akik valamely szempontból különleges bánásmódot, odafigyelést helyzetű

kívánnak - túl azon, hogy alapvetően minden gyermek gyermeki állapotánál GYERMEKEK

fogva különleges helyzetben van. Eszerint említi az Egyezmény a szellemi­


leg vagy testileg fogyatékos gyermekeket, akiknek emberi méltóságát tiszte­
letben kell tartani, s egyúttal elősegíteni azt, hogy különleges gondozásban
részesüljenek, ehhez segítséget kapjanak, s a közösségi életben aktívan részt
vehessenek (23. cikk).

Ha a gyermek olyan államban él, ahol nemzetiségi hovatartozása, vallása, illet­


ve anyanyelve miatt kisebbséghez tartozik, jogosult ezzel kapcsolatos jogait
gyakorolni (30. cikk).
A gyermek az Egyezmény értelmében nem vethető alá semmiféle meg­
alázó, embertelen büntetésnek; őrizetben tartása, letartóztatása, vele szem­
ben szabadságvesztés-büntetés kiszabása csak végső eszközként jöhet szóba,
s amennyiben büntetésként szabadságától megfosztották, életkorának megfe­
lelő bánásmódban kell részesülnie, így el kell különíteni a felnőtt elítéltek­
től és biztosítani számára a családtagokkal való kapcsolattartást (37. cikk).
Azoknak a gyermekeknek, akik elhanyagolás, kizsákmányolás, durva bánás­
mód áldozatai lettek, biztosítani kell a megfelelő rehabilitációt és a társada­
lomba való beilleszkedést (39. cikk).

Hazai jogunk több jogszabályban is megfogalmazza - rendszerint és helyesen A KISKORÚ

a gyermeki jogokat követően - a gyermek kötelezettségeit. Ezeknek a köte­ GYERMEK

lezettségeknek jellegüknél fogva nem a kisgyermeknél van jelentőségük és KÖTELEZETTSÉGE1

számonkérhetőségük. A Gyvt. korábban is megfogalmazta azt, hogy a gyer­


meknek gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes
képviselőjével, gondozójával együtt kell működnie, képességeinek megfelelő­
en kell eleget tennie tanulmányi kötelezettségeinek, továbbá tartózkodnia kell
az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek
használatától [10. § (1) bek.]. A 2012-ben hatályba lépett, a családok védelmé­
ről szóló törvény ugyanezeket a kötelezettségeket fogalmazza meg.
IV. Családi jogállás, örökbefogadás

1. Rokoni kapcsolat

A Ptk. rögzíti, hogy a szülő és gyermek között a rokoni kapcsolat kétféle Rokonság

módon keletkezhet, leszármazással vagy örökbefogadással, s az örökbefoga- alapja

dást igyekszik a leszármazással azonos helyzetbe hozni annak kimondásával,


hogy a gyermek mindkét esetben a szülő teljes rokonságával rokoni kapcso­
latba kerül.
A leszármazás tekintetében a Ptk. meghatározza, hogy miként keletkezik
az apai és az anyai jogállás, s azon szülők tekintetében, akik ezt a jogállást
betöltik, számos esetben a „vér szerinti szülő” megjelölést használja. A leszár­
mazás jogilag azonban a családi jogálláshoz kapcsolódik és nem feltétlenül
a genetikai/biológiai kapcsolathoz. Ami az örökbefogadást illeti, még ha jogi­
lag teljes értékű szülő-gyermek viszonyt hoz is létre, az örökbefogadás felbont­
ható kapcsolat, szemben a szülő-gyermek viszonnyal. Ugyan létezik apasági
vélelem megtámadása és az anyaság tekintetében negatív megállapítási per,
a fennálló genetikai kapcsolat nem „felbontható”.

2. Családi jogállás

A gyermek családi jogállása a gyermeknek az anyai és apai családhoz való a családi

tartozását jelenti, az anyai és apai családból való származását.65 A családi jogállás

jogállás rendezésének az a célja, hogy megállapítsák: kitől származik a gyér- fogalma

mek anyai, illetve apai oldalon, egyúttal betöltésre kerüljön az apa és az anya
státusza. A családi jogállás rendezése egyúttal létrehozza mind az apa, mind
az anya oldalán a szülő-gyermek jogviszonyt, s keretet ad a szülő és gyerme­
ke közötti kapcsolatnak. A jogállás rendezése mind a gyermek, mind a szülők
érdekeit szolgálja.

65 Weiss: Családjogi alapismeretek. 44. o.


162 Családi jogállás, örökbefogadás

A családi jogállás alapja a genetikai származás, azaz a vérségi kapcsolat, de


korántsem minden esetben. A főszabály rendszerint érvényesül, vagyis azok
között a szülők és gyermekek között jön létre a jogi kapcsolat, akik valóban a vér
szerinti leszármazás révén állnak rokonságban, de számos kivétel van ezalól.
A Ptk. az anya státuszát természetesnek tekinti, az apa jogállását pedig
vélelmek útján rendezi. Az anya rendszerint valóban a gyermek vér szerinti
szülője, s az apasági vélelmek alapján pedig az esetek túlnyomó többségében
a vér szerinti apa kerül apai státuszba. Az emberi reprodukcióra irányuló eljá­
rások részben kivételt jelentenek ezalól. Családi jogállást keletkeztet az örök­
befogadás is, melynek keretei között az örökbefogadott gyermek úgy kerül
a vér szerinti gyermek jogállásába, hogy közte és szülei - vagy közte és az
egyik szülő között - genetikai, biológiai kapcsolat nincs.
A családi jogállás azonban nemcsak az anya, illetve apa és a gyermek
között hoz létre családi kapcsolatot, hanem az anyai család, illetve az apai
család és a gyermek között is. Ennek megfelelően az anyai és az apai jogállás
betöltésével a gyermeknek mindkét szülői oldalon lesz rokonsága, az apa,
illetve az anya vérségi családjával való (jogi) kapcsolat révén.

Az apai és anyai Az anyai és apai jogállás teljességgel azonos jogokat és kötelezettségeket


jogállás hárít a szülőkre, nincs különbség az anyai és az apai státuszból eredő pozíciót
egyenlősége tekintve. A szülői státuszok azonossága abban az értelemben is megjelenik,
hogy mind az anyai, mind az apai státuszok függetlenek attól, hogy miként
keletkeznek. Az anyai státusz vonatkozásában ez korábban sem volt kérdéses,
különös tekintettel arra, hogy az anyai státusz - ma is - ténykérdés, és nem
vélelmen alapszik. Az apai státusz azonban másként alakult „házasságban
született” és „házasságon kívül született” gyermekek körében. Napjainkban
a gyermekek lassan ötven százaléka nem házasságban élő szülők gyermeke­
ként születik meg; a „házasságon kívül született” kifejezés jelzőként történő
használata a gyermekekre nézve ezért is értelmetlen, tekintettel arra is, hogy
önmagában az, hogy a gyermek házasságban élő szülők családjába születik,
nem jelent garanciát arra, hogy a szülők együttélése fennmarad, s arra sem,
hogy a gyermeket nem egy mostohaszülő fogja felnevelni.

Az anyai Az anyai jogállás - főszabályként - természeti bizonyosságon alapuló tény-


jogállás kérdés, méghozzá a szülés tényéhez köthető.66 A Ptk. ezt meg is állapítja.
BETÖLTÉSÉNEK

lehetősége Ptk. 4:115. § [Az anyai jogállás]


, (1) A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.

66 Csiky-Filó: Magyar családjog. 192. o.


Családi jogállás 163

Amennyiben mesterséges megtermékenyítés útján - emberi reprodukcióra


irányuló különleges eljárással - vállalnak a szülők gyermeket, a testen kívü­
li (in vitro) megtermékenyítés esetén lehetséges az, hogy a megtermékenyítés
nem az eljárásban részt vevő nő petesejtéjével történik. Azonban erre az esetre
is a fenti szabály vonatkozik.
Örökbefogadás esetén nincs az anya és a gyermek között vérségi kapcso­
lat, de ezt az esetet külön rendezi a Ptk.
Hazai jogunk nem szabályozza az ún. dajkaanyaság, illetve béranyaság
(pótanyaság) intézményét; ez esetben a gyermekszülést másik nő vállalja. Ez
lenne az a helyzet, amelyben elválna vagy elválhatna egymástól a gyermeket
megszülő nő és az ún. kívánságanya pozíciója, sőt adott esetben akár egy
harmadik nő lehet az, aki a petesejtet adományozza.

Az apai jogállás - az anya tényen alapuló helyzetével szemben - vélelmeken Az apai jogállás
alapszik. Ezeknek a vélelmeknek a rendszere a következő: betöltésének

LEHETŐSÉGE

Ptk. 4:98. § [Apai jogállást keletkeztető tények]


Apai jogállást
a) házassági kötelék;
b) élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás (a to­
vábbiakban: reprodukciós eljárás);
c) apai elismerő nyilatkozat; vagy
d) bírósági határozat keletkeztet.

A fentieken kívül az örökbefogadás keletkeztet apai jogállást, azt azonban


a Ptk. önállóan szabályozza.
A fenti apasági vélelmek rendszerint fedik azokat az eseteket, amikor az
apa státuszába kerülő férfi vér szerint is a gyermek apja, s az esetek túlnyomó
többségében (az apasági vélelmekkel lefedett helyzetek alapján) a vér szerinti
apa pozíciójába ténylegesen az a férfi kerül, aki genetikai kapcsolatban áll
a gyermekkel. Ugyanakkor csak a bírósági ítélettel keletkező apasági véle­
lem az, amelynél teljesen bizonyos, hogy az a férfi kerül apai jogállásba,
akitől a gyermek ténylegesen származik.
Mindazonáltal az apasági vélelmek egységes rendszerben nyernek sza­
bályozást, és bár keletkezésük eltérően szabályozott joghatásuk teljesen meg­
egyezik.
Az ANYA
Ptk. 4:99. § [Házassági köteléken alapidó vélelem] HÁZASSÁGÁN

I
(1) A gyermek apjának-ha e törvény eltérően nem rendelkezik-azt aférfit ALAPULÓ APASÁGI

kell tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől VÉLELEM


164 Családi jogállás, örökbefogadás

a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házas­

I
sági kötelékben állt. (...)

A vélelem abból következően beáll, hogy az anya házasságban élt a Ptk.-ban


kifejezetten rögzített időszakban: vagy a fogantatástól a gyermek születéséig
terjedő időszakban mindvégig, vagy ennek az időtartamnak egy részében. Ez
utóbbiból következően az apasági vélelem akkor is beáll, ha a gyermek fogamzá­
sakor éltek szülei házasságban, és akkor is, ha megszületésekor voltak házasok.

A vélelem Alapvélelemnek tekinthető az anya házasságán alapuló apasági vélelem. Alap-


elsódleges vélelem jellege megnyilvánul részben abban, hogy első a vélelmek sorában,
és automatikus továbbá abban is, hogy amíg ez a vélelem fennáll, más nem tekinthető a gyer-
jellege mek apjának, még akkor sem, ha teljesen nyilvánvaló, hogy más férfi a gyermek
apja, illetve nyilvánvaló, hogy nem a férj az apa.

A vélelem automatikusan beáll, sem az anyának, sem az apának nem szükséges


annak érdekében bármit tennie, továbbá nem szükséges hozzá bírói, igazgatási
aktus a gyermek megszületésekor. A gyermek érdekében a jogszabály csak
magának a köteléknek a fennállását követeli meg, az életközösség létét nem.
Nemcsak azt feltételezi a Ptk., hogy az életközösség fennáll a házasság idején,
hanem azt is, hogy a fenti időszakban született gyermeknek az anya férje a vér
szerinti apja. Miután a vélelem nem számol sem azzal, hogy nincs tényleges
együttélés a házastársak között, sem azzal, hogy nemcsak egymással folytat­
nak nemi kapcsolatot, a vélelem alapján beállhat olyan férfi apasága is, aki
ugyan a fenti időszakban az anya férje volt, de nem a gyermek vér szerinti apja.
Még mindig a leggyakrabban érvényesülő apasági vélelemről van szó.

A FOGAMZÁS! IDÓ Minthogy a gyermek fogamzása idejének különös jelentősége lehet, a Ptk.
VÉLELME vélelmet állít fel a születéstől visszafelé számíthatóan:

Ptk. 4:99. § [Házassági köteléken alapuló vélelem]

I
(2) A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafe­
lé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő,
mind a két határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet, hogy a gyermek
fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt.
Ez a szabály csak a fogamzás idejére vonatkozóan biztosít kisegítő szabályt -
nem ez határozza meg azt az időszakot, amely alatt a szülőknek házasságban
kell állniuk: állhatnak ekkor is házasságban, illetve a fogamzás és a gyermek
születése közötti időszakban bármilyen rövid ideig.
Családi jogállás 165

Ptk. 4:99. § [Házassági köteléken alapuló vélelem]

I
(3) Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az
újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is
az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyer­
Minthogy nincs tilalom arra nézve, hogy az anya házasságának megszűnése
mek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha ez a vélelem megdől,
után ne köthetne azonnal újabb házasságot, a Ptk. a fenti szabállyal oldja fel
a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.
ebből az igen-igen ritkán előforduló esetből adódó jogi nehézséget.

A 2010-ben született gyermekek vonatkozásában a házassági alapvélelmet


egy másik vélelem követte, amely alapján az anyával élettársi nyilvántartás
által igazolt élettársi kapcsolatban élő férfit kellett apának tekinteni, és csak
ezen vélelmet követően lehetett az apaságot az egyéb vélelmek alapján (elis­
Az ANYA NYILVÁN­
merések, bírósági ítélet, reprodukciós eljárásban való részvétel) megállapítani.
TARTOTT ÉLETTÁRSI
A rendelkezés alapvető jellegét jelezte az, hogy az alapvélelem után
KAPCSOLATÁN
szerepelt, s egyúttal valamiféle, nehezen besorolható második alapvélelemmé
ALAPULÓ APASÁGI
vált, hiszen a házasságon alapuló vélelem hiányában azt kellett alkalmazni.
VÉLELEM
Annyiban hasonlított a házasságon alapuló vélelemre, hogy annak hiányában
automatikusan állt be; pusztán a nyilvántartással történő igazolás kiváltot­
ta az apasági vélelem joghatását. Egyúttal ez volt az Élettársi Nyilatkozatok
Nyilvántartásának egyik legjelentősebb joghatása. Ez a vélelem napjainkban
nem alkalmazható, csak a 2010. január 1-je és december 31-e között született
gyermekek tekintetében lehetett ilyen módon az apaságot megállapítani. így,
bár jelenleg nem alkalmazható, vannak olyan gyermekek, akik vonatkozásá­
ban az apai státusz ekként került rögzítésre.

Az apasági vélelem alapulhat azon is, hogy a férfi az anyával reprodukció­


ra irányuló eljárásban vett részt. Amennyiben házasságban élnek és házas­
társakként vesznek részt az eljárásban, rájuk a házassági köteléken alapuló
alapvélelem vonatkozik. Miután asszisztált humánreprodukciós eljárásban
A REPRODUKQÓS
házasok mellett különnemű élettársak vehetnek részt, ez az apasági vélelem
ELJÁRÁSBAN VALÓ
az élettársak tekintetében meghatározó.
RÉSZVÉTELEN

ALAPULÓ VÉLELEM
Ptk. 4:100. § [Reprodukciós eljáráson alapuló vélelem]

I
(1) Ha az apaság az anya házassági kötelékén alapuló vélelem alapján
nem állapítható meg, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az
anyával - élettársi kapcsolatukfennállása alatt - reprodukciós eljárásban
vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.
166 Családi jogállás, Örökbefogadás

Eütv. 167. § (1) Reprodukciós eljárás házastársi vagy különneműek kö-


iii zötti élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhető el, amennyiben
bármelyfélnélfennálló egészségi ok (meddőség) következtében a kapcso­
latból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem
származhat. Elettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az eset­
ben végezhető, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi kap­
csolatban.

A jogszabály felsorolja, hogy mit kell reprodukciós eljárás, azaz emberi repro­
dukcióra irányuló különleges eljárás alatt érteni. Ennek megfelelően ide tarto­
zik a testen kívüli megtermékenyítés és az embrióbeültetés, a házastárs, illetve
élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondó­
bevitel, ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és
embrióbeültetés, továbbá az embrióadományozással végzett embrióbeültetés,
illetve a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét,
valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb
módszer. A megoldások között van, amely a szülők saját ivarsejtjével történik,
és van olyan is, amely nem. A módszerek függvényében lehetséges, hogy csak
a petesejt származik donortól, lehetséges, hogy csak a hímivarsejt, s az is, hogy
mindkettő.

Személyi Míg közös gyermek örökbefogadására élettársaknak nincs lehetőségük, addig


feltételek; az ebben az eljárásban különnemű élettársak is részt vehetnek. Miután az eljá­
EGYEDÜLÁLLÓVÁ rásban való részvétel feltétele a felek különneműsége, azonos nemű de facto
VÁLT NÓ élettársak nem kérhetik a reprodukciós eljárás lefolytatását. Annak, hogy az
élettársak kérték-e nyilvántartásba történő felvételüket, nincs jelentősége.
Az élettársak vonatkozásában ugyanakkor megszorítást tesz a jogalkotó: egyi­
kük sem állhat harmadik személlyel házasságban.
A jogszabály rendelkezik arról is, hogy miként folytatható az eljárás,
amennyiben a házastársi vagy élettársi kapcsolatban élő nő a gyermek meg­
születése előtt-a kapcsolat megszűnését követően-egyedül marad. Ha testen
belüli a megtermékenyítés, és a petesejt már megtermékenyült, az eljárást
lehet folytatni. Más a helyzet, ha in vitro megtermékenyítés történik, és még
nem került sor az embrió beültetésére. Erre az esetre nézve a partnerek előze­
tesen rendelkezhetnek, és közös megegyezésükkel kifejezetten kizárhatják az
eljárás folytatását [Eütv. 167. § (2) bek.].

Az ELJÁRÁS Az eljárás megindításához írásbeli kérelemre van szükség, melyet teljes bizo­
KÉRELMEZÉSE nyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az élettársi kapcsolat fennállásáról
az élettársaknak közokiratban kell nyilatkozniuk. Mielőtt a beavatkozásra sor
Családi jogállás 167

kerül, a jövendőbeli szülőknek személyesen meg kell jelenniük, és a tájékoz­


tatást követően együttesen írásbeli beleegyező nyilatkozatot kell tenniük.
(Ezt csak cselekvőképes személyek tehetik meg.)

A Ptk. rendezi azt a helyzetet, amikor a férj és az eljárásban résztvevő élettárs AZ ANYA KORÁBBI

férfi apasága konkurálna: ha az anya utóbb, az asszisztált humánreprodukciós VAGY UTÓBBI

eljárást követően mégis mással házasságot köt vagy éppen a korábbi házas­ HÁZASSÁGÁNAK

ságának megszűnése óta nem telt el a gyermek megszületéséig a vélelmezett HATÁSA

fogamzási idő.

Ptk. 4:100. § [Reprodukciós eljáráson alapuló vélelem]


(2) Az anyának az eredményes reprodukciós eljárás lefolytatását követően
| a gyermek születéséig terjedő időszakban más férfival létrejött házassá­
ga a férj vonatkozásában apasági vélelmet nem keletkeztet.
(3) Az anya élettársát kell az (1) bekezdésben foglaltak szerint a gyermek
ii apjának tekinteni akkor is, ha az anya korábbi házasságának megszűné-
- í sétöl a reprodukciós eljárásból származó gyermek megszületéséig a vélel­
mezettfogamzási idő nem telt el.

Ptk. 4:103. § [Bírósági határozaton alapuló vélelem] A DONOR

(5) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az HELYZETE

apaság bírói úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki


az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
Ptk. 4:118. § [Az anyasági per alperesei és az anyaijogállás változásának
joghatása]
(1) A pert a gyermeknek vagy leszármazójának az anya vagy a születési
anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen, az anyának a gyermek vagy
a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen kell megindítania.
(2) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az
anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben,
aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

Ilyen esetben tehát sem az apaság, sem az anyaság megállapítása iránt nem
lehet pert indítani és a másik oldalról a donor sem kérheti annak megállapítá­
sát, hogy ő a gyermek apja, illetve anyja.

Ptk. 4:104. § [Az apaság megállapítása iránti per indításárajogosultak]


(3) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perin­
dításra az a férfi, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót
G adományozott.
168 Családi jogállás, örökbefogadás

Ptk. 4:115. § [Az anyaijogállás]

Í
(4) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származót!, nem jogosult perin-
dításra az a nő, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót ado­
mányozott.

a teljes hatályú Amennyiben az anya nem élt házasságban a fenti időszakban, s nem áll fenn
apai elismerő élettársak vonatkozásában a reprodukciós eljárásban való részvétel alap-
nyilatkozat ján az apasági vélelem, a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, aki őt
teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak elismeri. Ez az apaság
önkéntes vállalását jelenti, s egyúttal egyik - gyakori - esete az apaság nyilat­
kozattal történő vállalásának.

Ptk. 4:101. § [Apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem]


(1) Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő
j vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben, és apasági vélel-
; met keletkeztető reprodukciós eljárásban sem vett részt, vagy ha az apaság
vélelme megdőlt, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki a gyerme-
; két teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismerte el.
(2) Apai elismerő nyilatkozatot a gyermeknél legalább tizenhat évvel idő-
. sebb férfi tehet.
(3) Apai elismerő nyilatkozat a gyermekfogamzási idejének kezdetétől tehe­
tő. Ha az apai elismerő nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt
Ikerül sor, a nyilatkozat a gyermek megszületésekor válik teljes hatályúvá.
(5) Az apai elismerő nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának,
a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és - ha a gyermek a tizen-
negyedik életévét betöltötte - a gyermeknek a hozzájárulása. Ha az

I
anya a gyermek törvényes képviselője, a hozzájárulást e minőségében
is megadhatja, kivéve, ha az anya és a gyermek között érdekellentét áll
s fenn. Ebben az esetben a gyámhatóság a kiskorú gyermek törvényes kép­
viseletére eseti gyámot rendel. Ha az anya vagy a gyermek nem él vagy
nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság
adja meg.

Feltétel- Alapvető feltétele az apaság elismerésének, hogy házasság alapján, továbbá


rendszer a reprodukciós eljárásban való részvétel alapján ne kelljen senkit a gyermek
apjának tekinteni. További feltétel az apa és a gyermek közötti legalább tizen­
hat év korkülönbség, valamint az, hogy meghatározott személyek hozzájárul­
janak az apa nyilatkozatához.
Ezeknek szükségességét az elismerés komolysága indokolja, hiszen azt
a nyilatkozat megtételekor senki nem vizsgálja, hogy a nyilatkozatot tevő férfi
Családi Jogállás 169

valóban a gyermek apja-e. A korkülönbség olyan mértékű, amely minimá­


lisan szükséges a szülő-gyermek kapcsolat kialakulásához, hasonlóképpen
indokolt az anya hozzájárulása, illetve a tizennegyedik évét betöltött gyerme­
ké, miután az apasági nyilatkozat legszemélyesebb jogviszonyainak egyikét67
érinti.
A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat önmagában teljes hatályú,
amennyiben a fenti feltételek fennállnak, a nyilatkozat megtétele keletkezteti
az apaságot, ugyanakkor a gyermek megszületése előtt tett nyilatkozat teljes
hatályához az szükséges, hogy a gyermek megszülessen.

Ptk. 4:101. § [Apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem] Anyilatkozat-

(4) Az apai elismerő nyilatkozatot személyesen lehet megtenni. A korláto- tétel módja

■ zottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében a származás


megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen
\ korlátozott személy apai elismerő nyilatkozata akkor érvényes, ha ahhoz
törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő a nyilatkozat­
tételben tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt
a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja.

A nyilatkozat természetesen csak személyesen tehető meg; ami az elisme­


rő férfi korlátozott cselekvőképességét illeti, ennek oka lehet a kiskorúság
(16 éves kor alatt a korkülönbség miatt a gyermek nem ismerhető el), a cselek­
vőképesség részleges korlátozottsága pedig abból adódik, hogy az ügyei vite­
léhez szükséges belátási képesség nagymértékű csökkenése miatt a bíróság
ilyen hatállyal gondokság alá helyezte.

Ptk. 4:102. § [A teljes hatályú elismerés alaki feltételei és hatálya]


(1) Az elismerést és a hozzájárulást az anyakönyvvezetőnél, a bíróságnál,
a gyámhatóságnál vagy hivatásos konzuli tisztviselőnél kell jegyzőkönyv­
be venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni. A hozzájárulást a konzidi
tanúsítvány kiállítására felhatalmazott tiszteletbeli konzulnál is meg lehet
tenni. A jegyzőkönyv vagy az okirat aláírását követően az apai elismerő
nyilatkozat nem vonható vissza.
(2) A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat mindenkivel szemben hatályos.

Miután ez a nyilatkozat a vélelmek sorrendjében megelőzi az apaság bírósá- Apasági per

gi megállapítását, megtételének nem akadálya az, ha más férfival szemben és apaság

apasági per van folyamatban. elismerése

67 Uo. 180. o.
170 Családi jogállás, örökbefogadás

Ptk. 4:101. § [Apai elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem]


(6) Ha az apai elismerő nyilatkozat megtételekor másférfi apaságának meg­

1
állapítása iránt per van folyamatban, az apai elismerő nyilatkozat - az (5)
bekezdésben meghatározott hozzájáruló nyilatkozatok megléte esetén is -
akkor válik teljes hatályúvá, ha a per jogerős befejezésére az apaság meg-
: állapítása nélkül kerül sor.

Problematikus az a helyzet, amikor az egyik oldalról az a férfi, aki magát


apának véli, de nem teheti meg az elismerő nyilatkozatot - például jellemzően
azért, mert az anya nem járul hozzá -, pert indít apaságának megállapítása
érdekében, miközben egy másik férfi - az anya hozzájárulásával a gyerme­
ket a magáénak ismeri el. Ilyen alapszituációban az apasági pert indító férfi
védtelenebb helyzete miatt a Ptk. csak akkor fűz teljes hatályt az elismerő
nyilatkozathoz, ha az apasági per során a DNS-vizsgálat nem mutatja a perben
álló férfit apának, azaz kiderül, hogy nem vér szerinti apja a gyermeknek,
Olyan helyzetekben egyébként, amikor két férfi is szóba jöhet az apai jog­
állás betöltőiként, a jogi megítélés, jogi szabályozás rendszerint elsősorban
a gyermek érdekét veszi figyelembe.

a Gyér. Míg a Ptk. a családi jogállás rendezése érdekében tartalmazza az alapvető ren-
rendelkezései dclkezéscket, addig a Gyér, a gyermek érdekét veszi tekintetbe, és a családi
a gyermek jogállás rendezésével, így különösen a teljes hatályú apai elismerő nyilatko-
érdekében zattal kapcsolatos eljárási szabályokat tartalmazza.
Ha az anyakönyvvezető az apa adatai nélkül anyakönyvezett gyermek szü­
letéséről küld értesítést, a gyámhivatal tájékoztatja az anyát az apai elismerő
nyilatkozat felvételének lehetőségéről. Amennyiben az anyakönyvvezető által
küldött értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül nem vesznek fel
ilyen nyilatkozatot, hivatalból megindul az eljárás a gyermek családi jogállásá­
nak megállapítása érdekében. Meghallgatják az anyát, és ha megnevez valakit
a gyermek apjaként, ezt a férfit a gyámhivatal meghallgatja, s ha nem vitatja az
apaság tényét, felhívja az apai elismerő nyilatkozat megtételére (Gyér. 54-55. §).

AZ APASÁG Ptk. 4:103. § [Bírósági határozaton alapuló vélelem]


BÍRÓSÁGI (1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke, sem reprodukciós
MEGÁLLAPÍTÁSA eljárás, sem teljes hatályú apai elismerés alapján nem állapítható meg, az
apaságot bírósági úton lehet megállapítani.
(4) Az apaságot megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

Az apaság bírói megállapítása utolsó lehetőség, valamennyi apasági vélelem


megelőzi. Ha a gyermek apjának kiléte megállapítható az anya házassági
Családi jogállás 171

köteléke (2010-ben nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolata), teljes hatályú


apai elismerés vagy reprodukciós eljáráshoz való hozzájárulás alapján, nem
kerül sor apaság bírói megállapítására, azaz a peres útra.

Ptk. 4:103. § [Bírósági határozaton alapuló vélelem]


(2) A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával alapja és az

a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos eumús kérdései

mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az


érintkezésből származik.
Ptk. 4:104. § [Az apaság megállapítása iránti per indítására jogosultak]
. (1) Az apaság bírósági megállapítását az anya, a gyermek, a gyermek ha­
lála után leszármazója és az apa kérheti.
(2) A kiskorú gyermek a perben a gyámhatóság hozzájárulásával az anya
pertársaként vehet részt.
Ptk. 4:105. § [A perindítás személyessége]
(1) Az apaság megállapítása iránt a pert a jogosultnak személyesen kell
megindítania.
(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében
\ a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében
részlegesen korlátozott személy a pert törvényes képviselője hozzájárulá­
sával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásá­
ban tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyám­
hatóság hozzájárulása pótolja.
(3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzá­
járulásával törvényes képviselője indíthatja meg.
(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.
Ptk. 4:106. § [Az apaság megállapítása iránti per alperesei]
(1) Az apaság megállapítása iránti pert az apa ellen, az apának a gyermek
ellen kell megindítania.
(2) Ha az anya által indított perben a gyermek nem az anya pertársa, a pert
az anyának a gyermek ellen is meg kell indítania. Ebben az esetben a gyer­
mekképviseletére a gyámhatóság eseti gyámot rendel.
(3) Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani, nem él vagy isme­
retlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok
ti ellen kell indítani.

A per megindítására jogosult az a férfi, aki a gyermek apjának tekinti magát,


továbbá a gyermek és a gyermek halála után leszármazója. Az apa perindítá­
sára rendszerint akkor kerül sor, ha nem tudott elismerést tenni, adott eset­
ben azért, mert az anya nem járult hozzá az elismerő nyilatkozathoz (ebben az
172 Családi jogállás. Örökbefogadás

esetben külön nehézséget okozott korábban az. ha a gyermek vonatkozásában


más férfi teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett, miután ilyenkor okafo-
gyottá vált az apaság megállapítása iránti per - értelemszerűen akkor is. ha azt
valóban a vér szerinti apa indította). Az anya a korábbi rendelkezések értelmé­
ben nem indíthatott pert és nem képviselhette gyermekét az eljárás során, ezzel
a megoldással a Ptk. szakított, elismerve azt. hogy az anya és a gyermek között
még egy származás megállapítása iránti perben sincs feltétlenül érdekellentét.
A bírósági eljárás során az a cél, hogy valóban olyan férfival szemben
állapítsák meg az apaságot, aki a gyermek apja. Noha ez esetben is vélelem
keletkezik, valójában tény megállapítására kerül sor. amelynek következmé­
nyét a Ptk. a korábbiaknál világosabban levonja: ha bíróság állapította meg az
apaságot, ezt a vélelmet nem lehet megtámadni.

a dns-vizsgálat A bizonyosságra annál inkább is lehetőség van, mert az Országos Igazságügyi


jelentősége Orvostani Intézet 22. számú módszertani levele (amely kitér a polgári perekben
és büntetőügyekben végzett DNS-vizsgálatokra) kizárólag a DNS-vizsgálatok
elvégzését tartja indokoltnak a származás megállapítása iránti perek során.

217. sz. pk áf. A Legfelsőbb Bíróság 217. számú polgári kollégiumi állásfoglalása a jelenleg
hatályos Ptk. és Pp. mellett is alkalmazandó.

Apaság megállapítása iránt indított perben (...) a bíróság nem dönthet

I
abban a kérdésben, hogy a gyermek melyik szülő nevét viselje.

Az anyaság Ptk. 4:115. § [Az anyai jogállás]


(2) Ha az anya személye nem állapítható meg, a gyermek kérheti annak
bírósági megállapítását, hogy az anyja az általa megjelölt személy. Ha
a gyermek meghalt, ez a jog a leszármazóját illeti meg.
(3) Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogyö
a gyermek anyja.
Ptk. 4:116. § [Negatív megállapítási per]
A gyermek, a gyermek halála után leszármazó]a vagy a vér szerinti anya kér­
heti annak bírósági megállapítását, hogy a születési anyakönyvbe anyaként
bejegyzett személy nem az a nő, aki a gyermeket megszülte, feltéve. hogy a:
anyaságra vonatkozó téves bejegyzés közigazgatási úton nem orvosolható.

A mater sernper certa est elvéből következően az anyaság bírói megállapítása


nem vet fel annyi kérdést, mint az apaság megállapítása. Néhány helyzetet a Ptk.
megold; amennyiben az anya azonossága kétséges, anyaság megállapítása iránt
Családi jogállás 173

lehet pert indítani, s hasonlóképpen, annak érdekében is, hogy megállapításra


kerüljön: az anyaként bejegyzett személy valójában nem a gyermek anyja.

Ptk. 4:117. § [A perindítás személyessége] Az ANYASÁG

I
(1) Az anyasági pert a jogosultnak személyesen kell megindítania. MEGÁLLAPÍTÁSA

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében IRÁNTI PER


a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében ELJÁRÁSI
részlegesen korlátozott személy a pert törvényes képviselője hozzájárulá­ SZABÁLYAI
sával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásá­
ban tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyám­
hatóság hozzájárulása pótolja.

A Ptk. egységes megközelítése szerint valamennyi módon betöltött apai jogál- Az apasag
lás alapja apasági vélelem, amely vélelem voltából következően megdönthetö vélelmének

(noha az új megoldás néhány kivételt ismer). Ebből egyúttal az is következik, megtámadása

hogy az apasági vélelem akkor támadható meg, ha betöltött az apai jogállás,


azaz meghatározott személyt apának kell tekinteni.

Ptk. 4:107. § [Az apasági vélelem megtámadásának okai]


(1) Az apaság vélelmét azon az alapon lehet megtámadni, hogy az, akit
a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás
174 Családi jogállás, örökbefogadás

idejében nemileg nem érintkezett vagy a körülmények szerint egyébként


lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik.
(2) Ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapul,
a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, hogy
a) a nyilatkozatnak a jogi feltételek hiányában nincs teljes hatálya;
b) az apai elismerő nyilatkozatot tévedés, megtévesztés vagy jogellenes
fenyegetés hatása alatt tették meg; vagy
c) az apai elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése céljából tették.
(3) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, az apaság vélel­
me akkor támadható meg, ha az anya férje vagy élettársa az eljáráshoz
nem járult hozzá.

Az apasági vélelem megtámadása jogilag független attól, hogy milyen az apa,


az anya és a gyermek közötti érzelmi kapcsolat.68 A 4:107. § (1) bekezdése
jogirodalmi megközelítés szerint tartalmi valótlanság okából teszi lehetővé az
apasági vélelem megtámadását, ez esetben alapvetően függetlenül attól, hogy
mely vélelem alapján került az apai jogállás betöltésre. A többi esetben olyan
hibáról van szó, mely esetekben a származás valódiságát nem vizsgálják.
Ami a származás lehetetlenségét illeti, két fordulat különül el: a nemi
érintkezés hiánya, illetve az, hogy egyébként lehetetlen a gyermeknek a vé­
lelmezett apától való származása. Ezen kérdések vizsgálatában az ítélke­
zési gyakorlat alakított ki szempontokat: a nemi érintkezés hiányát a felek
közötti fizikai, illetve érzelmi távolság alapozhatja meg. Fizikai távolság
állapítható meg, amennyiben az anya és a vélelmezett apa nem ismerték
egymást, olyan földrajzi távolságban voltak egymástól, amelyet nem lehe­
tetett áthidalni, illetve érintkezésük egyébként lehetetlen volt.69 Az érzel­
mi távolság megállapíthatósága nehezebb és gondosabb értékelést igényel.
A Ptk. nem határozza meg azokat az esetköröket, amikor „egyébként lehe­
tetlen, hogy a gyermek a vélelmezett apától származik”; erre példa lehet
a férfi nemzőképtelensége.

Ptk. 4:108. § [Az apasági vélelem megtámadásának kizártsága]


Nem lehet az apaság vélelmét megtámadni, ha
a) a származás reprodukciós eljárás következménye, kivéve, ha az anyaférje
vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá; vagy
b) az apaságot bíróság állapította meg.

69 Csiky Ottó: A családi jogállás. In Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve. Budapest,
2007. 425. o.
69 Csiky-Filó: Magyar családjog. 184-185. o.
Családi jogállás 175

Pontosabban közli a Ptk., mint a korábbi szabályozás, hogy mikor kizárt az


apasági vélelem megtámadása, illetve azon vélelem esetén, amely a genetikai
egyezésen, azaz ténylegesen a vér szerinti származáson alapszik, kizárja az
apasági vélelem megtámadását. A reprodukciós eljáráson alapuló apasági véle­
lem megdöntése kivételes lehetőség, csak akkor van rá mód, ha az anya férje
vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá. A hozzájárulás nem lehet általá­
nos „biankó” jellegű, miután annak meghatározott eljárásra kell vonatkoznia
(határozott különbség van például attól függően, hogy beleegyeztek-e az érin­
tettek abba, hogy idegen ivarsejtet is felhasználnak, azaz ivarsejt-adományozást
vesznek igénybe, vagy sem. A Kúria elvi határozatában állapította meg, hogy
megtámadható a reprodukciós eljáráson alapuló apasági vélelem, amennyiben
a származás olyan reprodukciós eljárás következménye, melyhez a jövendőbeli
apa (az anya férje vagy élettársa) nem járult hozzá (EBH 2015. P.8.).

Ptk. 4:109. § [Az apasági vélelem megtámadására jogosultak] a megtámadás

(1) Az apaság vélelmének megtámadására a vélelmezett apa, az anya, eljárási

a gyermek, a gyermek halála után leszármazójajogosult. szabályai

(2) Az apaság vélelmét azon az alapon, hogy az apai elismerő nyilatkozatot


tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tették meg,
csak a vélelmezett apa támadhatja meg.
(3) Az anya a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekével együt­
tesen indíthat pert.
(4) Az anya volt férje akkor jogosult az apaság vélelmének megtámadásá­
ra, ha a vélelem alapján az anya újabb házasságbeliférje az apa, de ennek
a vélelemnek a megdőlte esetén a voltférjet kellene apának tekinteni.
(5) Azon az alapon, hogy az apai elismerő nyilatkozatot jogszabály megke­
rülése céljából tették, az ügyész és a gyámhatóságjogosult az apai elisme­
rő nyilatkozat megtámadására.

Az elismerő nyilatkozattal való, az örökbefogadás megkerülését célzó


„visszaélések ” megakadályozása érdekében a Gyér, új rendelkezést vezetett
be a gyámhivatal részéről történő perindításra.

Gyér. 64. § (5) A gyámhivatal az apaság vélelmének megdöntése iránti


pert indít, ha az apai elismerő nyilatkozatotjogszabály, különösen az örök­
befogadási szabályok megkerülése céljából tették.
Ptk. 4:110. § [A perindítás személyessége]
(1) A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.
(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében
a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok tekintetében
176 Családi jogállás, örökbefogadás

részlegesen korlátozott személy a pert törvényes képviselője hozzájárulá­


sával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásá­
ban tartósan akadályozott vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyám­
hatóság hozzájárulása pótolja.
(3) Ha a jogosult cselekvőképtelen, a pert nevében a gyámhatóság hozzá­
járulásával a törvényes képviselő indíthatja meg.
(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.

A megtámadásra jogosultak körét a korábbi szabályozás úgy határozta meg,


hogy sem az anya, sem az a férfi, aki magát a gyermek apjának véli, nem
támadhatta meg az apasági vélelmet. A Ptk. ezen annyiban változtatott, hogy
akárcsak az apaság megállapítása iránti per esetében, itt sem feltételezi, hogy
feltétlenül érdekellentét van a gyermek és az anya között. Az ugyanakkor
fennmaradt, hogy az a férfi, aki apának véli magát, nem támadhatja meg
annak a férfinak az apasági vélelmét, akinek apaságában kételkedik.

Ptk. 4:112. § [Az apasági vélelem megdöntése iránti per alperesei; az ítélet
: hatálya]
(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti keresetet a gyermeknek és az
anyának az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak a gyer­
mek és az apa ellen kell megindítania. A keresetet - a gyermek által indított
kereset kivételével - az anya ellen is meg kell indítani, kivéve, ha ez halá­
lafolytán nem lehetséges.
(2) Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt, de az
anya korábbi házasságának megszűnésétől számított háromszáz napon belül
született, a keresetet az anya korábbi férje ellen is meg kell indítani.
(3) Ha az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, nem él vagy
ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügy­
gondnok ellen kell indítani.
(4) Az apaság vélelmét megdöntő ítélet mindenkivel szemben hatályos.

Gyámhivatal, Gyér. 64. § (1) A családi jogállás rendezése iránti per megindításához
FELADATOK a gyámhivatal a gyermek törvényes képviseletének ellátására eseti gyámot
A GYERMEK rendel ki, ha a perben gyermeke törvényes képviselőjeként az anya nem
ÉRDEKÉNEK járhat el, vagy nem kíván eljárni.
BIZTOSÍTÁSA (4) A gyámhivatal a családi jogállás megállapítására irányuló per megin­
ÉRDEKÉBEN dításához vagy a kiskorú gyermeknek a perben az anya pertársaként való
részvételéhez történő hozzájárulását megelőzően vizsgálja, hogy a szár­
mazás kiderítése és a családi jogállás rendezése a gyermek (...) érdekében
áll-e.
Családi jogállás 177

Ptk. 4:111. § [A megtámadási határidők] A MEGTÁMADÁS

(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek és HATÁRIDEJE

- az anya a gyámhatóság hozzájárulásával a kiskorú gyermek hároméves


koráig indíthatja meg. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől
számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.
(2) Ha a vélelmezett apa a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot téve­
dés, megtévesztés vagyjogellenes fenyegetés hatása alatt tette meg, a véle­
lem megdöntése iránt a tévedés, megtévesztés felismerésétől, jogellenes
fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől számított egy éven
belül indíthat pert.
(3) Ha az (l)—(2) bekezdés alapján a perindításra a gyermek a nagykorúvá
válásáig nem került sor, az ezt követő egy éven belül a gyermek önállóan
jogosult a perindításra.
(4) Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a rá megál­
lapított határidő kezdete után szerzett tudomást, a tudomásszerzéstől szá­
mított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

A Ptk. értelmében a kiskorú gyermek - származása kiderítéséhez fűződő


joga biztosítása érdekében - törvényes képviselője útján, illetve önállóan
harmadik életévének betöltéséig, továbbá nagykorúságát követő további egy
évig támadhatja meg az apaság vélelmét. Ennek a rendelkezésnek előzmé­
nye az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozata, amelyben az Al­
kotmánybíróság rámutatott arra, hogy a vérségi származás kiderítése a leg­
személyesebbjogok közé tartozik. A gyermek kiskorúsága idején a törvényes
képviselő útján pert indíthat a származás kiderítése érdekében, ezt a jogot
nem lehet elvonni tőle.

PK 102. számú állásfoglalás: A Csjt. 35. §-ának (1) bekezdésében megha­ 102. SZ. PK ÁF.
tározott törvényi vélelmet csak arra jogosított által indított perben hozott
bírósági határozattal lehet megdönteni. Ezért a feleség által a férj ellen
indított gyermektartási perben az alperes nem hivatkozhat kifogásként
arra, hogy a gyermek nem tőle származik. A Pp. 153. §-ábanfoglalt rendel­
kezések ilyen esetben is irányadók.

Miután önmagában a házassági kötelék fenntartása elégséges ahhoz, hogy a férj­ Apasági vélelem

jel szemben az anya házassága alapján apasági vélelem keletkezzen, nem ritkák MEGDÖNTÉSE

azok a helyzetek, amikor a férj, akivel egyébként az anya életközössége régen NEMPERES

megszűnt, anélkül kerül az apa jogállásába, hogy a gyermek és közte vér szerin­ ELJÁRÁSBAN

ti kapcsolat lenne, s ezzel egyidejűleg van olyan férfi, aki a gyermeket a magáé­
nak szeretné elismerni. A vélelmek egymásra épülésének következménye, hogy
178 Családi jogállás, örökbefogadás

azok egymást követő „sorban” jönnek, és ha az előző alapján az apai státusz


betöltött, egy következő vélelem nem jöhet szóba, az alapján nem lehet az apasá­
got megállapítani. A korábbi szabályozás - hagyományosan - azt a megoldást
követte, hogy az apai jogállás „felszabadulásához” először sikeresen meg kell
támadni a fennálló apasági vélelmet (amelyre sem korábban, sem most nem
jogosult az a férfi, aki magát a gyermek apjának véli), majd elismerhető az
apaság. Miután az ilyen szituációk számbelileg gyarapodtak, valamennyi érin­
tett (az apának vélelmezett férj, az apává válni kívánó férfi, a gyermek és az
anya) érdekében új nemperes eljárást vezetett be a Ptk., amely egyszerűbben
rendezi azt a helyzetet, amikor tulajdonképpen nincs vita a felek között.

Ptk. 4:114. § [Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban]


(1) Nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra,
ha az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn, a házas társak
életközössége legalább háromszáz napja megszűnt, és az a férfi, akitől
a gyermek ténylegesen származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő
nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság nemperes eljárás­
ban a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elisme­
rő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi közös kérelmére meg­
állapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja.
\ Az apaság kérdését ugyanebben az eljárásban teljes hatályú apai elismerő
nyilatkozattal kell rendezni.
(3) A (2) bekezdésben foglalt eljárás megindítására az apaság vélelmé­
nek megdöntésére irányuló per megindítására vonatkozó határidőket nem
Ö lehet alkalmazni.

A NAGYKORÚ Új rendelkezések azok, amelyek jelentőséget tulajdonítanak annak, ha a szülői,


GYERMEK akár anyai, akár apai státusz tekintetében változás történt. A nagykorú gyer­
ÖNRENDELKEZÉSI mek dönthet a családi nevének viselése kérdésében.
JOGA SZÁRMAZÁS

MEGÁLLAPÍTÁSA Ptk. 4:101. § [Apai elismerő nyilatkozaton alapidó vélelem]


ESETÉN, (7) Ha a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételére nagykorú
KAPCSOLAT gyermek esetében kerül sor, a gyermek nyilatkozhat, hogy a vér szerinti
TARTÁS apa családi nevét kívánja-e a továbbiakban viselni vagy az addig viselt
családi nevét viseli tovább. Nyilatkozat hiányában a gyermek nevét az apa­
ság vélelme nem érinti.
Ptk. 4:103. § [Bírósági határozaton alapuló vélelem]
(3) Ha az apaság bírósági megállapítására nagykorú gyermek esetén került
sor, a gyermek nyilatkozhat, hogy a vér szerinti apa családi nevét kívánja-e
Örökbefogadás 179

viselni vagy az addig viselt családi nevét viseli-e tovább. Nyilatkozat hiá­
nyában a gyermek nevét az apaság vélelme nem érinti.
Ptk. 4:113. § [Névviselés és kapcsolattartás az apasági vélelem megdön­
tése után]
(1) Ha a bíróság az apasági vélelem megdöntése iránti keresetnek helyt ad,
indokolt esetben, kérelemre
a) a gyermeket feljogosíthatja családi nevének további viselésére; és
b) azt a férfit, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában
a sajátjaként nevelte, feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti családi nevet a gyermek tovább visel­
heti akkor is, ha az apai jogállást már más tölti be.
Ptk. 4:118. § [Az anyasági per alperesei és az anyaijogállás változásának
joghatása]
(5) Az anyai jogállás változása esetén a nagykorú gyermek nyilatkozhat,
hogy a vér szerinti anyja családi nevét kívánja-e viselni vagy az addig
viselt családi nevét viseli tovább. A bíróság indokolt esetben kérelemre
a gyermeketfeljogosíthatja családi nevének további viselésére.

3. Örökbefogadás

Az örökbefogadás többféle célt is szolgálhatott az évszázadok folyamán,


napjainkban elsősorban azon gyermekek családban történő nevelkedésének
biztosítása a célkitűzés, akik nem élhetnek vér szerinti családjukban. Ez
utóbbinak oka lehet az, hogy a szülők ismeretlenek, de az is, hogy a szülők
nem akarják gyermeküket nevelni, illetve nem képesek erre.
Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó szülővel főszabályként
olyan jogi kapcsolatba kerül, mintha az anyaságot és az apaságot a családi
jogállásra vonatkozó szabályok szerint állapították volna meg, bár e főszabály
alól maga a jogszabály is tesz kivételt.

Ptk. 4:119. § [Az örökbefogadás célja] Az örökbefoga-

I
(1) Az örökbefogadás az örökbefogadó, annak rokonai és az örökbe foga- qás célja

dott gyermek között rokoni kapcsolatot létesít az örökbefogadott gyermek


családban történő nevelkedése érdekében.

Abban a kérdésben, hogy kikre terjedhet ki az örökbefogadásra vonatkozó


szabályozás jogi hatálya, az örökbe fogadott gyermeket illetően kevésbé vita­
tott, mint azt a kérdést tekintve, hogy kik fogadhatnak örökbe gyermeket.
180 Családi jogállás, örökbefogadás

A gyermeket illetően a Ptk. továbbra is egyetlen rendelkezést rögzít,


ugyanakkor az eljárási szabályok körében részletesebben rendezi azt, hogy az
adott gyermek miként válhat örökbe fogad hatóvá.

Garanciális A Ptk. néhány szabályt kiemelten kezel, azzal a szándékkal, hogy rámutasson
JELENTŐSÉGŰ a legfontosabbakra, melyek érvényesülése a gyermek jogainak védelmét szol­
RENDELKEZÉSEK gálja. Azt emeljük ki ehelyütt, amely egyértelművé teszi, hogy az állam kont­
rollt kíván gyakorolni az örökbefogadások fölött-ennek jelentősége különösen
abból az aspektusból fontos, hogy az örökbefogadás nem lehet szerződés tárgya.

Ptk. 4:120. § [Az örökbefogadás általános feltételei]

I
(4) Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi.

AZ ÖRÖKBE Ptk. 4:119. § [Az örökbefogadás célja]


FOGADOTT (2) Örökbe fogadni kiskorú gyermeket lehet.
GYERMEK Ptk. 4:123. § [Az örökbefogadható gyermek]
(1) Örökbe fogadni - a házastárs kiskorú gyermekének örökbefogadá­
sa kivételével - olyan gyermeket lehet, akinek a szülei nem élnek, vagy akit
a szülei megfelelően nevelni nem képesek.
(2) Az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadás fennállása alatt az
örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe, az örökbefogadó halála után
más személy is. Ha az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadó halá­
la után fogadják örökbe, a korábbi örökbefogadás megszűnik.

A Ptk. sem változtatott azon a kiindulóponton, hogy örökbe fogadni csak


kiskorú gyermeket lehet. A Gyér. 47. §-a értelmében ugyanakkor az örökbe­
fogadás hatályát nem érinti az, ha az engedélyező határozat az örökbefogadott
nagykorúvá válását követően válik jogerőssé.
A Ptk. határozottan kinyilvánítja, hogy mely esetekben lehet gyermeket
örökbe fogadni, ám összességében egy-egy szakaszban nehezen ragadható
meg az örökbefogadás a maga teljességében, különösen azért, mert nagyon
különböző helyzetek adódnak. Az, hogy a szabályozás mennyire nehezen tűri
valamennyi eset felleltározását, jól megmutatkozik abban, hogy még így sem
teljes: azok a gyermekek is örökbe fogadhatóvá válhatnak, akiket a szüleik
nem kívánnak nevelni, akiknek a szülei ismeretlenek stb.

Az ÖRÖKBE Lényegesen több feltétel áll fenn az örökbe fogadó szülő (szülők) oldalán.
FOGADÓ SZÜLŐ A jogszabály ugyanakkor bizonyos körben különbséget tesz attól függően,
hogy az örökbefogadás idegen gyermekre irányul, vagy házastársi/rokoni
Örökbefogadás 181

örökbefogadás történik. Az előbbi esetben az örökbe fogadó szülő vagy szülők


olyan gyermeket fogadnak örökbe, aki nem tartozik a rokonságukba, vér
szerinti kapcsolata egyik szülőnek sincs vele. A házastársi/rokoni örökbe­
fogadás keretei között vagy olyan gyermeket fogadnak örökbe, aki a család
körébe tartozott korábban is (ha a nagyszülők örökbe fogadják unokájukat
vagy az egyik szülő testvére lesz az örökbefogadó), vagy a szülők egyike
utóbb örökbe fogadja házastársa vér szerinti (esetleg általa korábban örökbe­
fogadott) gyermekét. Mindkét esetkör gyakori, azaz nemcsak a család körén
kívül eső gyermek örökbefogadása jellemző, hanem rokoni/hozzátartozói
örökbefogadás is. Noha a jogállás keletkezése szempontjából nincs különb­
ség köztük, az örökbefogadásra irányuló eljárásban vannak különbségek, s
a gyakorlatban is más-más nehézségek jelentkeznek.

