13.

NŐK, IDŐSEK,
FIATALOK ÉS GYERMEKEK HELYZETE

A demográfiai ismérvek – nem és életkor – alapján megkülönböztetett csoportok ugyanolyan

egyértelműen elkülönülnek egymástól az életkörülmények és az életmód tekintetében, mint a
társadalmi osztályok és a rétegek. A szociológia figyelmének a középpontjába kerülnek a nők. A
fejlett társadalmakban erős feminista mozgalmak jöttek létre, amelyek a nők helyzetének hátrányait
erősen hangsúlyozzák, és azok megszüntetésére törekszenek.
Az idős emberek helyzete iránti szociológiai érdeklődés megnövekedésének oka az, hogy
részben a halandósági viszonyok javulása, részben a születésszám csökkenése következtében az
idős emberek aránya erősen megnőtt a fejlett társadalmakban.
A fiatalság szociológiájának alakulását az ösztönözte, hogy az 1960-as években sok fejlett,
magas életszínvonalú országban jelei mutatkoztak a fiatalság nagyfokú elégedetlenségének, a
társadalom egészét elutasító ifjúsági szubkultúrák kialakulásától a nyílt lázadásokig (pl.
Franciaországban 1968-ban).

Alapfogalmak

Az időskor alsó határa

A nők és férfiak megkülönböztetésétől eltérően az életkori csoportok pontos definiálása korántsem
egyszerű kérdés. Az időskorúakat sokszor úgy definiálják, mint egy bizonyos korhatár, 60 vagy 65
év fölöttieket, máskor a nyugdíjkorhatár fölötti népességet tekintik idősnek. Ez utóbbi definíciónak
problémája, hogy a nyugdíjkorhatár országonként különbözik és egy-egy országon belül is
változhat, s a mai fejlett társadalmakban többnyire emelkedik. E definíció másik problémája, hogy a
nők nyugdíjkorhatára sok országban, így Magyarországon is alacsonyabb a férfiakénál, noha – ha
egyáltalán van különbség a két nem öregedése között – a nők biológiailag lassabban öregszenek,
mint a férfiak. További probléma, hogy szociológiai értelemben meg kellene különböztetni a „fiatal
öregeket”, akik ugyan többnyire már nyugdíjban vannak, de aktivitásuk még alig csökkent, és az
„idős öregeket”, akiknek aktivitása erősen lecsökkent. Az egyszerűség kedvéért a 70 vagy 75 évnél
idősebbeket szokás „idős öregeknek” tekinteni.

A fiatalkor határai

Még problematikusabb a fiatalkor felső korhatárát meghatározni. Fiatalnak általában azokat

tekintik, akik már nem gyermekek, de még nem felnőttek, vagyis nem kezdték el a rendszeres
kereső munkát, nem alapítottak családot, vagy egyszerűbben nem rendelkeznek a felnőttek összes
jogával. A legegyszerűbb a nagykorúság életkorát, vagyis nálunk a 18 éves kort a fiatalság felső
korhatárának tekinteni. Az iskolába járás meghosszabbodása, a kereső munkavállalás későbbi
megkezdése, a családalapítás kitolódása, a szülői családtól való függetlenülés elhúzódása azonban
azzal jár, hogy a fenti értelemben vett teljes felnőttség, a felnőtt szerepek teljes vállalása későbbi
életkorban következik be. Ezért itt a 30 évesnél fiatalabbakat tekintem fiatalnak.

A gyermekkor és serdülőkor

A fiatalság alsó határát sem egyszerű meghatározni. A külföldi szakirodalomban némelykor

kamaszkortól számítják a fiatalságot. A serdülőkor kezdetét az egyszerűség kedvéért a nemi
érettséggel azonosítják. Ez a leányoknál az első menstruációkor következik be. Az első
menstruáció azonban a fejlett társadalmakban az elmúlt évszázadokban korábban következik
be, például Amerikában az 1800-as évek közepén 16-17 év volt, ma körülbelül 12 év. Szokás a
fiatalkor kezdetét a középiskolába lépés életkorával is azonosítani. Ebben a könyvben
gyakorlati szempontok miatt a 17-18. életévet tekintem a serdülőkor és ezzel a gyermekkor
felső határának, egyben a fiatalkor alsó határának.

