Saussure örökségében

Ferdinand de Saussure
(1857-1913)

 svájci nyelvész, szemiotikus (jeltudós)

 nyelvtörténet helyett leíró nyelvészet (jelen nyelvállapot vizsgálata)
 formalista (szerkezetközpontú) elmélete:
a világ jel(enség)ei – akárcsak a nyelv – szabályos, modellálható rendszert alkotnak

 híres műve (halála után adták ki):

Bevezetés az általános nyelvészetbe (1916)

Az eredeti elmélet (nyelv és beszéd megkülönböztetése):

paradigmatikus tengely
szelekció (kiválasztás)
analógia (hasonlóság)
NYELV
Minden boldog ember véget árul
A süket víziló újságot ér
Egy német álom csődöt mond

szintagmatikus tengely
kombináció (elrendezés)
pl.: Minden süket víziló csődöt mond. kontiguitás (érintkezés)
A német ember újságot árul. BESZÉD

A NYELV. Az anyanyelvi beszélők fejében a szavak rendszerezve tárolódnak. Bizonyos

szempontok szerint (pl.: szófaji besorolás) paradigmák, azaz hasonlóságon alapuló szósorok
jönnek létre, amikből nyelvi szabályok, illetve egyéni döntés alapján elemeket választunk ki.
A paradigmák hasonlóan „futnak végig” mindannyiunk agyában, persze az elemek száma
(szókincs) és a szabályok ismerete nem egységes. A nyelv társadalmi szintű jelenség, amely
elemek és szabályok ismeretét jelenti. Ezt a tudást idegen szóval kompetenciának
nevezzük.

A BESZÉD. A nyelvtől elválaszthatatlan, az egyén által végzett megnyilatkozó tevékenység

(az írás mint lejegyzett beszéd is ide tartozik). A paradigmákból kiválasztott elemeket nyelvi
szabályok, illetve egyéni döntés alapján elrendezzük. Így jönnek létre az elemkombinációk,
azaz szintagmák. A nyelvészetben a szószerkezeteket (pl.: „a német ember” vagy „csődöt
mond”) is így nevezik. Ahogy a paradigmák esetében a hasonlóság, a szintagmáknál az
érintkezés a fő sajátság. A beszéd az egyén szintjén megjelenő tevékenység, a nyelv
konkrét megnyilvánulása. Ez a performancia.
A modell fejlesztése, alkalmazása:
 irodalomtudomány: Roman JAKOBSON:

metafora – jelentésátvitel hasonlóság alapján (pl.: szuper helyett király, zsír vagy ász);
metonímia – jelentésátvitel érintkezés alapján (pl.: 501-es Levi’s farmernadrág helyett
501-es, Levi’s vagy farmer)

 kultúratudomány: Roland BARTHES:

stílus – szelekció és kombináció eredménye

(pl.: étlap >> választott menü; szekrény >> napi öltözék)

 nyelvtudomány: Noam CHOMSKY:

transzformációs generatív mondattan (1957)

A beszéd létrejöttének folyamata

gondolat („Van egy szeretet nevű érzelem a gyermekek felől a csoki irányába”)

az agy mint szuperszámítógép generálja, létrehozza a mélyszerkezetet:

1. ige >> mentális lexikon „fellapozása”: kedvel/imád/szeret

2. az ige vonzatai:
o valaki (alany) >> mentális lexikon „fellapozása”:
a/az + gyerek/gyerkőc
o valamit (tárgy) >> mentális lexikon „fellapozása”:
a/az, csoki, csokoládé

MÉLYSZERKEZET (hangtani, szóalaktani szabályok használatával):

szeretik (a gyerkőcök, a csokit) Ez minden anyanyelvi beszélőnél egységesen történik!

3. szabad bővítmények (a beszélő egyéni döntése alapján a mentális lexikonból):

o magyar gyerekek
o mogyorós csokit

az agy mint szuperszámítógép transzformációt, azaz mozgatást alkalmaz

FELSZÍNI SZERKEZET (ez már nem a nyelv, ez már a beszéd)
„A magyar gyerekek a mogyorós csokit szeretik.”

az agy mint szuperszámítógép „végigszkenneli” a kész mondatot

 hangtan (hangsúly, hanglejtés, szünet)

 jelentéstan (értelmes-e, egyértelmű-e)
 pragmatika (az adott helyzetben használható-e)