Ptk. 4:121. § [Az örökbefogadó személye]

I
(1) Gyermeket - a rokonok és a szülő házastársa általi örökbefogadás,
valamint a (4) bekezdésben foglalt eset kivételével - csak házastársak fo­
gadhatnak örökbe. Örökbefogadó az a huszonötödik életévét betöltött,
cselekvőképes személy lehet, aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel,
legfeljebb negyvenöt évvel idősebb, és személyisége, körülményei alapján
alkalmas a gyermek örökbefogadására. Három év feletti gyermek örökbe­
fogadása iránti kérelem benyújtása esetén az örökbefogadás a gyermek
érdekében abban az esetben is engedélyezhető, ha az örökbe fogadó szülő
és a gyermek között legfeljebb ötven év a korkülönbség. Rokoni vagy há­
zastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől el kell tekinteni.
(2) Közös gyermekként történő örökbefogadás esetén az (1) bekezdésben
meghatározott életkornak és korkülönbségnek az egyik örökbefogadó te­
kintetében kell fennállnia. Ha testvéreket fogadnak örökbe, az idősebb
gyermek életkorát kell alapul venni.
(3) Nem fogadhat örökbe az, aki a szülői felügyelet megszüntetését vagy
a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt
áll, és az, akinek gyermekét nevelésbe vették.
(4) Kivételesen - törvényben meghatározott, különös méltánylást érdemlő
esetben és kormányrendeletben meghatározott eljárás lefolytatásával - az
ott szabályozott egyedül örökbe fogadni szándékozó személy örökbefoga-
1 dósra való alkalmassága is megállapítható.

A Ptk. felemelte az életkori határt, így nem egyszerűen a nagykorúságra


van szükség, mint korábban, hanem a 25. év betöltésére és a cselekvőképes­
ségre.
182 Családi jogállás, örökbefogadás

Ptk. 4:120. § [Az örökbefogadás általános feltételei]


(1) Az örökbefogadáshoz az örökbe fogadni szándékozó személynek, a gyer­
mek törvényes képviselőjének egyező kérelme és a gyermek szüleinek, vala­
mint a házasságban élő örökbefogadó házastársának a hozzájárulása szük­
séges.
(2) A tizennegyedik életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú
a beleegyezésével fogadható örökbe. A tizennegyedik életévét be nem töl­
tött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét örökbefogadá­
sára vonatkozóan megfelelő súllyalfigyelembe kell venni.
(3) Az örökbefogadás során törekedni kell a gyermek nevelésében kívána­
tos folyamatosságra, különös tekintettel a gyermek családi kapcsolataira,
nemzetiségére, vallására, anyanyelvére és kulturális gyökereire.
(4) Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi.
(5) A gyámhatóság az örökbefogadást az e törvényben meghatározottfelté­
telek megléte esetén is akkor engedélyezi, ha az a kiskorú gyermek érdeké­
ben áll. A kiskorú gyermek érdekében a gyámhatóság elsősorban a házas­
ságban élő örökbefogadók általi örökbefogadást engedélyezi.

Az örökbefogadó személyek köre - akárcsak korábban - korlátozott. A Ptk.


hatálybalépése idején egyedülálló személy vagy házastársak közösen fogad­
hattak örökbe gyermeket. Az időközbeni módosítások következményeként
alakult ki a ma hatályos szabályozás, amely szerint egyedülálló személy csak
kivételesen fogadhat örökbe gyermeket. Megállapítható ugyan az egyedül
örökbe fogadni szándékozó személy örökbefogadásra való alkalmassága, de
csak különös méltánylást érdemlő esetben. A gyermek- és ifjúságpolitikáért
felelős miniszter járulhat hozzá a fenti esetben az egyedül örökbe fogadni
szándékozó személy örökbefogadásra való alkalmasságának gyámhatósági
megállapításához [Gyvr. 101. §. (6) bek.]. Két közösen örökbefogadó személy
- akár egyidejűleg, akár egymást követően - csak egy házaspár két tagja lehet,
s a Ptk. átvette azt a korábban is létező szabályt, hogy a házastársak elsőbbsé­
get élveznek az egyedülálló személyekkel szemben. Közösen sem bejegyzett
élettársak, sem élettársak nem fogadhatnak örökbe gyermeket. Ez a rendel­
kezés arra is vonatkozik, ha idegen gyermekre, azaz bármelyikük család­
ja körén kívül álló gyermekre, vagy ha egyikük vér szerinti vagy korábban
örökbefogadott gyermekére irányulna az örökbefogadás.

Ptk. 4:122. § [Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítása]


(1) Az örökbefogadásra való alkalmasságot - jogszabályban meghatáro­
zott előzetes eljárás és felkészítés lefolytatását követően - a gyámhatóság
állapítja meg.
Örökbefogadás 183

Az örökbe fogadni kívánó személyeknek ezen felül korábban tanácsadáson és


felkészítő tanfolyamon is részt kellett venniük, melyek szabályait és tematikáját
a helyettes szülők, a nevelőszülők, a családi napközit működtetők képzésének
szakmai és vizsgakövetelményeiről, valamint az örökbefogadás előtti tanács­
adásról és felkészítő tanfolyamról szóló 29/2003. (V. 20.) ESzCsM rendelet
határozza meg. 2020-ban változott meg a vonatkozó szabályozás, így jelenleg
a gyermeket örökbe fogadni kívánó szülők a tanácsadáson kötelesek részt ven­
ni, de a tanfolyam választhatóvá vált, így ezen részt venni már nem kötelező.
A tanfolyamon való részvétel közel húsz évig kötelező feltétele volt annak, hogy
valaki örökbefogadó szülővé válhasson, nagyon helyesen, így a gyermek ér­
dekét feltétlenül továbbra is az szolgálná, ha minél többen részt vennének rajta.

A szakmai tanácsadáson való részvétel kötelező, tekintettel arra, hogy azt kötelező

célozza: az örökbe fogadni szándékozó szülő személyisége és családstruk- tanácsadás

túrája alapján, a szakértővel együtt megalapozott döntést tudjon hozni arról,


alkalmas-e örökbefogadónak. Amennyiben az örökbe fogadni szándékozó
szülő házasságban él, házastársa is részt vehet a tanácsadáson, s amennyiben
a szakértő indokoltnak tartja, jelen lehet az örökbe fogadni szándékozó szülő
saját gyermeke, valamint házastárs, rokon által történő örökbefogadás esetén
az örökbe fogadandó gyermek [ESzCsM rendelet 13. § (1)—(3) bek.].
A tanácsadás célját és szakmai irányelveit - amelyek meghatározóak
lehetnek egy későbbi örökbefogadás sikeressége szempontjából - a rendelet
melléklete tartalmazza.

6. számú melléklet a 29/2003. (V. 20.) ESzCsM rendelethez:


Az örökbefogadás előtti tanácsadás szakmai irányelvei
I. A tanácsadás célja
A tanácsadás célja, hogy
a) az örökbe fogadni szándékozó szülő
aa) megismerje azokat a nehézségeket, amelyekkel a személyisége, motivá­
ciói, családstruktúrája alapján az örökbefogadás során várhatóan szem­
besülnifog,
ab) felmérje, hogy a családjában, környezetében feltehetően milyen konf­
liktusokat fog okozni a gyermek odakerülése, és hogy ezeket miként lehet
kezelni, illetőleg probléma esetén kihez lehetfordulni;
b) a tanácsadást végző szakember
ba) megismerje az örökbe fogadni szándékozó motivációit, valamintjelen­
legi és virtuális családstruktúráját,
bb) megalapozott döntést tudjon hozni arról, hogy alkalmas-e az örökbe
fogadni szándékozó szülő az örökbefogadásra.
184 Családi jogállás, örökbefogadás

A melléklet II. pontja tartalmazza a tanácsadás szakmai irányelveit, amelyek


alapján a tanácsadás lezajlik. Megvitatják a motiváció kérdését, vagyis azt, ho­
gyanjutottak az örökbe fogadni szándékozók az örökbefogadás elhatározására,
ki gondolt erre először, kinek milyen fenntartásai voltak/vannak. Foglalkoznak
a jelenlegi család szerkezetével, a családtagok egymáshoz való viszonyával, a csa­
ládon belüli együttműködési formákkal, továbbá a jövőbeli struktúrával, azzal,
hogy milyen változásokkal számolnak a családtagok, és hogyan oldana meg
bizonyos helyzeteket, konfliktusokat az örökbe fogadni szándékozó család.

kőtelező A tanácsadást követően az örökbe fogadni szándékozó szülők választásuk


felkészítő szerint vehetnek részt felkészítő tanfolyamon, melynek célja a résztvevők
tanfolyam megismertetése az örökbefogadás társadalmi és jogi hátterével, az örökbe
fogadható gyermekek speciális helyzetével és az örökbefogadással együtt járó
konfliktusok kezelésének módjaival. A 21 órás tanfolyam elvégzését követő­
en a résztvevők tanúsítványt kapnak, mely szerint a tanfolyami képzettség
megnevezése: örökbefogadó szülő [ESzCsM rendelet 14. § (l)-(5) bek.].

7. számú melléklet a 29/2003. (V. 20.) ESzCsM rendelethez:


Az örökbefogadói tanfolyam részletes tematikája
I. A tanfolyam célja
A tanfolyam célja, hogy a résztvevők
-felkészüljenek az örökbefogadásra,
- megismerjék az örökbefogadás jogi és társadalmi hátterét,
- szembesüljenek azokkal a tipikus nehézségekkel, melyek az örökbefoga­
dási eljárás és az örökbe fogadott gyermek nevelése során felmerülhetnek,
| - elsajátítsák a konfliktusok kezelésének és az örökbefogadással együtt
járó feszültségek kezelésének módjait.

A melléklet II. pontja foglalkozik a tanfolyam során - irányított beszélge­


tés formájában - tárgyalt kérdésekkel. Ezek közé tartozik a magyar örökbe­
fogadási rendszer, az örökbefogadás megvalósulásának jogi háttere, annak
jogkövetkezményei; az örökbefogadás sikerességének és nehézségének okai,
az örökbefogadásra való alkalmasság összetevői, az örökbefogadásra alkal­
matlan élethelyzetek, a titok szerepe az örökbefogadásban, a gyermek tájé­
koztatása arról, hogy örökbe fogadták, illetve a környezet hozzáállása.
A fenti formában beszélgetnek a résztvevők az örökbe fogadható gyer­
mek nevelésének speciális nehézségeiről, az intézetben való korábbi nevel­
kedés hatásairól, a negatív élmények kezeléséről, az örökbefogadás vállalá­
sának nehézségeiről, a „mássággal” való együttélésről, a gyermek életkori
Örökbefogadás 185

szükségleteiről, illetve a fogyatékkal élő örökbe fogadott gyermekekről. Külön


téma a konfliktus és konfliktuskezelés, az örökbe fogadni szándékozókat érő
negatív hatások, az örökbefogadással együtt járó nehézségek okozta feszült­
ség, a tipikus konfliktushelyzetek az örökbe fogadott gyermek nevelése során,
továbbá a hatékony konfliktuskezelés, feszültségoldás. Érinti a tanfolyam
a gyermekkel való első találkozás élményét, az örökbe fogadni szándéko­
zó döntését befolyásoló tényezőket, a barátkozás jelentőségét és folyamatát,
a gyermek beilleszkedésének nehézségeit, a családi kapcsolatok gyermek
életében betöltött szerepét, jelentőségét, az állandóságérzet biztosításának
eszközeit, a kötődés fontosságát, a gyermek fejlődésének alapfeltételeit, az
örökbefogadó szülő feladatait a kötődés kialakításában. Foglalkoznak végül
a gyermek életében a veszteséggel, ennek típusaival, az örökbe fogadó szülő­
höz kerülés veszteségélményre gyakorolt hatásával, a veszteség feldolgozá­
sának módjaival, ebben az örökbe fogadó szülő szerepével, illetve az örökbe
fogadó szülő saját veszteségélményével és annak feldolgozásával a gyermek
szempontjából.

Az alkalmasság megállapítása önálló eljárásban zajlik, melyet a Gyér, örök­ Az ÖRÖKBEFO­

befogadást megelőző eljárásnak nevez. GADÁST MEGELŐZŐ

eljárás: az

Gyér. 38. § (1) Az örökbefogadás előtti eljárás lefolytatásának célja annak ALKALMASSÁG

megállapítása, hogy az örökbefogadó személyisége és körülményei alap­ MEGÁLLAPÍTÁSA

ján alkalmas-e gyermek örökbefogadására.


(5) Ha az örökbe fogadni szándékozó személy az alkalmassági vizsgála­
ton, illetve a tanácsadáson és a felkészítő tanfolyamon nem jelent meg és
távolmaradását nem mentette ki vagy a környezettanulmány elkészítését
nem tette lehetővé, a gyermekvédelmi szakszolgálat visszavontnak tekin­
ti az örökbe fogadni szándékozó személy kérelmét és nem folytatja le az
alkalmassági vizsgálatot.

A gyermekvédelmi szakszolgálat végzi el a pszichológiai vizsgálatot, a házi­


orvos igazolja az örökbefogadásra való egészségügyi alkalmasságot, továbbá
környezettanulmány is készül. Az alkalmasság kérdésében a gyámhivatal
dönt. Ehhez figyelembe veszi a pszichológiai vizsgálat eredményét, a környe­
zettanulmányban foglaltakat, a helyzetértékelést, az egészségügyi alkalmas­
ságot, a jövedelmi viszonyokra vonatkozó igazolást, azt, hogy tanácsadáson
és felkészítő tanfolyamon sikerrel vett-e részt az örökbe fogadni szándékozó
személy. Az alkalmasságról való döntést megelőzően meghallgatják az örök­
be fogadni szándékozó személyt és házastársát.
186 Családi jogállás, örökbefogadás

Gyér. 39. § (3) Az örökbefogadásra -való alkalmasságot megállapító hatá­


rozat rendelkező része (...) a következőket tartalmazza:
a) az örökbe fogadni szándékozó személy hány és milyen korú gyermek
örökbefogadására alkalmas,
b) az örökbe fogadni szándékozó személy alkalmas-e testvérek, illetve
egészségi problémával küzdő gyermek örökbefogadására (...)

Amennyiben megállapítják az alkalmasságot, a gyermekvédelmi szakszolgá­


lat felveszi az örökbe fogadni szándékozó személyt saját nyilvántartásába,
és továbbítja az adatokat az örökbe fogadni szándékozó személyek orszá­
gos nyilvántartása számára. Az alkalmasságot megállapító határozat annak
jogerőre emelkedésétől számított három évig hatályos. (Ha az alkalmatlansá­
got állapítják meg, új eljárás a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy
éven belül nem indítható.) Azok a rendelkezések, amelyek szerint az alkal­
masság kapcsán a határozatnak ki kell térnie az örökbe fogadható gyermekek
életkorára, elősegítik a döntés konkrétabbá válását.70

Ptk. 4:122. § [Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítása]


(2) A rokonok, a szülő házastársa, a gyermeket a szülő hozzájárulásával
legalább egy éve folyamatosan a saját háztartásában nevelő örökbe fogadni
szándékozó személy és nemzetközi örökbefogadás esetén az örökbe fogadni
szándékozó személy alkalmasságát a gyámhatóság az örökbefogadás en­
gedélyezése iránti eljárás során állapítja meg. Ezt a szabályt kell alkalmaz­
ni azon személy alkalmasságának megállapítására is, aki a gyámhatóság
határozata alapján nála elhelyezett gyermeket ellenszolgáltatás ellenében
saját háztartásában neveli (a továbbiakban: gyermekvédelmi nevelőszülő).

Kivételes rendelkezést tartalmaz a Ptk. azon személyek vonatkozásában, akik


számára a gyermek nem idegen, akár azért, mert rokonságban állnak vele, akár
azért, mert házastársuk gyermeke, akár azért, mert ténylegesen háztartásukban
nevelik már. A Ptk. ide sorolja a gyermekvédelmi nevelőszülőt is. Ez a személy
különbözik a nevelőszülőtől, akit szintén definiál a Ptk. (igaz, lényegénél
fogva kevésbé behatárolhatóan). Megjegyezzük, hogy a Gyvt. nevelőszülő alatt
a Ptk.-ban gyermekvédelmi nevelőszülőként megjelölt személyt érti.

A vér szerinti Az örökbefogadás természetesen nemcsak az örökbefogadásra kerülő gyermek


szülő helyzete és az örökbe fogadó szülő helyzetét érinti, hanem a vér szerinti szülőét is. A vér

70 Katonámé Pehr Erika: Az örökbefogadás. In Kóros András (szerk.): A családjog kézikönyve.


Budapest, 2007. 235. o.
Örökbefogadás 187

szerinti szülővel a gyermek kapcsolata - amennyiben a gyámhatóság engedé­


lyezi az örökbefogadást - (legalábbis főszabályként) teljességgel megszakad;
amennyiben idegen gyermek örökbefogadására kerül sor. a gyermek véglege­
sen elszakításra kerül szüleitől és más rokonaitól.71 A vér szerinti szülő jogainak
védelme érdekében, szülői státuszából következően főszabályként hozzá kell
járulnia a gyermek örökbefogadásához. Vannak kivételek is, és részben ezen
alapul az örökbefogadás két alapvető típusa: a nyílt és a titkos örökbefogadás.
Az elkülönítés alapvetően az alapján történhet, hogy a szülő ismeri-e az
örökbe fogadó szülőket, és így járult hozzá gyermeke örökbefogadásához,
vagy anélkül járul hozzá az örökbefogadáshoz, azaz mond le a gyermekről,
hogy az örökbefogadó szülőket ismerné, illetve olyan helyzet alakult ki, hogy
hozzájárulására felróható magatartása miatt nincs is szükség. Az előbbi eset­
ben nyílt, az utóbbi két esetben titkos örökbefogadásról beszélünk.
A magyar jog a nyílt örökbefogadást tekinti főszabálynak, azaz a vér
szerinti szülő hozzájárulása alapvető jelentőségű. Ezzel összevetve kivételes
a titkos örökbefogadás, és miután a vér szerinti szülő oly módon adja hozzá­
járulását, hogy nem ismeri az örökbe fogadó szülőket, illetve magatartásá­
ra visszavezethető módon nem szükséges a hozzájárulása, számos garanciális
jellegű rendelkezést épít be a jogszabály.
Az örökbefogadás megtörténtét követően, joghatásait tekintve a nyílt és
titkos örökbefogadás (főszabályként) egyáltalán nem különbözik egymástól.
Az a tény, hogy a vér szerinti szülők és az örökbefogadók ismerik egymást,
jogilag rendszerint nem ad alapot arra, hogy a vér szerinti szülő a gyermekkel
bármilyen formában az örökbefogadást követően kapcsolatot tartson. (Míg az
1959-es Ptk. differenciált öröklési jogi tekintetben azon az alapon, hogy nyílt
vagy titkos örökbefogadás történt, a Ptk. Hetedik Könyve ezt a különbséget
felszámolta.)

Ptk. 4:125. § [Szülői hozzájárulás a nyílt örökbefogadáshoz] Nyílt

(1) Nyílt az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő meghatározott, általa ÖRÖKBEFOGADÁS

ismert örökbefogadó tekintetében járul hozzá az örökbefogadáshoz.


(2) A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétől számított hat
héten belül - a gyermeknek a szülő vagy a gyermek más hozzátartozója
által történő nevelése érdekében - visszavonhatja. A visszavonás lehetősé­
gére a szülőt figyelmeztetni kell.
(3)Az örökbefogadáshoz történt hozzájárulás esetén a szülő felügyeleti
joga a gyermek hathetes életkorának betöltésével megszűnik. A szülői fel­
ügyelet megszűnését a gyámhatóság állapítja meg.

71 Weiss: Családjogi alapismeretek. 57. o.


188 ! Családi jogállás, örökbefogadás

A nyílt örökbefogadás alapvető szabályát a Ptk. tartalmazza. A gyermek vér


szerinti szüleinek hozzájárulása nélkül a gyámhatóság nem engedélyezheti az
örökbefogadást, erre csak kivételesen, és pontosan meghatározott esetekben
van lehetőség. A szülőnek alapvető joga a gyermek nevelése, gondozása, képvi­
selete - az örökbefogadáshoz való hozzájárulással lemond ezektől a jogokról.
A hozzájáruló nyilatkozat a legszemélyesebb jognyilatkozatok körébe tarto­
zik,72 és annak a szülőnek a hozzájárulása is szükséges, aki ugyan nem gyako­
rolja a szülői felügyeleti jogot, de az nem szűnt meg, hanem szünetel.

A NYÍLT Ptk. 4:125. § [Szülői hozzájárulás a nyílt örökbefogadáshoz]


ÖRÖKBEFOGADÁST (4) Nyílt örökbefogadás - a rokonok és a szülő házastársa által történő
ELŐSEGÍTŐ örökbefogadás kivételével - szülői hozzájárulás esetén is a területi gyer­
TEVÉKENYSÉG mekvédelmi szakszolgálat vagy örökbefogadást elősegítő szervezet közre­
működéséveljöhet létre.

2011 januárjától a Gyvt. korábban kormányrendeleti szinten rögzített szabá­


lyokat tartalmaz.

Gyvt. 69/A. § (1) A válsághelyzetben lévő várandós anya segítése céljá­


ból, valamint a gyermeket örökbe adni szándékozó vér szerinti szülő (...)
kérelmére, szándékának megfelelően - a nyílt örökbefogadások előmozdí­
tása érdekében - közhasznú szervezet örökbefogadást elősegítő tevékeny­
séget (...) folytathat.
(2) A szolgáltatás körébe tartozik
a) a gyermek saját családjában való nevelkedése érdekében a családgondo­
zás keretében végzett tanácsadás és segítségnyújtás a válsághelyzetben lévő,
különösen a terhességét eltitkolni szándékozó várandós anya számára,
b) erre irányuló igény esetén a családok átmeneti otthonában biztosított
ellátáshoz való hozzájutás szervezése,
c) az örökbe fogadandó gyermek és az örökbefogadni szándékozó személy
kapcsolatfelvételének előkészítése, ha az a) pont szerinti szolgáltatás nem
járt eredménnyel,
d) (...)
e) az örökbefogadás engedélyezését követően a vér szerinti szülőnek és
az örökbe fogadó szülőnek történő segítségnyújtás, tanácsadás, valamint
kérelemre az örökbe fogadott gyermek (személy) vér szerinti szülőjével
való kapcsolatfelvételének elősegítése, ha a gyámhivatal vagy a bíróság
a vér szerinti szülő természetes személyazonosító adatait közölte.

72 Kato.náné: Az örökbefogadás. 492. o.


Örökbefogadás 189

(3) A közhasznú szervezet az örökbefogadó szülő, az örökbefogadott gyer­


mek vagy a vér szerinti szülő kérelmére számukra örökbefogadás utáni
segítséget nyújtó szolgáltatásokat biztosíthat, elősegítheti az ellátásokhoz
való hozzájutást.

A szolgáltatás csak a Magyarországon élő, magyar állampolgárságú vér sze­


rinti szülő és örökbe fogadni szándékozó személy közötti kapcsolat létreho­
zására és a fenti szolgáltatások biztosítására terjedhet ki, a felek egyetértése
és kölcsönös kérelme esetén. A tevékenység nem segítheti elő a gyermek­
védelmi gondoskodásban nevelkedő gyermekek örökbefogadását, illetve nem
sértheti a gyermekek jogait. A szolgáltatást, amely engedélyhez kötött tevé­
kenység, jelenleg részletesen az örökbefogadást elősegítő magánszerveze­
tek tevékenységéről és működésük engedélyezéséről szóló 72/2014. (III. 13.)
Korm. rendelet szabályozza.
A Korm. rendelet 69/E. §-ának értelmében a szolgáltatás igénybe vevő­
jétől a Gyvt.-ben kifejezetten megjelölt költségeken felül más pénzbefizetés
vagy vagyoni előny nem kérhető, illetve nem fogadható el.

A titkos örökbefogadás eseteit a Ptk. pontosan meghatározza, s azt is rögzíti, Titkos

hogy pontosan mit kell titkos örökbefogadás alatt érteni. ÖRÖKBEFOGADÁS

Ptk. 4:126. § [Szülői hozzájárulás a titkos örökbefogadáshoz]


(1) Titkos az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő olyan módon járul
hozzá gyermeke örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és
személyi adatait nem ismeri, vagy ha a szülő hozzájárulására e törvény
szerint nincs szükség.
(5) Titkos örökbefogadás esetén a szülő az örökbefogadásról nem kap érte­
sítést és az örökbefogadásról hozott határozat ellen jogorvoslattal nem
élhet.
(6) Titkos örökbefogadás esetén a vér szerinti szülő és az örökbefogadó
szülő egymás természetes személyazonosító adatairól nem kap tájékozta­
tást.

A fentiek értelmében az örökbefogadás titkosságának elsődleges következ­


ménye az, hogy a szülő nem kap értesítést az örökbefogadásról, és az ebben
a tárgyban hozott határozatot nem támadhatja meg; így a vér szerinti szülő
nem veszélyeztetheti a gyermek nevelkedését az örökbe fogadó családban.73

73 Uo. 481. o.
190 Családi jogállás, örökbefogadás

Titkos Ptk. 4:126. § [Szülői hozzájárulás a titkos örökbefogadáshoz]


ÖRÖKBEFOGADÁS (1) (...) A hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek születése előtt is meg lehet
SZÜLŐI HOZZÁ­ tenni.
JÁRULÁSSAL (2) A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétől számított
hat héten belül - a gyermeknek a szülő vagy a gyermek más hozzátar­
tozója által történő nevelése érdekében - visszavonhatja. A visszavonás
lehetőségére a szülőtfigyelmeztetni kell.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott esetben a szülőfelügyeletijoga a gyer­
mek hathetes életkorának betöltésével szűnik meg. A szülői felügyeleti jog
megszűnését a gyámhatóság állapítja meg.

A szülő gyermekéről való „lemondását”, azaz az örökbefogadáshoz való, az


örökbefogadók ismerete nélküli hozzájárulását bármikor megteheti. A vér sze­
rinti szülő visszavonhatja az örökbefogadáshoz való hozzájárulását, a gyer­
mek megszületését követően hathetes koráig. Annak érdekében azonban, hogy
a gyermek lehetőleg családban nevelkedjen, és a visszavonás - a lehetséges
határok között - a gyermek érdekét szolgálja, erre csak akkor van mód, ha vagy
maga a szülő vagy a gyermeknek más hozzátartozója kívánja a gyermeket
nevelni. Lehetséges, hogy a gyermek nem helyezhető el a leendő örökbe fogadó
szülőknél; ebben az esetben a gyermek nevelésbe kerül.

Hatodik évét Ptk. 4:126. § [Szülői hozzájárulás a titkos örökbefogadáshoz]


betöltött/ (3) Ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte vagy egészségileg káro­
EGÉSZSÉGILEG sodott, a hozzájáruló nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóvá­
KÁROSODOTT hagyása szükséges.
GYERMEK Gyér. 44. § (1) A hatodik életévét betöltött vagy egészségileg károsodott
gyermek esetében a kijelölt gyámhivatal a szülő titkos örökbefogadás­
hoz való hozzájárulásához a Ptk. 4:126. § (3) bekezdése szerint szüksé­
ges jóváhagyását a hozzájáruló nyilatkozat megtételének napját követő
két hónapon belül megtagadhatja. Ha a szülő a hozzájáruló nyilatkozatát
a gyermek születését megelőzően tette meg, a jóváhagyás megtagadásá­
ra irányadó határidő egészségileg károsodott gyermek esetén a gyermek
születésekor kezdődik. Két hónap elteltével -ha a kijelölt gyámhivatal nem
foglal állást - a nyilatkozatot jóváhagyottnak kell tekinteni.
(2) A kijelölt gyámhivatal a szülő hozzájáruló nyilatkozatának jóváhagyá­
sát az (1) bekezdés esetén akkor tagadhatja meg, ha a gyermek örökbefoga­
dására életkora, egészségi károsodása vagy egyéb körülmény, így különö-
■ sen a másik szülő örökbefogadáshoz való hozzájárulásának hiánya miatt
nagy valószínűséggel nem fog sor kerülni.
Örökbefogadás 191

A gyermek életkorára, illetve egészségi állapotára tekintettel a Ptk. korlátoz­


za azt, hogy a szülő lemondhasson a gyermekről; nyilatkozatának érvényes­
ségéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges.

Ptk. 4:127. § [Örökbefogadás szülői hozzájárulás nélkül] Örökbefogadás

(1) Nincs szükség az örökbefogadáshoz annak a szülőnek a hozzájárulására, szülői

a) aki a szülőifelügyeletet megszüntetőjogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll; HOZZÁJÁRULÁS

b) akinek nevelésbe vett gyermekét a gyámhatóság örökbefogadhatónak NÉLKÜL

nyilvánította;
c) aki nem kiskorúság miatt cselekvőképtelen;
d) akinek személye ismeretlen, vagy aki ismeretlen helyen tartózkodik, és
a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre; vagy
e) aki gyermekét annak érdekében, hogy más nevelje fel - személyazo­
nosságának feltárása nélkül - egészségügyi intézmény által arra kijelölt
helyen hagyja és hat héten belül a gyermekért nem jelentkezik.

Csak a nevelésbe vett gyermek tekintetében ismeri a jog az ún. örökbefogad- Örökbe

hatóvá nyilvánítás lehetőségét [Ptk. 4:127. § (1) b) pont], A nevelésbe vételt FOGADHATÓVÁ

gyermekvédelmi hatósági intézkedésként szabályozza a Gyvt. A gyermek NYILVÁNÍTOTT

nevelésbe vételére akkor kerül sor, ha a gyermek számára nem rendelhető ki GYERMEK

családbafogadó gyám, fejlődését a családi környezete veszélyezteti, és veszé­


lyeztetettségét az alapellátás keretében biztosított szolgáltatásokkal, illetve
a kevésbé radikális hatósági intézkedéssel, a védelembe vétellel nem lehetett
megszüntetni, vagy attól nem lehetett eredményt várni, továbbá ha a gyer­
mek megfelelő gondozása a családján belül nem biztosítható, illetve a szülők
meghaltak vagy más okból nincs a gyermeknek szülői felügyeletet gyakorló
szülője [Gyvt. 78. § (1) bek.].
A nevelésbe vett gyermek szüleinek a szülői felügyeleti joga a fenti esetben
szünetel, a gyermek gyámság alatt áll. A szülőt a gyermek nevelésbe vételekor
tájékoztatják arról, hogy amennyiben együttműködési, illetve a gyermekkel
való kapcsolattartási kötelezettségét felróhatóan megszegi, a gyermeket örökbe
fogadhatónak nyilvánítják.

Ptk. 4:124. § [Az örökbefogadhatónak nyilvánítás]


(1) A gyámhatóság a nevelésbe vett gyermeket legfeljebb négy évre örök­
befogadhatónak nyilvánítja, ha a szülőjének szülői felügyeleti joga nem
szűnt meg és a szülő önhibájából
a) gyermekével nyolc hónapja nem tart rendszeres kapcsolatot vagy három
hónapon át semmilyen formában nem tart kapcsolatot, illetve életvitelén,
192 Családi jogállás, örökbefogadás

körülményein nem változtat, és emiatt a nevelésbe vétel nem szüntethető


meg; vagy
b) lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helyének hátra­
hagyása nélkül megváltoztatja, és az annakfelderítésére irányidó intézke­
dések hat hónapon belül nem vezetnek eredményre.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határidő indokolt esetben legfeljebb
két évvel meghosszabbítható.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az örökbefogadhatóvá nyilvánítás jog­
következményére a szülőt az ideiglenes hatályú elhelyezést és a nevelésbe
vételt elrendelő határozatban figyelmeztetni kell.
(4) A gyámhatóság a gyermek örökbefogadása érdekében az örökbefogadha-
tónak nyilvánítással egyidejűleg a szülő kapcsolattartási jogát szünetelteti.
(5) Ha a kiskorú örökbefogadására nem került sor, és utóbb a gyámha­
tóság a nevelésbe vételt megszünteti, az örökbefogadhatónak nyilvánító
határozat hatályát veszti.

A Gyér, értelmében az örökbefogadhatónak nyilvánítás iránti eljárás a neve­


lésbe vett gyermek gyermekvédelmi gyámjának kérelmére vagy hivatalból
indul [37. § (la) bek.]. A gyámhivatal meghallgatja a szülőt, a gyermekvé­
delmi gyámot, valamint a gyermek gondozását ellátó nevelőszülőt (illetve
a gyermeket gondozó gyermekotthoni alkalmazottat), és környezettanulmányt
készít. A gyámhivatalnak széleskörűen kell tájékozódnia, bizonyítást felven­
nie, és csak alapos mérlegelést követően dönthet.

Inkubátorban 2005-ben rendezték az újszülött gyermeküket a kórház előtti inkubátorban


elhelyezett elhelyező anyák, valamint az inkubátort működtető egészségügyi szolgál-
gyermek tató alkalmazottainak jogi helyzetét, és egyúttal jogilag rendezetté tették azt
a gyakorlatot, hogy a kórházak inkubátort helyeznek el a gyermek védelme
érdekében.
A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény értelmében
a terhességmegszakításra jelentkező várandós nőt - többek között - tájé­
koztatni kell a válsághelyzet feloldására alkalmas segítségnyújtási formák­
ról, továbbá arról, hogy lehetőség van a gyermeknek a külön jogszabályban
meghatározott feltételekkel rendelkező egészségügyi intézménynél elhelye­
zett inkubátorban, örökbefogadáshoz való hozzájárulás szándékával történő
elhelyezésére [9. § (1) bek. d) pont].
A Gyvt. is tartalmaz kapcsolódó rendelkezéseket:

Gy vt. 39. § (2) A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a gyermek testi, lelki


egészségének, családban történő nevelésének elősegítése érdekében (...)
Örökbefogadás 193

c) a válsághelyzetben lévő várandós anya támogatása, segítése, tanácsokkal


való ellátása, valamint számára a családok átmeneti otthonában igénybe
vehető ellátáshoz való hozzájutás szervezése, (...)
(3) A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a gyermek veszélyeztetettségének
megelőzése érdekében (...)
d) tájékoztatás az egészségügyi intézményeknél működő inkubátorokból,
illetve abba a gyermek örökbefogadáshoz való hozzájárulás szándékával
történő elhelyezésének lehetőségéről.

Az inkubátorban elhelyezett gyermek esetén hat hétig függő jogi helyzet ke­
letkezik, hiszen a szülő jelentkezhet a gyermekért. Ezen időszakot a gyermek
nem feltétlenül a kórházban tölti, mert a későbbi örökbe fogadó szülőkhöz
a gyermek ideiglenesen kihelyezhető, ám az eljárás csak a hatodik hét eltelte
után indulhat meg74 [Ptk. 4:127. § (1) e) pont]. Noha az inkubátor segítséget
nyújt ahhoz, hogy a csecsemő megfelelő ellátásban részesüljön, a Gyermekjogi
Bizottság rendszeresen felemeli a szavát az ilyen és ehhez hasonló megoldások
(ún. baby-box-ok) ellen. Miután a gyermeket ott elhelyező személy ismeretlen,
lényegében nem tudni, hogy a gyermeket ki helyezte ott el, és a szabályozás­
ból adódóan a gyermek sem ismerheti meg vér szerinti származását később.
Gyermekbaráti bb megoldást jelent az ún. anonim szülés lehetősége, ami itthon
nem ismert.

Ptk. 4:120. § [Az örökbefogadás általános feltételei] Az ÖRÖKBE­

(1) Az örökbefogadáshoz az örökbe fogadni szándékozó személynek, a gyer­ FOGADÁS

mek törvényes képviselőjének egyező kérelme és a gyermek szüleinek, vala­ ENGEDÉLYEZÉSE

mint a házasságban élő örökbefogadó házastársának a hozzájárulása szük­ IRÁNTI ELJÁRÁS/

séges. MEGHALLGATÁS

(2) A tizennegyedik életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú


a beleegyezésévelfogadható örökbe. A tizennegyedik életévét be nem töl­
tött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét örökbefogadá­
sára vonatkozóan megfelelő súllyalfigyelembe kell venni.

A Ptk. az örökbefogadás általános szabályai között rögzíti, hogy az örökbe


fogadni szándékozónak (aki egyedülállóként is örökbe fogadhat gyermeket,
de házastársak is lehetnek) és a gyermek törvényes képviselőjének a kérel­
me szükséges, továbbá bizonyos hozzájárulások, nemcsak - legalábbis
főszabályként - a szülőé (értsd: vér szerinti szülőé), de ha házasságban élő
személy egyedül fogad örökbe gyermeket, akkor a házastársáé is. A gyermek

» Uo. 481.0.
194 Családi jogállás, örökbefogadás

véleménye igen jelentős, a Gyermekjogi Egyezményben foglaltaknak is


megfelelően. A tizennegyedik év betöltése, ha egyébként a gyermek mentá­
lis állapotánál fogva korlátozottan cselekvőképes, a beleegyezését is szük­
ségessé teszi, míg fiatalabb életkorban a véleményére kell tekintettel lenni.
Nem véletlen, hogy életkori határt itt sem állapít meg a Ptk., az adott esetben,
adott gyermek vonatkozásában kell mindig az ítélőképességet megállapítani;
s minden gyermeknél vélelmezni kell az ítélőképesség fennállását, legalábbis
a gyermekjogi követelményeknek ez felel meg.
A Gyér, a rendelet alkalmazása körében definiálja az ítélőképesség fogal­
mát, de ez nagyon - túlságosan - szigorú megközelítést jelent, hiszen mai ne­
héz világunkban számos tekintetben egy nagykorú személy, azaz egy felnőtt
sem képes valamennyi tény és döntés lényegi tartalmát megérteni és várható
következményeit belátni.

Gyér 2. §(...) a) az ítélőképessége birtokában lévő gyermek: az a kisko­


rú, aki életkorának és értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes
- meghallgatása során - az őt érintő tények és döntések lényegi tartalmát
megérteni, várható következményeit belátni,
Gyér. 42. § (1) A kijelölt gyámhivatal az eljárás során köteles meghallgatni:
a) az örökbe fogadni szándékozó személyt,
b) a korlátozottan cselekvőképes és - szükség szerint pszichológus szak­
értő útján - az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen örökbe
fogadandó gyermeket,
c) az örökbe fogadandó gyermek szülőjét, ha
cd) a szülő szülői felügyeleti jogát a bíróság jogerősen nem szüntette meg,
eb) a gyermeket a kijelölt gyámhivatal nem nyilvánította véglegessé vált
döntéssel örökbe fogadhatónak,
cc) a szülő nem tett a Ptk. 4:126. § (1) bekezdésében meghatározott nyilat­
kozatot,
í cd) a szülő korlátozottan cselekvőképes kiskorú, vagy
ce) a cselekvőképtelen kiskorú szülő ítélőképessége birtokában van,
d) az örökbefogadandó gyermek törvényes képviselőjét,
e) a házasságban élő, de önállóan örökbefogadni szándékozó személy vele
együttélő házastársát,
f) a kiskorú vér szerinti szülő törvényes képviselőjét, kivéve, ha titkolt
terhesség esetén helyt ad a korlátozottan cselekvőképes kiskorú Gyvt.
128. § (la) bekezdése szerinti kérelmének.

Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi, így a gyámhatóság előtt folyik


az engedélyezés iránti eljárás. Miután számos - és eltérő - érdeket érint az
Örökbefogadás 195

örökbefogadás, valamennyi érintett személyt meg kell hallgatni. Ilyen személyek


elsősorban az örökbefogadás háromszöge által közvetlenül érintett személyek,
azaz a gyermek, a vér szerinti szülö(k) és az örökbe fogadó szülő(k); s meg kell
hallgatni a házasságban élő, de egyedül örökbe fogadni szándékozó személy
házastársát (amennyiben együtt élnek), továbbá a kiskorú szülő törvényes kép­
viselőjét. Ez utóbbi esetben ettől el lehet tekinteni, ha eltitkolt terhességből
születik a gyermek.

Ptk. 4:127. § [Örökbefogadás szülői hozzájárulás nélkül]


(2) Nincs szükség az örökbefogadáshoz az örökbefogadó házastársának
hozzájárulására, ha
a) a házastárs cselekvőképtelen vagy ismeretlen helyen tartózkodik; vagy
b) a házastársak között az életközösség megszűnt.

Ptk. 4:128. § [Örökbefogadás előtti gondozás] A gondozásra


(1) Az örökbefogadás iránti kérelem előterjesztését és az érdekeltek hozzá- történő

járulását követően az örökbe fogadni szándékozó személynek a gyermeket kihelyezés

legalább egy hónapig a saját háztartásában kell gondoznia. Az örökbefo­


gadás a gondozási idő eredményes eltelte után engedélyezhető.
(2) Az örökbefogadás az (1) bekezdés szerinti gondozási idő mellőzésével
engedélyezhető, ha
a) az örökbefogadó és a vér szerinti szülő házastársak;
b) az örökbefogadó a vér szerinti szülő hozzájárulásával a gyermeket már
legalább egy éve saját háztartásában gondozza; vagy
c) a nevelésbe vett gyermeket a gyermekvédelmi nevelőszülőjefogadja örök­
be, aki a gyermek gondozásáról és neveléséről legalább egy éve gondoskodik.

A hozzájárulásokat követően (melyeket az örökbefogadási szabályok lezárá­


saként közöl a Ptk.), a gyámhatóság legalább egy hónapra gondozásra kihe­
lyezi a gyermeket. Akkor nem kerül sor erre, ha a gyermeket az örökbe fogadó
szülő már ténylegesen a saját háztartásában nevelte, így nem indokolt további
„próbaidő” meghatározása, amely azt a célt szolgálja, hogy a szülő és gyer­
mek közelebbről megismerje egymást. így nem történik gondozás céljából
történő kihelyezés, ha az örökbefogadó és a vér szerinti szülő házastársak,
vagy az örökbefogadó és a vér szerinti szülő meghallgatása során arról nyilat­
kozik, hogy a gyermeket a vér szerinti szülő hozzájárulásával már legalább
egy éve saját háztartásában gondozza. Hasonlóképpen nincs további gondo­
zási idő, amennyiben a nevelésbe vett gyermeket a nevelőszülője (és házas­
társa) fogadja örökbe, és a gyermek megfelelő neveléséről, gondozásáról
legalább egy éve saját háztartásában gondoskodik, illetve, ha a hathetesnél
196 Családi jogállás, örökbefogadás

fiatalabb, ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermeket az örökbefogadó lega­


lább egy hónapja saját háztartásában gondozza. Végül abban az esetben sem,
ha a gyámság alatt álló gyermeket családbafogadó gyámja fogadja örökbe, és
a gyermek megfelelő neveléséről, gondozásáról legalább egy éve saját háztar­
tásában gondoskodik [Gyér. 45. § (5) bek.]. A Gyér, ezekben az esetekben is
előírja a környezettanulmány elkészítését.

Az örökbe- A gyámhivatal az örökbefogadás engedélyezése előtt meggyőződik arról,


fogadás hogy gyermek a fenti gondozási idő alatt beilleszkedett az örökbefogadói csa-
engedélyezése Iádba. A kérelem elbírálása során a gyámhatóság további szempontokat is
és létrejötte tekintetbe vesz, ennek megfelelően:

Ptk. 4:120. § [Az örökbefogadás általános feltételei]


(3) Az örökbefogadás során törekedni kell a gyermek nevelésében kívána­
tos folyamatosságra, különös tekintettel a gyermek családi kapcsolataira,
nemzetiségére, vallására, anyanyelvére és kulturális gyökereire.
(4) Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi.
(5) A gyámhatóság az örökbefogadást az e törvényben meghatározott fel­
tételek megléte esetén is akkor engedélyezi, ha az a kiskorú gyermek érde­
kében áll.
Ptk. 4:130. § [A haszonszerzés tilalma]
Az örökbefogadást nem lehet engedélyezni, ha az örökbefogadás a felek
vagy az örökbefogadásban közreműködő személyek vagy szervezetek ré­
szére indokolt költségeiket meghaladó vagyoni előnnyeljár.
Ptk. 4:131. § [Az örökbefogadás létrejötte és utánkövetése]
(1) Az örökbefogadás az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé
válásával lép hatályba. Ha az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal,
az örökbefogadás engedélyezése esetén annakjoghatásai az örökbefogadó
I halálával beállnak.

A nemzetközi Sajátos módon szabályozott a gyermek külföldre történő örökbefogadása.


ÖRÖKBEFOGADÁS

Ptk. 4:129. § [Nemzetközi örökbefogadás]


(1) Nemzetközi örökbefogadásnak minősül, ha az örökbefogadás követ­
keztében a gyermek végleges jelleggel más országba kerül, függetlenül az
örökbefogadó állampolgárságától és attól, hogy a gyermek állampolgár-
■ sága megváltozik-e.
(2) A gyermek külföldre történő örökbeadása - a rokonok és a szülő
házastársa által történő örökbefogadás kivételével - örökbefogadhatóvá
Örökbefogadás 197

nyilvánított, nevelésbe vett gyermek esetén engedélyezhető, feltéve, hogy


a nevelésbe vett, örökbefogadható gyermeket belföldön azért nem fogadták
örökbe, mert az örökbefogadása érdekében tett intézkedések nem vezettek
eredményre.

Már a Csjt. értelmében is elsősorban arra kellett törekedni, hogy a gyermek


örökbefogadására belföldön kerüljön sor. Amennyiben ez nem lehetséges
(a gyakorlatban rendszerint idősebb, egészségileg sérült gyermekek nem talál­
nak hazai örökbefogadóra), titkos örökbefogadás útján kerülhet sor külföldre
történő örökbefogadásra.
A Gyér, tartalmaz részletes rendelkezéseket arra az esetre, ha a gyer­
meket külföldi állampolgárságú személy fogadja örökbe, illetve, ha külföldi
állampolgárságú gyermek örökbefogadására kerül sor.

Ptk. 4:131. § [Az örökbefogadás létrejötte és utánkövetése] Utánkövetés

(2) Az örökbefogadást követően a gyermek helyzetét, életkörülményeinek


alakulását jogszabályban meghatározott szervezet vagy a területi gyer­
mekvédelmi szakszolgálat az örökbefogadást engedélyező határozat vég­
legessé válásától számított legfeljebb öt évigfigyelemmel kíséri és segíti.

Az utánkövetés nem a magánszférába történő indokolatlan beavatkozást je­


lent - ahogyan az örökbefogadásra történő felkészítést szolgáló tanácsadás és
tanfolyam sem -, hanem a gyermek érdekében annak figyelemmel kísérését,
hogy a gyermek beilleszkedett-e az örökbefogadói családba, s ha szükséges,
akkor tanácsadást nyújtson az örökbefogadói család számára.

Az örökbefogadás számos joghatást von maga után, melyek elsősorban csa­ Az ÖRÖKBEFOGA­

ládjogi szempontból jelentősek, de polgári jogi (öröklési jogi) relevanciájuk DÁS JOGHATÁSAI

is van. Az örökbefogadással a gyermeknek új családi jogállása keletkezik,


megváltozik a vér szerinti szülőknek és az örökbefogadó szülőknek a pozí­
ciója, így jogaik és kötelezettségeik is. A gyermek névviselési jogát is érinti
az örökbefogadás, házassági akadályt keletkeztet, s hatással van az öröklési
jogi viszonyokra is. A gyermek számára különös jelentősége van a származás
megismeréséhez fűződő jogának.

Ptk. 4:132. § [Gyermeki jogállás az örökbefogadó családjában; közös Új családi

gyermekké fogadás] jogállás,

(1) Az örökbefogadott az örökbefogadó és annak rokonai tekintetében az rokonság

örökbefogadó gyermekénekjogállásába lép. keletkezése


198 Családi jogállás, örökbefogadás

(2) A házastársak közös gyermekének kell tekinteni azt, akit mindkét házas­

I
társ együttesen vagy külön örökbefogadott. Közös gyermekké fogadás az
is, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekétfogadja örökbe.
(3) Az örökbefogadás kihat az örökbefogadott leszármazóira.

Teljes Az örökbefogadás lehet egyszerű vagy teljes örökbefogadás. A magyar jog

örökbefogadás ma (1960 óta) kizárólag a teljes örökbefogadást ismeri. Az egyszerű örökbe­


fogadás esetén csak az örökbe fogadó szülő és az örökbe fogadott gyermek
között keletkezik jogi kapcsolat, azaz a gyermek jogilag nem épül be az örök­
befogadói családba. A teljes örökbefogadás ezzel szemben a gyermek teljes
jogi integrálódását eredményezi; a gyermek nemcsak az örökbe fogadó szülő
gyermekének jogállásába kerül, hanem az örökbe fogadó szülő rokonaival is
kiépül rokoni kapcsolata.75 Ez jelenik meg azokban a szabályokban, amelyek
biztosítják, hogy a gyermek az örökbe fogadó szülő rokonságával is elfoglal­
ja az új családi jogállása révén őt megillető helyet, illetve amely megállapítja,
hogy az örökbe fogadott gyermek leszármazóira is kihat ez a változás.
A gyermeknek az örökbefogadás révén új családi jogállása keletkezik, bár
ez függ attól, hogy mindkét szülő örökbe fogadja-e, vagy - ami előfordul -
a vér szerinti szülő (új) házastársa fogadja örökbe. Az előbbi esetben mind­
két szülővel kapcsolatban új családi jogállás keletkezik (ez előállhat akár oly
módon, hogy családon kívüli örökbefogadásra kerül sor, akár úgy. hogy roko­
nai fogadják örökbe (például nagyszülők). Amennyiben csak az egyik vér
szerinti szülő házastársa fogadja örökbe, nyilvánvalóan csak az egyik szülői
jogállás vonatkozásában áll be változás (ehhez természetesen - élők között -
szükséges a másik vér szerinti szülő hozzájárulása).
Az, hogy mindkét szülő vonatkozásában új családi jogállás keletkezik, vagy
csak az egyik szülőében, értelemszerűen kihat a rokonságra is. Amennyiben
közös gyermekké fogadás történik, mind az anyai, mind az apai oldalon új ro­
konság keletkezik. Ha azonban egyik vér szerinti szülőjének házastársa fogad­
ja örökbe, egyik oldalon megmarad a vér szerinti rokonság, a másik oldalon
pedig új rokoni körrel keletkezik jogi kapcsolata.
Az új szülői - anyai és apai, vagy egyik - státusz a szülői felügyeleti jog
és a tartási kötelezettség keletkezésével jár.
Miután egyedülálló személy is örökbe fogadhat gyermeket, a szülői jog­
állás csak ennek a szülőnek a személyében jelent új szülői státuszt, és csak
ennek a szülőnek a rokonságával épül ki a gyermek új rokoni kapcsolat­
rendszere.

75 Weiss: Családjogi alapismeretek. 54. o.


Örökbefogadás 199

Ptk. 4:133. § [Joghatás a leszármazásból eredőjogokra és kötelezettségekre] A VÉR SZERINTI

I
(1) Az örökbefogadás folytán a leszármazáson alapuló rokonságból szárma­ ROKONSÁG

zó szülői felügyeleti és rokontartási jogok és kötelezettségek megszűnnek, CSALÁDJOGI

kivéve, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadta örökbe. HELYZETE

Az új családi jogállás keletkezése a korábbi családi jogállás megszűnésével


jár. Ez rendszerint a teljes örökbefogadás következménye egyúttal.76 Ha mind
az anyai, mind az apai jogállás változott, akkor mind a vér szerinti anya, mind
a vér szerinti apa szülői felügyeleti jogai és kötelezettségei megszűnnek, és
megszűnik a tartási kötelezettség is. Ha csak egyik oldalon történt változás
a szülő személyében, akkor természetesen csak annak a vér szerinti szülőnek
szűnik meg a szülői felügyeleti joga és tartási kötelezettsége, akinek „helyé­
be” másik szülő lépett.
Ha azonban egyedülálló személy fogadja örökbe a gyermeket, akár anyai,
akár apai jogállásba kerül, a vér szerinti szülők pozíciója mind anyai, mind apai
oldalon megszűnik, a vér szerinti rokonok és a gyermekjogi kapcsolata mind­
két vér szerinti szülő oldalán megszűnik. Ez esetben kizárólag az egyedülálló
örökbe fogadó szülő rokonaival épül ki a gyermekjogi kapcsolata.77

Már a Csjt. is lehetővé tette, hogy amennyiben az egyik szülő meghal és roko­ Egyes kapcso­

nainak - így például a gyermek nagyszüleinek - hozzájárulása nélkül sor lattartási JOGOK

kerülhet arra, hogy ha gyermeket az életben lévő szülő új házastársa örökbe FENNMARADÁSA

fogadja, az elhalt szülő rokonainak kapcsolattartási joga fennmaradjon. Ekkor


indokolatlan lenne, hogy a rokonokat még a gyermekkel való kapcsolattartás
joga se illesse meg. A Ptk. ezeket a lehetőségeket jelentős módon kiszélesítette.

