17.

tétel
A családok, háztartások és
háztartástípusok helyzete és változása
Magyarországon
Család: társadalmi intézmény

- Családnak nevezzük a szociológiában az olyan együtt élő kiscsoportot, amelynek tagjait vagy
házassági kapcsolat, vagy leszármazás, más szóval vérségi (kivételes esetben örökbefogadási)
kapcsolat köti össze.
- A társadalom tehát intézményekre támaszkodik, ezek az intézmények státusokat határoznak
meg, és hozzájuk kapcsolódó szerepelvárásokat definiálnak.
- A család a társadalmi kiscsoportok egyike.
- Kiscsoportnak nevezzük azokat a csoportokat, amelyeknek tagjai olyan kis létszámúak, hogy
egymást személyesen ismerik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak.

A családtól meg kell különböztetni a háztartás fogalmát. Ez az együtt lakó és a megélhetési

költségeket megosztó, együtt fogyasztó (étkező, tartós javakat közösen használó) emberek
csoportja, akik általában, de nem szükségképpen rokonok. Attól függően, hogy kik élnek együtt a
háztartásban, különféle háztartástípusokat szokás megkülönböztetni. A különféle tipológiák közül itt
a Peter Laslett (1972) angol társadalomtörténész által kidolgozottat ismertetjük. Eszerint vannak:

1. nukleáris családi háztartások, ezekben egyetlen nukleáris család tagjai élnek együtt;

2. kiterjesztett családi háztartások, ezekben egy nukleáris család tagjain kívül más, ehhez a
családmaghoz nem tartozó rokonok (leggyakrabban az özvegy szülő vagy egy nem házas testvér)
élnek együtt;

3. több családmagból álló háztartások, ezekben több családmag él együtt, legtöbbször a szülők és
házas gyermekük házastársával; ezen belül megkülönböztethetünk több sajátos típust: a törzscsalád-
háztartást, ezen belül a szülők egyetlen házas gyermekükkel (legtöbbször a legidősebb, néha a
legfiatalabb házas fiúgyermekükkel) élnek együtt; a házas szülőkből és több házas gyermekükből álló
háztartást, általában erre gondolnak, amikor „nagycsaládról” beszélnek; végül a házas testvérek
együttélését egy háztartásban. E három főtípuson kívül ritkábban még másfajta többcsaládos
háztartás is előfordul. A kiterjesztett és a többcsaládos típust szokás együtt összetett háztartásnak
nevezni;

4. olyan háztartások, amelyeknek tagjai közül senki sem tartozik ugyanazon családmaghoz, például
két egyedülálló, nem házas unokatestvér együttélése egy háztartásban;

5. egyszemélyes háztartás.

Családtípusok változása:
Azt lehet tehát mondani, hogy a család valamilyen formája minden emberi társadalomban létezett,
de ezek a formák nagyon változatosak voltak. Továbbá nincs olyan egyenes vonalú fejlődési törvény,
amely szerint a különböző családtípusok – a csoportházasságtól a monogámiáig – egymást
szükségszerűen követik. Sokkal inkább arra lehet következtetni, hogy a család alapvető funkcióit
különböző típusú családok is el tudják látni, és részben a külső gazdasági és társadalmi
körülményektől, részben az adott társadalom kultúrájától függ, hogy melyik családtípus válik
uralkodóvá.

Magyarországi helyzet:
Csak az 1960. évi népszámlálás óta vannak Magyarországon népszámlálási adatok a háztartásokról.
(Korábban nem volt úgynevezett háztartási adatfelvétel a népszámlálások alkalmával.) Azóta a
háztartások nagysága, átlagos taglétszáma lassan csökken: 1960-ban az átlag 3,10, 1970-ben 2,96,
1980-ban, 2,79, 1990-ben 2,60.J A II. József által elrendelt első magyarországi népszámlálás
alkalmával is sor került háztartás-összeírásra, ennek alapján tudjuk, hogy az akkori egész országban
átlagosan 5,28 személy élt egy háztartásban. Ennek alapján két évszázados távlatban az átlagos
háztartásnagyság lényegesen csökkent. A magyar háztartásoknak a Laslett-féle tipológia szerinti
megoszlását a 11.1. táblázat mutatja be. Az 1990-ben Magyarországon összeírt 3 millió 890 ezer
háztartásnak és a bennük élő 10 millió 124 ezer személynek (további 251 ezer ember úgynevezett
intézeti háztartásban élt) megoszlása mutatja, hogy a háztartásban élők 19,2 százaléka, közel 2,0
millió ember él ma is olyan háztartásban, ahol több rokon családmag (legtöbbször szülők és házas
gyermekek) található, vagy a családmagon kívül más rokon (legtöbbször egyedülálló idős szülő) is él.
Ennek oka, hogy a fiatal házasok – lakáshoz jutási nehézségeik miatt – sok esetben évekig az egyik
házasfél szüleivel közös lakásban élnek, és hogy a megözvegyült szülő elég gyakran egyik házas
gyermekéhez költözik. A háztartásoknak 11,8 százaléka a Laslett-féle „kiterjesztett” és 10.1
„többcsaládmagos” típusába tartozik.1

A XVIII. század közepéről, második feléről és a XIX. század elejéről szórványosan fennmaradt
népesség- összeírások, amelyek lehetővé teszik a Laslett-féle tipológia szerinti csoportosítást,
falvanként és városonként nagy eltéréseket mutatnak, de mindenesetre előfordultak olyan falvak,
ahol a kiterjesztett és több családmagos háztartások együttes aránya sokkal nagyobb volt, az 50
százalékot is megközelítette. Évszázados és évtizedes távon is ezeknek a háztartástípusoknak a
csökkenése az átlagos háztartásnagyság csökkenésének egyik összetevője. A háztartásnagyság
csökkenésének másik összetevője, hogy csökkent a három- és annál több gyermekes családok aránya
(6,5 százalék), és hosszú távon nőtt a „házaspár gyermek nélkül” típusúaké (34,3 százalék). Az
utóbbinak azonban nem az az oka, hogy több az élete végéig gyermektelen házaspár (ténylegesen
kevesebb, mint régen), hanem az, hogy az élettartamuk meghosszabbodása és a szüléseknek a fiatal
évekre összpontosulása következtében egyre több az olyan család, amelyből már eltávoztak a felnőtt
gyermekek. Nyugat-Európával és Észak-Amerikával összehasonlítva mégis a kiterjesztett és a több
családmagos háztartások viszonylag nagy arányával tűnünk ki, és ennek következtében az átlagos
háztartásnagyság is valamivel nagyobb Magyarországon, mint Nyugat-Európában és Észak-
Amerikában.