Módszerek

Népszámlálások

A népszámlálások és szociológiai adatfelvételek adatai általában rendelkezésre állnak

részletes nem és korcsoport szerinti bontásban, ezért ezek mind a nők, mind a férfiak és az idősek
életkörülményeinek vizsgálatához alapvető források.

Szociológiai adatfelvételek

A KSH 1984-ben, majd 1995-ben a 15-34 évesek reprezentatív mintáján felvételt végzett,
ebből részletes adataink vannak ezeknek a korcsoportoknak az életkörülményeiről, életmódjáról. A
80-as években az ifjúságkutatás a kiemelt társadalomtudományi kutatási témák közé tartozott, az
első kutatási időszak eredményeit foglalta össze A magyar ifjúság a nyolcvanas években c. kötet
(Ancsel et al. 1984).

Elméletek

A nemek közötti különbségek okai

A férfiak és nők szociológiájának egyik legtöbbet tárgyalt elméleti kérdése a nemek közötti
különbségek okai. Két elméleti felfogás állt egymással szemben. Az egyik szerint a különbségek a
biológiában, a genetikai eltérésben rejlik és ezért szükségszerű, a másik szerint a különbség
elsősorban pszichológiai és szociológiai természetű, a gyermekkori szocializációban a társadalmi
környezet hatására alakul ki, ezért egyáltalán nem szükségszerű. A szociológusok
megkülönböztetnek nemi (gender) szerepeket és a nemi (gender) identitást. A nemi szerepeken
azokat a társadalmi szerepeket, tevékenységeket, magatartásokat értik, amelyeket a társadalom a két
nem tagjaitól elvár. Sem a nemi szerepek vállalása, sem a nemi identitás nem egyértelmű ugyanis
homoszexuálisok esetében.

A férfiak és a nők közötti munkamegosztás

A funkcionalista iskola szerint a nemek között különbségek azért fordulnak elő a legtöbb
társadalomban, mert a nemek közötti munkamegosztás és a szerepek ebből fakadó eltérései
előnyösek az emberi társadalmak számára. A férfiak nagyobb testi ereje következtében
alkalmasabbak a vadászatra, a nehéz földművelési munkákra (szántás, kaszálás) viszont egyedül a
nők képesek gyermeket szülni és csecsemőket gondozni (szoptatni), így a demográfiai reprodukció
érdekében szükséges, hogy idejük jelentős részét a gyermekekre és házimunkára fordítsák. A
modern családokban is szükség van egy felnőttre, aki az „instrumentális” szerepet (a megélhetés
biztosítja stb.), és egy másikra, aki az „expresszív” (érzelmi, támogató) szerepet vállalja.
A konfliktuselméleti irányzatok a munkamegosztás helyett a férfiak hatalmi pozíciójára
helyezik a hangsúlyt. Eszerint a férfiak dominanciája, a nőnek a férfiak általi elnyomása az
emberiség történetének legáltalánosabb egyenlőtlenségi viszonya, fontosabb és általánosabb, mint
az uralkodó osztályok és az alávetett osztályok közötti konfliktus.
 Az egyén életciklusának szakaszai

Az idősek, fiatalok és gyermekek szociológiai vizsgálatának másik elméleti kérdése, hogy az

emberi életciklus milyen életszakaszokra osztható fel. A következő életszakaszokat különböztetjük
meg:
 csecsemőkor – születéstől az 1 éves korig,
 gyermekkor – az 1 éves kortól kb. 12 éves korig,
 a serdülőkor – 12 éves kortól kb. 14-16 éves korig,
 az ifjúság – 14-16 éves kortól az iskolai tanulmányok befejezéséig, a kereső
munkavállalásig, családalapításig,
 felnőttkor – a nyugdíjkorhatár eléréséig,
 időskor – a nyugdíjkorhatár fölött.

A modern társadalmakban az ifjúkor és a felnőttkor közé kezd beékelődni egy sajátos

életszakasz, amelyet posztadoleszcenciának (utóserdülőkornak) neveztek el.