Ptk. 4:133. § [Joghatás a leszármazásból eredőjogokra és kötelezettségekre]


(2) Ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekétfogadja örökbe, és
az a házasság, amelyből a gyermek származik, a házas társ halála folytán
szűnt meg, a meghalt házastárs rokonainak kapcsolattartásijogát az örök­
befogadás nem érinti.
\ (3) Ha mindkét szülő halála folytán a gyermeket az egyik szülő rokona
fogadja örökbe, a másik szülő rokonainak kapcsolattartási jogát az örök­
befogadás nem érinti.
(4) Kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság nyílt örökbefogadás esetén
azt a vér szerinti szülőt is feljogosíthatja a kapcsolattartásra, aki hozzájárult
gyermekének a másik szülő házastársa által történő örökbefogadásához.

76 Uo. 54. o.
77 Katonáné: Az örökbefogadás. 522. o.
200 Családi jogállás, örökbefogadás

Ezekben a helyzetekben a kapcsolattartás gyakorlása mellett a gyermeknek


nyilván tudnia kell, hogy milyen családi viszonylatai vannak, és „ki kicsoda”
körülötte. Ez szükségessé teszi az örökbefogadásról való nyitott kommuni­
kációt, ami mindenképpen szerencsés és szükséges, függetlenül attól, hogy
van-e a (volt) rokonoknak kapcsolattartási joguk.

a szülői státusz A Ptk. hatálybalépését követően a Gyvt. tartalmazza az örökbe fogadott gyermek
anyakönyvezése szüleinek anyakönyvezésével kapcsolatos kérdéseket. A gyámhatóság az örök­
befogadás engedélyezése iránti eljárás során arról informálja az örökbe fogadó
szülőt vagy szülőket, hogy az örökbefogadás következtében őt vagy őket a gyer­
mek vér szerinti szülejeként anyakönyvezik. Ezt követően kérhetik az örökbe
fogadó szülők, vagy ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, akkor a gyermekkel
együtt a szülők azt, hogy a vér szerinti szülők nevét tüntessék fel az anyakönyv­
ben. Ez utóbbi rendelkezések nem vonatkoznak a titkos örökbefogadás esetére.

A Gyvt. 128/A. §-a az információs önrendelkezési jog tiszteletben tartása


érdekében további részletszabályokat tartalmaz.

névviselés Ptk. 4:134. § [Az örökbefogadott neve]


(5) Az örökbefogadott családi nevét és utónevét az örökbefogadás engedé­
lyezésével egyidejűleg kell megállapítani.
(4) A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbe­
fogadott utónevének a megváltoztatását. Az utónevet az örökbefogadók
'á határozzák meg.

Az örökbefogadással a gyermek új vagy részben új családi jogállást szerez,


így akár új családi nevet, illetve utónevet kaphat. Ezek megállapítására az
örökbefogadás gyámhatósági engedélyezésekor kerül sor. Kivételesként sza­
bályozza a Ptk. az addigi utónév megváltoztatását. Amennyiben a gyermek
identitása, önazonossága az utónevével kapcsolatban kialakult, annak megvál­
toztatása a gyermek számára sérelmes lehet. Más a helyzet a családnévvel:
a Ptk. komoly súlyt tulajdonít a családnévnek úgy is, mint ami a családtagok
összetartozását szimbolizálja. Ez megjelenik a házastársak névviselése, to­
vábbá a házasságból származó gyermekek névviselése tekintetében is. s az
örökbefogadott gyermek is részben azáltal integrálódik az örökbefogadói
családba, hogy főszabályként az örökbefogadó(k) nevét viseli.

Ptk. 4:134. § [Az örökbefogadott neve]

I
(1) Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó születési vagy házasságkö­
téssel szerzett családi nevét viseli, kivéve, ha az örökbefogadó a házastársa
Örökbefogadás 201

teljes nevét vagy családi nevét a házasságkötésre utaló toldással viseli. Ha


az örökbefogadó házassági neveként a házasságra utaló toldás nélkül
házastársa, volt házastársa nevét vagy kettőjük összekapcsolt családi ne­
vét viseli, az örökbefogadott új családi neve - az örökbefogadó választása
szerint - a házastárs, volt házastárs családi neve, az összekapcsolt családi
név vagy az örökbefogadó születési neve. Ugyanazon örökbefogadó által
örökbefogadott több gyermek azonos családi nevet viselhet.
(2) Közös gyermekkéfogadás esetén az örökbefogadóknak az örökbefogadás
iránti kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy az örökbefogadott melyik
örökbefogadó családi nevét viselje. Az örökbefogadók megállapodása alap­
ján az örökbefogadott az örökbefogadók családi nevét együtt viselheti abban
az esetben is, ha az örökbefogadók a családi nevüket nem kapcsolták össze.
Ha a házastársak a gyermeket nem együtt fogadták örökbe, megegyezésük
hiányában a gyermek a korábbi örökbefogadó családi nevét viseli.
(3) A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott meg­
tarthassa addigi családi nevét.

Amikor a gyámhatóság rendelkezik az örökbefogadás engedélyezéséről, a hatá­


rozat tartalmazza - többek között - a gyermek örökbefogadása utáni névviselé­
sével kapcsolatos döntést, egyedülállóként történő örökbefogadás esetén a má­
sik szülőként képzelt anya vagy képzelt apa bejegyzéséhez szükséges adatokat.

A gyermek életében nagy jelentőségű a vér szerinti származás kérdése; a származás

a Gyvt. is szabályozza a származás megismeréséhez fűződő jogot. Az örökbe- megismerése

fogadással összefüggésben a Ptk. részletes rendelkezéseket tartalmaz.

Ptk. 4:135. § [Örökbefogadott gyermek vérségi származás megismerésé­


hez fűződőjoga]
(1) Az örökbefogadott felvilágosítást kérhet a gyámhatóságtól arról, hogy őt
örökbefogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, van-e testvére, és - ha a tizen­
negyedik életévét betöltötte - vér szerinti szülőjének, testvérének természe­
tes személyazonosító adatairól is. A tizennegyedik életévét betöltött gyer­
mek a kérelmet törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is előterjesztheti.
Erről az örökbefogadási eljárás során afeleket tájékoztatni kell.

A korlátozottan cselekvőképes gyermek maga is információkat kérhet a szárma­


zásával kapcsolatos alapvető tényekről, adatokról, továbbá 14. évének betöltése
után kérheti a vér szerinti szülőkre vonatkozó adatok megismerését; a rendelke­
zésből az következik, hogy az alacsonyabb életkorú gyermek ezt törvényes képvi­
selőjének hozzájárulásával is megteheti. A Gyér, utal arra, hogy a származással
202 Családi jogállás, orókbefogadás

kapcsolatos tényekről (az örökbefogadás tényéről, a vér szerinti szülő életben


létéről, arról, hogy a felderíthető adatok szerint van-e testvére) a gyámhivatal
a gyermeket a vér szerinti szülő, testvér meghallgatása nélkül tájékoztat­
ja [53/B. § (1) bek.]. Főszabályként azonban meghallgatásukra szükség van ah­
hoz, hogy személyazonosító adataikat az örökbe fogadott gyermek megismerje.
Miután számos érdeket érint az, hogy a gyermek ezekhez az informá­
ciókhoz hozzájusson, a gyámhatóság gondos eljárást folytat le annak érdeké­
ben, hogy mérlegelje az érintettek érdekeit, s azért, hogy a gyermek érdeke
- lehetőség szerint - ne sérüljön.78 A gyermekjoga ahhoz, hogy származását
megismerje, erősebb mind a vér szerinti szülő érdekénél, mind pedig az örök­
be fogadó szülök érdekeinél, akiket szintén érint ez.

Ptk. 4:135. § [Örökbefogadott gyermek vérségi származás megismerésé ­


hez fűződőjoga]
(2) A felvilágosítás megadásához a vér szerinti szülő és a testvér meghall­

1
gatása szükséges. Ha az örökbefogadott kiskorú, az örökbefogadót vagy
más törvényes képviselőt is meg kell hallgatni. A kiskorú testvér meghall­
gatásához törvényes képviselőjének előzetes hozzájárulása szükséges.
Ha a vér szerinti szülő vagy testvér cselekvőképtelen, törvényes képviselő-
jének meghallgatása is szükséges.

Í
(3) Nincs szükség a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más
törvényes képviselő meghallgatására, ha ismeretlen helyen távol van vagy
meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütközik.
(4) A vér szerinti szülő, a testvér természetes személyazonosító adatai az
örökbefogadottal nem közölhetők, ha
a) a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes kép­
viselő meghallgatása ismeretlen helyen való távoliét vagy elháríthatatlan
akadály miatt nem volt lehetséges;
b) a vér szerinti szülő, a testvér úgy nyilatkozik, hogy a természetes sze­
mélyazonosító adatai nem közölhetők; vagy
c) a kiskorú gyermek érdekeivel ellentétben áll, így különösen, ha a vér
szerinti szülőfelügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert a szülő
felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi
vagy erkölcsifejlődését súlyosan sértette vagy veszélyeztette.
(5) Ha a vér szerinti szülő az (1) bekezdés szerinti kérelem előterjeszté­
sének időpontjában már nem él, természetes személyazonosító adatai az
örökbefogadott gyermekkel közölhetők, kivéve, ha korábbi eljárás során
már úgy nyilatkozott, hogy adatai közléséhez nem járul hozzá.

78 Uo. 538. o.
Örökbefogadás 203

Ptk. 4:136. § [Tájékoztatás a vér szerinti szülő egészségügyi adatairól] Az EGÉSZSÉGÜGYI

A gyámhatóság ADATOK

a) a tizennegyedik életévét be nem töltött örökbefogadott gyermek törvé­


nyes képviselője;
b) a tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek, illetve törvé­
nyes képviselője; vagy
c) a nagykorú örökbefogadott
kérelmére - a vér szerinti szülőre vonatkozó természetes személyazonosító
adatok közlése nélkül - tájékoztatást ad az örökbefogadott egészsége szem­
pontjábóljelentős, a vér szerinti szülőre vonatkozó egészségügyi adatokról.
A tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek által kérelmezett
adatokról a törvényes képviselőt is tájékoztatni kell.

A gyámhivatal az egészségügyi adatokról anélkül tájékoztat, hogy közölné a vér


szerinti szülőre vonatkozó természetes személyazonosító adatokat, amennyiben
azonban nem valószínűsíthető a kérelem alapján, hogy a kért adatok valóban
jelentőséggel rendelkeznek, a kérelmet elutasítja [Gyér. 53/C. § (2)-(3) bekez­
dések].

Az örökbefogadás fennállása alatt az örökbe fogadott gyermek és az örökbe Házassági

fogadó szülő nem köthet házasságot, ez a házasság érvénytelen lenne. Morális AKADÁLY

okból tiltja a jogalkotó azt, hogy az egyenesági rokonok házasságot kössenek,


még abban az esetben is, ha ez nem jelent vérrokonságot. Ez a rendelkezés azon­
ban túl szűk az érvénytelenség rokonságból, illetve hozzátartozói kapcsolatból
eredő egyéb okaihoz képest, hiszen nem tiltja a házasságot az örökbefogadás
esetleges megszűnését követően, nem akadályozza az örökbe fogadott gyermek
és az örökbe fogadó szülő egyéb rokonai közötti házasságot, továbbá azt sem,
hogy az örökbe fogadott gyermekek, amennyiben egyébként vér szerinti szár­
mazás szerint nem testvérei egymásnak, házasságot kössenek.
További probléma lehet, hogy ha az örökbe fogadott gyermek nem tud vér
szerinti származásáról, nem ismeri vér szerinti rokonságát, így nincs tényle­
ges akadálya annak, hogy esetleg vérségi rokonságban lévő személyek kösse­
nek házasságot.

Az örökbefogadással keletkező szülő-gyermek, illetve tágabb körű rokoni Öröklési

kapcsolat törvényes öröklési jogi hatásait tekintve az 1959-es Ptk. elismerte JOGI HATÁS

mind azt, hogy az örökbe fogadott gyermek örökölhessen az örökbe fogadó


szülő után, mind pedig azt, hogy az örökbe fogadó szülő is a gyermek örökö­
se lehessen. Ezen felül a gyermek örökbefogadói családba, a tágabb rokoni
körbe történő teljes jogi beilleszkedését szolgálta az, hogy az örökbe fogadott
204 Családi jogállás, örökbefogadás

gyermek az örökbe fogadó szülő rokonsága után is vér szerinti gyermekként


örökölhessen a törvényes öröklés rendjében, s a gyermek leszármazói is ennek
megfelelően örököltek az örökbe fogadó szülő, illetve rokonai után.
Az öröklési jogi hatásokat az 1959-es Ptk. részben a Csjt. családjogi rendelke­
zéseivel összhangban, részben ugyanakkor attól eltérően vonta le, mert az örök­
befogadás nyílt, illetve titkos volta alapján különböztetett abban a tekintetben,
hogy az örökbe fogadott gyermek és a vér szerinti felmenő és oldalági rokonság
(a parentélákba tartozó személyek) között fennmarad-e az öröklési jogi kapcsolat.
A Ptk. azon az alapon differenciál, hogy a gyermeket kik fogadták örök­
be: amennyiben a gyermeket egyenesági felmenője (azaz érdemben és reáli­
san valamelyik nagyszülője), testvére vagy más oldalági rokona (egyenesági
felmenőjének leszármazója, így jellemzően a szülő testvére) fogadta örökbe,
a vér szerinti rokonokkal való öröklési jogi kapcsolat fennmarad. Amennyiben
ilyen esetben a gyermek elhalálozása esetén a vagyon a törvényes öröklés
rendje szerint az örökbe fogadó szülőre és annak rokonaira szállna, de kies­
tek, törvényes örökösök a vér szerinti rokonok lesznek.

Ptk. 7:72. § [Az örökbefogadott öröklése]


(1) Az örökbefogadott - az örökbefogadás fennállása alatt - az örökbe­
fogadó szülő és annak rokonai után az örökbefogadó szülő vér szerinti
leszármazójaként örököl.
(2) Az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési
jogát vér szerinti rokonai után, ha az örökbefogadás az örökbefogadott
i egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbelifelmenő roko­
nának más leszármazója által történt.
Ptk. 7:73. § [Öröklés az örökbefogadott után]
(1) Az örökbefogadott után első sorban leszármazói és házastársa, leszárma­
zó hiányában házastársa és örökbe fogadó szülője, leszármazó és házastárs
hiányában az örökbefogadó szülő és annak rokonai örökölnek a törvényes
öröklés szabályai szerint. Az örökbefogadó szülő és annak rokonai akkor
örökölnek, ha az örökbefogadás az öröklés megnyílásáig fennállt.
(2) Ha az örökbefogadott után az (1) bekezdésben meghatározott személyek
nem örökölnek, törvényes örökösök az örökbefogadott vér szerinti rokonai
a törvényes öröklés szabályai szerint, feltéve, hogy az örökbefogadás az
örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneság-
Ü beli felmenő rokonának más leszármazója által történt.

Hatálytalanná Ptk. 4:137. § [Az örökbefogadás hatálytalanná válása]


mííís (1) Az örökbefogadás hatálytalanná válik, ha az örökbefogadó az örökbe­
fogadottat teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal gyermekének ismeri
Örökbefogadás 205

el, vagy ha az örökbefogadótjogerős bírósági ítélet következtében az örök­

I
befogadott apjának vagy anyjának kell tekinteni.
(2) Ha az örökbefogadás hatálytalanná válik, ezt úgy kell tekinteni, mint­
ha az örökbefogadásra nem került volna sor.

Amennyiben a gyermek az örökbefogadó szülő „saját” gyermekének jogál­


lásába kerül (a Ptk.-ban megjelölt apasági vélelmek vagy anyaság megállapí­
tása útján), az örökbefogadás céltalanná válik. Az apasági vélelem alapján az
apa a gyermek születésére visszaható hatállyal kerül az apa pozíciójába; és
értelemszerűen ez vonatkozik az anyára is. A hatálytalan örökbefogadást úgy
kell tekinteni, mint amely létre sem jött.

Az örökbefogadás olyan kapcsolatot kíván létrehozni, mint az a vér szerin- Az örökbe-


ti szülő-gyermek kapcsolat, amely jogilag is elismert, azaz családi jogállást fogadás

keletkeztet. Ennek számos joghatásbeli következményét meg is állapítja a Ptk. megszűnése

Összhangban áll ezzel az, hogy bármelyik félnek a halála az örökbefogadást


nem szünteti meg (ahogyan a nem örökbefogadással keletkező szülő-gyermek
kapcsolat sem szűnik meg sem a szülő, sem a gyermek halálával). Az ettől
független következmény, hogy az örökbe fogadó szülő halála után a gyer­
meket más személy örökbe fogadhatja79 - ez lehetséges azonban akkor is,
ha a vér szerinti szülő halálozott el.
Ugyanakkor, míg a szülő-gyermek kapcsolat kifejezetten jogi eszközök­
kel ebben a formában nem szüntethető meg, addig az örökbefogadással kelet­
kező szülő-gyermek kapcsolat igen; ennek két módja van, a gyámhatósági
úton, illetve a bírósági úton történő felbontás.

Ptk. 4:138. § [Az örökbefogadás felbontása kölcsönös kérelemre] Gyámhatósági

(1) Az örökbefogadást a felek kölcsönös kérelme alapján a gyámhatóság felbontás

felbonthatja.
(2) Ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadás csak a kisko­
rú érdekében bontható fel. Az eljárás során a gyámhatóság - elhárítha­
tatlan akadály kivételével - az örökbefogadott vér szerinti szüleit is
meghallgatja.
(3) Az örökbefogadás a gyámhatósági határozat véglegessé válásával szű­
nik meg. Ha bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás
joghatásai - a felbontás engedélyezése esetén - a kérelem beadásának
napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

” Csiky-Filó: Magyar családjog. 216. o.


206 Család! jogállás, örökbefogadás

Noha a gyámhatósági felbontás alapja az örökbe fogadott gyermeknek és az


örökbe fogadó szülőnek a felbontásra irányuló kölcsönös kérelme, alapvető
szempont a kiskorú érdekének védelme. Ez korlátot is jelent a gyámhatóság szá­
mára, amely mérlegelhet a felbontás kérdésében, figyelemmel lehet arra, hogy
jobb-e, ha felbontják az örökbefogadást, vagy inkább az szolgálná a kiskorú
érdekét, hogy abban a családban maradjon. Annak is jelentősége van, hogy hol
folytatódna a gyermek nevelkedése. Amennyiben sor kerül a felbontásra, az
megszakítja a teljes örökbefogadói családdal való jogi kapcsolatot.

Ptk. 4:138. § [Az örökbefogadás felbontása kölcsönös kérelemre] (4) A fel­

I
bontás kihat az örökbefogadóra, az örökbefogadó rokonaira, az örökbe­
fogadottra és az örökbefogadott leszármazóira.

bírósági Kölcsönös kérelem hiányában a gyámhatóság nem járhat el; amennyiben egyik
felbontás fél kezdeményezheti az örökbefogadás megszüntetését, a bíróság rendelkezik
hatáskörrel.

Ptk. 4:139. § [Az örökbefogadás felbontása egyoldalú kérelemre]


(1) Az örökbefogadást a bíróság felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár
az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefo­
gadás fenntartása a másik fél számára elviselhetetlenné vált. Ha az örök­
befogadott kiskorú, az örökbefogadás az örökbefogadó kérelmére kivétele­
sen indokolt esetben bontható fel.
(2) Az örökbefogadó halála után az örökbefogadást annak érdekében is fel
lehet bontani, hogy az örökbefogadott leszármazáson alapuló családi jog­
állását visszanyerje.

Az egyoldalú kérelem alapján való felbontás alapjául az szolgál, hogy a bíró­


ság azt állapítja meg, hogy az egyik fél magatartása miatt az örökbefogadással
létrejött családi kapcsolatot nem indokolt fenntartani, az örökbefogadás nem
érheti el azt a célt, amelynek érdekében annak idején létrejött. (Lehetséges az
is, hogy nem valamely fél adott esetben felróható magatartása vezet ehhez,
hanem nekik fel nem róható körülmény, így például a gyermek olyan vele­
született, de később ismertté vált betegsége, amely miatt a szülő-gyermek
kapcsolat ki sem alakulhat.)
A bírósági felbontás során is meghatározó a gyermek mindenekfelett álló
érdeke,80 ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatban a szülői és gyermeki érdeke­
ket egyaránt értékelik, különös tekintettel arra, hogy a szülő-gyermek kapcsolat

00 Katonámé: Az örökbefogadás. 550. o.


Örökbefogadás 207

mindkét fél oldalán jogokkal és kötelezettségekkel jár. Másként merülnek fel


a felbontásnál értékelendő szempontok kiskorú és másként nagykorú gyermek
vonatkozásában. A nagykorú gyermekek esetén már nagyobb mértékben vár­
ható el az örökbe fogadó szülök irányában a kapcsolatból akadó kötelezettségek
teljesítése.

Ptk. 4:139. § [Az örökbefogadás felbontása egyoldalú kérelemre]


(3) Az örökbefogadás bírósági felbontását bármelyik fél kérheti. Kiskorú
örökbefogadott érdekében az örökbefogadás bírósági felbontása iránt
a gyámhatóság is indíthat pert. Ha az a fél, aki ellen a pert meg kellene
indítani, nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell
megindítani. Ha az örökbefogadó az eljárás során meghal, a pert a bíró­
ság által kirendelt ügygondnokkal szemben kellfolytatni.
(5) Kiskorú örökbefogadott esetén a bíróság a vér szerinti szülőket is meg­
hallgatja, kivéve, ha az elháríthatatlan akadályba ütközik.

Az örökbefogadás felbontása ebben az esetben is kihat a teljes rokoni körre.

Ptk. 4:139. § [Az örökbefogadás felbontása egyoldalú kérelemre] AZ ÖRÖKBE­

(4) Ha több örökbefogadó közül a keresetindításkor az egyik örökbefogadó FOGADÁS

él, az örökbefogadás felbontását az élő örökbefogadó a meghalt örökbefo­ FELBONTÁSÁNAK

gadó vonatkozásában is kérheti. Erre bármelyik örökbefogadóval szemben JOGKÖVETKEZ­

tanúsított magatartás okot adhat. MÉNYEI

Ptk. 4:140. § [Az örökbefogadást felbontó ítélet hatálya]


(1) Az örökbefogadás az aztfelbontó ítéletjogerőre emelkedésének napján
szűnik meg. Ha bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefoga­
dás joghatásai - az örökbefogadás felbontása esetén - a kereset megindí­
tásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.
(2) Az örökbefogadástfelbontó ítélet kihat az örökbefogadóra, az örökbefo­
gadó rokonaira, az örökbefogadottra és az örökbefogadott leszármazóira.
(3) Az örökbefogadást felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.

Az örökbefogadás felbontása megszüntetheti a gyermek családi kapcsolatát


mindkét örökbe fogadó szülővel és rokonságukkal. Lehetséges azonban, hogy
ez csak az egyik szülőt érinti. Ha ugyanis csak az egyik szülővel együtt kéri
a gyermek a felbontást (a gyámhatóságon), illetve csak az egyik szülő kéri
ezt a bíróságon (vagy a gyermek csak az egyik szülővel szemben kéri), ezek
a joghatások csak ezen szülő vonatkozásában állnak be. Ez fordulhat elő abban
az esetben, ha a szülők házasságát felbontják, és az egyik örökbe fogadó
szülővel olyan mértékben megszakad a kapcsolat, hogy az indokolttá teheti
208 Család: jogállás, örökbefogadás

a felbontást. Az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor önmagában a házasság fel­


bontását nem tekinti elégségesnek ahhoz, hogy az egyik szülővel felbontsák
az örökbefogadást.
Az örökbefogadás megszűnésével megszűnik a szülő szülői felügyeleti
joga és tartási kötelezettsége, továbbá az öröklési jogi viszony; s a házassági
akadály sem áll fenn tovább.

Ptk. 4:141. § [Az örökbefogadást felbontó határozat hatálya több örökbe­


fogadó esetén]
Ha az örökbefogadást az egyik örökbefogadó tekintetében bontották fel
- a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - az örök­
befogadás az ő és az ő rokonai vonatkozásában szűnik meg.
Ptk. 4:144. § [Az örökbefogadás megszűnésének joghatása a leszármazá­
son alapuló rokonságra]
Az örökbefogadás felbontásávalfelélednek a leszármazáson alapuló rokon­
ságból származó azonjogok és kötelezettségek, amelyek az örökbefogadás­
sal megszűntek, de a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek nem állnak
helyre.

Ami a gyermek örökbefogadás felbontása utáni helyzetét illeti, ez attól függ,


hogy csak az egyik szülőt érintette a felbontás, vagy mindkettőt. Amennyiben
mindkettőt, a gyermek újból örökbe fogadható, akár házastársak, akár egye­
dülálló személy által. Amennyiben erre nem kerül sor, a gyermek gyámság
alá kerül, s végső soron a gyámság a gyermekvédelmi gondoskodás köré­
ben teljesül. Ha csak az egyik szülő vonatkozásában került sor a felbontás­
ra, a másik szülő továbbra is gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat. Ennek
a szülőnek az új házastársa azonban örökbe fogadhatja a gyermeket. A Ptk.
rendezi azt is, hogy ha az örökbefogadást felbontják, és a gyermeket más nem
fogadja örökbe, a leszármazáson alapuló jogok és kötelezettségek felélednek,
ez azonban nem érinti a vér szerinti szülő szülői felügyeleti jogait.

Névviselés és Ptk. 4:142. § [Névviselés az örökbefogadás felbontása esetén]


SZERZETT JOGOK Az örökbefogadás felbontása után az örökbefogadott és leszármazói az
örökbefogadással felvett családi nevet nem viselhetik. A gyámhatóság
vagy a bíróság indokolt esetben kérelemrefeljogosíthatja az érintetteket az
örökbefogadássalfelvett családi név további viselésére.
Ptk. 4:143. § [A meghalt örökbefogadó után megszerzett jogok védelme]
Az örökbefogadás megszűnése nem érinti a gyámhatósági eljárás vagy
a per megindítása előtt meghalt örökbefogadó után megszerzett jogokat.
A már átszállt örökséget ebben az esetben visszakövetelni nem lehet.
Örökbefogadás 209

Az örökbefogadás hosszú eljárás, így a Ptk. általában és önálló egységben Jognyilat-

rendezi a jognyilatkozatokra vonatkozó legfontosabb szabályokat. kozatok

Ptk. 4:145. § [Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok]


(1) Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat a (2)-(3) bekez­
désben foglalt kivétellel személyesen lehet megtenni. Személyesen, törvé­
nyes képviselője hozzájárulása nélkül teheti meg a jognyilatkozatát a kor-
. látozottan cselekvőképes kiskorú is.
(2) A cselekvőképességében a családjogi jognyilatkozatok tekintetében
részlegesen korlátozott személynek az örökbefogadással kapcsolatos jog­
nyilatkozatához törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges.
(3) A cselekvőképtelen személy helyett az örökbefogadással kapcsolatos
jognyilatkozatokat törvényes képviselője teheti meg, a tizennegyedik élet­
évét be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorút a gyámha­
tóságnak meg kell hallgatnia.
(4) Az örökbefogadás felbontásával kapcsolatban az örökbefogadó nem
járhat el az örökbefogadott törvényes képviselőjeként. Ebben az esetben
a kiskorú örökbefogadott részére a gyámhatóság eseti gyámot rendel.

Sem a családi jogállás, sem az örökbefogadás vonatkozásában nem került sor változások

alapvető módosításokra, mindazonáltal a Ptk. olyan új rendelkezéseket veze­


tett be, amelyek egyrészt tekintetbe veszik a mindennapi életben, életvitelben
bekövetkezett változásokat, másrészt lényegesen nagyobb figyelmet szentel­
nek az adott jogviszony valamennyi érintettjének. Az előbbire példa az
újonnan bevezetett nemperes eljárás akkor, ha az anya férje, akit apának
kell vélelmezni, nem is kívánja a gyermeket nevelni, de van olyan férfi, aki
határozottan szeretné a gyermek tekintetében az apai jogállást betölteni.
Az érdekek kiegyenlítettebb értékelése jut előtérbe akkor, amikor az örök­
befogadás körében a vér szerinti szülő számára nemcsak ún. titkos, hanem
nyílt örökbefogadás esetén is lehetőséget biztosít a Ptk. arra, hogy jognyilat­
kozatát visszavonja. Igaz, a visszavonás időbelileg korlátozott (ahogyan a titkos
örökbefogadás esetén már korábban is), annak érdekében, hogy a gyermek és
az örökbe fogadó szülők érdeke is megfelelően érvényesülhessen. A gyermek
érdekét a Ptk. még fokozottabban jeleníti meg, elsősorban kiskorúak esetén, de
nagykorúak vonatkozásában is. Az utóbbi körben vonatkozik ez a névviselés,
illetve a kapcsolattartás jogára. A kapcsolattartás a Ptk.-ban nagyobb figyelmet
kap, mint korábban, és ez teljességgel megfelel az európai tendenciáknak.
V. A szülői felügyelet gyakorlása,
szünetelése, megszűnése

1. A szülői felügyelet gyakorlása

Ptk. 4:146. § [A kiskorú jogállása; a szülői felügyeleti jogok és kötelezett­ A SZÜLŐI

ségek] FELÜGYELET

(1) A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. KÖTELEZETTJE

ÉS JOGOSÍTOTTJA

A Ptk. alapján nincs elhagyott gyermek, nagykorúságáig vagy szülői felügye­


let gyakorló szülő vagy gyám gondoskodik róla, teljesíti a vele kapcsolatos
kötelezettségeket, és látja el az ebből a helyzetből eredő jogokat. A gyermek
életkoránál fogva rászorul erre a gondozásra, támogatásra, amely részben
a gyermek gondozását-nevelését jelenti, részben pedig a gyermekjogi képvi­
seletét, egyes alapvető feladatok ellátását. A szülőnek elsősorban kötelezett­
sége ezeknek a feladatoknak az ellátása, ugyanakkor joga is.
A szülői felügyeletet az a szülő látja el, aki a szülői - anyai vagy apai -
státuszt betölti. A családi jogállás keletkezésére irányadó rendelkezéseket
kell alkalmazni, azaz a gyermek anyja az, aki megszülte a gyermeket, az
apja az, akit valamely apasági vélelem alapján apának kell tekinteni; s betölti
ezt a jogállást az örökbefogadó szülő is. Más személy szülői státuszban nem
lehet, s a szülői státuszt legfeljebb ketten (az apa és az anya) tölthetik be. Aki
azonban szülői státuszba kerül, törvény erejénél fogva válik a szülői felügye­
leti jog alapján keletkező jogviszony egyik alanyává.
A szülői státuszról és a szülői felügyeletről lemondani nem lehet, noha
a titkos örökbefogadásnak az az esete, amikor a szülő a gyermek örökbe­
fogadásához az örökbe fogadó szülők személyének ismerete nélkül hozzá­
járul vagy a gyermeket „inkubátorban” helyezi el, lényegében ezt jelenti.81

81 Makai Katalin: A szülői felügyelet általában. In Kőrös András (szerk.): A családjog kézi­
könyve. Budapest. 2007. 627. o.
212 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Főszabályként a szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat (és különösen:


teljesíti az ebből fakadó kötelezettségeket), ugyanakkor előállhatnak olyan hely­
zetek, amelyek következménye a szülői felügyeleti jog szünetelése. Az a szülő,
akinek szülői felügyeleti joga szünetel, rendelkezik jogokkal és kötelezettsé­
gekkel a gyermekkel kapcsolatban, de ezek szűk körre szorítottak. A szünetelés
lehet olyan helyzet következménye, amely a szülőnek felróhatóan állt elő, de
lehetséges, hogy nem felróhatóan került ebbe a szituációba. A szülői felügyelet
ugyanakkor meg is szűnhet, ennek is több alaphelyzete lehetséges.
A szülői felügyelet elsődlegességét a jogszabályok biztosítják, azaz
amennyiben a szülő vagy szülők a gyermeket nevelni kívánják, akkor ezen
joguk csak akkor korlátozható, ha az a gyermek érdekét szolgálja. Ez össz­
hangban áll azzal a családjogi alapelvvel is, mely szerint a gyermeknek fősza­
bályként joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjen.

Ptk. 4:149. § [A szülői felügyelet korlátozásának kivételessége]


A szülőfelügyeletijogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság törvény­
ben meghatározott, kivételesen indokolt esetben, olyan mértékben korlátoz­
hatja vagy vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges.

a szülők A szülői felügyeleti jognak csak a szülő lehet a kötelezettje (és jogosultja) - de
helyzete ez mindkét szülőre vonatkozik, teljességgel egyenlő feltételekkel. Az anya és
az apa egyenjogúan vesznek részt a szülői felügyelettel együtt járó jogok
és kötelezettségek ellátásában. Önmagában annak sincs jelentősége, hogy
a szülők között milyen a partnerkapcsolat, illetve van-e egyáltalán partner­
kapcsolat. A házasságban és az élettársi kapcsolatban élő szülőket ugyano­
lyan módon illetik meg a szülői felügyeletből származó jogok és azonosak
kötelezettségeik is. Jelentősége van azonban annak, hogy a szülők együtt
élnek-e, vagy sem. A szülői felügyelet vonatkozásában így nem a szülök
közötti jogi kapcsolat határozza meg a jogilag szabályozott szülői feladata­
ikat, hanem mindenekelőtt az a tény, hogy együtt élő szülőkről beszélünk-e.
Noha a gyakorlatban az együtt élő szülők helyzete rendszerint világosan
különbözik a különélő szülőkétől, az európai tendenciáknak megfelelően
a magyar Ptk. is előtérbe helyezi a különélő szülők ún. közös szülői felügye­
letét. így jogilag szinte azonos helyzetbe kerülhetnek a gyermeküket együtt
élve közösen nevelő-gondozó szülők és azok a szülők, akik ugyan nem élnek
(már) együtt, de közös szülői felügyeletben állapodtak meg. Ha nem is gyako­
rolnak a különélő szülők közös szülői felügyeletet, vannak olyan kérdések,
amelyek tekintetében - legalábbis főszabályként - mindenképpen közösen
döntenek (ezek a gyermek életét érintő lényeges kérdések). Ez utóbbiak tekin­
tetében is igaz, hogy a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők.
A szülői felügyelet gyakorlása 213

Ptk. 4:147. § [A szülői felügyelet gyakorlásának elvei]

I
(2) A szülőifelügyelet közös gyakorlása során a szülőkjogai és kötelezett­
ségei egyenlők.

Amennyiben azonban nem élnek együtt a szülők, a jogok és kötelezettségek


alakulása nem függ alapvetően attól, hogy a szülők házasságban éltek-e, és
életközösségüket megszüntették, illetve házasságukat felbontották, vagy élet­
társak voltak, és élettársi viszonyuk szűnt meg, vagy esetleg korábban élettársi
kapcsolatban sem álltak egymással. Annak azonban természetesen jelentősége
van, hogy külön élve közös szülői felügyeletet gyakorolnak-e vagy sem.
Ahhoz azonban, hogy a gyermek ne kerüljön gyámság alá, legalább az
egyik szülőnek gyakorolnia kell a szülői felügyeleti jogokat; ha mindkét
szülőnek megszűnt a szülői felügyeleti joga, illetve az egyik szülőé megszűnt,
a másik szülőé pedig szünetel, esetleg mindkét szülő felügyeleti joga szüne­
tel: a gyermek gyámság alá kerül.

Ptk. 4:147. § [A szülői felügyelet gyakorlásának elvei] A kiskorú

I
(1) A szülőifelügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erköl- gyermek
esifejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni, érdeke

Alapelvi jelentősége van annak, hogy a szülő érdekét - főszabályként -


megelőzi a gyermek érdeke. Valamennyi feladatot annak megfelelően kell
ellátni, hogy az a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését szolgálja, sze­
mélyi és vagyoni jogait, jogos érdekeit megfelelően védje. Nemcsak bíróságo­
kat, hatóságokat, hanem a szülőket is terheli a gyermek meghallgatásának kö­
telezettsége, a gyermeket pedig megilleti a vélemény nyilvánítás joga, illetve
az a jog, hogy véleményét figyelembe vegyék a konkrét kérdésre és a gyer­
mekre tekintettel. Természetesen a gyermek meghallgatásának előzménye
a gyermek megfelelő informálása, tájékoztatása az őt érintő kérdésekről.
A gyermek döntésekbe való bevonása azt a célt is szolgálja, hogy a gyermek
valóban a család életének aktív részese legyen, érezze személyének jelentő­
ségét. A Ptk. ezt a szülői kötelezettséget a magyar jogi felfogással egyezően
továbbra is a szülő megítélésére bízza, nem szab életkori határt. Noha az ítélő­
képesség fogalmát a Gyér, konkrét jogszabály alkalmazásával kapcsolatban
értelmezi, az nem csak bírósági, hatósági eljárások folyamán lehet irányadó:

Gyer. 2. § a) az ítélőképessége birtokában lévő gyermek: az a kiskorú, aki

I
életkorának és értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes - meg­
hallgatása során - az őt érintő tények és döntések lényegi tartalmát megér­
teni, várható következményeit belátni.
214 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Ptk. 4:148. § [A gyermek bevonása a döntésekbe]

I
A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, bizto­
sítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések
előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott
Ptk. 4:146. § [A kiskorújogállása; a szülőifelügyeletijogok és kötelezettségek]
esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét

I
(2) A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gon­
- korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyalfigyelembe kell venniük.
dozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyo­
A szülői jog elemei:
felügyeletitörvényes
na kezelésének, a gyermek jogát
képviseletének és kötelességét,tartózkodá
gondozása-nevelése, a gyámne­­
A SZÜLŐI
si helyének kijelölése, törvényes képviselete, vagyonának kezelése,
vezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában. továbbá
FELÜGYELET
a gyámnevezés és a gyámságból való kizárás. Míg a gyámnevezés, illetve
TARTALMA
a gyámságból való kizárás jogként jelenik meg, addig a korábban említett
feladatok elsősorban kötelezettségként jelentkeznek, ismételve: azzal, hogy
a szülőnek alapvetően joga is ezen feladatok ellátása.

A Ptk. részletesen kifejti a fenti feladatok részletes tartalmát, ugyanakkor


a később hatályba lépett Gyvt. is tartalmaz olyan jogokat és kötelezettségeket,
amelyek kifejezetten a szülőket illetik, illetve terhelik. Ezek részben azono­
sak a Ptk.-ban megfogalmazottakkal, részben - bizonyos kérdésekben - túl is
mutatnak azokon, tekintettel arra, hogy a Gyvt. kifejezetten gyermek védelmi
szempontú jogszabály.

A SZÜLŐI JOGOK ÉS
Gyvt. 12. § (1) A gyermek szülője jogosult és köteles arra, hogy gyermekét
KÖTELEZETTSÉGEK
családban gondozza, nevelje és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erköl­
MEGHATÁROZÁSA
csi fejlődéséhez szükséges feltételeket - különösen a lakhatást, étkezést,
A Gyvt.-ben ruházattal való ellátást valamint az oktatásához és az egészségügyi ellá­
tásához való hozzájutást biztosítsa.
(2) A gyermek szülője jogosult arra, hogy a gyermeke nevelkedését segítő
ellátásokról tájékoztatást, neveléséhez segítséget kapjon.
(3) A gyermek szülője - ha törvény másként nem rendelkezik - jogosult és
köteles gyermekét annak személyi és vagyoni ügyeiben képviselni.
69 gyermek szülője köteles
a) gyermekével együttműködni, és emberi méltóságát a 6. § (5) bekezdése
szerint tiszteletben tartani,
b) gyermekét az őt érintő kérdésekről tájékoztatni, véleményétfigyelembe venni.
A szülői felügyelet gyakorlása 215

c) gyermekénekjogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget


adni,
d) gyermeke jogainak érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket
megtenni,
e) a gyermeke ellátásában közreműködő személyekkel és szervekkel, továb­
bá a hatóságokkal együttműködni.

A Ptk. a gyermek nevének kérdését a szülői felügyelet, illetve a gyámhivatal A GYERMEK NEVE,
feladatai szempontjából tárgyalja, ugyanakkor természetesen a név kérdésé- utóneve

nek anyakönyvi vonatkozásai is vannak. A magyar jogi szabályozás szerint


a név születési név vagy házassági név lehet (sem a bejegyzett élettársi kap­
csolat, sem az élettársi viszony nem jár a név partnerkapcsolat alapján történő
megváltoztathatóságával).

At. 44. § (1) A születési név az a név, amely az érintettet az anyakönyvi

I
bejegyzés alapján megilleti. A magyar állampolgár születési neve családi
és utónévből áll.
(6) A 4:150.
Ptk. gyermek§ [Autónevét
gyermek nevének
a szülők meghatározása]
határozzák meg.

A Ptk. elsősorban a családi név tekintetében tartalmaz rendelkezéseket, az


utónevet illetően annyit közöl, hogy azt a szülők választják meg. A rész­
letszabályokat az At. rögzíti, ennek megfelelően az anyakönyvi kivonatban
legfeljebb két utónevet lehet feltüntetni.

A Csjt. a gyermek nevének a kérdését nem a szülői felügyeletet tárgyaló


szabályokkal összefüggésben rendezte, így a Ptk.-ban új helyre kerültek ezek A GYERMEK

a szabályok. Miután a házasságban élő személyek nevüket a házasságkötés (CSALÁDI) NEVE

tényénél fogva megválaszthatják és megváltoztathatják, ezért több szabály HÁZASSÁGBAN ÉLÓ

rendelkezik arról, hogy a házasságban élő szülök miként választhatják meg SZÜLÖK ESETÉN

a gyermeküknek adandó nevet. Emellett a házasságban élő szülők esetén


a Ptk. - a korábbi szabályok által követett megoldásokra támaszkodva és azo­
kat követve - demonstratívabban támogatja a család egységét, így a kapcso­
latból származó gyermekeknek azonos családi nevet kell viselniük.
A szülők megállapodása elsődleges gyermekük családi nevének megha­
tározása esetén is, ez egy- vagy kéttagú lehet. Az At. utal arra, hogy a szülők
már a házasságkötést megelőző eljárás során nyilatkozhatnak arról, hogy
milyen nevet kívánnak a házasságból születendő gyermeknek adni, feltéve,
hogy nem a közös házassági nevet választják. Közös házassági név esetén
a gyermek is ezt a nevet viseli.
216 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA. SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Ptk. 4:150. § [A gyermek nevének meghatározása]


(1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának
születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli. (...) A gyer­
mek családi névként szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti,
akkor is, ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták
össze (...). A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.
(2) A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt szü­
letett közös gyermekének kizárólag azonos családi neve lehet, kivéve,
ha a szülők a házasság fennállása alatt családi nevüket módosították. Kö­
zös házassági nevet viselő házastársak gyermeke a szülők közös házassági
nevét viselheti. Ha a szülők egyike viseli házassági névként kettőjük össze­
kapcsolt családi nevét, a gyermek - a szülők megállapodása alapján -
a másik szülő házasságra utaló toldást nem tartalmazó nevét vagy a szülők
összekapcsolt családi nevét viseli.

a gyermek A Ptk. számol azzal, hogy a gyermek szülei nem élnek házasságban: lehet-
(családi) neve nek élettársak, de az is lehetséges, hogy kapcsolatuk szintje nem érné el azt,
nem házasságban amely szükséges ahhoz, hogy a Ptk. alapján élettársaknak minősüljenek. Ebben
éló szülök az esetben a család egységének a kérdését a jogszabály nem helyezi előtérbe
esetén (ennek inkább gyakorlatias okai vannak, hiszen az élettársi viszony teljesség­
gel informális jellegű).

Ptk. 4:150. § [A gyermek nevének meghatározása]


(1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának
születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli. Ha a szülők
nem kötöttek házasságot, a gyermek nem viselheti az anyja más személlyel
kötött házassága folytán viselt nevét, ha azt az anya a házasságra utaló
toldással viseli. A gyermek családi névként szüleinek összekapcsolt csa­
ládi nevét is viselheti, akkor is, ha a szülök (...) nem kötöttek házasságot.
A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.

A gyermek neve A korábbi szabályozás szerint, amennyiben a gyermek tekintetében az apai


betöltetlen apai jogállás nem volt betöltve, a gyámhivatal az anya kérésére, de a gyermek
jogállás esetén harmadik évének betöltése után hivatalból is ún. képzelt személyt állapított
meg apaként, amennyiben nem folyt apaság megállapítása iránti per, vagy
nem volt örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás folyamatban. A Ptk.
a képzelt apa hivatalból történő felvételét megszüntette, erre az anya kérel­
mére kerülhet sor és nagyobb jelentőséghez jut a nagykorú gyermek önren­
delkezési joga is.
A szülői felügyelet gyakorlása 217

Ptk. 4:150. § [A gyermek nevének meghatározása]


(3) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek az
anyja születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli, kivéve, ha az
anya aférje teljes nevét vagy családi nevét a házasságra utaló toldással viseli.
(4) Az anya a gyámhatóságnál kezdeményezheti, hogy a születési anyakönyvbe
kiskorú gyermeke apjaként képzelt személytjegyezzenek be. Az anya a képzelt
személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során dönthet arról, hogy
a gyermek a továbbiakban a képzelt apa családi nevét viseli. Erre vonatkozó
nyilatkozata hiányában a gyermek az anya családi nevét viseli tovább.
(5) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyer­
mek a nagykorúvá válását követően kérheti, hogy a születési anyakönyvbe
- ha arra korábban nem került sor - apjaként képzelt személytjegyezzenek
be, és kezdeményezheti a korábban bejegyezett képzelt apa nevének törlé­
sét is. Ebben az esetben arról is nyilatkozhat, hogy a továbbiakban viselni
kívánja-e a képzelt apa családi nevét.
Gyér. 61. § (2) Az anya kérheti, hogy a képzelt személy családi neve
a) a legközelebbi ismert anyai ági férfi felmenőjének családi neve legyen,
b) saját családi neve legyen, vagy
c) más, általa megjelölt családi név legyen, feltéve, hogy az más jogos
érdekét nem sérti és a gyermekre nem sérelmes.
(4) Nem állapítható meg családi névként annak aférfinak a neve, akinek az
apasága megállapítása iránt per voltfolyamatban, és a keresetet a bíróság
jogerős ítéletével elutasította.
(5) Ha a gyermek családi jogállása egyéves korában még mindig rendezet­
len, a gyámhivatal megkeresi az anyát, és ismételten tájékoztatja a családi
jogállás rendezésének lehetőségeiről.

Nem kizárt az sem, hogy az apa kerüljön egyedül szülői jogállásba, így a Gyér,
új szabályként rendelkezik a gyermek névviseléséről abban az esetben, ha a férfi
részéről egyedülállóként kerül sor a gyermek örökbefogadására.

Mind a Ptk., mind a Gyér, rendezi azt a kérdést, ha a gyermek szülei nem jelentik Szülők mulasz-

be a gyermek családi nevét, illetve utónevét, vagy a gyermek szülei ismeretlenek, tása, ismeretlen

SZÜLŐKTŐL SZÁR-

Ptk. 4:151. § [Gyámhatósági névmegállapítás] mazo gyermek

(1) A gyámhatóság állapítja meg a gyermek nevét, ha


a)a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők a gyermek családi és utó­
nevének meghatározásával kapcsolatos megállapodásukat a gyámhatóság
felhívásától számítva harminc napon belül nem jelentik be; vagy
b) a gyermek mindkét szülője ismeretlen.
218 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

(2) A gyámhatóság állapítja meg a gyermek utónevét, ha a szülői felügye­

I
leti jogot az a szülő gyakorolja, aki az anyakönyvvezető vagy a gyámható­
ságfelhívása ellenére a gyermek utónevét - a felhívás közlésétől számított
harminc napon belül - nem határozza meg.

Az ismeretlen szülőktől származó gyermek érdekeinek védelmében a Gyér,


tartalmaz a név megállapításán túlmenően is rendelkezéseket.

Gondozás­ Ptk. 4:152. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyé­

I
nevelés nek meghatározása]
(1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyer­
mek megélhetéséhez ésfelnevelkedéséhez szükségesfeltételeket biztosítsák.

A gondozás és nevelés a szülő legtágabb és jogilag legnehezebben behatá­


rolható feladatkörét jelenti. Miután a kötelezettségek itt nem felsorolhatóak,
a jog csak néhány - alapvető - területen nyújt szabályozást.

A LAKHATÁS Ptk. 4:152. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyé­


BIZTOSÍTÁSA, nek meghatározása]
A SZÜLŐI HÁZ (2) A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakhatását biz­
ELHAGYÁSA tosítani. A gyermek lakóhelye -ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően
nem rendelkezik - a szülei lakása akkor is, ha a gyermek átmenetileg más­
hol tartózkodik.
(3) A szülő vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki
a gyermeketjogtalanul tartja magánál.

A gyermek lakhatási joga alapvető jogosítvány, amit a szülők lakáshasznála­


táról szóló döntései során is figyelembe kell venni.

Ptk. 4:152. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyé­


nek meghatározása]
(4) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét vagy a szü­
lők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság jóváhagyásával
a szülők beleegyezése nélkül elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellen­
tétes. A szülők lakóhelyének vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási
hely elhagyása önmagában a szülőifelügyeletet - a személyes gondozás és
nevelés kivételével - nem érinti.

A szülők kötelezettsége a gyermek lakhatásának biztosítása; a gyámhatóság


akkor járhat el, ha a gyermek a szülei beleegyezése ellenére kívánja a szülői
A szülői felügyelet gyakorlása 219

otthont elhagyni. Az eljárást mind a gyermek, mind a szülői felügyeleti jo­


got gyakorló szülő, mind pedig az a személy megindíthatja, aki az elköltözést
követően vállalná a gyermek gondozását. Lehetséges, hogy a gyermek a másik,
különélő szülőhöz kíván költözni, de az is, hogy akár kollégiumi elhelyezés
érdekében költözne el. Bár a gyermek kiskorú, a tizenhatodik évét követően
nehezen követelhető meg, hogy ne költözzön el, így a rendelkezésnek elsősor­
ban célszerűségi szempontja van.82
A gyámhivatal megvizsgálja, hogy a gyermek törvényes képviselete,
lakhatása és tartása a kérelemben megjelölt helyen miképpen biztosítható;
ha magánszemélyhez költözik a gyermek, környezettanulmány is készül,
illetve a magánszemélyt meghallgatják.

Gyer. 22. § (4) Ha a gyámhivatal a szülők lakóhelyének elhagyását jóvá­

I
hagyja, egyúttal tájékoztatja a szülőket, hogy a jóváhagyás - a személyes
gondozás és nevelés kivételével - a szülők szülőifelügyeletijogát és tartási
kötelezettségét nem érinti.

Ptk. 4:152. § [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyé- külföldi

nek meghatározása] tartózkodás,

(5) A gyermek huzamos időn át - így tanulmányok folytatása, munkavál- letelepedés

lalás vagy más hasonló célból - önállóan vagy egyik szülőjével mindkét
szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön.
(6) A gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozásához erre
vonatkozó szülői engedély szükséges.

Korábban a gyermek tartós, véglegesnek szánt külföldi tartózkodása esetén,


ha a gyermek a szülőkkel vagy a szülők nélkül távozott külföldre, szükség
volt a gyámhatóság engedélyére. A Ptk. rendelkezései a két szülő egyetértése
esetén nem teszik szükségessé a gyámhatósági engedélyezést, az azonban
feltétlenül szükséges, hogy a szülők mindketten hozzájáruljanak a gyermek
külföldi tartózkodásához, és a hozzájáruló szülő számára is egyértelmű
legyen, hogy a gyermek meghatározott - a Ptk.-ban egyébként meg nem jelölt
- ideig kíván külföldön tartózkodni, vagy kifejezetten ottani letelepedés az
utazás célja. (A fentiek körébe nem tartozik az a külföldi tartózkodás, amelyet
a különélő szülő a kapcsolattartás ideje alatt gyakorol.)
Az ÉLETPÁLYA

Ptk. 4:153. § [A gyermek nevelésének és életpályájának megválasztása] MEGVÁLASZTÁSA

I
(1) A szülők jogosultak a gyermek nevelésének módját megválasztani.

82 UO. 694. O.
220 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

(2) A gyermek képességeifigyelembevételével a szülők és a gyermek közö­


sen döntik el, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön.
. (3) Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek tanítta­
tásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek
között felmerülő vitában a gyámhatóság dönt.
Gyér. 26. § (1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők, valamint
a szülő és a gyermek között az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggés­
ben a gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban
felmerült vitában a gyámhivatal a szülő vagy a gyermek kérelmére dönt.
A korlátozottan cselekvőképes gyermek a kérelmét önállóan is előterjesztheti.

