31.

tétel - A vallásosság nemzetközi és hazai tendenciái

A vallás a szent dolgokra vonatkozó hitek és gyakorlatok egységes rendszere.

Hazai tendenciák
Hazánkban a statisztikák és felmérések szerint a katolikusok vannak túlnyomó többségben (kb.52%).
2. legnagyobb vallás: Református
További vallások: evangélikus, zsidó, unitárius, egyéb kisebb felekezetek (mint pl. Jehova tanúi)
Érdekesség: 54,6% mondja magát ,,maga módján vallásosnak”. Az egyházi statisztikák viszont nem
támasztják alá ezt, hiszen ez a kb. 55% is igénybe veszi a szentségek egy részét (keresztség, házasság,
bérmálás, egyházi temetés).
Ebből következtetni lehet:

 Ha valaki élete főbb fordulópontjain igénybe veszi egy egyház „szertartásait”, magát egy
valláshoz tartozónak vallja, nem jelenti feltétlenül az egyház tanításához kötődő vallásosságot.
 A „maguk módján” vallásosak többsége is fontosnak, lényegesnek érzi, hogy igénybe vegyen
egyes egyházi „intézményeket”.
Ezek az emberek az egyházakat, mint az időnként felmerülő vallási szükségleteiket (keresztelés,
hittantanítás, öreg szülök lelki gondozása stb.) kielégítő személytelen vallási szolgáltatókat képzelik
el.
A ,,maga módján vallásosak” nagy számának oka lehet:

 Vallási ismeretek hiánya

 Egy alcsoport, mely tudatosan ,,barkácsol össze” egy egyháztól független saját vallást.

A látszólag változatlan arányok mögött átstrukturálódás figyelhető meg: régen csak egyházias
vallásosság volt, most meg egyre több olyan házasság van, ahol más felekezethez tartozik a két fél.
A történelmi egyházak híveinek elkülönülése jelentősen csökkent. A református férjek 46, az
evangélikusok 63 százaléka felekezetileg vegyes házasságban élt (2000-ben).
A vallás terjedése a legmagasabb és legalacsonyabb iskolai végzettségű csoportokban magasabb
arányú, mint a szakmunkások és a középfokú végzettségűek csoportjaiban.
(Ezek az eredmények nem mondanak ellent annak, hogy a magasabb végzettségű, illetve fiatal
csoportokban átlag feletti a kifejezetten vallástalanok aránya is.)
Az egyházak társadalmilag nagyon szerepet vállalnak, mint régen (legkiemelkedőbb példa:
oktatásban).
Legfontosabb változások:

 Zsidók (izraeliták) számának csökkenése a 2. világháború idején – holokauszt, kivándorlás

 Evangélikusok csökkenése a 2. világháború idején
 1949-1992: felekezeten kívüliek számának növekedése
Szekularizáció (vallástól való elfordulás) leginkább a reformátusoknál figyelhető meg.
Erősen visszaszorult a régi, úgynevezett „népegyházi” vallásosság, amelyben a fiataloknak nagy része
szinte természetesen került kapcsolatba az egyházakkal, „belenőtt” a gyülekezetekbe. (Sok gyermek
nem elsőáldozó, bérmálkozó és konfirmált.)
Sokkal több érdeklődő fiatal van, mint amennyijen részt vesznek a szertartásokon. (A fiatalok 47%-a
mondta, hogy a vallás belső nyugalmat ad.)

Nemzetközi tendenciák
Nem feltétlen szekularizációról kell beszélni, hanem nagyon sokan egyedi vallást alkotnak maguknak.
Ez alapján (legalább) 3 pólusú vallási térről beszélünk:
1. Hagyományos vallásosság
Luckmanni
2. Individualizált vallásosság
megközelítés
3. Vallástalanság
Az európai kontinensen a 90-es években felgyorsuló politikai és gazdasági egységesülési folyamatok
még inkább feltűnővé teszik, hogy a vallásosság, vallási magatartás terén továbbra sem beszélhetünk
sem egységről, sem egyértelmű trendekről, még Európán belül sem.
Istenhívők száma nőtt pl.: Svédország, Spanyolország
Istenhívők száma csökkent pl.: Franciaország
Az európai kontinensen az emberek kevésbé érzik a vallás hatását életvezetésükre, mint más
kontinenseken.
A vallásosok aránya Svédországban a legkisebb, Írországban a legnagyobb.
Sok nyugat-európai országban a közelmúltban a szekularizációs tendenciákat lehet megfigyelni,
csökkent a magukat vallásosnak mondók, a különböző hittételeket elfogadók, a valláserkölcsi
normákat szigorúan követők és a rendszeres templomba járók aránya.
Amerikában ellenkezőleg: ott terjed a vallás.
Fundamentalizmus
A fejlett országokban mindenütt, de leginkább Amerikában figyelmet keltett a közelmúltban
a fundamentalizmus erősödése. Ez jelentkezik a katolikus egyházon belül például az anyanyelven való
misézést és a II. vatikáni zsinaton hozott határozatokat elutasító mozgalmakban, az amerikai
protestáns „újjászületési mozgalomban”. Az izraelita valláson belül tipikus fundamentalista irányzat a
haszidizmus.

Új vallási mozgalmak

 Egyesülés Egyház
 Hare Krisna mozgalom
 szcientológia
 neopünkösdista karizmatikus (nyelveken beszélő) mozgalmak
 jonestowni gyülekezet (szélsőségesek)
 fundamentalista mohamedanizmus
Az új vallási mozgalmak látványos tevékenysége, térítései és néhány drámai végkifejlet miatt az új
vallási mozgalmak egész kérdésköre a vallásszociológia érdeklődésének középpontjában áll. Vannak,
akik az okot egy általános kulturális vagy értékválságban látják, mások a modern társadalmakra
jellemző gyökértelenedésben, elmagányosodásban keresik azt.