A felnőttkor előtti és utáni életszakaszok elkülönülése és meghosszabbodása

A fejlett társadalmakban – úgy látszik – jobban elkülönülnek egymástól az egyes

életszakaszok, és különösen meghosszabbodnak a felnőttkor előtti és utáni egyes szakaszok.
Régebben a fiatalok korábban kezdtek munkát vállalni, mint jelenleg, amikor is iskolába járnak.
Újabban az iskoláztatás meghosszabbodásával a fiatalkor felső korhatára is egyre inkább kitolódik.
Ennek következtében felnőtt, munkaképes emberek hosszú ideig egy olyan szakaszban élnek,
amelyben nem állnak előttük nyitva a felnőttkorral járó lehetőségek (önálló munka, kereset) és nem
vállalják a felnőttkori kötelezettségeket (nem tudnak családot eltartani). Ez lehet a fiatalok között
tapasztalható elégedetlenségek egyik lényeges oka.
Az idős emberek a korábbi évszázadokban sokkal később és fokozatosan váltak ki a
jövedelmet biztosító munkából, mint ma, amikor a nyugdíjazással többé-kevésbé egy csapásra
abbahagyják az aktív kereső munkát. Ugyanakkor a várható élettartam meghosszabbodása
következtében a nyugdíjazás után egyre hosszabb életszakaszra számíthatnak.

Nemzetközi tendenciák

A gyermekek relatív elszegényedése a fejlett országokban

Viszonylag kevés szociológiai kutatás történt a fejlett országokban a gyermekek helyzetéről.

Legtöbbször csak a család szempontjából foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Amerikában a Carnegie
Alapítvány hozott létre egy speciálisan a gyermekek, különösképpen a hátrányos helyzetű
gyermekek problémáival foglalkozó bizottságot, amely alapos elemzésben mutatta ki mindazokat a
hátrányokat, amelyek a gyermekeket az amerikai társadalomban érik, valamint ezeknek nemcsak a
gyermekekre, hanem az egész amerikai társadalom jövőjére vonatkozó következményeit (Keniston
1978). Nyugat-Németországban tanulmánykötetet szenteltek a „szociálpolitika a gyermekekért”
témának, hangsúlyozva, hogy a gyermekek helyzetének javítása érdekében átfogó politikát kell
folytatni a jövedelmek, a lakásviszonyok, az oktatás, a szülői szerepre való felkészítés területén
(Lüscher 1979). Legújabban két kutatóintézet kezdett a gyermekek jövedelmi helyzetével,
életkörülményeivel behatóan foglalkozni. Ezek alapján több tanulmány mutatta ki azt a majdnem
általánosnak mondható, de országonként nagyon eltérő erősségű tendenciát, hogy a gyermekek, a
gyermekes családok fokozatosan elszegényednek, lemaradnak az átlagos jövedelműek mögött. Az
UNICEF Firenzében létesített egy nemzetközi kutatóintézetet, amely a gyermekek helyzetét
sokoldalúan elemzi, és kimutatja a gyermekek világszerte hátrányos életkörülményeit. Ezekből a
vizsgálatokból le lehet vonni azt a következtetést, hogy a gyermekek helyzete világszerte hátrányos,
különösen figyelemreméltó, hogy – mint Smeeding és Torrey tanulmányuk címében kifejezték – a
gazdag országokban is sok a szegény gyermek, és különösen hátrányos helyzetben vannak a volt
szocialista országok gyermekei.

Magyarországi helyzet
Nők

Nagyobb különbségeket látunk a nők és a férfiak foglalkozások és ágazatok közötti