A gyámhivatalnak ez esetben arra kell törekednie, hogy a szülők és a gyer­


mek között megegyezés jöjjön létre. Az eljárás során vizsgálják és mérlegelik
a gyermek képességeit, eddigi tanulmányait és annak eredményeit, továbbá
egészségi állapotát. Szükség esetén szakvélemény is kérhető.

Tényleges Ptk. 4:154. § [A gyermekekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy


családi részvétele a gyermek gondozásában és nevelésében]
KAPCSOLAT A gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és kötelezettségek gya­
JELENTŐSÉGE korlásában - a felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával - részt vehet
az a személy, akinek saját vagy a szülővel közös háztartásában a gyermek
huzamos időn át nevelkedik.

A Ptk. - új szabályként-jelentőséget tulajdonít annak, ha valamely személy


a gyermekkel nem rokonsági alapon áll kapcsolatban, hanem jellemzően azért,
mert a gyermeket nevelő szülő házastársa, élettársa, és a közös háztartás révén
valóban részt vesz a gyermek ellátásában. Ez a személy szülői funkciót nem
tölthet be, de a Ptk. által is támogatottan közreműködhet a gyermeket érintő
feladatok ellátásában. A családi kapcsolat ténylegességét, ún. defacto jellegét
az Emberi Jogok Európai Bírósága is értékeli az ilyen vonatkozású esetek
elbírálása során.

Vagyonkezelés A gyermek vagyonának biztosítása érdekében a szülők joga és kötelezettsége,


hogy gyermekük vagyonát kezeljék. Ennek alapvető jelentősége lehet a vagyo­
ni ügyletek vonatkozásában is, különös tekintettel arra, hogy az idevágó jogi
rendelkezések több vonatkozásban a szülők kezét is megkötik, nem feltétle­
nül bizalmatlanságból vagy a szülök rosszhiszeműségére számítva, hanem
inkább a szülők nem teljes körű tájékozottságára, hozzáértésének hiányá­
ra gondolva. A különböző érdekek azonban szembekerülhetnek egymással,
A szülői felügyelet gyakorlása 221

akár oly módon, hogy a szülő a gyermek érdekében kíván bizonyos vagyoni
lépéseket megtenni, de éppen a gyermek érdekét szem előtt tartva tiltja ezt
a jogszabály vagy nem engedélyezi a gyámhatóság.

Ptk. 4:155. § [A gyermek vagyonának kezelői]

I
(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülőkjoga és kötelezettsége, hogy gyer­
mekük minden olyan vagyonát kezeljék, amely e törvény szerint nincs kivé­
ve a kezelésük alól.

Főszabályként a szülők mindketten rendelkeznek vagyonkezelői joggal, és ez Főszabály

a gyermek azon vagyonára terjed ki, amely „nincs kivéve a kezelésük alól”, A GYERMEK

amelyre nézve nem érvényesül eltérő jogszabályi rendelkezés. Lehetséges ÉLETKORÁTÓL

ugyanakkor, hogy az együtt élő szülők is megállapodjanak arról, hogy me­ FÜGGŐEN

lyikük kezeli a gyermek vagyonát, vagy a gyámhatóság jelölje ki a szülők


egyikét.
A vagyonkezeléssel kapcsolatban a Ptk. Második Könyve is tartalmaz
rendelkezéseket, amelyek attól teszik függővé a szülő vagyonkezelői helyze­
tét - a gyermek vonatkozó jogaival összevetve -, hogy a gyermek cselekvő­
képtelen-e (életkora miatt, a 14. életév betöltése előtt vagy ügyeinek viteléhez
szükséges belátási képesség hiánya miatt a 14. évének elérése után is), vagy
korlátozottan cselekvőképes-e (14. évének betöltése után, ha nem cselekvő­
képtelen).

Ptk. 2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata]


(1) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényessé­
géhez -ha e törvény eltérően nem rendelkezik - törvényes képviselőjének
hozzájárulása szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselek­
vőképessé válik, maga dönt afüggőjognyilatkozatainak érvényességéről.
Ptk. 2:14. § [A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata]
(1) A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvé­
nyes képviselője jár el.

A Ptk. a vagyonkezelés és a törvényes képviselet kérdését külön tárgyalja, A SZÜLŐ

a vagyoni ügyekben való képviselet azonban elválaszthatatlanul kapcsolódik KÉPVISELŐI

a gyermek vagyonának kezeléséhez. JOGA VAGYONI

ÜGYEKBEN

Ptk. 4:161. § [A gyermek törvényes képviselete]

I
(2) A vagyonkezelőijoggal nem rendelkező szülő a gyermek vagyoni ügyei­
ben törvényes képviselőként nem járhat el.
222 A SZÓLÓI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Értelemszerűen az a szülő járhat el a gyermek nevében, aki egyrészt szülői


minőségében képviseleti joggal rendelkezik, az nem került sem megvonásra,
sem korlátozásra a vonatkozó ügyletet illetően, továbbá feltétel, hogy az érin­
tett vagyon kifejezetten a kezelése alá tartozzon.

Ptk. 4:156. § [A szülő egyedüli vagyonkezelői joga]


(1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők kölcsönösen vagy külön-
külön meghatalmazást adhatnak egymásnak arra vonatkozóan, hogy a gyer­
mek vagyonát az egyik szülő a másik helyett kezelje. A meghatalmazás akkor
érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba
foglalták.
(2) A gyermek nevében eljáró szülőt a kisebb jelentőségű vagyonjogi szer­
ződések megkötésénél jóhiszemű harmadik személyek olyannak tekinthe­
tik, mint aki a másik szülő meghatalmazottjaként is eljár.
(3) Ha azt a gyermek érdekei indokolják, a gyámhatóság a szülői felügye­
letet közösen gyakorló szülők közül kijelölheti azt a szülőt, aki a gyermek
vagyonának kezelője.

A (3) bekezdés alá tartozó esetben az egyik szülő kérelmére a gyámhivatal


a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők közül kijelölheti azt a szülőt,
aki a gyermek vagyonának kezelője, feltéve, hogy azt a gyermek érdeke indo­
kolja. A gyámhivatal a szülőket, amennyiben lehetséges, tárgyalás keretében
hallgatja meg és azt vizsgálja, hogy a szülő addig miként járt el vagyonkezelő­
ként, továbbá vagyonkezelése során a gyermek gondozásának, nevelésének
körülményeit nehezítette, feltételeit elvonta-e.

Szülői vagyon­ Ptk. 4:155. § [A gyermek vagyonának kezelői]


kezelés alá nem (2) Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt szülei nem
TARTOZÓ VAGYON
kezelhetik, a gyámhatóság - a vagyont juttató személy javaslatának figye­
a Ptk. alapján lembevételével - a vagyon kezelésére gyámot rendel ki (a továbbiakban:
vagyonkezelő gyám). Ha a vagyontjuttató harmadik személy a vagyon keze­
léséből az egyik szülőt kizárta, a vagyont a vagyonkezelésre egyébkéntjogo­
sult másik szülő kezeli.
Gyér. 26/A. § (2) Ha a Ptk. 4:155. § (2) bekezdése alapjánfelmerül a vagyon­
kezelő gyám kirendelésének szükségessége, a gyámhivatal megvizsgál­
ja a vagyontjuttató személyjavaslatát. Ha a vagyonkezelés kizárása a szülői
felügyeletijogot gyakorló szülőt érinti, a vagyonkezelő gyám kirendelésének
feltétele, hogy a másik szülő a vagyonkezelésre bármilyen okból ne legyen
jogosidt, vagy vagyonkezelése a gyermek érdekével ellentétes legyen.
A szülői felügyelet gyakorlása 223

A Ptk. Második és Negyedik Könyvének szabályozását összevetve állapítható


meg, hogy miként alakul a gyermek és a szülő vagyonkezelői joga, illetve
mely esetekben korlátozza a szülői vagyonkezelői jogot a gyámhatósági enge­
dély szükségessége.

jP/A.2:14. § [A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata] A CSELEKVŐ­


(2) A cselekvőképtelenség miatt nem semmis a cselekvőképtelen kiskorú KÉPTELEN

I
által kötött és teljesített csekélyjelentőségű szerződés, amelyek megkötése GYERMEK ÖNÁLLÓ

a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást ELJÁRÁSA

nem igényel.

A Ptk. ugyan alapvetően semmisnek tekinti a cselekvőképtelen kiskorú jog­


nyilatkozatait, de a mindennapi csekély jelentőségű ügyletek vonatkozásában
nem teszi lehetővé a semmisségre való hivatkozást.

Ptk. 2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata] A KORLÁTOZOTTAN


(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének köz­ CSELEKVŐKÉPES
reműködése nélkül GYERMEK ÖNÁLLÓ

a) tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljo­ ELJÁRÁSA


gosítja;
b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinekfedezése körébe
tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket;
c) rendelkezhet munkával szerzett jövedelmével, annak erejéig kötelezett­
séget vállalhat;
d) köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez; és
e) ajándékozhat a szokásos mértékben.

A legszemélyesebb - családjogi - jognyilatkozatok köré tartozik a házasság­


kötés, az apaság elismerése, továbbá az apasági vélelem megtámadása.
Ugyanezt másik oldalról is megközelíti a Ptk. a kiskorú gyermeknek és
vagyonának védelme érdekében:

Ptk. 2:16. § [A kiskorú ellenérték nélküli kötelezettségvállalása]


Semmis a kiskorú törvényes képviselőjének olyan jognyilatkozata, amely-
lyel - a kiskorú vagyona terhére - ajándékoz, idegen kötelezettségért
megfelelő ellenérték nélkül kötelezettséget vállal, vagy amellyel jogokról
ellenérték nélkül lemond. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell
a törvényes képviselőnek a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilat­
kozatához való hozzájárulására is.
224 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

A SZÜLŐ ÓNÁLLÓ A cselekvőképtelen kiskorú nevében a törvényes képviselője jár el.


ELJÁRÁSA

CSELEKVŐKÉPTELEN Ptk. 2:14. § [A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata]


GYERMEK ESETÉN (3) A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jog-
nyilatkozata megtétele során az ítélőképessége birtokában lévő cselekvő­

I
képtelen kiskorú véleményét - korának és érettségének megfelelően -
figyelembe kell vennie.

Nemcsak a gyermek véleményének meghallgatásáról mint gyermeki jogról


van ehelyütt szó - a Ptk. a cselekvőképességgel nem rendelkező nagykorú
személyek számára is biztosítja, hogy gondnokuk figyelembe vegye a véle­
ménynyilvánításra képes nagykorú cselekvőképtelen véleményét.

A SZÜLŐ ÖNÁLLÓ Ptk. 2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata]


ELJÁRÁSA (4) A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében
KORLÁTOZOTTAN maga is tehet jognyilatkozatokat, kivéve azokat, amelyeknél a jogszabály
CSELEKVŐKÉPES a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg,
GYERMEK ESETÉN vagy amelyek a korlátozottan cselekvőképes kiskorú munkával szerzett
jövedelmére vonatkoznak. A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és
vagyonát érintőjognyilatkozata megtétele során a korlátozott cselekvőké-
pességű kiskorú véleményét figyelembe kell vennie.

Ennek megfelelően a 14. évüket betöltött (és nem cselekvőképtelen) gyer­


mekek jognyilatkozataikat maguk teszik meg, a törvényes képviselő bele­
egyezése vagy utólagos jóváhagyása mellett. Vannak azonban nyilatkozatok,
amelyeket a kiskorú tehet meg (illetve a kiskorú is megtehet). S végül: nagyon
gyakori, hogy a szülő jár el gyermeke helyett, maga teszi meg a jognyilatko­
zatokat. Ezt nem teheti meg akkor, ha a jogszabály kifejezetten a gyermek
jognyilatkozatát követeli meg. Még nagyobb jelentősége van annak, hogy
a szülő figyelemmel legyen a vagyonkezelés során a kiskorú véleményére.
Noha a Ptk. ezt nem így jelöli meg, nyilván itt is szükséges a gyermek ítélő­
képessége.
A gyermekre - amennyiben van keresménye - kötelezettség is vonatkozik:

Ptk. 4:157. § [A gyermek vagyonának és jövedelménekfelhasználása]

I
(3) Ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és keresménnyel ren­
delkezik, a szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mér­
tékben járuljon hozzá.
A szülői felügyelet gyakorlása 225

Bizonyos fent említett esetekben nem járhat el a szülő; más esetekben a szülő Nem járhat el

tehet ugyan jognyilatkozatot, de ahhoz a gyámhatóság jóváhagyása szüksé­ A SZÜLŐ VAGY

ges. Ezeket az eseteket a Ptk. részletezi, s bizonyos körben a Gyér, további GYÁMHATÓSÁGI

rendelkezéseket tartalmaz. ENGEDÉLY

SZÜKSÉGES

Ptk. 2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata]


: (3) A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak ígért
vagy adott ingyenes juttatást a gyámhatóság engedélyével visszautasíthat­
ja. Ha a gyámhatóság a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem
hagyjajóvá, a határozat a törvényes képviselő elfogadó nyilatkozatát pótolja.
Ptk. 2:15. § [A gyámhatóság jóváhagyása a kiskorú törvényes képviselő­
jénekjognyilatkozatához]
(1) A kiskorú törvényes képviselőjének jognyilatkozata gyámhatóság jóvá-
\ - hagyásával érvényes
a) a kiskorút megillető tartásról történő lemondás;
b) a kiskorút öröklési jogviszony alapján megillető jogra vagy őt terhe-
\ lő kötelezettségre vonatkozó jognyilatkozat és a külön is visszautasítható
j vagyontárgyak öröklésének visszautasítása;
c) a kiskorú nem tehermentes ingatlanszerzése, ingatlana tulajdonjogának
átruházása vagy megterhelése;
d) a kiskorú gyámhatóságnak átadott vagyonáról való rendelkezés; vagy
e) a kiskorú jogszabályban meghatározott összeget meghaladó értékű va­
gyontárgyáról való rendelkezés
esetén.
(2) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására, ha a kiskorú ingatlan­
vagyonának megterhelésére az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével
egyidejűleg, az ingyenes juttatási nyújtó személy javára történő haszonél­
vezet alapításával kerül sor.
(3) Nincs szükség a gyámhatóságjóváhagyására, ha a jognyilatkozat érvé­
nyességét bírósági vagy közjegyzői eljárásban elbírálták.
Gyér. 26/B. § (1) A gyámhivatal - kérelmére - dönt a szülőnek a Ptk.
2:15. § (1) bekezdése szerinti jognyilatkozatainakjóváhagyásáról.
(2) A kiskorú gyámhatóságnak átadott vagyonáról való szülői jognyilat­
kozathoz [Ptk. 2:15. § (1) bekezdés d) pontja] a (3) bekezdésben meghatá­
rozott értékhatártólfüggetlenül szükséges a gyámhivatal hozzájárulása.
(3) A kiskorú gyámhatóságnak át nem adott vagyonáról való rendelkezést
érintő szülőijognyilatkozathoz [Ptk. 2:15. § (1) bekezdés e) pontja] abban
az esetben szükséges a gyámhivatal jóváhagyása, ha a szülői rendelke­
zéssel érintett vagyon értéke meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének tízszeresét.
226 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA. SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

a szülők Ptk. 4:158. § [A szülőfelelőssége a vagyonkezelésért]


felelőssége (1) A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és számadás kötelezettsé­
ge nélkül kezelik.
(2) A szülők gyermekük vagyonának kezelése során a rendes vagyonkeze­
lés szabályai szerint, ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint
saját ügyeikben.

Ha e kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegik,


az ezzel okozott kárt a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséért való
felelősség szabályai szerint kötelesek megtéríteni.

A GYERMEK Ptk. 4:157. § [A gyermek vagyonának és jövedelménekfelhasználása]


JÖVEDELMÉNEK, (1) A szülők a gyermek vagyonából eredőjövedelemnek azt a részét, amely
VAGYONÁNAK a vagyon terheinek kifizetése utánfennmarad, a gyermek indokolt szükség­
FELHASZNÁLÁSA leteire kötelesekfordítani.
(2) A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyo­
nának állagát e törvénynek a gyermek tartására vonatkozó rendelkezései
szerint vehetik igénybe.

A jogszabálynak az a kiindulópontja, hogy a gyermek vagyonát a szülők


nem használhatják fel: a többoldalú gyámhatósági kontroll is éppen azt a célt
szolgálja, hogy a gyermek vagyona nagykorúságáig megőrződjön. A gyer­
mek vagyonának jövedelmével más a helyzet azonban; s ha a jövedelem sem
elegendő a gyermek tartására, a gyámhatóság engedélyezheti a gyermek
vagyonának indokolt mértékű felhasználását.

A VAGYONKEZELŐI Ptk. 4:159. § [A szülők vagyonkezelői jogának korlátozása]

I
1
JOG KORLÁTOZÁSA, Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülők gyermekük vagyonának kezelése
MEGVONÁSA, tekintetében kötelességüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem
MEGSZŰNÉSE teljesítik, a gyámhatóság indokolt esetben
a) elrendelheti a gyermek pénzének és értéktárgyainak a gyámhatóság
részére történő átadását, ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai sze­
rint készen tartani nem kell;
b) a szülőket biztosítékadásra kötelezheti;
c) a vagyonkezelést rendszeres felügyelete alá vonhatja;
d) kötelezheti a szülőket, hogy a vagyonkezelésről úgy adjanak számot,
mint a gyám; illetve
e) a szülőktől a vagyonkezelés és a vagyoni ügyekben való képviselet jogát
egyes vagyoni ügyekre vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve
korlátozhatja vagy megvonhatja.
A szülői felügyelet gyakorlása 227

Gyér. 26/4. § (5) Ha a gyámhivatalnak a család- és gyermekjóléti szolgálat


jelzése, a család- és gyermekjóléti központ jelzése, a gyermek hozzátarto­
zójának vagy más személynek a bejelentése alapján tudomására jut, hogy
a szülői felügyeletet gyakorló szülők gyermekük vagyonának kezelése te­
kintetében kötelességüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem
teljesítik, a gyámhivatal a Ptk. 4:159. §-a szerinti intézkedések közül
-a (6) bekezdésben foglaltakfigyelembevételével - azt alkalmazza, amellyel
legnagyobb biztonsággal megóvható a gyermek vagyona. A gyámhivatal
a Ptk. 4:159. §-a szerinti intézkedések közül egyidejűleg többet is alkalmazhat.
(6) A gyámhivatal
a) a Ptk. 4:159. § a) pontjának alkalmazása során az öregségi nyugdíj min­
denkori legkisebb összegének háromszorosát meghaladó összeget tekinti úgy
hogy azt a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell,
b) a Ptk. 4:159. § b) pontjának alkalmazása során az ingatlant vagy
vagyontárgyat értékbecslés alapján fogadja el biztosítékként,
c) a Ptk. 4:159. § c) pontjának alkalmazása során elrendeli a gyermeknek
az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét meghaladó pénzének és
értéktárgyainak a gyámhivatal részére történő átadását,
d) a Ptk. 4:159. § d) pontjának alkalmazása során a gyámi számadás­
ra vonatkozó szabályokfigyelembevételével jár el, és
e) a Ptk. 4:159. § e) pontjának alkalmazásával egyidejűleg vagyonkezelő
gyámot rendel a gyermeknek.

Mind a korlátozás, mind a megvonás a gyermek vagyoni érdekeinek védel­


mében tett intézkedés.

Ptk. 4:160. § [A gyermek vagyonának kiadása]

I
Ha a szülők vagyonkezelőijoga megszűnik, kötelesek gyermekük vagyonát ki­
adni a nagykorú gyermeknek vagy annak, akinek kezelése alá a vagyon kerül.

A gondozás-nevelés és a vagyonkezelés joga/kötelezettsége után a Ptk. a tör- törvényes

vényes képviselet jogát (és kötelezettségét) nevesíti. képviselet

Ptk. 4:161. § [A gyermek törvényes képviselete]

I
(1) A szülőifelügyeletet gyakorló szülőkjoga és kötelessége, hogy gyerme­
küket személyi és vagyoni ügyeiben képviseljék.

Míg a vagyoni ügyekben, a Ptk. értelmében az egyik szülő a másiknak törvényes

a gyermek képviseletére vonatkozóan meghatalmazást adhat, addig szemé- képviselet sze-

lyi ügyekben csak együttesen járhatnak el, sem kifejezett, sem vélelmezett mélyi ügyekben
228 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

meghatalmazásnak nincs helye. Személyes jognyilatkozatok esetén a szülő el­


járása kizárt.

Ptk. 4:162. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága a jognyilatkozat

I
személyessége miatt]
A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek azokra a jognyilatko­
zataira, amelyeketjogszabály szerint kizárólag személyesen lehet megtenni.

Érdekellentét Ptk. 4:163. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága érdekellentét miatt]


(1) A szülő-ha e törvény eltérően nem rendelkezik-nem képviselheti a gyer­
mekét olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, élettársa, egyenesági
rokona vagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermek­
kel szemben ellenérdekűfél.
(2) Ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő törvény
vagy a gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét vagy más tényleges akadály
miatt nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel.
(3) Eseti gyám kirendelését bármely érdekelt, bármely hatóság kérheti, és
annak hivatalból is helye van. A szülő eseti gyám kirendelése céljából köte­
les a gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha a (2) bekezdésben
megjelölt okból az ügyben nem járhat el.
(4) Az eseti gyám az ügyben olyan jogkörreljár el, mint a gyám.

A szülő összeférhetetlenség okából nem képviselheti a gyermeket, ha a fent


felsorolt személyek ellenérdekű félként szerepelnek. Emellett azonban adód­
nak olyan helyzetek, amikor nem érdekellentét, hanem más ok miatt nem tud
a szülő eljárni. Ezekben a helyzetekben eseti képviselete lesz a gyermeknek,
és nem eseti gondnok személyében, mint korábban, hanem eseti gyám fog
eljárni. A Ptk. így (is) határozottan megkülönbözteti a nagykorúak mellett/
helyett eljáró gondnok és a kiskorúakat képviselő gyám intézményét.

Gyámnevezés/ Ptk. 4:226. § [Nevezett gyám]


GYÁMSÁGBÓL (1) A gyámság elsősorban azt illeti meg, akit a szülői felügyeletet gyakorló
VALÓ KIZÁRÁS szülő közokiratban vagy végintézkedésben gyámul megnevezett. Ha a szü­
lői felügyeletre egyaránt jogosult szülők eltérő gyámot neveztek meg,
a gyermek érdekét mérlegelve a gyámhatóság határoz arról, hogy a gyám­
ságot melyikük lássa el.
Ptk. 4:233. § [Kizárás a gyámság viseléséből]
(1) Nem rendelhető gyámul az a személy,
e) akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból közo­
kiratban vagy végrendeletben kizárt.
A szülői felügyelet gyakorlása 229

A szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő jogosult arra, hogy gondoskodjon közo­
kiratban vagy végrendeletben arról, ki lássa el a gyámi teendőket halála esetén,
vagy akkor, ha a szülői felügyeleti jogot egyik szülő sem tudja gyakorolni.
Amennyiben mindkét szülő élt a gyámnevezés jogával, a gyámhatóság vizsgál­
ja meg, hogy melyikük viselje a gyámságot.
Amennyiben a gyermeknek nincs szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő­
je, a gyámhatóság először azt vizsgálja meg, hogy van-e nevezett gyám, s ő
csak akkor mellőzhető, ha nem áll a gyermek érdekében, hogy ez a személy
lássa el a gyám feladatait, illetve akadályoztatott.

Gyér. 26/C. § (1) Ha a szülő a gyámot nevező vagy a gyámságból kizáró


nyilatkozatát a települési önkormányzat jegyzője előtt teszi, az errőlfelvett
jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a gyermek és a nevezett gyám vagy
a gyámságból kizárt személy személyazonosító adatait, valamint a szülő
felhívását a lakóhely változásának bejelentésére.

Amennyiben a szülök együtt élnek, a szülői felügyelet közös, azaz mindket­ Együtt éló

ten a szülői felügyelet valamennyi részjogosítványát közösen, illetve együt­ szülök:a szülői

tesen gyakorolják, és ennek megfelelően kötelezettségeiket is mindketten FELÜGYELET KÖZÖS

teljesítik, azaz a felelősség is közös. Kivételesen azonban a vagyonkezelés, GYAKORLÁSA

illetve a törvényes képviselet körében lehetségesek korlátozások, ezek érint­


hetik mindkét szülőt, vagy adott esetben egyiküket. Amennyiben a vagyon­
kezelés körében a gyámhatóság azért korlátozza a szülő vagyonkezelői jogát,
mert veszélyezteti a gyermek vagyonát, nem a ,jó gazda” gondosságával
jár el, ez olyan jellegű korlát, ami a szülő felróható magatartására vezethe­
tő vissza. A vagyonkezelés alól kivont vagyon nyilvánvalóan nem tartozik
szülői vagyonkezelés alá. s az sem a szülőnek felróható, ha adott esetben
házastársa ellenérdeküsége miatt nem képviselheti egy bírósági eljárásban
a gyermekét.

Ptk. 4:166. § [Döntés a közös szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő Vitás

vitában] kérdésekben:

Ha a közös szülőifelügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben GYÁMHATÓSÁGI

nem tudnak megállapodni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tar­ HATÁSKÖR

tozó kérdés kivételével a gyámhatóság dönt.


Gyér. 18. § (1) Ha az együtt élő vagy különélő szülők a szülői felügyelet
közös gyakorlása körébe tartozó kérdésekben nem tudnak megegyezésre
jutni, a Ptk. 4:166. §-a alapján a gyámhivatal döntését a lelkiismereti és
Í vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével bármelyik szülő kér­
heti.
230 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Közös szülői felügyelet esetén a gyámhatóság döntését lehet kérni, kivéve


azokat a kérdéseket, amelyek a gyermek vallásszabadsága körébe tartoznak.
Az együtt élő szülők rendszerint a gyermeket érintő valamennyi kérdésben
közösen gyakorolják a szülői felügyeletet; ha mégsem így van, akkor a fenti
szabály csak a közösen gyakorolt kérdésekre vonatkozik.

Nem együtt éló | Ptk. 4:164. § (1) A szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk vagy
szülök: a szülői a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen
felügyelet közös gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.
GYAKORLÁSA

A szülői felügyelet közös gyakorlása, illetve közös gyakorolhatósága alapelvi


jelleggel jelenik meg a Ptk.-ban, elismerve azt, hogy a szülők egyenjogúak
a gyermek nevelésével kapcsolatos kérdésekben, de azt is, hogy ez nemcsak
jogokat, hanem - elsősorban - kötelezettségeket jelent: a szülőknek fősza­
bályként akkor is közös a felelőssége, ha már nem élnek együtt. A Ptk.-nak ez
a rendelkezése nem a közös szülői felelősség főszabályát nevezi meg, hanem
azt rögzíti, hogy önmagában azért, mert a szülők nem élnek együtt, a szülői
felügyeletük közös jellege még nem szűnik meg. Ezt azonban „együtt kell
olvasni” többek között azzal a rendelkezéssel, amely szerint, ha a gyermek
háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik, rögzül a szülői felügye­
let, azaz létrejön egy ráutaló magatartással történő megállapodás arról, hogy
a szülői felügyelet nem közös, hanem egyikük teljes körűen gyakorolja.
A szülők meg is állapodhatnak abban, hogy különélő szülőkként közösen
gyakorolják a szülői felügyeletet, ekkor minden kérdésben közösen döntenek,
és a Ptk. néhány kisebb követelményt fogalmaz csak meg. A szülők a közös
szülői felügyeletet alapvetően kétféle módon gyakorolhatják. Lehetséges az,
hogy a gyermeket az egyik szülő gondozza, a másik pedig különélő szülőként
a gyermekkel kapcsolatot tart - ekkor a szülői felügyelet „közössége” első­
sorban jogilag valósul meg. Másik megoldás az, hogy a gyermekről szülői
váltva gondoskodnak, ez esetben a gyermek felváltva tartózkodik egyik, majd
másik szülőjénél. (A váltott gondoskodásnak többféle megvalósítási módja
van a nemzetközi tapasztalatok alapján, így lehetséges az is, hogy a gyermek
a volt családi otthonban marad és a szülők tartózkodnak felváltva, megha­
tározott időközönként vele.) Az, hogy a hazai szabályozás rendezi a váltott
gondoskodást, új fejlemény. 2022 januárja óta van ez így.

4:164. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]


(1) (...) A közös szülőifelügyelet úgy is gyakorolható, hogy a szülőkfelvált­
va, azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermek nevelésére és
i gondozására.
A szülői felügyelet gyakorlása 231

(2) A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során bizto­


sítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.
(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében -
a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett - közös szülői
felügyelet esetén is önállóan dönthet.
Ptk. 4:165. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok meg­
osztásáról és a közös szülői felügyeletről]
■ (1) (...) A különélő szülők a szülőifelügyelettel kapcsolatos jogokat és köte­
lezettségeket egymás között megoszthatják, és megállapodhatnak abban
is, hogy a szülőifelügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló
megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyi­
kük háztartásában nevelkedik.
Gyér. 18. § (2) Ha a szülőifelügyelet közös gyakorlásárajogosult különélő
szülők a Ptk. 4:165. § (1) bekezdése alapján megállapodnak abban, hogy
a) a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás
között megosztják, vagy
b) a jövőre nézve a szülői felügyeletet egyikőjük gyakorolja,
a gyámhivatal e megállapodásukat - kérésükre - jegyzőkönyvben rögzíti.
J jegyzőkönyvben rögzíteni kell azt a tényt is, hogy a gyermek - megálla­
podásuk alapján - melyik szülő gondozásában nevelkedik, valamint, hogy

I
a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a szülői felügyeleti jogot
közösen gyakorolják, feltéve, hogy a bíróság nem rendelkezett ettől eltérően.
(3) A szülőket tájékoztatni kell arról, hogy a (2) bekezdésben meghatáro­
zott megállapodásukat közös megegyezéssel módosíthatják.

A hatályos magyar jog különböző lehetőségeket biztosít a szülői felügyeleti A SZÜLŐI

jog rendezésére azon szülők esetében, akik nem élnek együtt. Noha jogilag FELÜGYELET

alapvetően a szülői jogok és kötelezettségek alakulása tekintetében - külön­ RENDEZÉSÉNEK

élő szülők esetén - nincs (sincs) eltérés annak alapján, hogy a házasság került MÓDJAI NEM

felbontásra, az élettársi kapcsolat szűnt meg, vagy a szülők korábban sem EGYÜTT ÉLÓ

éltek (tartósan) együtt, meghatározó az, hogy a szülők részéről mennyire van SZÜLÖK ESETÉN

igény a gyermek életében való részvételre. Noha bizonyos kötelezettségeket


teljesíteni kell, a szülői jogok minél teljesebb körű gyakorlásához erre irá­
nyuló szándék is szükséges.
A jogi rendezés módjait és a különélő szülök erre irányuló akaratát is
összevetve az alábbi megoldások léteznek.
Megállapodhatnak a szülők közös szülői felügyeletben, ekkor mindket­
tőjüket teljes körűen megilletik/terhelik a részjogosítványok/kötelezettségek.
Miután a korábbi - és a társadalom tudatába mélyen beivódott - megoldás­
sal, a korábbi értelemben vett gyermekelhelyezéssel a Ptk. szakított, a közös
232 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

szülői felügyelet mellett nincs szó a gyermek „elhelyezéséről”. A közös szülői


felügyeletet a szülök gyakorolhatják úgy is, hogy a gyermekről a szülők felvált­
va gondoskodnak. A Ptk. nem szól arról, hogy a váltott gondoskodás milyen
időszakonkénti váltással történhet. Noha már korábban is előfordultak az ítélke­
zési gyakorlatban olyan döntések, amelyek jóváhagyták a szülők ilyen megál­
lapodásait, így a hazai gyakorlatban ezek nem most váltak ismertté, a „váltott
gondoskodás” mint intézmény még nem tekinthető kiforrottnak, különösen
ami a gyermekre gyakorolt hatását illeti. Ugyan folynak kutatások, de mivel
az intézmény viszonylag fiatal, a hosszú távú kutatások egyelőre hiányoznak.
Lehetséges továbbá olyan, szülők közötti megállapodás, hogy a szülők
a szülői felügyelettel járó jogokat és kötelezettségeket megosztják, vagy csupán
egyikük fogja teljes körűen gyakorolni a szülői felügyeletet. Ez utóbbi fordulat
váltotta fel azt a szóhasználatot, mely szerint „az egyik szülőnél kerül a gyer­
mek elhelyezésre”. A másik szülőnek - a különélő szülőnek - korábban szüne­
telt az utóbbi esetben a szülői felügyeleti joga, ma már ez nincs így. Megilleti
azonban továbbra is az ún. együttdöntési jog, azaz hogy részt vehessen a gyer­
mek életének lényeges döntéseiben. A bíróság további szülői felügyeleti részjo­
gosítványokkal is felruházhatja.
Közös szülői felügyelet esetén nem feltétlenül, ennek hiányában ugyan­
akkor nagy jelentősége van a kapcsolattartásnak. Ahogyan arról a házasság
felbontása körében volt szó, a közös szülői felügyelet mellett is lehetséges
a kapcsolattartás, bár ez attól is függ, hogy váltva gondoskodnak - a közös
szülői felügyeleten „belül” - a szülők a gyermekről, vagy sem. A váltott gon­
doskodás esetén „hagyományos” kapcsolattartás nincs, arról azonban meg­
fontolandó megállapodniuk a szülőknek, hogy az ünnepnapokat miként tölti
a gyermek egyikükkel, illetve másikukkal.
Amennyiben a bíróság dönt, határozhat arról, hogy melyik szülő gyako­
rolja a szülői felügyeletet teljes körűen (és emellett milyen jogokat biztosít
a különélő szülő számára), vagy arról, hogy közös szülői felügyeletet gyako­
roljanak a szülők váltott gondoskodással vagy anélkül.
Összességében a Ptk. által a szülői felügyelet különélő szülők gyakorlása
tekintetében normatív módon megjelenő lehetőségek szinte családra szabott,
illetve szülőkre szabott egyedi megoldásokat eredményezhetnek.

Nem EGYÜTT ÉLÓ Ptk. 4:165. § [A különélő szülők megállapodása afelügyeletijogokmegosz-


szülők: közös tásáról és a közös szülői felügyeletről]
SZÜLŐI FELÜGYELET (2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők
közös kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - a szülők közös
szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére (...)
vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz.
A szülői felügyelet gyakorlása 233

4:167. § [A szülőifelügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]


(1) A különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy a gyer­
mek érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy a szülőifelügyeletet
melyik szülő gyakorolja. A bíróság az egyik szülő kérelmére is dönthet
a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, ha az a kiskorú gyermek érdeké­
ben áll.
4:167/A. § [A közös szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]
(1)A közös szülői felügyeletről való döntés esetén a bíróság a kiskorú
gyermek érdekére figyelemmel elrendelheti, hogy a szülők a gyermekről
felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak, vagy ennek hiányában
szabályozza a gyermekkel való kapcsolattartást és dönt a gyermek tartá­
sáról. A közös szülőifelügyelet elrendelése esetén a bíróság kijelöli a gyer­
mek lakóhelyét.
(2) Ha a bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel
a gyermek gondozására, dönt a szülő által önállóan gyakorolt gondos­
kodás időtartamának mértékéről - a szünetek és az ünnepek időszakára
is kiterjedően a gyermek átadása, átvétele módjáról, továbbá szükség
esetén a gyermek tartásáról is.
(3) Ha a bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel
a gyermek gondozására, akkor a (2) bekezdés szerinti döntések megvál­
toztatását is a bíróságtól lehet kérni.

A közös szülői felügyelet hazai megközelítése 2022-ben alapvetően megvál­ A KÜLÖNÉLŐ

tozott. Korábban a hazai családjogi gondolkodás határozottan akként véle­ SZÜLŐK HELYZETE

kedett, hogy a különélő szülők közös szülői felügyeletének meghatározó KÖZŐS SZÜLŐI

feltétele a szülők maximális együttműködési készsége és teljes egyetérté­ FELÜGYELET

se, és - természetesen - ennek felelt meg mind a családjogi szabályozás, ESETÉN

mind a jogalkalmazás. Ez jutott kifejezésre abban, hogy korábban a bíróság


a közös szülői felügyeletet csak a szülők közös kérelmére rendelhette el, illet­
ve hagyhatta jóvá a közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségüket. Ez
teljességgel megváltozott azáltal, hogy a bíróság elrendelheti a közös szülői
felügyeletet, sőt akár a váltott gondoskodást is. Mind a váltott gondoskodás
nélküli közös szülői felügyelet, mind a közös szülői felügyeletnek az formá­
ja, amikor váltva gondoskodnak a szülök a gyermekről, akkor rendelhető el,
ha az a gyermek érdekét szolgálja. A szülők számára is különös jelentősé­
ge lehet annak, hogy a gyermekkel minél szorosabb kapcsolatban vannak,
de miután a családok, családi viszonyok, élethelyzetek különbözők, aligha
lehet azt állítani, hogy a szülői felügyelet bármely formája, ideérve a váltott
gondoskodást is afféle „one size fits all” megoldásként működhetne. Egyelőre
nincs hazai ítélkezési gyakorlat abban, hogy mikor rendel el a bíróság az
234 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

egyik szülő akarata ellenére közös szülői felügyeletet, és különösen váltott


gondoskodást.

Ptk. 4:170. § [A szülőifelügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésé­

I
nek megváltoztatása]
(2) Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tud­
nak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő
kérelmére megszünteti.

2022 januárja előtt csak közös kérelemre volt lehetséges a közös szülői
felügyelet, úgy annak megszüntetése indokolt volt, ha fenntartása iránt már
hiányzott a közös akarat. A gyerek számára mindazonáltal még egy nem
végleges megoldás esetén is pozitív eredményekkel járhat az együttműködés.
A 2022-ben hatályba lépett új rendelkezések szerint a bíróság az egyik szülő
kérelmére - és így esetlegesen a másik szülő akarata ellenére - is elrendel­
heti a közös szülői felügyeletet (és ezzel együtt akár a váltott gondoskodást),
s ennek a lehetőségnek a tükrében nyilván másként kell majd elbírálni azt,
hogy mit értünk „együttműködés” alatt. Egyelőre nem alakult ki annak
a gyakorlata, hogy mikor indokolt a gyermek érdekében és csak az egyik
szülő kérelmére elrendelni a közös szülői felügyeletet.

Vitás kérdések: Ptk. 4:166. § [Döntés a közös szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő
GYÁMHATÓSÁGI vitában]
HATÁSKÖR Ha a közös szülőifelügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben
nem tudnak megállapodni - a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tar­
tozó kérdés kivételével a gyámhatóság dönt.
Gyér. 18. § (1) Ha az együtt élő vagy különélő szülők a szülői felügyelet
közös gyakorlása körébe tartozó kérdésekben nem tudnak megegyezésre
jutni, a Ptk. 4:166. §-a alapján a gyámhivatal döntését a lelkiismereti és
vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével bármelyik szülő kér-
$ heti.

Közös szülői felügyelet esetén akkor is a gyámhatóság döntését lehet kérni


(a lelkiismereti és vallásszabadság körébe eső vita kivételével), ha a szülők
nem élnek együtt, de így állapodtak meg a szülői felügyelet gyakorlásában.
Nem együtt éló

szülök: a szülői Megállapodásukban a szülők úgy is rendezhetik a szülői felügyelet kérdését,


felügyelet hogy megosztják a jogokat, kötelezettségeket, feladatokat. Ennek a szabály-
megosztása nak a segítségével saját egyéni élethelyzeteikre szabhatják a jogi megoldást,
így például akkor, amikor munkahelyi beosztásuk speciális.
A szülői felügyelet gyakorlása 235

Ptk. 4:165. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok meg­


osztásáról és a közös szülői felügyeletről]
(1) A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötele­
zettségeket egymás között megoszthatják, (...)
(2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők
közös kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - (...) a szülői
felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóvá­
hagyja, vagy arról ítélettel határoz.

A szülői felügyelet megosztása mellett is - természetesen - közösen gyako­


rolják a szülök az együttes döntés jogát, azaz a gyermek életét érintő lényeges
kérdésekben közösen döntenek.

Ptk. 4:165. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok Nem együtt élő

i megosztásáról és a közös szülői felügyeletről] szülők: a szülői

"i (1) A különélő szülők (...) megállapodhatnak abban is, hogy a szülői fel- FELÜGYELET

\ ügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodásá­ EGYIKÜK ÁLTALI

ra utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásá­ TELJES KORÚ

ban nevelkedik. GYAKORLÁSA

(2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők


közös kérelmére a bíróság - a gyermek érdekét mérlegelve - (...) a szülői
felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóvá-
£ hagyja, vagy arról ítélettel határoz.

Ez a megoldás felel meg a korábbi gyermekelhelyezésnek. Ilyen helyzetben az


egyik szülő teljes körűen gyakorolja a szülői felügyeletet, míg a másik szülő
szülői felügyelete a lényeges kérdésekben történő együttes döntésre korláto­
zódik.

A Ptk. a szülői felügyelet kérdésében a szülők megállapodását helyezi előtér­ Megállapodási

be; ennek a megállapodásnak különböző megjelenési formái lehetnek. Egyike LEHETŐSÉGEK

a peren kívüli megállapodás. A különélő szülők peren kívül megállapodhat­


nak abban, hogy melyikük hogyan gyakorolja a szülői felügyeletet. A külön­
élő szülők alatt ebben az összefüggésben azokat a házastársakat értjük, akik
megszüntették a házassági életközösséget, de nem bontották (még) fel a házas­
ságukat, továbbá az élettársi kapcsolat megszüntetése utáni szülőpárokat, illet­
ve azokat a szülőket, akiknek közös gyermekük van, de nem élnek (korábban
sem éltek) együtt.
Megállapodásuk nem formához kötött; írásban, szóban, ráutaló maga­
tartással egyaránt megvalósítható. A későbbiekben csak akkor lehet erre
236 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

a megállapodásra hivatkozni, ha az valóban kifejezett nyilatkozaton alapult,


és abból egyértelműen következtetni lehet a felek megegyezésére,83 Amennyi­
ben bármelyik szülő utóbb ennek a helyzetnek a megváltoztatását kéri, nem
szülői felügyelet rendezése, hanem szülői felügyelet gyakorlásának megvál­
toztatása kérdésében kell majd dönteni.
Másik megoldás a perbeli egyezség, hiszen közös megegyezésen alapuló
bontás esetén a feleknek meg kell egyezniük a szülői felügyelet gyakorlásá­
nak kérdésében.
A bíróság a feleket személyesen meghallgatja, meggyőződik arról, hogy
az általuk választott megoldás a gyermek érdekének megfelel.

A BÍRÓSÁG Ptk. 4:167. § [A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]


DÖNTÉSE A SZÜLŐI (1) A különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy
FELÜGYELET a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy a szülői fel­
KÉRDÉSÉBEN ügyeletet melyik szülő gyakorolja. A bíróság az egyik szülő kérelmére is
dönthet a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, ha az a kiskorú gyermek
érdekében áll.
(2) A bíróság a döntés során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi
és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.

Az első esetben az egyik szülő teljes körűen gyakorolja a szülői felügyeletet,


a másik szülő azonban főszabályként és alapvetően a lényeges kérdésekben
való együttes döntési jogot gyakorolhatja.

Ptk. 4:168. § [A különélő szülőfeljogosítása egyes szülői felügyeleti jogok


gyakorlására]
(1) Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosít­
ja fel, a gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti jogokat a gyermek
sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja.

Noha a 17. számú Irányelvet az 1/2014. PJE határozat hatályon kívül helyezte,
egyelőre az abban foglaltak jelentős hányada meghatározza a gyakorlatot. Ahol
az Irányelv gyermekelhelyezésről szól, nyilván a szülői felügyelet rendezését
kell érteni, a bíróság arról dönt, hogy melyik szülő gyakorolja teljes körűen
a szülői felügyeletet. Bár az Irányelv, más társadalmi-gazdasági viszonyok­
ra tekintettel, egy átláthatóbb világban született, s ennek következményeként
némiképp idejétmúlt, bizonyos tekintetben ma is nyújt némi segítséget.

83 Bencze Lászlóné: A gyermek elhelyezése. In Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve,


Budapest, 2007. 645. o.
A szülői felügyelet gyakorlása 237

17. számú Irányelv: 17. sz. Irányelv

1
III. A bíróság döntése a gyermek elhelyezéséről III. pont:

A BÍRÓSÁG DÖNTÉSE

A 17. számú Irányelv III. pontja azzal a szándékkal született, hogy segítséget
nyújtson az ítélkezési gyakorlat számára, hiszen bár minden eset más, a Csjt.
nagyon szűkszavú rendelkezést tartalmazott, amely ugyanakkor éppen azt
teszi lehetővé, hogy a bíróság döntése - megfelelő mérlegelés után - megfelel­
jen az adott egyedi helyzetnek, az érintettek egyéni körülményeinek. (A bíró­
ság ideiglenes intézkedésben is dönthet, arra nézve szintén az alábbi szem­
pontokat kell alkalmazni.)

Az Irányelv a gyermek érdekének elsődlegességét hangsúlyozza, s azt, hogy A GYERMEK


a gyermek életét érintő minden körülményt fel kell tárni, és azok együttes ÉRDEKE ÉS

mérlegelése alapján kell határozni; továbbá minden körülményt a maga helyén MEGHALLGATÁSA

kell értékelni, nincs helye sem egyes kiragadott körülmények túlértékelésé­


nek, sem más szempontok figyelmen kívül hagyásának.
Alapvető elv a gyermek véleményének meghallgatása, amennyiben a gyer­
mek ítélőképes (és a gyermekjogi követelmények szerint az ítélőképességet
minden gyermek esetében vélelmezni kellene).
A második esetben a hazai jogban újonnan bevezetett lehetőségekről van
szó: a bíróság az egyik szülő kérelmére is elrendelheti a közös szülői felügye­
letet, amely megvalósítható, illetve megvalósítandó a bíróság döntése alapján
akár váltott gondoskodással is.

Ptk. 4:167/A. § [A közös szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezé­


se]
(1) A közös szülői felügyeletről való döntés esetén a bíróság a kiskorú
gyermek érdekére figyelemmel elrendelheti, hogy a szülők a gyermekről
felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak, vagy ennek hiányában
szabályozza a gyermekkel való kapcsolattartást és dönt a gyermek tartá­
sáról. A közös szülőifelügyelet elrendelése esetén a bíróság kijelöli a gyer­
mek lakóhelyét.
(2) Ha a bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel
a gyermek gondozására, dönt a szülő által önállóan gyakorolt gondos­
kodás időtartamának mértékéről - a szünetek és az ünnepek időszakára
is kiterjedően -, a gyermek átadása, átvétele módjáról, továbbá szükség
esetén a gyermek tartásáról is.
(3) Ha a bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel
a gyermek gondozására, akkor a (2) bekezdés szerinti döntések megvál­
toztatását is a bíróságtól lehet kérni.
238 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Ptk. 4:171. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek


harmadik személynél történő elhelyezése iránti per]
(4) A bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve -
mindkét szülőt meg kell hallgatnia és értesítenie kell az ítélőképessége bir­
tokában lévő gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről. Ha a gyermek
a meghallgatását maga kéri, vagy ha azt a bíróság kérelem hiányában is
indokoltnak tartja, a bíróság a gyermeket közvetlenül vagy szakértő útján
meghallgatja. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői fel­
ügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivé­
ve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.

Erkölcsi 17. számú Irányelv:


TULAJDONSÁGOK III. A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéni­
ÉS OBJEKTÍV ségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alkalmassá teszik-e a gyer­
KÖRÜLMÉNYEK mek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás
őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek
az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét,
az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálni kell továbbá a felek anyagi és
lakáshelyzetének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása,
egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében van jobban biz­
tosítva.

Alapvető jelentősége van a szülők karakterjegyeinek, tulajdonságainak, gyer­


meknevelésre való alkalmasságuknak, a gyermekhez való kötődésüknek.
A szubjektív vonások mellett lényegesek az objektív körülmények is, így
elsősorban a gyermek lakhatása biztosításának, iskoláztatási lehetőségének.
Ezekre nézve a bíróság bizonyítást vesz fel, itt különös jelentősége lehet
a pszichológiai szakértői véleménynek.

A GYERMEK 17. számú Irányelv:


NEME ÉS KORA
III. Az a házastárs - akár férfi, akár nő -, aki bizonyította, hogy alkal­
mas a gyermek körüli teendők ellátására, a gyermek életkorától és nemé­
től függetlenül, egyenlő feltételekkel igényelheti a gyermek nála való
elhelyezését. Önmagában a gyermek nemének és életkorának tehát nem
lehet döntő szerepe az elhelyezésnél. A gyermek neme és kora csak az
ügy valamennyi körülményének egymással összefüggésben történő vizs­
gálata során értékelhető, különösen azzal kapcsolatban, hogy a gyermek
nemére és korára tekintettel melyik házastárs mutatott több és jobb neve­
lési készséget.
A szülői felügyelet gyakorlása 239

i 17. számú Irányelv: Az állandóság


III. A gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha meg-
{ szokott környezetében, őt szeretettel körülvevő személyek gondozásában
nevelkedhet. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet
állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szo­
rongást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a személyiségre károsan ható
következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Az állandó-
\ ság követelményének érvényre juttatásánál a gyermek és a szülő közötti
személyes kapcsolatnak és nem a lakóhelynek van elsődleges jelentősége.
Az egészséges fejlődést elősegítő környezetben való megmaradás biztosí­
tása olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe
jövő körülmények közöttjelentőségének megfelelően kell értékelni, a gyer­
meket az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzeljáró megráz-
í í kódtatásoktól meg kell kímélni.

Arra is kitér ugyanakkor az irányelv, hogy amennyiben a szülök egyike


a gyermeket erőszakkal vagy más jogellenes magatartással tartja magánál, és
így teremti meg az állandóságot, ez nem ad alapot arra, hogy az állandóság
követelményének döntő jelentőséget tulajdonítsanak. Különös tekintettel
arra, hogy éppen azzal bizonyítja a szülő gyermeknevelésre való alkalmat­
lanságát, hogy megakadályozza a gyermek jogszerű elhelyezésének meg­
valósulását. Hasonlóképpen a szülő alkalmatlanságát bizonyítja az, ha foly­
tonosan új pereket indít, és így akarja elérni, hogy a gyermek nála kerüljön
elhelyezésre.

p 17. számú Irányelv: a testvérek

III. A testvérek közössége jelentős kötőerő. A gyermek elhelyezésénél ezért együtt

általában arra kell törekedni, hogy a gyermekek a szülők elválása után is maradása

együtt maradjanak, és közösen átélve a házasságfelbomlásának nehéz ide­


jét, minél kevésbé sérülten kerüljenek ki a szülők közötti ellentétek által lét­
rehozott helyzetből. Mindkét szülőnél egyformán kedvezőfeltételek megléte
esetén is csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválaszt­
va elhelyezni. (...) A gyermeket valamelyik szülőhöz olyan mély érzelmi kötő­
dés fűzheti, amely erősebb a testvéri szeretetnél. Az is előfordulhat, hogy
egyikük az egyik, másikuk a másik szülőnél hosszabb ideje él, és a házasság
felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag már megvalósul. Ilyen eset­
ben a szülőknek azt a megállapodását, hogy a gyermekek megosztva kerül-
í jenek elhelyezésre - különösen, ha ez nem jár a gyermekek végleges szétvá­
lásával, a gyermekek egymással való rendszeres érintkezése biztosítva van,
és a gyermekek érdekét egyébként sem sérti -, a bíróságjóváhagyhatja.
240 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

a házastársi Az Irányelv szerint a házastársi hűség megsértése akkor vehető figyelembe


hűség a gyermek elhelyezése során, ha az a családdal szembeni felelőtlenséget, önzést,
jelentősége közömbösséget juttatja kifejezésre. A családdal és így a gyermekkel szem­
beni felelőtlenség annak alátámasztásául szolgál, hogy a szülő nem alkalmas
a gyermek nevelésére. Miután azonban a magyar jogi felfogás nem alkalmazza
a vétkesség egykori kategóriáját, hanem felróható magatartás esetén mindkét
fél magatartását, azok egymásra hatását értékeli, ebben a kérdésben is megvizs­
gálja, hogy mi vezetett az adott magatartásához.

a különélő A bíróság a szülői felügyelet rendezése során nemcsak arról dönthet, hogy
szülő többlet- melyik szülő gyakorolja teljes körűen a szülői felügyeletet, hanem - a korábbi
feladatai: szabályozáshoz hasonlóan - többletjogokkal is felruházhatja azt a szülőt, aki
vagyonkezelés, egyébként nem teljes körűen gyakorolja a szülői felügyeletet.
TÖRVÉNYES

KÉPVISELET Ptk. 4:168. § [A különélő szülőfeljogosítása egyes szülői felügyeleti jogok


gyakorlására]
(2) A bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosíthatja a gyermek gon­
dozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, és kivételesen
a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes
körű vagy részleges gyakorlására. (...)

Együttdöntési Ptk. 4:175. § [Közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok]


jog (1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közö­
sen gyakoroljákjogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megál­
lapodása vagy a bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja, kivéve,
ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben
korlátozta vagy megvonta.
(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyer­
mek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakó­
helyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés
céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgársá ­
gának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása.

Nem új szabály a magyar szülői felügyeleti szabályozásban, hogy még ha nincs


is minden kérdésre kiterjedő közös szülői felügyelet, és így az egyik szülő
különélő szülővé válik, vannak a gyermek életét alapvetően meghatározó olyan
kérdések, amelyek tekintetében a szülők közös döntéshozatala szükséges. Ez
egyértelmű akkor, ha a szülők megállapodásukkal rendezik a szülői felügyelet
gyakorlásának kérdését. Az, hogy a különélő és szülői felügyeleti jogot egyéb­
ként nem gyakorló szülő a fenti döntések kapcsán szülői jogait gyakorolja,
A szülői felügyelet gyakorlása 241

elősegítheti a szülő felelősségérzetének növekedését, illetve azt is, hogy a gyer­


mek életének alakításában valóban részt vehessen. Különösen így van ez, ha
a bíróság a vagyonkezelési és vagyoni ügyekben a törvényes képviselet jogá­
val is felruházza. Mindez ugyanakkor nem kívánja a szülők sűrű, mindennapi
együttműködését.
A bíróságnak lehetősége van arra, hogy a gyermek életét valóban meghatá­
rozó fenti kérdések közül ne valamennyi vonatkozásában állapítsa meg, illetve
tartsa fenn az együttdöntési jogosultságot. Bizonyos kérdésekben - különö­
sen, ha objektív körülmények szólnak mellette, vagy a szülők egymáshoz való
viszonya, együttműködési készségének hiánya ezt indokolja - ez a jog megvon­
ható,84 míg a többi fenti - valóban alapvető - jogosultság fennmarad.

Ptk. 4:168. § [A különélő szülőfeljogosítása egyes szülői felügyeleti jogok

I
gyakorlására]
(2) (...) Ha a gyermek érdekei megkívánják, a gyermek sorsát érintő valamely
lényeges kérdésben való döntés jogát a bíróság korlátozhatja vagy megvon­
hatja.

Azzal együtt, hogy a Ptk. részletesen szabályozza a különélő szülő helyze­


tét, jogait és kötelezettségeit, ahhoz, hogy ezek ténylegesen jól és a gyer­
mek, valamint a szülők érdekében működjenek, a szülök részéről komoly
együttműködés szükséges. Annak nincs (és nem is volt korábban sem) azon­
ban akadálya, hogy egyetértés esetén az együttműködés - különösen egyes
kérdésekben - akár a törvényben foglaltnál nagyobb mértékű legyen.

Ptk. 4:175. § [Közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok] VALAMELY

I
(3) Ha a különélő szülők egyes, a (2) bekezdésben meghatározott, közösen EGYÜTTDÖNTÉSI

gyakorolt felügyeleti jogosítványok tekintetében nem tudnak megegyezni, JOG TEKINTETÉBEN

erről a gyámhatóság dönt.


Gyér. 20. § (1) Ha a szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben
Ivaló vitájuk miatt terjesztenek elő kérelmet a gyámhivatalnál, a gyámhiva­
tal megvizsgálja, hogy a bíróság korlátozta vagy megvonta-e a szülő szülői
(2) A gyámhivatal
felügyeleti gyermek
jogát a avita tárgyátsorsát
képezőérintő lényeges kérdésekkel összefüg­
kérdésben.
gő eljárása során afelek együttműködésének előmozdítására és a gyermek
érdekének érvényesítésére törekszik.

M Makai: A szülői felügyelet általában. 681. o.


242 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

A gyámhivatal a kérelem előterjesztését követően személyesen meghallgatja


valamennyi érintettet és a vita eldöntése érdekében közvetítői eljárás igény­
bevételét ajánlja fel.
A gyermek lakóhelye az őt gondozó szülő mindenkori lakóhelye, így ha
a gyermeket nevelő szülő költözik, akkor ez magával vonja azt, hogy a gyer­
mek lakóhelye is változik. Más kérdés azonban a szülő lakóhelyétől eltérő
tartózkodási hely kérdése. Ha ez utóbbi tekintetében vita van a szülők között,
a gyámhivatalhoz lehet fordulni a tartózkodási hely kijelölése érdekében.
Ekkor a gyámhivatal azt fogja vizsgálni, hogy a gyermek törvényes képvise­
lete. gondozása, nevelése és tartása a kérelemben megjelölt helyen, a megjelölt
személy közreműködésével milyen módon lesz biztosítható. Mindez megha­
tározó módon érinti a különélő szülővel való kapcsolattartás kérdését is. A gyám­
hivatal arról is tájékoztatja a különélő szülőt, hogy bírósági úton kérheti a szülői
felügyelet megváltoztatását.
Ha a gyermek huzamos idejű vagy letelepedési célú külföldön tartózko­
dása a vita tárgya, a külföldi tartózkodási hely kijelölését kérő szülőnek elő
kell terjesztenie azokat az okiratokat (környezettanulmányt, iskolalátogatá­
si igazolást, jövedelemigazolását, befogadó nyilatkozatot), amelyek alapján
a gyámhivatal meg tudja állapítani, a gyermek nevelése, tartása, ellátása és
tanulmányainak folytatása külföldön biztosított. A különélő szülővel való
kapcsolat fenntarthatósága itt még meghatározóbb kérdés.
A gyermek állampolgárságának megváltoztatása kérdésében fennálló vita
esetén a gyámhivatal azt veszi tekintetbe, hogy a gyermek nem fog-e hon­
talanná válni, hanem megszerezhet egy másik állampolgárságot, s tartása is
biztosított lesz-e külföldön. Hasonlóképpen megfontolást kap a másik szülővel
való kapcsolattartás kérdése, s az, hogy miként fogja a gyermek tanulmányait
folytatni, hogyan fog hozzáférni egészségügyi, illetve szociális ellátásokhoz.

Harmadik Az ún. gyermekelhelyezés kifejezést egyetlen esetre szűkíti a Ptk., amikor


SZEMÉLYNÉL VALÓ a gyermek szülői felügyeletét nem a szülők fogják ellátni, hanem harmadik
ELHELYEZÉS személy, gyámként.

Ptk. 4:169. § [A gyermek elhelyezése harmadik személynél]


(1) Ha a szülői felügyeletnek a szülők által történő gyakorlása a gyermek
érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve,
hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. Ebben az esetben
ezt a személyt gyámul kell kirendelni, és a szülőfelügyeleti joga szünetel.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság a gyermeket első­
sorban olyan személynél helyezi el, aki a gyermek gondozásában, nevelé­
sében, a gyermek érdekeinek megfelelően már korábban részt vett.
A szülői felügyelet gyakorlása 243

Amennyiben a gyermek tekintetében a szülők vagy legalább az egyik szülő


gyakorolhatja, illetve akarja, képes gyakorolni a szülői felügyeletet (fősza­
bályként), nincs lehetőség arra, hogy ez ne a szülőnél valósuljon meg. A har­
madik személynél való elhelyezésnek két konjunktív feltétele van: egyik szülő
se minősüljön alkalmasnak a gyermek nevelésére, és a harmadik személy
kifejezetten kérje a nála való elhelyezést.

17. számú Irányelv: A GYERMEK


IV. A gyermek elhelyezése harmadik személynél ELHELYEZÉSE

Ha - akár körülményeinél, akár személyi tulajdonságainálfogva - a szülők HARMADIK

egyike sem alkalmas a gyermek nevelésére, a gyermeknek harmadik sze­ SZEMÉLYNÉL

mélynél történő elhelyezése válik szükségessé. Ilyenkor leginkább a közeli


rokonok közül választható ki a gyermek gondozására alkalmas személy. Ez
esetben előnyben kell részesíteni azt a nagyszülőt vagy más személyt, aki
addig is bizonyította, hogy alkalmas a gyermek nevelésére, és továbbra is
szívesen vállalja a gyermek gondozását.

Az Irányelv hangsúlyozza, hogy önmagában az a tény, hogy harmadik sze­


mélynél a gyermek jobb anyagi feltételek között élne, nem alapja a harmadik
személynél való elhelyezésnek.
Kivételes körülmények ugyanakkor indokolhatják azt, hogy bár a szülők
(vagy jellemzően valamelyik szülő) nem veszélyezteti(k) a gyermeket, elhe­
lyezése mégis harmadik személynél történjen. Az Irányelv kiemeli azt a hely­
zetet, amikor a gyermek éppen azért nem helyezhető el egyik szülőjénél sem,
mert a szülők közötti gyűlölködés miatt egyikük sem képes a gyermeket
anélkül nevelni, hogy szembe ne fordítsa a másik szülővel. Az ítélkezési
gyakorlatban jellemzően akkor is előfordul ez, ha a gyermek jelentős időt
töltött ennél a harmadik személynél, és különösen erős a kötődés.
Önmagában az a helyzet, amikor a gyermek a szülők és harmadik
személy (jellemzően rokon) megállapodása folytán ténylegesen másik család­
nál nevelkedik, nem tekinthető harmadik személynél való elhelyezésnek.85
Ha a bíróság harmadik személynél nem tudja elhelyezni a gyermeket,
a szülök pedig alkalmatlanok a gyermek nevelésére, a kiskorú gyermekvé­
delmi gondoskodásba kerül.

Amennyiben harmadik személynél helyezi el a bíróság a gyermeket, ez A HARMADIK


a személy fogja ellátni a gyámi teendőket, azaz a gyermek gyámság alá kerül. SZEMÉLYNÉL VALÓ

A szülők felügyeleti joga szünetel. ELHELYEZÉS

KÖVETKEZMÉNYEI

85 Uo. 670. o.
244 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

A SZÜLŐI Ptk. 4:170. § [A szülőifelügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésé­


FELÜGYELET nek megváltoztatása]
GYAKORLÁSÁNAK, (1) A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik személy­
A GYERMEK- nél történő elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető,
ELHELYEZÉSNEK A ha azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíró­
MEGVÁLTOZTATÁSA ságdöntése alapult, utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében
a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem hivatkozhat a körülmé­
nyek megváltozása folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást
felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket
jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.

A szülői felügyelet, illetve a gyermekelhelyezés megváltoztatásának több­


szörös a feltételrendszere: feltétlenül szükséges, hogy a körülmények jelentős
módon változzanak meg, és ezek a változások a gyermek érdekében szolgál­
ják a megváltoztatást. Ebből következően önmagában a körülmények megvál­
tozása nem ok a változtatásra.
Noha mindkét szülőt érinti az, hogy melyikük nevelheti saját háztartásá­
ban a gyermeket, az ő érdekeik csak a gyermek érdeke után vehetőek figye­
lembe. Akár megegyeztek a szülői felügyelet rendezésében, illetve a bíróság
hozott ilyen döntést, akár kialakult a szülők megegyezése alapján a tényleges
helyzet, ennek módosítására csak a megváltoztatás szolgálhat.
Az Irányelv részletesen foglalkozik két jellemző esetkörrel: részben azzal,
hogy a szülő nem használhatja fel zaklatásra a perindítást; részben pedig
azzal, hogy önmagában a szülő új házasságkötése nem alapja a gyermekel­
helyezés megváltoztatásának. Ez a szituáció szolgálhatja a gyermek javát,
ugyanakkor, ha nagyon feszült a légkör, valóban alapja lehet annak, hogy
a másik szülőnél nevelkedjen a gyermek.

A GONDOZÓ ÉS Ptk. 4:173. § [A szülők együttműködési kötelezettsége]

I
KÜLÖNÉLŐ SZÜLŐ A szülőifelügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek
EGYÜTTMŰKÖDÉSE a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében - egymás családi életét,
nyugalmát tiszteletben tartva - együtt kell működniük.

A Ptk. Negyedik Könyve jelenleg külön fejezetet tartalmaz a gyermekétől


különélő szülő jogaira és kötelezettségeire nézve, így ezek a rendelkezések
nemcsak rá nézve, hanem a gondozó szülőre nézve is jogokat, kötelezett­
ségeket fogalmaznak meg. Noha az együttműködés szükségessége minden
emberi viszonylatban nélkülözhetetlen, a gyakorlati tapasztalatok indították
a jogalkotót arra, hogy ilyen, egyébként szerencsés esetben magától értetődő
viselkedési követelményt hangsúlyozzon.
A szülői felügyelet gyakorlása 245

j Ptk. 4:174. § [A gyermekkel együttélő szülő tájékoztatási kötelezettsége] A SZÜLÖK

'■ j A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi KÖLCSÖNÖS

állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájé­ TÁJÉKOZTATÁSI

koztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kap- KÖTELEZETTSÉGE

! csolatos felvilágosítást meg kell adnia.


Ptk. 4:176. § [A különélő szülő tájékoztatási kötelezettsége]
' Ha a bíróság a gyermekétől különélő szülőtfeljogosítja a gyermek gondo­
zásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, a vagyonkeze­
lés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet gyakorlására,
a szülői felügyeletet e tekintetben a különélő szülő gyakorolja. A különélő
szülő tevékenységéről a szülői felügyeletet egyébként gyakorló szülőt tájé-
d köztatni köteles.

Ptk. 4:171. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a gyermek Az ELJÁRÁSJOGI

i harmadik személynél történő elhelyezése iránti per] RENDELKEZÉSEK

■ (1) A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, afelügyelet, az egyes fel­


ügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, a gyermek harmadik sze­
mélynél történő elhelyezése és az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő
és a gyámhatóság indíthat pert.
(2) A pert - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a szülőnek a másik szülő
ellen, a gyámhatóságnak mindkét szülő ellen meg kell indítania.
(3) A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása iránti pert
az ellen a személy ellen kell megindítani, akinél a gyermeket elhelyezték.
§ (4) A bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve -
mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, vagy ha azt a gyermek
maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket
is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és
í! elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyer-
S mek választása afejlődését veszélyezteti.

A Ptk. hangsúlyozza a mediáció, azaz a közvetítés jelentőségét. Mind a szülői Mediáció

felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben, mind pedig a gyámhatósá­


gi eljárás során van mód arra, hogy a bíróság, illetve a gyámhatóság ne csak
ajánlja a mediációt, hanem kifejezetten elrendelje azt. Ennek célja a szülők
egymással fennálló vitájának békés keretek közötti rendezése a pártatlan
mediátor segítségévei, aki a vitát megfelelő mederben tartja és egyúttal az ún.
alternatív vitarendezés követelményeinek megfelelően vezeti.
Az ún. kötelező közvetítői eljárás szabályainak értelmében a bíróság
vagy hatóság - jelen esetben gyámhatóság - arra kötelezi a feleket, hogy ezt
a permegelőző, konfliktusfeloldó, vitarendező eljárást igénybe vegyék, azaz
246 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

egy, a vitájukat rendező megállapodás létrehozása érdekében legalább egy


közvetítővel együttműködjenek. Ennek keretei között kötelesek közösen köz­
vetítőhöz fordulni és legalább egy közvetítői megbeszélésen részt venni.

Ptk. 4:172. § [Közvetítés a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti


perben]
A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet
megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítá­
sa érdekében - ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolat­
tartást - közvetítői eljárást vegyenek igénybe.

A bíróság által elrendelt közvetítés esetén a felek választhatnak: felkérhet­


nek bírósági közvetítőt (ezt a tevékenységet az Országos Bírósági Hivatal
elnöke által - a közvetítői szakmai képzés elvégzésének igazolását követő­
en - kijelölt bírósági titkár, bíró és rendelkezési állományba helyezett bíró
láthatja el), a miniszternek erről szóló ún. alávetési nyilatkozatot tett medi-
átort (aki a közvetítőkre vonatkozó általános szabályok szerinti közvetítő),
végül a felek felkérhetnek alávetési nyilatkozatot nem tett, névjegyzékben
szereplő közvetítőt is (az utóbbiak körében olyan tekintetben van eltérés,
hogy az alávetési nyilatkozatot tett közvetítő főszabályként köteles elfogad­
ni a felek felkérését).

Ptk. 4:177. § [Közvetítés a gyámhatósági eljárásban]


A gyámhatóság, kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból, a szülői
felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő
együttműködés kialakítása, a különélő szülőjogainak biztosítása - ideértve
a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - érdekében a szülők
számára közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el.
Gyér. 30/A. § (1) A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (a
továbbiakban: Kvtv.) szerinti közvetítői eljárást a kapcsolattartás rendezé­
sével és a szülői felügyeleti jog gyakorlásával összefüggésben a gyámhi­
vatal a felek együttes kérelmére vagy hivatalból rendeli el - az előtte folyó
eljárás felfüggesztésével egyidejűleg - végzésben. A közvetítői eljárásban
a közvetítő a gyermek érdekének megfelelően segíti elő afelek közötti vitát
lezáró megállapodás létrehozását.

A Gyér, részletezi a gyámhatósági eljárásban alkalmazott közvetítői eljárást.


Azon az alapon különböztet a jogszabály, hogy a felek kérelmére igénybe
vehető vagy a gyámhivatal által elrendelt közvetítésről van szó, továbbá hogy
támogatott-e a közvetítői eljárás. Ez utóbbi tekintetében a Gyér, különbséget
Kapcsolattartás 247

tesz a gyermekvédelmi közvetítői eljárás és a támogatott közvetítői eljárás


között; míg az előbbi esetben a névjegyzékbe felvett közvetítők közül lehet
választani, akár gyermekvédelmi közvetítőt is, addig az utóbbi esetben a felek
lakóhelye szerinti területi gyermekvédelmi szakszolgálat közvetítője biztosít­
ja a mediációs szolgáltatást.

A szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő jogi szabályozást meghatáro­ Változás

zó módon alakította át a Ptk. Ennek egyik jelentős mozzanata a gyermekel­


helyezés fogalmi körének átalakítása, amely nemcsak elnevezésbeli változ­
tatást jelent, hanem egyúttal érdemi átalakítást is. Míg korábban a különélő
szülők esetén a gyermekelhelyezéshez tapadtak meghatározó jogok és
kötelezettségek, addig a Ptk. rendszerében nincs a szülők tekintetében
gyermekelhelyezés. A gyermekelhelyezés kérdésében való döntést felvál­
totta a szülői felügyelet rendezése és a szülőnél a gyermek nem „helyez­
hető el”, ennek a megoldásnak ma érdemben a szülői felügyelet teljes körű
gyakorlása felel meg. Ez a koncepció számos következménnyel jár. Egyike
ezeknek, hogy a gyermek lakóhelyét kell rögzíteni, továbbá hogy a gyermek
szülők közötti váltásban történő gondozása is megoldható (még ha nem is
jelöli meg ezt a lehetőséget a Ptk., a mai koncepcióba lényegesen könnyeb­
ben beilleszthető). További következménye, hogy a másik szülő szülői
felügyeleti joga is fennmarad, igaz, az főszabályként a gyermek életét érin­
tő lényeges kérdésekben történő együttes döntés jogára (és kötelezettségére)
korlátozódik.

2. Kapcsolattartás

Ptk. 4:178. § [A kapcsolattartás joga] A KAPCSOLAT-

I
(1) A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen TARTÁS ALAPJA

kapcsolatot tartsonfenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köte­


les a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

A kapcsolattartás alapvető intézmény azon családok számára, ahol a szülők


nem közösen nevelik a gyermeket, vagy egyik szülő sem neveli a gyermeket.
Az előbbi helyzet áll elő akkor, ha a szülők házasságukat felbontották (vagy
külön élnek), illetve ha megszakították élettársi kapcsolatukat. Lehetséges,
hogy a szülők korábban sem éltek együtt; de lehetséges, hogy a különélés
ideje alatt közös a szülői felügyelet. Miután a közös szülői felügyelet más
jellegű kapcsolatot feltételez, mint az a helyzet, amikor csak az egyik szülő
248 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

gyakorolja a szülői felügyeleti jogot, közös szülői felügyelet esetén nem


feltétlenül szükséges (igaz, a gyakorlati tapasztalatok alapján igen ajánlott)
a kapcsolattartást külön rendezni. A Ptk. erre az esetre nem követeli meg - de
természetesen nem is tilalmazza - a kapcsolattartás rendezését.
Amennyiben egyik szülő sem neveli a gyermeket, akár azért, mert csa­
ládba fogadták, akár azért, mert kiemelték a családból, nevelésbe vették és
nevelőszülőknél vagy gyermekotthonban helyezték el, a szülő rendszerint jogo­
sult a kapcsolattartásra, sőt bizonyos esetekben ennek elmulasztása súlyos
joghátrányt von maga után.
Noha a gyermek elhelyezésének szempontjairól szóló 17. számú Irányelv
a kapcsolattartás kérdését a házasság felbontása utáni gyermekelhelyezésre
modellálta, az abban foglaltak ugyanígy irányadóak voltak akkor is, ha a szülők
nem házasságban éltek, és bizonyos vonatkozásaiban akkor is, ha a gyermek
harmadik személy gondozásában nevelkedik. Annak ellenére, hogy az Irányelv
az 1/2104. PJE határozat alapján nem került fenntartásra, az abban foglaltak
a kapcsolattartás vonatkozásában alapvetően továbbra is élnek.

A SZÜLŐ ÉS 77. számú Irányelv:


A GYERMEK VI. A szülő és a gyermek kapcsolata a gyermek elhelyezése után
KAPCSOLATA A házasságfelbontásával nem szűnik meg a szülők közösfelelőssége a gyer­
A GYERMEK mek sorsáért. (...) A házasságfelbontása ennélfogva nem járhat azzal a kö­
ELHELYEZÉSE UTÁN vetkezménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek,
mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermek kapcsolatfenntartására,
mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét
szülőjét, és különösen az élet sorsfordulóinál, tanulmányai megválasztásá­
ban, az életre való felkészülésében számíthat segítségükre.
A gyermeknek az egyik szülőnél történt elhelyezése nem érinti a másik szü­
lőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogas­
sa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonytfenntartsa.
A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket
a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene han­
golja. A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az
is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével.

A gyermeket nem nevelő szülő sem használhatja fel a kapcsolattartást arra,


hogy a gyermeket elidegenítse az öt egyébként nevelő szülőtől. A gyermeket
az őt ért megrázkódtatáson az segítheti át, ha mindkét szülő együttműködik,
és elősegíti a gyermek önálló személyiségének megfelelő fejlődését.
a) akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette;
b) aki hozzájárult gyermekének a másik szülő házastársa által történő
(4) Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel
örökbefogadásához; vagy Kapcsolattartás 249
lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra,
c) akinek szülői felügyeleti joga a gyermek ismeretlen személy által törté­
nő örökbefogadásához adott hozzájárulásával vagy azért szűnt meg, mert
Gyér. 27. § (1) A kapcsolattartás célja, hogy a kapcsolat­
a szülő a gyermeket - annak érdekében, hogy más nevelje fel, személy­
íz) a gyermek és a 28. § (1) bekezdése szerinti kapcsolattartásra jogosult tartás célja
azonosságának feltárása nélkül - egészségügyi intézményben, arra kijelölt
személyek (a továbbiakban: kapcsolattartásra jogosult) közötti családi
helyen hagyja, a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik, és a gyermek
kapcsolatot fenntartsa, továbbá
örökbefogadására nem került sor.
b) a kapcsolattartásrajogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődésétfolya­
(5) A (4) bekezdés szerinti esetben a szülőnek a gyermekkel való kapcso­
matosan figyelemmel kísérje, tőle telhetőén segítse.
lattartásra való feljogosításáról a szülői felügyeletet megszüntető bíróság
vagy -ha a gyermeket nevelésbe vették - a gyámhatóság dönt.
A kapcsolattartás alapvető jogosultja a gyermek. Jogosult, de egyúttal kötele- a jogosultak és
zett is a gyermekkel együtt nem élő szülő. Amennyiben a különélő szülő(k) a kötelezettek
Miután a kapcsolattartás a különélő szülő - vagy a gyermeket nem nevelő
jogosultságából indulunk ki, az végrehajtható, bár a gyakorlatban ez komoly
szülők - esetén a legfontosabb eszköze annak, hogy a szülő-gyermek viszony
problémákat okoz; amennyiben a különélő szülő nem kíván kapcsolatot tarta­
megőrződjön, különös védelemben részesül. Főszabályként a szülői felügye­
ni a gyermekkel, az jogilag ugyan kikényszeríthető lenne, de csak elméleti­
let szünetelése is megilleti a szülőt a kapcsolattartás joga, egyetlen
esetén van
leg.(3)(Nem erre sor.)gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha a szü­
is kerüljoga
A szülőnek
lőifelügyeletijoga szünetel, kivéve, ha a gyermek vagy a gyermekkel közös
háztartásban
Ptk. 4:178. § [Aélő hozzátartozója
kapcsolattartás sérelmére elkövetett cselekmény miatt
joga]
elrendelt határozat
távoltartókülönélő -haalatt
hatálya áll. vagy a gyámhatóság elté­

I
(2) A gyermekétől szülő a bíróság
rően nem rendelkezik-jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.

Kapcsolattartás

- még szünetelő
SZÓLÓI FELÜGYELET

esetén is
250 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

kivétel, ha a büntetőeljárás során a távoltartást kényszerintézkedésként rendel­


ték el, illetve a rendőrség ideiglenes megelőző távoltartó határozatot, megelő­
ző távoltartó határozatot hozott. A szülői felügyelet is azért szünetel ezekben
az esetekben, hogy a családon belüli erőszak, bántalmazás elkövetőjét távol
tartsák, hiszen az intézkedés korlátozza az elkövető szabad mozgását és tar­
tózkodási helyének szabad megválasztását, és ez nem valósulhatna meg, ha
a kapcsolattartás gyakorolható lenne.
A szülői felügyelet megszűnése esetén főszabály szerint nincs kapcsolat­
tartás, így akkor sem, ha a gyermeket örökbe fogadták: a vér szerinti szülő
sem nyílt, sem titkos örökbefogadás esetén nem követelheti a gyermekkel való
kapcsolattartást. Kivételesen - a gyermek érdekében - akkor van erre lehetőség,
ha a szülő az örökbe fogadó szülő személyes adatainak ismerete nélkül járult
hozzá az örökbefogadáshoz, vagy a gyermeket az egészségügyi intézmény
erre kijelölt helyén hagyta, de az örökbefogadásra nem került (még) sor, illetve
ha a bíróság szüntette meg a szülői felügyeleti jogot, Sajátos, örökbefogadással
kapcsolatos szituációt eredményez az a helyzet, ha a szülő ahhoz járul hozzá,
hogy a gyermek másik szülőjének házastársa fogadja a gyermeket örökbe.

Gyer. 29. § (3) A gyámhivatal - kérelemre - akkor jogosíthatja fel a gyer­

I
mek szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőjét a kapcsolattartásra, ha
a gyermek érzelmi fejlődését a szülőtől való teljes elszakadása veszélyez­
tetné, vagy ha a gyermek sorsa örökbefogadás útján nem rendezhető.

K kapcsolat- Ptk. 4:179. § [Kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozók]


(1) A kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és - ha a szülő és a nagy-
alanyi köre, szülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy
hozzátartozók a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjé­
nek testvére és szülőjének házastársa is jogosult.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kapcsolattartásijogát nem
érinti az, ha az a házasság, amelyből az örökbe fogadott gyermek szárma­
zik, a gyermek szülőjének halálafolytán szűnt meg, és a házastárs a másik
házastárs korábbi házasságából származó gyermekét fogadja örökbe.
Gyér. 28. § (1) A gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind
a nagyszülő, mind a testvér, továbbá - ha a szülő és a nagyszülő nem él, ille­
tőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy kapcsolattartási
;: jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére, valamint
i- ■ szülőjének házastársa is jogosult.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kapcsolattartását nem
\ érinti a Ptk. 4:133. § (2) bekezdése szerinti közös gyermekké fogadás, ha
: az a házasság, amelyből az örökbe fogadott gyermek származik, a gyermek
szülőjének elhalálozásafolytán szűnt meg.
Kapcsolattartás 251

A Csjt. elsősorban a különélő szülő kapcsolattartását rendezte, a Gyér, ennél


lényegesen szélesebb jogosulti kört jelölt ki; korábban is messzemenően érté­
kelte például a nagyszülő-unoka kapcsolatot is, amelyben az érzelmi kötődés­
nek van súlya. A Ptk. lényegében átvette a Gyér, rendelkezését. Noha elsőd­
legesen a különélő szülő tekintetében fogalmazza meg a kapcsolattartás
fontosságát, életszerűen a hozzátartozók egy körét is kijelöli.
A Ptk. Negyedik Könyve nemcsak elvi jelentőséget tulajdonít azoknak a sze­ Kapcsolattartás

mélyeknek, akik ún. tényleges családi kapcsolatban állnak egymással, hanem A GYERMEKKEL

egyes esetekben igényérvényesítést is lehetővé tesz. így van ez a gyermek és TÉNYLEGES

a vele korábban de facto, ténylegesen együtt élő néhány megjelölt személy CSALÁDI KAPCSO­

tekintetében. LATBAN ÁLLÓ

SZEMÉLYEK

Ptk. 4:179. § [Kapcsolattartásra jogosult más hozzátartozók] ESETÉN

I
(3) A kapcsolattartásra -ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartá­
sában nevelkedett - kérelmére feljogosítható a volt mostohaszülő, nevelő­
szülő, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíró­
ság megdöntötte.

Mostohaszülő alatt azt a személyt értjük, aki a gyermek szülőjének házastár­


sa, és a szülővel együtt a közös háztartásban neveli a gyermeket; nevelőszülő
(ez nem gyermekvédelmi, hanem polgári jogi értelemben vett nevelőszülő)
alatt pedig olyan személyt, aki nem a gyermek szülője, de ellenszolgáltatás
nélkül a gyermeket huzamos ideig saját háztartásában neveli.

A Ptk. rugalmas módon határozza meg a kapcsolattartás tartalmát, a Gyér, A KAPCSOLAT-


ugyanakkor a korábbi szabályozás szerint - megfoghatóbban - rögzíti a kap­ TARTÁS TARTALMA,

csolattartás lehetséges formáit. FORMÁI

Ptk. 4:180. § [A kapcsolattartási jog tartalma]


(1) A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes
találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rend-
i szeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel idősza­
konként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszaká­
ban való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás
nélküli fenntartására.

A kapcsolattartás meghatározó, alapvető formája - a Gyermekjogi Egyez­


ménnyel is összhangban - a személyes és közvetlen találkozás. Ennek is több­
féle megvalósulási formája lehetséges, hiszen nagyon kicsi gyermekekkel
különélő szülőjük elsősorban a gondozó szülő lakóhelyén találkozhat, ehhez
252 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

képest több lehetőséget biztosít a gyermek elvitelének joga (a visszavitel köte­


lezettségével), s végül, ha a gyermek érdekével ez nem áll szemben, a külön­
élő szülő hosszabb időtartamot is gyermekével tölthet. A nem személyes kap­
csolattartást sem szabad lebecsülni.

Gyer. 27. § (2) A kapcsolattartás formái a folyamatos, az időszakos és

I
afelügyelt kapcsolattartás.

A folyamatos és az időszakos kapcsolattartás egymás mellett él. A felügyelt


kapcsolattartás sajátos, a gyermek érdekének elsődlegességét azzal a szülői
érdekkel összeegyeztető megoldás, hogy a gyermeket ő is lássa.

Folyamatos A folyamatos kapcsolattartás a gyermekkel való rendszeres kapcsolatot je-


kapcsolattartás lenti; amennyiben a gyermek tanköteles, ez az oktatási időszakhoz igazo­
dik. Jelenti ez a hétvégenként való találkozást, gyakori a minden második
hétvégének a különélő szülővel történő együtt töltése. Az utóbbi években
mind a gyámhatósági gyakorlatban, mind a szülők megegyezésében gyakori
a hétköznapi találkozás. A „kéthetente, hétvégén” egyfajta minimummá vált,
ha a szülők a kérdést megállapodással rendezik, gyakoriak a sajátos, a fenti
megszokottól eltérő kapcsolattartások. Az ítélkezési gyakorlat is elfogadta
azt, hogy a beidegződött „kéthetente hétvégén”-től való eltérés is helyes, jó
kapcsolattartási rendszert eredményezhet. A folyamatos kapcsolattartás jelent­
heti a gyermek meglátogatását, azaz vele a szokásos tartózkodási helyén való
személyes találkozást, valamint a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyé­
ről történő rendszeres elvitelét, s a meghatározott időtartam után a visszaadás
kötelezettségét. Végül kapcsolattartásnak minősül a személyes érintkezés
nélkül történő rendszeres kapcsolattartás.

Gyér. 27. § (3) A folyamatos kapcsolat tartás magában foglalja


a) a gyermekkel a gyermek szokásos tartózkodási helyén való személyes
találkozást (a továbbiakban: meglátogatás),
b) a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatá­
rozott időtartamra, a visszaadás kötelezettségével történő elvitelét, megha­
tározott időtartamú külföldre vitelét, és
c) a gyermekkel személyes találkozás nélkül történő rendszeres kapcsolat-
tartást - így különösen a levelezést, a telefonkapcsolatot, illetve az informa-
£ tikai eszköz útján való kapcsolatot-, az ajándékozást és a csomagküldést.

A Gyér, korábban csak a levelezést, a telefonkapcsolatot, az ajándékozást és


a csomagküldést emelte ki; ugyanakkor jelenlegi megfogalmazása a technika
Kapcsolattartás 253

fejlődésével megnőtt lehetőségekkel is számol. A kapcsolattartásra módot ad az


elektronikus levelezés, a Skype; a mobiltelefonok általánossá válásával pedig
a telefonálás egyszerűbbé és könnyebbé vált. (Nyilván ez utóbbiak azon csalá­
dokra vonatkoznak, ahol megengedhetik maguknak a számítógépet, internet­
előfizetést.)

Gyér. 27. § (4) Az időszakos kapcsolattartás magában foglalja a gyermek­ Időszakos

kel a tanítási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos KAPCSOLATTARTÁS

együttlétet, a külföldre vitel lehetőségével vagy annak a gyermek érdeké­


ben való kizárásával.

Az időszakos kapcsolattartás a gyermekkel a tanítási szünetek (illetve óvodai


zárások) és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet je­
lenti, amikor a különélő szülő hosszabb időt tölthet a gyermekkel. A szülők
között sok konfliktus forrása az, ha nem egyeznek meg ezekről a kérdésekről
- nemcsak a különváláskor, hanem akár esetről esetre. Ennek érdekében is
állapítja meg a jogszabály, hogy nincs helye folyamatos kapcsolattartásnak az
időszakos kapcsolattartás ideje alatt.
A gyámhatóság, illetve a bíróság gyakorlatában mindennapi probléma­
ként jelentkezik, különösen kisebb gyermekek esetén, hogy a különélő szülő
elviheti-e a gyermeket a másik szülő lakásáról, vagy csak ott látogathatja
meg. Amennyiben nem állapítható meg a gyermek érdekét veszélyeztető kö­
rülmény, illetve a szülő felróható magatartása, nem vonható meg a kapcsolat­
tartásra jogosult személytől az elvitel jogát is magában foglaló kapcsolattartás.

Ptk. 4:180. § [A kapcsolattartási jog tartalma]

I
(2) A kapcsolattartás joga -ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek
érdekében eltérően nem rendelkezik - az (1) bekezdésben foglalt keretek
között kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is.

Főszabályként jelenik meg az a rendelkezés, hogy az időszakos kapcsolat­


tartás ideje alatt, annak keretei között a különélő szülő a gyermeket akár
külföldre is elvigye. Ez a nyaralási, rokonlátogatási célú, tehát mindenképpen
rövidebb időtartamú külföldi tartózkodást jelenti.

Éppen részben a fenti probléma vezetett a kapcsolattartás felügyelt formájá­ Felügyelt

nak kialakításához. Bár adott helyzetben nem kívánatos és nem megenged­ KAPCSCLATTARTÁS

hető az - elsősorban a szülő magatartása miatt -, hogy „kettesben” maradjon


a gyermekkel, annak érdekében, hogy a kapcsolat legalább ebben a formában
fennmaradjon, a felügyelt kapcsolattartás megfelelő megoldás lehet.
254 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Gyer. 27. § (4a) A felügyelt kapcsolattartás elrendelésével a gyámhivatal

I
arra törekszik, hogy a gyermek számára biztonságos körülmények között
segítse elő a kapcsolattartásra jogosulttal a családi kapcsolat felépítését
vagy helyreállítását.

Felügyelt kapcsolattartás esetén a gyermek úgy találkozik a kapcsolattartás­


ra jogosult személlyel a felügyelt kapcsolattartás helyszínén (például a gyer­
mekjóléti szolgálat vagy gyermekjóléti központ kapcsolattartási ügyeletén),
hogy ott harmadik személy, szakember is jelen van, aki tanácsadással is segít­
heti a kapcsolat kiépítését vagy fenntartását.

Döntés a A kapcsolattartásról a szülők, életközösségük megszakadása esetén többféle


KAPCSOLATTARTÁS módon dönthetnek, illetve kérhetik a gyámhatóság, bíróság döntését. A dön­
KÉRDÉSÉBEN tésnek ugyanazokra a kérdésekre kell kiterjedniük; ez azt szolgálja, hogy
a megállapodás, illetve a bíróság/gyámhatóság döntése végrehajtható legyen.
Természetesen az egyéb kapcsolattartásra jogosultak is érvényesíthetnek igényt.

Megállapodás Amennyiben a szülők közös megegyezésen alapuló bontással kívánják a há­


zasságukat felbontani, a járulékos kérdések körében meg kell állapodniuk
a kapcsolattartás kérdésében, amelyet a bíróság a gyermek érdekében kontrol­
lál, igaz, ez nem járulékos kérdés közös szülői felügyeletben történő megegye­
zés esetén.
Lehetséges az is, hogy a szülők - élettársi kapcsolat esetén vagy a házas­
ság felbontása nélküli különélés esetén - megállapodnak a kapcsolattartás
kérdésében, ehhez természetesen egyáltalán nem kell perben állniuk. Végül
megállapodhatnak bíróság, illetve gyámhatóság előtt is. Akár bíróság, akár
gyámhatóság elé kerül az ügy, egyezséggel kell megkísérelniük a kapcsolat­
tartás rendezését. Emellett jelentősége van a mediáció igénybevételének is.
A szülők megállapodása lehetőséget ad arra, hogy a gyermek érdekét,
szükségleteit, életkorát, egészségi állapotát, iskolai és iskolán kívüli oktatási,
sportolási kötelezettségeit, a gyermek saját kortársaival való együttlétét, továb­
bá saját munkahelyi elfoglaltságukat, beosztásukat figyelembe vegyék. Nyilván
mindez valóban komoly együttműködést és az érdekek korrekt mérlegelését
igényli. Ha ez sikeres, kialakulhat egy olyan rendszer, amely legalább megkö­
zelítőleg valamennyi családtag és különösen a gyermek érdekének megfelel.
A megállapodás szabadsága mellett ennek a megegyezésnek vannak kötele­
ző elemei is, így a kapcsolattartás konkrét módjáról, az átadás-visszaadás körül­
ményeiről, továbbá arról, hogy miként értesítik egymást a szülők a kapcsolattar­
tás elmaradásáról, s azt hogyan pótolják. A pótlás különös jelentőségű, hiszen
hosszabb idő kimaradásával meghiúsulhat a kapcsolattartás tényleges célja.
Kapcsolattartás 255

Megállapodás hiányában bármelyik fél kérheti a bíróság, illetve a gyámható­ Bíróság/

ság döntését. A hatáskör megosztott, de rendezett: amennyiben bontóper vagy GYÁMHATÓSÁG

szülői felügyelet rendezése iránti per van folyamatban, a bíróság dönt, egyéb DÖNTÉSE,

esetekben a gyámhatóság. A DÖNTÉS

SZEMPONTJAI

Ptk. 4:181. § [A kapcsolattartás rendezése]

I
(1) A kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése
iránti perben a szülők egyezséget köthetnek; egyezségük hiányában a kap­
csolattartásról - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíró­
ság dönt. Ha házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs
folyamatban, a kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában
a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége
birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.
(4) Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás
megváltoztatását is a bíróságtól lehet kérni.
Ptk. 4:181. § [A kapcsolattartás rendezése]
(2) A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korá­
nak, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körül-
íi ményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének
figyelembevételével rendelkezik.

A Gyér, ehhez még további - életszerű - szempontokat tesz hozzá, így tekin­
tetbe veszi a felek méltányos érdekeit, körülményeit, a gyermek tanulmányi
előmenetelét, s az időszakos kapcsolattartás időtartamát is a gyermek élet­
korának és fejlettségének megfelelően határozza meg. Bár a kapcsolattartási
ügyek részben a gyámhatóságon fejeződnek be, részben pedig a bíróságokon,
számos helyzetben egyáltalán nem könnyű olyan megoldást találni, amely
valamennyi érintett számára legalább elfogadható. Ez különösen azért elemi
jelentőségű, mert a kapcsolattartás nem egyszeri alkalom, hanem rendszerint
évekre meghatározhatja a család életvitelét, valamennyi érintett mindennap­
jait, ünnepeiket, együtt tölthető szabadidejüket.

Amennyiben nincs megállapodás a szülök között, a gyámhatóság, illetve A DÖNTÉS

a bíróság a szülők és mindenekelőtt a gyermek érdekét messzemenően tekin­ SZEMPONTJAI,

tetbe véve dönt. Mind a szülők, amennyiben megállapodnak, mind a gyám­ A HATÁROZAT

hatóság, illetve a bíróság a tág jogszabályi keretek között szabadon dönthet TARTALMA

a kapcsolattartás formáiról, illetve különösen arról, hogy miként teszi lehe­


tővé a folyamatos és az időszakos kapcsolattartást. Nagyon elmérgesedett
viszony esetén semleges helyszín is szolgálhat a kapcsolattartás helyszínéül,
így a gyermekjóléti központ vagy gyermekjóléti szolgálat helyisége is.
256 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Ptk. 4:181. § [A kapcsolattartás rendezése]


(3) A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcso­
lattartás gyakoriságáról, időtartamáról, folyamatos vagy időszakos voltá­
ról, arról, hogyfelügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor, továbbá a gyermek
átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, a kapcsolat­
tartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről és az elmaradt
kapcsolattartás pótlásáról.

A Gyér, rendelkezései ebben a tekintetben is kiegészítik a Ptk. szabályait;


további részletezését tartalmazzák annak, hogy milyen kérdésekre kell kitér­
nie a kapcsolattartásról szóló határozatnak. A fentieken túl rendelkezni kell
a gyermek meghatározott időtartamú külföldre viteléről, arról, hogy a gyer­
mek személyes okmányait, ruházatát és a kapcsolattartás során szükséges
egyéb tárgyait hogyan, hol, mikor és miként adják át, illetve adják vissza.
Ha van erre irányuló kérelem, meg kell nevezni azt a személyt, aki közre­
működik a gyermek kapcsolattartásra történő átadásában és átvételében,
továbbá a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartásának módját, ha
szükséges, akkor gyakoriságát, időtartamát is.

Ptk. 4:180. § [A kapcsolattartási jog tartalma]

I
(3) A gyermek elvitelévelfelmerülő kiadások -ha a bíróság vagy a gyám­
hatóság eltérően nem rendelkezik - a kapcsolattartásrajogosultat terhelik.

A rendelkező résznek ki kell térnie a gyermek elvitelével felmerülő kiadások


viseléséről való tájékoztatásra és a kérelemre lehet arról dönteni, ha a kiadások
(akár csak részben) a kapcsolattartásra kötelezettet terhelik. Felügyelt kapcsolat­
tartás esetén a gyámhivatal meghatározza a kapcsolattartás helyszínét, gyakori­
ságát és azt, hogy a találkozásra a szakember jelenlétében és tanácsadása mellett
kerülhet-e sor vagy, ha ez nem jelent veszélyt a gyermekre, akkor anélkül.
Az érintettek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a kapcsolattartásra vonat­
kozó szabályok be nem tartása jogkövetkezményekkel járhat, így a kapcsolat­
tartásijog korlátozásával, szüneteltetésével, megvonásával, illetve annak meg­
változtatásával.

Ptk. 4:182. § [Tájékoztatási kötelezettség; az elmaradt kapcsolattartás pót­


lása]
(1) A kapcsolattartást akadályozó körülményekről afelek késedelem nélkül
kötelesek tájékoztatni egymást.
(2) A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legkö­
zelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.
Kapcsolattartás 257

Az elmaradt kapcsolattartás pótlásával kapcsolatban a Gyér, utal arra, hogy


ez nem veszélyeztetheti a gyermek egészséges fejlődését, azaz a gyermek
érdeke ebben a kérdésben is mindenekfelett áll.

A kapcsolattartás sokszor nem működik kielégítően, ennek számos oka le­ Hátrányos

het. A Ptk. a korábbinál erőteljesebben jelzi, hogy a kapcsolattartás akadályo­ JOGKÖVETKEZ­

zása vagy a szabályainak megszegése hátrányos jogkövetkezményeket von MÉNYEK

maga után. Akár a gondozó szülő, akár a különélő szülő (vagy más kapcso­
lattartásra jogosultak) megvalósíthatnak olyan magatartást, ami elnehezíti
a gyermek érdekeinek megfelelő és a szülők érdekeit is szolgáló kapcsolat
fenntartását. Amennyiben a gondozó szülő megakadályozza a találkozást,
vagy a különélő szülő soha nem viszi vissza a megadott időpontban a gyer­
meket, az kártérítési felelősséget von maga után.

P/Á'. 4:183. § [Felelősség a kapcsolattartás akadályozásáért, szabályainak


megszegéséért]
(1) Ha a kapcsolattartásra jogosult vagy kötelezeti személy a kapcsolat­
tartást kellő indok nélkül akadályozza vagy szabályait megszegi, az ezzel
okozott kárt köteles a másikfélnek megtéríteni.
(2) A bíróság polgári nemperes eljárásban kérelemre kötelezi a kapcsolat­
tartást kellő indok nélkül akadályozó, a kapcsolattartás szabályait megsze­
gőfelet a kapcsolattartás akadályozása, szabályainak megszegése folytán
® keletkezett igazolt költségek viselésére.

A Ptk. csak a korlátozást és megvonást említi, a Gyér, a részletszabályokat is Elutasítás,

tartalmazza. megvonás,

KORLÁTOZÁS,

Ptk. 4:184. § [A kapcsolattartási jog korlátozása és megvonása] SZÜNETELÉS

I
A gyámhatóság vagy - házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti
perben - a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kap­
csolattartásra jogosidt személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdeké­
ben korlátozhatja vagy megvonhatja.

A Gyér, rendelkezései szerint a kapcsolattartás megállapítása iránti kérelem el­


utasítható. Az elutasítás alapjául - minthogy alapvető szülői jogról van szó, és
a viszony fenntartásának legfontosabb eszközéről - nagyon súlyosan felróható
szülői magatartás szolgál. Ha a szülő (adott esetben más jogosult) a gyermek testi,
értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, illetőleg a szülő
szülői kötelességeit (ide nem értve a tartási kötelezettséget) önhibájából tartósan
nem teljesítette, elhanyagolta, ez a kapcsolattartási kérelem elutasításhoz vezet.
258 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Gyér. 31. § (2) A gyámhivatal a már megállapított kapcsolattartási jogot


a gyermek érdekében - kérelemre vagy hivatalból - korlátozza, ha a jogo­
sított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére
visszaél. Visszaélésnek, felróható magatartásnak minősül az is, ha a jogo­
sult nem a bíróság vagy a gyámhivatal döntésének megfelelően él kapcso­
lattartásijogával, vagy ha ezen kötelezettségének önhibájából hat hónapig
nem tesz eleget.
(4) A gyámhivatal - kérelemre - meghatározott időre a kapcsolattartási
jog szüneteltetését rendeli el, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy
a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél. A szünetelés leg­
hosszabb időtartama 6 hónap, különösen súlyos visszaélés esetén 1 év.

A már biztosított és rendezett kapcsolattartási jogot akkor vonja meg a bíró­


ság, illetve a gyámhatóság, ha a jogosult e jogának gyakorlásával akár a gyer­
mek, akár a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél, és így
a gyermek fejlődését súlyosan veszélyezteti.
Míg a megvonás határozatlan idejű, a szünetelés - melynek alapja szintén
a joggal való súlyos visszaélés - határozott időre történik.

Végrehajtás Ptk. 4:185. § [A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása]

I
A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtását a bíróság polgári
nemperes eljárásban rendeli el.

Akár a bíróság hoz döntést, akár a gyámhatóság, önkéntes teljesítés hiányá­


ban a bíróság hajtja azt végre. A végrehajtás gyermek érdekét védő kiinduló­
pontja az, hogy ha akár a kapcsolattartásra jogosult, akár a kapcsolattartás­
ra kötelezett személy önhibájából ismételten nem vagy nem megfelelően tesz
eleget a vonatkozó egyezségben, illetve határozatban foglaltaknak, és így nem
biztosítja a zavartalan kapcsolattartást, veszélyezteti a gyermek fejlődését.

3. A szülői felügyelet szünetelése

A SZÜNETELÉS A szülői felügyelet szünetelése a szülő akadályoztatására vezethető vissza,86 ar­


OKAINAK ra, hogy a gyermek érdekében nem tudja ellátni szülői kötelezettségeit. Az aka­
RENDSZERE dályoztatás tényleges vagy jogi akadályoztatás, időben tartósabb vagy átme­
neti jellegű. Attól függően, hogy ez az akadályoztatás felróható-e a szülőnek,

86 Pap: A magyar családi jog. 198. o.


A szülői felügyelet szünetelése 259

vagy nem, tehetünk különbséget a szünetelés objektív, fel róhatóságtól függet­


len és fel róhatóságon alapuló okai között. A szünetelés okai elsősorban objek­
tív jellegűek,87 ugyanakkor vannak olyan, szünetelést előidéző körülmények,
helyzetek, amelyek esetén nem határozható meg egyértelműen, hogy való­
jában mennyiben a szülőnek felróható okról van szó. (Ennek megfelelően
inkább objektív és inkább felróható okokról beszélhetünk.) A szünetelés okait
a Ptk. 4:186. §-a sorolja fel az (1) és (2) bekezdésekben.

Ptk. 4:186. § (1) Szünetel a szülőifelügyeleti jog, ha Objektv ok:

a) a szülő cselekvőképtelen; A TELJES

b) a kiskorú szülő korlátozottan cselekvőképes, kivéve a tizenhatodik élet­ CSELEKVŐ­

évét betöltött kiskorú szülő gondozási, nevelési jogát és kötelezettségét; KÉPESSÉG HIÁNYA

c) a szülő cselekvőképességében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása


tekintetében részlegesen korlátozott;

Bár a Ptk. a 14. évüket be nem töltött kiskorúakra nézve, illetve a gondnokság
alá helyezés hatálya alatt nem álló, ténylegesen cselekvőképtelen személyekre
nézve tartja fenn a cselekvőképtelenség kategóriáját, s a nagykorú személyek
legfeljebb cselekvőképességet teljesen korlátozó (de nem cselekvőképessé ­
get kizáró) gondnokság hatálya alatt állhatnak; az a) pont alá esik az utóbb
említett szülő is. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelentheti azt, hogy bizonyos
esetekben nem láthatná el a gondozási teendők egy részét.
Korábban, ha a kiskorú gyermek gyermeket szült, illetve a 16. évét be­
töltött gyermek teljes hatályú apasági elismerő nyilatkozatot tett, szülői fel­
ügyeleti joga szünetelt, kivéve azt a helyzetet, ha gyámhatósági engedéllyel
a házasságkötési korhatár alatt házasságot kötöttek, mert ekkor nagykorúvá
és életkoruk alapján cselekvőképesekké váltak, így szülői jogaikat - ha ezt más
nem akadályozza - teljes terjedelemben gyakorolhatták. Az utóbb említett
lehetőség továbbra is él, azaz a házasság nagykorúsító hatása a szülői felügye­
let teljes gyakorol hatóságát eredményezheti; ugyanakkor a 16. évét betöltő
gyermek, ha gyermeke lesz, a gondozási-nevelési feladatokat a jog által elis­
mert módon gyakorolhatja. A c) pont a részlegesen korlátozott cselekvőképes­
ségnek olyan esetét jelenti, amikor éppen a szülői felügyelet tekintetében ke­
rült sor korlátozásra.