megoszlásában. A nők többségben vannak a szellemi foglalkozásúak, a férfiak a fizikai
foglalkozásúak között. Többségben vannak a nők továbbá a kereskedelemben és a
szolgáltatásokban, kisebbségben vannak viszont az építőiparban, a közlekedésben és a
mezőgazdaságban, szintén kisebbségben az iparban is. A nők között igen kevés a szakmunkás,
viszont sok a betanított munkás. A nők között lényegesen kevesebb a vezető beosztású szellemi
foglalkozású, mint a férfiak között.
A nők és férfiak eltérő foglalkozási összetételének hátterében eltérő iskolai pályafutásuk áll.
Az általános iskola befejezése után a fiúk közül többen mennek szakmunkásképző iskolába, a
leányok közül többen mennek középiskolákba és többen fejezik be a tanulást az általános iskola
befejezése után. Az egyetemeken és a főiskolákon körülbelül azonos számú fiatal férfi és nő tanul,
de képzési területenként eltérő a férfi-nő arány. Nagy többségben vannak a nők a tanárképző és
tanítóképző főiskolákon és az óvónőképzésben, kis többségben a bölcsészettudományi,
közgazdasági és jogi képzésben. Nagy többségben vannak a férfiak a műszaki képzésben, kis
többségben az orvostudományi képzésben.
A foglalkozási összetétel különbségei következtében nem meglepő, hogy a nők átlagos
keresetei alacsonyabbak a férfiakénál.
A nők nagyobb munkaterhelésének fő oka, hogy a háztartási munka terhe elsősorban rájuk
hárul. Ennek következtében kevesebb idejük marad szabadon választott tevékenységre, elsősorban
tévénézésre és társas kapcsolatokra. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a társadalom
létfeltételeinek megteremtése és reprodukciója nagyobb mértékben nehezedik a nők vállára, mint a
férfiakéra.

Idősek

Az időskorú népesség aránya hazánkban állandóan nő. Az idős népesség aránya növekedésének
egyik oka a halandóság javulása, a születéskor várható átlagos élettartam hosszabbodása.
Az idős emberek jövedelmi helyzete, életszínvonala számos problémát vet fel. Ez a
közvéleményben többnyire olyan leegyszerűsített megfogalmazás formájában jelenik meg, hogy az
idős emberek vagy a nyugdíjasok szegények. Azonban a nyugdíjas háztartásfőjű családokban az
átlagos egy főre jutó jövedelem 1982-ben már nem maradt el lényegesen az országos átlagtól.
A nyugdíjas réteg átlagos jövedelme viszonylag kedvező alakulásának a fentieken kívül az is
oka, hogy a nyugdíjas réteg demográfiailag állandóan cserélődik. Az alacsonyabb nyugdíjú idős
nyugdíjasok meghalnak, és helyükre magasabb nyugdíjú személyek lépnek a nyugdíjkorhatár
elérésekor.
A nyugdíjasok összességének jövedelmi szintje nem különösképpen alacsony, a
nyugdíjasoknak viszonylag kis része szegény, viszont a nyugdíjas rétegen belül vannak olyan
alrétegek (rokkantnyugdíjasok, özvegyi nyugdíjasok, idős nyugdíjasok), akiknek jövedelmi szintje
igen alacsony, és akik között sok a szegény.
Az idős emberek életében lényeges probléma az elmagányosodás. A nyugdíjazással és a
mozgékonyság csökkenésével meglazulnak a munkatársi és baráti kapcsolatok, gyérül a távolabb
lakó rokonokkal való kapcsolat. Ennél is problematikusabb az idős ember számára, ha házastársa
meghal és egyedül marad a háztartásban. Az egyedül élők aránya az életkorral együtt emelkedik, és
különösen az idős nők között gyakori.
Az idős nők gyakoribb magányosságának több demográfiai oka van: a nők körülbelül 9
évvel tovább élnek, mint a férfiak, továbbá a férj többnyire néhány évvel idősebb a fe leségnél,
végül az elözvegyülő és elvált férfiak sokkal könnyebben találnak maguknak új házastársat, mint az
özvegy és elvált nők. Fokozza az idős nők helyzetének problemati- kusságát az, hogy a nők
nyugdíja rendszerint alacsonyabb a férfiakénál, így az özvegyülés azzal jár, hogy az egy főre jutó
jövedelem csökken.
Az idős emberek súlyos problémái közé tartozik az egészségi állapot romlása. A testi
egészség gyengülésével párhuzamosan fokozottan jelentkeznek a lelki problémák is. Ezek tünetei
kimutathatóan sokkal gyakoribbak az idős népesség körében, mint a népesség átlagában.