Ptk. 4:186. § (1) Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha (...) Objektív ok:

I
d) a szülő ismeretlen helyen távol van, vagy ténylegesen akadályozva van A TÉNYLEGES

a szülői felügyelet ellátásában; AKADÁLYOZTATÁS

87 Weiss: Családjogi alapismeretek. 74. o.


260 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Gyér. 12. § (2) Az ismeretlen helyen való távoliét megállapítását


a) az Országos Rendőr-főkapitányság honlapján közzétett közérdekből nyil-
Ivános körözési adat,
b) a lakcímkivonat,
c) az ismeretlen helyre távozást tanúsító külföldi okirat,
d) egyéb, hitelt érdemlő okirat
alapozza meg.

A tényleges akadályozottság megállapítása kevésbé egyszerű. Amennyiben


a szülő külföldön tartózkodik, de visszatérésében nincs gátolva, rendszerint
nem szünetel a felügyeleti jog.88

Családba Ptk. 4:186. § (1) Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha

I
FOGADÁS MIATTI e) a gyámhatóság a gyermek családba fogadásához hozzájárult;
SZÜNETELÉS

A szülő akadályoztatása esetén, a gyámhatóság hozzájárulásával kerülhet


sor arra, hogy a gyermeket átmenetileg más család gondozza. Az eljárást
nem a gyámhatóság kezdeményezi, hanem a szülők. A hatósági beavatkozás
azért valósul meg, mert ahhoz, hogy a más családnál történő (esetleg ideigle­
nes) nevelkedés a családba fogadás keretei között valósuljon meg, szükséges
a gyámhatóság hozzájárulása, amit a felek meghallgatása, környezettanul­
mány elkészítése után adhatnak meg.
Noha szünetel a szülő szülői felügyeleti joga, gyermek sorsát érintő lénye­
ges kérdésekben fennmarad együttdöntési joga és különösen indokolt esetben
a gyámhivatal feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyében
a törvényes képviselet jogával.

Örökbe­ Ptk. 4:186. § (1) Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha

I
fogadással f) a szülő hathetes életkoránál fiatalabb gyermeke örökbefogadásához
KAPCSOLATOS járult hozzá;
JOGNYILATKOZATOK

SZÜNETELÉST Az örökbefogadás és a vér szerinti szülő szülői felügyeleti jogának kapcsoló­


KIVÁLTÓ HATÁSA dási pontjai különbözők. Amennyiben a gyermek nevelésben van és örökbe
fogadhatónak nyilvánítják, akkor a vér szerinti szülő szülői felügyeleti joga már
a nevelésbe vétellel szünetel; ha jogerős ítélet megszüntette a szülői felügyeletet,
akkor szünetelésről már egyáltalán nem tudunk beszélni. Amennyiben azon­
ban a szülő hozzájárul a nyílt vagy titkos örökbefogadáshoz, akkor a gyermek

38 Filó Erika: A szülői felügyelet megszüntetése és szünetelése. In Kórós András (szerk.):


A családjog kézikönyve. Budapest, 2007. 736. o.
A szülői felügyelet szünetelése 261

hathetes életkoráig a hozzájáruló nyilatkozatot visszavonhatja. Ennek az a jog­


következménye, hogy ezen időszak alatt szülői felügyeleti jog szünetel, de még
nem szűnik meg.

Ptk. 4:186. § (1) Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha Nevelésbe vétel

I
g) ha a gyermeket a gyámhatóság nevelésbe vette és a szülő szülői felügye­ MIATTI SZÜNETELÉS

leti joga nem szűnt meg vagy azt a bíróság nem szüntette meg;

A nevelésbe vétel már olyan gyermekvédelmi hatósági intézkedés, amely


a család életébe való nagyobb mértékű és tartós beavatkozással jár. Ha a gyer­
mek fejlődését a családi környezete veszélyezteti, és veszélyeztetettségét
enyhébb eszközökkel nem lehetett megoldani, akkor a gyermeket kiemelik
a családból, és nevelőszülőnél vagy bentlakásos intézményben helyezik el.
Az intézmény célja, hogy a gyermek családjába visszakerüljön, így a szülőt
kapcsolattartási, együttműködési kötelezettség is terheli. Olyan gyermekek
is nevelkednek a gyermekvédelemben nevelésbe vett gyermekként, akiknek
a tekintetében a szülők szülői felügyeleti megszűnt (például a szülők már nem
élnek, vagy bíróság szüntette meg a szülői felügyeletet). A fenti rendelke­
zés azokra a gyermekekre vonatkozik, akiknek szülei tekintetében nem vagy
még nem szűnt meg a szülői felügyeleti jog.

Ptk. 4:186. § (1) Szünetel a szülőifelügyeleti jog, ha Harmadik

I
h) a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el; SZEMÉLYNÉL VALÓ

ELHELYEZÉS

A harmadik személynél való elhelyezés alapjául az szolgál, hogy a szülők


egyike sem gyakorolhatja a szülői felügyeletet, tekintettel arra, hogy a szülői
felügyelet szülő általi gyakorlása a gyermek érdekét veszélyezteti, és ezen­
felül a harmadik személy (jellemzően rokon, nagyszülő, szülő testvére)
maga is kéri a gyermek nála való elhelyezését.

Ptk. 4:186. § (3) A szülői felügyelet megszüntetése vagy a szülői felügye­ Ideiglenes

I
let rendezése iránti per jogerős befejezéséig szünetel a szülői felügyele­ HATÁLYÚ

ti joga annak a szülőnek, akinek a gyermekét a gyámhatóság ideiglenes ELHELYEZÉS

hatállyal a különélő másik szülőnél, más személynél vagy intézményben MIATTI SZÜNETELÉS

helyezte el.

Gyermekvédelmi hatósági intézkedésnek minősül a gyermek ideiglenes


hatályú elhelyezése is. A gyámhatóságnak, bíróságnak, illetve más, a Gyvt.
vonatkozó rendelkezéseiben megjelölt hatóságnak akkor kell a gyermeket
ideiglenesen ugyan, de azonnal elhelyezni más személynél, vagy ha erre
262 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

nincs lehetőség, nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban, ha a gyermek


felügyelet nélkül marad, vagy családi környezete, illetve önmaga fejlődé­
sét veszélyezteti. Miután a gyermek haladéktalan - és főszabályként rövid
ideig tartó - elhelyezéséről van szó, a szülői felügyeleti jogok szünetelése
nem teljes mértékű. Az ideiglenes elhelyezés hatálya alatt a szülőt a szülői
felügyelet részjogosítványai közül csak a gondozás és nevelés joga nem illeti
meg, a többi igen.

Távoltartás mint Ptk. 4:186. § (1) Szünetel a szülői felügyeleti jog, ha


BÜNTETŐELJÁRÁSI ' i) a szülő a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátar­
KÉNYSZER­ tozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat
INTÉZKEDÉS hatálya alatt áll.
KÖVETKEZMÉNYEI

2006-ban léptek hatályba a távoltartásra mint büntetőeljárási kényszerintéz­


kedésre vonatkozó rendelkezések, amelyek értelmében annak a szülőnek, aki­
vel szemben a bíróság a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt
a távoltartást elrendelte, a kényszerintézkedés hatálya alatt szünetel a szülői
felügyeleti joga. A rendelkezés indoka a családon belüli erőszak sértettjei­
nek hatékony védelme. A törvény szerinti kényszerintézkedés hatálya alatt
a terhelt köteles a bíróság által meghatározott lakást, területet, körzetet
elhagyni, és oda a bíróság által meghatározott ideig nem térhet vissza, illetve
köteles magát távol tartani a bíróság által meghatározott személytől, külö­
nösen e személy lakóhelyétől, illetve munkahelyétől, oktatási intézményé­
től, továbbá tartózkodni attól, hogy bíróság által meghatározott személlyel
közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.
Miután az intézkedés célja az, hogy a távoltartás hatálya alatt álló sze­
mély ne kerüljön kapcsolatba azzal, akit a bíróság a határozatában megjelölt,
a gyermekkel való kapcsolattartás nem lehetséges.

Távoltartás mint A 2009. évi LXXII. törvény, amely a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkal­
NEM BÜNTETŐ­ mazható távoltartásról szól, 2009 októberében lépett hatályba. Az ideiglenes
ELJÁRÁSI KÉNY­ megelőző távoltartó határozatot, illetve megelőző távoltartó határozatot a rend­
SZERINTÉZKEDÉS őrség hozza meg, tehát nem a büntetőeljárás során szabják azt ki. Az ideigle­
KÖVETKEZMÉNYEI nes megelőző és megelőző távoltartás alapján a bántalmazó köteles elhagyni
a bántalmazottal közösen használt ingatlant, és oda az ideiglenes távoltartó
határozatban meghatározott ideig nem térhet vissza. A távoltartás nemcsak
a közösen használt ingatlanra, hanem a személyes kapcsolatra is vonatkozik.
Ezenfelül távol kell magát tartania a bántalmazottól, illetve mindazoktól, akiket
a határozat megjelöl (tipikusan a családtagoktól). A személyes kontaktus tilal­
ma mind a közvetlen, mind a közvetett kapcsolat tilalmára kiterjed.
A szülői felügyelet szünetelése 263

Ezeknek a törvényi rendelkezéseknek a következményét vonták le a szülői


felügyelet gyakorolhatósága körében. Ha nem kerülne sor a szülői felügyelet
szünetelésére, a bántalmazó korábbi otthonát a szülői felügyelet gyakorlása, illet­
ve a kapcsolattartás céljából jogosult lenne felkeresni. Ez az oka annak is, hogy
a távoltartással érintett gyermeket illetően a kapcsolattartás joga is szünetel.

Ptk. 4:186. § (2) Az életközösségfennállása alatt szünetel a szülőifelügye­ Együttélés

leti joga annak a szülőnek, aki együtt él a szülői felügyelettől megfosztott A SZÜLŐI FELÜGYE­

másik szülővel. LET JOGTÓL

MEGFOSZTOTT

Noha nem szűnik meg a szülői felügyelete annak a szülőnek, aki együtt él SZÜLŐVEL

a szülői felügyeleti jogától bíróság által megfosztott szülővel (a korábbi szabá­


lyozás értelmében ez így volt), szünetel, azaz mégsem gyakorolható.

A szünetelés jogkövetkezményei attól függően változnak, hogy milyen ala­ A SZÜNETELÉS


pon, a 4:186. § mely rendelkezése alapján szünetel a szülői felügyeleti jog. JOGKÖVETKEZ­

Noha a szünetelés mint általános érvényű jogkövetkezmény kerül meg­ MÉNYEI

határozásra, ez nem minden esetben jelenti a szülői felügyeleti jog ugyano­


lyan mértékű szünetelését, illetve ugyanolyan jellegű szűkülését. A család­
ba fogadott gyermek szülei gyakorolhatják az együttdöntési jogot is (akár
a különélő szülő, igaz, a különélő, azaz nem közös szülői felügyeletet
gyakorló szülőnek nem szünetel a szülői felügyeleti joga). Más esetekben,
így nevelésbe vétel esetén erről nem lehet szó. Ugyanakkor az ideiglenes
hatályú elhelyezés - azonnalisága miatt - csak a gondozás-nevelés jogo­
sítványát érinti. Ez éppen ellenkezőleg jelentkezhet annál a 16. évét még
be nem töltött kiskorúnál, akinek gyermeke születik; hiszen bár a gyermek
jogilag gyámság alá kerül (ez lehet a kiskorú rokona), a kiskorú szülő - ha
együtt laknak - gondozhatja gyermekét.
Változó az is, hogy mennyiben marad fenn a kapcsolattartási jog: míg
a különélő szülőnek, a nevelésbe vett gyermek szüleinek (ha szülői felügyeletük
nem szűnt meg) nemcsak joguk, de kötelezettségük is a kapcsolattartás, addig
a távoltartás hatálya alatt álló szülő nem tarthat a gyermekkel kapcsolatot.
Eltérést okoz az, hogy a gyermekre nézve milyen hatása lesz a szülői
felügyeleti jog szünetelésének: marad a másik szülő szülői felügyelete (felté­
ve hogy ennek a szülőnek nem szünetel, illetve nem szűnt meg a szülői
felügyeleti joga), vagy gyámság alá kerül. Amennyiben harmadik személynél
helyezték el a gyermeket, ideiglenes hatállyal elhelyezték, nevelésbe vették
(anélkül, hogy a szülőnek megszűnt volna a szülői felügyeleti joga), család­
ba fogadták, a szülői felügyeleti jog szünetelése mindkét szülőre kihatással
van, és a gyermek gyámság alá kerül.
264 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Ezzel szemben az egyik szülő akadályoztatása, cselekvőképtelensége,


korlátozott cselekvőképessége nem eredményez gyámságot, csak abban az
esetben, ha a másik szülő szülői felügyeleti joga is szünetel, vagy meg is szűnt.
A szülői felügyelet szünetelése lehet átmeneti jelenség, de lehet, hogy
tartós, és ekkor a gyermek nagykorúságáig a helyzet változatlan marad,

a szülői Gyér. 19. § (1) Ha a különélő szülők nem közösen gyakorolják a szülői
felügyeleti jog felügyeleti jogot, és a gyermek azért nem áll szülői felügyelet alatt, mert
feléledése az őt eddig nevelő szülő felügyeleti joga a Ptk. 4:186. § (1) bekezdés
-d) vagy i) pontja vagy a Ptk. 4:186. § (3) bekezdése alapján szünetel,
a)
vagy a gyermeket eddig nevelő szülő meghalt, a gyámhivatal megállapít­
ja a másik szülő szülői felügyeleti jogánakfeléledését. A gyámhivatal ezzel
egyidejűleg felhívja a másik szülőt szülői felügyeleti joga gyakorlására,
feltéve, hogy eljárása során megállapítja, hogy
a) a másik szülő nem áll szülői felügyelet megszüntetését kimondó ítélet
hatálya alatt,
b) a másik szülő szülőifelügyeleti joga nem szünetel a Ptk. 4:186. § (1) bekez­
dés a)-d) vagy i) pontja vagy a Ptk. 4:186. § (3) bekezdése alapján, vagy
c) a gyermek más személynél történő elhelyezése iránt nem indokolt pert
indítani.

Ha a szülők együtt élnek, bizonyos körben lehetséges, hogy egyiküknek szü­


netel a szülői felügyeleti joga, de a másik szülő gyakorolja azt. Ekkor is fel­
éled a szünetelő szülői felügyeleti jog, ha a szünetelés oka megszűnik. így ha
megszűnik a cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gond­
nokság hatálya, a szülő betölti a 18. évét, akadályoztatása megszűnik, gyako­
rolhatja szülői felügyeleti jogait.
Más az alaphelyzet akkor, ha a szülők nem élnek együtt. Ha ilyenkor
a gyermeket egyébként nevelő szülő szülői felügyeleti joga szünetelni kezd (tel­
jes cselekvőképesség hiánya, tényleges akadályoztatása vagy ismeretlen helyen
tartózkodása miatt vagy távoltartó határozat következményeként), illetve meg­
hal, a másik szülő felügyeleti joga feléled - feltéve természetesen, hogy ennek
a szülőnek az oldalán a szünetelésnek egyéb oka nincs.
A gyámhivatal határozatot hoz, ebben állapítja meg a szülői felügyeleti
jog feléledését.

Gyér. 19. § (2) Ha a különélő szülők közösen gyakorolják a szülői felügye­


leti jogot, és a gyermeket ténylegesen gondozó szülő szülői felügyeleti
joga a Ptk. 4:186. § (1) bekezdés a)-d) vagy i) pontja vagy a Ptk. 4:186. § (3)
A szülői felügyelet szünetelése 265

bekezdése alapján szünetel, vagy szülői felügyeleti jogát a bíróság meg­

I
szüntette, vagy meghalt, a gyámhivatal felhívja a szülői felügyeleti jogát
gyakorló, különélő másik szülőt a gyermek gondozására.

Amiként a szülői felügyelet két szülő részéről történő gyakorlása, illetve


a szülő vagy szülők szülői felügyeleti jogának szünetelése vagy megszűnése
számos eltérő élethelyzetet - és jogi helyzetet - eredményez, úgy a szülői
felügyelet feléledése is a különböző esetekben különféleképpen alakul.

A családba fogadás intézményét a Ptk. a Gyvt.-ből emelte vissza. Koráb­ Családba

ban a gyermekvédelmi hatósági intézkedések között került szabályozásra, de fogadás

ebben az esetben, bár szükséges a gyámhatóság határozata, nem a gyámható­


ság által elrendelt intézményről van szó. A szülői felügyeletet gyakorló szülő,
illetve szülők annak érdekében kezdeményezik, hogy akadályoztatásuk idejé­
re a gyermek másik családnál nevelkedjen, és ennek hatósági keretet biztosít­
sanak. A hatóság szerepe a gyámhatósági hozzájárulásban áll.

Ptk. 4:187. § [A családbafogadás]


j (1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők vagy a szülői felügyele­
tet gyakorló szülő kérelmére - a különélő másik szülő meghallgatásával -
!a gyámhatóság hozzájárulhat ahhoz, hogy a szülő egészségi állapota,
indokolt távolléte vagy más családi ok miatt a gyermeket más, általa meg­
nevezett család átmenetileg befogadja, gondozza és nevelje, feltéve, hogy
a családbafogadás a gyermek érdekében áll.
(2) A gyámhatóság a családbafogadáshoz akkor járul hozzá, ha a család­
ba fogadó szülő személyisége és körülményei alapján alkalmas a gyermek
gondozására, nevelésére, a gyámság ellátására, és e feladatok ellátását
maga is vállalja.

Az intézkedés érinti a szülő szülői felügyeleti jogait: azok szünetelni fognak, A CSALÁDBA

és a családba fogadó lesz a gyermek gyámja. Amellett, hogy rájuk irányadó­ FOGADÁS

ak a gyámra vonatkozó általános rendelkezések, a szülőnek több jogosítvá­ KÖVETKEZMÉNYEI

nya megmarad: joga van a kapcsolattartásra, bár ez kötelezettsége is; továb­


bá a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben - a gyermekétől különélő
szülőhöz hasonlóan - megilleti az együttdöntési jog. Különösen indokolt
esetben a gyámhivatal a szülőt feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek
vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával, így még szélesebbek lehet­
nek a jogosítványai. Kötelezettségei is megmaradnak azonban, így tovább­
ra is tartania kell gyermekét, ez esetben tartásdíjat kell fizetnie.
266 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

Ptk. 4:187. § [A családbafogadás]


(3) A családbafogadó szülőt vagy szülőket a gyámhatóság gyámul rendeli.
Ptk. 4:188. § [A szülőjogai és kötelezettségei családbafogadás esetén]
(1) A családbafogadás ideje alatt a szülő szülői felügyeleti joga szünetel.
(2) A szülőt megilleti a kapcsolattartás joga és a gyermek sorsát érintő
lényeges kérdésekben való együttes döntési jog.
(3) Különösen indokolt esetben a gyámhatóság a szülőt feljogosíthatja a va­
gyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyében a törvényes képviseletjogával.
(4) A családbafogadás a szülő tartási kötelezettségét nem érinti.

a családba A családba fogadás megszüntethető a szülő kérelmére, amennyiben a gyermek


fogadás visszahelyezhető a családjába. Ha a családba fogadás oka még mindig fennáll,
fennállásának a gyámhivatal intézkedik a gyermekvédelmi gondoskodás más formája iránt.
időtartama Ugyanezek a következményei annak, ha a gyámhivatal a felülvizsgálat során
azt állapítja meg, hogy a családbafogadás fenntartása ellentétes a gyermek ér­
dekével.

Ptk. 4:189. § [A családbafogadás felülvizsgálata]


(1) A családbafogadás feltételeinek fennállását a gyámhatóság évente
felülvizsgálja.
(2) A családbafogadást a gyámhatóság megszünteti, ha azt a szülő vagy
a családba fogadó szülő kéri, vagy ha annakfenntartása a gyermekfejlő­
dését veszélyezteti.

4. A szülői felügyelet megszűnése, megszüntetése,


visszaállítása

A szülői A szülői felügyeleti jog a törvény erejénél fogva megszűnik a gyermek nagy-
FELüGYEiE-n jog korúvá válásával. Megszűnése független attól, hogy a gyermek továbbra is
megszűnésének a szülők vagy az egyik szülő háztartásában él. (A szülői felügyeleti jog
esetei megszűnését eredményezi természetesen akár a szülő, akár a gyermek halála.)

Ptk. 4:190. § [A szülői felügyeleti jog megszűnése]


(1) Megszűnik a szülőifelügyeleti jog
a) a gyermek nagykorúvá válásával;
b) a gyermek örökbefogadásával, kivéve, ha a gyermeket a szülő házastár­
sa fogadja örökbe;
A szülői felügyelet megszűnése, megszüntetése, visszaállítása 267

c) a szülőnek a gyermek örökbefogadásához adott hozzájárulásával, vagy


ha a gyermek örökbefogadásához a szülő a gyermek hathetes korát meg­
előzően járult hozzá, a gyermek hathetes korának elérésekor, kivéve, ha
a szülő a hozzájáruló nyilatkozatot visszavonta; vagy
d) ha a szülő a gyermeket annak érdekében, hogy más nevelje fel - sze­
mélyazonosságának feltárása nélkül - egészségügyi intézmény arra kije­
lölt helyén hagyja, és a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik.

Az örökbefogadás is a vér szerinti szülő szülői felügyeleti jogának megszűné­


séhez vezet, a megszűnés időpontja azonban attól függ, hogy az örökbefoga­
dás miként történt, arra milyen tényállás alapján került sor.

Ptk. 4:131. § (1) Az örökbefogadás az örökbefogadást engedélyező határo­


zat jogerőre emelkedésével lép hatályba. (...)
Gyér. 46. § (1) Az örökbefogadást engedélyező határozat rendelkező része
tartalmazza...
i) a szülői felügyeleti jog megszűnésének megállapítását (...)

A gyámhivatal a szülői felügyeleti jog megszűnését az örökbefogadást enge­


délyező határozatban állapítja meg. A részletszabályok a következők:

Gyér. 44/A. § (1) A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhivatal akkor


állapítja meg, ha a gyermek hathetes életkorát betöltötte, és
a) mindkét vér szerinti szülő hozzájárult gyermekük örökbefogadásához, vagy
\ b) a vér szerinti szülő hozzájárult gyermeke örökbefogadásához és
ba) a gyermek családi jogállása rendezetlen, valamint nincs perfolyamat­
ban az apaság, anyaság megállapítása iránt, vagy
bb) a másik szülő hozzájárulására a Ptk. 4:127. § (1) bekezdés a), c) vagy
d) pontja alapján nincs szükség, feltéve, hogy a vér szerinti szülő a hoz­
zájárulását a gyermek születésétől számított hat héten belül nem von­
ta vissza.

Ha az örökbefogadáshoz a szülő hozzájárult, a szülői felügyeleti joga már


a nyilatkozat megtételekor megszűnik, amennyiben a gyermek hathetesnél
idősebb (tekintettel a Gyer.-ben foglalt részletszabályokra is). Ha a szülő
hathetesnél fiatalabb gyermekről ,.mond le”, szülői felügyeleti joga ettől kezd­
ve szünetel, és akkor szűnik meg, amikor a gyermek a hathetes életkort elérte.
A titkos örökbefogadás azon eseténél, amikor a nevelésbe vett gyermeket
a gyámhivatal örökbe fogadhatónak nyilvánítja, a vér szerinti szülő szülői
felügyeleti joga az ezt kimondó gyámhivatali határozattal szűnik meg.
268 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE. MEGSZŰNÉSE

A SZÜLŐI Amennyiben a szülői felügyelet megszűnésének oka a gyermek nagykorúsá­


FELÜGYELET ga, további teendők természetesen nincsenek. Ha azonban a szülő halálával
MEGSZŰNÉSÉNEK szűnik meg, különböztetni kell abból a szempontból, hogy van-e olyan másik
KÖVETKEZMÉNYEI szülő, aki gyakorolhatja a szülői felügyeletet. Amennyiben igen, öt a gyám-
hatság felhívja erre, feltéve, hogy nincs olyan ok, amely ezt kizárná.

P/k. 4:190. § [A szülői felügyeleti jog megszűnése]


(2) Ha a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, az egyik szülő
halála esetén a szülői felügyelet a túlélő szülőt illeti meg.
(3) Ha az a szülő hal meg, aki a szülői felügyeletet vagy annak egyes részjo­
gosítványait egyedül gyakorolta, afelügyelet a túlélő szülőt illeti meg, feltéve,
hogy nem áll a szülői felügyelet megszüntetését kimondó ítélet hatálya alatt.
(4) Ha a szülőifelügyeletijog a (3) bekezdés alapján a túlélő szülőt illeti meg,
a gyámhatóságfelhívja őt a szülőifelügyeletijogok gyakorlására. Nem hívható
fel a szülőifelügyeletijogok gyakorlására a túlélő szülő, ha szülőifelügyeleti
joga cselekvőképtelensége, kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképessége,
cselekvőképességének a szülőifelügyeletijogok gyakorlása tekintetében való
részleges korlátozottsága, ismeretlen helyen való tartózkodása vagy a szü­
lői felügyelet ellátásában való tényleges akadályoztatottsága miatt szünetel,
vagy ha az a gyermek érdekével nyilvánvalóan ellentétben áll.

Aszútól A Ptk. több helyzetet határoz meg, amelyek fennállása esetén a bíróság a szü­
FELÜGYELETI JOG lői felügyeletet megszünteti.
MEGSZÜNTETÉSE

Ptk. 4:191. § [A szülői felügyeleti jog bírósági megszüntetése]


(1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet, ha
a) a szülőfelróható magatartásával gyermeke javát, különösen testijólétét,
értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti; (...)

A fenti törvényi tényállás megfogalmazásában tág; a gyermeknek okozott


sérelem, illetve a gyermek veszélyeztetése akár a szülő tevőleges magatartá­
sával, akár mulasztással megvalósulhat. A felróhatóság mellett a szülői maga­
tartásnak bizonyíthatónak kell lennie.

Ptk. 4:191. § (1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet, ha


b) a gyermeket más személynél helyezték el vagy nevelésbe vették, és
a szülő, akinek szülői felügyeleti joga szünetel, a gyermek elhelyezésére
vagy a nevelésbe vételre okot adó magatartásán, életvitelén, körülményein
önhibájából nem változtat.
A szülői felügyelet megszűnése, megszüntetése, visszaállítása 269

A szülő felróható magatartásáról van szó, amelyet azáltal valósít meg, hogy
a gyermeket gondozó személlyel, nevelőszülővel, gyermekotthonnal nem
működik együtt, és ezzel okoz a gyermek számára súlyos érdeksérelmet.
A nevelésbe vétel idején a szülő felügyeleti joga szünetel, és bizonyos
magatartásokra köteles éppen annak érdekében, hogy a nevelésbe vételt meg
lehessen szüntetni, és a gyermeket vissza lehessen a családjába helyezni:
együtt kell működnie a nevelőszülővel, illetve a gyermeket gondozó otthon­
nal, változtatni kell azon a magatartásán, amely a gyermek nevelésbe vételé­
hez vezetett, továbbá kapcsolatot kell tartania gyermekével.

Gyvt. 80. § (3) Ha a nevelésbe vett gyermek szülője vagy más hozzátar-
\ tozója a gyámhatósági határozatban biztosított kapcsolattartási jogá-
val a gyermek vagy a gyermeket gondozó személy sérelmére visszaél és
magatartásával a gyermek nevelését, testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi
fejlődését veszélyezteti, a gyermeket gondozó személy, illetve a gyermek­
védelmi gyám kezdeményezheti a gyámhatóságnál, illetve a bíróságnál
a kapcsolattartási jog korlátozását, a felügyelt kapcsolattartás elrendelé­
sét, a kapcsolattartás szüneteltetését vagy megvonását.
(4) Ha a nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásra jogosult szülője neki fel­
róhatóan, a gyermek érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt
a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy intézménnyel, a gyermekével nem
tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülményein a gyer­
mek nevelésbe vételének megszüntetése céljából nem változtat, illetőleg, ha
a szülőifelügyelet megszüntetésének egyéb oka valósul meg, a gyámhatóság
pert indít a szülő ellen szülői felügyeleti jogának megszüntetése iránt, vagy
a Ptk. 4:124. §-ában foglalt feltételek fennállása esetén örökbe fogadhatóvá
nyilvánítja a gyermeket.

A szülő magatartása hasonló ahhoz, mint amely alapján a gyámhatóság


a nevelésbe vett gyermeket örökbe fogadhatónak nyilváníthatja; a Gyvt. meg­
fogalmazása szerint az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás ugyanakkor kevésbé
drasztikus eszköz, mint a szülői felügyelet megszüntetése.

Ptk. 4:191. § [A szülői felügyeleti jog bírósági megszüntetése]

I
(2) Ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett
szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte, a bíróság a szülői
felügyeletet a szülő valamennyi gyermeke tekintetében megszüntetheti.
A bíróság rendelkezhet úgy, hogy a megszüntető határozat hatálya kihat
a később született gyermekre is.
270 A SZÜLŐI FELÜGYELET GYAKORLÁSA, SZÜNETELÉSE, MEGSZŰNÉSE

AszülA A szülői felügyeleti jog megszüntethető mindkét szülővel szemben, de lehet­


FELÜGYELETI JOG séges, hogy csak az egyik szülővel szemben szünteti meg a bíróság. Ameny-
MEGSZÜNTETÉSÉNEK nyiben mindkét szülővel szemben megszünteti (vagy ugyan csak az egyik
JOGKÖVETKEZ­ szülővel szemben szünteti meg, de a másik szülő szülői felügyeleti joga szü­
MÉNYEI netel olyan oknál fogva, amely miatt nem „éledhet fel”), a gyermek részére
gyámot kell rendelni.
Ha legalább az egyik szülő továbbra is gyakorolhatja a szülői felügyeleti
jogot, gyámrendelésre természetesen nincs szükség. Ugyanakkor nem lehet
cél az, hogy a gyermek továbbra is együtt éljen azzal a szülővel, akinek szülői
felügyeleti jogát a bíróság megszüntette.

Ptk. 4:191. § [A szülői felügyeleti jog bírósági megszüntetése]


(3) Aki szülői felügyeletet megszüntetőjogerős ítélet hatálya alatt áll, nem
fogadhat örökbe, nem viselhet gyámságot, gyermek nála nem helyezhető
el és - a bíróság vagy a gyámhatóság eltérő rendelkezésének hiányában -
nincs joga arra, hogy gyermekével kapcsolatot tartson.

A MEGSZÜNTETETT Ptk. 4:192. § [A szülői felügyeleti jog bírósági visszaállítása]


SZÜLŐI A bíróság a jövőre nézve visszaállítja a szülői felügyeletet, ha az az ok,
FELÜGYELETI JOG amely miatt azt megszüntették, már nem áll fenn, és nincs egyéb olyan ok
VISSZAÁLLÍTÁSA sem, amely a megszüntetésre alapul szolgálna.

Minthogy ennek bizonyítása igen nehézkes, gyakorlati jelentősége alig van;89


jelzés lehet ugyanakkor arra, hogy önmagában a szülői felügyelet megszünte­
tése nem visszafordíthatatlan döntés.

A SZÜLŐI Ptk. 4:193. § [A szülőifelügyeleti jog megszüntetése és visszaállítása irán­


FELÜGYELET ti per indítására jogosultak és a per alperesei]
MEGSZÜNTETÉSE (1) A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, visszaállítá­
IRÁNTI PER sa iránt bármelyik szülő indíthat pert. Mindkét esetben perindításra jogo­
sult a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész is.
(2) A szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása iránt a korlátozot­
tan cselekvőképes kiskorú személy és a cselekvőképességében a szülői fel­
ügyeletijogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott szülő a pert
| - törvényes képviselője hozzájárulásával - személyesen indíthatja meg.
A cselekvőképtelen szülő és gyermek nevében a pert a gyámhatóság hoz­
zájárulásával a törvényes képviselő indíthatja meg.

•’ Uo. 729. o.
A szülői felügyelet megszűnése, megszüntetése, visszaállítása 271

' (3) A szülőifelügyelet megszüntetése iránt a pert az ellen a szülő ellen kell
megindítani, akinek szülői felügyeletét meg kívánják szüntetni. A szülői
felügyelet visszaállítása iránt az ellen kell pert indítani, akinek keresete
folytán a bíróság a szülői felügyeletet megszüntette; ha a szülői felügyelet
visszaállítását ő kéri, a pert a másik szülő ellen kell megindítani. Ha az
a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani, már nem él, a pert a biró-
: ság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.
| (4) A szülőifelügyelet megszüntetése és az annak visszaállítása iránt indí-
'■ tolt perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.

A szülői felügyelet megszüntetése iránti per személyállapoti per; az ítélet


hatálya mindenkire kiterjed.

Különösen a kapcsolattartás körében eredményezett a kodifikáció változta­ VÁLTOZÁSOK

tásokat: a szabályozás részletesebb lett, egyúttal olyan, amely valamennyi


érdekelt jogait és kötelezettségeit a lehetőségekhez képest jobban figyelembe
veszi. Előtérbe került a mediáció intézménye is, annak reményében, hogy
a közvetítés talán békésebb és sikeresebb megoldásokat és különösen, jobban
működő kapcsolattartásokat eredményez.
VI. Gyermektartás, rokontartás

A családjogi tartásnak a Ptk. több esetét ismeri: ide tartozik a házastársi


tartás (és analóg módon a bejegyzett élettárs tartása), az élettársi tartás (amely
a volt élettárs tartását jelenti), továbbá a rokontartás, melyen belül kiemelten
kezeli a Ptk. a kiskorú gyermek tartását és a továbbtanuló nagykorú gyermek
tartását. A rokontartás elsősorban az egyenesági rokonok tartását jelenti, és
nagyon szűk körben az oldalági rokonok tartási kötelezettségét, végül pedig
hasonlóan szűk körben azon személyek egymással szembeni tartási kötele­
zettségét, akik egy családban élnek, de jogi státuszuk egymás vonatkozá­
sában nem megállapítható (tényleges családi kapcsolatban vannak egymás­
sal). Az egyenesági rokonok tartási kötelezettsége fokok szerint ugyan nem
behatárolt, de értelemszerűen elsősorban szülő-gyermek viszonyban jelent­
kezik. Szülők ritkábban tartanak igényt tartásra, legalábbis bírósághoz elvét­
ve fordulnak ilyen igény érvényesítése érdekében. Rendkívül komoly kérdés
azonban a gyermektartás, azaz a kiskorú gyermek tartása; továbbá szintén
gyakori a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása.
A Ptk. az általános családjogi tartási, azaz törvényen alapuló tartási sza­
bályok alapjává a rokontartási szabályokat teszi: ezek az általános rendelke­
zések. Valamennyi speciális tartási formánál azt emeli ki, amely eltér az álta­
lánostól. Ez megjelenik mind a kiskorú, mind a továbbtanuló nagykorú tartása
kapcsán.

Ptk. 4:213. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]


A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szembenfennálló tartási kötelezettsé­
gére a rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
Ptk. 4:219. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó
szabályok alkalmazása]
A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú
gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt elté­
résekkel kell alkalmazni.
274 Gyermektartás, rokontartás

1. A kiskorú gyermek tartása

A GYERMEK Ptk. 4:215. § [A szülő tartási kötelezettsége]


TARTÁSRA VALÓ (1) A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának kor­
JOGOSULTSÁGA látozásával is köteles. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a gyer­
mek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának
jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági
rokona van.
(2) Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapjánnem biztosítható, a gyámha­
tóság engedélyezheti, hogy a szülők a tartás költségeinekfedezésére a gyer­
mek vagyonának állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegyék.
Ptk. 4:202. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]
Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes el­
tartani, a jogosultság sorrendjében
a) a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;
b) a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;
c) a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs - egymással egy sorban -
a szülőt;
d) a szülők - egymással egy sorban - a többi rokont; és
e) a többi rokon közül a leszármazó afelmenőt és a leszármazás rendjében
a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.

A kiskorú gyermek tartáshoz való joga különleges jogosítvány, amely a Ptk.


számos rendelkezésében is egyértelműen tükröződik (s utal rá a Csvt. is).
A tartásra jogosultak sorrendjében a kiskorú megelőz mindenki mást, vala­
mennyi tartásra igényt tartó rokon, illetve házastárs, bejegyzett élettárs, volt
házastárs (volt bejegyzett élettárs), volt élettárs előtt áll, s megelőzi a tovább­
tanuló nagykorú gyermeket.

Feltételrendszer A családjogi tartás főszabálya az - akár (volt) házastárs, illetve bejegyzett élet­
társ, volt élettárs, akár rokon tartásáról van szó -, hogy a tartásra igényt tartó
személynek bizonyos feltételeknek meg kell felelnie. Ez következik a családjo­
gi tartás törvényen alapuló jellegéből, azaz abból, hogy ehhez nem szükséges
a felek megállapodása. Természetesen a jogosult és a kötelezett megállapodhat­
nak, de az igény enélkül is érvényesíthető. A családjogi tartásban való része­
sedéshez rendszerint igazolni kell a rászorultságot, azt, hogy nincs a jogosultai
eltartó házastárs (bejegyzett élettárs), illetve azt, hogy a jogosult nem érdem­
telen a tartásra. Mindezek mellett a kötelezettnek teljesítőképesnek kell lennie.
(A tartás egyes eseteinél külön feltételeket is meghatároz a törvény.)
A kiskorú gyermek tartása 275

Ezek a feltételek alapvetően nem érvényesülnek a kiskorú gyermek esetében.


Önmagában a kiskorúság megalapozza - főszabályként - a tartásra való
rászorultságot, a kiskorú tartás iránti igénye ennélfogva nem kíván semmiféle
bizonyítást - szemben azokkal a helyzetekkel, amikor a rászorultság egyéb
tényezők következtében áll be, s így bizonyítási kérdés. A rászorultságot
korábban nem vélelmezte kifejezetten a jogszabály, de bizonyítása a gyermek
életkoránál fogva korábban is szükségtelen volt.90 A Ptk. gyermektartási ren­
delkezéseinek alapmodellje az a gyermek, aki nagykorúságával egyidejűleg
befejezi középfokú tanulmányait, s ettől kezdődően vagy ellátja önmagát vagy
- amennyiben további tanulmányokat folytat - „átlép” a továbbtanuló nagy­
korú gyermek kategóriájába. A valóság lényegesen összetettebb, mint ez a mo­
dell. A gyermek sok esetben már nagykorú, de még középfokú oktatási intéz­
ményben tanul, a Ptk. ebben az esetben is vélelmezni rendeli a rászorultságot.
Az Új Ptk. Tanácsadó Testület foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ezzel
a gyermekkel szemben hivatkozhat-e a szülő (jellemzően a különélő szülő)
érdemtelenségre, illetve teljesítőképességének hiányára. A testület álláspont­
ja szerint nem.

Ptk. 4:214. § [A rászorultság vélelme]

I
A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a véle­
lem a gyermek nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb a huszadik
életévének betöltéséig - érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanul­
mányokatfolytat.

Nem merül fel az érdemtelenség kérdése, a kötelezett erre nem hivatkozhat.


Hasonlóképpen, nagykorú személyek esetén a házastárs (bejegyzett élettárs),
illetve (volt) élettárs a tartásra kötelezettek első helyén áll - ez azonban kisko­
rú gyermeknél szóba sem jöhet.
Ami a kötelezett teljesítőképességét illeti, a szülő fokozott felelősséggel
rendelkezik a kiskorú gyermek tartásáért, ezzel együtt azonban teljesítőké­
pessége óhatatlanul határokat szab, különösen akkor, ha egyidejűleg több
kiskorú gyermek tartására köteles.

A kötelezettek között az első helyen a szülő áll, aki fokozott felelőssége következ­ Kötelezettek

ményeként a saját tartásának rovására is köteles megosztani a gyermekkel azt, köre,SZÜLŐ

ami rendelkezésére áll. Nem kiskorú tartása esetén ezzel szemben általánosan ELSŐDLEGESSÉGE

érvényesülő főszabály az, hogy senki nem köteles a saját tartását veszélyeztetni.

90 Bencze Lászlóné: A rokonok eltartása. In Kőrös András (szerk.): A csládjog kézikönyve.


Budapest, 2007.: 579. o.
276 Gyermektartás, rokontartás

Noha a szülő nem hivatkozhat arra, hogy gyermeke tartása a saját megél­
hetését veszélyezteti; nyilván a gyermekkel megosztani csak azt lehet, ami
rendelkezésre áll, s az ítélkezési gyakorlat alapján a szülő a megosztás kötele­
zettségét viseli, és nem a teljes ellehetetlenülés terhét.
Részben ezzel kapcsolatos a Ptk.-nak az a rendelkezése, amely lehetővé
teszi a gyermek vagyonának felhasználását, amennyiben a szülőknek nem
áll rendelkezésükre elegendő a tartáshoz. A szülő és a gyermek érdekeinek
mérlegelésével kell dönteni arról, hogy a gyermek vagyona miként használ­
ható fel tartásának fedezésére.

Ptk. 4:216. § [A gyermektartás módja]

I
(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő
elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj).

Amennyiben a szülők együtt élnek, a gyermeket természetben kötelesek mind­


ketten tartani. Ha a szülők nem élnek együtt, a gyermeket nevelő szülő termé­
szetben, a különélő szülő pénzben teljesíti a tartási kötelezettségét. Közös
szülői felügyelet esetén attól függ a természetbeni és pénzbeli tartás aránya,
hogy melyik szülő mennyi időt tölt a gyermekkel, s attól is, hogy elsősor­
ban az egyik szülőnél lakik a gyermek, vagy a szülők váltott „elhelyezésben ”
történő megállapodását az eljáró bíróság jóváhagyta (illetve élettársak esetén
még erre sincs feltétlenül szükség). Lehetséges az is, hogy az egyik szülő
utóbbi esetekben kiegészítő tartást fizet.

Ptk. 4:216. § [A gyermektartás módja]

I
(2) A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíjfizetésére, ha a gyermek
az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik.

A Ptk., ahogyan a Csjt., illetve az ítélkezési gyakorlat az előforduló szülői


magatartások következményeként kitér arra a helyzetre, amikor a szülő jog­
szerűen neveli ugyan a saját háztartásában a gyermeket, de nem gondoskodik
róla megfelelően, a jövedelmet nem a gyermek szükségleteinek fedezésére
fordítja; továbbá arra is, amikor a különélő szülő nem jogszerűen tartja magá­
nál a gyermeket, és ebből a helyzetből következően nem fizet tartásdíjat.

104. sz. pk áf. PK 104. számú állásfoglalás: Ha a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő a jog-
Ierős bírói ítélettel a másik szülőnél elhelyezett gyermeketjogellenesen (például
erőszakkal) magához veszi, tartásdíjfizetési kötelezettsége alól általában nem
mentesül. Előfordulhat azonban olyan helyzet, amikor a gyermek önkényes
magához vétele a gyermek nyilvánvaló érdekében történik. Ilyenkor a szülő
A kiskorú gyermek tartása 277

a természetben nyújtott tartásra tekintettel - az összes körülményekfigyelem­

I
bevételével - kivételesen mentesíthető a tartásdíjfizetési kötelezettség alól.

A többi egyenesági rokon akkor kötelezhető tartásra, ha a szülő saját tartásá- más rokonok

nak rovására sem képes gyermeke minimális mértékű ellátását biztosítani, tartási

Ilyen egyenesági rokonként értelemszerűen a nagyszülő jöhet számításba, kötelezettsége

Tartásra kötelezhető egyenesági rokon hiányában a kiskorú gyermek nagy­


korú testvére is kötelezhető tartására. Ez utóbbi esetben azonban a testvér
kötelezettsége korántsem feltétlen.

Ptk. 4:197. § [A testvértartás]


Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenesági rokona nincs, nagy­
korú testvére köteles eltartani, feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa,
élettársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai szükséges tartásának
veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.

Ptk. 4:205. § [A tartás mértéke] a tartás

(1) A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötele- mértéke

zett teljesítőképessége alapján határozza meg.


(2) A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének indokolt költ­
ségeit kellfigyelembe venni.
(3) A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása a nevelés és a szükséges
taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.

A kiskorú gyermek tartása szükséges tartás, ám ez nem lehet azonos az ítél­


kezési gyakorlat értelmében a szűkös tartással. A gyermek ellátása főszabály­
ként (nyilván a szülők és egyéb rokonok teljesítőképességének függvényében)
nem a létminimum szintjén történő tartást jelenti.91 A tartásnak biztosítani
kell a gyermek élelmezését, ruháztatását, iskoláztatását, továbbá lakhatá­
sát. Ezek az alapszükségletek azonban változhatnak a gyermek életkorától,
egészségi állapotától, egyéb feltételektől függően.

Ptk. 4:217. § [A szülők megegyezése a gyermektartásról] K kiskorú

I
(1) A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében első- gyermek
sorban a szülők megállapodása irányadó. tartásáról

VALÓ DÖNTÉS

Amennyiben a szülők egyike külön él vagy közös szülői felügyeletet gyako­


rolnak ugyan, de más a jövedelmi-vagyoni helyzetük, felmerül a tartásdíj

91 Uo. 580. o.
278 Gyermektartás, rokontartás

fizetésének kérdése is. (Gyermektartásdijat mindkét szülő fizet abban az eset­


ben, ha gyermeküket harmadik személy gondozza.) A Ptk. a szülők megállapo­
dását preferálja, amennyiben pedig nem tudnak megállapodni, a bíróság dönt.
A bíróság szükség esetén a gyermek részére ideiglenes intézkedéssel is
megállapíthatja a tartásdíjat, illetve erről hivatalból is határozhat. Ha a házas­
sági perben a tárgyalást elhalasztják, a szülői felügyelet rendezése és tartá­
sa felől szintén ideiglenesen határoz a bíróság.

Megállapodás, A különélő szülők (nem együtt élő, de közös szülői felügyeletet gyakorló
PERBELI EGYEZSÉG szülők) peren kívül megállapodhatnak abban, hogy a különélő szülő milyen
összegű tartásdíjat fizet. A különélő szülők alatt ebben az összefüggésben
(is) a házastársakat, akik megszüntették a házassági életközösséget, de nem
bontották (még) fel a házasságukat, az élettársi kapcsolat megszüntetése utáni
szülőpárokat, továbbá azokat a szülőket értjük, akiknek közös gyermekük van,
de nem élnek (korábban sem éltek) együtt. Megállapodásuk alakszerűséghez
nem kötött; írásban, szóban, ráutaló magatartással egyaránt megvalósítható.
Ha közös megegyezésen alapul a bontás, a gyermektartás járulékos kérdés,
amely vonatkozásában egyezséget kell a feleknek kötniük, akkor is, ha a szülői
felügyeletet közösen fogják gyakorolni. A bíróság ezt a megállapodást a gyer­
mek érdekében megvizsgálja, és figyelemmel van arra, hogy a tartásdíj bizto­
sítja-e a kiskorúnak a megfelelő - a szülők anyagi lehetőségeire is tekintettel
lévő - megélhetését, továbbá azt, hogy valóban nem szolgál-e más célt.

Egyszeri A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a kötelezett nem havonta rendsze­
TELJESÍTÉS resen nyújtja ezt az alimentációs jellegű hozzájárulást, hanem egy összegben
teljesíti.

Ptk. 4:217. § [A szülők megegyezése a gyermektartásról]

R
(2) A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő
a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egysze­
ri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meg­
határozzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartástfedezi,
és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróságjóváhagyja.
(3) A (2) bekezdés szerinti megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet
meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változá­
sa miatt a gyermek érdekében vagy valamelyikfél súlyos érdeksérelmének
elhárítása miatt indokolt.

Noha házastársi, élettársi tartás körében is szabályozza a Ptk. az egy összeg­


ben, meghatározott vagyontárggyal teljesíthető tartást, a kiskorú tartását
A kiskorú gyermek tartása 279

fedező ilyen jellegű megállapodás esetén meg kell határozni azt az időszakot
is, amelyre tekintettel a tartást az egyszeri juttatás fedezi (különösen akkor
vetett fel ennek hiánya vitákat, ahol a gyermek alacsonyabb életkorában
történt ilyen megállapodás). Főszabályként ezt követően nem követelhető
gyermektartás, kivéve a clausula rebus sic stantibus esetkörének megfelelő
helyzetet, amelyre példa lehet a gyermek súlyos egészségromlása.

Ptk. 4:218. § [A gyermektartásdíj bírósági meghatározása] A BÍRÓSÁG

I (1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. DÖNTÉSE

< (2) A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni:


a) a gyermek indokolt szükségleteit;
b) mindkét szülőjövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
■ c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt -
gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási
kötelezettség terheli;
d) a gyermek saját jövedelmét; és
e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnekjuttatott gyermek-
• i védelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

A Csjt. a gyermek tényleges szükségleteit említette ebben a körben, s az ítélke­ A GYERMEK

zési gyakorlat idesorolta a gyermek alapvető szükségleteit (élelmezés, lakha­ INDOKOLT

tás, ruházkodás, tanulmányok folytatása), továbbá a kulturális és sportolási SZÜKSÉGLETEI

igényeket. Nemcsak az általános társadalmi-gazdasági helyzettől, hanem -


különösen - a szülők jövedelmi és vagyoni viszonyaitól függ az, hogy meg­
állapítást nyerjen: mennyiben van szó egy adott, rendszeresen visszatérő
költség vonatkozásában szükségletről, illetve inkább igényről. A bíróságnak
mindig az egyedi eset körülményeihez képest kell megtalálni a megfelelő
arányokat, különösen akkor, ha költséges tevékenységről van szó, akár az
iskoláztatást, akár a fejlesztő tevékenységeket, akár a költségesebb egészség­
megőrzést, akár a nyelvtanulást, akár a külföldi utazásokat illetően. Az átlag
feletti költségeket a kötelezettnek rendszerint csak akkor kell viselnie, ha ezt
maga vállalta. Ugyanakkor a gyermek tényleges egészségi állapota, tartós
betegsége külön vizsgálatot igényel. Nemritkán a tartásdíj megállapításakor
nem lehet számolni olyan kiadással, amely később, adott esetben váratlanul
jelentkezik, de a gyermek szükségletei körében merül fel, például az egész­
ségi állapotának romlása miatt, vagy akár a tanulmányok folytatása kapcsán.

Ptk. 4:218. § [A gyermektartásdíj bírósági meghatározása]

I
(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetésé­
hez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges
280 Gyermektartás, rokontartás

rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás


szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biz­
tosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles
megtéríteni.

Mindkét szülő A szülők jövedelmi és vagyoni viszonyai gondos vizsgálatot igényelnek; nem
JÖVEDELMI elég az egyik szülő oldalán ezek vizsgálata, hanem mindkét szülő oldalán
ÉS VAGYONI tekintetbe kell venni a rendelkezésre álló jövedelmet, illetve vagyont. A gyer­
VISZONYAI meket természetben gondozó szülő oldalán ezenfelül értékelni kell az ezzel
járó többletmunkát, többletkiadásokat, a gyermek betegségével együtt járó
keresetkiesést is.
A tartásdíj megállapításához be kell szerezni mindkét szülő jövedelmi
és vagyoni viszonyaira vonatkozó adatokat, és a tartásra kötelezett oldalán
valamennyi járandóságot figyelembe kell venni, így a bért (ideértve többek
között a bérpótlékot, jutalmat, 13. havi fizetést), a rendszeres személyi jut­
tatásokat; továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetéseket, végkielégítést,
betegszabadság idejére járó díjazást, ügyeleti díjat stb. (Ezek figyelembevé­
tele a jelenleg már nem hatályos végrehajtási rendelkezésben történő rögzíté­
se alapján különösen amellett volt jelentős, hogy a Csjt. nemcsak határozott
összegben, hanem százalékban is lehetővé tette a tartásdíj megállapítását.)
Az azonban ma is irányadó, hogy a kötelezett jövedelemét minél teljesebb
mértékben fel kell tárni. Adott esetben a további munkaviszonyból, munka­
végzésre irányuló egyéb jogviszonyból, illetőleg a nem munkaviszonyból
származó rendszeres jövedelmet (így a megbízási díjat, nyugdíjat, munka­
nélküli járadékot stb.) is tekintetbe kell venni. Különösen sok bizonyítási
problémát okoz a nem állami foglalkoztatású, illetve vállalkozó munkavál­
lalók jövedelmének pontos meghatározása; hasonlóképpen az, ha külföldön
él a kötelezett, vagy külföldön vállal munkát. Gyakran a kötelezettek életkö­
rülményeit is figyelembe véve mérlegeléssel, becsléssel állapítja meg a bíró­
ság a tartásdíj alapját.

A SZÜLŐK HÁZTAR­ A tartásdíj megállapítása során tekintetbe kell venni azt, hogy a szülök hány
TÁSÁBAN ELTARTOTT gyermek részére fizetnek tartásdíjat, illetve hány gyermeket tartanak el saját
MÁS-SAJÁT, háztartásukban. A tartásdíj fizetésének kötelezettsége csak a saját gyermek­
ILLETŐLEG kel szemben terheli a kötelezettet, míg a saját háztartásában saját és esetleges
MOSTOHA-, NEVELT mostohagyermekeit is tartania kell (természetben).
GYERMEKEK

MÁS SAJÁT Ptk. 4:218. § [A gyermektartásdíj bírósági meghatározása]

[
GYERMEK (4) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jöve­
delmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni. Az átlagos
A kiskorú gyermek tartása 281

jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindí­

I
tását megelőző egy évi összes jövedelmérefigyelemmel kell lenni.

Amennyiben a szülők által eltartott közös gyermekek külön háztartásban


nevelkednek, mindkét háztartás konkrét körülményeit össze kell a bíróság­
nak hasonlítania, hogy lehetőség szerint a testvérek szükségleteit valóban
azonos módon biztosítsák. Ugyanakkor további figyelembevételt igényel az,
ha a szülőknek az új kapcsolatukból gyermekük születik, tekintettel arra,
hogy ez újabb kötelezettséget keletkeztet.

Ptk. 4:198. § [A mostohagyermek tartása] Eltartott

(1) A házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastár­ MOSTOHAGYERMEK

sának olyan, tartásra szóridő kiskorú gyermekét (a továbbiakban: mosto­


hagyermek), akit házastársa az ö beleegyezésével hozott a közös háztar­
tásba.
(2) A mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő
tartásdíj-fizetési kötelezettségét.

A Ptk. a mostohagyermek körét leszűkíti: feltételként nevezi meg (ez nyilván


teljesül), hogy az egyik házastárs - aki mostohaszülő lesz - beleegyezik abba,
hogy a gyermek a közös háztartásban nevelkedik, ugyanakkor ezt a köte­
lezettséget nem vonatkoztatja (a Csjt.-val azonos módon, továbbra sem) az
élettárs gyermekére, csak a házastárs (és analóg módon a bejegyzett élettárs)
gyermekére.
Ez a Ptk. egyetlen rendelkezése, amelyben utal a mostohagyermek-mos­
tohaszülő kapcsolatra, egyéb vonatkozásban nem szabályozza azt, ugyanak­
kor a gyermekkel tényleges családi kapcsolatban lévő személyek normatív
jelentőséghez jutnak, s a mostohaszülő ilyen személynek minősülhet.
A mostohagyermek tartása - szemben a vér szerinti (azaz leszármazónak
minősülő, illetve az ezzel természetesen egy tekintet alá eső örökbe fogadott)
gyermek tartásával - csak természetben történő tartás lehet. Noha a tartási
kötelezettség megállapítása szempontjából a mostohagyermek a vér szerin­
ti (leszármazás, státusz szerinti) gyermekkel a tartásra jogosultak rendjében
egy sorban áll, a mostohaszülővel szembeni tartási igénye mégis másodlagos,
hiszen a mostohaszülő tartási kötelezettségét megelőzi a gyermek vér szerinti
szüleinek tartási kötelezettsége.

A gyermek jövedelme származhat munkavégzésből, illetve vagyonának hasz­ A GYERMEK SAJÁT

nosításából. A gyermek munkavállalási képessége összefügg tankötelezettsé­ JÖVEDELME

gével, illetve a munkajogi rendelkezésekkel. A nemzeti köznevelésről szóló


282 Gyermektartás, rokontartás

2011. évi CXC. törvény 45. §-a értelmében a tankötelezettség a gyermek


16. évének betöltéséig tart. Az új Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény),
amely 2012 júliusától hatályos, az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

Mt. 34. § (2) Munkavállaló az lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte.


Ettől eltérően munkavállaló lehet - az iskolai szünet alatt -az a tizenötödik
életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében tanulmá­
nyokatfolytat.
(3) A gyámhatósághoz a foglalkoztatást megelőző legalább 15 nappal tör­
ténő előzetes bejelentés alapján a jogszabályban meghatározott kulturális,
művészeti, sport-, hirdetési tevékenység keretében a tizenhatodik életévét
be nem töltött személy is foglalkoztatható.
Ptk. 2:12. § [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata]
(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének köz­
reműködése nélkül (...)
c) rendelkezhet munkával szerzett jövedelmével, annak erejéig kötelezett­
séget vállalhat; (...)

A Ptk. szabályai a gyermek saját jövedelemmel való rendelkezést a 14. évét


betöltött gyermek vonatkozásában szabályozzák (feltéve, hogy a gyermek
nem cselekvőképtelen). Noha ezzel az összeggel a gyermek maga rendelke­
zik, a háztartás költségeihez köteles hozzájárulni. A nem tanköteles kiskorú
gyermeket a szülei kötelesek tartani, vele szemben az adott eset körülményei­
től függő erkölcsi elvárás lehet, hogy munkát vállaljon.
A gyermek vagyonának hasznosítása akkor várható el, ha ebből a gyermek­
nek hátránya nem származik, az ebből eredő jövedelmet a szülőknek a gyer­
mek szükségleteire kell fordítaniuk.

Ptk. 4:157. § [A gyermek vagyonának és jövedelmének felhasználása]


(1) A szülők a gyermek vagyonából eredőjövedelemnek azt a részét, amely
a vagyon terheinek kifizetése utánfennmarad, a gyermek indokolt szükség­
leteire kötelesekfordítani.
(2) A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyo­
nának állagát e törvénynek a gyermek tartására vonatkozó rendelkezései
szerint vehetik igénybe.
(3) Ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és keresménnyel ren­
delkezik, a szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mér-
B tékben járuljon hozzá.
(2) Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámha­ 283
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása
tóság engedélyezheti, hogy a szülők a tartás költségeinekfedezésére a gyer­
mek 4:215. § [A szülő
Ptk. vagyonának tartási
állagát kötelezettsége]
- meghatározott részletekben - igénybe vegyék.
Lényegesen szigorúbb a szabályozás a gyermek vagyonának állagát tekintve. Agyerme
VAGYONÁNAK

Ptk. 4:157. § [A gyermek vagyonának és jövedelménekfelhasználása] FELHASZNÁLÁSA

I
(2) A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyo­
nának állagát e törvénynek a gyermek tartására vonatkozó rendelkezései
szerint vehetik igénybe.

Ehhez szükséges feltétel az, ha egyik szülő sem képes a gyermek tartását bizto­
sítani, nincs más egyenesági rokon, aki tartásra kötelezhető lenne, továbbá
a gyermek vagyonából származó jövedelem terhére sem biztosítható a tartás.

A Gyvt. a pénzbeli ellátások körében rendezi a gyermektartásdíj előlegező- Agyermek-

sének kötelezettségét. tartásdú

ELŐLEGEZÉSE

Gyvt. 22. § (1) A gyermektartásdíj megelőlegezésének akkor van helye, ha


aj a bíróság a tartásdíjat jogerős határozatában már megállapította vagy
van olyan külföldi bíróság vagy más hatóság által hozott jogerős határo-
: zat, amelyet a Magyarországon élő gyermekjavára nemzetközi szerződés
vagy viszonosság alapján kell végrehajtani, és
b) a gyermektartásdíj összegének behajtása átmenetileg lehetetlen.

A gyermektartásdíj megelőlegezése összetett feltételrendszeren alapszik.


A gyámhivatal meggyőződik a tartásdíj végrehajtásának eredménytelenségé­
ről. Amennyiben a kötelezett külföldi tartózkodási helye ismeretlen, vagy
olyan államban rendelkezik lakóhellyel, ahol a tartásdíj nemzetközi szerződés
vagy viszonosság alapján nem érvényesíthető, illetve ha együtt él a jogosulttal,
továbbá ha lejárt a gyermektartásdíj, a megelőlegezésnek nincs helye.

2. A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

A gyermekre csak kiskorúsága idején vonatkoznak különleges rendelkezések; a tartásra

a nagykorú gyermek más megítélés alá esik. A nagykorú gyermek is rászo- való

rulhat a tartásra, azonban ennek feltételrendszere alapvetően eltér a kisko- jogosultság

rú gyermekre vonatkozótól, illetve ez attól függ, hogy mi a rászorultság oka.


284 Gyermektartás, rokontartás

Ha munkaképtelensége, illetve egészségi állapota miatt igényel tartást, akkor


a rokontartás általános szabályai vonatkoznak rá. Külön elbírálás alá esik az
a nagykorú gyermek, aki az életpályára felkészítő tanulmányok folytatása miatt
szorul rá a tartásra.
Ez utóbbi nagykorú gyermek tartási szempontból helyzetét tekintve a tar­
tásra jogosult rokon és a kiskorú gyermek „között” helyezkedik el:

Ptk. 4:219. § [A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó


szabályok alkalmazása]
A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú
gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt elté­
résekkel kell alkalmazni.

A továbbtanuló nagykorú gyermek, bár munkaképes, tartást igényelhet arra


a rendszerint határozott időre, amíg tanulmányait folytatja. A jogosultak sor­
rendjében a kiskorú gyermek után következik.
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartását a XXIX. számú polgári elvi
döntés rendezte, lényegében ennek az ítélkezési gyakorlatba is beivódott rendel­
kezéseit vette át a Ptk. Az elvi döntés indokolása is kitért arra, hogy a továbbtanu­
láshoz fűződő egyéni érdek összhangban áll a társadalom érdekével, és tekintetbe
veszi azt, hogy együtt élő szülők rendszerint maguk is igyekeznek előmozdí­
tani a gyermek továbbtanulását; a kiskorú gyermek gondozásához hasonlóan
a továbbtanuló nagykorú támogatását is alapvető erkölcsi kötelességnek érzik. Ez
az oka annak, hogy a gyermeket akkor sem érheti hátrány továbbtanulása esetén,
ha szülei külön élnek. Kiemelte továbbá az indokolás: „Ha a gyermeket a közép­
iskola befejezése után a választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola,
egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett s arra képes szülő nem
hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen,
és tanulmányai költségeiről, valamint megélhetéséről maga gondoskodjék.”

feltétel- A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának feltételeit a Ptk. részletesen sza-


rendszer bályozza, beépítve az ítélkezési gyakorlat alapján kialakult konkrétabb feltételeket.

rászorultság A tartásra való rászorultság alapja az életpályára előkészítő tanulmányok vég­


zése, amely jelentheti a szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolya­
mot, illetve az egyetemi vagy főiskolai tanulmányokat.

Ptk. 4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra valójogosultsága]


(1) A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági véle­
lem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt
időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. (...)
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása 285

? (2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előké­


szítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam,
a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, vala­
mint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányokfolyamatos végzé­
se. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely
a jogosultnak nem róható fel.

A tanulmányok folytatásával összefüggésben alapvető követelmény, hogy a ta­


nulmányok végzése folyamatosan történjen, amelyet rendszerint nem szakít
meg az egy-két éves gyakorlati munka, illetve betegség.
Annak is jelentősége van, hogy a középiskola elvégzését követően a gyer­
mek mikor kezdi meg tanulmányait. Ha erre csak hosszabb idő kihagyása után
kerül sor, a kihagyás indokára, körülményeire is tekintettel egyedi elbírá­
lást igényel az, hogy teljes mértékben jogosult-e tartásra, vagy elvárható-e
tőle, hogy tartását részben maga fedezze. Az elvi döntés indokolása szerint
ilyenkor kivételesen akkor kerülhet sor a tartási kötelezettség megállapításá­
ra, ha az életpályától eltérő vagy magasabb képzettség megszerzését igény­
lő újabb életpálya a gyermek összes körülményére, különösen egészségi
állapotára tekintettel feltétlenül indokolt, és a kötelezett kereseti, jövedelmi
viszonyai alapján a társadalmi felfogás szerint továbbtaníttatása a kötelezettől
elvárható.

A nagykorú gyermekkel szemben bizonyos magatartás is elvárt, amely rész- a gyermek

ben a tanulmányok folytatásával kapcsolatos. A tartás terheinek enyhítése kötelezettségei

érdekében a lehető legjobb tanulmányi eredmény elérésére kell törekednie.


Amennyiben tanulmányait nem képes megfelelő eredménnyel folytatni,
megállapítható továbbtanulásra való alkalmatlansága, ezzel elveszíti tartás­
ra való jogosultságát is. Hasonló elbírálás alá esik az, ha a továbbtanulás ideje
neki felróható okból tartósan elhúzódik. Utóbbi esetekben vita esetén vizsgál­
ni kell a gyermek magatartásának okait, a konkrét körülményeit, a szülőknek
vele szemben tanúsított magatartását, sőt a főiskola, egyetem véleményének
a beszerzése is szükséges lehet.

Ptk. 4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

I
(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha (...)
b) a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibá­
jából nem tesz eleget; (...)

Ptk. 4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra valójogosultsága] Érdemtelenség

I
(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha
a) a gyermek a tartásra érdemtelen; (...)
286 Gyermektartás, rokontartás

Az elvi döntés a Csjt. szabálya mellett is kifejezetten utalt az érdemtelenség­


re. Erre a tartásra kötelezett hivatkozhat a jogosulttal szemben. Az érdemte­
lenség - az erkölcsi követelményekkel összhangban - szintén a továbbtanuló
gyermek magatartásával függ össze. A nagykorú gyermektől elvárható, hogy
a tartásdíjat fizető szülővel szemben ne csak követelést támasszon, hanem
vele szemben a családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson, megfe­
lelő kapcsolatot tartson fenn, különös tekintettel arra, hogy magatartásának
helyes vagy helytelen voltát életkoránál és belátási képességénél fogva megfe­
lelően értékelni tudja.
A gyermek által tanúsított magatartás helytelenségét az összes körül­
mény tükrében kell értékelni, így figyelemmel kell lenni a szülők magatar­
tására is, továbbá arra, hogy a gyermek magatartása a társadalmi megítélés
szerint valóban felróható-e.

Ptk. 4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]

I
(4) A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra köte­
lezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

A gyakorlatban sok esetben a különélő szülő arra hivatkozással kéri a tartásdíj


fizetésére kötelezésének mellőzését vagy azért fordul bírósághoz a tartásdíj­
fizetési kötelezettségének megszüntetése érdekében, mert nagykorú gyermeke
vele nem tart kapcsolatot. Amennyiben azonban érthetőnek mutatkozik az ob­
jektív körülmények alapján, hogy milyen okból nem kíván a gyermek a szülő­
vel együtt lenni, azaz fennáll a „kellő ok”, a tartásdíj-fizetési kötelezettség is
fennállhat.

Tartásra Abban a vonatkozásban is alapvetően eltér a kiskorú és a továbbtanuló nagy-


kötelezhetó korú gyermek helyzete, hogy a kötelezettek sorában az első a házastárs
házastárs (bejegyzett élettárs), feltéve hogy képes tartásban részesíteni továbbtanuló
hiánya házastársát. Amennyiben nincs a jogosultnak házastársa vagy nem tudja őt
tartásban részesíteni, a szülő válik tartásra kötelezetté. (Élettársak Tekinteté­
ben a Ptk. csak a volt élettárs tartásáról szól, a házastársi tartással összevetve
további követelmények teljesülése mellett.)

A szűló Az a szabály, mely szerint a szülőnek saját tartásának korlátozásával is el kell


teuesItó- tartani gyermekét, csak a kiskorú irányában áll fenn, a nagykorú gyermekkel
képessége szemben ez a kötelezettség nem terheli. A nagykorú tartása nem veszélyeztet­
heti a szülő kiskorú gyermekének tartását sem.
A szülő teljesítőképességét külön kell vizsgálni, tekintettel kereseti jöve­
delmi, vagyoni viszonyaira és az őt terhelő kötelezettségekre.
A továbbtanuló nagykorú gyermek tartása 287

Ptk. 4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága]


c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tar­
tását veszélyeztetné.
(5) A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekériek
tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

A tartásdíj mértékének megállapítása során figyelemmel kell lenni a kötele- a tartás

zett lehetőségeire, vagyoni-jövedelmi viszonyaira, hasonlóképpen a másik mértéke

szülő teherbíró képességére. Jelentősége van a gyermek tényleges, indo­


kolt szükségleteinek. Az ítélkezési gyakorlat korábban is figyelemmel volt
a gyermeknek a továbbtanulással szükségképpen együtt járó kiadásaira, to­
vábbá mindazokra a támogatásokra, amelyet az állam, a társadalom nyújt
(állami, társadalmi ösztöndíj, szociális segély, tandíj kedvezmény, az elhe­
lyezés, az étkezés terén nyújtott kedvezmény), a gyermek esetleges rendsze­
res jövedelmére (például korrepetálásból eredő rendszeres jövedelmét stb.)
és vagyonára.

Ptk. 4:221. § [A tartásdíj mértéke]

I
A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indo­
kolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai foly­
tatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és
a szülők teherbíró képességét kellfigyelembe venni.

Az életpályára előkészítő tanulmányok folytatásával kapcsolatos feltételrend­


szer, így a felsőoktatásban való részvétel feltételrendszere alapvetően megha­
tározó. Ennek változása új feladatok elé állítja a bíróságokat. A diákhitel
bevezetése újabb ítélkezési gyakorlat és szempontrendszer kidolgozását tette
szükségessé, a tandíjak mértékének jelentős mértékű növekedése a gyakorlat
további/folyamatos alakulását vonhatja maga után.

Ptk. 4:220. § [A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága] Tájékoztatási

S
(1) (...) A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem kötelezettség

nélkül tájékoztatnia kell.


Ptk. 4:222. § [Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányokfolytatásáról]
A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tar­
tásdíjfizetésére kötelezett szülőt - kérelmére - köteles tájékoztatni a tanul-
mányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.

A továbbtanuló nagykorú gyermek tartását a felsőbírósági gyakorlat rendkí­


vül szigorúan ítéli meg, szinte minden terhet a nagykorú gyermekre hárítva.
288 Gyermektartás, rokontartás

A mai társadalmi-gazdasági helyzetben aligha képzelhető el, hogy a nagykorú


gyermek szakmát tud szerezni, illetve tovább tud tanulni, ha a szülei nem támo­
gatják.

3. Rokontartás, szülőtartás

Noha a szülőtartást ebben a formában nem emeli ki a Ptk., a rokonok körében


a gyermektartás, a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása, illetve a mosto­
hagyermek tartása mellett leginkább még ennek van gyakorlati jelentősége,
annak ellenére, hogy a Ptk. szélesebb kör tekintetében tartalmazza a szabá­
lyokat. A rokontartás mértékében az érintettek természetesen megállapodhat­
nak, a Ptk. csak arra az esetre szabályozza az igényérvényesítés módját és
feltétel rendszerét, ha ez a megállapodás hiányzik. Ez utóbbi igaz valamennyi
törvényen alapuló tartási formára. A Ptk. tartási struktúrájában valamennyi
különös szabályokkal is rendezett tartási formának a rokontartás szabályai
adják a háttérrendelkezéseit.

Ptk. 4:194. § [A rokontartásra való jogosultság]

I
(1) Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül
nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házas­
társa vagy volt élettársa nincs.

Rokon mint Ptk. 4:202. § [A tartásra való jogosultság sorrendje]


jogosult Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltar­
tani, a jogosultság sorrendjében
a) a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;
b) a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;
c) a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs - egymással egy sorban -
a szülőt;
d) a szülők - egymással egy sorban - a többi rokont; és
e) a többi rokon közül a leszármazó afelmenőt és a leszármazás rendjében
a közelebbi rokon a távolabbit megelőzi.
Ptk. 4:203. § [Eltérés a sorrendtől]
A bíróság kérelemre, indokolt esetben a tartásra való jogosultság és a tar­

{
tási kötelezettség sorrendjétől eltérhet.

A jogosultak sorrendjében első a gyermek (ideértve az örökbefogadott gyer­


meket is), illetve a mostohagyermek (a természetbeni tartás vonatkozásában)
Rokontartás, szülőtartás 289

és a tanulmányait folytató nagykorú gyermek. Őket jogosultakként nem roko­


nok, hanem a házastárs, illetve bejegyzett élettárs követi (velük pedig egy
sorban áll a volt házastárs, volt élettárs, illetve a volt bejegyzett élettárs). Ezen
személyi kört követően tarthat igényt tartásra a szülő, illetve a mostohaszülő,
majd az unoka, végül pedig a nagyszülő.
Noha ez a sorrend irányadó, az ítélkezési gyakorlat a konkrét tartási igény
elbírálása során a méltányosság és a rászorultság, továbbá az ügy egyéb szem­
pontjainak a figyelembevételével eltérően is megállapíthatja azt, különösen,
ami az unokával és szülővel szembeni tartási kötelezettséget illeti.

Ptk. 4:200. § [A tartásra jogosultság sorrendje a vér szerinti és a tényle­ Tényleges

ges családi kapcsolatokban] családi

Tartásra jogosult KAPCSOLATOK

a) a vér szerinti gyermek, a mostoha- és a nevelt gyermek egy sorban; illetve JELENTŐSÉGE

b) a vér szerinti szülő és - ha a jogi feltételek egyébként fennállnak -


a mostohaszülő és a nevelőszülő egy sorban.

A tartásra jogosultság sorrendjét illetően a Ptk. a tényleges családi kapcsola­


tok értékelése miatt is részletezi azt, hogy milyen kapcsolat áll fenn a tartásra
jogosultság tekintetében külön-külön a szülők és a gyermekek között, Noha
a Ptk. vér szerinti szülőt említ, ez alatt azt a szülőt értjük, akit a szülői státusz
akként igazol.
Mind a mostohaszülő és -gyermek, mind a nevelőszülő és nevelt gyermek
kapcsolata fogalmi szinten definiált; a mostoha fogalomkört a Csjt. is hasz­
nálta, a nevelőszülő a Ptk. eredményeként került elhatárolásra a gyermek­
védelmi nevelőszülőtől. A gyermekvédelmi szabályrendszerben az a nevelő­
szülő, akit a Ptk. ún. gyermekvédelmi nevelőszülőként aposztrofál.

Ptk. 4:198. § [A mostohagyermek tartása]


(1) A házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastár­
sának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét (a továbbiakban: mostoha­
gyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.
(2) A mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő
] tartásdíj-fizetési kötelezettségét.
Ptk. 4:199. § [A mostohaszülő és a nevelőszülő tartása]
(1) A mostohagyermek a tartásra szoruló mostohaszülőjét akkor köteles eltar­
tani, ha a mostohaszülő az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel köteles eltartani a nevelt
gyermek azt a személyt, aki róla saját háztartásában hosszabb időn át
290 Gyermektartás, rokontartás

ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott, és nem vér szerinti-, örökbefogadó­


vagy mostohaszülője (a továbbiakban: nevelőszülő).

Rokon mint Ptk. 4:196. § [A tartásra kötelezettek köre és a tartási kötelezettség sor-
kötelezett rendje]
(1) A tartási kötelezettség - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az
egyenesági rokonokat terheli egymással szemben.
(2) Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és
a nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben.
(3) Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs,
. eltartása távolabbi felmenőire hárul.
(4) Ha a tartásra jogosultnak nincs gyermeke, távolabbi leszármazói köte­
lesek őt eltartani.
(5) A tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon
tartási kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi.
(6) A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával
szemben arra hivatkozva, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt
a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben nem érvényesíthetné.
Ptk. 4:29. § [A tartásra valójogosultság]
(1) A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság
felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhi­
báján kívül nem képes eltartani.
Ptk. 4:86. § [Az élettársi tartásra való jogosultság]
(1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet
az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életkö­
zösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek
született.

A kötelezettek körében - nem a gyermektartásra gondolva - a tartási rendel­


kezéseket összességében értékelve első a házastárs (bejegyzett élettárs), illet­
ve (töbletfeltételek mellett) élettárs. Amennyiben nincs, illetve tartásra nem
kötelezhető, úgy a leszármazók kötelesek a tartásra, elsősorban a gyermek,
unoka, majd a szülő, nagyszülő. A kiskorú tartására nagykorú testvére is köte­
lezhető, ez a kötelezettség azonban számos feltételhez kötött. Ami a 4:196. §
(2) bekezdését illeti, a szülőnek gyermeke irányában fennálló tartási kötele­
zettsége világos erkölcsi és jogi kötelezettség, amely a korábban tárgyaltak
szerint speciális szabályok alá esik. Ami a nagykorú gyermeknek a kötele­
zettségét illeti, noha a nagykorú gyermektől is elvárható, hogy szülőjét támo­
gassa, az önmagában nem következik ezen jogszabályhelyből, hogy amennyi­
ben a szülő rászorul, a 18 évét betöltött gyermeknek minden további feltétel
Rokontartás, szülőtartás 291

teljesítése nélkül el kell tartania (jelentősége van a nagykorú gyermek telje­


sítőképességének és a szülő esetleges érdemtelenségének, s mindenekelőtt
annak a ténynek, hogy van-e tartásra kötelezhető házastársa).

if| Ptk. 4:201. § [A tartási kötelezettség megoszlása]


(1) Több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jöve­
delmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.
(2) Ha a tartásra köteles személy a tartás alól mentesül, a rá eső tartás
a vele egy sorban álló kötelezettekre, ilyen személyek hiányában a sorban
utánuk következő kötelezettekre hárul.
(3) Annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosidtat sze­
mélyesen gondozza, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási
í kötelezettség meghatározásánálfigyelembe kell venni.

A konkrét ügy és tartási igény körülményeihez képest állapíthatja meg a bíró­


ság, hogy amennyiben többen kötelesek a jogosult tartására (több leszármazó,
gyermek, illetve unoka esetén), miként terhelje őket a tartási kötelezettség.
A teljesítőképesség vizsgálatához valamennyi kötelezett helyzetét vizsgál­
ni kell, még abban az esetben is, ha a jogosult nem valamennyi kötelezettel
szemben érvényesített tartási igényt.92

Az egyenesági rokonok kölcsönös tartási jogát és kötelezettségét a Ptk. nem A FIGYELEMBE

korlátozza, a gyakorlatban rendszerint a szülő, illetve nagyszülő, valamint VEHETŐ ROKONOK

gyermek, illetve unoka egymással szembeni tartási igénye fordul elő. Fő­ KÖRE ÉS

szabályként viszonosság nélkül követelhetnek tartást, azaz a nagyszülő tartá­ A VISZONOSSÁG

sának nem feltétele az, hogy tartotta-e a leszármazót.


Az oldalági rokonok körében kizárólag a nagykorú testvér részéről a kis­
korú részére nyújtott tartás nyer szabályozást. Viszonosság nélküli a tartás,
mivel a nagykorú testvér később nem követelhet tartást azért, mert kiskorú
testvérét tartotta.
Nem vér szerinti (azaz nem státusz szerinti, és nem örökbefogadás útján
keletkező) kapcsolat a mostohaszülő-mostohagyermek viszonya. A nevelő­
szülő és nevelt gyermek viszonyának is relevanciája van; míg a mostohaszülő
csak a szülő házastársa lehet, addig a nevelőszülő személyi körét a Ptk. nem
szűkíti le ilyen nagy mértékben. A gyermek mostohaszülőjét, illetve nevelő­
szülőjét csak viszonosság alapján köteles eltartani.

92 Uo. 563. o.
292 ! Gyermektartás, rokoxtartás

Tartásra való A Ptk. 4:194. §-ának (1) bekezdése értelmében az jogosult rokontartásra, aki
rászorultság magát eltartani nem tudja, azaz nem tudja szükségleteit fedezni, megélheté­
sének költségeit viselni. Ennek oka jellemzően idős kora, egészségi állapota,
munkaképtelensége, illetve hasznosítható vagyonnak és különösen az elég­
ségesjövedelemnek a hiánya. Amennyiben részlegesen el tudja ugyan magát
tartani, de jövedelme teljes mértékű tartást nem biztosít, tartáskiegészítésre
való rászorultság állapítható meg.
Az ítélkezési gyakorlat elsősorban a gyakorlati jelentőségű szülőtartás
vonatkozásában alakította ki a rászorultság szempontrendszerét. Noha az
életkornak jelentősége van, ez önmagában nem alapozza meg a tartási igényt.
Fel kell deríteni a szülő vagyoni és jövedelmi helyzetét, egészségi állapotát,
keresőképességét, munkaképességének csökkenését, családi viszonyait, élet­
körülményeinek alakulását. A jövedelem hiánya mellett a rendelkezésre álló
vagyont, és különösen az ingó és ingatlan vagyontárgyak hasznosíthatóságát,
esetlegesen értékesíthetőségét kell vizsgálni. Egyedi esetekben dönthető
csak el, hogy mennyiben várható el valamely vagyontárgy hasznosítása, erre
milyen lehetőségek vannak, illetve elvárható-e valamely, a rendes életvitel
folytatásához nem feltétlenül szükséges vagyontárgy értékesítése, elidege­
nítése.
Amennyiben a szülő korábban mással tartási vagy öröklési szerződést
kötött - melynek keretei között a kötelezett ellenérték fejében vállalta a szülő
tartását -, rendszerint nem állapítható meg a rászorultsága. Ekkor ezzel a har­
madik személlyel szemben indokolt igényt érvényesíteni. Csak részben hasonló
a helyzet akkor is, ha a szülő valamely jelentősebb vagyontárgyát korábban
elajándékozta. Ekkor vizsgálni kell az ajándékozás konkrét körülményeit.
Amennyiben nem állapítható meg a szülő részéről a rosszhiszeműség, nem
kizárt a tartási igény érvényesíthetősége.

77. sz. pk áf. PK 77. számú állásfoglalás: Az ajándéknak a Ptk. 582. §-a (1) bekezdésén
alapuló visszakövetelése, valamint a Csjt. 60-69. §-aiban biztosított tartás­
ra való jogosultság olyan két különböző személyes jog, amelyek egyikének
érvényesítése sem függ a másik jog sikeres vagy sikertelen érvényesítésé­
től. Ejogok gyakorlásának csak a joggal való visszaélés szab korlátot.

Amennyiben megállapítható, hogy az ajándékozás célja a gyermekkel szem­


beni tartási igény keletkeztetése volt, a rászorultság nem állapítható meg.
Ennek hiányában a szülő maga dönt arról, hogy lét fenntartása érdekében
visszaköveteli az ajándékot vagy tartási igényt érvényesít.
A PK állásfoglalás a Csjt. kapcsán rögzítette, hogy míg a házastársi
tartás körében a Csjt. az önhiba hiányából való rászorultságot is feltételként
Rokontartás, szülötartás 293

állapítja meg, a rokontartásnál ez nincs így. A különbség azonban az ítélkezé­


si gyakorlatban csak részben érvényesül: esetről esetre kell a körülményeket
vizsgálni, a joggal való visszaélés pedig itt is határt szab.
Az 1/2014. PJE határozat indokoltnak tartotta fenntartani a PK 77. számú
állásfoglalást.

A rokontartás, így a szülötartás egyik alapvető feltétele, hogy a jogosultnak Tartásra

nincs tartásra kötelezhető házastársa, bejegyzett élettársa. A házastárssal egy KÖTELEZHETŐ

sorban áll a volt házastárs (volt bejegyzett élettárs), további feltételekkel a volt HÁZASTÁRS

élettárs is, az ő tartási kötelezettsége szintén megelőzi a leszármazó tartási HIÁNYA

kötelezettségét.

FH Ptk. 4:194. § [A rokontartásra való jogosultság] Érdemtelenség

■ (2) Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele


! együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható ntaga-
■ tartást tanúsít vagy olyan életviteltfolytat, amely miatt tartása a kötelezettől
■ ~figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatánakjellegére és a kötele-
zett magatartasara is - nem varhato el.
(3) Ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett,
a gyermek a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén
ffi hivatkozhat a szülő érdemtelenségére.

A rokon érdemtelenségére is irányadó az, hogy az erre okot adó magatar­


tás jellege, súlyossága alapján és a társadalmi közfelfogásra tekintettel kell
azt megítélni. Bizonyos magatartások kifejezetten a tartásra kötelezett vagy
közvetlen családtagjai ellen irányulnak, más cselekmények a közfelfogás
szerint esnek súlyosabb megítélés alá, így bűncselekmény elkövetése. A há­
zastárstól igényelt tartásra való érdemtelenség nem feltétlenül jelenti a gyer­
mektől igényelt tartására való érdemtelenséget, ez a konkrét magatartástól
függ, és attól, hogy ki ellen irányult, vagy kivel kapcsolatban valósult meg.
Miután az érdemtelenség sem vétkességet jelent, az erre való hivatkozás
esetén mindkét fél, a jogosult és a kötelezett magatartása egyaránt vizsgála­
tot igényel. A szülő érdemtelensége inkább kivételes esetekben fordul elő.93

Ptk. 4:195. § [A tartási képesség] Kötelezett

I
Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, nem köteles mást eltartani, aki teljesítő*

ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat KÉPESSÉGE

megelőző személy tartását veszélyeztetné.

’’ Uo. 562.
294 Gyermektartás, rokontartás

Az említett kivétel kizárólag a kiskorú gyermekre vonatkozik. Nagykorú tar­


tása esetén a rokontól nem várja el a jogszabály, hogy saját szükséges tartását
veszélyeztesse. Ez vonatkozik a továbbtanuló nagykorú tartására is, vala­
mennyi egyenesági rokon közötti tartásra, illetve az oldalági rokonság köré­
ben szabályozott egyetlen tartási formára is.
A teljesítőképesség önmagában nem teljesül azáltal, hogy a kötelezett nem
veszélyezteti saját tartását, tekintettel arra, hogy a kiskorú gyermek abszolút
elsőbbséget élvez, s a kötelezett tartásra való képtelenségének gyakori oka az,
hogy jövedelméből más, a tartásra jogosultak sorrendjében a felmenőket
megelőző személyek tartását is biztosítaniuk kell (gyermekét, házastársét,
volt házastársét). Hasonlóképpen a kiskorú testvért is többen megelőzhetik
a tartásra jogosultak sorrendjében.

A TARTÁS Ptk. 4:204. § [A tartás mértékének és módjának meghatározása]

I
MÉRTÉKÉNEK, A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kö­
TELJESÍTÉSI telezett megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában a jogosult
MÓDJÁNAK, a tartás bírósági meghatározását kérheti.
A TARTÁSODNAK Ptk. 4:207. § [A tartásdíj meghatározása]
A MEGHATÁROZÁSA A tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni. A bíróság ítéletében
úgy rendelkezhet, hogy a tartásdíj évente, a következő év január 1. napjá­
tól a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett éves fogyasztói árindex
növekedésének mértékével — külön intézkedés nélkül - módosul.

Valamennyi tartási formára vonatkozó rendelkezés, hogy a tartás kérdését


a jogosult és a kötelezett megállapodásban rendezheti; a gyermektartás és
erre irányuló igény esetén a házastársi tartás kérdését a közös megegyezésen
alapuló bontás esetén a feleknek a járulékos kérdések keretei között rendez­
niük kell. Megállapodásuk keretei között százalékos jelleggel is meghatároz­
hatják a tartást, a bíróság azonban azt csak határozott összegben állapíthat­
ja meg. Ez változást jelent a korábbi szabályozással összevetve, tekintve, hogy
a Csjt. lehetőséget adott arra, hogy a bíróság akár határozott összegben, akár
százalékos módon meghatározza a tartást. Ez a jogalkotói döntés összefüg­
gésben áll a kötelezettek jövedelmi viszonyai feltárásának nehézségével. Az
Új Ptk. Tanácsadó Testületé is megerősítette véleményében azt, hogy a bíró­
ság csak határozott összegben állapíthatja meg a tartásdíj mértékét; a szülök
százalékos összegben is megállapíthatják, de ez esetben pontosan meg kell
határozniuk, hogy mi szolgál a tartásdíj alapjául.
Rokontartás, szülötartás 295

Ptk. 4:205. § [A tartás mértéke] A TARTÁS

(1) A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötele- MÉRTÉKÉNEK

\ zett teljesítőképessége alapján határozza meg. ÉS MÓDJÁNAK

(2) A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének indokolt költ­ MEGHATÁROZÁSA

ségeit kellfigyelembe venni.


(3) A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása a nevelés és a szükséges
taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.
(4) Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szo­
ruló rokon tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségei­
re, továbbá az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.
(5) Ha a jogosult a tartásra részben szorul rá, tartáskiegészítés illeti meg.
Ha a jogosult rászorultsága teljes, de a tartására elsősorban köteles roko­
nai nem képesek az indokolt szükségleteinek megjelelő tartást nyújtani,
a sorban következő kötelezettektől kérhet tartáskiegészítést.
■ (6) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme
; felét nem haladhatja meg.
Ptk. 4:206. § [A tartás módja]
(1) A tartást a kötelezett -hae törvény eltérően nem rendelkezik - elsősor­
ban pénzben szolgáltatja (a továbbiakban: tartásdíj).
(2) Bármelyik fél kérelmére a bíróság a tartás szolgáltatásának más mód­
ját is elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt, és az
ellen a másikfél nem tiltakozik.
(3) A tartásdíjat időszakonként előre kellfizetni.

A tartás mértékét a bíróság az egyedi eset körülményeinek megfelelően álla­


pítja meg, melynek során tekintetbe veszi a jogosult tényleges helyzetét, szük­
ségleteit, mely utóbbiak függnek a jogosult életkorától, egészségi állapotától.
Hasonlóképpen tekintettel kell lenni a kötelezett helyzetére, a vele szemben
tartásra kötelezettekre, továbbá arra is, hogy a jogosulttal szemben mely szemé­
lyek kötelezettek tartásra, és kik azok, akik egy sorban kötelezettek. A tartás
- ha a kötelezett teljesítőképessége megengedi - nem jelenthet szűkös tartást.
A fenti rendelkezések alapvetően vonatkoznak valamennyi, törvényen
alapuló (családjogi jellegű) tartásra. Emellett azonban az egyes speciális tar­
tási formák tekintetében a Ptk. további részletszabályokat vagy eltérő ren­
delkezéseket jelöl meg. így másként alakul a kötelezett teljesítőképességének
megítélése kiskorú gyermek tartása esetén, továbbá külön szabályozott a gyer­
mekenkénti összeg meghatározásának kerete. A tartás alimentációs jellegű szol­
gáltatás, azaz meghatározott időszakonként előre fizetendő, de a Ptk. - különbö­
ző módon - mind házastársi és élettársi, mind gyermektartás esetén kifejezetten
módot biztosít arra, hogy egyszeri juttatásként történjen a tartásdíj biztosítása.
296 Gyermektartás, rokontartás

A TARTÁS
Ptk. 4:209. § [A tartás időtartama]

I
IDŐTARTAMA (1) A tartás teljesítését a bíróság határozatlan időre rendeli el.
(2) A tartás határozott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövet­
keztéig is meghatározható, hafeltehető, hogy ajogosult rászorultsága meg­
határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.

A tartás főszabályként határozatlan idejű tartás, meghatározható azonban


határozott időre is. Tipikusan határozott idejű tartás a továbbtanuló nagykorú
gyermek tartása, illetve az a helyzet is, amikor a volt házastárs a közös gyer­
mek 3 éves koráig igényel tartást. Munkaképtelen jogosultak esetén a határo­
zatlan idejű tartás reális.

Ptk. 4:210. § [A tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának módo­


A TARTÁS
sítása]
MÉRTÉKÉNEK
(1) Ha afelek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás meg­
MEGVÁLTOZTATÁSA
határozásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás követke­
zett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi
érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a meg­
változtatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás
\ megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehető­
ségével a megállapodás időpontjában számolnia kellett, vagy akinek a kö­
rülmények megváltozása felróható.

A tartás mértékének megváltoztatása iránti igényre alapot adó lényeges kö­


rülmények mind a jogosult, mind a kötelezett oldalán bekövetkezhetnek.
A jogosult rászorultsága megszűnhet, de súlyosabbá is válhat; lehet, hogy
olyan magatartást tanúsított időközben, amely érdemtelenségre ad okot. Le­
hetséges az is, hogy a kötelezett jövedelme csökken, vagy újabb, a jogosultat
a jogosultság sorrendjében megelőző rokont kell eltartania. A változásnak
tartósnak kell lennie, és közvetlen összefüggésben kell állnia a jogosult szük­
ségleteivel vagy a kötelezett teljesítőképességével. A tartás mértékének meg­
változtatásáról való döntés során mind a kötelezetti, mind a jogosulti oldalt
értékelni kell.

A Ptk. a Negyedik Könyvbe beépít számos olyan rendelkezést, amelyek egyéb­


Tájékoztatás
ként a racionális és tisztességes társadalmi és családi életvitel egyik egyszerű
követelményét, a tájékoztatás kötelezettségét és elvárhatóságát fogalmazzák
meg. Ennek elemi jelentősége van abban a tekintetben, hogy a kötelezett és
jogosult ismeretekkel rendelkezzen arról: indokolt lehet-e a tartási kötelezett­
ség mértékének leszállítása vagy éppen annak felemelése.
Rokontartás, szülötartás 297

Ptk. 4:210. § [A tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának módosítása]


(2) A tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogo­
sultat - kérelmére - köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének és egyéb
juttatásának összegéről.
Ptk. 4:211. § [A tartási kötelezettség megszüntetése]
■ (1) Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdijatfolyósítják, köteles - a köte­
lezett egyidejű értesítése mellett - a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult
tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztá­
sából eredő kárért a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség
I általános szabályai szerintfelel. A bejelentést követően a bíróság a tartási
É kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.

Ptk. 4:211. § [A tartási kötelezettség megszüntetése] A TARTÁSI

(1) A kötelezett a tartás megszüntetését kérheti, ha a körülmények megvál­ KÖTELEZETTSÉG

tozása folytán a tartási kötelezettségének alapjául szolgáló feltételek nem MEGSZŰNTETÉSE,

állnakfenn, vagy a jogosult elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelen­ MEGSZŰNÉSE

tési kötelezettségét.

Nemcsak a tartás mértékének megváltoztatása, hanem megszüntetése is kér­


hető, akár akkor is, ha a jogosult a nem jelentette be a tartási jogosultság meg­
szűnését. Ennek tipikus esete, ha a továbbtanuló nagykorú gyermek hallgatói
jogviszonya megszűnik, de az is, ha a volt házastárs házasságot köt.

Ptk. 4:212. § [A tartáshoz való jog és a tartási kötelezettség megszűnése]


i (1) A tartáshoz való jog megszűnik a jogosidt halálával, a határozott idő
í elteltével vagy afeltétel bekövetkeztével.
(2) A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. A kötelezett
\ haláláig esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj - az örökhagyó tar-
1 tozásaiértfennálló felelősség szabályai szerint - átszáll az örökösre.

óí Ptk. 4:208. § [Tartással kapcsolatos per] A VISSZA­

(1) A kiskorút illető tartás iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, a szü­ MENŐLEGES

lőt illető tartás iránt a szülő érdekében - egyetértésével - a járási hivatal IGÉNYÉRVÉNYESÍ­

is indíthat pert. TÉS KORLÁTJA

(la) Aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra


köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy
szerződés rendelkezése alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellá­
tás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves
jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől.
298 Gyermektartás, rokontartás

(2) Az a tartásra kötelezett rokon, aki ajogosult tartásáról maga gondos­


kodik vagy öt gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán pert indíthat.
(3) Tartási követelést hat hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet
visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a jogosult a követelés érvényesítésé­
vel alapos ok miatt késlekedett. Három évnél régebbi időre tartási követe­
lést nem lehet bírósági úton érvényesíteni.

Miután a tartásdíj folyamatos megélhetést szolgáló, alimentációs jellegű, ha­


vonta előre teljesítendő összeg, így ezzel összhangban nem szolgálhat felhal­
mozási célt. Az alapos ok nélkül nem érvényesített tartásdíj csak fél évre
visszamenően érvényesíthető.
A (2) bekezdés annak a rokonnak biztosít - saját jogán - perindítási jogo­
sultságot, aki a rokonát maga tartja, és a kötelezettségét meghaladó, más sze­
mélyeket terhelő tartás megítélésére irányul.

változások A törvényen alapuló tartás körében az alapvető rendelkezések nem változtak;


a Ptk. az ítélkezési gyakorlatból emelt normatív szintre néhány szabályt, illet­
ve szerkezeti változtatásokat kodifikált.
VII. Gyermekvédelmi hatósági
intézkedések, gyámság

1. Gyermekvédelmi hatósági intézkedések

A Gyvt. 1997-ben alapvetően új gyermekvédelmi rendszert teremtett. A törvény


célja annak rendezése, hogy a hatálya alá tartozó széles körű állami és önkor­
mányzati ellátórendszer miként, milyen eszközökkel és intézkedésekkel képes
hatékonyan biztosítani és elősegíteni a gyermekek törvényben foglalt jogainak
és érdekeinek érvényesítését, a szülői kötelességek teljesítését, továbbá azt,
hogy miként kell megelőzni és megszüntetni a gyermekek veszélyeztetettségét,
pótolni a hiányzó szülői gondoskodást, valamint elősegíteni a gyermekvédelmi
gondoskodásból kikerült fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedését.
A törvény a gyermekvédelmi tevékenységet három célban foglalja össze:
a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszé­
lyeztetettségének megelőzése és megszüntetése, továbbá a szülői vagy más
hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének
biztosítása [14. § (1) bek.]. Ennek eszközrendszerét adják a pénzbeli, termé­
szetbeni és személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások,
a gyermekvédelmi szakellátások, valamint a hatósági intézkedések.
A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedé­
sek az alábbiak: a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet fennállásának
megállapítása, a védelembe vétel, az ideiglenes hatályú elhelyezés, a neve­
lésbe vétel, a nevelési felügyelet elrendelése, az utógondozás elrendelése, az
utógondozói ellátás elrendelése, továbbá a megelőző pártfogás elrendelése
[15. § (4) bek.].

Gyvt. 67. § (1) Ha a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsifejlődéséhez A GYERMEK­

szükséges ellátás a szülő beleegyezésével nem biztosítható és ez a hely- VÉDELMI HATÓSÁGI

Izel a gyermekfejlődését veszélyezteti, a települési önkormányzatjegyzője, INTÉZKEDÉSEK

illetve a gyámhivatal a veszélyeztetettség mértékétől függően a 15. § (4) ALAPJA

bekezdésében felsorolt intézkedések valamelyikét megteszi.


300 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

(2) Ha a szülők között házassági vagy gyermekelhelyezési per van folya­


matban és a gyermek érdekében gyermekvédelmi gondoskodás látszik
indokoltnak, a bíróság haladéktalanul megkeresi a gyámhivatalt a szüksé­
ges intézkedések megtétele iránt.
(3) Ha a bíróság a gyámhivatalnak a szülőifelügyelet megszüntetése, ille­
tőleg a gyermek elhelyezése iránti keresetét elutasítja, a gyermekvédelmi
gondoskodás más módját kell választani™

A gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó hatósági intézkedések alkal­


mazásához - szemben az ezeket megelőző természetbeni, pénzbeli, illetve
személyes gondoskodást nyújtó ellátásokkal - nem szükséges a szülő bele­
egyezése, hozzájárulása. Amíg a gyermek helyzete a családban rendezhető,
addig nem történik erőteljes állami beavatkozás, hanem az együttműködő
segítségnyújtás, támogatás dominál.
Ha azonban egyéb ellátásokkal nem rendezhető a helyzet, és a gyermek
veszélyeztetett, szükséges valamely hatósági intézkedés alkalmazása. A veszé­
lyeztetettséget a jogszabály definiálja, olyan, akár a gyermek, akár más személy
által tanúsított magatartásként, mulasztásként vagy valamely körülmény követ­
keztében kialakult állapotként, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vágj'
erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. A veszélyeztetettség mértéknek
megfelelően alkalmazhatóak az intézkedések, amelyek részben egymásra épül­
nek, részben speciális helyzetekhez igazodnak. Az eljáró hatóság ennek megfe­
lelően - a fokozatosság elvére is tekintettel - alkalmazhatja az adott esetben legha­
tékonyabbnak és a gyermek érdekeit legjobban védőnek mutatkozó intézkedést.

Védelembe Gyvt. 68. § (1) Ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszé­
vétel lyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni
nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel
a gyermekfejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámha­
tóság a gyermeket védelembe veszi.

txi intézkedés A védelembe vétel a legenyhébb beavatkozás, amely nem érinti a gyermek hely-
tartalma zetét, azaz továbbra is családjában maradhat, továbbá nem érinti a szülő szülői
felügyeleti jogát. Tartós családgondozást valósít meg azáltal, hogy családgondozót
rendel ki (valóban nemcsak a gyermek, hanem a család mellé), aki különböző
intézkedéseket tesz a veszélyeztetettség megszüntetése érdekében. A családgon­
dozó egyéni gondozási-nevelési tervet készít, kötelezi a szülőt bizonyos ellátások

99 A gyermek elhelyezése alatt a Ptk. fogalomrendszerében gondolkodva a szülői felügye­


let rendezése iránti pert kell érteni.
Gyermekvédelmi hatósági intézkedések 301

(gyermek napközbeni ellátása stb.) és családvédelmi szolgáltatások igénybe­


vételére, orvosi vizsgálatot kezdeményez, magatartási szabályokat állapít meg
a gyermek számára, felszólítja a szülőt helytelen életvezetésének megváltoz­
tatására, kötelezheti az esetleges konfliktusban érintetteket, hogy vegyenek
igénybe konfliktuskezelő szolgáltatást, vagy forduljanak pszichológushoz.
A védelembe vétel indokoltságát felülvizsgálják.

A védelembe vételt megszüntetik, ha a családban való nevelkedés már enélkül A védelembe


is biztosítható, de akkor is, ha a veszélyeztetett helyzet nem szűnt meg, és ezért vétel

más, további intézkedésekre van szükség. Amennyiben alaposan feltételezhe- időtartama,

tő, hogy segítséggel sem biztosítható a gyermek családi környezetben történő következményei

megfelelő gondozása, nevelése, az adott helyzettől függően sor kerülhet ideig­


lenes hatályú elhelyezésre, nevelésbe vételre, ez a védelembe vétel megszűnésé­
hez vezet. További intézkedésekre van szükség akkor is, ha a védelembe vétellel
a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerült megszüntetni.

Új rendelkezések vonatkoznak a családi pótlék folyósítására (68/B. §). Amennyi- a családi pótlék

ben a gyermek veszélyeztetettsége elsősorban elhanyagolás miatt áll fenn, felhasználása

a szülő az alapellátások önkéntes igénybevételével ezt a helyzetet megszüntetni


nem tudja, illetve nem akarja, és feltehető, hogy a családi pótlék megfelelő fel­
használásával a gyermek fejlődése családi környezetben biztosítható, a jegy­
ző a védelembe vétel mellett határozhat a családi pótlék természetben történő
nyújtásáról.

2015-ben léptek hatályba azok a rendelkezések (68/D. §), amelyeknek megfe- Megelőző

lelően a gyámhatóság a bűncselekmény vagy az elzárással is sújtható szabály- pártfogás

sértés elkövetése miatt indult védelembe vétel iránti eljárásban (vagy a fenn- elrendelése

álló védelembe vétel mellett) jelzést követően pártfogó felügyelői szolgálathoz


fordul környezettanulmány és a gyermek veszélyeztetettségének bűnmegelő­
zési szempontú kockázatértékelése érdekében. A pártfogó felügyelői szolgálat
és a gyermekjóléti szolgálat ebben együttműködik, és elrendelhető a gyermek
megelőző pártfogása, illetve az, hogy találkozzon a pártfogó felügyelővel, és
(szabadideje eltöltése körében, életvezetésében) bizonyos magatartási szabályo­
kat tartson be. A megelőző pártfogás nem érinti a szülő szülői felügyeleti jogát.

Gyvt. 72. § (1) Ha a gyermek Ideiglenes

a) felügyelet nélkül marad, vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsifejlődését hatályú

családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti, és emiatt azonnali elhelyezés

elhelyezése szükséges, a gyámhatóság, valamint a rendőrség, az idegen­


rendészeti hatóság, a menekültügyi hatóság, az ügyészség, a bíróság,
302 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága (a továbbiakban: beutaló


szerv) a gyermeket azonnal végrehajtható határozatával ideiglenesen
aa) a nevelésére alkalmas, azt vállaló különélő szülőnél, más hozzátartozó­
nál, illetve személynél helyezi el, vagy
ab) ha az aa) alpontban foglaltak alkalmazására nincs lehetőség,
1. a tizenkettedik életévét be nem töltött gyermek esetén minden esetben
a legközelebbi ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek ellátását is biz­
tosító nevelőszülőnél helyezi el, kivéve, ha egészségi vagy személyiségál­
lapota, ön- és közveszélyes magatartása ezt nem teszi lehetővé vagy más
okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása,
2. a tizenkettedik életévét betöltött gyermek esetén lehetőség szerint a leg­
közelebbi ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek ellátását is biztosító
nevelőszülőnél, vagy ha erre nincs lehetőség vagy azt a gyermek egészségi
vagy személyiségállapota, ön- és közveszélyes magatartása indokolja vagy
más okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása, - az ideiglenes
hatályú elhelyezés biztosítására is kijelölt - gyermekotthonban, gyermek­
otthon speciális csoportjában, speciális lakásotthonban, fogyatékos sze­
mélyek vagy pszichiátriai betegek otthonában, vagy az Szt. 75. §-a szerinti
támogatott lakhatásban; vagy
b) * érdekében áll az anya letartóztatásának elrendelése esetén az anyával
történő együttes elhelyezése, a letartóztatás elrendeléséről szóló határozat
meghozatalakor a bíróság a gyermeket ideiglenesen, az anya fogvatartá-
sának helye szerint a büntetésvégrehajtási intézet anya-gyermek részlegén
vagy a javítóintézetfiatalkorú és gyermeke együttes elhelyezését biztosító
részlegén helyezi el.

Feltétel- Az ideiglenes hatályú elhelyezésre akkor kerül sor, ha a gyermek súlyosan


rendszer, veszélyeztetett, és elhelyezéséről haladéktalanul, azonnal gondoskodni kell.
KÖVETKEZMÉNYEK Ilyen veszélyeztetésnek minősül a gyermek olyan bántalmazása, elhanyago­
lása, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, értelmi, érzelmi
vagy erkölcsi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat.
Amennyiben lehetséges, elsősorban a másik különélő szülőnél, illetve más
hozzátartozójánál helyezik el a gyermeket - ebben az értelemben a családból
nem emelik ki, illetve abból a családból emelik ki, ahol korábban tartózko­
dott. Ha családi, rokoni körben nem helyezhető el, elsődlegesen - már életkori
határok alapján is hangsúlyozottan - nevelőszülőkhöz kerül, s csak másodlagos
lehetőség a gyermekotthoni elhelyezés.
Miután gyors és átmeneti elhelyezés történik, nincs mód a szülői felügye­
letnek minden részjogosítványra kiterjedő szünetelésére, csak a gondozás­
nevelés joga szünetel [72. § (4) bek.].
Gyermekvédelmi hatósági intézkedések 303

Az intézkedés ideiglenes jellege miatt a gyámhatóságnak további gyors intéz- Időtartama,

kedéseket kell tennie: a körülmények függvényében harminc napon belül meg- megszűn-etése

szünteti az ideiglenes hatályú elhelyezést, ha annak okai nem állnak fenn;


harmincöt napon belül elrendeli a gyermek nevelésbe vételét, vagy két hónapon
belül pert indít az ideiglenes hatályú elhelyezés fenntartása vagy megváltozta­
tása mellett a gyermekelhelyezés megváltoztatása,95 illetve a szülői felügyelet
megszüntetése céljából.
Ha a gyermek a különélő szülőhöz kerül vagy az ideiglenes elhelyezés
okafogyottsága miatt visszakerül az őt korábban gondozó szülőhöz, a szülői
felügyeleti jog feléled; emellett, ha szükséges, elrendelhető a védelembe vétel.

A nevelésbe vétel (amely jelenleg egységes nevelésbe vétel, korábban azon- Nevelésbe

bán jelentette az átmeneti és a tartós nevelésbe vételt) komoly beavatkozás vétel

a gyermek, illetve a család életébe; ekkor ugyanis a gyermeket - rendszerint


hosszabb időre - kiemelik családjából. Nevelésbe vétellel a gyermek számá­
ra otthont nyújtanak, s rendezik törvényes képviseletét is vagy átmeneti jelleg­
gel, addig, amíg családja nem képes őt visszafogadni (ez az intézmény egyik
célja) vagy végleges jelleggel (legkésőbb nagykorúságáig).

Gyvt. 78. § (1) A gyámhatóság a gyermeket nevelésbe veszi, ha

I
a) a gyermek számára családbefogadó gyám rendelésére nem kerülhet sor, és
aa) a gyermek fejlődését családi környezete veszélyezteti, és veszélyeztetett­
ségét az alapellátás keretében biztosított szolgáltatásokkal, valamint a véde-
lembe vétellel nem lehetett megszüntetni, illetve attól eredmény nem várható,

I
továbbá, ha a gyermek megfelelő gondozása a családján belül nem biztosít­
ható, vagy
ab) * a szülő vagy mindkét szülő szülői felügyeleti jogának megszüntetése
iránt a gyámhatóság pert indított, vagy a szülő vagy mindkét szülő szülőifel­

I
ügyeletijogát a bíróság megszüntette, vagy
ac) a szülő vagy mindkét szülő elhalálozott, vagy
ad) a gyermeknek az ab) és
ac) alponton kívül más okból nincs szülőifelügyeletet gyakorló szülője,

I
b) a gyermek ideiglenes hatállyal nem helyezhető el a leendő örökbefogadó
szülőnél, és
ba) a gyermek ismeretlen szülőktől származik, vagy
bb) a szülő gyermeke örökbefogadásához az örökbefogadó személyének és

I
személyi adatainak ismerete nélkül tett hozzájáruló nyilatkozatot.

95 Értelemszerűen: szülői felügyelet gyakorlásának rendezése.


304 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

Nevelésbe vételre több alaphelyzetben kerülhet sor, ezeket részletezi a Gyvt.


Alaphelyzet, hogy a gyermekről nem tud/nem kíván/nem képes a család­
ja gondoskodni. Ez jelenti a szülőket, azaz nincs olyan szülő, aki szülői felügye­
leti jogot tudna a gyermek tekintetében gyakorolni és a gyermek nem kerülhet
tágabb vagy más családi környezetbe. Előbbi jelenti a családbafogadó gyámsá­
got [ha van olyan alkalmas más személy (például nagyszülő), aki tud és kíván
a gyermekről gondoskodni, a gyermek családbafogadó gyámságba helyezhe­
tő], utóbbi az örökbefogadói családot. A nevelésbe vétel szükségessége akkor
is fennáll, ha a szülők veszélyeztetik a gyermeket, akkor is, ha ismeretlenek, ha
meghaltak, de akkor is, ha a szülői felügyeleti jog megszüntetése érdekében per
van folyamatban. Noha a nevelésbe vétel a szülők halálának, szülői felügyele­
ti joguk megszűnésének, a gyermek veszélyeztetettségének a következménye,
végső soron azon szülők gyermeke is gyermekvédelmi gondoskodásba kerül,
illetve kerülhet, akik nem kívánnak gondoskodni a gyermekről. Valamennyi
esetben az az elsődleges, hogy a gyermek családban maradjon, akár örökbe­
fogadónál, akár családbafogadó gyámság keretei között. A családban történő
nevelés még a helyettesítő védelem további formái esetén is érvényesül, így az
a cél, hogy a gyermek elsősorban nevelőszülőknél kerüljön gondozásra, s csak
akkor nevelkedjen gyermekotthonban, ha nincs további lehetőség. (A gyermek­
védelmi gondoskodás keretei közötti nevelésbe vétel valósítja meg az egykor
volt állami gondozást.)
Hasonló feltételrendszer érvényesül akkor is, ha a gyermek szülője anél­
kül járul hozzá az örökbefogadáshoz, hogy ismerné az örökbe fogadó szülő­
ket, de nem kerül sor a gyermek örökbefogadására - ekkor is gyermekvédel­
mi gondoskodásba kerül.
A nevelésbe vett gyermekek, amennyiben a szülők szülői felügyeleti
joga emellett nem szünetel, nagyon ritkán kerülnek vissza családjukba, s ez
a hatósági intézkedés nem von maga után következményt a szülők oldalán
- az intézkedés már a szülői magatartás vagy a kialakult helyzet következ­
ménye, nincs szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő, de olyan szülő sem, aki­
nek szünetelne a szülői felügyeleti joga.

Jogkövetkez­ A nevelésbe vételt rendszerint megelőzik az alapellátások, illetve a védelem­


mények, a SZÜLŐ be vétel, amelyek még a gyermek családban tartása mellett kerülnek bizto­
KÖTELEZETTSÉGEI sításra; a nevelésbe vétellel azonban a gyermek nem kaphat elhelyezést más
rokonoknál, hanem nevelőszülőkhöz, illetve gyermekotthonba kerül.

Gyér. 99. § (1) Nevelésbe vételre nem kerülhet sor, ha a veszélyeztetettség


megszüntetése és a gyermek gondozása megfelelően biztosítható a különélő
másik szülőnél vagy harmadik személynél történő ideiglenes elhelyezéssel,
Gyermekvédelmi hatósági intézkedések 305

családbafogadással, a gyermek átmeneti gondozásával, valamintfogyatéko­

I
sok vagy pszichiátriai betegek otthonában történő elhelyezése útján.

A gyermek elhelyezésénél a jogszabály a nevelőszülőnél történő elhelyezést


preferálja, a szülőkkel való családi egység helyreállítása érdekében is a csalá­
dias környezet indokolt. A 12. évét még be nem töltött gyermek főszabály­
ként, a 12. évét már betöltött gyermek lehetőség szerint nevelőszülőhöz kerül.
A gyermek gyámság alá kerül, a szülő szülői felügyeleti joga pedig esettől
függően ilyenkor szünetel, vagy már meg is szűnt vagy megszűnik. [Korábban
az átmeneti nevelésbe vétel a szülői felügyelet szünetelésével, a tartós nevelésbe
vétel a szülői felügyelet megszűnésével járt együtt, s bár az utóbbi tekinteté­
ben voltak differenciák abban a tekintetben, hogy a szülői felügyelet nélküli
gyermek került-e tartós nevelésbe (például szülei halála esetén, ha nem tudtak
családbafogadó gyámsággal gondoskodni róla), vagy a gyermek tartós nevelés­
be került, és ezzel gyakorlatilag egyidejűleg szűnt meg a szülők szülői felügye­
letijoga (az átmeneti nevelésbe vett gyermeket a gyámhatóság örökbefogadha­
tónak nyilvánította, de nem lettek örökbefogadó szülei).] Jelenleg a helyzet még
összetettebb, számos módja van annak, hogy a gyermek a helyettesítő védelmet
szolgáló gyermekvédelmi gondoskodásba kerüljön.
Az intézmény elnevezésében is tükröződő „átmeneti” jellege a jogalkotói
szándékot mutatja: a cél az, hogy a gyermek lehetőleg visszakerüljön család­
jába, ez pedig úgy lehetséges, ha a család képessé válik a visszafogadására.

Gyer. 107. § (1) Az elhelyezésijavaslat és egyéni elhelyezési terv célja, hogy

I
elősegítse a gyermek saját családjába történő visszahelyezését és ehhez
meghatározza a szükséges feltételeket.

Annak érdekében, hogy a családi egységet helyre lehessen állítani, a szülőt


számos kötelezettség terheli. Kapcsolatot kell tartania gyermekével, gondozá­
si díjat kell fizetnie, a nevelőszülővel, illetve a gyermekotthonnal együtt kell
működnie, továbbá magatartásán, körülményein és életvitelén változtatnia kell
annak érdekében, hogy a gyermek nevelésére, ellátására újból alkalmas legyen.
A gyámhivatal ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítését ellenőrzi, és a szülő
mulasztását szankcionálja. Ezekre a hátrányos jogkövetkezményekre a szülőt
a nevelést kimondó határozatban előzőleg figyelmeztetik. A szankciók súlyosak.

Gyvt. 80. § (3) Ha a nevelésbe vett gyermek szülője vagy más hozzátar­ Szankciók,

I
tozója a gyámhatósági határozatban biztosított kapcsolattartási jogával A NEVELÉSBE

a gyermek vagy a gyermeket gondozó személy sérelmére visszaél és maga­ VÉTEL

tartásával a gyermek nevelését, testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését MEGSZŰNTETÉSE


306 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámsás

veszélyezteti, a gyermeket gondozó személy, illetve a gyermekvédelmi gyám


kezdeményezheti a gyámhatóságnál, illetve a bíróságnál a kapcsolattartási
jog korlátozását, afelügyelt kapcsolattartás elrendelését, a kapcsolattartás
szüneteltetését vagy megvonását.
(4) Ha a nevelésbe vett gyermek kapcsolattartásra jogosult szülője neki
felróhatóan, a gyermek érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt
, a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy intézménnyel, a gyermekével
nem tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülménye­
in a gyermek nevelésbe vételének megszüntetése céljából nem változtat,
illetőleg, ha a szülői felügyelet megszüntetésének egyéb oka valósul meg,
a gyámhatóság pert indít a szülő ellen szülői felügyeletijogának megszün­
tetése iránt, vagy a Ptk. 4:124. §-ában foglalt feltételek fennállása esetén
i örökbe fogadhatóvá nyilvánítja a gyermeket.

A nevelésbe vétel fenntartásának szükségességét felülvizsgálják, illetve meg


is szüntetik, amennyiben elrendelésének okai már nem állnak fenn.
A felülvizsgálat során ugyanakkor dönthet a gyámhatóság a nevelésbe
vétel fenntartása mellett is, emellett vizsgálják az egyéni elhelyezési terv
teljesítését, illetve a gondozási hely fenntartásának vagy módosításának szük­
ségességét, a kapcsolattartás alakulását, s döntenek adott esetben a szülői
felügyelet megszüntetése iránti per indításáról, vagy ha ez nem szükséges,
a gyermek örökbe fogadhatónak nyilvánításáról.

2. Gyámság

A gyámság Ptk. 4:223. §Aza kiskorú, aki nem áll szülőifelügyelet alatt, gyámság alá
INTÉZMÉNYE türtOZÍk.

Gyámság útján gondoskodik a jogrendszer azoknak a kiskorúaknak a gondo­


zásáról, vagyonkezeléséről, törvényes képviseletéről, akik nem állnak
szülői felügyelet alatt. A gyámság független attól, hogy a kiskorú életkorá­
nál fogva cselekvőképtelen vagy cselekvőképes, betöltötte-e a 14. évét, vagy
sem.96 A kiskorú ennélfogva nem állhat gondokság alatt, csak gyámság alatt;
amennyiben a bíróság a 14. évét betöltött kiskorút cselekvőképességet kizáró
gondnokság alá helyezi, a kiskorú cselekvőképtelen lesz ugyan, de ettől nem

96 Pap: Magyar családjog. 355. o.


Gyámság 307

változik a szülők szülői felügyeleti joga, hiszen a gondnokság hatálya a nagy­


korúsággal áll be.

Ptk. 2:18. § [A kiskorú cselekvőképességének korlátozása gondnokság alá


helyezéssel]
(1) A bíróság a kiskorút a tizenhetedik életévének betöltése után a nagy­
korúakra irányadó szabályok szerint cselekvőképességet részlegesen vagy
teljesen korlátozó gondnokság alá helyezheti.
(2) A gondnokság alá helyezést a kiskorú törvényes képviselője is kérheti.
(3) Ha a bíróság kiskorút helyez a cselekvőképességet teljesen korlátozó
. gondnokság alá, a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de
a kiskorú már az ítélet jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik.

A gyámságot és gondnokságot a jogrendszer jogforrási szinten sem választja el,


igaz, a gondnokságot a Második Könyv, míg a gyámságot a Negyedik Könyv
szabályozza. A két intézmény között számos hasonlóság található, de még az
érintett személyek eseti képviselete vonatkozásában is végigviszi a Ptk. az elvá­
lasztást: kiskorúnak csak gyámja, nagykorúnak csak gondnoka lehet. A gyám
feladatai a szülői feladatok mintájára kerültek kialakításra, és a gyám az,
aki a szülő megüresedett helyét az örökbe fogadó szülőn kívül a leginkább
képes - és akinek a leginkább kell - betölteni, a gyámság bizonyos esetei­
ben a szülői felügyelethez való hasonlóság mégis kisebb. Ez különösen igaz
a gyermekvédelmi gyámság tekintetében, hiszen ott egyik oldalon a gyermek
gondozása, másik oldalon a törvényes képviselete és vagyonkezelése elválik
egymástól. Ezt a változást nem a Ptk. koncepcionálta, hanem a gyermekvédel­
mi jogszabály-módosítások eredményezték [A Csjt. keretei között (korábban)
a korábbi intézeti gyámságot felváltotta az egységes gyámság.]

A gyermeknek mihamarabb gondoskodni kell gyámról, amennyiben nincse­ Gyámság-szüLá

nek szülei, illetve meghaltak vagy - jogi értelemben - alkalmatlanok arra, FELÜGYELET

hogy a gyermeket neveljék. A gyámság alá kerülés feltétel rendszerében mind­ HIÁNYÁBAN

két szülőre tekintettel kell lenni. Az, hogy az egyik szülő meghal, szülői fel­
ügyeletét a bíróság megszüntette, vagy az szünetel, nem váltja ki a gyámság
alá helyezés szükségességét, amennyiben a másik szülő él, és szülői felügye­
letét gyakorolhatja (azaz szülői felügyeleti jogát a bíróság nem szüntette meg,
nem szünetel, illetve ha szünetel is, a szünetelő felügyeleti joga feléledhet).
Gyám rendelésének csak akkor van helye, egyik szülő sem gyakorolja vagy
gyakorolhatja szülői felügyeleti jogát. Ennek esetköreit a Gyér, sorolja fel.
Nincs jelentősége annak, hogy a gyermek olyan okból kerül-e gyámság
alá, amely a szülőnek nem felróható (például elhalálozás, cselekvőképtelenség,
308 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

akadályoztatás), vagy olyan okból, amely a szülő felróható magatartásának


következménye (így szülői felügyelet bírósági megszüntetése, nevelésbe
vétel).

Amikor Gyér. 127. § (2) A gyámhivatal gyámot a szülői felügyelet alatt nem álló

8
A GYERMEK NEM gyermek részére rendel. Nem áll szülői felügyelet alatt a gyermek, ha
ÁLL SZÜLŐI a) a szülők meghaltak,
FELÜGYELET ALATT b) a szülők szülői felügyeletét a bíróság megszüntette,
c) a szülők cselekvőképtelenek vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorúak,
függetlenül attól, hogy tizenhatodik életévük betöltésétől a gondozás, neve­
lés jogát gyakorolhatják, vagy cselekvőképességükben a szülői felügyeleti
jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú személyek,
d) a szülök ismeretlen helyen távol vannak, vagy ténylegesen akadályoz-
\ va vannak,
e) a bíróság a gyermeket harmadik személynél helyezte el,
f) a gyermeket a gyámhivatal nevelésbe vette,
g) a gyámhivatal a gyermek családba fogadásához hozzájárult,
h) a gyámhivatal a gyermeket ideiglenes hatállyal hozzátartozónál vagy más
személynél, nevelőszülőnél, gyermekotthonban, fogyatékosok vagypszichiátriai
betegek otthonában helyezte el, és szülője ellen a szülői felügyelet megszün­
tetése vagy a szülői felügyelet rendezése, illetve a gyermek harmadik sze­
mélynél történő elhelyezése iránti per vanfolyamatban,
i) a szülő hathetes életkornálfiatalabb gyermeke ismeretlen személy általi
örökbefogadásához hozzájárult,
j) a szülő a hathetes életkornál fiatalabb gyermeke ismert személy általi
örökbefogadásához hozzájárult, kivéve, ha a szülő a házastárs által törté­
nő örökbefogadáshoz járult hozzá.
k) a szülő a gyermek vagy a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátar­
tozója sérelmére elkövetett cselekmény miatt elrendelt távoltartó határozat
hatálya alatt áll, és a gyermeknek nincs másik szülőifelügyeleti jogot gya­
korlószülője,
l) a szülőifelügyeleti jog gyakorlásárajogosidt szülő együtt él a szülőifel­
ügyelettől megfosztott másik szülővel, az életközösségük fennállása alatt.

A gyermek akkor is gyámság (családbafogadó gyámság) alá kerül, ha vannak


őt örökbe fogadni kívánó személyek, s ez addig tart, amíg a gyámhatóság
örökbefogadást engedélyező határozata jogerőre nem emelkedik. Amennyiben
a szülő gyermekének általa ismert személy részéről történő örökbefogadásá­
hoz járult hozzá, és az örökbe fogadó szülő is ezt kívánja, az örökbe fogad­
ni szándékozó személy lesz a gyermek gyámja. Ha ismeretlen személy általi
Gyámság 309

örökbefogadáshoz járultak hozzá a szülők, a gyermek gyermekvédelmi gyám­


ság alá kerül.
A Gyer.-ben felsorolt fenti esetkörök értelemszerűen mindkét szülő vonat­
kozásában fenn kell, hogy álljanak.

Ptk. 4:225. § [A gyámrendelés szükségességének bejelentése] A gyámság alá


. (1) A kiskorú gyermek közeli hozzátartozója és az a személy, akinek a gon- helyezés

dozásában a gyermek él, köteles a gyámhatóságnak késedelem nélkül beje­


lenteni, ha a kiskorú részére gyám kirendelése szükséges. A bíróság vagy
más hatóság is köteles értesíteni a gyámhatóságot, ha hivatalos eljárá­
sa során tudomást szerez arról, hogy valamely kiskorú részére gyámot kell
rendelni. A gyámrendelés szükségességét bárki bejelentheti.
i (2) A gyámot a gyámhatóság hivatalból rendeli ki.
A gyám kirendelése minden esetben a gyámhatóság feladata, ez történhet
kérelemre, de hivatalból is. A Ptk. és a Gyér, kifejezetten megjelöli, hogy
mely személyeket, szerveket terhel bejelentési kötelezettség, de a gyám kiren­
delését bármely más szerv vagy személy is kezdeményezheti.

Gyer. 127. § (1) A gyámhivatal a Ptk. 4:225. § (1) bekezdésében meghatá­

I
rozott szervek, személyek, valamint bármely más szerv vagy személyjelzése,
értesítése alapján hivatalból eljárást indít a gyámrendelés iránt.

k kirendelés előtt a gyámhatóság megvizsgálja a gyámrendelés okát, azt,


hogy a gyermek kinek a gondozásában él, a gyermek ellátására személye és
körülményei alkalmasak-e, van-e nevezett gyám vagy gyámságból kizárt
személy, van-e a gyermeknek olyan rokona, hozzátartozója, aki gyámként
kirendelhető, an-e a gyermeknek vagyona, és azt ki kezeli.

A gyámhatóság a gyám kirendelésének eljárása során kötve van a Ptk. ren- Sorrend a gyám

delkezéseihez, amelyek meghatároznak egy sorrendet. Noha a cél az, hogy kirendelése

a szülői felügyelet nélkül maradt gyermekek számára érdekeiket a legmesz- körében

szebbmenően figyelembe vevő, közöttük hátrányos megkülönböztetést nem


okozó megoldás szülessen, a gyámság alá kerülés alaphelyzetei alapvetően
eltérnek egymástól, s ez meghatározóan befolyásolja a későbbieket is. Más
annak a gyermeknek a helyzete, akinek szülei elhaláloztak, de akár mind­
két szülő rokonsága mellette áll, egyértelműen a rokonság köréből kerülhet
ki a gyám, így a gyermek ki sem kerül a családból. Más annak a helyze­
te, akit ugyan szülei magára hagynak, de harmadik személy gondoskodik
róla, akinél a bíróság elhelyezte, vagy akár nevelőszülőkhöz kerül. Végül
310 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

ismét más szituációt teremt az, ha a gyermek gyermekotthon lakójává válik.


(Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a gyermek érdekében a rendszer az utóbbi
években erőteljesen változott, kifejezetten azért, hogy valamennyi gyermek
érdeke minél inkább azonos módon érvényesülhessen.)

Nevezett Ptk. 4:226. § [Nevezett gyám]


gyám (1) A gyámság elsősorban azt illeti meg, akit a szülői felügyeletet gyakorló
szülő közokiratban vagy végintézkedésben gyámul megnevezett. (...)

A szülői felügyelet gyakorló szülő (ideértve az örökbe fogadó szülőt is) joga
- nem kötelezettsége -, hogy halála esetére megnevezze azt a személy, aki
a gyermek gyámjaként róla gondoskodjon. Megilleti a gyámságból való kizá­
rás joga is. Nem nevezhet gyámot az, akinek szünetel a szülői felügyeleti
joga, akinek a bíróság megszüntette szülői felügyeleti jogát, továbbá a gyám,
a nevelőszülő, a mostohaszülő sem. A gyámnevezés értelemszerűen nem jön
szóba, ha a gyermeket ki kell emelni a családjából és emiatt válik szükségessé
a gyámrendelés.

Nevezett gyám A gyámhatóság megvizsgálja, hogy a megnevezett személy viselhet-e gyám-


alkalmassága ságot, és személyiségénél fogva alkalmas-e a tisztség ellátására. A gyámneve­
zést tartalmazó jognyilatkozatokról - melyeknek a fenti alakszerűségi köve­
telményeknek meg kell felelniük - a gyámhatóság naprakész nyilvántartást
vezet. A szülő nyilatkozata köti a gyámhatóságot, attól csak akkor lehet (és
egyúttal kell) eltérni, ha az általános rendelkezések szerint az adott személy
nem viselhet gyámságot. Mind a két, szülői felügyeleti jogokat gyakorló szülő
jogosult gyám nevezésre, akár több személy is megnevezhető. A gyámhatóság
a gyermek érdekeire tekintettel dönt.

Ptk. 4:226. § [Nevezett gyám]


(1) (...) Ha a szülői felügyeletre egyaránt jogosult szülők eltérő gyámot
neveztek meg, a gyermek érdekét mérlegelve a gyámhatóság határoz arról,
hogy a gyámságot melyikük lássa el.
(2) A nevezett gyámot akkor lehet mellőzni, ha
a) a gyámságot nem vállalja;
b) e törvény szerint gyámságot nem viselhet;
c) a gyámság gyakorlásában akadályozva van; vagy
d) kirendelése a kiskorú érdekét veszélyeztetné.
A fenti esetben is a gyermek érdeke a döntő.
Ptk. 4:233. § [Kizárás a gyámság viseléséből]
(1) Nem rendelhető gyámul az a személy,
Gyámság 311

a) aki cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll;


b) aki szülői felügyeletet megszüntető vagy közügyektől eltiltó jogerős íté­
let hatálya alatt áll;
c) akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét nevelésbe
' vették;
d) akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították; vagy
e) akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból köz­
okiratban vagy végrendeletben kizárt.
(2) Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő azt a személyt zárta ki a gyám­
ságból, akit a másik szülő gyámul nevezett, a kiskorú gyermek érdekei­
nekfigyelembevételével a gyámhatóság dönti el, hogy melyik rendelkezés
érvényesüljön.

Ptk. 4:227. § [Rendelt gyám] Arra alkalmas

(1) Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság elsősorban a gyámság ellá­ SZEMÉLY

tására alkalmas közeli hozzátartozót rendel gyámul. Ha ilyen hozzátartozó GYÁMKÉNT

nincs, a gyámhatóság más hozzátartozót vagy arra alkalmas személyt ren­ RENDELÉSE

del gyámul, elsősorban azok közül, akik a gyermek gondozásában, nevelé­


sében már korábban részt vállaltak.

Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság olyan személyt rendel ki gyám­


ként, aki alkalmas a feladat ellátására (s értelemszerűen, akivel szemben
nem áll fenn törvényben meghatározott kizáró ok). Noha az alkalmasság
és a gyermek érdeke az elsődleges, a Ptk. rögzíti a hozzátartozók és egyéb
személyek vonatkozásában a sorrendet. Ebben az értelemben a családi
közösségben együtt élő személyek a rokonokkal nem feltétlenül azonos
elbírálásban részesülnek. A közeli hozzátartozók szűk köréből [8:1. § (1)
bekezdés 1. pontja] szóba jöhet az egyenesági rokon, érdemben a nagyszü­
lők valamelyike, akár több is, illetve a mostohaszülő (azaz a szülő gyerme­
ket korábban nevelő házastársa), nevelőszülő (aki ellenszolgáltatás nélkül
saját háztartásában nevelte tartósabban a gyermeket). Más hozzátartozóként
[a 8:1. § (I) bekezdés 2. pontja köréből] a szülő házastársa, illetve a testvér
házastársa jöhet szóba.
Mindazonáltal a rendelkezés továbbra is lehetővé teszi azt. hogy a gyám­
hatóság széles körből keressen gyámot, s azt is, hogy olyan személy kapja
meg a tisztséget, aki a gyermekkel jó kapcsolatot tart fenn, tényleges családi
viszonyban van vele. A tényleges kapcsolat mögött lehetséges, hogy vér sze­
rinti rokonság is fennáll, akár egyenesági rokonság (nagyszülő), akár olda­
lági rokonság (szülő testvére) formájában, de lehet, hogy nem. Ez utóbbinak
312 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

megfelelően a szülő volt élettársa, aki a gyermeket tartósan nevelte, a nagy­


korú testvér házastársa szintén szóba jöhet.

Gyermek A gyámhivatal - mint valamennyi esetben, itt is - meghallgatja a gyámként


VÉLEMÉNYE figyelembe vehető személyeket és ítélőképessége esetén a gyermeket, majd
a gyámi teendők ellátására legalkalmasabb személyt rendeli gyámul.

Ptk. 4:228. § [Az ítélőképes gyermek véleményénekfigyelembevétele]


A gyámrendelés során az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek
véleményét - korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyal figyelem­
be kell venni. Nem rendelhető a tizennegyedik életévét betöltött gyermek
gyámjául az, aki ellen a gyermek alapos okból, kifejezetten tiltakozik.

Gyámság Ptk. 4:229. § [Kötelező gyámrendelés]


HARMADIK A gyermek gyámjául kell rendelni azt a személyt,
SZEMÉLYNÉL a) akinél a gyámhatóság a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezte;
TÖRTÉNŐ b) akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte; vagy
ELHELYEZÉST c) aki a gyermeket a gyámhatóság hozzájárulásával családba fogadta.
KÖVETŐEN

Bizonyos esetekben a gyámhatósági vagy bírói döntésnek megfelelően kell az


adott személyt gyámként kirendelni, ekkor nincs arra szükség, hogy a gyám­
hatóság a gyámság ellátására alkalmas személy kiválasztása érdekében külön
eljárást folytasson le; ez magyarázza ezekben az esetekben a gyámrendelés
„kötelező” voltát. A fenti esetekben a szülő szülői felügyeleti joga szünetel.
Az a) pontban szereplő ideiglenes hatállyal való elhelyezésre akkor kerül
sor, ha a gyámhatóság a gyermeket veszélyeztetettsége miatt haladéktalanul
kiemeli a családjából. A gyermekelhelyezés alatt ez esetben nyilvánvaló­
an nem azt az esetkört kell érteni, amikor a különélő szülőnél „helyezi el”
(régi terminológiával) a gyámhatóság a gyermeket (ez utóbbi esetben feléled
a szülő felügyeleti joga). A Ptk. 4:186. § (3) bekezdésének értelmében a szülői
felügyelet megszüntetése, illetőleg a szülői felügyelet rendezése iránti per
jogerős befejezéséig szünetel a szülői felügyelete annak, akinek a gyermekét
a gyámhivatal ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más hozzátar­
tozónál vagy más személynél, illetőleg intézményben helyezte el.
A b) pont értelmében a gyermekelhelyezés csak a harmadik személynél
elhelyezett gyermekre vonatkozik, akinél a bíróság akkor helyezi el a gyerme­
ket, ha a szülők a nevelésére alkalmatlanok, és a harmadik személy a nála való
elhelyezést kifejezetten kéri. (A gyermek szülőnél való elhelyezéséről a Ptk.
értelmében már nem beszélhetünk.) A c) pont a családba fogadás intézményét
említi, ez esetben a szülő által választott személy fogadja a gyermeket családba.
Gyámság 313

A Csjt. a fenti szakaszokat hasonlóképpen szabályozta, s az utóbbi szemé- Acsaládba-

lyi körbe tartozó gyámokat egyúttal családbafogadó gyámoknak nevezte, fogadó gyámság

A családbafogadó gyám kifejezést a Csvt. vezette be, s az indokolás értelmé­


ben „meghatározta azt az általános elvi keretet, amelyben a törvény családok
védelmére vonatkozó további szabályai értelmezhetőek”. A családbafogadó
gyámság kifejezés a Gyvt.-ben megőrződött, a Ptk.-ban ugyanakkor nem
kerül említésre. Olyan gyámságról van szó, amelynek keretei között a gyer­
mek nem a gyermekvédelemben, hanem családi környezetben, mégpedig
számos esetben saját tágabb családjának környezetében nevelkedik.

Ptk. 4:230. § [Gyermekvédelmi gyámság] A GYERMEK­

Gyermekvédelmi gyámság alá tartozik különösen az a gyermek, VÉDELMI GYÁMSÁG

a) akit nevelésbe vettek;


b) akit ideiglenes hatállyal gyermekvédelmi nevelőszülőknél, gyermekott­
honban vagy más bentlakásos intézményben helyeztek el, és szülője ellen
a szülői felügyelet megszüntetése iránti per indult; vagy
c) akinek a szülője hozzájárult gyermeke titkos örökbefogadásához.

A gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek gyámságára vonatkozó


szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a gyermeket kiemelték a családból, és
nem volt olyan személy, aki akár rövidebb időre is vállalta volna a gondosko­
dást. Akkor is alkalmazni kell, ha a gyermeknek nem volt szülői felügyeleti
jogot gyakorolni képes szülője és nem volt nevezett gyám, nem lehetett alkal­
mas személyt sem a rokonok, sem a gyermekkel ténylegesen családi kapcso­
latban álló személyek köréből gyámként kirendelni (nem volt ilyen személy,
nem volt alkalmas, illetve nem vállalta a gyámságot), továbbá nem helyezték
el harmadik személynél sem.

Gyvt. 84. § (3) A gyermekvédelmi gyám a feladatait a területi gyermek­

I
védelmi szakszolgálattal létesített közalkalmazotti jogviszony keretében,
önálló munkakörben látja el.
(4) Nem lehet gyermekvédelmi gyám
a) a gyámhatóság vezetője vagy ügyintézője,
d) aagyermekotthon
c) és a nevelőszülői hálózat vezetője vagyfoglalkoztatottja,
gyermek nevelőszülője.
b) a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vezetője,

Meghatározó módon kerül elkülönítésre a gyám (családbafogadó gyám) és


a gyermekvédelmi gyám helyzete és ez természetesen érinti a gyámság alatt
álló gyermekeket is. Családbafogadó gyámság esetén nem válik el egymástól
314 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

a gyermek tényleges gondozása és törvényes képviselete, vagyonkezelése,


míg gyermekvédelmi gyámság esetén igen: ekkor a nevelőszülő, illetve az
intézménynek a gondozója látja el a gondozási feladatokat, a gyám pedig
hivatásos személyként, szakértőként működik a gyámság gondozással nem
közvetlenül együtt járó egyéb feladataiban.

A GYÁM ; Ptk. 4:232. § [A gyámság viselésénekfeltételei]


SZEMÉLYE \ (1) Gyám lehet minden nagykorú személy, akivel szemben e törvényben meg­
határozott kizáró ok nem áll fenn, és személyében, körülményeiben alkal­
masa gyámság ellátására.
(2) Gyámul - gyermekvédelmi gyám kivételével - az rendelhető, aki a gyú­
rni tisztséget vállalja.
Ptk. 4:233. § [Kizárás a gyámság viseléséből]
(1) Nem rendelhető gyámul az a személy,
a) aki cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll;
b) aki szülői felügyeletet megszüntető vagy közügyektől eltiltó jogerős íté­
let hatálya alatt áll;
c) akinek szülői felügyeleti joga azért szünetel, mert gyermekét nevelésbe
vették;
d) akinek a gyermekét örökbefogadhatónak nyilvánították; vagy
e) akit a szülői felügyelet gyakorlására jogosult szülő a gyámságból köz­
okiratban vagy végrendeletben kizárt.

Több gyermek Ptk. 4:227. § [Rendelt gyám]


FELETTI GYÁMSÁG, (2) A gyámhatóság - a gyermekvédelmi gyámság kivételével - rendsze­
TESTVÉREK rint minden kiskorú részére külön gyámot rendel. Azonos helyen nevelkedő
testvérek részére gyámul ugyanazt a személyt kell kirendelni, ha az a kis­
korúak érdekével nem ellentétes.
Gyvt. 84. § (6) A gyermekvédelmi gyám egyidejűleg legfeljebb harminc
í gyermek gyámságát láthatja el.

több személy A Ptk. kifejezetten rendezi azt a helyzetet, amikor - a gyakorlat tapasztalatai
alapján - indokolt akár több személy számára lehetővé tenni a gyámi felada­
tok ellátását egy gyermek vonatkozásában.

Ptk. 4:231. § [Többes gyámrendelés]


(1) A gyermek részére kivételesen több gyám is rendelhető. Többes gyám­
rendelésre akkor kerülhet sor, ha
a) a gyermeket saját háztartásukban nevelő házastársak közösen vállalják
a gyámságot;
Gyámság 315

b) a gyámság alá tartozó kiskorú két közeli hozzátartozója vállalja együt­


tesen a gyámságot;
c) a gyermek vagyonának kezelése és egyes más ügyeinek intézése különös
szakértelmet igényel; vagy
: d) az a gyermekvédelmi gyámság alatt álló gyermek érdeke.
(2) A (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a gyámhatóságnak
meg kell határoznia a gyámok feladatkörének pontos megosztását.
(3) Ha a gyám jogkörét túllépve jár el, jognyilatkozata harmadik személy-
lyel szemben hatályos, de köteles a gyámsága alatt állónak a jognyilatko­
zattal okozott teljes kárát megtéríteni.
Gyér. 129. § (2) Ha a testvérek részére többes gyámrendelés történik, vagy
részükre más-más személyt rendel ki a gyámhivatal gyámként, a gyámhi­
vatal meghatározza, hogy a testvérek osztatlan közös tulajdonában lévő
vagyontárgyakat melyik gyám kezeli.

A kiskorú gyermek gyámja a szülőhöz hasonló helyzetben van, ezzel együtt a gyám jog

azonban jogi helyzete részben más, kötöttebb, mint a szülőé; a gyermekvé- helyzete,

delmi gyám helyzete pedig más jellegű is egyúttal. jogai és

KÖTELEZETTSÉGEI

Ptk. 4:224. § [A gyám feladatköre]


A gyám -ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a gyámsága alatt álló
gyermek gondozója, nevelője, vagyonának kezelője és a gyermek törvényes
képviselője.
Ptk. 4:234. § [A gyámság gyakorlása]
(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szülői felügyeletet gyakorló
szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket megfelelően
alkalmazni kell a gyám jogaira és kötelezettségeire.

A családbafogadó gyám a szülő feladataival azonos feladatokat lát el, a Ptk.


is ezért alkalmaz analógiát, igaz, vannak kivételek.

Ptk. 4:235. § [A gyám jogkörének korlátái]


(1) A gyám nem jogosult a gyermek nevének meghatározására, és nem
adhat hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához.
(2) A gyám jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváha­
gyása szükséges, ha az a gyermek családi jogállására és az ezzel kapcso­
latos perindításra vonatkozik.
Ptk. 4:236. § [A gyám vagyonkezeléssel kapcsolatos jogai és kötelezettségei]
A gyám köteles a gyermek pénzét és értéktárgyait - ha azokat a rendes
vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell - a gyámhatóság­
nak átadni.
316 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

A gyám vagyonkezelésére vonatkozó rendelkezések határozottan eltérnek a szü­


lőére vonatkozó rendelkezésektől, míg a szülőnek nem kell a „készen nem tar­
tandó” vagyontárgyakat a gyámhatóságnak átadnia, addig a gyámnak igen.
A Ptk. a Csjt.-val összevetve megengedőbb a szülőkkel, és részben, a gyám­
hatósági kontrollt illetően a családbafogadó gyámok bizonyos hányadával is.
Jelentkezett jogalkotói szinten is az az igény, hogy a szülőkkel - és részben
a gyámokkal - szemben legyen a szabályozás kevésbé szigorú, a tapasztala­
tok azonban azt mutatják, hogy korántsem lehet és szabad minden szülőről azt
feltételezni, hogy a gyermek vagyonát megfelelően fogja kezelni.

Gyvt. 85. § (1) A gyermekvédelmi gyámra az e törvényben meghatározott

I
kivételekkel a Ptk. gyámságra vonatkozó rendelkezései az irányadóak.
Gyvt. 86. § (1) A gyermekvédelmi gyám figyelemmel kíséri és elősegíti
a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, nevelését, valamint
ellenőrzi a gyermek teljes körű ellátásának megvalósulását.
Gyvt. 87. § (1) A gyermekvédelmi gyám joga és kötelessége, hogy a gyer­

S
meket személyi és vagyoni ügyeiben képviselje.

A GYÁMHATÓSÁG Főszabályként a családbafogadó gyám a szülő helyzetébe kerül, törvény eltérő


FELÜGYELETE, rendelkezése hiányában ennek megfelelően alakulnak a jogai és kötelezett­
A GYERMEK ségei. Míg azonban a szülő a körülmények alapján, magatartása miatt vagy
VÉLEMÉNYE a gyermek veszélyeztetettsége okán kerülhet a gyámhatóság látókörébe, a gyám
nem kerül ki ebből a látókörből, tevékenységét a gyámhatóság felügyeli.
Noha a gyámnevezésen kívül a gyám a szülői felügyelet legtöbb alapvető
részjogosítványát gyakorolja, és az ebből fakadó kötelezettségeket teljesíti,
meghatározó reá nézve a gyámhatóság kontrollja.

Ptk. 4:237. § [Gyámhatóságifelügyelet a gyám működése felettj

S
; (1) A gyám a tevékenységét a gyámhatóság rendszeres felügyelete - gyer­
mekvédelmi gyámság esetén az irányítása - alatt látja el. Tevékenységéről
bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhatóságnak.
(2) A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, és intézkedéseit a gyer­
mek érdekében - hivatalból, a gyámság alatt álló gyermek vagy köze­
li hozzátartozója kérelmére - meg is változtathatja. E tekintetben közeli
hozzátartozónak minősül a szülő akkor is, ha a szülőifelügyeleti joga szü­
netel.
(3) A gyámhatóság a gyámság alatt álló kiskoréi fontosabb ügyeiben hatá­
rozathozatal előtt köteles meghallgatni a gyámot, az ítélőképessége birto­
kában lévő kiskorú gyermeket és indokolt esetben a kiskorú közeli hozzá­
tartozóit.
Gyámság 317

A felvilágosítási kötelezettség mellett a gyámhatóság arra is utasíthatja a gyá­


mot, hogy a gyermek érdekében bizonyos intézkedéseket tegyen meg. Míg a csa­
ládbafogadó gyám a gyámhatóság felügyelete, kontrollja, addig a gyermek­
védelmi gyám annak irányítása alatt áll, feladatainak ellátásához a feltételeket
a területi gyermekvédelmi szakszolgálat biztosítja.
A gyermeket szükség esetén a gyámhatóság meghallgatja, de a gyámnak
is meg kell a gyermeket hallgatnia feladatainak ellátása során; éppen úgy,
ahogyan a szülőnek is.

Ptk. 4:234. § [A gyámság gyakorlása]


(1) A gyám a gyermek érdekeinek megfelelően köteles a tevékenységét gya­
korolni. A gyámnak a tevékenysége során biztosítania kell, hogy az ítélő­
képessége birtokában lévő kiskorú az őt érintő döntések előkészítésében
részt vehessen, véleményt nyilváníthasson.

Ptk. 4:239. § [A gyám számadási kötelezettsége] Számadás

(1) A gyám a vagyonkezelésről -ha e törvény eltérően nem rendelkezik -


évenként köteles a gyámhatóságnak számot adni.
\ (2) Ha a gyámság alatt álló jövedelme nem haladja meg a jogszabály­
ban meghatározott mértéket, a gyám számára - a gyermekvédelmi gyám
kivételével - a gyámhatóság egyszerűsített számadást engedélyezhet. Ha
a gyámságot közeli hozzátartozó látja el, a gyám az egyszerűsített száma­
dási kötelezettség alól is mentesíthető.
(3) A gyámhatóság a gyámot az (l)—(2) bekezdésben meghatározott esete­
ken kívül indokolt esetben - hivatalból, a korlátozottan cselekvőképes gyám­
ság alatt álló vagy hozzátartozója kérelmére - eseti számadásra kötelez-
I heti.

A gyámot rendszeres számadási kötelezettség terheli. Kirendelésekor leltár


szerint veszi át a gyermek vagyonát, és annak kezeléséről évente számol be.
A „hagyományos” gyám bizonyos feltételek esetén nem köteles éves szám­
adásra, hanem csak egyszerűsített számadásra. Amennyiben a gyermeknek
a gyám közeli hozzátartozója, még az egyszerűsített számadást sem kell be­
nyújtania. A családbafogadó gyám nem köteles éves számadásra, ha a gyá­
moknak nincsen vagyona, és bevételeinek havi összege nem haladja meg az
öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét. Nem köteles éves szám­
adásra a gyermekvédelmi gyám, ha a gyámolt nem rendelkezik vagyonnal,
és utána kizárólag családtámogatási ellátást folyósítanak.
318 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

Gyám költségei A Ptk. részletesen szabályozza, hogy a gyám kiadásainak megtérítésére mi­
ként van lehetőség.

Ptk. 4:238. § [A gyám költségeinek és kiadásainak megtérítése]


(1) A gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat -hae törvény eltérően
j nem rendelkezik - a gyám részére kell folyósítani.
(2) A gyám a gyermek jövedelmét a gyermek szükséges tartására igénybe
veheti. Ha a gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, a gyámható­
ság engedélyezheti, hogy a gyám a tartás költségeinekfedezésére a gyer­
mek vagyonának állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegye.
. (3) A gyám a gyámság ellátásával kapcsolatos indokolt kiadásainak, költ-
’ ségeinek megtérítését a gyermek jövedelméből igényelheti. Megfelelő jö­
vedelem hiányában a kiadások, költségek megtérítéséről a gyámhatóság
gondoskodik.
(4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltak a gyermekvédelmi gyámra nem vonat-
I koznak.

A gyámság Ptk. 4:240. § [A gyámságnak és a gyám tisztségének megszűnése]


megszűnése— (1) A gyámság megszűnik, ha a gyámság alatt álló meghal, szülői felügye­
megszüntetése let alá kerül vagy nagykorúságát eléri.
(2) A gyám tisztsége megszűnik
a) a gyámság megszűnésével;
b) a gyám halálával;
c) a gyám felmentésével; vagy
d) a gyám elmozdításával.

A Ptk. határozottan elválasztja a gyámság és a gyámi tisztség megszűnését,


melyeknek eltérőek a következményeik: a gyámság megszűnése maga után
vonja a gyámi tiszt megszűnését, a gyámi tisztség azonban véget érhet anél­
kül is, hogy a gyámság megszűnne.97 A gyámság alól a kiskorú részére egyet­
len visszaút van: ha újból szülői felügyelet alá kerül. Ez bizonyos esetekben
praktikusan előfordulhat (a szülő betölti a 18. évét, megszűnik a gondokság),
sokszor azonban vagy egyáltalán nem fordul elő (szülők halála, ismeretlen
szülők esetén), vagy nem jellemző.

Ptk. 4:241. § [A gyám felmentése]

I
(1) A gyámhatóság a gyámot felmenti, ha
a) a gyám fontos okbólfelmentését kéri;

97 Pap: Magyar családjog. 366. o.


Gyámság 319

b) a gyám alkalmatlannak bizonyul a gyámi tisztségre; vagy


ej a kirendelést követően szerez a gyámhatóság tudomást olyan akadályról,
vagy utólag keletkezik olyan akadály, amely miatt a gyám gyámságot nem
viselhet.
(2) A gyámhatóság kivételesen felmentheti a gyámot, ha a gyermek érde­
kében más személy gyámként való kirendelése indokolt.

A gyám felmentésének esetei származhatnak a gyám személyének alkalmat­


lanságából, ugyanakkor beállhatnak a gyám oldalán olyan körülmények,
amelyek következményeként, miután felelősen feladatait ellátni nem tudja,
maga kéri a felmentését. Amennyiben a gyámot felmentik, vagy a gyámi
tisztség megszűnik, de a szülői felügyeleti jog nem állhatott vissza, a gyer­
mek számára új gyámot kell kirendelni.

Ptk. 4:242. § [A gyám elmozdítása]


(1) A gyámhatóság a gyámot elmozdítja, ha a gyám jogaival visszaél, köte­
lességét elhanyagolja vagy olyan cselekményt követ el, amellyel a gyám­
sága alatt álló gyermek érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy
amely miatt afeladat ellátására méltatlanná válik.
(2) Ha alaposan feltételezhető, hogy a gyámot el kell mozdítani, és a kése­
delem veszéllyel járhat, a gyámhatóság a gyámot tisztségébőlfelfüggeszti.

Ptk. 4:243. § [A gyám kötelezettségei a gyámi tisztség megszűnésekor] A gyám

I
(1) A gyám tisztségének megszűnése után köteles a gyámhatóságnak műkő- végszámadása
désérőljelentést, az általa kezelt végszámadást előterjeszteni. és számadási

FELELŐSSÉGE

A Ptk. szabályozza részletesen azt, hogy a gyámi tisztség megszűnésekor a gyám


miként tartozik eleget tenni számadási (végszámadási) kötelezettségének.

Ptk. 4:243. § [A gyám kötelezettségei a gyámi tisztség megszűnésekor]


(2) A gyám ellen számadási kötelezettsége alapján támasztható követelé­
sek a gyámot a vagyonkezelés alólfelmentő határozat közlésétől számított
egy év alatt évülnek el. Ha a követelés alapjául szolgáló ok később jutott
az érdekelt tudomására, a határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani,
feltéve, hogy a követelés a rendes elévülés szabályai szerint még nem
évült el.
Ptk. 4:244. § [A gyám kártérítési felelőssége]
A gyám a gyámsága alatt álló gyermeknek a vagyonkezelés során okozott
kárért a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabá­
lyai szerintfelel.
320 Gyermekvédelmi hatósági intézkedések, gyámság

Zárásként a Ptk. a gyám és a kiskorú közötti vitás követelések érvényesíthető­


ségéről, illetve a követelések elévüléséről rendelkezik, továbbá rögzíti a gyám
kártérítési felelősségét.

változások A gyermekvédelem nagy jogszabályanyagából csak néhány rendelkezést


tartalmaz a jegyzet, ezek családjogi szempontból is relevánsak. A gyermek­
védelem terén olyan változások történtek az utóbbi egy-két évben, amelyek
a gyámság kérdését is érintették. Ezek egyike az átmeneti és tartós nevelésbe
vétel egységesítése nevelésbe vételként, a másik pedig éppen a nevelésbe vett
gyermekek gyámsága. Míg a gyermekek egy része családbafogadó gyám­
ság alatt nevelkedhet (jellemzően rokon, hozzátartozó, a családhoz közelálló
személy gondoskodásában), addig a gyermekvédelmi gyámságot már nem
a gyermeket gondozó személy (például gyermekvédelmi nevelőszülő) látja el,
hanem gyermekvédelmi szakember. Ennek lett - részben a Ptk. kodifikációjá-
tól független - következménye, hogy míg családban gyakorolt gyámság alatt
élő gyermekek gyámjának a helyzete kicsit közelebb került a szülőéhez, addig
a gyermekvédelmi gyámság alatt álló gyermekeké teljesen eltávolodott attól.
Irodalom

Bencze Lászlóné: Házastársi tartás a házasság felbontása esetén.; A gyermek elhelyezése.:


A rokonok eltartása. In Körös András (szerk.): A családjog kézikönyve. Budapest.
2007.
Csiky Ottó - Filó Erika: Magyar családjog. Budapest, 2003.
Csiky Ottó: A házasság felbontása. In Körös András (szerk.): A családjog kézikönyve.
Budapest, 2007.
Filó Erika: A szülői felügyelet megszüntetése és szünetelése. In Körös András (szerk.):
A családjog kézikönyve. Budapest, 2007.
Katonáné Pehr Erika: Az örökbefogadás. In Körös András (szerk.): A családjog kézi­
könyve. Budapest, 2007.
Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához. A magyar kiadást szerkesztette
Herczog Mária. Budapest. 2009.
Körös András: Házassági vagyonjog. A házastársak lakáshasználatának rendezése. In
Körös András (szerk.): A családjog kézikönyve. Budapest, 2007.
Lenkovics Barnabás: A dologi jog vázlata. Budapest, 1995.
Makai Katalin: A szülői felügyelet általában.; A szülői felügyelet közös gyakorlása külön­
élő szülők esetén. In Körös András (szerk.): A családjog kézikönyve. Budapest. 2007.
Nizsalovszky Endre: A családjogi rendjének alapjai. Budapest, 1963.
Pap Tibor: A magyar családi jog. Budapest, 1976.
Pap Tibor: Magyar családjog. Átdolgozta: Somfainé Filó Erika. Budapest, 1979.
Weiss Emília: Családjogi alapismeretek. A Társadalombiztosítási Főiskolai Szak hallgatói
részére. Budapest, 2004.

You might also like